Lectio: 2 Korintus 12,5-10 Textus: 1 Sámuel 13,1-4. 6. 8-10. 13-16. 19. 22.
Elhangzott 2009. november 15-én.
Filiszteus veszedelem
M
ai, Bibliaolvasó Kalauz szerinti igénk Izrael történetének egy fojtott és megalázott szakaszában íródott. Mi is fojtott hangulatban és megalázottan hallgatjuk az igehirdetést, ezért mindenképpen megéri figyelmet szentelnünk rá. Igénkben arról van szó, hogy az ammoniták feletti gyızelem új reménységet adott Izraelnek (1Sám 11). Mindez Izrael elsı királyának, Saul uralkodásának elején történt, Kr. e. 1018 táján. Tudvalevı, Isten eredetileg nem akarta, hogy Izraelnek királya legyen. Azt akarta, hogy İ maga legyen népének királya. A királyság ugyanis abban az idıben sokféle veszélyt rejtett magában. Az ókori ember úgy tartotta, hogy a király nemcsak a legfıbb politikai hatalmasság, nem is csupán a hadsereg fıparancsnoka, hanem közvetítı személy is egyben az istenek és a földi világ között, akit istenként tiszteltek. Akkor abban a térségben – Mezopotámiában, Egyiptomban – mindenki így gondolkodott, s fennállott a veszély, hogy ez az általánosságban ismert felfogás beszüremkedik Izrael gondolkodásába is. Most azonban mégis mindenki azt látta, hogy az új király, Saul irányítása mellett gyızelmet arathatnak azokon a kisnépeken, amelyek állandó zaklatásban tartották Izraelt. A történet beszél Isten népe ellenségeirıl (1), továbbá az Isten választottairól (2), végezetül pedig Istenrıl (3). 1) Isten népe ellenségei Történetünkben a filiszteusok voltak Isten ellenségei. A filiszteusok indoeurópai nép volt, Izrael délnyugati szomszédai voltak. Nyelvükben, kultúrájukban alkalmazkodtak új környezetükhöz. Vallásukról csak keveset említ a Biblia. Azt mindenesetre tudjuk róluk, hogy a sémi népekkel ellentétben nem gyakorolták a körülmetélkedést. Részben emiatt, részben pedig azért, mert gyakran háborúban álltak az izraeliekkel, Izrael egyik ısi ellenségének számított. İshazájuk eredetileg valószínőleg Illíria volt, a Balkán-félsziget északnyugati része. Innen vándoroltak ki valamikor nagyon régen Palesztinába. De Palesztinába való vándorlásuk közbülsı állomásaként Kaftórban laktak. Erre az idıszakra emlékezik Ámós próféta, midın így szól: „Nem én hoztam-é ki Izraelt Egyiptom földérıl és a filiszteusokat Kaftórból…” (9,7). Ilyen nagy az Isten! Még a pogány népeknek is ad olyan szabadítás élményt, mint amilyen Izrael számára a Vörös-tengeri csodás átkelés volt. Isten gondoskodik arról, hogy a népeknek legyen exodus-élménye! Nem csupán Izraelnek. İ ma sem szőnik meg szabadító hatalmát közölni válogatás nélkül. A kérdés csak az, hogy kibıl mit vált ki, amit Isten végbevisz az életében? Vannak közöttünk, akik Istenhez közel, de vannak olyanok is, akik Istentıl távol érzik magukat. Talán vannak olyanok is, akik azt sem tudják, akar-e Isten velük valamit vagy nem is törıdik velünk. Azt mondom, még a
2009. november 22.
2
filiszteusokra is kiterjesztette szabadító hatalmát. Hogy is ne törıdne velünk?! De lám, a filiszteusokból nem váltott ki hódolatot Isten szabadító cselekedete. Azáltal válik valaki Isten gyermekévé, ha észreveszi az életében Isten nagyságos dolgait és azok hódolatot váltanak ki. Itteni sok éves szolgálatom alatt jaj de sok emberrel találkoztam, akiket Isten nagy bajból, vigasztalan helyzetbıl szabadított meg, de ez semmit sem váltott ki belılük. Történetünkben a filiszteusok Izrael csaknem egész területét ellenırzésük alatt tartották. Azokat, akik Izraelben értettek a kovácsmesterséghez, eltávolították az országból. Ezt ma agyelszívásnak nevezzük. Nem volt senkitıl lehetıség megtanulni a kovács szakmát. Még a béke ártalmatlan szerszámai – a kapa, főrész, bárd és metszıkések – megjavítása miatt is a filiszteusok kovácsmestereihez kellett menni. Övék volt a térségben a vasgyártás monopóliuma, s meg is tettek mindent annak érdekében, hogy az övék is maradjon. Gondoljuk meg, micsoda jelentısége volt ennek a hadi eszközök gyártása vagy a földmőveléshez használt munkaeszközök terén! Ilyen elırelátóan kiszámított, ilyen rafinált, ilyen elvetemült tudott lenni az ember már az akkori leigázási technika terén is. Ma a gyárainkat úgy vették el tılünk, hogy felvásárolták, majd a bennük lévı gépsorokat szétvágták lángvágókkal és eladták vashulladéknak. Zsebszerzıdésekkel fillérekért megvették a földjeinket vagy pénzt adtak a magyar gazdáknak, ha szılıs és gyümölcsös területeiket megszüntetik, kedves fáikat kivágják, mert az Európai Uniónak nevezett érdekszervezet koncepciójába nem fér bele a magyar bor és magyar gyümölcs. Csaknem hetente megfordulok a szülıfalumban, Tiszakécskén. Elszorul a szívem, amikor egy jól kezelt, nagy területen elhelyezkedı almás birtok mellett szoktam hazafelé menet elhaladni. Tavasszal láttam, hogy szorgos munka folyt, metszettek. Nyáron látni lehetett, hogy permeteznek vagy gyomot irtanak. Szépen körbekerített birtok. Most azonban a gazdag almatermést a fán hagyták. Nem szedték le. Nem éri meg, mert többe kerül leszedni, mint amennyit adnak a zamatos alföldi almáért. Így hát veszni hagyták a fán. Lehet, hogy el kell adnia a gazdának, hogy a kölcsöneit ki tudja fizetni. A történetünkben leírtak akkor történtek, hogy Saul király fia, Jonathán agyonütött egy filiszteus fıembert – helytartót –, a filiszteusok egy oszlopát, aki felelıs volt a megszállt területekrıl a beszolgáltatások lebonyolításáért. Feladatkörébe tartozott a filiszteusok által megállapított rend érvényesítése. Embereivel együtt egyebek közt felügyelte azt is, nem mőködnek-e az országban kovácsmőhelyek. A filisztusok a fıemberük megölését az elnyomottak általános népfelkelése jelének fogták fel. Sőrő hadirendben, fegyverekkel és lovassággal kezdtek nyomulni. Teljesen reménytelen és kiszolgáltatott helyzet állt elı. Ilyen Isten népének az ellensége. Ilyen a filiszteusok lelke. Megbénít. De ez a lélek belengi a XXI. század eleji világunkat is. Itt van közöttünk. Elveszi, majd megöli a lelkesedést és a reménységet benned. Azt, ha valamit megtermelsz, ne legyen értelme leszedni a fáról, ha házat építettél, ne lakhasd, mert egy szobánál többet alig tudsz kifőteni. Ez a lelkület azt akarja elérni, hogy a saját országodban megfigyelt és ellenırzött embernek tudd magad. Erre ma minden lehetıség is megvan. Adóhatóságok és pénzintézetek belenézhetnek a zsebedbe, pontosan tudják, hogy mibıl élsz. A telefonod cellarácsai elárulják, hogy hol voltál, kivel és mit beszéltél. Az autók navigációs rendszerei nemcsak célba juttatnak bennünket, hanem regisztrálják, hogy hol álltál meg, mennyi idıt töltöttél és milyen gyorsan haladtál. Igen, Isten ellenségének lélektanához tartozik, hogy elveszítsd mindennel és mindenkivel szemben az ısbizalmat, és egyedül érezd magad. Mert ez a lélek izolál. Ez a lélek ellentétes az Isten Lelkével, aki összeköt, megszentelt emberi kapcsolatokat létesít. Nem, az Istennel szembeni ellenséges lelkület a gonosz munkája, aki egy zárt, izolált világba küld bennünket. 2) Isten választottai Milyenek Isten választottai? Kiderül igénkbıl ez is. Szánalomra méltó emberek, azt kell mondjam! A fegyvertelen izraeliták kiszáradt ciszternákban, barlangokban és sziklahasadékokban
3
XII. évfolyam 35. szám
húzódtak meg. Aki csak tehette, meglógott a Jordánon túlra, a keleti területekre (7). Ma fiatal diplomások nem keletre menekülnek, hanem nyugatra. Nem is barlangokba, hanem orvosi rendelıkbe és laboratóriumokba és elıadótermekbe, ahol a diplomájuknak megfelelı bérezést kapnak. Fiatal diplomásaink nem is a Jordánon túlra menekülnek, mint történetünkben a zsidók, hanem olyan országokba, ahol felelıs politikus nem mondja nekik, hogy ha nem tetszik itt, el is mehetnek. Ebben a teljesen reménytelen helyzetben Saul összegyőjtött háromezer embert. Ezer Jonathánnal tartott, kétezer Saullal. Saul az ı társaságukban várakozott Sámuelre, hogy ı majd a tábori istentiszteletet elvégezze. Egy ilyen közös istentisztelet nélkül nem indultak volna döntı csatába. Mert az istentisztelet kell a léleknek. Mi is éppen azért vagyunk itt, mert az istentisztelet ma is kell a léleknek, hogy nagy lelki terhek hordozása közben össze ne roppanjunk. Sámuel a király számára – hogy miért, miért sem – hét napos várakozási idıt szabott meg, hogy majd ezután mutatja be az áldozatot. Közben egy felfegyverzetlen csapzott sereggel szemben állt egy hatalmas túlerı, melyrıl azt írja a történetíró, hogy harmincezer harci szekérbıl, hatezer lovasból és annyi gyalogosból állt, mint a tenger fövenye (5). Macska-egér játék volt ez. De a filiszteusok fölényes várakozásában az volt, hogy lássuk, mire képes ez a szánalomra méltó, halálra szánt csapat. Kínos idık teltek, ami alatt Saul emberei napról napra százszámra szöktek meg a seregbıl úgy, hogy végül hatszázan maradtak csak. Drámai visszaszámlálás lehetett minden nap. Jóllehet minden perccel telt az idı a hét kínos napból, ám minden percben elhagyta valaki az Isten népe seregét. Saul számolt. Háromezer ember. Ma pedig már ennyivel és ennyivel kevesebb. A számoknak van valami sajátos csillogása. Szinte azt mondhatnánk, hogy olyan ragyogásuk van, ami szemeket világosít meg és vakít, mely szíveket melegít fel vagy szédít meg. Ma a számok világában élünk. Vannak, akik a nyugdíjig eltelı idıt számolják. Vannak, akik a nyugdíjukat számlálgatják, hogy melyik sárga csekk fizetése nem sürgıs még, és a kis pénz mire elég. Vannak, akik karácsonyra készülıdve számolnak: mi, mire elég. Számolunk mi is. Számoljuk, hogy a kormány hány millió forintot vesz el a nagykırösi református iskoláktól. Meghaladja a százmilliót amit az általános iskolától és a gimnáziumtól összességében elvesz. Ha megszámolom, hányan vagyunk, összeszorul a szívem. Ez is csak számokkal fejezhetı ki ugye? Óh, ezek a számok! Goethe Faustjának sorai jutnak eszünkbe, ahol Faust a János evangéliuma elsı fejezetének parafrázisával fejezi ki, hogy kezdetben volt a szó, az értelem, az erı és a tett. Klasszikus szépséggel megmagyarázza mindegyik jelentıségét. Igénk alapján a Goethe parafrázisának parafrázisával azt mondhatnánk, hogy kezdetben vala a szám. A szám pedig ma fogyatkozó. Ha országunk lakosságát, vagy ha a magyarság helyzetét vesszük számba, esetleg ha pénzünk értékére gondolunk egyaránt. Saul is ezt élte át és miközben számolt, elfogyott a türelme. Nem akart Sámuelre tovább várni, mert ugyanígy a nép türelme is elfogyott, hiszen a háromezres seregbıl csak hatszázan maradtak. A filiszteusok vasmonopóliuma miatt csak ı volt felfegyverezve meg a fia, Jonathán (22). Ilyen helyzetben bizony elfogy a remény és a türelem. Ámós szavai jutnak eszünkbe, midın így ír: „Hogyan állhat meg Jákób, hiszen kicsiny” (7,5). Jaj, hogyan állhat meg iskolarendszerünk, gyülekezetünk, egyházunk, hiszen kicsiny. Hogyan állhatunk meg mi, akik most itt vagyunk? Ebben az értelmetlennek látszó várakozásban Saul úgy érezte, cselekednie kell. Bemutatta az áldozatot Sámuel helyett (9). Ezzel a tettével azonban kihívta maga ellen Izrael Istenének haragját. Egyszerően azért, mert nem figyelt a Sámuel által kimondott prófétai szóra, hogy várnia kell. Itt tehát Isten nem amiatt haragudott meg, mint egy másik történetben, amikor Nádáb és Abihu idegen tüzet vitt az Isten oltárára és emiatt meg kellett halniuk (3Móz 10,1-5). Saul türelmetlen volt, ez lett a bőne. Isten talán engedte volna még jobban leapadni a hatszáz fıs sereget is, hogy még kevesebb emberrel szerezzen szabadulást Izraelnek. Így senki nem a haderı nagyságára vagy az emberek rátermettségére fogta volna a
2009. november 22.
4
gyızelmet, hanem Isten keze nyomát látta volna a gyızelemben (v. ö. Bír 7,1-7). Saul az áldozatot varázsszernek tekintette. Azt gondolta, ha bemutatja az áldozatot, Isten hatalmát automatikusan serege javára fordíthatja. Jaj de sokan tekintik az Istennel való kapcsolatunk legszentebb dolgait varázsszernek ma is. Amikor szinte berohanunk a templomba, mert valami nagy baj van. Amikor buzgóságot mutatunk Istennek az imádságainkban, ám rendszerint valamiért. Nem Istenért, önmagáért. 3) Isten Hol van ebben a fejezetben Isten? Hol hangzik a szava? Ha figyelmesen végig olvassuk mai fejezetünket, rájövünk, hogy sehol. Istenrıl csak közvetve van szó, amikor Sámuel elmondja Saulnak, Isten üzenetét. De másképpen nincs róla szó. Lehet, hogy vannak a történelemnek vagy a személyes életünknek üres lapjai, amelyeken Istenrıl nincsen szó sehol? Igen, vannak ilyen napok, hónapok és évek. De ez azt jelentené, hogy Isten egyáltalán nincs jelen és nem is hallatná a szavát? Nem. Azt semmiképpen nem jelenti. Történetünkben Sámuel próféta ajkán hangzik Isten szava. A prédikációja által keresi az engedelmességet a lelkekben. Isten Sámuel prédikációján keresztül kereste Saul szívét. Isten ma is így van közöttünk. A hirdetett igén keresztül. Ami ma délelıtt itt történik, errıl szól. Isten olyankor is jelen van az övéivel, amikor azok sorsdöntı helyzetben, kilátástalan körülmények között néznek szembe a sorsukkal, mint az a hatszáz a filiszteusok rettentı hadoszlopával. Amikor a bőn olyan erıs volt, hogy teljesen áthatolhatatlan, jött valaki, aki szintén egyedül volt úgy, mint az a hatszáz a hatalmas hadsereggel szemben. Olyan megmosolyogtatóan fegyvertelen volt és gyenge, hogy ellenállás nélkül megkötözhették, kicsúfolhatták, elítélhették és keresztre szegezhették. Mint a halálos ítélet elszenvedıje, a bitófán hangos kiáltással befejezte az életét. Isten ekkor az erıseket félretette, még a legerısebbnek látszó hatalmasságot, a halált is. De akkor valami nem befejezıdött, hanem elkezdıdött. Egy folyamat kezdıdött el akkor. Isten megmutatta, hogy mindenben vállalja az embert. Bennünket, akik erıtlenségünk okán idınként átéljük, hogy valami az utunkat állja, amivel nem tudunk megbirkózni, de ami miatt továbblépni sem tudunk. Lehet az betegség, csalódás, nagy lelki megingás vagy valakinek az elveszítése. Ennek a folyamatnak végsı kiteljesedése a halál. A halál ugyanis minden erıtlenségünk teljessége és végsı nagy állomása. Annál nagyobb erıtlenség nincs. Isten Egyszülött Fia feltámasztása által ennek a legmeghatározóbb hatalomnak megtörte az erejét. Azért, hogy meglássuk és hitben elfogadjuk, hogy nála semmi sem lehetetlen. Nem az erıtlenségé az utolsó szó. İ hatalmasabb, mint a filiszteusok roppant hadereje. Nagyobb a bennünket megbénító helyzeteknél és jelenségeknél. Még a halálnál is. Mi, akik erıtlenségünk ezernyi megjelenési formáját hordozzuk, dicsekedhetünk velük, ahogyan Pál apostol fogalmaz az istentisztelet elején olvasott igeszakaszban. Mert amikor erıtlenségünket Isten elé számláljuk, alkalmasakká válunk arra, hogy Isten kezében eszközök legyünk. Ma nekünk szól az ígéret: „Elég néked az én kegyelmem. Mert az én erım erıtlenség által végeztetik el” (2Kor 12,9). Ámen. (Dr. Fodor Ferenc)
A Fébé Nıszövetség szervezésében karácsonyi ajándékvásár lesz november 23-24-25-én (hétfıtıl szerdáig), naponta: 8 -16 óra között a Kálvin teremben (Szolnoki út 5.).
5
XII. évfolyam 35. szám
Heti rendünk: vasárnap (november 22.) Örökélet vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Fekete Zoltán csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István péntek 13.00 Általános iskolai hónapzáró istentisztelet [Templom], Szabó Gábor 13.30 Gimnáziumi hónapzáró istentisztelet [Templom], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Szőcs András vasárnap (november 29.) Advent elsı vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor ágendázik:Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Gyászolók és magányosok istentisztelete [Templom], Szabó Katalin
2009. november 22.
6
Eltemettük: özv. Sáfár Lajosné (Vajda Julianna) élt 86 évet, Jázmin u. 2/a. özv. Pécsi Kálmánné (Nagy Erzsébet) élt 83 évet, Váncsodi u. 22. Halottaink: Bugyi József (Susán Erzsébet özvegye) élt 94 évet, Szılı u. 23. Temetése: 2009. november 23. (hétfı) 13 óra a református temetıben. Pozsár István (Sági Margit férje) élt 65 évet, Délibáb u. 5. Temetése: 2009. november 24. (kedd) 12 óra a római katolikus temetıben. Simon Györgyné (P. Nagy Mária) élt 71 évet, Háromszék u. 9. Temetése: 2009. november 24. (kedd) 13 óra a református temetıben.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 153.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 35.825,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
Iskoláink hírei
GIMNÁZIUM: A 11. és 12. évfolyam osztályfınökeikkel lázasan készülnek a november 28-án tartandó szalagtőzı ünnepélyünkre.
ÁLTALÁNOS ISKOLA: A 3-4. osztályosok közül szerdán 50 fı tekintette meg a kecskeméti Katona József Színházban a bérletsorozat elsı darabját, a Csipkerózsika címő elıadást. A csoportot Bársonyné Németh Anikó és Tóthné Megyesi Katalin kísérte el. A hét utolsó tanítási napján iskolánkban az influenzaszerő megbetegedések miatt az oktatás szünetelt, az épületet fertıtlenítették. Múlt hét pénteken a tiszakécskei mesemondó és kézmőves versenyen az alábbi eredmények születtek:
7
XII. évfolyam 35. szám
Mesemondás: Cselóczki Boglárka 3.c
arany minısítés
Kovácsné Fehér Rozália
Cselóczki Viola 1.c
arany minısítés
Megyesi Erika
Czira Tímea 2.b
ezüst minısítés
Horváthné Kállai Éva
bronz minısítés
Tóthné Megyesi Katalin
Búzás Katalin Fanni 4.a
arany minısítés
Bársonyné Németh Anikó
Kaszap Márió 4.a
arany minısítés
Bársonyné Németh Anikó
Szentesi Lili 4.c
arany minısítés
Szalayné Csabai Mária
Petrás Vajk 5.a
arany minısítés
Tormáné Zöldi Szilvia
Szabó Sándor 6.b
arany minısítés
Tormáné Zöldi Szilvia
Zsigó Máté 6.b
arany minısítés
Tormáné Zöldi Szilvia
Meseíró verseny: Nagy Márton 3.a Alsós kézmővesek:
Felsıs kézmővesek:
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Dávid Ferenc halálára emlékezünk 430 évvel ezelıtt halt meg Dávid Ferenc 1579. november 15-én Déván. Az erdélyi magyar lutheránusoknak második, reformátusoknak és unitáriusoknak elsı püspöke volt. Többek között Páskándi Géza örökítette meg alakját Vendégség címő drámájában. Kolozsváron született 1520 táján szász polgári családból. Kolozsvári és gyulafehérvári évek után külföldön folytatta tanulmányait a wittenbergi és frankfurti egyetemen. Besztercei rektorsága idején lett a reformáció híve,1552-ben lutheránus hitre tért. 1555-tıl Kolozsvárott fılelkész volt, a papok és a nép többségét áttérítette a lutheranizmusra. A következı évben az erdélyi magyar evangélikusok püspökévé választották. Errıl a tisztségrıl három év múlva lemondott, s a helvét reformációhoz csatlakozott. 1564-ben János Zsigmond udvari papja lett, aki a kálvinisták püspökévé tette. A fejedelem orvosától, Blandrata Györgytıl ismerte meg a szentháromság-tagadó unitáriusok nézeteit, s csatlakozott hozzájuk. János Zsigmond segítette hitük terjesztését, és az 1568as tordai országgyőlés híres türelmi rendeletében felvette az Dávid Ferenc
8
2009. november 22.
unitarizmust is a bevett vallások közé. A János Zsigmond helyébe lépı új fejedelem, Báthory István azonban minden további vallási reformot betiltott Erdélyben, s Dávid Ferencet nem kívánta tovább udvari papjaként alkalmazni. A helvét irány melett kitartó magyarok a lutheranizmushoz ragaszkodó magyarokkal együttesen püspököt is mást tettek helyette, így ı csak az antitrinitarizmushoz csatlakozottaknak maradt meg püspökéül. Ebbeli hivatalát 1576-ban törvényesítette az országgyőlés. Az „innovatio”-nak 1572 óta évrıl-évre megújított tilalma ellenére lankadatlanul törekedett újabb reformokra, s így Krisztus nem imádandó voltának elvével, valamint a gyermekkeresztelésnek 1578-ban tényleges megszüntetésével (anababtizmus) utoljára is törvényes eljárást vont magára. Az 1579 március végén fogságba helyezett, súlyosan beteg Dávid Ferencet hivatalaitól megfosztotta, majd a júniusi országgyőlésrıl a dévai várba hurcoltatta Báthory Kristóf. Itt halt meg november 15-én.
János Zsigmond erdélyi fejedelem
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. november 22-e és november 29-e között) Nov. 22. Nov. 23. Nov. 24. Nov. 25. Nov. 26. Nov. 27. Nov. 28. Nov. 29.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
1Sám 18; 1Sám 19; 1Sám 20; 1Sám 21; 1Sám 22; 1Sám 23; 1Sám 24; 1Sám 25;
Zsolt 93;
Zsolt 25;
Gal 5; Gal 6; Róm 1,1-17; Róm 1,18-32; Róm 2; Róm 3,1-8; Róm 3,9-31; Róm 4;
RÉ 93 RÉ 263 RÉ 57 RÉ 63 RÉ 143 RÉ 11 RÉ 128 RÉ 25
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
