FORD TRANSIT: 6 MILLIÓ JÁRMŰ ÉS 45 ÉV SIKERTÖRTÉNETE

SAJTÓKÖZLEMÉNY FORD TRANSIT: 6 MILLIÓ JÁRMŰ ÉS 45 ÉV SIKERTÖRTÉNETE

A közismert Ford Transit idén augusztusban ünnepli 45. születésnapját, s hogy a

megemlékezés

még

emelkedettebb

hangulatú

legyen,

a

Transit

gyártóüzemeiben, vagyis Kocaeliben (Törökország), Southamptonban (UK), Nanchangban (Kína) és Hai Duongban (Vietnam) ezzel egy időben a hatmilliomodik jármű elkészültét is megünneplik. Ez a legújabb mérföldkő a Transit hosszú történetében, amiben számos rekordról is olvashatunk, hiszen a Ford Európa legrégebb óta szolgáló modellcsaládjáról van szó. A Ford első össz-európai modelljeként piacra dobott autó egyszerre két különböző haszonjárművet váltott le Nagy-Britanniában és Németországban, megelőzte a Ford Európa átszervezését, bevezette az európai Ford divíziók együttes jövőjét, s mára a vállalat ONE Ford fejlesztési és gyártási filozófiájának kulcsfontosságú része lett. Pályájának eddigi 45 éve alatt a Transit hatalmas változásokon esett át: a praktikus, tartós és elfogadható külsejű, már-már spártai jellegű munkagép mára az egyik legsokoldalúbb, vevőközpontú, kifinomult haszonjármű-családdá vált az európai autópiacon. Története során a Transit folyamatosan feszegette a járműtechnológia határait, folyamatosan új mércét állítva a könnyű és közepes haszonjárművek szegmensében.

__________________________________________________________________________________________ Ford Public Affairs, Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. 2000 Szentendre, Galamb József u. 3. Tel.: +36-26-802-520, Fax: +36-26-802-590, E-mail: [email protected] http://media.ford.com

1965 előtt A Ford már az 1965 előtti időben is kínált haszonjárműveket az európai piacokon; ezek az autók jelentős előrelépésnek számítottak a kombiautókból kialakított dobozos változatokhoz képest. A különböző európai piacokon két, egymástól teljesen

független

modell

volt

kapható

–

Nagy-Britanniában

a

Thames,

Németországban pedig az FK. E két különböző modellcsaládot az ötvenes évek első felében mutattuk be; 1953-ban jelent meg a német FK, és 1954-ben a Thames. Mindkét autó elég praktikus és sokoldalú volt ahhoz, hogy hamar népszerűvé váljanak a háborút követő gazdasági fellendülés során, így saját piacaikon komoly sikereket könyvelhettek el: 1953 és 1965 között például több mint 250.000 német FK modell talált gazdára. A történet érdekes adaléka, hogy éppen a német FK modell volt az első autó, amely meghonosította a Transit nevet, hiszen 1960-tól Ford Taunus Transit néven vált ismertté. A hatvanas évek beköszöntével mind egyértelműbbé vált, hogy a haszonjárművek tulajdonosai

többre

vágynak:

nagyobb

raktérre,

nagyobb

terhelhetőségre,

rugalmasabban használható felépítményekre és komolyabb sebességre. Mivel mind a Taunus Transit, mind pedig a Thames egy sorozatgyártású személyautó alapjaira épült, egyre nehezebb feladatnak tűnt a rendelkezésre álló technológiát a növekvő felhasználói igényekhez igazítani. A Ford ugyanebben az időben egy különleges problémával is szembesült a németországi gyártással kapcsolatban. Hogy a Taunus Transit összeszerelését elvégezhessék a már egyébként is túlterhelt kölni gyárban, a karosszériát egy külső üzemben kellett gyártani, és onnan beszállítani a gyárba. E feladatot a híres Drauz üzem végezte Heilbronn városában, s a karosszériák 300 kilométert utaztak Heilbronn és Köln között vízi úton a Rajna folyón, s a szállítóhajók a Ford üzem mólójánál kötöttek ki. __________________________________________________________________________________________ Ford Public Affairs, Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. 2000 Szentendre, Galamb József u. 3. Tel.: +36-26-802-520, Fax: +36-26-802-590, E-mail: [email protected] http://media.ford.com

A Ford úgy döntött, hogy felszámolja a két különböző modell által teremtett szerencsétlen helyzetet, és az alapoktól elindulva fejleszti ki vadonatúj haszonjárműgenerációját, amely tökéletesen megfelel az európai felhasználók elvárásainak – s az új járművet egyszerre gyártja majd Nagy-Britanniában és Németországban. A “Hordár Projekt” kidolgozásával – ahogy az első időkben nevezték – egy külön csapatot bíztak meg, amelynek vezetője Ed Baumgartner amerikai mérnök volt. A csapatban a Ford legjobb európai szakemberei dolgoztak, például Ron Mellor (későbbi főmérnök), Terry Beckett (a Ford of Britain későbbi elnöke) és Alex Trotman, aki idővel a Ford Motor Company nemzetközi elnöke lett. Ez a csapat felügyelte a teljes programot, s eldöntötte például azt is, hogy miközben a karosszériák közösek lesznek, több nagyobb és drágább fődarab továbbra is külön-külön gyárakból érkezik majd, mert ekkor nem volt elegendő tőke egy teljesen új jármű megépítéséhez. A Németországban és Nagy-Britanniában futó, egyenes homlokfalú haszonjárművek láttán a projektvezetők arra jutottak, hogy az új modell motorját egy rövid motorházfedél

alá

kellene

beépíteni,

így

a

tűzfal

segíthetne

a

motorzaj

csökkentésében, s az erőforrás sem rabolna helyet az utastérből. Ezek az ötletek először

a

csak

vázlatokon

születtek

meg,

majd

pedig

háromdimenziós

agyagmodellekben öltöttek testet a Ford amerikai stúdiójában. A kész modellt áthajózták Nagy-Britanniába, ahol számos európai stíluselemmel egészítették ki – például magasabbra építették és hangsúlyosabbá formálták a fényszórókat, a hűtőrács pedig teherautósabb stílusú lett. 1963 elejére a projekt vezetői meghatározták az autó külső megjelenését, megállapították a költségeket, döntéseket hoztak az új haszonjármű gyártásának különböző kérdéseiben, majd átadták a feladatot a mérnökcsapatnak. A megbízás a következőképpen szólt: olyan járműre van szükség, amely áthidalja a 610-1780 kg közti teherbírás-tartományt, emellett pedig robusztus, kényelmes, gazdaságos – mindenekelőtt pedig egyszerűen és olcsón fenntartható.


A tervezési folyamatot Angliából egy formatervezői csapat vezette, amely a Ford of Britain egykori alkatrész-raktárában működött, Essexben, South Ockendonban. A teljes Transit project megelőzte a Ford duntoni műszaki központjának létrejöttét, s akkoriban még a próbapad is egy közeli létesítményben volt, amely ráadásul nem is a Ford, hanem a Rainham Works tulajdonában volt. A tartósságot vizsgáló tesztek a Ford Boreham Airfield pályáján folytak, de ennek burkolata nem volt alkalmas arra, hogy a járművek folyamatosan nagy sebességgel közlekedjenek rajta, ezért a tesztek a közutakon folytatódtak. A tesztprogram utolsó hónapjaiban – közvetlenül a 70 mérföld/órás általános sebességkorlátozás angliai bevezetését megelőzően – a helyi essexi rendőrség gyakran volt tanúja a Fordmérnökök éjszakai sebességtesztjeinek, s nem ritkán meg is állították őket, hogy megkérdezzék, hogy megy a munka? 1965 A Transit eredetileg ‘V-sorozat’ néven jelent volna meg Nagy-Britanniában, ha a szemfüles Bill Batty közbe nem lép – ő volt az a vezető, aki később Sir William Batty néven a Ford of Britain elnöke lett. Néhány héttel az autó bemutatása után Batty meg kívánta tekinteni az előszériás gyártmányok egyikét, és éppen egy német piacra készített, balkormányos modellt küldtek el számára a Ford angliai központjába, amelyen ‘Transit’ embléma volt. Batty azonnal rájött, milyen találó ez a név, s még időben intézkedett, hogy az össz-európai bemutató előtt változtassák meg erre a modell elnevezését. Az első Transit augusztus 9-én gördült le a szerelőszalagról a vállalat Langley haszonjármű-üzemében az angliai Berkshire-ben. Már ez az autó is számos olyan innovatív megoldást hordozott, mint a nyomtatott áramkörös műszerfal, az opcionális kormányzár, a raktér oldalajtaja, vagy a biztonsági öv beszerelésére szolgáló pontok. A piaci megjelenést követően hamarosan újabb innovációkkal szolgált az autó: halogén fényszórókkal, belső nélküli gumiabroncsokkal és súlytakarékos laprugókkal.


Az eredeti Transitot 74 lóerős, 1,7 literes vagy 86 lóerős, 2,0 literes benzinmotor hajtotta; az első dízelmotor egy Perkins 4/99 egység volt 44 lóerővel.

A Transit kínálatában mindig két modell szerepelt, azonos orr-kialakítással. Az 1965ös bemutató idején mind az LCX-ként emlegetett rövid tengelytávú változat, mind pedig nagyobb testvére, a dupla hátsó kerekekkel szerelt LCY három különféle terhelhetőséggel készült. A rövid, 2.692 mm tengelytávú alapváltozat teherbírása 610, 865 és 1.120 kg volt, míg a hosszabb és nehezebb, 2.997 mm tengelytávú kivitel 1.272, 1.527 illetve 1.782 kilogrammnyi rakományt szállíthatott. A haszonjárművek hagyományos vagy felfelé nyíló hátsó ajtóval készülhettek, hagyományosan nyíló vagy tolóajtókkal az utaskabinnál, és az oldalsó rakodóajtó opció volt.

1965 októberében, a brit piaci bevezetés idején a legolcsóbb Transit – rövid tengelytávval, benzinmotorral és 610 kg teherbírással – 542 angol fontba került. A legdrágább kivitel akkoriban a 15 üléses Custom buszváltozat volt 997 fontért, amit további 159 font fogyasztási adó terhelt. 1966 Az évek során a megbízhatóság vált a Transit védjegyévé – éppen ezért kedvence oly rég a rendőrségnek, a tűzoltóknak, a mentőknek, illetve az országúti assistance szolgáltatásoknak, biztonsági cégeknek vagy azoknak, akiknek a meg nem érkezés igazi katasztrófa lenne. A modell hírneve hamar és gyorsan elterjedt: bemutatása után néhány hónappal már egy Transit flotta üzemelt a világ egyik legmagasabban fekvő buszvonalán, amely 4.000 méternél is magasabban szelte át a perui Andok vonulatát. A Transit a popzenészek körében is hamar népszerű lett, hiszen megbízhatósága révén a rodok kedvence lett, miközben az éjszakák során a popzenekarokat hoztavitte Európa útjain.


1968 Megkezdődött a Transitba szánt dízelmotor gyártása a Londonhoz közeli Dagenhamben, s ezt követően 37 éven keresztül készült itt motor a Transit számára. 1970 Reyner Banham professzor, a New Society magazin egyik 1970-es számában ezt írja: „Vegyen Transitot, ha gazdag akar lenni! Komolyan: amennyiben az antropológusok és régészek továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a leletek által ítélnek meg egy-egy társadalmat, akkor megérdemeljük, hogy a Ford Transit, e Különleges Szerkezet miatt emlékezzenek ránk és életmódunkra.” 1971 A Transit megjelenése modernebbé vált, hűtőmaszkja személyautósabb lett. Az első Transit Supervan Húsvét hétfőn mutatkozott be Brands Hatch-ben. A menő masina alapja a Ford GT40 szuper sportautó volt, motorja 5,0 literes V8-as erőforrás. Az elérhető végsebesség 240 km/óra volt. 1972 A Ford bevezette a Yorkot, amely az első kis lökettérfogatú, pörgős dízelmotor volt. Kétféle teljesítménnyel volt kapható: az 55 lóerős a rövid tengelytávú, míg a 62 lóerős a nehezebb, hosszú tengelytávú modellekben szolgált. A londoni rendőrség azzal is erősítette a Transit hírnevét, hogy kijelentette: „A Transit Anglia legkörözöttebb áruszállítója.” A Scotland Yard egyik szóvivője így fogalmazott: „A bankrablók 95 százaléka Ford Transitot használ menekülésre. Az autó teljesítménye és az 1,75 tonnás teherbírás révén a Transit valóban a tökéletes menekülőautó…”


Eközben a híres monzai versenypályán, Olaszországban két dízel Transit – az egyik egy rövid tengelytávú dobozos, a másik egy 12 üléses kisbusz volt – hét nap alatt három világrekordot állított fel. A dobozos 120 km/órás átlagsebességgel 10.000 kilométert tett meg, míg a kisbusz 16.000 kilométert futott megállás nélkül 119 km/órás átlagsebességgel. 1973 Annak érdekében, hogy a tulajdonosoknak egyre kisebb teher legyen a fenntartási költség, a Ford Transit lett az első haszonjármű, amelynek teljes palettájára radiálgumikat szereltek. 1974 Ízelítő a közeli jövőből: a Ford bevezette az 1.000 kg teherbírású, hosszú tengelytávú változatot, amelynek hátul is szimpla kerekei voltak. 1975 Az új Transitot azonnal fel lehetett ismerni új, funkcionális „fekete arcáról”. A hűtőmaszk, a lökhárítók, a szellőző a szélvédő alatt és a külső tükrök mind-mind feketék voltak. A kabinban a pedálok előbbre, míg az ülés hátrébb kerültek, így 100 mm-t nőtt a lábtér, a kormányoszlop pedig a jobb vezetői üléshelyzet érdekében lett hosszabb. Még ennél is fontosabb, hogy a Transit volt az első modell, amelyben fékszervós első féktárcsák voltak – a rövid tengelytávú modellekben 1975-től, a hosszú tengelytávúakban egy évvel később. 1976 Az új csúcsmodellel, a Transit 190-nel a Transit megengedett össztömege elérte a 3,5 tonnát. A fejlesztési program keretében a teljes palettán megjelent az első féktárcsa, míg a nehézsúlyú 190-es – a közepes méretű haszonjárművek között elsőként – elölre hűtött tárcsákat kapott. __________________________________________________________________________________________ Ford Public Affairs, Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. 2000 Szentendre, Galamb József u. 3. Tel.: +36-26-802-520, Fax: +36-26-802-590, E-mail: [email protected] http://media.ford.com

A gyártás terén fontos mérföldkő volt az egymilliomodik Transit elkészülte. 1978 A Transit első fontos átformálása az 1978 márciusában bevezetett új formájú modellen történt meg. Az addig szögletes és rövid motorháztető hosszabb és áramvonalasabb lett, hogy kényelmesen beférjenek alá a benzines és az egyre népszerűbb dízelmotorok. Ezzel egyidőben takarékosabb, új OHC motorokat vezettünk be. A további változások közé tartozott a Ford C3 automatikus váltóművének, illetve az új, erősebb és személyautós szellőzőrostélyokkal ellátott fűtőrendszer bemutatása. 1982 Amikor a brit erők megérkeztek Port Stanley-be, a Falkland-szigetekre, a partot érő két első jármű mobil kantinként működő, civil Ford Transit volt. Nem arról volt szó, hogy a katonák szerettek volna meginni egy csésze teát, amikor megérkeznek, hanem arról, hogy a többhetes tengeri utat követően a sok katonai járművel szemben a Transitok probléma nélkül beindultak. 1983 A 2,5 literes, közvetlen befecskendezéses (DI) dízelmotor fejlesztési programjának részeként 100 prototípust adtak át felhasználóknak átfogó közúti tesztelésre. A motorok

műszaki

alapja

a

2,4

literes

York-blokk

volt,

ám

a

közvetlen

befecskendezéshez át kellett alakítani – a később gyártott forgó adagolós változat helyett ekkor még soros befecskendező rendszert tartalmazott. 1984 A forradalmi 2,5 literes DI dízelmotor megérkezett, méghozzá forgó adagolóval. A teljesítmény ezzel 62-ről 68 lóerőre nőtt, ugyanakkor a fogyasztás 24 százalékkal csökkent a rövid tengelytávú, valamint 20 százalékkal a hosszú tengelytávú modellek esetében. __________________________________________________________________________________________ Ford Public Affairs, Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. 2000 Szentendre, Galamb József u. 3. Tel.: +36-26-802-520, Fax: +36-26-802-590, E-mail: [email protected] http://media.ford.com

1985 Újabb mérföldkő a gyártás terén – a kétmilliomodik Ford Transit 1985. július 25-én gördült le a gyártósorról. Tizennégy évvel az eredeti megjelenését követően a Ford bemutatta a Supervan II-t. Ennek alapja a Ford egy másik le mans-i versenyautója, a C100 volt, amelyet DFY Cosworth V8-as motor hajtott. A silverstone-i versenypályán a Transit megfutotta a 280 km/órás sebességet is. Amikor az angol sajtó 1985-86 telén első ízben láthatta élőben a titkos és teljesen új, áramvonalasabb orr résszel készülő új modellt, a tesztpálya csúszós és jeges volt, s a Ford PR-csapatának emberei tanakodtak is, hogy jó ötlet-e a gyár kézzel készített prototípusait ilyen körülmények között kipróbálni. A sajtóeseményen az újságírók óvatosan vezettek, s éppen a Ford egyik vezető alkalmazottja volt az, aki megpördült az autóval, és csúnyán összetörte az egyik felbecsülhetetlen értékű Transitot! Októberben Señor Juan Garcia, Sevilla tartomány lakosa és büszke Transittulajdonos erős vihar fogságába került mintegy 3.000 méteres magasságban a hegyek között. Ford Transitját kénytelen volt ugyan sorsára hagyni, ám ő és családja megmenekültek. A járművet ötméternyi hó fedte be, így a hegyről nem lehetett lehozni. Ám a következő évben Señor Garcia visszatért a hegyre… 1986 ...s tavasszal, több mint hat hónappal azt követően, hogy a Transitot betemette a hó, megkereste az elhagyott autót. Nagy meglepetéssel látta, hogy a Transit karosszéria alig sérült meg. Még jobban csodálkozott, amikor a Transit motorja első pöccre beindult. Így aztán minden további nélkül biztonságosan hazatért a kocsival. A teljesen új Transit-generáció ez év januárjában mutatkozott be, alig több mint 20 évvel az első modell bemutatása után.


Ez a merészen radikális, áramvonalas orrú Transit bírt saját kategóriájában a legkedvezőbb légellenállási együtthatóval (cd = 0,37), s ezzel az értékkel sok akkori személyautót is megvert. Ez az adat annyira jó volt, hogy noha a terhelhetőség 11 és 13,5 százalék közötti mértlékben nőtt, a fogyasztás átlagosan 8 százalékkal csökkent. Az új forma nemcsak a légellenállás szempontjából volt előnyös; tervezése folytán progresszíven gyűrődött az ütközések során, vagyis a biztonságot is javította. Az új motorházfedél pedig minden korábbinál könnyebben hozzáférhetővé tette a szerelők számára a motort. A tervezők csapata nagyobb ajtókat tervezett, amelyek nagyobb ablakai jobb térérzetet teremtettek. A raktérhez szélesebb és magasabb ajtókon át lehetett hozzáférni, a szélesebb oldalsó tolóajtó pedig azt jelentette, hogy akár egy méter széles raklapokat is be lehetett pakolni a kocsiba. További fontos változás volt az első független, módosított MacPherson futómű és a fogasléces kormánymű alkalmazása a rövid tengelytávú modelleken, a ragasztott első szélvédő, illetve a Chubb-stílusú biztonsági zárak az ajtókon. 1989 Újabb gyártási rekord a mind népszerűbbé váltó Transit történetében – ebben az évben az angliai Southamptonban, a belgiumi Genkben és a portugáliai Azambujában összesen 173.059 jármű gördül le a gyártósorokról. 1991 A Transit ismét új utakon haladt: a lemezek alatti szerkezet esett át alapos módosításokon. Ezzel nemcsak a gyártás hatékonysága és a minőség javult, hanem az új modellek már megállták helyüket a 48 km/órás sebességgel végrehajtott ütközési tesztekben is. A szerkezet már ahhoz is kellően erős volt, hogy háromüléses padjának utasait megóvja.


Emellett az orr-rész szerkezete, a biztonsági övek felfogatási pontjai, az ülések felfogatási pontjai és maguk az ülések is megerősítést kaptak, hogy megfeleljenek a biztonsági előírásoknak. Az új szerkezet lehetővé tette, hogy megjelenjen az új, rövid tengelytávú és másfél tonnás teherbírású modell. A Transit 150 15 collos kerekeket kapott. A hosszú tengelytávú modelleket még alaposabban módosítottuk. A 15 collos keréktárcsa szériafelszerelés lett, a modell szimpla hátsó kerekeket kapott, elöl pedig független lett a futómű és fogasléces a kormánymű. Emellett az ezeken a modelleken alkalmazott keskenyebb kerékjárati ív révén a padló szélessége 365 mm-rel gyarapodva 1.376 mm-re nőtt. Megváltozott továbbá az

autók

látványa

is,

hiszen

a

szimpla

hátsó

kerekek

miatt

módosult

tengelyterhelések révén 550 mm-rel hosszabb lett a tengelytáv. Az új, 1991-es modellben jelent meg először turbódízel motor. A 2,5 literes DI motor új változatában közepes méretű haszonjárműben először alkalmaztak elektronikus vezérlést, s ez volt a kulcsa a 100 lóerős teljesítménynek és a szigorúbb emissziós normák teljesítésének. Az új, 80 lóerős 2,5 literes DI szívódízel – amelyben örvényléses alapú szívócső volt – és a 70 lóerős motor tette teljessé a palettát. 1994 A Ford szeptember 15-én gyártotta le a hárommilliomodik Transitot, s ugyanebben a hónapban új modellváltozat is megjelent. A barátságos, ovális hűtőmaszkjáról könnyen felismerhető új Transit az addigi Transitok közül a legkifinomultabb, legbiztonságosabb volt. A fülmagasságban mért hangnyomási értékek 5 db-lel voltak alacsonyabbak a korábbinál, ami az érzékelt zajszintben mintegy 70 százalékos csökkenést jelent. A kabinban a zajminőség megközelítette a személyautókét, s a dízelmotorokra jellemző kopogás is drámai mértékben csökkent.


A zárt és platós modellek vagyonvédelme jelentős mértékben javult néhány speciálisan tervezett eszköz jóvoltából. Ezek közé tartozik a központi zár, a riasztó, a kettős zár és a Ford elektronikus, passzív lopásgátló rendszere, amely a megfelelő kulcs hiányában megakadályozza a motor beindítását. Az utasvédelem attól lett jobb, hogy a középső utas részére bevezettük a hárompontos biztonsági övet, míg a vezető és az első utas elé felárért légzsák volt rendelhető. A kétüléses kivitelekben innentől kezdve szériafelszerelés lett az öv alá csúszást gátló üléspárna és az övfeszítő. Ebben az évben egy nyirkos éjszakán a brit szabadúszó újságíró, Simon Harvey egy rövid tengelytávú Transittal és annak féltonnás rakományával egy teljes kört tett meg a London körüli hírhedt M25-ös körgyűrűn, miközben átlagsebessége 80,5 km/óra, átlagfogyasztása pedig 6,0 l/100 km volt. A tesztet a Királyi Autóklub felügyelte. 1995 A Supervan II Supervan III-má alakult: megújult a karosszéria, a motortérbe pedig a Ford legmodernebb, 3,5 literes Grand Prix erőforrása került. Ez a modell még ma is létezik, ám jelenleg a Cosworth 2,9 literes, huszonnégy szelepes motorjával áll a Ford Örökség gyűjteményében a vállalat dagenhami üzemében. Tavasztól kezdve a 12 és 15 üléses Transit buszok hátsó ülésein a medence-öveket felváltotta a hárompontos biztonsági öv. A vezető kényelmét az áttervezett kabinbelső növelte, ahol új kárpitozás, világosabb és élénkebb színek, egy teljesen átdolgozott műszerfal, Mondeo-stílusú műszerek és új klímaberendezés volt található.


1996 Bemutatkozott a 17 üléses Transit kisbusz. Kényelmes volt, biztonság dolgában pedig minden vetélytársán túltett: minden üléshez hárompontos, öncsévélős biztonsági öv járt, a biztonsági teszteken a személyautókra érvényes normákat állítottuk fel célként, a magas támlájú hátsó ülésekhez beépített fejtámasz járt, s a dupla első légzsák, illetve a blokkolásgátló fékrendszer a szériafelszerelés része volt. 1997 Megkezdődött a Transit gyártása a Ford vietnami Hai Duong üzemében. Az első kínai gyártású Transitot a JMC építette Nanchangban, ahol a Jiangling Motors Co., Ltd. és a Ford hozott létre közös vállalkozást. 1998 Az elektronikus fékerőelosztó és a kipörgésgátló is felkerül a palettára, illetve bemutatjuk a módosított indításgátló rendszert és a hatékonyabb kormányzárt. Első ízben fordult elő, hogy az átalakított Ford Transitok képesek folyékony földgázzal (LPG) is közlekedni. Bevezettük az Autoclutch rendszert. A fokozatokat a hagyományos módon lehetett kapcsolni, a váltókart hagyományos kulisszában kellett mozgatni. A tengelykapcsoló automatikusan oldott, amikor a vezető elmozdította a váltókart, majd magától ismét összezárt, amikor a rendszerben lévő érzékelők azt közölték a vezérlő egységgel, hogy kapcsolták a következő fokozatot. Az Autoclutch felváltotta a kuplungpedált, elektronikusan vezérelt, hidraulikusan működtetett mozgatókábele egy gázpedálérzékelőhöz csatlakozott.


2000 Harmincöt évvel bevezetése után ismét vadonatúj Transitot mutattunk be. A Ford belgiumi, genki üzemében gyártott modell nyilvános bemutatója a RAI 2000 Európai Szállítmányozási Kiállításon volt Amszterdamban. Az iparágban első ízben fordult elő, hogy közös padlólemezre első-, és hátsókerékhajtású konfiguráció is készült. Újabb mérföldkő a gyártásban – elkészült a négymilliomodik Transit. Az egyik első sajtóautó egy speciális projekt része lett – ez volt a Ford Világ Rally Transit. Ebben az autóban szénszálas első légterelő és hátsó spoiler, acél bukókerettel ellátott rally utastér, szénszálas kagylóülések, hatpontos biztonsági övek, utastéri tűzoltó berendezés és a Pi 2 nevű fedélzeti adattároló rendszer volt. A motortérben a Transit méltán népszerű, 2,4 literes Duratorq DI motorjának módosított változata dolgozott 165 lóerővel és 410 Nm nyomatékkal. A Ford Rally Transit kevesebb, mint 8 másodperc alatt elérhette a 100 km/órás sebességet, a végsebessége pedig 210 km/óra volt. Az átdolgozott kipufogórendszer, a módosított fékek, az ültetett MacPherson rugóstag tette teljessé a Ford Világ Rally Transit műszaki csomagját, a karosszéria pedig igazán látványos fényezést kapott, a Ford Martini Világ Rally csapat színeit. Ezt a különleges járművet a Ford Örökség gyűjteményében lehet megtekinteni. 2001 A Formula 1-es sebességváltó technológia megérkezett a Ford Transitba is, amikor bevezettük az automatizált, modern Durashift EST váltót. Amellett, hogy volt automatikus üzemmódja, az egység a manuális váltók teljesítményével és gazdaságosságával bírt – a vezető gombnyomással maga kapcsolgathatott a fokozatok között. Az új Transitot 2001-ben megválasztották az Év Haszonjárművének; a zsűri 20 európai ország szakújságírójából állt. Ezután sok újabb elismerés következett szerte Európában, ahol a Transit megnyerte a nagy presztízzsel bíró 2001-es Sarkköri Teherautó tesztet Lappföldön.


Németországban a Transit megkapta a „2001-es év csomagszállító haszonjárműve’ díjat a 2,8 és a 3,5 tonnáig terjedő kategóriákban. A döntést megelőző tesztelést a német haszonjármű-magazin, a KEP-Spezial és a Haszonjármű Importőrök Szövetsége (VDIK) szervezte. A tesztelés során csomagküldő szolgálatok sofőrjei és flottamenedzserek vezették és értékelték a teljes szegmens autóit. 2002 A Ford Transit átvette a vezető helyet az európai közepes méretű haszonjárművek kategóriájában. A vásárlók szerte a kontinensen 163.656 darab Transitot vásároltak, ami az addigi rekordnak számíró 1998-hoz képest is 5.000 darabos emelkedés volt. Az elsőkerékhajtású Transit bemutatását követően mindössze két évvel már az összes értékesítés közel felét ez a modell tette ki. Az Amszterdami Nemzetközi Autókiállítás volt a színhelye a 4,25 tonnás teherbírású Transit Jumbo bemutatásának. A 2001-ben bevezetett, 3,5 tonnás Jumbo sikerére építő 4,25 tonnás (megengedett legnagyobb össztömeg) modell a Transit sorozat azon

tagja,

amely

a

csomagtér

méretének,

a

terhelhetőségnek

és

a

vagyonvédelemnek a legjobb kombinációját nyújtotta. A 4,25 tonnás modell mellett a Ford bemutatta Transit Connectet is, amely a Transit család új tagja volt, s tovább öregbítette a Ford hírnevét a megbízhatóság, a minőség és az innováció terén. A Transit Connect osztályelső rugalmasságot mutatott, remek volt a vagyonvédelme, és csekélyek a fenntartási költségei. A Transit ismét megnyerte a “Melyik haszonjárművet?” magazintól az Év Haszonjárműve díjat, s további számos elismerést gyűjtött be Európában.


A Ford új common-rail turbódízel motorja, a Duratorq TDCi rendelhető lett a Transithoz is, s így sokat javult a teljesítmény, kedvezőbbé vált a fogyasztás és az emisszió, illetve csökkent a zajszint. A második generációs, nagy nyomású common rail technológiával készülő erőforrás 2,0 literes változata 125 lóerős teljesítménnyel opciós tétel volt az elsőkerékhajtású Transit modellekhez. 2003 Az új, kéttonnás teherbírású, alacsony padlójú és elsőkerékhajtású modell is csatlakozott a díjnyertes Transit-családhoz. Ekkor csak elsőkerékhajtású Transit volt kapható alacsony padlószintű, kéttonnás modellként. Ez az új modell sikeresen gazdagította a Ford legendás haszonjármű palettáját. A Transit Connect, azaz a Transit-család legkisebb tagja elnyerte a 2003-as Év Haszonjárműve díjat. A Transit Connect emellett hét különböző országban kapott még díjakat, míg maga a Transit Angliában és Magyarországon is elismeréseket szerzett. A Ford Transit más tekintetben is első volt az iparágban – a blokkolásgátló fékrendszer (ABS) e modellen lett először szériafelszerelés. 2004 A Ford Transit gyártása a belgiumi Genkből átköltözött a különleges Otosan üzembe, Törökországba. Innentől kezdve az Európa számára gyártott Transitok csak Southamptonban (Egyesült Királyság) és Kocaeliben (Törökország) készülnek. Genk rugalmas gyártási helyszín maradt a Ford nagyautói számára. A Transit nem volt új jövevény Törökországban, hiszen itt már 1967 óta gyártották ezt a modellt, ám eddig elsősorban helyi és nem európai piacok számára. 2005 A Ford Transit Connect megnyerte a nagy presztízsű, 2005-ös Sarkköri Haszonjármű tesztet, amelyet ismét Lappföldön tartottak. __________________________________________________________________________________________ Ford Public Affairs, Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. 2000 Szentendre, Galamb József u. 3. Tel.: +36-26-802-520, Fax: +36-26-802-590, E-mail: [email protected] http://media.ford.com

Újabb mérföldkövek ebben az évben: elkészült az ötmilliomodik Ford Transit, s 2005. augusztus 9-én a Ford Transit negyvenedik születésnapját ünnepelte. 2006 Bemutatkozott a jelenleg is futó Transit generáció. Az elődhöz képest a változások nagyon lényegesek voltak: a friss külső új kabint, a műszerfalra szerelt váltókart rejtett, illetve sokkal kényelmesebb lett a modell, továbbá jóval több tételt lehet hozzá rendelni. Az elektronikus stabilitásprogram (ESP) a paletta majdnem minden tagjához megrendelhető, míg az új motorcsalád – hat dízel és egy benzines, illetve CNG és LPG változatok – tiszta és gazdaságos üzemet garantálnak. 2007 A 2006-ben bemutatott újdonságok mellett a Transit portfóliójába került az Intelligens AWD rendszer. Így a Transit ismét első helyezett, hiszen ez az első haszonjármű, amely egy padlólemezt használva kapható első-, és hátsókerékhajtású, illetve összkerekes változatban is. Az ESP ekkortól kezdve valamennyi első-, és hátsókerékhajtású, Duratorq TDCi motorral hajtott Transit modellben szériatartozék lett. S ebben az évben a Transit sportosabbá is vált: megjelent az új Transit SportVan. 2007 azonban nemcsak az innováció, hanem a folyamatos elismerések és sikerek éve is volt a Transit számára: valamennyi Transit büszkén viselte azt az emblémát, amely csak a 2007-es Év Haszonjárműve díjjal kitüntetett modellnek jár. 2008 A hátsókerékhajtású Transit új hajtóművet kapott: az új, 3,2 literes Duratorq TDCi legnagyobb teljesítménye 200 lóerő, a nyomatéka pedig 470 Nm. Így nehéz rakomány is gyorsan és kényelmesen szállítható, hiszen az új, nagy teherbírású változat megengedett legnagyobb össztömege 4,6 tonna. __________________________________________________________________________________________ Ford Public Affairs, Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. 2000 Szentendre, Galamb József u. 3. Tel.: +36-26-802-520, Fax: +36-26-802-590, E-mail: [email protected] http://media.ford.com

2009 A Transit ECOnetic bemutatásával a Ford ismét új lapot nyitott a fenntartható áruszállítás fejezetében. A rövid tengelytávú, 2,2 literes, 115 lóerős Duratorq TDCi motorral szerelt Transit FT280 Van alapjára épülő ECOnetic modell átlagfogyasztása mindössze 7,2 l/100 km*, az átlagos CO2 emisszió pedig csak 189 g/km. Ha a modellbe beépítjük az opcionális dízel részecskeszűrőt (cDPF) is, akkor a Transit ECOnetic az első Ford haszonjármű, amely megfelel az Euro 5-ös károsanyagkibocsátási normának. 2010 Ez év augusztusában lesz a Transit bemutatásának 45. évfordulója, illetve április 30án gördül le a gyártósorról a hatmilliomodik Transit. A rendezvények a Transit-gyártó üzemekben (Southampton, Egyesült Királyság és Kocaeli, Törökország Európában, valamint Nanchang, Kína és Hai Doung, Vietnam Ázsiában) méltó módon ünneplik majd a lenyűgöző örökséget és a jövőt.

### További információ:

Varga Zsombor

Tel: 06-30-420-7007


FORD TRANSIT: 6 MILLIÓ JÁRMŰ ÉS 45 ÉV SIKERTÖRTÉNETE

Recommend Documents