FÖLDTANI KÖZLÖNY ÉRTEKEZÉSEK. ADATOK AZ ERDÉLY] MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. Bevezet

FÖLDTANI KÖZLÖNY XLIII.

KÖTET.

1913

OKTÓBER-NOVEMBER-DECEMBER.

10-12. FÜZET.

ÉRTEKEZÉSEK. ADATOK AZ ERDÉLY] MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. írta

:

Szádec;zky

Gyula

dr.*

Bevezet. Az Erdélyi Medence gazdag

hanem

közgazdasági,

kérdés

lett

az utóbbi

földi

igen örvendetes

idkben.

A

gáz tartalmánál fogva nemcsak

módon

általános geológiai

érdek

földi gázzal kapcsolatos intenziv geoló-

meg Erdély

giai kutatások sok érdekes részletet állapítottak

földjének

történelmére vonatkozólag és az elméleti okoskodás ennek a mintaszer

medenceképzödés kialakulásnak közelebbi körülményeire több gondolatot ahhoz a történethez, amelyet elször rendszeresen egybeállítva

fzött

Antal- dr. könyvében «Az Erdélyreszi tercier medence fejldésének történetew címen (5) találunk. Ehhez

KocH

szándékozom én is hozzájárulni a magam részérl afféle eszmefuttatással, amint Pálft Mór nyilvánított (13) a Koch emlékkönyvben. A tektonikai okoskodás azonban csak a sztratigrafiai észleletek alapján mozoghat biztosabban, ezért, mieltt a tektonikához hozzá szól'anék, új sztratigrafiai

vonásokra és azok

értékére

óhajtok

rámutatni.

A

ponto-

sabb szintmeghatározás tekintetében tudvalevleg fként a középs miocén (sós-salifer)

mezségi

pikus meleg és sivatagbeli

rétegeknél állunk sok nehézséggel szemben.

ahogy Lóczy magát

állapot))

megindította

az

kifejezte,

Erdélyi

A

tro-

nagyobb intenzitású Medencében a tengervíz wa

ennek kapcsán a só kiválását (19), E folyamat követalsó szakában a kórodi rétegek lerakódásakor itt élt gazdag tengeri állatélet elmenekült. Az itt maradt indifferens és helyenként nagy mértékben elszaporodott állatok, amink a (jlobigerinák, vagy a gyéren található halak (8) és kagylók (Teliina ottnangensis) egyáltalában nem alkalmasak arra, hgy velük ebben az 1000 métert koncentrálódását,

s

keztében a miocén

1

Eladta

a

Magyarhoni Földtani Társulat

1913,

évi

március 5-én tartott

szakülésén. Földtani Közlöny. XIJIl. köt. 1013.

27

406

SZÁDECZKY GYULA

Dl

TQeghaladó vastagságú, márgás és homokos rétegek egyliangú, végtelennek látszó sorozatában, biztos vezet szinteket állapítsunk meg. De

meglehets általánosságban el van terjedve ezekben a rétegekben a dácittufa, amelynek anyagát leginkább a medence szegélyén, szakadásokkal

kapcsolatban

egyhangú

vulkánok

kigyuladt explóziós

szórták

a

medence

rétegei közé.

Más alkalommal már volt szerencsém ezen a helyen rámutatni (20) a tufarétegtíknek az Erdélyi Medence miocén sorozatában való sztratigraíiai fontosságára. Azóta folytattam a tufák tanulmányozását és még inkább meg vagyok gyzdve ezek fontos szerepérl. Három könnyen felismerhet dacitlufa- rétegsorozatot különböztethetünk meg a közép-

miocén üledékek Erdély északnyugati, nyugodi, mondhatnám táblás település szegélyén (legszebben az alparéti Babgyihegytl kiindulva, Kecsed, Doboka, Válaszút, Bonczhida és Szamosújvár környékén), amelj'eknagj'jában 2° véve a Kis-Szamos völgyéig nagyon enyhe, általában számítva Wz DK-i dléssel lejtenek a medence közepe felé és amennyiben a Szamosnak adózó oldalvölgyek lejtése még kisebb, fokozatosan egymás után eltnnek a völgy talpán. A Babgyi-hegyrl jöv els vastag tufa Kecsed, Doboka táján tnik el a felület alá. De itt megjelennek kb. 100 m-el magasabb szintben a második tufasorozatnak márgás közbetelepüléssel egymástól elválasztott réiegei. Ezek Kisjenövel szemben a Szamos jobb pai'tján tnnek el a felület alá. Itt azonban ismét vagy 100 m-el magasabb szintben megtalálhatók a harmadik sorozathoz tartozó, még vékonyabb tufarétegek. Ennek a táblás szerkezet miocén területnek keleti határát nagyjából a Kis-Szamos jelöli, nem szigorúan ugyan, mert a

—

szamosújvár-dési szakaszban a Szamos baloldalára húzódik kis területen a

désaknai

A

«énje,

sótestet

a táblás rész. így,

nikai határt,

rétegek

nak

tartalmazó

nagyiklód-bonczhidai

eme

rétegek,

ha a Kis-Szamos nem

mégis

azt

gyrött település középmio-

szakaszban is

pedig a jobboldalra

terjed

követi szigorúan ezt a tekto-

középs miocén si Szamos folyásá-

következtetnünk, hogy a

kell

tektonikai vonása nagy befolyással volt az

irányítására.

A Szamosnak

sr

jöv

fell ide

Apahidánál hirtelen ráncok

és

kanyarodását

E-ra

fleg azoknak

a

Kolozs

ellenálló dácittufa bordái

okozták.

Ettl a táblás szerkezet szegélytl •érdekében tett

kutatások

tanúsága

keletre

szerint (1),

es

területen a földi gáz

egészben

véve

gyrve

miocén rétegek, A gyi-dés srbb redket vet a medence szegélyén, ahol a miocén rétegek a Határhegység régibb képzdményei vannak

a

közelébe jutnak.

Meg

kell

említenem, hogy a kolozs-kötelendi antiklinálistól

Vajdakamarás, Mocs,

Szovát,

K-re,

Aranykút, Kalyán környékén egy kisebb.

ADATOK AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ.

407

egészben véve táblásféle településünek látszó területet ismerek az elbbi •és

a sármási antiklinális között.

Az Erdélyi Medence

sótelepei

mentén jelentkeznek

antiklinálisok

Ezt az lOJO március 2-án

helyen (20) tartott eladásomban nyilvánított állításomat igazolták a földi gáz érdekében azóta végzett

a felületen.

e

nagyszámú, igen részletes vizsgálatok. Ezek a felgyrdö antiklinálisok a felületre hozzák a mélyebb tufarétegeket is, a melyek könnyen felismerhet és biztos szintet jelölnek meg. Nyilvánvaló tehát a tiifaréteg lehet legpontosabb áttanulmányozásának elsrend sztratigrafiai fon-

miocén rétegsorra nézve.

iiossága az erdélyi

A medence

északnyugati részében

nem

közelebbi sztratigraíiiai pontjából

tufarétegek rész-

még

hátra

Az eredményekrl késbb munkában szándékozom számot adni. Az egyes tufarétegek

Tan, azért ezekrl most szólni eigy részletes

lév különböz

tanulmányozása részben

mikroszkópos összehasonlító

letes

és

óhajtok.

tektonikai

azonban vázolni kívánom

jelentségének megitélése itt

az

szem-

1912. évi felvételeim

ered-

ményét.

Ebben az évben a pénzügyminisztérium megbízásából tanulmányoztam egyrészt a sármási antiklinális északi részének, másrészt a kisakna

— balázsfalva — sorostélyi I.

A

vonulatnak tufa-elfordulásait.

sárniás-iigrai antiklinális.

medence kell közepén a felsmiocén szarmata-rétegek (lásd 11 mveket az irodalom jegyzékében) márgás, homokos egy-

Itt a

^2

és

—

hangú sorozatába vékony, alig 'A 1 méter vastag tufa szövdött be. Ez a tufaréteg nem marad mindenütt a felszínen, st nagyon is szeszélyesen hullámzó helyzetében többször a felület alá

sülyed.

részletesen felvételi jelentésemben számolok be. Segélyével

Lefutásáról

nagyon

szé-

pen meg lehet állapítani, az antiklinális vonulat mentén azokat a boltozatokat, amelyekben a földigáz meggylik. Ezekrl röviden csak azt •említem meg, hogy külön domborulat felel meg a sármási és külön gerinc a pagocsa-mezösámsondi gáz-elfordulásnak. Az elbbi sokkal szélesebb, az utóbbi összenyomott. Ezenkívül egy harmadik tekintélyes lapos antiklinális boltozatot árul el ez a vékony tufaréteg a mezbánd-, mezökapus-iklandi

szakaszban,

további folytatásában azután

a

nagy tavaktól

leszáll a tufaréteg,

nyugatra.

eltnik

A

vonulat

a felület alatt.

Míg ez az utóbbi boltozat legmagasabb helyen, a mezökapusi Kiszeliczatetn 466 méter magasságban van tenger színe felett, addig az ugrai fúrás

280

m

ért el

—

hogy Marosugra 564 m-el mélyebben az elbbiekkel megegyez mikroszkópi szerkezet dacittufaréteget.

378 méter

magasan

mélyen,

fekszik

a

tehát

tenger

tekintettel

színe

felet.

arra,

—

27*

408

A

SZÁDECZKY GYULA

DE

dicsöszentmártoni fúrás pedig egészen ilyen Jinom horzsaköves üveg-

302 méterbl adott. Tekintettel arra, hogy Papp Károly dr. szerint is (11) Marosvásárhely és Dicsszentmárton közt hiányzik a dacittuifa, az antiklinális tengelye itt nagy területen a mélybe sülyed. Figyelemre méltó jelenség azonban, hogy Dicsszentmártonban, közeledve tufát

már magasabban van

a magyar-sájrosi földigázhoz, 78 m-el

mint Marosugrán.

Magyarsároson pedig, ahol a

ismét a felületen van dacittufaréteg (17).

retes,

II.

A

kisakiia-balázsfalva-riiszi tufavoniilat.

A medence

es

részeben

délnyugati

ennek a másik vonulatnak

tufaelfordulásai a sármás-dicsszentmártoni vonulattól

böz

a tufaréteg..

földi gáz régóta isme-

merben

külön-

—

Ebben a vonulatban több (3 4) tufaréteösszenyomott redk húzódnak egymás melersen igen get tartalmazó, lett. A tufarétegek alapján három, uralkodólag ENy-DK-i csapású, egymáshoz szorult, legnagyobb részben DNy-i irányban ersen áttolt redt ismertem meg, amelyek közé egyes helyeken lehet, hogy még más redk roncsai is közbeszorulnak. Kiemelni óhajtom itt azt, hogy a tekintélyesebb és könnyen felismerhet dacittufa-rétegeken kívül több helyen, mindig szerkezetet árulnak

vékony

és jelentéktelen

el.

amfibölaiuiezilliifd-réíegecskéket

sikerült fel-

is

fedeznem.

A medence emez

új

kzetének

részletes ismertetését az

Erdélyi

Nemzeti Múzeum Ásványtárának Értesítjében klinálisban

is

meglév

és a

említem meg,

azt

vastag réteget alkotó emez amfibolandezittufának

részletes tulajdonságai

Zalatna és Offenbánya

alapján az Erdélyi Érchegységben

apró amfibol-andezitkúpokkal látszanak és

vidékén

lév

származási kapcsolódásba jutni

ideje a tufarétegek elfordulása alaj)ján

hogy kitörésük

legköze-

hogy a vízaknai antimedence szegélyén Kisompolyon több méter

lebb fogom közölni. Itt csak

középs mio-

cénbe tehet. Ezzel kapcsolatban röviden megemlítem, hogy Vízaknán

pannóniai rétegekben

amelynek

részletes

líl.

vékony palagonitféle

elmállott

tufát

is

a

találtam,

tanulmányozása még nem történt meg.

Az Krdélyi Medence kialakulása. Tekt

o

n ka í

i

r é s z.

Az Erdélyi Medencére vonatkozó eddigi ismereteink alapján a következig képzelem a medence kialakulásának fbb fázisait. Ennél az én gondolkozásom bizonyos tekintetben hasonló nyomon halad, mint amint Pálpy dr. a Koch Emlékkönyvben (13) követett, ahol a medence


bekövetkez szakadásokat mentén felgyürödést vesz fel

409

belseje felé fokozatosan

és sülyedéseket és az-

után a szakadások

a

medencealakulás

fö

tényezjéül.

A medence

miocén rétegeiben elforduló tekintélyesebb konyhasótekintve ezek lokális megjelenését és min-

telepekre vonatkozólag én,

denütt

—

ers gyrdését

—

már

légóta

hirdetem egj'etemi eladásaimon,

lokális

valószínségét

sülyedés

nem gondolom, hogy

tehát

az egész

miocén medencét közel egyenletes vastagságú sóréteg töltené ki. Másrészt kétségtelen a harmadkori tengernek az ENy-i szegélytl fokozatos visszahúzódása is. Ha közbül némi ingadozás, rövid transzgresszió amint BöcKH Hugó dr. említ (1) volt is, de a visszahúzódás jelensége nyilvánvaló. A sós medencék mindenütt elég távol esnek a harmadik idszaki medence északnyugati szegélyétl. A sórétegek többnyire a

—

—

daeittufa betelepülések alatt jelennek

nütt a miocénperi odus

Papp Kákoly

már

az aquitáni

veti

és tortoni

meg

középs szakában szerint

dr.

homokkbl

sóképzdményt

fel

úgy

látszik,

hogy minde-

ki.

borgóprundi sóskutak jórészben

(11) a fakadnak. vesz

és

váltak

Murgoci (9)

is

burdigali,

hel-

a szomszédos romániai oltmenti

medencében.

gyrt rétegekkel szemben éles ellentét a nyumezségi rétegeknek már elbb említett merev, majd-

Ezekkel az ersen gati szegélyén a

nem

táblás kiképzdése, amely sokszor olyan benyomást tesz, mintha a merev alaphegység volna alatta. E két tektonikai forma érintkezésénél kell feltételeznünk elssorban az ersebb megtörést és ennek mentén a felgyürödést, olyan értelemben, ahogy Pálfy vázolta említett cikkében. A párkány-táblának a medence belseje felé hajló gyenge dlésébl következtetek arra, hogy a medence vetdései nem voltak függélyesek, hanem a medence belseje felé dltek. Jellemz és a gyrdés általános szabályát követ vonás, amire már BöcKH Hugó és Lóczy Lajos is rámulatott (1 és 7), hogy a merégi

dence belsejében lév antiklinálisok

peremhegység irányát a szakadások

irányára

fö

csapásiránya a keleti és nyugati

A medence párkányszegélyének befolyása szembetnen nyilvánul meg a kisakna balázs-

követi.

—

— szászvesszdi tektonikai vonulatban.

Ez a legersebb, legfeltnbb diszlokáciot mutató vonulat azok között, amelyeket az erdélyi harmadkori medencében ismerek. A gyrdésben nemcsak a mediterrán, hanem falva

a szarmata -rétegek

is

több helyütt részt vesznek és körülötte pannoniai-

pontusi üledékek vannak uralkodólag elterjedve, amelyek sorozatából merednek ki ezek a fiatalabb, több helyütt izoklinálisan összenyomott redk. Nagy érdekldéssel olvastam Halaváts 1911. évi felvételi jelentésében, hogy ez a gyrdés a csapás irányában folytatódik Eüsztöl

K

410

DK-re

is

lév ponüisi rétegeken (a mélybe húzódnak). Hogy Hortobágyfalvától DNy-ra

Hortobágyig a

egészen

mediterránrétegek

Mohig

SZÁDECZKY GYULA

itt

az elbbire

a

felületen

merleges csapású

patak mentén, ez talán

antiklinális jelentkezik a

határhegységnek

a

Hortobágy

Verestoronynál

a

kezdd-

ilyen irányú vonulatára volna visszavezethet.

szabályként

Altalános

párkánya közeieben

mutatkozik

srbben

az

vonás,

a

párkány

és a

hogy a medence

tolva jelentkeznek a

felé

ráncok (Balázsfalva, Torda, Kolozsvár), a medence

közepén pedig gyé-

rebben vetdnek és egyenesek. és a késbb említend tapasztalati tényeknek alapján azt hogy az erdélyi harmadszaki medence a következ módon A mezozoós éra végén lekoptak a megelz idk kéregmoz-

Ezeknek képzelem, alakult ki

:

gásaiból származott hegyek.

Ennek

az elsimult egyenetlenségnek a képe

tükrözdik vissza a Gyalui hegység tetején látható peneplén arculatán. A nagy beszakadások megkezddtek a medence déli felében a porfir,. porfirit

kitörésekkel

stb.

kapcsolatban

már

a

maim

lerakodások eltt,

—

tekintetEzek a beszakadások tel az ENy-i szegélyen, továbbá északon Kadna vidékén és délen Pornagyobb területre, tán csesd vidékén ismeretes eocen-maradványokra

északi felében pedig a felskrélában.

—

az egész medencére kiterjedtek. Igen

ers

változást hoztak a felskréta-

ahol az óharmadszaki mélyen benyúlnak a határhegység tömegébe, úgy hogy a bánffihunyadi medencétl északra az alaphegységnek csak egy elvékonyodó vonulata, tovább pedig (Czikó, Preluka) szórványos szigete makori beszakadások létre az északnyugati

részen,

lerakodások

meg

radt

Ylegyásza

a

felületen.

A

felsökréta

Biharhegység

és

hosszú hatalmas sorozata.

A

beszakadással

tömegén

áthúzódó

kapcsolatban

erupciós

áll

a

nyilvánulás

beszakadás révén támadt erozionális sülye-

nagyobbodásának hirdetje az a felsmaradványa a medence peremén sok helyütt ott van, amelyben több helyütt (Marótlakán, Kiskapuson, Kisfenesen) már dacit, vagy riolit erupciós kzetdarabok is akadnak. A medence sülyedése ós vele az erupciós mködés folytatódott gyengébb méi-tékben tovább. Az eocénepocha tengeri rétegei (alsó-, felsdurvamészk) közé lagnnás parti, st édesvízi rétegek ékeldnek közbe. Gránitos szövet közetek intrudálódtak a Vlegyászában és a Biharban porfirosok közé és a medence peremén valószínleg az óharmadszakban is voltak apróbb valkáni kitörések. Mojgrád környéke esetleg a Gyalui désnek. tehát

a

szintkülönbség

kréta epochabeli durva konglomerát, amelynek

tömeg

telérei.

így

Pálfy

dr.

gondolom

a

sülyedést

(13) ezt értette

része valahol a szegélyen

a tekintetben

is

(!gy

kapcsolatban

volna az

alatt,

a

hogy

kiemelkedéssel és ha a

megfelel kiemelkedést hoz

nézeten

volnék

vele.

medence Icsülyodt létre,

Ujabb, igen

akkor ebben

tekintélyes

és-


411

terjed durva kavicslerakodást ismerek a középs miocén vastag dacittiifa fekvjében a Csicsóhegyen, továbbá nagyon szépen feltárva Dés felett a Király árokban, kevésbbé jól Kecsed,

nagy

területre

közt

rétegek

a

és Sólyomkn. Kisebb-nagyobb szakadások, vetdések elfordulnak Kolozsvárt a Fellegvár — Hója vonulatban, részint a felsoligocén, részint az eocén rétegeken. Ezekkel kapcsolatban következett be valószínleg a nagyobb repedések mentén az Erdélyi Medencében oly

Doboka vidékén is

jelents szerepet játszó dacittufa exploziós vulkánjainak mködése. Ezek kitörési helyére a

ékeldése

durvább

anyag,

tömegek közbe-

helyenként lávaféle

megvastagodása alapján következtethetünk. Kétcsicsóhegyi, dobokai már i-égebben ismert kitörési

rétegeik

és

hogy a központokon kivül mások is voltak. Ilyeneknek maradványait láthatjuk Kolozson is és valószínleg Kolozsvár környékén is volt ilyen ségtelen,

kitörés."*

Ezekkel a középs lyesebb, exploziós

vulkánok

miocén medence szegélyén mködött tekintéegy idben apróbb amfibolandezit a medence délnyugati peremén, közelebbrl

dacit-vulkánokkal

gyuladtak

ki

Zalatna, Ofl'enbánya környékén, fel

kevesebb

és

törmeléküket

amelyek

vékony

kúpokat építettek

kis vulkáni

rétegenként

szórták

a

fels

miocénbeli tekintélyes dacittufarétegek közé.

dott

A

dacittufa-vulkánok lassanként

a

szarmata epochában

elcsendesed is,

az

mködése

alárendelt

folytató-

amfibolandezit

Az amfibolandezitek, amennyire ezt Györgyfalván a szarmata homokk alatt közvetlenül elforduló vékony tufából következtetni lehet, úgyiátszik ebben az idbén a medence északi felében, Radna környékén ki is törtek. Ezekben tehát megnyilvánulni látszik a hasonló anyagú erupciónak észak felé fokozatosan fiatalabb idben való megjelenése, amit Pálfy dr. az Erdélyi Erchegységben vulkánokkal

együtt.

(14) és a Földtani oldalán szkématikus ábrában

felismert

915.

Közlöny is

1V)12.

bemutatott Inkey

évi,

42.

kötete

megjegyzéseire

adott válaszában.

A

szarmáciai rétegek lerakódása kezdetén folytatódó beszakadások-

nak illetleg nagyobb szintkülönbségeknek hirdeti azok a tekintélyes szarmata konglomerátok, amelyek az utóbbi idben Mezszentgyörgy, Pagocsa, Besztercze, Gaál dr. 1910 felvételébl (3) Bútos, Monor környékén ismeretesek lettek, amelyek vékony rétege Kolozsvár környékén is megtalálható a feleki rétegek alján és ennek megfelelen a Kolozsvártól északra

es

területen

A pannóniai

is.

(pontusi)

rétegeink

újabb követelményei szerint az oroszországi *

BöCKH Hugó

Gaál (2)

középs

és és

Scheéter (18) fels szarmatá-

szeriut (1) a í'olsmediterri'in dacittnfii kitörésekkel kezddött.

412

Df

A

nak felelnek meg.

SZÁDKCZKV GYULA

szarmatából

a

pannóniai rétegekbe való

net ScHKÉTBR szerint diszkordancia nélkül következik

be

átme-

mindenütt

és

csendes.

Ha

a vízaknai i3annoniai rétegekben elforduló vékony palagonit-

Erdélyi Medencében, jelesül az Alsó-Rákos környékén ismeretes bazalt kitörésekkel kapcsolatba lehet hozni, úgy a pannóniai epochába kellene helyezni az Erdélyi Medence jelentéktelenebb féle tufarétegeket az

bazalt kitöréseit.'*

gita

A pontusi és levantei epochában következett be a Harhosszú ENy DK-i irányú szakadási és erupciós vonulatának meg-

—

hatalmas vulkáni mködés, amelynek utolsó lávaömlése Papp szerint (12) a mi idnket vagy 300,000 esztendvel elzte

felelöleg az a

Károly

dr.

volna meg. Ennek szolfatarás és mofettás

A Wachxer

tanártól

(22),

mködése

Segesvárról

jelenleg

a

is

tart.

középs pontusi

PartHchi szinl) rétegekbl említett 3 cm vastag tufabetelepüegy darabkáját az ö szívessége folytán volt alkalmam mikroszkóppal megvizsgálni. Meggyzdtem arról, hogy ez a limonitos festés nyo{('.oiKjeria lés

mán

sárgás

kaolinosan

szin tufa finom, szemes (+ eh. rostokból álló),

iföldpátfélén)

Vi

átalakult

szerkezet. Az uralkodó, részben részben

alapanyag szemek

negativjelleg

mellett

elég

sok,

rostokká általában

=

mm-nyi

plagioklász (labradorit =AbÂíi^ és andezin AbÂth) kristálytöredék és jóval kevesebb magnetitszem van benne. Ez tehát csakugyan

nem

hanem andezittufa, ahogy Wachnek is helyesen neamely bizonyára a Hargita kitörésébl származik. Kvarcot nem találtam a vékony csiszolatban. dacii-,

vezte, is

A Hargita impozáns tömeg tatta a

vulkáni anyaga, amely annyira megváltoz-

medencének elbbi terjedelmét

és képét, lényegileg

sztrato vul-

káni termék, tehát exploziós kitörések révén került a felületre. A Hargita vonulatában visszatükrözdik a medence általános vonulata, vala* mint az antiklinálisok általános vonulata is. Ha az erupciós mködések idrendi sorozatán áttekintünk, az vonja magára leginkább figyelmünket, hogy a medence kialakulásánál legelször nyugaton voltak a legtekintélyesebb beszakadások, amelyek Erdély nyugati Határhegysége erupciós anyagának a nagy részét a felületre liozták. Azután eltekintve apróbb ingadozásoktól, a medence belsejében támadtak újabb beszakadások ezekkel kapcsolatban, fleg a medence

északi

felében

kigyuladtak az exploziós dacittufa-vulkánok. Végül foly-

tatódtak a pannóniai ós

levantei

sülyedések

és

szakadások a medence

* HoFF-MANN K. dr. BöcKH JÁNOS és Vitális István dr. (1907-ben) a balatoui bazaltot pannóniai kitörésnek tartják, azonban Lörknthey Imrk dr. szerint úgy a

balatoni, juint az oltmenti bazalt alsó levantei korú.

'


413

déli és délkeleti részében és ezek kapcsán felépült a

Kelemen —Hargita impozáns vonulata. A medencének egészben véve délkeletre való sülyedésével a fiatalabb és hovatovább kisebb medencerészletek fokozatos vándorlása, tehát nyilvánvaló. Még inkább szembetnik ez, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy Eomániában Dambovitza és Moldova déli része között a legfiata-

fiatal,

mozgások még a Hargita kitörésénél is fiatalabbak, amennyiben legersebb fázisuk a negyedkor elejére esik (15). Sawickinek ezzel ellenkez hivatkozása (16) helytelen. Popescu-Voitesti még a labb, legjelentékenyebb

Brezoi-Titesti beszakadást

is

posztpliocén, pleisztocén eleji nagy mozgá-

sokra vezeti vissza és a dambovitzai fontos tektonikai vonalnak képzdése amely egymástól lényegesen különböz faciesek hatái-a hosszú idn át, amely a pliocén tektonikai vonásokat is átszeli, még ennél

—

is

—

—

fiatalabb (15).

Ha

most ennél az úgyszólván egy tartjuk azt a sokszor

szeraelött föld

kihlésével

térfogata

egész

elfeledett

kisebbedik,

érára

\onatkozó képnél

(16) vezet

tehát

a

zsugorodott, akkor megértjük, hogy a medence

kéreg

fonalat,

kisebb

belsejében

hogy

a

területre

lesülyed és

a határon erupciós tömegeben felnyomuló átalakulásoknál egészben véve

mégis csak

sülyed

a

A

szint.

sugár

irányában a

föld központja felé

törekv tömegek oldalnyomást gyakorolnak egymásra, tehát a gyengébb helyeken, a szakadások mentén (balázsfalva rüszi vonulat'^) felgyürdnek egymásra szorulnak a rétegek. Innen van, hogy a jól ismert redk a nyugati és déli párkányon mind a közeli párkánytól vannak alátolva, illetleg a medence belseje felé néz szárnyuk dl lajjosabban. Hogy a közeli Moldovában a redk hosszabb szárnya Ny-ra, Erdély felé dl, tehát K-rl vannak alátolva, azt talán a Dobi-udsától EENy-ra húzódott variszkusi hegységnek tulajdoníthatjuk, ameh^ a felületen többé nem látható, de Mrazec szerint talán még az alsó mioeénban (8), st tekintettel arra, hogy zöld kavicsai a sármási és mez-

—

szentgyörgyi

szarmata kavicsok között

részeiben talán

es

még késbb

is

is

elfordulnak, szerintem egyes

a felületen volt.

sármási antiklinális daganatok azonban

nak, mintha

itt

az oldalakról

A medence

közepe tájára

elég szabályosaknak látsza-

jöv nyomások egyenl mértékben

érvé-

nyesülnének.

Az

antiklinálisok általános

törések tán a medence

ENy — DK-i

csapásával ellenkez meg-

északi és déli párkánya

nyomására

vezethetk

* Ez a feluyomulás okozza talán a felskréta és részben az óharmakori rétegeknek azt a gyrdését, amely a Vlegyásza tömege ÉK-i szegélyén Marótlakán, továbbá a KocHtól ismertetett Hódosfalváu a Gyalui tömeg szegélyén sok helyütt, pl. Kisfenesnél is olyan jellegzetesen elöfortlul.

414

D?

Ennek

TÍssza.

lehet

SZÁDECZKY GYULA

tulajdonítani

az

antiklinális

vonulatnak azt a na-

—

gyon hullámos menetét is, melyet a tufaréteg segélyével a sármás magjârsárosi szakaszban kimutatni sikerült. Ha az orogenetikus erknek

harmadik idszak folyamán egészben véve DK-i irányban való

a

elmozdulását, a medencéknek ilyen irányú vándorlását a fiatal segei be-

szakadásokat tekintjük, úgy valószínnek kell tartanunk, hogy az Erdélyi Medence levantei vizei ezen a részen találtak lefolyást a tenger felé. 20 56. lap) a déli Szubkárpát Mrazec szerint (a (8) alatt idézett

m

vidéken a

pliocén (meotiai, pontusi,

vastagsága

1000 — 1500

m-nél

—

dáciai,

nagyobb

levantini)

és ezek

rétegek

összes

lerakodása után

is

«a

fels pliocénben, vagy nagy valószínséggel a posztpliocénbenw ers moz-

gások voltak, amelyek révén a

flisöv

fedrétegei

autochton miocénjével

Ez eltt, a középs miocénben Kárpátokban Uhlig Szubbeszkid takaró-

együtt a szubkárpát miocénra tolatott.

fejezdött be a keleti

jának

megfelel szegélyborítéknak («nappe marginaleo) és valószínleg a beszkidtakarónak megfelel .zi- (Bakó-) homokknek a rátolása az autochton miocén sósrétegekre. ScHMiDT Károlt is felveti a kérdést (17), vájjon nincs-e rátolva a Hargitától DK-re a Feketeügy környékén a flis a sóagyagra? Az erdélyi és a romániai miocén medencének összeköttetését nagyon valószínvé teszi a dacittufa-rétegek hasonló többszöri ismétl-

Campulungon (15i273). Medence vizeinek jelenlegi nyugati irányú lefolyását tekintjük, akkor ennek megértésénél az említett rátolások és a me-dencétl DK-re es területen bekövetkezett nagy tektonikai mozgások dése egyrészt Nagyselyk vidékén, másrészt

Ha

az Erdélyi

jöhetnek segítségünkre, amelyek ezen a

elzárták a medencét, a

részen

vizeket ellenkez folyásra kényszerítették és létrehozták a jelenlegi állapo-

Az Erdélyi Medence tehát egyrészt a Gyalu-Bihar és szomszéHatárhegyek között képzdött ki. melynek jelentékeny

tokat.

dos része

nyugati

hercyniai

ilyen származású, között.

kontinens töredékekbl de a

dinári

áll,

másrészt pedig a szintén

részhez tartozó

D

o b r

ud

s

a

vonulat

Sokkal jelentékenyebb és fiatalabb ez utóbbi régi kontinens töre-

dék sülyedése, mint Erdély nyugati Határhegységeé.

Ezeknek a régi, megmerevedett kéregrészeknek az epirogenetikus mozgásával kapcsolatban következett be a medence töltelékének ráncosodása és a szegélyrészeknek ségben, Tklkgdi

Eoth Lajos

rátolódása, nyugaton az Erdélyi Erchegyrészletes

felvétele szerint (21)

ÉNy-ra, ke-

Dobrudsa vonulatában egészben véve keletre. Utól)bi vonulat a DK-re fokozódó slyedés révén nagyobb részben eltnt a felületrl. Az Erdélyi Medence tehát egy olyan érdekes kis része a harmadszaki nagy geoszinklinálisnak, melynél a hercyniai ráncosodásból támadt leten a

kontinensek északi és déli csoportja egészen közel került egymáshoz.


415

Irodalom. (Az 1

— 22. 1.

számok

alatt idézett

BöcKH HüGÓ

dr.

forrásmunkák a szövegben zárójelbe téve megfelel számokkal jelölvék.)

Az Erdélyi Medence

:

földgázt

tartalmazó antikli-

Pénzügyminisztérium kiadása 1911. Az Erdélyi Medence neogén képzdéseinek réteg2. Gaál István dr. tani és hegyszerkezeti viszonyairól, KocH-emlékkönyv, 1912, 7. oldal. Szászrégen és Bátos környékének földtani viszonyai. 3. Gaál István dr. nálisairól.

M.

k.

:

:

A

m.

k.

földtani intézet 1910. évi jelentése,

4.

HoFFER András

A

:

Kiskapus

102-103.

oldal.

Gyerövásárhely közötti terület geoló-

és

1909, 52—53. oldal. Az Erdélyrészi Medence harmadkori képzdményei

giai viszonyai. Doktori értekesés. Kolozsvár,

KocH Antal

5.

dr.

:

U. Kiadta a Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest 1910, 318. oldal. Apró palaeontelógiai közlemények. Földtani Köz6. KocH Anntal dr. :

löny

kötet,

34-.

1904, 333. lap.

LóczY Lajos

7.

dr.

A

:

romániai petróleumterület

és

ennek összehasonlí-

tása az Erdélyi Medencével, Földtani Közlöny 41. kötet, 1911, 386. old.

Mbazec L.

8.

pétrole. Bucarest,

L'industrie

:

MuRGOci D. G. Das Tertiár Olteniens etc. Extrás din Anuarul InstiEomanici An. I. Fasc. No. 1. Bucuresti, 1907. 10. Papp Károly dr. A kissármási gázkút Kolozs megyében. Földtani 9.

tuluj

du pétrole en Eoumanie. Les gisment de

1910. P. 41. :

geol. al

:

Közlöny, 1910, 40. kötet, Budapest.

Papp Károly

11.

dr.

A

:

kszén

kálisó és e

állami kutatása.

A m.

k. föld-

tani intézet 1907, évi jelentése, Budapest. 12. Papp Károly dr. A futásfalvi Pokolvölgy környéke vármegyében. Földtani Közlöny 42. köt. 1912, 696. old. :

13.

Medence

Mór

Pálfy

[dr.

antiklinálisaira.

Pálfy

14.

Mór

nyai és erctelérei.

dr.

tekintettel

Erdélyi

az

Koch- emlékkönyv, Budapest, 1912, 91. oldal. Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszo.

:

A m.

A medencék gyrdésérl,

:

Háromszék

Földtani Intézet Évkönyve, XVIII. kötet,

k.

4.

füzet.

Budapest, 1911. Popescu-Yoitesti

15.

Contribution

:

a l'étude

géologique de

des collines comprises entre la vallée de la Dombovitza et

Anuarul

la

region

de l'Oltu.

Eomanei, 1898. Bucuresti, 1909, 277. old. Die jüngeren Krustenbewegungen in den Karpathen.

Institutuluj geologic al

16. Sawicki L. Mitteil.

le vallée

d.

17.

dr.

Wien

Geol. Ges.

Schmidt

C.

:

:

100,

11.

1909.

Naturgase und Erdöl in Siebenbiirgen.

liche Mitteilungen. Berlin,

1911. Pag.

Bergwirtschaft-

73.

18. Schréter Zoltán dr. A magyarországi szarmata rétegtani helyzete. KocH-emlékkönyv, Budapest, 1912, 127. oldal. Földi gáz és petróleum az Erdélyi Medencében. 19. SzÁDEczKY Gyula dr. :

:

Természettudományi Közlöny,

43. kötet,

1911.

41 ()

Dl

Gyula

20. SzÁDECZKY

clr.

:

SZÁDKCZKY GYULA

Adatok az Erdélyi Medence

ENy-i részének

tektonikájához. Földtani Közlöny, 40. kötet. 1910. 21. Telegdi

Eoth Lajos

:

Jelentés

a

részletes geológiai fölvételérl, Budapest, "

Wachner Henrik

22.

m.

földtani

k.

intézet 1900.

évi

1902.

Adatok Segesvár környékének földtani alkotásához.

:

Földtani Közlöny, 41. kötet, 1911. Budapest.

oldal.

74:2.

Kelt Kolozsvárott, 1913 június hó 1-én.

Szádeczky Gyula

dr.

egyetemi tanár.

AZ ÜJMOLDOVAI BAZALT. írták

Du. Emszt

:

Kálmán

és

Eozlozsnik Pál.

Bevezet. A Magyarhoni Földtani Társulat

segélyével az 1906. évben

tanulmányutam alkalmával az Újmoldovától K-re fekv Amália-völgynek fels harmadában az errl a vidékrl már régóta ismeretes bazaltból is gyjtöttem néhány példányt. Ennek a kzetnek összetételérl az irodalomban eszközölt

eltér adatokat találunk. Elfordulását Maktini Karoly fedezte fel s azt írja, hogy a benedikti hegy szienitjében Avacke-szer bazalt nak és nek telér- vagy tömzsszer tömege fordul elö.^ Cotta B felemlíti, hogy Ujmoldova mellett a

mandulak

valódi olivines bazalt

banatitot

A kzet derítették ki.®

sajátos

összetételét

Vizsgálatai

alapján

töri át

Niedzwiedzki a

J.

mikroszkópos vizsgálatai

«Dreieinigkeit»

táróból

gyjtött kzet

túlnyomó a u g i t on kívül, magnetit ból, b i o t i t ból, o 1 1 v i n ból s mezoisztázisként megjelen üvegbázisból áll. «Ez az alapanyag keresztezett nikolok között ugyan sok helyütt a fény gyenge kékes polarizációját ismerteti fel, az anyag egyébkénti jellege után azonban azt hiszem, hogy ezt a tüneményt a kristályos alkatrészek által okozott molekuláris feszültség eredményének kell felfognom és az alap amorf természetét kétségen felülinek tartom ». A kzetet ennek megfelelen bazaltnak határozza meg. Két évvel rá Szabó

magma

József dr. tette közetünket

tüzetes

vizsgálat

^

revieren

KaRL Martini

Mineralogie,

18Í23,

550

- B. V. CrtTTA •'

J.

:

:

két

egymással

nézve

nem

und

Nou-Moldova.

Leonhard's Taschenbuch für

1.

und in Serbien. Wien. 1864, 47 I. Zur Kenntnis der Banater Ernptivgostoino. Tschermaks

Firzlagerstátten iui Baiiat

Niedzwiedzki

Min. Mitteilungen.

)

Die geoguostischtu Verháltnissc in deu Banater Bergwerk-

Doguácska

Oravicza,

Elfordulására

tárgyává.

megjegyzi, hogy a kvarctrahitot (kvarcos dioritporfiritot

III.

:

1873, ()\

1.

-

AZ ÚJMOLDÜVAl

párhuzamos is

tartalmaz

K — Ny

csapású telérbeu

áttöri,

belle ökölnagyságú

fiatalabb az órcelfordulásoknál

s

417

1SA/.ALT.

zárványokat kimutatja a

Új alkatrészül

is.

amfibolt, pikót ltot, apatitot, egy helyen egy nagy plagioklás z -kristályt, mandulakitöltésül thomsonitot, kalcitot, fennve analcimot s kalcitot. Hogy az alapanyag mezosztázis) termémagnetit-augitos szegély

(

hosszabb vizsgálatnak vetette

szetét kikémlelje,

savval teljesen

kioldódott,

sósav\'al nyert oldatban Á'-ot

mutathatott

Az

ki.

alá

vékony csiszolatból

;

kzet porából bséges kocsonyakiválás

a

igen

lángfestéssel

sok

Na-ot,

sok

só-

mellett

C'a-ot s elég

sok

oldat vegyi vizsgálatát Jovicza Sándor és Ordód-í Lajos

vitték keresztül az egyetemi vegytani intézetben

;

ben visszatérek. Minthogy pedig az egyöntet

színtelen

a sugaras-rostos tomzonittal, bár ez az alapból

erre az elemzésre

még késbalapanyag

kristályos

kikristályosodni

egy-

látszott,

forma interferens színeket mutatott, azt szintén tomzonitnak számára t h o m s o n i t b az a 1 1 néven új kzettípust teremt.* Eáth G, a «dioritot» és az érctömzsöt áttör olivines éppen hogy megemlíti.

a

véli s

kzet csak

bazaltot

Petrograíiai leírás. Mint az tétele az eddigi

elzkbl

az

kutatások

újmoldovai bazalt

kitnik, az

ásványos

össze-

révén jól ismeretes, csak a színtelen bázis termé-

Az általam gyjtött közetek némelyikében ez a színtelen bázis kenem reagáló üveg, a kzet tehát Niedzwiedzki meghatározásának megfelelen limburgit nak vagy magmabazalt nak jelölend, más kzetekben ellenben nefelinnek bizonyult,^ a kzet tehát a nefelines bazalt nak els elfordulása hazánkban. A következkben csak szete vitás.

resztezett inkolok között

a

kzet falkotórészeinek mikroszkopiái tulajdonságait röviden felsorolom. a) Nefelines bazalt. Szövete porfiros, beágyazásai 0"4 — 0'6 mm-es

ennél is nagyobb szemnagyságú augit és olivin. A túlnyomó alapanyag magnetitból, apatitból, biotitból, augitból és nefelinbl tevdik össze olyanténképpen, hogy a 0-05 O'l mm szemnagyságú augit- és biotit egyének 0'55 mm szemnagyságú nefelinegyénekben ülnek. U"l

vagy

—

—

A kzet disperziója

p

>

frészét v,

augit

alkotó

mutatja a

jól

a

titánaugit

kiváltódások

BECKE-féle rajzolóasztallal a következ értékeket nyertem

Rendszerint homokóraszer felépítést mutat,

és 49-5°.

= — 44°,

hoz

diszperzióját

pl.

;

'2,V

Ers

tartozik.

tengelyszögére a

=+

50°,

-f

53°

magban ersebb szín-

kioltódása a

— —

50°, az kúpban c;- = 60°. Pleochroizmusa =^ kúpban cjintenzitású prizmazona szerinti növési mutat (100) lap ikerképzdést ismétld sárgás. Gyakran ^==^ violás, a

cy

a piramis szerinti növési

=

1

=

Szabó József Újmoldova némely eruptív kristályos kzete. Közlöny V., 1875, 194. 1. :

II.

A

moldovai

bazalt. Földtani

2 G. berichte •^

d.

V.

vem RÁTH

:

Bericht über eine 1878 unternommene Reise

niederrh. Gesellschaft in Bonn. 1879, 55. ö.

RozLozsNiK

kzetei. Földtani Közlöny,

PÁL

XLL,

és

dr.

Emszt Kálmán

1911, -28. oldalán

etc.

Sitzungs-

1.

7.

:

A

Medves-hegység

jegyzet,

bazaltos.

—

418

EMSZT KÁLMÁN ÉS ROZLOZSNIK PÁL

Dí

szeriut. az

alapanyag augitjai ferde

augitjai szélükön

anyag

A

pikotitoktaederes

ban fordul el

penetrációs

ikreket

olivin

Az

alkotnak.

alap-

el.

részben idiomorf, részben korrodált formá-

rendszerint nagyobb egyéneket

;

is

gyakrabban karbonátokká mállottak

szemnagysága azonban

alkot,

lesülyedhet az alapanyag ásványainak szemnagyságáig Tengelyszöge igen nagy, optikailag pozitiv jellege

még eldönthet,

> p.

diszperziója v

dések mentén barnára festett szerpentinné bomlik

Szélén és repe-

Mennyisége az augiténál

el.

jelentékenyen kisebb.

A

barna b

i

o

t i t

az alapanyagban bár

nem nagy mennyiségben,

—

elosztásban észlelhet, sokszor a maguetitot

mérhet mértékben nem

gelyképe

olykor az olivint

A

srn

ttíi

n

fénytörése

e f e s

1 i

mag n

n gyenge ketts

kanadabalzsamétól

törése, a

negativ egytengely tengelyképe

ásvány

(opt,

-f,

által

A

is

észlelhetk.

különböz

alig

meghatározható. Repedések

2ií:=73°), olykor karbonát

lagos ásványok mandulakitöltésül

koztam

apatit

étit. Az

észlelhetk.

mentén vagy apró fészkekben gyakran alacsony kettöstörésü zeolitos

Ten-

nyílik szét.

Erce mindig izometrikus, tehát titántartalmú

vékony

de állandó

szélezi.

is

fénytörésü

és

mely másod-

pótolja,

Részletesebben

nem

foglal-

velük.

nefelinen kívül

valószínleg gyér üvegbázis

is

fordul

el

;

a biotit s

augit egyénekkel telt alapokban azonban biztos megkülönböztetése a J_a talált nefelinegyénektó'l b) itt

nem vihet

A limburgit

keresztül.

kifejldése hasonló a nefelines bazaltéhoz, csakhogy

a nefelin szerepét nefelinitoid üveg veszi

karbonáttá

tinné és esetleg piramisszerinti

növési

változott

kúpban 49

át.

T

át.

— 51°-nak,

Olivinje teljesen szerpenug i t jának kitolódását a

á n a

t

i

a

prizmazona

szerintiben

60

=

-|-48°, s ez az érték szé62'5°-nak találtam. Tengelyszöge a magban 2F lén 44° -ra sülyedt. nagysága tehát a kioltódás értékének nagyobbodásával

fogy.

A

színtelen izotrop üvegbázis részben zeolitos

ásványokká bomlott

el.

Vêgyi összetétel.

A

nefelines bazalt OsANN-féle állandói a .s

a

= 46-01, =z 2-2,

A c

= 4-71, ^ 2-9,

C /•

Összehasonlítva közetünket tipusokkal,

azt

találjuk,

Kreuzbergtipris közzé

hogy

esik.^

következk

= 6-20, M = 8-85, = 14 k = 0-63, 9,

az az

Osann

által

:

F=32-17 n

=. 7-1,

felállított

m=

7-4.

nefelines

bazalt-

kzet a Rofibergtipus és a kzet magas «C» (illetve AIÔ^)

újmoldovai

Legfeltnbb

a

OsAKN-nak Kreuzberg- és Heidersbergtipusaiban még jelentékenyen nagyobb mértékben lelhet. Osann idézett helyen részletesen foglalkozik a váratlanul magas AlÔ^ tartalom okaival. Az újmoldovai kzetnél ez a tartalma, mely

* A. Osann Versucli einer chemischen Die ErguBgcsteine. T. M. u. P. M. XXL :

Classifieation

der

Eruptivgesteine,

AZ U.IMULDOVAI BAZALT.

1.

Nefelines bazalt, Újmoklova, elemezte

ilr.

Emszt Kálmán

419

420 pl.

EM>ZT KÁLMÁN ÉS ROZLOZSXIK PÁL

D:'

EosiWAL

*

bazaltot,

uefelines

írt, le

Toula

pedig

F.

bazaltoidos

uefelines

tefritet.''^

más néven

portba lesznek egyesíthetök. Azokra az

elforduló közetekre szerepelnek

s

sem, hogy az iíjmoldovai ba-

kizárva az az eshetség

Nincsen azonban

zaltok a Krassószörényi hegységnek

gondolok,

talán a melaíirok

melyek is."*

leirt

Anina

és

rendesen

kzeteivel egy közös cso-

Stajerlak

pikrit,

környékéii

pikritporfirit

néven

Addig, míg az alkáli- és az alkalimészsor

nem

másként áll különítették el, a pikrit név tulajdonságaikat fedte ha pikritek alatt Eosenbusch ajánlata szerint csak az alkáli mészsor kzeteit értjük.* S tényleg már Eosenbusch megjegyzi az Anina aknai kzetre, hogy a pikritporfirokhoz csak látszólagos s tévútra vezet hasonlóságot mutat s benne a monchiquitok hangját sejti. (L. c. p. 1332.) A stajerlaki kzet pld. Hussak szerint üvegbázison kívül olivinból, augitból áll s ennek a kzetnek 3. alatt közölt s John C. által eszközölt elemzése hézagossága dacára is feltn megegyezést mutat az új moldovai bazaltéval. Míg a tulaj donképeni pikriteket jellemzi a magnezia tetemes túlsúlya a mész kzeteit

;

a dolog,

felett

(1.

Eosenbusch: Elemente der Gesteinslehre. IQ. Auflage. 1910, p. 427.) mész meny-

a stajerlaki «pikritporíir))-ban az újmoldovai bazalthoz hasonlóan a

nyisége valamivel nagyobb a magnéziáénál.

A

stajerlaki

kiderítették,

állapítható áll

— aninai

kzetek korára nézve

hogy az alsókrétakorú üledékeket

meg

s

így az újmoldovai

bazalttal

T.

is

való

Eoth Lajos

áttörik,

fels

vizsgálatai

határa

egykorúságának

nem

mi sem

útjában.

Kelt Budapesten, 1913 május hó 1-én.

EozLOzsNiK Pál m. k. geológus.

^

Ad. Rosiwal

:

Zur Kenntiiis der kristallinischen Gesteine des zentralen Bal-

kan. Denkschriften d. k. Akad. d. Wissenschaften, Wien, 1890. LVII. p. '268. 2 Dr. Franz Toula Geologische üntersuchungen im östlichen Balkan. Neues :

Jahrbuch für Mineralogie "*

k. k.

EuGÉN Hussak

:

etc.

1890.

I.

273

1.

Pikritporphyr von Steierdorf, Bánat. Verhandlungeu der

Geol. Reichsanstalt, 1881, p. 258.

T. RoTH Lajos felvételi jelentései a M. Kir. Földtani Intézet Évi jelentéseinek következ évfolyamaiban: 1886, p. 162; 1887, p. 123; 1890, p. 30; 1891. p. 81, Schafarzik F. dr. mikroszkópos vizsgálataival. Dr. F. ZiRKEL Lehrbuch der Petrographie II. 1894. p. 856. H. Eosenbusch Mikroskopische Physiographie, IV. Auflage. ErguBgesteine. :

'*

:

1908. p.

I.32G.

FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A GERECSE-HEGYSÉGBEN. Külcsáb Kálmán.*

írta:

Á.

múlt év augusztás havának elejéu clr. Schafaezik Ferenc megyetemi kaptam, hogy a Gerecse-hegységben

tanár úrtól azt a megtisztel megbízást intézete részére kövületeket

gyjtsek

s

ezzel kapcsolatban földtani megfigyelé-

seket végezzek.

A a

már begyjtött

tésébl származó tegyem.

és

legnagyobb részét

arra

használtam, hogy a

rétegekbl gondos gyjtéseket eszközöljek,

különböz intézetekben

gazdag

elhelyezett,

nem

amiáltal

fként Hantken gyj-

szempontból

kövületanyagot rétegtani

Ezenkívül gyjtöttem a kövületekben

képzdményekbl

A

id

rendelkezésemre álló

kevésbé ismert júrakorú

szegényebb

is

értékessé

harmadkorú

is.

Gerecse-hegység

rétegsorozatának megállapításánál Hanther Miksá-

jvira

nak van legnagyobb érdeme. Hanxken ugyanis kövületekkel

az alsó-, középsö-

középs doggert mutatta ki, valamint bizonyos képzdményeket. Ezt a rétegsort dr. Hofmann Károly az

és fels liászt, az alsó- és

sbb

júrabeli

tithonnal egészítette

ki.

Késbb

megfigyeléseket a Gerecsében

s

Staff János és a

már

dr,

fel-

alsó

Liffa Aurél urak végeztek

kimutatott emeletek több új elfordulá-

munkáikban. Nyári kirándulásom alkalmával törekedtem az eddig ismertetett összes

sát említik

júraelfordulások felkeresésére

s

személyes megfigyelések alapján arra az ered-

ményre jutottam, hogy a gerecsei jurasorozat részletesebben tagolható, valamint, hogy az eddigi megállapítások javításra szorulnak, amely a gazdag fauna beható tanulmányozása alapján vihet csak keresztül. A Gerecsében a jura szisztéma mészkövek alakjában van kifejldve. A fauna és a települési viszonyok alapján az alsó-, középs- és fels liászt, az alsó doggert és a tithon emeletet különböztethettem meg. A Hantken kimutatta középs doggert eddigi gyjtéseim alapján nem tudom megersíteni, valószínnek tartom, hogy az összfauna részlettanulmánya ezt az eredményt is meghozza; st hiszem, hogy a tatai Kálváriadombon kifejldött de nagyon

fels dogger

is

kimutatható

lesz.

Az alsó liász vörösszín mészkövek alakjában van ban két

fácies

különböztethet

meg,

úgymint

kifejldve. Általá-

a brachiopodás és az

ammoni-

teszes fácies.

1

Eladta

a

Magyarhoni Földtani Társulat

1!)13.

évi

január 8-ikáu

szaküléséböl.

Földtani Közlöny. XUII. köt. 1913

-^

tartott

KULCSÁR KÁLMÁN

42^

A brachiopodás fácies

alakban

kétféle

lép

Pockon, Tölgy-

fel.

háton, Kisemenkesen és Nagypisznicén a dachsteiumészkö felett világoz vörösszín, kövületekben szegény mészk következik. E rétegek fácies és a települési

viszonyok alapján a tatai és dorogi brachiopodés

s á

Psiloceras megastoma Nagysomlyó-

az Asszony-. Teke-,

kövek. Ezek ugyanis

Ettl egészen eltérnek

Hosszúvontató hegyeken elöfordiüó mész-

és apró ammonites faunájukkal a annak megfelelöleg a 1 i á s z /9-ba helyez-

gazdag brachiopoda egyeznek

hierlatzal

jellegzetes

és

azonosíthatók

fáciessel

szintbe helyezhetk.

s

hetk.

A

fáciesre mindenütt, ahol csak megfigyelhet volt az fácies vörösszín, cefalopodás mészköve települ. A mészk uralkodólag húsvörös szín, helyenkint azonban világosabb, vagy sötétebb

brachiopodás

ammoniteszes E

színárnyalattal.

fáciesen belül az egyes szintek csakis az összfauna feldolgo-

zásával jelölhetk

Öregk

emenkes

nev

Nagyobb kiterjedésben a

ki.

ny-i oldalán jut felszínre

Törökbükk,

dk-i oldalán,

hegyeken belül

de

Bányahegyen

tardosi

elfordul Pockon,

Domoszló,

és a bajóti

Nagy-

Tölgyháton,

Nagypisznice

és

a

Kisgerecse

is.

A középsi] ászt liászon

:

két

is

vörös, cefalopodás

mészkövek képviselik. A középs úgymint a sötétvörös

különböztethet meg,

fácies

szín, mangángumós

és a

világosvörös s'zín mészk. Míg

az els fácies mészkövei sötétvörös színek, egyenetlen felülettel hasadók, vastag

padosak, addig

az

utóbbi

fácies

helyenkint

mészkövei világosvörös,

A

fehér színek, ridegek,

sima törések, vékony táblásak.

alapján mindkét fácies

azAmaltheus margaritatus

Felszínre bukkannak-:

Pock,

Tölgyhát, Nagyemenkes,

sárgás-

begyjtött fauna szintbe helyezhet.

Törökbükk,

Domoszló,

Nagypisznice és a Kisgerecse nevíí hegyeken.

—

60 cm vasel lokáhs kifejldésben. Az agyagot dr. Vadász M. Elemér úr vizsgálta meg s nagymennyiség halfogat talált benne a foraminiferák teljes hiányával. Azt hiszem nem tévedünk. ha ez agyagréteget még a középs liászhoz soroljuk mivel fedje a kövületekTölgyháton a világosvörös szíq

tagságban

sötétszürke

mészk

szín agyag

50

mintegy

felett

fordul

kol jól jellegzett fels Jiászemelet.

A fels liász

agyagos, sötétvörös

mészk

szintí

alakjában

lép

fel.

Vékony, összetöredezett tábláinak felülete rozsdavörös agyaggal van bevonva. Ezzel könnyen megkülönböztethet a vörösszín alsó dogger mészktl, melynek egységes réteglapjait világosvörös szín agyag vonja be. De különböznek egymástól a hasadásban is, ugyanis a fels liász mészkövek egyenetlen felülettel hasadnak, addig az alsó doggerkorúak sima törések. Az alsó dogger

felsbb

rétegei

szaruköves fácie s-be mennek

Vastagsága

1—2

tesen jutnak

m

re tehet.

felszínre.

A

fels hász és alsó

Tölgyháton,

Nagypisznicén

bukkan még nek Újheggyel szemben fekv oldalán.

kívül az alsó dogger felületre

A

Gerecsehegység júrasorozata a

t

i

t

li

ii

e

A

szarukö

barnaszín.

dogger mészkövek

me

együt-

Kisgerecsén, melyeken

és

Tzkhegyen o

át.

egészen

pedig

vékonytáblás, világos, vagy sötétvörös, helyenkint

1

e

és a

1 1

el

Nyagda-völgyzáródik

le.

Az

FÖLDTANI MEüFIGiELÉSEK A GEKKCSE-HEGYSÉGBEN.

423

ide tartozó mészkövek különböz színek, sima törések, helyenkint elkovásodottak. Jellemezve vannak a Terebratula diphya és különböz aptyehusok által. Az Asszonyhegy d-i oldalán fordulnak el, ahol dx. Vadász M. Elemér és dr.

KocH Nándor urak ismerték

E

rövid összefoglalásból

is

fel

a benne talált kövületek alapján.

kitnik, hogy a gerecsei jura

beható

tanul-

mányozása a mediterrán júraöv üledékeinek számos kérdésében fog becses adatokkal szolgálni, mind

az

üledékek keletkezési viszonyainak, mind

pedig

a júratenger partvonalainak elhelyezkedése szempontjából.

A

Gerecse- hegység

jut kifejezésre: az egyik

melynek arculatát

röghegység,

típusos

meg.

és törések bizonyos rendszere szabja

EK— DNy,

Kialakulásában

a másik

ENy —DK

két

irányú.

a

vetdések

fötörési irány

E

két fötörési

irányon kívül a tér minden irányában elhelyezked vetdések, törések, szaka-

dások lépnek rülményes.

melyeknél fogva a rideg mészkövek kisebb-nagyobb táblákká,

fel.

töredeztek szét.

A

vetdések korának megállapítása a legtöbb esetben igen kö-

Általában

két

csoportba

melyek az eocén eltt keletkeztek,

oszthatók

:

az

egyikbe

azok

tartoznak

melyek másikba pedig azok, melyek az eocén után jöttek létre, ide azok sorolhatók, melyek az arculat mai kialakulását eredményezték. A rétegek általában meglehets lankásan dlnek, leggyakoribb a

az

10

alaphegység

— 15°-os

lábainál lépnek

ide sorolhatjuk azokat a fötörésekct,

fel

dlés, de helyenkint 20

;

a

— 30°-nyi

hajlás

is

észlelhet.

Kedves kötelességet teljesítek akkor, amikor hálás köszönetemet fejezem Ferenc professzor úrnak ama megtisztel megbízásért, amelylyel lehetvé tette, hogy a Gerecse-hegységben földtani megfigyeléseket eszközölhettem. Köszönettel tartozom továbbá dr. Vadász M. Elemér úrnak szakszer útbaigazításaiért, amelyekkel már eddig is ellátni szíveskedett; valamint ki dr. ScHAFARZiK

köszönetemet

fej

ezem

ki

a

Földtani Intézet Igazgatóságának,

múzeumában lev Hantken

és Hopmann gyjtésébl származó gazdag kövületanyagot tanulmányozás céljából átengedni. Tanulmányaim s az együttlev gazdag anyag alapján most már abban

amiért volt szíves a

a helyzetben vagyok, hogy hozzáfoghatok a Gerecse-hegység monografikus odlgozásához. Készült a

Budapest,

kir.

József

megyetem

ásvány- és földtani intézetében.

1913 január havában.

28*

fel-

-

LIASZRETEGEK A DOKOGI NAGYKOSZIKLAN. Irta

— Dr.

A

Vigh Gyula. ^

:

19

— 20.

—

ábrával.

KocH Antal egyetemi tanár úr

szíves intenciói alapján ez év augusz-

NW

havában a Budai hegység nyúlványában, a Pilis-hegyterületen tartózkodtam, ott hegyszerkezeti és terjed hogy Esztergomig tl

tus és szeptember

rétegtani megfigyeléseket eszközöljek.

nevezetesen

mészk, középs

:

jura, és

fels

még pedig

Az

e

területen

mészk mészk és

bitumenes

triászkorú

alsó-liászkorú

fels-liász határán

lév

fellép

(raibli),

képzdmények, dachstein

dolomit,

egy idsebb, valószínleg a

továbbá az eocén és oligocén

tíízkréteg,

egymáshoz való viszonyának tanulmányozása közben szükségét láttam annak, hasonló felépítés területen is meghogy e képzdmények kifejldését más

—

tekintsem.

—

Legkedvezbb

és legközelebbi

hasonló felépítés terület

a

Gerecse

Kálmán megyetemi tanársegéd végzett földtani megfigyeléseket. Vele és az idközben hozzánk csatlakozott Vadász Elemér dr. egyetemi tanársegéd úr társaságában fként a Gerecse-hegység hegység, ahol ugyanekkor épen Kulcsár

júraképzdmónyeivel ismerkedtem meg

és arra az

eredményre jutottam, hogy

ez a Pilis-hegységbeli júrakifejldéstl bizonyos tekintetben eltér.

A

két terület egymástól eltér kifejlödés

resve, arra a

meggyzdésre

jurája közti

jutottam, hogy az összeköt

összefüggést ke-

kapcsot alkotó réte-

geinek a két hegység közt fekv területen kell lenniök, még pedig a dorogi Nagyksziklán és a bajóti Öregkn, esetleg még a környez magasabb hegyeken. A föltevés valószínségét növelte az a tény, hogy márPETERS- 18o8-ban megjelent tanulmányában említést tesz egy a dorogi Nagyksziklán talált Arielitesvöl, mely szerinte kétségkívül a dachsteinmészk fölött fekv gazdag ammonites-tartalmú rétegösszletböl került ki. Majd 1859 és 1871-ben Hantken* említi újból e rétegeket: Amni07iiies íardecrescens Hauer; Anniwviteft cfr.

'

Eladta

a Magyarhoni Pöldtani Társulat

1912.

évi

december 18-ikán

tar-

tott ülésén.

- Geologische Studien aus Uugarn. Jahrli.

d.

k. k.

G. Eeichsanst.

I85i».

10. köt..

491. old.

Hantken Geológiai tanulmányok Buda és Tata közt. (Kiadja a in. tud. Akadémia math. és természettud. állandó bizottmánya. I. köt.) Hantken Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. 1871. Földtani •*

:

:

int.

évkönj've,

I.

köt.

5.3.

old.

LIÁSZRÉTEGEK A DOROGI NAGYKÖSZIKLÁN. iuulticostatus

Hauek

Terehralida

;

mutahilin

425

Terehratiila

és

sp.

kövületeket

sorolva fel azokból.

Ujabban pedig Leffa Aubél

dr.^ úr kétségbe

vonta a liásznak a dorogi

Nagykó'sziklán való jelenlétét.

A saját szempontom és a vátás kérdés tisztázása céljából szeptember bónapban Vadász Elemkr dr. úr társaságában személyesen is megtekintettem a dorogi Nagyksziklát és észleléseim azt eredményezték, hogy itt nemcsak az alsó-liasz, hanem még egy másik, magasabb szint is

meg

van.

A

dorogi Nagyköszikla két csúcsú közel

rétegekbl a két

kúp

WE

nem

közti nyerge eróziós és

19.

ábra.

A

dorogi Nagyköszikla szelvénye.

4.

(alsó-liász

Eocén

mezozoós

tektonikus eredet. Déli meredek olda-

lán dachstein és liász mészkövek rétegfejei állanak

szín mészk

orografiai csapású

eocéneltti szegélytörésekkel határolt rög, melynek

köröskörül

álló

1.

operculiiiá-ii

1.

ki.

Dachsteini

A

lithc^lázisok az eocén

mészk

;

szint);

3.

Középs

agyag

5.

Nummulites perforalus-os

;

és

felsö-liász

tenger által breccsiává feldolgozott dachsteini és jura

2.

Világos vörös-

rétegek.

tzk-

tzk

mészk, továbbá

törmelékével vannak kitöltve, melyet homokos márga cementez össze. rétegfejekre hasonlóképen eocén transzgressziós

tzk;

határon lév

és

A

kiálló

mészkbreccsia

tele-

pült rá.

A

keleti (E)

csúcs teljes egészében, a

W

pedig

legnagyobb részében

jól

—

márgás 2411 15 20°-os dléstí dachstein mészkbl áll, melyet a hegy E végén nagy kfejtben fejteaz nek. E dachstein mészkbl ez ideig három Megalodus sp. került ki elst ScHAPABziK Ferenc dr. megyetemi tanár úr gyjtötte, a másikat Liffa Aurél dr. úr az 1902-ben végzett fölvétele alkalmával és végre van egy harmadik, meglehets nagy Meg<dodui< sp. példány a Földtani intézet gyjteményében. A nyugati kúp tetejét foglalják el a liászrétegek körülbelül 10 20 m

padozott

szennyesfeliér

v.

világosszürke, helyenként

;

—

vastagságban. Sárgásvöröses, testszín, alsó rétegeiben szürkés- sárga tömött 'Hi^

*

Liffa Aurél

dr.

:

Jelentés az

190:2.

évi agrogeologiai fölvételrl. Földt. int.

évi jelentés 1902, 156. old.

Liffa Aurél

dr.

..tektonikai viszonjâihoz.

:

»

Megjegyzések cSiaff: A Gerecsehegység Földt. int. évkönyve, 1909. 9. old.

stratigrafiai és

VIGH GYULA

426

dlés

15°-os

mutat

tet

—

sok

mészkövek tartoznak ide. foraminifera melyek

Vékonycsiszolatban

—

kristályos szöve-

nagy egyedszámban

kis faj, de

lép-

krinoidea (pentacrinus) nyéltag, brachiopoda, gasteropoda-héj és nek föl ammonites metszettel. Kövületek gyjtése nem a legkönnyebb ugyan, de ennek okát nem a kövületek gyér elfordulásában, hanem a feltárás hiányában talál-

juk meg.

A kzet

Nemcsak

apró,

is

gyakran találhatók a

elég

hatók

felülete u.

— kimállott —

érdes a sok

i.

hanem nagyobb

kiálló héjdarabtól.

kövületek (brachiopoda, ammonites)

felületen, de csak a legritkább

metszetei;

esetben

szabadít-

ki.

A fajból

mely részben

fauna,

saját,

részben régebbi gyjtések eredménye, kevés

de ezek oly jellemz szintjelz

áll,

melyek

fajok,

teljesen

elegendk

a

szint pontos megállapítására.

mnliicostalus Hauer, mely faunát gyjtévizsgálataim alapján a következkkel egészíthetek ki Nodosaria sp.,

Hantken Terehratiúa

seim

és

Arietites iavdecresceiis Hauek, Arielites

Terebratula

mutahilis,

fajokat

sp.

cfr.

említi,

:

Frondicularia

azonkívül

sp.,

Crinoidea

fíolothuriá-k összetettebb mésztestecskéi.

A Molluscák közül

Opp., Spiriferina sp. ind. (alpina (?) Opp.),

Rhynchonella cf. Opp., Terehmlula

Waldheimia

punctata

mutahilis

cf.

Sow.

var.

cí.

punctata Sow.,

ovalissima

Phylloceras

Opp..

Spiriferina alpina

:

RhynchoneUa MaLyasovszkyi Böckh,

plicatissÍDia Qv., Tcrebratula cf.

valamint

uyéltagok,

(pentacrinus)

Arietites

ind,,

sp,

var. Andleii

Terehraiida

Qu.,

sp.,

perspiratns

Wáhn., Arielites proaries Neum., Arielites cf. proaries Neum., Arietites sp. (a proaHes Neum. alakköréböl). Arielites sp. ind. (nndticostatus (?) Hau.), Atractites liasicum Gmb., rJractiies sp. Ezen fauna, illetve az ammonitesek alapján már most könny a szint kijelölése. Az Arietites proaries Neum. az északkeleti Alpok alsó-liászának. Psiloceras megastoma által jellemzett szint egyik jellemz kövülete ^ s az Arietites perspiratus legnagyobb

elterjedése

kétségünk sem lehet afell, hogy

itt

ismereteink

van

Semmi Eddigi

épen a Magyar-Középhegység egy másik pontKálvária-dombon észlelhet.^ Azonos települési viszo-

nyaik, a fauna jellemz alakjainak

hogy

esik.-

dolgunk.

a szintbe

szerint ez a szint

ján, nevezetesen a tatai

teszik,

ebbe

is

ezzel a szinttel

is

e két

közössége

képzdményt korban

oly

melyek indokolttá

tények,

és fáciesbeu is

azonosnak tartsuk.

Az alsó-liászrétegek látszólagos konkordanciával települnek a dachsteinmészkre, de hogy köztük bizonyos fokú eróziós diszkordancia van, mutatja a liász tenger üledékének betelepülése a dachstein mészk repedéseibe, amint

*

Wahner

Beitráge

:

z.

Kenutn.

d.

tief.

Zonen

Ung. Bd. 4. Zur heteropisclien Differenzienmjí

d.

Lias

unt.

otc.

;

Beitr.

z.

Pal. u. Geol. Östr.

Wahner: k. k. geol.

2

Wahner:

Beitr.

Geol. Östr. Ung. Bd. •'

XXXIX.

d.

alp.

Lias;

Vorhamll.

der

Reichsanstalt. 1SS6, pag. 16S.

KocH N. köt.

dr.

z.

Kennta.

d.

tiof.

Zoiion

d.

unt. Lias etc.

;

Beitr. Pal.

-/..

ii.

6. :

A

tatai

Kálváriadomb földtani

viszonyai

;

Földtani Közlöny,..

LIÁSZRÉTEGEK A DOROGI NAGYKÖSZIKLÁN.

427

mindkét csúcsán látni lehet. Egyúttal a betelepülés melyen most liászrétegek már nincsenek jelen, a liászrétegeknek korábbi idben való nagyobb és összefüggbb vízszintes elterjedésérl tanúskodik. Az alsó-liászrétegekre barna, szürke, zöldesfekete, majd teljesen fekete tzkörétegnek az eocén transzgresszió abráziójától megkimélt foszlányait találjuk rátelepedve. Vékony csiszolatát vizsgálva azt találjuk, hogy igen sok radiolariát tartalmaz. Eossz megtartásuk miatt közelebbi meghatározásra nem alkalmasak. Korának megállapítása a radioláriák alapján amúgy lehetetlen, települése alapján csak annyi valószín, hogy az alsó-liásznál is fiatalabb. A Bakonyban Vadász E.* di-. úr magántartalmú radioláriás tzkövet mutatott ki, melynek középs- és fels-liász közti kora a fekv- és fedrétegek alapján meg volt állapítható. A mi tüzkrétegünk teljes analógiát mutat a bakonyival és ennek alapján hajlandó vagyok ezt is a középs- és fels-

azt a dorogi Nagyköszikla a keleti (E) csúcson, a

20. ábra.

A

dorogi Nagykszikla szelvénye. 1. Dachsteini mészk :2. világos vörös4. Num(alsó-liász 1. szint); 3. középs-eocénkorii operci
szín mészk

:

mulites perforatus-os rétegek.

liasz határrétegének

A

tekinteni.

tithonba

Magyarközéphegység tithon tzkövei soh'se lépnek

hanem

gumók

csak egyes

alakjában a

Összefoglalva tehát az

mészkben

elmondottakat

nem föl

tartozhatnak,

mert a

egységes réteget alkotva,

elszórva.

kitnik,

hogy kövületek alapján és Arie-

alsó-liász Psiloceras megastoma

bebizonyítottuk az

tites proariessel jellemzett szintjének, valamint egy fiatalabb, valószínleg a középs- és felsliasz határrétegét alkotó tzknek a dorogi Nagyksziklán való jelenlétét. Végül kedves kötelességet teljesítek, mikor hálás köszönetem fejezem ki dr. tanár úrnak azért a sok irányú szíves támogatásért, melyben munkám folyamán részesített. Mély köszönettel tartozom Schafarzik Ferenc dr. megyetemi tanár úrnak, mélyen tisztelt fnökömnek is, hogy alkalmat adott

KocH Antal

Vadász Elemér dr. egyetemi tanársegéd jirnak legmesszebbmen szíves útbaigazításokért, melyekkel munkám elkélehetvé tette. Nemkülönben köszönetemet kell kifejeznem a m. kir.

munkám

befejezésére, továbbá

azokért a szítését

földtani intézet tekintetes Igazgatóságának zet

gyjteményének tulajdonát képez

csájtotta és ezzel

Készült a

1 I.

köt.

tanulmányozásukat lehetvé

kir.

Vadász E. 1.

dorogi kövületeket

rész. Pal.

:

József

A

déli

megyetem

Bakony

függelék

í22.

hogy az inté-

tette.

ásv.-földtani intézetében, Budapest.

júrarétegei

old.

is,

rendelkezésemre bo-

;

A

Balaton tud. tanúim, eredményei

KÖYESÜLT KAGYLÓSRÁKOK ÁZSIÁBÓL. írta

— Kisázsia liász-,

retéhez akar néhány

Méhes Gyula

:

A

IV. táblával.

dr.

—

Belsöázsia eocénképzdményeinek ostracoda-fauna isme-

s

adattal hozzájárulni ezen kis értekezés.

E

helyekrl ada-

örömmel ragadtam meg az alkalmat, taink még Prinz Gyula utazásai alkalmával gyjtött és dr. Eezsö Millekker dr. hogy a anyaoôt röviden ismertessem. Dr. Millekker Eezsö gyjtésébl származik a Bairdia anatolicd n. sp., mely Kisázsia alsó liászképzdményeinek faunáját gazdagítja, a többi leírt faj dr. Prinz Gyula második, Belsöázsiában tett expedícióján gyjtött anyagból származik s a Kara-darja völgyének középs eocénkorú képzdményeinek ostracoda faunáját gazdagítja új adatokkal. Ezen egyáltalán

fajokat

nincsenek,

Vadász M.

dr.

a Ginjphaea veúctüaris

Elemér Lam.

azért

volt

*

az

és

szíves

Eôgyra

márgás-mészkböl iszapolta ki. Az ismertetett fajok száma nem nagy

rendelkezésemre

columhina Eom.

bocsátani,

ki

példányairól

leütött

faj

alapján

gednem

e

messzemen

s

épen ezen ok miatt ezen néhány

következtetésekbe "nem bocsátkozhatom

helyen a fajok leírásával.

De

fontosnak tartom ezt

;

is,

meg

kell elé-

mert

új ada-

tokkal járul hozzá olyan terület s olj'an állatcsoport ismertetéséhez, ahonnan s amelybl adataink s ismereteink még nagyon hiányosak s így minden adatot fontosnak kell tartanunk.

szinte köszönetet mondok e helyen is dr. Millekker Eezsö és dr, Prinz 'Gyula uraknak, kiknek szívességébl ezen érdekes anyag feldolgozásához hozzájutottam.

Sairdiidae, Bairdia anatolica

— Hossza

A

:

0-62

n. sp.

IV. tábla 1—2. ábra.

mm, magassága

:

0-38

—

mm, átmérje

:

0-21

mm.

anyagban csak egy bal kagyló állott rendelkezésemre. mindkét csúcsszegélye egyenletesen kerekített, a hasoldali ez egyenletesen gyengén ívelt. kagylószegélybe észrevétlenül olvadnak bele

A

vizsgálati

kagyló (IV.

t.

1. á.)

;

*

köny%'c,

Dr. Vadász M. Elemér slénytani adatok Bels-Ázsiából. Földt. XIX. köt. 2. fz. Budapest, 1911. :

iut.

Év-

KÖVESÜLT KAüYI.ÚS RÁKOK ÁZSIÁBÓL.

A

mells csúcsszegély

sül

a hátoldali kagylószegéllyel alig észrevehet ívben egye-

a hátulsó csúcsszegély a hátoldali iíagylószegély

;

halad

s

tompa

avval

szegély felé

es

látszó,

A

szögletet alkot.

egyenes vonalat

ír

menedékes lejtvel

felé

hátoldali kagylószegély a hátulsó csúcs-

Felülrl (IV.

le.

A

szabályos csónakformát mutatnak.

nem

429

kagyló

2.

t.

nézve a kagylók

á.)

szín,

vörös

vastag, át

falazata

finomabb szerkezeti rajz nem figyelhet meg.

Lelet hely:

Angorától EENy-ra Jakadjik uevíí falu határában lev mészköképzdmények vörös agyagos málladékából került el egyéb

alsóliasz

kövületek társaságában, melyeket

A tudományra ezen ázsiai

nézve

dr.

Vadász M. Elemek

a Bairdia

anaLolica

helyérl még egyáltalán nem ismeretes kövült alsó liászképzdmények faunáját gazdagítja.

le.*

irt

teljesen

mert

új,

ostracoda

s

Kisázsia

így a kis-

Víjfheridae, Cytheridea turkestanensis

— Hossza

A

:

sen

magassága

jobb kagyló (IV.

t.

magasabbb,

valamivel

gély

mm

0"8ü

kerekített

ívelt.

A

3.

mint

hátulsó

és

U"4

—

átmérje

luiii,

:

0'3U

mm.

A mells mindkett tompán,

csúcssze-

szabályos veseformájú. a

hátulsó,

egyenlete-

mennek bele a hátoldali kagylószegélybe, A mells csúcsszegély a hasoldali kagyló-

ívelt.

alkot,

a

csúcsszegély

hátulsó

majdnem egyenes

hasoldali kagylószegély

A mells

:

á.)

észrevétlenül

s

mely egyenletesen, gyengén szegéllyel kis tompa zugot bele.

IV. tábla 3—7. áhrák.

sp.

n.

csúcszegély

lefutású,

finomabb

észrevétlenül

olvad

közepén egy

kissé

szerkezete

is

megfigyel-

Mindkét csúcsszegélyen a küls kutikula perem igen keskeny csík alakjában megvan, a peremlemez is keskeny öv, rajta a likacscsatornák is felismerhetk némikép. Eredésük helye pontosan nem állapítható meg, de valószínííleg a peremlemez bels szélérl indulnak ki. A kagyló hátoldali szegélyén jól fehsmerhet a zárókészülék (IV. t. 5. á.), mely a Cytheridea gé-

het

(IV.

t.

4.

á.).

nuszra jellemz.

A mells harmadban

emelkedik, melyek

rl

nézve (IV.

ívelt,

a

a kagylók

6. á.)

üvegszeríí

a

hátulsóban

téglalapalak úak:

a hátulsó csúcs valamivel

megtartású,

12,

bal kagyló megfelel mélyedéseibe

a

szélesebb,

falazata.

Felülete

6

hintve apró pontokkal. Záróizmok lenyomatait

t.

nem

7.

kis

fogacska Felül-

az oldalvonal egy kissé

mint a mells. (V.

—7

illeszkednek.

á.)

A

kagyló

igen jó

elég síírn be

van

lehetett megfigyelni.

Lelet hely: Turkesztán, a Kara-darja mellett lev középs eocén korú közetekbl került el egy jobb kagyló. A leírt faj némikép megegyezik a Cytheridea pinguis Jones 2. szel még * Dr. Vadász M. Elemér Kisázsiai liászképzdmények. Mathematikai és Liászkövületek KisTermészettudományi Értesít. XXX. 4. fz. Budapest. 1912. ázsiából. M. k. földtani int. Évkönyve. XXI. k. 1913. 2 T. K. Jones A Monograph of the Tertiary Entomostriica. London, 18.56, :

—

:

II.

t.,

4. 43.

o.

430

MÉHES GYULA

Dt

pedig a kagyló

általános

tekintetében, de eltér

alakja

Üijtlveridea asiatica

— Hossza

0*62

:

mm,

IV. tábla 8

luagassága

:

—

Oldalról nézve a kagyló tojásformájii (IV.

mint a hátulsó

sebb,

sen

ívelt.

Az

nak.

bele a hasoldali

gyengén

Felülrl nézve

(IV.

t.

hátoldali

és

9.

Ugyanarról a lielyrl származik, mint az

elz

Gytherella Beyrichi (Reuss)

Ez sen

0-72 rmn,

:

mint

a faj

le.

t.

Az

10.

eltérések a

Jones

á.)

et

egy kissé kifelé

lejtenek,

A

csúcs széle-

csúcsszegélyek

kagylószegélybe.

A

has-

lefutású, a hátoldali eró'-

kagyló

teljes

nem

állott

felismerni

lehetett

eUiptica

var.

u. var.

—

mm, átmérje

:

mm.

0*38

(Reuss)

telje-

var. laevis 2. Jones et Sher-

Sheeborn Anglia harmadidszaki képzdményeibl Oldalról nézve a következkben foglalhatók össze

et

:

Sherborntól

szegélye egyenes vonalat

lesz,

0"42

azonosítható a Cytherella Beyrichi

írnak

mells

mint szerkezetét véve figyelembe, majdnem

alakját,

born *-hez. melyet Jones {IV.

:

A

faj.

IV. tábla, 10—13. ábrák.

magassága

á.).

homorú. Bár két szerkezetet

Hossza

mm.

a kagylók megnyúlt tojásformát mutat-

á.)

kissé

rendelkezésemre, a kagylókon finomabb

—

0"3

kerekített.

majdnem egyenes

ívelt,

oldalvonal középen egy

:

8.

t.

utóbbi kissé hegyesebben

s

mennek

észrevétlenül

oldali kagylószegély

—

ábrái.

9.

lehet.

sp.

n.

mm, átmérje

0*4

különösen a hátoldali

hogy avval azonosítani uem

és hasoldali kagylószegély lefutásában, rigy

ír

le,

leirt változat hátoldali

a kagylószegélyek

miáltal a hátulsó

és hasoldali kagyló-

a hátulsó

csúcsszegély

csúcsszegély

mint a mells. Az én példányom két kagylószegélye igen gyengén

mells

egyenletesen olvadnak bele a

felé

valamivel magasabb

és hátulsó csúcsszegélybe, miáltal a

ívelt,

kagyló

szabályos ellipszis formát nyer. Felülrl nézve (IV. t. 11. á.) Jones et Sherborn változatának oldalvonala egyenltlen oldalú háromszöget ír le, középen egy kissé homorú az oldalvonal, az én példányomon ellenkezleg ersen kiemelked szöget alkot az oldalvonal s jóval nagyobb lesz igy átmérje.

bels peremlemez keskeny öv (IV. t. 12. á.), szerkezet rajta nem ismerhet Izomlenyomatok nem észlelhetk. A kagyló falazata rendkívül finom, üvegszeríí, felülete srn be van hintve (IV. ^t. 13. á.) finom, hólyagszer

A

fel.

kiemelkedésekkel.

A

fent

különbségek alapján a

elsorolt

(Reuss) új változatának minsítem.

CytJierellti

Ugyanonnan származik, mint

Beyrichi

a Cytheridea

turkestanensis.

1 T. lí.

Jones

et C.

1).

Shrrborn

tiary Entomostraca of Englaiid.

-

:

A

tíupplemoutary Mouograph

Ijondon, 1889.

—

II.

t.

2.

ábra

a,

oi'

tbe Ter-

b 48. o.

KÖVESÜLT KAGYLÓS RAKOK ÁZSIÁBÓL.

Cijtherella karadarjensis

— Hossza

:

IV. tábla, 14

mni magassága

0'8

bele

a

úgy

mint

hátoldali,

15.

0*48 miu,

Oldalról nézve a kagyló (IV.

hátulsó csúcs szegély tompán,

—

t.

14.

egyenletesen hasoldali

mm.

0'28

magas

vesealakii.

kagylószegélybe. (IV.

t.

A mells

észrevétlenül

kerekített,

A

15.

kagyló-

hasoldali

á.)

és

olvadnak

a kagylók majd-

szabályos csónakformájúak, a hátulsó

csúcs valamivel tompább, mint a kagyló falazata igen íinom, üvegszer, vöröses barna szín, felülete

A

mells.

ünoman tl

—

átmérje

szegély igen gyengén homorú. Felülrl nézve

nem

n. sp.

ábrák.

á.)

431

pontozott.

A most

leírt faj

sok hasonlóságot mutat a Jones et HiNnE-

melytl leginkább nagyságbeli méretei miatt

Cylhei'ella ovata ^-hoz,

leírt

meg azon

különbségben, hogy Jones et iliude faján a hátoldali kagylóersen menedékes lejtvel halad a hátulsó csúcsszegély felé, minek következtében a kagyló szabályos veseformája megsznik.

tér

el,

szegély

Lelethely ugyanaz.

Az átvizsgált anyagban még néhány kbelet is találtam, melyeket azonban meghatározni nem lehetett. Készült a kir. József-megyetem állattani intézetében. Budapest, 1913 február 23.

HEMATIT A KAKÜKHEGYROL. írta

— Csík

és

Az V

fölött,

az

erd övén

színe

túl,

táblával és a

:21

—

—

ábrával.

24.

fölé.

Ennek

lejtjén

déli

egy nagy havasi legel terül

a melynek

utóbbi a Hargita-hegység

Zimányi Káeoly.*^

vármegyék határán emelkedik a

Udvarhely

1560 méterre a tenger tája (1230 m),

— X.

:

DNy

felé

lenyúló

része

gyönyör hematitjának

el,

a

Kakuk

közvetlenül a

-

h

e

g y,

a -völgy

Nagy Havas pusz-

Pap homloka;

ez

közelebbi lelethelye.

Az elfordulás már régebb id óta ismeretes BREiTHAUPT-nak ^ és utána * közlései csak a Kakukhegy hematitjára vonatkozhatnak, amikor ;

MiLLER-nek

i. T. ii. Jones et G. I. Hinde A Supplementary Monograph of the Cretaceous III. t. 46., 47. á. 40. o. Entomostraca of England and Irelaud. London, 1890. :

—

lis

Eladta

a

Magyar Tudományos Akadémia

A. Breithaupt

1847. 3. 820. ''

:

osztályának

ö.

1.

W. Phillips An element. Introduct. to Mineralogy. New W. H. Miller. London, 1852. 238. 1. :

Brook's and

1907. évi ápri-

Akadémiai Értesít 1907. 18. 498, 1. Vollstánd. Handbuch d. Mineralogie. Dresden uud Leipzig.

22-én tartott ülésén. V. ='

III.

edition by H. I.

ZIMANYI KAKOLY

432

Magyar-Hermányt említik, amely község a Kakukhegytöl mintegy 1 1 kilométerrel DNy-ra fekszik a Baróti patak völgyében. Bereithaupt még e vulkáni eredet hematitkristályok nagyságát különösen kiemeli mint lelethelyet Khalmot (amit az erdélyi szászok Eepsnek neveznek) is említi, ez valószínleg ;

tévedés, mivel innen az újabb kutatók, giai

akik

e

sbb AcKNER - már

geológiai és mineralo-

vidéket

szempontból alaposan átkutatták, hematitról

nem

a közelebbi lelethelyröl és az elfordulási

megemlékezik, a hematitkristályok szépségét pedig

Kevéssel ké-

szólnak.''

az

viszonyokról

elbaiakéval

is

hasonlítja

Zephaeovich ^ szintén Ackner adatait vette át. Az elfordulást illetleg az els kimerítbb közléseket saját tapasztalatai után Herbich * adja. Kristálytanilag Schmidt ^ írta le, iijabban Melczee '^ pontos mérésekkel a tengely hoszössze

;

szát állapította meg,

míg Kunz

mágneses sajátságait vizsgálta meg

I.''

Jahn,

;

Hassák** és Loczka® pedig chemiailag megelemezték. Az 1904-ik év tavaszán a lelet helyet én is felkereshettem, hogy ott a

Nemzeti Múzeum részére gyjtsek azóta fképen dr. Semsey Andor úr ajándéka útján sok és kiváló szép hematittal gyarapodott gyjteményünk. Mivel és szép anyagon végezhettem, ScHMiDT-nek eredményeit megfigyeléseimet ;

b

különösen az ikerkristályokon nyertekkel egészíthetem ki. HoFFMANN Géza bányaigazgató úrnak szívességét ezen a helyen

nekem

tén köszönöm, amiért

a köpeczi lignit-bányáktól

is

szin-

munkásokat bocsátott

rendelkezésemre, akikkel a szükséges mélyebb ásatásokat végeztethettem. Szán-

dékom

helyén a szilárd kzetig leásatni, hogy

volt az elfordulás

nak üregeiben vagy hasadékaiban lyokat

;

ez

az agyagos

megtaláljam a szép, nagy

esetleg an-

hematitkristá-

azonban csak nagyobb földmunkával és ácsolással sikerülne, mert 2 m) talaj olyannyira omlékony, hogy nagyobb mélységre (IV'z

—

már meg nem

ásva támasztás nélkül

A

is

áll.

Kakuk-hegy hematitjának legnagyobb

és legszebb kristályai

egy barnás-

Törös agyagban (nyirok) találhatók, a ruely szárazon meglehets laza, ellenben ha nedves, összetartó, gyúrható, de vízbe téve csaknem rögtön szétesik,

amikor sokszor a leggyönyöibb hematitkristályok kerülnek el. Hematitlemezkék és kristálykák töredékei a talajban a havasi legel nagy területén találhatók ahol gyep nem födi a termföldet, úgyszólván mindenütt csillognak a kis hematittáblácskák, különösen jól láthatjuk ezt a friss vakandtúrásokon. Ugyancsak az agyagban vannak az ersen mállott, vörösesszürke andezit;

* V. ö. KocH A. Erdély ásványainak kritikai átnézete. Orvos-termószettud. Értesít. 1884. 9. Í280— 281. 1. ~ M. I. AcKNEK Mineralogie Siebenbürgens. Hermannstadt, 1855. 219. 1. :

:

Zephaeovich Minoralog. Jjexikon etc. Wien, 1855. 1. 205. 1. * Erdélyi múzeumegylet orvos-természettud. Értesítje. 1881. 6. 301. 1. Ugyanott 1883. 7. 547. 1. '• Magyar Chemiai Folyóirat 1903. 9. 87. 1. ' Neues Jahrb. f, Mineralogie etc. 1907. 1. 71. 1. « Vegytani Lapok. 1882. 1. 43. 1. ^ Mathem. és természettud. Közlemények 1891. 24. 6. sz. 341 354. I.

•^

V.

V.

:

•"•

—

HEMATIT A KAKUKHEGYKÖL.

433

—

40 cm átmérj tuskók is találhatók hogy nedvesen csupán kézzel is könnyen széttördelhet. Ezekre a mállott andezitdarabokra a táblás, vagy lapos rhomboéderes kristályok többnyire széleikkel srn nttek fel szabálytalanul, vagy közel párhuzamos állásban, 'úgy hogy a kisebb csoportok egyénei fés fogai módjára helyezkedtek egymás mellé. A kzetre telepedett apró hematitkristályok távolról sem oly szépek, mint az agyagban lev nagy, fényes táblák, ilyeneket kzetre nve nem találtam (21. ábra). Olykor a kzeten 1 3 cm vastagságú vaskos hematit van és csak ezen

nek a

ököl vagy fejnagyságú darabjai, de 25

'

kzet már annyira

;

elváltozott,

—

ülnek a kristálykák.

A

sen bizonyos lapokon.

'21.

nagy, szabad kristályok

A Kakuk-hegy

nem

ritkán üregesek, különö-

hematitjának

elfordulása és a kristá-

ábra. Hematitkristályok andeziten a Kakuk-hegyröl.

feltnen emlékeztet a Puy de la Tache- szanidin-trachitennek málladékában található hematitra, a mi nyilván a képzdés hasonló körülményeire enged következtetni a nagy kristályok itt sem ülnek már a kzeten. lyok kifejldése

ján és

;

Szembetn

amazok amennyiben lapjaik többnyire élekben metszik egymást. A legagyobb kristályok mére-

a különbség a szabad és a fennött kristályok közt

;

jóval nagyobbak, sokkal szebbek, tökéletesebbek,

tükörsimák tei

a

és éles

következ határok közt változnak 60

— 85 mm

hosszúság, 35

:

— 75 mm

szélesség,

3—6

mm

vastagság,

még

nagy táblás kristályok töredékei közt, a melyeknek határló lapja köröskörül már nem voltak, gyakran találtam 40—60 mm átmérvel. A kzetre a

ntt

nemcsak is

2—15 mm,

kifejlettek

csak az aprók:

az élek legömbölyödése gyakoribb, de a táblácskákat

környez lapok

kristályok sokkal kisebbek

élesen

sokszor legömbölyödtek, kivéve a bázist, amely

Kerek részletesen

számmal 450

kristályt

vizsgáltam

sík.

meg

és

ezek

közül

PÁLFY MÓR vizsgálatai szerint a kzet piroxéntavtalmví biotit-amfibol orvos-természcttud. Értesítje. 18!J5. 20. 15S- 160. múzeumegylet Erdélyi ^

- A.

ötvenet

megmértem.

Lacroix

:

Minéralogie de

la

Francé. Paris,

l«0'i.

3. 255. és -201,

andezit.

I.

434

ZIMÁNYI KÁROLY

,

Mint a legtöbb vulkáni hematiton a hargitain is az alakok száma nem ezeknek többsége a hematit legmindössze 13-at állapítottam meg közönségesebb alakjai és négynek kivételével a mesterséges hematiton is * elnagy,

;

fordulnak, {111} {lOT}

^{0115}

==

e

{0112}

= {221} = {110}

r {1011}

=

{100}

s

{0221}

= {111}

d{10T2}

= {411} = {332}

{0001} a {11 20} e

i/

{01 18}

7(01 16}

=

=

{774} *y

{4371}

7r{1123}

=

{201}

n (2243}

^

(31 1}

X {1232}

=

{2lT}

=

{403}.

ScHMDT hét alakot figyelt meg u. m- c, o, n, /% e, s, még 71 másodrend piramist. A három negativ rhomboéder :

és

n

(0115} erre a lelethelyre, á {1012} a vulkáni hematitra

noéder pedig a hematitra egyáltalában

j,

Melczee pedig ^{0116}

i/{0lT8}, is

î {4371} szkale-

új.

Minden kristályon fehsmerhetjük a bázist és az alaprhomboédert nagyon közönséges alakok, amennyiben csaknem minden kristályon kifejlettek e (01T2} és a {1120}; a többi alak gyakoriságát apadó sorrendben a következ táblázat;

ból láthatjuk.

Az 50 megmért

kristály közül

n (2243}

HEMATIT A KAKUKHEGVRÖL.

Nem

ritkán a nagy

435

meg

különösen az elnyúlás irányában

kristályok,

ami azonban nem a két véglap konvergálásának, hanem az említett két negatív rhomboéder és a véglap lépcss váltakozásának az eredménye. A véglapon közönségesek az orientált fekvés és fö körvonalaik szerint háromszög rajzok és emelkedések, különben alakjuk és nagyságuk meglehetsen változatos oldalaik párhuzamosak, [í; e] élekkkel, míg csúcsaik a pozitív sextansok felé vannak fordítva. Legegyszerbbek az élesen határolt, szabályos vékonyodnak,

:

;

háromszögek, hegyes vagy lekerekített csúcsokkal. Gyakoribaak azonban a véglapok felületérl kissé oldalú tapintott piramisok, ezeknek

pedig

{ülT}

pL

csúcsukat

határolják,

finoman

de

szélesebb,

pedig

vagy

és fényes,

lapjai

háromszögletes

e {0001}

vagy lekerekített lapja tompítja.

rostos

kiemelked három-

keskeny

oldalait e{0lT:2}

Az

alkotta

e {OlT2}

piramisok gyérebbek, a kisebbek, sarkaikat elég gyak-

ran d{\Ol^} és ;r{llá3}

css

sem

felépítés

ismétldésébl

lapocskái

ritka,

erednek

a

és

tt

sr

{1123}

vagy

csipkézett

frészelt

kell megvilágításnál a pár-

háromszögek,

körvonalú

módosítják, a lép-

e {011^2}

huzamos fekvés lapocskák egyszerre tükröznek véglapjának

kristály

ezen

eredményeznek. Ezt a VII. táb.

12.

helyén

.^.^

és a

fényt

sajátságos

k

\

k kh

hemltítlának ^•ostozása

jellegzö

Schmidt ntáu,

lapismétldéseket vázlatosan a

rajzán tüntettem

fel,

de természetbon a lapocskák sokkal

srb-

ben váltakoznak egymással. Közönségesebbek a /x {0115} lapjaitól környezett piramisok, a melyek általában nagyobbak és nincsenek mindig! letompítva; a sarkélek sokszor legömbölyödöttek, a mikor a tompító véglap nem ritkán egy köralakú lapocska. Ezeket a kiemelked piramisokat finom rostozás veszi körül, a mely a kerület felé mindinkább ritkul, a sarkok körül pedig korszeren kiszélesedik.

Ezeknek a tompa piramisoknak ScHMiDT

*

közelít mérésekbl az alak

egy

lapjai sokszor

szerint görbültek, illetleg megtörtek, a méréshez jelét

(1

.

azonban

10. II

.

negatív skalenoéder

nem

3)-nak

alkalmasak;

határozta -meg.

Felemlítem még azokat a párhuzamosan egymás mellé sorakozó kiemelmilyeneket a VII. tábla 1. és X. tábla- 1. rajzán láthatunk. Elnyúlásuk iránya merleges [c r] élre, szabad végük pedig a pozitív sextankedéseket, a

:

irányult és vagy lekerekített, vagy pedig 6ü°-nyi szöget bezáró csúcscsal határolt; tetejükön a sima véglap tükrözik, oldalaik pedig rostosak. A véglapokon feltn, imént leírt rajzok és piramisszer emelkedések gyakoribbjait

sok

a

felé

Vn.

tábla,

készült

1—7. rajzán tntettem

képét, a véglapon látható

fel

néhány kristálynak

alakokkal pedig

a

X.

után

fotográfia

tábla

1

—S

ábráin

láthatjuk.

Az

ikerkristályoknál aszerint amint a két egyénen a háromszögek

^

Az

2

A

idézett helyen

X.

táblán az

nagyságban készültek.

(263.

csú-

1.

1—8. számú rajzok kétszeres, a

9.

szíimii

])0(lig

eredeti

ZIMANYI KAROLY

436

vagy oldalaik vannak egymással szemben és az ikerhatár egyenes vonalban, vagy szabálytalanul húzódik a véglapokon különböz alakok keletkeznek csaik.

(YII. tábla, 8

—

11.

rajz),

egyes kristályokon többé-kevésbbé

csillagalakúak

is,

[X. tábla, 6. rajz).

A

véglapokon emelked eme orientál fekvés kiemelkedések, kiilönösen hegyével ha a piramist tompító véglapot egy

t

a nagyok, sokszor üregesek

;

óvatosan áttörjük, az üreg

alján

Nem

tartom kizártnak, hogy

nagy kristálynak sima véglapját

a

növekedésének késbbi képzdményei.

Megemlítem még, hogy a nagy táblás

kristályok sokszor a legszebb kis c(vasrózsák« láthatók (X. tábla,

A másodrend

rajz.)

7.

majd kisebbek, majd nagyobbak;

oszlop a {1120} lapjai

mint alárendelt lapocskák r {lOTl},

látjuk.

piramisok a kristály tovább-

ezek a letompított

e {OlT2},

fJ.

{0115} vagy n {2243} oldaléleit

Túlnyomóan kifogásteknöszeren mélyedtek, vagy síkok ugyan, de rendkívül finoman rostozottak. A rostozás csaknem párhuzamos [/• a] élekkel, a finom rovátkák azonban nem húzódnak az egész lapon végig, hanem mint szaggatott vonalkák tnnek fel. Az ikreken, a két egyén szomszédos és egy síkba es lapjain az ikerhatártól jobbra és balra, ellenkez irányban, de ugyantompítják (V. tábla, talan simák, néha

4.

és 7. rajz, YI. tábla,

1.

és 2. rajz).

üregesek,

:

azon szög

alatt

húzódnak a rostok

A másodrend

(VII. tábla,

kifogástalan fényesek és síkok, némelyek szeren bemélyedtek és csak széleik mint

Ellenben 7r{1123}

lapjai

16. rajz).

közül a {2243}

piramisok

nélkül

kivétel

gyakoribb, lapjai

a

azonban

a

rendesen

közepük táján teknö-

tükröznek zavartalanul. gyakran r{10Tl} és e {01l2}

sik keretek

simák,

szomszédos lapjai közt, mint eltompítok jelennek

meg

(Y.

tábla,

10. rajz

és

ha a két piramis együtt fejlett ki. akkor a meredekebbnek lapjai szélesebbek, nagyobbak (Y. tábla, 10, rajz). r {lOll} és e{0lT2} lapján kifogástalan fényesek, az alaprhomboéder csaknem mindig eltérbe lép. Gyakrabban a nagy kristályoknál az r {lOll} YI. tábla,

7.

rajz)

;

felületérl üregek nyúlnak lanok, vagy a

ezeknek körvonalai vagy egészen szabályta-

befelé,

környez lapokkal

képezett kombinációi élekkel közelíten pár-

Az üregek belsejében olykor több párlmzamos módjára egymás mögött a lemezek oldalait {lOll} lemez emelkedik színfalak

huzamosak

(YII. tábla,

15. rajz).

/•

;

alkotja, szabad széleiken pedig

Nem

ritkák

azok

a

c,

e,

és

a laprészletei tükröznek.

kristályok, a

melyeken e{uiT2}

és ('{0001}

srn

váltakozva egy durván rostos, széles rhomboéderlapot látszanak alkotni, ennek a tábla közepe felé pedig a sima véglap fénylik (Y. tábla, Hasonlóképen gyakoriak c {0001] és {OlT-i} lépcss ismétldései, az egyes lépcsfokok mintegy csipkések tt {1123} apró lapocskáinak ismétldésétl. Egyszer nagyítóval a lapocskák jól felismerhetk, geniométeren pedig az övekszélén az e {OlT2}, 1.

bl

rajz).

mérésekbl

és

a lapok jelei

latosan a VII. tábla

A Kakukhegy /u{0ll5}; •

nagy

li2.

is

megállapíthatók. Ezeket a viszonyokat váz-

rajzán tüntettem

lapjainak felülete hasonló,

Coiiipt. rend.

fel.

hematitjának egy igen jellegzeu

1898.

126. 104s— lO.óo.

- Minéralogie de Francé. J'aris,

mint

azt

1.

1901. 3.

25.").

1.

kifejlett és

gyakori alakja

Gonxard

és

'

Lackoix- a

HEMATIT A KAKUKHEtíVltÖL.

437

sr

is megfigyelték. A rostozás néha oly és finom, hogy a lapok selyemfények, felületük többször gyöngén, hullámosan görbült. Egy kristálynak fotográfia után eredeti nagyságban készült képét a srn ros-

Puy de Tache hematitjén

tos és kissé görbült

//

lapjaival a VI. tábla

{OlTS}

11.

lapokról nagyon zavart és szétszórt tükörképet kapunk

amelyek felületén

mérhet

jól

rajzán láthatjuk. Ilyen

azonban vannak lapok,

különböz nagy, sima, tükröz ésNemkülönben némely nagy

szétszórva,

szabál\i;alanul

:

részleteket találunk. (VI. tábla, 9. rajz.)

emelked háromoldalú piramisok ju {0115} lapjai sokszor ahg észrevehet finom rovátkákkal élesen tükröz lapokról a mérések csak néhány perccel eltérnek. Egy kristályon mind a hat rhomboéderlap hajlását a bázishoz megmérvén, a következ eredményeket kaptam : kristálynak véglapján

ersen

fényesek,

;

(0001)

Míg a 8

=

17°27'

:

(01l5)

:

(ll05j =r 17 27

:

(1015)

=

(OOOTl

17 23

= = =

(0115)

:

:

(Il05)

:

(lOTö)

17°27' 17 25

17 24

számított hajlás 17°30'.

számúak

{0221} lapjai mindig hiányos

túlnyomóan keskenyek, ritkán

és

szélesebbek.

/

ersen fénylenek, de egyenetlenül

{1232} lapjai mindig

felületük miatt

nem

tükröznek élesen (VII. tábla,

15. rajz)

homorú

görbült,

különben helyze-

;

övekbl konstatálhatjuk. V{01l6} és {0118} egészen alárendelt, csíkalakú lapocskái gyöngén tükröznek az utóbbit Káth a Stromboli hematitján szintén alárendelt lapokkal figyeli e meg. Egy soklapú, lapos rhomboéderes kristálynak [4223 3l22] élét egy keskeny és kissé görbült lapocska tompította, gyönge tükörképét aránytüket [1011 (i

:

1210] és [1120:0112]

{10T2},

»/

;

:

még

lag

elég jól beállíthattam.

a hematitra új, jelét [lOll

roztam meg

(VIII. tábla,

A

lap

=

2110

:

{4371} szkalenoéderbez tartozik, amely [4223

:

=

ll05

7.17.2]

övekbl

hatá-

de csak egy kristályon mérhettem közelít

rajz),

1.

-^j

12l] és

pontossággal.

Az élesen

gyakoriak a legömbölyödött

kifejlett kristályok mellett

éltíek

;

sr

egymás mellé sorakozó és elmosódott reflexeket kapunk, ezeknek néha ersebben szembetn részei komplikált jel vicinális lapoktól erednek. A legömbölyödött élek fképen ezek [r c = lOTl OüOl], [r s = lOTl 1012], az ilyen élekrl

:

:

[r:a—

lOTl

:

1120],

[e

:

a

-

0lT2

:

1120],

[//

:

=

n

:

OlL")

:

:

:

2243],

a

rövid

oszlopos

vagy táblás kristályoknál pedig gyakori az [1120:2110] élek legömbölyödése. Az egyes alakok csekély száma mellett a kombinációk elég változatosak, akár az egyes alakok számát, akár ezek lapjának viszonylagos nagyságát tekintjük. Mint

más

lelethelyeken (Vesuv, Stromboli)

is

tapasztalták,

alak képezte kombinációkat egyaránt találhatunk

hogy ugyanazon a helyen ha nem

is

;

egyszer kristályokat és több annyiban figyelemreméltó,

ez

tökéletesen azonos, de lényegileg hasonló

egyszerbb, komplikáltabb

és más típusú kombinációk úgyszólván egymás mellett fordulnak el. Úgy az egyszer, mint az ikerkristályok egy irányban gyakran elnyúltak, többször egy [c r = 0001 lOTl] és ritkábban egy

feltételek mellett

:

[c 2.,

:

a 3.

= 0001

:

1120] él szerint

;

ily

:

kifejldés kristályokat ábrázoltam az V. tábla

és 5. rajzán és a VIII. tábla ±, 3., 4., 6. és 7. rajzán.

I'öldtani h'uzlony. XLIll. Kut.

191:1.

A

szimmetriásan

29^

ki-

ZIMÁXYI KÁROLY

438 fejlett

is, amelyek egynem lapjaik meglehetsen eltorzultak vagy pedig

olyanokat

találunk

kívül

kristályokon

aránytalan nagysága vagy hiánya miatt a tábla egyik oldalán az

aminek következtében a

lon csak a véglap uralkodik,

fejldésü (VIII. tábla,

1.

kristály

hemimorf

kombinációkon a következ

1.

A

uralkodása

különböztethettem meg.

öt típust

folytán táblásak

a vékony táblák

;

gyakoribl)ak

az agyagba ágyazott kristályoknál, ellenben a vastagok inkább a kzetre. a nagy táblákra

(V. tábla,

rend '\1.

agy

amelyeken a 11. piramisok lépnek eltérbe rhomboéderek kis lapjai mellett. A környez lapok Í0IT2}, {Olló} rhomboédereknek, vagy pedig a másod-

találhatunk,

is

/ {lOTl},

e

fj.

Különböz

oszlopnak lapjai nagyobbak.

táblás kombinációkat az Y. és

táblán ábrázoltam. 2.

süek

\

kristálykák közt közönségesek, ez utóbbiak

és 11. rajz) a

10,

közül vagy

ntt

ikerállásban

olyanokat

közt

ki-

és 2. rajz).

A

véglap

;

azonos lapok nagyobbak, szélesebbek és a túlsó olda-

;

A

lapos rhomboéderes kristályok sokszor nagyon szimmetriás kifejldé-

az uralkodó véglapon kívül

a kombináció (VI. tábla.

és

3.

1,

binációit az

jellegét,

1

—

sarkélekben

a

nem

A

;

vékonyabbak vagy vastagabbak, az oszlop

élekben metszik egymást.

A

terinet

A

negyedik

jól kifejlettek 5.

A

—

1

még

lev

rövid {Olló}

Ezeket a kristályokat

(1

—

mm), zömök

IV?.

vagy minden

ikerállásban,

//

;

legtöbb-

orientálás nél-

véglap és az alaprhomboéder körülbelül egyenlk,

{1120} és e {01l2}.

e {0112}

— 2 mm)

csíkjai okozzák.

kristályka,

tunk, amely egy nagyobb kristályokat

A

rajz).

légritkábbak az apró (1

lapon a rostozást ikerállásban

3.

rajz).

14.

kombinációjuk nagyon egyszer

kristáljôk,

nyire a nagy táblákra nttek, vagy

kül (IX. tábla.

és

{0115}

de a táblás kifejldé-

jól kifejlett lapjai

képviselik az egészen kicsi

típust

rhomboéderes

ju

véglapot körülhatároló lapok közül vagy

vagy n {2543} nagyobbak (VII. tábla, 13. mindig csak a kzetre telepedve találtam. 4.

kom-

10. rajz).

hasonlók a megelzkhöz,

3-ik típus kristályai is

egymást

metszik

ritkán emelkedik a

és c {0001} alkotta letompított piramis (VI. tábla,

sekhez

is

legegyszerbb, gyakori

a típusnak

a sima véglapnak közepérl

;

meg

{0lT5} nagy, rostos lapjai adják

rajzon láthatjuk. Az oldaléleket többnyire a{l]2u} keskeny

3.

lapjai tompítják

//

olykor

Ennek

rajz).

12.

még

amelyek

említenek

míg

a

rövid oszlopos kristálykák, a vég-

Ily kifejlödés az IX. tábla 6. rajzán

rajzban két oszlopos ikerkristályt látha-

4.

ntt. Hasonló rövid oszlopos

táblára szabálytalanul

Lasaulx

^

és

Laval

-

a

Puy

de Dóméról,

Di Feanco

^

pedig az Aetnáról és Melczer'* a Vesuvról.

A

kombinációkat a következ

megfigyelt

Vereins

táblázatban állítottam össze

d. preulJ. Rheiiil.

•

Verliaiidl. d. imturhist.

-

Mémoire de

•'

Accad. Gioenia di Scienzo Naturali. Catania,

*

Magyar

{OlIS} ?/ egyiknek alakjai vettem fol. •"'

l'Acad. Clermont. 1874. 16. 635.

Clieraiai Folyóirat 1903. 9. 50.

rhondjoédert r,

/u,

y,

csak

két

u másikéi pedig

1S74. 31. 254.

1.

1.

11)03.

(4a.).

17.

9,

1.

1.

kristálynak c,

und Wcstph.

^ :

töredékén

^, a, y, azért a

ügyeltein

meg az nem

kombinációk közt

HKMATiT A KAKUKHEGYROL.

<^1

439

ZIMÁNYI KÁROLY

440

közönségesek, többnyire csak négy oldaluk

felel

A

meg.

fejlett ki

másik keskeny végen:

és a

alakjuk egy rhombos kristály szimmetriájának

a lapok rendesen hiányzanak;

nem mindig

két egyén összenövési határát

a sima véglapon, máskor mint finom pontozott egyenes

látni (5. és 5a. rajz) (3.,

6.

4.,

és 7. rajz)

;

vagy többszörösen megtört, szabálytalanul húzódó vonal látható. Ha a különben sima véglapon ikerhatárt nem is látunk, a piramisos emelkedések orientált fekvése elárulja az ikerösszenövést, mint ezt egy idealizált rajzban (VIII. tábla, 8.

rajz)

szemléltettem

;

különben ezek az emelkedések

rajzok sokszor egé-

és

szen rendetlenül vannak a véglapon, jeléül az ikerhatár szabálytalan kanyaro-

dásának.

Feltnbb elnyúlt

ikreknél,

hosszabb

tábla

a

aránytalanabbul

szélesebbek

í'{10Tl} lapjai képezte,

nem

ha a véglap rostos vagy a két egyénen c{OOÜl} 7. rajz). Az egy irányban

az ikerhatár,

többszörösen ismétldnek (VIII. tábla,

és /i{0lT5}

[r

élet

r]

:

oldalán

többiekhez

a

lapok sokszor

^m{01T5}

kifejlett

képest.

A

két

egyén

szomszédos^

meg

nem

ritkán egy keskeny, görbült, de

nagy

táblás kristályok töredékei közt sok-

határozható lapocska tompítja.

Vannak többszörös

ikrek

is,

a

szor találhatunk ilyeneket, de szépen kifejldve ritkák.

összentt ikrek különbözk; legtöbbször egy nagy amely néha szintén iker c{0001} szerint, véglapjára apró ^'5 mm) kristálykák nttek, az alaprhomboéder egy vagy mind a három (0-5 hasonlókát figyelt meg v. Lasaulx az Aetna és lapja szerint ikerállásban Steuever a Stromboli hematitján. Igen gyakran ezek az apró ikeregyének a föegyén véglapján emelked letompított háromoldalú piramisok tetejére telepedtek (lásd a 23. szövegrajzot a 439. 1.), ami szintén gyakori a vulkáni hematitokon. ScHMiDT (v. ö. az id. helyen 262. 1.) az ikerállásban lev kis kristálykák és

Az

szerint

r (lOTl)

táblás kristálynak,

—

;

emelkedések együttes megjelenése közt okozatos összefüggést vélt meg azonban jegyeznem, hogy ily párhuzamos emelkedések rájixk telepedett ikerkristálykák nélkül is vannak. Ezek a kicsi ikeregyének néha alig emelkednek ki a fegyén bázisa fölé, mások pedig akkorák, hogy az ikerszögek is megmérhetk kombinációjuk típusa szerint rhomboéderesek, vastag táblásak. ezen

;

kell

;

ez utóbbiak a legközönségesebbek

és

rövid oszloposak (IX. tábla, 2

Elvétve találunk táblás kristályokat, amelyek közepére

fegyénnél nem sokkal kisebb

a széleikhez a 5.

rajz).

A

szimmetriásan

kifejlett

lapjára telepedtek, hasonlók .(IX,

tábla,

±

az

is

nagyobb

táblás kristály

ntt

—

7.

tábla,

rajz).

vagy

(IX. tábla^

apró ikrek szintén a nagyobb táblák vég-

Ascension

ós

Stromboli

szigetérl leírtakhoz'

és 3. rajz).

Vannak vastag

amelyek véglapján a kicsi táblás krisaz alaprhomboéder három tályok egymás lapja szerint vannak ikerállásbán, a kissé kiemelked kristályok mintegy csipkés szél léceket alkotnak, amelyek egymást 60°-uyi szög alatt metszik

srn

(X.

;

töredékei,

sorakoznak és mivel

Rath Ascension szigetének vulkáni hematitján hasonlókat

meg.

A volt,

mellett

tábla, 9. rajz)

figyelt

táblák

sok megvizsgált

amilyenek

a

kristály közül csak egyet találtam,

vulkáni hematitoknál

nem éppen

amely átntt iker

gyakoriak.

Az IX,

tábla

HEMATiT A KAKUKHKGYRL. 8,

rajzán a kotabináeiót és az ikerösszenövés módját lehetleg

A

láthatjuk. és

441

csaknem köröskörül

e {01T2}

és c

{0001}

tnnek

lapok

(15—

fó'egyén vékonytáblás

srn

oscillálva

A másodrend

fel.

önálló lapocskája

kifejlett alakjai

tnik

fel,

fényes pontocskák ismerhetk

rhomboéderlapokon

:

H mm c,

r.

e,

a,

t:

;

1

megtartva

mm

vastag)

a negativ sextansokban

mint ersen rostozott

piramisnak

hen

széles és közel

rhomboéder-

széles

tulaj donképen

csak egy kicsike

míg a többi csak egészen apró lapelemek, mint fel

az [a

:

;•]

övek beállításakor az emjített rostos

mm

A

második egyén kisebb, de vastagabb (9 hosszú, 4 mm széles) és az egyik [c /•] él irányában elnyúlt a fegyénen átnve, ennek egyik véglapjáról magasabbra emelkedik ki, mint a vele párhuzamos másikról. Ezen kisebb átntt egyénnek alakjai c, i\ e, a, ^, n, n, amelyek közül tt kicsi, de élesen kifejlett lapokkal, pedig mint egészen alárendelt, keskeny csíkok tntek fel, ezért az utóbbiakat a rajzlian el is hagytam. A véglap szintén vékony lemezkékbl lépcssen épült fel; / lapjain a jellegz vájt, egyenetlen felületek voltak feltnk. Ezenkívül a fegyén bázisán még néhány kisebb (1 2 mm) táblás kristályka ntt ikerállásban, ezeket, nemkülönben a véglap és az e rhomboéder síírü ismétldését a rajzban szintén elhagytam. A következ táblázatban a mérések középértékeit állítottam össze a számított hajlásokkal a mérések egymás közt általában nagyon jól egyeztek, kifogástalanul tükröz lapoknál az eltérés '2' -1'. Közelítek a mérések csak il keskeny és görbült lapjainál, nagyobbak még az eltérések )( skalenoéderés nél és fi rhomboédernél. A másodrend oszlop lapjainak hajlása egymáshoz és e és r közt.

;

:

:

)?

— ;

_/"

a véglaphoz legfeljebb ±l*i'-cel tért

A

gömbprojekción az állandó

pontokkal tüntettem

A

fel

(IX. tábla.

el

a

szimmetria követelte értékektl.

és a leggyakoribb 9.

alakok pólusait nagyobb

rajz).

szögtáblázatban kf. és n a mért kristályok, illetleg az

jelölik.

mérve c

;

:

38°32' ca 57 37 11 14

14 36 17 24

35 15 72 22

42 17 61 13 .S6

27 20

46 59 25 59 36 10 r)5 39 64 4n

30 23

34 43

cii

élek

számát

kr.

HEMATIT A KAKUKHEGYRL.

A e t n a.

II.

A.

10.

11. L.

Anno

V.

Lasaulx. Zeitschrift

443

Krystallogi-. etc.

f.

294

1879. 3.

BuccA. Eivista di Mineral. e Cristallogr. 1893. 13. 12. Dl Franco. Atti deir Accad. Gioenia di Sci. Natúr. ín

12.

S.

81.

1903. {4a). 17.

1.

Memória ni. S

t

r o

mbo

1 i.

A. Lévy. Déscription d'une collection de Mineraux 3. 111. Atlas Pl. LXVI. Fig. 4. 13.

14. G.

natúr.

voM Eath. Poggendorf's Annalen

G. Struever.

15.

Accad.

d.

Class.

Londres 1837

430.

sci.

fis.

matem

e

1889. (4a.) 6. 153.

IV.

Pad

MüiosEvicH. Atti matem. e natúr.

16. F. cl.

etc.

1866. 128.

etc.

Memor.

Lincei.

d.

Catania

I.

sci.

fis.

M on

V.

t -

r

i

(Szardínia).

a

R. Accad. de. Lincei. 1907.

Dore

P

és

uy

de la T a c

A. Lévy. Déscription d'une coUection de 3. 113. Atlas. Pl. LXVI. Fig. 7. 17.

18. A.

Atlas. Pl. 19.

DuFRÉNOY.

LXVn.

de

h

Mineraux

Minéralogie.

II

edit.

16. 884.

Kendic.

e.

etc.

Paris

Londres 1837 1856

2 570 •

Fig. 96.

F. Gonnard.

20. F.

Traité

(5.)

•

Comptes Eendus.

Gonnard. Bull. de

189<S.

126. 1U48.

la Soc. fran.

de Minéral. 1912. 35. 517. 21. A. Lacroix. Minéralogie de la Francé. Paris, 1901. 3. 255—262.

VL

PuydeDómeésPuydeSarcouy.

22. A. V. Lasaulx. Verhandl. Westfalens. 1874. 31. 254. 23. Laval.

naturhist. Ver. d. preuB. Rheinlande u

d.

Mémoires Acad. Clermont. 1874.

24. A. Lacroix.

Minéralogie de

la

16.

Francé. Paris,

635. 1901. 3.

262—263.

VIL Royat. 25. A.

Lacroix az idézett helyen.

Vin. 26. G. 27. G. 28.

K

Plaidt

3.

és

264.

Laach.

VOM Rath. Poggendorf's Annalen VOM Eath. Poggendorf's Annalen Busz. Zeitschrift

f.

1,

etc.

1866. 128. 420.

etc.

1869. 138. 536.

Kristallogr. etc.

1891. 19. 24.

^

ZIMANYI KÁROLY

444

IX. 29. 30. 31.

Aranyi hegy

és

Déva.

KocH A. Értesít, orvos-természettud. Kolozsvár, 1878. 3. 21—22. KocH A. Ugyanott 1884. 6. IX. évf. 281. Krenner J. Értesít, mathemat. és természettud. (Magy. Tud. Akad.)

1884. 2. 239. 32. ZiMÁNYi K. Annales

natúr. Musei

histor.

Natiou. Hungar. 1912. 10.

263. és 265.

X. 33. P.

A

s e e

n

s

i

o n

sziget.

Groth. Die Míneraliensamnalung

d.

Kais. "Wilh.-Universitat StraB-

burg. 1878. 76. 34. G.

voM Eath. XI.

W. Mc

Zeitschrift

Eanch

de

G.

36.

H. Ungemach. Bulletin de

XII. 37.

C

e r r

1

o

Xuü

s

Americ. Journ.

35.

lÍEE.

KrystaJlographie

f.

la

G

H. Ungemach. Bulletin

i

la Soc.

gan

t

e

1882. 6.

193.

(Mexikó).

e s

1904. (lY. Ser.) 17. 241.

Sci.

of.

etc.

Franc, de Minéralogie. 1910. 33. 396.

(A

1

s

ó

-

Ka

de la Soc, Franc,

1 i f

o r

n

i

a).

de Minéralogie. 1910. 33.

398-399.

¥ Méréseimet dr. Iíbennek József egyetemi tanár úr szíves engedelmével a egyetem ásványtani intézetében végeztem, amiért neki szinte köszönetet mondok. Ugyancsak köszönettel adózom Semsei Semsey Andor dr., budapesti tud

frendiházi tag nagybirtokos úr méltóságának, a Magyarhoni Földtani TársuTagjának azért, hogy adományával munkám megjelenését lehetvé

lat Tiszteleti

tenni szíveskedett.

Budapest, 1913 március havában.

Zimányi Károly dr.

ISMERTETÉSEK. 1.

Dr.

LÓOZY LAJOS:

A Balaton környékének geológiája.

Elsó rész A Balaton környékének geológiai képzdményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. I— YIIL és 617 old. 15 táb:

lával és összesen 3^7 szövegközti

Viktor

uagy

ábrával,

könyvnyomdájában

Nyomatott Hornyánszky

8°.

megjelent a m.

kir. FöldmívelésGYi, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumok, valamint báró Hornig Károly bíbomok, veszprémi püspök és dr. S. Semsey Andor frend támogatásával a

Magyar

cs.

és kir. udv.

Földrajzi Társaság

és

kiadásában

és

Kilián

Frigyes,

m.

kir.

egyetemi könyvárus bizományában, Budapesten. 1913. Ezzel a vaskos kötettel megjelent a Balaton tudománj'Os leírásának egyik

meg arra a kérdésre, hogy miképen hogy milyen a kerete Magyarország eme ragyo-

legfontosabb része, mert biszen ez felel is

keletkezett a Balaton,

és

góan szép gyöngyének. Monográfia ez a szó legkimerítöbb értelmében. Nyomban meg kell azonban jegyeznünk, hogy szerzje, Lóczy Lajos e kötet soraival még nem zárta le fejtegetéseit, amennyiben ez alkalommal, miként ezt különben a címben és elszavában is világosan kifejezi, egyelre csak a ((Balaton környékének geológiai képzdményeit és ezeknek

vidékek szerinti telepe dését»

írja le.

Egy még megjelenend

kö-

tetben helyezi kilátásba a tiüajdonképeni

végszót,

mely a körülbelül két

év-

tizedes kitartó geológiai kutatás tektonikai és paleográfiai összefoglalását, tehát

a tulaj dónk ép eni befejezést fogja tartalmazni.

fekv

Ezek szerint tehát az elttünk

kötet tartalma pusztán csak a sztratigráfiai-topográfiai

alap,

úgyszólván

építanyag az említett és még hátralev fejezetekhez. De ha így is a dolog, mégis azonnal tisztában lehetünk azzal, hogy az elttünk fekv

a nyers áll

topogi'áfiai-geológiai

leírás

egyszersmind az

egész

m

geológiai

szakaszának

amennyiben a tulajdonképeni végkövetkeztetések szükségképen ebbl kell hogy kikristályosodjanak, valamint hogy ennek a rendkívül gazdag adathalmaznak az alapján valószínleg már rövid idn belül lesz megfogalmazható a végszó. Lóczy jelen munkája azonban már önmagában is nagy nyereséget jelent s valóban monumentális hazánk geológiai irodalmában, dacára annak, hogy leírásának tárgyára vonatkozólag éppen 40 évvel ezeltt egy igen kimerít leírás jelent meg néhai Böckh János tollából, aki a déli Bakonyt mint els részletesen 1 28f^00 méretben térképezte és 1 144000 méretben kézi festésben kiadta. Egyúttal Hofmann Károly, a m. kir. földtani intézet oroszlánrésze,

m

:

:

ISMKETETÉSKK.

446

egj'kori jeles fögeológusa, ismertette a

déli

Bakony bazaltjait. Nem voltimk mondva a Bakony déli részé-

tehát éppen híjjában a Balaton délibb, jobban

nek tudományos ismertetése dolgában, de eltekintve attól, hogy Lóczy a tó környékét a legtágabb értelmezéssel köröskörül ölelte fel tanulmányai körébe, meg a déli Bakonyra nézve is oly részletességgel és érdekes új adatsorozatokkal állott a jelen munkájában el, hogy müve még ebben a részben is távol

egyszer ismétlésektl. Szerz

áll az

vonását figyelte

meg

s

gossággal. Érdekes továl)bá az a

írásánál helyezkedett,

t.

környékének számos

Balaton egész

a

mutatta be utánzásra serkent részletességgel és

hogy

i.

nem mindennapi

m

álláspontja, amelyre a

képzdményeknek kevesebb

a régibb

tért,

új

vilá-

megellen-

ben többet a fiatalabbaknak szentelt, tehát éppen fordítva, amint azt tudvalevleg régibb szerzk tenni szokták és e tekintetben teljesen igazat kell neki adnunk, mivel a Balatonnak a fiatalabb idszakokban lejátszódott története csakugyan megérdemli a nagyobb részletességet. Ez az idszak az, mely visszafelé közvetlenül megelzte a mostkort, amelynek mikéntje tehát a paleogeográfust

elssorban érdekelheti. Ez egyszersmind a paleogeográíia szempontjából a szállunk az idk is, mert sajnos, való. hogy minél lejebb

háládatosabb

rendjében, annál foszlányosabbak a

még felismerhet adatok

legsor-

és annál szakado-

zottabbak az ismereteink.

Szerz mvét

a geológiai tények

rendszeres

ismertetése,

azok

összefoglalása és az azokból levont szigorú következtetések jellemzik.

még

a világirodalomban

nem

addig

nyugodott

is

és

kritikai

E munka

ritka példája az exaktságnak, mivel szerzje

eladdig

nem

részének a megírásához hozzá

a

balatoni

fogott,

kutatás

míg a tle

és

mind-

geológiai

összefoglaló

munkatársaitól ren-

geteg petrográfiai és paleontológiái anyag és egyéb adatok teljesen feldolgozva

nem fiai, «

lettek.

Nem

maradt semmi meghatározatlanul.

Egyedül csak a petrográ-

geológiai és paleontológiái monográfiák és kisebb-nagyobb

Balaton » tudományos kiadványaiban

mintegy 250 nagy

lex.

szakleírások a

8° ívet foglal-

nak el, körülbelül 100 tábla és számos ábra kíséretében. Munkatársai voltak Abthaber Gusztáv, Balleneoger Róbert, Bather F. A., Bittner Sándor, Böckh János, Deener Károly, Emszt Kálmán, Frech Frigyes, Halaváts Gyula, Jáckel Ottó, Ilosvay Lajos, Kadic Ottokár, Kittl Ern, Kormos Tivadar, Laczkó Dezs, László Gábor, Luta Aurél, Lörenthey Imre, Méhes Gyula, Melczer Gu&ztáv, Pantocsek József, Papp Károly, Schafarzik Ferenc, Schréter Zoltán, Sommerfeldt E., Tkeitz Péter, Tuzson János, Yadász Elemér, Vendl Aladár, Vinassa de Eegny P., Vitális István és Weisz Arthur geológusok és paleontológusok, :

nem

említve azokat a munkatársait, kik zoológiai, botanikai, geográfiai, ethno-

gráfiai,

más irányokban járultak hozzá a nagy vállalkozás megMár egyedül csak a szereposztás is nem csekély körültekintést de emellett Lóczy maga is folytonosan szoros kontaktusban maradt

régészeti és

valósításához. igényelt,

nem

a leírandó területtel és jóformán

sem, hogy a

Balatonra és annak

megjelent a Lóczy kötete

gonddal

és az

tle

is,

a

múlott

el

20 év óta egyetlen egy hónap

környékére ki ne

melyrl elre

is

szállott

volna

megállapítható,

Végre hogy nagy .

.

.

megszokott keresetlen közvetlenséggel van megírva. Mun-

kája élvezhetségét és használhatóságát elmozdítják

még

a hozzá csatolt sok

447

ISMEEIETÉSKK.

térképvázlat, geológiai profilrajz, továbbá az eredeti fényképek kliséi és egyéb

hogy örömmel forgathatjuk

könyv lapjait akár rendszeresen mert ezek dicséretreméltó módon mind úgy vannak megirva, hogy önmagukban is könnyen megérthetk és

rajzok, úgy,

e

elejétl végig, akár csak egyes fejezeteiben

is,

külön egy-egy teljesen kikerekített egészet alkotnak,

Valóban mondható, hogy Lóczy nemcsak az egész nyes monográfia megjelentetése körül felette értékes

kifejtett

kötetének a hozzáadásával

«

Balaton » gyjtemé-

élénk akciójával,

hanem

a

maga-

igaz hálára kötelezte Hazáját és a

is

magyar tudományosságot egyaránt.

A A mészk

címben említett munka tartalma kivonatosan következ Balaton környékén legrégibb képzdmények a kristályos :

(Szabadbattyán, Polgárdi), bizonyos kvarcos

fillitek,

kvarcitpalák, kvarc-

B.-Fkajár) diabáztufás palák (Liter, somogyi mélyfúrások), amelyek tektonikailag mindenütt a legmélyebb elemeket képviselik. Valamennyi a permi homokköveknél feltétlenül idsebb, de porfirok,

illetve

(Urhida,

porfiroidok

.

amennyiben szerves maradványok egyáltalában nem kerültek ki bellük, közelebbi szintezésök nem volt keresztülvihet. Lehet, hogy a legalsó karbon és még az ennél régibb koroknak is a képviseli. A Pojána Ruszkában, amelyre LóczY utal, csakugyan fordulnak el nagy kiterjedésben selymeslapú fillitek, fekete, lídiai kre emlékeztet kvarcitpalák és dolomitos kristályos mészkövek (R.-Gladna,

Lunkány

amelyeket az

stb.),

Kadics,

Schafarzik)

írtak

Nevezetes, hogy a Balaton vidék

le.

dolgozott

ott

geológusok

(Halaváts,

szintén ópaleozoosaknak (valószínleg karbonelöttieknek)

eme ópaleozoos képzdményei több

ponton ersen gyrdöttek.

A következ képzdmény a permi v e r r u k a n o, amely Paloznak vastagságban közvetlenül, de több határában a Veresparton mintegy 60 esetben diszkordáns módon ópaleozoos rétegekre települve egy fiUittörmelékes

m

azonosított

vöröshomokk

következik,

mely

nek minsíthet. Anyaga abrodált gránit, mazhatott.

kifejldése

Petrográfiai

Bhodeanus) alapján

is

gyrdött

és

peti-ográfiailag

illetve

tartott

homokk-

leletek

(UUmannites

alsótriaszvolt minsíthet képzdmény, amelyrl megjegyzend, hogy az

ezen

rétegektl

werfeni

arkozás

kvarcporfir-tömegekbl szár-

fitopaleontológiai

perminek

(tarkahomokkü)-korúnak élénkebben

nagyobb elterjedésben a grödenivel

alkot. Fölötte azután

alapkonglomerátumot

élesen

elválik.

régebben

E

permi

homokk

Fülöpön keresztül egészen a Tótihegyig húzóazonkívül számos váltós vetdés dik le s több helyütt hullámosan gyrdött is zavarta meg eredeti telepedését, úgy hogy a gyakran lépcszetesen elhelyezked homokkötelepek sokkal vastagabb komplexust látszanak képezni, mint amilyen az valójában (100 150 m). Másrészt a Kvágóörs melletti ((Ktenger* óriás homokk-rögeit, mint nem a permhez tartozó képzdményeket, Köcsitó, Felsörs,

Kvágóörs

és

;

—

hanem

a sokkal fiatalabb

pontusi

kvarchomokktuskókat ismeri

homokk

lerakodásokból kimállott

kemény

föl.

Igen részletesen foglalkozik ezekután Lóczy a triásszal, amely eltéröleg a régibb képzdmények kövülethiányától, vagy legalább is szegénységétl.

ISMERTETÉSEK,

448

tnik ki. Igaz, hogy már BöcKH János is elég kimerít fosszilia- listákat közöl, de Lóczy és hü segítje Laczkó Dezs, még sokkal több szerves maradványt gyjtöttek a triász különböz emeleteibl, úgy hogy ma a déli Bakony a mediterrán-tipusú triász leggazdagabb kövület lelterületének mondható általában is. Ezenkívül megvan ennek a balatoni triászról szóló fejezetnek még az a rendkívüli becse, hogy BöcKH János felfogását a bakonyi triász sztratigráfiáját illetleg a legteljesebb mértékben igazolta, ami annál is inkább esik latba, mivel ezen Bögkh J. által a szerves maradványok rendkívüli gazdagsága által

4-9

év eltt megállapított sztratigráfiai

lyozásának helyesebb felismerésére

mány

alapján

tehát a bakonyi

osztályozás az alpesi kihatással volt.

is

kritikai tanul-

még inkább tekinthet

triász

rétegosztá-

triász

Az újabb

mediterrán

a

provinciájú triász klasszikus példájának.

A kre

seis-i rétegek diszkordánsan és

(Arács) és

kövesd,

fbb

kövület-lelhelyei

Balatonfüred,

Arács

és

gyrdve

telepszenek a permi

homok-

Vörösberény, Felsörs, Almádi, Balaton-

:

ahonnan

Csopak,

Murcliisonae, Gein., mut. pannonica, Frech.,

különösen

Pspudoinonotis

a

Gervilleia

aurila. Hauer.,

Myophoria praeorlncularix, Bittn., Anoplophora canaJensís, Catullo., Bellerophon Vacehí, Bittn., stb. nemekhez tartozó fajok roppant nagy számmal kerültek napfényre. A mélyebb szintet jellemz Pseudomonotift Clarai kagylós ellenben a veszprémmegyei Hidegkút recsekhegyi kbányájában fordul el roppant mennyiségben. Erre

homokk,

az

alsó kampili

telepszenek

rétegek

vékonypalás

váltakozó

mészköpadok alakjában, amelyek gyakran gasteropodaoolitosak. a homokklemezek pedig sokszor «ripple mark»-os vagy hieroglifás felületek, amely jelenségek csekély parti vizbl való képzdésöket bizonyítja. Az alsó kampili rétegek különösen a Pseudomonotis Laczki, Bittn., P.s. palás agyag és

Lóczyi, Bittn., Ps. aurita, Hauer., oolitos rétegek pedig tele ffracilior,

fordulnak

stb.

vannak yatifa

Schaur., stb. fajokkal.

Fbb

Almádi, Csopak, Zánka, Köveskálla

középs kampili

cf.

el szaporán

gregaría

;

Schaüü.,

a gasteropoda-

HolopeUa

cf.

lelhelyek az Iszkai-hegy, Vörösberény,

stb.

homokos márgák és mészkpadok vannak képviselve és Ttroliies cf. cassiamis, Quenst., Dinarites dalmatinuH, Hauer., latina costala, Münst., Tnrho rectecostatiiít, Hauer., de ezek mellett még számos Gervilleia, Psetulonionotis, Myophoria, Peclen stb. fajok által vannak jellemezve. Elfordulásuk fbb helyei Iszkaszentgyörgy, a Gelemér-

A

rétegek palás

által

puszta, Vörösberény, Almádi, Szentkirályszabadja, Felsörs,

ahonnan

a leggazdagabb fauna

A fels kampili és

lemezes

rétegek csoportjában

mészk, amelyek közül

az

a Myophoria costata, Zenk., Ge7'villeia ScHLOTH.,

stb.

de

fleg Csopak,

kikerült.

fajok által jellemezve van.

a mélyebb kampili rétegekéivel. Böckh

uralkodnak a

sejtes

dolomit

elbbi kövület nélküh, az utóbbi pedig modiola, Frech., Lingnla feniiisdina,

Flelhelyei nagyjából megegyezk a lemezes mészkövet a középs

ezt

tekintette, Lóczy azonban petrográüai és paleoninkább a fels kampili rétegekhez vonja.

triász fekü-rétegcsoportjának

tológiái alapon

A

werfeni rétegek diszkordánsan,

st

transzgressziv

módon

telepszenek

ISMERTKTKSEK.

homokkre, annak minden,

a permi

449

tektonikai okokból vagy denudació folytán

Helyenként azonban maguk a werfeni gyürdöttek, így pl. Balatonfüreden a Kodostó-nyaraló körül. A Averfeni rétegek komplexusának vastagsága 500 700 m, amibl azonban legalább 400 500 m a werfeni dolomitra és lemezes mészkörétegekre esik. Ha emelszármazott

rétegek

egyenetlenségét

kitöltvén.

is

—

—

—

1*5 3*5 kilométernyi, úgy ez az lett a werfeni rétegek felszíni elterjedése ismételten fellép váltós vetdések és horizontális eltolódások számlájára irandó.

Ezek közül

a

Böckh

J.

által megállapított híres

literi

törés

hosszában

is

éri

a werfeni rétegek zónáját.

középs

A a

n

i s

u

s

i,

triász Bittner

mint a magasabb

1

a d

emelet legalsó tagja, a vaskosan

i

csoportosítása

n i emelet

padozott

mészk

szerint úgy a mélyebb van képviselve. Az anisusi

megyehegyi dolomit,

a feküjében állandóan a fels kampili lemezes

donképeui kagylós

által

mészk,

van közbefoglalva. Vastagsága tetemes

által

egyik legfeltnbb tagja a bakonyi triásznak. Térszíni megjelenése

gyarapodik, hogy a

mely

a fedüjében pedig a tulajés azért

még

azáltal

mindkét oldalán megjelenik, habár az ÉNy-i oldalon keskenyebben. Klasszikusan fordul el Vörösberény és Liter közt a Megyehegyen, amelynek profilját annak idején már Böckh J. megrajzolta de innen e vidékrl még messzire követhet úgy ÉK-i, mint DNy-i irányban. is

literi törés

;

Kövületeket gyéren tartalmaz

krinoidákon kívül elfordul benne a Spirigera

;

Meiilzeli, DuNK., Sp. trigoiiella, Schloth., stb. és Balalonifeft balatoniciis, Mojs.,

mely utóbbit Böckh a megyehegyi komplexus legfelsbb részében telálta. A megyehegyi dolomit felett következik azután a talajdonképeni kagylós mész, melye ek komplexusa azonban sokkal vékonyabb és márgás voltánál fogva is mállékonyabb, úgy hogy nem annyira szembetíín, mint a fek dolomitja. Vonulatában az alsóbb Rltynchonella decnriala (recoaroi brachiopodás mész) és a (leralites trinodoms (reiflingi mész és márga) zónákul lehet megkülönböztetni. A Megyehegynek eme két zónája együttesen is alig vastagabbak 8 m-nél klasszikusok azonban azon rendkívül gazdag faunájuk alapján, melyek régebben Böckh J. T., Roth L és StOrtzenbaum J. gyííjtöttefe és újabl)an LóczY L. és Laczkó D. tetemesen gyarapították. A decurtata zónából fölemlítjük az Eiitmchits hUiforiHÍs, Lam., Dadocrinas gracüifi, Buch., Terebratula vidgarU, Schlqth., Rhynchonella decurtata, Ger., Spirigera trigonelJa, ;

Schloth., Spiriferhia Meidzelü.

Spiriferlna

Mentzclii,

Dunk,,

Dunk.,

var.

a

stb.,

haconica,

trinodosus

Bittn.,

zónából

Daoiiella

ellenben

Sturi, Ben.,

D. Iiungarica, Mojs., Gervilleia praecursor, Cbn., Ceratites trinodosus, Mojs., Ptycliites

flexuoxiis,

Mojs.,

Alractites

Börkhi, Stürz.,

stb.

fajokat.

E

faunák

fölelhelye Felsörs szelvényében a malomvölgyi Forráshegy, továbbá a csopaki Kopaszhegy, az arácsi Péterhegy, a balatonfüredi Tamáshegy. Köveskállán a

Mezmál

feletti

Horoghegy

stb.

Ezek mind a

literi

hasadékon innen vaunak,

de ugyancsak szép számmal léteznek hasonló lelhelyek azon túl

A középs triász felsbb, buchensteini rétegek szintjei

vagyis

Bittnek

szerint

ladini

is.

emelete úgy a

(alsó), mint a wengeni rétegek (fels) képében gazdagon kifejldve találhatók meg a Bakonyban. A buchen-

steini rétegek, vagyis a J'rolrarJiycrrns

Heitzi 3ó>?-a kovás

mészkbl, agyagos

ISMEUTl-TKatK.

4'jO

márgából,

lioinokkö

diabáztufás

és

zónát tudvalevleg Böckh fedezte

mint az a körülmény, hogy létezését profiljában

felfedezték

is

önállóságát

nyen kívül még csak egynehány

mi sem

jogosultságát

és

Böckh

elismerték.

és

rétegekbl állanak. Ezt

verde

piatra

fel és

helj^röl ismertelte,

utólag a keleti

zónát

e

a

bizonyítja jobban,

Alpok szelvé-

a felsöörsi

Lóczy azonban Felsöörstöl

egészen Köveskálláig birta ezen nevezetes rétegeket továbbnyomozni. Ezen horizont számos foraminiferán kívül kriuoidákat. néhány kagylóst, de fleg cephalo-

podákat tartalmaz

ezek között a Protrarhyreras

és

Jiungancus,

Mojs.,

Mújdsovicd,

Eoth..

felsr.- cnsis,

(i

Stez.,

C.

Reüzi. Böckh.,

anguslo-umlnlicalus,

Pti/chites

Böckh.,

Pleíironautilns

Bckhi, Stbz., stb. jellemz fajokat. Egyúttal megállapítja, hogy a Lecanites sihyllinvs, Frech

Lóczi/i, Frech..

(=

határozása)

Ceralites

Bckhi. Eoth., Hungariies

Atraciites

MuiiophyUites

cfr.

Suessi (Diener meghatározása)

(Frech megtévesen ke-

xült a buchensteini fossziliák jegyzékébe (Frech. Uj cephal. Pal. függ. p.

hanem hogy

az a vörös tzköves trideutinus

rétegek (alsó wengeni

r.)

16),

feletti

márgás -gumós mészkövekbl való. Továbbá tévesen kerültek Böckh JÁNOsnál is (F. J. évk. II. 151. oldal, IX. tábla, 10. ábra) a Joanniles fehérkrétás

baihyokus, Mojs. és a rétegek)

steini

,/.

tnlobiatiis.

köpületlistájába,

Mojs.

mert ezek

is is

a Cer.

úgy.

Reitzi

szint

(buchen-

mint a L. úhyllirms

is

a

tridentinus zóna fedrétegeibl valók.

említend meg, hogy a kagylós mészk és a buchensteini rétegeknek mészk fáciesét Laczkó D. fedezte fel a Tóhegyen. Hajmáskéren és még néhány más ponton, mely az említett két rétegcsoport, st még a sct.-cassiani rétegek faunáját is magában egyesíti, úgy hogy ez még legjobban a Keleti Alpok reiflingi meszéhez lenne hasonlítható, mely ugyancsak a kagylós mésztl egészen a sct.-cassiani rétegekig tartalmazza az Itt

egy igen érdekes fehér

együttes faunát.

Erre most a wengeni rétegek következnek, amelyek fels része a PiôarDaonella Lonmieli zónája. A P)'oarcestPs subtriden-

cestcs suhtridentinus, alsója a

egyszeren tridenlinus Az elbbiek csekély vastagságú, eres tíízszürkés fehér márgából állanak, amely Hajmáskértl

tinus régibb elnevezése (Arcentes tridentinus) alapján

rétegeknek

köves

nevezik ezen zónát.

is

mészkbl

és

DNy-felé egészen Köveskálla tájáig követhet. Vastagsága ezen zónának mintegy 35'8 m. (iazdag cephalopoda faunájából

Bckln,

//.u-s',

Mojs., P.

Liles

epoleaús, Mojs.

]\Iojs.,

stb.,

gera, Bittn.. Terebratula stb.

és ide tartoznak a

kiemelhet a Proarcesle^ snbtridenti-

Protrachyceras

Pseudo-Archclaus,

Daonella Lommeli, Wissm., cf.

suborbicuJaris,

TracJtyr.

Mnst.,

Mojs.,

Hhi/iicht>)iella

var.

Cel-

linguli-

seiniplecta, Klipst.

Heitzi szintnél felemlített helyesbítés szerint

még

a Lecanites sibyllinus, a Joanniles bathyolcus és a /. Inlabiatus is. Ezen zóna nevezetesebb kövületlelhelyei Vörösberény (Megyehegy), Felsörs (Forrásliegy), mely kiválóan gazdag, Balatonszölls (Megyhegy) Örvényes, Szánt-

an talfa, Csicsó

stb.

Részint a tridentinus rétegek közé ii

behelyezkedve,

tridentinus meszek közé beilleszkedve -

tesítenék

—

fordulnak

el Örvényesen,

részint a kagylós ós

mintha a Cer. Reitzi zónát helyetAszófn, Vászolyon stb. majd lágy

ISMEKTüTÉSKK.

4ol

márgás, majd pedig keményebb lemezes tufás rétegek, melyek a Posidononn/a wengensis, Wissm., Dtioiielld Loiiniieli, Wissm. stb. által jellemezve vannak.

Ezen típusok

képvi«elöi a déltiroli wengeni rétegeknek, amelyekkel való rokon-

ságuk tufás voltuk

A

által

még inkább megersödik. mészk », amaz

ladin emeletet bezárná azután a efüredi

let nélküli sárga-foltos,

egy benne

talált

dolomitos,

tzkben

Pi'otrochyceras Aon, Klipst. alapján Lóczy a karniai emeletbe

BöCKH a füredi mészkövet Lovas, Hidegkút

átutalt.

még

ki és azonkívül

az E-i csoportban

is

stb.

határaiban választotta

Hajmáskér, Veszprém

körül vélte felismerhetni. Ezeket az utóbbi elfordulásokat

Laczkó kövületek alapján a felstriaszba tették

A fels triász mind a réciai emelettel van a

kezddik

s

vagy

a

tehát erre,

az

és Nagyvázsony azonban Lóczy és

át.

három emeletével: Bakonyban képviselve.

A karniai emelet

mészkvel

általában kövü-

szegény mészk, amelyet azonban

elbbiek

a karniai, a norikumi és

alapján legalul

vagy pedig ahol füredi

a

f

mészk

ü re d

í

nincsen,

közvetlenül a tridentinus mészre telepedve következnek éles elhatárolás nélkül a

fels m á r g á k. A

fokozatos átmenet mellett a kett közti liatárt ott lehetne meghúzni, ahol a DaoncUa rcLindata. Mojs. bvebben kezd fellépni. Ezzel társulva még más daonellák is kerültek ki innen e mészmárgákból, úgymint

D. laticosiata. Kittl., D. cafisiana, Mojs.. D. esinensh. Sal.

plexus felsbb részeiben nitok (Joannitcíi a S c

C

t.

a

s s

i

cf.

srn

stb.

Eme kom-

elforduló apró brachiopodák, kagylók,

ammo-

aubtndenlinus, Mojs., Tracityceras Aon. Klipst., Lobites)

a n-r ai bli rétegek ekvivalenseit sejtetik ezekben a fels már-

gákban. Az újabb kutatások

teljes mértékben igazolják Böckh J. ama felfogámárgák már a fels triászba állítandók. A sct.-cassiani régiókat nem lehet a Bakonyban a fels márgák horizontjától elválasztani s különben a D-i Alpokban sem lehet a sct.-cassiani rétegeket a raibliaktól sem petrográfiailag, sem paleontológiailag élesen elkülöníteni. Ezért már Mojsisovics. sát,

hogy

Waagen

e

és

DiENER a cassiani rétegeket a karniai emeletbe helyezték, eltérleg ugyanazokat az E-i Alpokban tapasztalható viszonyokból ki-

BiTTNER-tl, ki indulva,

még

a

középs

triász ladin

emeletéhez számította.

A

literi

—3

fels márgák, melyek úgy a Balaton parti zónájában, mint pedig a törésen túl is elfordulnak, kb. 60 km hosszúságban húzódnak el DNy-ra,

km

térszíni szélesség mellett. Vastagságuk Monoszlóuál 773 m, de meghogy váltós vetdések következtében ennél a méretnél kevesebb. Eltekintve a Laczkó Dezs tanulmányozta veszprémi márgáktól, kiváló helyek a felsmárgák paleontológiái és tektonikai tanulmányozására Vörösberény, Felsörs és Lovas, Csopak, Paloznak, Arács, Balatonfüred. Balatouszlls, Pécsei, Vászoly, Dörgicse, Szentantalfalva, Monoszló. Diszel, Gryulal

lehet,

keszi,

valamint

a

Keszthelyi

hegység,

ahol

e

rétegekben

rendkívül

gazdag

nemcsak régebben BöcKHnek, hanem iijabban még inkább Lóczv LAJOsnak is gyjtenie, amikbl kitnik, hogy a e felsmárgák') egyrészt a D-i Alpok karniai rétegeivel, de másrészt az E-i Alpok és

változatos

faunát

sikeiült

reingrabeni paláival és opponitzi mészköveivel szoros rokonságban állanak.

ISMERTETÉSEK.

46-2

LóczY

Bakony

rendkívül gazdag paleontológiái anyag alapján a

e

karniai

emeletében következ rétegeket különbözteti meg.

mészk

Sándorhegyi

f)

tüskék

Terebratula julica,

;

közbetelepedett

Frech.. PhyHocardia Hornigi, Bittn., sp.

ama

triásznak

Ostrea

Hau.,

carinthiacus,

szintje,

hegyen

a

—

Cidavis-

Alexandrina,

Megalodus Bakonyi felsalpesi zónának

ez a

subbulatus Dezs

a veszprémi

Jeruzsálem-

Jaeckel teknöcöt

phicodonta,

Plarochel>/s

var.

Mellingi, Hau,.

Klipst.,

amely a Tropites s melyben Laczkó

érdekességü

kiváló

Suess.,

Gonodus

montis-caprilis,

rétegeknek) megfelel

(tori

kagylólumasellával.

Bittn.. T. piriformis.

fel-

fedezte.

Márgaréteg.

e)

Lima

auslriaca, Bittn.

dj Levelesmárga. Niictila caraiitnna, Bittn.,

donta lineata.

A

komplexus

alsó

mészmárga

A',

és

expanna. Wissm., Cteno-

homokklemezeiben pedig

növémi maradvány oh, továbbá Pecteii filosus, Hau., Halohia rugósa, Hau., Gervilleia anguHa, Goldf., Nucula cf. carantana, Bittn.. Sirenites subbetidinufi.

Trachyceras austriacmn, Mojs. (Raibli nívó.)

Frech.,

c) Sötétfoltos

mészk

elszórtan

Bittn.,

Amphicliaa sguaimila,

dus

lanieUosas, Bittn.,

cf.

h)

tüzkgumókkal. RhynchoneUa

tricostata,

Gono-

Bittn., Koniiickina Leonliardi, Wissm.,

auslHacam, Mojs.

Traí h>/ceras

kemény márgalemezekkel. Anoplophora

Leveles márga és palás agyag,

Pappi, Frech., RhynchoneUa tHcoslata, Bittn., Halohia rugósa, Hau., Gono-

dus astartiformis, Münst., Mgsidia

lühoplntgoides, Frech.,

Carnites

floridns,

WuLF., Estliería Lóczy. Frech. a)

Vékony

mészkpadok

palásagyaggal.

Wuldheimia, (C.rurahdd) carinllnaca

Bittn..

BhynchoncUa, (Rothpl.

tricostala,

cf.

Bittn.,

)

Tnichyceres

{Anolciiex) Hoftitanni, Böckh., Tr. cf. Atlila, Mojs., Lohües delphinocephahis, Hauer. Legalul a világosszürke, sárgafoltos mészkben Chondriies ágacskák,

Aútphrclina

GMB.

si/uarnnht,

Bittn.,

DaonrUa

retículala,

Mojs..

D.

cf.

Pichlcri,

(Cassiani nivó.)

A

Chondrites-fizel borított

mészkréteg

alatt

fekszik

cson az a szürke sárgafoltos mészk, melyet Böckh

Felsörsön

füredi

J.

és

Ará-

mészknek

neve-

mely viszont közvetlenül a tridentiuus mészk fölött foglal helyet. a Bakonyban a fdolomit, vagyis ama képlet által van képviselve, mely a magyar Középhegység dnnántúli részének Budaj)osttl Keszthelyig lényeges alkotórésze. Már Böckh J. ismerte belle a Megalodus com))lana(us, Gümb., M. triqneter, Wülf., Myoptiona Whailegae, Turbo (Worthenia) solitarms, Ben., Waldheiiuia Hanikeni, Böckh., fajokat. Újabban zett volt s

A norikumi emelet

—

különösen

a

veszprémi Jutaspuszta melletti

dolomitból

került

el több

új

megalodusfaj, az esztergári Papodhegyrl pedig a Megalodus Böcklii, R. Horn.,

Coiirhodus

hiiugaricxis,

K.

Horn.,

GervilleUi

Myophoria. Goldfussi, Alb., Pleuromya

Turbo (Worthenia) Escheri rrnssitesta,

Ivittl.,

A.

an

(Stopp.),

(íradiella

(?)

a.

W. Gepuhrurii, (?)

papodeiisix,

különböztethetünk

meg:

m

aff.

praecursor,

felsben

Kittl., Kittl.,

Qu.,

Capulvs

Anniuropsis

sp., (?)

Siephanocosuiia.

A sümegi Szlhegyen két mcgalodnsok mellett a Dicero-

dohniiitica, Kittl, és Purpuroiilea baronira, Kittl. szintet

sp.

Löschmanni, Frech.,

ISMERTETÉSEK.

cardium

incisiim.

találtatott,

Frech.,

amelyek a

alsóban

az

pedig

453 a

mpdio-fasciatum

D.

,

Frech.

réciaival való rokonságára utalnak. Egyébiránt a fó'dolo-

mit részletesebb szintezése a Balaton környékén ezidó'szerint még nem vihet keresztül és FRECH-nek ezt célzó kísérlete is még korainak látszik.

A réciai emelet nek két fáciese ismeretes a Bakony területén, egyike dachsteini mész, másika a kösseni rétegek szintje. A kösseni rétegek Szentgáltól D-re a Baglyaköpusztán és Keszthely vidékén Vallustól DK-re, valamint Keszthely és Eezifalu közt fordulnak el. A kösa

seni rétegek sötétszürke vékonylemezes bitumenes mészkövek, amelyek tele vannak kövületekkel és ezek között szerepelnek a jellemz Avicida conlorta, PoRTL., Anatina praecursor, Qu. Különösen gazdag a Eezi melletti Akasztódomb rétegeinek faunája, melyet annak idején Böckh J. fedezett volt fel és melynek Lóczy gyjtéseivel kiegészített faunáját újabban is Böckh J. határozta meg. Böckh Jáxos és Lóczy Lajos Néhány réciai korú kövület zala:

vármegyei Eezi vidékérl (Paleont. függelék). Itt az említetteken kívül elfordulnak még Ostrea Haidenana, Emm., Avicida falcata, Stopp Lima praecur;

sor,

Pecten Hehlii,

Qu.,

GoLDF.,

Cardita

padlásfog

A

Emm.,

austriaca,

praecumor, Qu., Modiola minitta,

Gervilleia

Hau.,

Corhis

Lóczyi,

Placochclys

Böckh.,

száj-

sp.

tipusú

dachsteini

mészkben pedig

sok tekintetben

hasonló a fauna,

Szöczrl következk kerültek el Avicula cf. falcata Stopp. Pecten Hehlii, Emm., Modiola cf, minuta, Goldp., Myophoria cf. postcru, Qu.,

amennyiben

pl.

:

Cardita austriaca, Hauer., Corhis Lóczyi, Böckh,

stb.

Érdekes, hogy a réciai emelet mindenütt a födolomitból fejldik

pedig legalul a kösseni

fáciessel,

úgy mint a

szintén csak fölötte következik a dachsteini

jedése a bakonyi

mind

hegységben

folytonosnak

szakadozottan lép

a két zónája

föl.

Pilisen,

Esztergom

Míg

mész.

ki,

fdolomitnak

a

még

mellett, ahol elter-

mondható, addig a réciai emelet Ebbl Laczkó D. diszkordanciára,

—

Lóczy ellenben ÉNy DK-i irányú leveles törések okozta szétszakadásra gon37. oldal) a tenger regreszdol, míg Vadász E. (A déli Bakony júrarétegei 35

—

sziója esetét látja fennforogni,

elmozdulásokat

Az

nem

elzkbl

annál

mutathatott

kitetszik,

is

inkább,

mivel

a

krétáig

tektonikai

ki.

hogy a Déli Bakony

triász

szisztémájának taglalása,

melyet mintegy 40 év eltt Böckh J. inaugurált, Lóczy L. széleskör vizsgálatai alapján, a lényeges fvonásaiban fényes megersítést nyert. Annak dacára azonban mégsem lesz fölösleges a bakonyi triászt táblázatosan is bemutatni, nemcsak az eddigi újabb nomenklatúra alapján, hanem figyelembe véve Lóczynak

egynémely ujabb álláspontját

I'öldtani Közlöny.

XLÍH.

köt.

1913.

is.

30

c3

o

aj

N

c3

Ht^ J.IodoSO-tó.I'BTn

•UI,9

OS|9jJ

íjaârao ]'btu.i'b^[

IT3I09VJ

y[9Sdyf.i

Tn9§n9_^

•raa nipB^;

TUIUJlT.lONJj

a O i

a:

03

â

p^.3

-o

S

P^

~ >.

•Tfi.io;

P4

:?s

Sí5

C s

^

ItíáUX

•SO

OS^G^kJ

'BjO.I'BTn

reiogvj

T

-t

*

x x

-i

s O

C3

rí

Ph

N

.^

.^

fl

J2 HÍ

"-^

ö

t>

fa

^

c

o

-t^

2-S

5 ö •tne

'/.

H

V.

^[OUia

\

x

•}

O

S

I

O

^>]^

T'Bta.X'B>£

+j

173

—

I

73 I

2 S

.3

-^

JU

Z

3

•~

r-

S

,„ ri ;-

<»

1

N

d g

c O

-/:

•-I

o O

cq

fl

V.

o^ tí

"^2

c3 P-i

o O

C3

OS

O i^S

q

o 2

o S « 2 c

.2

+= "° -e

^ M ü mm-'

,^

,

Ph

" £

03^0)0

I

»r

a

-^

o P a f^

O ,a fi,

H-S 1.=)

o

c3

O

^^

á a O S

r-H

r2

=3

•

-ti „">

P^

.03

--^

—

f^

m"

CD

a

••

'

P=i

ío Eh

P.

O

^ o í

03

^

=0 Qj -o .
c5

bcPQ

>{a«oâj

luie^snaqoug

>[9.§8:â.I

zsaru S0{.Í8'B3 Í0[81U8 isusuiy

jejeraa nipe^;

-^

£f.

^.-r.

.J_,

ü

T]TdTII'B[) •9íjaa

>[9S8:}a.i

Tuejjca^

TSiag

ISMERTETÉSEK.

456

fekv

Összehasonlítva ugyanis az elttünk

LóczY-féle

mben

behatóan

bakonyi triász rétegsorozatát egyi-észt Böceh János 1872. évi felfogásámásrészt pedig az alpesi triász szintezésével (Aethaber G. Lethaea 1903 8),

tárgj'alt val,

—

több irányban sek.

Az

is

mutatkoznak a legújabb

eredmények alapján eltérémegegyezik a Böceh féle osztá-

vizsgálati

alsó triász -nerfeni rétegeinek taglalása

lyozással és teljesen hozzásimul egyszersmind az alpesi szintezéshez

dül csak az ját,

még

is

s

egye-

említend meg, hogy Lóczy L. a «lemezes mészk » rétegcsoport-

mely BöCKHnél a kagylósmész sorozatot nyitja meg, kövületleletek alapján az alsó triászhoz (fels campili rétegekhez)

számitja.

Ennek

következté-

ben LóczYnál a középs triász a megjêhegyi dolomittal kezddik, amely fölött, iTgy mint BöcKmiél, a tulajdonképeni «kagylós mész* következik (Eh. decurtata és C. trinodosus szintek). Ezen a mai alpesi nomenklatúra szerint Anisus-i emelet

fölött

Habár ebben

középs

következik azután a a sorrend a

triász felsbb, vagyis ladin emelete.

fbb vonásokban ugyanaz

maradt, mint 40 év eltt

mégis Lóczy behatóbb részletezése folytán szövevényesebb a bakonjd középs triászra már Frech Frigyes (Új cephalopodák stb.,

BöCKHnél, iigy kép.

A

Paleont. függ.) szerint

magasabb szintekbe egy bizonyos része

jellemz, hogy a faunákból nagyszámú idsebb fajok

is

is

felnyúlnak

még

benne van a kagylós mész faunájának

így

;

a Cer. Eeitzi

(=

buchensteini) rétegek faunájában,

—

másrészt pedig hozzákeveredik megint ennek faunája fölfelé, a wengeni szintek alakjai közé. A triásznak különösen az ammonit faunája észlelhet szakadatlan

fejldésben a werfeni paláktól ellenesség által

meg nem

föl

egészen a raibli rétegekéig, semmiféle rend-

zavarva,

amiért a bakonyi

triász

az

aipesi

triász

van elismerve. A megszakítás nélküli átmenetet az egyes emeletek közt megersíti Lóczy is, különösen azzal a megfigyelésével; hogy a buchensteini rétegek (Protrachyceras Reitzi rétegek) csakugyan egyes közfekvetek alakjában még a tridentinus zóna alsó részében is egyik legklasszikusabb

példájának

folytatódnak.

Az alpesi wengeni rétegek legtipusosabb képviseli a Bakonyban Böckh' Lóczy szerint a Posidonia xcengcnsis, Wissm. által jellemzett tufás márgák, amelyek vagy közvetlenül a kagylós mészk (trinodosus szint) fölé telepednek, vagy a Prolrachyceras Reitzi és a íridentiima rétegek közé ékeldnek be de wengeni típusúak azok a márgapadok is, melyek a tridentinus és

;

meszek közé

A

települtek.

(ifüredi mész)),

melyet Böceh a

Loiitmeli alapján, habár

1).

nem oda Lonnneli nem a

kérdjel-

amennyiben Lóczy tanulmányaiból kitnik, hogy a D. füredi mészbl, hanem az alatta lév tridentinus mész egyik márgás padjából, tehát egy igazi wengeni lel

a wengeni rétegek közelébe helyezett,

rétegbl származott, úgyszintén

nem

Frech Fr. részérl sem, mivel cédulázott anyagot kapott.

A

áll a

Aon példányt

A

utóbbi

füredi

mészk

mészk

tanulmányaihoz,

sajnos,

tévesen

ugyanis Lóczy felismerése szerint

amennyiben utóbb

sikerült

neki e

fels, Chondriteses részében egy Prolrachyceras

tehát egy oly formát, mely a cassiani szintre utal. moly a Bakonyban csak nyomokban, néhány alakkal van

találni,

cassiani szintet,

wengeni rétegekkel való azonosítása

ez

egy a wengeninél magasabb nívóba való,

különben kövületnélküli

való,

;;

:

ISMERTESÉSEK.

képviselve, •a

fentebb

a

mészkövet

is.

A

Lóczy általában

szerint

Aon lelete melyet már Böckh

vele együtt, a Prolr.

s

dfels márga» csoportot,

már

alapján, «a füredi

is helyesen, mint Lóczy hat szintre osztja, amelyek közül a tábláhárom jellemzbb az alpesi Aon, aonoides és bullatus szinteknek

fels triaszkorút ismert zatba felvett

elmondottak

(451 old.)

karniai triászba helyezi

457

fel,

meg.

felelhet

A jura szisztéma

rétegei a

Déh Bakonyban

eldaraboltan fordulnak

él. Köztük a térszint kréta és harmadkori lerakódások foglalják

el. Az eldaraúgy látszik, a triászból álló alaphegység ÉNy DK-i irányú vetdésekre vezethet vissza. Egészben véve a Déli Bakony juraelfordulásai mintegy folytatását képezik a Nagybakón}^ területileg egységesebb jura szisztémájának. A jura fleg Úrkút, Városld, Herend és Szt. Gál közt foglal el összefüggbb területet, amelyet Vadász Elemér tanulmányozott tüzetesebben. Vadász a Bakony déli részében a jurának következ zónáit írja le (a Déli Bakony jurarétegei,

—

boltság,

Paleont. függ.)

Alsó liasz 1.

sinemuri

a

mészk

dachsteini tipusú

és hettangi

(/5)

(Psiloceras

tzköves mészkövek (Schlotlliehnia mannorea 3.

veres brachiopodás

4.

krinoideás és brachiopodás hierlatzi

tnm

mészkövek, adnethi

rhynchonellás

2.

és Arietites

rotifunnis

zóna)

Bucklandi zóna) tipusú mészkövek (Oxinoticeras oxynofácies (Arielües

zóna).

A

középs

radioláriás

liasz,

megfelelve a charmouthi [d) emeletnek,

mészk (Amaltheus

cefalopodás

tzk

A fels 1.

emeleteknek megfelelve

(y)

planorbU zóna);

niargantaius zóna) és

(Ani. spinatus és

Am. margaritatus)

liasz, megfelelve a toarci

a posidonomiás

márga (Harpoceras

A Malm-ból

mészk

(s)

2.

1

.

a

zónájából.

magában

emeletnek,

(Posidonomj/a Bronni

áll

mangán tartalmú

a

zóna)

és

2.

a

foglalja:

kovasavas

bifrons) zónáját.

a portiandi emeletnek megfelelve az alsó tithon (Terebra-

iula diphya és Pliyl. silesiacum) zónája található meg.

Ebbl

a felsorolásból kitetszik, hogy a Dogger teljesen

a Malm-ból

is

csak a tithonemelet

liasz sorozat megjelenése,

van képviselve.

mely sokkal jobban van

itt

s hogy nagyon szép a kifejldve, mint az Alpok-

ban, ahol bonyolult tektonikai elmozdulások zavarták

A

hiányzik

Ellenben

meg

eredeti telepedését.

egymásutánja és csorbítatlan vastagsága, tehát az eredeti fáciesek felismerése dolgában a bakonyi liászt illeti meg az elsbbség. Élénk színekkel ecseteli Vadász E. (L. c. 35 37. old.) a Déli Bakony paleogeográrétegek nyugodt

—

változásait. fácies),

A

különböz

fácieseit, valamint a juratenger nívóközép- és fels liászban sokkal mélyebb volt a tenger (cephalopoda-

azaz lerakódásainak

liáját,

mint az alsó liászban

(hierlatzi brachiopodafácies).

húzódott vissza (regresszió), a Dogger és a a liasz

elbb

lerakódásait és csak

említett

Maim a

A

liasz

után É-ra

szárazon hagyván

tithonban és folytatólag az alsó

krétában transzgredált ismét a tenger a szárazulat partjait dásai

fels

idejében

képez

liasz lerakó-

fölé.

A

Déli

Bakony

liaszfauuája

alpesi fácieseket látszik

magában

Lóczy véleménye

szerint a déli

és

északi

egyesíteni. Háládatos feladat volna továbbá a

ISMEETETÉSEK.

458

bakoBvi liasznak a

pécsi, a

Nagyvárad-királyerdi, a Stájerlak- dománi, a ber-

zaszkai és a brassói gresteni fácies liasz elfordulásokkal való összehasonlítása.

Ezeket a széntartalmú lerakódásokat azután tatja

—

LóczY

•

egészen a tithonig

fel

középeurópai tipusú jura emeletek borítják,

amibl

— így

foly-

következik,

hogy a nagy magyar Alföldet egykor elfoglaló variskuszi hegytömeg leroskadása eltt hazánkban a középeurópai juratengernek nagy elterjedése lehetett; s felettébb érdekes végre az, hogy ezen lerakódások területét vagyis a nagy magyar Alföldet a Vágtól a Kárpátok mentén egészen az Olt forrásáig ismét az alpesi jura rétegei veszik körül.

A kréta DNyi

vidékétl

mintegy 68 km-re elhúzódó vonulatot képez

Sümeg körül. Ebbl Bakony területére.

ható Urkuton, a Csingervölgyben és és a

sümegi szigetek esnek a Déli

Az Ajka

vidéki

krétát

meszek

kaprotina

még

pedig alsóliaszmészkövön, viszont

Urkuton Ujhutánál srn fordul el a nek fekvjében Hantken szerint igazi réteg fölé egy nerineás

mészk

talál-

csak az Ajka vidéki

(urgo-apt.)

és

felsökrétakori

fekszenek a kaprotinás

mészk

ket nummulitos mészk

takarja.

(gosau) rétegek képviselik. Kislödön szintesen rétegei,

Csernye-Szápár

irányban Ajkáig; azontúl pedig egyes szigetek alakjában

Lithioiis

cretacica. Lörenthey, amely-

radiolites

mész fordul el.

települ,

amelyben

radiolites

A

lithiotis-

és sphaerulites-ek

erre újból a lithiotismész 1 m vastag pad alakjában, mire azután is vannak megint a kaprotinás mész, a fedüben pedig végre eocén rétegek következnek. Az egész alsókréta összesen legalább 40 m vastagságú. A kaprotinás mész jellemzbb kövületei Orhitiilinák, Reí/uienia Lonsdali.. ;

D'Orb., Radiolites atyriacus, Zitt., Sphaernlites

hironcha baconica, Hantk., (in Az Ajka vidéki fels kréta

szénbánya 17

— 18 m

táróiban

litt.)

aff.

részint

cfr.

neocomiensis, D'orb., Glo-

G. ovula, D'Oeb.

a

külszínen,

tanulmányozható. Háládatosabb

pedig az ottani

részint

az utóbbi.

A

fels kréta

vastagságú, fekvje az alsó krétakorú kaprotinás mész, fedje pedig

nummulit-képzdmény. A fels krétakorú csoport édesvízi rétegekbl amelyek közé 25 széntelep illeszkedik bele. 2 m-nyi lemívelhet vastagsággal. E « fölött » következik egy tengeri eredet szintsorozat, mely ct) agyagos raárgából. h) márgás mészkbl és c) hippurites mészkbl áll. Ezeknek rétegsorozati viszonya az édesviz csoporthoz azonban még nem látszik eléggé tisztázottnak, amennyiben pl. dr. Papp Károly ez utóbbiakat a bennök található kövületek (Cyrlolite>^ sp., Astarte latifrons, Desh., Anoniia Coquartdi, Zitt., az eocén

áll,

Corbida angvstala, Sow., Pecten ocultc-i^triatíis Zitt.. Gr>/phaea vesicularis, Trigonia limbata, D'Oeb., Panopaea frequens, Zitt., stb, alapján turo-

Lam,,

niaknak

tartja,

az édesvízi szénpalákat ellenben a danienbe

biaknak remek faunáját legbchatóbban Taüsch ismertette gazdag listából felsoroljuk a következ alakokat

Melánia Hebcrti, Hantk., Paludina

jirisca, Lam.,

:

és

helyezi.

az

Ez utób-

általa

közölt

Pyrr/iUifera Pichleri, Hoekn.,

Hydrobia balatonica, Tausch.,

Helix Rielhiirüllcri, Tausch., Rnlimus Mnnien, Hantk., McgaloMoma rarcspi-

Strophostoma cretar.eum., Tausch., Cerithiuin balatonicuni, amelyek közül Tausch szerint nem egy a mai trópusok tavi faunái alakjaival közeli rokonságban van.

nattirn, Tausch.,

Tausch.,

stb.,

ISMERTETÉSEK.

459

Sümeg vidékén ;28 km-re DNy-ra a csingervölgyi széntelepektl magányosan emelkedik a Sümegi- hegy és a Rendeki Csúcsoshegy platója. Sümegen hiányzik az alsó krétát képvisel kaprotinás mészk, hanem itt mindjárt a fels pedig egy fehér, mintegy 50 m vastag számos Hippurites cornuvaccinum, Beonn H. inaeqnicostatus, Münst., H. Gomviense, Douvillé felismerhet. Az e fölött következ zóna egy körülbelül 15 m vastagságú márgacsoport, amelybl különösen a város északi végén lév kútból, annak ásása közben temérdek gosau krétával

kezddik

még

rétegsor,

a

mészk komplexummal, melyben

;

tipusú kövület került el, melyeket a Darnay

Károly határozta meg nmlticincía, Ess.,

és

múzeumban riznek. Ezeket Papp

közülök megemlítjük a következket

Cyclolite>i dlipíica.

Lam.,

granidosa, Zitt., Cyclas gregaria, Zitt.,

Tellina

austriaca, Zitt., Lhnopsis calvus, Sow., Modiola vesictdaris, Lam.,

Turitelln disjuncía, Zk.,

Calamopliyllia

:

Lam

discoidea,

C.

Pholadomya

,

Stolirzkai.

Zitt.,

Cuculaea

sphenoides,

Rss.,

Gryphara

Omphalia Keferstnni,

Zk,. Acleo-

Turbo gosaviends, Ess., Valuta erenata, Zk., Cerithíiim cognaium. Zk. stb. E márgában vékony széntelepek is vannak. Végre befejezi a sort egy kb. 160 m vastagságú fels szenonkorú márgás mészk, amelylil a Parhydiscus Ncuhergensi^ Hauer és Irtoceraiirus Cripsii, Maxt. kerültek el, amelyek a fels szenonra (campanienre) vallanak. Az ez alatt fekv, széntelenella hrevis, D'Orb;

peket tartalmazó márga és legalsó hippiirites-es

mészk

ennélfogva, normális tele-

pedést feltételezve, a fels kréta mélyebb sintjeit (Túron, Cenoman) képviselhetik.

Látnivaló tehát, szintezése eddig is

hogy a Déli Bakony krétakorú üledékeinek részletes volt keresztülvihet, st hogy ellenmondások (Papp K.)

még nem

állanak fenn a gosau széntartalmú rétegcsoportjára nézve. Mindezeket a kér-

déseket véglegesen tisztázni csak akkor lesz lehetséges, ha

sokkal teljesebb kréta területének pontos tanulmányozása

majd is

a

Nagybakony

be lesz fejezve.

Kenozoos képzdmények. Míg a mezozoos képzdmények konform módon telepszenek egymásra, addig a harmadkori rétegek, takarók és parti üledékek alakjában transzgresszióban vannak. Közíilök természetesen a pontusi rétegek foglalják

el

legnagyobb elterjedésben a hegyek

menyeket. És amíg a paleogén

még

az

és rögök közti mélyedneogén rétegek a legfiatalabb vetdé-

különböz magasságokba "jutotegyenl magasságú, de elbbieknél mélyebb fekvés partvonallal veszik körül a hegyvidéket, ami jelenti, hogy inkább csak egységes kontinentális emeltetésben volt részük. Az e o c én szekciót illetleg Böckh J. két szintet különböztetett meg,

sek által tak,

azt

és régibb

érintve lettek,

úgy hogy

ezáltal

addig a szarmata és pontusi rétegek mindenfell

úgymint egy egy felst

:

alsót

:

a

nummulitos mészkövet,

(párisi

durvamész,

az orbitoidás márgát (priabonai bartonien).

lutécien) és

Ellenben Haxtkex M.

1. A félig nummulitok szerint három emeletet sorol fel a Bakonyból nummulitok (N. subreticulatae), 2. a pontozott és kiterült nummulitok (X. punctatae et explanatae), 3. a sima nummulitok ^.\. lacvrs aut síiblaeves)

a

:

recés

rétegcsoportjait. ].

Az els rétegcsoport

az Urkuti

kutató aknában feltárva; 1909

amelyekbl temérdek kövület

— 10-ben

Ujhuta mellett volt egy régi pedig

került napfényre.

kutakat ástak

E

szén-

ezen rétegekben.

rétegcsoportban

alulról föl-

460

ISMERTETÉSKK.

három közetféleséget lehet megkülönböztetni, úgymint azt annak idején Hantken is tapasztalta a) szürke foramioiferás, fleg miliolicleás márga Corhula planata, Zitt., Cardixiin graíiuii, Desh,, Perna nrkutica, Hantk., Fhsus Noae, Lam., CetHtliiion Fiichsi, Hantk C auriciijiduin, Schl., Velales Schniifelé

:

:

.,

dcUana, Chemn., Dimtoiiut

eostellata,

kevesebb puhánnyal, de sok laerigata D'Oeb. stb.

c)

A második LWwthaiiimam sp.

Desh.

félig recés

fajokkal

stb.

nummulittal

;

fiV.

Mészmárga temérdek pernával (Perna

i(rki(tíca,

Hantken).

SníiimuUna TfícJnhatscheffi, Conodypus c(moideus.

Orbilulilcs baconica, Hantken,

d'Arch., X. Lucasana, Defb.,

N.

perforata,

D'Okb..

Ag., Schizaster UArchiaci, Cotteau., Harpacíocarcinvfi

A

Nummulitos márga

rétegcsoport a "fönummulitos mészk' » gazdag faunájával:

2.

stb.

b)

Laiiiarcki, d'Arch., N.

mészk Városld,

fönummulitos

(jnadnlobatus, Desm. között 4-0—50

Úrkút, Boda-Csékút

vastagságú és tetemes elterjedési! körülbelül 350

m

m

középmagasságban.

3. A harmadik szintet a sima nummulitok rétegcsoportja szolgáltatja, amelynek kzete márgás durvamész és mészmárga. Ezt Böckh fedezte fel az

Ujhuta-Padragi

ponton

úton. de azonkívül

elfordul

e rétegcsoport

még más három

Sok benne a kövület és uralkodók köztük az orbitoidák. Szerves maradványai közül felemlítjük a következket: ClaviíVma ci/lindrica, Hantk. is.

Oríhopliragiiiiiia (AMerocycHíta) sleUata, d'Akch.,

niidrua

TucItiJtalschef/i,

0. radians, d'Arch.,

Xton-

d"Arch., X. complanaia, Lam., Bourf/uelocmius Tho-

renti, d'Arch.,

Batopont iiudliradiala,

slriata, Leym.,

Plioladomi/a rugósa.

Ess.,

Hornéra,

sp.,

Terebruíula tenui-

Goldf. (?), Perien Budakesziensis. Hofm., !Spondylus radida, Lam,, MUiobaliis snpejîis, Hantk. stb. BöcKH, Hantken és Hofmann a priabouai rétegcsoporttal azonosították ezen elfordulást. Hantk.,

Ph.

Puschi,

Ezen típusos fels eocén márgák még Veszprémben, Urbidán

is

találhatók,

szintén sok és hasonló kövületekkel.

A lépnek

paleogén

föl

alaphegység

gom

képzdmények Lóczy szerint kb. 100 — 150 m vastagságban már elÖbb összetöredezett mezozoos-paleozoos 300^400 m magasságban. A nummulitos mészk, mely Eszter-

transzgredáló módon, a fölött

Buda vidékén

szintekre osztható, a Bakonyban tömegesen lép föl és ös.szefügg övben kiséri a Bakony ENy-i peremét Sümegtl Oszlopig. A szóbanforgó eocén takaró a Kis-Alföld felé lejt, ellenben a Bakony DK-i szélén és

hiányzik ennek a

Bakony

föld

és a

még

a legcsekélyebb

emelkedett, mely

addig a hidrográfiai kavicstakaró

nyoma is, mibl Lóczy azt következteti, hogy idben a Bakonynál magasabb száraz-

Pécsihegység közt az eocén

ÉNy-on

Oligocén

még a miocén elején is fennállott iigy, hogy egészen nem DK-nek, hanem ÉNy-nak irányult (miocén

lejt !).

lerakódások a D-i Bakonyban, vagyis a Balaton

közelebbi

környékén nincsenek.

Nemcsak a bakonyi, hanem általában a magyarországi paleogén lerakódások szintezése dolgában még mindig szétágazók a felfogások, amit a paleogén fejezet, végéhez csatolt szintezési táblázatból is ószrevehetünk. Eddig ugyanis (fleg Hofmann K. szerint) a széntartalmú édesvízi (Cyreiia grandis), elegyesvízi,

és

a

S. siibplnviUalus,

A',

perforaín^^

és

A',

slr/aíus

(Puszta

Fornai)

ISMERTETÉSEK.

középs

rétegeket táblázat

(Lutétien, Párizsi

azonban az eocént csak

oinelet)

két

461

eocénnek tekintettük a

részre osztván,

lév

subplanulatus szinttl fölfelé az alsó eocénbe, az alatta

Idetartozókuak

s_zekció.

a szarmata és a pontusi emeleteket.

Arca

áll.

Herendnél

ilihivií stb.),

pictus,

P.

széntartalmvi édes-

Böckh

felsorolja

A mediterrán

Kendek környékén durva konglomerátumokból,

löd és

közölt

a

lielyezi.

A neogéu

rétegekbl

;

rétegeket a

pedig a legalsó eocén, vagyis a Landenicn (Lappa-

vizi és brakkvizi rétegeket

kextJ étageba

nevezett

fölül kavics, alatta kavicsos

azután agyag, homok,

Dühoiv, yeriht

pü'ía,

édesvízi

kavics,

bomok

és

agyag-

agyag (PoUtmidcs Diiboisi,

mész

Geivaid

l'ereira

a mediterrán,

J.

Márkó, Herend, Város-

szénnyomok (Pot. továbbá homokos

és

stb.),

agyag több szénrétegecskével (Mdanopfiis im-pressa, ^íelania Escheri) és leggyenge lignit-telepeket tartalmazó lerakódások vannak. A P. Gervaisi

alul

a grundi nivóba helyezte. A mediterrán konglomerátok és kavicsok azonban Zirc, Bakonybél és Jákó vidékén 300 m-tl egészen 450 m magasvastagságuk a szápári gépaknában 26 méter, ságig fölmenleg fordulnak el másutt azonban még ennél is több. Egészben véve e kavics egy nagy kiterjedés takarót alkot, melynek 300 450 m. magasságú részletei vetdések által jutottak jelenlegi hepe-hupás helyzetökbe. E platószer takaróból a közép- és fels mezozoos képzdmények magas horsztok alakjában emelkednek ki a térszínbl, így a bakonybéli Somhegy 053 m, a Pápavár 532 m stb., ami megszabja a Középbakony E-ibb részének sajátszer orográfiai jellegét. Petrográfiaiszintet

;

—

lag amfibolandezit,

kvarcandezit, gneisz,

(lydiai)

kovapala, veres

mészk

görgetegekbl

homokk áll

és

agyagpala, fekete

csillámpala, fekete

konglomerátum,

sötét

ENy — DK-i

ezen kavics. Az

mészk

és

irányú

nummulitos

törések

szerint

mélyebbre leslyedt helyeket azonban már ebben az idben a tenger foglalta 200 m magasságban egészen el, úgymint pl. a Bántapuszta mellett, ahol 180

—

szintesen és

közvetlenül

adiinca

rakódott

és

stb.)

Bakonytól ÉK-re

míg a Jákó

le.

(a

fdolomitra lajtamészk (Ostrea

a

Mediterrán kavicsok

Vértes és a Gerecse

és Zirc közti kavicsplaló

300

kihagyásával)

— 450 m

Közelebb a Balatonhoz Herend

vább

szem

a kavics és azonkívül

benne. Mint szerves

és itt

Vola

lainellosa.

Keszthely

Budapesten

körül is;

de

közötti magasságú, addig a

két utóbb említett tájon a kavicstakaró átlag csak 200 el.

el

fordulnak

— 230 m

magasságot ér

Városlöd körül legvastagabb és legdursok

mészk

és dolomit

maradványok gyakoriak benne

a

görgeteg

Magxoliles

is

van

silvatica,

TuzsoN kövesült fadarabjai. E vidéken a takaró lankásan Ny-felé dl és fölötte helyenként lajtamész és szarmatamész következik. A mediterrán rétegek a Balaton és a somogyi halmok alatt 76 180 m mélyek a tenger szine alatt Tapolcza körül pedig 180 200 m, st Herend körül 200 300 m-nyire feküsznek ugyanezen rétegek a t. sz. felett. Ez egyszersmind

—

;

—

—

mely a veszprém-nagyvázsonyi fennsík abrodálásának a magassága. Míg ezek az eddig említett kavicsok, melyek sok helyütt fokozatosan lajtamészkbe mennek át, alsómediterránkorúak és tengerparti képzödésüek, addig a Nagybakony 400 méter magasságú kavicstakarója már valószínleg az a nívó,

szarmatakorú

és kontinentális keletkezés.

ISMERTETÉSEK.

462

A

mediterrán kavicsot az ö kvarcit,

mészk,

paleozoos

íillit,

andezit és

Lóczy L. egy még a miocénben a fehérvármegyei Alföld és a somogyi dombok helyén állott régi, számos eruptiv kzettl átjárt hegységbl származtatja le s hasonló gondolatnak adott kifejezést Schafarzik F. is. dácit görgetegeivel

(•Kzettani függelék).

Sümeg

Érdekes, hogy

és Tapolca

vidékén az alsómediterrán

kavicsai a

pleisztocén defláció következtében fényes felület éles kavicsokat szolgáltattak,

akárcsak a Nógrád körüli, szintén alsómediterrán kavicsok. A mediterrán emelet kövületeit Schréter Zoltán határozta

Herend

Haláp, Tapolca,

nevezetesen a Devecser,

lelhelyekrl. Egyúttal megállapítja, hogy

szarmatakorú (Böckh

J.),

A szarmata

hanem

a

emeletet

és

gnmdi színtájuak egyik már Böckh J. jelölte

meg

körüli

iijból,

kiválóbb

mészk nem

hydrobiás

nyirádi

a

Márkó

édesvízi betelepülése. volt

pontosan

ki

és

Az újabb meghatározásokat Schréter Zoltán végezte, fleg a Devecser Tapolcza, Zánka Akaii között és Balatonudvari környékérl származó paleontológiái anyagon és egyszersmind ugyancsak hívja fel a geológusok figyelmét arra, hogy a közönségesen Cerithiíiiii jncíum-nsik mondott nev csiga helyesebben Potaíindes (PireneUa) mitrtdis, EicHw.-nak nevezend. Megállapítja továbbá, hogy a Balatonvidék, de egyszersmind Magyarország összes szarmata lerakódásai is az orosz és a román Balatonudvarról és Tapolczáról kövületeket

sorol

is

fel.

—

—

alsó szarmata emeletet képemelete Hunyadban kétsé-

szarmata rétegekhez viszonyítva, kizárólag az viselik s

hogy Gaál István

«

középs*

szarmata

gesnek tekintend.

Ezek után eladja Lóczy

L.,

hogy a szarmata mész

szintben van, mint a mediterrán lajtamész,

Tapolcánál 150 m-nyire a vázlata kísérletében a

A

t.

sz.

nemrégen

f.

és itt

általában

még pedig Devecseruél

mélyebb 190

m.,

iktatja közbe Jordán Károly térszíni

felfedezett tapolcai tavas

barlang

szarmata rétegek felszínét bevonja végre egy szakadozott

leírását

is.

kavicslepel,

melynek kavicsa a defláció által kifényesíttetett. Ez a kavics a Nagybakonyból származik, ahonnan azt a szarmata idben nagy esés patakok szállították le.

A

mediterrán

szarmata lerakódások

kissé

ahol a mezozoos alaphegységre akadnak azonban több helyütt arra vall, hogy az ÉK DNy-i töré-

sek

eldarabolták.

rátelepültek,

megdlt rétegkomplexusok is, ami még az alsó neogén lerakódásokat is

A

pan n o n

oknyomozó

dk es

és

szintesek és zavartalanok

elég

;

i

a

i

-

p

u

t

fejtegetései szerint

u

s

—

emelet.

A

szóbanforgó lerakódások Lóczy L.

legcélszerbben pannoniai-pontusiaknak nevezen-

a ponhisi kifejezést (Bécstl

szint,

i

ott,

;

az Aral-tóig) a szarmata

és

levantei

közé

ellenben Sbpannonüiit ennek egyik fáciese megjelölésére kívánván alkal-

mazni. Ez utóbbi vonatkozás értelmében pannóniai, beszarabiai,

gétiai,

kaukázusi

vannak a pontusi emeletnek. Kéthelynél '250, Faluszemesen 293 m-ig fúrták meg az agyag, homok, édesvízi mészkrétegek és lignit telepecskékbl stb. fáciesei

álló lerakódásait

A

;

a siófoki fúrásban pedig 34-0

— 250

m-nek

m

találták

összes vastag-

magasságban kanyarog végig a régi pontusi partszegély kavicsos konglomerátuma, a Badacsony és a Szentgyörgy bazaltsisakjai pedig 280 290 ni. t. sz. f. magasságban pontusi ságukat.

Balaton felvidéki lejtkön

Í230

—

ISMERTETÉSEK.

463

Másutt még valamivel magasabbra is mennek föl. úgy m-nyi lösztakaró levonása után a pontnsi rétegek fels magassági nívójukat átlag 250 270 m-nél érik el. A bakonyi pontusi lerakódások nem tekinthetk egy külön medencében ülepítetteknek, hanem csak a nagy magyar medence egyik aliquot részének. A pontusi rétegek azok, melyek a talajon

nyugszanak.

hogy

10—

a

i20

—

A

Balaton körül leginkább uralkodnak.

van kötve

és ezért,

mind

tónak egész múltja szorosan hozzájuk

az eddigiek után tulaj donképeni céljához, a Balaton

velk foglalkozik legbehatóbban. Várpalota és Siófok közt a veszprémi Mezföld pontusi térszíne sehol a200m magasságot nem múlja fölül. Kenessénél 60 70 m-nyire leszakadt pju-tokkal érik fejldéstörténetéhez érve,

—

el

a pontusi lerakódások

Balaton (104"57 m) tükrét. Várpalotánál egy 6

a

m

vastag lignittelep foglaltatik bennök, amely részint a helyszínén elhalt mocsári

növényzetbl, részint uszadékfa felhalmozódásából keletkezett ugyanitt fordul el az újmajori feltárások rétegeiben Vadász és Löeenthey szerint egy gazdag édesvízi fauna is. Kitn feltárásokat nyújt továbbá a Kenesse Aligai mere;

—

dek roskadozott kenesseit

ban

is

amelynek

part,

Halayáts Gy.

irta

a

Csitény-hegy

A meredekpart

le.

fel.

környékén vannak feltárva a pontusi rétegek Congeria

sp.

Vivipara

Számos fúrás

sp.).

úgyszintén végeztetett fúrásokat

külön erre a célra épített

meg

tüzetesen,

amikor

E

még

az Akarattyai puszta

Siófok

környékén fleg Fokszabadi

(Cai'd.

[AdacnaJ apertnm, Münst.,

történt különösen a délivasút mentén,

Lóczy maga

tutajról.

kitnt, hogy

is

vetödéses voltát számos ábrá-

veszedelmes töredezettségét

illusztrálja Lóczy. aki

melletti tnnel fúrása eltt ismerte volt

valamint a

faunáját,

alatti

a Balatonmeder

is

fúrások anyagát Schréter i'igy

a partokon,

fenekén egy vizsgálta

Z.

mint a Balaton fene-

kén a pontusi rétegek a felszínen lév holo- és pleisztocén rétegek alatt csakKülönösen érdekes a balatonföldvári fúrólyuk szelvénye 70 316"22 m-ig. Kezdetben pontusi rétegeken ment keresztül a fúró, azután

hamar elérhetk.

—

76*02-tl 181 "n-ig homok,

meUa

rrispa,

podolica.

EicHW.

181"17-töl 228*21

mészk, agyagmárga

Bidla Lajonkaireana,

Lam.,

fajokkal,

tehát

már

a

m-ig a felsmediterrán

Tqjh's

szarmata volt

következtek Poli/sto-

rétegek

Bast.,

korra

mutató

dások és innentl

316"22-ig

ScHEÉTEií archai korúaknak

soknak minsített. Ítéli

s

A

(?),

pala

alakokkal.

Ottrea és Pecten

felismerhet

töredékek alapján; innentl 285'59-ig kövület nélküli alsómediterrán csillámpala és szericites

Ervilia

töredékek,

{'.>)

Terakó-

következett, miket

vagy még nagyobb valószínséggel

ópaleozoo-

pontusi lerakódásokat Lóczy vetdésektl megzavartaknak

a balatonmelléki

terrasz

sem más,

mint

a

somogyi

plató

(300

m)

tómenti leszakadásának az eredménye.

X somogyi dombvidék általánosságban a Bakony mai délfelé való lejtdésének mintegy folytatása. Legérdekesebb beöblösödései ennek a halomvidéknek a tó fell az ú. n. k berkek », vagyis olyan mocsarak, melyek mintegy

m

(turzások) által vannak a Balaton nyilt tükrétl Mindegyik berek mély völgyben folytatódik DDK-i irányban s általában megjegyezhet, hogy a völgyek vonalai ugyanannyi tektonikai törésnek felelnek meg. Ezen tektonikai rendszernek behódol a boglári bazalttufa is. A pontusi lerakódások gazdag faunáját részint Halaváts Gy., részint Löeenthey

2

magas homokgátak

elválasztva.

—

ISMEKTETÉSEK.

464

Imre tanulmányozták. A poutusi rétegek fölött sok helyütt, kivált a szél árnyékában, valamint a somogyi partmenti alacsonyabb terraszt is vastagon sárga lösz borítja.

A

dombvidék

feltárások szép képei és profiljai kisérik a somogyi

részletes leírását.

somogyi dombvidékhez számítja Lóczy még a Tihanyi félsziget is. noha ez jelenleg a tó ENy-i oldalával függ össze. A tihanyi félszigetre vonatkozó 20 oldal egyik legnagyobb szeretettel megírott fejezete az egész munkának. A félsziget alkotásában résztvesznek annak fundamentumá.

A

pliocénjét

ban

a pontusi rétegek, továbbá eruptiós bazalttufa,

vízi

mészkövekkel és kovatufával

színt két vízzel telt

kialakulását

az

horpadás

és végre a lösz.

teszi változatosabbá.

atmoszferiliáknak

jobban

gejzír

forráskúpok,

édes-

A rendetlenül dombos felA dombok (160 — 229 m) bazalttufa

ellentálló

kitörések

és

nagyszámmal láthatók ez utóbbiak a Belstó DK-i partján, vagyis a Kerekdomb Ei lejtjén. A Geizirkúpok anyaga 3ü m t édesvízi mészk és kalcedonos kovatufa. Az egyes kúpok magassága 20 Különösen

meg.

szabták

geiziritkúpok

—

is

érhet

már

el

Vitális

és J.

gyönyör

ezeknek

munkájában

is

bazaltok, Geológiai függelék).

a bazalt vulkánosságával

képei

ékesítik

Lóczy müvét,

láthatók lefényképezett másai (a Balaton vidéki

A

geizirit

kúpok a legszorosabban függnek össze

néhol ugyan külön csatornákon, a pontusi rétegeken

;

keresztül szállott fel a geizir egykori hévforrása, legtöbbször azonban

a bazalterupció kürtjét

részben

de

használta

fel

a kifolyásra.

magának

Legtanulságosabb ebbl a

amelyen Lóczy a Kopasz- és Nyársashegy áttör eruptív bazaltbreccsiát mutatja be a szintén rajtuk keresztülmen geizirittal együtt. Összesen nyolc erupciós kürtt fedezett fel Lóczy, amelyeken a bazaltbreccsia feltódult. geiziritkúp azonban sokkal több létezik, t. i. a XIII. táblán látható térkép szerint ugyanis 81-et számolhatunk össze. Az erupciós kürtkben bazalttufa anyag közé foglalt mészkonkréciók és márgadarabok is láthatók, utóbbiak tele pontusi köviiletekkel, amelyek a kitöréskor a bazalt által fölragadtattak. Végre megemlíti Lóczy, hogy a félsziget tómélyedései nem maar-ok, ú. m. pl. a Laachi-tóa Rajna szempontból

szelvényében

vidékén,

A

a

a

169.

számú

ábra,

vízszintes pontusi rétegeken

hanem pusztán

csak tufakitörések által köiülsáncolt térszíni mélyedések.

csakis annak köszönheti kialakulását és létezését, anyagú pontusi lerakódások fölött elterül bazalttufa leplek a piedesztáljukat a denudaciótól megvédték. A bazaltbreccsia kitörése Lóczy sze-

tihanyi félsziget

liogy a laza

rint a pliocéu végére,

st

talán folytatólagosan

még

a régibb pleisztocén ide-

hogy a « kecskekörmök)) (C. ungula-caprae bubmarad ványai) lekoptatását egy a mai víztükör felett 2*5 m magasságban a Balaton régibb, talán pleisztocénkorú ('?) vagy ó-holocén idbeli szinljén megtörött hullámok okozták.

jére tehet. Végül- pedig felemlíti,

A

somogyi halomvidék különálló dombjai közé sorakoznak Boglár és álló dombjai, amelyeknek felépítésében az elég szintes

Fonyód magányosan

még az eruptív temetdombon egy pompás tömzsszerü

pontusi rétegeken kívül

bazaltbreccsia

is

A

boglári

fel,

mely a

részt vesz.

telér

tnik

néhány cm-nyire pörkölte meg. Kitn apró kis Sándordomb is. A Fonyódi hegy magas falán ellenben

pontusi rétegek kzetét alig sztratóvulkánt formál a

bazaltbreccsia

ISMEETKTÉSEK.

pontusi rétegeket

látni.

resztül a Kis- és

Xagyvárhegyen bazalt

(Conq. balatonira,

465

Viv/para

tört

S(fdleri),

amelyeken ke-

fel.

A pontusi lerakódások elterjedését illetleg megjegyzi LóczY, hogy a Balaton Ny-i dombvidékét agyag, homok, vékonylemezes homokk és imitt-amott lignittelepecskék formálják. Nemesboldogasszony fa községbl egy 18

m mély

A

Hévvizi radioaktív melegforrás

kútból lignit fölött egy Maslodon longlrostris, Kaup zápfoga találtatott.

D-nek

oldalai

dl

nyomóan homokk

lép

fel,

Ezek a magasan fekv

ságú.

(szélfújta)

képzdésfíek

és

m

egy 36

homokklemezekbl

mély tölcsérbl fakad, melynek

alkotvák. Keszthely környéke felé túl-

mely a Eezivár romjai közelében 400 m ixiagashomokk telepek Lóczy szerint már kontinentális

koruk

bizonytalan,

vájjon

pliocének-e

még, avagy

Azonban a mélyebb fekvés homokk elfordulások biztosan pliocénkorúak, amint azt a Várivölgy nagy kfejtjében észre lehet venni, ahol pleisztocén korúak.

ScHRÉTER

meghatározása szerint Unió

Z.

cf.

Halaválsi, Brus., Conf/.

cf.

.Ven-

LiiiDwcardium cf. PensUi, Fuchs., Mclanopsis (Lyrcaea) cf. Maiiiniana, Fér., tehát a mélyebb és magasabb szint alakjai együtt fordulnak Brus.,

inayei'i,

el.

A

pontusi emeletnek lefelé való terjedésére élénken rávilágít a keszthelyi

Andrássy-téri artézikút, amely 100

m

vastagságban tárta

fel

a rétegeket.

Tapolca körül és a Balaton felvidék alján a pontusi rétegek telepedve 18

— 20 m

melyekbl Halaváts D.

cf.

vastagságban kavics és

és

dolomitra kavicskonglomerátumból állanak,

Schréter szerint a Dreissenoniya Schröckingeri, Fuchs.,

Sabbae, Brus. Limnocardium,

cf.

PensUi, Fuchs., tehát az alsóbb szin-

jellemz kövületek kerültek ki; fölötte egy agyagréteg és e fölött azután váltakozva agyag és homokrétegek következnek. Ezek a felsbb szintet képviselik (Cong. iingida-caprae, Mnst., Hipparion). Kz egész, közel szintesen települ, vagy pedig igen csekély lejtésben lév rétegkomplexust a bazalterupciónak termékei borítják el és említésre méltó, hogy a pontusi rétegekbl csak mintegy ernyk alatt a bazalttakarók alzatául szolgáló részletek maradtak épségben mint magaslatok, míg különben a pontusi rétegek lazább anyatet

gát a pleisztocén defláció egészen

az

alsó

kavicsokig

eltávolította.

A

bazalt-

mai mélyedmények nagyobbrészt alsó kavicsból állanak. Kapolcs körül édesvízi mészktelepek találhatók a pontusi agyag és homokrétegek közé telepedve, amiért Lóczy ket egykorúaknak tartja a pontusiakkal és nem úgy, mint Vitális J., ki e meszeket fiatalabb postvulkáni forrásképzdményeknek tekintette. Fiatalabbak a bazalt kitörésénél már csak azért sem lehetnek e mészkövek, mert a barátkai erd legmélyebb bazalterupciója édesvízi mészkövön tört át és ugyancsak ennek darabjai fordulnak el a bazaltban is zárványok gyanánt.

kúpok

közti

A

felvidék balatoni lejtje

színl i-nek

tanulmányozására.

különösen

alkalmas

a

pontusi tenger

m, a Fülöphegyen Eév-Fülöpön 100 170 m, st a Megyehegy oldalában 200 m magasságban vannak a mélyebb szint kavicssztrátumai, mint az egykori parti erózió képzdményei ezzel szemben a legfelsbb szint az édesvízi mészk, vagy a mészklencsék 220 250 m-ig nyúlnak fel a Felvidék oldalain. A Bakony ÉNy-i lejtjén a pontusi lerakódások platószeren jelennek meg, azonban a 140

—^150,

Balaton-Arácson

135

—

;

—

subserikus eróziótól szakadozottan és másrészt egyfell a Eábamelléki

magasabb

ISMERl'ETÉöKK.

46G

fennsíkokról, másfelöl pedig a Nagybakonyról idáig lehúzódó kavicsleplek által

m

magasságban igen szépen megÉrdekes, hogy a pontusi tó abrodált sziklafeneke a Bakony E-i peremén legalább ::iOO m-rel magasabban mert míg Balaton-Szt-Lászlónál még fekszik, mint a Balaton környékén eltakarva; azonban a sümegi Haraszton 260

figyelhet a durva parti turzás konglomerátuma.

;

m

40—45

magasságban található a pontusi lerakódások alja, addig a nagyatádi fúrásban 273 m, a lábodiban pedig 358 m-nyire ment le a fúró a pontusi rétegekben. De amennyiben az atádi fúrásban a típusos levantei rétegeket is elérték, amelyeknek a somogyi fensíkon a 3ü0 m t. sz. f. lösz alatt semmi nyoma nincs, kiviláglik, hogy a Dráva völgyében a pontusi táblának sz.

t.

f.

egyik lesülyedt része fölött transgredálva a levantei vizek az Alföld fell öbölszerííen nyomultak elre. A nagy magyar Alföldnek dunántúli részén a pontusi

tovább

is

vastagságát

egész

lerakódások

Lóczy csak mintegy 250

— 300

m-re

De

teszi.

boncolgatja Lóczy a pontusi lerakódások fiziográfiáját, megállapítván

hogy anyaguk a Bakonytól Ny-ra s onnan messze le Somogyba túlnyomóan homokos, továbbá a Bakonytól K-re a móóri liasadékon keresztül a Kis- Alföld felöl szintén homok, másrészt ellenben eltekintve a parti kavicsszínlktl a Bakony DK-i oldalán és mintegy e hegység árnyékában messze be Somogyba is fleg agyagos az uralkodó üledék. Ezt a tüneményt Lóczy folyóvizek mködésével magyarázza, amelyek kétfelöl is megkerülve a Bakonyt, a Kis-Alföldet azt,

a Nagy-Alföld siker medencéjébe oly idkben szakadtak amikor ennek partjai negatív értelemben jobban visszahúzódtak volt.

elborító tóságokból bele,

A

Balaton körüli pontusi lerakódások általában vízszintesek és a paleo-

st amibl

miocónkorú rétegekbl álló partok fölött transzhogy a Balaton-Felvidék és a Nagybakony a pontusi

és mezozoos,

az eocén és

gredálók,

kitetszik,

környezettel

szemben

a

postpliocénkor óta

szenvedett. Azért mégis az tapasztalható,

viszonylagos diszlokációkat

hogy

a

Balaton ÉK-i végén a

nem leg-

ami a fehérmegyei alaphegység mélyebbre süppedt helyzetével kapcsolatos, míg Ny-on még a 300 m-t is meg-

magasabb pontusi haladja.

De

200 m-nél,

színlö alig több

érintették a pontusi rétegek széles balatonkör uyéki területét

azok

a nyílegyenes és kerékküllkhöz hasonló legyezszeren szlttér árkos vetdések DDK-i és Budapest körül már is, melyek Zalában É —D-i, Somogyban ÉÉNy ÉNy DK-i irányúak és amelyeket mindenütt a legszembeszökbb módon a mai

—

—

E

hidrológiai hálózat elfoglalta.

völgyek annál

is

biztosabban értelmezhetk vet-

déses vonalaknak, mivel sok esetben ismert törések közvetlen folytatásába esnek.

A

Balaton környéki

ugyanis megkülönbözteti:

bazalt

kat (Kabhegy, Dobozierd).

(Badacsony,

Gulács).

3.

topográfiailag több típusnak felel meg. Lóczy

A magasan fekv

1.

2.

A

A

csonka

mélyen

és szélesen

kúpalakú

fekv

elterül lávatakaró-

magányosan

álló

kicsiny bazalterupciókat

hegyeket (Hegyesd,

4. A nagy kitérj edésíí bazalt platókat (Monostorapáti erd). A magasabbakat (300 — 260) régiebbeknek, a mélyebbeket pedig fiatalab-

Kereki domb).

baknak

tartja Lóczy,

úgy magyarázván a

lerakódások eredeti térszínén, erodált,

—

tehát

késbb

az

utóbbiak

dolgot,

annak

hogy az elbbiek a pontusi már több mint 100 m-rel

kialakult felszínén foglaltak helyet.

ISMEKTErÉSEK.

A

bazalterupciókkal Beudaxt, Stache,

TELDT ós Vitális

István

(Petrográiiai

467

Böckh

és

J.

Hofmaxx

függelék) foglalkoztak

óta Sommbe-

tüzetesebben, de

több becses adatot közöl róluk még Lóczy maga is. így hogy bazaltgörgeteg a bazalttufákban nincsen hogy az utóbbiak nem konglomerátumok, hanem breccsiák. Hofmanx KÁEOLY-lyal egy nézeten van, t. i., hogy e bazaltbreccsiák eruptiv keletkezésüek. JiöcKH-el és Hofmannnal teljesen egyetértve Lóczy is a bazalt erupcióit a fels pontusi idben törazért

ezeken

kívül

konstatálja,

pl.

téntnek ismeri

Congeria

A

;

Vitális IsTvÁN-nal szemben, ki a bazalterupció kezdetét a

föl

balaíoiUca

Unió

az

és

Wclzlcrí

bazalterupciók a legfelsbb édesvízi

elször vízben ülepített tufákkal,

mészk

azontúl

közé

szintek

véli

helyezhetni.

lerakódásának idejében kezddtek,

pedig szárazföldi kitörések képében.

Ettl az idponttól eltartottak az erupciók a pleisztocén id elejéig. A geizirkúpok keletkezése pedig csak azután következett be és ezek mködése még az említettnél is fiatalabb idbe esik. A feltör bazalttufa zárványai különösen a a

Tihanyi

A

félszigeten, a

c

Barátlakások

mészk, permi homokk,

kristályos

száma

bazaltkitörések

helyeken Vitális

három

különböztetett meg,

t.

i.

n

szikláján sokfélék,

dolomit, édesvízi

környékén

Balaton

a

(Szt-György),

mészk

illetve

két

nevezetesen

100 nál

(Tátika)

fíllit,

stb.

több és egyes

erupciós

ciklust

a bazanit, a limburgit és limburgitoid és végre a föld-

pátos bazalt ciklusait, amelyek azonban Lóczy szerint legfeljebb vulkánegyedenként,

de

semmiesetre

az

Balaton

összes

környéki bazaltvulkánokat illetleg

(Vitális nézete) jelenthetnek viszonylagos korokat

hanem még

a

köszönhették

260-300

nagyobb kúpok létrejöttöket.

A

bizonyára

is

több

pliocén alapon

is.

és

elterül

Nemcsak

a lávatakarók,

ismételt lávakitöréseknek

bazalttakarók

összesége

m

magasságban elterül platót szolgáltatott, mely eredeti kiterjedésében legnagyobb volt Európában és amely pokban emlékeztet Indiában a dékáni és másrészt az északamerikai bazaltplatókra, habár ezek méreteikben sokkal nagyobbak. Most azonban ezek az egykor nagyobb kiterjedés lávatakarók az erózió folytán el vannak darabolva és megcsonkítva, úgy hogy ezidszerint leginkább csak a kürtk körüli részek vannak még annyira- amennyire épségben. Sok kürtnek az üregét mint végs ejectum breccsiás tufa foglalja egy

el.

Viszont

A

igazi,

ma

is

felismerhet kráterek

nem

voltak megfigyelhetk.

bazaltvulkánok elhelyezdését illetleg arra az eredményre j utott Lóczy,

hogy a BöcKH-HoFMANx-féle elrendezdés, egymást derékszögesen keresztez ma már alig tartható fenn, amennyiben a kijelölt vetdési vonalakon tényleges vetdések nem voltak kimutathatók. Az összes dunántúli bazaltokra vonatkozólag pedig megállapította, hogy azok részint a liakony-hegység tengelyében, részint pedig egyes medencék peremén lépnek föl, vagy pedig árkos vetdésekhez vannak kötve. A legmagasabb térszínben, nevezetesen a fdolomiton elterül Kabhegy (601 m) vagy a Dobos-Agártetö (513 m) magas bazalttöréseken

takarók a leghigabban folyó lávát képviselik és egyszersmind ezek a legrégiebbek

m

is. Utánuk következtek a 300 magasságban nyugvó (Tótihegy, Gulács, Badacsony, Szt-György) és a Balatonfelvidék geomorfológiai tengelyébe esk és végre mint legfiatalabbak a 140 150 magasságban elhelyezkedk, amelyek

—

a Balaton mellett törtek

fel

és

m

fleg eruptiv tufákból

álló.

ISMERTETÉSEK.

468

A

képzdmények után következnének

pontusi korú

sem

a

levante i-korúak,

sem általában a dunántvili területeken nem tudott üledékek alakjában kimutatni. A levantei idben ugyanis az említett teriiletek már kiterjedt szárazulatot alkottak. Az esetleges kontinentális de ilyeneket Lóczy

jelleg

a Bakonyban,

lerakódások

levantei

már beleolvadnak

pleisztocén

a

korúakba,

amelyek általában diszkordans módon boritják a pontusi emelet rétegeit. Eltekintve a vulkáni mködéstl, mely egészen a pleisztocén idkbe belenyúlott, a pleisztocén mintegy folytatólagosan a legfelsbb pontusi édesvízi mészkövek felett jelenik meg. Ezek néhol szintén édesvízi mészk telepekbl állanak,

amelyekben el,

még

m.

u.

Mentshelyen

pl.

pleisztocén-korú

alsó

Iwrlensis,

Mull

;

Pupilla nmscorum, L.

;

Limneus

agyagos és meszes palarétegekben fordultak

valószínleg szintén alsó pleisztocénkorúak.

LóczY a Tihanyi

A

kövületek fordulnak

pedig Koemos T. meghatározása szerint Zoniles nitida,

félsziget összes

veszprémi

fennsíkon

különösen a balatonfüredi

is

Tachea Tihanyon csontok, melyek ;

el Rhinoceros sp. A pleisztocénbe tartozóknak

geizirképzdményeit

mészk

Mull

stagnalis, L., stb.

veszi

is.

temérdek a pleisztocén

édesvízi

mészk

és

kevert szárazföldi és vízi alakokból álló fau-

nája bizonyítja, hogy e képlet már a Balaton vizszélén rakódott le. A mésztufaképzdés tovább tartott és számos a Nagybakonyból ered forrásban és lerohanó patakon kimutatható az még manapság is.

A Balaton

tágabb környékének, vagyis a dunántúli résznek legbonyolultabb

képzdményei azonban

a

kavicstelepek, amennyiben koruk

meghatározása

nagyon hasonló anyagú a emeletekbe tartozhatik legkülönbözbb mégis a kavics, sztratigráfiailag azonban az. Ahol valamely kavicstelepnek biztosan kivehet a fekvje és a fedje, avagy ellenben ott, pedig ahol kövületeket is találni benne, ott egyszer a dolog

nagy körültekintést

igényel. Petrográíiailag sokszor

;

ahol

az

eredeti

anyag az erózió folytán a

kavicsokkal keveredik, ott

már bonyolódottabb

felszínre

kerülve

egyébb újabb

a kérdés. Kavicstelepek jóformán

kisérik a többi lerakódásokat, anélkül hogy az egész harmadkoron végig minden egyes esetben .származásukat kielégít módon megmagyarázni képesek

azonban régibb telepek elrombolása és újból való kavics vagy durvább homok már az alsó oligocénben is -ismeretes mint hárshegyi homokk és konglomerátum (budai hegység), továbbá a fels oligocénben (Vértes), az alsó mediterránban (Budapest körül), a fels mediterrán és szarmatakorokban (Bakony), a pontusi idben és végre a pleisztocénben (Bakony Budapest környéke) és a holocénben. Felette becses külön fejezetekben tárgyalja most Lóczy a különböz volnánk;

sok

fiatal

kavics

letelepítése által jött létre.

Harmadkorú

—

Balaton körüli vidékek iiatalabb kavicstelepeinek geológiai viszonyait. Byenek a fehérvármegyei Sárrétrl Sárbogárd felé lehúzódó pleisztocén kavicsok, a kavics, mely az egykori folyómederben Ozoráig követhet. Hasonló a városhidvégi Sió melletti kavics, amelyben Kleplias anUqtius, Rhinoceros etrtiscus maradványok találtattak, úgy hogy ennek kora biztosan alsó pleisztocén. Míg tovább a Balaton D-i környezetén már nem fordul el pleisztocén kavics, addig Zalaegerszegen ismét nagy kiterjedésben tnnek fel a pleisztocén kaviccsal borított területek. Ezek a Kábamenti kavicsok, melyek a

Kenesse- városhidvégi

ISMEETETÉSEK.

469

stájer határon pliocén (Mastodon longirostris, Üinotlienum giganleum), ellenben Szt-Gotthardtól Gyrig pleisztocénkorúak. Ez utóbbiak csak a Eába jobbpartján formálnak egy jól kivehet magas kavicsterraszt, ellenben a balparton lévk halkan, alig észrevehetleg emelkednek egészen a K-i Alpok tövéig. Kszegnél 300 m-ig, a Pinkaszorostól D-re pedig 450 m-ig is felnyúlván. Nagy kiterjedés kavicstörmelékkupok ezek, amelyek a legfiatalabb pliocénben, vagy a legidsebb pleisztocénben az Alpok fell ereszkedtek alá a kis Magyar -Alföldre, Ezeket Lóczy sivatagbeli képzdményeknek vallja, a Góbi sivatagban a Nansan E-i alján elterül kavicsokhoz hasonlítván ket. Sok bennök a szegletes, alig

legömbölyített görgeteg, amelyet nyilván torrensvizek

fekv,

Fiatalabb, a pontusi lerakódások fölött

sodortak lefelé a lejtön. de

lösz

alatti

kavics

és

murvás homoktelepek a Zala környékén fordulnak el, helyenkint mocsárvizi faunák

által jellemezve.

Lóczy a dunántúli

kavicstelepek összességének kétféle

Az egyik a bakonyi mediterrán- szarmatakorú kavicstelep, amely minden utána következ fiatalabb kavicstelepnek szülforrása. Ebbl

kerületét ismeri

fel.

keletkezett a pontusi rétegek

alján

fekv

fluviatilis

jellegíí

kavics

Sümeg

és

Veszprém és Várpalota táján. Másod- és harmadlagos lielyzetbe került a Bakonyi kavicstelepek anyaga a pliocén vagy alsó pleisztocénkorú kavicsmedrekben, egyrészt ÉNy-on a Kába és Marczal völgyéig, másrészt DK-en a Sió mentén majdnem a Dunáig. Végre Tapolca közt, továbbá a pontusi rétegek

még

ezeknél

telepek,

is

fölötti kavics

fiatalabbak a fels pleisztocén,

óholocén és récenskorú kavics-

melyek a Balaton körül különböz szintekben fekszenek. Minél

egy-egy ilyen átmosott kavicstelep, annál apróbb

szemvé

fiatalabb

válik egykori eredeti

hozzá. Magának az egykori homály borítja, de igen valószín, hogy anyaga egy a miocénkor óta eltnt magasabb hegységrl származott le a Bakony területére. Egészen más származású ellenben az a kavics, mely a Zala mellékén, továbbá a Bábának a Marczalba való betorkolása fölötti szakasza mentén, valamint általában a Rábától Ny-ra széltében található. Ezt a kavicsot Lóczy beható tanulmányok alapján a Ceti alpokból származónak ismerte föl. A .legfels, körülbelül 750 m t. sz. f. magasságban fekv telep a postpontusi (levantei ?) korban képzdött, de sajnos, hogy belle paleontológiái leletek ismeretlenek. Ennek átmosott és kisebbre koptatott anyaga szolgáltatta azután a két alsó terraszt, amelyek közül a mélyebbik (fiatalabb) Szent Grótnál mammutleletek alapján pleisztocénkorúnak bizonyult. A kis magyar Alföld eme DNy-i területén óholocén és recens kavicsterraszok egész hálózata kíséri a Rába felé siet mellékfolyókat, valamint magát a Rábát is. Ezeknek az alpin származású

anyaga, és annál több helyi törmelék

mediterrán-szarmata

kavicsnak

keveredik

eredetét

kavicsok anyaga túlnyomólag kvarc és kvarcféleségekbl Érdekes, hogy a

Duna

valamivel magasabb helyzetben

ságú

fluviatilis

álló.

közelében Acs és Bábolna közt kb. 150 m. és ennél is

fordul

el

olyan durva,

jelleg kavics, mely pontusi lerakódások

dió-,

structojásnagy-

fölött terült el.

Anyaga

szerz leginkább a Nyitra vármegyei kristályos masszívumokból származónak ítéli. Kora alighanem pliocén. E fejezet vége felé Lóczy továbbá még a Budapest vidéki magasabb kavicsterraszokat is, valamint és helyzete szerint

Földtani Közlöny. XUII. kt. 10i3.

3L

ISMERTETÉSEK.

470

az Ercsi mellettit a keletkezésükkor még elkülönült kis Alföldi és nagy Alföldi medencékbe B-feló'l beszakadt torrens folyók törmelékkúpjainak tartja, míg ellenben a közép Duna folyásának kialakulását a fels pleisztocénbe helyezi. Idetartoznak a budapesti, kb. 30 m magasságú, Klephas prirnigenius maradványok által jellemzett kavicsok is. De Lóczy a kavicsok keletkezésének nyomozásában még tovább megy és szép paleogeográfiai és hidrográfiai tanulmányába belevonja még a keleti Alpok tövében a stájer völgyek, valamint a bécsi medence kavicstelepeit is, szintek szerint és amennyiben lehetett paleontológiái leletek alapján

ket.

értékelvén

Amely

Mind

e

megfigyeléseket

arról az egész széles területró'J,

egy

kortáblázatban

mely a Duna

nyújt. Ezzel a szerz egy érdekes és amely a jövend kutatóknak mindig örökbecs kiindulásul

áttekintést

A

Balaton területe a pontusi kor végén

idben ers diszlokációk

állottak be,

még

A

össze,

fog szolgálni.

szárazföld volt, de a levantei

—

amelyek mentén kezdetben

pedig az E. antiquus (E. inendioiuüh) kavics különálló besüppedés keletkezett.

foglalja

Dráva között fekszik, megkapó képet állít elénk, és a

még

lerakódása utáni idben, négy

Balaton legnagyobb si vízállása kb.

tehát mintegy 6 m-el magasabbra tehet a mai közép vízállásnál

10 m-re,

1

(104"57 m),

magasságban fordulnak el a pleisztocén tavirétegek is (Lithostb.). Hasonlóképen mocsaras jelleg volt a Balaton E-i partja is, amint azt az ottani 6 —7 m-el a mai víztükrénél magasabban fekv 2Dleisztocén édesvízi mészköpadok bizonyítják. kb. ebben a

s

glyphus,

FHanorhis

lerakódások ugyanazon fluviatilis, mocsaras, vagy tavi vannak a Balaton tava altalajában is, miként ezt a fúróhajóról magában a Balaton medencéjében végzett 5 14 m mély fúrások anyaga Pleisztocénkorú

•édesvízi faunával

—

bizonyítja

(Planorbis

unibilicatUft.

Vivipara

veru.

Limnaea peregra,

Litho-

gli/phus nalicoides, Pisidiwn fossariuin, Neritina daniibialis, Spliaerinm cor-

—

neum, Anodonta cygnea). 5 7 m mélységben egy tzeg telepre is akadtak, ami egy a mainál mélyebb vízállásnak a jele. A Balaton fejldéstörténetére nézve fontos, hogy ezek a pleisztocén lerakódások, a levantei emelet teljes

hiánya mellett, közvetlenül a pontusi rétegekre

ülepedtek

rá,

valamint

hogy a kezdetben még elkülönült négy DNy-ról EK-felé sorakozó kisebb medencékben szárazföldi törmelékek is halmozódtak fel, minek következtében a szélein tzeges nyílt víztükrök számára aránylag csak igen kis területek maradtak szabadon. A pleisztocénnek meg vannak azonban a szárazföldi képzd-

ményei tzegláp.

is.

A

ú.

m. a futóhomok, kavics, babérces agyag,

kövek, valamint helyenkint a szélfúvás marta és

lösz,

berekföld és a

szárazföld pusztulását ellenben jelzik az éles kavicsok és a simított

jelenségek

a

legszorosabban

csatlakoznak

sziklák.

a

Mind

pleisztocén

e

képzdmények

fluviatilis és tavi

képzdményekhez, amelyektcil azonban sem vízszintesen, sem vertikális irányban élesen el nem különíthetk. Ezért Lóczy a ]3alaton környéki pleisztocén lerakódások

A

korbeli

szintezését

ma még nem

is

tartja

keresztülvihetnek.

futóhomok különösen Zalában és Somogyban lép föl nagyobb kiterjedésben, úgy, hogy mellette lösz alig figyelhet meg, amit az itt akadálytalanul végigsivitó ers E-i szél hatásának lehet tulajdonítani. E homok anyaga a pontusi

ISMERTETÉSEK.

homokjából származik

rétegek kirostált

471

a

és

legfinomabb futóhomok méo: a

legmagasabb helyekre, nevezetesen a bazaltplatókra is feljutott. Somogyiban Fonyód, Kaposvár) vastag telepekben fekszik a futóhomok, még pedig küUnösen I

Kaposvártt diszkordanciában a lösz és a babérces agyag fölött. A nálunk jól ismert eolikus képzdésü lösz elterjedése a Bakony körül igen jelents. Érdekes annak a megállapítása, hogy a Veszprém fehér-

—

nagy foltokról hiányzik a lösz hasonlóképen a Bakony É-i és Ny-i lejtjén is. Zalában pedig csak szakadozott leplekben lép föl, ellenben a Bakonytól D-re. tehát az E-i szél árnj'^ékában vastagon fekszi meg a vármegyei

ben, de

mabb

;

Már Tihanyon, a Szigligeti dombok és a kenessél partok mélyedéseimég inkább a somogyi dombok délfelé néz lejtin található meg a

térszínt.

iípusos

lapálj'ôn

lösz.

Anyagára a

m. a magasabb

lösz kétféle, ú.

lejtök és platók fino-

homokos murvás

rétegzetlen lösszé, másrészt pedig a völgyek

rétegzett

amely utóbbi voltaképen egy már denudációs törmelékekkel kevert lösznek felel meg. Sok régibb völgyelés, mely a pontusi felszínt a mai vízhálózatnál mélyebbre barázdolta, a negyedkorban beköszönt szárazabb klíma löszlerakódása,

mellett lösz által lett ismét feltöltve, így aligai löszvölgyek

is.

A

a

pl.

Puszta Akarattyai és Balatonkorára nézve

lösz fiatalabb pleisztocén

mammutcsontváz

dönt

a zala-

melyre az ottani vastag lösztakaró legalján, közvetlenül a pontusi lerakódások fölött bukkantak. A völgyi löszre vonatkozóegerszegi

lag

jellemz,

hogy réteges

lelete,

kevésbbé

és

mint a magaslatokon lév,

meszes,

valamint hogy benne a megszokott szárazföldi csigahéjjakon kívül olykor

Limnophysa

LWwglyphus

és

fajok

is

még

elfordulnak (mocsárlösz, Horusitzkt)

magában a löszben kiékeld lapokat képezve, néhol pedig annak máskor meg a lösztakaró felszínén jelenik meg a Balaton körül egy rendesen mésznélktili, sötétebb szín vasasabb, st többnyire vasborsós agyag, mely a Zala völgyében fölfelé haladva egyre összefüggbben lép fel, st végre úgy e völgyben, mint a Kerkáéban is, tehát már a stájer határon egymagában válik uralkodóvá. Itt az ország szélén azután a lösznek már semmi nyoma. LóczY a babérces agyag keletkezésére nézve nem nyilatkozik, habár alig lehet kétséges, hogy az csak nagyobb nedvesség és dúsabb csapadék befolyása mellett jöhetett létre, ú, m. az Alföld másik végén, a Bánságban és Erdélyben. A következ fejezet aholocén képzdményeknek van szentelve, amelyek Eészint

alján,

során a homokterületek

ós

a

szélokozta

alakulásokról,

a

Balaton partjainak

kiformálódásáról, a Balatonba hulló porról és a tófenékröl, a tzeglápokról és a Balaton környéki termtalajról

uralkodó

fizikai

viszonyoknak,

s

van

szó.

különösen

Mindezek szorosan véve már a most a mai klímának az eredményei,

minek következtében már inkább a modern Kiemeljük

dühöng

közülök

szél

geográfiai leírás keretébe tartoznak.

különösen a E-i irányból évszakonként a bóra ersségével

munkáját, vagyis a futóhomok

által

simára fényesített kavicsokat,

az éles kavicsokat és megcsiszolt sziklafelületeket, amiket

síkon Halápon és

Sümegen

találni oly

fleg a tapolcai fenn-

srn,

mint akárcsak a Góbi sivatagban. hogy a pleisztocénben besüppedések

Érdekes továbbá annak a konstatálása is, iitján keletkezett négy kisebb tó a hullámverés partmarása folytán miként egyesült a

mai nagy Balatonná, amelytl

jelenleg

egyedül

még

csak a keszt31*

-

472

ISMERTETÉSEK.

A

helyi kis Balaton maradt elkülönülve.

10

—

—

helyenkint

13,

rétegeken terül

pontusi

Balaton fenekén található iszap, mely

—

így a zalai partokon

miként

25

m

ezt a fúróhajóról

vastagságú,

közvetlenül

kimuennek az iszapnak petrográfiai vizsgálata azt is, hogy anyaga teljesen azonos annak a finom eolikus poréval, melyet Lóczy a vízfelületére kitett vizes kádakban mint a leveg szállóporát felfogta. A lehulló por évenkint el,

eszközölt, fúrások

Kiderítette

tatták.

mm

átlag 0-72

vastagságú réteget ad és ezen az alapon

m

hogy a Balatonfenék átlag 3*25 séhez 8421 évre

számította

Lóczy,

ki

vastagságú holocén iszaprétegének képzdé-

volna szükséges. Analóg számítás alapján a közelben lév

lett

m

vastag dombi lösz 22,437 év alatt képzdött volna. Ezután következik a fúróiszapoknak rendszeres megvizsgálása és az eredményeknek táblázatos 10

amibl

egybefoglalása,

iszap is következik,

Balaton közepérl 4

kitetszik, hogy a holocén iszap alatt még egy régibb amely sok helyen, így pl. Boglár és Kévfülöp között, a

—8 m

közt pleisztocén

(Lithoglyphus naticoides, Valvala

—

Anodonta cygnea stb.) és 8 10 m közt hasonló és pliocén fajokból (Limnocardium vicmum, L. decorum) álló gazdag faunákat tartalmaz. A pleisz-

piscinalis,

tocén iszap alján sok helyen patakkavicsot tárt

bl

a fúró, amely kavics sivatag-

fel

kavicsból származhatott, miként ezt az Alsóörsi tófenék mélyé-

beli ópleisztocén

elkerült éleskavics bizonyítja.

Továbbá meghatározta Pantocsek József összesen 356 él bacilláriát

tzeglápo k-ról

pedig a Balaton melléki

Somogj^ban 2 ságú

—

3,

a kis Balaton körül 2

tzegtelepeket

tartalmaznak

még

megállapították végre

barna mezségi talajok (somogyi

agyagok

dombvidék^ és

fakó

3.

mállott alaj)kzettalajok

Befejezésül Lóczy

még

külön szakaszban sorolván

fel

al aj

talajok

D-re 2

s

amelyek

— 4 m vastag-

László Gábor

és

o k-at

(Bakony ÉNy-i

lerakódásai),

vizek

Akarattya pusztáig)

a tle

átkutatott

5.

is

ú.

m.

a

1.

lejti),

réti

4.

váztalajok (nyers

el-

típusait.

forr áso

balatonkörnyéki

a

p u

t i

értekezik,

öblei a Balatonig), 2. barna, erdei talajok

erdei

Fzftl

berke k-rl

és Tapolcától

t

László Gábor

válfajait;

és

Balleneggek Eóbeet

és

(tesped

tzegtalajok

—4

a Balatonvidéki

(Nagyalföld

és

holocén Balaton iszap

a

dr.

kovamoszatait,

terület

k-ról is értekezik,

összes

geológiai pozíciója szerint, amivel hálára kötelezi mindazokat,

forrásait,

azok

akik a Balaton

környékének hidrológiájával foglalkoznak. Budapest, 1913 október 1-én.

2.

LAZAREVIC MILOUAD: A

Dr. Schafaezik Ferenc.

propilitosodás (Zöli)K(')VESEdéS). kaolinoso-

nÁS És A KVARCOSOPÁS, VALAMINT EZEK VONATKOZÁSA A FIATAL ARANY-EZÜST

ÉlíOTELÉR CSOPORTRA.'

Propililosotlás. Szerz

erdélyi

dést különböztet

*

meg

és szerbiai s

kzetek

vizsgálata

alapján kétféle zöld kövese

azoknak a következ jellemzését adja:

Zcitschrift für praktische Geologie 1913. 345.

-

:

473

ISMERTETÉSEK.

Zeolitos propilitosodás.

1.

Az amfibol

piroxéuek jórészt kloritos

és a

•szerpentines anyaggá bomlottak.

hasadékokban kalcit, kristálykák válnak ki. Gyakoriak amfibol

pszeudomorfozái

A

után.

pennin, klinoklor) és

(klorit,

az

A

földpátok jóval

sebbek a föntebb említett

alkatrészeknél,

figyelhetk

klinozoizit. zeolitok és kaolin.

szeriéit,

kalcit,

szokott lenni, de

frissebb

még

mindamellett

de

akadnak a széleken leukoxénné

termékek

átalakulási

említett

általában

biotit

A

az

zeolitok és kevés

pisztacit,

zoizit,

azért szintén észlelhetk benne átalakulási termékek.

teljesen ép, csak gyéren

mentén halad

átalakulás a hasadékok

A

ásvány belsejébe. titánit

Az

fris-

meg-

is

itt

magnetit rendesen

és hematittá alakúit kris-

tályok. Az alapanyag helyenkint zavaros, gyéren másodlagos kvarcszemek vankalcit, nak benne. Ennek az átalakulásnak jellemz másodlagos ásványai :

zeolitok, titánit.

leukoxén. hematit és kevés

2.

Erre jellemz a lottak,

P

i

r

i

t

es

pirit.

propilitosodás.

pirit sürtí fellépése.

A

színes elegyrészek

ugyanúgy bom-

A

zeolitos propilitosodásnál, csak a hematitot pirit pótolja.

mint a

már

pátok szericites és kaolinos anyagoktól

zavarosak.

pirit-leukoxén-limonit pszeudomorfozákká alakúit.

A

föld-

magnetit gyakran

Az alapanyag egészen zava-

ros és mikroszkópos kvarcszemecskék vagy pirit lépnek fel benne. Helyenkint

A

pirit és alunit kristálykák észlelhetk.

zeolitos propilitosodás titánitját rutil-

tük pótolják. Kalcit és zeolitok visszafejldnek. Jellemz másodlagos ásványok: sok

pirit,

bauxit-kaolinos anyag,

Szerz sodást okozó juttat

rutil.

alunit és gipsz.

hogy a

a mikroszkópi vizsgálatból következteti,

tényezk minségileg különböztek.

fontos

addig

szerepet,

tulajdonitja az átalakítást,

a

másodiknál

amely részben 80^

Míg

különösen és

kétféle propilito-

az elsnél a szénsavnak

a redukáló

H^S-nek

-SOg-má oxidálódott, amire a

helyenkénti alunit és gipsz elfordulása utal.

Az alábbi táblázatba

foglalja össze a propilitos

fácies

jellemz másodla-

gos ásványait Pirites propilitosodás

Zeolitos i>ropilitosodá8

Eredeti elegyrészek

Kalcit, zeolitok, titánit, liematit.

Pirit, titánit, rutil.

Biotit,

Kalcit, titánit, hematit.

Pirit, titánit-leukoxén, rutil.

Földpátok,

Szeriéit, kalcit, zeolitok.

Szeriéit, bauxit-kaolinos anyag.

Magnetit

Titánit-lonkoxén, hematit.

Pirit

" ,

Piroxen

;

j

pszeudomorfozák. Leukoxén

limonit magnetit után.

Alapanyag

Helyenkint zavaros, ritkán mikroszemcsés

kvarccal

sítve. Pirit gj'^éren.

helyette-

Nagyon bomlott, gyakran mikroszemcsés

kvarccal

helyettesítve.

Sok

és

pirit.

pirittel

Alunit

és gipsz.

A zöldk vesedés propilitosodás

—

okát szerz posztvulkáni hatásokban látja, mivel a mélyen lenyúlik amint azt a bányafeltárások igazolják

—

ISMERTETÉSEK.

47 i

a talajvíz színe alá; a normális kzet felé fokozatos átmenetet alkot. Ezt kell elfogadnunk, ha még a propilitosodásnál keletkez másodlagos ásványokat is

már

figyelembe vesszük. Pálfí azzal a nézetével, hogy a propilitosodás

vagy még mélyebben

terben,

nem hozhatók összhangba

be,

áll

Schumachek dinamometamorf

kelétkezett ásványok. Részletesebben foglalkozik elméletével, amelyet több

A

nyomós oknál fogva

propilitosodás és az ércelöfordulások

arra az általános felfogással (amely

szerint

a krá-

újonnan

az

szintén elvet.

viszonyra

közötti

a

propilitosodás

az

nézve

szerz

érctelérektl

származik; és Inkey B. nézetével (amely szerint a propilitosodás az ércek for-

ellenkez

rása)

ScHUMACHERével egyez eredményre

és

megelz

sodás a telérképzdéstöl független és azt

arany-ezüst

nézve

keletkezésére

érctelérek

hogy a

jutott,

A

folyamat.

szerz az

propilito-

propilitos fiatal

általánosan

elfogadott

aszcenziós elmélet híve. Ezzel szemben Inkey B. azt mondja, hogy a telérkép-

zdésnél aszcenziós-laterális szekrécióról van szó, azaz hogy az oldó-bontó tényeaszcenzió iitján a mélybl jönnek, de hogy az érctartalom a mellékkzetbl származnék s kilúgozás útján kerülne a telérekre. Ezt vallotta a mexikói kongreszszuson elhangzott eladásában és ezt hangoztatja késbb Pálfy M.-nak az Erdélyi Érchegység bányáiról írt munkájára vonatkozó megjegy-

zk

zéseiben

^

és

ScHUMACHER, a rudai tizenkét apostol- bányatársaság aranyérctelecím munka ismertetésében ^ is, anélkül, hogy adatokkal

pei és bányászata

támogatná felfogása helyességét, tására adatokkal

liolott

közben már az ellenkez nézet támoga-

Szerz még

rendelkezünk.

is

felhozza

a

laterális

szekréció

hogy a mikroszkópi vizsgálatok szerint a kzet elbomlása és a másodlagos ásványképzdés kis téren belül történik, tehát a másodlagos ásványok a primer ásványoktól nem messze keletkeznek. ellen,

Kaoliiiosodás. Szerz ezen cím

alatt

nem

kaolinosodásról

a

kzetek kaolinos

felskréta-tercier vulkáni

kövesedésnek megfelelleg

kétféle kaolinosodást

következ fbb jellemzését adja

hanem

általában,

elváltozásáról

szól.

A

különböztet meg,

csak a

kétféle zöld-

melyeknek

:

Kálcit-zeolitos kaolin osodás.

1.

Független minden ércelfordulástól. Az ilyen kzet halványzöld amtibolt (friss

kzetben

feketés-zöld) tartalmaz világosszürke, egészen szürkés-fehér alap-

ban. Mikroszkóppal az eredeti földpátoknak

körvonalait

még

ismerhetjük. Kendesen szürkés-fehér izotrcp

anyag

ki,

kelyek

anyaggá

és

kalcit

változott.

észlelhetk Kalcit

benne.

ebben

is

Az

van.

amfibol

A

tölti

igen

zeolitok

helyenkint meg-

vagy

szeriéit pik-

gyengén

kettöstörésfí

zavarosak és kalcitkéreg

vonja be ket. Szivacsszer opálos kovasav, teljesen ép apatit és magnetit zársorát. Az alapanyagba még helyenkint mikro-

ják be a jellemz ásványok

szemcsés kvarc válik

1

ki.

A kzet

Földt. Közi. 1912, 737.

- Földt. Közi. 1913, 216.

alkoholos

metilénkéktl ersen színezdik

s

•

:

mosás után egy míg a többi egy

ISMERTETÉSEK.

475

rész elszínteleuedik, tehát az

anyagnak csak egy része kaolin,

gazdagabb ásvány.

AlÔ^-\)a.n

Pirites kaolinosodás.

"2.

Ezt mint az ércelöfordulások

mellékkzetét

közvetlen

függetle-

és attól

nül a pivites impregnációs övekbl említi. Altalános jellemzés

:

Színes

egyes helyeken ismerhetk jesen hiányzanak, a kalcit

is

elegyrészek

Biotit

fel.

itt

is

nagyon gyérül

amfibol,

:

s

meg

a hol

eredet. Leukosén titánit nagyobbrészt rutillá alakúit. opál

még

is jelenik,

Alunit,

a megfigyelhet ásványok. Jellemz, hogy a földpátok

ott

kimutatta,

kaolinosodássá.

A

hogy a

kétféle

mint a

s

így

az,

AhO ^-ha,n

kvarc,

a kaolinnál

is

elterjedt.

átmehet a megfelel

hogy a

pirites kaolinosodás-

gazdagabb anyag keletkezik,

kálcit-zeolitos kaolinosodás esetében.

Szerz a kaolinosodást s

propilitosodás

kett közt a különbség csak

nál több szabad kovasav válik ki

csak

késbbi

gipsz,

AlÔ^'han gazdagabb anyaggá változtak. Pirit nagy mennyiségben Ezzel

már

piroxének

a legjobban ellentáll, Zeolitok tel-

az érc keletkezésétl független folyamatnak tartja

benne csak a propilitosodás intenzívebb fokát

látja.

Kvarcosoílás. Ezt helyszínén

Nagyágon és számos helyen Szerbiában a tanulmányozta, míg több lelhely anyagát csak mikroszkópi

szerz Verespatakon, is

tanulmány tárgyává tehette. A kvarcosodott kzet alábbi jellemzését adja. Makroszkóposán csak a primer kvarc látható, amely rendkívül finomszemíí másodlagos kvarcba van beágyazva. E kétféle kvarc már kézi példányokon is megkülönböztethet. A primer kvarc zsírfényü, laposan kagylós törésíi, a szekundér pedig érdes felület. Mikroszkóppal még nagyobb eltérések észlelhetk. A primer kvarc sokszor határozott bipiramisos körvonalakat mutat üveg- és ;

folyadékzárványok sem ritkák benne

;

idegen ásványok hiányzanak.

dér kis kvarc szemecskék szélei egymásba nyúlnak

;

üvegzárványt

A

nem

szekuntartal-

maznak, de igen gyakran apró szericitpikkelyekkel és kaolinos anyaggal teltek. A kzet kvarcosodása rendesen az alapanyagban indul meg és sokszor csak

néhány

A

kaolin-szeri cit

kvareosodással arányban

Verespatakon

is

a

marad meg az eredeti a kzet keménysége.

foszlány

n

kemény

kzet földpátjábóL

és a lágy dácit közötti különbséget

úgy magya-

rázza, hogy a felérek közvetlen szomszédságában intenzívebben kvarcosodott a kzet.

A

kvarcosodást összehúzódás által keletkezett csaknem meredek hasadé-

kokon feltör íí^'S-t, SO^-t és SO^-t tartalmazó gzök és vizes oldatok okozzák, amelyek a mellékkzetet ersen kilúgozzák, miáltal a kovasavtartalom mint kvarc

kiválik.

Ennek

bizonyítására kvantitatív

vizsgálatokkal

kimutatja,

hogy a kvarcosodott tömegekben a kovasav gyarapodása csak látszólagos, mert ha figyelembe vesszük a térfogati viszonyokat, úgy a normális andezit még több kovasavat tartalmaz az elkvarcosodottnál, tehát a kvarc az anyakzetbl származik.

Végül szerz a befejezésben a fbb eredményeket újból formulázza. Ezekbl a következket tartottam szükségesnek az ismertetés keretébe felvenni

ISMERTETÉSEK.

476

A

1.

zöldkövesedés nagyobi) mértékben a felsökréta és tercier gránódioközetekre

efifazív

ritos

terjed ki s

képviseli. Keletkezését éppen

a regionális

itt

mint a propilitos

iigy,

rekét posztvulkáni hatások okozzák, de

A

összefüggésben. sodást

az említett

tetjük meg.

Az

3.

A

nincsen oki

érctelérekkel

kétféle

propilito-

propilitosodást

különböz-

minden

dinamometamorf hatások okoz-

megokolást nélkülöz.

közelebl)i

Tisztán elméleti és kevéssé valószín

az.

hogy a

még nem

kzettani, valamint kémiai vizsgálatokkal

A

4.

arany-ezüst

fiatal propiites

érctelérek értartalmukat a propilitosodásnak köszönhetik (Ixkey B.), ezt

nemét

két tipust átmenetek kapcsolják össze.

a feltevés, hogy a propilitosodást

ták (Schumachek\ 3.

egy

arany-ezüst érctelé-

ásványokra való tekintettel

keletkezett új

a) a zeolitos propilitosodást és h) a pirites

:

metamorfózis fiatal

amennyiben

lehetett támogatni.

kaolinosodás jóval kisebb mértékben fellép kzetátalakulás, mint a Általában

propilitosodás.

a

fiatal propilitos

arany-ezüst

stádiumának

elrehaladott

propiiitosodás

tend. Valamint a propilitosodás, úgy

tekin-

sem tartozik kizárólag a amennyiben ezektl függetlenül is

a kaolinosodás

érctelérekhez,

észlelték. 5.

A

kvarcosodásnál a propilitosodás két csoportja közötti eltérések

sen elvesznek

:

a

alkotó ásványok átalakult termékeibl

Mind dás

—

a

három

is

alakúit,

— a propilitosodás. a kaolinosodás

átalakulás,

a másodlagos ásványokra

telje-

amelyben a régi kzetcsak gyér foszlányok maradtak meg.

kzet egy kovasav tömeggé

a kvarcoso-

tekintettel a posztvulkáni fázis változó

való

fizikai-kémiai körülményei folytonos függvényének tekintend.

A

mérsékelt propilitosodás

határfázisa,

A

míg a kaolinosodás

a

és a

képzdmények

pneumatolitos-hidrotermális

kvarcosodás fleg hidrotermális eredések.

kvarcosodást közvetlenül követi,

vele részben

s

párhuzamosan halad

az ércfekvhely képzdése.

Szerz a propilitosodás-érctelérképzdés genetikai következ vázlatban adja

összefüggését a

sor

:

Propilitosodás

O Kao]iuosodá.s

O

=o Kvarcosodás

í

W

C Pirit

O

^

keletkezés

a

magnetit és a

szilikátok vastartalmának rovására

—

Pirites propilitosodás

—

O

O

Kvarcosodó

és kaolinosodó

impregiiációs övek

—

Féuioldatok hozzáömlése

— O

G A

pro])iUtüS íiatal arauv-cziist érc-telér csoport

->

O primer

szekundér

Budapesten. 1913 október 15 én. Dk.

Löw

Máiíton.

GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 1.

Igazságügyi és közigazgatási tiszlviscllv a

in.

lí.

íöld-

tani intézeti )eii. Az

igazságügj'i

közigazgatási

és

tisztviselk

részére

államtudományi továbbképz tanfolyam hallgatói ez mintegy

százhetvenen

a m.

év

rendezett jog-

A

földtani intézetet tanulmányozták.

k.

és

október hónap 9-én hall-

hazánk összes megyéibl az igazságügyi s közigazgatási tisztviselk számottev képviselit. A hallgatókon kívül megjelentek Makay Béla dr. vallás és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, mint a jog- és államtudományi továbbképzés központi bizottságának elnöke Friedmann Ern dr. királyi ügyész, a bizottság ügyvezet titkára továbbá a belügyminisztérium soraiban

gatóság

láttuk

ott

:

;

;

részérl Yiczián István

dr. miniszteri titkár;

részérl

Zsedényi Béla

részérl

Melichár Kálmán Szladits Károly

részérl

ítéltáblai bíró

:

miniszteri

dr.

földmívelésügyi

a

tanácsos

;

dr.

miniszteri tanácsos

dr.

az

a ;

minisztérium

honvédelmi minisztérium az igazságügyminisztérium

igazságügyminisztériumban alkalmazott

kir.

a kereskedelemügyi minisztérium részérl Malobiczky János dr.

miniszteri osztálytanácsos

;

a

pénzügyminisztérium részérl Kállay Tiror

dr.

miniszteri titkár.

A m

kir.

földmívelésügyi minisztériumból Zsedényi Béla dr. miniszteri

ott láttuk még Magyary Gyözö dr. miniszteri osztálytanácsos, KovÁTS Aladár m. k. ferd tanácsos. Ambrus, Bíró és Pfeiffer Gyula m. k. ferdmérnök. Blaske Lajos dr. miniszteri fogalmazó, Jósa Béla dr. és Mihók

tanácsoson kívül

Ern

miniszteri segédfogalmazó urakat.

dr.

Az eladások a m.

k.

sorozatát

d.

10 órakor Lóczy Lajos

e.

földtani intézet igazgatója

intézetekrl szóló bányászatról és

k

osztálygeológus

az

meg

nyitotta

vas-

és

szénbányászat,

Tivadar

dr.

m.

k.

királyi tanácsos, a

m.

k.

valami ot a

geológus

volt,

a

aki

ismertette.

ó b á-

Végül Szontagh

földtani intézet aligazgatója

«A

magyar

királyi földtani intézet vízügyeink szolgálatában tartott igen érdekes és

s

A követgeológiai

tartott félórás eladást.

gyjtéseketsacsomagolástechnikáját dr.

egyetemi tanár,

ki párról

nyászkodás közérdek részeirl

Tamás

dr.

Országos földtani

Majd Pálfy Mór dr. m. k. fögeológus a értekezett. Utána Papp Károly dr. m. k,

eladásával.

érc-,

kez eladó Kormos

az

kimerít eladást. Szontagh

dr.

»

címen

aligazgató eladása déli

egj órakor végzdvén, a hallgatóság a megjelent miniszteri képviselkkel együttesen társas ebéden vett részt a Stefánia-úti B e 1 1 e v u e-vendéglben. Ebéd után a tanfolyam folytatta ülését, amelyen Szontagh Tamás dr.

:

GEOLOGLU ESEMÉNYEK.

478

mérl m.

szabad eladást. Az eladások

tartott

királyi tanácsos,

dr.

végig

részletesen

csoiôrtban

Tamás

múzeumába

intézet

földtani

k.

több

természeti ritkaságok

a

intézeti aligazgató

intézeti

szépségek az

összes

védel-

hallgatók a

amelyet geológusok vezetésével

vonultak,

Az

néztek.

és

végeztével

egyes

bányatanácsos, fgeológus, ELiLAVÁTS Gyula m.

Szontagh

csoportokat

Telegdi Eoth Lajos m.

aligazgató,

k.

föbányatanácsos,

k.

f-

fögeológus,

HoEUSiTZKY Henrik m. k. fögeológus, Papp Kákoiy dr. m. k. osztálygeológus, Emszt Kálmán dr. m. k. osztálygeológus és Szinyei Meese Zsigmond m. k. geológus vegyészek, László Gábok dr. m. k. osztálygeológus, Telegdi Eoth Károly dr. és Vendl Aladár dr. m. k. geológusok kalauzolták. A múzeum végigszemlélése délután hat óráig tartott, amelynek végeztével Szontagh Tamás dr. királyi tanácsos, aligazgató megköszönte a résztvevknek a szíves érdekldést, kérve ket, hogy hatáskörükben minél jobban támogassák hazánk geológiai vizsgálatának fontos ügyeit.

Nyugdíjba lépett egyetemi tanárok.

2. Arról két

hogy a budapesti tudomány egyetemen szakunknak dr. és Krbnner József Sándor dr. a folyó

értesültünk,

tanára

kiváló

Koch Antal

:

tanév elején nyugdíjba

Koch Antal

dr.

lépett.

tanár úr a kolozsvári

majd

budapesti

a

egyetemen

a

slénytant adta el egy emberöltn keresztül, s csak a múlt év tavaszán emlékeztünk meg negyvenéves tanári jubileumáról, amikor tanítványai 191^ május 28-án meleg szeretettel ünnepelték (Földtani Közlöny földtant

4-2.

s

kötet,

665

— 671.

oldalain).

Krenxer József Sándor tanár úr 1870 óta a budapesti királyi Józsefmegyetemen, s 1894 óta a királyi magyar tudomány egyetemen az ásvány- és kzettan tanára volt, s mint ilyen egész nemzedék mérnököt, orvost s tanárt nevelt

föl

a mineralógia szeretetében.

Mindkét tanár urat szoros kötelék fzi a Magyarhoni Földtani Társulathoz, s ezért szívbl kívánjuk mindkét tiszteleti tagunknak, hogy tudományos munkásságukat nyugdíjbavonulások után is ép oly eredményesen folytassák,

miként eddigelé.

A

földtani

rk. tanár,

míg

urak látják

el

s

m.

s

Lörenthey Imre dr. ny. dr. magántanár

kzettani katedrát Matjritz Béla

mint megbízott helyettes tanárok.

3.

A

slénytani tanszéket ideiglenesen

az ásvány-

kir.

Telegdi Roth Lajos nyugdíjban.

földmivelcsügyi miniszter a m.

gatósága útján Tklegdi Eoth Lajos m.

kir.

kir..

földtani intézet igaz-

fbányatanácsosi címmel és

jelleggel felruházott földtani intézeti fögeológus

úrhoz a következ

leiratot

intézte

Magyar

Ö Császári

királyi Földmívelésügyi Minister. 9447. szám. eln. IX. 2. és

Apostoli Királyi Felsége

1913.

Bécsben folyó évi szép-

ÖEOLOGTAI ESEMÉNYKK.

479

.

kelt legfels elhatározásával legkegyelmesebben megengedni hogy Nagyságod saját kérelmére állandó nyugalomba helyeztessék. ezen körülményrl Nagyságodat értesítem, egyben a hosszú állami szolgálata

tember hó 17-én méltóztatott,

Midn

tanúsított

alatt

semet

és

szolgálati

tött

mködéseért

lelkiismeretes, buzgó és sikeres

köszönetemet ideje

fejezem

után az

alapján évi 9200 koronában,

pítom meg, melynek

f.

ki.

1912. évi

LXY.

lakbérnyugdiját

december

évi

Nagyságod

1-tl

törvényczikk

teljesen 37.

kitöl-

§-ai

és 38.

pedig évi 1280 koronában álla-

kezdve való

egyidejleg kelt rendeletemmel intézkedtem.

teljes elismeré-

nyugdíjját

utalványozása

iránt

1913 november 21-én.

Budapest,

Bábó Ghillány Imre.

Telegdi Roth Lajos latba

a m.

s

kir.

1867

november 28-án

földtani intézetben 1870 április

lépett állami szolgá-

14 óta

mködik. Negy-

venhat éves pályája a csendes, de kitartó munkásság példájául szolgálhat. Földtani felvételei

megbízhatóság és pontosság szemf)ontjából minta-

szerek, geológiai térképei pedig nemes ízlésükkel

tnnek

földtani térképek közül. Gyakorlati téren olyan alkotás

a

ki

fzdik

magyar nevéhez,

amely szinte páratlan a múlt század geológiai eseményei között. Ugyanis Telegdi Eoth Lajos teljesen geológiai alapon fedezte fel a tatabányai barnaszéntelepeket.

Az 1895. év november havában a Kieáldi Herz Zsigmond és Hönsch Árpád vezetésével mköd vállalatnak azt javasolja, hogy ez IV. számú fúrását a Vértessomlyótól északkelet felé harmadfél kilométer távolságra

lev Sikvölgyben ségben 6 156

m

m

mélyessze.

vastag

mélység

V.

eocén

A

IV.

számú

széntelepet

számú

fúrás

fúrás azután

amit

talált,

15 méter

11(3

méter mély-

nyomon

követett a

vastag széntelepével. Ezzel

megvolt vetve a tatabányai szénbányászkodás alapja, úgyhogy az Ezredéves Bányászati és Geológiai Kongresszuson, 1896 szeptember havában

KiRÁLDi Herz Zsigmond

tíz

fúrás

alapján

már 200

kincsrl számolhatott be Felsgalla és Bánhida

alatt.

millió tonna szén-

Ez az eocén szénhazánk amely ma már 60

telep a

Magyar Altalános Kszénbánya Társulatot

egyik

legnagyobb iparvállalatává

tette,

miUió korona alaptkével és évi 8 millió korona nyereséggel dolgozik. Valóban fölemel látvány az sz geológusnak élete alkonyán az a tudat, hogy egy szerény tudós a magyar közgazdasági életet százmilliókra rúgó vagyonnal gazdagította. Kívánjuk, hogy volt elnökünk s jelenleg tiszteleti tagunk megelégedésben töltse napjait

m.

kir.

s

kérjük,

hogy gazdag tapasztalataival úgy a

földtani intézetet, mint társulatunkat továbbra

is

támogassa. p.

K.

480

,,^öídta?d JCözlö/iy"^ hapí folyóirat Magyaioiszdg föídfanif

jí

ásváfijtaui éx óslé7iyta)ii megismertetéA'é?'e s a földiatii isme?'eíeÁ fe7-Jesztésé7'e.

A

Me
Magya7'ho?ii földtani Táisulaf rendes tagjai ÍO

sági díj f'ejébeti kajy'ák. ElS/izetési

A

d7'a et/ész év7'e ÍO

díjak a Társalat titkárságának (Budapest, VII., Stetania-út

A Magyarhoni

K évi

küldendk

14.)

tag-

K,

be.

Földtani Társulat 1850ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja

a geológiának ós rokontudományainak mvelése

és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet

kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitö, pártoló) tagjainak nevezhetik

nak

:

részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgAÜlésünkön. Tagjaink-

a tagsági díj fejében

zettel kötött

Közlöny 13

küldjük a Földtani

szerzdésünk alapján ezen

intézet

kir.

Földtani IntéJelentéseit és

füzetét, s a

Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul

Népszer

meg.

s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek

Kendes tagjaink évenként 10 korona tagsági

Azonban személyek 200

oklevélért.

dijat, s a

kor. lefizetésével

intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával

korra

is

Die Ungarische Geologische Gesellschaft

schafteu

— mint örökitö

— mint pártoló

tagok

tagok

Die Mitglieder erhalten von

ist.

ist

ein

18-50.

;

—

— mig

hivatalok,

egyszersmindeu-

gegründeter wissenschaftlicher

und Verbreitung der Geologie und

;

Bánd

(12 Hefte)

des

kgl. ungar. geol. Reichsanstalt

berechtigt

Für den Mitgliedsbeitrag erhalten

Földtani

der

die Mitglieder

Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit

auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren

Schriften dieaer Anstalt, in einem Werte

eischeinen in ungarischer

si*^

Ungarischen Geologischen

auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und

jáhrlichen Generalversammlung teilnehmen. jáhrlich einen

ihrer verwandten Wissen-

der Gesellschaft ein Diplom, welches

Titel «ordentliches (gründendea, unterstützendes) Mitglied der

Oesellschaftn zn gebrauchen

der

belépéskor 4 koronát fizetnek az

leróhatják tagsági kötelezettségüket.

Vérein, dessen Zweck die Pflege

den

m.

nagybecs Evkönyveit, Évi

Sprache,

von etwa 30 Kronen.

Sámtliche

Publikationen

ausserdem in deutscher, französischer oder englischer

IJberBetzung.

Ordentliche Mitglieder entrichten jáhrlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 Einti-itte

eine Diplomtaxe

von 4 K. Priváté können jedoch

als

K und beim

gründende Mitglieder durch

Einzahlen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unterfltützende

Mitglieder durch Entrichten

für allemal

nachkommen.

einer

Summe von

400

K

ihren

Verpflichtungen

ein.

SUPPLEMENT ZUM

FÖLDTANI KÖZLÖNl

T

OKTOBER-NOVEMBER-DEZEMBER

XLIU. BÁND,

10-12. HEFT.

1913.

ABHANDLUNGEN. BEITRÁGE ZÜR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS. Von

Dr. Július von Szádeczky.*

Einleilung. Das Siebenbürgische Becken

in der letzten Zeit

ist

vermöge seines

reichen Gehaltes an Erclgas nicht alléin eine nationalökonomische, son-

dern

Weise auch eine allgemeine geologisch interessante

erfreulicher

Frage geworden. Die mit

dem Erdgas

in

Verbindung stehenden intensiven geolo-

habén bezüglich der Geschichte des Siebenbürinteressante Details festgestellt, und die theoretisehe Erörterung der náheren Umstánde der Ausgestaltung dieser miistergiltigen Beckenbildung hat jener Geschichte mehrere neue Ideen gischen Forschungen gischen Beckens

angereiht, die

viel

Avir,

dem Buche von

ziim

Dr.

erstenmale

Antok Koch

:

systematisch

zusaramengestellt, in

Entwicklungsgeschichte

bürgischen Tertiárbeckens (5) finden. Hierzu gedenke ich nun auch mit

einigen

des Sieben-

Reflexionen meint-r-

G e d e n kworden sind (13). Die tektonische Folgerung kann sich indessen sicherer nur auf Grundlage stratigraphischer Theorien bewegen, weshalb ich auch zunáchst,

seits beizutragen,

bueh

wie solche von Dr. Mopjz

v.

Pálfy in Kochs

veröfientlicht

ehe ich die Tektonik bespreche, hier auf neue stratigraphische

Momente

und derén Wert hinweisen möchte. Eücksichtlich

der

genaueren

Niveaubestimmung stehen wir

be-

kanntlich hauptaáchlich bei den Mezöséger (Salz-, Salifer-) Schichten des mittleren

*

am

5.

]\ti()ziin,

Yorgetragen

Márz

1913.

grofíen Schwierigkeiten gegenüber. Die tropische

in der Faehsitziing der

Wárme

üngarischen Geologischoii Gesellscliaft

482

Dí

uml wie LóczY hat

sicli

JÚLIUS

SZÁDECZKY

V.

ausdrückte (2) «der intensivere wüstenartige Zustand» des Meerwassers im Siebenbürgisclien Becken,

Konzentration

die

und im Zusammenliange damit die Salzausscheidung (19) eingeleitet. Infolge dieses Vorganges ist im unteren Absehnitt des Miozán zur Zeit der Ablagerung der Koróder Schichten, die.reiche marine Tievwelt, die hier gelebt hat, eingegangen. Die hier zurückgebhebenen indifferenten

stellenweise in grofíem

gerinen oder die selten

MaBe

ottnagcnsis) sind durchaus dieser.

lüUÜ Méter

lei

nicht

Máchtigkeit

monotonon Eeihenfolge

und

vermehrenden Tiere, wie die Gíobivorfindlichen Fische (8) und MuRchlen (Teliina sich

dazu

geeignet,

überschreitenden,

mergliger und

um

mit denselben in

scheinbar

endlosen,

sandiger Schichten zuverlássige

rendé Niveaus festzustellen.

Ziemlich allgemein jedoch dessen

verbreitet,

der

ist

meistens

Matériái

Schichten

Dazittuff in diewen

am Beckenrande

durch

ausbrechende Vulkáné in Verbindung mit Eissen zwischen die

exj^losiv

mono-

tonen Schichten des Beckens geschleudevt wurde. Ich habé bereits

bei

einer

anderen

Gelegenheit an dieser Stelle

auf die stratigraphische Wichtigkeit der Tuffschichten in der miozánen Schichtenserie des Siebenbürgischen Beckens hingewiesen (20). Seither

habé ich das Stúdium der Tuffe

und bin gegenwártig noch

fortgesetzt

mehr von ihrer wichtigen Rolle überzeugt. Wir können in den Sedimenten des

an

mittleren Miozíiu

dem

nordwe8tlichen,ruhig, sozusagen plattenförmiggelagertenEande Siebenbürgens drei leicht erkennbare Schichtenserien von Dazittuff unterscheiden

(am schönsten vom Alparéter Babgyiberge ausgehend, in der Gegend von Kecsed, Doboka, Válaszút, Bonchida und Szamosujvár), die im groBen ganzen bis zum Tal der Kleinen Szamos unter einem sehr 2° SE-lich gegen die allgemein unter IV2 sanften Verfláchen Beckenmitte einfallen und sofern das Gefálle der, der Szamos zunei-

—

genden Táler noch geringer

—

ist,

—

stufenweise nacheinander in der Tal-

sohle verschwinden,

Die

vom Babgyiberg kommende

erste

máchtige Tuffserie verschwin-

Gegend von Kecsed und Doboka unter der Oberflache. Hier erscheinen jedoch in einem ca. 100 Méter höheren Niveau die durch det in der

Zwischenlagerungen von einander getrennten Schichten der Tuffserie. Diese verschwinden am rechten Ufer der Szamos,

meigeligen zweiten

gcgenüber Kis-Jenö unter der Obertiáche. Indessen sind hier in einem ungefáhr 100 Méter höheren Niveau abermals die zur diitten Serié gehörigen, noch schwiicheren Tuffschichten anzutreft'en. Die östliche Grenze dieses miozánen (iebietes mit plattiger Struktur wird im groíJen wenn auch nicht streng genommen, durch die Kleine Szamos

ganzen,

bezeichnet, da sich

im Szamosujvár

— Deéser

Abschnitv das

in

Faltén

— BEITRAGE ZUR TETTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS.

483

Miozán der den Deésaknaer Salzkörper enthaltenden Schichten auf eiuem kleinen Gebiet auf die linké Seite der Szamos hin-

gelagerte mittlere

lm Nagyiklód

übei- zieht.

— Bonchidaer Absehnitt hingegen breitet sich Wenn nun

plattige Partié auf die rechte Seite aus,

die Kleine

die

Szamos

dieser tektonischen Grenze aucli nicht genau folgt, mufí gleichwohl gefolgert werden,

von groBem gewesen

Zug der mittleren Miozánschichten Direction des Laufes der altén Szamos

dai3 dieser tektonische

Einflufi

auf die

lat.

Die plötzliche die von Kolozs

Wenduug der Szamos nach N bei Apahida habén kommenden háuíigen Faltén und vornehmlieh

hierher

die denselben widerstelienden Dazittuffrippen verursacht.

Auf dem

von diesem Beekenrande mit plattiger Struktur gelegenen Gebiete sind, wie dies die im Interessé des Erdgases unternomnienen Untersuchungen bezeugen, die miozánen Schichten im ganzen genommen gefaltet. Die Faltungen treten háuüger am Beckenrande auf, wo die miozánen Schichten náher zu den ülteren Bildungen des Grenzöstlich

gebirges gelangen.

Zu erwíihnen

ist

ferner,

ich in der

dal?)

Gegend von Yajdakamarás,

Mocs, Szovát, Aranykút und Kalyán, östlich von der Kolozs

— Kötelender

im ganzen genommen scheinbar plattenartig Gebiet zwischen dieser und der Sármáser Antiklinale kenne.

Antiklinale ein kleineres, gelagertes

Die Salzlager

Siebenbürgischen

Beckens

zeigen sich

an der

Oberfláche lángs der Antiklinalen. Diese Behauptung, die ich in

meinem

an diesem Orte

am

des

2.

Márz

brachte, ist durch die seither

zahlreichen

und

sehr

líllO

im

gehaltenen Vortrage

zum Ausdruck

Interessé des Erdgases durchgeführten

detaillierten

Untersuchungen

bestátigt

worden.

Diese aufgefalteten Antikhnalen brachten aueh die tieferen Tulíschichten, die ein leicht erkennbarcs

und zuverlássiges Niveau bezeichnen, an

die

Oberfláche.

Hinsichtlich der siebenbürgischen

Miozánschichtenreihe

ist

daher

Stúdium der Tuffschichten ^'on gröfiter stratigraphischer Wichtigkeit. Das mikroskopische vergleichende Detailstudium der verschiedenen Tuffschichten in der nordwestlichen Beckenpartie ist zum Teil noch ausstándig, weshalb ich diese für jetzt nicht offenbar ein möglichst

genaues

zu besprechen gedenke. Über die Ergebnisse beabsichtige einer ausführliehen Arbeit zu berichten.

ich s páter in

Zur Beurteilung der náheren

und tektonischen Bedeutung der einzelnen Tuffschichten will ich jt'doch hier das Ergebnis meiner Aufnahmen vom Jahre 11)1:2 skizzieren. Im genannten Tahre studierte ich im Auftrage des Finanzministeriums einesteils die Tuífvorkommen des nördlichen Teiles der stratigraphischen

Sármáser

Antiklinalen,

Sorostélyer Zuges.

anderesteils

jené

des

Kisakna — Balázsfalva

484

D'

I.

JÚLIUS

V.

SZÁDECZKY

Die Aiitiklinale Sárniás

—Ucjra.

Hier begegnen wir in der richtigen Beckenmitte, in der monotonen der obermiozanen sarmatischen Schicbten (siehe 2 und 11 im Literaturverzeichnis) einem mergeligen, sandigen, dünnen, kaum Va 1 Serié

— m

máchtigen Tuff. Diese Tnjffscbicbte verbleibt nicht üiêrall an der Obersenkt sicb in ihrer allzu sehr launenbaft gewellten fláche, sondern

Lage háuüg unter

dieselbe.

Über ibren Verlauf berichtete

ich bereits aus-

meinem Aufnabmsbericbte. Mit ihrer Hill'e kann man liings Antiklinallinie sehr schön jené Wölbungen feststellen, in welchen

führlieh in

der

sich das Erdgas ansammelt. Über letztere will ich hier nur in Kürze bemerken, dass eine besondere Wölbung dem Sármáser und em beson-

derer Eücken

Die

dem Pagocsa

erstere ist viel breiter,

—Mezösámsonder

Gasvorkommen

zusammengedrückt.

der letztere

entspricht.

Ausserdem

schwache Tuffschicht eine dritte ansehnliche Antiklinalwölbung im Mez bánd Mezkapus— Iklander Abschnitt, westlich von diese

verrát

—

den groBen Seen. In der weiteren

Fortsetzung

des Zuges

falit

die Tuffsehichte so-

und verschwindet unter der Oberfláche.

dann hinab

Wáhrend

diese

—

auf dem Mezletztere Schiohtenwölbung an ihrem höchsten Punkte eine Seehöhe von 466 m aufweií-t, ist die Ugraer kapuser KiszelicagijDfel tief und erreichte daher, mit Piücksieht darauf, daB Bobrung 378 Marosugra in 280 m Seehöhe liegt, erst um 564 m tiefer jené Dazittuffschicht, welche in ihrer mikroskopischen Struktur mit den ersteren übereinstimmt. Die Diesszentmártoner Bobrung hingegen ergab ganz

—

m

denselben feinen, bimssteinartigen Glastuff in 302 darauf.

auch nach Dr. K.

daí?)

v.

vásárhely und Dicsöszentmárton

groBen

auf einem

m

Tiefe.

Im Hinblick

Papp (11) der Dazittuff zwischen Marosfehlt,

versinkt

Gebiete in der Tiefe.

hiei-

die Antiklinalachse

Eine beachtenswerte Erschei-

nung

ist es jedoch, daB sich die Tuffsehichte in Dicsöszentmárton, nahe beim Magyarsároser Erdgasvorkommen um 78 m höher beíindet als in

Ma]'osugra.

In Magjârsáros

kannt

finden

ist,

aber,

wir

die

wo das Erdgas schon Dazittuífschichte

seit

abermals

langer Zeit be-

auf

der

Ober-

fláche (17).

II.

Der

Tnl'l/.iKj

den

von Kisakna

nalázsfalva

— Rüsz.

BeckenteiI fallenden Tuft'vorkommen von dem Sármás — Dicsöszentmárton-er Zugé durchaus verschiedenc Struktur. In dlesem Zugé streichen mehrere (3 — 4) Tuífscliichten enthaltende, sehr stark zusammengedrückte Faltén Die

in

südwestlichen

dieses zweiten Zuges zeigen eine

BBITBAGE ZUR TEKTONIK DES SIEBI.NBÜROISCHEN BECKENS.

nebeneinander. Auf Grund der Tuffschichten erkannte ich

NW — SE

sciiend

streichende,

SW-licher Eichtung

stark

aneinander

übereinander

gepresste,

drei,

485 vorherr-

gröBtenteils

geschobene Faltén,

in

zwischen

welchen sich an einzelnen Stellen auch noch andere Faltentrümmer eingepresst babén raocbten.

Hervorheben möchte ich hier, daB es mir gelungen ist, auBer den ansehnlicheren und leicht erkennbaren Dazittuífschichten auch dünnc und unbedeutende Schichtchen eines Amphibolandesittuffes aufzufinden. Eine ausführliche Beschreibung dieses neuen Gesteines des Beckens werde ich

demnáchsl

in den Mittheilungen

Siebenbürgischen Nationalmuseums

des Mineralienkabinets des

Hier wili ich nur der auch der in VízaknáéidaB Antiklinale erwáhnen, vorhandene und am Beekenrande bei Kisompoly eine mehrere Méter niáchtige veröfl'entlichen.

Grund seiner speziellen Eigenmit den im Siebenbürgischen Erzgebirge in der Gegend von

Schicht bildende Amphiboiandesittuíf auf schaften

Offenbánya und Zalatna befindlichen kleinen Amphibolandesitkegeln bezüglich ihres Ursprunges in einen

Zusammenhang zu kommen

scheinen

und dalo die Zeit des Ausbruches dieser Tuffe auf Grund des Yorkommens der Tuffschichten in das mittlere Miozan verlegt werden kann.

Im Zusammenhang damit sei in Kürze erwáhnt, dafi ich in Vízakna in den pannonischen Schichten auch einen verwitterten dünneii, palagonitartigen Tuff gefunden habé, dessen Detailstudium indessen noch nicht erfolgt

III.

ist.

Die Aiisgestaltiing des Siebenbürgischen Becliens. Tektonisclier Teil.

Auf

Grund unserer bisherigen

Kenntnis

des

Siebenbürgischen

Beckens stelle ich mir die Hauptphasen der Ausgestaltung des Beckens in der nachstehend dargestellten Weise vor. In diesem Ideengang folge ich in gewisser Beziehung der gleichen Spur, welcher Dr. Pálfy in KocHs Gedenkbuch (13) gefolgt ist, wo er stufenweise eintretende Eisse und Senkungen gegen das Innere des Beckens und hierauffolgende Auffaltungen lángs der Risse

Beckens annimmt.

als

Hauptfaktoren der Ausgestaltung des miozánen Schichten des Beckens

Bezüglich der in den

vorkommenden ansehnlicheren Salzlager, habé ich im Hinblick auf ihr lokales Erscheinen und ihre überall zu beobachtende starke Faltung, in meinen Vorlesungen an der Universitát schon seit langer Zeit die Wahrscheinlichkeit lokaler Senkungen betont und bin ich daher nicht der Ansicht, dafj das ganze Miozanbecken von einer nahezu gleichmáchtigen Salzschichte ausgefüllt wáre. Andererseits

zug des tertiáren Meeres Földtani Közlöny. XUII.

köt.

ist

auch der stufenweise Rück-

vem NW-lichen Rande

1913.

unbestreitbar.

Wenn

32.

D?

486 es

JÚLIUS

V.

SZADECZKY

aucb inzwischen etwas von einer Schwankung oder Imrzen

gression gégében habén mag, wie dieselbe Dr, Hucio

v.

Böckh

Trans-

(1) erwábnt,

Eiscbeinung des Eückziiges ofifenbar. Die Salzbecken genug weit weg vom nordwestlichen Rande des Tertiárbeckens. Die Salzscbicbten erscbeinen meistens unter den Einlagerungen des Dazittuffes, und es sebeint, dafí sie sicb überall im mittleren so

docb

ist

die

fallen überall

Abscbnitt der Mioziinperiode ausgescbieden habén.

Nach Dr. K. brunnen

v.

Papp (11)

entspringen

die

Borgop rundéi'

Salz-

zum groBen Teil aus dem aquitanischen Sandstein. (9) nimmt in dem benacbbarten rumániscben Becken

bereits

Aucb MurctOci

lángs des Olt eine

Salzbildung

des

Burdigalien, Helvetien und Torto-

nien an.

Diesen

stark

gefalteten

Sehicbten

gegenüber

bildet

die

])ereits

früber erwáhnte, fást plattige Ausbildung der Mezöséger Scbic-bten

Rande einen scbarfen Kontrast und macbt

westlicben

solcben Eindruck, íinden würde.

am

einen

ob sicb das alté starre Grundgebirge daruntei' be-

Am

Kontakt dieser beiden tektoniscben Formen müssen Reibe einen stárkeren Brucb und liings demselben die

erster

in

Avir

Auffaltung in

als

dies olt

dem Sinne

voraussetzen, wie

dies Dr.

Pálfy

in

seinem

eben erwábnten Artikel skizziert bat. Icb scblieBe aus dem sanften Einfallen der Randplatte gegen das Innere des Beckens, daB die Verwerfungen des Beckens nicbt vertikal waren, sondern sie gegen das Innere des Beckens einfallen. Cbarakteristiscb ist es,

—

auf welcbe

und den allgemeinen Regein der Faltung folgend Tatsacbe aucb scbon Dr. Hugó v. Böckh und

—

daB die Hauptstreicbund 7) hingewiesen babén, im Inneren des Beckens befindlichen Antiklinalen der Ricbtung des östlicben und westlicben Randgebirges folgt. Der EinfluB des Beckenrandes des auf die Ricbtung der ZerTeiBungen wird auffállig klar in dem Kisakna Balázsfalva - Sz.-Yeszöder L.

V.

LóczY

ricbtung

(1

der

—

tektoniscben Zugé. Es

ist

dies der, die stárkste

kation zeigende Zug unter allén, die icb im

becken kenne.

An

der

und

auffallendsto Dislo-

siebenbürgisehen

Faltung nebmen nicbt

nur

die

Tertiár-

mediterránén,

aucb die sarmatiscben Sehicbten teil, und Tim diese sind vorherrschend pannonische (pontisehe) Sehicbten ausgebreitet, aus derén Reibe diese jüngeren, an vielen Orten isoklinal zusondern an vielen Stellen

sammengedrückten Faltén bervorragen. Mit groBem Interessé las icb im Aufnahmsbericbte von Halaváts "vom Jahre 1911, daB diese Faltung sicb in der Streichrichtung von Rüsz gegen SE aucb bis Hortobágy in den an der Oberflácbe befindlichen pontisehen Sehicbten forisetzt, da sicb die mediterránén Sehicbten hier in die Tiefe hinabziehen.

Der Umstand, daB sich lángs des Hortobágybaches eine

:

BEITRAGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜKÜISCHEN BECKENS.

Antiklinale von Hortobágyfalva SW-licb bis

Moh

senkrecht gegen jenes der vorigen gerichtet

ist,

b3i Verestoroay beginnenden

Zug

zeigt,

kann

487

derén Streichen

vieileicht auf

den

des Grenzgebirges zurückgeführt wer

den, der eine solche Richtung zeigt. Als allgemeine Eegel zeigt sicb bier

in der

Náhe des Beckenrandes

dichter

dei- Ümstand, daíi die Faltén und gegen den Rand hin (Balázs-

Torda, Kolozsvár) veiscboben erscheinen, in der Beckenmitte hingegen breiter gefaltet und gerade sind. Auf Grund dieser, sowie der spáter zu erwáhnenden, aue Erfahruug gescböpften Umstánde stelle ich mir die Ausgestaltung des

falva,

Siebenbürgiscben Tertiárbeckens auf folgende Weise vor Am Ende der mesozoischen Ára wurden die durch die Krustenbewegung in den vorangegangenen Perieden entstandenen Berge denu-

Das Bild

geglátteten Unebenheiten spiegolt sicb in der Gyaluer Gebirges sicbtbaren Peneplainkontur ab. Die grofíen Risse begannen in der südlichen Hálfte des Beckens in

diert.

auf

der

Hbe

dieser

des

Verbindung mit den Ausbrüchen des Porphyrs, des Porpbyrits usw. bereits vor den Ablagerungen des Maim, in der nördlicben Hálfte dagegen in der oberen Kreide. Diese Risse habén sicb im Hinblick auf die am NW-lichen Rande, sowie im Norden bei Radna und im Síiden bei Porcsesd bekannten eozánen Resté über ein gröfieres Gebiet, vieileicht auch über das ganze Becken erstreckt. Eine sebr bedeutende Ver-ánderung habén die Risse in der oberkretazischen Periode im nordzustande gebracht, wo die alttertiáren Sedimente tief Masse des Grenzgebirges hineinreichen, so daB vom Grundgebirge nördlich vom Bánffyhunyader Becken nur ein sich versohmálernder Zug

westlichen Teile in die

und Preluka) nur eine sporadische Insel an der Im Zusammenhange mit dem oberkretazischen Ri6 steht die lange und des máchtige Reihe der sich durch die Gebirgsmasse der Vlegyásza und Bihar ziebenden Eruptionserseheinungen. Der Beweis der durch die ZerreiBung entstandenen Senkung der Erosions-

und

weiter (bei Cikó

Oberfláche zurückblieb.

basis,

Zunahme

alsó der

,zische grobe

Beckenrandes

Konglomerat, desseu Überreste

ist

jenes

oberkreta-

sich an vielen Stellen des

und in welchem an mehreren Punkten, (bei und Kisfenes) auch Dazit oder rhyolithische erup-

voríinden,

Marótlak, Kiskapus tive.

des Niveauunterschiedes

Gesteinsstücke anzutrefifen sind.

Die Senkung schritt in

des

Beckens

schwácherem MaBe

Eozánperiode (unterer und

und mit

fórt.

oberer

dieser die eruptive

Tütigkeit^

Zwischen die maiinen Schichten der Grobkalk)

habén

sich

lagunenartige

Ufer-, ja selbst Süfiwassersediemenle eingekeilt. Unter die porphyrischen

Gesteine des Vlegyásza und Bihar fügten sich Gesteine von granitischer

Textur ein und

am

Beckenrande hat

es

wahrscheinlich auch in der 32*

alt-

.

Dl

488

JÚLIUS

V.

SZADECZKY

Ausbrüche (Umgebung von MojMasse) gégében. Gyaluer der Gangé grád, eventuell die Senkung in Verbindung mit mir die ich Auf diese Weise denke Emporhebnng, und wenn es auch Dr. Pálfy so gemeint hatte, daB der gesunkene Teil des Beckens irgendwo am Rande eine entsprechende Erhebung zustande gebracht habé, dann wáre ich auch in dieser Betertiáren Periode kleinere vulkanische

ziehung derselben Ansicht, wie er. Eine neuere, sehr ansehnliche und

über ein grofíes Gebiet

sich

erstreckende Ablagerung von grobem Schotter zwischen den mittleren Miozánschichten kenne ich im Liegenden des máchtigen Dazittuífes am Csicsóberge, ferner eine sehr schön aufgeschlossene Ablagerung im

Dés und eine weniger gut aufgeschlossene in

Királygraben auBerhalb

Kecsed, in der Gegend von Doboka und bei Sólyomk. Kleinere und gröBeie Eisse und Dislokationen kommen auch bei

—

Kolozsvár im Fellegvár Hójaer Zugé vor, teils in den Eozánschichten. In

Verbindung mit diesen

stellte

teils in

den oberen Oligozán-,

sich wahrscheinlich

lángs der

Yulkane des Dazittuffes ein, der im Siebenbürgischen Becken eine so bedeutende Rolle spielt. Auf die Ausbruchstelle dieser Vulkáné kann man auf Grund des gröberen Materials, der stellenweisen Erscheinung lavaartiger Massen und gröBeren

Spalten

Tátigkeit

die

der

explosiven

der Verdickung ihrer Schichten schlieBen.

Zweifellos hat es auBer den

schon lángst bekannten Eruptionszentren von Dolioka und am Csicsóberge auch noch andere gégében. Die Resté solcher Ausbrüche kann man auch in Kolozs sehen, und wahrscheinlich hat es auch in der Gegend

von Kolozsvár einen solchen Gleichzeitig

mit

diesen

gégében.''

am Rande

des

mittleren

Miozánbeckens

tátigen explosiven Dazitvulkanen brachen auch kleinere AmphibolandesilVulkane am südwestlichen Beckenrande, besonders in der Gegend von

Zalatna und Offenbánya auf, die klemé Vulkankegel aufbauten und ihre geringeren Schuttmassen als dünne Schichten zwischen die ansehnlichen Dazittuffschichten des oberen

Die

allmáhlich

stiller

Miozán ausstreuten. werdende

Tátigkeit

der

Dazittuff- Vulkáné

setzte sich auch wáhrend der sarmatischen Epoche im Vérein mit jener der untergeordneten Amphibolandesit-Vulkane fórt. Die Amphibolandesite

dem in Györgyfalva unmittelbar unter dem sarmatischen Sandstein vorkommenden dünnen Tuff schlieBen láBt,

scheinen, insoweit sich dies aus ,

zu jener Zeit in der nördlichen Hálfte des 13eckens, in der Gegend von sein. Es scheint alsó mit diesen Ausbrüchen

Radna ausgebrochen zu *

Nach

liogonnen.

]-))-.

HUGO

v.

Böckh hat das Obormcditcrran mit Dazittuftausbrüchen

BEITRAGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS.

489

Avahrscheinlich zu werden, daB die Eruptionen von ahnlichem Matériái in gradatim jüngeren Zeitperioden gegen Norden vorgerückt siiid, wie

Dr. Pálfy im Siebenbürgischen Erzgebirge erkannt (14) und im Földtani Közlöny 1912, Bd. 42, S. í)15 in seiner Entgegnung auf Inkby's Bemerkungen auch in schematiscben Zeichnungen darílies

gestellt hat.

Die Anzeichen der Schichten

sich

am Beginn

fortsetzenden

Niveauuntersehiede

sind jené

den

die in neuerer Zeit aus

der Ablagemng der sarmatischen

Brüche,

beziebungsweise der. gröBeren imposanten sarmatischen Konglomerate, Gegenden von Mezszentgyörgy, Pagocsa,

Gaáls Aufnahmen (3) vom Jahre 1910 aus der Oegend von Bátos und Monor bekannt geworden sind und derén dünne Schichten auch in der Gegend von Kolozsvár am FuBe der Feleker Schichten und dementsprechend auch in dem nördlich von Kolozsvár Beszterce,

nach Dr.

gelegenen Gebiete anzutreffen sind.

ünsere pannonischen (pontischen) Schichten entsprechen nach den Scheétek (18) den mittleren

neueren Mitteilungen von Gaál (2) und und oberen sarmatischen Schichten in

EuBland.

sarmatischen Schichten in die pannonische erfolgt

Diskordanz und

Wenn

ist

Der Übergang der nach Schréter ohne

überall ein ruhiger.

im Siebenbürgischen Becken die in den Vizaknaer pannonischen Schichten vorkommenden dünnen palagonitartigen Tuffschichten vorzüglich mit den in der Gegend von Alsó-Rákos bekannten basaltischen Ausbrüchen in Zusammenhang bringen lassen, so müfíten sich

die unbedeutenderen Basaltausbrüche des Siebenbürgischen die

Beckens in

pannonische Epoche versetzt werden.'

dem

In der pontischen und levantischen Epoche setzte jené,

gén

NW — SE

streichenden Hargitaer

lán-

Bruch- und Eruptionszuge ent-

sprechende máchtige vulkáni sche Tátigkeit

ein,

derén letzter LavaerguB

nach Dr. K.

v. Papp (12) vor etwa 300,000 Jahren erfolgt sein soll. Die solfatarische und mofettische Tátigkeit dieser Ausbrüche hált auch

gegenwártig noch an. Ich hatte Gelegenheit ein Stückchen Tuff mikroskopisch zu unter-

suchen

ânke

— welches ich — der aus der

der

?>

pontischen

Schichten

Stammt, von welcher ^bachtete

'^

hierbei

Dr. K. íIoFMANN,

toner Basaltausbruch

sowohl der Balatoner,

von Prof.

dali

ftir

als

Gefálligkeit

cm máchtigen

V.

Wachner

Segesvár

Ich

be-

iimonitischer Fárbung gelbliche

zufolge

BÖCKH und Dr.

einen pannonischen

ver-

(Congeria Partschi- Horizont)

Wachner (22) Erwáhnung macht.

diesei-,

.T.

des Professors

Tuffeinlagerung aus den mittel-

;

S.

Vitális (1907) haltén den Bala-

nach Dr.

E.

Lrenthey

jedoch wiire

auch der Basáit lángs der Olt unterlevantinisch.

— 490

I>'

Tuö".

eine

teils

zu

feinkörnige

kaolinischen

JÚLIUS

V.

Struktiir

Fasern

SZÁDECZKY

(positiven

den

Nebst

liesitzt.

Charakters),

vorherrschenden^ teils

zu Fasern

negativen (feldspatartigen) Charakters umgewandelten Grundmassen kör-

im allgemeinen 4 mm groBe Kristallfragmente von Plagioklas (Labradorit = AbÂn^ und Andesin = AbÂn^) mid bedeutend weniger Magnetitkörner. Es ist dies alsó kein Dazit-, sondern ein Andesittuff, wie ihn auoh Wachner als solchen richtig benannt hat und der sicherlich dem Hargitáéi" Ausbruch entstammt. Quarz habé ich nicht einmal im Dünnschliffe gefunden. Dieses, in imposanten Massen vorkommende vulkanischie Gestein, welches den früheren Umfang und das Bild des Beckens so verándert hat. ist im wesentlichen ein stratovulkanisches Produkt, ist alsó durch

nern,

finden

sich

darin

viele,

*

lm Hargitazuge

explosive Ausbrtiche an die Oberfláche gelangt,

meine Antiklinalenzug Überblicken

wir

spiegelt

auch der

sich sowoh] die allgemeine Eichtung des Beckens, als

allge-

ab.

die

Reihenfolge

chronologische

der

eruptiven

Aufmerksamkeit am meisten darauf hingelenkt,. dalj bei der Ausgestaltung des Beckens die bedeuiendsten Brüche zuerst im Westen stattfanden, ein ansehnlicher Teil in der oberkretazischen Epoche, in der Gegend von Bánfihmiyad und Zsibó, wo dieselben eineii grófién Teil der Eruptivmagmen des westhchen Siebenbürgischen Grenzgebirges an die Oberfláche brachten, Sodann entstanden, abgesehen von Tátigkeit, so wird unsere

kleineren

Schwankungen im Inneren des Beckens, neuere

Eisse,

und

in

Verbindung damit brachen, hauptsáchlich in der iiördlichen Hálfte des Beckens die explosiven Dazittuff- Vulkáné aus. Schliefílich setzten sich die pannonischen und levantinischen Senkungen und Eisse im südlichen und südöstlichen Teile des Beckens fórt und im Zusammenhange damit baute sich der junge, imposante Kelemen Hargitaer Zug auf. Mit der im ganzen genommenen südöstlichen Senkung des Beckens ist daher die stufenweise Wanderung der jüngeren und wohl auch klei-

—

Noch auffallender wird dies, wenii daB in Eumánien zwischen dem noch in Betracht gezogen südlichen Teile der Dambovitza und Moldova die jüngsten und bedeudendsten Bewegungen noch jünger sind als der Hargitaer Ausbruch, insofern ihre stárksten Phasen in den Anfang der Quartárperiode fallen (15). Die widersprechende Angabe Sawickis (16) ist

iieren

Beckenpartien

offenkundig.

wii*d,

unrichtig.

PoPEtcü-VoiTESTi

hat im

Jahre

1909

Titester Ril3 auf die starken postpliozánen Pleistoziin

zurückgeführt.

tektonischen

Zuges,

—

Die lange

Bildung Zeit

auch

noch

den

Brezoi

Bewegungen am Anfang des

des

wichtigen

hindurch

ander sich wesentlich unterscheidender Fazies,

die

—

Dambovitzaer

Grenze

von

ein-

welcher auch die tek-

í

BEITRAGE ZUK TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS.

Züge des

tonischeii

Plioziin

durchschneidet,

isi

49

uoch jünger

der

als

vorige.

Wenn

nun

wir ims

beziehenden Bilde jenen

diesem

in

.sozvisagen auf eine

vergessenen

oft

Leitfaden

vor

ganze Ára Aiigen

sich'

haltén,.

daB sich das Volumen der Erde bei ihrer Abkühlnng vermindert, die Eáume zusammenschrumpft, dann begreifen wir, dafi bei der im Inneren des Beekens vor sich gehenden hinabsenkenden und an den Grenzen in den Eruptivmassen empordrángeuden Umgestaltung das Niveau im ganzen genommen doch nur sinkt. Die in der Eichtung des Erdhalbmessers dem Erdmittelpunkte zustrebenden Kruste daher auf kleinere

Massen üben einen Seitendruck gegeneiander Schichten an den schwácheren

falva— Eüszer Zug) So

kommt

südlichen Eande

beziehungsweise

und pressen

^

sámtlich ihr

mithin faltén sich die

sich gegen einander.

daB die wohlbekannten

es.

aus,

Stellen den Eissen entlang auf (Balázs-

von

gegen das

am

Faltén

und

westlichen

dem nahen Eande unterschoben Inneve des Beekens gerichteter

sind,

Flügel

flacher einfállt.

Der Umstand, daB in der nahen Moldau der lángere Flügel der Faltén gegen W, gegen Siebenbürgen einfállt, alsó von E her unterschoben ist,

könnte vielleicht

dem

Variscischen

Gebirgssysteme

werden, das sich einst von der Dobrudscha nach das auf der Oberíláche jetzt

niclit

mehr

zugeschrieben

NNW hingezogen

sichtbar

ist,

hat und.

nach Mrazec jedoch

—

noch wáhrend des unteren Miozáns und meinei- Ansicht nach im Hinblick darauf, daB seine grünen Schotter auch zwischen den Sármáser in einund Mezszentgyörgyer sarmatisclien Schottern vorkommen zelnen Partién vielleicht auch noch spáter, an der Oberfláche ge-

—

wesen

í3ein

mochte.

Die beiláutig klinalen

in

Schwellungen

der Mitte des Beekens liegenden Sármáser anti-

scheinen

indessen

genug regelmáBig zu

ob hier die von beiden Seiten kommenden MaBe zur Geltung gekommen wáren. Die dem generellen NW — SE-lichen Streichen

sein,

Pressungen in gleichem

als

der Antiklinalen

tiit-

gegengesetzten Eichtungen können vielleicht auf den Druck des nördlichen

und südlichen Beckenrandes zurückgeführt werden. Diesem auch jener auffallend wellenförmige

Verlauf des

schrieben, den nachzuweisen mir mit Hilfe der Tuffschichten

Magyarsároser Abschnitte gelungen ^

Dieses

Enipordriingen

zischen und teilweise

der

ist

wohl

Antiklinalzuges zuzu-

im Sármás

—

ist.

verursachte

vielleicht

alttertiáren Schichten,

jeiie

welche

Faltung der oberkretaNE-lichen Bande des

am

Vlegyászamassives, ferner bei Marótlak, dann bei dem von KoCH beschriebenen Hódosfalva vind an vielen Stellen am Rande des Gyaluer Massivs, z. B. bei KisFenes, so charakteristisch vorkommt.

—

492

JÚLIUS

Dí

Zieht

genetischen

Becken

in

tracht,

so

man

V.

SZÁDECZKY

im allgemeinen SE-liche Fortbewegung dev oroim Laufe der TertiárperJode, die Wanderung der derselben Richtung und die jüngeren aegeischen Risse in Bedie

Kiáfte

mufi

man

wahrsclieinlich

für

es

nischen Gewásser des Biebenbürger Beckens ílufí

haltén.

daB die levanti-

in dieseni Teile ihren Ab-

nach ddm Meere gefunden habeu.

Nach Mrazec pliozánen

((8)

S.

i20

im

Schichten

—

ofí)

betrágt die Gesamlmáclitigkeit

Subkarpatengebiete

(meotische,

der

pontische,

mehr als 1000—1500 m, und habén aueh nach der Ablagerung derselben im oberen Pliozán oder mit groBer

dazische, levantinische Schichten)

Wabrscheinlichkeit

im Postpliozán

starke

Bewegungen stattgefunden,

durch welche die Hangendschichten der Flyschzone mit deien autochtonen

Miozán zusammen auf das subkarpathische Mioziin aufgeschoben wurden (S. 4^). Yor diesen Bewegungen aber vollzog sicli im mittleren Miozán in den östlichen Kárpátén die überschiebung der der UuLKTSchen Subbeskiden-Decke entsprechenden Randdecke (wnappe marginale*)) und auch

wahrscheinlich

spechenden

Überschiebung des

die

Uzer (Bakó-)

Sandsteines

auf

der

die

Beskidendecke

autochtonen

ent-

miozánen

Salzschichten.

Auch von

C.

Schmidt (17) wird die Frage

Flysch in der Gegend von Salzton geschoben worden

Den Zusammenhang teckens

Feketéiig}',

einesteils in der

wásser

des

Wiederholung der Dazittuífschichten

desselben

S.

273).

den gegenwártigen westlichen Lauf der Ge-

Siebenbürgischen

Yerstándnis

der

Nagj'selyk, anderenteils bei Carapulung als

sehr wahrscheinlich erscheinen (15)

man

ob

Hargita nicht auf

des siebenbürgischen und rumánischen Miozán-

Gegend von

Berücksichtigt

aut'geworfen,

vom

ist.

die oftmalige gleiche

láfit

SE-lich

die

können uns zum besseren erwáhnten Uberschiebungen und die ini Beckens,

so

SE-lichen Gebiete des Beckens eingetretenen groBen tektonischen Bewe-

gungen zu Hilfe kommen, die das Becken in diesem Teile abgesperrt, die Gewásser zu einem entgegengesetzten Lauf gezwungen und die gegenw'áriigen Zustünde geschaffen habén.

Das Siebenbürger Becken hat sich daher einesteils zwischen dem Gyalu Bihar und dem benachbarten westlichen Grenzgebirge dessen ansehnlichei- Teil aus herzynischen Kontinentfragmenten andererseits aber zwischen dem D o b ru d s eh a z u ge gébesteht,

—

—

piidet,

schen

welch

letzterer

gleichen Ursprunges

ist.

jedoch

zum dinari-

Senkungen des letztgenannten altén Kontinentbedeutender und jünger als jené des westlichen

Teile gehört. Die

fragmentes sind

viel

Siebenbürgischen Grenzgebirges. in

Verbiüdung mit dieser epirogenetischen Bewegung der altén

BETTBAGE ZUR TEKTONIK DES SIEBKNBÜRGISCHEN BECKENS,

493

BeckenausfüUung und die Überschiebung der Eandpartien ein und zwar westlich im Siebenbüigischen Erzgebirge, nach den DetailaufnaLmen von L. v. Eoth (21) nach NW, östlich im Dobrudschazuge im allgemeinen gegen E. Letzterer Zug ist zufolge der gegen SE zunehmendeu Senkung zum gröfieren Teil von

^rstarrten Krnstenteile trat die Faltung der

der Oberfiácbe verscbwunden.

Das Siebenbürgische Becken groBen

Teil der

ist

daher ein solcher interessanter kleiner

und

Geosynklinale, bei welchem die nördliche

tertiiiren

südliche Gruppé der aus der herzynischen Faltung entstandeuen Konti-

nente ganz nahe aneinander gelangt sind.

Literatiir. Die mit 1

— 22

bezeichneten

Dr.

1.

HüGo

BöcKH

v.

Siebenbürgischeu Beckens. 1911, Budapest.

der

verháltnisse

(

)

Zift'ern

bezeichnet.j

Über die Erdgas führenden Antiklinalzüge des Herausgegeben vom kgl. ung. Finanzmiriisteriura, :

Teil.).

(I.

Über die stratigrapbischen und Gebirgstrukturneogenen Bildungen des Siebenbürgischen Beckens. Koch's

Dr. Stephan Gaál

2.

im Text mit deu eutsprechenden

QvielJenwerke sind

eiugeklammerten

:

Gedenkbuch. 1912. S. 7 (ungarisch). 3. Dr. Stephan Gaál: Jahresbericht der kgl. ung. Geologiscben Eeichsanstalt vom Jahre 1910. S. 107—108. 4. Andbeas Hoffer: Die geologiscben Verbiiltnisse des Gebietes zwiscben

—

und Gyeró'vásárbely. Inaugurál Dissertation. Kolozsvár 1909. S. 52 53. Dr. Anton Koch Die Tertiárbildungen des Siebenbürgischen Beckens, II.

líiskapus 5.

:

Herausgegeben von der Ung. Geologiscben Gesellschaft. Budapest 1910. S. 357. 6. Dr. Anton Koch: Kleine palaontologiscbe Mitteilungen. Földtani Közlöny. Bd. 34.

Vergleich mit

Bd. 41.

365.

S.

Mrazec

geol.

10.

Über

dem neogenen Becken :

die

Petroleumgebiete

Siebenbürgens. Földtani

L'industrie du pétrole. Bucarest 1910.

D. G. MuRGoci

9.

Lóczy:

v.

Rutnániens

im

Közlöny. 1911.

470.

S.

8. L.

lutiiluj

1904.

LuDWiG

Dr.

7.

al

:

Das Tertiár

Romaniei An.

Carles de Papp

:

I.

p.

Oltenien.s etc. Extrás din

Fasc. No.

1.

41.

Anuarul

Insti-

Bucuresti 1907.

Source de métbane á Kissárraás (Comitat de Kolozs).

Földtani Közlöny. Bd. 40. Budapest 1910. Pag. 387—415. 11. Dr.

Steinkohle.

Karl

V.

Papp:

Jahresbericht

der

Die staatlicben Schürfungen auf Kalisalz ungar. Geologiscben Eaichsanstalt kgl.

und

vom

Jabre 1907. Budapest. 12. Dr. Karl v. Papp; Die Umgehung des Pokoltales bei Futásfalva im Komitate Háromszék. Földtani Közlöny. 1912. Bd. 42. S. SÍ 4. Über die Faltung der Becken mit Rücksicht 13. Dr. MoRiz V. Pálfy :

494

JÚLIUS

D-

des

auf die Antiklinalen

V.

Siebenbürger

SZADECZKY

Beckens. Koch's

Gedenkbuch.

Buda-

(ungarisch).

pest 1912. S. 91

Die geologischen Verháltnisse der Bergbaue 14. Dr. MoRiTZ V. Pílfy und Erzgange des Siebenbtirgischen Erzgebirges. Jahrbuch der kgl. ungar. Geologischen Eeichsanstalt. Bd. XVIII. Heft 4. Budapest 1911. :

15.

PoPEScu-VoiTESTi

:

Contribution

á,

l'étude géologique

des collines comprises entre la vallée de la Dambovitza

de

et la vallé

la

région

de l'Oltu.

Eomanei. 1898. Bucuresti 1909. pag. 277. Krustenbewegungen in den Karpathen. Mitteil. der Geolog. Gesellschaft. Wien. H. 100. 1909. Naturgase und Erdöl in Siebenbürgen. Bergwirtschaft17. C. ScHMiDT

Anuarul Institutuluj geologic 16.

Dr.

L.

Sawicki

:

al

Die jüngeren

:

liehe mtteilungen. Berlin 1911. S. 73.

Die stratigraphische Lage der sarmatischen Stufe 18. Dr. Z. ScHEÉTEE Uugarn. Koch's Gedenkbuch. Budapest 1912. S. 127 (ungarisch). Erdgas und Petroleum im Siebenbürgischen 19. Dr. Július v. Szádeczky :

in

:

Becken. Természettudományi Közlöny. Bd. 43. 1911 (ungarisch). Beitráge zur Tektonik des NW-lichen Teiles 20. Dr. Július v. Szádeczky :

des Siebenbürgischen Beckens. Földtani Közlöny. Bd. 40. 1910. Pag. 289. 21. L.

V.

EoTH

Bericht über die geologischen Detailaufnahmen der kgl.

:

ung. Geologischen Eeichsanstalt

Wachner:

22. Heineich

im Jahre Beitráge

1900. Budapest 1902.

zur

Geologie

der

Umgebung von

Segesvár. Földtani Közlöny. Bd. 41. S. 806. Budapest 1911.

Kolozsvár (KlausenbnrgV

am

1.

Jnni 1013.

Dr. Jultus von Szádeczky, Universitáts-Professor.

DER BAHALT YON ÜJMOLDOVA. Von

Dr. Kolomax Emszt und Paul Eozlozsnik.

Eiiileitiiiig.

im Jahre 1906 mit der Unterstützung der Ungaunternommenen Studienreise wurden von mir im oberen Drittel des von Újmoldova E-lich liegenden Amaliatales auch einige Probestücke des von dieser Gegend schon láng bekanuten Basaltes aufgesammelt. Über die Zusammensetzung dieses Gesteines íindeu si(;h in der Literatur abweicheude Angaben vor. Das Basaltvorkommen wurde von Karl Mariini entdeckt, indem er berichtet, daB im Syenite des Benediktiberges eine gang- oder stockartige Masse vora -wackartigen Basáit und Mandclstein vorkommt.* B. v. Cotta Gelegentlich meiner

rischen Geologischen

^

Karl Martini

Gesellschaft

:

Die geognostischen Verháltuisse

in

don Banater Bergwerk-

revieren Oravicza, Dognácska und Nou-Moldova. Leonhard's Taschenbuch für Mineralogie. 1823, p. .555.

-

DER HASALT VON ÚJMOLDOVA.

erwáhut kurz, daB

Basáit

495

Ujmoldova der Bánatit vom olivinhaltigen

bei

c c

h

t

e

n

durchsetzt wird.'

Die eigene Zusammensetzung des Gesteines wurde durcli die mikroskoJ. Niedzwiedzki - aufgeklárt. Nach seinen Unter-

pischen Untersuchungen von

suchungen

am

setzt sich das

Dreieinigkeitsstollen

gesammelte Gestein auBeieiner in Meso-

dem vorherrschendea Augit

aus

stasen erscheinenden Glasbasis

zusammen. «Diese Grundmasse

vielen Stellen ein ganz

Magnetit, Biotit und

geringes bláuliches

kreuzten Nikols, doch glaube ich bei

Erscheinung nur

als eine

dem

Polarisieren des

sonstigen

zeigt

Lichtes

wohl an bei

ge-

Habitus der Masse diese

Folge von molekularen Spannungen, verursacht durch

die kristallisierten Einschlüsse betrachten zu

Natúr der Grundmasse für unzweifelhaft.»

M

müssen und halté

die

Niedzwiedzki be^timmte

amorphe dement-

m

sprechend das Gestein als a g a b a s a 1 1. Zwei Jahre darauf ^\urde das Gestein von Dr. Joseph

v.

Szabó einer ein-

gehenden Untersucbung unterworfen. Über sein Auftreten bemerkt er, der Basáit den Quarztrachyt (Quarzdioritporphyrit) in Form zweier

E —W

dafi

mit

Gánge durchbricht, faustgroBe Einschlüsse der durchsetzten Nebengesteine enthált und auch jünger als die Erzlagerstátten ist. Als neue Gemengteile werden nachgewiesen der von Magnetit und Angit umkránzte A m p h i b o 1, der P i k o t i t, der Apatit, an einander nicht parallelen

streichender

groBer

Plagioklas kristall,

Thomsonit, Kalzit,

ferner aufgewachsener

einer

Um

Stelle

die

ein

Natúr der Grundmasse (Mesostasen)

einer detaillierten Untersiichung

vollkommen

;

aufgelöst, in der aus

dieselbe

dem

zu

als x\

Mandelraumeansfüllung

na

1

z

i

m

erforschen,

und

Ka

1

z

unterwarf er

i

t.

sie

wurde im Dünnschliff von Salz&áure

Gesteinspulver mit Salzsáure bei reich-

lichem Gelatinieren gewonnenen Lösung

lieB sich an der BuNSENflamme reichCa und genug reichliches K nachweisen. Die chemische Analyse der Lösung wurde im chemischen Institute der Universitát zu Budapest vou Alexander Jovicza und Ludwig Ordódy durchgeführt auf diese Analyse wollen. A\ir noch spáter zurückkommen. Da nun die gleichartige farblose kristalline Grundmasse die Interferenzfarben des radial-faserigen Thomsonit aufwies, hált er sie obwohl der Thomsonit sich aus der Grundmasse auszukristallisieren schien gleichfalls für Thomsonit und stellt für das Gestein als T h o msonitbasalt einen neuen Gesteinstypus auf.'** Bei G. v. Eath wird von dem den c
liches Na, viel

;

—

—

1

B.

- J.

Erzlagerstátten im Bánat und in Serbien. Wieia. Ih64, p. 47. V. CoTTA Niedzwiedzki: Zur Kenutnis der Banater Emptivgesteiue. Tschermak's

Min. Mitteilungen.

:

III.

1873, p. 261.

Szabó József Ujmoldova némely eruptiv kristályos kzete. II. A moldovai bazalt. Földtani Közlöny V, 1875. p. 194 (ungarisch). * G. V. Rath Bericht über eine 1878 unternommene Eeise etc. Sitzungsbericht d. niederrh. Gesellscbaft in Bonn. 1879, p. 99. ^ Dr.

:

:

D'

4!»G

KOLOMAN EMSZT UND

ROZLOZSNIK

l'AUL

Petrocfrapliische Beschreibimg. Aus elem Yoraugeheuden geht sammeusetzuiig

des

hervor,

es

mineralische Zu-

die

claB

újmoldovaer Basaltes auf Grund der

Unter-

bisherigen

suchungen wohlbekannt und nur die Natúr der farblosen Basis strittig war. In einigen Gesteinen meiner Aufsammlung erwies sich diese farblose Basis als bei gekreuzteu

Nikols

G

reagierendes

nicht

sprechend der Bestimmung von Niedzwieczki

basalt

zu

bezeichnen,

a

b u rg

i

Gestein repríisentiert alsó das erste Vôrkommen in

Gestein

das

s,

L m

i

alsó

ist

oder

t

ent-

Magma-

Nephelin,*

Gesteinen aber als

anderen

in

1

als

das

Nephelinbasaltes

des

Ungarn. In dem Folgenden soU nur die kurze mikroskopische CharakteHauptgemengteile aufgeführt werden. a) N e p h e 1 i n b a s a It. Das Gestein ist porphyrisch struiert, Einspreng-

ristik der

—

mm

aufwárts. KorngröBe von 0'4 0'6 von Magnetit, Apatit, Biotit, Augit und Nepbelin zusammen, und zwar derartig, daB die 005 0*1 mm KorngröBe besitzenden x\ugit- und Biotitkristállchen in den Q-l— 0-55 mm KorngröBe auf-

linge bilden Augit

und Olinn

in einer

Die überwiegende Grundmasse

sich

setzt

—

weisenden Nephelinindividuen

sitzen.

Der den Hauptbestandteil des Gesteins bildende Augit gehört dem Titanaugi t an. Er besitzt starke Dispersion u. zw. p>v, láBt die Dispersion der Auslöscbungsschiefen gut beobachten

dem BECKEschen

mittels

+49*5°. Er weist in der

;

den Achsenwinkel ergaben sich +50°, 53° und 2

für

Zeichentisch folgende "Werte

Sandubrstrukteren

Regei

y=

:

Auslöschungs-

seine

auf,

cy = — 44°,

im Anwachskegel der Pyramide schiefe betragt z. B. im Kern Anwachskegel dei- Prismenzone 50°. gefárbten iutensiver in dem c^ gelblich. Er láBt oft ;violett, a ist Pleochroismus —QO°. Sein ^ cy die repetierende Zwillingsbildung nach (100) beobachten, die Augite der Grundmasse bilden auch schiefe Penetrationszwillinge. Die Augitindividuen der Grund-

=— =

= =

masse sind randlich

öfters in

=

Karbonáté umgewandelt.

Der Einschlüsse von Pikotitoktaedern fiihrende in idiomorphen, teils

in

Formen

korrodierten

auf;

1

sinken.

Sem Achsenwinkel

ist

groB, der

aber noch konstatierbar, seine Dispersion

geht er in braun gefárbten

ist

Serpentin über.

i'

i

n

tritt teilweise

meist

gröBere

positive Charakter ist

optisch

< p.

v

Grundmassegemeng-

Individuen, seine KorngröBe kann aber bis zu jener der teile

i

er bildel

Randlich und

Die Menge

liings

des Olivins

Kissen eine

ist

betráchtlich kleinere als jené des Augits.

Der braune Biotit kann in der Grundmasse zwar in keiner bedeutenden Anzahl, docli in konstauter Verteiluug beobachtet werden, er umrandet oft den Magnetit, liin und wieder auch den Ohvin. Bein Achsenbild öffnet sich zu keiner meBbaren GröBe.

Das Erz weist standig isometrische Durchschnitte haltiger

*

Magnetit. Dünnc A Yergl. Paui. Rozlozsnik

der Basaltgestoino 3.

Aumerkun<'.

p a

t

uud

des Medvesgebirges.

i

t

Dr.

auf,

ist

daher

titan-

nadeln íinden sich reichlich vor.

Kolowan Emszt

Földtani

Közlöny

:

Boitráge zur Kenntnis

XLI

flííll).

Seite

345,

DER BASALT VON UJMOLDOVA.

Nephelin

Der sein

einachsig er

bestimmt sich durcli seine seliwache Doppelbrechung,

vom Kanadabalsam kaum abweicbende Lichtbrechung und durch

clurch seine

wird

49:

oft

optisch

von

Achsenbild. Langs

negatives

einem

niedere

zeolithischen Mineral (mit opt.

+

Kissen

oder

nesterartig

und Doppelbreohung aufweisenden Charakter, '1 E=^ 73°) oder von Karbonátén Licht-

verdrángt, die sekundáren Mineralien treten auch in

Mandelriiumen

auf.

Mit

mich náher nicht befaBt. Nebst Nephelin ist noch höchst wahrscheinlich sparlich auch Glasbasis vorhanden die mit Augit und Biotitkristallchen erfüllten Partién lassen aber

letzteren habé ich

.

eine sichere Entscheidung gegenüber den _L a getroífenen Nephehnindividuen

nicht zu.

m

b u r g i t ist áhnlich dem Nepheliubasalt ausgebildet, nur h) Der L i wird die Eolle des Nephelin von einem nephelinitoiden Glas übernommen. Der

Olivin

ist

in diesem Gestein ganzlich in Serpentin, gelegentlich mit

übergangen. Die Auslöschungsschiefe des

wachskegel der Pyramide 49

— 51°,

Titanitaugits

in jeuer der

=

Achsenwinkel konnte im Kern als 2 V Wert sank randlich auf 44°, seine GröBe

+ 48° falit

Karbonátén

fand ich im An-

—

Prismenzone 60 62-5°. Der gemessen werden, und dieser

daher mit Zunahme der Aus-

löschungsschiefe.

Die farblose isotrope

Glasbasis

ist

teilweise in zeolithische

übergangen.

Chemisclie Zusanimensetziiug. 1.

Nephelin Basáit, Újmoldova analysiert von Dr. KoiiOMAN Emszt

Mineralien

498

d;

koloman emszt unu paul rozlozsnik

Die OsANNscheu Konstanten s

= 46 01,

Aî-1\, C

a=:2-2

c=^2-9

f

cles

Nephelinbasaltes sind folgende

= 6-20, = U-9

M=8-85, /c

=

63

:

F= 32-17 n

=

7i

m=

7-4.

Yergleichen wir unser Gestein mit den OsANNschen Nephelinbasalttypen, so finden wir,

daB der Nephelinbasalt von Újmoldova eine

zwischen den Typen Rossberg und Kreuzberg einnimmt."*

mittlere

Am

Stellung

auffallendsten

der hohe Wert der konstante C (beziehungsweise der hohe AígOg-gehalt), welcher "Wert sich in den OsANNschen Typen Kreuzberg und Heidersberg in ist

noch betráchtlich höherem Mafie vorfindet. Osann befafit sich an zitierter Stelle eingehend mit dem unerwartet liohen Gehalt an AlJ\- In unserem Gestein láfit dieser Umstand auBer dem Glimraergehalt auf einen bedeutenderen AlÔ^-geh^Xi des Augits schlieBen. Vor allém wáre alsó auch eine Analyse des

Augits wünsehenswert. Es könnte zwar auch noch

die

amorphe Glasbasis

Betracht kommen, dieselbe kann aber nur eine untergeordnete

und

ist

Rolle

in

spielen

ihre chemische Konstitution unbekannt.

Die unter

aufgeführte Analyse gibt nach Alexander Jovitza und Zusammensetzung der mit Salzsaure gewonnenen Lösung des Basaltes. Da nua aber der Olivin sich schon bei Behaudlung mit kalter Salzsaure zersetzt, ferner die titanreichen Augite nach C. E. Lord - durch heiRe Salzsaure gánzlich zerstört Averden, kann aus der Analyse auf die Zusammensetzung eines bestimmten Gemengteiles kein SchluB gezogen werden. Besonders fiillt darin bei normalem /Ô-gehalt der niedrige iVa^ ^-gehalt auf. Von der Analyse 3. soll noch spater die Eede sein.

LuDwiG Ordódy

2.

die

Der Basáit von Újmoldova gehört alsó seiner mineralogischen, als auch chemisehen Zusammensetzung nach der t e p h r i tischen Eeihe an. Da nun áhnliebo Typen in dem Krassó-Szörényer Gebirge noch nicht bestimmt worden sind, Wíire zunachstliegend, unser Gestein mit den ahnlichen Gesteinen des Balkaus in Zusammenhang zu bringen. So beschreibt vom Balkan z. B. Eosiwal ^ Nephelinbasalt, F. Toula wieder basaltoiden N e p h e 1 i n t e p h r i t.* Es ist aber auch jené Möglichkeit nicht ausgeschlossen, daB der Basáit von Újmoldova mit einigen unter anderen Namen beschriebenen Gesteinen des Krassó-Szörényer Gebirges in eine gemeinsame Gruppé vereinigt werden könnon wird. Es schweben mir dabei jené in der Umgebung von A n i n a und Stájerlak auftretenden Gesteine vor den Augen, die in der Regei als

^ A. Osann Versuch oiuer chemisehen Klassifikatiou der Eruptivgestoine. Diü ErguBgcsteine. T. M. P. M. XXI. '^ H. RosENBUscH und E. A. Wülfing Mikroskopische Petrograplne der petrographisch wichtigen Minoralion. II. Teli, IV. Anflage, 1905, p. 209. •' Au, Eosiwal Zur Kenntnis der kristaliinischeu Gesteine des zentraleifi Balkán. Denkschriften d. k. Akad. d. Wisseuschafteu. Wien, 1890, LVII, p. 2(i8. * Dr. Franz Toula Goologische Untorsuclumgou im östlicheu Balkau. Neues Jahrbnch l'ür Minoralogie etc. 1890. I. p, 273. :

:

:

:

DER BASALT VON ÚJMOLDOVA.

49!^

werdeu und vielleicht auch die Melaphyre.* Solange die Gesteine der Alkáli- imd Alkalikalkreihe uicht separiert wurden, wurden ihre Charaktere mit der Bezeichimng Pikrit gutgedeckt; anders stelit

Pikrite. Pikritporphyre bezeichnet

wenn wir nach dem Vorschlage von Eosenbusch

die Sache,

die Gesteine

der

daB

Rosenbusch,

bereits

zusammenfassen.-

Alkalikalkreihe

das

Gestein

des

Und

unter Pikriteu nur tatsáchlich

Aniuaschachtes

mit

bemerkt

den

Pikrit-

porphyren nur eine scheinbare und auf Irrwege führende Áhnlichkeit

besitzt

und vermutét darin ein Glied der Monchiquite (1. c. p. 1332). Der Pikritporphyr von Stájerlak setzt sich z. B. nach Hussak auBer einer Glasbasis aus Oliviu, Augit und Amphibol zusammen und die unter 3. aufgeführte Analyse von C. John desselbeu zeigt trotz ihrer Lücken eine auffallende Áhulichkeit mit der Analyse des Nephelinbasaltes von Újmoldova.

Wahrend

die eigentlichen Pikrite

nesia über

Kaik

eh ar akteri siert

Gesteinslehre. IIL Auflage. 1910,

áhnlich

dem

durch die bedeutende Übermacht von Mag(S. H. Eosenbusch Elemente der

werden p.

:

4^27), ist

im

«

Pikritporphyr)) von Stájerlak

Nephelinbasalte von. Újmoldova der Kalkgehalt

etwas gröBer als

der Gehalt an Magnesia.

V.

Bei den Gesteinen von Stájerlak und Anina gelang Ludwig Roth Telegd der Nachweis, daB sie die untere Kreide durchbrechen die obere ;

Altersgreuze konnte uicht

fixiert

werden, demzufolge steht ihrer Gleichaltrigkeit

mit den Basalten von Újmoldova nichts im Wege. Budapest, den 1. Mai, 1913.

Paul Rozlozsnik, kgl.

ung. Geologe.

GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN IM GERECSEGEBIRGE. Von KoLOMAN Kulcsár.^ Anfangs August

den

ehrenvollen

v.

J.

erhielt ich

vom Herrn

Prof. Dr.

Franz Schafabzik

Auftrag, für die mineralogisch-geologische Anstalt der töch-

im Gerecsegebirge Petrefakte zu sammeln und in Verbindung hiermit geologische Beobachtungen anzustellen. Den gröBten Teil meiner zur Verfügung stehenden Zeit benützte ich um aus den wenig bekannten Schichten der Juraperiode sorgfáltige Sammlungen

nischen Hochschule

A

k. k.

EuGEN Hussak

Pikritporphyr

:

Wien,

Geol. Eeichsaustalt.

Ludwig Eoth de Telegd Geol. Eeichsanstalt

mikroskopischen

1884,

in folgenden

von p.

Steierdorf, 258.

Feruer

Bánat. Verhandlungen die

Jahrgángen der Jahresberichte der

kgl. ung.

189; 1887, p. 145; 1890, p. 128; 1891, p. Untersuchungen von Dr. Fr. Schafarzik. Dr. F. Zirkel :

1886,

p.

der

Aufnahmsberichte von 95, :

mit

Lehr-

buch der Petrographio. II. 1894, p. 856. 2 H. Eosenbusch Mikroskopische Physiographio. IV. Auflage. ErguBgesteine. :

1908, p. 1326. ^ Vorgetragen iu der Fachsitzung der Ungarischeu Geologischen Gesellschaft

am

8.

Jánner 1913.

KOLOMAN KULCSÁK

500

angesammelte und in verschiedenen Sammlung von v. Hantkbn herstammende petrefaktenreiche Matériái stratigrafisch wertvoll zu machen. AuBerdem sammelte ich auch aus den an Petrefakten nicht íirmeren Terziiir-

vorzunehmen und hierdurch das

bereits

Anstalten befindliche, hauptsachlich aus der

büdungen.

Um

die Feststellung der jurassischen Schichtenfolge des Gerecsegebirges

Max

hat sich

v.

Hantken das

Hantken erwies

gröfite Verdienst erworben. v.

námlich vermittels Petrefakten den unteren, mittleren und oberen Lias, den unteren und mittleren Dogger, sowie auch gewisse obere Jurabildungen. Diese Schichtenfolge wurde von Dr. Karl

Hoemann mit dem unteren Tithon

ergánzt,

Herren Johann Staef und Dr. Aurél Liffa Beobachtungen im Gerecsegebirge vor, die in ihren Arbeiten mehrere neue Vorkommen bereits erwiesener Stufen erwáhnen. Gelegentlich meines Sommerausfluges trachtete ich sámtliche bisher bekannte Juravorkommen aufzusuchen und gelangte auf Grund meiner persönlichen Beobachtungen zu dem Eesultate, daB die Jurareihe des Gerecse ausführlicher zergliedert werden könnte, ferner daB die bisherigen Behauptungen einer Korrektion bedürfen, die nur auf Grund einer eingehenden Studie der

nahmen

Spáter

reichen

die

Fauna durchgeführt werden kann.

Gerecse ist das Jurasystem in Form von Kalksteinen entwickelt. Auf Grund der Fauna und der Láger ungsverháltnisse konnte der untere, mittlere und obere Lias, der untere Dogger und die Tithonstufe unterschieden werden. Auf Grund meiner bisherigen Sammlungen kann ich den durch v. Hantken nachgewiesenen mittleren Dog'ger nicht bekráftigen, doch halté ich es für sehr wahrscheinlich, daB eine Detailstudie der genannten Fauna auch

Im

zu diesem Eesultat führen wird

;

ich

glaube

daB der

sogar,

am

Kalvarien-

hügel zu Tata entwickelte obere Dogger gleichfalls nachzmveisen sein wird. Der untere Lias ist in Form von rten Kalksteinen entwickelt. Im all-

gemeinen kommen zwei

und

die

fazielle

XJnterschiede

vor,

u.

zw.

die

Brachiopoden-

Ammonitenfazies. Brachiopodenfazies

tritt

Kisemenkes und Nagypisznice

folgt

Die

in zwei Formen auf. In Pockö, Tölgyhát, dem Dachsteinkalk ein roter, petrefakten-

armer Kalkstein. Diese Schichten können auf Grund der faziellen und Lagerungsund Doroger Brachiopodenfazies identifiziert und in das Psiloceru^ ?ne.9asío>v/a-Niveau verlegt werden. Ganz abweichend hiervon sind die an den Asszony-, Teke-, Nagysomlyó- und Hosszúvontatóbergen vorkommenden Kalksteine. Diese stimmen námlich mit ihrer reichen Brachio-

verháltnisse mit der Tataer

poden-

und kleinen Ammonitenfauna mit dem charakteristischen

überein und sind demuach in den Lias Überall,

wo nur

^

Hierlatz-

zu versetzen.

die Brachiopodenfazies zu

beobachten

\\ar, ist ihr

derrote

Cephalopodenkalkstein der Ammonitenfazies über gelagert. Der Kalkstein ist meistens fleischfarbig rot, stellenweise mit cinem helleren oder dunkleren Farbeuton. Innerhalb dieser Fazies können die einzelnen Niveaux nur durch Aufarbeitung der Gesamtfauna angegeben werden. Er

tritt

in einer gröBeren

Tardoser Bányaberg und an der W-lichen Seite des Bajóter

Ausdehnung am auf, doch

Öregk

GKOLOGISCHE BEOBACHTUXGEN IM GEREC8EGEBIRGE.

501

kommt

er auch an den Bergen Pockö, Tölgyhát, an der SE Seite des Nagyemenkes, Törökbükk, am Domoszló, Nagypisznice und Kisgerecse vor. Der mittlere Lias ist durch rote Cephalopodenkalksteine vertreten. Auch

innerhalb des mittleren Lias können zwei Fazies unterschieden werden der rote, manganháltige Kalksteiue

der

Kalkstein Fazies

ersten

eine

und der

hellrote Kalkstein.

Farbe

dunkelrote

liaben,

u.

zw.

Wahrend

die

mit unebeneu

Fláclien spalten, dickbankig sind, erscheinen die Kalksteine der letzteren Fazies hellrot, stellenweise gelblichweifi, spröde, glattbrüchig,

der gesammelten

Fauna können beidé Fazies

dünntafelig.

Auf Grund

Niveau des Amaltlieus den Bergen Pock, Tölgyhát,

in

das

verlegt werden. Sie treten an Nagyemenkes, Törökbükk, Domoszló, Nagypisznice und Kisgerecse zutage. Am Tölgyhát über dem hellroten Kalkstein komrat bei einer Máchtigkeit von etwa 50 60 cm in lokaler Entwickelung ein duukelgrauer Ton vor. Diesen untersuchte Herr Dr, Elemér M. Vadász und fand in demselben eine betrácht-

margaritatus

—

Anzahl von Fischzáhnen, wobei die Foraminiferen vollkommen fehlten. wenn ich annehme, daB diese Tonschicht noch dem mittleren Lias angereiht werden kann, da das Hangende derselben aus der

liche

Ich glaube nicht zu irren,

durch die Petrefakten gut charakterisierenden oberen Liasstufe besteht.

Der obere Lias

tritt in

Form

eines tonháltigen. dunkelroten Kalksteines

Die Oberflache seiner dünnen, zerbrochenen Tafeln ist von einem rostfarbigen Ton überzogen. Hierdurch kann er vom unteieu Dogger kalkstein auf.

rotem Ton überzogen auch

in

der

Schichtenplatten

von

hell-

Doch unterscheiden sich dieselben von einander wahrend námlich die oberen Liaskalksteine mit

sind.

Spaltung,

unebener Fláchen

dessen einheitliche

werden,

leicht unterschieden

spalten,

tem Bruch. Die oberen stein artige Fazies über.

der nnteren

sind jené

Schichten

des unteren

Der Hornstein

ist

Doggerperiode von glatDogger gehen in eine horn-

dünntafelig,

stellenweise ganz braun. Seine Máchtigkeit ist etwa

1

—á

hell-

oder dunkelrot,

m. Die oberen Lias-

und unteren Doggerkalksteine treten am Tölgyhát, Nagypisznice und Kisauiêr diesen tritt noch der untere gemeinsam an die Oberflache Dogger am Tüzkberg und an der dem Ujberg gegenüberliegenden Seite. des

gerecse

;

Nyagdatales zutage.

Die Jurareihe des Gerecsegebirges schlieBt mit der Tithonstufe ab. Die hierhergehörigen Kalksteine sind von verschiedeuer Farbe, glattbrüchig, stellenweise verquarzt und durch rakterisiert. Sie

kommen

Tcrebratula dypitin und verschiedene Aptychi cha-

an der S-lichen Seite des Asszonyberges vor, wo

zufolge der in denselben enthaltenen Petrefakten von den Herren Dr.

sie

Elemér

M. Vadász und Dr. Ferdinánd Koch erkannt wm-den. Aus dieser kurzen Zusammenfassung wird klar, daB eine eingehende Studie des Gerecseer Jura zu vielen Fragen der Ablagerungen der mediterránén Jm-azone wertvolle Daten liefern wird sowohl betreífs der Lagerung, und Entstehungsverháltnisse der Sedimente, wie auch der Uferlinien

bild ist.

des Jurameeres.

Das Gerecsegebirge ist ein typisches SchoUengebirge, dessen Landschaftsdurch ein gewisses System von Verwerfungen und Brüchen gekennzeichnet

Bei seiner Entwickelung

kommen zwei Hauptbruchsrichtungen zum

Fö'-dtani Közhhv.i XLIIl. höt. 1913

Ausdruck, 33

KOLOMAN KULCSÁR

502 die eine

ist

von

NE— SW-licher,

die andere

NW — SE-licher

diesen zwei Hauptbruchsrichtungen treten nach

Verwerfungen,

Brüche, kleinere,

bald

Sprünge Tafeln

gröíJere

fungen

festzustellen

meinen

zerfallen sie in

in

ist

wodurch

auf.

zersprengt

den

meisten

Fáilen

spröden

die

wurden.

Richtung. AuBei-

Richtungen verlaufende

allén

Kalksteine

in

Das Altér der Verwer-

sehr

lm

schwierig.

allge-

Gruppén. Zu der einen Gruppé gehören jené Verwerfungen, die vor dem Eozán entstanden sind; hierher gehören jené Hauptbrüche, die an den Füssen des Grundgebirges auftreten. Zur anderen Gruppé hingegen gehören jené, welche nach dem Eozáu entstanden sind. Hierher zwei

können jené gezahlt werden,

Entwickelung des Landschaftshabén im allgemeinen ein ziemlich sanftes 15°, stellenweise aber kann auch ein Fallen

die die heutige

bildes resultierten. Die Schichten

Eallen, meistens betrágt

von 20

— 30°

es

10

—

beobachtet werden.

komme ich nach, indem icli Herrn Prof. Dr. meinen innigsten Dank für jenen ehrenvolleu Auftrag ausspreche, wodurch mir die Möglichkeit geboten \\urde, im Gerecsegebirge geologische Beobachtungen vorzunehmen. Einen bestén Dank zolle ich ferner Herrn Dr. Elemér M. Vadász für die fachgemafien Instruktioneu, die er mir schon bisher zu erteilen gütig \var, ferner danke ich bestens der Direktion der kgl. ung. Geolog. Reichsanstalt, welche das in ihrem Museum befindliche, aus der Sammlung des v. Hantken und Hofmann herstammende petrefaktenreiche Matériái behufs Stúdium mir zu iibergeben die Güte hatte. Auf Grund meiner Studien und des beisammen befindlichen reichen Materials bin ich nunmehr in der Lage, die monographische Aufarbeiiung des Einer angenehmen Pflicht

Franz

Schafaezik

Gerecsegebirges beginnen zu können.

Aus dem mineral.

geolog. Institute der technischen Hochschule Budapest.

LIAS8CH1CHTEN AM DOROGER NAGYKOSZTKLA. Von

—

Július Vigh.*

Mit den Figuren 19—20.

—

Zufolge gütiger Initiative des Herrn Univ. Prof. Dr. Anton

mich in August und September

Ivoch hielt

NW-lichen Verlángerung des Ofner Gebirges, an dem vom Pilisberge bis Esztergom sich erstreckenden Gebiete auf, um dortselbst tektonische und stratigraphisehe Beobachtungen anich

zustellen.

gen,

Wáhrend

namentlich

1.

J.

in der

der Studie der an diesem Gebiete

des

bitumenhaltigen

Kalksteines

vorkommenden Bildun-

aus

der oberen

Triászéit

(Raibel), des Dolomites, Dachsteinkalkes, des Jura, u. zw. des Kalkstein aus der

unteren Liasperiode und der an der Grenze einer alteren, wahrscheinlich des *

Vortrag,

gehalteu

am

18.

riechen Geologischen Gesellschaft.

Dezember 1912

in der Fachsitzung

der

Unga-

503

LIASSCHICHTEN AM DOROGEU NAGYKSZIKLA.

Tüittleren

und oberen Lias befindlichen Feuersteinschicht, ferner der Beziehung

des Eozans und Oligozáns zu einander, erwies es sich für nötig, die Entwickelung dieser Bildungen auch auf einem anderen Gebiete ahnlichen Aufbaues

zu besichtigen. Das günstigste und nachst gelegene Gebiet ahnlichen Aufbaues ist das Gerecsegebirge, \\o gerade zur selben Zeit der Polyt. Assistent Herr

KoLOMAN Kulcsár geologische Beobachtungen

anstellte.

In seiner und des sich

mittlerweile uns anschliessenden Univ. Assistenten Herrn Dr. Elemér Vadász Gesellschaft bin ich hauptsáchlich mit den Jurabildungen des Gerecsegebirges

bekannt ge^vorden, wobei icb

zum

entwickehmg des Pilisgebirges

in gewisser Hinsicht abweichen.

Eesultate

kam,

das

diese

von der Jura-

Wáhrend ich dem Zusammenhang des Jura beider Gebiete in von einander abweichender Entwiokelung nachforschte, gelang ich zurÜberzeugung, dafi die das Verbindungsglied bildenden Schichten unbedingt auf dem zwischen den beiden Gebirgen befindUchen Gebiete, u. zw. am Doroger Nagyköszikla und am Bajóter Öregk, eventueli an den umgebenden höheren Gebirgen vorhanden sein müssen. Die Wahrscheinlichkeit dieser Annahme gewann durch den Umstand, daü in seiner im Jahre 1858 erschienenen Studie einen am Doroger schon Peters seiner Ansicht nach Nagyköszikla vorgefundenen Arietites erwáhnt, der ammonitenreichen befindlichen Dachsteinkalk dem ohne Zweifel aus dem über Schichtenkomplexe herstammt. Spáter. in den Jahren 1859 und 1871 machte '

—

—

V.

Hantken wieder eine Erwáhnung von diesen Schichten, aus welchen er die Ammonites tardecrescens Haüee, Ammonites cfr. tnulticostatus

Petrefakte

Hauer, Terebralula muíabüis, Terebratula sp., aufzahlt. Neuestens bezweifelte Herr Aurél Liffa die Gegenwart des Lias

am

Doroger Nagyköszikla. Behufs Klarstellung meines eigenen Standpunktes, wie auch der strittigen Frage besichtigte ich im Monate September. in Begleitung des Herrn Dr. Elemér Vadász, den Doroger Nagykszikla und kam auf Grund meiner Eetrachtungen zu dem Resultate, daB

hier nicht nur der untere Lias,

sondern auch noch ein anderes höheres Niveau vorhanden s i

t,

Der Doroger Nagyköszikla (Grosser Schichten (mit

WE-en

orographischen

Steinfels) ist eine aus

Streichen)

bestehende

mesozoischen

Scholle.

—

Sie

wird von Eandbrüchen, welche vor dem Eozán stattgefunden habén, ringsum begrenzt. Der Sattel zwischen den beiden Kuppeln ist von erosivem und nicht An seiner steilen Seite stehen die Schichtenköpfe tektonischém Ursprunge.

—

und Liaskalksteine hervor. Die Lithoklasen sind mit den Bruchstücken des vom eozanen Meer zu einer Breccie verarbeiteten Dachsteinund Jurakaik. ferner Feuerstein ausgefüllt, welche durch sandigen Mérgei verzementiert sind. Auf die hervorstehenden Schichtenköpfe sind ebenfalls eozane Transgressions-Gesteine, Feuerstein und Kalksteinbreccien gelagert. Der E-liche Gipfel besteht im Ganzén, der W-liche hingegen zum gröBten der

Dachstein-

1

Geologischo

Studien

aus

Uugani. Jahrb.

cl.

k.

k.

Geol.

Reichsaust. 1859.

B. X, S. 491.

33*

:

JÚLIUS VIGH

504

schmutzigweiBem oder hellgrauem Dachsteinkalk mit einem der am E-lichen Ende des Berges in einem groBen Steinbruche abgebaut wird. Aus diesem Dachsteinkalk liegeu bisher drei Exemplare Megalodus sp. vor Das erste sammelte Herr Polyt. Prof. Dr. Franz Teil aus bankigem,

Falién von 24

15

'^

— 20°,

ScHAFARZiK, das zweite,

aulásslich einer

nahme, Herr Dr. Aurél Liffa, grofíes Exemplar Megalodus sp.

im Jahre 1902 vorgenommenen Auf-

endlich in der

gibt

es

Sammlung

noch ein

ziemlich

drittes,

der kgl. iing. Geol. Eeichs-

anstalt.

Die Spitze der W-lichen Kuppel ist in einer Machtigkeit von etwa mit Liasschichten bedeckt. Die unteren, gelblichrötlichen, fleischfarbigen Schichten enthalten graulichgelbe, dichte Kalksteine mit einem Fallen 10

— 15 m

von

24'! 15°.

Im

Dünnschliíf zeigen

kristallinische Beschaffen-

dieselben eine

—

heit mit vielen Foraviiinifercn, die in einer geringen x\rt,

Fig. 19. Profil d.

Lias

1.

Horizont)

jedoch in groBer

2. roter Kaik (uut.Nagykszikla von Dorog. 1. Dachstein-Kalk 5. Num3. mittlere und obere Lias 4. Eozán Operculinen-Tegel ;

;

;

;

mulites perforatusSchichten.

Menge von Cri)wdeeii-(i)cnl(icrinus.) und Ammonitendurehschnitten. Das Aufsammeln von Petrefakten ist hier nicht am leichtesten. Die Vr sache dessen aber ist nicht im seltenen Vorkommen der Petrefakte, soudern im Individuenanzahl

auftreten

Brachiopoden-,

Stiele,

ferner

eine

Gasteropoden-schalen

Mangel von Aufschlüssen zu suchen. Die Oberfláche des Gesteines

—

vielen

stark ausgewitterten

sowohl groBer,

Die Durchschnitte

ist

— hervorstehenden Schalenstückchen wie

auch

kleiner

von den

sehr rauh.

Petrefakte (Bra'chiopo-

den, Ammoniten) sind an der Oberfláche zwar oft genug aufzufinden, dnch können dieselben nur im seltensten Falle befreit werden. beEesultat teils eigener, teils álterer Sammluugeu, Die Fauna,

—

—

daB sie zur genauen Bestimmung des Niveau vollauf genügen. v. Hantken erwáhnt folgende Arten Arietites tardecresrens Hauer. Arielües cfr. mullicoslatux Hauer. steht aus

wenigen

Arten,

die

so

charakteristisch

sind,

:

Terebralukí

Terehraltda sp., welche Fauna ich auf Grund meiund Untersuchungen nunmehr mit folgenden erganze

mutabilis,

ner Aufsammlungen

Nodosaria sp,, Frondicularia sp., ferner Crinoidcen- (pentacrinus) Stiele, sowie auch die zusammengesetzten Kalkkörperchen von Holothurien. Von den Mollusken Spiriferina alpina Opp., RhynchoneUa Malyasovszkyi (?) Böckh, Terc:

LIASSCHICHTEN AM DOKOGER NAGYKÖSZIKLA.

hratula

sp.,

505

Phylloceras sp. iud., Arietiíes perspirahis Wáhn., Anetites proaries cfr. proaries Neum., Arietites sp. {muüicosíatus (?) Eauer).

Keum., Arietües

Auf Grund

dieser Fauna, bezw. der Ammoniten, ist nunmehr das Niveau zu bezeichnen. Arietites proaries Neum. ist ein charakteristisches Petredes durch Psiloceras megastoma charakterisierten Niveaus des unte-

leicht

fakt

*

ren Lias der NE-lichen Alpen und perspiraíus

Verbreitung des Arietites

falit die gi-öfite

ebenfalls in diese Zone.-

Kein Zweifel, daB

sich

auch hier dieses

Niveau voríindet.

Nach unseren bisherigen Kenntnissen ist dieses Niveau auf einem andereu Punkte des ungar. Mittelgebirges, namentlich am Tataer Kalvarienhügel beobachtet wordeu.^ Ilire identischen Lagerungsverliáltnisse, die Übereinstimrnung der cbarakteristiscben Form der Fauna sind Tatsachen, die es motivieren, Bildungen der Periode nach und auch faziell identisch sind.

-dass diese zwei

Figur Lias

20. Profil 1.

^

cl.

Horizont)

Nagykszikla von Dorog. 3.

;

2. roter Kaik (unt. Nummuliles perforatns-

Dachsteinkalk

1.

mittlere Eozán, Operculinen Tegel

;

4.

;

Schichten.

Die

unteren

Liasschichten

lagern

mit anscheinender Konkordanz auf

-dem Dachsteinkalk, daB aber zwischen ihuen eine erosive Diskordanz gewissen

Grades vorhanden

ist, beweist der Umstand, dafi die Ablagerungen des Liasmeeres in die Spalten des Dachsteinkalkes eindrangen, wie dies an beiden

Gipfeln des Doroger Nagyköszikla ersichtlich Gipfel,

wo Liasschichten

nicht

ist.

Diese Einlagerung

mehr vorhanden

sind,

am

liefern einen

E-lichen sicheren

Beweis für die in früheren Zeiten gröBere und zusammenhángendere horizontale Verbreitung der Liasschichten.

Auf

von der Abrasion der eozánen

unteren Liasschichten sind die

die

verschonten

Transgression

Stücke

einer braunen,

grauen, grünlichschwarzen,

man den selben im Dünnman, daB derselbe sehr viele Radiolarien enthalt. Ihrer schlechten Erhaltung wegen sind sie zur náheren Bestimmung nicht geeignet. Die Bestim-

bald ganz schwarzen Feuersteinschicht gelagert, Prüft schliíf, so findet

*

Wáhner

:

Beitrage

z.

Kenntn.

d.

tief.

Zone

d.

unt. Lias etc.

;

Beitráge

z.

Pal. u, Geol. Österr.-Ung. Bd. 4.

Wáhner

:

Zur heteropischen Differeuzierung

d. alp. Lias.

Verh.

d, k. k.

Geol-

R.-A. 1886, pag. 168. -

Wáhner

:

líeitr.

Geol. Österr.-Uufí. B. 3 Dr. N. KocH li.ütnissc des

z.

Kenntn.

d. tief.

Zonen

d.

unt. Lias etc.

;

Beitr.

z.

Pal. u.

6. :

A

tatai

Kálváriadomb földtani viszonyai. (Die geolog. Ver-

Tataer Kálváriahügels.) Földt. Közi.

XXXIX.

k.

JÚLIUS VIGH

506

mung

seines Altes

Grund

ihrer

untere Lias.

ist

lm Bakony

Gruud von Eadiolarien ohnehin unmöglich, Auf

auf

ist alléin

Lage aber

es jedoch wahrscheinlich,

Herr Dr.

wies

daB

E. Vadász

er jünger

ist,

als deir

einen manganháltigen

*

zwischen dem mittleren und oberen Grund der liegenden und Deckschichte bestimmt werden konnte. Unsere Feuersteinschicht zeigt eine vollkommene Analogie mit derjenigen aus dem Bakony, auf Grund derselben ich diese auch als Grenzschicht des mittleren und oberen Lias betraehte. Zum Tithon können sie nicht gehören, weil Radiolarienfeuerstein nach. dessen Altér

Lias

auf

Ungar.

die Tithoufeuersteine des

Mittelgebirges

einzelnen

und

sie

Form von

das oben Erwáhnte zusammen, so wird es klar, daB

im obigen

KnoUen vorkommen.

FaBt auf

niemals so auftreten, daB

lm Kalkstein

zerstreut, in

eine einheitliche Schicht bilden, sondern

man

Grund der

Petrefakte das Vorhandensein des durch

Arieiites proaries

charakterisierten Niveau

F^loceras megastoma

des unteren Lias, sowie auch

des die Grenzschicht eines jiingeren, wahrscheinlich des mittleren

Lias bildenden Feuersteines

am Doroger Nagykszikla

und oberen

bewiesen werden konnte.

Eine angenehme Pflicht erfülle ich, indem ich Herrn Prof. Dr. Anton KocH meinen innigsten Dank für die vielfache gütige Unterstützung ausspreche, die mir im Laufe meiner Arbeit seinerseits zuteil wurde. Auch meinem sehr geehrteu Chef, dem Herrn Polyt. Prof. Dr. Feanz Schafaezik zolle ich meinen verbindlichsten Dank dafür, daB er mir zur Beendigung meiner Arbeit, Gelegenheit bot, ferner Herrn Univ. Assistenten Dr. Eleméb Vadász für die weit-

gehenden gütigen Winke.

mit welchen

die

er

meiner Arbeit

Fertigstellung

ermöglichte. Schliesslich spreche ich der Direktion der kgl. ung. Geolog. Reichsanstalt

meinen Dank aus

dafür,

daB

mir

sie

die das

Eigentum der Sammhmg und hierdurch

dieser Anstalt bildenden Doroger Petrefakte zur Verfügung stellte

ihr Stúdium ermöglichte.

Aus dem mineral.

geol. Institute der

technischen Hochschuie Budapest.

FOSSILE OSTRACODEN AUS ASIEN. Von

— Diese

kleine

Dr. Július Méhes.

Mit Taf. IV.

Abhandlung

—

mit einigen Beitrágen zur Keuntnis der

soll

Ostracodenfauna des kleinasiatischen Lias und der Eozanbildungen Innerasiens beisteuern. Von diesen Gegenden besitzen wir noch durchaus keine Daten und deshalb

"*

A

ergriíf

Idem

:

ich

A

mit

déli

Freudén die

Bakony

Gelegenheit,

jurarétegei

Balaton tud. tanúim, eredményei.

T.

köt.

uin

(Juraschichteu I.

das

des

rész. Pal. függelék

gelegentlich der

S-lichen 2í2.

old.

Bakony).

;

507

FOSSILE OSTRAKODEN AUS ASIEN.

Dr. Rudolf

Eeisen des in

und Dr. Július Pbixz gesammelte Matéria!

Milleker

Kürze zu beschreiben.

Aus der Sammlung des Dr. E. Milleker stammt die Baírdia anatoHca welche die Fauna der unteren Liasbildungen von Kleinasien bereicliert die anderen beschriebenen Arten entstammen dem von Dr. Jul. Prinz auf dessen zweiter Expedition nach Innerasien gesammelten Matéria! und bereicliern die Ostracodenfauna der mittleren Eozánbüdungen des líara-darja Ta!es mit neuen Daten. Dr. Elemér M. Vadász * hatte die Güte, diese Arten mir er hatte letztere aus den bei der Prseparation zur Verfügung zu steüen von Exempiaren von Gnjiphaea vesiciilaris Lam. und Exogyra columhina Rom. !osgehauenem mergeügen Eaikstein Abfáüen ausgescliiemmt. Die Anzah! der bekanntgegebenen Arten ist nicht groB und eben kann n.

sp.,

;

ich

mich auf Grund dieser wenigen Arten in weitgehende SchluBfo!gerungen einiassen und muR mich an dieser Steüe auf die Besehreibung der

nicht

Arten beschranken. Doch halte ich auch das für wichtig, da es zur Kenntnis neuer Daten und soicher Tiergruppen auf einem solchen Gebiete beitragt. von weichem unsere Kenntuisse noch sehr mangelhaft sind. Aufrichtigen Dank statte ich aucli an dieser Stelle den Herren Dr. Rudolf Milleker und Dr. Július Prinz ab, durch derén Gefalügkeit ieli zur Bearbeitung dieses interessanten Materiais gelangt bin.

Sairdiidae. Bairdia anatolica

—

FJg.

Lángé: 0-62 mm, Höhe

lm fügung.

:

Spitzenrander

stand

der

—

der Taf. IV.

mm, Durchmesser

U-38

Untersuohungsmateria! Beidé

1—2

n. sp.

:

0-21

mir b!oB eine ünke

Schaie

(Fig.

1

mm. Schale zur Ver-

Taf. IV.) sind

gieichmáBig

unmerkHch im Ventrakande dieser ist gleichmaBig schwach geschweift. Der Vorderrand vereinigt sich mit dem Dorsalrande in einem kaum wahrnehmbaren Bogén der Hinterrand schreitet gegen den Dorsalrand in einer sanften Neigung fórt und bildet mit diesem einen stumpfen Winkel. Der Dorsalrand beschreibt eine gegen den Hinterrand abgerundet und verschmelzen

;

;

verlaufende gerade Linie.

Von oben gesehen Kahnform. Die Schale

(Fig. 2 Taf. IV.) zeigen die ist

rot,

die

Wandung

Schalen eine regelmáBige

dick,

undurchsichtig, feinere

darán nicht zu beobachten. Fundort In dem rten, tonigen Verwitterungsprodukte

Textur

ist

:

von Angóra,

1

Dr.

an

in

den NNW-lich

der Grenze des Dorfes Jakadjik befindlichen unterliasischen

Elemér M. Vadász

:

Paliioiitologische Beitráge aus Innerasien.

der Geologisclien Reichsanstalt XIX. Bd.

i2.

Heft. Budapest 1911

íungar.).

Jahrbuch

JÚLIUS MÉHES

508

Kalksteinbildungen, in Gesellschaft von anderen Petrefakten, welclie Dr. Elemér M. Vadász beschrieben hat.*

In

wissenschaftlicher

Hinsicht

ist

Bairdki

die

ganz

anatolico

neu,

denn aus diesem Teile Kleinasiens sind fossile Ostracoden noch uubekannt und bereichern sie solcherart die Fauna der uuteren Liasbilduugen von Kleinasien.

Cytheridae. Cytheridea turhestanensis

—

Lángé: 0-80 mm, Höhe Die rechte Schale derrand

ist

etwas höher

abgerundet und gehen

3—7

Fig.

:

(Pig. als

der Taf. IV.

n. sp.

—

mm, Durchmesser

0*4-

3 Taf. IV.)

der Hinterrand.

unmerklich

(»30

:

mm.

regelmáBig nierenförmig. Vor-

ist

beidé

sind stumpf, gleichmáBig

den Dorsalrand über, der gleichmáBig schwach geschweift ist. Der Vorderrand bildet mit dem Vorderrand eine kleine stumpfe Vertiefung, der Hinterrand verschmilzt darin unmerklich. Der Ventralrand hat einen fást geraden Verlauf, in der Mitte ist er schwachin

Am Vorder- und Hinterrande láBt obachten (Fig. 4 Taf. IV). bogig.

An

beiden Schalenrándern

ist

sehr schmalen Htreifens vorhanden

auch

sich

eine feinere

der áuBere Kutikularsaum in

;

auch

Lamelle

die

hat

Textur be-

Form

einen

eines

schmalen

Gürtel und können auf derselben auch die Porenkanále einigermaBen erkannt werden. Ihre Ursprungsstelle ist nicht genau feststellbar, doch gehen dieselben Avahrscheinlich vom inneren Saum der Lamelle aus. Dorsalrande ist der

Am

Schliessapparat (Fig 5 Taf. IV) gut erkennbar, welcher für das Genus G]iíhe.ridea charakteristisch ist. lm vorderen Drittel erheben sich 12, lm hinteren

6

—7

kleine Záhncheu, welche in entsprechende Vertiefungen der linken Schale

passen.

Von oben gesehen Parallelogrammes etwas breiter,

;

6 Taf. IV) zeigen

(Fig.

die Seitenlinie ist ein

die Schalen die

Form

wenig bogig, der Hinterrand

eines

um

ist

als der vordere.

Die Schale

ist

sehr gut konserviert, die

Wandung

fláche (Fig. 7 Taf. IV) ist ziemlich dicht mit kleinen

glasaitig. Ihre Ober-

Punkten

besaet.

Eindrücke von SchlieBmuskeln konnten nicht beobachtet werden. Fundort In den Gesteinen des mittleren Eozán bei Kara-dar ja in Tur:

kam

kestan

eine rechte Schale vor.

Die beschriebene Art stimmt einigermaBen mit der (lyliiendea pinguis

^

1)1-.

J'Ilkmék

M. Vadász

:

Naturwis.souschaftlicher A-iizeiger.

Kleinasiatische Liasliildungen. Matliematischor

XXX.

potrefakte aus Kleinasien. Jalirlmcli 1!<13,

(ungarisoh).

dej-

4.

Heft. Budapest 1!»12 (uiigíirisclil.

kön. ung.

(neológ. Eeichsaustalt

—

und

Lias-

XXI. Bd.

FOSSILE OSTKAKODEX AUS ASIEN.

Jones

^

und zwar

überein,

weicht jedoch

insbesondere

derselben ab, so daö

sie

hinsichtlich

Von

(>6:2

:

der

Vorderand

8—9

Fig.

mm, Höhe

0*4

gesebeu,

ist

Seite

der

Schale,

n. sp.

—

der Taf. IV.

mm, Durchmesser Schale

die

von-

werden kimn.

identifiziert

Gytheridea asiatica

Lángé

Form

allgemeiuen

der

im Verlauf des Uorsal- und Ventralrandes

mit dieser nicht

—

50!'

03 mm.

:

eiförmig (Fig. 8 Taf. IV). Der

ist ein wenig spitziger abgegehen iinmerklich in den Ventral- und Dorsalrand über. Der Ventralrand ist schwach schweifbogig und hat einen fást geradlinigen Verlauf, der Dorsalrand ist stark bogig. ist breiter, als

rnndet. Die

der Hinterrand, letzterer

Spitzránder

Von obeu gesehen

(Fig. 9 Taf. IV)

Eiform. Die Mitte der Seitenlinie

ist

ein

zeigen die

Schale

verlangerte

eiiie

wenig konkáv.

Obgleich mir zwei vollstandige Schale zur Verfügung gestanden konnte ich feinere Texturen an den Schalen nicht erkennen.

Die

CAjtheridae

amriicd

stammt von

demselben

Fundorte.

sind

wie

die

vorige Art.

Cytherella Beyrichi (Beüss) var. ellíptica

— Lángé Diese

:

O'l"!

Art

Fig.

10—13

ílei-

Taf. lY.

n. sp.

—

mm, Höhe 0*4:2 mm, Durchmesser 0"38 mm. kann mit Rücksicht auf ihren Form und Textur :

:

stándig mit der Cytherella Beyricíii (Reuss) var. laevis

'2.

Jones

et

fást voll-

Sherboen

'^

identifiziert werden, welche Jones und Sherborn aus den Tertiárformationen Englands beschreiben. Die Abweichungen können in folgendem zusammengefaBt werden Von der Seite gesehen (Fig. 10 Taf. IV) beschreibt der Dorsal- und Ventralrand der von Jones und Sherborn beschriebenen Varietát eine gerade Linie, die Schalenránder fallen gegen den Hinterrand ein wenig nach auswái-ts ab, wodurch der Hinterrand ein wenig höher wird, als der vordere. Bei meinem Exemplar sind die zwei Schalenránder sehr schwach bogig und verschmelzen gleichmáBig in den Vorder- und Hinterrand. wodurch die Schale eine regelmáfiige elliptische Form erhált. Von oben gesehen (Fig. 1 1 Taf. IV) bildet die Seitenlinie der Varietát von Jones und :

Sherborn ein ungleichseitiges Dreieck, in der Mitte ist die Seitenlinie eiu bei meinem Exemplar dagegen bildet die Seitenlinie einen wenig konkáv stark hervorragenden Winkel und wird der Durchmesser solcherart bedeutend ;

*

T. E. Jones

:

A Monograph

of

tlie

Tertiary Eutomostraca.

London

1856.

Taf. II. Fig. 4, pag. 43.

2 T. R. Jones et C. D.

Sherborn

:

A Supplcmentary Monograph

tiary Entomostraca of Englaud. London, 1S89.

Fi^'.

^2ri,

h Taf. 11.

of the Ter-

pai;. 48.

JÚLIUS MÉHES

510 gröBer. Die Innenlamelle hat

Textur

ist

Schalenwanduüg

Die

einen

schmalen Gürtel

12 Taf. IV), eine

(Fig.

darauf nicht erkennbar. Muskeleindrücke sind nicht walírzunehmen. sehr

ist

fein,

ihre

glasartig,

Oberflache

ist

mit

blasenartigen Erhebungen (Fig. 13 Taf. IV) dicht besáet.

Auf Gnind der aufgezáhlten Unterschiede

qualifiziere ich diese Art als

eine neue Varietát der Cytherella Beyrichi (Redss).

stammt von demselben Orte wie

Dieselbe

die Cytheridea turkefitanensis.

GytJwrella haradarjensis n. sp.

— Lángé

Von

:

0-8

Fig.

mm. Höhe

der Seite gesehen

:

14-15

0*48

ist

Der Vorder- und Hinterrand

der Taf. IV.

—

mm. Durchmesser

:

0"28

mm.

die Schale hoch, nierenförmig (Fig. 14 Taf. IV). ist

stumpf,

gleichförmig abgerundet, dieselben

verschmelzeri unmerklich sowohl in den Dorsalrand, wie in den Ventralrand.

Der Dorsalrand

ist

schwach und gleichmáBig bogig, der Ventralrand

ist

sehr

schwach konkáv.

Von oben gesehen

15 Taf. IV) sind die Schalen

(Fig.

kahnförmig, die hintere Spitze

Die Schalen wandung

ist

ist

fást

regelmáBig

iim etwas stumpfer, als der vordere.

sehr

feiu,

glasartig,

von rötlichbrauner Farbe,

ihre Überfláche fein punktiert.

Fundort derselbe. Die soeben beschriebene Art zeigt viele Ahnlichkeiten mit der von Jones und HiNDE beschriebenen (JiythcreUa ovafa,^ von welcher sie am meisten durch ihre Grölienausmafíe abweicht, mit dem Unterschiede, daB bei der Art von Jones und Hinde der Dorsalenrand in einer sehr sanften Neigung gegen den Hinterrand fortschreitet. infolgedessen die regelmáfiige Niereuform der Schale aufhört.

¥ In

dem uutersuchten

Matériái

êfiinden, die jedoch nicht bestimmt

habé ich auch noch einige Steinkerne werden konnten.

Ausgeführt im Zoologischen Institut des Josephs-Polytechnikums. Budapest.

:>3.

Február 1913.

* T. R, .Jones et G. J. Hinde A Supplemeutaiy Monograph of thc Cretaceous Entomostraca of Englaiul and Iieland. London, 1S90. Taf. III. Fig. 46, 47. pag. 46. :

ÜBER DEN HAMATTT VOM KAKUKBERGE.' Von Kabl

—

Hierzu

V —-X

die Tafeln

Der Fundort des sehr schön der

Paphomloka

Havas

genannte

welche

(1230 m),

Zimáníi.

und Textfiguren

kristallisi érten

Teil

oberhalb

der

groíien

21

—

24.

vulkanischen Ilamatits

Alpenweide

bewaldeten Tales liegt;

des

ist

Nagy-

des es

ist

der

Abhang des 1560 m hohen Kakukberges, Avelcher an der Grenze der Koiuitate Csik und Udvarhely sich erhebt. Das Vorkommen ist schon lange bekannt Breithaupts und nach ihm MiLLERS Angabe über den Hároatit von Magyarhermány können sich nur km auf den Kakukberg beziehen, die Gemeinde liegt von diesem etwa 1 SW-lich im Tale des Barótibaches. Besonders hebt Breithaupt die GröRe der südliche

'^

;

'^

1

die andere Fundortsangabe, namlich Khalom (Eeps) ist irrda in neuerer Zeit diese Gegend mehrfach geologisch und mineraeingehend untersucht Avurde, iiber groBe Eisenglanzkristalle wurde

Kristalle hervor

tümlich, logisch

;

jedoch nichts mitgeteilt.*

dem Erscheinen der Mineralogy von Phillips-Miller den náheren Fundort genau, kurz auch das Vorkommen an und Schönheit der grofíen Kristalle mit jener von der Insel Elba

Einige Jahre nach gibt

AcKNER

^

vergleicht die

;

AcKNERs Angabe übernahm auch

Vorkommen

Mitteilungen über das

diesen Eisenglanz Schmidt;^ verháltnis von

*

®

Melgzer

v.

gibt

Zepharovich.^

Herbich

;

Die ersten, ausführlichen

' kristallographisch

untersuchte

und durch genaue Messungen wurde das Achsen-

bestimmt

Vorgelegt in der Sitzung

d.

;

die

chemische Analysen

führten

ung. Akademie der Wissensohaften

am

Jahx,

22. April

1907. Zentralblatt für Mineralogie etc. 1908. pag. 3. - A. •*

Beeithaupt

"W.

Phillips

:

:

Vollstánd. Handb.

An

Brooks and W. H. Miller. •*

A.

KoCH

:

d.

Mineralogie. 1847. 3.

element. Introduct. to Mineralogy.

Kritische

Übersicht

d.

Mineralien

by H.

J.

Orvos-természettud. Értesít. 1881.

6. pag. 301.

f.

Kristallogr. 1883. 7. pag. 547.

f.

Kristallogr. 1903. 37. pag. 597.

(ungarisch).

in V.

v.

Zepha-

1855. pag. 219: richtig soll es

Homloka".

" Mineralog. Lexikon. 1855. 1. pag. 205. ^

Siebenbürgens

Daraus eingehend

BOVICH Mineralog. Lexikon. 1893. 3. 12G. 5 M. J. Ackner: Mineralogie Siebenbürgens.

« Zeitschr. « Zeitschr.

y!20.

editiou

1852. 228.

Orv(js-természettud. Értesít. 1884. 9. 280-281.

heiiJen «Pap

New

•

KAlíL ZIMANYI

512

Hassák * und Loczka - aus. Das Voikommen dieses vulkanischen Hiimatits ist auch in den Lehrbücheru der Mineralogie von Tschermak (1905. VI. Aufl. pag. 469), Naumann-Ziekel (1907. XV. Aufl. 478) kurz, in Hinzes Handbuch (1908.

1.

pag.

1816) ausfühiiiclier erwahnt.

lm Frühjahr

auch Gelegenheit diesen Fundort zu beseither kam National-Museum zu sammeln in die Sammlung hauptsáchlich durch die Munifizenz des Herrn Andor V. Semsey noch viel schönes Matériái. Hierdurch war es mir möglich Schmidts kristallographische Beobachtungeu so an einfachen, besonders aber an den suehen,

um

für das

1904 hatte

ich

ungarische

;

verzwillingten Kri&tallen zu erganzen.

Die gröBten und schönsten Kristalle dieses Eisenglanzes íinden sich in einem braunlichroten Tone (Letten), dieser ist trocken ziemlich locker, aber im Wasser zeríallt er schnell. wobei oft die feucht plastisch und knetbar praclitigsten Eisenglanzkristalle herausfallen. Hámatittáfelchen oder Bruchstücke von Kristallen findet man in groRer Ausdehnung auf dieser Alpenweide ;

.

;

Fig. 21. Hámatitkristalle auf Andesit

vom Kakukberge.

Avo der Humus von der Vegetation nicht bedeckt ist. besonders an den frisch aufgewühlten Maulwurfshügeln, glitzern überall die Hamatite. In diesem Tone finden sich auch kleincre und gröBere Stücke des stark verwitterten rötlichen Andesits, zuweilen auch Trümmer von 25 40 cm Durch-

—

messer.

An

diesen Andesit sind oft dicht nebeneinander kleinere Kristalle auf-

gewachsen, zuweilen sieht

man

auf

dem

Gestein dérben Hamatit von

1

—3

cm

Dicke und nur auf diesen die Kristalle. Die aufgewachsenen Kristalle sind nicht im entfcrntesten so schön als die im Tone lose liegenden. In den groBen Kristallen sieht man oft tiefe Hohlraume, welche ebenfalls mit Ton gefüllt sind. Die groBen. schönsten Kristalle

»

Vegytani Lapok. 1882.

1.

fand ich nio

aufgewachsen auf das

pag. 43. Ref.

2 Matliom. u. natnrw. Boriclite aiis

Ungaru.

IS!K).

8.

pag. 09.

Gestein.

-

:

ÜBER DKX HAMATIT VOM KAKUKBEHGE.

Das Yorkommen,

die Ansbildung, der Habitus der Kiistalle

am

Sanidintrachyt und in

gröBten Kristalle findet

man

und

die Fláchen-

den Eiseuglauz von Puy de la Tache,' dessen Verwitterungsprodukt vorkommt die an

beschaffenheit erinnern auffallend

welcher

513

;

hier ebenfalls nur lose.

Auffallend verschieden sind die losen Kristalle von den aufgewachsenen

;

und schöner, habén überhaupt bessere Fláchenbeschafi'enheit und vollkommenere xiusbildung. Die Dimensionen der gröBten Kristalle nicht habén 60—85 mm Lange, 35 75 mm Breite und 3 6 mm Dicke

jené sind viel gröfier

—

—

selten findet

man

;

Bruchstücke gröBerer Tafeln, derén Durchraesser 40 viel kleiner, 2

— 15 mm, meistens

ist.

Die aufgewachsenen Kristalle sind

sie

abgerundete Kantén und mit

oft

gerundet, scharf ausgebildet sind nur die kleinsten Kristalle.

Ausnahme

— 60 mm habén

sind auch die Fláchen

der Basis

Es wurden 450 Kristalle untersucht, und von diesen 50 ausführlich gemessen an diesen stellte ich dreizehn Formen fest, welche vorwiegend haufige Formen des Eisenglanzes sind und mit Ausnahme von vier auch an dem ;

künstlichen Eiseuglanz beobachtet wurden. c

{0001}=

= r {lOTl} = d {1012} = y {0118} = V {01T6} = a {1120}

{41 1}

= {2^1} = {110} s {0221} = {Ul} n {1123} = {210}

{332}

n {2243}

{774}

X {1232}

{111}

fi

{OUb}

{101}

e

{0112}

{100}

*y {4371}

=

= {311} = {21 1}

{403}

ScHMiDT beobachtete sieben Formen, und zwar c, a, n, r, e. s, )^. Melczer noch die Pyramide zweiter Ordnung tt. Die drei flachen negativen Rhomboéder y, V und fi sind für diesen Fundort, cl für den vulkanischen und das positive Skalenoéder *j {4371} überhaupt für den Eisenglanz neu. An jedem Kristall ist ausgebildet die Basis und das Grundrhomboéder, sehr háufig sind e, u, indem wir sie beinahe immer vorfinden weniger háufig sind n, n und fx. Die an den geHáufigkeit der übrigen Formen zeigt die folgende kleine Tabelle :

;

;

messenen Kristallen waren entwickelt n (2243} an 39 Kristallen 7r{1123}

«

24

«

ft

{01 15}

«

23

«

s

{0221}

X {1232}

Gröfie

('13

«

13

«

«

d {10T2} au

7

Kristallen

F{0lT6}

«

3

«

«

2

«

1

y {0118} *j {4371}

Kristall

Die herrschende Endfláche ist oft noch bei einigen Quadratcentimeter vollkommen glatt, oft auch charakteristisch gestreift parallel den Kantén

der Gegenrhomboéder mit der Basis

und

Eeflexbild scharf

einheitlich.

;

An

den gröBten Kristallen ist das den kleinen, sich in Zwillingsstellung

selbst bei

1 A. Lacroix Mineralogie de la Frauce. Paris 1001. 3. 255 und 261. 2 P. Groth Chemische Kristallographie. Leipzig 1906. 1. 105. :

:

KARL ZIMANVI

514

nach r{10Tl} beíindlichen Kristallen etwas konkáv.

ist

der

Peripherie

die

isi

Die dreifache Streifuug

immer

Bicht

Basis

zuweilen

gleichförmig,

sonderu

tritt oft nur nach eiuer Richtuug stárker hervor, sie wird hervorgerufen von den sfhmalen Flachen des Ehomboeders e {01 T2}. Die Basis mancher Kristalle das Alternieren der Flachen c (0001} wil'd treppenförmig aufgebaut durch

und c{0lT2},

die Flachenpartien

boeders (Taf. YII. Fig.

12).

init

Ehomboeders

(Taf. Y, Fig.

{OlTb}

alterniert

Ehom-

besonders an den groBen

ist es,

den feingerieften Flachen des stumpfen 8 und Taf. VI, Fig. 10). Die

Tafelu, daB die glatte Endflache //

breiter als jené des

Basis sind

der

Nicht minder háufig

groBen Kristalle verjüngen sich háufig, besonders nach

Eichtung

der

Verlángerung

der

;

rührt

dies

vom Konvergieren der beiden Endfláchen her, deru von dem treppenförmigen Aufbau, áhnlich

nicht sonder-

jenigen des Zwillingskristalls vod Plaidt, welchen vom

Rath

abbildete.

Sehr gewöhnlich sind auf der Basis die ihreu Hauptumrissen nach dreieckigen Figuren und ílach ^rigonale Erhebungen, welche der GröBe und Gestalt

Fig. 22. Feingerieíte

Flachen des Hiimatits nach des Kakukberges ° SCHMIDT

r li.-a e auíweisen Mannigíaltigkeit nach groBe Ar cj

j c i ihre beiten sind

i

zu

den Kantén

[c

:

e],

die

•

i

;

*-*

parallel

positiven

•

,j

,

Eckeu sind den

Sextanten zugewendet. Die einfachsten sind scharf begrenzte, regel-

máBige Dreiecke, derén Ecken nicht selten abgerundet sind. Noch háuíiger sieht man auf der Basis mehr oder weniger abgestumpfte, flache. dreiseitige Pyramiden, diese werdeu von den schmalen, aber glatten Flachen des c {OlT2}. oder den breiteren, jedoch feingerieften Flachen von /i-fOlT} begrenzt. In anderen Fállen erscheint statt dieser kleinen trigonalen Pyramiden nur eine gröBere tafelförmige Partié, derén Eand von den negativen

Ehomboédern begrenzt migen Wiederholungen

wird,

und

oft die

schon oben erwáhnteu treppenför-

bildend. Die von e (01 T-i} gebildeten kleinen

werden zuweilen von d {10T2} Infolge des Alternierens der kleinen Flachen von

sind seltener. die Ecken ziert.

erscheinen die Seiten der Dreiecke wie gezáhnt

;

und

Erhöhungen

;r

{1123} modifi-

e {OlT2)

und n {1123}

bei entsprechender Beleuch-

tung reflektieren die parallel orientierten Flachen gleichzeitig und verursachen auf der Basis einen eigentümlichen Glanz. Diese soeben geschilderten Fláchenwiederholungen

veranschaulichte

ich schematisiert

auf

Taf. VII, Fig.

12,

an

Wiederholungen viel dichter. Unvergleichlich hüufiger siad die von jx {01 15} gebildeten Erhebungen, lm allgemeinen sind sie gröBer und nicht immer abgestumpft die Endkanten sind oft abgerundet und die kleine Basis erscheint als kreisrunde Flache. Die

den

Kristallen sind jedoch diese

;

Streifung der Ehomboéderíláchen übergeht auch auf die Basis. aber gegen die

und um die Ecken bildet sie diemehr oder weniger kreisförmigen Eundungen. Die Flachen dieser flachen Pyramiden sind sehr oft im Sinne cines negativen Skalenoéders geknickt, welches 8cHMiDT ^ aus den approximativen Messungen für {1.10.IT.3} bestimmte. AuBer Peripherie wird dieselbe

immer

schütterer

1 Zeitschrift für Kristiillogr.

18S3. 7.

550—551.

ÜBEK DEN HAMATIT VOM KAKUKBERGE.

den schon erwáhnten pyramidaleu Erliölumgeu finden auch

Tafelu [c

:

r]

;

Ende

ist

sich

au einigen gröBereu

vertikal zu eiaer

Kanté

gegen die positiveu Sextanteu gewendet und

ist ent-

laBggestreckte.

das freie

515

Langsrichtung

ihre

ist

weder abgerundet oder zugespitzt, die Seiteufláchen sind gerieft, die Basis hingegen glatt (Taf. VII, Fig. 1). An den Zwillingskristallen sind diese Erhöhungen auch ziemlich mannigfaltig je uachdem die Seiten, oder die Eeken einander zugewendet sind, die Zwülingsgrenze eine gerade Linie ist, oder uuregelmáfiig sich dahinzieht (Fig. 8 sieht

man mehr

—

auf Taf. VII); an

11

manchen

Kristalien

oder weniger sternförmige Erhebungen. wie dies naturgetreu

—

nach Photographie auf Taf. XI. Fig. 6 wiedergegeben ist; die Fig. 1 8 sind auch naturgetreue Eeproduktionen in zweifacher GröBe, Fig. 9 ist in OriginalgröBe ausgeführt.

Die soeben geschildevten trigonalen Erhebungen, besonders die gröfieren, sind nicht seiten hohl

sam durch,

;

bricht

mir nicht ausgeschlossen zu

mit einer Nadelspitze die Basisflache behut-

groBen KristaHs sichtbar. Es scheint daB diese Gebilde wáhrend der Bildung des

sein,

Kristalles erst spáter auf die

Tafeln

man

so wird die glatte Basis des

Basis sich ansetzten,

Oft

Die Fláchen des Prismas a {1120} sind entweder ganzlich untergeordnet, so stumpfen dieselben

H

{0115} oder

sie

n

{2243}. Meistens

sind sie

auch Vertiefungen, oder sind

parallel zur

Kanté

[/

:

a]

sind.

den groBen

an

((Eisenroseno erkennbar (Taf. X, Fig. 7).

die zierlichsten kleinen

selír

klein, oder groB,

wenn

Seitenkanten von r {lOll}.

die

tadellos glánzend,

zárt gerieft.

zuweilen

Die Streifung

und wird hervorgerufen aus linienförmig

ist

tragen

beinahe

sich ordnen-

den kurzen Riefchen, \\elche bei Zwillingskristallen an zwei benachbarten, aber in eine Ebene fallenden Prismenfláchen federförmig erscheint (Taf. VII, Fig. 16).

Von den Pyramiden

zweiter

Orduung

ist

n

{2243} háufiger, die Fláchen

nur um die Peripherie und um die Mitte konkáv vertieft. Die Fláchen von 7r{1123} sind ausnahraslos eben und glánzend, sehr háufig erscheinen sie als Abstumpfungen der Kantén [10Tl:0lT2]; Avenn die beiden sind

glatt,

oft

Pyramiden an einem

Kristall ausgebildet sind, erscheint die steilere gewöhnlich

mit gröfieren Fláchen

(Taf. V, Fig.

Die Rhomboéder r {lOll} und gelnde Fláchen,

groBen

die

Kristalien

Grundform

sieht

man

ist

sehr

10).

e {01l2}

beinahe háufig

r{10Tl} Fláchen, in diesen Höhlungen

habén immer tadeUose, gutspieimmer vorherrschend. An den

eine

kastenförmige

alternieren

die gi'oBen

Bildung

der

Fláchen von r

mit den kleinen Fláchenelementen von e, c und a (Taf. VII, Fig. 15). Es finden sich auch Kristalle, an welchen e {OlTá} und c {0001} oscillatorisch auftreten

und

eine groBe, geriefte Rhomboéderfláche bilden, an derén Piande eine schmale,

glánzende Fláche von

e {0112} auftritt (Taf.

V, Fig.

1).

Zwischen den Riefen

erscheinen oft die kleinen Fláchen von 7r{1123}. (Taf. VII. Fig.

Eine sehr charakteristisch fJL

{OlTo}, die

Fláchen

sind

Eisenglanz von Puy de la 1

ausgebildete

12).

und ziemlich háufige Form

ist

und von áhnlicher Beschaffenheit als am Tache, welchen Gonnard * und Lacroix ^ beschriegroB

Compt. rend. 1S98. 126. 1048—1050.

2 MínéraloRÍe de Francé. 1901. 3. 255.

KARL ZIMÁNYI

516 ben. Die starke Streifuiig

Seidenglanz habén

;

zuweilen

ist

so

und dicht, dafi die Fláchen gekrümmt und erscheinen

fein

nicht selten sind sie wellenartig

etwas eingesenkt, ihre Kantén an der Peripherie erheben sich ein wenig über

Ebene der Fláchen. Natürlicherweise sind die Eeflexe solcher Fláchen und diffus (Taf. VI, Fig. 11); man findet jedoch Fláchen, an welchen unregelmáfiig verteilte, verschieden groBe, glatte und spiegelnde Partién scharfe die

gestört

Reflexbilder liefern (Taf. VI, Fig.

Áhnlicherweise sind die die dreiseitigpyra-

9).

Erhöhungen begrenzenden

midalen

fi

{0115}

Fláchen

oft

und

gut spiegelnd

gestatten befriedigende Messung, die Differenzen erreichen doch einige

Minuten

;

an einem Kristall konnte ich die

Neigung der sechs Rhomboéderfláchen zur folgende Werte

Basis feststellen und erhielt (000 1)

(0115j flT05)

(1015)

:

(0115)

=

17 ^7

(1105)

=

17 25

^23

(1015)

=

17 24

=

17°27'

= =

17

(OOOT)

17°^27'

Der berechnete Wert dieses Winkels ist 17°30'. Die Fláchen des Rhomboéders {0221} sind überwiegend schmal, nur ,s

an zwei Kristallen fand ich dieselben gröBer, aber an den gemessenen Kristallen nie mit voller Fláchenzahl. Die

negatíve

Form y

{1232}

hat

entweder

untergeordnete

groBe oder

Fláchen, welche zwar stark glánzend. aber uneben und

gekrümmt

gestörte Reflexe gebén; ihre Position ist durch die zwei

Zonen [10ll:l2lO] und

daher

sind,

[1120:0112] bestimmt (Taf. VII, Fig. 15).

schmalen. streifenförmigen Fláchen der Rhomboéder d {10T2}, und y{0lT6} hefern schvvache Reflexe. An einer formenreichen Kombiuation (VIII Fig. 1.), war die Kanté [4223 3T22] von einer schmalen, ein wenig gekrümmten Fláche abgestumpft, derén lichtschwaches Bild ich noch einstellen konnte. Die Fláche gehört zu dem neuen Skalenoéder */ {4371}, das Symbol wurde aus den zwei Zonen [1011:2110=121] und [4223 lT05 = 7. 17.2] bestimmt (Taf. VIII, Fig. 1). AuBer den mit scharfen Kantén ausgebildeten Kristallen findet man auch nicht selten mit gerundeten, geflossenen Kantén von diesen erhált man ein

Die

í/{0lT8}

:

:

;

ununterbrochenes Bánd dicht

verschwommener

Reflexe,

sich

aneinander

reihender,

welchen die lichtstárkeren

in

mehr oder weniger

Teile

von Vizinalen-

fláchen herrühren. Hauptsáchlich sind folgende Kantén abgerundet [lOll

:

10T2], [lOTl

Kristallen die

:

1120], [0112

Kantén

:

1120], [0Tl5

:

2243]

und

bei

[lOll

:

:

0001],

den kurzprismatischen

[1120: 2TT0].

Die Kombinationen sind sehr mannigfaltig, entweder Folge der Zahl der Einzelformen, oder der relativen Gröfie ihrer Fláchen. Auch bei anderen vulka-

nischen

Vorkommen

ziertere

neben einander vetháltnisse

ira

verzwillingten Fig. 3, 5

Fig. 2).

(Vesuv, Stromboli) findet

Kombinationen,

;

;

auch

so

jedenfalls

ist

dies

sind

waren.

Taf. VIII, Fig. 3, 4, 6. 7).

sozusagen

wo doch

Bildungs-

Die

die

einfachen,

nach einer Kanté seltener nach einer Kanté

oft gestreckt

und kompli-

sehr einfache

Ausbildungstypen

bemerkenswert,

Wesentlichen dieselben Kristalle

man

verschicdene

auch

so [c

[c

r]

:

:

die

(Taf. V,

á] Taf. V,

ÜBER DEN HAMATIT VOM KAKUKBERGE.

517

Symmetrisch ausgebildete Kristalle finden sich oí't, hingegen sind andere wegen der verschiedenen Zentraldistanz oder des Fehlens einzelner Fláchen ziemlioh verzerrt (Taf. VIII, Fig. 2)

zu\\eilen dorainiert

;

auf der einen Seite

nur die Basis und die andereu Formen treten selír ziirück, der Kristall erhalt eiue hemimorphe Ausbilduug (Taf. VIII, Fig, 1), da auf dem entgegengesetzten Bnde der vertikalen Aehse die Basis kleiner ist und die übrigen Fláchen gröBer sind.

An den

untersuchten

konnte

Kristallen

ich

Kombinatjonstypen

fünf

unterscheiden.

Typu

I.

tafelförmig

Durch das Vorherrschen der Endfiachen sind

s.

dünntafeligen finden

die

;

am

hingegen sitzen die dicktafchgen haufiger iu Zwilliügsstellung

Pyramiden

II.

(Taf. V, Fig. )•,

e,

fi

angewachsen

an

;

Ordnung hervor und

10,

11).

Von den

oder das Prisma

II.

die Kristalle

dem -rten Tou,

hauptsáchlich in

sich

Andesit, oder an gröBeren Tafeln

diesen letzteren treten nicht selten die

Ehomboedei- habén kleine Fláchen sind entweder die Ehomboéder

die

übrigen

Formen

Ordnung a gröfier entvvickelt. Verschiedene V und VI abgebildet.

tafel-

förraige Kristalle sind auf Taf.

T y p u s. Es sind flach rhomboédrische Kristalle, an welchen neben II. der dominiereuden Basis die grófién und gestreiften FJáchen von // {Ollo} den Typus der Kombination bedingen ausgebildet.

An manchen

fláche jf/{0lT5},

schneiden

sich

kanten. Dieser

dessen Polecke die

sind diese Kristalle sehr symmetrisch'

oft

;

Kristallen erhebt sich in der Mitte der glatten

grófién

von

der

Fláchen

Kombinationstypus

den

bei

Typus

III sind áhnlich

;

End-

zuweilen in

Pol-

aufgewachsenen, so auch bei

den losen gröfieren Kristallen haufig, in den Figuren Taf. VI habé ich einige Kombinationen abgebildet. Die Kristalle des

\vird

Bhomboéders

stumpfen

dieses

ist

abgestumpft

Basis

den

I

—4

voi-igen,

und 8

— 12

der

aber die Fláchen

des Prismas a {1120} schneiden sich in Kantén (Taf. VII, Fig. 13

— 14);

diesen

Typus beobachtéte ich nur bei den aufgewachsenen Kristallen. l'amra) Kvistállchen rhoraboedrisch und IV. Typus. Die kleinen (1 meistens sind sie in Zwillingsstelkmg sind von sehr einfacher Kombination auf die grófién Tafeln aufgewachsen. oft auch ohne jeder Orientierung (Taf. Die Basis und das Grundrhomboéder sind beilánfig von IX, Fig. 1 3).

—

;

—

gleicher Gröfie, gut entwickelt sind noch a {1120}

V.

Typus.

Am

prismatischen Kristalle

seltensten ;

auf Taf. IX, Fig. G

in Zwillingsstellung auf das

Kristalle

ist

und

e {0112}.

die kleinen

beobachteten

v.

prismatischen

Lassaulx

Feanco vom Aetna, und Melczee vom Die beobachteten Kombinationen

(1

—2

ram), kurz-

der kleine prismatische Kristall

Hauptindividuum angewachsen.

Zwilling vor. gebildet von zwei tische

man

findet

Fig.

4-

stellt

einen

Kristállcheu. Ahnliche prisma-

und Laval von Puy de Dórae, Di

Vesuv. •

sind folgende

:

Bruchstticken, des1 Das Ehomboéder y {ülTS} beobachtéte ich nur au zwei halb záhle ich dasselbe bei den Kombinationen nicht auf; an dem einen konnte ich die

Formen

c,

fz,

y,

an

dem anderen

Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913.

c,

/x,

a,

y

feststellen ***

518

ÜBEE DEN HAMATIT VOM KAKUKBERGE.

und 5 auf

519

Taf. VIII vor meistens sind diese ZwiUinge nur an vier Seiten ausDie Zwillingsgrenze ist an der glatten Basis nicht immer wahrzu-

gebildet.

;

Behmen, zuweilen aber

als feinpunktierte gerade oder raehrfach gebrochene Linie bemerkbar. Auffallender ist die Zwillingsgrenze, wenn die Basis gestreift ist, oder an beiden Individuen das Ehomboéder // (0115} mit der Basis mehr-

fach alterniert (Taf. VIH, Fig.

Bei den nach

7).

einer [0001

:

lOTl]

Kanté ge-

streckten Zwillingen sind

die

an den

zwei langen Seiten gelegenen

Fláchen

viel

breiter

als

verháltnismafiig

Zwillingskante

die

übrigen. Nicht

//

seiten

{0ll5}

ist

die

durch eine schraale, abgerundete Fláche abgestumpft, Es linden sich auoh mehrfache Zwillinge, jedoch gut ausgebildet seiten, aber an den Bruchstücken der gröfieren Tafeln erkennt man dieselben oft an der Streifung der Basis. [r

.

r]

Die Zwillinge nach dem Gesetze Zwillingsebene r{10Tl} sind von verschiedener Ausbildung. Gewöhnlich sitzen auf einem grófién, nach der Basis :

tafelförmigen Kristall kleinere (U'5— á-5

áhnlich wie dies

mm)

Individuen in Zwillingsstellung,

an dem Éisenglanz vom Aetna und Struevee^ an dem vom Stromboli beobachteten das Hauptindividuum ist zuweilen auch schon ein Zwilling nach dem ersten Gesetz. Die kleinen Zwillingsindividuen sitzen oft auf den pyramidalen Erhöhungen, was man bekanntlicherweise auch nicht seiten beobachteu kann an dem vulkanischen Éisenglanz (Schmidt Fig. Nach Schmidt ware ein ursachhcher Zusammenhang in dem 6). Erscheinen der kleinen Zwilhngsindividuen und der trianguláren Erhöhungen Lasaülx

v.

^

;

;

ich will aber bemerken. dafi diese letzteren

auch ohne die kleinen Zwillings. individuen sich finden. Diese kleinen Kristallchen erheben sich oft sehr wenig iiber die Basis

die

manchen hingegen kann man selbst Winkel messen. Der Kombinationstypus dieser kleinen rhomboédrisch (Taf. IX, Fig. ;2 und 3), meistens dicktafehg oder des

Hauptindivids, bei

einspringenden

Zwillinge

ist

kurzprismatisch (Taf. IX, Fig. Zwillingsstellung, Fig.

5).

Die

Seltener

4).

findet

man

tafelige

Kristalle

in

wo

beidé Individuen nahezu von gleicher Gröfie sind (Taf. IX, symmetrisch ausgebildeten ZwiUinge sind ebenfalls an grofie

Tafeln angewachsen nnd habén

Zwillingen von Ascension und

Áhnlichkeit mit den

Stromboli

solche

;

symmetrisch gebildeten

Zwillinge veranschaulichen

die Figuren

:2 und 3 auf der Tafel IX. Es finden sich auch dickere Tafeln.

gereiht kleine Kristcillchen stellung angewachsen sind;

an derén

Basis dicht aneinander Ehomboéderfláchen in Zwillingsdiese .nur wenig über die Basis sich erhebenden

nach

den

drei

Kristallreihen erscheinen als gezáhnte Leisten, welche sich unter einem

Winkel

von 60° schneiden. Áhnliche Zwillingsbildungen beobachtete auch vom Rath an dem Éisenglanz von Ascension.=* Auf Taf. X stellt die Fig. 9 eine solche Kristallplatte in Originalgröfie, dichtbesetzt mit kleinen Zwiüingskristallchen vor.

Unter

den

zahlreichen

untersuchten

1 Zeitsckrift für Kristallographio.

- Accad. d. Lincei. =*

Memória

d.

Kristallen

fand

ich

nur einen

1879. 3. 294.

Cl. d.

sci.

fis.,

Zeitschrift für Kristallograjjhie otc. lS8á. 6.

mat., e nat. 1889. (4a.) 6. 153. 19í2.

34*

kárij zimányi

520

Penetrationszwilling, die Fig. 8 der Taf. IX stellt möglichst naturgetreu den Kombinationstypus und die Verwachsung dar. Das Hauptindividuum (15 breit, 1 dick) war dünntafelförmig, nach einer Kanté láng, 12 [0001 1011] etwas verlángert und beinahe ringsherum ausgebildet. Die Vollkommenheit der Flachen gestattete die sichere Feststellung der Zwillings-

mm

mm

mm

:

verwachsung und die Bestimmung der Formen. Die Formen des gröBeren Individuums waren c, r, e, a, tt, \\ elche mit Ausnahme der Basis schmale, untergeordnete Flachen hatten c und e bildeten in oscillatorischer Kombina:

:

tion breite, stark geriefte Rhomboéderfláchen. Die

nur nur

als eine kleine,

11.

Ordnung war

die übrigen

waren

winzige Flachenteilchen auf den oben erwáhnten gestreiften Rhomboéder-

als

fláchen

bei

der

Einstellung

Kantén

erkennbar. Das zweite Individuum

nach einer Kanté

[0001

:

[a

:

r]

zwischen

lOTl] gestreckt (9

Die beobachteten Formen waren

kleine, aber scharf ausgebildete Streifen,

c,

:

Flachen

den

Flachen

/

und

e

aber dicktafelig und ebenfalls

kleiner,

ist

mm

über die eine Basisfláche erhebt es sich mehr fláche.

Pyramide

scharf ausgebildete Fláche vorhanden,

láng, als

r, e,

hatte,

4

mm

breit,

:2

mm

dick

;

über die ihr parallelé Gegen-

a, j, ii

;:,

n,

von welcheuTr zwar

hingegen

áuBerst

schmale

welche deswegen in der Figur 8 weggelassen wurden. Die Basis hat

stufenförmigen Aufbau und die groBen Flachen von ^ besitzen ihre charaktex\uf der Endfláche des groBen tafel-

ristisch gestörte Fláchenbeschaffenheit,

waren noch eiuige kleine (1—2 nach derselben und einer anderen

förmigen Kristalls Zwillingsstellung

mm)

Kristallchen

Flilche

des

in

Grund-

rhomboéders aufgewachsen. Die folgende Winkeltabelle enthált die Mittelwerte der gemessenen und berechneten Normalwinkel

;

die

Übereinstimmuug

bei

tadellosen Flachen

ist

im allgemeinen sehr befriedigend (^ — 1'). Annahernd sind die Messungen bei den etwas gekrümmten Flachen von und d, gröBer sind die Differenzen auch die Flachen des Prismas 11. Ordnung zu einander bei den Formen ^ und fx und der Basis habén höchstens eine Abweichuug von îVa' von den der _/

;

Symmetrie geforderten Winkeln. In der Tabelle

und

II.

avtf die

In

bezieht

sich

7\')'.

auf die Zahl

der gemessenen Kristalle

der Kantén.

der spharischen Projektion

stándigen und háufigsten

(Taf. IX, Fig. 9) sind die

Formen durch

Pole

stárkere Punkte angegeben.

der be—

ÜBER DEN HAMATIT VOM KAKUKBERGE.

521

KARL ZIMANYI

522

Die Mineralien-Sammlung

Groth.

P.

4.

Wilhelm-Universitát-

kais.

d.

Strassburg 1878. 76. A. ScACCHi e E. Scacchi. Atti della E. accad. delle Sci.

5.

1883.

Napoli.

No.

(Ser. H).

1.

A. Akzruki. Zeitschrift

.6.

f.

7. 8.

L.

9.

F. Zanbonini. Mineralogia Vesuviana.

Spencer. Mineralog. Magaziné. 1908. 15. 60.

J.

A e t n a.

A. VON Lasaulx. Zeitschrift

Kristallogr.

etc.

1879. 3. 294.

12.

DI Franco. Atti

81.

13.

S.

1903.

(14

17.

r/).

Accad.

deir

Memória

1.

Gioenia

Stromboli.

LXVI.

G. "VOM Rath. Poggendorfs Annalen

15.

G. Struever. Accad.

1889. (4

6.

a).

sci.

matem.

Loc.

A. DuFBÉNOY.

LXVII,

3.

d.

a d

21. A. Lacroix.

A.

t

-

D

r e

Traité

(S a r d

r i 8

V.

und

i

n

i

de

Puy de

LXVI

21.

fis.

matem.

e

a).

1907.

(5.)

16. 884. Rendié.

7.

II.

edit.

la Soc.

126.

1048.

fran9. de Minéral.

Paris 1856. 2. 570^

1912. 35. 517.

Minéralogie de la Francé. Paris 1901.

Puy de Dómé

Lasaulx. Verhandl.

und d.

Puy de

Sa

r c o

Mémoires Acad. Clermont. 1874. cit. 3. 262-263.

A. Lacroix. Loc.

3.

u

256—262.

y.

naturhist. Vereins d. preuB.

Westfalens. 1874. 31. 254. 23. Laval.

hci

la Tache.

Fig.

Minéralogie.

Comptes Rendus. 1898,

GoNNARD. Bull. de

VI.

Class.

Fig. 96.

F. GoNNARD.

20. F.

:22.

P

113. Atlas. Pl.

13.

19.

1866. 128. 430.

etc.

Memor.

e natúr.

18.

cit.

3..

1.53.

Mon

V.

Atlas. Pl.

Lincei.

d.

F. MiLLosEvicH. Atti. R. Accad. de Lincei. fis.

Londres 1873.

Fig. 4.

14.

16.

Natúr, in Catania,

di Sci.

I.

A. Lévy. Déscription d'une collection de Mineraux.

IV.

u.

f.

KuccA. Rivista di Mineral. e Cristallogr. 1893. 13. 12.

111. Atlas. Pl.

Class.

70—74.

1910.

11. L.

in.

natúr.

1903. 37.

Kristallogr. etc.

f.

II.

Anno

e roat. di

1891. 18. 46.

Kristallogr. etc.

G. Melczer. Zeitschrift

K).

fis.

5.

16. 635.

Rheinlande

ÜBER DEN HÁMATIT VOM KAKUKBERGE.

5:23

VIL Royat. 21.

A. Lacroix. Loc.

3. 264.

cit.

Plaidt und Laach.

Vin.

VOM Rath. Poggendorf's Annalen etc. 1866. 128. 420. VOM Rath. Ebendort. 1869. 138. 536.

23. G.

24. G.

25. K. Busz. Zeitschrift

IX.

Kristallographie

f.

Aranyer Berg

etc.

1891.

19. 24.

und Déva.

26. A.

KocH. Értesít, orvos-természettud. Kolozsvár 1873.

27. A.

KocH. Ebendort. 1884.

6. IX. Jahrg.

3.

21—22.

281.

Krenner. Értesít, mathemat. és természettud. (Magy. tud. Akad.)

28. J.

1884. 2. 239. 29.

K. ZiMÁNYi. Zeitschrift

X. 4.

P. Groth. Loc.

30. G.

31. G.

32.

cit.

76. p.

Rancho

f.

Kristallogr. etc.

Nunes

de los

W. Mc. Kee. Americ.

H. Ungemach. Buliét, de

Journ. of la Soc.

H. Ungemach. Loc.

cit.

Sci.

1882. 6. 193.

(Mexikó). 1904. (IV. Ser.) 17. 241.

Fran9. de Minéralogie. 1910. 33. 396.

Xn. Cerro la Gigante 33.

49.

Insel Ascension.

voM Rath. Zeitschrift

XI.

1913. 51.

Kristallogr. etc.

f.

1910. 33.

(N.-Californien).

398—399.

Die Winkelmessungen führte ich mit Erlaubnis des Herrn Prof.

im mineralog.-petrograph.

dem Herrn dem Herrn

Institut der

Budapester

Professor auch an dieser Stelle

I)r. J,

üniversitíit aus,

danke. Ebenso

bin ich

Krenner

wofür ich

dankbar

Grossgrundbesitzer Dr. Andreas Semsey von Semse, Ehrenmitglied

der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, wegen seiner verbindlichsten Unterstützung, mit welcher er die Publikation meiner Arbeit ermöglichte.

Budapest

ira

Monat Marz

1913.

Dr.

Karl Zimányi.

;

MITTEILUNGEN

AIJS

DEN EACH8ITZUNGEN.

I.

Beitráge Vortrag. gehalten

ziir fossileii

am

7.

Flóra Untfariis.

Mai 1913 von Dr. Johann Tüzson.

Der Vortragende macht Mitteilungen über jenes Matériái, in welchem ihm behufs Bestimmung zugesendeten und auch von ihm selbst gesammelten fossilen Pflanzen 17 interessantere und für die Wissenschaft zum groBen Teile neuere Arten beschrieben unter den von verschiedenen Teilen des Landes

werden.

Unter diesen íinden sich aus den Zsilvölgyer oligozánen Schichtcn eine Farnart

Ptericiites

Slauhii,

Schafarzikia

die

oUgocaenica,

eine

nussartige

Lotosblume Nelumbo Hungarica. An verschiedenen Punkten Siebenbürgens, und zwar in den pontischen Schichten, kamen in grofier Menge Zapfen einer urzeitigen Tannenart Pinus Kolschyana vor aus

und

Pflanzenspezies,

die

;

dem Krassó-Szörényer

Gegend von Bigér. fand sich in Dogger Sichten eine Gingko parvifolia, aus den Kohlengruben von Bozovics ein sehr schön erhaltener Tannenzapfen von Pinus ovoidea, einer miozíien Tanne aus der Gegend von Sóvárad in Siebenbürgen eine Pinus Lawso7ioides ; aus der Kolozsvárer Gegend Tannenzapfen von Pinus Szádeczkyi aus den oberkretazischen Schichten bei Euszkabánya Blatteile einer Pandanus Pandanitas aculidens ; aus den Steinsalzbergwerken von Torda die Frucht eines NuBbaumes .luglans palacoregia ; aus den Gegeenden von Brassó und Sütt Kerné von CfUis auslralis aus der Umgcbung von Esztergom Früchte von C/íaraarten ondlich werden in der Arbeit Blüte und Frucht einer Palme Komitate,

in

der

;

;

;

Jurányi hemiflahcllala aus der Umgcbung von Euszkabiiuya beschrieben. Sehr intercssant ist die Feststellung des Autors, daB die in den Steinbrüchen auf dem Kis-Svábhegy háufig voríindlichen NuB-Steinkerne nicht, wie

man

bisher geglaubt,

Cttryaírixchte,

ciiics mit dem nordameNuBbaumes Juglans eonumicd sind.

sondern Früchte

rikanischen Jughins nigra verwaudten

MITTKILUNGKN AU« DKN FACHSITZUNGEN.

f'25

II.

Uher Vortrag, gehalten

lm Frühliug

Vulkáné

die

am

4.

Italieiis.

Juni 1913 von Dr. Lddwig von Lóczy.

Márz und

des Jahres 1913. in deB Mouaten

April,

habén

sieben Mitglieder der königl. uugarischenGeologischenlíeichsanstalt,dieGeologeu LuDwiG VON Lóczy, Thomas vou Szontagh. Mokitz von Pálfy, Karl von Papp,

Paul Eozlozsnik, Emerich von Maros und Aladár Vendl die vulkanischen Gebiete Mittel- und Süditaliens besucht. Denselbeu schlossen sich noch zwei junge Eleven Kornél Szabó und dei- Züricher Hochschüler Ludwig von Lóczy jun. au. An dieser Exkursion beteiligten sich diejenigen, denen als Aufgabe die eingehende geologisclie Aufnahme der vulkanischen Gebiete von :

Ungarn

zugeteilt wurde. Die ursprünglichen Formen der alteren Vulkáné Ungarns wurden durch Denudation, Erosion und Winde verándert und nur ihre riesenhaften Euinen blieben znrück. Zum Stúdium dieser Euinen und um die Eekonstruktion der

ursprünglichen wártig tatigen

oder

kaum

Formen und die

ermöglichen,

zu

w-u- es notwendig,

in jüngstvergangenen geologischen

erloschenen Vulkáné kennen

zu

lemen.

auch die gegen-

Zeiten wirksamen

Jener Teil

Italiens,

den

Amiata bis zum Aetna und in der Gegend

das Tyrrhenische Meer vom jNIonte von Syracusa in einem Halbkreis umgibt,

ist

der klassische Ort der tertiáren

gegenwártigen vulkanischen Tátigkeit.

und

in der Umgebung von Eom. Hieher gehören der und Lavadecken um den Bolseno-See, die CiminiMonté Vulkangruppe in der Gegend von Viterbo und die Umgebung des BracchianoA)

Vulkáné

Amiata, die Tuff-

Sees.

In der Umgebung von Eem sind die Eocca Moníina und das Albanergebirge die Zentralpunkte jenes riesigen Tuffgebietes, welches die weitere Umgebung Eoms bildet und dessen Sanidintuff, der Peperino, die Bausteine der antiken Stadto geliefert hat

:

dieser Tuff bedeckt pliozane

vorzüglichen Ackerboden dórt, veo

B) In

Fe

1

d e r n,

der

Umgebung

von Napoli, auf den

unweit von der Eocca

Schichten und gibt

ihn keine Lavadecken verhüUen. Moníina,

Peperinotuffe, welches den Golf von Napoli

beginnt

das

f1 e

gr ai

zweite

s c

Gebiet

h

c

n

der

umgibt und mit einem máchtigen.

zum groBen Teile zerstörten Eing den altén Vesuvio mit der Insel Ischia bis zum Gipfel M. St. Angelo des Kreidekalkgebirges Monte-Lattari umschlieBt. luraitten dieses Eiuges erhebt sich der Vesuvio mit seinem Sommakragen. Die Hauptausbriiche der Vesuvio fanden statt Am 24. August 79 n. Chi-., :

von Plinius geschildert Lavaströme von Trre del greco an der si.dlichen Seite des Vesuvs in den Jahren 1631, 1737. 1794 und 18G1. April 1872: Explosion und Láva. die sich mit einer Geschwindigkeit vou 220 m in der Stunde auf dem nordwestljclien Bergabhange gegen S .Seliastiano ;

und Marsa

ergofí.

— MIITEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN.

526

—

1891—1894: CoUe Margherita. 1895—1899 Colle Umberto, Lavahügel 1904—1906: der Kráter füllt sich und es entsteht im Atrio elei Cavallo,

—

ein 1310

m

hoher Terminalkegel.

4.

gegen Ottajana, Bosco Trecase und über dem Meeresspiegel endigten.

—

8.

1906:

April

Explosions-Lavaströme

Trre Annunciata, wo

Die ergossene Masse von Láva betrug

.„

jené der ausgeworfenen Asche und Lapilli

_ „

„ „,,

dieselben

m

30

13.695,000 m^.

29.152,800

«

daher zusammen 42*8 Millionen

Kubikmeter. Jetzt beíindet sich der Vesuvio seit 7

Jahren in Euhe.

Der 139 m hohe Kegel des Monté Nuovo entstand im Jahre Solfatara im Jahre 1198. C)

Basalten

I) -US

1538,

die

dritte vulkanische Gebiet breitet sich mit seiuen Ostküste von Sizilien in der Umgebung von Syracusa und

au der

Catania aus.

Die vorigen zwei Vulkangebiete befinden sich in der inneren Zone der Apenninen und sind bezüglich ihrer Lage mit der Vulkankette Vihorlát Gutin— Hargitta in Ungarn verwandt. Die Vulkáné von Sizilien mit dem Aetna

am áuBeren Teile der Apenninen. Die Ponza-Inseln im Golf von Gaeta und die Liparischen oder Aeolischen Inseln sind aus groBen Meerestiefen zwischen Sizilien und Calabrien auftauchende Vulkáné. Die Insel Pantellaria im sizilianischen Meere, náher zu befinden sich

nimmt der italienischen Halbinsel gegenüber eine solche Lage wie die Vulkáné in der Gegend von Padua die Euganeischen und Beri-

Afrika gelegen, ein,

:

cischen Berge.

Die vulkanische Tátigkeit hat die Zentren des ungestümen

am Ende

Paroxismus

der Tertiárperiode von Norden nach Süden verlegt. Gegenwártig

uns die Tátigkeit des Aetna

als die stárkste

ist

bekannt. Der grofie Ausbruch des

Aetna im Jahre 1669 hat die M. Eossi-Krater geschaífen von hier ging jeuer Lavastrom aus, der sich gegen Catania ergofi und SW-lich von der ;

grofie

Stadt das Meer erreichte. Im Jahre 1879 waren die Kegel Monté Umberto und M. Margherita auf der nördlichcn Seite lavaflüssig. An seinem Zentralausgangspunkte hat der niedergehende Lavarstrom einen Flácheuraum von 2.186,000 m'^ überdeckt.

Im Jahre 1883

entstand auf der südlichen Seite eine radiale Spalte,

aus welcher die Láva gegen Nicolosi flo6 und in einer Entfernung von 330 ra von diesem Stádtchen stehen blieb. Der Bischof von Catania soll mit dem Schleier der heiligen Agatha die Gefahr von der Stadt abgelenkt habén. Der Monté Gemellaro ist im Jahre 1892 entstanden, und von hier floB die Láva in einor Breite von 115—166 m bis zu einer Entfernung von 2 km gegen Nicohjsi. In der Nahe entstanden vier Kráter. In der Caldera des Valle del Bove öffnete sich im Jahre 1908 in der Gegend Trre del Filosofo eine Spalte von 1 km Lángé in einer Breite von 20—50 m, aus welcher die Láva 5 km láng herabströmte. Am 23. Márz 1910 (iffnote sich am Piano del Lago in 1950 m Hohe bei der Cantoniera, NNW-lich vom Monté Cristallo eine 2 km lange

MITTEILUXGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. aus welcher sich

Spalte,

527

Lavastrom mit 6 gröBeren

der

Vocolli genannten Lavakratern mit

Kamm

dem

und 17 kleineren, Monté Ricco am 6. April

des

km

Entfernung Nicolosi náherte und hei der Cisterna della Eegina stellenweise betrug seine Dicke 100 m. Allé diese Lavaströme gesellten sich alsó zu exzentrisch gelegenen kleineren Aschen- und Lapillibis auf 3

stehen blieb

kegeln

;

dies sind die charakteristischen paxasitischen Kraterkegel

;

des

Aetna,

derén Zahl 100 übersteigt.

Die Gesamtheit dieser Kraterkegel

ist

sozusagen proportional

mit dem

einzigen groBen Aschenkegel des Vesuvio beziehentlich der riesigen Lavaströme

des Aetna, deneu gegenüber die zeutralen

oder

terminálén

Aschenkegel

des

letzteren vielmehr klein sind.

Am m unter

Mai 1912 begann

:27.

100

dem

kleine Bocca auf der Nordseite des Aetna,

eijie

und Steine auszuwerfen. Aus

Zentralkrater, Asche

am

Bocca öffnete sich

9.

—

September eine 8

10.

km

dieser

lange Spalte in NNE-licher

Richtung, auf welcher 101 Krateröffnungen in sieben Gruppén entstanden. Aus unteisten

der

aus

;

derselben

Lavaströme an

zwei

traten

der Seite des M. Nero

groBe Einstiirze charakterisieren den höhereu Teil

der

Spalte

und der

groBe Lavastrom hat wahrend seines IStágigen Abflusses die Linie der Circum-

Aetnabahn auf 800

m

m

Lange und 30

Höhe bedeckt und

dieselbe noch 2

km

weit überschritten.

7y)Dasvierte vulkáni der L i p 300

m

ar

i

s

('

h

e

n

I

n

s e

1

he Gebiet bildet die Gruppé

se

Meere erheben sich aus

Tyrrhenischen

Ira

n.

Tiefe die Aeolischen Inseln mit den Feuerbergen

Salina, Lipari

Stromboli.

Panaria,

und Volcano.

Der Stromboli ist ein vollkommener Stratovulkan und besteht aus mitabwechselnden Aschen und Lavenschichten, gegenwártig warf er jedoch nur Felsblöcke und Asche aus. Auf den Liparischen Inseln können die Obsidiane und Bimssteine der Liparite práchtig studiert werden. und wir habén, mit dem Werke Beegkats in der Hand, sehr lehrreiche AusHüge zwischen den mit LöBtuff abwechselnden Lavaströmen unternommen. Ich liatte nun schon zum vierten Male Gelegenheit den Vesuvio zu lieeinander

suchen, und dreimal war ich auf

Die

mir

dem

Aetna.

Veranderungen dieser tatigen Vulkáné

seit

dem Jahre 1899

sind

alsó bckannt.

Die italienischen Vulkanologen habén in den gegenwártigen vulkauischen

Ausbrüchen drei Haupttypen 1.

der

Explosions-.

und Brod-Krusteu erstarrten 2.

und

Magma

festgestellt

Volcano,

Bmben

aus

dem

und

;

es sind dies

Pélétypus,

:

welcher

Asche,

Lapilli

sehr trag flieBenden, zahen oder bereits

liefern.

Die Ausbrüche des Strorabolitypus, welcher rotglühende Lavafetzen

Bmben

auswirft.

Der Hawaitypus mit sehr fiüssiger Láva. Der Solfatarazustand mit Emanazionen von schwefeligen Gasen kenn3.

zeichnet die Ruhepausen.

Die groBen Explosionen erzeugen die Aschenregen.

die Schlacken-

imd

-

MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN.

528

und ^\eite Kráter sind ihre und der mantelförmige Aufbau der Stratovulkane entstammt der

Bimsstein-. sowie Lava-Lapillihagel. Tiefe Trichter

Ergebnisse,

Bestiindigkeit

dieses Typus.

Den Vesuvio

charakterisiert der Explosionstypus

einen solchen Charakter

;

auch der Volcano auf den Liparischen Inseln und von diesem rührt auch der Namen des Typus her. Der Stromboli mit seinen fortwahrend glühende Láva schleudernden engeu Essen reprasentiert den nach ihm beuannten Typus. Auf dem Aetna ergieBen sích die schnell bewegten, dünnflüssigen Lavaströme unter gleichzeitig entstehenden parasitischen Aschen- und Lapillikegeln aus exzentrischen Essen xmd gelangen in langen Spalten an die Ober«Vocolli» und die trichterartigen Schlünde fláche, welche die Lavakrater besitzt

charakterisieren.

Auf dem Yesuvio brechen als laterale

die

Lavaströme an der Seite des Zentralkegels

Effusionen aus.

Diese Typen offenbaren sich jedoch nicht streug getreunt und ausschlieB-

den Manifestationen der Vulkáné. öffnete sicb im Jahre 1872 mit einer máchtigen Explosion. einen riesigen Kráter hinterlassend, lieferte aber gleichzeitig auch einen grófién Lavastrom gegen San Sebastiano Explosion und Effusion fanden daher zulich bei

Der Vesuvio

;

sammen

statt.

Sodann trat relatíve Euhe ein bis zum Jahre 1 906 unterdessen habén im Atrio del Cavallo in lateralen (und selbst exzentrischen) Öffnungen Lavadome des Colle Margherita (1891-1894) und Colle Umberto (1895— ;

sich die

1899) aufgebaut.

Hierauf

nahm

dem 250

aus

Strombolicharakter besitzender

m

tiefen Kráter

Bmben- und

vom Jahre

1872

Lapillihagel seinen

ein

den

Anfang und

am 4-. April 1906 füllte sich der Kratertrichter mit einem sich auf 1300 m erhebenden Terminalkegel. Darauf folgten vom 5. bis 7. April Lavaflüsse aus engen

Ofifnungen (Bocca),

die

sich auf der südlichen

und südöstlichen

des Kegels bildeten. Die Exuption endigte in der Nacht des entsetzlichen Explosion, ^velche den nordöstlichen

8.

Seite

April mit einer

Abhang der Sommá mit

einer

dicken Aschen- und Bimssteindecke überzog.

Der Stromboli, der

seit

Menschengedenken aus seinen kleinen Trichtern

glühende Láva und Lavabomben ausgeworfen

hat, entspricht gegenwiirtig

Volcano-Typus, da er Steine und Asche auswirft

;

dem

auch hat er seine abgeson-

dert gelegenen Lavaschlünde zu einem gröBeren Trichter vereinigt.

Der Aetna mit parasitischen Kegeln

seinen

ist

und exzentrischen von gemischtem Typus, ucil sein zentraler

überwiegenden Lavaflüssen

gleichfalls

Doppelkrater gegenwartig groBartiger

Im Ganzén

als

beim Vesuvio

charakterisieren jedoch den Aetna

sich weit ergieBenden

ist.

die

aus

langen

Spalten

und groBe Gobiete überziehenden dünnflüssigen, beweg-

liehen Lavadecken. Natüi-lich

kann bei sámtlichen Vulkánén auch der Solfatara-Typus in den dem

Kráter entsteigenden, erstickenden schwefeligeu Furaiirolen beobachtet werden.

SÖ

MITTEILUNGKN AUS DEN FACHSITZUNGEN.

Die starkere Ofíeiibarung der Tatigkeit des Aetna

mehr

früher

Heftig

exzentriseh gewescn sind, in die ist

Nahe soll

auch glühende Láva sehen können, so

zum Volcano-Typus

Jahrc

11)08

an,

gesellt

und

des zeutraleu Kraters verlegt.

Tátigkeit auf

die vulkanisclie explosive

máchtigen sizilianischen Vulkans. Angeblich Kraters

vom

1910 und 1911, hat den Schauplatz der Paroxisnaen, die

in den Jahren 1909,

man

dem

Zentralkegel des

auf der Sohle des engen

dafi sich hier

der

Stromboli

die exzeutrische, parasitische Kegel aufl)auende

Tátigkeit in den Hintergrund gedrángt wird.

Das Problem der Ursachen der vulkanischen Eruptionen

ist

schon

seit

lange her und auch gegcnwártig Gegenstand gi'oBer Meiuungsverschiedenheiten.

Beun nachweiesen wollte, dai5 die vulkanischen Exhalationen und dafi die weifieu Wolken, die den Kratern der Vulkáné entsteigen. nicht aus Wasserdampf bestehen, ist auch die Humboldtsche Yulkanologie, welche das Meerwasser und den die Eruptionen verursachenden Wasserdampf mit dem Vulkanismus in Verbindung gebracht hat, zumindest Seitdem

wasserfrei sind

zweifelhaft geworden.

Brun

übertreibt

für anhydritisch hált

jedoch, indem er das Erdinnere und dessen Magma und das Vorhaudensein von juvenilem Wasser leugnet.

K

Den aufierordentlich lehrreichen Vortrag unseres Ehrenmitgliedes Dr. LudwiG VON LóozY illustrierten zahlreiche Originalphotographien und Karten. (Aus

dem Ungarischen

übersetzt von M. Przyborski Dipl. Bergingenieur, Berg-

inspektor

i.

P.)

:

;

!

!

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

Beiik Ferenc emléke. A közzé

nagyenyedi Bethlen-kollégium tanári kara a következ felhívást bocsátja

:

«Em léket jának

Benk

Ferencnek,

az

els magyar ásványtan

író-

!»

Óh

e

hazában olyan sok

jeles

Sírján ringatja vándor fuvalom

A

feledésnek tüskebokrait Petfi.

A nagy fejedelem, Bethlen Gábor születésének 300-adik évfordulóján emlékezzünk meg egy elfeledett tudósról, a magyar kultúra lánglelk úttörjérl, a Bethlen -fiskola dicsséges múltjának egyik legérdemesebb alakjáról. írta nyelvünkön az els ásványtant, a Magyar Minerologiát 1786-ban. Kétkötetes Magyar Geográfiája is egyike a legels ilynemíí könyveknek irodalmunkban. teremtette

meg hazánkban

az

els természetrajzi múzeumot Nagyenye-

den. Az erdélyi közönség okulására Parnasussi Idtöltés címen kedves és tanulságos évkönyvet

a

ír és

ad

ki.

Tndományos érdemeit

a külföld

elismerte,

is

mert

Jénai Tudós Társaság » tagjává választotta.

Emellett tanításnak

korának elismert legkiválóbb egyházi szónoka

valóságos

mvésze. A magyar

és a

szemléltet

A

szorgalom,

professzor példaképe.

szerénység és bölcseség megtestesülése. tizenkét kötet nyomatott 8 mindez érdemekért cserében emlékezetét az munkáján kívül nem rzi más, mint néhány irodalmi adat és egy szerény életrajz.

(Természettudományi Közlöny 1911.)

Elfeledett

sírja

jeltelenül

várja

már-már századik

évfordulóját csendes

elmúlásának. (1816.)

mi reméljük, hogy a százéves fordulón az magyar társadalom drága kincs gyanánt Övezzük babérral nemes alakját

L)e

föléled és a hálás

Állítsunk emléket

Minden müveit

Benk és

a

elfeledett

fogja

neve újra

rizni emlékét.

Ferencnek

természettudományokért lelkesed magyar ember

hozzájárulását kéri a Bethlen-kollégium tanárkara nevében

Nagyenyeden, 1913 december Dr. SziLÁDY Zoltán természetrajz-tanár.

1-én.

Molnár Károly fgimnáziumi

igazgató.

:

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

531

VERSCHÍEDENE MITTETLÜNGEN. Eiii l^>anz Beiik-I>eiikinal. Die Leiter des Bethlen-Kollegiums zu Nagyenyed richten SOOjíihrigen bildete

Publikum einen

fessor des Kollegiums

:

x\ufruf

Sprache verfaBte.

dem

es,

seine

Fiirsten Bethlea

anláfilich der

Gábor an das

ge-

vor nahezu 100 Jahren verstorbenen Proein

Denkmal zu

erricht-en.

der 1786 die erste Mineralogie

ungarischer

in

uugarische Greographie (Magyar Geográfia) in

Banden ist eiue der ersten dieses Faclies in unserer Literatur. Er war der Schöpfer des ersten ungarischen naturgeschichtlichen Museums

in Nagyenyed.

eine

Auch

groíien

Beuk

Franz

Dieser Gelehrte wíit zwei

des

Geburtstagsfeier

Zur Belehrung des siebenbürgischen Publikums redigierte

belehrende Zeitschrift

betitelt

:

Parnassischer

Zeitvertreib

er

(Parnassusi

idtöltés).

im Auslande Anerkennung Jena erwáhlte ihn zu ihrem Mitgliede.

Seine wissenschaftliche Tátigkeit fand auch die Gelehrte Gesellschaft in

wird sein verfallenes Grab im 100. Jahre mehr unbezeichnet stehen. Beitráge zu diesem Zweck wolle man unmittelbar der Kassa Hoft'entlich

seines

Todes

(1916) nicht

Kollegiums in Nagyenyed zusenden.

des

Bethlen-

MAGYARHONI FÖLDTAN] TÁRSULAT

A

tisztviseli az 1913

— 1915.

évi

idközben.

FÜNKTIONÁRE DER ÜNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident)

Schafarzik Ferenc

:

megyetemen

dr.,

az ásvány-földtan ny.

m. r.

kir.

bányatanácsos, a

kir. József-

tanára és az egyetemes

s

vegyé-

dékána, a Magy. Tud. Akadémia levelez tagja, Bosznia-

szeti szakosztály

Hercegovina bányászati szaktanácsának

tagja.

Iglói Szontagh Tamás dr., királyi tanácsos Másodelnök (Vizeprásident) m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. :

és

Els titkár (I. Sekretár) Papp Károly dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár): Maros Imre, ra. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) Ascher Antal, megyetemi kvesztor. :

:

A

Barlaiif|kiitató Szakosztály lisztviseli. Fnnkiionáre der Faclisekiion für Höhlenhunde.

Elnök (Prásident): Lenhossék Mihály dr. m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident): Bella Lajos, nyg. freáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár) Kadic Ottokár dr., m. kir. osztálygeológus. :

A /.

választmány tagjai (AusschuBmitglieder)

A

Magijarorfizwion lakó

tisztelfítbeli

tagok

:

(In Ihigarn ivohnhafte Khrenmítglieder.)

m.

udvari

tanácsos,

ország-

1.

Ilosvay Lajos dr. a Lipótrend lovagja,

2.

József-megyetemi ny, r. tanár, a M. Tud. Akadémia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat ftitkára a Magyarlioni Földtani Társulat örökít tagja. Pallini Inkey Béla földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelez-

3.

Pusztaszentgyörgyi

gylési képvisel,

kir.

kir.

;

s

a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. és

Tetétleni Darányi

m. kir. földmívelésügyi miniszter, Gazdaszövetség

elnöke.

Ignác

dr.,

v.

országgylési képvisel

b.

t.

és a

t.,

nyg. Magyar

533 i.

KocH Antal

dr.,

tudomány-egyetemi nyg. tanár, a M. T. Akadémia rendes

tagja, a Geological Society of

Krenner

6.

Lóczi LóczY Lajos

és

Litézet

kültagja.

J.

dr.,

igazgatója

;

Telegdi

r. tanár s a magyar Akadémia rendes tagja,

tud. egyetemi ny.

kir.

a Magy. Tud.

ós a

Magyar

II. oszt.

lovagja.

Földrajzi Társaság elnöke; 7.

London

Sándor dr., m. kii*, udvari tanácsos, tud. egyetemi nyg. tanár nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja.

5.

Roxh Lajos, m.

k.

aromán

királyi

Koronarend

fbányatanácsos,

földtani

intézeti

Földtani

nyg.

fó'-

geológus, az osztrák császári Vaskoronarend HL. osztályú lovagja. 8.

Semsei Semset Andor tag, nagybirtokos,

9.

dr.,

a Szent István-rend közópkeresztese. frendiházi

a m. kir. Földtani Intézet

Sárvári és Felsvidéki gróf Széchenyi Béla, nagybirtokos, m. kir. koronar,

s

a

tb.

igazgatója.

t. frendiházi tag, Magyarhoni Földtani Társulat párv.

b.

t.

toló tagja.

II.

Választott tagok.

(Gewahlte Mitglieder.)

2.

Emszt Kálmán dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. Franzenau Ágoston dr., nemzeti múzeumi igazgatór, a Magyar Tudomá-

3.

HoRusiTZKY Henrik, m.

1.

nyos Akadémia levelez 4. .5.

6.

7.

tagja.

agro -f geológus. Kormos Tivadar dr., m. kir. I. osztályú geológus. LiFFA Aurél di*., megyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. LRENTHET Imre dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelez és a Magyarhoni Földtani Társulat örökít tagja. Mauritz Béla dr., tudomány- és megyetemi magántanár, a tudományegyetemen az ásvány- s kzettan helyettes tanára, a M. Tud. Akadémia kir.

levelez tagja. 8.

9.

Mór dr., m. kir. fgeológus. Scheéter Zoltán dr. oki. középiskolai tanár, m.

Pálfy

k.

geológus, a

Magyarhoni

Földtani Társulat örökít tagja 10.

TiMKÓ Imre, m.

11.

Treitz Péter, m.

kir.

fgeológus.

kir.

agro-fgeológus.

Károly dr., nemzeti múzeumi r, a M. Tud. a Magyarhoni Földtani Társulat örökít tagja.

12. ZiMÁNYi s

Földtani Közlöny. XLIII. köt. íiUS.

Akadémia

levelezö-

35

1 SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉEEMMEL KITÜNTETETT

MUNKÁK JEGYZÉKE. VEEZEICHNIS DEE MIT DEE SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN AEBEITEN. 1

900.

szakasza geológiai viszoI. Adatok az Izavölgy fels nyainak ismeretéhez, különös tekintett.el az ottanipetróleum tartalmú lerakodásokra. n. A háromszékmegyei Sósmezö és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petróleum tartalmú lerakodásokra. Mindkettt Évkönyvének XI. (Arbeiten

1

903.

J.

írta

Böckh János. Megjelent a m.

és

XII.

kötetében,

Budapesten

kir.

Földtani Intézet

1894

és

1895-ben.

Böck's über ungarische Petroleumgebiete).

Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeilII. Tektonik desTátragebirges. Uhlig Viktor. Megjelent a Denkschrifteu der mathematischKlasse der kaiserlichen Akademie der Wissensehaften in ^Yien LXW. és LXVIII. köteteiben. Wieuben 1897 és

írta

dr.

naturwissenschaftlichen

1900-ban. 1

906.

I.

A szóvá tai meleg

és

forró konyhasós tavakról, mint

természetes hakkumulátorokról.

n. Meleg sóstavak és höakkumulátorok elállításáról. Mindkettt írta Kalecsinszky Sándor. Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. (Abhandlungen A. Kalecsinszky' s über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen). 1909.

Die Kreide (Hypersenon-) Fauna desPeterwardeiner (Pétervárader) G e b r g e s (Fruska-Gora). írta dr. Peth Gyula. Megjelent a Palaeontographica LIL kötei

tében, Stuttgart, 1906-ban.

1912.

Az Erdélyrészi Érchegység viszonyai és érctelórei.

bányáinak földtani

írta Pálfy Mór dr. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvének XVni. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit M. Pálí'y's über das siebenbürgische Erzgebirge).

535

Szerkeszti üzenetek.

A Magyarhoni

Földtani

ülésén kimondotta, hogy

nem

Társulat választmánya

1910

szívesen látja azt, ha a szerz

április

hó

tí-án tartott

ugyanazt a munkáját,

amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmánynak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kívánságaikat munkájuk benyiíjtáeakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány 1911. május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerz határozott kívánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítend meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek.

Az

írói

díj

oldalas

16

nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona,

Az angol, francia vagj^ olasz nyelv fordítást 50, s a német nyelvt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés ismertetésért 50 korona.

munkának

határozata értelmében a két ívnél hosszabb íven fölül

lev résznek

—

nyomdai költsége

a

— természetesen

szerz 120 K-t kitev

csak a két

tiszteletdíjából

fedezend. iratot,

Minden zavar kikerülése mint a fordítást pontos

hogy a szerz úgy az eredeti kéz-

céljából ajánlatos, kelettel lássa

Végül felkérem a Földtani Közlöny

el.

A

kéziratot vissza

nem

adjuk.

munkatársait, hogy kézirataikat

tisztelt

tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni

vagy gépeltetni

szives-

kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely. A helyesírásra irányadó a Földtani Közlöny 1911. évi 41. kötetének 578 590. oldalain

—

közölt

helyesírási szabályzat,

a melyet az

érdekld munkatárs uraknak

szívesen megküldök. Kelt Budapesten, 1918 december 20-án.

A

Szerkeszt Bizottság nevében

Papp Károly

:

dr.

eUötitkár.

Ziir (jeíálligen Keniitiiisnahme.

Der AusschuB sprach

in der Sitzung

gerne sieht, wenn ein Verfasser

demselben ümfange auch

am

eine Arbeit, die

6.

April 1910 aus, dafi er es nicht

im Földtani Közlöny

erschien, in

anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen BeschluB beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Verfassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K á 50 St. und pro Bogén. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünschten Titelaufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. in einer

Das Honorar betrágt bei Originál arbeiten 60 K, für Keferate 50 K pro Bogén. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogén honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogén umfassen, werden die Druekkosten des die zwei Bogén überschreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. Dezomber 1918. Dr. K.

V.

Papp

erster Sekretár.

35*

536

A

Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke.

Megreiulelhetlc

a Magyarhoni Földtani Társulat

Stefánia-út 14.

sz.,

titkári hivatalában, Budapesten, VII.

raqy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyelcereskedesében, Budapesten I V., Váci- utca 82. sz.

Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. G-esellschaft. Dieselben

entweder

simi

VII., Stefánia-út 14.

;

durch

direkt

das

der

Sekretariat

Budapest,

Oesellschaft,

oder durch den Universitátsbuchhamller Friedrich Kiliáns Nach-

folger,

Budapest, IV., Váci-utca 82., zu beziehen.

—

—

fill 5 kor. Bericlit der geologisclien (jlesellschal't lür üiigaru. 1852 15 « Arbeiteit der geologisdien Geselisciiaft für llngarn. I. Bd. 1856— A niagyarlioni földtani társulat imiiikálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott— Vergriffen. II. kötet. 1863. .__ . « . 15 „ 3. „ « III., • IV. és V. kötet. « t 4,. , 1.

Ki-ster

—

á.

—

<.

5.

6. 7.

8.

9 10.

.

12

•

13.

.

«

pro Bantl

«

1880. Kötetenként " 1881. 1882. Kötetenként " 1883. 1884. Kötetenként « 1885. « 1886. 1887— lyOÜ.c

1

. .

«

XIV. « . XV. . XVI. . XVII-XXXVII.« .

I— III.

__.

._

.__

...

12

.

...

4

,

...

6 12

«

10

«

4

«

3

t

—

5

•

5

«

— —

1

«

20

6

«

—

3

t

3

•

— —

«

60

«

60

«

—

...

...

—

1871— 1874. Kötetenként pro Bánd 1875— 1879. Elfog-yott—Vergriffen.

évf.

V—

11.

14.

—

J8(57_1870. Kötetenkéut Fiildtani Közlöny. I— IV. . IX. . « I X. . XI. . I XII. • . XIII. .

— — — — — — — _ — — — —

— pro Band___ .- — — pro Bánd —

.._

«

..-

«

— pro Bánd

«-_...

«

__-

...

...

t

1880— 1883.<(

...

...

15.

hddtaui Értesít

16.

kiadványainak (General-lndex sámtlicher Publibetüsoros tartalouimiitatója. 1882) kationen der Ungar. Geol. Gesellscliaft von deu Jaliren 1852 Mutató a Földtani Közlöny XXIll— XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky ._ _.. .- -- ... ... --. ... ._. ... .Jen. 1903. ... ... Register zu den Biinden XXIII— XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. --.-. ..-- --V, Cholnoky. 1903. -. . . A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda-

17.

18.

(9.

«

.._

«

A Magyarlioni Pöidtani Társulat i85
—

—

_

_-_

_

_.

...

_

_

...

.._

— —

._.

20. Geologisch-niontanistisclie Studien der Erzlagerstütten von in S. O.-Ungarn von F. Posepny. 1874. ... ... ...

— — —

Az erdélyrészi

CRoport. Dr. Kocli Antal. 1900. •22.

23.

24.

25.

képzdményei.

medence harmadkori __.

...

...

...

___

__.

II.

arcképei

Böckh .

.

Oüll

.János. ...

_

.

.

_

Vilmos ..

_

('s .

...

.__

...

Sándor

Kalecsinszky ..

...

...

...

___

Papp

« «

«

— — 10

10 2

t

2

«

«

dr. .

.

Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhandenen Eisenerzvorrate. (Sonderabdruck aus «The Irón Ore Resources of the World., Stockholm 1910.) Mit eiuer Tafel und 24 Textüguren 29. A kissárniási gázkút Kolozsmcgyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910, .. ... ... ... 30. Source de niéthane á Kissármás (Comitat de Kolozs), par Charles 'le Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 á 15. ... .. _

28. L. V. lióczy -K. v.

«

Neogén

Die Tertiarbildungen des Reckens der siebenbürgischen Landesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Kocli. 1900.__. ... ... ... ... ... A .Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 Geschichte der fiinfzigjiihrigen Tatigkeit der. Ungar. Geologischen (iesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. ... ... ... __ ... ... __. A Cinnamomuni nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905. (Die (jeschichte des Glenus Cinnaniomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr. Moritz Staub. 190.5.) ... ... ... ... ... ... A selraeczi bányavidék érctelér-vonulatai. (Die Erzgánge von Sclieninitz und dessen Uuigebnng.) Szinezett nagy geológiai térkép. Szöveggel együtt, (icolog. mont. Karte in Grofifnrmat . ... Néhai dr. Szabó József és Melczer Gusztáv arcképei . . ._. ._

26. 27. Nagysúri

«

Rézbánya

.......

21.

15 15 10

n

évi összes

—

pest 1897.

...

10 15

— — —

:

.

Elfogyott Vorgrififen

2

«

—

2

«

—

A MÉHES Gyula 1

dr.

—

2. 1.

2.

3

—

5.

8

Kövesült kagylósrákok Ázsiából

:

Jobb kagyló oldalról nézve, Eeich. 3/0. Bels peremlemez belülrl nézve, Eeich. Zárókészülék szerkezete, Eeich. 2/3.

Kagyló felülrl nézve, Eeich.

7.

A

8. 9.

Kagylók felülrl nézve, Eeich.

13. ábra.

428 oldal

.

1/6.

1/3.

Cytherella BeyricJii (Eeuss) var. elliptica n. var. 1/3.

Eeich.

1/3.

«

3/3.

1/3.

Kagyló oldalról nézve, Eeich.

11.

felülrl

«

12.

Bels peremlemez belülrl

nézve, Eeich. 5/3.

13.

A

Eeich.

— 15.

.

3/0.

kagyló felületi díszítése, Eeich. ábra. Cytheridea asiatica n. sp. Bal kagyló oldalról nézve, Eeich.

10.

__

ábra. Bairdia anatolica n. sp. Bal kagyló oldalról nézve, Eeich. 2/3. Kagylók felülrl nézve, Eeich. 2/3.

6.

— 9.

—

10

TÁBLA MAGYARÁZATA.

ábra. Cytheridea turkestanensis n. sp.

7.

3. 4.

IV.

kagyló

felületi díszítése.

1/6.

karadarj ensis n. sp. 14. Bal kagyló oldalról nézve, Eeich, 1/3. 15. Kagylók felülrl nézve, Eeich. 1/3. 16—18. ábra. Meg nem határozható kbelek. 14

ábra. Cytherella

ERKLÁRÜNG DER TAFEL Méhes

Dr. Július

—

1

Fig.

2. 1.

2.

Fig. 3

—

7.

3.

4. 5.

Fig. 8

—

:

Fossile Ostracoden aus Asien

Innenlamelle von innen gesehen, Eeich. Schliessapparat Ekich. 2/3.

Muschel von oben gesehen, Ekich.

Schalemvandung von aussen

9.

Cytheridea asiatica

....

2/3.

Cytheridea turkestanensis n. sp. Eechte Muschel von der Seite gesehen, Eeich 3

7.

9.

_

,„

Bairdia anatolica n. sj). Linké Muschel von der Seite gesehen, Eeich. Muscheln von oben gesehen, Eeich. 2/8.

6.

8.

_

lY.

0.

3/3.

3/0.

ges. Eeich.

1/6.

n. sp.

Linké Muschel von der Seite gesehen, Eeich. Muscheln von oben gesehen, Eeich. 1/3.

1/3.

Fig. 10—13. Cytherella Bei/richi (Eeuss) var. elliptica n. var. 10.

11. 12. 13.

—

Fig. 14

15. 14. 1.5.

Fig. 16

— 18.

Muschel von der Seite gesehen, Eeich. 1/3. « « oben gesehen, Eeich. 1/3. Innenlamelle von innen gesehen, Eeich. 5/3. Schalemvandung von aussen ges. Eeich. 1/6. Cytherella karadarj ensis n. sp. Linké Muschel von der Seite gesehen, Eeich.

Muscheln von oben gesehen, Eeich. Noch nicht bestimmbare Steinkerne.

1/3.

1/3.

—

-

—

pag. 506

Földtani

Tafel

Közlöny.Band XLlll.kötol.

IV.

tábla.

I

íji'vh.

Gruiid

y utódai

Budapest

A ZiMÁNYi KÁROLY 1.

dr.

:

Y.


Kakukhegyi hematitok

ábra. Táblás kristály «

2.

Az egyik /x

[a

:

sr

_„

c]

él

irányában elnyúlt kristályok.

Az egyik

Vékonytáblás, 10

elnyúlt kristály,

[r

:

— 11.

Dr, K. ZiMÁNYi: Hámatit

Fig.

3.

„

4^

und 5. 6

—

9.

oldal

finoman rostos

ábra vastagtáblás kristályok.

ERKLÁRÜNG ZÜR TAFEL

1.

— 444

lapokkal.

«

2.

431

ismétldésével.

irányában

«

«

_

él

és 5.

Fig.

„„

c]

4^6—9.

.3

és e

c

,„

vom Kakukberge

V.

._

-

Tafelförmiger Krystall mit dichtem Alternieren der

Nach der Kanté Nach der Kanté

\a:c] gestreckter Krystall. [r:c\ gestreckte Krystalle.

Dünntafelige, Fig.

10—11

dicktafelige Krystalle.

Seite 511

c

und

e

—523

Fláchen.

Tafel V. táLla.

Földtani Közlöny.Band XliílI.kötPt.

^

A ZiMÁNYi KÁKOLY

1

—

4,

8

dr.

5— — 10. és

7.

VI.



:

.„ ,„

_

_

.

431

.„ _„

— 444

oldal

nagy r és kisebb e lapokkal. rhomboéderes kristályok uralkodó c és nagy lapokkal a 10. ábrán a c és ^w lapok lépcss ismétldése látható. Lapos romboéderes kristály, ersen rostos és görbült fx,

ábra. Táblás kristályok

12.

Lapos,

«

/j,

;

11.

«

jól kifejlett

r és kicsi

c

lapokkal. Eredeti

nagyságban,

fotográfia után készült rajz.

ERKLÁRÜNG ZÜR TAFEL Dr. K. ZiMÁNYi

:

Hámatit vom Kakukberge

Fig. 5

Fig.

1

—

4,

8

— 10 und

—

7.

12.

...

^

....

Vl.

^

.._

...

Seite 511

Tafelförmige Krystalle mit grossen r und kleineren

e

—523

Fláchen.

Stumpfe,

rhomboedrische Krystalle mit grossen c und yL Fláchen in der Fig. 10 sind die treppenförmigen Wiederholungen der Fláchen c und n veranschaulicht. Ein stumpfer rhomboédrischer Krystall, mit stark gestreiften ;

Fig. 11.

land

gekrümpten ^ Fláchen,

T grösser. In Originalgrösse

die Basis cist kleiu, hingegen nach Photographie gezeichnet.

•oldtani Közlönv.Baiid XliDl.

íZimán\T K.'ísJ

Tafel

kött

LhÜ-,

Gr^j

\T tábla.

d V: uicdai

Budapest

A ZiMÁNYi KÁROLY 1

—

dr.


:

Az egyszer 8

ábra.

7.


VII.

—

11.,

_

_

„,

ábra az ikerkristályok

431

c

— 444

oldal

lapján gyakran

látható orientált-fekvés kiemelkedések és rajzok.

13, 13a,

10.

«

12.

«

Egy ikerkristály egyrésze az u lapra Egyszer kristály c, e és n lapok

14ésl4«.

«

Táblás kristálykák az andezitrl.

15.

«

Táblás kristály üreges r és homorú / lapokkal.

ERKLÁRÜNG ZÜR TAFEL Dr. K. ZiMÁNYi: Hámatit Fig.

1

projiciálva.

sr

—

7.

vom Kakukberg

Orientierte

._

„_

ismétldésével.

VII.

Seite .511

..,.

—

5i23

Erhöhungen und Zeichnungen an der Basis der

einfachen und verzwillingten Krystallen. Fig. 10. Ein Zwillingskrystall auf die Fláche a projiciert. «

12.

Einfacher Krystall mit vielfacher Wiederhohlung der Flacben c,

Fig. 13, 13a, 14

und

e

und

n.

14a. Einfache, tafelförmige Krystalle

vom

Andesit.

Fig. 15. Tafelförmiger Krystall mit Vertiefungen an den

ederíláchen

und concaven x Fláchen.

>•

Rhombo-

^

Tafe IMI tábla.

Földtani Közlöny.Band XliBl. kötet.

—

"í

Zi mányi

Kdei.

Lith.

Grund Y uxódai Budapest

A ZiMÁNYE KÁROLY

1.

ábra.

2.

dr.


:

Hemimorph kifejldés [c

«

TÁBLA MAGYAEÁZATA.

VIIÍ.

:

r]

él

431

—444

oldal

kristály *y {4371} skalenoéder egy lapjával.

irányában elnyúlt

oszlopos

kristály,

a

bázison

lépcss

lapismétlödésekkel. 3

—

8.

Ikerkristályok

«

c

{0001} szerint, horizontalis projekcióban.

EMLÁRÜNG ZÜR TAFEL Dr. K. ZiMÁNYi: Hámatit

Fig.

1.

vom Kakukberge.„

Hemimorph

,

._

VíII.

._.

._,

.,„

ausgebildeter Krystall, mit einer Flache

Seite 511

des

—

5:23

Skaleno-

éder *j {4371}. 2.

«

Fig. 3

—

8.

Nach der einen

[c r] Kanté gestreckter, sáulenförmiger Krystall, an der Basis mit treppenförmigen Wiederhohlungen. Zwillingskrystalle nach c {0001} in horizontaler Projection. :

Földtani

%

f

Kozlöny.Band

XliTU. kötél.

Tal(í]\Tn.tál)la.

A ZiMÁNYi KÁEOLY

1.

dr.

ábra.

2—6.

«

7.

«

8.

(I

9.

«

:

IX.

TiBLA MAGYAKÁZATA.


Rhomboéderes

._

,.„

„,

431

.„

444 oldal

kristály uralkodó r lapokkal.

Ehomboéderes, táblás és oszlopos ikerek r {lOTl}

szerint.

Ikerkristály c {0001} és r {1011} szerint. Átntt ikerkristály r {lOTl} szerint.

A Kakukhegy

hematilpán megfigyelt alakok gömbprojekciója.

ERKLAliüNG DER TAFEL Dr. K. ZiMÁNYi: Híimatit

IX.

vom Kaknkberge

Seite

511— 5i]3

Fig.

Fig.

1. Rhomboédrischer Krystall mit vorherrschendem r. 2—6. Ehomboédrische, tafelförmige und sáulenförmige Zwillinge

nacli

r {lOTl}. Fig.

7.

Zwillingskrystall nach c {0001}

«

8.

«

9.

Durchwachsungszwilling nach r {lOTl}. Stereographische Projection sámmtlicher Formen des Hámatits Kakukberge.

und r {lOll}.

vom

Földtani

Közlöny.Band XLIII

Zimányi K.úel

Tafel IX. tábla.

LHh.OrundY

utódai Budapest

Köldiiini h'ö/.lönv.Haml

XLÜl köiot

TaM IX. tábla

.

i;!i>-.

OrjndV'jiódda Budapesl

A ZiMÁNYi KÁJBOLY 1

—

ábra.

8.

9.

dr.

:

X.


Táblás

kristályok

Ikerállásban

«


kristálykák

az

fotográfiai

r {lOTl}

sorai.

431

reprodukciói

három

Fotográfiai

lapja

Fig.

1

—

Fig.

8.

9.

vom Kakukberge

reprodukció

„

.„

oldal

nagyságban.

ntt apró nagyságban.

szerint a bázisra

ERKLÁRÜNG DER TAFEL Dr. K. ZiMÁNYi: Hámatit

kétszeres

—444

.._

eredeti

X.

„. ._

Seite

511—523

Photographische Eeproduktion tafelförmiger Krystalle in zweifachor Vergrösserung. Dichte Reihen kleiner Krystállchen auf der Basis nach den drei

Fláchen des Rhomboéders r {lOTl}, photographische Eeproduktion in Originalgrösse.

Földtani Közlöny,

Bánd XLIII.

kötet.

Tafel X. tábla.

9.

J)r.

Zimányi K.

WIP,.

XLIII.

KÖTET.

1—3. FÜZET

JANÜÁB-MÁECIUS.

191:3

^

,

FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAYI FOLYÓIKAT KIADJA

A MAGYAEHONI FÖLDTANI TÁKSULAT. EGYSZERSMINU

A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A

SZERKESZT-BIZOTTSÁG KÖZBEMÜKÖDÉ SÉVEL SZERKESZTIK

PAPP KÁKOLY

dr.

MÁKOS IMRE

Éc

A TÁRSULAT TITKÍRAI.

BUDAPEST, A

1913.

MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA.

FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.)

DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELL80HAFT

ZEITSCHRIF'^

,

ZUÖLEICH

AMTLICHES PRGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. UNTER MITWIRKUNG DES l'^J-i?^.

^ O-SS é> ^

^ 11 g ^-

la

f f -^l ^ ^

£ 2 1 i £5 í> -O -O j s ~i 3 2 e 5 ~ ö s Cu ^ "S -2 5= -^ 'ö ^ tíÖ «Jc ~ 2 ~ 2 3 S 2 3 22

^^

„

g

-52

V.

*•

^

>^ ö?

'-'

fO -^ 10 ti)

_M)

V. N\3ESEI.L8CHAFT.

MAROS

.^

k:3

W3 _Ü)

"

"s

E^

SE£S

UND E.

"-^-

^

K^ sO C^l

REDIGIERT VOK

.0 -e e -f eo

e 3 oj g co *r

5*

A

DACTIONS-COMITÉa

M '[£<

/lOlí '1913,

''CHEN GESELLSCHAFT.

« _6Í) fciH

^1. 1*

ker., Stefánia-út 14.

szám

ény címzend. bittet ^st, VII.,

'iu

man

mit folgender Stefánia-út 14.

;

TARTALOM: Lap

ScHAFARZiK Ferenc

dr.

:

Elnöki megnyitó

...

—

...

— — —

...

-

1

Értekesések.

—

— — — — — — — —

... ... Maubitz Béla dr. A ditrói szienit két újabb elegyrésze ... tithon ismeretéhez tengermelléki a Adatok dr. Viktor VoGL ábrával)... ... ... PoDEK Ferenc: Új liasz rög a Bárcaságban (a 1—2, ábrával) (a márgája 3. neokom begyek brassói PODEK Ferenc A -. ... ÉHiK Gtula: a brassói preglaciális fauna (a 4—5. ábrával) ... magyarországi miocénben Kormos Tivadar dr.: Sciurus gibberostis Hofm. a :

:

:

(a 6. ábrával)

Fenyves Jakab

:

-

— — — — — — — — — — 7—9. ábrával)...

Az 1906 januári földrengés Kolumbiában

(a

12

15 17

20 23 ^^ 39

Társulati ügyek.

— — — — — — — —

A) Tisztújító közgylés 1913 február 5-én 1912 december 4-én; 3. 1912 decemB) Szakülések: 1. 1912 november 6-án 2. január 8-án és 6-ik január 29-én ber 11-én; 4. 1912 december 18-án; 5. 1913 6-án 1912 deczember 4-én 2. november 1912 1. C) Választmányi ülések -29-én ... január ... 1913 4. és januá^-^-án 3. 1913

^^

;

:

73.

;

— — — —

90

2. 'T,

5

— ~ r*

1<. -d

fi

§

'f cC-

' g.

3^ s'

3 E.^ ^ -

2 3 2 á =* O S

|-s:5

I §.§-

£^

.

g I g § S g yj

í>4

^

e- í-

QJ b< -f Ó3 (^ oá

3

M M iJh

hiá

M. j3

M

^

;:-

% >

I

'-'

cití

>.S

^

k

Magyar

Királyi

Államvasutak nyári menetrendje.

A Magyar ^ IC 00 Wi

Királyi Államvasutak nyári menetrendj

XLIII.

KÖTET.

191-3

ÁPRILIS -MÁJüS-JÜNIÜS.

l—li. FÜZET.

FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁESÜLAT. EGYSZERSMIND

A

MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A.

SZERKESZT-BIZOTTSÁG KÖZEEMÜKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK

PAPP KÁROLY

dr.

MAROS IMRE

És

A xiltmtl.AT TITKÁR.II.

BUDAPEST, A

1913.


FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.)

ZEITSCHEIFT DEE UNGAEISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUQLEICH

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. UNTER MITWIRKUNG DES

REDACTIONS-COMITÉS REDiaiERT VON

Dr. K.

V.

PAPP

UND E.

v.

MAROS

SEKRKTÁREN DEU GE.SELLSCHAFT.

BUDAPEST.

1913.

KIöKNTUM DER UNGARISCHKN GEOLOGISCHKN GESELLSCHAFT.

A Magyarhoni

Eöldtani Társulat titkári hivatala líudapesten Vll. kei'., Steíánia-úl alatt van, ahová miudenneimí postai küldemény cínízend.

Alle die ie Ungarische Geologische Gesellschaft betieffenden

erbeten:

l'<.

szám

Sendungen sind imter folgender Adresse VII., Stelánia-út 14.

Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest,

TARTALOM: Értekezések. Lap

Papp károly dr. Kálisókutatások hazánkban (az I. táblával és a 10. ábrával) Halaváts Gyula: Adatok az erdélyrészi medence tektonikájához (a 11 13. ábrával) HoFFEH András dr. Jegyzetek az erdélyi Érceshegység Pilis-Csáklyak szirtzónájának tektonikájához ___ ... ... __. _._ _._ _,. _._ .__ PÁVAI Vájna Feremc dr. Új iiholadomya a miocénbl (a 14 17. ábrával). — JuGOVics Lajos dr. Kósdi markazit (a 18. ábrával) ... ... ... ... ... ___

202

Vendl Mária

205

:

—

173 183

:

—

:

:

dr.

Kristálytani vizsgálatok (a II. táblával)

:

...

I9i

193

Irodalom. 1.

CziRBUsz GÉZA

2.

Ferenc elnöki megnyitójára ... ... ... .__ ... ... _.. ... Schumacher F. A rudai tizenkétapostol-bányatársaság aranyérctelepei

dr.

:

Geográfia és földtudomány. Eeflexiók méltóságos Schafar-

ziK

3. 4.

__.

215

és

:

bányászata cím munka ismertetése Inkey BÉLÁ-tól ^-. .^. ... ... ... 216 Heilprin Angelo geológus élete s munkássága. Közli Maros Imre ... ... 228 A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1912. évben (Repertórium der auf üngarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1912.) Közli Timkó Imre 230

Társulati ügyek.

Jegyzkönyv B) Jegyzkönyv A)

az 1913. március 5-én tartott szakülésrl ...

.__

az 1913. március 5-én tartott választmányi ülésrl

...

._.

...

... ...

249 252

INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS: Abhandlnngen

:

jeite

Dr. K.

V.

Papp: Kalisalzschürfungen

in

üngarn (Mit der

Tafel

I.

und der Figur

10) 257

Halaváts Daten zur Tektonik des Siebenbürgischen Beckens (Mit d. Figuren 11—13) ... ... ... ... ... ... ... _._ ... ... ___ _.. .__ 268 A. Hoffer Notizen über die Tektonik der Pilis Csáklyaker Klippenzone des Siebenbürgischen Erzgebirges ... ... ... ... ... ... ... ... _ _ 377 Dr. Fr. Pávai Vájna: Eine neue Pholadomya aus dem Miocán (Mit d. Figuren J. V.

:

:

14-17)

280

:

Dr. L. JuGOVics: Markasit von Kósd (Mit d. Fig. 18) ... ... Dr. M. Vendl Kristallographische Untersuchungen (Mit der Tafel :

liiteratnr 1.

2.

290 II.) ...

292

:

Schumacher: Die Golderzlagerstátten und der Goldbergbau der Rudaer Zvifölf Apostel-Gewerkschaft zu Brád in Siebenbürgen, von Béla von Inkey 303 Repertórium der auf üngarn bezüglichen geologischen Literatur -im Jahre F.

1912

(S.

230)

...

.._

...

...

__.

...

_._

315

Magyar 50.

Királyi

Államvasutak nyári menetrendje.

Hclyí forgaloiD Budapest nyugoti p.

áiiamvasuTak!

lagymaros-Visegrád" és "Esztergomi csavai-gözös" megállóhelyeken a

gzösök Szv.

(Btolapi'st központi üv.)

X

5

«

5il 52i érk

«

rház rház

«

'522

X71; I

136

116 l-IU

Szv. I

1

érk

Gvv.

Szv.

926 951 930

622

X935 957 946 1Ö06

942

11246 103

rliáz gyinaros-Visegrád ....

II

7-

.

718

Szv.

I

1^808

1102

815

1111 1115 1124

Szv. Szv.

I

138

1-111

ILIII

Gw.

I

166 168

Szv.

106 126

!

I-m

11.11! ii.iiiii. 11

1225 100

1220

'1231

I06

200 210

1 30;

;136

1236 112 142 1244 116 147 érk.

1223

158

12^5 <1259

érk

03 109

XI

l')Ü7

1232

1211 1215 <1920 1229

1245

905

905

1231 1243 1247 1957 101

1256

113 !12ô

£.

245

905

551250 i

rl07

124 ^1

érk.

135

2 1:4§ «

723

rház

ml

érk.

1200

949 1012 1Ö03 1024 10O8 1028 1019 1036 1023 1043 érk 1048 1055

3 7S5

6

659 704

begény 3b megálló

739

S'

II.

1404

1200 1205 "1 1212 1219 1223 /12

1149

639

626 638 642

164

I

603 608

sz.

rház

I

érk

^9

3^

in

1135

911 941 X915

829

543 5ÍI 601

11.

S45 915 945 1100 921 952 11 07 95 11 1" 900 /g'sij 1()03 11 lE

S07 813 818

529

{

134. sz.

Szv.

C559

gymaros

lemba

Szv.

114 160 162 1-111 11.111111.111

Szv.

érk

I

''

46

iniösi átkelés 142.

Szv.

134 i-iii

!

« é,

igrádvercze smaros 151Ví

65] érk

I

«

Bz

l.

11

70c

5

1.

635 641 647

ai2

i-

„ « 526

161). sz.

Ipolyság

Szv.

158

iii.iii

I

1402

a csavar-

alatt,

közvetítik.

I

makeszi megálló

sz.

között.

való átkelést, a hajózás tartama

1

lotaújlalu ,.Jtospalota-Újpest (lliidnpetit balparti üv.) iiiakeszi-Alag

5cl lüG.

Gvv. ISzv.

Szv.

I

11.111 ii.iiili-iii 11.111

Jios i-eiidezö p.ii

Isögöd

Szv.

I

154 152 122 156

ÁLLOMÁSOK llapest nyugoti p.u.

Szv.

u— Párkány-Nána

Dunán

130 143 148 157 201

246 257 301 309 321

érk.

'326

332

1'-

Í39

ittergomi csavargözös

Kovácspatak)

ramkövesd •kány-Nána

I

825

150 154 202

.-13

Helyi forgalom Budapest nyugoti p.

lEasuTak!

50.

729 734 742

,

X

348 352 131

u.—Párkány-Nána

303

4.00

között. (Folytatás.)

személyvonatnál a heti miinkásbérletjegyek és munkásigazolvány alapján váltott jegyek Budapestrl bezárólag Xagjinarosig érvénytelenek. k. 118. sz. személyvonatnál az 1 20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletjegj'ek érvénylenek. "Nagymaros-Visegrád" és "Esztergomi csavargözös» megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, a csavarAl

130.

sz.

—

gzösök iudapest központi üv.)

170

108

11.111

lapest nyugoti p.u.

rendez

Gyv.

X

i

p.u

<

<

II

I.

polyság

rház rház

l.

sz.

120

I-m

<

<

«

gymaros

«

mösi átkelés

142.

jegény )b megálló leml)a 134. ?tergonii

rh.

«

« «

.

sz.

rház

Szv.

Gyv. Szv.

Szv.

I-m

550 4I6 556 422 622 426 533 626 /6i 4

érk

érk -544

302

418,

X427j

316

431

)56

435;

320 327 C300 336

I

X421

61S

/

ramkövesd •kány-Nána

« «

«

«

X

m

725

132

1

Szv.

I

I

352 357 405 413 419 426 432 436 '.441

é.

Szv. * 118

!

/7i

X44O

T,25

^6iS

'725

4491

6li

I-m

i)07l

612 629 625

8^2.1

^8^ "822

822

{^36!

8Í2'

7

714

8— 822

,

<528

<659

534

706

<'^39

<7i2

752

825 829 8Í2

7 56 x^47 érk.

7li

8

754

'822

>'8:

855

848j érk.

_

925 922

'8

xtj38

826 '8'

X95I

945!

7iS

824

8

9^

érk.

'829

8.

'lü2i:

812 822

Szv.

146 ii.iii

_

926| ;-955 1029| 1222

érk.hl222 I

5:916

A025

8^

-fsi

'<12i2

I

959

10^

;i()28;

10^4,

;.

lod

M nm 11-23

1ÜÍ2

12i2 r'ii 12^6 1225

_

/10a2 1025

856

10281

901

lOÜ^

1029

1023

10^8' 1122

909

—

— — -

922

re

9121

542

.-,02

I

>''9ÍÍil()2i3'

i

8^9 912

érk.

443 453

I

184

j

t626-

7 26 739 7i£ 744

752

652

Szt.

9221022; 1125 1142 1(,12 X1147 , 822! /945'l()18 1152

NSiií

8I1! 822;

754

6^ 7"

5 16

523

1

8~j

8iî

\OS. 451, 503,

1

,ii.m

érk,

728 722 7 00

i

826 y32

111 731

'6á2

622

I-m

7^5 xS£l I

6^2 622

1408

182 11.111

'621

62 629 6^3

6^

Szv. I

625 6ii 62

1

I

I

esavargzös

Kovácspatak)

Szv.

Szv.

.Szv. 1

351

imarOs ISlVa sz. rház gymaros-Visegrád .

közvetítik.

Szv.

625

„, «

.,

Szv.

<306 <312

C300 339

grádvercze

Szv.

172 140 174 142 176 128 144 1406^130! 178 180 ii.m I-m II. III I-m IMII ii.iiii 111 I. iM-iiiiii.iiii II.

érk.

érk.

.._-4:

46

Szv.

215 2 30 310 355j 921 3I6! 227 322, 231 251 326/4O8

<

5d 166. sz.

Szv.

I

< Istaújfalu kospalota-».^jpest Hndapcítt hat parti üv.) inakeszi-Alag < inakeszi megálló

Isögöd 169.

Szv.

I

ÁLLOMÁSOK kos

Szv.

_ _ ~ -

j I

'

1212 1255

122 122 lia érk.

:

-

A Ma^var 250.

'államvasutak!

Királvi Államvasutak nyári

menetrend

Helyi forgalom Párkány-Nána-Bndapest nyngoti p. u. között.

XLin. KÖTET.

1913

JÚLIÜS-AUGüSZTÜS-SZEPTEMBEE

T— 9. FÜZET

'

r~~..

FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A

MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KüZLÖNp. A

SZERKESZT-BIZOTTSÁG KÖZREMKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK

PAPP KÁROLY

dr.

MAROS IMRE

És

A TÁRSULAT TITKÁRAI.

BUDAPEST, A

1913.


FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MTTEILUNGEN.)

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAPT ZUGLEICH

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REIOHSANSTALT. UNTER MITWIRKUNG DES

REDACTIONS-COMITÉS HEUiaiERT VON

Dr. K.

V.

PAPP

UND E.

v.

MAROS

ÍIKKRETÁREN DKR GE8EU.SCHAFT.

BUDAPEST,

1913.

EIGENTUM DER ÜNÖABISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSGHAFT.

A Magyarhoni

Földtani Társulat titkári hivatala Itiulapi-sten VII. ker., Slefánia-út 14. postai küldemény címzend. alatt van, ahová

Allé die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden

erbeten:

szám

mindennem

Sendungen siud unter folgender Adresse VII., Stefánia-út 14.

Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest,

TAKTALOM: Értekezések.

Ballenegger Róbert A talajok jellemzése vizes kivonatuk segélyével Mauritz BÉLA dr.: A Fruska-Góra trachitos kzetei _ ... ... .._ Strömpl Gábor dr. A Visegrádi Dunaszoros és a pesti síkság :

...

Vendl Aladár

...

dr.

:

...

A

...

...

...

___

homokjáról

Csepelszigefc

_

__

317

"324

fiatalabb ka^cs-

:

telepei

"

_

_

(a III. táblával)

_

_

^^^

_ '

...

...

si

állatvilága,

...

331

Társn7ati ügyek. ^j Szakülések.

—

—

1913 április

2.

Kormos Tivadar

:

Madagaszkár

Taeger Henrik dr. A Lumiére-féle szines fényképek ... __. 344 1913 május 7. 1. Bayer József dr. Magyarország a jégkorszak idején. 2. TuzsoN JÁNOS dr. Adatok Magyarország fosszilis flórájához . _.. ... 345 1913 június 4. Lóczy Lajos dr. Az olaszországi vulkánokról ... ... :

:

:

:

350

'

B) Választmányi ülések: 1913 áprüis 2-án, május 7-én, június 4-én ... Helyreigazítás az 1912 dec. U-i szakülés jegyzkönyvéhez ...

355

..

'"

'

360

INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS: Abhaudlnngen

:

Seite

Ballenegger: L'étude des sols á l'aide de leurs solutions aqueuses 359 B. Mauritz Die trachitischen Gesteine des Fruska-Gora Gebirges in Slavonien 367 G. Strompl Die jüngeren Schotterlager der Visegráder Donauenge und der R.

:

:

Pester Ebene...

A.

Vendl

Über den Sand der Csepel-Insel (mit der Tafel IH.)

:

371 ..."

375

.

Oesellsckaftsangelegenheiten.

—

Mitteilungen

aus den Fachsitzungen 6. November 1912. 1. Fr Schafarzik Mineralogische Mitteilungen. 2. A. Liffa: Ein neues Vorkommen von PhiUipsit Ungarn. 3. E. v. Hillebrand: Neuere Wohnstátten des Urmenschen Ungarn. 4. L. v. Lóczy Schutz der Naturschönheiten

•

m

m

-

:

Dczember 1912. 1. Th. Kormos Neue Ursáugetiere aus Ungarn. 2. J.'Éhik Uber die Fauna der Pálfifyhöhle bei Detrekszentmiklós. 3.Fr.Pávay— Vájna Über eine neue Pholadomya in Ungarn. 4. K. v. Papp Kalisalzforschung in Ungarn. 5. M. Rózsa: Über die organische Struktur der Stassfurter 4.

:

390

•

•

:

Salzlager...

-

-

-

391 Einige Bemerkungen zur Morphologie Siebenbürgens. 2. L. JuGOVics: Mineralogische Mitteilungen 394 18. Dezember 1912. 1. G. Störmpl: Aufbau und Antlitz der Mezség in Siebenburgen. 2. J. Vigh: Liassohichten des Nagykszikla .. ... ... ... 395 11.

Dezember

Jánner

8.

Beckens.

1912.

1

.

1913. J. v. 2.

E. v.

Cholnoky

:

Halaváts Beitráge zur Tektonik des Síében bürgischen Über die Frage des fossilen Menschen. 3. :

E. Hillebrand:

K. Kulcsár: Geologische Beobachtungen ím Gerecsegobirge... .... Jánner 1913. 1. E. Timkó Pedologische Forschungsreise durc'h Steppen Russlands. 2. P. Treitz Über die Staubwolken.

396

-29.

:

:

"""

!' 2.

1913.

tF^'}

1.

Th. Kormos: Über

H.Taegek: Ubcr

Ceologie 7.

Mai

1913. Dr. J.

die

...

die

.

.

...

die .

398

erloschene

Fauna Madagaskars. Lumierschen Farbenphotographien im Dienste der

Bayer: Über Ungarns Stellung ím

Eiszeitaítér

399 400

,

A Magyar

Királyi Államvasutal^

H cs

''-,

u

c

^

rt

o

~,^ ? ^ ^-^ü,, S — u -;

2=í =

u

.Grs

3

c3

5j

5:0

-J.- ü;;:

c

:á

;i.

H

»-^-3 a'iS-SOoa

ü ;;=

.

o S O

C3

vj.5.?'^í;.s

tj

- 3= N

'^

~-

-L.

"í

tp

o

ií .zr 7!

S í^ ?3

X -: ? -< iái;_:L,£3y;v;H:2:i.-.:;

5c;

c o n

:? -

•a>

í

menetrendje.

téli

."3

':'

=: a^ T-

._ = .3

5g B g 3'S

íti ííj

eh

XI 01 Cl Ml Ml

ni

S-í£.íá

s 03 <; S ca

ai((au

pjuoa o.tod v.cn

'

Ko

(S

OOOOmOioO :3

:j

ro

co

oj

rí-

CM

uíOíOOioOOOioi/íOOioioOO

-^í-

:M -M ?! ^1 CM i-i T-I T-H

M

inpzs

^23:"^:^

*

-)oiioa

^=3^3'"Si--;coS5

-í<

OHHoicjmm^îoMnoiMOH >J<-rtl-.0-)<5CO-3 30JÎC'I--fi;CCCC>H0O

0'-iOi-lC^10I--HOO = T^rHlMOi-l cooscoooco i^cvJCíCíO oq:o-^

1)

!

_

O

^^Î:0~-^<-^t'V0 5053S-^<:OOIÍ3

•* 10

01 Hl -l|Ml-T|-tlOlHloiir)l*l'tlOIOI(r)ITIOI

•!

......_..,

coio?oôincoco .

oiio

...

h1 Hl mI

B

.s

c3a2

,

.

—s

to TI

2-4 d

.

,

3ü

S3

N

'2

75

5 * '

"

,H

3 eq

J

ÍJ

«

C.-a;

•«

-

fl.l

o-o^ tlCQ,—

OJ

tj^

'r^-S

wS

5

"íí

=

fl

3«i^N

ja

=

."is ^

o a

N 5

i^Sí

LT

S

N ._

-t;

—

'

CS

"

> > ^ >

luuoa n.ud v.m

O C! Dl íl ti

o O O 10 n co -t *

V) cs

w

(L1.2 1;

«-'

Oí-oOOOtoinioOOioOiotoio

10

4j.

j

w

10

•í

S.2.0tR3-3

lUlJZS

O= ^ ?o rr

C^l C^l

30

M

;~I

LC

o o

ÍM

01

-01(01

50'S'0«3-)OCO = •.OOOrJC^|-.C^'l-»<ÍÎe ., ._, ,_.

ccot-îcc:cícoiíío-::c'occc5'^

S .A -

c/3

n c 2 u

M

ü

H Jj « nm

L«

T*

^^^'^^^^>^c^r^^Î^^^1^^1^cco^'*lrt^í5

-.^

M

CÎ í^l

^

;s c: ?í -^ co C5

iO to

C>1

O

-^

i.-í

Cl r^ í^

-js

-.=

13

M

s cm

:<;

OC !£ c^ -^ i-t -^

m^

co ^:; C- rq .^

St.= .^ i- L; D ^ ,K

f^.

« ö

~^ 3 — ü

í--^ ..7; O, =^'

C3 w>

c:

A Magyar

^

Királyi Államvasutak

téli

menetrendje

OF SCIENCfiS XLIII.

KÖTET.

1918

r

:

OKTÓBEK-Nffi^ü^BER-DECEMBER 10—12. FÜZET.

"~~

:

FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIKAT HAÜJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁESÜLAT. EGYSZERSMIND

A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A

SZERKESZT-BIZOTTSÁG KÖZREMKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK

PAPP KÁKOLY

dr.

MAROS IMRE

És

,

A TÁRSULAT TITKÁRAI.

A

XLIII.

KÖTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL.

BUDAPEST, A

1913.


FÖLDTANI KÖZLÖNY. (6E0L0GISCHE MITTEILUNGEN.)

ZEITSCHRIFT DER ÜNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT ZUGLEICH

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REIOHSANSTALT. UNTER MITWIRKUNG DES

REDACTIONS-COMITÉS KEDIGIERT VON

Dr. K.

V.

PAPP

UND E.

v.

MAROS

SEKRETÁREN DER GESELLSOHAFT.

BEILIEGEND INHALTSVERZEICHNIS DES BUDAPEST.

XLIII.

BANDES.

1913.

EIGENTUM DER ÜNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT.

A Magyarhoni

Földtani Társulat titkári hivatala alatt van, ahová

Budapesten VIL

mindennem

postai

ker., S»efánia-út 14.

küldemény címzend.

szám

Allé die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14.

TARTALOM: Lap

A. Földtani Közlöny XLIII. kötetének

—

tartalomjegyzéke

_-_

.

—XXVII

I

...

Értekezések. SzÁDECZKY Gyula dr Adatok az Erdélyi Medence tektonikájához ___ _._ _.. Emszt Kálmán Rozlozsnik Pál Az újmoldovai bazalt ___ __. ... ... ... Kulcsár Kálmán: Földtani megfigyelések a Gerecse hegységben ... ___ Víg Gyula dr. Liasz rétegek a dorogi Nagyksziklán (a 19 20. ábrával) MÉHES Gyula dr. Kövesült kagylós rákok Ázsiából (a IV. táblával) _._ ... ZiMÁNYi IvÁROLY dr. Hematit a Kaknkhegj'iöl (az V— X. táblával és a 21 24. ábrával) ___ -_. .— _._ — . .-. .— _ .— ... ... _._ :

—

:

—

:

:

405 416 421

424

428

—

:

—

431.

Ismertetések.

2.

LóczY Lajos: Balaton környékének geológiája. Ismerteti Schafarzik Ferenc Lazaeevic Miloead A propilitosodás s kaolinosodás. Ismerteti Löw Márton

1.

Igazságügyi

2.

Nyugdíjba lépett egyetemi tanárok ... ... ... ___ __. ___ _^_ ... Telegdi Roth Lajos nyugdíjban ... _.. ___ ... ... ... ... ...

1.

:

dr.

445

dr.

472

Geológiai események.

3.

Felhívás

a

s

közigazgatási tisztviselk a m. kir. földtani intézetben

Magyarhoni Földtani Társulatba való belépésre

—

_..

477

...

478

... ...

—

...

478

480

.

INHALTSVERZEICHNIS DES 8ÜPPLEMENTS: Abhaudlnngeu. Seite

von SzÁDECZKY Beitráge zur Tektonik des Sicbenbürgischen Beckens ... 481 ... ... _._ 494 K. Emszt P. Rozlozsnik Der Basáit von Ujmoldova K. Kulcsár Geologische Beobachtungen im Gerecsegebirge ... _._ 499 Liasschichten am Doroger Nagykszikla (Mit den Figurán 19 20) 502 J. VÍGH Fossile Ostracoden aus Asieu (Mit der Tafel IV.) •L MÉHES ... .-. — _ -.. 506 K. ZiMÁNYi Über den Hámatit vom Kakuk-Berge (Mit den Tafeln V X und den Textfiguren 21—24) __. ... ... ... ... ... ... _.. ... ... ... 511 J.

:

—

:

:

—

:

:

—

:

Mitteilnngen ans den Faolisitzungeu. TuzsoN Beitráge zur fossilen Flóra Ungarns ... L, V, LóczY Über die Vulkáné Italiens _.. J.

...

:

...

.._

:

...

...

...

...

524 525

...

Vegyes közlemények. ( Versch iedoir

Bknkö Ferenc emléke (Ein Franz

Benk

Mitteüungen.)

Deukmal)

A

Magyarhoni Földtani Társulat tisztviseli

A

Szabó

s

der üngarischen Geologischen Gesellschaft Jí'izsef

emlékéremmel

kitüntetett

...

...

...

...

...

...

(Verzeichnis

... ...

...

...

munkák jegyzéke

mit der Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten) Szerkeszti üzenetek (Zur gefiilligen Kenntnisnahme)

A

...

..

.530

választmányi tagjai (Funktionáre

...

...

...

_..

...

...

532

der

534 535

Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke (Verzeichnis der Publikationen der Üngarischen Geologischen Gesellschaft)

...

...

...

...

536

Q? bi óa id

*t^

ctó_

öí f^

*"'

w.

cg.

iá,

..^3--

<"

Bt?

Síi.

>

«»

iT

--=

-oSSBâín

i
eges

-^

=^

c5

o.iod

vuo uívzs -jvúoa

:o ;c

M 33 «0 Oi

c^

t>.

Tí

^ -5

*rt

L

— "^ — _

GSSS'aSS'=§S«2^-í'a-S£.Ö-S 2°«

O C O

"S

J5^>ü.ai;

^'2-3 3'«JLS-«.g S

-S

3

a;

ho-o) ii

r " 3

S

^

A Magyar

Királyi ÁllamvasuA k

2S -5
< ^<2 o B o a

•

a w < w P^7 = 7

N N a n

•a 3. S-f-

O O O y

^

(C

C

lUlOH-O

Ol

_«} N O S N

r;

» Ö

r?

í o

-1

(A

JfTO

O 3

~N

y.

-1

o cro

3»3

o c co oa co o îc;' — w * A O

0-.

líc

iO

O

P

m pl re a

!o

!»

Ul

O O O 33 =

c

o Í6^

lo cc oc

>o.

lo

o

o.

N B B o

vonatto

01

c-n

o tnncc

O

^^

1-"

to IC

:cidci<

S2ám

Ci)0)Olili;|i-j C O lO lo' lo

oi

perc

|

vona

c S o S a 2^ p-2 3-3-a' o3 3-" »

N g

»^ ^î :

F-I

tr

"

qs3S'S-o

O

Gví "O* w

c^

Cfl

2 Bq e-

o

^- tC^- 4^ ^ O — lOOOCCOÔOC>->! *. lo cc ccio o lo oc OS cc a o C5 c: ;; .i- C-.

C-.

ura 01

O

I

.^

Iv5

—

if^ >(^ •

nem

yprP

.£. if^ t£^

roo

i|I

33

lU ^ c 2£gg O! K5C O C5

menetrendje.

CHO.î-'0-f»*MOOiOO cn ül 01 01

.g-g,--

O O

téli

t

CT. >t^

^-OC;C;C;íCíCCC0CCC^J^^Í«J^lS>C5CíC; C~-33~CíWCnCn*»>íîCWtOlCtOtOlClClCKSlClO'-

t:

1^

"O

FÖLDTANI KÖZLÖNY ÉRTEKEZÉSEK. ADATOK AZ ERDÉLY] MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. Bevezet

Recommend Documents