VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d
JELENTÉS
Futóbogarak és pókok talajcsapdás vizsgálata a KisBalaton II. ütemén (terep és labormunka)
Készítették: Dr. Nádasy Miklós
témavezető Munkatársak: Takács József PhD hallgató Sághy Zsolt
PhD hallgató Szita Éva kutató Keresztes Balázs egyetemi tanársegéd Keszthely 2005
1
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d
Tartalomjegyzék
1. BEVEZETÉS 2. CÉLKITŰZÉS 3. ANYAG ÉS MÓDSZER
3 3 3
3.1. A mintavételi helyek 3.2. Mintavételi módszer 3.3. A gyűjtött futóbogár-anyag kiértékelésének módszere 3.4. A gyűjtött pókanyag kiértékelésének módszere
4 6 7 8
4. EREDMÉNYEK 10 4.1. A futóbogarakkal kapcsolatos eredmények
9
4.1.1. Faunisztikai megközelítés 4.1.2. Fajok és jellemzésük 4.1.3. Ökológiai vizsgálatok
10 10 11
4.2. A pókokkal kapcsolatos eredmények
13
4.2.1. Faunisztikai megközelítés 4.2.2. Fajok és jellemzésük 4.2.3. Ökológiai vizsgálatok 4.2.3.1. Diverzitási viszonyok vizsgálata 4.2.3.2. Ökológiai paraméterek vizsgálata
13 13 14 14 15
5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS ÖSSZEFOGLALÁS
17
5.1. Futóbogarakkal kapcsolatos vizsgálatok 5.2. Pókokkal kapcsolatos vizsgálatok
16 16
6. FELHASZNÁLT IRODALOM
19
2
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d
1. BEVEZETÉS A vízvédelmi rendszer építésének következtében az élővilágban előidézett változásokat egy jól felépített monitoring rendszer képes nyomon követni. Ennek érdekében a Balatonfelvidéki Nemzeti Park külső szakértők bevonásával megvizsgálta a beérkezett jelentéseket és javaslatot tett a monitoring rendszer fejlesztésére és az adatok kiértékelésének módszerére. A módszertani javaslatot az adatok kiértékelésénél figyelembe vettük.
2. CÉLKITŰZÉS A Kis-Balaton mesterséges beavatkozások következtében vált olyanná amilyennek ma ismerjük. A vízvédelmi rendszer II. ütemének üzembe helyezése kapcsán újabb beavatkozás következik be a területen. A Kis-Balaton szárazföldi és átmeneti-vizes élőhelyeit a vízszint alakulása közvetlenül befolyásolja. Vizsgálatainkba olyan területeket vontunk be, amelyeket a vízszint közvetlenül befolyásol, és olyanokat is melyeket közvetlenül nem befolyásol. Célunk a kutatásokkal az, hogy kimutassuk, milyen hatása van a vízszint változásának a szárazföldi futóbogarak életközösségére. Ha a változás – természetvédelmi szempontból – kedvezőtlen, akkor ezt a hatást hogyan lehetne csökkenteni (ha egyáltalán lehetséges).
3. ANYAG ÉS MÓDSZER Az idei évtől a talajcsapdák kezelését, ürítését a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai végezték. Az ürítések havonta történtek. A csapadékos időjárásnak köszönhetően, valamint a havi kiszedés miatt sok csapdában levő anyag megsemmisült, a bennük levő állatok meghatározhatatlanok voltak.
3
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d 3.1. A mintavételi helyek A mintavételi helyek azonosak a pókok és a futóbogarak esetében, hiszen ugyanazt a módszert használtuk (talajcsapdázás), és összesen négy mintaterületen dolgoztunk (1. ábra). Az összes mintavételi helyen 2x5 csapdából álló mintavételi egység működött. Ez alól a fenékpusztai kivétel, mivel itt három növénytársulásban három, öt csapdából álló mintavételi egység működött ugyanúgy, mint 2004-ben.
2. 1.
4. 3.
1. ábra A mintavételi helyek 2006-ban: 1. Fenékpuszta (Halász rét); 2. Vörs (Föveny); 3. Főnyed (Hosszú sziget); 4. Balatonmagyaród (Zimány)
4
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d Balatonmagyaródi csapdázó hely (Zimány) A balatonhídvégi hídtól délkeletre lévő hajózózsilip előtt 200 m-re indul egy földút délre, a Fenyves majorba. A kétoldali erdőtelepítés után 300 m-re keletre a szántóföld széle és a Zimányi árok között elterülő sásosba (CARICETUM ACUTIFORMIS RIPARIAE CARICETOSUM ELATAE) raktuk, az úttal párhuzamosan (É-D) a 2x5 pohárcsapdát. Fenékpuszta Halászrét mintavételi hely Itt három kvadrát működött különböző növénytársulásokban. a) sásos-nádas társulás Jellemző fajok: Phragmites vulgaris, Carex acutiformis, kísérő fajok: Symphytum officinale, Calystegia sepium, Vicia cracca, Lysimachia vulgaris, Eupatorium cannabinum, Urtica dioica. Egész évben víz alatt volt. b) homogén kanadai aranyvesszős sáv Jellemző faj a Solidago gigantea, kísérő fajok: Calystegia sepium, Carex acutiformis. c) kanadai aranyvesszős és siska nádtippanos társulás Jellemző fajok: Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea, Phragmites vulgaris, Humulus lupulus, Rubus caesius, Carex elata, Carex acutiformis. Hosszúszigeti mintavételi hely (Főnyed) A KBVR-II ütemének még elárasztás előtt lévő részén jelöltük ki a területet. A balatonhídvégi hídtól délkeletre lévő hajózó zsilipnél beérve a kettes ütemre, a Magyaros és Hangyálos szigeten keresztül vezető út torkollik a kettes terelő töltésbe. Dél irányban Hagymás sziget után következik a Hosszúsziget, aminek közepe táján helyeztük el a 2x5 pohárcsapdát. A füves-bokros
terület
a
DESCHAMPSIETUM
PHRAGMITOSUM növénytársulásba tartozik.
5
CAESPITOSAE
CARICETOSUM
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d Vörsi csapdázóhely (Föveny) A 21 T-től keletre húzódó töltéstől 100 m-re, a balatonberényi közút torkolatával szemben jelöltük ki egy sásos-nádas (SCIRPO – PHRAGMITETUM TYPHETO – CARICETOSUM) területen a 2x5 pohárcsapda helyét. Egész évben víz alatt állt a terület, így gyűjtésre nem volt lehetőség.
3.2. Mintavételi módszer A talajcsapdákat BARBER (1931) kiterjedten használta a talajfelszínen tartózkodó állatok, mint pl. pókok, ugróvillások, százlábúak, hangyák és bogarak – különösen a Carabidae család – tanulmányozására. A módszert mind a mai napig alkalmazzák az ökológusok faunisztikai vizsgálatokra, rovarpopulációk tanulmányozására, valamint egyes fajok életmódjával kapcsolatos vizsgálatok elvégzésére. A talajon előforduló, illetve mozgó rovarok gyűjtésére alkalmas csalétkes pohárról DUDICH (1951) ír. Ez lehet pohár, konzervdoboz vagy bádoghenger, amit a pereméig a földbe ásnak, és fölé vagy a fenekére helyezik a csalétket (romlott hús, máj). A csalétek vonzza a rovarokat a pohárba, ahonnan nem képesek elmenekülni. A pohárba bejutó esővíz ellen, a pohár fölé ferdén támasztott lapos kődarab véd, mely a vizet a pohár mellé vezeti. A poharakat félig lehet tölteni 70%-os alkohollal vagy etilénglikollal. Az élő rovarok begyűjtésére a pohár fenekére rozsdamentes dróthálót tesznek. A gyűjtésre az előrejelzésben rendszeresített pohárcsapdás módszert alkalmaztuk, amelyet MANNINGER (1971) írt le, s amit TAKÁCS 2001-ben módosított. Az állandóra lerakott pohárcsapda zökkenőmentes üzemelését egy 84 mm átmérőjű és 140 mm hosszúságú vascső biztosítja. Ezt a vascsövet a talajszint alá 5 mm-rel helyeztünk le, így a 88 mm külső és 82 mm belső átmérőjű műanyag pohár visszahajló pereme felfekszik e csőre, biztosítva ezzel az ízeltlábúak csapdába esését. Az ürítés gyors. A poharak fölé hajlított alumínium kampók (3 db) segítségével üveglapot helyeztünk, ami csökkentette a kirepülés lehetőségét és kiszűrte az eső és a madarak negatív hatását.
6
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d A csapda fogási valószínűsége a kerületével egyenesen arányos. A talajcsapda hatékonyságát még két másik faktor is befolyásolja: a csapda szájának szintbeli elhelyezkedése és a visszatartási hatékonyság. A visszatartási hatékonyság a kiszabadulástól függ; minél simább az edény fala, annál kisebb ennek a valószínűsége (SOUTHWOOD 1984). Ennek figyelembevételével 2 dl-es műanyag poharakat használtunk fel. A poharakban az elfogott és csapdázott állatok tartósítására szokás konyhasóoldatot használni, azonban így az egyedek később pusztulnak el, a nagyobb fajok elfogyaszthatják a kisebbeket, s az apró termetű szárnyas rovaroknak is nagyobb az esélyük a kirepülésre. A gyűjtésnél általánosan használt ölő- és konzerváló folyadék az etilén-glikol. Mi a Növényvédelmi Állattani Tanszéken (jelenleg már Osztály) rendszeresített ölő-, illetve tartósító folyadék egy módosított változatát alkalmaztuk a fenékpusztai három kvadrátban, melynek összetétele: 1 rész alkohol, 5 rész desztillál víz, 1/4 rész ecetsav, 1/3 rész glicerin; míg a többi helyen 70%os etilén-glikolt használtunk.
3.3. A gyűjtött futóbogár-anyag kiértékelésének módszere - Határozókulcsok A fajok határozását standard határozókulcsok segítségével végeztük. - Statisztikai számítások A felülvizsgálatban a szakemberek azt javasolták, hogy a minták kiértékelésénél a fajok ökológiai igényét vegyük figyelembe és ezen keresztül vizsgáljuk az élőhely változását, eltérően a korábbi évektől, ahol főleg a diverzitás-viszonyokra fektettük a hangsúlyt.
7
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d A 2005-ös mintán is elvégeztük ezt az értékelési módszert a tavalyi évhez hasonlóan. A fajokat ökológiai igényük, gyakoriságuk és elterjedtségük szerint csoportosítottuk, valamint megjelöltük azokat a fajokat, amelyek sótűrők (ld. függelék). A következő kategóriákat állítottuk fel: a) gyakoriság (előfordulási helyein mennyire gyakori) – kategóriák: gyakori (előfordulási helyén nagyszámban található) helyenként gyakori (előfordulási helyén néhol nagy számban található) nem gyakori (előfordulási helyén kevés egyedszámban található) ritka (előfordulási helyein is ritka, egy vagy néhány példány fordul elő) b) elterjedés (hazánkban a faj mennyire elterjedt) – kategóriák: elterjedt (hazánkban többfelé megtalálható) szórványos (élőhelye nem kontinuus de azért többfelé előfordul) ritka (kevés számú ismert lelőhelye van hazánkban) c) habitat (hazánkban a faj milyen jellegű élőhelyeket kedvel) – kategóriák: tágtűrésű (élőhely tekintetében nem „válogatós”, többféle élőhelyen is előfordul) nedvességkedvelő (nedves élőhelyeket részesít előnyben) szárazságkedvelő (száraz élőhelyeket részesít előnyben) Megjegyezzük, hogy az egyes fajok besorolását illetően a szakirodalom sem egységes, sőt egyes fajok más élőhelyeken fordulnak elő egyes országokban. Teljes mértékben ezért egyik létező kategóriarendszert sem vettük át, hanem fellelhető hazai adatok alapján adtuk meg a kategóriákat. A besoroláskor a saját tapasztalatainkat is felhasználtuk, így egy szubjektív besorolást kaptunk.
3.4. A gyűjtött pókanyag kiértékelésének módszere - Határozókulcsok A fajok határozását standard határozókulcsok segítségével végeztük (Heimer & Nentwig 1991; Roberts 1993, 1995; Loksa 1969, 1972; Hänggi et al. 2004). 8
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d - Diverzitás számítások Az adott időpontokban gyűjtött minták abundancia adatait felhasználva a következő indexeket számítottuk: — Shannon-Wiener α- diverzitás S
H ( S ) = −∑ p i ln pi , i =1
ahol pi az i-edik faj egyedszámának aránya a mintában, S pedig a fajok száma. — Egyenletesség A diverzitásszámításkor a minta faj-egyöntetűségét, vagy röviden az egyenletességet is meg kell határozni:
J=
H ln S
képlet szerint, ahol H a minta diverzitása, S pedig a fajszáma (Pielou 1975). - Ökológiai paraméterek A felülvizsgálatban a szakemberek azt javasolták, hogy a minták kiértékelésénél a fajok ökológiai igényét vegyük figyelembe és ezen keresztül is vizsgáljuk az élőhely változását, eltérően a korábbi évektől, ahol főleg a diverzitás-viszonyokra fektettük a hangsúlyt. A fajok ökológiai igény-, gyakoriság- és elterjedtség szerinti csoportosításának kategóriái megegyeznek a futóbogarak esetén tárgyaltakkal (ld. 3.3).
9
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d
4. EREDMÉNYEK 4.1. A futóbogarakkal kapcsolatos eredmények 4.1.1. Faunisztikai megközelítés
Az 1993-tól 2004-ig a Kis-Balaton területén összesen 158 futóbogárfaj került elő. A 2005-ös évben 59 fajt találtunk, ezek közül egy új, ez a Harpalus serripes (QUENSEL, 1806). Ez volt az első év, amikor mindösszesen csak egy új faj került elő. A korábbi években megtalált fajok közül 99-et nem fogtak a csapdák, ami valószínű a mostoha időjárásnak és a nehézkes mintavételezésnek köszönhető. Az általunk működtetett talajcsapdákkal kimutatott futóbogárfajok száma így 159-re emelkedett. Örvendetes, hogy az idei körülmények mellett is előkerültek a Pterostichus elongatus (DUFTSCHMIDT, 1812), Masoreus wetterhalli (GYLLENHAL, 1813), Epaphius secalis (PAYKULL, 1790) fajok. A Kis-Balatonon 2005 évben gyűjtött futóbogarak listája 31. Amara bifrons (GYLLENHAL, 1810) 32. Amara communis (PANZER, 1797) 33. Amara convexior STEPHENS, 1828 34. Amara familiaris (DUFTSCHMID, 1812) 35. Amara similata (GYLLENHAL, 1810) 36. Amara tibialis 37. Anisodactylus binotatus (FABRICIUS, 1787) 38. Bradycellus collaris (PAYKULL, 1798) 39. Bradycellus csikii LACZÓ, 1912 40. Stenolophus mixtus (HERBST, 1784) 41. Parophonus maculicornis (DUFTSCHMID, 1812) 42. Ophonus puncticeps STEPHENS, 1828 43. Pseudophonus griseus (PANZER, 1797) 44. Pseudophonus rufipes (DE GEER, 1774) 45. Harpalus anxius (DUFTSCHMID, 1812) 46. Harpalus latus (LINNAEUS, 1758) 47. Harpalus luteicornis (DUFTSCHMID, 1812) 48. Harpalus pumilus STURM, 1818 49. Harpalus serripes (QUENSEL, 1806) 50. Harpalus tardus (PANZER, 1797) 51. Panagaeus bipustulatus (FABRICIUS, 1775) 52. Oodes helopioides (FABRICIUS, 1792) 53. Badister latercosus STURM, 1815
1. Leistus ferrugineus (LINNAEUS, 1758) 2. Nebria brevicollis (FABRICIUS, 1792) 3. Notiophilus palustris (DUFTSCHMID, 1812) 4. Carabus cancellatus soproniensis DEJEAN, 1826 5. Carabus granulatus granulatus LINNAEUS, 1758 6. Loricera pilicornis (FABRICIUS, 1775) 7. Dyschirius globosus (HERBST, 1784) 8. Epaphius secalis (PAYKULL, 1790) 9. Trechus quadristriatus (SCHRANK, 1781) 10. Bembidion assimile GYLLENHAL,1810 11. Bembidion guttula (FABRICIUS, 1792) 12. Bembidion mannerheimi (SAHLBERG,1827) 13. Bembidion properans (STEPHENS, 1828) 14. Poecilus cupreus (LINNAEUS, 1758) 15. Poecilus versicolor (STURM, 1824) 16. Pterostichus diligens (STURM, 1824) 17. Pterostichus elongatus (DUFTSCHMID, 1812) 18. Pterostichus melanarius (ILLIGER, 1798) 19. Pterostichus minor (GYLLENHAL, 1827) 20. Pterostichus niger (SCHALLER, 1783) 21. Pterostichus strenuus (PANZER, 1797) 22. Pterostichus vernalis (PANZER, 1796) 23. Calathus fuscipes (GOEZE, 1777) 24. Calathus melanocephalus (LINNAEUS, 1758) 25. Agonum permoestum PUEL, 1931 26. Agonum lugens (DUFTSCHMID, 1812) 27. Oxypselaphus obscurus (HERBST, 1784) 28. Synuchus vivalis (ILLIGER, 1798) 29. Platyderus rufus (DUFTSCHMID, 1812) 30. Amara aenea (DE GEER, 1774)
54. Masoreus wetterhalli (GYLLENHAL, 1813) 55. Syntomus pallipes (DEJEAN, 1825) 56. Syntomus truncatellus (LINNAEUS, 1761) 57. Microlestes maurus (STURM, 1827) 58. Brachinus crepitans (LINNAEUS, 1758) 59. Brachinus explodens DUFTSCHMID, 1812
10
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d 4.1.2. Fajok és jellemzésük
Harpalus serripes (QUENSEL, 1806): Hazánkban elterjedt és gyakori faj, melyet elsősorban az Alföld és a dombvidék száraz, meleg helyein (legtöbbször homokos területeken kövek illetve kiszáradt trágya alatt) gyűjtöttek. (Szél, 1996) 4.1.3. Ökológiai vizsgálatok
A legnagyobb fajszámot – hasonlóan az előző évhez – a fenékpusztai mintavételi helyen (40 faj), a legalacsonyabbat pedig a tavalyi évtől eltérően a balatonmagyaródi (31 faj) mintavételi helyen tapasztaltuk. Az alábbi értékelésnél dominánsnak azt a fajt tekintettük, amelynek egyedszáma az adott helyen gyűjtött minta legalább 5%-át kiteszi. Az élőhelyenkénti domináns fajok ökológiai igény szerinti megoszlását éves bontásban az 1. táblázat tartalmazza. Vörs: Sajnos az időjárás alakulása miatt egész évben víz alatt volt, így a terület értékelhetetlen. Fenékpuszta: A sásos-nádas mintavételi egység egész évben víz alatt állt, így a terület értékelhetetlen. A szolidágós-ban 21 faj közül 18 gyakori, 2 nem gyakori, 1 helyenként gyakori. Az elterjedést tekintve 2 szórványos, 19 elterjedt. Az élőhely-igényre nézve az itt található fajok nagy része nedvességkedvelő (14 faj), 4 tágtűrésű és csupán 3 faj szárazságkedvelő. Az eredmény érdekes, hiszen egy invazív növény állandósult társulásáról van szó, ami a nagy borítás miatt a nedvességkedvelő futóbogaraknak kedvez. A két domináns faj mindegyike nedvességkedvelő, az országban elterjedt és élőhelyén gyakori. A siska nádtippanos-ban 33 faj került elő, melyek közül gyakoriságot tekintve 25 gyakori, 1 helyenként gyakori, 1 ritka, 6 pedig nem gyakori. Elterjedést tekintve 30 elterjedt, 1 szórványos és 2 ritka faj került elő. 7 faj tágtűrésű, 5 faj szárazságkedvelő a többi nedvességkedvelő. Ez az élőhely is a nedvességkedvelő futóbogaraknak kedvez. A hét domináns faj közül egy szárazságkedvelő, három nedvességkedvelő és három pedig tágtűrésűnek mondható.
11
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d Balatonmagyaród: Az elterjedést tekintve 27 faj elterjedt (összes fajszám: 31), 2 szórványos, 2 ritka. Gyakoriságot tekintve 27 faj gyakori, 2 nem gyakori, 2 ritka. Az élőhely-igényüket tekintve 19 nedvesség-, 3 szárazságkedvelő, 9 tágtűrésű. A domináns fajok közül 3 nedvességkedvelő, 2 pedig tágtűrésű. Főnyed: Az elterjedést tekintve 33 fajból 22 elterjedt, 2 szórványos, 2 faj pedig ritkának mondható. A gyakoriság szempontjából 29 faj gyakori, 1 helyenként gyakori, 2 nem gyakori, 1 pedig ritka. A fajok élőhely-igénye az alábbi módon oszlik meg: 18 faj nedvességkedvelő, 8 szárazságkedvelő, 7 pedig tágtűrésű. Ezen a mintavételi helyen a szárazságkedvelő fajok aránya az összfajszámhoz képest magas. Az itt gyűjtött domináns fajok közül 4 szárazságkedvelő, 2 nedvességkedvelő. 1. táblázat: Élőhelyenkénti domináns fajok ökológiai igény szerinti megoszlása, évenként. 2003
2004
2005
Vörs szárazságkedvelő
4 1
nedvességkedvelő tágtűrésű
1 5
-
Fenékpuszta sásos-nádas szárazságkedvelő nedvességkedvelő
-
6
5
3 2
3 1
2
2 2 1
1 3 1
1 3 3
1 2 1
1 2 1
3 2
3 1 1
3 2 1
tágtűrésű
Fenékpuszta szolidago szárazságkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű
Fenékpuszta siska nádtippan szárazságkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű
Balatonmagyaród szárazságkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű
Főnyed szárazságkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű
12
4 2
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d 4.2. A pókokkal kapcsolatos eredmények 4.2.1. Faunisztikai megközelítés
A pókok faunisztikai feldolgozása nem volt folytonos és 2002-ben került bele a KisBalatonon rendszeresen vizsgálandó csoportok közé. A 2005-ös vizsgálati évben 2433 db pókegyedet gyűjtöttünk, melyből a 1845 db adult egyed 85 fajt reprezentált, ami a vizsgált mintavételi területek nagyságához viszonyítva magas, a korábbi évekhez viszonyítva alacsony. Samu és Szinetár 1999-ben megjelent fajlistája tartalmazza a hazánkban kimutatott fajok jegyzékét. Ezt a fajlistát és a korábbi csapdázási évek adatait figyelembe véve 2005-ben nem találtunk hazánk faunájára nézve új fajt. 2002 és 2004 között 160 pókfaj előfordulását regisztráltuk a Kis-Balaton területén. 2005-ben ez a fajlista 3 fajjal bővült: Arctosa maculata (Hahn, 1822 ), Metopobactrus prominulus (O. P.-Cambridge, 1872 ), Zelotes hermani (Chyzer, 1878 ). Örvendetes, hogy a ritkának mondható Xysticus lineatus (Westring, 1851) idén újra előkerült Főnyedről. A Kis-Balatonon 2005-ben gyűjtött pókfajok listáját, összesített fogási adataikat, valamint ökológiai igényeiket a függelék tartalmazza. 4.2.2. Fajok és jellemzésük
Arctosa maculata (Hahn, 1822 ) (Lycosidae): Magyarországon folyó- és patakpartokon előforduló nem gyakori farkaspók faj (Heimer & Nentwig 1991; Loksa 1972). Metopobactrus prominulus (O. P.-Cambridge, 1872 ) (Linyphiidae): a nyílt területeket részesíti előnyben, különféle napos élőhelyeken ritkán előforduló vitorláspók faj. Zelotes hermani (Chyzer, 1878 ) (Gnaphosidae): ritkán előforduló, meleg élőhelyeket kedvelő kövipók faj.
13
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d 4.2.3. Ökológiai vizsgálatok
Sajnos az időjárás alakulása miatt a vörsi mintavételi terület egész évben víz alatt volt, így a terület értékelhetetlen. 4.2.3.1. Diverzitási viszonyok vizsgálata
A három vizsgált élőhelyen kiszámítottuk a Shannon-diverzitás és egyenletesség értékeket és diagramon ábrázoltuk a fajszámmal együtt (2. ábra).
3
70
60
2.5
H(S); J
40 1.5 30 1
Fajszám (darab)
50 2
20 0.5
10
0
0 1
2 H
J
3 S
2. ábra: A vizsgált mintavételi helyek pókfaunájának Shannon diverzitása (H(S)), egyenletessége (J) és fajszáma(S). 1. Fenékpuszta - Halász rét; 2. Balatonmagyaród (Zimány); 3. Főnyed (Hosszúsziget)
A legalacsonyabb diverzitás- és egyenletesség értéket a balatonmagyaródi mintavételi helyen számítottuk, a legmagasabbat pedig korábbi évekhez hasonlóan a fenékpusztai mintavételi helyen. A fenékpusztai mintavételi hely feltehetőleg a legzavartabb élőhely, erre utal a magas egyenletesség és diverzitás. A legnagyobb fajszámot a főnyedi mintavételi helyen (63 faj), a legalacsonyabbat pedig a balatonmagyaródi mintavételi helyen (36 faj) tapasztaltuk.
14
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d 4.2.3.2. Ökológiai paraméterek vizsgálata
Az alábbi értékelésnél dominánsnak azt a fajt tekintettük, amelynek egyedszáma az adott helyen gyűjtött minta legalább 5%-át kiteszi. Az élőhelyenkénti domináns fajok habitat igény szerinti megoszlását éves bontásban a 2. táblázatban foglaltuk össze. Fenékpuszta: Gyakoriságot tekintve a 48 faj közül 23 gyakori, 5 nem gyakori, 1 helyenként gyakori. Az elterjedést tekintve 3 ritka, 8 szórványos, 37 elterjedt. Az élőhely-igényre nézve az itt található fajok nagy része nedvességkedvelő (32 faj), 4 tágtűrésű és 12 faj szárazságkedvelő. A két domináns faj közül az egyik nedvességkedvelő, a másik tágtűrésű, az országban mindkettő elterjedt és élőhelyén gyakori. Balatonmagyaród: Az elterjedést tekintve 29 faj elterjedt (összes fajszám: 36), 6 szórványos, 2 pedig ritka. A gyakoriságot tekintve 20 faj gyakori, 11 faj helyenként gyakori, 4 nem gyakori, 1 pedig ritka. Az élőhely-igényüket tekintve 23 nedvességkedvelő, 9 szárazságkedvelő, 4 tágtűrésű. A domináns faj tágtűrésű. Főnyed: Az elterjedést tekintve 68 fajból 46 elterjedt, 11 szórványos 6 pedig ritka fajnak tekinthető. A gyakoriság szempontjából 28 faj gyakori, 21 helyenként gyakori, 10 nem gyakori, 4 pedig ritka. A fajok élőhely-igénye az alábbi módon oszlik meg: 36 faj nedvességkedvelő, 19 szárazságkedvelő, 8 pedig tágtűrésű. Ezen a mintavételi helyen a szárazságkedvelő fajok aránya az összfajszámhoz képest magas. Az itt gyűjtött domináns fajok közül 2 tágtűrésű, 1 pedig nedvességkedvelő.
15
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d 2. táblázat : Az élőhelyenkénti domináns fajok habitat-igény szerinti megoszlása évenként. 2003
2004
2005
6
4 1
– – –
4 1
4 2
1 1
4
7
Vörs szárazságkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű
Fenékpuszta szárazságkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű
Balatonmagyaród szárazságkedvelő nedvességkedvelő
1
tágtűrésű
Főnyed szárazságkedvelő nedvességkedvelő
4
tágtűrésű
16
2 4 2
1 2
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d
5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS ÖSSZEFOGLALÁS 5.1. Futóbogarakkal kapcsolatos vizsgálatok A 2005-ös évben 59 fajt találtunk, ezek közül 1 új, illetve 99 nem került elő, amelyeket az előző években már megtaláltunk, ez valószínűleg a mostoha időjárásnak és a nehézkes mintavételezésnek köszönhető. Az új fajt a 10 éve működő csapdasorban találtuk. A negyedik éve működő csapdákból (Vörs, Balatonmagyaród, Főnyed) új faj nem került elő. Az általunk működtetett talajcsapdákkal kimutatott futóbogárfajok száma így 159-re emelkedett. A 2003-as évben a kiértékelésben bevezettük a felülvizsgálatot végző szakértői csoport tanácsait és az anyag feldolgozásakor a fajok ökológiai igényeit próbáltuk meghatározni, valamint megadtuk néhány hazánkra vonatkozó gyakoriságot és azt, hogy a vizsgált faj az élőhelyén általában mennyire gyakori. Ezt a metodikát követve végeztük el a 2005-ös kiértékeléseket, amelyek eredménye nagymértékben hasonlít az előző évek adataihoz. Mind az élőhelyenkénti száraz és nedvességkedvelő fajok aránya, mind a gyakorisági és elterjedési adatok, mind pedig a domináns fajok aránya (1. táblázat) az előző évnek megfelelő. A fajok ökológiai besorolása jól mutatja élőhelyük jellegét, a beavatkozások hatásait a domináns fajokban bekövetkező változások és a közösségben előforduló élőhelyigényű fajok jelzik majd.
5.2. Pókokkal kapcsolatos vizsgálatok A kutatás célja a pók-fauniszikai szempontból kevéssé ismert Kis-Balaton talajcsapdával gyűjthető pókközösségeinek megismerése és az elárasztás hatására bekövetkező változások figyelemmel kísérése. A 2005-ös mintavételi évben megtalált pókfajok száma 85, a vizsgálati évben három, a KisBalaton területére nézve új faj került elő. A legalacsonyabb diverzitás- és egyenletesség értéket a balatonmagyaródi mintavételi helyen számítottuk, a legmagasabbat pedig korábbi évekhez hasonlóan a fenékpusztai mintavételi
17
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d helyen. A fenékpusztai mintavételi hely feltehetőleg a legzavartabb élőhely, erre utal a magas egyenletesség és diverzitás. A legnagyobb fajszámot a főnyedi mintavételi helyen (63 faj), a legalacsonyabbat pedig a balatonmagyaródi mintavételi helyen (36 faj) tapasztaltuk.
A 2005-ös év időjárása nagyon csapadékos volt, több terület egész évben víz alatt állt, így innen csapdaanyag nem került be. Az idei évtől havonta történt a csapdák ürítése, de ezen időjárás mellett sok esetben a csapdák tartalma tönkrement, meghatározhatatlanná vált. Javasoljuk, hogy ennyire esős időszakokban két hetente történjenek az ürítések a feldolgozhatóság érdekében!
18
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d
6. FELHASZNÁLT IRODALOM BARBER, J. (1931): Traps for cave-inhabiting Insects. Journal. Elisha Mitchell Science Soc., 46: 259-266. HÄNGGI, A., NENTWIG, W., KROPF, C.& BLICK, T. (2004): www.araneae.unibe.ch Central European Spiders - Determination Key. European Arachnology 2002. F. Samu and CS. Szinetár. Budapest, Plant Protection Institute & Berzsenyi College: 207-213. HEIMER, S. & NENTWIG, W. (1991): Spinnen Mitteleuropas. Berlin, Paul Parey. DUDICH, E. (1951): A rovargyűjtés technikája. Közoktatásügyi Kiadó, Budapest. FREUDE, H., HARDE, K. W., LOHSE, G. A. (1976): Die Käfer Mitteleuropas, 2. Goecke & Evers, Krefeld. HURKA, K. (1996): Carabidae of the Czeh and Slovak Republics. Kabourek, Zlín. LOTZ, GY. (1978): A Kis-Balaton múltja és jövője. Zalai Gyűjtemény, 8. LOTZ, GY. (1988): A Kis-Balaton Vízvédelmi rendszer. Hidrol. Tájékoztató. MANNINGER, G.A. (1971): Prognózis alapján megtakarítható vagy elvégezhető preventív védekezés a növényvédelemben. MTA Doktori Értekezés, Budapest. PIELOU, E. C. 1975: Ecologycal Diversity. Wiley-Interscience Publication New York-LondonSydney-Toronto. 165 pp. POMOGYI, P. (1991): A Kis-Balaton Védőrendszer kémiai, biológiai, anyagforgalmi vizsgálatai.
NYUKÖVIZ-KÜM
összefoglaló
jelentés
az
1985-1990
közötti
vizsgálatokról. Szombathely-Keszthely. POMOGYI, P.
SZERK.
(1996): 2. Kis-Balaton Ankét. Összefoglaló jelentés a Kis-Balaton
Védőrendszer 1991-1995 közötti kutatási eredményeiről. Keszthely. SOUTHWOOD, T.R.E. (1984): Ökológiai módszerek – különös tekintettel a rovarpopulációk tanulmányozására. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. ROBERTS, M. J. (1993): The spiders of Great Britain and Ireland. Essex, Harley Books. ROBERTS, M. J. (1995): Spiders of Britain and Northern Europe. London, HarperCollins. SAMU, F.& SZINETÁR, CS. (2000):. Rare species indicate ecological integrity: an example of an urban nature reserve island. Implementing ecological integrity. P. Crabbé, Kluwer Academic Publishers: 177-184. SAMU, F., TÓTH, F., SZINETÁR, CS., VÖRÖS, G. & BOTOS, E. (2001): Results of a nation-wide survey of spider assemblages in Hungarian cereal fields. IOBC/WPRS Bulletin 24: 119-127. 19
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d SZATHMÁRY, K. (1992): Diversity of spiders (Araneae) in the diet of Edible Frog (Rana escuenta complex) in a protected wetland area in Hungary. Opusc. Zool.: 133-136. SZATHMÁRY, K. (1995): The spider (Araneae) fauna of the shore of Lake Balaton,Hungary. Opuscula Zoologica 27-28: 65-68. SZÉL, Gy. (1996): Rhysodidae, Cicindelidae and Carabidae from the Bükk National park. The Fauna of the Bükk National Park. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 159-222. SZITA, É., SAMU, F., BLEICHER, K & BOTOS, E.. (1998): Data to the spider fauna (Araneae) of Körös-Maros National Park (Hungary). Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 33: 341-388. SZITA, É., SAMU, F., FETYKÓ, K. & SZIRÁNYI, A. (2004): Testing the origin of agrobiont spiders: spiders in agricultural and natural grassland habitats of the Körös-Maros National Park, Hungary. European Arachnology 2002. F. Samu and C. Szinetár. Budapest, Plant Protection Institute & Berzsenyi College: 319-326. TÓTMÉRÉSZ B. 1993: NuCoSa 1.0: Number Cruncher for Community Studies and other Ecological Applications. Abstracta botanica 17, 283-287. TÓTMÉRÉSZ B. 1994: DivOrd 1.50: A Program for Diversity Ordering. Tiscia 27, 33-44. TÓTMÉRÉSZ, B. 1996: NuCoSa: Programcsomag közösségi szintű botanikai, zoológiai és ökológiai vizsgálatokhoz. Sciencia Kiadó, Budapest. 84 pp. TÓTMÉRÉSZ B. 1997: Diverzitási rendezések. Sciencia Kiadó, Budapest. 98 pp.
20
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d
Függelék A gyűjtött futóbogárfajok besorolása ökológiai igény, elterjedés és gyakoriság alapján Fajnév Agonum permoestum Agonum lugens Amara aenea Amara bifrons Amara communis Amara convexior Amara familiaris Amara similata Amara tibialis Anisodactylus binotatus Badister lacertosus Bembidion assimile Bembidion guttula Bembidion mannerheimi Bembidion properans Brachinus crepitans Brachinus explodens Bradycellus collaris Bradycellus csikii Calathus fuscipes Calathus melanocephalus Carabus cancellatus Carabus granulatus Dyschirius globosus Epaphius secalis Harpalus anxius Harpalus latus Harpalus luteicornis Harpalus pumilus Harpalus serripes Harpalus tardus Leistus ferrugineus Loricera pilicornis Masoreus wetterhali Microlestes maurus Nebria brevicollis Notiophilus palustris Oodes helopioides Ophonus puncticeps Oxypselaphus obscurus Panagaeus bipustulatus Parophonus maculicornis Platyderus rufus Poecilus cupreus Poecilus versicolor Pseudophonus griseus Pseudophonus rufipes Pterostichus diligens Pterostichus elongatus Pterostichus melanarius Pterostichus minor
Gyakoriság gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori nem gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori nem gyakori nem gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori nem gyakori helyenként gyakori gyakori gyakori nem gyakori gyakori gyakori gyakori nem gyakori ritka nem gyakori nem gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori ritka gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori ritka gyakori gyakori
Elterjedés elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt szórványos szórványos elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt szórványos elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt ritka elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt szórványos ritka elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt ritka elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt ritka elterjedt elterjedt
21
Habitat nedvességkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű szárazságdkedvelő tágtűrésű tágtűrésű tágtűrésű szárazságdkedvelő szárazságdkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű nedvességkedvelő tágtűrésű nedvességkedvelő nedvességkedvelő szárazságdkedvelő szárazságdkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő szárazságdkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő szárazságdkedvelő szárazságdkedvelő tágtűrésű nedvességkedvelő nedvességkedvelő szárazságdkedvelő tágtűrésű nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő szárazságdkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű tágtűrésű nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő
Sótűrés
sótűrő
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d Fajnév Pterostichus niger Pterostichus strenuus Pterostichus vernalis Stenolophus mixtus Syntomus pallipes Syntomus truncatellus Synuchus vivalis Trechus quadristriatus
Gyakoriság gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori
Elterjedés elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt elterjedt
Habitat nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő tágtűrésű nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő nedvességkedvelő
Sótűrés
A gyűjtött pókfajok listája, összesített fogási adataik és ökológiai igényeik. Fajnév Agroeca cuprea Menge, 1873 Alopecosa accentuata (Latreille, 1817 ) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757 ) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757 ) Arctosa leopardus (Sundevall, 1833 ) Arctosa lutetiana (Simon, 1876 ) Arctosa maculata (Hahn, 1822 ) Argenna subnigra (O. P.-Cambridge, 1861 ) Aulonia albimana (Walckenaer, 1805 ) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 1841 ) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841 ) Ceratinella brevis (Wider, 1834 ) Cercidia prominens (Westring, 1851 ) Clubiona diversa O. P.-Cambridge, 1862 Clubiona subtilis L. Koch, 1867 Dictyna arundinacea (Linnaeus, 1758 ) Diplostyla concolor (Wider, 1834 ) Drassodes pubescens (Thorell, 1856 ) Drassyllus praeficus (L. Koch, 1866 ) Drassyllus pusillus (C. L. Koch, 1833 ) Dysdera hungarica Kulczynski, 1897 Dysdera longirostris Doblika, 1853 Ero cambridgei Kulczynski, 1911 Ero furcata (Villers, 1789 ) Gnathonarium dentatum (Wider, 1834 ) Hahnia nava (Blackwall, 1841 ) Haplodrassus moderatus (Kulczynski, 1897 ) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839 ) Lepthyphantes insignis (O. P.-Cambridge, 1913 ) Liocranoeca striata (Kulczynski, 1882 ) Meioneta affinis (Kulczynski, 1898 ) Meioneta mollis (O. P.-Cambridge, 1871 ) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836 ) Meioneta simplicitarsis (Simon, 1884 ) Metopobactrus prominulus (O. P.-Cambridge, 1872 )
Fogás (db) 23 4 192 753 4 224 3 1 25 3 11 10 1 1 1 1 28 5 32 26 10 1 2 2 1 14 2 21 2 10 3 1 7 8
gyakoriság GY GY HGY GY GY GY NGY NGY GY GY GY GY NGY NGY NGY GY GY HGY GY HGY HGY HGY NGY NGY NGY HGY HGY GY NGY HGY R NGY GY HGY
elterjedés E E E E E E SZ E E E E E E E E E E E E E E E R E SZ E R E R E R SZ E E
habitat NK SZK NK NK NK NK NK NK NK SZK NK NK NK NK NK T NK NK SZK NK SZK NK NK NK NK NK NK SZK NK NK SZK NK T NK
1
R
R
SZK
22
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d Fajnév Micaria pulicaria (Sundevall, 1832 ) Micrargus subaequalis (Westring, 1851 ) Neriene clathrata (Sundevall, 1830 ) Ozyptila atomaria (Panzer, 1801 ) Ozyptila claveata (Walckenaer, 1837 ) Ozyptila praticola (C. L. Koch, 1837 ) Ozyptila simplex (O. P.-Cambridge, 1862 ) Ozyptila trux (Blackwall, 1846 ) Pachygnatha degeeri Sundevall, 1830 Pardosa agrestis (Westring, 1861 ) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834 ) Pardosa cribrata Simon, 1876 Pardosa lugubris (Walckenaer, 1802 ) Pardosa maisa Hippa & Mannila, 1982 Pardosa paludicola (Clerck, 1757 ) Pardosa prativaga (L. Koch, 1870 ) Pardosa riparia (C. L. Koch, 1833 ) Phlegra fasciata (Hahn, 1826 ) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835 ) Pirata hygrophilus Thorell, 1872 Pirata latitans (Blackwall, 1841 ) Porrhomma microphthalmum (O. P.-Cambridge, 1871 ) Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 1758 ) Syedra gracilis (Menge, 1869 ) Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871 ) Tallusia experta (O. P.-Cambridge, 1871 ) Tapinocyba insecta (L. Koch, 1869 ) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Thanatus formicinus (Clerck, 1757 ) Thanatus striatus C. L. Koch, 1845 Tibellus maritimus (Menge, 1875 ) Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837 ) Trichopterna cito (O. P.-Cambridge, 1872 ) Trochosa ruricola (De Geer, 1778 ) Trochosa terricola Thorell, 1856 Walckenaeria dysderoides (Wider, 1834 ) Walckenaeria nudipalpis (Westring, 1851 ) Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 1834 ) Xysticus acerbus Thorell, 1872 Xysticus cristatus (Clerck, 1757 ) Xysticus kochi Thorell, 1872 Xysticus lineatus (Westring, 1851 ) Xysticus ulmi (Hahn, 1832 ) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839 ) Zelotes exiguus (Müller & Schenkel, 1895 ) Zelotes hermani (Chyzer, 1878 ) Zelotes latreillei (Simon, 1878 )
Fogás (db) 1 2 1 4 32 1 11 1 5 6 1 6 12 16 3 51 1 3 56 1 1
gyakoriság GY HGY GY GY HGY GY HGY HGY GY GY HGY HGY GY HGY GY GY HGY GY GY GY HGY
elterjedés E SZ E E SZ E SZ E E E E SZ E SZ E E E E E E E
habitat SZK SZK T NK NK SZK NK SZK T SZK SZK NK NK NK NK NK NK SZK T NK NK
2 7 2 1 1 1 1 11 3 1 13 4 41 10 2 1 3 10 2 15 1 3 25 2 1 19
HGY HGY NGY GY GY GY HGY GY HGY HGY HGY NGY GY GY NGY GY GY HGY GY GY R HGY GY HGY R GY
E SZ SZ E E E E E E E E SZ E E SZ E E E E E R E E R SZ E
SZK NK NK SZK NK NK SZK SZK NK NK T SZK NK NK NK NK NK SZK T T NK NK SZK SZK SZK T
23
VAD KFT. Keszthely, Stromfeld 8/d Fajnév Zodarion rubidum Simon, 1914 Zora armillata Simon, 1878 Zora spinimana (Sundevall, 1833 )
Fogás (db) 11 3 1
gyakoriság HGY HGY GY
elterjedés SZ E E
habitat T NK NK
Rövidítések magyarázata. Gyakoriság: GY- gyakori, HGY- helyenként gyakori, NGY- nem gyakori, R- ritka. Elterjedés: E- elterjedt, SZ- szórványos, R- ritka. Habitat: NK- nedvességkedvelő, SZK- szárazságkedvelő, Ttágtűrésű.
24
