Forrás: All text and images on this page are the copyright of Richard Harris 2004

Forrás: http://www.itchy-animation.co.uk/indoor-light.htm All text and images on this page are the copyright of Richard Harris ©2004 FÉNY – részletes ismertető

Tartalom:

1. RÉSZ: AZ ALAPOK - Miért a terminator a legsötétebb terület - Miért kék a fény az égből - Fényvisszaverődés - Erős és alacsony fénytónus - Erős fénytónus - Alacsony fénytónus - Fehér egyensúly - 3 pontos bevilágítás, és amiért szívatós

2. RÉSZ: A FÉNY IRÁNYA - Szembefény - Oldalfény - Hátfény - Megvilágítás felülről - Megvilágítás alulról 3. RÉSZ: TERMÉSZETES FÉNY - Déli napfény - Késő délután / kora este - Naplemente - Alkony - Nyílt árnyék - Befelhősödve - Fényes felhőzet - Felhőfoszlány, viharfény, fényfoltok - Éjszaka - Szín az égen - Tömeg - Víz - Záró gondolatok 4. RÉSZ: MESTERSÉGES ÉS BELSŐ VILÁGÍTÁS - Ablak fény - Háztartási wolfram világítás - Éttermek, üzletek és egyéb kereskedelmi rendeltetésű belső terek - Fluoreszcens világítás - Kevert világítás - Tűzfény és gyertyafény - Utcai világítás - Fényképészeti világítás - Egyéb fényfajták és különleges esetek

BEVEZETŐ

Úgy tűnik, nagyon kevés információ érhető el részletezett formában arról, ami szerintem nagyon kritikus témának tűnik mindenféle művész számára: fény minden megjelenése, amivel a mindennapok során találkozunk. Számtalan könyvet olvastam, mely digitális és hagyományos művészettel foglalkozott, és a fény témakörét mindig nagyon felszínesen érintették. Bárki is szeretné létrehozni a valóság illúzióját, szüksége van annak alapos megértésére, hogy a fény hogyan viselkedik a fizikai világban. Szerintem ebben a leginkább azok a 3D tankönyvek hibásak, melyek ugyanazokat az unalmas formulákat ismétlik és a kezdő művészeknek nagyon kevés betekintést nyújtanak, hogyan világítsák meg jeleneteiket. Ennek eredménye, hogy a fény rosszul van értelmezve, és a digitális művészek egészében szegényesen használják. Fényképészek és festők persze jobban értik a fényt, de fény kritikus eleme bármelyik művészetnek. Megértése nélkül nagyon nehéz megvalósítani a realizmust, az atmoszféráról nem is beszélve. Sohasem találva részletes cikket a fényről az Interneten, elhatároztam, hogy ezt megírom. Mondanivalóm legnagyobb része saját megfigyeléseimen alapul, így tartalmazhat pontatlanságokat. Lehet, hogy ez az anyag annyira magától értetődő, hogy nincs szüksége magyarázatokra, mindenesetre nekem ez valószínűtlennek tűnik, mivel a körülvevő világ alapos megfigyelésére szükséged van ahhoz, hogy rájöjj, hogy hogyan viselkedik a fény különböző helyzetekben.

1. RÉSZ: AZ ALAPOK Az egész iromány folyamán a fehér golyó ábráját fogom használni a fehér lapon, hogy demonstráljam, hogy a fény hogy viselkedik különböző mindennapi helyzetekben:

Ez egy napfényes délután illusztrációja. A fő fényforrás a Nap, miközben az ég egy másodlagos fényforrást ad egészen más jellemzőkkel. Némi fény vissza is verődik a fehér alap és a golyó között egy harmadik fényforrást szolgáltatva.

A legragyogóbb fény a Napból jön és ez egy fehér fény, ami kis pontból sugárzódik, ami éles vonalú árnyék képződését okozza. A második forrás, a kék ég, egy nagyon nagy fényforrás és nagyon lágy árnyék hatása van (amely minden esetben teljesen maszkolva van a Napból érkező közvetlen fény által). Később még részletezem a fényforrás és az árnyék méretét, de most csak emlékeztetőül, hogy a kisebb fényforrás, keményebb árnyék. A fény ami a kék égből érkezik nagyon erősen színezett árnyékhatást okoz, ami mindenre hat ebben a jelenetben. A golyó vetette árnyék kék, mert kék égi fény világítja meg, miközben a golyó leárnyékolja a Nap fehér fényétől. A golyó azon részei, melyeket nem ér közvetlen napfény, szintén rendelkeznek kék árnyalattal mert a kék égtől kapnak megvilágítást. Végül a fény, mely visszaverődik lap és a golyó között, szintén tulnyomóan kék (még akkor is, ha a lap és a golyó is fehér) mivel a kék égi fény verődik a fehér objektumok között. Azok a felszínek, melyek közelebb vannak egymáshoz többet fogadnak ebből a tükrözött fényből, mint azok a területek, melyek távolabb esnek egymástól, következésképpen az alsó része a golyónak világosabb, mint a közepe, mert közelebb van a fehér laphoz.

A kép legsötétebb területei a vetett árnyék alapja és a határsáv a golyó napfényes és árnyékolt területe között: ezt a zónát hívják terminatornak. A vetett árnyék alapja nagyon sötét, mert nem fogad napfényt és a golyó is maszkolja az égi fény nagy részétől és a visszavert fénytől. A vetett árnyék másik vége világosabb, mert több fényt kap az égtől, és visszavert fényt a golyótól.

Miért a terminator a legsötétebb területe a golyónak ? Részben a kontraszt hatás miatt, mivel annyira közel van a golyó nagyon fényes oldalához napfényben sötétebbnek tűnik, de azért is, mert kevesebb visszaverődött fény kap abból, amit a fehér lap tükröz vissza.Így eltérően a golyó többi részétől, melyet vagy teljesen ér a napfény, vagy a fehér lapról tükrözött fényt kapja meg, ennek fő megvilágítási forrása a kék ég. Ez a terület a fő fény (a Nap) és a kitöltő fény (a lapról visszavert fény) között helyezkedik el.

Miért kék a fény az égből?

Látható fény fotonoknak nevezett apró részecskékből tevődik össze, ezek a részecskék különböző hullámhosszúság-gal rendelkeznek, amitől a színük függ: kék fény rövidebb hullámhosszúságú részecskékből tevődik össze, míg a vörös fény hosszabb hullámhosszúságú részecskékből áll. A Napból érkező fehér fény a spektrum teljes szélességét felöleli, melyet hagyományosan a szivárvány színeire osztunk (a hosszabb hullámhossztól folyamatosan haladva: lila, indigó, kék, zöld, sárga és vörös). A színek ezen keveréke alkotja a fehér színt. Miközben a fény keresztüljut a Föld atmoszféráján, a rövidebb hullámhosszú részek szétszóródnak. Az atmoszféránk különböző gázokból áll, és az atomok és molekulák, melyekből kialakul, lebegnek benne. A fotonok keresztülhaladnak az atmosztférán, fizikailag összeütközve ezekkel az atomi részecskékkel, és az ütközés eltéríti ezeket a fotonokat, és más irányba pattintja őket. A rövid hullámhosszúságúak nagyobb valószínűséggel lesznek eltérítve mint a hosszúak, így azok a fotonok melyek szóródnak minden irányban az ütközések következtében túlnyomórészt kékek.

Egy felhőtlen napon kék fény szóródik szét a Föld atmoszférájában fénybe borítva mindent körülöttünk.

A hosszabb hullámhosszú fény, mint például a vörös, tovább tud haladni az atmoszférán keresztül szétszóródás nélkül. Ezért vörös a naplemente: ahogy a napfény keresztülhalad a levegő vastagabb rétegein, hogy elérjen hozzánk, mikor alacsonyabban van az égen, a kék fény nagyrésze elvész a szétszóródásban, és a maradék fény túlnyomó részt vörös.

A Nap fénye vörösen izzik a naplementében, mert a rövidebb kék hullámhosszúság elvész a szétszóródás okán. *Ne feledd, hogy ez a szétszórt kék fény verődik vissza a keleti égboltról és úgy hat, hogy beteríti az előtérben lévő hullámokat. A kék fotonok minden irányban való visszaverődésének hatása, hogy az atmoszféra ténylegesen kék fényben ragyog, egy olyan hatás, ami az űrből tisztán látható. Ez a kék fény elég erős ahhoz, hogy fénybe borítson olyan területeket, melyeket nem ér közvetlen napfény, ezért látsz akkor is, ha nyílt árnyékolt helyen vagy.

Ezen a képen az árnyékoknak erősen kék árnyalata van, mert a kék ég világítja meg.

Fényvisszaverődés Mikor a fény ütközik egy felülettel, vagy visszaverődik, vagy elnyelődik benne, attól függően, hogy a felület milyen színű. Egy fehér objektum az összes hullámhosszúságot egyenlően veri vissza,will reflect all wavelengths equally, míg egy fekete objektum mindent elnyel. Mikor fehér fény ér egy vörös felületet a kék és zöld hullámhosszúságok elnyelődnek és a vörös fény verődik vissza (Az egyszerűség kedvéért inkább csak az alapszíneket használom, mint a teljes spektrumiot). Szóval, ha fehér fény ér egy vörös felületet az erről a felület visszaverődő fotonok vörösek lesznek. Amikor ezek a fotonok a következő felületet érik útjuk során, emiatt vörös fénnyel fogják azt megvilágítani. Ezt a jelenséget hívják beragyogásnak (radiance), és emiatt a szomszédos objektumok színei hatással vannak egymásra.

A redőnyről visszaverődő fény a falra vetíti a fa színét

A méh potrohának hátsó része erősen vörösre színeződött a pipacsról visszaverődött fény miatt.

A beragyogás általában egy összetett hatás, és nagyon sok fény jelenik meg általa. Lágy vagy halvány fényben egyáltalán nem látható, míg ragyogó fényben rengeteg színt ad az objektumokhoz. Ha a fény azonos színű objektumok között verődik vissza, akkor egy nagyon erős színtelítettségű hatást tud léttrehozni, ahogy a visszaverődő fény megerősíti a meghatározó felületek jelenlévő színét, ami által a szín élénken ragyog – ezt a jelenséget láthatod néha egy ragyogóan napfényes napon.

Ahogy a fény visszaverődik a falécek között,a fa színe megerősödik, amiatt, hogy azonos színű fény verődik vissza rá. Ennek eredményeként a fény és az alap felület kombinációja hozza létre a fa meglévő színének ragyogó és erőteljes változatát

Erős és alacsony fénytónus

Hogy hogyan választunk egy jelenet bemutatásához az egyéni és értelmezés függvénye. A legtöbb helyzetben a fény és árnyék között egyensúly lesz, amely átlagos vagy közepes szürkét eredményez, mivel ezt érzékeljük normálisnak. Azonban vannak helyzetek, ahol a dolgok természetes sora szélsőséges fény vagy sötét felé tart, mint a köd vagy a hó az egyik oldalon, vagy az éjszaka a másikon. A művész választási lehetősége, hogy kihangsúlyozza ezeket a szélsőségeket a képi hatás kedvéért, vagy egyéni érzetet közvetít.

Erős fénytónus

Az erős fénytónusú képeknél túlsúlyban vannak a fehér vagy nagyon fényes árnyalatok és a könnyed, légies kinézet felé hajlanak. Erős tónusú fényhatás gyakran (de nem mindig) lágy, és a részletesség általában alacsony. A természetben erős fénytónus található a ködnél és a hónál, ahol még az árnyékok is fényesek, megfelelően az oda-visszaverődő fény mennyiségének.

Ennek a fotónak tiszta egyszerűsége a nagyon korlátozott paletta használatából ered, amely fehéret, néhány sötétszürkét és feketét használ.

Alacsony fénytónus

Alacsony fénytónusú képek természetéből adódóan nagyon kevés fényt tartalmaznak. A kontrasztok általában erősek és a fények kemények. Az alacsony fénytónus nagyon komor atmoszférát tud teremteni, és ez gyakran használt hatás. A legkézenfekvőbb beállítás alacsony félnytónushoz az éjszakai időszak, de más helyzetekben is megtalálható, mint a vihar és a belső terek.

Ennek a képnek a drámaisága az alacsony fénytónussal lett kihangsúlyozva.

Fehér egyensúly

A legtöbb fény forrásnak, mellyel a mindennapi életben számolunk van egy szín vetülete, azonban az agyunk nagyon jól kiszűri ezeket. Míg a fény három alapeleme mindenféle keveréket alkot, az agyunk fehérként értelmezi. Még nagyon erősen színezett fénynél is képesek vagyunk a szemünk által fogadott információt szűrni, és értelmezni a színeket úgy ahogy érzékeljük, mintsem abszolút módon. A legnyilvánvalóbb demonstrációja ennek, hogy egy digitális fényképezőgép fehér egyensúlyát nappali fényre állítjuk, ez egy semleges beállítás, amely visszadja a színeket, melyek ténylegesen jelen vannak.

A példa kedvéért készítettem egy fotót, ahol az ablak játszotta a fényforrást. A fény nem közvetlen módon érkezik a felhős égből, és aránylag semleges. A következő képen becsuktam a redőnyt, és egy 60 wattos háztartási izzót használtam mint fény forrás.

A színvetülés ereje ezen a képen talán meglepő, mivel nem számítottunk rá, hogy a wolfrám fényét ennyire élénk narancssárgán érzékeljük. Az agyunk lefordítja a színeket, hogy az első képhez hasonlítson, de ebben az esetben a kamera az, amelyik a valódi képet hozza létre.

Egy nagyon könnyű módja annak, hogy bizonyítsuk ezt a tényt, hogy kívülről nézünk egy ablakot: a következőkben odakint vagy este, nézd a színeket, melyek a házból jönnek, és látni fogod, hogy a belső terek élénk narancssárgák. Amikor nem vagyunk közvetlen a fényforrás alatt, akkor képesek vagyunk látni a valódi színeit. A wolfram fényt kívülről nézve segít felfedezni valódi színét, innen élénk narancsnak látszik.

[A fordító megjegyzése: szerintem ennyire azért nem egyszerű a dolog. A színeknek nem csak RGB összetevőjük van, hanem hőmérsékletük is, amit Kelvinben mérnek. Ezen felül van egy szabad szemmel nem látható infra tartomány is, ami befolyásolja a kamerák színés fényérzékelését. Mivel nem biológiai fotoreceptoraik vannak, soem fogják ugyanazt “látni”, amit mi. A kamerák fizikailag egészen más aspektusait érzékelik a fénynek. A film emulzió is és a CCD is általában természetes fényre van “kiélezve”. Mesterséges világításhoz lehet külön filmtípust kapni, és az újabb digitális gépeken be lehet állítani szoftveresen a szűrést. Figyeld meg az infra TV távirányítódat digitális kamerán keresztül: mintha egy zseblámpát néznél.] Valami nagyon hasonló történik, mikor nyílt árnyékban állunk, ahol a fény nagyon kék. A fényt semlegesként érzékeljük, de ha hátralépünk, és a napfényből nézünk az árnyékra, a kék vetülést sokkal könnyebb észrevenni. Sok egyéb helyzet van, amikor a fénynek erős színvetülése van, a fluoreszkáló fények gyajkran zöldek, az utcai lámpák fénye sötétnarancs, este a naplemente világos sárgából sötétvörösbe megy át, stb...

Nyílt árnyékból a fényt semlegesnek érzékeljük, de kilépve előtűnik egy nagyfokú kék árnyalat.

3 pontos bevilágítás, és amiért szívatós

A 3D-s kézikönyvek gyakran írják le a klasszikus 3 pontos világításbeállítását, és bíztatják a kezdőket, hogy ezt használják, mint hatásos módját a jelenetük bevilágításához. Ezt eredetileg fényképek megvilágításához találták ki, és egyetlen haszna, hogy könnyű megtanulni és megérteni. Ez magában foglalja az élénk főfényt egyik oldalról, a halvány kitöltő fényt a másik oldalról, és egy háttérfényt a tárgy mögül, ami az élek és fényfoltok formáinak kiemelésére szolgál. A legnagyobb probléma ezzel a beállítással az, hogy mesterkélt és nem tükrözi a valóságot. A háttérfény használatára főleg csak akkor gondolj, ha valami különleges hatást keresel, mivel ez igen drámai és felismerhető. A háttérfény nagyon hatásos lehet, de érzékkel kell használni, nem elvakultan minden helyzetre alkalmazva. Az a fajta fény, amit a 3 pontos megvilágítás hoz létre, a valóságban nem létezik, és ennélfogva hamisnak tűnik. Az, amit a sok kézikönyvekből meg lehet tanulni, az a közhelyes hatás, és ettől lesz fárasztó és unalmas. Amúgy is, ez már jó ideje, hogy kiesett a fotósok és filmesek kegyeiből, úgyhogy ritkán fogsz látni ilyet fotóalkotásokon, vagy a legtöbb filmben. Ha meg akarsz világítani egy területet vagy egy objektumot, sokkal jobb, ha próbálkozol, és a saját elképzeléseidet valósítod meg a megvilágítással, és tanulmányozod, mi történik a természetben, és így megtervezed a saját megoldásodat. Mindenki látott olyan giccses fotóstudio-beli portrékat, amelyek az formális megvilágításra épülnek: mind teljesen egyformának néz ki, mert a fotós mindig ugyan azt a megvilágítást használja. Az eredmény unalmas és élettelen fotó, ha saját művészetet akarsz, hogy elkerüld a kliséket, és giccsmentes legyél, akkor kerüld el a kézikönyvek formuláit, gondolkozz magadtól.

2. RÉSZ: A FÉNY IRÁNYA

Az iránynak ahonnan egy fényforrást nézünk van egy átfogó hatása arra, hogy hogyan érzékeljük, és hogy az objektumok hogyan látszanak a jelenetben. Annak kiválasztása, hogy a fő fény milyen irányból érkezik, az egyik legfontosabb döntés, mivel nagy hatása van arra, hogy a jelenet miként lesz látható, és az érzésekre is, amit a képed kifejez.

Szembefény

Ez az, amikor a fény forrása közvetlenül a szemlélő nézőpontja mögött van. Ez általában a vakuval készült fotókon látható, és gyakran egyáltalán nem kellemes, ha a fényforrás kemény – vannak kivételek, és néhány helyzetben nagyon vonzó képek születhetnek a lágy szembevilágításból. A szembefény csak keveset tár fel az alakból vagy az anyagjellemzőkből, mivel az árnyékok rejtettek a nézőpont felé, és ennek hatására a dolgok laposnak látszanak. Azonban a lágyan szórt szembefény is lapossá tehet néhány objektumot ugyan ez miatt de így segíthet elrejteni a ráncokat és egyenetlenségeket, így gyakran használják portré és termék fotózásnál.

A kemény szembefénynek van ilyen paparazzi kinézete: durva és sokszor csúnya.

A lágy szembefény kisimítja az alakot.

A szembefény lapossá teheti a jelenetet, mivel nem alkalmas a forma és az anyagjellemzők bemutatására.

Oldal fény

Az oldalfény nagyon jó a forma és anyagjellemzők megmutatására, és háromdimenziós jelleget biztosít az objektumnak. Az árnyékok szembetűnőek és emiatt a kontrasztok erőteljesek. Az oldalfénnyel drámai árnyékokat lehet rádobni felületekre, mint például egy fal, ezzel hozva létre hangulatot. Az oldalfény általában szemrevaló és gyakran használják remek effektekhez: ez az a fényfajta, amelyikkel találkozunk a nap kezdetén és végén, és oly gyakran látni filmekben és fotókon. Potenciális hátránya az oldalfény használatának, hogy a kép területei elveszhetnek az árnyékban, és felfedhetnek olyan tökéletlenségeket, mint a gyűrődések. Portré fényképezésben például általában inkább férfiaknál alkalmazzák mint nőknél, mert meglehetősen durvának tűnhet, főleg ha az árnyékok nem lágy szélűek.

Az oldalfény remek effektként használható a forma és anyagjellemzők kiemelésére.

Ennek a falnak anyagjellemzőit az esti napsütés emeli ki, ami ferdén kersztezi.

A hosszú árnyékok keresztbe vetülnek ezen a képen, ami segít a mélység és a dimenziók érzékeltetésében.

Hátfény

Hátfény az, ahol a szemlélő a fényforrásba néz, és az objektum megvilágított felületei elfordulnak tőlünk, hogy csak a sziluettként vagy a derítő fény által homályosan megvilágítva jelenik meg. Ez általában erősen kontrasztos helyzet, és gyakran nagyon hangulatkeltő és drámai látványt nyújthat. Ha a nézőpontunkhoz képest a fényforrás lapos szögben van, az objektum kap egy fénykoszorút, körülírva egy vagy több élét, az erősebb fény jobban kihangsúlyozott fénykoszorút eredményez. A hátfényes jelenetek gyakran sok árnyékot tartalmaznak, hacsak a fényforrás nem nagyon lágy. A legtöbb esetben a kép túlnyomórészt sötét, drámai hatású fényfoltokkal. A fénykoszorú, amit ez a helyzet hoz létre, nagyon hatásos lehet az árnyékok közötti formák meghatározásához. Az ilyen fény másik jellemzője, hogy megmutatja az átlátszóságot, fényáteresztést, és minden finom részletet vagy anyagjellemzőt a fénykoszorú mentén. Ez a fényfajta nagyon hatásos egy kép drámai hatásának biztosításához.

A hátfény a legtöbb földi dolgot is tetszetősnek mutatja.

Nagyon hatásos módja a fényáteresztés megjelenítésének is.

A hátfényű jelenetek általános jellegzetessége a sziluett.

Megvilágítás felülről

A felső megvilágítás némileg kevésbé használatos helyzet, pedig ez általános egy felhős napon. Szintén találkozhatunk vele napközben a napsütésben, néhány belső térben, és egyéb helyzetekben is, mint például a színpadi világítás. Lágy fényben ez egy hatásos mód az alak megmutatására. Éles megvilágítás alatt misztikus hangulatot kölcsönözhet drámai árnyékok vetülésével, mely az alak nagy részét elrejti alájuk: például az embereknek közvetlen éles fény alatt fekete lyuk lesz a szemük helyén, mivel a szemgödör teljesen árnyékban lesz. Tapasztalataim szerint a felső megvilágítást ritkán használják a művészek, azt azonban nem mondhatom, hogy nem használják. Borus nappalra ez a legrealisztikusabb beállítás, ahol az egész égbolt úgy hat, mint egy hatalmas szórtfény-forrás. A helyzetek hangulatának növelésére sem használatos megvilágítási mód, de tény az, hogy mivel nem gyakran látni, ezért alkalmas kényelmetlen érzés keltésére.

Felülről érkező lágy fény jellemző a borús időjárásra.

Egy figura megvilágítása közvetlen felülről töprengő és fenyegető kinézetet adhat. Kihangsúlyozza a csont struktúráját, és a szemgödör mélységét.

Megvilágítás alulról

Ha a megvilágítás közvetlen felülről ritka, akkor ez közvetlen alulról még szokatlanabb. Természetes környezetben előfordulhat, ha valaki tábortűz fölött áll, vagy egy fáklyát tart. Visszavert fény szintén érkezhet alulról, például vízfelszínről. Ez mindenképpen furcsa megjelenést kölcsönöz még a legismerősebb dolgoknak is, mivel amit általában fényben és árnyékban látunk, felcserélődhet (gondolj egy emberre, akinek az arcát egy fáklya alulról világítja meg: az árnyékok mintha a fejük tetejére állnának.) Mégegyszer, ennek a megvilágítási módnak a különlegessége kreatív hatásként használható. Ösztönszerűen felismerünk dolgokat melyek nem jól látszanak, és ez

felhasználható különleges hangulatok létrehozásához, a fények manipulálásával kifejezve érzelmeket és érzeteket.

Alsó megvilágítást ritkán látni, de felhasználható szokatlan képek létrehozásához.

Egy figura megvilágítása alulról kisérteties és idegenszerű kinézetet hoz létre, még a szemben a csillanás is furcsának tünik az elhelyezkedése miatt. Figyeld meg, hogy a fény szöge a bőr anyagjellemzőit is kihangsúlyozza. Hasonlítsd össze az előző részben lévő képpel, ugyanaz az arc, csak a fény pozíciója változott, mégis teljesen különbözőnek látszanak.

3. RÉSZ: TERMÉSZETES FÉNY

A természetes fény különböző jellegzetességek széles tartományában érkezik, és óriási különbségek lehetnek köztük. Minden természetes fényünk forrása a Nap, akármennyire is más a karakterisztikája különböző napszakokban, és különböző időjárási körülmények között, ez az egyetlen fényforrás változik át alapvetően sokféle különbözővé, az erős és melegtől egészen a lágy és hidegig.

Az alapvető napfény lényegében az első rész ábráján már ismertetve lett, legtöbbünk számára így jelenik meg egy normális fényű napfényes nap. Ez az ábra bemutatja a napfényt egy délelőttön, vagy egy kora délutánon, és talán ez a legegyértelműbb fény fajta amit a Nap sugároz, határozott színnel és karakterisztikával. Azonban van két meghatározó tényező, mely hatással van a napfény karakterisztikájára: a szóródás és a felhőzöttség. Ahogy az első részben megvitattuk, a Föld atmoszférája szétszórja a rövidebb hullámhosszúságú fényt, amelynek a hatása a kék égbolt, és magából a Napból érkező fénynek pirosodása. A több levegő, amin a napfény keresztülhatol nagyobb szóródást eredményez. Ez azt jelenti, hogy ahogy a Nap lejjeb kerül az égen, vastagabb atmoszféra rétegen halad keresztül, így okozva nagyobb szóródást a nap elején és végén. Ez nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a napfénynek nagyon különböző karakterisztikája van különböző napszakokban.Vannak még olyan különleges körülmények is, mikor a Nap a horizont alatt van, és a szóródott égi fény az egyetlen fényforrás.

A felhőknek szintén jelentős behatásuk van a napfény színére és karakterisztikájára egyaránt. A felhők áttetszőek, ami azt jelenti, hogy a fény átjut rajtuk, de csak szórványosan. Amikor a fény keresztülhalad egy átlátszó felületen, mint az üveg, a sugarak párhuzamosak maradnak, azonban egy áttetsző felületnél az történik, hogy a fény ahogy keresztülhalad rajta, eltérül az anyagban és a sugarak oda-vissza verődnek benne, és különböző irányokból bukkannak elő. Ez hasonló jelenség ahhoz, amikor a kék fény szóródik szét az atmoszférában, kivéve, hogy a felhőkben a fény valamennyi hullámhosszán megtörténik, nem csak a rövidebbeken.A hatása ennek a szétszóródásnak a napfényre az, hogy lágyítja azt, egy apró, erős fényforrást (a Nap) egy óriási, lágy fényforrássá változtat (az egész égbolt). A színre is alaposan hat a felhőtakaró, mivel a felhők eltakarják a kék eget, amiből a fény érkezik.

Déli napfény

Mikor a Nap a legmagasabb ponton áll az égen, a fénye a legfehérebb és legerősebb. A kontrasztok nagyon erősek, az árnyékok nagyon sötétek, annyira sötétek, hogy a film emulziója többnyire feketének jeleníti meg – pedig csupasz szemmel lehetséges lenne néhány részletet kivenni az árnyékban. Hogy ezt a fénytípust hihetően adjuk vissza, erőteljes és nagyfokú kontrasztokra van szükség. Az erős fénynek van egy olyan hatása, hogy kifakítja a színeket, és ezek kisebb szaturációval jelennek meg, mint a nap más szakaiban. Az erős kontraszt megnehezítheti, hogy tetszetős képet hozzunk létre ebben a fényfajtában, Azonban bizonyos helyzetekben, ahol a kontraszt természetesen alacsonyabb, nagyon jól működhet. Például a víz igazán nagyon előnyös lehet ebben az erős fényben, és sok, trópusi tengereket ábrázoló kép déltájban készült. Más esetekben az erős kontraszt mint alkotói hatás használható. A kis árnyékok és az erős fény nem mutatják meg olyan részletesen a formát, és az alacsony szaturáció is egy hátrány. A legtöbb fényképész elkerüli az erős déli fény használatát, de ez nem azt jelenti, hogy ezek lehetetlen körülmények. Mint a legtöbb dolog, mely ellentmond a hagyományos tapasztalatnak, elvezethet egy szokatlan és kreatív megoldáshoz.

Ez a kép tipikusan déltáji megvilágítású, figyeljük meg, hogy az előtérben a homok teljesen fehér, és az árnyék koromfekete. A kontrasztok túl erősek a film számára, hogy képes legyen visszaadni az árnyékok teljes tartományát.

A víz jól fényképezhető déltájban, mivel a napfény jó szögben esik, hogy elkerüljük a szembetükröződést. Eltérően a legtöbb egyéb témától, ez a fényfajta nagyon hatásosan hozza ki az óceán színét.

Ez a fénykép kihasználja a déli nap erős kontrsztjait, hogy felerősítse a jelenethez tartozó kontrasztokat. Egy infravörös szűrő használatával ez a hatás még tovább lett erősítve, a kép színesben talán nem lenne olyan vonzó.

K éső délután / kora este

Ahogy a Nap megy le, a fénye fokozatosan melegszik, így estére a napfénynek van egy nagyon feltűnő sárga árnyalata. Az ég színe a kéknek egy szintén mélyebb árnyalatát veszi fel, megfelelően a fény csökkenő szintjének. Az esti fényt általában nagyon vonzónak tartják, a meleg színek és a lágyabb kontrasztok nagyon szemrevalók. Ez a hatás naplemente előtt úgy egy órával a legfeltűnőbb – a fényképészek és a filmkészítők ezt hívják arany órának, mert a fény nagyon jól fotózható jellegzetességet ad. A színetlítettség ekkor nagyon magas, és a fény színe már önmagában is óriási hatással van az általa érintett felületek érzékelésére, meleg és pompás megjelenést kölcsönözve

nekik. Egy esztétikailag kellemes egybeesés, hogy az árnyékok a csúcsfény komplementer színének közelében vannak (a sárga a kékkel szemben), és a fő fény meleg sárga, míg az árnyékok hideg kékek. Ezek a kellemes sajátosságok miatt az esti fény gyakran látható képeken0, filmeken, és reklámokban.

Ezen a képen tisztán láthatod az esti nap erős sárga árnyalatát a Battersea Erőmű kéményein.

Itt ennek a kutyának a fényes bundája gyönyörűen veri vissza a sárga esti fényt egyik oldalon, és a kék eget a másikon.

Az esti fény elég előnyös ahhoz, hogy tetszetős ragyogást adjon szinte bármilyen tárgynak, ez a fénykép nagyon unalmas lenne a tetszetős fény nélkül.

Naplemente

Ahogy a Nap lenyugodni készül, sötét-narancssárga vagy vörös színű lesz, és a fénye is sokkal gyengébb lesz, ami azt jelenti, hogy a kontrasztok most nagyon csekélyek. A gyengébb napfény azt is jelenti, hogy az ég nagyobb jelentőséget kap, és az árnyékos területek mélyebb és gazdagabb kék árnyalatúvá válnak. Az árnyékok a naplementében nagyon hosszúak, és az anyagszerkezet nagyon szembeszökő. Az ég a naplementében hihetetlenül színpompás tud lenni ha vannak felhők, és ellentétben a nap többi részével, a felhők most alulról vannak megvilágítva, és drámaian vörös vagy narancs árnyalatot kapnak. Ezek a színek adnak némi összetettséget az égfény színéhez, és ennek eredménye hatással lehet az árnyékos területek színére, néha bíborrá vagy rózsaszínné változtatva.

A naplementék szintén nagyon sokfélék a szín és atmoszféra tekintetében, ezt a tényt könnyen igazolhatod, ha egymás után megfigyelsz néhány naplementét, nem lesznek egyformák.

Itt a lemenő nap fénye mély narancs, bíborba hajló árnyékokkal, az ég színeinek keverékéből.

A kontrasztok nagyon alacsonyak, és itt a napnak és az égnek a fénye intenzitásban nagyon közel vannak egymáshoz, ahogy beragyogják ezeket a köveket.

A naplementék meglehetősen rövidek, és a fény nagyon gyorsan változik, egy ilyen jelenet mint ez, csak néhány pillanatig tart, mielőtt a Nap eltűnik a horizont alatt.

Alkony

Az alkony egy nagyon különleges ideje a napnak, kiszámíthatatlan, de gyakran gyönyörű fénnyel. Mivel a Nap már nincs a horizont fölött, maga az ég az egyetlen természetes fényforrás. Ennek eredménye, hogy a fény nagyon lágy, kis árnyékkal és kontraszttal, és a színek nagyon kifinomultak. Naplemente után egy tiszta napon gyakran van egy rózsaszín terület a keleti égbolton, ezt a jelenséget hívják alpesi fénynek, ami nagyon gyakran bekövetkezik, de meglepheti azokat, akik nem szoktak felfigyelni rá. Az alpesi fény egy nagyon jól látható rózsaszín fényt tud vetni a reflektív felületekre, mint egy fehér ház, homok, vagy víz. Ez a rózsaszín fény túl halvány ahhoz, hogy hatással legyen sötétebb felületekre, mint a levélzet, így gyakran a talaj ez időtájt nagyon sötétnek látszik. Persze az alpesi fény nem egy garantált jellemzője az alkonyi égnek, más esetekben az ég simán csak kék. Mindig van egy sárga vagy narancs ragyogás nyugatra, ahol a Nap

fénnyel árasztja el az eget a horizont alól. A Napból érkező ragyogás egy órán át is tarthat naplemente után, míg a keleti égen a szín sokkal rövidebb ideig tapasztalható, és gyorsan változik. Fontos megjegyezni, hogy a nyugati ég is lehet rózsaszín, ugyanúgy ahogy sárga, narancs vagy vörös. Alkonyatkor a szobából az ég nagyon mélykéknek és élénk kéknek tűnhet, különösen, ha kontrasztba kerül a háztartásban fellelhető lámpák narancssárga wolfram fényével. Felhős körülmények között az égfény mindig kék (tiszta égbolt szükséges a rózsaszín fényhez) és általában sokkal sötétebb, miközben sokkal gyorsabban beesteledik.

A rózsaszín keleti égbolt nagyon szembeszökő ezen a képen – talán nem figyelsz fel rá túl gyakran, de ez a szín nagyon általános az égen naplemente után. Figyeld meg, milyen sötétek a nem fényvisszaverő felületek, mint a lombozat, miközben a reflektívebb felületek, mint a daruk, még elég fényesnek látszanak.

Itt a nagyon kifinomult alkonyati égfény tükröződik rózsaszínen és kéken a vízről és a csónakról.

Felhős időjárásban az alkonyi fény mély, telített kék.

Nyílt árnyék

Nyílt árnyékban az ég lesz a megvilágítás fő forrása, és ennek eredményeként a fénynek lesz egy erős kék vetülete. Az égből a fény nagyon szétszóródott, lágy árnyékokkal. Ha nem volna atmoszféra, hogy szétszórja a fényt, itt nem volna megvilágítás, ha például a Holdon állnál egy árnyékos helyen, az koromfekete lenne.

Nyílt árnyékban a fény a környezetről is visszaverődhet, pédául közeli falakról. Lombozat és egyéb felületek szintén visszaverhetik a fényt az árnyékos helyre, ami hatást gyakorol a fény színére. Ha sűrű erdőben állsz, ahol az ég rejtve van, de a levelek visszaverik a fényt, akkor a fény színe zöld lesz, ugyanez a hatás figyelhető meg a fák és a fű között.

A nyílt árnyék erős kék vetülete tisztán látható ezeken a lépcsőkön. Annak ellenére, hogy a fény nagyon szétszórt, láthatod, hogy még mindig van egy erős irányultsága, és leginkább felülről érkezik, a többi irány a falak által rejtve van.

Ez a növény nagyon szembeszökően kék szórt fényben van, ami nyílt árnyékban található.

Befelhősödve

Felhős időben a fény többféle módon érkezik, függően a felhő vastagságától és a napszaktól. Ellentétben az általános véleménnyel, valójában egész szép lehet, és jónéhány vonzó tulajdonsággal rendelkezik. Mivel az egész égbolt egyetlen fényforrásként hat, a fény lágy és szétszórt, nagyon lágy árnyékokkal. A kontrasztok alacsony szintűek, a színtelítettség általában elég magas. A szín leginkább a napszaktól függ. Láttam olyan színhőmérsékleti diagramokat, melyek azt bizonyítják, hogy a borús nappali fény kék, és a vastagabb felhő mélyebb kéket jelent, bár a saját tapasztalatom ettől meglehetősen eltér. Ha a Nap magasan jár, a fény fehérnek vagy szürkének túnik számomra, és a vastagabb felhő fehérebb fényt jelent. Ez csak akkor van, amikor a Nap lejjebb kerül az égen, ami azt jelenti, hogy a befelhőzött fény kékebbé válik, és ahogy a Nap még lejjebb megy, ez még nyilvánvalóbbá válik. A befelhőzött fényt gyakran unalmasnak érzékeljük, pedig ez is tud szép lenni. Mivel nagyon lágy, ezért nagyon előnyös, és remek hatáskként lehet használni a szín és az anyag láttatásához. Ennél a fényfajtánál a tükröző felületek is nagyon tetszetősnek nézhetnek ki, ahogy a fehér ég szélesen és lágyan tükröződik, ez leggyakrabban vízen látható, de egyéb felületek, mint az autók metálja is mutathatja ezt.

Az alacsony kontrasztok és az aránylag semleges felhőzött fény miatt a színek nagyon erőteljesnek tűnnek. Figyeljük meg, hogy a vörös leveleken a nagy lágy csúcsfények az ég tükröződéséből jönnek létre. Egy napfényes napon ezek a csúcsfények sokkal kisebbek és érdesebbek lennének.

Az égből érkező szétszórt fény megmutatja ennek a szőlőnek a formáját, de a kontrasztok elég lágyak ahhoz, hogy csak nagyon kis rész vesszen el a teljes árnyékban. A színek ismét nagyon erőteljesek.

A felhős ég gyönyörű ezüst tükröződést hoz létre a vízen. Egyik titka annak, hogy jó képet kapjunk egy felhős napon, hogy magát az eget hagyjuk le a képről.

Fényes felhőzet

Bizonyos napokon a vékonyabb felhőzet lehetővé teszi, hogy egy kis közvetlen napfény keresztüljusson, ami erősebb árnyékokat okoz, ami még mindig lágy lehet, feltéve, ha a felhő a Nap előtt van. A fényes felhőzet majdnem ideális kompromisszum a napfény erős kontrasztja és az erős felhőzet relatív tompasága között. Bizonyos napokon a vékonyabb felhők fedte égnek nagyon sokféle felületjellemzője lehet, míg más napokon a sűrű felhőzet az egyöntetű fehér vagy szürke kinézet felé hajlik. A felhők vastagságát variálva vagy a felhők közti keskeny résekkel színeket vihetünk rá az égre, kék égifény és sárga napfény tükrözésével a felhők felületén. Az égen a színek elképesztően változatosak lehetnek, amikor a felhők vékonyabbak, és az ég sűrűn meg van szórva vékony vagy foszlányos felhővel. A másik tényező, ami hatással van a felhők színére, hogy a távoli felhők sárgának vagy narancssárgának tűnnek a fény szóródása miatt, még a nap közepén is.

Fényes felhőzetnél a fény irányultsága jobban érzékelhető, mint a sűrű felhőzetben jobban szétszórt fény esetében, de az árnyékokat így is megtölti a körülvevő felhőzet.

Itt az égből érkező erősebb fény elég fényes ahhoz, hogy kontúrt adjon a mongúznak, de alatta az árnyék elég lágy, mivel a napfényt szétszórták a felhők. Figyeljük meg azt is, hogy az árnyékokban nincs kék, mivel nincs kék ég.

Felhőfoszlány, viharfény, fényfoltok

Igen megszokott dolog, hogy természetes körülmények között fény és árnyék keveredésével találkozunk. Összecsoportosítottam ezeket, bár meglehetősen különböző karakterisztikával rendelkeznek. Foszlányfelhőknél különféle fényfajtákat kapsz, sima napfénytől a felhőzöttig, mivel az égből érkező kék kitöltő fény hiányzik, míg a Nap fényesen ragyog, ha rés van a felhők között. A felhők látható árnyékot vetnek a talajra, és napfény foltok lesznek ezen árnyékok között. A kontrasztok erősek lehetnek, és a szürke ég drámai hátteret ad a napfényes felületeknek, a ragyogó fény és borús háttér közti különbségek érdekes egymás mellé helyezésével. Mégegyszer, az ég ilyen fényben nagyon színgazdag lehet, sok tényezővel befolyásolva a színeket: napszak, felhők vastagsága, rések a felhők között, távolság, stb. A színek tartománya kiterjedhet a kék sok árnyalatától a sárgán, narancson és szürkén át. A fény gyorsan változhat, ahogy a felhők keresztülhaladnak az égen, míg a napfény előtűnik majd eltűnik pillanatról pillanatra. A fényfoltok, amiket napsütésben találhatunk a fák alatt, egy másik fény-árnyék keverék, ami a természetben gyakran előfordul. Ez egy erős kontrasztú fény, teljes napsütésben a fényfoltok nagyon fényesek lehetnek, igencsak kontrasztban a környező árnyékkal. A legtöbb fényképező nem tudja befogni az árnyalatok teljes tartományát, amelyek a fényfoltoknál jelen vannak, míg szabad szemmel képes lehetsz rá.

A csúcsfények a fényfoltokban nagyon fényesek, a fénykép részeit sima fehérre változtatják.

Itt szintén a fényképező alig tudja kezelni a kontrasztok tartományát, amit ez a világítás nyújt.

A napfény a sötét felhős háttér ellenében drámai hangulatot kölcsönöz.

Éjszaka

Habár éjszaka a Nap már nincs fent az égen, magának az égnek általában van még némi fénye. Ez a fény jöhet az atmoszférában szétszóródott napfényből, vagy a holdfényből. A csillagok túl erőtlenek, hogy számottevő fényt szórjanak. A meghatározó pont, amire emlékszünk egy éjszakai jelenet fényeivel kapcsolatban, hogy az ég mindig világosabb, mint a talaj, kivéve persze, ha mesterséges fény van a terepen. Tégy egy pillantást az alábbi képre, csak a bal oldali a helyes, a jobb oldali fizikai lehetetlenség, mert a tájon lévő fény a semmiből jön.

Ha a Hold látható, ne feledd, hogy a holdfény valójában csak visszavert napfény, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a napfényre. Amikor a Hold a horizont közelépben van, vörös vagy sárga színű, de ahogy feljebb kerül az égen, egyre fehérebbé válik. A Hold felszíne tulajdonképpen színtelen, a szürke különböző árnyalatai – ha a holdra-szállásról nézel képeket, úgy néznek ki, mintha fekete-fehérben készültek volna, hacsak az űrhajósokon nem látsz színeket. Az égből érkező fény nyilvánvalóan szórt és lágy, azonban ha bármilyen holdfény is van, pont olyan kemény lesz, mint a napfény. A fő különbség a napfénnyel szemben, hogy nyilvánvalóan sokkal halványabb, így a kemény holdfény és a lágy égi fény aránya más lesz, mint nappal. A másik dolog, amire tekintettel kell lenned, hogy a Hold meglehetősen kicsi, ha szabad szemmel nézed, gyakran arra csábít, hogy sokkal nagyobbnak alkosd, mint ahogy a való életben látszik. Színek tekintetében a szemünknek sötétben nagyon kicsi a színérzékelése, úgyhogy éjszaka az érzékelésünk színtelen. A filmek emulziója viszont továbbra is érzékeny a színekre éjszaka, tény az, hogy készíthetsz fényképet éjszaka, ami úgy fog kinézni, mintha nappal csináltad volna, ha a blendét elég sokáig nyitva hagyod. Még a rövid expozíció is rengeteg színt tartalmaz éjszaka (jóval többet, mint szabad szemmel érzékelni tudnánk). A filmkészítés klasszikus módja, hogy az éjszakai jeleneteket nappal veszik fel, de alulexponálják és erős kék szűrőt használnak a kamera lencséjén, hogy az éjszaka illúzióját létrehozzák. Másik tényező, amit figyelembe kell venni az éjszakai jeleneteknél, az a fényszennyeződés. Angliában nem számít, hol vagy, (még vidéken is, mérföldekre bármelyik várostól) mindig láthatod a városi fényeket ragyogni valahol az égen, vagy a felhőkről visszaverődni egy határozott narancsszínű ragyogással. Valahova nagyon távoli helyre kell menned, hogy a modern világban ezt elkerüld.

Ahol nincs mesterséges fény, a táj elemei nagyon sötétek az éghez képest. Figyeld meg, hogy az előtérben a tetők hogyan tükrözik még mindig vissza az égi fényt a sötétség ellenére.

Figyeld meg a fényességet és a színt az égen, a fényképeken a szín erősebb, mint ahogy szabad szemmel látszik.

Itt a Holdnak van egy halvány vörös vagy barnás árnyalata, mert alacsonyan volt az égen, amikor a kép készült. A Hold a zenitjén fehér és szürke.

Szín az égen

Az ég gyakran színpompás, ha minden nap megnézed, a különböző színek különleges és komplex tartományát nyújtja. Sok tényező befolyásolja a színeket, melyeket az égen vagy a felhőkön látsz. Ahogy a napszak, és felhőzöttség, a felhők vastagsága és a köztük lévő hézag egyaránt fontos. Ha a felhő egyenetlen vastagságú, ha kis rések vannak a közel elhelyezkedő felhők között, különböző mennyiségű, színű és jellegű fényt kapsz az égen. Ez hozza létre a felületet és a kiszámíthatatlan variációk egész garmadáját. A természetes fénynek, és különösen az égnek, majdnem mindig azonos a színe, még a legzordbb napon is. És az ég állandó szórtfény-forrás a nap folyamán, nem számít, hogy a Nap mennyire fényes vagy halovány.

Nincs ötletem, hogy mi okoza, hogy a távoli eső rózsaszínnek látszik, talán mert a lenyugvó Nap mögötte van. Az ég mindig változik és kiszámíthatatlan.

Tömeg

A fény kölcsönhatásban is van az atmoszféránkkal, ha bármilyen részecske lebeg benne, ami visszaveri vagy szétszórja a fényt. Porszemek, víz, szennyeződések visszatartják a fényt, és adnak egy tömeg érzetet, létrehozva látható napsugarat, párát vagy ködöt. Pára szinte mindig van jelen a levegőben, és ez okozza a légi távolság érzékelését. A dolgok, melyek távolabb vannak tőlünk, elhomályosodnak a párától, halványabbnak, kékebbnek, és alacsonyabb kontrasztúnak látszanak, mivel a fény, ami visszaverődik róluk, némileg szétszóródik a párától. A köd nagyon hasonlatos a párához, csak sűrűbb. Nagy mértékben szórja szét a fényt, és ha sűrű ködben találod magad, a fény annyira szórttá válik, hogy minden irányból azonos erejű. Amikor fényképet csinálsz sűrű ködben, a fényképező fénymérője ugyanazt az értéket adhatja, mindegy, hogy fel, le, vagy valamelyik oldalra irányítod. A pára általában fehér vagy halványkék, az időjárástól függően: általában napfényben kék (mivel az eget veri vissza) és fehér, ha felhős az idő. A köd fehér (mint a felhők), de bármilyen színt felvehet, ami az égből vagy a Napból ráragyoghat, így a gyakorlatban látszódhat kéknek, vagy akár sárgának vagy narancsnak.

Amikor napsugarak így jönnek át a felhőkön, az annak a hatása, hogy az atmostférában a részecskék megfogják a fényt.

Ez a talajmenti köd mélykék, mivel a fölötte lévő kék eget veri vissza. A fák leárnyékolják a Nap vöröslő fényétől, különben sárga vagy narancssárga lenne.

Ez a havas tájat sűrű köd borítja be, és ez okozza azt a nagyon szórt világítást, hogy semmiféle árnyék nincs, még a fák alatt sem.

Víz

A víz szintén fontos szerepet játszik abban, hogy a fény hogy lép kölcsönhatásba a körülöttünk lévő világgal, lévén gyakori jellemzője a tájképnek eső és harmat, vagy tavak, folyók és tenger formájában. A víz megváltoztatja a felületeket amelyek nedvesek, mert eltérően a legtöbb természetes anyagtól a víz nagyon fényvisszaverő, és erős irányhatású csillanást okoz. A harmat a fűben például apró csillanások ezreit okozhatja, ahogy a reggeli nap eléri, minden csepp lencseként hatva. A megcsillanó tükröződések viszonylag ritkák a természetben, hacsak nincs jelen víz, így azonnal felismerjük, amikor a felületek nedvesek. Mint a levegőben lévő tömeg, a víz is nagyon atmoszférikus lehet. A másik fő hatása a víznek a fényre, hogy visszatükrözi a fényt a tájra, ha tengernél vagy, emiatt sokkal több fény verődik vissza rád. Végül, a víz sok atmoszférikus hatás okozója, a szivárványtól a fényudvaron keresztül a jéggyűrűkig.

Apró vízcseppek okozzák a megcsillanást a felületen, még felhős fénynél is, mint itt. Figyeld meg, ahogy a cseppek visszatükrözik a fehér eget.

Az erősen tükör-szerű visszaverődés a járdán elárulja nekünk, hogy nedves.

A ragacsos folyadék ezeken a bogyókon adja a felületnek az erős csillanást, ami kihangsúlyozza a héj felületjellemzőit. Tudjuk, hogy a felszín nedves, mivel ez a fényvisszaverés nem található általánosan a természetben.

Záró gondolatok

A természetes fény egy komplex és állandóan változó jelenség, bár követ néhány mintát, és engedelmeskedik a fizika szabályainak, de túlságosan komplikált ahhoz, hogy teljesen kifejtsük egy ilyen írás hosszúságában. Remélem adtam némi útbaigazítást, ami segít megérteni a különböző körülményeket, és remélhetőleg eléggé felkeltette a kiváncsiságodat, hogy ezt magad is megfigyeld. Megejtve a saját megfigyeléseidet és ezt felhasználva a munkádban nem csak a szembeszökő hibákat kerülheted el, hanem a kliséket is. Végül, a valóság csak egy kiindulópont, és mindig van helye a saját interpretációnak és túlzásnak. Egy dologgal óvatos vagyok, az általános tapasztalat vagy szabályok, amelyek mentén gondolkodás nélkül haladunk, mint például ilyen lehet, hogy a meleg fénynek hideg kitöltés kellene. Ez igaz lehet természetes fénynél, például sárga napfénnyel és kék árnyékokkal, de ennek fizikai oka van, és nem olyan szabály, amit vakon kell követni. Más körülmények között lehet, hogy nem igaz, a foszlány felhőzet lehet ilyen helyzet. Ugyanez vonatkozik arra az elméletre, hogy az árnyék színének a fő fény komplementerének kellene lennie. Ez talán valóban egy általános megfigyelés, ahogy az agyunk kitölti az árnyékot a komplementerrel, még ha valóban nincs is ott. (egy fénykép is alkalmas lehet, hogy ezt könnyedén megállapítsuk). Ezt a pontot csak akkor alkalmazd, ha magad is megfigyelted, vagy nagyon pontos hatást akarsz – nem azért, mert szabály. Ha a természetes fény jobb megértésére törekszel, annak minden aspektusával, akkor a legjobb művészeket kell tanulmányoznod, mint Claude Monet, az ő legtöbb munkája különleges fényekkel szolgál. Habár az ő festési stílusa eléggé darabos és pontatlan, a fény ábrázolása hihetetlenül alapos. Több festménysorozatot is alkotott, amely különlegességet jelent a változó fényeivel, mint a Haystacks sorozat, vagy a Rouen Katedrális festményei.

Monet: Haystacks

4. RÉSZ: MESTERSÉGES ÉS BELSŐ VILÁGÍTÁS

Az épületeken belüli fényeknek egészen más jellegük van, mint amit odakint találsz, főleg a belső terekben található közvetlen napfény hiányából fakadóan. Mivel az emberi jelenlét határozza meg a fényforrást, van benne egy olyan csavar, hogy a fény gyakran valamilyen különleges célra lett tervezve. Például a háztartási fények úgy lettek tervezve, hogy tetszetős, általánosan szórt fényt bocsássanak ki, míg az irodai fények sokkal funkcionálisabbak és a költséghatékonyság gyakran a meghatározó szempont, ezért van az, hogy az irodai dolgozók mintha zöld ködben járnának. A legtöbb mesterséges belső fény szórt, ez a lámpa ernyő célja, hogy megfelelően lágyítsa a létrehozott fényt és árnyékokat. A legfőbb kivétel erre a spotlámpa, amely éles fényt szolgáltat. Bár a világítás tervezői általában több spotlámpát használnak, így nem csak egy éles fény van, hanem több, amelyek együtt kölcsönösen lágyítják egymás árnyékát, de még mindig többszörös csillannást hoznak létre. Az épületen belüli napfény szinte mindig szórt, ahogy visszaverődik a falak, a padló és a mennyezet között. Közvetelen napfény, valamint égi fény bejöhet az ablakon keresztül, de az ablak a falhoz képest viszonylag kis mérete miatt a legtöbbünk otthona sosem kerül napfény hatása alá, mielőtt az visszaverődne egy vagy több felületről.

Ablak fény

Az ablak fénye az, ahogy általában természetes fényt láthatunk épületen belül. Mivel maga az ablak a tulajdonképpeni fényforrás, ez azt jelenti, hogy a fény meglehetősen lágy (mivel az ablak egy nagyméretű forrás). Az ablak fény esztétikus és nagyon fotogén. Ha csak egy ablak van, akkor a kontrasztok aránylag erősek a lágy fényforrás ellenére, több ablakkal a kontrasztok alacsonyabbak lehetnek a több kitöltő fény miatt. A fény színe sok dologtól függ: először is az időjárás hat az ablakon bejövő fényre, ha felhős az idő, a kezdeti fény fehér, szürke vagy kék lesz. Napfényes körülmények között lehet akár kék, fehér vagy sárga (napszaktól függően). Amint a fény átjött az ablakon, hatással lesznek rá a felületek, amelyekről visszaverődik a szobában. A fal, a padló és a bútorok színe mind befolyásolják a fényt, ahogy körös-körül visszaverődik.

Nyilvánvalóan ezen tényezők mindegyike azt jelenti, hogy ahhoz, hogy meggyőzően ábrázold az ablak fényét, nagyon körültekintően át kell gondolnod a lehetséges permutációkat, és átgondoltan kell megtervezned a fényerőt, a színt és a kontrasztot. A legegszerűbb beállítás egy felhős nap lenne, egy hatalmas ablakon keresztül egy fehér szobába érkező fehér fénnyel, akkor bármiféle permutációt megtervezhetsz ennek az egyszerű modellnek a felhasználásával mint kiindulási pont, és ebből variálhatsz. Az egyik kedvenc ablak fény típusomat Északi Fénynek hívják, lényegében a fényt egy északra néző ablak szolgáltatja. A múltban a művészek nem rendelkeztek komoly mesterséges világítással, de mivel volt studiójuk északra néző ablakkal, lehetséges volt, hogy rendes állandó és egyenletes fényt kapjanak egész napon át. Ennek eredménye persze, lévén a Nap mindig délre (legalábbis az északi félgömbön), így csak a szórt égi fény ragyog át az ablakon – lágy fény erős irányultság vagy árnyék nélkül. A fő sajátosságai az Északi Fénynek ugyanazok mint bármelyik közvetlen napfény nélküli ablak fénynek. Habár az északra néző szobák sötétek a napfény hiánya miatt, a fény meglehetősen kellemes.

Habár közvetlen napfény éri ezt a szobát, ez csak aránylag kis területen hat. A falon és a bútorokon a fény legnagyobb része ennek a fénynek a visszaverődéséből, vagy magának az ablaknak szórt fényéből jön. Figyeld meg a vörös színt a távoli falon, amely valószínűleg a függönyök visszaverődéséből származik. Figyeld még meg az erős kontrasztokat is, amit a napfény hoz létre, a csúcsfények nagyon világosak.

Íme egy illusztráció arról, hogy milyen lágy lehet az ablak fény. A kép felhős időjárásban készült, és az ablak egy óriási soft-boxként viselkedik ennél a portrénál. Minél közelebb van a téma az ablakhoz, annál lágyabb a fény. Ha bizonytalan vagy, hogy milyen jelentősége van a lágy fénynek, az 5. Részben ez ki lesz fejtve, de most csak annyit figyelj meg, hogy az árnyékok szélei milyen elmosódottak, és az átmenetek fény és sötét között ellágyultak. [soft-boksz: vakukra és studio lámpákra felszerelhető lágyító ernyő, magyar megfelelője nincs]

Egy óriási ablak által nyújtott lágy fényt évszázadokig használták (és a modern kori fényképészek még mindig használják), mert szép, jól kiszámítható és könnyedén elérhető.

Háztartási wolfram világítás

Ez a legáltalánosabb formája a beltéri világításnak, mellyel alapvetően nap mint nap találkozunk, különféle módokon érkezhet fej fölötti villanykörtéből és oldalvilágításból, és közös jellemzőjük, hogy gömbizzót használnak. A wolfram világítás színe erősen sárga/narancs ahogy az 1. részben már be lett mutatva. Ez azért van, mert az általunk használt villanykörtéket úgy lehet könnyen gyártani, hogy ezt a színt bocsássák ki, és mivel az agyunknak van egy olyan képessége, hogy kiszűrje a narancsszínt, fehérnek érzékeljük. Általában ha fotózol, rajzolsz vagy festesz , a wolfram világítású belső rész sokkal realisztikusabb, ha a fényt inkáb fehérebbnek ábrázolod mint narancsnak, mivel a saját érzékelésünket kellene alapszintként használni, hogy kövessük, inkább, mint az abszolút valóságot. Azok a fényképek és a rajzok melyek erősen narancssárgának látszanak valójában sokkal kevésbé látszanak meggyőzőnek annak ellenére, hogy sokkal hitelesebbek. A wolfram világítás jellege azonban sokkal változatosabb és kevésbe előre látható, mivel több különböző szemlélete van a belső terek megvilágításának. Általában a háztartásban a fények legnagyobb része szórt a lámpabúrák használata miatt, ezzel növelve a fényforrás valós méretét és lágyítva a fényt. A te átlagos házadban a világítás szobáról szobára változik, mivel a hely funkciója szabja meg a fény jellegét. A legalapvetőbb szinten egy mosókonyha szerű szobában vagy egy garázsban lehet egyetlen csupasz izzó, kemény, nem túl szép fényt adva. Egy ilyen helyiségben ez elfogadható lehet, mivel kis időt töltünk ott, így a funkcionalitásnak elsőbbsége van az esztétikummal szemben. Egy olyan szobában, ahol sok időt töltünk, és ahol a fény jellegét fontos rendesen átgondolni, hogy kellemes és kényelmes atmoszférát hozzunk létre, valószínűleg egy komplexebb és kellemesebb sémát fogsz találni. Például egy nappaliban (amely egy otthon legfontosabb része kell hogy legyen) nagyszámú lámpát találhatsz, melyek együttes használatával hozzák létre a kellemes környezet. A funkció szintén fontos részét képezi egy tipikus otthon egyéb részeinek, például egy hálószobában elvárod, hogy az ágy szélénél legyenek lámpák, mert azok kényelmesek lefekvés utáni olvasáshoz, vagy felkelni a sötétben. Egy konyhában találhatsz spotlámpákat, melyek a főzési terület, vagy a munkafelület megvilágítására lettek tervezve, és a fürdőszoba szekrények és tükrök szintén rendelkeznek funkcionális rendeltetésű világítással.

Nem számítva a legalapvetőbb helyzeteket, a legtöbb háztartási világítás a funkció és a fényminőség kombinációjával rendelkezik. A legáltalánosabb kiegészítője a háztartási világításnak a lámpabúra, amely habár többféle formában létezik, arra lett tervezve, hogy bizonyos mértékben lágyítsa a fényt. A lámpabúra elrejti a csupasz izzó vakító ragyogását, és lágyítja a kemény árnyékokat amiket a csupasz fényforrás hoz létre. A következő fontos elem, amit figyelembe kell venni, hogy a belső terek túlnyomó része számos fényforrást használ, melyek tovább lágyítják a fényt és az árnyékokat. A különböző helyiségekből a fény átárad a szomszédos helyekre, és a legtöbb szobának több mint egy világítása lesz. Jellemző példa lehet a nappali négy vagy öt különböző fénnyel mutatós fényfoltokat hozva létre, vagy egy modern konyha plafonba süllyesztett spotlámpa sorokkal. Ily módon használt többszörös fényforrás egyenetlen és érdekes világítást eredményez szerte a helyiségben, és többszörös árnyékot fog vetni, sokszor különböző keménységgel vagy lágysággal. A másik nyilvánvaló eredménye a számos világításnak, hogy a fényvisszaverő felületeken többszörös csillanás jelenik meg, minden fényhez egy. Az is elképzelhető, hogy egyik fény a másiktól hajszálnyira eltérjen színben és intenzitásban, mivel az izzók halványulnak és vörösödnek ahogy öregszenek. Végül figyelembe kéne venni azt is, hogy bizonyos egyéb háztartási eszközök fényt bocsáthatnak ki, a számítógépek és a televíziók a legegyértelműbb példák, de a mikrók, a tűzhelyek és egyéb eszközök sokasága, melyek képesek fény kibocsátani egy tipikus házban. Mint mindig, csak azt tanácsolom, hogy magad tanulmányozz pár belső teret, mivel ennek a tárgynak csak az emberi képzelőerő szab határt, és végtelen variációi vannak ennek a témának. Ez egy meglehetősen jellemző belső tér néhány fényforrással a hangulat megteremtésére,

Figyeld meg a fény lágyításának különböző módjait a lámpaernyőkkel és a falról visszaverődő fénnyel. A sok szórt fény használatának eredményeként ily módon nincs erős árnyék. Ezen a képen úgy állítottam be a fehér-egyensúlyt, hogy jóval kevesebb narancssárga legyen, mivel a wolfram fény színe nem néz ki realisztikusan, bár a narancssárga bársonyos árnyalatának használata egészen meggyőzőnek látszana, és azt a színt mutatná, amit valójában érzékelünk.

Éttermek, üzletek és egyéb kereskedelmi rendeltetésű belső terek

Ahogy a közönséges háztartási lámpák, ez a világítás is nagyon változatos, és elsősorban hangulatteremtésre használatos, és hogy szembeszökő legyen. Sok esetben ezta világítást nagy figyelemmel tervezik, hogy a kívánt hatást hozza létre, úgyhogy alapos tanulmányozást igényel, hogy visszaadja azt, amit a tervező elképzelt. Az éttermeknek általában több halvány, lágy fényforrásuk van, hogy atmoszférát (gyk: hangulatot) hozzanak létre vele. Különböző jellegű fényforrások meglehetős keveréke van jelen, a spotlámpáktól kezdve, hogy kiemelje az asztalon a virágokat, magukon az asztalokon lévő gyertyákig. Persze nincs két egyforma étterem, így várhatóan rengeteg variáció fordul elő egyik helytől a másikig. Az éttermi világítás alapos megfigyelése remek módja annak megértésére, hogy a belső világítással hogyan lehet hangulatot és atmoszférát teremteni. Egy nagyon fontos részeletet jegyezzünk meg, amikor vissza akarod adni azt a hangulatvilágítást, amivel egy étteremben vagy egy bárban találkozol, hogy a fényforrások aránylag nagy száma nagy számú csillanást is okoz – ez minden fényvisszaverő felületen látható lesz, az evőeszközöktől és tányéroktól kezdve az emberek szeméig. Ahogy a háztartási világításnál, a különböző fényforrások a színek és intenzitás különböző variációit jelentik, fényfoltokat hozva létre keresztül a helyiségen. Az üzleteknek másfajta fényforrásra van szükségük, és habár az atmoszféra szintén fontos, az ár és a jó láthatóság valószínűleg az elsődleges kritérium. A legtöbb általános üzlet vonalizzókkal ragyogóan kivilágított, hogy fényes és tiszta környezetet teremtsen, esetleg néhány extra fényforrással, hogy kiemeljék a különleges kínálatot. Mint mindig, ha megpróbálsz visszaadni egy különleges környezetet, kifizetődő végiggondolni a hely sajátságos rendeltetését, mielőtt megpróbálod visszaadni a világítást. Persze mondanom sem kell, hogy ez a téma óriási és változatos, sokkal változatosabb, mint hogy valaha remélhtném, hogy átfogom egy erről a területről szóló írásban. A legjobb dolog, amit valaha is tehetsz, hogy elvégzed a saját megfigyeléseidet, és esetleg saját referenciaként készítesz néhány fényképet különböző beállításokkal.

Ez egy meglehetősen tipikus (legalábbis színes) étterem fények sokaságával, a hangulat létrehozásáért. Érdekes szín és látvány mindenfelé, és rengeteg ötletet vittek ebbe a vidám helybe.

Itt egy közelebbi nézet, figyelm meg a csillanások nagy számát az üvegeken, ezek mind különböző fényforrások tükröződései.

Egy tipikus üzletközpont ragyogó fényekkel, korrigáltam a kép színeit, de a világításból származó halvány zöld színezet így is látszik. Figyeld meg a többszörös árnyékokat a székek alatt, melyek a többszörös lámpatestekből származnak.

Fluoreszcens világítás

Fluoreszcens világítást olyan helyzetekben használnak, ahol az ár fontos tényező, ennek a színhőmérséklete általában zöldes, és annak ellenére, hogy az agyunk képes a fehéregyensúlyhoz kompenzálni, ezt a fényt mégis elég csúnyának érzékeljük. Ez a világításfajta általában irodákban, állomásokon, középületekben található, és mindenhol, ahol olcsó világításra van szükség. A fluoreszcens világítást gyakran aránylag nagy területek megvilágítására használják, több különálló fényforrással, ami összetett, egymást átfedő árnyékokat, és többszörös szögletes csúcsfényt jelent. A fényforrások sűrűsége határozza meg a világítás fényességét: az olyan beállítások mint az üzleteké, sok fényforrást használnak, hogy

fényes környezetet teremtsenek, és a sokkal spártaibb helyek, mint a parkolóházak, kevesebbet használnak, így sötétebbek.

Ez a fénykép nappali fényre hangolt filmre lett készítve fluoreszcens vonalfények alatt, láthatod az erős zöl vetületet, amit ez a fényforrás okoz.

Kevert világítás

Mind zárt helyen, mind szabadban nagyon általános, hogy a természetes és a mesterséges fények keverékét látod, különösen alkonyatkor és éjszaka. Ez a színek és intenzitás nagyon érdekes keverékéhez vezethet, különösen mivel a természetes fénynek és a wolfram fénynek gyakran komplementer színei kék és narancs. Bármilyen ablakközeli objektumon, ahol nincs behúzva a függöny, este vagy éjszaka a mesterséges és a természetes fények keveréke lehet. Ez a fajta megvilágítás persze nagy általánosságban szabad téren is megtalálható, például az utcai lámpák által bevilágított dolgoknak gyakran van természetes kitöltő fényük. Az épületeken a fényeknek szintén

nagyon érdekes színük lehet, szembeszökő kontrasztot alkotva az égből érkező természetes fénnyel. Én személy szerint úgy találom, hogy a kevert fény nagyon hangulatos és inspiráló, és gyakran használom munkáimban érdekes vizuális vonzereje miatt.

Ez a két példa saját munkáimból mutatja, hogyan lehet a kevert fényt használni hangulat és érdekes színséma létrehozására

Itt azt láthatjuk, hogy milyen érdekes színeket hoztak létre szándékosan városi beállításokkal, mivel a meleg fények a Parlamenten valószínűleg a természetes égi fény komplementerének lettek tervezve.

Itt a színek keveréke tűnik pozitívan idegenszerűnek, a fluoreszcens fények zöldjével az ablakokban, keveredve mind a wolfram fénnyel és az égi fénnyel.

Egy még világiasabb példa mutatja, mi történik az ablak közelében, amikor a fény belülről is, kívülről is érkezik.

Tűzfény és gyertyafény

Egy lángból érkező fény sokkal vörösebb, mint az izzólámpából érkező fény, valójában a színhőmérséklete annyira alacsony, hogy az agyunk már nem tudja kompenzálni, és ezért ténylegesen narancsnak vagy vörösnek érzékeljük. A másik fontos tény, amit számításba kell venni ennél a fényforrásnál, hogy gyakran sokkal alacsonyabbra helyezik, mint az izzófényt: a tüzek általában a talaj szintjén vannak, és a gyertyákat az asztalokra vagy egyéb bútorokra helyezik, míg a villanykörték legtöbbje felülről világít. Ennek nyilvánvalóan hatása lesz mindenre, onnan kezdve, ahogy a fény ráesik a különböző felületekre, az árnyékok és a csúcsfények elhelyezkedéséig. Végül nem árt megjegyezni, hogy a fényforrás gyakran mozog, így a fény a tűzből és a gyertyából reszket.

A gyertyafény gyakran vörös, itt én letompítottam a valóságos színhőmérsékletet, hogy természetesnek tűnjön. Az agyunk nem tudja rendesen kompenzálni az ilyen erős színeket, így ennyire melegnek érzékeljük.

Utcai világítás

Az utcai lámpák mély narancsszínűek (legalábbis az Egyesült Királyságban, ahol élek), és nagyon szűk a spektrumuk, ami annyit tesz, hogy más színt nem mutatnak. Emiatt minden, ami alattuk van nagyon egysíkú narancssárgánaknak tűnik. Két vagy több utcai lámpa között az objektumok többszörös árnyékot vetnek. Egy másik megfigyelhető dolog, hogy a fényudvar alattuk általában meglehetősen kicsi, és meglehetősen gyorsan a sötétségbe vesznek, nagyon erős kontrasztúvá téve éjszaka az utcát.

Láthatod, mennyire keskeny a színek spektruma egy tipikus utcai lámpa alatt, a fű kivételével minden narancssárga. Az árnyékok különböző irányokba mutatnak a többszörös fényforrás miatt, és mindennemű kitöltő fény híján a kontrasztok nagyon erősek. Az ég a lombozaton túl szintén narancssárga a londoni utcai világítás fényszennyezése következtében.

Fényképészeti világítás

A fényképészeti világítás teljes ismertetése jóval túlhalad ennek az írásnak a keretein, de azért szeretném röviden megjegyezni, hogy a fényképészeti ajánlásokat bölcsen kell használni. Persze a fényképészetben sok világítás fajta létezik, de a legáltalánosabb ami a portréknál és a termék fotóknál fordul elő, a szórt vakuból érkező nagyon lágy fény. Ez a fényfajta könnyen felismerhető az árnyékok hiányából, úgyhogy ha a fényképészeti útmutatód ismerteti ezt a világítás fajtát, vedd figyelembe és alkalmazd saját igényeidnek megfelelően. Ez persze vonatkozik bármely világításra, amit az ismertető anyagokban találsz.

Ez a lágy, árnyék nélküli világítás nagykiterjedésű csúcsfényekkel jellemző a modernkori termék és portré fényképezésre, főképp a reklámokban. Ez nagyon nagy méretű softboxok alkalmazásával készült, melyek óriási szórt fényforrásként hatnak.

Egyéb fényfajták és különleges esetek

Remélhetőleg sikerült körvonalaznom a megvilágítás általánosan előforduló fajtáinak jórészét. Bár a szándékom igazán nem az volt, hogy minden lehetséges helyzetre szóló ismertetőt alkossak, hanem inkább hogy megfigyelésre és megértésre bíztassalak. Nagyon egyszerű csak úgy megadni a fényeket, és nem foglalkozni a viselkedésével, még akkor is, ha folyton látjuk magunk körül. Tény, hogy mindenekelőtt nézni és észrevenni a legnehezebb dolognak tűnik, de valójában a megértést elég könnyű elérni, ha az első kritikus lépést megtettük. Nagyon remélem, hogy azzal a tudással, amit ebből az írásból megszereztél lehetséges lesz kidolgozni, hogyan viselkedik a fény egyéb helyzetekben, melyek nem lettek különösebben itt kifejtve. Például neked kell kitalálnod, hogyan kell megvilágítani egy vízalatti jelenetet egy trópusi zátonynál. Honnan érkezne a fény? Hogyan hat a fény ebben a környezetben? Milyen színe lenne? Mekkora fényvisszaverődés lenne ott? Mi van a fényszóródással, átlátszósággal, árnyékokkal, stb...

Igazán remélem, hogy az olvasók ezt az információt mint ugródeszkát tudják felhasználni saját megfigyeléseikhez. Annyira könnyű állandóan a kliséket szajkózni, melyeket átgondolás nélkül ismertetnek (a 3 pontos bevilágítás erre a legjobb példa), és amikor oly kevés minőségi információ érhető el a világításról, az első helyen ugyanaz a régi unott formula vezet, újra meg újra megismételve. Mindenesetre ha nyitott szemmel jársz, kialakíthatod a saját gondolataidat, végrehajthatod saját eredeti megfigyeléseidet. Ez írásom valódi célja. Következik: 5. rész: Árnyékok [A fordító megjegyzése: Ez egy teljességgel nyers fordítás, sem irodalmilag sem szakmailag nincs lektorálva, a nyelvtani szerkezet néhol kificamodott, magyartalan, a terminológia nem pontos és nem következetes, ahogy a formázás sem. Én lenni amateur forditász… A továbbiakban valószínűleg nem fogok vele foglalkozni. A szerző ezt a tanulmányát a későbbiekben könyv formájában szeretné megjelentetni, ezért az 5. rész már nem lesz publikus. Ha van kedved ezen javítani, pontosítani, saját véleményt beszúrni, irodalmizálni, stb. rajta. Ha lehet, update-elni fogom. – Aquarius 2006-10-25]

All text and images on this page (except Monet) are the copyright of Richard Harris ©2004