Gál Gyöngyi Gizella. Irodalmi emlékek Sárospatakon

Gál Gyöngyi Gizella Irodalmi emlékek Sárospatakon Kazinczy Ferenc (1759-1831): irodalomszervező, nyelvújító, író, költő, műfordító, a korabeli magyar irodalom vezéralakja

Kazinczy tíz évet töltött a sárospataki kollégium falai között.

1769.

szeptember

11-én

kezdte

meg

tanulmányait Dénes testvérével és Szirmay Andrással együtt. „Soha még addig Patakon németűl tudó gyermek nem volt, (…) Az ifjúság azért bennünket tokosoknak csúfolgata.”1 A grammatikai és a szintaxista osztályok elvégzése után a poétikaiba ment át, ahol az a szerencse érte, hogy tanítója, Szathmáry Paksi Sámuel szerette a tantárgyát, „Így azt lehetetlen vala nekem is meg nem szeretnem.”2 Szabad idejének nagy részét a könyvtárban töltötte. Pataknak húszezer kötetnyi könyve volt ekkor, s a könyveket a tanulók a szobáikba is elvihették. Kazinczy örömét találta az antik klasszikusok (Homérosz, Anakreón, Vergilius eklogái, Horatius ódái, Ovidius Átváltozások), majd a kortárs írók (Bárótzi Sándor, Bessenyei, Baróti Szabó Dávid) olvasásában. „Professzoraink közt egy sem volt, kinek annyit köszönheték, mint Szentgyörgyi Istvánnak. Nyilt fej, nyilt sziv, nyilt lélek, de egy neki saját hajthatlansággal. Pedantnak mondhatnám, ha sok tudományát víg kedve nem szelídítette volna. Az iskolának minden ifjai közt, s hivatala kezdete olta én valék az az egy, kit sétálásai alatt maga mellé venni méltóztatott, és én éppen sétálásai alatt tanúltam legtöbbet. Leckéin annyit nem; ott a tanúlt ember volt; leckéin kivűl az eszes. Irásimat forgatván, megsejté egy görög konjugációmat, s félve vallám meg, hogy elkez1

Kazinczy Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok. http://mek.oszk.hu/07000/07016/index.phtml 136.o. 2

Kazinczy Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok. http://mek.oszk.hu/07000/07016/index.phtml 138.o.

1

dék tanúlni görögűl. Tudni akará, miért akarok tudni görögűl. Hogy Anakreont érthessem, felelém; gyermek valék azt hinni, hogy a kisded Anakreont oly könnyű lesz értenem, mint nehéz azt a vastag, azt az imádva tisztelt Homért. Dicsérte törekedésemet, tüzele, bátoríta;” 3 1773-ban felvették a retorikai osztályba, de az irodalmon kívül más művészettel is barátkozott, rajzolgatott, festegetett, s e tudományának később nagy hasznát vette. Az apja eleinte katonának szánta, de jó szemmel nézte fia írói hajlamait is, és szerette volna egy könyvét nyomtatásban látni. Ezért adta kezébe Gellert egyik értekezését. Amikor Kazinczy József 1774. március 20-án váratlanul elhunyt, az anya sürgette az atyai kérés teljesítését. Így jelent meg nyomtatásban Kazinczy első könyve alig 16 évesen: Magyar Ország Geographica, az az Földi állapotjának Le-rajzolása címmel Kassán. Szilágyi Sámuel szuperintendens így értékelte: „A munka ugyan hibás - úgy mond, - amint egy-két belévetett pillantás után látja; de mely dicséretes törekedés e gyenge esztendőkben! Ne szűnjek meg. A szorgalmas gyakorlás, vezérelve a férfias tanúlástól, sokra fog vihetni; (…) Nem tudom, van-e sok író, ki ily keservesen lakola első kirepűléséért, de felfogadám, hogy nevem nyomtatva soha többé nem lesz.”4 Még egy év sem telt el azonban, amikor - filozófiai, jogi, teológiai tanulmányainak folytatása közben - anyjának és a család barátainak unszolására újabb munkába kezdett. Egy társánál látta meg Bessenyei György Amerikánusait német nyelven, s e mű fordítását 1776-ban megjelentette Az amerikai Podocz és Kasimir keresztyén vallásra való megtérése címen. Munkáját elküldte Bessenyeinek is, akinek válaszlevele engedélyt jelentett az írói mesterségre. 1779-ben fejezte be főiskolai tanulmányait, július 15-én utolsó vizsgái után elbúcsúzott a kollégiumtól. Az ott tanultakra később így emlékezett:

„Az én koromban Patakon és

Debrecenben még nem tanítának hazai törvényt, nem még magyar történeteket, külön fogva a

3

Kazinczy Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok. http://mek.oszk.hu/07000/07016/index.phtml 141.o. 4


2

világ történeteiből. Az ifjú nem tuda egyebet, midőn iskoláit elhagyta, mint dogmatika és polemika teológiát…”5 Életének utolsó éveiben a szomszédos Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye levéltárában dolgozott, a levéltári iratok rendezésével foglalkozott. Az 1831-es kolerajárványnak Kazinczy is áldozatául esett. Széphalmi kertjében temették el.

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805): költő, író, műfordító

Csokonai rövid ideig tartózkodott városunkban: 1795 decemberétől 1796 júliusáig egy bő fél esztendőt töltött Patakon. Életének ezen időszakáról kevés forrás áll rendelkezésünkre. A debreceni kollégiumból történt kicsapatása után búcsút kellett mondania a megélhetését biztosító teológiai pályának, de búcsúzni akart a Múzsáktól is. Verseit kötetbe rendezte, üres erszénye miatt azonban nem tudta kiadatni, a mecénások pedig „… talán nálunk mind sírba rakattak, …” , ahogy a Búcsú a magyar múzsáktól című versében írta. Jövedelme nem volt, de nem kívánt az „ország szegénye” lenni. Jókor érkezett a tanács: 1795. augusztus 15-én a debreceni vásáron találkozott Gáspár Pállal, a Zemplén vármegyei főjegyzővel, aki azt javasolta a költőnek, hogy menjen Patakra jogot tanulni. Csokonai élt a felkínált lehetőséggel, bár a fent említett verse azt igazolja, hogy fenntartásai voltak a magyar jogrendszerrel kapcsolatban: 5


3

„Verbőczihez megyek: ti tán meg nem martok, Kik a törvényléből moslékot habartok.” 1795 decemberében tehát Csokonai megérkezett Sárospatakra, hogy jogot tanuljon a híres Kövy Sándor professzortól. Lakásának helyét nem tudjuk, annyi bizonyos – Komáromy Sándor szerint - , hogy függetlenségének megőrzése érdekében nem a kollégiumban lakott. 6 A város és a diáktársak szeretettel és elismeréssel fogadták. Puky István, a költő barátja, iskolatársa így ír róla: „…A Másokkal való társalkodásban nyájas, tréfás, és sok olvasásai mellett szerzett tudománya által, elmés beszélgetései annyira magához édesgették az azon időben törvény tanuló Ifjakat, hogy a tanulásból üress órák, égyedül az vélle való társalkodásnak szenteltettek…”7 Pataki tartózkodását jellemzi a titkosrendőrség besúgójának Bécsbe írt feljegyzése: „valami »Csokányi« nevű diák magyar társaságot szervezett a főiskolán, s veszedelmesen buzdítja társait”8 Csokonai tudásvágya itt is töretlen, ismereteit a kollégium könyvtárából kikölcsönzött Boccaccio és Apuleius kötetek olvasásával egészítette ki. Később, a dunántúli évek alatt írt Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versében a tudás jelképeként említi Sárospatakot. A hegyaljai vidék és bor kedvezett a poétai képzelődéseinek, Puky szerint ezek a versek voltak a legkedvesebbek számára. A rövid pataki időszak alatt azonban – Komáromy kutatásai alapján – csak hat versről mondhatjuk biztonsággal, hogy itt keletkeztek, és a hatodik szerzősége is kétséges: Miért ne innánk?; Bacchushoz, Inscriptio; Bakhushoz; A borital mellett; Földi Rózsa; Fűzfa sípra észrevételek. Ugyanakkor az Árpádiász tervezetét és VII. könyvének 51 sorát pataki eredetűnek tekinti. Csokonainak a jogtudománnyal kapcsolatos előfeltevései igazolódtak.

Bár a pataki

református kollégium szelleme szabadabb volt, sőt az oktatás már magyar nyelven folyt akkor, amikor a debreceni kollégiumban az egyik vádpont az volt Csokonai ellen, hogy 6

Komáromy Sándor: Csokonai Sárospatakon. Borsodi Szemle, 17. évf. 2. sz. (1972), 65-76.o.

7

Vargha Balázs: Csokonai emlékek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960., 222.o.

8

Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály. Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 1954., 59.o.

4

búcsúbeszédét magyarul mondta, a paragrafusok sivársága, lélektelensége riasztotta. A Rousseau nézetein nevelkedett költő nem tudott megbarátkozni a feudális jogrendszerrel. Nagy Gábornak írja: „ Én itten nyűglődöm ebbe a pataki Világba. (…) Az én ifjúságomnak purgatoriuma Patak s a benne uralkodó démon az Magyar Ius. (…) Ah, boldogak azok, akik vagy emberi filozófiát nem tanúltak és Magyar Iusra adják magokat, vagy a filozófiát emberi módon tanúlhatták meg, s nem vóltak kéntelenek Magyar Iust tanúlni.”9 Egy kedves anekdota szerint leginkább az a törvény háborította fel, mely szerint: az atya elhalálozása esetén, „ha 50 lónál kevesebb az örökség, meg kell osztani az özvegy és a gyermekek között, de ha több, akkor mind az özvegyé marad”10. Csokonai 1796. július 12-én elhagyta Patakot. Távozásának oka a Kövy professzor által kiállított bizonyítvány szerint az, hogy a német nyelvet gyakorolja, és alkalomadtán joggyakorlatot folytasson Lőcsén. Kövy professzor a „nagyérdemű és igen kiváló” Csokonait úgy jellemzi, hogy „itten való tartózkodásának egész ideje alatt magatartásával kiérdemelte, hogy a legderekabbak közé számítsuk, és mindenkinek jóindulatába ajánljuk.”11 Komáromy utal arra, hogy a sárospataki főiskola énekkara több Csokonai-verset dolgozott fel, melyeket a későbbiekben is előadtak családi ünnepeken. A Csokonairól készített bronzszobrot az Iskolakert szoborparkjában állították fel 1972-ben.

9

Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. Prózai művek. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1981., 382.o.

10

uo.

11

Vargha Balázs: Csokonai emlékek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960., 71.o.

5

Erdélyi János (1814-1868): költő, kritikus, esztéta, filozófus, monda- és népdalgyűjtő

Erdélyi Kis-Kaposon született, itt kezdte iskolai tanulmányait olyan előmenetellel, hogy 10 évesen a pataki

gimnázium

tanulója

lehetett.

„…a

két

szintakszista osztály elvégzése után kijárja a rétori poétai, filozófiai és logikai osztályt. Mindvégig eminens (…) köztudomásra jutott felőle, hogy osztályában legjobb dolgozatokat írt magyarul, latinul, versben,

prózában,

s

tanulótársai

között,

mint

correpetitor volt elismerve.”12 Tanulóévei alatt többször vállalt nevelősködést, így alkalma volt megtapasztalni a feudális társadalom könyörtelenségét. Mennyire más ez a világ, mint a vidám diákélet! „A »pórfiú« Patakon, a »szegények iskolájában« nem érzi a másodlagosság állapotát. Ott nem a rang, hanem a tudás a mérce. Erdélyinek van becsülete Patakon, tehát rangja is. Kitűnő diák, az önképzőkör ünnepelt költője, szigorú bírálója, s mindehhez még a legjobb dalos és métajátékos!”13 A tiszta népdalt családi környezetéből hozta magával, Patakon pedig a diákélethez tartozott. A legátusok, a szünetekre hazalátogatók hozták vitték a népdalokat. Itt kezdődött Erdélyiben a népköltészet szépségének, értékének tudatosulása. 1835-ben a középiskolai, 1837-ben a jogi tanulmányait is befejezte. Ezt követően hosszú, hol sikeres, kalandos, hol gyötrelmes és tragikus évek váltották egymást, míg újra visszakerült Sárospatakra. 1851 novemberében elfogadta a főiskola harmadszori hívását, és elfoglalta a filozófiatanári katedrát. 17 évet töltött Patakon. Hihetetlen munkabírásáról, sokrétű tevékenységéről lehetetlen számot adni. Miközben folytatta irodalmi munkásságát, gyűjtötte a népdalokat, azon dolgozott, hogy Hegyaljából egy újabb tudományos és kulturális centrumot hozzon létre. Jól képzett nyomdászt hívott Patakra, 12

T. Erdélyi Ilona: Erdélyi János. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981., 10.o.

13

T. Erdélyi Ilona: Erdélyi János. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981., 12.o.

6

tanártársaival Népiskolai Könyvtárt indítottak. Az abszolutizmus éveiben küzdött a főiskola megtartásáért és korszerűsítéséért. Pálffy János így emlékszik rá: „Erdélyi egyike azon nagyon kevés számú, becsületes, eszes, józan felfogású férfiaknak, tele kedéllyel, minőket az Isten csak jókedvében teremt néha (…) Ő lelke mélyéből gyűlöli a zsarnokságot s keze alól kikerülő tanítványai bizonyosan nem lesznek az osztrák barátai. De a sárospataki iskolát nem is lehet félteni ettől. Fölötte a Rákóczi lelke lebeg még mindíg, s szelleme még a falakba is bevette magát. Most is ezen iskola az egyetlen az országban, mely meg nem adta magát az osztrák tanrendszerének, s inkább nélkülözi az úgynevezett nyilvánosság előnyeit, mintsem szabad tanrendszerétől elálljon. Ebben a főérdem Erdélyit illeti.”14 Erdélyi javasolta a tanítóképző intézet létrehozását, a tornacsarnok felszerelését. Hegedüs Lászlóval megalapították a Sárospataki Füzeteket, hogy Patak és környéke az ország szellemi vérkeringésébe kapcsolódhasson. A nemzeti ellenállás szellemében megszervezte az 1859. évi Kazinczy-ünnepségeket,

egy

évvel

később

pedig

a

pataki

kollégium

(elmaradt)

háromszázados jubileumát. 1862-től egy évig az észjog, az egyházjog és az államtudományok professzora is volt, majd betegsége miatt az irodalmi tanszékre ment át, és a könyvtárat vezette. A kiegyezést követően lemondott állásáról, szeretett volna Pestre költözni, hogy újra részt vegyen az irodalmi életben, tele volt elképzelésekkel. A sorsa másképp döntött, készülődés közben

érte

a

halál

Sárospatakon,

1868.

január

23-án,

54

éves

korában.

A szlovákiai Nagykaposon magyar tanítási nyelvű alapiskolát, Sárospatakon általános iskolát és kollégiumot neveztek el róla, mellszobrot állítottak tiszteletére.

14

Magyarországi és erdélyi urak. Pálffy János emlékezései. Sajtó alá rendezte Szabó T. Attila, Erdélyi Szépmíves Céh, 1939., 143. o.

7

Tompa Mihály (1817-1868): költő.

Tompa édesanyja halála után

Igriczibe ment a

nagyszülőkhöz. Az elemi iskola elvégzése után került a faluba Sárospatakról Bihari György rektornak. Tompát élénk eszű, gyors felfogású, tehetséges gyereknek találta, ezért gondjaiba vette, tanítgatta a latin nyelvre, hogy Sárospatakra küldhesse. Az ott lakó Szentimrey földesúri családnak a fia éppen Sárospatakra készült a VII. osztályba. A szülők Bihari György rábeszélésére a fiúk mellé vették Tompát szolgadiáknak, cserében ellátták élelemmel és szállással. Így került a költő a híres sárospataki kollégiumba. A sárospataki iskolában ekkor nagyrészt magyar nyelven folyt az oktatás, a klasszikus nyelvek mellett egyre nagyobb gondot fordítottak a nemzeti és reál-tárgyakra, at intézményben a puritán erkölcsi felfogás uralkodott. Váczy János szerint Tompától eleinte inkább féltek a társai, mint szerették, hiszen már a tizenötödik évet is betöltötte, ráadásul erősen fejlett gyermek volt, de csakhamar megismerték, látták, hogy nem kérkedik erejével, s mindig a gyengébbnek fogja pártját. Tompa figyelmes és jó eszű lévén a magyarázatokból könnyen megtanulta leckéjét, szabad idejében pedig végezte szolgai teendőit. A szolgadiák nem valami kényelmes helyzetben élt. Az úrfiaknak folyton a sarkukban kellett lenni, de a nevelő parancsait sem volt szabad megszegnie. A kályhalyukban tanulgatta leckéit, ide bújt regényeket olvasni. Már a második évben az elsők közé került, s ezt az eredményét végig megtartotta.15 Otthonról semmi segítséget nem kapott. Tanárai még nem kísérték különösebb figyelemmel, talán ezzel is magyarázható, hogy csak a 3. és 4. iskolai évben kapta meg az alumniumot (élelmezési támogatást).

15

Váczy János: Tompa Mihály életrajza. http://mek.oszk.hu/06800/06851/06851.htm#1

8

Nehéz anyagi helyzete és egyik tanárával való konfliktusa miatt megszakítja tanulmányait. Télen a szegény diákok nem ritkán csak úgy tudtak fűteni, hogy a rozoga kerítésekből elloptak egy-egy jó darabot. Tompa is részt vett egyszer egy ilyen diákcsínyben, amiért tanára nyilvánosan megbotoztatta. A 20 éves fiút, aki ekkorra már hírnevet is szerzett, annál inkább sértette a büntetés, mert egyedül neki kellett bűnhődnie. Búcsút mondott egy évre a főiskolának, és Sárbogárdra ment segédtanítónak. "»Tompa Mihály becsületesen s az egész ekklézsiának megelégedésére elvégezvén esztendeig tartó tanítási hivatalát, tudománya öregbítése végett visszament a sárospataki anyaiskolába«" 1839 márcziusában.”16 Sárospatakra visszatérve pótolta a retorikai és a logikai osztály vizsgáit, 1840 őszén már a bölcseletet hallgatta mint harmadéves tógátus, majd egyszerre végezte a jogot és a teológiát. A pataki diákélet kedvezően hatott kedélyére és szellemére is. Barátai körében vidám volt, részt vett a bohóságokban, mulatozásokban, hamar a társaság középpontjába került. Tagja lett a Hanyvéd egyletnek (Hanyagság védő) is, melyet a Védegylet paródiájára alapítottak tréfából az iskolai fegyelem és szorgalom kigúnyolására. Szerette a pipát és szívesen kártyázott, de kereste a magányt is, hogy múzsájának szentelhesse idejét. Részt vett az önképzőkör, akkori nevén Nyelvmívi Társaság, majd újjászervezése után Szépműegylet munkájában, gyakran itt mutatta be verseit. Költői

pályáját

1841-től

számította,

amikor

megjelent

Vörösmarty

lapjában,

az

Athenaeumban első verse, az Alkonyatkor. A volt pataki diákok közül Kazinczy Gábor és Szemere Miklós gyakran megfordultak ekkor Sárospatakon, találkoztak a Szépműegylet tagjaival, köztük Tompával. Felismerték az ifjú költő tehetségét, segítették, támogatták. Tompa különösen Szemere lasztóczi kúriájában érezte jól magát. Ezen években már lazább az iskolával való kapcsolata, többször megszakította tanulmányait, nevelősködött, kezeltette magát. Betegsége miatt 1844 közepén kénytelen volt félbeszakítani főiskolai tanulmányait. A még hátralevő anyagot magánúton akarta elvégezni. Az 1845-46. év első felében még be volt jegyezve a főiskola anyakönyvébe, de az érdemjegyei hiányoznak.17

16


17


9

Tompa érdeklődéssel fordult a népi mondavilág felé, anyagát ismerőseitől gyűjtötte: A halász és az aranyhal egy Halász nevű települést említ, A két íjász Vencsellő és Kenézlő nevének eredetét meséli el, A karcsai templom tündérlányokról, a Veres patak Telkibányáról, a Pogány-kút a sárospataki Pogány-kút keletkezéséről, a Diós-győr a diósgyőri várról szól. Költői beszélye, A vámosújfalusi jegyző a táj ismeretén túl a költő humorát is tükrözi. 1859-ben Kazinczy születésének centenáriumára az iskola imatermében hangzik el Tompa ünnepi ódája: Kazinczy Ferenc emlékezetére. Egy évvel később a pataki kollégium háromszázados évfordulóján az iskolakertben adta elő Lórántfi Zsuzsánna emlékezete című ódáját. Patak egykori szolgadiákja a MTA levelező tagja, országosan ismert és elismert költő volt.

Gárdonyi Géza (1863-1922): író, költő, újságíró, pedagógus

Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot 1863. augusztus 3-án Agárdpusztán. Zieglerék folyamatos költözésben éltek. 1874-ben a Taktaharkány melletti Jajhalomban telepedtek meg, így Gárdonyi az 1874– 1875-ös tanévre a sárospataki református kollégiumba ment tanulni. Az iskolába készülődését élvezetesen örökíti meg a Diákszállítás című novellában. „Az

észak-sarki

expedícióra

aligha

készültek

lázasabban, mint az én diákavatásomra. Már három hónappal előbb pácolták a fejemet a különféle "tanító urak", hogy tetemes tudománnyal állhassak meg a "tanár urak" előtt. 10

Én ebben a tekintetben nem is éreztem semmiféle szűkölködést a füleim között, de az apám, az nagyon skrupulózus ember volt, tömérdek próba-felvételi vizsgát állatott ki velem, s gyakorta adott bizonyos kétségeknek kifejezést, amelyekben erős vonatkozás fordult elő olykor egy szürke háziállatra. Szegény anyám volt a legnagyobb gondban: annyit varrt, mintha egy egész árvaházat kellett volna felruháznia, és úgy megrakta mindenféle ennivalóval a ládámat, mintha valami nemzetközi koplalásversenyre készültem volna. Nem tagadom el, hogy ezen fontos előkészületek által olykor nagyon meg voltam hatva. Titokban gyakran tükör elé álltam, és ott bámultam magamat, olykor-olykor komoly tudományos arcot öltve s ráncot erőltetve szemöldökeim közé, mint az apámnak volt. (…) Ez volt az első éj, amelyen nem tudtam aludni. Magam előtt láttam Sárospatakot, méltóságos épületeivel, szivárványos egével, nyüzsgő diákrajával, a jövő nagyságainak csemetéivel. Mert az apám meg volt győződve arról, hogy ezen a helyen van az ország legjobb iskolája, s hogyha egy csöpp talentum szunnyadoz bennem, hát itt úgy megnevelik, úgy meghizlalják, hogy kiváló ember lesz belőlem. Én ugyan nem tudtam elképzelni, hogy miféle nagyság rejlik bennem, mert határozott hajlamot csupán a madarászásra, versenyfutásra és csillagrúgatásra éreztem magamban, de azért meg voltam győződve arról, hogy bennem is lakik valami. Már hogy mi az a bennem lakó valami, azon nem törtem a fejemet; gondoltam magamban: arra valók a tudós professzorok, hogy felfedezzék az emberben az embert; jobban érdekelt az a kérdés, hogy miféle nációk lesznek az én tanulótársaim, akad-e köztük sok jó pajtás, akik szeretik a kópéságot s mindazt, amin nevetni lehet.”18

18

Gárdonyi Géza: Diákszállítás. http://mek.oszk.hu/03700/03737/html/01.htm#112

11

A tudós professzorok azonban nem fedezték föl Ziegler Gézában a tehetséget, nem látták meg benne Gárdonyi Gézát. A tanév eredményei csalódást jelentettek a szülők számára. Az első félévi Tabella, azaz az osztálykönyv lapjain ez állt: „ »Ziegler Géza született 1863-ban, római katolikus vallású, atyja Sándor, gépész, lakik Jajhalmán, Zemplén megyében. Félévi végosztályzata: gyenge közepes. «Vallástanból az osztályzat: »nincs«, de pótlására a Jegyzet rovatban szinte megrökönyödve dőlnek hátra a betűk: »utóvizsgára utasíttatik«. Szépírás: »írása olvashatatlan«”.19 Mivel magyarázható ez az eredmény, hiszen gyermekkora óta rengeteget olvasott, szorgalmas fiú volt. Csak találgatni tudunk. Gárdonyit az apa a főiskola háznagyának, Janiga Jánosnak a felügyeletére bízta, ő volt a szállásadó gazdája is. A diákok csak Kopónak hívták, mert népszerűtlen feladata volt: a kollégiumi diákok viselkedésén kellett őrködnie, s a rakoncátlanokat a magas dierktórium elé vezetni. A jókedv és a tréfa ellensége volt, nem úgy, mint nehéz felfogású fia – Gárdonyi osztálytársa -, aki a legrakoncátlanabbak közé tartozott. Évek múltán is terjedt az anekdota: – Hányan vagytok az osztályban, fiam? – 48-an, meg Janiga. Janiga Vince padtársa is volt Gárdonyinak az első osztályban, és „belevitte a hajmeresztő kópéságokba”. Talán ez is magyarázza, hogy könnyedén vette a vallásórákat. „Egyoldalú beállítás lenne mégis: csupán az osztályzatok alapján megítélni a pataki diákot, aki túl fiatal volt még ahhoz, hogy a nagy múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező intézet igazi jelentőségét felmérje.”20 Februárban Gárdonyi kimaradt az iskolából, „… a pesti Kálvin téri református gimnázium falai közé menekült.”21

19

Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Kairosz Kiadó, Bp. 2008., 32.p.

20

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977., 28-29.o.

21

Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Kairosz Kiadó, Bp. 2008., 33-35..p.

12

Kezdő íróként derűsen gondolt vissza és örökítette meg Álmodozó szerelem című regényében a pataki diákélete színes emlékeit.

Móricz Zsigmond (1879-1942): író, újságíró, szerkesztő.

Móricz

Zsigmond

Debrecenben

kezdte

el

a

gimnáziumot, a prügyi házuk leégése után azonban a család Sárospatakra költözött, így 1892-től itt folytatta a tanulmányait a negyedik osztálytól. A család három helyen lakott Patakon: először a mai Kazinczy utcában a Kiséry-házat bérelték ki, majd a szülők a Héce elején, a kollégium mögötti kőházat vették meg, amely mögé az apa egy újat épített. Kosztos diákokat tartottak, így aztán délutánonként eleven volt az élet az udvarukon. Ez volt a birkózások, ugróversenyek színhelye, de „Zsiga” önképzőköre és újságja is itt működött. Barátaival szavaltak, előadást tartottak, színdarabot rendeztek, írtak. A legális önképzőkörben ugyanúgy nem érezte jól magát, mint az iskolában. Miklós öccse azt írja róla, hogy sovány volt, hirtelenharagú, dühös természetű, de mérge hirtelen ellobbant. Patakra már „írói öntudattal érkezett”. „Megérkezett és vasfalba ütközött, amin nem tudott áthatolni.” Patak ellensége volt neki „a legelső perctől fogva. A kálvinista gimnáziumnak volt a legrosszabb korszaka; vaskalapja akkor volt a legkeményebb, tanárainak az átlagos életkora (…) akkor volt a legmagasabb.”22 Ami szenvedést a Légy jó mindhaláligban leír, az mind Patak. Itt vált dacossá, lázadóvá, itt tanult meg ítélni. Iskolai bizonyítványai jól tükrözik azt a folyamatot, ahogy megromlott a viszonya tanáraival. Bár sokat olvas, és az önképzőkörnek is tagja, nem érzi jól magát az iskolában. A harmadik pataki tanév karácsonyára több szekundával kapta meg a bizonyítványát.

22

Móricz Miklós: Debrecen és Sárospatak a Móricz Zsigmond életében http://epa.oszk.hu/02500/02518/00133/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1950_02_093-101.pdf 95.p.

13

Ezt követően iskolát váltott, Kisújszállásra ment, és az év végére ismét jeles tanuló lett, mint volt Debrecenben. Móricz Miklós szerint „És nem is ő bukott meg, hanem az iskola.”23 Móricz írói korszakában több művében szerepelteti a pataki kollégiumot. A keserű éveket soha nem tudta elfelejteni, ennek ellenére vannak olyan írásai, melyekben kedvező színben tünteti fel volt iskoláját. Részlet a Házasságtörés című kisregényéből: „- Hova viszitek hát jövőre a gyerekeket? - kérdezte Anna, mert szeretett egy kicsit részt venni a családi tanácsban. - Debrecenbe - mondta a papné indignálódva. Az ura rábólintott. - Nem lesz jó - mondta Anna, s meggyőződéssel rázta a fejét. - Ez az Imre nagyon a nyakára fog nőni apának. - Az igaz - szólt a papné. - Jobb idegen helyre adni a gyerekeket - szólt a gondos vénlány -, mert ott legalább megtanul a maga lábán állani. Be kell adni Patakra a konviktusba. - Ugyan, Patakra - kedvetlenedett el az anya -, de meg vagy akadva azzal a Patakkal. Csak nem viszem Patakra, mikor az apámhoz vihetem! és Debrecenbe! - A pataki is jó iskola, sok derék ember került már ki onnan. Ezen a témán minden héten összepereltek legalább egyszer. - Á, Patakról nagyon szép legátusok járnak, az maradt valamelyik az Anna szívében - mondta csendesen a pap.”24 „Patakkal aztán kibékült egyszer, a harmincas években, mikor meghívták oda, s amikor nagy örömére már nem a régi Patakot találta ott. De ez nem jelentette azt, mintha ezzel helyreállott volna az érzések folytonossága: ami annakidején végleg megszakadt. Debrecen témája volt, Patak sérelme.”25 Régi iskolájában 1930. május 11-én tartott beszédet: "Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt tanár urak, nemes tanuló ifjúság! Most ahogy itt állok önök előtt, érzem bizonyos felelősség van rajtam!

23

uo. 96.o.

24

www.mek.oszk.hu/06000/06043/06043.doc

25

Móricz Miklós: Debrecen és Sárospatak a Móricz Zsigmond életében http://epa.oszk.hu/02500/02518/00133/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1950_02_093-101.pdf 95.o.

14

...Én Sárospatakon, a kollégiumban csak ott kezdhetem a szót, ahol 34 éve abbahagytam: én itt csak mint rossz tanuló jelentkezhettem. Három csikóval mentem el innen, nem tudok szabadulni a lelki kényszertől, hogy bevalljam, hogy engem ez a három csikó hozott vissza. Ezt a három fékezhetetlen paripát letagadni vagy szépítgetni, olyan dolog volna, ami nem illenék egy valahai pataki diákhoz. ...Kutya nehéz iskola volt abban az időben ez a pataki kollégium. Jó nehéz iskola volt, szép iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de nehéz egy iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon. Pedig diákkoromban két dologhoz nem értettem. Egyik, hogy megtanuljak valamit. Másik, hogy előadjam, amit tudok. Ma sem értek egyikhez sem. Nincs memóriám és nincs szónoki képességem. Az én tanulási módszerem nem vált be. Nekem ugyanis egyéni módszerem volt. Én szeptemberben egyszerre végigolvastam az egész tananyagot, az összes tankönyvet, amit a Trócsányi könyvkereskedésben meg kellett venni, s azzal tudottnak vettem az egészet és külön forrástanulmányokba merültem. Emlékszem, egyszer hat zöld fedelű könyvet cipeltem a hónom alatt negyedikes koromban. Meglát a kollégium hátsó kapujánál Kovácsy tanár úr s azt kérdi: - Hát te mit viszel, fiam? - Macaulay - mondtam ártatlanul. - Azt nem úgy ejtik ki, hanem Mé-ko-li! Ez a Mékoli az én legnagyobb pataki emlékem. Ő ábrándított ki Jókaiból. Addig ugyanis szenvedélyes Jókai olvasó voltam. Tizennégy éves koromra legalább hetven kötetét elolvastam, de Mékoli hallatlan arányú történelme utána a skót világ romantikája s egzakt igazsága után nem kellett többet a regény csillogó játéka. Egyszer betévedtem a görög szobrok gipszöntvényeivel zsúfolásig töltött termébe. Megbabonázott a görög szobrászat. Pasteiner Gyula nagy művészettörténetét akkor egy évig tanultam, az ötödikben. Még ma is ez az alapja műtörténelmi érzésemnek és ízlésemnek.

15

Aztán különös hálával tartozom Csontos tanár úrnak, aki temperamentumos és nagy fantáziájú történelmi előadásaival a magyar história s különösen Mátyás király szerelmesévé tett, pedig ecsetelte, hogy Mátyás ágyút szegeztetett az országgyűlésnek, úgy szavaztatta meg az adót. Már akkor elhatároztam, hogy megírom Mátyás királyt. Ha Isten segít, még talán meg is teszem. Ilyen emlékek rajzanak fel bennem az öreg kollégium várszerű boltjai alatt. - És a vár! Mennyit kerülgettem a tömör romokat, lesve a Rákóczink szerencsecsillagát. ...Első honoráriumomat is itt kaptam. Szüleim háza nagy diáktanya volt. Egy karácsonykor felszólított egy jogász lakónk, hogy írjak neki egy szerelmes verset. Mélyen lenéztem ugyan e könnyű múzsát, de azért megírtam. Karácsony után, mikor visszajöttek a diákok, este disznóságot vacsoráztunk. Egyszer csak azt mondja édesanyám: - Tudjátok-e, mit eszünk? Zsiga kapta valami versért. ...Tanítványom is volt. Egy borsodi gyerek, olyan kemény kis fickó, aki megtette, hogy néhány napi vakációt csináljon magának, tüzes dróttal sebeket égetett a kezén, s azt mondta, hogy veszett kutya marta meg. Kun Zoltán dr. úr kiégette a sebeket s azt mondta: eredj órára! El lehet képzelni, egy ilyen tatárral mennyit kellett harcolni, hogy eredménye legyen. Hol volt nekem időm, hogy a napi penzummal foglalkozzak! Szóval, ha az ember soká firtatja, kiderül, hogy az aranyos diákélet voltaképpen szegény fiúknál már ugyanolyan erős életharc, mint a felnőtteké. Egyszerre három urat szolgálni: az iskolát, az életet és a saját belső, öntudatlan fejlődést - az ritkán egyeztethető össze. Harmincnégy év telt el azóta. S én ezalatt kivételesen nehéz és harcos életet éltem végig. De annál nagyobb izzásban sohase voltam, mint az itt töltött két és negyedév alatt. Az ember egész életében azt az életvonalat folytatja, amit 12 és 18 éve közt kezdett. Ez a jellem kialakulásának kora. És a lelki erők ébredésének s a szellemiség megnyilatkozásának ideje. A szenvedés többet ad az embernek, mint az öröm. Ilyenformán én sokat köszönhetek a pataki iskolának. Amit azóta, mint író csináltam, annak gyökerei innen indultak el. Itt tanultam a történelmet oly végtelen nagyra becsülni. Mert minden perc az előző folytatása és minden élet az előző életek folytatása. 16

A Patak felett futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra. S az a határtalan irodalmi szellem, amely ebben az időben itt uralkodott, rendkívül kedvező volt egy leendő író számára. Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken. A Kazinczy házához kivittek bennünket Széphalomra s ez egy életre elhatározó befolyást gyakorolt rám. A Tompa Mihály, az Erdélyi János s mindezek fölött a Kossuth Lajos lelke égetett és gyújtogatott itt. ...Itt tanultam meg, amit azóta vallok, hogy az élet és az írás ugyanaz és egy. És hogy számomra mindenesetre az élet: az írás. Az hódalomnak végtelen nagyrabecsülése, szenvedélyes akarása és boldog kielégülése volt az, amit én itt megkóstoltam. S így ma már csak szeretettel s hálával emlékszem a bodrogparti Athénre, ahol minden kő a magyar históriát s minden hagyomány a magyar irodalom rajongását lehelte. A tömör kollégium, a nagykönyvtár gyönyörű terme a százezernyi könyvvel, a döbbenetes hatású vár és az egész szellemi élet, mely itt élt és lihegett, a szellemi munkásság dicsőségére tanított. Még a szinte tragikus összeütközés is, amelyet magam idéztem magamra, áldásossá és hasznossá lett későbbi író életemre."26

Komáromi János (1890 – 1937): író, újságíró.

Az első öt osztályt - mindvégig a legjobb tanulóként - Legenyén végezte, ahol harmadik osztálytól Sikolya Antal tanította. Az ő kérésére és sürgetésére a pataki kollégiumba vitték a szülők, akik minden erejüket megfeszítve gyűjtögették össze a taníttatás költségeit. „Zörgött velünk a kocsi s mindközelebb ért hozzánk a diákváros. (…) egyenest a kollégiumnak mentünk neki…A torkomba vert föl a szívem! Szószerint úgy

26

http://k-o-r.gportal.hu/gindex.php?pg=22508539

17

volt, amint az apám mondta előre: a kollégium előtt öreg diákok pipáztak avagy beszélgettek, az apró és tanácstalan diákokat viszont, akiknek mendur volt a neve, szüleik vezették kézenfogva, hogy lefizetvén a tápintézeti díjat, a tandíjat és könyvek árát, beírassák őket a gimnáziumi igazgató úrnál. Száz-száz diáktól zsibongott a város s én az apámmal egész nap bódult fejjel jártam a főiskola folyosóit, a könyvesboltot, a kollégiumkert utacskáit, a széles főutcát meg a szűk sikátorokat.”27 Diáktársai hozzá hasonló fiúkból kerültek ki, akiket gazdag családok alapítványai támogattak, ezért nevezték Patakot a szegények iskolájának. Komáromi étkezését Pálóczi Horváth Mária alapítványa biztosította, mert kitűnő tanuló volt. Segítséget jelentett a legáción keresett pénz a karácsonyi szünetben, és a gyengébb képességű osztálytársak oktatása. Édesanyja halála után „…a tekintetes tanári kar most még inkább gondolt reám, mint azelőtt. És noha másodosztályos gimnazista voltam mindössze, a professzor urak tanítványokat szereztek a részemre, hogy így is keressek valamit.”28 Ekkor kezdett gyorsírást tanulni, és néhány év alatt országos hírű gyorsíró lett, versenyeket nyert. Kedvelte a természetet, sokat kirándult. 1907-ben a Magyar Turista Egyesület országos pályázatot írt ki középiskolásoknak útleírásra. Komáromi megírta a Gyalog az Alföldön, vagy 400 kilométer az apostolok lovain című útleírását, melynek forrása az előző nyáron osztálytársával tett kirándulása volt. Pályázatával megnyerte az első díjat, híres, ünnepelt diák lett. Ettől kezdve tekintette magát írónak. Tagja, főjegyzője, majd ifjúsági elnöke volt a főgimnáziumi Erdélyi Önképzőkörnek, ahol verseivel, regényével sok díjat nyer. A színjeles érettségi után hiába marasztalták tanárai, az egyházkerület főgondnoka, hogy maradjon Patakon, nem tudták meggyőzni. 1910-ben Pestre ment jogot tanulni. A sárospataki tanulóévek emlékeit, a századelő diákszokásait, tréfáit, szertartásait a Pataki diákok (1926) című kisregényében örökítette meg.

27

Komáromi János: Emlékeim. Révai Irodalmi Intézet kiadása, Budapest, 1938.,203.o.

28

Komáromi János: Emlékeim. Révai Irodalmi Intézet kiadása, Budapest, 1938., 208.o.

18

Képes Géza (1909 – 1989): költő, műfordító, irodalomtudós

Képes Géza 1909-ben Mátészalkán született, ott végezte el a négy elemit kitűnő eredménnyel. Az apja kovácsmester volt, és természetesnek tekintették, hogy a bátyjával együtt ezt a mesterséget fogják folytatni. A falu református segédlelkésze, Filep Gusztáv, nem akarta, hogy inas legyen, és ajánló levelet írt Sárospatakra, hogy a gimnáziumba kerülhessen. Ehhez azonban latinul kellett volna tudnia. „Osztályfőnököm, Ferenczi Endre, átolvasta első verseimet tartalmazó füzetemet, s azt írta a végére: „Sic itur ad astra”, amiből én egy szót sem értettem. Megkérdeztem tőle, mit jelent: nagyon gyanús volt nekem, hogy elutasítás. Annyit mondott: tanuljak meg latinul, akkor majd megértem. Ez a két dolog valahogyan szerencsésen

összekapcsolódott:

Filep

Gusztáv

követelése,

hogy menjek

Patakra,

gimnáziumba, és Ferenczi Endre megjegyzése, hogy majd megértem, ha latinul tudok. Négy osztály latin tananyagát kellett négy hét alatt megtanulnom, Filep Gusztáv tanított, olyan eredménnyel, hogy sárospataki diák lettem.”- írja Képes Géza Az I. világháborút követő trianoni béke, a jogakadémia 1923. évi bezárása azt eredményezte, hogy Sárospatak elveszítette korábbi kulturális szerepét. Képes Géza így emlékezik diákkori városára: Az álomba hullt város (részletek) Patak – a hírhedt húszas évek. Ki e kisvárosba tévedt, megtorpanva hátrahőköl a megdermedt időtől. Elvarázsolt vén város – a változatlanság városa. 19

(…) Messzi múlt, most felidézlek, vagy inkább csak idéznélek – Hol egy ház, amelyik előtt megállva, a rég-volt időt visszahívnád, csak pár percig? Szép homlokzatot se lelsz itt. Mutatja még egy-két boltív: valaha más világ volt itt. (…) Persze, nagy kincs a kollégiom, s akad még jócskán régi rom, de a város, egészben véve: sablon, kirakatba téve. (…) Nagypatak, úri kaszinó, Kispatak, korcsma, kuglizó. Vén oskola, Rákóczi-vár, kettő közt a város sivár.

A város sivársága ellenére a kollégiumi évek nem teltek haszontalanul: latin, görög, német nyelvet tanult, verseket írt, fordított és rengeteget olvasott. Főképpen a görög lírikusok verseit és Ovidiust kedvelte, de szerette Móriczot és Szabó Dezsőt is. Dávid Zoltán osztályfőnöke és magyar-latin tanára Adyval ismertette meg, az önképzőkörben pedig a legmodernebb irodalommal találkozott. „.A Sárospataki Ifjúsági Közlöny szerkesztői: Horkay László, Benke Kálmán és Újszászy Kálmán – ők fedeztek fel mint költőt 1926-ban, első nyomtatásban megjelent versemet ők adták ki, ezzel a megjegyzéssel: „A Főiskola legifjabb nótafájának terméséből.” Érettségi után a pesti Eötvös Kollégiumba ment, majd a magyar-német-angol szakos diploma megszerzését követően visszatért Sárospatakra tanítani. 1933 és 1940 között hét évet tölt egykori iskolájában. Ekkorra már megjelent első könyve: a Márványba véslek. A húszas évek végén a Tiszáninneni Református Egyházkerület és a Kollégium vezetősége az angol nyelv 20

tanítását helyezve a középpontba megreformálta az iskolát, így a harmincas évektől ismét magas színvonalúvá vált az oktatás. A tanárok többsége fiatal volt, korszerű szellemiséget képviselt, és többnyire volt pataki diákként került vissza a katedrára. Így lett Képes Géza is az Angol Internátus és egyben a gimnázium nyelvtanára. Tanítványai nagy nyelvtudású, művelt tanárnak tartották, és igen népszerű volt körükben. Ennek bizonysága az is, hogy számos anekdota fűződik pedagógusi tevékenységéhez. A következőt maga meséli: Angolóráim Patakon Hét évig voltam pataki tanár. Nekem azért is fontos volt az ottani társaság, mert született angoltanárokkal is dolgoztam. Az én diákéveimben még nem volt Patakon angoltanítás. Gimnazista koromban az Angol Internátus helyén még konyhakert állt, a tanároknak és az iskola alkalmazottainak a kis káposztáskertjei. Káposztáktól pedig nem lehetett angolt tanulni. Annál inkább később, az angol születésű tanároktól. Tanítványaimmal meghitt kapcsolatban álltam. Fél év leteltével mindig megkérdeztem diákjaimat, hogy mondják meg őszintén, tapasztaltak-e fejlődést. Egyszer egy szemtelen így válaszolt: – Igen, tapasztaltunk. Tanár úrnak a kiejtése nagyon szépen fejlődött ebben a félévben! Én minden órámon elmondtam egy viccet. Persze, ez mindig nagy tetszést aratott az osztályban. Egyszer olyan nagy volt a hahota, hogy a szomszédos irodából berohant Novák Sándor igazgató úr is megnézni, mi ez a nagy lárma. – Mi történik itt? – kérdezte szigorúan. – Csak mondtam a gyerekeknek egy viccet. Amikor levetettem a kalocsnimat, megjegyezték, hogy milyen furcsa ez a kalocsni. Mondom, ez svéd kalocsni. – Miért, svédországi? – kérdezik. – Nem, magyarországi. – Akkor miért svéd, tanár úr? – Mert a sártól is véd, a hótól is véd! Erre Novák igazgató úr kacagni kezdett, és szó nélkül kiment az osztályból.

21

A II. világháború kitörése után az angol anyanyelvű lektoroknak távozniuk kellett Sárospatakról, Képes Géza is Budapestre költözött.29 Sárospatak nem felejtette el a Kollégium volt diákját és tanárát, megbecsülése jeléül a város díszpolgárává fogadta.

A költő utolsó verseskötete 1989-ben A pataki diák címmel

jelent meg.

Sárospatak nevéhez a történelmi város mellett az iskolaváros fogalom kapcsolódik. Nem véletlenül: volt olyan korszak, amikor annyi diák élt a városban, mint amennyi felnőtt lakos. Az iskola és a diákság élete mindig az érdeklődés középpontjában volt, szellemisége, híre az ország minden pontjáról vonzotta a tanulni vágyókat. A kollégiumban töltött idő, az itt átélt események a későbbi írók, költők műveiben történetekké, érzésekké, hangulatokká formálódtak. Ezeket az éveket, visszaemlékezéseket igyekeztem összegyűjteni egy kis csokorba.

29

Képes Géza, a szavak művésze című írás felhasználásával készült

http://www.zemplenimuzsa.hu/04_3/kepes.htm

22

Felhasznált irodalom 1. Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. Prózai művek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981. 2. Gárdonyi Géza: Diákszállítás. http://mek.oszk.hu/03700/03737/html/01.htm#112 3. Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Kairosz Kiadó, Bp. 2008. 4. Kazinczy Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok. http://mek.oszk.hu/07000/07016/index.phtml 5. Képes Géza, a szavak művésze. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_3/kepes.htm 6. Képes Géza: A pataki diák, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1989. 7. Komáromi János – Panka Károly: A pataki diákvilág anekdotakincse. Sárospataki Diákok Országos Szövetsége, Budapest. 1927. 8. Komáromi János: Emlékeim. Révai Irodalmi Intézet kiadása, Budapest. 1938. 9. Komáromi János: Pataki diákok. Fekete Sas, Budapest, 1992. 10. Komáromy Sándor: Csokonai Sárospatakon. Borsodi Szemle, 17. évf. 2. sz. (1972), 65-76. 11. Magyarországi és erdélyi urak. Pálffy János emlékezései. Sajtó alá rendezte Szabó T. Attila. Erdélyi Szépmíves Céh,s.n. 1939. 12. Móricz életrajza http://k-o-r.gportal.hu/gindex.php?pg=22508539 13. Móricz Miklós: Debrecen és Sárospatak a Móricz Zsigmond életében http://epa.oszk.hu/02500/02518/00133/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1950_02_09 3-101.pdf 14. Móricz Zsigmond: Házasságtörés. www.mek.oszk.hu/06000/06043/06043.doc 15. T. Erdélyi Ilona: Erdélyi János. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1981. 16. Tompa Mihály összes költeménye. http://mek.oszk.hu/01100/01101/html/ 23

17. Váczy János: Tompa Mihály életrajza. http://mek.oszk.hu/06800/06851/06851.htm#1 18. Vargha Balázs: Csokonai emlékek. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1960. 19. Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály. Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest. 1954. 20. Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 1977.

24

TANEGYSÉG LEÍRÁSA

A tantárgy neve: Sárospataki irodalmi emlékek

Kódja:

Kreditszáma:

A tanóra típusa: gyakorlat és száma: 1/félév A számonkérés módja: gyakorlati jegy A tantárgy tantervi helye: ötödik félév Előtanulmányi feltételek: középiskolai érettségi Kötelező / választható tantárgy

Az oktatás nyelve: magyar

Tantárgyleírás A tanegység oktatásának célja: Olyan pedagógusok képzése, akik elméletileg megalapozott ismeretek, készségek és képességek birtokában alkalmasak az iskola 1-6. osztályában a hatályos köznevelési törvényben meghatározott oktatási-nevelési feladatok ellátására. Tisztelik és ápolják lakóhelyük, iskolavárosuk hagyományait, és erre nevelik tanítványaikat is.

Elsajátítandó ismeretanyag: -

a Sárospatakon tanult írók, költők életrajzi vonatkozásai, a korabeli diákélet, hagyományok, a Sárospatakon keletkezett vagy sárospataki ihletésű írások, az írói, költői alkotások nyelvezete

Kialakítandó kompetenciák: a) Ismerik a Sárospatakon tanult íróknak, költőknek életrajzi vonatkozásait, tudnak az itt keletkezett vagy életük ezen szakaszát megörökítő írásaikról. b) Rendelkeznek általános műveltséggel, és a hagyományok átadásához szükséges módszertani ismeretekkel. c) Képesek tájékozódni a rendelkezésükre álló szakirodalomban. Az értékelés módszere:

25

Házi és zárthelyi dolgozat. Irodalom Kötelező irodalom: Képes Géza: A pataki diák. Kozmosz Könyvek, Budapest. 1989. Komáromi János: Pataki diákok. Fekete Sas, Budapest. 1992. Komáromi János – Panka Károly: A pataki diákvilág anekdotakincse. Sárospataki Diákok Országos Szövetsége. Budapest, 1927.

Ajánlott irodalom: Gárdonyi Géza: Diákszállítás. http://mek.oszk.hu/03700/03737/html/01.htm#112 Tompa Mihály mondái Írók, költők életrajzából részletek

Fontosabb technikai és egyéb segédeszközök; rendelkezésre álló tanulmányi segédanyagok: Számítógép, projektor. Tantárgyfelelős: Tantárgy oktatásába bevont oktató(k):

A tanegység leírása készült: 2014.

26

Gál Gyöngyi Gizella. Irodalmi emlékek Sárospatakon

Recommend Documents