FRANZ BARDON ÉLETE 2. rész

FRANZ BARDON ÉLETE 2. rész Franz Bardon egy tizennégy éves fiú alakjában érkezett a Földre, hogy Viktor Bardon nevű apjának szellemi mentora lehessen. Viktor Bardon tisztánlátó volt, de valódi mester iránymutatása nélkül nem tudott közelebb kerülni a mágia misztériumaihoz. Ezért az Isteni Gondviselés egy különlegesen fejlett lelket rendelt mellé. Franz Bardon Önvalója egy emberöltő alatt több küldetést hajtott végre: nem csak apja spirituális vezetése, hanem a kölcsön vett test karmája és még többféle szellemi misszió teljesítése várt rá. Személyében a hermetika (ősi egyiptomi beavatotti tudás és varázslatok) nagy tanítóját tisztelhetjük. Azok kedvéért, akik jártasabbak az ezotériában, megemlítek néhány olyan nevet, akik alakjában alighanem Bardon szelleme inkarnálódott (öltött testet): Hermész Triszmegisztosz, Lao-ce, Nostradamus, Rober Fludd, Saint Germain gróf, korábbi időkben az ő szelleme lakozott tyanai Apolloniusban. De most folytassuk életének további izgalmasabb epizódjaival. Frabato (Franz Bardon művészneve) előrelátó – jövőbe látó – képességének köszönhetően tájékozódott a világ eseményeiről. Látta, hogy a Föld körül gyülekeznek a viharfelhők: közeledett a vég. Esztelen gyilkosságokat, vérfürdőt, fejvesztett menekülést, kínokat és üldöztetést látott közelegni az emberiség felé az Akasha Krónikában, a Beszélő Fény Krónikájában, mely a múltat, a jelent és a jövőt tartalmazza. Azonban a Hallgatás törvénye kötelezte őt. Tisztán látta azt is, hogy bár előre tud mindenről, egyetlen egy pontját sem változtathatja meg a saját sorsának, mert a Karma törvénye ezt nem engedi. Ő sem kivétel, ő sem kerülheti el a sorsát, amelynek beteljesítésében a Fény Testvérei támogatják őt. Másnap reggelizni indult. Egy félreeső mellékutca teraszát választotta ki, hogy reggelijét elköltse. Akaratlanul fültanúja volt egy kis baráti társaság magánbeszélgetésének: egy optikai műszereket gyártó személy, egy bankigazgató és egy kémia professzor folytatott élemedett vitát bizonyos metafizikai és okkult kérdésekről. Frabatot felcsigázták a hallottak, ami a kis kompánia egyik tagjának rövidesen fel is tűnt. Megszólították őt és asztalukhoz invitálták. Csakhamar felismerték, hogy furcsa, átlagosnak tűnő vendégük és akikről az újságok cikkeznek egy és ugyanazon személy. Mindhárman meghallgatták az elmúlt hetek történéseit Frabato tolmácsolásában és elhatározták, hogy ügye mellé szegődnek. Mindféléről faggatták Frabatot. Egy esti beszélgetésük alkalmával parázs vita alakult ki a körül, hogy irányíthatja-e sorsát az ember vagy sem. Frabato ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Fogadást kötött arra, hogy a professzor éjfélkor a lőporraktárnál lesz. Ha nem, akkor elhiszi, hogy valóban irányítható a sors komolyabb okkult képzettség nélkül is. A professzor elhatározta, hogy érvényt szerez a saját igazának és rácáfol Bardon elméletére. A gondolat, hogy tekintélyén csorba eshet és a mágusnak igaza lehet, egész nap nem hagyta nyugodni. A késődélutáni órákban egyik baráti társasága unszolásának engedve a professzor színházba ment, s az események elfeledtették vele korábbi gyötrő aggodalmait. Hazafelé menet dulakodásba keveredett két részeggel. Az egyik kést rántott, majd üldözőbe vette. A professzor fejvesztve menekült, mígnem az egyik sarkon Frabato toppant elé váratlanul, aki szembenézett az üldözővel és egy kabbalisztikus formula segítségével feloldotta a helyzetet. A következő estét az optikai készülékeket gyártó úr díszvendégeként töltötte el. Az előző este történtek végighallgatásától megszeppent társaság kerülgette a spirituális témát, így Frabatonak telepatikus képességeivel volt elegendő ideje feltűnés nélkül végigméricskélni asztaltársasága személyes gondolatait. Végül maga terelte a szót az okkultizmus felé. Rátért a

mágikus tükrök és kristálygömbök témájára és rövid úton bizonyítékokat szolgáltatott arra nézve, miként lehet a jövőt látni. Egy premier előtt álló művésznőt megnyugtatott a felől, hogy mekkora siker várja, míg egy üzletembernek a csődbe jutását jósolta meg, ami később bekövetkezett. Majd ezt követte vendéglátója húgának esete. A kislány betegen feküdt az emeleten és keservesen sírt, amiért nem tud Frabatoval találkozni. Ez érzékelte a mágus és mindenki előtt szóvá tette történetét. Nem sokkal később már Frabato mellett ült a 23 éves jobb oldalára teljesen bénult lány. Örömtől sugárzott az arca, hogy a híres vendég történeteit meghallgathatja. Bardon olvasott asztaltársasága gondolataiban. Tudta, hogy várnak tőle valamit. A fiatal lány felé fordult, magában engedélyt kért az Isteni Gondviseléstől, hogy meggyógyíthassa a lányt. Megkapta. Mélyen a lány szemeibe nézett, aki gyorsan elaludt. Feszült várakozás következett. Nagyjából két perc után a lány magához tért, mintha mély álomból ébredne. Frabato közölte vele, hogy meggyógyult. A lány hitetlenkedve tekingetett körbe. Majd megmozdította a jobb keze ujjait, behajlította a könyökét, azután Frabato felsegítette és megtette vele az első néhány lépést. Ezt követően a lány önállóan is képes volt járni. Másnap reggel a házigazda felajánlotta külvárosi házát Frabatonak, hogy vegye azt birtokba, amíg a városban tartózkodik. Bardon gyorsan beleolvadt új környezetébe. Folyóiratok számára publikált, riportereknek adott interjút és a karma lehetőségeihez mérten gyógyította a hozzáforduló betegeket. Egyszer rendelés után egy professzor kereste fel, akivel sétára indult. Nyitott gondolkodású régebbi ismerőse volt, aki a természet szellemeiről és az elementálokról faggatta. Verőfényes napsütésben sétálgattak a természet lágy ölén. A mágia hatalmát bemutatandó és mert azon a vidéken már régóta a szárazság volt az úr, Frabato úgy döntött, hogy esőt fog fakasztani. A professzor először kételkedett ebben, mivel semmi előjelét nem látta, hogy pár percen belül ömleni fog az eső. Ekkor a mágus leült, pár percig csendben maradt, mintha meditált volna. Majd hamarosan szakadni kezdett az eső. Időközben visszaindultak a házba és az esőcseppek csak oda nem estek, ahol éppen ők haladtak. Majd végezetül Frabato elállította az esőt és válaszolni kezdett a professzor kérdéseire. Bardon a munkáiba vetette magát. Álnéven publikált és szoros barátságokat kötött, csakhamar megszeretette magát híveivel, s persze ellenségei is szép számmal akadtak, de velük nem törődött. Egy napon Frabato elhatározta, hogy világkörüli utazásra indul. A legnagyobb városokat látogatta meg, ahol rövid ideig beavatottként, vagy mint a szellemtudomány tudója tevékenykedett. Ez a körútja évekig tartott. Végül visszatér szülővárosába és egy nyugalmasabb jövőt szeretett volna felépíteni, ha az a „volna” ne lett volna. Sajnos a világ már egy hatalmas tisztulás küszöbén állott: a háború sötét leple lassacskán ráborult Európára, s az egész Földre. Nem várt jó sors sem az emberekre, sem a beavatottakra. Egyik éjszakán Frabato a dolgozószobájában meditált, amikor a titkos nevén szólították. Tudta, hogy a Fény Testvérei hívják ritka gyűléseik egyikére. A Fény Testvérei a kozmikus rend fenntartására született szervezet, amely a legmagasabb fokozatú beavatottakat tömöríti magába. Egy vezetőből, 12 adeptusból, 72 megvilágosodottból és 360 mesterből áll. Ez a szervezet nem a fizikai világban szokott tanácskozni. Ez történt akkor is. A Fény Testvérei meghallgatták vezetőjük beszédét és tanácsait, amelyek a világ várható sorsára vonatkoztak. Ebben mindegyikük szabad akaratából vállalhatott és vállalt is szerepet. A vezető kiosztotta a felelősségteljes feladatokat a résztvevőknek. A legnagyobb mágikus képességekkel rendelkező, isteni hatalommal felruházott Frabato is úgy döntött, hogy hozzájárul az Isteni Gondviselés Nagy Művéhez akkor is, ha a legnagyobb nehézségekbe is fog ütközni feladata végrehajtása.

Franz Bardonra különleges feladatott ruházott az Isteni Gondviselés, melyre rögtön az ezt követő cikkben térek ki, de röviden most is összefoglalom. A bölcsesség könyvének első 4 lapját kell az emberekkel megosztania megfelelő írásművek formájában. Ez az Isteni Gondviselés ajándéka az emberiségnek, nevezetesen, hogy megismerhesse a hermetikus beavatás első lépéseit. Frabato először ellenvetésekkel ért a felkéréssel szemben, mert túl súlyosnak érezte a terhet. Egyik testvére sem vállalta el helyette a feladatot, ezrét a Rend vezetője ismét Bardonhoz fordult, aki mélységesen átérezte feladata horderejét: a valódi mágikus beavatás nyilvánosságra hozatalát. A vezető szavai megnyugtatták a mágust és végül elvállalta a hatalmas kihívást. Majd az Úr Hangja szólt hozzá. Megtudta, hogy a feladatért cserébe nem kell többet testbe költöznie és tanárként csak a szellemi világokban kell tevékenykednie. Ugyanakkor rengeteg támadás fogja érni őt? Betegségek fogják gyötörni a testét, komoly üldöztetésben lesz része és az életét fogják ellenségei fenyegetni. Ezen felül mágikus képességeit innentől kezdve nem használhatja a nyilvánosság előtt, sőt a megtévesztés minden módszerét bevetve lepleznie kell azokat. Tevékenységének legalizálása céljából a lehető legalaposabban el kellett sajátítania az orvostudományt. Nagyjából így szólt az elismerése és a megbízatása. Ezzel véget ért a Fény Testvéreinek gyűlése. Frabato tanulni kezdte az orvoslást és pár év múlva képzett doktorként és természetgyógyászként praktizált. Közben a nagyvilágban sorra oszlatták fel az okkultista társaságokat, sokakat letartóztattak és kivégeztek. A világ még soha nem látott akkora pusztulást, mint a második világháború hat évében. Frabato fogadalmához híven nem használta sorsa jobbítása érdekében a mágikus képességeit. Megjárta a koncentrációs táborok poklát (Beslauban és Troppauban tartották fogva), ahol válogatott kínzásoknak vetették alá, mert nem volt hajlandó képességeit a fanatikusok szolgálatába állítani. Halálraítélték, de a koncentrációs tábort éppen akkor érő bombázása megmentette őt. Kiszabadult és visszatért szülőhazájába. Gyógyíthatatlannak ítélt betegekkel foglalkozott sikeresen, természetesen mindig csak annyit segített, amennyit a karma szabályai lehetővé tettek. Egyik éjjelen váratlanul a Fény Testvéreinek vezetője szólította és felajánlotta neki a tizenkét fős Öregek Tanácsában megüresedett egyik helyet. (Az egyik tag ugyanis szabad akaratából visszaolvadt az Ősi Fénybe, a Teremtő Tudatba.) Ez a létező legnagyobb megtiszteltetés volt Bardon számára. Majd a vezető emlékeztette küldetésére, a mágia misztériumainak feltárására. Frabato azt is megtudhatta, hogy írásai világszerte el fognak terjedni és mindenki, aki az igazságot és a bölcsességet keresi, megismeri majd a művét. Ezek után Bardonnak már nem volt ellenvetése, mestere szavai végképp meggyőzték, és nekilátott élete nagy művének végrehajtásához. Boldog napot! Száraz György

A BARDONI BEAVATÁS – GYAKORLATOK 2. rész Első fokozat A mágikus szellemiskolázás a gondolatellenőrzésről, a gondolatfegyelmezésről és a gondolaturalásról szól. Megismerhetjük, hogyan tudunk bizonyos gondolatokat elhárítani, egy saját magunk által választott gondolatot megtartani és a gondolatürességet létrehozni.

Megismerhetjük, hogyan készítsünk mágikus naplót, hogyan gyakoroljunk önkritikát és miként készítsünk terveket egy napra vagy egy hétre előre. A mágikus lélekiskolázás az introspekció vagy önmegismerés gyakorlataival ismerteti meg a beavatottat, illetve a lelki tükör készítésével. A mágikus testiskolázás első fokozata a józan életmód és a légzés rejtélyeibe, a táplálék tudatos befogadásába és a víz mágiájába avatja be a tanulót. Második fokozat A mágikus szellemiskolázás a második fokozaton az autoszuggesztióról, avagy a tudatalatti tudat titkainak megismeréséről szól. Az összpontosítási gyakorlatok a képekkel, a hangokkal, az érzéssekkel, az illatokkal és az ízekkel kapcsolatosak, miközben a gondolat kikapcsolását célzó gyakorlatok tovább folytatandók. A mágikus lélekiskolázás az asztrális mágikus egyensúly elérését szolgálja ezen a szinten. Elsősorban a jellemképzésre és a jellem nemesedésére helyezi a hangsúlyt: leküzdés vagy uralás által, önszuggesztió által, transzmutáció vagy az ellentétes tulajdonságba való átformálódás révén. A mágikus testiskolázás a tudatos póruslégzésről, a tudatos testtartásról és a test mindennapi életben történő uralásáról szól. Harmadik fokozat Ezen a fokozaton a „tudni, merni, hallgatni akarni” elvek alkalmazására hívja fel a figyelmet Bardon. A mágikus szellemiskolázás a két vagy három érzékkel egyszerre történő gondolatkoncentrációval indul, majd a tárgyakra, tájakra és helyiségekre vonatkozó gondolatkoncentrációval folytatódik, végül az állatokat és az embereket célzó gondolatkoncentrációval zárul. A mágikus lélekiskolázás ezúttal a tűz, a víz, a levegő és a föld elem egész testben történő belégzésére vonatkozik. A mágikus testiskolázás az első fokozat további gyakorlásáról szól és az életerő-torlasztásról, melyet elsőként a tüdőn és a póruslégzésen keresztül az egész testben, majd az egyes testrészekben szükséges gyakorolni. Még ehhez a fokozathoz tartozik a térimpregnálás is, ami a tér programozott finom erőkkel való telítését jelenti. Ily módon lehet egészséggel, sikerrel vagy bármilyen egyéb kívánsággal betölteni lakásunk vagy munkahelyünk terét. Végül a harmadik fokozatnál lehet megtanulni a biomagnetizmus alkalmazását, ami meghatározott időre életerővel telíti azt a helyet, amelyre programozzuk. Negyedik fokozat Általános, de egy pillanatig sem elhanyagolható szabályra hívja fel a figyelmet Bardon a negyedik beavatási szint gyakorlatainak ismertetése előtt. A haladás és a folyamatos fejlődés kulcsa és záloga, hogy a beavatott hagyjon magának elegendő időt minden szinten a gyakorlatok maradéktalan elsajátítására. Csak miután uralja egy-egy szint gyakorlatait, utána szabad továbbhaladnia a következő fokozatra. A mágikus szellemiskolázás a negyedik fokozaton az öntudat kihelyezéséről szól: előbb tárgyakba, majd állatokba, végül pedig emberekbe. A mágikus lélekiskolázás az elemtorlaszolást tanítja ezen a nívón. A beavatott megtanulhatja az egész testébe, majd a test egyes testrészeibe felvenni és ott érezni az elemeket külön-külön.

Ezután következik az elemek harmóniájának beállítása az egyes testtájakban: a tűz a fejben, a levegő a mellkasban, a víz a hasban és a föld a farkcsontban, a nemi részekben és a lábakban. A mágikus testiskolázás ezen a szinten rituálékról és azok gyakorlati alkalmazásáról szól. Megtanulhatunk a gesztusokkal, a testtartásokkal és az ujjállításokkal, mint külső kifejezési módokkal megerősíteni egy-egy eszmét vagy gondolatot. Ötödik fokozat Az ötödik fokozat mágikus szellemiskolázását a térmágiának szenteli Bardon. Ez a tudat áthelyezéséről szól bármekkora távolságra. Ez a negyedik dimenzióban történik. Lényegében a mágikus transzállapot létrehozásáról szól ez a fokozat. A mágikus lélekiskolázás az elemszétárasztására tanít a saját test által torlaszolva a napfonat csakrán keresztül, majd a kezekbe és az ujjakba torlaszolva. Az ezután lépés az elem szétárasztása anélkül, hogy az elem a testet érintené. A mágikus testiskolázás már előkészítés a láthatatlannal való passzív érzékelésre. A saját kéz szabaddá tétele, majd az ujjak előkészítése inga, ceruza és körlap segítségével. Ezután következik a saját védő szellemünkkel, az elhunytakkal és más lényekkel való érintkezés gyakorlatsora. Hatodik fokozat Bardon újra kiemeli, hogy a lelkiismeretes munka a siker múlhatatlan feltétele, s hogy semmi esetre se ugorjunk át egyetlen gyakorlatot sem, mert az később még negatívan csaphat vissza. A mágikus szellemiskolázás ezen a beavatási fokon a saját szellemre való összpontosítással, meditálással kezdődik. Majd a szellemtest érzékeinek tudatossá tétele következik. A mágikus lélekiskolázás az elemek kivetítésével folytatódik. Ez áll az Akasha-elv uralásának előkészítéséből, a tudatos transzállapot előidézéséből és az éteri elem individuális rituálé általi uralásáról. A mágikus testiskolázás hatodik fokozata a tudatos elemalkotás tananyaga. Ezen belül megismerhetjük az elementálok alkotásának módját, valamint a lárvák, a sémák és a fantomok világát. Hetedik fokozat A mágikus szellemiskolázás során, a hetedik fokozaton tanulja meg a beavatott saját szellemének vagy mentáltestének képességeit követni és használni. A cél itt az elemek megfelelő elosztása, a gyengébb elemek felerősítése és a felettük lévő uralom kialakítása. A mágikus lélekiskolázás a tisztánlátás, a tisztánhallás és a tisztánérzés kifejlesztésével foglalkozik. A tisztánlátás a téren és időn át történő látás. A tisztánhallás alatt azt értjük, hogy bármilyen távolságról tudomásul veszünk hangokat és megértjük minden lény nyelvét. A tisztánérzés egy olyan képesség, amelynek segítségével az elemekben, az Akashában megtalálható jelenséget, erőt érzékelhetünk és a tárgyakkal kapcsolatos múltat, jelent és jövőt. A mágikus testiskolázás az elementárok megalkotásának módszereiből és a mágikus kép életre keltéréből áll. Nyolcadik fokozat A mágikus szellemiskolázás nyolcadik fokozatán a beavatott előkészül a mentális vándorláshoz, majd gyakorolni kezdi először a szobában, majd rövidebb útszakaszokon, ismerősöknél stb.

A mágikus lélekiskolázás az elektromos és a magnetikus fluid uralására vonatkozó eljárásokról szól, illetve a jelenben való létezésről. A mágikus testiskolázás az elemek általi mágikus befolyásolás különböző módozatait és a mágikus tükör készítésének módszerét tartalmazza. Kilencedik fokozat A mágikus szellemiskolázás a mágikus tükör segítségével történő tisztánlátás gyakorlásáról szól: a téren és idő keresztüli látásról, a távolba hatásról és a különféle projekciókról. A mágikus lélekiskolázás kilencedik fokozatán a beavatott megtanulja asztráltestét elválasztani a fizikai testétől és képessé válik a négy isteni alaptulajdonsággal telíteni az asztráltestét. A mágikus testiskolázás része, hogy a beavatott tudjon elektromagnetikus fluiddal betegeket gyógyítani, képes legyen mágikus úton telíteni talizmánokat, amuletteket, drágaköveket és kívánságokat megvalósítani elektromagnetikus töltéssel. Tízedik fokozat A mágikus szellemiskolázás tízedik fokozatán a szellemet emeli fel a beavatott a magasabb síkokra. Természetesen ezzel az ember még nem ért el mindent, de már igazi beavatott lett. A mágikus lélekiskolázás tízedik fokozata a saját személyes Istennel és más Istenségekkel történő tudatos kapcsolat kiépítéséről szól. A mágikus testiskolázás különféle mágikus képességek elérését célozza meg úgy, mint a szuggesztió, a telepátia (gondolatbefolyásolás), a hipnózis, a tömeghipnózis, a gondolatolvasás, a pszichometria (egy tárgy múltjának, jelenének, jövőjének megismerése), a láthatatlanná válás, a levitáció (a gravitációs erő megszűntetése), de a sor szinte kimeríthetetlen. Ezen fokozatok megvalósítása, elérése után befejeződik a beavatás első állomássorozata, ám a fejlődés korántsem ér véget. Ahhoz, hogy magasabb szintű mágikus munkához láthassunk, elengedhetetlen, hogy a dióhéjban ismertetett 10 fokozatot elvégezzük. Az ezt követő munkához Bardon A mágikus idézés gyakorlata és a Kulcs az igazi kabbalához című művei az irányadók. Minden tudományág – így a mágia is – szolgálhat jó és rossz célokat. A mágusnak a legtökéletesebbé kell válnia. A mágia útján nem terem babér azoknak, akik okkult képességekre áhítoznak, de az Isteni Gondviselés szándéka nem érdekli őket. Az igazi mágus másokért kapja a képességeit és másokért fáradozik. A Bardon-i beavatás nagy erénye, hogy senkinek sem kell érte a világnézetét vagy a vallását feladnia, aki erre a beavatási útra lép. Ezek tükrében mindeni érettségére bízom azt, hogy ezt az utat választja-e vagy egy másikat. Boldog napot! Száraz György

A BERMUDA-HÁROMSZÖG NEM LEGENDA! 2. rész

Szinte kimeríthetetlen a Bermuda-háromszög rejtélyeinek megmagyarázására született teóriák tárháza. A tengeri szörnyektől kezdve a földönkívüliek emberrablásain keresztül a térgörbületet létrehozó víz alatti kristályig, mely rabul ejti áldozatait, sokféle elmélet született. Döntse el mindenki maga, melyik hihető a számára. Nincs itt semmiféle rejtély! Lawrence David Kusche cáfolja, hogy itt bármiféle rejtély is létezne. Érvrendszerének egyik pillére, hogy a hajók, a tengeralattjárók és a repülőgépek eltűnése arányaiban semmivel sem nagyobb, mint a világon bárhol másutt. Ha pedig történtek is megmagyarázhatatlan vagy felderítetlen esetek, akkor azok nagy része a viharokkal, mégpedig hurrikánokkal indokolhatók, mivel évente több viharszezon is van a térségben. Már 1502-ben Francisco de Bobadilla spanyol flottájának is egy tornádó vetett véget. A Bermuda-háromszög eléggé kiterjedt. Bermuda repülőtere évente 50 ezer járatot fogad és akkor még nem tettünk említés Fort Lauderdale katonai bázisáról. Ehhez jönnek a turista és a kereskedelmi hajóutak és Florida vonzáskörzetének megszámlálhatatlan privát hajói és repülői. Összességében a tranzitforgalom hatalmas, s ehhez viszonyítva a balesetek és eltűnések aránya egyáltalán nem kiugró. Tehát a kutató a nagy számok törvényére hivatkozik, s igyekszik elbagatellizálni a dolgot. Nyílván, nem a saját családtagjait vagy barátait veszítette el a térségben. Másik érve abban áll, hogy sok a lódítás és a ferdítés egyes ügyekben. Például nincsenek hitelt érdemlő dokumentumok, vagy egyáltalán nem a Bermuda-háromszög területére esnek az eltűnések, csupán összemossák vele. Ebből pedig odáig megy el, hogy a legendát szenzációhajhászásnak tartja és anyagi érdekeket orront a könyvek és a híradások mögött. A kutató sok felsorolt esetet hoz elő, amelyeknél a balesetek Afrikához, az Azori-szigetekhez vagy Írországhoz közel történtek. S ebben igaza van, de akkor talán tekintsünk is el tőlük, hiszen csak a Bermuda-háromszögről szóló szerencsétlenségek érdekelnek bennünket. A szkeptikus kutató harmadik komoly érve, hogy egyetlen egy olyan eset sem fordult elő, amikor a fedélzeten halva találtak embereket mindenféle külsérelmi nyom nélkül. Ezt folklórnak és visszaellenőrizhetetlen elemnek titulálja. Nyilvánvalónak tűnik, hogy itt összekeverednek különböző értesülések, például a Philadelphia-kísérlettel. Bárhogy is, ha történt ott teleportáció, láthatatlanná válás vagy valamilyen rezonanciakutatáson alapuló katonai kísérlet, akkor azok szigorúan titkosítva lettek, s csupán a szemtanúk állítása és szavahihetősége maradhatott fenn. A kutató negyedik komoly érve, hogy könnyű eltévedni Bermuda egyforma korallszirtjei között. Minden bizonnyal a 19. repülőrajjal is ez történhetett. Valóban? És az utánuk küldött mentőexpedícióra is ez a sors várt volna? Merthogy az is nyomtalanul eltűnt. Egy napon ennyi repülőgép eltűnése véletlen egybeesésé volna? Ez már nem vall logikus gondolkodásra! Lawrence David Kusche végkövetkeztetése: a Bermuda-háromszögben semmilyen rejtélyes erő nem munkálkodik, csak Charles Berlitz színes fantáziája és pénztárcája ihlette a legendát. Perdöntő érve: az esetek nagy része nem nevezi meg a forrásokat és adatolhatatlan. (Érdekes, hogy a katonai titoktartás, a személyiségi jogok védelme és a félelem, mint ok, nem jut a kutató eszébe.) A valódinak nevezett forrásanyagokat mindig katonai vagy polgári jegyzőkönyvekből merítik a kutatók, de nem kell X-akta rajongónak vagy összeesküvéselmélethívőnek lennünk ahhoz, hogy az eltusolás napi gyakorlatára hívjuk fel a figyelmet.

Mert ha történt volna ott valamilyen anomália, azt majd csak sok évtized múlva fogják nyilvánosságra hozni, ha egyáltalán napvilágot látnak az adatok. (Lást: 1947-es roswelli UFO szerencsétlenség) Innentől kezdve nincs szükség tudományos magyarázatokra, mert nincs rejtély. S ha nincs rejtély, akkor nincs mit megoldani sem, ugye? Akta lezárva! – legalábbis a tudományos kétkedők részéről. Hihető tudományos elmélet a Bermuda-rejtélyre Az egyik meglepőbb és tudományosan is hihető magyarázatok közé tartozik Vlagyimir Azsazsa orosz oceanográfus infrahangokkal kapcsolatos elmélete. Azsazsa felveti, hogy a Bermuda-térségben kialakuló viharok a helyi körülmények miatt intenzív infrahangokat gerjesztenek, amelyek azután eléggé erősek ahhoz, hogy hajók és repülőgépek baleseteit okozzák. Az infrahangokról azt kell tudni, hogy azok az emberi fül számára nem hallhatóak, lévén 16 Hertz alatti hangrezgések. A moszkvai Nemzeti Figyelő nevű lapnak 1997. november 15-én megjelent interjújában Azsazsa kifejti, hogy az infrahangok keltésében döntő szerepet játszhat a tengervíz hőmérsékletének hirtelen változása. Ennek kiváltója lehet többek között a mélység vagy akár egy tengeralatti ellenáramlat. Eléggé logikus, nemde? Azsazsa nyilatkozata szerint „az infrahangok egyes helyeken olyan erősek lehetnek, hogy a közelben tartózkodó élőlények elpusztulnak. A halált szívmegállás vagy a vérkeringési rendszer roncsolódása okozza.” Természetesen nem csak drámai hatásokat válthatnak ki az infrahangok, hanem szelídebbeket is: rosszullétet, rossz közérzetet, szédülést, pánikot és menekülési kényszert. Képzeljünk el egy pánikban tobzódó legénységet! Továbbá nem szabad elmennünk a tény mellett, hogy nem csupán az élő szervezetre van óriási hatása a rezonanciának. A hajó vagy repülőgép navigációs berendezései, műszerei is meghibásodhatnak, károsodhatnak, hovatovább, szétroncsolódhatnak, illetve összetörhetnek. Az amerikai nemzeti óceán- és légkörkutató intézet (U.S. National Oceanic and Atmospheric Administration) hullámterjedéssel foglalkozó tudósai alátámasztották ezt az elméletet azzal, hogy igazolták az infrahangok teljesítményének viharok idején bekövetkező megnövekedését. Sőt, kijelentették, hogy az ilyen hanghullámok akár több ezer kilométeres távolságig elhatolhatnak. Azt is deklarálták az oceanográfusok, hogy a Bermuda- térségben a Golfáramlat miatt nagyon hirtelen képes megváltozni a hőmérséklet, s hogy a nagyon eltérő hőmérsékletű vizek növelhetik vagy csökkenthetik az infrahangok intenzitását. Franciaországban elvégzett kísérletek szerint az infrahangok károsíthatják a hajókat. Dr. Freeman Hall, a NOAA Hullámterjedési laboratóriuma légköri akusztikus programjának vezetője pedig megerősítette, hogy komoly viharok okozhatnak az emberi életre veszélyes jelenségeket. Emberi fejből kipattant elméletek A „Gonosz örvény” elmélete szerint az északi és a déli félgömbön is azonos távolságban, egymástól 72°-os szöget bezárva 5-5 örvényzóna létezik, plusz még a sarkok is. Így összesen 12 darab veszélyes övezetről beszélnek, ahol különleges események történnek, illetve ahol a fizika megszokott törvényei néha nem működnek.

Más kutatók mágneses anomáliákat kerestek a térségben, mivel az áldozatok néha az iránytűk rendellenességeiről számoltak be utolsó üzeneteikben. Egyelőre a mágneses tér szerkezetében eddig még semmiféle anomáliát nem találtak. Természetesen ez nem zárja ki, hogy léteznek effélék, csupán annyit jelent, hogy eddig nem sikerült ama bizonyos kutatóknak rájuk bukkanni. Vannak, akik szándékos pusztításokra gyanakodnak vagy éppen a háborút teszik felelőssé a történtekért. A Cyclops, a Proteus és a Nereus is háborús években veszett el. A Karibtengeren pedig gyakori a kalózkodás. Persze ez sem magyaráz meg több tucat esetet, de spekulációnak nem rossz. Több esetben okozhatta a tragédiát emberi mulasztás, hiba, tévedés vagy műszaki hiba. Általában ezek közé sorolják a V.A. Fogg, a Scorpion vagy a Marine Sulphur Queen esetét. Mentán buborékok a rejtély kulcsai Szintén szkeptikus megközelítésű nézet szerint a kontinentális talapzat rétegei a térségben metánt és más szénhidrogéneket víz alatti vulkánkitörések formájában vetnek ki magukból. Az ily módon felszabaduló hatalmas gázbuborékok hajókat süllyeszthetnek el. A hiba ott van, hogy gázbuborékoktól még egy repülőgép sem zuhant le, illetve a viharban elsüllyedt esetekre ez aligha húzható rá magyarázatként. Misztikus magyarázatok A földönkívüliekkel kapcsolatos hipotézisek szerint az idegen lények tevékenysége okozza a rejtélyes baleseteket. A paranormális okokat a Bermuda-legenda létrehozója, Charles Berlitz magyarázta a legrészletesebben 1974-ben. Az idegenek akár bázisokat tarthatnak fent a Földön és alkalmanként a Bermuda-háromszöget használhatják közlekedő folyosónak. A misztikus magyarázatok között a listavezető és általánosan elterjedt nézet: Atlantisz legendája. A misztikusok úgy vélik, hogy a furcsa anomáliák oka Atlantisz megmaradt technológiájának hatásával magyarázható. A fáma szerint Atlantisz szigete az Atlantióceánban volt egykoron. A letűnt kontinens egyik csücske nem más, mint a mai Yucatanfélsziget, sőt sokan állítják, hogy a mai Bimini-szigeteknél található víz alatti romok Atlantisz hagyatéka. Ezt sok geológus cáfolja, mondván, csupán természetes képződmények találhatók a víz alatt. A misztikusok pedig visszakérdeznek: a piramis, a sínpár, a paloták és a templomok épületegyüttesei mióta természetes képződmények. Tény viszont, hogy nem ismerjük pontosan az atlantiszi technológiát, azonban ez még korántsem cáfolja, hogy egy régi kultúra lakói építményeket hagyjanak hátra maguk után. Az egyiptomi Kheopsz piramis rejtett termeit sem ismerjük, de attól még léteznek. A hieroglifikus írást sem fejtették meg 1822-ig, mégis létezett. Tegyük hozzá, a mai napig nem ismerik egyes jelek jelentését, csak ezzel nem illik dicsekedni! Lehet, hogy a Bermuda-háromszög, vagy a Sárkány-háromszög – ahonnan szintén rejtélyes eltűnéseket jelentettek – Földünk diamágneses pontjai. Mik ezek? Földünket egy szabályos poliédereken alapuló egyenlő távolságú vonalakból áll energiaháló veszi körbe. Ezek mentén lüktet Földanyánk energiája. Ezeket az úgynevezett Ley-vonalak és Hartmannvonalak. Ennek a mátrixnak számos neuralgikus pontja van, ahol természetesnek számítanak az energiaörvények. Ezek okozhatnak mágneses rendellenességeket, súlytalanságot, levitációt, a

gravitáció erősségének különféle megváltozásait. Nem csak a Bermuda-háromszög és a Sárkány-háromszög területén találhatóak ilyen térségek és erőterek, hanem a szárazföldeken is. A spirituális kultúrák ezeken a helyeken emelték a piramisaikat, a templomaikat és a szakrális helyeiket. Állítólag ma több katonai bázis tudatosan ilyen helyekre épült. Ez utóbbi azért lényeges, mert a gravitációs erőt kontrollálni szándékozó kísérletek és a szupravezetési jelenségek kutatása ezeken a helyeken könnyebben kivitelezhető, illetve megfigyelhető. (A szupravezetés segítségével a gravitáció megerősödése és gyengülése egyaránt kiváltható, illetve az energia veszteség és ellenállás nélkül továbbítható egyik pontból a másikba a távolságuktól függetlenül.) Egy multiverzumban élünk. Földünk a fizikai világegyetem része. Az anyagi világok és egyáltalán az anyag a világmindenség elenyészően csekélyke hányadát teszi ki, tulajdonképpen jóval kevesebb, mint egy százalék. Az anyag – mint arra a kvantumfizikusok is már rájöttek – nem más, mint energia, méghozzá besűrűsödött energia. Természetesen energia nem létezik önmagában, hiszen az is célra hangolt szubsztancia. Ezért az energiának egyik múlhatatlan tulajdonsága az információtartalma, amit az ezotér filozófia szellemnek hív. Így áll össze három komponensből a lét: szellemből, azaz információból, erőből, vagyis energiából és végül anyagból, amit fizikailag érzékelünk is. A világok azonban jóval bonyolultabbak, mint hinnénk. Dimenziók, síkok és világok sokaságára tagolódik az univerzum és nagyon szigorú és megismerhető, illetve megismerendő szabályok és törvények szerint épül fel és működik. Ebben a rendben vagy rendszerben, mert nevezhetjük nyugodtan így, nyoma sincs a véletlennek, hiszen matematikai pontossággal és kiszámíthatósággal működik benne minden és mindenki. Olyan elmélet is létezik, mely szerint az óceán mélyén található fekete lyuk okozza a Bermuda-rejtélyt. A forgó fekete lyuknak van egy úgynevezett ergoszférája, ahonnan energiát lehet kinyerni. Ha pedig a forgó fekete lyuk körül keringünk, akkor még utazhatunk is az időben. A teória szerint a forgó fekete lyuk egyidejűleg végtelen sok világot köthet össze. Tehát nagyjából úgy működik, mint egy dimenziókapu. Inkább mesébe illő az az abszurd feltételezés, miszerint elképzelhető, hogy a Tunguzkai meteor egy mini fekete lyuk volt, ami átfúrta a Földet, s éppen a Bermuda–háromszögben bújt elő, majd ott ragadt. A dimenzióátfedés saját bejáratú teóriám, mely szerint több olyan hely is létezik bolygónkon, ahol különféle dimenziók átfedése vagy összecsúszása jött létre. Ez egyfajta energetikai anomália, ami magyarul annyit jelent, hogy még nem ismerjük a valódi okát, de tapasztaljuk a létét. Ilyenek többek között a Bermuda-háromszög, vagy éppen a világ csaknem valamennyi kultúrájában fellelhető gúla alakú építmények, a piramisok. Egykoron szabadabb lehetett az átjárás Nolem (Nolem a Föld spirituális neve) és más világok között. Erre eklatáns példa az egyiptomi kultúra. Nem véletlenül népesítik be istenek és földönkívüli lények az egyiptomi panteont. Lehet, hogy át kéne értékelnünk a legendákat? Mindenesetre több ezer évvel ezelőtt bizonyos egyiptomi méltóságok megtehették, hogy testben közlekedjenek a dimenziók között. Az egyiptomiak voltak az utolsók, akik használhatták eme kapukat, melyek azóta szendergő álmukat alusszák, várva a félistenek, az uraik indító parancsát. Ehhez hasonlatosan dimenzióátfedés valószínűsíthető az olyan térségek felett is, mint a Bermuda-háromszög. Boldog napot! Száraz György

Mit hittek a maják az előttük eltűnt korokról? A maja indiánok északról jöttek, de hogy egészem pontosan honnan és mikor, az rejtély. A legjelesebb kutatók egyike, V. A. Kuzmiscsev, úgy gondolja, hogy nem lehet hajszálpontosan megbecsülni, hogy hány évezreddel korábban népesítették be Guatemala és Honduras, majd a Yucatan-félsziget területét a maják ősei. Annyi bizonyos, hogy körülbelül 2 millió a maja nyelvcsaládhoz, a kicséhez (quiche) tartozó lélek él az említett földön. Ma a dzsungel minden nyomot befeled és elrejt, ami az antik városokat illeti. Ez azt is jelenti, hogy eddig még csak gyerekcipőben járnak a feltárások és a felfedezések. Tulajdonképpen a maja kultúra egy ezer darabos kirakós játékából egyelőre csak pár százat sikerült egyáltalán megtalálni. Ily csekélyke nyomból nehéz rekonstruálni egy fejlett spirituális civilizáció múltját. Még a „maja” szó jelentésével sincsenek tisztában a szakértők. Talán „a Maiannak nevezett tartományból jött”, vagy a Yucantan-félsziget egészét takarja, Landa szerint „a pulykakakasok és a szarvasok országa”, de az is lehet, hogy Mayapán, a régi főváros vidéke vagy az „erőtlen ember” gúnynévből származik, de igazából senki nem tudja. Még a városok elnevezését sem ismerjük pontosan. Tikal, Copán, Mayapán, Palenque… mind olyan elnevezések, melyek a spanyol hódítás nyomán kaptak e helységek, de vajmi kevés közük lehet az eredeti maja tulajdonneveikhez. Például Tikal nevét a régészek találták ki. A maják nem vad, nomád törzsekből fejlesztették magukat kimagasló civilizációvá, hanem eleve egy fejlett kultúra hordozói voltak. A szakértők nem tudják, de feltételezik, hogy barbár népek elől menekültek el, illetve indultak hosszú vándorútnak egykoron a maják ősei, majd telepedtek le a Guatemala, Honduras, Chiapas és Yucatan területén. De vajon honnan érkeztek a maják? A történelmi szemlélet és gondolkodásmód szerint minden bizonnyal lennie kellett egy korábbi kultúrának, amelynek tudását megörökölték és továbbfejlesztették. Ennek a letűnt kultúrának kellett lennie valamiféle olyan központjának, amelyben találunk bizonyítékokat a majákkal való rokonságra. Ez volt az olmék kultúra. Az olmék kultúra maradványait megtalálták Tres Zapotesben, La Ventában, Veracrúzban és a Mexikói-öböl partvidékén. Ez az amerikai kontinens ma ismert legrégebbi kultúrája. Mi támasztja alá az olmékok és maják kapcsolatát, rokonságát? Kultuszközpontjai építészete, stílusa, az olmék írásjelek, számjegyek és az anyagi kultúrájuk. Ennek tetejébe a becslések szerint éppen akkor épültek a maja vallási központok, amikor az olmék kultuszhelyek hirtelen megszűntek, vagyis i.e. III-I. század között. Ez egy kikalkulált egybeesés, tehát nem bizonyított. Egyébként a klasszikus maja korszak i.sz. II.-X. század közötti időszakra esik. Megjegyzem, a kulturális örökség ténye és egyáltalán, Mexikó legfontosabb civilizációi között fennálló kapcsolat még nem bizonyított az évezredes távolság miatt. Még annak az okát sem sikerült bizonyosan feltárni, hogy a IX. század végén miért hagyták el a lakosok csaknem egyszerre a gigantikus vallási központjaikat? Miért költöztek vagy tűntek el nyomtalanul a maják akkor, amikor a civilizációjuk virágzott? Maják eredete hivatalosan A hivatalos álláspont szerint i.e. 800 után falusi földművesek településeket hoztak létre azon a területen, amely később a maják őshazája lett. Charles Phillips úgy véli, hogy az olmék kultúra nem gyakorolt rájuk különösebb hatást, s nem keveredtek a majákkal kereskedelmi és kulturális kapcsolatba. Azután, hipp-hopp a semmiből, egy kósza, de általunk nem ismert ötlettől vezérelve i.e. 600-400 között egyszer csak a maják elkezdték felépíteni szent városaikat. Később az egyik faluból felfejlődött „település” jelentős szertartásközponttá nőtte

ki magát az őserdő mélyén! Ez volt Tikal. I.e. 300 és i.sz. 100 között piramisokat és templomokat építettek. Ezt a példát nem sokkal később Uaxactún is követte, ahol már tetten érhető az olmék hatás. Teremtésmítoszok és letűnt korok A maják hite szerint saját korukat három korábbi kor előzte meg, s ezeket az eónokat nagy katasztrófák választják el egymástól, amelyekben majdnem minden élet elpusztult A maják aranykora után az elnéptelenedett romokon először a toltékok, majd az aztékok emeltek újabb városokat és szakrális építményeket. Az utódok megőrizték elődeik csillagászati tudásának egy részét és a mitológiájukban is sok a kölcsönös megfeleltetés. A maják úgy tartották, hogy amikor a Vénusz bolygó eltűnik az ember szeme elől, akkor az alvilág szellembirodalmában utazik. Ilyenkor ereszkedik le Quetzalcoatl az alvilágba a halemberek, vagyis a korábbi korszak embereinek csontjaiért. Majd sikeresen visszatér az istenség és reggeli csillagként emelkedik a magasba. Ez egyébiránt a halhatatlanság eszméjét, illetve a halál fölött aratott győzelem eszméjét is magában hordozza. A teremtés első óráiban a Föld és az Ég megjelenését „négyes sarokkiképzés és földmérés” követte. A négy sarokban nőtt egy-egy fa, amely az eget támasztotta alá. Más kozmográfia szerint nem négy fa, hanem négy óriás (bacab) volt, akik mellesleg a méhészek patrónusai voltak. Neveik: Muluc, Kan, Ix, Cauac. A Chilam Balam könyvei szerint a Föld négy sarkán található négy fa az egyes új korszakok legelső pillanatában teremtődött. A teremtésmítoszoknál maradva, fontos megemlítenem, hogy Kilenc-Szél Úr annak a Tollaskígyó istennek egyik aspektusa, aki az aztékok Quetzalcoatl-ként, a maják Kukulkanként tiszteltek. A maja-kicsé mitológiában ő a tenger istene is, a Legfőbb Tollaskígyó, ki az Ég istenével egyesül és egységet teremt Ég és Föld között. A maja-kicse indiánok szent könyve a Popol Vuh részletesen elmeséli, hogy a Föld az istenek beszélgetéséből született. A maják hittek abban, hogy az idők kezdetén csak víz volt, mely mindent betöltött és az életfeltételek még nem voltak adottak, pontosabban nem létezett semmilyen életforma a Földön. A vizekben benne volt a tenger istene, Gucumatz, a Legfőbb Tollaskígyó. Jelenlétét visszhangozta az égisten, Huracán (Ég Szíve). Egyszer történt, hogy az Ég istene meglátogatta a Tollaskígyót és beszélgetni kezdtek. Kimondott szavaik életre keltek. Fokozatosan kialakultak a fák, a növények, az állatok és az első emberek. Megszabták a földművelés mikéntjét és az egyéb tennivalókat. Munkájukért dicséretet vártak. De tudták, hiába a várakozás, amíg nem teremtenek olyan embert, aki képes az időhöz igazodni, imádkozni az istenekhez, áldozatokat bemutatni az isteneknek, imádni őket és gondolkodni. Ebből a megfontolásból fokozatosan benépesítették a világot és kijelölték a teremtmények helyét. Kezdetben nem voltak emberek, csak állatok, de azok nem voltak képesek az isteneket magasztalni és törvényeiket betartani. Ezért az istenek sárból készítettek embert, de az minduntalan szétmállott és beszédét nem lehetett érteni. Ekkor Huracán és Gucumatz tanácsot kértek egy korábbi istenpártól, Xipayoc-tól és Xmucané-tól. Tőlük megtudták, hogy a fa alkalmas az ember készítésére. Ugyanakkor óva intették Huracát, hogy rászedje Gucumatzot. A hímnemű ember korallfából, a nőnemű sásmagból készült. Az emberek családokat alapítottak, de beszélni nem tudtak, fejük és szívük üres volt. Bőrük száraz és pikkelyes volt, mivel nem volt vérük és verítékük, s az isteneket sem voltak képesek tisztelni. Ekkor az istenpár úgy döntött, hogy elpusztítja az embereket. Óriási özönvizet bocsátott a földre és

rettenetes szörnyeket küldött. Alig maradt néhány túlélő, akiknek az arca horpadt és torz volt. Végül az istenek megengedték, hogy éljenek, belőlük lettek azután a majmok. Huracán és Gucumatz háromszor próbált olyan embert teremteni, akik képesek az idő érzékelésére, teremtőjük imádására és az intelligensebb, kifinomultabb műveletekre. Végül vállalkozásukat siker koronázta. Ez úgy zajlott, hogy négy állat felhívta az istenpár figyelmét a kukoricára. Huracán és Gucumatz ismét Xmucanéhoz, a nagyanya istennőhöz fordult tanácsért, aki megmosta kezét, kilencszer megdarálta a kukoricaszemeket. Az így kapott lisztet vízzel vegyítette és egy masszát készített. Az istenpár ebből a masszából alakította ki az ember húsát és vérét, így született meg az ember. A teremtők négy férfit alkottak. Igen ám, de amikor köszönetet mondtak az emberek a teremtőiknek, hozzátették, hogy értik a világmindenség lényegét. Ez nem tetszett az istenpárnak. Rájöttek, hogy most meg túl nagy hatalmat adtak az emberek kezébe és egyenlővé tették magukkal. Ezért az embereket megfosztották tisztánlátásuktól. Ezután az istenek alkottak négy nőt is. Szépek, vonzóak és okosak voltak. Így már minden készen állt az Első Nap hajnalához. A maja-kicse indiánok teremtésmítoszai tehát tartalmazzák, hogy különböző teremtések voltak. Mindegyiknek volt saját Napja (itt a nap korszakot is jelent), ám azok éppen úgy az enyészetté váltak, mint maguk a teremtések. Például a Hét-papagáj a fából készült emberek Napja (korszaka) volt. A jelenlegi a Negyedik Nap. A maják ősei egyszer, amikor a Nap nem kelt fel, vándorlásnak indultak. Így jutottak el Tulan Zuyua („Hét barlang, hét szurdok”) városába. Innen eredeztetik isteneiket a maják. A fő isten Tohil, aki az embereknek a tüzet adta. Zuyuában kezdtek több nyelven beszélni az istenek. Később Tohil megparancsolta a majának, hogy hagyják el a várost. Elvándoroltak a guatemalai fennsík egyik hegyéhez, „A Tanácshelyhez”. Megcsodálták az első napfelkeltét és azon a helyen telepedtek le és emeltek erődöket. A maják ősik civilizációjának pusztulását – ami talán azonos lehetett az atlantiszi kultúrával – a következőképpen írták le: Egy ómexikói szöveg szerint: „Először lezuhant a Hold az égről, majd az ég a földhöz közelített, és minden elpusztult. Még a hegyeket is víz lepte el. A vízözön az egész Földet beborította, óriási zajjal forrt, bugyborékolt. A vörös fényben úszó hegyek felemelkedtek.” Így írták le a világkatasztrófát kódexükben a Popol Vuhban a maja indiánok papjai: „A Föld ábrázata elsötétült, súlyos gyanta hullott az égből, és fekete eső kezdett el esni. Zápor nappal, zápor éjjel. Az emberek kétségbeestek. A háztetőkre igyekeztek feljutni, amelyek leomlottak, és földre vetették őket. Megpróbáltak felmászni a fákra, de a fák lehajították őket. Sokan a barlangokban kerestek menedéket, és azok eltemették őket. A katasztrófa után szörnyű hideg támadt, a Nap nem volt látható, és a tenger befagyott. Akik az áradástól megmenekültek később megfagytak, a nagy hideg miatt haltak meg.” A vélhetően meteorbecsapódásról szóló, szinte világvégét jelentő katasztrófáról találunk más népeknél is beszámolókat. A keletkezett hőségről és fagyról, a szélsőséges, kibírhatatlan klimatikus változásokról és a kolosszális pusztító erőről és annak következményeiről sok mitológia tesz említést. Egy ritkán emlegetett nép, a csiglit eszkimók, mondáiban ez az esemény így őrződött meg: „Akit sem a víz, sem a forróság nem ölt meg, a hőség után hirtelenül bekövetkezett rettenetes fagyban veszett el.” Boldog napot! Száraz György

A maja papok kőbe vésett próféciái A maja városok minden jel szerint nem egy időben keletkeztek. Élettelennek hitt köveik a legnagyobb fejtörést okozzák a régészeknek. Pedig ha a freskók, a mélydomborművek, a szobrok és a minták beszélni tudnának, elmesélhetnék e nép sorsát, múltját, eltűnésük okát és talán még az emberiség jövőjéről is többet elárulhatnának. De lehet, hogy van megoldás erre a rejtélyre. Ami a maják csillagászati tudását illeti, műszerek nélkül határozták meg például a Föld Nap körüli rotációs pályájának hosszát egy tizedespont ezrelékes pontossággal. Csillag-naptáraik pontos naplójegyzetek a Mars, a Vénusz, a Merkúr, a Jupiter és a Szaturnusz bonyolult szinkronmozgásairól. Például a Drezdai Kódex tartalmaz ilyen táblázatokat. A maják kőbe vésett krónikái – nem tévedés – 400 millió éves adatokat, csillagászati és földi történéseket rögzítenek. Félreértés ne essék, a maja papok „nem csillagászok voltak, hanem a kozmikus szinkronizáció magasan képzett navigátorai.” Csillagászatuk és matematikájuk máig megfejtetlen. De akkor mi lehetett a racionális céljuk? Minden bizonnyal az anyagi életvitellel együtt járó céloktól távolabbra jutottak el ők. Valószínűleg igényük már messze meghaladta mindazt, amit az érzéki világ tudott nyújtani a számukra. A maják tudása spirituális tudás volt, amely csak intuícióval közelíthető meg. Hátrahagyott üzenetük kódolt, hasonlóan az egyiptomi Szfinx és templomok kőbe vésett oszcillogrammjaira. Ezeket csak a beavatottak képesek megfejteni. Korunk beavatottai képesek tudatváltással alkalmas csatornákká válni a maja alkotók mentális rezgéseinek dekódolására. A maja papok próféciái magasabb rendű kozmikus küldetés emlékei. Ezek megfejtéséhez mindenekelőtt ismernünk kell a maják életszemléletét. A maják számára az idő a galaktikus szellemiség-fokok mennyiségi hordozója. Ők nem rémültek meg a krízisektől és a nagy változások lidérceitől. Ilyesformán midőn előre látták kultúrájuk végóráit és egy másik, új keletű civilizáció kezdetét, ők készültek a távozásra, hogy átadják helyüket a később elvakultságtól és önpusztítástól sajgó „civilizált”emberiségnek. Ők maguk eltávoztak: vezetőik fénnyé váltak, a többiek átléptek a papok által nyitott csillagkapukon és dimenziókapukon, egyszóval elutaztak. Ez volt az ő próféciájuk, a „nagy átprogramozás”, melyet e dicső nép szellemi vezetői, látnokai előre megjövendöltek. A maják szerint a világ egy olyan mágikus hely, melyet az isteni mágia tölt be és tart fent, amely összekapcsolja a földi és a mennyei világokat. Véleményük szerint a jelenlegi világ többszöri teremtés eredménye. Szent könyvük, a Popol Vuh arról számol be, hogy jelen világunk a negyedik teremtés során jött létre. (Az aztékok szerint az ötödik.) A negyedik teremtés 4 Ahan 8 Cumku napján, vagyis keresztény időszámítás szerint i. e. 3114. augusztus 11-én vagy 13-án következett be. Jóllehet erre az időpontra nem kevesebb, mint tizenhat különböző, egyszersmind többé-kevésbé „bizonyított” teória létezik. Szóval vannak még fehér foltok. Az ősi maja civilizációról az a hír járja ezoterikus berkekben, hogy atlantiszi elődeink örököse volt. S mint ilyen, irányítói felbecsülhetetlen univerzális tudással rendelkeztek, melynek segítségével képesek voltak előre és hátrafelé mozogni az időben. Próféciáik voltaképpen nem is csupán szimpla jóslatok voltak, hanem gondos okkult kalkulációkkal alátámasztott valószínűség-számítások. Ennél fogva ma is éppúgy érvényesek és alkalmazhatók, mint sok

ezer évvel ezelőtt. Mindközül talán a legjelentősebb és legjobban nyomon követhető teljesítményük a naptáralkotás terén érhető tetten. Ugyanis olyan időszámítási technikákat alkalmaztak, melyek még a jelenleg érvényben levő Gergely-naptárt is lepipálják pontosság tekintetében. De még elképesztőbb produktumuk, hogy az i.e. 3114. augusztus 13-án kezdődött (5125 éves) ciklusuk 2012. december 21-én lejár és egy új periódus veszi kezdetét. A viták homlokterében az áll, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ez az esemény a világ összeomlásával egyenértékű kataklizmákat fog-e eredményezni, mint például Atlantisz esetében, vagy esetleg egy újabb ciklus kezdetét picit más jellegekkel, mint korábban. Amennyiben az új időszámítás mellett tesszük le a voksunkat, akkor megnyugtathatjuk magunkat, mert ahogyan sem az 1999-es, sem a 2000-es esztendő nem hozott különösebb apokaliptikus változásokat, úgy miért éppen ez a nap hozna? Másfelől, ha hinni akarunk abban, hogy óriási égzengés és földindulás közepette megrendülnek világunk tartópillérei, nos, semmi sem kizárható 100%-osan. Maurice Cotterell elmélete Adrian G. Gilbert Maurice Cotterellel közösen egy maja uralkodó, Pakal király szarkofágfedelének kőbe vésett mintázata alapján arra tett kísérletet, hogy megfejtse a maja civilizáció összeomlásának okait. A szerzők a napfoltciklusok elemzése alapján próbálták megfejteni, hogy mi okozhatta a hajdan volt magaskultúra eltűnését, s üzeneteik alapján mi vár ránk, kései utódaikra. Cotterell azt állítja, hogy a maják esete iskolapéldája annak, hogy a Föld egyes civilizációinak felemelkedését és hanyatlását nem szimplán önmaguk, hanem a Nap és más egyéb kozmikus erők is szabályozzák. Cotterell kidolgozott egy elméletet, amely a napfoltciklusok, illetőleg maja és az azték naptárak hosszú időszámítása közötti összefüggéseken alapszik. A kutató feltételezi, hogy a maják "szuperszáma" azonos a Nap mágneses terének elmozdulási vagy megfordulási periódusával. Ezek után összefüggést látott a naptevékenységi ciklusok és az emberi termékenység között is. A szerzők végigjárták Közép-Amerika régészetileg legfontosabb lelőhelyeit, tanulmányozták a maják előtti és utáni népek hitvilágát és a fennmaradt leleteket. Mindezek alapján úgy vélekedtek, hogy minden bizonnyal atlantiszi eredetű nép lehetett a maja, legalábbis a maja hagyományok magukba ötvöznek számos atlantiszi elemet. De ami még érdekesebb, hogy maják olyan spirituális fejlettségi szinten álltak, illetve olyan okkult tudományok birtokában voltak, hogy asztrológiai, numerológiai és látnoki képességeik révén meg tudták jósolni a jövőbeni eseményeket. Tény, hogy Cotterellék céloznak Immanuel Velikovsky történész fejtegetéseire, miszerint a Földet elpusztíthatja tűz, víz, szél és vulkanikus eső egyaránt. Ez pedig kísértetiesen közel áll a maja mitológia négy korszakának végkifejletéhez. A szakértő napfolttevékenység-kutatásai és korszakunk végnapjairól szóló maja jövendölések a Föld mágneses térfordulásával köthetők össze. Pontosabban 2012 táján várhatók az említett kataklizmák. A korszak legutolsó napján, 2012. december 22-én állításuk szerint kozmikus kapcsolat jön létre a Vénusz, a Nap, a Fiastyúk és az Orion között. A Vénusz jelképesen "meghal". Amennyiben a jóslatok megállják a helyüket, akkor minden idők legnagyobb katasztrófái előtt állunk. Edgar Cayce, az alvó próféta és látnok, megközelítőleg erre az időre datálta az elsüllyedt atlantiszi kontinens kiemelkedését a habokból, illetve az óceánból. Hát, nem kell túlságosan sokat várnunk, hogy megtudjuk, igazak-e a próféciák. Vessünk egy futó pillantást a számokra, amelyek önmagukért beszélnek! Cotterell a következőképpen okoskodott:

1 872 000 nap x 5 világkor = 9 360 000 nap = 25 625 év. 25 625 év = 1 precessziós ciklus. (Ennyi időre van szüksége a Földnek, hogy az állatövi jegyekben körbe menjen egyszer.) Egy napfoltciklus = 187 év 20 x 187 év alatt a Nap mágneses tere visszájára fordul, ez durván 3740 év. Az erőtérváltás 187 év alatt éri el a minimumot, tehát egy polaritás váltás 2 x 187 év = 374 év. A polaritás-váltás legutoljára éppen a maják hanyatlásának és kihalásának idején történt. A Föld és a Nap poláris és egyenlítői területeinek semleges mágneses eltorzulása = 1 nagy maja ciklus = a precessziós ciklussal = 25 627 év : 5 ≈ 5 125,4 év. 5 125 év = 3113. augusztus 10 + 2012. december 22. Tudományosan bizonyított tény, hogy a Föld mágneses tere és a Nap semleges lemezei között kölcsönhatás áll fenn. Továbbá a Föld forgástengelye a Nap körüli pályasíkjával 23,5 fokos szöget zár be, amely a Nap és a Hold gravitációs hatása következtében lassan elmozdul. A pólusok a csillagokhoz képest körpályát írnak le. Egy teljes körpálya – búgócsigamozgás – megfelel egy precessziós ciklusnak, ami 25 627 földi év. Ebből viszont még nem derül ki pontosan, hogy mi fog történni. Lehetőségek: a pólus eltolódik, a Föld tengelye elhajlik, vagy valami más. Hét maja jóslat 1.) Az első maja jóslat szerint vissza kell állítani a már elveszett tudós papi rendeket. 1999. augusztus 11-i napfogyatkozással kezdődik el az első jóslat, mely egyben megjelölte az 2012-es évszámot is. Hogyan? Úgy, hogy 13 évnyi idő adott erre. Mi történt 1999-ben. A mindennapi életünk elkezdett felbomlani. Földünk tengelye – állítják többen – 5 fokkal kilengett. S ha ez tovább folytatódik, akkor a végén még igazuk lesz a majáknak: a Nap majd északon kel fel és délen fog nyugodni. Magyarán az északi mágneses pólus a napkeltét, míg a déli mágneses sarok a nyugatot fogja mutatni. 2.) A második jövendölés értelmében változások várhatók a Földanya és az Emberiség anyagi és lelki világában. Elsőként az embereknek Hunapku erejét és isteni mivoltát kell megismerniük! Ő az életet adó erő, maga a szeretet, akinek erejéből táplálkozik minden élőlény, hozzátartozásunk széttörhetetlen, hiszen minden élőlény egymáshoz van kapcsolva pontosan az ő éltető ereje által! Megváltozik majd Földünk arculata: szigetek és partvidékek eltűnnek, míg a tűzhányók újabbakat alkotnak. Több eddig ismeretlen betegségek üti fel a fejét. Az emberek viselkedése meg fog változni. A Föld rezgése emelkedni fog, amely fokozatosan átalakítja a gondolkodásmódunkat és az érzelmeinket. A Nap ereje megváltozik olyan irányba, amelyek elősegítik a természeti csapásokat, az emberek testi és lelki fájdalmait, ugyanakkor ez hasznos lesz, mert összetartozásra sarkallja a Föld népeit. A korszak lezárultakor az egyes ember maga lesz önmaga bírája. Megítéli azon cselekedeteit, amelyeket egész életén át elkövetett, megkülönbözteti a jót a rossztól, hogy fejlődhessen

általa. Csak ekkor fogja megérteni, hogy a Világmindenség élete a fejlődés maga, s ennek az emberiség – benne minden egyes emberrel – szerves része. 3.) A harmadik jövendölés a viszonylag gyors és kézzelfogható változásokra vonatkozik, amelyek az életünket fenekestől felforgatják és megváltoztatják. A Föld tengelye eddig nem tapasztalt módon kilenghet, a sarkkörüli jégsapkák megolvadhatnak, a tengerek szintje drasztikus mértékben megemelkedhet. Földrengések, szökőárak, áradások és súlyos klimatikus változások következhetnek: rekkenő hőség és zord telek, hatalmas mennyiségű csapadék és szuperviharok várhatók. Ennek folyományaként a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás válságba kerülhet, éhezés és a társadalom rendjének megbomlása állhat a küszöbön. 4.) A negyedik maja prófécia beszámol arról, hogy 117. korszak után a Vénusz ugyanazon a helyen lesz az égbolton, s éppen ezzel egyidejűleg aktívabb napfolttevékenység, napkitörés és napszél várható. A maják ránk hagyták örökségül, hogy minden 1 872 000 kin, azaz 5125 év után Napunk változásai intenzíven érezhetők a Földön. Ez minden bizonnyal nagy természeti csapások formájában jelentkezik majd. Minden 1, 366 560 évben Palenquen található Kereszt Templomának feliratai szerint az utolsó 20 év "az idő, mely nem idő". Ezt 2012. december 22-hez kell mérni, tehát már benne vagyunk ebben a periódusban. 5.) Az ötödik maja jövendölés a félelmekről szól, melyek a kommunikáció, a gazdaság és a pénzügyi helyzet összeroppanása miatt alakul majd ki. A válságok egymást érik majd, életünk biztosnak hitt pillérei sorra ledőlnek és ez alól egyetlen nép sem lesz kivétel. Tehát a változások globális méreteket öltenek, ezzel magyarázható a kialakuló pánik és félelem. De mindez szükségszerű, hogy a régi, idejétmúlt rendszerek megdőlhessenek és az új világ megszülethessen. 6.) A hatodik maja prófécia egy bizonyos hullócsillagnak a megjelenéséről szól. Efféle meteorok már sokszor becsapódtak Földünkbe. Egyikük 65 millió évvel ezelőtt éppen ott ért földet, ahol a maják laktak, nagyjából a Yucatan-félszigeten. Ez egy öblöt alakított ki. állítólag az őshüllők eme kataklizma miatt pusztultak ki. 7.) A hetedik maja jövendölés 2012. december 22-ről szól. Földünk ekkor fog átlépni a kozmikus éjjelből a kozmikus nappalba. Ennek az eseménynek anyagi megnyilvánulása is lesz. Ezt egy „csodálatos fénysugár” megjelenése fogja az emberiség tudtára adni. Ez egy új korszak hajnala lesz, amelyben az emberek rezgése megemelkedik, az anyagi civilizáció pedig végleg megszűnik. Nem lesz bűn, nem lesz betegség, nem lesz szegény és gazdag egy ideig. Az új fejlődési ciklusban az ember komikus emberré válhat, s megismerheti a galaxis eddig emberi szem elől elrejtett titkait. Boldog napot! Száraz György

Palenque palotája Tikal, Uaxactún, Copán, Palenque és a többi hatalmas város piramisai, templomai, palotái és grandiózus épületei egy sor rejtéllyel szolgálnak a kíváncsi ember számára. Kik építették? Milyen céllal készültek? Kik és miért rombolták azokat? Miért

néptelenedtek el váratlanul egyik pillanatról a másikra? A fő kérdés pedig: hogyan építették e metropoliszokat? Ugye, nem is biztos, hogy a mai ember elgondolkozik ezeken a kérdéseken, pedig ha számításba vesszük, hogy a maják nem ismerték a kör alakú, forgó kereket, sem pedig a fémet, akkor csak az a válasz adódik, hogy puszta kézzel építették a toronytemplomaikat, piramisaikat. Sokáig „idiot savat”-ként, őrült zsenikként kezelték a majákat. Sziklákból, kövekből, monumentális építményeket felhúzni a dzsungel közepén 35-40 Celsius fokban, 100%-os páratartalomban, tökéletesre faragni a reliefeket és simára csiszolni a köveket, majd felemelni 50-60 méter magasba… Ezt nem gondolhatja komolyan egy józan ember! Tikal IV. piramisa 70 méter magas volt! Ez nagyobb, mint két tízemeletes ház egymáson! Most ismerkedjünk meg az egyik legcsodálatosabb grandiózus maja várossal, melynek neve: Palenque. Egy magas mesterséges dombon áll egy fenséges palota maradványa. A romok négy belső udvart kötnek össze. Egyikükben háromemeletes torony emelkedik, de a hozzá vezető lépcső furcsa módon csak az első emeletről indul, nem az udvarról. Rejtély, hogy miért. Palenque erődöt jelent spanyolul, holott ezt a tornyot obszervatóriumnak emelték, melynek masszív kőpadján csillagász papok kémlelték az eget éjszakánként, varázslatokat és bonyolult számításokat végezve. Más elképzelések szerint őrtorony lehetett. A palota egy 75 méter hosszú és mintegy 60 méter széles teraszos magaslatra – platformra – épült, melyet bonyolult elrendezésű, oszlopos galériák együttese koronáz. Az épületegyüttes egészét a Torony uralja. De tévedünk, ha csak azt hisszük el, amit a szemünk első pillantásra lát, ugyanis Palenque esetében legalább annyira fontos, amit a föld alatt találunk, mint amit a föld felett. A palota külső helyiségeit párhuzamos föld alatti folyosók kötik össze három lépcső segítségével. A déli oldalon található kijárat a palotán kívül helyezkedik el. Természetes világításuk nincs. Mi lehetett a rendeltetésük? Nem tudni. A folyosók falait remekbeszabott díszítések borítják. Féldomborművek és freskók ékesítik a mennyezetet, az oszlopokat, a falfülkéket, s még a lépcsőfokokat is. Művészi színvonalú ornamentika ez. A palotát magas piramisokon álló épületek övezik. A templomok nevei: Nap, Kereszt, Leveles Kereszt, Oroszlán és Gróf. De találunk itt labdajátékra kiépített teret és fejlett vízvezetékrendszert. Az uralkodó tudatosan kiválasztott időpontban szenteltette fel a templomokat, amikor a Hold, a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars konjunkcióban (együttállásban) voltak egymással és ugyanakkor a Skorpió csillagképpel is szokatlanul ritka konstellációt alkottak. Mindközül azonban a legizgalmasabb épülettel csak ezek után találkozunk – ez a Feliratok Temploma. Palenque legimpozánsabb szakrális épülete a Feliratok Temploma, mely 36 méter magas és kilenc, egymásba illeszkedő épülettörzsből áll. A Feliratok Temploma egy óriási piramison áll. A hófehér piramison 70 darab lépcső vezet a tetején található templomhoz. Falait féldomborművek és hieroglifák borították egykoron. Innen a templom elnevezése. A felső templom belsejébe helyezett három kőtáblán látható a tömbök felszínét teljesen beborító hieroglif felirat, mely az egyik leghosszabb terjedelmű maja szövegemlék. Ezekből a feliratokból olvasható ki például a 692-es dátum, amely bizonyítja, hogy Palenque a késő korszak városa. 1949-ben a régészek felfigyeltek a templom padozatának furcsa burkolatára. Két sor kis nyílást láttak rajta kődugókkal ellátva. Ezen felül az is szokatlan volt, hogy a templom falai

nem a padlóról indultak, hanem szemmel láthatóan mélyebb szintről. Végül a kutatók arra az elhatározásra jutottak, hogy felemelik a szentély kőlapját, s meglesik, mi van alatta. Egy rejtett kamrára bukkantak a régészek, amelyből egy titkos lépcsősor vezetett lefelé. Szó szerint ásni kellett, mivel földdel és kődarabokkal töltötték fel a folyosót. Nagy nehezen megszabadították a sok tonnás törmelékektől a lépcsőt és leereszkedtek a mélybe. Indiana Jones-filmbe illő jelenet lehetett, vagy talán fordítva, innen vették az ötletet a film készítői. Bárhogy is, misztikus és félelmetes a meredek lépcsősoron leereszkedni. Az alján egy folyosó tátong, amelynek végén a régészek különböző ládákba zárt ajándéktárgyakat találtak, továbbá egy korlát mögött öt-hat ifjú elenyészett földi maradványai hevertek. Ekkor a bal oldali fal burkolatában egy háromszög alakú lap körvonataira lettek figyelmesek az archeológusok. Mi lehetett ez? 1952. június 15-én feltárult a nagy titok Aleberto Ruz mexikói régésznek hála. Egy kriptát rejtett a lap. 9x4 méteres alapterületű és 7 méter magas kamra volt ez. Alul egy óriási lapot találtak (2,8x2,2 méter és 25 cm vastag). Nem kis nehézségek árán sikerült az öttonnás lapot felemelni, s ekkor egy szarkofág tárult a szakemberek szeme elé. Egy 40-50 év körüli megtermett férfi jáspisdrágakövekkel borított csontvázát rejtette a szarkofág. Minden jel szerint Pakal király maradványai voltak. A szarkofág belseje piros volt. Jáspis diadém volt a tetem fején. A függők, a nyaklánc, a melldísz és a karperec 200 szemből állt. Minden ujján gyűrű volt. Az elhunyt arcát nefritből észült halotti maszk fedte, kagylóhéj szemekkel és obszidián pupillákkal. Ezen kívül sokféle használati tárgyat temettek a halott mellé valószínűleg kultikus célzattal. A kutatók azt feltételezik, hogy az uralkodó túlvilági szolgái gyanánt áldozták fel az ifjúkat, majd a folyosót betemették. A papok a kriptától a piramis tetejéig mészkeverékből egy vékony kígyót fektettek le a halott és az élők összeköttetését biztosítandó. De ki lehetett ez a kivételezett személy? Palenque lélegzetelállítóan gyönyörű helyen fekszik: egy sűrű őserdő borította hegylánc alatt, az Usumacinta-folyó árterének szélén, s a Mexikói-öbölre néz. Itt uralkodott Pakal király. Kriptája 24 méterrel a templom padlója alatt helyezkedik el. A templom folyosóinak kőlapjaira uralkodói névsorokat róttak, pontosan tizenkettő egymást követő uralkodó nevét. Pakal 68 évet uralkodott. Életkora elképesztően magas: i.sz. 603-684 között élt. Teljes neve: K’inich Janaa’ Pakal, azaz „Nagy Nap Pajzs Úr”. Pakal keménykezű uralkodó lehetett és regnálása alatt kétségkívül Palenque lett a térség vezető városállama. Istenként tisztelték, amint az a nevéből sejthető is. Dinasztiáját a Napistennel kapcsolata össze, tehát a Napisten követe, küldötte, hovatovább, inkarnációja lehetett. Szarkofágjának fedele azt ábrázolja, amint a király az alvilágba ereszkedik, ugyanakkor megtalálható rajta az élet és a halál között ingázó nap is. Jádéból készült napisten szobrot találtak teteme mellett, ami biztosította a király égbe emelkedését. Minden valószínűség szerint maga Pakal rendelte el a Feliratok Templomának megépítését saját maga és dinasztiája számára. Boldog napot! Száraz György

Maja naptár és a Föld alakulása eddig A maják nemcsak a napok számolásával mérték az időt, hanem kiváló csillagászok is voltak. A klasszikus maja templomok bejáratait, tetőzetét, a maja boltívet, illetve

különleges stílusjegyüket, az úgynevezett fésűdíszt gyakran úgy tájolták, hogy láthassák bizonyos csillagok felkelését, zenitjét (tetőpontját) és lenyugvását. A majáknál a papok voltak az „idő őrzői”. Ők feleltek a naptár készítéséért, a vallási szertartások lebonyolításáért, az ünnepekért, továbbá nagyon komoly megfigyeléseket tettek a csillagok és a bolygók mozgása terén. Az égitestek mozgásából az istenek akaratát, tervét és az emberek sorsát olvasták ki. Égre írott előjeleket kerestek és értelmeztek. A maja pap neve: Ah Kin volt, azaz „A Nap Szolgája”, ami utal a Napistennel, illetve a szoláris kultusszal való összefonódásra. Az egyik kulcsfontosságú égitestük a Napon és a Holdon kívül a Vénusz volt, amely majdnem körpályán mozog a Nap körül. Keringési ideje 225 nap, s a Holdhoz hasonlóan különböző fázisokon megy keresztül. A fázisos egy-egy időtartama 584 napig tart (236 napig reggeli csillag, azután 90 napig nem látható, majd 250 napig esti csillag, végül 8 napig nem látható). A papok különleges csillagvizsgálóikból jól megfigyelhették az égi tüneményeket. Ilyen obszervatóriumokat találunk Mayapánban és Chichén Itzában. Dolgozni csak szépen, ahogy csillag megy az égen… A palenquei csillagász papok kiszámították a holdhónap időtartamát: 29,53086 nap. De tévedtek, mert korunk tudósai számítógéppel ezt helyesbítették. A tévedés „hatalmas”, csaknem 0,00027 nap. A csillagászatnak gyakorlati haszna volt. Először is, a maja papok kiszámították a napév pontos hosszát. Honnan tudjuk? Mert megörökítették, méghozzá nem is akármilyen módon, ugyanis kőbe vésték hieroglifákkal, azaz szent vésetek formájában. Szerintük a napév precíz hossza: 365,2420 nap. Most jön a döbbenet: a mi általunk használt naptárnál ez 0,0001 nappal pontosabb. Az évet egyébként 18 hónapra osztották fel. Minden hónaphoz hozzárendeltek egy-egy mezőgazdasági munkát: erdőirtást, kukoricavetést, betakarítást stb. Ezzel végül is a mindennapi megélhetést könnyítették meg és szabályozták. Más források a következő összehasonlítást teszik a különféle számításmódok között: Csillagászati érték: 365,242198 nap Maja naptár szerint: 365,242129 nap Gergely-naptár szerint: 365,242500 nap S mi derül ki már első pillantásra az adatokból? Hogy a maja naptár pontosabb a Gergelynaptárnál. Ha már az egzaktságnál tartunk, érdemes eltűnődni azon is, hogy a Vénusz reggeli és esti megjelenésének megjóslásában, illetve kiszámításában 6000 év alatt egy napot tévedtek. A Vénusz megfigyelésére építették Chichén Itzá csillagvizsgálóját, amelyet ma spanyolul caracol, vagyis „csiga” néven ismernek, minthogy spirál alakú folyosói vannak. Az innen kiinduló három ösvény a nyugati égbolt ama pontjai felé mutat, ahol a Vénusz esti csillagként tűnik fel, egyik a lenyugvásának legdélebbi, másik a legészakabbra fekvő pontja. Ernst Förstemann, német könyvtáros, amikor 1867-ben a Drezdai Könyvtárban dolgozott megvizsgált egy majáktól származó Vénusz-táblázatot (a bolygó 584 napos ciklusának a periódusaival), valamint több Hold-táblázatot talált. Elképedve konstatálta, hogy a táblázatok a várható Napfogyatkozásokat és Holdfogyatkozásokat tartalmazzák, s olyannyira precízek, hogy a holdhónapok hosszában csupán 2 másodperc eltérés van.

A majáknak volt egy mitikus zéró-dátumuk, ahonnét az időszámításukat kezdték. Általánosan elfogadott nézet szerint ez az i.e. 5 041 738.év. A maja kronológia viszont egy másik kezdődátummal rendelkezik: i.e. 3113. év. A maja naptár az idők folyamán egyre bonyolultabbá vált. Egyes kutatók szerint a papok sötét és kegyetlen vallásuk eszköze lett a naptár. Maja vallás Az univerzumot a maják 13 egymás fölött elhelyezkedő világ formájában képzelték el. Ezt tizenhárom égnek vagy égi rétegnek hívták. A Föld alatt pedig 9 rétegből, pontosabban világból álló poklot feltételeztek. A Föld közepén nőtt a zöld színű „Kezdet fája”, amit a négy világtájnak megfelelően a négy világfa szegélyezett. Színeik: a keleti fa színe vörös, az északi fehér, a nyugati fekete, míg a déli sárga. A maják közösségi épületeiket a világmindenség mintájára alakították ki. A lakóházak középső oszlopa reprezentálta a „Kezdet fáját”. A maják megfigyelték, majd gondosan feljegyezték a fénylő égitestek mozgását. Ekkor észrevették, hogy az egyes égitestek milyen helyzetváltoztatásokon mennek keresztül éves útjuk alatt, s hogy áthaladnak bizonyos csillagcsoportokon. A Nap éves pályáját is egyenlő szakaszokra osztották fel a papok. Ebből összesen 13 volt, a Nap mindegyikben nagyjából 20 napot töltött. Így alakult ki a 13 darab húsznapos maja hónap. A napév a tavaszi napéjegyenlőséggel kezdődött. Minden hónapnak megvolt a maga védőistene: csörgőkígyó, skorpió, állatfejű madár, hosszúorrú szörny. Hosszasan lehetne sorolni a csodálatos földi-égi megfeleltetéseket, s rendre bizonyságot nyerne a maja papok zsenialitása. Azonban van olyan terület, amelyet a tudomány képtelen megfogni és visszaigazolni. A föld alatti világokról például szinte semmit nem tudunk. Csupán Hun Acsab neve ismeretes, aki a pokol ura, ami csak azért furcsa, mert ő egyszersmind a Vénusz bolygó istene is. Maja naptár A maják rendkívül pontos naptárrendszere két típusból állt. Az egyik neve haab, amely 18szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve 5 balszerencsés nappal (uayeb). A másik naptáruk a tzolkin volt, amely 13 darab 20 napos hónapból adódott össze, amelyet szent kör néven említettek. Ez párhuzamosan számlált a teljes évvel. Ezeken felül volt még egy úgynevezett „hosszú számítás”-ra keresztelt kronológiájuk: a Nagy Kör. Az időszámlálást a Nagy Kör szerint körülbelül 5125 évente újból kezdik és korszakokként számolják. A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap. Általában 13 szökőnap van 52 évente. Az új időszámítási kezdet, vagyis az Új Kor 2012. december 22-én kezdődik a maja időszámítás értelmében. A maja kalendárium matematikai jelekből és gondolati fogalmakból állt. A számjegyeknek és a szóhieroglifáknak egyformán kitüntetett szerepük volt. A maják naptárrendszere a tizenhárom napos héten alapul. A dátum négy elemből tevődött össze: a tizenhárom napos hét száma (1-13), a húsznapos hónap napjának neve, a húsznapos hónap napjának sorszáma (1-20), a hónap neve (18 hónap volt)

Amíg az általunk jelenleg használt Gergely-naptár teljesen lényegtelennek tekinti azt, hogy egy-egy hónap bizonyos napja hétfőre vagy keddre esik, tehát nem foglalkozik a napok nevével, addig a majáknál ez elképzelhetetlen lett volna. Miért? A Gergely-naptárban a szökőévektől függően öt-hat évenként ugyanarra a napra esik (hétfőre, keddre, szerdára…) a hét napjai közül a január elseje, másodika és így tovább. Ellenben a maja kalendárium sajátossága abban áll, hogy minden dátum csak 52 évente egyszer esik ugyanarra a napra. Ez adja ki a maják ötvenkét éves misztikus ciklusát. Ehhez abszolúte semmi kétség nem férhet. Tehát az ismétlődés 18 980 naponként fordul elő. A maja naptár három alapvető ciklussal dolgozik: 260 napos rituális ciklus (13 húsznapos ciklusból), 4 éves ciklus, amikor a húsznapos hónap napjának neve és sorszáma egybeesik, 52 éves periódus, amikor mind a négy összetevő megegyezik. A hónapok elnevezése már vallási és kultikus céljukra utal. Később a maják lemondtak a „hosszú számról” és áttértek a leegyszerűsített „rövid számra”, ami miatt pedig sajnos elveszítette a dátumozás a pontosságát. A 260 napos cikluson sokat vitatkoznak a kutatók, ugyanis nem értik, miért éppen ezt választották a maja papok. A legvalószínűbb feltételezés úgy hangzik, hogy talán azért, mert ennyi idő telik el a Vénusz esti csillagként és reggeli csillagként való megjelenése között. Másik teória szerint 260 nap telik el a Nap déli, illetve északi irányú mozgása között egy Copanhoz közeli szélességi fokról nézve. Bármi is legyen az igazság, ez olyannyira bevált, hogy a mai napig alkalmazzák Dél-Guatemalában a kicsék. Antropológusok olyan jövendőmondókra találtak Guatemalában, akik ama is használják a 260 napos naptárat. A „napok vezetői” nevű sámánok isteni iránymutatásokat adnak az emberek mindennapi problémáira. Tömjént égetnek, majd korallmagot négyes csoportokba rendeznek és a megmaradt magok száma adja a voltaképpeni felvilágosítást az adott problémáról. Ezt követően a sámán megszámolja a csoportokat és ugyanannyit visszaszámol a 260 napos kalendáriumban, így megkapja a probléma keletkezésének a dátumát. Amennyiben számolás közbe enyhe villámot érez a testében, az további információkat jelent, melyet a sámán médiumként közvetít. A sámánok állítólag azt is érzékelik, miként áramlik a kozmikus energia az illető körül. Boldog napot! Száraz György

Maja kódrendszer és írás A maja nyelv és kommunikáció óriási rejtély, amelyet még nem teljesen sikerült megfejteni, desifrírozni. A maja írásjelek és szimbólumok kódjai és kombináció, valamint belső rejtett logikájuk megfejthetetlenek spirituális ismeretek nélkül. Az egyes jeleket beazonosítani, mai szavaknak és fogalmaknak megfeleltetni roppant nagy kihívás. A maja nyelv nagy talánya Mindenekelőtt a rejtjelezés kódját kell megismerni. Ebben nem árt, ha az égiek is velünk vannak és súgnak, vagy legalább az orrunk elé tolnak egy-két bilingvis szöveget. Magyarul

kétnyelvű szöveget. Hadd emlékeztessem a kedves Olvasó arra, hogy az egyiptomi hieroglifikus írást 1822-ben Champollion a Rosette-i kő alapján dekódolta. Úgy, hogy a rejtjelkulcsot Ptolemaiosz és Kleopátra nevei adták, melyeket óegyiptomi nyelven és görögül is látott és be tudott azonosítani. Így kerülhettek volna közelebb a maják kódrendszerének megfejtéséhez is. Köveken, lapokon, táblákon és falakon található kétnyelvű szövegekből következtethettek volna az ismeretlen jelek jelentésére. Bilingvis emlékek híján marad a józan ész, vagyis az írás rendszerének minden energiát felemésztő megfejtése, kisilabizálása. Nyilvánvalóan az mindjárt látszott, hogy a jelek nem állnak önállóan, hanem csoportokat alkotnak, néha csomókban állnak, néha meg láncot formálnak. Ezek után érdemes elővenni a fennmaradt eredeti maja írásokat tartalmazó gyűjteményeket, a kódexeket, s már indulhat is a keresés. A maja kódrendszer megfejtését az is bonyolítja, hogy piktográfiákról van szó. Vagyis nem írással van dolgunk, hanem szimbólumokkal. Innentől kezdve, ha nem ismerjük az idevonatkozó szóképeket, akkor lehetetlen kibogozni a megfejtést. Egy írásjel vonatkozhat egy hangra, egy szógyökre, egy szóra – ez eddig még oké is volna, de ha szimbolikus a jelentése, akkor olyan, mintha sötét kútba nézne a nyelvész. A jelek összetéveszthetősége megint csak újabb nehézségeket támaszt. Egy latin betűt másként ejt ki egy magyar, egy angol és egy francia. Például az „e” betűt. Akkor még nem beszéltünk a cirill ábécé sajátosságairól. Azután ott vannak a kínai piktogramok, vagy a máig megfejtésre váró húsvét-szigeteki piktografikus jelek. A variációk száma végtelen! Jurij Knorozov fantasztikus logikát követve fedezte fel a maja írásrendszer kvintesszenciáját, azaz lényegét. Sorra kizárta a számba vehető variációkat. Először kizárta a piktogrammákat, vagyis a képírást, ahol nem a beszéd hangját adják vissza a jelek, hanem általános fogalmakat jelölnek. A képírásban minden 100 jel közül 75 új függetlenül, hogy egy szöveg melyik részét vizsgáljuk. Márpedig a maja írásban 300 jel fordul elő, ami a képírásban kb. 400 jel terjedelmű szöveget adna. Ahhoz, hogy a három ismert maja kódexet piktogrammákkal töltsünk fel, több ezer, ha nem több tízezer jelre lenne szükségünk, holott csak 300 jelünk van. A második elméleti feltételezés szerint a maja jelek csak hangokat jelölnek. Azonban a hangok a világ egyik nyelvében sem haladják meg a 80-at. Tehát ez sem összeegyeztethető a 300 meglévő jellel, amelyek tehát nem jelölhetnek csak hangokat. A harmadik hipotézis szerint a jelek egy-egy szótagot jelölnek. A szótagos írásrendszerek 7080 jellel dolgoznak. Ilyen a japán katakana, az indiai devanagari vagy a régi ciprusi írás, de ezekben sem múlják felül a szótagok a 150-et. Maradt a morfémás írás, amelyben minden jel egy-egy szógyöknek, segédszócskának, avagy ragnak felel meg. Igen ám, de az ilyen típusú írásmódhoz 1000-1500 morfémára lenne szükség, holott a majáknak csak 300 jelük van. Ha pedig a maják jelei szavakat, szóösszetételeket, netalán mondatokat jelölnének, akkor 3000-30 000 különféle jelre lenne szükségünk a három ismert kézirathoz. Így jutott Knorozov arra a következtetésre, hogy akkor a maja írás vegyes, illetve kevert. A jelek egyaránt tartalmaznak hangokat, szótagokat és morfémákat. A maja jelrendszer (kódrendszer) hasonlít a sumér és az ősi egyiptomi hieroglifikus írásrendszerhez, amelyet a Távol-Keleten a mai napig használnak. Ebben az esetben a besorolást megerősíti, hogy a nyelv mutatói megegyeznek a maja számrendszer mutatóival. A maják számrendszere

A maja számok jeleinek kiókumlálása azért volt lényegesen egyszerűbb a kutatók számára, mert tökéletes logikával és egyszerűséggel rendelkezik. De ne tévesszen meg bennünket az „egyszerűség” fogalma. Amikor Európában még a lakosság 95%-a írástudatlan és számolni képtelen volt, akkor a maják már a mindennapi életükben használták a zéró fogalmát és óriási számokkal operáltak. A maják tizenkét jegyű logaritmusokkal számoltak. A maják a húszas számrendszert használták. Miért? Talán azért, mert az embert vették alapul. A számolási alapegységet az ujjak száma adta: a lábujjak és a kéz ujjainak összege. A húsznapos hónapot jelentő „vinal”, a húsz és az ember szavak etimológiailag összekapcsolódnak. Ez talán nem véletlen. Az indiai eredetű, valójában az V. században született számrendszert használjuk ma Európa szerte. Vízszintesen, sorba, helyérték szerint írjuk egymás mellé a számjegyeket. Majdnem ugyanerre voltak képesek a maják 1000 évvel korábban azzal a különbséggel, hogy ők lentről fölfelé írták helyérték szerint, polcrendszerszerűen a számokat. Az alsóbb polchoz képest a felette álló helyértéke 20-szor nagyobb volt. (Nálunk 10-es helyértékkel kell számolni, mert a tízes számrendszerben gondolkodunk.) A számjegyeket pontok és vonások jelölték. A pontok a nagyságrend egységeit, a vonás pedig az ötösöket jelölte. A 20-as számot nem tekintették önálló számjegynek, hanem kétjegyű számnak. A huszadik számjegy a nulla volt, amelyet egy kagylóhéj szimbolizált. A számok stílszerű logikáját csak a 360-as szám töri meg, ugyanis ez a szám a harmadik nagyságrend kezdőszáma. Ennek a helye már a harmadik polcon van. Magyarul a harmadik nagyságrend kezdőszáma nem a második rend kezdőszámának hússzorosa, hanem csak a tizennyolcszorosa. Miért? Az ok zseniálisan egyszerű és nagyszerű. A maja papok a harmadik nagyságrend kezdőszámát közelítették az év napjainak a számához. Emlékeztetőül tizennyolc húsznapos hónapjuk volt, ami egyenlő 360-nal. Mitől zseniális ez a megoldás? Attól, hogy bár felemelkedtek az elvont matematikai gondolkodás szintjére az ősi maják, képesek voltak annyira gyakorlatiasak maradni, hogy a napi szükségszerűségeknek engedve hozzáidomították a számrendszerüket a gyakorlati életükhöz. Kuriózumként megjegyzem, hogy a negyedik és minden további nagyságrendben visszaáll a 20-szoros elv. A negyedik nagyságrend kezdőszáma 360x20, vagyis 7200, ötödiké 7200x20, azaz 144 000 és így tovább. Ezek után kérdezhetnénk, hogy miért volt szükség nagy számokra a majáknak? Nos, ne becsüljük le őket! Például a maják megállapították a maja időszámítás kezdeti dátumát, ami i.e. 5 041 738.év! Boldog napot! Száraz György

Nibiru A naprendszerünkbe bármikor beléphet egy valódi bolygóóriás, melynek a legismertebb neve Nibiru. Egyes kutatók csak Nemezisnek, X bolygónak, Halálcsillagnak vagy a Sötét Csillagnak nevezik. De vajon milyen hatást gyakorolhat egy ilyen égitest megjelenése a földi életre? A Végzet bolygója A kérdést helyesebb lenne úgy feltenni, hogy milyen hatásokat gyakorolt eddig, ugyanis ez a planéta ciklikusan visszatérő látogatója Földünknek. Nagyjából 3660 évenként érinti a naprendszerünket ez a Vörös Bolygó, majd megkerülve a központi csillagunkat távozik. A

NASA 1982-ben egy infravörös távcsővel felszerelt mesterséges hold (IRAS) segítségével lokalizálta, majd elemzésnek vetette alá a Nibirut. Rájöttek, hogy talán nem is kisbolygóról van szó, hanem egy barna törpecsillagról, melyet hét holdja kísér. Színe és tömege elképesztő. Az asztronómiai mérések tanúsága szerint a Nibiru tömege 23-szorosa a Földnek és csodálatos vörös színben pompázik. Mindebből az következik, hogy sebessége, mágnese tere és imponáló mérete, nem elhanyagolható hatásokat gyakorolna a Földön található összes létformára, ha egyszer újra bolygó közelbe kerülne. A Nemezis-hipotézis A Nemezis-hipotézis egy olyan félig-meddig tudományosan is megalapozott elmélet, amely arra kísérel meg választ adni, hogy planétánk történelmében mi válthatta ki a rendszeres, illetve ciklikus fajpusztulásokat. E szenzációs elmélet nagy port vert fel a maga idejében, mivel a New York Times két cikkben, míg a Time magazin címlap-sztoriban foglalkozott ezzel a feltételezéssel. A Nemezis-teória azon a csillagászati felfedezésen alapszik, hogy a Napunk talán (!) kettős csillag, s központi csillagunk kísérője a Nemezis, egy vörös vagy barna törpecsillag. Hogy honnan származik és miért nem tudtunk pár évtizeddel ez előttig róla? Nos, tudományos szinten ekkora jutottunk el odáig, hogy felismertük: naprendszerünket egy külső üstökösfelhő borítja – ez az Oort-féle felhő. De itt álljunk meg egy pillanatra. Azt már régóta tudhatjuk földrajzóráról, hogy a Mars és a Jupiter között egyszer egy kisbolygó-öv alakult ki. Azonban manapság már nagyobb léptékekben is érdemes és illik is gondolkodnunk. Bizonyságot nyert, hogy létezik egy üstökösfelhő, mely a Naprendszerünket kívülről burkolja be. Ez az Oort-féle felhő, melyben a jelek szerint több milliárd üstökösmag cikázik. Bármikor adódhat olyan „zavar” – például egy hozzánk közeli csillag vonzása, vagy ismeretlen anomália – amelynek hatására ebből a felhőből több üstökösmag is kiválhat és elindulhat, majd beléphet naprendszerünk belső köreibe. Ilyenkor az történne, hogy nagyjából a Jupiter környékén egy csóvát alakítana ki magának az üstökösmag, majd ezzel a látványosságával felhívná magára a figyelmet. Hogy onnantól kezdve mi lenne a sorsa, az egyelőre nyitott kérdés. Többrétű megoldások léteznek: jó esetben áthaladna naprendszerünkön és tovább repülne az univerzumban, esetleg periodikusan visszatérne, netán a tömegvonzás kiszámíthatatlan hatásainak köszönhetően naprendszerünk részévé válna és itt rekedne, illetve az sem kizárt, hogy darabokra, törmelékekre hasadna szét, s mint meteorraj fenyegetettséget jelentene minden kis- és nagybolygónkra. Ezzel egyébiránt sok kozmikus csapást meg lehetne magyarázni. De mi bizonyíthatná a Nemezis-feltevést? David Raup és John Sepkowski Jr. tüzetesen megvizsgálták 250 millió év földtörténeti kőzetrétegeit és ennek nyomán fenomenális felfedezést tettek. Észrevették ugyanis, hogy 26 millió évente a kőzetek irídiumtartalma lényegesen megemelkedik az egyes rétegekben. Ezt összevetették a földi élővilágban bekövetkezett nagyarányú, drasztikus változásokkal és azt találták, hogy e két tényszerűség abszolút összefüggést mutat. Márpedig irídium ilyen mennyiségben nem fordul elő bolygónkon, sőt ami azt illeti, ritka fémnek mondható. Ezzel szemben annál nagyobb dózisban fordul elő meteoritok anyagában. A tudósok rábukkantak egy jellemző 30 millió éves ciklusra, ami tehát megmagyarázná a fajok periodikus kipusztulását. Még azt is felvetették, hogy Napunk nem is kettős, hanem sokkal inkább hármas rendszer. A csillagnak, amely fenekestől felforgathatja a Föld életét, nevet is adott a Nature magazin egyik szerkesztője: Nemezis.

A nagy kihívás, amit a Nemezis-hipotézis ellenzői felvetettek, hogy akkor látni kéne a Nemezist. Ez azonban egyáltalán nem logikus kérés vagy igény, mivel űrtávcsöveink, radarjaink és egyéb csillagászati letapogató technikáink nem képesek állandóan megfigyelni a teljes naprendszerünket. Például, ha a Nemezis történetesen a Kígyótartó csillagkép felől közeledne Naprendszerünk belső régiója felé, akkor biztosan nem vennénk észre, mert onnan épp egy kozmikus felhő tart felénk, ami beburkolná a kisbolygót. A számítások mellesleg elképesztő adatokról tudósítanak. Például akár három fényévre is el tudna távolodni tőlünk, átmérője meghaladhatja a 100 ezer kilométert, tömege 5-10%-a lehet a Napénak. Lehetséges, hogy van saját bolygórendszere. Nem zárható ki, hogy e bolygók valamelyikén élet, sőt mi több, intelligens élet is kifejlődhetett. Mint ahogy az sem lehetne cáfolható kategorikusan, hogy a Nemezisről idegen látogatók érkezhetnének hozzánk, hiszen lehetséges, hogy ők a fejlettebbek. Erről egy újabb hipotézis jutott el hozzám. A Nibiru lakói Michael Salla PhD. a földönkívüliek kutatásával és lajstromozásával foglalkozó tanulmányában a következő álláspontot fejtegeti. Találkozott olyan érintettekkel, akik találkoztak hatalmas emberszerű lényekkel, aki állítólag fontos szerepet játszottak a Föld emberekkel való benépesítésében. Ők szabályos időközönként visszatérnek a Földre és rendszeresen látogatnak bennünket nyomon követvén evolúciónkat és sorsunkat. A sumérok „annunakik”-nak nevezték ezt a földönkívüli fajt, s származásukat a Nibiruhoz kötötték. Ékírásos tábláikon tesznek említést róluk. Ezek egy részét Zacharia Sitchin fordította le. A suméroknál ők isteni rangra emelt lények, egy felsőbbrendű faj, akik a kezdetektől fogva visszatérő vendégként voltak jelen az evolúciónkban. Humanoidokra (emberszabású) gondoljunk, akiknek fő istene Anu. A sumér mitológia és panteon éppen olyan gazdag, mint az egyiptomi volt. Sitchin arra a következtetésre jutott, hogy az annunakik vagy nibiruiak titkos tevékenységeket is folytatnak a Földön. Alex Collier szerint régebben a Szíriusz B lakosai voltak, de valami konfliktusba keveredtek az Orion népével. A vita egy érdekházassággal oldódott meg, ám utódaik mindkét vonal genetikai tulajdonságait hordozták. Így született egy új faj, amely a Nibiru nevet kapta. Terjeszkedni kezdtek. Az annunakik terve, hogy primitív fajokkal, mint például az emberiség, népesítenek be különféle bolygókat, majd más fajokra bízzák a gondviselésüket. Az annunakik rendszeresen visszajárnak, hogy ellenőrizzék teremtményeiket, így az emberiséget is. Ezt kísérletnek is felfoghatjuk az annunakik részéről, de fogalmazhatunk finomabban is, az emberiség valakiknek az álma. Az elmélet kiagyalója itt nem állt meg, hanem tudni véli, hogy az annunakik egy része titokban a Földön maradt, s beépült az emberiség elit szervezeteinek egy részébe, hogy közvetett módon irányítsa és kontrollálja a katonai-technológiai-ipari fejlődésünket. Újabb kérdés vetődik fel ezen a ponton: vajon az annunakikon kívül vannak-e, s ha igen, hányan vannak olyanok, akik irányítani szeretnék az emberiség fejlődését? S a fő kérdés: milyen irányba: a béke vagy a háború, a felemelkedés vagy a modern tudatmanipuláció a cél? Átvonulás és kihalás Élvonalbeli kutatatók arról számoltak be, hogy amennyiben a Nap és a Föld között elhaladna ez a monstrum, a gravitációs vonzása meglehetősen komoly hatást gyakorolna az emberiség életére. Realitás a természeti katasztrófa is, mivel a pólusváltástól kezdve, a Föld forgási

sebességének lelassításán át, a lehető legszélsőségesebb időjárásbeli változásokig rengeteg szálon befolyásolná az életünket. Emlékezzünk csak a Nibiru három legutóbbi áthaladására, melyet az emberemlékezet őrzött meg. Fordított kronológiai sorrendben: 1.) a bibliai vízözön, 2.) az atlantiszi kontinens elsüllyedése, 3.) Lemúria eltűnése. A tudósok nagyjából egyetértenek abban, hogy a Nibiru néhány óráig érezhető áthaladása által közvetlenül kiváltott kataklizmákat egy második hullám is követné, mely akár évekig tartó élelmiszer- és vízhiányt eredményezne, a sorozatos vulkanikus aktivitások okozta levegőszennyezettségről nem is szólva. Ennek következtében a Föld lakosságának jelentős része elpusztulhat. De hogy mennyire veszi komolyan a NASA ezt az alternatívát, azt igazolja, hogy az Űrkutatási Hivatal szondát szándékozik a világűrbe küldeni, amely kifejezett célja a Nibiru megfigyelésére. Megjegyzem, amit a tudósok a Nibiruval kapcsolatban előrevetítettek, meghökkentő rokonságot mutat a maja próféciákban jövendöltekkel. S innen már nem egy földtől elrugaszkodott lépés észrevenni, hogy a maja, a sumér és a jelenlegi noetikus tudományok „jóslatai”, akarom mondani, prognózisai egybevágnak. Marduk csillaga Nem kell különösebb jártasság a közel-keleti kultúrák ismeretében, elegendő, ha csupán nyitott szemmel járunk, s akkor észrevehetjük a nyilvánvaló utalásokat és analógiákat a térség társadalmainak leletanyagaiban. A „Szárnyas Bolygó” néven is emlegetett Nibiru a legkiemelkedőbb jelentőségű paloták, pompás templomok falain, becses uralkodói jelvényeken és díszes trónokon egyaránt visszatérő motívum. Talán azért is kaphatott ilyen előkelő rangot a Nibiru, mert a babiloni panteon főistenének, Marduknak volt a bolygója. S mint ilyen, visszatérte egyszersmind a főisten eljövetelét is beharangozta. Marduk a híres ókori Babilon főistene és egyben védőistene is. Már Hammurápi, az első írott törvénykönyv alkotója is említi bevezetőjében Mardukot. Szellemiségét a következő sorok jól érzékeltetik: "egy igazságos uralmat hozok létre a királyságban úgy, hogy minden gonoszt és erőszaktevőt elpusztítok, az erőseket pedig eltántorítom a gyengék elnyomásától... Továbbá felvilágosítom az országot, és az emberek javát szolgálom". Marduk az „istenek ura” és az „istenek atyja” címeket viseli, s ezért megfeleltethető az egyiptomi Ra napistennek, aki szintén hasonló jelzőkkel bírt. Ugyanakkor Marduk az isteni bölcsesség, a gyógyítás, az alkímia és a mágia letéteményese, ezáltal pedig az egyiptomi Thottal rokonítható. Kultuszközpontja Észagilában volt, ahol az „isten megszabja a sorsot”. A 12. bolygó Az egykori mezopotámiai (ma Irak) metropolisz, Nippur területén különleges pecséthengerekre bukkantak az archeológusok. Ezeken egyértelműen beazonosítható a Nibiru: földműves emberek nappali világosságnál ájtatosan szemlélik a bolygót. Az ősi szövegek arról is beszámolnak, hogy milyen csodálatos fényereje volt az égitestnek, s hogy napkeltekor is látható volt, majd napnyugtakor tűnt el. A sumerek tehát ismerték a Nibirut és úgy gondolták, hogy az is része a Naprendszernek. A bibliai és a babiloni szövegek egybecsengően arról adnak hírt, hogy megközelítőleg 3600 évenként tér vissza a Föld közelébe, valamint hogy korszakváltásokat, világméretű kataklizmákat és uralkodóváltásokat okoz a látogatása.

A mezopotámiai csillagjósok a Nibirut a 12. bolygónak tartották, amelyet egy különleges epitheton ornans-szal (díszítő jelzővel) láttak el, tudniillik a „Sár”-ral, aminek hármas jelentése van. Egyrészt a 3600-as számot jelöli, másrészt a tökéletes ciklust és a teljes kört, harmadrészt magát az égitestet is ezzel fejezték ki. Ezek után a véletleneket kizárhatjuk, itt komoly asztrozófiai (csillagbölcseleti) tudást fedezhetünk fel. Ha továbbmegyünk és beleássuk magunkat a sumerek uralkodási éveibe, akkor a 3600-as számra több helyen is rábukkanunk – igaz, ehhez el kell fogadnunk a történelem előtti idők civilizációinak létezését. A jelenleg ismert nagybolygókon kívül találunk még egy újabb planétát, a 12. bolygót, a bibliai Nephilimek (Annunakik) otthonát, vagyis a Planet-X-et. Naprendszerünk égitestei: Nap, Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó és a Nibiru. (Időközben a Plútót kisbolygóvá minősítették vissza.) Szolóntól, a görög filozófustól tudjuk, hogy a szaiszi papok szerint az emberi fajt már többször érték katasztrófák, világvége jellegű pusztulások, amelyek után alig maradt túlélő. Ha a Marsra tekintünk, könnyedén láthatjuk, hogy mennyi kisbolygó-becsapódás szabdalta felszínét. De említhetném Holdunk krátereit vagy a Jupiter 1994. július 18-ai helyzetét, amikor a Shoemaker-Levy üstökös darabokra szakadva becsapódott a Jupiterbe. „Lehet, hogy nem vagyunk tisztában vele, a kozmosz egyszerűen késlelteti a következő pusztító, akár halálos becsapódássorozatot. A világ a kozmikus biztonság illúziójában ringatja magát, s az egyház, az állam és a tudomány semmit sem tesz azért, hogy megzavarja ezt az idilli elképzelést. Ha továbbra is ebben az illúzióban ringatjuk magunkat, akkor a katasztrófa bekövetkezése a legsötétebb korba taszítja vissza az emberiséget. Pedig világunk meglehetősen törékeny: elég csak felnézni az égre.” – Victor Clube és Bill Napier „Istenek Lakhelye” A Könyvek Könyve arról számol be, hogy egykoron a Földön óriások éltek, nevezetesen a Nephilimek. Ők együtt háltak az emberek leányaival és gyermekeket nemzettek nekik. A mai kutatók úgy vélekednek, hogy a rejtélyes Nephilimek valójában nem „óriások”, hanem földönkívüli lények, akik hajdanán beavatkoztak a Földön zajló eseményekbe. Ma inkább úgy mondanánk, hogy egy idegen lénycsoport, akiknek állítólagos lakhelye a Nibiru. Ők időről időre ellátogatnak hozzánk és hatást gyakorolnak az életünkre. Véleményem szerint, ha egy égitest elhalad a Földünk mellett, szinte minden esetben spirituális erőket is szállít ide. Ezen energiákat átsugározza a Földre, hiszen a bolygónk is egy fejlődő kozmikus élőlény, tudniillik a Földanya, akinek megvan a maga sajátos spirituális evolúciója. Így lehetséges, hogy nem csak anyagi megtermékenyítés zajlik valahányszor egy üstökös elhalad mellettünk, vagy egy meteor becsapódik, hanem egy szellemi és energetikai adok-kapok is. A Föld hatással van az adott planétára, ugyanakkor az égitest is hat ránk. Ezek jobbára olyan erők és elemeket, melyek ténylegesen élő energiák, amelyek organikus közegben életet adnak. Az ősi kultúrákban – így Babilonban és Egyiptomban is – külön rendjük volt az ilyen energiáknak. Ezekkel mágiát gyakoroltak, rítusokat vittek véghez és előmozdították a lélek fejlődését, hatottak az érzékszervekre és a tudat határait feszegették általa, sőt gyógyításra is alkalmazták az erőiket. Magam azon az állásponton vagyok, hogy nem kell tartanunk a Nibiru közeledtétől, mert az ilyen kozmikus randevúk amúgy is sorsszerűek és elkerülhetetlenek. Attól sem érdemes félni, hogy majd a sötét őskori szintre esik vissza életszínvonalunk, ha 30-50 év múlva megközelít minket az Istenek Bolygója, mivel nem az emberi faj Armageddon-szerű elpusztítása a célja, hanem spirituális küldetésének beteljesítése.

Boldog napot! Száraz György