FOGYASZTÓVÉDELMI HARSONA

2014. 2. számú

FOGYASZTÓVÉDELMI HARSONA Fogyasztóvédők Országos Egyesülete

Leányfalu, 2014.05.31.

1

Tartalomjegyzék I. Bevezetés II. A közelmúlt fogyasztókat is érintő jogszabály-változásai II/1. Az új változásai

Polgári

Törvénykönyv fogyasztóvédelmet érintő,

legfontosabb

II/2. Módosultak a szavatossági-jótállási igények rendezésére vonatkozó előírások – már a jegyzőkönyvben is tájékoztatást kell adni a békéltető testületekről III. Általános tájékoztatók III/1. A pótdíjazásra vonatkozó legfontosabb szabályok fővárosi parkolás esetén - a büntetés után még öt munkanapig kérhető érvényes parkolójegy alapján a pótdíj törlése III/2. Százharmincszoros pótdíj a 110 Ft-os jegyárra - járjanak el a fogyasztók körültekintően, ha vasúttal utaznak III/3. A vízfogyasztásmérők cseréjének főbb szabályai III/4. A légi utasok jogainak hatékonyabb érvényesítését biztosító tagállami intézkedéseket szorgalmaz a Bizottság jelentése III/5. Európai uniós jelentés – még mindig sok az akadály a biztosítási szolgáltatások határon átnyúló kereskedelme kapcsán III/6. Az Európai Unió jelentése az energiaárakról és az energiaköltségekről III/7. Az Európai Parlament megszavazta a roamingdíjak eltörlését és a fogyasztói jogok kiterjesztését elősegítő intézkedéseket III/8. Az Európai Unió fellép az utazási portálok szabályszerűségéért IV. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tesztjei, jelentései IV/1. Jelentés a cumik laboratóriumi vizsgálattal egybekötött ellenőrzéséről IV/2. Jelentés a háztartási kisgépek laboratóriumi vizsgálattal egybekötött piacfelügyeleti ellenőrzéséről IV/3. Jelentés a kerékpárra szerelhető gyermekülések laboratóriumi vizsgálattal egybekötött piacfelügyeleti ellenőrzéséről 2

IV/4. Jelentés az új fogyasztói csoportok szervezésének létrehozásának tilalmával, valamint a 2012 előtt létrejött csoportok működésével kapcsolatos rendelkezések megtartásának ellenőrzéséről IV/5. Jelentés a farsangi maszkokról és jelmezekről IV/6. Jelentés a játék mobiltelefonok vizsgálatáról

3

I. Bevezetés A Fogyasztóvédők Országos Egyesülete a folyamatos megújulás jegyében a fogyasztói tudatosság javítására irányuló célzott kampányokat folytat. Ennek keretében negyedévente „Fogyasztóvédelmi Harsona” címmel olyan elektronikus hírleveleket bocsátunk ki, amelyekben közérthetően foglaljuk össze a fogyasztók mindennapjait érintő híreket, eseményeket és aktualitásokat. Emellett törekszünk arra is, hogy abban olyan általános jellegű és a fogyasztóvédelem legfontosabb területeivel kapcsolatos általános tájékoztatást és információkat adjunk közre, amelyeket az olvasó a mindennapi élet szokásos körébe tartozó szerződéseinek megkötésekor haszonnal tud alkalmazni. Végül, de nem utolsósorban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal fennálló együttműködési megállapodásunk keretében annak publikus tesztjeit elemezzük és annak eredményét is közzétesszük a „Fogyasztóvédelmi Harsonában”. Ezen tevékenységünk eredményeként jelen kiadvány a 2014. 2. számú Fogyasztóvédelmi Harsona, melyet a kellő népszerűsítés érdekében elhelyezünk internetes honlapunkon és valamennyi rendelkezésünkre álló eszközzel terjesztjük a fogyasztók körében.

4

II/1. Az új Polgári legfontosabb változásai

Törvénykönyv

fogyasztóvédelmet

érintő,

2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: ÚPtk.) Az ÚPtk, mint minden magánjogi kódex, az egymással szerződő felek közötti jogviszonyokat rögzíti. Mivel e körbe tartoznak a fogyasztó és a vállalkozás között megkötésre kerülő szerződések, így az ÚPtk. önkéntelenül is alapvető fogyasztóvédelmi előírásokat rögzít. Bizonyos rendelkezések pedig jelentősen megváltoztak az ÚPtk. előtti, Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: Ptk.) képest. Indokolt ezért ezeknek részletes bemutatása. 1. A fogyasztó és vállalkozás fogalma, a szerződések értelmezése Az új Polgári Törvénykönyv több esetben is hivatkozik a fogyasztó és vállalkozás között megkötött szerződésekre, így fontos e fogalmak tisztázása. A két fogalom közötti különbség abban keresendő, hogy az adott személy a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül vagy belül jár el. Fogyasztó az ilyen tevékenységi körön kívül, vállalkozás pedig az e körben eljáró személy. A fogyasztók és a vállalkozások között nem egyszer vita támad az adott szerződés értelmezése kapcsán. Ez esetben az ÚPtk. 6:8. § (1) bekezdése szerint azt kell figyelembe venni: a címzett az adott nyilatkozatot hogyan érthette, tekintettel a nyilatkozó feltehető akaratára, figyelemmel az eset körülményeire, valamint a szavak általánosan elfogadott jelentésére. Nem árt tudni, hogy ha még így sem lehet egyértelműen megállapítani az adott feltétel jelentését, úgy az ÚPtk. 6:86. § (2) bekezdése szerint azt a jelentést kell elfogadni, amely a kedvezőbb értelmezést jelenti a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára. A fogyasztók és vállalkozások között kötött szerződéseknek pedig egyik tipikus jellemzője az, hogy a szerződési feltételeket a vállalkozások előre meghatározzák-kikötik, azaz ők alkalmazzák ezeket. Lényeges: amennyiben vita keletkezik a fogyasztó és a vállalkozás között az adott szerződési feltétel kapcsán: ha az a szavak általános jelentése alapján nem egyértelmű, úgy a fogyasztóra nézve kedvezőbb értelmezést kell figyelembe venni! 2. A feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó rendelkezések Sokszor előfordul, hogy a fogyasztó megköt egy szerződést, ugyanakkor később jön csak rá, hogy a rögzített vételár az adott termék kapcsán túlzó, illetve azt soknak találja. Elég csak itt a termékbemutatók alkalmával drága pénzen forgalmazott termékekre gondolni, amelyek általában több százezer forintba kerülnek. Gyakori kérdés a fogyasztók részéről: milyen lehetőségük van például a vételár csökkentése kapcsán, még ha az adott termék nem is hibás, és az tökéletesen működik. Ez esetben az ÚPtk. 6:98. §-a szerint a fogyasztó bíróság előtt megtámadhatja a szerződést – természetesen ez még nem garancia arra, hogy a bíróság neki ad igazat. Azonban erre egyáltalán nincs 5

lehetőség abban az esetben, ha a feltűnő értékaránytalanságot (azaz az ár túlzott voltát) a fogyasztó felismerhette vagy vállalta ennek kockázatát. Fontos leszögezni: mivel a szerződést a fogyasztókkal aláíratják, egy esetleges későbbi eljárásban rendkívül nehéz annak bebizonyítása, hogy a fogyasztó ezt nem vállalta. Épp ezért is nagy szerepet kap ennek kapcsán a fogyasztói tudatosság és annak meggondolása: valóban szüksége van-e az adott termékre az ára ismeretében. 3. Hibás teljesítés az ÚPtk-ban A fogyasztóknak a kereskedőkhöz intézett reklamációi javarészt a hibás, például tönkrement termékekkel kapcsolatosak. Tulajdonképpen ilyenkor – és a fogyasztók általában nem tudják - az ÚPtk. 6:157. § szerinti úgynevezett hibás teljesítés miatt élnek panasszal. A törvény értelmében akkor teljesít a vállalkozás hibásan, ha az általa nyújtott szolgáltatás nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Rögtön felmerül újabb kérdésként: egyáltalán milyen minőségi követelményeknek kell egy terméknek vagy szolgáltatásnak megfelelnie? Erre az ÚPtk. 6:123. § (1) bekezdésében kapunk választ. E szerint a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, ha ezt a célt a fogyasztó még a szerződéskötés előtt a vállalkozás tudomására hozta. Emellett alkalmasnak kell lennie azokra a célokra is, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak. Ezen kívül rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat. Ez utóbbi esetben viszont mérvadó és figyelembe kell venni a kötelezettnek (azaz a vállalkozásnak) vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését. Fontos az is, hogy a terméknek rendelkeznie kell a vállalkozás által adott leírásban szereplő vagy az általa a fogyasztónak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek. Szintén lényeges, hogy ha a szerződésben nem szerepel a szolgáltatás tárgya minőségének megjelölése: úgy a vállalkozásnak a „szokásos jó minőségben kell teljesítenie” az ÚPtk. szerint. 4. Mit jelentenek a fenti előírások, például az elvárhatóság a gyakorlatban? Egy példával élve: ha megvásárol a fogyasztó egy mobiltelefont, azt akkor tudja rendeltetésszerűen használni, ha tud vele telefonálni. De ha mondjuk okostelefonról van szó és így hirdeti a készüléket a vállalkozás: elvárható az, hogy a termék - amellett, hogy nem hibás - ne csak az alapfunkciókkal bírjon, hanem használhassa a fogyasztó azt internetezésre, e-mail üzenetváltásra, stb. Egy cipő esetében pedig értelemszerűen elvárható, hogy az alkalmas legyen a használatra és ne menjen tönkre, ne váljon fel például a talpa a hordás után három héttel. 6

Ugyanakkor egy-két kivétel érvényesül ez esetben: így nem minősül hibás teljesítésnek az, ha a fogyasztó ismerte a szerződéskötéskor a termék hibáját, illetve ismernie kellett. Például nem hibás az árucikk, ha csak az a gond vele, hogy nem tetszik például a színe vagy nem jó a mérete: ha alkalmas arra a célra, amire vásárolta, úgy nem illetik meg a fogyasztót a következőkben ismertetésre kerülő jogok. 5. A fogyasztói jogok hibás teljesítés esetében Az ÚPtk. alapján hibás teljesítés esetében - így például ha hibás a termék vagy tönkrement - a fogyasztót szavatossági igények illetik meg. 1. Ezek alapján a fogyasztó kérheti az árucikk kijavítását vagy kicserélését. Itt is vannak azonban kivételek. Így ide tartozik az az eset, ha a fogyasztó igényének teljesítése lehetetlen, például a kicserélés azért nem lehetséges, mert nincs az adott termék készleten. Ide tartozik az az eset is, ha a fogyasztói kérelem a másik lehetőséggel szemben (például a kicserélés a kijavítással szemben) aránytalan többletköltséget eredményezne. Például nyilvánvaló az, hogy a kijavítás alapesetben kedvezőbb a vállalkozás számára, mintsem ha kicserélné: rendszerint a javítás ugyanis kevesebbe kerül, mint a csere (ez alól is azonban akadhatnak kivételek). Természetesen e kivétel lehetőségénél is figyelembe kell venni azt, hogy az adott árucikk milyen értéket képviselt hibátlan állapotban, a vállalkozás szerződésszegésének mértéke is szerepet játszik (más megítélés alá esik egy szépséghibás és egy teljesen tönkrement termék), amellett, hogy a fogyasztó érdeksérelmének mértékét is figyelembe kell venni. Ez utóbbira jó példa a következő: a gyakorlatban sokszor előfordul az az eset, hogy a vállalkozás sokadszorra is csak és kizárólag a kijavítás lehetőségét ajánlja fel a fogyasztó számára, ha az elromlik. Ha hosszú időn át nem képes ennek folytán használni a vásárló a terméket, az már számára súlyos érdeksérelmet jelent – így a gyakorlatban ez már megalapozza a csereigényét. 2. Ezen kívül a fogyasztó kérheti az ellenszolgáltatás arányos leszállítását: azaz vételárcsökkentést, emellett a vállalkozás költségére kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja a hibát. 3. Végül, de nem utolsósorban pedig elállhat a szerződéstől. Ez az igény a teljes vételár visszafizetésére vonatkozik a gyakorlatban: ezzel akkor lehet élni, ha a vállalkozás nem vállalta a kijavítást vagy a kicserélést, illetve azokat vállalta, de mégsem tud az igénynek a megfelelő határidőn belül eleget tenni. Az elállási jog kapcsán fontos rögzíteni: jelentéktelen hiba miatt nem állhat el a fogyasztó a szerződéstől. Emellett, kicserélés vagy elállás esetén a fogyasztótól nem követelhető annak az értékcsökkenésnek a megtérítése, amely még a rendeltetésszerű használatnak tudható be. 4. A fentiek kapcsán az is lényeges: az ÚPtk. 6:160. § szerint a fogyasztó meg is gondolhatja magát és áttérhet másik igényre, kérheti például már a kijavítás helyett a kicserélést akkor, ha erre maga a vállalkozás adott okot vagy ez indokolt volt, például a kijavítás elhúzódó ideje miatt. 7

6. Milyen egyéb fontos előírások vonatkoznak a hibás teljesítésre? A hibás teljesítés kapcsán lényeges, hogy úgynevezett vélelem került meghatározásra az ÚPtk-ban is, csakúgy, mint az előtte hatályos törvényben. Ez alapján, ha egy fogyasztó egy vállalkozással köt szerződést, például megvásárol egy terméket és az elromlik a vásárlástól számított hat hónapon belül, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott árucikk már a vásárláskor is hibás volt. Mit jelent ez a vélelem a gyakorlatban? Azt, hogy a kereskedőt bizonyítási kötelezettség terheli: méghozzá azt szükséges bebizonyítania, miszerint a termék még hibátlan volt akkor, amikor átadta a fogyasztó részére. Ha ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tesz eleget a kereskedő, úgy a hibás teljesítés miatti felelősség egyértelműen terheli és teljesítenie kell azt az igényt, amelyet a fogyasztó érvényesíteni kíván. Természetesen ez esetben figyelembe szükséges venni azokat a feltételeket, amelyeket korábban már érintettünk. Fontos az is, hogy a termék hibáját, amint felfedezte, a fogyasztónak be kell jelentenie a kereskedőnél. Érdemes ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy nem utasíthatják el az igényét akkor, ha a hibát két hónapon bejelentette a kereskedőnél: ezt rögzíti az ÚPtk. Ismét a határidőknél maradva, nem mindegy, hogy igényét mikor jelenti be: erre a vásárlást követően két évig van lehetősége. Már szó volt az adásvételre vonatkozóan a hat hónapos vélelmi időről: ezen belül tehát a kereskedőt terheli a bizonyítási kötelezettség. Fontos tisztázni, hogy ha az árucikk a hat hónap elmúltát követően - tehát a két évből hátralévő másfél évben - romlik el, úgy már a fogyasztókat terheli az említett bizonyítási kötelezettség. Ekkor tehát neki kell keresni egy független szakértőt és elvégeztetni a vizsgálatot: azt szükséges bebizonyítania, hogy az árucikk már akkor hibás volt, amikor a kereskedőtől megkaptuk. Az említett két éves igényérvényesítési határidő kapcsán lényeges tisztázni, hogy az az új árucikkekre vonatkozik. Azonban a használt termékek esetében is rögzíteni szükséges, hogy legalább egy évig ekkor is felléphet a fogyasztó az igényével a kereskedővel szemben. (A vállalkozás tehet olyan vállalást, amely hosszabb időre vonatkozik, de egy év vállalása mindenképp kötelező.) Természetesen vannak olyan, adásvétel tárgyát képező dolgok, amelyektől elvárható, hogy két évnél hosszabb ideig léphessen fel a fogyasztó jogai érvényesítéséért: ide tartoznak az ingatlanok, amelyeknél öt évig érvényesítheti a hibás teljesítés miatti igényét. Felmerül a gyakorlatban sokszor kérdésként: mi van akkor, ha a vállalkozás átveszi javításra a terméket és például hónapokig sem tudja a problémát helyreállítani. Ez esetekben a vonatkozó két éves – adott esetben öt éves – határidő meghosszabbodik azzal az időszakkal, amely alatt nem tudta használni a terméket. Ismét fontos az ÚPtk. azon előírása, amely már a korábbi szabályozásban is megtalálható volt: ha a vállalkozás kicseréli részére a dolgot vagy kijavítja, úgy az igény érvényesítésére nyitva álló határidő újrakezdődik. Sőt, ez a szabály arra az esetre is vonatkozik, ha épp a kijavítás folytán keletkezik új hiba a termékben. Így például, ha egy fogyasztó szoftverhibás mobiltelefont ad be javításra egy szervizhez, de az addig kiváló állapotú 8

készüléket törött kijelzővel kapja vissza: ez az eset is ide tartozik, és a két éves igényérvényesítési határidő újraindul. A költségek viselése kapcsán fontos rendelkezés, hogy a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik. Ez azt jelenti, hogy például a hat hónapon belüli meghibásodás esetében, amelyről már volt szó, a vállalkozásnak saját költségén kell bebizonyítani azt, hogy a termék hibátlan volt. A fogyasztótól pedig ez esetben nem követelheti a vonatkozó szakértői vélemény árának kifizetését. Itt érdemes megjegyezni, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek bizonyos mértékű karbantartást igényelnek: ilyenek például a gépkocsik vagy épp a nyílászárók. Amennyiben a fogyasztót a vállalkozás e karbantartási kötelezettségről tájékoztatta vagy tudott e kötelezettségről és a hiba oka a karbantartás hiányára vezethető vissza, úgy ez esetben a fogyasztó is köteles részt vállalni a közrehatás arányában a szavatossági kötelezettségre vonatkozó költségek viselésében. 7. Új rendelkezések: már a gyártóval szemben is fordulhat hibás teljesítés esetén igényével a fogyasztó Az előzőekben ismertetett rendelkezéseket tekintve jól látható, hogy az ÚPtk. a korábbi Ptk. szavatosságra vonatkozó előírásaiban nem módosult jelentősen. Ugyanakkor a fogyasztók jogérvényesítési lehetőségeit bővíti mégis a tekintetben, hogy ún. termékszavatossági igény érvényesítése keretében a fogyasztó a forgalmazó mellett már a termék „előállítójával”, azaz magával a gyártóval szemben is fordulhat hibás termék esetében kijavítás vagy kicserélés iránt. A termékszavatossági igényekre vonatkozó előírások az ÚPtk. 6:168.§-ában kerültek rögzítésre. E szerint ilyen igényt csak és kizárólag ingó dolog esetében érvényesíthet a fogyasztó. Ez azt jelenti, hogy nem lehet fellépni például ingatlan dologra (így például lakásra) vonatkozó hibás teljesítés esetében termékszavatossági igénnyel. Mit kérhet a fogyasztó a gyártótól termékszavatossági igény érvényesítésekor? Ez esetben kétféle jogot érvényesíthet a fogyasztó. Először is, kijavítást kérhet, ha pedig a kijavítás megfelelő határidőn belül - és a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül - nem lehetséges, úgy igényelheti a termék cseréjét. A szavatossági igényekhez hasonlóan meghatározásra kerül az ÚPtk. 6:168. § (1) bekezdésében, hogy mikor tekinthető a termék hibásnak: abban az esetben, ha nem felel meg a gyártó által történt forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek vagy ha a termék nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal. Lényeges, hogy az ÚPtk. rögzíti a gyártó fogalmát is: ez alatt a forgalmazót kell érteni, illetve magát a termék előállítóját. Tehát ezek alapján a fogyasztó dönti el, hogy hibás termék esetében - ha termékszavatossági igényt érvényesít -, úgy azzal a forgalmazóhoz fordul vagy magához a szó szerinti értelemben vett gyártóhoz (a kettő együtt: vállalkozás). 9

Bármelyik félhez is fordul, három esetben mentesül csak a vállalkozás a termékszavatossági igény teljesítése alól. Ide tartozik az, ha bizonyítja, hogy a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy forgalmazta vagy ha az árucikk forgalma hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető. Végül mentesül akkor is a vállalkozás a kijavítás vagy kicserélés kötelezettsége alól, ha bizonyítani tudja: a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Határidők Mint általában a szavatossági igényeknél, a termékszavatossági jogok kapcsán is meghatározásra került az ÚPtk-ban bizonyos határidők. Hasonlóan az általános szabályokhoz, ez esetben is a fogyasztó haladéktalanul köteles közölni a hibát a gyártóval, ha azt felfedezte. Ugyanakkor, ha két hónapon belül ezt megteszi, még úgy kell tekinteni, hogy az előbbi kötelezettségének eleget tett. A termékszavatossági igényeket a fogyasztók a termék forgalomba hozatalától számított két évig terjeszthetik elő a vállalkozásnál. Lényeges, hogy ha esetleg a fogyasztó időközben eladta az árucikket, akkor hibás teljesítés esetében a vállalkozással szemben már az új tulajdonos érvényesítheti a termékszavatossági jogokat. 8. A jótállásra vonatkozó előírások – kártérítés Az ÚPtk-ban ugyancsak meghatározásra került a jótállás fogalma, csakúgy, mint a Ptk-ban. A korábbi szabályozáshoz képest nincs jelentős változás: az ÚPtk. 6: 171.§ (1) bekezdése szerint aki jótállást vállal vagy erre köteles valamilyen jogszabály alapján, úgy a hibás teljesítésért köteles helytállni a jótállás időtartama alatt. A jótállási kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás folytán érvényesíthető jogok megegyeznek a szavatossági jogokkal (így például kijavítás, kicserélés, ellenszolgáltatás árának leszállítása). Ha pedig a jótállás ideje alatt a fogyasztó eladta a dolgot és az ezt követően meghibásodik – a termékszavatossági szabályokhoz hasonlóan –, az új tulajdonos az igényével a jótállást vállaló kötelezettel szemben fordulhat. Értelemszerűen a jótállási igény annak határideje alatt érvényesíthető. Fontos azonban, hogy ha a fogyasztó bejelentette igényét és annak a vállalkozás nem tett eleget, akkor magát az igényt a vállalkozáshoz címzett felhívásában megjelölt határidő elteltétől számított három hónapon belül még akkor is érvényesítheti bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. Végül hibás teljesítés esetében érdemes szólni azokról az esetekről még, ahol konkrétan ennek folytán keletkezik valamilyen kár az érintett árucikkben. Ide 10

tartozik az például, ha egy ruha fémpántja mosás közben a rossz rögzítés miatt kiugrik és tönkreteszi a mosógépet. Fontos tudni ekkor, hogy a hibás teljesítésből fakadó károkat a vállalkozás köteles megtéríteni a fogyasztónak az ÚPtk. 6:174. § (1) bekezdése szerint. Ez alól csak akkor mentesül a kötelezett, ha a hibás teljesítés alól kimenti magát a már korábban írtak szerint: így például bizonyítja, hogy a hiba oka az adásvétel után keletkezett. A fogyasztó azonban a károk megtérítését csak akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye vagy a vállalkozás ezt nem vállalta, illetve e kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. A kártérítésből fakadó igények érvényesítése esetében szintén bizonyos határidők kerültek meghatározásra: ezek megegyeznek a szavatossági igények érvényesítésére vonatkozó határidőkkel. 9. Termékfelelősség Az ÚPtk-ban meghatározásra került mindezek mellett a termékfelelősség fogalma, amelynek lényege, hogy a gyártó felelősséggel tartozik az általa gyártott hibás termék által okozott ún. termékkárért. A termékkár körébe tartozik a 6:552.§ szerint az az eset, ha valaki a hibás termék folytán meghal, vagy testi sérülést, esetleg egészségkárosodást szenved. Ugyancsak termékkárnak minősül, ha a hibás termék kárt okoz más dologban és a kárnak az összege magasabb, mint a kár bekövetkeztekor ötszáz EUR összegnek a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszeg (ez jelenleg körülbelül 150.000 Ft-nak felel meg). Végül az utolsó feltétel szerint csak akkor beszélhetünk termékkárról, amennyiben az érintett dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat tárgya és azt maga a károsult is ilyen célra használta. Ki minősül gyártónak? A gyártó fogalma kapcsán széles alanyi kör került meghatározásra, így gyártónak minősül a végtermék, a résztermék és az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát tünteti fel a termék gyártójaként. Amennyiben nem hazai, hanem importtermékről van szó, úgy azt a személyt is gyártónak kell tekinteni, aki az Európai Gazdasági Térség területére behozta a terméket gazdasági tevékenység keretében. Ha a fentiek szerint sem állapítható meg a termék gyártójának kiléte, akkor a forgalmazót kell gyártónak tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, meg nem nevezi. A forgalmazó a károsult fogyasztó írásbeli felhívásától harminc napon belül teheti meg az említett nyilatkozatát. Mikor minősül termékfelelősség esetén a termék hibásnak és ezt kinek kell bebizonyítania? Az ÚPtk. 6:554. § (1) bekezdése alapján akkor hibás a termék, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható. E kérdés megítélésekor figyelemmel kell lenni a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a forgalomba hozatal időpontjára, 11

valamint a tudomány és technika állására. Ez utóbbi kapcsán fontos: a terméket még attól önmagában nem lehet hibásnak minősíteni, ha később nála nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül forgalomba. A bizonyítási teher kapcsán fontos tisztázni: ellenben a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezésekkel, ez esetben a bizonyítási kötelezettség megfordul, ugyanis a károsult fogyasztónak kell bebizonyítania azt, hogy a termék hibás volt. Sikeres bizonyítás esetén is mentesülhet azonban a gyártó a termékfelelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket - nem hozta forgalomba, - nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta, - a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett, - a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, - a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Fontos rendelkezés a termék kapcsán, hogy a gyártó nem tehet olyan nyilatkozatot, miszerint a termékkárért fennálló felelősségét kizárja vagy korlátozza. Ha ezzel mégis él, úgy ez a nyilatkozat semmis. Határidők Mint minden, a korábbiakban tárgyalt igény esetében, itt is meghatározásra kerültek bizonyos határidők, amelyeken belül a károsult fogyasztó igényét érvényesítheti. Az ÚPtk. 6:558. §-ban úgynevezett szubjektív és objektív határidő is meghatározásra került. A szubjektív határidő három év, ezt onnantól kell számítani, hogy a fogyasztó tudomást szerzett – vagy szerezhetett volna – a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről. Mindazonáltal objektív határidő is fennáll: így a gyártót a termékkár folytán fennálló felelőssége az adott termék forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli. Azaz, ha a fogyasztó csak tíz év múltán szerez tudomást többek közt a kárról, annak hibájáról, ezt követően már nem támaszthat igényt a gyártóval szemben. Fontos, a fogyasztókat védő rendelkezés mindemellett, hogy termékfelelősség esetében a bekövetkezett teljes kár összegét meg kell téríteni: így nincsen lehetőség arra, hogy azt csökkentsék és alacsonyabb mértékben állapítsák meg. 10. Az általános szerződési feltételekre vonatkozó lényegesebb előírások – tisztességtelen szerződési feltételek A fogyasztók sokszor találkoznak a vállalkozásokkal történő szerződéskötés során olyan általános szerződési feltételekkel, amelyek terjedelme akár az ötvenszáz oldalt is eléri. Ezeket általában el sem olvassák az említett nagy oldalszám miatt, amelyben szerepet játszik az is, hogy azok tartalmát nem tudják értelmezni rögtön – még nagyobb gond az, hogy később aláírják azt, miszerint 12

annak rendelkezéseit tudomásul vették és megismerték. Márpedig a vállalkozások szinte mindegyike, amely általános szerződési feltételeket használ, alkalmazza ezt a gyakorlatot, nem véletlenül. Ugyanis az ÚPtk. 6:103. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozásnak kell azt bebizonyítania vita esetén, hogy igenis megtárgyalták ezeket a feltételeket. Ezért sem szabad aláírni rögtön mindent átolvasás nélkül, mivel épp ebből származik később többek közt az, hogy a vállalkozás által követelt egyéb díjat vagy épp magatartását jogtalannak tartják, holott arról az általános szerződési feltétel tájékoztatást tartalmazott. E szerződési feltételek kapcsán már az ÚPtk. hatályba lépése előtt érvényes jogi előírások is ismerték az úgynevezett tisztességtelen szerződési feltételek esetét. Az ÚPtk-ban pedig ugyancsak meghatározásra került e fogalom – ez azért bír jelentőséggel, mivel a tisztességtelen szerződési feltételek egyben semmisnek minősülnek. Erre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Milyen szerződési feltétételek is minősülnek tisztességtelennek? Az ÚPtk. 6:104. §-ban került egy sor olyan eset meghatározásra, amely fennállása esetén tisztességtelen az adott szerződési feltétel. Ilyennek minősül például, ha a szerződés alapján a fogyasztó akkor is köteles a szerződésben foglaltak teljesítésére, ha a vállalkozás saját kötelezettségeit elmulasztja és nem teljesíti azt. Ugyancsak tisztességtelennek minősül az a feltétel, amely alapján szerződésben rögzítik: kizárólag a vállalkozás jogosult egy adott szerződési feltétel értelmezésére. Emellett a vállalkozás nem korlátozhatja az általa igénybe vett közreműködőért (például megbízottjáért) való felelősségét: amennyiben megteszi, úgy a vonatkozó kikötés egyértelműen tisztességtelen szerződési feltételnek minősül. Jó példa továbbá a szintén tisztességtelen feltételekre: gyakori az az eset, hogy a szerződésben a vállalkozás olyan feltételt határoz meg, amely alapján választott-bírósági útra kényszeríti a fogyasztót. Érvényesen ugyanakkor nem tehet ilyen kikötést: nem zárhatja ki vagy korlátozhatja a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségét. Ez alapján ugyanis például a fogyasztó el lenne zárva annak lehetőségétől, hogy a fővárosi és a megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek gyors, ingyenes és hatékony eljárását vegyék igénybe a kereskedővel fennálló fogyasztói jogviták megoldására. Végül egy szintén jó példa a tisztességtelen szerződési feltételek kapcsán az az eset, amikor kiköti a vállalkozás, hogy a szerződést bármikor felmondhatja vagy attól elállhat, de ugyanezt a lehetőséget a fogyasztó részére nem biztosítja. Mindemellett, amíg a vállalkozás be nem bizonyítja, hogy mégsem áll fenn a tisztességtelenség esete, addig ilyennek kell tekinteni azt a feltételt, amely például a vállalkozás szerződésszegésekor kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogát. Hasonlóan ide tartozik az az eset, amikor a fogyasztót az adott szerződés túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha nem vagy nem szerződésszerűen teljesítené a szerződést. 13

Az ÚPtk. említett szakaszában a fenti példálózó felsorolás mellett még egy sor olyan eset meghatározásra került, amelynek teljesülése a szerződési feltétel tisztességtelen voltát alapozza meg: fontos azonban, hogy ennek semmiségét kizárólag a bíróság állapíthatja meg. 11. Egyéb, fontosabb fogyasztóvédelmi előírások Mindezek mellett több olyan rendelkezést is tartalmaz ÚPtk, amelyet nem árt tudni. Így például, ha fogyasztó és vállalkozás köt egymással szerződést, amelynek alapján a fogyasztót valamilyen pénzfizetési kötelezettség terheli, úgy az ÚPtk.6:131. § értelmében semmis az a kikötés, amely kizárja a tartozás idő előtti teljesítését. Ugyancsak semmis az a feltétel, amely alapján a vállalkozás korlátozza az idő előtti teljesítés lehetőségét úgy, hogy a teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken túl egyéb terhet, bármilyen kötelezettséget ró a fogyasztóra. Hasonló fogyasztóvédelmi előírások érvényesülnek abban az esetben, ha például egy szerződés kapcsán a fogyasztó kezességet vállal. Ekkor ugyanis a jogosult - aki jellemzően a vállalkozás -, már a szerződés létrejöttét megelőzően köteles tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy milyen jogai vannak a kezesnek és hogy melyek az ebből fakadó kötelezettségei, az mivel is jár számára (kezesség esetén a kezes áll helyt az eredeti kötelezett, azaz jellemzően az adós tartozásáért). Szintén tájékoztatást kell kapnia mindarról a különleges kockázatról, amely a kötelezett helyzetéből vagy az alapkötelezettség természetéből fakad és azt a hitelező ismeri. Lényeges rendelkezés, miszerint, ha a jogosult - azaz aki részére például meg kellett volna fizetnie az adott tartozást az eredeti adósnak - nem teljesíti a tájékoztatási kötelezettségét, akkor a fogyasztó jogosult elállni a kezességi szerződéstől, méghozzá határidő nélkül. Egy egyszerű példával illusztrálva: amennyiben egy fogyasztót ismerőse megkér arra, hogy legyen a kezese egy banki hitelszerződés kapcsán, amely több millió forintra szól és ezzel összefüggésben a pénzügyi intézmény nem tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy milyen gyakorlati hatással bír rá nézve az (tőle fogják követelni a tartozást), ha az ismerőse nem fizeti megfelelően a törlesztő-részleteket, úgy bármikor elállhat a szerződéstől, azaz nem kötelezhető semmilyen pénzfizetés teljesítésére. Hasonlóan fontos: a kezességi szerződésben a fogyasztó és vállalkozás rendelkezhet arról, hogy az eredeti kötelezett - nevezzük ismét adósnak – valamennyi tartozásáért vagy valamennyi kötelezettségéért a fogyasztó kötelezettséget vállal. Ugyanakkor ez esetben a kezesség csak és kizárólag akkor érvényes, ha a szerződés említést tesz arról a legmagasabb összegről is, amelynek erejéig a fogyasztó még felel a tartozásért. Ezen összeg hiányában ugyanis a fogyasztói kezességi szerződés érvénytelen: azaz a fogyasztó ismét nem felel.

14

Végül, de nem utolsósorban, ha az eredeti adós, akinek kötelezettségéért a fogyasztó kezességet vállalt késedelembe esik, azaz például nem teljesíti az adott törlesztő-részletet egy hitelszerződés esetén határidőben, úgy a fogyasztót haladéktalanul értesítenie kell a jogosultnak. Ha ez elmarad, akkor a kezes fogyasztó nem felel sem a késedelemből eredő kárért, sem pedig a késedelmi kamatért.

II/2.

Módosultak a szavatossági-jótállási igények rendezésére vonatkozó előírások – már a jegyzőkönyvben is tájékoztatást kell adni a békéltető testületekről 2014. április 29-én került kihirdetésre a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV.29.) NGM rendelet. Az új jogszabály a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben szereplő termékszavatossági előírások részletszabályait is rögzíti, a korábbinál pedig pontosabban határozza meg a fogyasztók és a kereskedők kötelezettségeit, emellett szigorúbb tájékoztatás érvényesül a békéltető testületek kapcsán. Az NGM rendelet 3. § (1) bekezdésében egyértelmű bizonyítási kötelezettség kerül meghatározásra annak kapcsán, ha a fogyasztó szavatossági igényt érvényesít hibás teljesítéssel kapcsolatban: a szerződés megkötésének tényét a fogyasztónak kell bizonyítania. Amennyiben a kereskedő vagy a gyártó vitatja, hogy vele kötötte meg a szerződést a panaszos, úgy köteles felhívni a figyelmet a fogyasztó panasztételi jogára és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény szerinti panaszintézési előírásokra. Ugyanakkor, ha a vásárló be tudja mutatni az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot, ez esetben már a szerződést megkötöttnek kell tekinteni. Az említett bizonylat voltaképpen az a számla vagy nyugta, amely az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján kerül kibocsátásra. Mindenképp célszerű ezt megőrizni a fogyasztóknak annak érdekében, hogy a szavatossági-jótállási igénnyel (ami lehet elsősorban kijavítás, kicserélés, másodsorban vételár-leszállítás, illetve vételár-visszatérés) valóban élni tudjanak. A termékszavatosság kapcsán fontos aláhúzni: ez azt jelenti, hogy a fogyasztó panaszával közvetlenül a gyártóhoz is fordulhat, ez esetben igénye viszont csak kijavításra vagy kicserélésre irányulhat. Nem változtak a szabályok a tekintetben, hogy a vállalkozás (a forgalmazó és az előzőek miatt maga a gyártó is, ha ez utóbbinál jelentették be a kijavítási igényt) továbbra is jegyzőkönyvet köteles felvenni a bejelentett igényről, egyúttal annak másolatát át kell adnia a fogyasztónak. A dokumentumnak az alábbiakat kell tartalmaznia: - a fogyasztó nevét, címét, nyilatkozatát arról, hogy hozzájárul a jegyzőkönyvben rögzített adatoknak a kezeléséhez, - a fogyasztónak eladott ingó dolog megnevezését, vételárát, - a szerződés teljesítésének időpontját, 15

- a hiba bejelentésének időpontját, - a hiba leírását, - azt a jogot, amelyet a fogyasztó a termék kapcsán érvényesíteni szeretne, - ha az igény bejelentésekor a vállalkozás tud arról nyilatkozni, hogy azt teljesíteni tudja: azt, hogy hogyan kívánja a vitát rendezni, illetve az igény elutasítása esetén ennek tényét. Fontos szabály: amennyiben a vállalkozás el kíván térni attól a jogtól, amelyet a fogyasztó érvényesíteni kíván és máshogy szeretné a vitát rendezni, akkor ezt indokolnia kell. Ugyancsak meg kell adni már a jegyzőkönyvben is az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy vita esetén a fogyasztó a fővárosi és a megyei békéltető testületek eljárását kezdeményezheti. Természetesen előfordulhat olyan eset, hogy a vállalkozás nem tud nyilatkozni a fogyasztó igényének teljesítéséről, így például nem tudja azonnal megítélni azt, hogy eleget tud-e tenni a fogyasztó kérésének. Ez esetben is, erről legkésőbb öt munkanapon belül - az igény bejelentésétől számítva - köteles tájékoztatni a fogyasztót. Ha ennek eredményeként később elutasítja a fogyasztó igényét, akkor ennek indokáról szintén felvilágosítást kell adnia, továbbá felhívni a panaszos figyelmét a békéltető testülethez való fordulás lehetőségére. Lényeges, hogy ha az árucikket átveszik kijavításra vagy épp azért, hogy később nyilatkozni tudjon a vállalkozás az igény teljesíthetőségéről: úgy erről is külön elismervényt kell kiállítani és átadni a fogyasztónak. Ezen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, az árucikk azonosításához szükséges adatokat, az átvétel időpontját, valamint azt az időpontot, amelyen a fogyasztó már átveheti a kijavított dolgot. Ezeket az információkat ugyanakkor magában a jegyzőkönyvben szintén fel lehet tüntetni: ez esetben nem szükséges külön elismervény átadása. A fogyasztó továbbra is bejelentheti jótállási igényét a kereskedő helyett a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál: ekkor ez utóbbi köteles értesíteni a vállalkozást a jótállási igény bejelentéséről. Végül mind a javítószolgálat, mind pedig a vállalkozás (kereskedő, gyártó) kapcsán lényeges, hogy törekedni kell a kijavítás vagy kicserélés legfeljebb tizenöt napon belül történő elvégzésére. Az új előírások 2014. május 14-én, az NGM rendelet hatályba lépésével lépnek életbe, amelynek a teljes szövegét tartalmazó Magyar Közlöny megtekinthető ide kattintva. III. Általános tájékoztatók III/1. A pótdíjazásra vonatkozó legfontosabb szabályok fővárosi parkolás esetén - a büntetés után még öt munkanapig kérhető érvényes parkolójegy alapján a pótdíj törlése Milyen esetekben köteles a parkolási társaság törölni a büntetést? A pótdíjazás alóli mentesülés lehetőségei a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. 16

(VI. 4.) Főv. Kgy. rendeletben (a továbbiakban: Főv.Kgy. rendelet) kerültek meghatározásra. A Főv. Kgy. rendelet 48. § (3) bekezdése értelmében a fogyasztóknak három esetben van lehetőségük kérni a parkolásüzemeltető társaságtól a kiszabott várakozási- és pótdíj törlését: 1. Ide tartozik az az eset, ha a gépjármű üzemben tartója rendelkezett az ellenőrzés időpontjában érvényes parkolójeggyel, azonban azt nem az előírások szerint helyezte el (így például elmulasztotta kirakni a szélvédője mögé). 2. Emellett akkor is kérhető a pótdíj törlése, amennyiben az ellenőrzés időpontja és a parkolójegy vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés érvényességének kezdő időpontja között még nem telt el öt percnél hosszabb idő. 3. Végül, de nem utolsósorban, ha a mozgásában korlátozott személy rendelkezik eredeti és érvényes parkolási igazolvánnyal és azt el is helyezte a gépjármű első szélvédője mögött, azonban az igazolvány előlapja alapján az érvényesség és a jogosultság mégsem volt ellenőrizhető (mert nem volt például látható), ebben az esetben szintén pótdíjtörlési kérelemmel lehet fordulni a parkolási társasához. Amennyiben a fenti három feltétel valamelyike teljesül, az ellenőrzés napjától számítva öt munkanapos határidőn belül a fogyasztó bemutathatja a parkolás-üzemeltető ügyfélszolgálati irodájában az eredeti parkolójegyet, igazolhatja a mobiltelefonos parkolási díjfizetés megtörténtét, illetve a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványa bemutatható. Ha erre sor kerül, úgy a parkolás-üzemeltető köteles törölni a fogyasztó terhén nyilvántartott várakozási díj- és pótdíj-követelést. Milyen korlátozás érvényesül a pótdíj törlése iránti kérelem kapcsán? Nem árt tudni, hogy a fenti, pótdíj törlésére irányuló igénnyel naptári hónaponként legfeljebb csak egy alkalommal élhet a gépjármű üzemben tartója. További feltétel az is ennek kapcsán, hogy az érvényes parkolójegy, mozgássérült parkolási igazolvány bemutatása vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés igazolása időpontjában az adott gépjárműre vonatkozóan ne álljon fent harminc napnál régebbi, jogosulatlan parkolási esemény miatt kiszabott és nem vitatott várakozási díj és pótdíj-tartozás. III/2. Százharmincszoros pótdíj a 110 Ft-os jegyárra - járjanak el a fogyasztók körültekintően, ha vasúttal utaznak 110 Ft-os jegyár miatt végül 14.480 Ft-os bírság, rosszul kiállított menetjegyek, dühös utasok – egyre több olyan fogyasztói kérelem érkezik a Budapesti Békéltető Testülethez, amely vasúti szolgáltatással kapcsolatos, olvasható a Testület honlapján. Pedig a büntetés elkerülhető lenne egy kis odafigyeléssel, hiszen ez még nem kerül semmibe, ugyanez már nem igaz az akár több tízezer forintos bírság esetében. Ha már megtörtént a baj, akkor sem érdemes a 17

pótdíjazást félvállról venni: amennyiben jogosnak tartjuk, fizessük be, mert annak összege csak tovább gyűlik és gyűlik. Amennyiben pedig vitatjuk, éljünk írásos panasszal és elutasítás esetén indítsunk békéltető testületi eljárást – maga a Kúria mondta ki jogerős ítéletében ennek lehetőségét a MÁV-START Zrt-vel szemben. A Budapesti Békéltető Testülethez fordult nemrég kérelmével az a fogyasztó, aki 90 %-os nyugdíjas kedvezményre volt jogosult és rendelkezett az ehhez szükséges utazási utalvánnyal, mégis bírságot kapott. Az ok: a pénztáros javaslatára igénybe vette Budapest bérletét, így a közigazgatási határ utolsó határállomásától szólt csak a kedvezményes kiegészítő jegye. A kalauz pedig kérte a bérlet felmutatását is, amely viszont nem volt nála. Jóhiszeműen bízott a kapott tájékoztatásban: a jegypénztárban a bérletét, utazási igazolványát megvizsgálták, az alapján állították ki a csatlakozó menetjegyet, az utalványába pedig be is pecsételték az utazás időpontját. Mindezek ellenére 8000 Ft-os büntetést kapott: az üzletszabályzat szerint a bérletet mégis fel kellett volna mutatnia. A pótdíjat végül nem fizette be, amely időközben 14.480 Ft-os összegre duzzadt. Ha nem fogadja meg a jegypénztárban kapott tanácsot, minderre nem kerül sor: utazási utalványával kérhette volna a 90 %-os menetjegy kiállítását az egész útszakaszra, amelynek az ára szintén 110 Ft és a pótdíj is elmarad. Tanulság: mindig járjuk utána annak, hogy helyes információt kaptunk-e az adott kedvezmény feltételeire vonatkozóan és inkább kérdezzünk rá azért, hogy ne forduljon elő hasonló eset. Hasonlóan járt az a fogyasztó is, aki menettérti jegyet kért, mégis egy útra szóló menetjegyet adtak neki, ezt pedig csak két nappal később látta természetesen a legrosszabb pillanatban – jegyellenőrzéskor. Az eredetileg kapott 10.520 Ft-os büntetést azonban nem fogadta el és kitart igaza mellett: hisz az oda-visszaúti jegy árát megfizette. A fenti esetet is könnyen elkerülhetjük, ha oda figyelünk és rögtön a vásárlásnál ellenőrizzük, hogy azt kaptuk-e, amit kértünk. A legfontosabb, hogy az utazási dátum, az érvénytartam, a kiindulási és a célállomás helyes legyen, a megfelelő egy útra szóló vagy menettérti jegyet állítsák ki a kívánságuk szerint, illetve tájékozódjunk arról, hogy a kiszemelt szerelvény pótjegyköteles-e. Utóbbi esetében még mindig gyakran fordulnak hozzánk az utasok, mert nincsenek tisztában vele, hogy a gyorsvonatokra is általában már pótjegy váltása kötelező. Tájékozódjunk ezért erről a menetrendben. Ez akkor is igaz, ha esetleg kerékpárt, élőállatot, poggyászt viszünk magunkkal vagy például valamilyen kedvezményt veszünk igénybe, ezekre ugyanis speciális előírások és további feltételek vonatkoznak és egyéb papírok meglétét követelhetik – amelyek hiánya ismét pótdíjazásra adhat okot. Mindezeket mindig mondjuk el a pénztárban: ha például csupán egy útra szóló jegyet kérünk adott városból a célállomásra, akkor ezt is állítják ki csak. A további feltételekről, kedvezmények igénybe vételének szándékáról az utasnak kell tájékoztatást adnia és azokra való jogosultságát igazolnia. 18

Mit csináljunk, ha a baj már megtörtént és büntetést kaptunk? Ha mégis büntetést kaptunk a vasúton, mindig tudakozódjunk rögtön a rendelkezésre álló lehetőségeinkről. Könnyen lehet, hogy a kiszabott pótdíj helyett annak csupán töredékét kell befizetni. A bérletét felmutatni nem tudó, pórul járt utas számára is lehetőség lett volna a jelenlegi üzletszabályzat szerint tizenöt napon belül bemutatni az okmányt és akkor a 8.000 Ft-os pótdíj helyett 1.300 Ft-os utólagos bemutatási díjat kellett volna kifizetni. Figyeljünk oda arra is, hogy ha nem foglalkozunk a bírsággal, annak összege később emelkedik. A nemtörődömség miatt ugyanis könnyen lehet, hogy a menetdíj árán, az eredeti pótdíj összegén (ami akár 8.000 Ft is lehet) felül később további 12.500 Ft-ot kell kifizetnünk: a gyakorlatban így lesz a fogyasztóknak pár száz forintos menetjegy miatt akár húszezer forintos nagyságrendű tartozása. Nem árt tudni: az eredeti bírság feletti további pótdíj összege akkor terhel csak bennünket, ha nem fizettük meg a büntetést harminc napon belül. Amennyiben a büntetést vitatjuk, mindenképp írásban jelezzünk a vasúti társaságnál, ha pedig panaszunkat elutasítják, vegyük igénybe a békéltető testületek ingyenes, gyors eljárását a vita rendezésére. A Kúria is emellett foglalt állást nemrég – a MÁV-START Zrt-nek a Budapesti Békéltető Testülettel szembeni perében a Felperes keresetét elutasította és jogerős ítéletben mondta ki: a békéltető testületek eljárhatnak a vasúti személyszállítási szolgáltatásokból fakadó fogyasztói jogvitákkal kapcsolatos ügyekben. III/3. A fogyasztásmérők cseréjének főbb szabályai Sokan nem tudják, hogy a vízmérőóra esetében a mérőhöz való hozzáférés biztosítása, az óra megóvása, illetve a tisztántartásáról, fagy elleni védelemről való gondoskodás a fogyasztó kötelezettsége. Összefoglaljuk ezért azokat a legfontosabb előírásokat, amelyeket ennek kapcsán mindenképp tudni érdemes. A 58/2013. (II. 27.) Kormányrendelet a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról meghatározza a fogyasztásmérők leolvasásának alapvető szabályait. A leolvasás gyakoriságát a víziközmű-szolgáltató jogosult megállapítani, de legalább évente egy alkalommal, a felhasználó kérésére negyedévente el kell végezni. A szolgáltató köteles legalább 5 napos időtartam megjelölésével a felhasználó figyelmét felhívni a leolvasás várható időpontjáról. Ha azonban az előzetesen jelzett időpontban a leolvasást végző személy nem tudta rögzíteni a mérőállást, köteles értesítést hagyni a levélszekrényben vagy fellelhető módon a felhasználási helyen. Az értesítésben fel kell hívni fogyasztó figyelmét a második megkísérlésének idejére, ha az nem megfelelő, akkor az 19

időpont-egyeztetés lehetőségére úgy, hogy a leolvasás legalább munkanapon 20 óráig biztosított legyen. Tájékoztatni kell a fogyasztót a szolgáltató elérhetőségéről és a leolvasás legkésőbbi időpontjáról. Az időpontról a szolgáltató és a felhasználó köteles megegyezni. Ha az ismételt leolvasás is eredménytelen, a szolgáltató az ivóvíz- és a szennyvíz-mennyiséget az üzletszabályzatban foglalt számítással, a leolvasás második megkísérlésének napját megelőző 12 hónap átlagfogyasztását alapul véve állapítja meg. Legfeljebb két hónapon belül 5 napos időtartam megjelölésével tértivevényes levélben, vagy egyéb igazolható módon a szolgáltató köteles a felhasználó figyelmét felhívni a leolvasás ismételt időpontjáról. A leolvasási időpontnak minimum két napon 7 órától 20 óráig tartó időszakban kell lennie. Az értesítésben fel kell tüntetni a szolgáltató időpontegyeztetésre alkalmas elérhetőségét is. Az értesítésnek legalább 8 nappal a megjelölt leolvasási időpont előtt a felhasználó rendelkezésére kell állnia. Ha a felhasználó nem él az időpont-egyeztetés lehetőségével, vagy nem biztosítja a leolvasás elvégzését, a szolgáltatót a leolvasás elmaradásáért nem terheli felelősség. A szolgáltató által végzett időszakos vagy eseti leolvasás nem mentesíti a felhasználót az üzletszabályzatban meghatározott rendszeres leolvasás és bejelentés alól. A felhasználó kötelezettsége a szolgáltatóval, illetve a fogyasztásmérő leolvasását végző személlyel való együttműködés, a mérőhöz való hozzáférés biztosítása, illetve a tisztántartásáról, fagy elleni védelméről való gondoskodás. Kötelezettsége még a szolgáltató haladéktalan értesítése fogyasztásmérő rendellenes működéséről. A leolvasás alkalmával tapasztalt, illetve az azt megelőző 12 havi átlagfogyasztást a szolgáltató üzletszabályzatában meghatározott mértéket meghaladó fogyasztásról a felhasználót a leolvasással egyidejűleg tájékoztatni kell. A felhasználó aláírásával igazolja a tájékoztatás megtörténtét. III/4. A légi utasok jogainak hatékonyabb érvényesítését biztosító tagállami intézkedéseket szorgalmaz a Bizottság jelentése Az Európai Bizottság nemrég közzétette jelentését az európai légi közlekedési ágazatban tapasztalt panaszkezelési és utasjogi tapasztalatokról a 2010–2012 közötti időszakban. A jelentés szerint a kivételesnek számító 2010-es év (az izlandi vulkánkitörés és a rendkívüli hóhelyzetek éve) óta a nemzeti hatóságokhoz benyújtott kártalanítási vagy segítségnyújtási panaszbeadványok száma visszaesett a korábbi szintre. A légitársaságokra mindössze az esetek 1%-ában kellett szankciókat kiszabni; a panaszok döntő többségét sikerült anélkül orvosolni, hogy büntetőintézkedésekkel kellett volna nyomatékosítani a jogérvényesítést. A fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek részéről a légi 20

közlekedésben tapasztalt problémák miatt beérkezett panaszok általában igen ritkák voltak, és egy esetben sem kellett szankciót kiszabni légitársaságra. Az Európai Bizottság közlekedésért felelős alelnöke, Siim Kallas a következőképpen nyilatkozott: „Büszke vagyok mindarra, amit Európa az utasjogok területén az elmúlt öt évben megvalósított. Azonban a jogok csak akkor érnek valamit, ha ténylegesen érvényre jutnak. A Bizottság a jövőben is éberen ügyel arra, hogy az utasok maradéktalanul tisztában legyenek jogaikkal, és tudják, hogy szükség esetén hogyan tehetnek panaszt. A légi utasok jogainak jelenlegi felülvizsgálata is elsősorban e jogok hatékonyabb alkalmazását és érvényesülését célozza.” A jelentés alapjául szolgáló statisztikák 28 tagállam, valamint Izland, Norvégia és Svájc nemzeti végrehajtási szerveinek adatait dolgozzák fel. A jelentés főbb megállapításai a következők: A nemzeti végrehajtási szervekhez a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló rendelet (261/2004/EK rendelet) alapján 2010-ben 91 726, 2011-ben 52 675, 2012-ben pedig 56 478 panasz érkezett be. A jelentés által vizsgált időszakban a nemzeti végrehajtási szervek ritkán szabtak ki szankciókat a szabályszegő légitársaságokra. Ilyen intézkedésekre az eseteknek alig több mint 1%-ában került sor. Mindez azt mutatja, hogy a hatóságok továbbra is csak a legvégső esetben folyamodnak büntetőintézkedésekhez, miután minden egyéb orvoslati lehetőséget kimerítettek. Ugyanakkor javult a nemzeti végrehajtási szervek által a szabályszegő légitársaságokra kiszabott szankciók betartatásának és alkalmazásának hatékonysága. Vagyis ritka előfordulása mellett a kiszabott szankció immár nem marad puszta írott szó. A nemzeti végrehajtási szervekhez a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló rendelet alapján 2010-ben 128, 2011-ben 111 panasz érkezett be. A panaszok száma 2012-ben 275-re emelkedett, de az ugrás puszta statisztikai hatásból adódik – az említett évtől az Egyesült Királyság adatai is bekerültek a statisztikákba, vagyis a változás nem tükröz valós trendet. A légitársaságokra ebben az időszakban nem kellett szankciókat kiszabni. A feldolgozott adatok kiindulási pontját a légi utasok jogaira vonatkozó rendelet adja: a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló261/2004/EK rendelet és a légi járműveken utazó 21

fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló 1107/2006/EK rendelet. A Bizottság eltökélten törekedik arra, hogy a polgárok ténylegesen érvényesíteni tudják jogaikat a légi közlekedési szolgáltatások igénybe vételekor. Egyúttal elkötelezetten kiáll a légitársaságokat az EU-n belül megillető egyenlő versenyfeltételek mellett, aminek érdekében többek között a tagállami hatóságok által kiszabott szankciók nyilvánosságra hozatalát szorgalmazza. A statisztikák közzétételére azért is volt szükség, mert számos szereplő (köztük az EP, a tagállamok és maga a légi közlekedési iparág) sürgetett megbízható adatokat a panaszkezeléssel és a jogérvényesítéssel kapcsolatos tagállami kötelezettségek végrehajtásáról. Előzmények: 2013. március 13-án a Bizottság új intézkedéscsomagot terjesztett elő, amely bővítené a repülőtereken várakozásra kényszerülő légi utasok tájékoztatáshoz és ellátáshoz, illetve ahhoz való jogát, hogy más útvonalon minél hamarabb eljuthassanak célállomásukra; ezenkívül a csomaghatékonyabb panaszkezelési és végrehajtási intézkedéseket vezetne be. Forrás:http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-558_hu.htm III/5. Európai uniós jelentés – még mindig sok az akadály a biztosítási szolgáltatások határon átnyúló kereskedelme kapcsán Az Európai Bizottság által a biztosítási szerződések tagállamokon keresztüli kereskedelmét érintő akadályok vizsgálata céljából felállított szakértői csoport nemrég átfogó jelentést tett közzé. A jelentés szerint a szerződési jog különbségei hátráltatják a biztosítási termékek határon átnyúló értékesítését, mivel növelik a költségeket, jogbizonytalanságot okoznak, valamint megnehezítik a fogyasztók és vállalkozások számára a többi uniós tagállamban történő biztosításkötést. Jelenleg a munkavégzés céljából másik uniós tagállamba költöző állampolgároknak esetleg új gépjármű-felelősségbiztosítást kell kötniük, vagy nehézségekkel szembesülhetnek, ha származási országuk magánnyugdíjrendszerében szerzett jogaikat szeretnék elismertetni. Hasonlóképp adott esetben a több EU-tagállamban is fiókteleppel rendelkező vállalkozásoknak egyetlen, mindent lefedő vagyonbiztosítás helyett valamennyi érintett tagállamban egyedi biztosítást kell kötniük, különböző feltételek mellett. Az Európai Bizottság nyomon fogja követni a jelentést, és a lehetséges megoldásokról konzultálni fog a fogyasztókkal, vállalkozásokkal és a biztosítási ágazattal. Viviane Reding, a Bizottság alelnöke és uniós jogérvényesülési biztos szerint: „Több mint 20 évvel az egységes piac létrehozását követően még távolról sem működik olajozottan a határon átnyúló kereskedelem a biztosítási ágazatban. A valóság az, hogy csupán néhány fogyasztó vásárolhat más országban biztosítási terméket. Az összes gépjármű-felelősségbiztosítási díj mindössze 0,6 %-át és a 22

vagyonbiztosítási díjak 2,8 %-át kínálják az EU-ban határokon átnyúló formában. A szakértői csoport mai jelentése rávilágít arra, hogy e problémák némelyike a szerződési jog különbségeiből fakad. Óriási a határon átnyúló biztosítási termékek értékesítési potenciálja; tegyünk meg minden tőlünk telhetőt ennek kiaknázása érdekében. Ez lényeges lépés a vezető uniós biztosítótársaságok globális piacon való versenyhelyzetének fenntartásához.” Az európai biztosítási szerződésekre vonatkozó joggal foglalkozó szakértői csoport feladata abban állt, hogy azonosítsa, milyen mértékben akadályozzák a szerződési jog különbségei a biztosítási termékek határon átnyúló értékesítését és használatát. A 12 tagállamból érkező, 20 különböző szakmai tapasztalattal rendelkező tagból álló szakértői csoport 2013-ban és 2014-ben tíz ülést tartott. A jelentés főbb megállapításai a következők: A fogyasztóknak értékesített számos élet-, gépjármű- vagy felelősség-biztosítási termék tekintetében a biztosítótársaságoknak szerződéseiket a kötvénytulajdonos tartózkodási helye (lakóhelye) szerinti nemzeti szabályokhoz kell igazítaniuk. Ez azt jelenti, hogy új szerződéseket kell kidolgozniuk, hogy megfeleljenek például a szerződéskötés előtti tájékoztatásra vonatkozó szabályoknak. Az eltérő szerződési jogok akadályozzák a biztosítási termékek határon átnyúló értékesítését. E különbségek megnövelik a biztosítási termékek határon átnyúló értékesítésének költségeit, jogbizonytalanságot teremtenek és nagyon megnehezítik a fogyasztók és vállalkozások számára, hogy biztosítást kössenek más uniós tagállamokban. A szerződési jog akadályai elsősorban az életbiztosítás, valamint a felelősség- és a gépjármű-biztosítás ágazatában lelhetők fel. A jelentés szerint a nagy kockázatú, kereskedelmi vonatkozású piacokon vagy nagyobb vállalatok bizonyos biztosításai esetében (pl. a fuvarozási biztosítás területén) kevésbé valószínű, hogy problémák lépnek fel. Előzmények 2011. október 11-én az Európai Bizottság választható közös európai adásvételijogot javasolt a pénzügyi szolgáltatásokon kívüli területeken történő kereskedelem-ösztönzés és a fogyasztók választási lehetőségeinek kiszélesítése érdekében. Viviane Reding alelnök 2011. szeptember 21-én találkozott az európai biztosítótársaságok vezetőivel, hogy párbeszédet kezdjen a biztosítási ágazattal. A szakértői csoportot a Bizottság e találkozó után, 2013. január 31-én a „fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről szóló zöld könyvvel” kapcsolatos, a javaslatot megelőző konzultáció során az érdekelt felek által megfogalmazott aggályok figyelembevételével alapította meg. A biztosítók képviselői különösen azt hangsúlyozták, hogy az egységes biztosítási termékek kínálata az EU egészében egy egységes európai jogi keretrendszer alapján jelenleg nem lehetséges. Megjegyezték, hogy a szerződési jog különbségei 23

többletköltségeket és jogbizonytalanságot okoznak a biztosítási termékekkel való határon átnyúló kereskedelemben. Az Európai Parlament ezt követően felkérte a Bizottságot, hogy részletesebben vizsgálja meg a biztosítási ágazatban fennálló helyzetet. A biztosítási szerződésekre vonatkozó joggal foglalkozó szakértői csoport egybegyűjtötte a versenyalapú kiválasztási eljárás keretében kiválasztott érdekelt feleket, beleértve a biztosítókat, a fogyasztói és vállalati felhasználók képviselőit, valamint a tudományos és jogi szakértőket. A szakértői csoport havonta ült össze. Forrás: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-194_hu.htm III/6. Az Európai energiaköltségekről

Unió

jelentése

az

energiaárakról

és

az

2008 és 2012 között a kiskereskedelmi energiaárak jelentős mértékben nőttek Európában, annak ellenére, hogy a villamos energia nagykereskedelmi ára ugyanebben az időszakban csökkent, a gázé pedig nem változott. Ezen túlmenően számottevő különbségek figyelhetők meg az egyes tagállamok között. Egyes országokban a fogyasztók két és félszer, vagy akár négyszer annyit fizetnek, mint más országok energia felhasználói – derül ki az Európai Unió nemrég nyilvánosságra hozott jelentéséből. Az energiaárakról és az energiaköltségekről szóló uniós jelentés – mely elsősorban a gáz és a villamos energia kereskedelmét veszi górcső alá – megvizsgálja, miért emelkednek a viszonteladói árak, és javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, miként csökkenthetik a háztartások és az ágazati szereplők az energiafogyasztásukat, és növelhetik megtakarításaikat. A fogyasztók energiaköltségeinek csökkentése Az EU célja az, hogy 2014-re maradéktalanul kiépüljön a közös energiapiac, és további infrastruktúrafejlesztések valósuljanak meg. A piac fokozott liberalizálása és összehangolása várhatóan ösztönözni fogja a beruházásokat és a versenyt, valamint számos területen javítani fogja a hatékonyságot. Ennek eredményeképpen reményeink szerint csökkenni fognak az árak, a versenyfeltételek pedig kiegyenlítettebbé, tisztességesebbé válnak. A háztartások és a vállalkozások számottevően csökkenthetik költségeiket az energiahatékonyság javítása, azaz energiatakarékosabb termékek használata, illetve más, energiamegtakarítást eredményező eszközök és eljárások hasznosítása révén. Az EU azt reméli a közös energiapiactól, hogy a fogyasztók 24

ki fogják tudni aknázni a szolgáltatóváltásban és a kedvezőbb díjszabásokban rejlő lehetőségeket. Mivel az energiaköltségek emelkedése a legszegényebb háztartásokat sújtja a legnagyobb mértékben, az uniós kormányoknak – szociálpolitikai intézkedések bevezetése, illetve fenntartása révén – gondoskodniuk kell a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelméről. Az EU versenyképességének megőrzése Az EU és a világ más vezető gazdaságai között egyre növekszik az energiaárak közötti különbség. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint emiatt várhatóan csökkenni fog az EU globális részesedése az energiaigényes áruk, például a kerámiák, az alumínium és az acél kivitelében. Noha még mindig az EU az energiaigényes áruk első számú exportőre, további erőfeszítésekre van szükség az energiaköltségek mérséklése terén, ennek érdekében pedig még inkább javítani kell az energiahatékonyságot. Az EU-nak a jövőben is szorosan együtt kell működnie nemzetközi partnereivel az energiaipari támogatások szabályozása és az exportkorlátozások ügyében. Emellett pedig szükség esetén segítenie kell bizonyos ipari felhasználókat adóügyi intézkedések (adómentességek nyújtása, valamint az adók, illetékek csökkentése) révén. Beruházás a jövőbe Mivel az energiaárak várhatóan a közeljövőben is emelkedni fognak, be kell ruházni az intelligens villamosenergia-hálózatokba, és a hatékonyabb energiatermelést, -szállítást és -tárolást lehetővé tevő legújabb technológiákba. A közös energiapiac kiépítése mellett ezek az intézkedések is az árak csökkenését fogják eredményezni hosszú távon. A rugalmas energetikai rendszereknek, a változásokhoz megfelelően alkalmazkodó fogyasztóknak, a versenyképes piacoknak és a hatékony irányítási mechanizmusoknak köszönhetően Európa jobb helyzetben lesz ahhoz, hogy megálljt parancsoljon az energiaárak emelkedésének, finanszírozni tudja az elodázhatatlan beruházásokat és minimális szintre szorítsa a költségek emelkedését. Forrás: http://ec.europa.eu/news/energy/140129_hu.htm III/7. Az Európai Parlament megszavazta a roamingdíjak eltörlését és a fogyasztói jogok kiterjesztését elősegítő intézkedéseket Az Európai Parlament a „behálózott kontinens” elnevezésű bizottsági rendeletjavaslat részeként nemrég megszavazta a roamingdíjak 2015 karácsonyától hatályba lépő eltörlését.

25

Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke így fogalmazott: „Döntésével az EU a polgárok mellett tette le a voksát. Felszámolni az akadályokat, könnyebbé tenni az emberek életét és csökkenteni költségeiket – voltaképpen ez az Unió legfontosabb hivatása.” „Mindennapjainkban szinte mindannyian függünk a mobiltelefonés internetkapcsolattól. Ezért tudnunk kell, mit vásárolunk, biztosnak kell lennünk abban, hogy nem vezetnek bennünket az orrunknál fogva, illetve lehetőséget kell kapnunk arra is, hogy adott esetben meggondoljuk magunkat. A szolgáltatóknak pedig meg kell adni a lehetőséget, hogy mindenkihez eljuthassanak, amit a most elfogadott rendelet nagyban megkönnyít számukra. Ezzel mindenki csak nyerhet.” „2010-ben ígéretet tettem rá, hogy 2015 végéig felszámolom a roamingdíjakat – most egyetlen lépésre vagyunk ezen ígéret megvalósulásától." „Az igencsak szembetűnő roamingdíjak mellett kézzelfogható közelségbe került számos más akadály felszámolása is, hogy az európai polgárok bárhol a kontinensen nyílt és problémamentes kommunikációs hálózathoz jussanak". Következő lépésként az EU tagállamai tanulmányozzák a rendeletet, és a Bizottság reményei szerint 2014 végére megszülethet a végső megállapodás annak szövegéről. *A Bizottság 2013 szeptemberében terjesztette elő a „behálózott kontinens” elnevezésű távközlési rendeletet . A jogszabály nagy lépést tesz a valódi egységes távközlési piac megvalósítása felé az EU-ban: megszünteti a roamingdíjakat, teljes körűen garantálja a nyílt internetet és megtiltja a tartalmak blokkolását vagy korlátozását, összehangolja a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások frekvenciakiosztását, átláthatóbb fogyasztói internetés szélessávú szolgáltatási szerződéseket ír elő, és megkönnyíti a szolgáltatóváltást a fogyasztók számára. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-373_hu.htm III/8. Az Európai Unió fellép az utazási portálok szabályszerűségéért Minden harmadik internethasználó az Európai Unióban ma már online foglalja le utazását és szálláshelyét, és ez az arány a jövőben töretlenül nőni fog – olvasható az Európai Bizottság internetes honlapján. Annak érdekében, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó webhelyek üzemeltetői betartsák a fogyasztók védelmét szolgáló előírásokat, a Bizottság a nemzeti hatóságokkal karöltve Európa-szerte rendszeresen ellenőrzi ezeket az internetes oldalakat. Az ellenőrzések eredményeképpen számottevő javulás történt az utazási webhelyek szabályszerűsége terén: 62%-uk már megfelel az uniós fogyasztóvédelmi előírásoknak. A hatóságok megállapításai szerint 2013-ban a megvizsgált 552 utazási portál közül 382 nem tett eleget az uniós 26

fogyasztóvédelmi szabályoknak. Azóta 173 webhelyen történtek meg a szükséges kiigazítások, 209 portál fenntartója ellen eljárás van folyamatban, 6 szabálytalanul működő honlap pedig megszűnt. Feltárt problémák A leggyakoribb hiányosságok a következők voltak: · · · ·

a kereskedő neve és elérhetősége, különösen az e-mail címe nem volt feltüntetve a portálon; hiányoztak az egyértelmű tudnivalók arra vonatkozóan, hogyan lehet panaszt tenni; a szolgáltatás teljes ára nem volt egyértelműen és a megfelelő helyen feltüntetve; a felár ellenében választható szolgáltatások eleve ki voltak választva a weboldalon. A továbbra is szabálytalanul működő portálok ellen folytatódni fognak a közigazgatási vagy jogi eljárások, a turisztikai ágazat egyes módszereit pedig felülvizsgálatnak vetjük alá, hogy megállapítsuk: lehetővé teszik-e az utazást tervezőknek, hogy az összes releváns információ birtokában megalapozott döntést hozzanak. Tippek a fogyasztóknak Bizonyosodjon meg arról, hogy a kereskedő weboldalán megadja-e nevét, székhelyét és e-mail címét, valamint adott esetben a légitársaság vagy a szálloda elérhetőségét.

·

Ellenőrizze, hogy rendelkezik-e az összes releváns információval, pl. az útvonalra, az indulási/érkezési időpontokra, a szállító légitársaságra és a szálloda helyére vonatkozó adatokkal.

·

Ellenőrizze a szolgáltatás teljes árát, az összes járulékos költséggel együtt (adó, pótdíj stb.). Nyomtassa ki vagy mentse el a szerződés egy példányát és a szerződési feltételeket. Nézzen utána, hogy utólag le tudja-e mondani a foglalását, és ha igen, milyen feltételekkel.

·

Ha bármilyen panasza van, azonnal jelentse a cég kapcsolattartásra szolgáló telefonszámán vagy e-mail címén. Ha további segítségre van szüksége, lépjen kapcsolatba valamelyik fogyasztóvédelmi szervezettel vagy az illetékes nemzeti hatósággal. Ha egy másik európai uniós országban kíván panasszal élni valamelyik utazásszervezővel szemben, az ott működő Európai Fogyasztói Központhoz is fordulhat segítségért. Forrás: http://ec.europa.eu/news/environment/140423_hu.htm 27

IV. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tesztjei, jelentései IV/1. Jelentés ellenőrzéséről

a

cumik

laboratóriumi

vizsgálattal

egybekötött

A fogyasztók legkiszolgáltatottabb csoportját a gyermekek alkotják, mert ők azok, akiktől nem lehet számon kérni, hogy tudatos, jogaikat ismerő fogyasztók legyenek, és ez különösen igaz a három éven aluli kisgyermekekre. A gyermek életének első három évében már számtalan termékkel találkozik, amelyektől a szülők elvárják, hogy megbízhatóak, tartósak, biztonságosak, káros mellékhatástól mentesek legyenek. Ennek biztosításában fontos szerepe van annak az uniós normáknak megfelelő és jelenleg érvényben lévő műszaki szabályozásnak, amely magas biztonsági szint teljesítését írja elő a gazdasági szereplők számára. A piacfelügyeleti tevékenység során elsősorban a veszélyes termékek forgalomból történő kivonására kell törekedni. Már uniós elvárás, hogy a vizsgált és a veszélyes termékek eredetét kinyomozzuk. Az eredet ismeretében az Európai Bizottság közreműködésével a legtöbb hatóság kikényszeríti a gyártóktól az uniós előírásoknak való megfelelést, ezzel biztonságosabbá téve a piacot. Ez a megelőző jellegű tevékenység a piacfelügyeleti ellenőrzés részét kell, hogy képezze. A vizsgálat elsődleges célja a nem biztonságos cumik forgalomból történő kiszűrése volt. További célja volt a jogellenes forgalmazás feltárása – különös tekintettel a cumik jelöléseire, tárolási és használati útmutatásaira –, és jogsértés megállapítása esetén a jogkövető magatartás kikényszerítése. A vizsgálandó termékkört a három éven aluliaknak szánt játszó-, nyugtató- és alvó cumik képezték, melyek kialakításukat tekintve csepp alakúak, ortodontikusak és fogszabályzósak voltak. Anyagukat tekintve ezek a termékek elasztomer anyagból – többnyire latexből – és szilikonból készültek. >>> Az ellenőrzés során laboratóriumi vizsgálat céljára 40-féle cumi került mintavételezésre. A termékminták 60,0%-a (24 minta) nem felelt meg a forgalomba hozatal és a forgalmazás követelményeinek. A legtöbb hiányosság a gyártási idő (11 db, 27,5%), illetve az import termékek esetében a gyártó nevének és címének (9 db, 22,5%) feltüntetése kapcsán került megállapításra. Az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok során 4 terméknél súlyos, 1 terméknél nagy kockázatot jelentő hiányosság került megállapításra. 4-féle cuminál kémiai nem megfelelőséget mutattak ki a vizsgálatok, amely az anyagok maró hatásának szempontjából súlyos kockázatot jelent a gyermekekre nézve. Továbbá 3-féle cuminál a szopókavédő mérete nem volt megfelelő, ami a fulladásveszély szempontjából nagy kockázatot jelent.

28

A cumik jövőbeni ismételt vizsgálata indokolt, mivel az ellenőrzés során tapasztaltak szerint a gazdasági szereplők nincsenek tisztában a jogszabályokban előírt címkézési előírásokkal. Továbbá az új szabványban meghatározott mechanikai előírások a régihez képest szigorúbb és több, termékbiztonságot érintő követelményt is tartalmaznak, aminek tapasztalataink szerint a régebben gyártott cumik nem minden esetben felelnek meg. A vizsgálati jelentés letölthető erről a linkről. IV/2. Jelentés a háztartási kisgépek egybekötött piacfelügyeleti ellenőrzéséről

laboratóriumi

vizsgálattal

A különböző háztartási kisgépek egyre nagyobb számban, a háztartások szinte mindegyikében megtalálhatóak. A széles termékpalettán jelentős részt képviselnek a konyhai kisgépek, azok közül is a botmixerek és kézi mixerek (állvány nélkül vagy állvánnyal és keverőtállal), melyek egyre inkább a mindennapi életünk szerves részét képezik, a konyhai tevékenységek során mármár nélkülözhetetlenek. Ezek a készülékek az egészen egyszerű kiviteltől, a drágább, jobb minőségű termékekig, széles választékban, különböző árkategóriákban megtalálhatóak a piacon. Mivel ezen eszközök kivitelükből adódóan számos veszélyhelyzetet teremthetnek, így az esetlegesen bekövetkező balesetek elkerülése érdekében fontos, hogy a rájuk vonatkozó valamennyi biztonságossági követelményt kielégítsék. Az ellenőrzés célja annak a megállapítása volt, hogy a kereskedelmi forgalomban árusított, elsősorban harmadik országból importált, leggyakoribb konyhai kisgépek (botmixerek és kézi mixerek (állvány nélkül vagy állvánnyal és keverőtállal)) forgalmazási körülményei megfelelnek-e a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, különös tekintettel e termékek jelöléseire, figyelmeztető felirataira, megfelelőségértékelésére és használati útmutatójára. A jogsértések esetében az arányosság elvét szem előtt tartva és a gazdasági szereplőkkel szorosan együttműködve meg kellett tenni a szükséges lépéseket, illetve intézkedéseket a jogszerűtlenül forgalmazott vagy forgalomba hozott, biztonsági szempontból esetlegesen nem megfelelő termékek forgalomból való kivonására és a feltárt jogsértések, illetve szabálysértések szankcionálására a jogkövető termékforgalmazás elősegítése érdekében. Az ellenőrzés további célja volt a korábban letiltott vagy a RAPEX rendszeren keresztül érkező bejelentésekben szereplő, súlyos veszélyt jelentő termékek nyomon követése a magyar forgalmazóknál, és az ilyen termékek megtalálása esetén a jogkövető magatartás kikényszerítése a gazdasági szereplőktől. >>> A témavizsgálat keretében a felügyelőségek – a jelentéseik elkészültéig – az alábbi intézkedéseket hozták: 21 fogyasztóvédelmi eljárás során a felügyelőségek - 19 kötelezést adtak ki, melyből 29

- forgalmazás feltételhez kötése összesen 18 esetben, 36 db terméket érintően került kiadásra; valamint 14 fogyasztóvédelmi bírság Pftv. alapján 14 alkalommal, összesen 430.000 Ft összegben, 26 termék kapcsán került kiszabásra, továbbá összesen 14 áttételre került sor. Az ügyek jelentős része jelenleg még folyamatban van, így az intézkedésekre vonatkozó fenti számadatok a későbbiekben változni fognak. Az ellenőrzés célja annak a megállapítása volt, hogy a kereskedelmi forgalomban árusított, elsősorban harmadik országból importált, leggyakoribb konyhai kisgépek (botmixerek és kézi mixerek (állvány nélkül vagy állvánnyal és keverőtállal)) forgalmazási körülményei megfelelnek-e a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, különös tekintettel e termékek jelöléseire, figyelmeztető felirataira, megfelelőség-értékelésére és használati útmutatójára. A felügyelőségek összesen 221 kereskedelmi egységet vontak vizsgálat alá, melyből 29 üzletben került megállapításra valamilyen nem megfelelőség. A kereskedelmi egységek teljes kifogásolási aránya így mindösszesen 13%-os volt. Az ellenőrzés 918 fajta, 1948 db konyhai kisgépet érintett, amely fajta szempontjából 3,8%-ban, míg darabszám tekintetében 3,1%-ban került kifogás alá. A készülékeken kötelezően feltüntetendő jelölésekkel kapcsolatban a felügyelők csak néhány esetben állapítottak meg hiányosságot. A gyártó neve, jele vagy kereskedelmi márkajele szinte mindegyik terméken feltüntetésre került, e tekintetben a kifogásolási arány 1%-nál alacsonyabbnak bizonyult, azonosító jelölés vonatkozásában egy termék esetében állapítottak meg nem megfelelőséget, míg az alapvető műszaki jellemzők 1-2 fajta és 1-2 db terméknél nem kerültek feltüntetésre, szintén jóval 1 % alatti kifogásolási aránnyal. A megfelelőségi jelöléssel kapcsolatos hiányosság – annak formai kialakítása miatt – a többi jelöléshez hasonlóan, csak minimális számban fordult elő. A legtöbb hiányosságról a konyhai kisgépek magyar nyelvű használati-kezelési útmutatóival kapcsolatban tudunk beszámolni. A különböző szempontokat összegezve az ellenőrzött termékfajták 3,6%-ához vagy nem állt rendelkezésre magyar nyelven ilyen dokumentum, vagy a meglévő utasítások nem tartalmaztak bizonyos, a készülékek biztonságos használatához szükséges tájékoztatásokat. Szemrevételezés alapján mintavételre okot adó, biztonságosságot érintő hiányossággal a felügyelők egy esetben találkoztak a vizsgálandó termékkör kapcsán. A mintavételezett termék az NFH akkreditált Mechanikai és Villamos Laboratóriuma által elvégzett vizsgálatok alapján nem felelt meg a vonatkozó szabványok előírásainak, melynek következtében a kockázatértékelés alapján, áramütés-veszély szempontjából súlyos kockázatot jelent a felhasználók részére.

30

Pozitívum, hogy korábban letiltott, vagy RAPEX bejelentésben szereplő veszélyes termékeket a felügyelők nem találtak kereskedelmi forgalomban. A feltárt jogsértések alapján – az arányosság elvét figyelembe véve – az eljáró felügyelőségek megtették a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a hiányosságok pótlásra, javításra kerüljenek. A veszélyes termék forgalomból való kivonásáról és visszahívásáról az illetékes felügyelőség(ek) intézkednek. A témavizsgálat az előzetes várakozásoknál jobb eredménnyel zárult. Tapasztalataink szerint a kereskedelmi forgalomban található konyhai kisgépek (botmixerek és kézi mixerek) javarészt neves gyártók termékei, akik – egy-két kivételtől eltekintve – a termékek forgalmazását a jogszabályoknak megfelelő módon végzik, a termékkör forgalmazási előírásairól a kereskedők kellő információkkal rendelkeznek. Mindezek alapján a szóban forgó készülékek közeljövőben történő, ismételt ellenőrzését nem tartjuk indokoltnak. A vizsgálati jelentés elérhető erről a hivatkozásról. IV/3. Jelentés a kerékpárra szerelhető gyermekülések laboratóriumi vizsgálattal egybekötött piacfelügyeleti ellenőrzéséről A tavaszi napsütés kerékpározásra csábítja a felnőtteket, gyermekeket egyaránt. Azok a szülők, akik gyaloglás helyett szívesen választják a kerékpárt, a még kerékpározni nem tudó gyermekeiket kerékpárra szerelhető gyermekülésbe ültetve viszik magukkal túráik, vagy a mindennapos közlekedésük során. A kisgyermekek testi épségének megóvása érdekében joggal várható el, hogy a számukra készült gyermekülések megbízhatóak, tartósak, biztonságosak és kényelmesek legyenek. A nem megfelelő kialakítású, szilárdságú és stabilitású termékek balesetet okozhatnak. Lényeges tehát kiemelt figyelmet fordítani annak ellenőrzésére, hogy ez a gyermekek által használt, széles választékban kínált termékcsoport kielégíti-e az uniós normáknak megfelelő és jelenleg érvényben lévő, magas biztonsági szint teljesítését előíró műszaki szabályozást. A vizsgálat célja a nem biztonságos kerékpárra szerelhető gyermekülések forgalomból történő kiszűrése, valamint a RAPEX bejelentésekben szereplő veszélyes gyermekülések megtalálása volt. További célként tűztük ki a jogellenes forgalmazás feltárását, és jogsértés megállapítása esetén a jogkövető magatartás kikényszerítése érdekében a szükséges intézkedések megtételét. A termékcsoport tekintetében átfogó piacfelügyeleti ellenőrzésre első ízben került sor. Jelen ellenőrzésnek nem képezte tárgyát az üzletműködéssel kapcsolatos előírások vizsgálata, mivel az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ilyen 31

jellegű hibák a vizsgálat célterületét képező kereskedelmi egységekben igen csekély százalékban fordulnak elő. A vizsgálat az olyan pedállal, vagy elektromosan meghajtott kerékpárra, a kerékpározó elé és mögé szerelhető, műanyagból és fémből készült gyermekülésekre terjedt ki, amelyek a már segítség nélkül ülni tudó, 9 hónaposnál idősebb és 5 évesnél fiatalabb életkorú, illetve a 9 - 22 kg tömegű gyermekek szállítására alkalmasak. A vizsgálat során 12 áruházlánchoz tartozó kereskedelmi egységben és 60 kiskereskedelmi szaküzletben 143 fajta, összesen 299 db kerékpárra szerelhető gyermekülés ellenőrzését végezték el a felügyelők, amelyek közül 38 fajta, 76 db (25,4%) termék esett kifogás alá a jelölések és a tájékoztatók tekintetében. Az ellenőrzött termékek közül 122 fajta, 262 db volt hátra vagy csomagtartóra és 21 fajta, 37 db volt előre szerelhető ülés. Az azonosító jelölés részleges vagy teljes hiányát 4 fajta, 5 db ülésnél (2,8%) tapasztalták a felügyelők, míg 7 fajta, 8 db termék csak vonalkóddal volt beazonosítható. A gyártó nevét és címét nem, vagy nem az előírásoknak megfelelően tüntették fel 2 fajta, 4 db (1,3%) ülés esetében, az importőr adatainak hiánya az e szempontból ellenőrzött, 47 fajta, 93 db termék 11,8%-ánál (7 fajta, 11 db ülés) volt kifogásolható. A biztonságot érintő jelölések megléte tekintetében összesen kifogásolt, 28 fajta, 61 db (20,4%) termék közül 4 fajta, 6 db (2,0%) ülés a terhelhetőség és a felszerelés helye vonatkozásában, 4 fajta, 5 db (1,7%) a súlypontjelölés hiánya miatt volt nem megfelelő. A hátsó csomagtartóra szerelhető üléseken kötelezően feltüntetendő figyelmeztetés az e szempontból ellenőrzött termékek (65 fajta, 130 db) 45,4%-ánál hiányzott, vagy csak idegen nyelven állt rendelkezésre. A vásárlási információk és a használati útmutató tekintetében igen alacsony, 1%-8% közötti kifogásolási arány volt tapasztalható. Ez alól kivétel, így magas kifogásolási aránnyal (18,9%) bír az előre szerelhető gyermekülésekhez biztosítandó kiegészítő információk hiánya, de ez a termékkör alacsony piaci részesedése miatt nem releváns. Az ellenőrzés során 1 fajta, 2 db, a RAPEX rendszerben 2013-ban letiltott gyermekülés kereskedelmi forgalomból való kivonására került sor. A biztonsági vizsgálatok elvégzéséhez összesen 5 db kerékpár gyermekülés mintavételére került sor, amelyek közül 1 db előre, 4 db pedig hátra, csomagtartóra szerelhető volt. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján megállapítást nyert, hogy a biztonsági követelményeket a mintavételezett termékek nem elégítik ki, a használat során veszélyeztetik a gyermekek egészségét és biztonságát.

32

A veszélyes termékek forgalomból történő kivonásáról és visszahívásáról – a nagy, illetve súlyos kockázat miatt – a területileg illetékes megyei felügyelőségek intézkednek. Az ellenőrzések rávilágítottak arra, hogy a vizsgált termékkör szabványi előírásai a jelölések és tájékoztatók tekintetében kellően ismertek a gyártók és a kereskedelmi tevékenységet végzők körében. A biztonsági követelmények teljesülése terén tapasztalt magas kifogásolási arány miatt azonban a termékkör szúrópróbaszerű ellenőrzését látjuk szükségesnek a következő években. A vizsgálati jelentés letölthető erről a linkről. IV/4. Jelentés az új fogyasztói csoportok szervezésének létrehozásának tilalmával, valamint a 2012 előtt létrejött csoportok működésével kapcsolatos rendelkezések megtartásának ellenőrzéséről A fogyasztói csoportok szervezői elsősorban a nehéz anyagi helyzetben lévő, jellemzően jövedelemigazolással nem rendelkező, azonnal pénzügyi segítségre szoruló embereket. a bankok számára nem hitelképes, "BAR-listán" szereplő adósokat, illetve nyugdíjasokat igyekeznek fogyasztói csoportjukba beszervezni. Hirdetéseikben, illetve képviselőik útján többnyire azt sugallják, hogy kedvező hitellehetőséget nyújtanak a szerződést kötő személyeknek, akik így gyorsan, fedezet nélkül juthatnak pénzhez. A vonatkozó jogszabály - véglegesítve a korábbi ideiglenes korlátozást - 2014. január 1-től tiltja a fogyasztói csoportok szervezését, illetve a tagok nyilvános felhívás útján történő gyűjtését. Fogyasztói csoport így már összességében 2012. január 1-jét követően jogszerűen nem hozható létre. A témavizsgálat célja a fogyasztói csoportok szervezését és reklámozását tiltó rendelkezés betartásának ellenőrzése és ezáltal a nehéz anyagi helyzetben lévő fogyasztók fokozott védelme volt. A fogyasztói csoportok 2014. évi vizsgálatának eredményei alapján megállapítható, hogy a jogalkotó által a fogyasztói csoportok alapítását véglegesen megtiltó, és a már létezők működését egységes keretek közé szorító részletszabályok megalkotásával tett lépések következtében lényegesen kevesebb fogyasztó kerül kapcsolatba a szervező vállalkozásokkal. Ennek ellenére azonban a vizsgált terület továbbra is megköveteli a hatóságok fokozott figyelmét, hiszen a már meglévő csoportok létrejöttének, megszervezésének körülményeit továbbra is indokolt vizsgálni. Ezen túlmenően a csoportok működését szabályozó rendelkezések esetleges megsértéséből fakadó jogszabálysértések, hibák és hiányosságok - a viszonylag rövid ideje hatályban lévő előírásokból , valamint az ebből eredő joggyakorlat kialakulatlanságából 33

adódóan - feltehetően a jövőben fognak jelentkezni, így azokkal kapcsolatosan bizonyosan további problémák kerülhetnek még a hatóság látóterébe. A vizsgálati jelentés elérhető erre a linkre kattintva. IV/5. Jelentés a farsangi maszkokról és jelmezekről A farsang a bálok és a vidám összejövetelek időszaka, melyeknek legfontosabb kellékei a különböző farsangi öltözetek, így a gyermekek számára készült, állatokat, mesefigurákat és különféle hősöket ábrázoló álarcok és jelmezek is. A farsang mellett más alkalmakkor is előkerülnek a maszkok és jelmezek, ilyen lehet a halloween és a szilveszter is. Mindezen alkalmakon a hangulat megteremtéséhez gyertyákat is használnak, így a jelmezek könnyen kerülnek nyílt láng közelébe. A maszkok és jelmezek jellemzően műanyagból, illetve műszálas anyagból készülnek, melyek égésgátló adalék nélkül jól égnek. A nem megfelelő anyagú termékek súlyos égési sérülést okozhatnak, ezért a gyermekek testi épségének megóvása érdekében elvárható, hogy a maszkokhoz és jelmezekhez felhasznált anyagok égésgátlóval adalékoltak legyenek. Lényeges tehát kiemelt figyelmet fordítani annak ellenőrzésére, hogy ez a termékcsoport kielégíti-e az uniós normáknak megfelelő és jelenleg érvényben lévő műszaki szabályozást. A vizsgálat elsődleges célja a maszkok és jelmezek égési tulajdonságainak meghatározása által a nem biztonságos termékek forgalomból történő kiszűrése, továbbá a jogellenes forgalmazás feltárása, és jogsértés megállapítása esetén a jogkövető magatartás kikényszerítése érdekében a szükséges intézkedések megtétele. E termékkört 2009-ben ellenőriztük, melynek során megállapítást nyert, hogy összességében a vizsgált maszkok és jelmezek 45%-a esett kifogás alá, míg a hajat vagy szőrt tartalmazó maszkoknál ez az arány 100% volt, ezért volt indokolt egy átfogó ellenőrzés. A laboratóriumi vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a vizsgált termékek 64,5%-ának (20 db) égési tulajdonságai nem felelnek meg a követelményeknek, így égési sérülés súlyos kockázatát jelentik a gyermekek számára. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a 31 db termékminta közül 20 minta (64,5 %) súlyos veszélyt jelent a gyermekek számára. A veszélyes termékek forgalomból történő kivonásáról és visszahívásáról – a megállapított súlyos kockázat miatt – a területileg illetékes felügyelőség intézkedett. Az ellenőrzés alapján indokoltnak tartjuk a termékcsoport rendszeres vizsgálatát a jövőben is. 34

A vizsgálati jelentés letölthető erről a linkről. IV/6. Jelentés a játék mobiltelefonok vizsgálatáról A vizsgált termékkört a 3 éves kor alatti és feletti gyermekeknek szánt, játék céljára gyártott mobiltelefonok képezték. A vizsgálat az elektronikával szerelt, hangot adó játék telefonokra terjedt ki, formától függetlenül. Az ellenőrzés helyszínei között az áruházláncok és játéknagykereskedések mellett kisebb játékboltok, valamint egyéb, vegyes árukínálatú kiskereskedelmi egységek fordultak elő. A laboratóriumi vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a vizsgált termékek 33,3%-ának (4 db) a hangereje nem felel meg a követelményeknek, így súlyos kockázatot jelentenek a gyermekek számára. Egy termék nagy kockázatú fulladás- és mérgezésveszélyesnek bizonyult, a hozzáférhető gombelemek miatt. Továbbá egy termék égési sérüléseket okozhat, mivel a benne lévő ceruzaelemek rövidre zárhatóak, és túlmelegedhetnek. A veszélyes termékek forgalomból történő kivonásáról és visszahívásáról – a megállapított súlyos kockázat miatt – a területileg illetékes megyei felügyelőség intézkedett. Az ellenőrzés alapján a jövőben is indokoltnak tartjuk a termékcsoport szúrópróbaszerű vizsgálatát. A vizsgálati jelentés letölthető erről a linkről. Leányfalu, 2014. május 31.

35