„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítenek, lassan megnövünk.”
Wass Albert
FRONT
Nemzeti, radikális kétheti lap
Bõvített szám
2004. november 23.
I. évfolyam 3. szám
Ne csak beszélj, cselekedj is! 167 Ft
Öregisten parancsa „A magyar népmesében minden alkalommal a hõs lelki ereje kell kiálljon bizonyos próbákat ahhoz, hogy testi ereje megnövekedhessék.” „Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti gyõzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani idõkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint. Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évrõl évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielõbb eljöjjön.” „A feladatok ma még nagyobbak, mint azelõtt. Elõször is nemzetté kell emeljük újra a fél évszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarságot. Népünk nemzeti öntudatát kell visszaszereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája. Népnek mindössze otthona van. A Haza: lelki, szellemi, politikai és gazdasági egység. Az otthon mindössze födelet nyújt, védelmet nem. Feladatunk tehát, ha még van ilyen, kettõs! Föl kell szabadítsuk Magyarország »fölszabadult« népét attól a félelmetes lehetõségtõl, hogy a jelen idõk irányzatát követve a nemzetközi töke rabszolgájává váljon, nemzeti öntudatának végleges föladása árán. Széles körben ismertetnünk kell a félrevezetett világgal a valóságos magyar múltat s az igazság feltárása által vissza kell szereznünk szétszakított népünk önrendelkezési jogát.” Wass Albert, 1992
Magyar állampolgárságot minden magyarnak! 2004. december 5-én tartják a határon túli magyarok kettõs állampolgárságáról szóló népszavazást. Erre a népszavazásra, külhonba kényszerített testvéreinkért mindnyájunknak el kell menni! A szavazás történelemformáló lesz. Nyolcvanöt évvel ezelõtt megkérdezésünk nélkül döntöttek sorsunkról. Most lehetõségünk nyílik enyhíteni a Trianonban ránk mért csapást. Szavazzon igennel, s ezzel támogassa a békés nemzetegyesítést!
December 5-én
X Igen
X Igen
FR NT
2
2004. november 23.
Tisztelt Olvasóink! Mint észrevehetik, a lapban döntõ részben a kettõs állampolgárságról szóló népszavazással foglalkozunk. Úgy gondoljuk, ez most a legfontosabb nemzeti ügy. A kimaradt beszámolók és aktuál politikai írások részére a következõ számban szorítunk helyet. a szerkesztõség
Másik oldal S
orsdöntõ népszavazás elé nézünk. Egyrészt, mert szavazhatunk arról, hogy privatizálják-e kórházainkat vagy sem. Tisztességes és elfogadható orvosi ellátást kaphassanak azok is akik nincsenek jó anyagi helyzetben, vagy mondjunk le errõl az egyre szélesedõ rétegrõl. A nyomorba döntött bennszülöttekrõl gondoskodjunk, vagy a gyarmatosítókról. Ne mondja senki, hogy amúgy is fizetünk az orvosi ellátásért, legfeljebb rejtve, borítékban. Sokan ma már a borítékot sem tudják megvenni. Egyszerûen és gyorsan eldöntik mennyit adjanak ennek-annak. Azt adnak ami a zsebükben van. Semmit. Tudom, a mai helyzetben nem is vágyhatnak „különleges“ elbánásra, akik nem adnak hálapénzt. Ezen mindenképpen változtatni kell. Azonban már most is megvan a joguk, hogy követeljék az ingyenes és tisztességes ellátást. A magánosított korházakban ezt nem tehetnék. Pénz beszél, beteg (már bocsánat) ugat. Az egyik kérdés tehát arról szól, hogy testünkrõl, egészségünkrõl, hogyan gondoskodjék az állam. A másik eldöntendõ kérdés lelkünkrõl szól. Tudunk-e nemzetben gondolkodni, szeretni a másik magyart. Megvan még bennünk az összetartozás iránti igény, vagy már a liberalizmus gyilkos önmegvalósításra törtetõ programja határozza meg gondolatainkat. Kiderül, hogy hány nemzetben gondolkodó magyar van ma az országban, pártállástól függetlenül. Amennyiben a nem szavazatokból lesz több, az katasztrófa lesz a nemzetre nézve. Egyrészt a megszállt területeken és az emigrációban élõ magyar testvéreink – joggal – úgy érezhetik, hogy lemondtunk róluk. A történelmi tapasztalatok alapján biztosra vehetjük, hogy ezt a megszálló utódállamok azonnal felhasználják ellenük. Erõsödni fog a magyarellenes elnyomás. A lelkekben végzett rombolás mértéke megjósolhatatlan lesz. A keringési betegségek, a rák mellé felsorakozott népbetegségeink sorába a depresszió. Vajon
December 5-én
hány testvérünket kergetné halálba a nem szavazatok többsége? A megcsonkolt hazában a nem gyõzelme esetén kétféle magatartás megjelenése sejthetõ a nemzeti gondolkodású társainknál. A teljes visszahúzódás, a közélettõl undorral való elfordulás. A másként gondolkodók radikalizálódnának, szerintük egy ilyen esetben polgárháborús helyzetbe kerülne az ország. A magyarság létezése kerülne veszélybe, ami feljogosít mindenkit az önvédelemre. Akár fegyveres ellenállásra is. Pillanatokon belül aktivizálódnának azon ma még „alvó“ félkatonai önvédelmi szervezetek melyek száma jóval több mint azt ma néhányan sejtik. Mindannyian megegyezhetünk abban, hogy egyikünk sem akarhatja a felvázolt kép bekövetkeztét. Ezért is mindent meg kell tennünk a két igen gyõzelméért. Szerkesztõségünk tagjai is tevékenyen részt vesznek a két igenért indított kampányban. Kérjük Ön is segítsen, és december 5-én minél több ismerõsével, barátjával szavazzon két igennel. Szabó Tamás
Azt akarom tudni, magyar vagy még ? Nem érdekel kik voltak a szüleid. Nem érdekel mi vagy, férfi vagy nõ. Nem akarom tudni mennyit és hogyan éltél. Nem számít hogy milyen templomba jársz és melyik csapatnak szurkolsz. Nem rám tartozik miben hiszel. Nem érdekes, hogy szegényen vagy gazdagon élsz, a csonka hazában vagy bárhol a világon. Nem fontos, hogy milyen iskolákat végeztél. Nem nézem a bõröd színét. Nem tartoznak rám a szokásaid. Nem érdekes melyik pártra szavaztál, szabadon élsz vagy börtönbe zártak. Azt akarom tudni, magyar vagy még ? Schuster Lóránt
Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak. FRONT szerkesztõségi fogadóórák:
Minden kedden 18 órától az MNF Klubban
X Igen
X Igen
I. évf. 3. szám
Felkérés
FR NT
3
Nyújts feléje védõ kart!
Tisztelettel kérjük a magyar kereszténykeresztyén egyházakat, hogy december 5-én, advent második vasárnapján 10 órakor kondítsák meg a templomi harangokat a Kárpát-medencében és szerte a világban. A szeretet ünnepére készülve nyújtsunk kezet minden magyar testvérünknek. A testvéri szeretet erejével segítsünk az elesetteken és a magukra hagyottakon. A zúgó harangok jelképezzék összetartozásunkat, és töltsék meg szívünket a Krisztusi tanítás békességével.
A Magyar Nemzeti Front elnöksége
Cenzúra A november 21-én adásba kerülõ Örömhír, valamint a Magyar Rádió „Tebenned bíztunk...“ címû református mûsora november 16-i adásában „nem engedélyezték azoknak a részleteknek elhangzását, amelyek a Magyarországi Református Egyház (MRE) hivatalos álláspontját tükrözték a kettõs állampolgárság ügyében“. A Magyar Televízió elnöke állítólag saját döntésével tiltotta le a nemkívánatosnak ítélt részeket. Ugyanekkor megtiltotta a Katolikus Krónika szerkesztõi számára is, hogy a keddi adásban felolvassák a Magyar Katolikus Püspöki Kar most kiadott, és vasárnap minden magyar katolikus templomban felolvasandó nyilatkozatát. Ezzel egy idõben az elmúlt heti Krónika adásából törölni kellett az egyházi iskolák finanszírozására vonatkozó tényszerû adatokat is, hogy azok a vasárnapi ismétlésben már ne hangozzanak el. Az egyházi mûsorok felelõs szerkesztõje szerint, a sajtószabadság, az egyházi mûsorok önállóságának, az egyházak egyetlen hivatalos, a Magyar Televízióban elhangzó megszólalási lehetõségének ilyen durva cenzúrája, nemcsak a Mindszenty által is elszenvedett idõk diktatúráját idézi, de lehetetlenné teszi normális, szabad kommunikációjukat is. Amíg ugyanis a pártok, társadalmi, állami szervek 24 órán keresztül harsoghatják véleményüket a különféle médiumokban, az egyházak a számukra minimálisra szabott megszólalási idõben, egyházi mûsoraikban sem mondhatják el véleményüket, hivatalos álláspontjukat.
December 5-én
A fenti sor a Himnuszból való. A Himnusz költõje, Kölcsey Ferenc, ha ma élne, nem érvényesülhetne az anyanyelvén, nem intézhetné hivatali ügyeit magyarul, Magyarországra csak 500 euró felmutatása árán léphetne be, fél évben csak 90 napot tölthetne itt, s ha valamiért túllépné ezt az idõt, az idegenrendészet hosszú idõre kitiltaná az országból. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, román állampolgár lenne, hiszen szülõfaluja, Szõdemeter ma Romániához tartozik. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, bizonyára szeretne magyar állampolgár lenni. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, ezt csak úgy tehetné meg, hogy eladja házát szülõfalujában, Magyarországra költözik, ahol az idegen-rendészettõl és az adóhatóságoktól rettegve él, és megalázó és idegõrlõ tortúrák árán megszerzi a szükséges papírokat. Sok-sok felesleges keserûség és felesleges akadály árán lehetne hivatalosan is magyar a Himnusz költõje. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, megalázva, másodrendû emberként léphetne csak be az Európai Unió területére. Ezért Kölcsey Ferenc, ha ma élne, csatlakozna a Magyarok Világszövetsége kezdeményezéséhez: magyar állampolgárságot minden magyarnak! A szomszédos országokban körülbelül három és félmillió magyar él, akiket Trianonban erõszakkal téptek el Magyarországtól, magyar állampolgárságukat erõszakkal vették el tõlük. Senki nem kérdezte meg õket, le akarnak-e mondani róla. Ezt az igazságtalanságot most jóvá tehetjük. Évszázadok során számos ismert és névtelen hõs áldozta életét a nemzetért. Nekünk most nem kell életünket
és vérünket adni. Az elszakított magyarok csupán a szavazatunkat kérik. Hogy végre ne kelljen többé megélniük azt a megaláztatást, amit Kölcsey Ferencnek kéne végigélni, ha ma élne, és magyar állampolgár szeretne lenni. Az elszakított magyarok csak azt kérik, a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazáson mondjunk igent arra, hogy kedvezményesen megkaphassák a magyar állampolgárságot. Anélkül, hogy ehhez el kelljen hagyni a szülõföldjüket. Otthon akarnak maradni, teljes jogú magyarként. Nem kérik, hogy áldozzuk értük életünket, nem kérik, hogy pénzt adjunk nekik. Nem kérnek egyebet, csak nagylelkûséget. Nem akarnak elvenni tõlünk semmit. Csak vissza akarják kapni, ami megilleti õket, és amit erõszakkal vettek el tõlük. A mai Magyarországban az elszakított magyarok és felmenõik élete, munkája, vére is benne van. A Hõsök terén álló, szoborba öntött nemzeti nagyjaink többsége nem a mai Magyarország területén született. Ma hosszú kuporgatás, vízumért és egyéb iratokért való sorban állás után jöhetne csak Magyarországra Rákóczi, Bocskai, Bethlen és a többiek. Ha ma élne Kosztolányi Dezsõ, lehet, hogy õt vernék agyba-fõbe szerb suhancok Szabadka utcáin csak azért, mert magyar. Ha ma élne Arany János, lehet, hogy rá kiabálnának román hivatali ügyintézõk, hogy beszéljen románul. Ezt a megalázó, abszurd helyzetet egyetlen szavazattal megváltoztathatjuk. Csak egy rövid séta egy vasárnap délután, csak egy mosoly, csak egy nagylelkû gesztus. A magyar állampolgárság biztonságot ad az elszakított és alávetett helyzetben élõ magyaroknak. Nem kérnek õk könyöradományt. Csak annyit kérnek, hogy fogjuk meg felénk nyújtott kezüket. Egyetlen szavazatunkkal történelmet írhatunk. Miért ne tennénk meg ezt a csekélységet? Adjunk emberséget, méltóságot, magyarságot, jogot három és fél millió magyarnak! Nyújtsunk feléjük védõ kart, szavazzuk meg számukra a biztonságot! Mondjunk igent a kedvezményesen megkapható magyar állampolgárságára! Mondjunk igent a közös felemelkedésre! Mondjunk igent a jókedvre, bõségre! Nyújtsunk feléjük védõ kart! Együtt erõsebbek vagyunk, együtt sikeresek leszünk! Magyar állampolgárságot minden magyarnak!
X Igen
www.kettosallampolgarsag.hu
X Igen
FR NT
4
Tisztelt Honfitársaim! Nevetséges, egyben biztató az a kétségbeesett igyekezet, amellyel a belsõ ellenség szinte naponta áll elõ korcsnál korcsabb „ötletével”, párhuzamosan rémhírt terjeszt (ld. Btk), hisztériát próbál kelteni köreinkben. Egy ilyen majomnak, mint Gyurcsány, semmi az, 800 ezer betelepülõrõl beszélni. De hogy is néz ki a dolog, ha vele szemben ésszel gondolkodunk? 1. Az idõs emberek számára az állampolgárság gesztus, nem mennek õk sehova. De rég megérdemlik, hogy hivatalosan is összetartozzunk! 2. Mégis mit gondol egy ilyen homunkulusz, mint Gyurcsány,? Vajon a középkorúak és a fiatalabbak (családostul) csak úgy nekiindulnak toronyiránt, hogy nálunk hajléktalanok és munkanélküliek lehessenek? Valaki vizsgálja meg Veér Andrást, s ha most épp üzemképes, íziben világítsa át Gyurcsányt! Nem politikai agyi szempontból! Leleteit hasonlítsa össze Rákosi pajtáséval, és hozza nyilvánosságra az eredményt! Egyetlen jelenleg is magyar állampolgár sem fogja elveszíteni állását az „újmagyarok”
miatt! Senkit sem fognak õk kiverni a lakásukból, házukból! Azt a lakásmaffia csinálja! Állami asszisztenciával! Sok éve! Nem fog romlani a bûnözési statisztika, ha jönnek! Talán csak annyival, amennyivel a napbarnított bûnözõink az õ rovásukra is elkövetnek! Csak két eset van: ha ez az undorító judeobolsevista propaganda meg tudja félemlíteni azokat, akik a 23 millió román beözönlését is elhitték, határainkon kívül szorult nemzettársaink egyetemlegesen haza-és nemzetárulónak fognak tartani. Minket is, akik – kutyaúristenit – elmegyünk és nyíltan igennel szavazunk. És ha valaki Erdélybõl, a Felvidékrõl, Délvidékrõl való leköpne, még arra sincs jogunk, hogy letöröljük! Úgy, ahogy mondom „magyarabb magyarok”! Kedves Szavazópolgárok! Szégyenítsük meg ezt a rühös bandát! Fogjunk kezet egyenlõkként szenvedõ magyar testvéreikkel. Az elemi tisztesség kéri, nem holmi párt! Tisztelettel: Adorján András, olimpiai bajnok, nemzetközi sakknagymester
Kicsi, sárga és gyomorfortgató. Egy uszító röplapot kapott szerkesztõségünk, sok honfitársunkkal egyetemben, mivel országosszerte felbukkant a förmedvény. Nyílt titok, mely pátoknak van ma hazánkban megfelelõ anyagi háttere egy ilyen akció lebonyolításához. A röplap miatt a Magyarok Világszövetsége határozott fellépést tervez. A fecni hazugságainak tételes cáfolata: „Ne fizessünk rá a kettõs állampolgárságra!” A Nemzet ügye nem pénzkérdés! „Ne fizessünk havi 20 000 forintot családunk pénzébõl!” Minden határon túli magyar család évi 53 000 forint bevételt hozna. „Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat!” A nyugdíjat nem fizetni kell, hanem azt kapjuk, adóemelést nem jelent, mert sokkal több pénzt hozna mint vinne. „Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt!” Az itteni alacsony bérek nem csábítóak, senkinek a munkahelye nincs veszélyben. Már most is számos térségben van munkaerõ-hiány, néhány éven belül nem lesz elég eltartó az országban, ezért a képzett munkáskézre szükség van. „Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet!” A lakáshelyzet és a megélhetés a kormány miatt nehéz, senkinek sincs veszélyben a lakása! „A kettõs állampolgárság a határon túliak számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentõs teher!” A magyar állampolgárság elszakított magyar honfitársainknak a túlélés és a szülõföldön maradás záloga, az országnak pedig erõforrásokat adna és gyarapodást hozhat. „December 5-én szavazzunk NEMMEL!”
December 5-én szavazzunk IGENNEL!
2004. november 23.
Pásztorlevél A magyar nemzetért érzett erkölcsi felelõsségünk és elkötelezettségünk tudatában arra kérjük a magyar katolikus hívõket és minden magyar honfitársunkat, hogy a népszavazáson való részvételével és IGEN szavazatával legyen részese ennek a történelmi összefogásnak, és támogassa ezt az új nemzetegyesítést. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pásztorlevele, amelyet november 28-án olvasnak fel a templomokban 2004. december 5-én nemzetünk azon szerencsésebb tagjai, akik az országhatáron belül élnek, súlyos erkölcsi felelõsségükrõl kell, hogy bizonyságot adjanak. Arról kell a népszavazáson dönteniük, hogy vállalják-e a sorsközösséget azokkal, akik nem önszántukból rekedtek az országhatáron kívül, s lettek egy másik ország polgárai, ámbár nemzeti öntudatuk, történelmük és kultúrájuk alapján jogosan érzik úgy, hogy a magyar nemzethez tartoznak. Történelmi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy nehéz helyzetben mindig csak az isteni gondviselésben, a Magyarok Nagyasszonyának támogatásában és önmagunk erejében bízhattunk. Nemzeti megmaradásunknak is ez volt az alapja. Most lehetõségünk nyílik arra, hogy kifejezzük összetartozásunkat azokkal, akiket a történelem erõszakosan szakított el tõlünk. Lelkiismereti kötelességünk, hogy szavazatunkkal támogassuk azt a szándékot, amely az egymáshoz tartozást hivatalosan is kifejezésre akarja juttatni a kettõs állampolgárság megadásával. Ennek támogatása akkor is erkölcsi kötelességünk, ha ez anyagi áldozatokkal jár. Hasonlóképpen tartsuk szem elõtt, hogy az emberek egyenlõ méltóságának olyan gondoskodás felel meg, amely az emberek életét és egészségét nem puszta piaci értéknek tekinti, hanem a szolidáris szeretet és méltányosság alapján megfelelõ szintû egészségügyi ellátásban részesíti a társadalom minden tagját. A magyar nemzetért érzett erkölcsi felelõsségünk és elkötelezettségünk tudatában arra kérjük a magyar katolikus hívõket és minden magyar honfitársunkat, hogy a népszavazáson való részvételével és IGEN szavazatával legyen részese ennek a történelmi összefogásnak, és támogassa ezt az új nemzetegyesítést. Budapest, 2004. november 16. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
I. évf. 3. szám
FR NT
A balosok szeretete és gyûlölete Tisztelt „álreformerek”! Már-már sokan elhitték, hogy Önök szakítottak szégyenletes múltjukkal, és gyökeresen megváltozott tudattal csatlakoztak a szabad világ polgáraihoz. Egyik pillanatról a másikra megszerették: a TÕKÉT, az imperialistákat, a NATO-t, az EUt, a piacgazdaságot, valamint a szögesdrót és aknamezõ nélküli határokat. Megkedvelték: a krimit, a pornót, a nyugati kocsikat, a szexfilmeket, a rágógumit, a CocaColát, a szupermarketeket, a hamburgert, a kibernetikát (egykori áltudományt), a mobiltelefont, a reklámokat, valamint a tévé adók sokaságát (nem sírják vissza Kádárt, aki ellenezte a csatornák bõvítését, és hétfõt sugárzásmentes nappá nyilvánította, bár õ évente csak egyszer (!) nézett tévét, május elsején, a moszkvai felvonulást! Szakítottak (?): Marxszal, Engelsszel, Leninnel, Sztálinnal, Rákosival, Kádárral (már akik), Lenin összes mûveivel, a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakásával és a május elsejei felvonulásokkal. Beletörõdtek: a többpártrendszerbe, a vörös csillag, a vörös zászló és a sarló-kalapács hiányába, valamint a jobboldali sajtótermékek megjelenésébe. Vagyis vannak dolgok, amelyekben már elérték, sõt lekörözték a nyugati polgárokat, ugyanakkor vannak olyanok is, amelyekben semmit sem fejlõdtek! Ez pedig a hazaszeretet, honfitársaink, õseink, hõseink és nemzeti szimbólumaink szeretete vagy tisztelete.
Kedves Testvérek! Többen is biztattak, hogy fogalmazzam meg a magam álláspontját az erdélyi magyarság kettõs állampolgárságával kapcsolatosan. Szeretettel, alázattal tettem eleget a felkérésnek. Népünket, csak is a szeretet, az önzetlen jóság, s a tiszta erkölcs teheti jobbá, értékesebbé. Az elutasítás, a kizárás, az elzárkózás, se egy pártot, se egy nemzetet nem tud, nem tehet erõsebbé, gazdagabbá tenni. Az-az ember, az párt, az a nép, melyik nem akar integrálni, befogadni, nagyobb lenni, szeretni, az el fog tûnni a történelem színpadáról. Jézus Krisztus, minden népet és minden embert meghív a maga országába, integrál gyõzedelmesen. Árpád vezér, a vérszerzõdésben testvérként befogad idegen törzseket, és megszüli a magyar népet. A történelem azoknak a nagyjainknak a nevét õrzi, akik befogadtak, otthont adtak, szeretettel integrálták az ajtónkon kopogtatókat. A bezárkózó, testvéreket elutasító, a nemzetet szétamputáló politikusok, pártok felett nem
Mindez azért minõsül abszurdnak, mert Önök fejlett érzelmi világgal rendelkeznek, a szeretetük kinyilvánítása pedig gyakran lenyûgözõ vagy egyenesen „letaglózó”! Ez talán abból adódik, hogy az önök szeretete rendkívül szelektív, és sajátos módon magában foglalja a vakhitet, valamint a határtalan gyûlöletet. Rajongásig imádták például a bolsevik szörnyetegeket (a szószátyár és vérbajos Lenint, a népirtó Sztálint, a népnyúzó Rákosit, a hazaáruló és véreskezû Kádárt), éltek-haltak a vörös ünnepekért (a felvonulásokért, az ingyen virsliért és a pikoló sörért), a nagy Szovjetunióért, Csapajevért, Zójáért, Brezsnyevért (Kádár csókpartneréért), a kínai, koreai, vietnami, kubai és más nációk fiaiért, akiket mérhetetlen szeretetükben már nem is elvtársnak vagy testvérnek, hanem „testtársnak” tituláltak. Mindezek inverzeként, végtelen gyûlöletet gerjesztenek Önökben az olyan szavak, mint: a haza, a nemzet, a magyar, a honfitárs, a szülõföld és azok a kifejezések, amelyek közös múltunkra (történelmünkre) vagy összetartozásunkra utalnak. A határainkon kívülre rekesztett honfitársainkkal szembeni érzelmi megnyilvánulásuk kifejezetten orvosi esetnek minõsül. Rákosi gyûlölte õket, Kádár pedig úgy tett, mintha nem léteznének. A titokzatos kór megfertõzte Önöket is, hiszen kalákában gyûlölködtek vagy vették semmibe, külhoni testvéreinket, a mindenkori eszmei vezérürük sugallatának megfelelõen.
kell ítéletet mondani, nem kell õket kirekeszteni, hanem imádkoznunk kell értük, hogy ok is az egyszerû emberben értéket, gazdagságot lássanak. Hogy érezzék az erõt, az áldást az Isten adta nagycsaládban, a gyermekben, hogy õk is vágyjanak a testvérben testvérre találni. Ha nem gyõz a referendumon a jobbik ész, nem kell elszomorodnunk. Az idõ így is-úgy is nekünk dolgozik. Ezelõtt pár évvel még a magyar igazolvány is szinte égbekiáltó bûnnek tetszett, – határon innen és túl- nagyon sokaknak. Ma már úgy érezzük, hogy ennél töbre a kettõs állampolgárságra is joga van az akarata ellenére a határokon kívül, születet magyarságnak. Hiszem, ahogy nem lehetett leállítani a francia forradalom eszméit, vagy a német újraegyesítés utáni vágyat, úgy nem lehet megalítani azt a folyamatot, hogy a „határon túli magyarok” otthonra találjanak a magyar testvéreik között. Hiszem, hogy a közel jövõben mindenképpen megvalósul ez a tiszta, szíveinkbe írott vágy. Hiszem, hogy megvalósul, mert a falak, a határok, nem Istentõl vannak. Fontos, hogy kimondjuk, az összetartozás utáni vágy nem valaki ellen irányul. Az egység
5 Ezen a téren semmit sem változtak! Be vannak programozva igenre, nemre, szeretetre és/vagy gyûlöletre. Most éppen Rákosi, Kádár, Grósz, Horn és Medgyessy után Gyurcsányt szeretik, vakon követve minden infantilis és ostoba intézkedéseit, és mérhetetlenül gyûlölik a másként gondolkozókat. Hiller pártelnök már annyira gyûlöli a külhoni magyarokat, hogy 80 ezer forintot is felajánlott számukra (az adófizetõk pénzébõl és megkérdezésük nélkül), csak ne tartsanak igényt a kettõs állampolgárságra. A 2002-es választásokat megelõzõen, a nyugdíjasaink szavazatainak jelentõs részét még 19 ezer forintért „vásárolták” meg, a kettõs állampolgárság kérdése viszont „keményebb diónak” mutatkozik, Hiller belátta, hogy többet kell áldozni a közösbõl! A „belhoniakat” elég riogatni egy kitalált anyagi teherviseléssel, sutba dobva az együvé tartozásunk és szeretetünk „IGEN” szavazattal való kifejezését. Süllyedhet-e még mélyebbre egy kormány, amely „NEM” -mel való szavazásra ösztönzi az állampolgárokat a kényszerrel kirekesztett, megalázott, kisemmizett, rokonaitól és szülõhazájától elszakított, másodosztályú állampolgárságba taszított honfitársai ellen, akik 84 éve vártak erre a történelmi pillanatra? Az egész világ megvetésével számolhatunk, ha a decemberi népszavazáskor nem lesz elsöprõ nagyságrendû az IGEN szavazatok aránya a NEM-ekkel szemben! IGENNEL mondjunk nemet Trianonra! Töröljünk le egy-egy könnycseppet, sokat szenvedett honfitársaink arcáról! Prof. Dr. Bokor Imre
utáni vágyat Isten oltotta a szívünkbe. Hiszem, hogy bölcs alázattal, meglehet kapni azt a jogi formulát, mely a Kárpát medence minden lakója számára elfogadható, mely mindenkit gazdagabbá tesz. Hiszem, hogy Isten olyan világot teremtett, melyben mindenki otthon érezheti magát. Én Erdélyben születtem, és Erdélyben akarok meghalni, gyermekeinket a szülõföld iránti szeretetre nevelem, arra, hogy becsülettel dolgozzanak és mindenkivel éljenek jószomszédi viszonyban. És meg vagyok gyõzõdve arról, hogy nekem, mint magyar embernek, Isten erre reális lehetõséget adott Erdély földjén. Arra kérlek, nagy nagy alázattal, hogy mondj Igent az Életre! Igent a gyermekzsivajtól hangos családra. Igent a népedre, s annak közös vagyonára. Igent a testvérre, még ha határok választanak is el egymástól. Igent egy Isten akarata szerinti, erõszakmentes testvéri világra. Kisebb testvéri szeretettel: Böjte Csaba ofm
6
FR NT
2004. november 23.
Éjjel-nappal hazudnak A Népszabadságban 2004. november 4-én kiszivárogtatott, kettõs állampolgársággal kapcsolatos hatástanulmány egyes állításainak cáfolata 1. „…aki kettõs állampolgárként magyar, korlátozás nélkül lakóhelyet létesíthet Magyarországon. Igaz, hogy ez elvileg még nem jelent semmit, mert az ingyenes egészségügyi és a szociális ellátórendszerhez való hozzáférés feltétele az életvitelszerû magyarországi tartózkodás. Ezt azonban senki sem képes ellenõrizni – hívja fel a figyelmet a hatásvizsgálat. Így pedig elvileg valamennyi érintett jogosulttá válik a szociális és – bizonyos megszorításokkal – az egészségügyi ellátásokra is. Ehhez nem kell más, mint egy magyarországi bejelentkezés. …az egészségügyi alapellátás elvileg biztosítási alapon mûködik, ténylegesen azonban minden Magyarországon lakót megillet valamilyen alapon. Egyes támogatások – többek között az anyasági támogatás, a családi pótlék, a szociális segélyek – alanyi jogon valamennyi magyar állampolgárnak járnak.” A szociális törvény egyértelmûen megfogalmazza, hogy a magyar állampolgárok közül csak a Magyarországon élõk tartoznak a törvény hatálya alá és azok közül is csak azok, akik szociálisan rászorultak. A külföldön élõ magyar állampolgárok nem részesedhetnek a szociális ellátásokban. Ugyanez igaz a család támogatási ellátásokra is, azzal, hogy az igénylõnek számos kritériumnak kell megfelelnie tehát nem mindenkinek és nem automatikusan jár. Az „alanyi jogon jár” fogalom csak annyit jelent, hogy igényelheti, ha a jogszabályi feltételeknek megfelel, ezért a tanulmány megfogalmazása megtévesztõ. Szociális rászorultságtól függõ pénzbeli ellátások (1993. évi III. tv. 25. § (3) bek.): idõskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély. A családtámogatási ellátások (1998. évi LXXXIV. tv. 5. §): a családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás; anyasági támogatás. Egyébként is teljes életszerûtlen feltételezés az, hogy egy határon élõ magyar állampolgár ezekért az európai mércével mérve sajnálatosan alacsony szintû, rendszeres megélhetést egyáltalán nem biztosító és nem alanyi jogon, hanem szigorúan igazolandó rászorultsági alapon járó szociális ellátás érdekében otthagyja egzisztenciáját és szülõföldjét. Az utóbbi 15 év adatai azt mutatják, hogy az áttelepülés az aktív munkaképes, iskolázottabb réte-
geket érintette, akik viszont nem minõsültek szociálisan rászorultnak, ellenben a tapasztalat azt mutatja, hogy a közteherviselésben tisztességes módon résztvevõ adófizetõkké váltak. Az áttelepülés folyamata mára lelassult, sõt érzékelhetõ egy visszatelepülési tendencia is. A mobilitásra nyitottabb rétegek az elszakított nemzetrészekben már egyre jobban képesek saját szülõföldjükön érvényesülni köszönhetõen az európai integrációs folyamatok, illetve a növekvõ számú hazai befektetõ által nyújtott lehetõségeknek is és emiatt képtelenség azt gondolni, hogy egy élet munkájával elért egzisztenciát, megbecsültséget, kapcsolatrendszert és vagyont hátrahagyva hanyatt homlok rohannának Magyarországra sorba állni szociális ellátásokért, segélyekért. Fontos tudni, hogy a kedvezményes honosítás lehetõségét ma is biztosítja az állampolgársági törvény a magyar nemzetiségûek számára, amely egy év magyarországi életvitelszerû tartózkodást, megfelelõ megélhetés és lakhatás igazolását kívánja meg. Ez manapság nem teljesíthetetlen feltétel egy határon túli magyar számára, tehát aki nagyon át akar települni, annak számára most is nyitva áll a lehetõség, ezzel élnek is, de a jelzettek szerint egyre csökkenõbb számban. Az áttelepülési folyamat dinamikus része már egyértelmûen lezárult, a szülõföldjén pedig a magyarság öntudatosabb része maradt, akik számára mindennél fontosabb a helyben maradás és boldogulás megvalósítása. A kedvezményes honosítás körének tágítása éppen ezért a magyar állampolgárság megszerzésére ösztönözni fogja õket, azonban õk ezzel a helyben maradásuk esélyeit szeretnék és fogják megerõsíteni, és nem dezertálnak, illetve nem élnek vissza vele. A lakcím nyilvántartási szabályok (1992. évi LXVI. törvény és 146/1993 (X. 26.) Korm. rendelet) szerint a külföldön élõ magyar állampolgárok csak akkor tartoznak az adat- és lakcím nyilvántartási törvény hatálya alá, ha – a magyar állampolgárságuk igazolása után – kérik adataiknak a nyilvántartásba való felvételét. Az 1992. évi LXVI. törvény 26. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság területén élõ, e törvény hatálya alá tartozó polgár köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét a települési önkormányzat jegyzõjének nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. Ebbõl két dolog következik:
a) A lakcímbejelentés feltétele a Magyarországon történõ életvitelszerû tartózkodás, tehát nem igaz az, hogy a lakcímbejelentés ezen elõfeltétel nélkül megtehetõ. Ennek ellenõrzése a jegyzõ feladata. A végrehajtási szabályok szerint ugyanis a bejelentett lakcím valódiságát az adatok alapján a jegyzõ ellenõrzi. Amennyiben a bejelentett lakcím nem valós vagy a bejelentõlapot a szállásadó nem írta alá, vagy a bejelentés egyéb okból nem felel meg a lakcímbejelentésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, a bejelentkezést el kell utasítani. Ha a jegyzõ a bejelentkezés elfogadása után állapítja meg, hogy a bejelentett lakcím nem valós, a lakcímet a nyilvántartásban „fiktív” jelzéssel szerepelteti mindaddig, amíg a polgár valós lakcímét be nem jelenti. Ha a polgár igazolja, hogy a lakásába bejelentkezett személy ténylegesen nem lakik ott, a jegyzõ szintén fiktívvé nyilvánítja a lakcímet. b) A külföldön élõ magyar állampolgár csak magyarországi tartózkodási helyet jelenthet be, de ezzel nem válik jogosulttá a szociális ellátásokra. A lakcímbejelentésekkel kapcsolatos bármilyen visszaélést az zárhatná ki, hogy a külföldön élõ magyar állampolgárok nyilvántartásába való felvételt kötelezõvé tenné a jogszabály, és bizonyos kedvezményeket, (pl. a kedvezménytörvény egyes részelemeit) a nyilvántartásban szereplõk számára biztosítaná. Ha a külföldön élõ magyar állampolgár magyarországi lakcím bejelentést tenne, akkor a külföldön élõ magyar állampolgárok nyilvántartásából törölnék és ezzel elveszítené a kedvezményeket, emiatt pedig nem fog „fiktív” lakcímbejelentést tenni senki. Másrészrõl semmi akadálya nincs annak, hogy a vonatkozó jogszabályokat akképpen módosítsák, hogy az életvitelszerû magyarországi tartózkodás feltételének igazolását bizonyítandó és ellenõrizhetõ kritériumokhoz kötik. De az megoldás lehet, hogy ha lakcímet szeretne bejelenteni, ahhoz neki igazolnia kell azt, hogy a saját államában a lakcímét megszüntette. 2. „A költségeket csökkenthetné, ha a jelenlegi magyar állampolgárokra is a biztosítási elvet érvényesítenék, ezzel azonban sokakat kizárnának az ellátásokból.” Az Európai Unió vonatkozó jogszabályai szerint pedig a biztosítási elvet kell alkalmaz-
FR NT
I. évf. 3. szám ni, ennek elõkészítése kormányzati szinten már folyik is, tehát nem a határon túli magyarok rohamával kell riogatni, hanem azzal kell számolni mindentõl függetlenül rövid idõn belül számos itt élõ állampolgár is ki fog esni az egészségügyi ellátás rendszerébõl. A magyar munkaerõpiac helyzetérõl az Európai Unió Bizottságának foglalkoztatáspolitikai ajánlása a 2004. szeptemberben az alábbi súlyos megállapításokat tette: „Reformokat kell végrehajtani a szociális juttatások terén is, beleértve a betegséggel összefüggõ ellátásokat, annak érdekében, hogy megérje munkát vállalni és csökkenjen a bejelentés nélküli munka aránya.” 3. „Jelenleg mintegy 750 ezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal, s csaknem 95 milliárd forintos többletköltséget okozna, ha valamenynyien igénybe vennék a kettõs állampolgárság elõnyeit. Félmillió személy esetén 63 milliárd, százezer emberrel számolva pedig 12 milliárd lehetne az összeg.” Ez nem más mint egy fiktív, riogató szándékú zsonglõrködés a számokkal, mivel nem kerül meghatározásra, hogy mit vettek alapul a számítás során, melyek azok az „elõnyök”, amelyeknek a költségvonzatait vizsgálták. Netán úgy, hogy mindenkinél (csecsemõtõl az aggastyánon át, a gyermektelenek keresztül az özvegyekig), felszámították egymással párhuzamosan – az egyébként egymást bizonyos tekintetben kizáró – a gyest, a családi pótlékot, a gyedet, az idõskorúak járadékát stb. Ugyanakkor nem számoltak a bevételekkel sem, hiszen a kiindulás rosszhiszemûségét leplezi le az, hogy azt feltételezi, hogy mindenki úgy veszi igénybe az „elõnyöket”, hogy naponta átjár például Csíkszeredából, de semmilyen formában nem járul hozzá a közterhekhez, ami nyilvánvaló képtelenség. Figyelembe vették- e vajon, hogy számos juttatás eleve közteher köteles (pl. gyed, gyes, gyet, ápolási díj stb.) (1997. évi LXXX. tv. 26. § (1): A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban
részesülõ személy a díj, segély, támogatás öszszege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.) 4. „Mivel a kettõs állampolgárok engedély nélkül vállalhatnának munkát, minimális járulékfizetési kötelezettség mellett juthatnának hozzá a munkaviszonyhoz kötött egészség- és nyugdíjbiztosítási szolgáltatások teljes köréhez. Akár néhány napos magyarországi munkaviszony elegendõ lehet például hosszabb idõtartamú táppénz, gyermekágyi segély vagy gyermekgondozási díj folyósításához.” Ha bejelentett módon munkát végezne munkát egy határon túli magyar állampolgár, és ennek folyományaként adó és járulékot fizetne, akkor, hogy merülhet fel bárkiben az, hogy kevésbé volna méltányos az, ha a hatályos magyar jogszabályok által megkülönböztetés nélkül biztosította társadalombiztosítási szolgáltatásokban õ is részesülne. Ha valaki biztosítottá vált, akkor jár neki mindaz, amit a társadalombiztosítási törvény elõír. Netán az a sugalmazás, hogy tegyük különbséget és ennek a „galád” magyarnak ne biztosítsuk azt, ami minden itt élõ magyar állampolgárságú vagy éppenséggel bármely EU tagállamból érkezett munkavállalót megillet ? Ez is rámutat a tanulmány destruktív prekoncepciójára. Vajon mi az a nyugdíjbiztosítási szolgáltatás, amelyet egy aktív munkaképes korú külhoni magyar néhány napos, minimális járulékfizetéssel járó munkaviszony után igénybe vehet, mert ilyenrõl nincs tudomás. 5. „Kettõs állampolgárság megadásának hatásai nem korlátozódnának csupán Magyarországra, mert a magyar állampolgárok – illetve hozzátartozóik, akik magyar taj-számot kapnak – az unió valamennyi tagállamában jogosultak egészségügyi ellátásra, mégpedig a magyar társadalombiztosítás számlájára. Ugyanakkor a közösségi polgárokat mindenütt megilletik a honi állampolgároknak járó szociális kedvezmények, s több tagállam éppen erre hivatkozással korlátozza átmenetileg a magyarok szabad munkavállalását. A kettõs állam-
Üzenet haza
Népszavazás a kettõs állampolgárságról Tisztelt és kedves Honfitársaink, Rokonok, Testvérek, Magyarok ! Öltözzetek ünneplõbe vasárnap, 2004 december 5-ikén. Menjetek el szavazni a kettõs állampolgárságra ! Szavazzatok igennel, hogy Trianon után 84 évvel egyesüljön a magyar. Mi 56-os Veteránok hisszük és valljuk, hogy a nemzet lelki egyesítése további erõt ad
a fennmaradásra a Kárpát-medencében. Nem várhatjuk másoktól, hogy majd megsegítenek bennünket nyomorúságunkban. Mert nyomorúságban élünk mi magyarok, szétdarabolva, szétszakítva és sok helyen üldözve. Ne hallgassatok azokra, akik a jelenlegi hatalom szószékeibõl ijesztgetnek bennete-
7 polgársággal a dokumentum szerint ezért azt is kockáztatnánk, hogy a hazai munkavállalókat sújtó megkülönböztetést a lehetséges leghoszszabb ideig igyekeznének fenntartani.” A munka-erõszabad áramlására vonatkozó maximum hét évig korlátozások lehetõségét a 2003-ban aláírt csatlakozási szerzõdés biztosítja, amelyet függetlenül attól, hogy még gyarapodik-e a magyar állampolgárok száma vagy sem a saját önérdekük miatt a korlátozást alkalmazó 12 régi tagállam nagy valószínûséggel fenn fogja tartani. Ha valamelyik nem tartja fent, azt azért fogja enni, mert szüksége lesz kvalifikált és civilizált, európai munkaerõre, tehát az aktív munkaképes magyar állampolgárok számának emelkedése éppenséggel üdvös lesz számukra. Ennek az érvnek megint egy övön aluli íze van, amely olcsó hangulatkeltéssel már elõre a külhoni magyarok nyakába varr egy nem létezõ, vélelmezett hátrányt, amely még ha be is következik a külhoni magyarok magyar állampolgárrá válásával nem áll ok-okozati összefüggésben. Az EU-n belüli egészségügyi ellátás igénybevételéhez, illetve ennek Országos Egészségbiztosítási Pénztár általi fedezéséhez a TAJ szám mellett az érvényes társadalombiztosítási jogviszony, és ennek fennállását igazoló magyar egészségbiztosítási pénzári igazolás is kell. Az Egészségügyi. Szociális és Családügyi Minisztérium honlapján található tájékoztató is ezt igazolja: „Ha átmenetileg turistaként tartózkodunk valamely EU-tagállamban, sürgõsségi betegellátást kaphatunk ugyanolyan feltételekkel, mint az adott ország állampolgárai. Itthoni egészségbiztosításunk alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mindazokat az ellátásokat kifizeti, amelyeket az EU-tagállam állampolgárainak is a biztosítójuk fizet; ezeket tehát külföldön térítésmentesen kapjuk. Azon ellátásokért viszont, amelyekért az EUtagállam állampolgárai is maguk fizetnek, a magyar állampolgároknak is fizetni kell. A kiutazás elõtt mindössze az E 111 számú formanyomtatványt kell felvenni a lakóhely szerint illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál.” dr. Gaudi-Nagy Tamás
ket, hogy így meg úgy. Inkább azzal törõdnének, hogy valahogy rászolgáljanak arra a „bizalomra” melybe akaratlanul – a történelem ironikus jóvoltából – belecsöppentek ! 2004 december 5-én, amikor a Nándorfehérvári Diadal emlékére országszerte megkondulnak a harangok, mi öreg veteránok és az összes elszakított testvéreink, valamint a világ minden táján élõ honfitársaink, veletek akarjuk ünnepelni nemzetük Feltámadását. Adja Isten, hogy úgy legyen. Szarvas József A Magyar Szabadságharcos Szövetség az Egyesült Királyságban
FR NT
8
2004. november 23.
A krokodilkönny nehezen szárad föl Vernének meg a vajdasági Szabadkán. Mosnák alá az utcámat az erdélyi Verespatakon. Nyomorognék csak a kárpátaljai Tiszaújhelyen. Döntenék le nagyszüleim síremlékét Újvidéken. Rombolnák le a házunkat a szlavóniai Szentlászlón. Törnék derékba templomunkat Kórógyon. Bármelyikünk születhetett volna a határon túl, kisebbségben. Vernének meg a vajdasági Szabadkán. Mosnák alá az utcámat az erdélyi Verespatakon. Nyomorognék csak a kárpátaljai Tiszaújhelyen. Döntenék le nagyszüleim síremlékét Újvidéken. Rombolnák le a házunkat a szlavóniai Szentlászlón. Törnék derékba templomunkat Kórógyon. Bármelyikünk születhetett volna a határon túl, kisebbségben. Méltatlannak érzem ezt a vitát a kettõs állampolgárságról, szégyellem, hogy e nemes ügy nemtelen belpolitikai perpatvar áldozatául esett. Patakzanak a krokodilkönnyek a Kárpát-medencében. A kormánykoalíció arra buzdít, hogy a polgár ne éljen a véleménynyilvánítás jogával. Siratják a határon túli magyarokat, mert az állampolgársággal állítólag ott hagynák szülõföldjüket. Vagy mint falra festett ördöggel fenyegetõznek velük, akárcsak annak idején a húszmillió románnal. Olyan is teszi ezt, aki maga vagy elõdje szintén bevándorolt. Olyan félti az adónkat, aki maga nem fizet adót. Hova jutottunk, ha már azzal lehet ijesztgetni, zsarolni a magyar embert, hogy egy másik magyar ember vele egyenlõ jogokat kap. Számít, hogy az ellenzék, amikor hatalmon volt, ugyancsak nem adott kettõs állampolgárságot, s hogy a világszövetség sem mozgolódott akkoriban? Sõt: a hazai pártok hálójában vergõdõ határon túli magyar politikusok többsége sem. Lelkük rajta. Kevesebb mint félmillió emberrõl van szó: a kárpátaljai és a délvidéki magyarokról, akik még nagyon sokáig nem lesznek uniós polgárok. Mert az erdélyiek Románia uniós csatlakozásával hamarosan szabadon áttelepülhetnek. Kárpátalja és a Vajdaság magyarjai nincsenek többen, mint Pécs és Szeged lakossága. Ha ez teher, akkor is vállalni kell. Mindig is vendégszeretõ állam voltunk: befogadtuk, letelepítettük a pogromok miatt hozzánk menekülõ zsidókat. Polgárjogot, honpolgárságot nyertek. Hazát adtunk a nyomor elõl kóborló cigányságnak. Trianon idején a menekülõ magyarság lelt otthonra a megvert, megcsonkított országban. Nem volt mindez könnyû teher, de nemzeti, emberi,
December 5-én
Szégyen és gyalázat!
keresztényi kötelezettség. A második világháború után a Szlovákiából elüldözött magyarok nyertek itt menedéket. Manapság Kína boldogulásra vágyó lakói jönnek hozzánk. Miért éppen a magyarokkal tennénk kivételt? Vajon Németország hátat fordított az üldözött, nyomorgó sváboknak, erdélyi szászoknak, volgai németeknek, az NDK-soknak? És Izrael fönnmaradhatott volna, ha nem fogadja tárt karokkal a bevándorlókat? Nyakunkra jönne a saját fajtánk? Druszám, aki 99-ben Palicson a tõlünk érkezõ NATO-bombázók rakétarepeszeit söprögette kertjében, még a vízumot sem váltja ki, mert megalázónak érzi, hogy õ, a magyar egy másik magyartól kérjen engedélyt, ha a kertje végében húzódó Magyarországra szeretne menni a rokonaihoz. Az adai Emi néni a bombázáskor se jött át. A fia is hazatért, mert ott van hon. És mert nálunk sem sokkal jobb az élet. János gazdának Hajdújárásról minden gyereke a Vajdaságban maradt. Õ, ha át is járt háború, blokád elõl, értéket hozott s teremtett. Józsi bácsi Fejértelepen még hetven fölött, fél lábbal is fölpattan a traktorra. Majd utazik õ háromszáz kilométert egy nátha miatt, hogy itt gyógyíttassa magát! Ugyan! Ha meg komolyabb a baj, magyar földön zsebbe kell dugni a borítékot, akár fizeti az ember a TB-t, akár nem. Szárítsuk hát föl a krokodilkönnyeket és nézzünk szembe a tényekkel. A nemzeti önzés egyenes következménye az itthoni minimálistársadalmi együttérzés hiányának. Nem az uniós tagság tesz minket európaivá. Hanem emberségünk és magyarságunk. Szaniszló Ferenc újságíró, az MTV szerkesztõje és utazó riportere Forrás: (www.metro.hu)
A Magyar Nemzeti Front címe: 1036 Budapest, Kiskorona utca 3. Telefon: (06 1) 386 4820 honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a
[email protected] címen.
Hosszú évtizedek óta figyelem a szülõhazámban rosszirányba folyó belpolitikai eseményeket. A kettõ ezredik évig csakúgy mint a csöndes többséget alkotó milliók, szinte láthatatlan tagja voltam a társadalmunknak. 44 év után a szilenciumot megszakítva ordítok bele a nagy világba és az értetlen sötét fejekbe. Emberek! Gyerekfejjel végignéztem, amint az átkosbéli moszkvai kommunista bérenc hazaárulók elnyomták, megalázták és megverték nagyszüleimet. 1989 után a beígért rendszerváltozással, mely „gengszterváltásba“ torkollott, szinte semmi sem változott - kivéve a verések tényét. Bár, ha jól meggondolom a pénzügyi felügyelet elnökét sem véletlenül hagyták helyben, mert a kezükre csapott a nyakkendõs fõtolvajok bandájának. Azt is tisztán láttam 1989-ben, amint a 40 évig tartó elnyomásunk nagyképû és pökhendi elõidézõi a képembe mosolyogtak. Fanyar vigyoruk mögött viszont elõbb gondolatban, majd tettekben kiebrudaltak a gyárból, üres zsebbel. Szándékos létbizonytalanságba kergetek engem, s velem együtt családom többi tagját is. Mára, a volt népárulók nagy része a háttérbe szorult, de a stafétabotot immár nem népáruló, hanem nemzetáruló leszármazottaiknak tovább adták. Szabadkõmûves módszerekkel szándékosan keresztbetesznek, a nemzet lelki békéjéhez, és jelképes egyesítéséhez vezetõ pozitív törekvéseknek. S teszik ezt annak ellenére, hogy a jelenlegi „nagy testvér“ (USA), és a világ pártolja elképzeléseinket. Mindezek után úgy döntöttem, hogy tisztes távolságból megnézem magamnak az ifjúkommunisták és a liberálisok nyilvános demonstrációit. A nemzeti egységet, mint részükrõl történõ, közakaratot és hovatartozást kinyilvánító trikolornak nyomát sem láttam, soha, sehol. Felmerül bennem a kérdés: vajon kik ezek az emberek? Vajon meddig uszíthatják még büntetlenül a kis embert a másik kis ember ellen, a magyart a magyar ellen? A hazai zûrzavar és káosz viszont tökéletesen megfelel az „új“ szocialistáknak és liberális csatlósaiknak a zavarosban halászásukhoz. Miközben a fent említet „elvtársurak“ megtömhetik zsebeiket még meglévõ nemzeti vagyonnal, és páros lábbal rugdossák a 84 ével ezelõtt akaratukon kívül határon túl rekedt testvéreinket. Mindez az én szememben micsoda? Hazaárulás! Nemzetárulás, szégyen és gyalázat!
X Igen
Tóth László MNF Kõbánya
X Igen
I. évf. 3. szám
FR NT
9
Kedves magyarországi testvérek! A nemzethez Fájdalmas mozgalommá terebélyesedett az a kétségbeesett mozgósítási törekvés, amellyel a Trianon óta határokon kívülre került magyarok szeretnék ellentételezni a kettõs állampolgárságért december 5.-én sorra kerülõ népszavazással kapcsolatos magyar kormányzati ellenkampányt. Erdélyben a magyarság mintegy harmadrésze – több mint 400. 00 fõ – olyan számbeli kisebbségi helyzetben él, amely fokozódó anyanyelvi és magyar szellemi szórványosodásra kárhoztatja. Ezek számára a magyar egyházak mellett immár csupán a „haza a magasban” az egyetlen vékony(odó) szála az összmagyarsághoz kötõdésnek, a Kárpát-medencéhez tartozásnak. A Szórványszervezetek Erdélyi Egyesületének Ideiglenes Ügyvivõ Testülete ebben a minden határokon kívül rekedt magyar számára sorsdöntõ történelmi pillanatban csatlakozik mindazon jóérzésû, valóban nemzetben gondolkodni tudó anyaországi és határon túli honfitársunk mellé, akik arra kérnek minden Magyarországon maradt vagy a sors rendelése szerint a lecsatolt területekrõl oda menekült Testvért, hogy menjenek el 2004. december 5.-én szavazni és mondjanak IGENt visszafogadásunkra. Ne feledjétek, hogy mi nem ellenségek vagyunk, hanem vérségi rokonok, hiszen minden harmadik magyarországi magyarnak határon kívülre került területeken élt vagy onnan származó õsei vannak! Ne feledjétek, hogy nemzeti értékeink jelentõs részét olyan magyarok alkották, akik Trianonkor a magyar határokon kívüli területeken éltek, alkottak, vagy ott ringott bölcsõjük. Ne feledjétek, hogy Trianonkor mi az Anyaországot, Ti minket veszítettetek el. Mindabból azonban, amit a Szent István-i közös örökségünkbõl Trianonkor Magyarországtól elcsatoltak, mi, a „lecsatoltak” õrizzük mai napig is mindazt ami magyar tulajdonként õrizhetõ, gyarapítjuk mindazt, ami magyar tulajdonként gyarapítható. Mi vagyunk a magyarság határokon kívüli õrzõi, mi vagyunk számotokra az otthon az otthontalanságban. Ne feledjétek, hogy miközben a „hivatalosságok” azzal riogatnak Benneteket, hogy mi mennyibe is kerülnénk Tinektek, az igazság az, hogy mindaz, amiben laktok, amin jártok, amivel büszkélkedtek, a mi apáink, nagyapáink, ükapáink verejtékes munkájának is eredményei, miközben õk és utódaikként mi, a ma élõ határon túliak olyan anyagi veszteségeket és erkölcsi megaláztatást kellett és kell folyamatosan elszenvedjenek, amelyekért Ti, az Otthon maradottak soha
December 5-én
nem lesztek képesek minket kárpótolni. Mi nem veszteségei, hanem végvári szolgálattevõi vagyunk a Hazának. Ne feledjétek, hogy 1989 óta az éhbérért dolgoztatott, sínylõdõ erdélyi, kárpátaljai, vajdasági és felvidéki magyarok százezrei építik munkavállalási engedéllyel vagy anélkül a Luxus-Magyarországot, miközben a Ti fiaitok egyre „nyugatabbra” keresik a jobb megélhetést. Ne feledjétek, hogy mindent egybevetve mi ma is többet adunk, mint amennyit kapunk! Ne feledjétek azokat az országúti lámpajelzéseket, amelyekkel a legborzalmasabb Ceausescu-érában is, amikor itt meghurcoltatás járt érte, köszöntöttünk Benneteket, mint az Anyaország Erdélybe érkezõ követeit. És ne feledjétek mindazt a melegséget, testvéri szeretetet, amellyel az anyaországból jövõk millióiban igyekeztünk erõsíteni annak tudatát, hogy (ma még) Trianon veszteseiként is bárhol otthon érezhetik magukat Szent István Országában. Mert ha mindezekrõl 2004 december 5.-én megfeledkeztek és helyettünk a közömbös otthon kényelmét választjátok, vagy kormányzati agitátorok riogatásaira hallgattok, akkor leginkább minket fogtok végveszélybe sodorni és a Haza számunkra és számotokra is elérhetetlen magasba kerül. Imádkozunk a Csíksomlyói Szûz-Máriához, hogy áldjon meg Benneteket, anyaországi magyar testvéreket az értünk való döntés ajándékával! A Szórványszervezetek Erdélyi Egyesületének Ideiglenes Ügyvivõ Testülete
Lukács Csaba a kettõs állampolgárságról 2004. november 17. Lukács Csaba: Vajon másnap kimehetne-e az utcára az a szerb politikus, aki Belgrádban kiállna a sajtó elé, és azt nyilatkozná: õ ellenzi a horvátországi, bosznia-hercegovinai, koszovói szerbek kettõs állampolgárságát? Vajon mit kapna a hazai balliberális elittõl az a zsurnaliszta, aki le merné írni, hogy az Izraelbe kivándorolt magyar zsidóknak nem jár a magyar állampolgárság? Megkérdezte-e az egykori NSZK kormányát egyetlen adófizetõ német arról, hogy mennyibe került kivásárolni a szászokat Ceausescu diktatúrájából? (Magyar Nemzet, 2004. november 17.)
A kettõs-állampolgárság ügyén Most kérés nélkül kell, hogy adjunk! Mert hogy, jog szerint is megilleti az „elszakítottakat”, az a magyar állampolgárság…! Ott, ahol megszülettek!… Ne lökjük el magunktól önnön véreinket! Még ha bûnösek lennének is, – de nem azok! – Õk: csak azért is, „csak” Magyarok! Azt mondják õ: anyai „ágon”: Horvát és Német… apain: Tót és Székely… Mégis, tiszta szívvel, „csak” Magyarnak vallja magát! Kell most, hogy hazafiakká váljunk! Hazafiakká váljatok! – Úgy, igazán!… Ne lökjük el magunktól önnön véreinket! Még ha bûnösek lennének is, – de nem azok!… Õk: csak azért is, „csak” Magyarok! Most kell csak igazán, együtt éreznünk egymással! Az immár több, mint 84 évnyi lélek-megkínzatás, megaláztatás után!… Most kell csak igazán, hogy egymás honfitársaivá váljatok! Ne lökjük el magunktól önnön véreinket! Még ha bûnösek lennének is, – de nem azok!… Õk: csak azért is, „csak” Magyarok! Most, kérés nélkül kell, hogy adjunk! Meg kell fognunk a felénk nyújtott, testvéri kezeket! Különben mindenünket elveszejteti az árulás! Össze kell tartanunk, ezt a szétszedett, tönkretett, mai Magyar Nemzetet! Ne lökjük el magunktól önnön véreinket! Még ha bûnösek lennének, is – de nem azok!… Õk: csak azért is „csak” Magyarok!
X Igen
2004. 10. 16–24. V. T. J.
X Igen
10
FR NT
Történelmi idõket élünk! Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az Románia Magyar Demokrata Szövetség keresztény-nemzeti platformjának Elnöksége megállapítja, hogy az utódállamok magyarsága életének, így a romániai magyarság sorsdöntõ változásai kerültek a közelmúltban napirendre. Az anyaországi és az ún. utódállamokban élõ magyarság újabb közvélemény-kutatási eredményei az egyetemes magyar nemzeti közösség olyan mértékû öntudatosodásáról tanúskodnak, amely rákényszerítették az anyaországi és az ún. határokon túli magyar pártokat a korábbi, bizonytalankodó, halogató vagy éppen megalkuvó politikai magatartásuk módosítására vagy megváltoztatására. Ily módon nyílt lehetõség a Magyar Köztársaság jelenlegi határain kívül élõ magyarság magyarnak megmaradását biztosító két olyan politikai intézmény létrehozására, melyek megteremtését több mint egy évtizedes folyamatos és következetes politikai küzdelmet vállalva, az EMK kezdeményezte, amelyek biztosíthatják a határmódosítások nélküli nemzeti egységesülésünket. 1. Célkitûzéseink teljesülésének alapvetõ feltétele a romániai magyar nemzeti közösség politikai egységének mielõbbi helyreállítása, mindenek elõtt a bukaresti politika mindennemû nyílt vagy burkolt kiszolgálásának gyökeres fölszámolása. 2. A határokon kívüli nemzeti közösségek önrendelkezési jogát az európai uniós normák, illetve gyakorlat szerint mindenütt azon államok kormányzatainak kell biztosítaniok, amelynek terültén a számbeli kisebbségi
nemzeti közösségek élnek, esetünkben Romániának. Tekintve, hogy a romániai magyar nemzeti közösség közképviseleti és érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ programja és választási programja kiemelt helyen tartalmazza önrendelkezési törekvésünk valóra váltásaként a háromszintû autonómia létrehozását is, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Elnöksége mulaszthatatlan feladataként javasolja, hogy Szövetségünk csúcsvezetése haladéktalanul, tehát már a törvényhozási választások elõtt dolgozzon ki konkrét akcióprogramot ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által december 16-ra kitûzött székelyföldi területi autonómia-referendum hatékony támogatására. Tisztelettel köszöntjük a háromszéki Illyefalva helyhatóságát, mely elsõként hozott testületi döntést a Székelyföldön az autonómia referendum megtartása érdekében! 3. Igen nagy elégtétellel állapítjuk meg, hogy az ún. utódállamok magyarságának valamennyi érdekképviseleti politikai intézménye (szövetsége, pártja), amely részt vett a most zárult Magyar Állandó Értekezleten, közöttük az RMDSZ, egyöntetûen állást foglalt az államhatárok tekintetbe vétele nélkül bárhol élõ magyarok számára alanyi jogon biztosítandó kettõs állampolgárság létrehozása mellett. A kettõs állampolgárság biztosítása – miután az Országgyûlés megfelelõ törvényt hoz érdekében – Anyaországunk kormányzatára hárul. Ezen politikai intézmény megteremtésének európai uniós akadálya nincs; mindenik Anyaországunkkal szomszédos állam (Ukrajna kivételével) már létrehozta és
Emberek
cigány, vagy magyar. Emberek vannak”. (taps, ováció, könnymorzsolás) Ácsi az egész! Mi van ? Büszke vagyok, a népem történelmére, kultúrájára, hagyományaira, de nem tartozom a népemhez!? Orvos látott már? Ez a tudathasadás csúcsa. A gondolat maga szép, de így hibás. Elõször is a fantáziám rögtön meglódult. Láttam magam elõtt a 2006-os VB döntõjét, amint az emberek válogatottja, nagy küzdelemben nyer az emberek csapata ellen. Szándékos a szélsõséges példa, a gondolatmenet hibájára van hivatva rávilágítani. A megállapítás azon a tényen alapulva igaz, hogy mindannyian az emberi faj (Figyuzz! Ezért nincs fajgyûlölet!) tagjai vagyunk. Kultúránk, történelmünk, és elsõsorban anyanyelvünk, megkülönböztet minket, akárcsak bõrszínünk. De ez nem kirekesztõ megkülönböztetés, ha természetes, Istentõl eredõ különbség. Ne dõljünk be tehát a könnyfakasztó szövegnek. Minden népnek megvan az identitástudata. Személy szerint
Múltkor volt szerencsé(tlensége)m látni az egyik kereskedelmi televízió lélekemelõ beszélgetõ mûsorát. A gagyi emlõjén nevelkedettek kedvéért: talkshow. A téma: mennyire vagyunk rasszisták? Jól indul. Természetesen mindkét oldal képviselve volt hat-kettõ arányban, de azt nem árulom el, melyik oldalon ültek hatan, melyiken ketten. Az egyik oldalon meghívódott Gáspár Gyõzõ a befutott kisebbség képviseletében, hogy megossza velünk értékes gondolatait. A derék Gyõzõ el is mondta szorgalmasan négyszer – ötször, hogy õ bizony büszke a cigányság kultúrájára, hagyományaira, történelmére. Ez az a pont ameddig rendben is van. Ezekre méltán lehet büszke minden cigányember. A baj ott kezdõdött, hogy folytatása is volt a szövegnek: „nincs olyan, hogy
2004. november 23. alkalmazza. A vonatkozó december 5-i referendum kedvezõ eredménye után a Magyar Köztársaság törvényhozásának kötelessége lesz, ezt, a trianoni szétszakítottságunk következményeit legalább részben megszüntetõ törvényt megszavazni. Ezúton kérjük valamennyi anyaországi testvérünket, hogy pártkülönbség nélkül „igen” szavazatával támogassa a december 5-i referendum alakalmával a jelenlegi országhatárokon kívül élõ magyarság számára biztosítandó kettõs állampolgárság intézményének létrehozását. Csíkszereda, 2004. november 14. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Elnöksége
A sas, az angolna és a Kovács Eddie már annak is örült, ha eljutott a síugrósánc végéig, mert sokszor már lecsúszás közben felborult. Ha még ugrott is egy pár métert, lélegzetvisszafojtva figyelt mindenki, a mentõsök ugrásra készen álltak. Senkit nem érdekelt, hogy a világ legjobbjai 130 métereket repültek. Eddie, a „Sas” volt a sztár, a közönség kedvence. Amikor a versenybíróság nem engedte rajthoz állni, a szponzorok viszszalépéssel fenyegetõztek, a nép hörgött és Eddie újra szárnyalt. Aztán jött Eric az „Angolna”, aki élõ adásban fuldoklott az olimpián. Az egész világ azon izgult, végigússza-e a távot. Most pedig itt van a legújabb versenyzõ, Kovács a „Szakértõ”. SCH pedig kikérem magamnak, hogy nincs olyan, hogy magyar. Van. Tetszik, nem tetszik. Reméltem véget érnek megpróbáltatásaim, de nem. Tovább áradt a tudathasadt gondolat-folyam. Jött az „én is ugyanúgy tudok magyarul” címû fejezet. Aki hallotta már Gyõzõt magyarul tudni, az remélem megérti, hogy ezen a ponton kimentem a konyhába, enni egy banántot. Kellett, na. A végsõ és elemi csapást azonban az mérte rám, mikor hõsünk kijelentette „én az ország Gyõzikéje vagyok”. Tiltakozom! Nekem ugyan nem Gyõzikém, és azt hiszem, most sokak szívébõl szóltam. A mûsorvezetõ végül nem döntötte el, rasszisták vagyunk-e, vagy sem. Viszont a gagyitévékben és a szennylapokban, egyre gyakrabban megjelenõ rasszistázás kicsit zavaró. Az Álmoskönyv szerint nem jó farkast kiáltani. Még megjelenik. Németh Kiss Gergely
I. évf. 3. szám
FR NT
11
Tisztelt szerkesztõség! A dokumentumokkal és tanúkkal bizonyítható (igazolható) tények alapján, sajnálattal kell közölnöm Önökkel, hogy Király Béla félrevezette (megtévesztette) a három tévés csatorna által sugárzott elõadását megtekintõ nagyszámú, (több milliós nagyságrendû) nézõket, valamint az egyetemen összegyûlt hallgatóságot. Király Béla: 1, nem akadémikus, 2, nem volt a Nemzetõrség fõparancsnoka, 3, nem volt négy „kulcspozícióban“ Nagy Imre miniszterelnöksége alatt (egyetlenegy „kulcsponti” beosztása volt: a fõváros katonai parancsnoka, négy napig), 4, nem volt Budapesten nemzetõr ezred, 5, nem vonult a Dunántúlra ilyen („fantom“) ezred, 6 nem vett részt a Nagykovácsi környékén lezajlott összecsapásban, 7, nem volt légvédelmi tüzérosztály Nagykovácsiban, 8, nem volt atomrobbantásra emlékeztetõ detonáció Nagykovácsinál, 9, nem gyõzött a szovjetek ellen Nagykovácsinál, 10, nem kaphatott olyan utasítást ‘56 november 4-én (hajnalban), hogy ne lõjenek a szovjetekre, 11, pongyola módon definiálta a háború fogalmát, 12, nagyvonalúan átsiklott olyan kérdéseken, miszerint: a, hogyan és milyen eszközökkel vonult el
Kitüntetést kapott Horthytól, Mussolinitõl, Hitlertõl, Szálasitól, Farkas Mihálytól, Göncz Árpádtól, Mádl Ferenctõl, Medgyessy Pétertõl.
Budapestrõl egy ezrednyi nemzetõr alakulat, b, hol helyezkedett el az ezred, hogyan lett értesítve az elvonulásra, c, milyen utasításokat adott ki a nemzetõrség „fõparancsnoka” a Budapesten visszamaradt nemzetõröknek, d, milyen utasításokat adott Király Béla, mint a fõváros katonai parancsnoka (kinevezve a NET által, 1956. október 31-én, bejelentve a Szabad Kossuth Rádión az nap 17.00-kor fontos közleményben) a Budapesten lévõ fegyveres erõknek, valamint az alárendeltségében lévõ Márton András ezredesnek, Budapest külsõ védelmi parancsnokának (Minisztertanácsi kinevezés, 1956. november 1. Rádióközlemény 11.15-kor)? Rövid összegzés: Király Béla hazugságokkal és valótlanságokkal traktálta a közvéleményt. Kitalált beosztásaira és tevékenységére hivatkozott. Nem érdemelne figyelmet egy akut amnéziában és krónikus nagyzási hóbortban szenvedõ szélhámos kijelentése, ha nem a történelem meghamisításáról lenne szó, és nem azokról a névtelen forradalmár hõsökrõl, akiket Király Béla ugyanúgy cserben hagyott, mint a Kõszeg városát védõ dandárját, 1945-ben. Budapestrõl ‘56 november 4-én egy puskalövés nélkül elmenekült, alárendeltjei felé semmilyen utasítást nem adott. Évtizedek óta egy kreált csatával dicsekszik (Nagykovácsi), ahonnan szintén eligazítás nélkül távozott attól a néhány tíz forradalmártól, akik a kíséretében voltak. Pályafutása során mindenkit elárult vagy becsapott!
Iszlám életképek Európából Szemelvény egy francia nemzeti hetilapból. Az iszlámizmust nem lehet csupán a gettók létével megmagyarázni. Az iszlám valójában nem egy vallás, hanem egy szociális rendszer. Egy szembenállási és egy terjeszkedési szándék terméke, melyet nyíltan beismer, de szívesebben választja a földalatti, illegális formát. Magyarország – a már eddig is túl könnyedén kezelt beszivárgás után – egy invázió célpontjává válhat. Nyugatról a már európai útlevéllel rendelkezõ maghrebi arabok, délrõl a törökök jelenthetnek majd olyan társadalmi és gazdasági problémát, mely ma a fejlett nyugati országokat sújtja. De lássuk, mit is ír a francia Bruchard atya, egy francia kisváros plébánosa. Volt
December 5-én
alkalma látni, hogy is foglalták el a területet a muzulmánok, lassan, fokozatosan. „A kereskedõket folyamatosan terrorizálták, egész addig, míg azok el nem hagyták a várost. Akkor aztán rögtön a helyükbe léptek. Természetesen a gyermekek és serdülök végezték a bomlasztó munka javát, bandákba verõdve.” – ( Ezt valójában csak az hiszi el, aki már élt arab országban.) – „Az újságok „bûnözésrõl”, meg kockázatos városról, vagy kerületrõl beszéltek, pedig ez nem volt sem az egyik, sem a másik. Háború volt ez a javából, a charia nevében, az európai származásúak és a keresztények ellen. Minden keresztény ünnepen gondosan felderítették a keresztények autóit, amelyet aztán megrongáltak.” – (700-800 autó felgyújtás évente csak
Elárulta Horthy Miklóst, Szálasi Ferencet, Beregfy Károlyt, Kozma Istvánt, Berkó Istvánt, Sólyom Lászlót, Pálfy Györgyöt, Czebe Jenõt és végül cserben hagyta Nagy Imrét, de elfogadta folyó év október 23-án a Nagy Imre emlékérmet Mádl Ferenctõl! Mûvészetté fejlesztette a „magyarázkodást”, bizonyítékok nélkül is képes volt meggyõzni beszélgetõ partnerét vagy hallgatóságát, hogy a Háry János-féle meséit igaznak fogadják el. Orbán Viktor katonai fõtanácsadójaként semmit sem tett, de a kormányváltást követõen azt nyilatkozta, hogy nem vették figyelembe a javaslatait. Katonai ismeretei rendkívül hézagosak, a jelenlegi tisztiiskolások szintjét sem „üti” meg, amely csak akkor nem képezhetné kritika tárgyát (figyelembe véve életkorát és eddigi más irányú tevékenységét), ha nem tetszelegne permanensen a csalhatatlan hadügyi szakember szerepkörében. A „Király meztelen”! Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy nem vádaskodásról, hanem az igazság feltárásáról van szó! ‘56-os forradalmunkat és szabadságharcunkat nem deformálhatják el kétes múltú karrierlovagok, de nem ronthatják a Mindentudás Egyeteme renoméját sem! Tisztelettel: Prof. Dr. Bokor Imre nyugállományú mérnök ezredes az MTA hadtudományi doktora
Elzászban!) – „Mert meg akarták akadályozni, hogy a belvárosi keresztények félelem nélkül ki tudjanak menni a külvárosban fekvõ, hagyományos misét szolgáltató templomba. Ezt a templomot azután végül is felgyújtották – anélkül, hogy a hivatalos hatóságok a kisujjakat mozdították volna. Az én autómat is felgyújtották. Más papokét rendszeresen megrongálták. Ebben a városrészben szeptember 11-én táncoltak az örömtõl.” Láttuk hát, hogy szolgál alibiként a vallás, hatásos eszköz egy valódi politikai stratégia kidolgozásához. A hagyományos fejkendõ megkövetelése, és a renitenskedõ nõ súlyos megbüntethetõsége, a szabad vallásgyakorlás leple alá van bujtatva. Egy egyelõre még beavatatlan szemlélõdõben egy láthatatlan háború képét vetíti elõre. Dr. GODA Csaba, Genf
X Igen
X Igen
12
FR NT
2004. november 23.
Az Új Jobboldal ideológiai alapjai A
Front szeretne hézagpótló feladatot betölteni azzal, hogy bõvebben ismerteti az európai jobboldal tekintélyes forrásait. Az olvasó így nemcsak a látókörét bõvítheti, hanem érzékelheti az e táboron belüli nézetek sokszínûségét is. Magyarországon elsõsorban Hamvas Béla mûvein keresztül sugárzik a jobboldali filozófia. Mint minden nagyobb szellemi áramlat, a valódi jobboldal is többféle árnyalatot képvisel. A különbségek ellenére mind megegyeznek abban, hogy a jobboldal ki kell, hogy álljon a szellem elsõbbsége, a sajátos, a különbözõ, és a hierarchikus mellett, szemben a baloldalIal, akiknél a hangsúly az anyag elsõbbségén, az általánoson, az egyformán és a demokratikuson van. A jobboldalnál a hangsúlya kultúrán van, a baloldalnál a civilizáción. A jobboldal a kultúrán nem a mûveltséget érti, hanem egy nép gondolkozását, életmódját, nyelvét, hagyományait, mûvészetét és vallását. A civilizáció elsõsorban a képzettséget, az anyagi jólétet és a tudományos-technikai fejlettséget foglalja magába. Ebben a számban az autentikus jobboldal egyik áramlatát az Új Jobboldal (Nouvelle Droite rövidítve: FND) ismertetését kezdjük el. Az új áramlat a hatvanas években Franciaországban alakult ki, mint a kultúra különbözõ területein mûködõ tanulmányi csoportok szövetsége. Tagjai fõleg egyetemisták, fiatal kutatók és újságírók, akik az 1968-as májusi diáktüntetések idején húsz év körüliek voltak. Befolyásuk és tagságuk azóta kiterjedt Olaszországra, Spanyolországra, Németországra és Belgiumra. Vezéralakja és kiemelkedõ gondolkodója Alain de Benoist, aki a „Vue de drait” (Jobbról nézve) címû könyvével, – amely, a mai eszmék kritikai antológiája – 1978-ban elnyerte a Francia Akadémia „Grand Prix de I Essai” díját. Fontos megemlítenünk, hogy az Új Jobboldal nem a napi politika területén mûködik, hanem elsõsorban kulturális szervezet, amely elméleti politikával is foglalkozik. Ez hatalmas feladat, mivel Franciaországban a sajtó teljesen a baloldal kezében van. Fõ célja a
baloldal évtizedek óta tartó kultúr-monopóliumának a megtörése. An Las ideas de la Nueva Derechan címû könyv, melybõl az Új Jobboldal (FND) filozófiai-ideológiai alapjait sûrített formájában ismertetjük 1986-ban Barcelonában jelent meg. A 640 oldalas mû elsõ részében Carlos Pinedo részletesen bemutatja az FND állásfoglalásait, a második részben pedig Alain de Benoist és Guillaume Faye az Új Jobboldal két legfontosabb szellemi vezetõjének a tanulmányait ismerteti. A következõ témákról lesz szó: A FND elméleti alapjai, nézetei a technikáról, tudományról, biológiáról és a nevelésrõl. Az FND kritikája a korunk ideológiáiról, az amerikai üzleti és a látványossági társadalomról.
Az FND világnézete nominalista, ellenzi az univerzalizmus minden fajtáját. Minden létezés sajátságos, ezért egyenlõsdiség-ellenes. Számára a sokféleség a világ alapvetõ ténye. A ciklikus világkép híve, ezért elvet mindenfajta determinizmust. Vallja az életformák és kultúrák változatosságát és relativitását. Pontosan ezért toleráns, de ennek a toleranciának semmi köze sincs a liberalizmus egyenlõsködõ engedékenységéhez. Az FND szerint az ember egy kultúra örököseként születik, mely értéket jelent. A valódi értékek azonosításához a legõsibb múltba kell visszatérni, mert csak így lehet különbséget tenni az eredeti kultúrából származó örökség és az utólag hozzátett hozományok között. Isten nem fölöttünk, körülöttünk vagy egy, az ember által nem érzékelhetõ világban van, hanem mindannyiunkban. Minden embernek magában kell fölfedezni a benne lévõ Istent. A modern világot a normák eltûnése jellemzi. Az FND olyan új normák alkotását javasolja, amelyek elég vonzerõvel rendelkeznek, természetesnek tûnnek és abszolútnak tekinthetõk. Az FND a szabadságon az akarat
útján való önfegyelmet érti. Ez ellentéte a szabadság individualista és egyenlõsködõ értelmezésének, mely szerint a szabadság nem más, mint passzív engedély illetve a követelmények hiánya. A szabadság nem valami jog, hanem az erõs és fegyelmezett személyek és népek privilégiuma. Az FND felfogásában nem az emberi faj hasonlóságai határozzák meg az emberit, hanem a kulturális és antropológiai különbözõségekre való képesség. Más szóval: képesség a faj determináltságából való kimenekülésre. Az emberi így nem egy magától kapott állapot, hanem olyan, melyet meg kell hódítani. Az ember mindig a még emberibb (emberfelettiség) felé hajlik Az ember egyszerre az evolúció terméke és egy cselekvõ lény, aki a világ felé való nyitottságával aktualizálja biológiai örökségét. Ilyen módon a történelmi tudat, a hatalom akarása és a modern technika mind az emberfelettiség kifejezõi. Az FND az ellentétek szintézisének az elvét vallja. Ezzel nemcsak megerõsíti azt az elvet, hogy az ellentétek egymást kiegészítik, hanem ezek fúziójából új elveket is tud létrehozni. Az FND az organikus népi közösséget választja, – az idegengyûlölettel és az asszimilációval szemben – a különbözõségekre való jogot. A határnélküli szabad kereskedelem és a védõvámrendszerrel szemben az önközpontú nagy térségi régiókat. Az FND szerint az élet meghatározatlanság, a váratlan és az emberi akarat' találkozóhelye, ahol ezek alkotó ütközetet vívnak Ez az összecsapás nem a történelem végét eredményezi, ha-nem éppen ellenkezõleg, egy történelemalkotó, örök energiaforrásul szolgál. Az élet-ok ezért fausti fogalom: az embert a (balsors elleni) cselekvés menti meg. Eszménye a fausti ember tehát szembenéz a világ rejtélyévei, és vállalja annak kihívásait és a kockázatokat. Sõt mi több: ezt az életkörülményt nemcsak elfogadja, hanem egyenesen szereti. Bognár László
Eörsi István: Mi viszont elmegyünk szavazni, mondom, persze én is csak a magam nevében, de szintén többes számban, hogy stílusos legyek. Mind a két kérdésre „nem”-mel fogunk válaszolni, miközben a pokolba kívánjuk azokat, akik erre a szörnyûségre rákényszerítenek bennünket. Fodor Gábor szerint az igen szavazat mindkét esetben a „múlt konzerválását“
jelentené, a kettõs állampolgárság esetében a nemzetállam régi felfogását, a kórház-privatizációnál pedig az „államszocializmust“ A Szabad Demokraták Szövetsége fontosnak tartja ezt a népszavazást, ezért azt javasoljuk az embereknek, hogy menjenek el és szavazzanak mindkét kérdésre nemmel – jelentette ki Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke.
1. Elméleti alapok
FR NT Mieink itt, mieink ott, mieink mindenütt!
I. évf. 3. szám
Mottó: „Ne a tükröt szidd, ha a pofád görbe!” – orosz közmondás. Helyszín: Budapest Terézváros, az Andrássy úton az Operaház elõtt és másutt. Gyönyörû, november eleji – szinte vörösen izzó – napsütésben hûvös szél fújdogál. Keiállthossy séta közben találkozik rég nem látott barátjával Kamath-Beötéthyvel. Nagyon megörülnek egymásnak. Évek óta nem találkoztak. Mindkettõjük kabáthajtókáján kedvenc viráguk a Herr-Watt szegfû fityeg. Mint kiderült, az Andrássy út egy másik részérõl „szerezték”, a Terror Háza elõtti mûanyag vedrekbõl még október 15-e körül, a „Nyilasveszély” – fedõnevû, felkorbácsolt mûbalhé idején. Mindkét veterán arcán elégedett vigyor. A régi-új divat szerint jól öltözöttek. Boka feletti csõnadrág, hosszú, slampos átmeneti kabát – hiszen hûvös szél fújdogál – és teljesen sötét kalap. Szemet gyönyörködtetõ látvány! Két elégedett, majdnem teljesen úri ember. Ritka látvány ez manapság Magyarországon. Mindketten tisztes kort megéltek, ketten talán kétszáz évesek is lehetnek. Tesznek néhány lépést. Megállnak, nézelõdnek. - Keiállthossy: Milyen gyönyörû épület ez a Balettintézet! - Kamath-Beötéthy: Már nem Balettintézet, régen eladták, szálloda lesz és ha jól tudom, most árnövekmény alatt áll. A Posta Múzeumot is eladják nemsokára. El bizony! - Keiállthossy: Eladják? Kik adják el? - Kamath-Beötéthy: A mieink! - Keiállthossy: És kik a vevõk? - Kamath-Beötéthy: Hát a mieink! Ennyiben maradnak. Lassan tovább indulnak, éppen egy irányban akadt dolguk, a közeli bankban. Minõ véletlen! Mi tudjuk, nincsenek véletlenek! - Keiállthossy: Csak éppen bekiáltok egy régi fegyvertársam leányának, a Zálikának, – tudod, fõpénztáros a lelkem. - Kamath-Beötéthy: Ma még én sem jártam Melegdomby barátomnál, a fiókvezetõnél. Érdeklõdnék a betéteim kamatai felõl. Aztán majd folytatjuk a sétát. Ballagnak tovább az Andrássy úton. Sétálnak, kotorásznak emlék-erszényeikben és eljutnak a fõtérre. Mások Hunyadi térként ismerik e teret, de õk már régen, még diákkorukban német eredetû névre változtatták –
csak úgy maguk között – Först térre. A régi, általuk kora-fasisztának nevezett korszakban – jó módú proletárszülõk gyermekei lévén – német iskolába jártak. Méltán! Gondolták megnézik, mi folyik itt a Först téren, a Terézvárosban? Biztos helyrõl hallották ugyanis, hogy esetleg tavasszal megszüntetik az egész Först teret. Komoly beruházásokról suttognak a környékbeliek. Sok jó cimbora találkozó helye lesz még a jövõben ez a Först tér. Valami Tûz-Földrõl szalajtott – bizonyos AryBugry nevû – befektetõt emlegetnek lábujjhegyen az emberek, már az emlegetõket is felügyelõ ombudsmanntól rettegve. Sejtelmes ügy! Bár az 1950 körüli viharos idõk nagy szeleinek némelyike már-már majdnem elfújta õket, de mindig megkapaszkodtak. Egyszer éppen a Först téren egy csipkebokor tövében. Akaratuk ellenére – amolyan kommunisták között szokásos nézetkülönbség miatt – még néhány tüske is a körmük alá verõdött ebbõl kifolyólag itt a környéken, az akkori szórabíró-rábeszélõ irodaépületben – noch da zu – az övéik jóvoltából. Forró idõk voltak azok. Pedig jól ismerték a vörösen izzó, égõ-csipkebokor Kertészgazdáját, a szabolcsi lenkereskedõ segédet. Igaz elvtársak voltak! Õk mindig, minden kornak megfelelõen „eszmeisültek”. De hát mégis. Spongyát rá! Még annak elõtte, a gyönyörû gimnazista évek egyik õszén, mint két bohém jó barát – megbízásból ugyan – de persze önként is, éjjel-nappal plakátokat ragasztottak. Akkoriban még az õszirózsa volt a kedvenc viráguk, kedvenc vörös plakátjaik pedig a „Fegyverbe!” és a „Te sötétben bujkáló ellenforradalmár, reszkess!” címû riadmányok. De azért az érettségin nem volt semmi baj. Még azután sem volt probléma. Késõbb meg pláne! Ügyes névváltoztatással és egymás igazolásával, a két papa jóvoltából megúszták a diákcsínyt. „Pénz beszél, kutya ugat, a karaván halad.” Õseiknél is így ment. És ez így van rendjén! Náluk. Ugyanis a Keiállthossy papáját akkor még Kõfelfõldynek, a Kamath-Beötéthy papáját pedig Rézemberynek hívták. Annak idején, közvetlenül a Kun Bélás – Szamuely-s vörösterror után – jó szomszéduknál, a Goj-Wássy családnál, mely régi magyar nemesi család – bujkálni kénysze-
13 rültek. Joggal! Jómódú, gazdag család volt a Goj-Wássy család, de gyermekeiket magyar iskolába járatták. Egyébként orvos volt a szomszéd, nagyon jószívû ember. Nos GojWássyék bújtatták a két vörös plakátragasztót – az akkor még Kõfelföldy és Rézembery, felforgató hajlamúnak egyáltalán nem mondható virgonc gyereket – a hasonszõrû ragasztókat keresõ, általuk fehér csendõröknek nevezett számon kérõk elõl. Bújtatták, csak úgy emberbaráti szeretetbõl. A segítséget aztán az egyik virgonc meg is köszönte – késõbb – úgy a negyvenes évek végén a Goj-Wássy családnak. Övé lett a GojWássyék lakása. Azóta – köszöni szépen – jól van! Már sok-sok lakása van! Házai! Üzletei! Sok minden. Egy régi magyar közmondás jut eszembe: „Fogadd be a tótot, kiver a házadból!” Most meg hát ugye ez a Först téri szanálás, meg telek-vásárlás, miegymás. No ez sem lesz egy rossz üzlet! Merengenek egy kicsit a múlton, de fõleg az új lehetõségeken. Még sokáig beszélgetne a két jó barát, – mint két pulcinella, majdnem teljesen úriember – de hát ez a gyilkos hajsza a mindennapi betevõért és a fennmaradásért minden szabadidejüket felemészti. Búcsúzkodnak. Kedvelik egymást, megbíznak egymásban. Sok titkuk van! Régi kipróbált elvtársak õk! Már a múltban is többször kipróbálták egymást a mozgalomban. Melegen kezet szorítanak. Tudják, bármikor találkozhatnak, akár az Opera, akár a Balettintézet elõtt, vagy itt a Först téren. BÁRHOL! -Mágus-
14
FR NT A FÕVÁROSI FÕÜGYÉSZSÉG VÁDIRATA A GEDE TESTVÉREK ELLEN
2004. november 23.
A Gede Testvérek Bt. könyveit számos nemzeti újságban hirdették, rendezvényeken, könyvesboltokban találkozhattak velük olvasóink. Úgy gondoltuk, kötelességünk beszámolni arról, mivel vádolják a könyvkiadó céget. Meddig terjed ma Magyarországon a szólásszabadság, mire számíthat az, aki ilyen szellemiségû könyveket ad ki, vagy hasonló irányultságú és tartalmú írásokat közöl. Az olvasókat egyelõre nem vádolják. A globális világrend tabuit most akarják kõbe vésni. nem mindegy mik lesznek ezek. A vádiratot szó szerint közöljük. a szerkesztõség
(folytatás az elsõ számból) 3.) Hermann Fehst:.. „Bolsevizmus és zsidóság” címû könyve kiegészítve Kmoskó Mihály: „A zsidóság világuralmi törekvései” címû tanulmányával. A kötet címadó 1936-os tanulmány hasonmás kiadása mellett Kmoskó Mihály 1921-es írásának újra nyomtatott verzióját is tartalmazza. A hasonmás kiadás 2000-ben jelent meg. A címadó írás antiszemita alapállásból elemzi a cári Oroszország összeomlását 1917ben, az azt követõ periódust, valamint a szovjet bolsevik párt történetét. A szerzõ hosszasan bizonygatja a zsidó származásúak felülreprezentáltságát különbözõ forradalmi és pártszervezetekben, valamint végrehajtó szervekben, ezáltal alapvetõen faji jellegû mozgalomként állítja be a bolsevik pártot. A könyvhöz Bosnyák Zoltán írt elõszót, amely egyebek között a következõket tartalmazza: „Bolsevizmus! Szovjetunió! Komintern! Milyen borzalmat és rettegést keltõ, milyen sötét és titokzatos szavak? Világforradalom! Vajjon kik csinálják és kinek az érdekében? Rejtélyek, amelyekre mindeddig hiányzott a tárgyilagos, a világos és a határozott felelet. Ha a nemzeti mozgalmak a bolsevizmus ellen irányuló felvilágosító harcukban a zsidók szerepére is rámutattak, zsidó liberális oldalról nyomban megjött a felháborodott tiltakozás. A Fehst professzor könyve most végre száraz tényeket, adatokat, számokat sorakoztat fel amelyeket nem lehet cáfolni, nem lehet elfogult, rossz indulatú felelõtlen demagógiának bélyegezni…” (idézett ma 4. oldal) „A bolsevizmus a zsidók mûve. A világforradalom hazug jelszava mögött pedig a nemzetközi zsidóságnak messiást váró hitébõl táplálkozó vad, és mindenre elszánt világuralomra törekvésre húzódik meg.” (idézett mû 5. oldal) Maga a mû két részbõl áll, a második rész három irodalmat és névjegyzéket tartalmaz. Az elsõ rész címe: „Zsidók a régi Oroszországban”. Az elsõ rész elsõ alcíme „A zsidóság élete a cári Oroszországban” bevezetõjében tartalmazza a következõt: „Az oroszországi zsidóknak szinte háromnegyed része kereskedelembõl és kézmûvességbõl élt. Míg a nemzsidó lakosságnak csak 3,9 %-a foglalkozott kereskedelemmel, addig a zsidók között 38,6 % volt a kereskedõ. Ez az egészségtelen társadalmi összetétel részben a zsidók különleges helyzetével, sokkal inkább azonban természetes hajlamaikkal magyarázható.
A nehéz munkát kerülték a zsidók. Az iparra is csak kényszerbõl adták rá magukat.” (idézett mû 11. oldal) „Miután a fõiskolai végzettség a diploma megszerzése is teljes egyenjogúságot biztosított a zsidóknak, népes rajokban lepték el az egyetemeket és fõiskolákat. Végül is az orosz kormány kénytelen volt a közép- és fõiskolákra felvehetõ zsidók számát korlátozni. A forradalom elõtti években az orosz kulturális élet minden ágában zsidóké volt a vezetõ szerep.” (idézett ma 13. oldal) „A zsidóság forradalmi szereplésének okai” alcímû fejezet a következõket taglalja: „A zsidó sokkal inkább, mint bárki más vagyon, pénz után törekszik. Hasonlókép a zsidóban sokkal jobban él a népi-, a nemzeti öntudat, mint bármely más nép fiaiban. Egyáltalában nem volna meglepõ, ha a zsidók egy polgári forradalom elõkészítésében, megszervezésében vállalják az irányító szerepet.” (idézett mû 15-16. oldal) E fejezetben található még a következõ gondolatsor: „A bolsevizmus a világ zsidóságában egyre erõsebb és hathatósabb támogatóra talál. A zsidó kapitalizmus és a zsidó bolsevizmus közötti kapcsolatok egyre szorosabbak lesznek. A teljesen elzsidósodott bolsevizmus egyik legfõbb és legerõsebb támasza lett a világ zsidóságnak az ébredõ emberiség elleni harcában. Végül még egyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A nemzsidó népek uralkodni akarásukat, hatalmi vágyukat külön államalapításában, megszervezésében és megvédelmezésében élik ki. A zsidóknak azonban nincs területileg elhatárolt államuk. Nem is lesz, és nem is lehet nekik soha, mert túlnyomozóan kereskedõ és intellektuel nép, és mint ilyen, nem képes az államalkotásra, hanem mindig más népeken élõsködik és azok kizsákmányolásából él. A zsidók ily módon uralmi törekvéseiket, csak más népek keretein belül tudják megvalósítani. Hatalmi céljaikat a zsidók csak úgy tudják elérni, hogy a más népek által alkotott államokat szétrobbantják. A népeket forradalomra, saját fajuk uralma és a történelemben gyökerezõ szervezett állami élet elleni harcra izgatják.” (idézett mû 18-19. oldal) „A zsidó marxizmus fordított oldala a zsidó kapitalizmusnak. Néha úgy tûnik fel, mintha egymás ellen harcolnának. Történelmi távlatból nézve a dolgokat és eseményeket kitûnik, hogy nagyon jól megférnek egymással, sõt mintegy kiegészítik egymást. útjuk és céljuk
azonos. Mindkettõ a zsidóság végleges gyõzelmét akarja kivívni.” (idézett mû 19. oldal) A második rész I. fejezete foglalkozik az un. „Lenin korszak”-kal. E rész tartalmazza a következõket: „Lenin egész természetesnek találja, hogy a zsidók a forradalomban játszott szörnyû és végzetes szereplésük után továbbra is hatalmon maradtak. Tõle telhetõleg támogatta a zsidóság hatalmi törekvéseit. A zsidók ugyanis a hatalom megszerzése után is a legodaadóbb hívei maradtak. Lenin mindig hálás volt a zsidóságnak, forradalmi magatartásáért. Már jóval a forradalom kitörése elõtt programjának egyik fõ követelése: a zsidók teljes egyenjogúsítása.” (idézett mû 19. oldal) 1918-ban antiszemita hullám öntötte el Oroszországot, a Szovjet urai elhatározták, hogy ez ellen kérlelhetetlen harcot indítanak. Arra a rendelet-tervezetre, amely az antiszemitizmus letörésére készíttetett, Lenin saját kezûleg írta a következõ záradékot: A népbiztosok tanácsa „valamennyi szovjetet utasítja, hogy antiszemita mozgalmak gyökeres kiirtása céljából nyúljanak a legerélyesebb rendszabályokhoz. Pogromisták vagy pogromista akciót ûzõk törvényen kívül helyezendõk.” (idézett mû 30. oldal) „1918. július hó 27. napján jelent meg ez rendelet. Még háromnegyed év sem telt el a szovjet uralom fennállása óta és íme már is mindenki, aki csak egy jelentéktelen megjegyzést is tesz a zsidókra, törvényen kívül lesz helyezve, és rögtön agyonlövik. Kell-e ennél több, ennél beszédesebb bizonyíték a zsidók félelmetes hatalmára a Szovjetországban?” (idézett mû 30. oldal) „Lenin diktatórikusan kormányozni csak a zsidóság segítségével tudott. Viszonzásul igyekezett hataloméhségüket minél jobban kielégíteni. Lenin diktatúrája alapjában véve a zsidóság diktatúrájával volt egyértelmû.” (idézett mû 33-34. oldal) „Az uralmon lévõ zsidóság a való helyzetet hiába próbálta leleplezni. Az orosz népet hiába igyekezett félre vezetni. Fáradozásai nem jártak eredménnyel. Oroszország népének túlnyomó többsége jól tudja, hogy a szovjet rendszerben kik uralkodnak igazában. Az orosz nép jól ismeri a bolsevizmus igazi arculatát. A zsidók egy-kettõre felismerték a helyzetet. Jól tudták, hogy ha a megszervezett uralmat meg is akarják tartani, úgy az oroszokat a hatalomból kérlelhetetlenül ki kell szorítani, s helyeiket nekik kell elfoglalni.” (idézett mû 42-43. oldal)
I. évf. 3. szám A könyv ezekre alapítja azt a gondolatot, hogy az antiszemita pogromok az orosz nép önvédelmi reakcióját jelentették. A könyv a kommunista uralom elrettentõ voltát faj elméleti alapon magyarázza a zsidóságot bûnbakként jelölve meg. Ezért ez az írás is alkalmas arra, hogy gyûlöletre uszítson. Hasonlóképpen a kötetben található másik tanulmány „A zsidóság világuradalmi törekvései címû munka is. Ez a tanulmány az öszszeesküvés elmélete klasszikus példáját nyújtja. Az érvelés szerint a zsidó kultúra lényegét jelenti a gojok feletti uralom megszerzése, amelyet a messianizmussal magyaráz. E választott faji világuralmi törekvéseit különbözõ logikai bakugrásokkal próbálja illusztrálni a szerzõ a „zsidó szabadkõmûves összeesküvés megnyilvánulásait demonstrálva. Ezt követõen a „Cion bölcseinek jegyzõkönyvére” való hivatkozással a korábbi történések elemzése ugyancsak a klasszikus antiszemita összeesküvés elmélete fogalmi keretében. Az idézett mû 28-54. oldal. (folytatjuk)
Riogatók A kormány riogat mint annak idején a 23 millió román munkavállalóval. Tegyük fel, hogy át akarnak települni a határontúli magyarok. Amennyiben megkapnák a kettõs állampolgárságot, biztonságban érezhetnék magukat szülõföldjükön, akkor még csak rá sem gondolnának. Ne riogasson a kormányfõ azzal, hogy a kettõs állampolgárság milyen sokba fog kerülni a magyar adófizetõknek, mert az õ milliárdjai sokkal többe kerültek. De miért csak a magyarokkal szemben vannak aggályai a milliárdos kormányfõnek?! A kínai jöhet, csak a magyar nem? Most amikor látják, hogy sikeres lesz a népszavazás, Hillerék külhoni magyar útlevelet és Szülõföld Alapot (pénzt) ígérnek a határontúli magyaroknak. Rácitálnak a népszavazásra, mondván, õk többet adnak, ezzel megpróbálják értelmetlenné tenni. Õk soha nem voltak olyan szegények, hogy ne ígértek volna mindent meg. Azt mondja Hiller, hogy a határontúli magyarság a nemzet része. Ha ezt komolyan gondolja, akkor nem pénzt kell ígérni; hanem meg kell adni nekik az összetartozás érzését, hogy valóban a nemzet szerves részei legyenek. Pont ezt nem akarják, vagyis azt nem, hogy 15 milliós nemzet legyünk. A román és a szerb elvtársak érzékenységét sértené. A szocialista vezetõk újabban már hazafinak mondják magukat azt állítják, hogy ez az elsõ és csak utána demokraták és baloldaliak. De ne higgyünk nekik, mert õk csak szavakban azok, és csak beszélnek, beszélnek…, de a teteik mindig az ellenkezõjét bizonyítják. Dolnik Gyõzõné
FR NT Minden horvátnak jár az állampolgárság Függetlenségének kikiáltása után Horvátország azonnal felkínálta a határon túl élõ nemzetrésznek, hogy aki igényt tart rá, megkaphatja a horvát állampolgárságot. A legtöbb vajdasági horvát család élt is ezzel a lehetõséggel. Josip Ivanovictyal, a Horvát Nemzeti Tanács elnökével arról beszélgettünk, mi jár a horvát állampolgársággal, és mennyire körülményes megszerezni. – Hány határon túli horvátnak van horvát állampolgársága, illetve útlevele? - Erre vonatkozó adataink nincsenek, és én azt gondolom, ilyen adatot nem is adna ki a szabadkai fõkonzulátus. Tudomásunk szerint azonban nagyszámú határon túli horvát igényelte a horvát állampolgárságot. Ehhez hozzá lehet jutni nálunk, Szabadkán a fõkonzulátuson, Belgrádban és Kotorban a külképviseletekben is. – Milyen feltételekkel lehet hozzájutni az állampolgársághoz? - Olyan okmányra van szükség, amellyel bizonyítani tudja a kérelmezõ a horvátságát. Ez a korosabb férfiak esetében lehet katonakönyv, vagy a régebbi keltezésû munkakönyvekbe is bejegyezték még az illetõ nemzetiségét. – Mennyi idõbe telt az állampolgárság megszerzése? - Ha minden dokumentum rendben volt, akkor hozzávetõlegesen nyolc hónap alatt megszerezhették a kérelmezõk az állampolgárságot. Azonban ha valaki a felmenõi alapján, illetve vegyes házasságban élve kívánt hozzájutni, akkor volt elbírálási idõszak, s ez bizony másfél- két évig is eltartott. – Mennyibe került ez az államnak, és mennyibe került az egyénnek? - Az egyénnek 80 eurójába került, ha határon kívüli horvátként igényelte az állampolgárságot. Azonban tudni kell, hogy az állampolgárság csak egy papír, amelynek alapján kérelmezheti a kérdéses személy az útlevelet. Az útlevél kérelmezésekor ismét 125 eurót kell kifizetni. Ugyanezt az útlevelet a Horvátországban élõ állampolgárok alig 40 euróért megkapják. Ebbe a magasabb összegbe beleszámították a konzuláris járulékot. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az államnak nem került túl sokba a határon kívüliek útlevelének kiadása. Legalábbis szó sincs akkora összegrõl, mint amennyit a magyar állampolgárság kapcsán emlegetnek. – Milyen jogok járnak ezzel az állampolgársággal? - Nem terheli túlságosan az anyaország költségvetését a határon túliak állampolgársága, illetve útlevele, hiszen a horvátság nagy része azért igényelte az állampolgárságot, azután pedig az útlevelet, hogy könynyebben mozoghasson, utazhasson a világban. Külön jogok nem járnak az állampol-
gársággal, csak akkor élvezhetnénk az állampolgárságból fakadó jogokat, ha ott élnénk, lakhelyünk Horvátországban lenne. Ez azt jelenti, hogy orvosi ellátásra is akkor lennénk jogosultak, ha áttelepülnénk, igaz, hallgatóinkat, akik a horvátországi egyetemeken tanulnak, és van állampolgárságuk, nem külföldiként kezelik, s szavazati joggal is rendelkezünk. A fõkonzulátusokon mindig megszervezik a szavazást, de más jogot nem élvezünk. – Élnek-e a vajdasági horvátok szavazati jogukkal, vagy esetleg úgy gondolják, nem a határon kívüliek dolga, hogy eldöntsék, milyen hatalom legyen az anyaországban? - Természetesen élnek ezzel a jogukkal, hiszen a határon kívüliek számára sem mindegy, hogy milyen kormány van hatalmon. A kisebbségben élõ nemzetrészt támogató vagy elhanyagoló kormány gyakorolja-e a hatalmat. A horvát alkotmány kimondja, hogy az anyaországnak kötelessége gondoskodni a határon kívüli horvátságról, ám ha egy kormánynak ez nem fontos, akkor ez a megfogalmazás csak papíron marad meg. – Hány országban élnek horvátok? - A horvát nemzet azon kevesek közé tartozik, amely nemzeteknek, hogy úgy mondjam, több a kinnlevõsége, mint amennyi a határain belül élõ nemzet tagjainak a száma. Ilyenek a zsidók például. A világ harminc országában élnek horvátok, és van egy szervezet, a Horvátok Világkongresszusa, amely tömöríti a horvát nemzetet. A világkongreszszus elnökségének én is tagja vagyok, és ez a szervezet tagja az ENSZ-nek is. – Tapasztaltak-e tömeges elköltözést, miután a vajdasági horvátok megkapták a kettõs állampolgárságot? - A válaszom: nem, viszont úgy gondolom, hogy egy kicsit meg kellene világítani a kettõs állampolgárság történetét is. Tulajdonképpen kezdetben nem is volt kettõs állampolgárság, hiszen Horvátország egyoldalúan kínálta fel a nemzet elszakított részének az állampolgárságot, s igaz, hogy de jure nem, viszont de facto hadban állt a két ország egymással, tehát Szerbia ezt nem ismerte el. Nos, a háborús években anyaországunk felkínálta az állampolgárságot, az úgynevezett humánus áttelepülést, hogy aki úgy gondolja, települjön át, de nem volt tömeges elköltözés, egyéni estekrõl lehet csupán beszélni. KABÓK Erika http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2004/nov/13/ IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szabó Tamás Sokszorosításért felelõs: Szabó Tamás Fõszerkesztõ: Bognár László Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 12. Telefon: 06 27 348-502, 06 20 579-0946 Elektronikus levél:
[email protected]
15
FR NT
16
2004. november 23.
Magyar Nemzeti Front Klub Budapesten, a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt minden kedden 18 órától.
November 23-án Magyar állampolgárságot minden magyarnak! vendégeink
MNF könyvtár: Elindult az MNF Könyvtár a Kiskorona utca 3-ban. Könyv, videó, DVD, CD kölcsönözhetõ. Nyitva kedden és csütörtökön 15és 22 óra között. Szeretettel várja Önöket Matuska Éva.
Az újság kapható: MNF Klub, a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt, Emese Álma nemzeti könyvesbolt (Bp., X. ker. Fehér u. 1. az Örs vezér terén) Turul Klub (Felsõgöd, Margit u. 7.) Erdélyért Könyvesház, (Bp., 1034 Bécsi út 99.) Fehérlófia könyvesbolt, (Bp., 1084 József u. 8.) Gyepû Nemzeti Könyvesbolt (Bp., 1091 Kálvin tér 7.) Gondos Könyvesbolt (Bp., 1052 Semmelweis u. 1-3.) Paulus könyvesház (Bp., 1047 Dohány u. 61.) Levente Könyvesbolt (Vác, Széchenyi utca 7.) Elõfizethetõ rózsaszín csekken a Dunakeszi, 2120 Bocskai utca 12. címre. Éves elõfizetés: 4000 Ft. Féléves elõfizetés: 2000 Ft. Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft. Telefon: 06-27-348-502, 06-20-579-0946 Elektronikus levél:
[email protected]
December 5-én
Dr. Gaudi-Nagy Tamás Európa jogi szakjogász
Bartis Ferenc az Összmagyar Testület elnöke Film: Trianon
November 30-án Magyar állampolgárságot minden magyarnak! vendégeink
Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke
Lavró Tihamér, a HVIM Szabadkai szervezetének elnöke, magyarellenes támadás elszenvedõje Filmek vetítése: Észak felé, Dél felé,
December 7-én Zene és politika. Fekete Bárányok. vendégeink
Nagy Feró Beatrice
Póka Egon ex HBB.
Schuster Lóránt, P. Mobil Filmek vetítése: Fekete Bárányok, Honfoglalás Magyar Fal címû DVD premier elõtti bemutatója! Rockzenei vásár. CD, DVD, trikók, könyvek nagykereskedelmi áron.
Ügynökök kíméljenek! X Igen
X Igen
