fiatalkorúak eljárási jogainak érvényesülése az Európai Unióban

Büntetoeljárás alá vont ´´ fiatalkorúak eljárási jogainak érvényesülése az Európai Unióban KUTATÁSI ZÁRÓJELENTÉS I MAGYARORSZÁG

BÜNTETÔELJÁRÁS ALÁ VONT FIATALKORÚAK ELJÁRÁSI JOGAINAK ÉRVÉNYESÜLÉSE AZ EURÓPAI UNIÓBAN KUTATÁSI ZÁRÓJELENTÉS I MAGYARORSZÁG

A kutatás a „Büntetőeljárás alá vont fiatalkorúak eljárási jogainak érvényesülése az Európai Unióban” európai projekt keretében készült. A projekt az Európai Unió Igazságügyi programjának társfinanszírozásában valósult meg. Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül egyezik meg az Európai Bizottság álláspontjával. Szerzők: Balázs Réka – Gyurkó Szilvia (szerk.) – Németh Barbara A kutatás Magyarországon a Terre des hommes Alapítvány „Lausanne” koordinálásával zajlott. © 2016, Pro-Jus project

Tartalomjegyzék Bevezetés..................................................................................................................................................................... 5 Hipotézis és a probléma ismertetése................................................................................................................................................ 7 Módszertan............................................................................................................................................................................................ 8 Korlátok.................................................................................................................................................................................................. 9

II. A magyar helyzet áttekintése............................................................................................................................ 11 II.1 Fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszere............................................................................................................ 11 II.2 A gyermek- és fiatalkori elkövetés jellemzői........................................................................................................................... 13

III.1 2010/64 EU irányelv: a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog............................................................... 20 III.1.1 Az Irányelv rövid összefoglalója............................................................................................................................................ 20 III.1.2 Az irányelv átültetése Magyarországon............................................................................................................................... 21 III.1.3 Hatályos jogszabályok a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról.............................................................................. 21

III.2 2012/13. sz. EU irányelv: a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról.................................... 30 III.2.1 Az irányelv rövid áttekintése.................................................................................................................................................. 30 III.2.2 A magyarországi helyzet bemutatása.................................................................................................................................. 31 III.2.3 Kutatási eredmények............................................................................................................................................................... 32 III.2.4 Összegzés.................................................................................................................................................................................. 35

III.3 2013/48 EU irányelv: az ügyvédi segítség igénybevételéhez, harmadik fél tájékoztatásához és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról................................................................................ 36 III.3.1 Az irányelv rövid összefoglalása............................................................................................................................................ 36 III.3.2 Az irányelv átültetése Magyarországon............................................................................................................................... 37 III.3.3 Hatályos törvények, jogszabályok, rendeletek az ügyvédi segítség igénybevételéhez, harmadik fél tájékoztatásához és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról...................................................................... 38

Összefoglalás............................................................................................................................................................ 43 Általános érvényű ajánlások . ............................................................................................................................... 44 Melléklet.................................................................................................................................................................... 45 Irodalomjegyzék....................................................................................................................................................... 46

3

Bevezetés Jelen kutatási zárójelentés „A fiatalkorú gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogai az EU-ban (PRO-JUS)” projekt keretében készült. A PRO-JUS projekt a Defence for Children International (Belgium), a Hors La Rue (Franciaország) és a Rights International Spain and Defence for Children International (Hollandia) szervezetekkel együttműködve a Terre des hommes közép- és délkelet európai regionális, budapesti irodájának koordinálásával, 5 EU-tagállamban (Belgium, Franciaország, Magyarország, Spanyolország és Hollandia) zajlott. A PRO-JUS projekt célja a büntetőeljárásban gyanúsított vagy vádlott, nem magyar állampolgár, 18 éven aluli személyek (gyermekek) helyzetének vizsgálata volt. Az ilyen kiskorúak és fiatalkorúak rendkívül kiszolgáltatottak és sebezhetőek, emiatt az EU három eljárási irányelvében (2010/641, 2012/132, 2013/483 EU irányelvek) rögzített jogaik érvényesülése különös odafigyelést igényel az eljáró hatóságok és szakemberek részéről. Ennek hiányában feltételezhető (kutatási hipotézis) a fenti jogok sérülése, elégtelen érvényesülése. A projekt célja (1) több ország részvételével készített kutatáson keresztül növelni a bűnüldöző hatóságok, igazságszolgáltatási rendszerben dolgozók, büntetendő cselekményt elkövetett gyermekekkel kapcsolatba kerülő egyéb szakemberek alapismereteit és érzékenységét a vizsgált három irányelv vonatkozásában; és (2) a kutatás eredményeit széleskörűen terjeszteni a három eljárási irányelv jobb érvényesülése, a gyermekek jogainak tiszteletben tartása érdekében. A gyermekek különböző akadályokkal szembesülnek, miközben büntetőeljárás alá vonták őket, és abban érdekeiket szeretnék érvényesíteni és jogaik tiszteletben tartását próbálják elérni. Ilyen nehézség például a cselekvőképességük korlátozottsága vagy hiánya4, de a gyermekkorból5 eredő sajátos védelem igénye is. A nyomozati szakban és később a bíróság előtti eljárás során is sebezhetőségüket tovább fokozza a társadalmi helyzetük, a család hiánya, a kulturális másság, a nyelvi akadályok, stb. és az állampolgárság kérdése - azaz a külföldi állampolgárság vagy a marginalizált kisebbségi csoporthoz tartozás. Ha a gyanúsított vagy vádlott gyermek külföldi, az eljárási garanciák, amelyeket biztosítani kell a fiatalkorú terheltek számára, valójában további kihívások elé állítják a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereket. Habár nehéz pontos képet nyújtani arról, hogy a különböző EU-tagállamokban hány gyerek lesz gyanúsított vagy vádlott egy büntetőeljárásban, becslések6 szerint a joggal konfliktusba kerülő gyermekek száma továbbra is jelentős az EUtagállamok többségében. Amikor a terhelt bíróság elé kerül egy büntetőügyben, képesnek kell lennie arra, hogy ügyvédjével konzultáljon, rendelkeznie kell bizonyos mértékű ismeretekkel az eljárás menetére és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, és a védelem előkészítésében is részt kell vennie.

1

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU (2010. október 20.) irányelve a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról

2

Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU (2012. május 22.) irányelve a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról

3

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU (2013. október 22.) irányelve a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról

4

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documen tId=09000016804b2cf3 – letöltve 2016. 06. 03-án

5

Golub, S. and Grandjean, A.,Promoting equitable access to justice for all children. UNICEF Insights, Issue 1/2014 (2014)

6

2015-ben Franciaországban a párizsi Fiatalkorúak Bírósága 2.297 olyan ügyben járt el, amelyek közül. 1.199 ügyben volt külföldi gyerek érintve (mintegy 400 fő) (forrás: Belső dokumentum Fiatalkorúak Bírósága. Párizs. 2016. április 16.). Spanyolországban, a 2015. évi adatok szerint, 18.134 fő 14-17 év közötti gyerekkel szemben emeltek vádat, amiből 3.927 volt külföldi. (forrás: Belügyminisztérium, 2015. évi éves statisztika, 297. old. Megismerhető:  http://www.interior.gob.es/documents/642317/1204854/Anuario-Estadistico-2015_126150729_VF.pdf/808a73982d25-4259-b450-974dc505f2e3). Magyarországon, 2015-ben, a fiatalalkorú bűnelkövetők száma 7.785 fő volt, amiből 195 fő volt külföldi. (forrás: ENyÜBS, 2016) Hollandiában, 2015-ben, a rendőrség 37.017 kiskorúval szemben indított eljárás. 2014-ben 1380 gyereket helyeztek el javító-nevelő intézetben – 19,2 százalékuk külföldi származású volt. (forrás: Fiatalkorúak Büntetésvégrehajtási Osztálya. 2015. JJI in getal 2010-2014. Hága: Belügyi és Igazságügyi Minisztérium)

5

A nyelv az első korlát, amely akadályozhatja a gyanúsított vagy vádlott gyermek joghoz való hozzáférését és annak biztosítását, hogy tisztességesen bánjanak vele, és hozzáférjen a jogaival kapcsolatos információkhoz az általa értett nyelven. Ezenkívül ha elfogadjuk, hogy a jogi képviselet nem formális jog, hanem tartalmi (érdemi) érvényesülés esetén nevezhető csak teljesültnek – hiszen a jogi rendelkezéseket szellemiségük és nem betűjük alapján kell megítélni – , akkor látjuk, hogy például gyakran nem könnyű feladat olyan ügyvédet találni, aki képzett és felkészült külföldi gyermekeket érintő ügyekben eljárni. Ez nehezítheti, hogy a gyerekek ténylegesen és eredményesen gyakorolhassák a védelemhez való jogaikat. A magyarországi viszonyokat bemutató jelentés a PRO-JUS projekt részeként elkészített öt nemzeti jelentés egyike. Jelen anyag a kutatás eredményeként jött létre, és több kutatási módszert is egyesít. Így: az elméleti kutatást és elemzést, a témában érintett felnőtt és gyermek interjúalanyokkal készített félig strukturált interjúk analízisét és az aktaelemzést. A projekt partnerek mind az öt országban alapvetően közös módszertant alkalmaztak, és hasonlóan felépített jelentésekben mutatják be a nemzeti kutatás megállapításait, a felismert, ígéretes vagy figyelemre méltó gyakorlatokat, valamint az ezek alapján megfogalmazott ajánlásokat. A kutatás célkitűzésének megfelelően a jelentés azon tényezőket is tárgyalja, amelyek befolyásolják vagy gátolják a 3 EU-irányelvben rögzített jogok hatékony érvényesülését. A jelen kutatási zárójelentésben és a többi nemzeti jelentésben megtalálható információk és megállapítások egy regionális összehasonlító elemzés alapjául szolgálnak majd, amelynek elkészítése szintén a PRO-JUS projekt része.

6

Hipotézis és a probléma ismertetése A joggal konfliktusba kerülő gyermekekről szóló korábbi kutatások szerint7 a gyermekek8 általában nem rendelkeznek a jogaik érvényesítéséhez és speciális szükségleteik tiszteletben tartásának kivívásához szükséges tudással, képességekkel és érdekérvényesítési lehetőséggel. Ezt az eredendő sebezhetőséget a nyomozati szakban vagy a bíróság előtti eljárás9 során tovább növelhetik a gyermek egyéb körülményei, így például ha hiányzik a támogató családi háttér, ha a gyermek korábban bűncselekmény, erőszak vagy kizsákmányolás áldozatává vált, ha eltérő kulturális, nyelvi háttérrel rendelkezik, ha fokozott a kortárs hatás (például mert nincs olyan felnőtt személy, aki felelősen gondoskodjon a gyerekről)10, és természetesen az alacsony szocioökonómiai háttér is (iskolázottság, jövedelmi viszonyok, lakáskörülmények, stb.). A gyermekek sebezhetősége11 eredhet többek között a személyes jellemzőikből vagy a körülményeikből. Például ha a külföldi gyerekek azért hagyták el otthonukat, mert ott háború vagy más katasztrófa áldozatává váltak, az fokozza mind a későbbi ismételt áldozattá válás, mind pedig a kriminális deviancia kockázatát is. A gyermekkorból eredő általános vulnerabilitás, és a külföldi gyerekek fokozott, speciális kiszolgáltatottsága és sérülékenysége egyedi felelősséget (és feladatot) jelent az eljáró hatóságok számára. Ha a gyanúsított vagy vádlott gyermek külföldi12, az eljárási garanciák, amelyeket biztosítani kell a büntetőeljárásban gyanúsított vagy vádlott gyermekek számára, további kihívások elé állítják a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek saját működését és a szakmaközi együttműködési hálózatokat is. A gyermekvédelem, a szociális ellátás, vagy az áldozatvédelem közötti kooperáció különösen fontos ezekben az ügyekben. Sajnos azonban kutatások támasztják alá, hogy ez az együttműködés - így például a nemzeti gyermekvédelmi rendszerekkel – az esetek jelentős részében nem biztosítja a hatékony védelmet, valamint a minőségi szolgáltatások hozzáférhetőségét a külföldi állampolgárságú (joggal konfliktusba került) gyerekek számára. 13 “A külföldi és a magyar gyerekek között különbség, hogy itthon az ellátás, az ellátórendszer automatikusan lép működésbe. Itthon a gyerek elhelyezéséről beszélünk elsősorban. Külföldön a gyerek érdeke, érdekképviselete jogainak védelme az első. Amikor különböző nemzetközi fórumokon ez előjött kérdésként, eleinte nem értettük, hogy mit is akarnak ezzel, aztán eljutottunk odáig, hogy ez itthon is hangsúlyt kapjon.” (gyámhivatali munkatárs) Nagyon fontos látni, hogy a gyermekvédelem fókusza még mindig nem a gyerek legfőbb érdekének biztosításán (UNCRC 3. cikkely, ’best interest of the child’) van, ezért azokban az esetekben, amikor a magyar gyerekekkel kapcsolatos elsődleges automatizmus (a gyerek családból való kiemelésének, elhelyezésének kérdése) szóba sem jöhet, a gyermekvédelem nem találja a kompetenciáját. 7

Gyurkó, Sz. (ed) - Nemeth, B.: Comparative situation analysis of juvenile justice system in 20 CEE countries in accordance with the four relevant Terre des hommes scopes, Budapest, Tdh. 2016

8

A projekt során „gyermek” alatt azokat a személyeket értjük, akik nem töltötték be 18. életévüket (amikor letartóztatták vagy egy illetékes hatóság bűncselekmény elkövetésével gyanúsította vagy vádolta meg őket).

9

Büntetőeljárás alatt olyan eljárást értünk, amely akkor kezdődik, amikor egy személyt (a nemzeti vagy nemzetközi jog alapján) bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak vagy vádolnak meg, és annak kérdésnek az eldöntéséig tart, hogy a gyanúsított vagy vádlott személy elkövette-e a bűncselekményt – ideértve adott esetben az ítélethozatalt és a fellebbezésről való döntést is. Következésképpen, az az időtartam, amíg a személy a büntetését tölti (tehát az ítéletethozatalt követő szakasz), nem minősül a büntetőeljárás részének. Ezen kutatás során a büntetőeljárásokat csak attól a pillanattól fogva vettük figyelembe, amikortól az érintett személyt megilleti az irányelvekben rögzített jogok gyakorlása, tehát amikor tudomására jut a gyanúsítás, megismeretetik a váddal, vagy pedig a szabadságelvonást (letartóztatást/előzetes letartóztatást) alkalmaznak vele szemben.

10 Például: kísérő nélküli kiskorúak. 11 A gyermekek sebezhetősége nem csak az életkortól függ. A sebezhetőség annak a mértékét jelenti, hogy a gyermek mennyire tudja elkerülni vagy mérsékelni a biztonságát fenyegető veszélyek hatását. Megmutatja, hogy a gyermek életkora, fizikai, szellemi és társadalmi fejlettsége, érzelmi állapota, magatartása, családban betöltött szerepe és annak képessége, hogy megvédje magát hogyan járul hozzá vagy hogyan csökkenti a súlyos sérelmek elszenvedésének lehetőségét. A gyermeksebezhetőséget számos perspektívából kell vizsgálni, az életkor csak az egyik perspektíva. A következőt kell figyelembe venni: a gyermek azon képessége, hogy megvédje magát, a gyermek kommunikációs képessége, a gyermek fejlődését befolyásoló komoly sérelem lehetősége, a gyermek viselkedésének és temperamentumának provokatív jellege, a gyermek viselkedési szükségletei, a gyermek érzelmi szükségletei, a gyermek speciális fizikai szükségletei, a gyermek láthatósága a többi gyermek számára, a gyermek lehetősége arra, hogy olyan egyénekhez fordulhasson, akik meg tudják védeni, a gyermek szerepe a családban, a gyermek fizikai megjelenése/mérete és erőteljessége, a gyermek rugalmassága és problémamegoldó képessége, a gyermeket ért korábbi bántalmazások, a gyermek képessége az abúzus/elhanyagolás felismerésének. 12 A külföldi személy „olyan személy, aki nem rendelkezik annak az államnak az állampolgárságával, ahol gyanúsított vagy vádlott, vagy ahol a büntetőeljárás folyik ”. Ebből következik, hogy a kettős állampolgárságúak nem tartoznak ide. 13 Lásd: Mario projekt http://marioproject.org (utolsó letöltés: 2016. június 25.)

7

A külföldi állampolgárságú gyerekek esetén a gyerekvédelem „zavarban van”, hogy milyen szolgáltatásokat, védelmet, segítséget nyújthat, ami a legtöbb esetben azt eredményezi, hogy az ilyen gyerekek egyszerűen kiesnek a rendszerből. Ezen túlmenően egy friss (2016 januárjában publikált), kelet-közép európai összehasonlító vizsgálat14 szerint a diszkrimináció is határozottan jelen van ezen a területen: rendszer szinten és az egyes eljárásokban is. A hivatkozott vizsgálat megállapításai szerint jelentős különbség van a jogi szabályozás és annak gyakorlata között a belföldi és külföldi gyermekek esetén. De akár egy-egy országon belüli, a városi és vidéki térségek joggyakorlatai között is találhatunk eltéréseket. A PRO-JUS projekt során kiinduló pontként tekintettünk olyan korábbi elemzésekre15 és az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásaira is, amelyek általános érvénnyel rávilágítottak azokra a tényezőkre, amelyek a büntetőeljárások során hozzájárulnak a gyerekek jogainak hatékony gyakorlásához, vagy éppen akadályozzák, gátolják azokat (eljáró szakemberek képzettsége, felkészültsége, az eljárás során használt ’gyermekbarát nyelv’, az eljárások időbelisége, stb.). A kutatás központi kérdése tehát a következő: A büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádolt külföldi gyermekek eredményesen gyakorolhatják-e a 2010/64, 2012/13, 2013/48 EU irányelvekben számukra biztosított jogokat – mind elméletben, mind gyakorlatban? A kutatási kérdés megválaszolásához két másik kutatási kérdést is segítségül hívtunk. Ezek a következők: 1. Mely tényezők járulnak hozzá vagy akadályozzák, hogy a fent említett 3 irányelvben rögzített jogokat hatékonyan gyakorolhassák a külföldi gyermekek? 2. Hogyan lehet a pozitív tényezőkre alapozni, és hogyan lehet az akadályokat legyőzni?

Módszertan A PRO-JUS projektben részt vevő öt EU-tagállam nemzeti jelentései a közös kutatási módszertan alapján gyűjtött adatokon és információkon alapulnak. Ennek elemei: Elméleti kutatás A kutatók minden résztvevő országban széleskörű elméleti kutatást végeztek, amely az elérhető dokumentumok, különösen a nemzeti jogszabályok, hivatalos jelentések, nemzeti statisztikák és vizsgálatok áttekintését ölelte fel. Ezen túlmenően adatokat kértek be a kutatás tárgyára vonatkozóan (nem magyar állampolgár, 18 éven aluli személyekkel szemben indult büntetőeljárások statisztikája). Félig strukturált interjúk a témában érintett felnőttekkel és gyermekekkel Az elméleti kutatás mellett a kutatók saját országukban félig strukturált interjúkat készítettek a témában érintett szakemberekkel és külföldi gyermekekkel. A projekt célja a félig strukturált interjúkkal az volt, hogy a kutatók lényeges, első kézből származó információkhoz jussanak a témában érintett (a büntetőeljárásokban részt vevő külföldi gyermekekkel foglalkozó vagy velük hivatásuknál fogva kapcsolatba kerülő szakemberektől) legfontosabb interjúalanyoktól és a büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádlott külföldi gyermekektől. Az interjúkat – külön a felnőtt interjúalanyok és külön a gyermekek számára – kidolgozott kérdések alapján készítették. Először egy angol nyelvű kérdéssor került kidolgozásra, amelyet lefordítottak a többi ország nyelvére. Annak biztosítása érdekében, hogy a kérdések és az eredmények összehasonlíthatók legyenek, a kérdések adaptálására csak minimális mértékben volt lehetőség. Fontos volt annak biztosítása, hogy a lefordított kérdések szorosan kövessék az eredeti, angol nyelven megfogalmazott kérdések jelentését. Etikai kérdések A kutatást számos etikai alapelv vezérelte: Beleegyező nyilatkozat: az interjúalanyokat teljes körűen tájékoztatni kellett a projektről és az általuk adott információk felhasználási módjáról annak érdekében, hogy beleegyezésüket az információk teljes ismeretében adják. A gyermekek esetében ez azt jelentette, hogy a projektet oly módon kellett velük megismertetni, hogy könnyen megértsék, és az interjú kérdéseit is e szerint kellett megfogalmazni;

14 Gyurkó, Sz. (ed) - Nemeth, B.: Comparative situation analysis of juvenile justice system in 20 CEE countries in accordance with the four relevant Terre des hommes scopes, Budapest, Tdh. 2016 15 Ibid.

8

Adatvédelem: a kutatás során szerzett adatokat bizalmasan kellett kezelni és biztonságosan tárolni; valamennyi interjú anonim módon készült, amiről az interjúalanyok előzetes tájékoztatást kaptak. Az adatok célirányos felhasználása: a kutatás interjúiból származó adatok csak ezen kutatás céljaira használhatók fel. Az interjúadatok egyéb célra való felhasználása nem lehetséges. Az interjúk szövegét a kutatási zárótanulmány elkészítésével egyidőben a kutatók megsemmisítették, a jelentéshez felhasznált részleteket, tájékoztatás céljából a kutatásban résztvevőknek megküldték.

Korlátok A kutatás előkészítése során számos korlátozó tényezővel szembesültünk: 1. A mintavételnél: Három oldalról volt korlátozva a mintavétel: - életkor: akik a gyanúsításkor / vád ismertetésekor nem töltötték még be a 18. életévüket, - állampolgárság: nem magyar állampolgárok ill. nem kettős állampolgárok - olyan büntetőeljárásban szerepelnek terheltként, ami bíróság előtt zajlik (nem közvetítői eljárás). 2. Időbeni korlátok A projekt által vizsgált 3 EU direktíva egyidejűleg a 2014. január 1-je után indult büntetőeljárásokban alkalmazandó, ezért csak olyan büntetőeljárásokban érintett, 18 éven aluli külföldi állampolgárok ügyeit vizsgálhattuk, amik ez időpont után indultak. Ez objektív korlátot jelentett a mintába kerülő ügyek tekintetében. Ezen túlmenően időbeni korlátot jelentett a kutatás számára, hogy az adatgyűjtés és interjúkészítése szakasza fél évet ölelt fel, mely időszak egybeesett a magyarországi menekültválság (2015-2016) legkiélezettebb időszakával, aminek köszönhetően a szokásosnál is nagyobb távolságtartást (gyakran elutasítást) tapasztaltunk az érintett hatóságok és intézmények részéről a kutatással (annak témájával) kapcsolatban. 3. A hozzáférés nehezítettsége A külföldi kiskorúakkal szemben indított büntetőeljárások egyik általános jellemzője, hogy a gyanúsított egyszerűen „eltűnik” egy idő után. Sok esetben elhagyják az országot, és későbbi tartózkodási helyük nem ismert a magyar hatóságok számára. Gyakran hangoztatott érv, hogy Magyarország „tranzitország”, ezért az itt elkapott tiltott határátlépők, hamis útlevéllel érkezők, csempészekkel „utazók” a lehető legrövidebb időn belül igyekeznek továbbmenni Európa nyugati és északi irányába. Ezt tapasztaltuk a kutatás során is. Nagyon nehéz volt a gyerek gyanúsítottakkal felvenni a kapcsolatot már pusztán amiatt az objektív ok miatt is, hogy kijelölt tartózkodási helyüket általában rövid időben belül elhagyták, és ismeretlen helyre távoztak.16 Ahogy az egyik rendőrségi aktában olvastuk17 (ahol a gyanúsított szintén ismeretlen helyre távozott), a célállomás eléréséig folyamatos mozgásban vannak a gyerekek, és ennek során változik a legális és illegális határátlépés, valamint az önkéntes és a kényszer alatti vándorlás: „Én szír állampolgár vagyok és menekültem a hazámból Athénon keresztül az unokatestvéreimmel együtt. Nekem Athénban az embercsempész felajánlotta a cseh személyi igazolványt, hogy vegyem meg 300 Euroért, mert azzal nagyon jól járok és könnyen tudok az Uniós országokon belül közlekedni. Én ezért vettem meg azt a személyi igazolványt attól a számomra ismeretlen embercsempésztől. Ő még a fényképemet is rárakta az igazolványra. Én tisztában voltam azzal, hogy ez így hamis okirat lesz, mert az eljárás nem legális, de azt gondoltam, hogy ez még jól jöhet. Aztán tovább mentünk a rokonaimmal, én Hollandiába akartam menni, de útközben Magyarországon a zöldhatáron elfogtak és előállítottak. Ott ruházat átvizsgáláskor találták meg nám a cseh személyi igazolványt amin az én fényképem szerepelt. Amit tettem már nagyon megbántam, nagyon meggondolatlan voltam.” (részlet 18 éven aluli18, szír állampolgárságú gyanúsított rendőrségi jegyzőkönyvéből)

16

Ez az erősen eufemisztikus megfogalmazást a dolgozat további részeiben igyekszünk részletesen is kifejteni.

17

A rendőrségi aktákhoz való hozzáférésről részletes leírás a fejezet végén található.

18

Mivel a rendőrségtől az aktákat (a hatályos jogszabályoknak megfelelően) anonimizált formában kaptuk, minden személyes adat kihúzásával, ezért az érintett gyerek életkoráról, pontos születési helyéről, családi helyzetéről nincs információnk.

9

4. Országspecifikus jellemzők: Hiába tartalmazta a kutatási megkeresés, hogy valamennyi külföldi gyermek tekintetében gyűjtjük az adatokat, a megkeresett hatóságok döntő többsége automatikusan a menedékkérő, menekült, kísérő nélküli kiskorúakra gondolt. Ennek egyik oka lehet, a fentebb már kifejtett időbeni egybeesés a „menekültválságként” leegyszerűsített, így nevezett eseményekre, amikor Magyarország határainál tömegesen jelentek meg Szíriából és más, döntően háborús, konfliktus sújtotta régióból a menekültkérők19. A később „migránsügy” keretfogalommal kezelt jelenség20 során komoly vita alakult ki az alapjogok és emberi jogok érvényesülését vizsgáló, azt számonkérő nemzetközi (ENSZ) és helyi (döntően civil) szervezetek között, aminek következményeképpen állandósult egyfajta konfliktus. Ebben a hatóságok folyamatosan magyarázni kényszerültek eljárásaikat, többször megkérdőjeleződött azok megfelelősége Magyarország nemzetközi egyezményekben rögzített kötelezettségeivel, a humanitárius alapelvekkel és nem utolsó sorban a jogállamiság és jogszerűség elvárásaival. Ez szervezeti és intézményi szinten is okozhatott olyan frusztrációkat, ami miatt az érintett hatóságok úgy ítélték meg, annyira átpolitizált és érzékeny ez a kérdés, hogy már az is kockázatos, ha adatokat, információkat adnak a kutatáshoz – vagy segítik, hogy az érintett gyerekkel kapcsolatba lépjünk. A kutatás előkészítése és az adatgyűjtési időszak alatt 67 szakemberrel vettük fel a kapcsolatot Budapesten és vidéken. Tőlük részben személyes interjút kértünk, részben pedig lehetőséget arra, hogy érintett gyerekekkel kapcsolatba kerüljünk. Az adatgyűjtési időszak lezárásáig (2016. június) 22 szakemberrel találkoztunk személyesen, és készítettünk velük félig struktúrált interjút 1-1,5 óra terjedelemben.21 A szakemberek között volt ügyvéd, ügyész, rendőr, tolmács, eseti gyám, gyermekvédelmi gyám, gyermekotthoni gondozó, civil szervezet munkatársa, állami jogvédő intézet munkatársa és szociális munkás is. Az Országos Bírósági Hivatal elutasító döntése következtében egyedül bíróval nem tudtunk interjút készíteni. A bírósági munkával kapcsolatos, arra vonatkozó értékelések ezért jelen dolgozatban minden esetben más szakemberek álláspontját jelentik. A kutatási minta feltételeinek megfelelő, érintett gyerekkel mindösszesen egy esetben sikerült személyes interjú keretében beszélni. Három további esetben a kiskorú szökése, ismeretlen helyre távozása lehetetlenítette el az előre megbeszélt interjú felvételét. Annak érdekében, hogy a gyerekek történetei is megjelenhessenek a kutatásban, ismételt kérelemmel fordultunk az ORFK-hoz, hogy adjon engedélyt aktakutatásra. A hozzájárulásukat követően 12 további külföldi, 2014-ben büntetőeljárás alá vont 18 éven aluli gyermek esetét ismerhettük meg a rendőrségi jegyzőkönyvnek köszönhetően. Mivel itt a mintavétel módja semmilyen szempontból nem tekinthető reprezentatívnak (a Szegedi Rendőrkapitányság által véletlenszerűen kiválasztott aktákat kaptuk meg), ezért kizárólag tartalmi elemzést nem végeztünk az aktákkal (statisztikait nem). Minden esetben feltüntettük a dolgozatban, hogy melyik információ milyen forrásból származik.

19 http://www.nbcnews.com/storyline/europes-border-crisis/europe-s-refugee-crisis-hungary-declares-state-emergency-over-migrants-n534746 (utolsó letöltés: 2016. június 25.) 20 http://www.gatestoneinstitute.org/6861/hungary-migrant-crisis-europe (utolsó letöltés: 2016. június 25.) 21 Az interjúkérdések listája a zárótanulmány mellékleteként megismerhető.

10

II. A magyar helyzet áttekintése Magyarország / alap adatok Főváros

Budapest

Népesség

9.864.749 (KSH, 2014)

Államforma

parlamentáris demokrácia

18 éven aluli népesség

1.997.904 (0-19 évesek száma, KSH, 2013) 1.797.955 (0-18 évesek, KSH, 2010)

Vallás

római katolikus: 37,1%, református: 11,6%, evangélikus: 2,2%, görögkatolikus: 1,8%, egyéb: 1,9%, egyik sem: 18,2%, (KSH, 2011)

Joggal konfliktusba került fiatalkorúak

Fk. elkövetők száma: 10.056, elítéltek: 5279; előzetes letartóztatásban lévők: 304; szabálysértési őrizetben lévők: 525; fogvatartottak: 1595, javító intézetben: 454 (2013)

IDH helyezés (Emberi Fejlettségi Index)

44 (UNDP, 2015)

Büntethetőségi korhatár

12 ill. 14 éves kortól

Jogrendszer

kontinentális jogrendszer

Analfabetizmus

a 15 évesnél idősebbek 99%-a tud írni, olvasni (2011)

II.1 Fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszere Az Alaptörvény kimondja a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogot, valamint a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine culpa alapelveket22 (IV. cikk). Ezen túlmenően a joghoz való egyenlő hozzáférés, az ártatlanság védelme, a jogorvoslat joga, a védelemhez való jog is megjelenik (XXVIII. cikk) az Alaptörvényben. A gyermekekkel kapcsolatban a XVI. cikk rendelkezik a védelemhez és az egészséges fejlődéshez való jogról. A joggal konfliktusba került gyerekek tekintetében nincs önálló kódex, a rájuk vonatkozó szabályok az általános anyagi és eljárási szabályok között kaptak helyet. A 2013. július 1-jétől hatályos Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) rendelkezéseit – főszabályként – a fiatalkorúakra is alkalmazni kell. (Ez a korábbi szabályozásban is így volt.) A törvény csak az eltérő szabályokat nevezi meg külön, a fiatalkorúakra vonatkozó részben (XI. Fejezet), ahol a fiatalkorúak fogalmát is szabályozza: „Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.” A Btk. 16. §-a ugyan a 14. életévben határozta meg a büntethetőség korhatárát, azonban egyes súlyosabb bűncselekmények elkövetésekor a büntethetőségi korhatárt 12 évre leszállította feltéve, ha a gyermekkorú elkövető rendelkezett a bűncselekmény felismeréséhez szükséges belátással. 12 év a büntethetőségi korhatár: emberölés, erős felindulásában elkövetett emberölés, rablás, testi sértés és kifosztás esetében. Ilyenkor a büntethetőséget a belátási képesség vizsgálatához és megállapíthatóságához kötik, szankcióként csak intézkedés (elsősorban javító-intézeti nevelés)23 alkalmazását teszik lehetővé. A statisztikai adatok szerint külföldi gyermek esetében 2013-2015 között emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés és kifosztás nem valósult meg.

22 Általános alapelvek, melyek szerint az elkövetőre csak olyan büntetés szabható ki, amelyet a bűncselekmény elkövetése előtt a törvény lehetővé tesz ill. csak az ítélhető el, aki olyan cselekményt követ el, amelyet az elkövetésekor hatályos törvények büntetendőnek nyilvánítanak. 23 12. életévét betöltött, de 14. évesnél fiatalabb elkövető esetén csak intézkedés alkalmazható a Btk. 106.§ (2). bek. szerint. Az alkalmazható intézkedések köre: Btk. 63.§ (1) bek.-en szabályozott.

11

Mivel a gyermekkorúak sokszor csak „eszközei” egy felnőttnek a bűncselekmény elkövetéséhez, a Btk. fentebb már hivatkozott 16.§-a kimondja a 12. és – a bűncselekmények többségénél – a 14. életévét be nem töltött elkövetők büntetlenségét, a felelősségre vonható személy az úgynevezett közvetett tettes lesz, aki felhasználta elkövetőül a kiskorú személyt. E tettesi fogalmat a 2012. évi C. törvény külön is nevesíti a 13.§ (2) bekezdésében: „Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.” Ilyen esetben a bűncselekmény alanyi és tárgyi oldala szétoszlik, a törvényi tényállást nem maga a tettes meríti ki. Közvetett tettességre utaló jeleket több aktában is találtunk – bár ezekben az esetekben maga a gyerek is büntethető volt (14 éves elmúlt), eljárás indult vele szemben, de befolyásoltsága, felhasználása, „kihasználása”, a valódi elkövető háttérben maradása egyértelműen megállapítható volt. Például: „Kérdésre elmondom, hogy kb. 2 hete Horgoson a buszmegállóban találkoztam egy ismerősömmel, aki ajánlott nekem egy munkalehetőséget. Én őt nem szeretném megnevezni. Az mondta,hogy illegális migránsokat kellene átkísérni Magyarországra. Abban egyeztünk meg, hogy kapok érte fejenként 200 eurot, és erre igent mondtam a pénz miatt. Én úgy 17 óra körül elmentem Horgos központjába, ahogy azt megbeszéltük. Ott várt rám egy piros színű autó, a típusát nem tudom, szerb rendszáma volt. A sorőr elvitt Martonoshoz, a töltés mellé. Ez a sofőr ugyanaz volt, akitől a megbízást kaptam. Közben elmondta nekem, hogy 18 fő lesz, akit át kell juttatnom az államhatáron. Azt mondta, hogy a töltés mellett kell mennem velük és Gyálarétnél egy gyár épületéig kell kísérnem őket. Úgy 18 óra környékén ért oda hozzánk a töltéshez a csoport, és akkor indultam velük. Két autóval hozták oda a külföldieket, de én az autókat nem figyeltem meg. Ahogy átértünk, már nem is sétáltunk tovább tulajdonképpen, hanem mindjárt azonnal bújkálni kezdtünk, mert észrevettem a rendőröket. Nagyjából 1 órát bújkáltam a rendőrök elől az ártéri erdőben, de végül elfogtak és ide hoztak.” (jegyzőkönyv részlet 18 éven aluli, külföldi gyanúsított meghallgatásáról) A jelenség, hogy külföldi állampolgárságú gyerekeket felhasználnak bűncselekmények elkövetésére, megjelent az interjúkban is. “A nyomozók szerint is mindig ugyanaz a szisztéma. 1-2 napot töltenek Budapesten, előre megszervezett módon. Azért jönnek, mert tudják, hogy itt megússzák a zsebelést, mert az eljárási szabályok enyhébbek. Sokszor csak a takarás a szerepük, eszközként használják a gyerekeket.” (eseti gyám) Ezekben az esetekben a gyerekek egyszerre áldozatai a felnőttek kizsákmányoló, kihasználó magatartásának, és elkövetői a vagyon elleni cselekményeknek. Sajnálatos módon, tapasztalataink szerint csak ez utóbbira van reakciója a magyar hatóságoknak. A büntetőeljárás elindul, de ezzel párhuzamosan a gyermekvédelmi intézkedések, a veszélyeztetés megállapítása, és az ennek megfelelő intervenció elmarad. Ez egyértelműen ellentétes a magyar gyermekvédelmi rendelkezésekkel, amelyek szerint a Magyarország területén tartózkodó minden gyermeket azonos védelem illet meg. (1997. évi XXXI. tv 4.§ (1)-(3). bek.) A kisebb súlyú cselekményeket a szabálysértési törvény (2012. évi II. tv.) szabályozza. Ebben a körben a felelősségre vonás korhatára egységesen 14 év. A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerével kapcsolatban az alábbi kritikák jelennek meg a leggyakrabban a UNCRC, UNDP, és más nemzetközi jelentésekben: - - - - -

a felnőttektől elkülönült szabályozás, önálló törvénykönyv és elkülönült intézményrendszer hiánya, 24 a büntethetőség alsó korhatárának alacsony volta (leszállítása),25 a belátási, beszámítási képesség megállapítására alkalmas szakértői, szakmai kör, képzettségi protokoll és értékelési szakmai irányelvek hiánya / hiányosságai, alternatív szankciók, elterelés alkalmazásának szűk köre,26 büntetésvégrehajtási körülmények,27

24 UNCRC Concluding Observations, 2014. http://hrlibrary.umn.edu/crc/crchungary2014.html (utolsó letöltés: 2016. június 26.) 25 uo. 26 Életkor és belátási képesség – összefoglaló a Magyar Kriminológiai Társaság tudományos üléséről. 2007. 01.26.; dr Vaskuti András, Csemáné dr. Váradi Erika, Dr. Katonáné dr Pehr Erika, Dr Dénes Veronika, Dr. Lévay Miklós 27

12

http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Jelentés-Tököl-+-BVOP-nak_végleges-anonim.pdf

-

a szabálysértési elzárás, szabálysértési őrizet, valamint a meg nem fizetett vagy meg nem váltott pénzbírság, helyszíni bírság valamint a kiszabott és nem teljesített közérdekű munka szabálysértési elzárásra történő átváltoztatása ellentétes azzal a nemzetközi alapelvvel, hogy szabadságelvonás fiatalkorú elkövetővel szemben csak végső eszközként alkalmazható.28

A nem büntethető korú gyerekek (12 ill. 14 éven aluliak) a gyermekvédelmi törvény hatálya alá tartoznak. Velük szemben a büntetőeljárást meg kell szüntetni, de annak tényéről jelzést kell küldeni a gyermekjóléti szolgálat, vagy a gyermekvédelmi jelzőrendszer más tagja felé (pl. gyámhatóság). A gyermekvédelmi intézményrendszer ezt követően saját hatáskörben dönt az alkalmazandó jogkövetkezményekről (védelembe vétel, családgondozás, magatartási szabályok meghatározása, stb.). 2015. január 1-jétől ez a kör egy új jogintézménnyel bővült, a megelőző pártfogással, ami kriminális devianciában érintett gyermekkorú és fiatalkorú esetén is alkalmazható. A gyermekvédelem szerepe ezen túlmenően a prevencióban és az utógondozásban is megjelenik. Ezt a feladatot jogszabály írja elő, de gyakorlati érvényesülése sok tekintetben akadályozott (anyagi, személyi, tárgyi erőforrások hiánya és kapacitásproblémák miatt). A külföldi gyerekek helyzetéről a gyermekvédelmi rendszerben a Mario kutatás keretében gyűjtöttünk információkat, mely szerint a magyar gyermekvédelmi rendszer elérhetősége, hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. A külföldi gyerekek felé a rendszer általában nem nyitott és befogadó, jelenlétüket marginálisnak tekinti (ezért nem allokál megfelelő erőforrásokat számukra); valamint sok esetben gyermekjog ellenesen működik. Ez utóbbira a legmarkánsabb példa, hogy a rendszer tökéletes belenyugvással kezeli, hogy tizenéves gyerekek elszöknek, és egyedül vágnak neki az államhatárnak. A Magyarország „tranzitország” kijelentés egy olyan hivatkozási keretté vált, ami miatt elfogadhatónak tekintik, hogy a gyerekek továbbvándorolnak, csak nagyon kevés látható erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy biztonságuk, védelmük, jogaik érvényesülése szavatolva legyen.29

II.2 A gyermek- és fiatalkori elkövetés jellemzői A gyermek- és fiatalkorú elkövetők száma a csökkenő gyermeknépességhez mérten is stagnáló, dinamikusan csökkenő tendenciát mutat. Az összelkövetői számhoz viszonyítva, arányuk alig haladja meg az 1 százalékot (gyermekkorúak) ill. nem éri el a 8 százalékot (fiatalkorúak). Táblázat 1a: Magyarországon elkövetett bűncselekményekre vonatkozó adatok – elkövetők szerinti megoszlás30

Bűncselekmények száma összesen (2015)

Sértettek száma összesen – természetes személyek (2015)

Elkövetők száma összesen (2015)

Gyermekkorú elkövetők száma (2015)

Fiatalkorú bűnelkövetők száma (2015)

267.628

183.431

98.899

1.374

7.785

Táblázat 1b: A gyermek- és fiatalkorú elkövetők számának változása 2011-2016 között

2011

2012

2013

2014

2015

2016 (1-5. hónap)

gyermekkorú elkövetők száma

2691

2580

2009

1157

1364

654

fiatalkorú bűnelkövetők száma

11275

10165

10361

8724

7684

2932

A külföldiek által elkövetett cselekmények statisztikája a magyar állampolgárokéhoz képest jelentős különbségeket mutat. Alapvetően az figyelhető meg, hogy a nemzetközi események, valamint a jogszabályi változtatások egyértelműen hatnak arra, hogy hány külföldi kerül büntetőeljárás hatálya alá.

28

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/F34A40E998DDD4A4C1257ADA00524CD9?OpenDocument

29

Mario Kutatás, uo.

30

Forrás: https://bsr.bm.hu (utolsó letöltés: 2016. június 26.)

13

Egyrészt a 2013 óta folyamatosan növekvő menekült hullám, a 2014 év végén csúcsosodó szíriai, török és észak-afrikai menekültválság, valamint az erre 2015-ben adott „fizikai és jogi határzárként” definiálható jogszabály változások egyértelműen befolyásolták a statisztika alakulását. Táblázat 2: Külföldiek által, Magyarországon elkövetett bűncselekmények számának változása 2011 és 2016 között, az elkövető életkora szerint31

2011

2012

2013

2014

2015

2016 (1-5. hónap)

Külföldi gyermekkorú elkövetők száma

13

15

182

325

10

15

Külföldi fiatalkorú (14-17 éves) bűnelkövetők száma

104

251

103

61

185

141

külföldi fiatal felnőtt bűnelkövetők száma (18-24 éves)

989

1058

828

867

1194

1322

külföldi, felnőtt bűnelkövetők száma (25-59 éves)

4176

3737

2957

3320

3586

2258

A 2. sz. táblázatban bemutatott adatok alapján azt mondhatjuk, hogy a külföldi gyerekek nem gyakoroltak jelentős hatást a bűnügyi statisztikára, ami ellentmondani látszik annak a széleskörben elfogadott narratívának, mely szerint a „menekült áradat bűnözőkből áll”. A külföldiek által elkövetett cselekményeket, ha nézzük, döntően az alábbi bűncselekmény. ill. szabálysértés típusokat találjuk: - - - - - - -

beutazási és tartózkodási tilalom megsértése közokirat hamisítás egyedi azonosító jel meghamisítása 2015 után pedig határzár tiltott átlépése lopás garázdaság testi sértés

A felnőtt külföldiek alapvetően az országba való bejutással (az azon való átjutással) kapcsolatban valósítanak meg jogszerűtlen magatartásokat, illetve ezek érdekében követik el azokat (használnak hamis útlevelet, lépik át a zöld határt, stb.). Ehhez képest a gyermek- és fiatalkorú külföldiek kriminális devianciája jelentősen eltérő képet mutat, és alapvetően a hasonló életkorú magyar állampolgárságú gyerek elkövetők tipológiájával egyezik meg. Meghatározóak a kisebb súlyú vagyon elleni cselekmények, a nyilvános helyen mutatott megbotránkozásra alkalmas viselkedés, és 10 százalék körüli a személy elleni erőszak cselekmények aránya. Ezt a dinamikát a 2015-ben bevezetett határzár jelentősen megváltoztatta.

31 Forrás: https://bsr.bm.hu (utolsó letöltés: 2016. június 26.)

14

Táblázat 3: Rendőri eljárásban regisztrált külföldi állampolgárságú gyermek- és fiatalkorú elkövetők száma32

Bűncselekmény

2014. évi

2015. I-XI. hó

lopás

169

21

garázdaság

92

6

határzár tiltott átlépése

-

107

testi sértés

42

4

közokirat hamisítás

13

11

rongálás

16

1

közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény

9

-

A határzár bevezetése, valamint az azzal kapcsolatos törvényi szabályozás több civil szervezet tiltakozását is kiváltotta, alapvetően a gyermekkorú külföldiek kriminalizálását fogalmazva meg problémaként.33 A magyar határokat átlépő, és később büntetendő cselekmény miatt eljárás alá vont gyerekek állampolgárság szerinti megoszlását nézve az alábbiakat találjuk. 2014-ben a hontalanok voltak meghatározó többségben, akiket követtek a román, afgán, szerb és szlovák nemzetiségű elkövetők. 2015-re megnyolcszorozódott az afganisztániak és megharmincszorozódott a szírek aránya, míg a hontalanok száma 325-ről 6-ra csökkent. A környékbeli országokból származó elkövetők (románok, szerbek, szlovákok, ukránok) száma gyakorlatilag változatlan maradt. 34 Az alkalmazott jogkövetkezmények tekintetében 2013-2014. évi adatok álltak rendelkezésünkre a kutatáskor. Ezek alapján a megrovással záruló nyomozás megszüntetések dominálnak, ezt követi a vádemelés / bíróság elé állítás. Elterelésre az ügyek kevesebb mint 2 százalékában került sor.35 “Nem jellemző az, hogy a külföldi gyermekek vonatkozásában a tárgyalási szakaszba eljutnak az ügyek. Az a jellemző, hogy ha a külföldiek csekélyebb bűncselekményeket követnek el, akkor az ügyészség megrovást alkalmaz.” (ügyész) “Egyetlen ügy sem jutott az ügyészségi szakaszba, mert a gyerekek eltűnnek, vagy idő közben rájönnek, hogy mégsem úgy hívják, ahogy, itt az is előfordul, hogy a gyerekek neve megváltozik.” (gyermekotthoni vezető) Az eljárások időbeliségét vizsgálva, a nyomozás elrendelésétől a vádemelésig eltelt napok száma átlagosan 312 volt 2013ban és 285 2014-ben. A nyomozás elrendelésétől a jogerős bírósági határozatig eltelt napok átlaga: 930 volt 2013-ban és 899 2014-ben. Átlagosan közel 3 évig tart tehát az az időszak, amíg a 18 éven aluli terhelt a büntetőeljárás hatálya alatt áll. Ez az adat felveti annak kérdését, hogy a jogszabályokban előírt soron kívüliség, és a gyermekbarát igazságszolgáltatás egyik alapelveként megjelenő „minél hamarabbi jogkövetkezmény kiszabás” miként tud érvényesülni ezekben az ügyekben. 32 ENyÜBS 2014. évi és 2015. I-XI. havi adatai alapján. 33 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2015. szeptember 15-től hatályos módosítása értelmében a Büntetőtörvénybe került bűncselekmények (határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §), a határzár megrongálása (Btk. 352/B. §), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C. §) miatt indult büntetőügyekben, a fiatalkorúakra vonatkozó speciális, védő rendelkezések nem alkalmazhatók, vagyis a 14-18 év közötti gyermekek – legyen szó menekült, menedékkérő, migráns vagy magyar állampolgárságú gyermekről – ügyében lefolytatott eljárások során a felnőttekre vonatkozó szabályok érvényesülnek. Bár az új törvényi rendelkezés kimondja, hogy a kényszerintézkedéseket a kiskorú érdekeinek szem előtt tartásával kell lefolytatni, a módosítás alapján nem kerül sor gondnok kirendelésére, a szülő, törvényes képviselő sem érvényesítheti jogait még akkor sem, ha Magyarországon tartózkodik és a vádemelés elhalasztásának kedvezőbb, szélesebb körben alkalmazható szabályai és a bizonyítás, fiatalkorúakra kedvezőbb speciális elvei (pl. poligráfos vizsgálat tilalma) sem érvényesülhetnek. Aggályosnak tűnik továbbá a Be. 453.§ (1) bekezdésében írt azon szabály mellőzése is, mely szerint a fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani. Ennek következtében előfordulhat, hogy nem büntethető gyermekkorúak büntetőjogi felelősségének megállapítására kerül sor. Forrás: http://unicef.hu/aggodik-a-gyermekjogi-civil-koalicio/ (utolsó letöltés: 2016. június 26.) 34 Az abszolút számok: afganisztáni elkövetők száma 2014-ben: 5 fő, 2015-ben: 47 fő. Szír elkövetők száma 2014-ben: 1 fő, 2015-ben 36 fő. Szerb elkövetők: 6 fő (2014), 11 fő (2015). Szlovák elkövetők: 5 fő (2014), 6 fő (2015). Ukránok: 3 fő (2014), 2 fő (2015). 35 ENyÜBS terhelti adatkörből. 2012. évi C. tv. szerint és 1978. évi IV. tv. szerint, 2013-2014.

15

Ezen a ponton kell kiemelni, hogy a gyermeki jogok érvényesülése a különböző eljárásokban Magyarországon általában nem a jogszabályi előírások hiánya miatt sérül, hiszen azok az esetek meghatározó részében lefedik a nemzetközi és európai előírásokban foglaltakat (lásd 4. sz. táblázat). Táblázat 4: A gyermeki jogok jogterületek szerint (a kötelező jogszabályi előírásokat alapul véve)36

Gyermeki jogok a polgári jog területén

Gyermeki jogok a büntető jog területén

Gyermeki jogok nemzetközi relevanciájú ügyekben (jogellenes gyermekelvitel, idegenrendészet, stb.)

Gyermeki jogok a végrehajtásban

Soron kívüli eljárás Gondozó/törvényes képviselő jelenléte az eljárásban A gyermek jogainak képviselete

Speciális szabályok/ Részben elkülönült intézményrendszer

Teljesen elkülönülő anyagijogi szabályok/Elkülönült intézményrendszer

A gyermek meghallgatásának speciális szabályai

A gyermek meghallgatásának részleges korlátozása (14 év alatt) és speciális szabályai

A bírósági határozat végrehajtásánál jelen lehet a gyámhivatal munkatársa. Elkülönült intézményrendszer/ Speciális szabályok

Speciális ismeretekkel rendelkező szakemberek alkalmazásának kötelezettsége (pl.: gyermekpszichológus) A gyermekvédelmi intézményrendszer jelenléte az eljárásban (környezettanulmány, tanúkénti meghallgatás, stb.) A nyilvánosságra és a közvélemény tájékoztatására vonatkozó speciális szabályok

A gondot az előírások gyakorlati megvalósulása jelzi, aminek jelen kutatás során alapvetően két manifesztuma volt: a) A valódi gyakorlat és annak jogszerűsége nem ismerhető meg. Ezt a megállapítást egyrészt az aktakutatás eredményeire alapozzuk. A 18 éven aluli külföldi gyanúsítottak kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek áttanulmányozása során ugyanis a formalitás abszolút érezhető volt, ahogy az is, hogy futószalag szerűen intézik az ügyeket. Sokszor arra sem figyelnek, hogy esetleg a korábbi ügy jegyzőkönyvében bent maradt pl. a gyanúsított egyéb adatainál: „anyanyelve: magyar”, miközben egyértelmű, hogy külföldi és nem beszéli a nyelvet. Ha ilyenekre nem figyelnek fel, akkor felmerül kérdésként, vajon rögzítenek-e minden adatot (ill. helyesen rögzítik-e azokat). Szintén a jegyzőkönyvek alapján vet fel kérdéseket, hogy az általunk megnézett ügyek nagy részében a kirendelt védő szabályszerű idézésre nem jelenik meg (ezt tartalmazza a jegyzőkönyv), viszont a jegyzőkönyv végén az aláírása megtalálható.

36

16

Gyurkó Sz.: Gyermekbarát igazságszolgáltatás (Phd dolgozat) 2013.

“…nem feltétlenül lehet nyomon követni, hogy valójában mi zajlik, mert sablon határozatok, jegyzőkönyvek vannak, ami nem azt jelenti, hogy bizonyos tájékoztatás nem történt meg, de ez nem követhető nyomon, hogy mi az, ami elhangzott. Ahogy azt sem, hogy a rendőr mennyire mérte fel a kihallgatott személy személyes jellemzőit, lelkiállapotát, és hogy mit mondott, és milyen választ kapott. A jegyzőkönyvben általában olyan bonyolult jogszabály helyek vannak, amiket az előadó feltehetően nem, vagy nem úgy mondott el.” 37(ügyész) “Az írásbeli közlésről még kevesebb információnk van, mert nem kerül be a bűnügyi iratok közé, lévén hogy nem releváns irat. Az ügyész még azt sem tudja megállapítani, hogy megtörtént-e és hogyan, miként.” (ügyész) A tolmácsolás és a védői munka minőségéről praktikusan semmiféle adatunk nincs. Gyakorlatilag 100 százalékos a látencia az esetleges problémákkal kapcsolatban, hiszen minden interjúalany megerősítette: soha nem volt még hivatalos eljárás azzal kapcsolatban, mert a tolmács rosszul dolgozott volna, vagy a külföldi gyermek számára kirendelt védő nem látta el megfelelően a feladatát. b) A megismert gyakorlat aggályos. Ezt a jelentés későbbi fejezeteiben részletesen is kifejtjük, azonban itt is ki kell emelni: az eljárások elhúzódnak, traumatizálóak, nem érvényesülnek a gyermekek jogai, az eljárási szabálytalanságok feltárása esetleges, a költséghatékonyság megelőzi az érdemi (a törvény szellemiségének megfelelő) jogalkalmazást “Az eljárás traumatizál. A magyar igazságszolgáltatás még a magyar gyereknek se kompatibilis - a külföldinek meg főleg. A személyes lehetőségek korlátozzák, és a szerencsén múlik, hogy mi van/lesz vele.” (állami jogvédő) “A gyermekek „felnőttesítése” zajlik. Rájuk néznek, azt mondják felnőtt, és onnantól kezdve felnőttként bánnak a gyerekekkel a információadásnál, meg az egész eljárásban.” (szociális munkás) “A hatóságok a költséghatékonyságra törekszenek. Minél olcsóbb, minél hamarabb, minél elérhetőbb tolmács kell nekik.” (tolmács) Az eljárások 6-8 hónapig folynak legjobb esetben is, a soron kívüliség ellenére. A fordítás miatt abszolút a késés, pedig a cél az, hogy haladéktalanul, soron kívül menjenek az ügyek.” (ügyvéd) “A nyomozás elrendeléséről értesíteni kell az ügyészt, de ha a rendőr beteszi a postára, és mi azt csak két hét múlva kapjuk meg, akkor foghatjuk a fejünket, hogy mi történt, már nehéz mit tenni…”38 (ügyész)

37 Ezzel az idézettel kapcsolatban az ügyészség képviselője utólag az alábbi helyreigazítást kérte: „Az eljárási cselekményről felvett jegyzőkönyv a nem magyar állampolgárságú terhelt jogaira és kötelességeire történő figyelmeztetést, illetőleg a szükséges tájékoztatást az eljárási törvénynek megfelelően tartalmazza, amit a tolmácsnak kötelessége lefordítani, ezért megalapozatlannak tartom annak rögzítését, hogy ‘A jegyzőkönyvben olyan bonyolult jogszabályhelyek vannak, amiket az előadó feltehetően nem, vagy nem úgy mondott el.’” 38 Ezzel az idézettel kapcsolatban az ügyészség képviselője utólag az alábbi helyreigazítást kérte: a „megállapítás arról, hogy a „rendőr beteszi a postára” a nyomozás elrendeléséről szóló értesítést és azt az ügyész csak két hét múlva kapja meg, és „akkor foghatjuk a fejünket, hogy mi történt, már nehéz mit tenni” általános és leegyszerűsítő megállapítás, figyelemmel arra, hogy a Be. 170. §-ának (3) bekezdése második mondatában írtak, amely szerint a nyomozó hatóság az általa elrendelt nyomozásról (…) huszonnégy órán belül értesíti az ügyészt a nem magyar állampolgárságú fiatalkorúak elleni indult bűntető ügyekben is kötelezően alkalmazandó rendelkezés, amely az esetek nagy részében késedelem nélkül teljesül.”

17

Ezeken túlmenően a kutatás során tudomásunkra jutott olyan eset is, amikor a menekülthullám egyik csúcspontján, hajnalban egy pályaudvaron a külföldi gyereket igazoltatták, minden papírja rendben volt, de a motozás olyan cselekmény elkövetésére világított rá, amiben végül eljárást indítottak vele szemben: „A mai napon, 2014. 08.16-án, 05 óra 35 perckor Mórahalom központi pályaudvarán történt ellenőrzés során a hátizsákjának zsebében 1 db élő görögteknős volt található, amelyet a rendelkezésre álló adatok alapján a magáénak vallott. A megtalált görögteknős a védett és fokozottan védett növény és állatfajokról szóló KÖHÉM rendelet 8. melléklete alapján Magyarországon védett állatfaj. A megtalált hüllő egyed Magyarországon történő keresztülszállításához szükséges természetvédelmi hatóság engedélyével nem rendelkezett, ilyen bizonylatot bemutatni nem tudott. A fentiek alapján gyanúsítható 1 rendbeli ’az Európai Unióban természetvédelmi szempontból jelentős növény- vagy állatfaj egyedeire jogellenes birtoklással és az országba behozatallal elkövetett természetkárosítás bűntettének elkövetésével’.” (részlet tanúmeghallgatási jegyzőkönyvből) A jegyzőkönyv egyéb részeiből kiderül, hogy másfél évvel ezelőtt Iránból indult a gyerek Angliába, miután 3 évesen elveszítette az apját. A teknőst az egyik menekülttáborban kapta Görögországban, és „én nem tudtam, hogy ezzel bűncselekményt követek el és csak arra gondoltam, hogy megmentem ezt az állatot.” A cselekmény társadalomra veszélyessége, súlya, az elkövetés körülményei, nem beszélve az állami költség- és erőforrás hatékony felhasználásának igényéről, valamint a gyermekjogi megfontolásokról, erősen felvetik annak kérdését valóban a büntetőeljárás megindítása volt-e a legmegfelelőbb válasz. A 2013/0408. sz. EU irányelv a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról 13. cikke kimondja: „A gyermekeket érintő eljárásokban a sürgősség elvét kell alkalmazni, így biztosítva az adott esetre való gyors reagálást és a gyermek mindenek felett álló érdekének védelmét. A bíróságoknak különös gondossággal kell eljárniuk, hogy elkerülhető legyen a gyermek családjára és társadalmi kapcsolataira nézve káros következmények előfordulásának bármilyen kockázata.” Az aggályos, vagy aggodalomra okot adó gyakorlatok körében ki kell emelni, hogy a külföldi gyerekekkel szembeni tudatos, szándékos hátrányos megkülönböztetéssel, nyíltan rasszista vagy xenofób elvet valló szakemberrel nem találkoztunk. Az előítéletesség megítélése vagy tetten érése természetesen nem könnyű – sem kutatásokban, sem a gyakorlatban, azonban a magyar igazságszolgáltatásban fellelhető, pl. a romákkal szemben megnyilvánuló diszkriminációról vannak korábbi kutatási eredmények.39 Jelen kutatásban egyetlen esetben jelezte az interjúalany, hogy ilyen okok is lehetnek annak hátterében, amilyen bánásmódot az általa képviselt külföldi gyerek ügyében tapasztalt: “Lássuk be, hogy él az emberekben némi fajgyűlölet is, és volt olyan érzésem néha, hogy még ilyen is játszik a dologban.” (gyermekvédelmi gyám) A kutatási tapasztalatok szerint a büntető, a gyermekvédelmi és az idegenrendészeti eljárások (és maguk a rendszerek is) egymástól teljesen függetlenül zajlanak. Általában csekély tudással arról, hogy egyáltalán vannak-e folyamatban az érintett külföldi gyermekkorú terhelttel kapcsolatban egyéb eljárások (pl. védelembe vétel, veszélyeztetés miatt). A gyermekvédelmi törvény által előírt jelzési kötelezettség teljesítésének rendszerszintű rutinjára nem találtunk adatot a kutatás során.

39

18

Lásd: ERRC jelentések. Forrás: errc.org

Bízunk benne, hogy a 2013/0408. sz. EU irányelvben megfogalmazott elvárás - mely szerint „a gyanúsított és vádlott gyermekeket tisztelettel, méltósággal, szakmailag megfelelő módon, személyesen és megkülönböztetéstől mentes módon kell kezelni és gyermeki állapotukat elismerni, valahányszor az érintett gyermekek kapcsolatba kerülnek a büntetőeljárások keretében eljáró illetékes hatóságokkal. Mindez a gyermekeknek a társadalomba való visszailleszkedését is megkönnyíti azt követően, hogy szembesültek a büntető igazságszolgáltatási rendszerrel. Az ebben az irányelvben meghatározott jogok a gyanúsított vagy vádlott gyermekekre – tartózkodási jogállásuk vonatkozásában is – megkülönböztetéstől mentes módon alkalmazandók.” – pozitív irányba fogja befolyásolni az eljáró hatóságok gyakorlatát és együttműködési készségét is a jövőben.

19

III.1 2010/64 EU irányelv: a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog III.1.1 Az Irányelv rövid összefoglalója A 2010/64/EU irányelv az Európai Unió egészére kiterjedő minimumszabályokat rögzít a büntetőeljárás és az európai elfogatóparancs végrehajtása során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról. Az irányelv kimondja, hogy a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogot ésszerű határidőn belül, ingyenesen és bizonyos minimum minőségi előírások mentén biztosítani kell. Az irányelvben megfogalmazott alapjog három fő területet érint: Minőségi tolmácsoláshoz való jog Késedelem nélkül tolmácsolást kell biztosítani azok a gyanúsítottak és vádlottak számára, akik nem beszélik vagy nem értik a büntetőeljárás során hivatalosan használt nyelvet: - -

a nyomozó és igazságügyi hatóságok előtt lefolytatott büntetőeljárások során, beleértve a rendőrségi kihallgatást, valamint valamennyi bírósági tárgyalást és bármely szükséges közbenső meghallgatást is.

Ez a jog kiterjed mindazon személyekre, akik hallássérültek vagy beszédértési nehézségeik vannak, és így szükségük van megfelelő segítségre. Amennyiben a tisztességes eljárás elvét nem sérti, a segítségnyújtás technikai közvetítéssel (ICT) is biztosítható. Olyan eljárás bevezetése szükséges, aminek során megállapítást nyer, hogy adott személy megérti-e az eljárás során használt nyelvet. Az irányelv biztosítja azt a jogot is, hogy nem megfelelő minőségű tolmácsolást meg lehessen panaszolni, valamint a tolmácsolást nem engedélyező határozatot is meg lehessen támadni. Minőségi fordításhoz való jog Az irányelv rögzíti valamennyi lényeges irat írásos vagy (ha a tisztességes eljárás elvét nem sérti, akkor) szóbeli fordításához való jogot, és biztosítja a büntetőeljárás nyelvét nem értő gyanúsított vagy vádlott gyermekek védelemhez való jogát és a tisztességes eljárás elvét. A lényeges iratok köre kiterjed legalább: - - -

minden olyan döntésre, ami szabadságelvonásról rendelkezik, a vádiratra vagy a vádról szóló bármilyen iratra, bármely ítéletre.

A jogi képviselő ésszerű indoklással ellátott kérelme lehetőséget adhat további iratok fordítására. Az irányelv biztosítja azt a jogot is, hogy a nem megfelelő minőségű fordítást meg lehessen panaszolni, valamint a fordítást nem engedélyező határozatot is meg lehessen támadni. Strukturális kötelezettségek Konkrét intézkedések szükségesek a megfelelő minőségű tolmácsolás és fordítás biztosítására, így például: - - -

20

létre kell hozni és a jogi képviselők számára elérhetővé kell tenni a független fordítók és tolmácsok nyilvántartását, a tolmácsoknak és fordítóknak tiszteletben kell tartaniuk a titoktartási kötelezettséget, a hatályos nemzeti szabályozással összhangban rögzíteni kell, hogy az itt bemutatott jogok érvényesültek-e az eljárásban, illetve hogy az eljárás alá vont személy hogyan rendelkezett ezekkel a jogokkal az eljárásban.

III.1.2 Az irányelv átültetése Magyarországon Az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott 2010/64/EU irányelv 2010. november 15-én lépett hatályba, és az uniós országoknak 2013. október 27-ig kellett átültetni nemzeti jogukba. Magyarország 2013. november 18-án a 2013. évi CLXXXVI. törvénnyel40 módosította az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvényeket. Ezzel a rövid késedelemmel Magyarország része volt annak a 16 tagállamnak, aki 2013-ban elmulasztotta az irányelvvel kapcsolatos végrehajtási szabályok meghatározott határidőn belüli átültetését és/vagy az erről szóló értesítés megküldését41. Az átültetés következtében az alábbi jogszabályok módosultak: - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, - a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény, - a szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet, - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, - az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény.

III.1.3 Hatályos jogszabályok a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról A büntetőeljárásokban való tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogot több nemzeti büntetőjogi tárgyú jogszabály garantálja. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény kimondja, hogy a magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. Az irányelv minimumrendelkezéseinél magasabb védelmi szintet határoz meg abban a tekintetben, hogy a büntetőeljárás során biztosítja az anyanyelvhasználat jogát. Ha az anyanyelv használata aránytalan nehézségbe ütközne, akkor a magyar nyelvet nem ismerő személy által ismertként megjelölt más nyelv (beleértve a jelnyelv) használatát kell tolmács útján biztosítani. A jogszabály meghagyja annak lehetőségét, hogy ha nem lehetséges külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő tolmács igénybevétele, kellő nyelvismerettel rendelkező eseti tolmácsot42 is igénybe lehet venni. Rendelkezik a tolmács igénybevételének a jegyzőkönyvbe vételéről, ugyanakkor nem rendelkezik átfogóan a lényegesnek minősülő dokumentum fordításáról - helyette a „kézbesítendő hivatalos iratok” fordításáról szól, melynek körét bár nem határozza meg, a vádiratok és az ítéletek tekintetében külön rendelkezik azok fordítási jogáról. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény biztosítja az anyanyelvhasználat (vagy más megjelölt ismert nyelv használatának, beleértve a jelnyelvet) jogát a szabálysértési eljárásban mind szóban, mind írásban. Rendelkezik a tolmácsolás és fordítás költségeinek állami fedezéséről, elégtelen minőségű tolmácsolás és fordítás esetén új tolmács és szakfordító igénybevételéről, a lényeges iratok köréről, fordításáról és arról való lemondás jogáról, illetve a kommunikációs technikák igénybevételéről (összhangban az irányelv rendelkezéseivel). A jogszabály ugyanakkor nem biztosít jogorvoslati lehetőséget a másik tolmács/ szakfordító kirendelése vagy a lényeges irat lefordítása iránti kérelem elutasításáról szóló döntés esetén.43

40 Magyar Közlöny. 190. szám. 2013. november 18. http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK13190.pdf Letöltés: 2016. június 15. 41 Európai Bizottság (2014) A Bizottság jelentése az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 31. éves jelentés (2013). COM (2014) 612 final. Brüsszel, 2014. 10.1. 42 Az eseti tolmácsok könnyen hozzáférhető alternatívát nyújtanak a képzett tolmácsokkal szemben. Velük ellentétben, az eseti tolmácsok nem rendelkeznek tolmácsolásról vagy fordításról szóló szakképesítéssel, csak némi nyelvismerettel. Általában a hatóságok kollégái vagy ismerősei. 43 “A 2010/64/EU irányelv 1. cikk (3) bekezdése szerint amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kisebb súlyú cselekményekre vonatkozó szankciókat a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabásával szemben bírósághoz lehet fellebbezni, az ilyen fellebbezést követően a 2010/64/EU irányelvet csak az említett bíróság előtt lefolytatott eljárásra kell alkalmazni. Az e cikkben megjelölt bírósági eljárás a hazai szabálysértési eljárásnak felel meg, amely értendő egyrészről a bíróság előtt mind első fokon, mind pedig másodfokon indult szabálysértési ügyekre is, ideértve tehát az elzárással is büntethető szabálysértések miatt első fokon a járásbíróság és másodfokon a törvényszék előtt folyamatban lévő, a szabálysértési hatóság előtt indult, azonban kifogás benyújtása miatt a járásbíróság elé került ügyeket, továbbá a bíróság elé állítás, perújítás esetét is.” (2013. évi CLXXXVI. törvény indokolása az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról)

21

A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény az elítélt és egyéb jogcímen fogvatartott személyek anyanyelvhasználati jogát, a határozat fordításához való jogát rögzíti, mely szintén lehetőséget ad a végrehajtásért felelős szerv kellő nyelvismerettel rendelkező tagjainak eseti tolmácsként való eljárásra. A tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog a büntetőeljárásban érintett hatóságok belső irányelveiben és protokolljaiban is helyet kapnak, illetve számos nem büntetőügyi relevanciájú jogszabály (például a menekültügyi eljárásról vagy a jogi segítségnyújtásról szóló jogszabályok) és nemzetközi egyezmény biztosítja azt közvetetten vagy közvetlenül (pl. ENSZ Gyermekjogi egyezménye, Emberi Jogok Európai Egyezménye). A szakfordító és tolmácsképesítés megszerzésének feltételeiről szóló 7/1986. (VI. 26.) MM rendelet szabályozza, hogy mely feltételeknek megfelelő személy vehető igénybe tolmácsként. Sem ez, sem ennek végrehajtásáról szóló 7/1986. (VI. 26.) IM rendelet nem rendelkezik minőségellenőrzésről, sem országos névjegyzékről (szemben a jelnyelvi tolmácsok névjegyzékéről szóló rendelettel). A külföldi kiskorúak jogai tekintetében továbbá kiemelendő, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény hatálya kiterjed a Magyarország területén tartózkodó nem magyar állampolgárságú gyermekre is. Következésképp, a tisztességes eljáráshoz és védelemhez való jog (és annak biztosítékai) ugyanúgy megilleti a külföldi, mint a magyar állampolgárságú gyerekeket.

Az interjúkban megjelenő információk a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról Tolmácsoláshoz való jog Tolmácsolás igénybevétele Az interjúkban résztvevő szakemberek egyetértettek abban, hogy a hatóságok mindig biztosítanak tolmácsot a külföldi terheltek számára. „Magyarországon maximálisan komolyan veszik a tolmácsok használatát a büntetőeljárásokban. Olyannyira, hogy volt, hogy perújítást kértek a tolmács hiánya miatt, habár semmi szükség nem volt rá, mert a vádlott jól beszélte a nyelvet. (..) Szóval kizártnak tartom, hogy egy büntetőeljárást lefolytatnának tolmács használata nélkül.” (tolmács) „A tolmácsolást minden alkalommal megoldották, ha nem volt megfelelő tolmács, akkor nem tartották meg a meghallgatást. Ennek anyagi vagy egyéb akadályai nem lehettek, a szomál tolmács például nagyon messziről járt fel hajnalok hajnalán Budapestre, hogy időben megérkezzen a meghallgatásokra.” (eseti gyám2) A rendelkezésünkre bocsátott 12 rendőrségi jegyzőkönyv tanúsága szerint a kihallgatások mindegyike tolmács jelenlétében történt, és formailag érvényesült a gyanúsítottak tolmácshoz való joga. Mint említésre került, a nemzeti jogszabályok lehetővé teszik az eseti tolmács használatát is a büntetőeljárásokban. Ez a lehetőség kiskapuként szolgál a hatóságok számára, és gyakran ahhoz vezet, hogy elsőként megpróbálják a a tolmácsolást kellő nyelvismerettel rendelkező személyre bízni, és nem a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő tolmács kirendelése az alapvetés, amitől lehetőség hiányában eltérnek. Ez azzal is jár, hogy az anyanyelvhasználathoz való jog háttérbe kerül, és sokszor közvetítő nyelveken zajlik az eljárás.

22

„A tolmácsot is esetenként kell kirendelni. Ezek ugye mind olyan eljárási feladatok, amiket az ember legszívesebben kikerülne. Ha munkatársak között lehet találni olyan embert, aki beszéli a nyelvet, akkor ő is tud segíteni, de ha így nem megoldható, akkor rendelnek tolmácsot, múltkor például egy nigériait a BÁH-on keresztül, nekik van ilyen adatbázisuk. A munkatársak nem kapnak extra felkészítést, de igazolt nyelvvizsgájuk van, többnyire angol, német, orosz nyelveken.” (gyámhivatal)

Az interjúk tanúsága szerint, ha csak kicsit is beszéli a magyar nyelvet a gyanúsított vagy a vádlott, nem rendelnek ki mellé tolmácsot. A büntetőeljárásban használt jogi nyelvezet megértésének szintje azonban lényegesen különböző annál, aki már éppen megél az alap szókincséből és aki már magabiztos használója egy idegen nyelvnek. „Az ügy két éve volt. Akkor még nem beszéltem jól magyarul. Nem volt tolmácsom, csak kirendelt ügyvédem volt.” (gyerek) „Már neki nem volt szüksége tolmácsra. Nem hiszem, hogy valaha kérdezték az anyanyelvén.”(gyám) Általában a tolmácsok gyorsan, késedelem nélkül megérkeznek, viszont az unikális, ritkább nyelveket használó terheltek esetében elhúzódhat az eljárás, mivel hosszabb időbe telik az azt beszélő tolmácsok felderítése. „Mindenkinek az az érdeke, hogy minél gyorsabban ott legyen, ilyenkor járőrautót küldenek a tolmácsért, szóval hamar, de maximum pár óra alatt ott van. Akkor hallgatják ki, miután megérkezik a tolmács.” (tolmács)

Tolmácsolás szükségességének megállapítása A szakemberek nem adtak pontos képet a tolmácsolás szükségességének megállapítását célzó eljárásokról és mechanizmusokról. A rendőrök magyarul megszólítják a gyanúsítottat és a származási ország alapján behatárolják, milyen nyelven beszél. Ez olykor csak az őrizetbe vétel után történik. „Őrizetbe vételkor nincs mindig ott a tolmács, utána mérik fel, hogy szükséges-e.” (eseti gyám) „A folyamat úgy néz ki, hogy előállítják a gyanúsítottat, és ha külföldi, akkor kirendelik a tolmácsot.” (tolmács) “Először magyarul megszólítják, nyilván ha nem beszél magyarul, különböző nyelveken megpróbálják megkérdezni, hogy ő milyen nyelven beszél. Ekkor kap egy adatlapot, amely az általa anyanyelvének vallott nyelven van elkészítve, és ezen ő írásban nyilatkozik arról, hogy mik az alapadatai és milyen nyelven beszél.” (rendőr)

Fellebbezés lehetősége, kommunikációs technológia Amennyiben a tolmácsolás minősége nem elégséges a tisztességes eljárás védelméhez, a terhelteknek lehetőségük van panaszt tenni. Ha ők ezt jelzik, vagy a hatóság maga jut erre a következtetésre, akkor új tolmácsot rendelnek ki. “A tolmácsolás minőségét is komolyan veszik. Volt, hogy én is harmadik tolmács voltam már egyetlen ügy bizonyos szakaszában, mert a tolmács felkészületlen volt és nem jött létre a megfelelő kommunikáció.” (tolmács)

23

Kommunikációs technológia A magyarországi gyakorlatban kommunikációs technológia használata nem jellemző a büntetőeljárásokban.

A lényeges iratok fordításához való jog Lényeges iratok írásbeli fordítása ésszerű időn belül A gyanúsított és vádlott külföldi kiskorúak számára a hatóságok minden lényeges iratról adnak egy példányt az eljárás során használt nyelven. A lényeges iratok ismertetésének egy része szóbeli fordítás vagy összefoglalás útján történik. “Az LÜ. állásfoglalása szerint előzetes letartóztatáskor minden olyan releváns iratot bele kell rakni az iratba és ezt oda kell adni, és le is kell neki fordítani, amely a letartóztatásával kapcsolatosan relevanciával bír. Az ügy végén teljes iratismertetés van. Nyilván ha kéri, lefordítják, de lehet, hogy odaül egy tolmács és szóban lefordítja neki.” (rendőr)

Előfordul ugyanakkor, hogy az iratok fordítását ésszerű határidőn túl kapja meg a gyanúsított vagy vádlott, mely késedelem sértheti a tisztességes eljárást és a védelemhez való jogot. Ha például egy előzetes letartóztatást meghosszabbító döntésről csak a fordítás elkészülte után értesül a gyanúsított, addig nem élhet jogorvoslattal sem. “Ez azért problémás mert nem jön át rögtön, hogy mi a kényszerintézkedés meghosszabbításának valós indoka. Amíg nem kapja meg a fordítást, a terhelt nem tud nyilatkozni, hogy elfogadja a döntést vagy fellebbezéssel él. Ha arról beszélünk, hogy mondjuk 2 hónappal hosszabbítanak meg egy előzetes letartóztatást, abban az esetben nagyon ritkán érkezik vissza 2 hónapon belül a fordítás.” (egyéni ügyvéd) A lényeges iratok között a szakértők többnyire az irányelvben minimumszabályként felsorolt iratokat értették, de határozott véleményt nem fogalmaztak meg. Ezzel kapcsolatban, illetve a fellebbezés lehetőségéről és a fordítás minőségéről további megjegyzéssel nem éltek. Az interjúk során nem merült fel külön problémaként a 2015. szeptember 15-vel hatályossá vált menekültügyi szabályozás módosításainak44 a lényeges iratok fordításához való jogra gyakorolt hatása sem. A büntetőeljárásokat érintő módosítás célja az volt, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatt megindult büntetőeljárások minél rövidebb idő alatt érdemi döntéssel fejeződjenek be. A módosítások miatt 2015 decemberében az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, és kifejezte aggodalmát, hogy az illegális határátlépéssel kapcsolatos gyorsított büntetőeljárásokra vonatkozó törvény ellentétes a 2010/64/EU irányelvben szereplő lényeges iratok írásbeli fordításához való jogával.45 A kutatás meglehetősen kevés tapasztalatot és információt tartalmazott a lényeges iratok fordításáról. Ez feltehetően az írott szövegből adódó egyértelműbb elvárásokat is jelzi, ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a látencia még magasabb a fordítások esetén.

44 2015. évi CXL. törvény egyes törvényeknek a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról http://mkogy.jogtar.hu/?page=show&docid=a1500140.TV 45 Európai Bizottság (2015) Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen az ország menekültügyi szabályozása miatt. Sajtóközlemény. Brüsszel, 2015. december 10. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-6228_hu.htm

24

Strukturális kötelezettségek Költségek A szakemberek között többnyire egyetértés volt a tekintetben, hogy bár halasztott kifizetések előfordulnak, a tolmácsolási és fordítási költségeket fedezik a hatóságok. Néhányan még pazarlónak is érezték a ráfordításokat: “A tolmácsrendelést anyagi kérdések nem befolyásolják, sőt, sokszor szinte pazarlóan költenek rá, például akkor is kirendelik, ha nem állapítják meg, hogy igényt tart-e rá a gyanúsított, és ez mondjuk a bíróságon derül ki. Az is előfordul, hogy habár tudhatnák, hogy az adott személy nem fog megjelenni, nem járnak utána, értesítik a tolmácsot, és kifizetik a díját. Szerintem ez hanyagság.” (tolmács) A költségek befolyással lehetnek ugyanakkor a tolmács minőségére. A költséghatékonyság elvét követve az alacsonyabb díjú tolmácsot rendelik ki. „A hatóságok tolmács kirendelése alapvetően azért gazdasági megfontolás alapján történik. Van egy tolmácslista, lehet ezekre jelentkezni, árajánlatot lehet tenni és akkor annak fényében kerül valaki rá a listára.” (egyéni ügyvéd)

Nyilvántartás A szaknyelvi kompetenciával rendelkező tolmácsokról nem létezik hivatalos, országos nyilvántartás. A hatóságok és intézmények saját, zárt, belső adatbázisukat használják, melyek jellege, karbantartása esetleges. Többnyire a jól bevált tolmácsokat tartalmazó informális adatbázisokról beszélhetünk, akiknek körét mindenki saját maga építi ki szakképesítéssel rendelkező és bármely más, nyelvet ismerő eseti tolmács közül. “Sok jó tolmács nincsen, van róluk egy informális adatbázis. Létezik egy formális adatbázis is, de alapvetően a jól bevált embereket alkalmazzák és ezek összeérnek.” (ügyész) Van olyan megye, ahol a tolmács listát megversenyeztetés alapján hozzák létre, de van, ahol nem egyértelmű még a tolmácsok számára sem, hogy ők milyen nyivántartásban szerepelnek. “Gondolom van egy névsor, egy adatbázis a rendőrségénél vagy az Igazságügyi Minisztériumnál, ahonnan szükség esetén ki tudnak keresni egy tolmácsot. Volt úgy, hogy a lakóhelyem szerinti kapitányságról jelentkeztek, pedig nem voltam velük kapcsolatban.” (tolmács)

Minőség A hatóságok részéről kevés konkrét intézkedés történt a tolmácsolás és fordítás minőségének felmérésére és biztosítására. A legtöbb szakember a tolmácsolás minőségét szabályozó rendszer hiányáról számolt be. Emiatt és ennek következtében viszonylag magas a látencia abban, hogy milyen minőségen zajlik a tolmácsolás a büntetőeljárásban. Általában a visszajelzések hiányából következtetnek erre a hatóságok, azaz ha a gyanúsított vagy vádlott kiskorú nem tesz panaszt a tolmácsolás minőségéről, az azt a benyomást kelti, hogy nincs vele probléma. „A tolmácsolás minőségét nehéz megítélni, mert hát nem értjük, mit mond, hogyan fordít, de a gyerekek nem szoktak tiltakozni a tolmács személye ellen. A gyerekek úgy is mindig visszakérdeznek, ha nem értik.” (eseti gyám) „Nem volt olyan ügy, ahol a tolmácsrendeléssel vagy a tolmácsolás minőségével kapcsolatban lett volna probléma.” (ügyész) 25

A tolmácsolás minősége esetleges, lényeges színvonalbeli eltérések adódhatnak közöttük, és így a tisztességes eljáráshoz és védelemhez való jogot gyakran sérti. “Van olyan tolmács, aki ellenszenvből nem fordítja le azt, amit mondanak neki.” (szociális munkás) „A tolmács sok esetben nem beszéli a jogi nyelvet. Azt gondolom, hogy sok esetben nagyon aggályos a fordítás és a tolmácsolás. Többen jelezték, akik hosszabb ideje itt vannak és várnak, hogy nem jó a fordítás, nem értették, nem tudták értelmezni… Az simán megtörténik, hogy a tolmács kurdul alig beszél, a hatóság szerint ez érthető. … A megfelelő nyelvi segítségnyújtás abszolút nem érvényesül.”(egyéni ügyvéd) A változó színvonalhoz hozzájárul, hogy nincsen egységes és átfogó feltételrendszer a büntetőeljárásban résztvevő tolmácsok számára. Ez tágra nyitja a már említett kiskaput, hogy eseti tolmácsokat alkalmazzanak, az egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb megoldások mellett döntsenek és így a minőségi szempontok a háttérbe szoruljanak. „Az ügyvédek jó része még világnyelveket sem beszél úgy, hogy dolgozni tudjon ilyen nyelven. Fontos, hogy milyen országokból jönnek a gyerekek, és növeli a kiszolgáltatottságot, ha ritka nyelvet beszél a gyerek. Elvesznek érdemi információk. Nagyon magas motiváltság kellene ahhoz, hogy ez jól működjön!” (állami jogvédő) Eltérő képesítésű tolmácsokat alkalmaznak: Az eseti tolmácsok kívül esnek a tolmácsokra vonatkozó jogszabály előírásain, akik így teljesen más mélységű képzéssel és minőségű tapasztalattal rendelkeznek a tolmácsolásban. Az a gyakorlat, hogy a beérkező tolmácsnak iratokkal kell igazolnia nyelvtudását, még nem jelent valódi biztosítékot. A büntetőeljárásban való tolmácsolás mély nyelvismeretet és széles szókincset igényel. Az eseti tolmácsoknál ez nem mindig teljesül, hiszen bár valamennyire beszélnek egy adott nyelven, a megfelelő szakkifejezésekben nem mindig jártasak. Hiányoznak a ritka nyelveket beszélő tolmácsok: A kisebb nyelveket beszélő gyerekek számára kisebb eséllyel lehet anyanyelvi tolmácsot találni, és olykor hiányoznak az ehhez szükséges erőfeszítések is (ideértve az anyagiakat is). Emiatt náluk a közvetítő nyelvek használata (többnyire angol) kerül előtérbe. A közvetítő nyelvek torzíthatják az információt: A tolmácshiány és az eseti tolmácsok preferanciája miatt gyakran közvetítő nyelvet használnak a büntetőeljárások során, így a tolmács és a terhelt gyerek nyelvi és értelmi szűrőjén átjutó információ könnyen torzulhat. A gyorsaság a minőség rovására érvényesül: A kollégák közül és az informális körökből választott eseti tolmácsok kirendelése kézenfekvőbb, gyorsabb megoldásnak tűnik a hatóságok számára, ez azonban veszélyezteti a minőségi tolmácsolást és az anyanyelvhasználathoz való jogot. Ennek kockázata nem jelenik meg szempontként. „Az elképzelhető, hogy a nyomozás során, a rendőrségi szakaszban képesítés nélküli tolmácsot alkalmaznak, vagy valaki, pl. az ügyvédje beszéli a gyanúsított anyanyelvét. Nincs mindenkinek tolmácsigazolványa. De ezek olyan ügyek, amelyeknek nincs rossz következménye, nincs a terhelt hátrányára, sőt, olykor gyorsítja a folyamatot, hogy nem kell a hivatalos úton tolmácsot kirendelni.” (tolmács)

26

A hatóságok a költséghatékonyságra törekszenek: A tolmácsok kiválasztásánál és a nyilvántartások vezetésénél döntő érv a tolmács díja, mely felülírhatja a minőségi szempontokat. „A hatóságok arra törekszenek, hogy minél olcsóbban ússzák meg, így a minél olcsóbb, minél könnyebben elérhető tolmácsokat veszik igénybe.” (egyéni ügyvéd) A tolmács feladata és kompetenciahatárai nem tiszták és nem egységesek: A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan nincs egyetértés abban, meddig terjed a tolmács kompetenciaköre. Vannak, akik úgy értelmezik, hogy a tartalmat kell megértetniük egy másik nyelven, az adott kultúra és a megszólított személy képességeihez és állapotához igazodva, míg vannak, akik szerint a tolmács feladata a nyelv pontos, szöveghű átültetése. Ezt azt jelenti, nincs egységes álláspont arról, hogy mi számít egyáltalán magas színvonalú tolmácsolásnak, és milyen készségekkel és képzésekkel kell rendelkeznie egy ideális tolmácsnak. „Tolmácsnak nagy szerepe van abban, hogy a gyermek megértse az információkat. Véleményem szerint a tolmácsnak meg kell győződnie arról, hogy bármilyen tájékoztatás érthető legyen a gyermek számára, és arról is, hogy értse a gyermek.” (rendőr)

Ha a tolmács a nyelvi tükrözésen túllépve szerepet vállal a tartalom megértetésében, puha képességei, szociális készségei felértékelődnek a nyelvismerettel szemben. „Egy jó tolmácsnak elsősorban empátiára és toleranciára van szüksége. A nyelvismeret sokadrangú. Képzeljük el, hogy ott ül egy gyerek vagy egy iskolázatlan felnőtt. Egy hiteles, szó szerinti tolmácsolást egyszerűen nem értene meg. Ilyen értelemben igen, mondhatjuk, hogy a tolmács feladata kettős, mert nemcsak átülteti egy másik nyelvre, amit hall, hanem a személy értelmi színvonalához igazítja azt. Nem hiszem, hogy ezt lehet tanítani. Ezt vagy tudja valaki, vagy nem. Persze fontos a nyelvismeret is, de az az alap, onnan indulunk ki.“ (tolmács) „A fordítói vizsgához felsőfokú végzettség kell, ott sokkal fontosabb a „hiteles” fordítás, például olyan hivatalos dokumentumok fordításánál, mint egy közjegyzői okirat. De a tolmács vizsgához nem kell felsőfokú végzettség. A büntetőeljárásban tolmácsolni egy stresszes munka, például egy erőszakos cselekményt elkövetővel egy szobában nem mindenki érzi magát komfortosan. Előfordultak fenyegetések, nyílt agresszió, ezért van, aki többet már nem mer jönni. Ezért is mondom, hogy az emberi tulajdonságok számítanak jobban, nem a nyelvhelyesség. De ha úgy tűnt volna, hogy alábecsülöm a nyelvismeret és a pontos fogalmazás fontosságát, tévedés. Az csupán az olyan jellegű büntető ügyekre vonatkozik, amelyekről beszéltünk.” (tolmács) A szociális és jogi szakemberek többnyire nem értenek egyet a tolmácsok szerepkörének bővítésével. Szerintük ha a tolmács túllép a pontos szöveg nyelvi tükrözésén, és saját szavaival magyarázza el a kiskorú terheltnek az elhangzott információkat, önkényesen átalakítja annak jelentését, hangsúlyait. Előfordult, hogy emiatt új tolmács kirendelése is szükséges volt. „Azt tudni kell, hogy a tolmácsok sokszor szereptévesztésben vannak, tehát ők azok, akik az eljárás menetét a legjobban tudják, a legjobban tudják, hogy mi jó a terheltnek. A probléma az, hogy nem tudjuk kontrollálni, hogy mit adnak át. Jelen vannak, de sok esetben nem fordítanak le mindent.” (egyéni ügyvéd)

27

„Olyan sokszor van, hogy a tolmács kezdi megmagyarázni a gyereknek, hogy mi hogy van. Egy ideális tolmács olyan lenne, mint egy robot, fordítja oda-vissza, amit kell, de nem ő kezd el kommunikálni, érvelni. Nem a tolmács feladata lenne, hogy a jogi szövegeket gyereknyelvűvé tegye, a védő feladata ezt elmagyarázni.” (eseti gyám) „Előfordul, hogy másik tolmácsot kell hívni, mert nemcsak tolmácsolt, hanem beleszólt, vagy felvilágosítást akart adni, amit neki nem kellene. A gyerekeknél erre nagyon kellene vigyázni.” (gyámhivatal) „Sok esetben a tolmácsok kiegészítik az információkat saját tapasztalatukkal, aminek nincs mindig jó vége.”(gyermekotthoni gondozó)

Mindezek a bizonytalanságok és minőségi kockázatok a kontroll hiányát jelzik, melyeket a legtöbb szakértő szükségesnek tartana. Minőségbiztosítási rendszer hiányában a látencia teret enged a tolmácsok sajátos működésének és elfedi a különbözőségeket és a problémákat. „Hogy derülne ki, hogy elégtelen a tolmácsolás, ha senki más nem érti?” (szociális munkás) „A nyelvismeret akkor a legnehezebb, ha mondjuk az ügyvéd vagy a terhelt valamennyire érti a másik nyelvet vagy éppen jogász.” (tolmács)

A tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog érvényesülését segítő és akadályozó tényezők A tolmácsolás és fordítás célja, hogy a magyar nyelvet nem ismerő terhelt gyermekeknek ne okozzon hátrányt, hogy nem beszélik a büntetőeljárás nyelvét. A tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog akkor érvényesül, ha biztosítani tudja a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot, és a gyermek legfőbb érdekének figyelembevételével történik. Magyarországon a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog érvényesüléséhez az alábbiak járulnak hozzá: -

A jogszabályok előírják tolmácsok és fordítók alkalmazását olyan büntetőügyekben, ahol a sértett nem beszél magyarul; rendelkezik annak finanszírozásáról, és megadja a lehetőségét új tolmács és fordító kirendelésére.

-

Mindig sor kerül tolmácsok és fordítók kirendelésére, ha a sértett nem beszél magyarul.

A kutatás eredményei szerint ugyanakkor a 2010/64/EU irányelvben foglalt jogok érvényesülését az alábbi tényezők akadályozzák.

28

-

Bár a hatóságok odafigyelnek a tolmácsok kirendelésére és a lényeges iratok lefordítására, ez gyakran csak formálisan teljesül. A minőségi szolgáltatást feláldozza az egyszerűség, költséghatékonyság elve, és így a tolmácsok kirendelése során olyan kompromisszumok születnek, amelyek csökkentik annak esélyét, hogy valóban azonos feltételekkel vegyen részt egy külföldi kiskorú a büntetőeljárásban.

-

A megfelelő minőségi tolmácshoz való hozzáférés nem biztosított, különösen a kisebb nyelveken.

-

Hiányoznak a megfelelő működési és szakmai sztenderdek, melyek megszabnák a büntetőeljárásban való tolmácsolás és fordítás követelményeit.

-

A hatóságok nem nyújtanak egyenlő feltételeket a külföldi terhelt kiskorúak számára, a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog érvényesülése esetleges marad (eseti vagy képzett tolmács, anyanyelv vagy közvetítő nyelv használata), mely különösen a kisebb nyelveket beszélő terhelteket diszkriminálja.

-

Hiányoznak az intézményi keretek, melyek tisztáznák a tolmácsok szerepkörét a védővel, a gyámmal és a hatósági személyekkel szemben, és azonos fogalmakra helyezné a minőségi tolmácsolás miben létét.

-

Hiányzik egy minőségbiztosító rendszer, mely csökkentené a látenciát és az esetlegességet abban, hogy a tolmácsolás és fordítás során valóban nem torzulnak az információk és a büntetőeljárás terheltjei valóban meg is értik azokat.

-

A tolmács kirendelésének szükségességét felmérő rendszer és a közvetítő nyelvek használatának gyakorlata nincs tekintettel arra, hogy a terhelt mennyire magabiztos használója az így kiválasztott nyelvnek.

-

Nincs országos, hivatalos regiszter a feltételeket teljesítő tolmácsokról és fordítókról, mely a tolmácsolás és fordítás miatti késedelem megelőzésében fontos szerepet játszhatna, különösen a ritka nyelvek esetében.

-

A büntetőeljárásban való tolmácsként való részvétel feltételei nem egységesek (az eseti tolmácsokkal szemben lényegesen szűkebb feltételeket támaszt) és nem elég átfogóak (nem térnek ki sem a büntetőeljárás, sem a gyermekekkel való munka sajátosságaira).

-

Hiányoznak a büntetőeljárásban való tolmácsolást és fordítást elősegítő és a kiskorúak tolmácsolásával kapcsolatos képzések, továbbképzések.

-

Hiányzik a büntetőeljárásban érintett hatóságok közötti multidiszciplináris együttműködés.

A kutatás mindezeken túlmenően rávilágított arra is, hogy olyan témák és szükségletek, mint például a „multikulturális közvetítés”, a „tolmács felkészítése a meghallgatás előtt” (briefing), a „tolmács fizikai helye a meghallgatás során” (hova üljön), a „tolmácsolás típusa” (szinkron, stb.) Magyarországon még fel sem merülnek. 46

46 Ezekről bővebben lásd: Co-Minor IN/Quest projekt megállapítása. http://eulita.eu/co-minor-inquest-final-report (utolsó letöltés: 2016. június 26.)

29

III.2 2012/13. sz. EU irányelv: a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról III.2.1 Az irányelv rövid áttekintése Az Európai Unióban 2009. november 30-án került elfogadásra a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló tanácsi állásfoglalás. (Roadmap) Ez meghatározza a jövőbeni jogalkotási intézkedések irányát a terheltnek biztosítandó jogokkal kapcsolatban. Az állásfoglalás alapján kidolgozott és elfogadott második jogi aktus a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv.47 A tájékoztatáshoz való jog a gyanúsított vagy a vádlott tájékoztatásának a kötelezettségét jelenti, aminek az Irányelv szerint az eljárás kezdetekor haladéktalanul érvényesülnie kell. A tájékoztatást szóban vagy írásban egyszerű és közérthető nyelven kell biztosítani, különös figyelemmel a különösen sérülékeny személyek – így a gyerekek - speciális igényeire. A minimális tájékoztatás az alábbiakat foglalja magában: - - - - -

ügyvéd igénybevételének joga, térítésmentes jogi tanácsadásra való jogosultság, vádra vonatkozó tájékoztatás, tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog, hallgatáshoz való jog.

Lehetőséget kell biztosítani a szabadságelvonás ideje alatt a jogokról szóló írásbeli tájékoztató elolvasására és meg kell engedni, hogy az írásos tájékoztatót a fogvatartottak és őrizetbe vettek a birtokukban tarthassák. Az Irányelv rendelkezései szerint a hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsított vagy vádlott gyermekek a jogokról szóló írásbeli tájékoztatót haladéktalanul kézhez kapják. Ha a jogokról szóló írásbeli tájékoztató nem áll rendelkezésre a gyanúsított vagy vádlott gyermekek által értett nyelven, a tájékoztatást szóban kapják meg, amíg annak írásbeli lefordítására indokolatlan késedelem nélkül sor nem kerül. A jogokról szóló írásbeli tájékoztató az alábbi információkat tartalmazza: - - - -

az ügy anyagaiba való betekintés joga, a konzuli hatóságok értesítéséhez való jog, sürgősségi orvosi ellátáshoz való jog, legfeljebb hány napig lehetnek megfosztva szabadságuktól, mielőtt igazságügyi hatóság elé állítják őket.

47 Forrás: 2013. évi CLXXXVI. törvény indokolása az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról

30

Az őrizetbe vétel vagy fogva tartás okairól; valamint a bekövetkezett változásokról is jogosult a büntetőeljárás terheltje haladéktalanul tájékoztatást kapni. A 2013/0408. sz. EU irányelv 5. cikkelye további kiegészítő biztosítékokat ír elő a szülői felelősség gyakorlójának vagy egy megfelelő nagykorú személynek a tájékoztatáshoz való joga kapcsán annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a gyermekek sajátos szükségleteit, amennyiben ez nem veszélyezteti az érintett személlyel szembeni vagy bármely más büntetőeljárás megfelelő lefolytatását.48 A váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog A tájékoztatásnak haladéktalanul érvényesülnie kell (legkésőbb a vád tartalmának bírósághoz való benyújtásakor), és ki kell terjednie többek között a bűncselekmény jellegéről és jogi minősítéséről, valamint a vádlott szerepének jellegéről szóló információ átadásra is. Az ügy anyagaiba való betekintés joga Biztosítani kell a betekintés jogát az adott üggyel kapcsolatos összes dokumentumba (a gyanúsított, a vádlott vagy az ügyvédjük részére), melyek a hatóságok birtokában vannak (legkésőbb a vád tartalmának bírósághoz való benyújtásakor), vagy biztosítani kell, hogy azokat az eljárás során megkapják (indokolatlan késedelem nélkül). A betekintés térítésmentesen vehető igénybe. Az őrizetbe vétel, illetve fogva tartás során a lényeges dokumentumokba való betekintés joga az őrizetbe vétel vagy fogva tartás jogszerűségének felülvizsgálatához vezethet. Korlátozásra adhat okot, amennyiben a betekintés egy másik személy életét vagy alapvető jogait súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a betekintés megtagadása valamely fontos közérdek megóvásához feltétlenül szükséges, de a korlátozást ilyenkor is csak igazságügyi hatóság rendelheti el. Ha valamely döntés vonatkozásában az irányelv szerinti tájékoztatást elmulasztották, a terheltet megilleti a jogorvoslathoz való jog.

III.2.2 A magyarországi helyzet bemutatása 2014. június 2-án járt le az Irányelv átültetésére megszabott határidő, aminek a magyar állam részben eleget tett. A 2013. évi CLXXXVI. törvény módosítja az előzetes letartóztatás indítványozására vonatkozó szabályokat oly módon, hogy előírja, miszerint az előzetes letartóztatásra irányuló indítvány gyanúsítottnak és a védőnek megküldött példányához csatolni kell az előzetes letartóztatás elrendelését megalapozó nyomozási iratok másolatát. Az Irányelv 7. cikk (1) bekezdése szerint ugyanis amennyiben valakit a büntetőeljárás során fogva tartanak, az illetékes hatóság birtokában lévő azon iratokat, amelyek a fogva tartás jogszerűségének felülvizsgálatához szükségesek, a terhelt vagy védője rendelkezésére kell bocsátani. Az Irányelv 7. cikk. (4) bekezdésének adaptálása érdekében a Be. a 169. § (1) bekezdését módosították, ami egyértelművé teszi, hogy a másolat kiadásának megtagadásáról határozatot kell hozni. A Be. 195. § (1) bekezdésében foglalt általános panasztételi jog alapján az ilyen határozattal szemben panasszal lehet élni. A panaszt elutasító határozattal szembeni felülbírálati indítvány és ezen keresztül a bírósági felülvizsgálat lehetőségét a Be. 195. § (6) bekezdésének módosítása teremti meg a másolat kiadásának elutasítása kapcsán, és erre tekintettel a nyomozási bíró feladatait részletező 207. § (2) bekezdés e) pontjának módosítása is megtörtént. A harmonizáció kapcsán több civil jelentés is kiemeli, hogy vannak még hiányosságok. A Helsinki Bizottság szerint például „a terheltnek nyújtott tájékoztatás tartalma nem felel meg az Irányelvben szereplő minimumelőírásoknak sem, az előállított személyek nem kapnak írásbeli tájékoztatás még a fogva tartás során őket megillető jogokról, de fogvatartotti jogokról szóló tájékoztató tartalma egyébként sem feli az irányelv 4, cikkében foglalt tartalmat.”49

48

Ezen túlmenően a 2013/0408. sz. EU irányelv a gyermekbarát igazságszolgáltatás követelményének való megfelelést is előírja.

49

Practitioner Training on Roadmap Directives project – Magyar Helsinki Bizottság képzés, 2015. június.

31

Ezen túlmenően kritikával illetik a fent bemutatott Be. módosítást, mivel az „...nem küszöbölte ki annak lehetőségét, hogy az ügyész szelektáljon a nyomozati iratok között, és csak azokat az iratokat csatolja az előzetes letartóztatás tárgyában előterjesztett indítványhoz, amelyek megalapozzák az előzetes letartóztatás általános és különös feltételeit, és mellőzze azokat, amelyek kétségessé teszik a megalapozott gyanú, vagy valamely különös feltétel fennállását.”50 A gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról rendelkező 2012. évi LXII. tv. a Be.-t kifejezetten a gyerekek tájékoztatáshoz való jogának jobb érvényesülése érdekében is módosította, és a Be. 67.§-t egy új (7) bekezdéssel egészítette ki: „A kiskorú idézésében, illetve értesítésében egyidejűleg a kiskorú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon tájékoztatást kell adni az idézés, illetve értesítés tartalmáról.” Tartalmában hasonló új rendelkezésekkel egészült ki a gyermek tanúkra és terheltekre vonatkozó szabályok is. A 2013/0408. sz. EU irányelv 9. cikkelye szerint „A gyermekek kihallgatása potenciálisan veszélyes helyzetet jelent, amelyben a gyermekek eljárási jogait és méltóságát nem mindig tartják tiszteletben, és kiszolgáltatottságukat adott esetben nem veszik megfelelően figyelembe.” Ez az irányelv még nem lépett hatályba Magyaországon, de bízunk benne, hogy előremutató megközelítése további segítséget fog nyújtani az eljáró hatóságoknak abban, hogy gyakorlatukat jobban közelítsék a gyerekek jogai és szükségletei felé. Ahogy a korábbi fejezetekben is kiemeltük már, a valódi probléma nem a jogi szabályozással, hanem annak gyakorlatával van. “A tájékoztatásnál való jognál valójában formanyomtatványokról beszélünk. amelyek kimerítően tartalmaznak mindent. Felnőtt és gyerek verzió (nyomozóhatósági papír) is van, de a kettő között árnyalatnyi különbségek vannak. A jegyzőkönyv garanciális része az eljárási rendnek - a szóbeli tájékoztatásról nem tudunk meggyőződni.” (ügyész) A jegyzőkönyvekről az aktakutatás során kiderült (és korábban hivatkozott ügyészi vélemény is alátámasztja), hogy alapvetően sablonosak, sok esetben nem derül ki, hogy a tájékoztatás valójában hogyan zajlott. “Az ügyészség kifogásolja, hogy formálisak a jegyzőkönyvek. Vannak esetek, ahol a jószándékot lehet látni, de a jegyzőkönyvek nem tartalmazzák a konktérumokat. Nagy mértékben múlik a rendőrön, hogyan zajlik a tájékoztatás. Előny, ha nincs nagy fluktuáció, mert akkor gyakorlatot tudnak szerezni benne. Ahol a rendőrség személyi állománya nagy mértékben fluktuálódik. ott nem lehet őket egységes eljárásra rászorítani.” (ügyész)

III.2.3 Kutatási eredmények A tájékoztatáshoz való jog érvényesülése az egyik legnehezebben kutatható részterülete volt a PRO-JUS projektnek. Egyrészt objektív, és listába foglalható, hogy a tájékoztatásnak mire kell kiterjedni, másrészt csak akkor tekinthető ténylegesen megvalósultnak, ha az, aki a tájékoztatást kapta, ténylegesen megértette és tisztába került a jogaival. A „megértés” egy olyan többszintű folyamat, aminek része, hogy a megszerzett információ révén megalapozott és felelős döntéshozatalra képes a terhelt az ügyében, és a rá váró eljárási cselekmények tekintetében. A tájékoztatáshoz való jog ezért egészen addig nem érvényesül, amíg: - nem terjed ki valamennyi rendelkezésre, amit jogszabály előír, - a tájékoztatás a terhelt életkorának, belátási képességének megfelelő, - a tájékoztatás alkalmazkodik a terhelt aktuális helyzetéhez (a trauma pl. sok esetben szűkíti, alterálja a befogadási, értési képességet), - a tájékoztatás során a terheltnek joga van pontosító, megerősítő kérdéseket feltenni,

50

32

uo. - Képzés ügyvédek számára EU-s irányelvekről

- -

az eljáró hatóság nem biztos benne, hogy a terhelt a jogait, az eljárást, az anyagi jogi rendelkezéseket megértette, addig nem folyik tovább adott eljárási cselekmény (pl. a terhelt meghallgatása), amíg nem biztosak benne az eljáró hatóság képviselői, hogy a terhelt ténylegesen megértette a jogait.

Ez utóbbi tekintetében a kutatás során egyetlen esetben sem találtunk bizonyítékot arra, hogy a tanúmeghallgatás, a gyanúsítás, vagy bármilyen eljárási cselekmény megszakadt vagy felfüggesztődött volna azért, mert a gyermek azt jelezte, hogy nem értette meg a jogait. Ez vagy azt jelenti, hogy minden gyerek első hallásra képes volt felfogni a büntetőeljárás menetét, az egyes cselekményeket, azok lehetséges következményeit, valamint az őt megillető jogokat. Ezt a négy elemet azért emeljük ki, mert az adatok szerint a terhelt, gyanúsított gyerekek többsége olyan országból érkezett, ahol nem kontinentális jogrendszer uralkodik, ezért alapvető különbségek vannak az egyes eljárásokban. Ha feltételezzük is, hogy a tizenéves korú terheltek tisztában vannak alapvető jogi fogalmakkal és jogintézményekkel, akkor is újdonságként kell hogy hasson a magyar jogrendszer működése. Ha azt feltételezzük, hogy a gyerek semmiféle információval nem bír, akkor viszont életében először kap jogi tájékoztatást. Gyakran nem anyanyelvén, hanem közvetítő nyelven; sok esetben nem jogi szaktolmács közreműködésével, hanem eseti tolmács segítségével. Ezek a körülmények azt feltételezik, hogy a szokottnál is nagyobb gondossággal kell az eljáró hatóságok munkatársainak a tájékoztatás során eljárniuk. Ennek azonban nem találtuk nyomát sem az aktákban, sem pedig az interjúkban. „A nyilatkoztatásnál és a vallomástételnél úgy tűnik, hogy a szavakat a gyermekek „szájába adják”. Nem hiszem, hogy az esetek nagy részében tisztában vannak a gyerekek a szavak jelentéstartalmával.” (gyámhivatal) „Ez a legnagyobb gondunk, mert nagyon kevés információt kapnak a menekültek.” (szociális munkás) „A gyerekek tájékoztatása felületes, csak nagy vonalakban történik.” (egyéni ügyvéd) A tájékoztatás minőségével kapcsolatban tehát komoly aggályok merülnek fel, azonban rögzíteni kell, hogy formálisan valamennyi akta tartalmazta a kötelező tájékoztatásra vonatkozó részeket. Ez a releváns jogszabályhelyek, törvényi rendelkezések kivonatát és bemásolását jelentette. „Nem jellemző az őrizetbe vétel a gyerekeknél, de az írásbeli tájékoztatás természetesen megtörténik, magyar nyelven. Azt ott szóban lefordítják, és aláíratják velük. A magyar nyelvű tájékoztatót megőrizhetik.” (egyéni ügyvéd) Ez az eljárásrend megfelel az Irányelvben rögzítetteknek. S mivel sokféle tájékoztatással kell élni, ezért ezekre általában egyszerre / egymás után kerül sor. „Egy csomó olyan nyilatkozat, amit neki kell megtenni pl. él-e panasszal az őrizetbe vétel ellen, kit kíván kiértesíteni, van-e szüksége orvosi vizsgálatra, stb., ezeket mind egyszerre teszik meg általában.” (rendőr) Gyermekbarát meghallgatás Az interjúkban jelentős különbségeket találtunk a „gyerek oldalán” megjelenő szakemberek véleménye (eseti gyám, ügyvéd), és a rendőrség álláspontja között. Míg a segítő foglalkozású vagy a védelemben részt vevő felnőttek véleménye szerint „Az iratok, és a tájékoztatás nem gyereknyelvű.” addig, ezzel szemben a rendőrség munkatársai úgy nyilatkoztak, hogy „…a gyerek minden iratot, tájékoztatást megkap. Ha valamit nem ért, elmagyarázzák neki.”

33

A két vélemény közötti különbség feltehetően abból adódik, amit egyébként a rendőrökszintén elmondtak, hogy „a tájékoztatás mindenkinél azonos” Tehát univerzális, nem az egyedi, terhelti szükségletekre (belátási képességre, életkorra, aktuális beszámítási képességre, stb.) reflektáló módon történik. Ez teljesen érthető is akkor, ha rögzítjük, jelenleg semmiféle általános, rendszerszintű felkészítést, képzést, tréninget nem kapnak a hatóságok munkatársai ahhoz, hogy a gyerekekkel történő (gyermeknyelvű, gyermekbarát, gyermekközpontú) kommunikációt folytassanak, addig nagyon nehéz elvárásokat támasztani velük szemben. 51 2012-ben elkezdték kiépíteni a gyermekbarát meghallgatószobákat, azonban azok egyrészt nem használhatóak gyermekkorú terhelt esetén (csak áldozatoknál), másrészt pedig a felkészítés a szobákban történő meghallgatások vezetésére szakmailag nem tekinthető olyan mélységűnek, hogy általánosan alkalmazható tudást adjon a szakembereknek. Ennek hiányában viszont a gyermekek életkor szerinti kognitív, érzelmi és pszichés fejlettségével, egyéb sajátosságaikkal sincsenek tisztában. Ez egyrészt aláássa a megfelelő tájékoztatás lehetőségét, másrészt pedig könnyen másodlagos viktimizációhoz vezethet. Ez utóbbira akkor kerülhet sor, ha a gyanúsított, vádlott gyermek korábban traumatizálódott (emberkereskedelem, kizsákmányolás, szexuális vagy fizikai, érzelmi abúzus áldozatává vált, háborús trauma érte, családtagok elvesztése, stb.). “Az általam gyámként megismert gyerekek mindegyike súlyos - embert próbáló - traumákat élt át.” (eseti gyám) A tájékoztatás akkor a legsikeresebb (tehát akkor érti meg a gyerek legkönnyebben, legjobb hatásfokkal), ha tekintettel van a gyerek esetleges trauma érintettségére is. Ez azért fontos, mert a trauma hatásaként a gyermek befogadási, belátási képessége torzulhat, akadályozottá, beszűkültté válhat. Ennek eredményeképpen pedig például egy 15-16 éves gyerekkel lehet, hogy úgy kell beszélni, mintha még csak 9-10 éves lenne. A tolmácsoláshoz való jog és a tájékoztatáshoz való jog együttes érvényesülése Komolyan összeér a tolmácsoláshoz való jog és annak minősége, valamint a tájékoztatáshoz való érvényesülése. Külföldi vádlott / gyanúsított gyerek esetén nehezen megkérdőjelezhető, hogy egy hatósági személy legjobb indulatú, legfelkészültebb, legszofisztikáltabb tájékoztatását is tönkre tudja tenni egy felkészületlen, felületes, pontatlan horribile dictu rossz tolmácsolás. „Tolmácsnak nagy szerepe van abban, hogy a gyermek megértse az információkat. Véleményem szerint a tolmácsnak meg kell győződnie arról, hogy bármilyen tájékoztatás érthető legyen a gyermek számára, és arról is, hogy értse a gyermek mit mondtak neki.” (gyámhivatal) Bár a gyámhivatal munkatársa ezt így látta, az mégsem egyértelmű, hogy ez a tolmács szerepe lenne. A fordítók és tolmácsok számára sem tisztázott sokszor, hogy mi a tolmács feladata pontosan, és hol van a határ a tolmácsolás és a magyarázat, vagy adott esetben a multikulturális közvetítés között. Az „elég jó” tolmácsolás azonban nem lehet szó szerinti, hanem tartalomkövető. A fegyveregyenlőség és a fair eljárás elve szerint a tolmács soha nem terjeszkedhet túl a szerepén. Nem fűzhet magyarázatot a vádlott, gyanúsított által elmondottakhoz, nem értékelheti azokat és nem egészítheti ki. Így például a jogszabályokból az következik, hogy a tolmács nem kérdezheti meg a gyerektől, hogy megértette-e a tájékoztatást – akkor sem, ha egyébként úgy érzi, hogy a gyerek valójában nincs tisztában a tájékoztatás keretében közölt rendelkezések valódi tartalmával, jelentésével. Ilyen jellegű pontosítást (visszakérdezést) csak a meghallgatást végző szakember kérhet.

51 A 2013/0408. sz. EU irányelv 19. cikke kimondja: „A gyermekeket érintő eseteket kezelő igazságügyi és bűnüldöző hatóságok, valamint a büntetés-végrehajtási intézmények a gyermekeket érintő ügyeket kezelő alkalmazottainak, illetve felügyelőinek tisztában kell lenniük a különböző korú gyermekek különleges szükségleteivel, és ügyelniük kell arra, hogy az eljárást ezekhez igazítsák. Ebből a célból megfelelő képzést kell kapjanak, amely felöleli a gyermekeket megillető jogokat, a különböző korú gyermekek szükségleteinek tanulmányozását, a gyermekek fejlődését, a gyermekpszichológiát, a pedagógiai készségeket, a különbőzű korú és fejlettségű, valamint a különlegesen kiszolgáltatott helyzetben élő gyermekekkel való kommunikációt. A gyermekeket érintő esetekre specializálódott védőügyvédek számára is lehetővé kell tenni az ilyen képzéshez való hozzáférést.”

34

Ezért különösen nagy a felelőssége a szakembereknek, és ezért lenne fontos, hogy szakszerű és elégséges felkészítést kapjanak ezen a területen. A gyakorlat is fontos természetesen, de akármilyen hosszú ideje is dolgozik valaki külföldi gyerekek büntetőügyeivel, a sokáig vagy sokszor ismételt rossz (vagy nem kielégítő) gyakorlat önmagától sosem fog átfordulni. A jelenlegi rendszerben azt tapasztaljuk, hogy az eljáró szakemberek egyéni felkészültségén, érzékenységén és nyitottságán múlik, hogy mennyiben tudják a tájékoztatást úgy megtenni, hogy az a gyerek számára valóban érthető legyen. „A bíróságon egy rendes bírónő mondta el először ezeket. A rendőrök nagyon nehezen beszélnek úgy, hogy megértsem. A rendőr azt mondta, hogy neki nincs ideje. Alá kellett írni amit elém tettek.” (gyerek) Ez azért is aggályos, mert nagyon nehéz egy gyerek számára a felnőttnek nemet mondani, visszakérdezni, érdeket érvényesíteni. Hatósági, bírósági eljárásokban gyakran tapasztaljuk, hogy még felnőtteknek sem könnyű megfogalmazni a szükségleteiket, érdekeiket, vagy szóvá tenni, ha valamely joguk, jogos érdekük sérelmét tapasztalják. Ezért is írja elő az Irányelv (valójában mindhárom vizsgált Irányelv), a vulnerábilis (sérülékeny, kiszolgáltatott társadalmi csoporthoz tartozó) gyanúsítottak, vádlottak jogainak / jogérvényesülésének különös védelmét. A gyermekek ab ovo ebbe a körbe tartoznak. Életkoruk miatt különösen sérülékenynek számítanak - a külföldi gyerekek pedig az Irányelv rendelkezései szerint kétszeresen minősülnek e tekintetben (lévén a ’nem állampolgár’ státusz ill. az eljárás nyelvének nem ismerete megalapozza azt).

III.2.4 Összegzés A tájékoztatáshoz való jog érvényesülésének megítélésére a PRO-JUS kutatás keretében négy módszertani kísérletet tettünk, amelyek az alábbi eredményekre vezettek:



1. az elméleti vizsgálat során összegyűjtött adatok megerősítették, hogy az Irányelv magyarországi átültetése, jogrendszeri harmonizációja döntően megvalósult (bár egyes részjogok tekintetében még akadnak hiátusok); 2. a szakember interjúk során információt szereztünk arról, hogy a tájékoztatáshoz való jog gyakorlata sok tekintetben függ a tájékoztatást nyújtó személy felkészültségétől, egyedi érzékenységétől, tudásától. Az általánosan alkalmazott formanyomtatványok univerzálisak, és nem alkalmasak a terheltek egyedi (életkorból, belátási / beszámítási képességből, és egyedi élethelyzetéből adódó) sajátosságainak figyelembevételére; 3. a gyermek interjú arról nyújtott információt, hogy a konkrét esetben a tájékoztatás esetleges volt, és nem volt következménye annak, hogy a gyermek tájékoztatása (a bíróság előtti eljárás kezdetéig) valójában nem történt meg; 4. az aktaelemzés során egyrészt megerősítést nyert, hogy a tájékoztatáshoz való jog teljesítése a hatóságok részéről formális és sablonos (minden jegyzőkönyv ugyanazt tartalmazta), másrészt ebből következően azok a szakemberek (elsősorban az ügyészek), akik számára a tájékoztatáshoz való jog érvényesülésének vizsgálata az eljárások jogszerűségének szempontjából fontos, valójában nem kapnak információt arról, hogy mi történt „tájékoztatás” címén.

35

III.3 2013/48 EU irányelv: az ügyvédi segítség igénybevételéhez, harmadik fél tájékoztatásához és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról III.3.1 Az irányelv rövid összefoglalása Az irányelv52 minimumszabályokat állapít meg a büntetőeljárás, illetve az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárás53 során a gyanúsítottakat és a vádlottakat megillető ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogra, valamely harmadik félnek a szabadságelvonásról történő tájékoztatásához való jogra és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogra vonatkozóan. Ezen jogok gyakorlását indokolatlan késedelem nélkül és bármely területen biztosítani kell, különösen őrizetbe vétel esetén. Az irányelvben megfogalmazott alapjog három fő területet érint: ügyvéddel való kapcsolat, harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jog és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jog. A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2013/0408 Irányelv hangsúlyozza, mennyire fontos a gyermekek számára az ügyvédi segítségnyújtás az eljárások kezdetétől fogva és a rendőrségi kihallgatás során, ami arra enged következtetni, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéről való lemondás jelentős kockázatokat jelenthet számukra. A gyermekek ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogának jelentőségét valamennyi vonatkozó nemzetközi szabály is elismeri, így például az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága gyermekbarát igazságszolgáltatásra vonatkozó iránymutatásai54, a pekingi szabályok55 és a gyermekek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-egyezmény a gyermekeket a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás keretében megillető jogokra vonatkozó 10. sz. általános megjegyzése56. 1. Az ügyvéddel való kapcsolat Az ügyvédi57 segítség igénybevételéhez való jogot a kihallgatástól a végső/jogerős ítélet kihirdetéséig lehet gyakorolni. Amennyiben ezen jogukról nem mondtak le, a gyanúsítottak és vádlottak számára minden esetben biztosítani kell az ügyvédi segítség igénybevételét a büntetőeljárás folyamán. Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog a következőket tartalmazza: - az ügyvéddel való négyszemközti találkozóhoz és kommunikációhoz való jogot, beleértve azok titkosságát; - a gyanúsítottnak vagy vádlottnak azon jogát, hogy ügyvédje jelen legyen és hatékonyan részt vegyen a kihallgatás során; 52 Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról. 53 2002/584/IB kerethatározat szerinti eljárás. 54 37. pont (43-ig). 55 15.1. pont 56 2013/0408 Irányelv, Forrás: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=celex%3A52013PC0822 (utolsó letöltés: 2016. augusztus 27.) 57 Az irányelvben az „ügyvéd” fogalma minden olyan személyt jelöl, aki a nemzeti joggal összhangban a gyanúsítottak vagy a vádlottak számára képesítése és jogosultsága alapján (többek között valamely felhatalmazott szerv általi akkreditálás révén) jogi tanácsadást és jogi segítséget nyújthat.

36

-

a gyanúsított vagy vádlott azon jogát, hogy ügyvédje a nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményeknél jelen legyen (ha a gyanúsított vagy vádlott részt vehet vagy részt kell vennie ezen cselekményeknél).

2. Harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jog Az irányelv jogot biztosít a szabadságelvonással érintett gyanúsítottnak és vádlottnak, hogy legalább egy általa megnevezett személyt – például hozzátartozóját vagy munkáltatóját – indokolatlan késedelem nélkül értesítsék a szabadságelvonásról, ha úgy kívánja. Amennyiben a gyanúsított vagy vádlott személy gyermek, a tagállamok biztosítják, hogy a gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlója a lehető leghamarabb tájékoztatást kapjon a szabadságelvonásról és annak indokairól, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellentétes volna, amely esetben más megfelelő felnőttet kell tájékoztatni. Az irányelv a gyermekvédelmi vagy gyermekjóléti hatóságok tájékoztatását is előirányozza. 3. A konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jog a szabadságelvonás ideje alatt A nem az adott tagállam állampolgárságával rendelkező, szabadságelvonással érintett gyanúsítottak és vádlottak számára a tagállamok biztosítják a jogot, hogy az állampolgárságuk szerinti állam konzuli hatóságait indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassák a szabadságelvonásról, továbbá– ha kívánják – kommunikálhassanak e hatóságokkal. Az irányelv rendelkezéseitől számos eltérés lehetséges, és bizonyos feltételek teljesülése esetén gyakorlásuk korlátozható. A hatóságok többek között igazoltan alkalmazhatnak földrajzi megfontolásokat (távolság), vagy eltérhetnek a jogok alkalmazásától, ha egy személy élete veszélyben van, és ha a büntetőeljárások kimenetele érintett.

III.3.2 Az irányelv átültetése Magyarországon Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésével kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak 2016. november 27-ig kell hatályba léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Magyarországon az irányelv átültetéséhez szükséges jogalkotási munka az elvártaknak megfelelően halad. Ki kell emelnünk azonban, hogy hazánkban az irányelvben megfogalmazott jogokat már korábban is több nemzeti szintű jogszabály biztosította. Az irányelv különböző nemzeti szintű jogszabályokkal került átültetésre, összhangban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény szabályozási elveivel. 58 Az Irányelvre tekintettel sor került a szabálysértési eljárásban is érvényesülő képviselethez való jog bővítésére, amely a büntetőeljárási törvényhez hasonlóan lehetővé teszi az eljárás alá vont személy számára, hogy a képviselő meghatalmazását visszavonja, megvonja, valamint az eljárás alá vont személy és a képviselő közötti, ellenőrzés nélküli kommunikációt biztosítására. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési rendszerről szóló 2012. évi II. törvényt kiegészítették egy olyan szabállyal, amely a bizonyítékok értékelése körében garantálja az eljárás alá vont személy védelemhez való jogának érvényesülését. Továbbá az Irányelvben előírtaknak megfelelően biztosítják, hogy a fiatalkorú őrizetbe vett személy szülője vagy más alkalmas felnőtt a lehető leghamarabb értesüljön a szabadság elvonásáról. 59 Mivel szükséges a 2013/48/EU irányelv átültetése, az Igazságügyi Minisztérium jogalkotási tervei60 között szerepelt az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény elfogadása.61

58 A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési rendszerről szóló 2012. évi II. törvény, valamint ezzel összefüggésben egyes további törvények módosításáról szóló 2015. évi CCII. törvény, amelyet az Országgyűlés a 2015. december 1-i ülésnapján fogadta el. 59 A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési rendszerről szóló 2012. évi II. törvény, valamint ezzel összefüggésben egyes további törvények módosításáról szóló 2015. évi CCII. törvény. 60 http://www.kormany.hu/download/c/07/90000/20160115%20IM%20Jogalkot%C3%A1si%20terv.pdf 61 http://www.kormany.hu/download/d/12/40000/20150224%20IM%20el%C5%91terjeszt%C3%A9s%20az%20%C3%BAj%20b%C3%BCntet%C5%91elj%C3%A1r%C3%A1si%20 t%C3%B6rv%C3%A9ny%20szab%C3%A1lyoz%C3%A1si%20elveir%C5%91l.pdf

37

III.3.3 Hatályos törvények, jogszabályok, rendeletek az ügyvédi segítség igénybevételéhez, harmadik fél tájékoztatásához és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról A jelenleg hatályos büntetőeljárásról (Be.) szóló 1998. évi XIX. törvény rögzíti a fogva lévő terhelt azon jogát, hogy védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzen; a hozzátartozójával vagy más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, távbeszélőn és írásban ellenőrzés mellett érintkezzen. A hozzátartozóval való érintkezés kizárólag a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg. A törvény kimondja, hogy a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri, továbbá a jogszabály rendelkezik a védő terhelt általi meghatalmazásáról, illetve, arra az esetre, ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője, akkor a védő kirendeléséről. A szabálysértésekről, szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény úgy rendelkezik, hogy az eljárás alá vont személy érdekében a szabálysértési eljárás bármely szakaszában törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által írásban meghatalmazott nagykorú személy járhat el. A jogszabály rögzíti, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a hatóság az eljárás alá vont személy eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg. A jogszabály értelmében a fogvatartottat tájékoztatják az őt megillető védelemhez való jogról, a konzuli hatóságok, továbbá a szabálysértési őrizetes által megjelölt hozzátartozó vagy az általa megjelölt más személy értesítéséhez való jogról. A 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól, mely rendelet hatálya a Rendőrség által folytatott büntetőeljárásokra terjed ki, rendelkezik a gyanúsítottnak a védő meghatalmazására vonatkozó jogáról. Ha a fiatalkorú gyanúsítottnak nincs meghatalmazott védője, a nyomozó szerv köteles védőt kirendelni, valamint a fiatalkorúval szemben indult büntetőeljárásról értesíti a gyermekjóléti szolgálatot, továbbá a gyermek-, illetve fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságot. Az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet végrehajtásának szabályairól szóló 27/2007. (V.31.) IRM rendelet alapján az őrizetes biztonsági felügyelet mellett, ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot meghatalmazott jogi képviselőjével, illetve a részére kirendelt ügygondnokkal, hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselőjével, konzuli tisztségviselőjével, továbbá az őrizetes és hozzátartozója, valamint más személyek közötti kapcsolattartásra meghatározott feltételek mellett kerülhet sor. Interjúk alapján szerzett információk az ügyvédi segítség igénybevételéhez, harmadik fél tájékoztatásához és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról 1. Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog Az irányelv alapján a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak indokolatlan késedelem nélkül gyakorolhassák ügyvédhez való jogukat. Gyermekek esetén kötelező az ügyvédi jelenlét. Amennyiben a gyermeknek nincs ügyvédje, akkor kirendelnek számára egy védőt. A vizsgált rendőrségi akták alapján az ügyvéd kirendelése mindig megtörténik, azonban vannak esetek, mikor az ügyvéd szabályszerű idézésre nem jelenik meg a kihallgatáson. Ilyenkor a hatóság tájékoztatja a gyermeket, hogy a védő távolmaradása nem akadálya az eljárási cselekmény lefolytatásának. Az ügyvéd távolmaradása esetén azonban a gyermekek úgy értelmezhetik, hogy nincs ügyvédjük, nem lett kirendelve számukra ügyvéd, egyáltalán nem kapnak jogi segítséget, amit egy újabb traumát jelenthet számukra. „Nincs ügyvédem az ügyben. Volt egy meghallgatás egy gyámmal, az mondta, hogy az ügyésznek küldi a papírokat.” (gyerek)

38

Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogon belül biztosítani kell, hogy a gyanúsított, vádlott az ügyvéddel négyszemközt találkozhasson és kommunikálhasson, valamint biztosítani kell, hogy az ügyvéd jelen lehessen a kihallgatás során, a nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményeknél és azokon aktívan részt vegyen (kérdéseket tehet fel, magyarázatot kérhet, nyilatkozatokat tehet). Az ügyvéddel való bizalmas kommunikáció biztosított az eljárásokban, de általában jelen van a tolmács is, így a kommunikáció a legtöbb esetben nem négyszemközt, hanem hatszemközt történik. Az ügyek nagy számában, az ügyvédek túlterheltsége miatt, az ügyvéd és a gyanúsított, vádlott gyermek közti kapcsolat kimerül abban, hogy pár percben váltanak néhány szót az eljárási cselekmény előtt, de az is előfordul, hogy nincs is valódi kapcsolat a felek között. A vizsgált rendőrségi jegyzőkönyvek alapján pedig nem jellemző, hogy bármilyen észrevételt, megjegyzést tennének az ügyvédek az eljárási cselekménnyel kapcsolatban. „A bizalmas kommunikáció elméletileg biztosított, de ugye ez nem négyszemközt, hanem hatszemközt történik.” (egyéni ügyvéd2) „Az ügyvédi kapcsolattartást a tolmácsolás is nehezíti. A bizalmi viszonyt feltételező kommunikáció biztosítása nehéz.” (állami jogvédő) 2. Valamely harmadik személynek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jog, harmadik személyekkel való kommunikációhoz való jog a szabadságelvonás ideje alatt A tagállamok biztosítják a szabadságelvonással érintett gyanúsítottnak, vádlottnak azt a jogot, hogy legalább egy általa megnevezett személyt indokolatlan késedelem nélkül értesítsenek, illetve, hogy legalább egy általa megnevezett személlyel indokolatlan késedelem nélkül kommunikálhasson. Ha a gyanúsított vagy vádlott gyermek, a szülői felügyeletet gyakorló személyt a gyermek szabadságának elvonását követően a lehető leghamarabb értesíteni kell. A tagállamok nem korlátozhatják vagy késleltethetik a gyermek harmadik személlyel való kommunikációhoz való jogát, hacsak kivételesen rendkívüli körülmények nem indokolják azt, de ilyenkor is lehetővé kell tenni számára a kommunikációt például egy gyermekvédelmi vagy gyermekjóléti intézménnyel vagy ilyen feladatokat ellátó személlyel. Az interjúk tanúsága szerint a szülői felügyeletet gyakorló személyt mindig értesítik a hatóságok, legalábbis megpróbálják értesíteni. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez lehetetlen, pl. ha a gyermek szülője, gondviselője háborús övezetben maradt, és még az internet, telefon segítségével sem érhető el. Amennyiben a szülői felügyeletet gyakorló személy nem tud megjelenni, a gyermek mellé eseti gyámot rendelnek ki, akinek szerepe elsősorban a gyermek személyes megerősítése, támogatása. „Önmagában attól, hogy egy külföldinek nincs a helyszínen a gondviselője, ettől még nem tekinthető úgy, hogy nincs is neki.” (rendőr1) „A gyámnak fontos szerepe az lenne, hogy a gyerekek lelki állapotát megerősítse, hiszen hivatalos szerv előtt megjelenni mindenképpen stresszhelyzet egy gyerek számára.” (eseti gyám) Az interjúk és a rendőrségi jegyzőkönyvek alapján azonban az eseti gyám szerepe névleges. Arra minden hatóság odafigyel, hogy a szabályokat betartsák, így az eseti gyám kirendelése is megtörténik minden esetben, de a gyámrendelés inkább bizonyul formalitásnak. A rendőrségi akták alapján kiderül, hogy sok esetben nincs jelen az eseti gyám a gyermek kihallgatásánál. „Ha más nem, a formaságot betartva, biztos, hogy kérnek eseti gyámot a gyerekek részére.” (gyámhivatal)

39

„Az eseti gyámnak pedig szinte nincs szerepe, nem tud az eljárásra hatással lenni, vagy befolyásolni bármit.” (eseti gyám) „Nincs köztünk semmi kommunikáció, se együttműködés. De nincs is igény erre, nagyon kevés a szerepe az eseti gyámnak.” (eseti gyám) „A gyámok itthon nem foglalkoznak azzal, hogy a gyerek hol van, mit eszik, pedig ez elég fontos lenne. A gyerekvédelmi gyámoknak nagyobb szerepet kellene adni, nagyobb befolyást a gyerek sorsára, életére. Előfordul, hogy a gyám a gyerekkel csak akkor találkozik, mikor bemegy a rendőrségi szobába, így viszont a gyerekvédelem lényege marad el.” (gyámhivatal) 3. Konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jog A magyar hatóságok biztosítják a gyanúsítottak, vádlottak azon jogát, hogy bármikor felvehetik a kapcsolatot és kommunikálhatnak az állampolgárságuk szerinti állam konzuli hatóságával, azonban nem jellemző, hogy élni kívánnak a gyanúsítottak, vádlottak ezen jogukkal. A vizsgált rendőrségi akták alapján egyik eljárásban sem kérték, hogy felvehessék a kapcsolatot a konzuli hatóságokkal. Körülmények, amelyek segítik vagy hátráltatják az ügyvédi segítség igénybevételéhez, harmadik fél tájékoztatásához és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jog érvényesülését Az ilyen ügyekben eljáró, érintett szakemberek munkakörüknek megfelelő végzettséggel rendelkeznek, azonban nincsenek számukra speciális képzések, tréningek, szakmai továbbképzések, amelyek segítenék munkájukat. „Nem kaptunk semmi segítséget a külföldi kiskorúakkal való munkához. Semmi sincs. Még nyelvi képzés se. A gyerekekkel való munkához sincs semmilyen képzés vagy külön felkészítés.” (eseti gyám) „Inkább szakmai tanácskozások vannak, az is áldozatvédelem, bűnmegelőzés témájában.” (gyámhivatal) „A nem látványos fejlesztések nagyon el vannak maradva. A kirendelt védők képzése, motiválása (….)” (állami jogvédő) Az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem közötti szakmai együttműködés bizonyos esetekben jól működik, azonban ilyenkor is vannak tényezők, amelyek hátráltatják azt (pl. információhiány). Bizonyos esetekben azonban egyáltalán nem valósul meg az együttműködés. Ez függ természetesen az eljáró hatóságoktól, a kirendelt védő és eseti gyám motiváltságától. Az ügyvédek és az eseti gyámok általában nem ismerik egymást, nem tudják, ki jár el ilyen ügyekben, milyen a munkaterhük, illetve milyen képzettséggel rendelkeznek a szakmabéli kollégák. „Az igazságszolgáltatás és a gyerekvédelem közti együttműködés nagyon jó. Az információhiány a gond, hogy mikor mit kell csinálni.” (eseti gyám) „A rendőrség és ügyészség rendkívül zártan kezeli ezeket az anyagokat. Amikor szerettünk volna a gyámmal konzultálni egy esetről, a jegyzőkönyvet, helyszíni szemlét nem kaphattuk meg.” (gyámhivatal) „Talán 3-4 ügyvéd van, akiket ilyen esetben megkeresnek, de nem tudom, kik ők. Nincs köztünk semmi kommunikáció, se együttműködés.” (eseti gyám)

40

„Szükséges az ügyvéd és a gyám közti kommunikáció, de erre nincs rálátásunk, a rendőrség, fiatalkorúak referensei fordítanak erre figyelmet.” (gyámhivatal) A munkaterhet tekintve megállapítható, hogy a szakemberek túlterheltek és kevesen vannak. Az ügyvédek részéről az eljárásokba fektetett munka, energia, az hogy ki vállal ilyen ügyeket, mennyire fontos, hogy a gyanúsított, vádlott jogai érvényre jussanak az ügyvéd személyiségétől, elhivatottságától függ. Az elhivatottság mellett az is fontos, hogy a szakember szót értsen és akarjon is szót érteni a gyermekkel. „Általában aznap szólnak, és 1 óra múlva ott kell lenni. Körbetelefonálnak a gyámhivataltól, hogy ki ér rá, ki tud gyorsan menni, és ott és akkor találkozunk először a kiskorúval.” (eseti gyám) „35 gyereknek vagyok a gyámja. Tavaly nyáron a legtöbb 53 volt. Nem jöttek új gyámok, vagy próbaidő alatt lemorzsolódtak.” (gyám) „Abszolút nem lehet különválasztani, hogy valaki erre a területre specializálódott volna. Vannak, akik sok kirendelést kapnak, különböző megfontolásokból. Én azt gondolom, hogy mindenki annyit vállal, amennyit bír.” (egyéni ügyvéd2) „Általában a kirendelt védői rendszerről volt egy vizsgálat. A kirendelt védői tevékenységet azok viszik jól, akik elhivatottak, mert a költségeit is alig tudja állni az ügyvédnek.” (állami jogvédő) „Figyelünk arra, hogy ha lehet, akkor olyan ügyvédet rendeljünk ki, aki pedagógus végzettséggel is rendelkezik, speciális plusz ismeretek miatt.” (rendőr2) „A gyerekeknél fokozottan törekszem arra, hogy az általa értett, megérthető módon ismertessem, magyarázzam el az eljárást, figyelemmel arra, hogy milyen életkorú, milyen kultúrából jött, milyen iskolázottsággal rendelkezik.” (egyéni ügyvéd2) Ami ezen eljárásokat leginkább hátráltatja, az a formalitás. Arra mindenki figyel, hogy a szabályokat betartsa: védő kirendelése, törvényes képviselő értesítése, eseti gyám kirendelése. Az eljárások azonban gyakran látszateljárások, a kihallgatások sokszor sablonszerűek. A kihallgatások a rendőrségi jegyzőkönyvek alapján futószalagszerűnek tűnnek, amit alátámaszt, hogy akadnak jegyzőkönyvek, amelyekben bizonyos adatok a korábbi ügy jegyzőkönyvéből származhatnak, pl. a gyanúsított egyéb adatainál, a gyanúsított anyanyelve: magyar. „Nagyon kevesen vannak, akik valóban jó munkát végeznek. Nagyon nagy a gyermekvédelmi rendszer érdektelensége. Szinte csak formaiságok vannak, papírgyártás folyik csak szinte.” (egyéni ügyvéd2) „Attól, hogy beszélhet a gyerek az ügyvéddel tíz percet, semmi sem fog történni. Ezek egyértelmű tényállások. Abszolút sztenderdizálás megy, minden ügyben(…). Sablonokat alkalmaznak. Ezek látszateljárások, mindenki eljátssza a szerepét.” (eseti gyám)

41

„A működéssel nincs gond és a szabálymegfeleléssel, mindenki teszi a dolgát, a kiskorú érdekét tartjuk szem előtt.” (eseti gyám) „Egy dolog a törvényi szabályozás, és más dolog, hogy ez mennyire megy át a gyakorlatba. Az irányelvben megjelentek az igények, de áldozatvédelmi törvénycsomag részeként az új Be.-ben is vannak ilyen szakaszok.” (ügyész)

A gyermekekkel szembeni eljárásokban az ügyészeknek fontos jogvédő szerepük is van, így nagyon fontos szerepük van abban, hogy bármilyen visszásság felismerésre és orvoslásra kerüljön az ejárásban. „A törvényes képviseletről való gondoskodás elmaradása volt inkább a probléma. És hogy nem ismerték fel, hogy fiatalkorú, és az ügyész nem tudott róla62, hogy nem felnőttkorú a gyerek. Ezekben az ügyekben, főleg ha büntetőeljárás van, az ember nagyítóval vizsgálja az eljárási szabályok érvényesülését. Az az elvárás, hogy az ügyész minél hamarabb lépjen be, és vizsgálja felül. Azért is, mert nagyon gyorsan kell az ügyükben dönteni, mert sokszor elmennek.” (ügyész) „Az ügyész szerepe is felértékelődik!!! Ő bizony a terhelt alapvető jogainak védelméért is felel. Főleg ha kiszolgáltatott csoport tagja. Ha vádemelés van, akkor az ügyésznek legalább annyira oda kellene figyelnie arra, hogy nem csak a vád képviselete a feladata, hanem hogy biztos legyek benne, hogy érti-e az ügyész azt, hogy miről van szó. (konferenciákon, cikkekben azért erről esik szó) De az ügyész mentalitása: nem az én dolgom.” (állami jogvédő) A gyerekbarát igazságszolgáltatás követelményével kapcsolatban, amit az Irányelv63 is rögzít, a gyakorlat azt mutatja, hogy a gyermekek meghallgatásánál a gyerekbarát meghallgatószobákat nem alkalmazzák az eljáró hatóságok. „Az ügyész szerint a 12-14 éves korosztály terheltjeinek is elérhetővé kellene tenni a gyerekbarát meghallgatószobát.” (ügyész)64 „Gyerekbarát meghallgatószoba használata: esetleges, és nem rendszerszintű, és nem terjed ki a terheltekre.” (állami jogvédő) „Ha gyermekkorút kell meghallgatni, az 5. kerületi kapitányságon gyerekbarát kihallgató szobában kihallgatható a gyerek. A keretek adottak arra, hogy ez jól működjön, az, hogy a valóságban hogy működik, hogy egyszer vegyék fel vallomást, nem tudom.” (gyámhivatal)

62 Az ügyészség képviselője utólag ehhez az idézethez az alábbi kifogást fűzte: „az ügyésztől idézett szöveg megfogalmazása (pl. „az ügyész nem tudott róla, hogy nem felnőtt korú a gyerek”) a korábbiakhoz hasonlóan kifogásolható.” 63 Irányelv (55)” Ez az irányelv előmozdítja a gyermekek jogait, valamint figyelembe veszi az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásait, különösen annak a gyermekeknek nyújtandó tájékoztatásra és tanácsadásra vonatkozó rendelkezéseit.” 64 Az ügyészség képviselője utólag ehhez az idézethez az alábbi megjegyzést fűzte: „a 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet által bevezetett különleges meghallgató szoba a tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt kihallgatására is szolgál (lásd: 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet 10/A. §-ának (1) bekezdése - a (2) bekezdésben írt kivételekkel - ezt kötelezően el is rendeli), ennek gyakorlati alkalmazását kell támogatni.”

42

Összefoglalás A kutatás megvalósítása komoly akadályokkal nézett szembe, aminek elsődleges oka a „migránsválságként” azonosított események következményeként kialakult átpolitizált, a hatóságok számára jelentős frusztrációt okozó helyzet. Másodlagos okként a külföldi vádott / gyanúsított gyerekek ügyében indult eljárásoknak azt a jellemzőjét azonosítottuk, hogy az érintett 18 éven aluliak sok esetben a nyomozás megindítása után elhagyják az országot, ismeretlen helyre távoznak. Az Irányelvek átültetése a jogszabályok szintjén alapvetően és döntően megvalósult. Egyes esetekben a magyar szabályozás szigorúbb követelményeket támaszt, más esetekben részleges hiányok tapasztalhatóak. Az Irányelvek gyakorlati megvalósulása komoly kihívásokkal terhelt, ha a gyanúsított, vádlott személy egy 18 éven aluli külföldi állampolgár. Az Irányelvekben biztosított jogok érvényesülésének legkomolyabb kockázatait az alábbiakban azonosította be a kutatás: -

nem tekintik a gyermek vádlottat, gyanúsítottat vulnerábilisnak, különösen sérülékenynek;

-

nem tekintik a külföldi, az eljárás nyelvét nem beszélő gyermeket fokozottan vulnerábilisnak;

-

az előírások csak formálisan, és nem a jogszabályok szellemisége, tartalma szerint érvényesülnek;

-

a jogérvényesülés (a tolmácsolás / fordítás, a tájékoztatás, az ügyvédi képviselet) minősége / a minőség biztosítása nem jelenik meg elvárásként;

-

a megfelelő minőségű tolmácshoz/fordításhoz, tájékoztatáshoz, jogi képviselethez való hozzáférés nem biztosított;

-

hiányoznak a megfelelő működési és szakmai sztenderdek;

-

a hatóságok nem nyújtanak egyenlő feltételeket a külföldi terhelt kiskorúak számára;

-

hiányoznak a regiszterek (jogi tolmácsok listája, nyelvet beszélő ügyvédek listája, gyermekkorúakkal való kommunikációra kiképzett, felkészült más szakemberek nyilvántartása);

-

hiányoznak a képzések, továbbképzések a tolmács részvételével zajló gyermekmeghallgatásokról, valamint a multikulturális kérdésekről;

-

hiányzik a büntetőeljárásban érintett hatóságok közötti multidiszciplináris együttműködés.



43

Általános érvényű ajánlások 1. Az ENSZ Gyermekjogi egyezményének 3. cikkelye szerint „gyermek legfőbb érdeke” érvényesüljön minden ügyben – ennek érdekében gyermekjogi megközelítés alkalmazása szükséges a büntetőeljárásokban és a szakmaközi együttműködések során is a különböző szereplők között (germekvédelem, idegenrendészet, igazságszolgáltatás, stb.) 2. Multikulturális ismeretekkel kapcsolatos és általános érzékenyítő képzésekre van szükség azoknak a szakembereknek, akik kapcsolatba kerülnek vádlott vagy terhelt külföldi gyerekekkel, hogy megértsék különlegesen sérülékeny helyzetüket, és a kulturák találkozásából adódó kérdéseket. 3. Több kutatásra és érvényes statisztikai adatra van szükség arról, hogy az igazságszolgáltatási rendszer hogyan működik, ha a terhelt egy külföldi gyermek. 4. A vizsgált 3 direktíva bevezetésével kapcsolatos gyakorlatok utánkövetésére és figyelemmel kísérésére van szükség. Ajánlások:



44

1. A gyakorlat fejlesztése szükséges – A három vizsgált direktíva beépítése a magyar jogrendszerbe normaszinten jól sikerült, a gyakorlat azonban ezzel nem tartott lépést. Sok esetben a jogi előírást nem a szellemisége szerint, hanem csupán formálisan alkalmazzák. 2. Több elérhető, felkészült és megfelelő képzettséggel rendelkező tolmácsra van szükség. – A fordításhoz és tolmácsoláshoz való jogot aláássa, hogy sok esetben eseti tolmácsot rendelnek ki; kisebb nyelvek esetén késedelmes a tolmácsrendelés vagy közvetítő nyelv használatára kényszerül az eljárás alá vont személy. 3. Szakmai előírásokra, útmutatókra, az alapelvek deklarálására lenne szükség annak érdekében, hogy a tolmácsolás megfelelő (és egyformán magas) minőségű legyen. 4. A költséghatékonyság helyett a minőségi feladatellátásra kell koncentrálni – Az alacsonyabb díjon dolgozó tolmácsok kirendelésének általános gyakorlatát meg kell szüntetni. 5. Szükséges a tolmácsok és fordítók egységes, hiteles, átlátható és hivatalos nyilvántartása. 6. A büntetőeljárásokban érintett külföldi gyermekek számára elérhető szolgáltatásokat (gyermekvédelem, egészségügyi és oktatási támogatás) általános érvénnyel, és a folyamatban lévő büntetőügyre tekintet nélkül kell elérhetővé tenni a gyermekek számára. A gyermekvédelmi és az áldozatsegítő rendszernek általánosan elérhetőnek kell lennie minden gyermek számára. Szükséges annak felismerése is, hogy az a gyerek, akik konfliktusba kerül a joggal, gyakran maga is áldozattá vált korábban. 7. Az eljárási jogokról szóló általános tájékoztatás (az információhoz való jog érvényesülése) során a gyermek életkorát és belátási képességét figyelembe vevő, gyermekbarát nyelvet kell használni. A jelenlegi gyakorlat szerinti általános, formális, a gyerek számára nem könnyen érthető nyelvhasználat aláássa a tájékoztatáshoz való jog valódi érvényesülését. 8. A másodlagos, vagy többszöri áldozattá válás kockázatának csökkentése szükséges a büntetőeljárás folyamata során végig – felismerve, hogy a terhelt, gyanúsított külföldi gyerekek különösen sérülékenyek. Gyermekjogi megközelítés szükséges minden olyan ügyben, amiben 18 éven aluli személy érintett.

Melléklet Interjúkérdések (minta) Félig strukturált, anonim interjú max. 40 percben / kérdések a felnőtt interjúalanyokhoz (fiatalkorúak büntetőigazságszolgáltatási rendszere) - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Személyes adatok: foglalkozás, szakmai tapasztalat, hatáskör, végzettség, képzettségi háttér 3 EU irányelv ismerete: EU 2010/64, 2012/13, 2013/48. (Hallott-e róla? Ismeri-e a rendelkezéseket: információhoz való jog, fordítás és tolmácsolás joga, jogi képviselet biztosítása.) Releváns nemzeti szintű jogszabályok és eljárás ismerete: a fiatalkorúak büntető-igazságszolgáltatási rendszerében a fenti 3 alapjog hogyan érvényesül Magyarországon, ha a terhelt egy 18 éven aluli nem magyar állampolgár? Az interjúalany munkahelyének intézményi, szervezeti felépítése: az ezen a területen dolgozó munkatársak száma, képzettsége, munkateher, a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítottsága, anyagi háttér, együttműködési formák a gyermekvédelemmel (pl.: részvétel esetkonferenciákon, ha meghívás érkezik). A büntetőeljárás általános jellemzői, amennyiben a terhelt egy 18 éven aluli külföldi. A folyamat ismertetése, amely alapján megbizonyosodnak, hogy tolmács, fordító kirendelése szükséges a gyermek részére (nyelvtudás, stb.). Korlátok a tolmácsolásban, fordításban: mit jelentenek „a lényeges iratok”, „releváns részek”. A tolmácsolás minősége (“megfelelő nyelvi segítségnyújtás”) és az elégtelen tolmácsolás következményei / a szakemberek adatbázisának minősége – a tolmács kiválasztásának módja. Anyagi kérdések (tolmácsolás költsége / tolmácsolás minősége). Késedelem előfordul-e (az eljárásban, a tolmácsolás / fordítás miatt)? – gyermekbarát igazságszolgáltatás fontossága + „ésszerű határidő” jelentése Meghatározott anyagokba való betekintés jogának érvényesülése. Hogyan érvényesül a „jog a tájékoztatáshoz” külföldi gyerekek büntetőügyeiben? Kiterjed-e a tájékoztatás az irányelvben rögzített kérdésekre: ügyvédi segítség igénybevétele, térítésmentes jogi tanács, vád ismertetése, tolmácsoláshoz való jog, hallgatás joga. Biztosított-e ezekben az eljárásokban a bizalmas kommunikáció gyanúsított / vádlott személyek és ügyvédeik között? Konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jog hogyan érvényesül? A jogokra vonatkozó írásbeli tájékoztatás az őrizetbe vételkor hogyan érvényesül? Az irányelv szerint a tájékoztatásnak ki kell terjednie: az ügy anyagaiba való betekintés joga, egy személy értesítése, sürgősségi orvosi ellátás, a szabadságtól való megfosztás maximális időtartama. Információnyújtás módja gyanúsított / vádlott gyermekek részére: könnyen érthetőség, „segítségnyújtás a jogok megértéséhez”, megkülönböztetett figyelem azon személyek irányába, akik nem tudják megérteni az információ tartalmát vagy jelentését. A gyermek különböző sebezhetőségi (vulnerabilitási) faktorait ismeri-e az interjúalany (trauma, pl.)? Technikai kérdések: videokonferencia (van-e rá lehetőség), a tanúvallomás rögzítése (Milyen esetekben, milyen gyakran)? Javaslatok a jelenlegi helyzet javítására (Hogy lehetne a pozitív tényezőkre alapozni és az esetleges akadályok, nehézségek hogyan küzdhetők le?)

45

Irodalomjegyzék Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=09000016804b2cf3 letöltve 2016. 06. 03-án

–

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU (2010. október 20.) irányelve a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU (2012. május 22.) irányelve a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról Az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU (2013. október 22.) irányelve a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról Golub, S. and Grandjean, A.,Promoting equitable access to justice for all children. UNICEF Insights, Issue 1/2014 (2014) Európai Bizottság (2014) A Bizottság jelentése az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 31. éves jelentés (2013). COM (2014) 612 final. Brüsszel, 2014. 10.1. Életkor és belátási képesség – összefoglaló a Magyar Kriminológiai Társaság tudományos üléséről. 2007. 01.26.; dr Vaskuti András, Csemáné dr. Váradi Erika, Dr. Katonáné dr Pehr Erika, Dr Dénes Veronika, Dr. Lévay Miklós Gyurkó, Sz. (ed) - Nemeth, B.: Comparative situation analysis of juvenile justice system in 20 CEE countries in accordance with the four relevant Terre des hommes scopes, Budapest, Tdh. 2016 Gyurkó Sz.: Gyermekbarát igazságszolgáltatás (Phd dolgozat) 2013. Gyurkó Sz. – Németh B.: Children on the move in Hungary. Terre des hommes. Budapest. 2014. UNCRC Concluding Observations, 2014. http://hrlibrary.umn.edu/crc/crchungary2014.html (utolsó letöltés: 2016. június 26.)

46

Büntetôeljárás alá vont fiatalkorúak eljárási jogainak érvényesülése az Európai Unióban