Fogadó a Nagy Kátyúhoz Vígjáték három részben

Spiró György

Fogadó a Nagy Kátyúhoz Vígjáték három részben Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának szereplőivel 1849–1997 Szereplők LILIOMFI (Szilvai Gyula) színész SZELLEMFI (Petrovics Péter) színész SZILVAI TÓDOR professzor KÁNYAI fogadós GYURI (Kiss György) pincér SCHWARTZ ADOLF pesti fogadós ADOLF az ifjabb Schwartz, előbbi fia MARISKA Szilvai mostohalánya ERZSI Kányai fogadós lánya KAMILLA jelenleg kisasszony URACS Két néma pandúr Színhely: Kányai fogadója. Nagy terem, benne a középtől kissé jobbra kármentővel ellátott söntés. Mellette balra nagy hordó. Középen hátul bejárat a konyhába. A csapszéktől jobbra, a hátsó falon ablak, függöny nincs rajta, odakint pusztai, alföldi táj, pár vézna fa látszik, mindvégig esik a hó, időnként heves szél fúj, a faágak bólogatnak. Jobboldalt fal, rajta a bejárati ajtó. Az ajtótól jobbra, elöl fogas, rajta köpenyek, kalapok. A bal oldali falon ajtó, ahonnét a szobákba jutni, ezeket nem látjuk. A színpad feléig nádtető nyúlik be. A fogadóban asztalok és székek. Történik: 1849 decemberében, valahol az Alföldön.

I. felvonás 1. jelenet A szín üres, csak Uracs ül baloldalt hátul egy asztalnál, és újságot olvas. Jobbról bejön Szilvai nagykabátban, havas kalapban, kalucsniban, havas esernyővel a kezében. Mögötte Gyuri cipeli a nagy táskát. SZILVAI Énekel. Micsoda hó hull, micsoda hó, micsoda szél fúj, botlik a ló, út helyett merő kátyú meg sár, bolond, ki nálunk kocsira száll. GYURI Énekel. Út helyett merő kátyú meg sár, ide az ördög el nem talál. Jön a konyhából Kányai. KÁNYAI Énekel. Szálljon meg nálunk, kedves uram, szobát kínálunk, borunk is van, ilyen időben utazni kár, tengelyét töri minden batár. SZILVAI Jól láttam, Fogadó a Nagy Kátyúhoz? KÁNYAI Úgy van, és én vagyok a fogadós, Kányai, tisztelettel… SZILVAI Mily találó, mily originális! Valóban tengelye törött a kocsinknak abban a fene nagy, hófödte kátyúban – s ha nincs ott véletlenül a szekerével ez a kedves ember – Gyuri meghajol. –, ott is fagytam vol9na… A kocsis elment segítségért, bizonnyal meg is fog fagyni a nyomorult, hogy aztán épen kerüljön elő tavasszal, mint a muszkáknál azok a mamutok… Nahát, hogy mily kalandok esnek meg az emberrel vidéken! Fenomenális!

Jön kintről Kamilla. KAMILLA Vállán napkendő, az is havas, a haja is havas. Énekel. Budira járni életveszély, ülök, s hát érzem, elvisz a szél, micsoda ócska kocsma ez itt, be vagyunk havazva a jövő tavaszig! KÁNYAI Drága asszonyom, drága uram, mi azért vagyunk itten, mert a vendégek télen a hó miatt, nyáron a sár miatt nem bírnak továbbmenni. Mindazonáltal az én fogadómban még soha senki nem panaszkodott. Kitűnő szobát tudok ajánlani, gyönyörű kilátással. SZILVAI És mit lehet látni abból a szobából konkrétice? KÁNYAI Hát a nagy magyar Alföldet! KAMILLA Vagyis semmit. Szilvai leteszi az esernyőt, leveszi a kabátját, felakasztja, a havat leveri a kalapjáról, majd visszateszi a fejére, bajlódik a kalucsnival. KÁNYAI Gyuri fiam! Gyuri ugrik, segít levenni Szilvai kalucsniját. KÁNYAI A táskát a hármasba, Gyuri fiam! GYURI Igenis! Kimegy a táskával baloldalt. KÁNYAI Egy kis papramorgót uraságodnak? SZILVAI Az jól fog esni.

Kányai a csapszékbe megy, tölt egy pohár tiszta bort, odaviszi, Szilvai felhajtja. KÁNYAI Kit tisztelhetek az úrban? SZILVAI Szilvai Tódor vagyok. KAMILLA Felsikolt. Szilvai Tódor? A professzor? 10 SZILVAI Hírnevem egyre dicsőbb… KAMILLA Végre személyesen találkozhatom a professzor úrral! SZILVAI Részemről a szerencse, itt az isten háta mögött… KAMILLA Professzor úr, én vagyok az a Kamilla, aki az ön mostohalányát neveli! SZILVAI Mit?? A Mariskát? Az én Mariskámat? KAMILLA Őt magát! SZILVAI Ő hol van? KAMILLA Hát itt van, velem, ebben a koszfészekben! KÁNYAI Kérem, mi csaknem minden hónapban takarítunk egyszer! SZILVAI Tehát kegyed az a Kamilla, akinek én vagyonokat fizetek a mostohalányom neveléséért? És akkor se szó, se beszéd, ide hozza azt a szerencsétlen leányt ebbe az útszéli kocsmába, télvíz idején?! KÁNYAI Hogyhogy útszéli?! Egyetlen út van Pest és Debrecen között, három mérföldnyire innét! Még hogy útszéli! KAMILLA

Éppen a professzor úrhoz készültünk Pestre, mikor a kocsink a tengelyét törte, mert váratlanul beállt a tél! SZILVAI Váratlanul! KAMILLA De hát megírtuk a professzor úrnak, négy hete! SZILVAI Én kegyedtől nem kaptam levelet, mióta az a balvégzetű szabadságharc kitört, másfél éve! Azt sem tudtam, megkapta-e pénzküldeményeimet! Habár sejtettem, hogy igen, különben jelentkezett volna, nemde… KÁNYAI A postás itt szokott nálunk megszállni, olykor két-három hetet is eltölt, ferblizni szoktunk… Most biztos egy másik fogadóban rekedt… SZILVAI Én meg pont magukhoz készültem Váradra! – Nahát! De minek indultak Pestre? KAMILLA Mariska, a kisédes nagyvárosba vágyott… Megunta a kisvárosi életet, szegénykém… De mit látok? Professzor úr gyászszalagot visel a kalapján?! KÁNYAI Jelentőségteljesen. Mostanában minden magyarnak gyászt illene viselnie, kisasszony! SZILVAI Leveszi a kalapját, megszemléli. Az én gyászszalagom örömhírt jelent… 11 KAMILLA Örömhírt? KÁNYAI Tragikusan. Nincs a magyarnak miért örvendeznie manapság… SZILVAI A fogasra akasztja a kalapját. Képzelje, Kamilla, meghalt a feleségem! KAMILLA Csak nem? És mikor? SZILVAI Két hete. Ezért is indultam magukhoz Váradra… – most már nem kell az én Mariskámat kegyednél rejtegetnem – magammal viszem Pestre, férjhez megy ugyanis. KAMILLA Még csak tizennyolc éves!

SZILVAI Számoljunk csak: pontosan tíz éve, hogy nem láttam, és akkor éppen nyolc volt… Stimmel! Éppen ideje, hogy bekössük a fejét. Hol van most? KAMILLA Valami darabot próbál… SZILVAI Ruhadarabot? KAMILLA Színdarabot. SZILVAI Az én Mariskám?! Halhatatlan istenek, csak nem akar csepűrágónak állni az én Mariskám?! Lotyónak, mindenki kapcájának?! Szííínésznőnek?! KAMILLA Ó, csak olyan műkedvelő előadás lesz az, mihelyt a havazás megszűn, és a környékről ide tudnak jönni a népek. KÁNYAI Fogadóm csűrje messze földön az egyetlen nyilvános hely, professzor úr… Csűrdöngölőst is járhatni benne… KAMILLA Igazi színészek is játszanak majd a darabban!… Maga Liliomfi! Saját kezűleg írta! Nemzeti jellegű bohózat! SZILVAI Liliomfi? Az kicsoda? KAMILLA A Nagyalföld csillaga! Kedves, művelt, daliás férfiú… Pár hónapja lépett a színi pályára mindössze, de már mindenkit lepipál… SZILVAI Ő az én Mariskám megrontója?! KAMILLA Ó, dehogy, professzor úr… Liliomfi talpig becsületes úriember, Mariskához kissé koros is már… Liliomfi úr az én kezemre pályázik, professzor úr! S ha megbocsátja, én hozzá is megyek! SZILVAI Ne mondja! Felteszi a pápaszemét. – Boldogtalan Liliomfi. KAMILLA

Életemben másodszor megyek férjhez – húsz éve már, hogy rettentő első házasságom szerencsésen széttört a végzet balszik12láin, e boldogítandó másodikat kiböjtöltem, Liliomfit megérdemlem… KÁNYAI Liliomfi úrnak ez az álművészneve… Az igazit még nem sikerült kitudakolnom… SZILVAI Mindegy, az én Mariskámból nem eszik, őt magammal viszem Pestre, kegyed pedig, drága Kamilla, érdemei elismerése mellett el van bocsátva. KAMILLA Hogyan, professzor úr? SZILVAI A kezembe veszem Mariskám sorsát, kegyedre többé nincs szükségem. Így is elég sokat fizettem kegyednek az elmúlt tíz év alatt… KAMILLA Hohó, professzor úr! Mariska énnekem mintha édes lányom, kedves barátném lenne, nem adhatom át bárki kényére-kedvére! Oly igen szívemhez nőtt… én Mariskát imádom, ő pedig engem viszont szintúgy, egymás iránti rajongásunk kölcsönösnek mondható! Még azt sem tudom, miféle szálak fűzik az én Mariskámhoz a professzor urat! Hátha az atyáskodó álarca alatt egy gaz liliomtipró csábító lappang! SZILVAI Liliomfi a liliomtipró, nem én! Mariska az én fogadott leányom! Ez a vér szerinti leszármazásnál is erősebb kötelék! KAMILLA Miért rejtegette az árvát a felesége elől?! Miféle ótvaros szándékai voltak szegény kis párával?! SZILVAI Az árvát tulajdon édesatyja bízta rám a halála előtt! KAMILLA Bizonyítékot! SZILVAI Mariska atyja, Bárkai úr az én gyermekkori barátom vala. Midőn katedrámat elfoglaltam, Mariska édesanyja nem élt már, s az én kedves Bárkai barátom frigyre lépett új nejével, Emerenciával… Bárkai barátom volt oly elővigyázatlan, és engem Emerenciának bemutatott… Emerencia meglátott engem – én megláttam Emerenciát… Halálosan egymásba szerettünk… KAMILLA Szemüveget tesz föl. Önbe szeretett egy hölgy? Hihetetlen! SZILVAI

Kérem, én akkor sem voltam rútabb, a hajam szőke volt és göndör, a homlokomra pedig édes, kisfiús fürtök hullának alá rakoncátlanul… Emerencia szavait idéztem… KAMILLA De hogy lett ilyen fekete? 13 SZILVAI Emerencia elhitette velem, hogy római arcélemhez jobban illik a fekete vendéghaj… Nos, Bárkai barátom, a római jellem, látva a mi halálos szenvedelmünket, nagylelkűen lemondott Emerenciáról, kit én el is vettem… Barátom sírt, midőn lemondott, s én örültem – nemsokára én sírtam, s a barátom örült… Az a gyanúm, barátomat a lelkifurdalás döntötte sírba, amiért Emerenciát bemutatta nekem… Mert esküvő előtt angyal volt az én Emerenciám, utána meg boszorkány, fúria, hárpia… Eleinte féltékeny voltam rá, mert szép volt, de a kíméletlen himlő hamarosan felszántotta orcáját, s attól kezdve ő féltékenykedett… Bárkai barátomnak halálos ágyánál megbocsátottam, sőt esküvel fogadtam, hogy kicsi lányát felnevelem… Papírt vesz elő. Emitt az írás erről, Bárkai barátom keze írásával meg az enyémmel, közjegyző által hitelesítve… Kamilla belenéz az írásba, Kányai szintén. SZILVAI De házamban a leányt nem tarthattam, Emerencia rosszul bánt vele, és ha engedem, megkínozta, megfojtotta és olajba sütve husikáját, megpárolva zúzáját, máját, vesécskéit, feltálalta volna… Így hát Mariskát elrejtettem kegyednél… De most, hogy végre megözvegyültem, Mariskát boldoggá teszem! Férjhez adom unokaöcsémhez! KAMILLA Mi a neve amaz unokaöcsnek? SZILVAI Szilvai Gyula jogi doktor, megboldogult bátyám egyetlen fia. KAMILLA Mariska ilyen urat nem ismer. SZILVAI Majd megismeri. KAMILLA Én sem ismerem! SZILVAI Több emberek vannak a földön, kiket kegyed nem ismer. KAMILLA De Mariskám nem is szeretheti, ha nem ismeri! SZILVAI

Ne is szeressék egymást, esküvő előtt! A szerelem, ha nincs, házasság után megjön, ha viszont van, házasság után elpárolog, kapitális egzemplumnak itt vagyok én. KAMILLA Tud erről a maga unokaöccse? SZILVAI A Gyula? Nem tud. Majd megtudja. Bizton remélem, nem nősült meg időközben, őt se láttam vagy nyolc éve… Huszonnyolc éves volt akkor, végzett jogász, bár a színésznőcskék a jogi fortélyoknál erősebben vonzották… Egy naplopó tekergő… nem kife14jezetten nősülő fajta… Sötétbarna, hullámos haja vállát verdesi, szeme kék, bajsza kunkori, szakálla dús… A leányzókat az íly szőrzetek úgy fogják meg, mint méz a legyet… szőrzetből bőven van a Gyulának, akárha szőrcsuhát viselne a pofáján… Családi örökség, én is ilyen voltam egykor… KAMILLA De ha ő nem akar nősülni, ily enormus szőrzetekkel?! SZILVAI Fog akarni!… Pénzt kap! Ugyanis Mariska öröklé most, hogy nagykorú lett immár, Bárkai barátom minden vagyonát, mi nem kevés; édes barátom volt oly bölcs, és időben hunyt el, mielőtt a szabadságharcban magát bármely oldalon kompromittálhatta volna, a jó atya… KÁNYAI Uraságod, úgy is mint derék magyar ember, miként élte át a lázongás zűrös idejét, ha szabad érdeklődnöm? SZILVAI Uracsra néz, majd Kányaira. Mint életidegen szobatudós, a római köztársaság történetét tanulmányoztam mindvégig, a könyvtárból ki sem mozdultam, ebédemet is a könyvtárba kérettem, tanú erre számtalan diákom… Másik papírt vesz elő. Emitt írásbeli igazolásuk példás magaviseletemről, bizonyos császári hatóságok nemrég láttamozták… Kányai abba a papírba is belenéz. SZILVAI Bátran állíthatom, a magyar és a nemzetközi lateiner tudomány szépen gyarapodott e vészterhes, zavaros másfél évben általam… KÁNYAI Dicséretes. SZILVAI Unokaöcsémre ráijesztek, hogy ha ő nem nősül, megnősülök én, nemzek egy csomó fiút, ő pedig az örökségtől elesik. KAMILLA Megnézem én azt a nőt, aki magának gyermekcsét szülend! SZILVAI

Én nemzőképességem teljében vagyok, egy víg özvegy! Annyi év rettenetes kínzatása után szerveim pompásan, felszabadulva működnek! Hormonaim, miket a tudomány még nem talált fel, de én erősen érzem, hogy vannak, bozsogva muzsikálnak… Emerenciánál csak jobb asszony jöhet! A diákjaim azt szokták mondogatni: „Lyuk, lyuk, darázs nincs benne!…” KÁNYAI De jól mondják! KAMILLA Befogja a fülét. Rémes! 15 SZILVAI Ugye? Kitől ilyet hallok, a kollégium pincéjébe záratom három napra, kenyérre és vízre … „Lyuk, lyuk, darázs nincs benne!” Nevet. Hahaha! Immortábilis diákszáj!… Nos, kedves Kamilla, készítse fel Mariskát az útra, én addig szobámban lábvizet veszek… KÁNYAI Gyuri pincér melegít magának… lavór akad egy darab… még a nyáron megfoltozta a drótostót… SZILVAI Ezt el is vártam. Ebéd után indulok az én Mariskámmal. Ajánlom magamat. Kimegy balra. KAMILLA Elviszi Mariskát! Miből fogok én ezután megélni?! KÁNYAI Kinéz az ablakon, nagyon esik a hó, hajladoznak a faágak, erős szél fúj. Nem viszi el olyan hamar, asszonyság… Itten most épp december van… Tavaszig nemigen fogja elvinni… Jelentőségteljesen. Egészen március idusáig… KAMILLA El akarja rabolni tőlem az én aranyat tojó csibémet, a jövőmet, a múltamat, a mindenemet! Az az unokaöcs nem is létezik, csak kitalálta! Saját magának akarja az én pici Mariskámat, a vén szatírja! Undorító! Énekel. Meghalt Emerencia? Leszek én a boszorkánya! Nem lesz neje, nem, soha, professzor, a gyámleánya! Minden férfi nemtelen, pofátlan meg szemtelen, rendes férfi nem terem, minden férfi förtelem. Feltámad a házisárkány, bosszút áll a női nem, sújtson kórság, bú, baj, ármány minden hímet hirtelen!

Kirohan balra. Kányai a söntéshez megy, tölt egy pohár tiszta bort, Uracs asztalára teszi, aki tovább olvassa az újságot, majd Kányai kimegy hátul középen a konyhába. 16 2. jelenet Balról bejön Gyuri, bemegy a konyhába. Balról jön Szellemfi, a söntéshez megy. SZELLEMFI Hé, fogadós, ehetnék! Csönd. Hé, fogadós, ihatnék! A konyhából kijön Gyuri egy lavórral a kezében, felteszi a vaskályhára, vizet tölt bele két bögrével a söntéstől balra álló hatalmas hordóból. SZELLEMFI Mondom: ehetnék! Mondom: ihatnék! GYURI Adjon magának a fogadós, én nem adok. Előhúz egy papírt. Ezt szíveskedjék átadni Liliomfi úrnak. Amíg ezt a számlát ki nem egyenlíti, addig maga se kap semmit, Szellemfi úr! SZELLEMFI Ez micsoda? GYURI Számla, még Egerből, amit a Liliomfi úr nem méltóztatott azóta sem kiegyenlíteni. SZELLEMFI Nekem ahhoz semmi közöm, azt nem én fogyasztottam! GYURI Sajnálom. Gyuri felkapja a lavór vizet, kimegy balra. Szellemfi a pultra tett cédulát felveszi, olvassa. SZELLEMFI „Tisztelt Liliomfi úr, elég sokáig voltam a bolondja, de most már tessék azt a tizenhét forint tizenkilenc krajcárt megfizetni…” Sóhajt, elteszi a papírt, Uracsra sandít, aki felhajtja a borát és újra újságot olvas, aztán kimegy balra. 3. jelenet Jobbról bejön Liliomfi és Mariska, leverik a fejükről a havat, nagykabátjuk nincsen, Mariska fázósan nagykendőjébe burkolódzik. Liliomfi haja rövid, arca borotvált. MARISKA Idebent sincs melegebb, mint odakint! LILIOMFI

Átkarolja. Színészet, szerelem, e kettő kell nekem! MARISKA Én rajongok a művészetért, de hogy a színpad egy hideg, huzatos csűrben legyen, és próba alatt a nyakunkba csurogjon a hó!? LILIOMFI A jelmez alá jól fel kell öltöznöd, édes Mariskám. Majd föl17veszel három-négy alsószoknyát… Most nincs rá pénzem, hiába kértem levélben nagybátyámtól, a szőrös szívű professzortól… Meg hát ha elküldené is postán, most akkor sem lenne tanácsos átvennem, a saját nevemen… S ki tudja, miféle ordas árulóvá lett ő is e zavaros időkben… De lesz pénzem egyszer, és akkor veszek neked húsz alsószoknyát, réklit, nagykendőt, vastag harisnyát, bundabugyit, ötven-hatvan gyönyörű ruhát, mindent, ami a színésznőnek kell… MARISKA Hogy fogok én akkor kinézni?! LILIOMFI Remekül! Énekelnek. Játék melenget, szerelem hevít, lényed a nyomorban is földerít, istennőm vagy, te édes lány, nekem, minden porcikád forrón szeretem! A színpadon huzat van, tudom én, a tető lyukas, becsorog a hólé, de ajkunkon a közhely költemény, és poézis lesz minden ócska bóvli. MARISKA Játszani szeretném az életet, hogy ne legyen oly súlyos és komoly, átjátszanám véled az éveket, s most játék-kedvem elhágy, bujdokol. LILIOMFI Oly jó játszani véled, kis hamis, színésznőként hisztizel már ma is, s ha kékre fagyott ajkad éppen néma, beszédre bírom csókjaimmal még ma. MARISKA Hideg vidék ez, bánatos, kietlen, a derűsebb jövő oly hihetetlen, e rút tájékról hív a lehetetlen oda, hol van játék, s lehet szeretnem. LILIOMFI Minden bajunk örömre vált, ígérem, tavasz is jön majd, még ezen a télen,

s ha hosszú tél lesz, az is jó nagyon, tavaszig együtt hálunk, angyalom. 18 MARISKA Riadtan. Csak Kamilla néni meg ne tudja! LILIOMFI Kamilla néni belém esett, nem lát az mást, csakis engem. MARISKA Nekem ez nem tetszik. Kamilla néni alig idősebb nálad, édes lelkem… LILIOMFI Sötéten. Harmincnegyedszer emlékeztetsz, hogy az apád lehetnék… MARISKA Jaj, ne nyaggass már ezzel, édes szerelmem… Majd igyekszem gyorsan hozzád öregedni… LILIOMFI Isten őrizz! Hogy szerződnénk mi akkor Debrecenbe, Kassára, Kolozsvárra?! Tudod, micsoda hiány van csinos, szép naivában országszerte?! A szépségedből fogunk élni, kedvesem! MARISKA Sír. És akkor vegyek fel három-négy alsószoknyát! Az én darázsderekammal! LILIOMFI Megcsókolja. Elég, ha a darázsderekadról csak én tudok… Ezek a parasztok a termetes lányokat szeretik, akiken van mit fogni… Majd a városok színpadán levetkőzhetsz, édesem… ott a nádszál a módi… Apropó, édesem… sikerült szert tenned némi pénzre? MARISKA Majd elfelejtettem… Feltűri a szoknyáját, a combjánál a harisnyájából pénzt vesz elő, átadja Liliomfinak, aki zsebre teszi a köteget, majd Mariska combját csókolgatja térdre esve. Jujj… többet nem mertem lopni a nénitől, még feltűnne… egész nap a pénzét számolgatja, de nem bírja megjegyezni, hány erszénye is van… Jujj… Aztán a ruháit tapogatja, amik nélkül utazni se bír… Jujj… Aztán megint a pénzét számolgatja… Jujj, ne csináld!… Nem vagyunk egyedül! Balról jön Szellemfi. SZELLEMFI Khm, khm… LILIOMFI Ne zavarj! Tovább csókolja Mariska combját. SZELLEMFI Éhes vagyok! LILIOMFI

A művészet áldozatokat kíván. Tovább csókolja Mariska combját. SZELLEMFI Szomjas vagyok! LILIOMFI Igyál az én számlámra! SZELLEMFI Nem adnak! Tessék! Nyújtja a cetlit. LILIOMFI Mi ez? 19 SZELLEMFI Számla, Egerből… LILIOMFI Az ember egy hölgy előtt térdel, úgyis mint hódoló, és akkor tessék… Te még akkor is megzavarnál, ha egy hölgy térdelne énelőttem, te érzéketlen tuskó! Feláll, elveszi a számlát, Mariska a szoknyáját igazgatja, Liliomfi olvas. „Tisztelt Liliomfi úr, elég sokáig voltam a bolondja, de most már tessék azt a tizenhét forint tizenkilenc krajcárt megfizetni…” Sóhajt. Ezt a Gyuri pincért egyszer agyonvágom. Üzenem neki, hogy vigyázzon magára… – Édes Mariskám, gyere a szobámba, fölmelegítelek kissé. SZELLEMFI Az az én szobám is! LILIOMFI Édes barátom, ma utoljára! SZELLEMFI És holnap?! És holnapután? Ahogyan tegnap, tegnapelőtt?! MARISKA Ne haragudjon rám, Szellemfi úr, amiért a fél ágyat olykor hosszú órákra bitorlom, de hát én csak egy gyönge női hölgyszemély vagyok… Liliomfi maga után húzza Mariskát, kimennek balra. SZELLEMFI Ma utoljára! Hetek óta itt silbakolok az asztalra borulva, ők meg… Nem is értem, hogy bírják! – Ülök kint a szekéren a kátyúnál, hátha megint beleesik valaki, és kimentsem és idehozzam vendégnek – de bezzeg Liliomfi sose hajlandó kimenni a szekérrel, neki derogál, mert ő művész!… Miért, én mi vagyok?! Ő a hősszerelmes szerepét gyakorolja, az én ágyamban, az én távollétemben, mialatt én megfagyok a szekéren! Holott az én didergésemből élünk mind a ketten! – Istenem, egy női comb… egy női lábfej… egy női kebel… egy női kacsó… egy női váll… egy női nyak… egy női köldök…

Nincs öldöklőbb egy köldöknél, ha női, tőle fogannak az ember lemenői! Na, ezt még csiszolnom kell egy kicsit. De az „öldöklő köldök”, az jó. Leül egy asztalhoz, nem messze Uracstól. Ez meg csak hallgat, ücsörög, olvas, hallgat, kártyázni se tud… Micsoda unalom! – Költöttem egy verset, uram, meghallgatja? Mert én költő is vagyok, nem csak amolyan csepűrágó! Csönd. 20 Énekel. Az ember egy kis melegségre vágyik, és mi van? Fázik, éhezik rogyásig. Pedig a művész örömet szerez! És mi a hála? Reumát szerez. Csönd. Van még néhány ilyen poémám, majd egyszer azokat is eldallom az úrnak… Csönd. Balról jön Gyuri, kezében a lavórral. GYURI Ekkora bütyköket én még életemben nem láttam… A professzor biztos azokkal körmöli a lábjegyzeteit… A maradék vizet visszaönti a hordóba, a lavórt leteszi hátul. Liliomfi? SZELLEMFI Átadtam neki a számlát. GYURI Nyomatékosan üzenem: ha nem fizet, megbánja. Bemegy a konyhába. Jobbról jön Erzsi nagykabátban, nagykendőben, csizmában, mindene havas, kezében nagy kosár felvágott fahasábot hoz. SZELLEMFI Végre befűt itt egy kicsit a leányasszony! ERZSI Azt várhatja, ez a konyhába megy, nem maguknak, megmondta édesatyám. És azt is mondta: ingyenélők! SZELLEMFI Miért, nem ücsörgök naphosszat a szekéren a kátyúnál?! Tehetek én róla, hogy nincsen pénzünk?! ERZSI Nem tehet… Súgva. Figyeljen ide, Szellemfi úr… Ha jól láttam, maga tegnapelőtt reggel óta nem evett… Eltettem magának a múlt heti disznótorosból egy egész vájdling kocsonyát… Kint van a csűrben, elrejtettem a szalmába… Az a magáé… Ha akarja, megesszük a csűrben, mi ketten… SZELLEMFI

Kegyelemkocsonyából nem kérek! ERZSI De ha én azt merő leányi kedvességből adom!? SZELLEMFI A szellem emberét lekocsonyázni nem lehet! ERZSI Dühösen. Maga tudja, Szellemfi. Kimegy a konyhába a kosárral. 21 4. jelenet Jön balról Kamilla férfinak öltözve, persze a nézők számára felismerhetően, parókában, ragasztott bajusszal, szakállal, ragasztott horgas orral – hasonlít a később színre lépő Adolfra –, leül Szellemfi asztalához. SZELLEMFI Adjon isten. KAMILLA Fogadj isten. Az asztalra ver, üvölt. Bort ide! Csönd. SZELLEMFI Nem szoktak itt kapkodni a kiszolgálással, uram. KAMILLA Felkap egy széket, és a kármentőnek vágja. Bort ide, az istenit neki! A konyhából kiszalad Gyuri meg Kányai. KAMILLA Süketek maguk? Bort ide! KÁNYAI Az úr kárt tett a berendezésben! KAMILLA Megfizetem! Egy csomó pénzt dob zsebéből az asztalra. KÁNYAI Gyuri fiam, bort! – Uram, akad még néhány ócska székünk, hajigálja azokat is nyugodtan… KAMILLA Ez az úr itt a vendégem. SZELLEMFI Ó!

Gyuri hoz egy borral félig töltött kancsót és két poharat; bögrével vizet mer a hordóból, és a kancsóba önti, majd leteszi az asztalra a tálcát. KÁNYAI Kit tisztelhetek az úrban? KAMILLA Leon Kamé vagyok… Magyarul Kamé Leon… Atyám francia fókaidomár vala, anyám egy oroszlánszívű magyar menyecske… Egy hajtásra kiissza a poharát. Fogadós úr nem iszik? KÁNYAI Nem szokásom… A széket vizsgálgatja, mennyire tört szét, majd beviszi a konyhába. KAMILLA Lábvizet! GYURI Igenis. Gyuri a hordóból két bögre vizet merít a lavórba, a lavórt felteszi a kályhára. SZELLEMFI Kamillához, súgva. Abban a kályhában nem is ég a tűz! Követelje, hogy fűtsék be! KAMILLA Fölösleges, én bírom a hideget, ez a fókák miatt van, azokat jégtáblák közé szorítva szállította atyám, hogy otthonosan érez22zék magukat a társzekérben, s mi mellettük utaztunk fagyoskodva. Tölt magának. Na isten, isten! Kamilla és Szellemfi iszik. Gyuri leveszi a kályháról a lavórt, Kamillához viszi, majd kimegy a konyhába. Kamilla lehúzza a cipőjét és beáztatja a lábát. SZELLEMFI Az úr miféle? KAMILLA Kereskedő vagyok. Hát maga? SZELLEMFI Színész… és költő… Nevet is eszerint választottam magamnak: Szellemfi… A végén nem ipszilonnal, csak i-vel, mert nekem demokrata érzelmeim vannak. KAMILLA Szellemből nem lehet megélni. SZELLEMFI Azt nem, viszont a színészet is, a költészet is magasztos hivatás. KAMILLA

Mondják, ebben a fogadóban lakik valami Szilvai… SZELLEMFI Igen? KAMILLA Egy liliomtipró vénember! SZELLEMFI Még nem is olyan vén… KAMILLA Aljas gazember! Megjátssza a jó embert, holott önző kéjenc! SZELLEMFI Van benne valami… KAMILLA Jól ismeri? SZELLEMFI Eléggé közelről… Egy ágyban szoktam aludni vele… már amikor nem más hever ott helyettem… KAMILLA Hogyan?! SZELLEMFI De mostanában abból az ágyból már nemigen részesülök… Kaphatok még? KAMILLA Tölt neki. Na isten, isten! Mindketten isznak. KAMILLA Na és mondja, milyenek az orgiális szokásai annak a kéjencnek? Úgy értem, a szaporodástaniak… SZELLEMFI Engem azon alkalmakkor órákra is kiküldenek, kérem… Itt szoktam ücsörögni fél napokat is… és költeményeket költök… Például ezt is: 23 Énekel. Másé a bor, a nő, a szerelem, ám engem hevít szépművészetem, s ha másoknak is jut a bor s a szép nem, nekem tilos más közpályára lép-nem. KAMILLA

Figyelemre méltó költemény. SZELLEMFI Főleg ez a rím: „szép nem, lép-nem”… Három napig alkottam, míg meglett… KAMILLA Megérte. – Na hallgasson ide. Ha bármi rosszat megtud arról a Szilvairól, jelentse nekem. Annyit iszik a számlámra azontúl, amennyit csak akar, érti? Okom van azt a Szilvait tönkretenni. A maradék bor meg a lábvíz a magáé. Pénzt hagy az asztalon, felveszi a cipőjét, feláll, kimegy balra. SZELLEMFI Kamilla után kiált. És mi van a táplálékkal, étkeznem is lehet!? – Még hogy én árulkodjam a barátomra, a színészkollégámra!? Nem, nem, soha! Na majd figyelmeztetem… Kiissza a kancsót, a pénzt lopva zsebre vágja Uracs felé sandítva, aki újságot olvas, majd kimegy jobbra. 5. jelenet Balról bejön Szilvai, odaül Uracshoz. SZILVAI Tiszteletem uraságodnak, Szilvai professzor vagyok… Nahát, milyen pompás parókája van uraságodnak, hol csináltatta?! – Újságot olvas kelmed? Három napja nem olvastam újságot, azóta zötyögök a postakocsin… Szabad? Uracs zavartan felnéz, Szilvai kiveszi a kezéből az újságot, olvasni kezdi. SZILVAI „Tegnapi hír szerint mind a tizenhárom magyar tábornokot kivégezék Aradon…” Mikori újság ez?! Október hetediki?! Kiált. Fogadós! Fogadós! A konyhából kijön Kányai. SZILVAI Fogadós úr szerint milyen hónapot írunk? KÁNYAI Nézetem szerint decembert, professzor úr. SZILVAI Akkor mégis jól tudtam. Nincs maguknál frissebb újság, csak ez a kéthónapos? 24 KÁNYAI Nem jár ide újság, ezt ez a tisztelt úr hozta magával, mikor megjött… SZILVAI És azóta is ezt az egyetlen lapot olvassa? KÁNYAI

Hát, ha nincs más olvasnivalója neki? Két hónapja üldögél itten, és ezt olvassa… SZILVAI Hát adjon neki könyveket. KÁNYAI Azt mi nem tartunk. SZILVAI Nem? KÁNYAI Volt pár könyvünk, olyan forradalmiak, a leányom olvasgatta őket, aztán azok lapjaiba pakoltuk a múlt héten a disznótorost… hurkát, kolbászt, tüdőt, oldalast, szalonnát… SZILVAI Feláll. Uram, most fölmegyek a szobámba és hozok önnek olvasnivalót. Tűrhetetlen, hogy ezt a lapot kelljen bújnia hónapokig. Meghajtja magát és kimegy balra. Kányai a söntéshez megy, tölt egy pohár bort, nem vizezi fel, Uracshoz viszi, leteszi, majd kimegy a konyhába. Uracs felveszi az újságot, olvassa. 6. jelenet Jobbról jön Szellemfi, átfagyott, hajáról leporolja a havat. SZELLEMFI Micsoda farkasordító hideg!… Dörzsöli a kezét. Alig bírtam azt a pénzt elásni… Megvizsgálja kisujjával a lábvizet, lehúzza a cipőjét, leül, áztatja a lábát. Balról jön Szilvai egy könyvvel. SZILVAI Uracshoz lép, leteszi a könyvet az asztalára. Ez itt az én alapvető munkám a római s a mindenkori köztársaságok természetrajzáról… A mit sem értő cenzúrával engedélyeztettem, és saját költségemen kinyomattam… Uraságod bizonyára élvezni fogja szerény irályomnak csak Tacitushoz hasonlítható tömörségét… Mennyi ármány, csel, fajtalankodás, vérnőszés, vérbűn, vérbosszú, kivérzés, kivégzés, hitszegés, árulás, megtorlás, följelentés, besúgás ezen a pár tucat oldalon! Csodaszép! Ezt mint művem első avatott olvasója mondom Önnek. Boldog lennék, ha elolvasná. Már a címe is hátszőrzetet borzongató: „A függetlenség rémnyoszolyája”. Aján25latos, hogy uraságod mindig a zsebében hordja, s bele-belenézzen. Meghajtja magát, Uracs félig felemelkedik, zavartan szintén meghajol, kezébe veszi a könyvet, visszaül. Szilvai Szellemfi asztalához ül át. Ha megengedi uraságod, Szilvai Tódor professzor vagyok. SZELLEMFI Szilvai!?? Szilvai!!! SZILVAI

Csak nem Szilvai uraságod is?! A hétszilvafások vagy a kilencszilvafások közül, ha szabad érdeklődnöm? SZELLEMFI Nem, nem, én nem… csak ismertem egy Szilvait… SZILVAI Igen? Kicsodát? SZELLEMFI Hát egy nőcsábászt… egy adósságokat halmozó sosefizetőt… egy lókötőt… SZILVAI Ismeri az unokaöcsémet, Gyulát, eszerint?! SZELLEMFI Eszerint igen. SZILVAI Hol van most? SZELLEMFI Egerben láttam utoljára, szeptember elején… Ott is adós maradt a kocsmában, tizenhét forint tizenkilenc krajcárral… SZILVAI Ez ő! Szóval akkor még megvolt… Ez jó hír; magam őt nyolc éve nem láttam… SZELLEMFI Nevem Szellemfi. SZILVAI Szép név. SZELLEMFI I-vel. Nem ipszilonnal, i-vel. SZILVAI Szép. SZELLEMFI Érti, professzor úr: nekem demokrata érzelmeim vannak. SZILVAI Felfogtam. SZELLEMFI Soká tűnődtem, ne legyek-e inkább Szerelemfi… SZILVAI

Az is szép név lenne. SZELLEMFI De még félreértenék… Nem vagyok én szerelemgyerek, akit a kukoricásban leltek… Nem vagyok én Kukoricza Jancsi… SZILVAI Csöndesebben, a falnak is füle van… SZELLEMFI Uracsra néz, majd Szilvaira. Értem… SZILVAI Na és mi a hivatása uraságodnak? SZELLEMFI Színész vagyok és költő! SZILVAI Úgy. SZELLEMFI Valódi nevem Petrovics Péter… SZILVAI Szép magyar név az is. 26 SZELLEMFI Szívesen magyarosítottam volna másként… de azt most nem lehet… A Petar, az atyai nevem, az ugye magyarul Pető… SZILVAI Hát igen… SZELLEMFI Így lettem Szellemfi. Érdeklik uraságodat a költemények? Van nekem egy csomó. SZILVAI Napközben ritkán élvezek verseket, inkább esténként olvasgatom őket altatószer gyanánt… SZELLEMFI De én szívesen mondok párat uraságodnak… SZILVAI Köszönöm, most inkább ehetnék… SZELLEMFI Én is. SZILVAI

Meg ihatnék. SZELLEMFI Én is. SZILVAI Fogadós! Kijön Kányai. SZILVAI Két terítéket, meg két kancsó bort ide. KÁNYAI Igenis. Bemegy a konyhába. SZELLEMFI Én nem tudom kifizetni. SZILVAI A szellem embere, pláne ha nem ipszilonos, a vendégem. Balról jön egymásba andalodva Liliomfi meg Mariska, Szellemfi megpróbál integetni nekik, de Liliomfi félreérti, odavezeti Mariskát az asztalhoz. LILIOMFI Mi is leülhetünk? SZILVAI Hogyne, csak tessék. LILIOMFI Mit hadonászol? SZELLEMFI Semmi, csak az a fránya rángógörcs… LILIOMFI Eddig sose volt rángógörcsöd. SZELLEMFI Most van, a forró lábvíztől lehet… SZILVAI Milyen bájos menyecske. MARISKA A kezét csókolom a kedves bácsinak. SZILVAI

És milyen illedelmes. A konyhából jön Gyuri, hoz két terítéket. GYURI Hova kérik a két terítéket? SZILVAI Tudja mit, hozzon még kettőt, a menyecskének meg az úrnak. Mit néz?! Összesen négyet! Mindenki a vendégem. Özvegységemet végre megünnepelhetem. Ökör iszik magában, ahogy a diáknyelv tartja. 27 GYURI Igenis. Kimegy a konyhába. LILIOMFI Az úr megözvegyült? SZILVAI Meg. LILIOMFI Részvétem. MARISKA Szegény ember. SZILVAI Végre megszabadultam attól a hárpiától! Tönkretette az életemet… – ő akart sírba juttatni engem, de én tanulmányaimba vetettem magam, és kibírtam e nehéz éveket… s végül én fektettem koporsóba őt. Abban már egész jól festett… megfiatalították, a himlőhelyeket szépen bepúderezték neki… Csaknem megkívántam, úgy holtában… Hja, úgy már könnyű… Balról jön Kamilla női ruhában. KAMILLA Óóó! SZILVAI Á, kedves Kamilla, jöjjön ide maga is, most az egyszer kegyedet is megvendégelem… Kiált. Öt terítéket ide! KAMILLA Édes kislányom, ez az úr azért jött, hogy elraboljon tőlem, sőt a legundokabb megaláztatásoknak tegyen ki napról napra, éjről éjre, hajnaltól napestig, estétől hajnalig! MARISKA Tessék?

SZILVAI Hagyja abba a dühöngést, kedves Kamilla, én kegyednek annyit fizettem, hogy abból bőségesen félretehetett magának vénségére, amely már, fájdalom, látnivalóin nincs messze… KAMILLA Liliomfi úr, felszólítom, védjen meg engem és édes kislányomat ettől a szatírtól! LILIOMFI Életemet és véremet a hölgyekért! Feláll. Nem tudom, uraságod párbajképes-e… SZILVAI Liliomfi?! Maga a Liliomfi?! Maga tiporja az én liliomomat, az én egyetlen Mariskámat?! MARISKA Kicsodát?! LILIOMFI Hogy én tiprom ezt a kedves kisasszonyt?! KAMILLA Liliomfi úr a vőlegényem, úgy bánjon vele az úr! MARISKA A vőlegénye? Kamilla néninek? KAMILLA Édes Mariskám, ideje, hogy megtudd… SZILVAI Mariska? Kicsoda itten Mariska? SZELLEMFI Hát én nem… 28 SZILVAI Felpattan. Ez az ifjú hölgy, ez az én Mariskám?! Érte fizettem vagyonokat éveken át? Micsoda tündér! Ó, az én Bárkai barátom, ha ezt láthatná! Ó, Emerencia, miért is nem láthatod ezt a kis villit, ezt a csodaszép tündérleányt, de megpukkadnál mérgedben! LILIOMFI Emerencia?! Kicsoda az úr?! KAMILLA A híres-nevezetes szatír-professzor, Szilvai Tódor! LILIOMFI Óóó! Szellemfihez. Hogy egy paróka ennyit rontson az emberen… Én kopasznak láttam utoljára!

SZELLEMFI Én görcsben rángtam neked itten, hiába… LILIOMFI Szilvaihoz. Szóval ön Szilvai? SZILVAI Szilvai vagyok! És maga Liliomfi?! LILIOMFI Liliomfi vagyok! Kihívom párbajra! SZILVAI Nemesember szííínésszel nem akasztja össze a bajuszát, uram. Mélyre süllyedt ez az ország, de annyira mélyre még nem! Még hogy engem egy sima képű bohóc kihívjon! KAMILLA Nem engedem, hogy megöljön téged, szerelmem! Liliomfi nyakába veti magát. A testemmel fogom megvédeni a testedet! MARISKA Mit látok! Sír. Meg vagyok csalva! Jön Gyuri még három terítékkel, mögötte Erzsi itallal, Kányai egy sült malaccal és egy egészben sült tyúkkal. GYURI Ha meg tetszik engedni… Csönd, mindenki leül. KÁNYAI A fogadó ajándéka… Az asztal közepére teszi a malacot meg a tyúkot. SZELLEMFI Istenem, de szép… Feláll a lavórban, forradalmian szavalni kezd. Anyám tyúkja! Ej, mi a kő, tyúkanyó!, kend a szobában lakik itt bent!?… Liliomfi és Szilvai egyszerre veti rá magát Szellemfire. LILIOMFI Hallgass, te őrült! SZILVAI Ez most be van tiltva! SZELLEMFI Írta Petőfi Sán…

Szilvai és Liliomfi befogja Szellemfi száját. Csönd. SZILVAI Visszaül. Tálaljanak, kérem. Mindenki üljön le. Mindenki visszaül. Csönd. Gyuri és Erzsi tálal. Kányai a söntésnél vizet merít a hordóból a bögrével, és a kancsókba tölti. 29 SZILVAI Édes Mariskám, én vagyok Szilvai Tódor, a te szerető gyámapád, és elviszlek végre magamhoz Pestre… Ezentúl avval találkozol, akivel én akarom… Színésszel soha többé, kiváltképp, ha Liliomfinak hívják… Nejem ugyanis elhalálozott, mitől én nyomban évtizedeket fiatalodtam, és az én igazi életem csak most kezdődik… Mariska leájul a székéről. LILIOMFI Félre. Te akarod az én Mariskámat magadnak? Ezt még megkeserülöd! 7. jelenet Finálé. GYURI Tálalva van KÁNYAI Tálalva van ERZSI Saját termés a bor a bor a bor – kicsit kapar, de csúszik rá a tyúk és a malac – addig iszol, addig eszel, míg asztal alatt maradsz – KAMILLA Rácsimpaszkodik Liliomfira. Színésznő leszek, a te partnered! Hősnőd leszek, és nejedül megyek! S vár minket egy még nagyobb élvezet: te játszol nőt – s én nadrágszerepet! SZELLEMFI Hiába sújtja tél vagy nyár heve, színésznek is, költőnek is ki vándor, s a szellem, hon és nők szerelmese: mert lesz belőle még Petőfi Sándor! A többiek lepisszegik. SZILVAI Szívem repes, mert szabad lettem én, két ifjú szívvel igen jót teszek,

sui generis nem gyermekeim, ám csemetéik nagyapja leszek, 30 mindennap másik parókát veszek az unokácskák óhaja szerint, s az unokák játszanak póthajammal, s ha kérik, koponyámmal is, a tarral! GYURI Karcos, de részegítő ez a bor, ha tor, legyen tor, ilyen ez a kor. KÁNYAI Ma minden jó magyar szabadságharcos, a mi borunk pedig szabadságkarcos! ERZSI Tálalva van Tálalva van LILIOMFI Lerázza a nyakáról Kamillát. Undok nagybátyám elrabolja tőlem angyalomat, az angyalát, a Kárpát-medence jövendő csillagát, mert nincsen benne már erkölcsi gát – de nem hagyom, de nem hagyom, megszöktetem, meg én, szekéren, gyalog, vagy épp vonaton, bár nem jár erre szekér mostanában, és nincs letéve sín még – micsoda kín, micsoda keserűség – de nem hagyom, de nem hagyom e lányt, az én egyetlen jussomat – üssön el érte szekér vagy vonat, ha erre jár majd egyszer – ne félj, ájult leány, szerelmesem, szabadságodért nem magadban, de a Nagyalföld hősével, Liliomfival verekszel! KÁNYAI, GYURI, ERZSI Egyet se bánd, ha savanyú e lőre, 31 berúgni azért be tudsz rúgni tőle, s ha mennél többet iszol meg belőle, nem menekülhetsz hátra, csak előre! MARISKA

Feléled. Egy vén szatír kezébe estem, fogaival, mancsaival szétcincálja a testem, egyetlen porcikám se hagyja épen – Sikoltja. nekem már végem, végem, végem, végem! LILIOMFI Ne félj, szívem, mert esküszöm az égre: csupán az első felvonásnak vége! MIND Egyet se bánd, ha savanyú e lőre, berúgni azért be tudsz rúgni tőle, s ha mennél többet iszol meg belőle, nem menekülhetsz hátra, csak előre! Függöny. 32 II. felvonás 1. jelenet A lavór, a teríték eltűnt. A színen csak Uracs ül, olvas. Kint esik a hó. Jobbról bejön Kamilla, leveri a havat magáról, fázik. KAMILLA Énekel. Budira járni életveszély, ülök, s hát érzem, elvisz a szél, micsoda ócska kocsma ez itt, be vagyunk havazva a jövő tavaszig! Jobbról jön Szilvai, leveri a köpenyéről meg a kalapjáról a havat, felakasztja a fogasra. SZILVAI Énekel. Micsoda hó hull, micsoda hó, a szent természet mennyire jó! Láttam egy varjút, észrevett, huss! Felszállt a ködben, fantasztikus!

Kedves Kamilla, én sose láttam a természetet, és most le vagyok nyűgözve! Évtizedeken át a könyvtárban éltem, odavitettem az ebédemet és vacsorámat is, csak hogy Emerencia förtelmes képét ne kelljen bámulnom… Lakosztályom is a kollégiumban vala, tíz lépésnyire a könyvtárteremtől… A városba se tettem ki a lábamat évtizedek óta, legföljebb ha egyszerkétszer… És most ez a Nagyalföld, ezzel a végtelen laposságával, ez engem lenyűgöz, kedves Kamilla! Egyáltalán, hogy vannak a Teremtőnek ilyen teremtményei, mint 33egy varjú például, példátlan! És akkor egy ilyen hatalmas, fekete állat egyszerre fogja magát, és felrepül?! Vigye el a kánya! KÁNYAI Bejön. Igenis! SZILVAI Kérem? KÁNYAI Hívni méltóztatott. SZILVAI Nem emlékszem… Mondják is az ebadta diákok, hogy szórakozott vagyok… De jó, hogy jön… Segítsenek az én Mariskám holmiját Kamilla úrhölgy szobájából az enyémbe átcepelni. KAMILLA Hogyhogy?! SZILVAI Gyámleányom jobb helyen lesz gyámapjánál, aki én vagyok. KAMILLA Ezen eszme tűrhetetlen és szégyentelen! SZILVAI Tíz évig fizettem kegyednek az apanázst – ám ennek vége, kegyed többé nem kap anyanázst… Balról jön Liliomfi és Szellemfi. KAMILLA Fogadós, nem engedheti, hogy ez a vénember megrontsa azt az ártatlan leányt! SZILVAI Fogadós, nem engedheti, hogy az én Mariskám ezen impertinens nőszemély szobájában legyen kénytelen lakni továbbra is! KAMILLA Az én Mariskám nem fog magánál lakni! SZILVAI Az én Mariskám nem fog magánál lakni! KÁNYAI

Amikor késelni szoktak itten nálam, kérem, akkor becsukom a kármentőt és hívom a felcsert két napi járóföldről… De az egyszerű eset, mert mire a felcser idebattyog, addigra, kérem, többnyire el is véreznek… Önök azonban, tisztelt uram, tisztelt hölgyem, a túlságig menően elevenek… LILIOMFI Nyittassa ki Kányai úr az egyik üres szobáját… SZILVAI Egy liliomtipró szííínész nem fog nekem tanácsokat osztogatni! Én professor habilitus vagyok! KAMILLA Liliomfi úr a vőlegényem, úgy beszéljen vele! – Édes Liliomfi, el akarják rabolni tőlem az én Mariskámat! Vesse latba férfiasságát! LILIOMFI Talán kérdezzék meg magát az érdekeltet! KAMILLA Mariskát? SZILVAI Mariskát? LILIOMFI Persze… 34 KAMILLA Mariskát?! Őt érintő ügyben, megkérdezni, őt magát?! SZILVAI Valóban hallatlan idea… Ám a társasági viszályok elsőrendű megoldási módja az értelmes kompromisszum… Szép mondat, én írtam legutóbbi főművemben… Uracsra néz, aki az ő könyvét olvassa elmélyülten, elmosolyodik, önelégülten bólogat. Nehéz szívvel megfogadom jó tanácsomat, mit mások nem szoktak, a marhák… Fogadós, hívassa le Mariskát. KAMILLA Ordít. Mariska!!! Jössz ide azonnal?! Mariska bejön balról. MARISKA Nagyon kedvesen. Hívatott a kedves néni? Á, a kedves bácsi, kezicsókolom! Hogy tetszenek lenni? Reménylem, nyájas hangulatban, mint mindig … Ebéd után szundítottam, és azt álmodtam, hogy a drága néni és a kedves bácsi olyannyira jó viszonyba keveredtek, hogy szinte családi idillnek mondható módon éltek egy takaros házban, melynek kertje pompás, tornáca árnyas vala… Ah, mely szép álom!…

SZILVAI Az ártatlan gyermek! KAMILLA Én neveltem ilyennek! LILIOMFI Kedves Mariska, a kérdés az… SZILVAI Maga fogja be a száját, csepűrágó, magának Mariskához semmi köze! KAMILLA Ilyen hangon Liliomfi úrral az én jelenlétemben közlekedni nem lehet! SZILVAI Diákjaim között kemény beszédemről vagyok nevezetes, mégis kedvelnek azok a tökéletlen ebadták. – Mariskám, kislányom, akarsz-e az én szobámban lakni?… KAMILLA Az én szobámban lakni! SZILVAI Avagy külön szobában lakni? MARISKA Hát én választhatok? SZILVAI Természetesen! KAMILLA Fontold meg jól a válaszodat, gyermekem! – Oly éretlen, oly zöld még szegénykém! MARISKA Liliomfira néz, majd bólint. Hogy mindenkinek kedvében járjak, talántán a külön szoba alkalmasabb színhely lenne mind a nénit, mind a bácsit illendő módon fogadnom, ha kitüntető figyel35müknek hála, szerény személyemmel óhajtanának olykor társalogni… SZILVAI Micsoda kellem! KAMILLA Az én porontyom! SZILVAI Fogadós, vitesse Mariska holmiját az üres szobába! KAMILLA

Nem úgy! – Fogadós, vitesse Mariska holmiját az üres szobába! SZILVAI Miért, én nem azt mondtam? KAMILLA Nem olyan hangon mondta! MARISKA Drága fogadós úr, vitesse, kérem, holmijaimat az üres szobába. SZILVAI Tökéletes leány! KAMILLA Az én teremtményem! SZILVAI Az én vérem – bár nem vér szerint, de lelkileg! KAMILLA Gonosz vénember! SZILVAI Tűrhetetlen némber! KAMILLA Felfuvalkodott hólyag! SZILVAI Bajdús hárpia! KÁNYAI Gyuri!! A konyhából kijön Gyuri. KÁNYAI Mariska kisasszony holmiját az ötösbe! GYURI Igenis! Kimegy balra. Kányai visszamegy a konyhába. SZILVAI Hölgyem, uraim, visszavonulok délutáni szenderemet megejteni. Édes Mariskám, emésztésem végeztével fölkeresendlek. Kimegy balra. KAMILLA

A kígyó! – Maris! Eriggy szobádba pakolni, öt perc múlva kész legyél, de mindent akkurátusan hajtogass össze, és nem úgy, ahogy szoktad, nem olyan trehányul, te lány! És ne csinálj rendetlenséget az én holmijaim közt, te kótyagos! És azt a vén professzort csak jelenlétemben fogadhatod, értetted? Mars máris, Maris! MARISKA Megyek, édes néni! Pukedlizik, majd kimegy balra. KAMILLA Én ezt a leányt úgy, de úgy szeretem!… A szívem szakad meg, hogy el kell válnom tőle! – Édes Liliomfi úr, miután Mariskám az üres szobába végre átköltözendett, várom Önt szobámban egy kis tereferére, mit eddig Mariska jelenléte miatt akadályoztatván nem 36ejthettünk meg… Elárulom önnek, én titokban magamat a színészetben gyakorolni szoktam… Vannak hősnői szerepek, miket betéve tudok… Elszavalom azokat önnek bizalmasan, és csalhatatlan művészi ítéletére bízom sorsomat; kérem, legyen kegyetlen, szinte durva, őszintén nyilatkozzék tehetségemről! – A dermesztő hideg dacára lengén leszek öltözve, mindösszesen némely fátylakba, s a díványra heverendek, pihegő kebellel… Énekel. Ó, az én hő kebelem telve érzeménnyel, hő szívem kecsegtetem ama hő reménnyel, hogy most végre megnyíl előttem a színpad, sem törődés, sem kín ebben meg nem ingat! Ön lesz az én tüköröm, hírhedett nagy ember, dicsérete örömöm, ne kíméljen engem, legföljebb elájulok, lelkem gyönge, zsönge, ha ön rám néz, pirulok, mint leány, ha szönde. Színpadra von engem ön, ostorozzon, verjen, patakozzék könnyözön, fürödjék hevemben, kettősünk gyönyörű pár leszen nemsokára, szívem önben rátalált végső otthonára! Kisiet balra. 37 2. jelenet SZELLEMFI Mitől van neked ekkora sikered a nőknél?

LILIOMFI Azokhoz is kedves vagyok, akiket utálok, bujdosói ösztön… Elgondolkozik. Szellemfi! Én mostanában félórát se bírok ki Mariska nélkül… Gonosz nagybátyám pedig épp most tiltott el tőle… Ki kell játszanom mind nagybátyámat, mind ezt a rettenetes boszorkányt… Segítesz? SZELLEMFI Már megint?! LILIOMFI Te oly jó, oly nagyszerű, oly páratlanul férfias színész vagy, egy Egressy Gábor, egy Laborfalvi Róza!… SZELLEMFI Komolyan mondod? LILIOMFI Hát kételkedel benne?! – Cseréljünk szerepet! Kis időre légy te Liliomfi, én pedig Szellemfi… Téged vár Kamilla úrhölgy tereferére … fátyoltáncát lejtse el, ne akadályozd benne … én azalatt Mariskámmal tölthetem időmet álruhában, sőt álruha nélkül… A te alakodban megyek be hozzá, s távozom tőle, csak nála leszek önmagam… SZELLEMFI De hogyan fogsz te méltó módon eljátszani engem?! Nem olyan könnyű az én bonyolult személyiségemet visszaadni! LILIOMFI Minden tudásomat össze kell szednem, valóban, de nagyon fogok igyekezni… Na gyere! SZELLEMFI De itt étel van! Ééétel! Evetetlenül! LILIOMFI Ki törődik azzal?! Kihúzza balra. 3. jelenet Jobbról jön behavazva Erzsi, megint egy kosár felaprított fával, leteszi, nyög, a derekát tapogatja. Balról jön Gyuri. ERZSI Egyszer te is vághatnál fát, te lusta éhenkórász!! GYURI Egész nap gürcölök, robotolok, fagyoskodom a szekéren a kátyúnál, most is cepekedek egyik szobából a másikba, hát még a fát is én vágjam? Essen beléd a rosseb! Meg az apádba is, abba a rab38szolgahajcsárba! Gyűlölöm az összes Kányait, a fel- és lemenőikkel együtt! De nem baj, lesz még egyszer forradalom!… Összeszedi az összes tálat, imbolyogva bemegy a konyhába, berúgja maga után az ajtót. ERZSI

Pimasz, pökhendi, felfuvalkodott, halvérű fráter! És még csak a bort se vizezi eléggé! Istenem, csak jönne már az ifjú Schwartz, akit sose láttam, de aki elvesz feleségül, és elvisz végre innét! Énekel. Itt elhervadok én, ó, én szegény, szegény, akár a kóró, itt elfonnyad a kebelem és kiszikkad az alfelem, és nem akad egy óvó, nincstelen, kóbor csóró, ki férfiként szemet vetne reám – ó, én szegény, én vénülő leány! Itt korhadok el én az Alföld fenekén, mint a csalán, nem hevül senki hevemen, hiába volnék eleven. De jöhet még talán egy úr és szól: „te lány, heverj alám, itt lesz a fekhelyed” – ó, istenem, asszony már hadd legyek! Én tudom, mi az asszony, kőből vizet fakasszon, jó tésztákat dagasszon, vendégeket marasszon, vendégeket kopasszon, urával bajuszt ne akasszon, 39 urával osztozzék a hasznon, urával napi négyszer-ötször jóízűen – beszélgessen el! Felveszi a kosarat, kicipeli a konyhába. 4. jelenet Balról jön Szilvai, nincs rajta a paróka. Uracs szomszédságában leül egy asztalhoz. Uracs rémülten leteszi a könyvet, és az újságot veszi a kezébe. SZILVAI Dolgozni próbáltam szobámban, de senki sem akadályoz, senki sem nyaggat, nem is jő az ihlet! Nyugalomban nincsen inspiráció, csak halál… Nyilván uraságod is így van ezzel, különben szobájában olvasgatná az újságját… Ez még ugyanaz a lapszám? URACS Bólint. SZILVAI

Megnyugtató, hogy uraságod nem süket, csak néma… s ráadásul magyarul is ért… Van bája az olvasottakat újraolvasni, magam számtalanszor végigolvastam példának okáért Tacitust, és nem bírom megunni… Látom, uraságod könyvemet félbehagyta… Ismételten melegen ajánlom… Balról belohol Szellemfi Liliomfinak öltözve, parókában, mögötte Liliomfi Szellemfinek öltözve, parókában. LILIOMFI Hova sietsz?! Máshol van jelenésed! SZELLEMFI Tettvágyamat némi harapnivaló sarkallni tudná… SZILVAI Ide figyeljen, maga Liliomfi! SZELLEMFI Rábámul. Kit tisztelhetek az úrban? SZILVAI Szilvai vagyok, a professzor!… Fekete parókámat letettem, gyászom jeléül… Szilvai professzor vagyok, ám most másféle Szilvai… Koponyám végre szabadon és mélyeket lélegez… Nem csak a magukfajta ripacsok játszódnak a színpadon… Én magamnak játszom, legjobb közönségem én vagyok… műveim legértelmesebb olvasója én vagyok… Van úgy, hogy műveimet nyolcvan-nyolcvanöt százalékban is megértem, ami más olvasókról, fájdalom, a legjobb akarattal sem mondható el… Feláll, Szellemfihez. Liliomfi úr! A fiatal leá40nyok megvesznek a színészekért, maga érti, hogy miért?! Ugye, maga sem érti?… Körüljárja Szellemfit. Az ilyen borvirágos orr hat reájuk velőtrázóan vajon? Avagy a délcegnek aligha mondható termet? Avagy a paróka? Ki tudja a fiatal leányokat megérteni? Az érettebb asszonyokról nem is beszélve, kik szerelmi ügyekben a bakfisoknál is idétlenebbek… Liliomfi, nézzen magába, nézzen a tükörbe, ez a borvirág a képén nem a szerelem rózsája, Mariska önt nem szeretheti, mert ő részeges embert nem szerethet, punktum. Úgyhogy maga Mariskáról mondjon le. SZELLEMFI Bor és szerelem elválaszthatatlan két testvér, uram. SZILVAI Kettő? Miért nem mindjárt három? SZELLEMFI Hogyhogy három? SZILVAI Bor, szer, elem… SZELLEMFI Uraságod szóviccelni merészel?! Az én társaságomban?!

SZILVAI Mariska Önt nem szeretheti! SZELLEMFI Nem az orromért szeretnek – de nézze ezt a mosolyt – ezt a kacsintást –, ennek asszonyi állat ellenállni nem bír… én előre megmondom Önnek, hogy elszöktetem Mariskát! SZILVAI Ebben a hóviharban?! SZELLEMFI Egy Liliomfi számára hóvihar nem akadály! – Kivéve, ha Ön, professzor úr, a zsebébe nyúl. SZILVAI Miért, mi van a zsebemben? A zsebébe nyúl, kivesz pár jegyzetet, forgatja, olvassa. „Az álladalom berendezkedéseihez nélkülözhetetlen, intézményes társasági szabályzatok gyűjteménye áttetsző és véges számú kell legyen…” Ezt én írtam, uram! És mennyire igaz! – Azt a zsebbe nyúlást, azt hogy is érti kegyelmed? SZELLEMFI Ahogyan szokás. SZILVAI Ah! Ily könnyen lemond hát Mariskáról? SZELLEMFI Vagy szöktessem el? Hóviharban, úttalan utakon, gyalogosan? SZILVAI És férfiúi gerjedelmével mihez kezd? SZELLEMFI Keresek más szeretőt. SZILVAI Ezzel a pofával, ami van magának? Magánál még Emerencia is szebb volt, pedig ő nő volt… Mondja, este is így szokott kinézni? SZELLEMFI Különösen sötétben. 41 SZILVAI Hihetetlen. Nos… bizonyos összegért… Pénzt vesz elő, átszámolja, átnyújtja. lemond ön Mariskáról? SZELLEMFI A pénzt számolja, majd zsebre dugja. Le. SZILVAI

Írásban? SZELLEMFI Akár nyomtatásban is. SZILVAI Akkor jöjjön fel szobámba, ott a lemondónyilatkozatot Önnek lediktálom… Liliomfi! Tud maga egyáltalán írni?! SZELLEMFI Hogyne tudnék?! SZILVAI Hát olvasni? SZELLEMFI De uram! SZILVAI Láttunk már honunkban professzort, költőt, szónokot, népvezért nem is egyet, kik analfabétának bizonyultak, miért pont a szííínészek között ne volna ilyes… SZELLEMFI De útiköltséget is kérek… SZILVAI A gyalogláshoz, mi? Hogy egy színész ennyire pofátlan legyen. SZELLEMFI Én nem akárki vagyok, hanem Liliomfi! SZILVAI Cöcöcö. Mi az, hogy Liliomfi? SZELLEMFI Liliomfi maga a férfiasság, a hősiesség, a magyar nyelv szelleme, a Kárpát-medence szabadsága! LILIOMFI Úgy van! SZELLEMFI Ahol én színpadra lépek, ott fű nem terem többé, csak babér… LILIOMFI Milyen igaz! SZELLEMFI Nincs oly nő, ki nékem ellen bírna állani!

SZILVAI A felsorolást hagyja abba, meg vagyok győzve. Még pénzt vesz elő, Szellemfi kezébe nyomja, feláll. Na jöjjön! Szilvai és Szellemfi el balra. Liliomfi leül egy asztalhoz. Gyuri kijön ágyneművel a konyhából, kimegy balra. 42 5. jelenet Balról jön Kamilla férfinak öltözve. KAMILLA Szellemfi úr? Odaül Liliomfihoz. Mit tudott meg róla? LILIOMFI Kérem? Megszemléli Kamilla jelmezét, ragasztott bajuszát és szakállát, horgasra kiképezett orrát, elismerően bólint. Félre. Tökéletes úriemberi tartás, hímtanilag hibátlan szőrzetek… Nahát, ez a Kamilla mégiscsak színésznő? Akkor őt most ráuszítom undok nagybátyámra… Nyomoronc Tódor bácsi, nem menekszel Kamillától! Kamillához. Uram? Kiről is tudtam én meg valamit? KAMILLA Szilvairól! Nem emlékszik? LILIOMFI Melyik Szilvairól? KAMILLA Miért, hány Szilvai van? LILIOMFI Ahány paróka csak létezik a világon… KAMILLA Pénzt tesz az asztalra. Így már jobban emlékszik? LILIOMFI Jobban… Elteszi a pénzt. Uraságod kicsoda is? KAMILLA Leon Kamé… vagyis magyarul Kamé Leon… mégsem emlékszik? Atyám francia fókaidomár vala, anyám egy magyar oroszlány… LILIOMFI Fókaidomár… Hát persze… Emlékszem… Szilvai, Szilvai… a professzor, nemde… KAMILLA Az, az! LILIOMFI

Szóval ő érdekli uraságodat… KAMILLA Minden gazsága érdekel! LILIOMFI Hát ő igazán gaz ember, kérem. KAMILLA Én aztán tudom! LILIOMFI Ha tudja, mit mondhatok még én? KAMILLA A részleteket, a részleteket! Fertelmes köz- és magánélete egyaránt érdekel! LILIOMFI Úgy. Hát kérem, ez a Szilvai, ez a látszólag ártalmatlan szobatudós, hát ez egy akkora kujon, de akkora!… KAMILLA Igen? LILIOMFI Ez az ember a könyvtárszobába szokott kiskorú, ártatlan, szende leányzókat csalni, s ott a könyvek között… KAMILLA A könyvek között?! 43 LILIOMFI A könyvek között… fölfekteti őket a polcra… KAMILLA Sikít. A polcra?! Hát csak a vékony leányokat kedveli? LILIOMFI A vastagabbakat az asztalra fekteti fel… KAMILLA Sikít. Az asztalra?! Megkönnyebbülve. Szóval a vastagokat is kedveli! LILIOMFI Mi az hogy! Továbbá az élemedett, meglottyadt, kiszáradt, elhájasodott, elbibircsókult matrónákat is kedveli, sőt azokat leginkább… KAMILLA

Fúj! LILIOMFI Fúj. Nos, fölfekteti az ártatlan kis szendéket, s azon kifogással, hogy a leányokat hátsó felükkel is megtanítja olvasni… KAMILLA Hogyan? LILIOMFI A hátsó fertő-lyukkal, kérem… Vannak vakok, kik ujjuk begyével, tapintással olvassák a nyomtatást… Szilvai meg az avatatlan leányokkal elhiteti, hogy legérzékenyebb részükkel, a fenekükkel képes őket olvasni megtanítani… KAMILLA A fenekükkel! LILIOMFI A pucér popsijukkal, kérem… Az ilyen kéjenc kujoncok miatt veszítettük el szabadságharcunkat, uram… Én erről verset is szerzettem, elmondjam? KAMILLA Nem, nem, de és, és? LILIOMFI Nos, ezen olvasási ürüggyel e leányok alfelét könyvekkel felpolcolja, s akkor… KAMILLA Akkor?! LILIOMFI Ne hozassak vizet? Uraságod szája kiszáradt, orcája elveresedett… gutaütésre emlékeztető jegyek… KAMILLA Nem, nem, folytassa! LILIOMFI De igazán aggódom uraságodért… KAMILLA Folytassa! LILIOMFI Szégyenérzetem tiltja… KAMILLA De mégis! LILIOMFI

Uram, én színész vagyok és költő… Engem magasztos ideák éltetnek… KAMILLA Szilvairól beszéljen! LILIOMFI Rosszul leszek tőle… 44 KAMILLA Nem baj! LILIOMFI Nos, miután e még épp megrontatlan leányok pucér alfele immár magasabbra polcolván helyezkedik el, mint a fejük, mely utóbbi az asztalról lelóg, hajzatuk szinte a padlót söpri, s olvasni vágyó csípejük, combtövük, medencéjük, hasikájuk egészen a köldökig nyitott könyv gyanánt tárul a szemlélő elé, ott az olvasószoba kemény, rücskös asztalán, megannyi felütött kódex, szép sorban, egymás mellett, talán egymás fölött is, mintegy felslihtolva, egyszerre vagy fél tucat, összesen több mázsa pucérság az ördögi könyvtárhomályban, csupán fehér alfelük világít sejtelmesen, nos, ott és ekkor Szilvai nem átallja kéjvágyát szabadjára ereszteni, és rettentő erővel, féktelen, vadállati módon, a legközönségesebb hími, kani, sőt bikai dühvel, elszánással, kegyetlenséggel és durvasággal… Kamilla leájul a székről. LILIOMFI Fogadós, hé! Fogadós! Gyuri! A konyhaajtóból belép Kányai, Gyuri beszalad balról. LILIOMFI Az úr rosszul lett, segítsenek! Kányai és Gyuri élesztgeti Kamillát. GYURI Szellemfi, ki ez az úr, nem tudja? LILIOMFI Nem tudom, most látom életemben először. KÁNYAI Vigyük ki a budira, a hidegben magához térhet. Kányai és Gyuri kiviszi jobbra Kamillát. 6. jelenet Balról jön Mariska. MARISKA

Liliomfi asztalához megy, leül. Üdvözlöm, Szellemfi. Nem látta Liliomfit? LILIOMFI Azt hittem, kegyeddel időzik az ágyamban. MARISKA Emlékeztesse azt a bolondot, hogy engem másik szobába költöztettek… Az ágy már fel van húzva… Az üres szoba… Az ötös… LILIOMFI Az ötös… Leányasszonyról nem véltem volna, hogy kettőig tud számolni, s most mindjárt ötig… Hogy fog ennek Liliomfi örülni! 45 MARISKA Hát még én mennyire örülök! Engem tíz éve napi huszonnégy órában nyaggat Kamilla néni… aki a nevelésemért óriás összegeket kapott Szilvaitól, gyámatyámtól, de abból énreám alig költött valamit… Naponta két új ruhát varrat magának… Ötven ruha nélkül utazni se bír… De ez hagyján – Kamilla néni olyan ember: ha valakit nem abajgathat, bele is bolondul… Tudja, Szellemfi, én már annyira el voltam keseredve, hogy az ördöghöz is hozzámentem volna, csak hogy a nénitől szabaduljak… Évek óta rágom a fülét, vigyen el nagyvárosba, gavallérok közé… hogy az első jöttment gavallérra rákacsintsak, elkapjam a grabancát és hozzámenjek… Végre a néni megunta, és útra keltünk… ám beállt a havazás, a kocsi a kátyúban eltörött, és itt rekedtünk, ebben a mocskos fogadóban, ahol gavallérok nem találhatók… LILIOMFI Kegyed mégis rátalált Liliomfira! Kegyed boldog, ellentétben velem! MARISKA Hát nem volt itt valami nagy választék, ebben a sivárságban… Kinek csavartam volna el a fejét, Kányainak, Gyuri pincérnek, vagy ennek az úrnak, aki folyton olvas?! LILIOMFI Netalán nekem… MARISKA Önnek?! – Szellemfi úr, én a hárpiaságot tanultam meg Kamilla nénitől… Én egész életemben bántani fogom azt a férfit, aki elvesz… Magát, Szellemfi, nem akarom bántani, magát annál jobban kedvelem. Magát kedvelem itt egyedül, mert maga egy őszinte, mafla lélek, aki a légynek se bír ártani. LILIOMFI Ne mondja azt nekem, Mariska kisasszony, hogy Liliomfit nem kedveli, mert még megharagszom! Hát hiába fagyoskodom én idekünn, míg maga Liliomfival helyeskedik odabenn?! MARISKA Ó, Liliomfi… Ő azt hiszi magáról, hogy daliás és hódító, amikor kivigyorítja a fogait… amikor búgó hangon beszél… azt hiszi, behízelgő… lábujjhegyen pipiskedik, hogy

magasabbnak lássék… összeborzolja a haját, hogy ne lássék, már kopaszodik… unalmas egy ember… LILIOMFI Unalmas! Liliomfi unalmas!? Aki az én színészdalia-ideálom?! Kit egész színész-életemben utolérni nem tudok, de akarok, s felül is fogok múlni, ha beledöglök is?! 46 MARISKA Ő rajong értem, igaz, de mindig egyformán, idomaimon szenvedélyesen legeltetve a dülledő szemét… Nem akarom gúnyolni őt… úgy látom, valóban szeret engem, szegény… Szerencsétlen flótás az a Liliomfi, kilóg a segge a gatyából, s közben pózol… És még azt se tudom, jó színész-e! A csűrben lelkesen szavalni tanít, hangomat képzi, hangsúlyozni tanít, aztán nekem esik, mint szerető, na ott semmi sem derül ki a tehetségéről… csak az, hogy hiú… LILIOMFI Remek színész, játsztam véle, tanúsíthatom! Eltérő jellemek sokaságát képes megjeleníteni pazarul! Ó, ha én erre képes volnék – de én csak elménc versezeteket szerezgetek serényen ezen szerény tehetséggel… Ha meghallgatná a legújabbat, drága Mariska! Meghallgatja?! Drága lélek! Úgy kezdődik: „Szűm teli zavarral és avarral, / Sebem vakarom, az meg teli varral…” Tovább még nem jutottam, de az csaknem biztos, hogy a „dérrel-dúrral” következend… MARISKA Álmodozva. Egyszer láttam Váradon egy igazi színészt… annak basszus hangja volt, megvolt vagy két méter, legalább egy mázsa, dús a sörénye meg a szemöldöke… és úgy ordított, de úgy, hogy a karzat is rengett bele… Az volt ám a színész! Liliomfi úgy ordítani nem bír… Csönd. LILIOMFI Krákog. Én is színész vagyok… Ha ordítani kell, hát ordítok én!!! MARISKA Megsimogatja a fejét. Psszt, maga csacsi! Maga egy nagy gyerek, Szellemfi… Sose fog felnőni… A gyerekeket szeretem, azok még nem tudnak bántani… Úgyhogy magát szeretem… De féltem magát magamtól… Én gonosz vagyok, szüntelenül szerepelek… Én igazi színésznő vagyok, Szellemfi: én az életben színészkedem! Csönd. LILIOMFI Krákog. Kegyed tehát eszerint, kedves Mariska, nem szereti Liliomfit? MARISKA Az öreg Szilvainál feltétlenül jobban szeretem… tán épp annyival, amennyivel fiatalabb nála… Hát, nem olyan sokkal… Ha egyáltalán képes vagyok felnőtt embert szeretni… De Liliomfi Kamilla nénivel is bizalmas kapcsolatba keveredett!… Érti ezt maga?! Hát hogyhogy?! Nem is színész, csak csűrész… Ahol próbálunk, az 47nem színpad, az csűrpad…

Becsorog a hólé… Micsoda nyomor! Na szóval, üzenem Liliomfinak, hogy várom a szobámban. LILIOMFI Krákog. Ha nem szereti, miért várja szobájában őt? MARISKA Tudja, Szellemfi, mindegy, milyen vacak és gyönge, mindegy, mennyire csökevényes, sekélyes, ócska, csak valami szerelemféle dolog legyen, különben meg kell dögleni az unalomtól ezen a durva, emberek lakta, kietlen világon. Feláll, homlokon csókolja Liliomfit, kimegy balra. LILIOMFI Én – unalmas?! Én – rossz színész?! Hah! Alacsony vagyok – illetve középmagas –, igen. Kopaszodom – nagyon kevéssé –, igen. De hogy rossz színész?! Hiú – igen! Hogyne! De hogy rossz színész?! Énekel. Ordítok én, leszek vagy másfél mázsa, sörényem dús lesz, vérben forg szemem, színész leszek: kedvesem alkotása, mert nem szerep, hogy épp őt szeretem. Szeretőm vagy, de nem szerelmesem még, a lelkedet én mégis megnyerem: a nyavalyákra legjobb szer a játék, a bajból kisegít színészetem. Te nem tudod még, hogy te vagy a párom, én már tudom, hogy mi az élvezet: belém esel, ha kisegeret játszom, belém szeretsz, ha krokodil leszek. Naponta más alakban látsz majd engem, naponta mástól fogan gyermekünk, naponta új férjet lelsz majd helyemben, így lesz gazdag a házaséletünk! 48 Hajszálon függ e honban életünk, hogy elpatkoljunk, van rá ezer ok, de mégis élünk, mégis szeretünk, és leszünk csakazértis boldogok! 7. jelenet Jobbról jön Kányai és Gyuri. KÁNYAI Ha az elájult uraság fertály óra múlva se jönne be, nézzél ki a budiba, megfagyott-e már… Bemennek a konyhába. Balról jön Szellemfi mint Liliomfi és Szilvai, odaülnek Liliomfihoz. SZILVAI

A papírlapot nézegeti. Tökéletes lemondás, Mariskám meg lesz nyugodva. Csönd, elteszi a levelet a zsebébe. Mindent elintéztem, mindent elrendeztem – és nincs mivel foglalkozni többé… Csönd. A reformkor pezsgő unalmát Emerencia tette számomra elviselhetővé – de ki fogja tűrhetővé tenni nekem a Bach-korszak rémunalmát, kérdem én?! Csönd. Nehéz a szobatudós élete, uraim. Az életben dúló eseményekben okosságánál fogva részt nem vesz, mindent előre lát, előre tud… tévedni sose képes… a Kasszandrák átka sújtja… Maguk is milyen unalmasan hallgatnak itt, maguk színészek… Még egy adomát se bírnak előadni… SZELLEMFI Szellemfi úrnak vannak saját szerzeményű költeményei, professzor úr, ha megengedi, elszavalja némelyiket… Sürgetőleg néz Liliomfira, de hiába. Vagy ha ő mégsem, elszavalom én… Szaval. Mi mindig kezdünk valamit, mit más mindig lever, de a nemzet él és vicsorít, és mégsem süllyed el. Tudjuk, még hosszú az út a nyárig, ez rabságunk tele, a sírt megásták, magunk is ástuk, de más esik bele! SZILVAI Csudaszép! 49 SZELLEMFI Van még! SZILVAI Ennyi nekem mára elég lesz. Összehajtja és elteszi a papírt. Ajánlom magamat, uraim, visszavonulok szobámba elmélkedni… Kimegy balra. Csönd. SZELLEMFI Na, milyen Liliomfi voltam? LILIOMFI Remek. SZELLEMFI Te viszont pocsék Szellemfi voltál! Egyetlen költeményemet sem szavaltad el! Pedig mindet tudod kívülről, annyit hallottad őket! LILIOMFI Bocsánat. SZELLEMFI

Mit mondtál? Azt mondtad, hogy bocsánat? LILIOMFI Azt. SZELLEMFI Meg vagyok rettenve. Ennyire azért ne éld bele magad a szerepembe, kérlek! Gyere, öltözzünk vissza… Semmi kedvem Kamillával édelegni… Egy nevelőnővel, én, a költő?! LILIOMFI Jó – nekem sincs kedvem Szellemfiként látogatni Mariskát, rájöttem, hogy rossz vért szülne, még megcsalna engem, énvelem – mást kell kitalálnom… Kimennek balra. 8. jelenet Jobbról jön Kamilla átfagyva. KAMILLA Brrr… Leül egy asztalhoz. A konyhából jön Gyuri egy palack borral, körülnéz, a hordóból vizet mer bele, majd megáll. KAMILLA Ide azzal a borral! GYURI Igenis, uram. Leteszi a bort meg a poharat. De ez drága lesz. A legjobb borunk. KAMILLA Nem baj. Egy csomó pénzt dob az asztalra. GYURI Nagyon köszönöm, uram. KAMILLA Zsíros volt a malac. GYURI Uraságod nem is volt itt ebédkor… 50 KAMILLA Másik malac… másik fogadóban… Az Alföld malaccal teljes… mit bámul? GYURI Ha uraságod meg akarna szállni, itt most már nincs szabad szoba… De az istállóban kialakítottam egy tűrhető vackot… Én szoktam ott hálni, de felajánlhatom, olcsón… …És énnekem kell érte fizetni, a fogadós nem muszáj, hogy tudjon róla… Érti az úr… KAMILLA

Vagy úgy. Inkább továbbutazom… GYURI Ebben a hóviharban? KAMILLA Mit nekem hóvihar, aszály, ha hevül a szív és szomjaz a száj! Egy tragédiában olvastam… Iszik. Na, hordja el magát. GYURI Igenis. Kimegy a konyhába. KAMILLA Ez a Szilvai… ez a Szilvai… ki se nézné belőle az ember… Brrr! Iszik. Brrr!!!! Leteszi a poharat, feláll, kimegy balra. Uracs feláll, kissé tántorogva kimegy jobbra. 9. jelenet A konyhából jön Kányai. KÁNYAI Szellemfi! SZELLEMFI Bejön balról Szellemfiként. Igen, fogadós úr? KÁNYAI Na, üljön fel a szekérre, a Gyuri ma már egyszer átfagyott. SZELLEMFI Előre tessék most már fizetni érte! KÁNYAI Toll a fülibe. Ha kuncsafttal jön meg, kap valamit vacsorára. SZELLEMFI Akkor egy kis bort, útravalóul… De tisztán! Kányai visszamegy a konyhába. SZELLEMFI Mitől van, hogy nálunk a honszerelmet sose honorálják? Valami átok ül a hazán, a szellemi igények teljes hiánya! Elsőrendű oka Világosnak éppen ez! Előbb a magyar szellemet teszik le, és csak azután a fegyvert! Kimegy jobbra. 51 10. jelenet A konyhából kijön Erzsi, kezdi felmosni a lábnyomokat a fogas körül. Balról jön Liliomfi, már Liliomfinak öltözve, leül egy asztalhoz. Körülnéz, látja, Uracs nincs ott. Csönd.

LILIOMFI Milyen buzgón mossa azt a padlót, Erzsi, hetek óta először… ERZSI Mer már túlságos mocsok van. De ha felmossa maga, kaphat érte aludttejet. Balról bejön Mariska, megáll. Liliomfi észleli, de úgy tesz, mintha nem látná. LILIOMFI Félre. Mariska leskelődik – helyes. Erzsihez. Milyen gyönyörtelien mozog felmosás közben kegyednek a feneke… ERZSI Na ne mán! LILIOMFI Esküszöm, ilyen mozgalmas derekat, csípővel meg combbal összekötve, rég nem láttam. ERZSI Közben mossa a padlót. Ott van magának a Mariska, meg a Kamilla. LILIOMFI El tudja őket képzelni felmosás közben? ERZSI Azokat ugyan nem. LILIOMFI Na látja. Én se. Nincs is bennük semmi erotikus. ERZSI Az micsoda? LILIOMFI Hímet vonzó nőerő. ERZSI Aha. LILIOMFI Azok elkényeztetett buta libák. Úrinők. Fúj. ERZSI Fúj. LILIOMFI Azok csak olvastak, klavicsemballóztak, kézimunkáztak, fecsegtek, szenvelegtek, ettől érzékiségük elszikkadt, csípejük csapnivaló, combjuk csámpás, ajakuk csempés, hajuk csimbókos, csecsük csorbult, tomporuk tompa, válluk lomha, nyakuk nyaklik, vádlijuk

csaklik, bokájuk csuklik, tagjaik nem dalolnak, keblüket csak a lélegzetvétel hullámoztatja, nem pedig a hőn vágyó érzelem… Fúj. ERZSI Fúj. LILIOMFI Maga viszont oly csinosan mos fel… oly kecsesen… oly tomporul… ERZSI Mit akar tőlem, vacsorát? Ma már evett egyszer! 52 LILIOMFI Magát akarom, Erzsi. ERZSI Engem? Ugyan ne mán! LILIOMFI De, de, komolyan. Na, jöjjön ide kicsikét. Erzsi odamegy, a felmosóronggyal a kezében. ERZSI Itt vagyok, mit akar? LILIOMFI Forduljon meg. ERZSI Megfordul. Na és még? LILIOMFI Mozgassa a fenekét, mintha felmosna… Az engem indulati gerjedelembe hoz… Erzsi a felmosóronggyal képen törli Liliomfit és beszalad a konyhába. Mariska elégedetten bejön. MARISKA Kedvesem, Szellemfivel megüzentem valamit… LILIOMFI A képét törülgeti. Említette, ötös szoba, ágyneművel… MARISKA A szemedbe szállt egy bogár, kedvesem? LILIOMFI

Csak a meghatódás, amiért végre láthatlak, kedvesem… Édes Mariskám, tiszta a levegő, mehetek fel hozzád? MARISKA Azonnal, édes szerelmem, csak valamit el akarok intézni a konyhán… Bemegy a konyhába. 11. jelenet A konyhából kijön Gyuri és megáll. GYURI Tessék megadni azt a tizenhét forint tizenkilenc fillért, „Liliomfi úr”! LILIOMFI Majd ha lesz pénzem, „Gyuri pincér!” GYURI Adós, fizess! LILIOMFI Feláll, kihúzza magát. Százados úr! GYURI Haptákba vágja magát, szalutál. Őrnagy úr! LILIOMFI Hát illik a feljebbvalótól a kölcsönt visszakérni!? GYURI Nem illik, őrnagy úr –, de, hogy úgy mondjam, most nem vagyunk aktív szolgálatban. LILIOMFI Hát a tiszti becsület?! Az nem szünetel soha! Ha majd megint lesz magyar függetlenség és aktivizálnak minket, megadom… Addigra én legalább ezredes leszek, maga meg őrnagy… 53 GYURI Az egy örökkévalóság, őrnagy úr, de legalább húsz év! Ha megérjük! Ha ugyan nem lógatnak fel az első fára holnap! LILIOMFI Hát a kamatos kamat, húsz-harminc évre? Amit majdan szintén fizetni fogok? Hát a politikai tőke? Amivel maga fog ingyen gazdagodni, mikor én képviselő vagy miniszter leszek?! GYURI Két hónapja tartozik nekem az őrnagy úr, még Egerből! LILIOMFI Ki tehet róla, hogy itt futottunk össze? Miért jött el Egerből, százados?! GYURI

Felismertek a kocsmában, menekülnöm kellett… Egy üres talicskát toltam el gyalog, három napon át, egészen idáig… Üres talicskát, egy tüzérszázados!… Egy tüzérszázados, aki pincérként senyved! A szabadság tisztje! Ennél Kufstein dohos pincéiben is jobb lenne!… LILIOMFI Miért nem adja fel magát, százados? Vagy adjam fel én? GYURI Fenyeget, őrnagy úr?! Egy színész szavára még ők sem adnak… És őrnagy úr most csak egy szííínész… De őrnagy úr Egerben mintha még nem színész lett volna… LILIOMFI Ott borkereskedőnek adtam ki magam… GYURI Ahhoz a szakmához érteni is kéne, őrnagy úr! LILIOMFI Nem mindegy, mihez nem ért az ember, ha már bujdosó? GYURI Most a színészethez nem ért? LILIOMFI Ki tudja? A jogi doktorátust is bukdácsolva szereztem, és akkor mi van?! A cikkelyek azóta háromszor is elévültek! Adósságot azonban, ezt büszkén mondhatom, mindvégig tudtam csinálni, abban én jeles szakértő vagyok! Maga viszont itt vizezi nekünk a bort! GYURI Az már az én szakmám mostanában. LILIOMFI Ha én pincér lennék, nem vizezném! Mit fognak szólni a megszálló osztrák bajtársak, mikor ide betoppannak – hogy ilyen a magyar vendéglátás?! Szégyen! GYURI Azt ajánlom, fizessen, őrnagy úr, mert még emigrálok Kossuthékhoz Törökországba, és rossz hírét leszek kénytelen az őrnagy úrnak kelteni! Nem fog az jól jönni őrnagy úrnak húsz év múlva, a reaktiváláskor! LILIOMFI Engem fő- és vagyonvesztésre ítéltek, minden városban ki vagyok plakatírozva, hát miből fizessek én?! 54 Jobbról visszajön Uracs kissé tántorogva, leül a helyére. LILIOMFI Gyuri pincér, hozd ide azt a megkezdett üveg bort. GYURI

Igenis. Odaviszi. LILIOMFI Tiszta poharat is hozzál. GYURI Igenis. Kimegy a konyhába. 12. jelenet A konyhából kijön Mariska Erzsinek öltözve, felmosóronggyal a kezében, nekiáll Liliomfi asztalánál felmosni, felmered a feneke, Liliomfi nézi, és nem veszi észre, hogy Mariska az. LILIOMFI Engem nő még sose törült képen, Erzsi! MARISKA Akkor éppen ideje volt mán, Liliomfi úr. LILIOMFI Attól én még nagyobb gerjedelembe jöttem, Erzsi. MARISKA Na ne mán, Liliomfi úr… Felmos, közben mozgatja a fenekét. Kijön Gyuri a konyhából egy pohárral, megáll az ajtóban. LILIOMFI Páratlan! Fenséges! Vagyishogy lennséges! Folytassa! Kicsit körözzön, Erzsike… Hadd élvezzem a látványt! MARISKA Köröz a fenekével. Mire jó ez magának, Liliomfi úr? LILIOMFI Én rajongok a szépért, Erzsike! Nem az elkényeztetett úri dámák szépek, hanem a nép, az isteni nép teste, az a gyönyörű! A paraszti szépség vonzott engem már sihederkoromban, Erzsike… A rusztikus a gusztusos! MARISKA Én nem értek németül… LILIOMFI Maga olyan, mint a természet vadvirága… akár a bogáncs, a kóró, a csalán, a pipacsról nem is beszélve… Én magát elragadom innét, én magából úri dámát csinálok… MARISKA Most tetszett mondani, hogy azok nem szépek! LILIOMFI

Maga lesz közöttük az egyetlen! Felöltöztetem estélyi ruhába… mély dekoltázzsal… mindenki a kegyed keblét fogja bámulni… MARISKA Na, azt aztán bámulhatják… Az enyim befele nőtt, aszongya a Gyuri pincér… Előtte nincsen becsben a csecsem… LILIOMFI Nem ért az semmihez, az egy ökör… Én magát selyembe, muszlinba, tüllbe öltöztetem… 55 MARISKA Hüppög. Csak vetkőztetni nem akar engemet senki… Még a Liliomfi úr se… LILIOMFI Nem a vetkőztetésben van a fantázia, hanem az öltöztetésben… És amikor a férfi felöltöztet végre egy nőt, akkor nekiesik, letépi azt a drága ruhát róla, mint egy rongyot!… GYURI Erzsi!!!! Mossad már azt a rohadt padlót, azt is nekem kelljen?! Mariska felsikolt, kirohan a konyhába. Csönd. GYURI Itt a pohara, „Liliomfi úr!” A földhöz vágja a poharat és berohan a konyhába. 13. jelenet Balról jön Kamilla nagyon is nőnek öltözve, csipkékkel, szalagokkal feldíszítve. KAMILLA Liliomfi? Megpördül előtte. Engem a színpadhoz a ruhák vonzanak, nem pedig a jellemábrázolat… Énnekem minden ruha jól áll, látja? – Liliomfi, Liliomfi, hát meddőn heverjek díványomon naphosszat?! LILIOMFI Bocsánat, dolgom volt… KAMILLA Szilvai professzor nincs itt? LILIOMFI Nyilván szobájában pihen… KAMILLA Ha szobájából lejön, mondja meg neki, hogy szobámban várom egy kis tereferére… Kimegy balra. LILIOMFI Huh! Nőből is megárt a sok… Ideje haditervem átgondolni… Eddig Szilvai ellen dolgoztam, most Mariska lelkéért harcolok… Féltékennyé tettem, immár Erzsi által is, ez jó, de most már

valamely alakban meg is kéne hódítanom… Elmélyedni rossz hely ez itt, nagy a forgalom… Odakint tán ihletet nyerek… Kisiet jobbra. 56 14. jelenet A konyhából kifut Erzsi, Gyuri üldözi. ERZSI Jézusmária, mit akarsz tőlem?! GYURI Erzsi, állj meg… Nem bántalak! Elveszlek! ERZSI Júújjj! Megáll. Mit mondasz? GYURI Gyere hozzám feleségül, de rögtön! ERZSI Miii? GYURI Megveszek érted, te dög! ERZSI Eddig utáltál, te nyavalyás! GYURI Az eddig volt, mert nem láttalak felmosni! Jaaaj, Erzsi, én nem tudom, mitévő legyek… Összegörnyed. ERZSI Mi bajod?! GYURI Katonáéknál úgy nevezik, kangörcs… ERZSI Eddig észre se vettél, csak szidalmaztál… Van énnekem vőlegényem, a Schwartz úrfi Pestről… Ő még nem látott engemet, így hát el is akar venni… GYURI Kitekerem a nyakát! Ki az a Schwartz?! ERZSI Sose láttam. GYURI

Kétszínű krokodil, aki ha elvesz, megver, mert csak a pénzed kell neki! Megcsal, elárul, egy kártyás, egy részeges, egy kannibál… ERZSI Hát te ismered? GYURI Nem ismerem. ERZSI Akkor honnét tudod? GYURI Onnét, hogy téged akar elvenni! Erzsi, gyere hozzám feleségül! Nekiesik, karmolja, harapja, ráncigálja le róla a ruhát. ERZSI Na … na … na nézzék mán … ugyan-ugye… Kiszabadítja magát, Uracsra mutat. Térjél észre, édes Gyurikám … nem vagyunk egyedül … gyere ki a csűrbe, ott várlak… Kiszalad jobbra, Gyuri utánarohan. 57 15. jelenet A konyhából kijön Mariska, már a saját ruhájában, mögötte Kányai. MARISKA A vacsorát akartam a konyhában megtekinteni, fogadós úr… KÁNYAI Éhes tetszik már a kisasszonynak lenni? MARISKA Még nem, de leszek… Mi lesz vacsorára? KÁNYAI Hát amit rendelni tetszik… MARISKA A professzor fene nagy étkű ember… Pénze is van temérdek… KÁNYAI Akkor megsütünk egy ökröt. MARISKA Ökröt! Tapsikol. Jujj, de jó! Kimegy balra. Kányai meglátja az összetört poharat. KÁNYAI Ordít. Gyuri!!! Gyuri!!!

Gyuri berohan jobbról, be van havazva, kapkodja magára a ruhát. GYURI Bocsánat, rám jött a nehézség… KÁNYAI Mik ezek a cserepek?! Takarítsad el! GYURI Igenis. Kányai a konyha felé indul. GYURI Fogadós úr! Kányai uram! KÁNYAI Mi van? GYURI Házasodni szeretnék! KÁNYAI Házasodjál, mi közöm hozzá. GYURI Kányai uram, a kegyelmed leányát akarom elvenni! KÁNYAI Az Erzsit? GYURI Az Erzsit! KÁNYAI Gyurihoz megy, megnézi magának. Tudod-e, hogy én nemesember vagyok?! GYURI Én is! Én Nemes Kiss György vagyok! És nem is olyan kicsi, mert a nemes Nagy Kissek közül való! KÁNYAI Erzsike már másé, fiam. A híres pesti fogadósnak, az öreg Schwartznak az egyszülött fia fogja elvenni, az ifjú Schwartz, meg is érkezik még máma, de tavaszig biztos… Jobbról jön Erzsi, be van havazva, rendezgeti a ruháját. KÁNYAI Erzsi! Hol voltál?

ERZSI Takarítottam a csűrben… GYURI Erzsi, megkértem a kezedet apádtól, de nem akar adni! 58 KÁNYAI Schwartzéknak Pesten akkora fogadójuk van, hogy ott te még kályhafűtő se lehetnél, te pernahajder! Kétszáz szobájuk van nekik! ERZSI Édesapám, én Gyurihoz akarok menni! KÁNYAI Ehhez?! Ez egy szorgalmas, becsületes, derék, szerény, okos fiú, ez nem tudja, mi az a mismás, mi az az ez-meg-az, ebből sose lesz se pincér, se fogadós, de gazdag ember végképp nem lesz! GYURI Nem is igaz, én vizezem a bort! KÁNYAI Nem eléggé! ERZSI Sír. De mikor én őt szeretem! KÁNYAI Mars a konyhába, különben elfenekellek! Erzsi sírva kimegy a konyhába. KÁNYAI Ezt itten söpörjed fel. Indul a konyhába. GYURI Még egy szóra, fogadós úr… Halkan. Fogadós úr, figyeljen jól… Én most nagy szolgálatot teszek magának… KÁNYAI Nem érek rá. Indul. GYURI Én tudom, ki az a Liliomfi! KÁNYAI Megáll. Honnét tudod, te hülye? GYURI

Azt nem mondom meg, annyira nem vagyok hülye. Érdekli a fogadós urat, vagy nem érdekli? KÁNYAI Kis habozás után. Érdekel. De csak úgy, magánice. Szeretem tudni, kik a vendégeim. Mit szeretnek, hogy szeretnek, kit szeretnek… Na ki vele. GYURI Őrnagy volt a magyar seregben, most bujdosik, mert vérdíj van a fejére tűzve… KÁNYAI Igen? GYURI Fő- és jószágvesztésre ítélték… KÁNYAI Az már döfi. Mi a neve? GYURI Szilvai Gyula, jogi doktor. KÁNYAI Papírt vesz elő, ceruzát, ír. Szilvai Gyula, jogi doktor… Mit mondtál, mi volt, őrnagy? GYURI Őrnagy… Damjanich seregében… KÁNYAI Ír. Damjanich seregében… áttört. Elteszi a papírt meg a ceruzát. Meg ne lássam itt ezeket a cserepeket két perc múlva! Bemegy a konyhába. 59 16. jelenet Jobbról jön Liliomfi, be van havazva, didereg. LILIOMFI A fejét csóválja. Az ember ücsörög a budin, és két perc alatt odafagy a segge… Ki az ördög csinált ekkora lyukakat a deszkák közé?! Sőt, valami sajátságos alföldi jelenség gyanánt csak befele megy a budiba a hideg, kifele soha! GYURI „Liliomfi úr!” Hagyjuk most a viszálykodást… Segítsen nekem! LILIOMFI Adósságom el van évülve? GYURI Ha segít, igen! Én házasodni akarok, sürgősen! Erzsikét akarom elvenni… LILIOMFI

Vedd el. GYURI Liliomfi úr nem formál rá igényt? LILIOMFI Ha adósságom el van engedve, nem. GYURI Köszönöm! – Erzsikét azonban zordon atyja valami pesti Schwartznak ígérte… Azon Schwartzot a nyeregből ki kellene ütni… LILIOMFI Schwartz? Schwartz! Heuréka! Ez a megoldás! – Gyuri pincér: adósságom el van engedve, továbbá míg ebben a fogadóban lakozunk, nekem és Szellemfinek jár napi két icce bor, de tisztán!, valamint két adag rostélyos, az egyik vereshagymával, a másik burgonyával. GYURI Meglesz. LILIOMFI Akkor megállapodtunk. Leül. Hozd le szobámból utazótáskámat. GYURI Nyugtalanul. És? LILIOMFI Majd meglátod. GYURI De tetszik segíteni, őrnagy úr? LILIOMFI Tetszem, százados úr. Gyuri kimegy balra. LILIOMFI Schwartz úr fogja Mariskát meghódítani!… 60 17. jelenet Balról jön Kamilla, ismét igen nőies, másik ruha van rajta. KAMILLA Ez a Szilvai!… Gyöngéd nő létemre vettem magamnak a merészséget és bekopogtam hozzá… s mit tesz ő, a professor habilitus?! Horkol! De oly sztentori hangon, mit professor habilitushoz nem egészen illendőnek tartok! LILIOMFI

S mit tehetnék én, drága Kamilla? KAMILLA Kopogjon be hozzá, törje rá az ajtót!… LILIOMFI Kegyedért megteszem, drága, szépséges Kamillám… Ez a ruhája is mily megnyerő! KAMILLA Ugye? Öt utazóládámban harmincöt ruhát tartok… kalapdobozaimban kalapokat, húszat… LILIOMFI Nagy színésznőket megszégyenítő mennyiség s minőség. – Szobájába térjen vissza, Szilvai professzort hamarosan felébresztendem. KAMILLA Köszönöm! Ön oly kedves, oly megértő… Pá! Kimegy balra. 18. jelenet Balról jön Gyuri egy kis táskával. GYURI Egyéb holmit nem találtam… LILIOMFI Minden vagyonom e táska. Kinyitja a táskát. Krőzusnál is gazdagabb vagyok. Ez itten a ruhatáram, parókák, álbajszok, álszakállak… kesztyűk, valamint cipő, mely ha aranyból volna, vagyont érne… Egy kicsiny tükör… Gyuri pincér, a hollandok egy darab tükörért gyakran nagyobb földet vettek meg a gyarmataikon, mint egész Bihar vármegye… S van egy teljes pár harisnyám is itt… S emitt legújabb, általam szerzett vígjátékom, melyben szerepem szerint Indiából egymilliót fogok örökölni… GYURI Egymilliót! LILIOMFI Vagy még annál is többet… De a legtöbbet színészi adottságaim érnek… Mégis jó a színészet valamire!… Gyuri pincér, én most 61kimegyek a csűrbe… Addig Erzsit hívjad be ide. Kimegy a táskával jobbra. GYURI Erzsi!!!! Kezdi a pohár cserepeit felsöpörni. A konyhából kijön Erzsi. ERZSI Sír. Atyám megtiltotta, hogy szót váltsak veled! GYURI

Söpör. Imádlak. ERZSI Add ide a söprűt, majd én… GYURI Nem! Tovább söpör. ERZSI Sír. Mely hatalmas szerelem! Ő söpör helyettem! Sír. GYURI Ne sírjál, Erzsi! ERZSI De mikor engem a Schwartz úrfihoz adnak! GYURI Megölöm. ERZSI Tényleg? GYURI Ezzel a két kezemmel fojtom meg az ebadtát. ERZSI Én pedig majd fejbe verem kisbaltával. GYURI Az jó lesz. Jobbról jön Liliomfi, átöltözve, behavazva, kackiás barna bajuszt ragasztott és igen dús szakállat. LILIOMFI Ez itten a Herr von Kányai nevezetű fogadósnak a korcsmája? ERZSI Ez. Jó napot az úrnak. LILIOMFI Na hiszen! Körülnéz. Ez a mocskos csárda? Fúj. ERZSI Na! LILIOMFI Maga itt a mosogatólány? GYURI

Na! LILIOMFI Milyen csúf leány… Szegény. Leül. Maga itten micsoda, kellner? GYURI Pincér vagyok, uram, nem holmi kellner! LILIOMFI Piha! Na, hozzanak nekem kaviárt, osztrigát, sampanyert, én azzal szoktam élni. GYURI Ilyesmivel nem szolgálhatunk. LILIOMFI Micsoda ócska hely ez a Magyarország! S nekem ide kellett jönnöm, ebben a zord időben, atyám kívánságára, hogy valami libát itten elvegyek… ERZSI Libát?! Libát?! 62 LILIOMFI Maga ne szóljon közbe, a szeme résnyi, a szája leffegő, az orra görbe, a homloka keskeny, a haja csapzott, az ilyen nőket nem szenvedhetem, nem bírok tőlük jó ízűen étkezni… GYURI Na! LILIOMFI Azt a Herr von Kányait kerítsék nekem elő. GYURI Máris hívom. Bemegy a konyhába. LILIOMFI Szellőztetni sose szoktak itten? Merő záptojásszag az egész kocsma… Undorító. Maga sose fürdik? ERZSI Büszkén. Én magyar leány vagyok! LILIOMFI Rémes! Így akarnak Európa része lenni? ERZSI Eljő még az idő, midőn Európa kíván majd hozzánk csatlakozni észveszetten, s mi fogunk a tunya nyugati népségek közt érdemeik szerint válogatni, ki való magyarnak, és ki nem! Ez édesatyám nézete, és így is lesz!

A konyhából kijön Kányai és Gyuri. ERZSI Édesapám, ez az úr engem sérteget! LILIOMFI Ez magának az apja? Most már semmin se csodálkozom. – Kocsis, hívja elő a fogadóst, bizonyos Herr von Kányait. KÁNYAI Kányai én vagyok. LILIOMFI Hinnye meg a kánya! – Gott im Himmel, mit vétettem, hogy így kínzatom, én szegény német! KÁNYAI Kicsoda az úr? LILIOMFI Én az ifjú Schwartz vagyok, nem látja? Engem egész Pest ismer… ERZSI Az ifjú Schwartz?! Sír. KÁNYAI Az ifjú Schwartz!… Friss terítőt ide, Gyuri! GYURI Nincsen. KÁNYAI Mosásban van, mindjárt megszárad… – Nahát, édes öcsémuram, hadd ölelem meg… LILIOMFI Na, na, engem kocsis ne ölelgessen… KÁNYAI Mondtam már, én vagyok a Kányai, uraságod jövendő apósa! LILIOMFI Gott im Himmel, nehéz az én keresztem! – Mit akar maga?! KÁNYAI Megölelni, megcsókolni… LILIOMFI Na, na, na … hátrébb azzal a bűzzel! 63 KÁNYAI

Szaporán, Erzsi, a legjobb bort a Schwartz úrnak… Hol az a friss terítő? GYURI Nincsen… KÁNYAI Édes fiam, beh örülök… Hanem a nevét Schwartzról Feketére kell változtatnia, ezt atyjaurával már megbeszéltem… Derék magyar neve lesz édes fiamnak… Hol az a bor?! LILIOMFI Én csak pezsgőt iszok, azt is a színésznők cipellőjéből… Ez a randa leány, csak nem ez a kend leánya? KÁNYAI Randa? Korosnak némileg koros, de randának nem is olyan randa… A mamája volt neki randa, de meg is holt hamar, hál’ isten nyugosztalja… ERZSI Sír. Szegény mama, megfagyott a kátyúban… LILIOMFI Na mindegy, atyám mondta, kendnek sok pénze van, hát elveszem. ERZSI Sír. Édesapám, ne adjon hozzá! LILIOMFI Elveszem, mert sokat vesztettem a kártyán… Mennyi pénzt is ad kend a lányával? KÁNYAI Pénzt? LILIOMFI Hát persze, hatvan-hetvenezret legalább. KÁNYAI Atyjával nem így állapodtunk meg! Nem adok semmit! LILIOMFI Akkor mennyit örököl a lánya, ha kend meghal? KÁNYAI Meghalok?! LILIOMFI Csak nem akar örökké élni? Halálát mikorra tervezi? KÁNYAI Nem tervezem!

LILIOMFI Pedig azt kell, nálunk Nyugaton nem csak úgy lefordulunk a székről, nálunk az előrelátó ökonómia elsődleges… Maguk itten el vannak maradva, e durva, vad országban, még elpatkolni is csak összevissza bírnak… KÁNYAI Én magyar ember vagyok, engem nem lehet sértegetni! GYURI Mi magyar emberek vagyunk, minket nem lehet sértegetni! LILIOMFI Énnekem Bécsben három, Pesten hét szeretőm van, s ha nem nyerek a kártyán a maga pénziből, azok engem szétszednek. KÁNYAI Az én pénzemet nem teszi fel kártyán! Elég! Üzenem atyjának, a megállapodásunk semmis! Jobb lett volna meg se nősülnie, ha csak ilyen fiat bírt nemzeni magának! 64 ERZSI Édesapám, áldja meg az isten! KÁNYAI Alászolgája, meg ne lássam többé! Hordja el magát! LILIOMFI Az nem fog menni, kocsim összetört egy irdatlan kátyúban, gyalog pedig nyáron se járok. KÁNYAI Én magával nem lakom egy fedél alatt! LILIOMFI Márpedig fog, mert én vendég vagyok! KÁNYAI Gyuri, vezesd ki az urat a csűrbe, itt benn meg ne lássam többé, különben agyonvágom! GYURI Hát én akkor hol fogok hálni?! KÁNYAI Az istállóban! LILIOMFI Én előbb megebédelek, Herr von Kányai. A maga randa lánya hozzon nekem rostélyost, de rögvest. KÁNYAI

Megüt a guta! ERZSI Atyám, adjon hozzá Gyurihoz most már! KÁNYAI Se ifjú Schwartz, se Gyuri pincér, takarodj innét!! ERZSI Gyurinak. Én mindjárt hozom a kisbaltát, és fejbe verem hátulról… Addig te elölről fojtogassad… Balról bejön Mariska. MARISKA Liliomfit nem látták? LILIOMFI Nézzenek már oda, micsoda gyönyörűség… Fogadós, ez a maga másik lánya? Miért rejtegette?! Ezt biza elvenném… MARISKA Kicsoda az úr? LILIOMFI Csodálatos leány, vagyonomat eldobom, foglalkozásomat odahagyom, mindmegannyi szeretőimet csapatostul kirúgom, csak jöjjön hozzám feleségül! MARISKA Lassan a testtel! LILIOMFI Testről beszél leányasszony?! A lelkem rezdült hatalmasat, midőn belépett! Egy óriás földrengés állítá fejre ezt a lapos Alföldet, a gémeskutak felfelé ágaskodnak! Egy óriás pesti árvíz buzga föl kebelemből! Minő harmónia ring a kegyed járásában! Nincs egyetlen lovam se, ki magát ily peckesen hordozná… Egyetlen agaram sincs, melynek lába ily kecses volna! Ó, ez a hát, mit felém fordít a kisasszony sértett önérzetében kihívóan, micsoda íve van, akár a szivárványnak… MARISKA Lóverseny?! Szerető?! Agár?! Szivárvány?! 65 LILIOMFI Én a kegyed mindhalálig hódoló gavallérja leszek! Térdre veti magát. Én magamat a kegyed kegyéért akár ki is heréltetem! MARISKA El van bűvölve. Nem lesz az mégiscsak sok egy kicsikét? LILIOMFI

A legkevesebb!… Leszek a hátaslova a kisasszonynak, hogy majdan a kisasszony legyen az én hátaslovam, s véknyába vághassam a sarkantyúmat! Táncoltathat engem medveként, láncon, orromban jegygyűrűvel, csak oltsa hevemet, mely olthatatlanul lángol kegyed szépségének martalékaként! Elégek, óh, elégek! MARISKA Érdeklődve. Kicsoda Ön? ERZSI Sír. A vőlegényem! GYURI Az ifjabb Schwartz… A dúsgazdag pesti vendéglős fia… KÁNYAI Hörögve. A gavallér… a gavallér… MARISKA Dúsgazdag? Pesti? Vendéglős? Gavallér? – Jöjjön kissé odébb, társalogjunk!… LILIOMFI Karomat ajánlom, hogy pórus a póruson pihegve együtt illatozzék… Mariska elfogadja Liliomfi karját, a bal szélre mennek, ott Liliomfi letérdel, Mariska kezét a homlokára szorítja, Mariska másik kezével hol a kebléhez, hol a homlokához kap, hol haját simítgatja zavartan. 19. jelenet Jobbról jön behavazva Szellemfi, nagy táskát cipel, leteszi, mögötte jön behavazva ifjú Schwartz Adolf. ADOLF Jó napot kívánok. Kocsim tengelye valahogy eltörött egy kátyúban… SZELLEMFI Épp jókor érkeztem véletlenül, s emberségesen kimentém… ADOLF Az ég küldé ezt az embert… S mit látok itten? Fogadó a Nagy Kátyúhoz! Ez hát a Kányai uram fogadója? Csönd. ADOLF Hol találom nemzetes Kányai uramat? GYURI Az az úr ottan, kit a guta kerülget éppen. ADOLF

Engedje meg, atyámuram, hogy forrón megöleljem! KÁNYAI Na, na, na! 66 ADOLF Hol van a kedves, drágalátos Erzsike? KÁNYAI Mi köze még magának is a lányomhoz?! ADOLF Ő az? Beh szép! Szeme akár az őzé, haja akár a fűzé, termete akár a nyúlé, kebele akár a csipkebogyó, csípeje akár a görögdinnye… Én gyakorta szoktam költészetileg megnyilvánulni, atyámuram, én a magyar lírába szerelmes vagyok… „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem…” KÁNYAI Psszt, maga őrült… SZELLEMFI Magának Petőfit idézni nincs joga, nincs joga, nincs joga! KÁNYAI Az említett költő be van tiltva! ADOLF A magyaroknak igen, de nekünk, németeknek nem… Én már egészen el vagyok magyarosodva, Pesten nőttem fel, németül alig gagyogok… Atyám a legjobb magyartanárokat fogadta fel mellém, egy Vörösmartyt, egy Bajzát, hogy anyanyelvem – azazhogy anyám nem volt –, hogy atyanyelvem a magyar legyen… SZELLEMFI Egy Vörösmartyt?! Egy Bajzát?! ADOLF Miért, atyám megfizette őket… SZELLEMFI Hogy az én tanáraim ők nem lehettek, ó kárhozat! ADOLF Atyám óhaja, hogy magyar menyecskét vegyek el… Hogy én magyarabb legyek azoknál, kik Árpáddal jöttenek be… Mondtam neki, én nem akarok megnősülni, vegyen el magyar leányt ő, de atyám a nősülést egyszer s mindenkorra bevégezte, édesanyámnak hála, kit nem volt szerencsém megismerhetni… LILIOMFI

Elfordul Mariskától. Édesanyját tehát uraságod fel sem ismerné, ha látná? ADOLF Nem én. De úgy vélem, még atyám se, ki húsz éve nem látta… Liliomfi visszateszi a homlokára Mariska kezét, amit Mariska szívesen tűr. ADOLF Olykor atyám rezzenve hátrafordul a pesti utcán, még mindig fél, hogy anyám üldözi… Nálunk minden cselédlány férfi… a szakácsnők is férfiak… a mosogatólányok szintén… Elsírja magát. De énnékem hiányzik a mamám! Hát hogy lehet mama nélkül megszületni, kérem?! Ilyen még a Bibliában sincs! SZELLEMFI Tragédiaköltő tollára méltó történet… ADOLF Én a hölgyektől tartok, jelenlétükben izzadok, verejtékezek, szé67dülök… Nőt én otthon sose láttam, jóanyám oly piciny koromban távozott körünkből; az én dajkám egy pödrött bajszú alföldi bácsi vala… SZELLEMFI Anyatejet honnét szereztek? ADOLF Nemigen szereztek, én csecsemőnyi koromtól paprikás krumplin, paprikás szalonnán és gulyáson nőttem fel, talán ezért is fészkel lelkemben a magyar költészet oly igen erősen… Elbőgi magát. A magyar líra! Nincs annál szebb költészet a kerek világon! – Bocsánat… Kifújja az orrát. Érzékeny az én félárva lelkem… Énekel. Édesanyám, szent magyar költészet, bölcsőm vagy te nékem, óvó fészek, magyar tücskök bogarak-zenészek: ha titeket hallak, belevészek! Szállong vélem csodaszarvas, táltos, Bulcsú, Lehel, Búvár Kund meg Álmos, engem minden magyar csoda átmos, az alföldi rónán állok hát most! Bércek, halmok, lankák, buzogányok, vértek, csákók, zászlók, kacagányok, virtus, nemzet, honpóri leányok: más hazát én dehogyis kívánok, más hazát én dehogyis kívánok! Meghatódva a könnyeit törülgeti. MARISKA Beh szép dal! Önnek is tetszik? LILIOMFI

Rajongok a magyar költészetért magam is, sőt szoktam költeni… MARISKA Ah, igazán? LILIOMFI Oh, valóban… Kegyedhez én páratlan szerelmi lírát irandok! MARISKA Irandja hát, irandja! KÁNYAI Kicsoda az úr?! ADOLF Én vagyok az ifjú Schwartz, az Adolf, a Dolfi! MIND Schwartz??? Adolf! Dolfi?! 68 MARISKA Visszahúzza a kezét Liliomfi homlokáról. Schwartz?! KÁNYAI Még hogy kend az ifjú Schwartz!… Méghozzá a Dolfi! De akkor ez a Schwartz úrfi kicsoda? LILIOMFI Felugrik, odasiet, megöleli Adolfot. Kamerád, kedves barátom! ADOLF Maga kicsoda? LILIOMFI De jóféle firma vagy te, édes barátom, engem akarsz te itt eljátszani?! – Ez az úr itten a híres színész, Liliomfi! – Na, ismerd be, hogy te vagy Liliomfi! MARISKA Hogy ő, Liliomfi?! ADOLF Kicsoda vagyok én? LILIOMFI Hát a te barátodat, a jeles jellemszínész Szellemfit hol hagytad? SZELLEMFI Én vagyok Szellemfi! De uraságod kicsoda? Még nem volt szerencsém… LILIOMFI

No lám, eme deli termet, eme zengzetes bariton! … Óh igen, Ön Szellemfi! Örülök, hogy e hírhedett színművészt megismerhetem! Pesten is elterjedt páratlan játékának híre, Egressy Gáborral, Laborfalvi Rózával emlegetik együtt… SZELLEMFI No, no, ugyan, ugyan… ADOLF Maga szekeres, maga kicsoda?! SZELLEMFI Nem hallotta? Szellemfi! Nem látott még színpadon?! Műveletlen alak! LILIOMFI Na, tudja meg, maga fogadós, hogy Liliomfi barátommal tegnap kiterveltük, az én jegyesemet próbára tesszük… KÁNYAI Leányom kendnek nem jegyese többé! LILIOMFI Liliomfi vállalá, hogy az én szerepemben, vagyis az ifjú Schwartz szerepében fog megjelenni… ADOLF De hát az ifjú Schwartz én vagyok! LILIOMFI Most már hagyd el a tréfát, Liliomfi… ADOLF Én nem vagyok Liliomfi, én az ifjú Schwartz vagyok! MARISKA Akkor az az úr kicsoda?! LILIOMFI Az ifjú Schwartz én vagyok! Tudom én, miért tagadod le: mert a Gyuri pincérnek még Egerből adósa vagy tizenhét forint tizenkilenc krajcárral! GYURI Né, hiszen most ismerem föl, ez bizony Liliomfi! Adja meg az adósságát! 69 ADOLF Én, adósa, magának? GYURI Úgy ivott Egerben, mint a gödény, csak fizetni nem akart!

KÁNYAI Szégyellje magát! Azonnal fizesse meg az adósságát! ADOLF Én sose iszom! LILIOMFI Liliomfi nem iszik?! Már hogyne inna! GYURI Mint a gödény! SZELLEMFI Ami igaz, az igaz… MARISKA Liliomfi iszik, mint a gödény? Még ez is?! GYURI Most is részeg, tessék csak megnézni. MARISKA Adolfhoz lép. Napközben is iszol, te mihaszna?! Mialatt a nőket csábítgatod?! Ó, én szerencsétlen leány! Nekiesik, tépdesi Adolf haját, szakállát. Tudom, hogy paróka, tudom, hogy álszőrödet álladra ragasztottad! ADOLF Ez egy női személy! Segítség! Mentsenek meg! Egy női személy! Menekül, Mariska üldözi. Balról jön Kamilla újabb ruhában. KAMILLA Mi ez az ordenáré lárma?! Balról jön Szilvai hálósipkában, bundában. SZILVAI E fogadó falai túlságig rezonálnak, kérem, szordínót tessék a torkukra forrasztani… – Kit látnak szemeim, ez a Gyula!!! Az ő dús szakálla, az ő kackiás bajsza! Gyula! LILIOMFI Még egy részeg! Ki ez a részeg? KÁNYAI Milyen Gyula? SZILVAI Az unokaöcsém! KAMILLA

Professzor úr! SZILVAI Gyula, Gyula!… KAMILLA Igaz, hogy a könyvtárszobában?! Igen? Igen? SZILVAI Könyvtárszobában? Mi van ott? KAMILLA Polcok… asztalok… SZILVAI Polcok, asztalok? KAMILLA Szende leányok a rücskös asztalokon… Fölfektetve… SZILVAI Megháborodott! – Mariskám, szende kicsikém!… MARISKA Utoléri Adolfot, tovább tépi a haját, szakállát. A nőket hajkurászod, te mihaszna! ADOLF Segítség! Egy nő! 70 GYURI Fizessen! Fizessen! ERZSI Meghalok! LILIOMFI Dobják ki azt a csepűrágót! GYURI Ki vele! Liliomfi, Gyuri, Kányai megragadja Adolfot, kicipelik a jobb oldali ajtón. MARISKA Lihegve. Minden nő kéne neki, a Kamilla néni is kéne neki, az Erzsi is kéne neki… Hajkúrászó himpellér! Hűtelen szédelgő! Szégyentelen kéjenc! Szemérmetlen kujonc! Öntelt kölönc! Nyakamon a kolonc! SZILVAI

Gyula, Gyula, hova lettél?! KAMILLA Professzor úr! Én óhajtok az alfelemmel olvasni! SZILVAI Rábámul. Mit mond? KAMILLA Olvasni! A pucér alfelemmel! SZILVAI Megőrült! – Megőrülök! – Gyula!!! Visszajön Liliomfi, Gyuri, Kányai. 71 Finálé SZILVAI Őrültek háza ez a hon, itt minden téboly átoson! KAMILLA Mindenkin úr a szenvedély, őrjöng a nappal, szenved az éj! ERZSI Sírva szolgál a vénleány, kit részeg vendég bánt s lehány! KÁNYAI Vigyázz a vártán, hű, derék magyar, ne sújtson muszka mancs, osztrák agyar! MARISKA Az árvát még az ágy is húzza, tegnap szerelem, s bosszú űz ma! SZELLEMFI Nincsen számomra nő, se mámor, te légy velem, teátrum-ámor! LILIOMFI Ha sújt a sors, te álld vidáman, közönség tapsa lesz az ámen! MIND Őrültek háza ez a hon, itt minden téboly átoson, itt minden őrület kelendő, kacagjunk mégis okosan az összes múlt, jelen, jövendő, kisebb és nagyobb átkoson! 72 III. felvonás 1. jelenet

Uracs nincs a színen. Erzsi hüppögve mosogat a hordóban. A konyhából jön Gyuri, Liliomfi, mindenki a saját ruhájában. GYURI Nem bírom! Nem bírom! Bujdosó halálraítélt vagyok ugyan, de férfi! ERZSI Nem megyek az ifjú Schwartzhoz! Nem megyek az ifjú Schwartzhoz! Kútba ugrom! LILIOMFI Be van fagyva! ERZSI Ez az egyetlen hordó vizünk van tavaszig, ó, rettenet! Ebbe még belefúlni se lehet! GYURI Elveszlek! Megveszek érted! Megveszlek! Elveszek érted! ERZSI Paphoz, hamar! – Istenkém, hogy jutunk el a paphoz a negyedik faluba, ebben a hóviharban?! Nem jutunk mi paphoz tavaszig! LILIOMFI Minek ide pap?! ERZSI Nem megyek az ifjú Schwartzhoz! GYURI Megveszek érted! LILIOMFI Csönd legyen már! Énekelnek. Ha két szív, férfi és nő, egymásba van habarva, a házasságot el kell hálni, méghozzá hamar, na! A pap jöhet majd később, jöjjön keresztelőre! Szerelmes férfi, szerelmes leány, ne tétovázzatok! Nagy a ti gerjedelmetek, 73 ez elegendő ok!

A nászi csatatéren előre hát, előre! ERZSI Nem vagyok vénleány én, mert szívem úgy repes! A keblem teli nedvvel, nedveim teli kedvvel, a combom takaros! GYURI Ez a pincéri élet nékem már ótvaros, de leszek szolga érted, ha ruhádat letészed, te mellyes és faros! MIND A pap jöhet majd később, jöjjön keresztelőre, A nászi csatatéren előre hát, előre! GYURI Megtorpan. Előre – de hova? ERZSI Hóvihar dúl tavaszig! LILIOMFI Itt van nektek a csűr! Mariskámmal nem látogatjuk mostan, úgyhogy semmi csűrés-csavarás, kifelé a csűrbe, előre! GYURI Előre! Megáll. De az imént is megzavartak! Éppen, mikor már-már! Én vagyok az egyetlen pincér! LILIOMFI Majd én pincérkelem addig. Vetkőzz! Vetkőzni kezd. GYURI Őrnagy úr! Itt, a menyasszonyom előtt?! LILIOMFI Vetkőzzék, százados! Ez parancs! Gyuri is vetkőzik, Erzsi bámulja őket. ERZSI Nahát, hogy a férfiak ennyire szánandóak gatyában! LILIOMFI

Csak amíg a gatya rajtuk fityeg. Gyuri és Liliomfi ruhát cserél. Balról jön Szellemfi. ERZSI Siessél, drágaságom, édes Gyurim, a csűrben van egy vájdling kocsonya, azt mi ketten felfaljuk rögvest, azt a kocsonyát én a megálmodott hitvesemnek tartogattam! SZELLEMFI Kocsonya!!! 74 LILIOMFI Kocsonya? ERZSI Kocsonya… Köröm, orr, fül, füstölt tarja… LILIOMFI Kocsonya… Istenem… ERZSI Na jó, majd hagyunk belőle magának is, Liliomfi. Nézegeti őket. Valahogy a képük nem bírt kicserélődni… LILIOMFI Teszünk arról is. A táskájából parókákat vesz elő, egyiket a saját fejére húzza, a másikat Gyuri fejére. ERZSI A hasonlóság még mindig nem akkora… LILIOMFI Majd a lélek, az ihlet, a művészet segít! Na, menjetek már, menjetek! Gyuri és Erzsi kirohan jobbra. 2. jelenet SZELLEMFI Kocsonya!… LILIOMFI Kocsonya? SZELLEMFI Egy egész vájdling kocsonya! Először nekem ajánlotta fel!… LILIOMFI Kicsoda? SZELLEMFI

Az Erzsi… De én nem fogadtam el… LILIOMFI De nagy marha vagy te! SZELLEMFI Én a szellem embere vagyok! Kocsonya?! Piha! Amikor én filozófokat tanulmányoztam! Én kategóriákban bírok gondolkozni! Tézis, antitézis, szintézis! Világszellem! Dialektika! Apriori! Ezek meg, mint a nyulak, miközben a hon leigáztatott, legjobbjai tömlöcbe vettetve, miután kivégeztettek! Énekel. Mint a féreg, mászkál, oszt rág: nálunk megint úr az osztrák – minden sarkon álldogál egy-egy civil svábbogár – s mint a kígyó, úgy csörög, habár némán ücsörög, a magyar könnyet sem ont, víg pofát vág, úgy búsong… 75 LILIOMFI Szép. Mintha maga Petőfi írta volna. SZELLEMFI Ugye? Van még: Fenn az ernyő, nincsen kas, teli a lélek, üres a has, a bor vizezve, mint a mocsár, az ország útjait lepi a sár, lyukas a csizma, hull a hó, ilyen a magyari dáridó… Ez a mi életünk, egy óriás, hatalmas, példátlan tragédia! Ha ezt megírná egyszer valaki! S én eljátszhatnám! Amiként nekem Bánkot, III. Richárdot, Julius Caesart kéne játszanom, s nem csacska bohózatokat! Jobbról jön Uracs, be van havazva, leteszi a köpenyét meg a kalapját, támolyogva a helyére megy, leül. LILIOMFI Nem szeretem a tragédiákat – és a közönség se szereti. A tragédia, barátom, luxus, különösen a sötét korszakokban, midőn a közönséget csacskaságokkal szórakoztatni, enbajaitól eltávolítani emberbaráti kötelesség… Énekel. Midőn csúfság az élet, az álmok fontosak,

az okos ember részeg, de a színész okosabb: az összes részegesnek álma a szebb jövő, mi színészben ölt testet, ezért oly fontos ő. Midőn minden világos és dúl a vereség, a vígjáték hatályos, mert lelki eleség. Habár művi a jókedv és alapja hamis, nyomorban, bajban élvezd szebb jövőd már ma is. 76 Muszáj ma együtt élni csúnya tragédiákkal, de minek még tetézni búsképű daliákkal? Joggal vonz teli házat a jó komédiás: valónál a bohózat akkor méltóbb, ha más. 3. jelenet A konyhából kijön Kányai. KÁNYAI Szellemfihez. Menjen ki a szekérrel most maga! SZELLEMFI Egy színművész?! KÁNYAI Vacsorára ökör lesz – dupla adagot kap. Tiszta bort tölt, odaviszi Uracshoz, leteszi, majd visszamegy a konyhába. SZELLEMFI Menj már egyszer te! LILIOMFI Nekem itt pincéri hivatásom van – és te vagy az éhesebb. SZELLEMFI Két adag ökör… Két adag ökör… Színészet, költészet: két adag ökör… Kimegy jobbra. 4. jelenet Balról jön Szilvai, Mariska. SZILVAI

Pincér! LILIOMFI Parancsol? SZILVAI Foglalj helyet, Mariskám. – Kész van az ebéd? LILIOMFI Az ebédet nemrég méltóztattak elfogyasztani, professzor úr, instálom alássan. SZILVAI Ja, tényleg. Ez a vidéki Magyarország engem evéstanilag határozottan megihlet. Akkor uzsonnát kérünk! LILIOMFI Uzsonnát, igenis, rohanok. SZILVAI Mariskám, valami itallal kezdjük. Bort ide. 77 LILIOMFI Igenis, rohanok. A söntéshez megy, egy palackba félig bort tölt, majd a hordóból vizet mer hozzá, tálcára rakja két pohárral, Szilvaiék asztalához viszi. SZILVAI Miféle bor ez? LILIOMFI Homoki, tisztelettel. SZILVAI Mariskám, igyunk. Iszik. Poshadt íze van… LILIOMFI Homoki, tisztelettel. SZILVAI Te nem iszol, Mariskám? MARISKA Sötéten. Nem szoktam. SZILVAI Emerenciám napi két liter bort is elfogyasztott. Továbbá megevett napi két kiló kenyeret, fél kiló hurkát, fél kiló kalbászt, csaknem egy kiló káposztát, háromnegyed kiló pörköltet, a miegymásról és a cúspájzról nem is beszélve… Midőn nehezményeztem, mondá: egy önző könyvmoly mellett nehéz az élete, s csak a mindennapi falásban nyerhet elégtételt… LILIOMFI

Kisasszonynak ajánlhatok finom süteményt, kérem alássan… SZILVAI Édességre nem költünk! LILIOMFI Nem oly édes az, mint a kisasszony… MARISKA Na ne, Gyuri! Na ne! SZILVAI Drága leány – se nem iszik, se nem eszik. – Mariskám, jó hírt közlök véled: Liliomfi, az az idétlen csepűrágó írásban lemondott arról, hogy véled bármi módon találkozzék, közösködjék, közösüljék, etcetera. MARISKA Istenem! SZILVAI Ugye? Tudtam, hogy ezzel örömet szerzek neked, édes Mariskám. Itt az írás, nézd. Előhúzza a papírt. Saját kezűleg körmölte le, noha némi nehézséggel… Helyesírás elégtelen, külalak elégtelen, fogalmazás jeles – mivelhogy én fogalmaztam. LILIOMFI Belenéz. Ez a sok piros, ez micsoda? SZILVAI A helyesírási hibák, kijavítottam őket. LILIOMFI Ennyi sok hiba? SZILVAI Színész írta… LILIOMFI Liliomfi úr művelt ember, noha színész, instálom alássan, ő még filozófokat is tanulmányozott… 78 SZILVAI Minek?! Színész maradjon a parókánál! MARISKA Elveszi a papírt, belenéz. Undorító! SZILVAI

Ugye? Elég sok pénzembe került, de érted, édes egyetlen Mariskám, én pénzt kiadni mindig is hajlandó voltam. MARISKA Nem téptem meg eléggé azt az alja embert! Feláll, kifelé indul. SZILVAI Ülj vissza, Mariskám! Odakint magától megfagy az a pernahajder. Ne gyűlölj, és ne gyapálj férfit, édes kislányom, tapasztalataim szerint az a hölgyeknél a mély érzelmi együvé tartozás jele. Mariska dúlva-fúlva visszaül. SZILVAI Mondja, maga izé… LILIOMFI Gyuri, ténsuram, alássan szolgálatjára. SZILVAI Akkor hát Gyuri. Mondja, Gyuri, nem látta azt a fura firmát, akinek orcáján pár minutumig az én Gyula unokaöcsém pofaszőrzetét véltem agnoszkálni a kavarodáskor? LILIOMFI Nem volt szerencsém hozzá, ténsuram. SZILVAI Érdekes. Mintha a semmiből bukkant volna elő, és aztán a semmibe veszett volna. Vagy álmodtam talán? LILIOMFI Az meglehet, kérem alássan, ténsuram. SZILVAI Magát nem kérdeztem. Üljön le. LILIOMFI Egy pincér sose ül le, kérem alássan! SZILVAI Akkor ácsorogjon. – Mariskám, valóban nem kérsz ebből a feltűnően poshadt, lábszagú borból? MARISKA Annak a szemétnek kikaparom a szemét! SZILVAI Kiről beszélsz ennyire lelkesen, édes lelkem? MARISKA

Liliomfiról! SZILVAI Helytelen. Féltelek, Mariskám. Odi et amo… Emeli poharát. Emerenciám emlékezetére, ki engem legalább ennyire féktelenül gyűlölt… Iszik. MARISKA Mondja, Gyuri, nem látta azt az urat, kiről nem tudni, kicsoda? LILIOMFI Fájdalom, azóta nem láttam… MARISKA Ha látja, szóljon neki, beszédem van vele… SZILVAI Te azzal beszélsz, akivel én mondom. – Mitől van ennek a bornak ekkora hatalmas lábszaga, Gyuri? 79 LILIOMFI Lábon szedtük le a szőlőt, amiből kiforrt. SZILVAI Hogyhogy lábon? Van a szőlőnek lába? LILIOMFI Kocsánya van neki – de mi álltunk a lábunkon, és úgy szedtük a szőlőt lefelé. SZILVAI Azt az agrikultúrában úgy szokás? LILIOMFI Úgy szokás, ténsuram. Mi, a nép, lábon is halunk meg; egy pincér meg aztán különösen. Mariska jobban megnézi magának Liliomfit. MARISKA Maga ilyen elmés, Gyuri? Sose gondoltam volna. SZILVAI Mariskám, nem kóstolod meg? Emerenciával esténként borozgatni szoktunk volt, ő szidta a bort, szidott engem, én hallgattam zagyva szidalmait, alaptalan gyűlöletén eltűnődtem, érdekes volt… MARISKA Nem, köszönöm. De ha Liliomfit megint látja a professzor úr… SZILVAI Gyám, gyám, gyám!

MARISKA Ha Liliomfit megint látja gyám, gyám, gyám… SZILVAI Nem úgy, tessék konjugálni, meg deklinálni: gyámom, gyámom, gyámom… MARISKA Ha Liliomfit megint látja, gyámom… SZILVAI Ez az. MARISKA Üzenem néki: forduljon fel. SZILVAI Bizonnyal átadandom. Ha óhajtod, édes kislányom, ki is miskárolom, vagy mi a neve annak. – Apropó, Gyuri, nem tudja, mit művel Liliomfi odakint a farkasordítóban? LILIOMFI Biztosan valami némberrel tekereg, alássan, például Kamilla úrhölggyel… SZILVAI Kamilla úrhölggyel, hahaha! – Te nem kacagsz, Mariskám? MARISKA Ha-ha-ha… csak tudnám, miért kell ezen kacagnom. SZILVAI Kamilla mint némber… Ha-ha-ha! Hogy Kamilla női nemben volna ragozandó, ha-ha-ha! Liliomfi és Kamilla! És vice versa, Kamilla és Liliomfi!… Hemperegnek a hóban, hóember a hónémberrel!… Beh megnézném Kamillát összefagyva – egy gémber-némber, hahaha! – Maga mért nem kacag, maga pincér? LILIOMFI Hahaha… 80 SZILVAI Ugye? Iszik. Esküszöm, ennek a bornak fenomenálisan átható lábszaga van! LILIOMFI Mert a szőlő fajtája ilyen, úgy is hívjuk, lábszőlő… SZILVAI Lábszőlő… LILIOMFI

Lábon szedjük le, lábbal tapodjuk, és a neve is az, hogy lábszőlő. Ezért a zamata, íze e bornak abszolúte láb. SZILVAI Láb? LILIOMFI Láb. Lábon nem marad, aki megissza. Kis csönd. MARISKA Kacéran. Jöjjön ide, Gyuri pincér. LILIOMFI Igenis. MARISKA Szóval hogy is készül ez a bor? De jöjjön közelébb! LILIOMFI Ennél közelébb már nemigen… SZILVAI Na! MARISKA Én csak szende módon incselkedem, gyámom. SZILVAI Ragozás helyes. Színészharapást pincérszőrivel. MARISKA Szóval hogy készül? LILIOMFI Ez különleges szőlő, mert mint a pillangó, érés előtt belábozódik… Változata ennek ama bizonyos téli bor, amit errefelé hóbornak hívunk. A tavalyi hóbor neve a hóbort… mert hogy múlt idő… MARISKA Hóborból lesz a hóbort? LILIOMFI Jól tetszik kapizsgálni, kérem. SZILVAI Valahol elvesztettem a fonalat… Sose hittem volna, hogy az agrikultúra ennyire micsoda… MARISKA

Gyuri, maga itten nőtt fel, ebben a magyar agrikultúrában? LILIOMFI Én, kisasszony, a magyar kultúra agrifüles terméke vagyok… MARISKA Mit csinál egy agrifüles? LILIOMFI A kisasszony első szavára agrik. MARISKA Óh! SZILVAI Agrik? LILIOMFI Agrik. MARISKA Agorjon hát még közelébb… LILIOMFI Félek, ez nem az az agóra… MARISKA És fél agórával később? LILIOMFI Nem lesz nálam boldogabb a magyar agoron. 81 MARISKA Agor jó. Agorjon fel majd szobámba, kérem… Én a teremtő nyelvújításnak lelkes híve vagyok, s magányomban szoktam még nem létező szavakat kitalálni, melyeknek fogalmi hátterük egyelőre homályos. LILIOMFI Magam is vehemens szófoganó alkat volnék, kisasszony. MARISKA A foganás engem szó szerint izgalomba hoz. SZILVAI Agrik… Agrik… Ez valami pusztai szó? LILIOMFI Abszolúte, instálom. A pusztán kívül senki sem érti. SZILVAI

Mariskám, te érted? MARISKA Már hogyne érteném, hát agrik… SZILVAI Honnét tudsz te pusztaiul? MARISKA Pusztán véletlenül. SZILVAI De hogy van ez latinul? LILIOMFI Fájdalom, kérem alássan, deákul én nem tanulhattam soha. SZILVAI Hiba. Hogy tud akkor felszolgálni?! – Lábbor… Lábszőlő… Vinum pedis? Majd megnézem egy jó latin szótárban… – Na de elég ennyi csevej, jöjjön már az evej! MARISKA Evej? SZILVAI Evés. Magam nyelvújítottam, ebben a minutumban; tessék majd a nép közt elterjeszteni. – Maga nép, Gyuri? LILIOMFI Én abszolúte nép vagyok, ténsuram. SZILVAI Akkor jó. Mariskám, te is nép vagy? MARISKA Sok szépet olvastam a népről, gyámom… SZILVAI Akkor te egy antinép vagy. – Na mondja, nép, mi van uzsonnára? LILIOMFI Szolgálhatok puliszkával, piliszkével, puluszkóval, pölöszkével. SZILVAI Egyik jobb lehet, mint a másik. De nyeldeklőm kiszáradt, úgyhogy uzsonna előtt még egy kicsit abból a lábborból, Gyuri… De aztán pusztuljon Mariskám közeléből! El a kacsokkal Mariskám kecsétől! LILIOMFI

Igenis. Liliomfi a söntés mögé megy, kancsóba tölt bort, vizet mer hozzá a hordóból. 82 5. jelenet A konyhából kijön Kányai. KÁNYAI Erzsi hol van? LILIOMFI Biztosan fát vág odakint. KÁNYAI A söntésnél ellenőrzi a bort. Hányszor mondjam neked, te hülye, több vizet öntsél hozzá! És egy ilyen akarja elvenni a lányomat! MARISKA Elveszi, az Erzsit?! A Gyuri pincér?! KÁNYAI Dehogy veszi! MARISKA Hála isten! Kányai a kancsóból az egész bort a hordóba önti, belemeríti a kancsót és telemeri, majd Szilvaiék asztalához viszi. SZILVAI Fogadós, csak nem ezt fogjuk inni tavaszig? Mennyi termett ebből a lábszőlőből? KÁNYAI Micsodából? SZILVAI Lábszőlőből. Amiből lett a lábbor. vagy nem ez a neve? KÁNYAI Én, kérem, nem tudok latinul, csak négy elemit jártam… Annyira emlékszek csak, hogy mindig azt mondogatta a tanító úr: lábbor omnia vincit… Akkor az valami ital lehet, tényleg, mert folyton részeg volt szegény. 6. jelenet Jobbról jön két pandúr fáradtan, teljesen behavazva, oldalukon kard, hátukon puska, fejükön csákó. Belépnek, nagy csönd lesz. Uracs felnéz, leteszi az újságot. A két pandúr lerogy egy asztalhoz, gyorsan lerángatják a havas csizmájukat és letekerik a kapcájukat. KÁNYAI

Gyuri, bort a pandúr uraknak! LILIOMFI Igenis! KÁNYAI De nem olyat… Majd én. Kányai a söntéshez megy, tiszta borral telitölt két kancsót, majd maga viszi a két pandúr asztalához. A pandúrok megragadják a kancsókat, és azonmód kiisszák. Csönd. KÁNYAI Gyuri, lábvizet a pandúr uraknak! 83 LILIOMFI Valamelyik szobába? KÁNYAI Ide, most, azonnal! Liliomfi bögrével vizet mer a hordóból egy lavórba, a pandúrokhoz viszi. LILIOMFI Méltóztassanak lábvizet venni a pandúr uraknak… A két pandúr mind a négy lábát gyorsan beledugja a vízbe, majd egyszerre leájul a székéről, a földön fekszenek hanyatt, és máris horkolnak. Csönd, csak a horkolás hallatszik. Uracs felveszi az újságot, olvassa. KÁNYAI Gyuri! LILIOMFI Igenis! KÁNYAI Nem pazarolunk! Lábvizet vissza! Liliomfi visszaviszi a lavórt a söntéshez és visszaönti a hordóba. A pandúrok már nem horkolnak, úgy alszanak. 7. jelenet Balról bejön Kamilla férfinak öltözve. Feltűnően hasonlít Adolfra. KAMILLA Tiszteletem a társaságnak… Liliomfi úrnak vagyok a nagybátyja… SZILVAI Annak a csepűrágónak nagybátyja is van? Hihetetlen. Na, foglaljon helyet itt az úr.

Kamilla odaül Szilvaiék asztalához, megborzong. SZILVAI Fázik uraságod? KAMILLA Ó, nem, csak a hév… a kisugárzás… SZILVAI Kinek van itt kisugárzása? KAMILLA Talán Önnek… Borzalmatosan hatalmas sugárzás… SZILVAI Igen? Érdekes, Emerenciám sosem említette… Mariskám, te érzed? MARISKA Sír. Én már semmit sem érzek… KÁNYAI Egy pillanat, ha szabad kérném… Akkor maguk hárman laknak abban a szobában? KAMILLA Bizonyára… Én Leon Kamé vagyok, atyám francia fókaidomár vala, anyám egy kardos magyar oroszlány… KÁNYAI Leon Kamé? 84 LILIOMFI Magyarul Kamé Leon… KÁNYAI Gyuri, kuss! – Atyai ágról rokona Liliomfinak, vagy anyairól? KAMILLA Nagyanyai-dédatyai ágról, a Kamé ágról… LILIOMFI Visz két kancsó, hordóból merített lét Szilvaiék asztalához. Tessenek parancsolni, alássan. – Fogadós úr, én egy kicsit takarítanék a Szellemfi úrék szobájában, hogy mire a pandúr urak felélednek, ugye… Csepűrágóéknál hagyományosan nagy kosz szokott lenni, meg mocsok… KÁNYAI Jó. Liliomfi kimegy balra.

SZILVAI Uraságod szintén fókaidomár? KAMILLA Jómagam tevékkel dolgoztam sokáig… Csak hát, fájdalom, nem ízlett nekik a róna-pusztasági fű, púpjaik lekonyultak, végül eltemettem őket… KÁNYAI Kegyetlen végzet!… Ez is a szabadság hiánya miatt van… Világos. – De hogyhogy nem láttam uraságod érkezését? KAMILLA Oly rég volt, talán el is feledte… KÁNYAI Rég volt? Elfeledtem? Gondolkozik. Ekkora forgalom rég nem volt nálam, valóban… KAMILLA Mindenféle gonosz illetők mászkálnak errefelé… Nem árt az elővigyázat… SZILVAI Igen? KAMILLA Tudomásom van róla, hogy egy gonosz liliomtipró ebben a fogadóban tartózkodik… SZILVAI Liliomfi? KAMILLA Egy ördögi férfi, ki magát tudósként álcázza, s közben ifjú leányokat ront meg… SZILVAI Liliomfi tudós volna? Egy színész?!… KAMILLA Könyvtárszobájába csábítja őket, s azon kifogással, hogy olvasni fog velük… SZILVAI Fogadós, van itt könyvtárszoba?! Mutassa meg, máris odamegyek! KÁNYAI Csűr van, kérem, istálló, pajta, disznóól… KAMILLA Alfelüket lepucérítja… KÁNYAI Hogyan?

85 KAMILLA Hajzatuk a rücskös asztalról lelóg! MARISKA Rücskös asztal? SZILVAI Ez a rücskös asztal, ezt már hallottam valahol… KAMILLA E gonosz vénembernek valami ártalmatlan gyümölcsneve van, megtévesztésül… Barackos vagy dinnyés, vagy almás… Epres vagy szamócás… SZILVAI Nem Liliomos? KAMILLA Talán Szilvás… SZILVAI Már bocsánat, Szilvai én vagyok… De én nem lehetek azonos, én nem vagyok vén… MARISKA Gonosz vénember? Szilvai? Elhúzódik Szilvaitól. SZILVAI Mariskám, ülj ide vissza gyámapádhoz… KAMILLA Minden ifjú leány gyámolának tünteti fel magát, pénzét nem kíméli, hogy aztán vadállati módon megrontsa szegény szendéket… 8. jelenet SZILVAI Nem értem, hogy lehet ennyi sok Szilvai a világon… Mariskám, maradj veszteg, mindjárt kapjuk az uzsonnát… utána pedig megkezdem vizsgáztatásodat, a tudományokban mennyire vagy jártas… Művelt leányt faragok belőled… MARISKA Felsikolt. Olvasni fog velem? SZILVAI Ha muszáj? MARISKA Hajam a rücskös asztalról lelóg?! SZILVAI

Én ezt a rücskös asztalt már sokadszor hallom… Mitől rücskös itt minden asztal? 86 9. jelenet Jobbról bejön Adolf teljesen behavazva, átfagyva. ADOLF Verjenek meg, nagyon szépen kérem! SZILVAI Hogyan? ADOLF Odakint megvesz az isten hidege; annál jobb, ha eltángálnak, a veretés melegít! MARISKA Liliomfi! Felugrik, Adolf nyakába veti magát. Mindent megbocsátok, csak ments meg, vigyél el innét! Itt engem meg akarnak rontani! ADOLF Menekül, lerázva magáról Mariskát. Segítség! Kirohan jobbra. SZILVAI Mariskám, ez volt az a Liliomfi? – Nem értem… MARISKA Bácsi, hívja vissza Liliomfit! Nagyon kérem! Szépen kérem! 10. jelenet Jobbról jön Gyuri Liliomfi ruhájában és Erzsi, be vannak havazva. MARISKA Gyurihoz rohan, a nyakába ugrik. Liliomfi, édes lelkem, mentsél meg engem, vigyél el innét, szabadíts ki a karmaikból! GYURI Bocsánat, Mariska kisasszony… ERZSI Nekiesik Gyurinak. Te hűtlen, te nyavalyás, te csábító szoknyavadász, te bitang! Velem vagy a csűrben, és ugyanakkor megcsalsz mással idebenn?! Berohan a konyhába. MARISKA Erzsi, legalább te segíts nekem! Berohan a konyhába. GYURI Megvesztek ezek a nők… Berohan a konyhába. SZILVAI Uracshoz. Uram, nekem olykor az a sejtésem, hogy nem vagyok magamnál…

URACS Súgva, borízű hangon. Ez mind csak azért van, mert elveszett a magyar szabadság… SZILVAI Gondolja, hogy elveszett? Miért, hát megvolt valaha? URACS A tevék is ezért pusztultak el… a szabadság hiánya miatt, mely a mai magyar rónán általános… Ha negyvennyolc győzött volna, azon tevék ma is élhetnének! Ujját a szájára teszi. De erről: psszt! SZILVAI Psszt! 87 11. jelenet Bejön Liliomfi balról öregasszonyként. LILIOMFI Üdvözlöm… Schwartzné vagyok. SZILVAI Alászolgája… Szilvai professzor. Foglaljon helyet… LILIOMFI Leül. Nem látta a fiamat? SZILVAI Nehéz kérdés, kérem… LILIOMFI Schwartzné vagyok, a fiam pedig Schwartz… SZILVAI Logikus. LILIOMFI Adolf. Adolfocska. Dolfi. SZILVAI Mennyi szép név! LILIOMFI Ugye? Csak elszakadtunk húsz éve, és fel sem ismerném. SZILVAI Ne mondja. Húsz éve? LILIOMFI

Húsz éve. Sír. Most képzelje! Húsz éve nem láttam… SZILVAI Szépen megnőhetett azóta. LILIOMFI Hát mégis ismeri?! SZILVAI Azt nem mondtam… LILIOMFI Valami leányt fog itten elvenni, a kézfogóra jöttem ebben a hóviharban… Reménylem, bőven termő csipáim nem akadályoznak meg, hogy felismerjem az én kicsiny fiacskámat… SZILVAI Most érkezett az asszonyság? LILIOMFI Most… SZILVAI Érdekes, az asszonyság nincs is behavazva… LILIOMFI Elállt a hóesés… SZILVAI Kinéz az ablakon. Elállt? Én úgy látom, esik… LILIOMFI Újra kezdte… SZILVAI Valóban, újra kezdte… Nem iszik velem az asszonyság, a megérkezés örömére? LILIOMFI Nem, köszönöm… KÁNYAI Jöjjön velem az úr, a konyhában beszélgethetünk… Kányai és Kamilla kimegy a konyhába. SZILVAI Tudja, ez különleges bor, lábszőlőből csinálták, lábbor, attól ilyen ápor… LILIOMFI Ápor? SZILVAI

Ápor s eltakar… A magyar róna sajátlagos terméke… Ilyen máshol nincsen. LILIOMFI Minden magyar táborban rónán termett lábbor van? Sose 88hallottam róla… Én finom úriasszony vagyok, kérem… És nekem reumám van, alig lábok, az nem olyan? SZILVAI Reuma? Ugyan! Isiász! Nekem az van! LILIOMFI Isiász? A reuma súlyosabb! SZILVAI Ugyan kérem, az isiász az igazi! Már az ókori görögöknek is volt, nem beszélve a gyermekként elhalt fáraókról, kik szintén ebben szenvedtenek! LILIOMFI Én a reumámat nem adnám száz aranyért! SZILVAI Aranyér? Az az igazi! Reuma, isiász? Ugyan! Aranyér! A mértéktelen írás-olvasás okozza… A szellem szenvedélybetegsége… A legmagasabb rendű szerelmi elragadtatás… LILIOMFI Uraságod férfiassága engem asszonyként érdekel… SZILVAI Kegyeddel plátói viszonyra törekszem, ha egyáltalán. LILIOMFI Le vagyok sújtva. SZILVAI Emelkedjék, drága asszonyom, a szellem magasába. 12. jelenet Jobbról óvatosan bejön Adolf. ADOLF Már alig bírok járni… Merev léptekkel Szilvaiék asztalához megy, lezuttyan a székre. Az a verekedős leány nincs itt? SZILVAI Na, ide hallgasson, maga Liliomfi! ADOLF Nem vagyok Liliomfi! Én Schwartz Adolf vagyok! SZILVAI

Schwartz Adolf? Akkor engedje meg, hogy bemutassam édesanyjának… ADOLF Az édesanyámnak?! Leájul a székről, elterül a padlón. SZILVAI Asszonyom, fiát az asztal alatt találja! LILIOMFI Csak nem?! Ő lenne az én fiam? SZILVAI Megfigyeltem, hogy az egyre ifjabb nemzedékek az ideggyöngeségnek egyre súlyosabb jelenlétét tanúsítják. Ha ez mindig így volt, ami feltehető, úgy ma bizonnyal már csak rokkantak élnek a világon, kik még rokkantabbakat nemzenek s fogannak. LILIOMFI Ez nem lehet az én kicsi fiam… SZILVAI Letekint az asztal alá. Hát szépen megnőtt, az biztos… 89 13. jelenet Jobbról bejön az idősb Schwartz, be van havazva, drága bunda és kalap van rajta, mögötte fújtat Szellemfi, kezében hatalmas utazótáska, leteszi, majd kimegy balra. SCHWARTZ Ez a Kányai kocsmáros nevezetes fogadója a Nagy Kátyúhoz? SZILVAI Ez. SCHWARTZ Maga az a nevezetes Kányai fogadós? SZILVAI Én Szilvai vagyok. SCHWARTZ Akkor ez a maga fogadója? SZILVAI Ez a Kányai fogadója. SCHWARTZ De mit keres itt kegyelmed? SZILVAI Vendég vagyok. Vendégprofesszor.

SCHWARTZ Ah so. Én Schwartz Adolf vagyok. SZILVAI Igen? úgy látszik, Schwartz Adolfból is annyi van, mint Szilvaiból. SCHWARTZ Fiamat nem látta? SZILVAI Nemcsak a fiát, de a feleségét is. SCHWARTZ A feleségemet?! SZILVAI Fia az asztal alatt, felesége az asztal mellett… Végtelenül örülök, hogy egy széthullt családot ilyen szépen összeboronáltam. SCHWARTZ Maga az én húsz éve elvált feleségem?! LILIOMFI Maga az én húsz éve elvált férjem? SZILVAI Nagy úr az idő… Emerenciám egy év alatt húszat bírt öregedni. De ez még semmi, engem negyvennel bírt öregíteni ezalatt. SCHWARTZ Közelebbről is megszemléli Liliomfit. Nem hasonlít. LILIOMFI Kelmed sem hasonlít. SCHWARTZ Akkor maga másik Schwartzné. LILIOMFI Akkor kelmed másik Schwartz. SCHWARTZ Istennek hála! LILIOMFI Részemről a szerencse. SCHWARTZ

Feltett szándékom, hogy magyarosítani fogok Feketére, abból nincsen annyi egyelőre. Lenéz az asztal alá. Ez nem lehet az én fiam, az sose issza le magát. Leül. Én kérem az a ritka Schwartz vagyok, aki végig a magyaroknak drukkolt… 90 SZILVAI Fejével Uracs felé integet. …hogy végre a császár kiterjessze rájuk óvó hatalmát… SCHWARTZ Hogy elnyerjék a szabadságot! SZILVAI …a felséges császár kezéből… SCHWARTZ S hogy fegyvereik dicsőséggel… SZILVAI …tétessenek le a muszkák előtt. Kis csönd. SCHWARTZ Nem ezt vártam a magyar Alföldön. SZILVAI Ekkora laposságra magam se számítottam. SCHWARTZ A mi fogadónkat Pesten a magyarok negligálják és szabotálják. Csak mert német a nevünk. Hát tehetünk mi arról?! Holott én a magyar közönség kedvében járok! Fogadóm udvarán kizárólag magyar nyelvű színielőadásokat rendezek, a Nemzeti Színház jelességei adnak elő nálam hol vidám, hol érzelmes szcénákat, jó pénzért… Oly szépek azok! A szerelemről szólnak, s bennük Jancsi mindig elveszi Juliskát! Elsírja magát, szemét törli, orrát fújja. Nézetem szerint az ép színmű a népszínmű, és ahol nem azt játszanak, az nem színház, az kínház… Fiam mellé a legjobb magyartanárokat fogadtam, egy Vörösmartyt, egy Bajzát… most bujdosnak a szegény zsenik valahol… és fiam ezért vesz el echte magyar leányt… Hogy a magyarság ki ne pusztuljon! Fogadómba egy kardos alföldi magyar menyecske csábítandja be a magyarokat, kik Pesten újabban jelentősen el vannak szaporodva… Mi lelkünkben magyarabbak vagyunk még a tótoknál is, kérem, a zsidókról nem is szólván! SZILVAI Dicséretes. SCHWARTZ Fiam jövendőbelijét, Erzsikét ismeri? SZILVAI Derék leány. LILIOMFI

Kicsit öregecske, de hát mit tegyen, ha vénlány? SCHWARTZ Vénlány? Az Erzsi? Erről nem tudtam. Mindegy, remélem, édesatyja üzleti zsenijét örökölte… Mondják, jól főz… Mondják, szolid és szelíd teremtés. LILIOMFI Szelíd, csak a férfiakat szokta felpofozni. SCHWARTZ Egyre cifrább. Fiam a nőktől kissé tart. Nem volt szegénykémnek anyja, ugyanis. A nőktől magunkat áldásosan elszigeteltem. 91 SZILVAI Úgy tehát Ön fiát szűznemzéssel hozta a világra? SCHWARTZ Fájdalom, nem – pedig az lett volna a legjobb. SZILVAI Ezzel magam is így vagyok, nő nélkül szívesen fabrikálnék gyermekcséket. SCHWARTZ Vendégprofesszor úr szívesen látott vendég a pesti fogadómban… ott női személyzet nincsen… nem is lesz soha… SCHWARTZ Ha Pesten járok, fölkeresendem. 14. jelenet A konyhából kijön Erzsi és Mariska, szintén Erzsinek öltözve. LILIOMFI Ö, az ördögbe! Hogy lehettem olyan vak?! Mariska is beöltözött Erzsinek! Én gyanútlan férfi! SZILVAI Mit mond, asszonyság? LILIOMFI Semmi, csak fiamat óhajtanám látni végre… SCHWARTZ Milyen kedves ikerleányok! SZILVAI Ikrek? Felteszi a pápaszemét. Valóban… Uram, bemutatom Önnek az Erzsikéket… SCHWARTZ

Ajvé, fiam két nőt kell, hogy elvegyen?! Az sok lesz! – Kegyedék az Erzsikék? ERZSI, MARISKA Mi vagyunk az Erzsikék… SCHWARTZ És melyikük a vénlány? ERZSI Én vagyok… MARISKA Én vagyok… Csak pár év van közöttünk… SCHWARTZ Mégis ikrek?! ERZSI, MARISKA Ikrek vagyunk! SZILVAI Felteszi a pápaszemét. Érdekes jelenség, a tudományban nincsen még leírva… SCHWARTZ Én vagyok a Schwartz papa, a Dolfinak a papája… ERZSI Nem megyek a Schwartz Adolfhoz! MARISKA Nem megyek a Schwartz Adolfhoz! SCHWARTZ Édesatyjukkal pedig megegyeztem levélben! 92 15. jelenet A konyhából kijön Kamilla és Kányai. KAMILLA Észreveszi Schwartzot. Úristen, a Schwartz! Húsz év alatt mit sem változott! SCHWARTZ Kamillának. Dolfi! Szervusz, Dolfi! Megjött a papa! KAMILLA Én nem vagyok Dolfi, én Kamé Leon vagyok! SCHWARTZ De hát akkor hol van a Dolfi? Hol az a Kányai?!

KÁNYAI Itt vagyok… SCHWARTZ Én a Schwartz vagyok, a kend násza! Hova tette a fiamat? Fiam elveszi az ikreket! KÁNYAI Ikreket? SCHWARTZ Ezek nem a kend lányai? KÁNYAI Erzsi, mi a mennydörgős ménkű ütött beléd, hogy ketten vagytok?! ERZSI Atyámnak megártott a bor… Beszalad a konyhába. KÁNYAI Fenyegetően közeledik Mariskához. Erzsi, az istenfádat! MARISKA Jujj! LILIOMFI Ne bántsa ezt a szegény teremtést, fogadós! – Ne félj, leány, majd én megvédelek! KÁNYAI Kegyed kicsoda?! LILIOMFI Én vagyok a Schwartzné… KAMILLA Felsikolt. Schwartzné? Schwartzhoz. Hát volt pofád és megnősültél utánam, te nyavalyás?! Nekiesik Schwartznak, püföli. Te aljas, te szemét, hát ez a válás utáni hűség?! SCHWARTZ De uram! – Ki ez a sátán?! KAMILLA A volt feleséged, te redves hím, te vakarék! Kamilla egy széket vág Schwartzhoz, majd ráveti magát, Schwartz és Kamilla verekszik, Kamilla maszkja lejön. SZILVAI Na né, ez az erélyes úr, ez maga a Kamilla úrhölgy! MARISKA

Kamilla néni! Úristen! SCHWARTZ A feleségem! – Kamilla, mi rég el vagyunk válva, te most engem törvénytelenül püfölsz! KAMILLA Hát még ide is utánam jöttél?! Te pimasz! Takarodj innét! MARISKA Végre nem engem gyapál a drága Kamilla néni… 93 SZILVAI Hát vert téged, kislányom?! MARISKA Pont így bánt velem is… SZILVAI Istenem, akárcsak Emerencia velem… Édes istenem… Adolf feléled, feltápászkodik. ADOLF Atyám… Ne hagyd magad, atyám! SZILVAI Kedves Adolf, engedje meg, hogy bemutassam az igazi édesanyját… ADOLF Az édesanyámat?! Visszaájul a padlóra. Kamilla kergeti végig a termen Schwartzot. Kijön Gyuri a konyhából. GYURI Mariskához. Erzsi! Visszanéz a konyhába. Erzsi?! Fenyegetőleg Mariska felé megy. Miféle játék ez, Erzsi?! Bent is vagy, meg kint is vagy?! Hogy jössz te ehhez, Erzsi?! LILIOMFI Ne bántsd ezt a leányt, Gyuri pincér! MARISKA Jaj, Schwartz néni, édes öreganyám, védjen meg ettől, ez a Liliomfi, ez mindenkit megcsal, főleg a nőket! GYURI Én nem vagyok Liliomfi, én nemes Kiss György vagyok, a Nagy Kissek közül! És Erzsi az én feleségem Isten előtt, ez már el is van hálva! KÁNYAI

Mit mondasz, Gyuri pincér?! Elájul. LILIOMFI Édes kislányom, Liliomfit én jól ismerem, őt kergetem hegyen-völgyön, mert mi tagadás, beleszerettem… MARISKA A néni is?! LILIOMFI Vénségemre végre megismertem, milyen is az igaz szerelem… Mondják, errefelé mászkál… Én őnélküle élni nem tudok… Az ő simogatásai, az ő csókdosásai, azok az éji kéjek, mikben részeltetett… MARISKA Ah! Gyöngülök! Hát a nénit is?! LILIOMFI Micsoda férfi! Micsoda erő! Micsoda tűz! A csontjaimig éget! MARISKA Ah! Ismét megcsalattam! Liliomfi egy szemérmetlen szoknyapecér himpellér! LILIOMFI Én csak tudom… Leveszi a női maszkot. Liliomfi én vagyok… MARISKA Felsikolt. Segítség! LILIOMFI Ne félj tőlem, édes egy Mariskám… SZILVAI Mariska?! MARISKA Leveszi Erzsi maszkját, Liliomfihoz. Honnan tudtad?! 94 LILIOMFI Színész színésznek nem kaparja le a maszkját… KAMILLA Megáll, liheg, végignéz a termen. Csak tudnám, melyik férfit gyűlölöm jobban, a volt férjemet, a Schwartzot, vagy a professzort, a Szilvait?! SZILVAI

Kamilla! Engem! Feláll, odaszalad Kamillához. Mintha Emerenciám támadt volna fel kegyedben! Jöjjön hozzám feleségül, most azonnal! Édesítse meg nekem a Bach-korszak unalmát! KAMILLA Ah! A rücskös asztalt megtapasztalandom! Elájul, de Szilvai felfogja. Női állagom az Öné… 16. jelenet A nagy zajra felébred a két pandúr, feltápászkodnak, a többiek megdermednek, nagy csönd lesz. KÁNYAI A csöndre feléled, kóvályogva feláll. Parancsolnak a pandúr urak? Netalán letartóztatást óhajtanak folyamatba tenni? Mindenben szolgálatukra állok… A két pandúr böfög, a szemét dörzsöli, kapcájukat feltekerik, csizmájukat felhúzzák, majd az ajtó felé imbolyognak, kimennek. A nyitott ajtón át nagy szél fúj be, és hó zúdul a terembe. Gyuri odamegy, becsukja az ajtót. Csönd. KÁNYAI Nehéz szolgálat az övék – gyalogosan a pusztában, hóban-fagyban – meg sincsenek fizetve szegények… – Hölgyeim és uraim, Mariska kisasszony kérésére egészben sült ökröt tálalunk fel vacsorára. Csak az a kérdés, ki fogja fizetni. SZILVAI Természetesen én. KAMILLA Mi az, hogy természetesen?! Vége a vagyon herdálásának, Tódor!!! Kezembe veszem a te anyagi ügyeidet! Pénzt kidobni, gyámleányért? Soha többé! SZILVAI Istenem, mintha Emerenciát hallanám! SCHWARTZ Professzor úr, gratulálok, részvétem. SZILVAI Köszönöm! – Hölgyem, leányok, uraim, vonuljunk vissza magunkat rendbe hozni, hogy hamarosan ökörrel igyunk magunkban! 95 Szilvai karját nyújtja Kamillának, aki elfogadja, mindketten el balra. Liliomfi ölbe kapja Mariskát, kiviszi balra. Gyuri ölbe kapja Erzsit, kiviszi a konyhába. ADOLF Felül. Atyám, ugye nem kell megnősülnöm? SCHWARTZ Nem kell, fiam, a nők elkeltek mind.

ADOLF Halleluja! Adolf kimegy a konyhába. 17. jelenet A színen csak Uracs, Kányai és Schwartz maradt. SCHWARTZ Szóval kend az a híres Kányai… Ez meg a hírhedett fogadó a Nagy Kátyúhoz… KÁNYAI Hát mit tegyünk, Pest és Debrecen közt a legnagyobb kátyú itt van, három mérföldnyire… SCHWARTZ Zseniális! Kelmed a pannón föld legnagyobb vámszedője… Az a kátyú mindenkit idekényszerít! Pompás üzleti fogás! Ráadásul pofonegyszerű! Mint minden nagy ötlet! KÁNYAI Ó, kérem, semmiség… SCHWARTZ Semmiség?! Európában, ha egy úton kátyú keletkezik, azonmód befoltozzák, fantáziátlanul! Kelmed viszont azt a kátyút, ha jól értem, rendszeresen mélyíti! S aztán csak vár, mint pók a hálóban! Grossartig! Tudja, én fogadómban kéjhölgyeket nem foglalkoztatok – húsz éve köt fogadalmam, házamba nőt soha be nem fogadni – ezzel súlyos üzleti hátrányba hoztam magam a többi fogadóssal szemben, kik mind kuplerosok – s erre itt van Ön, ki szintén kéjhölgyek nélkül működik nyereségesen! KÁNYAI Súlyos áldozatokkal, kérem, szegény feleségem a kátyúba is veszett, az egyik mélyítés alkalmával… SCHWARTZ Ne sajnálja, úgyis csak egy nő volt… Aki másnak vermet ás, jól él! Gratulálok, Kányai uram! SCHWARTZ Köszönöm. Előveszi kis jegyzetfüzetét. Kérem, Schwartz úr, noha leányom eszerint nem lesz az ön menye, kapcsolatunkat ápolni kívánom… Kérem, a Liliomfi nevezetű színész valódi neve Szil96vai Gyula, jogi doktor, Damjanich seregében volt őrnagy, fő- és jószágvesztésre ítélték… SCHWARTZ Igen? KÁNYAI Igen. Továbbá Szilvai Tódor, professor habilitus, kiskorú leányok megrontását szokta rendszeresen folyamatba helyezni az erre kiképzett rücskös asztalokon… SCHWARTZ

Igen? KÁNYAI Úgy van… Szellemfi úr valódi nevét nem ismerem, de forradalmi verseket szaval, úgymint „Anyám tyúkja” és hasonlók… Van továbbá fentnevezett Liliomfi-Szilvai úrnak egy nagybátyja, Kaméleon nevezetű, ki feltehetőleg engedély nélkül hozott be tevéket, melyek a magyar fűtől mind megdöglöttek, valamint behozott nyilvánvalóan ellenséges fókákat is, melyek sorsáról még nincs információm… A fókákról a tudakozódást folytatni fogom. SCHWARTZ És ezt nekem miért mondja? KÁNYAI Hogy miért? Nem értem. SCHWARTZ Én azt nem értem, miért mondja mindezt pont nekem. KÁNYAI Kérem, Schwartz úr, nem tudom, Pesten mi a divat, de mi az országban, mi fogadósok, mindent jelentünk a felsőbbségnek, amit jelenteni kell. SCHWARTZ Valóban? KÁNYAI Hogyne, kérem. SCHWARTZ Megbízta magát evvel valaki? KÁNYAI Ó, dehogy, ez magától értetődő… Én, kérem, korábban a szabadságharc ellenségeit is mind lajstromoztam és örömest jelentettem volna, de nem jött senki, hogy meghallgasson… Kossuthék ezért is buktak el, kérem… Nem figyeltek oda mireánk, a népre, eléggé! Remélem, az osztrák hatalom nem lesz annyira hanyag e tekintetben, mint a magyarok voltak… – Uraságod ferdén néz reám… Talán kevés információt gyűjtöttem? Kérem, a Gyuri pincér, ki leányomnak csábítója lett, és szemlátomást férje is leend, úgyis mint informátorom, szintén gyanús nekem, lehet, hogy az is bujdosó, de még nem volt időm kifürkészni… Csönd. SCHWARTZ Látja ezt a hatalmas útitáskát? 97 KÁNYAI Látom. SCHWARTZ

Ebben gyűjtöttem össze mindazon följelentéseket, miket nekem a magyarok a magyarokról Világos után eljuttattak… Pesten is úgy gondolják, minden fogadós besúgó… Pláne, ha német a neve… Én ezt a táskát örömest belehajítottam volna a Dunába, de mi van, ha kifogják? Midőn magához indultam, nem mertem a fogadómban hagyni, hátha valaki megtalálja… Útközben szívesen elástam volna a hóba, de mi van, ha tavasszal elolvad a hó? Elástam volna a fagyott földbe, de mi van, ha kiássák? – Hanem van itt magának egy szép nagy kályhája… Ha megengedi, rárakom a tűzre… KÁNYAI Uracsra néz, aki az újságot olvassa. Abba a kályhába mi nem szoktunk befűteni, kérem. SCHWARTZ Hát akkor most befűt. KÁNYAI Sokba kerül a terem fűtése, Schwartz úr… Nem győzöm fával… SCHWARTZ Pénzt vesz elő. Fizetem. KÁNYAI Elveszi a pénzt, számolja, meghajol. Akkor befűtünk, kérem. Bizalmasan. Egyszer minden üzlet a magyaroké lesz itten – kiűzzük mi a németeket, egyet se féljen! – csak erősödjünk meg gazdaságilag a németek által, rögtön kiverjük őket, Schwartz úr! Az lesz csak a forradalom! Kimegy a konyhába. 18. jelenet Balról kijön Szellemfi Petőfi maszkjában. SZELLEMFI Uram? Egy pillanatra! SCHWARTZ Igen? SZELLEMFI „Ej, mi a kő, tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent?…” SCHWARTZ Körülnéz. Tyúkanyó? Én úgy hallottam, ökör lesz… SZELLEMFI „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom életemet, szabadságért feláldozom szerelmemet!” SCHWARTZ Nem túlzás ez kissé, uram? SZELLEMFI

Ön nem tudja, ki vagyok én?! 98 SCHWARTZ Nem hiszem, hogy lett volna szerencsém… SZELLEMFI Kétségbeesetten. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még nyílnak a kertben a völgyi virágok, még fészkel a fűzfa az ablak előtt… SCHWARTZ Kinéz az ablakon, erősen esik a hó, hajladoznak a csupasz ágak. Nem tudom, én virágot nem látok sehol… SZELLEMFI Én Petőfi Sándor vagyok! SCHWARTZ A kezét nyújtja. Idősb Schwartz Adolf. Szellemfi felháborodva kirohan balra. SCHWARTZ Na nézzük, milyen bora van ennek a Kányainak! A söntéshez megy, bort tölt magának, ízlelgeti. 19. jelenet Balról jön Liliomfi és Mariska. MARISKA Csak ne volnál olyan csélcsap, édesem! LILIOMFI Csélcsapságról beszélsz, te, nekem? Szellemfit utánozva. Kegyednek csak a kétméteres, mázsás, dús sörényű színész az igazi, aki ordítani bír?! Pedig ha ordítani kell, hát ordítok én!!! MARISKA Úristen… Szellemfi?! LILIOMFI A nagy gyerek… a csacsi … akit meg lehet simogatni… MARISKA Hozzád voltam őszinte?! Én balga jószág! LILIOMFI Ifjú Schwartzként. Kegyed járása, akár a legnemesebb lóé… Kegyed kegyéért magamat kiheréltetni a legnagyobb öröm… MARISKA

Jaj! Hát veled pusmorogtam?! LILIOMFI A nőket így vesszük le a lábukról… lábborral… agrifülesként… ez a szerelem agrikultúrája… a szerelemnek minden hely agóra… a csecses kecset kaccsal beindázzuk… MARISKA Gyuri pincér is te voltál?! Hát végig veled akartalak megcsalni téged?! LILIOMFI Szerencsém, hogy nem sikerült… És szerencséd, hogy Schwartzné öreganyádnak szólítottál… 99 20. jelenet Balról jön Szilvai és Kamilla kart karba fűzve, Szilvain fekete paróka van ismét. Kamillán csupa fátylakból összeállított ruhaköltemény. A konyhából jön Gyuri, karján Erzsivel. Kisvártatva jön Szellemfi balról a saját arcával, valamint Adolf a konyhából, arca zsíros. SZILVAI Kamillám óhaja szerint, ki úgy véli, jobban illik római arcélemhez a fekete vendéghaj, parókámat felöltöttem ismét… – Talán foglaljunk helyet. Összetolnak pár asztalt és leülnek. Schwartz bort visz nekik palackban, tölt. SZILVAI Iszik. Érdekes, ez nem a lábbor… Ez olyan borféle bornemű… Talán ez a hóbor… Nos, minden szépen megoldódott, csak azt sajnálom, hogy Mariskámat nem az veszi el, akinek szántam… csak egy szííínész… LILIOMFI Felrakja a bajuszát meg a szakállát. Nem akármilyen szííínész vagyok én, Tódor bácsi! SZILVAI Ez a Gyula, ez a Gyula! Ez az ő szőre! KAMILLA Milyen Gyula? Milyen Gyula? MARISKA Gyula? Gyula? LILIOMFI Bajszomat, szakállamat leberetváltam bujdoklásom kezdetén – mintha magamat ivartalanítottam volna… SZILVAI Hát akkor jó! MARISKA Liliomfi! hát neked becsületes neved is van?!

LILIOMFI Már amennyire becsületes… MARISKA „A rusztikus a gusztusos!….” Képen törli Liliomfit. LILIOMFI Jaj nekem… Mindjárt agrik a szerelem, úgy fél agóra múlva… MARISKA Elneveti magát és megcsókolja Liliomfit. LILIOMFI Pénzt vesz elő. Gyuri pincér, ideje, hogy megadjam a tartozásomat… GYURI Csak nem?! Egy világ omlott össze bennem… LILIOMFI Nem az én pénzem, Mariskától kaptam… MARISKA Nem az én pénzem, Kamilla nénitől vettem… kölcsön… SZILVAI Igen? Ő pedig tőlem kapta a nevelésedért, Mariskám… LILIOMFI Tódor bácsi visszakéri? 100 SZILVAI Nem kérem vissza, mert nem az enyém… az a te pénzed volt, Gyula… LILIOMFI Nem értem. SZILVAI Na nézzétek… én minden vagyonomat Mariskára írattam… KAMILLA Hogy mit, mit? Neked nincsen saját vagyonod, Tódor?! SZILVAI Nincsen már egy petákom se, ezentúl hitelből és kölcsönökből fogok élni, magyari módra… KAMILLA Én ezt megtámadom! Perelni foglak! LILIOMFI

Én Mariskát nem adom magához feleségül, Tódor bátyám! Én magát kihívom párbajra! SZILVAI Mariskát, feleségül, hozzám? Isten őrizz! Mariska édes, kedves, bájos, jólelkű leányzó, véle a házasélet egyetlen unalom… LILIOMFI Unalom? Ővele? Akinek az első jöttment gavallér megfelel?! SZILVAI Én eleve neked szántam Mariskát, Gyula! Úgyhogy el is fogod venni. És azért terveltem ki, hogy ti összeházasodtok, hogy a családi vagyon egyben maradjon… KAMILLA Miféle vagyon, ha lemondtál róla, Tódor, te életem megrontója! SZILVAI Szilencium! – Mariskám, te egyrészt örökölted atyádnak, Bárkainak minden vagyonát… Továbbá az én minden vagyonomat is rád írattam… Valamint örökölted Szilvai Gyula doktor unokaöcsém összes vagyonát… LILIOMFI Tódor bácsi, én fő- és vagyonvesztésre ítéltettem, mint a magyar sereg őrnagya! Nekem nincsen vagyonom! SZILVAI Fővesztésre ítéltettél, igen, de a vagyonvesztés büntetése rajtad végre nem hajtható, mivel neked már korábban se volt semmi vagyonod! LILIOMFI Már hogyne lett volna! SZILVAI De ha mondom, hogy nem volt! Tavaly március idusa után én, mint históriában járatos tudós, úgy gondoltam, elég fejetlen ember vagy te, hogy a szabadságba vesd magad, mely el fog veszni, mint a szabadság szokott, akár kívülről verik le, akár belülről a győztesek… Úgyhogy kieszközöltem, hogy minden vagyonodat rám írják… Papírt vesz elő. Itt van. „Szilvai Gyula minden vagyona Szilvai Tódort illeti”… Másik papírt vesz elő. Itt meg az van, hogy 101„Szilvai Tódor minden vagyona Bárkai Mariskát illeti”… Vagyis, Gyulám, a te összes vagyonod is Mariskát illeti, a logika egyetemes szabályai szerint… LILIOMFI Mariskát? Az én vagyonom is?! De hát ez csalás! Justizmord! SZILVAI Justizmord?! De kiokosítottak téged a pesti jogászkaron! Csalás?! Minden pecsét rajtuk van! – Unokaöcsém minden vagyonát némi baksisért nevemre írattam, midőn a magyar független kormányzat amúgy is összevissza kapkodott… Úgyhogy a mostani kevésbé független, s egyáltalán nem magyar kormányzat semmit el nem vehet unokaöcsémtől, csak a fejét, de azt

már amúgy is elvesztette, ahogy tetszenek látni… Mariskától a vagyont szintén nem veheti el az osztrák, ahhoz sok-sok alaptörvényt kéne módosítania, de erre még nem jött rá, nem tanulmányozta a római történelmet, s mire rájön, a vagyont addigra ti rég elherdáltátok, Mariskám és Gyulám… Csönd. MARISKA Úgy dobálnak engemet, mint a sipkájukat a népek a forradalmak kezdetén!… Egyszer dönthettem életemben eddig, midőn Liliomfit választottam – s most egyetlen választásomat is elveszik tőlem, hozzáadnak valami jogi doktor Szilvaihoz, gyalázatomra… LILIOMFI Mit akarsz, minden vagyonom a tiéd – adsz-e belőle néha némi zsebpénzt, édesem? MARISKA Egy advokátus doktor úrnak?! Én, a szegény színésznő? LILIOMFI A férjednek, aki hősleg nélkülöző színész marad, és véled együtt gyönyörűséget szerez az embereknek! MARISKA Nem adok, mert az én színésznői létem hatalmas költségekkel jár… Mindjárt veszek is ötvenhatvan gyönyörű ruhát… LILIOMFI Nem lesz az sok?! MARISKA Neked elég egy-két paróka meg álszakáll, de nekem?! Én színésznő leszek! SZILVAI Édes pár, csak enyelegjetek! Feláll, Uracshoz sétál, aki felnéz a könyvből, amit rémülten a kezébe vett. A respublikák története azt mutatja, jobb, ha külső hatalom ural egy nemzetet, mint az magamagát. A szabadság veszélyes vállalat és kiábrándító, mert erkölcstelenséget szül, ridegséget, önzést, happolást, lenyúlást, mértékte102lenséget, az emberség vesztét. A rabság az ember természetes állapotja, melyben némi melegség a rabok részéről egymás iránt elvárható… Uracshoz. Ezen épületes gondolataimat, melyek szerény személyemre is vonatkoznak, megtalálja könyvem tizenharmadik oldalán, mit Önnek ajándékoztam, de tartok tőle, számtalan dolga közepette még nem ért el odáig… Uraságod is megtisztelhetné asztalunkat… Uracs feláll, a könyvvel a kezében odatámolyog hozzájuk, leül közéjük, a könyvet az asztalra teszi, csönd. SZILVAI Visszaül Kamilla mellé. Édes lészen a rabság melletted, Kamillám, mert oly jó lesz nékem a szabadságról álmodoznom, megnyomoríttatván általad! KAMILLA

Hogy mit, mit? Nem értem, mit hablatyolsz, Tódor! SZILVAI Ó, nő, ki engem megérteni sose fogsz, imádlak! SZELLEMFI Volt itt három nő, mindháromról lecsúsztam… KAMILLA Hogy csúszott volna le, ha rájuk se mászott?! SZELLEMFI Egyetlen úr értett meg engem, ki nekem italt fizetett, de az sincs már itt, hogy lelkem kiönthetném… KAMILLA Büszkén. Az az úr én voltam! Ragyogó színészi alakítás, ismerje el! SZELLEMFI Kamilla! Akkor ön engem megért! KAMILLA Mint férfi igen, mint nő nem. SZELLEMFI Hát nem marad nekem más, csak a szellem és a hon? KAMILLA Ez az ön sorsa, ez – a nemzet boldog lesz ön által, vagyis mindazok, kiket Liliomfiék és Gyuriék nemzenek az Ön számára utókor gyanánt… De bocsásson meg, Tódoromhoz fordulok vissza, kit ma még alig is nyaggattam… SZILVAI Gyere, fiam, Dolfi, ülj ide közénk. ADOLF Anyám! Atyám! Sír. Egy anya, két atya, teljes a családom! SZILVAI Gyámfiam, keblemre! A konyhából jön Kányai, görgős asztalon egészben sült ökröt tol be. Nagy, közös sóhaj. Adolf felböfög. SZELLEMFI Ez egy böfögő ország… semmi szellem, csak a zabálás… Erzsihez. Kocsonya nincs már? ERZSI Nincsen – a kocsonyát a Gyurival már elháltuk a csűrben…

103 SZELLEMFI Schwartzhoz. Én egy Kant, egy Hegel, egy Schelling lehettem volna!… SCHWARTZ Nevezett urak szintén magyar színészek? KÁNYAI Szellemfi úr, ha szabad kérdenem, Ön mit művelt a dicsőséges szabadságharc alatt? SZELLEMFI Ó, én forradalmi truppot szerveztem, a Bánk bánt óhajtottuk eljátszani minden faluban, minden tanyán, de sose sikerült, mindazon csűrt meg színt, hol próbáltunk, elsöpörték újra meg újra a hadicselekmények… KÁNYAI Sajnálatos. – Gyuri, fűtsél be a kályhába! Gyuri felugrik, az asztal alsó polcáról leveszi a farönköket, és a kályhába rakja őket. Schwartz feláll, az útitáskát a kályhába gyömöszöli, Kányai savanyúan nézi. SCHWARTZ Liliomfi úr színész marad? LILIOMFI Mariskámmal truppot szervezek… SCHWARTZ Úgy. – Dolfi fiam… új atyát nyertél, s véle egy ős anyát… Légy boldog vélük. A fogadóm tiéd, én meguntam. Csak azt ígérd meg, hogy a magyar színészek továbbra is felléphetnek benne! ADOLF Ígérem! SCHWARTZ Dolfi! Mi ez a zsír a szádon?! – Hiányzik az ökör egyik lába! Te voltál az?! ADOLF Fáj is a gyomrom… SCHWARTZ Azzal már fordulj új atyádhoz. – Liliomfi úr, engem a színjátszás mindig is vonzott… s most, hogy végre tökéletlen fiamtól is megszabadultam, apaszerepekben óhajtok tündökölni… LILIOMFI Fel van véve, Feketefi úr. SCHWARTZ

Két ef, ipszilonnal, ha szabad kérnem! Reménylem, én leszek a magyar színészek közt az első báró… Schwartz visszaül. Az ökör mindenkinek leköti a figyelmét. Szilvai szel magának. Szellemfi szel magának. Uracs észrevétlenül feláll és kitámolyog az ajtón. A bedőlő hóra felfigyelnek. SZELLEMFI Felpattan, az ajtóhoz siet, kinéz. Elment! Elvitte a szekeret! KÁNYAI Ellopta a szekeremet! Nem lesz több kuncsaftom! Tönkremegyek! KAMILLA Tavaszig hát ide vagyunk zárva – Tódor, tegyél valamit! 104 Szilvai bólogat, eszik. GYURI Magyarok istene, még a nyakunkra hozza a pandúrokat, elvisznek mindenkit! KÁNYAI Komoran. Tavaszig már nem jön ide senki, nem olyan időt élünk… SZELLEMFI Elment… Mintha itt se lett volna… Visszafordul. Lehet, hogy ő volt az?! Nem volt se bajsza, se kecskeszakálla… Álorcát öltött, hát persze, mert bujdosik! Ő volt az, igen! Maga Petőfi Sándor?! Csönd, minden kés megáll a levegőben. MARISKA Maga elé búsan. Istenem, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Ellopni a szekeret, és elmenni, csak úgy! Ővele kellett volna kikezdenem, ó, én szerencsétlen… Most már biztos, hogy ő volt az igazi! – Sötéten. Egyszer még megtalálom valahol, és elkapom a grabancát… LILIOMFI Ízlik, életem? MARISKA Isteni, életem. SZELLEMFI Uracs elhagyott helyéhez megy, felveszi a könyvet. Ezt a könyvet itt hagyta. SZILVAI Felháborodva odanéz. A hálátlan! Pedig megmondtam neki, hogy mindig a zsebében hordja! SZELLEMFI

Olvassa a címet. „A függetlenség rémnyoszolyája”… Ez a legújabb kötete! Istenem! Nemcsak él, de költ is! SZILVAI Költ? Kicsoda? SZELLEMFI Kinyitja a könyvet, lapozza, elképed. Ebben nincsen semmi! SZILVAI Feláll, odamegy, megnézi a könyvet, elképed. Ebben nincsen semmi… Felragyog az örömtől. Akkor hát mégis elvitte magával! Kiolvasta! Kiolvasta belőle a betűket, és elvitte a fejében! Mégsem éltem hiába! 105 Finálé LILIOMFI Bizony távol van, s ez nagyon jó, Brassótól Karlovác, nem ér utol a végrehajtó, ha nem fizetni vágysz. GYURI Míg magyar hazánk ily hatalmas, diadalt ígér a harc: üldözetésünk fáradalmas, de nem fog rajtunk sarc. SZELLEMFI Hiába jön muszka meg osztrák, elillan az üldözött, elrejti őt Nagy-Magyarország rónák s bércek között. ADOLF Ne adja Isten, hogy netántán kis országgá legyünk, és bajba jutván Sopron táján, csak Záhony a menhelyünk. SCHWARTZ De ily rút végzet eme honban senkit sem fenyeget, csak adja Isten, hogy magyarok majd szép számban éljenek. KÁNYAI Majd utat épít szorgos népünk, s a kátyúk száma nő, hol előre, hol bele lépünk, fényes a szép jövő. KAMILLA Vár majd családi tűzhely előtt egy jó nadrágszerep, el ne szalasszátok, ti nők, legyetek éberek!

MARISKA Színház lesz a mi békés portánk, az ágyunk víg alom, ébren játék bocsát álmot ránk, s az álmunk vigalom. 106 ERZSI Nem baj, hogy kint a nagyvilágban háború öldököl, ha itt benn töpörtyű meg háj van, kocsonya és ökör. SZILVAI Honunkban bízvást megtalálod mindazt, amire vágysz, hű párodat vagy hárpiádat, rabságot, isiászt. LILIOMFI Sem kátyú, sem verem nem babrál ki velünk, csakis a szerelem, mert folyton szeretünk. Lesz még szabadság, persze, ha lesz a rabnak mersze, éljünk hát szertelen, haljunk meg hirtelen. MIND Sem kátyú, sem verem nem babrál ki velünk, csakis a szerelem, mert folyton szeretünk. Lesz még szabadság, persze, ha lesz a rabnak mersze, éljünk hát szertelen, haljunk meg hirtelen. A kárpit legördül.