FOKOZOTTAN VÉDETT ÁLLAT ÉS VÉDETT NÖVÉNYFAJOK SZAPORODÓ KÖZÖSSÉGEINEK ELŐFORDULÁSA A DÉVAVÁNYAI TÁJVÉDELMI KÖRZET TÉRSÉGÉBEN SZÉLL ANTAL DÉVAVÁNYA
Dévaványa térségében állattani, főként pedig madártani vizsgálataimat 1987-ben kezdtem el, amikor az akkor illetékes természetvédelmi hatóság természetvédelmi területkezelőjeként a Dévaványai Tájvédelmi Körzetbe kerültem. A kezdeti időszakban a terep megismerésében segítségemre voltak munkatársaim, a térségben tevékenykedő társadalmi szervezetek tagjai, valamint dr. Tóth Albert természetvédelmi tervjavaslata Ecsegpusztáról, mely számos olyan információt tartalmazott, amelyet alapnak tekintettem későbbi munkámhoz. A Dévaványai Tájvédelmi Körzet (továbbiakban DTK) területe már 1975-ben is mozaikolt volt, de az 1990-es bővítés után méginkább szétszóródva helyezkedett el a DTK tíz részegysége 12.700 ha kiterjedéssel. Már az 1987-1989 közötti években is vizsgáltam a térség nem védett tájainak élővilágát, az akkor még megyei jelentőségű Ecsegpusztai Természetvédelmi Területet, de később a bővítés kapcsán is mozaikból álló DTK területeinek más részeit is. 1995-től a Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság illetékességi területének elosztása kapcsán a térség nem védett területeiről is informálódni kellett. A védett területblokkok felkeresése csak jelentős területű nem védett tájon való áthaladással lehetséges. Mivel a Dévaványai Túzokvédelmi Program és nem védett területi, hanem térségi szemléletű, azt az adottságot hozta, hogy mintegy hatvanezer hektárról származik alkalmi, vagy rendszeres növénytani és állattani jellegű adatszolgáltatás. Ezt a területet mutatja be az 1. számú térképvázlat. A térség sokáig kiesett a különböző kutató műhelyek hatósugarából. Némi elmozdulás csak 1993-1994-ben volt, amikor a nemzeti parki, vagy azzá tervezett területek állapot felvételezési jellegű kutató munkái indultak meg. Ezek azonban abba maradtak és ismét alább hagyott a térség növénytani és állattani vizsgálata. A jelenleg is folyó alapkutatás jellegű adatgyűjtéseket, vizsgálatokat a következők végeznek: • dr. Tóth Albert (GATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Mezőtúr) - állattan, növénytan, ökológia és kultúrtörténet. • dr. Papp Gyula (Móricz Zsigmond Gimnázium, Kisújszállás) - állattan. • dr. Szabóné dr. Danka Klára (Arany János Általános Iskola, Kisújszállás) - növénytan, ökológia. • Kurpé István, Puskás László (Dévaványai Tájvédelmi Körzet) - állattan, növénytan, természetvédelmi kezelés. • Sallai Zoltán (Haltenyésztesi Kutató Intézet, Szarvas) - állattan. • Sallai Róbert Benedek (SÁRRÉT Természetvédelmi Szervezet, Túrkeve) - állattan. • Kapocsi Judit (Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság, Szarvas) - növénytan. • Széllné Sándor Katalin (Ványai Ambrus Általános Iskola, Dévaványa) - növénytan. • Deák Lajos (Mezőtúr) - állattan. • VITUKI (Budapest) - hidrobiológia. Az alkalmi adatszolgáltatás szempontjából meg kell említeni a Gyomai Béla VT a túrkevei Kossuth Vadásztársaság, az ecsegfalvi Kunság Vadásztársaság, füzesgyarmati Vadásztársaság, dévaványai Vadásztársaság, a körösladányi Vadásztársaság, ezirányú tevékenységét, s ez utóbbi kettőnél aktív részvételét a vizes élőhelyek kialakításában.
ÁLLATOK: Emlősök: Vidra (Lutra lutra): Állandó jelenlétére a nyomai és gátakon való közlekedés során kitaposott ösvényei utalnak. Több alkalommal megfigyelésre is került a Hortobágy-Berettyó folyó és Kenderesszigeti halastavak térségében.
Madarak: Nagy kócsag (Casmerodius albus): Egy helyen fészkel, a Kenderesszigeti halastavak tóegységének keleti felében lévő összefüggő nádas zónában. Tartósan a térségben maradnak. Csak a havas téli időszakban hiányoznak, amikor a vizek is teljesen befagynak. Nyáron és ősszel rendszeresen megfigyelhetők lucerna földeken is, ahol kisemlősöket zsákmányolnak. Fészkelőlétszáma stabilnak mondható. Évente egy-hat pár költ. Őszi jelenlétekor nagyobb létszámban, például 1988. 11. 17-én 56 pld. időzött a Kenderesszigeti halastavakon. Állományadatok: 1990. 1 pár 1991. 1 pár 1992. 1 pár 1993. 1 pár 1994. 6 pár 1995. 6 pár Védelme: Az egyetlen ismert fészkelőhelye védett területre esik, ahol a természetvédelmi hatóság előírja a halastó terület használójának téli nádaratáskor az avas nádfoltok meghagyását. Ezzel biztosítható évente a nagy kócsagok és vörös gémek megfelelő fészkelőhelye. Kiskócsag (Egretta garzetta): A nyolcvanas évek elejétől vannak adatok arról, hogy a farkas-zugi gémtelepen a kiskócsag is költ. A 90-es évek közepére a fészkelő állomány lecsökkent. Ezzel párhuzamosan viszont nem csökkent a túrkevei, a kisújszállási, a bokrosi és a karcagi rizsföldek területe jelentősen ami esetleg részben magyarázta volna ezt a jelenséget. A fészkelő állomány fenntartását abban látom, hogy a telep területén, illetve száz méteres védőzónában semmiféle erdődazdálkodási tevékenység ne történjen. A szomszédos háromszáz, négyszáz méteres körzetben pedig márciusban, áprilisban ne legyen huzamosabb idejű emberi jelenlét. A nyugalom és a háborítatlanság ugyanis a kulcsa annak, hogy a kolónia alapító szürkegémek már korán területfoglalást tarthassanak és a létfeltétele annak, hogy később a kiskócsagok a telephez csatlakozhassanak. Állományadatok: 1989. 30 pár 1990. 15 pár 1991. 15 pár 1992. 10 pár 1993. 15 pár 1994. 15 pár 1995. 15 pár
Üstökös gém (Ardeola ralloides): Jelentős számban sohasem találtam ezt a fajt fészkelve a telepen, de az utóbbi években már rendkívül kis számban van jelen. Az eltűnése bármelyik évben bekövetkezhet. Állományadatok: 1989. 30 pár 1990. 10 pár 1991. — 1992. 4-5 pár 1993. 3 pár 1994. 3 pár 1995. 1 pár Parlagi sas (Aquila heliaca): 1995.-ben egy körülbelül három éves példány kísérelte meg a költést Fudérban. A nyárfára rakott fészekben két fióka volt. A fiókák nagyon sírtak. A következő napokban feltűnt, hogy az egyik madár látható csak a térségben, de a fészekre nem megy rá. Újabb ellenőrzéskor a kollégáim (Puskás László, Tősze János) a fiókákat már nem találták a fészekben. Valószínűleg a szülők által nem védelmezett fiókákat héja rabolta el. Hónapokra rá, októberben, a TITÁSZ Rt. a térségben 350 darab védőpapucsot helyezett föl, a középfeszültségű légvezetékeket tartó oszlopok vasszerkezetére. A fészek közeléből ekkor került elő az egyik szülőmadár már mumifikálódott teteme. Hamvas rétihéja (Circus pygargus): A faj térségi élőhelyválasztására jellemző az agrár területeken való fészkelés. Erre a célra elsősorban gabonatáblákat, vagy elgyomosodott lucerna kultúrát választ. A védelme vagy előzetes fészek felderítéssel és védő zóna kijelöléssel, vagy a betakarítás során védő zóna meghagyásával történik. Egy fészket körbe kerítéssel is védtünk a ragadozók ellen. Állományadatok: 1989. 1 pár - Csejtpuszta 1990. 1 pár - Csejtpuszta 1991. 1 pár - Fudér 1992. 1 pár - Atyaszeg, 1 pár - Sziget, 1 pár - Sártó 1995. 1 pár - Szarkalapos - Atyaszeg, 1 pár - Szilasok Kék vércse (Falco vespertinus): Állományadatok: 1992. 2-3 pár - Szilasok, 4 pár - Szarkalapos, Atyaszeg, 5 pár - Lukács, 2 pár - Telep 1993. 25 pár - Csordajárás, 5 pár - Ecsegpuszta, 3 pár - Szilasok, 2 pár Csejtpuszta 1994. 40 pár 10 helyen 1995. 50 pár 11 helyen Kuvik (Athene noctua): Használt, vagy használaton kívüli hodályok, melléképületek tetőszerkezetében költ. Állományadatai nem vonatatkoztathatóak növekedésre, csak a feltárt költőhelyek ismerete növekedett. Állományadatok: 1992. 3 pár 1993. 6 pár
1994. 7 pár 1995. 10 pár Réti fülesbagoly (Asio flammeus): Jellemző a télidei koncentrációja 10-20 példány, de egyes években költenek is. Kiemelten jó év volt e faj tekintetében az 1992-es esztendő. Ekkor egy fészket körbe kaszálással is védtünk. Téli állományadatok: 1992. 2 pár - Szarkalapos 1 pár - Túri-tanya mellett 2 pár - Séli-zug 1 pár - Fudér 1 pár - Sártó 1 pár - Kérsziget Fészkelő állományadatok: 1995. 1 pár - Szarkalapos 1995. 1 pár - Borszeg Védelme: Az ismert fészkek védelme a természetes füvespusztai élőhelyeken a kaszálás, illetve legeltetés időpontjának eltolásával lehet eredményesebb, agrár területek esetében pedig azon védőzónás eljárások alkalmazásával, mint a túzok vagy a hamvas rétihéja esetében. Gyöngybagoly (Tyto alba): A régebbi felmérések (1985) alapján szinte minden faluban, főképp a templom toronyban, vagy a gabonaszárító torony tetejében fészkelt. Újabb részletes felmérések nem születtek a fészkelő állományok felméréséről, de 1996-ban praktikusnak látszik egy adat felvételezés. A legtöbb adat talán telelésről van. Egyik ilyen év 1991, amikor öt helyről származott 12 példánynak a telelési adata. Ezek a következők: 1 pld. - Gajz-Bala, Pásztorszállás 1 pld. - Sártó, hodály padlás 6 pld. - Ecsegfalva, Borzi hodály padlása 3 pld. - Külső-Atyaszeg hodály padlás 1 pld. - Mirhói szivattyútelep Fehér gólya (Ciconia ciconia): A térségben lévő települések fészkelő gólyapárai a Körös- Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság munkatársainak felvételezése alapján a következő képpen alakultak: 1995-ben: 6 pár - Dévaványa 9 pár - Körösladány 38 pár - Szeghalom 15 pár - Gyomaendrőd 3 pár - Ecsegfalva 6 pár - Bucsa 13 pár - Füzesgyarmat 1996-ban újabb műfészkek kerülnek kirakásra a Hortobágy-Berettyó folyó mellett Ecsegfalva és Túrkeve között. Nagyobb gyülekezések: 1994. 119 pld. - Ecsegpuszta 1994. 30 pld. - Kóré-zug
Gulipán (Recurvirostra avosetta): A korábbi évek csapadékosabb éveiben rendszeresen átvonult, de fészkelésre ritkán maradt vissza. Az állandó vízszint csökkenés miatt költési kísérletei Kérszigeten, a libák nagyszámú jelenléte miatt Kiritó-közén nem voltak sikeresek. Állományadatok: 1989. 4 pár - Kérsziget 4 pár - Kiritó 1 pár - Kérszigeti rizsföld 2 pár - Varsányháti rizsföld 1991. 3 pár - Kősziget 1992. 1 pár - Túrkeve szeméttelep 1993. 1 pár - Gyoma, Nagylapos Gólyatöcs (Himantopus himantopus): A térségben vonuláskor is rendkívül ritka, költése is csak egy alkalommal, 1992-ben maradt vissza, amikor a Kóré-zugi első árasztáskor két pár telepedett meg. Túzok (Otis tarda): A térség legjelentősebb természeti értéke, a közel négyszáz példányos túzok állomány. A térségi és az értékelhető adatok csak 1991-től tekinthetők, hiszen előtte csak a fontosabb és főként a védett, vagy védelemre tervezett területeken található állományt számláltak. Miként figyelembe véve a mintegy negyvenezer hektárt használó túzoknépesség ebben a térségben növekvő tendenciát mutat. Ez minden bizonnyal a következőknek tudható be: − viszonylag nagy a védett terület aránya − magas a saját tulajdonú területek aránya a védett területen belül − a saját (állami) és az idegen tulajdonban lévő védett területeken túzokcentrikus gazdálkodás folyik − változó, de eredményes a fészekvédelmi stratégia − kiterjedt a túzokvédelmi propaganda Tavaszi dürgési időben való számlálás adatai (országos szinkron): 1990. 146 pld. 1991. 242 pld. 1992. 222 pld. 1993. 342 pld. 1994. 324 pld. 1995. 378 pld. Dévaványa térségében 1975 óta védi az erre hivatott rezervátum a túzokot (Dévaványai TK) és alakít ki számára megfelelő életteret. Az úgynevezett dévaványai túzok populáció a dolgozatban tárgyalt térség (60.000 ha) 40.000 hektárján állandó vagy alkalmi megjelenő, illetve fészkelő. Az 1978 óta működő túzokkeltető- és nevelőállomás részben ideiglenesen keltet veszélyeztetett fészekaljakból származó tojásokat vagy állandó jelleggel, amikor a túzok tojó elhagyja a fészkét és nincs más mód a tojás elhelyezésére, mint a keltetőgép. Ezekből származnak a telepen kikelő és felnevelkedő félvad túzokok, melyek 1990-től a telepen telelnek át és a következő évben történik a repatriációjuk (önkéntes vagy kényszer). Kényszer repatriációra a következő években került sor: 1988. 10 pld. - Mezőtúr, Csejtpuszta 1991. 4 pld. - Kiskunsági Nemzeti Park, Apaj 1993. 2 pld. - Hortobágyi Nemzeti Park, Nagyiván 1995. 4 pld. - Hortobágyi Nemzeti Park, Karcag 3 pld. - Bükki Nemzeti Park, Dormánd 8 pld. - Mezőgyán
Védelme: A térségben folytatott intenzív propaganda munkának köszönhetően a túzokfészek megtalálásakor (90-95 %-ban) értesítik a Túzokrezervátumot és elvégzik a helyi fészekvédelem szempontjából legfontosabb védőzóna kialakítását. Egyre több esetben adnak elegendő időt a madárnak, hogy fészkére visszatérhessen és csak utána folytatják a megkezdett munkát. A sikeres fészekvédelem nagy mértékben függ a makroklimatikus tényezőktől is. Ha a tavaszi időszakban többször hullik csapadék, akkor a gyep- és a lucernakultúra hamarabb produkál a kaszáláshoz megfelelő vegetációs tömeget, így jórészt a fészkelés kezdetekor éri ez a munkafolyamat a túzok fészkelőhelyeket. Ilyen esetekben gyakrabban hagyja ott a fészkét a túzok, és ebből adódóan több tojás marad és kel ki a túzok telepen. Ha szárazabb a tavaszi periódus, a kaszáláshoz optimális vegetációs tömeg később fejlődik ki, s amikor a munka elkezdődik a túzoktojások már félidős vagy kétharmados kotlottságúak, ami a visszaülés szempontjából sokkal kedvezőbb. A madarak egy hosszabb ideje kotlott fészekaljra nagy általánosságban biztosabban visszatérnek, mint egy néhány napos vagy hetes kotlottságúra. A túzokállomány védelmének a következő sarokpontjai vannak: − Szabadtéri állományvédelem: helyi fészekvédelem, túzokcentrikus gazdálkodás, térségi - struktúra, telelőhely kialakítása; − Keltetés- és neveveléstechnológia: optimális kelési eredmények, növendékek takarmányozása, repatriáció (predáció, a madarak felkészítése a predáció kivédésére, „dúvad” gyérítés a térségben). Ugartyúk (Burhinus oedicnemus): A DTK térségében két élőhely típuson találhatjuk fészkelve. A legeltetett szikes pusztai környezetben, illetve agrár területen. Eme utóbbi közül elsősorban a kukorica és a napraforgó földeket használja, hiszen hasonlóan mint a székicsérnél, ez a növénykultúra a fészkelési idő kezdetén kedvező vegetációs borítottságot nyújt a faj számára. Állományadatok: 1989. 1 pár - Sártó, 2 pár - Csejt 1990. 1 pár - Sártó, 1 pár - Csejt 1991. 1 pár - Szilasok 1992. 1 pár - Sártó, 1 pár - Csejtpuszta, 1 pár - Őrhalom 1993. 1 pár - Kérsziget, 1 pár - Csejtpuszta, 1 pár - Balla, 1 pár - Sziget 1994. 1 pár - Sártó, 1pár - Sziget, 1 pár - Kérsziget 1995. 1 pár - Sártó, 1 pár - Séli-zug, 1 pár - Balla, 1+1 pár - Kérsziget, 1 pár - Borszeg Székicsér (Glareola pratincola): A faj élőhely választását 1980 óta követem figyelemmel, ÉK-Csongrád, É-Békés és D-JászNagykun-Szolnok megyében. Az egyébként jellegzetes szikespusztai költőfaj mindig is ismert volt agrár területeinken való fészkelése, de ezen területek fészkelő populációja az 1990-es években állandóan megmaradt, míg a szikespusztai, főként a hortobágyi költések visszaszorultak. 1995-ben nem volt ismert hortobágyi szikespusztai költőhelye. Védelme: a székicsér agrárterületi fészkelésének a záloga annak a növényápolási munkának az elvégzésében, illetve az el nem végzésében van, amely a költési időben éri az élőhelyet. Ebből adódóan a következő praktikus és természetvédelem számára is legalább védelmi intézkedést javaslom:
− − − − −
a fészektelepek felkutatása a fészkek megkeresése és megjelölése a terület tulajdonos megkeresése a terület használó megkeresése a közös védelmi intézkedés (a fészek környékének művelésből való kihagyása)
Állományadatok: 1982. 2-3 pár valószínű költése - Gyomaendrőd, Őzedmajor (Andrési Pál) 1998. 13 + 8 pár - Ecsegfalva, Borz 1990. 10 pár - Karcag, Magyarka 1991. 3 pár - Borz, 1 pár - Kóré-zug 1992. — 1993. 1 pár - Karcag, Magyarka 1994. 6 pár - Márialaka, 4 pár Karcag 1995. 3 pár - Márialaka, 5 pár Karcag-puszta, 1 pár - Karcag II., 6 pár Bokros Feketeszárnyú székicsér (Glaerola nordmanni): A Karcag-puszta Nagy-rét nevezetű rizsföldi száraz parcellák egyikében, melyben napraforgó vetés volt az itt kialakult székicsér telep szélén 1995 június másodikán 1 pár feketeszányú székicsér fészket találtam. Két öreg nordmanni mozgott a telepen. Két tojás volt a fészekcsészében, egy pedig mellette. Ezt a kigurult tojást visszatettem a csészébe. 1995 június harmadikán hatalmas eső volt a térségben. A fészket június hatodikán néztem meg legközelebb. A harmadikai esőtől beleragadtak a tojások a talajba, ezeket kiszedtem, lemostam és visszatettem őket. Az egyik madár volt a telepen, az még ülte a korábban saras tojásokat. Június hetedikén délután ismét hatalmas mennyiségű csapadék hullott a telep térségére. Nyolcadikán kerestem fel a telepet. Minden úszott. Nagy kiterjedésű vízfelületek álltak a napraforgó táblán. Feketeszárnyú székicsért nem láttam, csak öt pratincolát, melyek közül néhány gyengén riasztott. A három leragadt tojás kivettem a csészéből és helyére egy vékony napraforgólevélbe egy már korábban bezápult pratincola tojást tettem, bár ekkor már nem nagyon volt várható, hogy valaha is erre a fészekre visszatér a madár. De hátha mégis... A három tojást tisztítás és fertőtlenítés után keltető gépbe kerül a Dévaványai Túzokrezervátumban. De harmincnapos keltetés után kiszedtem és megvizsgáltam őket. Kettőben viszonylag korai állapotban megállt az embrionális fejlődés. Körülbelül az esőzések időszakában, de az egyikben egy fejlettebb elhalt embriót lehetett látni. A három tojás méretei és súlya a következőek: 1./ 31,3 x 24,7 mm, 9,8 g 2./ 31,3 x 24,4 mm, 9,3 g 3./ 31,7 x 23,6 mm, 8,7 g Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida): Ez a telepesen fészkelő faj három költőhelyen ismert a térségben. A túrkevei és a kisújszállási halastavakon, melyek nem védettek és a Kenderesszigeti halastavakon, amely a DTK része. Mindenütt a vidrakeserűfű, az imbolygó békaszőlő, a baracklevelű keserűfű gyökerező hínártársulásban költ. A növényevő halakkal való túltelepítés miatt nem mindig szaporodik fel ez a növényzet, így az ilyen években a szerkők sem fészkelnek. A szerkők mellett ritkán feketenyakú vöcskök (Podiceps nigricollis) is költenek. Veszélyt jelenthet a költőtelep számára a költési időben végzett hínárvágás, vagy a ritkán észlelhető viharos erejű szél, amely 1990-ben a nádszegélyig kisodorta a vidrakeserűfű ritkás állományába épített fészkelőtelepet. Állományadatok: 1988. 25 pár - Kenderessziget 1990. 90 pár - csak 20 pár maradt meg
1991. 68 pár 1992. 32 pár + 3 - 4 pár túrkevei halastó 1993. 110 pár 1994. 8 pár 1995. — Szalakóta (Coracias garrulus): A természetes odúkban köl, 90 %-ban fűzfában. 1992.-ben két helyre lett kirakva a szalakótának is elfoglalható odú, de seregély és csóka költött benne. Tervezzük a szalakóta számára is kedvező mozaikoltságú élőhelyekre is a mesterséges fészekodúk kihelyezését. Úgy bővebb a fészkelőhely választék, a kihelyezésük pedig csak a szalakóták megérkezésekor fog megtörténni, hogy az előbb említett két korábban fészkelő faj nehogy elfoglalja addigra az odút. Állományadatok: 1992. 8 pár 1993. 1 pár - Szilasok, 1 pár - Csordajárás, 1 pár - Szarkalapos 1994. 7 pár 1995. 9 pár
NÖVÉNYEK: Agárkosbor (Orchis morio): Egyetlen tövét találtuk 1993-ban Kiri-tó közének gyepén, május 12-én. 1994-ben és 1995-ben már nem volt libatartás a területen, de e növény nem került elő. Minden bizonnyal a szárazabbá váló tavaszi időszak miatt nem tudott kifejlődni. Gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium): Az első termőhelyet a kóréh-zugi gulyakútban találtam 1990 őszén. A másodikat Szőlőszugban, ugyanebben az évben. Kurpé István észlelte az egyik ecsegpusztai gulyakútban, 1995ben. A növény fennmaradásának nem kedvez, hogy a kutakat már nem üzemeltetik. Így hiányzik a minden vödör alkalmával visszacsurgó víz párásító hatása, mely sajátos mikroklímát eredményez a gulyakútban, így kialakulhatnak mohapárnák és megtelepedhet az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes) is. Macskahere (Phlomis tuberosa): A Ballai pusztát körülölelő Feneki ér partján találtam Kurpé Istvánnal e növény 210 töves virágzó állományát 1991 június 21-én. Azóta minden évben a kaszálástól mentesül, bár az állomány nagyságát a klimatikus adottságok is alapvetően meghatározzák. 1995-ben 15 tő virágzott. Nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale): Sokfelé előfordul. Kiemelni érdemes azonban a Csejtpusztát illetve a vasúti töltés mellékét Dévaványa, Réhely és a kisújszállási erdő szakaszon. Itt 1995-ben mintegy 2500-3000 tő virágzott. Réti őszirózsa (Aster sedifolius): A térség jellemző őszi virágos növénye. Több tízezer töves állománya stabilnak mondható. Igazán tömeges a Dévaványa, Ecsegfalva közötti régi vasúti töltés melletti sávban, különösen a túzoktelep térségében. Rucaöröm (Salvinia natans): A Hortobágy-Berettyó folyó vízterében, főleg állóvíz jellegű holtágakban, csatornákban fordul elő.
Sulyom (Trapa natans): A Hortobágy-Berettyó folyó vízterében tömegesen fordul elő. Elsősorban a medren kívüli állóvíz felszinén, vagy a holtágakon. Különösen sok van a Szőlős-zug két holtágában, a Bokroszug holtágában és a Bokrosi híd utáni nagy víztéren. Sziki kocsord (Peucedanum officinale): Öt jelentősebb termőhelyét sikerült feltárnom az elmúlt kilenc év során. Ezek közül sajnos csak kettő van védett területen. A társulás, melyben előfordul értékes, hiszen a régi mocsaras erdős puszták tisztásain, az úgynevezett szikierdős sztyepp rét társulásalkotóit találjuk itt. Fontosabb társulásalkotók, a sziki kocsord, a réti őszirózsa (Aster sedifolius) és a pontuszi üröm (Artemisia pontica). A Peucedanum fontos tápnövényét képezi a ritka és védett nagy sziki bagoly (Gortyna borelii lunata) hernyójának amely e növény gyökerében fejlődik. Mint magyarországi vörös könyves faj fontosnak tartom a mesterséges fénnyel becsalt példányainak adatait közölni. A tapasztalataim szerint + 9 Celsius fok és + 17 Celsius fok, valamint 19 és 2030 óra között repültek. Dévaványa térségében még nem mutatták ki ezt a fajt. Legközelebbi előfordulási helye a Bélmegyeri Erdőspuszta Természetvédelmi Terület. A Gortyna borelii lunata adatok: 1./ Szilasok, IX. 19. 1 pld. 2./ Séli-zug, IX. 22. 2 pld. 3./ Kecse tanya, IX. 23. 1 pld. 4./ Szilasok, IX. 24. 1 pld. 5./ Sziget IX. 25. 1 pld. 6./ Kecse tanya, IX. 26. 4 pld. A sziki kocsord jelenleg ismert jelentősebb állományai: 1./ Szilasok (több ezer tő) 2./ Kecse tanya mellett (100-500 tő között) 3./ Szarkalapos (100-500 tő között) 4./ Séli-zug (800-1000 tő között) 5./ Sziget (100-500 tő között) Tündérfátyol (Nymphoides peltata): A Hortobágy-Berettyó folyó egyes szakaszain szórványos állományai vannak, különösen Bokros-zug, Templom-zug, és Tereh-zug térségében. Állománya jelentősen csökkent, mely részben a nagyobb árasztások elmaradásának tudható be. Minden bizonnyal a vízminőséggel is összefüggésbe hozható például a bokrosi víztér tündérfátyol mezőjének visszahúzódása. Vízitök (Nuphar lutea): Első előfordulását 1991-ben sikerült kimutatni a Hortobágy-Berettyó vízterében a kiri-tói szivattyútelep és az ecsegfalvi közúti híd közötti részén. Ekkor, és később is virágzó tő előfordulásáról van adatunk.
THE DISTRIBUTION OF THE POPULATIONS OF THE STRICTLY PROTECTED ANIMAL AND THE PROTECTED PLANT SPECIES INTHE SURRONDINGS OF THE DÉVAVÁNYA LANDSCAPE PROTECTION AREA ANTAL SZÉLL DÉVAVÁNYA This study is about the important natural values of North-Békés county on 60000 ha. 12700 ha is protected and it is the part of the Dévaványa Landscape Protection Area.
Besides the description of the main breeding places of the certain species the population. fluctuation and the way of protection is also mentioned. Among the animals only the strictly protected species are described, while the occurance of the protected plant species has a great importance. The population size of some species has an international importance and requires special nature conservational management. This is the first comprehensive study about this territory.
