GACSAL JÁNOS TORONTÁLVÁSÁRHELYI ESPRES ÉS VEJE, GACHAL JÁNOS PÜSPÖK Harangból ágyút - Puskacsőböl járomszöget, ágyúcsőből ekevasat
VILÁGHÁBORÚ befejezése után, 1922-ben nagy csapás érte az egyházat, amikor tizedik lelkipásztorát, néhai id. Gacsal Jánost a politikai hatóság húsvét napján kiutasította. A kiutasított lel kész 43 éven át hirdette itt az Isten igéjét. Szelíd lelkületű, hűséges, buzgó lelkipásztora volt népének. Leírhatatlan, könnyekig megható jelenet volt, amikor az ősz lelkipásztor, népes családjával, az álta la keresztelt és felnevelt hívőseregtől búcsút vett. Helyét egyhangú meghívással hasonló nevű veje, a mostani lelkész, ifj. Gachal Já nos, a keleti egyházmegye esperese foglalta el 1922. július 2-án." Ez olvasható a református t e m p l o m elkészültének 1 0 0 . évfordu lójára írt k ö n y v e c s k é b e n . A helybeliek arra bizonyára n e m számítottak, h o g y e g y h a n g ú lag választott új lelkészük tevékenysége ennyire virágzó és gyü m ö l c s ö z ő lesz szinte m i n d e n tekintetben. Végig kell c s a k b ö n gészni a rendelkezésre álló d o k u m e n t u m o k a t , m e g i s m e r n i a falu akkori történetét, és szinte b o l d o g a n szögezhetjük le, h o g y mily sokra képes egy viszonylag kicsi, a világ forgatagától messze eső falu, amelyet azzal csupán egy sínpár kötött össze. Kövesútja n e m voh, talán azért, m e r t m é g az első világháborút m e g e l ő z ő b o l d o g b é k e i d ő b e n is ellenzékiek lakták - Kossuth hívei! - , s az akkori h a t a l o m ezt az útépítés folytonos elodázásával büntette. A m i k o r m e g végre épült, az vagy két k i l o m é t e r r e haladt el a település m e l lett. M a g y a r helység n i n c s a közelben. A legközelebbi, de sokkal kisebb m a g y a r település az északkeletre eső Lukácsfalva is vagy negyven k i l o m é t e r r e esik légvonalban. A n e m z e t t u d a t fenntar tása a helybeliekre maradt. A polgári vezetésre, a m e l y n e k élén a két h á b o r ú között m á r ott v a n n a k a n y a k u k r a telepített szerb j e g y z ő és a szerb c s e n d ő r ö k is. E g y idő után új vallási közösség is létrejön: az állam által kivételezett, m i n d e n tekintetben t á m o -
gatott Szerb Pravoszláv Egyház, a m e l y n e k hívei eleinte m a j d n e m kizárólag a szerb községi b ü r o k r á c i á b ó l kerültek ki, e n n e k elle nére a falu főterén, a református t e m p l o m m a l s z e m b e n felépült s z á m u k r a az új istenháza. A falu lakossága a k k o r m é g m i n d i g m a j d n e m színtiszta magyar, és a magyarság t ú l n y o m ó többsége református, a katolikusokkal a z o n b a n igen nagy az egyetértés. M i n d k é t m a g y a r egyház tagjai feltűnően találékonyak, szorgal m a s a k , a lényegi k é r d é s e k b e n egyakaratúak! Az első világégés előtti időben, m i n t az e m l é k k ö n y v b e n a szerzők írják: „Az egyházi élet a maga csendes medrében folydo gált évtizedeken keresztül a világháborúig, amikor a harctér kö zelsége, a közvetlen háborús veszedelem sokszor bénttólag hatott annak menetére" A harctér közelségét Torontálvásárhelyen szó szerint kellett ér teni, hiszen az o s z t r á k - m a g y a r , m a j d k é s ő b b m á r a segítségre ér k e z ő szövetséges n é m e t seregek is h u z a m o s ideig o s t r o m o l t á k az ellenséges Szerbia légvonalban alig 3 0 k i l o m é t e r r e eső fővárosát. Belgrád, Szerbia fővárosa, határváros volt a k k o r i b a n . A m e g l e h e t ő s e n n a g y létszámú pancsovai m a g y a r helyőrség kaszárnyái tól m i n d ö s s z e 15 k i l o m é t e r r e esett a központja, a S z e r é m s é g b e n álló Z i m o n y v á r o s á b ó l pedig puskával is át lehetett rá lőni. A z o s t r o m l ó k - a m a g y a r bánsági, illetve a horvát szerémségi oldal ról - , a m e n n y i r e c s a k tudták, megközelítették ágyúállásokkal, l ö vész- és futóárkokkal. A tüzérség szinte kénye-kedvére ágyúztab o m b á z t a . A z e m l é k k ö n y v k r ó n i k a í r ó i ezt is m e g e m l í t i k : „1915 jan. 27-től 1915. nov. 3-ig hadvezetőség, mint belső hadszíntéren a harangozást betiltatta, a harangköteleket leszedette, a tornyot bezáratta és az alatt az idő alatt harangozás nélkül kellett temetni, templomi istentiszteletre járni." A h á b o r ú elvadulását, az ország nyersanyagkészletének fogyását jelezte, h o g y a h á b o r ú k é s ő b bi éveiben az e l n é m í t o t t h a r a n g o k a t le is szerelték, a k á r c s a k az országban m i n d e n ü t t . Alig m a r a d t egy-egy t o r o n y b a n egy-egy belőlük. 1 9 1 5 . o k t ó b e r 9 - é n az o s t r o m l ó k m e g t ö r i k az ellenállást, és bevonulnak Belgrádba. A h á b o r ú végén m a j d n e m elnémult m a g a a falu is a békedik tátum súlya alatt. T í z e z r e k n e k kellett abban az i d ő b e n elhagyni-
Gacsal János, az SHS államból
kiutasított
előd és após
uk vidékünket.'^ D e a h á b o r ú hozta gazdasági n y o m o r is érez tette erősen a hatását, m e r t e m b e r b ő l és közösségből egyaránt kifacsarta a tartalékokat. Az 1 9 2 2 - e s lelkészváltás idején a délvidéki magyarság m é g n e m lábalt ki a békeszerződés által kiváltott kábulatból. A m i n t láttuk, m a g a az új lelkész szerzése is összefüggésben állt a követ kezményeivel, hiszen a több m i n t n é g y évtizeden át szolgáló k o rábbi p á s z t o r n a k azért kellett elhagynia az országot, m e r t n e m volt hajlandó letenni az esküt az új államra. A t e m p l o m tornyából m é g hiányzott az a két harang, amelye ket a h á b o r ú s anyagpazarlásban le kellett szerelni. Ki tudná m e g m o n d a n i , h o l ö n t ö t t e k b e l ő l ü k ágyút, s azok hol teljesítet tek az istentiszteletre hívásnál m e r ő b e n ellentétes szolgálatot? A legények h a d b a vonultak, a m a g u k r a m a r a d t lányok pedig azt énekelgették árvaságukban, h o g y : Zsindelezik a kaszárnya tetejét, I Mind elvitték a legények elejét. I Maradt itthon kettőhárom nyomorútt. I Rátok lányok még az ég is behorútt. Akár a legényeknek, az i m á r a hívó h a r a n g o k n a k a javát is m i n d elvitték. A h á b o r ú kitörése hírét a t ö m e g m é g üdvrivalgással fogadta. A frontra indulók eleinte harsányan nótázva b ú c s ú z t a k öveiktől. N e m s o k i d ő n e k kellett a z o n b a n eltelnie, h o g y egyre t ö b b e n fel fogják: vérre m e g y a játék! Az ellenség is győzni akar, és tud. E k k o r i b a n egyre g y a k r a b b a n fordult elő, h o g y a b e h í v ó p a r a n c s elöl a katonajelölt elbujdosott. Valami h a s o n l ó játszódott le a torontálvásárhelyi református t e m p l o m egyik, a tizenöt m é t e r m á z s a súlyú, 1 8 9 1 - b e n , a Valser cégnél szerzett nagyharangjával: sehogyan s e m volt hajlandó leereszkedni a toronyból. „Mintha a harang is sajnálta volna a karcsú szép tornyot és sirató híveit el hagyni, nem akart leszállni, mintha vissza akart volna húzódni a helyére, nem engedett a kiemelő katonáknak, s végtére is lezuhant a főbejárat tetejére" - olvashatjuk az említett füzetben. A református t e m p l o m h a r a n g j a i n a k története m e g r e n d í t ő e n szemlélteti a torontálvásárhelyi m a g y a r o k küzdelmes sorsát, de e g y b e n a küzdőképességét is, a m i a n n a k ellenére is erős volt, h o g y e b b e n az időben éppen a fordítottja történt annak, a m i a békét jelenti. A b é k e k o r t a magyar k ö z m o n d á s úgy határozza
'' Erről lásd: A. Sajti Enikő: Impériumváltás...
meg, h o g y a k k o r van béke, a m i k o r a p u s k a c s ő b ö l j á r o m s z ö g e t , az á g y ú c s ő b ő l pedig ekevasat kovácsoltat a paraszt. A debellácsi reformátusok t e m p l o m á n a k első harangját m é g 1 8 1 6 - b a n öntötték, ezt déli h a r a n g n a k nevezték. S o k bajon át m e n t , egyszer m é g a t e m p l o m is leégett alóla, 1 8 4 8 - b a n pedig fogságba került két kisebb társával. A szerb fejedelemség a m a gyar felkelőkkel szembefordult, szabadcsapatokat szervezett a forradalmárok erejének gyöngítésére, p a r a n c s n o k u l egy főtisz tet b o c s á t o t t rendelkezésre.'^ A D é l v i d é k r e b e t ö r ő , sok helysé get felperzselő szerbiai fegyveresek elvitték V i s n y i c a faluba - m a Belgrád része - , ott a z o n b a n éppen abban az i d ő b e n j á r v á n y o s betegség szakadt a lakosságra, s ezt a h e l y b e l i e k összefüggés b e h o z t á k a tisztességtelen harangszerzéssel. M e g ü z e n t é k hát a debellácsiaknak, vigyék vissza az ebül szerzettet, számukra átokhozót. M é g k a c s k a r i n g ó s a b b a n a g y h a r a n g sorsa. 1 8 6 1 - b e n Versecen öntettek, 12 mázsásra, de 1 8 7 6 - b a n megrepedt. N é h á n y h ó n a p múlva megjavítva visszakerült a helyére. H á r o m évre rá nagy tűzvész t á m a d t a faluban, s ezt a h a r a n g o k félreverésével jelezték, m i n t évszázadok óta e tájon m i n d e n ü t t . Ez a b b ó l áll, h o g y a h a r a n g b u r á n a k csak az egyik oldalát verik a harangnyelv vel. Az egyik oldalának a folytonos ütögetésétől az újjáöntött h a rang is megrepedt. E g y év múlva m e g i n t újraöntették, súlyát 15 mázsára növelve. Ez szolgált 1891-ig, s a k k o r k e r ü k sor a Valser cégnél a becserélésére. A v i l á g h á b o r ú b a n elhurcoltak helyére 1 9 2 3 - b a n húzták föl - a följegyzések szerint „mesterien" d,fis és á h a n g r a összehangolt újakat. D e c e m b e r 2 3 - á n , k a r á c s o n y böjtje előtti napon készültek el felhúzásával a szerelők, s e k k o r a n e m sokkal k o r á b b a n beiktatott új tiszteletes ö r ö m é b e n verset írt.
" A parancsnok Vojvoda (keresztnevén Stevan) Knicanin néven vonult be a történelembe. Maga a vojvoda szó főparancsnokot jelent. A bécsi udvar egy ideig rá támaszkodva uszította a szerbséget Kossuthék ellen, de később Szerbia fejedelmével kiparancsoltatta az országból. M a falu viseli a nevét a Délvidéken, a Tisza torkolatának bánsági oldalán, a volt Rezsőháza, németül Rudolfsgnad, melynek két - kétes - nevezetessége van. Az egyik: itt született Werth Henrik, aki az 1944-es délvidéki bevonulás idején a magyar vezérkari főnöki tisztet töl tötte be. A másik: 1944-től az 1950-es évek elejéig itt működött a titói Jugoszlá via egyik legnagyobb német haláltábora, amelyben - egyes becslések szerint - mintegy 12 0 0 0 német rab vesztette életét.
HARANGAVATÁSKOR Zúgott a háború véres zivatarja, békés életünket öldöklés zavarta. Apa és fiú távol volt a háztól, egész világ égett a háborús láztól... Áldoztunk már Zokogtunk már Azt hittük már S nem is rakhat
sokat vérző szívünkkel sokat könnyező szemünkkel. talán többet el sem bírnánk, ránk a mennyei bíránk.
Pedig jött még több is a próbáltatásból. Nem volt eddig elég a szolgáltatásból, Magánház kiürült, tornyok jöttek sorba. Szép szavú harangok szállottak le onn Szédítő magasból, karcsú tornyainkból, Hullottak a porba. Őket is elvitték véres háborúba. Ki a harcmezőre, halott koszorúba, S az üresen maradt tornyok ablakából, Árván hangzott ki a sötét éjszakából A társ nélkül hagyott egyetlen harang. Sírta bánatosan elvitt társa után Fájón: giling-galang. A mi nagyharangunk szintén hadbaszállott. Hős fiaink mellé csatasorba állott. Helye üresen állt hét esztendő óta, Árván maradt társa siratja azóta. Csak erős, hatalmas, szépen búgó hangja Él itt a lelkünkben, örökös emlékül Kesergő szívünkben. Ma van a megváltás: harangunk föltámadt. Szomorúság helyén újra öröm támadt, Ma szólalt meg újra, szívünk örömére,
Mennyei
jó Atyánk
Hitünk,
szeretetünk,
Bizonyságképpen, Ékes
nagy
dicsőségére. áldozatkészségünk
két szép
büszkeségünk
harangnyelven.
Hangjuk a szívünkben új érzelmet fakaszt. Télben nyitja meg a szép virágzó tavaszt. Visszaadva, edzi csüggedő hitünket. Magunkba szállásra hívogat bennünket. És mi e hangokat szívünkbe fogadjuk Hálánkat érte. Atyánk, Neked adjuk. És szent lelkesedés hatja át lelkünket Új harangjainkért örök hálaképpen Áldjuk Istenünket. A z említett első h a r a n g egyébként 1 8 1 6 - t ó l 1 9 7 4 - i g szolgált, a k k o r az is megrepedt, de az akkori lelkésznek, az azóta püspök k é választott C s e t e Szemesi Istvánnak, sikerült újraöntetnie. G a c h a l lelkészben m i n d i g buzgott valami tennivágyás, ami nagyon egybevágott az ö idejében a faluban viruló egyházi é s m a g y a r művelődési élettel és a gazdaság virágzásával is. Kiváló m u n k a - és segítőtársra talált n e m csupán úgy általában a hívei b e n , a presbitérium tagjaiban, a falu vezet ői ben, h a n e m - s talán elsősorban - az 1 9 2 8 februárjától ott szolgáló k á n t o r b a n , Vitkay Gyulában.''* E k k o r i b a n élte dicsősége teljét az 1 8 9 0 - b e n létre hozott 4 8 - a s Polgári Egyházi
Dalegylet.
Daloskör,
illetve k é s ő b b i nevén
Református
Erről az e m l é k k ö n y v b e n ezt olvashatjuk: „Ma
" Vitkay Gyula: (Torontálvásárhely 1 8 9 5 . június 2 0 . - Újvidék, 1973. már cius 2 1 . ) Kántortanító, zenetanár, karmester, nótaköltő. Ez utóbbi minőségében szűkebb hazánkban - a Délvidéken - talán a legnagyobb. A két háború közötti időben Debelyacsa irigylésre méltóan fejlett zenei életének mindenese. A hábo rú után Újvidékre került, a magyar gimnáziumban és az óvónőképzőben taní tott, és szervezte buzgón a kórusokat. Élete végéig foglalkozott nótaszerzéssel. Vannak az egész magyar nyelvterületen elterjed szerzeményei, mint például a Megfordítom
kocsim rúdját...,
tem a völgybe.... Szeretnék
Fölmentem
a hegyre, fölmentem
még egyszer én is hazamenni...
a hegyre,
lenéz
kezdetűek. Kétségte
lenül ritka tehetség volt, amit, sajnos, nem tudott teljesen elismertetni. Emlékét m a is ápolja az egész Délvidék. Szülőfalujában a Vive néven ismert népszerű, évente ismétlődő zenei - nótaszerzői - rendezvény keretében emlékeznek meg róla.
A vásár rendezői
1907-ben
az egyházi dalegylet olyan hírnévnek örvend országszerte, dicsekvés nélkül mondhatjuk, nincs még egy ilyen nagyhírű lárdája a jugoszláviai magyarságnak. Mindez két tényezőnek ható he, az egyik a magyar ember végtelen dalszeretete, a Debelyacsa messzeföldön híres kántorának, Vitkay Gyulának buzgósága."
hogy da tud másik ügy-
