Buskó András A XIX. századi romantika két kiváló zongoristája, Fryderyk Franciszek Chopin (Frédéric François Chopin) (18101849) és Liszt Ferenc (1811-1886) gyökeresen szakított az elızı század klasszikus kötöttségeivel. Chopin nem szeretett koncertezni, élete során alig harmincszor lépett fel nyilvánosan.
Fryderyk Franciszek Chopin
Zongoraszerzıként hozzájárult a zongoramuzsika arculatának megváltozásához. Chopin jellegzetes romantikus mővész volt, káprázatos játéka és egyéni hangvételő kompozíciói csaknem fél évszázadon át meghatározó hatással voltak a zongorajáték stílusára, s a koncertprogramoknak ma is kedvelt darabjai.
Delacroix festménye
BUDAPEST, 2010 ÁTDOLGOZOTT VÁLTOZAT
2
Romantika (1800/20-19. század végéig) Általános jellemzık
A romantika a klasszicizmust felváltó irányzat a felvilágosodásban, pontosabban a szentimentalizmusban és a Sturm und Drang-ban gyökerezik. Elnevezése a francia „roman” = regény szóból ered, de a középkorban így nevezték az anyanyelven írt elbeszélı mőveket is. Maga a stílus az irodalomból fejlıdött ki. Forrása illúzióvesztés, kiábrándulás a „józan ész” eszményébıl, csalódás a polgári társadalomban. A napóleoni háborúk és a forradalmakkal terhes Európa; majd a tıke kora hol lelkes, hol pedig pesszimista szemléletet váltott ki a mővészekbıl. - Jellemzıje a tudatos szembefordulás a klasszicista mértéktartással. Meghirdeti a mővész teljes szabadságát, az egyéniség kultuszát. „Liberalizmus a mővészetben”, ahogy Victor Hugo mondaná. Képzelet és érzelem az alkotói munka legfıbb ihletforrása. A nagy mindent elsöprı szenvedély kerül elıtérbe a klasszicista mértéktartással szemben. Eredetiség az alapvetı követelmény: az alkotó zseni, aki új témák, új életérzés, új mőfajok, új kompozíciós szerkezeteket teremt; a töredékességet is kedvelı „belsı formát” kedveli. Felbontja a hagyományos klasszicista formákat és vegyíti a hangnemeket; mindent líraizál: pátosz és irónia jellemzi; a verses regény, drámai költemény, a kevert mőfajúság kedvelıje. Jellemzi a múltba fordulás, saját nemzeti múltba, a nemzeti tartalmak keresése. A népi kultúra felfedezése. Nemzeti mitológia teremtése. Egzotikum (különleges távoli, idilli világ) és orientalizmus (török, arab, újgörög, keleti ıshaza felé fordulás a sivár jelenbıl). Az antik világ helyett a rejtelmes középkor, gótika kerül az érdeklıdés középpontjába. Egyre nagyobb érdeklıdéssel fordultak a középkor, s azon belül is elsısorban a gótika felé. A történelemnek hangulatteremtı varázsa lett, volt benne valami megfejtésre váró, az ismeretlenségével vonzó titokzatosság. Ennek hatására az érdeklıdés kezdett kiterjedni arra is, ami nem az idıbeli, hanem a térbeli távolsága miatt volt addig ismeretlen. Európa felfedezte a távol-keleti kultúrák különös világát s általában a Kelet építészetét. Mindebbıl a romantikus klasszicizmus mellett a romantika két jellegzetes fıiránya bontakozott ki: a gótikát felelevenítı és a Keletrıl ösztönzést merítı romantikus stílus. A romantika másik éltetı forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlıdı nemzeti tudat. A nyelv, a kultúra közösségén alapuló összetartozás igazolása mindenütt felszította a népek saját történelmi múltja iránt az érdeklıdést, ami aztán a mővészetekben is a nemzeti romantika különféle változatait alakította ki. Szándéka szerint ez a más népekétıl különbözı, nemzeti sajátosságok érvényesítésére törekedett. A romantika a vele egy tırıl sarjadó klasszicizmus ellenáramlata. Az tör fel benne, amit a klasszikusokhoz kötıdı stílus visszafojtott: az általános érvényővel szemben a különlegesen egyszeri, a sajátos, az egyedien természetes. A romantikus mővészek feszültségkeltésre, a szélsıségek ábrázolására törekedtek, áttörik a hangnemek közti határokat. A kitartott bıvítésekkel elodázzák a lezárást, a zenei formákat kibıvítik. Kedvelik a szélsıséges hangulatok ábrázolását, a hosszú dallamíveket. Akárcsak az irodalomban, a zenében is elıtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Ez az opera virágkora. A zeneszerzık programzenét írtak; zenei eszközökkel mondtak el egy történetet, úgy hogy képszerő érzeteket igyekezett ébreszteni.
3 Uralkodó zenei mőfaja a szimfonikus költemény, ballada, fantázia, és a versenymővek: -
Franz Schubert: Téli utazás; B-dúr szonáta; F-moll impromptu; Margit a rokkánál; Pisztráng; Ave Maria Robert Schumann: A költı szerelme Felix Mendelssohn-Bartholdy: Szentivánéji álom; E-moll hegedőverseny; Török induló Johannes Brahms: V. magyar tánc; Akadémiai nyitány Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia; Rákóczi-induló Frédéric Chopin: C-moll „Forradalmi” etüd; A-dúr polonéz; A-dúr prelőd; fisz-moll mazurka; F-moll ballada Gioacchino Rossini: A sevillai borbély; Tell Vilmos Giuseppe Verdi: Nabucco; Aida Richard Wagner: Bolygó hollandi; Nürnbergi mesterdalnokok; Tannhäuser Mogyeszt Muszorgszkij: Egy kiállítás képei; Éj a Kopár hegyen Nyikolaj Rimszkij-Korszakov: Nagyorosz húsvét Liszt Ferenc: Velence és Nápoly; Magyar rapszódiák; Les Préludes; Szerelmi álmok Erkel Ferenc: Hunyadi László; Himnusz
4
Frédéric Francois Chopin (śelazowa Wola, 1810. március 1. – Párizs, 1849. október 17.) Fryderyk Franciszek Chopin (ur. 22 lutego lub 1 marca 1810↓ w Żelazowej Woli, zm. 17 października 1849 w Paryżu) – polski polski kompozytor i pianista. Przedstawiciel muzyki okresu romantyzmu, nazywany poetą fortepianu. U źródeł jego twórczości leżała wrażliwość artystyczna oraz umiejętność czerpania wzorców z polskiej muzyki ludowej. Jego przyjaciółką i towarzyszką życia była pisarka George Sand.
Felvett francia nevén Frédéric François Chopin, eredetileg Fryderyk Franciszek Chopin, (lengyel levelezésében olykor Szopen is) lengyel zeneszerzı és zongoravirtuóz. Közép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti śelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna KrzyŜanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nıvére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812– 1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfı franciatanárként dolgozott. Chopin zenei tehetségét nagyon fiatalon felismerték; zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bachhoz mérhetı. Hét évesen már két polonézt (g-moll és A-dúr) szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin” a fıvárosi arisztokrata szalonok látványossága lett, és számos jótékonysági koncertet is adott. Elsı zenetanára a Wojciech śywny (1756–1842) hegedőmővész volt, aki 1816-tól 1822-ig volt mestere, míg a tanítványa túl nem szárnyalta. Chopin tehetségének további fejlesztését Wilhelm Würfel (Václav Wefel), neves zongorista és a Varsói Konzervatórium professzora vette át. 1823 és 1826 között Chopin a varsói líceumba járt, ahol édesapja is tanított. Nyaranta a szünidıt vidéken töltötte iskolai barátainál; ez idıben alaposan megismerte és megszerette a lengyel népzenét, amely egyik alapját képezte késıbbi mőveinek is. 1826 ıszétıl Chopin zeneelméletet és zeneszerzést kezdett tanulni a Varsói Konzervatóriumban Józef Elsner zeneszerzı keze alatt. 1831-ben Bécsbe utazott, majd Párizsban telepedett le, ahol élete javarészét töltötte. Chopin 1829-ben járt Bécsben elıször, ahol zongorakoncerteket adott, és kedvezı kritikákat kapott. A következı évben visszatért Varsóba, ahol a Nemzeti Színházban március 17-én bemutatta f-moll zongoraverseny-ét. 1831-ben Chopin örökre elhagyta Lengyelországot, és Párizsban telepedett le. 1835. augusztus 1-jén a francia állampolgárságot is megkapta. Hozzákezdett az elsı scherzókhoz és balladákhoz, valamint etődjei elsı kötetéhez. Ezidıtájt kezdıdött az életét végigkísérı harca a tuberkulózissal. Az 1830-as évek eleje és közepe nagyon termékeny korszaka volt. Legtöbb híres mőve ekkor készült el, rendszeresen adott koncerteket, amelyekrıl rajongó kritikák születtek. 1838-ra Chopin ismert alakja lett Párizsnak. Közeli barátja volt az operaszerzı Vincenzo Bellini és Eugène Delacroix, a festı. Barátja volt Hector Berlioz, Liszt Ferenc és Robert Schumann is; Chopin nekik ajánlotta némely mővét. 1836-ban Chopin titokban eljegyezte a 17 éves lengyel Maria Wodzińskát, de az eljegyzést késıbb felbontották. Még ez évben Liszt Ferenc kedvesénél, Marie d'Agoult grófnınél tartott fogadáson Chopin megismerkedett Dudevant bárónéval (azaz Amandine Aurore Lucie Dupinnel), akit leginkább írói álnevén, George Sandként ismerünk. A francia romantikus írókhoz sorolt báróné számos neves személyiséggel (Prosper Merimée, Alfred de Musset, Alexandre Manceau) folytatott szerelmi kalandjáról volt hírhedt. Chopint eleinte nem vonzotta. „Valami taszít tıle” – írta a családjának. A kapcsolatuk 1847-ben ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg, hogy viszonya van Solange lányával. Egyesek szerint Chopin az anya és lánya között elmérgesedett viszony miatt lépett ki a kapcsolatukból.
5 Sand levelezésére alapozva Chopint aszexuálisnak tartják. Ha így is volt, a kapcsolatuk mégis tíz éven át tartott, és csak a Sand gyermekei, Maurice és Solange miatti viták vetettek véget annak. Együttlétük emlékezetesen viharos és nyomorúságos epizódja a Mallorcán töltött 1838–39-es tél, amelyet egy főtetlen parasztházban, majd az üres és hasonlóan főtetlen Valldemosa kolostorban vészeltek át. Chopin késıbb gyakran panaszolta, mennyire nehéz volt Párizsból idehozatnia és a hegytetıre felcipelni a zongoráját. E reménytelen hangulatú idıszak megjelenik a 24 prelőd-jében (Op. 28), amelyeket fıleg Mallorcán írt. Az idıjárás olyan súlyos hatással volt Chopin egészségére, idült tüdıbajára, hogy kénytelenek voltak visszatérni Párizsba. Chopin és Sand nagyhírő kapcsolatát mutatja be az Impromptu címő film, amelyben Chopint Hugh Grant, Sandot Judy Davis játssza. Az 1840-es évekre Chopin egészsége gyorsan romlani kezdett, hasztalan utaztak Sanddal távoli helyekre. 1849-re fı mővei elkészültek, és a mazurkákra valamint a noktürnökre összpontosított. Utolsó mőve egy f-moll mazurka. Tuberkulózisban halt meg 1849. október 17-én. Kívánságára Mozart Requiem-je hangzott el a temetésén, amelyen mintegy 3000 ember vett részt. A temetés kényszerőségbıl két hétig húzódott, míg a Magdolna templom hozzájárult, hogy a Mozart-mő megkövetelte nıi kórus is felléphessen. Bár a párizsi Père Lachaise temetıben helyezték végsı nyugalomra, szívét és a levelezéseit a varsói Szent Kereszt templom egy oszlopában ırzik. Chopin stílusa és tehetsége sokakra volt hatással. Robert Schumann nagy rajongója volt, (bár az elismerés nem volt kölcsönös); dallamokat vett át tıle és Karnevál szvitjének egy tételét is Chopinrıl nevezte el. Liszt Ferenc, akivel többször tartottak közös koncertet, számos Chopin-darabot dolgozott át szóló zongorára. Chopin szilárd elképzeléssel bírt a mővei elıadásmódját illetıen, de ez sokszor ellentétes már mai elıadói gyakorlattal. Legjobb felvételeket Koczalski, Friedman, Alfred Cortot, Arthur Rubinstein, Malcuzinsky, Byron Janis, Magaloff, Maurizio Pollini és Zimmerman készítette. Chopin koncerttermekben is fellépett, de leggyakrabban barátainak játszott a szalonokban. Csak élete vége felé húzódott vissza a nyilvános fellépésektıl. Több zongoradarabja magában hordozza a sajátos technikáját is; prelődei (Op. 28) és etődei (Op. 10 és 25) gyorsan mértékadóvá lettek. Sokakat inspiráltak, így Liszt Transzcendens etődık és Schumann Szimfonikus etődök szerzeményeit.
Valentina Lisitsa Chopin mőveket is játszik
Chopin a romantika mozgalmát közönnyel, sıt talán viszolyogva tekintette, és ritkán hozta magát kapcsolatba vele. Még így is, napjainkban Chopin életmővét a romantikus stílus mintaképének tekintik. Azonban a zenéje a véltnél kevesebb jelét hordozza a romantikának. Míg a zenéje kirobbanó érzelmekkel teli, minden mővé klasszikusan tiszta és megfontolt, egy kis romantikus exhibicionizmussal. Lobogó lánggal égı kortársától, Liszt Ferenctıl eltérıen Chopin a közélettıl visszavonult. Kivétel nélkül minden mővében jelen van a zongora, akár szólóban, akár kísérettel. Mővei többsége szóló zongorára írt, kevesebb a kísért (második zongora, hegedő, cselló, énekhang vagy zenekar közremőködését igénylı) darab. Forrás: Wikipédia, szabad enciklopédia
6
1. Chopin családja A Chopin család francia eredető. Chopin nagyapja, François Chopin (Chappen v. Chapin) bognárkodó szılısgazda, egyúttal megyei biztos is volt. Fryderyk Chopin édesapja, Nicolas (Mikołaj) Chopin 1771. április 15-én a lotharingiai Marainville-ban született, és még fiatal korában elhagyva Franciaországot Lengyelországban telepedett le.
François Chopin (sz.: 1676-† 1714. jún. 28.)
Claude Chopin François Chopin (sz. 1704) (sz.: 1706. dec. 17.)
1703 ―
Catherine Oud
1738. febr. 4. Nicolas Chopin ― 1. Elisabeth Bastien (1712. szept. 26.) (†. 1747. szept. 22.)
Dominique Chopin (sz.: 1710. okt. 10.)
- 2. Françoise Dauphin (6 gyermeke született) 3. Barbe Camuset
Charles Deflin ― Suzanne Renard
1769 François Chopin ― Marguerite Deflin (sz. 1738. nov. 9.) (sz.: 1736)
Dominique Chopin (sz. 1741. febr. 14.)
Claude Chopin Jean-François Chopin (sz. 1743. nov. 23.) (sz. 1747. szept. 21.)
Anna Chopin Nicolas Chopin* Elisabeth Chopin Marguerite Chopin (sz.: 1769. nov. 23.) (sz.: 1771. ápr. 15., Maurenville-1844.) (sz.: 1773. jan. 28.) (sz. 1775. aug. 5. és † 1775.)
1806
Tekla Justyna Krzyzanowska (sz.: 1782-1861)
Ludwika Marianna Chopin Fryderyk Franciszek Chopin Justyna Izabela Chopin (sz. 1807. ápr. 6.) (sz. 1810. márc. 1., Zelazowa Wola) (sz.: 1811. júl. 9.-1881) †1855. október 29.)
Emilia Chopin (1812. nov. – 1827. ápr. 10.)
*: Mikołaj Chopin (tkp. Nicolas Chopin, sz.: Marainville-sur-Madon, 1771. április 15.; † Varsó, 1844. május 3.)
Chopin családfája
7
XV. Lajos 1738-ban ajándékozta apósának, Stanisław Leszczyńskinek, Lotaringiát, mint élethossziglani hercegséget, miután az utóbbit megfosztották Lengyelország trónjától. Ekkor Maria Leszczyńska volt Franciaország királynéja. - 1733. február 1-jén II. (Erıs) Ágost lengyel király halála váltotta ki az 1735-ig elhúzódó lengyel örökösödési háborút, amely 1733-1738 között zajlott. Lengyelországban II. Erıs Ágost halála után a lengyel nemesség ismét Staniszław Leszczyńskit választotta meg királlyá (1733-1736), ıt Franciaország, Spanyolország és Szardínia is támogatta, de az orosz és a szász beavatkozás következtében hamarosan újra elvesztette a trónt. Oroszország és a Habsburg monarchia Leszczyński ellenében viszont Erıs Ágost fiát, III. Ágostot ültette a lengyel trónra. III. Ágost meg is tudta tartani azt. Leszczyński Szaniszló lemondása után Franciaországban élt. Az 1738. évi bécsi békében Leszczyński Szaniszló megkapta Lotharingiát, melynek hercege, a késıbbi I. Ferenc német-római császár, cserébe kapta Toscanát. Leszczyński Szaniszló 1766-ban bekövetkezett halála után egész Lotharingia Franciaországhoz került. (Lotharingia 1871-1918 között Németországhoz tartozott.) - Lotaringiában szép számmal telepedtek le Stanisław Leszczyńskivel rokonszenvezı lengyelek. (Stanisław Akadémia nevő líceum a mai napig létezik Nancyban, Lotaringia fıvárosában.) Az ország helyzete III. Ágost (1734-1763) alatt sem javult. Megbénult a közigazgatás. A köznemesség a mágnások zsoldjába süllyedt. Nicolas Chopin még csak egy éves volt, amikor 1772. augusztus 6-án Oroszország, Poroszország és Ausztria aláírták a Lengyelország elsı felosztását kimondó egyezményt. Marainville Charles-Joseph de Rutant gróf, Leszczyński kamarása hatalmas birtokához tartozott, de 1780-ban, amikor Nicolas Chopin kilencéves volt, eladták Michał Jan Pac lengyel grófnak, aki saját birtokigazgatóját hozatta el Lengyelországból, egy bizonyos Jan Adam Weydlichet. Weydlich és felesége hamarosan megismerkedtek François Chopinnel, a bognárral, akinek Nicolas nevő fiát azonnal a szívükbe zárták. Hét évvel késıbb, 1787-ben Pac gróf eladta birtokait, beleértve Marainville-t és három másik falut, a Weydlich család pedig hazatért, és magukkal vitték Nicolas Chopint, aki akkor tizenhat éves volt. Nicolas (Mikołaj) Chopin 1787-ben érkezett Varsóba. Lengyelországba érkezve könyvelıként talált állást egy francia tulajdonú, varsói tubáküzemben. Amikor az üzem beszüntette termelését, Chopin házitanító lett az özvegy Ewa Lączyńska grófnı birtokán. Már Varsóban volt, amikor 1791. május 3-án a szejm megalkotta az új májusi alkotmányt, melyre Szaniszló Ágoston Poniatowski [Stanisław Poniatowski (1764-1793)] lengyel király is felesküdött. 1792. január 23-án azonban Oroszország, Poroszország és Ausztria aláírták Lengyelország második felosztását is. 1794-ben a varsói nép forradalmi megmozdulása váltotta ki a Tadeusz Kościuszko vezette felkelést. Mikołaj Chopin, mint lelkes lengyel patrióta vett részt az 1794-es Kościuszko-féle felkelésben, s a felkelést vezetı Varsói Nemzeti Gárdában kapitányi rangig vitte. A pragai csatában Kiliński katonájaként vett részt. Az 1794-i ostrom során az orosz hadsereg tömegmészárlást hajtott végre a jobbparti városrész, Praga lakossága között. Tadeusz Kościuszko tábornok, miután hazájában vereséget szenvedett az oroszoktól, Amerikába ment, és csatlakozott a telepesek függetlenségi küzdelméhez. Kościuszko jelszava így hangzott: „A ti szabadságotokért és a miénkért”. A felkelés bukása után, 1795-ben aláírták Lengyelország harmadik felosztását. A király lemondott a trónról. Varsó porosz uralom alá került. Ezt követıen Nikcolas Chopin Lączyńska grófnı gyermekeit nevelte Czerniejewóban (két fiú mellett egy kislányt tanított). A kisebbik leány, Maria Lączyńska késıbb Maria Walewska néven 1806-tól Bonaparte Napóleon szeretıje lett. Nicolas (Mikołaj) Chopin 1802-ben került jószágigazgatóként a Skarbek-grófok śelazowa Wola-ban lévı birtokára. Ludwika Skarbek kastélyában Fryderyk Skarbek házitanítója lett. Itt ismerkedetett meg Tekla Justyna KrzyŜanowskával (1782–1861) – a kastélyban Nicolas Chopin hegedőn és fuvolán, Justyna zongorán is játszott. 1806. június 2-án kötöttek házasságot. Nicolas Chopin 35 éves, Justyna KrŜyzanowska 24 éves volt ekkor. śelazowa Wola 1807-tıl a Varsói Hercegség része lett. A nagyhercegség uralkodója Frigyes Ágost szász király lett.
8 Fryderik Chopin tehát egy Varsó melletti mazóviai faluban, śelazowa Wolában lévı kis udvarházukban (a templomi anyakönyv szerint 1810. február 22-én, édesanyja állítása szerint azonban március 1-jén) született. A keresztelést a śelazowa Wolától 10 km-re fekvı, Sochaczew melletti Brochów község lelkésze végezte.
śelazowa Wola, Chopin szülıháza
Három lánytestvére volt, Ludwika (1807. április 6-án született), Justyna Izabela (1811. július 9-én született) és Emilia (1812. november-1827. április 10.).
Chopin szülei
Chopinék 1810-ben költöztek be Varsóba. Varsó Napóleon bukása után a Lengyel Királyság fıvárosa lett, Sándor cár lengyel királlyá koronáztatta magát. Mikołaj Chopin 1811 körül – a varsói egyetemmé fejlıdött egykori kadett-iskola – a Szkola Rycerska tanára volt. 1813-tól líceumi tanár lett.
Napóleoni háborúk: Jan Henryk Dąbrowski vezetésével 1796-ban, a forradalmi francia sereg oldalán megalakult a lengyel légió, melynek indulója Josef Wybicki szerzeménye a „Jecze Polska nie zgniela” („Nincs még veszve Lengyelország”) címő dal lett, ez lett késıbb a lengyel nemzeti himnusz is. 1797-ben, Itáliában, a francia protektorátus területén I. Napóleon oldalán lengyel légiók alakultak, céljuk az ország felszabadításáért folytatandó harc volt. Dąbrowski tábornok 1770-1792-ben a szász lovasságnál szolgált, 1792-ben a lengyel hadsereg szolgálatába lépett. 1794-ben részt vett a Kościuszko-féle felkelésben és Varsó védelmében. 1796-ban Franciaországba emigrált, 1797-ben megszervezte az itáliai lengyel légiókat. Kościuszko 1806-ban Nagy-Lengyelországban felkelést indított a porosz uralom ellen, s részt vett az 1806-1807-es, az 1809-es és az 1812-es napóleoni hadjáratban. A napóleoni háborúk korában a Bug és a Narew egybeömlésénél, magasparton fekvı Serock közelében fontos erıdtámaszpont volt. - Az innen 22 km-re fekvı mazowiai Pułtuskban, a városi invalidusház volt 1806-ban a császár vezérkarának székhelye. A pułtuski csatára 1806. december 26án került sor Pułtusk-nál, Új-Kelet-Poroszországban, (ma: Lengyelországban) Leontyij Leontyjevics Bennigsen herceg körülbelül 40 000–45 000-es serege (128 ágyúval) és Jean Lannes marsall 20.000 francia katonája között. A csata eldöntetlenül ért véget, az oroszok visszavonultak.
9 Varsótól északra, a Bug és a Visztula összefolyásánál fekvı Modlin erıdjét, a hajdani cári Oroszország és a poroszok által megszállt lengyel területek határán 1810-1812 között még Napóleon utasítására kezdték építeni. Késıbb orosz, majd 1939 után náci megszállás alá került. 1809-ben a Varsói Királyság Józef Poniatowski vezette 12000 fıs hadserege Raszyn mellett ütközött meg a Ferdynand d’ Este fıherceg vezetése alatt álló, a lengyel hadseregnek több mint kétszeresét kitevı osztrák sereggel. Napóleon oroszországi 1812-13. évi hadjáratában a lengyel hadtest parancsnoka Józef Antoni Poniatowski herceg (1763-1813), lengyel tábornok és francia marsall volt, aki a Tadeusz Kosciuszko vezette 1794-es lengyel felkelésben hadosztályparancsnokként vett részt. 1812. június 24-én I. Napóleon mintegy 480000 fınyi hadsereggel átkelt a Nyemenen, Oroszország határfolyóján. – Seregében volt Schwarzenberg herceg osztrák (Napóleon XIII. számú) hadteste is. 1812. szeptemberében Bonaparte Napóleon Borogyinónál meghátrálásra kényszerítette Kutuzovot, de nem tudta megsemmisíteni az orosz hadsereget. Elfoglalta ugyan Moszkvát, békét azonban nem tudott kötni, vissza kell fordulnia. Az eredménytelen hadjáratban novemberben megsemmisült a francia hadsereg. Az 1812. évi oroszországi hadjárat elvesztése után orosz katonaság szállta meg a Varsói Nagyhercegség területét, a lengyel seregek megmaradt része a franciákkal visszavonult. Kutuzov tábornagy 1813-ban Bolesławiec sziléziai ipari városban halt meg útközben. Napóleon „Nagy Hadseregé”-nek 1812. évi oroszországi pusztulása után, 1813-ban Poroszország és Oroszország katonai szövetséget hozott létre. A kezdeti sikerek ellenére Napóleon Poroszországgal és Oroszországgal fegyverszünetet kötött, de Ausztria, Anglia és Svédország mégis a szövetségesekhez csatlakozott. 1813. augusztus 26-27. között zajlott le a drezdai csata. A Nagy-Britannia – Oroszország – Ausztria – Poroszország – Svédország által indított felszabadító háborúban a túlerıben lévı szövetséges seregektıl a Lipcse melletti, 1813. október 16-19. között lezajlott „népek csatájá”-ban I. Napóleon megsemmisítı vereséget szenvedett. A csatában részt vett Széchenyi István huszártiszt is. A lengyelek vezére, Józef Poniatowski is elesett az 1813. évi lipcsei csatában. August Neidhardt von Gneisenau gróf, mint Gebhardt Leberecht von Blücher vezérkari fınöke (1813-1815) jelentıs szerepet játszott a franciák elleni gyızelmekben. Párizs 1814. március 13-án elesett, a szenátus április 2-án Napóleont lemondásra kényszerítette, és 1814. április 6-án Fontainebleau-ban lemondott. I. Napóleont elıbb Elba szigetére számőzték, ahonnan 1815. március 1-jén visszatért, de a június 18-i waterloo-i (Belgium) csatában az angol Arthur Wellesley Wellington (1769-1852) herceg (1814), tábornagy és politikus, valamint Gebhardt Leberecht von Blücher (1742-1819), 1814-tıl Wahlstett hercege, porosz hadvezér gyızelmet aratott Napóleon felett. Ezzel Napóleon száznapos uralma véget ért. Ezt követıen Szent Ilona szigetére számőzték, ahol 1821. május 5-én hal meg.
1815 A Kongresszusi Lengyelország – Lengyelországnak az 1815. évi bécsi kongresszus határozata alapján Oroszországhoz került része -, Lengyel Királyság néven 1831-ig korlátozott alkotmánnyal rendelkezett. A napóleoni háborúkat lezáró 1815. évi bécsi kongresszuson a három gyıztes hatalom: Poroszország, a cári Oroszország és Ausztria Krakkó hovatartozásáról nem tudott megegyezni. A 25000 lakosú várost, Köztársaság címen önálló állammá nyilvánították. A megszállt Lengyelország területérıl ide menekültek a lengyel vezetı értelmiségiek. A Varsótól nyugatra fekvı Walewice a Walewski-család fészke volt. Maria Walewska grófnınek Napóleontól született fia, Alexander Walewski gróf itt született. Alexander Walewski Franciaország késıbbi külügyminisztere lett. I. Napóleon Mária Lujzától született fia, II. Napóleon (Ferenc Károly József Bonaparte), Reichstadt hercege, a „Sasfiók” (1811-1832) – apja halála után – osztrák felügyelet alatt élt.
10
2. Chopin gyerekkora 1816-1826 A kis Fryderyk 1816-ban kezdte meg zenei tanulmányait a cseh származású Wojciech (Adalbert) śywnynél, akitıl zongoraleckéket vett. Fryderyk Chopin csodagyerek volt, karikatúrákat rajzolt, verseket írt és négykezest zongorázott Ludwikával. Német klasszikusokkal ismerkedett, így Johann Sebastian Bach mőveivel. Szívesen improvizált, és 1817-ben – hétévesen – megjelent elsı kompozíciója, egy polonéz (g-moll polonéz). Elsı hangversenyét 1818. február 24-én, nyolcévesen, a Kék Palota báltermében adta a Jótékonysági Egylet javára, a bécsi zeneszerzı, Adalbert Gyrowetz zongoraversenyét játszotta. A palotát építtetıje, Radziwiłł palotának is nevezték, birtokosa pedig ekkoriban Stanisław Zamoyski herceg volt. Zamoyski sógora, Adam Czartoryski herceg szintén a Kék Palotában lakott; Chopin itt találkozott vele elıször, találkozásuk egy életre szóló ismeretség kezdete volt. Chopin híre olyan gyorsan terjedt, hogy hamarosan felkérték, játsszon a Belweder Palotában is, Konsztantyin nagyhercegnek és családjának. A Chopin család hamarosan elköltözött śelazowa Wolából, bár Chopin késıbb is többször járt itt (elıször 1823-ban), Mazovia hangulata, népének zenéje, éneke nagy hatással volt mővészetére. Amikor Maria Fjodorova cárné, Sándor cár és Konsztantyin nagyherceg anyja 1818-ban Varsóba látogatott, egy líceumi elıadáson maga is meghallgatta Chopint, aki két új, saját szerzeményő polonézzel kedveskedett neki. 1819-ben a kilencéves Chopin játékától elbővölt híres olasz énekesnı, Angelica Catalini (1779-1849) egy aranyórával ajándékozta meg. Chopin tizenegy év alatt, 1818-1829 között mindössze hétszer lépett föl nyilvánosan Lengyelországban. Ezen kívül számtalan fellépése volt a Belweder palotában, illetve a varsói szalonokban, tizenöt éves korától pedig egy varsói templomban orgonált. Tizenegy éves korától Fryderyk az újonnan létesített Varsói Konzervatóriumban tanult zeneszerzést. 1822-ben, amikor Fryderyk tizenkét éves lett, Mikolaj Chopin, Józef Elsner gondjaira bízta a fiút. Chopin 1823-1826 között líceumba járt. Tizenhat évesen elfogadhatóan tudott franciául, németül és olaszul. Chopin a cár elıtt is fellépésre kényszerült. A cár gyémántgyőrőt ajándékozott neki. Konstantin nagyherceg és Novoszilcov gróf, cári kormánybiztos önkényeskedései hatására Walerian Lukasiński ırnagy vezetésével Hazafias Társaság alakult, amelyet azonban fölgöngyölítettek, vezetıit várbörtönre ítélték. 1825 áprilisában Sándor cár bevonult Varsóba, és összehívta a szejmet. Poznańból Antoni Radziwiłł herceg, a porosz király helytartója is megérkezett, ı volt a szerzıje a Faust Goethe által is elfogadott elsı és egyetlen zenéjének.
A testi egészség tekintetében azonban, sajnos, más volt a helyzet. Chopin vézna, gyenge, sokat betegeskedı gyermek volt, aki különösen a megfázásra volt rendkívül hajlamos: rendszeresen bajlódott felsı légúti megbetegedésekkel. Gyakran volt mandulagyulladása is. Az orvosok ezért a nyári szünidıben szabad levegıre, vidékre küldték, egyébként pedig az egészségesnek tartott zabkása és egy pörköltmakk-ırleménybıl fızött ital bıséges fogyasztásának elıírásán kívül hashajtással és piócákkal kezelték. Chopin leveleinek visszatérı motívuma ekkoriban: "zabkásával etetnek, mint valami lovat". A gyermek Chopin alkatától nemcsak testileg, hanem lelkileg is távol állt a sok mozgás a szabad levegın, a sportolás. Érzékeny és könnyen elérzékenyülı, introvertált természete már ekkor megmutatkozott. Ez azonban valóban alkati volt és nem betegség, amint ezt gyengéd családi kötıdése és számos jó barátja bizonyítja. Nehezen oldódott, de nagyon is szociális lény volt. A fiatal Chopin valószínőleg nem volt boldogtalan: ábrándos, elvágyódásra és borúlátásra hajló természete humorral és a - meghitt - társaság szeretetével párosult.
11
3. Chopin sikerei 1826 1818-ban alapították a Varsói Egyetemet. Stanisław Staszic alapította meg a Tudományos Társaságot, 1825-ben pedig megalakult a Mőegyetem. 1825. december 7-én, Taganrogban elhunyt I. Sándor cár, lengyel király. A pétervári orosz tisztek dekabrista felkelését leverték, Varsó is forrongott, s 1826. január-februárjában lengyel hazafiak százait tartóztatták le összeesküvés vádjával. 1826-ban hunyt el Stanisław Wawrzyniec Staszic (Piła, 1755. november 6. – Varsó, 1826. január 20.) író és publicista, filozófus, földrajztudós, katolikus pap, a lengyel felvilágosodás legjelentısebb alakja, a parasztság szabadságának harcosa. Temetésén ezrek vettek részt, és nemzeti tüntetéssé változott. Gyászleplébıl Chopin is szerzett egy darabot. Chopin 1826-ban érettségizett. Tizenöt éves korában megjelent elsı, zongorára írt opus 1 c-moll rondója. Chopin elsı nyomtatásban megjelent mőve az 1825-ben komponált "Elsı zongora-rondó" (Premier Rondeau pour le piano) volt. Ezt az opus 1-es, c-moll rondót Luisa Lindének, a líceumi rektor feleségének ajánlotta. Elsı külföldi koncertjét 1826. augusztus 16-án, a sziléziai gyógyfürdıhelyen, Reinertzben (Duszniki) adta, ahol anyjával meg Ludwikával és Emilkával nyaralt (augusztus-szeptember). Dusznikiban „fémes” vizeket és kecsketejet ittak (az utóbbit tüdıpanaszok ellen javallották), és gızzel „inhaláltak”.
Fryderyk Chopin emlékmőve Duszniki-Zdrójban Duszniki-Zdrój (németül: Bad Reinerz, csehül: Dušníky) az Alsó-sziléziai Vajdaságban fekvı város a Kłodzkói Járásban. A Kłodzkói-völgy dél-nyugati részében helyezkedik el. A fıtéren álló házak egyikén emléktábla emlékeztet arra, hogy 1669-ben lemondása után, Jan Kazimierz lengyel király, útban Franciaországba itt szállt meg. Külön érdekesség az ipari mőemlék, az 1605-ben, a Bystrzyca Dusznicka partján épült papírmalom, amely az egyetlen ilyen fajta objektum az egész országban. A közelmúltban szép freskókat fedeztek fel benne. A barokk kori iparépület jelenleg papírmúzeum.
Fryderyk Chopin Színház (Teatr Zdrojowy im. Fryderyka Chopina) és Chopin emlékmőve Diszniki-Zdrójban
12 Az 1324-tıl városként ismert település két részbıl áll: a dombon fekvı városból és a völgyben elhelyezkedı üdülıhelybıl. Fı látnivalója a Szent Péter és Pál-templom (Kościół św. św. Piotra i Pawla) és a reneszánsz piactér (renesansowy rynek). A Városháza barokk stílusban épült. Az Üdülı parkban (Park Zdrojowy) Chopin emlékmő található. A gyógykórház (a Szpital Uzdrowiskowy Jan Kazimierz) mellett a Fryderyk Chopin Színház (Teatr Zdrojowy im. Fryderyka Chopina) az üdülıhely fı látnivalója, amely tulajdonképpen az egykori udvarházként (Dworek Chopina) 1802-1805 között fából épült, mint a társaskör háza ("dom towarzyski"). 1826 augusztusában itt adott koncertet a tizenhat éves Fryderyk Chopin. Chopin szobrát 1897-ben állították (W. Lewandowski mőve).
1826-ban Józef Ksawery Elsner vezetésével kezdte meg tanulmányait a Varsói Konzervatóriumhoz tartozó hároméves Központi Zeneiskolában. E korszak eredménye legalább két rondó zongorára, egy trió, egy mazurka, egy szonáta és egy korabeli gyászinduló. Elsner a sziléziai Grodnóban született. Elıször teológiát tanult Boroszlóban (Wroclaw), majd Bécsben zenésznek állt. A brünni színház zenekarában lett elsıhegedős, majd 23 évesen a lembergi Opera karmestere lett, itt hét operát komponált. Varsóban a Nemzeti Színházon belüli Opera vezetıje és komponistája lett. Ebben az idıben – bár a százezer lelket számláló Varsó nem tartozott a zenei központok közé -, Chopin szenvedélyesen részt vett minden zenei esten, koncerten, operaelıadáson. A szülei által vezetett diákotthonból négy bentlakó diákkal kötött szoros barátságot. Tytus Woyciechowskival, Jan Białobłockival (1805-ben született, de már korán, 1827-ben csonttuberkolózisban halt meg), Jan Matuszyńkivel és Julian Fontanával. Tytus Woyciechowski két évvel volt idısebb Chopinnél, és szintén śywnymél tanult zongorázni. A két fiú 1823-ban ismerkedett össze, és késıbb gyakran játszottak négykezest. Tytus otthona a Varsótól keletre fekvı Lublin melletti Poturzyn-birtok volt, ahová a líceumi érettségi után visszatért, hogy gazdálkodjon. Érettségi után mindössze háromszor tölthettek hosszabb idıt egymás társaságában.
1827 1827. április 10-én tüdıvészben elhunyt Chopin húga, a tizennégy éves Emília, amely Fryderyket nagyon megrázta. Feltehetıen maga Chopin is harminc éven át szenvedett tuberkolózisban. A Koch-bacilus nagyon korán megfertızte ıt is. Chopin korában a tüdıvész Lengyelország-szerte igen elterjedt betegség volt, és minden századik halálért felelt. Akkoriban még nem tartották fertızı betegségnek. A tuberkolózis (gümıkór) kórokozóját 1882-ben izolálta dr. Robert Koch német bakteorológus. A sztetoszkópot már 1819-ben föltalálta egy francia orvos, de Lengyelországban, ebben az idıben még nem lehetett beszerezni. A köhögés és a sápadtság szolgált a diagnózis alapjául. Chopin Mozart Don Giovanni-jának duettje, „Là ci darem la mano” („Nyújtsd a kezed, te édes”) Don Giovanni és Zerlina duettje alapján írta a „B-dúr variációk zongorára és zenekarra” címő mővét, melyet Tytus Woyciechowskinak dedikált. [Don Giovanni Wolfgang Amadeus Mozart kétfelvonásos operája. A librettót Lorenzo da Ponte írta. Az operát 1787. október 29-én mutatták be.] Ez volt az elsı mőve, amely Lengyelországon kívül, éspedig Bécsben jelent meg három évvel késıbb, 1830-ban. Schumann 1831 ıszén elolvasta, és a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitungban írt róla. Az egyre népszerőbb Fryderyk Chopin 1827-ben és 1829-ben két ízben is felkereste Antoni Henryk Radziwiłł herceg Antoninban álló vadászkastélyát.
13
1828 A tanulmányokkal párhuzamosan egyre többet komponált. 1828-ban Chopint sürgısen Samnik üdülıfaluba küldték kúrára, ott írta opusz 8-as, g-moll trióját zongorára, hegedőre és csellóra. Zenei élményeit is folyamatosan győjtötte. Míg korábban Gioacchino Antonio Rossini (1792-1868) Sevillai borbélya hatott rá, 1828-ban Hummel vendégszerepelt Varsóban, s 18 évesen Johann Nepomuk Hummel káprázatos koncertje nyőgözte le. A bravúros zongorajáték láttán ujjgyakorlatokat készített magának. Chopin tıle sajátította el a zongorajáték sima eleganciáját, kecsességét, ami kompozícióin is nyomot hagyott. Útlevelének tanúsága szerint Chopin testmagassága 170 cm volt, ám rendkívüli soványsága miatt kissé hórihorgasnak hatott. Keze igen finom és keskeny volt, egyébként nıiesen finom alakját kiugró sasorra tette mégis férfiassá és különlegessé. (Egy kései levelében, keserő humorral, két legkérlelhetetlenebb ellenségeként említi nagy orrát és nem elég mozgékony negyedik ujjait...) Chopin 1828-ban Berlinbe utazott Feliks Jerockival, a varsói egyetem álattani tanszékének tanárával a természetbúvárok kongresszusára, melynek elnöke Alexander Humboldt volt. Nem hagyta ki az Operaház mősorait és a Singakademie elıadásait. Győjtötte az élményeket. Paganini, "az ördög hegedőse" több koncertet is adott Varsóban, melyeken természetesen Chopin is jelen volt. Hamarosan ı is nemzetközi szinten csillogtathatta meg tehetségét. Chopin 18 évesen, 1828-ban szerezte a különlegesnek mondható, ötnegyedes idımértéket alkalmazó c-moll zongora szonátáját (op. 4.), melyet Elsnernek dedikált [Chopin: c-moll zongora szonáta No.1 op.4. (1827-28) – sonata fortepianowa nr 1 c-moll, op.4.].
1829 1829. május 24-én lengyel királlyá koronázták I. Miklós orosz cárt. Az ünnepi misét a varsói Szent János fıvétele (Katedra Św. Jana) székesegyházban tartották. I. Miklós cár rémuralmat vezetett be Oroszországban, Lengyelországban pedig soha nem látott elnyomást teremtett, és tömeges letartóztatásokat rendelt el. Elızı nap azonban Niccolo Paganini lépett fel a lengyel fıvárosban lévı Nemzeti Színházban és kezdte meg koncertsorozatát. Chopin teljesen a hatása alá került. A tehetséges Chopin 1829-ben sikeres koncerteket adott Bécsben. Chopin Krakkón és Ojcówon keresztül meg a Beszkideken át, 1829. július 31-én érkezett Bécsbe, az osztrák fıvárosba, Gluck, Haydn, Mozart és Beethoven városába. Chopin Bécsben találkozott dr. Johann Malfattival, Ausztria császárának háziorvosával, Beethoven egykori barátjával, akinek felesége, Helena Ostrowska (1794– 1826), a Lengyel Királyság egyik szenátorának lánya volt. Malfattiék azonnal fiukká fogadták. Bécsben Gallenberg grófnak, a Kärtnertor-Theater igazgatójának javaslatára, augusztus 11-én este tartotta elsı koncertjét. Beethoven Prometheus-nyitány, Rossini- és Vaccai-áriái mellett Chopin Variációiból (Là ci darem), Freie Fantesie-bıl állították össze. Chopin improvizációival elbővölte a közönséget. Moritz Lichnowsky gróf (1771-1837) kérésére augusztus 18-án újabb koncertet adott, melyen többek között elhangzott Chopin Rondo à la Krakowiak-ja és Mayrader Polonéze is. Bécsi koncertjeihez nagy segítséget nyújtott a cseh Wilhelm Würfel orgonista, aki a korábban a varsói konzervatórium tanára volt, s most az osztrák fıvárosban karmesterkedett. Prágán és – Clary und Aldingen hercegek birtokához tartozó – Töplitzen (Teplitz, Teplice) keresztül, ahol Clary hercegék szalonjában négyszer is improvizált, Drezdába érkezett. Itt szerezte Karl Maria von Weber a Bővös vadász c. operáját. Drezdában megnézte Goethe Faust c. darabját, majd Boroszlón és Kaliszon keresztül visszaérkezett a lengyel fıvárosba. Chopin Varsóba történı visszatérése után nemzetközi hírnévre törekedett. Ide visszatérve fellángolt titkolt szerelme Konstancja Gładkowska énekesnı iránt. Konstancja Radomból került Varsóba. Apja a vár intendánsa volt. Konstancja Soliva tanítványa volt a konzervatóriumban. Itt barátságot kötött Volkova kisasszonnyal, egy orosz hivatalnok lányával, aki ugyancsak a konzervatórium növendéje volt.
14 Chopin péntekenként felkereste barátját, Joseph Kessler német zongoramővészt. Chopin rövid idıre Radziwiłł herceg Antoninban lévı birtokára utazott, ahol esténként zongoradarabokat adott elı. Chopin játszott Antoni Radziwiłł herceg berlini szalonjában is. Az Antoninban álló Radziwiłł vadászkastélyt 1822-1824 között Karl Friedrich Schinkel (17811841) építette Antoni Henryk Radziwiłł herceg (1775-1833) számára. A palota fából készült, görögkereszt alaprajzú épület, melyet nyolcszöglető középrészhez négy kisebb szárny hozzácsatolásával nyertek. Homlokzata császári sárga (németül: Kaisergelb) színő. Fryderyk Chopin 1827-ben és 1829-ben kétszer is ellátogatott ide, melyet az épület homlokzatán emléktábla örökít meg. A kastélyt 1939-ben az akkori tulajdonosa, Michael Radziwiłł herceg Hitlernek adományozta, így 1939-1944 a vadászkastély tulajdonosa Adolf Hitler volt. A vadászkastélyt Jerzy Waldorff-Preyss h. Nabram (1910-1999) lengyel író, újságíró és zenekritikus erıfeszítésének köszönhetıen, 1975-1978 között felújították, szállodáta és éttermet alakítottak ki benne, elnyerve az Europa Nostra '94.-díjat. A vadászkastély körül angolpark és egy tó terül el. A tó közepén lévı fehérmárvány sírkı alatt Antoni Radziwiłł lányai, Frederica Helena és Louise nyugszanak. A környéken tiroli historikus épületek találhatók. A kastélypark a „Chopin ısz színeiben” Nemzetközi Fesztivál (Międzynarodowego Festiwalu "Chopin w barwach jesieni".) helyszíne.
Chopin 1829. évi antonini tartózkodásának eredménye a C-dúr polonaise csellóra (op. 3.) [Polonaise Brillante op. 3]. Eliza hercegkisasszony a mővész arcképét is megfestette. Chopin két zongoraversenyének sorrendjét megtévesztı opusz-számaik következtében az utókor felcserélte; a valóságban az f moll versenymővet 1829-ben, az e-moll koncertet 1830-ban komponálta a zeneszerzı. F-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 21 (I. Maestoso; II. Larghetto; III. Allegro vivace) Ez a koncert Chopin elsı zongoraversenye; 1829-ben íródott. Elsı tétele a klasszikus szonátaforma felépítését követi. E forma tagolását a komponista a zenekari tuttira bízza: az expozíció elején bevezet, majd rövid összefoglalással elıkészíti a kidolgozást; visszavezet a reprízhez, és kóda helyett befejezi a tételt. A szonátaforma dramaturgiája — az expozícióban a témák bemutatása, a kidolgozásban ezek fantáziaszerő továbbszövése, a reprízben visszaidézése — a zongoraszólóban játszódik le. A lassú tétel csöndes, szemlélıdı hangulatát a középrészben izgatott recitativók segítségével fokozza drámaivá a zeneszerzı, majd a visszatérı ábrándos dallammal újból feloldja a feszültséget. A tételt a zenekar rövid kommentárjai foglalják keretbe. A finálé elegáns és bıvérő táncmuzsika, a lengyel nemzeti táncok látványos kavalkádja. Mindkét moll-hangnemő koncert végén dúr-hangnem deríti fel a befejezés hangulatát.
1830 Varsó visszatérve 1830. március 17-én a Nemzeti Színházban tartotta elsı koncertjét. Adagio-ja és Rondo-ja sikert aratott, Fantázia lengyel dallamokra a közönség tetszését váltotta ki. Második, ismét sikeres koncertjére március 22-én került sor. 1830-ban, Staszicz kezdeményezésére a híres dán szobrász, Thorwaldsen elkészítette Mikołaj Kopernikusz varsói szobrát. 1830 májusának végén a szejm ülésszakát I. Miklós cár jelenlétében nyitották meg. Az estélyeken azonban az oroszellenes Chopint mellızték. 1830 májusának végén és júniusában Henriette Sontag adott nyolc koncertet a varsói Nemzeti Színházban. Majerné estéjén való fellépése után Chopin Poturzyba utazott az aratóünnepre. Július 21-én már újra Varsóban volt, ahol megtekintette Konstancja Gladowska elsı fellépését az Operában. Az énekesnıtıl késıbb szalagot kapott emlékül. Chopin egyedüli barátja Tytus Woyciechowski, egykori osztálytársa volt, aki Varsótól kétszáz mérföldnyire, Lublintól távol esı faluban, Poturzyban gazdálkodott. 1830 augusztusában Chopin mintegy tíz napon töltött Tytusszal Poturzynban. Tizenkét levelet írt neki. 1830. augusztus 5-én Stefan Witwicki költı (1801–1847) Népdalok címő kötetét Chopinnak ajánlotta, s egyúttal lebeszélte ıt arról, hogy a felkelésre készülı Varsóba visszatérjen.
15
E-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 11 (I. Allegro maestoso; II. Romance. Larghetto; III. Rondo. Vivace) A versenymő nagylélegzető mőformájában Chopin sohasem vált igazán otthonossá. Intim vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kismővészet jellemdarabjaiban talál adekvát kifejezést. S amikor mégis — nyilván a kor divatjának engedve — nagyobb terjedelmő alkotásra szánja magát, akkor is inkább a részletek bonyolult megmunkálásában leli kedvét. A zongora páratlan kifejezési lehetıségei mellett Chopin számára a zenekar másodrendő szerepet játszik: mivel valamennyi gondolatát elsıdlegesen zongorára fogalmazta, versenymőveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha e zongorán fogant gondolatokat a zeneszerzı kényszerőségbıl transzponálta volna az együttes hangszereire. Nem is tölt be versenymőveinek zenekara más hivatást, mint azt, hogy a szólóhangszer mondanivalóját elıkészítse, ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje, ékes jelenlétét hódolattal övezze. Az elsı tételt bevezetı tutti mindamellett impozáns: a szonátaforma témái határozott karakterrel mutatkoznak be, és pazar kibontakozás lehetıségeit hordják magukban. S amint a szólóhangszer belép, nem is szorul többé a zenekar támogatására, szuverén módon fejleszti ki a heroikus-férfias fıtémát, a szenvedélyes melléktémát, a fantáziaszerő átvezetı dallamokat. Gazdagon áradó érzelemvilág és dúsan gyöngyözı pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású megnyitó tételt. A lassú tételnek Chopin — talán Mozart versenymőveire emlékezve? — a Románc címet adta. A zeneszerzı magánéletét ez idı tájt felkavaró szenvedély, Constantia Gładkowska énekesnı iránt érzett szerelme ihlette ezt a gyengéd és ábrándos muzsikát, amelyben Chopin nocturne-jeinek gazdag ornamentikája és légiesen karcsú dallamvilága illeszkedik a ciklikus nagyforma kereteibe. A finálé ugyancsak megırzött valamit a Mozart-zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei ennek a tündöklı társasjátéknak karakterisztikus színeket kölcsönöznek a kelet-európai folklór gazdag palettájáról.
Chopin szeptember 22-én, majd a varsói Nemzeti Színházban október 11-én nemzeti jellegő viharos koncertet tartott, melyen Konstancja is fellépett. Konstancja Chopin emlékkönyvébe ezeket írta: „Hírneved, hogy fennmaradjon mindörökre, búcsút intesz jóbarátnak és szeretteidnek, az idegen jutalmazhat, értékelhet többre, de jobban szeretni, mint mi, mégse tudna, meg!” A mai Varsói Tudományegyetemmel (XVIII. sz-i Tyszkiewicz-palota, XVII. sz-i Kazimierz-palota) szemben áll a Képzımővészeti Fıiskola (volt Czapski-palota), ahol Chopin 1830-ig lakott. A húszesztendıs Chopin 1830. november 2-án, halottak napján végleg elhagyta Lengyelországot. Tytus Woyciechowski is vele tartott. Varsóból búcsúzva egy ezüstedényben maréknyi anyaföldet vitt magával, mintha megérezte volna, hogy többé nem tér vissza hazájába. Chopinék 1830. november 6-án Boroszlóba (Wroclaaw) érkeztek, ahol 8-án – Joseph Schnabal, a székesegyház karnagyának kérésére – helyi Vigadóban is fellépett. November 12-én Drezdába érkeztek, ahol a helyi lengyel kolónia és a szász elıkelıségek körében nagy sikert aratott. Itt ismerte meg Delfina Potocka grófnı szüleit, Komarów grófékat. Prágán keresztül november 23-án Bécsbe érkeztek.
16 Az 1830. évi felkelés: 1830 júliusában kitört a párizsi liberális forradalom, X. Károly francia király ugyanis megszüntette a sajtószabadságot, a nemesség és a klérus befolyásának növelése érdekében korlátozta a választójogot. Párizs népe azonban a Bourbonok zászlaja helyett újra kitőzte a piros-fehér-kék trikolórt a királyi palotára. Háromnapi utcai harc után gyızött a francia polgári forradalom, X. Károly elmenekült. A burzsoázia által választott új király, Lajos Fülöp az Orleans-dinasztia tagja volt, már új eszmék szerint kormányzott. Lajos Fülöp királyként a bankár Jacques Lafitte-et nevezte ki miniszterelnöknek, a Maison Rotschild pedig mintegy „monopóliumot” szerzett minden „kincstári kölcsön” felvételére, illetve folyósítására. Ez volt az a motor, amely megfelelı finanszírozással elindította Franciaországban az ipari forradalmat, majd szolgáltatta kibontakozását. A forradalom tovább terjedt Európában. Brüsszelben forradalom tört ki, 1830. október 14-én Belgium kikiáltotta függetlenségét a hollandokkal szemben. Az ország elsı uralkodója I. Lipót coburgi herceg lett.
Válaszul a lengyel nemzeti jogok korlátozására tört ki a fıként nemesi ún. novemberi felkelés (1830. november 29. – 1831. október 5.). 1830. november 29-én felkelt Lengyel Királyság is, s az 1830. évi lengyel felkelés központja is Varsó lett. Egykor a Łazienki-park része volt a Varsói Egyetem Botanikus kertje, hozzá csatlakozik az Obszervatórium. A Łazienki-parkban álló politikai reprezentatív épületek közül a Belweder-palota négy oszlop által tartott timpanonnal díszített egyemeletes épület, amelyet földszintes szárnyak vesznek körül. A palotát 1820-ban klasszicista stílusban építették a cári helytartó, Konsztantyin nagyherceg számára. 1830. évi lengyel felkelés során a Łazienki-parkban levı – Wielka Oficyna (nagy személyzeti ház) épületébıl az egykori cári protektorátus alatt álló Kongresszusi Királyság kadettiskolájából – a lengyel tiszti iskola növendékei november 29-én rajtaütésszerően akarták elfoglalni az épületet, s foglyul ejteni a Konstantin cári helytartót, aki azonban elmenekült, magával víve Lukasińskit. A felkelés során Gendere orosz generálist lemészárolták. A felkelık megnyitották az Arzenált és felfegyverezték a varsói népet. Az Újvárosban álló késıbarokk Makronowski-palota, a Sapieha-palota, mely a XIX. században a varsói 4. gyalogezred kaszárnyája volt. Az 1830. évi felkelés és az azt követı 1830-1831. évi lengyel-orosz ütközetek során ez a gyalogezred legendás hısiességével tőnt ki. A hivatalos vezetéssel ellentétben, a felkelt tisztek és a varsói polgárok kiszélesítették a felkelést. Adam Jerzy Czartoryski herceg (1770-1861) a felkelés idején a nemzeti kormány elnöke lett, Henryk Dembiński (1791-1864) tábornok a felkelés idején Varsó parancsnoka, rövid ideig fıparancsnok volt. Joachim Lelewel (1786-1861) történész, a polgári demokratikus szárny vezetıje, az 1830-31-es lengyel felkelésben a nemzeti kormány tagja volt. Az 1830-31-es felkelésben ott találjuk Józef Z. Bem (1794-1850) tábornokot, Ludwik Mierosławski tábornokot (1814-1878) is. Tytus Woyciechowski is visszatért Bécsbıl. Chopin egyedül maradt. 1830 karácsony éjjelén ellátogatott a bécsi Szent István-székesegyházba (Stephansdom), ahol nyomasztó érzések gyötörték.
1831 1831 májusában kihirdették a cár trónfosztását. 1831. május 26-án, Ostrolękánál ütköztek meg a szabadságukért küzdı lengyel csapatok a cári hadakkal. Az orosz túlerı azonban gyızött, a lengyelek alulmaradtak I. Miklós orosz cárral szemben. E csata hıse volt a 37 éves tüzérparancsnok, Józef Bem. Az 1666-ban épült barokk bernardinus templom és kolostor falai mögé vették be magukat a túlerı által ide beszorított felkelık. A Varsótól északnyugatra fekvı, egykori kasztellánus város, Zakroczym a XIV-XV. században Mazowia bírósági székhelye is volt, Lengyelország felosztását követıen határváros lett a cári orosz birodalom és a porosz királyság határán. Az 1831-es felkelés idején, egy idıre a kormány és a szejm ide helyezte székhelyét. Az oroszok elérték Praga-t. A lengyelek azonban visszaverték az oroszokat.
17 Közben kolerajárvány is dühöngött. 1826-ban a kolera Elı-Indián és Perzsián keresztül áttört Európába. 1827-ben a Gangesz völgyébıl a Koleravibrio baktérium által terjesztett kolerajárvány indult útnak Kelet-Európában. Karavánok hozták magukkal Oroszországba, ahonnan a lengyel felkelést leverı csapatokkal együtt a Visztula partján is megjelent a kolera, majd nemsokára átcsapott Németországba, Galíciába és 1831 nyarán Magyarországra is, a Felvidékre. 1830. december 28-án a magyar Helytartótanács a Galícia felıl közeledı kolerajárvány elleni védekezésül lezáratja az ország északkeleti határát. A kolerazárlatot 1831. október 3-án oldják fel. A kolerajárvány miatt ÉszakMagyarországon (Felvidéken) és Kassa környékén parasztfölkelés tört ki. [A járvány áldozata lett többek között a Széphalmon élı Kazinczy Ferenc is. A járványban Magyarországon 536517 ember betegedett meg, akik közül 237641 fı meg is halt.] A lengyelek Igaiénál aratták utolsó gyızelmüket. 1831. szeptember 5-én Paszkievics tábornagy hadai elérték a Varsót övezı erıdítményrendszert, és 6-án megkezdték az ostromot. A legfıbb védelmi vonal a Powązki temetın és Wolán át húzódott. A wola-i sáncoknál esett el Sowiński generális is. Varsó szeptember 8-án adta meg magát. A cári csapatok a felkelést leverték, a cár önkényuralmat vezetett be Lengyelországban. Oroszország véres terrort alkalmazott. 1831-34 között a lengyel nép, a felkelık féken tartására épült fel a varsói Citadella. A cári idıkben a királyi palota az orosz helytartók székhelye volt. 1831-ben, az 1830-as felkelés leverését követıen Paszkievics herceg tartózkodott itt elsıként.
A Visztula-part közelében álló, oroszok által 1833-35 között épített Citadellában (Brama Straceń) örökmécses emlékezik a varsói mártírokra.
A megtorlás elıl külföldre menekültek között volt többek között az ekkor 36 éves Józef Bem is. Ferenc császár üdvözölte is az erıskező cárt. Európa népei azonban a lengyelekkel éreztek. Magyarországon Bajza József szerint „Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt”, Kölcsey Ferenc pedig egyik legszebb beszédét Lengyelország érdekében tartotta meg. Bécs, amely Lanner és Strauss keringıkirály városa lett, nem fogadta be Chopint. Chopin nyolc hónapot töltött Bécsben, ahol mindössze két koncertet adott. 1831. április 4-i koncertjét a Vigadóban tartotta, ahol e-moll zongoraversenyét adta elı. Chopin a varsói forradalom kitörése miatt 1830-ban átköltözött az osztrák fıvárosba, ám a lengyelországi események bécsi megítélése kedvezıtlenül hatott pályafutására. Chopin néhány hónap után úgy döntött, hogy továbbutazik, s Bécsbıl Párizsba, Európa akkori mővészeti fıvárosába indult. Chopin Münchenben, 1831. augusztus 28-án koncertet adott a Filharmónia termében, ahol e-moll zongoraversenye és Fantázia lengyel dallamokra címő mőveit adta elı. Innen Stuttgartba érkezett. A felkelés bukását követı sokk Stuttgartban érte Chopint. Varsó bevételének híre itt érte, ahol megállt néhány napra Párizs felé vezetı útján. A hír eszeveszett haragot és elkeseredést váltott ki belıle, de továbbindult a francia fıvárosba. Egy percig sem gondolt arra, hogy visszasiessen Varsóba és a nemzeti tragédia után családja mellett legyen. Miközben hallatlanul szeretetteljes kapcsolatot tartott fenn Varsóban maradt szüleivel és két leánytestvérével, s mindvégig szenvedélyes lengyel hazafinak tartotta magát, úgy gondolta, hogy többet segít hazáján a zenéjével, mint az otthoni (esetleges) fegyveres harcban való részvételével. Ekkor született Forradalmi etőd c. mőve (Opus 10. 12. számú etőd).
18 Chopin szinte csakis zongoramőveket alkotott. A még Lengyelországban komponált mazurkák, keringık és polonézek tulajdonképpen stilizált táncok. Chopin mindkét zongoraversenyét (f-moll, e-moll) külföldre távozása elıtt szerezte, s ezek érzelemvilága a leigázott Lengyelországban akkoriban szervezıdı novemberi felkeléshez kötıdik. Chopin a nyári vakációit vidéken töltötte. Bıven volt alkalma népi táncokat, dépdalokat hallani – polonézt – mazurkát, krakowiakot, kujawiakot, obereket és a falvak sajátos zsidó zenéjét -, és e hatások megjelennek legnagyobb mőveiben is. A francia "polonaise" (lengyel) szóból ered. A barokk korszakban lassú, kimért mozgású 3-es lépı, ill. vonuló tánc. Ceremoniális jellegére a tánc eredete ad magyarázatot. A feljegyzések szerint a krakkói királyi udvarban táncolták, legkorábbi említése 1574-ig nyúlik vissza. Fel-felbukkan, például Bachnál, a barokk szvitekben (táncsorozatokban). A 19. századra társas tánccá változott, eredeti karaktere, tempója, ritmusprofilja teljesen átalakult. Chopin polonézeinek, polonézfantáziáinak hatására a lengyel nemzeti romantika fontos mőfajává vált. Népszerőségének köszönhetıen más nemzetek szerzıi is szívesen alkottak e mőfajban (pl. Csajkovszkij). Chopin elıtt már kétszázötven esztendıvel ismerték a polonézt, mely az ısi lengyel kolendából fejlıdött ki. Elıször 1574-ben, Krakkóban csendültek fel komoly, méltóságteljes ütemei, mikor a lengyel urak a francia herceget, Henriket választották lengyel királlyá, és azóta szokás lett, hogy a koronázási ünnepségeket mindig a polonéz kíséri. 1572-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király halálával kihalt a Jagelló-ház. Medici Katalin 1533-tól II. Henrik felesége volt. Férje halála után fia, IX. Károly (1550-1574), francia király (1560-1574) kiskorúsága idején 1560-1563 között régens volt. Gaspard de Coligny (Scigneur de Châtillon) francia hadvezér és tengernagy (1519-1572) - aki 1557-ben Kálvinista hitre tért -, eltávolítása érdekében 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka, IV. Navarrai Henrik és Valois Margittal tartott esküvıjét használta fel Párizsban Medici Katalin anyakirályné és IX. Károly a hugenották lemészárlására a Szent Bartalan-éjszakán. Párizsban kb. 2000, vidéken kb. 1020000 hugenottát gyilkoltak meg. III. Valois Henrik (1551-1589) francia királyt (1574-1589) – II. Capeting Henrik (1519-1559) francia király (1547-1559) és Medici Katalin fia – 1573-ban választották Lengyelország királyává. 1573-ban az elsı szabad királyválasztáson a nemesi országgyőlés választott királyt. A királyi hatalom gyengülése és a fıurak befolyásának erısödése következtében kezdetét vette a nemesi köztársaság válsága. Az ország élén ugyan a király állott, magát a rendszert nemesi köztársaságnak („Rzeczpospolita”) nevezték. A király egyenlı volt a nemességgel. Kezdetben ennek az egyenlıségnek szellemében jött létre a késıbb hírhedtté vált „Liberium veto” (nie pozwalam = megtiltom) joga, a szejm (országgyőlés) minden egyes követének lehetıvé tette az országgyőlés megszakítását, és bármely törvényjavaslat elfogadását. III. Valois Henrik (1551-1589) francia királyt (1574-1589) 1573-ban ugyan lengyel királlyá választották, de titokban visszatért Franciaországba, hogy trónigényét érvényesítse. Anyja hatására 1569-1572 között a hugenották ellen fordult. III. Henriket 1589-ben gyilkolták meg. Utóda, IV. Henrik (1553-1610), francia király (1589-1610), az elsı Bourbon házból származó király lett. IV. Henrik 1593-ban áttért a katolikus hitre, és az 1598. évi nantes-i ediktumban politikai és vallásszabadságot biztosított a hugenottáknak. Idıvel a polonéz a lengyel királyi udvarból Franciaországba és más európai országokba is eljutott, Lengyelországban olyan népszerő lett, hogy a fıúri palotákban és a lengyel udvarházakban is táncolták. Egyfajta körtáncból állt, ahol a párok sasszélépésekkel vonultak át a termen, kecsességet és férfias bátorságot sugárzó mozdulatokkal. A polonézt a napóleoni idıkig táncolták, de a lengyel fül örökre a fényes ünnepség taktusait: a lakodalmi mulatságok s az udvari bálok termeit, vagyis a hajdani élet visszhangjait hallotta ki belıle. Chopin is ilyennek érezte. Elıtte már Bach, Mozart, Beethoven, Weber, Schubert és még sok lengyel komponista írt polonézt. İket a forma érdekelte, Chopint a polonéz lelke babonázta meg. Az A-dúr a dicsıség diadalmenete, a c-moll pedig szomorú gyászének. Az A-dúrt Chopin állítólag „Szobieszki”-nek nevezte el, s azt mondta, szeretné, ha ütemei mellett koronáznák meg majd a szabad Lengyelország királyát. Valóban a kevély méltóság és gyızelmi parádé hangulatát árasztja. A második, c-moll polonézban is sok a méltóság, de a szenvedés és kétségbeesés méltósága, ami talán megrendítıbb, mint az elızı harsonáié. Ez a két ellentétes hangulat mindenütt fellelhetı, ahol Chopin hazájáról való gondolatait próbálja kifejezni. Öröm és bánat, elragadtatás és csüggedés, hısiesség és mélabú változatlan pólusok, melyek közt csapongott. Mágneses terük nem zárta ki egymást, és csupán e kettısségbıl fakadt az a megmagyarázhatatlan szívfájdalom, amit Liszt megérzett.
19 A nemesi Lengyelország polonézein kívül Chopin számára a mazurkák paraszti Lengyelországa is létezett. Nem a múlt és hazája legendáinak zenei vetületeivoltak csak, de azt fejezték ki, amit ı hallott ki belılük, és amit a legszívesebben hallgatott. A népdalokból és táncokból nem változatlanul másolta le a melódiákat, hanem csak itt-ott érintette azokat, de ritmusukat pontosan megırizte, és általuk ki tudta fejezni a legárnyaltabb zenei gondolatokat is. Miközben megırizte bensı és mővészi arisztrokratizmusát, szüntelenül kereste a néppel való kapcsolatot, mővészetét pedig a nép kimeríthetetlen és ısi forrásai táplálták.
Chopin – Mazurka op. 6 nr. 1. fisz-moll és op. 7. nr. 4. Asz-dúr
4. Párizsi évek 1831 Chopin 1829-30-ben Bécsben és Münchenben hangversenyezett. 1831. szeptember közepén érkezett Párizsba, amely második hazája lett. Itt le is telepedett. Elsı párizsi lakása a Boulevard Poisonnière 27. számú ház ötödik emeletén volt.
Chopin mindig visszavágyott hazájába. Elnyomott honfitársai iránti szeretetét és együttérzését fejezte ki a felkavaró polonézek és mazurkák sorozatában. Mindezek szóló zongoradarabok voltak.Késıbb híressé lett mővei közül ekkor már több készen volt. A Don Juan fantázia (Mozarttémára) megjelenése forradalmi lázba hozta az ifjú Európa muzsikusait (Schumann méltató cikket írt róla 1831-ben). Chopin Párizsba magával vitt mővei közül a legcsodálatosabbak azok az etődök voltak, amelyek a tizenkét darabból álló opus 10-es ciklust alkotják majd. Ezek közül nyolcat valószínőleg Bécsben, 1830 vége felé írt, miután elhagyta Varsót, illetve 1831 nyarán, amikor elindult Párizs felé. Az 1. és 2. számú etődöt Varsóban is befejezhette. A 12. számú etődöt, a „Forradalmi”-t, és a 7-est, ezt a gyors, toccataszerő darabot valószínőleg Párizsban fejezte be. Az etődök (melynek sorrendiségét nem a keletkezési idejük, hanem zenei logikájuk határozza meg) 1831-es megjelenésükig ismeretlenek maradtak. Az étude szó (franciául) „tanulmány”-t jelent, és technikailag Chopin etődjei valóban tanulmányok. Chopin ezt követıen még tizenkettıt írt, amelyek 1837-ben, mint az opus 25-ös darabjai jelentek meg, 1840-ben pedig további három „új etőd”: a „Nouvelles Études” született.
20 Amikor a Lengyel Köztársaságot gyakorlatilag bekebelezték Oroszországba, a lengyel hazafiakat arra kényszerítették, hogy a függetlenségi harcot emigrációban, fıként Franciaországban folytassák. A „Nagy Emigráció” során (8000-9000 fı, túlnyomórészt nemesek) Franciaországban, részint Angliában, Belgiumban, Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban több demokratikus (Lengyel Demokratikus Társaság keretében, Joachim Lelewel körül) és konzervatív (Adam Jerzy Czartoryski körül) emigráns szervezet alakult. Adam Jerzy Czartoryski herceg (1770-1861), mint az egyik lengyel királyi család feje, Adam Kezimierz Czartoryski herceg (1734-1823) fiaként, a felkelés idején a nemzeti kormány elnöke lett, majd 1831-ben Párizsba emigrált. Henryk Dembiński (1791-1864) tábornok a felkelés idején Varsó parancsnoka, rövid ideig fıparancsnok volt. A vereség után Szászországba emigrált, majd Franciaországba költözött. Joachim Lelewel (1786-1861) történész, a polgári demokratikus szárny vezetıje, az 1830-31-es lengyel felkelésben a nemzeti kormány tagja volt. 1831-33-ban Párizsban, majd Brüsszelben élt, 1837-ben alapította meg a Lengyel Emigránsok Egyesületét, amely 1846-ban csatlakozott a Lengyel Demokratikus Társasághoz. Munkatársa Stanisław Worcell (1799-1857) volt, aki késıbb Franciaországban, Belgiumban ill. Angliában élt emigrációban.
Chopin 1831 szeptemberében érkezett Párizsba, 21 és fél évesen, azután, hogy az ostromló cári csapatok bevették Varsót. Nem ismerte új hazáját, ám azt megsejtette, hogy – bármily keserves is –, nem ott szülıhazájában fog meghalni. Chopin életének 1830 utáni szakaszát a lehetı legélesebb kontrasztok jellemzik. Zeneszerzıi alkotóereje kimeríthetetlen, életmővében nyoma sincs megtorpanásoknak, válságoknak. Zeneszerzıként - és ameddig koncertezni tud, zongoramővészként is - körülrajongják, Liszttel együtt a párizsi szalonok kedvence. Fı támogatói többek között Delfina Potocka [a targowicai konföderáns Mieczysław Potocki felesége (1825-1843 között voltak házasok), de Flahault gróf és Lajos Fülöp egyik fiának, majd Zygmunt Krasiński illetve Delaroche szeretıje, késıbb Nizzában a de l’Assomption (Nagyboldogasszony) zárda alapítója], Walenty Radziwiłł és James Rotschild bankár voltak. Zongoratanárként is mőködik, és Párizsban a legmagasabb honoráriumot kapja. A Chopint felkaroló fontosabb családok közé tartozott Ludwik Plater gróf és felesége, akik csütörtökönként a jobb parti, rue de Londres-i otthonukban tartottak fogadást. Lányuk, Paulina Plater lett Chopin elsı zongoratanítványa. Chopin ajánlólevelei közül az elsıt dr. Johann Malfatti, Ausztria császárának háziorvosa és Beethoven egykori jó barátja írta Ferdinando Paër olasz operaszerzınek, aki Napóleon idejében telepedett át Párizsba és lett karmester. A másik ajánlólevelet Józef Elsner, Chopin varsói tanára írta Jean-François Lesueur francia zeneszerzınek. A hatvanéves Ferdinando Paër Fryderyk pártfogója lett. Közbenjárására a franciák engedélyezték, hogy Chopin korlátlan ideig Párizsban maradjon. Franciaországban akkor valósággal parttalanul áradt a lengyelbarát érzelem, a franciák többsége szimpatizált a cári elnyomás ellen küzdı lázadókkal, ügyüket rokonszenvtüntetésekkel is támogatta. Chopin Párizsban hamarosan megbarátkozott az ott élı mővészekkel és írókkal. Az a tizennyolc év nemcsak zenéjének, hanem egész magánéletének, további létének leggazdagabb és legérettebb szakasza is volt: a kiteljesedésé. Nagyszerő személyiségek keresték barátságát. Barátja lehetett a vele csaknem egyidıs, de már akkor világhírő zongoravirtuóz komponista Liszt Ferenc, a hasonló korú Berlioz, Mendelssohn, Schumann és a 30 éves Bellini, de talán még az akkor és ott sikeres éveit élı Rossini is. És George Sand mellett Balzac, Hugo, Lamartine, Heine, no meg a festı Delacroix is a forrongó és új világért küzdı-lelkesedı baráti körhöz tartozott. Kiváló személyiségek egyedülálló összetétele volt ez, és Chopin többükkel a barátságon túl szakmailag is együttmőködött. Chopin zenéje kitőnı komponisták, interpretálók és kritikusok több nemzedékétıl kapott megkülönböztetett figyelmet. Nagy egyéniségek (Liszt, Schumann, Berlioz) írtak róla – még életében – elemzı értekezéseket, még többen a halála után, szinte napjainkig. Énekesnık, zeneszerzık (Baillot, Mayerbeer, Ferdinand Hiller, Liszt Ferenc, Mendelssohn és mások) lettek barátai. Hiller és Liszt mellett Heinrich Heine tartozott a szőkebb társasághoz. Chopinnél egy évvel volt fiatalabb Ferdinand Hiller német zeneszerzı és zongorista. Hiller mutatta be Chopint a szintén német Mendelssohnnak, aki viszont egy évvel idısebb volt nála. Ott volt még George Alexander Osborne, ír zongorista, és Camille-Marie Stamaty, francia zongoramővész.
21 Chopin életre szóló barátságot kötött Auguste Franchomme udvari csellistával, aki két évvel idısebb volt nála. Vincenzo Bellini 1831-ben harmincéves volt, de négy évvel késıbb meghalt. Hector Berlioz – aki nem tudott zongorázni -, miután 1830 decemberében bemutatta Egyórás szimfóniáját, Olaszországba távozott, de 1832-ben már Párizsban volt, és azonnal megismerkedett Chopinnal. A fiatal mővészek győjtıhelye a Café de Paris vagy a Maison Dorée volt. Eleinte zongoraleckéket adott a lengyel emigránsoknak. Chopin legelsı párizsi tanítványa Paulinka, Ludwik Plater gróf leánya volt. Párizsban népes lengyel emigráció tartózkodott. Itt élt Mickiewicz, Witwicki, Niemewicz, Norwid és Fontana. Chopin számos ismeretségre tett szert. Ferdinando Paër révén összeismerkedett a német Friedrich Wilhelm Kalkbrenner zenepedagógussal és zongoramővésszel, s négy hónapi tanulás alatt meghitt barátság alakult ki közöttük. Ferdinando Paër mutatta be Chopint Luigi Cherubini konzervatóriumi igazgatónak; Gioacchino Rossininak, aki híres operákat komponált és a párizsi olasz opera, a Théâtre des Italiens élén állt; Giacomo Meyerbeernek (kétszer annyi idıs volt, mint Chopin), aki az ördög Róbert címő vallásos-mitologikus tárgyú, ötfelvonásos operát írta; és Pierre-Marie Baillot-nak, a hegedővirtuóznak is. Chopin ismeretséget kötött Pierre-Joseph Zimmermann konzervatóriumi tanárral is. Chopin 1831. november 17-én átköltözött a fogadóból, ahol szeptember óta lakott, elsı párizsi lakásába, amely a Boulevard Poissonière 27. szám alatt, egy keskeny épületben volt a Montmartre alatt. Aznap vendégül látta ıt az ekkor Párizsban élı Komarów gróf leánya, Delfina Potocka. 1831. december 22-én Chopin és számos lengyel honfitársa, köztük Słowacki, a romantikus költı a Francom Színházban (Cirque Olympique) megtekintették a telt házzal játszott A lengyelek címő darabot. A Párizsi Konzervatórium – zongora-, hegedő- és fúvószenei – hangversenykínálata mellett Fryderyknek három operaház állt rendelkezésére, valamint legalább tíz színház. A legfontosabb, a rue Le Peletier-n lévı Párizsi Operaház (hivatalos nevén királyi Zeneakadémia), melyet Louis Véron irányított. Ez az operaház közel volt Chopin párizsi lakásához. A Királyi Zeneakadémia elıadómővészei között volt Adolphe Nourrit, Chopin késıbbi barátja és az elbővölı Laura Cinti-Damoreau is. Chopin a lelkes közönséggel együtt állva ünnepelte Rossini Tell Vilmos-át, melynek librettója Schiller színmővén alapul. A Királyi Zeneakadémia elıadásai után a Café du Divan volt a legkeresettebb beszélgetıhely, az utca másik oldalán, a rue Peletier 3. alatt, ahol Honoré de Balzac és Théophile Gautier, illetve körük is gyakran megjelent. A Théâtre des Italiens-t, amely a Boulevard des Italiens-en állt, Rossini vezette. Itt énekelt Luigi Lablache, Giovanni Rabini, Guiditta Pasta és a spanyol Maria Malibrán. Chopin sokszor látta itt Rossini operáit, a A sevillai borbély-t, az Otelló-t és az Olasz nı Algírban-t. - Az Opera-Comique, amely a rue Feydeau-n volt, könnyebb fajsúlyú zenei táplálékot kínált. Chopin ide bérkocsival járt. Az olasz operában vagy a közeli Opera-Comique-ban hallott elıadás után gyakran betért az utóbbival szemközti Café Feydeau-ba, ahol egy ital mellett töltötte az este hátra lévı részét. Chopin kedvence volt a Montorgucil utcai, híres Au Rocher de Cancal, amely halkülönlegességeirıl volt híres, és a Tortoni Café, ahol szívesen fogyasztotta a vacsora utáni kávéját. 1831 végén a nagy Paganini Párizsba érkezett, hogy tíz fellépésbıl álló koncertsorozatot adjon. Chopin mindegyikre elment. Elsı párizsi éve alatt a Konzervatóriumba is eljárt, ahol a hegedőmővész François-Antoine Habeneck irányítása alatt dolgozó Hangversenyzenekar Társaság játszott Beethoven-szimfóniákat; Chopin hallotta a III., az V. és a IX. szimfóniá-t. Girolamo Ramorino, olasz születéső tábornok, aki szolgált Napóleon seregében, önként vállalkozott lázadó lengyel ezredek vezetésére a novemberi felkelés idején. Ramorino La Fayette márki barátja volt, és a legbefolyásosabb francia politikai-katonai vezetık közé tartozott. – Varsó bukása után La Fayette, Tadeusz Kościuszko tábornok barátja lett a Francia-Lengyel Bizottság elnöke. A Bizottsághoz tekintélyes számú francia romantikus is csatlakozott, Victor Hugo, Tephile Gautier és Émile Deschamps író, Casimir Delavigne színmőíró, és Pierre Béranger „Dalkirály”. James Fenimore Cooper, az amerikai vadon írója, La Fayette barátja a legyızött lengyel felkelıezredek zászlóit hozta magával Varsóból, és bemutatta ıket a lengyel emigráns vezetıknek.
22
1832 1832. január 31-én, Varsóban Konstancja Gładkowska nıül ment Józef Grabowski földbirtokoshoz, akivel akkor ismerkedett meg, amikor Chopin Bécsben volt. Konstancja Gładkowska egy idegbetegség következtében késıbb megvakult. Harmincöt éves volt akkor, öt gyermek anyja. 1889ben hunyt el. Chopin Párizsban összesen négy önálló koncertet adott és még tizenöt alkalommal lépett a nyilvánosság elé. Elsı párizsi nyilvános fellépésére – hat hónappal párizsi színrelépése után – 1832. február 26-án került sor a Pleyel teremben (Salle Pleyel), a rue Cadet 9. alatt, fıleg lengyel emigránsok elıtt. Liszt és Mendelssohn lelkesedését is kivívta. Chopin f-moll zongoraversenye aratta a legnagyobb sikert. 1832. május 20-án, a Konzervatórium termében lépett fel Ney marsall özvegye, Moszkva (Moskowa) hercegnıje által rendezett, Párizs szegényei javára rendezett jótékonysági koncerten. 2. zongoraverseny-ének elsı tételét játszotta. (Korának neves zongoristái között ı adta a legkevesebb koncertet. 1818-1848 között mindössze harmincat.) 1832 tavaszán a kolera Párizst is elérte. Meghalt Lajos Fülöp király miniszterelnöke, Casimir-Périer is (1832. október 10.). Chopin azonban megúszta a fertızést. Júniusban köztársaságpárti felkelés robbant ki, amelyet vérbefojtottak. 1832 júniusában egy sokkal kényelmesebb, elsı emeleti lakásba költözött, a rue de la Cité Bergère 4. alá, egy csöndes szők utcába. A 702. számú lakás lett az övé egy bérházban. A Cité Bergère is a Chaussée s’Antin környékéhez tartozott. Ebben a lakásban is állt egy zongora, melyet Camille Pleyel, a legkiválóbb francia zongorakészítı és egyben új barát ajándékozta neki. Chopin összeismerkedett a lengyel-amerikai Paul Émile Johns-sal (*Krakkó, 1798 – †Párizs, 1860. augusztus 10.), aki zongorista és zeneszerzı, New Orleans-i gyapotkereskedı- és zenemőbolt tulajdonos volt egy személyben. Johns, aki zongoravásárlás ügyében járt a francia fıvárosban, Pleyel párizsi zongorakészítı révén ismerkedett és barátkozott össze Chopinnal. Chopin neki ajánlotta az opus 7-es Öt mazurkáját. Johns volt Fryderyk egyetlen amerikai barátja. Johns 1800-ban, Krakkóban született, lengyel apától és cseh anyától, de Amerikában nıtt föl. New Orlansban legalább hat koncertet adott. Fryderyk 1832-ben ismerte meg a New Orleans-i Paul Émile Johnst, James Fenimore Cooperrel pedig a lengyel hazafias bizottságok révén találkozott. Barátja, Julian Fontana, mielıtt letelepedett volna Párizsban, néhány évig New Yorkban élt; az idıs költı, Niemcewicz múltjában pedig a West Point-i tiszti akadémián kívül még Philadelphia és az ottani Filozófiai Társaság is szerepet játszott. Walenty Radziwiłł herceg tanácsára Chopin fellépett Jean de Rothschild báró estélyén. James Rotschild és felesége, Betty kifinomult kulturális ízléssel rendelkezett, James barátkozott Heinrich Heinével, az önkéntes párizsi számőzetésben élı német-zsidó költıvel, aki Chopinnek is közeli barátja volt. Chopin nem sokkal Párizsba érkezése után Heinrich Heine és lengyel arisztokrata kapcsolatai jóvoltából (Rotschildékat barátság főzte a Czartoryski családhoz) ismerkedett James Rotschilddal. Betty Rotschild mindenesetre már 1832 végétıl kezdve Chopin tanítványa volt, egyike a legelsıknek. Chopin barátsága a késıbbiekben kiterjedt James fiára, Nathanielre (akinek Lajos Fülöp király bárói címet adott) és feleségére, Charlotte-ra. A gazdag Rothschild család zenés estélyén való fellépését követıen, egybıl híres lett. Keresett zongoratanát lett, de Noalles hercegi családnál órákat adott a hercegkisasszonyoknak, Astolphe de Custine márki barátja lett. - Chopin bekapcsolódott a párizsi szalonok társasági életébe. Delfina Potocka grófnı kitüntette kegyeivel. Párizs ez idı tájt Európa intellektuális és mővészeti központja volt. A prózaírók közül például itt volt Honoré de Balzac (felesége: Eveline Hańska grófnı lett), Victor Hugo, Stenhal, George Sand. Alfred de Musset, Alfred Victor de Vigny és Heinrich Heine költık, Hector Berlioz, Felix Mendelssohn és Gioacchino Rossini zeneszerzık. Eugène Delacroix, Chopin barátja vezetésével festık társasága is élt itt. Chopin huszonkét éves korában szeretett bele a szépséges Delfina Potocka grófnıbe, aki született muzsikus volt. Ez volt élete elsı beteljesült szerelme.
23 Chopin még 1830-ban, Drezdában ismerte meg Delfina Potockát, amikor Varsóból Bécsbe tartott. – Delfinát tizennyolc évesen vette feleségül az oroszbarát Mieczysław Potocki, akivel boldogtalan házasságban élt. Hat év után elvált férjétıl és Párizsba költözött. Az öregedı Flahaut gróf, majd az Orleansi herceg, Lajos Fülöp király fia, valamint Monfart herceg, I. Napóleon unokaöccse is osztozott kegyeiben. Zygmunt Krasiński, a lengyel romantikus költı sok éven át volt Delfina kedvese. Amikor Chopin Párizsba érkezett, nyomban meglátogatta. Delfina kitőnıen zongorázott, szép szoprán hangja volt. 1831. november 17-én Chopin vendégségben volt Potocka grófnınél. Hamarosan életre szóló barátság szövıdött közöttük, és Chopin nemcsak nagyszerő énekest fedezett föl Delfinában, hanem megértı társat is. Olykor együtt énekeltek. Késıbb mindig Chopin kísérte. A befolyásos lengyel barátok körének bıvülésével ezután Czartoryski herceg és családja fogadta örökbe Fryderyket. Adam Jerzy Czartoryski az orosz cárnénak, Sándor cár anyjának volt egykori kedvese. - İ volt a varsói felkelést követıen a párizsi lengyel emigráns hazafiak vezetıje. Czartoryski alapította a párizsi Lengyel Irodalmi Társaságot, amelyhez Chopin 1833-ban csatlakozott. A Czartoryski család elıször a párizsi Faubourg du Roule-ban lakott, a Fraubourg St-Honoré közelében, késıbb pedig megvásárolta a Notre-Dame-tól keletre fekvı kis Szajna-szigetet, az Île st-Louis túlsó csücskén álló Hôtel Lambert-t, amely hatalmas, ötemeletes, tizenhetedik századi építmény volt, tágas kerttel. Hôtel Lambert egykor Voltaire és kedvese, Châtelet márkiné otthona volt. Az Hôtel Lambert volt a város legelıkelıbb magánlakosztálya. A emigráns lengyelek központja lett. Chopin gyakran megfordult a Szt. Lajos-szigeti nagy palotában, amely hétfınként nyitotta meg szalonját. Chopin hosszú, nyugalmas estéken át játszott Czartoryskiéknak és barátaiknak, de a lengyel menekültek javára rendezett jótékonysági hangversenyeken és bálokon is szerepelt. Chopint már az Hôtel Lambert-be tett elsı látogatása alkalmával bemutatták a huszonöt éves Marcelina Czartoryskának, aki házassága révén lett Adam herceg unokahúga. Marcelina Czartoryska is egy életre szóló barátságot kötött Chopinnal. Marcelina született Radziwiłł volt. Már gyermekként Bécsbe került, ahol Karl Czerny (Beethoven tanítványa és Liszt tanára) tanította zenére. Huszonhárom éves korában férjhez megy Aleksander Czartoryski herceghez. Marcelina az 1840-es évek elején lett Chopin tanítványa. Marcelina Chopin halálánál is jelen lesz, és Chopin halála után a mővész zongoramővészetének „örököse” lett. 1832. november 22-én Ludwika Chopin férjhez ment Józef Kalasanty Jędrzejewicz (1803-1853) közigazgatási jogászprofesszorhoz, Chopin régi barátjához.
Ludwika Chopin
24
1833 1833. április 2-án Liszt Ferenccel együtt szerepelt a beteg ír színésznı, Herriette Smithson jótékony célú elıadásán, aki abban az évben ment feleségül Hector Berliozhoz, akit egy Shakespeare-darabokat angolul játszó társulat tagjaként, Ophelia szerepében ismert meg Párizsban 1827. szeptember 11-én. Chopin április 3-án Liszttel együtt részt vett Henri és Jacques Herz koncertjén. A négy zongoramővész két zongorára írt darabot játszott. 1833 közepe táján Miklós cár amnesztiát hirdetett a novemberi felkelés minden lengyel résztvevıjének. Az idısebb Chopin arra biztatta Fryderyket, hogy érvényesítse útlevelét a párizsi orosz nagykövetségen. Ez lehetıvé tette volna, hogy – ha akar – büntetés kockázata nélkül visszatérjen Lengyelországba, de Chopin amúgy is még a felkelés elıtt távozott, és külföldön sem vett részt semmiféle aktív összeesküvésben. Chopin azonban francia útlevelet kért. Chopin késıbb Aleksander Hofmann lengyel orvossal együtt bérelte a Rue de la Chaussée d’ Antin 5. sz. alatt lévı, korábban dr. Hermann Franck újságíró-természettudós korábbi lakását a Cité Bergère közelében, amely a lengyel emigránsok egyik gyülekezı helye lett. Az 1832-tıl Párizsban élı Adam Mickiewicz (1798-1855) is megfordult itt. Berlioz is zongorázott, Delfina énekelt, Heine is sokszor eljött. Liszt megtanulta az Etődöket. 1833-ban Chopin számos mővét kiadták. Chopin és Hoffmann apja jó barátok voltak odahaza. Amikor a Fryderyknél öt évvel idısebb Aleksander, aki harcolt a novemberi felkelésben, Párizsba érkezett, hogy ott gyakorolja orvosi hivatását, úgy döntöttek, megosztoznak a Chaussée d’ Antin-i lakáson. 1833 júniusának közepén költöztek be. Hoffmann javaslatára meglátogatta a csellista Franchomme-t friss levegıjő, falusi otthonában, amely a touraine-i Côteau mellett volt a Loire völgyében. Hoffmann, miután csaknem két évet lakott Chopinnel, hazament Lengyelországba. Nyilvános fellépésének sorozata 1833. december 15.-én zárult, amikor részt vett Hiller Párizsi zeneakadémián rendezett koncertjén, ahol Hillerrel és Liszttel együtt Bach három zongorára írt versenymővének egyik tételét játszotta el. Hiller pedig saját Második szimfóniá-ját adta elı.
1834 1834-ben kilenc darabot publikált. Egyre híresebb lett, mőveit gyakran játszották. Zenei lapokban (Gazette Musicale, Revue Musicale) zenekritikusok dicsérték. Mendelssohn és Moscheles ugyan kritizálták, a konzervatív berlini porosz egykori katonatiszt, Heinrich Friedrich Rellstab (1799-1860) zenekritikus pedig kikelt ellene, de a német Karl August Kahler, Schumann barátja azonban védelmébe vette. Rellstab évek múltával megbarátkozott Chopin mőveivel. Párizsban új barátai közül a szicíliai Vincenzo Bellinivel, a Norma szerzıjével összebarátkozott. Amikor Aleksander Hofmann visszatért Sziléziába, helyét gyermekkori barátja, Jaś Matusiński töltötte be. – Jaś Matusiński az ötödik lovasezred orvosa a németországi Tübingenben szerzett orvosi oklevelet, és a párizsi École de Medicine-ben szerzett professzori címet. Matusiński 1834 közepén érkezett Párizsba, és összeköltöztek. a Rue de la Chaussée d’ Antin 5. sz. alatt lévı lakásban. Matusiński a zenében is járatos volt, és játszott fuvolán. 1834. május közepén Chopin és Hiller az aacheni Alsó-Rajnai Zenei Fesztiválra utaztak, ahonnan a düseldorfi zeneigazgatóvá lett Mendelssohnnal Düsseldorfba és Kölnbe utaztak tovább. Chopin és Hiller Koblenzen keresztül érkeztek vissza Párizsba. – 1834-ben Izabella Chopin férjhez ment Antoni Barciński (*Lublin, 1803. május 28. - †Varsó, 1878. május 9.) matematikatanárhoz, az atyai internátus hajdani nevelıtanárához. – Chopin 1834. december 7-én fellépett a francia Berlioz konzervatóriumi koncertjén. A mősor Berlioz koncertszimfóniája, a Byron költeményén alapuló Harold Itáliában volt. Chopin e-moll (No. 1.) Zongoraversenyének Larghettó-ját játszotta (középsı tétel), amely még nem hangzott el a párizsi nagyközönség elıtt. Karácsony elsı napján Stoepel délelıtti jótékonysági hangversenyén lépett fel Liszttel együtt Pleyel új hangversenytermében, a rue Rochechouart-on. Moscheles négykezes zongoradarabját, a Grande Duo-t játszották.
25
1835 1835 tavaszán Chopin négyszer lépett fel. Február 25-én Érard zongoragyáros termében Hillerrel együtt. Március 3-án Charles-Henri Valentin Alkan hangversenyén lép fel Alkannal, Zimmermannal és Gutmannal együtt. Március 22-én ismét a Pleyel teremben rendezett koncerten lép fel másik három zongoristával együtt. 1835. április 4-én a lengyel emigránsok javára rendeztek koncertet a Theâtre des Italien-ben, ahol Liszttel együtt zongorázott. François-Antoine Habeneck, a Párizsi Konzervatórium igazgatója vezényelt. A tenor Adolphe Nourrit és a szoprán Marie-Cornélie Falcon énekelt. Hegedőn Heinrich Wilhelm Ernst játszott. Április 24-én François-Antoine Habeneck jutalomjátékára győltek össze a konzervatóriumban. Chopin Esz-dúr „Grande polonaise brillante”, utolsó zongorára és zenekarra írt mőve nagy sikert aratott. Chopin itt ráébredt, hogy alkalmatlan a nagymérető koncertezésre, és ezzel befejezte a nyilvános fellépések sorozatát. A július második felét a Párizs melletti üdülıhelyen, Enghienben töltötte. A téli idıszak már az elsı párizsi években szabályszerően visszatérı légúti betegségeket és általános rossz közérzetet hozott Chopin számára. Az elsı igazán komoly válság 1835-ben következett be. Chopin francia állampolgár lett, és 1835. augusztus 1-jén francia útlevelet kapott. Ez év ıszén postakocsira szállt, és Franciaország északkeleti részén, Németországon és Ausztrián átszáguldva a cseh fürdıvárosba, Karlsbadba (Karlový Varý) utazott, hogy meglátogassa éppen ott idızı szüleit. Augusztus 15-én este, tíz, országúton töltött nap után érkezett meg. Szülei nem is sejtették, hogy fiúkkal találkozhatnak. Fryderyk boldogsága szülei mellett négy hétig tartott. Ez volt az utolsó találkozásuk.
Karlovy Vary (németül Karlsbad)
Három hét múlva, a nyár végén, szeptember 6-án közösen a sziléziai Cieszynbe utaztak, ahol meglátogatták Bedřich Thun-Hohentstein grófékat. A gróf két fia korábban Chopin tanítványa volt Párizsban, és most, amíg Fryderyk a kastélyban tartózkodott, a gróf húszéves lányának, Josefinának is adott órákat. Megajándékozta továbbá egyik leggyönyörőbb, valószínőleg Karlsbadban komponált keringıjével, a „Grande valse brillante”, (Op. 34, No. 1) kéziratával. A szülei Boroszlón át Varsóba utaztak, Fryderyk pedig Drezdán át Párizsba indult. Szeptember 14-én búcsúztak el egymástól. Még öt napot töltött a kastélyban, majd útra kelt. Chopin 1835-ben Drezdába látogatott. Szeptember 19-én este érkezett meg a drezdai Stadt Gotha Hotelbe, és szinte azonnal egyik elsı gyermekkori barátjába, Feliks Wodzińskibe botlott. Chopin felkereste Wodzińskiékat. A Wodziński család az elızı hónapban költözött Genfbıl Drezdába, feltehetıen azért, hogy közelebb legyenek a gróf fivéréhez, Maciejhez. Wincenty Wodziński húszezer hektáros földbirtok ura volt, birtokainak nagy része Kujaviában terült el. A Wodziński családnak az oroszok kormányozta Lengyelország és Poroszország közötti határ mindkét oldalán voltak földjei. Egyik ısük, egy Orsetti lány Itáliából Bona Sforza királynı kíséretében jött Lengyelországba, amikor az, Öreg Zsigmond (Zygmunt Stary) (1467-1548) lengyel királyhoz (1506-1548) ment feleségül. - A Wodziński család az 1830-as felkelés elıtt javarészt Chopinék otthonától nem messze, egy varsói lakásban lakott.
26 A fiúk együtt jártak líceumba Fryderykkel, egy éven át pedig Chopinék diákotthonában laktak, amíg édesanyjuk a lakás csinosításával foglalkozott. A lányok otthon tanultak. A két család között nagyon szívélyes viszony volt, vasárnaponként felváltva hívták meg egymást ebédre. Fryderyk legalább egyszer nyári vendég volt Wodzińskiék vidéki udvarházában, SłuŜewóban. Wincenty gróf és felesége, Teresa asszony két fiával, Feliks-szel és Kazimierz-zel Chopin együtt járt iskolába. - Kisebbik fiuk, Antoni nem volt Drezdában. - Wincenty gróf és felesége, Teresa lányai Mária, Józefa és Teresa. Wodzińskiék az 1830. évi fölkelés – melyben Antoni és Feliks is harcolt - bukását követıen négy évre Svájcban, Genfben telepedtek le, majd egy évet Drezdában töltöttek, ahol Chopin is találkozott velük. Chopin beleszeretett a 16 éves Maria (Maryna) Wodzińskába. Maria Genfben francia nevelınıtıl tanult franciául, angol nevelınıtıl angolul, zongorázni pedig az ír komponistától, John Fieldtıl, aki akkoriban ott élt. Maria igen tehetségesen rajzolt, és a Genfi Mővészeti Akadémia óráit látogatta. Słowacki, a romantikus lengyel költı, és Louis-Napóleon (a késıbbi III. Napóleon) mindketten szerelmesek voltak Mariába. Słowacki Mariának dedikálta Svájcban címő költeményét. Adam Mickiewicz is 1834-ig gyakran látogatta Wodzińskiékat. A lány szülei késıbb ellenezték a házasságot. Maria nagybátyja, Maciej Wodziński ellenezte idilljüket. Chopin 1835 szeptemberében búcsúzott el tılük. A búcsú ihlette új keringıjét, az Asz-dúr keringıt (Op. 69. No. I.). A kézirat jobb sarkába odaírta, pour Mlle, Marie , és aláírta: F. Chopin, Drezno (Drezden), septembre 1835. Chopin e szenvedélyes, ugyanakkor lírai keringıben úgy komponálta meg a triót, hogy a bal kézben tizenkétszer ismétlıdı hang a Frauenkirche déli kongatását idézi; a középrész pedig ritmusos crescendo, amely szenvedélyessé erısödve utánozza a ház felé közeledı postakocsi kerekeinek baljós nyikorgását. Október 3-án, Drezdából azonban még boldogan, egy következı évi találkozást tervezgetve indult haza Chopin. Lipcsében október elején két napot töltött. A lipcsei Gewandhaus élére nemrég kinevezett Mendelssohn és Chopin az egész vasárnapot, október 4-én együtt töltötték, és játszottak egymásnak. Chopin eljátszotta 1. zongoraverseny-e zongoraszóló részeit, az új opus 25-ös Etődök-et, és új Desz-dúr noktürn-jét (Op. 27, No. 2); Mendelssohn ezt meg is tanulta. Mendelssohn új Szent Pál-oratóriumát játszotta el. Október 5-én, a német Mendelssohn révén megismerkedett a vele azonos korú Robert Schumann-nal, és Schumann menyasszonyával, az ugyancsak kiváló zongorista, Clara Wieckkel is. Schumann révén egész Németországban hírneves lett. Október 6-án Chopin Heidelbergbe utazott, hogy meglátogassa kedvenc tanítványa, a tizenhat éves Adolf Gutmann családját és a két Pereire-Diller nıvért, a Chopin család barátait. Október 16-án érkezett vissza Párizsba a Chaussée d’Antin-i lakásba. Útközben rosszul lett, s Párizsba érve magasra szökött a láza, köhögött és vért köpött. Orvosai élükön dr. Raciborskival - egyelıre súlyos influenzára gyanakodtak. A beteg azonban olyannyira legyengült, hogy nemcsak környezete kezdett a legrosszabbtól tartani, hanem Chopint is halálfélelem gyötörte: azt képzelte, hogy a temetésére hívó harang szavát hallja. Elkészítette végrendeletét; Lengyelországban pedig még a halálhíre is elterjedt. Ám hamarosan lényegesen jobban lett, bár rendkívüli mértékben legyengült, továbbra is köhögött és gyakran berekedt.
1836 Párizsban Lisztnek vetélytársa akadt az osztrák Sigismund Thalberg zongoramővész személyében. Közben 1835 novemberében Chopin meghőlt, lázas lett és vért köpött. Felépülését követıen újra Drezdába készült. 1836. április 9-én az Érard teremben rendezett koncerten Chopin Liszttel együtt lépett fel, közvetlenül mielıtt Liszt áprilisban Svájcba távozott kedvesével, Marie d’Agoult-val; közös fellépésüket búcsúhangversenynek szánták. Május 3-án, a régi Lengyelország alkotmányának ünnepén, Chopin tizenhét hazafias költeményhez rögtönzött zenét, noha csak egyet (a Hulló falevelek címőt) jegyezte le. Szintén májusban két új noktürn és két polonéz jelent meg Párizsban, Londonban és Lipcsében. 1836. július végén Marienbadban találkozott Wodzińska grófnıvel és Mariával a Zum Weissen Schwann (A fehér hattyúhoz) Szállodában.
27 Fryderyk az új opus 25-ös ciklus elsı két etődjét tanította Marianak. Maria, aki tehetségesen rajzolt, vázlatokat készített Chopin fejérıl, miközben a mővész játszott és magyarázott, aztán leültette egy karosszékbe, hogy megfesse arcképét. Amikor elkísérte ıket Drezdába, szeptember 9-én sikertelen lánykérésre került sor. Maria 1841-ben férjhez ment Józef Skarbek grófhoz, de házassága boldogtalan lett. Késıbb férje fiatal bérlıje, Władysław Orpiszewski felesége lett. Chopin lelkes híve és zongoramőveinek tolmácsolója maradt. Kéthetes drezdai együttélés után el kellett válniuk. Wodzińskiék szeptember 10-én indultak słuŜewói birtokukra, ahol a gróf már várta ıket. Chopin Marianak dedikálta A győrő címő (Stefan Witwicki versére írt) dalát. Chopin Lipcsén keresztül indult vissza Párizsba, és Lipcsében újra találkozott Schumannal és Clara Wieck zongoramővésznıvel, és virágot helyezett el Józef Poniatowski herceg síremlékénél. Lipcsébıl Kassel, Frankfurt és Heidelberg (itt Adolf Gutmann tanítványát kereste fel) érintésével tért vissza Párizsba. Újabb kompozíciói jelentek meg. Fryderyk második, f-moll zongoraversenye 1836-ban Delfina Potockának szóló ajánlással jelent meg Párizsban. Delfina Potocka 1836 szeptemberében visszatért férjéhez Tulczynba. 1836. október elején Chopin új lakásba költözött a Chaussée d’ Antin 38-ba. Liszt Ferenc a közeli Hôtel de France-ban lakott szerelmével, Marie d’ Agoult grófnıvel, aki írói álnévként a Daniel Sternt használta. Ekkoriban tértek vissza Svájcból, ahol George Sand is meglátogatta ıket. Chopin 1836. október 24-én, Liszt Ferencéknél, egy szők körő mővészi összejövetelen a Hôtel de France-beli lakosztályukban, a rue Lafitte 23. alatt ismerkedett meg a különc természető francia írónıvel, George Sand-nal (Aurore Dupin Dudevant), aki fiával, Maurice-szel és lányával, Solange-zsal lakott ott. George Sand akkor hallotta elıször játszani Chopint. - George Sand írói álnevét egyik barátjától, Jules Sandeau-tól kölcsönözte. Elsı novellájuk Jules Sand álnév alatt jelent meg, a Revue de Paris-ban, Prima Donna címmel. Közös regényük, a Rose et Blanche volt. George Sand elsı önálló mőve az Indiana volt. A George nevet elsı regénye elfogadásakor, Szent György napján vette fel. November 5-én Sand vacsorára hívta Chopint új Chaussée d’Antin-i lakásár, kizárólag Liszt Ferenc és Marie d’ Agoult társaságában. 1836. december 13-án Copin meghívta Lisztet, d’Agoult asszonyt, Custine márkit és a tenor Adolphe Nourrit és öt lengyel jóbarátja mellett George Sandot is. Sand asszony aznap este lengyel nemzeti színekben jelent meg, fehér ruhát viselt, széles, vörös selyemövvel. Chopin szalonjában lengyelekkel körbevéve, Liszt és Chopin zongorázott, majd Adolphe Nourrit, a híres tenor énekelt Liszt zongorakíséretével. George Sand egész este szivarozott és a tüzet bámulta.
1837 1837 elején Párizsban influenzajárvány tört ki, Chopin is megbetegedett. Az orvos barát, dr. Matuszyński ekkor köpölyözést és hólyaghúzó tapaszokat rendelt, továbbá a vérköpés ellen jégdarabokat nyeletett vele. Ismét elterjedt a hír, hogy a zeneszerzı halálán van, de a legrosszabb idıszakot megint csak gyors javulás követte. Néhány hétig ágyban feküdt. 1837. március 30-án öt más zongorista, köztük Liszt társaságában fellépett azon a jótékonysági hangversenyen, amelyet olasz politikai emigránsok javára és Vincenzo Bellini két évvel korábbi halálának emlékére rendeztek. Fryderyk saját variációit játszotta, amelyeket Bellini A puritánok címő háromfelvonásos operájának egyik indulója alapján írt. Az opera szövegkönyvét Carlo Pepoli írta. İsbemutatójára 1835. január 25-én került sor Párizsban. Bellini utolsó operája nehéz feladat elé állítja az énekeseket. A tenor fıszereplı szólamában számos magas c, d, sıt egy helyen f teszi szinte elıadhatatlanná. Chopin visszautasította a párizsi orosz nagykövet, Charles Pozzo di Borgo gróf (1764-1842) által továbbított meghívást, mely szerint I. Miklós orosz cár udvari zongoristának hívja Szentpétervárra, ıfelsége Oroszország Uralkodójának Elsı Zongoramővésze címet adományozva neki. Chopin – egyetértve az 1830. évi lengyel felkelés elveivel -, politikai emigránsnak nyilvánította magát, visszautasította a meghívást.
28 Chopin 1837 folyamán befejezte legérdekesebb lengyel ihletéső darabjai közül az opus 30-ast alkotó négy mazurkát, Maria Wirtenberg hercegnınek ajánlva, aki Adam Czartoryski testvére és író is volt. Francia útlevéllel 1837. július 11-én, Camille Pleyelleel Londonba érkezett, ahol Stanisław Koźmian társaságában tartózkodott. Pleyellel részt vettek a híres zongoragyáros, Broadwood fogadásán is, amelynek szalonjában újabb sikert aratott.
1838 1838. február 25-én a Tuilériákban Lajos Fülöp király és családja, valamint népes vendégserege elıtt saját mőveit játszotta és improvizált. 1838 márciusában Chopin kétszer lépett a nyilvánosság elé. Március 3-án Fryderyk egy párizsi koncerten Beethoven VII. szimfóniájának kétzongorás Allegrotto és Finale tételében játszotta az egyik zongoraszólamot, a fiatal zongorista, Charles-Henri-Valentin Alkan jóvoltából, valamint egy nyolckezes darabot Alkan, Pierre-Joseph Zimmermann konzervatóriumi tanár, és Adolf Gutmann társaságában. Március 12-én pedig Rouenban lépett fel egy jótékonysági hangversenyen Antoni Orłowski – egykori varsói konzervatóriumi diáktársa -, a roueni színház zenei igazgatója szervezésében. Chopin ötszáz fıs közönség elıtt játszotta el f-moll zongoraverseny-ét (No. 2.), a Roueni Zenekar közremőködésével, Orłowski vezényletével.
Chopin Gerge Sand – aki Nohant-ból április közepén tért vissza Párizsba - több sikertelen és boldogtalan szerelem után találkozott Chopinnal. Sand és Chopin 1838 nyarán egymásba szerettek. A nyár nagyszerő meglepetést tartogatott Chopinnek: ellátogatott hozzá az akkor ötvenhat éves Niccolo Paganini hegedőmővész, akit Fryderyk már halott játszani Varsóban, azután Párizsban. Az orosz származású Elise Peruzzi, a Toszkániai Hercegség franciaországi nagykövetének felesége, és Chopin tanítványa szervezte meg a találkozást. Chopin lakásán gyakran fölbukkantak George korábbi kedvesei is: Michel, Didier, Bocage vagy Mallefille. Chopin és Sand idejük jelentıs részét töltötték barátok társaságában; Delacroix, Heine, Pleyel, a csellista Franchomme, a Marliani házaspár, Custine, a zenemőkiadó Schlesinger, a bankár Léo, Grzymała, Mickiewicz, Fontana és még néhány lengyel ismerıs voltak a legkedvesebbek. – Liszt és Marie d’Agoult Itáliában töltötték a nyarat. Woyciechowski 1838-ban megnısült, és Poturzynban maradt. Soha többé nem találkozott Chopinnal, de levélváltásuk folyamatos volt, és csak Chopin halála elıtt egy hónappal szakadt meg. 1838-ban Fryderyk befejezett két rendkívüli polonézt, négy új mazurkát és három új keringıt. És közben dolgozott Huszonnégy prelőd-jén, amelyeket elképzelése szerint a tizenkét dúr és tizenkét moll hangnemben írt meg, valamint azon a zenei alapanyagon, amelybıl késıbb a b-moll szonáta (No. 2.) lett.
29 Chopin zenéjének érzelmi-mővészi gazdagságát és változatosságát ragyogóan példázza az opus 40-es két darabja, az A-dúr polonéz (No. 1.), melynek népszerő neve a harciasan optimista, dobszóra emlékeztetı, dúr hangnemő és fortissimo dinamikájú részei miatt „Katonapolonéz” és a c-moll polonéz (No. 2.). A c-moll polonéz vészjósló basszus szólama mélységes szomorúságot, mélabút, komoran gyászos hangulatot idéz. - A c-moll polonéz (op. 40., No. 2.) a legtragikusabb és legkomorabb Chopin összes polonéze közül. Chopin az opus 40-es mindkét polonézét barátjának, Julian Fontanának ajánlotta. A második világháború elıtt az A-dúr polonéz bevezetı ütemei voltak a varsói Rádió szignálja, 1939 szeptemberében pedig éppen akkor némultak el hirtelen a Wladyław Szpilman zongorajátékával az adás búcsúhangjai, amikor a megszálló náciknak sikerült megtörniük a fıváros ellenállását. – Az Adúr polonézt 1840-ig nem adták ki, de Chopin játszotta, méghozzá nyilvánosan elıször valószínőleg 1838 októberében, Custine márki és vendégei elıtt, a saint-gratieni birtokon. (Késıbb zenekari átirat is készült belıle, rézfúvósokkal, dobpergéssel, amely nagy mővészi melléfogás volt.) A szintén 1838-ban befejezett négy mazurkát (op. 33.) általában Chopin legfontosabb munkái között tartják számon. Az opus 33 elsı mazurkája keserőséget, csalódást és szomorúságot sugalmaz. A második, a D-dúr mazurka (op. 33., No. 2.) vidám, gondtalan és egyszerő népi tánc, olyasmi, mint egy lengyel falusi oberek. A harmadik szerény és halk, Chopin elıírása szerint semplice (egyszerő). A negyedik mind szövedékét, mind humorát, ötleteit és dallamait tekintve igen gazdag, és egymással ellentétes, színes, változatos témák egész sorát vonultatja fel. George Sand családfája: Német-svéd Koenigsmark család: Johann Christophe de Koenigsmark hadseregtábornok
Frigyes Ágost szász választófejedelem, II. Erıs Ágostként lengyel király (1697-1733)
Aurora Königsmark grófnı
Maurice de Saxe (szül. 1696 k.) (Franciaország marsallja XV. Lajos király alatt)
Marie Rinteau [Mille de Cerrières] (operaénekesnı †1775)
Marie-Aurore [de Saxe] de Franceuil (1748-1821)
Antoinette-Sophie-Victoire Delaborde
1. Antoine de Horn gróf (XV. Lajos törvénytelen fia) 2. Claude Dupin de Franceuil
Maurice Dupin (I. Napóleon tisztje) (†1809. szeptember 17.)
Châtiron, szolgáló
1. Caroline Delaborde Casimir Dudevant báró
2. Aurore Amantine Lucille Dupin [George Sand] (1804-1876)
Maurice
Solange
(sz. 1823. június 30.)
(sz.: 1828. szeptember 13.)
Gerge Sand családfája
Hippolyte Chatiron
30 Valamikor 1838 nyarának folyamán George Sand úgy döntött, hogy reumában szenvedı, tizenöt éves fiának, Mauricé-nak, valahol a meleg „délen” kell töltenie a telet, ahová ı és lánya, Solange is elkísérik. George Sand új regényével, a Spiridion címő „metafizikai-misztikus” regényével kívánt foglalkozni. Sand – barátai tanácsára – a Spanyolország keleti partjáról megközelíthetı, földközitengeri szigetet, Mallorcát választotta. Chopin is önként követte ıket. - Miután elszánta magát, Chopin úgy látta jónak, ha a mallorcai utazás tervét csak egy szők baráti körrel osztja meg. Kezdetben csak Grzymała, Fontana, Matuszyński és Gutmann tudtak róla. Mivel az utazáshoz szüksége volt pénzre, Pleyelt is tájékoztatta a terveirıl, és kétezer frankért, illetve ötszáz frank elıleg fejében eladta neki az opus 28-as prelődöket (azt remélve, hogy Mallorcán majd befejezi ıket). Pleyel ugyancsak megígérte, hogy egy jó zongorát küld utána Mallorcára. Ezután ezer frank kölcsönt vett föl a bankár Léótól, és négyszáz frank elıleget kapott abból az ezerötszáz frankos teljes összegbıl, amennyi kiadójától, Schlesingertıl járt neki a négy új mazurka és három keringı francia, illetve német jogdíjai után. Chopin tehát a következı telet George Sand-nal és gyermekeivel együtt töltötte Mallorcán. George Sand október 18-án indult útnak a tizenöt éves Maurice (aki ki nem állhatta Chopint), a tízéves Solange, Sand féltestvére, Hippolyte és a cselédlány, Amelia társságában. Chopin Sand távozása után két nappal, Saint-Gratienben, Custine és barátai társaságában eljátszotta az új A-dúr polonéz-ét és egy rövid kompozíciót, amelynek A lengyelek imája címet adta, és amely egy hazafias vallási ének alapján költött largo volt, valamint a Gyászinduló-t, amely késıbb már a Második szonáta (op. 35) részét képezte. – Amikor a márki tudomást szerzett Chopin terveirıl, kikelt George Sand ellen. Október 27-én Chopin átadta Julian Fontanának lakása kulcsait, és postakocsin távozott Párizsból, a hazautazó Mendzibál, a spanyol kabinet miniszterének társaságában. Október 31-én, Fryderyk Perpignanban csatlakozott George-hoz. November 1-jén reggel Chopin, George, a gyerekek és a cselédlány postakocsival a közeli Vendres földközi-tengeri kikötıjébe utaztak, ahol fölszálltak a Le Phénicien nevő part menti gızösre, hogy fedélzetén Barcelonába utazzanak (Hippolyte Perpignanban maradt). Másnap érkeztek meg Barcelonába, ahol a Hotel de las Cuatro Naciones-ben szálltak meg. Öt napot maradtak itt, ismerkedve a város nevezetességeivel, még egy opera-elıadásra is ellátogattak. Formálisan fogadták ıket a Le Méléagre nevő francia hadihajó fedélzetén, mellyel egy tengeri kirándulást is tehettek. November 7-én délután felszálltak a teherszállító El Mallorquin fedélzetére, mellyel éjszaka áthajóztak Mallorcára, Palmaba.
Mallorca szigete
Elıbb egy hétig egy szők és piszkos szobában laktak a Calle de la Marinán, a szegénynegyedben, egy kádármőhely fölött, majd november 15-tıl egy hónapot So’n Vent-ben (katalánul „Szelek Háza”), Señor Gómez villájában, havi ötven frankért. Chopin november folyamán, So’n Vent-ben komponálta második számú e-moll mazurkáját (op. 41), amelynek lengyelül a Palmehjski nevet adta, mert Palmán írta.
31 Jestem w Palmie między palmami, cedrami, kaktusami, oliwkami, pomarańczami, cytrynami, aloesami, figami, granatami itd. Co tylko Jardin des Planes ma w swoich piecach. Niebo jak turkus, morze jak lazur, góry jak szmaragd, powietrze jak w niebie. W dzień słońce, wszyscy letnio chodzą, i gorąco; w nocy gitary i śpiewy po całych godzinach. Balkony ogromne z winogronami nad głową; mauretańskie mury. Wszystko ku Afryce, tak jak i miasto, patrzy. Słowem, przecudne Ŝycie. (...) Mieszkać będę zapewne w przecudownym klasztorze, najpiękniejszej pozycji na świecie: morze, góry, palmy, cmentarz, kościół krzyŜacki, ruiny moskietów, stare drzewa tysiącletnie oliwne. A, Moje śycie, Ŝyję trochę więcej... Jestem blisko tego, co najpiękniejsze.
Frydery Chopin levele Palmából Julian Fontanának 1838 novemberében, megérkezése után. Végül, december 15.-tıl a karthauziak egykori kolostorában, Valdemosában (Valldemossa) laktak, ahol a zeneszerzı súlyos tüdıbetegségét igyekeztek gyógyítani. – A karthauziak akkor hagyták el a kolostort, amikor Mendizábal miniszterelnök – egy liberális és szavadkımőves kabinet élén – az 1836. február 19-én aláírt rendelet értelmében bezáratta az ország összes rendházát és kolostorát. – Mallorcán, a kolostorba átköltöztetett ócska zongorán íródott az a-moll prelőd (op. 28. No. 2.).
Valldemossa – Chopin emlékhely
Chopin állapota az 1838. év vége felé ismét rosszabbodott; a tünetekben új elemet a légzési nehézségek jelentettek. Ráadásul hallucinációkkal súlyosbodott, mániás depressziója is állandósult. Ekkor határozták el a híressé vált mallorcai tartózkodást, ami azután a szerény lakáskörülmények, a vártnál kevésbé enyhe idıjárás, nem utolsósorban pedig a betegségtıl rettegı helyi lakosok kiközösítı viselkedése révén nem járt a kívánt eredménnyel, sıt végül valóságos rémálommá vált. Chopin állapotának rosszabbodása szükségessé tette, hogy konzíliumot hívjanak össze három helyi orvos részvételével. Ez az esemény nemcsak azért méltó az érdeklıdésünkre, mert ezek a provinciális orvosok állapították meg elıször - legalábbis nyíltan elıször - a helyes diagnózist, hanem azért is, mert Chopin élvezetes, halált megvetıen ironikus levélben számol be róla: "Az utóbbi két hétben olyan beteg voltam, mint egy kutya: a 18 fokos meleg, a rózsák, pálmák, narancsok és fügék ellenére meghőltem. A sziget három leghíresebb orvosa kezel: az egyik megszagolta azt, amit kiköptem, a másik megkopogtatott ott, ahonnan a köpet jött, a harmadik megtapogatott és hallgatózott, miközben köptem. Az egyik azt mondta, hogy már elpatkoltam, a másik, hogy éppen elpatkolok, a harmadik, hogy el fogok patkolni. ...Alig tudtam megakadályozni, hogy ne vágjanak eret rajtam, és ne adjanak hólyaghúzó tapaszt." Pleyel zongorája végül megérkezett Marseille-bıl, de a palmai vámhivatal négyszáz frankos behozatali vámot fizettetett velük.
32
1839 A zongora 1839 januárjának elsı napjaiban érkezett meg a kolostorba, és Chopin befejezhette Huszonnégy prelődjét (op. 28), valamint az opus 40-es két Polonéz-ét, a második számú, F-dúr balladá-t (op. 38) és a harmadik, cisz-moll scherzó-t (op. 39).
Valentina Igoshina orosz zongoramővész
A halálfélelmektıl gyötört Chopin, aki élettársával együtt akkor már egy elhagyott kolostorban volt kénytelen meghúzni magát, 1839. február 11-én útnak indult hazafelé. Az utazás szerencsétlenül indult, mert már a sziget fıvárosában tüdıvérzés lépett fel. Mégis úgy döntöttek, hogy azonnal elhagyják a szigetet. Február 13-án, Barcelonáig egy sertéseket szállító vitorláson, az El Mallorquin utaztak, éjszaka, miközben Chopin vért köpött és légzési problémái voltak. Barcelonában egy francia hadihajó katonaorvosának végre sikerült elállítania a vérzést. Ezt követıen ismét gyors javulás következett, s egy héttel késıbb megkockáztathatták a tengeri átkelést Marseille-be. A csoport hajója február 24-én futott be Marseille-be. Ott egy bizonyos dr. François Cauvière a huszonkilenc éves Chopin állapotát "igen veszélyes"-nek nyilvánította, és teljes nyugalmat, tápláló étrendet és sok tejet javasolt - az obligát hólyaghúzó tapaszokon kívül. Mikor azután a beteg ismét a gyors javulás jeleit mutatta, dr. Cauvière kizárta a tuberkulózis lehetıségét, és úgy nyilatkozott: ha Chopin az egész tavaszt délen töltötte volna, valószínőleg két hónap után egészségesen utazhatott volna haza. A bizakodó hangulat magát a zeneszerzıt is hatalmába kerítette: "Egészségi állapotom napról napra javul. A húzótapaszok, az étrend, a pirulák, a fürdık, és mindennél inkább az én tündérem odaadó gondoskodása ismét lábra állított, még ha kissé vézna lábakra is." Marseille-ben elıbb a Hôtel de la Darze-ban, majd egy hónap után a kényelmesebb Hôtel Beauvauban laktak. George Sand itt megszabadult Amelia nevő szolgálójuktól. Itt érte ıket a kedvenc tenor, a harminchét éves Adolphe Nourrit halálhíre, aki március 8-án, Nápolyban, ablakából kiugorva öngyilkos lett. A tetemet szállító özvegy megállt Marseille-ben, és bár néhány nappal késıbb Párizsban tartották a temetést, a Notre-Dame-du-Mont templomban bemutatott gyászmisén úrfelmutatás közben Chopin orgonálta Schubert Die Destirne (Csillagképek) címő mővét. Chopin egészségi állapotának javulása lehetıvé tett egy rövid genovai kirándulást, melyet George Sand javasolt. Fryderyk szívesen ment Olaszországba. Május 3-án Chopin, Sand és Maurice áthajóztak Merseille-bıl Genovába. Tizenkét napot töltöttek itt, George volt az idegenvezetı, és Fryderyk legalább egyszer operában is járt. Genovából jövet borzalmas viharba keveredtek, a vihar miatt negyven órát hánykolódtak a tengeren. Fryderyk tengeribeteg lett. Három Marseille-ben töltött hónap után Chopinék visszatértek Franciaországba, George Sand vidéki birtokára, Nohant-ba. Május 22-én keltek útra Nohant felé. Mielıtt postakocsira szálltak volna, egy folyami bárka fedélzetén a Rhône-parti Arles-ba utaztak, ahol két napot töltöttek. Innen postakocsival folytatták Berrybe útjukat, amely egy teljes hétig tartott. Chopin 1839. június 1jén látta meg végre Nohant-t.
33
George Sand Chopinnal Nohantban (George Sand, à Nohant, écoute Chopin)
Ettıl kezdve egészen 1846-ig itt töltötték a nyarakat. Chopinnak az otthonosság iránti vonzódását elısegítette, hogy hosszabb idıt tölthetett Berryben, George Sand nohant-i kastélyában. Berry vidéke nagyon hasonlít a közép-lengyelországi Zelechow (śelazowa Wola) környékére, ahol Chopin született. Paraszti és kisnemesi lakói (berryhons) ugyancsak Mazoviának, a mazurka hazájának népére emlékeztette ıt. Chopin ott találta meg azt a környezetet, amely leginkább emlékeztetett egy családi otthonra. Nohant-ban mondhatni házastársi viszonyban élt George Sanddal és családi kapcsolatban annak gyermekeivel.
Berry, Nohant-i kastély (Franciaország)
Goerge Sand nohant-i „kastélya” arányos, kétemeletes épület volt a falu román stílusú templomával szemközt, a kıvel burkolt tér túlsó oldalán. Chopin nagy világos, második emeleti hálószobája déli fekvéső volt, és gyönyörő kilátást nyújtott a ház mögötti, növényekkel és virágokkal burjánzó kertre és a kerten túli mezıkre. (Egyszer Liszt is lakott ebben a szobában.) – George hálószobája is a második emeleten volt; kettıjük szobáját a könyvtár választotta el, ahová mindkét szobából belsı ajtó nyílt. A földszinten tágas nappali, ebédlı, a gyerekek szobája, vendégszoba és konyha volt. A cselédek a két padlásszobában laktak. A ház homlokzati bejárata nagy, fákkal beültetett és fallal körülkerített udvarra nyílt. A kocsik, lovak és emberek a rácsos nagykapun át közelítették meg, illetve hagyták el a birokot. Az országút, amely délkeleti irányban La Châtre-ba, északnyugat felé pedig Châteauroux-ba vezetett, a park mögött húzódott (George szerelmi fészke, pavilon, a park szélén, közvetlenül az országút mellett volt.)
Nohant román-kori temploma (L’église Saint-Martin de Nohant-Vic)
34 Ragaszkodott saját idıbeosztásához: a nap java részét szobájában töltötte az odahozatott kitőnı Pleyelzongorája mellett. Egyetlen kötelezettsége volt, hogy délután öt órakor a családdal – és a gyakori vendégekkel – együtt vacsorázzon. George szívesebben maradt fenn éjjel, hogy írjon, így sokszor egészen vacsoráig nem is látták egymást. George nappal leginkább a házvezetéssel, továbbá Maurice és Solange tanításával volt elfoglalva.
Nohant-Vic (a település és a kastély környezete)
Nohant-ban – az innen alig három kilométerre, d’Ars-kastélyban lakó - huszonhét éves Dr. Gustave Papet, kiváló fiatal orvos és Sand barátja elvállalta, hogy állandó orvosi ellenırzés alatt tartja Fryderyket. Dr. Gustave Papet szerint Chopinnek nincs tüdıbaja. Arra a következtetésre jutott, hogy Fryderyk állandó gyengeségét és köhögését a hörgık betegsége okozza, amely gyógyíthatatlan ugyan, de „megfelelı gyógyszeres kezeléssel” jelentıs javulást lehet elérni. Júliusban régi barátja, a költı Stefan Witwicki látogatott rövid idıre Nohant-ba. - Chopin Witwicki számos versét megzenésítette (ekkor azonban már nem szerzett zenét Witwicki verseihez). – Chopin neki ajánlotta a Mallorcán írt mazurkát. Augusztus közepén Grzymała is megjelent. Liszt és d’Agoult ekkor már nem jártak Nohant-ba. – Grzymałával egyidıben – Emmenuel Arago látogatott Nohant-ba, akivel Sand elsısorban politikailag rokonszenvezett. François Buloz (1803–1877), a Théâtre Français igazgatója, és Sand cikkeit, regényeit folytatásokban közlı Revue des deux mondes kiadója is betoppant feleségével néhány napra. Grzymała és Arago két héten át maradtak itt. Chopin és Grzymała órákon át beszélgettek lengyelül. A két vendég augusztus végére már távozott. Chopin igazi berryi barátja az iszákos Hippolyte Châtiron, George féltestvére és szomszédja volt.
Liszt Ferenc 1839-ben, Henri Lehmann festménye
Chopin tájékoztatta Fontanát, hogy a b-moll szonátát komponálja, melyben benne lesz a Gyászinduló is. Egy Allegro után esz-moll Scherzo jön, azután az Induló, azután egy kis Finale. Az Induló után a bal kéz unisonó-ja és a jobb kéz „társalognak”. Írt egy új G-dúr Notturnó-t, s a G-dúr hangnemő darab Chopin legjelentısebb noktürnjei közül való, amelyben háromütemes periódusépítkezéssel, amelyben a bal kéz mozgása megelızi a jobb kézét, barkarola jellegő ringó mozgás érzetét kelti.
35 Négy új mazurkája közül az egyiket, az e-mollt, Palmán írta. Hármat Nohat-ban írt – a H-dúrt, az Aszdúrt és a cisz-mollt. Ezek alkották az opus 41 négy mazurkáját. Amikor Pleyeltıl új zongorát kapott, azzal szórakozott, hogy kijavítgatta Bach mőveinek párizsi kiadását (nemcsak a metszık hibáit, hanem Bach állítólagos „értıinek” hibáit is. Chopin 1839 nyarán, Nohant-ban kezdte el, és valamikor télen, Párizsban fejezte be a Fisz-dúr imprompu-t (op. 36.), mely fantázia, élesen elkülönülı részekkel. Télre pedig visszaköltöztek Párizsba, a Rue Pigalle 16. sz. alá, Chopin azonban 1842. októberéig külön lakást bérelt a Rue Tronchet 5. sz. alatt. A Rue Pigalle 16. sz alatti bérház mögött, a kert végében az egyik pavilont Maurice mőtermének szánták. George és a gyerekek 1840 elején költözhettek be új lakásukba. Chopin örömmel töltötte szabadidejét George Sand és annak gyermekei, Solange és Maurice társaságában. Moscheles felkérésére Chopin vállalta, hogy a „Zeneiskola” harmadik kiadása számára, amelyet a zongorista és zeneszerzı Moscheles, valamint a zenekritikus és zenemőkiadó Fétis gondoztak, három etődöt ír (Három új etőd). Moscheles az elsık között halhatta a bankár Leónál az opus 28-as Prelődöket, Fryderyk saját elıadásában. Chopin két hét alatt készítette el az új etődöket. (Az elsı két etőd közlési jogát Schliesingernek adta el, kétszáz, illetve ötszáz frankért.) Chopin, mint zongorista és zeneszerzı, a tempo rubato („lopott idı”) sokat vitatott fogalmát és technikáját adta a tizenkilencedik század zenéjének. – Ez a technika elıször az 1720-as évek elején jelent meg, majd teljesen látó- és hallótávolságon kívülre szorult. A rubato az olasz bel cantóból került át a hangszeres zenébe. [Rubato: „kiegyenlítésre törekvı rendszer, amely megnyújtja vagy megrövidíti egy hang értékét az utána következı kárára vagy javára”.] Az 1770-es években Mozart is felfigyelt létezésére. Korábban két fı típusa volt: „a korábbinál a szólam hangjegyértékei megváltoznak, míg a kíséret szigorúan tartja a tempót, a késıbbinél pedig a zenei anyag egésze hullámzik” – Chopin újjáélesztette, használta és tanította ezt a rendkívül nehéz játékstílust, s talán ı alkalmazta elsınek szóló zongorára a korábbi, eredetileg két elıadót követelı rubato játékmodort. Chopinnak két zongorája is volt: 1821-ben a francia zongorakészítı, Sébastien Erard tökéletesítette az ún. kettıs kiváltás rendszerét, amely lehetıvé tette hangok gyors ismétlését úgy is, hogy az újabb leütés elıtt a billentyőnek nem kellett egészen visszatérnie a kiinduló állásba, vagyis a billentyőzet magasságába. A kettıs kiváltás kiterjesztette az elıadó szókincsét, és számos virtuóz zongoradarab elképzelhetetlen lett volna Erard nélkül. Az Erard-zongora javította a zongorista esélyét, hogy bizonyos bravura részeket sikerrel tudjon eljátszani. A zongora klaviatúrája hét teljes oktávot kínált az elıadónak, de nehezebb járású volt. Chopin, ha csüggedt a kedélye, ezen a zongorán játszott, mert könnyebben talált kész hangszínt (Liszt Ferenc jobban kedvelte az Erard-t). – Ezzel szemben a Pleyel-zongorát – Camille Pleyel egyben barátja is volt – akkor használta, ha jó formában volt, és elég erısnek érezte magát ahhoz, hogy saját, egyéni hangzást keressen. Pleyel zongorájának klaviatúrája is hét teljes oktávot kínált az elıadónak, de puha, rugalmas bırrel vonatta be a kalapácsokat, és bevezette a rétegelt hanggerendát, amivel, megnyugtató minıséget hozott létre. Chopin kezei viszonylag kicsik voltak, a bársonyos ujjvégek pedig laposak, de olyan hajlékonyak tudtak lenni, hogy széttárultak, és átérték a klaviatúra egyharmadát. Georg Sand szalonjába Cavaignac, Louis Blanc és Pierre Leroux járt. 1839. november 29-én Chopin és Moscheles Lajos Fülöp király és családja elıtt lépett fel a király szalonjában. George egyik legkedvesebb barátja, Delacroix a festı rajongott Chopinért. A másik szalonban, Chopinnél lengyel emigránsok győltek össze, köztük Zaleski és Witwicki költık. 1839 decemberében a Revue des Deux Mondes-ben (Két Világ Lapja) megjelent George Sand Goethet, Byron-t és a lengyel Mickiewiczet összehasonlító írása.
36
1840 1840 januárjában Delacroix elkészítette híres karikatúráját Chopinrıl, és újabb vázlatokat készített a Sand-Chopin „kettıs portréhoz”. Fryderyk átszellemült arcában ekkor kezdte felfedezni Dante modelljét: Delacroix Isteni Színjáték címő freskója a Luxemburg-palota könyvtárának mennyeztét díszíti. Vergilius mutatja be Dantét Homérosznak (1847. április 1-jén a kész mővet Chopin és Sand együtt is megnézhette).
George Sand és Frédéric Chopin (Eugène Delacroix festménye)
Fryderyk Chopin 1840. március 1-jén töltötte be a harmincat. Egészsége egyenletesen hanyatlott. Noha jövedelmének zömét a tanítás adta, messze meghaladva a publikált mőveibıl származó bevételét, Fryderyk rendkívül válogató volt tanítványok tekintetében. Óriási elınyben részesítette a „hivatásos” zongoristákat és a zeneileg magasan képzett növendékeket, bár elvállalt kiemelkedıen tehetséges „amatıröket” is. A lengyelek pedig elıjogokat élveztek. Fiatal tanítványai közé számított Adolf Gutmann és 1941-tıl Filtsch Károly. 1832-1849 között Fryderyknek valószínőleg kb. százötven tanítványa volt. Chopin már maga is tanárként, elıször zongoraetődöket gyakoroltatott tanítványaival, korábbi nagy mesterektıl, fıleg Muzio Clementitıl (Clementi tanította Fieldet, Kalkbrennert és másokat), valamint Johann Baptist Cramertıl, akiknek etődjei még ma is a legnépszerőbbek közé tartoznak. És gyakoroltatta Bach prelúdiumait és fúgáit – nem tanított azonban az általa is tisztelt Mozart darabjait -, de Beethoven, Weber, Field és Moscheles darabjait csak ritkán, saját szerzeményeit pedig még kevésbé játszatta. Chopin saját darabjai közül rendszerint noktüröket választott. Április 1-jén dr. Paul-Léon-Marie Gaubert részletes jegyzéket küldött George Sandnak, amelyben ismertette Chopin ápolásával kapcsolatos teendıket, és Sandot bízta meg a beteg kezelésével. Reggel, felkelés elıtt egy csésze cukrozott fızetet kellett innia, egy csepp sziruppal elkeverve; utána be kellett dörzsölnie a mellkasát egy különleges kenıccsel. Lefekvés elıtt gyógynövényekbıl készült italt kellett innia. Melegen kellett öltöznie. Kedvenc bordeaux-i borát három rész vízzel hígítva fogyaszthatta. Chopin barátja, a költı Witwicki április elején meglátogatta az akkor még gyenge mővészt. Chopin és Sand 1840-ben Párizsban maradtak, részben Fryderyk egészségi állapota miatt, másrészt Sand a rue Pigalle-i pavilonok csinosítgatásával is el volt foglalva. A rue Pigalle hamarosan fontos színtere lett Sand és Chopin társasági életének. George Cosima címő színdarabján dolgozott, és neki kezdett Horace címő regényének is. Chopin és Delacroix egyre sőrőbben találkoztak, és órákon át tudtak beszélgetni mővészeti kérdésekrıl. Abban az idıben Mickiewicz nagy hatással volt Chopinre, Lengyelországot is az ı szemével nézte. Mickiewicz drámája a Dziady (Az „İsök”), Chopin képzeletére hatott. Mickiewicz nemzeti eposza, a lengyel élet idilli képe, az 1832-1834 között írt Pan Tadeusz pedig a múlt emlékeit szakította föl benne. A Pan Tadeusz c. költemény két litván család egymás közötti viszályáról szól. George Sand 1836-ban ismerte meg Mickiewiczet a Hôtel de France-ban, ahová Chopin hozta el, és George azon fáradozott, hogy a francia színpadon bemutassák a Bari konföderánsok címő drámáját. Mickiewicz 1840-ben újra fölbukkant Párizsban. Elıtte egy évet töltött Svájcban, ahol a lausanne-i egyetemen latin irodalmat adott elı. 1840 decemberében elfoglalta a Collège de France szabadegyetem katedráját, miután a francia kormány a szláv irodalomtörténet professzorává nevezte ki.
37 Francia, német, lengyel és orosz egyetemi hallgatók mellett ott volt Sainte-Beuve, Lamartine, Lamennais atya, Montalembert, Michelet, valamint George Sand társaságában Chopin is. Chopin 1840-ben írta az Asz-dúr Grande Valse (op. 42.) nagy keringıjét, egy mazurkát, és felvázolta egy új polonéz körvonalait. Chopin meg volt gyızıdve arról, hogy tüdıbajos, amit alátámasztott az állandó köhögés és az egyre gyakoribb vérömléses rohamok. A párizsi politikai feszültségek augusztusban munkássztrájkhoz vezettek. Szeptember 4-én a királyi csendırség különleges brutalitással támadt a tiltakozókra. Sand kapcsolata a radikális mozgalmakkal egyre inkább elmélyült, a „keresztény-szocialista” radikalizmus híve lett, Chopin azonban apolitikus volt. – Ebben az idıben tőnt fel újra a férjével véglegesen szakító Delfin Potocka. 1840. november 19én Chopin szerelmes hangú levelet írt neki.
1841 Az évek multával Chopin egészségi állapota leromlott, lefogyott. Ennek ellenére nyilvános szereplésre szánta el magát. 1841. április 26-án Pleyelnél koncertet adott. A híres énekesnıt, Laure CintiDamoreau-t és Ernst hegedőmővészt kérte fel a szereplésre. Az elsı sorokban ott ült Sand asszony, Heine, Liszt (elızı este ı adott kizárólag Beethoven-mővekbıl összeállított koncertet), Berlioz, Kalkbrenner és Delacroix, Franchomme, Legouvé, Mickiewicz és Witwicki. Chopin a prelődökkel, új balladájával és új scherzójával szórakoztatta ıket. Játszott még etődöket, mazurkákat és noktüröket is. A koncertrıl Liszt a Gazette musicale-ban írt róla kritikát. Valamennyi lap elismeréssel írt róla. A koncert hatezer frank jövedelmet és fényes sikert hozott neki. Eközben Chopin és George Sand kapcsolata romlani kezdett, s ez rontott a zeneszerzı egészségi állapotán is. 1841-tıl kezdve hat éven át Chopin mindig elkísérte George Sandékat Nohant-ba. Június 18-án Chopin, Sand és Maurice, húsz hónapos távollét után, Nohant-ba utaztak, hogy ott töltsék a nyarat. Solange augusztusig egy párizsi tanintézmény bentlakója volt. 1841 nyarán a tizenkilenc éves Madam Pauline Viardot-Garcia, a nagy spanyol tenorénekes, Manuel Garcia lánya, Maria Malibrán operacsillag húga érkezett férjével, Louis Viardot-tal (korábban a párizsi Théâtre Italien igazgatója volt) Nohantba. Pauline Viardot-Garcia jó zongorista is volt, ezért Chopinnal sokat játszottak együtt. Pauline gyermeket várt, de számos operát énekelt végig, Fryderyk zongorán kísérte. – Sand is felhasználta Pauline alakját a Conseulo címő regényében. Augusztusban Grzymała csatlakozott a csoporthoz, akivel lengyelül társalgott. – Chopin akkortájt vette hírét Ludwika Chopin levelébıl, hogy Maria Wodzińska feleségül ment Józef Skarbekhez. 1841 novemberében George megalapította a La Revue indépendente (Független szemle) címő lapot, melynek fıszerkesztıje Leroux lett. Szerzıi proletár mővészek az ország különbözı részeibıl (kımőves költı Toulonból, cipész, szövımunkás, lakatos, fodrász és pék). A Revue e szerzık költeményeit Sand „kommunista hangvételő” regényével, A mesterlegény-nyel (Le Compagnon du Tour de France) együtt közölte. Ugyancsak a Revue kapta meg új regényét, az Horace-t, mely az 1832-es zendülések idején játszódik, és a proletár egységet hirdeti. Sand ezután a Conseuló-t adta közre a Revue-ben. Sand Berry-ben is ellenzéki lapot alapított L’Éclaireur de l’Indre du Cher et da la Creuse címmel, melynek fıszerkesztıje szintén Leroux lett. Chopin ötven frankkal járult hozzá Sand vállalkozásához. Chopin elítélte az 1840-es években induló lengyel vallási-hazafias messianizmus mozgalmát, melyet a lengyel-litván látnok, Andrzej Towiański kezdeményezett. A mozgalomhoz Mickiewicz is csatlakozott. Towiański azt hirdette, hogy Lengyelország a „nemzetek Messiása”, és saját mozgalmát keresztes hadjáratnak, magát prófátának titulálta. Az erdélyi csodagyerek, Filtsch Károly 1841. november 29-én érkezett Párizsba fivére, József társaságában, és azonnal fölkereste Chopint a cseh Fredericque Müller Streicher grófnı levelével, aki 1839-1841 között maga is Chopin tanítványa volt. Filtsch rendkívüli hatást tett rá, mert már néhány nap múlva foglalkozni kezdett vele. 1843 áprilisáig heti átlagosan három órában tanította, és ı szervezte meg a fiú elsı nyilvános fellépését is.
38 Chopin és Sand gondját viselték a két fiúnak. Ragyogó párizsi vacsorákra és fogadásokra vitték el ıket. Velük együtt hallgatták Pauline Viardot-t a Square d’Orléans-on, vacsoráztak Kalkbrennernél, és megismerkedtek Rotschildékkal, Meyerbeerrel, a szász és hannoveri nagykövettel, a magyar Apponyi gróffal, a Habsburg-monarchia párizsi követével. 1841-ben, illetve 1842 elején megjelent a fisz-moll polonéz-t (op. 44), majd az olasz zene ihlette Tarantellá-t (op. 43), utána Chopin az Asz-dúr balladá-t (No. 3., op. 47) küldte el Fontanának Nohantból. Schlesinger kérésére Fryderyk új prelődöt komponált (op. 45). Született még két új noktürn (op. 48) és az Allegro de concert (op. 46). Ekkor íródott az f-moll fantázia (op. 49) is.
1842 1842. február 21-én Chopin újabb hangversenyt adott a Pleyel teremben. Chopin mellett Pauline Viardot-Garcia és a csellista Franchomme is szerepeltek. Chopin mősorán négy noktürn, három mazurka, három opus 25-ös etőd, az új ballada, részletek az impromtubıl és egy polonéz szerepelt. Chopin falrengetı tapsot kapott, és több mint ötezer frankot. Michel de Bourges a Revue et Gazette musicale-ban méltatta. Aznap este meghalt Varsóban a nyolcvanhat éves Wojciech (Adalbert) śywny, Chopin egykori mestere. 1842. április 20-án pedig a betegeskedı Chopin karjai között tüdıbetegségben meghalt Jaś Matuszyński, Fryderyk barátja, akit másnap a Montmarte temetıben temettek el. Május 5-én, két héttel Jaś halála után, George Sand és Chopin Nohant-ba utaztak. Chopin annyira legyengült, hogy le kellett támogatni a rue Pigalle-i pavilon lépcsıjén az odalent várakozó kocsihoz. Maurice és Solange velük tartott. Fryderyket a nohant-i nagy hálószobája új erıre keltette. Jean Alaphilippe, a háziszolga, minden reggel begyújtott a hálószobájába, majd felszolgálta Chopin reggeli csokoládéját. Fryderyk hamarosan a körültekintıen felhangolt Pleyel-zongora mellé ülhetett, ahol komponálhatott. Dr. Papet megvizsgálta ugyan Fryderyk mellkasát, de nem talált semmi bajt. Májusra Fryderyk megerısödött. Gorge Sand a szomszédos szobában Consuelo utolsó részét írta, mivel megígérte Leroux-nak, hogy május 22.-ig befejezi a Revue következı száma részére. Tíz nap alatt tizenegy fejezetet írt meg. Cigarettával és kávéval tartotta magában a lelket, miközben rettenetes migrének gyötörték. Túlerıltette a szemét. A harminchét éves Marie de Roziéres (1805-65), hajadon zongoratanárnı, George barátnıje Nohantba érkezett. Sand egy földszinti szobácskát adott Marie-nak, mert Stefan Witwicki foglalta el az egyik legjobb vendégszobát. Marie gyakran játszott négykezest Chopinnel. Nohant-ban háziszínházat mőködtettek, melyet Fryderyk irányította zongora mellıl. Az itteni bábszínház (Le Théâtre des marionettes de Nohant) százhúsz bábuját is George tervezte. Minden elıadása pantomimmal kezdıdött, ami Chopin találmánya volt, és ı is játszott benne. Június 4-én Eugène Delacroix is megérkezett, aki elkészítette Chopin portréját. Mielıtt elutazott Párizsból, Delacroix heveny gégegyulladáson esett át. A legjobb vendégszoba és Chopin teája meggyógyította. Itt született „Mária neveltetése” címő festménye. Szent Anna modelljének George cselédjét, Françoise Caillaud-t választotta, az ifjú Máriát pedig Françoise leáynyáról, Luce-ról mintázta. 1842 júliusában Sand asszony is Chopin Párizsba utazott, ahol két lakást találtak a Square d’Orléans 5. és 9. sz. alatt. Szeptember végén költöztek be. A kívülrıl nem látható tér valójában magánhasználatú udvar, kilenc fehér, négyemeletes kıépülettel, mindegyikben két-három tágas lakás, maga az udvar pedig inkább fák szegélyezte kert. Az L alakú épületegyüttest kelet-nyugati irányban, a rue Saint-Lazare határolja, míg a rue Taitbout fölfelé, a Montmartre-ra visz. A tér fıbejárata gyalogosoknak és kocsiknak a rue Taitbout 80. alatti kocsibehajtónál van, de az 1840es években a Saint-Lazare 34. alatt nyílt a bemenet. Éppen a rue Pigalle alatt. – Magny de Maisonneuve udvari jogász építtette a teret a XVII században, és elnevezte Cité des Trois Frères-nek („Három fivér városa”). 1822-ben Mademoiselle Mars vásárolta meg 250000 aranyfrankért, majd 1829-ben egy Gresy nevő angol építész vette meg, és korszerőbb formában helyreállítatta.
39 George Sand és Chopin 1842-ben költöztek ide. George a Square d’Orléans 5. alatt vett ki lakást, Fryderyk pedig a 9-es számú ház egyik lakását bérelte. Az udvar szemközti oldalain helyezkedtek el.
Párizs, Square d’Orléans 5. és 9.
George-nak a földszinten volt egy nagy lakosztálya, egy másik pedig a negyedik emeleten, ahol Maurice hálószobáját és mőtermét, valamint Solange hálószobáját rendezte be. – Fryderyk egy kisebb földszinti lakást bérelt, amelyhez hall, hálószoba és nappali tartozott, az utóbbi a kertre és a benne álló kútra nézett. Chopin új inasa a lengyel Jan volt, aki a padlásszobában lakott. Az évi bérleti díj harminc zongoraóra ára, hatszáz frank volt, míg George háromezer frankot fizetett a nagyobb lakrészért. Marlianék a 7. szám alatt laktak, ahol közösen ebédeltek, és az estét is együtt töltötték. Marlianékon kívül Pierre-Joseph Zimmermann konzervatóriumi tanár a lányával és vejével, Charles Gounot zeneszerzıvel; Louis és Pauline Viardot; a zongorista Kalkbrenner; idısebb Alexander Dumas, az író; Loius Enault író; a szobrász Jean-Pierre Dantan (Chopin mellszobrának készítıje); Antonin Marmontel színész (Antoine-François Marmontel zeneszerzı fia); és a komponista CharlesValentin Alkan laktak a téren, ahol luxus-falansztert alkottak. A tér mint „Kis Athén” vált ismertté. – A tér házai ma a Francia Írók és Zeneszerzık Országos Egyesületének és tehetıs bérlıknek otthona. George és Fryderyk kibérelték a Square d’Orleáns-i lakásokat, azután visszautaztak és augusztus 9-én meg is érkeztek Nohant-ba, hogy ott töltsék a nyár hátralévı részét. Ebben az idıszakban csak Viardot-ék látogattak Nohant-ba, akik Pauline sikeres spanyolországi turnéja után csecsemı kislányukkal, Lousiette-el érkeztek. Solange szeptember 13-án ünnepelte tizennegyedik születésnapját, és a táncos mulatság, amelyhez részben Chopin szolgáltatta a zenét, hajnali egyig tartott. - Amikor George ismét ágynak esett, Chopin féltı gondoskodást mutatott iránta. Chopinék szeptember 28-án érkeztek vissza a párizsi Square d’Orleáns-i lakásba. Wilhelm von Lenz, tanácsadó az orosz cári udvarnál és maga is zongorista, már a Square d’Orleáns-i lakásban találkozott elıször Chopinnal, amikor 1842 októberében felkereste. Korábban Lisztnél tanult, ı ajánlotta Chopin figyelmébe a tanítványt. Lenz idıvel Chopin egyik legjobb tanítványa, késıbb Chopin-specialista lett, és Nagy virtuózok címmel könyvet is írt, amelyben Chopinre és Lisztre összpontosított. Chopin gyakran rendezett zenei esteket a lakásán, ahol rajta kívül barátai közül, Pauline Viardot, illetve a tenor Louis Lablanche is fellépett. Chopin legkedvesebb tanítványa 1841-tıl az erdélyi német-magyar csodagyerek, Filtsch Károly volt, akit tizenegy éves korában kezdett el tanítani (de tizenöt éves korában tüdıvész viszi el). November végén a tizenhárom éves Filtsch Károly, Chopin büszkesége és kedvenc tanítványa, elıször játszott közönség elıtt, Chopin lakásán. Chopin f-moll zongoraverseny-ét (No. 2) ketten játszották, Fryderyk egy másik zongorán kísérte Filtschet. – Filtsch a következı év januárjában több száz vendég és a boldogságtól ragyogó Chopin elıtt játszott újra, Nathaniel de Rothschild bárónál, áprilisban pedig az Erard-teremben mutatkozott be nyilvános koncerten, amelynek megszervezésében Chopin is közremőködött. 1842-43 telén Chopin minden korábbinál sőrőbb életét teljesen kitöltötték a társasági események, a zongoraórák és a zeneszerzés. 1842 folyamán és 1843 elsı napjaiban új kompozíciókat szerzett.
40 E csoport legjelentısebb darabja a lírai f-moll ballada (No. 4, op. 52). Még Nohant-ban kezdte el és a Square d’Orleáns-on fejezte be, melyet Charlotte de Rothschild bárónınek, egyik legjobb tanítványának és Nathaniel Rotschild feleségének ajánlott. - Chopin késıbb, az 1846-ban szerzett ciszmoll keringıt is Charlotte-nak ajánlotta, mely az opus 64-es három keringıje közül ez az egyik. Az elsıt, a Desz-dúr keringıt, barátok körében Valse au petit chien („Kiskutya-keringı”), ismertebb nevén „Perc-keringı”-t Delfina Potocka grófnınek ajánlotta. A csoport harmadik tagja az Asz-dúr keringı volt. Chopin ebben az idıszakban fejezte be negyedik, E-dúr scherzóját (op. 54) is; 1842-ben komponálta utolsó polonézét, a „hısi” jelzıvel ismertté vált Asz-dúr polonézt, op. 53.; és az opus 50 három mazurkáját. A cisz-moll mazurka (op. 50, No. 3) kifejezett honvágyról tesz tanúságot. Az erıteljesen hazafias hangulatot árasztó Asz-dúr polonéz fizikailag is nagyon igénybe veszi elıadóját, különösen, ami a bal kéz erıteljes staccato oktávjait illeti. Liszt Ferenc Chopin ezen polonézét „egészségre veszélyesnek” titulálta. Nathaniel Rotschild báró, akinek otthonában Chopin és Filtsch is játszott, a Rotschild birodalom párizsi képviselıje, James Rotschild fia volt. James viszont a frankfurti Meyer Amschel Rotschild öt fia közül volt a legfiatalabb; Meyer Amschel úgy alapította meg a nagy dinasztiát, hogy Európa minden pénzügyileg kulcsfontosságú városába (London, Párizs, Bécs, Nápoly és Frankfurt) küldött egy Rotschild fiút. Meyer Amschel Rotschild a XVIII-XIX. századon átívelı, sorozatos háborúk alatt döntı szerepet játszott különféle európai kormányzatok pénzügyi támogatásában, és e folyamat során megteremtette a család fantasztikus vagyonát. 1812-ben halt meg, James, miután 1815-ben megnyitotta a Maison Rotschild kereskedelmi bankot, megszilárdította a család vagyonát Franciaországban. Az 1830-as párizsi forradalom nyitotta meg az utat a hatalomhoz a bankok részére. A „júliusi monarchia” alatt a pénzügyi arisztokrácia uralkodott. Square d’Orléans-on Chopin vendégei voltak a bankárok közül: Rotschildék, Leóék és a Welles házaspár (Samuel Welles amerikai bankár és felesége). Chopin hívta meg a Czartoryski, a Radziwiłł, a Potocki és más, elıkelı lengyel arisztokrata családok tagjait, a királyi származású szárnysegédet, Pethuis grófot, Custine-t és más francia arisztokratákat, továbbá különösen kedves lengyel barátaikat: Micikiewiczet, Fontanát és Grzymałát. Végül Fryderyk köréhez tartoztak a muzsikusok is, leggyakrabban Franchomme, Hiller és Alkan. George Sand baloldali barátai politikai voltak: Pierre Leroux, Louis Blanc; Emmanuel Arago és Lammenais atya. Irodalmi nagyságok közül: Hugó, Balzac, Sainte-Bevue. Ide tartozott Lamartine, költı és elkötelezett politikus. Közös barátaik közül: Delacroix, Heine, Fétis, Marie Dorval, Viardoték és Marlianiék. Olykor még az ultrakonzervatív történész (1840 után pedig miniszterelnök) François Guizot is megjelent Sand és Chopin szalonjában.
François Guizot
A különféle meggyızıdéső lengyelek, még az arisztokraták is, Lengyelország függetlenségének ügyét pártolták, és így szembehelyezkedtek mindenféle aurópai önkényuralommal. - Cristina di BelgiojosoTrivulzio hercegnı, Chopin és Sand közeli barátja, a Giuseppe Mazzini vezette olasz szabadságharcosok szószólója volt.
41 Heine mutatta be George Sandot a huszonöt éves Karl Marxnak, Saint-Simon német-zsidó csodálójának, aki 1843-ban költözött Párizsba, éppen amikor George felavatta falanszterét, és persze Heine mutatta be Chopint James Rotschildnak is. Karl Marx hamarosan beállt a La Réforme címő radikális napilap szerzıinek sorába, Sand mellé, 1845-ig, vagyis amíg ki nem utasították Franciaországból, dolgozott a lapnak. Az ezután következı években Sand és Marx leveleztek egymással. Marx Párizsban ismerkedett meg az odalátogató német filozófussal, Friedrich Engelsszel.
1843 Chopin februárban nem érezte jól magát, idegzsábája miatt orvosát, Jean Molinit is hivatta. Chopint újra homeoterápiás kezelésnek vetették alá. Fontana 1843 elején már ismét Párizsban volt. Március 17-én Chopin elment a Fontana szervezésében rendezett jótékonysági koncertre, és az Olasz Opera elıadásait is látogatta, ahol tapsolt Pauline Viardot-nak Rossini Szemiramisz-ában. Közös varsói barátok kérésére ugyancsak segített fellépéseket szervezni a Théâtre Italienben két lengyel táncos, Roman és Konstancja Turczynowicz számára. Miután 1843 tavaszán véget értek a Chopintıl vett órák, az ifjú Filtsch Károly keresztül-kasul járta Európát és koncertezett. Ekkor kezdett komponálni is. 1843. május 22-én Chopinék útra keltek Nohant-ba. Idıközben Liszt Lengyelországban tett hangverseny-körutat. Liszt elıször március végén, Krakkóban játszott, és a tiszteletére adott vacsorán Chopint és Mickiewiczet éltette pohárköszöntıjében. Liszt április 1-jén Varsóban lépett fel, ahol három koncertet adott, és a másodikon Chopin etődjeit és mazurkáit, a harmadikon pedig Don Giovanni-variációk-at is játszotta. Liszt Chopinékat is meglátogatta, és koncertjeire szóló jegyeket ajándékozott nekik. A nyugat-lengyelországi Poznańban Liszt találkozott Ludwig Rellstabbal, azzal a berlini zenekritikussal, aki az 1830-as évek elején hevesen kikelt Chopin újításai ellen, de azóta megváltozott a véleménye. Liszt ajánlólevelet is adott neki Chopinhoz. 1843-ban Chopin már korán megérkezett Nohant-ba. Ebben az évben csak Chopin lengyel inasát, Jant és George párizsi szakácsnıjét vitték magukkal. Az egyetlen menedéket a tizennyolc hónapos Louisette Viardot jelentette, akinek édesanyja, Pauline, Chopin kedvenc operaénekese Bécsbe utazott. Delacroix július 17-én érkezett Nohant-ba, tíz napig tartózkodott ott. Delacroix Párizsból Orleans-ig a Compagnie du Nord tavasszal megnyílt vasútvonalán vonattal utazott, és csak ott kellett postakocsira szállnia. George Sand és barátai, Leroux, Arago és Ledru-Rollin megalapították a La Réforme címő radikális napilapot. Chopin augusztus 13-án Párizsba utazott, hogy megbeszélje Schlesingerrel új munkájának kiadását, és elhozza Solange-ot a Madame Bascan intézetébıl és Nohant-ba vigye. Chopin is vonattal utazott. Párizsban megtekintette Antonio Sacchi Oedipusz Kolonoszban címő operáját is. Vonattal tértek vissza, és augusztus 17-én éjfélkor már Nohant-ban voltak. Nohant-ban a tizenöt éves Solange zongoraleckéket vett Chopintıl. Viardot-ék és Pauline édesanyja szeptember 1-jén érkeztek Nohant-ba. Luis Viardot-nak szeptember 8-án vissza kellett utaznia Párizsba. Maurice „udvarolt” Pauline-nak. Sand megözvegyült cselédje, Françoise Caillaud is férjhez ment Jean Aucante helybeli gazdához, és lakodalmat ültek. Chopin ekkor hallotta elıször a berryi dudások elıadásában a Marsillat bourrée-t, a helybeliek ısi táncát, melynek dallamában felfedezte a természetes f-hang „vad disszonanciáját” a fisz helyett, melyet a duda nem tudott produkálni. A mulatság után Maurice elkísérte Lousiette-et, anyját és nagyanyját Orléans-ba, ahonnan a vendégek vonattal mehettek tovább Párizsba. Szeptember végén a család háromnapos kirándulást szervezett Nohant-ból kelet felé indulva a Creuse mentén egészen a crozant-i várromokig. Kilencen voltak: Sand, Maurice, Solange, Hippolyte és a felsége lóháton; Chopin a szamarán; és a három cseléd. Negyedik nohant-i nyara alatt Chopin – különbözı okok miatt – kevesebbet komponált, mint a korábbi években, minıségileg változatlan maradt.
42 Az opus 55 két darabja, az f-moll és az Esz-dúr noktürn (a skót Jane Wilhelmina Stirlingnek ajánlotta, akit 1943 elején ismert meg), az opus 56 három, H-dúr, C-dúr és c-moll (ez a leghosszabb az összes mazurka közül) mazurkája (ezeket Catherine Maberlynek ajánlotta), és a Desz-dúr berceuse (Bölcsıdal) tanúskodik errıl. Október 28-án Chopin és Maurice Párizsba indultak. George azonban Nohant-ban maradt, ahol dolgozott. Maurice folytatni akarta a munkát Delacroix mőtermében. George november 29-én készült visszatérni. 1843 telén sokat betegeskedett, s egy Bölcsıdalt (op. 57) komponált, aminek ihletıje talán a kis Louisette Viardot lehetett. Csakhogy Chopin már azelıtt beteg volt, hogy elhagyta volna Nohant-t. November 10.-re Chopin már komolyan beteg volt, fájt a mellkasa, köhögött, és vért köpött. Dr. Molin naponta ellátogatott hozzá, és kitartóan folytatta a homeopátiás kezelését. – George Charlotte Marliani-ra és Marie de Rozièresre bízta Chopin ápolását.
1844 Az 1844-es esztendı újabb betegséget és szenvedést hozott Chopinnek. A január borzalmasan telt, némi influenza, állandó köhögés és erıs fulladás kíséretében. Amikor - 1842 után - állapota már nem engedi meg a rendszeres koncertezést, anyagilag nehezen tudja fenntartani korábbi életszínvonalát és fizetni a tetemes orvosi költségeket, és kénytelen túlfeszített óraadással agyonhajszolnia magát. Magánéletében egyaránt jelen van a súlyos szerelmi csalódás és George Sand oldalán – a szerelmi beteljesülés. Betegsége pedig 1838-tól kezdıdıen ismételten a halál közvetlen közelébe ragadja, miközben a válságos idıszakok után több ízben is olyan jól érzi magát, hogy orvosai egyáltalán nem is tartják tüdıbetegnek. (Robert Koch felfedezése elıtt persze a tuberkulózis azonosítása egyáltalán nem volt könnyő feladat.) Mindez együtt: egy par excellence romantikus élet – persze, ha a mővészet és nem a szenvedı mővész szemszögébıl nézzük. Heroikusnak azonban nevezhetjük Chopin szempontjából is, különösen, hogy – talán az utolsó esztendıtıl eltekintve – mindvégig megırzi tartását, nem roppan össze, az alkatából és helyzetébıl adódó, érthetı depressziókon rendre úrrá lesz, humorra való képességét pedig szinte az utolsó pillanatig megırzi. Ugyanaz az emberi minıség segíti ıt megpróbáltatásai során önmaga megırzésében, amely – Liszthez vagy Schumannhoz hasonlóan – sikereinek tetıpontján sem hagyja ıt megszédülni, amelynek révén mindig megırzi érzékenységét, mővészi és emberi érdeklıdését mások iránt. Persze nem is akármilyen személyiségek tartoztak a környezetéhez: Heine, Rossini, Bellini, Liszt, Mendelssohn, Delacroix, Balzac, Mickiewicz, késıbb George Sand - és a sort még folytathatnánk. Chopinnek valóságos szenvedélyévé válik a szalonok rendszeres látogatása, s a rendszeres éjszakázás, a zártkörő hangversenyek egészséges ember számára is megterhelıek lettek volna. Ráadásul számára a nyilvános játék mindig rendkívüli igénybevételt jelentett. Több korabeli leírás is beszámol arról, hogy mősorai befejeztével - amelyeknek hasonlíthatatlan szuggesztivitásáról igen sokan beszámolnak szinte önkívületben, a végsıkig kimerülten hagyta el a pódiumot, a lelkes gratulációkat mintha nem is érzékelte volna. (Nem tudhatjuk persze, hogy mindebbıl mennyi írható a testi gyengeség, és mennyi a rendkívüli koncentráció okozta lelki-érzelmi kimerültség rovására.) Mindenesetre Chopin végsıkig ragaszkodott ahhoz, hogy eljárjon ezekre a kimerítı estélyekre - akkor is, amikor zongoraóráit már félig fekve, sezlonjáról csupán idınként felemelkedve adta, hogy a fekhelye mellé helyezett kisebb zongorán tanítványának elıjátsszon valamit. Chopin 1844 januárjában ajándékozta meg tanítványát, Jane Wilhelmina Stirlinget az 1831 körül írt Esz-dúr noktürn (op. 9. No. 2.) kottájának aláírt példányával. 1844. február 2-án lengyel barátainak játszott Square d’Orléans-i lakásán, akik között Zaleski és Witwicki is ott volt. Március elején Chopin megjelent kiadója, Camile Pleyel édesanyjának temetésén. Április 28-án Liszt és idısb Dumas társaságában Alkan koncertjére mentek el. Május 11-én Victor Hugóval együtt nézték meg az Odéonban Szophoklész Antigoné-ját, melyet Mendelssohn zenéjével vittek színre.
43 1844. május 11-én kapott arról hírt, hogy 3-án, Varsóban tüdıgyulladásban meghalt a hetvenhárom éves apja, Mikołaj Chopin. Ez az élmény súlyos krízist váltott ki benne, Fryderyk teljesen összeomlott, depressziós lett. Mikołaj Chopin-t május 6-án, a varsói Powazki temetıben, a város kulturális, mővészi és tudományos elitjének részvételével temették. A sírjánál búcsúbeszédet mondó pap megemlékezett fiáról, Fryderyk Chopinrıl is. Chopin családja 1844 nyarán formálisan is elfogadta George Sandot Chopin barátja és védelmezıje szerepében. Tisztában voltak Sand hírnevével, és talán regényeit is olvasták. Fryderyk anyja, Justyna is pótanyát látott benne. Chopin, Sand, Maurice és Solange május 30-án érkeztek Nohant-ba. Chopint szuvasodó fogától kapott fertızés ágyba döntötte. Egy hétig feküdt lázasan az ágyban, de hamarosan felépült. Július 13-án Párizsba utazott, hogy fogadja a másnap érkezı Jędrzejewicz házaspárt. Párizsban ugyanis meglátogatta ıket Ludwika Chopin is férjével, Kalasanty Jędrzejewicz-csel együtt, akiket Sand párizsi otthonában szállásoltak el. Chopin botanikus kertbe, múzeumokba és színházakba vitte ıket. Bemutatta a házaspárt lengyel barátainak: Grzymałának, valamint Marlianiéknak, Franchhommeéknak és Léóéknak. Hármasban elmentek a Père Lachaise temetıbe, és virágot vittek Jaś Matuszyński sírjára. Két hét múlva Chopin visszautazott Nohant-ba. A mérnök Kalasanty Jędrzejewicz különösen törekedett többet megtudni a francia ipari technológiákról, kutatva lengyelországi alkalmazhatóságukat. Ludwika és Kalasanty megtekintették a júliusi forradalom évfordulójának az ünnepségét. Ludwika és Kalasanty augusztus 9-én érkeztek Nohant-ba, ahol csaknem három, a párizsiaknál sokkal pihentetıbb hetet töltöttek. George összebarátkozott Ludwikával, Fryderyk bejárta vendégeivel a nohant-i parkot. Ludwika és Fryderyk újra négykezest játszottak, Solang is játszott nekik. George is felolvasott nekik új regényébıl, Az angibault-i molnár-ból Ludwikának. Augusztus 28-án azonban postakocsin Orléans-ba utaztak, onnan pedig vonattal mentek tovább Párizsba. Párizsban Fryderyk a Comédie Française-be és a Vaudeville Színházba vitte még el vendégeit. A csellista Franchhomme-nál búcsúkoncertet tartottak nekik, azután szeptember 3-án útnak indultak és a Jędrzejewicz házaspár Bécsen és Krakkón át utazott vissza Varsóba. Ludwika rengeteg ajándékot vitt magával, egyebek közt Fryderyk portréját, amit Sand asszony készített róla, és egy rózsafőzért az anyja számára, kedves ajándék egy szabadgondolkodó nıtıl. Fryderyk szeptember 4-én érkezett vissza Nohant-ba. Szeptember 22-én Párizsba utazott kiadókkal kapcsolatos ügyeit intézni. Eugène Delacroix-val is találkozott. Meglátogatta Franchomme-t, Grzymałát és Léót. Felkereste Czartoryska hercegnıt az Île St-Louis-on, a Hôtel Lambert-ben. Szeptember 27-én már újra Nohant-ban volt. Chopin csak késı ısszel, egyedül tért vissza Párizsba. November 28-án George és Dr. Papet elkísérték Châteauroux-ba, ahonnét Orléans-ba, majd Párizsba utazott. George, Sand, Maurice és Solange december 12-én érkeztek Párizsba. Chopin idıközben megmagyarázhatatlan érdeklıdés jegyeit mutatta a skót Jane Stirling iránt, aki elızı év óta volt a tanítványa. November 3-án Mendelssohn írt Berlinbıl Chopinnak, kérve, hogy komponáljon egy rövidke néhány ütemet felesége, Cecilia Mendelssohn részére. Chopin majd egy évvel késıbb, 1845. október 8-án küldött el egy teljesen kidolgozott kompozciót. Chopin kizárólag magánügynek tekintette eljárását, nem kívánta megjelentetni a darabot. Mendelssohn tiszteletben tartotta óhaját. A lap azonban a késıbbiekben eltőnt, és nem ismert, hogy mi lehetett rajta. Az elırehaladó betegség lassan felırölte szervezetét. Errıl ilyen mondatok tanúskodnak levelezésében: "Olyan gyenge vagyok, mint egy beteg kutya." "Az Ön hihetetlenül öreg, az Ön múmiaszerően öreg Chopinje." "...mire reggel kiköhögöm magam, addigra 10 óra van..." 1843-44 telén annyira legyengül, hogy nem tud lépcsın járni, fel kell vitetnie magát. Egy tanítványa írja róla 1844-ben: "Gyenge és sápadt volt, sokat köhögött, és gyakran vett be ópiumcseppeket cukorra csöpögtetve ...a homlokát kölnivízzel dörzsölgette." Ekkor került kapcsolatba a már említett dr. Molinnel, aki homeopatikus alapon - a diétán kívül - kénes keverékeket és opiátokat írt elı. Chopin állapota továbbra is hullámzó volt. A kedélyállapota is: egyik jobb pillanatában írhatta, megint csak nem nélkülözve az öniróniát, lengyelországi rokonainak: "Én oly sok nálam erıteljesebb és fiatalabb embert túléltem, hogy szinte már halhatatlannak tartom magam."
44
1845 1844-45 telén Chopin többször is megbetegedett, nagyon sok órát adott, új kompozíciókon is dolgozott. 1845-ben megzenésítette Bohdan Zeleski két versét is. Az elsı egy szomorú, halk, „ukrán iskolai” dal, a másik, ugyancsak búskomor vers pedig egy kozákról és kedvesérıl szól, akiket egymástól távol ér a halál. 1845. március 21-én Gerge Sanddal együtt elment a Konzervatóriumba meghallgatni Mozart Requiemjét, amelyet nagyon szeretett. Két nappal késıbb Delacroix is velük tartott egy hangversenyre, ahol Haydn oratóriuma, A teremtés volt mősoron. Késı este Chopin Stefan Grotkowski lengyel bariton elıadásában több saját dalát is hallhatta. Március 24-én Czartoryskiék meghívására húsvét vasárnapi ünnepségen vett részt az Hôtel Lambert-ben, ahol kikelt barátja Mickiewicz és a litván misztikus, Andrzej Towiański ellen. Még e tavasz folyamán nézte meg Chopin, Sand, Maurice és Solange az Odéonban Bocage-t és Marie Dorvalt, a Ventadour Színházban pedig az angol ünnepelt színész, William Macready játékát csodálták meg a Machbeth-ben és a Hamlet-ben. Macready – amerikai barátja, a híres világutazó George Summer társaságában - ellátogatott hozzájuk a Square d’Orléans-ra. Egy másik alkalommal iowai indiánok fellépését tekintették meg Párizsban. Chopinék Sand lakásán vendégül látták a Barnum Cirkusz híres-neves törpéjét, a Párizsban fellépı Hüvelyk Matyit. 1845. május 11-én, Velencében, európai hangversenykörútja egyik állomásán, meghalt kedvenc tanítványa, a tizenöt éves Filtsch Károly. Filtsch legjobb, legígéretesebb tanítványa volt. - A fiú akkor halt meg, amikor Chopin éppen kezdett felépülni szaggató köhögésébıl, asztmával és lázzal járó, legutolsó téli-kora tavaszi influenzájából. - Filtsch Károly gyızedelmes párizsi, londoni és bécsi koncertek után 1845 májusában érkezett Velencébe. Néhány nappal késıbb, ismeretlen okból ugyanott lelte halálát. Chopint nyilván nagyon gyorsan értesítették Károly haláláról, de nem jegyezték fel, hogyan reagált arra. Chopin tanítványai között volt még két csodagyerek, aki ugyancsak fiatalon halt meg: a német Caroline Hartmann, aki nyolcéves korától kezdve lépett fel nyilvánosan, és akinek Chopin az Esz-dúr rondó-t (op. 16) ajánlotta, nem sokkal azelıtt, hogy a huszonhat éves lány 1834ben meghalt; és egy fiatalember, akit Paul Gunsbergnek hívtak. - E nemzedék egyetlen csodagyermeke, aki életben maradt és igazi nagyság lett belıle, Anton Rubinstein volt, nem Chopin tanítványa. Nyugalma érdekében George Sand és fia, Maurice ellenében Solange oldalára állt. A Square d’Orleans fullasztó légköre elıl 1845 júniusában Nohant-ba utazott, ahol a viszály tovább élezıdött. A 17 éves Solange rokonszenvet érzett Fryderyk iránt, ellenben Maurice fokozatos ellenszenvet táplált Chopin iránt. Érkezésük után néhány nappal kezdıdött Berryben az évszázad legsúlyosabb áradása. Berry teljesen elszigetelıdött a külvilágtól. Az áradás után, a rövid ideig náluk tartózkodó Pauline Viardot is eltávozott. Chopin a szobájába zárkózott. Chopin 1845-ben három mazurkát szerzett, egy berlini ismerıse kérésére, akinek az apja zenemőboltot készült nyitni Stern&Tsa. néven. Mind a három, Nohant-ban készült mazurka (op. 63) jelentıs mő. Stern&Tsa. 1846 elején adta ki ıket. A Stern számára írt mazurkáknak nincs ajánlásuk. 1845. szeptember 1-jén Maurice röviden Párizsba látogatott, és magával vitte anyja Antoine úr vétke címő új, háromkötetes regényének elsı két kötetét, amely tizenkétezer frankot hozott Sandnak a konyhára. Nohant-ba visszatérve Maurice magával vitte Augustine Brault-t, George huszonegy éves másod-unokatestvérét, akit George néhány évvel korábban örökbe fogadott. Augustine Sand anyja unokatestvérének, Adelaide Philbert Brault-nak és egy Joseph Brault nevő, iszákos textilgyári munkásnak a lánya volt, és Sand egy konzervatóriumban helyezte el a lányt, ahol az énekelni tanult. Nohant-ba érkezve, Sand Augustine Mauricéval való házasságát rebesgette, Solange szembefordult vele. Chopin Párizsban töltötte október elsı hetét, zenemőkiadókkal, barátokkal találkozott. Sand közben négy nap és négy éjszaka alatt, Nohant-ban megírta Az ördögmocsár címő legújabb könyvét. Fryderyknek ajánlotta a regényt, aki visszaérkezett. Chopin 1845. november 29-én érkezett vissza újra Párizsba. A lengyel inasa, Jan ellen irányuló ellenszenv miatt, amely George Sandot, Mauricét és annak barátnıjét, Augustine-t főtötte, francia inast, Pierre-t alkalmazta. Sand és a gyerekek december 9-én érkeztek, de 1845 karácsonyát George Sand és családja náthásan, betegágyban töltötte.
45
Chopin 1845-ben
1845-ben kezdte írni a Fisz-dúr barcarolá-t (op. 60), és a nagyon jelentıs Asz-dúr polonéz-fantáziát (op. 61), iközben több noktürn és mazurka terve is megszületett. És ugyancsak ebben az évben jelent meg a h-moll zongoraszonáta, (No. 3. op. 58) – amelyet Emilie de Perthuis-nek, barátnıjének és a királyi szárnysegéd feleségének ajánlott -, és a Berceuse, Chopin a Harmadik (h-moll) zongoraszonáta, a mőfaj utolsó darabja révén.
1846 1846. február 20-án Sand, Solange és Augustine társaságában Fryderyk részt vett a nélkülözı lengyel emigránsok javára megrendezett farsangi bálon, amelyet a Czartoryski család lakta Hôtel Lambert-ben tartottak. Másnap, 1846. február 21-én felkelés tört ki a dél-lengyelországi Krakkóban és Galíciában. Lengyelországban már egy hete tömeges letartóztatások és komoly összecsapások folytak. Február 18án osztrák csapatok vonultak be Krakkóba; a lengyelek ellenálltak. Az eredeti terv szerint egyszerre robbant volna ki felkelés Lengyelország három idegen – osztrák, porosz és orosz – megszállás alatt álló területén, azzal a céllal, hogy az 1815-ös Bécsi Kongresszus döntése nyomán létrejött, Krakkót és környékét magába foglaló Krakkói Köztársaság viszonylagos autonómiája fennmaradjon. Amikor az illegális lengyel függetlenségi mozgalmak tudomást szereztek róla, hogy el akarják törölni a Krakkói Köztársaságot, úgy döntöttek, fegyveres felkeléssel próbálják megmenteni. A porosz biztonsági szervezet ügynökei azonban február közepén leleplezték az összeesküvést, és Poznańban letartóztatták a mozgalom katonai vezetıjét, Ludwik Mieroslawski fiatal történészt, az osztrák csapatok pedig bevonultak Krakkóba, hogy lefegyverezzék az ottani összeesküvıket. Az 1846. február 21-i felkelésnek – amely, nem számítva egy 1836-os, Krakkó környéki zendülést, 1831 óta a lengyel fegyveres ellenállás elsı megnyilvánulás volt – sikerült elkergetnie az osztrákokat, ezután pedig megalakult a Lengyel Köztársaság Nemzeti Kormánya. Az 1846-ban, Krakkóban kirobbant polgári felkelés élére Jan Tyssowski állt, a felkelésben részt vett többek között Edward Dembowski (1822-1846) demokrata publicista is. Az új kormány felhívásban szólította föl a többi országrész erıit, hogy csatlakozzanak a függetlenségi küzdelmekhez. A Krakkóért vívott csata két hétig tartott: március 5-én az osztrák és cári csapatok leverték a felkelést. Azonnal feloszlatták a Krakkói Köztársaságot, Krakkót pedig - ami az 1815. évi bécsi kongresszus óta külön köztársaság volt -, mint Galícia tartomány részét, a Habsburg Birodalomhoz csatolták. A Wawel, a lengyel királyok palotája osztrák kaszárnya lett. A lengyel kultúra azonban felvirágzott. A Fiatal Lengyelország néven ismert megújhodási mozgalomnak is Krakkó lett a központja. (Az elsı világháború elıtt Krakkóba sereglettek a lengyel írók, költık, tudósok és mővészek. Múzeumokat létesítettek, színházak nyíltak, lengyel nyelvő napilapok és folyóiratok indultak.) - Chopint ezek az események nem érintették. A lengyel emigránsok, Franciaországban vagy máshol Nyugat-Európában, két élesen elkülönülı csoportra oszlottak. Az ellentétek ismét felszínre kerültek a krakkói felkelés idején.
46 -
A korosodó Czartoryski herceg vezette, politikailag konzervatív csoport lényegében a lengyel kultúra és a nemzeti önazonosság szellemének megırzését tekintette célnak. A herceg kiismerte a Napóleon utáni Európa valóságos erıviszonyait, és nem kívánt még egyszer szembeszegülni velük. A francia kormány nagyon hálás volt Czartoryskinak, amiért nem rángatja bele lengyel polgárháborúkba. És a herceg befolyása oly nagy volt Párizsban, hogy a tekintélyes Collège de France a jóváhagyását kérte, mielıtt felajánlotta volna a szláv irodalomnak professzora megtisztelı székét Adam Mickiewicznek.
-
Az erısen liberális, összeütközéseket sem kerülı szervezıdések nemcsak a lengyel függetlenségért, hanem az ország demokratikus politikai berendezkedéséért is síkraszálltak. Az új felkelések szervezıi radikális gondolkodású, megszállásellenes csoportok voltak, amelyeket Párizsban a Demokratikus Társaság képviselt. Legtöbb tagja a varsói felkelés veteránja volt. Kiáltványuk leszögezte, hogy Lengyelországnak saját erıbıl és forrásokból kell kivívnia a szabadságát. Chopin két legjelentısebb költı barátja, Bohdan Zaleski és Stefan Witwicki, valamint ismerıse, Seweryn Goszczyński is tagja volt.
Chopin politikai passzivitása ellenére, hazafias indíttatásból mindkét táborral tartotta a kapcsolatot. Chopin 1846. április 30-án ragyogó zenei estet adott a Square d’Orléans-i lakásban. Párizs színe-java ott volt: a Czartoryski és a Sapieha család képviselıi, Delacroix, Viardot-ék is. Április közepén Fryderyk Franchomme-mal együtt a Tours melletti Côteau-ba utazott a csellista rokonaihoz, ahol közel egy hétig csiszolta a g-moll zongoraszonátát. Sand, Solange és Augustine május 5-én utazott el, és Chopin 27-én indult utánuk Nohant-ba. George kocsival várta Châteauroux-ban, hogy kényelmesebben utazzék hazáig. - 1846. június 25-én a párizsi Le Courrier Français folytatásban kezdte közölni George Sand legújabb regényét, a Lucrezia Floriani-t, melynek közlése augusztus 19-én fejezıdött be. 1847-ben, könyv formájában is megjelent. A regény Karol de Roswald herceg és Lucrezia Floriani szerelmi történetét (amely Chopin és George Sand történetét sejteti) meséli el. Chopin ekkor már Nohant-ban volt, ahol mellızötté vált. Júliusban Pauline Viardot ismét Nohant-ba látogatott. Delacroix, szokása szerint, augusztus utolsó két hetét töltötte Nohant-ban. Augusztus 30-án Chopin három kéziratot küldött Franchomme-nak megjelentetés céljából. – Chopin 1846 folyamán fejezte be az egyik legnagyobb mővének tartott Aszdúr polonéz-fantáziát (op. 61), melyet Anne Veyret nevő tanítványának ajánlott, aki a gazdag gyáros és tiszteletbeli ecuadori konzul, Charles Veyret felesége volt. Befejezett továbbá két noktürnt (az opus 62 darabját, a H-dúr-t, No. 1 és az E-dúr-t, No. 2); három mazurkát (H-dúr, f-moll és cisz-moll, op. 63, No. 1-2), melyet a szép Laura Czosnowska grófnınek ajánlott, aki Nohant-ba látogatott; és az opus 60-as Fisz-dúr barkarolá-t, amelyet 1845 ıszén kezdett írni. A g-moll szonáta zongorára és gordonkára még nem készült el. Solange beleszeretett Stanislas de Lancosme-Brèves gróf berryi birtokán, Mézières-en-Brenn-ben a huszonnégy éves Fernand de Préaulx vikomtba, Lancosme-Brèves gróf rokonába, akit akkor ismert meg. Solange Chopint a szerelmespár, Maurice és Augustine ellen ingerelte, ami kiváltotta George Sand Fryderyk iránti ellenszenvét. Ilyen légkörben telt el az 1846-os igen forró vakáció vége. Chopin a séták és kirándulások ellenére saját maga távolodott el a család életébıl, vagy eltávolították. November 11-én visszautazott Párizsba. A sors úgy akarta, hogy már sohase tegye meg ezt az utat visszafelé. Akkor volt utoljára Nohant-ban. Zenei életmővének csaknem a fele Nohant-ban született: a hatvannyolc opusból harminc. Párizsba érkezése után Chopin néhány napon belül két zenemővet komponált: az egyik Veni Creatorima volt, amelyet maga orgonált a misén, a „lengyel templomnak” nevezett Szent Rókusban, ahol november 28-án tanúként is megjelent költı barátja, Bohdan Zaleski, és korábbi zongoratanítványa, Zofia Roisengardt esküvıjén. (Egyik mőve sem maradt fenn.) Sand asszony a gyerekekkel együtt egész télen falun maradt. Chopin Párizsból leveleket írt George Sandnak, emléktárgyakat küldött neki, teljesítette az asszony megbízásait. Ebbıl a levelezésbıl hat levél maradt fenn. Chopin a tél folyamán a Square d’Orleans-on fagyoskodott.
47
1847 Chopin Czartoryskiéknál ünnepelte a szilvesztert, és január folyamán két levelet írt Sandnak. Január 18-án régi barátnéja, Delfina Potocka grófnı fogadásán játszott. Sand asszony családjával együtt 1847. február 6-án érkezett Párizsba, s náluk Chopin is gyakran játszott. Sand asszony is eljárt Chopin estélyeire, s a Delfina Potocka tiszteletére rendezett fogadáson is részt vett. 1847. február 17-én, hamvazószerdán, Chopin Franchommemal együtt játszották el a g-moll gordonkaszonátát (Op. 65), melyet Franchomme-nak ajánlott. A szonáta premierjén csak Sand, Grzymała, Delacroix és Arago voltak hivatalosak. Március 23-án Chopin és Franchomme ismét elıadták azon a fogadáson, melyet Fryderyk lakásán tartottak, s ezzel a mővel búcsúzott Delfinától, aki Nizzába utazott. Ezúttal Sand, a Czartoryski és a Wirtemberg hercegi pár volt jelen. Április 1-jén Delacroix elvitte Chopint és Sandot a Luxemburg-palotába, hogy megmutassa képmásukat a mennyezeten: Chopint Dante, Sandot pedig Aspasia alakjában festette meg. Közben megjelent a kalandor élető, harmincéves szobrász, Auguste Jean Clésinger, aki Sand márvány mellképét is elkészítette. 1847 februárjában, Párizsban, közös ismerısük, Stanislas d’Arpentigny kapitány jóvoltából ismerkedtek meg vele.
Auguste Jean Clésinger
Február 18-án, Goerge és Solange Clésinger mőtermébe ment modellt állni. Solange egy nap ártatlanságát is elveszítette a szobrász mőtermében, emiatt Sand asszony és Solange április 6-án, Chopin fogatán lóhalálában Nohant-ba utazott. Chopin sokat tanított. Tanítványai közé tartozott Maria Kalergis is. Fryderyk négy mővésznek ült akkor modellt: Ary Scheffernek, Winterhalternek, Lehmann-nak és Antoni Kolbergnek. Chopin és George Sand kapcsolata 1847-ben, egy viharos összetőzés után megszakadt. Fryderyk magára hagyatva élt, bár emberek sokasága vette körül. Barátai közül hosszú szenvedés után, 1847. április 9-én meghalt Stefan Witwicki. Grzymała anyagi gondokkal küszködött, egész vagyonát elvesztette, becsapta az üzlettársa. Gutmann hangversenykörútra indult, Fontana Amerikában, Delfina pedig Nizzában volt. 1847 májusában megint egyszer annyira elhatalmasodott rajta a betegség, hogy minden pillanatban a legrosszabbtól kellett tartani. Marie de Rozières és legjobb tanítványa, Adolf Gutmann gondozták a beteget éjjel-nappal. Ezt a válságot is túlélte, de légzési nehézségei immár állandósultak. És ebben az évben ment tönkre a kapcsolata George Sanddal, eléggé méltatlan vádak és intrikák közepette. Chopint mélyen megrázhatták a történtek; ezt követıen már nem is igen komponált.
48 Solange Dudevant Sand és Auguste Clésinger 1847. május 19-én, Nohant-ban kötöttek házasságot. Chopin természetesen nem volt a vendégek között.
Sophie Marceau mint Solange a Chopin filmben ("Błękitna nuta" rendezte: Andrzej śuławski)
Chopin május 21-én, két nappal az esküvı után, rövid idıre meglátogatta Ville d’Avray-ban Thomas Albrechtet, a szász követség párizsi attaséját, kinek lányát Chopin tartotta keresztvíz alá, május 28-án ismét ellátogatott hozzájuk, azután pedig kiruccant Rotschildékhoz Ferrière-be. A nyár többi részét a városban töltötte. Mind az egészsége, mind a munkája miatt nagyon hiányzott neki Nohant. 1847 júniusában szerzıdést írt alá a Breitkopf & Härtel céggel Lipcsében, ezután pedig a Brandus et Compagnie (Brandus és Tsa.) céggel Párizsban három mőve kiadására. A Laura Czosnowska lengyel grófnınek ajánlott három mazurkára, a H-dúr, az f-moll és a cisz-moll darabra (Op. 63), három keringıre, a könnyed és jókedvő Desz-dúr, a cisz-moll és a Katarzyna Branickának ajánlott Asz-dúrra (Op. 64). A Desz-dúr keringıt, az ún. „Perckeringıt” Delfina Potockának ajánlotta, a másodikat Nathaniel de Rotschild báró feleségének, a g-moll szonátát (Op. 65) pedig, melyet gordonkára és zongorára írt, Franchomme-nak dedikálta. A darabok – az utolsók, amelyeket Chopin nyújtott be a kiadókhoz, és amelyeknek levonatait személyesen javította – 1847. októberében jelentek meg. Ugyancsak ezek voltak az utolsók, melyeket még láthatott nyomtatásban; a párizsi kiadó gondozásában 1847. október 17-én tehát kereken két évvel a halála elıtt jelentek meg. Július 1-jén Delacroix s Grzymała jártak nála, hogy Fryderyk elıadásában, és a rendszeresen ellátogató Franchomme közremőködésével meghallgassák az opus 8-as g-moll trió-t zongorára, hegedőre és gordonkára. Tíz nappal késıbb, majd július 20-án Chopin látogatta meg a festıt. Clésinger és Solange, miután látogatást tettek Clésinger családjánál, június végén visszautaztak Nohant-ba, ahol nyomban kitört a viszály. Solange ugyanis megsúgta Rousseau festınek, hogy Maurice és Augustine viszonyt folytat. A festı faképnél hagyta a lányt, erre Sand a lányának esett. Maurice és Clésinger összeszólalkoztak, mire a szobrász felkapott egy kalapácsot, hogy lesújtson vele újdonsült sógorára, George Sand pofon vágta vejét, az pedig az asszony mellébe öklözött. Maurice pisztolyáért rohant, hogy végezzen Clésinger-vel, de egy papnak, aki véletlenül a házban tartózkodott, sikerült megakadályoznia, hogy az összetőzés öldökléssé fajuljon. George Sand kiutasította leányát és Clésingert, még Chopin fogatát sem adta oda nekik. Solange azonban levélben kérte kölcsön Fryderyk fogatát, és az Sand ellenkezése ellenére odaadta nekik. Chopin július 24-én írt utoljára Sandnak, George Sand pedig 28-án írta meg utolsó levelét Chopinnek. A szakítás katasztrófa volt Chopin életében. Sand, aki úgy vélte, hogy Chopin szerelmes lányába, Solange-ba, dúlva-fúlva irogatott barátainak, magyarázva szakításának saját szemszögét. Chopin gyakorlatilag örökbe fogadta Clésinger-éket, és arra törekedett, hogy Solange békéljen meg anyjával. 1847 utolsó hónapjaiban Fryderyk sokat betegeskedett. Chopin december végén tudta meg, hogy Mendelssohn, akit szívbıl szeretett és csodált, november 4én, harmincnyolc évesen, Lipcsében meghalt.
49 Fryderyk ekkor harminchét éves volt (Schubert is fiatalon, harmincegy évesen halt meg). Legközelebbi barátai – Białobłocki, Matuszyński és Witwicki – is mind nagyon fiatalon hunytak el. Chopin 1847-ben zenésítette meg a Melodia címő, mélyen hazafias érzelmő verset, amelyet Zygmunt Kraśinski, az egyik nagy, számőzött lengyel bárd írt.
Liszt Ferenc 1847-ben (Barabás Miklós festménye)
1848 Chopin, aki már hat éve nem lépett a nyilvánosság elé, 1848. február 16-án, szerdán, a rue Rochechouart-i Pleyel-teremben este fél kilenckor megkezdte hangversenyét, mely az utolsó nyilvános koncertje volt Párizsban. A program két részbıl és nyolc produkcióból állt. Elıször a noktürn, majd a Barcarolá-t (op. 60), egy etődöt, a Berceuse-t (op. 57), a g-moll szonáta három tételét (Franchomme csellózott), több prelődöt és végül egy keringıt. Többek között a Delfina Potockának dedikált „Kiskutya-keringı”-t („Perc-keringı”-t) is játszotta. A kimerítı hangverseny, amelyen jelen volt a királyi család és háromszázan a legelıkelıbb párizsi körökbıl, egy Mozart trióval kezdıdött, amelyet Chopin, Franchomme és a hegedőmővész Jean-Delphin Alard adott elı. Fryderyk újabb koncert gondolatával foglalkozott, melynek dátumát március 10.-re tőzte ki, s azon nyomban hatszáz személy iratkozott fel a listára. Erre a hangversenyre azonban már nem került sor, mert Párizsban február 22-én kitört a forradalom. Chopin február 22-én rosszul érezte magát, a születésnapját ágyban töltötte. Neuralgiája, ideggörcse fokozódott, s egy hétig nem hagyhatta el a szobáját. Bár Franciaország 1840 óta figyelemre méltó politikai stabilitást ért el, gazdasága az utolsó években egyre ingatabbá vált. A helyzet emlékeztetett az 1789-es forradalom elıestéjére. Az 1845-ös és 1846-os, fıleg az aszály miatt siralmas betakarítás háromszorosára verte föl a búza és a kenyér árát. 1847-ben jobb volt az aratás, csökkentek az árak, de a munkáscsaládok addigra már fölélték tartalékaikat, és nincstelenné váltak. Az új iparágak nyomán kialakult befektetési láz fölemésztette a pénztartalékokat. (1847 végére több mint kétmilliárd frankot ruháztak be ipari vállalkozásokba), és a kamatok megugrottak. Az angol befektetési tıke hazamenekült (bár a szigetországban hasonló válság volt kialakulóban), és Franciaországban olyannyira megfogyatkozott a pénz, hogy a kincstár már a papírpénzek fedezetéhez szükséges összeggel sem rendelkezett. A mezıgazdasági és bányászati termelés erısen visszaesett. A munkanélküliség az egész társadalomra kiható válsággá érlelıdött, Párizsban történetek keringtek a királyi kabinet rendkívüli korruptságáról.
50 22-én este Párizs népe az utcára özönlött, és a Marseillaise-t énekelve s reformokat követelve a királyi palota felé indult. Megkezdıdött újra a forradalom, Chopin egész életének kísérıje. A zendülı diákok és munkások február 22-én ütköztek meg a városi rendırséggel a bal parti Képviselıház közelében, és városszerte barikádokat emeltek, de hamarosan helyreállt a nyugalom. 1848. február 23-án déltájban tömeg verıdött össze Párizs központjában, mely hamarosan elfoglalta a Montmartre Square d’Orléans körüli részét. Este a nemzetırök megkísérelték feltartóztatni a külügyminisztérium felé menetelı tömeget, s eldördültek az elsı lövések, és meghaltak az elsı áldozatok. Ötvenen meghaltak, hetvennégyen megsebesültek. A meggyilkoltakat vörös zászlók és fáklyák mellett nyitott társzekereken vitték végig a városon, a tetemek fedetlen és vérzı sebeire mutatva. A szegények negyedében megkondult a lélekharang, s nemsokára az egész város harangjai válaszoltak rá. A népharag hatalmába kerítette az egymilliós várost. Február 24-én délelıtt a csapatok megütköztek a barikádokon a felkelıkkel. Párizs népének zöme fellázadt. Lajos Fülöp király össze akarta vonni a nemzetırséget és a hadsereg erıit a Tuileriespalota elıtt, de a nemzeti gárda a néphez pártolt, a kormány feloszlott, a király Saint-Cloud-ba menekült, majd onnan tovább a normandiai Honfleurbe-n keresztül menekülve, mint Mr. Smith Angliába, Newhavenbe hajózott. Lajos Fülöp Orléans hercegnıjét jelölte ki régensnek, de 1848. február 24-én kikiáltották a köztársaságot, Lamartine, a költı került a kormány élére. A köztársasági rezsim élére alaktalan, kollektív vezetés állt, belyben a szélsıbaloldal szószólója, Louis Blanc is helyet kapott. A Tuilweries-palotát kifosztották. Delacrouix megfestette A népet vezetı Szabadságot, amelyen a fedetlen keblő „Szabadság” magasra emeli a nemzeti zászlót.
Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet Az 1848-as forradalom, mely zendülésnek indult, forradalommá alakult át. A forradalmat ipari, gazdasági és társadalmi válság idézte elı. Az új ipari társadalom elszegényedett városi munkásai lázadtak fel ösztönösen a Lajos Fülöp és a „júliusi monarchia” jóvoltából megerısödött polgárság – a bankárok és gazdag kereskedık középosztálya – és alkalmatlan, igazságtalan szerepvállalása ellen. A forradalom meglepetést okozott a fennálló rendszer irányítói körében. A Képviselıházban már január 29-én, három héttel az elsı párizsi zavargások elıtt, Alexis de Tocqueville beszédében figyelmeztetette a forradalom veszélyére képviselıtársait.
A júliusi forradalom ellenzékét liberális és baloldali gondolkodók alkották, legtöbbjük George Sand barátja volt. Köztük volt Pierre Blanc és Pierre Leroux, Saint-Simon és Proudhon ideológiai követıi. Ott voltak az Arago fivérek és Alexandre Ledru-Rollin; és az író-politikus Lamartine. A misztikus hajlamú Sand keresztényszocialistának vagy kommunistáknak vallotta magát. Marx és Engels 1847 végén vetették papírra a Kommunista Kiáltvány-t, és kissé meghökkentek, amikor az 1848-as forradalom, amelyre nem számítottak, kiáltványuk elsı, 1848-as londoni megjelenése után néhány héttel kirobbant. – Marx késıbb gúnnyal ír a francia köztársaságról, amely ebbıl a forradalomból született. – 1848-ban a Réforme a forradalom egyik nagyon befolyásos orgánuma volt, mely rendszeresen közölte Sand politikai nézeteit. Luis Blanc a Medici-palotában elnökölt a munka ügyét szervezı bizottmány élén.
51
Az egyetlen fennmaradt fényképfelvétel Chopinrıl (1848)
1848. március 3-án Chopin levelet kapott Solange-tól, melyben tudatja vele, hogy kislánya született február 28-án, a kelleténél hat héttel korábban. Másnap, március 4-én, vasárnap, Charlotte Marlini asszony fogadónapján, a Rue de la Ville-Évêque 18-ban személyesen tudatta George Sanddal – aki már elköltözött a Square d’Orléans-i lakásából és a rue Condé 8. sz. alatt lakott Maurice-szal, a Luxemburg palota mellett - a hírt. Soha többé nem látták egymást az életben. Solange kislánya azonban alig néhány napot élt. Sand asszony, aki a forradalom másnapján érkezett a fıvárosba, március 7-én már újra Nohant-ban volt, forradalmasítani akarta Berryt is, azonban csak annyit ért el, hogy Berryben Maurice lett a polgármester. Solange és anyja között javult a viszony. Az 1848-as párizsi forradalom elıfutára volt az Európa-szerte meginduló liberalizációs mozgalomnak. A forradalmi megmozdulások átterjedtek Milánóra, ahonnan kiőzték az osztrák csapatokat; valamint 1848. november 15-én forradalom tört ki Rómában is, ahonnan IX. Pius pápa (1846-1878) a köztársaság kikiáltásakor elmenekült Rómából, és csak 1849-ben, idegen katonai erıvel restauráltathatta a Pápai Államot. 1849. július 3-án számolták fel Rómában a forradalmat. A forradalom átterjedt továbbá Belgiumra, Berlinre, Bécsre és Lengyelország porosz, illetve osztrák megszállás alatti tartományaira. 1848-ban fegyveres felkelés robbant ki a porosz megszállás alatt lévı Poznańi Nagyhercegségben és szabadságmozgalmak zajlottak az Ausztriához tartozó Galíciában. Adam Czartoryski herceg ezúttal a hazafias összeesküvés támogatása mellett döntött, és Párizsból a poznańi hercegségbe utazott, ahol már szervezıdött a felszabadító hadsereg. A krakkói Fıtéren álló Krzysztofory-palota három középkori ház egybekapcsolásával a XVII. században épült. (A középkorban a házban lakott a híres alkimista s egyben különleges, furfangos figura, a tudós Twardowski. A legenda szerint az örök ifjúságért cserébe eladta lelkét az ördögnek.) 1848-ban ebben a házban székelt a lengyel forradalmi kormány. Stanisław Moniuszko (1819-1872) lengyel zeneszerzı, 1848-ban szerezte a lengyel nemzeti operaként elismert Halka c. mővét. - 1848-49-ben sok lengyel szabadságharcos, többek között Józef Zachariasz Bem, Ludwik Mierosławski, Adam Mickiewicz, Henryk Dembiński vett részt a németországi, ausztriai, magyarországi és itáliai forradalmi mozgalmakban. A Poseni Nagyherscegségben is felkelésre került sor. Józef Zachariasz Bem 1848. októberében a Nemzeti Gárda helyettes vezetıjeként védte Bécset Windischgrätz csapatai ellen, majd 1848-49-ben a magyar forradalmi hadsereg erdélyi fıparancsnoka volt.
52
5. Chopin Angliában Kézenfekvı, hogy a szakítás Chopin anyagi helyzetét is tovább ronthatta. Így juthatott arra a kétségbeesett elhatározásra, hogy - jóllehet hat évvel korábban visszavonult a koncertezéstıl, s állapota azóta is határozottan romlott - 1848-ban angliai koncertútra indul. Tanítványa, a nála hat évvel idısebb skót Jane Wilhelmina Stirling meghívására 1848 áprilisában Chopin Angliába utazott. Jane Wilhelmina Stirling 1832-ben hallotta elıször játszani, de csak 1843-ban lett a tanítványa. Jane Wilhelmina Stirling Chopin védelmezıje, betegápolója és anyja helyett anyja lett. Jane Kippendavie földesurának és Kippenross House lordjának, John Stirlingnek tizenharmadik, legfiatalabb gyermeke volt. Chopin Jane védelmét és szeretetét fogadta el. Fryderyk most még jobban függött gyámolítójától, akit azonban lenézte ıt, és özvegyasszony nıvérét. Jane segített megszervezni Chopin februári koncertjét a Peleyel-teremben. Jane ki nem állhatta Sandot. İ szervezte meg Chopin angliai útját is. Hogy Lengyelországba menjen, az eszébe sem jutott Chopinnek. Indulása elıestéjén Chopin elıhivatta Molin doktort, hogy megvizsgáltassa magát, és tanácsot kérjen, mi mindenre kell vigyáznia az utazás alatt. Április 20-án egymaga indult útnak Párizsból a La Manche csatorna és Anglia felé. Véletlenül éppen aznap, amikor a hadsereg a köztársasági kormány utasítására megszállta Párizst, hogy elfojtsa Luis Blanc szélsıbaloldali híveinek puccskísérletét. Április 20-án késı délután, rövid folkestone-i pihenı után érkezett Londonba. Már másodszor járt Angliában. Egy szót sem beszélt angolul. Jane és nıvére, Katherine Erskine mindent elkövettek, hogy rendkívüli fogadtatásban részesüljön. A nıvérek a Bentick Street 10.-ben, a Cavendish Square közelében béreltek lakást neki. Fryderyk egy hét múlva átköltözött a Dover Street 48. alá, éppen a Piccadilly mellé, egészen a két nıvér lakásához. Chopint a legelıkelıbb londoni házakban fogadták. Lengyel barátai, Stanisław Egbert, Karol Franciszek Szulcewski ırnagy is vendégül látta. Chopin meglátogatta a számőzött francia királyi családot, illetve barátját, Perthuis grófot, a leköszönt király szárnysegédjét is. A lakásban három zongora állt Fryderyk rendelkezésére: egy angol Broadwood (James Broadwood ajándéka), egy Pleyel és egy Erard. Chopin elment a Covent Gardenbe is, ahol Jenny Lind híres svéd operaénekesnıt hallgatta Bellini Az alvajárójában. A huszonkilenc éves Viktória királynı is ott volt az elıadáson. Fryderyk személyesen is megismerkedett Jenny Linddel, aki a következı elıadásra páholyba szőló jegyekkel ajándékozta meg. Lind Chopinnel vacsorázott, és baráti összejöveteleken polkát és svéd dalokat énekelt neki. Lind késıbb Párizsban is meglátogatta Chopint, nem sokkal halála elıtt. Jane Stirling és nıvére meghívásokat szerztek neki, és gondoskodtak kényelmérıl. A bérelt lakást, élelmet, ruházkodást, bérkocsit és az olasz inast Chopinnek kellett állnia. Rossz egészségével magyarázta, hogy nemet mondott a Filharmóniai Társaságnak, de mindez nem keltett jó hatást, és a „Musical World”-ben is elmarasztaló cikk jelent meg róla. Mozgástere magánházaknál tartott fizetett fellépésekre szőkült. A Londonban töltött három hónap alatt ötször lépett fel, három „fizetett bemutatkozása” volt húsz fontért és két szalonkoncert. Érkezése után néhány nappal Lady Gainsborough estélyén játszott, egy Mozart-duettet adott elı Julius Benedicttel. A következı elıadása Douglas márkinál volt. Május 15-én, egy keresztelı alkalmával Sutherland hercegnınél lépett fel a Stafford House-ban, ahol Viktória királynı és Albert herceg, valamint a porosz herceg, Wellington és az egész térdszalagrend Társaság is hallotta játékát. A hercegnı bemutatta Chopint a királynınek, aki igen kegyes volt hozzá, kétszer is szót váltott vele. Énekesek is felléptek: Lablance, Giovanni Mario (Candia márki) és Antonio Tamburini. Chopin a mazurkáit és keringıit játszotta, ezenkívül még Mozart g-moll variációit két zongorára, Julius Benedicttel. - A mősor ellenére, a Filharmóniai Társaságnak tett visszautasítása miatt nem kapott meghívást a királyi udvarba. Az elsı hangversenyre április 23-án került sor, délután három órakor Adalaide Sartoris asszony (Fanny Kemble énekesnı) szalonjában, az Eaton Place 99-ben. Lind elment erre a koncertjére is,
53 melyet Adelaide Kemble Santoris énekesnı házában tartott. Chopin etődöket, noktürnöket, mazurkákat, két keringıt adott elı, és eljátszotta a Berceuse-t (op. 57). A hangversenyen Giovanni Mario is fellépett. A második, még nagyobb sikert hozó koncertjére július 7-én az Earl of Falmouth szalonjában volt. Ezúttal Pauline Viardot-Garcia lépett föl, és programjába fölvette az általa énekhangra átírt mazurkákat. Súlyos betegen lépett fel Londonban. Rettentıen kimerítı társasági életet folytatott, csak csodálni lehet, honnan vette hozzá az erıt. Minden nap megjelent valamilyen fogadásán. Ismerısei között volt Thomas és Jane Carlyle, Charles Dickens (1812-1870) és az akkor Londonban élı Ralph Waldo Emerson. Byron özvegyével, a matematikus és költınıvel, Anna Isabella Milbankekel is megismerkedett. A Lengyelországból, a felkelés bukásáról és Franciaországból, a forradalmi mozgalom megfékezıje, Cavaignac generális által rendezett párizsi vérengzésekrıl szóló hírek fájdalmasan érintették. A tiszteletére adott ebédeken lengyel emigránsokkal is találkozott. Chopin szívélyes barátságot kötött Lord Dudley Stuarttal, Lengyelország Baráti Társaságának elnökével is. Londonban összetalálkozott az emigráns Karol Szulcsewski ırnaggyal, aki Chopin híve és segítıje lett. Chopin Henry Fowler Broadwood, a híres zongoragyáros fia iránt viseltetett a legnagyobb rokonszenvvel. Mikor júliusban véget ért a zenei évad, sok meghívást kapott falura az ország legkülönbözıbb részeibe, sıt augusztus 5-én vállalta a 12 órás vonatutat a skóciai Edinburghba. A négyszázhét mérföldet tizenkét óra alatt tették meg. Mikor Chopin Edinburghba ért, egy egész napot kellett pihennie. Vért hányt. Fryderyk két napra megszállt a Douglas Hotelben, várost nézett, majd Jane Stirling sógora, a hetvennyolc éves Sir James Sandilands Torphichen fogadta ıket Edinburghtól tizenkét mérföldnyire lévı várkastélyban (Calder House). Chopin szobájában háromszáz évvel ezelıtt John Knox, a skót reformátor élt és imádkozott. Szobájában Broadwood-zongora állt, a szalonban pedig Pleyel hangszere, melyet Stirling kisasszony hozatott. Minden reggel kezébe vehette a párizsi lapokat. Az íróasztalán kottapapír, toll és tinta volt. A társalgás angolul folyt, melyet Chopin alig értett. Esténként zongorajátékában gyönyörködtek. A háromhónapi lármás londoni hajsza után a Calder House jelentette az elsı lélegzetvételnyi szünetet, melyben csupán három hetet tölthetett. Az örökös vendégeskedés mellett három koncertet is adott, Manchesterben, Glasgow-ban és Edinburghban. Calder House-ból Manchesterbe utaztában a tengerparti sétakocsikázásnál könnyebb úti balesetet szenvedett. Manchesterbe érve (nyolc óráig tartott az út vasúton) Salis Schwabe család vendégszeretetét élvezte. Chopint az iparmágnás városkörnyéki rezidenciájában, a Crumpsall Houseban szállásolták el, hogy ne szívja a város füstös levegıjét. Augusztus 28-án egy hatalmas, ezerkétszáz személyt befogadó teremben megtartották a Gentleman’s Concertet. Chopinen kívül részt vett a zenekar, Alboni és Corbari énekesnık, valamint Salvi énekes. Chopin ezért a koncertért hatvan fontot kapott. Chopin Manchesterbıl Edinburghbe ment, ahol az emigráns Adam Łyszczyński nevezető homeopata orvos házában szállt meg, ahol lengyelül beszélgethetett. Łyszczyński egy muzikális angol nıt vett feleségül, aki franciául is jól beszélt. Az emeleten rendeztek be neki egy szobát, ahová esténként a doktor vezette föl, és reggel csak Daniel léphetett be, hogy megborotválja, és rendbe hozza a frizuráját. Chopin sokat zongorázott Łyszczyńskiéknek, a ház úrnıjének énekét hallgatta. Chopin még nyáron is folyton fázott, ezért örökké a kandallónál melegedett. - Edinburghbıl Johnstone Castle-ba utazott, amely tizenegy mérföldre volt Glasgow-tól. Itt megismerkedett Stirling kisasszony másik nıvérével, az özvegy Mrs. Houstonnal is. Eközben Marcelina Czartoryska férjével, Aleksander herceggel és fiával együtt Edinburghba érkezett, Chopin rögtön felkereste ıket. Glasgow-ban szeptember 27-én déli 12 óra 30 perckor lépett fel a Merchant Hall arisztokrata közönsége elıtt, Adelasio de Margueritte énekesnı részvételével. A hangversenyre valamennyi ismerıse (Lord Torphichen, Lord Murray, a Czartoryski hercegi pár) eljött. A hangverseny után fogadást adtak tiszteletére a Johnstone kastélyban. - Chopin Johnstone Castle-bıl Lord és Lady Murray birtokára utazott, Stachur on Loch Lyne-ba, onnan pedig a Keir House-ba, Pertshire-be, közel a Stirling kastélyhoz. Keirben Sir William Stirling-Maxwell, a Stirling nemzetség feje, Stirling
54 kisasszony nagbátyja fogadta. Edinburghban október 4-én tartotta hangversenyét, a Hopetown teremben. Chopin szólóhangversenyt adott. Ezt követıen újra ellátogatott a Calder House-ba, onnan pedig Lady Belhavenhez és Hamilton hercegékhez, azonos nevő rezidenciájukba. A kontinensen kolerajárvány dúlt, Angliába is átterjedt. Chopin a családjáért és párizsi barátaiért rettegett. Közeledett az ısz, a beteg számára a legrosszabb évszak. Hamiltonban iszonyú fájdalmak törtek rá, és szörnyő kínok közt ülte végig a másfél órás protokolláris idıt a szalonban az asztal mellett. Rettentıen elcsigázva mondott búcsút a Hamilton házaspárnak, Edinburghbe utazott, és Łyszczyńskiéknél rejtızött el. Meghőlt, végképp kimerült, és mindentıl megcsömörlött. Öt napig betegeskedett a doktor házában. - Chopin október 30-án Londonba utazott. Chopin november 3-án, végtelenül elcsigázva érkezett vissza Londonba, és szinte azonnal megbetegedett, és ágynak esett. Szulcewski ırnagy a St. James Street 4.-ben talált neki lakást, egészen közel Lord Dudley Coutts Stuart, a „Lengyelország Barátai irodalmi Társaság” elnökének palotájához. Több, mint két hétig nem hagyhatta el a szobáját. Több orvos is gyógyította, legfıképpen Mallan doktor, Lady Gainsborough sógora. Doktor Mallan annyira fölerısítette Chopint, hogy november 16-án szerepelt a Guildhallban megrendezett, az évi lengyel jótékonysági bálon, melyet az emigránsok javára rendeztek. Lord Dudley Stuart kérte föl, kéréséhez honfitársai is csatlakoztak, és a szíve is erre ösztönözte. Néhány kompozícióját játszotta el, többek között két opus 25-ös etődjét, s ez volt az utolsó nyilvános föllépése. A koncert után azonban újra ágynak dılt, és tovább betegeskedett. Viktória királynı orvosa, Clark kereste fel, és azt tanácsolta, hogy minél elıbb hagyja el Londont. Betegsége alatt Jane Stirling és nıvére – akik Londonba utaztak Fryderyk után -, Marcelina Czartoryska hercegnı és az odaadó Szulcewski ırnagy gondoskodtak róla. Barátja, Leonard Niedzwiecki és inasa, Daniel kíséretében Chopin november 23-án kelt át a La Manche csatornán, Boulogne-ben töltötte az éjszakát, és másnap Párizsba érkezett. Áprilistól novemberig tartózkodott a szigeten, s idejének jelentıs részét a londoninál is jóval ridegebb klímájú Skóciában töltötte. Korábbi tanítványa, Jane Stirling szervezte meg ezt a kitérıt; s amikor az a szemmel láthatóan megalapozatlan híresztelés kapott lábra, hogy a hölggyel eljegyezték egymást, keserően ezt írta egy lengyel barátjának: "Lehet, hogy kórházban halok meg, de nem szeretnék egy feleséget szegénységben hátrahagyni. ... közelebb vagyok a sírhoz, mint a hitvesi ágyhoz ... az én skót hölgyeim az idegeimre mennek."
6. Chopin újra Párizsban Az angol éghajlat káros hatására hivatkozva Chopin még az év novemberében a megerıltetı utazástól teljesen elcsigázva tért vissza Párizsba. Chopin 1848. november 24-én, csontig lesoványodva, hajlott háttal, halottsápadtan, lázban égı szemmel érkezett meg a Square s’Orleans-ra, régi lakásába. Dr. Molin idıközben meghalt, új orvosaiban sohasem bízott meg egészen. Jellemzı megjegyzése ebbıl az idıbıl: "Erısebbnek érzem magam, mert rendesen étkezem és félredobtam az orvosságaimat." Immár kivételesnek számított, ha annyi ereje volt, hogy kimenjen az utcára és meglátogassa barátait. 1848 vége meghozta a „második Francia Köztársaságot” bukását. A decemberi választásokon Charles Louis-Napoléon Bonaparte herceget, Napóleon unokaöccsét választották meg elnöknek. A második császárság élére, III. Napóleon néven, a hercegi elnök állt. Most három doktor ırködött az egészsége fölött: Louis, Roth és Simons, utóbbi nagyon híres homeopata. Egy vizitért tíz frankot kértek, megesett, hogy naponta kétszer is eljöttek. Abban mindenki egyetértett, hogy a párizsi klíma nem kedvez az egészségének, nyugalmat ajánlottak és sok pihenést. Komolyan vette betegségét. Chopin elıször is közeli barátaihoz ment el. Fölkereste Grzymałát, Franchomme-ot, Clésinger-t, Czartoryskiékat, Delfina Potockát. Leveleket írt Solange-nak, mindig gyengéden gondolt rá. Leveleiben érintette Nohan-t, de a legfontosabb nevet sohasem írta le. George Sand és vele együtt az otthon és családi légkör elvesztése soha be nem hegedı sebe maradt.
55
1849 Januárban Chopin újra súlyosan megbetegedett. Január 29én Delacroix járt nála. Chopin újra zenei estéket adott. Delfina elıadta énekhangra átírt kompozícióit. Közeledett a tavasz. Chopin jobban érezte magát. Föléledt benne az érdeklıdés a zene iránt, még Meyerbeer A prófétájának bemutatójára is elment, de ettıl megrémült. Delfina emlékkönyvébe egy szomorú Melódiát írt Zygmunt Krasiński versére. A többi kompozícióból ebbıl az idıbıl csak két mazurka maradt fenn, a befejezett g-moll (Op. 67. No 2.) és az f-moll (Op. 68. No 4.) vázlata. Ezek voltak utolsó munkái. Március 30-án Delacroix újra felkereste. Delfina Potocka és Kalgeris asszony is jelen volt. Delfina énekelt, Kalgeris asszony pedig Chopin mőveket játszott. Słowacki, aki maga is szépen zongorázott, a g-moll balladát is megtanulta. Juliusz Słowacki (1809-1849), a lengyel romantikus költı azonban április 3-án, Párizsban, ugyancsak tüdıbajban váratlanul meghalt. Pontosan annyi idıs volt, mint Chopin. Mickiewicz-csel és Słowackival ellentétben ıszinte rajongóra talált az akkor ismeretlen költıben és festıben, Cyprian Kamil Norwidban, aki azt vallotta, hogy a mővészet nemzeti elemekbıl áll össze, és hogy a „nemzetit az emberiség szintjére” kell fölemelni. Norwid és Chopin barátsága új kelető volt, a költı csak nemrég érkezett Párizsba, de hihetetlenül hamar összemelegedtek. Április 7-én Delacroix-val kocsizott a Champs-Élysées-n. Április 11-én Delacroix már-már a teljes összeomlás határán találta, alig lélegzett. Április 14-én Delacroix keresi fel az unatkozó Chopint. Chopin április 22-én még elment Meyerbeer A próféta címő nagyoperájának bemutatójára. Villanyvetítıvel mesterséges napsugarakat állítottak elı, egy színpadi tőz és görkorcsolyázó táncosok is voltak a darabban. Az anya szerepét Pauline Viardot játszotta. Chopin szörnyőnek találta a rapszódiát. Chopin gyakran levelezett Soloange-val, és maga Clésinger is sokszor járt Fryderyknél a Square d’Orléans-i lakásban. Solange közvetítette a Sandról szóló híreket. Április végére Chopin állapota válságosra fordult. Valószínőleg Grzymała, Auguste Léo, a bankár és Czartoryska hercegnı jelenlétében áttekintette kéziratait, és úgy rendelkezett, hogy a befejezetleneket égessék el, mert értéktelenek, némelyikrıl pedig kijelentette, hogy amíg él, nem szabad megjelenniük. Május végén hıhullám (s vele együtt kolerajárvány) öntötte el Párizst. A forróság beköszöntével Chopin orvosai és barátai úgy vélekedtek, hogy nyáron hővösebb és frissebb levegıre van szüksége. Chopint a város környékére költöztetik, mivel hosszabb utazásról szó sem lehetett. Újra elfogyott a pénz, és Chopin apránként eladogatta a holmiját. Véget ért a május, és újra gyengének érezte magát. A tünetek bıvülése is jelezte a vég közeledtét. Állandó hasmenés jelentkezett, láb- és hasi vizenyı alakult ki és idınként teljesen elvesztette a hangját. (Míg az ödéma a szívelégtelenség nyilvánvaló jele volt, a többi tünet okaként a bél- és gégetuberkulózis lehetısége vetıdött fel ismételten.) Júniusban a Square d’Orleans-ról átköltözött a passyi dombokra, Chaillot-ba, Párizs egyik külvárosába, ahol barátai kerestek számára lakást, amely a Szajnára nézett. A Rue Chaillot 74. alatti lakás havi bérleti díja négyszáz frank volt, melybıl titokban kettıszázat Natalja Obreszkova hercegnı pótolt ki neki. A kétemeletes ház második emeletén kényelmes szobák álltak Chopin rendelkezésére. Néhány szobája volt itt, egy nagy, kétablakos szalonja. A lakás az egész nyári szezonra négyszáz frankba került, melynek felét Obreskov hercegnı fizette ki.
56 A barátok éjjel-nappal özönlöttek a rue Chaillot-ra Chopinhez: Itt volt Marcelina Czartoryska hercegnı, Rothschild bárónı, Obreskov hercegnı, Pleyel és Franchomme, aki a legodaadóbb barátja maradt Versailles-ból Delfina is lekocsizott a nıvérével, Beauvau hercegnıvel, valamint Jenny Lind (egyenest Londonból), akik mindketten énekeltek Fryderyknek. Gutmann, Franchomme, Norwid, stb. mind felkeresték. Berlioz, aki szintén meglátogatta Chopint a rue Chaillot-n, úgy emlékezett rá, hogy a látogatások hamar kifárasztották Fryderyket. Angelica Catalini is fölkereste, akitıl valaha tízéves korában egy órát kapott Varsóban. Delacroix-t azonban elszólította Párizsból a munkája. Egyik nap régi iskolatársa kereste föl Chopint, akit nagyon rég nem látott. Aleksander Jełowicki, a Congregatio Resurecionis Domini Nostri Jesu Christi (A Mi Urunk Jézus Krisztus Feltámadásának Kongregációja) lengyel szerzetesrend egyik tagja, aki Rómából érkezett hozzá - Chopin anyja kérésére - a Square d’Orleans-i lakásba. Chopin kedvenc olvasmánya Voltaire Filozófiai szótár-a volt, melybıl Gavard olvasott fel neki. Most doktor Fraenkel gyógyította, de Chopin vele sem volt megelégedve. Az idıközben kitört kolerajárványban elhunyt Angelica Catalini, Kalkbrenner, Delacroix fia, Franchomme szobalánya. A járvány elıl az emberek vidékre menekültek. Chopin állapotának megrázó dokumentuma az az 1849-ben, halála elıtt néhány hónappal készült dagerrotípia, amelyen - az enyhén puffadt arc mellett - a tartásban, a száj szenvedı vonásában és az orr fölötti mély ráncokban kifejezıdı, szinte kézzel fogható végsı reménytelenség tanúskodik a betegség testi-lelki pusztításáról. Június 21-én éjjel kétszer jött rá heves vérköpés. Másnap vért hányt. A lába megdagadt, a szíve gyengült. Június 22.-re virradó éjszakán megkezdıdött Chopin életének utolsó szakasza. Az éjszakai ápolónı, egy Matuszewska nevő lengyel asszony, akit Czartoryskiék valamivel korábban szerzıdtettek Chopin mellé, azonnal jelentette a vérömlés tényét a Hôtel Lambert-be. Doktor Fraenkel nem is mutatkozott egy hétig, és Sapieha hercegnı, Czartoryski anyósa, saját orvosát, a híres Jean Cruveilhier doktort rendelte oda Chopin mellé. Az orvos megállapította, hogy Chopin a tüdıvész utolsó stádiumában van, és gyógyszeres kezelése mellett a legnagyobb nyugalomra van szüksége. Chopinnek elfogyott a pénze. Június 25-én kétségbeesett levelet írt Ludwikának, melyben kérte, hogy haladéktalanul utazzon ide a férjével és lányával együtt. Néhány napig ugyan jobban érezte magát, ez új energiákat serkentett fel benne, és Solange-hoz készült falura. Július elején azonban újra vért hányt. Mivel Fraenkel doktor egyáltalán nem mutatkozott, elhívatta Cruveilhier doktort.
7. Chopin halála Augusztusban váratlanul fölpezsdült az élet Chaillot-ban. Solange költözött a szomszédba a gyermekeivel és férjével, 9-én pedig végre megérkezett a Jędrzejewicz házaspár is (Ludwika, Kalasanty és a tizennégy éves leányuk, Ludka). Chopin boldog volt. Chopin életének utolsó öröme Ludwika nıvérének 1849. augusztusi látogatása lehetett. Chopin életének utolsó napjaiban a nıvére viselte gondját. Chopin augusztus közepén költözött vissza Square d’Orléans-i lakásába. Augusztus 31-én az orvosok konzíliumra győltek össze. Tagjai, Cruveilhier és Louis, a híres gyermekgyógyász, valamint Blache doktor. Az orvosok tanácsára új lakást vásárolt a Vendôme tér közelében. - Szeptember közepén Chaillot-ba beállított Norwid is. - A bútorokat szeptember közepén átszállították a Square d’Orleans-ról, Chaillot-ban is felszámolták a háztartást, és Chopin életének utolsó címére, a Place Vendôme 12. elsı emeletére költözött. Az ablakból nemcsak a forgalmas teret láthatta, hanem a dicsıséges hadsereg emlékére állított oszlopot is, amely traianus oszlopa mintájára készült, és a császár Bonaparte szobra állt a tetején. Az új ház azonban csak három hétig lehetett az övé. A köhögési rohamoktól fuldoklott, nem kapott levegıt, a vér a fejébe szökött. A barátai nem hagyták el. Ludwikával felváltva virrasztott mellette Marcelina hercegnı és Solange. Meglátogatta ıt Franchomme, Clésinger, Gaward, Kwiatkowski, a festı, Bohdan Zaleski, a költı is. Ugyancsak mindig mellette volt Adolf Gutmann, Moscheles is. Chopin sokat panaszkodott a fájdalmaira.
57
Place Vendôme, Párizs(Chopin utolsó lakhelye)
Október 12-én éjjel dr. Cruveihhier hívatta Jełowicki atyát, aki azonnal eljött. Aleksander Jełowicki a Varsó Egyetemen doktorált filozófiából, Párizsban pedig lengyel nyelvő könyveket és idıszakos kiadványokat jelentetett meg, köztük a Lengyel emigrációs évkönyv-et. Az 1840-es évek közepén Jełowicki egy versailles-i teológiai szeminárium hallgatója lett, és hamarosan pappá szentelték. Chopin és Jełowicki atya az elkövetkezendı évek során mindvégig tartották a kapcsolatot, és a pap jótékony lelki befolyást gyakorolt Chopinre. Másnap szent Eduard napja volt. Jełowicki atya dél körül jött el, és reggelizés közben találta Chopint. Az volt az érzése, hogy a beteg jobban van. Fryderyk arra kérte, üljön le, és étellel kínálta. Késıbb a szerzetes átnyújtotta neki a feszületet, és az ágya mellé térdelt. A többiek kimentek a szobából, megtörtént a gyónás. Chopin az utolsó kenetet kérte, és behívta barátait. Marcelina hercegnı a haldoklókért szóló litániát kezdte mondani, és a többiek csatlakoztak hozzá. Lengyelek és franciák mindnyájan letérdeltek; Matuszewska asszony és a hőséges Daniel is. Chopin hanyatt feküdt, arcán könnyek peregtek. Egy pillanatra megkönnyebbülést érzett, és zenét óhajtott. Marcelina hercegnı és Franchomme-mal belekezdett a g-moll szonátába, de az elsı taktusok után abba kellett hagyniuk a játékot, Chopin köhögési rohamot kapott. Chopin agóniája négy nap és négy éjszaka tartott. A beteg szinte mindvégig magánál volt. Mikor iszonyú fájdalom fogta el, a halálért kiáltozott. Jełowicki atya mindvégig ott volt mellette, imádkozott érette. Október 15-én eljött a Vendôme térre Delfina Potocka is, aki Nizzában hallott arról, hogy Chopin halálán van. A szomszéd szobából áttolták a zongorát, és Chopin kérésére Delfina énekelt. Elıbb Alessandro Stradella (1639. április 3. – 1682. február 25.) A Szőzanyához (Himnusz a Szőzhöz) címő kompozícióját énekelte, majd második dal, Benedetto Marcello zsoltárának közepén a beteg halálos köhögése szakította félbe a grófnı énekét. Este annyira rosszabbodott Chopin állapota, hogy éjszaka már beszélni sem tudott hirtelen beálló rekedtsége miatt, és folyton elájult. Október 16-án, kedden, Fryderyk a nap jelentıs részében eszméleténél volt. Elbúcsúzott barátaitól, és nyugodtan adta ki végsı utasításait. Pleyelt arra kérte, ne hozza nyilvánosságra hátrahagyott kompozícióit, a kéziratait, valamint mindenfajta személyes följegyzései semmisítse meg. Ludwikának bevallotta, hogy szeretné, ha a szívét Varsóban helyeznék örök nyugalomra. Arra kérte ıket, hogy a temetésen Mozart Requiemjét énekeljék, és szórják a sírba azt a földet, amit Lengyelországból hozott magával Párizsba.
58 Az utolsó éjszakán ideggörcsöket kapott, iszonyúan szenvedett, kezét, lábát dörzsölték. Ludwika, Marcelina Czartoryska, Solange, Gutmann, Albrecht és Jełowicki atya voltak jelen. Végighallgatta Jełowicki atya imáját, és a végén hangosan azt mondta rá: - Ámen. - Tizenegy órakor elhúzta a kezét, már nem akarta megengedni Cruveilhier doktornak, hogy megmérje a pulzusát. Azután álomba merült, melybıl csak éjfél körül ébredt föl. Szinte mindvégig eszméleténél volt; mivel már nem tudott beszélni, az utolsó napon ceruzával rótta egy darab papírra utolsó kívánságát: azt, hogy ha meghal, nyissák fel a testét, nehogy elevenen temessék el. 1849. október 17-én éjszaka, hajnali két órakor halt meg. Tüdı- és gégetuberkolózisban hunyt el. Úgy halt meg, hogy Gutmannt megcsókolta és éppen Solange Clésinger asszonyt készült megölelni. „Nyugalom? Azt hamarosan megtalálom. De nélkülük!” – ezt az orvosokra vonatkozó, bizonyára igazságtalan, de emberileg nagyon is érthetı kifakadást a 19. század zenéjének egyik nagy megújítója, Fryderyk (Frédéric) Chopin (1810-1849) vetette papírra életének utolsó esztendejében. Az amúgy fegyelmezett, "jó" betegnek minden oka megvolt rá, hogy tuberkulózisának végsı stádiumában elveszítse a türelmét. Jóllehet, gyógyíthatatlan betegségének diagnózisát elıször 1838-ban mondták ki határozott formában, s ezt azután más orvosok még késıbb is határozottan cáfolták, Chopin már 1830ban, amikor húszévesen elhagyta Lengyelországot, a krónikus tüdıbetegség jeleit mutatta, sıt halálsejtelmek is gyötörték: "Azt hiszem, azért megyek el, hogy a hazámat örökre elfelejtsem; azt hiszem, hogy meghalni megyek" - írta egyik barátjának küldött levelében. Ám az is könnyen lehetséges, hogy a zeneszerzı már ennél is korábban megkapta az elsıdleges fertızést: húga, Emilka ugyanis tüdıtuberkulózisban halt meg 1827-ben. De 1830-31 táján is hosszan érintkezett tuberkulotikus betegekkel: elıször nyolc hónapos bécsi tartózkodása során, amikor gyakori vendége volt lelkes támogatójának, Václav Würfelnek, egy még Varsóból ismert zongoristának, aki elırehaladott tüdıtuberkulózisban szenvedett, azután pedig végleges letelepedésének színhelyén, Párizsban, ahol egy ideig együtt lakott gyermekkori barátjával és késıbbi elsı számú kezelıorvosával, Jan Matuszyńskival – ı 1842-ben vált ugyanennek a betegségnek az áldozatává. Mindezek alapján igen valószínőnek mondhatjuk, hogy Chopin legalább egy, de inkább két évtizeden át viaskodott a tbc-vel, s betegsége hozzávetılegesen 1835-tıl kezdve - ekkor fordult elı elsı ízben, hogy vért köpött -, ha nem is folyamatosan, de súlyos tüneteket okozott. Voltaképp inkább az szorul magyarázatra, hogyan élhetett betegségével ilyen sokáig, miközben környezetében sorra haltak meg a vele nagyjából egykorú tuberkulotikusok. Ilyen körülmények között érthetı, ha Chopinnek élete vége felé elege lett a beteg életformájából, állapotának feltartóztathatatlan rosszabbodásából, a különféle kínos kezelésekbıl, s kétségbeejtı helyzetét, az egész folyamatot legalábbis részben - kezelıorvosainak számlájára írta, akiknek a számát ötvenre teszi. Az utolsó idıben már az is elıfordult, hogy gyógyszereit nem volt hajlandó bevenni. A kínosabb kezelési módok - így a régebbi orvoslásban panaceaszerően alkalmazott érvágás, piócafelrakás, hashajtás - már korábban sem voltak ínyére; húga haláltusájának idején írott egyik levelében is elborzadva ír az ilyenfajta kezelésrıl. Nem csoda, hogy életének Párizsban töltött szakaszában elıszeretettel fordul a "soft" módszerekkel gyakorolt, s akkoriban újdonságnak számító homeopatikus orvoslás felé. 1844-tıl például az e módszerrel gyógyító dr. Molin kezelte, akirıl, miután 1848-ban meghalt, a zeneszerzı azt írta, hogy – akkori orvosaival ellentétben – ismerte annak a titkát, hogyan lehet ıt talpra állítani. (Itt persze arról lehet szó, hogy nem akarta felismerni: állapota immár nem tartható a korábbi, hosszú ideig stagnáló szinten.) Ne higgyük, hogy Chopin legalább húszéves koráig egészséges fiatalember volt. Amiben szerencsés volt, az a szeretetteljes, nyugodt családi légkör, amellyel édesapja, egy Lotaringiából bevándorolt francia tanárember, lengyel édesanyja és lánytestvérei körülvették. Életének utolsó éveiben is Ludwika nıvérének párizsi látogatásai jelentették számára a leghatékonyabb támaszt. Ebben a környezetben igen zsenge korban megnyilvánuló tehetsége és ezzel járó csodagyerekstátusa sem okozott számára olyan lelki megterhelést, mint amilyen – mondjuk – az apja által úgyszólván rabszolgaállapotban tartott Paganinire nehezedett. A boncolási jegyzıkönyv szövegét nem ismerjük, mert egy párizsi tőzeset során megsemmisült. Abban azonban az esettel foglalkozó minden orvos egyetértett, hogy a halál oka elırehaladott, kavernás tüdıtuberkulózis volt.
59
8. Requiem A temetés az általa elıre megírt forgatókönyv szerint zajlott le. Chopin földi maradványai október 30ig pihentek a Madeleine templomban, arra várva, hogy misét mondjanak fölöttük, és végre a földbe helyezzék. Mozart Requiemjének elıadása okozta ezt a késedelmet, melynek hangjai mellett búcsúztatták, végsı akarata szerint. Párizs érseke kifogást emelt az énekesnık szereplése ellen, végül Deguerry atya rábeszélésének engedett, aki Madeleine plébánosa volt, s nagy tisztelıje volt Chopin zenéjének. A temetés kezdetén, déli tizenkét órakor háromezer, csak meghívóval rendelkezı személyt engedtek be a gyászleplekkel díszített templomba. Felhangzott Chopin Gyászindulója, Napóleon Henry Réber zenekari átiratában. A gyászinduló hangjainál hozták be a koporsót, és helyezték a magas ravatalra s többek között Mozart Requiemje is elhangzott a szertartáson. A Requiemet Napóleon tetemének Szent Ilona szigetérıl való hazaszállítása óta nem játszották Franciaországban. Pauline Viardot-Garcia – alt, Jeanne Castellan – szoprán, Alexis Dupont – tenor és Luigi Lablache – basszus közremőködött. A Conservatoire zenekarát és kórusát Narcisse Girard vezényelte. A Madeleine templomának orgonistája, Louis Jean Lefébvre-Wèly két Chopin-prelődöt játszott, az e-moll és a h-moll darabot, saját átiratában. „Nyugodj békében, gyönyörő lélek, te nemes mővész! Elkezdıdött már a te hallhatatlanságod, és jobban tudod nálunk, e szomorú földi élet után hol lelhetık a nagy gondolatok és fennkölt törekvések.” – búcsúztatta ıt Théophile Gautier. A gyászolók a mise után elindultak a Père-Lachaise temetıbe. Csak Jane Stirling és Ludwika mentek közvetlenül Chopin koporsója mögött, mialatt a gyászmenet megtette a közel öt kilóméteres utat. A temetési menet élén Lengyelország képviseletében Adam Czartoryski haladt, és mellette Giacomo Meyerbeer, aki a zenei világot képviselte. A gyászlepellel borított koporsót legközelebbi barátai: Franchomme, Delacroix, Pleyel és Aleksander Czartoriski, Marcelina férje vitték. A sír fölött nem mondtak beszédet. Fryderyk Chopint a párizsi Père-Lachaise temetıben helyezték örök nyugalomra, a nem sokkal korábban elhunyt két olasz zeneszerzı, Donizetti és Cherubini sírjának közelében. Koporsóját behintették azzal a maréknyi földdel, amelyet Lengyelországból hozott magával, s amelyet gondosan ırzött egész külföldi tartózkodása alatt. Chopin párizsi sírjára Clésinger, George Sand veje, Solange férje készített emlékmővet. 1850. november 17-én avatták fel. Clésinger alkotása egy nıt ábrázolt, kezében lanttal, és egy dombormővet profilból.
Sírja a párizsi Père Lachaise temetıben
Csak sok év múlva szállították a nagy zeneszerzı szívét Varsóba, ahol befalazták a Krakowskie Przedmieścién álló Szent Kereszt-templom egyik oldalhajójába. - A Szt. Kereszt-plébániatemplomot 1679-1696 között az olasz Bellotti tervei szerint építették. A homlokzatát 1725-1760 között az idısebb és ifjabb Fontana alakította ki. Szószéke 1698-ból való. A hajókat a kápolnasoroktól elválasztó pillérek közül a bal oldali elsın van a Fryderyk Chopin szívét rejtı urnát takaró emléklap. Egy másik Władysław Stanisław Reymont szívét rejti.
60
Szent Kereszt-templom a varsói Szent Kereszt-templom
A Szent Kereszt- templomban található Józef Ignacy Kraszewski író és Juliusz Słowacki költı, továbbá Władysław Eugenisu Sikorski sírlapja is. A jobb oldali oszlopon Bolesław Prus Nobel-díjas író emléktáblája látható. Szülıfalujában, śelazowa Wolában két Chopin-emlékmővet emeltek, az egyiket F. śochowski tervei alapján 1894, a másikat J. Gosławski tervei alapján 1968-ban. Chopin szülıházában 1948-ban emlékmúzeumot nyitottak. A varsói Łazienki-parkban (park Łazienkowski) látható W. Szymanowski által készített Fryderyk Chopin bronzszobra, amelyet 1926-ban állítottak fel e helyen. A nácik elpusztították, de eredeti minták alapján újraöntötték, 1958-ban helyreállították.
W. Szymanowski által készített Fryderyk Chopin bronzszobor a varsói Łazienki-parkban (park Łazienkowski)
Chopin testi megjelenése is maga volt a finomság, a törékenység. A legszebb szavakkal talán Liszt írta le ıt: "Kék szeme inkább szellemmel teli, mint merengı. Szelíd, finom mosolya sohasem vált keserővé. Finom bıre varázslatosan áttetszı volt, szıke haja selymes, egész viselkedését annyi nemesség fémjelezte, hogy az ember önkéntelenül is úgy lépett hozzá, mint valami herceghez." "Külseje olyan kellemes és harmonikus volt, hogy a tekintet szívesen nyugodott rajta. Sötétbarna szeme inkább vidám volt, mint álmodozó. Mosolya szeretetre méltó... Mindenkit elbővölt. Mővészi értékével tisztában volt, de nem becsülte túl magát. Mások nagyságát ıszintén elismerte..." Így jellemzi Chopint, az embert egyik életrajzírója, Karasowski. Chopin azt jelenti a lengyeleknek, amit a magyaroknak Petıfi. Bár nem harcolt a forradalomban és nem a csatatéren halt meg, hanem külföldre, elıször rövid idıre Bécsbe, majd onnan Párizsba ment, szívében, zenéjében soha nem vált franciává, mindig lengyel maradt. Ha egy lengyelt megkérdezünk, ki legismertebb zeneszerzıjük, gondolkodás nélkül válaszolja: Fryderyk Chopin. Ludwika, Chopin nıvére 1855-ben halt meg, mint három fiú és egy leánygyermek anyja és az 1853ban elhunyt Kałasanty özvegye. Fia halála hatvanhét éves korában érte Justyna Chopint, ı 1861-ben hunyt el. A Fryderyktıl maradt tárgyak győjteményét Ludwika halála után húga, Izabella gondozta. Izabella Barcińska 1881-ben hunyt el. Házasságukból nem született gyermek.
61 1863. szeptember 19-én, az Oroszország elleni felkelés idején, a Zamoyski palota egyik ablakából, ahol a Barciński házaspár lakott, bombát dobtak a kozákok kíséretében arra lovagló kormányzóra, Berg generálisra. Ez a robbanás nem tett kárt a kormányzóban, sem kíséretében, csak két ló sebesült meg. Az oroszok megtorlással mindenkit kikergettek a házból, a férfiakat letartóztatták, a palotát pedig kifosztották a katonák. Barcińskiék második emeleti lakásából a kozákok az ablakon át hajították ki a Chopin után maradt emléktárgyakat, a családjának és barátainak írt leveleket, kéziratokat, könyveit és a bútorait. Többek közt az utca kövezetén zúzódott szét az a zongora is, melyen valaha a líceum és a varsói konzervatórium növendéke játszott. Ezeket a trófeákat a katonák halomba rakták, és meggyújtották. A tervezett múzeumból csak egy marék hamu maradt. CHOPIN a tipikusan romantikus zenei nyelv megteremtıinek egyike, s mint ilyen, a zene legkiválóbb és legeredetibb alkotó szellemei közé tartozik. Nagy formáiban a fantáziaszerőség és a legapróbb részletek aláhúzott jellegzetessége uralkodik. Megszőnik a kiegyenlített ökonómiájú, nagyvonalú építkezés erıpróbája, a formálás nyugtalanná, szeszélyessé, de mindenütt érdekessé, különössé válik. Az elemek nincsenek egy magasabb formatörvénynek alárendelve, hanem a varázsos dallam és harmóniaszövés teremt magának megfelelı formát. Ez a mővészet eredeti, független, hagyománytalan, forradalmi szellembıl fakadt s ilyen szellem volt maga Chopin. Mővészetének némely csiráit egyes ısei, mint Beethoven, Field, Dussek, Hummel, Kalkbrenner és fıleg Chopin bálványa, Mozart, el is ültették, ami azokból Chopinnél kihajtott, az lényegében más lett. Formai, melodikai és harmóniai módszerét olyan mesterek vették át, mint Liszt és Wagner. A kiadóknak rendszerint üzleti érzékeik súgta meg, hogy egy-egy kompozíció elıbb vagy késıbb lesze kelendı. Mint mindig, akkor is ki kellett találni, meg kellett jósolni a közízlés alakulását. Így Chopin mőveinek meglepıen nagy hányadát csak halála után adták ki (legalább tizet a huszadik században, a legutolsót 1968-ban), részben mert megtiltotta kiadásukat, vagy mert késın kerültek elı. Munkáiért általában tekintélyes elıleget kapott, de elkészültük Chopin hangulatától függött. Chopin elsı párizsi kiadója Jacques-Hippolyte Aristide Farrenc volt, majd Schlesingerhez szegıdött át. A polonéz és a mazurka mőfaja volt az, amelyben Chopin egész életen át, megszakítás nélkül alkotott. - A polonézek közül az elsı párizsi korszakban azonban csak hármat írt. - A tizenöt évesen írt elsı kettıtıl kezdve utolsó, 1849-es kompozíciójáig összesen ötvenhét mővet alkotott, melyek közül sokat csak halála után jelentettek meg. Az ı fantázia-formája, melynek mintái a balladák, egyes szonáta-tételek (b-moll és h-moll szonáta), a nagy polonézek (Asz-dúr, fisz-moll, polonézfantázia) és nocturne-ök, részben a scherzók (B-moll, cisz-moll) és etődök: Weber, Schubert és Berlioz formateremtése mellet a romantikus alkotás fımintája, mely nélkül a 19. század zenefejlıdése (Brahmsot is beleértve) el sem képzelhetı. Chopin zenéjében oly gazdagsággal virult ki a romantikus formanyelv, hogy utódjai szinte kész úton jártak. Emellett Chopin oly eredeti, minden frázisa annyira egyéni aromájú, hogy tán egy zeneszerzı sem ismerhetı fel nála könnyebben. Utánozni persze csak külsıségekben lehet; Chopin lényege a kedély legbensı titkos húrjain szólal meg. Poézise szinte beláthatatlanul sokoldalú, skálája a leggyöngédebb hangulatoktól és csillámló tőzijátéktól a legerıteljesebb himnikus emelkedettségig és mélységes elmerülésig terjed és mindenütt egyaránt gazdag. Gondolatai oly pregnánsak és jellegzetesek, hogy minden mőve mélyén programot sejtünk: Chopin a legnagyobb zenei karakterizálók egyike. De jellemzései sosem epikusak vagy tisztán leírók, mint Lisztéi, hanem lírikus vallomások. Csaknem kizárólag zongoramőveket írt (és zongora nélkül egyet sem), az nemcsak rá jellemzı de az idıszakra is, mely a zongora speciális költészetét fölfedezte (Hummel, Moscheles, Thalberg, Schumann, Henselt stb.). Chopin teljesen újfajta játékmódot teremtett, könnyed és szabad, végletes dinamikai ellentétekkel rendelkezı, a zongorahang minden lehetıségét kihasználó technikát. Liszt zongorastílusa Chopinén alapszik, csak virtuóz és orkesztrális hatások irányában univerzálisabb, míg Chopin megmaradt a tiszta zongoraszerőség keretében. Chopin melódiájára bizonyos hatással volt az egykorú divatos olasz opera, fıleg Bellini, de Chopinnél az átvett érzéki dallamvonal is éteri magasságokba emelkedik. Liszt és Chopin a zongoravirtuózok elsı nemzedékének kiemelkedı alakjai voltak. (Állítólag Chopin volt az elsı, aki a zongorát oldalával állította a hallgatóság felé, így a nyitott zongorafedél alól sokkal jobban áradt a hang a közönség felé.)
62 Ahány mőfajhoz nyúlt, annyi eredeti formatípust alkotott. Fımővei az egyedül zongorára írottak: 3 szonáta, 4 ballada, fantázia, 12 polonéz, polonéz-fantázia (op. 61.), 56 mazurka, 25 prelőd, 19 nocturne, 15 keringı, 4 impromptu, 4 scherzo, 27 hangversenyetőd, 3 rondó, és más kisebb zongoramővek. Igen gyakran játszott darabja a 2 zongoraverseny (e-moll, f-moll). Chopin elsı párizsi fázisai, 1831-1835 közötti idıszakban az opus 6 és 7 mazurkáitól az opus 27-es noktürnökig tartalmazza például az elsı etődciklust, a g-moll balladát (No. 1.), a h-moll scherzot (No. 1.) is. - Elsı Párizsban töltött éve alatt Chopin minden valószínőség szerint lázasan dolgozott a Nagy etődök (opus 10) tizenkét darabból álló ciklusán, amely a Bécsben vagy talán már Varsóban elkezdett „Forradalmi” etődöt is tartalmazta (egy kivételével az összeset Párizs elıtt írta). 1833-ban Schlesinger adta ki a „miniatúrák” teljes ciklusát. Ez alatt az elsı év alatt fejezte be a g-moll balladát (No. 1.) és a h-moll scherzo (No. 1) legkorábbi (késıbb átírt) változatát, a két mazurkasorozatot, a két noktürnsorozatot, elsı keringıjét és egyetlen boleróját. A C-dúr boleró (op. 19.) spanyol hangulatú akart lenni, helyette azonban polonéztémákban gazdag (mallorcai útja elıtt írta). Kisebb mőveit, a keringıt és a bolerót 1834-ben írta. A h-moll scherzo (No. 1.) elsı változatát Chopin valószínőleg 1831-ben írta, a végleges változatot pedig 1834-35 táján (1835-ben adták ki). A scherzo egykor zenei „tréfát” jelentett. Chopin kezében életerıvel áthatott, magas érzelmi telítettségő mővé alakult át. Chopin összesen négy scherzo-t komponált. 1831 végén vagy 1832 elején komponálta a g-moll ballada (No. 1) elsı változatát. A végleges változata – hosszú alkotási idıt követıen - csak 1835 végén vagy 1836 elején készült el (1836-ban adták ki). A második ballada megírása is 1836-tól 1839-ig tartott; a harmadik és a negyedik már könnyebben született, 1841-ben, illetve 1842-ben.
Valentina Lisitsa (ukr.: Валентина Лисиця: Valentyna Lysytsya, orosz: Валентина Лисица) zongorista
Etődjei (gyakorlatok) közül az E-dúr etőd, (op. 10. No. 3.) a darab elején, illetve a vége felé egy kézre bízza a dallam és kíséret eljátszását. A drámai cisz-moll etőd (op. 10. No. 4) végeérhetetlen kromatikáját a jobb kéznek kell játszania, így szolgáltatva kíséretet a bal kéz czaccato „fatörzs”dallamához. Chopin az elsık között volt, akik új feladatokat bíztak a jobb kéz kis- és hüvelykujjára, abban a meggyızıdésben, hogy mindegyik ujjnak más jellegő a billentése, ezért mindegyiket teljesen ki is kell használni. A Gesz-dúr etőd (op. 10. No. 5.) jobb kezének játéka kizárólag a fekete billentyőkre szorítkozik, és ez a korlát egyben az etőd mővészi erénye, arról nem is beszélve, hogy technikailag is érdekes kompozíciós erıpróba. Chopin az opus 10-es etődök csaknem mindegyikében, az elsıtıl a („Forradalmi) utolsóig, óriási zongoramővészi igényeket támaszt. Az a-moll etőd (No. 2.) technikailag oly nehéz, hogy sok kortárs zongorista elzárkózik játékától. Az új, 1835-bıl való etődök közül talán a legizgalmasabb és az egyik legjobb a cisz-moll etőd (Op. 25. No. 7), amelyet néha „Gordonka-etőd”-nek emlegetnek, és különbözı zenetudósok eltérı módon értelmeznek. John Fieldet követıen, Chopin a tizennyolc évesen megkomponált noktürnje után széles körben népszerősítette ezt a mőfajt. - Chopin elsı noktürnje csak halála után jelent meg. - A noktürn rövid, lassú darab, amelyben a jobb kéz által játszott dallamot a bal kézben felbontott hangzatok kísérik; az éjszaka nyugodt szépségét hivatott kifejezni. A Párizsban befejezett, három opusba foglalt és 18321836 között publikált nyolc noktürn gyakorlatilag a mőfajjal eggyé tette Chopin nevét. A fenségesen romantikus, ringató ritmusú (altató ringatást idézı) Chopin-noktőrök kifejezésmódjára és díszítésére erısen hatott az olasz bel canto opera.
63 Még nevezetesebb, hogy Chopin a lengyel népzenei számos fordulatát polonézeiben és mazurkáiba iktatta, miáltal a romantikus népies muzsika egyik fı megindítójává és megtermékenyítıjévé vált. Chopin Párizsba érkezése és az 1835. évi a karlsbadi kirándulás között négy opust alkotó, tizenhét mazurkát komponált vagy fejezett be. A mazurkák fejezték ki Fryderyk lengyelségét, lengyel érzelmességét és a lengyel függetlenség ügye iránti elkötelezettségét. Az eredeti mazurka (lengyelül mazurek) nem más, mint a közép-lengyelországi Mazury vidékérıl elnevezett népi tánc. Chopin ezt a kora ifjúságában gyakran hallott egyszerő tánczenét alakította addig, amíg tőnıdı líraiság, végtelenül személyes hang, honvágy nem lett belıle. Géniusza azonban megóvta Chopint attól, hogy a táncolt és énekelt mazurkák dallamát egyszerően átültesse saját zongorára szánt mazurkáiba, és e tekintetben eltért Liszt és Brahms eljárásától. A Chopin a ritmusokat, az öröm, a remény, a sóvárgás és a dac hangvételét hozta el a lengyel falvakból, és mővészi kézzel ezeket formálta letisztult, absztrakt zenévé. A folyamat során saját személyiségén szőrte át az alapanyagot, hiszen tulajdonképpen személyében összegzıdtek a kifejezni kívánt érzelmek és szilaj csapongásuk. Chopin kedélye sohasem volt mentes attól, amit a lengyelek Ŝal szóval fejeznek ki. A Ŝal szóban a mély fájdalomból a született érzelmek egész skálája ott zeng a bőnbánattól a győlöletig. A Ŝal szó szomorúságot, vágyódást, nosztalgiát, megbánást, beletörıdést, töredelmet, fájdalmat, panaszt, sıt még haragot is közvetít a lengyel fülnek és léleknek. [Ryszard Przybylski szerint:] a Ŝal szó jelent megbánást, de tiltakozással is fenyeget, jelent megalázottságot, de panaszszó is; a Ŝal szótól sírhat az ember, de Ŝal-tól indíttatva bosszút is forralhat. Az ember el tudja fogadni megérdemelt vereségét, de a nem megérdemelt sérelembıl harag születhet. Amikor a zongorista Julian Fontana, aki számos kéziratot másolt Chopinnek, 1852-ben New Yorkból visszatért Európába, Ludwika Jędrzejewicz és Jane Stirling arra kérték, vállalja át a Fryderyk által hátrahagyott mővek szétválogatásának és rendezésének feladatát. Fontana valójában szabad kezet kapott a mővek válogatásához, és kiadót is ı keresett nekik.
Fontana emlékplakett Julian Fontana lett a hagyaték zenei-irodalmi gondnoka. Fontana hamarosan huszonhárom zongoramővet választott ki Chopin életének különbözı szakaszaiból, kezdve az 1826-ban írt elsı Gyászinduló-val, amely a tizenhat éves Fryderyk mőve, a végsı, 1849-es f-moll mazurkáig. Fontana – Chopin végrendelete ellenére - nyolc könyvbe győjtötte ıket, 66-tól 73-ig számozva az opusokat, és ezt a rendezett anyagot juttatta el a berlini A. M. Schlesigernek; a kiadás 1855-ben látott napvilágot. A kiadás címe: Oeuvres posthumes pour le piano de Fréd. Chopin publiés sur manuscripts originaux avec autorisation de sa famille par Jules Fontana – „Frédéric Chopin posztumusz zongoramővei eredeti kéziratok alapján, családja hozzájárulásával, Jules Fontana kiadásában”. A zenetörténészek késıbb kemény kritikával illették Fontanát, amiért az egyes opusokon belül egynél több mőfajt – mazurkát, keringıt, polonézt és noktürnt – erıltet egymás mellé Chopin életének legkülönbözıbb korszakaiból, tekintet nélkül komponálkásuk valódi sorrendjére, és ezáltal lehetetlenné téve, hogy a zeneszerzı munkásságában elfoglalt helyük következetesen megállapítható legyen.
64 Fontana 1859-ben, hasonló hibák elkövetésével, tizenhét, lengyel szövegő Chopin-dalt rendezett sajtó alá, melyek együttesen alkották az opus 74-et; valamint további két dalt, melyek 1829-30-ban készültek (egy mazurka és czary: „varázsigék”). Mások igyekezete jóvoltából további huszonnyolc Chopin-mő látott napvilágot 1850-1973 között, melyeket Krystyna Kobyłańska varsói zenetörténész katalogizálta. Fryderyk Chopin szülıháza elıtti parkban, 1894-ben állították fel a Feliks Zachowski által készített Chopin-szobrot. Ez alkalommal rendezték Varsóban az elsı ünnepélyes Chopin-hangversenyt is. A Varsói Chopin Társaság 1926-ban szerezte meg a śelazowa Wolában lévı udvarházat, s akkor nyílt meg Chopin szülıházában a zeneszerzı, zongoramővész életútját bemutató emlékmúzeum. Parkjában rendszeresen Chopin-hangversenyeket rendeznek. A lengyel fıvárosban található a legfontosabb lengyel légikikötı, a varsói F. Chopin Repülıtér (Port Lotniczy Warszawa im. Fryderyka Chopina) is, amely a Lengyelországba érkezı utasok több mint 80%-át kiszolgálja.
65 1. melléklet
Fryderyk Chopin kiadott mőveinek jegyzéke Jarosław Iwaszkiewicz (1958)1 és Krystyna Kobyłańska (1979) alapján2
Chopin zeneszerzıi termése fıleg szóló zongorára írt darab. Nagyobb arányú mővei, a balladák, scherzók, a barcarolle és a szonáták szilárd helyet foglalnak el a repertoárban, úgy mint a rövidebb mővek: impromptuk, mazurkák, noktürnök, keringık és polonézek. Két fontos győjteményes mőve a 24 prelőd (Op. 28), amely lazán kapcsolódik Bach Wohltemperiertes Klavierjához, és az Etődök, amely a zongoristák alapmővének tekinthetı.
Chopin - Prelude Op. 28 No. 10 Két zongoraversenye (Op. 11 és 21) ma is gyakran játszott mestermő. Ezeken kívül lengyel szövegre több dalt is írt, valamint zongoratriót és szonátát csellóra és zongorára. Chopin aláírása, mint hangjegy • 58 mazurka • 19 keringı (leghíresebbek az Op. 18: Esz-dúr és az Op. 64-es Desz-dúr Perc keringı) • 17 polonéz • 21 noktürn • 4 ballada • 4 scherzo • 2 fantázia 1 2
Jarosław Iwaszkiewicz – CHOPIN – Bibliotheca, Budapest, 1958 Tad Szulc – CHOPIN Párizsban – A romantikus zeneszerzı élete és kora; FÜGGELÉK; EURÓPA KÖNYKIADÓ, BUDAPEST, 1999
66 • • • • • • • • •
26 prelőd (leghíresebb: op.28 no.15: Desz-dúr "Esıcsepp" prelődje) 27 etőd 4 impromptu (Op. 29: Asz-dúr; Op. 36: Fisz-dúr; Op. 51: Gesz-dúr; Op. 66: cisz-moll impromptuk) 3 écossaise 2 bourrée 1 boleró 1 fúga 3 szonáta szóló zongorára 2 zongoraverseny o Zongoraverseny No. 1., e-moll, Op. 11. o Zongoraverseny No. 2., f-moll. Op. 21. • 1 szonáta zongorára és csellóra • 2 egyéb darab zongorára és csellóra • 1 trió zongorára, hegedőre és csellóra • 20 szerzemény énekhangra és zongorára Chopin zongoramuzsikája egyedülállóan ötvözi különleges ritmusérzékét (különösen a rubato és a kromatikus hajlítások használatát), valamint Johann Sebastian Bach stílusát, továbbá a maga alkotta zongoratechnikát. Ezen elegy különösen törékeny melódiát és harmóniát alkot, amelyet masszív és érdekes összhangzat támaszt alá. A zeneszalonokkal megismertette az ír John Field által kitalált noktürn egy magasabb szintre emelt változatát, valamint olyan népszerő tánczenéket, mint a lengyel mazurka vagy a bécsi keringı. Chopin szerzett elıször balladákat, és önálló darabként scherzókat. A Bach-féle prelődök továbbfejlesztése is Chopinnek köszönhetı. Chopin több dallama közismertté vált, egyedi és könnyen megjegyezhetı melódiájának köszönhetıen. Ilyen például a Forradalmi etőd (Op. 10 No. 12) a Perc keringı, és a b-moll szonáta (benne a híres Gyászindulóval; Op. 35). Chopin több más dallama, így például a Fantaisie-Impromptu (Op. 66) lassú része, lett népszerő dalok mintája. E darabok intenzív kromatikán és kora operáit (Rossini, Donizetti és különösen Bellini mőveit) jellemzı dallamíveken nyugszanak. Chopin a zongorájával az emberi énekhangot kelti életre.
Fryderyk Chopin mőveinek jegyzéke Jarosław Iwaszkiewicz (1958) nyomán (a mő keletkezési idıpontja alapján, ha ez bizonytalan, a megjelenés idıpontja szerint, a bizonytalan adatokat *-gal jelöljük)
Allegro az A-dúr versenymőbıl op. 46 (megj. 1841)* Andante dolente b-moll (1827) Andante spianto (v.ö. Polonaise op. 22, nr. 12-vel)
Balladák: g-moll op. 23 (1831 elıtt) F-dúr op. 38 (1839) Asz-dúr op. 47 (1840 után) f-moll op. 52 (1840 után) Barcarolle Fisz-dúr op. 60 (1840 után) Barceuse (Bölcsıdal) Desz-dúr op. 57 (1840 után) Bolero a-moll op. 19 (megjelent 1834) Cantabile B-dur (1834) Contredanse: B-dúr és Gesz-dúr (1827) Duo A-dúr zongorára és csellóra, Robert Diabolo témáira (1830 után) Écossaises (Skót táncok): D-dúr, G-dúr, Desz-dúr (1830)
67 Etődök: op. 10 (1828-1833) C-dúr nr. 1. a-moll nr. 2. E-dúr nr. 3. cisz-moll nr. 4. Gesz-dúr nr. 5. esz-moll nr. 6. C-dúr nr. 7. F-dúr nr. 8. f-moll nr. 9. Asz-dúr nr. 10. Esz-dúr nr. 11. c-moll. (1831) Ezeken felül: az f-moll, Desz-dúr, Asz-dúr etődök (1840)
op. 25 (1837 elıtt) Asz-dúr nr. 1. f-moll nr. 2. F-dúr nr. 3. a-moll nr. 4. e-moll nr. 5. gisz-moll nr. 6. cisz-moll nr. 7. Desz-dúr nr. 8. Gesz-dúr nr. 9. h-moll nr. 10. a-moll nr. 11. c-moll nr. 12.
Fantázia A-dúr op. 13. népi témákra, zenekari kísérettel (1831 elıtt) Fantázia f-moll op. 49 (1840 után) Feuille d’Album (Egy lap az emlékkönyvbıl) E-dúr (1843) Fuga a-moll
Impromtuk: Asz-dúr op. 29 (megj. 1837) Fisz-dúr op. 36 (megj. 1840) Gesz-dúr op. 51. (megj. 1843) cisz-moll op. (1839?) Kolysanka (Bölcsıdal v.ö. Berceuse)
Koncertek e-moll op. 11 (1830) f-moll op. 21 (1829) Largo Esz-dúr (megj. 1840?) Lento cisz-moll (1830?; v.ö. Nocturne cisz-moll) Marsz wojskowy (Katonai induló) (1817 ?) Marsz Ŝałobny (Gyászinduló) c-moll op. 72 nr. 2 (1829)
Mazurkák 1831 elıtt: op. 6 nr. 1-4 op. 7 nr. 1-5 op. 17 nr. 1-4 op. 24 nr. 1-4 op. 30 nr. 1-4 op. 33 nr 1-4 1849-ben: op. 41 nr. 1-4. op. 50 nr. 1-3 op. 56 nr. 1-3 op. 59 nr. 1-3 op. 63 nr. 1-3 op. 67 nr. 1-4
(fisz-moll, cisz-moll, E-dúr, esz-moll) (B-dúr*, a-moll, f-moll, Asz-dúr, C-dúr) (B-dúr*, e-moll, Asz-dúr, a-moll) (g-moll*, C-dúr, Asz-dúr,; 1831-ben b-moll) (c-moll*, h-moll, Desz-dúr, cisz-moll) (gisz-moll*, D-dúr, C-dúr, h-moll) (cisz-moll 1839 elıtt; e-moll, H-dúr, Asz-dúr) (G-dúr*, Asz-dúr, cisz-moll) (H-dúr*, C-dúr, c-moll) (a-moll*, Asz-dúr, fisz-moll) (H-dúr*, f-moll, cisz-moll) (G-dúr – 1835; g-moll – 1845; C-dúr – 1835; a-moll – 1846)
68 op. 68 nr. 1-4 (C-dúr – 1830; a-moll – 1827; F-dúr – 1830; f-moll – 1849) a-moll (1833) op. 43 a-moll (1840) B-dúr (megj. 1825) D-dúr (1829/1830) C-dúr (1833) G-dúr (megj. 1825) B-dúr (1832) Asz-dúr (1834) G-dúr (1829)
Nocturne-ök: b-moll op. 9 nr. 1. Esz-dúr op. 9 nr. 2. 1831 elıtt: H-dúr op. 9 nr. 3. F-dúr op. 15 nr. 1* Fisz-dúr op. 15 nr. 2.* g-moll op. 15 nr. 3. cisz-moll op. 27 nr. 1. (1835-1836*) Desz-dúr op. 27 nr. 2. (1835-1836*) H-dúr op. 32 nr. 1. (1837) Asz-dúr op. 32 nr. 2. (megj. 1837) g-moll op. 37 nr. 1. (1839*)
G-dúr op. 37 nr. 2. (1839) c-moll op. 48 nr. 1. (megj. 1842) fisz-moll op. 48 nr. 2. (megj. 1842) f-moll op. 55. nr. 1. (megj. 1844) B-dúr op. 55 nr. 2. (megj. 1844) H-dúr op. 62 nr. 1. (megj. 1846) E-dúr op. 62 nr. 2. (megj. 1846) e-moll op. 72 nr. 1. (1827) c-moll (1830 elıtt) cisz-moll, Lento con gran espressione (1830)
Pieśni (dalok): op. 74 (megj. 1839) 1. Kívánság (1829) 2. Tavasz (1838) 3. Szomorú folyó (1831) 4. Tivornya (1830) 5. Hol szeret (1829-1830) 6. Pusztulj a szemem elıl (1830) 7. A követ (1830-1831) 8. Csínos ifjú (1841) 9. Melódia (1847)
10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.
A vitéz (1830) Kétféle befejezés (1845) Az én kényeztetett kedvencem (1837) Nincsen ami kellene (1845) A győrő (1836) A vılegény (1831) Litván dal (1831) Hull a fáról a levél (1836) Varázslat? Dumka (merengés)?
Polonaise-k: cisz-moll op. 26 nr. 1. (megj. 1836) esz-moll op. 26. nr. 2. (megj. 1836) A-dúr op. 40 nr. 1. (1839) c-moll op. 40 nr. 2. (1839) fisz-moll op. 44 (megj. 1841) Asz-dúr op. 53 (1840 után) Asz-dúr, Polonaise-Fantazia, op. 61 (megj. 1845) d-moll op. 71 nr. 1. (1827) B-dúr op. 72 nr. 2. (1828) f-moll op. 71 nr. 3. (1829) C-dúr, polonaise csellóra, op. 3. (1829) G-Esz-dúr op. 22. Andante spianato és Polonaise zenekari kísérettel (1830-1832) gisz-moll (1822*) Gesz-dúr (megj. 1908)
69 b-moll (1826*) Asz-dúr (1821) g-moll (1817) B-dúr (1818*) 2 polonaise (?) Preludiumok op 28 – a ciklus 24 preludiomból áll a hangnemek quintkör szerinti sorrendjében. Nagy részük 1838-1839-bıl való Ezeken kívül: cisz-moll op. 45 (1841) Asz-dúr (1834)
Rondók: c-moll op. 1 (1825) F-dúr. Rondo à la mazur op. 5 (1828*) F-dúr. Rondo à la krakowiak, zenekari kísérettel (1830 elıtt) Esz-dúr op. 16 (megj. 1834) C-dúr, két zongorára, op. 73 (1828*)
Scherzók: h-moll op. 20 (1831) b-moll op. 31 (megj. 1838)
cisz-moll op. 39 (1839) E-dúr op. 54 (megj. 1843)
Szonáták: c-moll op. 4 (1828) b-moll op. 35 (1839)
h-moll op. 58 (1840 után) g-moll, csellóra, op. 65 (1847*)
Souvenir de A-dúr (1830 elıtt*) Tarantella Asz-dúr op. 43 (1841) Trio g-moll op. 8 zongorára, hegedőre és csellóra (1828-1829)
Walcerek (Keringık): Esz-dúr op. 18 (1830*) Asz-dúr op. 34 nr. 1. (megj. 1838) a-moll op. 34 nr. 2. (megj. 1838) F-dúr op. 34 nr. 3. (megj. 1838) Asz-dúr op. 42 (megj. 1840) Desz-dúr op. 64. nr. 1. (1840*) cisz-moll op. 64 nr. 2. (1840*) Asz-dúr op. 64 nr. 3 (megj. 1847) Asz-dúr op. 69 nr. 1 (1835)
h-moll op. 69 nr. 2 (1829) Gesz-dúr op. 70 nr. 1. (1836) Asz-dúr op. 70 nr. 2 (1840-1841) Desz-dúr op. 70 nr. 3 (1830) e-moll (1830 elıtt*) E-dúr (1829) Esz-dúr (1829*) Asz-dúr (1829*)
Wariacje (Variációk): Variációk „la ci darem la mano” témáira, B-dúr zenekari kísérettel op. 2 (1827*) Variációk „Je vends les scapulaires” témájára B-dúr op. 12 (1833). Ez a mő „Variations brillantes” néven terjedt el. Variációk egy svájci dal témáira, E-dúr (1827) Vraiációk a Puritánok témáira – Hexameron E-dúr (1840 elıtt) Variációk négy kézre Moore témájára D-dúr (1826) Variációk négy kézre F-dúr (1827)
70
2. melléklet
Krystyna Kobyłańska (1979) alapján
I.
A ZENESZERZİ ÉLETÉBEN MEGJELENT, OPUS-SZÁMOKKAL ELLÁTOTT MŐVEK
Megjelenés dátuma
Opus
1825 1830. március körül 1833
op. 1 op. 2 op. 3
1851 (?) 1828 1832. december 1832. december 1832. december 1832 1833. augusztus
op. 4 op. 5 op. 6 op. 7 op. 8 op. 9 op. 10
1833. szeptember 1833. november
op. 11 op. 12
1834. április
op. 13
1834. május
op. 14
1833 1834. március 1834. május 1834. július 1834 1835. február
op. 15 op. 16 op. 17 op. 18 op. 19 op. 20
Cím c-moll rondó „Lá ci darem la mano” – variációk (B-dúr) zongára és zenekarra Bevezetés és C-dúr polonéz („Polonaise brillante”) zongorára és gordonkára c-moll szonáta, No. 1. F-dúr rondó „à la mazur” Négy mazurka [fisz-moll, cisz-moll, E-dúr, esz-moll] Öt mazurka [B-dúr, a-moll, f-moll, Asz-dúr, C-dúr] g-moll trió zongorára, hegedőre és gordonkára Három noktürn [b-moll, Esz-dúr, H-dúr] Tizenkét etőd [C-dúr, a-moll, E-dúr, cisz-moll, Gesz-dúr, esz-moll, Cdúr, F-dúr, f-moll, Asz-dúr, Esz-dúr, c-moll] e-moll zongoraverseny. No. 1. B-dúr variációk („Variations brillantes”) Herold és Halévy Ludovic címő operájának „le vends des scopulaires” rondója A-dúr fantázia lengyel dalokra, zongorára és zenekarra („Grande Fantaisie”) Krakowiak, F-dúr rondó zongorára és zenekarra („Grande Concert Rondeau”) Három noktürn [F-dúr, Fisz-dúr, g-moll] Esz-dúr rondó Négy mazurka [B-dúr, e-moll, Asz-dúr, a-moll] Esz-dúr keringı („Valse brillante”) C-dúr boleró h-moll scherzo, No. 1.
71 Megjelenés dátuma
Opus
1836. április 1836. július
op. 21 op. 22
1836. július 1836 1837. október
op. 23 op. 24 op. 25
1836. május 1836. május 1839. augusztus
op. 26 op. 27 op. 28
1837. október 1837. november 1837. november 1837. november 1838. november 1838. december 1840. május 1840. május 1840. május 1840. szeptember 1840. október 1840. november 1840. december 1840. június 1841. október 1841. november 28. 1841. november 28. 1841 1841 1841 1841 1842. szeptember 1843. február 1843. február 1843. december 1843. december 1844. augusztus 1844. augusztus 1845. május 1845. június 1845 1846. szeptember 1846. október 1846. október 1847. szeptember 1847. szeptember 1847. október
op. 29 op. 30 op. 31 op. 32 op. 33 op. 34 op. 35 op. 36 op. 37 op. 38 op. 39 op. 40 op. 41 op. 42 op. 43 op. 44 op. 45 op. 46 op. 47 op. 48 op. 49 op. 50 op. 51 op. 52 op. 53 op. 54 op. 55 op. 56 op. 57 op. 58 op. 59 op. 60 op. 61 op. 62 op. 63 op. 64 op. 65
Cím f-moll zongoraverseny, No. 2 Esz-dúr polonéz, andante spianato bevezetéssel, zongorára és zenekarra („Grande polonaise brillante”) g-moll ballada, No. 1 Négy mazurka [g-moll, C-dúr, Asz-dúr, b-moll] Tizenkét etőd [Asz-dúr, f-moll, F-dúr, a-moll, e-moll, gisz-moll, ciszmoll, Desz-dúr, Gesz-dúr, h-moll, a-moll, c-moll] Két polonéz [cisz-moll, esz-moll] Két noktürn [cisz-moll, Desz-dúr] Huszonnégy prelőd [C-dúr, a-moll, G-dúr, e-moll, D-dúr, h-moll, A-dúr, fisz-moll, E-dúr, cisz-moll, H-dúr, gisz-moll, Fisz-dúr, esz-moll, Deszdúr, b-moll, Asz-dúr, f-moll, Esz-dúr,c-moll, B-dúr, g-moll, F-dúr, dmoll] Asz-dúr impromtu, No. 1 Négy mazurka [c-moll, h-moll, Desz-dúr, cisz-moll] b-moll scherzo, No. 2 Két noktürn [H-dúr, Asz-dúr] Négy mazurka [gisz-moll, D-dúr, C-dúr, h-moll] Három keringı („Valses brillantes”) [Asz-dúr, a-moll, F-dúr] b-moll szonáta, No. 2 Fisz-dúr impromtu, No. 2 Két noktürn [g-moll, G-dúr] F-dúr ballada, No. 2 cisz-moll scherzo, No. 3 Két polonéz [A-dúr, c-moll] Négy mazurka [cisz-moll, e-moll, H-dúr, Asz-dúr] Asz-dúr keringı Asz-dúr tarantella fisz-moll polonéz cisz-moll prelőd A-dúr allegro versenytétel („Allegro de concert”) Asz-dúr ballada, No. 3 Két noktürn [c-moll, fisz-moll] f-moll fantázia Három mazurka [G-dúr, Asz-dúr, cisz-moll] Gesz-dúr impromtu, No. 3 f-moll ballada, No. 4 Asz-dúr polonéz E-dúr scherzo, No. 4 Két noktürn [f-moll, Esz-dúr] Három mazurka [H-dúr, C-dúr, c-moll] Desz-dúr berceuse h-moll szonáta, No. 3 Három mazurka [a-moll, Asz-dúr, fisz-moll] Fisz-dúr barkarola Asz-dúr polonéz-fantázia Két noktürn [H-dúr, E-dúr] Három mazurka [H-dúr, f-moll, cisz-moll] Három keringı [Desz-dúr, cisz-moll, Asz-dúr] g-moll szonáta zongorára és gordonkára
72 II.
A ZENESZERZİ ÉLETÉBEN, OPUS-SZÁMOK NÉLKÜL MEGJELENT MŐVEK
1817 1826 1839
g-moll polonéz Két mazurka [G-dúr, B-dúr] VI. variáció [E-dúr Largo] a Hexamerón-ból, Bellini Puritánok címő operájának indulója E-dúr koncert-duó zongorára és gordonkára, az Ördög Róbert témái alapján Három új etőd [f-moll, Asz-dúr, Desz-dúr] a-moll mazurka a-moll mazurka
1840 1840 1841. január 1842. február
III. A ZENESZERZİ HALÁLA UTÁN MEGJELENT, OPUS-SZÁMOKKAL ELLÁTOTT MŐVEK Megjelenés dátuma 1855
op. 66 op. 67 op. 68 op. 69 op. 70 op. 71 op. 72 op. 73 op. 74
1857
IV.
Opus
Cím cisz-moll fantázia-impromtu (1835) Négy mazurka [G-dúr (1835), g-moll (1849), C-dúr (1835), a-moll (1846)] Négy mazurka [C-dúr (1830), a-moll (1827), F-dúr (1830), f-moll (1849)] Két keringı [Asz-dúr 81836), h-moll (1829)] Három keingı [Gesz-dúr (1835), f-moll (1843), Desz-dúr (1830)] Három polonéz [d-moll (1827), B-dúr (1828), f-moll (1829)] e-moll noktürn (1827); c-moll gyászinduló (1829); Három écossaise [D-dúr, Gdúr, Desz-dúr] (1830) C-dúr rondó két zongorára (1828) Tizenkét lengyel dal Witwicki, Mickiewicz, Zaleski és mások verseire, zongorakísérettel
A ZENESZERZİ HALÁLA UTÁN, OPUS-SZÁMOK NÉLKÜL MEGJELENT MŐVEK
1851 1856 1864 1868 (1863?) 1871 1875. január 5. 1875 1879 1880 1881 1898 1902 1910 1910. június 4. 1918 1930 1931 1938 1947 1954 1955 1956 1958 1965
E-dúr változatok egy német dalra (1827) JakieŜ kwiaty, jakie wianki, dal, G-dúr (1829) gisz-moll polonéz (1824), e-moll keringı (1830) C-dúr mazurka (1833) Gesz-dúr polonéz (1829), E-dúr keringı (1830) cisz-moll noktürn (1830) D-dúr mazurka (1828) b-moll polonéz (1826) D-dúr mazurka (1832) A-dúr „Souvenir de Paganini” (1829) a-moll fúga (1841-42) Asz-dúr polonéz (1821), Asz-dúr keringı 81830), Esz-dúr keringı (1830) a-moll dunka (1840) E-dúr zongoradarab (Albumlap, Moderato) (1843) Asz-dúr prelőd (1834) Asz-dúr mazurka (1834) B-dúr zongoradarab (Cantabile) (1834) Esz-dúr zongoradarab (Largo) (?), c-moll noktürn (1837) B-dúr polonéz (1817) d-moll czary énekhangra és zongorára (1831) Esz-dúr zongoradarab (Sostenuto) (1840), a-moll keringı (1843) B-dúr mazurka (1832) f-moll oktávkánon (befejezetlen, 1839?) D-dúr variációk négy kézre
73
V. 1910 1930 1932 1943 1959 ?
KÉTES HITELŐ MŐVEK
D-dúr maazurka (1820) Két zongoradarab (Prelőd, Andantino) (1845) fisz-moll keringı (Valse Mélancolique) (?) Gesz-dúr kontratánc (1827?) E-dúr variációk Rossini Hamupipıke címő operájának „Non più mesta” áriája, fuvolára és zongorára (1824) cisz-moll noktürn („Nocturne oublié”) (?)
74 1. függelék
Liszt Ferenc (1811-1886)
Liszt Ferenc egy 1832-es litográfián Liszt Ferenc Chopinnal szemben sokáig élt. Liszt Ferenc 1811-ben Doborjánban (ma Raiding) született, mintegy kilencvenöt kilométerre Bécstıl. Szülei mindketten osztrákok voltak. Raiding egykor az Esterházy-család birtoka volt, ahol Liszt apja jószágigazgatóként dolgozott. Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében meg is erısítette. Az egyik legjelentısebb bizonyíték az, hogy habár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot. Liszt soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt. Liszt csodagyerek volt. Gyermekkorában Liszt bıven hallhatott magyar és cigány népzenét az Esterházy-birtokon, amikor pedig elsı koncertjét adta kilencéves csodagyerekként, közönsége fıleg magyar arisztokratákból állt. Liszt azonban sohasem tanult meg magyarul, késıbb franciául beszélt. Raidingbıl tizenegy évesen Bécsbe ment, majd egy évvel késıbb egy csapásra meghódította Párizst. Liszt fellépett a francia királyi család elıtt is, az ország legelıkelıbb hölgyei pedig bálványozták a kis zongoristát. Képét minden boltban árusították, valódi szupersztrár lett. Liszt azonban végül belefáradt az állandó rivaldafénybe. Hagyta magát rábeszélni és elfogadta a karmesteri állást a weimari hercegi udvarban. Zeneszerzıi tehetsége itt bontakozott ki. Weimarban az újnémet iskola, a romantikus zene új hullámának szószólója lett, amelynek rajta kívül Wagner és Berlioz voltak képviselıi. Saját szerzeményei mellett átiratokat készített más zeneszerzık zenekari darabjaiból vagy operáiból (ezek teljesen hő másolatok voltak). Liszt mesteri
átiratokat készített Beethoven szimfóniáiról, ezek a szalonokban népszerősítették e mőveket (pl. IX. szinfónia). Liszt húszéves kora elıtt, 1831-ig még papnak készült. Miután Liszt rátalált a nála hat évvel idısebb, elvált és vagyonos Marie-Sophie d’Agoult grófnıre, egymásba szerettek, közös gyermekük, Cosima késıbb Richard Wagner zeneszerzıhöz ment feleségül. Marie-Sophie d’Agoult Daniel Stern álnéven regényeket is írt, és George Sand barátnıje volt. Liszt számos koncertet adott külföldön, így Lengyelországban is. 1840-ben játszott - az 1653 után Habsburg uralom alá került - Cieszynben (az Olza határfolyó partján fekvı település a Kárpátok nyúlványai közt fekszik), a várdomb alatti, Habsburg Károly által épített klasszicista palota mellett lévı, XIX. század közepén épült pálmaházban (azóta elbontották). 1843-ban a krakkói ulica Sławkowska-i Magyar Királyi Szállóban tartotta nagysikerő hangversenyét Liszt Ferenc. - Az ulica Św. Jana 6. sz. épületet („Burg”) 1570-ben a protestánsok vették meg, hogy ott imaházat létesítsenek. 1587-ben az ellenreformáció idején a tömeg ezt lerombolta, majd újjáépítették, s 1591-ben ismét lerombolták. Ezt követıen Maciej Koncz, egy magyar származású lengyel vette meg, s itt építette fel a Magyar Király vendégfogadót, melyben Liszt Ferenc a koncertjét tartotta, késıbb a Saski Szálló állt ezen a helyen. 1846. április 30-án Liszt Ferenc hangversenyt tart Pesten. Számos szerelmi ügy és zenei mestermővek megalkotása után az ötvenhárom éves Liszt megtér a római katolikus egyházhoz, és papi fogadalmat tesz. - Hatvankilenc évesen szentelték rendes pappá. - 1867. május 29-én részletes vita után a képviselıház 209:89 arányban, 83 tartózkodással elfogadja a közösügyi javaslatot. 1867. június 8-án káprázatos ünnepségek közepette I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét Magyarország és társországai királyává és királynéjává koronázzák Pest-Budán a budavári Mátyás-templomban. Itt csendült fel Liszt Ferenc „Koronázási misé”-je. Simor János (1813-1891), római katolikus fıpap, 1857-tıl gyıri püspök, majd 1867-tıl esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása, 1873-tól bíboros koronázta magyar királlyá I. Ferenc Józsefet és királynévá Erzsébetet. A budapesti régi Zeneakadémia épülete (VI., Andrássy út 67.) a XIX. században a fıváros zenei életének egyik központja volt. A háromemeletes neoreneszánsz saroképület 1877-1879-ben készült el és a Zeneakadémia mőködött benne majd négy évtizedig. Liszt Ferenc mellett az épületben tanítottés lakott egy ideig Erkel Ferenc, itt tanult Bartók
75 Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernı, Weiner Leó, Kálmán Imre is. Ebben az épületben található a Liszt Ferenc Múzeum is. A homlokzaton lévı, Liszt Ferencnek a Zeneakadémia alapító elnökének dombormővő képmását Farkas Zoltán készítette. A II. emeleti ablakok fölött nagy zeneszerzıket (Bach, Haydn, Liszt, Erkel, Mozart, Beethoven) ábrázoló dombormőves medaillonok vannak. A régi Zeneakadémia az Andrássy út (régi Sugár út) és a Vörösmarty utca sarkán álló épületben 1986-ban megnyílt Liszt Ferenc Emlékmúzeum háló-dolgozó szobájában álló Bösendorfer által készített komponáló-íróasztalon lévı személyes tárgyak között található többek között a „Salve Polonia” címő zenedarab egyik kéziratlapja. A szalonban álló pianínó harmónium fölötti Doré-képek reprodukciói alatt egy Liszt- és egy Chopin-plakett látható, mindkettı Antoine Bovy munkája.
GEORGE SAND (1804-1876)
katonatiszt korán meghalt, nevelését apai nagyanyja vette át, aki azon fáradozott, hogy a kislányt Nohant, a családi kastély finom modorú, mővelt örökösévé tegye. 1818-ban elıkelı intézetbe küldte, amelyet angol apácák tartottak fenn. A leánynak eleinte nem tetszett a zárdai életmód, néhány hónap múlva azonban vallásos áhítatba merült: apáca akart lenni. Ábrándjának nagyanyja vetett véget, akinek rohamosan hanyatlott az egészsége, maga mellé rendelte unokáját, s Aurore 1820-ban elhagyta a zárdát. Nagyanyja a következı évben halt meg, tıle birtokot, és tekintélyes járadékot örökölt. Hamar férjhez ment, hamar el is vált. 1822-ben férjhez ment Casimir Dudevant báróhoz, s a házaspár Nohant-ba költözött. A kezdetben harmonikus kapcsolatból két gyermek született, a fiatal feleség azonban hamarosan megunta jóindulatú, ám kissé érzéketlen férjét. Viszonyuk megromlott, férjnek, feleségnek egyaránt szeretıi voltak, végül 1831-ben Aurore Párizsba utazott, ahol kezdetben Jules Sandeau-val, egy joghallgatóval élt együtt. Szabados különcködése ekkor kezdıdött: hogy feltőnést keltsen, férfiruhát öltött, lábán csizmát hordott, haját félhosszúra vágatta és szivarozott. A jó társaságot megbotránkoztató külsıségek nemcsak feltőnést keltettek Európa-szerte, de követıi is akadtak szép számmal, még Magyarországon is. Közben anyagi nehézségeik támadtak, kereset után kellett nézniük. Sokféle próbálkozás után jött rá, milyen könnyen megy neki az írás. Valóban: évtizedek múlva Zola mondta róla, hogy úgy ír, mintha diktálnának neki. A Le Figaro elfogadta közlésre néhány cikkét, amelyet Jules Sand álnéven közösen írt Jules Sandeauval. George Sand néven 1832-ben írt elıször: önállóan írt regénye címe Indiana volt, s ezzel vált ismertté ez a név.
George Sand (Nadar által készített fénykép 1864bıl) Amandine Aurore Dupin néven jött világra Párizsban egy táncosnı és egy katonatiszt házasságából. - George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nı volt. Egy idıben a legolvasottabb, leghíresebb, sıt leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen elıharcosa volt a nık egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hıseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak. Aurore Dupinnek hívták leány korában, de nagyon rövid ideig volt leány. Aurore apja, Maurice Dupin
George Sand belépett a köztudatba, s viselıje a továbbiakban a magánéletben is írói álnevét használta. Az Indiana - melynek története szenvedélyes tiltakozás a társadalmi konvenciók ellen - a közönség és a kritikusok körében egyaránt sikert aratott. A példányokat elkapkodták, és George Sand egy csapásra gazdag és híres író lett. Szerelmi élete viharos volt, nem is csinált titkot a viharokból. Legjobb regényeit ıszinte vallomásai teszik fontos emberi dokumentumokká. A témáiban, stílusában romantikus írómővész saját múltjának ıszinte feltárásában hiteles realista. De legreálisabb valóságtükrözéseiben is hangsúlyozza a szélsıségeket, a szokatlanságokat, vagyis romantikusan realista. Pletykák és anekdoták kedvelt tárgya volt. Öltözködéseirıl és szokásairól ugyanúgy adták szájról szájra, országról országra a szokatlanságokat, mint szerelmi életének változatosságáról.
76 vallomásá"-ban is. Mert George Sand jó író volt, de legalább olyan jó regénytéma. Egy fennmaradt lista, amelyben egy kíváncsi olvasó (vagy irodalomtörténész) összeállította hitelesen bizonyítható szeretıi közül a legvilághíresebbeket, ezeket a neveket közli a kortársakkal és az utókorral (tehát velünk is):
George Sand 1838-ban, Auguste Charpentier festménye Magába a férfinembe volt szerelmes. Vérbeli elıdei közt hol törvényes, hol törvénytelen módon akadt király is, olcsó pénzért kapható utcalány is, katonatisztek is, piaci árusok is. Akárcsak a politikában, a szerelemben is azonosulni tudott minden társadalmi osztállyal. De egyikkel sem ellenségesen, a békét és az egyetértést hirdette urak és szolgák, gazdagok és szegények, egymást ellenségnek tekintı csoportok között. A legfıbb értéknek pedig a szerelmet tudta. Magamagát példaadónak tekintette közéleti kérdésekben is, nászágyban is. Egy idıben távoli országokban is észben tartották, feljegyezték, ki mindenki volt a szeretıje. Még vetélkedtek is, ki tud többet felsorolni ama leghíresebb férfiak közül, akik hosszabb vagy rövidebb ideig voltak a férfinevő igézı asszony ágyastársai. Mint ahogy azt is mulatság tárgya volt felsorolni, miféle férfiszokásokkal hökkenti meg bámulóit is, szidalmazóit is. Vicclapok karikatúrákat közöltek róla férfiruhában, leginkább frakkban, sétabottal, szájában vagy ujjai közt vastag szivarral. Néha szeme elıtt monoklival. Azt minden olvasó ember - nemcsak regényolvasó, hanem újságolvasó is - tudta, hogy legtartósabb, leghosszabb ideig tartó szerelmes kapcsolata egy nagy romantikus költıvel, Musset-vel és egy nagy romantikus zeneszerzıvel, Chopinnel volt. Gyors egymásutánban adták ki további könyveit, regényesített életrajzát (Valentine), egy ízig-vérig romantikus történetet (Lélia), valamint egyik legsikerültebb regényét (Mauprat). 1843-ban adták ki legnagyobb szabású, két részbıl álló mővét Consuelo címmel. 1848-ban kitörı lelkesedéssel üdvözölte a forradalmi mozgalmakat, de az események alakulásában csalódnia kellett. Amikor Chopin kedvéért elhagyta Musset-t, gúnyos regényt írt befejezett szerelmérıl, mire Musset bosszús regényt írt hőtlen szerelmérıl. Szenzációhajszoló olvasók versenyt olvasták egymás után mind a kettıt. De Musset tulajdonképpen kettejük történetét írta meg leghíresebb regényében, "A század gyermekének
Balzac, Berlioz, Delacroix, mind a két Dumas (apa és fiú), Flaubert, Heine, Liszt Ferenc (hogy egy magyar is legyen a tiszteletre méltó vagy inkább ámulatra méltó névsorban), Mérimée, Saint-Beuve, Stendhal és persze Musset és Chopin. - De vannak olyan névsorok is, amelyek arról tanúskodnak, hogy a korai szocialista mozgalom vezéralakjai, szónokai és publicistái közül melyiknek az ágyában lelkesedett fel a munkásosztály igazáért és az osztály nélküli társadalom eljöveteléért. A nagy orosz kritikus, Belinszkij is nagyra tartotta. Egy róla szóló tanulmányban írta ezeket a helytálló szavakat: "George Sand számára nincsenek arisztokraták, se plebejusok, csak emberek vannak, és ı megtalálja az embert a társadalom minden osztályában. Szereti, együtt érez velük, büszke rájuk és megkönnyezi ıket." Színesen, olykor túlszínezve el is mesélte, hogy milyen sokszínő, kalandos, mulatságos és megható az élet. Néhány évtizedig a legolvasottabb írók közé tartozott, nagyon sok regénye sok nyelven mulattatta vagy hatotta meg az olvasókat. De még most is, száznál több évvel halála után is élı irodalom az életmőve. Legalább fél tucat regénye ma is kiadásra, olvasásra érdemes. Elsısorban önéletrajzi ihletéső történeteit adják ki újra meg újra ("Indiana", "Lélia", "Jaques"). De legértékesebbek az ezeknél késıbben írt, a romantikát a realizmussal összebékítı regényei: a "Mauprat" (errıl írta Belinszkij a nagyra becsülı tanulmányt) és a "Consuelo", amely régóta beletartozik a francia klasszikusok címjegyzékébe. 1849-ben a fıvárosból vidékre költözött, letelepedett a családi kastélyban, ı lett Nohant nagyasszonya. Témát váltott, tájregényeket, elbeszéléseket írt, igazi kifejezési formáját azonban a paraszti életrıl szóló rusztikus mesékben találta meg (A kis Fadette 1849, Falusi muzsikusok 1853). Írói pályájának legkésıbbi szakaszából csak önéletrajza (Életem története 1855), és az unokái számára írt kis történetek (Egy nagymama meséi 1873) bizonyultak maradandónak. Élete éppoly színes, kalandos és merész volt, mint a regényei. A XIX. században nem volt még egy írónı, akinek sikerekben, végletes szerelmekben, csalódásokban gazdag életét több figyelem kísérte volna, mint az övét. Hódolattal és szidalommal egyaránt illették, mert szerelmi élete a társadalom többsége számára
77 botránykı volt, ı azonban a bírálatokra megvetı semmibevevéssel válaszolt. Életében fıszerepet játszottak a férfiak, számtalan szeretıje volt. Az ismertebb nevek közül alkalmi viszonya volt Mérimée-vel, hosszabb ideig tartó viharos románca Alfred de Musset-vel, és évekig tartó kapcsolata Chopinnel. Szeretıit nem naponta váltogatta: ha úgy érezte, megtalálta a tökéletes férfit, évekig élt vele, s szinte anyai gondoskodással vette körül. Chopinnel például nyolc évig élt együtt, mígnem a zeneszerzı hagyta el egy nagy veszekedés után. Igazi barátság főzte Balzachoz, Liszt Ferenchez, és élete végén Gustave Flauberthez. Idıs korára változatlanul népszerő maradt. Könyvei nagy példányszámban jelentek meg, s minden évben írt legalább egy, de inkább két regényt. Derős és bölcs lett, igyekezett megbarátkozni saját halálának gondolatával, ennek ellenére amikor 72 éves korában komolyan megbetegedett, mégis félvállról vette a bajt. Fiatal kora óta epebántalmakban szenvedett, s 1876. május 30-án olyan szörnyő fájdalmai voltak, hogy orvost hívtak, aki bélelzáródást állapított meg. Kínlódása napokig tartott, június 8-án halt meg a Nohant-i házban. A franciák nagy íróként gyászolták. Sírjánál felolvasták Victor Hugo levelét, amely így kezdıdött: "Halottat siratok, és halhatatlant üdvözlök..." Mővei • Voyage En Auvergne (1827, Önéletrajz vázlat) • Compagnon Du Tour De France (1840) • La Petite Fadette (1848) • Château Des Désertes (1850) • Histoire De Ma Vie (1855, Önéletrajz) Novellák • Rose Et Blanche (1831, Jules Sandeau-val) • Indiana (1832) • Lélia (1833) • Andréa (1833) • Mattéa (1833)
• • • • • • • • • • • • •
Jacques (1833) Kourroglou / Épopée Persane (1833) Leone Leoni (1833) Simon (1835) Mauprat (1837) les Maîtres Mosaïtes (1837) l'Oreo (1838) l'Uscoque (1838) Un Hiver À Majorque (1839) Pauline (1839) Horace (1840) Consuelo (1842) La Comtesse De Rudolstadt (1843, a Consuelo folytatása) • Jeanne (1844) • Teverino (1845) • Pêche de M Antoine (1845) • Le Meunier D'Angibault (1845) • La Mare Au Diable (1846) • Lucrezia Floriani (1846) • François Le Champi (1847) • Les Maîtres Sonneurs (1853) • La Daniella (1857) • Elle Et Lui (1859) • Jean De La Roche (1859) • L'Homme De Neige (1859) • La ville Noire (1860) • Marquis De Villemer (1860) • Mademoiselle La Quintinie (1863) • Laura, Voyage Dans Le Cristal (1864) • Le Dernier Amour (1866, Flaubert-nek ajánlva) Színdarabok • Gabriel (1839) • François Le Champi (1849) • Claudie (1851) • Le Mariage De Victorine (1851) • Le Pressoir (1853, Play) • Az Ahogy tetszik francia adaptációja (1856) • Le Marquis De Villemer (1864) • L'Autre (1870, Sarah Bernhardt-dal )
78
A NEMZETISÉGI TÁNCFOLKLÓR VISZONYA AZ EURÓPAI ÖSSZEFÜGGÉSEK TÜKRÉBEN Az európai tánctörténet egymást követı korszakaiban különbözı táncformák, táncmőfajok váltják fel egymást. Minden történeti korszaknak voltak jellemzı, a társadalom egész életét átszövı táncformái. A történeti korszakváltások egyúttal a táncok fokozatos mőfaji-formai változását, átalakulását vagy kicserélıdését is eredményezték. Ez a változás kevésbé érintette a szívósabb élető, alkalomhoz kötött rituális táncokat és elsısorban a társadalom táncos-szórakozás-igényét szolgáló ú.n. mulatsági táncokra vonatkozott. Vizsgálódásunk elıterébe ezeket a mulatság táncokat helyezzük, hiszen az európai tánckultúrában a középkor óta egyre inkább ezek határozzák meg a táncéletet és a tánckultúra általános szerkezetét s a többi tánc csak alkalmi, járulékos elemként élt tovább a táncélet perifériáján. A középkor tánckultúráját elsısorban a kollektív táncformák jellemezték. A lánc-, füzér- és körtáncok külsı formai összképe és belsı érzésvilága a teljes kollektivitásról tanúskodik, amely nincs tekintettel a teljes megmutatkozás igényeire, az egyéni alkotó kezdeményezı javaslataira. Ezt a közösségi jellegő mőfaji kategóriát az újkor elején megjelenı szabad formájú, kötetlen szerkezető páros táncok elemi erejő divatja fokozatosan elsorvasztotta. A középkori kötöttség ellentétes végletébe átcsapva szabadult fel a személyi alkotókészség a táncban is. Az újkori kötetlen táncformák már szabad teret engedtek az egyéni rögtönzéseknek, s így a táncosok, párok egymáshoz igazodva, függetlenül, önmagukba merülve járták a táncokat, kedvük, tehetségük szerint. Az utolsó két évszázad folyamán a polgárosuló nyugat- és középeurópai parasztság körében egyre nagyobb szerepet kaptak az olyan páros táncformák, melyek a szabad táncolást az udvari-polgári társasélet táncetikettjének megfelelıen szabályozták. A szabad páros-táncok szerkezeti megmerevedésével, szinte intézményes szabályozódásával olyan mőfaji-formai csoport lépett uralomra, amelynél az újkori párostánc tartalmi és formai keretében újra érvényesültek áttételes, bonyolultabb formában a kötöttség kollektív mozzanatai. E három nagy mőfaji-formai csoport meghatározta az egyes korszakok táncéletének jellegét, ami nem zárja ki más táncformák egyidejő jelenlétét, csak éppen ezek súlya, szerepe csekélyebb, a táncéletben alkalmi jellegő, s így nem határozzák meg döntıen a tánckultúra jellegét. Az európai népek mai tánckincse bizonyos távlatból szemlélve nagyobb, összefüggı táncdialektusokra osztható. Európa mai tánctérképén végigtekintve három nagy dialektust különböztethetünk meg: 1. nyugati 2. közép-keleteurópai 3. délkelet-európai táncdialektust. E három nagy dialektus egymástól nemcsak táncfolklór vitalitásában különbözik, hanem éppen az elıbb jellemzett mőfaji-formai kategóriák használatában is. Nyugat-Európában ugyanis a kötött párostáncok, Közép-Kelet-Európában a szabad, individuális táncformák, Délkelet-Európában pedig a kollektív lánctáncok dominálnak. E mőfaji csoportok történeti divatja valamint mai következetes elterjedése között bizonnyal kereshetünk összefüggést. Úgy tőnik, hogy Európa különbözı tájain a paraszti táncélet más-más történeti korszakok jellemzı táncformáit megırizve haladt a maga sajátos útján. Az eltérı ütemő egyenlıtlen történeti-társadalmi fejlıdés a tánckultúrában is maradandó nyomokat hagyott. Az egyes korszakokra jellemzı táncmőfajok mintegy területenkénti fáziseltolódással határozták meg Európa parasztságának táncéletét szinte napjainkig. Az ú.n. nemzeti tánckultúrák kialakulása a nemzeti táncjelleg megfogalmazásának XVIII-XIX. századi törekvése már ezekre a történeti-társadalmi okokból kialakult eltérésekre épült. Figyelemreméltó és természetszerő, hogy Közép- és Délkelet-Európa népei a maguk nemzeti tánckarakterét kifejezı jellegzetes táncfajtákat is a fáziseltolódásnak megfelelıen választották ki. A német, cseh, lengyel és magyar nemzeti tánckarakter kifejezıivé pl. a szabad, rögtönzött párostáncok váltak (keringı, polka, mazurka, krakowiak, csárdás), míg a románoknál és szerbeknél ezt a szerepet inkább a kollektív csoporttáncok töltötték be (Banu Marźcinu, Hora, Kolo).
79 A tánctörténeti fejlıdés egyes periódusainak és az európai táncdialektusok eltéréseinek ez az összefüggése az összehasonlító táncfolklorisztikai kutatásoknak különleges jelentıséget biztosít. Az egyes nemzeti tánckultúrák és nagyobb európai táncdialektusok összehasonlításával az egyetemes európai tánctörténeti kutatás még eléggé ki nem aknázott, nagy értékő forrásanyagához jut, mellyel a töredékes tánctörténeti adatok teljesebb értelmezése válik lehetıvé. A magyar tánckincsre vonatkozó XVI-XVIII. századi idıszak történeti emlékeibıl elsıként egy hajdútánc néven emlegetett fegyvertánc-típus emelkedik ki a leghatározottabb körvonalakkal. E táncfajta emlékeit fıként az eszközös pásztortáncok ırízték meg napjainkig a magyar táncfolklórban. A pásztorok és az alföldi cigányok bottal, fokossal, juhászkampóval párbajszerő, egymással viaskodó formában vagy egyéni szólótáncként táncolják. Kelet- és Délkelet-Európa népei körében elıforduló eszközös botos táncok minden bizonnyal rokonságban vannak egymással. Erre nemcsak a hajdútánc terminológia lengyeleknél, szlovákoknál, ruszinoknál, magyaroknál és románoknál megtalálható párhuzamai utalnak, hanem e táncok zenéjének, formakincsének és eszközhasználati módjának rokonsága is. A virtuóz botforgatással kapcsolódó magyar pásztortáncokra az individuális, improvizált elıadás a jellemzı. A botos, eszközös táncok szóló típusai szórványosan a románok körében is elıfordulnak (Crucea, cu matura), de ezek nem a legjellemzıbbek, hanem a csoportosan táncolt erdélyi cu bőta, de bote. Itt tapasztalható a leghatározottabban az a korábban említett mőfaji eltérés, hogy még a közös gyökerő táncok is a két tánckultúrában más-más mőfaji arculatot öltenek. Míg a magyar botostáncok mindig szolisztikus jellegőek, addig a román táncfolklórban ezek a kollektív csoporttáncok osztályába tartoznak. A középkorig visszavezethetı európai fegyvertánc maradványok, az ú.n. lánckard- vagy abroncstáncokra, valamint a "moreszka" némely típusára is ez a szigorúan szabályozott kollektivitás és rituális funkció a jellemzı. E vonások viszont az individuális magyar botostáncokból teljesen hiányoznak. A magyar énekes leánykörtáncok a román tánckincs legnagyobb és legjellemzıbb osztályához. az 1. nagy, kollektív körtáncok csoportjához illeszkedik. Ez a jellegzetes középkori, ma már elsısorban balkáni táncmőfaj a magyarok körében igen egyszerő, archaikus formában él, fıként a magyar népterület délnyugati és északi részén. Ezek a táncok mindig énekszóra járt nıi táncok, tehát nem nık és férfiak által járt vegyes körtáncok, és nem is hangszeres kíséretőek, mint a román táncfolklórban. Legközelebbi román rokona a Küküllı-vidéki "Purtata de fete" (leányok jártatósa), s ennek is legrégibb, legegyszerőbb altípusa. A magyar leánykörtáncok jellemzı alaplépése az egyszerő sétálás, a futólépés, a szimmetrikus kétlépéses csárdás, valamint az ú.n. "Fär-Öer szigeti" lépés (kettı balra és egy jobbra), amely nemcsak a balkáni lánctáncok (a sirba-k és a kolo-k) állandó alapmotívuma, hanem megegyezik a nyugat-európai középkor lánctáncainak, az ú.n. "Branle Simple" lépésével is. A magyar körtáncok többnyire a nap járásával megegyezı irányban forognak (azaz balra haladnak), mint a Balkán nyugati felén a kolo-k többsége és a Küküllı-vidéki román leánytánc. A magyar és román férfitáncok több típusát különböztethetjük meg a zenei, ritmikai, motívikai és morfológiai jegyeik alapján. Ennek nyomán számos hasonló vagy közös használatú tánctípusra bukkanhatunk, amelyek a román és a magyar tánckincsben egyaránt élnek, s részlegesen vagy néha szinte teljesen megegyeznek. A magyar és a román tánckincs összevetése a férfitáncok csoportjában is fontos mőfaji tanulságokat szolgáltat. E táncok ugyanis a román klasszifikáció szerint az 5. egynemő csoporttáncok osztályába tartoznak. A férfitáncok magyar ágát viszont csaknem mindig a szólótáncok kategóriájába kell sorolnunk. A magyaroknál az "ugrós", a "legényes" és a "verbunk" fı életformája az egyéni, rögtönzött, individuális elıadás, a csoportos, szabályozott szerkezető változatok viszont szórványosak. A történeti források éppúgy, mint a népi visszaemlékezések a csoportos férfitáncformák másodlagos, s viszonylag késıi kialakulásáról tanúskodnak. A VIII-XIX. századi történeti forrásainkból eleinte mindig csak az egyéni, szabad férfi táncokról hallunk, és csak késıbb, a XIX. század elsı harmadától jelennek meg a táncvezetı által irányított csoportos körverbunkra vonatkozó adatok. A mőfaji fejlıdés tendenciája - noha gyakran ugyanarról atánctípusról van szó - a férfitáncok esetében is eltérı.
80 A régi közösségi formákat erısebben megtartó románsággal szemben a magyaroknál a csoporttáncok individualizálódása már korán bekövetkezhetett, s csak e táncok fejlıdésének legújabb szakaszában fordult elı másodlagosan a kötött csoportos formák kialakulása is. A magyar és a román táncfolklór többféle - régibb és újabb - párostánctípust ıriz. Ezek közözött elsıként említjük a sétálós-vonulós oszloptáncokat (De-a lungu, De purtat), amelyek még a legkorábbi párostáncok kötöttebb formáit ırzik, a késı középkori és reneszánsz tánckultúra lassú, ünnepélyes vonuló táncaira, a basse danse-ra és a pavane-ra emlékeztetnek. Ezek a táncformák Kelet-Európában lengyel közvetítéssel terjedhettek el, s elsıként a lengyel polonaise-ben fogalmazódtak meg nemzeti táncként. A szlovák és magyar tánckincsben ez a táncforma ma már csak a lakodalmas szertartásba illeszkedı ú.n. "menyasszonyfektetı gyertyástánc"-ként fordul elı, amelyre a XVII-XVIII. századi magyar tánctörténeti források még a "lengyel" tánc kifejezést alkalmazták. Ezek a vonulós lakodalmi táncok nálunk fıként északon, észak-nyugaton találhatók meg, de az általános szórakozó táncok közül már régebben kiszorultak, s átadták a helyüket a térbelileg rendezetlenebb lassú csárdásnak. Erdély egy részén azonban ezek a lassú oszloptáncok - a De-a lungu és a De purtat - máig fontos bevezetı szerepet töltenek be a román táncciklusok elején. A legújabb, nyugati eredető polka jellegő kötött párostáncok hatása sem maradt ugyan nyomtalan a magyar és román tánckultúrára, de ezek csak Románia modernebb táncélető területein (pl. Moldvában) dominálnak vagy pedig nem tartoznak a falusi táncrepertár lényeges, gyakran táncolt darabjai közé. A magyaroknál rendszerint a tánciskolák hatására vertek gyökeret, ahol a hagyományos táncélet már felbomlóban volt. A magyar és román tánckultúrában az ú.n. forgós-forgatós párostáncoknak van a legfontosabb szerepük. Ezek közé tartozik a magyar lassú és friss csárdás, a mezıségi lassú cigánytánc, vagy akasztós, a marosszéki forgatós vagy korcsos, a gyimesi csángók lassú és sebes magyarosa. Az erdélyi román párostáncok közül az őnvőrtiták, a haśegana, hźrśag, zdrźncaniśa, bźtuta, tiganeascź, mźrunśelu, stb tartoznak ide. A magyar és román forgós párostáncok között zenei, ritmikai, motívikai és morfológiai szempontból ismét számos hasonlóság, sıt azonosság tapasztalható, de jelentkezik a már többször említett szerkezeti-formai különbség is. A románok a párostáncokat is szabályozottabb rendben, közösségileg egységesebb formában táncolják, gyakran szigorú térbeli elrendezettségben. A magyaroknál viszont e párostáncok már régóta teljesen szabad, individuális arculatot mutatnak. A magyar párostáncok e vonását a XVII. század óta tudjuk követni, s a XVIII. század végétıl egyre szaporodó leírások és ábrázolások mind ezt támasztják alá. A románoknál az individuális formák kivirágzása viszont egy újabb átalakulási tendenciaként jelentkezik (pl. a középerdélyi forgatós táncoknál). Biharban a fiatalabb nemzedékek tánckincsében ugyanez a jelenség tapasztalható, amikor a régi sortáncok, az ardeleana, a mźrunśelu, a pe picior individualizálódik. A párok a sor-formát már megbontva, a térben szétszóródva járják rögtönzött párostáncukat. A magyarországi románok párostáncaikat még a régi sor-formában táncolják, csupán a polka-szerő duba-ban és néha a táncvégzı mininśelu-ban forul elı a forma felbomlása.
81
NÉVJEGYZÉK James Fenimore Cooper, az amerikai vadon írója, La Fayette barátja a legyızött lengyel felkelıezredek zászlóit hozta magával Varsóból, és bemutatta ıket a lengyel emigráns vezetıknek. d’Agoult, Marie (teljes nevén Marie Catherine Sophie de Flavigny, comtesse d’Agoult) (Frankfurt am Main, 1805. december 31. – Párizs, 1876. március 5.) francia írónı (Daniel Stern álnéven), utóbb Liszt Ferenc élettársa. A francia romantikus irodalom és a politikai publicisztika jeles nıi képviselıje. Alkan, Charles-Valentin (1813. november 30 1888. március 29) francia zeneszerzı, kora egyik legnagyobb zongoravirtuóza. Zsidó származású volt, ami mind életén, mind a munkásságán meglátszott.[1] 6 évesen beiratkozott a Párizsi Konzervatóriumba, majd felnıttként híres virtuóz és tanár lett. Fiatalabb korában élénk társasági életet élt és megismerkedett több mővésszel is, köztük Eugène Delacroixszal, Lisztel és Chopinnel. Késıbb, 1848 után visszahúzódott a koncertezéstıl, és Párizsban élt egészen haláláig. Bach, Johann Sebastian (Eisenach, 1685. március 21. – Lipcse, 1750. július 28.) barokk zeneszerzı, orgonista, hegedőmővész, a zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége, a protestáns egyházi zene kiemelkedı képviselıje. Baillot: Pierre Marie François de Sales Baillot (1771. október 1.-1842. szeptember 15.) francia zeneszerzı és zongorista. Bajza József (Szőcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.), költı, színigazgató, kritikus. Balzac: Honoré de Balzac (Tours, 1799. május 20. – Párizs, 1850. augusztus 18.) francia regényíró, a francia realista regény megteremtıinek egyike, neve a világirodalom legjelentısebb alakjai között szerepel. di Belgiojoso, Cristina Trivulzio (Lombardia, Itália, 1808. július 28.-Milánó, 1871. július 5.) olasz hercegnı, Chopin közeli barátja. Bellini, Vincenzo (Catania, 1801. november 1. – Puteaux, 1835. szeptember 23. ) olasz zeneszerzı, a Norma c. opera szerzıje. Bem, Józef Zachariasz (magyarosan Bem József) (Tarnów, 1794. március 14. – Aleppó, 1850. december 10.) lengyel és magyar honvéd altábornagy. Berlioz, Louis Hector (La Côte-Saint-André, 1803. december 11. – Párizs, 1869. március 8.) francia romantikus zeneszerzı, író, zenekritikus. Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Bonaparte Napóleon, teljes francia nevén Napoléon Bonaparte, eredeti olasz nevén Napoleone di Buonaparte, ragadványnevein a korzikai vagy a kis káplár (Ajaccio, Korzika, 1769. augusztus 15. – Szent Ilona, 1821. május 5.), francia tábornok, hadvezér, politikus. 1799–1804-ig
Elsı Konzul, 1804–1814/15-ig I. Napóleon (franciául Napoléon Ier) néven a franciák császára (Empereur des Français), az európai történelem egyik legkiemelkedıbb alakja, ugyanakkor napjainkban is a leghíresebb francia a világon. A világtörténelemben a leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés máig élı ikonja. Eszméje Nagy Sándorét váltotta, aki Napóleon után a leghíresebb hadvezér még ma is a világon. Catalani, Angelica (1780 – 1849. június 12.) olasz operaénekesnı. Cauvière : André François Léger Cauvière, v. François Cauvière (*Marseille, 1780. október 13. †1858) francia orvos, Chopin egyik orvosa Marseille-ben. Cherubini, Luigi (Firenze, 1760. szeptember 14. – Párizs, 1842. március 15.), itáliai születéső zeneszerzı, sikereit elsısorban Franciaországban érte el. Cinti-Damoreau, Laura (Párizs, 1801. február 6.Chantilly, 1863. február 25.) francia szoprán, Rossini operáinak szerepeiben tőnt ki. Clésinger, Auguste (Jean-Baptiste Auguste Clésinger; 1814. október 22.-1883. január 5.) francia szobrász, George Sand kedvese, Solange Dudevant Sand férje, a párizsi Chopin síremlék készítıje Cruveilhier, Jean (Limoges, Franciaország, 1791. február 9.- Sussac, 1874. március 7.) francia anatómus, Chopin egyik orvosa halála elıtt. Czartoryska: KsięŜna Marcelina Czartoryska z Radziwiłłów (PodłuŜne na Polesiu, 1817. május 18. - †Krakkó, 1894. június 5.) lengyel zongorista, zenei mecénás. Chopin tanítványa és halálát követıen zongoramővészetének örököse. Czartoryski, Adam Jerzy herceg (1770-1861) politikus, diplomata, a mővészetek és az irodalom mecénása. I. Sándor cár barátja és külügyminisztere, majd az 1830-as lengyel felkelés egyik vezetıje, s a párizsi lengyel emigráns lengyel kormány miniszterelnöke volt. Dantan, Jean-Pierre (Párizs, 1800-Baden-Baden, 1869) szobrász, Chopin mellszobrának készítıje Dąbrowski, Jan Henryk (Pierzchowice, 1755, augusztus 2. – Winnogóra, 1818. június 8.) lengyel tábornok és nemzeti hıs. Delacroix, Eugène (Charenton-Saint-Maurice, 1798. április 26. – Párizs, 1863. augusztus 13. ) francia festı, a romantikus festészet egyik legnagyobb alakja mind a kortársak, mind az utókor számára.
82 Delaroche, Paul (eredeti nevén Hippolyte Delaroche, Párizs, 1797. július 17. – Párizs, 1856. november 4.) francia festımővész, a francia történeti festészet nagy alakja. Dembiński, Henryk (elterjedt magyar nevén Dembinszky Henrik; (Strzałków, Lengyelország, 1791. január 16. – Párizs, 1864. június 13.), lengyel gróf, a lengyel szabadságharc altábornagya, az 1848–49-es magyar szabadságharc honvédaltábornagya. Dembowski, Edward (1822. május 31.-1846. február 27.) baloldali függetlenségi politikai aktivista (Lengyel Nemzeti Szövetség), filozófus, irodalomkritikus és újságíró Id. Dumas, Alexandre, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5.) francia író, legismertebb mővei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették ıt. Több regényébıl (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színdarabokat, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganı volt. Elsner, Anthony Joseph Francis Ksawery (Joseph Xavier) (sz.: Grodków, 1769. június 1. †Elsner, Varsó határán belül, 1854. április 18.), lengyel zeneszerzı, pedagógus, a varsói konzervatórium igazgatója, a szabadkımőves páholy tagja. Ernst, Heinrich Wilhelm (*Brünn, 1814. május 6. - †Nizza, 1865. október 8.) hegedőmővész és zeneszerzı. Falcon, Marie Cornélie (1812. január 28. – 1897. február 25.) francia énekesnı. Filtsch, Carl (Filtsch Károly, Szászsebes, 1830. május 28. – Velence, 1845. május 11.) erdélyi szász zeneszerzı és zongoramővész. 1842 decemberében Párizsban tanult, és Frédéric Chopin kedvenc tanítványa volt. Liszt Ferenc egy ideig helyettesítvén Chopint, állítólag így kiáltott fel: "Ha ez a kicsike elkezd utazni, én becsukhatom a boltot." 1843. május 21-én Viktória királynı elıtt játszott Londonban. Bécs, Párizs és London zenei újságjai kiváló kritikákat írtak a róla. Fontana, Julian (Varsó, 1810. július 31.- †Párizs, 1869. december 24.) lengyel zongorista és zeneszerzı, a Varsói Líceum növendéke, Fryderyk Chopin barátja, Elsner tanítványa a varsói konzervatóiumban. Franchomme, Auguste-Joseph (1808. április 10.1884. január 21.) francia csellista, zeneszerzı, Chopin barátja. Gallenberg, Count Wenzel Robert (*Bécs, 1783. december 28., †Róma, (Italia), 1839. március 13.) zeneszerzı, színház igazgató.
Gaubert, Paul-Léon-Marie (*Ermenonville (Oise), 1805. március 13.-†Párizs, 1866. január 24.) francia orvos, 1840-ben Chopin egyik kezelıorvosa. Gautier, Théophile (magyarosan Gautier Teofil), (Tarbes, 1811. augusztus 31. - Neuilly, 1872. október 23.) francia romantikus költı és kritikus. Girard, Narcisse (Nantes, 1797. január 28.-Párizs, 1860. január 16.) zeneszerzı és karnagy, Chopin temetésén vezényelte a Conservatoire zenekarát és kórusát. Gładkowska, Konstancja (Józef Grabowski felesége) (Varsó, 1810. június 10.- Skierniewice, 1889. december 21.) lengyel énekesnı, Fryderyk Chopin ifjúkori múzsája és szerelme. Grabowski, Józef Ignacy (1791-1881) – napóleoni háborúk tisztje, konzervatív politikus. Goethe: Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) német író, költı. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költıje. A líra, a dráma és az epika mőnemében egyaránt remekmővek sorát alkotta. A Faust szerzıje. Golenyiscsev-Kutuzov, Mihail Illarionovics (oroszul: Михаил Илларионович ГоленищевКутузов; Szentpétervár, 1745. szeptember 16. – Bolesławiec, 1813. április 28.) a napóleoni háborúk leghíresebb orosz tábornoka. Guizot, François Pierre Guillaume (Nîmes, 1787. október 4.- Val-Richer, 1874. szeptember 12.) francia történész és politikus, francia miniszterelnök 1847. szeptember 19. - 1848. február 23 között. Gutmann, Adolf tanítványa.
(1819-1882)
Chopin egyik
Gyrowetz, Adalbert (Vojtěch Matyáš Jírovec) (České Budějovice, 1763. február 20, – Bécs, 1850. március 19.) cseh zeneszerzı. Habeneck, François-Antoine (1781. február 22.†1849. február 8.) francia hegedőmővész és zenei vezetı. Heine, Christian Johann Heinrich (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költı, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költıjének és a romantikát meghaladó realista és modern költınek. (von) Hiller, Ferdinand (1811. október 24.-1885. május 11.) német zeneszerzı, zeneigazgató. Hugo, Victor-Marie (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia költı, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus.
83 Hummel, Johann Nepomuk (Pozsony, 1778. november 14. – Weimar, 1837. október 17.) Osztrák zongorista, zeneszerzı, tanár és karmester. I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár (* Nancy, 1708. december 8. – † Innsbruck 1765. augusztus 18.), V. Károly lotaringiai herceg unokája, 1729–1737-ig III. Ferenc István néven Lotaringia és Bar hercege (franciául François III duc de Lorraine et de Bar, németül Franz I Stephan von Lothringen), 1737–1765-ig II. Ferenc névenToszkána nagyhercege, 1745-tıl haláláig német-római császár. Mária Terézia férjeként 1740–1765-ig a Habsburg örökös tartományok (Erbländer) társuralkodója. Elterjedt névformája még: Lotaringiai Ferenc István. I. Leszczyński Szaniszló (lengyelül Stanisław Bogusław Leszczyński), (Lwów, 1677. október 20. – Lunéville, Lotaringia, 1766. február 23.), lengyel herceg (szlachta), német-római birodalmi gróf, 1699–1704 között Poznań vajdája, 1704–1709 és 1733–1736 között I. János néven Lengyelország királya és Litvánia nagyhercege, 1738–1766 között Lotaringia és Bar uralkodó hercege. Nevének franciás formája Stanislas Leszczynski. Leánya, Maria Leszczyńska, XV. Lajos francia király felesége lett. I. Miklós (oroszul: Николай I, teljes nevén Nyikolaj Pavlovics Romanov Николай Павлович Романов; Gatcsina, 1796. június 25./július 6. – Szentpétervár, 1855. február 18./március 2.) orosz cár, valamint lengyel király és finn nagyherceg 1825. december 1-jétıl kezdve haláláig. Apja I. Pál cár volt; bátyját, I. Sándort követte az orosz trónon. Az ı nevéhez főzıdik az 1848-49-es magyar forradalom leverése, valamint a krími háború megindítása. II. (Erıs) Ágost lengyel király, I. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem (Drezda, 1670. május 12 - Varsó, 1733. február 1.) (II. (Erıs) Ágost lengyelül August II Mocny, németül August II. der Starke). Lengyelország királya és ezzel Litvánia nagyhercege 1697-tıl 1704-ig, majd 1709tıl 1733-ig, Szászország választófejedelme pedig 1694 és 1733 között. Legendás testi erejének köszönhetıen kapta meg az "Erıs" melléknevet, valamint a "Szász Hercules" és a "Vaskező" megnevezést. Erejének bizonyítására gyakran tört össze puszta kézzel patkókat. A Wettin-dinasztiából származott. II. Zsigmond Ágost (Krakkó, 1520. augusztus 1. – Knyszyn, Lengyelország, 1572. július 7.) lengyel király és litván nagyherceg, a Jagelló-ház utolsó tagja. Uralkodott 1548–1572 között. III. Henrik francia király (franciául Henri III, lengyelül Henryk V Walezy), (Fontainebleau, 1551. szeptember 19. – Saint-Cloud, 1589. augusztus 2.). II. Henrik francia király és Medici Katalin királyné fia, a Valois-dinasztia utolsó uralkodója, mely a
Capeting-dinasztiának egyik oldalága. 1573–1574 között Lengyelország királya. 1574-tıl haláláig Franciaország királya. III. Napóleon, vagy teljes nevén Charles-Louis Napoléon Bonaparte (Párizs, 1808. április 20. – Chislehurst, London, 1873. január 9.) 1852. december 2. – 1870. szeptember 4. között Franciaország császára. A korabeli magyar sajtóban Napóleon Lajos néven szerepelt. Victor Hugo francia író „a Kis Napóleon” („Napoléon le Petit”) nevet kölcsönözte neki. III. Szász Ágost (lengyelül August III Sas (vagy Gruby „Kövér”), II. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem (németül Kurfürst Friedrich August II), született 1696. október 17-én Drezdában, meghalt 1763. október 5-én Drezdában Erıs Ágost és de:Christiane Eberhardine von Brandenburg-Bayreuth fia, Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege 1733-1763 között. III. Ágost Isten kegyelmébıl Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege Oroszország, Mazóvia, śmudź (litvánul Žemaitija) Kijev, Volhinia, (ukránul Волинь), Podolia, Livónia, Szmolenszk, Severia Csernyigov hercege, és ugyanúgy Szászország választófejedelme. IV. Henrik (Pau kastély, Navarra, 1553. december 13. – Párizs, 1610. május 24.) 1572 és 1610 között Navarra királya (III. Henrik néven), 1589 és 1610 között Franciaország királya. Franciaország elsı Bourbon uralkodója. Szülei Antoine de Bourbon (Bourbon Antal), Vendôme hercege, és III. Johanna (Jeanne d'Albret), Navarra királynıje voltak. IX. Károly (Saint-Germain-en-Laye, 1550. június 27. – Vincennes, 1574. május 30.) Franciaország királya (uralkodott 1560. december 5-étıl haláláig), II. Henrik és felesége, Medici Katalin harmadik fia, a Valois-ház tizenkettedik francia uralkodója volt. Uralkodása alatt mindvégig anyja befolyása alatt állt, aki eleinte mérsékelt valláspolitikát folytatott, ám a kitörı vallásháborúban végül a szélsıségesen katolikus lotaringiai hercegi Guise-ház mellé állt. Károly uralkodásának legnevezetesebb eseménye Szent Bertalan éjszakája, amikor a megbékélés jegyében Párizsba győlt hugenották ezreit mészárolta le az államhatalom biztatására a fanatikus tömeg. A fiatal, beteges uralkodónak nem volt törvényes örököse, így a trónon fivére, III. Henrik követte, akivel kihalt a Valois-ház férfi ága. Jełowicki, Aleksander (Hubniku nad Bohem na Podolu, 1804. december 18.-†Róma, 1877. április 15.) lengyel író, az 1831. ávi szejm követe, Virtuti Militari rend lovagja, Zgromadzenie Zmartwychwstania Pana Naszego Jezusa Chrystusa, átv. zmartwychwstańcy szerzetesrend tagja. Jędrzejewicz, Józef Kalasanty Izajasz Franciszek (*Varsó, 1803. július 7.-†Varsó, 1853. május 11.) mérnök, Kudwika Chopin férje.
84 Kalkbrenner, Friedrich Wilhelm Michael (1785. november 2-8, – 1849. augusztus 10.) német zongorista, zeneszerzı, tanár. Károly Fülöp francia királyi herceg (Versailles, 1757. október 9. – Görz, 1836. november 6.), a Bourbon-ház-ból való királyi herceg, Artois grófja. XVIII. Lajos utódjaként a restauráció idején 1824– 1830 között X. Károly néven Franciaország királya, és V. Károly néven Navarra (címzetes) királya. Szélsıségesen reakciós uralmat gyakorolt, az 1830-as júliusi forradalom során lemondatták. İ volt az utolsó ténylegesen uralkodó francia király a Bourbon-ház fı ágából. Kazinczy Ferenc, kazinczi és alsóregmeczi (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.), író, költı; a nyelvújítás vezéralakja, az MTA tagja. Nyelvújító és irodalomszervezıi tevékenységével a reformkor elıtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Az 1831. évi országos kolerajárvány áldozata lett. Kessler (Kötzler), Joseph Christoph (1800–72), német zongorista és zeneszerzı, Chopin neki dedikálta a 24 preludiumból álló op. 28 ciklusát. Kiliński, Jan (sz.: Wielkopolska, Trzemeszno, 1760, †Varsó, 1819. január 28.) a Kosciuszko felkelés egyik ezredese. Konsztantyin Pavlovics orosz nagyherceg (oroszul: Вели$кий князь Константи$н Па$влович Рома$нов; Carszkoje Szelo, 1779. április 27./május 8. – Vicebszk, 1831. június 15./27.) orosz nagyherceg, 1801–1824 között Oroszország trónörököse, majd lemondott trónigényérıl; 1814– 1831 között Lengyelország alkirálya. Bár sohasem volt megkoronázva, szokták úgy is emlegetni, mint „I. Konstantin cárt”. Kościuszko, Andrzej Tadeusz Bonawentura (1746. február 4. – 1817. október 15.) lengyellitván nemzeti hıs, hadvezér és a nevét viselı, az Orosz Birodalom ellen indított 1794-es felkelés vezetıje. Az amerikai függetlenségi háborúban ezredesként harcolt George Washington oldalán. Odaadó és hőséges szolgálatáért a Kongresszus 1783-ban dandártábornokká léptette elı. Ugyanebben az évben megkapta az Egyesült Államok állampolgárságát is. Koźmian, Stanisław Egbert (Wronów, 1811. április 21.-†Poznań, 1885. április 23.) lengyel író, Shakespeare mőveinek fordítója. Kölcsey Ferenc (Szıdemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.) magyar költı, politikus és nyelvújító, a Himnusz szerzıje. Krasiński, Zygmunt (Napoleon Stanisław Adam Feliks Zygmunt hrabia Krasiński) (teljes nevén Napoleon Stanisław Adam Ludwik Zygmunt Krasiński, Párizs, 1812. február 19. – Párizs, 1859. február 23.) lengyel költı, író. Adam Mickiewicz, Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid mellett
a XIX. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költıje. A Három bárd egyike. Lafayette, LaFayette, v. La Fayette, Marie Joseph de Motier márki (1757-†1834), francia katonatiszt és politikus. 1777-tıl, mint tábornok harcolt az észak-amerikai függetlenségi háborúban, az angolok ellen. A Bastille bevétele (1789) után a párizsi Nemzeti Gárda fıparancsnoka, 1792-ben emigrált, 1830-ban részt vett Lajos Fülöp trónra juttatásában. Varsó bukása után La Fayette, Tadeusz Kościuszko tábornok barátja lett a FranciaLengyel Bizottság elnöke. A Bizottsághoz tekintélyes számú francia romantikus is csatlakozott, Victor Hugo, Tephile Gautier és Émile Deschamps író, Casimir Delavigne színmőíró, és Pierre Béranger „Dalkirály”. Lablache, Luigi (1794. december 6.-1858. január 23.) francia és ír származású olasz operaénekes. Lafitte, Jacques (1767-1844) francia miniszterelnök. Lamartine, Alphonse de (Mâcon, Fro., 1790. okt. 21.-Passy, 1869. febr. 28.): költı, politikus. Arisztokrata származású, fiatalon a felvilágosodás híve. Lelewel, Joachim (Varsó, 1786. március 22. †Párizs, 1861. május 29.) lengyel történész, numizmatikus, heraldikus, politikai aktivista, 12 nyelvet ismert. Lenz: Wilhelm von Lenz (or.: Вильгельм Фёдорович Ленц/ Wilhelm Fjodorowitsch Lenz; Riga, 1809. május 20.-Szentpétervár (СанктПетербург, Sankt-Peterburg), 1883. január 7.) balti német író, orosz tanácsos, Liszt Ferenc, Frederyk Chopin és Hector Berlioz barátja. Leroux, Pierre (Bercy, 1797. április 7.-Párizs, 1871. április) francia filozófus, politikai közgazdász, a La Revue indépendente (Független szemle) alapítója. Lesueur: Jean-François Le Sueur (vagy Lesueur) (1760. február 15.- 1837. október 6.) francia zeneszerzı, leginkább oratóriumairól és operáiról ismert. Leszczyńska Mária Karolina Zsófia Felícia lengyel hercegnı (Maria Karolina Zofia Felicja Leszczyńska) (Trzebnica, 1703. június 23. – Versailles, 1768. június 24.), a Wieniawa nemzetségbıl származó lengyel királyi hercegnı, I. (Leszczyński) Szaniszló lengyel király ifjabbik leánya, XV. Lajos francia királlyal kötött házassága révén 1725-tıl Franciaország és Navarra királynéja (Marie Sophie Leszczyńska reine de France et de Navarre). Lichnowsky, gróf Moritz (1771–1837) Beethoven barátja, és mecénása. Lind, Jenny (Johanna Maria Lind; Stockholm, 1820. október 6.- † Malvern, Worcestershire, 1887. november 2.) svéd operaénekesnı (szoprán)
85 Lipót szász-koburg-saalfeldi herceg (teljes nevén Leopold George Christian Frederick van SaxeCoburg-Saalfeld, késıbb van Saxe–Coburg–Gotha) (Coburg, 1790. december 16 – Laeken, 1865. december 10) volt az elsı belga király, miután Belgium 1830-ban kivívta függetlenségét. Uralkodása 1831. július 21-én kezdıdött. Lipót az ıt követı összes belga király a német Szász– Coburg–Gothai-ház leszármazottja. Utódai között volt II. Lipót belga király és Sarolta mexikói császárné. Liszt Ferenc (németül Franz Liszt) (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) a 19. század egyik legjelentısebb romantikus zeneszerzıje, minden idık egyik legnagyobb zongoramővésze. Malfatti: Johann Baptist Malfatti, Edler von Monteregio (Giovanni Domenico Antonio Malfatti (*Itália, Lucca, 1775. június 12. - † Hietzing (Ausztria, Bécs)1859. szeptember 12.) olaszosztrák orvos. Malibran, Maria (Maria Felicità Malibran-García) (1808. március 24. – 1836. szeptember 23.) legendás francia mezzoszoprán operaénekesnı. Karl Heinrich Marx (magyarosan Marx Károly) (Trier, 1818. május 5. – London, 1883. március 14.) német filozófus, közgazdász, a szocialista munkásmozgalom teoretikusa, a marxizmus névadója. Kapitalizmus elleni kritikájáról és a történelemnek osztályharcok történeteként való felfogásáról ismert. Hazánkban 1953 és 1990 között a ma Budapesti Corvinus Egyetem néven mőködı közgazdaság-tudományi egyetem viselte a nevét, Berlinben pedig utca van róla elnevezve: KarlMarx-Allee. Medici Katalin (olaszul Caterina de’ Medici, franciául Catherine de Médicis) (Firenze, 1519. április 13. – Blois, 1589. január 5., Franciaország királynéja (1547–1559), majd második fia (IX. Károly) mellett régens. Mendelssohn-Bartholdy, Felix Jakob Ludwig (Hamburg, 1809. február 3. – Lipcse, 1847. november 4.) német zeneszerzı, karmester, zongora- és orgonamővész. Meyerbeer, Giacomo (Berlin, 1791. szeptember 5. – Párizs, 1864. május 2.) német zeneszerzı, korának legnépszerőbb operaszerzıje, a francia opéra grande legnagyobb mestere. Mickiewicz, Adam Bernard (litvánul: Adomas Bernardas Mickevičius, Zaosie, 1798. december 24. – Isztambul, 1855. november 26.) lengyel költı, író. Zygmunt Krasiński, Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid mellett a XIX. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költıje. A Három bárd egyike. Mierosławski, Ludwik Adam (Nemours, 1814. január 17.-†Párizs, 1878. november 22.) lengyel tábornok, író és költı, politikai és nemzetiségi
aktivista, hadtörténész, Adam Piotr (1815-1851) kereskedelmi tengerészkapitány testvére, Adam Kasper fia. Ney, Michel (1769. január 10. – 1815. december 7.) francia marsall a napóleoni háborúk idején. Norwid, Cyprian Kamil eredeti nevén Cyprian Konstanty Norwid (Laskowo-Głuchy, 1821. szeptember 24. – Párizs, 1883. május 23.) – lengyel költı, drámaíró, író, grafikus, szobrász, festı. Gyakran tekintik a négy legfontosabb lengyel romantikus költı közül az utolsónak. Számos irodalomtörténész azonban e nézetet túlságosan leegyszerősítettnek véli, és Norwid munkásságát inkább a klasszicizmushoz és a parnasszizmushoz sorolja. Nourrit, Adolphe (1802-1839. március 8.) francia oparaénekes, tenor, szövegkönyvíró, zeneszerzı. Nápolyban öngyilkos lett. Temetésén Chopin orgonált. Orléans-i Lajos Fülöp (Louis-Philippe d’Orléans) (* Párizs, 1773. október 6. – † Claremont, Surrey grófság, Anglia, 1850. augusztus 26.), Chartres grófja, a Bourbon-ház Orléans-i ágából származó francia királyi herceg, „Egyenlıség Fülöp” („Philippe-Égalité”) herceg (1747–1793) fia, 1773–1785-ig Valois hercege, 1785–1793-ig Chartres hercege, 1793–1830-ig Orléans hercege. Az 1830. júliusi forradalom során Franciaország régense (lieutenant-général), majd 1830 augusztusától 1848 februárjáig I. Lajos Fülöp néven „a franciák királya”, (Louis-Philippe Ier, Roi des Français), közismert melléknevén „Polgárkirály” („le roi bourgeois”, majd „le roi citoyen”), valamint Andorra társhercege (coprince). Az 1848. februári forradalom nyomán lemondott, ezután angliai számőzetésben élt Neuilly grófja néven. Orłowski, Antoni (Varsó, 1811.-†Rouen, 1861. február 11.) lengyel hegedőmővész és zeneszerzı, Józef Elsner tanítványa Varsóban, ezt követıen Le Sueura tanítványa Párizsban. Pac herb Gozdawa, Michał Jan (1730-1787) a bari szövetség marsallja, III. Ágost kamarása. Paganini, Niccolò (Genova, Genovai Köztársaság, 1782. október 27. – Nizza, Franciaország, 1840. május 27.) itáliai hegedőmővész, zeneszerzı, a 19. századi romantika korának legjelentısebb hegedővirtuóza. Pasta, Giuditta Angiola Maria Costanza (née Negri; Saronno; 1797. október 26. – Como, 1865. április 1.) olsz operaénekesnı. Paszkevics-Erivanszkij, Ivan Fjodorovics oroszul: Иван Фёдорович Паскевич (Poltava, 1782. május 20. – Varsó, 1856. február 18.) orosz tábornagy, Jereván grófja és Varsó hercege, az 1848–49-es szabadságharc ellen fellépı cári hadsereg fıparancsnoka.
86 Paër, Ferdinando vagy Ferdinando Paer (eredetileg Ferdinando Francisco Pär; Parma, Parmai Hercegség, 1771. június 1. – Párizs, Franciaország, 1839. május 3.) itáliai születéső, 1807-tıl Franciaországban élı és alkotó zeneszerzı, karmester. A 19. század elsı évtizedeiben Simone Mayr mellett az olasz operairodalom legjelentısebb, napjainkra népszerőségét vesztett alakja. Az elsı komponisták egyike, aki a nagyopera (opera seria) és a vígopera (opera buffa) között álló ún. „félkomoly opera” (opera semiseria) mőfajában alkotott maradandót. Pjotr Iljics Csajkovszkij (oroszul: Пётр Ильич Чайковский) (Votkinszk, 1840. május 7. [április 25. a régi naptár szerint] – Szentpétervár, 1893. november 6. [október 25. a régi naptár szerint]) orosz romantikus zeneszerzı. Plater, Ludwik August (1775-1846. szeptember 6.) politikus, a lengyel erdészet megszervezıje, a Nagy Emigráció tevékeny résztvevıje, a Párizsi Irodalmi Társaság (Towarzystwo Literackie w ParyŜu) vezetıje, az 1833-ban alakult Nemzeti Egység Szövetsége (Związek Jedności Narodowej) vezetıségi tagja. Poniatowski, Józef Antoni (* Bécs. 1762. május 7. – †1813. október 19.) lengyel herceg, francia marsall, Andrzej Poniatowski lengyel herceg fia, II. Szaniszló Ágost lengyel király unokaöccse. 1812ben a lengyel hadtest fıvezére volt Napóleon oroszországi hadjáratában. A lipcsei csatában 1813. október 16-án a francia jobbszárny élén olyan vitézül küzdött az osztrákok ellen, hogy Napóleon ıt a csatatéren marsallá nevezte ki. A francia sereg veresége után október 19-én menekülése közben az Elster folyóba fulladt. Holttestét 1816-ban Krakkóban a királyi sírboltban temették el. Potocka, Delfina (szül.: Delfina Komar, 1807. március – 1877. április 2.) Mieczysław Potocki mágnás elvált felesége, mővészetbarát, Chopin barátnıje. Potocki (herbu Pilawa), Mieczysław (Tulczyn (ukr. Тульчин), 1799. november 12.-†Párizs, 1878. november 26.) mágnás, aventurier, földbirtokos. Delfina Potocka egykori férje. Ramorino, Girolamo tábornok (1792. április 8. v. 9.-†Torinó, 1849. május 22.) a novemberi felkelés lengyel és olasz tábornoka, a napóleoni háborúk és a novemberi felkelés résztvevıje. Olasz születéső tábornok, aki szolgált Napóleon seregében, önként vállalkozott lázadó lengyel ezredek vezetésére a novemberi felkelés idején. Ramorino La Fayette márki barátja volt, és a legbefolyásosabb francia politikai-katonai vezetık közé tartozott. Rellstab, Heinrich Friedrich Ludwig (1799. április 13.-1860. november 27.) német költı és zenekritikus. Roman, Turczynowicz (1813–1882), lengyel táncos, balettmester. 1825-tıl a varsói balett
szólistája, 1833-tıl (30 éven át) a Varsói Balett iskola tanára. Konstancja, Turczynowicz (1818–1880), lengyel táncosnı, Roman Rurczynowicz felesége. Rossini, Gioacchino Antonio (Pesaro, 1792. február 29. – Párizs, 1868. november 13.) olasz zeneszerzı. A bolognai zenei líceumban tanult gordonkázni, késıbb zongorázni. Csupán 18 éves volt, amikor Velencében bemutatták egyfelvonásos vígoperáját (A házassági kötelezvény). Hírnevet az 1813-ban komponált mővével, a Tankréddal szerzett magának, ezek után sikeresen meghódította a milánói, római és nápolyi operaházakat is. Életének második felében Párizsban telepedett le, ahol a Théâtre Italien igazgatójaként az olasz opera népszerősítésével foglalkozott valamint a fiatal zeneszerzık (mint Vincenzo Bellini) támogatásával. Rothschild: James Mayer de Rothschild (szül.: Jakob Mayer Rothschild, Frankfurt-am-Main, 1792. május 15.- Párizs, Franciaország, 1868. november 15.) bankár, a neves Rothschild család tagja. Sand: Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs, 1804. július 1. – 1876. június 8.) ismert írói nevén George Sand, francia írónı, novellista. Schumann, Robert (Zwickau, 1810. június 8. – Endenich (Bonn mellett), 1856. július 29.), német zeneszerzı. A romantikus zene egyik legkiemelkedıbb és legnépszerőbb alakja, és az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendı zenekritikus volt. Schlesinger, Moritz Adolf (Berlin, 1798-BadenBaden, 1871), mint Maurice Schlesinger francia zenemőkiadó. Słowacki, Juliusz (Krzemieniec, 1809. szeptember 4. – Párizs, 1849. április 3.) lengyel költı, író. Zygmunt Krasiński, Adam Mickiewicz és Cyprian Kamil Norwid mellett a XIX. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költıje. A Három bárd egyike. Sowiński herbu Krakowczyk, Józef Longin (1777. március 15. - †1831. szeptember 6.) lengyel tábornok, 1831-ben a Varsói wola-i sáncok parancsnoka. Stamaty, Camille-Marie (Róma, 1811. március 13.-Párizs, 1870. április 19.) francia zongorista, zongoratanár és zeneszerzı. Stirling, Jane Wilhelmina (1804-1859) skót zongorista, Fryderyk Chopin (1843-tól) és Thomas D.A. Tellefsen tanítványa Strauss (Idısebb), Johann (németül Johann Strauß Vater) (Bécs, 1804. március 14. – Bécs, 1849. szeptember 25.) osztrák zeneszerzı, zeneköltı, ismert a keringıirıl, valamint az általa megkomponált Radetzky-indulóról (mely Joseph Wenzel Radetzkyrıl lett elnevezve). Gyakran „A bécsi Orpheusz” jelzıvel illetik.
87 Stuart, Lord Dudley Coutts (London, 1803. január 11.-Stockholm, 1854. november 17.) brit politikus, a Lengyelország Baráti Társaság elnöke Thalberg, Sigismund (*1812. január 8.-†1871. április 27.) zeneszerzı és zongoravirtuóz. Towiański, Andrzej (1799-1878) lengyel misztikus filozófus Tyssowski, Jan Józef (1811-1857) lengyel politikai aktivista, a krakkói felkelés vezére Veron, Louis Desiré (1798 – Párizs, 1867. szeptember 27.) a francia operaház menedzsere. Viardot, Pauline [Michèle Ferdinande Pauline Viardot] née Garcia (1821-1910), a spanyol tenorénekes, Manuel-Garcia lánya, mezzo-szoprán énekes, zeneszerzı és zongorista. Viktória királynı (angolul: Queen Victoria of the United Kingdom, teljes nevén Alexandrina Victoria; 1819. május 24. – 1901. január 22.) Nagy-Britannia és Írország királynıje 1837. június 20-ától, India császárnıje 1876. május 1-jétıl haláláig, 1901. január 22-éig. Walerian Łukasiński (Varsó, 1786. április 15. – 1868. január 27.) lengyel katonatiszt és politikai aktivista. Walewska, Maria grófnı, született Łączyńska (Maria z Łączyńskich Walewska) (Kiernozia, Łowicz közelében 1786. december 7, - Párizs, 1817, december 11.) lengyel grófnı, gróf Anastaz Walewski felesége, Bonaparte Napóleon francia császár szeretıje. Weber: Carl Maria Friedrich Ernst von Weber (Eutin, 1786. november 18. – London, 1826. június 5.) német zeneszerzı, karmester, zongorista, gitáros és zenekritikus. Mővei, különösképpen A bővös vadász, az Euryanthe és az Oberon nagyban befolyásolták a romantikus zene kialakulását, ezért gyakorta a német romantikus opera atyjaként emlegetik. Witwicki, Stefan (Janów na Podolu, 1801. szeptember 13.-Róma, 1847. április 15.) lengyel romantikus költı, újságíró. Wodzińska: Maria z Wodzińskich 1v. Skarbkowa 2v. Orpiszewska (1819. január 7.
1896. december 7.) a XIX. sz. második felében ismert festını, Chopin egyik szerelme. Worcell, Stanisław (Stepań, Volhínia 1799. március 26. - †London, 1857. február 3.) lengyel politikus, újságíró. Stanisław Worcell lengyel író 1849-ben fogalmazta meg: „…Magyarország és Lengyelország két örökélető tölgy, melyek külön törzset növesztenek, de gyökereik a föld alatt messzefutnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erıteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Az idézet a gyıri lengyel-emlékmővön olvasható. Woyciechowski, Tytus Sylwester herbu Rawicz (Lwow, 1808. december 31., †Poturzyn, 1879. március 23.), lengyel iparos, a mővészetek mecénása, Fryderyk Chopin barátja. Würfel, Wenzel Wilhelm (1790/1791-1832) cseh zeneszerzı, zongorista és orgonista. A Varsói Konzervatórium tanára volt. 1826-1829 között Fryderyk Chopin egyik tanára volt XV. Lajos (Versailles, 1710. február 15. – Versailles, 1774. május 10.) Franciaország és (IV. Lajos néven) Navarra királya (1715–1774), XIV. Lajos francia király dédunokája és utóda, a Bourbon-dinasztia negyedik tagja a francia trónon. Zaleski, Józef Bohdan (Bohayrka, Kijevi fıkormányzóság, 1802. február 14. – Villepreux, 1886. március 31.) lengyel romantikus költı, Adam Mickiewicz egyik barátja. Zamoyski herbu Jelita, Stanisław Kostka (Varsó, 1775. január 13.-Bécs, 1856. április 2.) politikus, mővészet pártoló fınemes. Zimmermann, Pierre-Joseph-Guillaume (1785. március 17.-1853. október 29.) mint Pierre Zimmerman és Joseph Zimmermann ismert, francia zongorista, zeneszerzı és zenetanár. śywny, Wojciech (Adalbert) (cs.:Vojtěch Živný, sz.: Csehország, Mšeno 1756. május 13.- †Varsó, 1842. február 21.) – cseh származású lengyel zongorista, zeneszerzı és pedagógus.
88
CHOPIN ÉLETÉNEK ÉS MUNKÁSSÁGÁNAK KRÓNIKÁJA
Antoni Kolberg:Fryderyk Chopin (1848), forrás: Chopin - Kalejdoskop
1810 – 1826. BEVEZETÉS: A tehetség jelentkezése. Mővek posztklasszikus és szentimentális stílusban Gyermekévek: 1810 – 1816 1817
1810 III. 1-jén (II. 22-én) született Fryderyk Chopin a mazóviai śelazowa Wola nevő faluban a kujáviai Długiébıl származó Justyna KrzyŜanowska (1782– 1861) és a lotaringiai Marainville-bıl származó, a Skarbek grófi családnál nevelısködı Mikołaj Chopin (1771–1844) fiaként IV. 23-án keresztelı a Sochaczew közeli Brochów templomában X. 1-jén Mikołaj Chopin a Varsói Líceumban kezd tanítani, a család Varsóba költözik
– az elsı zeneszerzési próbálkozások: a Mikołaj Chopin által lejegyzett B-dúr polonéz és más (elveszett) táncok, variációk és indulók XI. hónap – a Wiktoria Skarbeknek dedikált g-moll polonézt I. J. Cybulski herceg ki is adatja
1818 II. 24-én a Julian Ursyn Niemcewicz által a Radziwiłł-palotában rendezett jótékonysági esten Chopin eljátssza Vojtĕch Jírovec (Adalbert Gyrowetz) e-moll zongoraversenyét; verset mond Zygmunt Krasiński
1811
1821
VII. 9-én megszületett Chopin Izabela nevő húga
IV. 23-án W. śywynek dedikálja az Asz-dúr polonézt
1812 I. 1-jén Mikołaj Chopin franciatanár lesz a Tüzérségi és Hadmérnöki Kadettiskolában XI. 20-án megszületett Chopin második húga, Emilia
1814 VI. 1-jén Mikołaj Chopin kinevezett francia irodalom- és nyelvtanár lesz a Varsói Líceumban Az otthoni tanulás évei: 1816 –23
1816 – Chopin elkezdi zongoratanulmányait Wojciewch śywnynél; Ludwika nevő nıvérével (szül. 1807ben) négykezeseket játszanak
1822 – befejezi śywnynél a zongoraleckéket, Józef Elsnernél kezd magánórákat venni zeneszerzésbıl; ezzel párhuzamosan valószínőleg orgonaleckéket is vesz Wilhelm Würfelnél A líceumi évek: 1823 – 26
1823 II. 24-én a Jótékonysági Egylet Józef Jawurek által rendezett koncertjén Ferdinand Ries zongoraversenyét adja elı IX. hónap – a Samuel B. Linde vezette Varsói Líceum IV. osztályába lép
89 1824 VIII/IX. hónap – vakációzás Szafarniában (Ziemia Dobrzyńska) Dominik Dziewanowski családjánál; tanúja a földbirtokosok győlésének; ismerkedik a falusi folklórral (lakodalommal, aratóünneppel) és a zsidó népzenével VIII. 10. – a szülıkhöz írt elsı ismert levél; VIII. 16-tól tréfás levelek „Szafarniai Kurír” címmel VIII. 15-én Szafarniában a helyi hallgatóság elıtt eljátssza Friedrich W. Kalkbrenner zongoraversenyét; Emilia húgával közösen „A félreértés, avagy Akit kópénak véltek” címmel kis komédiát ír, és „Literackie Towarzystwo Rozrywki” néven gyermekszórakoztató társaságot alapít. – megírja az E-dúr variációkat egy svájci dal témájára és a gisz-moll polonézt; ekkor komponált egyéb mővei (mazurkák, keringık, polonézek, indulók) elvesztek
1825 V. 27-én a konzervatóriumi koncerten a J. Długosz által feltalált, eolopantaleon nevő, harmóniumszerő hangszeren improvizál VI. 2-án A. Brzezina litográf kiadásában megjelenik az op. 1-es Rondo VI. 7-én a „Kurier Warszawski” hírt ad Chopinnek F. A. Brunner eolomelodikonján az evangélikus templomban bemutatott fantáziajátékáról VI. 26 – 28-án a Líceum nyilvános bemutatóján Chopin dicséretben részesül; a konzervatórium termében Ignaz Moscheles zongoraversenyét (?) játssza VIII. hónap – a második szafarniai vakáció, kirándulás Toruńba, Kopernikusz szülıházának
meglátogatása; ifjúkori barátságok Jan Białobłockival és Jan Matuszyńskival VIII. 24-én körutazás Obrówba: feljegyez egy falusi dalocskát VIII. 26-án beszámol a zsidófolklórral történt újabb találkozásáról X. 30-án Gioacchino A. Rossini A sevillai borbély c. operájának hatása alatt XI. hónap – orgonista lesz a Vizitációs Nıvérek Líceumában
1825/26 – ekkoriban valószínőleg új táncokat és variációkat komponál
1826 II. 1-jén komponálja a c-moll gyászindulót (op. posztumusz); részt vesz Stanisław Staszic tüntetésszámba menı temetésén II. hónap – elsı beszámoló a betegségérıl VII. 3-án Carl M. von Weber A bővös vadász címő operájának premierjén VII. 27-én „dícsérettel” fejezi be líceumi tanulmányait; iskolatársai közt volt többek között Julian Fontana, Wilhelm Kolberg, Jan Matuszyński és Tytus Woyciechowski – megnézi Rossini A tolvaj szarka c. operáját; az opera témájára születik meg a b-moll polonéz triója VII. 25-én édesanyjával Dusznikiba utazik Łowiczon, Kutnon, Kaliszon és Wrocławon keresztül VIII. 2 – IX. 11. között gyógykezelésen Dusznikiban (ott volt két testvére, Emilia és Ludwika is); VIII. 11-e(?) körül és 16-án jótékonysági célú fellépés
1826 – 1835. METAMORFÓZISOK: A tehetség jelentkezése. Alkotások a „brillant” és a koraromantikus stílus jegyében A zeneszerzıi tanulmányok évei: 1826 – 29
1826
1827 – 28
IX. hónap – beiratkozik a Jósef Elsner vezette Varsói Konzervatórium (Zenei Fıiskola) elsı évfolyamára XI. 26-án ezt írja J. Białobłockinak: „Elsnernél tanulok kontrapunktot heti 6 órában, hallgatom Brodzińskit, Bentkowskit és más, a zenével bármiféle kapcsolatban lévı tárgyakat” XII. 16-án improvizálás Brunner choralionján – megszületik a Rondo à la F-dúr mazurka (op.5)
– Elsner tanítványaként komponálja az Elsnernek ajánlott op. 4-es c-moll szonátát és az op. 2-es Bdúr variációk a „Don Juan” témájára c. mővet – Chopin elsı kompozíciói, amelyek felkeltik a külföldi kiadók figyelmét
1827 IV. 10-én tüdıbajban meghal Emilia Chopin VII. 17-én vizsga zeneszerzésbıl Elsnernél; a jelentésben többek között ez áll: „elsıéves: Chopin Fryderyk (különleges képességek) VII. hónap – kirándulás Gdańskba
1828 II. hónap – A. Brzezina litográf kiadásában megjelenik az op. 5-ös Rondo III. hónap – hallgatja és megismeri a Varsóban koncertezı Johann Nepomuk Hummelt VII. 22-én vizsgák a Konzervatóriumban; Elsner jelentésébıl: „Chopin F., különleges képességek, másodéves, elutazott egészsége helyrehozatala céljából”
90 VII–IX –nyaralás Sannikiben (Płock mellett); belekezd az op. 8-as g-moll trió komponálásába IX. 9-én Berlinbe indul IX. 20-án írja családjának: „már hallottam egy oratóriumot a Singakademie-ben, Cortezt [Spontinit], Cimarosától a Titkos házasságot, Onslowtól a Házalót. Ám Händel Cäcilienfest oratóriuma jobban közelített ahhoz az eszményhez, amelyet a nagy zenérıl alkottam magamban […] Holnap jön A bővös vadász!” IX. 29-én útban visszafelé Berlinbıl X. hónap – két nap Poznańban; Teofil Wolicki érsek fogadásán XII. hónap – Julian Fontanával játssza a két zongorára írt C-dúr rondót; improvizál és szórakozik a varsói szalonokban, amatır színházi elıadásban vesz részt XII. 27-én befejezi a Rondo à la Krakowiakot (Fdúr, op. 14)
1829 – befejezi az op. 8-as Triót, komponálja az A-dúr fantázia lengyel témákra c. mővet (op. 13) IV. 21-én Carol Soliva tanítványainak koncertjén megismerkedik Konstancja Gładkowskával (1810– 80) V. 23 – VII. 14. között Chopin tanúja lesz Niccolo Paganini és Karol Lipiński koncertsorozatának, valamint a heves sajtóvitának, amelyben részt vesz Elsner, Karol Kurpiński és Maurycy Mochnacki VII. 20-án befejezi a Konzervatóriumot; Elsner jelentésébıl: „Szopen Fryderyk, harmadéves, különleges tehetség, zenei géniusz” A vándorlás évei: 1829 – 31
1829 VII. hónap – utazás Bécsbe Opoczno, Miechów, Krakkó, Bielsko, Cieszyn érintésével, tovább Morvaországon át VII. 23-án meglátogatja Krakkóban a Jagelló Könyvtárat; az egy hetes krakkói pihenı alatt megismerkedik a város mőemlékeivel és a környékbeli tájjal VII. 31 – VIII. 19-ig Bécsben; megismeri többek között V. Jírovecet, Conradin Kreutzert, Carl Czernyt, Tobie Haslingert; meghallgatja Leopoldina Blahetka játékát; meglátogatja K. Graff és A. Stein zongorakészítı mőhelyét; festményekkel ismerkedik; az Operában látja François A. Boildieu-tıl A fehér asszonyt, Rossinitıl a Hamupipıkét, Giacomo Meyerbeertıl A keresztesek Egyiptomban és Etienne N. Méhulától a József Egyiptomban címő operákat VIII. 11-én koncertet ad a Kärtnertortheaterben; elıadja az op. 2-es „Don Giovanni” variációkat, improvizál Chmiel témájára és A fehér asszony áriájára
VIII. 18-án újabb koncertet ad A Kärtnertortheaterben: az op. 2-es „Don Giovanni” Variációkat és az op.14-es Rondót adja elı VIII. 19-én Prágába indul (VIII. 22-én meghallgatja August Klengeltıl a 48 kánon és fúgát, majd VIII. 23-án Ignacy Maciejowskival közösen a Virágkoszorú, az hát kezdető dalt komponálja Václav Hanka tiszteletére VIII. 23-án indulás Cieplicébe; Clara Aldringen hercegnınél improvizál Rossini Mózes Egyiptomban és A sevillai borbély c. mőve, valamint „lengyel dalok” témájára VIII. 25 – IX. 2-ig (?) Drezdában; képgalériákat látogat VIII. 26-án megnézi Johann W. Goethe Faustját („borzalmas, de hatalmas fantázia”); Wrocławon át visszatérés Varsóba IX. hónap – modellt ül AmbroŜy Mieroszewskinek, aki portrét fest Chopinrıl X. hónap – látogatni kezdi a Joseph Ch. Kesslernél rendezett kamarazenei esteket X. 3-án a következı vallomást teszi T.Woyciechowskinak: „mert nekem, talán szerencsétlenségemre, van már ideálom, akit, anélkül, hogy beszéltem volna vele, már fél éve hőséggel szolgálok, róla álmodom, az ı emlékére hangzott el koncertemen az adagio” X. 20-án az op. 21-es f-moll zongoraversennyel párhuzamosan etődöket is elkezd komponálni X – XI. hónap – a Poznań környéki StrzyŜewbe (Wiesiołowskiékhoz) és Antoninba utazik; itt leckéket ad Wanda Radziwiłłównának, akinek nıvére, Eliza megfesti Chopin portréját; tanulmányozza Antoni Radziwiłł herceg Faust partitúráját, a hercegnek komponálja az op. 3-as Cdúr polonézt XI. 14-én írja T. Woyciechowskinak: „írtam néhány exercisse-t [etődöt]– melletted jól eljátszanám ıket”
1830 II. 7-én Chopin egy kisebb zenekarral bemutatja az f-moll zongoraversenyt családtagjai és barátai körében III. 3-án Chopinék szalonjában az f-moll zongoraverseny és az A-dúr fantázia bemutatása III. 17-én Chopin elsı önálló koncertje a Nemzeti Színházban; az f-moll zongoraversenyt és az A-dúr fantáziát játssza, a zenekart Kurpiński vezényli III. 18-án M. Mochnacki a „Kurier Polski”-ban: „Úgy bizony! messze földön híres lesz a neve annak, aki ifjú éveiben így kezdi” III. 22-én újabb koncert a Nemzeti Színházban: az f-moll zongoraverseny és a Rondo à la Krakowiak; improvizációk lengyel daljátékokra IV. hónap – Bécsben, T. Haslingernél megjelenik az op. 2-es Variációk V. 15-én T. Woyciechowskinak az op. 11-es e-moll zongoraverseny komponálásával (IV–VIII. között?)
91 kapcsolatban: „ az új zongoraverseny adagiója Edúrban van. Nem lesz túl erıteljes, inkább regényes […] Akaratom ellenére a szememen át a fejembe mászott valami és szeretem azt dédelgetni” V – VI. hónap – nyolc alkalommal vesz részt Henriette Sontag koncertjein VII. 8-án fellép a Nemzeti Színházban Barbara Majerowa énekesnı jótékonysági koncertjén ; az op. 2-es Variációkat adja elı VII. 10 – 20. körül Poturzynban (Lublin környékén) T. Woyciechowskinál VII. 24-én meghallgatja K. Gładkowskát a Nemzeti Színházban (Ferdinand Paër Agnesének címszerepében debütált) VIII. 29-én Sochaczewben Szember tábornok katonai táborában lép fel; játszik, improvizál IX. 18-án írja T. Woyciechowskinak: „belefogtam a zenekarral elgondolt polonéz [op. 22] komponálásába, de még csak dereng, megvan egy kis rész, de az eleje nincs meg” IX. 22-én az e-moll zongoraverseny bemutatója Chopin lakásán IX. 24-én írja a „Krajowy Dziennik Powszechny” az új zongoraversenyrıl: „egy géniusz alkotása […] Rövidesen állítólag külföldre utazik […]Reménykedjünk, hogy egyetlen külföldi fıváros sem tartóztatja fel végleg” X. 11-én búcsúkoncert a Nemzeti Színházban többek között K. Gładkowska részvételével; Chopin az e-moll zongoraversenyt és az op. 13-as Fantáziák lengyel témákra címő darabot adta elı XI. 2. szerepel dátumként az op. 10-es két Etőd (a C-dúr és az a-moll) letisztázott kéziratán –Chopin elhagyja Varsót, Bécsbe indul; Varsó külvárosában, a wolai határállomáson J. Elsner „Ó, lengyel hazában szülött” kezdető kantátájával búcsúztatják el barátai XI. 5-én érkezik Kaliszba; tovább már T. Woyciechowski társaságában utazik XI. 6 – 9-ig Wrocławban; a színházban megnézi Ferdynand Raimund Alpenkönigjét és Daniel F. E. Aubertıl a Kımőves és lakatos c. dalmővet; XI. 8án a Kaszinóban koncertezik: az e-moll zongoraverseny Larghetto és Rondó tételét adja elı, improvizál Auber A portici némájának témájára XI. 10 – 19-ig Drezdában: Antoinette Pechwell koncertjén (XI. 10.), az Operában Rossini Tankrédján (XI. 13.), képgalériában XI. 20-án Prágán át Bécsbe utazik (1831. VII. 20-ig marad itt); a Kohlmarkt 9-ben lakik XI. 29/30 – a varsói felkelés kitörése: T. Woyciechowski lebeszéli Chopint arról, hogy részt vegyen benne, ı maga visszatér Lengyelországba XII. hónap – ismerkedés a zenei élet szereplıivel, köztük Anton Diabellivel, V. Jíroveccel, Joseph Merkkel és Josef Slavikkal
XII. 24 – 25-én magányos karácsonyi ünnepek; a Szent István dómban: „bús harmóniáról álmodtam” XII. 26-án írja J. Matuszyńskinak: „A szalonban nyugalmat színlelek, de ha hazaérek, villámokat szór a zongorám […] átkozom a percet, amikor eljöttem”
1830/31 – az ekkorra datált mővekbıl: op. 6-os és 7-es mazurkák, op. 9-es és 15-ös noktürnök (no. 2), op. 10-es etődök (no. 5 és 6); a személyesebbek közül a Lento con gran espressione valamint a Litván dal és A katona
1831 I.1-jén írja J. Matuszyńskinak: „Nálatok élek […] Te háborúba mégy. Miért nem lehetek én legalább dobos” I. 26-án (29-én?) J. Elsnerhez: „mővészként még bölcsıben ringok, lengyelként pedig a harmadik ikszbe lépek” IV. hónap – emlékkönyvi bejegyzés: „Az ı képe lebeg szemem elıtt” IV – VI. hónap – a hagyomány szerint Bécsben születtek meg a h-moll scherzo és a g-moll ballada, valamint az op. 17-es Mazurkák elsı változatai VI. 11-én fellép a D. Mattisnak rendezett koncerten; az e-moll zongoraversenyt adja elı VII (?) hónap – az op. 22-es Polonézen dolgozik; ugyancsak Bécsben születik meg a Bús folyó és A vılegény c. dal VII. 16-án írja szüleinek: „Zongorám nem hallott mást, csak mazurkákat”; az f-moll mazurka op.7, no.3. két emlékkönyvbe írva VII. 20-án elhagyja Bécset, Linzen, Salzburgon, Münchenen és Stuttgarton át Párizsba utazik VII. 22-én Linzbıl az Alpokon át Salzburgba VIII. 28-án Münchenben fellép a Philharmonische Verein délelıtti hangversenyén; az e-moll zongoraversenyt és a Fantáziák lengyel témákra c. darabot adja elı IX. 4-én (?) Stuttgartban; találkozik Johann P. Pixisszel IX. 8-án Varsót beveszik az oroszok, a felkelés elbukik; Chopin az ún. stuttgarti naplóban írja: ”Otthonunkban ellenség […] Ó, isten, aki vagy! – Vagy és nem állsz bosszút! Hát nem elégelted még meg a muszkák bőntetteit – vagy – vagy tán magad is muszka vagy! […] én meg itt tétlenkedem, itt állok üres kézzel” – a hagyomány szerint Stuttgartban keletkezett az op.10-es (Forradalmi etődnek is nevezett) c-moll etőd ötlete, valamint a d-moll prelőd (op. 28) A beilleszkedés évei: 1831 – 35
1831 IX. hónap – Párizsban; a Boulevard Poissonniere 27-ben bérel lakást; az elsı zenei kapcsolatok F. Paër révén, akihez ajánlólevelei voltak
92 XI. 17-én megismerkedik Delfina Potockával XI. hónap – kapcsolat G. Rosiinival, Luigi Cherubinivel, Pierre Baillot-val, Henri Herzcel, Liszt Ferenccel, Ferdinand Hillerrel és F. Kalkbrennerrel; utóbbi felajánlja Chopinnek, hogy zongoraórákat ad neki XI. 27-én Elsner le akarja beszélni Chopint arról, hogy elfogadja Kalkbrenner ajánlatát XII. 7-én az „Allgemeine Musikalische Zeitung” közli Robert Schumann recenzióját az op. 2-es Variációkkal kapcsolatban: „Uraim, le a kalappal, ez zseni” XII. 12-én írja T. Woyciechowskinak: „Engem a szél repített ide […] Párizs minden, amit csak akarsz […] Nem is tudom, hol van több zongorista”; G. Meyerbeer Ördög Róbertjérıl: „ez az új iskola remekmőve” XII. 14-én írja J. Elsnernek: „kénytelen vagyok azon gondolkodni, hogyan törjek utat a világba zongoristaként”
1832 – az Auguste Franchomme csellistához főzıdı tartós barátság kezdete; közösen írják az Ördög Róbert témájára készült Grand duo concertant c. alkotást; közel kerül Hector Berliozhoz II. 26-án kerül sor az elsı párizsi koncertre a Pleyel Teremben 13 mővész részvételével; Chopin az fmoll zongoraversenyt és az op. 2-es Don Giovanni Variációkat (?) adja elı, valamint részt vesz F. Kalkbrenner Polonézének 6 zongorán történt bemutatásában III/IV. hónap – a pedagógiai tevékenység kezdete V. 20-án részt vesz a de la Moscova hercegnı által szervezett nagyszabású jótékonysági koncerten; zenekari kísérettel elıadja az e-moll zongoraverseny I. tételét VI/VII (?) hónap – új lakcíme: rue Cité Bergere 4. XI. 29-én írja Antoni Orłowski a beszámolójában: „Egészséges és erıs, minden francia nınek csapja a szelet, a férfiakban pedig féltékenységet ébreszt. Divatba jött […] Csak a honvágy gyötri néhanap” XI/XII. hónap –meghallgatja John Field két koncertjét XII. hónap – Lipcsében Kistnernél megjelennek az op. 6-os és 7-es Mazurkák, valamint az op. 9-es Noktürnök; a következı évben a berlini „Iris im Gebiete der Tonkunst” közli Ludwig Rellstab letaglózó kritikáját
I. (?)-án írja D. Dziewanowskinak: „bekerültem a legjobb társaságokba, nagykövetek, hercegek, miniszterek között üldögélek” IV. 3-án Liszttel közösen részt vesz a Herz fivérek koncertjén V. 6-án Ludovic Ferdinand Hérold és Fromental Halévy operapremierje; megszületnek az opera rondójának témájára írt op. 12-es Variációk VI. hónap – lakcím változás: Chaussé e d’Antin 5; szorosabbá teszi mővészbarátságait; VI. 20-án F. Hillernek írt levelébıl: „E pillanatban Liszt játssza etődjeimet […] Heine legszívélyesebb üdvözletét küldi […] Jókívánságok Berlioztól” ; az op.10-es etődök „a mon ami F. Liszt” ajánlással jelennek meg VI – VIII hónap – Christian R. Wessel londoni kiadójánál megjelennek Chopin mővei a kiadó által önkényesen adott címeken VIII/IX. hónap – nyár Le Coteau-ban (Touraine) A. Franchomm társaságában VII. 10-én az op. 18-as Keringıt tanítványának, Laura Horsfordnak ajánlja; ebben az évben keletkezik az op. 19-es Bolero is XII. 15-én Liszttel és Hillerrel közösen lépnek fel a Konzervatórium termében; J. S. Bach három zongorára írt Concertóját adja elı XII. hónap – Párizsban kiadja a 16-os és a 17-es opust.
1834 – az op. 22-es Polonéz bevezetésén (Andante spianato) dolgozik; kiadja régebbi és új rondóit, variációit, fantáziáit (op. 12, 13, 14) – Lina Freppa énekesnınél kapcsolatba kerül a nápolyi folklórral; ugyanitt megismerkedik Vincenz Bellinivel V. 5-e körül F. Hillerrel a F. Ries által szervezett akwizgrani fesztiválon; Georg F. Händel, Wolfgang A. Mozart és Ludwig van Beethoven mőveit (utóbbinak a IX. szimfóniáját) hallgatja; találkozás Felix Mendelssohn-Bartholdyval; látogatás Düsseldorfba, Koblenzbe és Kölnbe V. 23-án írja F. Mendelssohn az édesanyjának: „Jelenleg Chopin az elsı a zongoristák között; […] úgy játszik, ahogyan Paganini hegedül” XII. 14-én Chopin fellép Berlioz koncertjén XII. 25-én Liszttel, Heinrich W. Ernsttel és Sabina Heinefetter énekesnıvel közösen részt vesz a François Stoepel javára a Pleyel Teremben rendezett koncerten
1833
1835
I. hónap – F. Kalkbrenner Chopin op. 7-es B-dúr mazurka témájára komponálja Variations brillant c. mővét, viszonzásul Chopin neki ajánlja a kiadásra került e-moll zongoraversenyt – Chopint tagjává fogadja az emigráns Lengyel Irodalmi Társaság
II. 25-én Erard szalonjában F. Hillerrel játszanak 2 zongorán III. 22-én a Pleyel Teremben közösen lép fel F. Hillerrel, a Herz fivérekkel, George Osborne-nal és Camille Stamatyval
93 IV. 5-én fellép a Théatre Italienben a lengyel emigránsok javára rendezett nagyszabású koncerten; az e-moll zongoraversenyt játszotta IV. 26-án a Konzervatórium termében tartott koncerten zenekari kísérettel adja elı az Esz-dúr
polonézt (op. 22); nagy siker, egyúttal Chopin utolsó igazán nyilvános koncertje VII. hónap (?) – nyári vakációzás a Párizs környéki Enghienben, közben látogatások Astolph de Custine márki St. Gratien-i birtokán
1835 – 1846. CSÚCSPONT: A legnagyobb teljesítmények idıszaka. A romantika dinamikus és reflexív változatának stílusában létrehozott alkotások improvizál; az egyetlen írásban megmaradt mő a Az érett alkotói korszak évei: 1835 – 40 lengyel nemzeti ünnep /május 3./ dátumával van 1835 ellátva VIII. 15-én találkozás a szüleivel Karlsbadban VI. 25-én Niemcewicznél találkozás Mickiewicz(Karlovy Vary) csel IX. 2-án ismeretlen címzettnek ajánlja a Jeszcze VII. 28-án Marienbadba (Mariánské Lázni) érkezik, Polska nie zginęła (Nincs még veszve hogy találkozzék Wodzińskiékkal Lengyelország) refrénjének zongora átiratát IX. 8-án Drezdában M. Wodzińska emlékkönyvébe IX. 6-án szüleivel Diecinbe indul írja Győrő címő dalát IX. 15-én Diecinben Józefina Thun-Hohenstein IX. 9-én megkéri a 17 esztendıs Maria Wodzińska grófkisasszonynak ajánlja az Asz-dúr keringıt kezét, megkapja a szülıi beleegyezést azzal a (op.34) feltétellel, hogy törıdni fog egészségével; a IX. 19-én Drezdában találkozik a Wodziński leánykérés titokban marad; Maria emlékkönyvébe családdal; Wodzińskiéknál „többek között írja két elsı, op. 25-ös etődjét eljátszotta a Jeszcze Polska nie zginęła kezdető IX. 11 – 13. között Lipcsében találkozik R. Dąbrowski indulót és a belıle komponált gyönyörő Schumann-nal és körével variációit”; az orosz nagykövetség tiltakozik – R. Schumann: „ Ha a nagy hatalmú északi IX: 22-én Maria Wodzińska emlékkönyvében: egyeduralkodó monarcha tudná, milyen „soyez hereuse” az op. 9-es Esz-dúr noktürn 3 veszedelmes ellenség fenyegeti Chopin mőveiben, taktusa alatt; IX. 24-én szintén Mariának ajánlja az mazurkáinak egyszerő dallamaiban, betiltaná ezt a Asz-dúr keringı (op. 69. no.1.) kéziratát zenét. Chopin mővei virágokba rejtett ágyúk” IX. 27-én elutazás Drezdából IX. 14-én Teresa Wodzińska írja Chopinnek: IX. 28-tıl Lipcsében; Clara Wieck édesapjánál „lelkembıl megáldalak mint szeretı édesanyád […] találkozik Mendelssohnnal és Schumann-nal; tartsd szem elıtt, hogy tart a próbaidı” Chopin noktürnöket és etődöket játszik, X. hónap – útban Párizs felé Kasselben találkozik gyönyörködik Clara játékában Louise Spohrral, Frankfurt am Mainban pedig K. X. 6-án R. Schumann a „Neue Zeitschrift für Lipińskival Musik” hasábjain írja: „itt járt Chopin […] – Párizsban lakcím változás: rue Chaussée d’Antin pontosan úgy játszik, ahogyan komponál, vagyis a 38. maga egészen egyedi módján”; F. Mendelssohn írja X. 24-e körül Marie d’Agoult grófnénál találkozik családjának: „itt volt Chopin […] egyfolytában George Sanddal (32 éves); F. Hillernek írja: muzsikáltunk” „Micsoda ellenszenves egy nı!” X. 20-a körül Párizsban; a betegsége miatt XI. 5-én G. Sand (Liszt Ferenccel és d’Agoult hosszabbra sikeredett heidelbergi tartózkodás és gróffal együtt) zenés esten Chopinnél rövid strasbourgi megálló után XI. 10-én Mickiewicz zenés esten Chopinnél XII. 24-én a „Journal des Débats” közli, hogy XII. 24-én Chopin a szentestét Mickiewicz-csel és Chopin improvizálni fog a lengyel emigránsok Niemcewicz-csel együtt Eustachy Januszkiewicznél javára szervezett jótékonysági rendezvény ideje tölti alatt
1835/36
1837
XII/I. hónap – Chopin súlyos beteg
I. 25-én Teresa Wodzińskától hővös hangú levél érkezik Maria konvencionális utóiratával III – IV. hónap (?) – V. Bellini emlékére rendezett koncerten valószínőleg Liszt Ferenccel, Sigismund Thalberggel, J. P. Pixisszel, H. Herzcel és C. Czernyvel közösen elıadják Bellini A puritánok címő operájának indulójára írt Hexameron variációkat
1836 I. hónap – segít Karol Lipińskinek koncertet szervezni V. 3-án az után, hogy Párizsban Janusz énekei címmel megjelent Wincenty Pol hazafias versciklusa, Chopin tízegynehány vershez zenét
94 VII. 10-én Camille Pleyellel 2 hétre Londonba utazik, azt tervezi, hogy onnan, Hollandián és Németországon át, Mariához megy látogatóba VII. 20-a körül Broadwood szalonjában ismerıs társaságnak játszik VII. 23-a körül visszatér Párizsba; elbúcsúzik családalapítási álmaitól; a Wodzińskiéktól kapott leveleket átköti, a kis csomagra ezt írja: „Nyomorúságom” X. hónap – megjelennek az M. d’Agoult-nak ajánlott op. 25-ös Etődök XI. 28-án a novemberi felkelés évfordulójára ismeretlen személy emlékkönyvébe írja a késıbbi b-moll szonáta Gyászindulójának trióját
1838 II. 4-én Heinrich Heine a „Revue et Gazette Musicale” c. lapban ezt írja Chopinrıl: ”a hangok poétája” – R. Schumann kiadja a Chopinnek ajánlott Kreisleriana ciklust II. 25. elıtt a Tuilleriákon, I. Lajos Fülöp udvarában koncertezik III. 3-án Adolph Gutmann-nal, Pierre J. Zimmermannal és Charles V. Alkannal közösen nyolckezes formában elıadják Beethoven VII. szimfóniájának részleteit III. 12-én Rouenban A. Orlowski jutalomkoncertjén elıadja az e-moll zongoraversenyt – elementáris siker III. 25-én Ernest Legouvé a „Gazette Musicale”ban ezt írja a roueni koncert után: „a kérdésre, hogy ki a világ elsı számú zongoristája: Liszt-e vagy Thalberg, csak egyetlen válasz létezik: – Chopin” IV. 25 (27?)-én Charlotte Marliani grófné estélye G. Sanddal (az asszony híres szavai: „On vous adore”) /a.m. Önt imádják/ és M. Dorvallal V. hónap – G. Sand Wojciech Grzymalának írt, Chopinnel kapcsolatos, híres levele; a Lélia szerzınıjéhez főzıdı intim kapcsolat kezdete VII. hónap – Eugene Delacroix vázlatokat készít Chopin és George Sand közös portréjához IX. 7-én (?) G. Sand írja E. Delacroix-nak: „Ha Isten egy óra múlva értem küldené a halált, nem panaszkodnék, mert már több mint három hónapja tart ez a zavartalan mámor” X. 27-én utazás Mallorcára X. 31-én Perpignanban Chopin találkozik G. Sanddal és gyermekeivel (Maurice-szal és Solangezsal) XI. 2 – 7. között Barcelonában XI. 7-én az „El Mallorquin” hajóval a szigetre XI. 8-án megérkezés Palmába XI. 15-én írja J. Fontanának: Palmában vagyok […] Közel vagyok ahhoz, ami a legszebb.”
XI. 28-án vázlatokat készít az op. 41-es („palmai”) e-moll mazurkához XII. 3-án írja Fontanának: „Az elmúlt két hétben olyan rosszul voltam, mint a kutya”; kénytelen elhagyni Palmát XII. 28-án Valldemosában; „a sziklák és a tenger közé épült, hatalmas, elhagyatott karthauzi kolostor”
1839 I. 22-én írja Fontanának: „küldöm a Prelődöket […] Néhány hét múlva megkapod a Balladát [F-dúr], a Polonézt [op.40] és a Scherzót [cisz-moll]” II. 11-én súlyos betegen elhagyja Valldemosát II. 13-án elhagyja Mallorkát; másnap száll partra Barcelonában II. 24 – V. 22. között Marseille-ben; lábadozás II. 26-án G. Sand a következıket írja C. Marlianinak: „Már nem köp vért, jól alszik, keveset köhög […] Olyan ágyban alhat, amelyet nem fognak elégetni, amiért benne aludt” IV. 26-án Adolphe Nourrit gyászmiséjén a marseille-i Notre Dame du Mont templomban orgonán játszik V. 3 – 18. között tengeri kirándulás és ismerkedés Genovával V. 23 – VI. 1. között Marseille-bıl Arles érintésével Nohant-ba VI. 1 – X. 10-ig G. Sand birtokán Nohant-ban (La Chatre közelében, 300 kilométernyire Párizstól); további lassú lábadozás; ekkor születik meg az op. 37-es G-dúr noktürn, az op. 41. maradék mazurkái; befejezi az F-dúr balladát, a cisz-moll scherzót és a b-moll szonátát VIII. 8-án írja Fontanának: „Itt írom a b-moll szonátát” VIII. hónap – Johann Sebastian Bach Das Wohltemperierte Klavierjának párizsi kiadását tanulmányozza és javítja VIII/IX. hónap – megjelennek az op. 28-as prelődök; R. Schumann írja recenziójában: „korunk legmerészebb, legbüszkébb költıi szelleme” X. hónap – visszatérés Párizsba, új lakásba a rue Tronchet 5. alá; G. Sand a közeli Pigalle 16.-ba költözik; kapcsolatukat titokban tartják – Chopin tanítványai között van: Georges Mathias és Friederike Müller-Streicher X. 29-én Saint-Cloud-ban, a királyi udvarban koncertezik I. Moschelesszel közösen
1840 – egész évben Párizsban tartózkodik G. Sanddal és annak barátaival; G. Sanddal látogatja Mickiewicz elıadásait a College de France-ban VI. 27-én a Párizshoz közeli St. Gratienben játszik A. de Custine-nél, akihez gyakran ellátogat VII. 2-án újra de Custine-nél játszik
95 VII. 26-án G. Sanddal H. Berlioz Symphonie funebre et triomphale c. mővének próbáján XII. 12-én G. Sanddal Mozart Requiemjének próbáján A nyugalom évei (Párizs–Nohant) 1841 – 46 Nohant
1841 I. 15 -én kezdik közölni Un hiver au midi de l’Europe címmel G. Sandnak a mallorcai tartózkodásukról szóló riportját IV. 20-án H. Heine írja a Lutèce-ban: „Liszt mellett eltörpül minden zongorista, kivéve egyet: Chopint, a zongora Raffaellóját” IV. 26-án a Pleyel Teremben Chopin szólóhangversenye („Mallorcai koncert”); etődöket, prelődöket, noktürnöket, mazurkákat és az F-dúr balladát játszotta – nagy sikerrel V. 2-án jelent meg Liszt csodálattal teli, de azért tartózkodó recenziója a „Gazette Musicale” hasábjain VI. 18 – XI. 4-ig Nohant-ban; G. Sand vendégei közt van Pauline Viardot-Garcia is VII. 24-én M. Wodzińska és Józef Skarbek házasságkötése VIII. 11-én írja Fontanának: „néhány éve valami másról álmodoztam, de álmom nem vált valóra” VIII. 14-én Nohant-ban egy falusi mulatságban népi táncokat (bourrées) jegyez fel VI – X. hónap – Nohant-ban megszületnek a 43 – 49-es opusok X. 20-án írja Fontanának: „Ma befejeztem a Fantáziát – és szép az ég, szomorú a szívem – de ez mind nem számít. Ha másként volna, az én létezésem talán senkinek semmit nem adna. Rejtızzünk el a halál utáni idıre” X – XI. hónap – megjelenik nyomtatásban az összes, nyáron komponált alkotás (op. 43 – 49) valamint a J. Fontanának ajánlott op. 40-es polonézek XI. 5-én visszatérés Párizsba, a Pigalle 16.-ba (külön- külön lakás Chopin és G. Sand részére); a tanítványok között van Vera Kologivoff-Rubio és a legtehetségesebb, a 11 esztendıs Filtsch Károly
1842 II. 21-én a Pleyel Teremben kerül sor Chopin koncertjére, amelyen fellépett P. Viardo-Garcia (alt) és A. Franchomme is; Chopin az Asz-dúr balladát, a Fisz-dúr impromtut, a Desz-dúr prelődöt, az Andante spianatot, valamint mazurkákat, noktürnöket, etődöket játszik II. 27-én Léon Escudier írja a „France Musicale” hasábjain: „Nézzék a közönség extázisát, elragadtatását; Chopin a csúcson”; számos hasonló recenzió jelent meg IV. 20-án meghalt J. Matuszyński; barátja halálát „Chopin szinte úgy élte meg, mintha a sajátja lett volna” (G. Sand)
V. 6 – IX. 27-ig Nohant-ban; a vendégek közt van E. Delacroix és Stefan Witwicki; Chopin ötlete alapján házi színházat hoznak létre az ı személyes részvételével – Nohant-ban megszületnek az 51–54-es opusok IX. 28-án visszatérés Párizsba, költözködés a Square d’Orléans 9. alá; G. Sand az 5.-ben lakik
1843 III. 17-én Fontana koncertjén IV. 24-én Chopin tanítványa, a 13 esztendıs Filtsch Károly párizsi koncertje; késıbb Európa különbözı fıvárosaiban arat sikereket V. 22 – X. 28-ig Nohant-ban; ekkor keletkezik az Esz-dúr noktürn (op. 55) és az op. 56-os mazurkák V. 28-án Honoré de Balzac írja: „nem mondhatsz ítéletet Lisztrıl, ha nem hallottad Chopint, a magyar: démon, a lengyel: angyal” X. 29-én visszatérés Párizsba; a tanítványok között van: Camille O’Méara-Dubois, Jane W. Stirling és Zofia Rosengardt
1844 II. 2-én Bohdan Zaleskinek (névnapján) eljátssza az éppen elkészült op. 57-es Berceuse-t; S. Witwicki és más barátai jelenlétében nemzeti témákra ( többek között a Jeszcze Polska induló témájára) improvizál III. 3-án a „France Musicale” hírt ad Chopin súlyos betegségérıl; egész tavasszal rossz egészségi állapot V. 3-án meghal Mikołaj Chopin; édesapja halála mélyen megrendíti Chopint, depresszióba esik V. 28 – XI 28-ig Nohant-ban; megszületik a h-moll szonáta; Chopin zongoraleckéket kezd adni a 15 esztendıs Solange-nak VII. 13 – IX. 3-ig Ludwika ChopinJędrzejewiczowa (férjével együtt) Chopinnel van Párizsban és Nohant-ban XI. 29-tıl Párizsban; tanítványai között van Thomas Telleffsen; a zongoratanításban Marie de Rozières tölti be a pedagógiai asszisztens szerepét III. 21-én ismét meghallgatja G. Sanddal Mozart Requiemjét III. 23-án G. Sand és E. Delacroix társaságában meghallgatja Joseph Haydn Die Schöpfungját VI. 13 – XI. 28-ig Nohant-ban; a vendégek közt van P. Viardot-Garcia, akinek énekét (spanyol dalok) Chopin „nagy elragadtatással” hallgatta; tanítja Solange-t, négykezeseket játszanak; az elsı komolyabb nézeteltérések Chopin, G. Sand és Maurice között VII. 18 – 20. között írja családjának: „nem termettem én falura” – megszületnek az op. 59-es mazurkák és két dal B. Zaleski versére: A kétféle vég és a Nincs, ami kell; „képtelen vagyok bármiféle tisztességes munkára” XI. 29-én visszatérés Párizsba
96 XII 24-én írja a családjának: „Ma van az elsı csillag feljövetelével kezdıdı karácsonyi Szenteste. Itt ezt nem ismerik”
1845/46 – kemény tél Párizsban („Néhány óra napsütésért sokszor több évemet odaadnám”)
1846 V – IX. hónap – az utolsó, viharos, konfliktusokkal teli nyár Nohant-ban; megszületnek az op. 62-es
noktürnök és az op. 63-as mazurkák; készül az op. 65-ös g-moll szonáta V. 25-én kezdi közölni a „Courrier Français” G. Sand Lucrezia Floriani címő regényét; a mő negatív hısének alakját széles körben Chopinnel azonosították VII. 21-én írja G. Sand M. de Rozières-nek: „valamelyik nap legalább mondhattam neki néhány ıszinte szót, és megfenyegethettem, hogy egyszer még elegem lesz ebbıl”
1846 – 1849. EPILÓGUS: Új megoldások keresésének idıszaka. Posztromantikus alkotások III. 4-én utoljára, véletlenül találkozik Ch. A magány évei 1846 – 49 Marlianinál G. Sanddal 1846 IV. 4-én írja Fontanának: „mindez nem mehet XI. 28-án Chopin házassági tanúként részt vesz borzalmak nélkül, de a legvégén ott lesz a szent, tanítványa, Z. Rosengardt és B. Zaleski esküvıjén; nagy Lengyelország, egyszóval: Lengyelország” állítólag a nekik ajánlott (elveszett) Veni Creator IV. 20 – XI. 23. között angliai utazás; leckéket és hangzott el koncerteket ad – L. A. Bisson dagerrotípiát készít Chopinrıl IV. 20-a után Londonban, lady Gainsborough 1847 fogadásán játszik szők körő társaságban; W. A. III. 23-án zenés est Chopinnél D. Potocka Douglas márkinál is zongorázik tiszteletére; Chopin A. Franchomm-mal a g-moll V. 12-én Jenny Lindnél ebédel; „aztán egészen szonátát adja elı éjfélig svéd dolgokat énekelt nekem” IV. 16-án Ary Scheffer, IV. 19-én Charles H. V. 15-én Sutherland hercegnı szalonjában játszik Lehmann, V. 2-án pedig Franz X. Winterhalter többek között Viktória királynı és Artur Wellington készít portrét Chopinrıl jelenlétében IV. 17-én írja a családjának: „az estét VI. 1-jén meghallgatja J. Lindet Gaetano Donizetti végigjátszottam, végigdúdoltam Visztula menti Lammermoori Luciájában dalokkal” VI. 23-án lady Adélaide Sartoris énekesnınél ad V. 2 – 12. között súlyos beteg; G. Sand írja W. koncertet 150 fıs közönségnek Grzymalának: „tudom, sokan vádolnak engem, VII. 7-én lord Falmouth szalonjában P. Viardonémelyek azért, mert tönkretettem ıt heves Garciával közösen lép fel érzékiségemmel, mások, hogy … szeszélyeimmel” VIII. 5-én Londonból néhány hétre Skóciába utazik V/VI. hónap – Albrechtéknál Ville d’Avray-ban J. W. Stirling családjához lábadozik VIII. 28-án Manchesterben koncertezik 1200 fıs VII. 14-én Chopin Solange pártjára áll a leány és közönségnek anyja közt kirobbant éles vitában; támogatja IX. 9-én írja W. Grzymałának: „Egyedül, egyedül, Solange-t; 1847/48-ban gyakori levélváltás Chopin egyedül érzem magam, pedig sokan vannak és Solange között körülöttem” VI/VII. (?) hónap – befejezi, kiegészíti a 64. opust 3 IX. 27-én Glasgow-ban matinén lép fel M. Adelasio keringıvel; Párizsban jelenik meg az utolsó énekesnıvel közösen negyedévben az op. 63-as mazurkákkal és az op. IX. hónap – Londonban megjelenik a 64-es opus 65-ös szonátával együtt X. 4-én koncert Edinburghban – D. Potocka albumába írja az A-dúr prelődöt és a Z. Krasiński szövegére írt Hegyek ormán hordtak X. 30-án írja Grzymałának: „És vajon hol ismerik a roppant keresztet kezdető dalt mővészetemet? A szívemet hol pocsékoltam el? Alig emlékszem már, hogyan énekelnek 1848 Lengyelországban. Elmegy mellettem a világ, II. 16-án a Pleyel Teremben ad koncertet, ez az elfelejtenek” utolsó párizsi koncertje; etődök, prelődök, XI. 3-án visszatérés Lodonba mazurkák, keringık, a Berceuse és a Barkarola XI. 16-án utoljára lép fel nyilvánosan a novemberi mellett társelıadóként játszotta saját g-moll felkelés lengyel veteránjai javára tartott gordonkaszonátáját és Mozart g-moll trióját; a jótékonysági rendezvényen „Gazette Musicale” elragadtatott kritikát közöl II. 22-én Párizsban kitör a februári forradalom
97 XI. 23-án távozik Londonból; W. Grzymałának írja: „Szólj, hogy vegyenek egy csokor ibolyát pénteken, hogy ott illatozzon a szalonban” XI. 24-én érkezik meg Párizsba
1848/49 – az utolsóelıtti alkotások: az a-moll keringı és a g-moll mazurka
1849 I. 29-tıl E. Delacroix állandó vendég Chopinnél; véget nem érı beszélgetéseiket a festı feljegyzi naplójában (júniusig) III. 30-án Chopint meglátogatja D. Potocka és Maria Kalergis IV. 4-én Delacroix-val a kontrapunktról folytatnak eszmecserét IV. 11-én Delacroix: „újra láttam Chopinnél Potocka asszonyt, újra az az elragadó hang” IV. 14-én Delacroix írja Chopinrıl: „nagyon legyengült állapotban találtam, alig lélegzett” IV. 22-én Meyerbeer A próféta címő operájának premierjén IV – VI (?) hónap – nyár Párizs Chaillot nevő külvárosában; lehet, hogy ekkor születtek az utolsó, befejezetlen mő, az f-moll mazurka (op. posztumusz 68. no.4) vázlatai – Cyprian Kamil Norwid gyakori vendég Chopinnél; a Fekete virágok címő prózájában és a Chopin zongorája címő versében ír kapcsolatukról
VI. 25-én írja Ludwika ChopinJędrzejewiczowának: „Gyenge vagyok, és egyetlen doktor sem segít annyit, mint Ti” VII. 16-án írja D. Potocka: „Fáj éreznem, hogy ilyen magányos vagy betegségedben és bánatodban” VIII. 9-én megérkezik Párizsba Chopin nıvére, Ludwika a férjével és kislányával IX. 9-én Chopin átköltözik a Place Vendôme 12.-be X. hónap – Chopin megparancsolja, hogy égessék el minden kiadatlan és befejezetlen mővét X. 15-e körül D. Potocka énekel Chopinnek; egymásnak ellentmondó beszámolók szerint a következıket: Alessandro Stradelli himnuszát, Benedetto Marcello zsoltárát, Giovanni B. Pergolesi, V. Bellini egy-egy áriáját, Händel Te Deumjának részletét, Chopin noktürnjét (O salutaris) – Aleksander Jełowiecki atya látogatása; beszélgetés, utolsó kenet X. 17-én éjjel 2 órakor Chopin meghal X. 18-án C. K. Norwid a „Dziennik Polski” által közölt nekrológban így ír: „A varsói születéső Fryderyk Chopin, aki szívében lengyel volt, a tehetsége jogán világpolgár, eltávozott e világból.” X. 30-án gyászünnepség a párizsi Szent Mária Magdaléna-templomban (Mozart Requiemje) és a Père Lachaise temetıben
Mieczysław Tomaszewski összeállítása (fordította: Szenyán Erzsébet) Forrás: Chopin.hu
IRODALOM Barabás Tibor: Chopin. [Regényes életrajz.] Budapest 1963, Magvetı, 221 p. Gál Zsuzsa – Chopin. Holnap Kiadó Kft. Iwaszkiewicz, Jarosław: CHOPIN – Budapest, 1958. Biblioteca Martin György: A MAGYAR ÉS ROMÁN TÁNCFOLKLÓR VISZONYA AZ EURÓPAI ÖSSZEFÜGGÉSEK TÜKRÉBEN [A filmvetítéssel és a Sebı Együttes tánczenei bemutatójával kísért elıadás 1976. április 7-én, a bukaresti Magyar Nagykövetségen hangzott el, javarészt román szakközönség elıtt. Sebı Ferenc átigazításában nyomtatásban is megjelent: Síppal Dobbal. A Sebı Együttes tájékoztatója (Bp. 1977), 6. sz. 24. old.] Nádor Tamás: Fryderyk Chopin életének krónikája. Budapest 1982, Zenemőkiadó, 173 p. ill., kotta (Napról napra.) Pándi Marianne: E-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 11 (I. Allegro maestoso; II. Romance. Larghetto; III. Rondo. Vivace) és az F-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 21 (I. Maestoso; II. Larghetto; III. Allegro vivace) Panoráma - Sebık Márta, Sajtóadatbank: George Sand (Panoráma - Sebık Márta, Sajtóadatbank) Pourtales, Guy de: A zongora poétája. Chopin életregénye. (Ford. Lányi Viktor.) (4. kiad.) Budapest 1947, Káldor, 232 p. (Renaissance miniatőrök 2.) Székely Júlia: Chopin Párizsban. A mővész életének regénye. (2. kiad.) Budapest 1979, Zenemőkiadó, 351 p. Szulc, Tad: Chopin Párizsban. A romantikus zeneszerzı élete és kora. (Ford. Lukács Laura.) Budapest 1999, Európa, 602 p., [8] t. ill. Wierzynski, Kazimierz: Chopin élete. (Ford. Gimes Romána). Budapest 1985, Európa, 551 p. (Századok, emberek.)
