FIATAL MORÉNA TÁJAK AUTOMATIKUS NANOCHORE-TIPIZÁLÁSA. Iris Gunnia-Schiøtz Péti Márton 1. Abstract

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

FIATAL MORÉNA TÁJAK AUTOMATIKUS NANOCHORE-TIPIZÁLÁSA Iris Gunnia-Schiøtz – Péti Márton1 Abstract The research aims to represent a geoecological base map to the ’Value, Landscape and Biodiversity’ project. In the frame of the project the small biotops, in between the Danish agrarian landscape matrix, has been monitored. In order to conduct comparative landscape ecological studies a map of the nanochore types was needed. Mapping of the natural system of landscapes can be traced back to the question of defining and delineation of (geo-)ecosystem units at different scales. Syrbe (in Bastian, Schreiber 1999) points out, that “an explicitly algorithmically clearness is necessary, if the results [of this mapping] should be comprehensible and hereby applicable.” For this reason an algorithmically method was developed, explicitly described, applied on seven study areas and finally evaluated. This results in a lot of ‘challenges’. One of them was to define a minimum patch size of a nanochore, which turned out to be a key value for this type of mapping. The next ‘challenge’ was applying and transferring theories, which were made for 2-dimensional landscapes to a 3dimenional landscape. Namely to find the exact geometry (scale and size independent) definition and its borders, based on the Catena principle of the three dimensional geomorphological forms (uphill and lowland areas) in the young moraine landscape. First step was defining and delineation of geomorphological main units. For the definition of geomorphological forms in a young moraine landscape, hydrological modelling showed out to be of great aid. After delineating the uphill and lowland areas, the slope areas were delineated from the remaining area that was neither uphill nor lowland. The areas of this geomorphological classification are further on referred to as the ‘morphological main units’. Definition and delineation of nanochoric soil units, derived from the surface geology maps, was processed separately. The last ‘challenge’ was the compilation of the nanochore main types, by ‘overlapping’ geomorphological main units and nanochoric soil units. All delineation procedures are performed in GIS, with ArcView + spatialAnalyst and the use of multiple extensions, all available on the ESRI homepage: www.esri.com (March 2001). Előzmények Az ismertetendő kutatás egy alprojektjét képezi a dán Roskildei Egyetem Tájkutató Központján futó „Value, Landscape and Biodiversity” c. projektnek. E projekt keretében a dán agrártájak kiválasztott mintaterületein, elsősorban a területhasználatra vonatkozó adatgyűjtés folyik. Az adatbázis az ún. „small biotop”-ok, azaz a kis méretű nem rendszeresen művelt előhelyek (töltések, gödrök, tavak, patakok, kőfalak, rézsük, stb.) monitoringjára irányul. E területeknek különösen fontos tájökológiai funkciója van, folyosóként, gátként, búvóhely foltokként szolgálnak a Dániában mindenütt jelenlevő agrár tájmátrixban (Brandt et al, 1996). A monitoringtevékenység kiszélesítésére az összehasonlító tájökológiai vizsgálatok lefolytatása miatt már korán felmerült az igény. Így szükséges, hogy az adatbázist a terület 1

Iris Gunnia-Schiøtz PhD hallgató Roskilde University Geography Department Péti Márton PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszék

1

Péti – Gunnia-Schiøtz: Automatikus nanochore tipizálás

geofaktoraira vonatkozó adatokkal egészüljön ki, az előhelyek változását így geoökológiai alaptérképen is lehessen nyomon kísérni. A jelen kutatás célja ezért egy térinformatikai szoftverekkel automatizálható, gyors eljárás kifejlesztése volt, mely eredményesen különít el hasonló geoökológiai karakterisztikával bíró területeket, az eddigi megfigyelések helyszínein. A komplex geoökológiai térképezés azonban a méretarány, az adatok érvényességi köre, és az ábrázolás nehézségei folytán komoly problémákat vet fel (Mezősi-Rakoncai, 1997). Klijn et al. (1997) úgy próbált kiutat találni a komplex geoökológiai térképezés eme útvesztőjéből, hogy olyan karakterisztikus komponenseket határozott meg, melyek a különböző hierarchia szinteken az egyes geoökológiai területi entitások elkülönítésére szolgálnak. Klijn kutatásai szerint az ún. „ecodistrict” szintjén (közismertebb megfogalmazásban, nagyságrendjében leginkább a mikrochorikus szintnek fele meg -1. tábla), a talaj és a geomorfológia volt az, amely a legkarakterisztikusabban elkülönítette az egyes táji egységeket. Klijn vizsgálatának alapja egy függőségi modell volt, mely segítségével a talaj és a geomorfológia (e két tényező legkülönfélébb tulajdonságainak figyelembevételével, a nagy felszíni formák és a geneteikai talajtípusok kiemelt szerepével) bizonyult a többi természetes faktortól legkevésbé függő tényezőnek. Jelen kutatás is e két tényezőre épül, bár az egyes típusok területi lehatárolása nagyobb méretarányban, kisebb egységekben valósul meg.

1. tábla. Egyes tájökológiai területi hierarchikus egységek méretei. 2

2

2

Szerző Top

Méret km Haase, 1985 0,005 – 1

Méret km Mannsfeld, 1982 < 0,3

Méret km hidrológia Becker, 1992 <0,001

Nanochore

0,02 – 10

0,3 – 2

0,001 – 0,1

Microchore

2 – 100

5 – 30

0,1 – 1

Mesochore

30 – 400

50 –300

1 –10

A vizsgálat méretarányát elsősorban a rendelkezésre álló adatok felbontása határozta meg. A small biotop monitoring keretprojekt Dánia különböző részein felvett 2x2 km-es mintaterületekkel dolgozik. A mintaterületekről 1:25000 méretarányú talajtérkép (valójában negyedidőszaki geológiai térkép, mely elsősorban a talajok fizikai és genetikai tulajdonságairól szolgáltat információkat) valamint szintén 1:25000 méretarányú topográfiai térkép szintvonalai alapján számított magassági adatokat tartalmazó grid állt rendelkezésre. A méretarány és a lehatárolás elvei A mintaterületek Fyn és Sjaelland szigetének fiatal moréna tájain találhatók (1. ábra) Jellemzőjük a laza, gyengén osztályozott üledéktakaró, melynek a Weichsel glaciális alatt formálódott hullámos felszínén az azóta eltelt, geológiai értelemben rövid idő alatt nem alakult ki egységes vízhálózat. A lankák között gyakran lefolyástalan mélyedések találhatók, a vízfolyások gyengén fejlett völgyeit ritkán kísérik teraszok.

2


1. ábra. A vizsgált mintaterületek elhelyezkedése Sjaelland és Fyn szigeten (M=1:1250000).

A nagy méretarányban szemlélve hidrológiai, morfológiai így talajtani szempontból is rendkívül változatos táj lehetővé teszi, hogy a Klijn-féle talaj és morfológiai paraméterek alapján levezetett klasszifikációt a mikrochorikusnál alacsonyabb szinten is alkalmazzuk. A cél a nanochore típusok meghatározása, és az azonos típusba tartozó nanochorok térképi lehatárolása volt. A geoökoszisztéma teljesen objektív, komplex nanchore típusait meghatározni, még a karakterisztikus paraméterek használatával is szinte reménytelen változás. Valamilyen célnak vagy megközelítésnek jelen kell lennie a típusok lehatárolásakor (Mezősi et al, 1997; Klijn et al, 1997). A rendelkezésre álló adatok tematikája alapján a táji anyagáramlásról tudósító típusok lehatárolása tűnik a legegyszerűbbnek. Mannsfeld 1997-ben szintén hasonló dinamikus folyamatokat írt le, a nanochorikus szint egyes egységeit elkülönítő karakterisztikaként. Így deduktív megközelítéssel, a heterogén táji egészből kindulva, a karakterisztikus jegyek mentén történik az egyre homogénebb szintek lehatárolása. Az akkumuláció-erózió viszonyai és a talajállapot feltűntetésére a Katéna-elv szolgáltat hasznos hátteret. Dalrymple et al által 1968-ban publikált tájprofil jelentette az alapját a jelen vizsgálat küszöbértékeinek meghatározásához (2. ábra). A profil alapján elkülönített, az akkumuláció-erózió és transzportáció viszonyairól tájékoztató egységeket ezt követően, a már említett, talajadatokkal kellett összevetni. Ez után alakult ki véglegesen a geoökológiai nanochore típusokat bemutató térkép.

3


2. ábra. Kilencegységes tájprofil modell (Dalrymple et al., 1968).

A munka során fontos kérdés volt a méretarány meghatározása, a méretarányváltások rendjének kialakítása. Az eltérő korú, vetületű térképeket geometriailag egységesíteni kellett. Majd a talajtani térképek és magassági adatok metadatainak egyeztetése következett (hasonló adatsűrűség, ábrázolható legkisebb térképi egység). Az eljárás méretarányigényét befolyásolta az alkalmazott technika meghatározott felbontási igénye is (hidrológiai modellezéshez szükséges nagyobb adatsűrűség, mint a rendelkezésre álló magassági adatoké). A különböző fázisokban előálló, korábbinál kisebb méretarányban szereplő adatok igazságértéke ellenőrzésre szorul. Ezt szolgálja az interpoláció útján előálló digitális domborzatmodell által vázolt morfológia lefolyástalan területeinek összevetése a topográfiai térképpel, terepi megfigyelésekkel (modellbeli és valós depressziók mélyedések, tavak, mocsarak, stb. összevetése). A térképen feltűntetett legkisebb egységek, foltok küszöbértékét végső soron a nanochorok alkalmazott minimális nagysága jelentette. Ez a mintaterületek méreteinek figyelembevételével és korábbi vizsgálatokra támaszkodva 0,02 ha lett (1. táblázat). Az így meghatározott minimális nanochor méret kissé nagyobb méretarányt (1:25-1:50e) feltételez, mint a rendelkezésre álló térképeké. Ezért az alapadatok és közbülső eredmények többszöri méretarányváltásán keresztül kellett eljutni a végeredményhez (Bierkens, 2000) (3. ábra).

4


3. ábra. Méretarányváltások (Input 1: magassági adatok; Input 2: talaj térkép; Model 1: hidromorfológiai típusalkotás; Output 1: hidro-morfológiai típusok; Model 2: talaj és hidromorfológiai réteg összeszerkesztése).

A típusok defíniciója és lehatárolása

A tájprofil alapján különböző homogén (akkumuláció- ill. erózió-domináns vagy semleges) és heterogén hidro-morfológiai egységeket lehetett megkülönböztetni (2. táblázat). A homogén egységek az alföldi és a felföldi területek. Mindét típus alapvetően lapos felszínen helyezkedik el (lejtőszög<3º - Dalrymple et al, 1968). A felföldi(uphill) területek legalább egy relatíve legmagasabb pontot tartalamaznak, míg az alföldi(lowland) területek legalább egy relatíve legalacsonyabb vagy kifolyási pontot. A felföldön a konvex felszín jellemző, míg az alföldön a konkáv. Szintén kritérium, hogy a felföldi területet potenciálisan nem érheti lefolyás más nanchore területéről, míg az alföldi területet érnie kell (ez a térinformatikai szoftverek flowaccumulation számításaival határozható meg, ideális – kör alakú – minimális nanochore terület átmérőjének segítségével). Így látható hogy az alföldi típus elsősorban az akkumuláció, míg a felföldi az erózió területe. 2. tábla. A hidro-morfológiai egységek eróziós-akkumulációs viszonyai (Gunnia-Schiotz-Péti, 2001). Felföld/Uphill Alföld/Lowland Lejtők/Slope

Erosion (+) (+) +++

Accumulation (+) +++ ++

A tájak eddig le nem határolt részei kevésbe homogének, a transzportáció színhelyei. Ezekben a lejtőkben három kategóriát lehet megkülönböztetni (-3º lapos lejtő-FLAT, 3-6º lejtő - ROLLING, 6-12 meredek lejtő – STEEP SLOPE, 12- nagyon meredek lejtő – VERY STEEP SLOPE). A kategorizálást itt kevésbé a jól levezetett anyagmozgások, mint inkább a praktikus szempontok határozzák meg a dán agrárminisztérium gépi-kézi művelhetőségi kritériumai alapján (Madsen et al, 1992). A heterogén típusok között található még egy, amely az előzők kombinációjaként írható le. A rendkívül változatos lefolyási viszonyokkal és morfológiával rendelkező dán fiatal moréna tájon a kisméretű felföldi, alföldi és lejtő típusok igazi kavalkádja alakulhat ki kis területeken. Ezek az elemek a méretarány változásával -a legkisebb még jelölt folt kritériumának feltűntetésével- eltűnhetnek, a generalizáció során területük egy szomszédos nagyobb típushoz csapódna. A variáció vizsgálatok segítségével, térinformatikai úton sikerült

5


azonosítani ezeket a foltokat, melyek tipikusan heterogén területekként változatos alaptípus darabkákat tömörítnek magukban. A típusok tulajdonképpen egyszerűen és egyértelműen definiálhatók a katéna profil mentén, azonban a háromdimenziós domborzatmodellen már nehézségeket okozhat a határvonalak meghúzása. E probléma feloldásához a térinformatikai szoftverek (ArcView) már ismertetett hidrológiai modellező és geográfiai analízist végző moduljai szolgáltatnak segítséget. Végeredményben egy hierarchia szerint történt a hidro-morfológiai egységek elkülönítése. Legmagasabb prioritást a homogén egységek élvezték, az ő lehatárolásuk után keletkezett maradék területen került sor a heterogén típusok meghatározására. A lejtők lehatárolása egy újabb hierarchikus módszer mentén valósult meg. A lejtők foltjai ugyanis a rövid lejtőhosszal rendelkező hullámos tájban általában nem képeztek a minimális nanochore méretet elérő foltokat (kivétel a 3 fok alatti ún. lapos lejtők). Az anyagáramlási folyamatokban betöltött kiemelkedő szerepüket figyelembe véve a meredekebb lejtők a kevésbe meredekek rovására kihangsúlyozásra kerültek. Egy irányított bufferezési technika segítségével azon foltok kerültek kijelölésre, melyeknek legalább 50%-át a nevezett lejtőkategória lejtői alkották. E technika segítséget nyújtott abban, hogy a szintvonalak mentén különálló, de egymáshoz közeli kis lejtő foltokat összekötve a minimális nanochore nagyságot elérő típusokat határoljon le. A hierarchikus ábrázolás segítségével végül is az utolsó fehér foltok is osztályozásra kerültek a térképeken. Azonban az így létrejött típusokat megjelenítő foltok különböző mérete még nem teljesítette a minimális nanochore méretre vonatkozó kritériumot. Ekkor a variáció vizsgálat segítségével kijelölésre kerültek a tipkusan heterogén, változatos lefolyási és morfológiai viszonyokkal rendelkező területek. A következő lépés egy általános méretarányváltás és generalizálás volt, annak érdekében, hogy a foltok elérjék a minimális nanochore méretet. Így végül a kisméretű, így jelentéktelen foltok a szomszédos nagyméretű egységek között felosztásra kerültek (4. ábra).

4. ábra.

6


Az így kialakult hidro-morfológiai egységeket ezután a talajtérképpel (negyedidőszaki, felszín-közeli geológiai térkép) kellett összevetni. A talajtérképet ezt megelőzően a hidromorfológiai térképnek megfelelő méretarányra kellett hozni, ami a tartalomban elsősorban a jelentéktelen foltok elhagyását, a foltkerület generalizálást jelentette. A talajtérkép adatainak klasszifikációja is megtörtént, a genetikai tulajdonságok elhagyásával 16 helyett 6 darab, fizikai-genetikai tulajdonságra épülő talaj nanachore-típus került meghatározásra. Az így létrejött 6 talajtípus és 7 hidro-morfológiai típus térképeinek átlapolása után potenciálisan 42 komplex típus megjelenésére lehetett számítani. A gyakorlatban mindössze 26 osztályt figyelhettünk meg, de a jelentős területi lefedettséggel rendelkezők száma ennél is jóval kevesebb (5. ábra, 6. ábra, 3. tábla).

5. ábra. A 7 mintaterület hidro-morfológiai és talaj típusainak %-os megoszlása, a típuskódok magyarázata a 3. táblázatban található.

9.

11

76

66 29 %

56

% 04 0. % 99 % 64 1 . .4 2 63 1 1 6

7. 55 % 12 13 0 1 .04 1 .46 % 15 4 0 % 0. .06 16 04 % % 20 .0 0%

0. 50 %

Area distribution

% 43 1. % 11 7% 0. 0.0 52 51

Very steep 0.5% Steep 12.5% Flat 29%

Heterogeneous 2%

Low land 30%

57 % 2. 54 % 22 0. 23

0. 99 % 24

16 .1 0% 26

33

0. 15 %

4. 01 % 0. 49 % 31

36

41

43

21

Uphill 5%

9. 75 %

46 44 17 2. 0. .3 06 22 1% 1. % % 79 %

Rolling 21%

7


6. ábra. A 4-es mintaterület (2x2km) nanochore típusai, a típuskódok magyarázata a 3. táblázatban látható.

3. tábla. Az összevont (talaj-morfológia) nanochore típusok. Kód

1 Nanochore típus 11 12 13 14 15 16 21 22 23 24 26 31 33 36 41 43 44 46 51 52 56 61 63 64 66 76

8

lapos-organomorf/flat – organomorphic Lapos-halomorf/flat – halomorphic Lapos-homok/flat – sandy Lapos-vályog/flat – loamy Lapos-morénahomok/flat – moraine sands Lapos-morénavályog/flat – moraine loam Alföld-organomorf/lowland – organomorphic Alföld-halonomorf/lowland – halomorphic Alföld-homok/lowland – sandy Alföld-vályog/lowland – loamy Alföld-morénavályog/lowland – moraine loam Felföld-organomorf/uphill – organomorphic Felföld-homok/uphill – sandy Felföld-morénavályog/uphill – moraine loam Felföld-organomorf/rolling – organomorphic Lejtő-homok/rolling – sands Lejtő-vályog/rolling – loamy Lejtő-morénahomok/rolling – moraine loam Heterogén-organomorf/Heterogeneous – organomorphic Heterogén-halomorf/Heterogeneous – halomorphic Heterogén-morénavályog/Heterogeneous – moraine loam Meredek lejtő-organomorf/steep slopes – organomorphic Meredek lejtő-homok/steep slopes – sandy Meredek lejtő-vályog/steep slopes – loamy Meredek lejtő-morénavályog/steep slopes – moraine loam Nagyon meredek lejtő-morénavályog/very steep slopes – moraine loam


Az átlapoláskor több, már említett „klasszikus” problémával kell szembesülni. Kérdéses a poligónos adatbázisok esetében a poligónmetszéssel kialakuló számtalan kis poligón kezelése, ami egyben méretarányproblémát is jelent. Szintén kérdéses, hogy mekkora legyen az a legkisebb területi egység, ami még szerepelhet a térképen. Esetünkben a nanochore-ok minimális mérete ehhez megfelelő segítséget ad. További probléma, hogy mi legyen az elhagyható kis poligónok területével, melyik szomszédos poligónhoz kerüljenek. E probléma megoldását egy hierarchia felállítása segítheti elő. Esetünkben a kialakított hidro-morfológiai egységeket, a több száz éven keresztül felvételezett, geometriai korrekción átesett talajtérkép szelvényeihez képest magasabb prioritásúnak tekintettük. Így a hidro-morfológiai típusok határait változatlanul hagyva, e határokon belül kerültek kialakításra a talajtípusok, mintegy altípusokként. A hidro-morfológiai osztályok foltján belüli kisméretű (minimális nanochore méret alatti) talajtípus a nagyobb (még ha az alatta is volt a minimális méretnek) és legközelebbi talajtípus folthoz rendelődött. Az így eltűnt poligónok területéről tájékoztat a 4. táblázat. 4. tábla. A talaj és morfológiai réteg átlapolása során keletkezett önmagában jelentéktelen területű, és a későbbiekben törölt poligónok adatai az egyes mintaterületekben. 2

Mintaterület

Poligónok száma

Terület (m )

1 2 3 4 5 6 7

19 100 305 56 125 41 51

160 000 590 000 930 000 310 000 532 000 157 000 232 000

%-os részesedés a területből 4 15 23 8 13 4 6

Eredmények A kialakult foltok mindegyike a minimális nanochore méretet eléri. Maximális méret nem volt meghatározva, hiszen a jelen geoökológiai térképezés típusokat különít el. Így létrejöhettek akár fél négyzetkilométer kiterjedésű foltok is, melyek a nanochorikus dimenzióhoz képest nagyok. Ezek a nagy foltok felfoghatók több, az anyagáramlási folyamatok szempontjából ugyan azon típusba sorolható, egymás mellett elhelyezkedő nanochore-ként, amennyiben elfogadjuk, hogy léteznek objektív, teljesen komplex nanochorikus egységek. Megfigyelhető, hogy bizonyos nanochore típusok (pl. moréna-vályog lapos lejtőkön) mátrixként viselkedve igen nagy területeken találhatók meg, körülvéve, kijelölve az egyéb nanochore típusokat, melyek az adott terület igazi karakterisztikáját adják. Az így létrejött osztályozás legfontosabb előnye a gyorsaság, és az automatizálhatóság. Az ArcView szoftver script-jeinek segítségével gyorsan elvégezhető bármilyen területen a meghatározott input adatok segítségével. Az osztályozás igazságértékét, valósághoz való viszonyát, könnyen le lehet mérni a talajtípusok és a hidro-morfológiai osztályok között fennálló összefüggések alapján. A mintaterületeken csak egy ilyen jellegű kapcsolat mutatható ki, nevezetesen az alföldi területek, és a magas szerves anyagtartalmú mocsári üledékek között. Az 5. ábrán található összehasonlítás megmutatja, hogy valóban létezik kapcsolat e két osztály között, átfedésük csaknem 10%-kal a legmagasabbnak mondható, bár

9


tény, hogy a mocsári üledékek az általában mátrixként viselkedő lapos lejtőkön való felbukkanásának lehetősége is elég nagy. Megfigyelhető, hogy a módszer csak igen típusos, a nagyméretarányban (nanochorikus szinten) változatos fiatal moréna tájakon, illetve csak az ilyen méretarányban rendelkezésre álló adatok felhasználásával alkalmazható. A 6-os mintaterület esetében ugyanis, ahol szinte az egész mintanégyzetet egy nagy széles völgy alja tölti ki, megjelent néhány kis relatíve felföldinek tekinthető, terület a teljes egészében alföldi jellegű területen. Ennek oka az alkalmazott küszöbértékekben és módszerekben keresendő. Az előzetes megfigyelések szerint szintén megállapítható, hogy az egyes osztályok tartalmaznak bizonyos közös topográfiai vonásokat, gyakran hordoznak meghatározott, karakterisztikus tájelemeket, kis biotópokat. Ez arra utalhat, hogy a nanochorikus szinten ez az osztályozás valóban megragadhat, a szimpla anyagmozgási, talajképződési folyamatoknál komplexebb, táji karakterisztikai típusokat. A kialakult osztályozási rendszer, a small biotop monitoring folyamán gyors tájklasszifikációs módszerként, alkalmas lehet további összehasonlító tájökológiai megfigyelések lefolytatására. A későbbiekben elsősorban e vizsgálatok eredményei fogják alátámasztani vagy megcáfolni, a meghatározott célok szerint kialakított, de komplexitásra törekvő nanochrikus típusalkotás létjogosultságát. Irodalom Bastian, O. - Schreiber, K.-F.: “Analyse und ökologische Bewertung der Landschaft”, 2.Ed, Heidelberg, Berlin 1999 Becker, A.: Methodisch Aspekte der Regionalisierung in der Hydrologie, ed. H.B. Kleeberg, VCH Verlagsgesellschaft, Weinheim, pp. 16-32, 1992 Bierkens, F. P. M.-Finke, A. P.-De Willigen, P.: “Upscaling and Downscaling Methods for Environmental Research” Kluwer Academic Publishers, p 22, Dordrecht 2000 Brandt, J.-Holmes, E.-Larsen, D.-Madsen, M. M.: “Småbiotoperne I det danske agerland 1991”, Landskabsøkologiske skrifter nr.3, Center for Landscape Research, Roskilde University, 1996 De Ploey, J.: “Soil erosion and possible conservation measures in loess loamy area” in Chisci G. & Morgan R. P. C.: “Soil erosion in the European Community” Rotterdam, 1986 DMU: Metadata for Areal Informations System, 2000 Durwen, K.-J. - Weller, F. - Beck, H. - Klein, S. - Tilk, C.: “Digitaler Landschaftökologischer Atlas Baden-Württember 1:200000- 37 Karten für Planung, Wissenschaft und Landeskunde. – CDROM mit Booklet” Nürtingen, 1996 Emsholm, L.: “Marginaljorder og miljøinteresser” Teknikerrapport nr. 2: “Kortlægning af ekstensiv udnyttede naturtyper – strandenge, feske enge og overdrev” (1986) Haase, G.: Gesellschaftliche und volkswirtschaftliche Anforderungen an den Naturraum. Naturraumerkundung und Landnutzung. Geochorologische Verfahren zur Analyse, Kartierung und Bewertung von Naturräumen, Beiträge zur Geographie, Berlin 34, pp. 26-28, 1991 Haase, G.: “Rahmenmethodik der geochorologischen Naturraum-erkundung” Forschungsbericht des Instituts für Geographie und Geoökologie, Leipzig 1985 Haase, G.: “Hanggestaltung und ökologische Differenzierung nach dem Catena-Prinzip” Petermanns Geogr. Mitteilungen, 104, 1: 1961 Gunnia-Schiotz, I. – Péti, M.: Small Scaled, Rule Based Geoecological Mapping in Denmark. Research Paper. Rosklide University. Roskilde, 2001 Jensen, N.H. - Breuning-Madsen, H.: Soil mapping in Denmark 1989-94, ??? Kirkby, M. J.: “Process Models and Theoretical Geomorphology” John Viley & Sons Chichester, p 282, p 322 Chichester 1994 Klijn, F.: A hierarchical approach to ecosystems and its implications for ecological land classification Wageningen, 1997

10

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Madsen, H.B. - Nørr, A. H. - Holst, K. A.: “Atlas over Denmark” Serie 1, Bind 3, “Den danske jordklassificering”, Kopenhagen 1992 Mannsfeld, K.: “Etappen und Ergebnisse landschaftsökologischer Forschung in Sachsen”, Dresdener Geographische Beiträge 1, pp 3-21, 1997 Mannsfeld, K.: “Naturräumliche Erkundung und Ordnung am Beispiel von Westlausitzer Platte und Hügelland” Hallesches Jb.f.Geowiss. 7, pp.19-34 Meyer, B. C. - Krönert, R. - Steinhardt, U.: “Reference areas and dimensions in landscape ecology and application of evaluation functions” in “Consequences of Land Use Changes”, Ed. Mander, Ü. Jongman R.H.G.Southampton, Boston 2000 Mezösi, G. - Rakaconczai, J.(szerk): “A geoökológiai térképezés elmélete és gyakorlata” Szeged, 1997 Wilson, J. P. - Gallant, J. C.: “Terrain Analysis, Principles and Applications” John Viley & Sons, pp 39-40, p 49, p 270 Chichester 2000

11

FIATAL MORÉNA TÁJAK AUTOMATIKUS NANOCHORE-TIPIZÁLÁSA. Iris Gunnia-Schiøtz Péti Márton 1. Abstract

Recommend Documents