Fordította Loósz Vera
Josephine-nek, aki a lábamnál ült, és biztos volt benne, hogy folytatásos regényt írok*
*
Babak volgye H 576 press.indd 2
de mindenekelôtt Irvingnek.
5/15/14 9:53 AM
Jacqueline Susann
Babák völgye
Babak volgye H 576 press.indd 3
5/15/14 9:53 AM
A mû eredeti címe: THE VALLEY OF THE DOLLS
Copyright © 1966 by Tiger, LLC All rights reserved © Partvonal Könyvkiadó, 2014 Fordítás © Loósz Vera
Minden jog fenntartva! Jelen kiadvány sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással. Bárminemû felhasználása csak a kiadó írásos engedélyével történhet.
A borítót Cristina Grosan tervezte
Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2014 www.partvonal.hu
Felelôs kiadó a Partvonal Könyvkiadó ügyvezetôje Felelôs szerkesztô: Baranyi Vivien Tördelés: Zsankó Adolfina Sarolta Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelôs vezetô Bördôs János ügyvezetô igazgató ISBN 978-615-5283-36-9
Babak volgye H 576 press.indd 4
5/15/14 9:53 AM
„A Mount Everest csúcsát kellett megmásznod, hogy elérkezz a Babák Völgyébe. Kegyetlen kapaszkodással jutsz fel a hegycsúcsra, amelyet oly kevesen láttak. Nem tudtad, mi van odafent, de a Babák Völgyére számítottál legkevésbé. Ott állsz, a lázas lelkesedést várod – ám mindhiába. Túl messze vagy, hogy meghalld a tapsot és fogadják a meghajlásodat. S már nincs hová kapaszkodj. Egyedül vagy, fullasztó a magány. A levegô oly ritka, hogy alig tudsz lélegezni. Megcsináltad – hôsnek nevez a világ. Pedig sokkal mulatságosabb volt odalent, amikor pusztán a reménnyel és a beteljesülés álmával nekivágtál. Te a hegy tetejét láttad csupán – a Babák Völgyét nem említette senki. Egészen más, amikor felérsz a hegytetôre. Elbántak veled az elemek, süket vagy, világtalan – és túl gyönge, hogy élvezd gyôzelmedet. Anne Welles sosem gondolta, hogy nekivág e hegynek. Akaratlanul tette meg az elsô lépést azon a napon, amikor körülnézett és azt mondta magának: „Ez nem elég – többet akarok.” Amikor pedig találkozott Lyon Burke-kel, már túl késô volt visszafordulnia.
Babak volgye H 576 press.indd 5
5/15/14 9:53 AM
Babak volgye H 576 press.indd 6
5/15/14 9:53 AM
1
ANNE u 1945. szeptember Azon a napon, amikor megérkezett, harminckét fokra hágott a hômérséklet. New York gôzölgött – dühös betonállat, amelyre váratlanul hullt az évszakra nem jellemzô hôség átka. Anne-t azonban nem zavarta a meleg vagy a Times Squarenek nevezett szemetes út. Szerinte New York volt a világ legizgalmasabb városa. A munkaközvetítô ügynökségnél rámosolygott a lány. – Óóóó, maga egy fônyeremény! Még akkor is, ha nincs gyakorlata. Minden jó titkárnô a sokat fizetô katonai állásokban helyezkedett el. De ôszintén, szivi, ha én úgy festenék, mint maga, egyenesen a John Powershoz vagy a Conoverhez venném az irányt. – Kik azok? – kérdezte Anne. – A város legmenôbb modellügynökségeit vezetik. Ezt szeretném csinálni én is, de hát túl alacsony vagyok meg nem elég karcsú. De maga pont olyan, mint amilyenekre vadásznak. – Azt hiszem, én mégis inkább egy irodában dolgoznék – mondta Anne. – Oké, de szerintem maga bolond. – Több papírdarabot adott át Anne-nek. – Tessék, ezek mind jók, de kezdje Henry Bellamynál. Nagy színházi ügynök. A titkárnôje most ment hozzá John Walshhoz. – Látván, hogy Anne nem reagál, hozzáfûzte: – Ugyan, ne mondja már, hogy sosem hallott John Walshról! Három Oscart nyert, és épp az imént olvastam, hogy sikerült visszacsalogatnia Garbót. Ô rendezi a „visszatérô” filmjét. 7
Babak volgye H 576 press.indd 7
5/15/14 9:53 AM
Anne mosolya biztosította a lányt, hogy megjegyzi John Walsh nevét. – Na jó, hogy legyen valami fogalma a felállásról meg az emberekrôl, akikkel találkozni fog – folytatta a lány –, a „Bellamy és Bellows” igazán óriási iroda. Csupa osztályon felüli klienssel foglalkoznak. És Myrna, az a lány, aki hozzáment John Walshhoz, a maga közelébe se jöhet, már ami a külcsínt illeti. Maga semmi perc alatt kifog majd egy belevalót. – Egy belevaló... mit? – Pasit, talán még egy férjet is. – A lány Anne kérdôívére pillantott. – Mit is mondott, hová valósi? Ez a város Amerikában van, igaz? – Lawrenceville – mosolygott Anne. – Vonattal egyórányira Bostontól. És ha férjet akarnék, akár ott is maradhattam volna. Lawrenceville-ben mindenki férjhez megy, amint befejezte az iskolát. Én elôbb dolgozni szeretnék. – És otthagyott egy ilyen helyet? Itt mindenki férjet keres. Én is! Talán adhatna nekem egy ajánlólevelet Lawrenceville-be. – Úgy érti, akárkihez hozzámenne? – kíváncsiskodott Anne. – Bárkihez azért nem. Ahhoz, aki megajándékoz egy hódprém bundával, egy bejárónôvel és mindennap délig hagy aludni. A pasik, akiket én ismerek, nemcsak azt várják el, hogy megtartsam az állásomat, hanem azt is, hogy mellette még úgy nézzek ki, mint Carole Landis neglizsében, miközben néhány ínycsiklandó finomságot is összeütök. – Anne jóízûen felnevetett. – Jól van, majd meglátja. Csak várja ki, amíg összejön a város egynéhány Rómeójával. Lefogadom, hogy szélsebesen rohan majd a leggyorsabb vonat után, amelyik visszaviszi Lawrenceville-be. De útközben ne felejtsen el beugrani értem... Sosem megy vissza Lawrenceville-be! Nem egyszerûen otthagyta Lawrenceville-t, hanem megszökött onnan. Hogy 8
Babak volgye H 576 press.indd 8
5/15/14 9:53 AM
mi elôl menekült? A házasság elôl egy szolid lawrenceville-i fiúval, a szolid, rendes Lawrenceville-beli élet elôl. Ugyanaz a rendes élet, ahogyan az anyja élt. És a nagyanyja. Ugyanabban a rendes házban. A házban, ahol egy jó New England-i család generációkon át éli az életét, a házban, amelynek lakói fulladoznak a rendes érzelemmentességtôl, s az érzelmeket a „viselkedés”-nek nevezett csikorgó vaspáncél alá rejtik. („Anne, egy hölgy sosem nevet hangosan.” „Anne, egy hölgy sosem fakad sírva nyilvánosság elôtt.” „De ez nem nyilvánosság, neked sírok, Mama, itt a konyhában.” „De egy hölgy elvonultan sír. Te már nem vagy gyerek, Anne. Elmúltál tizenkettô, és Amy nénéd is itt van. Menj a szobádba!”) És Lawrenceville valahogy Radcliffe-ben is kísértett. Ott voltak olyan lányok, akik nevettek, sírtak, pletykáltak, sôt élvezték az élet „magasságait” és „mélységeit”. De ôt sosem hívták meg a birodalmukba. Mintha óriási tábla lógott volna a nyakában: „Tartsd távol magad! Hideg, tartózkodó New England-i típus.” Egyre többet bújta a könyveit, és ugyanaz a példa ismétlôdött bennük: látszólag minden író, akivel csak találkozott, megszökött a szülôvárosából. Hemingway Európa, Kuba és Bimini közt „ingázott”. A tehetséggel megáldott, megfélemlített, szegény Fitzgerald szintén külföldön élt. Még a mindig részegnek tûnô, vörös Sinclair Lewis is Európában találta meg az izgalmat és romantikát. Meg kellett szöknie Lawrenceville-bôl! Ilyen egyszerû. Másodikba járt a fôiskolán, amikor a húsvéti szünetben bejelentette anyjának és Amy néninek: – Mama... Amy néni... ha befejeztem a fôiskolát, New Yorkba megyek. – Azon a förtelmes helyen akarod tölteni a vakációt? – Ott szándékozom élni. – És megbeszélted ezt Willie Hendersonnal? 9
Babak volgye H 576 press.indd 9
5/15/14 9:53 AM
– Nem. Mi köze hozzá? – Hát, tizenhat éves korotok óta jártok egymással. Természetesen mindenki azt feltételezi... – Hát épp ez az. Lawrenceville-ben mindent feltételeznek. – Felemelted a hangodat, Anne – mondta nyugodtan az anyja. – Willie Henderson helyes fiú. Együtt jártam iskolába a szüleivel. – De én nem szeretem ôt, Mama. – Létezik olyan férfi, akit lehet? – Amy néni tette fel e költôi kérdést. – Te nem szeretted a papát, Mama? – Inkább vád volt ez, semmint kíváncsiskodás. – Természetesen szerettem – felelte ingerülten az anyja. – Amy néni úgy érti, hogy... szóval... nem egyformák a férfiak. Ôk másként gondolkoznak vagy reagálnak, mint a nôk. Nézzük például az édesapádat. Ôt különösen nehéz volt megérteni. Lobbanékony volt, és szeretett inni. Ha nem engem vesz feleségül, rosszul végezhette volna. – Én sosem láttam inni a papát – mondta védekezôen Anne. – Persze, hogy nem. Alkoholtilalom volt, és egy csepp italt sem tartottam a házban. Leszoktattam, még mielôtt komolyan rászokhatott volna. Oh, eleinte rengeteg vad dolgot mûvelt. Francia volt a nagymamája, hisz tudod. – Minden latin lökött egy kicsit – bólogatott Amy néni. – Apa egyáltalán nem volt lökött! – Anne azt kívánta, bárcsak jobban ismerte volna az apját. Olyan távolinak tûnt az a nap, amikor elôrebukott... épp itt a konyhában. Ô tizenkét éves volt akkor. Apa szó nélkül összeesett, s mire megérkezett az orvos, csendesen meghalt. – Igazad van, Anne. Apád nem volt lökött. Férfi volt, de a jobbik fajtából. Ne feledd, Amy, az anyja Bannister lány volt. Ellie Bannister az édesanyánkkal járt iskolába. 10
Babak volgye H 576 press.indd 10
5/15/14 9:53 AM
