ARS ENSIS Lovagi Kör és Kardvívó Iskola Egyesület
Free Scholler
SZAKDOLGOZAT
HÖLGYEK A HARCMEZŐN – HARCOS NŐK, NŐI HADVEZÉREK ÉS LOVAGNŐK A KÖZÉPKORBAN
Készítette:
Nagy Tamás Free Scholler jelölt
1
ADATLAP Szakdolgozat készítésének éve: Jelölt neve: Külső Neve: konzulens: Beosztása: Munkahelye: Munkahely címe: Belső konzulens:
2013-2014 Nagy Tamás Hajdú Xénia orvostanhallgató Semmelweis Egyetem 1085 Budapest, Üllői út 26.
Neve:
Weisz Attila
Beosztása: Munkahelye: Munkahely címe:
informatikus BASF Hungária Kft. 1132 Budapest Váci út 30.
Szakdolgozatot ellenőriztem, beadható, nem adható be:
_______________________ dátum
__________________________ külső konzulens __________________________ belső konzulens
2
DIPLOMAMUNKA BÍRÁLATI LAP Szerző (jelölt): Nagy Tamás A diplomamunka címe: Hölgyek a harcmezőn - Harcos nők, női hadvezérek és lovagnők a középkorban
A bíráló neve, munkahelye, foglalkozása: Molnár Attila, tanuló
3
A bíráló általános véleménye a dolgozatról:
4
"Hová, hová, édes férjem?" "Megyek a csatába: Galambócon vár a török, Ne várjon hiába." "Megállj, megállj, édes férjem! Ne menj még csatába: Befordulok egy kicsinyég Öltöző szobámba." "Én kegyesem, szép hitvesem, Ellenemre jársz-é? Sima vállad, puha kebled Töri az a páncél; Félve tartod a nagy kardot Remegő kezedben: Mit keresnél, gyönge asszony, Véres ütközetben?" "Azt keresem, hív magyar nő, Véres ütközetben, Hogy lehessek, élve, halva, Mindig közeledben: Súlyos a kard, de nehezebb Százszor is a bánat; Jobban töri, mint a páncél, Kebelem utánad." Gyöngyös arany fejkötőjét Sisakkal borítja, Karcsú fűzött selyem vállát Páncélba szorítja; Kardot is köt: bársony övre Gyémántos fogantyút; Pici piros csizmáira Szép ezüst sarkantyút. /Arany János: Rozgonyiné (részlet)/
5
Köszönetnyilvánítás
Szeretnék köszönetet mondani konzulenseimnek, Hajdu Xéniának és Weisz Attilának, amiért vállalták, hogy ellenőrzik a dolgozatomat, segítettek a helyes útra terelni, ötletekkel és tanácsokkal láttak el, ha pedig szükséges volt, a kritikától sem kíméltek. Szeretném megköszönni Molnár Attilának a dolgozat elbírálását, és hogy már annak elkészülte közben is kaptam tőle hasznos információkat. Külön szeretném megköszönni páromnak, Koller Borbálának a lektorálást, a segítséget az angol nyelvű forrásoknál, és hogy zokszó nélkül viselte a hosszú-hosszú órákat, amiket a dolgozat megírásával töltöttem. Köszönet illeti ezen felül mindazokat, akik egy-egy ötlettel, információval, tanáccsal segítették a munkámat.
Ajánlás
Ajánlom ezt a dolgozatot minden kardforgató hölgynek, aki a mai világban igyekszik feleleveníteni vagy megőrizni a középkori európai harcművészetek legalább egy kis szeletét akár sportként, akár hagyományőrzésként űzik ezt a tevékenységet. Ajánlom továbbá azon férfiak figyelmébe, akik úgy vélik, a nők kezébe nem való a kard, és hogy a fegyverforgató nő képe csak egy romantikus vagy pedig természetellenes ábránd szülötte.
6
Tartalomjegyzék: Köszönetnyilvánítás, ajánlás
6
Tartalomjegyzék
7
1. Bevezetés (a szakdolgozat célja, a témaválasztás oka)
9
2. A nők helyzete a középkorban
10
2.1. Társadalmi osztály
10
2.2. Sötét középkor?
10
2.3. Maszkulin társadalom
11
2.3.1. Férfiuralom
11
2.3.2. Eladott menyasszonyok
11
2.4. Gyenge nők?
11
2.4.1. Nemesasszonyok
11
2.4.2. Közrendű nők
12
2.5. A keresztény egyház
12
2.5.1. A vallás szerepe a középkori ember életében
12
2.5.2. Az egyház és a női nem
13
2.6. A világi irodalom
15
3. "A kard hívó szava" - motiváció, érvek, ellenérvek és nehézségek
16
3.1. Alkati, fizikai különbségek
16
3.2. Szociális fejlődés
17
3.3. Kognitív képességek
18
3.4. Nevelés
19
3.5. Katonák, hadseregek
19
3.6. Gyermekvállalás, családalapítás
20
3.7. A fegyverforgatók közelsége
22
3.8. Az egyház hatása
22
3.9. Aggodalom
24
3.10. A motiváció
25
3.10.1. Rossz anyagi helyzet
25
3.10.2. Az otthon, a család védelme
25
3.10.3. A férj "helyettesítése"
25
3.10.4. Hatalomvágy
26
3.10.5. Bosszúvágy
26
3.10.6. Egyéb okok
26
7
4. Tárgyi emlékek
28
4.1. Kódexábrázolások
28
4.1.1. MS I.33
28
4.1.2. Egyéb vívókódexek
29
4.1.3. Harcos nők ábrázolása egyéb kódexekben
30
4.2. Női páncélok
33
4.2.1. Páncélábrázolások kódexekben
33
4.2.2. Nők által viselt páncélok leírása
34
4.2.3. Közvetlen tárgyi leletek hiánya
35
5. Nők a harcmezőn
36
5.1. Bona Lombarda
36
5.2. Rozgonyiné Szentgyörgyi Cecília
37
6. Lovagnők
40
6.1. Lovagság
40
6.1.1. A lovag
40
6.1.2. A lovagság kialakulása
41
6.1.3. Lovagnők megszólítása
42
6.2. Női lovagok a középkorban
42
6.2.1. Ordén de la Hacha
42
6.2.2. Frati della Beata Gloriosa Vergine Maria
43
6.2.3. The Most Noble Order of the Garter
43
6.2.4. Ordre de l'Hermine
44
6.2.5. Sárkányos Lovagrend
44
6.2.6. Két németalföldi lovagrend
44
6.2.7. Nők az egyházi lovagrendekben
45
7. Múlt és jelen összevetése
46
8. Utószó (összegzés)
49
9. Felhasznált irodalom
50
8
1. Bevezetés (a szakdolgozat célja, a témaválasztás oka)
Mikor felmerül a női harcosok témája - akár hagyományőrző körökben, akár egy baráti beszélgetés során - azt tapasztaltam, hogy az általános vélekedés szerint a középkor folyamán egy nő nem tanulhatott kardforgatást, nem vezethetett sereget, és különösképpen nem válhatott lovaggá. Jeanne d’Arc neve elő szokott kerülni, mint a szabályt erősítő kivétel. Valóban így van ez? Korábban terveztem írni egy cikket a Kardlapba. Ennek kapcsán már utána olvastam a témának, így láttam; nem ilyen egyszerű a helyzet. Ezért választottam végül ezt a témát a szakdolgozatomhoz, hogy megvizsgáljam, mennyi igazságalapja van a fenti dogmának, és hogy milyen feltételekkel, hogyan tudtak a korabeli hölgyek érvényesülni a kardforgató férfiak világában. Dolgozatomban először egy általános képet próbálok bemutatni arról, milyen volt a nők helyzete a középkor folyamán, hogyan tekintett rájuk a társadalom. Mivel egy ezer esztendős időszakról beszélünk, ezért természetesen kitérek a nőket érintő világkép változására is. Ezt követően magáról a fegyverforgatásról és a seregek irányításáról írok. Tanulhattak-e nők vívni, elfogadták-e a jelenlétüket a csatatéren, nyitva volt-e előttük a „katonai pálya”? Egyáltalán, mennyire lehetett vonzó egy nő számára ez az életforma? Vezethettek-e e seregeket, és amennyiben igen, hogyan kerülhettek erre a posztra, és miként vélekedett erről a társadalom. Ezt követően írok egy-egy harcos nő illetve hadvezérnő életéről, pályafutásáról. Külön fejezetben írok a lovagságról. Mi kell ahhoz, hogy valakiből lovag lehessen, és mi kellett ahhoz, hogy egy hölgyet is lovagnak nevezhessünk? Ezután egy kis összehasonlítást végzek, mi változott az elmúlt évszázadok során, hogyan tekintenek a fegyverforgató nőkre a XXI. században. Végül a dolgozat utolsó részében összegzem a dolgozat írása, illetve a források elemzése során nyert tapasztalatokat.
9
2. A nők helyzete a középkorban
2.1. Társadalmi osztály
Rögtön
a
fejezet
elején
megemlíteném,
hogy
amikor
a
nők
helyzetéről,
életkörülményeiről, lehetőségeiről beszélünk, mindenképpen külön kell választani, mely társadalmi osztályba született az illető, hiszen egy nemes hölgy mind műveltség, mind befolyás tekintetében jobb helyzetben volt, mint például egy jobbágy lánya, emellett egészen más társadalmi elvárások vonatkoztak rájuk.
2.2. Sötét középkor?
A középkor időbeli kiterjedéséről, korszak-határairól is különböző nézetek születtek. Szakdolgozatomban a 476-1492. közé eső időszakot veszem figyelembe, az utolsó nyugatrómai császár lemondása és az Amerika felfedezése által bezárt időintervallumot. Földrajzilag pedig elsősorban Európára, és a Közel-Keleten létrehozott keresztény államok területére koncentrálok. 1 Az emberek gyakran használják a "sötét" jelzőt a középkor egészével kapcsolatban, bár eredetileg ezt annak első 5 évszázadára értették. Elsőként Petrarca használta ezt a jelzőt az 1330-as években, utalva a latin irodalom hanyatlására, amikor a pogánynak tekintett klasszikus műveket figyelmen kívül hagyta a keresztény irodalom. De valóban olyan sötét volt ez a kor? Mai szemmel nézve egyrészt jogosnak találhatjuk ezt a jelzőt, ha az írástudatlanság magas arányát, a babonaságokat, a véres háborúkat, az emberi élet alacsony értékét, valamint a zsarnoki elnyomást nézzük. De ha alaposabban belegondolunk, a középkort megelőzően és azt követően is voltak hasonló időszakok a történelemben, gondoljunk csak az ókori Róma keresztényüldözésére, a rabszolgaságra, vagy akár a XX. századi háborúk borzalmaira. Ugyanakkor ez az az időszak, amikor kialakult az egyetemi rendszer, létrejött a modern tudományosság alapja, folyamatosan fejlődött a mezőgazdaság, az építészet, a jogrendszer stb.
1
KLANICZAY GÁBOR: Bevezető gondolatok az európai középkorról In: Európa ezer éve - A középkor Szerk.: KLANICZAY GÁBOR. Osiris Kiadó. Budapest, 2004.
10
Tehát összességében kettős a kép, tapasztalataim alapján azonban a középkor témájában kevésbé jártas személyek borúsabban tekintenek erre az időszakra, mint amennyire az indokolt lenne.
2.3. Maszkulin társadalom 2.3.1. Férfiuralom
Vitathatatlan tény, hogy a középkori társadalom a férfiakat helyezte előtérbe. Férfiak voltak az uralkodók, a katonai vezetők, ők irányították az egyházat, többnyire férfiágon történt az öröklés stb. A fentiek általánosságban jellemzőnek mondhatóak, ám mint látni fogjuk, akadtak kivételek - róluk (is) szól a dolgozatom. A hadviselést pedig - mint szinte az emberiség minden időszakában - kifejezetten férfias tevékenységként tartották számon.
2
Ez is nehézzé tette egy nő számára, hogy érvényesülni
tudjon a harcosok férfiközpontú világában. Ezen felül a harcoló nők jelenléte megkérdőjelezi a "nőt védő harcos férfi, lovag" mítoszát, és ezzel a férfiidentitás egyik alapvető kategóriáját. 3 2.3.2. Eladott menyasszonyok
Az a nézet, hogy a nőket tárgyként, tulajdonként kezelték volna, nem fedi a valóságot. Léteztek ugyan házassági szerződések, megállapodások politikai, gazdasági, karrierépítési szempontok alapján, mikor a menyasszonynak nem volt beleszólása a dologba - ez bevett szokás volt a nemesség körében, és nem csak a leány, de a leendő férj sem feltétlenül mondhatott ellent a szülőnek, esetenként a házasságot "tető alá hozó" hűbérúrnak. És ahogy Vincent
de Beauvais írja a 13. században, a feleség se nem úrnője, se nem szolgálója
férjének, hanem társa: "nec domina, nec ancilla, sed socia". 4
2.4. Gyenge nők? 2.4.1. Nemesasszonyok
Bár a lovagi irodalom a gyenge, védelemre szoruló nemes hölgyeket emelte piedesztálra, és a köztudatban is a csipkés-fátylas ruhában hímezgető törékeny várkisasszony képe él, a kutatások szerint ez sem teljesen fedi a valóságot. 2
MEGAN McLAUGHLIN: The woman warrior: gender, warfare and society in medieval Europe In: Women's Studies 17, 1990 3 SZABÓ MÁRIA: A nők és a hadsereg In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám 4 KATUS LÁSZLÓ: Várúrnők és apácák - Nemesasszonyok a középkorban In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám
11
Egyrészt az ifjú hölgyeket nem csak a tipikus "női" tevékenységekre - varrás, szövés, hímzés - tanították, de szellemi képzésben is részesültek: gyakran egy női kolostorban vagy a hűbéruruk udvarában nevelkedtek, ahol megtanultak írni és olvasni, történeteket mesélni, énekelni, valamint elsajátították a latin nyelvet. Míg a fiúk harcosi, illetve lovagi nevelése többnyire a készségek fejlesztését - vívás, lovaglás stb.- helyzete előtérbe, addig a kolostori iskolák elméleti képzést és ismereteket is nyújtottak. Így egy kolostorban nevelkedett nemesasszony gyakran volt műveltebb, mint a férje. 5 Egy földesúr feleségének összetett feladatai voltak: az örökösök biztosítása, felnevelése, a háztartás irányítása, a szolgáló személyzet felügyelete stb. De ha férje távol volt - például háborúban, vadászaton, lovagi tornán -, újabb feladatok hárultak rá: ellenőrizni az intézőket, irányítani a birtokot, esetenként akár a fegyveres védelmet megszervezni. Ezekhez a tevékenységekhez erős jellem, erős akarat szükségeltetett, különösen, ha háborús időkben kellett férfiakat irányítani. Tehát koránt sem nevezhetjük ezeket a várúrnőket gyengének, sőt, nagyobb hatalmuk volt, mint azt a legtöbben gondolnák. 6 2.4.2. Közrendű nők
A közrendű nők neveléséről, képzéséről nem sok forrás áll rendelkezésünkre. Azt azonban feltételezhetjük, hogy míg egy tehetősebb kereskedő- vagy polgárcsalád nőtagjai akár a nemesekéhez hasonló képzésben részesülhettek (amennyiben ezt anyagilag megengedhették maguknak, hiszen pl. a női kolostorok jelentős adományt vártak el egy-egy ifjú hölgy neveléséért), addig a jobbágysorba születő lányok élete fizikai munkával telt: megtanultak szőni, fonni, varrni, emellett egyéb ház körüli munkákat is elláttak, részt vettek a föld megművelésében, az állatok gondozásában stb. Ezek szerint az ő neveltetésükben a szellemiség kevésbé volt hangsúlyos, nagyobb szerepet kapott a fizikai feladatok ellátása.
2.5. A keresztény egyház 2.5.1. A vallás szerepe a középkori ember életében
A középkor kezdetén még csak Európa egyes területei álltak a keresztény egyház befolyása alatt. Az évszázadok folyamán ez a terület folyamatosan növekedett, míg végül az egész kontinensre kiterjedt. A kor emberének mindennapi életében kézzelfoghatóan jelen volt a vallás, az egyház - ünnepek, böjtök, egyházi tized, kötelező szentmise-látogatás, keresztes 5
KATUS LÁSZLÓ: Várúrnők és apácák - Nemesasszonyok a középkorban In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám 6 KATUS LÁSZLÓ: Várúrnők és apácák - Nemesasszonyok a középkorban In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám
12
háborúk, boszorkányüldözés, hatalmas egyházi és szerzetesrendi birtokok formájában. Szellemisége átszőtte a mindennapi életet, etikai szempontból is hatalmas befolyásra tett szert. Az egyház szervezete, vezetősége emellett fontos politikai tényező is volt: a pápa koronázta császárrá először a Frank Birodalom, később pedig a Német-Római Császárság fejét, de akár királyokat is kiátkozhatott az egyházból és keresztes háborút hirdethetett. Emiatt gyakran volt ellentét egyház és a világi vezetés között, pl. az invesztitúraharc idején. 7 2.5.2. Az egyház és a női nem
A keresztény egyházszervezet férfiközpontúsága nyilvánul meg már abban a tényben is, hogy a katolikus egyházban a mai napig csak férfit szentelnek pappá. Ennek ellenére már a kora középkortól, a szerzetesi mozgalmak elejétől megvolt a lehetősége a nőknek, hogy az egyház szolgálatába lépjenek: apácaként. A női kolostorok alapítása a XII. században élte virágkorát, de befolyásuk a vallási és közösségi életre a VII-X. század környékén volt a legnagyobb.
Az
apácakolostorokat
vezető
apátnők
jelentős
hatalommal
bírtak:
földbirtokokkal, uradalmakkal, jobbágycsaládok százaival is rendelkezhettek, illetve ezeken keresztül már a politikára is befolyást gyakoroltak. Bár a szerzetesrendek próbálták szigorú szabályok alá vonni a hozzájuk tartozó női kolostorokat, nem mindig sikerült maradéktalanul kiterjeszteni rájuk a hatalmukat - köszönhetően az erőskezű, hajthatatlan apátnőknek. 8 A kereszténység szent könyve, a Biblia is azt írja, hogy az asszony feladata engedelmeskedni, mert a férfi teremtetett előbb, a nő pedig az ő kedvéért: "Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért." 9 "Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel." 10 (A tanítás ezen tilalma az oka annak, hogy a katolikus egyház nem szentel nőket pappá, és ezért okozott akkora
7
SZÉKELY GYÖRGY: Egyház és állam: Az invesztitúraharc első két szakasza In: Európa ezer éve - A középkor Szerk.: KLANICZAY GÁBOR. Osiris Kiadó. Budapest, 2004 8 KATUS LÁSZLÓ: Várúrnők és apácák - Nemesasszonyok a középkorban In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám 9 BIBLIA: Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt első levele: 11:7-9 10 BIBLIA: Pál Apostolnak Timóteushoz írt első levele: 2:11-15
13
felháborodást, amikor a XII. század végén és a XIII. század elején a spanyol arisztokratikus monostorok apátnői szószékről prédikáltak és gyóntatták az apácákat. 11) "Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben." 12 De arra is van passzus, hogy a férjnek szeretnie és becsülnie kell a feleségét: "Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte." 13 "Így szeresse a férj is feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. Hiszen saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat." 14 "Szeresse tehát mindegyiktek feleségét, akárcsak önmagát, az asszony meg tisztelje férjét." 15 A papság és a női nem viszonya is változott az idő során: míg a kereszténység kezdetén csak megbecsülték azt, aki a cölibátust választotta, a szerzetesrendekben ezt már megkövetelték. Végül a cölibátus a latin egyház minden felszentelt tagjára nézve kötelező érvényűvé lett. 16 A XII. században érdekes változást figyelhetünk meg. A korábbi szemlélet a nőket "Éva bűnös lányainak" tartotta, akik a földi élet és a testiség csábításai miatt nehezebben érhetik el a vallási tökéletesség állapotát, sőt, a férfiakat is megkísértik és magukkal rántják a bukásba. A női koldulórendek népszerűségével valamint a keresztes hadjáratok, szentföldi zarándoklatok következtében elterjedt Mária-kultusszal viszont már változott a kép. A nők lettek azok, akik értőbb, a természetfeletti üzenetekre érzékenyebb közvetítőként, vagy akár Krisztus jegyeseként (sponsa Christi) érhetik el a vallási tökéletességet. 17
11
KATUS LÁSZLÓ: Várúrnők és apácák - Nemesasszonyok a középkorban In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám 12 BIBLIA: Pál Apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele: 5:22-24 13 BIBLIA: Pál Apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele: 5:25 14 BIBLIA: Pál Apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele: 5:28-29 15 BIBLIA: Pál Apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele: 5:33 16 MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON: Cölibátus http://lexikon.katolikus.hu/C/cölibátus.html (utolsó megnyitás: 2014. május. 3.) 17 KLANICZAY GÁBOR: A koldulórendek és az egyház In: Európa ezer éve - A középkor Szerk.: KLANICZAY GÁBOR. Osiris Kiadó. Budapest, 2004
14
2.6. A világi irodalom
A XII. században gazdag világi irodalom bontakozott ki. Két fontos témája az egyházi irodalomban tabunak tartott téma: háború és szerelem, tehát erőszak és a nő. A trubadúrköltészetben nagy szerepet kap a szerelem és a női nem iránti rajongás. Összefüggésben van ez egyrészt a fentebb említett Mária-kultusz terjedésével, másrészt a nők társadalmi megbecsülésének növekedésével. Főként a nemesség körében volt meghatározó szerepe a nőknek a vérségen alapuló rokonság miatt, a gyermekek nevelésén keresztül, valamint azáltal, hogy maguk is művelődtek. Befolyásukon keresztül a katonai arisztokrácián belüli erkölcsök szintén finomodtak. 18 Megjelent a költészetben és a lovagregényekben az udvari szerelem (amour courtois). A köztudatban ez úgy él, mint egyfajta elvont, idealizált szerelem, tiszta vágyakozás egy távoli, elérhetetlen hölgy iránt, ami valósággal egekig magasztalja a hölgyet, akinek egyetlen mosolyáért érdemes akár az életet is kockáztatni. A valós kép ennél sokoldalúbb, a testiségtől megtisztított légies szerelem képzetétől a puszta érzékiségig terjedt. Látszólag ezekben a művekben a nő lett az uralkodó, a férfi pedig a szolgáló. Ez szemben áll az általános, középkorról elképzelt világrenddel, miszerint a nő a férfi alárendeltje. Azonban az imádott nő gyakran elérhetetlen a lovag számára, mivel az magasabb rangú, sok esetben már férjezett (pl. a várúr felesége), így ez a viszony egyben a hűbéres és hűbérúr viszonyát is tükrözheti. Ezzel együtt a lovagi szerelem eszménye a női emancipáció első, korai formájaként jelentkezett. Nem feledkezhetünk meg viszont arról sem, hogy az ezekben a művekben megjelenő lovagias, erényes szerelem csak az előkelő hölgyekre irányul. Van példa arra is, amikor arról ír az ismeretlen francia lovagköltő, hogyan becstelenített meg egy pásztorlányt. 19
18
SZ. JÓNÁS ILONA: A XII. századi reneszánsz In: Európa ezer éve - A középkor Szerk.: KLANICZAY GÁBOR. Osiris Kiadó. Budapest, 2004 19 PÓSÁN LÁSZLÓ: A középkori lovagi szerelem In: Rubicon történelmi folyóirat 1994., V. évf. 6. szám
15
3. "A kard hívó szava" - motiváció, érvek, ellenérvek és nehézségek
Ahogy korábban írtam, a hadviselést, a fegyverforgatást minden korszak kifejezetten férfias tevékenységnek tartotta. Így a középkor folyamán sem nézték jó szemmel, ha egy nő kardot ragadott, vagy sereget vezetett - ennek ellenére nem egy példát találunk rá a történelemben. Most nem azokra az esetekre térnék ki, amikor például egy várostrom során önvédelemből fogtak fegyvert a megtámadott lányok és asszonyok, hanem amikor tudatosan váltak kardforgatóvá, harcossá, hadvezérré. Leszögezhetjük, hogy bár nem egy kardforgató nőt ismerünk a középkorból, a férfiakhoz viszonyított arányukat tekintve kuriózumnak számítottak. Ez egyrészt a nemi szerepeknek erre a korszakra jellemző felosztásából adódik, másrészt úgy tűnik, nem volt annyira vonzó a katonai élet egy nő számára. Nézzük, miért lehetett kevésbé vonzó a harcos életpálya egy nő számára, és milyen külső tényezők befolyásolták, korlátozták beteljesülését, amennyiben mégis erre vágyott.
3.1. Alkati, fizikai különbségek
Általánosságban véve elmondható: a férfiak testalkata erőteljesebb, mint a nőké. A férfiak átlagosan 7-10%-kal magasabbak és 20-30%-kal nehezebbek, mint a nők. A pubertás során a férfiak "hosszabb lábat (elsősorban femurt) s alkart (radiuszt és ulnát), nagyobb szívet és tüdőt, erősebb izomzatot, magasabb vérnyomást, lassúbb nyugalmi pulzust fejlesztenek ki. Több oxigént képesek szállítani a vérben, és nagyobb hatásfokkal semlegesítik az izomműködés során felhalmozódó kémiai anyagokat. Azt mondhatjuk ezek alapján, hogy a férfiak fizikai tulajdonságaik révén jobban alkalmazkodtak a vadászat, a harc és a nehéz tárgyakkal való bánás feladataihoz, amelyek az evolúció során döntő szerepet játszottak az életükben." 20 Természetesen nem minden harci helyzetben jelent előnyt az erőteljesebb alkat, egy rapier-párbajban például többet számít a fürgeség, a gyakorlottság. Egy elhúzódó csatában viszont, ahol aki teheti, visel valamiféle vértet, már jelentős tényező lehet a tömeg, az erő, az állóképesség.
20
BERECZKEI TAMÁS: Evolúciós pszichológia Osiris Kiadó. Budapest, 2003.
16
A fentiek fényében testfelépítésük, biológiai jellemzőik genetikailag a férfiakat teszik alkalmasabbá a hadviseléssel járó fokozott fizikai megterhelés elviselésére. Ezt a középkorban is tudták, tapasztalták, és ennek tudata is elbátortalaníthatta a nőket attól, hogy részt kívánjak venni a férfiak csatáiban.
3.2. Szociális fejlődés
Már néhány napos korban is megfigyelhetőek különbségek a lány és a fiú csecsemők viselkedése között: a lányok jobban reagálnak a szociális ingerekre, jobban meg tudják különböztetni az arcokat, az azokon tükröződő hangulatokat, míg a fiúk nagyobb készséget mutatnak a különböző formákra, színekre, idomokra vonatkozó információ elraktározására és ismételt előhívására. Tehát már itt elkülönül a két nem érdeklődési köre, viselkedése, köszönhetően a genetikai memóriában tárolt utasításoknak. Később ezek a különbségek egyre markánsabbá vállnak. A fiúk verekedős, agresszívebb játékai nem csak abból fakadnak, hogy "lemásolják" a hősök, a példaképek cselekedeteit, hanem már 3-4 éves korban elkezdik a birkózós, lökdösődős játékot, aminek evolúciós múltja van: felkészülés a dominanciaharcra. Mint ahogy az állatvilágban többnyire a hímek azok, akik megküzdenek a nőstényért, a vadászterületért stb., úgy az ember őseinél is ez volt a helyzet, és a genetikai memóriában ez öröklődött tovább. 21 Tehát
míg
a
férfiak
evolúciós
eredetű
viselkedésmintái:
harci
játékok,
dominanciakeresés, agresszív fellépés a vadászat, a párválasztás és a törzsi háborúk során hasznos készségek fejlesztését szolgálják, addig a nőknél inkább azokat a készségeket fejlesztő ösztönök öröklődtek, amik az utódgondozással és a személyes kapcsolatok ápolásával függnek össze. (Az utóbbinak azért van jelentősége, mert nem új keletű dolog, hogy házasság után a feleség kerül új környezetbe, ő költözik a férj családjához: már a csimpánzoknál is megfigyelték, hogy a nőstény megy át a hím csoportjába, tehát új környezetbe, ahol új szociális kapcsolatokat kell kialakítania. Ez a legtöbb emberi társadalomban is megfigyelhető. Ezek alapján így lehetett már az ember őseinél is.) Így a lánygyermekek inkább az utódneveléshez vagy szociális kapcsolatokhoz fűződő játékokat preferálják: babázás, családi helyzetek eljátszása stb. 22 A fentiekből kitűnik, hogy a genetikai memóriában átörökölt képességek is azt segítik elő, hogy inkább a férfiak vegyenek részt a csatákban, ők vívják meg a harcokat. Viszont a 21 22
BERECZKEI TAMÁS: Evolúciós pszichológia Osiris Kiadó. Budapest, 2003. BERECZKEI TAMÁS: Evolúciós pszichológia Osiris Kiadó. Budapest, 2003.
17
nők szociális érzéke hasznos lehet, ha embereket kell vezetni - feltéve, ha a magukat dominánsnak tartó férfiak elfogadják ezt a vezetést.
3.3. Kognitív képességek
Adaptív mentális programok működésére vezethető vissza az is, hogy a lányok és a fiúk kognitív képességeiben már kisgyermekkortól eltérő elemek jelennek meg. A '70-es évektől kezdődően számos kísérlettel igazolták, hogy a fiúk jobb eredményeket érnek el térbeli tájékozódással kapcsolatos feladatokban, pontosabban céloznak, kapják el a feléjük hajított tárgyakat, könnyebben találnak meg ábrákon elrejtett figurákat, ügyesebbek a mechanikai játékokban. Ez is az evolúcióra vezethető vissza: a hímek jártak vadászni, új zsákmányszerző területeket, esetenként újabb nőstényeket keresni, és ezekre a képességekre volt szükségük a vadonban. Ugyanakkor a lányok jobb tárgy- illetve helymemóriával rendelkeznek, mivel ők gyűjtögették a "helyhez kötött" élelmet, így nekik ugyanoda kellett visszatalálniuk a következő termésciklusban. Ezen felül jobbak a verbális képességeik: előbb tanulnak meg beszélni, írni-olvasni, kevesebb nyelvtani hibát ejtenek stb. Ez arra vezethető vissza, hogy ők gondozták az újszülötteket, ők végezték a fiatalok szocializációját, így a jó kommunikációs készség segítette az utódok túlélésének biztosítását. (A legősibb emberi társadalmak ezért lehettek matriachális alapúak, mivel a nők nagyobb odafigyeléssel voltak a törzs tagjainak igényei iránt.) Geary szerint viszont még az is segíthette ennek az előnynek a kifejlődését, hogy míg a férfiak többnyire fizikai agresszióval biztosították a dominanciát, addig a nők verbális agresszióval javítottak saját pozíciójukon: pletykák, lejáratások, gyanúsítások. 23 Még egy fontos különbség, hogy a nőknek általában magasabb az érzelmi intelligenciájuk (emotional quotient, EQ).
24
Ezáltal könnyebben ismerik fel a másik ember
érzéseit, és sokkal többfélét tudnak megkülönböztetni, együttérzőbben állnak hozzá mások szükségleteihez, emellett sokkal fogékonyabbak a non-verbális kommunikációra (mimika, gesztusok stb.). Ezek mind elengedhetetlenek voltak egy közösség működtetésében, az utódok gondozásában, de egyúttal a nők segítségére lehetnek mikor embereket - például egy csapat katonát - kell vezetni.
23
BERECZKEI TAMÁS: Evolúciós pszichológia Osiris Kiadó. Budapest, 2003. DANA L. HOSEPH, DANIEL A. NEWMANN: Emotional Intelligence: An Integrative Meta-Analysis and Cascading Model In: Journal of Applied Psychology, 2010, Vol 95. No. 1 54-78 24
18
Tehát elmondhatjuk, hogy kognitív képességek terén a férfiak vannak előnyben, ha fizikai agresszióról, vagyis harcról van szó, míg a nők inkább ennek elkerülésében jobbak. Ez utóbbit a rendőrségi állományban végzett vizsgálatok is igazolták: a rendőrnők jobban kommunikálnak, kevésbé provokatívak, máshogy érnek el a férfiakhoz hasonló teljesítményt járőrözés során. (Ugyanebben a tanulmányban írják azt is, hogy ha egy rendőrnőt férfi mellé osztanak be párba, kevésbé lesz agresszív, mint ha a társa is nő lenne - mintegy a férfira hagyva az agresszív fellépést.) 25
3.4. Nevelés
Ahogy már a 3.2 alfejezetben kifejtettem, a lányok és a fiúk egészen kicsi koruktól ösztönösen más-más játékokat játszottak. Ennek hatását felerősítette, hogy a szülők és a közvetlen környezet is ezt támogatta, hiszen ez volt az elvárt norma. Egy fiú játszhat katonásdit, lovagosat, de a lányok inkább babázzanak, játsszák azt, hogy megfőzik az ebédet stb. Vagyis a gyermekeket arra nevelték, hogy katona, harcos csak a fiúkból lesz.
3.5. Katonák, hadseregek
A nagyobb, vonuló seregekhez szinte minden esetben tartoztak nők is: mosónők, prostituáltak, ápolónők stb. Csata idején vizet hordtak a katonáknak, a muníció kiosztásában segítettek, sebeket kötöztek. Arról nem találtam konkrét, hiteles forrást, hogy adott esetben részt vettek volna a fegyveres harcban. De nem is ez volt a feladatuk. Arról viszont tudunk, hogy ezek a "táborkövetők" gyakran voltak a katonák zaklatásának kitéve. A nők egy részét már ez elriaszthatta attól, hogy be akarjanak kerülni a harcosok durva társaságába. A zaklatás ellen megoldást jelenthetett, ha a harcosnőnek megfelelő pártfogója vagy pártfogói voltak: ilyen lehetett egy, a többi katona körében nagy tekintélynek örvendő harcos, vagy akár az adott alakulatot vezető tiszt. Erre jó példa Bona Lombarda esete, akiről külön írok az 5. fejezetben. A katonák közé kerülő női harcos még egy problémát felvet, hiszen ha ez a nő harcosként, egyenrangú félként van ott, akkor nem "köteles" eltűrni a rossz bánásmódot - és adott esetben fegyvere is van, hogy ellenérzésének érvényt szerezzen. Ezen felül a férfiak között is feszültséget keltene egy harcosnő jelenléte, ami rendbontáshoz, a fegyelem 25
SÁRKÖZI IRÉN: Nők a rendészetben Doktori (PhD) értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2008.
19
lazulásához vezethet. Ezért egy katonai egység vezetőjének is jól meg kellett gondolnia, hogy bekerülhet-e egy női fegyverforgató a katonái közé. Ehhez járul még az, hogy a katonaság előrébbvalónak, kiemelkedettnek érezte magát a "civilekhez" képest, így ha bárki, aki különbözött tőlük, csatlakozni szeretett volna, bizonyos fokú ellenállásra számíthatott. Már pedig egy női harcos eltért a megszokottól. Különösen a "tömeghadseregek" felállításával és a sorozás bevezetésével vált összefüggő fogalommá a "férfiasság" és a hadsereg, de ez a fajta gondolkodásmód már korábban is jelen volt. Az emberekben a sztereotípiákon keresztül rögzült a "harcoló férfi" és a "nem harcoló nő" alakja, valamint az is, hogy "a háború férfidolog", és hogy az ennek ellenére mégis fegyvert ragadó hősnők története/legendája nem ennek cáfolata, inkább azt sugallja, hogy "a harcoló nő természetellenes, romantikus konstrukció". 26 Tehát a katonák hozzáállása a női nemhez, a viselkedésük, lenézésük nem lehetett túl csábító egy nő számára.
3.6. Gyermekvállalás, családalapítás
Ha egy nő gyermeket vállal, rögtön nehézkesebbé válik a részvétel a csatákban, vagy akár csak a vonulás a sereggel. Bár a középkor asszonyait nem óvták annyira az állapotos időszakban, mint manapság (kivéve a nemesi családok asszonyait, különösen az első fiúgyermek megszületése előtt), de azért egy idő után már teher lehet az anyaméhben növekvő gyermek egy harcos nő számára. Mint ahogy az sem szorul magyarázatra, hogy ilyenkor a kismama már nem csak a saját életét kockáztatná a harcmezőn, életbe lép az utódot védő anyai ösztön. (Azt is meg kell itt említeni, hogy a születendő gyermek apja jó eséllyel szintén nem támogatná, hogy az asszonya csatába menjen, még ha korábban nem is tiltakozott ez ellen.). És természetesen a gyermek megszületése után sem lenne könnyebb helyzetben az édesanya, hiszen egy katona időbeosztása nehezen összeegyeztethető egy újszülött életének ritmusával. Két sztereotípia él az emberekben a középkori gyermekvállalással kapcsolatban. Az első szerint a középkorban már korán, tizenévesen házasodtak és szültek gyermekeket a nők, a második szerint pedig sok gyermek született a családokban, kompenzálandó a magas gyermekhalandóságot.
26
SZABÓ MÁRIA: A nők és a hadsereg In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám
20
Az első nézet megdőlni látszik: az igaz, hogy a nemesi családokban bevett szokás volt a gyakorlatilag gyermekkorban köttetett érdekházasság, és valóban már tizenévesen anya lehetett a lányokból, így biztosítva mielőbb az örökösödési lánc, a vérvonal folyamatosságát. Az alacsonyabb néprétegeknél viszont a házasságkötésekor jellemző átlagéletkor viszonylag magas volt, nőknél 21-24, férfiaknál pedig 26-32 év. 27 A másodikkal kapcsolatban viszont mindenképpen igazak ezek a nézetek. Nézzünk pár adatot a XI-XIII. századból, hogyan alakult a genealógiai vizsgálatok alapján a termékeny családok gyermekszáma. 28 Év
Családonkénti gyerekszám
1050-1100
4,2-5,7
1100-1150
4,8-5,2
1150-1200
4,3-5,2
1200-1250
5,3-5,4
1250-1300
5,2-5,7
Viszonyítási alapként: a KSH adatai szerint 2011-ben a gyermekes párkapcsolatokban átlagosan 1,72 gyermek volt Magyarországon. De azt is fontos megjegyezni, hogy a középkor folyamán is magas volt a gyermektelenség aránya, akár a családok egyharmadát is érinthette, mint ahogy magas volt azon felnőttek aránya is, akik soha nem kötöttek házasságot. Ezzel együtt is láthatjuk: ha egy családban megszületett az első gyermek, ott nagy eséllyel pár éven belül újabb és újabb gyerekek születtek. 29 A fentiek alapján arra következtethetünk, hogy az anyaságra nem tekinthetünk egyértelműen a harcos életmód elvetésének okaként, hiszen magas volt a gyermek nélküli nők aránya, és az sem igaz, hogy már egész fiatal koruktól lekötötte volna a közrendű nőket az anyaság.
27
GRANASZTÓI GYÖRGY: A középkori Európa népesedése In: Európa ezer éve - A középkor Szerk.: KLANICZAY GÁBOR. Osiris Kiadó. Budapest, 2004 28 GRANASZTÓI GYÖRGY: A középkori Európa népesedése In: Európa ezer éve - A középkor Szerk.: KLANICZAY GÁBOR. Osiris Kiadó. Budapest, 2004 29 GRANASZTÓI GYÖRGY: A középkori Európa népesedése In: Európa ezer éve - A középkor Szerk.: KLANICZAY GÁBOR. Osiris Kiadó. Budapest, 2004
21
3.7. A fegyverforgatók közelsége
A Római Birodalom széthullásával megváltozott a katonai rend, az addigi légiók helyét fokozatosan felváltotta a hűbéri alapon kiállított sereg. Most már nem tömegesen, kiképzőtáborokban - tehát a nőktől elkülönítve - folyt a harcosok képzése, hanem kisebb csoportokban, "otthon", a nemesi udvarok közelében képezték az apródokat, a leendő lovagokat, tehát a kor katonai elitjét. Ennek a képzésnek egy részét az ott élő lányok, asszonyok is láthatták - nemesek és közrendűek egyaránt. Az erődítményekben is nap, mint nap látták a fegyverforgatókat őrség, gyakorlás, kiképzés közben. Ezen felül népszerű látványosságok voltak a párviadalok, a lovagi tornák vagy akár a vívóiskolák. (Fontos megjegyezni, hogy a vívóiskola nem egy intézmény volt, ahol a vívást oktatták, hanem egy esemény, amin a vívócéhek tagjai bemutatták a vívótudásukat. 30) Bár különféle harci játékok vagy épp gladiátorviadalok az ezt megelőző időkben is voltak.31 És persze mind a lovagoknak, mind a közkatonáknak lehetett felesége, lehettek lányai - míg a római légionáriusok centúrió rang alatt nem házasodhattak, Augustus Caesar rendelete alapján, míg Septimus Severus fel nem oldotta ezt a tilalmat.32 Tehát elmondhatjuk, hogy a Római Birodalom bukása és a nagy zsoldoshadseregek kialakulása közti időkben a nők sokkal gyakrabban és közelebbről találkoztak a fegyverforgató réteggel, mint pl. a Római Birodalomban. Gyakorlatilag együtt éltek a harcosokkal: látták a fegyvereket, ismerhették az alapvető tulajdonságaikat, hallották, amikor harci taktikákról, hadműveletekről beszélnek stb. Tehát számukra nem volt idegen ez a közeg, sokkal jobban eligazodhattak, otthonosabban mozoghattak közöttük, így sokkal könnyebben felkelthette az érdeklődésüket a fegyverforgatás, a harci cselekmények, a harcosok élete.
3.8. Az egyház hatása
Dolgozatomban már írtam a keresztény egyház férfiközpontúságáról, a középkori ember életében betöltött meghatározó szerepéről, valamint az egyház és a női nem viszonyának lassú változásáról. Mindezekből kitűnik: a katolikus egyház nem támogatta,
30
WALDMANN SZABOLCS: A középkori / kora újkori vívócéhek Európa népesedése In: Kardlap. I. évf. 1. szám 31 MEGAN McLAUGHLIN: The woman warrior: gender, warfare and society in medieval Europe In: Women's Studies 17, 1990 32 ADRIAN GOLDSWORTHY: The Complete Roman Army Thames & Hudson Ltd. London, 2007
22
hogy a nők fegyvert ragadjanak, hiszen azzal uralmat szerezhetnek a férfiak felett, és ez ellenkezik a keresztény világképpel. A Bibliában még arra is van passzus, hogy a nők nem ölthetnek férfiruhát: "Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli."
33
Márpedig a páncélzat és az alatta viselt párnázás is
férfiruhának tekinthető. Azt gondolhatnánk, hogy ezeket az "elavult" szabályokat, melyek még az ókori Közel-Keletről származtak, nem vették túl szigorúan, hiszen mellette ott szerepeltek Mózes V. könyvében olyan törvények is, mint hogy a felsőruha sarkaira bojtokat kell csinálni, hogy nem lehet gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát viselni, hogy ne legyenek a nőnek hajfonatai és arany ékszerei stb. Tehát ezeket a szabályokat nem vehették túl szigorúan, Jeanne d'Arc tárgyalásán mégis az volt az egyik fontos vádpont, hogy férfiruhát hordott. 34 De kijelenthetjük-e, hogy a keresztény egyház közvetlen vagy közvetett - az európai kultúrát és társadalmat erősen befolyásoló - hatása nyilvánul meg a középkori fegyverforgató nők alacsony arányában? Nézzünk pár példát más vallású népek harcosnőire. Bár Japánt mindenki úgy ismeri, mint a helyet, ahol a történelem során mindig elnyomták a nőket (ami tévedés, hiszen a XVI-XVII. században erősödött csak fel igazán ez a jelenség), mégis ismerünk a japán történelemből kardforgató szamurájnőket. (Jogilag minden szamuráj felesége megkapta a szamuráj rangot.) De nem mondhatjuk azt, hogy sokan voltak, annak ellenére, hogy még az ősi japán napistennőnek, Amaterasu-nak is volt kardja, az Ameno-Murakumo-no-Tsurugi. 35 Római történetírók, Publius Cornelius Tacitus és Dio Cassius is említést tesznek a kelta harcosnőkről, a legismertebb közülük pedig vitathatatlanul Boudica (Boudicca, Boadicea) icenus királynő, aki fellázadt a római uralom ellen, seregével elpusztította Camulodunum, Londinium és Verulamioum városát, mielőtt a túlerőben lévő római sereg leverte a lázadást. 36 Régészek több szarmata harcosnő sírját tártak fel, például a Molochnaya folyó melletti sírhalmot, ami alatt egy nő csontváza mellett fémpikkelyekből készült páncélt, két lándzsahegyet, nyílhegyeket, bronztükröt, női ékszereket és egy görög amfórát találtak. 33
BIBLIA: Mózes 5. könyve, a törvény summája, 22:5 Jeanne d'Arc (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://hu.wikipedia.org/wiki/Jeanne_d%E2%80%99Arc (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 35 STEPHEN TURNBULL: Samurai Women 1184-1877 Osprey Publishing. Oxford, 2010 36 TIM NEWARK: Women Warlords Blandford. London, 1989 34
23
Hérodotosz is megemlíti, hogy a szarmata nők egy része együtt harcolt és vadászott a férfiakkal. Mivel ezek a sírok nagyrészt a Fekete- illetve az Azovi-tenger környékén találhatóak, és a történet szerint Herkules a Fekete-tengeren hajózott, mielőtt az amazonokkal találkozott volna, a történészek egy része úgy tartja, hogy a görög mitológiából ismert amazonok legendája a szarmata népre vezethető vissza. 37 Saxo Grammaticus XII-XIII. századi történetíró Gesta Danorum (A dánok története) című könyvében több dán "viking" harcosnőt is említ, Lagertha és Rusila nevét le is jegyezte. Viszont nem tudjuk, hogy valóban élő személyekről ír, vagy csak a pogány északi sagák pajzshajadonjai alapján kitalált személyekről. Mindenesetre művéből kitetszik, hogy a harcos nő ideáját természetellenesnek, Istentől elrugaszkodottnak találja, így azt is elképzelhetőnek tartják, hogy csak a pogány romlottság bemutatására kerültek bele a műbe.
38
Viszont a női
harcosokat nem csak a viking sagák említik, de több északi nő sírjában is találtak lándzsát, csatabárdot, kardot. 39 E kitérő után láthatjuk, hogy bár a nem keresztény világban ismerték a fegyverforgató nőket, szintén ritkának számítottak. (Kivéve talán egyes szarmata törzseknél: a pokravkai ásatáson talált női sírok 15%-ában találtak fegyvermellékletet!
40
) Tehát nem mondhatjuk,
hogy a középkori Európában a harcos nők alacsony száma a katolikus egyház hatásának következménye.
3.9. Aggodalom
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a férfiak nem csak azért ellenezhették, hogy egy nőből harcos legyen, mert a nőket nem tartották erre alkalmasnak, vagy mert tartottak tőle, hogy ezzel megszűnik a "felsőbbségük". Féltették is őket. Melyik apa, férj vagy testvér szerette volna, ha családja nőtagja csatába megy? (Vagy akár hogy katonák közé keveredik...) Érthető, hogy a szeretteinket féltjük, különösen igaz ez, ha úgy gondoljuk, olyan veszélynek megy elébe, ami ellen nincs felkészülve, ami ellen nem veheti fel sikeresen a harcot. Hiszen azt tanították nekik, hogy a férfi dolga a harc, a nő erre nem alkalmas. És ekkor lépett be a képbe a büszkeség is, hiszen hogy mehetne helyettük harcba egy gyenge nő? A férfiak 37
TIM NEWARK: Women Warlords Blandford. London, 1989 MEGAN McLAUGHLIN: The woman warrior: gender, warfare and society in medieval Europe In: Women's Studies 17, 1990 39 CHRISTINE E. FELL: Women in Anglo-Saxon England British Museum Publications. London, 1984 40 JEANNINE DAVIS-KIMBALL: Ancient nomads, female warriors and priestess http://popgen.well.ox.ac.uk/eurasia/htdocs/davis.html (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 38
24
feladata a nők védelme, nem pedig fordítva. Ez egyrészt nevelés kérdése, de valahol mélyen az emberekben is ott gyökeredzik a nőstényt védő hím ösztöne. Nem véletlen, hogy annyi mese és történet szól a nőt megmentő hősről. Ezért aztán mindent megtettek, hogy a katonai babérokra törő nőrokont eltérítsék a szándékától.
3.10. A motiváció
Több demotiváló tényezőt felsoroltam, de lássuk azt is, mi motiválhatott egy nőt arra, hogy fegyverforgatást tanuljon, hogy beálljon katonának, és milyen körülményeknek köszönhetően vezethettek nők seregeket. 3.10.1. Rossz anyagi helyzet
Ha egy nő nagyon rossz anyagi körülmények közé került, hogy elkerülje az éhezést, lehetősége volt rá, hogy egy zsoldossereghez csapódjon. Alapvetően mint a korábban említett "táborkövetők": cselédként, mosó- vagy szakácsnőként, prostituáltként. De mivel a katonák ételt és zsoldot kaptak, ez akár motiválhatott is egyes nőket arra, hogy megpróbáljanak beállni katonának. 3.10.2. Az otthon, a család védelme
Mikor ellenséges sereg támadt a településre, ostromolta a várat, természetes dolog, hogy a nők fegyvert ragadtak, és védték magukat, családjukat, otthonukat. Jó példa erre az egri nők esete. Ezekben az esetekben viszont csak rövid ideig számítanak a nők a fegyverforgatók közé, hiszen a vész elmúltával leteszik a fegyvert, és visszatérnek addigi tevékenységeikhez. Persze akadhattak kivételek, akiknek "megtetszik a dolog", de erre nem találtam adatot. Még Tortosa hős védőiről, a későbbi Ordén de la Hacha tagjairól sem maradt fenn olyan adat, ami azt bizonyítaná, hogy ezek a lovagnők újra baltát vagy egyéb fegyvert ragadtak volna. 3.10.3. A férj "helyettesítése"
Ahogy a 2.4.1. alfejezetben is említettem, nemesasszonyoknak feladata volt a férjüket helyettesíteni annak távollétében. Így ha ilyen időben érte támadás a birtokot, néha személyesen irányították a vár védelmét, vagy a rajtaütést a földeket fosztogató ellenségen. De időnként nem csak a védelemben vettek részt, hanem támadásba is átmentek. Például Joanna of Flanders (Jeanne de Montfort) a XIV. században, aki férje elfogása után részt vett a breton örökösödési háborúban: páncélt öltött, és több csatában is részt vett seregével. Például 25
mikor körbevették Hennebont városában, 300 emberrel kirontott, felgyújtotta az ellenség sátrait (ekkor kapta a Jeanne La Flamme, vagyis Tüzes Jeanne nevet), majd egy hét múlva visszatért 600 frissen toborzott katonával.
41
A korabeli krónikás, Jean Froissart elismerően
nyilatkozik tetteiről, és leírja, hogy a hölgy személyesen is részt vett a csatákban, "Szíve mint oroszláné, kezében éles pallos, mellyel ádázul harcol." 42 3.10.4. Hatalomvágy
Volt, aki "egyszerűen" csak hatalomra vágyott. Matilda császárné (Matild, Maud, Maude) például az angol korona megszerzéséért polgárháborúba kezdett rokonával, Blois-i Istvánnal, aki nem fogadta el a trónigényét (I. Henrik a lányát, Matildot nevezte meg örököséül.) István uralkodása után végül Matilda fia, Plantagenet Henrik került a trónra, új dinasztiát alapítva. 43 3.10.5. Bosszúvágy
Fontos motiváció lehetett, ha a nők bosszút akartak állni valamely őket vagy családjukat ért sérelem miatt. Ilyen lehetett az otthonuk elpusztítása, a rajtuk vagy családtagjukon elkövetett nemi erőszak, egy hozzátartozójuk megölése stb. A bosszúvágy vezette Jeanne de Clisson breton nemeshölgyet is a XIV. században. Mikor a breton örökösödési háború során második férjét, Olivier de Clissont a franciák árulás vádjával letartóztatták és lefejezték,
Jeanne bosszút fogadott. Clisson földeket tett pénzzé, ezzel
fedezve három hadihajó megvásárlását és felszerelését. A hajók testét feketére, a vitorlákat vörösre festették, ez lett a Fekete Flotta. 13 éven keresztül támadta a La Manche csatornán a francia hajókat, kiérdemelve a "Bretagne Nőstényoroszlánja" nevet. A kevés túlélő beszámolója szerint a nemesi származású francia foglyok fejét saját maga vágta le egy baltával, majd a holttesteket a tengerbe dobatta. 44 3.10.6. Egyéb okok
Természetesen más események, motivációk is vezethetnek oda, hogy egy nő a harctéren találja magát, fegyverrel a kézben, páncélba öltözve. Jeanne d'Arc például isteni sugallat hatására vezette a francia seregeket.
41
TIM NEWARK: Women Warlords Blandford. London, 1989 Joanna of Flander (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://en.wikipedia.org/wiki/Joanna_of_Flanders (utolsó megnyitás: 2014. május 3.) 43 Empress Matilda (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://en.wikipedia.org/wiki/Empress_Matilda (utolsó megnyitás: 2014. május 3.) 44 Jeanne de Clisson Biography http://www.annebonnypirate.com/famous-female-pirates/jeanne-declisson/ (utolsó megnyitás: 2014. május 4.) 42
26
Úgy vélem, hogy a bizonyítási vágy, miszerint egy nő is meg tudja tenni, amit egy férfi, abban a világban nem lehetett elegendő indok arra, hogy egy nőből harcos váljon, ez inkább csak mint másodlagos szempont merülhetett fel a fentebb említett motivációkhoz társulva.
27
4. Tárgyi emlékek 4.1. Kódexábrázolások 4.1.1. MS I.33
Már az első, jelenleg ismert vívókönyvben, az MS I.33 néven ismert, 1290-1320. közötti időszakra datált kéziratban (jelenleg a Royal Armouris-ban őrzik) meglepő felfedezést tehetünk: A fennmaradt 32 lapból 62 oldalon keresztül egy pap (sacerdos) oktatja a tanítványát (scholaris) a kard és a buckler (ökölpajzs) használatára, az utolsó két oldalon viszont a tanítvány helyén egy egyértelműen női figura tűnik fel. A kézirat szerzője feltételezhetően egy pap, aki a Lutegerus névre hallgat. (Bár az ő személye is sok találgatásra ad okot. Vannak nézetek, miszerint szerzetes, más szerint pedig valamely egyházi lovagrend tagja volt.) Lutegerus meg is nevezi a rajzokon szereplő hölgyet: Walpurgis. Nem tudjuk biztosan, hogy ez egyfajta "álnév", vagy valóban így hívtak valakit, akit a szerzetesek vívásra oktattak. Bár erről a névről a legtöbben a walpurgis-éjszakára, és ezen keresztül a boszorkányságra asszociálnak, a keresztény szentek között létezik Szent Walpurgis vagy Walburga, aki egy VIII. században élt angolszász nemes lányából lett bencés apátnő, aki részt vett a németek térítésében. Az I.33 kézirat keletkezési helyének Franconiát tartják
45
, és mivel Szent
Walpurgis épp Württemberg és Franconia területén végezte hittérítő tevékenységét,
46
így
akár az is elképzelhető, hogy nem véletlen a névválasztás, hanem talán tisztelgés a szent előtt. Egy másik nézet szerint - Roland Warzecha, a kard és buckler vívás elismert oktatója és az I.33 kódex kutatója is ezt vallja - viszont Walpurgis könnyen lehetett egy létező személy neve, mivel a XIII. században ez egy elég gyakori névnek számított azon a területen. Persze azt nem tudhatjuk, hogy a könyv írója egy volt tanítványáról emlékezik-e meg így az utolsó oldalakon, de az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy legalább is nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy egy nőt harcra oktassanak - pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy egyházi személy volt a szerző!
45
Royal Armouries Ms. I.33 (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://en.wikipedia.org/wiki/I.33 (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 46 Saint Walpurga (A Wikipédiából, a szabad anciklopdéiából) http://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Walpurga (utolsó megnyitás: 2014. május. 2.)
28
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
2. kép: MS I.32, Folio 32v 47
1. kép: MS I.32, Folio 32r 4.1.2. Egyéb vívókódexek
Más, a középkorból ránk maradt vívókönyvekben is találkozhatunk fegyverforgató női alakokkal. Ezekben viszont istenítélet-párbaj közben ábrázolják a nőket, ami a dolgozatom szempontjából annyiban nem releváns, mert ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a nők a fegyverforgatást mint hivatást választották, hanem a bíróság ítélete alapján így rendezhették peres ügyeiket. Annyiban kapcsolódhat a témához, hogy ezekre az istenítéletekre általában hagytak egy kis felkészülési időt, így a női nemhez tartozó pereskedő fél is tanulhatta a fegyverforgatást.
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
3. kép: Talhoffer (MS Thott.290.2º) Folio 82r 48
47
Képek forrása: Wikimedia http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Royal_Armouries_Ms._I.33 (utolsó megnyitás: 2014. május. 2.) 48 Kép forrása: Wiktenauer, Talhoffer Fechtbuch (MS Thott.290.2°) http://wiktenauer.com/wiki/Talhoffer_Fechtbuch_(MS_Thott.290.2º) (utolsó megnyitás: 2014. május 2.)
29
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
4. kép: Gladiatoria (Guelf.78.2 Aug.2° ) Folio 2r 49 4.1.3. Harcos nők ábrázolása egyéb kódexekben
Más középkori kódexben is találhatunk olyan képeket, ahol nők fognak fegyvert vagy viselnek páncélt. Ezekkel kapcsolatban viszont körültekintően kell bánnunk, hiszen sok esetben ezek allegorikus ábrázolások. Meglepően sok ábrázolást találtam például olyan esetekről, amikor nők a fonáshoz használt guzsalyt használják harcra, leggyakrabban kopjaként, lovagi tornán.
Ezekkel a
képekkel bizonyára nem azt kívánta ábrázolni az illusztrátor, hogy a nők így mentek fegyveres harcba. (Bár van olyan teória, miszerint az ábrák egy része arra utal, hogy a nők ezzel estek a férjüknek, de ez nem a lovas használatra vonatkozik.
50
) Viszont a középkor
folyamán ezt az eszközt a nők nagyon gyakran forgatták, sok helyen megemlítik írásos források, gyakorlatilag a közsorból származó nők jelképe lett. Sőt, még egy XV. század végén 49
Kép forrása: Wiktenauer, Gladiatoria (Cod.Guelf.78.2 Aug.2°) http://www.wiktenauer.com/wiki/Gladiatoria_(Cod.Guelf.78.2_Aug.2°) (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 50 British Library, learning, medieval realms, women http://www.bl.uk/learning/histcitizen/medieval/women2/medievalwomen.html (utolsó megnyitás: 2014. május. 2.)
30
keletkezett mű - ami 250, nőkkel kapcsolatos hiedelmet gyűjt össze - is a Les Evangiles des Quenouilles, azaz Guzsaly Evangéliumok címet kapta. Mivel ez az eszköz gyakorlatilag egy körülbelül embermagas rúd, könnyen lehet szálfegyverre asszociálni. Ezzel együtt a középkorban is ismerték az antik görög illetve római mitológiából a moirákat és a párkákat, illetve az északi mitológiából a nornákat, akik a sors fonalát fonták. Tehát akár azt is feltételezhetnénk, hogy ezek a miniatúrák a sorssal való harcot jelképezik, viszont erre utaló forrást nem találtam, mint ahogy arra a kérdésre sem kaptam választ, hogy ezen kódexek között miért magas az Artúr-mondakörhöz kapcsolódók aránya. Találtam viszont egy forrást, ahol azt írják, hogy a La quête du Saint-Graal (MS 5218) kódexben szereplő kép egy feje tetejére állított világot mutat, ez maga a lovagi küldetés paródiája: férfiak helyett nők vesznek részt a lovagi tornán, meztelenségükkel a romlott szexualitást jelképezik, lovagi fegyverek helyett női eszközöket használnak, kecskén és koson (utóbbit a középkorban különösen buja lénynek tartották) lovagolnak, a zenét pedig majmok szolgáltatják. Ez a kép hivatott hangsúlyozni a házasságtörő és felségsértő Lancelot romlottságát. 51
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
3. kép: La quête du Saint-Graal (MS 5218) Folio 10r 52 De több kódexben találhatunk vértet viselő és igazi fegyvert forgató nőket. Ilyen például a XIII. században írt Roman de la Rose, ami annak idején valóságos "bestseller" lehetett: körülbelül 300 kézirat maradt fenn belőle, ezek nagy része illusztrált, és nem egy kép ábrázol harcos hölgyeket. Viszont a középkori francia vers formában írott mű egyfajta
51
KEITH BUSBY: Word and Image in Arthurian Literarure Garland, New York, 1996 Kép forrása: Écriture médiévale & Numérique http://oriflamms.hypotheses.org/ (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 52
31
allegorikus álom víziója, így ezeket a képeket sem tekinthetjük valós, létező személyek ábrázolásának. 53
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
4. kép: Roman de la Rose (Bib. Ste. Genevieve MS.1126) Folio 148r 54 Vannak kódexek, melyek mitológiai vagy antik történelmi témát dolgoznak fel, és így nem a korszakban élt nőket ábrázolnak középkori fegyverzetben, például a Cambridge MS O.9.34 Romance of Alexander folio25v-n a fazéksisakos amazonok. Sőt, a Valenciennes BM MS.320 De Rerum natura/Bestiary folio44r amazonjai egyenesen egy bestiáriumban, az egzotikus állatok és képzeletbeli lények között kapnak helyet. A BL Royal 16 G V Le livre de femmes nobles et renomées folio69r-en pedig a gótikus mellvértet, szoknyát és koronát viselő hölgy nem más, mint Artemisia, egy uralkodónő az antik Hellászból.
55
Giovanni Boccaccio
De mulieribus claris művében is több páncélos, fegyveres hölgyet láthatunk, de ők mind antik történelmi vagy mitológiai alakok. 56 Vannak természetesen olyan kódexek is, amikben valós, a középkorban élt nőket ábrázolnak vértezetben és/vagy fegyverrel. Az 1484-85-ben Bernben írott Spiezer Chronik 53
Roman de la Rose (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://en.wikipedia.org/wiki/Roman_de_la_Rose (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 54 Kép forrása: Manuscript Miniatures http://manuscriptminiatures.com/4042/11510/ (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 55 Catalogue of illuminated manuscripts http://www.bl.uk/catalogues/illuminatedmanuscripts/ILLUMIN.ASP?Size=mid&IllID=43538 (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 56 De Mulieribus Claris (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://en.wikipedia.org/wiki/De_mulieribus_claris#The_famous_women (utolsó megnyitás: 2014. május 2.)
32
vagy más néven Spiezer Schilling (Mss.h.h.I.16) lapjain például egy olyan képet láthatunk, amin egy, az oldalán hosszúkardot viselő nő alabárddal legyőz egy páncélt viselő, szintén alabárddal felfegyverzett férfit. A hozzá tartozó szöveg szerint ez a kép egy 1288-as eseményt ábrázol, amikor is egy nő és egy férfi harcoltak egymással a városrészben. (A szereplők a XV. századnak megfelelő fegyverzetet és ruházatot viselnek.)
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
5. kép: Spiezer Chronik Mss.h.h.I.16 57
4.2. Női páncélok 4.2.1. Páncélábrázolások kódexekben
Modern képzőművészeti alkotásokon, illusztrációkon, filmekben vagy számítógépes játékokban a női harcosokon gyakran láthatunk anatómiailag a női testre formázott vértezeteket, vagy akár "páncélbikinit". Korabeli ábrázolásokon ezek a páncélos nők hasonló vértet viselnek, mint a férfiak, gyakran női ruhadarabokkal - szoknya, fátyol - kiegészítve. Ezzel a művész mintegy utalt a karakter harcos voltára és kiemelte a nőiességét is. Gyakori motívum még, hogy a mellvért fölött textil felsőkabátot viselnek. Mint pl. Minerva a BL Harley 4431 kézirat folio102v-n, akinek felsőkabátja nem takarja a karját borító vértezetet, és emellett még szoknyát is visel. De olyan ábrázolás is előfordul, hogy a nők egyfajta 57
Kép forrása: Vom germanischen zum römischen Recht http://www.mybude.com/mittelalter-ende/4526vom-germanischen-zum-romischen-recht.html (utolsó megnyitás: 2014. május 2.)
33
szelvényezett vértet viselnek, a mellkas előtt két fémkoronggal. (Ez olyan, mintha az egyébként vállgödröt/hónaljat védő besagew vagy besauges "újraértelmezése" volna, ami származhat egyrészt a művész szárnyaló fantáziájából, másrészt a vértezetek nem kellő ismeretéből.) Erre jó példa a 16 G V kézirat (Le livre de femmes nobles et renomées) folio69ren Thamyris szkíta királynő. Mint korábban írtam, ezek az ábrázolások túlnyomórészt mitológiai vagy antik korban élt szereplőket ábrázolnak, így nem egy-egy tényleges páncélt festettek le, hanem az alkotó fantáziájára bízták a dolgot, aki általában a saját korszakára jellemző vértezethez hasonlót festett, fentebb említett, nőiességet kifejező változtatásokkal, esetleg saját ötlettel kiegészítve.
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
6. kép: Le livre de femmes nobles et renomées (BL Royal 16 G V ) Folio 069r 58 4.2.2. Nők által viselt páncélok leírása
Leírásokat találunk arról, hogy milyen vérteket viseltek azok a nők, akik páncélt öltöttek. Jordan Fantosme korabeli krónikás írja a XII. században, hogy mikor elfogták Petronilla de Grandmesnil-t a II. Henrik elleni lázadás során, a hölgy láncinget viselt. 58
59
Joan
Kép forrása: Manuscript Miniatures http://manuscriptminiatures.com/4142/13845/ (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 59 Petronilla de Grandmesnil, Countess of Leicester (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://en.wikipedia.org/wiki/Petronilla_de_Grandmesnil,_Countess_of_Leicester (utolsó megnyitás: 2014. május 2.)
34
Agnes Hotot-ról (1378 - ?) tudjuk, hogy apja helyett annak vértezetében és lován megvívott egy kopjás párviadalt, és győzött. 60 Egyes változatok szerint ezután megmutatta haját és arcát az ellenfelének, hogy lássa, egy nő győzte le, más verzió szerint viszont a mellkasát csupaszította le ugyanezen célból. Tekintetbe véve, hogy abban a korszakban ez a vértezet egy páncélkabát (coat of plates) vagy egy korai mellvért, esetleg láncing lehetett (a hozzájuk tartozó megfelelő bélelt kabáttal, gambesonnal), utóbbi tett meglehetősen nehezen kivitelezhetőnek tűnik. Jeanne d'Arc részére VII. Károly egy teljes öltözet harnois blanc-ot rendelt 100 livre értékben. A harnois blance szó szerint fehér páncélt jelent, de ez arra utal, hogy dísztelen, nem aranyozott stb. (Bár később azt is leírják az orléánsi szűzről, hogy láttak egy "fehér alakot fekete csataménen" - ezt nem tudjuk, hogy a páncélzat vagy az öltözék színére utal, vagy esetleg a szűzies tisztaságot jelző metafora.) Ez a típus a korszaknak megfelelő teljes lemezvértezet volt, ezt megelőzően Jeanne d'Arc egy brigandine-t, bőrmellényre vagy két réteg bőr közé szegecselt fémlapokból készült páncélt viselt. Tehát mindkét vértezete a XIV. században elterjed, a férfiak által is használt páncélzattípusok egy-egy példánya volt. A Metropolitan Múzeumban őriznek egy bascinet sisakot, ami egy ideig az orléansi St. Pierre le Martroi templom főoltára fölött függött. Úgy tartják, Jeanne d'Arc ezt a sisakot viselte Orléans ostromakor, de ez nem bizonyított tény. A leírások szerint gyakran széles karimával ellátott vaskalapot, chapel de fer-t hordott, vagy még azt sem - így a katonák láthatták az arcát, könnyen felismerhették, így erőt, bátorságot kölcsönzött nekik a látványa. 61 4.2.3. Közvetlen tárgyi leletek hiánya
Nincs tárgyi leletünk kifejezetten nők számára készült speciális páncélokról. Ennek több oka is lehet. Egyrészt nem voltak nagy számban vértet viselő hölgyek, másrészt egy anatómiailag formázott női mellvért egy meglehetősen veszélyes peremet alkotna, ami egy erősebb ütéstől a szegycsontra süllyedne, míg egy normál mellvért struktúrája ott még gond nélkül elviselne egy horpadást. És végül egy egyébként is ívelt, domborodó mellvért vagy egy formakövető láncing, esetleg páncélkabát gond nélkül viselhető egy átlagos testfelépítésű nő által. Ezek alapján beláthatjuk, hogy nem is volt szükség különleges női páncélokra, viselhették ugyanazt, mint a férfiak.
60
EDWARD WALFORD: Chapters from Family Chests Vol. 2. Forgotten Books, London, 2013 Jeanne d'arc la pucelle http://www.jeanne-darc.info/p_jeanne/armor.html (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 61
35
5. Nők a harcmezőn Ebben a fejezetben bemutatok két harcos nőt: egy paraszti sorból származó kardforgatót és egy nemesi születésű parancsnokot. 5.1. Bona Lombarda
Bona Lombarda 1417-ben (vagy akörül) született egy kis olasz faluban az Alpok lábainál, paraszti családban. A leírások szerint "kicsi és barna, de szép", más források alapján "kövérkés és csinos" lány volt. 1432-ben Velence és Milánó csapatai véres csatát vívtak Delebiónál. A harc a milánóiak győzelmével zárult, a völgy őrzésére pedig katonákat hagytak hátra, köztük volt Pietro Brunoro condottiere (zsoldoskapitány) is, egy nemes törvénytelen származású fia. Itt találkoztak, ahol Bona Lombarda több társával együtt a nyájat őrizte. A történet egyes verziói szerint hamarosan egymásba szerettek, és összeházasodtak a közeli kápolnában, de van olyan változat is, miszerint a kapitány először elrabolta a lányt, és csak később alakult ki a szerelem. Ami viszont biztos, hogy ettől fogva Bona Lombarda mindenhova követte a kapitányt, tizenegy éven keresztül együtt vonult és együtt harcolt a zsoldossereggel, például a Brescia melletti csatában. Időközben a condottiere gazdát is cserélt, ami mondhatni megszokott dolog volt a XV. századi olasz zsoldosseregek körében. Alfonso nápolyi király viszont elfogatta és börtönbe záratta Pietrót, mert azt gyanította, hogy a kapitány újra "fordítana egyet a köpenyén". Tíz éven keresztül tartották fogva, ezalatt Bona fáradhatatlanul kérvényeket nyújtott be és leveleket írt kapitányoknak, bíráknak, hercegeknek, akiket korábban az ura szolgált, de még a burgundiai nagyhercegnek és a francia királynak is. Míg végül Alfonso kénytelen volt szabadon bocsájtani a férfit. Ezután újabb boldog és termékeny időszak következett az életükben: megházasodtak (vagy újraházasodtak: nem tudni, hogy a korábbi házasság valóban megtörtént-e), két fiuk és egy lányuk született, a condottiere pedig magas zsoldot kapott Velence szolgálatában. Bona talán leghíresebb tette Castello di Pavone ostroma. Az erőd elesett a milánóiak ostroma alatt, és Brunoro is fogságba került. Bona akkor páncélt öltött, kardot és pajzsot ragadott, az ostrom során végig nagy bátorságot tanúsított, vezette és lelkesítette az embereket, és sikeresen kiszabadította a férjét. Johannes Guler Von Weineck XVI. századi történetíró szerint neki köszönhető a vár visszavétele, és ő volt az első, aki megvetette a lábát az erődítményen belül. Bona másik nevezetes tette, hogy 1457-ben, a 66. velencei dózse, Pasquale Malipieroa koronázási ünnepségén rendezett harci játékokon elnyerte a legjobb harcosnak járó díjat. 36
Azzal érdemelte ezt ki, hogy elfoglalta a fából ácsolt erődöt, hiába védték katonák és kapitányok. Körülbelül negyven éves volt ebben az időben. Brunoro 1466-ban elesett a törökök elleni csatában, Bona pedig két évvel később halt meg láz következtében, miközben hazafelé tartott Velencébe. A ház közelében, ahol született, egy fogadalmi kápolnában márványtábla őrzi az emlékét. 62 63
5.2. Rozgonyiné Szentgyörgyi Cecília
Hazánk történelmében is találunk harcias lelkületű hölgyeket. Nem csak az egri nők álltak bátran helyt a török túlerő ellen, nem csak Zrínyi Ilona védte Munkács várát. Már korábban, a galambóci csatában kitűnt merészségével Rozgonyiné Szentgyörgyi Cecília, más néven Cicelle. Szentgyörgyi Cecília 1398-ban született, Szentgyörgyi Péter gróf lányaként. Gróf Rozgonyi István felesége lett. Három gyermekük születéséről van információnk: János, István és Imre. Cecília minden bizonnyal gyakran volt távol férjétől: Rozgonyi István ispánként részt vett Luxemburgi Zsigmond török elleni csatározásában, valamint elkísérte királyát Aragóniába, Párizsba, Londonba és a konstanzi zsinatra is, ami tekintetbe véve a kor útviszonyait, a királlyal tartó kíséret létszámát, nem kevés utazással töltött időt jelent. 1427-ben Galambóc török kézre került. Nem ostrommal vették be: egy 1426-ban, a magyar király és Lázárevics Görgy szerb despota között kötött szerződés értelmében a despota lemondott több várról is a magyar király részére. A következő évben azonban Lázárovics meghalt, és az új despota, Brankovics György nem kívánta átadni a várakat. Zsigmond ekkor ostrommal megszerezte Nándorfehérvárt, mire a többi vár is behódolt. Kivéve Galambóc várát: annak kapitánya váltságdíjat követelt Zsigmondtól a vár átadása fejében. Amit Zsigmond megtagadott, azt II. Murád szultán megfizette, így került török kézre a vár. Zsigmond a Duna túlpartján erre sebtiben felépíttette Lászlóvárat (A név tiszteletadás Zsigmond példaképe, Szent László előtt.), hogy kiindulópontja legyen a Galambóc elfoglalására indított hadjáratnak.
Galambóc ostromát 1428 április végén kezdték meg.
62
FRAN TERMINIELLO: Women figthers from history: Bona Lombarda http://esfinges1.wix.com/e/apps/blog/women-fighters-from-history-bona-lombarda (utolsó megnyitás: 2014. május 4.) 63 La Bona Lombarda http://www.cmmorbegno.it/mainPortal/index.php?option=com_content&task=view&id=121&Itemid=159 (utolsó megnyitás: 2014. május 4.)
37
Zsigmondnak 15-20.000 katonája lehetett, beleértve a havasalföldi és litván segédcsapatokat. A magyar sereg korábban nem használt mértékben vetett be tüzérséget a vár elfoglalására: Lászlóvárból és a Dunán állomásozó hajókról folyamatosan lőtték a várat. Mikor a védelmet megfelelően meggyengítették, és a végső rohamra készültek, a szorongatott törökök felmentésére megérkezett II. Murád szultán a seregével. A török csapatok így jelentős túlerőbe kerültek, ezért a magyar király kénytelen volt egyezséget kötni a szultánnal: a vár török kézen marad, a magyar sereg pedig bántatlanul elvonulhat. Viszont a Dunán való átkelés közben a még ellenséges parton maradt magyarokat - akik között a király és Rozgonyi is ott volt - a török sereg hátbatámadta. Ekkor érkezett Cicelle egy hadigályán: a török seregbe lövetett, majd a hajót a part mellé irányítva kimenekítette a csata forgatagából a királyát védelmező Rozgonyi Istvánt és Luxemburgi Zsigmondot is. A Cserni Száva vezette litván utóhad nyert erre a manőverre időt nekik, akik az utolsó emberig elestek vagy török fogságba kerültek. Cecília jelenléte több kérdést is felvet. Mióta tartózkodott a hadigályán? Az ugyanis biztosra vehető, hogy nem akkor szállt hajóra a túlparton, amikor kritikussá vált a helyzet. Ez pedig azt jelenti, hogy már korábban - a magyar csapatok Dunán való átszállítása előtt, az ostrom közben - is a hajón tartózkodott. Ezt bizonyítják a következő dicsőítő mondatok Zsigmond király adománylevelében is: "Tudniillik maga a grófnő úrasszony, a mikor mi és említett István úr, az ő férje a nyáron, a melynek már harmadik fordulóján vagyunk, seregeinkkel a mondott Galambócz vár körülzárolásában voltunk és fáradoztunk, egyéb úrasszonyoknál bátrabban és derekabban, a mi Szent-László várának nevezett várunkhoz, melyet az említett Galambócz várral szemközt a Duna azon részén építettünk, oda merészelt jönni és egy fegyveres gályánkra, melyet többek közt épen ott a Duna folyamon tartottunk, nemcsak lekűzdve az asszonyi és női nemmel járó gyenge, remegő, megijedő lelki állapotot, de sőt lelkesedéssel és katonai bátorsággal vakmerően felszállott és azzal a mondott Duna folyamon serényem most ide, majd oda evezett, a harczi támadás megkezdése után pedig abba belevegyűlve több győzelmes rohamot intézett, továbbá ugyanarról a gályáról az ostromágyúkból vagy bombardákból, kődobógépekből és más e czélra szolgáló hadi szerszámokból azon Galambócz várára t. i. az ellenünk harczoló törökök ellen, a kiké volt a vár, többször sőt ismételten lövetni nem félt." 64 Így viszont felmerül egy újabb kérdés is: miért volt az ispán felesége egy harcoló hadigálya fedélzetén? A túlparton, Lászlóvárban nagyobb biztonságban lett volna. Abból, 64
Zsigmond adománylevele Rozgonyi Czeczilia részére (Dr. Dézsi Lajos fordítása) http://mek.niif.hu/00800/00893/html/img/nagy/244d.jpg (utolsó megnyitás: 2014. május 5.)
38
hogy mégis hadihajón tartózkodott, a legtöbben arra következtetnek hogy maga parancsnokolt a hajón. Ami nem elképzelhetetlen: ahogy egy földesúr felesége annak távollétében helyettesíti a várban, úgy a fő hadihajón is megteheti ezt. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy folyóvízi hadigálya irányítása, parancsnoklása harci helyzetben, mozgó hajók és süvítő ágyúgolyók között nagy tapasztalatot és szakértelmet kíván, amit csak hosszas gyakorlással, a vízen töltött évekkel érhet el a hajóskapitány. (Arról nem is beszélve, hogy Galambócnál kezdődött a Zuhatag, a Duna egy nehezen hajózható, veszélyes szakasza.) Ezért valószínű, hogy Szentgyörgyi Cecília csak közvetve irányította a hajót. Felmerül még az a kérdés, hogy a bátor nő személyesen is küzdött-e a törökkel, de mivel a források szerint azok nem jutottak fel a hajóra, ezt a lehetőséget el kell vetnünk. Annak a kérdésnek az eldöntésére sem vállalkoznék, hogy vajon viselt-e páncélt azon a napon. Egyes források szerint "ezüstös páncélt" vagy láncinget viselt, mások szerint fehér ruhát. Mindkét viselet mellett szólnak érvek: harci körülmények között érthető, hogyha vértet öltött, vízen zajló ütközetben viszont veszélyeket is rejt a páncél súlya. Attól tartok, ezekre a kérdésekre már soha nem kapunk választ. A hadjárat bukása komoly következményekkel járt: A Magyar Királyság ettől kezdve közvetlen szomszédságba került a terjeszkedő Oszmán Birodalommal, és bár Zsigmond és Murád pár évre békét kötött, Szerbiában és Boszniában pusztítottak és várakat foglaltak el a törökök. Zsigmond három tolnai birtokkal jutalmazta a Rozgonyi családot. Ennek dátuma nem egyértelmű, 1430 szerepel a levél szövegében, 1431 az aláírásnál, a levél szövegében található utalás arra, hogy már a harmadik nyár fordul azóta, pedig szintén 1431-re utal. Arany János balladát, Jókai Mór pedig novellát írt Cicelléről, de felbukkan még a neve Jókainál az Aranyemberben és a Lőcsei fehér asszonyban is, valamint Mikszáth Kálmán is megemlékezik róla a magyar lovagvárak történetét bemutató írásában. 65 66 67 68
65
SZILÁGYI SÁNDOR: A magyar nemzet története. A törökök terjeszkedése. Az aldunai háborúk http://mek.niif.hu/00800/00893/html/doc/c400262.htm (utolsó megnyitás: 2014. május 5.) 66 Galambóc Ostroma (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://hu.wikipedia.org/wiki/Galamb%C3%B3c_ostroma (utolsó megnyitás: 2014. május 5.) 67 Rozgonyi István (ispán) (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://hu.wikipedia.org/wiki/Rozgonyi_Istv%C3%A1n_%28isp%C3%A1n%29 (utolsó megnyitás: 2014. május 5.) 68 Cecília Rozgonyi (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://en.wikipedia.org/wiki/Cec%C3%ADlia_Rozgonyi (utolsó megnyitás: 2014. május 5.)
39
6. Lovagnők
A lovagnők témakörét azért tárgyalom elkülönítve a harctéren forgolódó hölgyekétől, mert a lovagi státusz még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a birtoklója valaha is részt vett csatában, vagy hogy jártas a fegyverforgatásban.
6.1. Lovagság 6.1.1. A lovag
A köztudatban úgy él a lovag, mint csillogó vértet viselő férfi lóháton, karddal az oldalán. De mi teszi lovaggá a lovagot, milyen feltételnek kell teljesülnie, hogy valakit lovagnak nevezhessünk? A wikipedia szerint "A lovag (latinul miles) az európai középkorban átfogó értelemben olyan ember volt, aki vagyoni helyzete révén megengedhette magának a nehézpáncélos lovas hadviselés személyes költségeit. A magas költségek miatt ezek csak földbirtokosok és családtagjaik lehettek." 69 Van azonban egy másik jelentése is a szónak, ami szerint a páncél és a ló még nem tesz lovaggá, csak az tény, hogy ha valaki a lovagi rangot viseli. Ezt a státuszt a következő módokon érheti el egy ember: ha tetteiért lovagi birtokkal és címmel jutalmazzák, ha elsőszülöttként ezt a birtokot és a hozzá tartozó rangot örökli, ha belép valamely egyházi rendbe,
70
vagy ha felvételt nyer egy világi lovagrendbe (ezt gyakran jutalomként vagy
kegyként kapták). Valamilyen szinten tehát a lovagság mindenképpen kötődött a hadviseléshez (ha máshogy nem, hát az ősök harci tettei által elnyert birtok, rangok és jogok révén), az újkorban viszont már elszakadt ettől, és egyfajta adományozható címmé vált. 71 A fentiek fényében mi módon lehetett egy hölgyből lovag? Örökléssel nehezen, hiszen az férfiágon történt. A lovagi birtok urát tekinthetjük lovagnak, ő a lovagi cím birtokosa, de az ő felesége és lányai, bár ugyanabba a társadalmi osztályba tartoznak, még nem tekinthetők
69
Lovag (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://hu.wikipedia.org/wiki/Lovag (utolsó megnyitás: 2014. máj. 2.) 70 HORVÁTH GÁBOR: Lovagok, Rendek, Lovagrendek Free Scholler szakdolgozat, Ars Ensis, 2012 71 Lovag (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://hu.wikipedia.org/wiki/Lovag (utolsó megnyitás: 2014. máj. 2.)
40
lovagnak. A többi - számukra meglehetősen rögös, nehéz - út viszont nyitott volt a nők előtt is. 6.1.2. A lovagság kialakulása
A lovagság eredete a lovas harcmodorra, és a hozzá tartozó vagyoni helyzetre vezethető vissza. A Római Birodalom seregeiben a lovasságnak csak kiegészítő szerep jutott, a magasabb rangú tisztek - akik patrícius származásúak voltak - viszont lóhátról küzdöttek, és általában láncinget viseltek. Ezt csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak. Az Equestrian cím illette meg őket, amit magyarra ma lovagként fordítunk. Róma bukása után a Frank Birodalom már rendelkezett elit katonai egységekkel, akik jól fel voltak páncélozva, és lóháton közlekedtek - a csatában viszont lóról szállva, gyalogosan harcoltak. A VIII. századtól kezdve viszont egyre gyakrabban fordult elő, hogy a harcban is lóháton maradtak - ezt segítette, hogy elterjedt az avarok közvetítésével megismert kengyel, sikerült erősebb lovakat kitenyészteni, hosszú kardokat használtak, és a harcosok által használt nyereg is átalakult, alkalmazkodva az új igényekhez. Nagy Károly hódító hadjáratai során nagyban támaszkodott erre a mozgékony és ütőképes seregre, és hogy hűségüket megőrizze, a meghódított területeken kiterjedt földeket és jogokat adományozott a csapatok vezetőinek, akik pedig ennek egy részével a leghűségesebb harcosaikat jutalmazták, gyakorlatilag hűbéri láncot alkotva. Ez a szokás és ez a hadviselési forma később is fennmaradt, Kopasz Károly pedig egy rendelettel örökletessé tette az így szerzett címet és földbirtokot. Ezzel kialakultak a klasszikus lovagság fő ismérvei, a földbirtok és a hozzá tartozó cím, valamint a nehézlovas harcmodor. A szaracén, magyar és viking portyázók elleni harcokban is nagy szerepet kaptak ezek az elit harcosok, így a réteg tovább erősödött. Eleinte gyakorlatilag minden páncélos, lóhátról küzdő harcost lovagnak lehetett nevezni, függetlenül attól, hogy nemesi származású-e vagy nem. Hiszen már az a tény, hogy megengedheti magának a drága vértezetet, fegyverzetet, és a hozzá tartozó felszerelt harci lovat, kiemelte a közönséges harcosok sorából. A XII. században viszont ez a cím már egy elkülönülő réteget jelölt, míg végül gyakorlatilag egy társadalmi osztállyá vált, szinte azonosult a nemességgel. Ekkortól fontos megkülönböztetni a lovagokat és azokat a páncélos, lovas harcosokat, akik nem rendelkeztek nemesi címmel. Utóbbiakra használták a man-atarms kifejezést. 72 72
HORVÁTH GÁBOR: Lovagok, Rendek, Lovagrendek Free Scholler szakdolgozat, Ars Ensis, 2012
41
6.1.3. Lovagnők megszólítása
Több olyan szót is ismerünk a középkorból, ami a "lovag" női megfelelője. Ahogy az "úr" és "úrnő" rangoknál, úgy itt is fontos volt a megkülönböztetés. Latin: militissa (militissae), equitissa (equitissae) 73 Francia: chevalière. Fontos megjegyezni, hogy jelentése nem azonos a chevaleresse szóval. Előbbit "lovagnő", utóbbit "lovag felesége" értelemben használták. 74 Angol: dame. A Térdszalagrend és a későbbi alapítású Bogáncsrend (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) hölgytagjainak megszólítása viszont lady. Mivel ez egyébként is használatban volt a lord rang női megfelelőjeként, általában hozzátették hogy milyen rendről van szó, pl. Lady of the Garter. 75
6.2. Női lovagok a középkorban
Lássunk néhány lovagrendet - a teljesség igénye nélkül - ahol nem zárkóztak el a lehetőség elől, hogy egy nő is a tagjaik közé kerüljön. 6.2.1. Ordén de la Hacha
Rögtön azzal a különleges lovagrenddel kezdeném, amit kifejezetten nők számára alapítottak. 1149-ben mór sereg támadt Tortosa városára, mikor a keresztes sereg - és így a harcképes férfiak nagy része - Katalónia más területén harcolt. Így a városi asszonyok férfiruhát öltöttek és a kezük ügyébe akadó ház körüli szerszámokkal - köztük fejszékkel visszaverték a mór támadást. IV. Ramon Berenguer-t, Barcelona grófját annyira lenyűgözte a nők bátor helytállása, hogy tiszteletükre megalapított az Ordén de la Hacha-t, azaz a Fejszés Rendet. A rend tagjai csak kivételes bátorságot tanúsító nők lehettek, és számos kiváltságot kaptak: többek között mentesültek az adófizetés alól, és nyilvános eseményeken, körmeneteken a férfiak előtt kaptak helyet. Mivel későbbi említése nincs a rendnek, feltételezhető, hogy új tagokkal már nem nagyon bővült, így kihalt az eredeti lovagnőkkel.76
73
Knight (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://en.wikipedia.org/wiki/Knight#cite_noteheraldica1-28 (utolsó megnyitás: 2014. ápr. 12.) 74 Knight (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://en.wikipedia.org/wiki/Knight#cite_noteheraldica1-28 (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 75 Dame (cím) (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://hu.wikipedia.org/wiki/Dame_%28c%C3%ADm%29 (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 76 Order of the Hatchet (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) http://en.wikipedia.org/wiki/Order_of_the_Hatchet (utolsó megnyitás: 2014.május 2.)
42
A kép megtekinthető a nyomtatott változatban, illetve a forrásként megjelölt webhelyen.
7. kép: Az Ordén de la Hacha címere. Dombormű a tortosai székesegyházból. 77 6.2.2. Frati della Beata Gloriosa Vergine Maria
A Frati della Beata Gloriosa Vergine Maria (Ordo Militiae Mariae Gloriosae, A Boldogságos Szűz Mária Rendje) itáliai alapítású egyházi rend, 1261-ben kapta meg a hitlevelet IV. Orbán pápától. Tagjai házasodhattak, nem kellett szegénységben élniük. A rend elsődleges célja a katolikus egyház szabadságának megóvása és a béke fenntartása illetve elnyerése a lombard városok között. Némi sikert el is értek a guelfek és a ghibellinek közti békéltetésben. A rend nőket is befogadhatott a sorai közé, akiket a militissa rang illetett meg. A rendet V. Sixtus pápa 1558-ban feloszlatta. 78 6.2.3. The Most Noble Order of the Garter
A The Most Noble Order of the Garter, azaz a Térdszalagrend alapításának időpontja nem teljesen egyértelmű: leggyakrabban 1348-ra datálják, de már 1344-ben említik, hogy az alapító tagokat lovaggá ütötték. Mindenesetre a garter, azaz a térdszalag adományozásának szokása a királyi könyvelés szerint 1348-ban kezdődött. A név és a jelvény - kék színű szalag, amit eredetileg arra használtak a hölgyek, hogy a térdük alatt rögzítsék, a lecsúszástól megóvják a harisnyájukat - eredetére számos legenda született. Hölgyek is tagjai lehettek a
77
Kép forrása: Orden del Hacha (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://es.wikipedia.org/wiki/Orden_del_Hacha (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 78 Order of the Blessed Virgin Mary (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://en.wikipedia.org/wiki/Order_of_the_Blessed_Virgin_Mary (utolsó megnyitás: 2014. május 2.)
43
rendnek, őket a Lady of the Garter név illette meg.
79
1488-ig 68 hölgy nyert felvételt a
rendbe, ők a bal karjukon viselték a rend jelvényét. Legtöbbjük királyi vérből származott, vagy a rendbe tartozó lovag felesége volt, de nem mindegyikük. 80 6.2.4. Ordre de l'Hermine
Az Ordre de l'Hermine-t (Order of the Ermine, A Hermelin Rendje) V. János, Bretagne hercege alapította 1381-ben, a Térdszalagrend mintájára. Különböző legendák születtek arról, hogy miért ezt a nevet adta az alapító, de a legvalószínűbb egy egyszerű magyarázat: Bretagne hercegeinek címere a heraldikában használt hermelin prémmel borított pajzs. Akárcsak a rend alapjául szolgáló Térdszalagrend, nőket is befogadott. 81 Az már csak a véletlen műve lehet, hogy az ókori görögöktől kezdve egész Európa-szerte a menyétet és a hermelint a női nemmel azonosították. (Erre a kapcsolatra a finnugor, az olasz és az óangol nyelvben is találni példákat, de így van ez a magyar nyelvben is, lásd a "meny", "menyecske" szavak, de például a hermelin régies magyar neve "hölgymenyét".) 82 6.2.5. Sárkányos Lovagrend
Az 1408-ban Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkányos Lovagrend (Societas Draconistrarum) kinyilvánított célja a pogányság és az eretnekség elleni harc volt, ám valódi célkitűzését a magyar király tekintélyének és megbecsülésének erősítése jelentette. (Erről az alapító oklevél is említést tesz.) Reprezentatív és diplomáciai rend volt, számos európai király volt a tagja, V. Henrik, I. Ferdinánd, Jagelló Ulászló stb. De ami a dolgozat szempontjából érdekessé teszi: A 24 alapító tag között szerepelt a királyné, Cillei Borbála, és később Zsigmond király lánya, Erzsébet is felvételt nyert a rendbe. 83 6.2.6. Két németalföldi lovagrend
A Németalföldön két lovagrendről is tudunk, amit erényes nemes hölgyek részére alapítottak, és bár az alapítók nevét ismerjük, a lovagrendekét nem. Az elsőt 1441-ben
79
Order of the Garter (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://en.wikipedia.org/wiki/Order_of_the_Garter#Ladies_Companion_of_the_Garter (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 80 Ladies of the Garter, 1358-1488 http://www.bibliotecapleyades.net/sociopolitica/sociopol_garter04c.htm (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 81 Ordre de l'Hermine (Bretagne) (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://fr.wikipedia.org/wiki/Ordre_de_l%27Hermine_%28Bretagne%29 (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 82 Hermelin (heraldika) (A Wikipédiáról, a szabad enciklopédiáról) http://hu.wikipedia.org/wiki/Hermelin_%28heraldika%29 (utolsó megnyitás: 2014. május 2.) 83 DANIELA DVORÁKOVÁ: Lovag és királya - Stiborci Stibor és Luxemburgi Zsigmond Kalligram, Pozsony, 2009
44
alapította Catherine Baw, a másodikat 1451-ben a Hornes-házhoz tartozó nővérek: Elizabeth, Mary és Isabella. A chevaliére és az equitissa titulust is használták. 84 6.2.7. Nők az egyházi lovagrendekben
A Német Lovagrend (Ordo Teutonicus) nem fogadott be nőket teljes jogú tagként, mert úgy tartották, hogy "a nő megpuhítja a férfit", viszont azt is gondolták, hogy "a nők alkalmasabbak a betegek és az állatok ellátására". Ezt az ellentétet úgy oldották fel, hogy nőket mint "féltestvéreket" vettek fel a rendbe: megnevezésük consoror volt, öltözékükön viselhették a teuton félkeresztet, de gyakorlatilag ápolónők és szolgálók voltak. 85 A Máltai Lovagrend (Szent János Lovagrend,) női ágának reguláját III. Jenő pápa 1153-ban hagyta jóvá, tagjai apácák voltak, betegápolói feladattal. 86 A Templomos Rendben (Milites Templi) hasonló módon lehettek női tagok, gyakorlatilag apácák voltak. Fennmaradt két lista, ami navarrai és aragóniai templomos testvéreket és nővéreket sorol fel 1135 és 1182 között. Az 520 névből 64 tartozik templomos nővérhez, tehát a listán szereplő nők aránya több mint 12%. Mint látható, az egyházi lovagrendek nem zárták ki teljesen a nőket a tagságból, de fontos megjegyezni, hogy a nők nem kapták meg a lovagi rang női megfelelőjét, csak mintegy szolgáló vagy laikus tagként vehettek részt a rendek életében.
84
HYGINUS EUGENE CARDINALE: Orders of knighthodd, awards, and the holy See Van Duren, Gerrards Cross, 1983 85 MYRA MIRANDA BOM: Women in the military orders of the crusades Palgrave Macmillan, 2012 86 Magyar Katolikus Lexikon: Jeruzsálemi Szent János Lovagrend http://lexikon.katolikus.hu/J/Jeruzs%C3%A1lemi%20Szent%20J%C3%A1nos%20Lovagrend.html (utolsó megnyitás: 2014. május 2.)
45
7. Múlt és jelen összevetése
A "férfias" hivatást - katona, rendőr, tűzoltó stb. - vagy hobbit - vívás, íjászat, harcművészetek, foci stb. - választő nőkkel kapcsolatban a mai napig vegyesek az érzelmek. Az emberek egy része még mindig különösnek, vagy akár természetellenesnek találja a dolgot. A mai napig él az emberekben a sztereotípia, miszerint a harcos az férfi, és nehezen formálódnak át a hagyományos nő-férfi szerepek. De mindegyikünk találkozott már rendőrnővel, katonanővel, és szerencsére egyesületünkben is vannak hölgyek, tehát annyira talán nem is rossz a helyzet. Lássunk néhány adatot. 2012-ben a magyar rendőrség állományának 30%-át alkották a rendőrnők, ami nagy előrelépés a 2004-es 17%-hoz képest. A vezetők között viszont csak körülbelül 10%-os arányban vannak jelen. 87 2011-ben a KSH adatai szerint a magyar honvédségben a meglévő katonaállomány, tiszt, tiszthelyettes 13.026 fő, ebből 3.296 a nő, ez 25,3%-os arányt jelent, míg 2000-ben ez az arány még csak 15,4% volt. 88 Meg kell jegyeznünk, hogy mind a rendőrség, mind a katonaság kötelékében szolgálatot teljesítő hölgyek egy része adminisztratív munkát végez, tehát nem lát el fegyveres szolgálatot, nem kerül erőszak közvetlen közelébe. A vonuló, tehát oltási, mentési munkálatokat teljesítő hivatásos tűzoltók között Magyarországon nincsenek nők (Egyetlen kivételként említik a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Mentőkutyás Szolgálatának a vezetőjét.). Ennek oka nem abban keresendő, hogy a nők számára egyáltalán nem lenne vonzó ez a hivatás. Népjóléti minisztériumi rendeletek határozzák meg a nők fizikai terhelhetőségét, a tűzoltók viszont olyan helyzetekbe kerülhetnek, amiknél ez a terhelés előre nem tervezhető, és már maga a teljes tűzoltófelszerelés súlya is átlépi ezt a határt. A nem hivatásos állományban - önkéntesként, egyesületeknél dolgozó - tűzoltónők szintén nem nagyon látnak el készenléti szolgálatot, és elsősorban nem őket küldik ki igazán éles helyzetekben. 89 Az Ars Ensisen belül 2014 áprilisában 219 regisztrált tagból 38 a lány, ami 17,6%-os arányt jelent. 87
FÖLDESI KRISZTINA: Férfiak és nők a rendőrségen In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények 2013, XIV. kötet 88 Központi Statisztikai Hivatal: Magyar Statisztikai Évkönyv 2011. 89 http://www.origo.hu/itthon/20070608tuzoltok.html (utolsó megnyitás: 2014. május 2.)
46
Azokról a hölgyekről, akik hagyományőrző csapatokban foglalkoznak kardforgatással, nincsenek statisztikai adataink. Személyes tapasztalatom, hogy nagyon kevesen vannak, és gyakran még a saját csapatukon belül is vannak, akik ellenzik, hogy a fellépéseken páncélt öltsenek és fegyvert ragadjanak, vagy hogy a versenyeken induljanak, mert "abban a korban ez nem volt jellemző". (Bár a versenyekkel kapcsolatban felmerül az a tényező is, hogy sok férfi azért nem szeretne egy nővel vívni, mert vagy benne van a gátlás, miszerint egy nőt megütni szégyen, vagy fél, hogy sérülést okoz.) A fentiek fényében azt mondhatjuk, hogy jelenleg magasabb a nők aránya a katonaságon, a fegyveres erőkön belül, mint a középkorban. (Bár a fenti adatok a teljes állományra vonatkoznak, közülük nem mindenki teljesít fegyveres szolgálatot.) Ami talán különösnek tűnhet, az az, hogy a vívással sportként vagy hagyományőrzésként - tehát hobbi szintjén - foglalkozó hölgyek aránya alacsonyabb, mint a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő nőké. Pedig utóbbi meglehetős elhivatottságot feltételez, míg az előbbi "lazábban" is űzhető tevékenység. De ne gondoljuk azt, hogy a katonaságon belül a nők aránya a középkor óta szép lassan emelkedett, míg végül elérte ezt a szintet! A XVI-XVII. században elindult egy tendencia, ami arra törekedett, hogy kizárja a nőket a hadseregből, hogy a katonaságot egyértelműen férfiintézménnyé tegye. A XIX. századra ez elméletileg meg is valósult. De csak elméletileg. A török-montenegrói háborúban 1858-ban egy női zászlóalj is harcolt, az amerikai függetlenségi harcokban pedig kb. 20.000 "women of the army" látott el katonai funkciót. 90 (Ez nem 20.000 harcoló nőt jelent! De egy részük a fegyveres harcokban is részt vett, például Deborah Sampson, 91 Ann Bailey, Anna Marie Lee92 stb. ) De a XX. században sem csak a civil áldozat szerepét töltötték be a nők. Gondoljunk csak a szovjet 588. éjszakai vadászbombázó ezred pilótanőire, az "éjszakai boszorkányokra". 93 Az 1970-es években az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban jelentős politikai támogatással megindult a nők integrációja a hadseregbe, Németország és Olaszország hadserege az utolsók között, 2001-ben nyitotta meg kapuit a nők előtt. 94
90
SZABÓ MÁRIA: A nők és a hadsereg In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám http://historyofmassachusetts.org/deborah-sampson-woman-warrior-of-the-american-revoultion/ (Utolsó megnyitás: 2014.május 3.) 92 http://www.history.org/history/teaching/enewsletter/volume7/nov08/women_revarmy.cfm (Utolsó megnyitás: 2014.május 3.) 93 http://katpol.blog.hu/2010/03/08/sztalin_repulo_amazonjai (Utolsó megnyitás: 2014.május 3.) 94 SZABÓ MÁRIA: A nők és a hadsereg In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám 91
47
Hazánk seregében 1945 után betiltották a női önkéntes katonák alkalmazását, az '50-es években ezt újra lehetővé tették, majd az 1956-os forradalom után szüneteltették a nők felvételét, végül a '60-as évek óta újra vállalhatnak nők katonai szolgálatot. 1997 óta pedig minden szak koedukált a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 95 Tehát mint látható, a nők aránya a katonaságban hullámzó tendenciát mutat, jelenleg emelkedőben van. Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az a nő, aki most szeretne fegyveres erőkhöz csatlakozni, vagy bármiféle fegyveres harcot tanulni, sokkal könnyebb helyzetben van, mint középkori elődei. Itt említeném meg azt is, hogy míg a középkorban a női harcosokról többnyire férfi történetírók emlékeztek meg - gyakran elítélően, máskor viszont elismerően nyilatkozva addig a dolgozathoz felhasznált modern kori irodalom többnyire nők tollából származik. Ebben is az nyilvánulhat meg, hogy a katonaságot és a fegyverforgatást a férfiak jelentős része a mai napig a saját nemének privilégiumaként tartja számon, így a témával sem nagyon szeretnének foglalkozni, ellentétben a női kutatókkal.
95
http://www.origo.hu/itthon/20130314-noi-katonak.html (Utolsó megnyitás: 2014.május 3.)
48
8. Utószó (összegzés)
Dolgozatom elsődleges célja az volt, hogy képet kapjunk arról, hogy a középkori Európában mennyire voltak gyakoriak a harcos nők, a női hadvezérek és a lovagnők, valamint mennyire volt elfogadott a jelenlétük, hogyan tekintett rájuk a társadalom, hogy viszonyultak hozzájuk a férfiak. Mikor a témát választottam, azt gondoltam, hogy könnyebb dolgom lesz. Ahogy lassan haladtam a dolgozat írásával, rá kellett jönnöm, hogy kemény fába vágtam a fejszém. Egymásnak ellent mondó források, több évszázad távlatából fel nem ismerhető szándékok, a hitelesség
ellenőrizhetetlensége,
a
férfi-
illetve egyházi történetírók
részrehajlása,
elfogultsága, a magyar nyelvű források szűkössége stb. mind-mind nehezítették a dolgomat. Végül elkészült a dolgozat, és csak remélni merem, hogy egy-egy forrás téves értelmezése folytán nem kerültek bele nagyobb hibák. Láthatjuk, a középkorban is voltak nők, akik értettek a fegyverforgatáshoz, együtt vonultak a seregekkel, adott esetben maguk voltak egy-egy hadtest vagy sereg vezetői, és voltak, akiket megilletett a lovagi státusz. Többen voltak, mint ahogy az erre irányuló kutatásom előtt gondoltam volna, de még így is nagyon kevesen voltak, mondhatjuk, hogy kuriózumnak számítottak. Ennek okát viszont nem csak a kor társadalmi rendszerében, a hagyományos férfi-nő szerepekben, vagy vallási okokban kell keresni, bár kétségtelen, hogy ezeknek is nagy szerepe volt ebben. A nők nagy része nem is akart harcos lenni, meghagyta ezt a szerepet a férfiaknak. Az áttanulmányozott források alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a középkorban, ha egy nő szeretett volna fegyvert forgatni vagy sereget vezetni (utóbbihoz úgy tűnik, a nemesi származás szinte elengedhetetlen volt.), megvolt rá a lehetősége - vagy nevezzük inkább esélynek. Többnyire nehéz volt ezt elérnie, szinte minden irányból akadályokba ütközött. Előítéletek, vallási és társadalmi elvárások, a pozíciójukat féltő férfiak ellenérzése stb. mind-mind komoly akadályokat gördítettek az útjukba. De akik végül elérték céljukat, azok kivétel nélkül erős akaratú, rendkívüli személyiségek voltak. Megérdemlik hogy tisztelettel adózzunk az emléküknek.
49
9. Felhasznált irodalom:
- KLANICZAY GÁBOR: Európa ezer éve - A középkor Osiris Kiadó. Budapest, 2004. - MEGAN McLAUGHLIN: The woman warrior: gender, warfare and society in medieval Europe In: Women's Studies 17, 1990 - SZABÓ MÁRIA: A nők és a hadsereg In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám - KATUS LÁSZLÓ: Várúrnők és apácák - Nemesasszonyok a középkorban In: Rubicon történelmi folyóirat 2001, XII. évf. 6. szám - BIBLIA - PÓSÁN LÁSZLÓ: A középkori lovagi szerelem In: Rubicon történelmi folyóirat 1994., V. évf. 6. szám - BERECZKEI TAMÁS: Evolúciós pszichológia Osiris Kiadó. Budapest, 2003. - DANA L. HOSEPH, DANIEL A. NEWMANN: Emotional Intelligence: An Integrative Meta-Analysis and Cascading Model In: Journal of Applied Psychology, 2010, Vol 95. No. 1 54-78 - SÁRKÖZI IRÉN: Nők a rendészetben Doktori (PhD) értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2008. - WALDMANN SZABOLCS: A középkori / kora újkori vívócéhek Európa népesedése In: Kardlap. I. évf. 1. szám - ADRIAN GOLDSWORTHY: The Complete Roman Army Thames & Hudson Ltd. London, 2007 - STEPHEN TURNBULL: Samurai Women 1184-1877 Osprey Publishing. Oxford, 2010 - TIM NEWARK: Women Warlords Blandford. London, 1989 - CHRISTINE E. FELL: Women in Anglo-Saxon England British Museum Publications. London, 1984 - HORVÁTH GÁBOR: Lovagok, Rendek, Lovagrendek Free Scholler szakdolgozat, Ars Ensis, 2012 - DANIELA DVORÁKOVÁ: Lovag és királya - Stiborci Stibor és Luxemburgi Zsigmond Kalligram, Pozsony, 2009 - HYGINUS EUGENE CARDINALE: Orders of knighthodd, awards, and the holy See Van Duren, Gerrards Cross, 1983
50
- MYRA MIRANDA BOM: Women in the military orders of the crusades Palgrave Macmillan, 2012 - FÖLDESI KRISZTINA: Férfiak és nők a rendőrségen In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények 2013, XIV. kötet - Központi Statisztikai Hivatal: Magyar Statisztikai Évkönyv 2011. - MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON: http://lexikon.katolikus.hu/ - JEANNINE DAVIS-KIMBALL: Ancient nomads, female warriors and priestess http://popgen.well.ox.ac.uk/eurasia/htdocs/davis.html - British Library, learning, medieval realms, women http://www.bl.uk/learning/histcitizen/medieval/women2/medievalwomen.html - KEITH BUSBY: Word and Image in Arthurian Literarure Garland, New York, 1996 - Catalogue of illuminated manuscripts http://www.bl.uk/catalogues/illuminatedmanuscripts/ILLUMIN.ASP?Size=mid&IllID=43538 - EDWARD WALFORD: Chapters from Family Chests Vol. 2. Forgotten Books, London, 2013 - FRAN TERMINIELLO: Women figthers from history: Bona Lombarda http://esfinges1.wix.com/e/apps/blog/women-fighters-from-history-bona-lombarda - Comunitá Montana Valtellina di Mobergno http://www.cmmorbegno.it/mainPortal/index.php?option=com_content&task=view&id=121 &Itemid=159 - Zsigmond adománylevele Rozgonyi Czeczilia részére (Dr. Dézsi Lajos fordítása) http://mek.niif.hu/00800/00893/html/img/nagy/244d.jpg - SZILÁGYI SÁNDOR: A magyar nemzet története. A törökök terjeszkedése. Az aldunai háborúk http://mek.niif.hu/00800/00893/html/doc/c400262.htm - Ladies of the Garter, 1358-1488 http://www.bibliotecapleyades.net/sociopolitica/sociopol_garter04c.htm - http://www.jeanne-darc.info/p_jeanne/armor.html - http://www.origo.hu/itthon/20070608tuzoltok.html -http://historyofmassachusetts.org/deborah-sampson-woman-warrior-of-the-americanrevoultion/ - http://www.history.org/history/teaching/enewsletter/volume7/nov08/women_revarmy.cfm - http://katpol.blog.hu/2010/03/08/sztalin_repulo_amazonjai - http://www.origo.hu/itthon/20130314-noi-katonak.html - WIKIPEDIA 51
