FÖLDTAN I KQZLQNl^
T
19U JANUÁR-FEBRUÁR.
XLIV. KÖTET.
A KANADAI
1-2. FÜZET.
NEMZETKÖZÍ GEOLÓGIAI KüNGliESSZUS.
Xll.
SzÁDECzKY Gyula
Irta
—
Az
1
— 12.
ábrával.
dr.
—
Bevezet. Az
1913.
évnek kétségkívül legjelentsebb geológiai eseménye a
kanadai nemzetközi geológiai kongresszus.
Torontóba n,
A
kongresszus
ugyan
ülései
Kanadának az Ontario partján elterül egyik legelemeg augusztus 7— 14-ig, de azért épenséggel
venebl) városában tartattak
nem
lehet torontói kongresszusnak nevezni,
ismert részeit,
Kanadának
azért,
mert a szoká-
érdekesebb
összes
hanem fleg azért, mert az üléseket megelz Lrinc folyó partján fekv Montreal városból
indult
kirándulások behálózták
sos
nemcsak
geológiailag
12 kirándulás
közül 8 a Szent ki és
részben oda futott vissza.
Montreal, Kanadának ez a legnagyobb, gazdag,
fele
részben francia-
nyelv, rendkívül gyorsan fejld városa tehát sok napon át volt a hajléka fleg azoknak a kongresszistáknak, akik a kongresszus eltti kiránEz okból ebben az idben Montrealban a híres dulásban résztvettek.
Mc
University
szomszédságában lév deák-klub fényes helyiségében rendes irodája volt a kongresszusnak. Örömmel üdvözöltük itt a
Gill
stockholmi kongresszus alkalmából jól ismert
egyetemen a kzettan
upsalai
magántanárát, akit
segítségül kért fel a kongresszus idejéi-e.
nemcsak az információkat,
st
Quensbl barátunkat,
leveleinket,
az
az
intézbizottság
Ebben az irodában kaptuk meg hanem olvasóterem is volt itt,
a kirándulásokkal kapcsolatos gyjtéseinket tartalmazó ládák befoga-
dására
is
volt egy külön helyiség.
Adams, a montreali kongresszus ehiöke
is.
Mc
Itt volt
Gill
egyetem
alkalmam elször
geológia tanára volt a látni
Amerikában, hogy
a város legszebb helyén milyen kényelmesen pavillonrendszerben van
1
Eladta
a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1913 december
tartott
hónap 3-án
szakülésén. Föliitani Közlöny.
XLIV.
kiit.
l!U4.
el-
^
y
1)!
SZADKCZKY (ÍYULA
helyezve az egyetem. Az egyes épületek tágas, pázsitos terekkel vannak egymástól elválasztva, a városi parkká alakított Mont Eoyal domb tövében.
Hasonló fényesen
és
kényelmesen van elhelyezve a toi'ontói egA^etem is, Toronto lartoniány })arlam('nt épületének is he-
óriás területen, ann'lyt'ii lyet adott.
Ugy
tus
kongresszusnak
tudományos intézetek elkel elhelyezése, megbecsülése általános Amerikában. De Kanada-birodalomnak (doiiiiiiioiij fvárosa, az elbbieknél kisebb és kedveztlenebb helyzet í a w a város is vendégül látta auguszlátszik, a
t
1-én a
ama
tagjait,
Ottawában
beállítva,
1.
de az újonnan
ábra. Cobalt, Coniagas (
akik az ülések idejét
Ha
legnagyobb kirándulásokon résztvettek.
éi)iilt
formális ^
iroda
megelz
nem
]\Iemorial
volt
is
Museum»-
=Co, Ni, Ag, As.) bányatelep.
ban a geológusok minden szükséges útbaigazítást megkaptak és a xondégek fogadására, kalauzolására itt is alakult helyi bizottság. Ha tudjuk azt, hogy a kongresszus ftitkára Brock, a kanadai központi fcildtani intézetnek igazgatója (épen úgy, mint a kongresszus irodájának többi tagja) ottawai lakos, valamint a tisztek'tbcli alchiiikrik. a miniszteivlnök. Itányaminiszter, vasút miniszter
is
rándulásokat, akkoi' megért
ottawai lakosok, ha tekintetbe vesszük jiilv.
a
ki-
bogy ez a kongresszus igazán egész Kana-
dára kiterjedt.
Ugyanaz az arányos megosztás
felé
val<'>
ebben, ami az Egyesült-Államok fvárosává
(onkxés nyilvánul meg
iieiu
a
legnagyobl), leggaz-
dagabb New-Yorkot, baiiem a félrees kisebl* Washingtont tette. Kanada fvárosává pedig a ga/dagságia. lalvosok s/ámára iiéz\c jeleiitéktelenebl* Ottawát. Aliieiikáliak
leglK'pesel)!)
teridete
a
íoldlés/lirk
I'!,llld|ia
tele
néz
A
IvAN.VDAI XII.
NEMZETKO/I GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
tehát természetes, hogy a kongresszus
keleti része,
részen voltak.
De
3
fmozgalmai ezen
a
az ülések utáni nagy kirándulások a kongresszus tag-
jainak jelentékeny részét átvitték az egész kontinensen. Ezeket a tagokat siettek megvendégelni a többi jelentékeny városok
is.
Az Amerika közepén
végighúzódó Nagy Alföld kanadai részének fhelye, a
fiatal (1881-ben 7985 lakosa volt) de máris kétszázezer lakosú Winnipeg szónoka, e város
volt polgármestere amerikai merészséggel
nek adott banketten, hogy
igazi
mondta
a C^ kirándulás résztvevi-
kanadai kultúrát eddig
nem
láttunk, csak
most fogjuk ezt látni. Ha gabonakulturát értett volna a szónok, úgy szavát komolyan lehetett volna venni, mert Winnipegbe futnak össze a nagy
2.
ábra. Porcupin, az aranybányászkodás kezdete.
kanadai Alföld kereskedelmi csolatban azt
is
szálai.
Azonban a szónok
megemlítette, hogy az
a kultúrával kap-
városukban 47 nyelven beszélnek.
Tudniillik Winnipeg város a kanadai kivándorlás központja és az államnak egy a kivándorlást szaliályozó hivatala van itt, ahol a kivándorlók egy hétig ingyen lakást és ellátást kapnak. Innen osztják el ket a nagy alföldön.
A tl
és
csak
kanadai bankettek általában lényegesen különböznek a mieinkáltal. A teán vagy kávén kívül rendesen
pedig nagy egyszerségük hideg
a jegesvíz
keznek, és
étel
kerül
az
asztalra.
pótolja. Üdvözlések, a.
Szeszesital
vannak sorolva. Ezek a hagyományos «God savé the King» el-
szónokok nevei a bankettlapon elre
sorozata a király
éltetésével,
s
egyáltalában nincs. Ezt
beszédek az evés befejezése után követfel
éneklésével kezddik.
Különvonatunkon igen
ió
volt az ellátás és sört
is
lehetett,
habár
K
4 jó drágán kapni.^ így
nagyon
kifejezte
jól
igazgatója,
boldogult
desen ott
nem
a bankettek
Csernisev,
az
elnöke,
kinek
a bankettlapon,
Kivétel volt
neve ren-
winnipegi
amitl nyelve annyira megdermedt, hogy nem tud
azt iszik,
Ezt
immár
intézetnek
geológiai
kongresszus
VlII-ik
a
különös örömet.
csináltak
orosz
köszöntjében, mondván, hogy sohasem ivott jegesvizet. Itt azonban körülötte mindenki
állt
életében
SZADECZKY GYULA
a
hivatalos
torontói
beszélni.
amely fényben vetekedett
bankett,
A menüt követ beszédek között zene és ének is Fényes volt Montreal egyik klubjában az elnök részérl kisebb társaságnak adott diner is, amelyen a Mc Gill egyetem néhány tanára is ami bankettjeinkkel. volt.
résztvett.
Mindezekben a városokban
fogadóbizottságok
programm
részletesen megállapított
szerint
alakultak,
amelyek
mutatták be a városnak
és
környékének -nevezetességeit, úgy hogy a kongresszus tagjainak bségesen volt alkalmuk megismerni Kanadának nemcsak geológiai viszonyait, hanem rohamosan fejld, rendkívül gazdag városait, azok pezsg életét, törekvéseit.
A
kongresszus eltti A3 (Sudbury, Cobalt, Porcupin) kiránduláson
növeked községek fejVannak itt ez 1 — 2 bánya-
az újonnan felfedezett bányavidéken a rohamosan
ldésének
teljes sorozatát volt
alkalmunk
látni.
egyesztends telepektl kezdve pár esztends és több ezer lakosú városokon (Cobalt) át a fejldés minden fokán lév községek. Sudbury város ahg 10 esztends és máris van vagy 50,000 lakosa.
vállalat
A
épületeibl
álló
csendestengeri vasút
mindössze 22 esztends,
nyugati végénél t.
i.
megnyilvánulása alkalmával keletkezett kívül nagy ipara,
fekv Vancouvre
város
pedig
a Canadian Pacific Eailway (C. P. E.) vasút és
van vagy 200,000 lakosa, rend-
kereskedelme és gazdagsága.
(;eoló(|iai kiráinliilások
az ülósokot inogelzloíj A3 és
Kanadának, ennek az Európával majdnem egyenl nagyságú terület
legérdekesebb
nagy munka
és
ismert
részeinek
szerkezetét
rendkívül
és után, összesen 31
kiránduláson.
végzett e tekintetben ennek az aránylag fiatal országnak
mérsékelt számú geológustestülete, az szinte hihetetlennek
1
óriás
fáradságos elkészítés után mind bemutatták a kongresz-
szusnak a torontói ülések eltt, alatt
Hogy mit
geológiai
A-.
Jcllt-mzö az amerikai viszonyokra,
tnnék
fel,
ha
hogy hálókocsink néger inasa télen át egye-
amit elnökünk Adams mondott, hogy egy nyári szünidben egy pásztor levéllel kereste meg, mint leend tanárát, hogy szerezzen neki Montrealban tehén mellett foglalkozást, mert mint szegény ember, másként nem tudná az temi hallgató.
Még különösebb
egyetemet végezni.
az,
A KANADAI
nem
XII.
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
Ú
tudnók, hogy Kanada már 1903-ban, a bécsi ülés alkalmával meghívta
Ekkor azonban a mexikói meghívás fogadtatott el, amehogy egymásután 2 amerikai kongresszus ne legyen, a stockholmi
a kongresszust. lyet,
követett. így 10 év állott az elkészületre. Ennél, valamint a kirándulá-
sok vezetésénél
is
segítségül jöttek az Egyesült-Államok geológusai. így
Daly
folytatásaként és
Harward University geológustanára
cambridgei
a
Walcott tanulmányozták. Daly
egyesültállami tanulmányai
az
a kanadai Kordillerák tekintélyes részét
írta le a
kongresszus számára készült
vezetkönyvben a Kordillerák
geológiájáról szóló általános részt és
a vezetésnek jelentékeny részét
is
vállalta
A
magára.
itt
Sziklás-hegység
cambri rétegeinek tanulmányozásával, leírásával nagy érdemeket szerzett Walcott pedig a Kordillerákban (Field) egy eladással örvendeztette meg a Ci kiránduló társaságot. Lam^son a kaliforniai egyetem geológustanára a Felstó környékén volt egy kiránduláson vezetnk.
A r
1
térképekkel,
képekkel gazdagon
vezet könyv-
felszerelt
Kanada modern
(Guide) azt kell mondani, hogy
geológiáját
magában
Összesen 1908 lapra terjed, 154 legnagyobbrészt színes térképpel
foglalja.
267 képpel, 39 rajzzal
és
szelvénnyel van illusztrálva.
Az (Ag) ÖudburyCobalt-Porcupine kirándulás volt az els, amelyen a kongresszus eltt résztvettem. Erre júhus 23-án reggel indultunk különvonaton Montreal ból. Ez a vonat látott el bennünket augusztus 2-ig állandóan lakással és étkezéssel
munk
volt
kitn
Ezen a kiránduláson
is.
megismerni a Húron
és
Ontario-tótól
északra
régibb ismeretes részét a földkéregnek, amelyet Suess E.
a
alkal-
elterül
leg-
kanadai
n a k nevezett. Rendkívül ersen van itt kifejldve a precambri csoport. Ennek a Szt. Lrinc képzdmény, (laurentian) gránit és gneiszénél idsebb üledékeit («Sudbury sorozat») legalább 6000 m-re becsülik. De ez alatt megvan a «l-eewatin» vasat term zöldköves és zöldpalás sorop a
i
z s
zata,
valamint a «Grenville sorozat» üledék csoportja
A
Szt.
Lrincz képzdménynél
fiatalabb
is.
rétegek
«Huronian» alap konglomeráttal kezddik, fels tagjának pedig vulkáni tufa
is
elfordul.
A
Huronian-t
áttöri,
csoportjában
tehát annál fiata-
labb egy igen érdekes noní-féle, medencealakú lakkohtos shaped laccolithic sill») amelyik alsó érintkezésén a világ
leggazdagabb oldalán
megy
nikkelbánvászata
fokozatosan
folvik.
savanyúbb
Ez
a
norit
mikropegmatitnak
a
között
rétegei
az
telér
(«basin-
ezidszerinti
ellenkez,
nevezett
fels
kzetbe
át.
A tain és
gazdag
vasérc
elfordulásokat ezen a kiránduláson Moose Moun-
Temagami-tó vidékén ismertük meg. Sok helyütt elképzelhetetlen
tisztán feltárták ezeket az érceket a negyedkori gleccsersúrolások.
Megismertük kor felfedezett ezüst
itt
és
Cobalt /,-o?)r///-
város vidékén 1903-ban a vasút építése(1 ábra), továbbá Porcupin egészen
telepeket,
DE
Új aranybányáit.
érben
(2.
ábra).
SZADECZKY GYULA
Az arany leginkább termés
állapotban, kvarc-
precambrisavanyú erupciók termékeként fordul el. Érdekes, hogy ezen a területen nemcsak Cobalt város van elnevezve
hanem
az érc után,
egyik bányájuk, amelyben kobalt, nikkel, ezüst, arzén
van, (Co, Ni, Ag, As,) Coniagas nevet kapott.
A
járások pedig kiváló geoló-
vannak elnevezve, Coleman, Kemp, Miller stb. gusok után A világ minden részébl összeverdött bányászok színtelen öltözet és kedvetlen arcú csoportja egészen más benyomást tesz itt, mint a mi régi is
kedélyes
3.
bányásznépünk. De az
aranybányászat
ábra. Montreal felett Mont-Royal, esísexit-bánya.
se
fog
Az eltérben
addig tartani.
balról
Lacroix,
jobbról Termiek.
mint Erdélyi Érchegységünk aranybányászata, mert
itt
hihetetlen ervel
esnek az arany kitermelésének, annyira, hogy pár év alatt egyik bányában
már 500 méterre hatoltak le Ennek a kirándulásnak
a mélybe.
utolsó napján
sabb taván, a Teviagamin hajókáztunk és és
fiatalal)b
precambri
képzdményeklil
Észak-Amerika egyik legbájomegismertük ennek keewatin álló
környékét,
magnetittelepeket, diluviális gleccserektl lesúrolt
felülettel.
az
itt
lév
Ezek azon-
ban jóval szegényebbek, mint a Moos-Mountainiak, ennélfogva egyelre nem mi vélik. Itt láttuk Baer Islandon az els indián telepet, megismertük nyirfakéregbl készült rendkívül könny csónakjaikat, megcsodáltuk a csónakkal
A KANADAI
XII.
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
való bánásban végtelen ügyességüket.
A Hudsonbay
7
társaságnak van
itt
egyik állomása. Régebben kizárólag ez a társaság közvetítette az indiánokkal a kereskedést.
Errl
a kirándulásról visszatérben ejtettük útba Ottauát,
Kanada
fvárosát, hogy résztvegyünk augusztus l-jén a kongresszus tiszteletére rendezett
vevi
is.
ünnepségeken,
ainelj^-e
Meglátogattuk a kanadai
idejöttek
a
többi
kirándulások részt-
parlament épületét
is,
mely gothikus
formájával a magyarországira emlékeztet, de a miénknél kisebb méret.
A kormány szélni
és a város által adott
Kanada
miniszterelnökét és
banketten hallottuk többek között bebányaminiszterét. Megismertük az új
SZADECZKY
D!
képviselt. Délben
adott luncheont a W'iiulsor Hotel ban-
a helyi bizottság
kett-termében, délután pedig
eg}'
GYUr,.\
külön vonaton Lacliine-be, innen pedig
hajón egy (Cauglinawaga) indián faluba mentünk, ahol az indiánok tiszteletünkre csónakversenyt rendeztek, bemutatták lacrosse játékukat, végül törzsfnökké avatták a kongresszus elnökét és két más geológust, nagyon sajátságos táncuk és zenéjük kísérenemzeti szokásuk szerint az tében. Vissza hajón a Lachine zugon át jöttünk,
A
katonazenekarral
is
úgy látszik túlságosan megterhelt hajónk azonban olyan ervel ütdött a fenékbl kiálló sziklához, hogy — amint a következ nap az életünk komoly veszélyben volt, amennyiben kiújságból olvastuk ellátott,
—
szállásunk után csak nehezen tudták a kapott résen át betódult vizet kiszivattyúzni.
Augusztus 3-án a Mount Eoyal parkot néztük meg a geológiáikig
is
rendkívül
érdekes,
gyönyör
a városnak, mealyben olyan léreket
ez
lehet látni
a
az egyetem
itt
uralkodólag
kitnen
ábra), álló
gondozott utak bevágásai mentén,
gyönyör
ezt
kincsét
camptonit, tinguait és egyéb
múzeumnak
közelében geológiai
áldás a nagy terjedelm és
(3.
essexitbl
is
kilátást nyújtó
te-
hogy
beilhk. Valóságos
magános domb
a
városra nézve, amit a sport minden ágának mívelésére is jól f elhasználnak. ^ A gyorsan fejld város egészen körülnövi a Mount Royalt, úgy
hogy
néhányunknak auguszmegtekinteni, ahol láttuk, hogy az ordo-
alatta jelenleg alagút készül.
tus 4-én ezt az
épül
alagutat
is
Alkalmunk
volt
vician (alsó silur) trenton mészkövet kükinliöz, essexithez tartozó telérek szelik át.
Augusztus 5-én
és
6-án volt a
Mt Boijal-imk
és a Szent Lrincz folyón kúp hegynek az A7 kirándulás
es Mt Johnson nev, kapcsán való meglátogatása elnökünk, Adams vezetésével. szintén essexit
túl
A
(oroiiloi ülósí'k iílcjc: auij. 7
14.
Augusztus 7-én kezddtek a kongresszus ülései Torontóban, ebben a rendkívül elevten vasúti és vízi forgalmú és kereskedelm, 350,000 lakosú gazdag városban, melynek lakossága 10 esztend alatt 138%-kal szaporodott és amelynek a Britt birodalomban letei
London után a legnagyobb
üz-
vannak.
A
városnak rendezbizottsága mindent elkövetett, hogy a kongresz-
szus tagjai jól érezzék magukat.
Az egyetennncl
ka])Csolatos diák- és
diákn-
1 teszi vmizóvá ezt a területet, 'rólfii át reiulkívül nagy ós híres iluljogáiipalya amelyet nyáron át kocsik és gyalog kirándulók nagy tömege lep el. Az egyetlen, ami az él természetijén való gyönyörködés harmóniáját zavarja a Mount Royalon, a temet,
ami
jó európai szokás szerint
itt
is
a város felett
lév magaslatra
keiiilt.
A KANADAI
NKM/KTKÖZI ÖKOLÓGIAI KONÍiRBSSZUS.
XII.
otthonokban az ülések
amerikai viszonyok szerint nagyon olcsó
idejére, az
szállást és ellátást ajánlottak
tott rendelkezésre a város és
9
Ezenkívül a város automobilokat bocsá-
fel.
környéke nevezetességeinek megtekintésére.
hölgy bizottság többször délutáni teával kedveskevett az ülések mellett lév kerti helyiségben. Nagyon kellemes volt egy dvisgazdag bányabirto-
A
kosnak,
DuNLAP úrnak,
a város
küls, villaterületén
szép
növényzet
diluviáhs völgyszegélyen fekv remek parkjában tartott garden partyja. Azonkívül hogy a városban nagy számmal lév klubok vendégül hívták
meg
a kongresszus idejére az ismertebb kongresszistákat, egy csolnakázó
klub velencei estélyt rendezett az
A
szigetén,
ahová saját hajóján
vitte el
és a városi tanács is adott
városházán a polgármester
a résztvevket. egy fogadóestét, amelyen amerikai szokás szerint minden egyes résztvevt
külön bemutattak a polgármesternek és nejének. Ezenkívül egy nagyon fény<^s bankettet adott Kanada a kongresszus tagjainak tiszteletére, továbbá a torontói egyetem is rendezett egy ünnepélyt tiszteletben doktori cím
meg
pedig luncheonnal tisztelte
A
torontói tagok
adományozása
céljából.
A
hölgy bizottság
a hölgytagokat.
egyébként
mindent
is
elkövettek,
gresszistáknak kellemessé és élvezetessé tegyék az
itt
hogy a kon-
tartózkodást. Tanár-
számos meghívásban volt részünk. szívességnek, figyelemnek megvolt az az eredménye, Ennek hogy a torontói napok a legszebb emlékeket hagyták a résztvevkben, kiknek száma hozzávetleges becslés szerint 500 lehetett. A jelentkezett delegátusok és tagok száma július 4-éig 1152 volt. társaink részérl
is
a sok
Az ünnepélyes megnyitás augusztus 7-én déli 12 órakor történt az egyetem nagy gyléstermében (Convocation Hall). A kongresszus tiszteletbeh
kanadai birodalom fkormányzója,
elnöke, a
The Duke
of
királyi
fensége
Connaught nevében, aki ekkor nem volt Kanadában, helyet-
kanadai legfbb itélszéknek elnöke nyitotta meg az ülést. Ezután üdvözölte a kongresszust a kanadai kormány nevében Kanada miniszterelnöke, Ontario tartomány nevében Ontario bányászati minisztere, Toronto tese, a
város nevében a fpolgármester, a torontói egyetem, a házigazda nevé-
ben az egyetem elnöke.
Az üdvözlések után a megelz (svédországi) kongresszus elnöke és ftitkára adták át a kongresszus ügyeit; utóbbi felolvasta az intézbizottság részérl javasolt intézbizottsági és választmányi tagok névsorát, amit az ülés elfogadván, az új elnök foglalta az intézbizottság ces of ihe
World
mködésérl
(a
^'ilág
tett
el
az elnöki széket, a ftitkár pedig
cím
gresszus határozatából készült és amelyet e részletesen tárgyalt.
Ebben
Bemutatta a Coal Resourmunkát, amely a XI. konnap délutánján a közgylés
jelentést.
szénkészlete)
a 3 vaskos kötetet
magában
foglaló, összesen
1370 nagy negyed lapra terjed munkában, amelyhez egy 48 lapból
álló
m
10
van mcllékeht', a Magyarországra vonatkozó részt ftitkáírta meg.^ A 961— 1012. lapokon van Magyarország szénelofordiilásainak ismertetése, melynek összes mennyisége
térképatlasz
is
runk, dr. Papp ismeretes
SZADECZKY GYUI^\
357.958,418
Károly
tonnára
becsültetett.
Ehhez
adva a valószínnek
tartott
1,359.749,000 tonnát, az összes mennyiség 1,717.707,418 tonna. A kongreszszus ftitkára elismeréssel emlékezett meg a magyar mmdválatról. MatTyarország után következik benne (1018
— 1073.
lapon) Ausztria szénkész-
Hercegovina szénkészlete és lete Petraschek W'.-tl, azutá)) Bosznia Összesen lapon). 64 ország szénkész(1075-1089. FRiGYES-tl dr. Katzer bemutatást követ vitattárgyalva. A munkában lete van (>l)ben a nagy
A I^\NADAI XII. NKMZETKÖZl GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
11
körébe utaltatott a praecaiiibnan, továbbá a gazdasági geológia, petrológia, mineralógia stb., a második osztály körébe a palaeontológia, sztralási
a harmadik osztályba pedig a glaciális geoológia és fiziografia. vitatkozásra kitzött fbb tárgyak sorozatát a Földtani Közlöny 1912.
tigiafia,
A évi
XLII. kötete 921. lapján lehet olvasni. A választmány, amelynek mint egyik megválasztott
tagja
voltam, minden
reggel
9-kor tanácskozásra
különböz bizottságok
üléseztek a
küldettek ki
is,
amelyek a
gylt
megelz
alelnök, én össze.
is
Déleltt
kongresszuson
bizonyos kérdések megbeszélésére. 10 órakor kezddtek
a köz-
gylések, délután 2.30 órakor pedig a szakosztályi ülések.
().
ábra. Laggan.
Le Froy hegy
Ezek a tárgyak augusztus igénybe
vették,
kivéve
és glecser, Szikláshegységben.
8-ikától kezdve az összes ülési
napokat
a vasárnapot és augusztus 12-ikét, amely nap
egészen kirándulásnak volt szentelve. Hazánkat közelebb érdekl eladás
csak egy volt, amelyet az els szakosztályban tartottam angol nyelven
A hozzám intézett sok kérdésbl láttam, hogy eladásom igen sok jelenlévt nagyon közelrl érdekelt úgy tudományos az erdélyi földigázról.
mint gazdasági tekintetben egyaránt.
A
nagyon érdekes eladásnak csak címét is felsorolni messzi vezetne, hiszen némely szakosztályban egy-egy délután 10 eladás is volt. Ezek közül egyedül Krusch berlini tanárnak az elsdleges és másodlagos ércekrl tartott eladását említem meg, melynek végén többi, köztük sok
12
SZÁDECZKY GYUIA
D?
arra
következtetésre jutott,
a
liog}-
ércképzdés tanulmányozásánál
az
nem lehet. Eladása után elbb megjegyezte, hogy az európai
a mikroszkópos vizsgálatot többé nélkülözni az
amerikai
Pgyik
szakemberek
nem
okoskodásaikat,
felszólaló,
az ércképzdésre vonatkozó
méltatják figyelemre az kinyilvánította,
Krusch
hogy
eladásából
ebben a tekintetben Európában
következtetnie, hogy
mint
aki
azt
kell
vannak,
toválib
k. Augusztus r2-én egyrészt a Niagara eséséhez
kirándulás, másrészt pedig azok, akik a Niagarát
közelében
Kanada
a
Donvölgy téglavetjének
és sellihez vezetett
már elbb
egy
láttuk, Toronto
néztük meg, (Bg) ^™i
feltárását
legszebb pleistocén feltárásaihoz tartozik, ahol
a
lorraine (ordo-
rétegeken konkordans településsel fekszenek a pleisztoczén inter-
vician)
A
üledékek
jól rétegzett
glaciális
és
a
késbbi
Niagarához kétnapos kirándulást
eltt (^4J, amelyen a Niagarának
silur
is
réteges lerakódások.
vezettek a kongresszus ülései
szelvényén kívül a pleistocén
el-
jegesedésvégi Iroquois tó lerakódásait mutatták be Hamilton mellett.
A
kongresszus záróülése aug. 14-én
A
d. e. volt.
legközelebbi XlII-ik
kongresszusi ülés helyéíil Belgium meghívását elfogadva, Brüsszel tüze-
hogy Argentínából
tett ki. Tekintettel arra, tettel az
is
érkezett meghívás és tekin-
utóbbi ülések helyének szabályos váltakozására Európa és
hogy a XIV.
rika között, valószín,
ülés
Buenos Ayres-ben
lesz
Ame-
megtartva.
Traiis/koiiíiiioiilális kii*áii
A
kongresszus kirándulásai közül legvonzóbbak voltak az ülések után
következett nagy
transzkontinentális
lyek Torontóból a Csendes-Óceánhoz vezettek és
Két
ilyen, körülbelül
100
és
ból egyidejleg (C^ és C^.
120 geológusl)ól
Az els aug. 14-én
k
r
i
'23
á n d u
1
á s
o k, ame-
napot nettek igénvl)e. Torontó-
álló társaság indult (C'i),
amelyikben a Koidüh-
rák tektonikájára volt a fsúly helyezve, volt a vonzóbb, erre jelentkeztek legtöbben, közöttük én
rl.
A
is.
Ennek
a kongresszus elnöke volt az általános
benne igen sok kiváló geológus vett részt a föld minden részékanadai geológustanárok közül Coleman, Allan, Goodwin, az ame-
vezetje
és
Walcott, Lawson, Lane, Daly tanárok vettek részt, LawsoN és Daly mint vezetk. Részt vett továbbá Tietze az osztrák földtani intézet igazgatója, Römer a lembergi egyetemen a geográfia tanára. A németek közül többek között ott volt Steinmann (Bonn), Stíllé (Leipzig), MiLCH (Greifwald), Paulcke (Karlsruhe); a franciák közül Termiek. Gentil, Lory, Margerie, Deprat; a svédek közül Báckström; az oroHuMEa, kairói földtani szok közül Csernisev, Loewinson-Lessing rikaiak közül
;
intézet
igazgatója
az
indiaié
Fermor
stb.
Magyarországból
kongi'csszusom én voltán az egyedüli résztvev. Sajnálattal
az
kell
egész
konsta-
A ICVNADAI
XII.
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
13
tálnom, hogy a svédországi kongresszus után, ahol Lóczy felsorolása szerint,
amelybl
vettünk
az én
nevem kimaradt,
19-én, tehát összesen legalább 20-án
egyszerre ennyire lecsappant a résztvevk száma. Hiszen
részt,
egy emberöltn töl)l)é vissza nem jön az alkalom ennek az óriás területnek ilyen kitn vezetés és kényelmes módon való tanulmányozására.
Azután ezeken a hosszú kirándulásokon éjjel-nappal a föld legkülönbözbb él és dolgozó kiváló szakemberek társaságában a tapasztalatok
részein
kölcsönös
véleménycserére,
kiváltására,
értékes
ismeretek
szerzésére
olyan kiváló alkalom nyilik, amely minden mást fölülmúl.
A
különben nehezen hozzáférhet vidéken a gyjtés különvonatun-
kon rendkívül kényelmes volt egyrészt azért, mert a legérdekesebb helye ken a szükséges idre megálltunk, másrészt a gyjtés céljaira külön kocsit készített számunkra a Canadian Pacific Eailwaycompany (C. P. E.), amelyen mindenkinek megvolt
tárgyak
Ez
is
maga
a
ládája és a csomagoláshoz szükséges
állandóan rendelkezésre állottak.
a hosszú kirándulás jó alkalmat adott Észak-iVmerika kanadai
részérl, a
mentén általános
vasútvonal
és
közelebb tanulmánj'ozott
a
legérdekesebb részekrl részletes geológiai képet szerezni.
Kanadának
Átszeltük
egységét, nevezetesen utunk tótól
a
es
északra
3,
egymástól lényegesen különböz geológiai
els szakában az Ontario, Húron
és
Fels-
praecambri területet, melynek a laurentian gneiszgránit
ftömege. Ennek a
régi kéregrésznek a
közepén megnéztük a Felstó-
nak, a világ eme legnagyobb tavának partján Coldwell nefelin-szienitjét (laurvikit),
ami
áttöri a
Ebben
keewatin zöldköveit
és a laurantian gránitl)a
vannak pegmatit és camptonit felérek, akár csak a mi ditróvidéki nefelin-szienitünkben. Megnéztük továbbá Atikokan^
látszik átmenni.
is
vidékén a keewatin üledékeket, a Ste.eprock tó partján a laurentian gránitot és az alapkonglomeráttal erre
melynek mészkövében kövületek
is
rakódott
alsó
elfordulnak.
A
huronian üledékeket, keewatint huronian-nél
fiatalabb (keweenawan) diabáz töri át.
Legközelebbi megállásunk Mine Centre állomás volt, melynek
kcize-
lében a keewatint anorthosit és laurantien gránit töri át, ami aranyat,
A bányászatnak azonban (Golden Star maradványai láthatók jelenleg. a i n y Laké vidékén töltöttünk egy fél napot, hogy a idsebb
ezüstöt és rezet hozott a felületre.
Mine) csak
tztl
Azután keewatin-nél
R is
elpusztult
ismerjük, amelyen keewatin gabbró és algoman (huronian) gránit, szienit tört át.
Ezt az
^
Nem
várról kikerült
óriás
precambri területet
a
negyedkor
nagy
eljegesedése
érdektelen, hogy Atikokán állomás postamestere 14 év eltt Székesfehér-
magyar ember, aki azonban már
alig
tud magyarul.
14
SZÁDECZKY GYULA
DE
mélyen
Lekopott a
lesúrolta.
régi mállott felület, alacsony
dombos vidék
belle, amelyen a tavas-mocsaras lankásnak se vége se hossza. Ke-
lett
véssé lakott vad vidék ennek a területnek legnagyobl) része. Hosszú külön-
vonatunk ringva ment
át a
nagy lapos területen. A bevágásokban az elgránit homokot láttuk. Ettl a régi paizs-
lialványodott, elkaolinosodott tól keletre és
(1
i
k
nyugatra terül
el
Kanada
jol)l)an benépesített része.
Utunknak emez els részétl
élesen különbözik a
nagy geológiai
s é g,
húzódó
Alföld
kanadai
e
gy
része.
következ, a
m á s o-
az Észak-Amerika közepén végig-
Az ennek
keleti szegélyén épült
W
nn
i
i-
p e g városban, Manitoba fvárosában és környékén egy napot töltöttünk. A Nagy- Alföldnek a prérieknek az a része, amelyen a glaciális Agassiztó terült
el,
mi Alföldünkhöz. Fokozza amelynek kereskedelmi központja
síkságánál fogva nagyon hasonlít a
a hasonlóságot a nagy gabonakultura,
Winnipeg város. Óriás
terjedelme van
nak, amelynek 10 év eltt
ennek a 200,000 lakosszámmal biró
még
csak 40,000 lakosa volt.
város-
Winnipeg köze-
Stony Mountai n-on ésStonewellen meggyzdtünk arról,
lében
hogy zavartalan
település ordovician
és
gothlandian
(silur)
rétegekbl
Az alacsony dombok letisztított tetején a mészkben kitnen vannak megmaradva a különböz irányú gleccsersúrolások,
áll
az altalaj.
itt
amelyek egyikét a Labrador, a másikát a Keewatin gleccsernek
tulaj-
donítják.
Két éjszakán rétegekbl
álló
és
Nagy
egy egész napon szeltük át ezt a kréta és laramieAlföldet,
amelynek
keleti részén
Winnipeg
Sas-
és
katchewan fvárosa Régin a közt több magyar község: Eszterházy, Kaposvár, Zeneta, Otthon stb. van.
Az
Agassiz-tó területén kívül
es
része az Alföldnek többé
nem
olyan
mint a mi Alföldünk. Ezen a fokozatosan emelked területen 3 lépcst
sík,
Sok lefolyásnélküli tavat is láttunk a 2-ik és 3-ik szinten, melyek környékén sós vízre valló növényzet vereslik, ügy látszik a csapadék mennyisége nem elég a folyórendszer ki képzdésére. A Cana-
lehet megkülönböztetni.
dian Pacific vasút mentén a terület távolról sem olyan termékeny, mint
Alföldünkön.
Nem
de azért az igénytelen vasúti
itt,
a
mi
sok épület és általában véve gyér lakosság nmtat kzik
állomásokon
is
rendesen
vannak
ele-
vátorok.
Este érkeztünk d
i
c
i
n
Hat
lakosai.
kút van. téridet en
meg
a harmadik szint
dombos
területén
es M
e-
városkába, amelynek néhány év alatt 16,000-re szaporodtak
Közelebbrl érdekelt ez a hely engem, mert területén sok gáz A gáztartó rétegeknek tektonikáját azonban ezen a félrébb e? kevésbé
ismerik, de annál jobl)an kihasználják a gázát, ami-
l)l származó olcsó energia jelents iparnak a forrása.
Az
általános anyagi
jólétnek mutatója a rengeteg (400-nál több) aulomobil. ami ebben a kis
A IvANADAI
XII.
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
15
városban van. Autoinobilon hordtak bennünket a város megtekintésére, amelynek bizonyos utcáiban a kertes kis házaknak úgyszólván mindenike eltt láttmik egy-egy automobilt. Alkonyatkor azután a városka felett lév magaslatra vittek ki egy újonnan elkészült gázkúthoz, ahol tiszteletünkre pokoli látványt rendeztek azáltal, hogy megnyitván a gázvezet csövet, meggyújtották a kiáramló gázát, ami rendkívül nagy zúgással, lobogással is
vagy 10 méter hosszú lángoszlopot adott.
kijöttek autóikon erre a spektákulumra
és
A
városka lakó'
tetszésüknek az autótenger
mindenféle elképzelhetetlen hangú jelzsip koncertjével adtak kifejezést.
7.
A
fogadásnak gyors
valamelyes
ábra.
és
Lagsian Laké Moraiii.
zavaros részletei miatt csak nehezen tudtam
információt szerezni a gázra vonatkozólag. Annyit azonban
megtudtam, hogy a Medicin Hattól nyugatra vagy 50 km-re még több gáz, ahonnan Calgary városba vezetik. Medicin Hat városnak magának több elzárt gázkútja van, de a
a
C.
magánosok tulajdonában is vannak gázkutak. Ezek mind mélységbl, krétakori. nagyobbára szárazfí'ildi homokos réte-
P. E. vasút és
122—304 m gekbl (Belly Eiver
series) kapják a gázt. hogy attól az északra és délre húzódó krétaterülettl, melyen Medicin Hat fekszik, keletre valamint nyugatra is laramierétegek vannak a felületen; úgy látszik itt is antiklinálisan kiemelked
Tekintve
azt,
rétegekben gylt
meg
a földigáz.
16
SZÁDKCZKV GYULA
IJ;
A Még
IvoiMlillei'ák láncolata.
es dombos teiüelhegyeknek (footliill) ráncos, szakgatott vonulatát is, úgy, hogy a következ nap reggelén már a K o r d 1 1 e r á k keleti szegélyén, a Sziki á s-h egységbe n lév B a n f f nev nagy és elkel fürdhelyen állott meg vonatunk. Az (^ddigi tikkasztó hségbl, amellyel kapcsolatban Winnipeg és Regina közti területen óriás zivataron futott át az els éjjel vonatunk, egyszerre hideg havasi ldimál)a jutottunk. Banff, ezen az éjszakán átszeltük az Alföld nyugatra
valamint
letét,
az
i
m
ez a 1400
magasságban, igen kedvesen fekv nagy fürdhely több tekin-
tetben emlékeztet ami Tátrafüredünkre. Lényeges különbség a
kett közt
hogy Banfftól nyugatra fokozatosan magasabb hegyláncolatok hosszú sorozata következik, amelynek gleccsereirl jve, egy tekintélyes folyó, a az,
B o w szeli át Banff területét, habár a helyi patakok vízl)en sokkal szegényebbek, mint a mi Tátránkban. A másik különljség, hogy Tátrafüredünk fenyerdeje sokkal szebb, mint az itteni.
mad
nagy
g e o 1 g i a i egység b e, utunk legérdekesebb és egyes részeiben legjobban áttanulmányozott réEljutottunk a h a
r
i
k
(')
amelyrl megelzleg már annyi szépet hallottunk Kanadában. Az északamerikai Kordillerák terjedelmükre nézve 3'2-szer olyan nagyok, szébe,
mint az Alpesek, és az az aránylag keskeny
rész,
amelyet mi átszeltünk,
légvonalban 700 km-t, a vasút (illetleg hajóút) mentén Victoriáig 1050 kilométert
A
tesz
ki.
Kordillerák
eme
részre osztható. Keleten
tája geológiáikig 3
és
nyugaton egy-egy hatalmas összegyrt, leszakadt vonulat van, egyrészt a Sziklás-hegység keleti része, másrészt a bels öv alacsonyabb területe
Parti Láncolat
(Coast Rangé). Mindkett egy-egy régi nagy amelyen a praecambritól (beit) kisebb-nagyobb megszakításcddíal a mezozoos aera végéig lerakódások mentek végbe. Az és a
geoszinkliiialisnak
a
helye,
eocén kezdeti, laramida revolucio végképen kiemelte és összeráncosította ezeket a területeket, létrehozva a késbbi változásokkal, nyugaton sok eruj.tivus
A
mködéssel együtt a keleti és nyugati hosszú láncolatot. nagy láncolat közt ersen kiemelkedik a canibri és piecambri
két
üledékekbl
álló,
amelyen
k o n
a
i'satlakozik
nyugodt, majdnem táidás szerkezet legmagasabb t i
nyugatra
n
e
a
n
t
á
S e
1
1
i
k
szintén cambri és precambri, de
v
s i
i-
k
í
z
és
v á
1
a s z
Ko
1
u
t
m
h ú
(')
b
i
a
már zavartabb település
z ó
d
i
k.
i-ész,
l^'.hiiez
vonulat
n
dekes szelvényében gyönyörködhettünk remek tiszta idben. zoos rétegek (devon
(»ldalon
A
ér-
palaeo-
mészk, karbon, permi üledékek) sokszorosan meg-
elvetdve, pikkelyes szerkezetet nuitatva rátolódnak a
lév
k
hegysége.
Banffnál a Sziklás-hegység vonulata keleti részének egyik igen
szakadva
a
krétaüledékekre, amelyek közt antluacithoz
k()zel állt)
keleti
szenet
A IvANADAI
is
bányásznak
XII.
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
Bankheadon.
Banffnak
ásványos meleg forrásai (egész
45.6° C-ig) a szakadás és vetdésvonalak egyikén törnek
kbl, dott
hatalmas
amelyen több helyütt
17
mésztufa
el devon mész-
lerakódás
halmozó-
fel.
Felmentünk a meleg források felett emelked 2447 m magas Ö u 1p h u r-h egyre, ahonnan gyönyör kilátás nyíHk a Bow Eiver menti ersen összeszaggatott monoklinalis szerkezet hegycsoportra és e megett a vízválasztó környékén a nyugodt település, uralkodólag cambri réte-
gekbl
8.
gleccsereket hordó
álló,
Kanadai Rocky
ábra.
keletre a
hegyekre.
Nagyon szépen
láttuk
innen
Mts. Field állomás alatt Natural-bridge, alulról nézve.
krétavonulat depresszióját, amelyre rá van tolva a palaeozoos
rétegsorozat.
Nemzeti parkká meztelen
csúcsokkal,
van avatva ez a fenyerdvel,
gleccserekkel,
kázott remek, mintegy 14,000
A következ napon Laggan
km^
gleccsertavakkal, terület,
e felett
magas
vízesésekkel
tar-
amelyen 3 napot töltöttünk.
vasútállomásról a Laké Louise gleccserét és
kömj'ékén a cambri hegj-eket, (amelyeken több helyütt kitn Trilobes lelhely ismeretes) és remek gleccsertavakat, (Miror, Ágnes, Morraine laké), látogattuk súrolt
Bow
A
negyedkori gleccserektl széles teknalakra Eiver völgyének túlsó, ÉK-i oldalán óriás kanyonszer mere-
meg (4—7.
ábra).
dek falán láttuk a praecambri rétegekre szabályosan, majdnem
nek látszó
településsel
röldtani Közlöny.
XLIV.
következni az egész cambri sorozatot.
köt. 1914.
szintes-
Walcott 2
K
18
nagyon idben.
részletes
A
SZADECZKY GYULA
tanulmányokat végezett ezen
harmadik napot
a vízválasztó nyugati oldalán
környékén lev csodálatosan szép
F
i
utóbbi
az
területen
a
e
1
d állomás
Idemenet
és fenséges területnek szenteltük.
Britt Kolumbia államokat egymástól elválasztó, 1625 m magasan es nagy kontinentális vízválasztón. Itt az óriás hegyek alatt egy otromba kapu great divide (nagy vonatunk
megállt
azAlberta
és
magára amerikai módra a figyelmet, zavarva Az esetlen kapu mellett szerényen húzó-
vízválasztó) fehrással vonja
a természet fenséges harmóniáját. dik
meg
els kutatók egyikének, Hectornak
az
igénj^telen emléke, aki
1876-ban felfedezte ezt a negyedkori gleccserektl vagy 3
km
szélesre vájt
jelentékeny mélyedést.
Az felé
Atlanti és Csendes-tenger közti vízválasztóról a Columbia Eiver
a Kicking Horse patak rendkívül meredek völgyén ereszkedett
le
vona-
tunk, hurokszer kanyarulatokkal. Field állomásról meglátogattuk a smaragdzöld színérl
E
mera
1
d
lakénak nevezett tó gyönyör vidékét, továbbá a páratlan szépség Yoho völgy posztglacialis kanyonját és a mellette lév C7-alakú glaciális völgyrészt.
a
A
Natura
Kickinghors patakon van egy nagyon érdekes látványosság, bridge (természetes híd,
1
8.
ábra), amelynél a kelet felé nyu-
godt település cambri rétegeknek legfels igen meredeken esik dél
felé.
amelyrl a gyorsan rohanó szetes hidat.
törzse
Gyönyör nem
% méternél A
Ez a majdnem
mészkképzdménye feje tetején álló
hirtelen
mészkréteg,
zuhan a mélybe, alkotja a terméfenyerd környezi az Emerald lakét. Az egyes fák víz eséssel
vastagabb, de magasságuk elér 30 métert
is.^
nemcsak táj képileg, hanem geológiailag is elsrend jelenség, amennyiben ezek az egészbenvéve táblás szerkezet régi, cambri üledékek ilyen nagy területen, ilyen szépen feltárva alig vannak másutt. A C. P. R. vasúttársaságnak igen nagy, elsrend hoteljei vannak a legszebb helyeken és a turisták részére kényelmes kocsik állanak rendelkezésre; továbbá egész ménes cowboyokkal, egyes helyeken alpesi vezetk könnyítik a szép helyekhez való jutást. A vasút felett szédít magasban láttunk, a Kickinghors patak balSziklás-hegységnek ez a vízválasztó vidéke
oldalán, közel
vonó
vezet.
a
vízválasztóhoz
egy bányamvet,
Fekete palás réteg mentén
szfaleritet.
Nevezetes
dolog,
fejtenek
amelyhez fedett g a
itt
1
e
n
i
t
e t
fel-
és
hogy a Sziklás-hegységnek ebben az
els csoportjában eruptivus kzet nem ismeretes, mindössze ettl a bányától délre vagy 17 km-re van egy áttörés. A hegyek fels részén hatalmas függ gleccserek lógnak, a völgyek
'
Szép erdt a Kordillerákig
vagy elcsenevészedett vékonytörzsü
nem fákat.
volt
alUalimiiik látni,
di-
aiiiiál
több kiégett,
A KANADAI
mentén
XII.
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
pedig, különösen a Yolio-völgy
mentén szépen
19
látni a negyedkori
gleccservölgy lej tnek sok hely üti 4 párkányát.
Ennek a gyönyör vidéknek felejthetlen emlékeihez egy szomorú incidens is fzdik. Torontói kollégánk, a mindenkitl szeretett és nagyrabecsült CoLEMAN tanár, sudbury-i kirándulásmikon vezetnk, a Stephenhegy közép cambri híres
trilobita
lelhelyére tett kiránduláson eltörte
a lábát.
Fieldrl a negyedik napon gyorsan haladt vonatimk
lefelé
a Kicking-
horse folyó mentén, amelynek alsó T'-alakúlag megtört része a Beawerfoot praeglacialis völgyének a
9.
ábra. Field vidéken
G
Kolumbiába való lecsapolásával képzdött. Ebben
Joho völgy,
posztglaciális kanyonja,
Mont
Cathedral.
n o g 1 állomáson álltunk meg kis idre, hogy a szilur palában graptolithokat gyjtsünk. Goldennél hagytuk el a Sziklás-hegység els, szorosabb értelemben nevezett vonulatát, itt szeltük át a Kolumbiának északra tartó folyáígy sát. A Kolumbia eredete vagy 160 km-re DK-re van innen, 140 kmr-e ÉNy-ra azután hirtelen dpli irányban visszakanyarodik. Egy nagy veta szakaszban csak
dés választja
kez
alsó
el
a
cambri
ményekbl
álló
1
e
Kolumbia völgj^ében az ordoviciant a tle nyugatra követés uralkodólag praecambri (l)eltian)-nek tartott képzd-
Pu
r c e
1
l-h
egy
vonulatától.
Igen meredeken, sokszor
ersen összeráncosodva a belti palás és durva kvarcitrétegek, amelyeknek szinklinalisaiban többször ismétldik a fejük tetején állanak
itt
igen
2*
20
Dí
SZÁDECZKY GYULA
A Beaver vonulatot. nyugatról a Purcell A Selkirk vonulat következik
patak
az alsó cambrinek vett kvarcit.
erre,
egyesek óriási
Glacier állomásnál
át jutottunk a
aEogerPasshoz
eme részének legszebb íirnmezbl táplálkoznak.
ahol a Kordillerák
völgye határolja
ahol vad alpesi vidéken,
védkön
a hó ellen vastag fatörzsekbl épített hosszú
lumbia folyó két ága közti vízválasztóhoz,
törési
gleccserei
Ko-
(1311 m),
vannak. Ezek közül
a gleccserek közvetlen közelében igen
nagy, kényelmesen berendezett hotelje van a C. P. R. vasúttársulatnak,
ahonnan
félórai
könny
jó
túristauton
olyan
ezeknek az alsó cambri nalist alkotó
kitn
sétával elértük a Kordillerák legszebb gleccserét,
Ettl
az Illecillewaet-et.
néhány 100
a vasúti állomástól
és beit
m
emelkedéssel
jutunk (Observation point), ahonnan
magaslatra
lerakódásokból
álló,
egészben véve
szincli-
hegycsoportnak geológiai szerkezetét, remek alpesi formáit
enláthattuk.
Daly
volt itt a
vezetnk, akinek legutóbbi felvételébl származó
térképe, szelvényei rendelkezésünkre állottak és szemléltet magyarázatai
alapján tiszta képet kaptunk errl a vad,
gyönyören
feltárt
vidékrl.
Hosszan húzódnak a vonulatok, ezek mentén a vetdések igen sokszor a legjelentsebb völgyek irányát jelölik ki (Kolumbia, Beaver vonulat 350 km hosszú).
Ezek magukon hordják az egész hegyrendszer képét. Daly a
la-
ramie revolucio idejébl származtatja ezeket az elsrend vetdéseket,
hogy a vonulat késbb, valószínleg a pliocén végén még Kordilleráknak általános (É-tól 30° Xy-ra) ÉXy— DK-i csapása ebben a csoportban kitnen meg van tartva. Említésre méltó, hogy a legnagyobb kiemelkedéseket nem antiklinálisok, hanem igen gyakran a szinklinálisok alsó cambri kvarcitja (Sir Donald és Ross kvarcit) alkotja. A modern vasútépítésnek valóságos remekeivel találkozunk ezen a vonalrészen, ahol hosszú alagutakkal és földalatti hurokalakú nagy kanyarulatokkal kezdik helyettesíteni a régi utat, amelynek fenntartása a hó ellen való költséges védekezés folytán is igen sokba került. de
feltételezi,
felemeltetett.
A
A
Selkirk-hegység nyugati részében az
Albert kanyon
csoport-
jában rendkívül nagy vastagságban van meg a b e 1 1 i képzdmény, fleg tagja, a sötétszín laurie metargillit. Ennek magának a
annak középs
vastagságát 4500 méterre becsüli Daly és azt tartja, hogy selymes palának átkristályosodása nem a dinamikai ráncosodásokból származó nyomások, hanem a felette lév kzetcsoport sztatikái nyomásának következménye. Egyenes folytatása ez a dél felé lév Montana és Idaho hasonló sorozatának.
Ez az
óriás vastagságú üledék
pegmatit és aplittól áttört
régi erup-
amely Daly felfogása szerint egykori felületén rendkívül vastagságban elmállott és arkózává tivus,
p
r a e
b e
1
1
i-nek vett tömegre rakódott
le,
A ICANADAI lett, gillit
XII.
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGBESSZUS.
mieltt azzá a nagy geoszinklinálisá agyagos üledéke rakódott
is
a metargillit
az a petrografiai jellege van
sr
palás
melynek fenekén a metar-
rá.
képzdését, hanem a többi metamorf sztatika' metamorfizmus eredményének tekinti. Egészen
Daly nemcsak jelenségeket
vált,
21
a
metargillit
alatt
elforduló, sok helyütt
részektl megszaggatott gneisznak, mint a mi kristályos pala-
hegységeinkben,
p. o.
a Gyalui havasokban
lév
injiciált,
gyakran szemes
gneisznak.
Vetdést
tételeznek
völgye mentén
fel
a Kolumbia folyó
ennek a praebelti
is,
eruptiv
már most dél felé haladó tömegnek határán, amely
egyszersmind a Solkirk-vonulat határa*
10. ábra.
Columbia Rangé, Clanwilliam állomástól K-re
1
km, Daly tanár baloldalon
kiemelkedve magvaráz.
A K
1
u
m
b
i
a-
vonulat
következik ezután, amely
még min-
r a e b e 1 1 i n e k vett kristályos palából és ebbe intrudált gránitmagból áll. Általában véve nagyobbszem, jobban átkristályosodott tömeg ez, amely ersen injiciálva van pegmatittal. Paragneisznak veszik, mert nagyobb mészkvonulat van benne. Tovább nyugatra a plató vonulatába jutottunk. 1200 -
dig a p
Bels
1500 méter magas platóféle dombos vidék
jurában
feltört gránitos
már hiányzik
ez,
amelynek területén
triász és
erupciók szelik át a régi üledékeket, ametyekbl
a sok pegmatit és aplitos áttörés.
Ennek nyugati
részén igen
nagy területen fordul el triász és juraüledékekkel keverten, fleg bázisos természet kiömlési kzet is, amelynek tufái és általában piroklasztos üledékei srn szövdnek az üledékek közé. Ezt a triász és alsojura kép-
m
22
SZÁDÉ CZKY GYULA
zdmény sorozatot Nicola-csoport néven foglalják össze az amerikai geoA Nicola-csoportot feltételesen jurabelinek vett batholithes gránit töri át legtöbbször, a P a r t v o n u a t b a n pedig posztjura st lógusok.
i
1
részben harmadkorinak tartott gránitos kzet. Ezekre
zdményekre azután diszkordánsan harmadkori
a
különböz kép-
(oligocén)
bazalt és an-
kamloops sorozat tagja) igen nagy területen. Még nagyobb területet foglalnak el a fiatal eruptivus kzetek tovább délre az EgyesültÁllamokban a parti vonulat folytatásában. Ehhez tartozó egyik, jelenleg dezit folyt (a .
is
mköd
Baker
vulkáni kúphegyben, a hóval takart 3290 méter magas
a tenger felé
A
Mt
impozáns kúpjában több ízben gyönyörködtünk nemcsak vezet utunkon, hanem Victoriából jövet a tengeren is.
távoli
nyugati
legnagyobb része tehát eruptivus anyagból
területnek
ami bennünket közelebbrl érdekel, mert mint látni fogjuk, a Vlegyásza és Biharhegységünk eruptivus kzeteihez hasonló tagokkal is találkozunk itt. Ennek kialakulását a következleg állapították meg az amerikai geológusok. Már a karbonkorú csendestengeri geoszinklinálisban zöldk tört áll,
ki.
A
palaeozoikum végén kiemelkedett ez a
lesülyedt és újra iból
ers eruptivus mködésnek
terület,
de a triászban ismét
volt a színhelye.
Az
alsó jurá-
tengeri lerakódás van, de a fels jurában hegy képz folyamatok gyötör-
melyekkel kapcsolatban hatalmas batholith intrudált a parti vonulat keleti részében. Az alsó krétában ismét víz alá sülyedt helyenként, de azték,
után kiemelkedett annyira, hogy a nagy erózió folytán a batholith
hamar a
felületre
került.
A
is
mi-
laramie revolucio hozta létre a legnagyobb
felemelést és keleti áttolást annyira, hogy gleccsereket is feltételeznek ebben az idben. Ettl kezdve száraz volt a terület, amely a harmadik idszak fiatalabb részében (miocén végén, Daly szerint talán már az oligo-
cénben) újabb ers vulkáni
Ennek a dett folyók
legfiatalabb
mködés
és
emelkedésnek volt színhelye.
kiemelkedésnek következtében a megelevene-
mély völgyeket mostak a Bels plató
testébe.
Fjordszer, hosz-
szan kanyargó keskeny tavak vannak most ezeknek a helyén, melyek közül
némelyik a tenger színéig is lemélyed. Adams laké 366 méter mély, mellette Sicamous község, melynél a Bels plató területe kezddik, 350 m magasan fekszik a tenger színe felett. Ezek közül a Shuswaplake 150 km hosszú. Pleisztocén gleccserek lerakódásai zárták folyását.
Maga a Thompson-völgy
maradványt látunk,
is,
el
ezeknek a régi völgyeknek
le-
melynek mentén több glaciális terraszA nagy pleisztocén gleccserek a Kor-
ilyen származású.
dillerák irányában déltl 35° alatt keletre húzódtak. A folyó több helyütt átvágta a glaciáhs lerakódásokat és bemélyedt a szálban álló karbon, mezozoos vagy harmadkori kzetekbe, szk kanyonokat hozva létre.
Ez a vidék kezd már nagyon száraz lenni. A növényzet, ami az Albert kanyon táján még nagyon szép volt, itt elsatnyult, úgy hogy Kandoopson, ezen a fontos kereskedelmi helyen, ahová egy másik vasút, a Canadian
A IvANADAI
Northern kultúrát
öve
is
NEMZETKÖZI GEOLOGUI KONGRESSZUS.
XII.
23
jön az északi Thompson völgyén, már csak öntözéssel lehet Britt
létesíteni.
Kolumbia
-
esben
szegény,
s
e
m
i
a r
i
d u
s
ez.
Tovább Savonától nyugatra
kiégett száraz domboldalak szegélyez-
ték utunkat, amelynek a meztelen oldalain sok helyütt mindössze egy-
egy fa tengdött. Ahol azonban mesterséges öntözés van, ott nagyon termékeny az eruptivus kzetek máladákéból származó talaj. Indiánoké
maradt
ez a vidék, apró elszórt házaikat látjuk itt-ott
tett, kereszttel ellátott
temetjük
is
;
valamint bekerí-
feltnik a vasút mentén.
Óriás mennyiségben húzódtak ez idtáj t a Fraser-folyón
fel
a lazacok
annyira, hogy egyes helyeken egészen veres volt tlük a folyó. Az indiánok
11.
ábra.
Savona állomástól DNy-fclé
tliiuviáli.--
teiiasz.
egyszeren kimerítik ket és megszárítva, téhre elteszik. Nem csoda tehát, ha életüket ilyen könnyen biztosítva, ellustulnak. Egy másik foglalkozásuk az aranymosás.
Kamloopstól kezdve a Thompsonon két vasút
is
vezet a tenger
felé, t.
kívül a Canadian Northern vonala
Lyttonnál kezddik a
i.
is
és
Lyttontól a Fraser-völgyön
a 22 év óta megnyílt C. P. R. vasúton
készül a völgy túlsó oldalán.
Parti Lánchegység
(Coast
Rangé).
Minthogy ez a Bels Platónál magasabb vonulat fogja fel a Csendes-tengertl jöv nedves meleg csapadékot, innen kezdve a tenger felé fokozatosan szebbé, gazdagabbá válik a növényzet, úgy hogy a Fraser alsó folyásában a legbujább vegetációban gyönyörködhetünk. Vancouvre természetes
parkjában pedig, 5
—6
méter átmérvel bíró fehér cédrus
óriásokat csodáltam meg,
amelyekbl valóságos
serd
van
és
Douglas
itt.
fa-
K
24
A
SZÁDECZKY GYULA
Kordilleráknak nyugati felén kevés és rövid megállással rohant
keresztül vonatunk. így ennek a hatalmas vonulatnak kzeteire azokból
kzetdarabokból
granodiorit
a
Lyttontól
43
délre
amelyeket az
ezen
következtethetek,
N
km-re, vidéket
o r
t
B
h
ismer
e
n d
amelyeket
állomáson
geológusok
typusos
legelször
szedtem
fel,
Eange
Coast
bathohthnak mondtak. Küls megjelenésében nagyon hasonlít ez a kzet Biharhegységünk és Bánságunk banatitnak, dakogránitnak, és granodioritnak
kzeteihez.
nevezett
stb.
Néhány km-rel tovább C h n a i
gate is
szorosban
(12.
ábra)
Bar
He
állomás közelében
pár percre megállt vonatunk és
1 1
s-
szálban
itt
láttam nemcsak a granodioritot, hanem a kissebesi dacithoz hasonló,
csakhogy
nagyobbszemfí
ennél
granitoporfiros
kzetet,
még
amelyet
vékony aplit-erek is átszelnek. Egészen olyan társasága ez a különböz kzeteknek, amin ami Bihar- Vlegyásza vonulatunkban is van. A kissebesi dacit közelében én több helyütt találtam mikrogránitos és aplitos ereket és
riolit
fedt.
Ezek összefüggésének megértésére jó szolgálatot tesz az a szelvény, amely a kongresszus 9. számú, a Cg kirándulásra irott Guide Bookjának 110. lapján van és Hedley vidéke granodiorit batholithjának érintkezését mutatja a karbonkori mészk, kvarcit
és argillittel. Itt az intrudált
tömeg tetején
ki,
rész,
A
st
kvarcér
kissebesi
kvarcporfir vált
riolit,
amely részben benyomult a fed kzet hasadékaiba. — amelyet szintén régibb burok alatt megkemé-
is,
dacitban
nyedett intruziónak tartok lemlést.
A
magma-
mint meggylt könnyebb alkotó-
—
is
ismerek egészen tiszta kvarcból
álló
meggyü-
hedley-i granodioritot. valamint savanyú borítékát és karbonos
frdjét vékony «dioritporphyrit» erek irányban vagy 110 km-re
szelik át.
Hedley Hellsgatetól DK-i
esik.
Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy ennek a hatalmas vonulatnak
nyugati részén,
Vancouvre
úrral, a kingstoni
Lessing
(Kanada) School of Mining igazgatójával
kollégámmal
és
Goodwin
városból szerencsém volt dr.
asszisztensével
GiNSBERG-gel
a
és
Loevinson
bányigazgató
szívességébl egy kirándulást tenni a várostól északkeletre vagy 20 km-re
es
Scott Goldie Quarry
bányától DNy-ra
%
tetrl andezitdarabokat zites jellge,
nev,
nenn'ég megkezdett
kbányába.
km-re a tengeröböl szintjén szálban is
hoz
le
a víz.
A kbánya kzete
sok breccsiás és epidotos, helyenként pirites
Itt
a
k-
diorit van, de a
egészen i\uúv-
részlettel.
Tudva, hogy a kissebesi dacit sok helyütt, fleg a tetkön andezites dacit ba megy át, ebben az andezites kzetben egy másik közös vonást látok.
A
Parti
Vonulathoz
tartozó
granod'oritnak,
továbbá
gabbrodioritnak nevezett kzeteket az említett helyeken kívül a Csendes
óceánban fekv Yanconvre-sziget Victoria pariján
j<')l
feltárva.
városában
is
láttam
a
tenger
A IvANADAI
NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.
XII.
gyjtésem még nem érkezett meg, azért nem támogathatom ezidszerint a helyszini
Kordillerai
vizsgálatokkal
seimet, de hiszem, hog}' a
vizsgálatok
részletes
is
25 részletesebb
megfigyelé-
megersíteni
fogják
ezeket.
Megemlítem még azt is, hogy ezen a vidéken (amint a Guide P>ook 120. és következ lapjain leírva találjuk), Hellsgatetól J)K-re vagy 60 km-re T u 1 a m e n közelében a jurakori gránit és granodioriton kívül peridotit,, piroxenit és gabbróból álló intrúzio is van a triaszképzdményekben, amelyek platinát és gyémántot is tartalmaznak. En-
No
9.
12.
ábra. Hells Gatc, ("hina bar közelében.
nek az összesen vagy 4
km
széles intrúziónak
közepe peridotitból
áll,
amely
fokozatosan átmegy piroxenitbe, azután gabliróba és egy helyütt
kifelé
augit szienitbe
magmának
(12'2.
elkülönülési
Tehát ez
szelvény).
lap,
terméke,
amelynél
kétség nélkül a
legbázisosabb
ugyanazon rész
van
legbell.
A
peridotitban számtalan apróbb chromitér segregatio van, ez tar-
talmazza a platinát
gyémántszenek
és
a gyémántot
erecskéket
különböz mennyiségben. Az apró
alkotnak a chromitban. Apró
rubinok
is
elfordulnak ezekkel együtt. Ez utóldii a mi bihari képzdményeinkkel kapcsolatban gációk,
A
st
is
érdekelhet bennünket, mert a bázisos magnetites szegre-
ezekkel kapcsolatban k o
Coast Rangé eruptív
r
u n d a Biharban
is
képzdménye Észak-Amerika
megvannak. átnézeti geo-
K
26
SZADECZKY GYULA
tanúsága szerine Amerika nyugati partjain összefügg,
lógiai
t érképeinek
széles
vonulatban húzódik
le
Alaskától a Fraser folyóig,
megszakadásokkal, amelyek nagyobbára a
fiatal
st
kisebb-nagyobb
harmadkori nagy kiömlé-
Nevadán átmegy Kaliforniába. Ezeken a térazonban egyszeren «gránit stb.»-nek van jelölve (Kanadai geoképeken
sek rovására esnek, Sierra
intézetnek
lógiai
91. A.),
1913-ban kiadott 1:6,336.000
mérték
vagy pedig «postcambrian intrusives»-nek
(az
térképén Map.
Amerikai Egyesült-
Államok geológiai intézetének 1911-ben kiadott 1: 5,000.000 térképén). Ez azt mutatja, hogy eme coastrangei eruptivus vonulat fokozatos megismerésének sorrendje hez, ahol
az
említett
is
hasonlít a Vlegyásza-Biharhegység megismerésé-
granitoporfiros
kzetekkel együtt elforduló egé-
szen gránitos szerkezet kzeteket régebben sgránitnak vették.
Tehát a Kordillerák vonulatában a nyugati részén találjuk a hatal-
mas
eruptív tömeget, a mi Kárpátjaink ivében a bels részben van meg,
így a Csendes-tenger felel
pát ráncos
küls
meg Alföldünk harmadkori
A
tengerének.
Kár-
ivét pedig a Kordillerák vonulatának keleti Banff kör-
nyékén lév, pikkelyesen áttolt részéhez hasonlíthatjuk. Ezek a fbb vonások jól kitnnek az összehasonlítás kapcsán, csupán a mértékljen van igen nagy különbség Amerika javára. A méretekben való ez a nagy különbség nemcsak itt, hanem Észak-Amerika más területén is az igazi alapja Amerika gazdagságának. Bizonyára ez egyik lényeges rugója az amerikai merészségnek, vállalkozási kedvnek
A tóba.
Cj kirándulás nagyobbára a
Én
a
nagyon kedves
is.
már megtett úton ment
vissza Toron-
amelyen
és tanulságos victoriai kirándulás után,
a Csendes-óceánnak feledhetetlen szépségében volt alkalmmik gyönyörködni, búcsút vettem a nagy társaságtól, amelyben a geológiai
tudomány
sok jelesét volt szerencsém közelrl megismerni.
Néhány geológus útitársammal, köztük Loewinson Lessing
péter-
Ginsberg úrral az Egyesült-Államok felé vettük iitunkat, hogy ott elssorban a Yellowstone parkot közelebb megismerjük. Utunknak ezt a részét azonban, minthogy nem
vári kollegával, az
asszisztensével
tartozik a XII. nemzetközi geológiai
kongresszus
körébe,
nem
is
ösmer-
tetem.
Kelt Kolozsvárott, 1913 december 1-én.
8zÁDECZKY Gyula pgyeteini
iiy.
r.
tauár
dr.
KIRÁNDULÁS A HOmÁT TENGERPARTRA. Irta
Klüppel Walther.
— A
Alábbi
13
— 17.
közleményemben
rövid
ábrával.
azon
—
megfigyeléseket
bocsátom
közre,
amelyeket 1912. évi húsvét táján hét napon át a horvát tengerparton tettem.* Az adatok az 1 75,000 mérték térképre, a Fiume Delnice lapra vonatkoznak.
—
:
A
csapásirányának mérésénél
F
e
1
s
-k réta
még
8'^
elhajlás leszámítandó.
közép eocén.
és
Fiumétl délnyugatra Susak
felé
a vasútátjárónál fehéresszürke, merev, kagylós törés, vastag pados, sokszögek-
ben morzsolódó márványokat látunk, melyek hússzín foltokkal és vörösesbarna réteglapokkal vannak ellátva (csapás ÉNy— DK; dülés 75° K). A vasútaluljáró mellett a meszek minden irányban ersen repedezettek, úgy hogy a rétegezés
sem ismerhet. Mintegy 200 lépésnyire a vasiitaluljárótól (Vezica), laza mésztömbökben radiolitek észlelhetk. Közvetlenüül a híd eltt az orehovicai úton
fel
szürke, vastag pados, repedezett és sok apró repedést felmutató krétameszek
állnak szálban (csapás 65°
ÉNy— DK,
bevágásban a padok
nyugatra dlnek. Néhány lépésre a hídtól északnyu-
kissé
dülés függleges).
A
gatra a mészen sima, dombos felületek észlelhetk.
hasadékokkal
ellátott,
A
híd melletti vasút-
völgy egy, mindkét oldalon
árokhoz hasonló meredek lejtj,
szk teknt
alkot.
Az
ismert buccari-i hasadékvölgyben vagyunk.
A meredek lejtket kívül fels rudistamész képezi, melyet befelé középeocénbl származó nummulitestartalmú mész borít, amihez még másodlagos breccsaképzdmények csatlakoznak. A völgyfenéket összenyomott flis tölti ki és
a csupasz mészlejtkkel ellentétben vizes rétekkel, legelkkel és szlkkel
A
van
borítva.
felé
vezet országúton haladva
terülnek
völgy
íiis
és
mész határán számos baloldalt
forrás
sárgás
bukkan el.
A
Drága Brege
nummulitestartalmú meszek
melyek sok fehér nummulites keresztmetszetet mutatnak és a dlnek. A magaslaton ismét a fels-kréta meszei és breccsái mutat-
el,
felé
koznak.
A
1
^
Idközben megjelent
s
ó
-
k
r é t a.
die nördliche Adria»
c.
A
Skrljevo mögötti úton Jelovka irányában a vasútalul-
dr.
Schubert Rikárd
:
«Der geologische Führer durch
könyve, ( Berlin- Borntraeger kiadása, 1912.), mely a Fuscine Plase
vonalat szintén behatóan tárgyalja (185 — 196.
1.).
KLÜPFEL WALTHER
28
járón breccsák, fehér mészpáteres, sötét bzmeszek, füstös szürke dolomitok és lemezesmárgák Ny felé dlnek (csapás 130° DK, dülés 30° DNy). Innen
ÉNy—
meglehets laposan hullámos rétegzés öv következik, melynek összes dülése Ny-i irányú. Fönt Hreljinben füstös szürke, ersen gyrdött meszekbe és brecscsákba jövünk, melyek ers elkarsztosodást mutatnak. A kilátás Ny felé morfológiai tekintetben érdekes.
Arauzic-i
vitkanyarulaton
gek húzódnak (csapás 30°
homokos-márgás dolomitbreccsa-réte10—20° ÉK). Majd az úton vastag
(c-nél)
ÉNy-DK,
dülés
mészpadok következnek, melyeket sok csúszott lappal
és
pikkelylyeel ellátott
hasadékhálózat borít és a legközelebbi (512 m-es) útkanyarulaton lemezes, homokos, szürke rétegek
vannak közbeiktatva, azután ismét karsztmeszek következnek.
Torlasztások stb. következtében csapás és dülés gyakran váltakozik. Plase mellett
a világossárgás, szürke
épületknek dolgozzák a
kilátás
szürke, fehér
nem
és fehér
Plase és az állomás között lapos, vastag pados, kékes-
mészpáterekkel
szolgáltattak
átjárt
(csapás
állomás eltt mészégetésre
40°
meszek húzódnak, melyek eddig kövületeÉNy, dülés 20° Ny). Ezen meszeket az
használják
Az állomásnál a pados elkarsztosodás
A
között változó, alkristályos márványt
szín
Állítólag Sitovice-bl származik. Plase-bl igen hálás
7:.'ÍL-felé.
Kréta-jura. ket
fel.
(cs.
jól
60—70° ÉNy,
észlelhet
(cs.
dülés 10—30° Ny). 40° ÉNy, dülés 25° Ny).
réteghézagok és hasadékfelületek ki vannak maratva, a falszer négj^szög-
letes
tönkök karr-képzdést mutatnak
és rajtok
DNy
mészpáterek húzódnak.
A
vasút-
Nyomban a plase-i átjáró után eltnnek fehér és vöröses szín közt váltakozó el nem mállott mésznek sokszög darabjaival ellátott homályos breccsák (csapás 25° ÉK— DNy, állomási bevágásnál a padok dülése
felé jól
látható.
dülés 26°
DNy). Az út baloldalán egy részben vékony lemezes, homokos, márgás mely igen nagy mértékben gyrdött és torlaszolt. A meszek majd egészen lapos települést, majd K felé igen csekély dülést mutatnak. Az útkanyarulaton (a kovácsmhelytl D-re) a mész között púpos gyrdés, ersen zúzott, homokos, márgás részleteket találunk. Fels-jura. Ahol az út a nagy dolinát keresztezi, kezddnek a kövületekkel telt szürkéskék meszek, utánok szarukszín pad nélküli, szabálytalan tönkös, elkarsztosodott, feltornyosuló breccsák következnek, melyekben rhiinrészlet észlelhet,
cho7iella találtatott.
Feljebb, a
kovácsmhely
és a kereszt között és a kereszt-
házikó mögött szürke mészpadok észlelhetk, melyek tipikus fels-jura-kövületekben, korallokban {Cladocoropsis és mások), nagy kerek crinoidákban, sjion-
giákban, cidarita-töviseklíen, ostreában, limában, pectenben és
ban is
és
gasztropodákban bvelkednek (Schubert
itt
még
más kéthéjúak-
nerineákat és dicerasokat
tudott kimutatni).
D o g g e r. Zlobintól ÉNy-ra a magaslaton feketén kékes, vastag pados meszek vannak az erdszélen feltárva, melyek fehér mészpáterekkel vannak borítva (csapás 35° ÉNy, dlés 25° Ny; a terd felé a feltárásiban csapás 75° ÉNy, dülés 45° DNy). L i a s z. Brdo mellett az országút kanyanilatimál dolomitok és lemezes márgák állnak szálban, melyek alatt sötétszürke kövületdús mészpadok fckiisz-
29
KIRÁ>rDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA.
>
N
H-?
a
fl
ij
dl
S
f^
02
ff)
Ö
pq
^
cj
0) "3
ff)
M
s w
-^
a
s
p^
íaC
KLÜPFEL WALTHER
30
nek. Ezen utóbbiak nucula és terebratula, valamint gasztropoda keresztmetszetekkel (melania)
vannak megtöltve.^
Fels-triasz.
Távolabb az országút
bevágásában vörösre
festett,
ersen kilúgozott és részben pátdús, kemény meszek és fönt a magaslaton világosszürke, homokos, mésztartalmú dolomitok, márgák és mészpadok következnek, megannyian meredek düléssel DNy felé. K ö z é p - 1 r i a s z. Fels-Benkovac mellett az országút bevágásában
kzet jön
erupciós firit)^ ez,
14.
Sokszögekben elmállott, igen kemény
felszínre.
diorit
(por-
melyet utaknak kaviccsal való burkolására használnak.
ábra. Dioritporfirit 25^-szeres
nagyításban Felsbenkovácról. Plagioklász és amíibol
a^plagioklászból, anifibolból, kloritból és magnetitbl álló alapanyagban
nagyobb zárvá-
nyokat képeznek.
''
Az erupciós kzet
ÉNy— DK-i fölött Lic felé
látszik, mely Fels-Benkovac követhet. Ennek következtében a werfeni pala és kagylós mész
a hosszirányú zavarodási
haladásában
a
Lepenica-tavat
vonalon feküdni
követi,
azután
hiányzanak, a fels-triádi dolomitokból jiedig nyoml>an oly rétegekbe jutunk,
melyek
a karbonhoz, részben talán
már
Palák és durván vannak itt, mel3'ek különösen templom és a Licanka-tó között
a permhez tartoznak.
klasztikus üledékek és kvarckonglomeratum-padok
Fu3cinc-l)en gyakran
^ *
Schubert
A
itt
vannak
foltárva
;
így
])1.
a
Megalodvs pumilus-tés Lithiolis problémai ica-t (Cochlraritfs)
niikrofotográfiai felvételeket dr.
Cachot
i'ir
volt szíve.s átengedni.
is talált.
KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA,
ÉÉK— DDNy,
(csapás
25"
ÉÉK,
dülés Ny).
szabálytalaniil
elmállott,
A
vasúti híd mögött kékesszürke, rozsdás,
homokkövek
csillámos
palás,
Ny; csapás 10° ÉÉK, dülés 25° Ny).
dülés 28°
31
állnak száll)an
A
(csapás
homokkövekben helyenként flisduzzanat és növényszecska fordidnak el. Majd kibvül a völgy és elttünk fekszik a hc-i Polje. Banovine (Vranjak) mellett az út melletti kfejtben jól padozott, vastag, sokszögben szétmálló, füstszürke dolomitmeszeket táblás
KÉK, dülés 25° D), melyeket helyenként nucula tölt ki és melyek a fels -triászhoz tartoznak. Piroviste nyugati lejtjén hasonlóan ers déli dülés észlelhet. Banovinetl Piroviste felé terjed úton a Polje barna homokos agyagjait látjuk, melyekben lapos karbonkavics, kvarckova (mely a konglomerá-
látunk (csapás 75°
tumból származik)
és
kavics
porfirit
van szétszórva. Mészalkatrészek
teljesen
hiányoznak, Polje altalaját nyilván tisztán lágy karbon képezi, melyet Ny-on és K-en a fels-triasz felé zavarodási vonalak határolnak. Az ÉK-i zavarodás a
Suha-Eecina-Vrata-vonal folytatását képezi. Fuscine állomás ÉNy-i részén meg elször a tömbszer karbonhomokkövek. A völgy túlsó oldalán az
jelennek
alsó-triasz dolonntja 10°-ra
DNy
felé dül.
A
vratai Polje kisebb karbonfeltörésen
terjed ki, melyet az alsó kagylós mészdolomit határol.
Lökve állomás
mellett
mészpadokat látjuk északra dlni. A helységhez vezet utón aztán rosszul padozott kékesszürke, diploporanyomokkal biró mészbe jövünk (csapás 60° ÉK, dülés 18° É; csapás 40° ÉNy, dülés 9° ÉK). A Lokve-ba vefels-triád
a
zet úton
mészbe való átmenetet szépen követhetjük. Jól padozott tnik el, mely a kápolna eltt lev útkanyarulatig terjed. Majd a kápolna egy négyszög, darabokba szétes, vékony pados, lemezes dolomit, utána sávos, derékszög darabokra szétes lemezes dolomitréteg következik, mely még a fels kagylós mészhez tartozik (csapás 80° ÉK, dülés 20° ÉNj^). Ezen kövületmentes dolomita kagylós
sötétszürke, gastropoda-keresztmetszeteket tartalmazó mész
padok Lökve eltt magas
A
falat
képeznek (csapás 85°
Ny ÉNy,
helység keleti oldalán az els házaknál zavarodás húzódik
dülés 16°
ÉNy
felé és
ÉKÉ). közvet-
tnik el, mely sokszög homokos márgapadokkal váltakozik. Tarka, ÉNy-i dülés agyagok tárulnak fel az úton. Lokvetl Ny-ra
lenül a werfeni pala vastag ibolyavörös, lemezes agyagrétegzésben
világos szürkészöldes szín,
homokos É-i és pompás szelvényben a werfeni rétegek és az alsó kagylós dolomit közti lassú átmenetet követhetjük. Lökve és a fürészmalom között alul vörös homokkövek, fölöttük mintegy 2 m-es szürke sokszögben szétes márgapadok, ezen utóbbiak fölött 35
m
takoznak.
szürke és vörös agyagok, közben zöld és vöröses márgapadokkal vál-
A
vízvezetéken kis
vet
látható; túlnan világos és sötétszürke dolo-
mitos, sokszögben elmálló mészpadok részben zöldes palás agyagbetétekkel
tn-
nek el. Ezeket köröskörül jól padozott sziklameszek követik, melyek sziklatorlaszokat ké[)eznek, mely utóbbiak felülete elmállás folytán összevagdaltnak tnik, továbbá vastag, kemény, homogén mészpadok (csapása ÉK— DNy, dülése laposan
ÉNy
felé).
Mieltt a nyugati karbonterületre lépnék, fel akarom hívni a figyelmet a barlangokra, melyeket néhány lokvei úr szíves vezetése mellett megtekinthettem. A nagy barlang (Óriás barlang), melyet aránylag még csak r()vid id óta fedeztek
föl és a
fentebb említett kápolna közelében a lejtn mintegy 780
m
magasság-
KLUPFEL WALTHKR
32
ban
fekszik, igen
nagy kiterjedés.
A
barlang a mészpadok ÉK-i dülését követi,
változó szélességben a mélységbe vezet és tat; kövületeket azonban
nem
pompás cseppk-képzdményeket mu-
szolgáltatott.
A
barlang bejáratánál és a magas-
ban az egész lejtn ellenben kvarc- és homokk kavicsok voltak észlelhetk, melyek a karbonból keletkeztek. Egy másik, aránylag sokkal kisebb Ijarlang, a «Medvebarlang», mely szintén jelentékeny magasságban (mintegy 800 m) az erdben el van rejtve, ugyanazon lejtn az elbbitl északnyugatra fekszik. Ezen barlang barna agyaggal meg van töltve, melyben meglehets nagy kvarc- és homokk-kavicsok dúsan vannak szétszórva, s ezek a távolabb nyugatra szál-
15.
abia.
A
!•
Medvebarlang ti-ból való Ursus
megmunkált
ban
álló karl)on- és werfeni
jjriscus-nak emberi kéz által
csontjai.
rétegekbl valók. Ezen konglomerátumban jó meg-
tartású csontok vannak besülve. Legtöbl)nyire a grizzly-hez hasonló Ursus
j^fis-
kétgyöker els priimolárisa, állkapocs harmadik premolárisának hiánya által
cus csontjai, mely az Ursus spelaeustó\ különösen az Ursus ardustól pedig az alsó különljözik.
Ezen csontok néhányát, különösen a keményebl) bordákat, emberi
kéz munkálta
mokat
meg
és gyalulta árhoz hasonló
szerszámokká.
]\h'is()k
rágcsáló nyo-
mélyen bemetszett rovátkákat mutatnak. Állítólag még egy harmadik "l)arlang is vau ugyanazon magasságban a és
Polje déli lejtjén.
Ezen barlangok egy
régeljbi tó lefolyi)
lyukainak licuyomását krllik, me-
KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA.
33
Koruk a csonttartalom szerint fiatal diluamaz idnek ahhoz megkívánt magas vízállása. Ma a Poljet vízzel ellátó Velica-tó Lokve-tl keletre 60—80 m-rel mélyebben a triaszmészben lev levezet lyukban tnik el. Nyugat felé a lágy karbon szelíden lekerekített, sok vízeséssel és jól megnedvesített réttel ellátott magaslatokat és dombokat képez, és szélein werfeni rétegekkel van körülvéve, melyek morfológiai tekintetben a karbontól csak keveset különböznek. Azután magasabb szegély gyanánt az alsó kagylós mészdolomit következik, míg a legmagasabb szegélyt színkör módjára a fels triászmész képezi. A szerkezetnek feltn jellegét a sok kis és nagy hasadék képezi, lyeket a Polje kavicsai töltöttek meg. viálisnak mondható. Említésre méltó
melyek a feltörés területét annyira körülveszik, hogy a rögök a karbonnak feltörési magja körül minden oldal felé gyakran lépcszetesen lesülyednek. Ilyen viszonyokat pl. Ertictl északra a fürészmalommal szemben a vízesésen igen jól észlelhetünk, ahol kagylós mész, werfeni rétegek és karbon egymásra lesülyedtek. a karbon szferosziderit-konkréciókkal és széntartalmú növényszecskát tar-
Itt
talmazó homokkpadokkal váltakozó kék palásagyagokból áll. Ha az iit mentén Mrzla vodica felé haladunk, vastag konglomerátumpadokat, kalamiteseket és (Velika-vodánál)
flisduzzanatokat
tartalmazó,
lapos düléssel bíró sötét palákat észlelünk.
A
kék homokköveket
és
változó
lejtk mindenkor púposán
csúsztak és dús növényzettel borítvák. Közvetlenül ^írzla vodica eltt
félre-
meg nem
széntartalmú növénymaradékok észlelhetk. A zeHni országúton nyugatra fehéresszürke, homokos, kilúgozott mészpadok jönnek felszínre, melyek keresztrétegezést mutatnak, ezekben kövületeket nem találtam. A mészvonulat
határozható
irányban is a Mrzla vodicán áll, melyek ÉNy— DK-i templomtól délre a karbonhomokkövek és konglomerátok piritimpregnálva; némely helyen ezeket kutatták ia. A templom déli
láthatóan több lencsébl
áthúzódnak. tal
vannak
lev domb
tekintetben igen
érdekes
Sleme mellett a werfeni rétegek gyengén
Ny DNy
részén
najak
A
morfológiai
kilátást
nyújt
Eis-
felé.
felé
dlnek. Az Osoj
melletti útkanyarulatnál balfell werfeni és alsó kagylós meszeket látunk (csapás
40° ÉNy, dülés 38° DNy).
A
völgyön át
ÉNy— DK
irányban a Suha Recina-
Osoj zavarodása húzódik, melyen a kagylós mészdolomitpadok a werfeni rétegek felé sülyednek. A vetnek túlsó oldalán lev magaslaton a fels kagylós mész (csapás 50°
ÉNy) tnik el. Az útkanyarulatnak
egyik feltárásán alul vékonyan
lépnek fel, melyek Rovno (csapás ÉD). Mintegy 500 borítva vannak Podolj mellett zöldes palaagyaggal 25° dülést mutatnak DNy mészdolomitok kagylós m-re, D-re Podolj felé az alsó padozott, fölül tömör és sziklás dolomitos
(DNy-ra Lepenice
felé,
lemezes, részben sávos,
ÉD,
meszek
csapás ÉÉK, dülés 24° Ny). Sopac mellett vastag sokszögben szétes dolomitok állnak szálban (csapása
dülése 20° Ny).
Fels-triász. A
Sopac melletti lev hágó magaslatán kemény, vastag
pados, világos szürkésfehér mész tnik el, mely a banovine-i mészhez hasonlít (csapása 36° ÉNy, dülése 16° Ny), Jelenje mellett pedig gyrdés folytán a réte-
merlegesen elkarsztosodott falszer sziklarészletek keletkeznek, melyek apró kéthéjúakat és gasztropodákat tartalmaznak (csapás ÉD, dülés 21° Ny; gezésre
FöMtani Közlöny XLIV.
köt. 1914.
^
klCtfel walther
34
csapás 55° ÉÉNy, díilés 25—30^ Ny). Továbbá Jelenje mellett a Nij-Mé elül mészpadok a hegyeken követhetk. Jelenje-ti DNy-ra a bnccari-i országúton meszek vannak feltárva, melyek nagymennyiség gasztropodákat stb. tartalmaznak és kétségtelenül a raethez tartoznak (csapás 50° ÉNy, dülés 30° Ny). Külí'inösen az útkanyarulatnál vannak a padok nuculákkal és gasztropodákkal megtelve (csapás 40° ÉNy, dülés 20—25° Ny). Ugyanezen nuculapadok láthatók a Skrebntnjak felé vezet úton is, ahol igen jól ])adozott szürkéskék meszek sötét, homokos, lemezes bzmész-rétegekkel váltakoznak. Különösen az út lejtjén a nagy
kövületdús lemezek, gasztropodák és kéthéjú kagylók, korallok, trochus, natica, cardium, nucula fehér héjait és fehér mészpátzsinórokat tartalmaznak (csapás
20°
ÉÉNy,
sötétebb
dülés
A
lesz.
25—27°
tzkszürke mész jelentkezik, mely késbb von Fiume» jelzés kilométerkövön vékony, sötét^
Ny). Utána
«III JMeilen
20'^ ÉNy, dülés 35° Ny), a sok púpos, NijK-i irányú vért pedig zavarodásokra mutat (csapás 13° ÉK, dülés
lemezes meszek vannak beágyazva (csapás
22° Ny).
Mintegy 100 m-re a mértföldk után az útkanyarulat eltt szürke, mészpadok mutatkoznak, melyek terebratulákkal és osztreákkal vannak megtöltve. Utána kitnen vékony, pados, szürke meszek (csapás 22° ÉNy, dülés 33° Ny); majd a
L
i
a s z.
igen kemény, márgás, hullámos felület és sok vérttel biró
gyrdött rétegek következnek, melyek sok vértet és ismét nuculatartalmaznak (csapás 12° ÉNy, dülés 38°). A magassági vonulat vilámeszeket gos sávozású, kékesszürke és részben rhizokorallszer duzzanatokkal ellátott, foltos márgás meszekbl áll (csapás 35° ÉNy, dülés 45° Ny). Majd métervas-
völgyben
tagságú sötét, kemény mészpadok következnek, melyek
a
hegyekbl lépcszetelev védfal-
sen kiállanak és kétségkívül a közép-jurához számítandók. Az úton lal
szemben
mész
sötétszürke, szálkás
következik
(a
kilométerknél
É
113':
dülés 35° Ny).
Skrebutnj aknái a rétegfelületek sajátos hálószer hasadékokat és repedéseket mutatnak. Skrebutnjaktól Ny-ra (csapás 25° ÉNy, dülés 45° Ny) sötét szálkás breccsákat kavicsnak használnak (csapás 10 20°
ÉNy,
csapás
—
ÉNy Ny, F
dülés e
1
s
50—52° Ny). Majd egy j u r a.
szürke, lemezes, koralldús mész
pás 20° ÉNy. dülés 11° Ny), mely a fölötte
lev
tnik el
(csa-
szabálytalan világosszürke kri-
noidamész koralokkal és krinoidákkal van megtöltve (csapás 5—10° ÉN}^ dülés 20'; csapás 45'" NyÉ és dülés 25° DNy). Dülése és csapása változik. Némely
pad apró szemekkel van
megtelve,
melyek néha keresztrétegezésben vannak
elrendezve.
A ])eii
mikroszkopikus vizsgálatl)ól kitnt, liogy a kzt-t részinél kerek,
sarkosan
szétrombolt és ismét szegélyezett, kalcitos és dolomitos
koncentrikus, szövet föl
(csapás 27°
NyNy,
rész-
kitnen
oolitszemcsékbl áll. Közben világos márványok lépnek dülés 55° Ny; csapás 23° ÉNy. dülés 46° Nyj. A tulaj-
oolit kamenjaki els házakig húzódik a DNy). Oolitra rétegezetlen sziklameszek és durva karsztbreccsák következnek, melyeknek nagy mészdaralijai ^•i')röses alapanyagban vannak elosztva. Ezen öv szürke, óriási módra toniynsuh) sziklatorlaszai-
donképen a fels-jurához (csapás
ról
11°
messze
ÉNy,
tartozó
dülés 47°
felismerhet.
A
gyakori
iiikkclycii
kiviil
kiil()U()s
érdi'kes
a
KIRÁNDULÁS A IIORVAT TENGERPARTRA.
mésznek golyós elkülönülése az oszlop
melletti
35
útkanyarulatncál {D^^y-rsi 559°-
A
métervastagságú golyók koncentrikus mészhéjakból vannak felépítve, melyeknek sugárirányú repedései mészpáttal vannak kitöltve. tól).
A rl
golyós képzdés, úgy lehet,
vonalaknak köszöni keletkezését. rodást látunk húzódni, (Kacjak venjski
]nit)
rétegfejeket
16.
sík
nyomó
hatásra vezethet vissza. Innen
fölül-
szép áttekintést nyerünk a (Irobnicko
kameno polje-n, mely részben törési így Jelenjétl ÉK-i irányban egy nagyobb zavamelyet egy közel
j arak),
keresztez. Igen szépen észlelhet
simán
elmetszi.
(Lásd a
13.
É D-i
irányú vonal (Z--
É-on egy kiegyenlít sík, mely a ábrán a 11. c szelvényt.) Ezen
ábra. Oolit a kamenjaki fels-jurából, 25--szeres nagyításban.
a castuani karszt
peneplenjének
folytatásául
mításaim szerint a miocénbe tehet; emelkedése
tekinthet. Keletkezése szá-
és elhajtása
az alsó- és közép-
Az
elren-
esik.
A k-
pliocén között történt. Újbóli emelkedése a közép- és fels-pliocénben.
dezés és kitöltés, a polje
mez
terraszképzdése a diluviumba és alluviumba
sima mint az asztal és mogyoró-
és
A^lágosszürke mészkavicsokkal van borítva.
fejnagyság között váltakozó kerek,
A mészhomok
kölesszem nagyságú,
melyben a kavics szabálytalanul van szétszórva. Helyenként sárga agyagerek vannak beágyazva, melj^ek iszapolt terra rossa-nak tekinthetk. Az épület homok gyanánt becsült anyag pl. a Zastenice melletti lejtn minteg}' 8 m-re mélyen egy homokárokban van föltárva, ahol finom nuirva agyagos rétegekkel változik és ahol
apró
mészkavicsoknak és
a
lejt
törmelékrétegeinek
zsebeit
láthat-
3*
KLUPFEL WALTHER
36
Rétentani áttekintés.
I.
Fiume— Lökve.
11.
Lökve— Fiume.
KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA.
37
murva rétegenként van megersítve és duzzanatokat mutat. Gyakori a diszkordáns rétegezés; úgy látszik azonban, hogy a lerakódásokat kisebb zavarodások járják át. Szerves maradványokat nem találtam. Itt minden való-
juk. Imitt-amott a
színség ték
szerint egy egykori tó lerakódásaival
—
nekem a gazdák
öntve és szívó lyukak táplálják.
nem
állatainak kibúvása
van dolgunk.
különösen ess években maiglan
A
A mez is
—
részben
jelentetle
van
karsztvíz emelkedését a sziklazúgok minden-
jelzi.
A jura- és krétamész átmenete rendkívül nehezen állapítható meg. Sobolj mellett az úton szürke mészpadok állnak szálban (csapás 17° ÉNy, dülés 77— 90°), és
melyek már a krétához tartoznak. A kzet a juramésznél kissé sötétebbnek látszik. A Hum Vrh-on kzetkülönbség nem észlelhet. Polje
padozottabbnak
nyugati lejtjén, Jelenjétl É-ra kis igen
vastag pados
mészben,
mely
kfejt van ritkán
a világosszürke, kagylós törés,
rudistákat
tartalmaz. Podrevanj-
ÉNy, dülés 36° Ny) Grobnick felé vezet út keresztezésén meszek állnak szálban (csapás 30° változó, de mindig lapos réteg következik. NaÉNy, dülés 50° Ny). Majd tól északra az útkeresztezésen
breccsameszek
(csapás 16°
és a
srn
mésztömbök a nyugati lejtrl valók, míg a podrevanji dolomitos, szürke, kilúgozott homokkövek az alsó-krétához számítandók (csapás 65° ÉNy, dülés 10—20° ÉK). A Cavlebe vezet úton hófehér homokkövek törnek ki (csapás 32° ÉNy, dülés 32° Ny). Cavle déli oldalán lev útkanyarulatnál a rudistameszek Ny-ra meredeken dlnek (csapás 40° ÉNy, dülés 25° Ny). Vastag fehértl vöröses színig változó mészpadok (Északon 304°) gyobb hippuritákkal
tnnek el
biró
Cavle és Eajci között, ahol púpos vértek és gyorsan váltakozó csa-
Svilno-tól kissé K-re az útkanyameszek vannak feltárva világos foltokkal, melyek nummuliteseknek bizonyultak. A cozinarétegek itt is teljesen hiányzanak és a felskréta és a közép- eocén között észrevehetetlen az átmenet (csapás 32° ÉNy,
pások
és dülések torlasztásokat stb. jeleznek.
rulat eltt fehér pados
dülés 32° Ny). dülés 50° Ny),
A völgyben a tekn magvában flis tnik el (csapás 25° ÉNy, majd Orehovicánál ismét nummuliteses mész, azután rózsavörös
rudistameszek, melyek változó csapásuk és dülésük folytán (a vízesésnél csapás 15° ÉK, dülés 45° Ny) további sajátos gyrdéseket mutatnak (a papír-
gyárnál csapása 55°, dülése 26° ÉNy). Kelt Elsass-Strassburgban 1913 november 13-án.
Klüpfel Walther geológus.
A SZAKÜUADSIMA TU/HANYO KlTÍUlESE JAI'ANBAN. Irta
Vakimiczu Tetcsugoko tokyói egyetemi tanár.^
—
A
ábrával.
17'
—
Szakuradsimán, a Cseresnyefák Szigetén újból megmozdult a Föld, kitört a kis sziget hasonló
a
hagyomány
faerdket
és
szerint
nev
A Londonon
tzhányója. Az 1143 méter magas vulkán
tizedszer tört ki, elpusztítva a virágzó cseresnye-
narancsligeteket,
számos emberével,
meg
már
pusztulást
eltemetve és
Kagoshima városa egy részét, Nippon birodalmában.
gyászt okozva
át érkezett újsághírek szerint
földlökés elzte
kétszáz
a borzalmas kitörést, és a vulkán január 11-én vasárnap oly ervel
kezdett
mködni, hogy bombáit 30
környékét
hamues
lepte
kilométernyire röpítette.
valószínleg Kagoshima városa
el, s
jelenkori Pompéi, egy részében vulkáni szerint 5
méter magas
hamu
hamu
takarja a festi vidéket.
De ha
remeg
A futo
(=
kézzel
vetem papírra a tzhányó környékének
túlzottak
is
itt.
Összeszorul szívem a szomorú hírek olvasása közben, tól,
mint egy
Az újsághírek
alá került.
talán ezek a hírek, mégis nagy kataklizma történhetett
A tzhányó is,
s
távol
hazám-
leírását.
japán szigetek, beleértve Chishimát (Kurili szigetcsoport), KaraSachalin) déli felét, Hokkaidot, Honsiut, Sikokut, Kiusiut, Riu-
kiut és Taiwant
(= Formoza)
részei az ú. n. csendestengeri
vulkános vo-
nalnak, amely e tengert övezi. Ezért Japánt az egész világ mint
elsrend
vulkános országot ismeri és valóban Japánnak közel 200 vulkánja van,
amelyek közül mintegy 30 mködik; ez alatt azt kell értenünk, hogy 30 vulkán mködésérl vannak biztos történelmi adataink, noha e mködésük
nem
állandó.
A
Szakuradsima (neve szószerint fordítva a «Cseresnyék szigete>>), amely legújal)b kitörésével oly borzalmas katasztrófát idézett el, egyike ezen 30 vulkánnak. Maga a tzhányó (1143 m magas a tenger színe felett)
' Vakimiczu Tetsugoro dr. japán birodalmi cgj'eteini tanár úr jelenleg tanulmányBudapesten tartózkodik, ahol a m. k. földtani intézet agrogeológiai laboratóriumában Tkeitz Péter m. kir. agrofgeológus úr mellett talaj vizsgálati tanulmányokat végez. Közvetlenséggel megírt tanulmányához Treitz Péter úr révén jutottunk.
íiton
A SZAKUKADSIMA
egy hasonló
uma tíz
nev
kis
TZHÁNYÓ KITÖRÉSE
kerek szigetet alkot 40
km
JAPÁNBAN.
39
amely a Satsmintegy
kerülettel,
öböl közepén, Kiusiu legdélibb végén fekszik.
A hagyomány
kitörésének adatait rzi és ezek közt az 1779-ben bekövetkezett egyike
a Japán történelmi idejében emlékezetessé vált két legnagyobb vulkáni
míg a másik az Asama tzhányóé volt 1783-ban. Az 1779-iki kitörés alkalmával a tzhányó kráterébl kivetett finom hamut nyugati szelek a mintegy 1000 km távolságban fekv Tokió városig elsodorták, ahol még néhány cm vastagságban mindent ellepett a vulkáni hamu. A kitörést követ néhány héten keresztül a nap színe barnának látszott a lebeg finom hamu következtében, amiként az a Krakatoa 1883-iki kitöréseknek,
l^ulkán/ha/vués/szap.
20
0-
17.
kitörésekor
A
ábra.
is
40
60
80
100km
Szakuradsima-vulkán környéke, Japán legdélibb fokán.
észlelhet volt.^
A tzhányó keleti lejtjén lerohanó 1 km széles tengerszorost, amely a
iszap több falut elsodort és azt az és a
szemközti Osumi tartomány partját egymástól elválasztja, annyira
kitöltötte
iszappal
lámverése.
Noha
ellenkez
törmelékkel,
mígnem
ily
városa, amely
shima
hogy néhány éven keresztül száraz nem mosta a tenger hulhatalmas méreteket öltött az akkori kitörés, Kago-
és
lábbal járható volt,
nyal
vulkáni szigetet
a
lassanként ismét ki
mostani
helytezénél
fogva
hírek
nem
szerint
elpusztult, a
szenvedett
széhrány-
lényegesebb
kárt.
Kagoshima városa, amelynek mintegy 70,000 lakója van, a fönnebb említett
Satsuma-öböl nyugati partján fekszik, festi kilátással a Sakuradsima ^
LÓCZY L. 17-38.
köt. 1884.
:
A
Krakatoa vulkánnak
1.
1
térképpel).
188.3-ik
évi
kitörése (Földtani
Közlöny XIV^
VAKIMIC'ZU TETCSUGORO
40
A Kagoshima
tzhányóra, miként Nápoly a Yesuvióra. közti tengerszoros közel 4
km
széles és a
és
Szakuradima
tzhányó csúcskráterének
távol-
sága a várostól légvonall)an U-galábl) S km.
Azt hiszem, hogy a legújabb kitörés a vulkánnak egy
déli
kráterébl
indulhatott ki, minthogy három kráter van a hegytetn és Kagoshima városa épen a szél árnyékában fekhetett. Roppant fájdalmas eset, hogy
egy oly szép és virágzó város eshetett a vulkáni tz áldozatául. Ha a pusztulás nem is oly óriási, mint amilyennek a londoni táviratok festik, fájdal-
mam
mégis nagy. Miért? Két okból. Elször, mert ott sok barátom van
az állami
mezgazdasági
intézet
és
a felsbb középiskola tanárai közt.
Másodszor, mert e város sok kiváló japán államférfiú és katonai személyiség szülvárosa volt; mert rális,
néhai
Nodsu
generális,
Oyama marsall, Togo marsall, Kuroki geneKamimura admirális (valamennyien az orosz-
japán háború gyztesei), a jelenlegi miniszterelnök Jamamoto gróf, MatSL-KATA márki, K\hayama gróf, végül a néhai nagy Saigo és Okubo, nemzeti
megújhodásunk nagy
államférfiai,
mind Kagoshima városában
születtek.
Kelt Budapesten, 1914 január 14-én.
ÉRTEKEZÉSEK. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. (Els közlemény). Irta
A
Balló
Eezs
dr.^
dolomit-keletkezés elméletének évszázados története, tanulságos bizony-
ságát adja, hogy a föld anyagának történetét, változásait megérteni és értelmezni
csak az anyag tudománya, a kémia törvénj'einek ismeretében lehet. Valamely az esetben adhatunk ntinden tekintetben helytálló mindenekeltt tudjuk, hogy az elemi alkotórészek mily vegyülemagyarázatot, ha teket, azok melyik módosulatát alkotják, szóval ha ismerjük a kzet ásványos ösz-
kzet keletkezésérl csak
szetételét. P^nnek ismeretél)en
foghatunk tulajdonképeni niunkánkhoíc, azon
fo-
lyamatok, körülmények megállapításához, amelyek eredménye az illet kzet.
A
természetben eszközölhet megfigyelések a legtöbb esetben
nem adnak
a kelet-
kezés egész folyamatáról, összes feltételeirl felvilágosítást, aminek megállapítása a laboratóriumi nuuika kísérleti megfigyeléseire hárul. az
K
kísérletek hivatása
egyes ásványok, ásványtársaságok keletkezése, esetleg (másodlagos)
*
Eladta
a
Magyarhoni Fíildtani
'J'ársulat
lin2. tv június havi szakülésén.
átala-
ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMELETÉHEZ.
41
kulásai körülményeire és feltételeire világot vetni és az így nyert adatokat a természetben eszközölt megfigyelésekkel egybevetve megállapítani azon lehetsé-
amelyek egj^-egy kérdés megoldásánál számba jöhetnek.
geket,
Természetesen az egyes tényezk értékelésénél tárgyilagosaknak és szigorúaknak kell lennünk, nehogy hatásukat vagy érvényüket túlbecsülve a természet lehetségei ellenére általánosítsuk és így valamely elmélet alapjává tegyük.
Ne
felejtsük
el,
hogy a
föld
kérgének állománya anyag,
még
pedig ugyanazon
anyag, amelynek törvényeit épen a laboratóriumi vizsgálatokkal igyekeznek megálla])ítani. E megállapítások érvényessége teljes mértékben fennáll a laborató-
rium
falain kívül
is,
ha nem
is
tudjuk a természet nagy tömegeit és a hosszú idt
kísérleteink tárgyává tenni. Tehát
nek anyagi természete szerepet
minden oly kérdésnél, amelynél a
játszik, e megállapításokat
föld kérgé-
a legnagyobb mél-
tán3dásl)an kell részesítenünk.
szempontból nézve
Ily
hogy annyi szerzett,
a
azon
mészk
ma már
mai tudásunk birtokában, csak csodálkozhatunk,
és a
és oly kiváló hívet
(Arduino, Heim, Buch, Frapoli
és
Durocher)
csak történeti érdekességgel bíró elmélet, amely szerint
magnézia gzök
hatására alakulna át dolomittá. Morlott,^
Marignac és Fabre,^ valamint még mások olyas megállapításainak, hogy a kalcium és magnéziumsó karbonátok jelenlétében magas, 130— 200°-nyi hmérsékleten dolomitot adnak, a bevezet sorokban jelzett kritikai szempont mellzésével tulajdoníthatott Dana, Jackson, Hausmann és még sok más búvár oly jelentséget, hogy véle a dolomitkeletkezés kérdését megoldottnak véljek, elfelejtvén, hogy az ily különleges körülmények a természetben ha egyáltalán, úgy akkor is csak nagyon szk határokon belül valósulhatnak meg. Hasonlóan az óvatos bíráló álláspontjára kell helyezkednünk Grandjean, Volger és BiscHOFF elméletével szemben is, akik abból indulnak ki, hogy a tenger mészkarbonátja mindig tartalmaz magnéziát, amelybl a víz, a mész kioldászaporítaná
sával
fel
a karbonátok
csekély magnézia
karbonátját a dolomit
összetételéig.
Ami
illeti, amelyek szerint a dolomit vizes oldatból vagy pedig vizes oldatok hatására, ketts cserebomlás útján keletkezne, mint ezt Lbube, Coquand, Delanone, St. Hunt, Liebe, Gumbel, FoRCHHAMMER, CoRDiER és még mások elgondolták, igazi értéküket és érvényüket csak akkor állapíthatjuk meg, ha a dolomit-keletkezés körülményeit kísérletileg
pedig azon elméleteket
közvetlenül válna
le,
teljesen tisztáztuk.
Sokan
sokat dolgoztak, hogy kísérleti megfigyelésekkel és a dolomit munkákkal vessenek világot e kérdésre. És e sok mimka dacára sem rendelkezünk teljes egészében elfogadható elmélettel, ami okát talán abban leli, hogy nem hasznosították eléggé az elméleti kémia megállapításait és elméleti és
szintézisét célzó
vezérfonal híján a kísérleteket javarészt empirikus alapon végezték.
méltó
munkák hosszú
sorából
Klement
^ és
^
Haidinger, Naturwissensch. Abhandl.
^
Biblioth. univ. de
1.
Pfaff 30.
Généve 1849.
3
Trellermak, Min, Petrogr.
*
N. Jb. Min. Geol.
Mitt. 1895. 14. 520.
etc. Beil. b. 23.
(1907) 529.
*
F.
old.
W.
E
tiszteletre-
vizsgálatai szolgál-
(1847.)
42
REZS
BALLÓ
D'
tatnak a további vizsgálatokhoz értékes adatokat és így csak ezekkel foglalkozom részletesen.
Klement kísérletei ala})jául a következ megfigyeléseket fogadta el I. A valódi, tömeges dolomitok javarészt korall-zátonyok alakjában, vagy :
ezekkel kapcsolatban lépnek
fel.
Az
atollok
mutatják a legtökéletesebb dolo-
mitosodást. közlése szerint Níetia korallsziget lagimája melll származó kar-
Dana
II.
bonátos kzetben 38 "07%
Dana
bírják.
találtak, holott a korallok csak nyomokban magnézium valószínleg a laguna tömény tenger-
amelynek hmérséklete sokszor l)izony nagyon magasra emelkedik. tüzetes vizsgálatai megersítették Dana azon gyanúját, hogy korallok mészkarbonátja aragonit. Minthogy az aragonit kémiai viselkedése
vizébl
ered,
SoRBY
III.
a
Mg C'Og-t
megjegyzi, hogy a
eltér a kalcitétól, ebl)en vélte meglelni a «Dolomitráthselí nyitját.
Amikor az elvizsgálatai megersítették feltevését és tényleg igazolták, hogy a tengervíz arányának mi'gfelel tömény konyhasós magnéziumszulfát illetleg chlorid oldatok, bizonyos körülmények közepette a finoman porított aragonitot, szenbem a kalcittal kise])b-nagyobb mértékben magnézium karbonáttá alakítanak, áttért a koncentráció és a hmérséklet hatásának tanulmányozására. 1 g y i aragonittal végzett kísérleteinek eredménye, hogy a mag60° hmérséklettl fölfelé fejti ki hatását, amennyiben 50— .:5° néziumszulfát
Az ú
r
V ö
hmérsékleten
tartott kísérleteknél,
még
10 nap multán
is
legföljebb csak nyo-
magnézium. 60° fölött az aragonitra levált magnézium mennyisége az idtartammal és a hmérséklettel egyenes arányban állott, amint a következ táblázatból látható
mokban
volt kimutatható az aragonitban a
:
62° kísérleti hmérsékleten 144 óra múltán Í"3%. 68° kísérleti hmérsékleten 48 óra múltán l^/o. 96 óra 72° kísérleti hmérsékleten 24 óra
múltán ö-6'%.
múltán Í"77o- ^^ óra múltán
95 óra nn'tán 72#/o. 77° kísérleti hmérsékleten 24 óra múltán 2 Í%, 48 óra nuiltán 72 óra múltán 149^|^,. 89° kísérleti hmérsékleton 20 óra múltán 24-1^/q.
9'<S'%,
12"l'Vo,
90° kísérleti hmérsékleten 90 óra múltán <3<5%, 140 óra nuiltán 91°
hmérsékleten 48 óra múltán
kísérleti
S4-6^ff^,
96 óra
mi'iltán
55%. 4P'q,
4Í-%.
144 óra nu'dtán
100° kísérleti hmérsékleten 10 óra
múltán 2^%.
magnéziumkarbonátnak megfelel Mg-i talált. 91 °-nyí bmérséklcf már 96 órai 41% Mg CO^-Uú egyenérték Mg válott le. ami jjcdig V['y/A all már a
hatás után
normál dolomit összetételéhez. JNÍásodik kísérlet sorozatában az njdatdk koncentrációjának szerepét \izsgálta.
E
kísérletekbl kitnt, hogy az oldatok hígításával rohamosan csökkent
a szilárd fázis
Mg
dék mennyisége szulfát
tartalma.
is,
leválásában,
A
koncentráció mellett nagy szerepet játszik a folya-
minek jelentsége, úgy illetve
látszik
mintha a keletkez calciumrejlik. További kísér-
oldatban való maradásában
ADATOK A DOLOMITKKLETKEZES ELMÉLHTÉHKZ.
43
léteibl kitnt, hogy konyhasó hiányában, csak nagyon tömény kesersó-oldatból váUk le valamelyes magnézium és hogy a Mg CJ^ oldat hatása hasonló, de kisebb
mérv, mint
a kesersóé.
Teljesség kedvéért
Madrepora
Madrepora humilis és Stylophom amelyekbl kitnt, az eredeti O'S— 0*4% Mg tartalom 90° hmérsékleten már 47 óra multán 38- — 41-9% MgCO^-nak megfelel mennyiségig szaporodott fel. Ebbl nyilvánvaló, hogy a korall Ca C'Og-ja az aragonithoz hasonlóan viselkedik. E nagyjelentség megállapításokkal megoldottnak véli Klkment az egész dolomit-kérdést. Bizony közelfekv ezek tudatában azon gondolat, hogy a korallzátonyok anyagát a bezárt, a repedésekbe, csövecskékbe felszívódott, sok esetkoralifajokkal
digitata
végzett
is
polyfera,
hasonló
kísérleteket,
ben beszáradásig töményített tengervíz vagy épen kristálykása, amelynek hmérséklete; a <(Loango expedifm megfigyelései szerint eléri a kísérletileg megállaszükséges hmérsékletet,
pított
Ha
el is
dolomittá alakítja.
tekintünk jelen alkalommal azon nagyon
is
megvizsgálandó kér-
déstl, hogy a dolomitkzetek minden esetben korallzátonyokban süket,
nem
nem
szalmád elfelejtenünk,
lelik e eredé-
hogy Klement termékei aragonitnak
határozott összetétel és állapotú (talán víztartalmú,
st
és még még bazikus) elismeri) még nem
esetleg
magnéziumkarbonát keveréke, amely (mint Klement maga is dolomit. E keverék még csak annakutána kellene másodlagosan átalakulnia dolomittá. Klement vizsgálatai bár nem nyújtanak teljes képet a dolomitkeletkezés egész
folyamatáról,
mégis
egyik
legnehezebb
tartalom felszaporodásának, de nagyon
is
kérdésnek,
ha talán nem
a is
magnéz általános
i
u
m
-
érvény,
elfogadható szép magyarázatát adják.
Pfaff abból, hogy nem sikerült nagy nyomás alatt vízmentes Mg CO^-t hogy Ca Cl^ és Na Cl jelenlétélDcn sem sikerült ilyet leválasztani, továbbá hogy még 500 atmoszféra nyomás alatt 48 óra multán keletkezett csapadék is csak 1%-os ecetsavban könnyen oldódó bazikus magnéziumkarbonát volt, azon következtetést vonta le, hogy dolomit közvetlenül
elállítani, valamint
még nagy nyomás ezen is
meggyzdését
alatt sem keletkezik.
^íegersíteni
régebbi kísérlete, ^ amivel sikerült híg savakban
látszik
még melegen
csak nehezen, a normál dolomit összetételéhez közelálló anyagot nyernie. Kísér-
letét oly
módon
álba keverékét
végezte, hogy finoman porított kalciumkarbonát és magnézia tömény sóoldatban kénhy drogén gáz bevezetésével oldotta, amikor
talán ((calcium-niagnesmmsífureh névvel jelölhet
vegyület keletkezett, amely
C(\ folytonos hatása közben beszáradó oldatból egyebek között az alakjában válott
A
említett
másodlagos dolontkeletkezés folyamatainak megvilágítása céljából
az anhidrit és a kalcit átalakulásait vizsgálta.
finoman porított anhydrit nagy nyomás alatt
A
vizsgálataiból kitnt,
Mg Cl^
és
^
hogy a
Na^CO^, konyhasóoldat
jelenlétében kifejlett hatására rhomboederek kristályosodnak, amelyeket
nem
anyag
le.
ugyan
elemzett meg, mégis dolomitnak tartja, mert híg savakkal csak melegen
1
Beilage
2
1.
c.
Bánd IX.
483.
4^
Dí
fejlesztettek C02-t.
BALLÓ
REZS
Hasonlóan csak erosebb savakban oldódó
Mg
dús kéreg borí-
COg jelenlétében Mg SO^ illetve Mg Cl^ hatáhogy ezen észlelései megmagyarázzák a konyhasótelepek
totta ezt az anhidrit port amikor ezt
sának tette
ki.
Ügy
véli,
mentén a gipszhez fellép
A
kis
dolomit lencséket.
kalciumkarbonátnak tömény magnéziumszulfát
nagy nyomás anyagokat egymás sára
alatt lefolyó eldolomitosodását oly fölé rétegezte és
4—14°
és konyliasóoldat hatá-
módon
vizsgálta,
hogy az
között ingadozó hmérsékleten nagy
n3'omás alatt több napig hagyta egymásra hatni.
A kísérletek eredménye, hogy a 2%-os ecetsavban fel nem oldódott maradékban annál angyobb volt a Mg tartalom: I. mennél tökéletesebb volt az alkotórészek keverdése, II. mennél íinomabln"a volt porítva a Ca CO^, III. mennél továljb tartott a hatás. Megállapítása szerint a reakció
már 40
légköri
nyomás
alatt
megindulna,
de 60 légköri nyomásnál sokkal gyorsabb az átalakulás. 200—200 atmoszféra alatt
ják,
is
észlelt átalakulást,
nem
de hogy a nagy nyomások mily irányban befolyásol-
tud véleményt mondani.
A magasabb (40—50°) hmérsékletnek
reakció
gyorsító hatását észlelte.
Ezután még a tengezvíz átalakító hatását is tanulmányozta. Amíg a közönnagyon kevés nehezen oldódó anyagot kapott, addig a tízszeres töménység tengervíz hatására híg savakban való oldás után oly anyag maradt vissza, amely 21'7% Mg CO^-t tartalmazott. Bármily csábító is e két vizsgálat csoportra felé})íthet elméletekben, amelyek egyikének körülményeit talán a sekély, a másikéit a mély tengerek viszonyaival állíthatnók párhuzamba dolomitkérdés megoldását látnunk — még sem fogadhatjuk el a magyarázatot általános és végérvénynek, ha el is tekintünk attól, hogy a folyamatok feltételei minden dolomitkeletkezésre alkalmazhatók volnának-e, mert csak azon kétségbe nem vonható eredménnyel bírnak, hogy az említett kísérletek egyebek között, híg savakban nehezen oldódó különböz Mg tartalmú anyagot szolgáltattak. Hogy ez anyagok megfelelnek-e a dolomitnak azt séges tengervíz hatására csak
—
nem
tudjuk.
És
e kérdésre
nem
is
felelhetünk hamarjában. Hiszen a dolomit név fo-
A
galmi és tartalmi köre sincs szabatosan meghatározva. Mi a dolomit? oly kzet, amelynek anyaga szénsavas mész és magnézia.
Ha azonban
dolomit
végig te-
kintünk a dolomitok, a dolomitos meszek és a mésztartalmú iiiagnc/itck nagy
számban ismeretes analízisein, úgy láthatjuk, hogy az összetételük a carrarai márványnak alig tizedpercentekben kifejezhet magnéziumkarbonát tartalmától. a magnezitek összetételéig a legteljesebb
átmenetet mutatják.
A
petrografus
megoldja a kérdést, ameimyiben egy segédfogalom, a (mormaldolomih bevezetéséválasztja azon kzeteket, amelyekben a
vel kül(in
aránya
1
:
1
és
két karbonát molekuláinak
dolomitoknak nevezi mindazon szénsavas kzeteket, amelyekre
híg sósavat csöppentve
nem
észlel
ersebi) pezsgést,
nem tördve
azzal,
hogy
valamely anyag reakcióképességét chemiai összetétele mellett nagy mértékben
még a fizikai álla])ota és körülményei. A kémikus zavara nagyobb, mert nem az elnevezés
befolyásolja
kérdését látja eliben,
ADATOK A DOLOMITKELETKEZES ELMELETÉHEZ. amennyiben már
jól tudja,
hogy az
analízis szolgáltatta adatokból csak az alkotó-
részek viszonylagos mennyiségét állapíthatja meg, de
sulatban van jelen a vegyület,
st
45
nem
azt,
hogy mily módo-
bonyolódottabb összetétel esetén még azt sem,
hogy mily vegyületet alkotnak az alkotórészek. így a dolomit esetében nem tudja, hogy a különböz összetétel kzetekben a két karbonát mint kalcit és magnezit (illetve valamelyik a polymorph módosulat), vagy pedig mint kettssó és emellett az összetételnek megfelel mennyiség kalcit, illetve magnezit van-e jelen vagy nem-e elegy kristállyal,* esetleg szilárd oldattal (adsorptios vegyülettel) van-e
K
46
REZS
BALLÓ
E kérdések tisztázásának nagy a jelentsége, hiszen egészen más körülmények között válik le a két egyszer karbonát, mint amikor kettssóvá egyesül és mások az egyensúlyi feltételei annak is, hogy a különböz összetétel kzetet két kristályos fázis vagy pedig a homogén elegy kristálynak, illetve szilárd oldatnak dolga.
Ha
egy fázisa alkotja-e. És az egész dolomitkérdés megoldása e körül forog.
mily fázisokból
kzet
a
áll
és
mik
akkor megadhatjuk azon körülményeket keletkezett.
Ügy, hogy
tudjuk
e fázisok egyensúlyi (keletkezési) feltételei,
amelyek közepette az illet kzet
is,
teljesen elfogadható elméletek felépítésének elfeltétele,
mi a dolomit és mik a k a bonátok egyensúlyi viszonyai. hogy tudjuk
c
1
u
i
m
és
magnez
i
u
m k a r-
Az els kérdés megoldásának nehézsége a kalcit, a dolomit kettssó és rejlik; Inostranzeff ^ úgy véli, hogy
magnezit kristálytani hasonlóságában
Y^B
kalcit kristályokat a
a a
(0112) szerinti ikker-rovatkosságuk megkülönbözteti,
Ez ismertet jel értékét veszti, mert amint nagyon gyakran a kalcit is rovatkoltság nélkül lé]> Lemberg szépen igazolta a karrarai márványon; amelyben nagy
az ettl mentes dolomit kristályoktól.
már DoELTER
reá mutat
is
amint ezt arányszámban talált ily kristály kákát, holott alig V3% ^ ^^9 tartalom. Hasonlóan értékelend Renari) és Liebe azon megfigyelése, amely szerint a dolomit szépen kifejldött kristályegyénei mellett a kalcit csak hézagtölt torz
fel,
alakokban lép
föl.
nem is abszolút értékek azon módszerek, amelyek a kalcit különböz reakcióképességén alapulnak. A kalcit a dolomittal szemben nagyobb reakcióképességgel bír és így a vékony csiszolatban vagy a kzetJobbak, ha
és a dolomit
sokkal erseljb elváltozást (színezdést) mutat, mint a dolomit. így vas-
])orl)an
kénammonium (Lemberg)
klorid és
zöldesfeketére, .4^2^.734- kékfafzet
AgNO.^-\-K2CrO^) (Thugutt) vörösre
festi.
E
reakciók érvényessége
Az els csak akkor használható, ha a dolomit vasmentes
tevk elég
is
ibolyára, korlátolt.
és általában az össze-
megkülönböztetésére csak az esetben használhatók, ha a kristályegyének
nagyok
ügyelünk. Azonkívül
és az összes feltételek teljesítésére
nem
nyúj-
tanak módot a dolomit mellett a magnezit felismerésére sem, úgy hogy keresnünk kell még módokat, amelyekkel egyetemben az els kérdésre határozott választ nyerhetünk.
Ac.
(1.
iroFER
Mo
6.
Dolomit
7.
Dolomit kristály
Soc. Toscana 8.
Az
I.
c.
ö.
\'íztiszta
9.
.33.
alatt
.SciiiKFEK ("HR., Z.
II t
e
S o
mm
u
;r-ról
1
D
o
r
R
a
i
jelzés
Ugyanazon
11.
Serpentinben talált
1
A.:
J. k. k. geol.
i
a.
1.
Anal.:
Atti. d. R.
Wa
t
t
fi
g e n n á r ó
1
Anal.:
Haus-
((V-ylon).
Anal.:
tulajdonságú.
Ka
n d y-nal
Kryst. 33. 209. (1900.)
10.
Saytzeff
r
anyaggal azonos eredésü és
anyagból. dolomitkristály.
hegy közép Uraiban.). Anal.: Saytreff A.: Mem. 12. Talk palában lelt dolomitkri.stály. Anal.:
Haushofek c. Columba L.
Aiial.:
p a
779. (1898.)
rhoinboedcrek f.
a-ról (Veziiv).
1.
c.
R.-A. 22.
4.5
(1872).
We d.
We
r c
h-N
c u
w
i
r
i
s
k
(Mursmskája-
C'om. geol. St. Petersburg 4. r
c
h n e-T a g 11
s k.
(Közép
(1887.) Ural.)
ADATOK A DÜLOMITKELETKKZES ELMELETÉHEZ.
47
Sajnos, az ásványok egyik jellemz sajátságának a fajsúlynak meghatá-
rozása ez esetben
nem
vezet eredményre, mert a fajsúlyok különbségei nacvon
kicsinyek, az észlelhet ingadozásokhoz képest.
Határozottabb választ látszik Ígérni ezen anj^agok oldási
Ha
nyainak vizsgálása.
oldunk, úgy a
fázist
súlyban álló
különnem
két
t e
1
t e 1 1,
'
a
kristályos anyagot,
és tensio viszo-
mesterszóval élve.
kristályos fázisokkal egyen-
oldat összetétele teljesen független attól, hogy az oldatlamd
visszamaradt részben mily arányban van a két anyag jelen és így hogy milytn
Ha
az oldatlan rész összetétele.
azonban a két anyag kristályosan elegyedik,
vag3ds egA^nem tömeget alkot és így csak egy kristályos fázist ad, úgy a fázis szabál}^ értelmében, a telített oldat összetétele függvénye a szilárd anyag összetételének.
Ennek következtében, ha
tályos alkotórész
van
jelen,
akkor a
a
különböz összetétel kzetekben
telített oldat összetétele
két kris-
azonos hmér-
és nyom á s o n mindig ugyanazon összetétellel birna, függethogy milyen az alkotórészek viszonylagos mennyisége, de függen, hogv mily módosulatban vannak jelen; ha egynem kristályokat alkotnak, akkor a kristályok összetételétl függ az oldat összetétele is. A karbonátok bomlási (B CO3 = B O-t-COg) tensiójára vonatkozólag hasonló gondolatmenettel levezethetjük, hogy mindig a maximáHs tensiójú anyag nyomását fogjuk észlelni, függetlenül, hogy vannak-e mellette más anyagok is. Az összetételtl való függést csakis oly esetben észlelhetnnk, ha az anyag összetételének változása mellett is homogén marad. A dolomitokkal nagyszámban végeztek oldási kísérleteket, amelyek azonban ezen szempontból használhatlanok, mert az egyensúlyi követelményeknek nem tettek eleget. j\íég a legújabb kísérleteknél sem ügyeltek erre mint pl. Pfapf ^ F. W. oly módon végezte ily irányú kísérleteit, hogy szitafalú porcellán tölcsérbe helyezte a porított anyagot, amelyet nagyobb edénybe helyezve óvatosan híg
sékleten
lenül,
(1%-os) ecetsavval öntött
Hogy
le.
24 órai nyugodt
állás
után dolgozta
fel
az oldatokat.
mily távol maradt ez esetben egyensúlyi állapottól az oldat, talán azon
elkísérletem
legjobban,
érzékelteti
végeztem. Ez anyag finomra
amelyet
a
kis-gellérthegyi
dolomitporral
dörzsölt porából 10 gr.-t Erlenmayer-féle lombik-
ban 2%-os ecetsavval öntöttem le. Naponta többször felráztam. Két hét multán légmentesen eldugaszoltam, hogy a temperált rázókészülékben az egyensúh't beállítsam. Erre azonl)an
még
nem
került a sor, mert a bedugaszolás után összerázva
oly heves volt a iOO^ fejldés,
hogy a palack a kezemben széjjel robbant. Az ha az összes egyensúly-
oldási kísérletekbl csak az esetben következtethetnénk,
tani
követelményeknek
{CO.^
Talán világot vet az sége,
st merben
nyomása ily
eleget teszünk.
stb.)
észlelésekbl vont következtetések különböz-
ellentétes volta okára,
hogy
pl.
Gorup-Besanez egyik
hetetlen hiljával bíró kísérlet sorozatát felhasználják,
st
a
legvijabb
ért-
munkák
(pl. DoELTER kézikönyve) is átveszik, anélkül hogy a hiliát észrevennék. GorupBesanez 2 CO2 tartalmú vízzel oly kzetet kezelt különböz idtartamig, amely
1
N. Jahrb.
2
Z.
f.
Mm.
etc. Beilb. 23. (1907.)
Dtsch. geol. Ges. 27. 500. (1875.)
48
Vt
REZS
BALLÓ
55.03% Ca CU^-t 40.90«/o Mg CO^ 1.60% FeCO^ 1.03 Si O^+Al/)^
A
&th. tartcilmazott.
hidrokarbonátos oldatban a két karljonát aránya 8
5
% %
CaCO.^
55-2
Mg CO3
44-7
CaCO.,
56-74% 43-26%
3/Í/CÖ3
Az
eredeti
43-9
nap múlva
21
% %
55-8
57-8
%
421 %, a maradékban
55-85% 44-15%
57-o4
%
42-26%
kzetlien a két karbonát százalékos mennyisége, a mellékes
alkotó részek levonása után
57-365
42-635
% Ca CO.^ % MgCO,.
Ha ezt a kísérleti adatokkal összehasonlítjuk, meglepve tapasztaljuk, hogy az oldat és a maradék összetétele egyirányban változott. Öt illetve nyolc nap multán az oldatban kisebb a Ca CO^ viszonylagos mennyisége (56-2 és
%
kzetben (57-365 %) a Mg CO^-e természetesen nagyobb. A maradékban ennélfogva több Ca CO^ maradt vissza, mint Mg CO^ és mégis az adatok szerint a Ca CO^ százalékos mennyisége csökkent és Mg CO^-é szaporodott. 21 napi hatás után pedig a Ca C'Og szaporodott a maradékban, dacára, hogy többet oldott ki belle. Hasonlóan meglep adatokat találunk még más pl. Vesterberg ^ újkelet munkájában is, amelyben Pfitsch környékérl származó dolomittal végzett kísérletek erdménye a következ: 55-8
%) mint
A
az erdeti
két karbonát aránya: Az
eredeti
CaCO^
MgCO^ E
kzetben
néhány adat
felsorolása azt
A
Az oldatban
54-7% 45-7%
maradékban
55-1
55-8
44-9
43-3
hiszem indokolja azon óvatos álláspontot,
amelyet ezen adatokkal és a bellük vont következtetésekkel szemben
elfoglal-
tam. Jól tudom, hogy az egyensúlyi feltételek szigorú betartása csak
é])
kísérleteknél indokolt, amelyekkel a keztetni.
Amidn
tolják el a
kzet
azt kutatjuk, összetételét,
kzet ásványos
összetételére
azon
akarunk követ-
hogy vájjon a folytonos kioldások mily irányban
nem
indokolt,
st
talán célját tévesztett dolog
is
volna e ketts folyamatot valamely adott körülmények teljes egyensúlyáig követni, hiszen a természetben, a
ban,
amidn
kering
tokra bukkanunk, legalább
»
liiill.
víz ilyes körühnényei
is
folyton változnak, azon-
a legellentétesebb követki-ztctések okát kutatva ily kísérleti ada-
of
tliL-
(ii-ol.
is
óvatosaknak
Inst. of
Upsala 1902.
kell
lenniudi vclidv szemben.
ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMELETÉHEZ.
A kzet ásványos szerkezetére l)ól
49
csakis a teljesen beállított egyensúlyok adatai-
nem szabad
következtethetünk. Túlságos reményt azonban
ez
eredmények-
hez fznünk, mert hiszen CO^ mentes vízben, közvetlenül csak nagyon kevés mértékben oldódnak az anyagjaink, híg savak és CO2 tartalmú víz oldásánál pedig a kettssó hasadása födheti el az egyensúlyt.
A tensió mérése több sikerrel bíztat, mert könnyebben végezhetk a kísérValamely zárt területen mindig a legnagyobb tensiójú anyag nyomását mérjük. A dolomit <'kettssó» (ha csak nem hasad elbb ketté Ca Cog-ra és Mg Cog-ra ^) a kalcit, a magnezit thermikus dusocidtiája oly nagy különbségeket letek.
hogy az ezúton nyert adatok a százalék összetétellel egybevetve módot arra, hogy a kzet ásványos összetételére következtessünk. A legértékesebb adatok azt hiszem ez anyagok relatív energia tartalmának és így a dolomit kettssó keletkezési hjének megállapítása fogja nyújtani. Amíg az oldási és a tensió mérések legföljebb qualitativ, addig ily módon quantitatív adatokat nyerhetünk. Ezt oly módon remélem elérni, hogy megállapítom a kalcitnak, a magnezitnak és a kettssónak valamely pl. sósavval való cserebomlásásejtet,
nyújtanak
nak reakció hjét.
hje
Ha
tényleg létezik a dolomit kettssó, akkor ennek reakció-
okvetlenül különbözik az összetev vegyületek reakcióhjének összegétl
h
—
A keletkezési ismeretével ha az hogy gyakorlatilag értékesíthet — megállapíthatjuk bármely kzetrl a reakcióhjének és százalékos összetételének egybevetésével, hogy az összetevk mily módosulatban és e módosulatok mily arányban vannak jelen. és e
különbség a kettssó keletkezési hje.
oly nagy,
E megEldöntend, hogy elegyedik-e kristályosan a két karbonát, ha igen, mily körülmények és határok között; mik a kettssó keletkezésének és bomlásának feltételei, mily körülmények között állhat egymással a kristályos CaCO.^ és MgCO^ valamint az anyahág egyensúlyban; ha pedig a komplex vegyület vagy a két összetev vegyület nem keletkezhetik közvetlenül valamelyes oldatból, mily közl)üls anyagok minem átkristályosodásának a termékei és mindeme folyamatokra a számbavehet tényezk: a küls és a bels nyomás, hmérséklet stb. mily befolyást gyakorolnak, — szóval a kalcium és magnézium karbonátok egyensúlyi viszonyainak telA
második feladat a dolomit
sintezis feltételeimek negállapítása.
állapításnak azonban hosszú sora van.
jestisztázása. És ha mindezeket megoldottuk, csak akkor gondolhatunk
arra,
hogy a
vizsgálatok eredményét a geológiai tapasztalatokkal egybevetve a dolomitkeletkezés, valószínleg sokféle
^
módjának elméletét
Idközben megjelent Friedrich tanulmánya
171. és 207. old.),
amelyben Friedrich az
alkáli
felépítsük.
(Zentrbl.
analyzissel figyelte meg. Vizsgálatai szerint a kalcitnál 895
600°-nál, a dolomitnál 745
— 760°-nál
zásra utaló nagyobb hfogyasztás.
a magasabb hmérsékletre
es
A
és 890
f.
Geol. Min. etc. 1912. évf.
karbonatthermikns dissociácioját thermo-
— 910°-nál
— 910°-nál, a
magnezitnél 570 —
észlelhet endothermikus válto-
dolomitnál két hreakció, amelyek közül a második
egyezik a kalcit bomlás hmérsékletével, az els azonban
nem
felel meg a magnezit bomlás hmérsékletének, arra utal, hogy a dolomit kettssá 750° körül széjjelhasad. Ezen kérdéssel és Friedrich adatainak értékelésével behatóan, a
hasadás megállapítását célzó jelenleg folyó vizsgálatok befejeztével foglalkozom részletesen. Földtani Közlöny
XLIV.
köt. 1914.
*
ÚJ LIMA FAJ A ZALATHNA VIDÉKI „HELYI ÜLEDÉK"-BÖL. Irta
A
Ferenczi István
dr.,
Gaál István 18
19.
dr.
ábrával.
—
kedves tanítványom, a múlt, 1913. évi nyár folyamán
Zalatna környékén végzett földtani kutatásai,
illetve részletes
fölvételei
alkal-
mával Plander Géza bányafmémök úr szívességébl egy igen érdekes Lima jobb tekn kbele birtokába jutott, amelyet meghatározás végett nekem adott át. A szóban forgó példányt Plander fmérnök úr Zalatna tszomszédságában a
Fels-Kénesd (Alsó-Fehérm.) határában lev
j\Iagos LÁzÁR-féle
kbánya
hányó-
ján találta.
Fogadják mindketten hálás köszönetem, amiért így módot nyújtottak nekem, hogy egy minden tekintetben szerfölött érdekes lelettel foglalkozhassam. A lelhelyre vonatkozó közelebbi adatokat is Ferenczi úr szívességének köszönöm. Közlése szerint a Magos LÁzÁR-féle kbánya a táborkari térképen Fata Boiloru-nak (832 m) nevezett hegy tövében van. A bányászat tárgyát ké-
pez homokk durvaszem savas anyag
is;
(legfként kvarc).
Kötanyaga
mész, sokszor kova-
igen szívós. Mindenkép élénken emlékeztet ugyan a lelhely köze-
(1—2 km-nyi távolságban) már régebben megállapított f. -krétakorú kárhomokkre, de viszont FERENCZi-nek igen érdekes és fontos eltér sajátságokat is volt alkalma megfigyelnie, melyekre alább még visszatérek.
lében páti
A
lelhelynek és környékének rétegtani viszonyaira
korára senmúféle
biztos
következtetést
illetve a
nem vonhattam
Legújabban Pálfy M.^ hangoztatta azt a nézetet, hogy a zalatnai helyi üledék
miocén
korú,
s
ezt
egy a
verespataki
bezáró üledék
az irodalomból sem.
«helyi
és verespataki
üledékbl)) ré-
kmagjával is támogatta. Ezzel szemljen Szádeczkv Gy.2 fként az eruptivus kzetek nagyobb területen való összehasonlítása alapján, — NopcsA F.^ fölfogását osztva — a szóbanforgó képzdményt f e 1 s kréta korúnak mondja; míg Ferenczi I. doktori értekezésében* újból a gebben elkerült Conus
sp.
miocénba sozozza.
^
geol.
Pálfy M. Abrudbánya
térk.) * '
körnj'éke. (Magyarázatok a matry. knr. or.szágamak részi,
Bpest, 1908.
SzÁDECZKY Gy. Verespatak kzeteirl. (Földt. Közi.) Bpcst. 1909. NoPCSA F. A Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya és a romániai határ közé :
:
es
vidék geológiája. (Földt. Int. Évk.) Bpest, 1905. *
Ferenczi
I.
Zalatna környékének geolofíiai viszonyai
(Mi'iz.
Fiiz.
Kolozsvár 1913.)
ÚJ LIMA FAJ A ZALATHNAVIDÉKI <(HELYI ÜLEDÉI«-BL.
Az slénytani irodalomban
L m a-val i
tam
leginkább
L
gazdag
elég
i
m
megegyez
a
fajt.
a faunára, de a
51
miocéntl kezdve kerestem a fels-kénesdi Végül Orbigny A. egyik mvében ^ akadleirt
fajok egyike
sem azonosítható a fels-
kénesdi alakkal.
ORBiGNY-tl a krétából leírt nagyobb fajok közül leginkább a L. simylex •ÜRB.2 szolgálhat összehasonlítás alapjául. Igaz, hogy a felskréta korú, nagy terL i a-k között a L. swqAex szerényebb méret, de mind általában az alak,
m
met
jnind pedig a többi jellemz bélyeg szempontjából ez
Lima
ábra.
18.
grandis
n.
Kiemelend megegyez
sp. fölülrl nézve.
áll
legközelebb fajunkhoz.
(Az eredeti nagyság
*/io
része.)
sajátságok: általában lapos tekn, a hátsó (analis)
perem-szél kivájt (concav) volta, valamint a mells (buccalis) fül tökéletes kör-
Fölemlíthetem végül a héj dísznek is azt a valószín megegyezéhogy miként L. siniplexen, az új fajon is a fölület általában sima vagy legfölebb csak igen gyöngén bordázott lehetett. Erre utal az a körülmény, hogy a kbélen néhány ersebb növedék-vonal benyomata is jól látszik, valamint a kiszelet formája.^
sét,
vájásban
hogy a
^
is
jól
láthatók a hosszanti barázdák
fejlettebb
Oebigny
Paris, "
L.
'
A
bordák nyomai
is
s
így annál
inkább föltehet,
észrevehetk lennének.
a.: Description des mollusqnes et rayonnés fossiles. III. Terrains créta-
184.3-47. c.
p.
többi
544., 418. tábla, leírt faj
6-7
á.
mindegyikének háromszög
füle van.
4*
GAAL ISTVÁN
D!
52
Viszont igen föltnök az eltérések különbség: a L. simjAex csak mintegy szerint kissé
alakú
s
háromszög), míg az
valamivel laposabb
is.^
A
új
is.
]\lindenek eltt tetemes a nagyság-
nyúlánkabb, szinte tökéletes kerülék
faj
hátsó perem-vonal egyenes lefutása (a concav
részletet is beleértve) aránylag rövidebb az új fajon,
lev
fül (a hátsó
mint a L. simplex-en.
míg L. sbnplex-é
is,
A búb
alkotására
meglev adatokból
a
ábra.
19.
A
meg-
ugyanis hiányzik) tökéletes körszelet formája mellett az új
nál simán beleilleszkedik a körrajz kerülék-vonalába
kisebb
(Orbigny
felényi, alakja pedig kerekded,
A Lima
s
—
s
faj-
aránylag keskenyebb és
az általános körvonalból mintegy kirí.
sajnos
—
csak következtetnünk lehet, de azt hiszem,
a közelrokon fajok alakjából a hiányzó rész rekonstruk-
gr/ívdis n.
teknje
sp.
oldalról.
(Az eredeti nagyság
fele.)
nem okozna különösebb nehézséget. Itt ugyanis meg kell említenem, hogy ami általában az alapméretek arányát illeti, a fels-kréta (senon) L. abmipta Orb. szinte azonosnak lenne mondható. így a megegyez körrajzon kívül fleg a tekciója
nnek
ép oly menedékesen való boltosodása tnik föl, s így a búb az új fajnál valószínleg ép úgy kissé hátra kihajlott, mint a L. ahruyta-n. Ez utóbbi faj különben a többi bélyegekben lényegesen eltér, miután bordázott, füle három-
is
szög, a záróperem más alkotású,
^
f
a
j
.3
:
A 2
s
nagyság tekintetében
IcgiiagyolíV) ho8.szúsági és szélességi
—
úgy ítélem, nem
méret aránya:
—
is
csak liarmadnnnyi.
L. ^iinplc.v
[i'>
:
2'5; új
fejezi ki eléggé azt az alakbcli különbséget, anu'ly a két faj
között téiíjleg rögtön szembeötlik.
ÚJ LIMA FAJ A ZALATHNAVIDÉKI <(HELYI ÜLEDÉK»-B()L.
A
f .-kénesdi
L
új
i
m a-faj
a következkben írható
53
le
tekn gyöngén minden valószínség szerint sima lehetett, csupán egyes növekedési periódusok teszik némileg hullámossá. Az a n a s p e r e m s z é kivájt, s a k v á á sban pár vonalas barázdák futnak végig. A buccalis fül Alakja csaknem tökéletes kerülék;
boltozott,
a
a
héj
1 i
1
i
j
aránylag keskeny, tökéletes körszelet alakú, s az általános körrajzba beleilleszked. A búb valószínleg kissé hátra kihajló.
legnagyobb hosszúság 134
IMéretei:
az összetett két
tekn
Az
új fajt Linta
A
leírt
})éldány
vastagsága kb. 44
mm; legnagyobb mm.
84
szélesség
mm:
gmndís néven óhajtom az irodalomba bevezetni. az Erdélyi Nemzeti Múzeum (Kolozsvár) gyjtemé-
látható.
nj'-ében
S most még néhány szót a Lima grandis
Elre (még hozzá
kell
n. sp. bezáró
kzetének
koráról.
bocsátanom, hogy fölfogásom szerint sem szabad egyetlen
új faj) s
faj,
különösen egyetlen példány alapján az illet réteg korát
el-
hogy vitás területen, s csak egyetlen kbél áll rendelkezésünkre, s ami a legfbb, hogy a bezáró üledék h om o k k . El nem mulaszthatom ugyanis itt is megjegyezni, hogy a törmelékes képzdményekben elforduló szerves maradványoknak korhatározó értéket döntenünk. Esetünkben súlyosbítja a helyzetet az
is,
magam
részérl csak akkor tulajdonítok, ha azok az ellenpróbák elgondolható
minden
fajtáját kétségtelenül kiállották.
]\íindezek
szem eltt tartása mellett
—
is
egyrészrl az Erdélyi Érces-
s-
heg3'ség ú. n. «helyi üledékei» korának régóta vitás problémája, másrészt az
lény tanilag
is
rendkívül érdekes
vonatkozásokat
tigrafiai
is
Lima
lelet
—
indokolttá teszik, hogy a sztra-
érintsem.
míg mások vannak olyan mozzanatok, amelyek a ]\Iagos LÁzÁR-féle kbánya homokkövének kréta kora ellen szólanak. Ilyen elssorban az a tény, hogy míg a környék kárpáti homokköve mindég ersen dislokált és soha sincs kapcsolatban r h y o 1 i 1 1 u f áV a 1, addig a Fata Boiloru homokköve rhyoHttufa padokat zár magába, telepü-
Amint említettem,
a «helyi üledéb>-et egyes kutatók a miocénbe,
a krétába (cenomon-danien) helyezik. Ferenczi
lése pedig oly
ban
—
telenül
nyugodt, mint a közelben
ugyancsak Ferenczi szerint miocén korú üledék
30—20°)
települt; s
^
—
—
megfigyelései
szerint
lev miocén képzdményé. Viszont azona L i m a-tartalmú homokkre a kétség-
agyag, kavics,
ugyancsak ebbe a Picnodonta
—
diszkordánsan
{SW,
cochlear-ra\ jellemzett
TI',
miocén
takaróba illeszkednek bele a fölületen több helyütt térképezhet andezitdacittufa-padok
1
fekv
A
is,
amelyekbl egyrészt Tulogdi
J.
F.-Kénesdhez közel fekv Nagy-Almáson, az
hegyélen Picnodonta cochlear PoLi-t gyjtött
tossággal követhette a
Magos
L.-féle
kbányáig
is.
és
Laurus 'primigenia Ung.
itteni
fels templomtól
Feeenczi. Ezt a réteget
IF-re
teljes biz-
K
54 és
Cinnomomum
Heer
iajóksLt
határozott
meg, Orhitulina, Trunca-
Bolivina, Textularia, Glohigerina {G. bulloides Orb.) héjacskákat a közbe-
tiilina,
zárt
Scheuchzeri
GAAL ISTVÁN
márga vékony-csiszolat aiban pedig magam láthattam. (A L i m a-s homokk szerves maradványnak csak kétséges nyoma mutatko-
vékony-csiszolatában zott,
amit
Ami
LRENTHEY pedig a
tanár úr volt szíves közölni.)
Lima
grantlis alapján való tájékozódást
illeti,
a
következkre
lehetünk figyelemmel. Az irodalom adatai szerint Dél-Franciaország fels krétáfajok valósággal jellemzknek mondhatók. jára nézve a nagy termet
Lima
A
crenus eddig ismert
maxima
legnagyobb
fajai: L.
santonensis Orb., L. raya Orb., L.
Arch., L. Gallienniana Orb., L. simplex Orb.,
L
clypeiformis Orb., L.
Dujardini Desh. a túron és senon emelet rétegeibl kerültek el. De legvégül is csak azt ismétlem, hogy olyan bonyolódott, aránylag kevéssé átkutatott, s kövületekben szegény területen, mint az Erdélyi Érceshegység, egyetlen faj egyetlen példánya alapján
kérdés
eldönthetését. A
szolgálatot
tett
nem tartom helyénvalónak
a szóban
lev
vitás
tájékoztatás szempontjából azonban igen nagy
nekünk a Lima
grandis.
Kelt Budapesten, 1913 nov. 1-én.
Gaál István
dr.
A GEHECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LIASZKOHU KÉPZDMÉNYEI. Irta
—
Kulcsár Iválmán
Az I.— II. táblával
és a
Egyetemi hallgató koromban
dr.
dr.
20— 21-ik
ábrával.
—
Koch Antal egyetemi tanár úr lev Hant-
kívánsága alapján az egyetemi fold és slénytani intézetben
munkába. Kezdetben a fels liász amamelybl egyetemi pályamunkául a Har'poceratidae családot dolgoztam fel. Az 1911. év nyarán a geológiai viszonyok megismerése céljáljól három hétre a Gerecsébe mentem. A helyszíni
KEN-féle gerecsei gyjtést vettem nionitesz anyaggal foglalkoztam,
vizsgálatok
alkalmával igen sok egészen új
között azt találtam, hogy a
középs
szerepük van, mint az az ir<xlalomból
észlelést
tehettem,
többek
képzdményeknek nagyobb kitnik. Tanulmányaim eredményét a liászkorú
Magyarhoni Földtani Társulat
191'2
június
hó 5-én
tar-
adtam el. A múlt év augusztus havában dr. íSchafarzik Ferenc megyetemi tanár úr szíves megbízásából ismét a Gerecsébe mentem s ez alkalommal a középs liászkorú képzdményeket újlx')! beható tanultott szakülésén
A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LlÁSZKOEIJ IvÉPZDMÉNYEI.
niányozásnak vethettem
alá.
kozó
a
megfigyeléseimet
A
55
rétegtani és a települési viszonyokra vonat-
Magyarhoni Földtani Társulat
1913 január 8-án tartott szakülésén adtam el, amelyet azzal fejeztem volt be, hogy megfigyeléseim és tanulmányaim alapján most már abban a helyzetben vagyok, hog,y hozzáfoghatok a Gerecsehegység júrarétegeinek monoígéretemet
feldolgozásához.
grafikus
teljesítend,
a
kevésl)bé
ismert
középs hászkorú képzdményekkel kezdem meg munkámat. Kedves kötelességet teljesítek akkor, amikor hálás köszönetemet mestereimnek dr. Koch Antal ki szeretett tanár úrnak, amiért lehetvé tette, hogy munkámat intézetében a szükséges segédeszközök felhasználásával végezhettem és dr. Lrbnthey Imre tanár fejezem
:
úrnak, ki szíves tanácsaival volt segítségemre. Hálával tartozom dr. 8cha-
Ferenc mfíegyetemi tanár úrnak,
FARZiK
megtisztel megbízásért, amellyel lehetvé l)en
földtani
fnökömnek, ama
szeretett
hogy a Gerecsehegység-
tette,
megfigyeléseket eszközölhessek, valamint alkalmat nyújtott
tanulmányaim végzésére. Köszönetemet fejezem ki végül dr. Vadász M. Elemér egyetemi adjunktus úrnak, munkálkodásom idején ellátott szakszer útbaigazításaiért; dr. Liffa Aurél osztálygeológus úrnak, amiért volt szíves a
még
céljából átengedni
kéziratban s
lev
25,000. reambulált térképét lemásolás
hasznos tanácsokkal
valamint a
ellátni,
magy
Földtani Intézet Tekintetes Igazgatóságának múzeumában lev.
Hantken
tanulmányozásra való
A középs A
A középs
a
származó kövület-anyagnak
átengedéséért.
Gerecsében.
liász kifejltlésc a
Gerecsére vonatkozó
Winkler^) a középs
gyjtésébl
kir. is
legrégibb
irodalomban (Peters,^ Hauer,^
liászról nincs említés téve.
hászt elsnek
nice, Kisgerecse és a tardosi
Hantken Miksa^ mutatta
ki a-
Nagypisz-
Bányahegyen az AnDíionites Hantkeni '^cnhOB^B.
alapján.
A
közelmúltban Staff János
tigrafiai
^
kövületekkel
középs
már eltte kimutatta, nem tudta
Peters: Die Umgebung von Visegrád,
geol. R. A. -
foglalkozott a Gerecsehegység sztra-
viszonyaival. Staff megfigyelései alapján a
Hantken 1
^
C4ran, Totis
hászt,
megtalálni.
und Zsámbék. Jahrb.
bár
Mund. k. k.
X. (1859.) pag. 483.
Haüer: Das Ungarische Mittelgebirge. Jahrb. Winkler: a Gerecse- és Vérteshegys. geol.
d. k. k.
R. A.
XX.
(1870.) pag. 474.
viszonyai. Földt. Közi. XIII. köt.
1883. pag. 287. * ^
intézet
Haxtken: Jelentés a ni. kir. földt. int. 1879. Staff: Adatok a Gerecse hegys. stratigr. és évkönyve, XV. k. 1906. pag. 164.
évi
mködésérl,
pag. 10.
tekton. viszonyaihoz. M. kir. földt.
DE
5()
kajában
^
líÁLUlÁN
azonban felhozza, hogy a gerecsei júraí?orozatban
kövületben
tegek
KULCSÁR
szürkés-sárgák,
szegények,
sárgák,
«a legalsó ré-
vöröses-sárgák
húsvörösek és majd Idsebb, majd nagyobb szabálytalan tömegekben
és fol-
maradványok találhatók bennök, amelyek Hofközéps liászra utalnának» st még továl)b az irodalom alapján s HoFMANN-nak az Asszonyhegy, Tekehegy és a Nagysomlyóhegyrl felsorolt határozottan alsó Hászkorú faunáját elemezgetve, arra az eredményre jut, hogy ez is a középs liászt képviseli, mert szerinte alsó hász csakis a Gerecsehegység szélén (Tata) van, míg a tosak. Állítólag crinoidea
MANN megy
szerint az alsó és
nem
belsejében
Ujabban felvételeket
s
.
.
.,
fordul el.
Liffa Aurél
dr.
Hofmann-
^
említett,
eszközölt a
Gerecsében
fleg brachiopodákból
agrogeológiai
SiAFF-al ellentétben, szintén alsó liászkorúnak tartja. Liffa a Puchó- és Hosszúvontató-hegyekrl ammoniteszeket
is
faunáját,
álló ^
ezen kívül
említ; az
elbbi
helyrl Lytoc. lineatum Schloth. sp.-t; a Hosszúvontatóról pedig egy Aegoceras sp.-t,* mely közeli rokonságban van az Aegoc. Jamesoni Sow. és Aegoc. «minélfogva a Puchó- és HosszúvontatóLeckenbyi Wright fajokkal .
hegy környékén
talált
.
.
ezen két alak annyit kétségtelenül eldönt, hogy a
szóbanforgó réteg komplexus a közép liász alsó emeletébe tartozik». Az emInt. Igazgatóságától megkapva, közelebbrl azonban ebben az irányban tett vizsgálataim Mieltt tanulmányozhattam. eredményérl szólnék, ki kell emelnem, hogy WRioHx-nek a H e n e y-
lített
kövületeket a Földt.
1
zónából
leírt
ábrázolt Lytoc. lineatum--d
és
nem
azonos Schlothjiim
újabban Pompeckj^ a Lytoc. fimbriatum Ami pedig a Lytoc. fimbriatum Sow. függleges elterje-
Lytoc. lineatus-áYsd, amelyet pedig
Sow.-val egyesített. dését
a középeurópai júraöv Aegoc. Davoei-, valamint az
illeti,
margaritatus szintjében gyakorinak mondható. Azonban
Amalthms
tekintettel arra,
hogy mind a déli Bakonyban, mind a Gerecse más elfordulási helyein, mind pedig a mediterrán júraövbe tartozó képzdményekben épen az Amalth. margaritatus szinthez van kötve, azt hiszem nem tévedek, hogyha a a p u c h ó h e g y i vörös, m a n g á n e r e s mészköveket li. az A m a 1 pedig és középs liász fels emeletébe t
margaritatus szintbe sorolom. Ami
végül a Hosszúvontatóhegyen talált Aegoceras sp.-t
pag. 171.
1
L.
2
Liffa: Megjegyzések Staff J. «Adatok a (icrecsehegys. stiatigr. cs tektoiiikni
c.
viszonyaihoz))
pag.
úgy
illeti,
c.
munkája
stratigr. részéhez.
M.
kir.
földt. int.
évkönyve, X\'l.
k.
lüdT.
11. '•'
•
L.
c.
pag.
12.
Böckh Hugó Geológiájának
II.
kötetében
(5.55. old.)
tévesen Aeyoccrcis Jamesoni-
nak van véve. *
Pompeckj:
Beitr.
z.
ein.
Ruvision
d.
Amin.
d. scliwiil). .Jura.
pag.
2!)4.
é>^
20Í)
A GERECSEHEGVSEG KÖZÉPS LiÁSZKOHÚ IvÉPZDMÉNYEI.
nem
találtam, hogy az Petersi
egyéb, mint az alsó liászból ismeretes Ectocentrites
minélfogva az azt bezáró
Hau. lakókamra töredéke,
tegek az alsó A
1 i
57
á
ré-
sorolandók.
z b a
s
Gerecsehegység nyugoti részén a tatai Kálváriadomb elszakadt
rögének földtani viszonyait
Koch Nándoré
dr.
ismertette
s
szín, crinoideás mészkövek alakjában mutatta
liászt sötét vörcis
a ki,
középs melyek
az említett emelet alsó részét képviselik.
Az irodalom alapján
tehát a
középs
liászkorú
képzdményeknek
igen alárendelt szerepük van a hegység felépítésében. Ezzel szemben megfigyeléseim és
tanulmányaim alapján arra az eredményre jutottam, hogy
középs
a Gerecsében általánosan elterjedt, kivételt a keleti- (baj ót
liász
a
Öregk), illetve a nyugoti szárny (Asszonyhegy, Tekehegy, Nagysoml^^óhegy, Hosszúvontatóhegy stb.) képez, ahol a rétegsor az alsó liászkorú képzdményekkel záródik le. Érdekes, hogy továbbmenve nyugot felé, a középs hász ismét megjelenik a tatai Kálváriadombon.
A gondos a
helyszíni vizsgálatok alkalmával törekedtem szintek szerint való és
pontos gyjtésre, amely természetesen, mivel a begyjtést fként
vörösszín mészknek nagy
arányokban való
fejtése
következtében
nem
volt keresztül-
keletkezett feltárások hányóin végeztem, sok esetben
Nagyemenkeshegy délkeleti oldalán a múlt években létesített márvány bánya hány óján sajátságos vörhenyes-szürkeszín mészkbl nagymennyiség brachiopodát, néhány kagylót s az Arieticeras nemre utaló kanyarulat töredéket gyjtöttem. A mészkövet azonban szálban a legnagyobb fáradság mellett sem sikerült megtalálnom, minélfogva nagyon vihet,
lg}' p. o.
valószín, hogy ezen a helyen csekély vastagsága miatt teljesen lefejtették. Általában sikerült szintek szerint gyjtenem, amennyiben részint a kövületeken maradt kzetfoszlány, részint pedig a
kzetanyag alapján megtudtam
állapítani az egyes alakok hovatartozását.
A
vizsgálatok,
külszíni
középs
alapján a gerecsei
ben foglalhatom
valamint
a
fauna
részlettanulmányozása
Hászra vonatkozó vizsgálataimat a következk-
össze.
Kzettani kifejldés és fauna. A
középs
Gerecsehegység
liász
rétegeit
uralkodólag
vörösszín
A mészkövek kzettani kifejldés és a fauna alapján brachiopodás- és a cefalopodás fácie sbe sorolhatók. A lábatlani «Tölgyhát» nev kfejtben azonban lokáHs kifejldésben a g y a-
mészkövek képvisehk. a
g
s
f
^
á c
i
Koch
köt. 1909.
e s
N.
is
:
A
fellép.
tatai
Kálváriadomb
földtani
viszonyai. Földt. Közi.
XXXÍX.
58
KULCSÁR KÁLMÁN
Uí
A
b
r
a c
li i ()
p
()
d á
s
f
á c
i
e s
mészkövei általában sötétvörösek,
helyenkint azonban a színárnyalat egész sorozatát mutatják, agyaglmn igen szegények, tömöttek, vagy durva szemcséjek. Faunájuk csaknem kizárólag brachiopodákból és kagylókból
igen alárendelt szerepet játszanak.
áll,
az ammoniteszek azonban
A cefalopodás fácies
mész-
kövei egységesebb színek, fként vörösek, tömöttek; faunájuk uralkodókig ammoniteszekböl
áll.
agyagos fácies
Az
pedig sötétszürke,
levelesen váló agyaggal \an képviselve.
1.
Sötétvörös
s/Aíiü, I)raoJii<»p<)(1ás
més/.k.
Az idetartozó képzdmények kimerít jellemzését már Koch N.* munkájában megtaláljuk, amelyet szószerint idézhetünk is: «E mészköveknél a sötétvörös szín uralkodó, de helyenkint a színárnyalat egész soro-
Egészen világos, sárgásszín és tömöttebb szövetnek darabok mellett durvább szemcsés rózsaszín és világos vörös dara-
zatát mutatják. látszó
míg a mállottabb részek vörös foltokkal tarkázottan fehérek. Néhány szövetnek látszanak. Miki'ofaunájuk igen gazdag, fleg crinoideákban bvelkedik, de foraminiferák sem ritkák». Faunáját melynek beható tanulmányozását Koch N. másoldalú elfoglaltsága miatt nekem engedte át -- alapos tanulmánynak vetve alá, kissé gazdagabbnak találtam, mint az Koch N. munkájából kitnik. Ugyanis a k(")Votkez alakokat sikerült mcghatároziioin: bok
láthatók,
is
csiszolatban durva kristályosan szemcsés
—
Terebniluld adnetcnsis Suess.
Terehratula (Píjgoye) asfasia
WdJdhcimia WaUlhc'ntiia
Pecten
cfr.
cfr.
appenninica Zitt.
cfr.
Eicahli Opp.
cimjuhtius Phillips.
Diotis janus
Posidonomya Léda
Mgh.
aspasia Mgh. var. Mijrto ^Igh.
Terebratula (Pygoj)e)
Mgh.
sp.
sp.
sp.
Ccrotnijd cfr. Pdiídlii
Fuc.
PlmcophtjUites sp. Pliylluccrds sp. (cfr. Pli.
"•
W'ahncri (Ikmm.)
Lytoceras sp. (a L. nudax
Mgh. alakköiébl).
Belemnites sp.
Ezeken kívül egy közelebbrl meg nem határozható kagyló
A
fauna
dr.
Kocn Nándor gyjtésébl származik
slénytani intézd tulajdona. 1
).
c.
piig.
2fil.
és az
is
van.
egyetemi föld és
A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LIÁSZKORÚ KÉPZDMÉNYEI.
A
szín
sötétvörös
mészkövek a tatai Kálváriadombon vagy a világos vörösszín alsó liászkorú mész-
bnicliiopüclás
és pedig
Inikkamiak felszínre
59
kövekre, vagy pedig a vörösszín, cefalopoda tartalmú
képzdményekre
települve. 2.
A
mészk.
V(>rösszinü cefalopodás
tulaj donképeni Gerecse
középs
vörösszín cefalopodás mészkövek általában sötétebb,
liászrétegei
mészkövek alakjában vannak kifejldve. A vagy világosabb vörös színek, helyenkint azonban vörhenyes-szürke, vagy szürkés-fehér foltok is észlelhetk. Agyagban szegények, tömöttek, szívósak, vagy ridegek, faragásra alkalmasak. Képzdményeinket Krafft ^ cefalopodás m é s z k » fáciesével azonosítom, melyek «v ö r ö s mind Wahner «tarka cefalopodás mészk »-veitl, mind pedig az «a d n e t i f á c e s»-tl különböznek s a kett között mintegy átmeneti i
lagul szolgálnak.
maradványokban gazdagok. A fauna nagyobb részét pedig magam gyjtöttem s egyrészét IL\ntken Miksa, részint a m. kir. Földtani Intézet múzeumában, részint a budapesti egyetemi és megyetemi gyjteményben van elhelyezve. A vörös cefalopodás fácies kzettani kifejldés és a fauna alapján
Az
idetartozó mészkövek szerves
két részre tagolható:
Sötétvörös szín, mangángumós mészk.
a)
Az
mészkövek közvetlenül az
idetartozó
Uralkodólag
alsó
liászra
települnek.
mangángumósak
vagy mangánerekkel vagy vörhenyes-szürkék. Nagyemenoldalán lev feltárás hányóján talált szívós, helyenkint
sötétvörös
színek,
átjártak, foltonkint szürkés-fehérek
keshegy délkeleti
vörhenyes-szürke szín
durva
szeun'í,
átjárt
alapanyagában foraminiferákat
gata
d'RB.
ség
sp.) és
áll,
de helyenkint kagylók,
kanyarulattöredékek
A mészkövek tagságuk 5
amely tömött,
kalcittal
Glandvlina
laevi-
is
elfordulnak
—
st
az Arieticeras nemre
valószínleg
idetartozik.
szívósak, egyenetlen felülettel hasadók, vastag padosak. Vas-
—6
Vékony
—
(Nodosaria sp.
crinoideákat tartalmaz; makrofaunája pedig nagymennyi-
brachiopodából
utaló
mészk
m-re tehet. csiszolatlan tömött alapanyaga telve
van apró szerves ma-
radvánnyal. Crinoidea és brachiopoda átmetszeteken kívül a következ foraminiferák
^
pag. 209.
voltak
Krafft: Über
d.
felismerhetk: Cornuspira
Lias d. Hagengebirges. Jahrb.
sp.,
d.
k. k.
Lagena
sp.,
Nodo-
R. A. XLVII. (1897.)
60
DE
KULCSÁR KÁLIMÁN
et M.
saria sp., Cristellaria crepidula F.
sp.,
Ghindulina laevigata (Í'Orb.
Frondicularia sp.-ek.
sp.,
A
mangángumós mészkövekbl, bár a törési felület telve van szerves maradványok keresztmetszetével, nem igen tudtam gyjteni, mivel akövületek a kzet anyagával szorosan összenttek; de annál sötétvörös szín,
jobb megtartású példányok kerültek
ki a szürkés-fehér és
vörhenyes-szürke
Faunájuk fleg ammoniteszekbl áll, melyek két példánj^ kivékbelek; alárendelten brachiopodák és kagylók is szerepehiek, melj^ek
foltokból. telével
kevés
A
megtartásúak.
héjas
kivétellel
vetkezk
meghatározott alakok a kö-
:
Bse., Terehratula
Spiriferina sp., RhyncJionella Hagaviensis
'punc-
tatn
Sow., Terehratula erhaensis Pict., Terehratula aurita Stopp., Terehra-
tula
(PygopeJ asjpasia Mgh. var. minor Zitt., Terehratula (Pygope) aspasia
Mgh. cfr.
var.
Myrto Mgh., Inoceramus ventricosus Sow.
sp.,
Pecten (Veloyecten)
Rollei Stol., Pecten (Eniolium) Hehlii d'ÜRB., Pecten
latus
MüNST., Pecten
eximius Hau.
sp.,
Nautüus
sp., Bhacopliyllites
lariensis
ScHLOENB., Phylloceras Lipoldi Hau. Phylloceras
sp.,
tricarinatus
cfr.
sp.,
Mgh.
sp.,
(Chlamys) suhu-
Vad., RhacopkyUites Phylloceras Hantkeni
Phylloceras frondosum
Phylloceras Capitanei Cat.
sp.,
Eeyn.
Lytoceras Sutneri
sp.,
Gey.,
Lytoceras fimbriatum Sow. sp., Lytoceras fimhriatum Sow. var. alta Vad.,
Lytoceras postfimhriatum Prinz., Lytoceras triumpli?ium ceras
Algovianum Opp.
Arieticeras dolosum
sp., Arieticeras
Bertrandi Kill\n
Fuc, Harpoceras
(Cycloceras)
Hau.
h)
A
Mich.
V
i 1
szín
costicillata
sp.,
Fuc,
sp.
á g
sötétvörös szín,
világosvörös
Árieti-
hipunctatum Eöm.
Harpoceras (Grammoceras) Normannianum d'ORB. var. Atractites italicus
sp.,
sp., Arieticeras sp.,
s
V ö
r
ö
s
szín mész k .
mangángumós mészkövek
mészkövek
következnek.
színek, helyenkint sárgás-fehérek.
A
felett
lábatlani «Tölgyhát»
ben helyenkint mangánnal vannak átitatva
s
konkordánsan
Uralkodólag
világosvörös
nev kfejt-
egészen sötétbarna színek,
kagylós törések; a Nagypisznice nyugoti oldalán a Konkoly-féle kfejt-
ben pedig a vörhenyes piszkos-fehér
mészk
repedéseit
aragonit anyag
amely helyenkint szép talakú kristályokban fejldött ki. Az aragonit jelenlétébl meleg forásokra következtethetünk. A mészkövek tömt t(d\ tölti ki,
vékony padosak, vagy táblásak. Mikrofaunájuk igen gazdag, amely ostracoda és csiga átmetszeteken kívül foraminiferákból áll. A tömött kalcittal átjárt alapanyagban a kíivet-
ridegek, sima törések,
kez
foraminifera
nemek voltak meghatározhatók: Nodosaria
lina sp., Cristellaria crepidula F. et
Frondicularia sp.
M.
sp.
Denta-
sp., Cristellaria sp., GlanduliiKt
^\).,
A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LIÁSZKORÚ KÉPZDMÉNYEI.
61
Makrofaunája csaknem kizárólag cefalopodákból áll, melyek kivétel nélkül kbelek. A gazdag faunát meghatározásaim alapján a következ alakok képezik: Terehrahda erhaensis Pict., Nautilus
cfr.
inoniatus d'ÜRB., Nautilus
semistriatus d'ORB. var. glohosa Prinz., Nautilus
truncatus
Sow., Rhaco-
Hau. sp., B.haco'phyllites lariensis Mgh. sp., Bliaco'phyllites lihertus Gemm. sp., BhacophyUites cfr. stella Sow. sp., Phylloceras Hantkeni ScHLOENB., Phylloceras sp., Phylloceras Lifoldi Hau. sp., Phylloceras 'phyllües eximius
oenotr'mm
Fuc,
Phylloceras Zetes d'ORB. sp., Phylloceras Zetes d'ORB. var.
Bonarelli Bett., Phylloceras sp., Phylloceras Calais Mgh., Phylloceras sp. ind. Vad., Phylloceras sp., Phylloceras tenuistriatum
Herb.
Mgh.,
sp.,
Phylloceras
Emeryí Bett., Phylloalontinwm Gemm., Phylloceras Semseyi Prinz., Lytoceras fimhriatum Sow. var. alta Vad., Lyioceras 'postfimhriatum Prinz., Lytoceras ovimontamim Gey. var. humilis Vad., Amaltheus S'pinatus Brug. sp., Harpoceras (Grammoceras) Normannianum d'ORB. var. costicillata Fuc, Harpoceras cfr. Meneghinii Vad., Harpoceras cfr. Kurrianum Opp. sp., Harpoceras Curionii Mgh. sp., Harcfr. sylvestre
ceras
sp.,
poceras
Eeyn.
(Lioceras)
A
hoscense
Cat.
Eeyn.
var. tenuis Vad., Harpoceras
italicus
tites
var. rectisulcata Vad., Phylloceras
Phylloceras Capitanei
Mich.
sp.,
sp.,
Phylloceras
Harpoceras
(Lioceras)
hoscense
pectinatum Mgh., Atrac-
(Lioceras)
sp.
sötétvörös szín,
magángumós-
szín mészkövek
és világosvörös
mindenütt, ahol csak megfigyelhet volt, együttesen lépnek
fel;
nagyobi)
kiterjedés, összefügg takarót azonban sehol sem képeznek. Lábatlantól
délre a
Pockhegy
kfejtben vannak felBerzsekhegy «Tölgyhát» nev, üzemben
északi oldalán elhagyott
tárva. De felszínre bukkannak a lev kfejtjében is, ahol a települési viszonyok nagyon
szépen tanulmá-
Nagyemenekshegy délkeleti oldalán szintén fel vannak tárva, valamint a tle délre fekv Törökbükk északkeleti csúcsán s a Kispisznicétl keletre es «Domoszló» nev elhagyott kfejtben. Ezeknél nagyobb kiterjedésben a Nagypisznice déli oldalán lépnek fel, de elfordulnak Kisgerecsén, Puchóhegyen és a tardosi Bányahegyen is. nyozhatók
(20. ábra).
3.
A
Sötétszürke szín acjyag.
sötétszürke szín, levelesen váló agyag Berzsekhegy «Tölgyhát»
nev
kfejtjében bukkan felszínre. Kövületeket a legnagyobb fáradságom mellett sem találtam benne. Vadász^ megvizsgálván az agyagot, nagy-
mennyiség
^
alatt.
halfogat talált benne a foraminiferák teljes hiányával. Vas-
Vadász: Üledékképzdési viszonyok a Magyar Középhegységben a juraidöszak
Math. és termtud. Értesít,
191.3.
XXXI.
köt.
1.
füz. pag.
105.
K
62
KULCSÁR IvÁLMÁN
50—60 cm-re tehet.
tagsága
Közvetlenül a középs liászkorú világos-
vörös szín mészkövekre települ, fedje pedig az agyagos fels liász sötétvörös
mészk.
hettem
A
Érdekes, hogy ez agyagréteget sehol másutt
így Tölgyháton való fellépése lokális kifejldésnek
s
kzettani kifejldés után
sorolása
leírása, a
észlel-
fauna és az elfordulási helyek
képzdményeink
rátérhetünk
nem
veend.
rétegtani
helyének
fel-
pontos
kijelölésére.
A
Kálváriadomb szegényes faunája nem igen engedi meg a Koch N.^ e mészkövek rétegtani helyét jelölte középs liász alsó részében Id. Fucini^ Monte Calviról a tataia tatai
közelebbi szint megállapítását.
hoz hasonló faunát
írt le,
Ha
helyezett volt.
melyet szintén a középs
liász
még
pedig tekintetbe vesszük
emelet alsó részébe
a szomszédos
terület
úgy Koch N. következtetését megersíthetjük, vagyis a Kálváriadomb szóbanforgó mészkövei a középs liász alsó részébe (Quenstedt: hász y) sorolandók. A tulaj donképeni Gerecse középs hásza a tataitól mind a kzet-
középs
liász
faunáját
is,
mely a
tataitól teljesen elüt,
mind pedig faunára nézve
tani kifejldésben,
meghatározásaim szerint 56
faj képviseli.
A
az ammoniteszek viszik, melyek 42 fajjal
fauna 71
°/o-át teszik.
A
teljesen eltér.
Az összfaunát
famiában legnagyobb szerepet
vannak képviselve
s
az egész
többi állatosztályoknak alárendelt szerepük van,
együttvéve a faunának mintegy 20
"/o'^^^
teszik
s
a Terebr. erhaensis Pict.
Mgh. kivételével mindegyik faj egy, ritkábban két Aagy három példánnyal van képviselve. A cefalopodák 8 nembe tartoznak, melyek közt a riiylloceras nem legnagyobb faj számmal szerepel, ezek fajai ugyanis az összes ammoniteszek 34%-át teszik. Utánuk a Harpoceras-ok 14, Lytoceras-ok 11. Bliacophjllites-ek 7, Arieticeras-ok 7 s az AmaWieus-ok következnek az összes ammoniteszek 2 "/o-val. A Phijlloceras, Lytoceras és Hnrpoceras-okivAk faunánkban való nagy szerepe a Gerecsehegység vörösszín cefalopodás és
a Terebr. aspasia
mészköveinek az
alpesi
hemipelágikus fáciesbe való tartozását bizonj^ít-
ják, bár az egyes alakok a középeurópai szegély fácies területérl
is
ismere-
tesek.^
1
Koch
2
FüCiNi: Foss.
N.:
1.
c, pag. 263. d.
Lias m.
d.
Monte
Calvi, Paleont. Italica.
ISíHi.
Tudvalev dolog, hogy Uhlio az alpesi és középeurópai ji'iraülcdcl
kaukázusi júrabirodalom* néven foglalta össze, kiemelvén, hogy míg a NEUM.VYR-fóle ^mediterrán
ji'ira*
ciesekct
foglalja
kérdéssel
s
a pelágikus, addig a közcpeurópai a sekélytengeri (litoralis, neritikus) fá-
magában.
Legújabban
nálunk Vadász foglalkozott ezzel az érdekes
az eddigi adatok alapján arra az eredményre jutott, hogj- a cmediti rrán juraöv
A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LIÁSZKOKÚ IvÉPZÜDMÉNYEI.
A
faima földrajzi elterjedését feltüntet tálilázat
Ezek közül els helyen emhtend a
déli
azokat a
kijelöli
képzdmények
helj'eket, ahol rétegeinkhez legközelebb álló
63
fordulnak el.
Bakony, Hinterschafberg, Hagen-
gebirge és a déli Alpok.
Képzdményeink dákat
rétegtani helyének megállapításánál a
kagylókat figyelmen kívül hagyjuk
és
s
brachiopo-
a szint pontos megállapítá-
sánál kizárólag az ammoniteszekre leszünk tekintettel.
A
fauna kétségtelenül megállapítja rétegeinknek a középs liász fels részébe (Quenstedt: hász d) való tartozását. Ha pedig az egyes alakokat nézzük, azt találjuk, hogy a legtöbb (Phylloceras Hantfelsorolt
keni ScHLOENB., Phylloc. Zetes d'Orb.
Capitanei Cat.
Phylloc. Calais Mgh., Phylloc.
sp.,
alontinum Gemm., Phylloc. frondosum Eey.
sp.,
Semseyi Prinz, Lytoceras Sutneri Gey., Arieiiceras Algoviamim
Phylloc.
Opp.
sp., Phylloc.
sp.,
Arieiiceras Bertandi
Kilián
sp.,
Harpoceras hoscense Reyn,
Harpoc. pectinahim Mgh.) az Amaltheus niargaritaius zónára (Phylloceras Lipoldi
tum Mgh.
sp.,
Hau.
sp., Phylloc. oenoirinvi
Fuc,
utal.
sp.,
Egyesek
Phylloc. tenuistria-
Lytoceras fimbriatum Sow. sp., Harpoceras hipunctatum
Röm.
közömbösek, ezek ugyanis a mélyebb szintekbl, egyesek alsó liászból ismeretesek; az AmaltJieus spinatus Brug. sp. pedig rétegeink fiatalabb
sp.) is
korára utalna.
Oppel^ az Amaltheus margaritatus zónát tudvalevleg két részre Az alsó rész jellemezve van az által, hogy az Amaltheus marqaritatus MoNTF. itt jelenik meg oly alakok társaságában, amelyek mélyebb szintekre jellemzk; a fels részt pedig teljesen úi fajok népesítik be, amelyek a nummismáhs márga (Quenstedt: hász ;-) kihalt alakjai helyébe tagolta.
lépnek.
Ezeket tekintetbe véve kijelölhetjük rétegeink pontos
sztratigrafiai
amelyek faunájukra nézve látszólag egyeznek, de eltérést találunk közöttük, ha a fauna egyes elemeit, valamint a települési viszonyokat
helyét,
vesszük tekintetbe. Közvetlenül az alsó hászra települ sötétvörös szín, mangángumós
mészk
Montf. nincs benne képmelyek az Amalth. margaritatus Montf. társa-
faunája, bár az Amaltheus margaritatus
viselve, oly alakokból
áll,
ságában (Phylloceras Capitanei Cat.
sp.,
Phylloc. frondosum
Reyn.
sp..
ammoniteszes agyagos fáciese nem nevezhet pelagikus üledéknek, hanem fossilis hemipelagikus üledék, melynek analógja a mai üledékek között nincs». Vadász felfogását elfogadhatónak találtam s nézetét tekintetbe véve, a fauna földrajzi elterjedését feltüntet táblázatban ÜHLiG-nak a júraüledékekre vonatkozó genetikus beosztását ily értelem-
ben módosítottam. Ugj'anitt Uhlig enerifische Randzoiiei> kitételét «szegély fácies» gyanánt használtam s értve alatta a júratenger parti fáciesét (Vadász: Üledékképzdési viszonj'ok, pag. ^
114.).
Oppel: Die Juraforniation, ISfí. pag. 237.
és 250.
K
64
KULCSÁR IvALMAN
A
A
fajok nevei
([erecsei
középs
liász
A GEKBOSEHBGYSÉG KÖZÉPS LIÁSZKORÚ KÉPZDMÉNYJ
fauna földrajzi elterjedéso.
k
65
m
66
KULCSÁR K^VLMAN
A
A
fajok nevei
(lerocsei
középs
liász
A GERECSEHEGYSEG KÖZÉPS LIÁSZKORÚ KÉPZÓ'dmÉNYEI.
fauna földraj/i
k
elterje
67
68
KULCSAK IvALMAN
r»'
Lytoceras Sutneri Gey., Lytoc. triumplinum hau. sp., Arieticeras Algovia-
num Opp. még olyan
Bertrandi Kilián sp.) fordulnak el, de fellépnek
sp.,
Arietic.
fajok
Hau. sp., Lytoceras fimbriatum Sow. amelyek mélyebb szintekbl (Quenismeretesek. Ennélfogva faunánk megfelelvén az AmalÚieus is
(Pliylloceras Lipoldi
Harpoceras hipunctatum Röm.
sp.,
stedt:
liász y)
sp.),
az azt
ÜPPEL-féle jellemzésnek,
margaritatus zóna alsó részére adott
bezáró képzdményeket tehát szintén az h e u s margaritatus szint alsó részébe sor o
A 1 j
t
Ami
azok faunájában az Arie-
illeti,
jelleg Havpoceras-ok (Arieticeras nem) helyét a tulaj donképeni Har(Harpoceras
poceras-ok
Harpoc.
cfr.
Hau.
Lipoldi
sp., Phylloc.
alta Vad.,
Lytoc.
d'Orb. var. costiciUata
Harpoc.
sp.,
(Pliylloceras
pectinatum
Hantkeni Schloenb., Phylloc. Lytoceras fimbriatum Sow.
sp.,
postfimbriatum Prinz, Harpoceras Norniannianum
Fuc), más alakok meg (PhyUoceras
Zetes d'Orb. sp.,
BonarelU Bett., Phylloc. Calais
Bett., Phylloc. alontinum
Gemm.
stb.)
sabb szintre jellemz. Ezeket tekintetbe véve a v i mészköveinket az A m a 1 1 h e u s m a
A
kell
lábatlani «Tölgyhát»
kfejtjében
1
á g o
r
g a
feltárt, lokális
meg
viszonyok alapján állapítható
liász határára A Gerecseh
PhyUo-
r
is,
s
v ö
i
t
a
amely magar
ö
u
t
s
szín szint
s
helyeznünk.
szürke szín agyag m egközelít pülési
]\ígh.,
ezekre a rétegekre
szorítkoznak; de elfordul az Arnaltheus spinatus Bruü. sp.
fels részébe
Mgh.,
alakok pedig közösek
egyes
el,
Capitanei Cat.
Phylloc. Zetes d'Orb. var. ceras Eineryi
Reyn,
hoscense
Meneghinii Vad.) foglalják
az elbbi rétegek faunájával
var.
1-
mangángumós mészkövekre konkordánsan
pedig a sötétvörös,
települ világosvörös szín mészkc'iveket tites
ma
u k.
kifejldés sötét-
kora, kövületek híján, a tele-
középs
a
s
és
fels
teend. e
gy
s
é g
középs
ú képzdkifejldve vannak 1 i
á
k o
s z
r
ményei tehát három á c e s b e s míg a brachio})odás fácies sötétvörös szín mészkövei (tatai K á v á r a d o m b) a középs liász f
i
1
ii
1
s
ó
részébe
(Quenstedt:
ii
i
liász y)
t
a
r
t
o z n a k,
a d d
i
g
a
c e-
o s fácies vörös szín mészkövei (tulajdoné p e n G e r e c s e) a z A m a 1 h e u s margaritatus szint lokális kifejlalsó és fels részét képviselik; dés agyagos fácies ])('dig a középs és fels liász f
a
1
f)
]<
o d á
1
i
a,
határára helyezend. liász alatt
Ezek
szerint tehát a Gerecsében a
az üledékképzdést folytonosnak kell vennünk,
amibl
középs
következik,
hogy azokon a helyeken, ahol a fauna alapján az összes szint (]< inin mutathatók is ki, szükségszerleg az egész rétegösszlet jelenlét cvl kell számolmink.
A
gerecsei
középs
liászkoni faunához legközelebb
áll a
deli
P>akony
KÖZÉPS LIÁSZKORÚ KÉPZDMÉNYEI.
A GERECSEHEGYSÉG
Tzköveshegy faunájával 11 faj egyezik bezáró rétegek szintben a sötétvörös szín, mangángumós mész-
hasonló korú faunája. s
A
69
az ezeket
szentgáli
köveinkkel egyeznek; az úrkúti faunából pedig 22
került
faj
el
a Gerecsé-
Az úrkúti rétegekkel a világosvörös szín mészkövek egyeznek meg szintben. Böckh az úrkúti rétegeket «adneti mészköveknek)) nevezte, a szentben.
azonban nem
Vadász^ a kzettani kifejldés és a kövületek jobb megtartási módjából kiindulva s a GEYER-nél leírt hasonló korú schafbergi rétegek fáciesét is tekintetbe véve, a bakonyi középs liászkorú cefalopódás mészköveket Wáhner «tarka cefalopodás gáli rétegek fáciesérl
mészk)) fáciesével azonosította.
RosENBERG^ a
Kratzalpok
szólt.
Ha
középs
azonban tekintetbe vesszük, hogy liászkorú
képzdményeit
«vörös cefalopódás mészk)) fáciesével azonosította, azt hiszem
Krafft
nem
tévedek,
ha a szomszédos Hinterschafberg mészköveit is ide sorolom, annyival is mivel Gey^er^ leírása szerint kzettani kifejldés tekintetében
inkább,
A déli Bakony mész-
teljesen egyeznek a Kratzalpok mészköveivel.
kövei kzettani kifejldés, illetve fácies tekintetében a gerecsei középs liász mészköveivel egyeznek s így azokat is Krafft «v ö r ö s cefalopódás m é s z k » fáciesével azonosítom. Prinz
a csernyei
*
középs
liász
vörös
szín mészkövekbl
a Phyl-
Hantkeni schloenb., Phylloc. Semseiji Prinz^ Lytoceras Sutnerl
loceras
Gey., Lytoc. fimhriatum Sow.
sp.,
Arieticeras
cfr.
Algovianum Opp.
sp.,
Harpoceras hoscense Reyn. sp. és a Coeloceras pettos Quenst. alakokat sorolja
fel.
Ez
a kövületsorozat igen emlékeztet a gerecsei sötétvörös, ma-
gángumós mészkövek faunájára, minélfogva ezeket
is
az Amaltheus mar-
garitatus szint alsó részébe helyezhetjük.
A
külföldi elfordulások
közül els helyen említend Hinterschaf-
amelyekbl 18 a Gerecsében
berg. Gey'er 55 fajt sorol
fel,
Érdekes, hogy az Aegoceras
nem faunánkban
selve, holott
Schafbergen meglehets szerepet játszik.
jával 13
közös.
faj
A
déli
is
elfordul.
egyetlen alakkal sincs képvi-
A
Kratzalpok fauná-
Alpok területérl kiemelend Brescia, Medolo,
Brianza, Yal Trompia, amelyek faunája szintén igen hasonlít a gerecsei
faunához. Fucini a Monté di Cetona-ról
írt le
faunánkhoz hasonló faunát
s míg ezzel 17 faj egyezik, addig a Központi Appenninekéval 16, Monté Calvi faunájával pedig 7 faj közös. Faunánk kevésbé hozható vonatkozásba
a középeurópai szegély fácies területérl ismert faunával, amennyiben csak 9 o^.yan fajt találtam, amely közös.
^
2
8 *
Vadász: A déli Bakony júrarétegei, pag. 20. Rosenbeeg: Die lias. Cephalop. d. Kratzalpe im Hagenbirge, Geyer: Mittell. Cephalop. d. Schafberges, 1893. pag. 73. Pbixz: Az északkeleti Bakony ji'irakorú rétegei. 1904.
1909. p.
330—331.
K
70
A A középs
KULCSÁR KALMAN
rétegek települési viszonyai.^ képzdmények
liászkorú
tanulmányozhatjuk a lábatlani «Tölgyhát»
szépen
van
ábra), ahol az egész júrasorozat fel
a
képzdmények
és az
DNy
s
megegyez irányú vetdést, amely
(20.
északi lábánál
a transgredáló eocénirányú, amely nyil-
kfejtben ismét kelet felé a
nev
ettl délre fekv nyergesúj falusi «Mártonkút»
nagyon
nev kfejtben
A kfejt
A vetdés ÉNy— DK-i
az eocén eltt jött volt létre. Fent a
elbbivel
tárva.
törésvonal mentén véget érnek
tenger üledékei rakódtak rájuk.
ván
viszonyait
települési
találunk egy az
Nagyberzsekhegy
márgabánya eocén-
EK
Nagyemenkes.
Hosszúhegy
A képzdmények
20. ábra.
(1 1.
Dachstein mészk.
zéps
liász).
(középs
mészk
2.
(alsó dogger). 9. Alsó
doggerkorú
mészköveit
kezett.
A
tölgyháti
mészk van
is
tzk.
Eocén.
alsó
északi
mészk
(alsó liász). 3.
Vörös-
mangángumós mészk (kö6. Sötétszürke szín agyag liász). 8. Világosvörös szín
10.
liász).
(fels
Aptychusos mészmárga
(alsó
neokom).
12. Lösz.
Ez
vetdés az eocén kor után keletrészén a dachstein mészkre látszólag
elvetette.
kfejt
települ
között.
Sötétvörös szín,
4.
mészk (középs mészk
11.
konkordánsan
Nagyemenkes
1:2.)
Sötétvörös szín agyagos
7.
]
:
(alsó liász).
Világosvörös szín
5.
liász).
A M =
Világosvörös szín, brachiopodás
mészk
szín, cefalopodás
települése Tölgyhát és
12500.
:
Tölgyhát.
liászkorú
a
világosvörös
szín,
brachiopodás
meredek oldalon pedig legalul a szintén alsó liászkorú cefalopodás mészk bukkan felszínre, melyre eg3'közösen, az egymás közt is konkordáns település többi júrakorú képzdmények következnek. A rétegek 15*^ felé dlnek 15°-nyira. A vörös szín cefalopodás mészk felett a középs liász sötétvörös szín mangángúmós mészk vastag padjai helyezkednek el, melyre a világosvörös szín mészkövek vékony feltárva; a déli
padjai következnek. gel záródik le.
^
Az
ide
amennyiben a
E
A középs
felett
liász
sötétszürke szín, leveles agyagréteg-
a fels liász sötétvörös szín, agyagos, vékony táblás,
vonatkozó megfigyeléseim a tulajdonképeni
tatai
nyozta (Korn N.:
1.
Gerecsére
vonatkoznak,
Kálváriadomb földtani viszonyait KocH N. már behatóan tanulmác.
pap. 271—27.5.)-
A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LLVSZKORÚ KÉPZDMÉNYEI.
71
mészkövek vannak, melyre a mészben gazdagabb, szín alsó doggerkorú mészkövek települnek. felsbb rétegei tzköves fáciesbe mennek át. Ha pedig déldogger alsó Az nyugot felé megyünk, úgy azt találjuk, hogy a Hosszúhegy tetejét lösz borítja, majd ennek déli oldalán a DK— ÉNy irányban haladó erósiós völgyben az alsó neokomkorú aptychusos mészmárgát látjuk feltárva. A mészmárga DNy felé dl 25°-nyira, vagyis a júrakorú rétegekre diskordánsan helyezkedik el. Tovább menve dlésben ismét egy ÉNy— DK-i irányú vetdést ügyelhetünk meg, amely után a Nagyemenkeshegy északnyugoti szárnyának dachstein mészköve bukkan felszínre, melynek vastag repedésekkel
vékony
padjai
átjárt
táblás, világos vörös
16'^
dlnek
felé
20°-nyira.
slénytani
füg<jolék.
Rilynclionena Hagaviensis Bse. 1897. Rhynchonella Hagaviensis Taf.
XV,
Fig.
Bse,
Mittellias.
ia~c.
tábla,
(I.
Brachiop.
cl.
ábra.)
Xordalpen, pag. 206,
östl.
10-13.
Alul lekerekített háromszög alakú körvonala van.
A
kis
tekn dom-
borúbb, mint a nagy tekn; szélessége kevéssel nagyobb, mint magassága.
A nagy tekn búbja kicsi, hegyes s a kis teknt nem érinti. Mindkét teknn 4—4 széles, lapos borda van, a nagy teknn a két középs ersebb, valamint teknn
a kis
de
is,
élekkel határolt.
tekn
felé
nem
Az oldalmez jól fejlett, homlokperem pedig a nagy
annyira, mint az elbbin.
Az oldalperem
gyenge ívet formál.
A
egyenes, a
héj kopott, de a rostos szerkezet, valamint
a koncentrikus növekedési vonalak jól láthatók.
BösE leírásával példányunk jól egyezik, eltérés csakis abban mutatkozik, hogy a homlokperem a típusnál egyenes vagy a kis tekn felé hajhk, addig alakunknál épen ellenkezleg a nagy tekn felé igen gyengén
ívelt.
annyival
is
Ezt a csekély inkább, mivel
eltérést fiatal
nem tartom
elégségesnek elkülönítésre
példánnyal van dolgunk.
Nagyemenkeshegy
vörhen^^es-szürke
szín mészkövébl egy
példányban került el.
Terebratula adnetensis
Suess.
1855. Terebratula Adnetensis Süess, Die Brachiop. d. Hallst. Schicht, pag. 31. 1897. Terebratula
Adnetensis BöSE, Mittellias.
Taf. XI, Fig.
Egy vonalú, fajjal
jól
1-6,
Brachiop.
d.
östl.
Nordalpen, pag.
161,
9.
megtartott,
alapján lekerekített, széles háromszöges kör-
domború nagy teknt sorolok
teljesen megegyezik.
ide,
mely észlelhet jellegeiben e
72
!>'
A tatai K á
1
V á
kövébl KocH NÁNDOR
r
dr.
i
KULCSÁR ICALMAX a
íl
o
mb
durva szemcsés, vörösszín mész-
gyjtötte.
Terebratula erbaensis
Pict.
(I.
tál)la,
—
<'..
Zn-
Akademie VIII,
1852. Terebratula diphya var. Süess, Sitzungsb. d. k. Fig.
2^/
c.
ábra.)
pag. 557, Taf.
'.i\.
18-19.
1867. Terebratula Erbaensis Pictet, Mél. pal. III. Etudes monogr. d. Terebr. de la grou] e
de
diphya, pag. 184, Pl. 33, Fig.
la T.
1896. Terebratula Erbaensis
Tav.
I,
Greco,
II
8.
Lias sup. nel Circ. di Rossano Calal)io, pag. 99
Fig. 2a -2b.
SuESS az Erbahegyrl egy sajátságos alakot sorolt a Terebratida di'phya Col. -hoz, amely jellegeiben teljesen eltér tle. Pictet a terebratulákról
monografikus munkájában a T. difhija Col.-1)ó1 kikülönítette
írt
után Terebratula erhaensis-nek nevezte volt
és elfordulási helye
fogva az elsség
t
el,
minél-
illeti.
Háromszöges körvonalú
alak, melynél a szélesség és
magasság egy-
A
nagy tekn domború, legnagyobl) vastagságát magasságának fels harmadában éri el. A nagy tekn
máshoz való viszonya rendkívül ingadozó.
búbja begörbült, kerek nyílással átfúrt, de a
Az oldalmez a búb
tájáról kiindulva a
kis
tekn
búbját
nem
érinti.
hondokperemig nyúlik, közepén
némely példánynál ersen bemélyed, minélfogva körvonala a palackhoz hasonló. A teknk érintkezési vonala egyenes lefutású, a homlokperem
ersebben vagy gyengébben lekerekített; a két tekn vonala éles vagy letompított. Felületét körkörös növekedési
szintén egyenes, de érintkezési
vonalak
díszítik.
Közeli rokonságban van a T. adnetensis SuESS-el, de különbiiznek
teknk domborúságában, valamint az oldalperem lefutásában. Ugyanis a T. adnetensis SuESS-nél a kis tekn is meglehets domború, az oldalperem pedig a nagy tekn felé hajolva ívalakban fut le, addig a T. erbaensis PiCT.-nél a kis tekn lapos, az oldalperem pedig egyenes lefutású.
egymástól a
Fiatal korban hosszúkás, ovális körvonalú, legnagyobb vastagságát magasságának fels harmadában éri el s a homlokperem felé egyenletesen csökkenve a teknk ejtesz éles vonalban érintkeznek.
Magasság
A GERECSEHEGYSÉG KÜZÉPSÖ LlÁSZKOHr KÉPZDMÉNYEI.
Nagyemenkeshegyen hát»
kfejtben
sötétvörös
Domoszlón, néhányat a/onban a lábatlani «Tölgy
és
találtam.
is
szín mészkben
szín mészkbl
73
Tömegesen leginkább a vörhenyes-szürke ée. Nagyemenesken a világosvör()s
fordul el, de
gyjlt'ittcm.
is
Inoceramus ventricosus
Sow.
1823. Crenatula ventricosa
Sowerby, Miner. Conch.
1863. Inoceramus nobilis
Goldfuss.
d.
s]).
pl.
ábra)
4.
443.
Gernianiac
Petiefacta
tnl)la,
pag.
II.,
103,
Tav.
CIX
Fig. 4.
Dumortier, Dépots 5-6.
1800. Inocentmus ventricosus 134,
Pl.
XXI,
Fig.
Meglehets domború, héjas búb
felé
(eknt
bal
A
kihúzott elliptikus alakú.
jurass.
d.
sorolok
búi) hegyes,
len felületét növekedési vonalak diszítik,
bassin
melyek
cl.
ide.
Rhiie,
III.
]
ag.
Körvonala a
elre húzott. Egyenet-
kc'izül
egyesek ersel)l)en
kiállanak.
Példányunk az Inoceramus nobilis GoLDF.-al jól egyezik, eltérés a amennyiben a germán alakon csakis az alsó perem közelében lépnek fel egyes koncentrikus növekedési vonalak. Ezzel szemben gerecsei példányunkon a íinom ncivekedési vonalak a búbon is észlelhetk. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy Goldfuss alakja kbél, példányunk pedig héjas megtartású, úgy ez a különbség magától megdl. N a g y e m e n k e s h e g y vörhenyes-szürke szín mészkövébl egy felületi díszítésben van,
példányban került el.
Pecten (Velopecten) 18()\.
Pccten Rollei Stoliczka, Gastropodcn
VI, \Q\
2.
Fig.
u.
efi-.
Hollei
Accph. Hicrlatzschicht.
Többé-kevésbbé
jól
Fauna
cl.
állanak.
megtartott négy bal
teknk
sugaras
díszítve; a l)ordák a
A
197.
Taf.
mittl. Lias v. Ballino, pag. 281.
tekn
inkább Stoticzka fajával hozható vonatkozásba.
vannak
pag.
5-6.
Pecten (Velopecte^i) Rolhi Haas, Die
lekerekített
Stol.
fülek
alakjukban
és
mint
széles,
koncentrikus
redkkel
oldalai felé elgyengülnek és
srl)ben
bordákkal
teknk
jellegei alapján leg-
A magasabb
és
széles,
díszítésükre nézve Stoliczka
leírásával
és ábrájával egyeznek.
Példányunk
felületi díszítése
emlékeztet a P. subreliculatus 8TOL.-ra,
de körvonalak, alakjuk egészen más, amelyekben pedig a P. Rollei SxoL.-val teljesen
egyeznek.
A
P. Bollei HioL.-tól a felületi díszítésben térnek
amennyiljen a sajátságos
nyainknál a ferdén
A
álló
Ijoixlázás
ei,
folytán keletkezett rácsokban példá-
finom lécecskék
nem
észlelhetk.
P. Pollei Stol. az alsó liászban (Híerlatz) igen litka, ellenben a
74
Di
középs
KULCSÁR KÁLMÁN
meglehets gyakorinak mondható (Schafberg,
liászban
Bicicola,
Eajna-medence, Gozzano, Brianca, Biescia, BaUino).
Xagyemen késhegy vörhenyes - szürke mészkövébl két, T ö 1 g y h á t sötétvörös szín mészkövébl egy, valammt Koch N. tatai gyjtésébl (K á 1 v á r i a d o m b) szintén egy, összesen tehát négy példányban került el.
Pecten
(Chlarriys) subulatus Münst.
1863. Pecten subulatus Münst. in
XCVIII,
Fig.
1909. Pecten (Chlamys) subulatus
Egy
hiánj'os bal
azonban Goldfuss
srn
álló
Goldfuss,
Tbauth, Die Grest. Schicht.
tekn, körvonala
teljesen
d. öster.
nem
II,
pag. 69, Tav.
Voralpen, pag. 90.
látható, kiegészítve
leh-ásával és ábrájával megegyezik.
A
búb táján ers,
koncentrikus növekedési vonalak vamiak, melyek a búbtól
távolodva, ritkábbakká válnak.
A
lenyomat magasságának
dában finom, srn mells fül széles,
élesen
Az
liászból ismeretes.
A
alsó és
Gerinaniae
Petrefacta
12.
középs
álló,
alsó
harma-
sugaras irányban futó bordácskák lépnek
lefzdött; a hátsó
Nagyemen késhegy
fül
fel.
kisebb és keskenyebb.
vörhenyes-szürke szín mészkövébl egy
példányban került el. Thauth a pécsi alsó
Diotis janus Mgh.
liászból
sp. (11. tábla,
is
említi.
ábra.)
1.
Janus Meneghini, Nouvi fossili toscani, pag. 27. Janus FuciNi, Foss. d. Has m. d. Monté Calvi, pag. 218, Tav. XXIV,
1853. Posidonomya
1896. Diotis
Fig.
5-10. 1905. Diotis
Ez
Janus Fücini, Lamellibranchi, pag.
az érdekes
faj
Koch
67, Tav. III, Fig. 11.
N. gyjtésébl került ki három példánvban.
Körvonala csaknem köralakú,
felülete
elhelyezked sugaras bordákkal van
srn
díszítve.
álló
körkörös
s
ritkábban
Az egyik jobb teknn a mells
amelyen a koncentrikus bordák gyengén folytatódnak. Diotis janus Mgh. sp. az alsó liászból és a középs liász alsó részébl
fül is észlelhet,
A
(Központi Appenninek), a
szicíliai
aspasia Mgh. tartalmú réte-
Terehr.
geknek megfelel képzdményekbl ismeretes. Példányaink vörös szín
a
tatai
Ká
1
v á
r
i
a d o
m
b
durva
szemcsés,
mészkövekbl kerültek el.
Nautilis semistriatus d'Orb var. globosa ö(i
—h
Pj;inz.
(I.
tábla,
ábra.)
1906. yaulilis semistriatus d'Orb. var. globosa Prinz, Dic Nautilidcn d. unt. Juiaperiode,
l\. Annales Mus. Xat. Hiing., pag. 216, Fig.
1.
A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LIÁSZKORÚ KÉPZDMÉNYEI.
Átmér (A) Köldökbség (KJ
62
mm
16
Magasság a kanyarulatig (M)
42
% %
Magasság a köldökig (R)
55% 48% 1^%
Szélesség (Sz)
Kanyarulatok borítkozása
Prinz a N. semistnatus d'Orb
var. glohosa-t
Hantken
75
egykori
fel-
Nagyemenkeshegyrl írta le és fels liászkorúnak mondja. A kbél anyagát összehasonlítottam gyjtésemmel és úgy találtam, hogy a középs Hászból való az. A kanj'^arulatok alakja parabola, a magasság nagyobb a szélességnél; legnagyobb szélesség a kanyarulatok alsó harmadára esik. Az oldalak gyengén domborúak, a lekerekített küls perem közvetítésével észrevétlenül memiek át a küls oldalra. A köldök mély, fala meredek, pereme jegyzése alapján a
lekerekített.
2
mm. A
A
közel központi, vastagsága 62
szífó
mm
átmér
mellett
kamraválasztófalak egyszerek, a meredek köldökfalon végig
futva a lekerekített küldökperemben hátrafelé irányulnak egyetlen ívet képezve
mennek
küls
át a
s
az oldalon
oldalra.
Prinz adatait helyesbíteném kellett; azok ugyanis a kanyarulatok alakját egészen más alakban tüntetik fel, amennyiben eszerint szélesebbek, mint magasak; holott a valóságban jóval magasabbak, mint szélesek.
A
kanyarulatok alakját a mellékelt rajz sem tünteti
szélesek
s
az oldalak
Példányunk
is
ban
teljesen egyezik,
híven, mivel kissé
ersen domborúak.
legközelebbi
d'Orb. -val, amellyel a
fel
vonatkozásban
szífó helyzetében, a
van
a
N.
semistriaius
kamaraválasztófalak lefutásá-
különbözik azonban ettl köldökbségben
s
a ka-
nyarulatok alakjában: varietásunk ugyanis tágabb köldök, kanyarulat
míg a típusé küls oldalán letompított ellipsis. A felalakunkat joggal vehetjük a N. semistnatus d'Orb. változatának, mint azt már Prinz is tette. Varietásunk emlékeztet még a JV. haconicus VAD.-ra is, melytl tágabb köldöke, fleg pedig a szífó helyzete alakja pedig parabola,
sorolt eltérések alapján
által különbözik.
A
N.
semistriaius d'Orb. és a
N. haconicus Vad. között fennálló ha-
sonlatosságból Vadász 1 azon nézetének adott kifejezést, hogy e két
faj
közös eredetre vezethet vissza. Gerecséi varietásunk ezt a feltevését megersíti, mivel jellegei alapján a két faj között átmeneti tagul szolgál.
Nagyemen késhegy
szürkés-fehér
szín
mészkövébl
példányban került el, amely Hantken gyjtésébl származik.
*
Vadász:
A
déli
Bakony
júrarétegei, pag. 46.
egy
76
KULCSÁR IvÁLMÁN
Dí
Phylloceras Calais Mgh. 1867 — 81. Phylloceras Calais Meneohini, Foss. Phylloceras Calais Vadász,
1909.
A
d.
d.
Medolo, pag. 24,
Bakony
P!. III, Fig.
A 20 mm K:25o^
M 35 % E:50% :
:
Sz
:
47
%
tágküklök, a kanyarulatok alakja lekerekített
Fiatal példányunk
négyszög; az oldalak laposak, a küls oldal kissé domború. futású barázdák száma az utolsó kanyarulaton hat.
A
köldökfal meredek.
1—2.
júrarétegei, pag. 56.
A
A
sugaras
lekerekített
kamravarrat hét oldalkarélyból
áll,
le-
perem
az els oldal-
karély mintegy egyötödével mélyebb a szífonális karélynál.
Meneghini
leírásával
példányunk
jól egyezik, csekély eltérés a ka-
nyarulatok szélességében mutatkozik; alakunk ugyanis valamivel szélesebb.
A Ph. Calais Mgh. elfordulása a mediterrán júraövre szorítkozik. Meneghini Medoloról írta le elsnek, Fucini Mte Pisanoról, Mte Cahiról Appanninekbl, Bonarelli pedig Brianzából említi, de s a Központi elfordul Urkúton is, mindenütt középs hászkorú képzdményekhez kötve. P o c k világosvörös szín mészkövébl két példánjban került el. Phylloceras alontinum Gkmm. lS8á. Phylloceras Alontinum
pag. 9, Tav.
I,
16,
17a-b,
foss.
degli strati a Terebr.
Aspasia stb.,
18-20.
Rosenberg, Die
1909. Phylloceras Alontinum Fig.
Gemmellaro, Sui
Fig. 7, Tav. II, Fig.
lias.
C'cph. d. Kratzalpe, pag. 213, Taf.
X,
18.
A
K
:
43 nnn
M
:
14
%
R bz
Gemmellaro
:
35
:
?
:
51
%
O/í
meglehets gyakori. Tág köldök, az oldalak laposak, vagy pedig kissé domborúak s ekkor a keresztmetszet a háti oldal felé keskenyedik. A küls oldal gyengén domború. Kbélen az utolsó kanyarulaton (\\ bavá/da észlelhet, melyek lefutása teljesen megegj^ezik Pompeckj leírásával. A kökb'ik mély, mered k falú. Az els oldalkaréj egy harmadával mélyebb a szifonális karélynál. faja
a
Gerecsehegységben
A Ph. alontinum Gemm. nagy elterjedés, melyet a paleontológusok legkülönbözbb alakokhoz soroltak: így Meneghini ]\Iedoloról, mint Ph. Nilssoni Héb. és Ph. Capitanei Cat. írta le; Gbyer Hinterschafberga
rl
a Ph. Capitanei Cat. -hoz, Bonarelli pedig Brianzából a Ph. Geyeri
Bon. -hoz
sorolta;
de elfordul Galatinál
(Szicília),
a Központi Appenni-
A GERECSEHEGYSEG KOZEPSO LIASZKOUU líEPZODMENYEI.
(Aveyron)
is,
ahonnan Eeynés Avwi. Nüssoni HÉB.-nek
középs
kizárólag a
st
Úrkúton, Anatóliában,
Kratzalpokban,
nekben,
77
Franciaországban írta le.
Elfordulása
liászra szorítkozik.
sárgás-fehér mészkövébl öt, N a g y e m e n k e s vilámészkövébl két, Törökbükkrl egy s D o m o s z 1 ó gosvörös világosvörös mészkövébl egy, összesen tehát kilenc példányban került el.
P
o c k
Lytoceras Sutneri
Gey.
tábla, 'íla—h ábra.)
(II.
1893. Lytoceras Sutneri C4byer, Mittellias. Ceph. d. Hinterschafberges, pag. 52, Taf. VII, Fig. 10.
Az északkeleti Bakony júrarétegei, pag. Rosenberg, Die Has. Ceph. cl. Kratzalpe, pag.
1904. Lytoceras Sutneri Pkinz, ]
909. Lytoceras Sutneri
A
M M K Sz
A
:
:
122
:
190
46
mm
%
34% 35%
36
0/
38 0/
?
237.
o/
38
:
:
mm
42 <%
48.
kanyarulatok közel köralakúak, kisebb
átmér
(122
mm)
mellett
nagyobb átmér (190 mm) mellett a szélesség felülmúlja a magasságot. A héj díszítése a bels kanyarulatokon srn álló finom bordákból áll, melyek száma elágazás és közbeszúrás által
magasabbak mint
szélesek;
A küls kanyarulat bormár kevésbé oly finom s rit-
növekedik.
dazata
kábban
álló,
egymástól
A
míg a lakókamrát durva,
lakókamra
bordája
bordák
távol álló
közti
fedik.
szomszédos
két-két
harántirányban
tért
elhelyezked lécecskék tagolják, amiáltal
felületi
két
és
figyelhet
A
fel.
oldalkarélyból
karély
sajátságos rá-
díszítése
csozatot tüntet
az els
áll.
kamravarrat
A
szifonáHs
oldalnyereg
nem
meg; az els oldalkarély
hegyei mélyebben fekszenek a második karély hegyeinél.
Az
antiszifoná-
Hs karély két hegye kissé rövidebb,
mint a második oldalkarély hegyei. A köldök éle a harmadik nyereg bels ágát metszi, amiital az antiszifonális
21.
ábra.
A
Lytoceras
kanyarulat alakja
Sutneri
Geyeb
^/3-ra kisebbítve.
78
KULCSÁR ICÁLMÁN
I>=
'
oldalra esik. de keresztülmegy az antiszifonális karély mellékágán
is,
mely-
nek vége az oldalra jön ki. Példányunk kissé tágabb köldök mint a tipus; de különböznek egymástól kanyarulatalakban is. A Lytoc. Sutneri Gey. lakókamrája ép oly magas, mint széles; alakunk ellenben 190
A
mint magas.
mm átmérnél jóval szélesebb,
kanyarulatok alakjának megváltoztatására már
Geyer
bels kanyarulatok relatíve magasabbak, mint a külsk, Ha ezt tekintetbe vesszük, arra az eredményre jutunk, hogy az egyéni fejldés bizonyos szakán a kanyarulatok magasabbak, mint szélesek; majd a fejldés egy késbbi stádiumában ép oly szélesek, mint magasak, míg idsebb korban a szélesség felülmúlja a magasságot. Végeredményben gerecsi példányunk a Lytoc. Sutneri Gey. kintt alakjának tekintend, is
utalt,
amit
hogy
t. i.
a
e házdísz fejlettebb volta is igazol.
a Lytoc.
még Csernyén, Kratzalpokban, ahonnan pedig Eosenberg
Suineri Gey. Schafbergen kívül elfordul
ahonnan Prinz, valamint
a
említi.
Héjas példányunk Hantken gyjtésébl Piszkérl származik, közelebbi lelhelye
A
azonban sajnos, ismeretlen.
kitölt kzetanyag
házat
alapján egész határozottan eWönthet, hogy a sötétvörös, mangángumós
Ha
mészkbl
származott.
Hantken
idejében Nagypisznicén fejtették nagy arányban, úgy legvaló-
színbb, hogy példányunk is megersít.
pedig tekintetbe vesszük, hogy ezt a mészkövet
is
innen került el, amit Piszke lelhely -jelzése
iin
—
Medolo, pag. 407, Taf.
I,
Ljrtoceras triumplinurn. Hau. 1861.
Ammonites trompianus Hauee,
Amm.
a.
cl.
sp. (L tábla,
1>
álira.)
Fig. 3
— 5.
1900. Lytoceras triumplinum Bettoni, Foss. domeriani di Brescia, pag. 30. 1900. Lytoceras
trompianum Del Campana, Cefalop.
d.
Medolo
di Valtrompia, pag. 581,
Tav. Vll. Fig. 36-37.
A
A
39
mm
34
K M
29
o/^
29
37
%
37
B
41
o/^
41
Sz
44%
kanyaruliitok
oldalak laposak, a
l
küls
oldiil
alakúak,
domljorú.
perem lekerekített. Kbélen az oldalak vannak díszítve. A bordák a köldökbl
% % o/^
47%
szélesebbek
A
mm
mint magasak. Az
koldökfal meredek, a kíildTtk-
egyszer bordákkal a meredek köldökkkcrckítclt falon s az oldalakon végigfutva a küls peremben megsznnek. Az egymásia kc'ivetkez kanyarulatok kevéssé fedik egymást (a kanyarulatok borít kozása 39 mm átmér mellett 4 %-ot tesz ki). si'íru
álló,
iiidiilnak
ki,
A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPS LIÁSZKORÚ KÉPZDMÉNYEI.
Példányunk Hauer
leírásával és ábrájával jól egyezik, csekél}' el-
azonban még változat-
térés a kanyarulatok szélességében mutatkozik, ez
sem
felállítására
átmér
jogosít,
annyival
kevésbé,
is
mivel alakunkon kisebb
mellett a szélesség szintén nagyobb.
Törökbükk
mészkövébl
vörhenyes-szürke
egy
került el, amelyet a tud. egyetem föld- és slénytani
találtam
Koch Antal
s
tanár úr
példányban
gyjteményében
gyjtésébl származik.
Amaltheus spinatus 1842.
79
Ammonites spinatus Brcguiére, Encycl.
Beug.
sp.
inéthod., pag. 40, Tav.
I.
1896. Amalthevs spinatus Ffcini, Faun. d. lias m. d. Spezia, pag. 129, Tav. II, Fig. 1909. Amaltheus spinatus Vadász,
A
déli
Bakony
2.
júrarétegei, pag. 73.
mm
A
52
K M E
44% 27% 33%
Sz
31
45 mm 44% 27% 32 <%
%
27
%
Bruguiére faja egy jó megtartású példánnyal s a m. kir. Földtani múzeumából való kanyarulat-töredékkel van képviselve, mely gyjtésébl származik. Hantken utóbbi A kanyarulatok alakja hosszúkás négyszög. Az oldalak laposak, a küls peremben bütykökben végzd bordákkal diszítvék. A küls oldal lapos, kbélen a taraj csipkézett, a kísér barázdák szélesek. Intézet
Példányunk D'ORBiGNY-nál ábrázolt AvialtJi. spinatus BRUG.-nál kissé tágabb köldök, de a kanyarulatok is keskenyebbek. Ezen különbség azonban elállhat az egyéni fejldés folyamán, minélfogva alakunkat teljes joggal
azonosíthatjuk a szóbanforgó
Az Amalth. spinatus Brug. igen
fajjal.
elterjedt faj.
Elfordul Angol-, Francia-
és Németországban, de ismeretes a mediterrán júraövbl
Itáhából
(Pian-d'Erba, Medolo, Spezia,
Brianza),
is,
nevezetesen:
hazánkban pedig Ür-
kútról.
N
a g
dányban,
y
P
e
o
menke c
k
világosvörös szín móezkövébl egy péls h e g y szürkés-fehér mészkövébl pedig egy kanyarulat töre-
déke került el.
Arieticeras Bertrandi Kilián
sp.
(I.
tábla,
7(i
—
1889. Hildoceras Bertrandi Kilián, Mission d'Andalousie, pag. G09. Tav.
1899. Arieticeras Bertrandi Fncixi,
XXIV,
Fig. 3.
Amm.
d.
h ábra.)
XXV,
Fig. 9
— 10.
Lias m. d. Appenn. centr. pag. 179, Tav.
80
KULCSÁR KÁLMÁN
tt
1909. Sequensicems Bertrundi
XV.
Fig.
Példánvimk
A három
lias.
Ceph.
Kratzalpe, pag. 249, Taf.
d.
alapján teljesen megegyezik Fucixi-nak a Köz-
jellegei
Appenninekbl
ponti
Rosenberg, Die
ö«-6.
leírt
«T ö
lábatlan!
és ábrázolt alakjával.
g y li á pélclányl)an került el. 1
kfejt
t»
vörhenyes-szürke mészkövébl
Kelt Budapesten, 1918 március lü-án.
Kulcsár Kálmán, kir.
József imiegj etemi tanársegéd.
UJ PHILLIPSIT ELOFOEÜULASA BADACSONYTOMAJON. Irta LiFFA
—
A
22
Dr. LóczY Lajos egyetemi ny.
Aurél
28. ábrával.
-
r.
dr.
—
tanár úr, a magy.
kir.
Földtani Intézet
igazgatója, a Balaton mellékének geológiai tanulmányozása alkalmával a bada-
csonytomaji
Nagykfejtben 100
m
vastag bazalt alatt egy körülbelül 20
tag, szintesen települt aglomerátos bazalt tufára akadt,
kívül apró, igen
ersen
nyire elszórtan, de
nem
helyenként
esetben
m
Többmely utóbbi
csillogó, színtelen, átlátszó kristálykák töltik ki.
ritkán kisebb csoportokba
apróbb
halmazokat,
verdve lépnek
helyenként
fel,
vékonyabb
bekérgezést
alkotnak. Lóczy tanár úr ezen rendkívül érdekes anyag megvizsgálásával bízott meg, amiért legyen szaljad e helyen
A A
vizsgálat
vas-
amelynek hézagait rend-
is
engem
hálás köszönetemnek kifejezést adni.
eredményét röviden a következkben foglalom egybe: talakú vésvel leválasztva a kzetrl, mindenek-
kristálykákat finom
eltt arról lehetett
meggyzdést
veheten nagyobb, a kvarcénál
szerezni,
hogy keménységük a kalciténál
ellenben jóval kisebb,
s
így a
4—5
észre-
között foglal
A keménységi fokozatnak pontosabb meghatározása nem volt lehetséges, mert legnagyobb dimensiójuk átlagban alig éri el a 0"3 nmi-t. Erre való tekintetbl meghatározásuk mikroskópiai úton ígérkezett leginkább hozzáférhetnek. Mikroskóp alaH karcsú, teljesen víztiszta átlátszó, oszlop szerint megnyúlt, helyet.
egyszer rhomljos kristályoknak illetleg
piramis lapoktól.
véglap
a
s
látszottak,
mells ternunáló lapok igen finom, a középélekkel egyközes csíkozást
mutattak, mely a simniíitria síkba futó
A
tetzve meglehetsen tompa dóma, a szemlél felé fordult
Lesülyesztett kondensornál
s itt
metszésbe jutó vonalrcndszert alkot.
alatt igen jól kivehet penetrált tengely körül 90° alatt forközös amelyek egymást hosszabb ikrekbl a gatott helyzetben növik át. A simmetria síkban összefutó vonalrendszer a kris
kristálykák másik része a mikroskóp állott,
tálykák e részénél
is
jól
kivehet.
UJ PHILLIPSIT ELOFOEDULASA BADACSONYTOMAJON. ezen formája
]\Iinthog3^ a penetrátió
lanatban
t r e
nem
oly
81
nagyon gyakori, az els
pil-
emlékeztetett, jóllehet az ikeregyének a hosszabbik
p p miként tengelyük körül csoportosuló lapjai, a philHpsit megszokott formáitól némi eltérést mutattak. De nem kevésbbé emlékezazt a 2*2. ábra is mutatja li
i
1
s
i
1
i
—
—
egyenl nagyságban kifejldött egyénekbl álló n a k w={021} i= 2 P cxd szerint összentt négyes bavenoi ikreire is,^ melyeknek az {110} prizma T és l jel lapjai hasonló, váltakozóan ki- és beugró szögeket alkotnak. Míg azonban ezeknél az egyes ikeregyének T és l lapjai által képezett és a simmetria tengelybe futó élei meg vannak tettek egész sinnnetrikusan és
ikreik
(1.
a 23. ábrát) az a d u
1
á
r
törve, addig a vizsgálat tárgyát
képez
ikreknél, ezek töretlenül találkoznak a
simmetria tengelyben. Ez a körülmény pedig a kristálykák adulár voltát kizárja.
22. ábra.
Ketts, penetrációs
E
Középalakszerü ketts penetrációs
phillipsit iker,
Badacsonytomajról.
feltevéstl teljesen függetlenül, a kristálykák rendszeres meghatározá-
sához láttam. nyel
23. ábra.
phillipsit
Badacsonytomajról.
iker,
nem
pedig mivel apróságuk miatt más módszer positiv eredmény-
Még
igen biztatott, legalkalmasabbnak találtam azok
közép-törésmutató-
jának, mint oly jellemz tulajdonságnak a meghatározását, amely egyéb optikai és kristálytani tulajdonságaik ismerete mellett a kérdéses
E
kálásához vezet.
ersség fénytör
célból
Schroeder van der Kolk
folyadék gyanánt
tatóját egy az intézet birtokában
benzolt
ásvány pontos
eljárását
^
használtam, amelynek
lev ABBE-CzAPSKY-féle
identifi-
követve, közép-
törésmu-
refraktométer segít-
ségével: 7i=Í"5ÖÍ-nek határoztam meg.
Ebbe ágyazva
1
ábra
a kristály kákát, lesülyesztett kondensornál és
szkre fzött
törésmutatójuk ISOl-mA kisebbnek bizonyult. Ez a körülmény pedig
irisnél,
V.
ö.
Naumann-Zikkel: Elemente der Mineralogie. Leipzig
1907. pag.
729.
11. 2
J. L. C.
Schroeder van der Kolk: Kurze Anleitung zur mykroskopischcn Krys
tallbestimmung. Wiesbaden 1898.
Schroeder van der Kolk — E. H. M. Beekman: Tabellen zur mikroBestimmung der Mineralien nach ihrem Brechungsindex. Wiesbaden 1906.
J. L. C.
skopischen (II.
kiadás.)
Földtani Közlöny
XLIV.
köt, 1914.
6
82
!>'
LIFFA AURÉL
anyag adulár voltát, mert ennek közép-törésmutatója Schroeidézctt munkája szerint, ^ még a benzol törésmutatójánál míg Dks Cloizeaux ^ szerint jj,j—l-ö237-ne\<. is nagyobb, amennyiben n = lö3, felel meg. A törésmutató alsó határát keresve, tetrachlorinefhánt vettem, amelynek törésmutatóját az említett készülékkel: n=l'46-n'dk határoztam meg. kizárja a kérsédes
DER VAN DER KoLK
Ezen indikáló oldatba ágyazva
íi
kristálykákat, törésnuitatójukat a tetra-
chlormethánénál nagyobbnak találtam. Ezek szerint a kérdéses anyag törésmu1-501— 1 46 között keresend. tatója n
=
JMinthogy a benzol fénytörésíí
n
nem
volt eléggé tiszta, helyette a valamivel alacsonyabb
= 1495 xyloU elegyítettem körülbelül
egyenl mennyiségben a
chlormethanhoz, miáltal a törésmutató fels határa: n
= 1-485-re
ágyazva a kristálykákat, szegélyük már lesülyesztett kondensornál látható; az indikáló közeg törésmutatója tehát igen közel
képez anyag ban azt
igazolta,
is
Kolk
eljárása azon-
hogy az indikáló anyag fénytörése még mindig nagyobb. A
tálykák törésmutatója e szerint n
—
Ebbe
alig volt
vizsgálat tárgyát
áll a
közép-törésmutatójához. Schroeder van der
tetra-
sülyedt.
kris-
1"485 és 1*40 között fekszik.
A xylol és a tetrachlormethán ezen
elegyét tovább hígítva tetrachlormethán-
a kristálykák határai teljesen eltntek, majd lassan láthatókká kezdtek lenni amint a tetrachlormethán gyorsabb párolgásával kapcsolatosan mindaszerint,
nal,
inkább a xylol maradt túlnyomóan hátra. Az indikáló oldatok ezen elegyének törésmutatója tehát az, mely a vizsgált anyag keresett közép-törésmutatójának felel
meg. licfraktometerrel meghatározva értékét n Ismerve már most a törésmutatót
hogj' vízben
vadnak,
= 1'48-na'k
a kristálykák
és
találtam.
ama
tulajdonságát,
oldódnak, hevítve ellenben könnyen átlátszó üveggömbbé
nem
a törésmutató ezen értéke
mellett
csak
lii/droneiielii,
natrolith
ol-
és
fhiUipsit jöhettek szóba.
Minthogy a hydronephelit sugaras, nyélszer, ritkábban apró hatszöges kelyeket szokott alkotni, kristály formájánál fogva ki van zárva lith
és 'phillipsit
vehetk
s
pik-
így csak a natro-
tekintetbe.
Megkülönböztetésük, illetleg a
phillipsit
több tulajdonságának felismerése
anyag további optikai vizsgálatára tértem. Ez alkalommal mindenek eltt feltnt, hogy })arallel poláros fényben az egyszereknek látszó kristálykák, — hosszabbik tengelyüket beállítva az okulár pókszálkeresztjére — két eltér árnyalatban fellép egyénbl állanak és ikreket alkdtnak. Tlogy a kioltási irányoknak az ikerhatárhoz mért helyzetét v/.vn rendcéljából, a kérdéses
kívül
apró kristálykákban megállapíthassam, az ikerliatár pontos beállítására
a ftengelyre merlegesen csiszolt kvarc lemezt használtain, miídtal az t-gyik narancs, a másik pedig kék színlx'U jelent meg.
egyén
A
kioltási szög értékének
kákat válogattam középértékekre
31.
ki
s
meghatározására külön e célra alkalmas kiistály-
apróságukra való tekintetbl.
törekedtem.
Ezért
három
Iclictólcg
megbízható jó
azok
ikerhatárálioz.
ikerkristályon,
1
1.
-
A. De.s t'LoiZKAUX: .Mamicl de Mineralogie. Paris 1802.
0.
lai).
XM.
Inp.
^
^/
'
W
84
—
mért kioltás értékei
—
haladják
LIFFA AURÉL
amennyiben az
itt felsorolt
ezekkel teljes összhangzásban vannak.
a charakterére
kívánunk figyelemmel
is
6"= a
,
á
:
c
orientálásánál fogva, csak
annak
ral vizsgálva,
is
úgy
lenni,
= 15-20° + lehet, amit
adatok határértékeit meg nem St ha a kristálykák fövének ez a phillipsetnek
az elsreaid vörös gipsz kompenzátor-
találtam.
fel, hugy a vizsgálat tárgyát képez kristálykák imént ismertetett optikai állandói mennyiben térnek el a n a t r o 1 i t h é i t 1? Mint ismeretes a natrolith prizmatikus, ritkábban az u {301) dóma sze-
Már most
az a kérdés merül
=
rint megnyi'ilt
rhombos kristályokat
a= Az
a
;
?>
= b; c =
alkot,
amelyek optikai orientálása:
c
optikai tengelysík e szerint
egyköz
ellenben azt láttuk, hogy az a klinotengellyel
merleges.
{010)-ra,
dése esetében
A
a b
=
natrolith kristályainak föve,
+, ha pedig a fennebbi dóma
a kristály legnagyobb a vagy legkisebb
szerint
A
phillipsitnél
szöget alkotva
a.
b ==
azok prizmatikus kifejl-
megnyúltak ±, aszerint amint
c elasticitási
j)enzátor legnagyobb elasticitási irányával.
{010)-va\.
15— 20°-nyi
iránya esik össze a kom-
De legszembetnbb különbséget
a
kristály formájával járó kioltási viszonyok adják.
A ^
szerint
natrolith kioltásai
azonban nem mindig egyenesek, mert Bröggek
az Ar-Scheeren-rl származó natrolith kristályok egy része monoklin,
amelyek optikai orientálása a rhoml)os natrolithéval csaknem azonos. Ezt feltéve, a prizmatikusan kifejldött kristályoknál a c és a elasticitási irányoknak bizonyos fokú ferde kioltást kellene mutatnia. Erre vonatkozólag azonljan mindeddig egyedül LuEDECKE-nek
a
megfigyelései
vannak az irodalomban közölve.^
aki AussiG és SAi.ESEL-rl való natrolith kristályokon a prizma élhez
5— 6°-nyi
ferde kioltást mért.
Mivel ezen adatok a vizsgált anyagon talált értékekkel
iicni
egyeznek, a
monoklin natrolith szóba nem jöhet. Teljesen kizárja a natrolith jelenlétét az eddigieken kívül még az a körülmény is, hogy míg a natrolith ketts törése igen miként azt e kristálykákon is megközel áll a kvarcéhoz, addig a phillipsité
—
—
figyelhettem,
az e kristályokon kon-
annak alábbiakban ismertetett módja is, amennyiben ez az irodalomban natrolith ikrek ismeretlenek. Míg phillipsit mellett bizonyíikerképzdés
statált
ideig
még
ennél jóval gyöngé])b. Kizárja végi-e és
tanak az említetteken kívül, a kristályokon végzett mikrochémiai vizsgálatok eredményei is, amelyek szerint K-on kívül spektroskopikus úton még a Ca jellemz zöld vonalát
Hogy
is
lehetett konstatálni.
a vizsgált kristálykáknak a
philli])sittel
való azonosságát
még
köze-
lebbrl beigazoljam, erre alkalmas példányokon néhány mikroskópiai mérést végeztem. Az így talált eredmények szembeállítva a számitiiifnkkal a követ-
kezk: 1
11.
VV.
C.
Bröocíer: Dic Mincralien der Sycnitgange der Südnorwogischen Augit-
NephelinMyenite. (Zeitsch. 2
f.
Kryst. XVI. 1890.
p.
ÍÍ07-617.)
0. Ltiedectce: Mesolit uml Skoiczit. (Nc-ues .fahrb.
fiir
Min. stb. 1881.
11.
pag. 7.)
UJ PHILLIPSIT ELFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON.
86
LIFPA AURÉL
Dí
ben a {001)
egyenl kifejldése esetében, négyzetes oszlophoz ha-
és {010) lapok
sonlóan vannak kiképzdve. Formáik nagyságuk szerint rendezve: c
=
(001), h
= (010),
Az ikervarrat a legtöbb somál egy finom de
Egyszer
26. ábra.
iker,
(100) éleivel
éles
a
= (100)
vizsgált egyén (010) lapján, lesülyesztett konden-
egyenes alakjában észlelhet, amelyben a két egyén (010)
juxtapoziciós phillipsit
Egyszer
27. ábra.
Badacsonytomajról.
iker,
egykzes finom vonalrendszer metszi
juxtapoziciós phillipsit
Badacsonytomajról.
egj-mást.
Az
(100) valamint a
(001) lapok mikroskop alatt egészen fényeseknek látszanak.
a 28. ábra.
E
h
Szimmetrikus kifcjlödésü ketts penetrációs
típushoz sorolható
a kristályok
phillipsit iker
ama már
Badacsonytomajról.
valamivel ritkább
része,
a
melyet c
^ (001),
h
=
lapok határolnak. L. a 27. ábrát. leginkább a nagyobb
m=
(010),
A
^"oT'ögy keskenyen kifejldött
=
(100)
mikroszkopikus dimenziójú kristályokon kívül
termetekbl
Di.m élet egy keskeny a lappal,
(110), a
kerül ki, amelyek között egy példányon az
míg más mikroskopikus példányon az
m
a.h éleket
lappal tompítva volt alkaliuani megfigyelni.
UJ PHILLIPSIT ELFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON.
87
Jellemz ezekre, hogy a klinovéglapon kívül az oszloplapok is az )ii.h élekkel egykzesen rostozottak. A másik tipust képviselik ama p e n e t r á 1 ikrek, amelyeknél két 1
juxtapositiós ikerpár, (011) szerint, közel 90° alatt növi át egymást.
ldésükben ismét többfélék: egyrészüknél
—
szor csak alig észrevehet sarokkal áll ki a és táblás.
Ezek
kifej-
a penetráló iker sok-
nagyobb ikerpár c = (001) lapjából hasonló, amennyiben a két pene-
középalakszeren,
— 23.
ábra
— hol
egyenl mértékben van kifejldve. V.
o.
pedig e határokat elhagyva,
a 28a és
nem mutatnak,
tekintetében azonban változatosságot lített
—
22. ábrát
Más részük inkább négyzetes oszlophoz
trált ikerpár hol
teljesen
1.
28^ ábrákat.
Formák
mivel esn])án a már em-
alakok alkotják.
Ugyanezeket a formákat észlelte Szigliget vidékérl való, de ezeknél jóval nagyobb — 1—2 mm — termet penetrátiós phillipisit ikreken Hulyák is,^ aki azonban azonosságukat, mérésre kevésbbé alkalmas voltuk miatt, azok fajsúlya révén mutatta ki. Összegezve ezek után már most a phillipisitnek eddig ismert hazai elfordulását, kitnik, hogy mind ez ideig egyedül e fent említett három helyen lép fel: Salgótarján vidékén, Szigligeten és Badacsonytomajon. Kelt Budapesten, 1913 november 1-én. LiFFA Aurél
megyetemi magántanár, m.
dr.
k.
osztálygeológus.
TABSULATI ÜGYEK. A) 1.
SZAKÜLÉSEK.
Jeíjyzköiiyv a/ 1913. nov.
5-i
szakülésrl.
A Magyarhoni Földtani Társulat 1913 nov. 5-én a m. k. Földtani Litézet eladótermében szakülést tartott. A szakülés kezdete délután 5 óra. Elnök: Schafarzik Ferenc dr. megyetemi tanár. Jelen vannak: Ballenegger Kóbert, Balló Kezs dr., Braun Gyula dr., Emszt Kálmán dr., Franzenau Ágoston dr., Horusitzky Henrik, Ilosvay Lajos dr., Jugovics Lajos, Koch Antal dr.. Kulcsár Kálmán dr., László Gábor dr., LóczY Lajos dr., Márton dr., Mály Sándor, Mauritz Béla dr., ;M odrai- Kova CH Antal, Pavlanszky Ede, Pitter Tivadar, Posewitz Tivadar dr., telegdi PtÓTH KÁROLY dr., Schréter Zoltán dr., Steinbach Gyula, Streda PiEZS dr,, SzÉKÁNY Béla dr., D. Szeöke Imre, Szontagh Tamás dr., Treitz Péter, Vendl Aladár dr., Vigh Gyula dr., Zimányi Károly dr., Zsigmondy Árpád. Távolmaradását kimentette: Papp Károly dr., elstitkár. Jegyz: Maros Imre másodtitkár.
Lw
1
Hulyák
V.:
Földtani
Közlöny
190:3.
XXXIII.
köt. pag. 54.
TÁRSULATI ÜGYEK.
88
Ehiük megnyitja az szaktársakat,
majd
Másodtitkár
pihen
ülést és üdvözli a nyári
jelenti,
óta els ízben egybegylt
másodtitkárt elterjesztéseinek megtételére.
felszólítja a
hogy az 191B június 4-én
tartott választmányi
ülés
társulatmik örökít tagjídul választotta: 1.
ScHRÉTER Zoltán
m.
dr.
k.
geológus urat, aki 1906 óta rendes tag, és
2. Vendl Aladár dr. m. k. geológus urat, aki 1910 LiFFA Aurél dr. választmányi tag ajánlatára.
óta rendes tag,
Örvendetes tudomásul szolgál. Ezután az Elnök átadja székét Szontagh Tamás
Schafarzik Ferenc
megyetemi
mindkettt
dr. alelnöknek.
tanár «Ujabb
ásványlelhelyek Budapest környékem címen több ritka ásványt tartalmazó kzetet mutat be Budapest környékérl, nevezetesen s i 1 1 i m a n i t o s c s i 1 1 á m p a 1 á t és cj^anitos gránulitot, mint a Duna által odasodort pleisztocén görge1.
dr.
és egy cirkonban bvelked riolittufát a kistétényi szarmatakorú mészkpadok közül, utóbbit mint egy szarmatakorú v u k á n i
teget Czinkotáról
1
ha
muszórás
eredményét.
Az eladáshoz
szót kér
Lóczy Lajos
ömlések nélküli hamuszórások nemcsak sorolt emeleteiben, tiroli
hanem
dr. tiszteleti tag.
a
Elmondja, hogy láva-
harmadkornak
xnáx sokkal régebben
is
az
eladásban
fel-
jelentkeztek, és pedig a dél-
pachycardiumos tufák analógiájára a bakonyi fels kagylós mészkben, A régmúlt idk vulkáni tevékenységének beszé-
egészen a tridentinus mészkig. des tanúi ezek.
Nagyon érdekesek azok
az óriási kavicstömegek, melyek a gráci medenWienig nyúlnak törmelékkúpok alakjában, s amelyekhez a most bemutatott czinkotai görgetegek is csatlakoznak. E kavicstömegek köpenyként veszik céig és
körül a Lajtahegységet és egyrészt értve
nem
az Alpokból,
hanem
Bábolna körül Horusitzky szerint
nem
vármegye
Bécs, másrészt felénk lejtenek. SuEssel egyet-
a Morvahegységekbl származtatja ket.
és Ti^n-có óriási kavicsokat leltek,
Acs ts amelyek méreteik
jöhettek az Al))ok])ól. Felszólaló szerint nagy valószínséggel Nyitra
kristályos hegy-ségeiljl származnak.
A budapestvidéki nagy kavicsokat sem Az északmagyarországi hegységekbl erednek,
a
Duna
hozta, erre kevés az esése.
idkljl, amikor sivaMagyarországban. mai tagi klíma uralkodott a Viszontválaszában Eladó kifejti, hogy a bemutatott kzetek amiyira jel-
lemz
és
pregnáns
kifej ldésüek,
hogy összetévesztésük kizártnak
nyos, hogy hozzájuk liasonlók hazánkból feletti
és pedig oly
nem
Waldviertel-ben találhatók szálban,
s
látszik. Bizo-
ismeretesek. Legközelebb a
így
onnan
kell
Wien
származtatni ket.
Annyiban egyetért flozzászólóval, hogy itt nem alpesi, hanem a Morvaország felé es hegységekbl származó kzetekkel állunk szemben. A liemutatott példányok 10 kg-os tuskókból vannak leütve, amiknek idejutását talán a fenékjég és a tavaszi árvízhullám segíthette el.
Eladó ezek után
elfoglalván elnöki székét, felkéri Rózsa
«A németországi kálisótelepek anyarétegeinek képzdésérl sáról) szóló eladásának megtartására.
és
Mihály
dr. tanárt,
azoknak átalakulá-
TAHSULATl ÜGYKK.
89
2. RÓZSA ^ÍIHÁLY dr. az ifjabb zechsteini kálisótelepek aiiyarétegeirl s azoknak poszthuni-átalakulásáról tartott kimerít eladást. Elnök köszönetet mond az érdekes eladásért, amely igen fáradságos bejárások eredményét nyújtotta. Ismeri a német kálisótelepeket, s így tapasztalatból mondhatja, hogy a látszatra alig megkülönböztethet sóf éleségek rétegei
között igen nehéz az eligazodás.
amely
Eladó
eltér az
szerint a sótestek egységes és legfellebb
ÜCHSENius-féle magyarázattól,
megismétld folyamatok
ered-
ményei. Rámutat arra, hogy tektonikai mozgások vertikális helyzetváltozásokat
okoztak a medencékben, amikor a plasztikus sótestek összegyrdtek, a medencék lúgjai pedig ismételten átömlöttek a szomszédos medencékbe, diszkordáns rétegeket rakva le ottan. Hozzájárul ehhez még a descendens vizek kilúgozó
m-
ködése, amely egyrészt ismételten megváltoztatta a sótestek összetételét, más-
újabb lerakódásokra adott alkalmat.
részt
]\íindeme körülmények rendkívül bonyolultakká teszik e sótelepek viszo-
amelyeknek felderítésében Eladó sok tekintetben eredeti utakon jár. Kívánatos volna, hogy érdekes eredményei mielbb közkézre kerüljenek. 3. Ezután Elnök felkéri Zsigmondy Árpád bányamérnököt, társulatunk
nyait,
tagját,
«G ö
r
ö g
r s z
á g
v a
i
s é r c
-
e
1
o
f
r
d u
1
á
s
o k*
cím
eladása meg-
tartására,
Zsigmondy vonulatot,
jed
vasérceket,
jegyzi végül,
ismerteti
Attalanta— Psakna
az
I.
a kakosalesi vasércelfordulást, III. az
II.
s
lY. Seriptos-sziget és V.
hogy a Balkán újabb
vidékén
lev
vasérc-
Athéntl nyugatra
elter-
iVmorgos-sziget vasérctelepeit. Meg-
politikai
alakulásai a görögországi vasérc-
telepek termelésére igen elnyösek fognak lenni.
KocH Antal
dr.
tiszteleti
tag az ismertetett
fruskagorai ércek analogonjait látja. Ott szerpentin határán fordul
el
is
vasércelfordulásokban a
a legfels krétakorú mészkövek és a
a líarnavasérc,
a haematit
és
magnetit, amely
utóbbinak egyes darabjai polárosán mágnesesek.
Különösen a ledincei völgy északi oldalán talált nyomokat, melyek azonban gyakorlatilag keveset ígérnek. Kontaktmetamorf-képzdést tételez fel, oly értelemben, hogy a pikritek és Iherzolitok
elbomlása és szerpentinné alakulása közben felszabaduló vas hatott
a mészkre.
Ajánlatos
volna
ezeket
az
ércelfordulásokat
részletesen
megvizsgálni.
Elnök végül köszönetet mondva az eladó uraknak igen becses eladásaikért, több tárgy hiányában a szakülést 7 órakor berekeszti. Jegyezte jMaros Imre másodtitkár.
2.
Jeíjy/köuyv az 1013 deceinher
Az
ülés a kir.
és
érdekes
3-i szakiilósrol.
magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután
5 órakor kezddött.
megyetemi tanár. Gönczy Károly, Jolesz Béla, Kotrba GÉZA, Kollár Géza, Kolumbán Sándor, Lészai Ferenc, Péchy Ferenc, ReElnök: Schafarzik Ferenc
dr.
Megjelentek: Gloetzer József,
TÁRSULATI foYKK.
90
RiCH SÁNDOR, ScHERF Emil, Szolinszky Yaki.miczu Tetcsugo (Tokyo) vendégek.
Jen, Tulok
Eezs
Istváx, Weisz
és
Továl)bá: Ballenegger Róbert, Braun Gyuia dr., Dicenty Dezs, Emszt Kálmán dr., Endrey Elemér, Gaál István dr., Hillebrand Jen dr., Horusitzky Henrik, Horváth Béla dr., Ilosvay Lajos dr., Inkey Béia, Jugovics Lajos dr., Koch Antal dr., Kormos Tivadar dr., Krenner József Sándor dr., Kulcsár Kálmán dr., Kun Attila, László Gábor dr., Lóczy Lajos dr.. Márton dr., Majer István dr.. Maros Imre, Marzsó Lajos, Mauritz Béla dr., MoDRAi KovÁCH Antal, Pantó Dezs, Palkovics József, Papp Károly, Pálfy Mór dr., Posewitz Tivadar dr., Eozlozsnik Pál, Sass Lóránt, Sigmond Elek dr., Steinhausz Gy'ula, Strömpl Gábor dr., Szádeczky^ Gyula dr., Szinyei Merse Zsigmond, Szontagh Tamás dr., Szts Andor, Telegdi Eóth K\jos, TiMKÓ Imre, Treitz Péter, Ulicsny K4roly, Vendl Aladár di*., Vigh Gyula dr., VizER Vilmos, Vogl Viktor dr., Zimányi Iíároly dr., és Zsigmondy Árpád
Lw
tagok. Összesen 65-en.
Az elnök az ülést megnyitván, felhívja a titkárt jelentésének megtételére. Papp Karoly dr. elstitkár bejelenti a november 5-iki válas/tmányi ülésen megválasztott tagokat. Elnök azután felkéri Szádeczky Gyula dr. kolozsvári egyetemi tanár urat eladásának megtartására. 1. Szádeczky Gyula jelentést tesz a XII. nemzetközi geológiai kongresszusról, amely ez év nyarán Kanadában tartatott, s amelyen a magyar királyi kormány és a kolozsvári egyetem képviseletében jelent meg.
A
kongi-esszus ülései Torontóban tartattak
meg 1913
augusztus
7— 14-dike
közt,
de az ülések eltt július 23-án kezddtek a kirándulások és tartottak szeptember hó végéig. Ezenkívül a nagyobb városok is bemutatták nevezetességeiket a kongresszusnak, úgy hogy kitn alkalom nyílott nemcsak Kanada földje eddig kikutatott geológiai viszonyainak, hanem Kanada legnevezetesebb helyeinek gaz-
dagsága rohamos fejldése, törekvéseinek megismerésére is. A kongresszusnak 1200 beiratkozott tagja volt, de ezek közül csak 500 tag vett részt, ezek között Magyarországból egyedül a jelentést tev, holott a Stock-
holmban tartott XI. kongresszuson 20 magyar tag jelent meg. Röviden vázolta nemcsak a kongresszus üléseinek lefolyását, ham-m azokat a kirándulásokat is, amelj-eken résztvett. Ezek elsje a Húron és Ontaríotól északra es, nemrég felfedezett gazdag bányavidékre volt vezetve (Sudbury, Cobalt, Porcupin), amelyen a világon ez
id
szerint leggazdagabb nickelérc-bá-
nyászat van, továbbá gazdag ezüst-, arany-, vas-,
kol)alt-
bányák
is
vannak
itt.
A másodikon, Montreal vidékén, a Monteregian-dombok alkalikus eruptivus kzeteit, a harmadikon, Toronto vidékén, a Don völgyének glaciális lerakódásait ismertették meg. A
negyedik végigvezetett Kanada egész földén,
a
Csendes-tengerben
fekv
Vancouvre-szigetre, Victoria városba. Ezen fleg u Kordillerák szerkezetét volt
alkalom megismerni. Ennek nyugati vonulatál)an
a
eruptivus kzeteihez hasonló kzettársaságot ismert
Bihar-hegység és Vlegyásza fel.
és az
Egyesült-Államok csodás szép Yellowstone-parkját
tev
a konírresszus keretén kívül.
Ezeken kívül is
a
Niagarát
meglátogatta jelentést-
TÁRSULATI ÜGYEK.
91
Elnök az eladónak köszönetet mond rendkívül érdekes eladásáért, s egyhogy a kanadai XII. geológiai kongresszuson társulatunkat képviselni
úttal azért,
szíves volt.
mechanikai és fizieladásában a módszerek tudományos és gyakorlati jelentségét saját és mások tapasztalatainak egybevetése alapján domborította ki. Kámutatott arra, hogy a mechanikai elemzésbl csak durva különbségek vagy szélsségek eseteiben vonhatunk gyakorlati következtetéseket. A talaj gyakorlati minsítése szempontjából sokkal értékesebbek azok a fizikai sajátságok, melyek bizonyos körülmények közt állandók, u. m. a talaj 2.
'SiGMOND Elek
dr.
niegy. tanár «A talaj
kai vizsgálati módszereirl*
gyúrhatósága, tapadóssága, összetartása.
szilárdsága,
állapotáról
szóló
A
idszakos
talaj
pedig hasznos felvilágosítást nyerünk a változó
fizikai
fizikai
sajátságok
meghatározása alapján. Ezek közül eladó ezúttal csak a porusvolumen,
víz-
foghatóság, levegkapacitás és a víztartalom-változás meghatározására vonat-
kozó módszereket ismertette és ezek gyakorlati jelentségét tapasztalatokkal Eladása folyamán a módszereket és a szükséges mszereket be is
indokolta.
mutatta.
Elnök 'SiGMOND Elek megyetemi tanár úrnak alapos
szemléltet el-
és
adásáért a társulat nevében köszönetet mond. 3.
Ballenegger
osztályozásáról 7—9. füzetében magyar
Kóbert
m.
k.
geológus,
rendes
tag
:
A talajok
tartott eladást, kapcsolatban a Földtani és
vizes kívánat uk segélyével)
francia
cím
nyelven megjelent «A
Közlöny
talajok
idei
jellemzése
értekezéséhez.
Elmondotta, hogy a talajok kialakulását megszabó tényezket két fcsoportba oszthatjuk, ezek 1. a kzet, melybl a talaj keletkezett, 2. azok a folya-
matok, melyek segélyével a kzet-törmelék egy a növények tenyészésére alkalmas A tényezknek ezt a két csoportját a múltban nem különböztették meg elegendképen, fleg a második csoportbeheket hanyagolták el, ennek a követ-
közeggé vált.
kezménye az
volt, hogy nagyon eltér természet talajokat soroztak egy-ugyanazon osztályba, csupán csak azért, mert ugyanolyan kzetbl alakultak. Ezen tényezk szerepének taglalása után eladó reámutat azokra a nehézségekre,
melyekkel egy természetes talajosztályozási rendszer
felállítása jár.
Az eddig felállított talajosztályozások mind a talajok egy Ijízonyos sajátságán, vagy a talajképzdés egy bizonyos tényezjén alapultak, míg egy természetes rendszernek az összes fbb talaj képzdési tényezket tekintetbe kell veimie. Ilyen természetes rendszer az, amelyet a m.
fogadtak
el és
dolgoztak
ki.
Ennek
kir.
Földtani Intézet agi'ogeológusai
az alapja az a megfigyelés, hogy minden talaj
több szintre különül, melyek között genetikus összefüggés szintek
sajátságos
áll
fenn.
Az egyes
talaj-
karaktere és állandóan ugyanolyan elhelyezdése lehetvé
teszik, hogy azok alapján a talajokat osztályozzuk. A fbb talajtípusok, melyek hazánkban nagyobb területeket foglalnak el, a szürke erdei talajok, a barna erdei talajok, a mezségi talajok és a kérges-oszlopos székes talajok. Ezek morfológiá-
jának és genezisének ismertetése után szerz reátér saját vizsgálataira, melyeket az egyes talajtípusok jellemzésére a talajok vizes kivonatán végzett. Ezen vizsgálat eredményei, melyek a
Földtani Közlöny 1913. évfolyamában a 317—324.
TÁRSULATI ÜGYEK
92
oldalakon olvashatók, újabb bizonyítékai annak, hogy a magyar agrogeológusok által elfogadott talajosztályozási rendszer valóban megfelel azoknak a követel-
ményeknek, melyeknek egy természetes rendszer megkell hogy felelnie. Ballenegger Róbert r. tag eladásához szót kér Horváth Béla kir. geológus és vegyész, rendes tag, aki a következket mondja. 4.
Horváth Béla
<(Tisztelt
dr.
m.
hozzászólása:
Szakülés
Ha Ballenegger
úr,
kedves kollégám, úgy mostani érdekes eladásában,
valamint a Földtani Közlöny múlt számában megjelent közleményében (1913. pag. 317.) a talajok jellemzése alatt azok osztályozását is gondolta a vezetképesség alapján,
—
miként én azt az említett cikk végén feltüntetett táblázat alapján mely táblázatban a talajok vezetképességük szerint vannak
következtethettem, osztályozva,
—
akkor ezen osztályozás lehetségét részeuu'l ez
ségesnek találom. Kétségesnek találom három telt
szerint
két-
saját vizsgálati eredményei alapján, 2-szor az én hasonló
eladó barátomnak
irányú vizsgálataim alapján,
szántás vagy
pl.
ség értéke, mint azt vizsgálataim
Az els aggályomat
körülmény alapján, hogy a
3-szor azon
és
mesterséges megváltoztatása,
1.
id
okból, és pedig 1-ször mélyen tisz-
is
tehát,
mtrágyázás
által a
talaj
vezetké])es-
bizonyítják, megváltozik.
mely a talajoknak vezetképesség
szerint
való osztályozására irányul, a cikkben közölt vizsgálatok képezik, amelyek épen
hogy a talajokat a vezetképesség alapján ez id szerint osztáA fent említett közleményben feltüntetett táblázatok szerint az egyes talajok vezetképessége a következ határok közt ingadozik:
azt bizonyítják,
lyozni
nem
lehet.
Erdei szürke talaj
Erdei barna talaj Réti agyag
(2) ^
Mezségi fekete Mezségi barna Székes talaj
A lett
(
)
(i)
(2)
/
10«
18-4-49-8,
«
10«
75-6-138-4, 71-3-77-7,
10«
talaj
(1) x 10^
talaj
(7)
;f
51-9,
69-2-203,
10«
176-1364.
(2) x 10«
zárjel között
lév szám
jelenti,
hogy hányféle
talaj
vezetképessége
meghatározva.
Ezen táblázat
szerint töl)bféle talajtípus egybeesik, tehát szabatos elküK')-
nítésük a vezetképesség alapján kétségessé válik, ugyanis: erdei barna erdei barna réti
agyag
mezségi barna
= = = =
réti
agyag,
mezségi barna, mezségi barna, székes ialaj.
második aggályomat, mely a talajoknak vezetképesség szerint való osztályozására vonatkozik, saját vizsgálati eredményeim képezik. Hat talajnak 2.
A
legfelsbb rétegét vizsgáltam meg, amely talajokat a földtani intézet agrogeológiai osztálya bocsájtotta rendelkezésemre, és amelyek Treitz Péter fgeológus l)arátom szóbeli bemondása szerint
mind típusos
zonális talajok
volt;il<.
A vizes
TÁRSULATI
93
ÜC.YIOK.
oldatot úgy készítettem, mint a hogyan Gedroic elírja, a meghatározásokat kétféle elektródokkal végeztem 18°-on, eg}^ olyan pontos termostatban, melynél
±
az ingadozás legfeljebb
A
0*05° volt,
s
a kapott eredmények középértékét vettem.
nyert eredmények a következk:
Erdei szürke
Erdei barna Eéti
x 10«
talaj talaj
agyag x
SOS, rendelkezésemre,
állott
10<*
Mezségi fekete Mezségi barna
88-28,
talaj x 10*^
133-75,
talaj / 10*'
159-65,
10«
/
Székes talaj
nem
3G9-5,
290-96.
Ezek értéke esik
tehát
szerint
egyedül a mezségi barna talaj
Ballenegger kollégám
által
vezetképességének
meghatározott értékhatárok közé, míg
a többi talajféleségnél az általam megállapított értékek egyike
sem egyezik meg
azokkal. 3. A harmadik aggályomat azon körülmény okozza, hogy mivel a talaj vezetképessége a mélységgel változik, mint azt egy mezségi fekete talajjal
végzett vizsgálatom bizonyítja, ugyanis
— 10
cm-nyi mélységben x 10^
10-20 20-80 30—40 60—70 80—100
133-75,
«
«
«
«
98-27,
«
«
«
«
80-90,
«
«
«
72-70.
«
«
«
«
75-79,
«
«
«
('
56-88,
következik, hogy ha a talaj rétegeinek egymásutánját mesterségesen megbolygatjuk,
pl.
szántás vagy kapálás
által,
a legfels szint
—
(ennek a vezetképessége
alapján csoportosítja ugyanis a fent említett cikk a talajokat) szintén megváltozik. így, mikor a szántást utánozandó a
mélység mezségi
vezetképessége
és
10—20 cm-nyi
egyenl mennyiségben összekevertem, mikor pedig 0—10, 10—20 és 20—30 cm-nyi mély
fekete talajrétegeket
a vezetképesség 114-67 volt,
ség
—
0—10
talajrétegeket kevertem össze, a vezetképesség 105-55 volt.
Az elmondottak
azt hiszem
mind támogatják azon véleményemet, hogy
talajoknak vezetképességük alapján való osztályozása legalá ])b ez id szerint nem valószín. a
Végül megjegyzem, hogy az elektromos vezetképesség értékeinek változásában mutatkozó
rendszertelenség folytán ezen értékek
kul sem használhatók
fel
még jellemz
adato-
a talajok leírásánál.))
Horváth Béla ezen felszólalására Sigmond Elek megjegyzi, hogy Ballenegger és Horváth urak vizsgálatai nem állanak szemben egymással, mert csak a felfogásban és az adatok értelmezésében van az eltérés. Ballenegger szándékosan hagyta csak
azt,
hogy
ki
a széls adatokat. Azt
ez jellemzje a talajnak.
A
nem mondotta, hogy ez kritériuma, HoRVÁTH-féle típus-áttolódások csak
TARáUL^VTI ÜGYEK.
94 kivételesek, ugyanis
A
koncentrálódtak.
úr olyan talajt vizsgált, amelynek felszínén a sók
Horváth
talajon a szántás
is
változtat, de ennek csak rögtön vizsgálva
van értelme, mert ha egyszer a felsrész
átérik és a párolgás közbelép,
úgy ismét
a régi adatok fognak elállani.
Treitz Péter felszólalásában megjegyzi, hogy a Horváth B. dr. úrnak lev szürke erdei talaj jelzés szelvény nem
hivatalból átadott talajok között
megye
típusos hegyi erdei talaj, minthogy az Bács
mocsári
erdbl
részérl egy elkékesed
déli
származik.
Ballenegger Kóbert reflektálva a felszólalásoki'a, konstatálja, hogy Hora talajok vizes kivonaváth BÉLA úr azon téves felfogásból indul ki, mintha tának vezetképessége alapján kívánná a talajokat osztályozni. Ö ezt sohasem mondta, mai eladásában is csak arra utalt, hogy a vizes kivonatokon végzett vizsgálatok az agrogeológusok által elfogadott morfológiai osztályozás helyességét új oldalról bizonyítják.
nyítják, mert
A Horváth
ha a szürke
szólalása szerint
nem
erdei
típusos
úr által végzett meghatározások
talajtól
erdei
talaj,
eltekintünk,
is
ezt bizo-
amely Treitz Péter
fel-
a többi érték egészen jól összevág az
Közlöny 324. oldalán közölt táblázat értékeivel, amely csak Horváth Béia ennek a táblázatnak számadatait önkényesen megváltoztatta, amennyiben olyan értékeket helyettesített bele, melyeket Ballenegger nem típusos talajokon nyert, amely talajok általa a Földtani
típusos talajokon nyert értékeket tartalmaz.
átmeneti jellegét az említett dolgozatban ki Jegyezte Papp
Károly
3. .l(Mjyzolvöii>v
Az 5 órakor
ülés a kir.
is
emelte.
dr. elstitkár.
az 1014 jaiuiár
szakíilósrl.
7-i
magy. Természettudományi Társulat üléstermél)en délután
kezddik.
Ehiök: Iglót Szontagh Tamás
dr. királyi tanácsos.
Bugarszky István dr., Gloetzer József, Kotrba (íéza, Vatta Y István és Vakimiczu TetcsugO (tokyói tanár) vendégek. Továbbá: Ballenegger Róbert dr., Balló Kezsü dr., Berkó József, Emszt Kálmán dr.. IIillebrand Jen dr., Horusitzky Henrik, Horváth BÉLA dr., JuGovK's Lajos dr., Ivadic Ottokár dr.. Kormos Tiv.vdar dr., Kren^IÁrton dr., NER JÓZSEF Sándor dr., Kulcsár Kálmán dr., Lóczy Lajos dr., Maros Imre, Modrai Kovách Antal, Pantó Dezs, Papp Károly dr., Pálfy MÓR dr., Bozlozsnik Pál, Sass Lóránt, Schafarzik Ferenc dr., Scherf Emil, Scholtz Pál Kornél, Sigmond Elek, Somogyi Iválmán, Steinhausz Gyula, Timkó Imre, Toborffy Zoltán dr., ülicsny Ivároly, Vigh Gyuia, Weszelszky Gyula dr. és Zsiomondy Árpád tagok, összesen 40-en. Elnökl másodelní'jk az ülést megnyitván, felhívja az elstitkárt titkár Megjelentek:
Lw
jelentésének megtételére.
Papp Károly
dr.
elstitkár
heji-lenti
az lí)18 dec.
iJ-iki
\;'ilas/,t
mányi
ülé-
sen megválasztott 6 tagot.
Elnökl másodelnök eladásának megtartására.
felkéri
Hor.vÁTii
P.Éi.a
dr.
rendes tagot
lujelcntett
TÁRSULATI ÜGYEK.
Horváth Béla
1.
ny
i
s é
g
i
clr.,
mangántartalmának m e n y-
«A talaj
meghatározásáró
1>>
95
eladásában mérései alapján
szóló
ki-
mutatja, hogy az eddig használatos ammoniás és acetátos chemiai módszerekkel
nem mutatható ki. Az eladó azután ismertet egy colorimetriás módszert, mellyel a mangán gyorsan és pontosan kimutatható. A módszer lényege az, hogy a mangánt persulfáttal permanganáttá oxidáljuk, melynek koncentrációja azután ismert ersség permanganáttal való a talaj mangántartalma pontosan
összehasonlítás által colorimetriás úton
Az eladó
könnyen meghatározható. hogy a földtani intézet 1911.
felhívja a szakülés figyelmét,
és
1912, évi jelentésében közölt talajelemzési adatainál egy számítási hiba csúszott
Ugyanis a grammaequivalensek kiszámításánál a kovasavnál csak a sósavban oldódó kovasavat vette számításba, de nem vette hozzá még — amint SiGMOND professzor szerint kellett volna — a nátronlúgban oldódó kovasavat is. Innét származik az oxygénmaradék magas értéke. Ezek majd igy helyesbítve be.
fognak újból sajtó alá kerülni.
Elnökl másodelnök az eladónak köszönetet mondva eladásáért, felkéri Weszelszky Gyula rendes tagot eladásának megtartására. 2. Weszelszky Gyula dr.: H e r k u 1 e s f ü r d forrásai radio-
aktivitásának vizsgálata cím agyagpalákból fakadó Ferenc, Erzsébet radioaktív hatásúak, mint az átlagos ]\Iillicurie
I.,
eladásában
Erzsébet
S
a
mészkbl
'
hogy a
liasz-
magyar ásványvizek, tehát O'l— 0'5 x
^
radioaktivitásuak. Ezekben a forrásokljan iíg
Ellenben
kifejti,
Szapáry-források olyan
II. és
10''
i^ '^^^^•
fakadó Lajos, Herkules és Károly-források, ame-
ersebb radioaktivitásuak, mint a magyar ásványvizek, körülbelül olyan ersek, mint a budai Gellért-hegy melegviz forrásai.
lyekben H2
A
nincs, jóval
herkulesfürdi hévvizek radioaktivitása: Ferenc-forrás
Liaszagyagpalából fakadó
I.
kénhidrogén
Erzsébet
tartalmú hév-
Erzsébet
vizek
hidrogént
nem
herkulesfürdi
rosztatikai
A
sem
csoportbeli
.
.
források
ingadozó
iMillicurie
0.23x10""^
«
0.34x10-*^
«
0.33x10 1.44xl0~'^
Herkules-forrás.
Károly-forrás
0.10x10^'''
.
.
....
«
2.51 xlO^*'
«
6.59x10"'^
«
hmérséklete a
bonyolódott
hid-
viszonyok, meleg, hidegvíz keveredés és duzzasztás következménye.
vizek keveredése
vitás,
II. forrás
Lajos-forrás
tartalmazó
hévvizek
A
.
Szapáry-forrás
JMészkbl fakadó kén-
II.
....
forrás
I.
nem
mélyen,
hanem a barlangban történik. Sem a radioaktinem mutat juvenilis eredetre; mert az els
a kénhidrogén-tartalom
források kénhidrogén-tartalma bizonyára a liaszpalákból ered.
Weszelszky Gyula eladásához többen hozzászólnak. Lóczy Lajos üdvözli az eladót érdekes vizsgálataiért, s fölemlíti, hogy a múlt hónapban a madridi balneológiai kongresszuson végighallgatta Maureau tanár eladását, aki nagy apparátussal igyekezett kimutatni, hogy a francia vizek fontos alkotórésze a rádium-emanáció,
s
hogy a radioaktivitás
és a ritka
TÁRSULATI ÜGYEK,
96
gázok között szerves összefüggés van. Maureau vizsgálatai a Eevue Scienf i q u e-ben fognak megjelenni, s ezeket fontosabbaknak tartja a német vizst gálatoknál. A herkulesfürdüi vizsgálatokat inkább a téli hónapokban kellene i
végezni,
amidn
a
fürd üzeme nem
zavarja a vizsgálatokat. Kiemeli, hogy a buda-
pesti és herkulesfürdi hegység tektonikai szerkezete nagyon különbözik,
az
eladónak ebbeli összehasonlítása kissé sántikr.^ SzoxTAGH Taimás dr. másodelnök ráutal arra, hogy
s
ezért
a lierkulesfürdi hévvizek
idszakonkint való megzavarodása vizsgálatai szerint a Cserna-patakból ered, melynek felsbb szakaszán eltn vize a hasadékokon át a barlangüregbe szivárog s ott a hévvizeket összezavarja. Köszöni a m. kir. Földmívelésügyi ^linisztériuimiak, hogy alkalmat adott eladónak a vizsgálatokra, s óhajtja, hogy a in. kir Pénzüg}-minisztérium is vizsgáltassa meg Selmecbányán a Ferenc-akna melegvizeit.
Emez
óhajával az ülést
esti
Károly
Jegyezte Papp
dr.
7
órakor berekeszti.
elstitkár.
B) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. Kivonat az 1Í)I8 uovcinhcr
a)
5-c'ii
(ártott ülési
]e([yzköiiyvél)l. Elnök: Dr. Schafarzik Ferenc
megyetemi
tanár.
Emszt Kálmán dr., Franzenau Ágoston dr,. Horusitzky Henrik, Ilosvay LAJOS dr., Koch Antal dr., Lóczy Lajos dr., Mauritz Béla dr., .Schréter Zoltán dr., SzoNTAGH Tamás dr. és Treitz Péter uiak. Távolmaradásukat kimentették: Papp Károly dr. el.sötitkár, és Liffa Aurél dr. Jelen vannak:
választmányi tag.
Jegyz: Maros Imre másodtitkár. Elnök
mködést
7 órakor
kíván az
megnyitja az
új ülésszakon.
az alkalomból, bogy balatoni nagy
alkalma volt egy másik
tunk nevében,
tiszteleti
és pedig a
ülést, üdvözli a
választmányt és harmonikus együtt-
Üdvözli továbbá Lóczy Lajos
munkája megjelent
dr. tiszteleti tagot,
és közkincsesé lett.
tagunkat: Ilosvay Lajos
dr.-t is
Még
abból
a nyáron
üdvözölhetni társula-
Lipót rend lovagkeresztjével történt legfelsbb kitüntetése
al-
kalmából.
Szomorú érzéseket is kellett tolmácsolnia: Vámbéry Ármin halála alkalmából a Magyar Földrajzi Társaságnak, Teleki Géza gróf halála alkalmából pedig az Orsz. Magy. Bányászati
és
Kohászati Egyesületnek fejezte ki társulatunk részvétét.
Elnök ezután
felszólítja a
másodtitkárt elterjesztéseinek megtételére.
Má.sodtitkár jelenti, hogy az 19L3 június 4-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek: 1.
T
u d o
RiCHTER Aladár 2. 3.
m
á n y-e g y e
t e
m
i
növénytani intézet,
Kolozsvár. Ajánlja:
dr.
Somogyi könyvtár, Szeged. Ajánlja: Tömörkényi István. Református egyházi tanítói szakkönyvtár,
Debrecen.
Ajánlja: a titkárság. 4.
Bárta Károly állami
. Jekelius Erich H.
István
r.
szakiskolai
fmvezet,
Zalatna.
Ajánlja: a titkárság,
tanárjelölt, Budapest. Ajánlja: a titkárság.
Gjonovics Bertalan Miklós császári tanácsos, Castelnuovo. Ajánlja: GaAl t.
TÁRSULATI ÜGYEK. 7.
Gerecze Péter
föroáliskolai
dr.
tanár,
97
Pestújhely.
Ajánlja:
Barlangkutató
Szakosztály. 8.
RuDNYÁNSZKY LÁSZLÓ
fszolgabiró,
Ráckeve.
Ajánlja:
Barlangkutató Szak-
osztály.
A
jelentkezket a választmány rendes tagokul megválasztja.
Örökít tagul jelentkezett 9. Karczag István földbirtokos, Keszthely. Ajánlja: a :
Örvendetes tudomásul
Meghalt 1.
titkárság.
szolgál.
:
Heltai Ferenc
dr.
székesfvárosi fpolgármester. Ajánlotta: Papp
Károly
dr.
1910-ben.
Szomorú tudomásul
szolgál.
Kilépésüket jelentették
:
Kiss Béla polgári iskolai tanár, Mármarossziget. Ajánlotta: Schok Lipót
2.
1910-ben. 3.
Leidenfrost Gyula
tanár,
dr.
Budapest. Ajánlotta: Vadász
Mór Elemér
1910-ben. 4. 5.
6.
Imre
dr.
Jen tanár, Selmecbánya. Ajánlotta: Vadász Mór Elemér 1910-ben. Madarassy Beck Gyula, Budapest. Ajánlotta: a titkárság 1910-ben. RiCHTER Aladár dr. egyetemi tanár, Kolozsvár. Ajánlotta: Lrenthby Lénk
1909-ben.
Révész Sámuel oki. mérnök, Budapest. Ajánlotta: a titkárság 1910-ben. Lóczy Lajos dr. tiszteleti tag hangsúlyozza, hogy a kilépések csak az esetben vehetk tudomásul, ha az illetk fizetési kötelezettségüknek eleget tettek. Elnök elrendeli a múlt ülés jegyzkönyvének felolvasását, amelynek megtörténte után megemlíti, hogy a kanadai geológiai kongresszuson Szádeczky Gyula dr. kolozsvári 7.
egyetemi tanár ur vett részt társulatunk képviseletében.
Végül SzoNTAGH Tamás
dr.
alelnök jelenti, hogy
mintája Stróbl Alajos mester míitermében készen
áll
Böckh János szobrának agyagés ruszkicai
márványból másfél
életnagyságban fog kidolgozásra kerülni. Örvendetes tudomásul szolgál.
Más tárgy nem
Elnök az
lévén.
ülést 7 ó. 30 p.-kor berekeszti.
Jegyezte Maros Imre másodtitkár.
b)
Kivonat az 1913 december 3-án ülési
Az kezddik.
ülés a kir.
j
e(/y
tartott
választmányi
zköny vél )l.
Magy. Természettudományi Társulat üléstermében
esti
8 órakor
dr. megyetemi ny. r. tanár és dékán. Roth Lajos tiszteleti tag, továbbá Emszt Kálmán
Elnök: Schafarzik Ferenc Megjelentek: Telegdi
dr.,
HoRUsiTZKY Henrik, Kormos Tivadar dr., Pálfy Mór dr., Timkó Imre és Treitz Péter választmányi tagok, Szontagh Tamás dr. másodelnök, Papp Károly dr. elstitkár, Maros Imre másodtitkár és Ascher Antal pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a mai jegyzkönyv hitelesítésére felkéri Pálfy Mór dr. és Timkó Imre választmányi tagokat. Majd felhívja a titkárt jelentésének megtételére. Papp Károly dr. elsötitkár erre a következket jelenti: «lgen tisztelt Választmány! Tisztelettel jelentem, hogy a f. évi november 5-iki választmányi ülés óta Földtani Közlöny
rendes tagukol
XLIV.
jelentkeztek: "^
köt. 1914.
TÁRSULATI ÜGYEK.
98
Ern
1.
Baumgart
2.
CzELLER Tibor
köiparos, Berlin. Ajánlja: a titkárság.
Vác.
bölcsészethallgató,
Ajánlja:
Kormos Tivadar
vá-
dr.
lasztmányi tag.
Klüpfel Walter
3.
geológus, Strassburg. Ajánlja: a titkárság.
Strasser Albert mérnök, Budapest. Ajánlja: a titkárság. 5. Telkes Pál m. k. földt. int. könyvtáros, Budapest. Ajánlja: Marzsó Lajos r. 6. Scherp Emil oki. vegyészmérnök, Budapest. Ajánlják: Siomond Elek ScHAFARZtK FeRENC. 4.
A
válastmány a
:
Leoeza Viktor székesfvárosi leánygimnázium
1.
MÓR
urakat rendes tagokká megválasztja.
felsorolt
Kilépésüket jelentették
t.
és
tanár,
tagul ajánlotta: Stattb
1874-ben.
HuLYÁK
2.
V'alék
kir.
kat. fögimn.
tanár.
Tagul ajánlotta
Liffa Aurél
:
dr.
1900-ban. 3.
Zsilinszky
Endre
dr.
földbirtokos,
Békéscsaba.
Tagul ajánlotta:
Treitz
Péter 1895-ben. 4.
Henrik
Pöstyén fürd igazgatósága
Pöstyén, tagul ajánlotta Horusitzky :
1911-bea.
Maghalt 5.
:
Starna Sándor m.
bányafmérnök, Hodrusbánya. Tagul
k.
ajánlotta:
Cseh
Lajos 1885-ben.»
A bejelentések A folyóügyek
tér át.
tudomásul vétele után a választmány a folyó ügyek tárgyalására sorából a
Ilosvay Lajos
következk kerülnek
sorra:
a Választmányt, magy. Természettudományi Társulat üléstermét társulatunknak a december, január s február els szerdájára engedélyezi. A választmány a terem átengedéseért a kir. Magy. Természettudományi Társulat Tekintetes Választmányának köszönetet mond. 1.
hogy a
úr,
társulatunk tiszteleti tagja értesíti
kir.
2.
tétele
dr.
A
m.
ügyében
k.
átír
Pénzügyminisztérium Rózsa Mihály
dr.
kálisótanulmányainak közzé-
az elnökséghez oly értelemben, hogy Rózsa tanár külföldi tanulmány-
útjáról a jelentést közvetetlenül a m.
k.
Pénzügyminisztériumhoz
terjessze.
A
jelentés
beérkezése után fog dönteni a tanulmánynak a Földtani Közlönyben kért közzététele
ügyében (140—1913. Földt. Társ. Elnöki és 145,611 sz. m. k. Pénzügyminiszteri iratok). 3. SziLÁDY Zoltán dr. nagyenyedi kollégiumi tanár kéri a Tekintetes Választmányt, hogy a Benk Ferenc emlékére indított gyjtésben a Bethlen-kollégiumot támogassa.
A
választmány Benkö Ferenc, az els magyar ásványtan
örökítését a legmelegebben pártolja,
s
írója
emlékének meg-
az emlék megörökítésére irányult gyjtést szívesen
támogatja. Felhatalmazza a titkári hivatalt, hogy 300 gyüjtívet a Magyarhoni Földtani Társulat költségére a társulat tagjainak szétküldhessen. 4. Bella Lajos a Barlangkutató Szakosztály alelnöke a szakosztály választmányának nevében kéri az anyaegyesület választmányát, hogy az «üdvös együttmködés érdekében ejtse módját annak, hogy a Barlangkutató Szakosztály vezetirl szóló személyes ügyek a Földtani Közlönyben nyilvánosan közzé ne tétessenek. Pálfy Mór választmányi tag megjegyzi, hogy a választmányban már két ízben is hangoztatta, hogy a jegyzkönyvek csak kivonato.san közöltessenek, s különösen a személyes ügyek a nyomtatásból maradjanak ki. Többek hozzászólása után Elnök kimondja, hogy a választmányi ülések jegyzökönyvei a jöví'iben a Földtani KözWinyben csak kivonatosan, s a személyes természet ügyek kihagyásával közöltessenek. 5. Az Egyetemi Természetrajzi Szövetség elnöksége kéri a vá-
TÁRSULATI ÜGYEK.
99
lasztmányt, hogy hátralékos tagsági díjait elengedve, a Földtani Közlönyt díjtalanul engedélyezze. Elsötitkár javaslatára a választmány kimondja, hogy a Természetrajzi Szövetség
Évi Jelentéseivel hajlandó csereviszonyba
lépni,
hogy így a Szövetség a Földtani Köa-
lönyt anyagi áldozatok nélkül megszerezhesse.
Elstitkár jelentést tesz az általa kezelt forgótöke
6.
669.
tételek alatt bevétel 16,977
sz.
Készpénz maradvánj' 711
K
67
K 62
A
f.
f,
az
1—207
sz.
állásáról.
Eszerint az
tételek alatt kiadás 16,265
1
K 95
— £.
bejelentést a választmány tudomásul veszi. ülést esti félkilenc órakor berekeszti.
Egyéb tárgy híján Elnök az
Kelt Budapesten, 1913 december 3-án. Jegyezte Papp
c)
Károly
dr.
elsötitkár.
Kivonat az 1914 január 7-en
ülés a kir.
választmányi
jegyzkönyvébl.
ülési Az
tartott
magy. Természettudományi Társulat üléstermében
estéli fél
nyolc
órakor kezddik.
Elnök: Szoxtagh Tamás
dr. királyi tanácsos, a
m.
kir.
földtani intézet aligazgatója.
Jelen vannak: Lóczy Lajos dr. tiszteleti tag, továbbá
Emszt Kálmán
dr.,
HoRU
íiTZKY Henrík, Kormos Tivadar dr., Pálfy Mór dr., Timkó Imre választmányi tagok, Kadics Ottokár dr. rendes meghívott tag, mint a Barlangkutató Szakosztály titkára,
Papp Károly dr. elstitkár. Maros Imre másodtitkár és Ascher Antal pénztárnok. Elnökl másodelnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy Schafarzik Ferenc dr. elnök úr a megyetemi tanácsban most folyó tanácskozás miatt nem jelenhet meg a mai ülésen. Elnöki bejelentéseit örvendetes hírrel kezdi.
temi tanár
Ugyanis Ilosvay Lajos
dr.
megye-
felsége tegnap, azaz január 6-án vallás- és választmány felhatalmazását kéri, hogy a tár-
urat, társulatunk tiszteleti tagját
közoktatásügyi államtitkárrá nevezte
ki.
A
nevében az elnökség írásban üdvözölje magas méltóságba jutott régi, buzgó tagtársunkat. A választmány a legnagyobb örömmel járul hozzá Ilosvay Lajos dr. államtitkár úr üdvözléséhez, s felkéri az elnökséget, hogy legmélyebb tisztelete tolmácsosulat választmánya
lása
kapcsán az üdvözl iratot minél elbb Ilosvay
tiszteleti
tagunkhoz juttassa.
Elnökl másodelnök ugyancsak üdvözli Timkó Imre választmányi tagtársunkat fgeológusi elléptetése alkalmából, valamint Kadics Ottokár tagtársunkat osztálygeológussá és Maros Imre másodtitkárt I. osztályú geológussá történt kineveztetése alkalmából. is történt. Ugyanis Ascher Antal Weisz Antónia házasságuk 20-ik évében múlt év december 24-én választmány a nagy csapásban mély részvétét fejezi ki Ascher Antal pénz-
Emez
örvendetes hírek mellett szomorú esemény
pénztárosunk neje: elhunyt.
A
szül.
táros úrnak.
Elnökl másodelnök ezekután felhívja az elsötitkárt, hogy a múlt ülés jegyzökönyfel. Ennek megtörténte után a mai ülés jegyzkönyvének hitelesítésére felHoRTjsiTZKY Henrik és Timkó Imre választmányi tagokat. Majd felhívja a titkárt
vét olvassa kéri
jelentésének megtételére.
Elstitkár
jelenti,
hogy az 1913 december
3-iki
választmányi ülés óta rendes tagokul
jelentkeztek: 1.
M.
k.
á
1 1
a
m Erd i
h
i
V a
t
a
1,
Szombathely. Ajánlja: a m.
k.
Földmívelóa-
iigyi Minisztérium. 2.
3.
Dömötör János bányamérnök, Buják. Ajánlja: Noszky Jen r. tag. Abnold fszerkeszt, Budapest. Ajánlja: a titkárság.
S1LBER.STEIN
7*
társuijvti ügyek.
100
Báró Wattenwyl
4.
mányi
Ida,
Pusztavesz.
HoRrsiTZKy Henrik
Ajánlja:
választ-
tag.
A A
folyóügyek sorából a titkár
1.
A nagyenyedi Bethlen-kollégium
választmány a felsoroltakat rendes tagokul megválasztja. jelenti,
hogy a
társulat:
karának
tanári
Ferenc mineralógus emlékének megörökítésére 300 példányban
Be>'KÖ
Tudomásul
szolgál.
Kormos Tivadar
2.
gyüjtívét: szétküldötte.
dr.
választmányi tag az Adria- Egj^esület nevében csereviszony
kötését kéri. Megtörténik.
A
3.
minnesotai egyetem könyvtára kéri a Földtani Közlöny régi évfolyamait
A
csere fejében.
választmány felhatalmazza a
titkárt,
hogy a meglev készletekbl küld-
hessen.
AnemzetköziPanam a
4.
kiállítás rendezsége
meghívja a társulatot
S.-Franciscoba 1915 febr. 20-dika és december 4-dike között bármely napon felolvasások tartására.
A
választmány annak idejében
a
kiállításra elutazó tagtársak közid fog valakit
felkérni a képviseletre.
A
5.
nemzetközi Földrajzi Kongresszus Rómában
X.
domborm térképének ben. A választmány a
kiadását határozta közlést megengedi.
Semsey Andor
6.
dr.
i'ir
tiszteleti
fordulóján 1913 december 22-én történt
Semsey Andor
a föld
ennek közlését a Földtani Közlöny-
kéri
el,
tagunk megköszöni 80 éves születésének év-
üdvözlését.
Elnökl másodelnök
jelenti,
hogy
urat Tátraszéplakon személyesen üdvözölte ez alkalommal a m. k. földtani
amikor a társulat jókivánatait is kifejezte. ScHRÉTER Zoltán dr. tagtársunk lemond választmányi
intézet nevében, 7.
soknemü
elfoglaltsága miatt üléseinken részt
nem
igen vehet.
A
tagságáról,
minthogy
választmány nem kívánja
egy tagjától sem, hogy minden ülésen megjelenjen, dását sem fogadja
trienniumban
is
Am.
8.
el,
hanem
óhajtja,
s ez okból Schréter tagtársunk lemonhogy mködését a lehetség .szerint a hátralev
folytassa a társulatban.
BelügyminiszterUr
k.
1913
júl.
U-én
kelt 103,071.
I.
A.
át-
sz.
kapcsán társulatunk módosított alapszabályait visszaküldi oly megjegyzéssel, hogy
irata
a fiókegyesületek
külön szervezettel biró szakosztályok szervezete és az anyaegyesület-
s
hez való viszonya az alapszabályokban meghatároztassék. Ezen leiratot a székesfváros tanácsa 1913 nov. 17-én kelt A. 96,674. XIV.
ü. o.
számú
átiratával közli dr. Schafabzik
Ferenc elnök úrral. Elnökl másodelnök a felolvasott leirattal kapcsolatban felhívja az elstitkárt, hogy terjessze el a Barlangkutató Szakosztály átiratát is, minthogy a két ügy szorosan összefügg. 9.
Elstitkár
erre
felolvassa
a
Barlangkutató Szakosztálynak 2. számú beadvá-
1914 január 6-án kelt és a Nagytekintet Választmányhoz intézett
nyát, amelynek tisztáztassék.
pító
és
lényege az, hogy a Szakosztály örökít és alapító tagjainak helyzete
Ugyanis a Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének
örökít
tag az, aki 100 illetleg 200
K
8.
pontja szerint
a
1
a-
összeggel elfizet, tekintet nélkül arra,
hogy tagja-e vagy sem az anyatársulatnak. A Földtani Társulat 1913 június 4-iki választ mányi ülése viszont kimondotta, hogy az Ügyrend szelleme az, hogy a szakosztálj'nak örökít s alapító tagjai is csak azok lehetnek, akik az anyaegyesületnek is tagjai. Eme határozatot a szakosztály sérelmesnek tartja és kéri a választmányt, hogy
eme határoza-
Papp Károly elstitkár szerint a határozat visszavonása teljesen tárgytalan, minthogy a Belügyminisztérium Alapszabályaink módosítását eddigelé nem engedélyezte, s ilymódon a szakosztályi Ügyrend eddigelé amúgy .sem érvényes. tát
vonja
vissza.
TÁRSULATI ÜGYEK. HoRüsiTZKY Henrik
és
101
Kormos Tivadar választmányi lev ellentétet oly módon
osztály és az anyaegyesület között
tagok nézete szerint a szaklehetne kiegyenlíteni, hogy
az Ügyrend világosan mondja ki azt, hogy alapító és örökít tagsági díjat bárki fizethestag csak az lehessen, aki az anyaegyesületnek sen a szakosztálynak, azonban
mköd
is
tagja.
Többek hozzászólása után elnökl másodelnök kimondja, hogy a választmány többségében az a nézet alakult
ki,
hogy a szakosztálynak
alapítója, örökítje bárki lehes-
azonban jogokat a szakosztályban csak az gyakorolhasson, aki az anyaegyesületnek tagja. Ezekután indítványozza, hogy iigy az alapszabálymódosításokra, mint a szak-
sen, is
amelynek Timkó Imre választmányi tagok legyenek.
osztályi tagok helyzetének tisztázására bizottság küldessék ki,
Kálmán
dr.,
Pálfy Mór
dr. és
tagjai
Emszt
Ezen bizottság közvetlenül tárgyaljon a Barlangkutató Szakosztályból kiküldött bizottsággal.
Elstitkár ajánlja, hogy a két bizottság minél elbb közös tárgyalást kezdjen,
s
mihelyt megegyezés történik, a másodelnök úr elnöklete alatt közös határozatot hozzon,
amely határozat a január 28-iki választmányi ülés elé kerüljön. A választmány ezért felkéri Szontagh Tamás dr. másodelnök zottság
mködését
vezetni szíveskedjék.
ülés, illetleg a februári
közgylés
lesz
A
urat,
hogy a két
bi-
közös határozatot a január 28-iki választmányi
hivatva szentesíteni.
Schafarzek Ferenc elnök úr 8 óra eltt 5 perccel a választmányi ülésen megjelenve, szintén óhajtja, hogy az anyaegyesület választmánya a szakosztállyal minél elbb békés megegyezésre jusson.
Papp Károly
titkár kéri a választmányt,
csolatban a 20. szakasz ülések jegyzkönyvét; a
is
hogy az alapszabálymódosításokkal kap-
olykép módosíttassék,: «Az elstitkár vezeti az ügyeket és az
szerkesztbizottság közremködésével
szer-
keszti a kiadványokat)).
A
választmány a szerkesztbizottságnak alapszabályszer kimondását
nem
tartja
szükségesnek, mert a szerkesztés kérdését a választmány csak ügyrendbeli dolognak vélvén, a szóbanforgó választmányi megállapodást
nem
óhajtja ilyen állandó
módon
rög-
zíteni. 10. Titkár jelenti, hogy a februári közgylés a pénztárvizsgáló bizottság tagjaiul Ilosvay Lajos, Lörenthey Imre és Petrik Lajos urakat kérte fel. Elnök ajánlja, hogy a nagy mértékben elfoglalt Ilosvay Lajos tiszteleti tag úr helyettesítésére a választmány Emszt Kálmán dr. választmányi tag urat kérje fel. Elnökl másodelnök ezekután kimondja,
hogy
f.
hó 25-én tartandó pénztárvizsgálaton Ilosvay Lajos úr helyettese gyanánt Emszt
Kálmán
dr. úr fog megjelenni.
Elnökl másodelnök végül megköszönvén
a Barlangkutató Szakosztály titkárának
a mai ülésen való szíves közremködését, estéli negyed kilenc órakor az ülést berekeszti.
Jegyezte Papp
Károly
dr.
elstitkár.
GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. Seliafarzik
1.
I
erciic emléklieszédc liöckli .lánosról.
A Magyar Tudományos Akadémia ülést
összes
amelyen
tartott,
beszédet
1914
Schafaezik
február
23-án
esti
Ferenc levelez
tag
6
órakor
emlék-
Nagysúri Böckh JÁNOsról, a m. kir. földtani intézet Magyar Tudományos Akadémiának levelez tagja volt. hangulatos emlékbeszéd meghallgatására nagyszámú elkel közönség tartott
volt igazgatójárói, aki a
A gylt
egybe.
Böckh Hugó dr. m. kir. fbányatanárát. Böckh BÉLÁt, a SiemensSchuckert budapesti elektromos cég fmérnökét és Böckh Béláné úrhölgyet. Bárdossy Antal m. kir. Megjelentek továbbá a következ vendégek
A
családtagok
tanácsost,
a
közül
Selmecbányái
ott
láttuk
fiskola
r.
:
fbányatanácsos,
a
m.
kir.
pénzügyminisztérium
képviseletében,
Devecis
Del Vecchio Ferenc székesfvárosi nyg. középitési igazgató, Emszt Kálmán dr., m. kir. földtani intézeti osztálygeológus és vegyész, özv. Götz Károlyné, Horusitzky Henrik m. kir. fgeológus. Károly Eezs dr. gazdasági akadémiai igazgató, a m. kir. földmívelésügyi minisztériumból, Kovách Antal megyetemi tanársegéd, Kulcsár Iválmán <\r. megyetend tanársegéd, Litschauer Lajos m. kir. fbányafszerkesztje, Kissármási j\Iály SÁNDOR nyg. m. kir. miniszteri tanácsos, Pálfy Mór dr. m. kir. fgeológus, Papp Károly dr. a Földtani Közlöny szerkesztje, Posewitz Tivadar m. kir. fgeológus, Eozlozsnik Pál m. kir. geológus, Saxlehner Kálmán gyógyforrástulajdonos, SCIIAFARZIK FeRENCNÉ, ÖZV. ScHMIDT SÁNDORNÉ, ScHRÉTER Zoltán dr. m. kir. geológus, Sigmond Elek dr. megyetemi tanár, Szontagh ü'amás dr. a m. kir. földtani intézet aligazgatója, Stróbl Lajos tanár, szobrászmvész, Tavaszy Valéria, Vendl Aladár dr. m. kir. geológus, liÁszLÓ
GÁBOR
dr.
m.
kir. osztály geológus,
tanácsos, a Bányászati
s
Kohászati Lapok
ZsEDÉNYi BÉiA m. kir. miniszteri tanácsos a földmívelésügyi minisztériumZsiGMONDY Árpád az Osztr. Magy. Államvasút Társaság nyg. ffel-
ból,
ügyelje.
A M.
Tud. Akadémia tagjai közül jelen voltak
elnök elnöklete
alatt
báró Förster
Gyula
tiszteleti
:
Plósz Sándor másodtag, továbbá Ballagi
Aladár, Békefi Kémig, Concha Gyz, Csánki Dezs, id. Entz Gííza, báró Eötvös Lóránd dr., Fejérpataky László, Fröiilich Izidor, Goldziher Ignác, Hegeds István, Horváth Géza, Ilosvay Lajos, Klein Gyula, Koch Antal, Kövesligethy Kadó, Kbenner József, Matlekovics Sándor, IVIÉiTELY Lajos, Munkácsi Bernát, Németh y Géza, Bados Gusztáv, Béthy
GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK.
103
MÓR, SiMONYi Zsigmond, Szily Kálmán ós Szinyei József rendes tagok. Továbbá Áldásy Antal, Császár Elemér, ifjú Entz Géza, Fejér Lipót, Fináczy Ern, Hoór Mór, Komáromy András, Lrenthey Imre, M.\hler Ede, Ónodi Adolf, Schafarzik Xavér Ferenc, Szarvasy Imre, Töttosy levelez tagok, és BÉLA, TuzsoN JÁNOS, ViszoTA Gyula, Zemplén Lóczy Lajos Heinrich Gusztáv ftitkár. Távolmaradásukat kimentették egyetemi tanár, földtani intézeti igazgató, Mattyasovszky Jakab nyg. osztálygeológus Pécsett, Söpkéz Sándor és Zielinszki Szilárd megyetemi
Gyz
:
tanárok.
Darányi Ignác tiszteleti tag a következ táviratot küldötte a M. Tud. «Élénk sajnálatomra az emlékbeszéden nem lehetvén jelen, Akadémiának kegyelettel adózom.» az ünnepelt nemes emlékének, noha a távolból, de :
h
2. Dr. Folyó évi
április
Suess Ede halála.
26-án hunyt
geológiai tanszékének nyugdíjban
el
82 éves korában a bécsi
lév világhír
megyetem els
tanára: Suess Ede, a Magyar-
honi Földtani Társulatnak 1886 óta tiszteletbeh tagja. Utolsó akaratához képest az elhunytat április 29-én d. u. 5 órakor Márcfalván Sopron-megyében, az ágostai
evangélikus egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra. Temetésén
különösen a bécsi körökbl számosan jelentek meg.
A
gyászszertartáson a Magyarhoni Földtani Társulatot ehiöke: Dr. Scha-
farzik Ferenc megyetemi tanár, a m.
Viktor
kir.
kir. földtani intézetet
Vogl
pedig Dr.
geológus urak képviselték, akik megbízóik meghagyásából két babér-
koszorút helyeztek
el
a megboldogult tudós sírjára.
A
búcsúbeszédek sorában
Schafarzik Ferenc ekiök nemcsak kettjük, hanem az gusok nevében is a következ beszéddel búcsúztatta el a
összes sír
magyar
geoló-
szélén a nagyra-
becsült halottat:
«Mélyen
tisztelt gj^ászoló
Gyülekezet!
Mi mint a Magyarhoni Földtani Társulat és a m. kir. Országos Földtani Intézet küldöttjei jelentünk meg itten, hogy Suess EoÉ-tl a geológiai tudás világbajnokától búcsúzzunk! Mély megindultsággal tekintünk Suess Ede nyilt kriptájára s alig nyugodhatunk meg abba a tudatba, hogy Ö, a felejthetetlen vezér
már nincsen többé
az
élk
sorában.
60 év óta hozzászokott volt ahhoz, hogy
mveil)l
tatlan
tudást merítsen.
terme falain kívül
is
A
geológus világ ugyanis több mint
Ö tle
Meggyz
okulásban részesüljön és halha-
szavai messzire hallatszottak
el
tan-
és irányt szabtak földünk geológiai fölépítése és fejldés-
még a legtávolabb állók számára is. Mély járású kutató-, mködését a Magyarhoni Földtani Társulat elismerte az által, hogy
története tekintetében írói- és
tanári
Öt, a szellemes tudóst mintegy 80 év eltt tiszteletbeli tagjává megválasztotta.
Az immár Megboldogult különböz munkáiban, fleg azonban d
e r
Er
d
e»
(Földünk arculata) cím
nagy
mvében
az «A n 1
1 i
t z
ismételten fog-
Kárpát övezte hazánk geológiai viszonyaival, s igaz örömmel láttuk, hogy a magj'ar föld mindig jobban ntt hozzá a szívéhez valamint észrevettük azt is, hogy viszont irányunkban is mindenkor meleg baráti érzéssel viseltetett. Magyarország földje oly annyira kedves volt neki, hogy magasan szárnyaló gon-
lalkozott
;
104
GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK.
dolatait sehol nyugodtabban rendbe szedni nem tudta, inint az csendes és kedves Márcfalváján. Távol a világvárosias zajtól zavartalanul mélyedhetett bele a nyaralója erkélyérl jól látható Alpok bonyodalmas szerkezetébe és innen pillantott
képességgel még távoli kontinensek fölépítésébe, mélysékekig egész földünk belsejébe is!
bele szinte látnoki
tekintélyes
st még
Mi magyarok kiváló megtiszteltetésnek érezzük, hogy az általánosan kedmár elbb dicsült élettársa oldalán magyar földben óhajtotta örök álmát aludhatni. Ügy vesszük, mint melegen érz szívének nagybecs zálogát, amelyet szinte szeretettel tisztelni és megbecsülni kötelességünk lészen. Legyen nekünk mélyen tisztelt gyászoló közönség ez a sír, pihenést nem ismer áldásos életének utolsó állomása itten, Márcfalva hangulatos temetjén, egy olyan kegyeletes jelvény, amely arra lesz hivatva, hogy a két egymásra oly annyira ráutalt testvérállam között a kölcsönös baráti velt és tisztelt ]\íester utolsó akarata szerint a
megbecsülés érzését ébren tartsa! életében mindig a
a
szkebb szakkörök
példaadó szimbóluma
viszonyának
—
Ilyenformán Suess
szabadelv eszméknek hódolt szelleme
s
Ede
el nem múló majd emelkedni
soha
túl fog
látóhatára fölé és mintegy földfölötti magasságok fényében lesz a két
állam népei közti egyre bensbbé alakuló csere-
!^
Isten áldja Suess
Ede
szellemét és
dics
emlékét!/)
Ezen rövid bejelentéshez még csak azt tesszük hozzá, hogy a ]\Iagyarhoni nagynev tiszteleti tagjáról jöv közgylésén még különösen
Földtani Társulat
iog megemlékezni.
A Szerkesztség. ^
Az
eredeti,
német nyelven elmondott szöveget
1.
e füzet 225. oldalán.
SUPPLEMENT ZUM
FÖLDTANI KÖZLÖNY JANUAR-FEBRÜAR 19U.
XLIV. BÁND.
ÜBER DEN
XII.
1-2. HEFT.
INTERNATIONALEN GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. —
Von
Mit den Figuren
1
— 12.
Prof. Dr. Július v. Szádeczky.'
Eiiileituiig.
Das hervorragendste geologische Ereignis des Jahres 1913 war unstreitig in Kanada. Obzwar die Sitzungen des Kongresses vom 7. bis 14. August in Toronto, einer der belebtesten kanad'schen Stádte am Ontario-See, abgehalten wurden, kann dennoch nicht von einem Torontoer Kongresse
-der
GeologenkongeB
gesprochen werden, u. zw. nicht nur infolge der konventionellen Ausflüge, welche sámtliche geologisch wichtigen Gegenden Kanadas berührten, sondern hauptsáchlich darum, weij nicht weniger als 8 vor
sionen aus der
am
dem Kongresse
organisierte
Exkur-
St.-Lorenz-Flusse gelegenen Stadt Montreal abgingen und
teilweise dahin zurückkehrten.
Montreal, diese gröBte, sich unglaublich rasch entwickelnde Stadt Kanadas,
war daher tagelang der Versammlugsort
aller Kongressisten, die an dic-sen vorhergehenden Exkursionen teilnahmen, zu welchem Zwecke der KongreB im Studentenklub der Mc Gill-University ein temporáres Auskunftsbureau für Montreal
eröffnete. Mit Freudén begrüfiten wir allhier unseren, vom stockholmer Kongresse wohlbekannten Freund Quensel, Privatdozent der Petrographie an der Universitát Upsala, der für
den Zeitraum des Kongresses zur Hilfe des Exekutivkomités
gewonnen wurde. In diesem Bureau
erhielten wir nicht nur die Informationen, Postsendungen usw., sondern fanden auch einen Lesesaal und sogar ein separates Lokál für unsere von den Ausflügen heimgebrachten Sammlungen.
Herr Adams, Professor der Geologie an der Mc Gill-Universitát, war auch gleichzeitig der Prásident des Kongresses. Hier
bewunderte ich schon zum ersten-
mal den pavillonmáBigen Bau und die überaus schöne Lage der amerikanischen Universitáten, welch letzter Umstand ganz augenfállig die hohe Wertschátzung beweist, derén sich die Wissenschaften in Amerika erfreuen.
^
Dcz.
Vorgetragen 191,3.
in
der Fachsitzung der Ungarischcn Geologischen Gesellschaft
am
106
JÚLIUS V. SZADECZKY
D!
Die kleinere und unvurteilhafter gelegene Hauptstadt Ottawa des Kana1. August ebení'alls jeue Mit-
dischen Eeiches (Dominion of Canada) empling ani glieder des Kongresses, welche an liier
den groljen Exkursionen teilnahnien. Obgleich
kein regelrechtes Zentralbureau eingerichtet worden war, erhielten die Geo-
logen
ini
neuerbauten «Victona ]\íeniorial-^Inseuni»
sich einige
allé
nötigcn Auskünfte, wobei
Lokalkomités uns mit dankenswerter Hingebmig zm' Verfügung stellten.
Aber auch schon jener Umstand, daB der Generalsekretár des Kongi'esses, Herr Brock, Direktor der zentralen geologischen Antalt Kanadas, sowie zahlstándige Insassen von reiche hervortragende Funktionáre des Kongresses
Ottawa
sind, Inirgt lur das allgemeine Interessé, inmitten dessen der Geologen-
Fio.
1.
Cobalt: Grube Coniajia.s.
kongreij tagte. Der am^dichtesten btwtjlinte Teil des Kanadisclien Eeiches die östliche Hálfte, weshalb in der
denn auch
die
Hauptmomente
Európa zugekehrten Hálfte des Kontinentes
folgende
gi'oíje
Exkursionen
fühi-ten aber die
ist
des Kongresses sich
abspielton.
Auf den Kongi'eB
an denselben teilnehmeuden querüber
durch den ganzen Kontinent. Der Hauptort des zentralamerikanischen Tieflandes Kanada ist die Stadt Winnipeg, welche in 1881 nur noch 7985, gegenwártig
in
aber berseits mehr Verkehrslinien
des
200,000 Einwohner záhlt. In Winnipeg treffen sámtliche kanadischen Tieflandes zusammen, und ebenda unterhált
als
der Staat seinc gröBte Auswandererzentrale. eigene Empfangskomités beflissen,
Kongressisten
nehmer an
alles
In allén berührten Stadten waren
nach vorhcrfostgestelltcn Prograinmen den
Sehenswerte zu zeigen und zu frklihvn. So hatten die Teil-
einer vor
dem Kongresse
organisicrtm
l'^^xkursion
(Jgt Sudbury,
Cobalt, Porcupine) Gelegenheit, eine ganze Stufenfolge der neu angelegten
und
Entwickelung begrif fenén Ansiedelungen zu besichtigen. Hier wachsen die geringsten Grubenorte binnen 10 Jahren (wie z. B. Sudliury) zu Stadten mit 60.000 Ei)iwohnern, und Vancouver záhlt bereits ihrer 200.000, obwohl bloB
in steter
DER
XII.
INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA.
vor etwa 22 Jahren, nach der Eröffniing der Pacifique-Eisenbahnlinie
107 (C. P. K.)
gegründet,
Geologisehe Ausflügc (les
lm Verlaufe von
(As
und
A?)
vor der Tagiiiig
Koiigresses.
31 Ausflügen, welche vor, wahreiid und nach den in Toronto
abgehaltenen Sitzungen organisiert wurden, konnten
allé
berühmtesten und
inter-
essantesten geologischen Sehenswürdigkeiten des mit ganz Európa nahezu gleich-
groBen Kanadisehen Reiches den
Kongrefimitgliedern vorgeführt werden.
die verháltnismáBig geringe Zahl der kanadisehen
Fig. 2. Poi'cupine:
Neu
angelegte Goldmine.
vorgearbeitet habén, würde ganz unglaublich erscheinen,
wáre,
Wiener Tagung Es wurde jedoch damals
dalj bereits anláBlich der
eingeladen worden
ist.
Was
Geologen zu diesem Zwecke
wenn uns
nicht bekannt
(1903) der Kongi'eC nach die
Kanada
mexikanische Einladung ange-
—
um nicht zweimal nacheinander versammelte. Stockholm So standén zur VorAmerika zu besuchen bereitung des kanadisehen Kongresses 10 Jahre zur Verfügung, welche Erist von nnseren kanadisehen Kollegen auch ehrlich ausgenützt wurde. Es waren ilmen
nommen, worauf
der náchstfolgende Kongi'eB
—
sich in
bei dieser Arbeit, sowie bei der Organisation der Ausflüge die Geologen der Ver-
einigten Staaten behilflich, wie
z.
B. in den Kordilleren die Herren Geologen
Daly
imd Walcott, am Oberen See Herr Lawson, Professor der Geologie an der Universitat von Kalifornien, u. a. m. Von den auch an Kartenskizzen und Abbildungen besonders reichen gedruckten Führern (Guide) sei nur b^merkt, dass sie auf 1908 Seiten das Ganzé der modernen geologischen Kenntnisse über
Kanada zusammenfassen.
108
Dr
JÚLIUS
V.
SZADECZKY
Die (íA^: Sudbur3'-Cobalt-Pürcupine» betitelte Exkursion war die erste, an welcher ich vor den Sitzungen des Kongresses teiluahin. Die Abfahrt war am 23. Juli von ^lontreal mittelst einem Extrazuge, der uns bis zum 2. August ,
ausschlieBlich beherbergte. Bei dieser Gelegenheit besuchten wir den, nördlich
von den Seen Húron und Ontario gelegenen, bisher als den áltesten bekannten Teil unserer Erdrinde, welchen E. Sven mit dem Namen «Kanadisches Schild» bezeichnet hatte. Hier ist die prakanibrische Gruppé besonders máchtig entwik-
m
da diese Sedinientreihe (Sudl)ury-series) auf wenigstens 6000
kelt,
wird. DarunttT lagern aber nt)ch die eisenháltigen Grünsteine
Fig.
3.
Essexitlager auf
Momit
Jioyal
Ix'i
geschátzt
und Grünschiefer
Montrfal.
der Keewatin-Serie, sowie die Sediniente der Grenville-Serie. In der Schichten-
welehe jünger ist als die Laurentian-Forniatiun, beginnt das Huronian mit einem Grundkonglomerate, und enthalt in seiner obercn Abteilung auch vulkanische Tuffe. Das Huronian ist von einem jüngeren, noritartigen Gangé in folge,
der
Form
brochen,
eines beckenförmigen Lakkolites (liasin-sbiiped laccolitic
an
dessen imterem Kontakté
das
abgebaut wird. In seinen oberen Partién verwaudclt
mehr saures
sicli
sill),
durch-
Nickelerz der Welt
allerreichste
liii-r
der Norit in oin
Gestein, den Mikropegmatit.
Keiche Eisenerzlager sahen wir bei dieser Gelegenheit in der Gegend des Moose-^Mountain und des Sees Tamagami, wo stellenweise quartare Gletscherschliffe diese
Erze gánzlich
besufhten wir die
freigelegt hatten. In der
Umgebung
der Stadt Cobalt
in 1908. bei eiiu-in Eisenliahnl)a>ie ent(U-ckten Silber-
Láger, sowie die neuesten Goldgruben bei Porcupine. Das Gold sáchlich in gediegener Form, als ein Produkt
und Kobalt-
kommt
prakambrischer
hier haupt-
Eruptionen
in
DER
XII.
INTERNATIONALE ÜEOLOGBNKONGRESS IN KANADA.
Quai'zgángen vor. Sehr ckarakteristisch
nur
alléin die Stadt
Namen von
ist
109
übrigens hiei der Unistand, dass nicht
Cobalt, sondern noch etliche weitere Ansiedelungen ihren
ihrer jeweiligen
Erzführung erhalten habén, ja eine Grube, aus welcher
Kobalt, Nickel, Silber mid Arsen gewonnen wird, ganz einfach Coniagas benannt ist, u.
dem
zw. nach den chemischen Zeichen dieser
j\íetalle (Co. Ni.
Ag. As.). Aulier-
sind einige Distrikte nach hervorragenden Geologen, wie Coleman,
machen
Kemp,
Weltgegenden zusammengeströmten Bergleute mit ihrer farblosen Kleidmig und düsteren Gesichtern einen um vieles weniger gemütlichen Eindruck als die unseren daheim. Aber auch der hiesige Goldbergbau wird weniger lange dauern als wie im siebenbürgischen
Miller, u. a. benannt. Allenfalls
Fig. 4. Die
die aus allén
kanadischen Rocky Mountains südlich von der Station Loggan.
Erzgebirge, da er mit einer solchen Intensitát betrieben wird, daí3
m
z.
B. in einer
worden ist. Am letzten Tagé dieser Exkursion besuchten wir zu Schiff die Gegend eines der anmutigsten nordamerikanischen Seen, des Tamagami, wobei wir die Keewatinmid jüngeren prákambrischen Gebilde, dann die von diluvialen Gletschern oberfláchlich abgeschliffenen Magnetitlager sahen. Letzere sind ármer als jené bei Moos-Momitain und werden deshalb gegenwártig noch nicht abgebaut. Auf der Grube binnen
einiger Jahre eine Teufe
Insel Baer-Island betraten wir die
Hudson-Company, welche
zum
von über 500
erreicht
erstenmal eine Niederlassung der Indianer;
früher
ausschlieBlich
den Handelsverkehr mit
den Indianern vermittelte, hat auf genannter Insel auch eine Ansiedelung. Am Rückweg hielten wir uns noch in Ottawa, der Hauptstadt Kanadas auf, um an den zu Ehren des Kongresses veranstalteten Festlichkeiten teilzunehmen, vmd dórt trafen wir auch mit den Teilnehmern aller übrigen Exkursionen zusammen. Es wurden besichtigt das Parlamentsgebáude, welches im Stil dem unseren áhnlich ist, dann das neue Victoria-Museum. ]\Iittelst elektrischen Wagen
110
VI
JÚLIUS
V.
SZADECZKY
Durchkreutzten wir die ganze Stadt mit ihrer Umgebung, und besichtigten ihre staunenswerte landwirtschaftliche IMusterwirtschaft.
Der folgende Tag war für Montreal bestimnit, wo
am
üill-Universitát etlichen auslándischen Vertretern feierlichst
Vormittag die die
Mc
Ehrendoktor-
würde verlieh. Noch am selben Tagé statteten wir unweit Lachine (eineni Indianerdorfe) unseren Besuch ab und kehrten zu Wasser mit einem Dampfschiffe die Stromschnellen des Lachine-Flusses passierend zurück.
Den 3-ten August verbrachten wir im Mount-Royal-Park, der sehon deshalb unser imgeteiltes Interessé erweckte, weil in ihm nicht nur überwiegend der Essexit,
DER
XII.
INTERNATIONALE ClEOLOGENKONGRESS IN KANADA.
KoiigrefisitziiiKjcii in 7.
Die
eigentlic'he Zentrale des
Tind Verkehr aubelaiigt, nach
— 14.
Toronto.
August.
ganzen Kongresses, Toronto,
London
111
ist,
was Handel
die zweitgröBte Stadt des britischen Reiches;
auch wies ihre Einwohneizahl binnen 10 Jahren einen Zuwachs von etwa 138% auf. Ganz überwáltigend war der edie Wettstreit, welchen die Regierung, die Stadt, die Universitát, Klubs- und Privatleute, nicht minder unsere dortigen Kollegen entfalteten, um den etwa 500 anwesenden Kongressisten — im Ganzen waren 1152 Mitglieder angemeldet — die in Toronto zugebrachten Tagé unvergel31ich
zu machen.
Die feierliche Eröffnung des Kongresses fand mittags
statt,
am
7.
August
um
12 Uhr
zu welcher Gelegenheit wir uns in der groBen Aula (Convocation
hall) der Universitát
versammelt hatten. Zuerst
höchsten Richterstuhles von Kanada das Wort, Ehrenprásidenten, seiner königlichen Hoheit
ergriff der
Prásident des
um im Namen
dem Duke
of
aller-
des abwesenden
Connaught, uns
zu begrüssen. Dann folgten die übrigen Ansprachen, in welchen der Ministerprásident von Seiten der Regierung, der Bergwerks- und Finanzminister im Namen des Staates Ontario, der Lord Mayor von Toronto und der Prásident der gastgebenden Universitát den KongreB willkommen hieBen. Im weiteren Verlaufe der Eröffnungssitzung legten der Prásident und der Generalsekretár des stockholmer Kongresses ihre Ámter ab, worauf letzterer die Liste der künftigen Administrations- und AusschuBkomités verlas, dann der neue Prásident und Generalsekretár an ihre Stelle traten. Es wurde hierauf das im Auftrage des XI. Kongresses erschienene Werk «Coal resources of the world» vorgelegt und noch am selben Tagé in der Generalsitzung eingehend erörtert. In diesem aus 3 Quartbánden von zusammen 1370 Seiten und einem 48 Kartenblátter enthaltenden Atlas bestehenden Werke ist der Ungarn betreff&nde Teil von unserem Generalsekretár, Herrn Karl v. Papp verfaBt worden.^ Verfasser hat hierin die bekannten Kohlenlager auf 357,958.418 Tonnen, die vorausgesetzten auf 1.359,749.000 Tonnen, demnach den gesamten Kohlenvorrat Ungarns auf 1.717,707.418 Tonnen geschátzt. Der Generalsekretár des Kongresses áuBerte sich sehr anerkennend über diesen ungarischen Bericht. Diesem folgt die Monographie W. Petraschecks über den Kohlenvorrat von Österreich, dann eine áhnliche über Bosnien und Herzegovina von Fr. Iíatzer geschildert. Es habén zu diesem monumentalen "Werke nicht weniger als 64 Lánder mit je einer Monographie beigetragen. Im Laufe der Diskussionen wurde betont, daB bei der Beurteilimg der Kohlén die mikroskopisch-petrográphische Untersuchung besser verwendbare Anhaltspuukte bietet als die rein chemische. Abends hielt Herr Margerie einen populáren Vortrag über die geologische Karte der Welt. ^
«Les resources houilliéres de la Hongrie. Rapport rédigé par Charles de Papp,
docteur dea sciences, géologuede
l'état
Hongrois, au
nom
de Mr. Louis de Lóczy, profes
seur de l'université, directeur de rinstitut Géologique Royal Hongrois.
112
DE
Am
JÚLIUS V. SZADECZKY
náchsten Tagé begaiineii die parallelen Sitzungen in 3 verschiedenen
Sektiouen, derén erste das Prákanibrium, die praktische Geologie, die Petrologie
und Mineralogie, die zweite die Paláontologie und Stratigraphie, die dritte die und Physiographie zuni Gegenstande hatte. Die Reihe der zur Diskussion bestimmten Fragen ist ini XLII. Bande (1912) des «Földtani Közlönj-)) Glazialgeologie
(S.
921)
bereits
niitgeteilt
worden.
Der AusschuB, dessen Mitglied auch ich war, versanimelte sich táglich morgens uni 9 Uhr zur Beratung. Am Vormittage waren auch die Sitzungen jener Komités abgehalten, welche der vorherigo Kongrelj zur Besprechung einzelner Spezialfragen delegiert hatte. Um 10 Uhr begannen die Generalsitzungen,
Fig. 6. Gletschor ain
Berge Le Fray
in Viktória.
nachmittags uni 2-30 Uhr die Sektionssitzungen. Unmittelbar Ungarn berührend war bloB mein englischer Yortrag über die sielienbürgischen Erdgase. Aus den zahlreichen Nachtragen ersah ich, daB dieser Gegenstand so manchen Kongressisten wissenschaftlich
Über
und
wirtschaftlich interessiert hatte.
allén übrigen, zunieist
ganz l)esonders wertvollen Vortragen zu referieren Es sei nur der Vortrag des Berliner Professors Krusch hervorgehoben; er sprach über die primáren und sekundiiren Erze und konkludierte dahin, daB bei dem Stúdium der Erzbildung houtzutage das ^likroskop unerláClich geworden sei. Unter dem Eindrucke dieses Vortrages áuBerte
würde
hier nicht
am
Orte
sein,
sich ein amerikanischer Geologe dahin,
daB obzwar er früher der entgegengeMeinung war, er von jetzt an überzeugt ist, daB binsichtlich der Erzbildungsfrage Európa ihnen ülicrlegen sei.
setzten
Am
12-ten August waren zwei Ausflüge organisiert, u. zw. einer
znm
Nia-
DER
XII.
INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA.
andere (B2)
garafall, der
Toronto, im Tale des
^^^ ^^t^"
Don
schüin'ii pleistozánen
113
Aufschlüsseu iinweit von
gelegeu, \vo auf die Lorraineschichti'n (Ordovician)
unmittelbar die interglazialen und noch jüngeren Scdimente konkordant auígelagert sind.
zum
Übrigens führte auch vor den Sitzungen eine zweitágige Exkursion (A/i) um dessen silurisches Gruudprofil und die postglazialen Sedimente
Niagara,
des pleistozánen Iroquois-Sees bei Hamilton zu demonstrieren.
Die SchluCsitzung des Kongresses wurde Als Versaniinlungsort
abgehalten.
Brüssel gewáhlt und
da
gleichzeitig
Vorlag, wird bei der neueren
am
náchsten
des
auch
aus
14-ten August vonnittags
wurde
Kongresses
(XIII.)
Argentinien
eine
Einladung
Tendenz des Kontinentwechsels der náchstfolgende
(XIV.) Kongrefi voraussichtlich in Buenos-Aires tagén.
Traiiskontiiiciitale I^xkiirsiou.
Von
Exkursionen des Kongresses hatten die nach den Sitzungen
allén
organisierten
groBen
transkontinentalen
entschieden
dauerten 23 Tagé und führten von Toronto quer über
Zwei solche, je 100
am
14.
resp. 120
August von Toronto
Eine dieser
den gröBten
Kanada zum
Teilnehmer záhlende Gruppén (C\
Eeiz.
Sie
Stillen
Ozean.
CJ
fuhren
u.
gleichzeitig ab.
Exkursionen hatte
zum
Hauptziele das Stúdium der Tek-
tonik in den Kordilleren unter der Leitung des KongreB-Prásidenten, wobei
Herren Coleman, Allan und Goodwin aus Kanada, dann die Herren WalLawson, Lane und Daly aus den Vereinigten Staaten behilflich waren. Teilnehmer waren unter anderen Tietze, Direktor der österreichischen geologischen Eeichsanstalt, Römer, Professor der Geographie an der Universitát Lemberg; aus Deutschland Steinmann (Bonn), Stíllé (Leipzig), Milch (Greifswald) und Paulcke (Karlsruhe); aus Frankreich Termier, Gentil, Lory, Margerie und Deprat; aus Schweden
ihm
die
coTT,
diesmal die Zahl der ungarischen ^Mitglieder sich so auffallend vermindert hat.
Wird sich doch gewiB die Gelegenheit Stúdium diest,s ausgedehnten Gebietes bei
uieht
Organisation zu ermöglichen. In den sonst
uns das Sammeln nieht nur dadurch
so
bald
wiederholen,
um
erleichtert,
daB unser Extrazug an jeder
interessanten Stelle geraume Zeit anhielt, sondern daB auch ein separater
mit
das
und schwer erreichbaren Gegenden war
einer so ausgezeichneten Leitung
Wagen
notwendigen Packgeráten unseren Sammlungen zur Veríügung stand. Auf solche Art durchquerten wir drei, von einander ganz veischiedene
alltin
geologische Piegionen Kanadas, u. zw.
am
Beginne unserer Reise das nördlich
von den groBen Seen gelegene prákambrische Gebiet. wo der laurentische Gneisgranit prádominiert. Im zentralen Teile dieses uralten Rindenstückes der Erde besichtigten wir bei Coldwell linsyenit,
(am Oberen
See) den Laurvikit genannten
Nephe-
welcher die Giünsteine der Keewatin-Serie durchbricht und in den
laurentischen Gránit überzugehen scheint. Földtani Közlöny
XLIV. köt
1914.
Auch
hier enthált er, wie unser Ne8
114
JÚLIUS
Bt
phelinsyeait von Ditró, Pegmatitdie
V.
SZADECZKY
und Camptonit-Gánge. Wir sahen
bei
Atikokan
den laurentischen Gránit und die darübergelagerten unterhuronischen Sedimente,
Keewatinschichten, beim Steeprock-See
mit einem Grundkonglomerate in derén
Kaikén
aucli Petrefakte eingebettet
sind.
Das Keewatin
ist
von einem
Diabase durchbrochen, dessen iVlter (Koweenawan) dem Huronian nahe steht. Bei Mine Centre, unserer náchsten Station, sahen wir das Keewatin von Anorthosit
und laureutischem Gránit durchbrochen, wobei Gold,
an die Oberfláche gebracht wurde.
Gegend des Rainy-Lake
zu, ura die
Fi".
7.
Dann brachten
Silber
wir einen halben
und Kupfer Tag in der
noch álteren <(Coutchiching» genannten glim-
Laké Moraiii
bei
Losgan.
merschieferartigen Sedimente zu studieren, welcho ihrerseits wiederum von Keewatin-Gabbro und Algonian-Granit und Syenit (Huronian) durchbrochen sind. Die quartáre Vereisung hat diese máchtige prákambrische Formation tief ausgeschliffen. Die einstige Verwitterungsrinde ist abgetragen v/orden und es entBtand das scheinbar endlose sumpfigraorastige Hügelland, welches gríiRtenteils
öde und unbewohnt
ist.
In den Bahneinschnitten war nur der
ausgebleichte
kaolinisierte Granitsand zu seben.
Ganz verschieden unser
ist
die náchstíolgende goologischc
iíegion,
iibír
wt'lche
Weg
uns führte, námlich der kanadische Teil des zentralen nordanu-rikanischen Tieflandes der Prairie. Ihre groBe Ebene, wo ehemals der glazialf AgassizSee lag, ist unserer hcimischen Ticfcbene, dem Alföld, nicht unahnlich. Dieser
noch
Vergleich wird
durch
den ganz vorwiegenden
Getreidebau imterstützt,
dessen konimerzieller Mitteljnnikt die Stadt Winni])eg. ITau])tort des Distriktes ^fanitoba
ist.
In
ihrer
Náhe
konntcii
wir die ungestörte Lage des ordovician
DER
XII.
INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA.
115
silurischen Untergrundes beobachten. Die kalilen Hügelrücken tragen die markantesten Spuren der verschieden orientierten Gletscherschliffe, welche einesteils dem Labrador-, anderesteils dem Keewatin-Gletscher zugeschrieben wer-
und
bis wir dieses aus Kreide- und Laramiedurchfahren Tiefland hatten. Das Gebiet auBer zusammengesetzte schichten ein sanft ansteigendes Ebene mehr, sondern absolute keine ist dem Agassiz-See Gelánde, das in drei Stufen aufgelöst werden kann. Auf der 2-ten und 3-ten Stufe
den. Ein
Tag und zwei Náchte vergingen,
sahen wir manche abfluBlose Seen, an derén Ufern die iur Salzböden karakteristische rötliche Vegetation zu erkennen war. Es scheint, daB die Niederschláge zur Entwickelung eines FluBnetzes unzureichend
Fig. 8. Natürliche
bei
Brücke bei
sind'.
Auch
das Gebiet
Field.
weitem nicht so fruchtbar, wie unser Tiefland, weshalb auch
spárlich
ist
die
Bevölkerung
ist.
In Medicin Hat, einer Stadt auf der hügeligen S-ten Stufe gelegen, interessierten mich die dortigen Erdgasquellen liesonders. Es scheint jedoch über die tektonische Lage der gasführenden Schichten hier groBe UngewiBheit zu herrschen,
was jedoch
die intensive
Ausnutzung des Gases zu Kraftanlagen nicht ausschUeBt.
Soviel konnte ich dennoch erfahren, daB hier nicht nur die Stadt, sondern auch die
kanadisch-pacifische Eisenbahngesellschaft und einige
Privatleute
im Be-
Gasbrunnen sind, welche aus einer durchschnittlichen Tiefe von 122—304 m und aus überwiegend nicht marinen sandigen Kreideschichten (Belly Eiver series) gespeist sind. Westlich von Medicin Hat, in einer Entfernung von etwa 50 km sei noch mehr Erdgas angebohrt und in die Stadt Calgary geleitet. Abends wurde uns zu Ehren sogar ein, auf einem nahen Hügel neu angelegter
sitze solcher
D!
116
JÚLIUS
V.
SZADECZKY
Gasbrunnen geöffnet und das unter staikem (íetöse heivorstiömende Gas anm hohe Flanime eiu überwáltigendes Bild bot. Der Umstand, daB sowohl westlich als östlich dieses Kreidegebietes die Laramieschichten zu Tagé treten, scheint dahiu zn deuten, daB auch hier das gezündet, wobei die etwa 10
Gas
sich in antiklinalen Faltén angesaninielt bat.
üie (iehiiMjskettc der Kordilloren. Noeh
Nacht durchfuhren wir das westliche Hügelland und (Foot-hills) der Kordilleren und hielten am folBanff, eineni groBen und voinehuien Badeorte der Hocky
in derselbigen
das stark gefaltete Vorgebirge
genden Tagé bereits
Fi<í.
í).
in
Postiílaziaks Caiiontal dos \,>h() mit .Mount
(
'athrdral.
Mountains. Aus der bisherigen schwülen Hitze des Tieflandes gelangten wir dies-
mal unvermittelt
in ein
kühles alpines Klima. Aus den im Westen immer höher
ansteigenden Gebirgen sannnehi sich die Gewásser bei
dem 1400
genen Badeorte Banff bereits zu eineni ansehnlichen Flusse (Bow betraten wir die dritte, interessanteste
Kegion unseres Weges,
die
hoch
gele-
river).
Hier
ni
und am bestén aufgeklárte geologische
Kordilleren. Diese nordanierikanisclie Gebirgskette
hat im Vergleic-hf mit den europáisehon Alpen eine S2-nial gi'öBere Ausdehnung.
An
der verháltnismaBigschinalen Strecke, welche wir diesmal durchquerten, miBt
ihre Breite bis Victoria 700
km
in der Luftlinie
und 1050
km
in der Weglinie.
Die
Gebirgskette der Kordilleren gestattet hier eine geologische Dreiteilung, da zwischen beiderseitigen
macbtig gefalteten Zügen (im Osten Kocky Momitains, im Westen ist. Beidé Rand-
Coast Rangé) eine mittlere, etwas niederere Zone zu unterscheiden
DER
XII.
INTEKNATIONALE GEOLOGENK ONGRESS IN KANADA.
HJ
groBen Geosynklinale entstanden, wo vom Prákambrium Sehlusse des IMesozoikum mehr-weniger unterbrochene Sedimentationen stattfanden. Am Beginne der Eozanperiode wurden diese Gebiete durcli die laraniidisehe Bevolution stark zusammengefaltet und dazu
zonen sind aus
je einer
angefangen
(Beit)
bis
zum
—
trugen
im Westen auch noch
beiden Zügen
liegt
Lage
Phánomene
bei.
Zwischen diesen
und prákambrischen Sedimenten
—
—
bestehende mittlere Teil der Gebirgskette, die kontinentale Wasserscheide sich entlang zieht; im Westen schlieCen sich
in ungestörter, tafelförmiger
wo
die eruptiven
der ans kambrischen
ihm
die gleichalterigen, jedoch
mehr
zerklüfteten Selkirk-
und Kolumbia-Ketten und zeigen
an. Bei Banff sind die paláozoischen Sedimente gut aufgeschlossen klar,
wie
sie
mannigfaltig zerrissen, verworfen sind und schuppenförmig auf die öst-
Bankhead auch eine anthrazitKohlé gewonnen wird. Die warmen Mineralquellen (bis 45"6 °C) von Banff entspring^n auf einer Bruchlinie des devonischen Kalkes und habén stellenweise máchtige Kalktuffablagerungen hinterlassen. Wir bestiegen den über dem Badeorte sich bis 2447 m erhebenden Sulphur-Berg, von wo sich ein lohnender Überlicberen Kreidegebilde übergreifen, aus welchen bei
artige
blick bietet einesteils auf das zerklüftete, monoklinál aufgebaute Gebirge flusse, andernteils
Gletschern und Firnen; übrigens
zum
am Bow-
auf die ruhige Masse des kambrischen /ontralstockes mit seinen ist
diese ganze, 14,000
km^ umfassende Gegend
Nationalparkt! dcklariert worden.
Am
náchsten Tagé besuchten wir von der Station Loggan aus den Lake-
Louise-Gletscher und etliche Gletscherseen (Mirror-, Ágnes-, Moraine-Lake).
An den
nordöstlichen Steilwánden des Bow-Eiver-Tales, welche quartáre
Gletscher breit ausgehöblt hatten, sind über
dem Prákambrium die kambrischen Walcott an ihnen
Schichten in nahezu horizontaler Lage sichtbar. Unlángst hat sehr ausführliche Studien unternommen.
Der náchstfolgende Tag war der Gegend an der westlichen Seite der Wasseram 1625 m hoh^n Punkte der Wasserscheide, an der Grenze von Alberta und Britisch- Kolumbia. Hier, am PuBe hoher Berge, steht ein gesehmacklos groBes Tor mit der Inschrift- Great divide (groBe Wasserscheide) und daneben ein bescheidener Gedenkstein, dem ersten wissenschaftlichen Pioniere, Hector, gewidmet, der diese 3 km lange Gletschermulde in 1&76 entdeckt hatte. scheide gewidmet. Unterwegs hielt unser Eisenbahnzug
Von
dieser
Höhe
aus fuhr unser Zug in schlingeníörmigen
Windungen das
Kicking-Horse-Baches hinunter. Unterwegs stiegen wir bei Field aus, um uns den Emerald laké anzusehen, der seinen Namen von súner smaragdgi'ünen Farbe erhielt, dann das postglaziale Canontal des Yoho-Baches und ein steile
Tal des
U-förmiges Glazialtal in der náchsten Náhe. Am Kickhig-Horse-Bache ist unter anderen ein interessantes Naturphánomen, die natürliche Brücke (Natural bridge) zu sehen, wo die obersten Kalksteingebilde der horizontal golagerten kambri-
schen Schichten
plöt'^lich steil
nach Süden abf allén und über einem reiBenden
Wasserfalle die natürUche Brücke bilden. Überhaupt dilleren
ist diese G^g nd der Kormit ihren zahlreichen natürlichen Aufschlüssen nicht nur der geologisch
interessanteste Teil des Gebirgszuges, sondern auch landschaftlich ohne Gleichen.
Auch unterhált Hotels und es
die C. P. R. Gesellschaft
ist
an den schönsten Punkten erstklassige
hier in jeder Hinsicht für die Bedürfnisse der Touristen gesorgt.
118
D-:
Auf der linken
JÚLIUS
V.
SZADECZKY
Seite des Kicking-Horsc-Baches sahen wir in schwiudelnder
wohin ein gedeckter Aufzug führte. Aus schwarzen Schieíem wird hier Galenit und Sphakrit gewunnen. Ganz aufiallend ist der Umstand, dafi in diesem Teile des Gebirges kein eruptives Gestein vorkommt; nur etwa 17 km südlich von diesem Bergwerke ist ein solcher Durchbruch beobachtet wordeu.
Höhe
ein BergAverk,
Von
Field angefangcn
kam
unser Zug rasch das Kickin-Horse-Tal entlang
vorwárts; letzteres bildet an seinem unteren Ende eine F-förmige Krümmung (Beawerfoot), welche aus einer gegen Kolumbier entwásserten práglazialen
Talmulde entstand. Auf
um
im
dieser Strecke hielten wir
nur bei der Station Glenogt,
Silurschiefer Grn-jolithen zu sannneln.
Bei Golder verlieljen wir den eigentlichen Gebirgszug der Bocky
Fig. 10. ('oliim})ia
Moun-
Rangé, Claiiwilliam.
und betraten das Tal des Kolumbia-Flusses, der uach einem 300 km kingen sicli gegen Süden wendet. In diesem Tale ist das Ordovician durch eine groBe Verwerfung von dem westlichen Kambrium und Prákambrium (Beltian) des Purcdl-Gebirges abgegi-enzt. Steil, hin und wieder ganz vertikal aufgerichtet sind diese gefalteten beltischen Schliefer- und Quarzitgebilde. Xoch weiter gegen Westen beginnt mit dem Bruchtaie des Biewer-Baches das SelkirkGebirge, wo wir den Eogt-r-Pass (1311 m) besuchten. Dieser liegt auf der "Wassevscheide der beiden Kolumliia-Fluljarme und ist mit Gk^tschern und Firnen bt-deckt. Von der Station Glacier ist der Illecillewaet-GletsdKi kaum linc halbe Stunde entfemt. Nach eintm Anstiegvon etwa 100 m erreichten wir dann einen Aussichtspimkt (Observation point), von wo der tektonische Aufbau und die alpinen Formen tains
NW-lichen Lauf
dea ganzen Synklinal-Gebirges zu übersehen war. An der Hand ausführlicher Demonstrationen unseres Führers, Herrn Daly, wurde uns der geologische Charakter dieser wilden Gebirgskindsebaft klar dargelegt.
DER
XII.
INTERNATIONALE GEOLOGBNKONGRESS IN KANADA.
119
—
Daly
Die Eichtiuigen der Táler bezeichnen grofie Bruchlinien, welche nach in der Laramie-Kevolution entstanden sind; auBerdem muB angenommen
—
werden, daB der Gebirgszug naclitráglich, etwa aiu Ende der Pliozánperiode, SO-liche Streichen der Kordilnoch emporgehoben wurde. Das allgemeine
NW—
ganz
Auch
bemerkenswert, daB die höchsten Gebirgsrücken nicht Antiklinalen darstellen, sondern meistens aus den unterkambrischen Quarziten (Sir Donald und Eoss Quarzit) der Synklinalen bestében.
leren-Ketten
lm
ist hier
aiigenfállig.
ist es
édes Selkirk-Gebirges, namentlicb
westlicben Teil
im Albert Canon-
Gebiete sind die beltischen Sedimente, und von diesen besonders der mittlere Laurie-
Schon alléin diese Stufe soll nach Daly etwa 4500 m Metamorphose zu den seidig glánzenden Schiefern sei
Metargillit stark entwickelt.
máchtig nicht aus
sein
und
ihre
dem Seitendrucke
der Faltung, sondern bloB aus
dem
statischen
Drucke
der überlagernder Gesteinschichten abzuleiten. Diese gewaltige Sedimentgruppe
ruht auf eiuer prábeltischen, von Pegmatit und Aplit durchsetzten eruptiven Masse, welche an ihrer einstigen Oberfláche
Arkose verwandelte, bevor
sie
tief zersetzt
noch jené groBe Synklinale
war und
bildete,
sich in eine
an derén Grundé
Herr Daly hált die hiesigen überhaupt für statisch-metamorphische. Nebenbei
sich nachtráglich der tonige Metargillit sedimentierte.
metamorphischen sei
Prozesse
erwáhnt, daB
Schiefergebirge
Auch im
dem Metargillit liegende, schieferig unterbrochene dem injizierten körnigen Gneis unserer kristallinen
der unter
Gneis groBe Ánlichkeit mit
B. in den Gyaluer Alpen) aufweist.
(z.
unteren, gegen Süden verlaufenden Talabsclniitte des Kolumbia-
Flusses wird eine Verwerfung supponia't, an der Grenze der prábeltischen eruptiven Masse
und dem
gleichzeitigen
Eande
der sogenannte Kolumbia-Gebirgszug, kristallinen Schiefern
adern durchsetztes
vorkommt, kann
des Selkirk-Gebirges. Hier beginnt
welcher ebenfalls noch aus prábeltischen
und intrudiertem Granitkerne besteht. Sein von Pegmatitist grobkörniger und da in ihm kristalliner Kaik
Gestein
es als ein
Paragneis betrachtet werden.
Weiter gegen Westen erreichten wir die mittlere Gebirgszone, welche ein hügeliges Hochplateau (1200—1500 triassisch
und
m)
darstellt.
In diesem Gebiete sind die für
jurassisch gehaltenen Graniteruptionen vorherrschend, hingegen
fehlen die pegmatitischen
und
aplitischen Gánge. Mit den mesozoischen Sedimenten
wechsellagernd sind auch schon basische Effusivgesteine verbreitet, derén Tuffe
und verschiedene pyroklastische Gebilde
recht
abwechslungsreich sind.
frühmesozoische Serié wird von den amerikanischen Geologen mit
Diese
dem Nanem
ist meistens von batholithischem, mit Vorbehalt angesehenem Gránité, im Coast Rangé sogar von einem noch jüngeren, teilweise vielleicht tertiáreii Gránité dmchbrochen. Auf diese Gruppé folgen in diskordanter Lage die térti árén (oligozánen) Basáit- und Andesit-Effusionen (Glieder der Kamloops series) in groBer Ausdehnung. In den südlicheren Teilen dieses Gebirgszuges sind die jungeruptiven Gesteine noch mehr verbreitet und die schneebedeckte, 3290 m hohe Spitze des noch tátigen Vulkanes Mt Baker
«Nicola-Gruppe'> bezeichnet. Sie als jurassisch
bekamen wir zum wiederholtcii male in Sicht. Den Entwicklungsgang dieses überwiegend eruptiven Gebietes, das in einztílnen GHedern Analogien zu unserem Vlegyásza- und Bihargebirge aufweist, deuten die amerikanischen Geologen folgendermaBen:
nach
den karbonischen
JÚLIUS
Dt
1-20
V.
SZADECZKY
Grünsteineruptionen der pazifischen Synklinale hob sich
am Schlusse
des Paláozoi-
kums das ganze Gelánde, um in der Trias mit gleichzeitigen starken Eruptionen von neuem niederzusinken. Ira unteren Jur abildeten sich Meeresablagerungen, wo hingegen im oberen Jura gebirgsbildende Bewegungen eintraten, von máchtigtr batholithischer Intrusion begleitet. In der unteren Kreide
weise von
neuem mit Salzwasser
war das Gelánde
teil-
bedeckt, hob sich aber nachtráglich dermaBen,
daB infolge''der groBen Erosion der batholitische Kern auf die Oberfláche zu liegen kam. Die Laramie-Kevolution verursachte die gröBte Eniporhebung und östliche Überschiebung des Gebirges und in dieser Epoche mochten auch Gletscher mitgewirkt habén. Von dieser Zeit blieb das Gelánde ein trockenes Festland, auf welchem nur noch im jüngeren Tertiár (im Miozán oder vielleicht im üligozán) neuere vulkanische und hebende Kráfte einwirkten. Infolge dieser jüngsten Be-
Fit_'.
wegungen troten
11.
Üiliiviak' Terras.se
die flieBendcn
Gewásser
150
km
lang'i,
fjordartig
Savona.
und spülten und langgestreckte (Shuswap laké
in das zentrale Plateaii
die Táler aus, in welchen gegenwártig schmale ist
bei
gewundene und auffallend
tiefe
Seen
liegen.
Plcistozánc Ciletschorsedimente lial)en diese Táler aligesperrt und wurden
nachtráglich mitScimt den daruntcr liogenden álteren
Gel)ilden
von den Flüssen
canonartig ausgehöhlt Dieses Gebiet in
ist
schon bedeutend trockcner
der Gegend von Kamloops,
einem
nieht
als bei Albert
unbedeutenden
canon. so daB
Tlandelszentrum,
die Kultur nur mit Bewasserung möglich ist. Das ist die regenarme, Semiaride Zone Britisch-Kolunibiens, wo meilenweit nur kahle und ausgedörrte Tlügelketten und Berglehncn zu seben sind, der Boden aber künsllich bewássert sehr fruchtbar zu sein scheint. Die Bcvölkerung ist ganz spiirlicli und lustdil aiisschlieBlich aus Indianern.
Von Kandoops
fuhren ülter die Táler des Thompson- und des Fraser Kiver
DER
XII.
INTERNATIONALE GEOLOGENKONGREtíS IN IvANADA.
121
zwei Bahnlinien zur See; die Canadian Northern baut námlich eine parallelé Linie mit der vor 22 Jahren eröffneteu Canadian Pacific Eisenbahnlinie, jedoch •auf der
entgegengesetzten Talseite.
Bei Lytton beginnt das Coast iiange Gebirge und bildet einen hohen Wall zwischen deni zentralen Hochplateau und dem Seegestade. Darum iindert sich
^uch das Landschaítsbild an deni westlichen Abhange
und am unteren Laufe
dieses
Ketten-Gebirges
des Fraser-Flusses herrscht bereits die üppigste Vegeta-
tion. In diesem westlichen Flügel der Kordilleren hielt unser
Zug nur
seltpn
und
Fig. 12. Hells gate bei China bar.
auf kurze
Zeit, so
daB mir wenig Gelegenheit geboten war,
die petrographischen
€haraktere dieses Gebirges náher kennen zu lernen. Dennoch konnte ich bei North
Bend, dann unweit von China Bar im Hellsgate-Passe jenes batholithische Gestein sehen und sammeln, welches auffallend an die Bánatit, Dacogranit, Granodiorit. Tisw.
genannten Gesteine unseres Bihar- und Banater Gebirges erinnert. Stellenweise war nicht nur unser Granodiorit, sondern auch Dazit von
Kissebes
mitsamt
den
sehmalen
Aplitadern,
und überhaupt
eine auffallende
Analogie mit den Eruptivgesteinen des Bihar- Vlegv'ásza-Gebirges zu erkennen.
Zur Erklárung solcher petrogi'aphischer Verháltnisse trágt das Profil im "P-ten
Bande
des Führers
(S.
110) nicht wenig bei,
indem
es die
Berührung des
batholithischen Granodiorites mit karbonischem Kalkstein, Quarzit
und
Argillit
an der Oberfláche der Intrusionsmasse Ehyolith und <5uarzporphyr, untergeordnet auch Quarz ausgeschieden, das ganze ist aber von
von
Pledley darstellt.
Da
ist
sehmalen Dazitporphj^rit-Bándern durchzogen. Eine ahnliche Analogie mit unseren granodioritischen Gesteinen fand ich ferner nocli spiiter in einem Steinl)ruche
122
D'
JÚLIUS V. SZÁDECZKY
(Scott Goldie quarry) unweit Vancouver, in Kingston,
tiefsten
Lage
ein
wohin uns der Direktor der School of
Herr Goodwin führte. Bei diesem Steiubruche ist in der Granodiorit aufgeschlossen, welchen aber ein andesitischer Dazit
Mining
bedeckt, was wiederum an das Vorkonnnen des andesitischen Dazites bei Kissebes erinnert. Die Granodiorite und sog. Gabbrodiorite des Coast Rangé waren auch noch auf der im Stillen Ozean gelegeneu Insel Vancouver am Endziele unserer Exkursion recht charakteristisch ausgebildet zu seben. Noch einen [Imstand mulj ich bei dieser Gelegenheit erwáhnen, u. zw, laut Führer IX, pj). 120. u. ff. — etwa 00 km südlich von Hellsgate, bei daB
—
Tulamen, in der Trias auBer den jurassischen Gránitén und Granodioriten auch noch aus Peridotit, Pyroxen und Gabbro bestehende Intrusionen bekannt sind, welche Platin und Diaraanten führen. Die mittlere Partié dieser etwa 4 km breiten Intrusion besteht aus Peridotit und'weist einen alhnáligen Ül)ergang in Pyroxenit,
dann
in
Gabbro, ja stellenweise sogarin Augitsyenit auf; ein Beispiel der Magmenam nieisten basische Produkt eine zentrale Lage ein-
differenzierung, wobei das
nimmt. Die zahllosen Chromitausscheidungen im Peridotit enthalten das Platin, in kleinen Adern die Diamantkörner, manchmal auch Piubine. Auch für dieses Vorkommen finde ich etHche Analogien mit den basischen magnetitischen Ausscheidungen im Bihargebirge, wo sogar auch Korunde nachgewiesen worden sind. Auf den geologischen Übersichtskarten Nordamerikas ist die groBe Ausdehnung dieser eruptiven Coast Range-Gebilde von Alaska bis Kalifornien zu verfolgen; sie
waren jedoch früher bloB als «Granit etc.)> oder «Post]íambrian intrunáhere Stúdium ihren wahren geologischen Wert nicht
sives» bezeichnet, bis das
aufgeklárt hat.
Wenn
ich
nun
eine Parallelé zwischen den Kordilleren
und unseren Kar-
pathen ziehen woUte, könnte die eruptive Masse des Coast Rangé mit der inneren Zone der Karpathen, der Stille Ozean alsó mit dem térti árén Meere unseres Tieflandes verglichen werden, wobei der áussere, stark gefaltete Karpathenzug den östUchen, schuppenförmig überschobenen Teilen der Kordilleren
entsprechen würde. Der beider Gebirgszüge,
(z.
und zwar zum
Vorteile Amerikás, weil die groBe
mungslust und der Reichtum dieses Kontinentes hauptsáchlich in nen groBen ^MaBstabe der Dinge zu wurzeln scheint. Kolozsvár,
am
1.
B. bei Banff)
gröBte Unterschied liegt eigentlich nur im ]\laBstabe
Untemeh-
dem
allgemei-
Dezember 1913. Prof. Dr. Július v.
Szádeozky.
EINE EXEÜESION INS KROATISCHE KÜSTENLAND.
—
—
Mit den Figuroii 13 — 16.
Von Walther Klüpfel.
lm Folgenden
möclite ich einen kiírzen Bericht liefern ül)er einige Beoljach-
tungen, die ich auf einer siebentágigen Exkursion ins Kroatische Küstenland (Ostern 1912) gesammelt habé. 1
:
^
Die Angaben beziehen sich auf die Spezialkarte
75000, Blatt Fiume-Dehiice. Bei den Messungen der Streichrichtung sind noch
8° Deklination abzurechnen.
b
e r
k
r e
i
d e
und
j\l i
1 1 e
1
Wenn man sich von Fiume man beim Bahnübergang weiBgraue,
e o z a n.
südwestlich gegen Susak zuwendet, so sieht
spröde muscheligbrechende, dickbankige, polyedrisch zerbröckehide ^Marmore mit fleischroten Flecken und rotbraunen Schichtfláchen (Streichen obs. NW-SO; Fallen 75° E). Bei der Eisenbahnunterführung sind die Kalke nach allén Eich-
tungen stark zerklüftet, sodaB die Schichtimg nicht erkennbar Schritt vor der Eisenliahnunterführung (Vezica)
wurden
am Wege von
Kadioliten beobachtet. Kurz vor der Brücke
ist.
in losen
Etwa 200
Kalkblöcken
Orehovica stehen
dickbankige zerklüftete und von vielen kleinen Sprüngen durchsetzte Kreidekalke an. (Str. 65° W; F. senkrecht.) lm Eisenbahneinschnitt bei der
graue,
Brücke lich
fallen die
Bánké sogar etwas gegen Westen
der Brücke sind
stellt eine
am Kaik
glatte buckelige
ein.
Einige Schritte nordwest-
Fláchen wahrnehmbar. Das Tal
auf beiden Seiten von Spalten begleitete grabenáhnliche
mit steilen Gehángen dar. Wir befinden uns in
von Buccari.
enge ]\Iulde
dem bekannten Spalten tal
Die Steilgehánge bildet auBen Oberer Eudistenkalk, der nach
innen zu von mitteleozánem Nunmiulitenkalk überlagert wird, wozu sich noch
sekundáre Breccienbildungen
gesellen. Die Talsole ist von zerdrücktem Flysch und im Gegensatz zu den nackten Kalkgehángen mit nassen Wiesen, Weiden und Weinkulturen bedeckt. An der Grenze von Flysch und Kaik entspringen zahlreiche Quellén. Ich íolge der FahrstraCe nach Drága Brege, wo man links an der StraBe gelbUche Nummulitenkalke mit vielen weiBen Nummuhtendurcherfüllt
schnitten, steil gegen das Tal zu einf allén sieht. Auf der
Kalke und Breccien der Oberkreide
tinterkreide. Am Wege
Höhe
steilen sich
wieder
ein.
hinter Skrljevo in der Eichtmig nach Jelovka
zeigeu sich an der Bahnunterführung Breccien, dunkle Stinkkalke mit weiBen
Kalkspatadern, rauchgraue Dolomité und Plattenmergel flach nach
^
Inzwi.schen
ist
Schubert erschienen
W einfallend
der Ceologische Führer durch die nördliche Adria von Dr. Richárd
(Berlin, Borntraeger-Verlag 1912), in
ebenfaUs eingehend besprochen wird.
(S.
185
— 196.)
dem
die Strecke Fuscine-Plase
124
WALTHER KLUPFEL.
EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. (Str.
125
N
50° W, F. 30° SW). Von hier an folgt eine Zone von ziemlich flach welLagerung, derén Gesamteinfallen nach \V erfolgt. Oben in Hreljin konnut in rauchgi-aue, stark verknetete Kalke und Breccien, welche eine starke
liger
man
Verkarstung aufweisen. Der Ausblick gegen Westen
ist
morphologisch interessant.
An
der Wegebiegung (bei c von «Ruzic») stehen sandig-mergelige Lagen von Dolomitbreccien an (Str. 30° F. 10-20° NE). Dann folgen an der StraBe dicke Kalkbánke, die von Spaltennetzen durchzogen mit vielen Rutschfláchen und Har-
NW-SE
nischen bedeckt sind und an der náchsten Wegebiegung (512 m) sind plattig sandige graue Zwischenlagen eingesehaltet, dann folgen wieder Karstkalke. Infolge
von Stauchungen usw. wechselt Streichen und Fallen
oft.
Bei Plase wird ein
hellgelbgrauer bis weiBer subkristalliner JMarnior als Werkstein verarbeitet.
stammt angeblich von
Kre
d e-J u
i
Sitovice. Sehr
r a.
lohnend
ist
der Ausblick von Plase gegen
Er NE.
Zwischen Plase und der Station lagern ziemlich flach
dickbankige blaugi-aue mit weiBen Kalkspatadern durchsetzte Kalke, die bis jetzt keine Fossilien gehefert habén. (Str. N 40° W; F. 20° E). Sie werden vor der Station
zum Kalkbrennen gewonnen.
Bei der Station
ist
die bankige
(Str.
N 60—70° W; F. 10—30° W). (Str. N 40° W; F. 25° W).
Verkarstung sehr deutlich
Die Schichtfugen mid Kluftfláchen sind ausgefressen und die mauerartig rechteckigen Klötze zeigen Karrenbildung und sind vielfach von Kalkspatadern durch-
lm
zogen.
Stationseinschnitt
zu sehen. Gleich nach
das Einfallen der
ist
dem Bahnübergang von
Bánké nach Südwesten gut
Plase erscheinen dunkle Breccien
mit polyedrischen Stücken eines weiBen bis rötlichen unverwitterten Kalkes. (Str. N 25° E; F. 26° SW). Dann kann man links am Wege eine dünne zum Teil dünnplattige sandig mergelige Partié beobachetn, die sehr stark gefaltet und gestaucht
ist.
Die Kalke zeigen bald eine ganz flache Lagerung oder ein sehr
geringes Einfallen nach Osten.
man dem
An
der Wegebiegung (bei S von «Schmiede»)
sieht
buckelig gefaltete stark verquetschte sandig-mergelige Partién zwischen
Kaik.
b
e r-J
u
r a.
Da wo
die StraBe die groBe Doline durchquert, beginnen
graublaue Kalke mit Fossilien, dann folgen hornsteinfarbige ungebankte unregel-
máBig
klotzige verkarstete, aufgetürmte Breccien, in denen sich eine Rhyncho-
Weiterhin kann man zwischen Schmiede und Kreuz mid liinter dem Kreuzháuschen graue Kalkbánke beobachten, die reich sind an typischen OberJurafossilien: Korallen (Cladocoro'psis u. andere), grosse rundé Crinoiden, Spongien, Cidaritenstacheln, Ostrea, Lima, Pecten und andern Zweischalern und Gastropoden. (Schubert konnte hier auBerdem Nerineen und Diceras nachweisen.) D o g g e r. Auf der Höhe von Zlobin sind schwarzblaue dickbankige Kalke mit weiBen Kalkspatadern am Waldrand gut aufgeschlossen. (Str. N35° W; F. 25 W; im AufschluB nach dem Nadelwald Str. N 75° W; F. 45° SW). L i a s. An der StraBenumbiegung bei Brdo stehen Dolomité und Plattenmergel an, die von dunkelgi-auen fossilreichen Kalkbánken unterlagert w-erden. Letztere sind mit den weiBen Schalen von Nucula und Terebratula und mit Gasnella fand.
NW
tropodendurchschnitten (Melánia)
^
learitesj.
Schubert fand
hier
erfüllt. ^
auch Megalodus pumilus und
Lithiotis problematica
(Coch'
WALTHER KLUPFEL
126 b e r-T
r
ausgelaugte und
i
a
z.
s.
Weiterhin folgen im StraBeneinschnitt rotgefárbte stark
T. spatreiche harte Kalke
und ganz auf der Höhe hellgraue
sandige kalkhaltige Dolomité, Mérgei und Kalkbanke, alles gegen
SW
steil ein-
fallend.
M
i
1 1
e I-T r
i
a
Bei Ober-Benkovac
s.
Eruptivgestein zu Tagé. Es
kommt im
StraBeneinschnitt ein
ein polyedrisch zerklüfteter sehr harter Diorit
ist
(Porphyrit),^ der zur StraBenbeschotterung verwendet wird.
Das Eruptivgestein
scheint an einer longitudinalen Störungslinie zu liegen, die in
etwa
dem Lepenicabache
folgt.
NW—SO
Verlauf
dann über Ober-Benkovac gegen Lic zu
sich
von Ober-Benkovac in 25--facher VergröBerung. und Hornhlende biklen gröBere Einsprenglinge in der aus Plagioklaa, Hornblende, Chlorit u. Magnetit bcstehenden Grund masse.
Fig. 14. Diorit-Porphyrit
Plagioklas
verfolgen láBt.
man
Es
fehlen infolgedessen Werfener Schiefer
und Muschelkalk und
gelangt aus den obertriadischen Dolomitén sofrt in Sehichti'n, die
Carbon
u. z. T. vielleicht
klastische
schon
dem Perm
Sedimente und Quarzkonglomeratbiinke, die besonders z. B. zwischen Kirche und Licanka-Bach
vielfach aufgeschlossen sind,
SSW;
dem
angehören. Es sind Schiefer und grobin
Fuscine
(Str.
NNO—
F. W.). Hinter der Eisenbahnbrücke stehen blaugraue rostig verwitternde
unregelmáBig schiefrige glimmerige Sandsteine an (Str. N 2;"í° E. F. 28° W; Str. N 10" E, F. 25° ^^).Ste]len\veise konmien in den plattigen Sandsteinen Flysch^
Die
mikrophotographischen
Herrn Dr. Gachot.
Aufnahmcn verdanko
ich
der
Freundlichkeit
dcs
EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND.
127
wülste und Pflanzenhexel vor. Das Tal weitet sich nun und wir sehen das Polje
von Lic vor
uns. Bei
Banovine (Vranjak)
sieht nian
im Steinbruch an der StraBe
gutbekante, dicke, polyedrisch verwitternde, raueligraue doloniitische Kalke (Str. N 75° E, F. 25° S), die stellenweise von Nucula erfüllt sind und wohl der OberTrias angehören.
Am
Gehánge westlich Proviste ist ebenfalls starkes südliches Wege von Banovine nach Piroviste sieht man die
Einfallen zu bemerken. Auf deni
braunen sandigen Lehnie des Polje, denen flache Carbonschotter, Quarzkiesel {aus dem Konglomerat) und Porphyritgerölle eingestreut sind. Kalkbestandteile fehlen ganz. Der T^ntergrund des Polje wird vermutlich ganz von weichem und E gegen die Obertrias von Störungslinien begrenzt Carbon gebildet, das im wird; die nordöstliche Störung bildet die Fortsetzung der Linie Suha-Eecina-
W
Vrata.
Im
NW
der Station Fuscine erscheinen zuerst klotzige Carbonsandsteine.
Jenseits des Tals stellt sich Dolomit der Untern Trias ein 10° gegen
SW
einfal-
Das Polje von Vrata dehnt sich auf einem kleineren Carbonaufbruch aus, der von unterem Muschelkalkdolomit umgrenzt wird. Bei der Station Lökve sieht man die obertriadischen Kalkbánke nach N einfallen. Auf dem Wege zum Ort kommt man in einen schlecht gebankten blaugrauen Kaik mit undeutlichen lend.
N
N 40° W;
F. 9° NE.)
An der StraBe nach Übergang zum Muschelkalk verfolgen. Es erscheint ein gutgebankter dunkelgrauer Kaik mit Gastropodendiurchschnitten bis zur Wege-
Diploporen.
Lökve
(Str.
60° E; F. 18° N, Str.
láBt sich der
biegung vor der Kapelle.
(Str.
N
40°
W;
F. 25° NO.)
Dann
folgt ein in viereckige
Stücke zerfallender dünnbankiger Plattendolomit vor der Kapelle, darauf eine Folge von gebándertem in rechteckige Stücke zerfallendem Plattendolomit, der wohl noch dem oberen Muschelkalk angehört. (Str. N 80° E; F. 20 NW.) Diese
Dolomitbánke bilden vor Lökve eine hohe Wand. (Str. N 85° W; NEN.) Bei den ersten Hausern am Ostausgang des Orts zieht eine Störung nach NW durch und es erscheint direkt Werfener Schiefer in máchtiger Schichtenfolge von violettroten bláttrigen Tonen, welche mit hellgraugrünhchen polyedrisch-sandigen ]\Iergelbánken wechsellagern. Bunte santiige Tone sind im Hohlweg aufgeschlossen mit N und NW Einfallen. Am Westausgang von Lökve láBt fossilleeren
F. 16°
sich in
einem prachtvollen
Profil der
allmáhliche Übergang zwischen Werfener
Schichten und unterem Muschelkalkdolomit verfolgen. Lökve
Störmigen durchsetzten kuppelförmigen Aufbruch.
liegt in
einem von
Zwischen Lökve und der
Ságemühle hat man untén rote Sandsteine, darüber etwa 2 m graue polyedrisch zerfallende Mergelbánke, darüber etwa 35 m graue und rote Tone mit grünen und rötlichen Mergelbánken dazwischen. An der Wasserleitung ist eine kleine Verwerfung zu sehen; jenseits erscheinen dann hell- und dunkelgraue dolomitische polyedrisch verwitternde Kalkbánke z. T. mit grünlichen schiefrigen Toneinlagen. Darüber folgen ringsum gutgebankte Felskalke, Felspakete bildend, derén Oberfláche durch Verwitterung wie zerhackt erscheint, ferner dicke harte homo(Str. NE-SW, F. flach nach NW.) Bevor ich in das westliche Carbongebiet eintrete, möchte ich noch auf die Höhlen aufmerksam machen, die ich unter der liebenswürdigen Führung einiger Herren aus Lökve besichtigen konnte. Die groBe Höhle (Riesengrotte) ist erst seit relativ kurzer Zeit entdeckt worden und liegt am Gehánge in der Náhe der olien erwáhnten Kapelle etwa in 780 m Höhe und besitzt eine auBer-
gene Kalkbánke.
WALTHER KLUPFEL
128
ordentliche Ausdehnung. Sie folgt
dem
XE
Einfallen der I\alkl)anke, í'ührt mit
und weist pracbtvolle Tropfsteinbildungen wechselnder auf, hat aber keine Fossilien gelieíert. Dagegen konnten am Eingang der Höhle und hoch am ganzen Gehánge Quarz und Sandsteingerölle, die dem Carbon entstammen, beobachtet werden. Eine andere verháltnismáBig viel kleinere Höhle, die «Bárenhöhle», welche ebenfalls in betráchtUcher Höhe (etwa 800 m) im Walde M-rsteckt liegt, befindet sicb am selben Gehánge nordwesthch der ersteren. Diese Breite
Jlöhle
ist
in
die
Tiefe
stark angetüllt mit einem braunen Lelnn, in
groBe Quarz- und Sandsteingerölle eingestreut sind, die
Fig.
l-J.
\'on
dem dem
reichhch ziemhch. viel weiter
Menschcnhaiul lioarboitctc Kiiochcn von Ursni
west-
pri-srus
aus der «Báhrenhöhle'> bei Lokvo.
lich
anstehenden Carbon und Werfener Schiehten entstammen. In dieseni Con-
glomerat sind \vohlerhaltene KnoehcU eingebacken. Weitaus die raeisten gehören
dem
grizlyáhnliohen Bárén Ursus jjriscu^ an, der sich von
dem
Ursiis spelaeus
besonders durch den Besitz eines zweiwurzeligen ersten Prámolaren,
vom
Ursus
ardos aber durch das Fehlen des dritten Pránmlaren im Unterkiefer unterscheidet. besonders die hárteren Bippen sind von ]\Ienschenhand und zu pfriemenartigen Werkzeugen zugehobelt. Andere zeigen Nagespuren und scharf eingeschnittene Kerben. Eine dritte Höhle befindet sich angeb-
Einige dieser Knochen, bearbeitet
lich
am
südlichcu (icbángc des Poljes in iUniliclier
llt")h('.
Diese Höhlen machen ganz den Eindruck von Abzugslöcbt'vn eines früheren Sees, der mit seinem Geröll das Polje erfüllte.
Das Altér láBt
sich
nach der Knochen-
EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND.
führung
als
jung diluvial bezeichnen. Bemerkenswert
ist
129
der dazu nötige holie
"VVasserstand fúr jené Zeit. Heiite verschwindet der das Polje bewássernde Velica-
bach
östlich
Lökve GO— 80
m
tiefer in
einem Abzugsloch im Triaskalk.
Ich wende mich nun gegen Westen. Das weiche Carbon bildet sanftgerun-
Höhen und Hügel mit vielen Wasserrissen und gnt bewásserten saftigen ist ani Eande von Werfener Schichten unigeben, die sich morphologisch aber wenig vom Carbon unterscheiden. Dann folgt als höhere Umrahmung dete
Wiesen und
der untere ]\Iuschelkalkdolomit tralisch
und
die höohste
[Jmrandung
bildet
amphithea-
der obere Triaskalk. Ein auffálliges ]\íerkmal des Aufbaus bilden die
und gröBeren Spalten, die das Aufbruchsgebiet so umgeben, daB nach allén Seiten hin die Schollen um den carbonischen Aufbrucbskern herum oft treppenförmig abgesunken sind. Solche Verháltnisse kann man z. B. sehr gut am Wasserfall nördlich von Ertic, gegenüber der Ságemühle beobachten, wo vielen kleinen
Werfener Schichten und Carbon gegen einan der abgesunken sind. Das Carbon setzt sich hier aus blauen Schiefertonen mit Sphárosideritkonkretionen und Sandsteinbánken mit kohligem Pflanzenhexel zusammen. Folgt man der StraBe nach Mrzla vodica, so bemerkt man dicke Konglomeratbanke, blaue Sandsteine mit Calaraites und Flyschwülsten (bei Velika voda) mid dunkle Schiefer mit wechselndem flachen Einf allén. Die Gehánge sind immer buckehg verrutscht imd mit reicher Vegetation bedeckt. Kurz vor ^Irzla vodica wm'den unbestimrabare kohlige Pflanzenreste beobachtet. An der StraBe nach Zelin und westlich 839 treten weiBgraue sandige ausgelaugte Kalkbánke zu Tagé, weiche Kreuzschichtung zeigen; Fossilien konnte ich keine darin entdecken. Der Kalkzug besteht scheinbar aus mehreren Linsen, die auch in SO Kichtung durch ]\Iuschelkalk,
NW—
^Irzla
vodica hindurchziehen. Südlich
der
Kirche sind
die
Carbonsandsteine
und Konglomerate mit Pyrit imprágniert und man hat an einigen Stellen danach gesehürft. Der Hügel südlich der Kirche zeigt einen morphologisch sehr interessanten Ausblick gegen den Eisnjak hin. Bei Sleme fallen die Werfener Schichten leicht nach WSW ein. An der Wegebiegung (bei Osoj) sieht man links obere Werfener und untere Muschelkalke (Str- N 40° W; F. 38° SW). Durch das Tal zieht in NW-SE Eichtung eine Stürung: Sulia Kecina-Osoj, an der die Muschelkalkdolomitbánke gegen die Werfener Schichten abgesunken sind. Auf der Höhe jenseits der Verwerfung erscheint der obere ^lusehelkalk (Str. N 50° W). In einem AufschluB an der Wegschlinge treten untén dünngebankte, oben massige und felsige dolomitische Kalke auf, die bei Kovno Podolj von grüdlichen Schiefertonen überlagert werden (Str. NS). Etwa 500 m (SW) nach Podolj zeigen die unteren ]\Iuschelkalkdolomite 25° Einf allén gegen SW (Südwestlich Lepenice Str. NNE; F. 24. W). Bei Sopac stehen dickplattige z. T. gebánderte polyedrisch zerfallende Dolomité an. (Str. NS; F. 20. W.) b e r - T r i a s. An der PaBhöhe bei Sopac erschemt ein harter dickbankiger hellgraublauer Kaik, dem von Banovine gleichend. (Str. N 36° W; F. 16° W) und bei Jelenje entstehen durch Klüftung senkrecht zur Schichtung verkarstete mauerartige Felspartien, die kleine ZweiscJiahr und Gasiroyoden führen (Str. NS; F. 21° u. Str. N 55° W; F. 25-30° W). Weithin sind bei Jelenje die nach Wosten einfallenden Kalkbánke an den Bergen verfolgbar. Südwestlich
W
Földtani Közlöny
XLIV.
köt. 1914.
9
WALTHRR KLÜPFEL
130
Briccari sind Kalke aufgeschlossen, welche reichGastropoden usw. führen und wohl dem Ehát angehören. (Str. N 50° W; F. 30. W.) Besonders an der StraDenbiegimg sind die Bánké erfüllt mit Nncula und Gastropoden (Str. N 40^= \V: F. 20—25° W). Dieselben Nuculabánke sind
von Jelenje an der StraCe nach lich
an der StraBo nach Skrbutnjak zu sehen, Kalke mit Lagen von dunkelm. sandigein.
wo
sehr deutlich gebankte graublaue
])lattigen Stinkkalk wecliseln.
Beson-
Wegeböschung enthalteii die groBen fossilreichen Plattén weiBe Schalen von Gastropoden und Zweisehalern (Korallen, Trochus, Natica, Cardium, Nucida) und weiBe Kalkspatsehnüre. (Str. N 20° W: F. 25-27° W). Dann erscheint ders an der
ein feuersteingi-auer Kaik. der s))ater dunkel wird.
von imd
N
Am
Kilometcrstein «III Meilen
düime dunkle Plattenkalke eingelagert (Str. N 20° W; F. 35'' "\V) zeugen von Störungen. (Str. bucklige Harnische in der Richtung
Fiume» sind viele
WE
18° E; F. 22° W.)
(L
i
a
s).
Etwa lUÜ
m
nach dem
]\Ieilénstein erscheinen
vor der Wegbie-
und mit und Ostrea. Dann íolgen 22° W. F. 33° W): dami im Tal
gung graue sehr harte mergelige Kalkbánke mit
welliger Oberflache
vielen Harnischen. Diese sind erfüllt mit Terebratula ausgeztichiH't dünnlíankige graue
zerknetete Schichten mit
N
12°
W,
F. 38°). Der
vielen
Kalke (Str. X Harnischen und
Höhenzug
wietler
Nuculakalke
setzt sich aus hcllgelninderten,
(Str.
blaugrauen und
Kaikén mit rhizokorallienartigen Wülsten zusannnen. Dann íolgen meterdicke dunkle, harte Kalkbánke, hervortreten und wohl dem ^Íittel-Jura zuzustufenartig die an den Bergen an der StraíJe folgt ein dunkelgrauer der Schutzniauer sind. Gegenüber rechnen spUttriger Kaik (bei Kilometerstein N 113°; Str. NW, F. 35° W). Bei Skrbutnjak z.
T. fleckenmergelartigen
(Str.
N
35°
W;
F. 45° W.)
zeigen die Schichtfláchen eigentümliche, netzartige Zerrmigsrisse
Westlich von Skrbutnjak Breccien
als
(Str.
Schottermaterial
N
25°
W;
verwendet.
W) werden N 10-20° W;
F. 45° (Str.
mid Sprünge.
dunkle spüttrige F.
50—52° W.)
Ober-Jura. Sodann erscheint ein grauer plattiger Kaik. reich an Korallen (Str. N 20° W; F. 11° W), darüber unrsgelmáBiger, hellgrauer Crinoidenkalk,
W
von Korallen und Crinoiden erfüllt. (Str. N 5-10° W; F. 20°; Str. N 45° und F. 25° SW.) Fallen und Streichen wechseln. Manche Bánké sind. mit kleinen Körnchen angefüllt, die zuweilen in Kreuzschichtung angeordnet sind. Der mikroskopische Beíund ergab, da(j das Gestein aus z. T. rundén, z. T. eckig zertrümmerten und wieder umrindeten calcitischen und dolomitischen Oolithkörnchen von ausgezeichnet konzentrischem Aufbau besteht. Dazwischen treten hello :\[armore auf. (Str. N 27° W; F. 55° W; Str. N 23° W; F. 4í>° W.) Der wohl dem Ober-Jura angehörende Oolitb hált an bis zu den ersten Háusern von Kamenjak (Str. N 12° W; F. 47° SW. Auf den Oolith folgen ungeschichtete Felskalkc und gi'obe Karstbreccien. derén groBe Kalkstücko in einer rötlichen GrundmaBe verteilt sind. Diese Zone ist weithin erkennbar durch il.re grauen gigantisch aufgetürniten Felspakete. AuBer den háufig^n Harnischen ist von liesondt-rcin Interessé eine kugelige Absonderung dos Kalkos an der Wegebiegimg bei der Sáule (SW von 559°). Die meterdicken Kugeln sind aus konzentrischen Kalkschalen aufgebaut, derén radiale Sprünge mit Kalkspat erfüllt sind. Vielleicht láBt sich die Kugelbildung auf Druckwirkung zurückführen. Von hier oben aus hat nian eine schöne Übersicht übcr das Grobnicko ka menü
KINK KXKUnSION IXS KIÍOATISCIIE KÜhiTKNLAND. poljtí,
das
z.
T. Einbmchslinien seine Entstehung verdankt. So scheint
lenje eiue gröBure Störung in dor
die gekreuzt wird láljt
im
sich
N
Eichtung nach
von einer nahezu NS II.
c)
Sie
die
kann
Entstehung
von
Je-
zu ziehen (Kacjak jarak).
Linie. (Zivenjski put.)
Fig. 13.)
plain des Castuaner Karsts gelten. Ihre ins
NO
eine Verebnungsfáche beobachten,
abschneidet. (Vergl. Profil
nungen
131
Besonders schön
die Schichtköpfe glatt
als falit
Fortsetznng der Penenach meinen Berech-
Miozán; Hebung und Verbiegung erfolgte zwischen Unter- und MittelHebung zwischen Mittel- und Ober-Pliozán. Die An-
Pliozán, Eine abermalige lage
und AusíüUung,
Fig. 16. Oolit aus
AUuvium. Das rtmden,
die Terassenbiidung des Poljes falit
dem Ober-Jura von Kamenjak
Steinfeld
hellgrauen
ist
man
als
Bausand geschátzte Matéria!
Diluvium und
in 25^-facher VergröBeriuig.
bis
kopígroBen
von HirsekornZuweilen sind g«lbe Lehm-
Der Kalksand
gröBe, die Schotter sind unregelmaBig darin verstreut.
als
ins
eben wie ein Tisch und mit haselnufi-
Kalkgeröllen bedeckt.
schmitzen eingelagert, welche
Das
wohl
ist
eingeschwemnite Terra rossa deuten kann. ist
z.
B.
wo
am Gehánge
bei Zastenice
etwa
Grus mit lehmigen Lagen abwechselt und wo man Taschen kleiner Kalkgerölle und einzelne Gehángeschuttlagen beobachten kann. Zuweilen ist der Grus lagenweise verfestigt und 8 ni
tief in einer
Sandgru])e
erschlossen,
feiner
zeigt FlieBwülste. Diskordante Schichtung ist háufig,
gerungen von keinen Störungen durchsetzt zu
sein.
doch scheinen die Abla-
Organische Resté fand ich
habén wir es hier mit den Ablagerungen eines ehemaligen Sees zu tun. Noch heute, so berichteten mir die Landleute, werde das
keine. Allém Anschein nach
9*
KLUPFEL WALTHER
132
Strati(|raphische Uebersichl.
I.
Fiume— Lökve.
H.
Lökve— Fiume.
|
EINB EXKURSION INS KllOATISCHE KÜSTENLAND.
133
Féld besonders in regenreichen Jahren teilweise überschwemmt und von Sauglöchern gespeist. Das Hervorkommen von allerhand Getier aus den Felsverstecken zeige das Steigen des Karstwassers an.
Der Übergang von Jura- und Kreidekalk ist áuBerst schwierig festzuBei Sobolj an der StraCe stehen graue Kalkbánke an (Str. N 17° W; F. 77—90°), die wohl schon der Kreide angehören. Das Gestein scheint etwas dunkler und gebankter als der Jurakaik zu sein. Auf dem Hum Vrh ist kein Gesteinunterschied zu bemerken. Am westlichen Abhang des Poljes nördlioh von Jelenje bestellen.
sich ein kleiner Steinbruch in hellgrauem muscheligbrechendem, sehr dickbankigem Kaik, der selten Rudisten enthált. An der Wegekreuzung nördlich Podrevanj stehen Breccienkalke (Str. N 16° W; F. 36° W), und an der Kreuzung der StraBe nach Grobnick Kalke an (Str. N 30° W; F. 50° W). Dann folgt
findet
eine rasch wechselnde, aber iuimer flache Lagerung. Kalkblöcke mit groBen Hip-
puriten
stammen vom westlichen Gehánge, wáhrend
die doiomitischen grauen
ausgelaugten Sandsteine in Podrevanj wohl der Unterkreide zuzurechnen sind (Str. N 65° W; F. 10-20° NE). Ara Wege nach Cavle treten schneeweiBe Sandsteine heraus (Str.
Rudistenkalke
N
steil
32°
gegen
W;
F. 32° W).
W ein
(Str.
N
An 40°
der
W;
Wegbiegung südlich Cavle
fallen
F. 25° W). Dicke weiBe, bis röt-
Kalkbánke erscheinen (bei P 304) zwischen Cavle und Rajéi, wo bucklige Harnische und rasch wechselndes Fallen und Streichen Stauchungen u. s. w. anzeigen. Etwas östlich von Svilno sind vor der StraBenbiegung weiBe Bankkalke mit hellén Flecken, die sich als Nummuliten erweisen, aufgeschlossen. Die Cozinaliche
schichten fehlen auch hier vollstándig
und
es findet
Mitteleozán ein unmerklicher Übergang statt
(Str.
N
zwischen Ober-Kreide und W; F. 22° Wj. lm Tal
32°
im Muldenkern (Str. N 25° W; F. 50° W), spáter bei Orehovica nochmals Nummulitenkalk, dann rosenrote Rudistenkalke, die durch ihr wechselndes Streichen und Fallen (beim Wasserfall Str. N 15° E; F. 45° W) weitere Speerscheint Flysch
zialfaltungen anzeigen. (Papierfabrik Str. 55°, F. 27°
StraBburg
i.
NW.)
E. den 13 November 1913.
Walther Klüpfel.
ON THE RECENT ERUPTION OE SARURAJIMA VOLCANO IN JAPÁN. by Prof. Dr. T. Wakimizu.
-
The Japanese
islaiids,
Fig.
-
17.
inehuling Chishiina (Knril
isi.)
southern
futo (Sagbalin), Hokkaido, Honsin, Sikokn, Kyusiu, Rytikyu and
mosa) form a part it
of
Kara(For-
of tlu' so-called «PacilH' volcanic zono) surríjuiiding tlio great
basin of tbe Pacific. Thercfore .Japán
world; indeed,
lialf
Taiwau
is
known
as tbe land of volcanoes
on tbe whole
has above 200 volcanoes, of wliich about 80 are active; that
say,30 volcanoes have tbe records of eni])tion
in tbc bistory,
is
to
tbougb tbey are not
always active.
The Sakurajinia
(that rneans «Cberry island*) in English)
recently great eruption and caused a terrible catastrophe,
volcanoes.
The volcano
itself
is
wbicb has made
one of these 30 active
(about 1143 ra high above tbe see) forms a sniall
round island (40 km in circumíerence) bearing tbe same name and lies on tbe middle of Satsuma Bay near tbe southern end of Kyusiu. It has tbe record of nearly
Among
ten tirnes eruptions.
gi'eatest,
which
is
known
these bistoric eruptions that in 1779
as one of tbe
Japán, with tbe eruption of Mt. Asania
two great eruptions
in tbe bistoric
is
tbe
age of
in 1783.
At tbe time of tbis great eruption in 1779, fine aslu-s ejected upward from the erater were conveyed by western wind to so wido a distance, as evén Tokyo, which is rernote abuot 1000 kilometers froni tbe volcano, was alsó covered witli a few inches of very finc asbes of the volcano. The sun looked quite brown during somé weeks after the eruption on account of fine asbes flowing on tbe sky, as it was the case of Krakatoa eruption in 1883.^ The mudflow froni tbe erater rusbed
down
tbe eastern side of tbe niovnitain, swept
and the narrow
strait (1
km
opposite side, was entirely
away
iiiany villages on tbat side
wide), between the island and
fiiled in
Osumi Province on the
witb mud-flow and débris, so tbat the strait,
during somé years after tbe catastrophe, had been })assed by tbe [jcoples of tbe environs, untill tbis temporal passage was again gradually wasbed away by the wave. Though the catastrophe on that period was so groat and treiiiendous, the city of
Kogoshima, which
is
said to
bave been totally demolisbed by tbe recent
eruption, has not suffered an actual damage, because tbc city was situated on tbe
windward
^
direction.
Prof. L. V.
Lóczy: Über
löny Bd. XIV. (1884) pp.
122
ilic
Eruption
14fi.)
(l<s
Krakatoa
ini
.Jahn- 1HS3. (Földtani
Köz-
VOLCANO IN JAPÁN. ON THE RKCKNT BRUPTION OF SAKURAJIMA
135
lies on Kogoshima, which is inhabited by ca. 70,000 peopU;s, pictufine very a with above-mentioned Satsunia Bay, the western coast of the The Vesuvio. of view the with liké Naples resque view of Sakurajima volcano, crater the and km, about measures 4 Sakurajima strait between Kagoshiiiia and city. is distant about 8 km írom the volcano Sakurajima of top on the on the south craplace taken been have would I think, the re«ent eruption city of Kagothe and top), the on craters has three
The
city of
ter of the volcano (the volcano
Fig.
17.
Sakurajima Volcano
in
Japán.
event, that so a beautiful and shima just stood in leeward. It is a very lamentable fire of the volcano. flourishing city was visited by the monstrous lamenthe London Telegraph runs, my If the catastrophe was so great as there have I because Firstly, two reasons. tation is especially great. Why V I have üollege State the on professors were occupied themselves as
many
friends,
who
the
because the city is and the Higher Middle School. Secondly, persons m Japán; mmilitary and birthplace of many distinguished statesmen laté General Nodzu the Kuroki, General deed Marshal Oyama, Marshal Togo, as the conqueror of names world-known Admiral Ivamimura (above all are the MarMinister President Count Yamamoto, the Kusso-Japanese war), the present very laté Saigo the Great and Okubo, quis Matsukata, Count K^boyama, the are all born m Kagoshima. famous as veterán statesmen of the Kestoration,
of
\gi-iculture
14. Jan. 1914. Budapest, ^
Prof. Dr. T.
Wakimizu.
ABHANDLUNGEN. CONTRIBÜTIONS A LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. I.
Par KoDOLPHE Balló.^
L'histoire séculaire des théories de la forniatioii de la dolomie montre clairement qu'on ne peut comprendre et expliquer l'histoire et les changements de la matiére de la Térre qu'á l'aide de la chimie. Nous ne pouvons donner une
explication correcte de la formation d'une roche les
élements et
les
nous connaissons
que
combinaisons des éléments qui
la constitution
si
nous savons quels sönt en un mot si
la constituent,
niinéralogique de la roche en question. C'est
seulements lorsqu'on posséde ces
données qu'on peut se mettre á l'étude des
réactions chimiques et des circonstances dönt la roche est
le résultat.
Les observa-
tions faites en plein air ne nous renseignent pas, d'ordinaire, sur le cours entier
de
la
formation de
la roche, a cetté fin,
il
aux expériences de
faut avoir recours
laboratoire.
Ces expériences ont pour but de nous renseigner sur la formation et la transformation des minéraux, en comparant ces résultats avec les données des observations faites en plein-air on peut déterminer les possibilités qu'il faut prendre en considération pour résondre la question. II est tout naturel qu'on dóit peser objectivement les divers facteurs pour ne pas exagérer leur importance. II ne faut pas oublier que ecorce de la Térre est constituée de matiéres dönt les travaux de laboratoire cherchent á déterminer 1
les lois. Ces lois sönt valables aussi hors du laboratoire, niénie quand nous ne pouvons soumettre á l'expérience les gi-andes masses et les longues périodes de la nature. Ainsi dans chaque question oü il s'agit des matiéres de l'écorce de la
Térre, il faut prendre ces lois en considération. A ce jioint de vue et en jiossession de nos cunnaissances actuelles nous ne pouvons qu'étre étonnés de ce que la théorie selon laquelle le calcaire se
de magnésie
BucH, Fkapoi-i mentionnés
^
et
iiiu?;
transforme en dolomie sous l'action de vapeurs
été adoptée par tants de savants
ait
Dukocher). Ce
haut
Conférence
failt-
(|u'il s'est
a
la
n'est qu'eu
fait
séanco du
.">.
éminents
néghgeant
(Ardino,
Hrim,
les principes
de critique
que Dana, Jackson, Hausmann
et d'autres
juiii
litl2
du Magyarhoni
'J'üldtani 'rársulat.
CONTRIBUTIO NS Á LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE.
137
aux travaux de ]\íorlott,^ Marignac de calcium et de magnésium se transforment
-savants ont attribué tant d'importance •et
Fabre^
selon lesquels
des sels
eu dolomie en présence de carbonates á des températures de 130 á 200 °, qu'ils ont déclaré résolue la question de la formation de la dolomie. Ils ont oublié que ces conditions spéciales ne se réalisent pas dans la nature, et que si elles le font,
ce
n'est
H
que dans des
limites fórt restreintes.
faut aussi accepter sous réserve la théorie de
BiscHOFP qui pattant du de
la
fait
que
magnésie, ont expliqué la formation de
la
Grandjean, Volger
et
marin renferme toujoura
le calcaire d'origine
dolomie par
la
lessivation
du
•calcaire.
On ne pourra juger de la valeur des théories selon lesquelles la dolomie se iormerait par précipation directe dans une solution aqueuse ou par réaction double dans des solutions aqueuses, A.
comme
le
Leube, Coquand, Delanone, et d'autres, que si l'on a
disent
Hunt, Liebe, Gmbel, Forchhammer, Cordier
complétement reconnu par des expériences
les lois
de
la
formation de
la
dolomie.
des expériences concernant la synthése de la dolomie. Cependant nous ne possédons pas de théorie entiérement admissible. La cause probable en est qu'on n'a pas suffisamment pris en considération les ré-
De nombreux
savants ont
fait
sultats de la chimie théorique et qu'ainsi l'on a fait les expériences sur
une base
^ empirique. Dans la longue série de ces travaux ce sönt les recherches de Klement conséquent, par données, précieuses et de F. W. Pfaff,* qui nous ont fourni de
nous nous en occuperons en
Klement I. les
a adopté
détail.
comme
base de ses recherches
vraies dolomies forment pom'
la
les
observations suivantes.
plupart des récifs de corail ou leurs
sönt associées. Les atolles présentent la dolomitisation la plus compléte. II. Selon Dana l'on a dósé dans une roche calcaire provenant de la cóte de MgCO-^, tandis que dans le -de la lagune do l'ile en corail de Metia 38-07 observer que le Mg vient probablement fait Dana traces. qu'en 11 en a corail n'y
%
mer concentrée de la lagune, qui s'écharffe parfois considérablement. Les recherches détaillées de Sorby ont confirmé la supposition de Dana <3ue le calcaire des corails est de l'aragomte. C'est dans la divergence des propriétés chimiques de l'aragonite et du calcite qu'il pense avoir trouvé la clef de l'énigme
de
l'eau de
HL
de
la
dolomie.
Lorsque
ses expériences préhmiaiaires
fate ou de chlorure de
magnésium
et
de
sel
ont justifié qu'une solution de sulmarin de la concentration de l'eau
de mer transforme, dans certaines circonstances, l'aragonite finement pulvérisée «n carbonate de magnésium a un degré variahle, contrairement au calcite, Klement a commencé l'étude des concentrations et des températures.
De
ces expériences faites avec de l'aragonite de
Urvölgy dans
il
résulte
le sulfate
^
Haidinger, Naturwisseiisch. Abhandl.
*
Biblioth. univ. de Généve, 1849.
3
TscHERMAK,
*
N. Jb.
f.
1.
p.
305. (1847).
Miii. Petrogr. Mitt. 1895, 14. p. 526.
Min. Geol. ete. Beilb. 23. (1907)
p. 529.
que
les essais faits
de magnésium exerce son action á partir de 60 á des températures de 50 á 55° Taragonite ne contenait que des traces de ^;
Mg
KODOLPHE BALLO
138
Au
dessous de 60° la quantité de carbonates de magné-
mérne au bout de 10
jours.
sium précipitée
en raison diiecte du teiups
montre
le
est
tableau sviivant.
Température
et
de la température,
comme
le
COXTRIBUTIONS Á h\ THBORIK DK LA FÜRMATION DE LA DOLÜMIE. si
Don
139
générale, d'une des questions les plus difficiles, de rauginentation de la
teneur en magnésium.
Pfaff est parti de Tobservation qu'on n'a pas réussi á produire du MfjCO^ anhydre sous grandé pression; puis qu'il ne s'en fornie pas mérne en présence de CaClz et NaCl, et que le précipité qui s'est formé sous une pression de 500 atmospbéres pendant 48 heures a été du carbonate de magnésium basiípie se dissolvant facilement dans de l'acide acétique a 1%. II en a tiré la conclusion que la dolomie ne se forme pas directement, pas mérne sous une forte pression. Cetté conclusion semble étre confirmée par une expérience qu'il avait faite auparavant,^ dans laquelle
obtenu une matiére difficilement soluble dans
avait
il
les
acides étendus chauds, dönt la composition était trés rapprochée de celle de la
dolomie normálé.
a exécuté l'expérience en introduisant de l'hydrogéne sul-
II
furé dans une solution de sel contenant
en poudre
fine; sous l'action
dénommer
pourrait
du carbonate de calcium
de l'hydrogéne sulfuré
il
magnésium.» a composé mentiomié.
«sulfurat de calcium et de
corps a donné sous l'action du
Pour élucider
COg
le
que sous une
CO2 avec
Mg
a constaté qu'un enduit riche en
il
forme sur
forts se
magnésie
la dessiccation ce
il
a
résulte de ces expérien-
II
NaCJ en
solution, en
une matiére
en rhomboédres, qu'il n'a pas analysée, mais qu'il pense étre de la
dolomie, parce qu'elle ne dégage du
Puis
la
pression l'anhydrite finement pulvérisé se transforme
forte
sous l'action de MgCJ.^ et No^CO^, en présence de eristallisant
de
réactions de la formation secondaire de la dolomie
les
étudié les transformations de l'anhydrite et du calcite.^ ces
et
formé un produit qu'on
s'est
la
H
seulement dans
les acides
exposée a l'action de
MgSO^
pense que ces expériences donnent
l'expli-
poudre d'anhydrite,
ou de MgCl^, en présence de CO^-
des acides étendus qu'á chaud.
et soluble
si celle ci
est
cation des lentilles de dolomie qui se trouvent dans les eouches de gyps accom-
pagnant
les gites
de
sel
gemme.
a aussi étudié la transformation en dolomie du carbonate de calcium
II
sous l'action de sulfate de magnésium et de chlorure de sodium en solution concentrée sous une forte pression, en platánt ces matiéres en eouches superposées et
en
les
conservant sous une forte pression pendant plusieurs jours á une tem-
pérature variant de 4 II
á
2%
a
14°.
résulte de ces expériences
que
d'autant plus riche en
Mg,
est
le
résidu insoluble dans de l'acide acétique
que
la
mixtion des corps réagissant a été plus compléte,
IL que
le
CaCO^ a
I.
III.
que
été finement pulvérisé et
l'action a été prolongée.
Selon ces observations la réaction
commence déjá
atmosphéres, mais á une pression de 60 atmosphéres
la
á
une
pression de 40
transformation est beau-
coup plus rapidé. La transformation s'effectue aussi sous des pressions de 200 á 500 atmosphéres, mais sion altére la réaction.
II
il
n'a pas étudié en quel sens l'augmentation de la pres-
a aussi observé que
pératures élévées (40 á 50°).
1
Beilage
2
].
c.
Bánd IX.
p.
483.
la
réaction est accélérée á des tem-
RODOLPHE BALLÓ
140
a encore étudié l'action de l'eau de mer. Sous raction de I'eau de
II
simple
sur l'action de l'eau de
mer dix
fois
concentrée
il
déposé une matiére qui
s'est
contenait, aprés traitement avec des acides étendus, 21 "7% de
Ces expériences jettent une vive lumiére sur
de la dolomie, mais tiére
que
mer
n'a obtenu que trés peu de matiére difficilement soluble, tandisque
il
elles
n'en donnant pas íme solution compléte, puisque la ma-
expérimentateurs ont obtenu n'est pas de
les
Mg
contenant du
MgCO^.
question de la formation
la
la
un corps
dolomie, mais
en proportions variables, difficilement soluble dans
les acides
étendus. La réponse á cetté question n'est pas facile, parce que la dolomie est un corps un peu vaguement défini, En quoi consiste la dolomie? La dolomie est une roche composée de carljonates de calcium et de magnésiuni. i\Iais si l'on les nombreuses analyses de dolomies, de calcaires dolomitiques de magnésites contenant du CaCO^, on voit que leur teneur en Mg varié de quelques dixiémes de pour-cent jusqu'á la composition des magnésites. Le pétro-
passe en revue
et
graphe résont tingue
de
est
1
la
question a l'aide de la notion de
roches dans lesquelles
les
1 et
:
le
la
dolomie normálé et
il
dis-
rapport des molécules des deux carbonates
appelle dolomies toutes les roches carbonatées qui ne présentent
il
pas d'effervescence notable sous l'action de l'acide chlorhydrique dilué.
II
ne
considére pas que le pouvoir réactif d'une matiére dépend non seulement de sa
composition chimique mais aussi de son état physique.
Le
chimiste,
nore pas que sur
n'y voit pas une question de dénomination, parce qu'il n'ig-
lui,
données fournies par l'analyse, on ne peut établir que
les
les
quantités rélatives des composants, mais non la modification de la substance;
dans les
les
compositions compliquées on ne peut
combinaisons formées par
ne savons pas trouvent
dans
si
comme du
morphes), ou
les
les
méme
pas établir quelles sönt
composants. Ainsi dans
cas de la dolomie nous
le
roches de composition variées
les
du magnésite (en négligeant
calcite et
deux carbonates
les
se
modifications poly-
forment un
s'ils
magnésite, ou bien
sel double et l'excés est formé de calcite, ou de nous avons affaire á des cristaux mixtes ou á des solutions
si
solides.i
Cetté question est d'une haute importance, parce que se forment dans d'autres conditions
sönt aussi tout autres
phases solides
La
solide.
Si
et
si
que
le sel
double;
les
les
carbonates simples
conditions d'équilibre
roche d'une composition variable est formée de deux
la
d'une seule phase du cristal mixte homogéne ou de
question de la formation de
nous savons quelle sönt
les
la
la
solution
dolomie est contenu dans ce probléme.
phases de la roche et quelles sönt
les
conditions
d'équilibre de ces phases, nous savons aussi les conditions dans lesquelles la roche
en question la
s'est
formée. Pour établir une théorie acceptable de
la
formation de
dolomie nous devons donc d'abord savoir ce qu'est la dolomie et quelles sönt
le s
conditions d'équilibre des carlH)nates du calcium et du magnésium.
La ^
difficulté
de
la
solution
Sans vouloir discutor
dolomie nous donnons
pour montrer douteuse).
la
ici
la
du premier probléme
se trouve
dans
la
ressem-
question de risomorphie du calcite, du magnésite et de la
des analyses de cristaux homogénes de dolomie pauvre en fer
plausil)ilité
de cetté supposition. (L'homogénité de
la
matiére N*^ 3 est
CONTKIBUTIONS A LA THEORIE DE LA FOKMATION DE LA DOLOMIE.
141
RODOLPHE BALLO
142
blance cristallographique du calcite, de la dolomie
Selon Inostranzeff
double) et du magnésite.
(sel
cristaux de calcite différent des cristaiix de dolomie par
les
des rayures jumelées selon ^2 -^ (01 1:2). Mais, comme l'a démontié Doelter on trouve fréquemment des cristaux de calcite sansrayiues jumelées; ce qui a été prouvé aussi par Lemberg, qui a trouvé en grand nombre de ces cristaux
dans
marbre de Carrare, quoique
le
L'observation de
que sous
la figure
Kenard
la
Mg
teneur en
á peine de ^l^%.
sóit
Liebe, selon laquelle
le calcite
ne se présente
de matiéres de remplissage informe á cóté de cristaux de dolomie
bien di'veloppés a
la
méme
valeur.
Les méthodes basées sur
la
difíérence
du pouvoir
réactif
du
calcite et de
dolomie ont plus de valeur. La calcite posséde un pouvoir réactif plus élévé
la
que
dolomie et montre une coloration plus forcée, en lames minces et aussi
la
(H^N)HS (Lembekg)
en poudre. Ainsi Fe^Cl^ et
^^2^/3+ hámatoxyline en la
et
violet.
AgNO^
-\-
colorent en noir verdátre,
le
K^CrO^^ (Thugutt) en rouge. Mais
valeur de ces réactions est limitée. Ainsi l'on ne peut se servir de la premiere,
que
la
si
réactifs
dolomie ne contient pas de
que
en général on ne peut se servir de ces
fer,
cristaux sönt suffisamment gros et
si les
l'on fait l'essai trés soigneu-
si
sement. Puis un autre défaut de ces méthodes c'est qu'
elles
ne permettent pas de
distinguer le magnésite de la dolomie; on dóit donc rechercher encore d'autres
méthodes.
On parce que
ne peut pas se baser non plus sur les
détermination du poids spécifique,
la
poids spécifiques différent trés peu.
L'étiide de la solubiUté et de la tension de ces substances semble pro-
mettre une réponse plus
libre
directe.
avec
nous faisons une solution de deux corps
Si
(phases), la composition
cristallins
de
solution
la
saturée,
phases cristallines, est indépendante de
les
phases solides.
Mais
sönt ainsi qu'une
si
seule
corps solides forment
les
phase
alors
solide,
la
c'est-á-dire en équi-
proportion des deux
cristaux
des
composition de
la
mixtes et
ne
la solution con-
centrée est une fonction de la composition de la phase solide. Par conséquent, s'il
y a dans
les
roches de composition variée deux composants
composition de
la solution
méme
indépendamment de
pression)
saturée est la la
méme
(á la
méme
cristallins,
la
température et
la
quantité relatíve des composants, mais
dépendant des modifications de ces corps;
si les
composants forment des cristaux
homogénes la composition de la solution saturée dépendra de la composition des cristaux. Quant á la tension de la décomposition des carbonates (RCO^ 7^ TiO-{- CO.J on peut déduire par le méme ordre d'ideés, qu'on observera toujours la tension de la matiére a tension maximale, indépendamment des autres composés présents. La tension ne dépendra de la composition que si la matiére resté homogéne tout cn changeant de composition.
On
a
fait
de nombreuses experieuces de
soluliilitr
nou9 ne pouvons pas profiter des résultats, parce que ])as satisfait
aux conditions
d'équilil)re. Ainsi F.
jjla^ant la matiére ])ulvérisée
N. Jahrl).
í.
Min. etc. Beilb. 23.
il
a
la
dolomie. mais
cxpcriuuiitateurs u'ont
Pi akf^ a fait ses cxperiences en
dans un entounoiv en
piacé ensuite daus un gros vasé ou
1
W.
avec de
les
])orcelaine ])erforé. qu'il a
versé de l'acide acétique éteiidu (1%).
CONTRIBUTIONS A LA THEORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE.
143
Aprés un lépos de 24 heures il a analysé les solutions. Ce systéme était lóin d'étre en éqnilibre, ce qui est démonstré p. ex. par notre premiere expérience d'orientation faite avec de la pondre de dolomie du Kisgellérthegy. Nous avons piacé 10 g de dolomie finement pulvérisée dans un flacon d'ERLENMAYER, puis nons y avons ajouté de l'acide acétique á 2 %. Nous avons agité le flacon plusieurs fois par jour.
Au
bout de 15 jours nous avons bouclié
pour le placer dans fórt que le flacon a
l'agitateur.
le flacon hermétiquement dégagement de CO^ a été si voit donc qu'on ne peut tirer des
Mais en l'agitant
éclaré entre nos mains.
On
conclusions des expériences de solubilité que
si
le
les
conditions d'équilibre sönt
toutes réalisées (tension du CO2, etc).
Pour montrer á quels
résultats contradictoires
principes, nous citerons le cas de
Gorup-Besanez composition suivante:
1
on arrive en négligeant
ces
Gorup-Besanez.
a traité avec de l'eau contenant
du CO2 une roche de
h\
RODOLPHE BALLÓ
144
(le
solubilité
avec de
la
doloniie
suivants.
Rapport des
carboiiates:
environs de Pfitsch; les résultats sönt
les-
CONTKIBUTIüNS Á LA THÉORIE DE LA FORMATIüN DE LA DÜLOMIE. se fornient pas directfinent daiis
ne
intermédiaires ot quel est
En un
etc.
calcium
et
niot
les
ment
combinaisons
les
des faeteurs extérieurs, température, pression,
l'effet
carbonates du
s'agit d'élucider les conditions d'équilibre des
du niagnésiuiiK
Quand avec
il
uue solution, quelles sönt
145
comparant
cetté question sera résolue on pourra, en
observations des géologues, établir
la théorie
de
la
les
résultats
formation, probable-
multiple, de la doloniie.
EmE NEUE
LÍMA-ART AÜS DEM «LOKALSEl)ÍMENT" ÍN DER ÜMGEBÜNG VON ZALATHNA. Von Privatdocent
— Einer uieiner Hörer,
Sommer
(1913),
wáhrend
Dr. St. v. Gaál,
Mit den Figuren 18 — 19.
Herr
Stepan Ferenczi gelangte
Dr.
er sieh in der
Umgebung von
Untersuchungen, bezw. mit geologischen
L
gut
m a- Art,
i
Steinkerns der
erhaltenen
welche
er
letzten
ini
Zalatna mit geologischen
Detailaufnahmen befaBte, durch dia
Freundlichkeit des Herrn Ober-Bergingenem*s eines
—
Géza
rechten Schale
Plandbr einer
den Besitz
in
sehr
interessanten
mir beliufs Bestimmung übergab. Den in Kede stehenden
Steinkern fand Herr G.
Plander auf der Halde des Lazar MAGOs'schen SteinGemarkung der Gemeinde Fels-Kénesd (Komit.
bruches, welcher sich in der
A. -Fehér), in der Nachbarschaft von Zalatna befindet.
Ich spreche den beiden Herren, die mir zur Beschreibung eines in jeder Beziehung sehr interessanten Fundes freundlichst verholfen habén, meinen bestén
Dank
aus.
Ich verdanke auch die auf die náheren Verháltnisse des Fundortes sich beziehenden Daten der Freundlichkeit des Herrn Ferenczi. Laut seinen Mitteilun-
gen Hegt der Lazar
]\'ÍAGOs'sche
Steinbruch
am FuBe
der auf der Generalkarte
m) bezeichneten Höhe. Das Maté(1 riái des Steinbruches ist ein grober, záher Quarzsandstein, mit festem Kaik- und Kieselbindemittel. Dieser erinnert uns zwar lebhaft an den in der Náhe (in Ent:
25,000) mit dem
fernung von
Namen Fata
1—2 km)
Boilor (8*32
bereits früher festgestellten oljerkretazi^chen
Karpathen-
den ÁuBerungen des Herrn Ferenczi — auch auffallende imd wichtige Unterschiede auf. Auf diese komme ich noch am
sandstein, derselbe weist jedoch
Ende
laut
dieses Aufsatzes zurück.
Man kann ortes
—
eine Folgermig
aiif
die stratigraphischen Verháltnisse des
mid Umgebung, bezw. auf das
aus der geologischen Fachliteratur nicht
1
d.
M.
V.
Altér
zieheii.
Pálfy: Die Umgebung von Abrudbánya (Erláuterungen zu
d. geol.
ung. Kronlánder) Bpest 1908. Fö/dtani Közlöny.
XLIV.
köt. 1914.
Fund-
einschheBenden Sedimentes Neuerlich war es M. v. Pálfy,^
des
^^
Karten
K
146
ST.
GAAL
V.
und Verespataker <
der die Ansicht aussprach, dal) das Zalatnaer
miozánen Alters bereits früher in
sich auf
Grund
sei,
seiner petrographischen
Untersuchungen
—
sich
auch auf Dr.
—
im Gegenteil so, daB die in Kede stelienden Bildungen oberkretazischen Alters seien; Fekenczi I.^ wieder stellt sie ins ]\liozán. In der paláontologisclien Literatur suchteicb vom Miozán an d.e der F.NopcsA
2
berufend
Kénesder Lima
sp.
am
bestén entsprechende Art. Ich fand endlich in einem AVerke
Fig. 18.
d'Orbignys
*
Lima
(jrandis n. sp.
von oben gesehen.
*/,(,.
Lima-Fauna, doch war keine der Form von F.-Kénesd zu identifizieren.
eine ziemlich reiehe
beschriebenen Arten mit der
daselbst
Von den von d'Orbiony aus der französischen Oberen Kreide l)eschriebenen gröBeren Formen kann am meisten lAma simplex d'Orb. zum Vergleiche herangezogen werden.^ Diese Art steht zwar in der GröBe den oberkretazischen, gi'oBen Lima formen ziemlich naeh, doch sowohl der Bau im Allgemeinen, ^
^
Gy.
V.
Br. F.
SzÁDECZKY: Über Gesteinc von Vorespatak. (Földt. Közi.) Bpcst 1909. NoPCSA: Gcologie tles zwischcn Gyulafi-hérvár — Déva — Ruszkabánya und
V.
der rumánischcn Landesgrenzc liegenden Landestcile (Jahrb.
d.
ung. geol. Rcichsaiistalt).
Bpest 190. '
Ferenczi: Zalatna környékének geológiai viszonyai (Ungarisch) Kolozsvár 1913.
*
A. V. d'Orbiunv: Description des molhisques ct rayonnés
crétacés. Paris, IS+.S »
L.
0.
p.
— 47.
144. Taf. 418. Fig.
0-7.
fossilo.
III.
Terrains
EINE NEUE LIMA-ART AUS DEM «I.OKALSEDIMBNT».
wie auch die
meisten cbarakteristischen JMerkmale
erinnern
147
sehr
lebhaft
an
usere Versteinerung. Die hervorzuhebenden übereinstimmenden Merkmale sind: die im AUgemeinen flache Schale, die Konkavitát des hinteren SchloBrandes und hauptsácblich die voUkommene Kreissegmentform des vorderen (buccalen) Ohres.^
—
—
Es kann endlicb bier aucb envábnt werdeu, daB wie die Scbale der L. simjAex •wabrscbeinUcb aucb die der neuen Art unberippt war. Wir können auf diesen
Umstand daraus scbHeBen, da
dem
auf
Steinkern selbst aucb die Eindrücke der
stárkeren Zuwacbswellen gut sicbtbar sind (gerade so wie die Lángsfiu'cben in
Fig. 19.
Limn grandis
Ausböbbmg gut zu beobacbten umso sicberer zu erwarten wiiren. der
n.
sp. ^/o.
sind),so daB alsó aucb die Spuren der
Rippen
Die Unterscbiede sind aber aucb auffallend. Vur Allém der bedeutende OröBenunterscbied: die L. siniplcx betrágt nur die Halfte der neuen Art, und
im Allgemeinen
rundlicb (nacb d'Orbigny etwas dreieckig), die neue Art
gegen scblank, beinabe vollkommen Die
Form
wábnt,
3
:
2.
ist
elliptiscb,^
des vorderen Obres (das bintere
vollkommen
und
sie ist
samt Wirbel
aucb etwas
Sonst habén die beschriebenen Arten
"
Die Proportion der gröíJten Lángé und Breite
allé dreieckige ist:
ist
da-
fiacher.
wie bereits
feblt),
er-
neuen Art ver-
die eines Kreissegments, welcber bei der
^
ist
Ohren.
L. simplex 3'5
:
2"5;
Lima
n. sp.
Diese Zahlen drücken meines Erachtens den auffallenden Unterschied, welcher bei
Besichtigung dicsér zwei Arten ins Auge
falit,
nicht genügend aus.
10*
K
148
und
kleiner
liáltiiisuialjig
V.
GAÁL
ist,
und
ST.
schiiiáler
glatt
palit
in
die
der L. simplex aber vielniehr aulfállt,
UmriBlinie hinein, bei
allgemeine
sozusagen her-
vorsticht.
—
—
wie bereits erwáhnt fehlt zwar, ich bin aber der Meiniing, Der Wirbel daB dessen Rekonstruktion an der Hand der nahe verwandten Fornien uns keine besonderen Schwierigkeiten bieten würde. Es ist námlic-b /ax erwáhnen, dal3 was das Verháltnis der Grund dimensionen betrifft, die aus deni Senon beschriebene L. ahnqjta d'Okb. mit der neuen Art sehr gut übereinstinmit. AuBer der Über-
einstimniung des Umrisses
hauptsáchlich die die neue Art bezeichnende
falit
máBige Auí'wölbung der Schale auf, und so ist der Wirbel wahrscheinlich auch bei Lima n. sp. gerade so ein wenig nach rückwárts und nach auswárts gebogen, wie bei L. ahrupta. Diese letztgenannte Art gerippt
sie tlie
ihre
ist,
Ohren sind
GröBe derselben
ist
sonst zienilich a])weichend, weil
dreieckig, der SchloBrand ist anders gebaut
und
blos ein Dritteil.
ist
Die Beschreil)ung der
in
F.-Kénesd vorgekommenen L
i
m a-Art
dürfte
alsó lauten:
Der
U
ni r
die Schale
s e
aber
s t
á r
k
i
ist
B
h
w
a c
w
Zu
e r e
w
bei n
h g a c
a
he
1
b
e
w
h
s s t r e
ö
t
v o
1
k u ni in
1
e
u
e
1 1 i
(wahrscheinlich unberippt) i f
e
n
v o
r
h aii d
Der
e n,
p
t
i
s c
h;
e s
sind
die
die
;
n a 1 e S c li 1 o Bin der A u s h ö h 1 u n g 1 a u f e n r a n d ist ein wenig konkáv, parallelé Lángsfurchen entlang. Das vordere Ohr ist Verháltnis s c h ni a 1 u n d h a t die F o r ni e i n e s K r e i si m s e g ni e n t s, welcher in den allgenieinen UniriB liineinpaBt. Der Wirbel ist zienilich nieder, und wahrscheinlich etwas nach rückwarts geljogen. b
e r
f 1
á c h e
e t
a s
\v e
1 1 i
g
g
e s t a
1
1
e n.
a
Dimensionen: 134
gröBte Breite
84
«
44
«
die
Ich denke
diese
Dicke des Tieres cca ...
irteressante
neue Art unter dem Nanien Lima grandis
in die Fachliteratur einführen zu dürfen. sich in
Klausenburg
Und
mm
gröBte Lángé
in der
Sammlung
Das beschriebene Exemplar befindet Múzeum.
des Erdélyi
noch einige Bemerkvmgen über das Altér der
jetzt
die L. grandis n. sp.
einschlieBenden Schichten
Ich betoné auch meinerseits nachdrüeklich die Auiíassuug: das Altér ciuer Bildung auf Grund einer einzigen Versteinerung bestimmen zu wollen ist sehr unratsam. In unserem Falle wird die Lage noch sehwieriger diucli die Unistánde.
daB wir blos einen Steinkern besitzen und das Gebiot geologisch ein strittiges ist. Das allerwichtigste ist aber, daB es sich um einen S a n d s t e i n handelt. j\fan sollte nanilich meines Erachtens in der Beurteilung der organischen Beste der Sandsteinc und Konglomerate mit verd()p])clter Vorsicht und Strenge vorgehen, und ich sie die
mag
diesen eine alterbestimmendc Jíollc nnr so zu erkennen, falls
Krftik in jeder Beziehung tadcllos bestében.
Vná
trotz
all'
diescm
sei es hier gestattet. die
stratigraphischen Verháltnisse
kurz zu berühron. Es möL'en dics einerseits das offene Prol)lem des «Lokalsedi-
EINE NEUE LIMA-AHT AUS DEM «LOKALSKÜl.MEXT».
149
mentes» des Siebenbürger Erzgebirges, anderseits die au und für sich sante ueue L i'm a- Art rechtfertigen.
selír interes-
Wie schon erwáhnt,
gibt es Forscher, die das Lokalsediment in das Miozáu, Kreide (Cenoman-Danien) versetzen wollten. Laut dem
andere wieder in die
Berichte Ferenczis felilen nicht die Anzeichen, welche gegen das kretazische Altér des L. MAGos'schen Sandsteines spreohen würden. Solch' ein Monient ist in erster Linie die Tatsache, daB die Karpathensandsteine der Gegend ausnahmslos stark disloziert erscheinen, und mit Ehyolittuff nie im Zusamnienbange stehen. Der Sand-
Fata Boiloru weist dagegen eine ungestörte Lagerung auf, gerade wie miozánen Gebilde der Umgebung, und schlieBt Ehyolittuffbánke in sich ein. Anderseits aber, wie gerade auch Ferenczi behauptet — ist eine Discordanz stein der
die
—
zwischen
dem L
m a -Sandstein
i
ter) sicher festzustellen.
und dem zweifellosen Miozán^ (Ton und SchotFerner sind auch die auf der Oberfláche mehreren Orts
und Dazittuffbánke in diese, mit Ostrea (Picnodonta) coclilear PoLi bezeichneten Miozándecke einzureihen. Die Tuffbánke enthalten laut den Untersuchungen des Hemi Tulogdi — Laurus primigenia und Cinnamomum
kartierte Andesit-
—
Sclieuchzeri,
Abdrücke; ich
selbst fand in
den Dünnschliffen der Mergelzwischen-
lager Orhitulina, TnincatuUna, Bolivina.. Textularia, Glohigerina bulloides d'Orb.
—
(Im Dünnschliffe des L. JNlAGos'schen Sandsteines kamen wie es mir Herr Prof. Lörenthev freundliehst mitteilte kauni die zweifelhaften Spuren von Organismen vor.) Sonst aber, was die Orientierung auf Grund der Lima grandis betrifft, wáre
—
folgendes zu berücksichtigen.
Laut
den
Literatur-Angaben
sind
die
groBen
Obere-Kreide Süd-Frankreichs wahrlich bezeichnend.
L
i
m a-Arten
für
die
Die bekannten gröBten
Arten des Genus, wie Lima santonensis d'Orb., L. rapa d'Orb., L. maxima Arch., L. Gallienniana d'Orb., L.
simpUx d'Orb.,
L. chjpeiformis d'Orb., L. Dujardini
Desh. wurden aus den Schichten der Túron- und Senonstufe gesammelt. Ich möchte liier noch wiederholt betonén, daB auf einem komplizierten,
verháltnismáBig
armen
Terrain, wie
tigen Frage auf fülirbar
sei.
so
wenig durchforschten
das Siebenbürger Erzgebirge,
Grund
und an Versteinerungen die
Entscheidung der
einer einzigen Art bezw. eiues einzigen
Anderseits aber leistet uns die
Lima
so
strit-
Exemplares undurch-
grandis einen sehr guten. orien-
tierenden Dienst.
Budapest,
am
1.
November
1913.
Stephan
V.
Gaál.
^ lu der C4emarkung von Nagy- Almás, bei F. -Kenesd, an den westlich von dei o béren Kirche gelegenen Bergrücken, sammelte Herr Ferenczi zahlreiche Exemplare vop Ostrea
(Picnodonta) cochlear PoLl. Er konnte auch dieselbe Schicht bis ziim L. MAoos'schen Stein-
bruche mit Siehorheit verfolgen.
DIE MITTELLTASSISCHEN BILDüNGEN DES GERECSEGEBIRGES. Von
—
-Mit
Koloman Kulcsár.
Dr.
den Tafeln
I
— 11
und den
Fifjuren
20-21.
Wáhrend meiner Uni versit átsstudienzeit habé icli nach den Intentionen des Herrn Universitátsprofessors Dr. Anton Koch die iin geologischen und paláontologischen Institut der üniversitát befindliche HAXTKEN'sche Gerecseer Samnilung in Arbeit genommen. lm Anfange bescháftigte ich mich mit dem oberliassischen Ammonitenmaterial, von welchem ich die Familie der Harpocemtidae als Universitátspreisschrift bearbeitete. Um die geologischen Verháltnisse kennen zu lemen, begab ich mich im Somnier 1911 auf drei Wochen nach dem Gerecse. ÍTelegentlich der lokálén üntersnchungen konnte ich sehr viele ganz neue Beobachtungen machen und fand unter anderem, eine gröfiere Eolle
zukomme,
dafi
den mittelliassischen Bildungeu
als dies aus der Literatur hervorgeht.
meiner Studien habé ich in der
am
5.
Das Ergebnis
Juni 1912 stattgefundenen Fachsitzung der
Ungarischen Geologischen Gesellschaft
dargelegt.
Im August
des vergangenen Jahres begab ich mich zufolge eines ehrenden Auftrages des Herrn
technischen Hochschulprofessors Dr. Fraxz Scilafarzik abermals nach recse
und konnte
l)ei
dem Ge-
Gelegenheit neuerdings die liassischen Bildimgen
dieser
einem eingehenden Stúdium imterziehen. Meine auf die stratigraphischen und Lagerungsverháltnisse bezüglichen Beobachtungen habé ich in einem Vortrage in der
am
8.
Január 1913 stattgefundenen Fachsitzung der <(Ungarischen Geologi-
schen Gesellschaft» dargelegt, den ich damit beschloB, daB ich auf Grund meiner
Beobachtungen und Studien
bin, die
monographische Be-
arbeitung der Juraschichten des Gerecsegebirges in Angiiff
nehmen zu können.
Indem
ich
mm mein
jetzt schon in der
Lage
Versprechen einlöse, beginne ich meine Arbeit mit den weni-
ger bekarmten liassischen Bildungen.
Ich erfülle nur eine angenehme Pflicht, indem ich meineii verehrten Mei-
stem, den Herren Professor Dr.
RENTHEY meineu tiefstenDank hat,
Anton Koch und
abstatte; ersterem
Professor Dr.
dafi'ir,
daB
er es
meine Studien mit Benützung der erforderlichen Hilfsmittel
stitute fortzusetzen; letzterem für seine freundlichen Ratschláge,
mir behilflich war. Zu I
lochschule Dr.
Dank
verpflichtet bin ich
dem Herrn
Franz Schafarzik, meinem verehrten
Emerich
L-
mir ermöglicht iii
semem
In-
mit welchen er
Professor der techn.
Chef, für den
mich ehrenden
Auftrag, durch welchen er es mir ermöglichle meine geologischen Beol)achtungen
im Gerecsegebirge zu bewerkstelligen und mir Gelegenlieit zur Beendigung meiner EndHch da)ike ich dem Herrn Universitáts-Adjmikten Dr. M. Elemér Vadász für sein(' fadilichen L nterweisnngen wiilu'end der Zeit
Studien geboten hat.
DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GBRECSEGEBIRGES.
151
iiieiner Tátigkeit; deni Herrn Sektionsgeologen Dr. Aurél Liffa íür die gefállige Cberlassung der noch nicht gednu-kten reambiüierten Karte im ^MaBstabe 1 25.000 behuts Abkopierung, sowie für seine nützlichen Ratschláge; ferner der Direktion der Kön. ung. Geologischen Reichsanstalt für die Überlassung des im :
j\íuseuin befindlichen, aus der
Sammlung von Hantken stammenden
Petrefakten-
zu diesen Studien.
niaterials
Lias im Gerecse.
f)ie Aiisbilíliiiiíj (les inittleren
In der auf das Gerecse bezüglichen áltesten Literatur (Peters,^ Hauer,^
WixKLBR^) wird über den mittleren Lias keine Erwáhnung gemacht. Als erster hat j\Iax v.
am
Kisgerecse
Hantken
i
Hantken
^
am Nag}^pisznice, Ammon tes
den mittleren Lias
mid am Tardoser Bányahegy auf Grund
des
i
Schloenb. nachgewiesen.
In letzterer Zeit hat sich Johann Staff
^
mit den stratigi-aphischen Ver-
háltnissen des Gerecsegebirges bescháftigt. Laut Staffs Bericht lere Lias, obgleich
wurde der mittvon Hantken sehon früher durch Petrefakte nachgewiesen,
von ihm nicht vorgefunden. In seinem "Werke ^ bemerkt er jedoch, daJj «die untersten Schichten in der Gerecseer Jm'aserie arm an Petrefakten sind, daB dieselben gi'augelb, gelb, rötlichgelb imd fleischrot und bald in kleineren, bald in gi'öBeren unregelmáBigeu Massen gefleckt sind. Angeblich soUen sich in denselben Crinoidenreste finden, die nach Hofivlínn auf den miteren und mittleren Lias hinweisen .» er geht sogar auf Grund der Literatur noch weiter und nachdem würden er die von Hofmann vom Asszonyhegy, Tekehegy und Nagysomlyóheg}^ aufgezáhlte, bestimmt imterliassische Fauna analisiert, gelangt er zu dem Piesultat, daB auch diese den mittleren Lias reprásentiert, da der untere Lias nach seiner Ansicht nur am Rande des Gerecsegebirges (Tata) vorhanden ist, wáhrend er im Lmeren desselben nicht vorkommt. In jüngstec Zeit hat Dr. Aurél Liffa ' im Gerecse agrogeologische Aufnahmen vorgenommen und hált die von Hofmann erwáhnte, hauptsáchlich aus Brachiopoden bestehende Fauna des Gerecse, im Gegensatz zu Staff, eben.
^
geol.
.
Peters: Die Umgebung von Visegrád, Gran, Totis und Zsámbék. Jahrb.
R. A. X. (1859), -
d. k. k.
pag. 483.
Hacer: Das Ungarische
Mittelgebirge. Jahrb. d. k. k. geol. R. A.
XX.
(1870),
pag. 474. '
WiXKLER: Die
geol.
Verháltnisse des Gerecse-
und Vértesgebirges.
Földt.
KözL
XIII. Bd. 1883, pag. 337. *
Hantken: Jahresbericht vom
J.
1879
über die Tátigkeit der
k. u.
Geol. Reichs-
anstalt pag. 10 (ungarisch). *
gebirges. « '
Staff: Beitráge zu den stratigr. und tektonischen Verháltnissen des Gerecse-
Jahrbuch der k. ung. Geol. Reichsanstalt, XV. Bd. 1906, pag. pag. 195-196.
188.
S.
Liffa: Bemerkungen zu J. Staffs: cBeitráge zu
nissen des Gerecsegebirges» pag. 11-12.
im Jahrbuche der
k.
ung.
d. stratigr.
und
Geol. Reichsanstalt,
tekton. Verhált-
XVI. Bd. 1907,
152
KOLOMAN KULCSÁR
D=
Liffa
falls füv nnterliassisch.
envahnt auüerdem auch
^
Aniiiiouiten
á'iv
von den
Puchó- und Hosszuvontatóbergen; vom ersteren Orte Lyfoc. Uneahun Schloth. sp., vom Hosszuvontató hingegen eine Aegoceras sp.,^ welche nahe verwandt ist mit den Arten Aegoc. Jamesoni Sow. und Aegoc. Leckenhyi Wright, «demzufolge die in der
Formen
Umgebung
des Puchó-
und Hosszuvontatóberges daB
entscheiden,
soviel
zweií'ellos
ren Etage des mittleren Lias
Nachdem
geliörb).
sich findenden zwei
Scliichtenkoniplex zur unte-
dieser
icli
erwáhnten Petrefakte
die
von der Direktion der Geol. Eeiclisanstalt erhalten hatte, konnte ich dieselben náher studieren. Bevor ich indessen von den Eesultaten meiner diesfálligen Untersuchungen spreche, muB ich bemerken, daB der von "Wright aus der H e nbeschriebene und al)gebildete Lyfoc. lineatuni nicht identisch ist 1 e y z o n e Lytoc. lincalns. der übrigens von Pompeckj^ mit dem Lyioc. ScHLOTHEiMs mit jimhnaium Sow. vereinigt wurde. Was hingegen die senkrechti' Yerbreitung des Lyioc. finihriatiuji betriíít. kann derselbe in dem Aegoc. Tkivoci-, sowie in
dem Amaliheus
margaritafus-1] orizonte
háufig bezeichnet werden.
]\lit
des
mitteleuropáischen Juragürtels
als
Rücksicht darauf jedoch. daB derselbe sowohl
im südlichen Bakony, sowie an den sonstigen Orten ihres Yorkonimens im Geund in den zum mediterránén Juragürtel gehörigen Bildungen gerade an den Amaltli. margaritatus-IíoYizont gebunden ist, glaube ich nicht zu irren. wenu ich die P u c h ó h e g y e r rten, ]\I a n g a n a d e r n f ü h r e n d e n K a 1 ksteine in die obere E t a g e, u n d zwar in das Amaltli. marga-
recse
níaí-M^-N
i
Was
V
e a
des mittleren Lias e n r e h e. am llosszuvontatóhegy gefundene ^tíc5(occí-rts
u
i
i
schlieBUch die
daB
ha])e ich gefunden,
dies nichts anderes als das aus
Wohnkammerfragment
dieselbe Lias e n z i
e
u
i
n
r e
s c i
h
der
h e
1
i
Ectoceíitrites Petersi
e B e n
n sin
d e n
S
c
h
i
c
Hau. h
t
dem
d
ist,
e n
sp. betriíít.
unteren Lias bekannte e
in
m
z
u
den
f
o
1
g e
u n
t
e
die i-
e
n
d.
Die geologischen Verhaltnisse der abgerissenen Scholle des Tataer Kalvarienliügels
am
westlichen Teile des Gerecsegebirges hat Dr.
beschrieben und den mittleren Lias in
Form
dunkelroter
Ferdinánd Koch
*
Crinoidenkalksteinc^
nachgewiesen, welche den unteren Teil der erwáhnten Etage reprásentieren.
Auf Grund der Literatur konnnt demnach den mittleren Liasbildungeu im Aufbau des Gebirges eine sehr untergeordnete Pvolle zu. Dem gegeniiber ]>in ich nach meinen Beobachtungen und Studien zu dem Ergel)nis gelangt. daB der mittlere Lias im Gerecse allgemein verl)reitet ist; eine Ausnahme bildet der östhche (Bajoter Öregk), be/.iehentlieh westliche Flügel (Asszonyhegy, TekeNagysomlyóhegy, Jlosszuvontatóhegy usw.), wo die Schichtenreihe mit den unterliassischen Bildimgen abschlieBt. Tnteressant ist es, daB man weiter
heg\-,
1
8.
*
In
pag. 12-13. rler
Geologie von
Hroo
BöcKii,
II.
líand
(p.
ry'y'y)
ist
irrtünilioh
Argoccras
Jamesoni angegeben (ungarisch).
Bd.
und
'
PoMPECKJ:
*
F. Koc'h: Dioppol. Vi-rhiiltnisse dos Tataer Kalvaricidiügi-ls. Földt. Közi.
l!t()í».
Bc'itr. z. ein.
Revision
d.
Anini. d. wclnval). Jura, pa
21t!t.
XXX IX.
DIK MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. Wt'Sten selireitend.
gegt'ii
varii'iihüi^c'l
mittleren Lias neiuTdiní^^s
(U'ii
aiif
dem
153
Tataei" Kal-
antrifft.
üelegentlifh der lokaleu Uiitersuclumgeu war ieh Ijestrebt, eine sorgfaltige
und genaue Saimnlung nach Niveaus vorznnehmen, was jedoch ini Hiuljlick auf (len Unistand, daB icli das Einsammeln auf den Halden durchführte, die infolge
dem bedeutenden
der Aufschlüsse bei
Al)bau der rten Kalksteine entstanden
So habé ich z. B. auf der Halde des auf der südöstlichen Seite des Nagyemenkeshegy in den letzten Jahren entstandenen Marmorbruches aus einem eigentümlichen rötlichgrauen Kalkstein Brachiopoden in groBer Menge, einige Muscheln und ein auf Arieticeras hinweisendes Windungsfragment gesammelt. Es ist mir jedoch selbst l)ei der sind, natürlich in vielen Fállen nicht durchführbar war.
^röBten !\íühe nicht gelungen, diesen Kalkstein anstehend aufzufinden, denizufolge es sehr wahrscheinlich ist, daB man denselben an diesem Orte wegen
lm
seiner geringen Máchtigkeit gánzlich abgebaut hat.
allgemeinen
ist
es
mir
insofern gehmgen, nach Niveaus zu sammehi, da ich die Zugehörigkeit der ein-
zelnen
Formen
teils
nach den an den Versteinerungen übriggebHebenen Gesteins-
Grund des Gesteinsmaterials feststellen konnte. Auf Grundlage meiner Untersuchungen im Felde, sowie des Detailstudiums kann ich meine auf den Gerecseer mittleren Lias bezüglichen Ergebnisse im Folgenden zusammenresten, teils auf
fassen.
Pelrofjrapliísche
miü Fauna.
Aiisl>il
Die mittleren Liasschichten des Gerecsegebirges sind vorherrschend durch
Grund
rote Kalksteine reprásentiert. Auf
und 1
ihrer
Fauna können
o p o d e n
tritt
f
a z
i
e s
eingereiht
werden.
B
Im
indessen in lokaler Entwicklung auch eine
B
Ausgestaltung
ihrer petrographischen
die Kalksteine in die
a c
r
h
i
und C e p h aSteinbruch «Tölgyhát»
o p o d e n-
lábatlaner
tonige Fazies
auf.
im allgemeinen dunkelrot, stellenweise zeigen sie indessen eine ganze Eeihe von Farbenschattierungen, sind sehr tonarm, dicht oder grobkörnig. Ihre Fauna besteht fást ausschlieBlich aus Brachiopoden und jMuscheln, die Ammoniten spielen jedoch eine Die Kalksteine
der
r
a
c
h
i
o
|)
o d e n
f
a z
i
sind
e s
sehr imtergeordnete Piolle.
Die Kalksteine der C e p h a fárbt, hauptsáchlich rot,
und
1
o p o d e
sind dicht: ihre
n f a z i e s sind einheitlicher geFauna besteht vorherrschend aus
Ammoniten. Die tonige Fazies hingegen wird durch dunkelgrauen, Ton reprásentiert.
liláttrig
spaltbaren
1
.
Dunke
1
r
o
t
e r
Brach
i
o p o d en k a
1
k
s t e
i
n.
Eine ausführliche Charakteristik der hierher gehörigen Bildungen finden wir bereits in dem "Werke von F. .Kocii ^ und können dieselbe auch wörtUch zitieren: «Bei diesen Kalksteinen ist die dunkelrote
Farbe vorherrschend, doch zeigen
dieselben stellenweise die ganze Pieihe der Farbenschattierungen. Neben ganz
1
S.
pag. 292.
K KOLOMAN
154
Stücken von scheinbar dichtem Gefüge sind aucli grobkörnige,
lichten, gélben
imd
rosenrote
KULCSÁR
hellrote Stücke sichtbar,
wáhrend
mehr verwitterten Partién
die
wei6 und mit rten Flecken durchzogen sind. In maneben Dünnschliffen zeigen sie eine grobkristallinische, körnige Struktur. Ihre Mikrofauna ist sehr reich, bauptsáchlich sind Crinoiden in groBen Mengen vorhanden, aber aucb Foraminiieren sind nicht selten.» Die
Fauna derselben
—
welcbe F.
Koch wegen
anderweitigen Inanspruchnahme behufs eingebenden Studiums batte
—
niir
seiner
überlassen
habé ich naeh gründlicher Prüfung etwas reicher gefiinden, als dies aus Koch bervorgeht. Es ist mir námlicb gelungen, folgende For-
der Arbeit von F.
men zu bestimmen: Terehratida adnetensis Suess, Terehratula (Pi/gofe) aspasia Mgh., Terebra-
hda (Pygope) aspasia Mgh. var. Myrto Mgh., ]Vcddheimia cfr. apj^enninica Zitt. WaWieimia cfr. Ewcddi pp., Pccíew c/r. ciwgwZaíws Phillips., Diotis jamis Mgh. sp., Posidonomya sp., Léda sp., Ceromya cfr. Batellii Fuc, Rhacophyllites sp., Phylloceras sp. (cfr. Pb. AYábneri Gbmu.), Lytoceras sp. (ausdem Formenkreis L. audax ]\Igii.)
Belemnifes sp.
AuBer diesen Formen kam aucb noch eine nicbt náht5r bestimnibare Muschel zum Vorschein. Die Fauna entstamnit der F. Kocn'scben Sammlung und ist Eigentum des geologisch-paláontologiscben Institutes der Universitát. Die dunkelroten Bracbiopodenkalksteine treten auf
dem
Tataer Kalvarien-
hügel zutage, und zwar sind sio entweder tiber den hclkoten unterliassiscben Kalksteinen oder ül'er den rten, Cephalopoden enthaltenden Bildungen gelagert. 1 e r
Pl
2.
C
e
pba
1
p
d en ka
1
k
Die mittelliassischen Scbichten des eigentlichen roter Cephalopodenkalksteine
ausgebildet.
lm
s t e
i
n.
Gerecse sind in
Form
allgemeinen sind die Kalksteine
dunkler oder beller rot gefárbt, stellenweise sind jedocb aucb rötlicbgraue oder grauweiBe Flecken zu beobachten. Sie sind arm an Ton, dicbt, zab oder spröd, und zu Steinmetzarbeiten geeignet. Ich identifiziere unsere Bildungen mit der
«roten der «b u n «a
dn
e t
Cephalopodenkal k»-Fazies von Kkafft,^ die sich sowohl t e n Cephalopodenkal k»-Facies Wáhners, als aucb von
i
s c
h
e
n
F
a z
i
e s» unterscheidet
von
und zwiscben den beiden ungef áhr
der als
Übergangsglied zu betracbten ware.
Die hierher gehörigen Kalksteine sind reicb an organischen Eesten. Einen Teil der Fauna hat Max v. Hantken, den gröBeren Teil hingegen habé ich gesammelt und ist dieselbe teils im Museuni der kön. ung. Geologiscben Eeichsander Sammlung der Universitát und der technischen Hocbscbule in Budapest untergebracht. Die petrogi-aphische Ausgestaltmig der rten Cephalopodenfazies láBt sich nach der Fauna in zwei Teile gliedern:
stalt, teils in
a)
Dun kel roter Kalkstein mit Manganknollen.
Die Kalksteine dieser Partié lagern unmittelluir auf dem imteren Lias.
^
Krafft: ÜbcT
pag. 209.
cl.
Lias
d.
Hagengebirges. Jahrb.
d. k. k. (Jeol.
R. A. XLVII. (1897),
DIB MITTELLIASSISCHEN BILBUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. Dieselben
sind
vorherrschend
dunkelrot
gefarbt,
155
mit MangaDknollen,
oder
von Manganadern durchzogen, fleckemveise grauweiB
oder
rötlichgrau.
Der
auf der Aufschluíjhalde an
Nagyemenkeshegy
sich
befindende Kalkstein
ist
der südöstlichen Seite des
záhe, stellenweise grobkörnig,
rötlicbgi-au
vind
enthált
von Kalzitadern durchzogenen Grundmasse Foraminiferen (Xodosaria sp. Glandulina lacvigata d'Orb. sp.) und Crinoiden; seine Makrofauna hingegen besteht aus Brachiopoden in groBer Menge, stellenweise kommeu aber auch Muscheln vor, und selbst Fragmente von Windungen, die auf das Genus in
seiner
dichten,
Arieticeras hinweisen, gehören wahrscheinlich hierher. Die Kalksteine sind záh,
mit unebenen Spaltungsfláchen und treten in dicken Bánken auf, derén Mách6 m angenommen ^yerden kann. tigkeit mit 5
—
In den Dünnschliffen
ist
seine dichte
Grundmasse voU
kleiner organischer
Beste.
AuBer Crinoiden- und Brachiopoden- Querschnitten waren folgende Foraminiferen zu beobachten:
Cornuspira sp.,
sp.,
Lagena
sp.,
Nodosaria
Glandulina laevigata d'Orb. Frondicularia
sp.,
Crisiellaria crepidula F.
et M.
sp.
Von den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen konnte derén Bruchfláche voll von Querschnitten organischer Beste
ist,
ich,
obzwar
nicht erfolg-
sammehi, indem die Petrefakte mit der Gesteinsmasse eng verwachsen Exemplare kanien dafür in den grauweiBen mid rötlichgrauen Flecken vor. Hire Fauna besteht hauptsáchHch aus Ammoniten, die mit Ausnahme von zwei Exemplaren Steinkerne sind; untergeordnet treten reich
sind; umsobesser konservierte
auch Brachiopoden und Muschehi auf, welche mit wenigen Ausnahmen in Form von Schalen erhalten sind. Die bestimmten Formen sind folgende: S'piriferina S])., BhynchoneUa Hagaviensis Bösb., Terehratula imndata Sow., Terehratida erbaensis Pict., Terebmtuh au?í'/a Stopp., Terehratula (Pygope) aspasia 3Igh. var. minor Zitt., Terehratula (Pygope) aspasia Mgh. var. Myrto Mgh., Inoceramus ventricosus Sow. sp., Pccten (Velopecten) cfr. Bollei Stol., Peden (Entolium) Hehlü d'Orb., Pecten (Chlamys) suhulatus Münst., Peden sp., Nautilus cfr. tricarinatus Vad., Bhacophyllifes exiinius Hau. sp., RJiacophyllites lariensis Mgh. sp., Phylloceras Hantkeni Schloenb., Pkylloceras Lipoldi Hau. sp., Phylloceras frondosum Eeyn. sp., Phylloceras sp., Phylloceras Capitanei Cat. sp., Lytoceras Sutneri Gey., Lytoceras fimhriatum Sow. sp., Lytoeeras fimhriatum Sow. var. alta Vad., Lytoceras postjimhriatum Prinz, Lytoceras triumplinum Hau. sp., Arieticeras Algovianum Opp. sp., Arieticeras Bertrandi Kilián sp., Arieticeras sp., Arieticeras dolosum Fuc, Harpoceras (Cycloceras) hipunctatum Röm. sp., Harpoceras (Grammoceras) Normannianum d'Orb var. costicillata Fuc.^ Atractites italiciis
h)
Mich.
sp.
Hellroter Kalkstein.
Über den dunkelroten Kalksteinen mit ]\íanganknollen kommen
hellrote
Kalksteine vor. Dieselben sind vorherrschend hellrot, stellenweise gelblichweiB.
lm Lábatlaner Steinbruch «Tölg}'hát)> sind sie lokál mit Mangán imprágniert und ganz dunkelbraun, mit muschligem Bruch; im Konkoly 'schen Steinbruch auf der westhchen Seite des Nagypisznice hingegen sind die Klüfte des rötlichen,
schmutzigweiBen Kalksteines von einer Aragonitmasse ausgefüllt, welche
stellen-
156
KOLOMAN KULCSÁR
L>^
weise in schünen, uadelí'ürinigeii
ausgebildet
Kriritalleii
dem Vorhanden-
Autí
iöt.
kann auf warme Quellén geschlossen werden. Die Kalksteine spröde, zeigen glatten Brueh und treten in dünnen Bánken auf oder
sein des Aragonits
sind dicht,
sind tafelig gelagert. selu' rcic-li und liesteht auCer Üstracoden- und und aus Foraminiferen. In der von dichtem Kalzit durchzügenen Grundmasse konnten folgende Gattungen von Furaunniferen ])estimmt werdon:
Mikrofauna
Ilire
ist
Schneckenquerschnitten
Noclosana Glandnlina
sp.,
sp., Cristellaria crepiduta
Dentalina
sp.,
F. et M., CrísteJlaria
s}».,
Frondicidaria sp.
Ihre Makrofauna besteht fást ausschlieBlich aus Cephalopoden, die aus-
nabmslos Steinkerne
sind.
Nach meinen Bestimmungen enthált
die reiche
Fauna
folgende F(jnnen
Terehrahda erbaensis Pict., Nautilus
inornatus d'Orb., N'üidilus se-
cfr.
Prinz, Naidikis truncatus Sow.,
EhacophyUites
mistriatus d'Oeb.
var. glohosa
eximius Hau.
Bhacophyllifes lariensis ]\Igh. sp., Bhacopliyllites libertus Ge:mm.
sp.,
BhacophylUtes
sp.,
siella
cfr.
ceras sp., PhyUoceras Lipoldi
Sow. sp., Phylloceras Hantkeni Schloenb., Phyllc' Hau. s]i., Phylloceras oenotrium Fuc, Phylloceras
Zetes d'Orb. sp., Phylloceras Zetes d'Orb. var. Bonarelli Brtt., Phylloceras sp.,
Phylloceras Calais Mgu.. Phylloceras sp. ind. Vad., Phylloceras sp., Phylloceras tenuistriafuni
JMgh.
sp.,
Phylloceras
sylvestre
cfr.
Herb.
var.
rectisidcafa
Vad.,
Phylloceras Emeryi Bett., Phylloceras sp., Phijlloceras Capitanei Cat. sp.. Phyl-
Semseyi Prinz.
loceras alonHnnin (ík^ím.. Phylloceras alia
var.
humilis Vad.,
Amaltheus spinaius Brug.
Normann iamwi d'Orb. Harpoceras
cfr.
Kurrianuni Opp.
Eeyn.
(Lioceras) hoscense
Fuc
var. costicillaia,
sp.,
sp.,
Lyioceras fimhriaium
Prinz, Lyioceras ovimontanum
Vad.. Lyioceras postfhnhricdnm
var.
sp.,
Harpoceras
Harpoceras
Sow. Gey.
(Granimoceras)
Meneghim Vad.,
cfr.
Harpoceras Curionii Mgh.
sp.,
Harpoceras
Harpoceras (Lioceras) boscense Reyn. var. tenuis
Vad., Harpoceras (Lioceras) peciinaium Mgh., Atraciiies iialicus Mgh. sp.
Die dunkelroten Kalksteine mit Manganknollen und die hellroten Kalk-steine treten überall.
wd man
ununterbrochene Decke von In
dem
Ausdehnung bilden
sie
jedocb nirgends.
sind dieselben aufgeschlossen. Sie treten aber aucb in
Betriebe stehenden Steinbruch
wo
nur beobachten konnte, zusamnien auf; eine
aufgelassenen Steinl)rucli südlich von Ijábatlan, auf der nördlicben Seitc
Pockhegy,
des
es
gríiLíei-er
<(Tölgyhát»
am
dem
iui
Berzsekhegy an die Oberfláclu',
Auf der südNagyemenkeshegy sind sie ebenfalls aufgeschlossen, ebenso auf dem südlich davon befindlichen nordöstlichen Gipfel des Tíirökbükk und in die Lagerungsverháltnisse sehr schön zu stutlioren sind (Fig. 20).
östlichen Seite des
dem
östlieh
vom
.
Kispisznice gelegenen
In gröBerer Ausdehnung als dieser treten pisznice auf, doch
komnien
doser Bányahegy vor.
sie
auch
am
aufgelassenen Steinbruch «Domoszló». sie
auf der südlichen Seite des Nagy-
Kisgerecse, l'uchóhegy
und auf dem Tar-
DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNüEX DES GERECSEGEBIRGES.
Dunke
8.
Der dunkel^Taue,
blíittrige
g
1
Ton
r
auer iin
tritt
T
157
o n
Steinhrnch «Tölgyhát» ani Ber-
zsekhegy an áie Üljciílache. Petreíakten konnte ich selbst mit der gröBten J\liihe in demselben iiicht finden. V^vdász^ hat bei der Untersuchung des Tones Fisch-
záhne
gi'oBer
in
Fehlen von Foraniiniferen in demselben kann mit 50—60 cm angenonmien wer-
völligeni
bei
]\íenge,
gefunden. Die j\íachtigkeit desselben
Ton
den. Der
gelagert, sein
Interessé Sü
derén
dalS
sehen
ist
ist
unmittelbar auf den hellroten Kalksteinen des mittleren Lias
Hangendes es, dnB ich
der tonige oberliassisehe dunkelrote Kalkstein.
ist
diese
im
Auftretei)
Von
Tonschichte sonst nirgends beobachten konnte, Tölgjdiát
als
Entwickking
lokale
eine
anzu-
ist.
Nach
der Beschreibmig der petrographischen Ausgestaltung
ud
Auízáh-
lung der Fauna mid der Fundorte können wir nmimehr zur Erwagung des ge-
naueren stratigraphischen Platzes miserer Bildungen schreiten. Die spárliche Fauna des Tataer Kalvarienhügels gestattet
Koch ^
Feststellung des Niveaus. F.
Kalksteineim unteren Teile des mittleren Lias. Fucini
Panna vom
áhnliche
j\íonte Calvi,
kaum
eine náhere
bezeichnet den stratigraphischen Platz dieser ^
beschreibt eine der Tataer
welche er ebenfalls in den unteren Teil der
mittleren Liasetage gestellt hat. Berücksichtigt
man
jedoch auch noch die Fauna des benachbarten mittel-
liassischen Gebietes, welche
von der Tataer gánzlich abweicht,
Kochs nur
SchluBfolgerung
bekráftigen,
das heiBt
so
kann man die
gedachten Kalksteine
die
des Kalvarienliügels sind in den unteren Teil des mittleren Lias (Quenstedt:
T Lias) einzureihen.
Der mittlere Lias des eigentlichen Gerecse weicht von jenem von Tata sowohl hinsichtlich der petrographischen Entwicklung, sowie der Fauna gánzlich
Nach meinen Bestimmungen
ab.
reprásentiert die Gesamtfauna 56 Arten. Die
gröBte Eolle spielen in der Fauna die Ammoniten, die durch 42 Arten reprá-
%
sentiert sind
und 71
spielen
eine untergeordnete Eolle
Fauna ausmachen. Die anderen Tierklassen und machen zusammen etwa 20 % der Fauna aus, und wobei jede Art, mit Ausnahme der Terehr. erhaensis Pict. und der Terehr. asfasia Mgh., durch ein, seltener durch zwei oder drei ExemI3I0ÍJ
plare vertreten
der ganzen
ist.
Die Cephalopoden gehören zu 8 Gattungen, unter welchen die Gattung Pliylloceras
34
%
mit der gröBten Artenzahl
sámtlicher
Ammoniten
aus.
Nach
Lytoceras mit 11, die Bliacoyhillites,
mit 2
%
figuriert;
diese
Arten machen námlich
diesen folgen die Harpoceras mit 14, die
Arieticerases
mit 7
—7
und
die Amaltlieus
der sámtlichen Ammoniten. Die bedeutende PioUe, welche Phylloceras,
und Harfoceras in unserer Fauna spielen, beweist rten Cephalopodenkalksteine des Gerecsegebirges zur
Zugehörigkeit
Ljjtoceras
die
dor
alpinen hemipela-
^
Vadász:
Sedimentbildung.svorhaltni.st<e
iin
der Juraperiodc. Math. és termtud. Értesít, 1913.
Koch:
-
F.
3
FrciNi: Foss.
S.
Ungarischeii
XXXI.
köt.
1.
Mittclgebirge
pag. 294. d.
Lias m.
d. ]\Ionte Calvi,
wáhrend
fz. pag. 105. (ungarisch).
Paleont. Italien. 1896.
158
Dí
gischen Fazies, obzwar
KOLOMAN KULCSÁR
einzelnen
clie
Formen auch aus dem Gebiete
der mittel-
€uropáischen Eandfazies bekaniit sind.^ DieTafel, welche die geographische Verbreitung der Fauna voranschaulicht,
wo
bezeichnet jené Stellen,
die unseien Schichten
am
náchsten stehenden
Bil-
dungen vorkommen. Unter diesen sind an erster Stelle hervorzuheben: der südliche Bakony, Hinterschafberg und die südlichen Alpen. Bei der Bestimmung der stratigrafischen Lage unserer Bildungen woUeu wir die Brachiopoden und Muscheln auBer Acht lassen und bei der genauen fest-
Ammoniten berücksichtigen. Fauna bestimmt unstreitig die Zugehörigkeit unserer
stellung des Niveaus ausschlieBlich die
Die
aufgezáhlte
zum oljeren Teil des niittleren Lias. (Quenstedt: f Lias). Wenn mau jedoch die einzelnen Formen betrachtet, findet man, daB die meisten auf die
Schichten
Amaltheus margaritatus-7jone hinweisen (PhyUoceras Hantkeni Scheoenb., PhyUoc. Zetes d'Orb. sp., Phylloc. Calais Mgh., PhyUoc. Capitanei Cat. sp., Phylloc. alon-
tinum Gemm., Phylloc. frondosuni Beyn.
sp., Phylloc.
Semseyi Prinz, Lytoceras
Sutneri Gey., Arieticeras Algovianum Opp. sp., Arieticeras Bertrandi Kilián sp.,
Harpoceras hoscense Keyn.
sp.,
indifferent (PhyUoceras Lipoldi
Mgh.
striatum
sp.,
Harpoc. pectinatum Mgii.). Einzelne Formen sind
Hau.
oenotrium
sp., Phylloc.
Lytoceras fimhriatuni
Sow.
sp.,
Fuc, PhyUoc.
sind námlich aus den tieí'eren Niveaus, einzelne auch aus
sp.), diese
tenui-
Harpoceras hipunctatum Röu.
dem unteren
Lias bekannt; die Amaltheus spinatus Brug. sp. hingegen würde auf das jüngere Altér unserer Schichten hinweisen.
Oppel 2 gliedert bekanntlioh die Amaltheus margaritatus-Zone in zwei Teile. Der untere Teil ist dadurch charakterisiert, daB Amaltheus margaritatus Montf.
Formen erscheint, welche für tiefere Niveaus chaden oberen Teil hingegen bevölkern ganz neue Arten, welche der ausgestorbeuen Formen des numisnialischen ]\Iergels
hier in Gesellschaft solcher rakteristisch sind
an die Stelle (Quenstedt: T Diese
;
Lias) treten.
Formen
berücksichtigend, können wir den genauen stratigi'afischen
Platz unserer Schichten bezeichnen.
welchem
sie
hinsichtlich
Fauna
ihrer
Bekanntlich hat Uhlig die alpinen und zentraleuropai.schen Jurascdimente, derén
^
Neumayr
verschiedene Ausgestaltung
der
in
auf verschiedene Klimazonen zurückführte, unter
Bezeichnung
er IitT-
vorhebt, daB, wahrend der NEUMAYR'sche «mediterranc Jura» die jielagischen Fazies, der zentraleuropai.sche hingegen
Dünenfazies
die
(litorale, neritisehe Fazies) in sich schlieÖe.
In jüngster Zeit hat sieh bei uns Vadász mit dieser interessanten Frage bcoháftigt und derselbe auf
Grund der
bisherigen
Daten zu dem Ergebnis gelangt, daB die tonigo
ist
Ammo-
nitenfazies der mediterránén Jurazone nicht als pelagisches, sondern als fossiles hemipe-
Scdiment zu bezeichnen
lagisches
Analógon
gibtD.
ist,
zu welchem es unter den heutigen Sedimenten kein
Ich fand die Auffassung Vadász'.s annehmbar und habé mit Berücksichti-
gung seiner Aiiscliauung in der, die geograj)hische Verbreitung der Fauna veranschaulichenden Tafel die auf die Jurascdimente bezügliche genetische Eintcilung Uhlio's in dicsem Sinne modifizicrt. Glcichfalls habé ich hier auch den Ausdruck Uhlig's «n c
Ra
n d
z o
n
c» als
«R
a n
d
f
a z
i
e h»
übernommen und daruntcr
r
i
raeeresküste verstanden. Vadász: Sedimeiitbildungsverháltnissc pag. 114 (ungar.). "
Ori'EL: die Jurafnrmation, 18ö(i. pag.
2:{7.
u.
2öO.
t
i
die Fazies der
s c
he
Jura-
DIK MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES.
159
scheinbar übereinstimmen, doch finden wir unter ihnen eine Abweichung,
wenn
wir die einzelnen Elemente der Fauna, sowie die Ablagerungsverháltnisse in
Betracht ziehen.
dem
Die Fauna des unmittelbar auf Kalksteins mit Manganknollen besteht
darin nicht vertreten
ticeras
solche
sp.,
Algovianum Opp.
Formen
der
sp.,
Arietic.
Köm.
sp.),
Lias). Infolgedessen
Amaltlieus
Cajjitanei Cat. sp., Phylloc.
Bertrandi Kilián
Hau.
auf (PlujUoceras Lipoldi
(Quenstedt: f
Montp.
aus solchen Fornien, welche in Gesellschaft des Amal-
Lytoceras Sutneri Gey., Lytqc. tnumplinuvLllAv. sp., Arie-
Har'poceras hipunctatum
Teil
—
unteren Lias lagernden dunkelroten
obgleich Amaltlieus margaritatus
Montf. vorkommen (Phylloceras
theus margaritnfus
frondosum Keyn.
ist
—
sp.),
sp., Lijtoceras
doch treten auch
fwihriatwn Sow.
sp.,
welche aus tieferen Niveaus bekannt sind
würde unsere Fauna der
margaritatus-Zone
gegebenen
für den unteren
OppEL'schen
Charakteristik
reihen wir demnach die dieselben einschlieBenden Bildungen ebenfalls in den unteren Teil des Amaltheus margaritaius-IÍ orizontes ein.
entsprechen und
Was hingegen die auf den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen konkorda nt lagernden hellroten Kalksteine betrifft, nahmen in derén Fauna die Stelle der Harpoceras mit Arietites-Gh'AYaktev (Gattung Arieticeras) die eigentlichen Harpoceras
Harpoc.
(Harpoceras
Meneghini Vad.)
cfr.
hoscen.se
Keyn. sp., Harpoc. pectinatum Mgh., Formen sind jedoch gemeinsam mit
ein; einzelne
der Famia der vorigen Schichten (Phylloceras Hantkeni Schloenb., Phylloc. Li-
Hau.
poldi
Vad.,
sp., Phylloc.
costicillata
Capitanei Cot.
pjostfimbriatum
Lytoc.
Prinz,
sp.,
Lytoceras firnhriatum Sow. var.
Harpoceras
Norrtiannianum d'Orb.
Fuc); andere Formen wieder beschránken
alta
var.
sich auf diese Schichten
(Phylloceras Zetes d'Orb. sp., Phylloc. Zetes d'Orb. var. Bonarelli Bett., Phylloc.
kommt auch
die
Amaltheus spinatus Brug.
vor die für höhere Niveaus charakteristisch
ist.
Mit Rücksicht hierauf müssen
úlontinum Gemm. usw.), doch wir
unsere
sp.
hellroten Kalksteine in den oberen Teil des orizontes setzen.
Amaltheus margaritaius-H
Das approximative Altér des im Lábatlan er Steinbruch «Tölgyhát» aufTones lokaler Entwieklung kann in Ermangelung von Petrefakten nur auf Grund der Lagerungsverháltnisse festgestellt werden und ist dasselbe an die Grenze des mittleren und oberen Lias zu verlegen. geschlossenen dunkelgrauen
Die mittelliassischen Bildungen des Gerecsegebirges sind alsó in drei Fazies ausgebildet, und w á h r e n d die dunkelroten Kalksteine der B r a c h o p odenfazies in den unteren Teil des mittleren Lias gebören (Quenstedt: ^Lias), reprásentieren die rten Kalkc h e n Gesteine der C e p h a p o d e n f a z e s (des e g e n 1 recse) den unteren und oberen Teil des Amaltheus margarito/ws-H o r z n t e s; die tonige Fazies mit lokaler Ausgestaltung hingegen ist an die Grenze des mittleren und oberen Lias zu setzen. i
i
i
1
1 i
i
Diesen Umstánden gemáB mittleren Lias
als
kontinuierlich
muB
alsó
die
Sedimentbildung wáhrend des folgt, daC man
angenommen werden, woraus
K KOLOMAN KULCSÁR
160
an jenen Orten, an welcheij aneh auf (Tnmd der Fanná niclit sánitliche Niveausnachweisbar sind, notwendigerweise mit deni Voihandensein des ganzen Schichten-
komplexes zu rechnen
liabe.
Der mittelliassischen Famia des Gerecse steht die Fanná der gleichen Zeitperiode des südlichen Bakony am náchsten. I\lit der Fauna des Szentgáler Tzköveshegy stimnien 11 Arten überein und die dieselljen einschlieBenden Schichten stimmen im Niveau mit den dunkelroten Kalksteinen mit ]\íanganknollen überein; von der Urkuter Fauna hingegen konnnen 22 Arten im Gerecse vor. ]\íit den I'rkuter Bcbichten stinmien die hellroten Kalksteine im Niveau überein. Böckh hat die Urkuter Schichten «adnetische Kalksteine» benannt, von der Fazies der Szentgáler Schichten erwáhnte er jedoch nichts. Vadász^ hat von der petrogi'aphischen EntAvHckhmg und der besseren Erhaltrmg der Pctrefakte ausgehend und unter Bt^rücksichtigung der von Geyer beschriebenen Fazies der Schafberger Schichten derselben Periode, die Bakony er mittelliassischen fazies
Cephalopodenkalksteine mit
von Wahner
der
identifiziert. Berücksichtigt
«bunten
man
Cephalopodenkalk»-
Eosenberg
jedoch, daB
^
die mittleren Liasbildungen der Kratzalpen mit der «roten Cephalopodenkalb)fazies
von Krafft
identifizierte,
wenn
glaube ich nicht fehl zu gehen,
auch
ich
benachbarten Kalksteine des Hinterschafberges hieher eimeihe, umso mehív da diese nach Geyers^ Beschreibung rücksichthch der petrograpliischen Entstaltung mit den Kalksteinen der Kratzalpen vollkonnuen übereinstimmen. die
Die Kalksteine des südlichen Bakony stimmen bezüglich ihrer petrographischen Ausgestaltung, respektive Fazies, mit den Kalksteinen des Gerecseer mittleren Lias überein, und s o i d e n t f z e r e ich auch diese mit der «r o t e n C e p h a oi
podenkal k»-F a z
i
i
1
i
e s
von
Krafft.
Prinz * záhlt aus den rten Kalksteinen des Csernyeer mittleren Lias folgende formen auf: Phylloceras Hantkeni Schlobnb., Phylloc. Setnseiji Prinz, Lytoceras Sutneri Gey., Lytoc. fimbnatum Sow. sp., Arieticeras cfr. Algovianum Opp.
sp.,
sp., und die Coeloceras 'pettos Quenst. Diese Fauna der Gerecseer dunkelroten Kalksteine man diese auch dem unt erén Teile des Amal-
Harpoceras hoscense Eeyn.
Petrefaktenserie erinnert sehr an die
mit Manganknollen, infolgedessen
theus margaritatus-HonzontisS zuweisen kann.
Unter den auslándischen Vorkommen ist an erster Stelle jenes voni HinterArten auf, von welchen 18 auch im GeGeyer záhlt recse vorkommen. Interessant ist der Umstand, daB die Gattung Aeyoceras in unserer Fauna durch keine einzige Form vortreten ist, wiihrend sie doch am Schaf-
5
schafberg zu erwáhnen.
Ijerg eine ziemliche liolle spielt.
dem
südlichen
Val
Trompia,
Mit der Fauna der Kratzalpen sind 18 Arten gemeinsara. Aus Alpengebiete
sind
hervorzuheben: Brescia, JMedolo,
Brianza
derén Fauna gleichfalls der Gerecseer Faima sehr ahnlich
ist.
Vadász: Die Juraschichten des
^
RoSENBERfi: Die
^
Geyer:
*
Prinz: Die Jtiraschichton des nordöstlichen Bakony. Mitt.
.südl.
Fucini beschreibt
Bakuii\, pa^. 2U (uiigarisch).
^
lias.
u.
Cephaloj). d. Kiatzalpe
im Hagengcbirge, 1909,
p. :}30
— 331.
MittcU. Cephalop. d. Schafberges, 1893, pag. 73.
ungar. (íeolog. Rcichsanst. Bd. X\'.
1!»((4.
a.
d.
Jahrh.
d.
kgL
DIE MITTELI.L\SSISOHEN BILDUXGEX DES GERECSEGEBIRGES.
161
eine miserer Famia alnilic-he voni ]iIoiJte di Cetona, und wálii-end mit dieser 17 Arten übereinstimmen, sind mit der Fauna der Zentralappenninen 16 und nút jener des ^íonte Calvi 7 Arten gemeinsam. Mit der aus dem Gel)iete der zentral-
europáiscben Randfazies bekannten Fauna kann unsere Fauna wcniger in Be-
ziehung gebracht werden, sofern icb nur 9 solche Arten gefunden habé, die mit jener
gemeinsam
sind.
La(jer»iii(jsverliaUiiisse der Schifhteii.^ Die sehr schön
SW
Lagerungsverháltnisse
Bildungtn
mittelliassiscben
der
im Lábatlaner Steinbruch «Tölgyhát» studieren
kann
man
(Fig. 20), woselbst die
NE
Nagyemenkes.
Hosszúhegy
Fig. 20. Lfjgerung der Bildungen zwischen (1 1.
Dachstemkalk.
2.
:
Hellroter
12,-500.
GiundriB
(oberer Lias).
8.
10.
dem Tölgyhát und Nagyemenkes.
Höhe =1:2.)
Brachiopodenkalk (unt.
Lias). 3.
Manganknollen
(unt. Lias). 4. Dunkelroter Kalkstein mit stein (mittl. Lias). 6.
:
Dunkelgrauer Toii
(mittl.
Lias).
Hellroter Kalkstein (unterer Dogger).
7.
9.
Aptychus-Kalkmergel (unter. Neokom).
ganze Jm-aserie aufgeschlossen
ist.
Am
Tölgyhát.
nördlichen
Roter Cephalopodcnkalk
(mittl. Lias). 5. Hellroter
Kalk-
Dunkelroter toniger Kalkstein Feuerstein des unteren Dogger. 11.
Eozán.
12.
Löíí.
FuBe des Steinbruches endigen
Bildmigen láugs einer Bruchlinie und die Sedimente des transgredierenden SEEozánmeeres habén sich darüber abgelagert. Die Verwerfung streicht die
NW—
Entstehung vor dem Eozán beweist. Oben im Steinbruche findet man abermals eine Verwerfung, derén Streichungsrichtung mit jener der vorigen übereinstimmt und die gegen Osten aueh die eozánen SüBwasserkalksteine des Nagj-berzsekhegy und südHch davon jené des Nyergesujfahier Mergelsteinbruches «Mártonkut» verworfen hat. Diese Verwerfung ist nach der Eozánlich,
was
ilire
periode entstanden.
Im nördUchen Teile des Steinbruches ist
der auf
dem Dachstein-
kalk anscheinend konkordant lagernde unterUassische heUrote Brachiopodenkalk aufgeschlossen; auf der südhchen steilen Seite hingegen tritt zu unterstder gleichfalls
unterUassische Cephalopodenkalk zutage, auf welchem parallel die anderen
jurassischen Bildungen, die auch untereinander konkordant gelagert sind, folgen.
*
da
Meine diesbezüglichen Beobachtungen beziehen sich auf den eigentlichen Gerecse, des Tataer Kalvarienhügels bereits F. KocH eingehend
die zoologischen Verháltnisse
studiert hat. (F.
Koch's Werk pag. 304-307.)
Földtani Közlöny.
XLIV.
köt. 1914.
H
162
Dl
KOLOMAN KULCSÁR <Í4'0(|ra|)liis<*lu' \<'rl)iM'iiMii() ilov
DIE MITTELLIASSISOHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES iiiíltelliassíschen
k
Fauna
(les
Gerecse.
163
164
K KOLOMAN
KULCSÁR
Go(>í}i*íi|)liiscli<'
V<'rl)r('nnn(j
MediterranA Bakony
Die Naroen der Arten
g-
N—
1
p
i
n
Alpen
e
DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES initlelliassisclien Faiiiia des Gerecse.
k
165
K KOLOMAN
166 Die Schichteii falién kalk liegen die máchtigen
uiiter
KULCSÁR
15° gegeu
Bánké
15''.
Über dem rten Cephalopoden-
des mittelliassischen dunkelroten Kalksteines
mit Manganknollen, auf welche die dünnen Bilnke derhtllroten Kalksteine folgen. Der mittlere Lias schlieíjt mit dunkelgrauen, bláttrigen Tonscliichton ab. Über letzteren befinden sich oberliassische, dimkelrote, tonige, dünnplattige,
von Eissen
durchzogene Kalksteine, auf welchen kalkreicherc, dümiplattige, hellrote Kalksteine des nnteren Dogger lagern. Die obcren Sehicliten des unteren Dogger über-
gehen in die Feuersteinfazies. Wendet man sicli bingegen nach Südwesten, so findet man, dajj der Gipfel des Hosszúhegy von LöB bedeckt ist und sielit so-
dann
in
dem
auf der südliehen Seite dieses Berges von
Kalkmergel
falit
unter 25° gegen
SE— NW
Aptychus-Kalkmergel
unterneokomen
den
Erosionstale
SW,
isi
fortschreitenden
aufgeschlossen.
man
Schichten gelagert. In der Fallrichtung weiter schreitend, kann eine
NW—
al:)ermal8
SE-lich streichende Verwerfung beobachten, nach welcher der Dach-
Nagyemenkeshegy an Bánké unter 20° nach 16'' fallen.
steinkalk des nordwestlichen Plügels des tritt,
Der
alsó diskordant auf die jurassisehen
dessen máchtige
die
Oberfláche
1*al;ioiitolo(jischor Aiiliaug.
Khynclionella Hagaviensis (Taf.
J.
tig.
1
fí-r)
1897. Rhynchonella Hayaviensis BöSE, Mittellias. Brachiop.
XV,
Taf.
Der
il.
ö.stl.
Xoidalpcii, pag.
20(5,
10- 1:}.
Fig.
Uuu-íIj
l^ösi:.
ist
untén dreieckförmig abgerundet. Die kleine Klappe ist ist uni weniges gröBer als ihre Höhe.
stárker gewölbt als die groBe; ihre Breite
Der Wirbel der groBen Klappe ist klein, spitzig undberührt die kleine Klappe An beiden Klappen befinden sich je 4 breite, flache Piippen; an der groBeu Klappe sind die zwei mittlerm Bippen stárker, ebenso auch dei ber kleinen, jedoch nicht so stark wie bcíi der ersteren. Das Seitt-nfeld ist gut entwickelt und
nicht.
von Schneiden
Ijegrenzt.
Der Seitenrand
ist
gerade, der Stirnrand bingegen bildet
gegen die groBe Klappe einen sanften Bogén. Die Rinde ist abgewetzt, doch sind die faserige Struktur und die konzentrischen Anwachslinien gut wahrnehmbar.
Unser Exemplar stinnut mit der Beschreibung von Bse gut iüierein und Abweichung zeigt sich nur darin, daB der Stirnrand beim Typus gerade oder gegen die kleine Klappe gebogen ist, wáhrend dieser bei miserer Porm gerade entgegengesetzt gegen die groBe Klappe sehr schwach gebogen ist. Diesen geringfügigen Unterschied halté ich für eine Trennung nicht genügend, umso weniger, da wir es mit einem jungen Exemplar zutun habén. eine
lm in einem
rötlichgi-auen
Exemplar
vor.
Kalkstein
am
Nagyemenkeshegy
kam
dieselbe
167
GERECSEGEBIRGES. DIB MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES
Terebratula adnetensis
Suess.
Die Brachiop. d. Hallst. Schicht, pag. 31. 1855. Terebratula Adnetensis SüESS, Brachiop. d. östl. Nordalpen, pag. Mittellias. BÖSE. 1897. Terebratula Adnetensis
XI, Fig. 1-tí,
Hierher
1(31,
Taf.
9.
breite, eine guterhaltene, an ihrer Basis abgerundete, beolíachtbaren ihreu in die UmriB, dreieckigein mit
zálile icli
gewlbte, groBe Klappe
übereinstimmt. Charakteren mit dieser Art vollkommen dem grobkörnigen rten Kalkstem aus Koch F. Dr. von wm-de Dieselbe
des
T
a
Kai
t a e r
v
a r
i
e n
hü g
e
1
s
gesammelt.
Terebratula erbaensis (Taf.
I.
Fig.
Pict.
2a -e, 3a-c).
d. k. 1852. Terebratula diphya var. Suess, Sitzungsb.
Akademie VIII,
pag. 557, Taf.
.31,
Fig. 18-19. la groupe 111. Etudes moiiogr. d. Tercbr. de 1867. Terebratula Erbaensis Pictet, Mél. pal.
de
la T.
diphya, pag. 184, Pl. 33, Fig. 8. Calabro, pag. 99, Tav. II Lias sup. nel Circ. di Rossano
1896. Terebratula Erbaensis Greco, I,
Fig. 2a
— 26.
Form vom Erbaberge znr Terebratula vollkommen von dieser abweicht. Charakteren diphija Col. eingereiht, die in ihren übor das Genus Terebratula von Werk Pictet hat sie in seinem monographischen ihres Vorkommens Terebratula Orte dem der T. dipJiya Col. abgesondert und nach Suess hat
eigentümliche
eine
erbaensis benannt, demzufolge
ihm
die Prioritát
Form mit dreieckigem ümiiB, der Breite zur
Höhe
Ijei
zukommt.
welcher das gegenseitige Verhaltms
auBerordentlich schwankend
ist.
Die gi'oBe Klappe
ist
ge-
Höhe. Der gi'öBte Dicke im oberen Drittel ihrer durchbohrt, Öffnung rundén einer von gebogen, einwárts der gi-oBen Klappe ist Das Seitenfeld reicht von berührt jedoch nicht den Wirbel der kleinen Klappe. der Mitte manchen Exemplaren der Wirbelge^end bis an den Stirnrand, bei Kontakthme Die áhnlich wird. stark vertieft, wodurch der Unmfi einer Flasche gleichfalls gerade, ist Stirnrand der Yerlauf; geraden einen zeigt der Klappen Klappen ist beiden der Kontaktlinie ledoch mehr oder minder abgerundet; die Zuwachslmien. ehiptische schmücken scharf oder abgestumpft. Dire Oberfláche A\irbel
wölbt und erreicht ihre
m
Suess zu ihr, doch unterscheiIn naher Verwandschaft steht T. adnetensis sowie durch den Verlauf des den sich beidé durch die Wölbung der Klappen, auch die klemé Klappe nánilich Seitenrandes. Bei der T. adnetensis Suess ist die gi'oBe Klappe bogengegen ziemUch gewölbt, der Seitenrand hingegen verláuft
kleine Klappe emen flachen, förmig geneigt,wáhrend bei der T. erbaensis Pict. die zeigt. der Seitenrand dagegen einen geraden Verlaut giöBte Dicke erlangt Altér ist der UmriB lánglich, óval; ihre
Im
jucrendlichen
Stirnrand im oberen DritteP ihrer Höhe, und die gegen den Linie scharíen ganz einer in fallenden Klappen berühren sich
sie
gleichmaBig ab-
30*
niiii
DIE MITTELLIASSISCHEN Bn.DUNGEN DES GERECSEGEBIRGES.
169
Eippen und
breite, konzentrische Faltén; gegen die Sciten der Klappen verscliwáchen sich die Eippen nnd stehen dichter. Die Ohren stimmen hinsichtlich ihrer Form und Verzierung mit der Beschreibung und Al)bildung Stoliczkas überein.
Die oberflachliche Verzierung unserer Exemplare erinnert an P. suhretidoch sind ümriíJ und Form ganz verschieden, bezüglich welcher hingegen mit P. Bollei Stol. vollkommen übereinstimmen. Von P. Polhi Sxoi..
ciilatus Stol., sie
weiohen
sie in
der obcrfláchlichen Verzierung insoforn ab, als zutolge des durch
die eigentümliche
Berippung entstandenen Gitters
die schrág stehenden feinen
Leistchen nicht wahrnehmliar sind.
P. BolhÁ Stol.
ist
im unteren Lias
(Hierlatz) sehr selten, dagegen
im mitt-
leren Ijias ziemlieh háufig (Sehafberg, Bicicola, Eheinbeeken, Gozzano, Brianca,
Brescia, Ballino).
Im in
N
rötlichgrauen Kalkstein des
a g
y
menke
e
s
h
e
gy
kam
dieselbe
zwei Exemplaren vor, im dunkelroten Kalkstein des Tölgyhát in einem, ebenso
KocHS Tataer Sammlung aus dem Kalvarienhügel, insgesamt
in F.
alsó in vier
Exemplaren.
Pecten (Chlainys) subulatus 1863. Pecten subulntus Münst. in Goldfuss, Petrefacta
Münst.
Germaniae
II, pag. 69,
Tav. XCVIII,
Fig. 12.
1909. Pecten (Chlamys) subulatus Trauth., Die Grost. Schicht.
ten
cl.
österr.
Voralpen, pag. 90.
Eine mangelhafte linké Klappe, derén UmriB nicht vollstándig zu beobacliim erganzten Zustande stimmt sie jedoch mit der von Goldfuss gegebenen
ist;
Beschreibung und Abbildung überein. In
Gegend des Wirbels finden
der
starke, dicht stehende, konzentrische Zuwachslinien, die entfernter
immer
vom
sich
Wirbel
seltener werden.
Im
unteren Drittel der
Höhe
des Abdruckes treten
dicht stehende, in
strahlenförmiger Eichtung verlaufende Eippchen auf. Das vordere
Ohr ist breit, und schmáler. Diese Spezies ist aus
scharf abgeschnürt, das rückwártige kleiner
dem
miteren und mittleren Lias bekannt.
Im
röthchgrauen Kalkstein des
einem Exemplar vor. Trauth erwáhnt
m
N
sie
a g y e e n k e s h e g y kam sie in auch aus dem unteren Lias von Pécs.
Diotis janus Mgh. (Taf.
Janus Meneghixi, Nuovi Janns FuciNi, Foss. d. Lias m.
1853. Posidonomyít 1896. Diotis
II.
Fig.
sp.
L)
fossili toscani, d.
Monté
pag. 27.
Calvi, pag. 218, Tav.
XXIV,
Fig.
.5-10. 190.5.
Diotis Jfniiis Frcixi, Laniellibranchi. pag. 67, Tav. III. Fig. 11.
Diese interessante Art fand sich in F. KocHsSannnlung in drei Exemplaren' Ihr Umriíj
ist fást
kreisfönnig. die Oberfláche
ist
mit dichtstehenden elliptischen
mid spárlicheren radialen Eippen geschmückt. An einer rechten Klappe ist auch das vordere Ohr zu beobachten, auf welchem sich die konzentrischen Eippen schwach
fortsetzen.
170
Die Dioiis des
KOLOMAN
B!
iiiittleren
jioiiis
'Slcn.
s[).
KII, CSÁK
konnut
Lias (Zentralappenninen),iiJ
ini
uiitereii
jeut'ii
Liaá und
iiii
uiiteren Teil
Bildungen vor, welche deu Terehr.
aspasia MGii.-Scliichten Siciliens eutsprechen.
Unsere Exeinplare ianden
sich in
den grobkörnigen rten Kalksteinen
am
Tataer Kalvarienhügel.
Nautilus semistriatus d'Orb. var. globosa (Tat.
I,
Fig.
a-b.)
1906. Nautiliis SPAnistriatus d'Orb. var. ylobosa Prinz, Die Nautilideii
IV. Annales Mus. Nat. Hung., pag.
Duicluiiesser
21ti,
Fig.
(D)
02 l'i
Hühe Höhe
42 5"
bis
Windutig (li)
zum
Naln;!
cl.
unt. Juiaperiode,
1.
Nabelweite (N) bis znr
Peinz.
(H)
Breite (B)
4'^
Überdeckvmg der Windungen
l-^
mm
% % % % %
Prinz bat den N. seniisfnatus d'ORR mr. (jhho^a naeb (U'V einstigen Aufaiis dem Nagyemenkesbegy besebrieben und für oberliassisch erklárt. Icb habé das Matéria! des Steinkernes mit meiner Sannnbmg verglichen und fand, daB derselbe zum mittleren Lias gehört. zeicbniing HxVNTkiíns
Die
Form
der
Windmigen
ist
parabobseb, (be
Hbe ist
gi'öljer als
die Breite;
Windungen. Die Seiten sind scbwaeh gewölbt, durch Vermittlung des abgerundeten aiiBeren Bandes übergehen sie unmerklich auf die AiiBenseite. Der Nabel ist tief, seine Wendung steil, der Bánd abgerundet. Der Sipho ist nahezu zentral, seine Dicke betrágt bei 62 mm Durchniesser 2 mm. Die Kanmierscbeidewánde sind einfach, der steilen Nabehvand entlang laufend, in dem abgerundeten Nabelrand nach rückwárts gcrichtet und gehen seitlich, einen einzigen Bogén bildend, zur AuBenseite über. Die Daten von Prinz muBte icb bericbtigen; dieselben veranscbaulicben niimlich die Form der AVindungen in ganz anderer Gestalt, sofern dieselben seinen Daten geniáB breiter als hoch wáren, wogegen sie doch in Wirklichkeit bedeutend höher als breit sind. Auch die b .igefügte Zeicbnung gibt kein treues Bild von der Form der Windungen, indem diese ein wenig breiter und aucb die Seiten stark gewölbt sind. Unser Exemplar stebt in nacbster Bezii'bung zu A\ seviisiriains ú\)uh.. mit welcbem derselbe binsicbtlicb der ]jage des Sipho und desVerlaufes der Kammerscheidcwánde völlig übereinstinuut, unterscbeidet sich dagegen von diesem jn der Nabelweite und in der Form der Windungen: unsere Varietat bat^ niiinbcb einen weiteren Nal)el und die Form der Wiiidung ist eine Parabel, wiibrend jené des Typus eine an der áuBeren Seite abgcstumplte J'jlli])se ist. Auf (írund der aufgezáhlten Abweichungen kaim man unsere Form mit Ücclii als i'ine Varietat des N. semistriahis d'ÜRU. ansehen, wie dies aucb schon Prinz getan hat. Unsere Varietát eriimert auch noch an N. hacojiicus V.\d., von welchem sie sich durch den weiteren Nabel, vonicbmlicb abcr durch die Lage des Sipho die gröBte Breite falit in das untere Brittel der
unterscbeidet.
171
DES GERECSEOBBIRGES. UIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN
^\ srmislnatus d'ÜKB.^ und dein N. baconicus Vad. Vadász der Ansicht Ausdruck gégében daC diese bestehende Áhnlichkeit hat Geregenieinsamen Ursprung zurückíuhrbar seien. Unsere die zwisclieii dei.i
Über
zwei \rtcn auf einen ihrer Chadiese Annahnie, indeni dieselbe auf Grund cseer Varietát bekraitigt dient. Arten beiden zwisehen ^ raktere als Übergangsglied Nagyenienkeshegy ist eui bxemplar Aus deni grauweiBen Kalksteine des .
.
,
Samnung
HANXKENSchen bekamít, ^velches aus der
stammt.
Phylloceras Calais Mgh. Phylloceras Calais
1867-81
Meneghini, Foss.
d.
Medolo, pag. 24,
Die .Juraschichten 1909. Phylloceras Calais Vadász,
D: 20 N: 25
mm
H: 35
%
R B: 47
1-2.
(ung.).
% %
50
:
Pl. III, Fig.
Bakony, pag. 56
süd.
cl.
% die
Form
der
Windungen
Nabel, Unser iunges Exemplar hat einen weiten sind flach, áuBere Seite schwach Seiten Viereckes; die ist die eines abgerundeten let/ten Wmdung ist sechs. Die der auf aewölbt Die Zahl der radialen Furchen Kammernaht besteht aus sieDie steil. ist mit abgerundetem Rand
Nabelwand
um
die erste Seitenlobe ist ungefáhr
ben Seitenloben;
ein Fünftel tiefer als die
siphonale Lobé.
u Beschreibung Meneghinis uberem. Unser Exemplar stimmt gnt mit der ist Form unsere sich in der Breite der Windungen: eine geringe Abweichung zeigt namlich etwas breiter. sich auí die mediterráné Das Vorkommen des Ph. Calais Mgh. beschránkt beschrieben, FuciNivom Jurazone.MENEGHiNi hat diese Art als erster von Medolo Zentralappenninen, Bon^relli hingegen Monte-Pisano, Mte. Calvi und aus den mittelin rkut vor, überall an die érwáhnt sie von Brianza, doch kommt sie auch liassiscben
lm
•
.
Bildungen gebunden.
bellroten Kalkstein
von P o
c
k Ó wurden zwei Exemplare getunden.
Phylloceras alontinum Gemm. 1884. Phylloceras
pag.
9,
Alontir^um Gemmeiako, Sui
Tav.
I,
Fig. 7, Tav. II, Fig.
1909. Phylloceras Alontinum Fi2. 16, 17a
-6,
degli strati a
foss.
Terebr.
Aspasia usw.,
18-20.
Rosekbebg, Die
lias.
Ceph.
d.
Kratzalpe, pag.
,,,
21.3,
-r f J at.
V A.
18.
D: 43
N:
mm B: 35
Gemmei^ros Art
ist
H:
U%
fí:
?
51
%
0/,
im Gerecsegebirge
ziemlich háufig.
Der Nabel
ist
der gewölbt, in diesem Falle verschmálert sich weit, die Seiten flach oder wenig
1
Bakony, pag. 46 (ungarisch). V.^DÁsz: Die Juraschichten des südl.
17*2
I>=
KOLO-MAK KULCSÁR
Querschnitt gegen die rückwártige Seite. Die áuBere Seite
Am
Steinkern sind an der letzten
Windung
ist
schwach gewölbt.
fünf Furchen wahrnehmbar, derén
Verlauf mit der Beschreibung Pompeckjs völlig úberein?timmt. Der Nabel tief
und
steilwandig. Die erste Seitenlobe
ist
um
ist
ein Drittel tiefer als die Siphn-
nallobe.
Phylloceras
ahnthium Gemm. hat
eine groBe Verbreitung
und
ist
von
dm
Paláontologen unter die verschiedensten Formen eingereiht worden: so hat ihn
Meneghini von
Geyer
]\íedolo als
Ph. Nilssojii Héb. und Ph. Cafitanei Cat. beschrieben;
vom
Hinterschafberg zu Ph. Cafitanei Cat. und Bonarelj.i
reiht diese Art
aus Brianza zu Ph. Geyeri Bon. ein; sie kommt jedoch auf bei Galati (SiziUen), in den Zentralappenninen, in den Kratzalpen, in Urkut, in AnatoUen und selbst in
wo Vorkommen beschránkt
Amm. Nilssoni
Frankreich (Aveyron) vor, von
sie
hat. Ihr
sich fást ausschlieBhch auf
Fieynés
als
Iíéb. beschrieben
den mittleren Lias.
lm gelblichweiüen Kalkstein von P o c k wurde Ph. alontinum Gemm. in Exemplaren geíunden, im N a g y e m e n k e s h e g y e r hellroten Kalkund im hellroten Kalkstein von D ostein in zwei, im T ö r ö k b ü k k insgesarnt alsó in neun Exemplaren. einem Exemplar, m 3 z 1 ó in je fünf
Lytoceras Sutneri (Taf. II, Fig.
1893. Lytoceras Sutneri Fig.
Geyer,
Mittollias.
Gey.
2o-6.)
Ccpli. d.
Hintorschafberges, pag. 52, Taf. VII,
10.
1904. Lytoceras Sutneri Prinz, Die Juraschichten d. nordöstl. Bakony, pag. 53. 1909. Lytoceras Sutneri
Rosenberg, Die
D
lias.
Ceph.
122
d.
Kratzalpe, pag. 237.
mm
190
42%
A' //
mm
46% 34
?
%
P
38
%
3%
B
36%
38%
Die Windungen sind fást kreisförmig und bei kleinerein Durchmesser (122 als breit; bei gröBerem Durchmesser (190 mm) ii])ersteigt die Breite Höhe. Die Verzierung der Schale besteht aus dicht an den inneren Windungen stehenden feinen Eippen, derén Zahl durch Verzweigung und Einschaltung znnimmt. Die Berippung der iiuBeren Windung ist schon wenigcr fein und sparlicher, wáhrend die Wohnkamiiicv von groben, weit von cinandcr abstehenden Piippen bedeckt Avird. Der Baum zwischen je zwei benachbarten Hippen in der Wf)hnkannuer wird durch quorliegendt' Leistclien gegliedert, wodurch die Aus-
mm)
höher
die
schmückung der Oberflaehe das Aussehen erhált. Die
Kammernaht
erste Seitcnsattel tiefer als
isi
eines
eigentümlichen Gitterwerkes
besteht aus zwei Seitenloben. Die Siphonallobe
niclit
wahrnehmbar;
und der
die Spitzen der ersten Seitenlobe
jené der zweiten Seitenlobe. Die zwei Spitzen
dei'
Hegen
nntisiphonalen Lobé
sind ein weniir kiírzer als die der zweiten Seitenlobe. Die Kanté des Nabels schnei-
DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGBS.
(let
de)i
173
inneren Ast des dritten Sattels,
wodurch
dieselbe
auf
die
antisiphonale
Seite íállt, jedoch aucli durch den Seitenast der antisiphüiialeii
dessen
Eude
Lobé hindurcbgcbt.
auf der
Seite heranstritt.
Unser Exemplav hat einen etwas breitereu Nabel als der Typus, doch unter-
scheiden die
sicli
die
Exemplare auch durch
Form der Windung. Die Wohnkammer
der Lytoc. Suineri Gey. als breit;
190 als
mm
unsere
ist
ebenso hoch
Form dagegen
bei
ist
Durchmesser bedeutend breiter
hoch. Auf die Veránderung der
Form
Windungen hat auch Geyer schon
der
hingewiesen,
dafi
námlich
die
höher sind
AVindungen relativ
inneren die
als
Umstand berücksiehtigend, gelangt man zu dem Ergebnis, daló die Windungen in einem gewissen ZeitáuBeren. Diesen
abschnitte der individuellen Entwicldung
höher
als breit sind;
in
F'g. 21. Lyfoceras Sutneri
Die
Form
der Windung.
1/3
Geyer.
verkleinert.
einem spáteren sie dann
Entwicklungsstadiura werden
ebenso breit wie hoch, wáhrend im höheren Altér die Breite die Höhe übersteigt. lm Endresultat kann unser Gerecseer Exemplar als erwachsene Form des Lytoc.
den entwickelteren Charakter Geháuseschmuckes gerechtfertigt erscheint. Lijtoc. Sutncri Gey. kommt auBer dem Schafberg noch in Csernye vor, von wo ihm Prinz erwáhnt, ferner auf den Kratzalpen, von wo Eosenberg ihrer Erwáhnung macht. Unser Schalenexemplar entstannnt der HANXKEN'schen Sammlung von Piszke, doch ist leider der náhere Fundort unbekannt. Nach der Gesteinsmasse im Inneren des Geháuses kann mit aller Bestimmtheit entschieden werden, daB das Exemplar aus dem dunkelroten Kalkstein mit Manganknollen stammt. BeSutncri Gey. angesehen werden, was auch durch des
rücksichtigt man aber, daB dicsér Kalkstein zu Hantkens Zeit in Nagypisznice im groBen ]\íaBstabe abgebaut wurde, so ist es am w^ahrscheinlichsten, daB auch unser Exemplar dórt gesammelt wurde, was auch durch seine Fimdortbezeichnung:
Piszke hekraftigt wird.
Lytoceras triumplinum (Taf.
1801.
Ammonites trompian-us Hauek,
I,
Hau,
sp.
Fig. 6 a -6.)
Amm.
a. d.
Medolo, pag. 407, Taf.
I,
Fig. 3
— 5.
1900. Lytoceras triumplinum Bettoni, Foss. doraeriani di Brescia, pag. 30.
1900. Lytoceras
írompianum Del Campana, Cefalop.
Tav. VII, Fig. 36-37.
d.
Medolo
di Valtrompia, pag.
581
174
D?
KOLOMAX KULCSÁR
N H
39 mm 29% 37%
í?
41
B
44%
/)
Die Windungen
sincl
34 mm 29% 37%
%
von rundlicher Form und Nabelwand
sind flaeh. die áufjere Seito gewölbt. Die
gerimdet.
Am
%
41
47% breiter als hoch. Die Seiten ist steil,
der Nabelrand ab-
Steinkern sind die Seiten mit dichtstehenden einfachen Rippen
geschmückt. Die Kippen gehén
vom Nabel
aus, laufen der
Nabelwand und den
Seiten entlang und verschwinden im nbgerundeten iiuReren Rande. Die aufeinander
folgenden ^\'indungen decken sich ein wenig (die l'berdeckmig der Windungen
macht
mm
%
Durchmesstr 4 aus). stimmt mit der Beschreibung und Abl)ildung Hauers gut überein; eine geringe Aljweichung zeigt sicli wohl in der Breite der ^^'indungen, bei 39
Unser Exemplar
da Cer
bei unserer
Form
bei
einem kleineren Durchmesser die Breite ebenfalls grö-
ist.
Lytoc. triumplinum IL\u. sp.
Török b ü
k k
in
kam
aus
dem
rötlichgrauen Kalkstein von
einem Exemplar zum Vorschein, welches ich
Sammlung der
gisch-paláontülogischen
in der geolo-
Universitat vorfand und das aus der
Samm-
lung des Herrn Professors A. Kc-ch stammt.
Amaltlieus spinatus Beug, 1842.
Ammonites spinatus Bruouiére, Encycl. méthod., pag.
1896. Amaltheus spinatus Fucini, Faun. d.
1909.
lias.
m.
d.
Amaltheus spinatus Vadász, Die Juraschichten
40, Tav.
52
A^
H
44% 27%
fí
33
B
31%
I.
Spczia, pag. 129, Tav. II, Fig.
d.
südl.
45 mm 41% 27%
%
ein gut erbaltenes
2.
Bakony, pag. 73 (ungarisch).
mm
D
Bruguiéres Art durcb
sp.
32
%
27% Exemplar und
ein
Windungs-
dem Museum der kön. ung. Geologischen Eeichsanstalt vertreten, welcli letzteres aus der Hantken 'schen Sammlung stannnt. Die Windungen habén die Form eines lánglichen Viereckes. Die Seiten sind flach und mit líippen, die im iiulíeren Eande in Knoten endigen, geschmückt. Die Aufjenseitf; ist ilach, am Steinkern ist dc-r Kanmi gezackt, die begleitenden fragment aus
Furchen sind l)reit. Ünser Exemplar hat einen etwas breiteren Nabel
als der
von d'Orbignv
abgebildete AmaJtJi. spiuatus Brug., aber auch die \\'induiigen sind schmiikr.
Dieser Unterschied kann indessen im Laufe der individuellen Entwicklung hervor treten, demzufolge
man
unsere
Art identifi/ieren kann.
Form mit vollem Bechte mit
der in
Bedé stehenden
DIK MITTKLLIASSISCHPJX BILDUNGEN DES OERECSEGEBIRGES.
Amaltheus
spitiatus
Brng.
175
eine sehr verbrcitete Art. Sie küiiimt in
ist
land, Frankreicli uiul Deutschland vor,
ist
Eng-
aber auch aus der mediterránén Jura-
zone bekannt, namentlicli in Italien (Pian-d'Er])a, ^ledolo, Spezia, Brianza), ferner in Ungarn boi Urkut.
lm helh'oten Kalkstein des N a g y e m grauweifien Kalkstein des P o c k im nnd
s h e g y wurde ein Exemplar Windungsfragment gesammelt.
nke
e
ein
Arieticeras Bertrandi Kilián (Taf.
1889.
Vi
I,
sp.
7«-6.)
Hildocems Bertrandi Kilián, Mission cl'Andalousie, pag.
(309,
Tav.
XXV,
1899. Arieticeras Bertrandi Fucixi, Anim. d. Lias m. d. Appenn. centr. pag.
XXIV,
Fig.
9-10.
179, Tav.
3.
Rosenberg,
1909. Sequensiceras Bertrandi
XV,
Fig.
Die
lias.
Ceph.
d.
Kratzalpe, pag. 249, Taf.
Fig. ?>a-b.
Unser Exeni])lar stimmt nacli den Charakteren vollstándig mit der von FuciNi aus den Zentralappenninen beschriebenen und abgebildeten Form überein. Arieiic. Bertrandi
Kilián
Lábatlaner Steinbruch «T ö
Budapest, den
1
kam
sp.
g y h á
to
aus
in drei
dem
rötlichgrauen Kalkstein ira
Exemplarec zum Vorschein.
Márz 1913.
16.
Aus dem Ungarischen übersetzt von M. Przyborski, Berginspektor
i.
Dipl. Bergingenieur,
P.
EIN NEUES PHILLIPSIT-YORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ. Von
— Herr Prof. Dr. L. anstalt, stieB in
m
v.
Dr.
Aurél
Liffa.
Mit den Figuren 22-28.
Lóczy, Direktor der königl. ungar. geologisehen Keichs-
— der wie bekannt, die Kmgebung von Balaton geologisch durchforschte, dem
Steinbruehe Nagykfejt, náclist Badacsonytomaj auf eine circa
von einer etwaa 100 m machtigen Basaltdecke überlagert war. Die Lücken der Basalttuffe waren mit áuBerst kleinen, jedoch auffallend glánzenden. farblosen Kristállchen 20
dicke, horizontal gelagerte agglomerierte Basalttuffschichte, die
ausgefüUt, die meistens
verstreut.
vereint vorzufinden waren.
d(ícli
Im letzteren
nicht selten auch zu kleinen
Gruppén
Fali bilden sie stellenwe'se kleinere Aggre-
dünne Inkrustationen. Herr Prof. Lóczy hatte die Güte mir Untersuchung zur Verfügung zu stellen, wofür ich ihm auch an dieser Stelle meinen verbindlichsten Dank aussprechen möchte. gáté, stellemveise
dieses interessante Matériái behufs
m AURÉL
17
LIFFA
Die Kesultate der Untersuchuug sollen
kui/
iiu
Folgenden besprochen
werden. Als ich die lüslöste, lieB sich
Kiistallcheii niittels eiiier ílacligespitzten Nadel leicht
beobachten,
jené des Kalzits, hingegen bedeutend l)eilái'ig
zwischen
4—5
(Irad
Hegen.
vom
Gesteine
daB ihre Hárte merklich gröBer kleiner
Da
als
die des
ist,
als
Quarzes. Sie dürfte
wie erwáhnt, die
Kristállcheu sehr
waren — indeni sie im Dui'chschnitt kauni die Lángé von 0'3 mm erreichten, — war eine genauere Bestininiimg der Hárte nicht inüglich. Demzufolge war auch die Bestinmuing des Materials nur.auf niikroskopiscliemWege möglich. Ein Teil der einfachen Kristalle erschien iinter dem ^Nlikroskoj) vollstándig durchsichtig, wasserklar, nach der Prisnienzone gestreckt, von rhombiseheni Aussehen, begi"enzt von ziemlich stiinipfen Donién und P^'ramiden. Bei gesenktem Kondensor zeigen die dem Beschauer zugekehrten Quer- und die an diese anstoBenden Terniinalfláchen feine, eine den Mittolkanten parallelé Streifung, die ein in die Synimetrieebene verlaufendes und bier zum Scbnitt gelangendes kldin
Liniensystem bilden.
Ein anderer
Teil der Kristalle
lieB
unter
dem Mikroskop ganz
deutlicb
Penetrationszwillinge erkennen, die einander in der Richtung der gemeinsamen
lángeren Achse beiláufig unter 90° durchdringen. Das sich in der Synimetrieebene
schneidende Liniensystem war auch bei diesen Kristallen gut sichtbar. Diese nicht allzu háufige Art der Penetration schien im ersten Augenlilick
an Phillipsit zu erinnern, obwohl die Ausbildung der
gruppierten Fláchen der Zwillingsindividuen gewissermaBen ersichtlich,
—
von der üblichen Erscheinungsweise des
um
die lángere j\chse
— wie auch aus Fig. 22.
Phillipsits
abweichend
ist.
Nicht weniger erinnerten die ganz symmetrisch und gleiehmáBig entwickel-
—
—
siehe Fig. 23 an die nach (021) verwachsenen Bavenoer Vierlinge des Adulars, bei denen die Fláchen T und / des Prismas 110 ebenfalls áhnliche ein- und ausspringende Winkel bilden.^ Wáhrend aber bei diesen,
ten Lidividuen der Zwillinge
[
die
von
T und
l
)
gebildeten Koiiten der einzelnen Individuen in der Symmetrieachse
gebrochen erscheinen, treffen sich jcne der untersuchten Zwillinge hierselbst ungebrochen. Sch(jn dieser Umstand schlieBt die !Mögliclikeit des Adulars aus.
Ganz unabhángig von diesen Annahmen, halié ich hierauf eine systeniaBestimmung der Kristállchen vorgenoininen. T'nd zwar nachdera ihrer Kleinheit wegen andere ^fethoden niinder sicheren Erfolg versprachen, gedachte ich ani geeignetsten durcli die Bestimmung ihres mittleren Brechungsexponenten ein derart charakteristisches Merkmal zu íiiiden, welches nebst Kenntnis ihrer übrigen optischen und kristallographisdieu Eigenschaften, zu ihrer genauen Identifizierung führen dürfte. Demzufolge hahe ich nach Schrokder van der KoLKS Methode,- als mittelstark brechende Flüssigkeit Benzol lienützt, dessen
tische
* '
Fig.
Vergl.:
Naumann — Zirkel: Elcmente
J. L.
SciiRtiEDER VAN
der Mineralogie. Loipzig,
1907,
|)ag.
729.
II. ^
('.
DER
K<(i,K; Kiiizc Aiilcitiiiig
zur niikr()ski)|iisilun Kristall-
bestimmung. Wieslmdcn, 1898.
ScuROEDER VAN DER K<»LK — E. H. M. Beekman: Tahcllfii zur niiUroskt Bestimmung der Mineralicn nach ihrem Brechungsinde.x. Wiesbadfti I9(t<". (11. Anfl.).
J. L. C.
pischen
177
EIN NEUES PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ.
Brechuuosexponent ich mittels eines kleinen ABBÉ-CzAPSKYSchen Eefraktometers 11 l'Ol bestimmt habé.
=
Die
in
diese Flüssigkeit
eingebetteten
Kristállchen
erwiesen [bei
ge-
einen von 1-501 abweichend
senktem Kondensor und stark eingeschnürter die Existens kleineren Brechnngsindex, was ein zweiter Grund wáre, um nach den Breehungsexponent mittlerer dessen des Adular auszuschlieBen, da Des-Cloizeaux 1-53/ nach n Kolks: der Angaben Schroeder van Iris
=
^^
= 1-5237 Um
ist..2
die untere Grenze des
Breehungsexponent en zu finden, benützte ich dem erwáhnten Kefraktometer
TetracMormetlum, dessen Brechnngsindex sich mit
n
=
1-46
bestimmen heB.
Fig. 23. PhiUipsit-Doppelzwilling
Fig. 22. PhiUipsit-Doppelzwilling
von Badacsonytomaj.
von Badacsonytomaj.
Kristállchen höher In dieser Flüssigkeit erwiesen sich die eingebetteten 1-501— 1*46 n Grenzen: den zwischen brechend, wonach ihr Brechnngsindex
=
zu suchen war. Da das Benzol nicht vollstándig rein war, habé ich statt dessen in nahezu dem 1-495 mit n gleicher Menge, das etwas niedriger brechende Xíjlol Brechungsdes Grenze obere die sank Dadurch Tetrachlormethan beigemengt.
—
—
=
der einexponenten auf n =1-485. In dieser Flüssigkeit waren die Umi-isse sichtbar. mehr kaum Kondensor gesenktem bei schon auch gebetteten Kristállchen gesuchten Denmach steht der Brechnngsindex der Flüssigkeit sehr nahe zum
Die Anwendung der mittleren Brechungsexponenten des untersuchten Minerals. van der KoLKschen ]\Iethode heB vermutén, daB der Brechungsindex
Schroeder
der Flüssigkeit noch
immer giöBer
ist,
als jener der
wonach die und n = 1*40
Kristállchen,
Grenze ihres mittleren Brechungsexponenten zwischen n
=
1-485
liegt.
mit TetraHierauf habé ich die Mischung dieser beiden Flüssigkeiten weiter vollstándig verchlormethan verdünnt; die Grenzen der Kristállchen sind nun
1
1.
2
A.
c.
pag. 31.
Des Cloizeaux: Manuel de
Földtani Közlöny
XLIV.
köt. 1914.
Minéralogie, Paris 1862. pag. 331. 12
178
D=
AURÉL LIFFA
schwunden, bald wieder sichtbar geworden, je nachdem infolge rascherer Verdun3tung von Tetrachlonnethan, allmáhlioh Xylol übrig l)lieb. Der Brechungsindex dieser Mischung starkbrechender Flüssigkeiten eutspricht alsó dem gesuchten mittleren Brechungsexponenten des Minerals, der sich mittels des Eefraktometers
n—
1*48 bestimmen lieB.
Die Kenntnis des Brechungsindexes, ferner jené Eigenschaft der Kristállsie im Wasser unlöslich sind, vor dem Lötrohr hingegen leicht zu
chen, daB
dnrchsichtigen Kugel schmelzen, ermöglicht bei diesem Werte des Brechungsexponenten nur Hydronephelit Natrolith und PhilUpsit in Betracht zu einer
,
ziehen.
Da Hydronephelit bildet,
ist
radiale, stengelige, seltener kleine
seine Anwesenlieit
hexagonale Schupi)en
infolge seiner kristallogi'aphischen Beschafí'enheit
nunmehr bloB noch Natrolith und PhiUipsit. von einander zu unterscheiden, beziebungsweise noch weitere Eigenschaften des Phillipsits feststellen zu können, habé ich das fragliche Mineral noch folgenden kristalloptischen Untersuchungen unterworfen. Vor allém ist es bei dieser Gelegenheit aufgefallen, daB die im gewöhnlichen Licht scheinbar einfachen Kristállchen im parallel polarisierten Licht — indem ihre lángere Achse an das Okularkreuz eingestellt wurde — aus zwei verschieden orientierten Individuen bestében und Zwillinge bilden. Um die Lage der Ausausgeschlossen, es erübrigen alsó
Uni nun
die beiden
löschrmgsschiefe zur Zwillingsgrenze in diesen áuBerst kleinen Kristállchen feststellen zu können, habé ich zur genauen Einstellung der Zwillingsgrenze eine zur Hauptachse vertikal geschliffene Quarzplatte benutzt, wodurch das eine Indi-
viduum
orangenrot, das andere hingegen hlau gefárbt erschien.
Zur Bestinuiiung der Auslöschungsschiefe, habé ich für diesen Zweck besonders gut geeignete Kristállchen ausgewáhlt und mit Eücksicht auf ihre Kleinheit, zuverlássig
möglichst
werte angestrebt.
^
an
drei
gute
Mittel-
Denmach habé
Zwillingskristallen
für
ich die
zur Zwillingsgrenze, beziebungsweise
~^
-'
mit dieser parallelen á Achse gemes-
I
75'
I
sene Auslöschungsschiefe, telwert vor sich bei Fig. 24. Die Auslöschungsschiefe eines ein-
fachen Juxtapositions-Zwillings.
yon
—
den,
daB
:
á
=
tinen Mit-
15° erhalten, der
einem Individuum auf Grund eiuem anderen VOn 27 Ab-
26, bei
lesungen ergeben hat und land. daB derselbe
stellt
c
—
wie dies anch Fig. 24 dar-
Individuen gleich groB war. Es kann zugleich bemerkt wer14°— 17° die Grenzwerte der Auslöschungsschiefe zwischen c á
in beiden
:
=
—
schwankten. Die Kristállchen waren alsó wie dies aus den obigen Angaben imd Figur ersichtlich so orientiert, daB die Zwillingsel)ene vertikal auf dem, dem Beschauer zugekehrten (010) Fláchenpaar stand, was übrigens schon auch
—
die uns
bekannte Streifung der gemeinsamen (010) Fláche verrát.
Nehmen tracht
wir nun die Auslöschungsverháltnisse des Phillipsits niilui' in Beund vergleichen wir mit diesen die, an den untersuchten Kristállchen
gefundenen Werthe,
so
ergibt
sich,
daB
bei
Philliiisit
nnch
Angalten
von
EIN NEUES PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ.
Pana^, die positivo spitze
Bisektrix, mit der Fláche c
-weise der, dieser parallelen d Aclise einen
c:a :zur
Normálé der Fláche
=
=
179
(001), beziehungs-
Winkel von:
15"-20°
(001) berechnet hingegen einen
Winkel von:
75°-70° bildet.
Nach Angaben von Sghröder van der Kolk^ betrágt der Auslöschungsschiefe: 20°, wáhrend dieselbe Eosenbusch^
c:a
der
Maximalwert
= ir-18°
angibt.
L.
Langemann* hat an
(100) parallelen Schliffen des Phillipsits
zur á Achse, beziehentlich dieser parallelen
c
= (001)
von Nidda
Fláche, für die Auslöschungs-
schiefe die Werte: c
:
a
=
13°30'-14°
bestimmen können. Wie aus dem obigen zu ersehen ist, bilden dieselben die unteren Grenzwerte der von mir beobachteten Auslöschungsschiefe. Um auBer diesen Angaben die GröBe der Auslöschungsschiefe nocli mit den Werten von anderen Fundorten stammenden Materials vergleichen zu können, habé ich einige Messungen an den von Prof. F. Schaparzik^ im Basalte von Somosk entdeckten und mir zur Verfügung stehenden PhiUipsit Kristallen vorgenommen. Ich habé aui Grund von 6 Ablesungen in je einem Individuum folgenden Mittelwert erhalten: c
:
a
=
14°30'.
Ali dies zusammengefaBt, ist es leicht zu ersehen, daB die an den von Badacsonytomaj stammenden Kristállchen beobachteten Werte der Auslöschungsschiefe indem sie die Grenzwerte der angeiührten Angaben nicht überschrei
—
—
mit diesen in vollstándigem Einklang stehen. Wollen wir aber noch auch den Charakter der Hauptzone dieser Kristállchen in Betracht nehmen, so kann derselbe im Falle eines Phillipsits, seiner optischen Orientierung:
ten
h
wegen nur
positiv sein,
was
= a;
d
sich mit
:
C
=
15°-20°
dem Gipskompensator, Roth
I.
Ordnung
in der Tat feststellen lieB.
Es kann nun nur noch die Frage aufgeworfen werden: wie weit die besprochenen optischen Konstanten der untersuchten Kristállchen wohl von jenen des Natroliths abweichen? ^
^ ' *
1886.
E. S. Daxa: The system of Mineralogy. 1892, pag. 580. SCHROEDER VAN DER KOLK: 1. C. pag. 27. H. Rosenbusch: Mikroskop. Physiographie. Stuttgart 1905. L. Langemann: Beitráge zur Kenntnis der Mineralien
II. 5
.
pag.
Hilfstabellen III. .
.
usw.
Neues Jahrb.
12.3.
F. Schafarzik: Jahresbericht des königl. ung. Geologischen Anstalt für 1888. p. 152.
12*
180
AURÉL LIFFA
P'
Wie allgemeín bekannt,
Doma u
=
bildet Natrolith prismatische, seltener
nach
dem
(301) gestreckte rhombische Kristalle, derén optische Orientierung: a
=a
;
b
=
b
;
c=c
ist.
=
(010) Beim PhilDie optische Achsenebene liegt denmach parallel zn b fanden wir dagegen, daB sie mit der Klinoachse einen Winkel von 15°— 20° (010) vertikal steht. Der HauptzonenchaeinschlieBt, und zur Fláche b .
lipsit
=
rakter des Xatrolits
ist,
bei dessen prismatischer
Ausbildung +, bingegen wenn
nach dem angeführten Doma gestreckt sind, +, je nachdem die gröBte a oder die kleinste c Schwingmigsricbtung mit der gröBten Schwingungsricbtung des Kompensators zusammenfállt. Docb würden den auffallendsten Unterschied, die durch die kristallogi'aphische Form bedingten Auslöschungsdie Kristalle
verháltnisse bieten.
Die Auslöschungsschiefe des Natroliths ist jedoch nicht immer gerade, da Brögger ^ an den Kristallen von Arö-Scheeren fand, daB sicli ein Teil derselben als monoklin erwies, mit einer Orientiermig, die nahezu gleich dem rbombiscben Natrolith ist. In Aimahme dessen müBten dann die Schwingungsrichtungen c
vmd
a bei den prismatisch ausgebildeten Kristallen eine gewisse Auslöschungs-
schiefe zeigen. Diesbezügliche
Beobachtungen sind aber bishev nur von Ll-edecke^
bekannt, der an den Natrolithkristallen von Aussig imd Salesel, eine zur Prismenkante gemessene Auslöschungsschiefe von 5°— 0° fand. Da diese Angaben mit den gefundenen Werten des untersuchten Matenicht übereinstimmen, kann der monokline Natrolith nicht zum Vergleiche herangezogen werden. Das Vorligen von Natrolith wird auBer dem bisher schon Besprochenen, vollstándig auch noch durch die Beschaffenheit seiner Doppelbrechung ausgeschlossen, indem diese bei NatroHth sehr nahe zu Quarz steht,
rials
hingegen jené des Philüpsits,
zu konstatieren war
—
—
wie dies auch an den untersuchten Kristállchen ist. EndHch wird diese Eventualitát
bedeutend kleiner
auch noch durch die an den Kristállchen beobachtete und spáter noch zu besprechende Art und Weise der Zwillingsbildung ausgeschlossen, da die Literatur bisher überhaupt keine Natrolith-Zwillinge aufweist. Es wird hingegen auBer den angeführten Darlegungen wohl auch durch das Kesultat der an den Kristállchen durchgeführten mikrochemischen Untersuchungen unzweifelhaft erhártet, auf spektroskopischem Wege, daB sie dem Phillipsit angehören, weil auBer
K
auch noch die charakteristische grüne Linie des Ca-s zu konstatieren war. die Identitát der untersuchten Kristállchen mit Phillipsit noch náher beweisen zu körmén, habé ich an gutgeeigneten Exemplaren einige mikrosko-
Um
pische ]\Iessungen ausgeführt.
Die beobachteten Winkelwerte, mit den berech-
neten verglichen, sind die folgenden:
^
Brögger: Die Mineralien der Syenitgánge der Südnorwegischen Augit- u. f. Krystall. XVI. 1890. pag. 607-617). 0. Luedecke: Mesolit und Skolezit. (Neues Jahrb. für Mineralogie etc. 1881. II.
W.
C.
Nephelinsyenite (Zcitsch. ^
pag.
7.
181
EIN NEUES PHILLIPSIT-VORKOMMBN IN BADACSONYTOMAJ.
(001)
: ^
(100)
(100) = (lOd) =
beobachtet 56°
berechnet;
68° 38'
68° 46'
55° 37'
Handbuch von Dana ^ hauptsáchlich den Wert der ZwilUngswinkel
Rechnung habé
Als Ausgangspunkt der
ich die irn
angeführten Angaben beuützt, um bestimmen zu können. Siehe die Projektion, Fig. 25. Den ersten eben angeführten Wert habé ich
als
ein Mittel
von
6,
den
zweiten von 8 Ablesungen erhalten. Obwohl die auf mikroskopi-
bestimmten Winkelwerthe nur annáhernd genau zu betrachten sind, stimmen die gemeBenen wie dies und beobachteten Winkel
schem
Wege
—
aus
zu
den Obigen
ersehen
ist
—
trotzdem ziemlich gut überein.
Es unterliegt nun keinem Zweiwenn wir die besprochenen Eesultate der Untersuchung zusammeníaBeu, da6 die in den Lücken der agglo-
iel,
—
Basalttuffe
nierierten
aufgesetzten
Kristállchen aus Philli'psü bestében. Nachlier, als ich mit der Be-
stimmung
dieses j\íaterials
tig war, hat
schon
mir Herr Prof.
v.
Fig. 25. Projektion des Phillipsits.
fer-
Lóczy von demselben Fundort
ein neueres
Exem-
Handstückes waren wohl schon plar zur Verfügung gestellt. Die mm-s überschritten, doch waren 1 GröBe die bedeutend gi^öBer, indem einige auch geeignet, weil sowohl die Prismen, sie für goniometrische Messungen minder gut parallJ gerieft smd. Infolge die Querfláchen, den Prismenkanten als auch dessen beobachtete dessen habé ich nur einen einzigen Kristall gemessen, Winkelwerte ich im folgenden den berechneten gegenüberstelle: Kristalle dieses
gemessen: (010)
(110) (110)
(110)
= (110) = im = (001) = (110)
59°06'-ca
berechnet: 59°39'
60°42'
60°46'
«
.59°2í^'
«
60°33'
«
58°20' 60°50'
zeigen einige der gemessenen aus der vorstehenden Tabelle ersichtlich, berechneten, obwohl die den Winkehi ziemlich bedeutende Unterschiede von Goniometers ausgeführt FuESS-schen Uessnna mit dem d-Okular des groBen Beobachtungen miki'oskopischen die wiu'de. üngeachtet dessen genügen sie, um zu eingehender Kristállchen die mit den goniometrischen zu erganzen und
Wie
besprechen.
1
1.
c.
pag.
.579.
Dí
183
AURÉL LIFFA
Ihrer Ausbildimg uach kann man mehrere Typen au ihuen unterscheiden. (001) Die Kristállchen mikroskopischer Dimension sind gröBtenteils nach c die zum Teil nach vergleiche Fig. 26 venvachsene Juxtapo&itionszwillinge
=
—
—
c
=
(001)
tafelig,
7Aim Teil im Fallo gleichmáfiiger Ausbildung von (001)
Fig. 27. Einfacher Juxtapositions-Zwilling
Fig. 26. Einfacher Juxtapositions-Zwilling
von Badacsonytomaj.
von Badacsonytomaj.
(010), tetragonalen
und
Prismen áhnlich aufgebaut
Formen
sind. Ihre
sind der
GröBe
nach geordnet: c
Die Zwillingsnath
=
ist
(001);
V)
=
(010);
a
=
(100)
an der (010) Fláche der nieisten untersuchten KristállForm einer scharfen, feinen Linie zu be-
chen, bei gesenktem Kondensor in
a
b
Fig. 28. Syninietiii-ch entwickelte Penctrations-Doppflzwillinge
von Badacsonytomaj
obachten, in der sich je ein mit (010). (100) paralleles Liniensysteni der beiden Individuen schneidet, wáhrend die Fláchen (100) und (001) unter dem IMikroskop
ganz glánzend erscheinen. Diesem Typus gehören jené, schon etwas scltener beobachteten Kristalle an, die durch die
Formen:
KIN NEUES PHILLirSlT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ.
c
=
(001);
b
=
(010);
iii
-
(110); a
=
183
(100)
begrenzt sind. Siehe Figur 27. Diese Art der Kristalle wird, auCer jenen von mikroskopischer Dimension,
hauptsáchlich durch die gröBeren Individuen vertreten, an derén einem Exemplar ich Gelegenheit hatte die Kanté m m' mit einer schmalen a Fláche, bei anderen von mikroskopischer Dimension hingegen die Kantén a. & mit je einer schmalen m Fláche abgestumpft zu beobachten. Für die, diesem Typus angehörigen Kristalle ist es charakteristisch, daB auBer den Querfláchen auch die Prismenfláchen mit .
der Kanté
))i
.h parallel fein gerieft sind.
Den zweiten Typus Juxtapositionszwillinge
vertreten jené Penetyationszivillinge, bei denen zwei
nach dem
Doma
nahe 90° durchdringen.
(011) einander
Ihrer Ausbiklung nach sind diese abermals verschieden: bei einem Teil dieser, siehe Fig. 22
—
aus der Fláche c
springt der Penetrationszwilling
=
mit
kaum
—
inerkbaren Ecken
(001) des gröBeren Zwillingspaares hervor. Diese sind tafelig
gebant. Ein anderer Teil dieser
wiederum mehr einem quadratischen Prisma
ist
áhnUch, je nachdem die beiden Penetrationszwillinge mehr eine Mittelform darstelieu (Fig. 23).
oder aber die Grenzen dieser Ausbildungsweise überschritten,
ganz simmetrisch entwickelt sind, weisen
sie
vergl. Fig.
28.
a—h. Bezüglich
ihrer
Formen
keine IMannigfaltigkeit auf, da sie mxr durch die schon erwáhnten aufge-
baut sind. Dieselben
1—2
mm
und hat
groBen
Formen
—
des Phillipsits hat
Hulyák ^ an bedeutend
SchlieBlich sei erwáhnt,
führten drei Fundorten: in
—
für goniometrische
Untersuchungen
daB der
Somosk,
Phillipsits
in Szigliget
in
und
in
HrLYiK: Földtani Közlöny.
1903. Bd.
festgestellt.
Badacsonytomaj vorzu-
Budapest, 1913, November.
V.
—
Ungarn nur an den ange-
ist.
1
—
Penetrationszwillingen von der Gcgend Szigliget beobachtet,
ihre Identitát, infolge ihrer
minder guten Beschaffenheit auf Grund des spezifischen Gewichtes
linden
gröBeren
XXXIII,
pag. 175.
LITEBATUR. I.
—
Geograpliio inul Geoloíjie.
Reficxioiieii auf dic Eröfinungsrede des
tíve,
Herrn Prásideiiten Dr. F. ScHAFARZIK.
Icli konstatiere, daB es der erste ehrende Laut und von jeder Tendenz und persönlichen Animositát
—
die erste objekfreie
Weise
ist,
mit welcher der hochverehrte Priisident der ung. Geologischen Gesellschaft
mein Buch: «Die Geographie der die F a t a 1 i* t e n auf derén G e b i
nationalen Kultur und seiner Eröffnungsrede be-
e t» in
handelt hat.
Trotzdem erlaube ich mir als Erwiederung auf die Ausführungen Prásidenten folgende Bemerkungen vorzubringen. Herrn des Es hángt wohl alles von der jeweiligen Einstellung ab, Behandelt man die einzelnen Gebiete der Erde so, wie dies die modernisierende geologische, richtiger die naturwissenschaftliche Geographie tut, so
Naturbikl des betreffenden Gebietes. bild».
Eáumt man
aber in dessen
deutung des Menschen einen Platz oder das
kulturelle Bild Kulturbikl. Beidé
—
Das
ist
bekommt man
das
Passarge's «Landschafts-
Kahmen auch ein, so entsteht
der geographischen Be-
das politische,
humane
nicht des Gebietes, sondern des Landes:
zusammen
bilden meiner
Meinung nach
die Geo-
graphie. So fassen die Aufgabe der Geographie jené gelehrten, ruhig den-
kenden Geographen, wie Wagner, Harms, Partsch, Oberhummer auf, die den Beziehungen der Natúr und dem Walten des Menschen auf die bewohnbaren Gebiete der Erde gknchen Wert zuerkeimen. Diejenigen aber, die entweder zufolge strengcr Exklusivitat oder aber selbst nur gleichartiger Einstellung der Dinge das Ziel überschreiten und die Themata der Geographie mit sich reiBen, bringen nur Unheil und Einseitigkeit in die Geographie,
der geologisierenden
wogegen Penck und Hettner,
als
zwei Stützen
und morphologisierenden Geographie, am entschieihren deutschen Kollegen den Vorwurf
densten Einspruch erhoben und
machten, daB
sie die
Geographie ihres wirklichen Charakters entkleidon dem Sinne, in welchem M. Perty
und daraus eine Erdwissenschaft machen in
und Gerland aus der Anthropologie eine Zusammenfassung unseres, auf den Menschen bezüghchen, gesamten Wissens machen wollten. Dem trat ich entgegen, indem ich mit voller Überzeugung behauptete, daB ein solches Verfahren kein e Geographie mehr sei.
185
LITERATUE.
Es mag ein solches Stúdium Erdwissenschaft, Geogonie, Geosophie, Geophysik oder geographische Physiologie (Passarge) genanut werden, mir Erdbeschreibung kann der Name hat nichts zur Sache
—
—
Denn Geos ohne Anthropos ist gleichsam bloB eine man — Um jede einzelne Bemerkung meiner Kritiker entspreleere NuBschale. chend zu bewerten, müBte ich zu meiner Kultur-Geographie noch zwei es
nennen.
niclit
Ergánzungsbánde schreiben, Ich halté das kulturelle Bild des Wohnortes auf der Erde tür wichtiger als dessen physisches, oder, wenn es beliebt, dessen physiologisches (Rittbr) Bild. Und nach jenen diametral entgegengesetzten Darlegungen, welche Dawis, Suess, Kreichgauer, Böhm, König, Lapparent usw. beim Beweise ihrer Thesen, zur Begründung der geographischen Formen gebrauchen, halté ich die Topographie für eine p o s iBasis. als die willkürlichen naturwissenschaftlichen Einstellungen t i V e r e
und Begründungen — bloB alléin immer dasselbe bleibt, wiihrend
deshalb, weil das geographische
Elevation,
Kontraktion,
Faktum
oder sonstige
naturwissenschaftliche Theorien nur provisorische Erklárungen sind, obzwar
ich anerkenne, daB es wenigstens Versuche zur Erláuterung der Plastik des Bodens sind, die denn auch in der Geographie nicht völlig entbehrt
^verdén können.
Deshalb nenne ich meine Stellungnahme den geographischen
K o n-
kretismus. Versucht
es
aber die Naturwissenschaft die intellektuellen
und mora-
lischen Schöpfungen der Menschen ihrer Methode gemáB zu erkláren, so stelle ich mich dem entschieden entgegen, wenngleich auch ein Eichthofen, Hettner oder wer auch immer die genau ausgesteckten Grenzen dieser zwei heterogénen Welten, Mensch und Natúr mit einander verwechselt. Nicht meine Schuld ist es, wenn ich nicht verstanden werde, oder Dr. Géza Czirbusz. wenn man mich nicht verstehen will!
Redaktioiielle nemerkiiiKj. Béreit willig habén wir
Professors Dr.
Bemerkung
Géza Czirbusz
den obigen Pieflexionen des Herrn Universitáts-
Eaum
geboten und fügén denselben bloB folgende
hinzu. Gleichwie der Herr Prásident Dr. F. Schafarzdv, erkennt auch
die Eedaktion des Földtani Közlöny die Berechtigung der kulturellen Geographie an, doch geht selbst aus der obigen Entgegnung des Herrn Professors Dr. Czirbusz klar hervor, daB die physikalische und die kulturelle Geographie
miteinander nicht vereinbart werden können. Wir betonén deshalb von neueni, daB es nach all dem Vorgefallenen unser sehnlichster Wunscli bleibt, daB an der Budapester IJniversitát die
physikalische,
als
allé
zwei berechtigten Wissenschaftszweige: sowolil
auch die
kulturelle
Geographie je früher von-
einander getrennte Lehrkanzeln bekonimen mögen.
Budapest,
10.
April 1913.
Die BedaUiori.
K
186
Dr.
II.
Lii(I\vi(j
FRANZ SCHAFARZIK
von Lóczy: Geoloíjic
(les IJalaton iiikI
seiiier l'iiKjelmiiíj.
Erster Teil: Über die geologischeii Fonnationen der
Umgebung
des Bala-
ton, sowie über derén Lagerungsverhaltnisse an den verschiedenen Lokalitáten.
l
I— VIII und
Tafeln und zusammen mit 327 Klichées; GroB 8°. 617 Seiten mit Gedruckt in Viktor Hornyánszky's k. u. kön. Hoíbuchdruckerei und erschienen mit Unterstützung des kön. ung. Ackerhau-, des Ktdtus- und ünternchtsminisieriums, sowie Kardinal Br.
Karl Hornig 's,
Bischof von Veszprém, und Dr. An-
Semseys, Herrenhausmitgliedes, als Ausgabe der ung. Geographischen Gesellschaft und im Friedrich Kilián 's kön ung. Universitáts-Verlage, Buda-
dor
V.
pest, 1913.
Mit diesem voluminösen Bíinde erschien der wichtigste Absehnitt der wissendieser Teil dazu berufen ist, Antwort auf die Frage zu erteden, wie wohl der Balaton entstanden sein mag, und wie denn ferner die Umrahmung dieser glanzend schönen Perle Ungarns jjeschaf-
schaftlichen Beschreibung des Balaton, da gerade
fen
sei.
Es
liegt
uns in diesem Bande eine JMonographie im strengsten Sinne des
Wortes vor. Jedoch muB sofrt bemerkt werden, daB der Autor, L. v. Lóczy mit den Zeilen dieses Werkes seine Ausführungen bezüglich der Geologie des Balaton noch nicht zum Abschlusse gebracht hat, da er bei dieser Gelegenheit, wie er dies übrigens auch im Titel und im Vorwort deutlich ausgesprochen hat, vorderhand bloB die g e o 1 o g i s c h e n F o r m a t i o n e n der B a la t o n - U msowie derén Lagerungsverhaltnisse n a c h den ge b un g e i n z e 1 n e n G e g e n d e n» zu beschreiben die Absicht hatte. In einem weite,
ren,
noch
in
Zukunft geplanten Bande
wort in Aussicht, FluB
l:)efindlichen
Hinsicht erí'olgen eigentlich
bloB
stellt uns v. Lóczy das eigentliche SchluBZusammenfassung der seit etwa 20 Jahren in geologischen Forschung in tektonischer und palaeograjihischer soU. Infolge dessen bildet daher der uns nun vorliegcnde Bánd
in
die
welchem
die
stratigraphisch-topographische
Grundlage, gewissermaBen
dem noch ausstehenden Abschlusse des Gebáudes. Weuu Sache auch derart verhált, so ist man sich dennoch sofrt im Klaren,
das rohe Baumaterial zu sich aber die
daB
die
bereits
fertiggestellte
Löwenanteil des Ganzén
topographisch-geologische
Beschreibung
den
ausmache, da die nun zu ziehenden SchluBfolgerungeii
wohl naturgemáB von dieser Grundlage herauskristallisieren niüssen, und daB die Abfassung derselben wahrscheinlich bereits binnen kurzem erfolgen dürfte. v. Lóczy's vorliegendo wahrhaft monumentale Arbeit bedeutet aber auch schon an und für sich einen groBen Gewiim für unsere hoimatliche geologische 10 Jahicn von weil. Johann Böckii über
Literatur, trotzdeni daB gerade vor
denselben Stoff eino tierte
sehr
den S-lichen Bakon v
eingehende ini
Arljeit
!\IaBstabe
1
:
erschienen
ist.
Derselbe
kar-
28,800 und veröffentlichte diese
Kartenblátter
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
V.
L.
handschriftlich
koloriert
ini
]\Iai]e
187
der
altén
Spezialkarte
Kluz darauf beschrieb auch der gewesene ausgezeichriete Chefgeolüge IvAEL HoFisiANN das Basaltgebiet des S-licben Bakony. Es könnte daher 1
:
144,000.
nicht behauptet werden, daB wir etwa bislang die wissenschaftliche Beschrei-
bung des
S-lichen Balaton, oder vielmehr
ten müssen,
—
trotz alldeni
aber
miiij
des S-lichen
Bakony entbehren
híit-
nnumwunden anerkannt werden, daB
LÓCZY, abgesehen davon, dal3 er im weitestgehenden Sinne die ganze Umrandung des Sees in den Bereich seiner Untersuchungen mit einbezog, selbst in Bezúg auf den S-lieben Bakony, das eigentliche Spezialgebiet weil. Böckii's, mit einer solchen j\íasse von interessanten und neuen Detailbeobachtungen bervortrat, daC infolge dessen sein Werk selbst in diesem Teile weit entfernt davon ist, sich in einfachen Wiederholungen ergehen zu müssen. Autor beobacbtete eine ganze Anzahl stratigraphiseher und tektonischer Feinheiten im Béreiébe des bearbeiteten Gebietes, die er dem Leser mit nachahmenswerter Detaillierung V.
und Klarheit
darlegt. Interessant ist ferner
punkt, námlich den álteren
auch jener sein nicht
Gebirgsformationen
den jüngeren bei der Beschreibung einzuráumen,
weniger,
alltáglicber Stand-
umsomehr dagegen
alsó gerade
umgekehrt, wie es
háufig áltere Autoren zu tun pflegen, und in dieser Hinsicht können wir nicht
umhin, ihm Eecht zu gebén, da die Geschichte der jüngeren geologischen Zeitabschnitte des Balaton in der Tat die minutiöseste Darstellung verdient. Ist ja
doch von der Zeit die Eede, die der Gegenwart unmittelbar vorangegangen war, derén Verlauf alsó für den Paláogeographen von höchster Bedeutung gieich ist dies Zeitalter
vom
weil die meisten Anhaltspunkte liefernde, nisse proportional mit
ist.
Zu-
Gesichtspunkte der Paláographie das dankbarste,
wohingegen die Keibe unserer Erkennt-
dem wacbsenden Abstande
in der rückláufigen Zeitfolge
immer spárlicher und lückenhafter gestaltet. Die Kunst einer streng s^^stematischen Anordnung
sich leider
tungsmaterials terisieren v.
sowie
eine
Lóczy's "Werk;
des riesigen Beobach-
objektive kritische Behandlung des Stoffes charak-
dabei
ist
es
von einer Exaktheit,
die selbst in
den
weiteren Kreisen Beachtung verdient. Autor trat seinerseits nicht eher an die
Abfassung des zusammenfassenden geologischen Teiles der Balatonmonographie
blieb
teils
aufgesammelte
material in
von ihm
von seinen Arbeitsgenossen masBeobachtungsseiner voUstandigen Ganze aufgearbeitet worden ist. Kiebts davon
heran, bevor nicht das
senhaft
selbst, teils
petrographische
und
paláontologische
unbestimmt. ükkupieren doch bloB die vorlaufenden petrographischen,
geologischen
und paláontologischen Monographien und lángere oder kürzere
Fachbeschreibungen
schung nicht weniger
in als
den «Wissenschaftlichen Ergebnissem der Balatonfor250 gr Lex 8° Druckbögen mit ca. 100 Tafeln und zahl-
reichen Abbildungen. Seine spezielleren Mitarbeiter waren, abgesehen
von jenen,
welche die zoologischen, botanischen, geographischen, ethnogi'aphischen, prae-
und anderweitigen Beitráge zu dem groBen Unternebmen geliefert Fachmánner: GusTAV Arthaber, Bobért Ballenegger, Fr. A. Bather, Alex.\nder BiTTNER, JOHANN BÖCKH, KaRL DiENER, 'KoLOMAN EmSZT, FrIEDRICH FrECH, Július Halaváts, Ottó Jackel, Ludwig Ilosvay, Ottokár Kadíc, Ernst Kittl, Theodor Kormos, pp. Desiderius Laczkó, Gábriel László, Aurél Liffa, historischen
habén,
folgende
188
fraxz schafarzik
dt
Emerich Lrenthey, Július Méhes, Gustav Melczer, Josef Pantocsek, Karl Papp, Franz Schafarzik, Zoltán Schréter, E. Sommerfeldt, Péter Treitz, StefanTuzson, Elemér Vadász, Alaüár Yendl, P. Vinassa de Eegny, Stefan Vitális und Arthur AVeisz. Schon die Verteilung der Pollen an und íür sicb erforderte nicht geringe Umsicht, auBerdem aber war v. Lóczy selbst unermüdlieb an der Arbeit und es
áem
verging in den abgelauíenen 20 Jahren beinahe kein ]\íonat, in
tongegend nicht
Bánd
aufgesucht
hátte
.
.
Lóczy's, minutiös seinem Inhalte nach
im
er die Bala-
Endlich erschien nun der langerwartete
.
und mit der ihm eigenen ungesuch-
Der GenuB und die zweckniáBige Benutzbarkeit groB angelegten Werkes wird noeb bedeutend erliöht durcb die zahlrei-
ten Unraittelbarkeit dieses
Style.
cben angeschlossenen Kartenskizzen, geologischen
durcb Klischées
Profilé, ferner
von photograiihiseben Aufnahmen und anderweitigen Zeicbnungen, sodaB man das Bi'ch mit Vergnügen durchliest, entweder systematisch bis zu Ende oder aber aueli nur in seinen einzelnen Ka])iteln, die in lol)enswerter Weise derart abgefaBt sind, daB jeder für sicb ein selbstandig abgegrenztes Ganzé bildet. Obne Übertreibung kann in der Tat rubig behauptet werden, daB v. Lóczv n c b t li 1 o B durcb s e i n e 1 e b b a f t e Aktion das E r s c b e i n e n i
mme onographie dus Balaton betreffend, sondern ganzbesondersdurcbdieHinzugabeseineseigenenüberd er S a
a
u
s
]-J\I
wert
V o
e
1 1
n
B
die u n g a r s c b e verpflichtet hat. i
a n d e
W
Der Inhalt des im
i
s
s s e
\v
o
li 1
s
e
b
a
f t
z
u
Kaik (Szabadbattyán,
u
a
Umgebung
in der
Va
n
f
e r
t
r
ist
c
i
in
n
a
1
b
t
i
d, a
g
1
a u c b
s
m Danke
Kürze folgender: Die
des Balaton sind der kristal-
Polgárdi), gewisse quarzitiscbe PbyUite, Quarzit-
tuff fübrende Schiefer (Liter, Tiefbohrungen
überall
die
tiefst
aufgescblossenen
Aváhnten Gesteine sind unbedingt
im Komitate Somogy), welche tekElemente vertreten. AUe diese er-
álter als die
permischen Sandsteine, da aber
aus ibnen überhaupt keine organischen Keste zutage gelangt sind,
durchfübrbar gewesen. Es
stratigi-apbiscbe Horizontierung nicbt
möglicb, daB
sie
ihre náhere
ist ist
nicht un-
das unterste Karbon und eventuell auch noch áltere Perioden
vertreten. In der Pojána Euszka, auf welche lich in
e
Quarzitpoipbyre resp. Porpbyroide (ürbida, B.-Fkajár), sowie Diabas-
schiefer,
tonisch
i
Werkes
Titel angefübrten
áltesten Formationen linische
o
s c
s
n
Lóczy
hinweist,
kommen
tatsách-
groBer Ausdebnung seidengliinzonde Pbyllite, schwarze an lydiscbe Steine
erinnernde Quarzitscbiefer und doloiiiitiscbe kristalUniscbe Kalke vor (P.-Gladna.
Lunkány
etc), welche
Schafarzik) ebenfalls
wurden.
von den
Bemerkenswert
Umgebung
des
dascllist
als altpaláozoiscb ist,
daB
arbeitenden Geologen (Halaváts, Ivadic, (wahrscbeinlicb prákarboniscb) gedeutet
diese
altpaliiozoiscben
Formationen
in
der
Balaton an verschiedenen Punkten stark gefaltet erscheinen.
Die náchstfolgende Formation
l)ildet
welches in der Gemarkung von Paloznak
das p e
am
r
m
i
s c
h
e
Ve r r u k a n
o,
Verespartbügel ungefahr in einer
Máchtigkeit von 60 ]\Ietern unmittelbar, in niancben Fiillen aber in diskordanter "Weise
über altpaláozoiscben Scbichten gelagert ein Phyllitmaterial führende.s
Grundkonprlomerat
darstellt. ('ber
demselben folgen dann
in grösserer
Erstreckung
L. V.
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. dein Grödener identiscli sind
rote Sandsteine, welche mit als
189
und petrographisch
Arkosensandsteine angesprochen werden konnten. Ihr Matériái entstammt
einem alirodierten Gránit, resp. einem Quarzporpliyre. Sowohl auf Grund ihrer petrographischen Entwicklung, als auch zufolge phytopaláontologischer Funde (üllnianniies Bhodeamis)
konnten dieselben, obwohl früher
(Bundsandstein) betrachtet,
dem Perm
untertriadisch
als
zugezáhlt werden. Überdies
ist
noch zu
bemerken, daB sich dieselben von den lebhafter gefalteten Werfener Schichteu scharf abheben. Dieser permische Sandstein zieht sich über Kcsitó, Felsörs,
Kvágóörs und Fülöp auBerdem
gef altét; gestört,
daB
so sehr,
Tótihegy hin und ist an niehreren Stellen wellig Lagerung durch zahlreiche Wechselverwerfungen
bis nacli
ist
seine
die háulig staffelförmig aneinander
lager einen viel máchtigeren
Komplex zu
(100—150 Méter); andererseits erkennt Lóczy, daB
Fali ist
blöcke des «Steinmeeres» nicht, wie bisher
Formation, hören
und
sondern
der
harten
derén
viel
jüngeren
gereihten Sandstein-
bilden scheinen, als es in der Tat der die Kiesensandstein-
angenommen wurde,
der permisében
pontischen Sandsteinablagerung
Quarzsandsteinknollen
ausgewitterten
ange-
entsprechen.
Sehr eingehend befaBt sich mm Lóczy mit der T r i a s, die abweichend von dem Petrefaktenmangel oder wenigstens von der Armut an solchen sich diirch einen ungewöhnlichen Eeichtum an organischen Eesten auszeichnet. Es ist zwar bekannt, daB schon Johann Böckh seinerzeit ziemlich ausführliche Fossilien-Listen mitgeteilt hat, jedoch gelang es Lóczy und seinem treuen Gefáhrten Desiderius Laczkó, in den verschiedenen Stufen der Trias noch vielmehr organische Beste aufzusammeln, so daB man heute wohl auch im Allgemeinen den
Bakony
südlichen
bezeichnen kann.
als
eines der reichsten
AuBerdem kommt
Fundgebiete der mediterránén Trias der
dieseni
Bakony er
Trias
gewidmeten
Abschnitt noch der nicht zu unterschátzende Wert zu, daB derselbe die vor mehr als
40 Jahren niedergeschriebene und selbst auf die Ausgestaltung der Stratigraphie
Johann Böcich's bezüglich im weitesten Sinne bestátigt hat. Auf Grund der neueren Studien Lóczy's kann daher die Bakonyer Trias in noch höherem
der alpinen Trias von EinfluB gewesene Auffassung der
Bakony er
kritischen
MaBe
Trias
als ein klassisches Beispiel der
mediterránén Trias überhaupt angesprochen
werden.
Die untersten
Seiser Schichten
lagern
diskordant
und
gefaltet
über permischem Sandstein (Arács) und ihre Haupt-Petrefaktenfundorte shid folgende: Vörösberény, Felsörs, Almádi, Balatonkövesd, Balatonfüred, Arács
vmd Csopak, von wo besonders pannonica,
die Arten Gervilleia Murchisonae, Gein.,
Hauer, Mjjophoria
Frech., Pseudomonotis aurita,
BiTTN., Anoplophora canalensis,
Catulo.,
Bellerophon
mut.
'praeorhicularis,
Vaceki, Bittn., etc. in
groBer Anzahl herstammen. Pseudomonotis Clarai, welche einen tieferen Horizont l)ezeichnet,
tat
wurde dagegen im Steinbruche
am
Eecsekberge in Hidegkút (Komi-
Veszprém) in ganz bedeutender Anzahl vorgefunden.
Darüber folgen nun die u n selnd
dünnplattige Sandsteine,
letztere
háufig
t e r
e
n C a
mp
i 1
e r
Schichten,
abwech-
Tone und Kalksteinbánke, welch darstellen, wáhrend die Sandsteinplatten
geschieferte
Gasteropodenoohte
oder Hieroglyphen an ihren Fláchen aufweisen, welche Erscheinung auf ihre einstige Bildung in Seichtwasser hindeutet. Die untercam-
háufig Eippel-Marks
190 piler
I>'
FEANZ 8CHAFARZIK
Schichten sind besonders von Pseudwnonotis Laczkói Bittn., Ps. Lóczyi, Hauer, etc. massenhaft erfüllt, wáhrend die Gasteropoden-
BiTTN., Ps. aurita,
oolite gi-oBe Mengen von Naiica cf. gregaria Schaur, Hohpella cf. gracilior, ScHAUR etc. führen. Ihre Hauptfundorte sind: der Iszkaberg, Vörösberény, Almády. Csopak, Zánka, Köveskálla etc.
m
C a i 1 1 1 e r e n Die p i 1 e r Schichten sind durch schiefrige sandige Mérgei und Kalksteinbánke vertreten. Dieselben enthalten: Tirolites cf. cassianns, Quenst., Dinarites dalmatinvs, Hauer, Natiria costata, Münst., Turbo
m
rectecostatiis,
zahlreiche Gervüleia, Pseudomonotis,
Hauer, sowie auCerdem noch
Myoijhoria, Pecten-Arten etc. Bemerkenswertere Fundorte sind: Iszkaszentgyörgy, Oeleraérpuszta, Vörösberény, Almádi, Szentkirályszabadja, Felsörs, namentlich
aber Csopak, von woher die reichste Fauna herstannnt.
Cam
piler Schichten sind vorwiegend durch zelDie oberen vertreten, von denen die ersteren petrefaktenenkalke Platt Dolomit und ligen die Arten Mijoijhoria costata, Zenk., Gervüleia moaber die letzteren sind, los diola, Frech., Lingula tenuissima, Schloth., usw. enthalten. Ihre Hauptfundim groBen Ganzén dieselben, wie die der tieferen Campiler Schichten. BöcKH hat von diesen die Plattenkalke als die Liegendpartie der mittleren Trias ángesprochen, Lóczy dagegen zieht sie auf Grund petrographischer und palaeontologischer Momente zu den oberen campilischen Schichten. Diese zusammen die «Werfener Schichtem ausmachenden Ablagerungen stellen sind
den permischen Sandsteinen, indem Ursachen oder durch Denudation entstandenen Unebenheiten ausfüllen. StcUenweise jedoch sind auch sie selbst gefaltet, so zum Beispiel bei der Rodostó- Villa bei Balatonfüred. Der Komplex der Werfener liegen diskordant, ja sogar transgressiv über
sie allé seine infolge tektonischer
Schichten
ist
500—700 Méter máchtig, von denen jedoch wenigstens 400—500
Méter auf den Werfener Dolomit und die Plattenkalke entfallen. Wenn man dabei noch in Betracht zieht, daB die Oberfláchenausbreitung der Werfener Schichten 1-5— 3-5 km betrágt, so muB diese bedeutende Ausdehnung auf wiederholt auftretende Wechselverwerfungen und horizontale Verschiebungen zurückgeführt werden. Von diesen durchzieht auch die bereits seinerzeit von J. Böcioí beobachtete berühmte Bruchlinie von Liter die Zone der Werfener Schichten ihrer
ganzen Lángé nach.
selbe
Nach der Gruppierung im Bakony sowohl durch
mittleren Trias
der
die a
n
i
s
i
s c
h
e, als
laut
auch durch
Bittner die
ist
höhere
1
die-
a d
i-
Das unterste Glied der anisischen Stufe besteht aus dem dickbankigen Dolomit v o m M e g y e h e g y, welchcr zwischen die oberen Campiler Plattenkalke im Liegenden und die eigentlichen ]\Iuschelkalke im Hangenden eingelagert ist. Seine Máchtigkeit ist bedeutend und eben deshalb stellt derselbe das auffallendste Formationsglied der Bakonyer Trias
nische Stufe
vertreten.
dar. Sein orogiaphisches Erscheinen wird
den Seiten der Litérer Bruchlinie
noch da(hu-ch erhöht, dass derselbe zu l)eiobzwar an derén NW-licher Seite
auftritt,
bedeutend schmáler. In klassischer Weisc berény und
Liter
am Megyehegy
angegeben worden
nach NO,
als
ist.
Von
auch nach
kommt
hier aus aber
SW
derselbe jedoch zwischen Vörös-
von J. Böckh kann derselbe noch weit hin sowohl
vor, (lessen Profil seinerzeit schon
zu verfolgt werden. Seine Petrefaktenführung
ist
L.
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
V.
191
ziemlich spárlich; auBer Krinoiden sind darin gefunden worden Spirigera Mentzeli,
DuNK.,
S-p.
tngonella, Schloth., usw.
und
Balatonites halatonicus, Mojs., welch
Kompexes entdeckt
letzteren Böcich im obersten Teile des megyehegyer
Über diesem Dolomit
folgt
hierauf
der
Musche
eigentliche
Komplex jedoch bedeutend schmáchtiger ist. Sein Gestein und leicht verwitterbar, so daB diese Stufe im Terrain nicht allzusehr dessen
ist
hat.
k a
1
1
k,
mérgeiig
in die Augen Zugé kann man sowohl die untere Zone mit Bhynchonella decurtata (Brachiopodenkalk von Eecoaro), als auch die obere mit Ceratites frinodosus (Reiflinger Kaik und Mérgei) unterscheiden. Diese beiden Zonen des Megye-
springt. In seinem
hegy sind
selbst
zusammengenommen
nicht máchtiger, als 8 Méter; jedoch sind
Fauna geradezu klaswurden seinerzeit von J. Böckh, L. v. Roth und J. Stüetzenbaum aufgesammelt und in neuerer Zeit durch L. Lóczy und D. Laczkó noch bedeutend vermehrt. Aus der Decurtata-Zone erwáhnen wir
ihre Ablagerungen zufolge ihrer auBerordentlich reichen sisch zu nemien. Ilire Petrefakten
Entroclms
Lam., Dadocrinus,
liliiformis,
Buch.,
gracilis,
Schloth., Bhynchonella decurtata, Gee., Spirigera rina Menzelii,
Dunk,
Terebratula vulgáris,
trigonella,
Schloth., Spirife-
aus der Trinodosus-Zone dagegen die Arten: Spirife-
etc.
rina Mentzelii, Dunk., var. baconica, Bittn., Daonella Siuri, Ben., D. hungarica,
Mojs., Gervilleia praecursor, Cen., Ceratites trinodosus, Mojs., Ptychites Mojs.,
Felsörs
Bckhi, Stürz.,
Atractites
Die Hauptfmidstelle im
a.
flexiiosus,
Profilé
von
im Malomtale, ferner der Kopaszhegy bei Csopak, der Tamáshegy bei Balatonfüred, der oberhalb Mezmái
der Forráshegy
ist
der Péterhegy bei Arács, befindliche
u.
Horoghegy
Köveskálla
bei
etc.
Dieselben
sind
der
diesseits
allé
Bruchlinie von Liter gelegen, auBerdem aber befindet sich derén eine ziemliche
Anzahl auch
jenseits
derselben.
Die mittlere Trias
ist
im Bakony
in ihrer oberen oder
ihrer ladinischen Stufe sowohl durch die
(imtere
iVbteilung),
als
auch durch die
B
u
c
h
e
n
s t e
i
n
nach Bittner in e r
S
c
h
i
c
h
Wengener Schichten
t
e
n
(obere
Abteilmig) reichlich vertreten. Die Buchensteiner Schichten, oder die sogenannte Protrachyceras Beitzi Zone besteht aus verkieselten Kaikén, aus Ton, Mérgei, Schichten. BekanntUch wurde diese Zone durch und ihre Bereclitigung wurde wolil am deutlichsten durch den Umstand erwiesen, daB dieselbe nachher auch in der Schichtenreihe der Ostalpen aufgefunden und anerkannt wurde. Böciai war diese Zone auBer im Profilé von Felsörs bloB nur noch von einer beschránkten Anzahl von Lokalitáten bekannt, Lóczy aber ist es gelungen dieselbe von Felsörs bis nach Köveskálla
Sandstein und Pietra verde weil. J. BöcivH entdeckt
hm
zu verfolgen. Dieser sehr bemerkenswerte Horizont enthált auBer zahlreichen Foraminiferen Krinoiden, einige LamelUbranchier, namentUch aber Cephalopoden, darunter die charakteristischen Arten Protrachyceras Beitzi, Böckh., Ceratites
hungaricus, Mojs., C. felsörsensis, Stürz., C. Böckhi, Roth, Hungarites
Mojsisovicsi,
Frech,
Roth,
Ptychites
Atractites Böckhi,
sibyllinus.
Frech
angusto-unihilicatus, Böciíh, Pleuronautilus Lóczyi,
Stürz., gleichzeitig
stellt
(determ. Frech) Monopltyllites
cfr.
Lóczy Suessi
fest,
daB Lecanites Diener)
(determ.
Neue eigentlich den den und daB derselbe 16.), rten, feuersteinführenden Tridentinus-Schichten (Untere Weugener Schichten) irrtümlicherweise in die Liste der Buchensteiner Fossilien geriet (Frech:
Cephalopoden, Palaeont. Anhang pag.
192
D?
FRAXZ SCHAFARZIK
aufgelageiten weiijen kreideartigen
Ebenso gelangten auch
bei J.
Böckh
mergelig-knoUigen Kalksteinen (Jb. d. ung, Geol. Anst.
IX. Tafel, Abbild. 10) die Arten Joannites !\íojs. in die
selben
Liste der Ceratites Reitzi Zone
ebenfalls,
hathyolctis,
11.
entstammt.
pag. 151,
Mojs. imd J.
und
trilabiatus,
(Buchensteiner Schichten),
da
die-
sowie auch" L. sihyllinus aus den Hangendschichten der Tri-
(lentinus-Zone herrühren.
Hier
mag Erwáhnung
finden,
daB D. Lacziíó eine sehr interessante weiBe
und der Buchensteiner Schichten am Tóhegy, bei Hajmáskér und noch an einigen anderen Punkten entdeckt hat, welche die Faimen der erwáhnten beiden Schichtengruppen, ja sogar auch noch die der Cassianer Schichten in sich vereint enthalten, so da6 dieser Kaik noch am bestén mit dem Eeiflinger Vorkommen der Ost-Alpen verglichen werden könnte, welche Fazies wie bekannt ebenfalls sámtUche Faunén vom Muschelkalke an bis hinauf Kalksteinfazies des ]\íuschelkalkes
zu den Cassianer Schichten umschlieBt. Hierauf folgen nun die Wengener Schichten, derén obere Abteilung die Zone des ProcDcestes subtriáentinus, die untere aber die der Daonella Lonuneli
Grund der
álteren
Bezeichnung des Proarcestes suhtridentinus (Arcestes
nus) werden die ersteren einfach als
Tridentinus-Schichten
ist.
Auf
tridenti-
benannt.
Komplexe eines geáderten Hornwelcher von Hajmáskér SW-lich bis
Dieselben bestében aus einem wenig máchtigen
und eines gaau-weiBen ]\Iergels, Gegend von Köveskálla hin verfolgt werden kann. Die saigere Schichtenhöhe dieser Zone betrágt 35'8 m. Aus ihrer reichen Cephalopodenfauna erwáhnen steinkalkes in die
Proarcestes suhtridentinus, Mojs., P. Böckhi, j\Iojs., Protrachyceras Pseudo-
wir:
Archelaus, Mojs., Celtites epolensis, Mojs*. etc, Daonella Lo7nmeli, Wissm., BhynchonelJa plecta,
lingulicjera,
Klipst.
u. a.
Bittn.,
Terehratula
und hieher gehören
cf.
suhorhicularis,
Münst., var.
seyni-
ferner laut der bei Besprechung der Cera-
Zone erwáhnten Kichtigstellmig auch noch die Arten Lecanites sihylund J. trilahiatus. Die namhafteren Fundorte dieser Zone sind Vörösberény (Megyehegy), Felsörs (Forráshegy), der ganz besonders reichhaltig ist, Balatonszlls (Megyehegy), Örvényes, Szentantalfalva,
tdtes
Beitzi
linus, Joannites hathyolcus
Csicsó
etc.
Teils zwischen die
Tridentinus Schichten eingelagert,
teils
zwischen die
und Tridentinuskalke zwischengelagert — als ob sie die Ceratites Beitzi vertreten würden — kommen bei Örvényes, Aszóf, Vászoly etc. bald mürbe mer-
^luschel-
gelige, bald aber hártere plattige Tuffschichteu vor, die durch das Auftreten der Posidonomya Wengensis, Wissm., Daonella Lommeli, Wissm., etc. charakterisiert
sind.
Dieselben
dar, mit
stellen
'typische
Vertreter
der
südtyroler
Weiigener Schichten
denen ihre verwandtschaftlichen Beziehungen durch
ihi'e
tufföse petro-
graphische Beschaffenheit nur noch erhöht wird.
ladinische Stufe
würde hierauf mit dem «Rireder Kalk» abjenem im allgemeinen petrefaktenleeren gelbfleckigen, flintarmen Kaik, den aber Lóczy zufolge eines in ihm gef undenen Pro<mc%ccras Aon, Klippst. Exemplares in die karnische Stufe hinübergewiesen hat. Böcivii hat den Füreder Kaik bei Lovas, Hidegkút u. a. 0. kartiert und vermeinte denselben auch noch in der N-lichen Gruppé bei Hajmáskér, Veszprém und Nagyvázsony zu erkennen. Diese letzteren Lokalitáten bewáhrten sich jedoch nicht und wurden derén Kalke Die
schlieBen,
Grund von Petrefaktenfunden von Lóczy und Laczkó
auf
193
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
L. V.
in die obere Trias
verlegt.
Die obere Trias norischen und
Die k a
mit dem F ü bleibens,
b
die
n
r
r e
i
d
n
h
gröBerer
e
K
man
a
S
t
u
1
k
e,
über
Mérgei
den beiden könnte in
s c
e r
unmittelbar
e r e
im Bakony mit ihren
ist
drei Stufen: der karnischen, der
der ráthischen vertreten. f
den
beginnt laut obigen Bemerkungen zuunterst
e
über welchen dann, oder im Falle seines AusTridentinusscliiehten
mit
unscharfer
(irenze
Überganges zwischen die Grenze dórt ziehen, wo die Daondla reticulata, Mojs. folgen. Angesichts des alhnahligen
Menge aufzutreten
beginnt.
dieser
j\íit
letzteren
vergesellschaftet
treten ferner aucb noch andere Daonellen in diesen Kalkmergeln auf u. zw. D. latirosfata,
Kittl., D. cassiana, Mojs., D. esinensis, Sal. etc.
dieses letzteren Daonellenschichtenkomplexes findet
Brachiopoden,
Lamellibranchiaten,
Ammoniten
s s
i
an er
S c h
i
c
h
t e
n
man
Im
oberen Teile
dicht eingestreut kleine
(Joannites
Mojs., Trachyceras Aon, Klipst., Lohites), sodaC valente der Sct. C a
man
ej.
suhtridentinus,
in denselben die Áqui-
zu vermutén berechtig
neueren Untersuchungen rechtfertigen die seinerzeitige Auffassung
ist.
Die
Böcim's,
J.
námlich daB diese ^Mérgei bereits in die obere Trias zu stellen seien, in vollem MaBe. Das Cassianer Niveau kann man jedoch im Bakony nicht vom Horizonté der oberen ^Mérgei abtrennen, wie man übrigens die Sct. Cassianer Schichten aucb in den Süd-Alpen
weder
in petrographiscber,
noch aucb paláontologischer Bezie-
hung von den Eaibler Schichten nicht scharf abzutrennen vermag. Deshalb verlegten bereits
^íojsisovics,
Waagen und Diener
die
Cassianer
Schichten in
den Bereich der karnischen Stufe, abweichend von Bittner, der dieselben besonders in den nördlichen Alpen noch zur mitteltriadischen ladinischen Stufe geschlagen hat.
Die oberen ]\Iergel, die sowohl in einer Zone entlang das Balatonufers, aucb jenseits der Bruchlinie von Liter vorkommen, erstrecken sich in einer Lángé von ca. 60 km gegen SW und zwar in einer Breite von 1 — 3 km. Iln'e Máchtigkeit betrágt bei Monoszló 773 m, doch wird zugegeben, daB dieses Ausals
maB
von Weehselverwerfungen wohl zu ausgiebig sein dürfte. Abgesehen von dem durch D. Laczkó speziell untersuchten Veszprémer Mérgei, erscheinen für das Stúdium der oberen ]\íergel sowohl in paláontologischer, als tektonischer Hinsicht namentlich folgende Punkte als besonders geinfolge
eignet:Törösberény, Felsörs und Lovas, Csopak, Paloznak, Arács, Balatonfüred, BalatonszUs, Pécsei, Vászoly, Dörgicse, Szentantalfalva, Monoszló, Diszel, Gyulakeszi, ebenso wie die Berge bei Keszthely,
wo
es nicht
nur seinerzeit
weil.
BöcKH, sondern in spáteren Jahren auch L. Lóczy gelungen ist, ordentUch reichhaltige Fauna zu sammeln, aus derén Bestimmung hervorgeht, daB die «Oberen Mérgek einesteils mit den karnischen Schichten der Süd-Alpen, eine auBer-
J.
als
auch mit den Keingrabener Schiefern und Opponitzer Kaikén
in engster Ver-
wandtschaft sich befinden.
Lóczy unterscheidet auf Grund des
reichlich
gischen Materials in der karnischen Stufe des
Bakony
vorliegenden
paláontolo-
in absteigender
Eeihen-
folge folgende Schichten. f)
Kaik vom Sándorhegy mit zwischengelagerten Lumachellen.
Földtani Közlöny.
XLIV.
köt. 1914.
Cidaris13
K
194 Terebratula
Stacheln;
FRANZ SCHAFARZIK
Bittn.,
julica,
T.
Suess, var.
firifowiis,
Alexandrina,
Gonodus Mellingi, Hau., Megalodiis Klipst., es ist clies jener Horizont carinthiacus, Hau., Ostrea moiüis-eaimlis cler bakonyer oberen Trias, welcher der alpinen Tropites suhhullatus Zone (Torer Schichten) entspricht, in welchem D. Laczkó am Jeruzsálem-Berge bei Veszprém
Frech, Physocardia Hornigi, Bittn.,
sp.
,
clie
überaus interessante Scliildkröte Placochelys ylacodonta, Jaeckel
aufgefun-
den hat. e)
Lima
Mergelschichte,
austriaca, Bittn.
Nucula carantana, Bittn., N. ex'pansa, Wissm., Ctenodonta lineata. In den unteren Kalkmergeln und Sandsteinplatten dieses Komplexes dagegen Pflanzenreste und Pederi filosus, Hau., Halohia rugósa, Hau., Gervüleia angusta, Goldf., Nucula cf. carantana, Bittn., Sirenites suhbehdinus, Frech, Trachíjceras austriacum, Mojs. (Raibler Niveau). d) Bláttermergel.
nella
Bittn.,
tricostaia,
Wissm., Gonodus b)
Kalkstein
Dunkelfleckiger
c)
Anqjhiclina
latnellosus,
cf.
Blátteriger j\íergel
Anoplophora
Pa2)'pi,
eingestreuten FlintknoUen. Bhynclw-
mit
sqamula,
und
geschieferter
Frech, Bhynclionella
a)
Dünne Kalksteinplatten mit
Bittn., ]yaldheimia
(Cruratula)
ceras (Anolcites) Ilofmamii,
Koninckina Leonliardi,
Bittn., Halohia
litiwpliagoides,
Schiefertonen. carinthiaca,
Böckh, Tr.
cf.
j\íojs.
Ton mit hárteren Mergelplatten.
tricostata,
Hau., Gonodus astartiformis, Münst., Mysidia floridus, WuLF., Estlieria Lóczyi, Frech. stata,
Bittn.,
Bittn., Trachyceras austriacum,
Frech,
Phynchonella,
(PiOthpl.)
Bittn.,
rugósa,
Carnites
cf. trico-
Trachy-
Attila, J\íojs., Lohites delpJiinoceplia-
Hauer. Zuunterst Hegen endlich lichtgraue gelbgefleckte Kalksteine mit Zweigen von Chondrites; ferner kommen darin vor Amphiclina squamula, Bittn., Daonella reticulata, ]\[ojs., D. cf. Pichlen, Gümb. (Cassianer Niveau). Unter den Chondrites-Bánken erblickt man bei Felsörs und Arács jenen grauen gelbfleckilus,
gen Kalkstein, den seits
über
dem
J.
Böckh
als
Füreder Kaik bezeichnet hat und der seiuer-
Tridentinuskalke gelegen
ist.
h e S t u f e ist im Bakony durch den Hauptdolomit, námlich durch jené Formation vertreten, welche im ungarischen Mittelgebirge jenseits der Donau von Budapest an bis Keszthely eines der wichtigsten Glieder bildet. Bereits J. Böckh kannte aus ihm die Arten Megalodus complanatus, Gümb., M. triqueter, Wulf., Mijopliona Whatleyae, Turho (Worthenia) solitarius, Ben., M'aJdheimia Hantkeni, Böckh. In letzterer Zeit aber wurden im Dolomité bei der Veszprémer Jutaspuszta mehrere neue Megalodusarten gefunden, im Gesteine des Papodhegy bei Esztergár dagegen Megalodus Böckhi, R. Horn., Conchodu^s hungaricv^, E. Horn., Gervilleia n. sp. ajf. praecursor, Qu., Myophoria Goldfussi, Alb., PUuromya{?) Löschmanni, Frech, Capulus sp., Turho (Worthenia) Esclieri (Stopp.), W. Gepidorum, Kittl., Amauropsis (?) crassitesta, Die n o
r
i
s c
KiTTL., A. an Gradiella
und Purpuroidea
(?)
papodensis, Kittl., Stephanocosmia dolomitica, Kittl.,
baconica, Kittl.
Am
Szllhegy
bei
Sümeg können
zwei Hori-
zonté unterschieden werden: im olieren Avurden neben j\íegalodonten Dicerocardium incisum, Frech, im unteren dagegen D. medio-fasciatum, Frech, gefunden, die auf ihro Verwandtschaft mit der rhiitischen Stufe hindeuten. tbri-
gens kann eine detailliertere Horizonticrung des Han]itdolomites in der Balaton-
Gegend
derzeit
noch
lóczy: üeoloüie des balaton.
V.
L.
195
durchgeführt werden, und auch Frechs dahin ab-
iiicht
zielender Versuch scheint noch verfrülit zu sein.
Die rhátische Stufe istim Bakony durch zwei fazielle Ausbildungen vertreten, námlich durch den Dachsteinkalk und durch die K ö s-
sener Schichten. Die Kössener Schichten konmien /S-Hch von Szentgál bei der Baglyakpuszta und in der Gegend von Keszthely
/S-lich
von Vallus vor, eben
so ferner
zwischen Keszthely und Eezi. Die Kössener Schichten sind dunkelgraue dünnbituminöse Kalksteine, die
plattige
denen folgende charakteristischer
ganz
erfüllt
Akasztódomb
von Petrefakten, unter
bei Eezi, die seinerzeit
von
Anatina frae-
Fauna der Schichten vom BöcivH entdeckt worden ist und de-
Qu. Besonders reichhaltig zu nennen
cursor,
sind
sind: Avicula contorta, Portl., ist
J.
die
rén durch die Aufsammlungen Lóczy's betráchtlich vermehrte Arten neuestens
und zwar unmittelbar vor seinem Ableben — durch J. Böcich bearbeitet wurden. J. Böcim und L. Lóczy: Über einige rhátische Petrefakte aus der Gegend von Rezi im Komitate Za,la (Palaeont. Anhang). AuBer den erwáhnten ebenfalls
—
kommen
daselbst noch vor Ostrea Haideriana,
Lima
minuta,
Goldf., Cardita
Gaumenzahn
In
sp.
austriaca,
ILvu.,
eine in vieler Beziehung áhnliche Fauna,
minuta. Goldf.,
cf..
Corbis
dem Kaik vom Typus
Stopp;
falcata,
Myophona
cf.
Böckh,
Lócziji,
Placochelys
des Dachsteingebietes befindet sich
indem von Szcs
herausgeschlagen werden konnten: Avicida
Modiola
Emm., Avicula
Qu., Pecten Helilii, Emm., Gervilleia praecursor, Qu., Modiola
praecursor,
cf.
z.
B. folgende Arten
falcata Stopp, Pecten Hehlii,
postera, Qu., Cardita austriaca,
Emm.,
Hauer,
Corhis Lóczyi, Böckh, etc. Interessant entwickelt.
ist,
da6
sich
die rhátische Stufe überall
und zwar zuunterst mit der Kössener
aus
Fazies, so wie
z.
dem Dolomité B.
am
Pilis bei
Esztergom (Gran), wo man ebenfalls erst über dieser den Dachsteinkalk antrifft. Wáhrend die Verbreitung des Hauptdolomites im Bakony als zusammenhángend erkannt wurde, treten die beiden Zonen der rhátischen Stufe in zerstückelten
Lappén durch
auf,
woraus D. Laczkó auf eine Diskordanz, Lóczy dagegen auf eine
NW— SO-lich
gerich ete
Blattverwerfungen
verursachte
Zerstückelung
der ehemalig einheitlicheren Decke denkt, E. Vadász endlich (über die Jura-
Schichten des S-lichen Bakony
und
dies
um
p.
35—37)
eine Regression des Jurameeres
annimmt
so mehr, als er bis zur Kreidezeit hin keine weiteren tektonischen
Krustenbewegungen nachweisen konnte. Aus all dem Vorstehenden geht hervor, daB die Ghederimg der Trias im S-hchen Bakony, die vor ca 40 Jahren von J. Böckh inauguriert worden ist, auf Grund der auf breiteter Basis dm'chgeführten neueren Untersuchungen, in ihren wesentlichsten Hauptzügen glánzend bestátigt worden ist. Trotzdem scheint es mir nicht überflüssig zu sein, die Gliederung der Bakonyer Trias auch tabellarisch vorzulegen, nicht
um dem Standpmikte der neuesten Literatur gerecht um gewisse neue Ansichten Lóczy's zum Ausdruck
nur
zu werden, sondern auch líringen zu können.
Wenn
wir
námhch
die Schichtenreihe
der
uns vorhegenden LóczY-schen Werke dargestellt
Bakonyer ist,
Trias, wie sie in
einerseits
dem
mit der Auffassung
J. Böckh's im Jahre 1872, andererseits aber mit der gegenwártig üblichen Stra13*
196
D!
tigraphie der alpineu Trias (G.
FRAXZ SCHAFAHZIK
Arthaber Lethaea 1903—8) náher
vergleichen,
so bemerken wir in derselben anf Grund dieser neuesten Untersnchungen in ver-
schiedener Hinsicht gewisse Abweichungen. Die Einteilung der Werfener Schich-
ten in der unteren Trias stimmt mit jener Böckh's überein mid schlieBt sich auch vollstándig der alpinen Stratigraphie an; einzig die «Plattenkalke»,
ginnen
lieB,
auf
nur zu bemerken, daB Lóczy
ist
mit denen Böcivh die Eeihe der Muschelkalkschichten be-
Grund paláontologischer Funde noch zur unteren
Campiler Schichten) zahlt. Infolge dessen fángt die mittlere Trias
dem Megyehegyer Dolomité
dem dann,
Trias (obere
])ei
Lóczy mit
Böckh, der eigentliche «Muschelkalk» folgt (Bh. decurtata und C. trinodosus Horizonté). Über diesen nach der heutigen alpinen Nomenklatur anisischen Stufe folgt hierauf die obere, an, über
so wie bei
oder die ladinische Stufe der mittleren Trias. Obwohl nun in dieser die Eeihenfolge der
Ablagerungen
in ihren
40 Jahren bei Böcich, so
ist
Hauptzügen
dieselbe geblieben
deren Studien Lóczy 's ein verwobeneres. Für die mittlere Trias
nach Fr. Frech (Neue Cephalopoden
etc.
so wie vor
ist,
dennoch das Gesamtbild zufolge der
viel eingehenist
es bereits
Palaeont. Anhang) charakteristisch,
daB von den Faunén zahlreiche áltere Arten in höhere Horizonté aufsteigen: so sind auf diese Weise gewisse Teile der Muschelkalkfauna in den auflagernden andererCer. Beitzi (Buchensteiner Schichten) noch fortwáhrend vorzufinden,
—
seits
mischen sich
E lemente
dieser
ner Schichten hinzu. Namentlich
ist
Fauna der hangenden WengeAmmonitenfauna der Trias, die in
letzteren der es die
Entwicklung von den Werfener Schichten an bis hinauf zum Eaibler Niveau beobachtet werden kann; und da dieselbe durch keinerlei wie immer geartete Umstánde in ihrer Entwicklung gestört worden ist, gilt die Bakonyer Trias
stetiger
auch allgemein
als eines der klassischen Beispiele
der alpinen Triasfazies selbst.
Die ununterbrochene Ausbildung zwischen den einzelnen Horizontén und Stufen
wurde auch von Lóczy
bekráftigt, namentlich durch jené seine Beobachtung,
der zufolge die Buchensteiner Schichten (Protrachyceras Eeitzi Schichten) sáchlich in
Form von
einzelnen Zwischenlagern selbst noch
im unteren
tat-
Teile der
Tridentinus-Zone vorhanden sind.
Die prágnantesten Vertreter der alpinen Wengener Schichten im Bakony Böckh und Lóczy die durch das Auftroten der Posidonia loengensis,
sind nach
WissM. bezeichneten TuíTe führenden Mérgei, ^íuschelkalke (Trinodosus-Horizont)
die
entweder unmittelbar
dem
aufgelagert, oder aber zwischen die Protra-
und TridentinusSchichten eingekeilt vorkommen; voni Wengener Typus sind aber auch noch jené Mergelbánke, die in den Tridentinuskalken zwichyceras Beitzi
schengelagert
auftreten.
Der «Füreder Kalk», den Böcich auf Grund der einem Fragezeichen
in die
Náhe der Wengener Schichten
7>.
LoinnteU, ol)\vohl mit
gestellt hat,
gehört eigent-
indem wir aus den Untersnchungen Lóczy's entnehmen, daB diese gewisse D. Lommeli nicht dem Füreder Kalke, sondern einer mergeligen Bank des darunter liegenden Tridentinuskalkes, alsó einer typischen Wengener Schichte entstammte. Ebenso wird die Parallelisierung des Füreder Kalkes mit den Wengener Schichten von Seite Frech 's hinf állig, weil derselbe zu seinen jüiígsten Untersnchungen leider ein irrtümlich etiquettiertes Matériái erhalten hatte. Der Füreder Kaik gehört nach Lóczy's Untersuchungen endgültig in ein über lich nicht dahin,
L. V.
Wengener gelegenes höheres Niveau, da
ileni
dem
in
ist
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
oberen, Chondriten führenden
es
ihm
Teile
197
allerletzter Zeit geglückt
iii
des sonst
versteinerungsleeren
Aon Exemplar aufzufinden, alsó ein Fossil, das auf das Sct. Cassianer Niveau hindeutet. Den Horizont von Sct. Cassian, welcher ím Bakony auf Grund einiger Formen bloB andeutungsweise vertreten Füreder Kalkes
LÓCZY nach seinen
stellt
ist,
ein Protrachyceras
oben erwáhnten
ihm
in die karnische Stufe sowie mit
zugleich
Ausführungen (pag. 8.) bereits und zwar auf Grund seines Protr.
Aon. Fundes auch den «Füreder Kalb> dahin. Die «obere Mergel»-gruppe, die beBöcKH richtig als obertriadisch erkannt hatte, wird von Lóczy in sechs Horizonté geschieden, von denen die drei in die beistehende Tabelle auf-
reits
genommenen
den
charakteristischeren
alpinen
und bullatus
Aonoides
Aon,
Zonen entsprechen. Die Ablagerungen
J u
des
r
a-S
y
s t e
mes
treten
im
zerstückelt auf. Zwischen ihnen okkupieren das Terrain Kreide
Ihre Zerrissenheit
niente.
kann anscheinlich auf
S-lichen
und
NW— SO-lich
Bakony
tertiáre Sedi-
gerichtete Ver-
werfungen des aus Trias-Sedimenten bestehenden Grundgebirges zurückgeführt werden. Im allgemeinen bilden die Juraablagerungen die Fortsetzung dieser im
Hohen Bakony topographisch zusammenhángender auftretenden Formation. Der Jura ist im südlichen Bakony ausgebreiteter anzutreffen, namentlich zwdschen Úrkút, Városld, Herend und Szt. Gál, welches Terrain von E. Vadász náher untersucht wurde. Vadász beschreibt aus dieser Gegend folgende Zonen (Die Jura-
ablagerungen das S-lichen Bakony, Palaeont. Anhang).
Unterer sprechend bis);
2.
1.
Lias, den Etagen
vom Typus
Kalke
Feuersteinführende
Kalke
viarmorea und Anetitis roiijormis);
(Zone
d.
steine
vom Typus Der
steht
die
m
i
1 1
1
;
(Sinemurien)
und y (Hettangien)
ent-
4.
mit 3.
(Zone
Bliynchonellen
d.
Schlottheimia
rote Brachiopodenkalke, adnether Fazies
Krinoiden und Brachiopoden führende Kalk-
der Hierlatz-Alpe (Zone d. Oxynoticeras oxynotum). e r e
Lias
entspricht der Etage
S
(Charraouthien) und be-
aus einem Cephalopoden führenden Kalke (Zone
Amaltheus margari-
d.
dem Manganháltigen Radiolarien führenden Feuerstein (Zone Atiimonites spinatus und Am. marganiatus) Der obere Lias, entsprechend der Etage e (Toarcien) umschheBt 1.
tatus) (1.
1.
Bncklandi)
Arietites
j3
des Dachsteinkalkes (Zone d. Psiloceras ylanor-
und
aus
2.
Posidonomyen-Kalke (Zone
d.
Posidonomya Bronni) und
2.
die verkieselten
Mérgei (Ha/poceras hijrons).
Vom M
a
1
m
ist
der Portland-Zone
entsprechend die untere tithonische
Stufe mit Terebratula dipluja und Phyll. silesiacum vorhanden.
Aus dem Angeführten geht hervor, daB der Dogger gánzlich fehlt und daB auch der JNÍalm bloB durch das Tithon vertreten ist. Die Liasserie dagegen ist sehr reichlich entwickelt und zwar viel ungestörter wie in den Alpen, wo verwikkelte tektonische
einanderfolge ihrer
Bánké
der
Bewegungen Liasstufen,
sichert
ihre Originallage verwirrt habén. Die ruhige Auf-
sowie die ungeschmálerten vertikalen
bei Beurteilung fazieller Verháltnisse
den Vorrang. In lebhaften Worten schildert E. Vadász
AusmaBe
dem Bakonyer
(L. c. pag.
35—37)
Lias die
paláogeographischen Verháltnisse zur Liaszeit im S-lichen Bakon}', die verschie-
denen Faziesausliilduntícn der
liassischen Alílagerungen, sowie die
Niveauschwan-
198
VI
FRANZ SCHAFARZIK
U9iq0TT[0g .T0U9on9\Y
ojuig
c3
cá
C5
0)
5
'_§
1
§
J3
C3
O
C3
rí
0T[0STn.xi;\x
9jn;t^oqosiurpBT;
V.
L.
í[
^
I
B
?[
I
1.1
LOCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
s
u
jv-
n
i
a
:^
199
s
p u
13
s
I
u u
g
200
T>í
FRANZ SCHAFARZIK
kungen des Liasmeeres. Zur mittleren tieferes
uiul
(Cephalopodenfazies), wie vorher
der Hierlatzkalke)
.
lm
oberen Liaszeit war das Meer ein viel iiii
unteren Lias (Brachiopodenfazies
oberen Lias hat sich dann das Meer nach A' zurückgezogen
wáhrend der Dogzur Tithonzeit Festland wurde. Erst und fortsetzungszu Malmperiode und gerweise in der unteren Kreide transgredierte das j\íeer wieder und überdeckte die (Regression), infolge dessen das Terrain der Liasablagerungen
liassischen Uferterrains.
Die Liasfauna scheint nach der !Meinung Lóczy's die Charaktere der süd-
und nordalpinen Fazies in sich zu vereinigen. Es wáre ferner eine dankbare Aufgabe, den Bakonyer Lias mit den in grestener Ausbildung befindlichen Ablagerungen von Pécs (Fünfkirchen), von Nagyvárad— Királyerd, von Stájerlak— Donián, von Berzászka und Brassó zu vergleichen. Die kohlenfülirenden Sedimente dieser letztgenannten Lokalitáten werden hierauf nach Lóczy's Auseinandersetzung bis hinauf zum Tithon von Jurastufen überlagert, die dem mitteleuropáischen Typus angehörcn. Daraus folgt, daB rings
um
die das groBe
ungarische Alföld okkupierenden variscischen Gebirge
das mitteleuropáische Jurameer auch in unserem Vaterlande eine groBe Ausdeh-
nimg gehabt habén muB. Ebenso ist es von hoher Bedeutung, daB dann dieses Gebiet schlieBlich von der Waag an entlang der Kárpátén bis zu den Oltquellen hin wieder von Juraablagerungen alpinen Charakters umsáumt wurde. Die Kreide bildet von der Gegend von Csernye-Szápár an in SW-licher Kichtung einen ungefáhr 68 km langen Zug bis nach Ajka; über diesen letzteren Punkt hinaus findet man sie weiterhin bloB in Gestalt einzelner Inseln bei Úrkút, im Csingertale und um Sümeg herum. Von diesen fallen bloB die Kreideinseln von Ajka und Sümeg in den Bereich des S-lichen Bakony. Bei Ajka werden die Kreideablagerungen durch Caprotinenkalke (UrgoApt) und obere Kreideschichten (Gosau) vertreten. Bei Kisld liegen die Caprotinenkalkschichten horizontal üIkt unterliassischen Kaikén, andererseits werden dieselben von Nummulitenkalk überlagert. Bei der Ujhuta von Úrkút kommt Lithiothis cretacica,
Lrbnthey
Radiolitenkalk vor. Auf in
dem
massenhaft über einem nach
die Jjithiothis-Schichte
Hantken
dann
folgt
ein
typischen
Nerineenkalk,
aber auch Piadiolites- und Sphaerulitesarten enthalten sind, hierauf aber-
mals eine Lithiothisbank
in
einer Máchtigkeit
von
1
m, dann wieder
ein Capro-
tinenkalk und schlieBlich im Hangenden das Eozán. Die gesamte untere Kreide besitzt eine ]\Iáchtigkeit
Die
von wenigstens 40 m.
bezeichnenderen
Petrefakte
Bequienia Lonsdali, D'Orb., Badiolites
des
Caprotinenkalkes
stjiriacus,
Zitt.,
miensis, D'oeb., Glohiconcha haconica, Hantk., (in
litt.)
sind
Sfhaenüües aff.
Orbitulinen, cfr.
neoco-
G. ovula, D'Orb.
ist in der Gegend bei Ajka teils über Tag, teils in den dor Kohlengrubenbauen aufgeschlossen. Dankbarer sind die letzteren. Die obere Kreide ist im Ganzén 17—18 m máchtig. Dieselbe besitzt zu ihrem Liegenden die unterkretazischen Caprotinenkalke, zu ihrem Hangenden dagegen die eozánen NummuUtenschichteu. Der obere Krcideschichten-Komplex besteht
Die obere Kreide
tigen
aus SüBwasserablagerungen, zwischen denen 25 Kohlenflötze auftreten, jedoch zusammen bloB mit einer abbauwiirdigen ]\láchtigkeit von 2 m. t'ber ihnen folgt
nun
eine marine Schichtenserie, die a) nus tonigcn ^fcrgeln. b) iius mérge-
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
L. V.
ligem
und
Kalkfci
201
aus Hippuritenkalk bestcht. Dio stratigraphisclien Beziehuu-
c)
gen dieser letzteren zu der SüBwassergruppe scheint jedoch noch nicht vöUig geklárt zu sein, da
B.
z.
Karl Papp
ten Fossilien (CycloUtes
sp.,
dieselben auf
Grund der in ihnen aufgesannnelAnomia Coquandi, Zitt.,
Astarte latifrons, Desch.,
Corhula angustafa, Sow., Pecten oculte-striatus Zitt., GrypJiaea vesicularis, Lam., Trigonia
D'Orb., Panopaea frcquens,
limbata,
zugehörig
wohingegen
betrachtet,
Fauna
nién versetzt. Die phánomenale
von Tausch untersucht und aus
Erwáhnung
die
er
Zitt.,
finden: Pijrgulifera Pichleri,
dem Turonien
als
Kohlenschiefer ins Da-
wurde ani genauesten
dieser letzteren
seiner Fossilienliste
a.)
u.
lininischen
mögen
Hobrn., Melánia
folgende Arten
hier
Heberti,
Hantk., Palu-
dina prisca, Lam., Hydrohia balatonica, Tausch., Helix Biethmülleri, Tausch., Bulimus Munieri, Hantk., Megalosfoma rarespinatuvi, Tausch., Strophostoma
von denen nach Tausch manchen Formen der heutigen unter den Tropen befind-
cretaceum, Tausch., Cerithium balatonienni, Tausch., u. A.,
nicht bloB eine Art mit
Landseen
lichen
meg Bei
in
naher Verwandtschaft stehen.
km
SW-lich von den Kohlengruben im Csingertale erhebt sich bei Süganz isoliert der Sümeger Berg und das Plateau des Csúcsoshegy bei Eendek. 28
Sümeg
fehlt der die untere
Kreide vertretende
Caprotinenkalk und beginnt
und zwar zuun-
die kretazische Schichtenserie hier sofrt mit der oberen Kreide, terst
mit einem weiBen, etwa 50
m
máchtigen Kalksteinkomplex,
reiche Hippurites cornu-vaccinuni, Bronn.,
Douvillé zu erkennen
viense,
m máchtigen
ca. 15 teile
sind.
H.
inaequicostatus,
in
dem
zahl-
Münst., H. Gosa-
Die darüber liegende Zone wird von einer
Mergelgruppe gebildet, welche namentlich im A^-lichen Stadt-
Brunnengrabung zahlreiche
anláBlich einer
Gosaufossilien
gehefert
hat,
im DARNAY-schen Museum aufbewahrt werden. Dieselben wurden von K. Papp bestimmt und erwáhnt seien von ihnen folgende Arten: Calamodie derzeit
pJiyllia
multicinda, Ess., CycloUtes eUiptica, Lam., C. discoidea, Lam., Pholadomya
granulosa,
Zitt.,
Cyclas
Zitt.,
gregaria,
anstriaca, Zitt., Limopsis calvus, Sow., cularis,
Stoliczkai,
Zitt.,
Cuculaea
Lam., Turitella disjuncta, Zk., Omphalia Kefersteini, Zk., Acteonella
D'Orb; Turbo u.
Teliina
Modiola sphenoides. Ess., Gryp)haea
gosaviensis,
Ess.,
vesi-
brevis,
Voluta crenata, Zk., Cerithium cognatuvi, Zk.
A. In diesem jMergel befinden sich auch dünne Kohlenschnüre. Endlich be-
schlieBt die Eeihe der kretazischen
senonische Mergelkalk, aus
mus
Cripsii, í\L\nt.
Ablagerungen der
dem Pachydiscus
ca.
Neubergensis,
160
m
máchtige ober-
Hauer und
Inoccra-
gesammelt werden konnten, die für das obere Senon (Cam-
panien) bezeichnend sind. Demnach müBten die unter ihnen gelegenen kohlenführenden Mérgei, sowie der ganz untere Hippuritenkalk einer tieferen Stufe der
oberen Kreide, etwa
Es
ist
dem Túron
oder
Cenoman angehören.
daher ersichtlich, daB eine genaue Horizontierung der kretazischen
Sedimente des S-lichen Bakony bisher noch nicht durchgeführt werden konnte, ja daB sogar gewisse Widersprüche (K. Papp) bezüglich der kohlenführenden Gosauablagerungen obwalten. Allé diese Fragen können aber bloB erst dann endgültig gelöst werden,
wenn einmal
die
bedeutend
vollstándigeren Kreide-
ablagerungen des Hohen Bakony genau studiert sein werden. K a n o z o i s c h e B i 1 d u n g e n. ^Yahrend die mesozoischen Formationen in konformer Lagerung aufeinander folgen, findet nian die tertiáren Schich-
202
J>'
FRANZ SCHAFAlí/JK
ten in
Fuim von
Deckeii und Uí'eisedinientationen transgredierend üljer ihnen.
Unter
siinitlichen
kánozoischen Aljlagerungen nehmen die iiontisc-hen die
giöíJ-
indem sie die Niederungen zwischen den álteren Schollen okkupieren. Und wáhrend die palaogenen und álteren neogenen Schichten diu'ch die jüngsten tektonischen Brüche noch in Mitleidenschaft gezogen wurden, so dalj sie infolge dessen in verschiedene Höhenlagen gerieten, werden anderer seits die sarmatischen und pontischen Schichten überall in der gleichen, aber tieferen Höhenlage angetroffen, und zwar als umrandende Ufersedimente um die höheren Gebiigsteile und Schollen heiuni, woraus geschlossen worden kann, daB teu Teiiainfláclien ein,
dieselben
wegung
stattgehabte kontinentale
durch eine gleichmáfiig
bloB
Krustenbe-
Lage emporgehoben worden sind. Sekzion besteht nach J. BöcivH aus zwei Horizontén, und
in ihre heutige
Die e o z e n e zwar aus einem unteren: dem Numniulitenkalke (Pariser Grobkalk, Lutétien) und einem oberen: dem Orbitoiden-lMergel (Priabonaisches Bartonien). Hantken dagegen záhlte im Bakony nach dem Vorkommen von Nummuliten drei Stufen auf, u. zw. die Schichtengruppen 1. der A^. suhreticulatae, 2. der A^. pímctatae
exflanatae und
3.
und
der N. laeves oder suhlaeves.
Die erste Schichtengi'uppe war bei der Ujhuta bei Úrkút in einem altén Kohlen-Schurfschachte
auf geschlossen;
1909—10
dagegen
hat
man
diesel-
ben anláBlich mehrerer Brunnengrabungen durchstoBen, wobei eine Unmasse von FossiKen zu Tagé gefördert wurde. In diesem Schichtenkomplexe kann
man von
untén nach oben i'olgende drei Gesteinsarten unterscheiden, sowie dies
ehemals auch
Hantken
beobachtet hatte, u. zw. a) einen grauen, foraminiferen-
reichen, namentlich MilHolideen
Cardium
führenden Mérgei mit Corhia jdanata, Zitt.,
Desh., Pernn urkutica, Hantk., Fusus Noae, Lam., Cerithium
fjrahun,
Hantk., C. auriculaium, Schl., Velates Sclwiideliana, Chemn., Diastoma Desh. u, a. Arten; b) Mérgei mit wenigen Malakozoen, aber zahkeichen genetzten Nummuliten (N-Laviarchi, D'Arch., A^. laevigata, D'Orb. etc. c) KalkFuelisi,
costellata,
mergel mit einer Masse Pernen (Perna urkutica, JTantkbn^. 2. Die zweite Schichtengruppe besteht aus dem <(Hauptnummulitenkalke» mit seiner bekannten reichen Fauna: Tjifhoflianinium sp. Orbitulites haconica, Hantken, Nummulina Tschihatscheífi, D'Arch., A^. Lucasana, Defr., A^. j)C^'foSchizasfer D'Archiaci, Cotteau, HarDer Hauptnummulitenkalk besitzt zwischen Városld, Úrkút, Boda-Csékút eine j\láchtigkeit von 40—50 m, sowie eine ansehnliche Verbreitung in einer ungefáhren IMeereshöhe von 350 m. rata,
D'Orb., Conodyjms conoideus, Ag.,
padocarcinus quadrilobatus, Desm.
3.
liten,
Den
etc.
dritten Horizont liefert die Schichtengruppe der glatteu
Nummu-
derén Gestein aus mergeligem Grobkalk und Kalkmergel besteht. Derselbe
wurde von Böckh am Wege zwischen Ujhuta und Padrag entdeckt, doch fmdet man diese Gruppé noch an weiteren drei Punkten. Unter den zahlreichen m ihm })efindlichen Fossilien sind die Orbitoiden am bezeichnendsten, und mögen von seinen organischen Picston folgonde auch íianiontlich angeführt werden. Clamilina
cíjlindrica,
radians,
Hantk., OHliophrafjmma
d'Arch.,
Bourgetocrinus
Nummulina
Thorenti,
( Asfcroeyclina)
Tschihaisclieffi, d'Arch.,
stcUata,
d'Arch.,
0.
N. complanafa, Lam.,
D'Arch,. Bafopora viuUiradiata, Bss., Honiéra,
sp.,
TerehratuJa fenuisiriafa, Leym., Pholadomija rnyosa, Hantk., Ph. Puschi, Goldf.,(?)
L.
LÓCZY: GEOLOGIE DES BAL.VTON.
V.
203
Peden Budakesziensis, Hofm., S}>o)tdijlus radrdu, Laji., Müiobafus superbus, Hantk. etc. — Böciai, Haxtken und Hofmann liaben tliesen Schichtenkomplex mit Priabona
parallelisiert.
Diese typischen obereozenen Mérgei konnneii
iioeli
im Veszprénier Komi-
taté bei ITrhida, u. zw. ebenfalls mit zahlreichen Petrefakten vor.
paliiogenen Stnfen
])ie
keit
von 100 — 150
m
Grundgebirge, in
zoisch-paláozoischen
m
Lóczy
treten nach
dem
transgredierend über
einer
in einer ungefaln'en jMiiehtig-
bereits früher zerstikdíelten
mittleren Meereshöhe von
meso-
300—
Der Nummulitenkalk, von dem man in der Gegend von Esztergom und Budapest mehrere Horizonté unterscheiden kann, tritt im Bakony in einer vereinten .einheitlichen Masse auf und ist daselbst als eine zusammenhiingende den Bakony an seinem NW-Eande umsáumende Zone zu beobachten. Zu bemerken ist ferner, daíj diese in Eede stehende eozene Decke gegen das kleine Alföld zu geneigt ist, am SO-Eande des Gebirges aber totál fehlt, woraus Lóczy den SchluB zieht, daB sich zwischen dem Bakony und dem Inselgebirge von Pécs (Fünfkirchen) im Eozen ein den Bakony überhöhendes Festland befunden habén nuiB. Dasselbe befand sich selbst noch zur Miozenzeit an dieser Stelle, so da6 iníolge dessen bis zu diesem Zeitpunkte die hydrographische Abdachung nicht gegen SO, sondern gegen gerichtet war (miozene Schotterdecke in NW!). 1 g z e n e Ablagerungen gibt es im S-lichen Bakony, ja selbst rings400
auf.
(Gran)
NW
i
herum
in der
Umgebung
náheren
Nicht nur bezüglich der
Allgemeinen
genommen
des Balaton keine.
Stratigraphie der Bakonyer, sondern aucli
paláogenen
der ungarischen
die Auffassungen selbst heute noch, wie dies sichtstabelle pitel
ersichtlich
ist,
die
auch aus der synchronistischen Über-
Autor dem über das Paláogen handelnden Ka-
angeschlossen hat. Bisher hatte
die limnischen
man
bei uns (namentlich
kohlenführenden Schichten mit Cijrena
sowie die marinen
Forna) Schichten
N.
allé
als
im
Ablagerungen divergieren
sub'planidatus,
N. verforatus
nach K. Hofmann)
(jrandis,
und N.
die brackischen, striafus
(Puszta
mitteleozen (Lutétien, Pariser Stufe) betrachtet; laut
der erwáhnten Tabelle aber
ist
das Eozen überhaupt bloB in zwei Abteilungen
geschieden, und zwar derart, daB die erwáhnten Horizonté von N. subflanulatus
aufwárts ins untere, die darunter befindlichen Brack-
dagegen in das unterste Eozen und zwar versetzt
worden
in
die
und SüBwasserschichten
Landenien-Stufe (Lapparent)
sind.
neogene Sekzion.
Als hieher gehörig wurden von J. Böckh und die pontische Stufe angeíührt. Das M e d iist bei Márkó, Herend, Városld vmd Eendek in Form von gi'oben t e r r a n Konglomerat-, Schotter-, Sand- und Tonschichten entwickelt. Bei Herend befinden sich zuoberst Schotter, darunter folgt dann eine schotterige Tonlage (Potamides Duboisi, Arca diluvii etc), ferner Ton, Sand, SüBwasserkalkschichten mit
Die
die mediterráné, die sarmatische
Kohlenspuren (Potamides indus, P. Duboisi, Nerifa •pida, Pereira Gervaisi etc), dann noch weiter untén ein sandiges Tonlager mit mehreren Kohlenschmitzen (Melanofsis imfiessa, Melánia Escheri) und schlieBlich zuunterst schwache Lignitflötze íührende Ablagerungen. in das heiite
Die Schichte mit Pereira Gervaisi gehört
Niveau von Grund. Die mediterránén Konglomerate und Schotter hegen in der Gegend von Zircz, Bakonybél mid Jákó in ^leereshöhen von 300 m
K
204
FRANZ SCHAFARZIK
an bis 450; ilire Machtigkeit betrágt iin jMaschinenschaclitf zu Szápár 26 m, an anderen Orten jedoch auch noch melir. lm Ganzén bildet dieser Schotter eine weit ausgebreitete Decke, derén zwischen 300—450 m Seehöhe gelegene Teile durch Verwerfungen in diese ihre gegenwártige ungleiche Lage gekommen sind. Über diese plateauartigo Decke erheben sich die aus mittel- und obermesozoischen Formationen bestehenden Horste hoch empor, so z. B. der Somhegy bei Bakonybél (653 m), der Pápavárberg (532 m) u.
Ausgestaltung der
A''-lichen
a.,
wodurch
die eigentümliche orographische
Partié des mittleren
Bakony bedingt
wird. Petrc»-
graphiscli bestében diese Schotter aus Amfibolandesit, Gneisz, Glimmerschiefer,
schwarzem Tonschiefer, schwarzem (lydischen) Quarzitschiefer, rtem Sandstein und Konglomerat, ja sogar aus dunklem dichten Kaik und NummuHtenkalkSO-liolien Brüchen erfolgten tieferen EinsenGeröllen. Die entlang von kungen im Terrain aber hat das damaUge Meer okkupiert, so z. B. bei der Bántapuszta, woselbst in 180—200 m heutiger Seehöhe vollkommen horizontal gelagert
NW—
unmittelbar auf Dolomit Leythakalk (Osfrea lamellosa, Vola adunca
etc.)
beobach-
werden kann. Mediterráné Schotter kommen ferner in der Gegend von Keszthely, sowie NO-Uch vom Bakony (das Vértes- und Gerecse-Gebirge überspringend) auch noch bei Budapest vor. Wáhrend aber das zwischen Jákó und Zircz geletet
gene Schotterplateau zwischen 300—450
genarmten Schottergebiete
Náher zum Balaton
m
hoch
durchschnittlieh
bloB
liegt,
erreichen die beiden letzt-
eine
Höhe von 200—230 m. und Városld am
gelegen treten diese Schotter bei Herend
máchtigsten und gröbsten auf und befindet sich an diesen Stellen auch noch sehr und Dolomit- GeröUe in ihnen. Von organischen Resten sind háufig
viel Kalkstein-
Tuzson
anzutreffen Stücke eines versteinerten Holzes, das von silvatica
angesprochen worden
ist.
als
Magnolites
In dieser Gegend zeigt diese Schotterdecke
W
und ist stellenweise auf ihr das Vorkommen von Leythakalk oder sarmatischen Kaikén zu l)eobachten. Unter dem Seespiegel des Balaton, sowie im Untergrunde des Somogyer
ein máJjiges Verfláchen gegen
Hügellandes liegen die mediterránén Schichten bei Tapolcza dagegen dieselben Schichten
m
76— 180 m
180—200 m,
tief u. d.
Meeresspiegel;
Herend sogar 200—
bei
dem Meere. Es ist dies gleichzeitig das Niveau, welches der Al)rasionsfláche der Veszprém— Nagyvázsonyer Hochebene entspricht. Wáhrend diesen bisher erwáhnten Schottern, die an vielen Stellen allmáhlich in Leythakalke übergehen, ein untermediterranes Altér zukommt und die-
300
über
als Uferbildungen betrachtet werden können, sind die Schotterdecken des Hohen Bakony wahrscheinlich gelegenen hoch 400 m sarmatischen Alters und von kontinentaler Bildung.
im Allgemeinen
selben bereits
bereits
Den
mediterránén
Schotter
mit seinen Quarzit-,
Fillit-,
])aláozoischen
Kaik-, Andesit- und Dazit-GeröUen leitet Lóczy von einem zur Miozanzeit noch auf den Flachgebieten des Komitates Fehér und an der Stelle des Hügellandes
Somogy bestandenen altén, von zahlreichen Eruptivgesteinen durchsetzten Gebirge her und einera ahnlichen Gedanken hat auch F. Schafarzuc Ausdruck
in
verliehen (Petrographischer Anhang).
Interessant
ist,
daB
in der
Gegend von Sümeg und
Taitolca die untermedi-
terranen Schotter zufolge der pleistozanen Deflation zu Dreikantnern verwandelt
wurden odernlicr wonigstens
eiiieu 'ji'wismcn AVi'isiciiliiok
angenonuuen
lial)en,
etwa wie die ebenfalls
205
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
L. V.
untermediterranen
Schotter bei Nógrád, NW-lich von
Budapest.
Schréter von neuem Die Fossilien der mediterránén Ötufe wurden von Z. Fundorten bei Devecser, Haláp, bestimmt, namentlich die von den bedeutenderen Gleichzeitig konstatiert SchréTapolcza, Herend und Márkó herstanuiienden. nicht sarniatisch (J. Böckh) ter, dafi' der Hydrobien führende Kaik von Nyirád Niveaus entstamnit. grunder des ist, sondern einer SüBwasser-Einlagerung von J. Böckh genau ausbereits wurde Die sarmatische Stufe Tapolcza auch Fossilien und Balatonudvari geschieden und führte derselbe von
wurde ebenfalls von Z. Schréter beDevecser-Tapolcza, von Zánkavon sorgt, namentlich an den Unter einem macht er die Fachherstammten. Akali und von Balatonudvari als Cerithium pidum, Bast., gewöhnlich die daB genossen darauf aufmerksam, mitralis, Eichw. zu (Pirenella) Potamides als richtig Schneckenart
Neubestimmung
an. Die
dieses Materials Fossilien, die
bezeichnete
sarmatischen Ablagerungen nennen wáre. Ferner stellt er fest, daB sowohl die Vorkommen im ungarischen übrigen sámtliche auch als der Balaton-Gegend, Lokalitáten, ausschlieBhch die Vergleiche zu den russischen und románischen Gaál's «mittlere» sarmatische mitere sarmatische Stufe vertreten und daB St.
dem Hunyader Komitate als fraglich zu betrachten sei. allgemein ein tieferes Hierauf erörtert Lóczy, daB der sarmatische Kaik indem seine gegenNiveau im Terrain einnimmt als der mediterráné Leythakalk,
Stufe aus
ü. d. M. entspricht. An dieser wártige Lage bei Devecser 190 m, bei Tapolcza 150 '-schen topographischen Jordán Stelle^^wird dann unter Heranziehung der Karl entdeckte (sarmatische) Tapolcza Aufnahme die unlángst im WeichVnlde der Stadt
m
beschrieben. Kalksteinhöhle mit ihrem unterirdischen Quellenteiche von einer zerrissenen wird Schichten Die Oberfláche der sarmatischen durch Schotterelemente derén gebildet, Schotterdecke
unzusammenhángenden
stammt vom Hohen Deflation ebenfalls poHert wurden. Dieser Schotter Gebirgsbáche reiBende durch Zeit sarmatischen Bakony her, von wo derselbe zur die
herabtransportiert worden
dem
ist.
auf mediterránén und sarmatischen Ablagerungen unmittelbar ebener ziemhch in sie erscheinen sind, gelegen mesozoischen Grundgebirge geneigtLagerung; stellenweise findet man aber auch etwas
Wo
die
und ungestörter
darf, daB die fláchige^'schichtenkomplexe, woraus geschlossen werden
Hch gerichteten Brüche auch noch
die
NO-SW-
unterneogenen Ablagerungen betroffen
habén
,
Die hierher zu rechnenentwicklungsgeschichtlichen Darlegungen den Sedimente müssen nach Lóczy's pontisch am bestén pannonisch-pontisch benannt werden. Die Bezeichnung und sarmatischen den zwischen bezieht sich auf den (von Wien bis zum Aralsee) pannonisch Ausdruck der levantinischen Stufen liegenden Horizont, wáhrend In diesem Sinne gibt es alsó ponbloB dessen faziellen Ausbildungen zukommt. Die
pannonisch-pontische Stufe.
tische Schichten
Fazies.
von pannonischer, bessarabischer,
Bei' Kéthely hat
man
getischer, kaukasischer, etc.
die aus Ton-, Sand-, SüBwasserkalkschichten
m
und
tief auf geschlossen; 250 Lignitflözchen bestehenden pontischen Sedimente bis dagegen betrug Siófok von Bohrloche bei Faluszemes bohrte man 293 m tief, im
206
!>'
FRANZ SCHAFARZIK
m. An deii Gehángen des Balaton-Uíers schlángelt Konglomerat als altes Strandgebilde in einer Höhe von 230— 250 m hin; die Basaltdecken des Badacsony und des Szent-György dagegen ruhen in einer Meereshöhe von 280—290 ni über ihnen. An anderen Punkten reichen dieselben noch etwas höher hinauf, sodaíj die obere Grenze der pontischen Schichten nach Abzug der 10—20 ni betragenden LöBdecke etwa mit 250—270 m angegeben werden kann. Die pontischen Sedimente des Bakony können nicht ihre Gesamtmáchtigkeit 340 sich das schotterige
einem besonderen Becken abgesetzt, sondern bloiJ als ein aliquoter Teil der gesamten Sedimentation des groBen ungarischen Alföldes betrachtet werden. Die pontischen Schichten sind es, die um den Balaton heruni am nieisten dominieren. Die Vergangenheit des Sees knüpft an den Bestand der pontischen als in
Schichten an, weshalb Lóczy nach
langt, sich
mit
all
Entw ck ungs ihnen am eingehendsten
námlich zur
Ziele,
i
1
dem g
bisherigen zu seinem eigentlichen
e s c
h
i
c
h
t
e
des Balaton
ge-
befaBt.
Zwischen Várpalota und Veszprém erhebt sich das pontische Terrain des Veszprémer ^íezföld nirgends höher als 200 m. Bei Kenesse ^rreichen die steil abgebrochenen Ufern den Seespiegel pontischen Schichten mit 60—70 (104-57 m). Bei Várpalota befindet sich ein 6 m máchtiges Lignitflöz in ihnen, welches teils aus einer autochtonen Sumpffloia, teils aus der Anháufung von
m
Schwemmholz entstanden ist, ebendaselbst ist in den Aufschlüssen bei Újmajor nach Vadász und Lrenthey in den dortigen Süfiwasserschichten eine reiche Binnenfauna anzutreffen. Ausgezeichnete Aufschlüsse bietet ferner der zu Bruche gehende Steilrand zwischen Kenesse und Aliga, dessen am FuBe des Csitényberges ebenso wie auch die bei Kenesse gesammelte Fauna von J. Halaváts beschrieben worden ist. Die Abrutschungen des Steilrandes werden von Lóczy durch zahlreiche Abbildungen illustriert,
und Lóczy war
es,
der auf die geíáhrUche
Brüchigkeit dieser Schichten noch vor der Tunnelbohrung bei der x\karattyapuszta hingewiesen hat. Bei Siófok ist es besonders die Gegend von Fokszabadi,
wo
die pontischen Schichten gut aufgeschlossen sind (Card.
MüNST., Congeria
Vivipara
sp.,
sp.)
[AdacnaJ ayertum,
Zahlreiche Bohrungen sind besonders ent-
vorgenommen worden, und ebenso hat Lóczy selbst am Grundé Bohrungen von einer eigens zu diesem Zwecke konstruierten ausgeführt. Die Proben von diesen Bohrungen wurden von Z. Scheéter
lang der Südbahn des
Balatonsees
Platté
genau untersucht, woraus hervorging, daB man sowohl an den Ufern, als auch vom Seegrund aus unter den holo- und pleistozánen Schichten die pontischen alsbald erreichen könne. Eine ganz ))esondere Beachtung verdient ferner das Bohrloch von Balatonföldvár zwischen 70—316-22 m seines Proliles. Anfangs durchsank der Bohrer pontische Schichten, hierauf von 76-02— 181-17 m Sand, Kalkstein, Tonmergel mit PolystomeUa crispa, Lam., Bulla Lajonkaireana, Bast., Tapes-Scherben, Ervilia podolica, Eicnvv. daher mit Arten, die für die sarmatische Stufe bezeichnend sind.
Von
und Pecíen-Bruchstiicken bis
181-17 bis 228-21
m
konnte auf Grund von OstreaVon da an
die obermediterrane Stufe erkannt werden.
285-59 folgten hierauf versteinerungsleere untermediterrane
gen und schlieBlich fer, die
Schréter
(•?)
Ablagerun-
ganz herunter auf 816-22 Ghmmer- und serizitische Schiearchaische ('?) oder aber noch mit vielmohr Wahrscheinlich-
l)is
als
keit als alt]ialaozoische
Bildungen bezeichnete.
Die pontischen Sedimente sind
L. V.
lóczy: geologie des uau\ton.
207
nach LÓCZY durch Verwertungen gestört und auch die Terrasse aiii Balaton ist Abbruch des Somogyer Plateaus (300 m) entlang des Sees. Das Somogyer Hügelland ist in seiner AUgenieinheit eigentlich die Fortsetzung der südlicheu Abdachung des Bakony. Die interessantesten Einbuchtungen dieses Hügellandes sind von der Seeseite aus die sogenannten «Berkek»
nichts weiter, als der
(sing. berek)
etwa 2
SSO
m
oder derartige ]\íoráste, die
hohe Strandwálle abgetrennt
vom
offenen Spiegel des Balaton durch
sind. Jeder dieser
Moráste findet gegen
bemerken ist, da6 derén Leitlinien ebensovielen tektonischen Brüchen entsprechen. Dieseni tektonischen System paBt sich auch der Basalttuff von Boglár an. Die reiche Fauna der pontischen Schiehten habén teils J. Halaváts, teils E. Lrenthey in tief eingeschnittenen Tálern seine Fortsetzung, "wobei zu
beschrieben. Die pontischen Schiehten werden an zahlreichen Punkten, nament-
im Windschatten von gelbem LöB bedeckt und eben dasselbe kann auch von der niedrigeren Terrasse am Somogyer Ufer verzeichnet werden. Schöne Bildaufnahmen und Profilé begleiten die detaillierte Beschrei])ung der Aufschlüsse des Somogyer Hügellandes. Zum Hügellande von Somogy rechnet Lóczy auch noch das Pliozán der H a 1 b i n s e 1 von Tihany hinzu, obwohl diese gegenwártig mit der entgegengesetzten N"\^ -lichen Seite des Seebeckens zusammenhángt. Aus den nun lich
folgenden 20 Seiten. die sich auf die Halbinsel Tihany beziehen, strahlt uns der
An
hingebendste Eifer des Autors zu seinem Gegenstande entgegen.
der
Zusammen-
setzung der Halbinsel beteiligen sich in ihrem Fundamente die pontischen Schiehten, ferner eruptive Basalttuffe,
von Geysern herstammende Quellkuppen. Sü6-
wasserkalke und Kieselsinter und endlich der LöB. Die regellos hügeüge Oberfláche der Halbinsel weist an zwei auf.
Punkten mit Wasser angefüUte Vertiefungen
Die Ausgestaltung der Hügel (160—229 m) wurde durch das Vorhanden-
sein der eruptiven Basalttuffe
und der Geyserkegel
eingeleitet.
In besonders
groBer Anzahl gruppieren sich die letzteren an der /SO-Seite des Belstó (Linerer
und zugleich an der N-Flanke des Kerekdomb-Hügels. Das Gestein der Geyserkuppen besteht aus Süíjwasserkalk und Chalzedon führendem Kieseltuff.
Teich)
Die Höhe der einzelnen Kuppen belauft sich auf 20—30 m und zahlreiche schöne Abbildungen begleiten Lóczy 's lebhafte Scbilderungen; áhnliche sind auch in der Abhandlung J. Vitális' über die Basalte der Umgebung des Balaton (Geol.
Anhang) enthalten. Die Geyserkuppen befinden sich in engstem Zusammenhange mit der vulkanischen Tátigkeit der Basalte; stellenweise brachen die heiBen Quellén auf besonderen Kanálén quer dm-ch die pontischen Schiehten zu Tagé, noch öfters jedoch bedienten sich die heiBen Wasser der vorhandenen BasaltEruptionsspalten als AusfluBkanále. Am lehrreichsten kann in dieser Hinsicht Abbildung 169 bezeichnet werden, an derén Hand Lóczy in einem durch den Kopasz-, und
Nyársasberg gelegten
Profilé
die
durch
die
horizontal
gelager-
ten pontischen Schiehten durchbrechende eruptive Basaltbreccie und zugleich
auch die auf demselben Wege durchdringende Geyserquelle zeigt. Lii ganzen hat LÓCZY 8 Eruptionskanále entdeckt, durch welche die Basaltbreccie emporgedrungen ist, Geyserkuppen aber gibt es noch viel mehr, da man z. B. selbst auf der auf Tafel XHI mitgeteilten Karte derén etwa 81 záhlen kann. In den die
—
Eruptionskanále ausfüUenden Basalttuffen findet
man
liáufig
Kalkkonkretionen
208
Dí
FRANZ SCHAFARZIK
und Mergelstücke eingoschlossen, letztere erfüllt mit pontischen Petrefakteu. Dieselben wurden beim Durchbruche der Basaltbreccie mit emporgerissen. Endlich erwáhnt Lóczy, insel keine
dafí
zwei
die
mit Wasser gefüllten
Maare, wie etwa der Laacher See
Tuffanháufungen ringsumher abgesperrte
am Éhein
Depressionen sind,
gelegene Stellen der Halbinsel.
tiefer
Die Halbinsel Tihany verdankt bloB dera Umstande
und ihren Bestand, daB
sich
der Halb-
sondern bloB dm-ch
ilire
Ausgestaltung
über das lockere Matériái ihrer pontischen Ablage-
rungen Basalttuffdecken ausgebreitet hatten, die dann den unter sich befindlichen Sockel vor der Denudation bewahrt habén. Der Ausbruch der Basaltbreccie
nach Lóczy
erfolgte
am Ende
des álteren Pleistozán.
des Plioziins, eventuell sogar auch noch
Endüch wird erwahnt, daB
caprae Schnábel) durch den Wellenschlag eines
nen
um 2—5 m
höheren pleistozá-
oder eventuell altholozánen Wasserstandes an der Uferlinie abgerollt
(?)
worden
wáhrend
die «Ziegenklauen>> (C. ungula-
sind.
Zu den
sich isoliert
erhebenden Bergen des Somogyer Hügellandes gehö-
ren vor allém diejenigen von Boglár und Fonyód, an derén Aufbau sich auBer
den ziemlich horizontal
gelagerten pontischen Schichten auch noch die erup-
Am
tiven Basaltbreccien beteiHgt habén.
Friedhofhügel von Boglár
tritt
dem
Beschauer ein práchtig stockförmiger Basaltbreccien-Gang vor die Augen, welcher die durchbrochenen pontischen Schichten kaum auf einige Centiméter in bloB geringfügiger Weise gefrittet hat. Einen ausgezeichneten kleinen Stratovulkan gibt auch der Sándorhiigel ab; an der erblickt die
man
hohen Steilwand des Fonyód hingegen
pontische Schichten mit Cong. halatonica, Vivipara Sadleri, durch
an den Kis- und Nagy várhegy kuppen Basáit emporgebrochen Bezüglich der
ist.
Verbreitung der pontischen Schichten
die W-liche Hügelgegend des Balaton besonders von Ton, Sand, dünnplattigen Sandsteinen und hie und da von Ligniten gebildet werden. tiefen Brunnen In der Gemeinde Nemesboldogasszony fa wurde in einem 18
bemerkt Lóczy' daB
m
über einem Lignitflöz ein Mastodon longirosiris Kaup. Molar gefunden. Die radioaktive
Therme von Hévvíz
entsteigt
einem 36
(durch Taucher ermittelt) aus gegen
S
m
tiefen Trichter, dessen
Wánde
geneigten Sandsteinschichten aufgebaut
Gegen Keszthely zu treten dann dominierend Sandsteine auf, die in der in einer Höhe von 400 m gelegen sind. Diese hocligelegenen Sandsteinlager müssen nach Lóczy bereits als konthientale (durch
sind.
Náhe der Kuinen von Rezivár
Wind zusammengeháufte)
Bildungen
angesehen
werden, derén Altér jedoch
ungewiB erscheint, ol) námlich pliozán oder aber bereits pleistozán. Die tiefer liegenden Sandsteinvorkommen aber sind ganz sicher pliozánen Alters, wie dies im groBen Steinbruche im Várivölgy beobachtet werden kann, aus denen nach Z. Schréters Bestimmungen JJnio cf. Halavátsi, Brus., Cong. cf. Neummjeri, Brus., lÁmnocardium
cf.
Fenslvi, Fuciis., Melanopsis (Lyrcaea)
.ci.
tiniana, Fér., aufgefunden worden sind, alsó Arten, welche sich sowohl aus
höheren,
als
dem
die Máchtigkeit
tieferen Horizonté der pontischen Schichten rekrutierten.
m
tiefe
hely mit 94
m
dem
Was
der pontischen Schichten anbelangt, so erhalten wir darüber
eine gewisse Vorstellung,
das 150
Mar-
wenn wir
in
Betracht ziehen, daB ihre Schichten durch am Andrássy-Platze zu Keszt-
Bohrloch des artesischen Brunnens aufgeschlossen worden sind.
L.
V.
lóczy: geologif: des balaton.
209
Um Tapülcza lieiuin, sowie am FuJiíe doö Hoheii Bakony bestében die Dolomit aufgelagerten pontischen Schichten aus 18—20 m mácbtigen Schottern und Scbotterkonglonieraten, aus denen nnch Halaváts und Schréter aiif
Dreissenoniya Scliröckingeri, Fuchs., D.
Sabbae,
cf.
Brus., Limnocardium,
cf.
Penslii, Fuciis., alsó für den unteren Horizont bezeichnende Arten aufgefunden
worden sind; darüber íolgt dann eine Tonschicbte und über dieser wechsellagernd Ton und Sandscbicbten. Diese letzteren vertreten bereits den oljeren Horizont
Den
(Cong. ungulacaprae, j\íünst., Hip'parion).
ganzen, so ziemlieli borizontal
aufgebauten, oder aber bloB in máBiger Neigung befindlichen Schicbtenkomplex
über decken hierauf die Produkte der Basalteruptionen, wobei zu bemerken
ist,
daB die pontischen Schichten bloB an diesen Stellen, gleichsam durch die Basaltdecken überschirmt, intakt als Anhöhen erhalten geblieben sind, wáhrend sonst die lockereren JMassen der pontischen Schichten durch die pleistozáne Deflation bis zu den unteren Schotterlagen herab weggescheuert wurden. Die zwischen den Basaltkuppen befindlichen Austalungen bestében zumeist aus den tieferliegenden Schottern. Bei Kapolcs findet man SüBwasserkalksteinlager zwischen die pontischen Ton- und Sandschichten eingelagert, weshalb sie Lóczy mit den-
ganz
selben für gleichalterig hált,
im Gegensatze zu
gere postvulkanische Quellenabsátze hielt.
nen
sie
dem Grundé
schon aus
St. Vitális, der dieselben für jün-
Jünger
als die
Basalteruptionen kön-
nicht sein, da die tiefstgelegene Basalteruption
sie hindurch aufgebrochen ist und da ferner Stücke von diesen Kaikén zahlreich im Basalte selbst eingeschlossen vorkommen. Die Gehánge der höher gelegenen Balaton-Gegend sind ganz besonders
im Barátka-Walde durch
geeignet
um
die einstigen Strandlinien des
pontischen
j\í
e e r e s
an ihnen
Bei Balaton-Arács befinden sich die Schotterstraten des tieferen
zu verfolgen.
Höhe von 135 m, am Fülöphegy 140—150 m, bei Rév160—170 m, am Gehánge des Megyehegy sogar in 200 m Höhe als die
Horizontes in einer fülöp
.
Zeugen einer einstigen Ufererosion. Dagegen reichen die obersten SüBwasserkalkbánke oder Kalksteinlinsen an den Gehángen des höheren Bakonv selbst bis zu 220—250 m hinauf. Am N-W-lichen Gehánge des Bakony erseheinen die pontischen
Schichten
arg zerrissen, sowie
plateauartig,
teils
jedoch
zufolge
der
subaerischen Erosion
durch die von den höher liegenden Hochebenen an der
teils durch die vom Hohen Bakony l)is hieher herabziehenden Schotterdecken überlagert; trotzdem kann man alier am Haraszt bei Sümeg in einer Höhe von 260 m die groben Strandkonglomerate gut beobachten. Von
Raab herstammenden,
daB der abrodierte Felsboden am N-lichen Rande des Bakony m höher gelegen ist, als in der Náhe des Balaton; wáhrend námlich bei Bakony-Szent-László die Basis der pontischen Ablagerungen noch in einer 40—45 m ü. d. 'Sl. gelegenen Höhe angetrofferi werden kann, wurden
Interessé
ist
wenigstens
es,
um
200
die Liegendfláchen
derselben Ablagerungen in der Tiefbohrung von Nagyatád
Lábod (Somogy) aber erst bei 358 m Tiefe erreicht. im Bohrloche von Nagyatád auch typische levantinische Schichten durchtfcuft hat, von denen man am Somogyer Plateau unter der 300 m ü. d. (Somog}^) bei 273 m, in der bei
Da man
aber
^íeere gelegenen
LöBdecke nicht
levantinischen Gewásser Teil der pontischen Tafel loMtani Közlöny. XLIV.
vom
die geringste
transgrediert sein
köt. 1914.
Spur kennt,
ist
es klar,
daB
die
im Drautale abgesunkenen muBten. Lóczy schátzt die Gesamt-
Alföld her über einen
^^
210
D?
máchtigkeit der
auf etwa
Beschaffenheit der ilir
Ablagerungen im Bereiche des Gebietes jenseita 250—300 m. Lóczy sekziert aber die phj^siographische pontischen Ablagerungen noch weiter und konstatiert, daB
pontischen
der
Donau bloB
FRANZ SCHAFARZIK
Matériái W-lich
vom Bakony, sowie von
tat vorwiegend sandig
ist;
da an weit hinab
ins
Somogyer Konii-
ebenso daB dasselbe ferner auch 0-lich
quer die Spalte von Moor hindiu:ch
vom
vom Bakony
kleinen Alföld her gleichfalls sandig er-
daB abgesehen von den StrandBakony, alsó gewissermaBen von den
scheint; andererseits dagegen beobachtete er,
konglomeraten
im Schatten
am
SO-lichen
Eande
des
des Gebirges gelegenen Gebilden bis weit liinab ins
tat das vorherrschende pontische
Lóczy
entgegentritt.
Somogyer Komi-
Sediment uns vorwiegend in toniger Ausbildung
erklárt diesen
Tatbestand durch die Wirkung flieBenden
Wassers, welches den Bakony an seinen beiden Enden umgohend von NWlier
von den das
kleine Alföld bedeckenden Seen aus sich in das seichte
groBen Alföldes zu solcher Zeit ergoB,
als
Becken des
dessen Ufer in negativem Sinne stár-
ker zurückgegangen waren.
Die pontischen Sedimente rund
um
den Balaton herum sind im Allgemei-
nen horizontal abgelagert und breiten sich dieselben transgredierend über die paláo- und mesozoischen, ja sogar über die eozánen und miozánen Partieen des Grundgebirges aus, woraus erhellt, daB das höhere Bakony-Oberland, sowie auch der Hohe Bakony selbst seiner pontischen Umgebung gegenüber seit der postpliozánen Zeit keinen relativen Dislokationen unterworfen war. Trotzdem
kann man aber doch
die
Erfahrung machen, daB
ton die höchst befindliche pontische Strandlinie ist,
was mit dem
tieferen
am
NO-lichen Ende des Bala-
kaum mehr wie 200 m hoch
gelegen
Einsinken des Grundgebirges im Komitate Fejér im
W
des GebirZusammenhange stehen mag, wohingegen die Strandlinienhöhe im m übersteigt. AuBerdem wurden aber die breiten Terrains der pontischen Schichten in der Umgebimg des Bakony auch noch durch die schnurgeraden und Radspeichen gleich radial divergierenden Grabenverwerfimgen berührt, die in Zala N— S-Hch, im Somogyer Komitat NNW— SSO-lich und bei Budapest bereits NW— SO-lich verlaufen und in offenkundiger Weise überall von- dem heutigen hydrologischen Geáder okkupiert worden sind. Diese Táler sind umso ges selbst 300
gewisser als Bruchlinien zu erkennen, da sie sich in vielen Fállen in der direkten
Fortsetzung von bekannten Brüchen befinden.
m
a t i o n gehört Die in der Balatongegend auftretende B a s a 1 1 f o r topographisch mehreren Typen an. Lóczy unterscheidet unter ihnen folgende: 1.
Die hoch gelegenen und breiten Lavadecken (Kabhegy, Dobozierd). 2. Die isf)lierten Basaltberge (Badacsony, Gulács). 3. Die tief gele-
stutzkegelförmigen
genen kleinen Basalteruptionen (Hegy esd), Kereki-ITügel. 4. Die weit ausgedehnten Basaltplateaux (das Waldplateau von Monostorapáti). Die höher gelegenen (300—260 m) erklart Lóczy für altér, die tieferen dagegen für jünger, indem er diesen Umstand darait erklart, daB die ersteren
noch der ursprünglichen Oberfláche der pontischen Schichten aufgesetzt sind, wáhrend die letzteren sich bereits auf das uin mehr wio 100 m erodierte, daher spáter ausgestaltete Terrain placierten.
Mit den Basalteruptionen befaBten sich bisher J. Böckii,
und K. Hofmann
seit
in neuerer Zeit sehr ins Detail
Beudant, Stache,
gehend Sojimerfeldt
L. V.
und
LÓCZY: ÜBOLOGIE DES BALATON.
Vitális (Petrograi)liischer Anhang);
St.
211
LóczY
trotzdein verdanken wir
inanche wertvolle Date selbst in dieser Beziehung. So konstatierte derselbe
z.
B.
den Tuffen nicht gibt; ferner daB die letzteren keine Konglomerate, sondern Breccien darstellen. Mit K. Hofmann ist er derselben ]\íeinimg, námlich daB die Basáit breccien entschieden von eruptiver Natúr sind.
daB
es Basaltgerölle in
Mit BöcKH und Hofmann kalk) Ablagerungen,
Übereinstimmung erkennt Lóczy
in völliger
Zeit der Basalteruption das Altér der
obersten pontischen
im Gegensatze zu
St. Vitális, der
als
die
(SüBwasser-
den Beginn der Basalt-
eruption zwischen das Zeitalter der Congeria halatonica und Unió Wetzleri Hori-
zonté herabzuverlegen geneigt war.
Die Basalteruptionen erfolgten zur Zeit der
Sedimentation der oberen pontischen SüBwasserkalke in Wasser abgelagerten Tuffen, hierauf dann hielten die Eruptionen unausgesetzt bis
als
u. zw. zuerst in
Festlandseruptionen.
zum Beginne
Porm von Von da an
des pleistozánen Zeitalters
an. Die Geysertátigkeit setzte erst da ein und erstreckte sich die Periode ihrer Aktivitát noch weiter in die jüngeren Zeiten hinein. Als Einschlüsse in den erup-
tiven Tuffen, die besonders auf der Halbinsel Tihany bei den «Mönchswohnungen»
besonders háufig angetroffen werden können, sind besonders die Phyllite, kristallinischer Kaik, permischer Sandstein, •
Dolomit und SüBwasserkalk
u.
a.
zu
verzeichnen.
Die Anzahl der Basalteruptionen in der sich auf
mehr
als
Umgebung
des Balaton beláuft
100 und an einzelnen Punkten erkannte St. Vitális drei (Szent
György), resp. zwei
(Tátika)
Eruptionscyklen, námlich
den Basanit, den Lim-
und Limhurgiioid und endlich den Feldspat basáit, welche aber nach LÓCZY höchstens für einzelne Vulkanindividuen, aber keinesfalls für die gesamte Basaltformation des Bakony (Ansicht Vitális) von relativer chronologischer Be^eutung sein dürften. Nicht bloB die Lavadecken, sondern wahrscheinlich auch die massigeren Kuppen und Dómé verdanken ihre Entstehung gewiB mehreren und wiederholten LavaergieBungen. Die sich auf pliozáner Grundlage ergossenen Basaltdecken lief érten zusammen eine in einer Höhe von 260— burgit
300
m
gelegene ausgedehnte Plateaulandschaft, die in ihrer ursprüngUchen
Aus-
dehnung die gröBte in Európa gewesen sein mochte und die in vieler Beziehung an das Dekan'sche Plateau von Indien, sowie an das nordamerikanische Basaltplateau erinnert, obgleich diese beiden letzteren bedeutend gröBere
AusmaBe
be-
Gegenwártig sind aber die ehemals weiter ausgebreitet gewesenen Lavadecken zufolge der Erosion zerstückelt und verstümmelt und es befinden sich
sitzen.
ErguBkanále befindlichen Teile in einer gewissen Unwurden durch eruptive Tuffe, námlich durch die zuletzt emporgeförderten Ejecte verstopft. Dagegen konnten offene, auch derzeit nooh erkennbare Kráter nicht beobachtet werden, bloB nur noch ihre
um
die
versehrtheit. Viele Eruptionskanále
kam Lóczy zu dem Resulvon Böckh und HofiMann vermutete Anordnung auf sich rechtwinkelig kreuzenden Spalten sich nicht aufrecht erhalten lasse, da auf den angegebenen Bruchlinien tatsáchliche Verwerfungen nicht nachgewiesen werden konnten. Betreíís sámtlicher Basalte jenseits der Donau zeigte Lóczy, daB dieBezüglich der Placierung der Basaltvulkane
tate,
daB
selben
die
teils in
ken auftreten,
der
an den Kándern einzelner Bekaber an Grabenverwerfer gebunden sind. Die im Terrain
Axe
teils
des Bakonygebirges,
teils
14*
FRANZ SCHAFARZIK
Dl
212
zuhöchst gelegeuen Basalte, wie
z.
B. das sich über Dolomit ergosseue
(601 m), oder aber die (513 ni)
plateau
prásentieren die einstig
kommen, welche sockel von 300
liohe
dünnflüssigste Láva.
Kabhegy-
Dobos-Agártet-Basaltdecke Gleichzeitig
Ihnen folgten hierauf die auf einem Höhenruhenden Basaltberge (Tótihegy, Gulács, Badacsony, Szent-
die altesten sind.
m
György), sowie die in die geomorphologische Axe des Bakony er Oberlandes
Kuppen und
lenden
re-
diese Vor-
sind es
schlieíalich
hoch gelegenen, welche
am
zuletzt als die Jüngsten die IjIoB
Balatonnuidc
('r\un])ierton
140—150
fal-
ni
und vorwiegend aus
eruptiven Tuffen bestanden.
Auf das Zeitalter der ])ontischen Schichten folgte hierauf das 1 e v a n t in i s c h €. Jedoch gelang es Lóczy nicht, weder im engeren Bereiche des Bakony, noch überhaupt im Bezirke jenseits der Donau Ablagerungen aus dieser Zeit ausfindig zu machen. Zur Zeit der levantinischen Stufe formierten die in Eede stehenden Gebiete bereits ein ausgedehntes festés Land. Die eventuell dennoch entstandenen Sedimente von kontinentalem Charakter verschmolzen unvermerkt mit den unmittelbar ihnen nachfolgenden pleistozánen, mit denen sie vereint Abgesehen von als diskordante ^Massen die pontischen Schichten überdecken. der vulkanischen Tátigkeit, die sich bis ins Pleistozán hinein erstreckte, erscheint
das letztere selbst gleichsam
Fortsetzung der obersten pontischen SüB-
als die
wasserkalke. Diese bereits pleistozánen Ablagerungen bestehen stellenweise ebenfalls
aus SüBwasserkalken, in denen wie
Petrefakte von
B. bei ]\lentshely
z.
unterpleistozánem Charakter aufgefunden worden sind, und zwar nach T. Kor-
mos Bestimmungen:
Zonites
nitida,
Tachea
j\ííjll;
hortensis,
j\íüll; Pupilla
Auf der Ilalbinsel Tihany wurdeu aus Ton und kalkigen Schieferschichten Knochen von Bhinoceros sp. ausgegraben, die
viuscorum, L.; Livineus
stag^iális, L., etc.
wahrscheinlich auf ein unteres pleistozánes Altér schlieBen lassen.
Zum
Pleistozán
siimtliche
Geyserprodukte auf der Halbinsel
Auch auf dem Plateau von Veszprém
gibt es viel pleistozánen SüBwasser-
rechnet
Lóczy
schlieBlich
noch
Tihany. kalk und besonders
ist
es
die aus Festlands-
und Wasserbewohnern bestehende
!Mischfauna der Balatonfüreder Kalke, die dgn Beweis ten bereits
am
liefert,
Ufer des Balaton zustande gekommen sind.
daB diese Schich-
Die Kalktuffbildung
und selbst heute kann sie noch nachgewiesen werden an zahlreichen dem Hohen Bakony entspringenden Quellén und in vielen von scineii ITöhen iauerte fórt
herabeilenden Báchen.
Die kompHciertesten
Bildungen der entfernteren
oder aber in weiterem Sinne des Gebietes jenseits der
Umgebung des Balaton, Donau sind jedoch die
Altersbestimmung die gröBte Vorsicht erheischt. c h o 1 1 e r 1 a g e r, derén Petrographisch sind die verschiedenen Schotterschichten oft einander wohl sehr können sie deshalb dennoch verschiedenen áhnlich, stratigra])hisch dagegen
S
Altersstufen angehören.
An
Stellen,
wo man
nau beobachten kann, oder aber wo
ihr Liegcnd^s
und líangendes
sich Fossilien autTnulni
lassen,
ge-
bietet die
Sache weiter keineSchwierigkeiten; hingegen in den Fállen, wo ihr ursprüngliches Matériái durch die Erosion zerstört und mit anderweitigen Schottern vermischt abermals zur Sedimentation gelangte, wird die Altersfrage bereits verwickelter. Schotterlager begleiten gewissermaBen allé Aldagerungcn das gaiize Tertiiir
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
L. V.
hindurch, ohne
claía
man
jedem einzelnen Falle
in
ini
213
Standé wáre,
nienz stets in befriedigender Weise zu ermitteln; viele von ihnen
durch die Auflocketung alterer
dem
Lagen zustande.
aus
Tertiáre
unteren Oligozán
als
ProvebloB
und nachherige Neuablagerung Schotter und Grandé kennt man bereits
Schotterlager
.
in tieferen
ilire
kommen
sogenannten Hárshegyei" (Lindenberger) Sand-
und Konglomerat (Uingebung von Budapest), ferner aus dem oberen Oligozán (im Vértes), im unteren Mediterrán (bei Budapest), im oberen Mediterrán und ini Sarmatischen (Bakon}^), in der pontischen Stufe und endlich im Pleistozán (Bakony— Budapest), sowie im Holozán. In áuBerst wertvollen Sonderkapiteln behandelt nun Lóczy die geologischen Verháltnisse der jüngeren Schotterlager in den verschiedenen Gegenden der Umgebung des Balaton. Als solche sind zu nennen die von Sárrét nach Sárbogárd im Komitate Fejér hinabziehenden pleistozánen Schotter, der Schotter von Kenesse — Városhidvég, der in einem ehemaligen FluBbette bis Ozora hin verfolgt werden kann. Ahnlich verhalt sich auch der an der Sió befindliche Schof^ ter bei Városhidvég, in welchem Elephas antiquus und Bhinoceros etmseus Beste gefunden wurden, so daB dessen Altér ganz sicher als unterpleistozán erkannt werden konnte. ^Yahrend in der S-lichen Umrandung des Balaton kein pleistozáner Schotter vorhanden ist, stoBen wir bei Zalaegerszeg abermals auf weit ausgebreitete Schotterdecken. Es sind dies die Schotter an der. Bába (Baab), die an der steierischen Grenze pliozán (Mastodon longirostris, Dinotlieriuni giganteum), dagegen von Szent- Gotthárd bis Gyr (Stadt Baab) pleistozánen Alters sind. Diese letzteren formieren bloB am rechten Ufer der Bába eine wohlbemerkbare hohe Terrasse, wáhrend die linksseitig liegenden kaum wahrnehmbar allmáhlig bis zum FuBe der Ostalpen ansteigen, woselbst sie bei Kszeg 300 m, vom Pinkapass S-lich dagegen sogar 450 m Seehöhe erreichen. Es sind dies weitstein
láufige
Schotter-Schuttkegel,
die
entweder in der allerletzten pliozánen
Zeit,
oder aber im álteren Pleistozán von den Alpen herab auf des Gebiet des kleinen Alföldes sich ergossen habén. gleicht sie mit
dem an
der
Lóczy
und
spricht sie als Wüstenbildungen an
Nordseite
des
Nan-shan gebirges
in der
ver-
Góbi vor-
handenen Schotter. Es befindet sich in ihnen viel eckiges, an den Kantén bloB unvollkommen abgestoBenes SchuttgeröUe, das augenscheinlich durch torreutielle FluBláufe von den Gebirgsgehángen herabtransportiert worden ist. Jüngere, über den pontischen x\blagerungen, jedoch noch unter dem LöB liegende Schotter und grandige Sandlager kommen auch im Bereiche der Zala vor,
stellenweise
LÓCZY strikte. Der
durch Morastfaunen charakterisiert.
teilt die
eine
welche die Urquelle bildet.
Aus
Gesamtheit der Schotter jenseits der Donau
umfaBt
in
zwei Di-
die mediterran-sarmatische Schotterdecke des
Bakony,
aller
aus ihr hervorgehenden jüngeren Schotter
übrigen
ihr entstand zwischen
Veszprém und Várpalota das an der Basis der
pontischen Ablagerungen befindUche Schotterlager mit fluviatilem Charakter.
An
sekundáre und tertiáre Stellen gelangte das Matériái der Bakonyer Schotter
in den pliozánen, resp. unterpleistozánen
Tálern der
Bába und
Endlich noch jünger
Marczal,
teils
als diese sind die
ten Schotterlager, die
um
FluBláufen
teils
NW-lich
bis
zu den
SO-lich entlang der Sió fást bis an die Donau.
oberen pleistozánen, altholozánen und recen-
den Balaton herum
in
verschiedenen Niveaux anzutref-
K
214
FRANZ SCHAFARZIK
Je jünger ein solches umgelagertes Schotterfeld
fen sind.
umso
ist,
geringer wird.
seine Korngi'öBe
und
um
Provenienz
I)ie
Herkunft des einstigen mediterran-sarmatischen Schotters gehüllt, jedoch ist es sehr wahrscheinlich, daB sein ]\ía-
bei.
noch
selbst ist
in
mehr mischt
so
demselben Matéria! von lokaler
sich
Dunkel
aus eineni ehemals den Bakony überragenden,
terial
Gebirge
sunkenen
Von ganz
abgeleitet
anderer
Zala-Gelánden, ferner
werden
deni j\liozán aber ver-
seit
darf.
Abstammung dagegen
ist
jener Schotter, welcher an den
oberhalb der j\íarczaleinmündung an der Rába, ebenso
im allgemeinen auch von der Rába W-lich in groBer Ausdehnung anzutreffen ist. Diesen Schotter erkannte Lóczy auf Grund eingehender Begehungen als von den Cetischen Alpen herrührend. Das oberste, ca. 750 m über dem ]\íeere gelegehört
gene Schotterbett
dem
postpontischen
konnte aber aus demselben
leider
bisher
material aufgefunden werden. Dessen
(levantinischen
keinerlei
Szent-Grot auf
an,
Beweis-
umgeschwemmtes und zu kleinerem Korne
abgerolltes Matériái lieferte hierauf dia beiden unteren Terrassen, tiefere (jüngere) bei
Zeitalter
?)
paláontologisches
Mammuthfunde
hin
von denen
als pleistozán
die
angespro-
Auf diesem SW-lichen Gebiete des kleinen ungarischen Rába von einem ganzen Netz altholozáner und recenter Schotterterrassen begleitet, ebenso wie auch die Rába selbst. Über die alpine Herkunft dieses Schottermaterials, das hauptsáchlich aus Quarz und Quarzvarietáten besteht, kann nach all dem Gesagten kein Zweifel obwalten. Von hervorragendem Interessé ist ferner auch noch jené Schotterbank, die in der Náhe der Donau zwischen Ács und Bábolna ungefáhr 150 m hoch gechen werden konnte.
Alföldes werden die Zuflüsse der
legen
ist
in
ausgebreitetes Matériái vorwie-
und derén über pontischen Schichten
gend aus groben, nuB-
bis
Rollstücken
strauBeneigroBen
besteht.
Laut den
denselben enthaltenen Gesteinen, sowie auch seiner Situation nach schUeBt
LóczY, daB dasselbe aus den kristallinischen
Am
Ende
dieses
Kapitels
zieht
Lóczy
Nptra zukommen.
IMassiven des Komitates
herstamme. Es dürfte demselben wahrscheinlich
ein pliozánes Altér
schlieBlich
auch noch die Budapester
Schotter in den Kreis seiner Betrachtimgen hinein, wobei er der Meinung Aus-
druck verleiht, daB die höheren Schotterlagen bei Budapest, ebenso wie auch diejenige von Ercsi zu jener Zeit, als das kleine und groBe Alföld mit einander durch die Donau noch nicht verbunden waren, ihr Matériái durch von Oberungarn herabströmende torrentielle Zuflüsse erhalten habén mochten. Die Ausgestaltung des Mittellaufes der
und hieher gehören dann
Donau
die bei
hierauf nach
falit
Budapest
Lóczy
ins obere Pleistozán
Höhe von 30 m Lóczy ging aber in Verfolweiter und richtete in dieser schönon
ca. in einer relativen
befindlichen FluBterrassen mit Elephas pnmigenius.
gung
Themas noch um einen Schritt und hydrographischen Studie am FuBe der Alpen befindlichen steierischen
dieses
paláogeogi-aphischen auf die
Schotterfelder des Wiener Beckens mit
dem
seinen
Bestreben, dieselben soweit es dns
vorUegende paláontologische Beweismaterial gestattete, einzureihen.
Allé
diese
Beobachtungen
auch noch auch auf die
Blick
Táler, sowie
unrl
in verschiedene
kritischen
Stufen
Betrachtungen faBte
Lóczy in einer synchronistischen Tabelle zusammen, in welche sámtliche Schottervorkommen zwischen der Donau und Drau aufgenommen worden sind. Damit
L. V.
stellt
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
215
uns Autor ein übersichtliches und beredtes Bild vor die Augen, das gewiB
allén künftigen Forschern eine wertvolle Basis darbieten wird.
Der Boden des Balaton
selbst
war zu Ende der pontischen
Zeit
noch trocke-
D
nes Eestland; wáhrend der levantinischen Zeit stellten sich jedoch starke 1
o k a
nalis)
t
i
Schotters,
nebeneinander liegende Einsenkungen entstanden.
vier
höchste Wasserstand des Ur-Balatons betriig 110 m, demnach 6 ni mehr, sein heutiger mittlerer Spiegel (104"57 ni)
seine pleistozánen Seeab láger ungen aucli das nördliche Ufer des
6
—7 m
i
s-
o n e n ein, an welclien nacli Ablagerung des E. antiquus (E. meridio-
über
dem
und
in dieser ungefáhren
Der als
Höhe Hegen
(Lithoglyphus, Planorhis etc). Ebenso
war
Balaton ein jMorast, wie dies die daselbst befindlichen
heutigen Wasserspiegel gelegenen pleistozánen SüBwasser-
kalksteinbánke beweisen. Pleistozáne Ablagerungen mit denselben
Faunén von
fluviatilem, morast-
oder binnenseeartigeni Charakter befinden sich auch im Untergrunde des Balatonsees, wie dies die
erwiesen habén
von der Platté aus
5—14
geleiteten
m
tiefen
Lwinaea
(Planorbis wnbilicatus, Vivipara vem,
Bohrungen
peregra,
Litho-
glyphus naticoides, Pisidium fossarium, Neritma danuhialis, Sphaeriuni corneiuii,
Anodonta cygnea). In einer Tiefe von auf ein Torflager, das tieferen
als
5—7
m
stieB nian bei dieser Gelegenheit
ein Zeichen für einen unter
dem
heutigen liegenden
Wasserstand betrachtet werden kann. Für die Entwicklungsgeschichte
des Balaton
ist es
von Wichtigkeit, daB
diese pleistozánen Sedimente, unter völ-
ligem AusschluB der levantinischen Stufe, unmittelbar über den pontischen Schichist noch zu bemerken, daB sich in den in SW— NO-licher Richtung nebeneinander liegenden, jedoch anfangs voreinander noch getrennten
ten gelegen sind. Ferner
kleinen Becken allmáhlig avich kontinentaler Schutt angeháuft hat, infolge des-
sen an den von Moor übérzogenen Seerándern bloB wenig
Eaum
für einen offenen
Wasserspiegel erübrigte.
Die pleistozáne Zeit hinterlieB aber auch F e s 1 1 a n d s b il d u n g e n, und zwar Flugsand, Schotter, bohnenerzführenden Ton, LöB, Morastböden und ^loore. Die Denudation des festen Landes dagegen wird durch das zahlreiche Vorhandensein von geglátteten Steinen, Dreikantnern und Fels-Windschliffen bezeugt. AUe diese Erscheinungen und Gebilde schlieBen sich auf das Engste an die pleistozánen fluviatilen und Seeablagerungen an, von denen sie aber weder in horizontaler, noch in vertikaler Richtung scharf abgetrennt werden können.
Deshalb meint auch Lóczy, daB die Stratigraphie der pleistozánen Ablagerungen in der Umgebung des Balaton heute noch nicht streng durchgeführt werden
F 1 u g s a n d tritt besonders in den Komitaten Zala und Somogy in gröBeren Fláchen auf und zwar so sehr dominierend, daB neben ihm LöB garnicht
können.
zu beobachten
ist,
starken Nordwinde
welcher
Umstand wohl
zurückgeführt
auf die hier ungehindert fegenden
werden kann.
Der Sand
den ausgereuterten pontischen Sandschichten und sind
es
selbst
entstammt
besonders seine feine-
ren Teile, die selbst auf die höchsten Terrainstellen, insbesondere auf die Basalt-
wurden.
Im Komitate Somogy
plateaux
hinaufgeweht
bildet der
Flugsand gewaltige Láger, die
dem LöB und bohnenerzführenden Tone Der auch
bei
speziell bei
(Fonyód, Kaposvár) Kaposvár diskordant über
liegen.
uns sehr wohl bekannte eolische
LöB
besitzt
im Bakony
216
DE
FRANZ SCHAFARZIK
eine hervonagencle Verbreitung. Bemerkenswert
ist
aber vor allém der Uinstand,
Veszprém— Fehérvárer Ebene an ganz bedeutenden Flecken gánzlich fehlt; ebenso vermiCt man ihn an den N mid W-Gehángen des Bakony, lm Komitate Zala tritt der LöB bloB in unzusammenhangenden Deckenpartieen auf, dagegen S-lich vom Bakony, alsó im «Schatten» der Nordwinde, bedeckt daíj der
LöB auf
der
derselbe in machtiger Decke das Land. Schon auf der Halbinsel Tihany, an den
Hügeln des
Szigliget
und
in
den
Miden
man
des kenesseer L'fers findet
typischen
LöB, jedoch in nocli bestimmterer Weise an den Südseiten der Somogj'er Hügel.
Inbezug auf seine Beschaffenheit muB zweierlei LöB unterschieden werden, und zwar einmal der an den höheren Gehángen und auf den Plateaux liegende feinere ungeschichtete LöB, und zweitens der sandig-grandige geschichtete Tal-
von denen der letztere eigentlich bereits ein mit anderweitigen, durcli die Denudation der umliegenden Formationen gelieferten Gesteinstrümmern ver-
löB,
mischter LöB
ist.
Zahlreiche áltere Talmulden, welclie auf der eliemaligen pon-
tischen Oberfláche das Kiveau der heutigen Wasserláufe übertieft habén, sind in
dem
darauffolgenden
zugeweht worden, wie
trockeneren quartaren Klima durch den
es z. B. die LöBtaler bei der
ton-Aliga beweisen. Bezeichnend der
Mammuth
f
das jüngere pleistozáne Altér des
fiir
LöB
ist
u n d von Zalaegerszeg, wo man an der Basis der LöBdecke,
alsó unmittelbar über
den pontischen Sehichten auf das ziemlich
Skelett gestoBen war.
Für den TallöB
schichtet
LöB wieder
Puszta Akarattya und Bala-
und weniger kaikig
ist
es charakteristisch,
der auf den
ist, als
Anhöhen
unversehrte
daB derselbe ge-
beíindliche,
ebenso
wie daB auBer den Geháusen der Trockenlandbewohner háufig noch Limnophysa-
und Lithoglyphus Arten Ferner
kommen
in
demselben enthalten sind (MorastlöB Horusitzky's).
in der
lende Einlagerungen bildend,
Umgebung teils
des Balaton noch
seiner Oberfláche kalkfreie, dunkelbraune Eisenhydroxyd,
sprochene Limonitkügelchen, sog. die
im Tale
und
teils
im LöB
auskei-
aber an seiner Basis, mitunter aber auch an
B
oder zumeist ausge-
n d e T o n e vor, immer zusannnenhángender auftreten auch im Kerka-Tale, alsó bereits an der
o h n e n e r z e
f
ü h
r e
der Zala aufwárts schreitend
schlieBlich
sowohl
in diesem, als
steierischen Grenze dominierend werden. Hier
mark vermiBt man nun
jede Spur
vom
an dem Übergange
in die Steier-
vorhin erwáhnten gélben LöB.
Lóczy
áuBert sich bezüglich der Entstehung dieses Bohnenerz führenden Tones nicht,
obwohl es kaum fraglich erscheint, daB derselbe anders, als wie die gleiehen Bildungen im Bánat und in Siebenbürgen zu Standé gekommen wiiren, namlich durch den EinfluB gröBerer Feuchtigkeit und vermehrter Niederschláge. Ln náchsten Kapitel, welches den h o 1 o z á n e n Bildungen gewidmet ist,
erörtert
Wind
Lóczy
die
Entstehung der Sandfláchen und die durch den starken
hervorgebrachten Veránderungen, ferner die Ausgestaltung der Balaton-
in den Balaton fallendcn Staub, den Seeboden, die Moorböden und den See gelegene Kultiu-land. Allé diese Gebilde sind bereits von den gegenwártigen physikalischen Verháltnissen abhángig und in erster Linie als
ufer,
das
den
um
das Piesultat des heutigen Klimas zu l)etrachten, weshalb von einer systemati-
Bchen Besprechung derselben an dieser Stelle Abstand genonunen werden
und
sei es
mag
daher gestattet diesbezüglich auf das demniichst auch in deutscher
Sprache erscheinende Originalwerk zu verweisen. Aus der Eeihe dieser Erschei-
V.
L.
217
LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.
nungen erwáhnen wir bloíj die jabrlich einsetzenden, an Stárke der nordadriatischen Bora gleichkoinmenden Nordwinde, die im Balatongebiet eine nicht zu unterschátzende geologische Rolle spielen. Durch sie, resp. durch den gleichzeitig aufgewirbelten Flugsand werden die einzelnen Schotterstücke poliert, sie verursachen die Entstehung der Kantengeschiebe und der Felswindschliffe, die besonders auf dem Hochplateau von Tapolcza zwischen Haláp und Sümeg so hiiufig angetroffen werden, wie z. B. in der Gobi-Wüste. Von hervorragendem Intereiíse ist es ferner, wie die zur levantiniscben Zeit durch Einsenkungen entstandenen 4 kleineren Becken durch den Wellenschlag sich zu einem groBen See vereinigen konnten, von dem heute nur noch der kleine Balaton bei Keszthely aV)aesondert ist. Der am Seeboden befindliche Schlamm, der 10—13, stellen^veise — so an den Zalaer Ufern — selbst 25 m stark ist, ruht unmittelbar über den pontischen Schichten, wie es die vom Bohrschiffe aus unternommenen Probebohrungen ergeben habén. Aus der petrographischen Untersuchung dieses Schlamnies geht hervor, daíí sein i\Iaterial völhg mit jenem feinen eolischen Staubé übereinstimmt, den Lóczy in eigens auf FlöBen exponierten und mit Wasser gefüUten GefáBen zwei Jahre hindurch aufgefangen hat. Der aus der Athmospháre alisinkende Staub
liefert
jáhrlich
eine
0-72
mm
und mit Zu-
starke Schichte
grundelegung dieser Date berechnete Lóczy, daB zur Bildung der am Seeboden máchtigen holozánen Schlammschichte befindhehen, durchschnittlich 3-25
m
8421 Jahre erforderlich gewesen wáren. Eine analógé Eechnung ergab für ein máchtiges, in der Náhe des Balaton gelegenes BerglöB-Lager eine Bildungs10
m
zeit
von etwa 22,437 Jahren.
Beschreibung der Bohrproben und derén S3^stematische Zusammenstellung in Tabellen, aus denen ersichtlich ist, daB sich unter dem holozánen Schlamme noch ein tieferer, álterer Schlamm befindet, der an vielen Stellen, wie z. B. zwischen Boglár und Fülöp von der Seemitte ab-
Nun
folgt
wárts zwischen
die
systematische
4—8 m
pleistozáne Faunenreste
vata piscinalis, Anodonta cíjgnea etc.)
Val-
(Lithoglyplms naticoides,
und von da ab zwischen
m
8—10
Tiefe áhn-
aber auch pliozáne Arten (Limnocardium vicinum, L. decorum) in reichlicher Menge geliefert hat. Unter dem pleistozánen Schlamm erreichte der Bohrer an vielen Stellen Baehschotter, welcher von dem in der Umgebmig gewesenen
liche,
altpleistozánen
Wüstenschotter
Grund eines im anzunehmen berechtigt
hergestammt
Alsóörser Seebecken
sein
man
dürften, wie
aufgefundenen
dies auf
wohl
Kantengeschiebes
sein darf.
SchUeBUch werden die Resultate der Bestinummgen Josef Pantocseks die derselbe an den Kieselalgen des Balatonschlammes ausgefühi-t hat; dieselben ergeben im Ganzén 356 recente Bazillarien- Arten und Variej\I otáten. G. László bespricht in einem besonderen Kapitel T o r f - und r a s t b ö d e n der Balatonumgebung. die im Somogyer Komitate 2—3, um den kleinen Balaton herum 2—4, und südlich von Tapolcza ebenfalls 2—4 m máchniitgeteilt,
tige Torfschichten in sich bergen. R. lich
auch noch
vom
Ballenegger und G. László
agrogeologischen Standpunkte die
B
o d e
n
fixieren endt
yp
e
n der
zum den braunen Mezség-Boden Waldböden braunen die Balaton reichenden Einbuchtungen des GroBen Alföld), 2. (Somogj^er Hügelland), 3. die ausgel)leichten Waldl)öden (an den NW-lichen Umgebung
des Balaton
rmd zwar
1.
(in
den
bis
VEREINS-NACHRICHTEN.
218
Gehángen des Bakony),
4.
Wiesen-Tonböden und
die
Torfböden (Ablage-
die
rimgen in stagnierenden Sumpfgewássern) und 5. die Skelettböden (durcli Verwitterung des Grundgebirges entstandene Eohböden z. B. zwischen und
Fzf
der Akaratt^'a Puszta).
Zuni Schlusse bringt noch Lóczy eine Abhandlung über die
Umgebung
in der
auftretenden allé
nach
Quellén
Dank
jené
dem
des Balaton, indem er allé die in
Quellén
durchforschten Gebiete
ihren geologischen Positionen anfülirt, wofür
zollen werden, die
sicli
ihm
mit der Hydrologie der Balatongegend
zu befassen gedenken.
Budapest
am
1.
Október 1913. Dr.
Franz Schafabzik.
VEREINS-NACHRICHTEN. MiUeiliiiiíjeii aiis deii Fachsil/uiiíjeii. a) 1.
5.
Nov.
1913.
Vorsitzender Prof. Dr. Franz
Schafarzik eröffnet
begrüBt die nach Ablauf der Sommeríeri«.n genossen.
Er veranlaBt sodann
kretariats. Hierauf übergibt
zum
die Sitzimg
die Verlesung der amlichen Mitteilungen
er das Prilsidium
SzoNTAGH und bespricht in F u n d r t e in der TJ m g
V.
dem
seineni Yortrag
n d
und
erstenmale versammelten FachVizeprásidenten Dr.
«Ü b
e r
n
e
u
von Budapest*
e r e
M
i
des Se-
Thomas n
e r a
1-
mehrere seltene
e g e Minerale führende Gesteine, namentlich einen Glimmerschiefer mit Sillimanit
und einen Granulit mit Cyanit von Cziukota, welche der
Donau
als pleistozáne Gerölle
von
dorthin verseheppt wurden, ferner einen aus Zirkonkristallen reichen
Pthyolittuff, welcher
zufolge einer vulkanischen Aschen-Eruption
zwischen die
sarmatischen Kalksteinbánke bei Kistétény gelangte.
Ehrenmitglied Dr.
Ludwig
v.
Lóczy erwáhnt, daB Aschen-Eruptionen ohne
Lavaergüsse im Bakonygebirge auch in früheren Perioden, cardien-Tuffen Süd-Tirols entsprechend im oberen
habén.
—
u.
zw. den Pach}--
Muschelkalk stattgefunden
Die ausgedehnten Schottermassen der transdanublschen Gebiete führt er
mit Suess auf die Gebirge Máhrens zurück, die Schotter bei Budapest stammen jedoch wahrscheiidich aus den nordungarischen Gebirgen, u. zw. wáhrend einer
daB die vorgelegten Gesteine einem Typus entsprechen, welcher oberhalb Wien im Waldviertel ansteht, alsó tatsáchlich einer Máhren benachbarten Gegend herstammen. Prof. Schafarzik überninunt hierauf das Prásidium, und ersucht Herrn Wüsten-Epoche. Vortragender erwidert hierauf,
Dr. jMichael PiÓzsa, seinen Vortrag abhalten zu wollen. Dr. j 1
üng ung
e r e e n.
KÓZ8A spricht eingehend über die S t a m m s c h i c h t e n der n Z e c h s t e i n s a 1 z e und derén p o s t h u m e TJ m w a n tlVorsitzender erwáhnt in seinem Eesumé, daB er aus eigener Erfahrmig
wisse, wie schwierig es sei, sich zwischen
den áuBerlich sehr áhnlichen Schichten
VEREINS-NAC'HRICHTEN.
219
der verschiedenen Salzarten zurecht zu finden. Vortragender verwirft die Och-
und
seniussclie Erklárung,
zeigt,
wie die Verháltnisse durch tektonische Niveau-
ánderungen, ferner durch die auskiugende Tátigkeit der desceedenten Gewásser wiederholt gestört und die Salzstöcke umgewandelt worden sind.
Besprechung dieser Frage in niancher HinWege, und verdient deshalb volle Anerkennung. 3. SchlieBlich bespricht Bergingenieur Árpád v. Zsigmondy die E i s e ne r z -V o r k o ni m n i s s e G r i e c h e n 1 a n d s, u. zw, I. den Zug von x\ttalanta-Psakna, 11. denjenigen von Kakosalesi, III. die Eisenerze westlich von Athén, IV. die Erzlager der Insel Seriphos und V. diejenigen der Insel Amorgos. Er schHeBt seinen Vortrag mit der Bemerkung, daB die poUtischen Umwálzungen Vortragender betrat bei der
sicht seine eigenen
des Balkans
dem Eisenerzbergbau förderlich Anton Koch
Elu'enniitghed Prof. Dr.
sein werden. sieht in
den besprochenen Erzlagern
Analogien zu denjenigen, welcheihmaus der Fruska Gorabekannt wird. Auch dórt
und des Serpentins auf, und Lherzohte in Serpenfreiwerdenden Eisens auf den Kaik zustande ge-
treten die Erze an der Grenze des jüngsten Kreidekalkes
und dürften tiu
gelegentlich der
Umwandhmg
durch die Einwirkung des
kommen b)
der Pikrite
sein.
Am
3.
D ez ember
1913.
Szádeczky erstattet seinen Bericht über den ini Sommer 1. Jahres in Kanada versammelten XII. internationalen Geologen-KongreB, an dem er sich als Vertreter der kgL ung. Eegierung, der Universitát Kolozsvár und 1.
Prof. Dr.
Gy.
v.
der Ungarischen Geologischen Gesellschaft beteiUgt hatte.
Der KongreB tagte vom 7—14. August in Toronto, die Exkursionen fanden Ende September statt. Auch die gröBeren Stádte hatten den KongreB zur Besichtigung ihrer Sehenswürdigkeiten eingeladen, wodurch den
vom
23. Juli bis
Teilnehmern eine glánzende Gelegenheit geboten wurde, sich nicht nur über die geologischen Verháltnisse der bisher erforschten Teile Kanadas, sondern auch
über den Pieichtum und die rapidé Entwicklung der Hauporte dieses Landes zu orientieren.
Der KongreB záhlte 1200 eingeschriebene
]\litglieder,
von denen jedoch
nur 500 erschienen waren. Vortragender schildert in Kürze den Verlauf der Sitzungen und die Ausflüge, an denen unlángst
er sich beteiligt hatte. Zuerst
entdeckte,
derzeit
wurde das nördlich vom Ilm^on und Ontario Nickelerz-Pievier
ergiebigste
Cobalt, Porcupin) besucht, woselbst auch reiche
Minen vorhanden
lm
Sill^er-,
der
"Welt
Gold-, Eisen-
(Sudbury,
und Cobalt-
sind.
zweiten Ausflug wurden die
regian-Hügel in der
Umgegend von
alkalischen Eriiptivgesteiue der Monte-
]\Iontreal,
—
im
dritten die glazialen Ablage-
rungen des Don-Tales bei Toronto besichtigt. Der vierte durchquerte das ganze
Land
Ozean und bot ein sehr instruktives westUchen Zugé dieser Gebirgskette erkannte Vortragender eine Eeihe von Gesteinen, die ihn an die Eruptionen der bis zur Insel
Bild über den
Bau
Vancouver im
der Cordilleren.
Stillen
Im
Bihar- und Vlegyásza-Gebirge erinnerten.
AuBer den Kongi'eBexkursionen hatte Vortragender auch noch den Niagara und den Yellowstone Nationalpark besucht.
VEREINS-NAlHlíICnTRN.
220
2.
Prof. Dr. A. v. 'Sigmond
liob in seinfin
und physikalische Bodenuntersuchung auf Grund
Vortrag über die mechanische
eigener
und von anderen AutoBedeutung
ren publiziertcr Erfahrungen die wissenschaítliclie und praktische dieser
Methoden hervor. Die mechanische Analyse
gestattet
nur
extrémen
in
Fállen praktische Schlüsse. Viel wertvoller für die Beurteilung des Bodens sind die unter gewissen ünistánden konstanten
ph3^sikalischen
Eigenschaften,
wic
Adhásion und Kohásion desselben. Über den jeweiligen physikalischen Zustand des Bodens liefert das Stúdium der variablen physikalischen Eigenschaften nützhche Auskünfte. DiesbezügUch bespricht Vortragender diesmal nur die zur Bestinnuung des Porenv^olums, der Festigkeit, Plastizitát,
Wasser- und Luft-Kapazitát und der Schwankungen des Wassergehaltes geeigneten Methoden, derén praktische Bedeutung durch die Erfahrung erwiesen wurde.
lm Laufe desYortrages wurden
sowohl die Apparate,
als
auch die Arbeitsmetho-
den demonstriert. 3.
Kgl. ung. Geolog. Dr. K.
Hefte No.
7—9
Ballenegger
halt an seiner
im
diesjáhrigen
des Földtani Közlöny veröffentlichten Aufsatz anknüpfend einen
Vortrag über die Klassifizierung der Böden. Die Beschafíonheit des Bodens ist 1. vom Gestein, aus welchem der Boden entsteht, 2. von den Vorgángen,
abhángig
durch welche die Gesteinsjiartikel für die Vegetation günstig umgewandelt werden. Lctztere wurden früher nicht gebührend beachtet, was zur Folge hatte,
dal.')
Bodenarten sehr verschiedener Natúr in riner Klasse zusammengefaBt wm'den, nur aus dv.ni einen Grundé, da sie aus dem námlichen Gestein hervorgegangen sind. Nach Besprechung der KoUe dieser Faktorén weist Vortragender auf die SchA\áerigkeiten hin, mit welcher die natürliche Einteilung der Böden verbunden Die bisherigen Yersuche beruhai sámtlich auf einer bestimmten Eigenschaft oder auf einem bestimmten Faktor seiner Entstehung, wáhrend ein natürliches System allé wichtigen Faktorén berücksichtigen muB. Ein solchep
ist.
des Bodens
System wurde von den Agrogeologen der kgl. ung. Geologischen Keichsanstalt ausgearbeitet und angenommen. Der Ausgangspunkt desselben ist die Beobachtung, daíj sich in jedem Boden verschiedene Horizonté unterscheiden lassen, zwischen denen ein genetischer Zusammenhang besteht. Die eigentümlichen Merkmale der einzelnen Horizonté und ihre stets identische Lagerung gestatten in Ungarn die Unterscheidung folgender weitverbreiteter Typen: grauer "\^'aldboden, brauner Waldboden, Wiesenboden und prismatischer Sodaboden. Nach einer kurzen Darstellung der Morphologie und
Genesis
derselben
bespricht
Vortragender
Bodenauszügen vorgenommenen Versuche, derén Kesultate im 7—9. Hefte des Bandes 43 unserer Zeitscln-ift veröffentlicht worden sind. Diese Resultate liefern neue Beweise dafür, daB die in der kgl. ung. seine eigenen, mit wásserigen
Geologischen Beichsanst^lt übliche Einteilung der Boden allén Anforderungen gerecht wird, welche an ein natürliches System gestellt werden können. In der nachfolgenden Diskussion
auBert kgl. ung. Geologe und Cheniiker
Dr. B. V. IJonvÁTH gegen die Klassifizierung der Leitungsfaliigkeit
ihrer
wásserigen
Böden auf Grund
Auszüge seine Bedenken,
der elektrischen die
er
dreifach
Die von Ballenegger publizierte Tabelle (Földtani Közlöny, Jahrg. 1913, pag. 317) gibt für die Tjoitungsfáhigkeit der verschiedenen Typen folgende
motiviert.
1.
Grenzwerte an:
VEREIXS-NACHlíICHTEN.
K
221
(2^
«
18-4- 49-8 75-6- 138-4 71-8- 77-7
Scliwarzer AVifSenbodeii
(1)
«
öl -9
Brauner Wiesenboden
(7)
«
Sodaboden
(2)
«
Grauer Waldbodcn Brauner Waldbock'ii
(4)
10''
(2)
«
09 •2— 203
176
—1364
stehenden Zahlen gebén an, wieviele Proben initersueht wvu'den. Nach
Die in
( )
dieser
Tal:)elle
fallen
die
Werte verscliiedener Typen zusammen, wonach ihre Grund ihrer Leitungsfahigkeit zweifelhaft erscheint.
strenge Unterscheidung auf
Es bestében namlich folgende Möglichkeiten
= = = =
Brauner Waldboden Brauner Waldboden Brauner Wiesenboden 2.
Brauner Wiesenboden Brauner Wiesenlíoden Sodaboden.
Eedner hatte von der agrogeologischen Klasse der
kgl. ung.
Geologisehen
Eeichsanstalt gleichfalls Bodenproben erhalten, aus denen er unter genauer Ein-
haltung der Vorsehriften von Gedroic Lösungen herstellte. Letztere wurden mit zweierlei Elektródén bei 18° in einem Thermostat untersucht, dessen maxi-
male Temperaturscliwankung Werte ergaben:
+
0'05° betrágt, wobei sich nachstehende mittlere
K
Grauer Waldboden
Brauner Waldboden
stand nicbt zur Verfügung
«
88-23
Schwarzer Wiesenboden
«
133-75
Brauner Wiesenboden
«
159-65 ^ö9-5
.
1
,
J
,
bodaljoden
die
80-3
10'' «
«
,ri„ ^^.
Es íállt bloB die Leitungsfahigkeit des braunen Wiesenbodens zwischen von Ballenegger angegebenen Grenzen, wáhrend allé sonstigen Werte ab-
weichen. 3.
Die Gruppierung der Boden wurde auf das Yerhalten des obersten Ho-
rizontes basiert. Die Leitungsfahigkeit
ist
jedoch in verschiedenen Tiefen ver-
schieden. Piedner fand bei seinen Untersuchungen an einem schwarzen Wiesen-
boden folgende Werte:
0-
10
10— 20 20- 30 30- 40 60— 70 HO— 100 \\ ird
zeitig
nun
cm
Tiefe
K
in
133-75
«
«
98-27
«
«
«
80-90
«
«
«
72-70
«
«
«
75-79
«
«
«
56-38
die Pieihenfolge der
aueh
10'
«
Bodenschichten künstlich verándtrt, so
der Leitungsfahigkeit der ol)ersten Schichte eine
tritt gleich-
Anderung
ein.
VEREIXS-KACHRICHTEN.
222 Als
KediKT zur Nachahmung der Eiuwirkung des Pfluges gleiche Mengen der 0—10 und 10—20 vermischte, erhielt er den Wert 114*67, die Mischung
Schichten
0—30
der 3 Horizonté
Eedner gelangt nach
ergab 105-55.
alsó
zu
dem
Schlusse, daB eine Klassifizierung der
kaum
ihrer Leitungsfáhigkeit zur Zeit wenigstens
Prof. Dr. A. v. 'Sigmond bemerkt,
daB
die
Böden
durchführbar erscheint.
Untersuchungen der Herren
Ballenegger und Horváth einander nicht widersprechen, da sich die Differenz lediglich auf die Auffassung und Deutung der Resultate beschránkt. Ballenegger hatte die extrémen Werte als nicht typische absiehtlich weggelassen, überdies
behauptet
er
nicht,
daB die untersuchte Eigenschaft ein Kritérium
der Bodentj'pen wáre, sondern nur soviel, daB sei.
sie für
dieselben charakteristisch
Die Typenverschiebungen Horváth's sind lediglich Ausnahmen, und beziehen
Proben solcher Boden, an derén Oberfláche eine Konzentration der ist. SchlieBlich wird zwar der Boden durch den Pflug verándert, doch láBt sich dies nur durch eine sofortige Untersuchung feststellen, da sobald die oberste Schichte reif ^árd und die Verdunstung eingreift, das alté Gleichgewicht von neuem zustande kommt. sich auf
Salze erfolgt
c) 1.
Am
Jánner
7.
Dr. B. V.
1914.
Horváth
lieferte in
seinem Vortrag über die quantitative Be-
stimmung des Mangangehaltes der Böden auf Grund eigener Messungen den Nachweis, daB sich das Mangán in den Böden mit Hilfe der bisher gebráuchlichen Ammóniák- und Acetat-Verfahren quatitativ nicht genau bestimmen láBt.
seine kalorimetrische Methode,
Vortragender bespricht sodann
eine
die
rasche und sichere Feststellung des Mangangehaltes ermöglicht.
Das Wesen fat
seines Verfahrens besteht darin,
daB das Mangán mittels Persul-
zu Permanganat oxydiert wird, dessen Konzentration sich durch Vergleichen
mit einer Permanganatlösung von bekannter Konzentration auf kalorimetrischera
Wege
leicht feststellen láBt.
Vortragender ergreift die Gelegenheit, einen Berechnungsfehler zu berichtigen, der sich in seine in
den Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kgl. ung. geound 1912 veröffentlichten Bodenanal^'sen ein-
logischen Keichsanstalt für 1911
geschlichen hatte. Bei der Berechnung er
námlich nur
die in Salzsáure
in Xatronlauge lösliche Kieselsáure, die
gerechnet werden
soll.
Hiedurch
ist
der
Grannnáq.uivalente berücksichtigte
lösliche Kieselsáure
der
und vernachláBigte
die
nach Prof. Dr. 'Sigmond ebenfalls mit-
loc. cit.
angegebene hohe Wert des Oxj^gen
restes erklárlich. 2. Dr. Gy. Weszelszky hált einen Vortrag über die Eadioaktivitát der Thermen von Herkulesfürd. Die aus kristallinischen Scliiefern hcrvor])rechenden Quellén: Ferenc, Erzsébet I., Erzsébet H. und Szapáry besitzfii die gleiche
Radioaktivitát,
Ol— 0*5 X
wie die durchschnittlichen ungarischen j\lineralquellen,
10"'" Millicurie. Sie
enthalten
//2.S'.
chenden Quellén: Lajos, Herkules und Károly enthalten hingegen kein sie sind
bedeutend aktiver
als die ersteren
und
d.
h.
Die aus Kalksteinen hervorbre-
erreiclien
Werte, wie die Thermen des Gellérthegy in Budapest.
Vortragender fmid nachstehende Ik'sultate:
ungofáhr die
iÍ2<S',
gleichen
223
VEREINS-NACHRICHTEN.
Aus
Schiefern hervorquel-
lende
II.
Thermen mit
Aus Kalkstein hervorquellende Thermen ohne H^S
0-10
Ferenc Quelle
liassischen
1
j
I
Erzsébet
I.
Erzsébet
II.
Quelle
.... 0-23
Quelle .... 0-34
X x x x
10"'' Millicurie
x X
10"
«
lO"''
«
Szapáry Quelle
0-33
Lajos Quelle
1*44
Herkules Quelle
2-51
Károly Quelle
659 x
10"'^ 10""'
« «
10"'^ <(
10"*^
«
Die schwankende Temperatur der untersuchten Thermen ist die Folge verwickelter hydrostatischer Verháltnisse, namentlich der Vermischung des aufsteigenden
warmen und zusickernden
kalten Wassers, welche durch die künst-
hche Stauung der Quelle in einer Hölilung unweit ihres
Austrittes hervorgeru-
fen wird.
Vortragender sieht keine Veranlassung zur Annahme eines juvenilen UrH^S Gehalt der ersten Gruppé stammt offenbar den Schwefelerzen der Uassischen Scliiefer her, wáhrend die höhere
sprunges dieser Quellén. Der
von
Aktivitát der zweiten auf radioaktive Ablagerungen zurückzufüliren sein dürften,
welche sich in den Hohlráumen des Kalksteines angesammelt habén können. lm Laufe der Diskussion macht Ehrenmitglied Prof. Dr. L. v. Lóczy auf die in der Sitzung des balneologischen Kongresses zu JMadrid unlángst vorgetragenen Untersuchungen des Professors Maureau über die Kadioaktivitát der französischen Mineralwasser aufmerksam, derén Kesultate in der Eevue Scien-
Die Untersuchungen in Herkulesfürd wáren am zweckmáBigsten wáhrend der Wintermonate durchzuführen, da in dieser JahresBadesbetriebes ausbleibt. Die áhnliche Aktizeit der störende EinfluB des vitát der Thermen von Herkulesfürd und Budapest laBt sich nicht etwa durch
tifique
erscheinen
werden.
die geologischen Verháltnisse erkláren, da der tektonisehe biete wesentlich verschieden
Aufbau beider Ge-
ist.
Vorsitzender Vizeprásident Dr. Th. v. Szontagh erwáhnt, daB die zeitweise bemerkbare Trübung der Quellén dem Cserna-Bach zuzuschreiben ist, durch die Klüfte des wenn es eine gewisse Höhe erreicht dessen Wasser
—
—
Kanálé der Thermen gelangt. Es ist ^ehr erfreulich, daB das kgl. img, Ackerbauministerium dem Vortragenden die Durchführung seiner Untersuchungen ermöglichte. Hochinteressant wáre es nun, wenn auch das kgl. ung. Finanzministerium das Stúdium gewisser Thermen, z. B. derjenigen des FerencGesteines in die
Schachtes in Selmecbánya veranlassen würde.
GKOLOGISCHE NACHKICHTEN. 1.
rranz
Scliaíai'ziks' (iediMikrede
weil. Jolianii
iibt'i*
V. líöckli. der Sitzuiig der III. Klasse der Ung. Akadeinie der Wissenschaften zu
Ili
Budapest hat
am
23.
Február Dr. Franz Schafarzik, korr.
rede über weil. Joitann Böckit von Nagysúr,
dem
^íitglied eine
korr. ]\íitgliede der
Gedenk-
Akademie
gehalteii.
Diesem Vertragé, auf
dem
welchem
in
iiicht
nur die eigeiie Tátigkeit
v.
Böckh's
Gebiete der ungarischen Geologie gewürdigt wurde, sondern auch die
Beziehungen zwischen seiner wissenschaftlichen Persönlichkeit und
vielfaclien
der Entwicklimg der k. ung. geologischen Anstalt eingehend erörtert worden sind.
wohnten auBer mehreren Familienangehörigen zahlreiche Mitglieder der ung. Akademie der Wissenschaften, ferner die MitgHeder der kön. ung. geologischen Anstalt, sowie auch der ung. geologischen Gesellschaft aii. Der mit Beifall angehörte Nekrológ wird deiimachst mit dem Bildnisse des Verewigten in der Eeihe der Gedenkreden der Ung. Akademie der Wissenschaften erscheinen.
2. To(lesaiizci(|C Dr. Eüiiarcl Siiess'.
Am
26. April d. J. ist der
seinem 82. Lebensjahre
in
wm'de der Verblichene, der
weltbekanute Geologe, gew. Professor an der Wien Dr. Eduárd Suess in
der üniversitát zu
ersten geologischen Lehrkanzel
Wien
Seinem letzten Wunsch gemáü auch der ungarischen Geologischen Jahren
verstorben.
seit langeii
Gesellschaft als Ehrenmikjliecl angehörte, unter zahlreicher Begleitung namentlich
von wiener Kreisen, am 29. April 5 Uhr Nachmittag zu Márcfalva im Soproner Komitat (Ungarn) nach evangelischer Einsegnung zur ewigen Ruhe bestattet. Die ung. Geologische Gesellschaft ihren Prásidenten Dr.
lieíí
sicli
aus diesem traurigen Anlasse durch
Franz Schafarzik, Professor an
der technischen
Hoch-
schule zu Budapest, die kön. ung. geologische Beichsanstalt dagegen durch Herrn
Staatsgeologen Dr. Victor
Vogl
vertreten, die
im Auftrage
ihrer
Mandatare zwei
Zeichen der ])esonderen Ilochachtung der ungarischen Geologen für den heimgegangenen JMeister an seinem Sarge niederlegten. In der Keihe anderer Redner richtete unser Prásident Franz Schafarzik für die beiden
Lorbeerkránze
als sichtl)ares
ungarischen Delegierten, fin
die
am
so\\n[e
auch im Namen samtlichor imgarischer Geologen lolgcnde Wnrte:
offenen Grabe versammelte Trauergesellsclmft
^lélyen tisztelt gyászoló gyülekezet!
Hochverehrte trauernde Anwesende! Als eine Abordiiung der
Ccologm-hen der
Beic]i.san.
(4('fili)L.nc.
Prof.
inig. (Icoloijisclicn (iescUschnjt,
sind wir
liier
Eduárd Sukss
crschio'ncn,
cinen letzten
um dem
áowif der lön.
iokj.
allverehrten Meister
GruB zu entbieten
GEOLOGISCHE NACHRICHTEN.
225
Tief ergriffen umstohen wir die sterbliche Hülle Prof.
Eduárd
Schier uufaBbar will es uns scheinen, den unvergefilichen Führer nicht
Suess'!
—
mehr unter
wisseii. War doch die Geologenwelt um mehr als 60 Jahre hindurch gewohnt, von deiii nunmelu- Verblichonen Belehrung zu erhalten und aus seinen unvergánglichen Werken Wissen zu schöpfen. Seine überzeugenden Worte
den Lebonden zu
Hm umschaarenden Schülerkreis hinaus und habén, was den geologischcn Bau und die Entwickhuigsgesehichte unseres Phmeten anbelangt in den entferntesten Kreisen Eichtung gewiesen.
hallten weit über den
Jn wahrer Bewunderung seiner über- und über vollwiegender Forscher-, Schriftsteller-
und Lehrtátigkeit hat
den geistreichen Gelehrten
die ungarisclie Geologische Gesellscliaft Ilni,
vor fást dreiBig Jahren zu ilu-em Ehrenmitgliede
erkoren.
In seinen verschiedenen Schriften, namentlich aber in seinem ((Antlitz der
Erde» hatte der Verewigte die geologische Beschaffenheit unseres, von den Kar-
pathen umfangenen Vaterlandes
zu wiederholtenmalen in tiefsinniger Weise Der ungarische Boden war Ihm zu unserer wahren Freudé entschieden ans Herz gewachsen und ebenso wehte auch uns aus seinem ganzen Wesen stets ein wohltuend warmer fremidschaftlicher Hauch entgegen. Ungarns Boden war
erörtert.
ihm so sehr lieb geworden, daB Er — um seine hochragenden Gedanken ungestört sammehi zu können, auf Érden kein trauteres Plátzchen kannte, als Márcfalva. Férne vom weltstádtischen Getriebe konnte Er sich geistig so recht ungestört in den verwickelten Bau der vor Ihm liegenden und von der Terrasse seines Landsitzes aus sichtbaren Alpen vertiefen und von hier aus hat sein heller Seherblick auch das Gefüge ferner Kontinente, sowie auch das Innere der ganzen Erde bis
zu bedeutenden Tiefen erschaut!
Wir Ungarn fühlen
es einer
ganz besonderen Ehrung
gleich,
daB
es
der
und verehrten Altmeisters war, an der Seite letzte Wunsch seiner bereits früher heimgegangenen Lebensgefáhrtin in ungariseher Erde ruhen zu dürfen. Es mutet uns an, wie ein teures Pfand eines warm empf indenden Herzens, das liebevoU zu achten und hochzuschátzen unser aufrichtigstes Bestreben sein wird! Dieses Grab, die letzte Státte im rastlosen Wandel seines ersprieBlichen Lebens, auf dem stillen Weihacker von ^Márcfalva sei uns hochverehrte Anwedes allseits geliebten
sende ein Wahrzeichen, berufen die edeisten freundschaftlichen Gefühle zwischen
unseren beiden so sehr aufeinander angewiesenen Schwesterstaaten rege zu halten!
—
Eduárd
er-
Suess' unvergánglicher und stets von liberalen Ideen getra-
gener Geist wird sich auf diese Weise weit über die engeren Fachkreise hinaus-
erheben mid wird sich gewissermaBen hoch oben in lichtumfluteten
einem vorbildlichen Symbol gestalten für die hben und drüben
stets innigeren
Gott segne die ]\íanen und das hehre Andenken
Höhen zu
Beziehungen zwischen
Eduárd
Suess'!
Diesen vorláufigen Bericht ergánzen wir nur noch dahin, daB die ungarische Geologische Gesellschaft ihres obengenannten illustren Ehrenmitgliedes in ihrer
náchsten Jahresversammlung noch eingehender gedenken wird.
Die Redaktion.
Földtani Közlöny.
XLIV.
köt. 1914.
15
A MAGYARHON] FÖLDTANI TAIBULAT tisztviseli 1913
az
— 1915.
évi
idközken.
FUNKTIONÁKE DER ÜNGARI8CHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident)
Schafaezik Ferenc
:
megyetemen
dr., ui. kir.
az ásvány-földtan ny.
szeti szakosztály dékánja, a ]\Iagy.
r.
báuyatanácsus, a
kir. József-
tanára és az egyetemes
s
veg}^é-
Tud. Akadémia levelez tagja, Bosznia-
Hercegovina ])ányászati szaktanácsának tagja.
Másodelnök (Vizeprásident) ni.
kir.
:
Iglói Szontagh
Tamás
dr..
királyi tanácsos
és
láiiyatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója.
Els titkár (I. Sekretár) Papp Károly dr., m. kir. osztálygeológiis. Másodtitkár (11. Sekretár) Maros Imre, m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier): Ascher Antal, megyetemi kvesztor. :
:
A
Barlangkutató Szakosztály tisztviseli. Fimkiionare der Fachxekíion
fü)'
Ilöhlenkunde.
Elnök (Prásident): Lenhossék Mihály dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a. J\íagyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident): Bella L-\jos, nyg. freáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár) Kadic Ottokár dr., m. kir. osztálygeológus. :
A
választmány tagjai f'AusschuBmitglieder)
A
/.
Magyarországon lakó
(In 1.
Ilosvay Lajos
dr.,
tisztelelbeii
tagok
:
Ungarn wnlmhafte EhrrnmitgJicder.) m.
kir. vallás- és
közoktatásügyi államtitkár, a Lijjótrend
M. Tud. Akadémia r. tagja és a királjn magyar Természettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örökít tagja. Pallini Inkey Béla földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelezs a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. Pusztaszentgyörgyi és Tetétleni Darányi Ignác dr., v. b. t. t., nyg. lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgylési képvisel, a
2.
3.
m.
kir.
földmívelésügyi miniszter, országgylési képvisel és a ]\Iagyar
Gazdaszövetség
elnr)ke.
227
KocH Antal
4.
dr.,
tudomány-egyetemi nyg. tanár, a
tagja, a Geological Society of
Kkbnner
5.
J.
London
j\í.
T.
Akadémia rendes
kültagja.
Sándor dr., m. kir. udvari múzeumi osztályigazgató,
tanácsos, tud. egyetemi
nyg.
tanár
7.
Akadémia rendes tagja. Lóczi LóczY Lajos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; a román királyi Koronarend IL oszt. lovagja. Telegdi Eoth Lajos, m. k. fbányatanácsos, földtani intézeti nyg. fgeológus,
8.
Semsei Semsey Andor
és nemzeti
6.
a
^l.
T.
az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. dr.,
m.
tag, nagybirtokos, a 9.
SÁRVÁRI
és
Felsvidéki
nagybirtokos, m. kir.
a Szent István-rend középkeresztese, frendiházi kir.
Földtani Intézet tb. igazgatója.
Széchenyi Béla, v. b. t. t., frendiházi tag, koronar, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár-
gróf
toló tagja. //.
Választolt, tagok,
(Gewahlte Mitglieder.) 1.
Emszt Kálmán
2.
.5.
Franzenau Ágoston dr., nemzeti múzeumi igazgatór, a Magyar Tudományos Akadémia levelez tagja. HoRusiTZKY Henrik, m. kir. agro-fgeológus. Kormos Tivadar dr., m. kir. I. osztályii geológus. LiFFA Aurél dr., megyetemi magántanár, m. k. osztály geológus.
6.
LRENTHEY Imre
8.
4.
7.
dr.,
m.
k.
osztálygeológus és vegyész.
dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelez és a Magyarhoni Földtani Társulat örökít tagja. Mauritz BÉLA dr., tudomány- és megyetemi magántanár, a tudományegyetemen az ásvány- s kzettan ny. rk. tanára, a M. Tud. Akadémia
levelez tagja. 8.
9.
PÁLFY MÓR dr., m. kir. fgeológus. ScHRÉTER Zoltán dr., oki. középiskolai
tanár, m. k. geológus, a
Magyarhoni
Földtani Társulat örökít tagja. 10.
TiMKÓ Imre,
12.
Treitz Péter, m.
12.
ZiMÁNYi KÁROLY dr., nemzeti miízeumi r, a M. Tud. Akadémia levelez3 a Magyar Földtani Társulat örökít tagja.
ni.
kir.
fgeológus.
kir.
agro-fgeológus.
15^
A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT
MUNKÁK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900.
A
I.
cl
ny a p e
k
a t u
t r
V ö
a z I z a
1
g y
f
e
1
s z
s
a k a s z a g e o
ó g
1
ismeretéhez, különös tekintettel e u m t a r t a ni ú lerakodásokra.
a k
i 11
1
i
V
i
s z o-
ottani
1
A h
II.
a
i
a z
á r o
mszékmegye
i
S ó
s
mez
és k ö
r
n
3^
é
k
é
n
e
k
geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani jj
e t r o
1
u
e
in t a r t a
1 111
ú
1
e r a
ko d á
s
o k r a.
Mindkettt irta Böckh János. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 189o-ben. (Arbeiten 1903.
Böckh's über ungarische Petroleumgebiete).
J.
Die Geologie des Tátragebirges.
I.
Einleitung und
h e r T e i 1. II. T e k t n i k des Tátragebirges. írta dr. Uhlig Viktor. Megjelent a Denksehriften der niathematischnaturwissenschaftlicben Klasse der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. 1906. I. A s z o V á t a i m e 1 c g é s forró k o n y h a s ó s t a v a k r ó 1, mint természetes hakkumulátorokról s t r
a
t
i
II.
g
a p h
r
i
s c
Meleg sóstavak és hakkumulátorok elállításáról. írta Kalecsinszky Sándor. Megjelent a Földtani Közlöny
Mindkettt
XXXI.
kötetében, Budapesten 1901-l)au. (Abhandlungen A. Kalecsinszky's
über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. 1909.
Die K r e n e
r
i
d e
(H y p
e r s e
n o
n-)
Fauna des
P
e t e r
Gebirges (Fruska-Gora). Peth Gyula Megjelent a Palaeontographica
w
a r d e
i-
(Pétervárader) Irta dr.
LII. köte-
tében, Stuttgart, 1906-ban.
1912.
Az E r d é y r é s z Érchegység viszonyai és érctel éréi. 1
i
1)
á n y á
i
11
a
k
f
ö
1
d
tani
Irta dr. Pálfy Mór Megjelent a m. k. Földtani Intézet I^vkönyvé-^ nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit M. Pálfy's ü])er das siebenbürgische Erzgebirge).
229
Szerkeszti üzenetek.
A
Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 0-án tartott ülésén nem szivesen látja azt, ha a szerz ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakkimondotta, hogy folyóiratban
is
kiadja.
Felkérem tehát a Földtani Közlöny
tisztelt
munkatársait, hogy a választmánynak
ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kívánságaikat
munkájuk benyújtásakor
velem közölni szíveskedjenek.
Ugyancsak a választmány 1911 május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy csak a szerz határozott kívánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonként és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítend meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvé-
ezentúl különlenyomatot
nyesek.
Az
írói díj
16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért
nyelv fordítást 50, s a német nyelvt 40 koronával Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül lev résznek — nyomdai költsége a szerz 120 K-t kitev tiszteletdíjából fedezend. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerz úgy az eredeti kéziratot, 50 korona. Az angol, francia vagy olasz
díjazzuk.
mint a fordítást pontos
kelettel lássa
el.
A
Végül felkérem a Földtani Közlöny
kéziratot vissza
tisztelt
ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni
azonban, hogy azon a korrigálásokra
tani Közlöny 1911 szabályzat, amelyet
évi 41.
az
is
maradjon
nem
adjuk.
munkatársait, hogy kézirataikat tiszta
vagy gépeltetni szíveskedjenek, úgy
hely.
A
helyesírásra irányadó a
kötetének 578 — 590. oldalain közölt
érdekld munkatárs uraknak
Föld-
helyesírási
szívesen megküldök.
Kelt Budapesten, 1914 február 20-án.
A
Szerkeszt Bizottság nevében
Papp
Káról)/ dr.
elstitkár.
Zur Der AusschuB sprach
wenn auch
gefallicjeii
in der Sitzung
ein Verfasser eine Arbeit, die in einer
Kenntnisnahme.
am
6.
April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht,
im Földtani Közlöny erschien,
anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die
p.
in
demselben Umfange
t.
Mitarbeiter höflichst
ersucht, diesen BeschluB beachten zu wollen.
Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Verfassers gelifert, u. zw.
auf Kosten
des
Verfassers.
Preis
K
der Separatabdrücke 5
k 50 St.
pro Bogén. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünschten Titelaufdruckes
und
am Um-
schlage sind besonders zu vergüten.
Das Honorar betrágt
bei
Originalarbeiten
60 K, für Referate 50
K
pro Bogén.
Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit
K
pro Bogén honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogén umfassen, werden die 40 Druckkosten des die zwei Bogén überschreitenden Teiles von dera 120 betragenden Honorar
K
des Verfassers in
Abzug gebracht.
Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. Február 1914. Dr. K.
V.
Papp
erster Sekretár.
PÁLYÁZATI HIRDETÉS A SZABÓ-ALAPBÓL A
Magyarhoni Földtani Társulat 1914 március 4-i választmányi ülése hogy a Szentmiklósi Szabó József nevét visel emlékalapítvány
elhatározta,
«Budapesti Hármas Kózsadomb közé es terü-
kamataiból 300 koronás nyilt pályázatot hirdet a
határ hegy, Kiscelli fensík és let részletes sztratigrafiai sa
a
és
tektonikai kidolgozá-
r a».
Akik eme munka elvégzésére vállalkozni hajlandók, szíveskedjenek
ter-
vezetüket a Földtani Társulat titkári hivatalának (Budapest VII., Stefánia-út 14.) f.
évi június
hónap
l-ig benyújtani.
Budapest, 1914. március 15-én.
A
titkárság.
AZ
I.
TÁBLA MAGYAEÁZATA. Oldal
Kulcsár Kálmán: A Gerecsehegység középs la—c. Rhynchondla Hagaviensis BöSE
liaszkorú
képzdményei
54 71
2a — e. Terebratida erbaensis PiCT
Sa—c. 4.
«
«
«
72 72
(Fiatal példány)
73
Inoceramus xentricosus >Sow
6a— 6. €a— 6. 7a— 6.
Nautilus semistriatus (VOrb. var. globosa Prinz
74
triumpUnum Hatj Arieticeras Berirandi Kilián
78
Lyioceras
79
Valamennyi ábra természetes nagyságban, csupán az la—c van kétszer nagyítva. Az eredeti példányok a m. kir. Földtani Intézet gyjteményében vannak.
EEKLÁEUNG ZUE TAFEL
I.
Seite
K. Kulcsár: Die
150
Mittelliassischen Bildungen des Gerecsegebirges
166
la—c. Rhynchonella Hagaviensis BöSE 2a— e. Terebratula erbaensis PicT
Sa—c. 4.
«
«
«
Inoceramus ventricosus
5a— 6. 6a— 6.
7a— 6.
167 167
(Junges Exemplar)
Sow
•
168
•
Nautilus semistriatus d'Órb. var. globosa Prinz
170
triumpUnum Hau Arieticeras Bertrandi Kilián
173
Lytoceras
Die Figuren sind
in natürlicher
175
GröBe abgebildet, mit Ausnahme la—c, die zweimal
vergröBert sind.
Die Originalexemplare sind in der Sammlung der Königl. jiiedergelegt.
Ung.
Geolog.
Anstalt
A
11.
TÁBLA MAGYAKÁZATA. Oldal
KxJliCSÁR l.
Kálmán: A Gerecsehegység középs
Diotis janus
liaszkorú
képzdményei
Mgh. (Kétszer nagyítva)
74 77
2ri—b. Lyioceras Sutneri Gey. (Felényivel valamivel nagyobb)
Az
eredeti példányok a m. kir.
54
Tudomány Egyetem
föld- és
slénytani intézet gyj-
teményében vannak.
EKKLÁEUNG ZUR TAFEL
II.
Seite
K. Kulcsár: Die Mittelliassischen Bildungen des Gerecsegebirges 1.
Mgh. (Zweimal vergröBert. Lytoceras Sutneri Gey. (Etwas gröBer
Diotis janus
2a— b.
150 169
)
als die Hálfte.)
173
Die Originalexemplare sind in der Sammlung des geol.-paleontologischen Instituts der Universitát niedergelegt. 'o^'^o'
Földtani Közlöny.
Bánd XLIV. kötet
Tafel
(1914).
I.
tábla.
Klösz Gy. és Fia, Budapest. Gerecséi
Kulcsár K.
liasz
kövületek,
Lias Fossilien aus
dem
Gerecsegebirge.
Földtani Közlöny.
—
Bánd XLIV. kötet
Tafel
(1914),
11.
tábla.
Klösz Gy. és Fia, Budapest. Gerecséi
Kulcsár K.
liasz
kövületek.
Lias Fossilien aus
dem
Gerecsegebirrfe.
