EME
Kocziszky György
Fiskális és monetáris beavatkozások területi fejlődésre gyakorolt hatásmechanizmusának vizsgálata A közgazdasági szakirodalom egyik állandóan visszatérő kérdése az állam monetáris és fiskális szerepvállalásának mértéke és hatékonysága. Tanulmányunk ezeknek a beavatkozásoknak a területi szintű fejlettségre gyakorolt hatásvizsgálatára kidolgozott modell elvi kereteit tárgyalja. Dolgozatunk első részében röviden összefoglaljuk a téma elmélettörténeti hátterét, második részében pedig felvázoljuk azt a modellt, amely alkalmas a monetáris és fiskális transzmissziós mechanizmus területi hatásainak vizsgálatára.
Elméleti előzmények Az állam piacbefolyásoló szerepének indokoltsága (egyrészt elméleti, másrészt gyakorlati megfontolások miatt) régóta vita tárgya. Ennek során számos érv és ellenérv, ill. azokat alátámasztani igyekvő empirikus elemzés látott napvilágot. Ezért érdemes először a kérdéskör elmélettörténeti hátterét röviden áttekinteni. Közismert a klasszikusoknak (1776–1871 között) a piac hatékonyságába (a láthatatlan kézbe) vetett hite, amely szükségtelennek tartotta az állam gazdasági szerepvállalását. Később a neoklasszikus közgazdaságtani iskola (a 19. század utolsó és a 20. század első harmada) tudomásul vette, hogy bizonyos javakat és szolgáltatásokat az államnak kell biztosítania, de ennek mértékét (a kormányok mozgásterét) szabályokkal kívánta korlátozni. A neoklasszikusok ugyanis abból indultak ki, hogy a versenyszféra működése stabil, ezért jelentős beavatkozásra nincs szükség. Ezzel szemben az állami szerepvállalás növeli a költségvetés hiányát és az államadósságot, másrészt az állami beruházások negatív hatást gyakorolnak a versenyszféra beruházásaira (az un. kiszorító hatás miatt), ami végső soron kedvezőtlenül hat a hosszú távú gazdasági növekedésre. A piac szabályozó erejébe vetett hit látványos kudarcát hozta a nagy gazdasági világválság (1929–33), amelynek során avval kellett szembesülni, hogy a piac képtelen az egyensúlyi állapot helyreállítására. Keynes ennek kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy a válságot alapvetően a magánszektor elégtelen kereslete okozza. Az egyensúly helyreállítása érdekében ezért a kormányoknak anticiklikus gazdaságpolitikát javasolt (azaz recesszió esetén a költségvetés terhére keresletet kell élénkíteni, túlfűtöttség esetén pedig visszafogott állami szerepvállalással hűteni kell a gazdaságot). Ugyanakkor nem vitatta, hogy recesszió idején az állami beavatkozás hatására költségvetési deficit keletkezik, de úgy gondolta, később (a növekedési ciklus helyreállítását követően) ez gyorsan megszüntethető. (Keynes [1936] alapján Hicks és Hansen Kocziszky György (1949) – egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja,
[email protected]
EME FISKÁLIS ÉS MONETÁRIS BEAVATKOZÁSOK…
49
[1937] által megalkotott IS-LM modell szemléletesen ábrázolja a kamatláb és a reálkibocsátás függvényében a költségvetési és monetáris expanzió hatását.) A keynesi anticiklikus költségvetési politika hatásosságát (az 1960-as évek közepétől) az Európa-szerte jelentkező strukturális válságok (pl. Ruhr-vidék stb.) kezelésére tett gazdaságpolitikai kísérletek korlátozott eredményessége azonban megkérdőjelezte. A keynesi elméletet leváltó újklasszikus felfogás a gazdaság egzakt leírhatóságával egyidejűleg abból indult ki, hogy a gazdaság szereplői racionálisan viselkednek. Ezért a fiskális beavatkozások hatástalanok, mert kiszámítható kormányzati magatartás esetén a gazdasági szereplők várakozásaikat beépítik döntéseikbe (így megjelenik a kiszorító hatás), váratlan döntések esetében pedig nő a gazdaság instabilitása. A Milton Friedman és Friedrich August von Hayek nevéhez kötődő monetarista irányzat értelmében, amennyiben a kormányzat növelni kívánja a fogyasztást, azt nem a költségvetés lazításával, hanem a forgalomban lévő pénz (kiszámítható) mennyiségének növelésével kell biztosítani. A monetarista elmélet megjelenése óta eltelt évtizedek azonban nem igazolják vissza a monetarista gazdaságpolitika egyensúlyteremtő képességét, másrészt a centrum és periféria régiók közötti konvergenciája helyett inkább a különbség növekedésével kellett szembesülni (ebben komoly szerepe volt annak, hogy a reálgazdasági folyamatok alárendelt szerepbe kerültek a pénzügyi folyamatokkal szemben). Ezért az 1990-es évek elején megjelent újkeynesiánus elmélet újrafogalmazta a monetáris és a fiskális beavatkozásokról vallott keynesi álláspontot (Gali 2001). Eszerint (a két álláspont valamelyest közeledett) rövid távon az árak és a bérek rugalmatlansága miatt szükség van az állami beavatkozásra, míg hosszú távon (a rugalmas ár és a béralkalmazkodás esetén) nagyobb esélye van piaci egyensúlyt teremtő képességének. A fentiekben utalásszerűen összefoglalt (látszólag csak az elméleti közgazdászokat érdeklő) iskolák közötti viták a 2008-as pénzügyi válság hatására újra a gazdaságpolitika homlokterébe kerültek. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a monetaristák nem tudták előre jelezni a válságot, és a válság kezelésére is csak késve és bizonytalanul reagáltak.
Módszertani előzmények A szakirodalom a beavatkozások jellege és időbelisége alapján különbséget tesz egyszeri beavatkozás, illetve impulzus között. Amíg az előbbi diszkrecionális, azaz a gazdaságpolitika formálóinak eseti döntésén alapul, az impulzus tudatosan ismétlődő beavatkozás, amelynek nagysága és előjele a gazdasági ciklus helyzetéből vezethető le (az impulzus nagyságát például a GDP/költségvetési deficit hányados függvényében1 határozhatják meg). A fiskális és monetáris instrumentumok igénybevételével kapcsolatos másik kérdés a beavatkozás időbelisége és hatásossága. Ennek kapcsán általánosan elfogadott, hogy a beavatkozás akkor jó, ha szabály alapú és időben korlátos, továbbá nincs negatív hatása a költségvetési hiányra.2 A hiány 1 A. Alesina – R. Perotti: Fiscal expansions and adjustments in OECD countries. National Bureau of Economic Research. NBER Working Paper, 5214. 1995. 2 D. W. Elmendorf – J. Furman: If, When, How? A Primer on Fiscal Stimulus. Brookings Institution. OnlineVerbindung. 2008. 14.: http://www.brookings.edu/~/media/Files/rc/papers/2008/0110_fiscal_stimulus_elmendorf_ furman/0110_fiscal_stimulus_elmendorf_furman.pdf, am: 15.10.2013.
EME 50
KOCZISZKY GYÖRGY
ugyanis negatívan hat a költségvetés tartalékaira, ezért előbb vagy utóbb a jegybanknak kamatot kell emelnie annak érdekében, hogy az állam a kiadásait a pénzpiacról finanszírozni tudja. A kamatok növekedése pedig drágítja a hiteleket, ami visszafogja a versenyszféra beruházásait. A területi szintű beavatkozások következményeinek kimutatására irányuló első elemzések leíró statisztikai módszereket alkalmaztak, és egy-egy indikátor (pl. munkanélküliségi ráta, területi GDP stb.) változásának területi és kronológiai összehasonlítása alapján vontak le következtetéseket. Az összefüggések közötti kapcsolatrendszer mélyebb megismerése érdekében az 1970-es évektől a kutatók matematikai-statisztikai módszereket vezettek be. A területi hatások kimutatására irányuló első regionális ökonometriai elemzések a makrogazdasági növekedés vizsgálatára kidolgozott modellek felépítését követték, de regionális adatokkal számoltak, és a végső kereslet meghatározására törekedtek.3 Glickman4 nevéhez fűződik az első olyan modell, amely a regionális gazdasági fejlődést interregionális összefüggések alapján írta le. Az 1980-as évektől a hatásvizsgálatokba új színt hozott a területi konvergencia elemzése,5 valamint a fejlesztések területi hatásainak vizsgálata (Járosi–Atsushi–Thissen–Varga 2010). Az ökonometriai modellek egy része a klasszikus keynesi összefüggésből indul ki, amely szerint: Y T f(Y T ,C T , I T , Π T , pT ) , i
i
i
ahol YT – bruttó hazai termék; YiT – bruttó hazai termék az adott régióban, C i – regionális fogyasztás, I iT – regionális beruházás, T – infláció, pT – kamat, T – időpont, i – régió sorszáma. A regionális beruházás nagysága a következő összefüggéssel írható fel: T
I t f(pT , NETEX iT , M iT ) , ahol a NETEX iT – regionális nettó export adott időpontban, M – regionális hitelfelhasználás adott időpontban. Másik részük inverz termelési függvények alkalmazásával írja le a területi hatásokat (a Cobb–Douglas-termelési függvény sokkal egyszerűbben kezelhető a CES vagy a VES típusú függvényeknél): T
i
Ȗ
$HȖW . L7 Į /7L ȕ Įȕ !
3 L. R. Klein: The Specification of Regional Econometric Models. Papers of the Regional Science Association (1969). Vol. 23. 105–115; R. F. Engle: An Econometric Simulation Model of Intra-Metropolitan Housing Location. American Economic Review (1972). Vol. 62. Issue 2. 87–97; O.P. Hall – J.A. Licari: Building small region econometric models. Journal Regional Science (1974). Vol. 14. Issue 3. 337–353; Adams, 1975; N. J. Glickmann: An Econometric Forecasting Model for the Philadelphia Region. Journal of Regional Science (1971). Vol. 11. 15–32; S. F. Doubinis: An econometric model of the Chicago Standard Metropolitan Statistical Area. Journal of Regional Science (1981). Vol. 21. 293–319; R.E. Weber: Regional Econometric Modeling and the New Jersey State Model. = Regional Econometric Modeling. Szerk. R. Perryman – J.R. Schmidt. Kluver-Nijhoff. Boston 1986. 4 N. J. Glickmann: i.m. 5 R.J. Barro – X. Sala-i-Martin: Convergence across states and regions. Brookings Papers on Economic Activity (1991). 1. 107–108.
EME FISKÁLIS ÉS MONETÁRIS BEAVATKOZÁSOK…
51
ahol K iT = regionális tőke nagysága, LTi – regionális munkaráfordítás, α és β - termelési rugalmasság tényezője, iT – semleges technikai haladás hányadosa az adott régióban, A – konstans.
Fiskális szerepvállalás a területi diszparitások kezelésében Az 1960-as évek végétől Európa-szerte nőttek a területi diszparitások, mert az elsődleges jövedelemelosztás képtelen volt a strukturális problémák hatására jelentkező társadalmi és gazdasági következmények kezelésére. Az okok ismertek: a régiókat sújtó válságok nem egyszerűen konjunkturális, hanem strukturális jellegűek voltak, amit az anticiklikus gazdaságpolitika beépített stabilizátorai nem vagy csak korlátozott mértékben tudtak simítani. Az elhúzódó strukturális problémáknak a fogyasztás visszaesésén túl súlyos, öngerjesztő hatásai lettek (pl. kapacitások leépülése, növekvő munkanélküliség, csökkenő adóbevételek, magasabb képzettségűek elvándorlása, növekvő társadalmi feszültségek, szociális elégedetlenség növekedése stb.). Ugyanakkor nem volt egyértelmű a célzott állami szerepvállalás hatékonysága sem, amiben szerepe volt a kiszorító hatásnak is. Másrészt a beavatkozások következtében keletkezett költségvetési deficitet a kormányok állampapír-kibocsátással kívánták fedezni, ami a versenyszféra beruházásainak csökkenését (crowding out hatás) eredményezte (a kiszorító hatásnak az a következménye, hogy a keynesi költségvetési multiplikátor értéke nulla vagy negatív előjelű). Az így előálló, ún. nem keynesi hatás miatt az expanzív költségvetési politika negatív hatással volt az egyensúlyi jövedelemre. Ennek következtében megindult a kamatnövekedés, ami a nemzeti fizetőeszközök felértékelődését generálta, illetve a nettó export csökkenését eredményezte. Az így kialakult helyzetet az Európai Gazdasági Közösség célzott területi támogatáspolitikával kívánta kezelni. Az évről évre növekvő forrásfelhasználás azonban korlátozott eredményességűnek bizonyult (az 1990-es évek második felétől ezért egyre több empírikus elemzés foglalkozik a területi alapú költségvetési transzferek és a területi GDP közötti kapcsolat feltárásával), ami egyrészt számbavételi, másrészt módszertani okokra vezethető vissza (a beavatkozás csak később jelentkezik, az alkalmazott modell a késleltetés kezelésére nem volt alkalmas). Ennek területi hatásai (ismereteink szerint) ez ideig kevésbé keltették fel a kutatók érdeklődését.
Monetáris beavatkozások területi hatásai A fiskális és monetáris beavatkozások területi hatásmechanizmusa alapvetően különbözik. Míg a fiskális beavatkozások egy része célzottan területi jellegű, a monetáris intézkedések (monetáris lazítás vagy szigorítás) jellegükből adódóan makroszintűek, amelyre az egyes régiók reálgazdasági szereplői eltérően reagálnak. A 2008-as pénzügyi válságra a monetáris politika egyrészt az alapkamat változtatásával, másrészt a likviditás bővítésével reagált, pl. Fed QE Programja, a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja stb. Előbbi esetében a döntéshozók abból a monetarista hipotézisből
EME 52
KOCZISZKY GYÖRGY
indultak ki, hogy az alapkamat növelése csökkenti a hitel iránti keresletet, ami a beruházások, így végső soron a fogyasztás visszafogását eredményezi, illetve fordítva. Utóbbi esetben pedig kereskedelmi bankok hitelezési hajlandóságát kívánják javítani. Az alapkamat nagysága (különösen kis nyitott országok esetében, ahol nagy szerepe van a költségvetési hiányok piaci finanszírozhatóságának) befolyásolja az árfolyam alakulását (a hitelezők csökkenő alapkamat esetében elvárt hasznukat az árfolyamon keresztül kívánják realizálni, aminek felhajtóereje van). Az árfolyamhatás pedig a régiók gazdasági szerkezetének függvényében befolyásolja az adott területi egység exportképességet (1. ábra).
pénzmennyiség, kamat, árfolyam
pénzügyi kondíciók
beruházás mezo változók
regionális kibocsátás
helyi és interregionális kereslet
K+F+I
helyi munkaerőpiac feszessége
1. ábra. Regionális kibocsátást befolyásoló monetáris kondíciók Forrás: saját szerkesztés
A jegybanki alapkamat növekedése szűkíti a hitelhez jutást, csökkenti a beruházási hajlandóságot, végső soron a GDP nagyságát; az erősödő árfolyam javíthatja a nettó export pozíciókat, illetve fordítva. A monetáris politika tehát a tovagyűrűző hatások következtében a területi szintű reálváltozókra is hatást gyakorol. Az alapkamat változtatása hatással van a kereskedelmi bankok hitelezési hajlandóságára. A jegybankok által kezdeményezett hitelbővítési programok (amelyek alapvetően a kis- és középvállalkozások beruházási hajlandóságát hivatottak javítani) forráslehívási intenzitása az adott régió gazdasági szerkezetétől függően eltérő. Azaz a pénzmennyiség szabályozása egyrészt az árfolyam-, másrészt a kamatcsatornán keresztül hat az adott régió gazdasági teljesítményére, végső soron azt erősítheti, illetve gyengítheti.
EME 53
FISKÁLIS ÉS MONETÁRIS BEAVATKOZÁSOK…
Fiskális beavatkozások területi hatásai A területi kibocsátás nagyságát a kormányzat redisztribúcióval (a költségvetési transzferrel) befolyásolhatja. Azaz az állam a periferiális helyzetű térségeknek támogatást adhat (pl. támogathatja az új munkahelyek létrehozását, illetve megtartását, stb.), másrészt megrendelőként léphet fel (pl. infrastruktúrális beruházásokat kezdeményezhet, stb.), továbbá lemondhat az adóbevételek egy részéről vagy egészéről. A fiskális beavatkozás első körben tehát a regionális szintű foglalkoztatásra és fogyasztásra, ezen keresztül pedig a regionális beruházásokra és a regionális kibocsátásra gyakorolhat hatást (2. ábra).
makro szint
mezo szint
fiskális politika (támogatás/ elvonás) regionális foglalkoztatás
regionális fogyasztás
regionális beruházás
makro kibocsátás
regionális kibocsátás
2. ábra. Költségvetési politika területi hatásmechanizmusa (Forrás: saját szerkesztés)
A fiskális redisztribúció hatékonysága több tényező (pl. a gazdasági ciklus helyzete, a transzfer nagysága, az impulzus gyakorisága, az impulzus által generált első körös és tovagyűrűző hatás nagysága stb.) függvénye.
A modell Az általunk vázolt modell célja annak vizsgálata, hogy: – a régiók (megyék) fejlődési pályáira milyen hatással vannak a monetáris és fiskális beavatkozások; – a beavatkozások következményei illeszkednek-e a hosszabb távú makrogazdasági trendekbe; – milyen típusú és nagyságú beavatkozásokra lenne szükség a pályakorrekciókhoz.
EME 54
KOCZISZKY GYÖRGY
A modell az adott területi egység fejlettségi szintjének meghatározására a fajlagos (egy főre jutó) átlagos munkajövedelmet veszi alapul, ami az adott térség gazdaságának teljesítménye (az egy főre jutó GDP) és a fajlagos (egy főre jutó) kibocsátására (yi) jutó bértömeg (Bi) alapján írható fel:
bi
Bi yi Bi , Li Li yi
ahol i a régió sorszáma, Li az adott régióban foglalkoztatottak száma. regionális fogyasztás
makro kibocsátás
regionális nettó termelés
árfolyam
regionális kibocsátás
regionális jövedelem
árindex
reál kamat
regionális beruházás
költségvetési transzferek
3. ábra A modell struktúrája (Forrás: saját szerkesztés)
A modell négy exogén változóval operál (figyelembe véve a rendelkezésre álló területi statisztikai adatokat): a vizsgált időszak makrokibocsátása, az árindex, a reálkamat, valamint a költségvetési transzferek (célzott területi EU- és kormányzati transzferek; szociális támogatás: a vizsgált területre érkező rendszeres szociális segély, közmunkához kapcsolódó kifizetések, nyugdíj előtt állók szociális segélye, munkanélküli járadék összege) nagysága. A modellnek öt endogén blokkja van: a regionális nettó termelési modul; a regionális beruházási modul; a regionális fogyasztási modul; regionális jövedelmi modul; regionális kibocsátási modul (3. ábra). Az endogén blokkok, illetve az evvel kapcsolatos változók esetében fokozottan figyelembe kellett venni a területi statisztikai adatok hozzáférési korlátait, ezért számos kompromisszumra, illetve közelítő megoldásra van szükség.
EME FISKÁLIS ÉS MONETÁRIS BEAVATKOZÁSOK…
55
a) Regionális kibocsátás meghatározása A regionális kibocsátás az alábbi panelmodellel vizsgálható:
d(yiT )
ȕ0 ȕ1d(Y T ) ȕ2 d(NETERiT ) ȕ3 d(ciT ) ȕ4 d(kiT ) ȖiT
d(yiT ) = fajlagos GDP növekedési ütemének változása az i-edik régióban, a T-edik évben, d(Yi T ) = makrogazdaság GDP változása a T-edik évben,
d(NETERiT ) = fajlagos nettó termelés változása az i-edik régióban, a T -edik évben, d(ciT ) = fajlagos területi fogyasztás változása az i-edik régióban, a T-edik évben, d(kiT ) = fajlagos regionális beruházás változása az i-edik régióban, a T -edik évben, Ti = véletlen tényező. b) Regionális nettó termelés meghatározása A termelési modul az ágazatok nettó termelési értékét összegzi. A modell négy ágazat, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások adataival dolgozik. A nettó termelési (hozzáadott) érték a bruttó hozzáadott értéktől az általános forgalmi adó összegénél kevesebb. c) Regionális fogyasztási modul Adathiány miatt a regionális fogyasztás explicit módon határozható meg a regionális jövedelmek alapján.
CiT f(JÖVi T ) ’ ahol CiT = Cregionális fogyasztás a T-edik évben az adott régióban; JÖVi T = regionális jövedelem a T-edik évben az adott régióban. Az ágazatok iránti regionális keresletre a jövedelem mint endogén tényező van hatással. A modell az egyes ágazatokban foglalkoztatottak számát (más regionális modellhez hasonlósan) inverz termelési függvény segítségével határozza meg. d) Regionális beruházási modul A szakirodalom az endogén hatások miatt a beruházás nagyságának regionális szintű becslését tartja a legnehezebb feladatnak.
g
I iT
ȕ(K t' K t 1) dK t 1 ’
EME 56
KOCZISZKY GYÖRGY
ahol I iT = T időszakban eszközölt bruttó beruházás összege, K iT -1 = tényleges beruházás összege, K iT -1 = tervezett beruházás összege, d- amortizációs kulcs. e) Regionális jövedelmi modul A jövedelem leírására az alábbi összefüggés alkalmas:
gg
JÖVi T
BLGSRiT INTRANSOAR iT ALURiT BLGSRt ¦ BESCH jt BVR jt , j
ahol JÖVi T = a régió összjövedelme adott T-évben; BLGSRiT = a régióban élők bruttó bére és jövedelme adott t-évben; INTRANSOARiT = a régió nettó transzfer jövedelme (munkanélküli támogatások és segélyek nélkül) T-évben; ALURiT = a régióban a munkanélkülieknek kifizetett segélyek az adott T-évben; BESCH Tji = j-edik ágazatban foglalkoztatottak száma (T)- évben; BVRTji = az egy főre jutó reál bruttó jövedelem a j-edik ágazatban T-évben.
BVN Tji f(VPI iT , APRODRTji , ALQiT ) įBVN Tji įBVN Tji t įBVN ² 0, ²0, ¢0, T T įVPI i įAPRODR ji įALQ T
ji
T
i
ahol BVN Tji = a j-edik ágazatban dolgozó egy főre jutó bruttó bérének nominális értéke a T-edik évben; VPI iT = fogyasztói árindex a T-edik évben; APRODRTji = fajlagos termelékenység a j-edik ágazatban a T-edik évben; ALQiT = munkanélküliségi ráta a T-edik évben.
Következtetések Sokan úgy gondolták a 20. század második felében, hogy az intervenciós gazdaságpolitika időszaka lejárt. A 2008-as pénzügyi válság óta eltelt időszak ennek látványos cáfolatát mutatja (lásd a Fed QE programját, az Európai Központi Bank és a Japán Jegybank kamatpolitikáját, a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitel Programját stb.). A kezdeti makrogazdasági eredmények bíztatóak. Kevésbé ismertek azonban a regionális szintű diszparitásokra gyakorolt hatások. Úgy tűnik, hogy a jövőben is szükség van fiskális és monetáris beavatkozásokra a gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Egyszeri beavatkozások helyett azonban egyre inkább a szabályalapú mechanizmusokra van szükség. Ahhoz, hogy a normatív szabályozás keretrendszere kialakuljon, a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani a fiskális és a monetáris politika területi hatásainak monitorizálására és előrejelzésére. A tanulmányunkban vázolt modell ennek elvi lehetőségeit kívánja megteremteni.
EME FISKÁLIS ÉS MONETÁRIS BEAVATKOZÁSOK…
57
Analysis of the Impacts of Fiscal and Monetary Interventions to the Regional Development After the financial crisis of 2008 the national central banks of the developed nations have made many steps for monetary easing. This study discuss that conceptual framework which suitable for modelling the impacts of this policy to the regional development.
