Fogarasi Klára* A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE A RIÓTÓL JOHANNESBURGIG TERJEDŐ IDŐSZAKBAN1
Az előzmények vázolása után a Riótól Johannesburgig tartó időszakból emelek ki pár tényezőt, majd a klímaváltozás egyezmény sorsával foglalkozom, végül néhány nemzetközi szervezet, program idevágó kérdéseiből ismertetetek néhányat. ELŐZMÉNYEK A szakadatlan gazdasági növekedés eszméje az 1929/33-as gazdasági világválság után felerősödött. A válság túlkínálatot jelentett, eladatlan áruk tömegét (ekkor vált a folyamatos fogyasztás a gazdasági növekedés kulcsává). A válság mélyült, a társadalmi elégedetlenség nőtt, ami hozzájárult a politikai szélsőségek elhatalmasodásához. A második világháború után előtérbe került a jóléti állam eszméje; gazdaságpolitikai célok: teljes foglalkoztatás, szakadatlan kereslet biztosítása, folyamatos gazdasági növekedés, beruházások az iparba, társadalmi biztonság érzetének biztosítását. Erősebb szociális háló alakult ki (részben mert úgy vélték, ezzel elejét vehetik szélsőséges nézetek terjedésének, újbóli felbukkanásának). Ez a gazdaságpolitika sikeresnek bizonyult, különösen néhány ország számára. 1973-ig erős fellendülés következett. A folyamatos fogyasztást tartották az oknak, ezért a fejlettebb országok fogyasztásra, újabb és újabb termékek megvásárlására ösztönözték állampolgáraikat. Új termékek jelentek meg, addig nem létező igényeket generálva, reklámokkal buzdítva a vevőket megvásárlásukra. A fogyasztás státuszszimbólummá vált. A (sokszor felesleges) termékek előállítása azonban a környezet átalakításával, sokszor környezetkárosító anyagok felhasználásával járt, elhasználásukkal növekvő szeméttömeg maradt nyomukban. A szocialista országok fokozott iparosítással gondolták elérni céljaikat, nehézipari üzemek létesítésével. A technológiák elavultak voltak, és nem vették figyelembe a környezetet. 1990-től ezen országok nagy része áttért a nyugati fogyasztási mintára, vagy azon az úton halad. Mindkét modell a környezet károsításával, a természet átalakításával járt, és ezzel a törékeny „egyensúly” megbillenését eredményezte. A mostani fejlődő államok elképzelései sem térnek el jelentősen: a fejlesztés módja főleg ipari beruházások, külföldi tőke és technológia. Sokszor ez nem más, mint a régi, környezetkárosító technológiák kihelyezése ezen államokban, ahol még nincs meg a megfelelő környezetvédelmi szabályozás. Egyre többen felismerték a növekedés árát, a határokon átnyúló ártalmak miatt nemzetközi egyezmények tárgyává vált a téma. 1968-ban a Római Klub jelentései az első komolyabb figyelmezte*
Szeretnék köszönetet mondani dr. Faragó Tibornak, a hazai Fenntartható Fejlődési Bizottság titkárának, munkámhoz nyújtott segítségéért. 1 A cikk a szerző OTDK-versenyen különdíjjal jutalmazott művének átdolgozott változata. 5
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 12. tések. 1969-ben U Thant, ENSZ főtitkár szerint „ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet földgolyónkon”. 1972-ben volt a Stockholmi Környezetvédelmi konferencia, itt merült fel a fenntartható fejlődés alapkoncepciója. 113 állam vett részt rajta, nyilatkozatot fogadtak el az emberi környezetről, irányelvekkel, akcióprogram-javaslatokkal, létrehozták az UNEP-et. A Londoni egyezmény (1972) a veszélyes hulladékok tengerben történő elhelyezésének tilalmát tartalmazza. 1973-ban a Globális Légkörkutató Program (GARP) foglalkozott a globális felmelegedéssel, éghajlatváltozással. A Nemzetközi Kereskedelmi Egyezmény (1973), veszélyeztetett, és kihalófélben lévő fajok forgalmának tilalmáról szól. 1979-ben Éghajlati Világkonferenciát tartottak. A ’80-as évekre vált általánossá a környezet természeti-szociális értelmezése. A Bécsi megállapodás (1985) a bróm és a klór vegyületeinek ózonkárosító hatását tárta fel, a Montreáli jegyzőkönyv (1987) tartalmazza az elvékonyodás megakadályozásához szükséges lépéseket. 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, a Bruntland bizottság „Közös Jövőnk” c. jelentése foglalkozott a fenntartható fejlődés témájával. Ezt követte egy ENSZ határozat (1988) az éghajlatmegőrzésről a jelen és jövő nemzedék számára. A Bázeli egyezmény (1989) a veszélyes hulladékok exportjáról szól. 1990-ben, Genfben újabb Éghajlati Világkonferenciára került sor. RIÓTÓL JOHANNESBURGIG 1992-ben június 3-tól 14-ig Rio de Janeiróban tartotta az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáját (United Nations Conference on Environment and Development, UNCED). 178 ENSZ tagállamból 172 részvételével zajlott, ebből 110 állam-, illetve kormány-fői szinten képviseltette magát. Ez az első világméretű rendezvény a hidegháború óta, ezért is került igen erős reflektorfénybe. A konferencián vita alakult ki a fejlettek és fejlődők között, hogy ki is a felelős a szennyezésért. A legkényesebb pontok az éghajlatváltozás, és a finanszírozás voltak, ezek részletes kidolgozását későbbre halasztották. Kritikák szerint Rió nem tudott elszakadni a „fejlődés = növekedés” felfogástól. Rió megítélése a viták ellenére utólagos pozitív. A környezeti mellett két új dimenzióval bővült a fenntartható fejlődés fogalomköre: a szociális és gazdasági (+1-nek tekinthető az intézményi vonatkozás). A konferencia eredményeként létrejött dokumentumok: „Riói Nyilatkozat Környezetről és Fejlődésről”, „Feladatok a 21 századra” =Agenda 21, A21 (célkitűzések, a fődokumentum), „ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény”, „Biológiai Sokféleség Egyezmény”. Az utóbbi kettőt emlegetik „Riói Egyezményekként” is, bár az előbbit nem Rióban fogadták el; és helyenként beleértik még az el-sivatagosodás megfékezéséről szóló egyezményt is, ez azonban Rióban csak előkészítésre került. Sok definíciót tartalmaznak, az felvetett témák egységes értelmezése érdekében. A Nyilatkozat Környezetről és Fejlődésről 27 pontban határozta meg a „Riói elveket”. Pl. az egészséges környezethez-, fenntartható fejlődéshez való jog, szegénység és szociális egyenlőtlenség elleni harc, a nyugati fogyasztási minta átgondolásának szükségessége, a szennyező fizet elve, az ún. elővigyázatossági elv (nem lehet elutasítani egy környezetvédelmi veszély elhárításához szükséges intézkedéseket). A környezetvédelem a fejlődés integráns része, a környezeti ártalmak határokon átnyúlóak, így nemzetközi kezelést igényelnek. Előtérbe került a tudományos együttműködés és technológia-transzfer, az információ áramlás javítása. A helyi kezdeményezések támogatása, és az adott terület tradícióinak figyelembevétele is alapelv. A szerződés szükségesnek ítéli általános környezetvédelmi szabványok kidolgozását. Ennek széleskörű megvalósulása lehetetlenné tenné, hogy az elavult technológiájú, környezetre ártalmas termelést egy enyhébb szabályozással rendelkező fejlődő országba történő tevékenység-kihelyezéssel oldja meg egy cég. A nemzeti törvényhozás feladata a kárfelelősségre és a kompenzációra szabályok alkotása a környezetvédelem területén (hiányos megvalósulását gyakran kifogásolják civil szervezetek). Ha fennáll a visszafordíthatatlan környezetkárosítás veszélye, a kellő tudományos bizonyítás hiánya nem lehet a beavatkozás elhalasztására indok- ez gyors reagálást biztosít a hatóságok számára. A természeti erőforrások védelme alapelv, de a bevezető szerint az államok szuverén joga természeti erőforrásaik felhasználása (a nemzeti törvényhozás által engedett keretek között, és amíg nem kerülnek konfliktusba más országokkal). A mai felhasználás ne veszélyeztesse 6
FOGARASI K.: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE … a jövő nemzedékek felhasználási lehetőségét – ez a „fenntarthatóság” elve –, ami azonban nehezen képzelhető el meg nem újuló erőforrások (pl. kőolaj) esetében. A nemzetközi jog környezetvédelemre vonatkozó szabályozása sok esetre nem tartalmaz szankciókat. A nemzetközi bíróságnak nincs külön végrehajtó szerve, így nem bír szabályai betartatásához kényszerítő eszközzel. A nemzetközi jog jogforrásai a nemzetközi szerződések, pl. a Rióban készültek, amelyek szintén nem fogalmaznak meg sem konkrét szankciókat, sem forgatókönyvet a célkitűzések be nem tartása esetére (ha megtennék, valószínűleg ennyien sem írták volna alá őket). Rióban még mindenki reménykedett a nyitott kérdések gyors rendezésében. Az elvek gyakorlati megvalósulását annál többen kifogásolták később. Rió után egy sor ENSZ konferencia következett, pl. az 1993-as Bécsi, az emberi jogok kapcsán kiemelte minden ember és nép egészséges környezethez és fejlődéshez való jogát (ebben van némi ellentét, több ENSZ tagállam idegenkedett elfogadásától Rió előtt). 1994: konferencia volt Bridgetown-ban, (Barbados) a kis fejlődő szigetállamok fenntartható fejlődéséről, Kairóban a népesedésről és fejlődésről. 1995: a szociális fejlődésről Koppenhágában, a nők helyzetéről és társadalmi szerepéről Pekingben. 1996: Isztambulban az emberi települések volt a téma; Rómában pedig az élelmezés. Más téren is folyt egyeztetés: lezárult a GATT Uruguay-i fordulója, eredményeképp létrejött a Világkereskedelmi Szervezet. Szerepe lett a folyamatban, pl. a Többoldalú Környezeti Megállapodások (Multilateral Environment Agreements, MEA) és szabályozásának ütközései miatt. Pl. A Montreáli jegyzőkönyv; és a veszélyeztetett vadon élő növény és állatfajok kereskedelméről szabályozó CITES egyes rendelkezései nem egyeztethetőek össze a WTO határozataival. Rió eredményeit legegyszerűbb a felülvizsgálatára rendelt konferencia tükrén át nézni. 1997-ben volt az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottság (UNCSD) 5. ülésszaka. Ezen előkészítették az ENSZ rendkívüli ülésszakát, a Rio+5 konferenciát, ahol 1997 június 23-27 New Yorkban a Rió elhatározásainak teljesülését vizsgálták. Az ODA2 keretében tett ígéret: a fejlettek GNP-jének 0,7%-át segélyként a fejlődők (0,15%-ot a legkevésbé fejlettek) kapják. A célkitűzés mellett sajnos nem szerepelt, hogy az országok mikorra vállalják a teljesítést. 1995-ben 0,27% ez az adat, majd 1997-re 0,25%-ra esett vissza: ez nemhogy több, de kevesebb, mint az 1992-es kiinduló adat (0,34%)3. A lefelé mutató tendencia, a GNP/ODA csökkenő aránya miatt azonnali lépéseket sürgettek a fejlődők. Céljuk volt, hogy határidők kerüljenek a szerződés szövegébe, ezt azonban a fejlettek elutasították. A szegény és gazdag országok közötti, és a szociális szakadék statisztikája szintén ellentétes irányú volt. 1960-ban a Föld lakosságának leggazdagabb ötöde „csak” harmincszor élt jobban, mint a legszegényebb ötöd, ez a szorzó 1997-re 74-re nőtt (www.nol.hu). Az üvegházhatást okozó gázok csökkentésének ütemében sem sikerült az országoknak megegyezésre jutni, annak ellenére, hogy ekkor még az USA is államfői szinten képviseltette magát, és központi témaként ismerte el kibocsátás-csökkentést. Szervezeti kérdésekben a konferencia nagyjából az eddigieket erősítette meg. Szerepelt, hogy tisztázni kell az összefüggéseket a WTO szabályai és a MEA között (ez először jelenik meg a szerződésben problémaként, hiszen Rióban még nem létezett a WTO). Erősíteni kell az együttműködést az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD), az ENSZ Iparfejlesztési Szervezet (UNIDO), az UNEP és más érintett szervek között is. A civil szervezetek, az üzleti szféra és mások is követték a rendezvényeket, elégedetlenségük nőtt. Egy vélemény szerint pl. ameddig nincs egy Nemzetközi Környezetvédelmi Bíróság, amely kötelező erővel bír, addig nem várható előrelépés. Az elvek megvalósítására rendelt pénzügyi források továbbra sem szerepeltek a szerződésekben, csak a célkitűzések kerültek további finomításra. Ezért a zöld moz2
Hivatalos Fejlesztési segítség, Official Development Assistance= ODA, a fejlettektől a fejlődőknek nyújtott segélyezési mechanizmus 3 Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszaka: a fenntartható fejlődés nemzetközi programjának értékelése és a további feladatok; Fenntartható Fejlődés Bizottság; 1997 7
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 12. galmak átkeresztelték a konferenciát „Rió mínusz 5”-re plakátjaikon. A leginkább kifogásolt területek: a segélyek (ODA) megajánlott és tényleges szintje eltér, az egyezmények pontjainak betartása erősen akadozik, hiányoznak a kiegészítő pénzügyi intézmények, tovább terjed a nyugati minta szerinti, nem fenntartható fogyasztás. Megkülönböztetett figyelemmel kellene kezelni szerintük néhány iparágat, pl. az energiaipart és mezőgazdaságot, mivel ezek vannak a legnagyobb hatással a földi környezet állapotára. A Friends of Earth (nemzetközi civil szervezet) szerint, amíg az A21 célkitűzések megvalósulása nem halad, hiába tűznek ki új célokat. Elítélte az USA, Kanada, Ausztrália szereplését, mely szerintük belpolitikai és kereskedelmi érdekeiknek rendeli alá a fenntartható fejlődést. Az EU új javaslatait pozitívnak tartja, de megvalósulásukban, látva az eddigieket, kételkedik. Kiemelték, hogy a CO2kibocsátás csökkentése nem halad, a külföldi segélyek mértéke 25%-kal csökkent. Szerintük a kormányok tevékenysége sem kielégítő, a kereskedelmi célok elsőbbséget élveznek (WTO), az előrehaladás hiánya általános. (www.foe.co.uk) Egy kanadai szervezet (International Institute for Sustainable Development) kiemeli: a statisztikák nem alkalmasak a Rióban és a WHO alapokmányában megfogalmazott „egészséges élet” mérésére (pl. a környezeti hatások által kiváltott betegségben szenvedők költözés miatt szétszóródnak). Nem mindegy, mit tekintünk „biztonságos” ipari tevékenységnek, a szabály: biztonságos, ha nem hal meg egy millió hatása alá került személy közül több mint 1 évente, ennek szigorítására lenne szükség. Ha egy letelepülő iparág azt állítja, hogy nem lesz káros hatása tevékenységének, ezt ritkán ellenőrzik, és előzetes tanulmány is ritkán készül. Új, nemzetközileg egységes indikátorok kidolgozását sürgették. A 2000-ben indult Financing for Development elnevezésű folyamat végállomásaként, 2002. márc. 21-22-én a Monterrey-ben (Mexikó) volt a fenntartható fejlődés anyagi feltételeit kidolgozni hivatott konferencia, mely a Monterrey Megegyezéssel zárult. Kifejezték, hogy elsődlegesen minden állam maga felelős a saját szociális és gazdasági fejlődéséért. Fogalmi változások: A szerződés megerősíti az ENSZ felhatalmazását a kooperáció fejlesztésére. A fenntartható fejlődés alapelemei: megfelelő infrastruktúra, béke és biztonság, belső stabilitás, emberi jogok tiszteletben tartása, emberközpontú társadalom, nemi egyenlőség, az érdekeltek bevonása a döntésbe. A munkában célterületek: gazdasági és szociális infrastruktúra megteremtése, fejlesztése, pl. egészség, táplálkozás, szociális háló. Kiemelten veszélyeztetett csoportok: a szegények, gyermekek, idősek, mezőgazdaságból élők. A részvevők elsősorban un. „rejtett megtakarításokban” látták a megoldást a fenntartható fejlődés finanszírozására. Ezek a források már megvannak a gazdaságban, strukturális reformokkal lehet őket felszabadítani.4 A hazai, befektetéseket segítő szervek fontos szereppel bírnak, meg kell teremteni a feltételeket a tőke nemzetközi mozgásához, a megfelelő befektetéseket támogatni. Fontos a makrogazdasági politikák közötti összhang megteremtése (célok: teljes foglalkoztatottság, árstabilitás, stabil mérlegek, infláció keretek között tartása, a fiskális és monetáris politikák terén megfelelő valuta átváltási arányok). A megfelelő kormányzati intézkedések, demokratikus eszközök és intézmények, és a stabil, átgondolt gazdaságpolitika alapfeltételek. Néhány kitétel: Működő civil és üzleti szektor, a korrupció legyőzése, a helyi kezdeményezések támogatása, a mobilizáció elősegítése. Szükséges megfelelő pénzügyi piacok, bankrendszer és más szervezeti feltételek megléte, melyek segítik a megtakarítások redrisztribúcióját. Egy univerzális, nyitott, diszkriminációmentes, liberalizált kereskedelmi rendszer megfelelően stimulálhatja (a fejlődés bármely szintjén álló) ország gazdasági fejlődését. Kiemelik a fejlődők és gazdasági átmenettel küzdők speciális problémáit és engedményeit: korlátozásokkal, vámokkal, kereskedelemtorzító intézkedésekkel védhetik piacaikat (WTO szabályozás). A szerződés szerint a 2001. november 9-14 dohai WTO találkozó eredményei elősegíthetik a legkevésbé fejlett államok marginalizációjának megállítását. Törekednek az A21 és az ENSZ Milleniumi Deklarációjának betartására. Tovább kell vinni a kezdeményezéseket, melyek célja a súlyosan eladósodott országok helyzetének kezelése. A kölcsönös függőség alapján a gazdasági és pénzügyi stabilitás elősegítése ezekben az országokban minden állam érdeke. Kiemeli a szerződés a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) reformjának, feladatuk újragondolásának, a regionális intézmények koordináció4
8
Internet, Monterrey Consensus, www.usinfo.state.gov;
FOGARASI K.: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE … jának, bevonásának fontosságát. (Bank for International Settlements, Basel Committees and Financial Stability Forum). Az ODA különösen jelentős támogatási forma a külföldi tőkét más módon vonzani képtelen országok esetében. Harmonizálni kell az országok működési rendszereit, hogy az átutalás költségeit csökkentsék, az ODA folyamatát rugalmasabbá tegyék. (A GNP/ODA arány továbbra is csökkenő tendenciájú, 2002-ben kb. 0,22%.) A szerződés megemlíti a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt felmerült problémák kezelését, a globalizáció kihívásait. Elhatározás, hogy nemzetközi konferencia lesz mindezek felülvizsgálatára, időpontjáról legkésőbb 2005-ben határoznak. Az ENSZ Közgyűlés 2000-ben határozott arról, hogy 2002 őszén világtalálkozót tart a fenntartható fejlődésről. A kormányoldal előkészítő munkája az ENSZ keretén belül zajlott. Különböző elvárások voltak a johannesburgi világtalálkozóval szemben, eltérően vélekedetek többek közt a konferencia céljáról. Pl. az UNEP elnöke, Klaus Töpfer szerint nincs értelme az A21 újra megnyitásának, nem kell a konferenciát „túlterhelni”. A 77-ek csoportja (ez fejlődő államokat tömörít) nem ért egyet azzal, hogy az A21 tárgyalásának minősítsék a konferenciát. Belgium szerint el kell kerülni a visszafelé haladást, új célkitűzéseket kell megfogalmazni. Másban sem volt teljes egyetértés. Dánia pl. a globalizációt tartotta az egyik legfontosabb kérdésnek, Korea szerint a konferenciának a globalizációról kell szólnia. A színhely eldöntésekor egyetértettek, hogy egy fejlődő országban legyen. Korea szerint Ázsia a legmegfelelőbb, az ország vállalta volna a lebonyolítást. Többen javasolták Afrikát, de a városban nehezen egyeztek meg. (www.un.org) A előkészítő értekezlet-sorozatot 2002 nyarán a Bali szigetén (Indonézia) tartott miniszteri szintű értekezlet zárta, megpróbálták véglegesíteni a Világtalálkozó munkadokumentumainak tervezetét. A viták folytatódtak, több ország sürgette a kiotói jegyzőkönyv ratifikálását. Az Egyesült Királyság szerint, ha minden ország létrehoz 2002-re egy nemzeti stratégiát, 2005-ig elkezdeni ezeket életbe léptetni, 2015-re komoly eredményeket érhetnek el. Monaco kiemelte az egységes politikai akarat szükségességét, Németország a fenntartható energiatermelés világméretű megvalósítását. Hollandia szerint a konferenciának az életminőségről kellene szólnia. A konferencia céljai között végül nem szerepelt az A21 célkitűzéseinek felülvizsgálata, és az új célkitűzésekben sem volt egyetértés. Ezért megfigyelők megelőlegezetek a kudarcot, miszerint „a konferenciát az a veszély fenyegeti, hogy semmit nem mond”(www.nol.hu). Az ENSZ szakosított szervezetei és programjai (UNEP, UNDP, WHO, ILO, FAO stb.) jelentéseket készítettek területük globális helyzetéről, koncentrálva a környezeti kérdésekre és a fenntartható fejlődésre. Az ENSZ regionális szervezetei (pl. Európai Gazdasági Bizottság) területi értekezleteket tartottak a kormányok számára. A civil oldal elvárásai helyenként igen radikálisak voltak, várható volt, hogy nem mind fog teljesülni. A nem-kormányzati és az üzleti szféra jeles képviselői számára öt regionális kerek asztal értekezletet szervezett az ENSZ Titkárság, itt a következők fogalmazódtak meg:5 A célkitűzések eszközök, határidők, felelős szervek nevei, költségek és pénzügyi források megnevezésével szerepeljenek. Élelmiszerbiztonság, oktatás, képzés, betegségek megelőzése, külföldi tőke szükségességének kimondása. A globalizáció kérdésével is foglalkozzon a konferencia. A gazdasági mutatókat korrigálják egyéb tényezőkkel (társadalmi, környezeti költségekkel). A világtalálkozó mondja ki, hogy célja mindenki számára a létminimum biztosítása. Kiemelték az információs szakadék mérséklését. Határozatot vártak arra, hogy a fejlettek tartsák be az ODA keretében tett ígéreteiket. A túlzott fogyasztási szokások terjedésének megakadályozása is kiemelt cél. UNEP és egyéb ENSZ szervek megerősítése, a döntés decentralizálása. Kereskedelem és környezetvédelem kapcsolatában: a WTO alárendelése a környezeti egyezményeknek (MEA). A piacszabályozást és az árstruktúrákat meg kell változtatni (Jo’burg Memo), a nemzetközi kereskedelembe a fenntarthatóságot be kell építeni. A nemzetközi szerződéseknek a környezet terén elsőbbséget kell élvezniük a kereskedelmi megállapodásokkal szemben. Szükség van egy társadalmilag elszámoltatható termelési rendszerre, amelynek bármely kereskedelmi szereplő aláveti magát. Az árstruktúra: a javaslat beépítené a termékek árába a környezetre káros ter5
Internet, www.matud.iif.hu Láng István: Lesz-e új a nap alatt a környezetvédelemben 9
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 12. melési költségeket, és megvonná az állami támogatást. Az adók struktúrája: a környezeti erőforrások kiaknázását, a szennyezést és a hulladékot kellene megadóztatni. „A helyes árrendszer szavatolná, hogy a gazdasági döntésekben a minimális környezeti hatással járó elképzelés” győzzön. Egyéb elvárások: a civil szervezetek fokozott bevonása a döntéshozatalba (második típusú partnerség, 2nd type partnerships, erősítése)6 helyi kezdeményezések fokozott támogatása. Sürgették alternatív energiahordozók keresését, illetve nagyobb arányú használatát. Az Oxfam civil szervezet kiemelte, hogy ÉszakAfrika fejlődő államainak helyzete megkülönböztetett kezelést igényel (pl. Malawi, Mozambiqe, Zambia – www.oxfam.org.uk). A Friends of Earth kiáltványt7 intézett a világtalálkozóhoz, követelte a Riói elvek megerősítését. A kormányok tűzzék ki célul, hogy 2010-ig a villamos-energia 10%-át megújuló energiaforrásokból állítják elő. A környezetvédelmi egyezmények legyenek „felsőbbrendűek” a WTO szabályaival szemben (MEA). A biztonságos ivóvíz biztosítását mindenki számára elvként mondják ki. Végül 2002. augusztus 28-tól szeptember 3-ig tartott a Rio+10-nek is nevezett Fenntartható Fejlődési Világtalálkozó (World Summit on Sustainable Development, WSSD), Johannesburgban. A szereplők eltérő elvárásai és az előkészítő ülések heves vitái előrevetítették a túlfűtött légkört, a zöldek és a globalizáció-ellenesek tüntetéseire már számítottak (emlékezve a Seattle-re). Johannesburgban előtérbe került a fejlődés társadalmi, szociális dimenziója, a szegénység, az országok közötti különbségek, a fejlődők előtt álló korlátok. A legfőbb 5 terület, amivel foglalkozni kellett Kofi Annan, ENSZ-főtitkár szerint: vízellátás, energiatermelés és -fogyasztás, egészségügy, mezőgazdaság és a biológiai sokféleség védelme. Pozitív fejleményeként említhetőek a követezők: Johannesburgban a fenntartható fejlődés koncepciója finomodik, árnyaltabb lesz: közeledik az emberi jogok, világkereskedelem témájához. Elmondható továbbá, hogy a közismeret szintjére jobban átterjedt a téma, mint tíz éve. A világtalálkozó kapcsán minden eddiginél többen figyeltek oda a fenntartható fejlődésre. (Több internetes honlapon „élőben” lehetett követni a világtalálkozót). A civil szervezetek szerepe jelentős változáson ment át Rió óta. Az eltelt tíz év alatt jelentősen felduzzadt az érdekképviseleti (stakeholder) részvétel, egyértelműbbé vált ezek szerepe. A döntés a kormányok kezében volt, de a vitákba (már az előkészítő üléseken is) más csoportokat is bevontak, a civil részvétel erősebbé vált. A viták ellenére maradt kb 30 új célkitűzés, mely elfogadásra került. Született megállapodás több vitás területen, pl. az elővigyázatosság elvének terén. A biodiverzitás csökkenésének megakadályozása szerepel, határidővel. A viták során a tervezett célkitűzések kb. 2/3 valóban elsikkadt, de 1/3 bekerült a végrehajtási tervbe. A világtalálkozó fejleménye, hogy Oroszország és Kanada bejelentette: ratifikálja a kiotói jegyzőkönyvet, ezzel az egyezmény hatályba léphetne. Az ODA ügyében a világtalálkozón nem történt változás, megerősítették, határidők nélkül. A tendencia csökkenő, 0,22% a jelenlegi világátlag (az USA mindössze 0,12%). A Föld népessége továbbra is nő, bár ennek üteme lassult. Ezzel együtt a szociális szakadék további növekedése is jellemző. A nemzetközi kereskedelem ügye is napirenden volt (a fejlődő államok és a WTO bírálta a fejlett országokat szubvenciós, piacvédő politikájukért). A tervezet támogatja a kereskedelmet és a környezetvédelmet, anélkül, hogy említést tenne a WTO és a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények ütközéseiről (MEA). A zöldek lobbi-győzelmének fogható fel, hogy ez a kitétel nem veszélyezteti a kiotói egyezmény kérdését. A világtalálkozó utólagos megítélése is igen különböző. A kormányoldal szerint a világtalálkozó sikeres volt. Ez olyan szinten igaz, hogy sikerült közös dokumentumot elfogadniuk, mely megerősíti a Riói elveket. Így visszatáncolni nem tudtak a kormányok, habár voltak kísérletek („Gazdasági megfontolások alapján a fejlődő világból főleg az elővigyázatosság elvét bírálták. A gazdagabbak közül 6 7
Az első típus a kormány-kormány közötti, a második a kormányok-civil szervezetek közötti Internet, www.mtvsz.hu és www.rio-plus-10.org
10
FOGARASI K.: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE … néhányan viszont a közös, de differenciált felelősség kimondását törölnék el legszívesebben. Ebben ugyanis az áll, hogy a nagyobb felhasználóknak többet kell tenni, több pénzt kell áldozni a természeti erőforrások védelmére”8). A civil oldal szerint nem mondható sikeresnek a világtalálkozó. A Greenpeace civil szervezet az eredményt Rió „elárulásának” tartja. Szerintük csak az USA, a multinacionális vállalatok, a WTO, és a Világbank érdekei érvényesültek, ezért nem meglepő, ha ezek sikeresnek mondják az eredményt. (honlapján iskolai dolgozat formájában értékelte az eredményt: a kérdések az elvárásaik, a válaszok a világtalálkozón elértek: szerintük a világtalálkozó „megbukott” www.greenpeace.org). A Föld Barátai Hálózat9 mindössze két új, határozott célkitűzést talált: 2015-ig felére kell csökkenteni azoknak a számát, akik nem jutnak alapvető egészségügyi ellátáshoz; és a tengervédelmi hálózat felállítása 2012-ig (amit fél eredménynek tartanak az eredeti gondolathoz képest). Szerintük minden más esetben meglévő határozatokat erősítettek meg, és az új javaslatokat gyengítették, illetve figyelmen kívül hagyták. Az ODA ügyében az 5 (a) § „Sürgeti a fejlett országokat határozott erőfeszítések megtételére”, azonban határidő, szankció nem szerepel benne. Annak megakadályozása, hogy a környezetvédelmi egyezmények (MEA) a WTO szabályai alá rendelődjenek, sem változtat szerintük a lehangoló képen, ezek és a világkereskedelem kapcsolatáról ugyanis a WTO dönthet majd. Egy sikert lát a hálózat: annak világos megfogalmazását, hogy szükséges a vállalatok elszámoltathatóságának szabályozása. De az USA még nem tett le arról, hogy ezt a sikert aláássa egy „szövegértelmezés” segítségével. KLÍMAVÁLTOZÁS A Riói Egyezmények közül most az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény további sorsát kísérném figyelemmel. Rió után, 1995-ben, a COP1-en (Conference of the Parties to the UN Framework Convention on Climate Change, UNFCCC = a felek ülése az ENSZ klímaváltozásra létrehozott egyezmény ügyében) Berlinben a kis szigetszerű fejlődő államok cselekvésre szólítottak fel (www.cseindia.org). A fejlett országok azonban a költségek miatt nem akartak specifikus vállalásokat tenni. Háromszintű elfogadási rendszert dolgoztak ki: első a különösen érzékeny területek megnevezése és a megfelelő politikák kidolgozása, a második tartalmazza a szükséges lépéseket, a harmadikként pedig a szükséges kiegészítő lépések szerepelnek. A COP2, Genfben meglehetősen kényes pontok kerültek terítékre (a klímaváltozás gazdaságra gyakorolt negatív hatásai, főleg a mezőgazdaság területén; a kis szigetállamok és az afrikai országok különös érzékenysége, a GEF szerepe a folyamatban), heves viták kísérték. A Rió+5 eredményei: az EU az üvegházhatást okozó gázok témájában 13%-os (de volt ez 10% és 15%) csökkentést javasolt 2010-ig az 1990-es szinthez képest. Bill Clinton elismerte, hogy az USA felelős ezen gázok kibocsátásának 23%-ért, míg a Föld lakosságának kevesebb, mint 4%-a él területén. Az EU csökkentésre tett javaslatát irreálisnak nevezte, de egy millió új napelem üzembe helyezését ígérte, és 1 milliárd USD azonnali segítséget a fejlődőknek.10 Még a Rió+5 konferencia előkészítő ülésein, 1996-ban Denverben elhatározták, hogy menetrendet, számszerű vállalásokat kell elfogadni az üvegházhatást okozó gázok emissziójának csökkentésére az elkövetkező konferencián- ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy a. Rio+5 konferencia nem kíván ezzel foglalkozni. A számszerűsítés feladata így a Kiotóban megrendezett COP3-ra várt 1997-ben. Az országok vállalták, hogy a gázok kibocsátását 2008 és 2012 között az 1990-es szint alá csökkentik. A megállapodás szerint a csökkentése elszámolható egy másik országban megvalósított beruházással is, mert a fejlettek jó hatásfokú és viszonylag alacsony környezetszennyezésű energetikai létesítményeik miatt saját országukban a vállalást nehezen tudnák teljesíteni. Vagyis meg kellett nyitni a szennyezési jogok nemzetközi kereskedelmének lehetőségét (pl. Hollandia és a Kazincbarcikai erőmű esete: Hollandia 3,1 millió euróval támogatja a kazincbarcikai hőerőmű korszerűsítését. Ez az első hazai megállapodás, amelyet a 8
Internet, „Négyszemközt Láng István akadémikussal”, www.magyarhirlap.hu Ricardo Navarro a szervezet elnökének nyilatkozata, Internet, www.mtvsz.hu, www.foei.org 10 Bill Clinton beszéde a Rio+5 konferencián, Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszaka: a fenntartható fejlődés nemzetközi programjának értékelése és a további feladatok; Fenntartható Fejlődés Bizottság; 1997 9
11
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 12. kiotói jegyzőkönyv alapján szennyezési jogok eladására kötnek meg – www.nol.hu). Érdekes, hogy a nemzetközi szintű emisszió-kereskedelem tervét az USA-ban dolgozta ki egy tudóscsoport, kísérleti jelleggel, kis területen be is vezették. Az országok a szerződésben konkrét százalékban adták meg, hogy mekkora csökkentést vállalnak az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Heves viták után az EU átlagosan 8%-os, az USA 7%-os, Magyarország pl. 6%-os csökkentést vállalt a szerződésben - amelyet azonban túl kevés ország ratifikált, így eddig nem lépett életbe. Kiotó után a konferenciákat kísérő, vonakodó országok álláspontját kritizáló tüntetések fokozódtak, kedvelt jelszóvá vált, hogy minden ország ratifikálja a jegyzőkönyvet. 1998-ban Buenos Aires-ben volt a COP4, itt többen felszólították a GEF vezetőségét, hogy fogadjon el lépéseket a különösen érzékeny területekre, de erre a rákövetkező 3 évben nem került sor. 1999-ben, Bonnban volt a COP5 (foglalkozott a fejlesztési alapból származó kis szigetállamoknak nyújtott segélyekkel és az olajtermelő országoknak adott kompenzációval). 2000-ben Hágában volt a COP6, ezt különösen heves viták övezték, az USA11 (új elnöke George Bush) és a többi ország szembenállása feltűnő volt. A fő kérdés az volt, hogy a fejlettek szerint az összes pénzügyi segélynek a GEF-en keresztül kellene menni. A feladat adott volt: meg kell menteni a kiotói egyezményt, a „vonakodó” államokat meg kell győzni a „radikálisabb” emisszió csökkentés önkéntes vállalásának elfogadásáról. (az alap a kibocsátás 1990-es szinten történő rögzítése a Riói szerződés szerint, ami a tudósok szerint, ha teljes egészében teljesülne, akkor is igen kis lépés lenne a cél felé). 2001-ben, Bonnban (nevezik COP 6,5-nek is) az álláspontok közeledtek, politikai egyetértésre jutottak a felek (ami az előző évben Hágában nem sikerült). A bonni egyezmény négy nagyobb területe: a környezetszennyezési jogok kereskedelme és más piaci mechanizmusok szabályai; a CO2 kibocsátásának csökkentését célzó projektekre adható hitelek; a fejlődő államok segítésének módja a klímaváltozás elleni harcban; és olyan mechanizmusok támogatása, amelyek a kiotói jegyzőkönyv teljesülését segítik elő. Nem állapítottak meg korlátokat arra nézve, hogy a csökkentésben mennyi lehet az emisszió-kereskedelem révén elért arány, csak annyit mondtak ki, hogy a hazai területen elért eredményeknek „jelentős” arányt kell képviselniük. A CO2 lekötése céljából indított erdősítési projektekre adott hiteleknek sem határozták meg a maximumát. Ezeket a csökkentést célzó projekteket a Tiszta Fejlődési Mechanizmusok (Clean Development Mechanism, CDM) keretében támogatják, az első célidőszakban (2008-2012) ez az erdősítésre korlátozódik. Három új alapot hoztak létre a fejlődő államok támogatására, ezekbe azonban a befizetés önkéntes (habár több fejlett ígértet tett, összesen 410 millió USD értékben). Az hogy, az itt elfogadott egyik elv (ha egy ország nem éri el egy adott évben az általa vállalt csökkentést, a rákövetkező évben 30%-kal többet kell elérnie) jogilag kötelező jelegű-e, csak a kiotói jegyzőkönyv életbe lépését követő első ülésen fog kiderülni. A bonni politikai megegyezésnek lett eredménye a 2001 októberében, Marrakesben kötött kompromisszum (COP7). Elfogadták a Bonnban elhatározott mechanizmusok (emisszió-kereskedelem, tiszta fejlődési mechanizmus CDM, és az együttes végrehajtás = megengedi a fejlett országoknak, hogy hitelt adjanak egymás között emisszió-csökkentési projektre) egyenlő kezelését, tehát a keretükben nyújtott hitelek azonos kategóriába tartozzanak. Elfogadták azt a Bonni elvet, hogy minden államnak fel kell állítania nemzeti emisszió figyelő rendszerét; kereskedelmi ügyletek nyomon követésére alkalmas statisztikákat kell kialakítania; és a bázisév és az aktuális év emissziós adatait nyilvánosságra kell hoznia. Marrakes szerint a kiotói jegyzőkönyv életbe lépéséhez 55 ratifikációra van szükség, a fejlett országok (az 1990es kibocsátásból) 55%-nak képviseltetnie kell magát a ratifikáló országok között. Ez azt jelenti, hogy az USA nélkül legalább az EU, Japán és Oroszország ratifikálása szükséges. Ez reális reményt jelentett a kiotói jegyzőkönyv jogi alapjainak megőrzésére annak ellenére, hogy az USA távol tartja magát a kötelezettségvállalástól. Nem volt lényegtelen a 2000-ben történt elnökváltás az Egyesült Államokban: 11
Az országok prioritásaiban történt változások sem elhanyagolhatóak a folyamat előrehaladásának szempontjából, 2001. szeptember 11., Afganisztán, és most Irak kérdése túlságosan is lefoglalja pl. az USA figyelmét. Nem valószínű, hogy a jelenlegi vezetés megváltoztatná véleményét a fenntartható fejlődés kérdésében. Sokak szerint az egyetlen pont, ami miatt érdeklődést mutat a folyamat iránt, az a kereskedelem további liberalizálásának reménye.
12
FOGARASI K.: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE … az USA előző elnöke, Bill Clinton egyik utolsó rendelkezéseként aláírta ugyan a jegyzőkönyvet, de az már nem került a szenátus elé. Az örökébe lépő George Bush elzárkózott az egyezményben való részvétel elől, szavai szerint az USA-nak nem érdeke a Kiotói Egyezményben foglaltak végrehajtása, mert az 400 milliárd dollárba és majd ötmillió munkahely elvesztésébe került volna (www.nol.hu). Magyarország csak a johannesburgi világtalálkozó előtt pár héttel ratifikálta, a késlekedés oka a figyelem hiánya volt. Oroszország és meglepetésre Kanada a johannesburgi konferencián tett erre ígéretet, míg többen továbbra is elzárkóznak ettől. Ezzel a két ratifikálásra tett ígérettel már reális remény van a Kiotói jegyzőkönyv közeljövőben történő életbelépésére. A COP 8 ez év november elsején zárult le Új-Delhiben, jelentős előrelépés nem történt. EGYES NEMZETKÖZI SZERVEZETEK ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ENSZ-en belüliek 1992-ben az ENSZ 42. ülésszaka eredményeként a létrejött a riói konferencián elhatározott új, magas szintű bizottság, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottság UNCSD (United Nations Commission on Sustainable Development). Rió sok kérdést hagyott a „levegőben”, ezért a Bizottság 1993-ban kezdte meg munkáját New York-i székhellyel (Magyarország 1993 óta tagja, azóta van hazai FFB is). Feladata a nyitott kérdések rendezésének elősegítése, az A21 célkitűzéseinek soron követése, teljesülésük figyelése, szervezetek közötti koordináció elősegítése. Végrehajtási szintjei: ENSZ, Régiók, Nemzetközi szervezetek, Országok. A szervezet munkatervet határozott meg, 1993 és 2002 között regionális egyeztetések, és egy-egy téma részletes megtárgyalása került sorra. A munkaprogram alapelvei: a környezeti hatások összefüggenek; a gazdasági fejlődés és környezeti stressz komplex kezelést igényelnek; a környezeti stressz és elégtelen gazdasági fejlődés növelheti a társadalmi feszültségeket; és a problémák országhatáron átnyúlnak. A riói konferencián megerősítették a Globális Környezeti Alapot, (Global Environment Facility, GEF), amelyből az egyes országok külön-külön vagy együttesen igényelhettek támogatást pályázat útján környezetfejlesztési programjaikhoz. Az Alap, és a segítségével megvalósított programok megítélése változó. A Rio+5 konferencián elhangzott beszédekben12 a fejlődők egy része kudarcként ítélte meg a GEF szerepét, forrásainak növelését kérte (pl. Zimbabwe, Tanzánia). A Világbank elnöke (James D. Wolferson) szerint az alap hatékonynak bizonyult. Az alap feltöltésének szükségességét a „fejlettek” (pl. Anglia, Franciaország, Hollandia) is kiemelték- ez azért jelentős, mert ők fizetnek be az alapba. A civilek szerint a szervezeti dimenzió nem hatékony, de a GEF-et Rió egyetlen kézzelfogható pénzügyi eredményének tekintik a kb. 5 Mrd USD-nyi felajánlásával, amit azonban azóta is csak részben költöttek el (Jo’burg Memo). 1972-ben a stockholmi konferencia hozta létre az ENSZ Környezeti Programját (United Nations Environment Program, UNEP). A riói eredmények továbbvitelét kapta feladatul, az UNDP-vel (United Nations Development Program) és más szervezetekkel koordinálva. A célja, hogy támogassa a környezetvédelem terén az országok közötti együttműködést, információáramlást. Mai prioritásai: együttműködés elősegítése környezeti egyezmények terén, a politika eszközeinek fejlesztése; információcsere és tudományos segítség; tiszta víz biztosítása; technológiatranszfer az ipar terén; a fejlődők különösen Afrika segítése. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) 1948. április 7-én kezdte meg működését, feladatul a következőket kapta az alapokmánya szerint: „Minden ember és nép szá12
A továbbiakban említett országok elnökeinek beszéde a Rio+5 konferencián; Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszaka: a fenntartható fejlődés nemzetközi programjának értékelése és a további feladatok; Fenntartható Fejlődés Bizottság; 1997 13
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 12. mára a lehető legmagasabb egészségügyi színvonal biztosítása. Az egészség mentális, fizikai, szociális jólét, és nem csupán betegség és gyengeség hiánya”. A Rióban megfogalmazott elv szerint ”minden embernek joga van egészséges környezetre, hogy harmóniában éljen a természettel”. Az A21 számos elve illeszkedik a WHO munkájába. Korábban indított WHO programok is mutatják, hogy a szervezet feladatokkal bír a területen. pl. a WHO Egészséges Városok projekt. Célja, hogy elősegítsék helyi stratégiák kialakítását, az Egészséget Mindenkinek 2000-re és az Agenda 21 alapelvei és célkitűzései szerint. 1987-ben készült az első átfogó program az AIDS- vel szemben. A globális fenyegetettség miatt az ENSZ hat különböző szervezete erőforrásaikat egyesítve létrehozta a „Közös ENSZ-programot az AIDS ellen”(UNAIDS), mely a terjedés megakadályozásáért, a betegek szenvedéseinek és a társadalomra nehezedő szociális nyomás enyhítéséért küzd. Az AIDS Johannesburgban kiemelt helyen szerepelt: Az AIDS hatásainak figyelmen kívül hagyásával vádolta a fejlett országokat a világtalálkozón Gro Harlem Brundtland, a WHO főigazgatója és Peter Piot (UNAIDS), „a probléma felelőtlen kezelése világméretű tragédiát okozhat”- mondta. (MTI) A WHO felmérései szerint 2010-re 11 afrikai országban az élettartam 40 év alá eshet a járványoknak, elsősorban az AIDS-nek köszönhetően, 2020-ra a munkaerő 25%-a elvész. Dél-Afrikában, a földrész legvirágzóbb gazdaságában is 1,5%-kal alacsonyabb már ma a gazdasági teljesítmény, mint amennyi az AIDS nélkül lehetne (WHO felmérés, HVG). A WHO részt vett a UNCSD munkájában is. Célja az A21 egészségügy területére vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítása, ehhez elengedhetetlen az egészségügyi, környezeti és fejlődési tendenciák elemzése. Gyakorlati munkájában két részből álló programot határozott meg. Elsőként az általános, szociális, gazdasági és környezeti fejlődésre koncentrál, mely az emberi egészséget, mint befektetést fogja fel. Másodikként az A21-es specifikus célkitűzések egészségügyi vonzatait vizsgálja meg. A WHO és a UNAIDS részt vett a 2002-es földcsúcs előkészítési munkálataiban, és annak programjában is. 2002. augusztus 31-én volt eseménysorozat a WHO, UNICEF, több USA-beli és Kanadai intézmény részvételével, ez 5 plenáris ülésből állt (egészség és környezet, szegénység elleni harc, gyermekegészségügy, interszektorális együttműködés, vegyes kutatói csoportok felállítása). A WHO szerint „az egészség a fenntartható fejlődés forrása és eredménye is egyben. Az egészség nem képzelhető el egészségügyi rendszer és egészséges környezet nélkül. Célja: minél hangsúlyosabbá tenni az egészség kérdését a fenntartható fejlődés folyamatában”. A WHO-val együttműködésben az UNICEF a gyermekekre koncentrál, pl. a csecsemőhalandóságra vonatkozó célkitűzésre. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization, FAO) szintén aktívan részt vesz a feladatokban, pl. a WHO-val, a WFP-vel (World Food Programme), az UNICEF-fel és más ENSZ szervekkel együttműködve egészséges és biztonságos élelmiszer biztosítását tűzte ki célul a Föld minden lakója számára. A biztonságos élelmiszer programja szándéka szerint kizárja azon biológiai összetevők és adalékanyagok használatát, melyek növelik az emberi betegségek kialakulásának veszélyét. Élelmiszerszabványokat állapít meg, osztályozza az anyagokat és a gyártási eljárásokat az egészségre gyakorolt eddig ismert hatásuk szerint. Az IMF és a Világbank feladatai természetesen a pénzügyi oldal kidolgozása (erről részletesen nem szólnék). Egy konkrét példa az 1996 őszén létrehozott HIPC kezdeményezés (Kezdeményezés a súlyosan eladósodott szegény országok helyzetére), mely a szegénység elleni harcban jelent segítséget. Ez a legjobban eladósodott államok számára kidolgozott terv, az adósságcsapdából való kikerülésre. A jogosultságot az IMF, a Világbank, és a pályázó ország szakértői által készített elemzés alapján döntik el, (fenntartható-e az ország adósságállománya). „A HIPC kezdeményezés végrehajtása kiegészítő pénzügyi erőforrásokat tesz szükségessé a kétoldalú és a multilaterális hitelezők részéről anélkül, hogy ez hátrányosan érintené a fejlődő országok fejlesztéséhez szükséges támogatásokat.”13
13
Rio+5 konferencia záródokumentuma; Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszaka: a fenntartható fejlődés nemzetközi programjának értékelése és a további feladatok; Fenntartható Fejlődés Bizottság; 1997.
14
FOGARASI K.: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE … Az ENSZ más szervezetei is részt vesznek a munkában, pl. az UNCTAD-dal és az UNIDO-val szoros kooperációban vannak az említett szervezetek a célok elérésének érdekében. Pl. A Kormányközi Panel a Klímaváltozásra (Intergovernmental Panel on Climate Change IPCC) a kérdéses témában statisztikákat, előrejelzéseket készít az ENSZ konferenciái számára. A civil oldal kritikái az ENSZ szintű szervezeti koordinációról Több vélemény14 szerint a fenntartható fejlődés céljait szolgálni hivatott intézményi struktúra nem hatékony, reformot igényelne. Az UNEP kiváló szervezet programok végrehajtására, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere, és nemzetközi jó híre miatt. Viszont nem felkészült pl. tudományos viták levezetésére környezeti határértékek megállapítása ügyében, nem rendelkezik tapasztalattal a nemzetközi nyomással szembeni ellenállás terén, mely arra irányul, hogy csökkentsék az egészség és környezeti minőséget kereskedelmi megfontolásokból. A Rio+5 (1997) kapcsán egy kanadai javaslat (www.iisd.org) egy Nemzetközi Környezeti Ügynökség (International Environmental Agency) IEA felállítását tartotta szükségesnek, mely koordinálná az UNEP, egyéb ENSZ szervezetek és az NGO-k munkáját. Máshol is szerepelt az UNEP koordinációs programból a WTO-szerű szervezetté fejlesztése, (pl. „Jo’burg Memo”): Környezeti Világszervezetté (World Environment Organization, WEO) való átalakítása. Önálló jogi személyiséggel, saját költségvetéssel, saját forrásokkal, biztos pénzügyi és személyzeti háttérrel, kiterjesztett kompetenciával és megfelelő irányítási struktúrával kellene, hogy rendelkezzen. Szükségesnek tartanák egy decentarlizált felépítésű Nemzetközi Megújuló Energia Hivatalt (International Renewable Energy Agency, IRENA), és egy Nemzetközi Választott Bíróság (International Court of Arbitration) létrehozását. A Rióban létrehozott UNCSD-t is sok kritika érte: vélemények szerint „centiket haladnak kilométerek helyett”, míg a környezetszennyezés mutatói meredeken növekvő értékeket mutatnak. Ennek megakadályozására a Bizottságnak nem volt hatásköre sem a környezeti, sem a fejlődés egyéb dimenziójában kényszerítő szervként eljárni. Csak egyfajta fórumként szolgált a kormányok és érdekeltek számára. Egyéb nemzetközi szervezetek Habár az 1995-től létező Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organization, WTO) működési területe elválaszthatatlan a fenntartható fejlődéstől, a szervezet mégsem fordított elég gondot a Riói elvek internalizálására. A több intézkedése ellentétbe került többoldalú környezeti megállapodással (MEA pl. a Montreáli jegyzőkönyv, CITES); és szemben a WTO szabályrendszerével, ez utóbbiak nem bírnak kötelező erővel. Az ütközésekben a MEA és a WTO között az elsőség még nem eldöntött. Egy biztos: a WTO céljai, hatásai eddig jobban érvényesültek. A civilek szerint nemzetközi szerződésben kellene leszögezni: a MEA alapján bevezetett kereskedelmi intézkedéseket ne lehessen megtámadni a WTO választott bírósága előtt- ezzel a fenntartható fejlődés elsőbbséget élvezne a kereskedelmi megfontolások előtt. Az EU keretében 1973 óta vannak környezetvédelmi programok, ezekre kezdetben kevés figyelmet fordítottak, majd a probléma fokozódásával a közösségen belüli együttműködés is mélyebb lett. Az EU részt vett a Rióban tartott konferencián, és a fenntartható fejlődés elvét beemelte a közösség programjába a Maastrichti szerződéssel. 1992-ben indult az EU keretében az 5. környezetvédelmi akcióprogram, amely a környezetvédelem helyett már a fenntartható fejlődésre helyezi a hangsúlyt. Az Amszterdami szerződés tovább hangsúlyozta ezt. (6.cikk): „A környezetvédelmi követelményeket- különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni a (…) közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”. A 2000-es lisszaboni stratégiában célul tűzték ki, hogy az EU a világ legversenyképesebb, tudásalapú gazdasága legyen 2010-re. Mivel a gazdaságpolitikai koordináció alapvetően tagállamközi együttműködés, ezért egyrészt hatnia kell a tagállamok önálló stratégiáinak ki14
Friends of Earth; Jo’burg Memo; Internet, International Institute for Sustainable Develeopment, www.iisd.org 15
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 12. alakítására, másrészt rendszeresebbé és hatékonyabbá kell tennie ezeknek a tagállami politikáknak az összehangolását. 2001-től indult a 6. környezetvédelmi program, amely 2010-ig tart. 2001. június 15-16án Göteborgban találkoztak a tagállamok állam és kormányfői és a Bizottság elnöke, hogy elfogadják az Európai Bizottság által kidolgozott fenntartható fejlődési stratégiát az EU számára. Ezt egyúttal a Johannesburgi világtalálkozóra való felkészülésnek is tekintették. A Göteborgban az EU a gazdasági és társadalmi fejlődéssel egy szintre helyezte a fenntartható fejlődést. A stratégiában az ODA (GNP 0,7%-át a fejlődőknek) ügyét megerősítették. Hoztak kiegészítő célkitűzéseket, pl. az EU 2010-re a bruttó villamosenergia-fogyasztás 22%-át megújuló erőforrásokból fogja előállítani. A fosszilis tüzelőanyagok kitermelési és fogyasztási támogatásait fokozatosan megszünteti 2010-ig. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában évente 1%-os csökkentésre törekszik az ’90-es szinthez képest 2020-ig. Az alternatív üzemanyagok az üzemanyag-fogyasztásban 7%-ot érnek el 2010-ig, és 20%-ot 2020-ig15. Johannesburg előtt az EU hivatalos álláspontja szerint hat, elsődleges fontosságú területre kell összpontosítani. Itt egyszerre jelentkezik a szegénység visszaszorítása, és a fenntartható fejlődés problémái: vízellátás és higiénia; energia; egészségügy; kereskedelem és globalizáció összefüggései; globális közjavak felhasználása; valamint fogyasztás és termelés fenntartható módja. Az Unió elvárásai: a világtalálkozó mondja ki, hogy 2015-re a felére kell csökkenteni azok számát, akik nem jutnak biztonságos ivóvízhez, 2010-re a világ energiafogyasztásában 15%-ra emelkedjen az újra felhasználható energiák, mint a szél, vagy a napenergia aránya. Az OECD-ben a fenntartható fejlődés főleg az 1997-es Rió+5 konferencia után került előtérbe. Javaslatok találhatóak a témában pl. a következő dokumentumokban: Környezetvédelmi Stratégia a XXI. Század Első Évtizedére, és Az OECD Kulcsindikátorai a Haladás Érdekében. Ez utóbbi nemzetközileg egységes mérőszámok kidolgozását javasolta a nemzetközi összehasonlíthatóságért (ezekben ugyanis semmiféle egység nincs, Magyarország pl. az EU normáit adaptálta Johannesburgra). A közlekedési rendszer átgondolása, az adó és szabályozó rendszerek koordinációja is szükséges lenne. „Környezetterhelési díj” kidolgozását sürgették, hogy gyakorlatban működjön a „szennyező fizet” elve. Az 1976-ban kidolgozott és 2001-ben kibővítésre került „OECD irányelvek a multinacionális vállalatok számára” dokumentumban a kormányok vállalták, hogy együttműködnek egymással, vállalkozásokkal, szakszervezetekkel és más nem kormányzati szervekkel a Riói elvek, és az A21 témakörében. Cél a hozzájárulás előmozdítása, amit a vállalatok tehetnek a gazdasági és szociális fejlődés, a környezet védelme, és a tevékenységükkel okozott nehézségek minimalizálása érdekében. A kormányok szerepe: stabil makrogazdasági politika, vállalkozások diszkriminációmentes kezelése, szabályozás biztosítása (pártatlan bírósági és jogérvényesítési rendszer, hatékony és tisztességes közigazgatás). A vállalkozások vegyék számításba a környezetvédelmi, közegészségügyi és biztonsági igényeket, úgy fejtsék ki tevékenységüket, hogy hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez. Konkrét feladataik: információgyűjtés, értékelés tevékenységük környezeti egészségügyi hatásairól. A termékkel járó környezeti hatások és költségek felmérése, előzetes tervek kidolgozása környezeti károkozás esetére. Új, környezetbarát technológiák kifejlesztése és alkalmazása. Újrafelhasználhatóság megvizsgálása, társadalmi tudatosítás és nevelésben való részvétel. MAGYARORSZÁG Rióban „átalakuló gazdaságú” országként szerepeltünk: Ez a piacgazdaságba való átmenetet jelentette, ez 2000-re többé- kevésbé lezárult, ma Magyarország elismerten működő piacgazdasággal rendelkezik. Magyarországon 1993-ban kormányhatározat hozta létre a Fenntartható Fejlődés Bizottságot a hazai feladatok meghatározására. Ez állandó tárcaközi bizottság, valamennyi tárca képviselteti ma15
Nemzetközi Együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája; Fenntartható Fejlődési Bizottság; 2002. 16
FOGARASI K.: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE … gát, továbbá több országos hatáskörű szerv, és civil szervezetek képviselői is helyet kaptak a testületben. Megjelentek a fenntartható fejlődés elvei és eszközei az egyes ágazati tervekben. A fenntartható fejlődés integrált megközelítésére épült az 1995-ös környezetvédelmi törvény vagy az 1997-ben elfogadott és 2002-ig tartó Nemzeti Környezetvédelmi Program, és ez jellemzi a 2003-2008-as időszakra készülő 2. Nemzeti Környezetvédelmi Programot is. Hazánk részt vett a nemzetközi munkában is, pl. UNSCD –ben, és a johannesburgi felkészülésben is. A világtalálkozón delegációnk az EU-hoz csatlakozni kívánó országok képviselőivel csoportot alkotva jelent meg (Magyarország és Málta kezdeményezésére), álláspontját a csoport az EU-val is folyamatosan egyeztette. Civil szervezeteink (pl. Magyar Természetvédők Szövetsége, MTVSZ) is követték az eseményeket. KÖVETKEZTETÉSEK Rió sokak szerint példátlan méretű összefogás volt, keretében égető problémák kerültek a megfelelő színtéren terítékre. A problémák az idő múlásával nem veszettek égető mivoltukból, sőt. Egyesekből azonban elszállt az akarat ennek elismerésére- vagy meg sem volt. Világosan kell látni: az irányelvek betartása nagyon sokba kerültek volna, elsősorban a legfejlettebb országoknak. Ezt egyesek hasznosabbnak ítélték (néhány EU tagország), mások kevésbé (Kanada, USA). Nem csak közvetlen pénzügyi segély formájában terhelte volna a végrehajtás a fejlett országokat (ODA). Széleskörű, pl. a fogyasztási szokásokat felülvizsgáló tanulmányokra lenne szükség: ez sok munka, végrehajtásuk csak kiterjedt társadalmi akciókkal lenne elképzelhető, ez is költség. Ez egyúttal a kereslet csökkenését eredményezné egyes cikkek iránt - hiszen ez a cél – így sértené a termékek előállítóinak érdekét. Ez a szabad piac elvének megsértését is jelentené, így a termelők kompenzációjára megoldási tervet kellene kidolgozni- ez újabb költség. Sokak szerint a 21. század egyik eszköze lesz a demarketing (a „nem fogyasztásra” akarja rávenni az embereket, azaz nem rá-, hanem lebeszélik a lehetséges vevőket). Nagy baj, hogy a fejlődő országok a hirtelen meglendülő gazdasági tevékenységüket nem hozták szinkronba a fenntartható fejlődés céljaival, újabb szennyező forrássá váltak a környezet számára, társadalmi különbségeik sokszor a fejlődéssel párhuzamosan nőttek. Egy gyakorlati probléma: a nemzeti statisztikák annyira eltérnek (melyik évre, és milyen módszerrel számolják a mutatókat), hogy lehetetlen világméretű összehasonlítás készítése. Ezért egységesítésre lenne szükség, szakmai csoportok nemzetközi egyeztetésével. A Rió+5-ről elmondható, hogy nem hozott fordulatot: a célkitűzések mellett ritkán szerepel határidő, és soha kényszerítő eszköz. Johannesburg néhány új célkitűzést hozott ugyan, de nem sokat változtatott. Ami a legfőbb baj: a riói eredmények (nem) teljesülésével történő őszinte szembenézés sem történt meg. A probléma nem a célkitűzések hiánya volt, hanem hogy azok nem teljesültek. A Johannesburgtól várták sokan ennek kimondását, ami nem történt meg, ez okozta a civil szervezetek és egyéb csoportok csalódottságát. A folyamat további sorsa még a jövő titka. Semmi nem mutat arra, hogy a problémák maguktól megoldódnának, így a döntések halogatásának politikája nem alkalmazható már sokáig. A megelőzéshez, a problémák kezeléséhez egységes fellépés kell, ehhez további nemzetközi egyeztetésre van szükség a fenntartható fejlődés témájában, mind globális, mind regionális szinten. FORRÁSOK Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszaka: a fenntartható fejlődés nemzetközi programjának értékelése és a további feladatok; Fenntartható Fejlődés Bizottság; 1997. Nemzetközi Együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája; Fenntartható Fejlődési Bizottság; 2002. Dr. Hubai József: Környezetgazdálkodás és környezetvédelem. Agenda 21, Riói Nyilatkozat Környezetről és Fejlődésről, Monterrey Egyezmény, A Johannesburgi világtalálkozó Végrehajtási Terve Láng István: Lesz-e új a nap alatt a környezetvédelemben (www.matud.iif.hu) Jo’burg memo; Heinrich Böll alapítvány; Kiadja az Energia Klub, 2002. 17
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 12. www.un.org www.who.int www.unep.org www.worldbank.org www.unfccc.org www.ff3.hu www.foei.org www.greenpeace.org www.mtvsz.hu www.zpok.hu www.iisd.org www.earhwatch.org www.nol.hu www.matud.iif.hu
18
