Lengyel Réka
FRANCESCO PETRARCA A JÓ- ÉS BALSZERENCSE ORVOSSÁGAIRÓL
A csapodár feleség (II. 21.)1 1. Bánat. Csapodár asszony a feleségem. 2. Értelem. Inkább azt kívánom neked, hogy hagyjon el valaki másért, vagy legyen akár házsártos és szigorú, mint ilyen buja és romlott. Erős akarattal, s nagy lelkierővel mindent el lehet viselni. A halandó dolgok egyébként is megvetendők, mert számtalan csapás érheti az embert, s egyetlen fegyvere van ellenük: az erény. 3. Bánat. Csapodár feleségem van. 4. Értelem. A feddhetetlen erkölcsű asszonyokból igazi zsarnok válik, mivel semmi sem nyomja a lelküket, nem félnek semmitől. A rosszban tehát mégiscsak van valami jó: így kevésbé akaratos, kevésbé gőgös a feleséged. Ha a nőnek lelkiismeretfurdalása van, sokkal engedékenyebb a férfival, mert tisztában van vele, hogy bűnt követett el. 5. Bánat. Buja feleségem van. 6. Értelem. Ez nem csoda, ha szép asszony, de szóra sem érdemes, ha csúnya. 7. Bánat. Csapodár a feleségem. 8. Értelem. Ha szép asszonyt fogadtál a házadba, neked magadnak azt kell elfogadnod, amit a szatíraíró mond: ritkán fér békén össze a szépség/ és az erény.2 Ha nyilvánosan kelleti magát, ne búsulj, ez jó ok arra, hogy elválj tőle. 9. Bánat. A feleségem megcsal. 10. Értelem. Azt a férjet csalják meg gyakran, aki a kelleténél jobban vágyott a házasságra, vagy azt, aki maga is megcsalta már a feleségét, s minél több1
2
Az eredeti latin szöveg megtalálható például az eddigi egyetlen teljes, kétnyelvű, modern kiadásban (PÉTRARQUE, Les remèdes aux deux fortunes. De remediis utriusque fortune 1354–1366; Vol. I. Texte et traduction, texte établi et traduit par Christophe CARRAUD; Vol. II: Commentaires, notes et index, préface de Giuseppe TOGNON, introduction, notes et index par Christophe CARRAUD, Grenoble, Millon, 2002 (Collection Atopia), 658–667.), vagy az interneten: (http://www.bibliotecaitaliana.it/xtf/view?docId=bibit000299/bibit000299.xml). 10, 297. D. Iuni Iuvenalis Saturae. Decimus Iunius Iuvenalis Szatírái latinul és magyarul, ford., jegyz. MURAKÖZY Gyula, bev. tan. HORVÁTH István Károly, Akadémiai, Budapest, 1964, 235.
248
ször, annál inkább törvényszerű, hogy ezt kapja vissza. Gondolkodj el azon, tettél-e valaha olyasmit, ami miatt most valaki mástól ezt érdemled. Jogtalan s zug dolog amiatt panaszkodni, amit te magad is elkövettél, s az erkölcs parancsa tiltja, hogy elvárd a másiktól azt, amit ő tőled nem várhat el. Az pedig, hogy csak olyat tegyél mással, amiről azt szeretnéd, hogy ő tegye veled, isteni rendelkezés, de a profán szerzők is ezt vallják, hisz oly nagy erejű s igaz parancsolat. De az emberi könnyelműség s szabadosság, mely kikezdi az ily szent és sérthetetlen törvényeket is, nem tudja megkülönböztetni a helyest a helytelentől. Így aztán mindenfelé azt látjuk, hogy a házasságtörők, miközben meggyalázzák mások ágyát s házasságát, még azt sem engedik, hogy saját feleségük nyilvánosan mutatkozzon, s ha mégis, és valaki akár csak rájuk néz, máris magukon kívül vannak. Ennyire szigorú az ember a másikkal, ennyire elnéző magával szemben, ennyire másként ítéli meg saját dolgait. 11. Bánat. Folt esett a házasságomon. 12. Értelem. Ügyelj, nehogy miattad mondhassa ezt valaki más, akár egy másik férj, akár a saját feleséged. Vannak ugyanis, akik a feleségüktől megkövetelik azt, amit ők maguk nem tesznek meg: saját bujaságukra azt mondják, csak „társasági életet” élnek, s ugyanezt a dolgot súlyos bűnnek nevezve a legszigorúbban büntetik meg a feleségüket. Ők a legigazságtalanabb bírák, mert maguknak mindent megengednek, a másiktól mindent megtagadnak. Erkölcstelenül élnek, s közben az erkölcsről ítélkeznek, pedig ők maguk azt teszik, amire kedvük támad, s mintha a törvények rájuk nem vonatkoznának, könnyen engednek buja vágyaiknak. Ha egy ilyen férfi felesége csak ránéz valaki másra, rögtön azzal vádolja: házasságtörő, mintha nem is a férje, hanem az ura lenne, s a nő nem a felesége, a társa Isten s ember előtt, hanem az ellenségtől rabolt vagy pénzért vett szolgálólánya. Igaz, hogy a feleségnek engedelmesebbnek kell lennie, de hűségesebbnek nem kell jobban, mint amennyire te vagy hűséges hozzá. A házastársak ugyanazzal tartoznak egymásnak, akár ami a szeretetet, akár ami a hűséget illeti. Nem mentegetni akarom a feleségeket, de igenis vádolom a férfiakat, mert ez a dolog inkább az ő bűnük. Gyakran a férjét követve lép ugyanis rossz útra a feleség, ő szolgál rossz példával a számára, s akitől a baj ered, annak kell orvosolnia, még akkor is, ha a nő legfőbb erénye a szemérem, a férfié pedig inkább az értelmes gondolkodás és a kitartás. Emiatt egy férfi esetében minden, az is, ha tévútra lép, az is, ha nem elég szilárd jellem, sokkal nagyobb hiba, mint egy nő esetében, hiszen a férfinak alapvetően erősebbnek kell lennie. 13. Bánat. Elszomorít, hogy a feleségem megcsal. 14. Értelem. Sok ember bánata ez, régtől meglévő, s nem kevésbé gyakori sérelem. Alig több a házasság, mint a házasságtörő viszony. Olyan dolog ez tehát – ahogyan mondják –, melyet sem megengedni, sem megtiltani nem lehet, az egyiket a becsület megőrzése miatt, a másikat azért, mert a testi vágyakat nem lehet korlátozni. Te azt szeretnéd, hogy legyen az asszonyod egyedül, teljesen és csakis a tiéd, de sikerült-e elérnie ezt régebben vagy manapság akár a legkegyetlenebb zsarnokoknak, akár a leghatalmasabb királyoknak? Nem említek friss
249
példákat, nehogy megsértődjön valaki: Herculest nem olyan veszélyes megsérteni, mint egy falusi gazdát. A régiek közül sem beszélek mindenkiről, nem szeretném kikezdeni a félelmetes nagyságok hírnevét. Te is ismered a történetüket, hát gondolj ezekre, s csendben fojtsd magadba fájdalmadat, vagy pedig menj, nézz szét a városban, az ismerőseid között, bármerre jársz, vagy olyanokkal találkozol majd, akik a becsületükön esett folt vagy hitvesi ágyuk meggyalázása miatt panaszkodnak, vagy olyanokkal, akik nem is sejtik, hogy megcsalták őket, de mindenki más tudja, s rajtuk nevet. Nagyon gyakoriak az ilyen esetek, léptennyomon hallani, látni ilyesmit. De a nagy emberek példája nagyobb vigaszul szolgál. Gondolj hatalmas birodalmak királyaira, akiket láttál, vagy jussanak eszedbe azok, akiket csak hírből vagy könyvekből ismersz. Ott van Artúr király története, s másoké, emlékezz Olympiasra és Philipposra, Kleopátrára és Ptolemaiosra, Agamemnónra és Klütaimnésztrára, Meneláoszra és Helénára, Pasüphaéra és Minoszra, Phaedrára és Thészeuszra, vagy arra, hogy Róma városa, egykoron, hosszú időn át az erkölcs temploma, szintén sok ilyen történetet mesélhetne. Eszedbe juthat Metella is, Sulla felesége, aki, ha tudott volna hitvese hűtlenségéről (amiről egyébként széltében-hosszában beszéltek nem csak Rómában, de egész Itáliában, s még Athénban is megénekelték), úgy vélem, talán kevésbé érezte volna illőnek saját magára a „Boldog” nevet. Aztán ott van Iulia, Agrippa felesége, akit egyfelől férje erényessége, másfelől apja kiválósága vissza kellett volna, hogy rettentsen attól, hogy ilyen gyalázatos dolgot kövessen el, s ott a leányuk, akinek ugyanaz volt a neve s ugyanolyan a jelleme, mint az anyjának. Kettőjük nyomdokaiba lépett, hasonló volt az élete s a sorsa Severus Iuliájának, akit férje neve sem tett erkölcsösebbé. Kell-e említenem Domitiát, Domitianus hitvesét? Claudius császárnak (aki kimondottan „szerencsés” volt hűtlen házastársak tekintetében) ilyen volt első felesége, Herculanilla, s a második, Messalina is, ez utóbbi egyenesen a birodalom szégyenfoltja lett, hiszen ostoba férjét a császári ágyban egyedül hagyva, az éjszakákat bordélyházakban töltötte, a szemérem azonban tiltja, hogy elmondjam, miféle dolgokat művelt ott. Miért beszéljek ezekről a fenséges kéjnőkről, akiknek a legutolsó lebuj sem volt túl szűkös? Úgy vélem, nem illő dolog megemlékezni róluk, és ez egyáltalán nem enyhíti, sőt még inkább súlyosbítja is a házasságtörés bűnét. Valódi vigaszul szolgálhat azonban – s ez nem lebecsülendő –, ha látjuk, hogy mások is hozzánk hasonlóan szerencsétlenek, s ugyanolyan bajok sújtják őket. Nem azért, mintha bárki örömét lelné mások szenvedésében (bár a kárörvendőkre ez igaz), hanem mert ha egy alacsonyabb származású ember méltatlankodik olyan helyzetbe kerülve, amit nagy uralkodónak is el kellett tűrnie, az gyenge jellemről vagy elbizakodottságról árulkodik. Kinek-kinek el kell viselnie a saját sorsát, s ebben minden halandó, a kisember s az irigyelt hatalmasok is, egyenlő. Nem csak emberi halandók feleségével, de Isten jegyeseivel is gyakran megesik, hogy elkövetik ezt a gyalázatos bűnt. Ó, erkölcs, hogy egy ilyen jegyes iránti tisztelet sem képes megfékezni a boldogtalan, önpusztító lelket! Kire lenne
250
tekintettel a féktelen, őrült vágy, ha az égi hatalomra sincs tekintettel, ha az isteni ítélet sem rettenti meg, s kit kímélne, ha nem kíméli a magukat Istennek ajánlók testét sem? Nemcsak a mai korunkban találunk olyanokat, akik buja vágyaiknak engedve efféle rút dolgokat tesznek (noha ezek a bűnök sohasem voltak ennyire égbekiáltóak s szigorúbban elítélendők, tekintve hogy a bűnösök egy nagyobb hatalmat sértenek meg), de abban a korban is voltak s el is nyerték büntetésüket, amikor még a bűn számított ritkaságnak, nem pedig az erény, ahogy manapság. A Vesta-szüzek oly feddhetetlenül erényesek voltak, hogy a néptribunus és a censor sem szégyellt engedelmeskedni nekik, ott kellett ülniük a győzelmi szekereken, nehogy bárki megzavarja a diadalmenetet, útjuk során vesztőhelyre menő bűnösökkel találkozva felmenthették őket a büntetés alól, bármely ítéletet, még a halálbüntetést is semmissé tehették, s erre egyedül szűzi erényük adott hatalmat nekik. Voltak azonban köztük olyanok is, akikről azt olvashatjuk, hogy szégyenletes dolgokat tettek, öltözetük s beszédük kihívóbb volt, bűnös, rosszhírű nők, akik mit sem törődtek a tisztességgel és a becsülettel, vérfertőző viszonyban éltek, a büntetésük pedig az élve eltemetés lett. Tessék, hallottad ezt a sok híres és szent példát, most, ezen erkölcsi romlás közepette, tudva, mily nagy embereket ért ilyen gyalázat, most sirasd te, hozzájuk képest kisember, valamicskét megtépázott becsületedet. 15. Bánat. A feleségem hűtlen hozzám. 16. Értelem. Sokak számára jó ok volt ez arra, hogy változtassanak az életükön, s valóban, a házasság börtönéből megszabadulva, letéve ezt a súlyos terhet, nagyobb célok felé indultak el. Mi akadályoz meg abban, hogy a házasságodat ért szégyen a szabad élet felé vezető lépcső első foka legyen? Gyakran a terhe vagy a társa miatt lassulnak le annak léptei, aki egyébként gyorsabban haladna. Egymagadban, teher nélkül, kényelmesen mehetsz arra, amerre neked tetszik. 17. Bánat. A feleségem szégyent hozott rám. 18. Értelem. Valaki más bűne okozhat kárt vagy bánatot, de szégyent nem hoz ránk, ahogyan a más erénye is csupán örömünkre szolgálhat, de nem hoz dicsőséget nekünk. Neked is csak a saját erényed vagy bűnőd hozhat dicsőséget vagy szégyent. 19. Bánat. A feleségem szégyene éget. 20. Értelem. Tűrd csendben, menj el, vagy állj bosszút. A középsőt tette az a szent férfi is, aki az egyszerűségéről kapta második nevét, s valóban, az első túl gyáva, a második túl kegyetlen dolog, a középső viszont tisztes és emberi megoldásnak tűnik, főleg az átlagember számára. A büszke nagyurakra ugyanis nem vonatkoznak a törvények, az erő és a büszkeség törvénye az erőszak, a szenvedély, a harag, az indulat. Azt gondolják, a sebeket késsel kell újra felszakítani, pedig a sebeknek általában nem kés kell, hanem kötés. 21. Bánat. Csapodár a feleségem.
251
22. Értelem. Ha azt választod, hogy elviseled így, talán idővel megváltozik majd, a munka, a gyerekek, a betegségek és szükség miatt. Az is megtörténhet, hogy a szégyenérzet változtatja meg. 23. Bánat. Itthagyott a szégyentelen feleségem. 24. Értelem. Imádkozz, nehogy visszajöjjön, nehogy késő legyen ezt kívánni. 25. Bánat. A feleségem elment a szeretője után. 26. Értelem. Miért, jobb lenne, ha a te ágyadba hozta volna? Legalább ennyi tisztesség volt benne, hogy tőled távol élje szégyenletes életét, megkímélt attól, hogy látnod kelljen, mert szégyellte magát előtted. Légy dühös amiatt, hogy megcsalt, de amiatt ne, hogy elment. 27. Bánat. Elment az a gyalázatos feleségem. 28. Értelem. Ha ennyire fáj, megérdemelted volna, hogy itt maradjon, megérdemled, hogy visszajöjjön.
252
