Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Továbbképzési Bizottság

FOGYATÉKOS OGY SZEMÉLYEK SPORTOLÁSA

Fogyatékos személyek fizikai aktivitásának, sportolásának sportszakmai és egészségi háttere. Sportágválasztás szempontjai mozgáskorlátozott személyeknél* Benczúr Miklósné Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Továbbképzési Bizottság Az előadás alapján készült közlemény a fogyatékos személyek sportágválasztásának sportszakmai és egészségi hátterének kérdéseit taglalja. Röviden összefoglalja a fogyatékos személyek sportjának nemzetközi és hazai előzményeit, utal a nemzetközi és hazai tapasztalatokra, az orvosi vizsgálatok szükségességére. A sportolás nem lehet ártalmas a fogyatékos személy alapbetegségére – fogyatékosságára –, a klinikai tünetekre, nem lehet ártalmas a személy egészségi állapotára. A fogyatékos személyek sportolása ezért egyéni megítélést kíván, amelyben a szakorvosnak és a felkészítő teamnek fontos segítő szerepe van. A közlemény ebben a szellemben foglalja össze a fogyatékos személyek sportolásának sportegészségi hátterét. Kulcsszavak: fogyatékosság, sportolás, sportágválasztás

Sports and health background of physical activity of handicapped persons. Aspects of selection the branch of sport This article analyses the questions dealing with the sport and health background of the appropriate selection of branch of sports for handicapped persons. It gives a short summary of the domestic and international antecedents of handicapped persons with special reference to need of medical examinations, domestic and international experiences. Sport activity should not be harmful to the basic clinical course and deficiency or the clinical signs of the handicapped persons. Sporting activity of the handicapped needs individual assessment in which the medical persons and training team has fundamental but supporting act. The handicapped athlete will decide the branch of sports. In this scheme our paper summarizes the sport and health background of handicapped athletes Key words: handicapped, sporting activity, selection the branch of sports

Rehabilitáció 2011; 21(4): 189–195.

Levelezési cím: BENCZÚR MIKLÓSNÉ DR., Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, 1146 Budapest, Istvánmező út 1-3., e-mail: [email protected]

B

evezetésként Randy Snow ITF (International Tennis Federation) kerekesszékes teniszvilágbajnok (1. ábra) 1991-ben leírt gondolatait idézem: „Feküdtem az ágyban, és arról álmodoztam, hogy bajnok leszek, hogy atlétaéletet élek. Megcsináltam, mint

előttem és utánam oly sokan. Ne feledjük soha, honnan jövünk: a kórházi ágyról, ahol azon töprengünk, mi lesz holnap; és ma is vannak, akiknek ugyanez jár a fejében.”7 Fogyatékosság esetében a sportolás, valamint az alkalmas sportág kiválasztása olyan átfogó és olyan sokrétű

* Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben, 2011. március 25-én, a Novoszel-emléknapon elhangzott előadás alapján

Benczúr Miklósné: Fogyatékos személyek fizikai aktivitásának, sportolásának sportszakmai és egészségi háttere

189

1. ábra. Randy Snow ITF Kerekesszékes teniszvilágbajnok (http://www.randysnow.com/multimedia/photos.html)

kérdés, amelyre mindent megoldó választ nem lehet adni. Tanulmányomban nem törekszem teljes feldolgozásra, szakmai szempontból elemzem a sportolásra való alkalmasság kérdését, és annak néhány fontosabbnak gondolt szempontját. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy csak tanácsot adhatunk, segíthetjük, esetleg irányíthatjuk a sportolni vágyó fogyatékos személyt. Az érintettek cselekvő alanyai a sérüléstől, károsodástól a sportolásig vezető útnak, a döntés az ő kezükben van. A fogyatékos vagy a fogyatékossá váló személy saját akaratából teszi meg azt az utat, amit választott, ehhez mi csak segítséget adhatunk.

1. Általában a fogyatékos emberek sporttevékenységéről A következőkben a fogyatékos megfogalmazást fogom használni (1. táblázat) és taglalom, hogy fogyatékosság esetében milyen szakmai szempontokat kell tekintetbe venni, milyen sporttevékenységet lehet ajánlani, vagy hogyan lehet az egyes sportágakat számukra adaptálni.

A fogyatékos személyek sportja kiterjed minden sérült – károsodott – ember bármilyen célú, fajtájú és eredményességű sporttevékenységére a napi fizikai aktivitástól a teljesítménycentrikus versenysport legmagasabb csúcsáig, minden fogyatékossági területen. A nemzetközi, de a hazai gyakorlatban is a fogyatékos emberek sportja a mozgás-, látás-, hallás- és értelmi fogyatékosságok okozta állapotváltozásokat, ezeken belüli alcsoportokat, valamint a szervátültetett személyek sportját jelenti. Fogyatékosság esetében módosul a sporttevékenység alapvető személyi feltétele. A különböző fogyatékosságok az átlagtól eltérő szomatikus és funkcionális rendellenességekkel, eltérő egészségi állapotokkal, módosult mozgási képességekkel és olyan következményekkel járhatnak, amelyek t a sporttevékenységet és annak fajtáját indikálják vagy kontraindikálják, t megváltoztatják a sportolás környezeti feltételeit, t sajátos sportági tartalmi feltételeket, szabályokat, versenyrendezési feltételeket indokolnak.

A fogyatékos sportoló adottságainak, képességeinek feltérképezése A sporttevékenység – sportág – kiválasztásában és alkalmazása módjában a fogyatékosság fajtája és súlyossága, annak tünetei, a csatlakozó egyéb fogyatékosságok, betegségek meghatározók. Ismerni kell, mi a sportoló fogyatékossága és az milyen egyedi következményekkel jár. Melyik sportágat választotta, és az a sportág ajánlott-e, vagy milyen sportág javasolt számára. A választott sportág módja is kérdésként merülhet fel. A fogyatékossági diagnózis és annak folyamat-jellege, súlyossága, klinikai tünetei, az egyén motoros képességei döntőek a sportágválasztásnál, valamint a sportági tevékenység feltételeinek meghatározásánál. Minden esetben vizsgálandók a sportoló ún. funkcionális képességei is, mint pl. a testtartása, testhelyzete, testhelyzet- és helyváltoztatás képessége, kézfunkciója-manipulációja, a sportmozgáshoz szükséges technikai eszközök és azok használatának a képessége. De szerepet játszhatnak – fogyatékosságtól függően – a szenzoros és mentális képességek is. Vagyis a fogyaté-

1. táblázat. A fogyatékosság értelmezései Fogyatékos személy az, t akinek érzékszervi (látás, hallás), mozgásszervi, értelmi képessége jelentős mértékben megváltozott, illetve t aki kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvételre (Esélyegyenlőségi törvény, 1998., 4. §.). Sportolásnál idesorolandó továbbá az a személy, aki a szervátültetés okozta megváltozott állapot miatt akadályozott, és ennek következtében hátrányban van a sporttevékenységében. Versenysportban a fogyatékosok nemzetközi sportszövetségeinek szabályai határozzák meg a versenyeken résztvevők körét.

190

Rehabilitáció 2011; 21(4): 189–195.

kos személyek sportolása egyéni megítélést kíván, meglehetősen nagy eltérésekkel a különböző fogyatékossági csoportoknál. Szakmai szempontból alapvető kívánalma bármilyen sporttevékenységnek, hogy nem járhat káros következményekkel az alapbetegségre, a mozgás- és egészségi állapotra, a fogyatékosság adott tüneteire, a fogyatékos személy fizikai állapotára. Ezek azok a sportszakmai fogyatékosság-specifikus kérdések, amelyekre a fogyatékos emberek sportjában tevékenykedő, különböző szakképzettségűeknek megfelelő választ kell tudni adni ahhoz, hogy a fogyatékos sportoló részére a sport valóban fizikai aktivitás, örömet jelentő sikeres mozgásos tevékenység legyen! Ehhez kíván e tanulmány gondolatokat ébreszteni.

2. Mozgáskorlátozottság és a megváltozott biológiai háttér következményei a sportolásban Rehabilitáció és sport Ha az érintetteket és a tevékenységet elhelyezzük a rehabilitációs folyamatban, akkor nyomon követhető a testnevelés-sport helye a gyógyítástól az orvosi rehabilitáción és fizioterápián át, a fizikai aktivitásra neveléstől és a sportolás feltételeinek megteremtésétől a felkészítésen át egészen az aktív sportolásig (2. ábra). Mint ismeretes, a sportot a rehabilitációban Guttmann professzor alkalmazta először Angliában, a Stoke-Mendeville-i rehabilitációs központban a II. világháborút követő időszakban. 1948-ban volt az első intézményen belüli kerekesszékes íjászverseny, amelyet már a következő évben nemzetközi és több sportágra kiterjedő verseny követett. Ezek az események robbanásszerűen indították el nemcsak Angliában, hanem szerte a világon a mozgáskorlátozottak sportjának szerveződését. Minden fogyatékossági területen sorra alakultak a nemzetközi fogyatékosság-specifikus szövetségek, majd ezeket követően a nemzeti sportszövetségek, egyesületek. Már 1976-ban megszületik az első olyan szakkönyv is, amely a különböző sérültek választható sportágait és szabályait rendszerezi. Tartalma jól jelzi a kornak megfelelő fogyatékossági csoportokat és sportágakat. A könyvben első ízben fogalmazódik meg a sportolók közötti különbségek kiegyenlítésének technikája azáltal, hogy közli a para- és tetraplégiás sportolók kategorizálását és vizsgálatát, sportáganként taglalva a testnevelés és edzés módszertanát, valamint a sportágak sajátos szabályait.5 A kerekesszékes sportok keretében para- és tetraplégiás sportolók részére 11 sportágat, amputáltak részére 10 sportágat ismertet a szakkönyv, továbbá kitér a cerebralparetikus személyek, valamint a halmozottan sérültek részére ajánlott sportágakra. A szakkönyv a

látássérültek (vakok és gyengénlátók) részére 8 sportág, a hallássérültek részére 4 sportág ismertetését tartalmazza.5

Kinek milyen sport alkalmas? A kiválasztás szempontjai általánosságban Mivel a mozgáskorlátozottság a tartási és mozgási funkciók megváltozása során megbontja a test statikai és dinamikai egyensúlyát, megváltoztatja az adott személy fizikai képességeit, a sportmozgásokhoz szükséges tevékenységek motoros hátterét, a megfelelő sportág kiválasztása és sérülésspecifikus adaptálása egyéni elbírálást kíván. A nem megfelelő sporttevékenység, a helytelenül végzett testedzés ronthatja a mozgáskárosodott sportoló mozgás- és egészségi állapotát, másodlagos károsodásokat (gerincdeformitásokat, degeneratív arthrosisos elváltozásokat stb.) okozhat. Ezért a sportbeli alkalmasság megítélésénél, a mozgásállapotnak megfelelő sporttevékenység (sportág) kiválasztásában és annak sérülésspecifikus adaptálásában a következőket javasolt végiggondolni: t milyen a mozgásszervi betegség és folyamatának patológiai háttere: végleges, romló, esetleg javuló tendenciájú a betegség folyamata? Például más sporttevékenység választása ajánlott végtagredukció, illetve más izomsorvadás esetében; t meghatározó a mozgási funkciók károsodásának súlyossága és az egyéni klinikai tünetek, pl. scoliosis esetében a féloldalas, vagy a gerincet fokozottan terhelő sporttevékenység nem ajánlott, vagy cerebralaperesis (CP) esetében a spazmust, túlmozgást fokozó sportmozgás, vagy az alsó végtagokat érintő deformitások estében annak irányában ható sportmozgás szakmai szempontból nem javasolható; t vannak-e társuló egyéb károsodások és betegségek, pl. epilepszia, inkontinencia, légzészavarok vagy egyéb belgyógyászati betegségek; t döntő egy sportág javaslatánál, vagy egy sporttevékenység módosításánál, hogy milyen a sportoló

Sérülés, károsodás

Fogyatékosság, a tevékenység akadályozottsága

Társadalmi részvétel akadályozottsága

Gyógyítás Orvosi rehabilitáció Fizioterápia Ergoterápia Segédeszköz-ellátás

Orvosi gondozás; fizioterápia, nevelésoktatás; környezeti adaptáció–ergoterápia, Felkészítés adaptált testnevelésre és sportra

Orvosi gondozás, fizioterápia; környezeti adaptáció–ergoterápia; képzés; munka Családi, foglalkozásbeli és társadalmi integráció Szabadidő- és versenysport

2. ábra. Terápiától a sportig


191

megmaradt mozgásképessége és az adott sporttevékenység mozgásszükségletének viszonya. Adott sportágon belül is módosítást jelenthet a mozgásképességnek megfelelő sporteszköz vagy testhelyzetválasztás, pl. asztalitenisznél az alsó végtagok mozgásállapotától függően álló vagy ülő testhelyzet választása lehetséges, esetenként sajátos pingpongütő alkalmazásával. De idesorolható az a módosítás is, amikor például a felső végtag nagyfokú hiánya vagy mozgáskorlátozottsága inkább más sportág választását indokolja, pl. jó alsóvégtag-működés mellett inkább az atlétika – futás-ugrás – választása javasolt a számára. Sportágválasztásnál nem tekinthetünk el a sportolni vágyó személy előéletétől sem. Ez különösen fiataloknál vagy gyermekkorban fontos. A mozgásos előképzettség alatt a született károsodottaknál a gyógytorna, mozgásnevelés3 és az iskolai életbe integrált diáksport értendő, míg a későbbi károsodásoknál a rehabilitációs folyamatban való mozgásos előkészítettség és a célirányos sportági felkészítés. A megfelelő nevelés és mozgásos előkészítettség alapozza meg a megfelelő sportág kiválasztását, a fizikai alkalmasság kialakulását egy adott sporttevékenységre. Mindezt segíti a fogyatékos emberek sportjának nemzetközi és hazai gyakorlatából eredő szakismeret is. A versenysportban megjelenő sportági szabályok, sajátos sporteszközök, egy adott sportág elfogadott variációinak ismerete, példája is segíti az egyéni állapottól függő fizikai aktivitás vagy sportág kiválasztását. Ma már itthon is ismertek az egyes sportágak gyakorlását segítő környezeti adaptációs lehetőségek az elérhető és akadálymentes uszodától az akadálymentes tornateremig, vagy már az itthon is beszerezhető egyedi sporteszközökig, például a sport-kerekesszékek vagy a sportra alkalmas művégtagok. Az ún. sportág-specifikus kerekesszékek beszerzésének lehetősége kinyitotta a kerekesszékes sportágak világát az itthoniak részére is.

A választható és javasolható sportágak gyakorlatához A választható és javasolható sportágakban meglehetősen nagy a választék. Elméletben megfelelő felkészítéssel és egyedi adaptációval bármely sportág választható. Gyakorlatban mégis vannak olyan szakmai tények, amelyek ismerete hasznos lehet a gyakorlati szakemberek és sportolni vágyók számára.

Szakorvosi feladatok és a szakmai együttműködés szerepe Szakorvosi feladatok alatt részben a betegségtől függő szakorvosi, részben a sportorvosi vizsgálatot és javas-

192

latot szükséges érteni. A sportorvosi vizsgálatokra nem térek ki, mivel azok csak versenyzéshez, a versenyengedély kiadásához szükségesek. Mozgáskorlátozottság esetében – a diagnózistól függő szakorvos állapotfelmérésének a sportolási javaslat szempontjából kiemelkedő szerepe van. A következőkben felsorolt elváltozásoknál minden esetben szakorvosi feladat a sportolás vagy egy adott sportág ajánlása, egyéni megítéléssel, sportágtól függően. A teljesség igénye nélkül ezek a következők: t Progresszív és akut kórformák (bénulások, szembetegségek, esetleg boccsa, sakk) t Epilepszia, shunt, hydrocephalus, nagyfokú gerincés végtagdeformitások, kontraktúrák irányába ható sportmozgás estei t Beépített protézis, csavaros-lemezes rögzítés (annak helyétől és a sportágtól függően) t Bechterew-kór t Operált gerinc/koponya/szem és egyéb, az operáció helyétől és a sportmozgástól függően t Vérzékenység, felfekvés, nyílt sebek, tumor, anyagcsere-betegségek, belgyógyászati okok, cukorbetegség, szív- és keringési problémák, asztma, AIDS, kövérség, embóliaveszély stb. Nem javasolható a versenysport, vagy egyes sportágak alkalmazása súlyos, a gerincet ért bármilyen betegségnél (operált gerinc, merev gerinc, csigolyaív-megszakadás, -elcsúszás, porckorongsérv, gerincvelőt ért akut folyamatok: tumor, TBC, syringomyelia, egyéb); osteomyelitis utáni állapotoknál, csonttörékenységnél, csontritkulásnál, Klippel–Feil-szindrómában. Szintén nem ajánlható a sporttevékenység bármilyen akut ízületi, csont-, izomrendszeri gyulladásos folyamatnál, szembetegségek egyes fajtáinál stb. (esetenként boccsa, sakk ajánlható). A mozgásszervi diagnózistól függetlenül nem javasolt olyan sportág választása, vagy sportmozgás végzése, amikor t a tónustalan, laza, bénult végtagon a sportmozgás az ízületi mozgékonyságot fokozza; a végtagot terheli, az izmokat túlnyújtja, t a laza, szubluxált-luxált ízületeket terheli, pl. alsó végtagnál ugrások, futás, futással járó sportágak, vagy a felső végtag érintettsége esetében a függés, tolás, húzás a fokozott igénybevétel miatt, vagy t a tónuselváltozásokat kiváltja (pl. spazmus, túlmozgás stb.), és t a gerincen, végtagokon lévő tengelyeltéréseket fokozza, pl. nagyfokú aszimmetria, deformitások irányában hat stb. Mindezek ismeretében a sportolás javallatában, a sportág kiválasztásában és sajátos feltételeinek meghatározásában a diagnózistól függő szakorvosi vizsgálatok és javaslatok a meghatározók. A szakorvosi vizsgálatok

Rehabilitáció 2011; 21(4): 189–195.

alapján lehet eldönteni, hogy indokolt-e a sportolás az adott személynek, vagy javasolt-e számára a választott sportág. A mozgáspozitívumokra való építkezésben – a megmaradt képességek függvényében – az orvoson kívül a fizioterapeuta, valamint a megfelelően felkészült edző az, aki javasolja a sportolást, és megfelelő irányba tereli a sérült személy elképzeléseit. Ennek alapján a rehabilitációs team szerepe felkészíteni a sérültet a sporttevékenységre. Ez az optimális folyamat. A végső döntést azonban a sérült ember hozza meg! A szakemberek felelőssége ezért nagy, és különösen nagy a gyerekekkel foglalkozó gyógytornászoké vagy gyógypedagógusoké. Nem mindegy, hogy milyen fizikai aktivitásra, sporttevékenységre, és hogyan készítik fel a gyógypedagógusok vagy a gyógytornászok a fogyatékos személyt!

Kerekesszékes sportok alkalmazásának gyakorlatához

a sérülés? Milyen az ülésegyensúly – a törzs helyzetének megtartóképessége? Milyen a felső végtag, a felső végtagok funkciói, eszközhasználata? Van-e inkontinencia, ha igen, kondicionált-e? Van-e dekubitusz, érzészavar, és azok milyensége? Fennáll-e vérnyomás- és légzésprobléma? t Kerekesszékes sportág választásánál az ülő testhelyzet biztonsága, a sérült szegmentum stabilitása és a felső végtagok funkciói a meghatározók. A sportolók közötti különbségek a mozgásszervi diagnózisban és mozgásállapotban egyaránt nagyok. A traumás gerincvelősérülteken túl a kerekesszékes sportokban meglehetősen nagy számban vannak jelen egyéb okból bénultak, valamint az alsóvégtag-amputáltak, illetve a cerebralparetikus diagnózisú sportolók is. A sportág kiválasztásban náluk is az előzők alapján ajánlott eljárni.

Cerebralparetikus sportoló kerekesszékben Kerekesszékes életmód esetében nagy a valószínűsége a kerekesszékes sportág választásának. Ezekben az esetekben is célszerű a következőket végiggondolni: t Mi az eredendő oka a mozgáskorlátozottságnak, vagyis mi a diagnózis? Ennek alapján javasolt- e sportolás? t Mi a jövendő sportoló elképzelése? Milyen sportágat választana? t Mennyire érintettek az alsó végtagok, a felső végtagok funkciói, milyen az ülésegyensúly? t Hogyan képes a kerekesszék működtetésére? Milyen széket használ; mechanikus vagy elektromos kerekesszéket? Használ-e gyógyászati segédeszközt, pl. ortézist, protézist, kíván-e sajátos rögzítést, vagy egyéb kiegészítő rehabilitációs eszközt? Legeza9 szerint a különböző sérüléseknél más-más ülésmód választása is indokolt lehet. Versenysportban a különbségek kompenzálását szolgálják a sportolók mozgásállapot szerinti osztályozási rendszerei – a sportolók kategorizálása –, és az annak megfelelően kialakított sajátos sportági szabályok, kiegészítő technikai eszközök és egyéb olyan sajátos feltételek, amelyek a sportmozgás kivitelezését segítik. Az utóbbiak jól hasznosíthatók a sportágválasztásban, a mindennapok sporttevékenységében és a sportolásra való felkészítésben egyaránt.1

Traumás gerincvelő-sérülés után Traumás gerincvelő-sérülés esetében a megfelelő rehabilitációs felkészítés után, vagy azzal párhuzamosan – amennyiben nincs kontraindikációja a kerekesszékben ülésnek – a következőkre ajánlott odafigyelni: t Milyen a bénulás kiterjedése, a gerincvelői szegmentum magassága, komplett vagy inkomplett-e

Cerebralparesis (CP) esetében a sportágválasztás alapvetően függ a tónuszavar klinikai tüneteitől (spasztikus, túlmozgásos, ataxiás vagy vegyes típusú klinikai tünetek), az érintettség súlyosságától, kiterjedésétől, a kontraktúráktól és deformitásoktól. Ezekben az esetekben is érvényes, hogy a sportmozgás nem lehet ártalmas, különösen gyermekkorban nem. Vagyis CP-nél a sportmozgás nem fokozhatja a spazmust, a túlmozgásokat, kontraktúrákat stb. Ezért alapvető a sportmozgáshoz megtalálni azt a pozíciót – azt az optimális testhelyzetet –, amely egyben gátolja a tónuszavart, a kóros szinergizmusok kiváltódását, ugyanakkor segíti a sportmozgás kivitelezését. CP-nél a testhelyzet választásánál figyeljük meg, hogy sportmozgás közben milyenek az izomtónus-változások (3. ábra). Fejét, törzsét hogyan tartja? Milyen törzsmozgásokra képes? Képes-e a fej és a törzs középvonal megtartására, elmozdulás esetében újrafelvételére? Sportmozgás Felvétele

Klinikai tünettől függően

Megtartása

Optimális testhelyzet (pozicionálás) Helyzet-, helyváltoztatás, felsővégtag-funkció Segítséggel

Elmozdulás Sportmozgás Manuális technikák Adaptációs eszközök Segítő megoldások

Önállóan

3. ábra. Cerebralparesis. Gátlás és facilitáció = esély a jobb sportmozgásra


193

4. ábra. Boccsa az athéni paralimpián (2004). Súlyos cerebralparetikus paralimpiai sportoló, feje és törzse extendált. Helytelen ülő testhelyzete gátolja a fejpánt célszerű használatát (Fotó: Benczúr Miklósné)

Milyen az egyensúlyhelyzet állásban, ülésben? Hogyan lehetséges a kiváltódó spazmust, túlmozgást stb. gátolni? Képes-e célirányos felsővégtag-mozgásra? A felső végtag sportmozgás közbeni funkcióját milyen testhelyzet segíti? Milyen a sporteszköz-használata? Érte nyúl, megfogja, megtartja, elengedi. Hogyan? A helyes pozíció megtalálásának egyik lehetséges eszköze CP esetében is a sportoló egyéni tüneteitől és a sportmozgástól függő megfelelő ülő testhelyzet. Alapvetően fontos az egyedi ülőpozíció megtalálása, például ülőhelyzetben az abdukált comb és a lábtámasz segíti a medence, a fej és a törzs megfelelő helyzetét, vagy sportmozgás közben a felső végtag funkcióját. Eldöntendő, hogy szükséges-e egyéb kiegészítő segédeszköz alkalmazása, pl. a fej vagy a törzs (medence) pozíciójának megfelelő beállításához, vagy olyan egyéb eszköz,

5 ábra. Boccsa az athéni paralimpián (2004). Fejét-törzsét flektálja, és így a fejpánttal a boccsalabda irányítására már képessé válik (Fotó: Benczúr Miklósné)

esetleg különleges sporteszköz, amely a mozgást lehetővé teszi3 (4. és 5. ábra).

Végtagredukció és a kerekesszékes sportok Született vagy szerzett végtaghiánynál a kerekesszéket általában a nagyobb rendellenességekben alkalmazzák, pl. jó felsővégtag-funkció esetében a kétoldali alsó végtag valamilyen fokú hiányánál. Ilyenkor a kerekesszékes atlétikai számok ajánlása a célszerű. Egy rövid közlemény keretében nem lehet minden mozgásszervi diagnózisra kitérni. Az alsó és felső végtagok redukciójára az athéni paralimpiai sportoló boccsajátéka lehet a példa (6. ábra).

3. Utánpótlásnevelés A sportra felkészítés minden életkorban és minden maradandó mozgásszervi elváltozásnál kiemelt feladata a rehabilitációnak, a gyógypedagógiai nevelésnek. Az

6. ábra. Boccsa az athéni paralimpián (2004) (Fotó: Benczúr Miklósné)

194

7. ábra. Sportági felkészítés a sportmozgástanulástól az integrált szabadidős tevékenységig uszodában, sporttáborban (Fotó: Mozgásjavító Általános Iskola archívuma)

Rehabilitáció 2011; 21(4): 189–195.

egészséges életre nevelés, az egészségmagatartás alakítása mind az oktatásnak, mind az egészségügynek feladata. Az iskolai sportcentrikus nevelést a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola tanulóinak példáján keresztül mutatom be. A különböző mozgásszervi diagnózisú és mozgásállapotú tanulók sportági felkészítését mutatja a képsor, a tanmedencei úszás és evezés tanulásától a szabadvízen való evezésig (7. ábra).

Végül fontosnak tartom kiemelni, hogy minden sporttevékenységnél célszerű az orvosi és terápiás háttér biztosítása, a kiegészítő, kompenzáló gyógytorna alkalmazása; szaktanácsadás igénybevétele; egy olyan teammunka, amely képes összhangba hozni a sportoló önrendelkező elképzeléseit, adottságait.

4. Szakemberképzés

Az alábbiakban összefoglalnám azokat a fontosabb kérdéseket, amelyekre adható válaszok a sportági javaslatot meghatározzák. Mi a mozgásszervi diagnózis, súlyosság, klinikai tünetek? Egyéb, a mozgást, terhelést befolyásoló egészségi állapot (dekubitusz, keringés és légzés, shunt, epilepszia, gyógyszerszedés stb.). Testhelyzet- és helyváltoztató képesség? Mennyiben tér el ülése, állása, járása a fiziológiástól? Van-e testtartásában, mozgásában aszimmetria? Felső végtagok mobilitása és eszközhasználata? Koordináció? Célzómozgások? Egyensúlyhelyzet? Használ-e gyógyászati segédeszközt? Egyéb technikai megsegítést? Sajátos sporteszközt? Szükséges-e környezeti adaptáció? Milyen sajátos tartások, mozgások a jellemzők a választott sportmozgás során? Milyen sportág felel meg az egyéni mozgásállapotnak? Szükséges-e személyi segítség? Ha igen, milyen tevékenységhez?

A fogyatékos emberek integrációjának, társadalmi esélyegyenlőségének egyik feltétele az aktív, egészséges életet élő fogyatékos ember. A fogyatékos személyek sportolása felkészült szakemberek nélkül csak esetleges. Ezért a fogyatékos személyek testnevelésének és sportjának oktatása a testkulturális képzésben részt vevők – testnevelők, gyógytestnevelők, edzők stb. – számára sürgősen megoldandó feladat. A fogyatékosság miatt módosult feltételek és ezek következményeinek ismerete nélkülözhetetlen a fogyatékos gyermekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel foglalkozóknak, és így a képző intézmények nem halaszthatják a feladatot. Ugyanígy ma már alapvető kívánalom lenne a rehabilitációs szakemberképzésben is a fogyatékos, fogyatékossá váló személyek testkulturális foglalkozatása alapismereteinek oktatása. A rehabilitációs szemléletű sportági felkészítés a rehabilitáció része, ehhez kíván e tanulmány ösztönzést nyújtani.

Összegzés

IRODALOM 1. Benczúr M-né: Mozgáskorlátozott sportolók osztályba sorolása. Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége, Budapest, 1992; 150. 2. Benczúr M-né: Sérülésspecifikus mozgásnevelés. Mozgáskorlátozottak mozgásterápiája, adaptált testnevelése és mindennapos tevékenységre nevelése. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Kar, 2000; 162-170. 3. Benczúr M-né: Mozgáskorlátozott tanulók adaptált testnevelésének tanítása és sportági felkészítése. In: Benczúr M-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. I. kötet. Speciális nevelési szükségletű tanulók adaptált iskolai testnevelése és sportági felkészítése. FONESZ, Budapest, 2003; 55-89. 4. Esélyegyenlőségi Törvény, 1998., 4 §.

5. Guttmann L: Textbook of Sport for the Diasabled. HM+M Publisher LTD., Oxford, 1976; 184. 6. http://www.randysnow.com/multimedia/photos.html 7. International Tennis Federation (ITF): Kerekesszékes tenisz edzői kézikönyv. Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium. Budapest, évszám nélkül; 3. 8. Laczkó Magyar Gy: Sportterápia a harántsérültek és traumás amputáltak orvosi rehabilitációjában. Hippocampus Intézet Közhasznú Alapítvány, Budapest; 2008 9. Legeza Gy: A kerekesszékes sportról. In: Benczúr M-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. II. kötet. Fogyatékos személyek sportja. FONESZ, Budapest, 2003; 147-180. 10. Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Budapest. Közlés dr. Ráday Sándor-Szabó János által.


195

Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Továbbképzési Bizottság

Recommend Documents