Ferge Zsuzsa VÁLTOZIK-E MANAPSÁG A NŐK HELYZETE MAGYARORSZÁGON?
A z 1945 utáni első évtizedeket a rohamos változások jellemezték. Ú g y tűnt, h o g y a lendület mindent áthat. E z az élet sok területén v a l ó b a n így is v o l t , de nem mindenütt. A 60-as években fellendülő társadalomkuta tás egymás után adott számot a fejlődés egyenetlenségeiről, felhíva a f i gyelmet az általános sodrásból k i m a r a d ó v a g y attól lemaradó jelensé gekre. O l y a n kérdések kerültek ekkor felszínre, mint a nem-termelő inf rastruktúra lemaradása; megszűntnek v é l t v a g y deklarált egyenlőtlensé gek fennmaradása, ill. újak belépése; a szegénység, szűkösség léte; egyes devianciák terjedése. V o l t a k é p p e k k o r vált n y i l v á n v a l ó v á és kimondotta az is, h o g y a női egyenjogúság terén kevesebbet ért el a társadalom, mint amit b i z o n y o s felszíni jelenségek, illetve az ötvenes évek első felének ö n elégült hivatalos p r o p a g a n d á j a alapján sejteni lehetett. A fejlődés tényleges menete és az erről kialakuló k é p közötti eltérés j ó néhány területen kitapintható. M á r a negyvenes-ötvenes é v e k f o r d u lóján a n ő k helyzetének gyökeres megváltozásáról, a női emancipáció megvalósításáról beszélt a sajtó, s a köztudatban ma úgy él ez az i d ő szak ( o l y k o r p o z i t í v , o l y k o r negatív előjellel), mint a n ő k tömeges m u n kába állásának, a b ö l c s ő d é s e k - ó v o d á s o k tömeges megjelenésének a k o r szaka, v a g y az a korszak, amikor a l á n y o k továbbtanulási esélye a fiú kéval egyenlővé vált. A valóságban a z o n b a n — h o g y csak néhány szá mot idézzek fel — a n ő k aránya az aktív keresőkön belül 1930-ban 2 6 % , 1949-ben 2 9 % ; s csak 1960-ra lesz 3 6 % , 1970-re 4 1 % , 1980-ra 4 3 % . A z ó v o d á b a n lévő gyermekek aránya a 3—6 éves k o r o s z t á l y o n belül 1939-ben és 1950-ben egyaránt 100 000 körül v o l t , ami mindkét évben a korosztály 2 0 — 2 5 % - á t jelentette — bár az kétségtelen, h o g y az ó v o d a i ellátás minősége és az ó v o d a társadalmi szerepe 1945 után ra dikálisan v á l t o z o t t . D e még 1960-ban is csak a gyermekek egyharmada járt ó v o d á b a . A z arány 1970-re érte el az 5 8 % - o t , h o g y máig 8 0 % fölé emelkedjen. S ami a l á n y o k „ e g y e n l ő " továbbtanulási esélyét illeti, ezt is csak a hetvenes é v e k h o z t á k meg. ( A lányhallgatók aránya a f e l -
sőoktatásban 1 9 3 7 / 3 8 - b a n 14, 1950/51нЬеп 24, 1960/61-ben 33, 1 9 7 0 / 7 1 ben 4 3 , s ШОЉап
50%.)
A z ábrázolt f o l y a m a t o k persze azt is mutatják,
bogy
ha
a vártnál
v a g y véltnél későbben is, azaz csak a hatvanas évektől k e z d ő d ő e n , de a fenti területeken v a l ó b a n rohamossá vált a fejlődés. A z azóta elért e r e d m é n y e k alapján tényleg a n ő k megvalósult jogaira-lehetőségeire leihet — lehetne — belőlük következtetni. C s a k h o g y , m i n t életünk területén látjuk, a rohamos globális fejlődés sok belső
o l y sok más
aránytalansággal,
az extenzív, „ m e n n y i s é g i " fejlődés súlyos „ m i n ő s é g i " p r o b l é m á k k a l
jár
hat együtt. N i n c s ez másként a n ő k helyzetváltozásával sem. A hatvanas-hetvenes években vált n y i l v á n v a l ó v á , h o g y a női koztatás általános növekedése főként a kevesebb v a g y / é s . a rosszabbul fizetett foglalkozási
képzettséget
csoportokra
foglal igénylő,
koncentrálódott,
h o g y igen sok, nőkkel kapcsolatos előítélet elevenen él t o v á b b ; h o g y részben ezért is — a n ő k részvétele a termelés és közélet felelős
—
posztjain
elenyésző, h o g y a n ő i bérek, azonos feltételek mellett is, j ó v a l elmarad nak a férfiak keresetétől; h o g y a k ö z é p - és felsőoktatásban egyaránt a n ő k térhódítása jórészt a „ h a g y o m á n y o s " női tevékenységekhez k a p c s o l ó d ó szakmákban történt meg, ezek
olykor
teljes
elnőiesedését
vonva
maga után stb. Ilyen és hasonló felismerések alapján született
meg az 1972. évi n ő -
politikai határozat, ami m i n d e m e területeken a gyorsabb
előrehaladást,
s az e haladást elősegítő feltételek biztosítását sürgette. Bár még
nem
állnak rendelkezésre az azóta eltelt egész évtizedet jellemző adatok, azért érdemes néhány
területen n y o m o n
követni, történtek-e, s milyen
jelle-
gűek-mértékűek v o l t a k e v á l t o z á s o k . A már idézett, össztársadalmi léptékű mutatók alapján világos, h o g y a mennyiségi fejlődés sok területen lényegében tetőzött. A női munka^erő-tartalékoik kimerültek, a női foglalkoztatás
aligha nőhet t o v á b b .
A
felsőoktatás tovább-nőiesedése m á r sem a n ő k , sem a férfiak s z e m p o n t jából nem kívánatos. A kérdés az, h o g y a részletek, a minőségi kozások h o g y a n A
kép n e m egységes, ezért m e g p r ó b á l o m szétválasztani
típusú
vonat
alakultak? a különböző
fejleményeket.
1. A női munka
feltételei
Bizonyos területeken, elsősorban a női munkavállalás feltételét jelentő gyermekintézményeknél, a mennyiségi növekedés (főként az utóbbi é v e k ben) minőségi romlással, és valószínűleg a tudatosodott feszültségek n ö vekedésével járt együtt. A z óvodafejlesztés ponti kérdés lett; k ö z p é n z e k b ő l meglévő
az elmúlt
és társadalmi
időszakban
munkával,
ó v o d á k maximális terhelésével sikerült
elérni
a
de
súly
főként a
80%
körüli
ó v o d á s arányt. ám ezzel nőtt a m e g l é v ő ó v o d á k zsúfoltsága, a szakkép zettség nélküli ó v ó n ő k aránya — azaz a gyerekek egy része a korábbinál rosszabb körülmények k ö z ö t t neveledik. U g y a n a k k o r a keretek bővülése — mint minden hasonló esetben — az igények m é g gyorsabb n ö v e k e d é sét h o z t a magával. A m í g nincs, n a g y o n szűkösen van v a g y é p p anyagi lag elérhetetlen valami — lakás, o r v o s , ó v o d a — , amíg tehát az odajutás a többség számára lehetetlennek látszik, addig a v á g y a k sem f o g a l m a z ó d n a k át valóságos igénnyé. H a azonban elvileg-jogilag már létezik, a többség számára pedig valósággá is vált a lehetőség, akkor a z o k , akik addig kiszorítottságukba belenyugodtak, nem fogadják el többé termé szetesnek ezt a helyzetet, igénylőként jelentkeznek. Ezért lehetséges, h o g y m a , a korábbinál relatíve j o b b ó v o d a i ellátottság mellett igen sok szülőt-gyermaket utasítanak el helyhiány miatt, o l y k o r talán többet is, mint amikor sokkal szűkösebb v o l t az ó v o d a befogadóképessége. 1
A n ő k házon kívüli munkavállalásának másik f o n t o s feltétele a „gyes". (gyermekgondozási segély). A gyes népszerűsége a bevezetése utáni i d ő ben rohamosan nőtt, ma is többé-kevésbé változatlan. A jogosult n ő k túl n y o m ó többsége, legalább a gyermekek egy-másfél éves k o r á i g igénybe veszi. Í g y 1980 végén 234 ezer nő v o l t gyes-en. E z a teljes női m u n k a erő 1 0 % - a , és azon n ő k 6 3 % - a , akiknek v o l t 6 h ó n a p o s — 3 éves korú gyermekük. N é h á n y p r o b l é m a azonban a gyes-sel kapcsolatban is a k o rábbinál határozottabban f o g a l m a z ó d i k meg. A z e g y i k a gyes relatív értékvesztése, vagyis, h o g y a gyes értéke mindig csak időveszteséggel k ö v e t i az áremelkedéseket, illetve az átlagbérek növekedését. N e m k e vésbé időszerű téma a gyes szülői j o g g á v a l ó átalakítása, a jogszabály olyan értelmű módosítása, h o g y az apa és az anya, h a úgy akarják, f e l v á l t v a vehessék igénybe a gyes-t. A k ö z v é l e m é n y ezt a módosítást egyre v o n z ó b b n a k tartja. A n ő k számára — egyéni szinten — lehetővé tenné, h o g y ne szakadjanak el teljesen munkatársaiktól, szakmájuktól, s o l d a n á a sokat panaszolt „ b e z á r t s á g i " érzést. Ennél talán f o n t o s a b b , h o g y ismét valamelyest erősödhetne a n ő k társadalmi helyzete, nem lehetne egysé gesen ú g y tekinteni rájuk, mint a gyermek miatt kieső, s ezért m e g b í z hatatlan, másodosztályú munkaerőre. D e az apák-férfiak egy része ( m a még kisebbsége) is kezdi megérteni, h o g y az ő számukra jelentene g a z dagodást az apai szerep kevésbé h a g y o m á n y o s gyakorlása; a kicsi g y e rekekkel v a l ó közvetlen fizikai ellátást is jelentő törődés az apa és g y e r mek kapcsolatát hosszú távra bensőségessé teheti. Talán a házi m u n k a 2
A statisztika több mutatóval dolgozik. Az egyik a 100 3—5 éves gyermekre szá mított óvodai férőhelyek száma, ami 1976-ban volt eddig a legmagasabb (/l^/o), s az óta a gyermekszám rohamos növekedése folytán valamit csökkent. A másik az összes felvett gyermek száma a 3—5 éves korosztályhoz viszonyítva. Ez az arány nőtt — 120—130°/o-os helykihasználás mellett — 1979-ben 85°/o-ra. A felvett gyermekek kö zött azonban vannak 3 évesnél fiatalabbak, és a hatodik évüket az adott év szeptem berében betöltöttek is. Ha tehát a felvettek közül csak a 3—5 éveseket veszik számba, akkor az arány 8—lOVo-ikal kisebb (1979-ben pl. 85% helyett csak 77°/o). Az igények kielégítésének mértékét ez utóbbi adat mutatja helyesen. Ezt a módosítást a kormány 1982 márciusában törvénybe iktatta: a gyermek 1 éves korától az apa is igénybe veheti a gyest. 1
2
becsülete is emelkedne valamennyire, b a t o v á b b veszítene „ n ő i p r i v i l é g i u m " jellegéből, v a g y legalább egy mai tendencia változhatna. Vissza térő tapasztalat ugyanis a k ö v e t k e z ő : a fiatalok a házasságkötést k ö v e t ő időben gyakran szakítanak a h a g y o m á n y o s családi munkamegosztással, egyenlőbb részt vállalnak az otthoni teendőkből. A gyes ideje alatt m i n den háztartási teendő ismét a n ő é , mert „ ú g y i s o t t h o n v a n " ; mert — o l y k o r — a férfiak nem szívesen térnek haza a gyermek megérkezése óta már v é g k é p p túl szűkké vált lakásba (egyetlen s z o b á b a , albérletbe); mert — gyakran — a férjek a szükséges kiegészítő jövedelemért egyre többet d o l g o z n a k . E z az elrendezés azután annyira r ö g z ő d i k , h o g y tar tósan megmarad a k k o r is, ha a gyes lejárt, az anya újra d o l g o z i k , s a feltételek általában módosulnak. Ez m a „természetesnek" tűnik. A gyes jogi feltételeinek korszerűsítése legalább szemléleti változást indíthatna el e téren. ( H . Sas 1976, B e r e n d — H a v a s i 1982.)
2. Képzés,
szakképzés
A z oktatás, képzés, szakképzés á t f o g ó ,
országos
arányai
kedvezően
alakultak — a n ő k iskolázási hátránya gyorsan csökken. A z utóbbi i d ő ben gyakorlatilag minden
oktatási szinten biztosított a nemek
teljes v a g y közelítő esélyegyenlőség (amint ezt
a
népszámlálási
közötti adatok
bizonyítják). a) A m i a k ö z é p f o k ú oktatást illeti, 1973 és 1978 zésre áll a középiskolás korú népesség
elejéről
tevékenység szerinti
rendelke megoszlása
(L. 1. sz. tábla) 1. sz. tábla A 15—18
éves
korosztály
megoszlása
fő
tevékenység
szerint,
százalékban 1978 eleje
1973 eleje Fiúk
Lányok
Együtt
Tanulók Keresők Eltartottak
53 44 3
48 43 9
51 43 6
összesen
100
100
100
Lányok
Együtt
63 35 2
60 34 6
61 35 4
100
100
100
Fiúk
Forrás: A KSH 1978. évi jövedelmi felvétele (külön feldolgozás). Ezek szerint a beiskolázás aránya öt év alatt m i n d k é t nemnél elég j e lentősen nőtt, s k ö z b e n V alamennyire t o v á b b csökkent a l á n y o k már
igazán nem jelentős hátránya. A belső arányoknál, részleteket tekintve nem ilyen p o z i t í v a k é p : az iskolatípusok, ill. szakirányok közötti arány talanságok az utolsó évtizedben sem sokat módosultak. A l á n y o k aránya a g i m n á z i u m o k b a n 1965 óta változatlanul kéthar m a d o s ( 6 5 — 6 7 % közt m o z o g ) , a szakközépiskolákban 5 0 % - o s , a szak munkásképzésben pedig — egyedül itt mutatkozik valamelyes hatás — most éri el a 3 0 % - o t , az 1972. évi 2 6 % helyett. A gimnáziumi érettségi, mint ismeretes, csak kivételesen ad v a l a m i lyen használható szakképesítést. Elvben lehetőséget n y ú j t ugyan a felső oktatásban v a l ó továbbtanulásra, a valóságban azonban az utóbbi i d ő szakban az egy-egy évben érettségizők közül az adott évben csak k b . 2 5 — 3 0 % kerül egyetemrenfőiskolára. A k ö v e t k e z ő években még közel ugyanennyi — azaz a gimnáziumban érettségizettek 5 0 — 6 0 % - a . A t ö b biek — nagyobbrészt l á n y o k — számára a szakképzetlennek tekintett irodai, ügyviteli munkák jelentik a legfőbb elhelyezkedési lehetőséget. A szakközépiskolások esetében az átlagosan 5 0 % körüli arány elég szél sőségesen oszlik meg. A z ipari és mezőgazdasági
szakirányokban
a lá
n y o k t o v á b b r a is csekély — és inkább csökkenő — kisebbségben vannak (arányuk jelenleg 1 6 — 1 8 % , de korábban gyakran v o l t 2 0 % felett). A z egészségügyi és ó v ó n ő i képzés teljesen ( 9 9 % - b a n ) , a közgazdasági és k e reskedelmi
80—90%-ban
a lányoké. Valamennyire
is kiegyensúlyozott
(40 ill. 6 0 % - o s ) lányarányt csak a vendéglátóipari és művészeti s z a k k ö zépiskolák mutatnak. A z
aránytalanságok o l y k o r —
pl. az
óvónőkép
zésben — magyarázhatók a n ő tradicionális iszerepével, de ez már a k e reskedelemre, ami történelmileg nem v o l t „ n ő i " munka, aligha igaz. A másik szokásos érv a munkák fizikai nehézsége. Á m nehezen hihető, h o g y a szakközépiskolában megszerezhető ipari szakmák ill. képzettségek (pl. a műszerészi) általában
fizikailag nehezebbek, mint a betegek emelgeté-
sét stb. is jelentő á p o l ó n ő i szakma. A szakmunkásképzésben hasonlóak, v a g y még n a g y o b b a k az arányta lanságok. Teljesen „ f i ú s z a k m á k "
t o v á b b r a is a nehézipari szakmák, az
építőipari szakmák, a k ö n n y ű i p a r i a k egy része, sőt, 7 0 % - b a n az élelmi szeripari szakmák is. Gyakorlatilag női szakma
viszont a vegyipar, a
textil-, a b ő r - és a ruházati ipar, valamint a kereskedelem ezen a szin ten is. V i s z o n y l a g
kiegyensúlyozottak, bár további belső
g o k t ó l nem mentesek a n y o m d a i p a r i ,
szolgáltatóipari,
aránytalansá vendéglátóipari
szakmák. A tradíciók és a m u n k a fizikai nehézsége, ill. egészségi ártalmai e z úttal is csak részletes m a g y a r á z a t o t nyújtanak. Érdemes viszont felfigyelni arra, h o g y a felnőtt fejjel szakmunkásvizsgát ítévők k ö z ö t t aránylag t ö b b a nő, mint a vizsgázó szakmunkástanulók k ö z ö t t (30 helyett közel 4 0 % ) . Ebben kétségkívül szerepet játszik az, h o g y a k o r á b b a n meglehetősen l e becsült és legfeljebb betanított m u n k á n a k tekintett női munkák egy r é sze mostanában kezd „ s z a k m u n k á v á " átminősülni, ami p o z i t í v u m n a k te-
kinthető. Hiszeü h a a m u n k a tartalma v a g y körülményei ezzel nem so kat v á l t o z ó a k is, a hérek szempontjából távolról sem mellékes a m i n ő sítés. Á m az is igaz, h o g y a felnőtt nők szakmaszerzése feltűnően n a g y arányú náhány olyan szakmában, amelyekben az iskolai tanulás v a g y nem v o n z ó , v a g y nehezen nyílik meg a l á n y o k számára. Ilyenek pl. a mechanikai műszerészi, b i z o n y o s állattenyésztői szakmák, sőt a szakács ság is. (Lehet, h o g y a l á n y o k csak a végzett munka soráu ébrednek rá, h o g y az adott szakmában a segédmunkási szintnél többre is képesek, de lehet, h o g y az iskolák nem f o g a d j á k őket szívesen.) b ) A felsőoktatásban hasonló, bár valamivel kevésbé szélsőséges a helyzet. A továbbtanulás arányai ezen a szinten már a hetvenes évek elején is eléggé hasonlóak v o l t a k férfiak és nők esetében — legfeljebb a 2 2 — 2 4 é v közötti korosztálynál van némi további javulás a nők szempontjából. Így 1973-ban a 1 9 — 2 1 évesek, ill. a 2 2 — 2 4 évesek k ö z t a férfiaknál 10 ill. 5 a nőknél 9 ill. 3%, 1978-ban pedig a férfiaknál 10 a nőknél 10 v o l t a t o v á b b t a n u l ó k aránya. A
felsőfokon
továbbtanulóknál
ill. ill.
5 4%
a megelőző
szinteknél valamivel
ke
vesebb a belső aránytalanság. A közgazdasági, a természettudományi, m ű vészeti, jogi
és orvosképzésben
viszonylag
kiegyenlített,
50%-hoz
elég
közeli a nemek k ö z ö t t i arány. ( A z utóbbi esetben legfeljebb az a feltűnő, hog)
az egészségügy hierarchikusan alacsonyabb, de fizikailag ímegeről-
tetőbb alacsonyabb szintjei teljesen elnőiesedtek.) U g y a n a k k o r —
a ha
g y o m á n y o k a t k ö v e t v e , o l y k o r felerősítve — a férfiaké a műszaki, a n ő k é a pedagógiai pálya. M e g j e g y z e n d ő , h o g y aránya és a gimnáziumok
a gimnáziumok
magas l á n y
relatív visszaszorítása nyilván egyre
jobban
megnehezíti, h o g y fiúk is jelentkezzenek az elnőiesedett pályákra. A
vi
szonylag kevés gimnáziumban érettségiző fiút szinte elszippantják a m ű szaki, orvosi és hasonló p á l y á k . Szakközépiskolai végzettséggel amúgy is nehéz a felsőoktatásba bekerülni — de azokban a szakközépiskolákban, amelyekből a bölcsészet v a g y pedagógia felé vinne az út, gyakorlatilag nincs fiú. Ezért is lehetséges, h o g y mind gyakrabban hallani o l y a n m é l tánytalanságokról, h o g y pl. a pedagógiai jellegű főiskolákon
igen
ala
csony pontszámmal felvesznek fiúkat, akár magasabb pontszámú l á n y o k rovására is. E k ü l ö n b ö z ő aránytalanságok együttesen azt a p a r a d o x helyzetet h o z z á k létre, h o g y bár a lányok
a par exellence egyetemi
előkészítő
intéz-
m é n é b e n , a gimnáziumban többségben vannak — az egyetemen már ki sebbéget alkotnak, s csak a magas főiskolai arány folytán j ö n létre az 5 0 % körüli felsőoktatási lányarány. (1978 elején az egyetemeken 3 5 % , a főiskolákon 5 7 % v o l t a n ő k aránya!) A z iskolázási-képzési arányokat természetesen és ismert m ó d o n n e m csak a fiúk és l á n y o k ' h e l y z e t e , beállítódása közötti különbségek alakít ják. A társadalmi helyzet és a területi adottságok különbségei ennél j ó v a l erősebb differenciáló f a k t o r o k . A k ü l ö n b ö z ő h á t r á n y o k ebben az össze függés-rendszerben is összekapcsolódnak, d e ez n e m feltétlenül k ö v e t k e zik be. Csupán röviden utalva e kérdésre: a továbbtanulási arányok területi differenciáltsága az utóbbi 15 évben csökkent, de m é g mindig jelentős. A 1 5 — 1 8 éves korosztályon belül Budapesten 7 2 % , a f a l v a k b a n 5 7 % tanult t o v á b b , de a lányok hátránya már csak a f a l v a k b a n maradt meg. Felsőfokon háromszoros a továbbtanulási arány területi különbsége (19, ill. 6 % ) , viszont a l á n y o k 1978-ban még m e g l é v ő hátránya szinte tele pülés-független v o l t — a f a l v a k b a n sem n a g y o b b , mint Budapesten. A társadalmi származás meghatározó szerepe a településénél jóval erő sebb (sőt, a települési h á t r á n y o k egy része is ú g y alakul ki, h o g y a f a l v a k b a n , kisebb városokban kisebb a társadaimilag-kulturálisan j o b b h e l y zetű c s o p o r t o k aránya). A társadalmi hátrány már középiskolai szinten mutatkozik, a felsőoktatásban pedig igen erőssé válik. Különösen n a g y o k a társadalmi hátrányok, ha nemcsak az átlagos továbbtanulási a r á n y o kat nézzük, hanem az iskolatípus szerinti összetételt is. A j o b b h e l y zetű csoportok gyermekei a gimnáziumokban és egyetemeken d o m i n á l nak. Ezeken a területeken az utóbbi 15 évben gyakorlatilag semmi v á l tozás nem volt. A l á n y o k helyzetében viszont annyi módosult, h o g y ma m á r a s z á r m a zás nem erősíti fel a nemi hátrányt. 19634эап - még az v o l t a helyzet, h o g y a f i ú k - l á n y o k továbbtanulása k ö z t i különbség annál n a g y o b b v o l t , minél rosszabb helyzetű v o l t a család. E z a halmozódás szűnt meg (sőt, fordult meg esetleg) 1978-ra. Í g y (1. a 2. sz. táblát) középiskolai szinten átlagosan másfélszeres k ö rül van a továbbtanulási esélyek különbsége a két szélsőséges helyzetű c s o p o r t (vezetők ós értelmiségiek, ill. betanított és segédmunkások) k ö z ö t t f i ú k n á l - l á n y o k n á l egyaránt — de a gimnáziumi esély fiúknál tízszeres, lányoknál „ c s a k " közel ötszörös. A felsőfokú, továbbtanulási esélykü lönbség m i n d k é t nemnél nyolcszoros, á m az egyetemre jutásnál t ö b b mint tízszeres — és e tekintetben mintha még valami élne a társadalmi és nemi hátrány h a l m o z ó d á s á b ó l .
2. sz. tábla A fiúk és a lányok továbbtanulására vonatkozó néhány adat társadalmi származás szerint 1978 elején
"3
—ü :P g 'S. 2 -e 3g
в
ы
3
Й vrt
D
áj
9 Fiú Lány Fiú Lány az összes 15—18 éves százallékában Vezető állású, értelmiségi Egyéb szellemi Szakmunkás Betanított és segédmunkás Mezőgazdasági dolgozó összesen *
"3
~
С
:3
2 и л N vri
С
"За -°_ S с üТ
g ff
р_2 Férfi Nő Férfi az összes 19—24 éves százalékában
Nő
91 82 67 54 57
81 77 64 51 51
40 21 9 3 3
55 43 17 12 13
33 16 5 4 3
25 13 3 3 2
22 8 2 2 1
13 4 1 0 1
63
60
10
21
8
7
4
2
* Nyugdíjasokkal együtt Forrás: A KSH 1978. évi jövedelmi felvétele (külön feldolgozás).
3.
Foglalkoztatottság
A b ő v ü l ő tanulási lehetőségek kétségkívül javították a női munkaerő foglalkoztatottsági esélyeit — v a g y m e g f o r d í t v a : elvileg „értékesebbé" válhatott a női munkaerő, hiszen ma m á r a férfiakéhoz hasonló, sőt a 4 0 — 5 0 év alatti korosztályokban annál magasabb iskolai végzettséggel lép m u n k á b a . ( A z o k a fiatal n ő k , akik nem vállalnak kereső f o g l a l k o zást, v a g y esetleg a gyes után otthon maradnak, az átlagosnál kevésbé iskolázottak. Ennek következtében a kereső fiatal n ő k iskolai végzett sége lassan valóban magasabb, mint a férfiaké. Lásd a 3. sz. táblát.) A fiatal, 35 éven aluli kereső nők iskolázottsága tehát 1978 elején már minden s z e m p o n t b ó l jobb v o l t , mint a hasonló korú férfiaké. A 3 5 — 4 4 éves korosztálynál még v o l t valamelyes női lemaradás, de csak a d i p l o mát szerzők arányában. Csupán az akkor 45 éven felüli k o r o s z t á l y o k a z o k (akik tehát 1933-ban és előtte születtek, azaz a kötelező 8 osztá lyos iskolázás bevezetése még csak kis részben érintette ő k e t ) , amelyek magukon viselik a h á b o r ú előtti korszak bélyegét — mind az iskolázás általános alakulását, mind a n ő k speciális hátrányait tekintve. T e r m é szetesen a rossz indulás következményeiből az utóbbi 3 0 — 3 5 évben sok minden lefaragódott a népi kollégiumok, a szakérettségi, m a j d pedig, f ő ként az esti és levelező oktatás segítségével. H a ez nem így lenne, akkor az idősebbek k ö z ö t t csak 5 % körül lenne az érettségizettek, 1 — 2 % k ö rül a diplomások aránya. Figyelemre méltó azonban, h o g y a pótlólagos
lehetőségekkel mennyivel n a g y o b b mértékben éltek, élhettek a férfiak, mint a n ő k . A n n y i r a , h o g y a diplomások aránya náluk gyakorlatilag minden korcsoportban azonossá vált. H o g y a n ő k az induló hátrányokat felnőtt fejjel, többszörös terheléssel kevésbé tudták b e h o z n i , az érthető, ám a p r o b l é m a súlyát ez nem csökkenti. 3. sz. tábla A munkás-alkalmazotti keresők iskolai végzettség szerinti összetétele néhány korcsoportban 1978 eleje Ebből Iskolai végzettség
össze sen
25-— 30-35— 40— 29* 34 49 44
45— 49
50 és több
éves a) Férfi 8 osztálynál kevesebb 8—11 osztály középfokú felsőfokú Együtt
18 54 18 10
5 62 24 9
8 56 23 13
11 57 20 12
21 53 16 10
27 46 15 12
42 32 14 12
100
100
100
100
100
100
100
b) Nő 8 osztálynál kevesebb 8—11 osztály középfokú felsőfokú Együtt
18 47 27 8
4 47 39 10
5 47 35 13
11 53 27 9
25 48 21 6
31 47 16 6
50 34 12 4
100
100
100
100
100
100
100
* A 25 év alattiak adatainak összehasonlítása ebből a szempontból nem célszerű, többek között .azért, mert a fiúk végzése a felsőoktatásban a -katonaság miatt elhúzód hat. Ez az elhúzódás még a 25—29 év közötti korcsoportot is érintheti. Forrás: A keresetek színvonala, szóródása és kapcsolata a családi jövedelemmel 1972 és 1977. években. (KSH, 1981.) A n ő k e korábbi, az idősebbeknél már behozhatatlan hátránya tehát a fiataloknál megszűnt. Ebből pedig, legalábbis a fiatalabb korosztályokra nézve, más változásokra is lehetne következtetni. Elméletileg ugyanis az iskolázottság és a társadalmi munkaszervezetben elfoglalt hely, illetve az elérhető kereset szintje szoros kapcsolatban vannak. A z iskolázottsági a d a t o k b ó l tehát az következne, h o g y a foglalkoztatási szerkezet és az e l érhető keresetek tekintetében a fiataloknál már minimálisra csökkent a nemek szerinti korábbi különbség.
A •valóságban ez a következtetés csak kevéssé helytálló. A társadalmi munkaszervezetekben ugyanis az iskolázottság „ é r t é k e " sokkal kisebb, mint a szakképzettségé, ha ez utóbbi formálisan, a statisztikai beso rolásnál elismert (képzettség. E b b ő l a s z e m p o n t b ó l viszont a nők hát ránya sokkal lassabban csökkent, mint az iskolai végzettségnél. Bizonyos értelemben valószínűleg b ű v ö s körről van s z ó : az erősen elnőiesedett munkák esetében igen nehezen ismeri el a társadalom, h o g y az adott munka „szakképzettséget" igényel. E z pl. a helyzet az ún. „ügyviteli alk a l m a z o t t a k " - n á l , azaz a (statisztikákban) szakképzetlennek tekintett irodai munkát v é g z ő k n é l . (Pl. g y o r s - és gépírók, k ö n y v e l ő k , távbeszélő kezelők stb.) Ez ma már 9 5 % - b a n „ n ő i " munka. S jóllehet az ilyen m u n kaköriben d o l g o z ó k k ö z ö t t is igen jelentős az érettségizettek, v a g y leg alább 1—2 éves t a n f o l y a m o t , gépíróiskolát végzettek aránya — az ilyen m u n k á k „ s z a k k é p z e t l e n n e k " minősülnek és társadalmi rangjuk csekély. Így p l . e csoportnál alacsonyabb átlagkeresete csak a női segédmunká soknak van. M á r a férfi betanított m u n k á s o k keresete ennél 3 5 % - k a l magasabb. A formálisan (statisztikailag) elismert szakképzettség e g y é b ként független lehet az iskolai végzettségtől, viszont nem független a munkahely, ill. m u n k a k ö r társadalmi hierarchiában elfoglalt helyétől. A tanácsi előadó pl. k ö z é p f o k ú végzettség nélkül is ún. „alsószintű szak e m b e r n e k " minősül, az a n y a g k ö n y v e l ő v a g y az a d a t f e l d o l g o z ó gimná ziumi v a g y szakközépiskolai érettségivel is szakképzetlennek tekintett „ügyviteli a l k a l m a z o t t " . A z iskolai végzettség és a szakképzettség k ö z ö t t i relatíve gyenge ö s z szefüggés miatt m é g -az iskolai végzettség szerint teljesen
azonos k o r c s o
p o r t o k b a n is sokkal alacsonyabb a szakképzettnek minősítJhető n ő k , mint férfiak aránya. Ez 1978-ban annak ellenére is így v o l t , h o g y 1972
után,
nyilván a k ö z p o n t i szándékok n y o m á n , b i z o n y o s női m u n k a k ö r ö k „ s z a k másítása" k ö n y e b b é vált (pl. a textiliparban), ill. s z a p o r o d t a k e terü leteken is a szakmásító
tanfolyamok.
í g y 1972-ben a férfiak 6 5 , a n ő k 3 8 % - a vollt szakképzettnek m i n ő s í tett (szellemi v a g y 'fizikai) m u n k a k ö r b e n , 1977-Jben p e d i g 70, ill. 4 3 % - u k . Ezek az arányok az utóbbi i d ő p o n t b a n a 2 5 — 2 9 éveseknél 75 és 5 0 % ot jelentettek —
azaz túl jelentős
közeledésről
valóban
nem beszélhe
tünk. A m i most már konkrétabban a végzett
munkák jellegét
illeti, itt az
iskolázás, képzés és a k ö z p o n t i törekvések együttesen h o z t a k változásokat. Ezek közül a legfontosabbak —
A női vezetők
bizonyos
a következők:
aránya az összes vezető k ö z ö t t (felső- ós k ö z é p szin
ten együtt) 1972-ig 1 0 — 1 5 % v o l t , a k ö v e t k e z ő 5 é v során p e d i g 2 4 % - r a nőtt. A női v e z e t ő k elfogadása természetesen függ az ágazattól és a szint től. A
műszaki vezetők, vállalati igazgatók
k ö z ö t t , illetve
az állami
v a g y pártirányítás legfelsőbb posztjain rendkívül kevés nő v a n továbbra is — a többi területen, ill. az alsóbb szinteken arányuk elég gyorsan nőtt.
A nem „ v e z e t ő n e k " , hanem „ i r á n y í t ó n a k " minősülő p o n t o k o n (amelyek az intézményi és munkaköri hierarchiában a vezetőinél alacsonyabb szinten v a n n a k ) , a n ő k aránya eleve sem v o l t túl kicsi, de öt év alatt sem nőtt túlzottan ( 2 7 - r ő l 3 1 % - r a ) . — A diplomások k ö z ö t t a n ő k aránya már 1972 előtt gyorsan emel kedett: 1962-ben 2 2 % , 1972-ben 4 0 % v o l t . Ez az arány 1978-ig már kevésbé nőtt t o v á b b — 4 3 % - r a . — A középszintű, alsószintű szakemberek, ill. ügyviteli d o l g o z ó k k ö zött m i n d kevesebb a férfi — az elnőiesedés 5 év alatt 6 0 — 9 0 % - r ó l 7 0 — 9 5 % - r a nőtt. A legfiatalabb k o r c s o p o r t o k b a n a n ő k aránya az ügyviteli alkalmazottaknál már közel 1 0 0 % . — A fizikai d o l g o z ó k k ö z ö t t a férfi szakmásodás gyors üteme miatt, m i n t h o g y a férfiak k ö z ö t t egyre kevesebben maradnak betanított — v a g y segédmunkás m u n k a k ö r b e n , az utóbbi 15 évben többségbe került a női munkaerő. 1962-ben a segédmunkások 4 1 % - a , 1977-ben 5 8 % - a v o l t nő! A szakmunkások k ö z ö t t a női arány ezen idő alatt alig v á l t o z o t t (16-ról 1 8 % - r a nőtt). A k ö z p o n t i szándékok hatása tehát újabban főként a női k ö z é p v e z e t ő k aránynövekedésében mutatkozik. A kevésbé képzett v a g y képzetlen f o g lalkozások f o k o z ó d ó elnőiesedése viszont nem tudatos törekvések ered ménye, hanem egy sor különféle, többnyire a férfiak előnyére m ű k ö d ő mozgás „ v é l e t l e n " k ö v e t k e z m é n y e .
4. A
keresetek
A n ő k iskolázottságának abszolút és relatív értelemben vett javulása tehát nem járt együtt a foglalkozási szerkezet hasonló mértékű p o z i t í v elmozdulásával. A kereseteket azonban elsősorban ez utóbbi tényező — a végzett munkák jellege, minősítése, hierarchikus szintje határozza meg. É p p ezért nem túlzottan meglepő, h o g y a férfi és női keresetek k ö z ö t t i különbség az utolsó ö t , sőt, a legutóbbi 15 év alatt sem csökkent szá m o t t e v ő e n . Mégis az megjegyzendő, h o g y a 15 év alatt egészében nem jelentős p o z i t í v elmozdulás szinte teljes mértékben az Г972 és 1977 k ö zötti ö t év alatt következett be. Sőt, ennél még valamivel többről van szó. A z 1960-as évtizedben a „ n ő k é r d é s " nemigen v o l t napirenden, s ezen idő alatt egyes f o g l a l k o z á s o k n á l a női keresetek relatív csökkenése is előfordult. 1972 és 1977 k ö z ö t t ilyen eset alig v o l t , viszont egy-két csoportban (pl. a vezetőknél, az ügyviteli d o l g o z ó k n á l , a segédmun kásoknál) viszonylag jelentősnek m o n d h a t ó a női hátrány behozása. A hangsúly egyszerre v a n a pozitív v á l t o z á s o n , amit a keresetek esetében, úgy tűnik, rendkívül nehéz elérni, és a javulás viszonylagos voltán. A női keresetek ugyanis a legjobb esetben (azonos végzettség, beosztás stb. mellett) is alig érik el a férfi keresetek 8 0 % - á t . (L. 4. sz. tábla)
4. sz. tábla A női keresetek
aránya
a férfi keresetekhez százaiák
viszonyítva
1962
1972
1977
Vezetők Diplomások Irányítók Középszintű szakemberek Alsószintű szakemberek Ügyviteli alkalmazottak Szellemi dolgozók együtt
86 77 67 67 75 75 (62)
75 78 73 80 75 70 (61)
80 81 76 80 75 81 (65)
Szakmunkások Betanított munkások Segédmunkások Mezőgazdasági munkások Fizikai dolgozók együtt
69 73 65 65 (65)
72 72 69 70 (67)
73 74 75 73 (69)
(67)
(68)
(71)
összesen Forrás: KSH jövedelmi felvételek.
( A táblázat azon furcsasága, hogy az összesített átlagkereseteknél n a g y o b b a nők elmaradása, mint az egyes csoportoknál, a kedvezőtlenebb női foglalkoztatási szerkezet k ö v e t k e z m é n y e . M i n d a szellemi, m i n d a fizikai d o l g o z ó k k ö z ö t t relatíve n a g y a rosszul fizetett, szakképzetlen c s o p o r t o k aránya.) A női keresetek 2 0 — 3 0 % - o s lemaradásának magyarázata egyre nehe zebbé válik. A fizikai d o l g o z ó k esetében t o v á b b r a is érvényes i n d o k a munka fizikai nehézsége, az, h o g y a férfiak k ö z ö t t többen d o l g o z n a k 3 műszakban v a g y egészségre ártalmas k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t . A k k o r leg feljebb az a kérdés tehető fel, h o g y miért nem értékelődnek o l y k o r m a gasra pl. b i z o n y o s , inkább „ n ő i " képességek, m i n t a monotonitás-tűrés, a különösen precíz, aprólékos munka stb. A szellemi m u n k a k ö r ö k b e n azonban szinte nincs már „ o b j e k t í v " m a g y a r á z ó tényező. E g y f o r m a élet k o r , e g y f o r m a hosszú m u n k a v i s z o n y , azonos végzettség és munkakör esetén a 2 0 — 2 5 % - o s női lemaradás indoka ma csak olyasmi lehet, h o g y pl. a fiatal n ő k rosszabb munkaerőt jelentenek, mint a férfiak, mert a gyes miatt kiesnek a m u n k á b ó l , ill. a gyerekek miatt a gyes lejárta után is gyakran m a r a d n a k otthon. V a g y arra lehet h i v a t k o z n i , h o g y a n ő k nem szívesen vállalnak, még idősebb k o r b a n sem felelős v a g y vezetői b e osztást — ezért keresetük lassabban és kevésbé emelkedik, mint a férfia ké. O l y k o r az az érv hangzik el, h o g y a férfiak az „ e l t a r t ó k " — ezért a munkáltató az ő keresetüket igyekszik a kategória felső határára tolni. A nőknél — még h a egyedülállók is — ilyen szempont nem szokott fel merülni. Az
ilyesfajta i n d o k o k egy része t o v á b b i magyarázatra iszorulna. Így
p l . nehéz elfogadni, h o g y a gyermeknevelés ennyi közvetlen és közvetett hátránnyal jár a nőre mint munkaerőre nézve. A z sem világos, h o g y miért jelenthet mindig előnyt a férfi „ c s a l á d f e n n t a r t ó " szerepe, s ö r ö k hátrányt az, h o g y a n ő „ g y e r m e k n e v e l ő " . A z i n d o k o k más része egysze rűen előítéletekhez k a p c s o l ó d i k , az előítéletek szívóssága pedig k ö z i s mert. A feltűnő legfeljebb az, h o g y a női munkaerővel kapcsolatos t é v hitek és előítéletek m e n n y i r e ellenállnak, nemcsak az ideológiai m e g g y ő zésnek, hanem a gyakori és tartós tapasztalatoknak is, D e h á t — ezért előítéletek. A férfi és női keresetek k ö z ö t t i , önmagában is jelentős átlagos k ü l ö n b ség egészen szélsőségesen eltérő eloszlások mellett jön létre. E z azt jelenti, h o g y a n ő k n e k a férfiakénál négy-ötször n a g y o b b az esélyük, h o g y az alacsony kereseti kategóriákba kerüljenek, s öt-hatszor kisebb, h o g y az országos átlagkereset másfélszeresét elérjék v a g y túllépjék. (1980-ban 4100 Ft v o l t a szocialista szektorban a havi átlagkereset.) Másként k ö zelítve: 1980-iban a férfiaknak k b . egyharmada ( 3 5 % - a ) , a n ő k n e k h á r o m n e g y e d e (kereken 7 5 % ) keresett az országos átlag alatt, m í g az át lag másfélszeresót a f é r f i a k 18, a n ő k 3 % - a érte csak el. A z alacsony, ill. magas kereset elérésének esélyei ennél is élesebben k ü l ö n b ö z n e k , h a külön vizsgáljuk a fizikai és a szellemi d o l g o z ó k a t . E z e k ből az a d a t o k b ó l válik különösen világossá a munkásnők mindenkivel szembeni hátránya: t ö b b mint 5 0 % - u k 3000 Ft alatt keresett 1980-ban, és már az 5000 Ft elérésére is csak minimális esélyük v o l t . Ehhez képest még a nem fizikai munkakörben d o l g o z ó n ő k helyzete is j ó n a k v o l t m o n d h a t ó , h o l o t t ő k is messze elmaradtak a férfiak m ö g ö t t a j ó kerese tek elérésének valószínűségét tekintve. (L. 5. _sz. tábla) U g y a n e z e n a d a t o k egyébként azt is mutatják, h o g y mennyivel nehe zebben érnek el magas keresetet a munkások — a férfiak is — mint a szellemi d o l g o z ó k . A 6000 Ft felett kereső férfiak aránya pl. a fizikai munkásoknál 1 2 % , a szellemi dolgozóknáll 3 6 % — ugyanezen arányok a nőknél 0,8, ill. 7 % . 5. sz. tábla Az alacsony és magas keresetűek aránya a fizikai és nem fizikai dolgozók körében szocialista szektor, 1980. szeptember Fizikai dolgozók 3000 Ft alatti
5—6000 6000 Ft Ft közötti feletti
Nem fizikai dolgozók 3000 5—6000 Ft Ft alaitti közötti
6000 Ft feletti
keresetűek aránya, százalék Férfiak 12,2 Nők 53,2 Hányszoros a férfiak esélye a nőkhöz ké pest az adott kere seti csoportba kerülésére 0,2 (
17,0 2,6
12,1 0,8
3,9 27,9
22,8 9,8
36,2 6,8
6,5
15,0
0,1
2,3
5,3
ö s s z e f o g l a l v a az eddigieket: a n ő k sokféle hátrányából azt sikerült legjobban, mondhatni teljesen behozni az utóbbi 2 — 3 évtizedben, aminek nem túl jelentős a gazdasági v o n z a t a . A két nem iskolázási esélyei egyen l ő v é váltak, ám ez kevéssé hatott a foglalkoztatási szerkezetre, s még k e vésbé a keresetekre. K ö z p o n t i szándékok n y o m á n egy-két korábbi p r o b léma enyhült. A legszembetűnőbb ilyen v á l t o z á s o k : az utóbbi ö t évben a női vezetők aránynövekedése, az utóbbi tizenöt évben pedig a női d i p lomások térhódítása és a korábban r o p p a n t alacsony n ő i segédmunkáskeresetek relatíve gyors emelkedése. I d ő k ö z b e n azonban a férfiak k é p zettségi és kereseti szintje is javult. í g y a férfiak és n ő k foglalkoztatási szerkezetének eltérését jelző ún. T - m u t a t ó értéke alig v á l t o z o t t , akár 15, akár 5 éves periódust tekintünk — s mindkét változás csekély mértékben, de távolodást jelez! 1
5.
Érdekek
Ú g y tűnik tehát, h o g y minden k ö z p o n t i akarat, deklarált cél ellenére b i z o n y o s ún. „ f é r n - é r d e k e k n e k " egészen jól sikerült érvényesülniük. Fel tehető, h o g y ha k ö z p o n t i törekvések egyáltalán nem m ű k ö d t e k volna, akkor a nők helyzete még ennyire sem javult, v a g y épp romlott volna. Viszont az is állítható, h o g y a k ö z p o n t i törekvések nem v o l t a k elég ha tározottak, s v o l t a k é p p kampányszerűek maradtak. A „ f é r f i - é r d e k e t " azért teszem idézőjelbe, mert — noha az utóbbi években örvendetesen szaporodnak az érdekek tagolódását, egyes c s o p o r tok elkülönülő v a g y épp ellentétes érdekeit elemző kutatások — az ér dekek nemek szerinti differenciálódása tabutéma maradt. „ N ő i " érde kekről még esetleg szó kerül, bár ezek elkülönültségét is sokan kétségbe v o n j á k . A női érdekeket értelmezni segítő, ezekkel esetleg ellentétes „ f é r f i - é r d e k e k " azonban mintha nem léteznének. Itt csupán néhány, a mai m a g y a r társadalomban érvényes kérdést v a g y feltételezést t u d o k megfogalmazni e p r o b l é m á v a l kapcsolatban, ami azonban n y i l v á n v a l ó a n az eddiginél t ö b b figyelmet érdemel. A nemek k ö z ö t t i érdekeltérések tudomásul nem vételét az teszi egyál talán lehetővé, h o g y valószínűleg nincs még két, ennyire eltérő helyzetű társadalmi c s o p o r t , amelynek szükségletei, s e b b ő l következően érdekei ennyire összefonódnának az élet számtalan területén. Egyes esetekben külön m e g f o g a l m a z ó d ó , de azonos célhoz vezető komplementer, egymást kiegészítő érdekekről van s z ó , mint pl. a nemi életben v a g y az utódnemzésben. A családalapítás után alapvető c é l o k - és érdekek egyszerűen közösek. Ilyenek a család megfelelő életfeltételeinek v a g y a családtagok, a gyermekek boldogulásának a biztosítása. A z lehet, h o g y e célokat a két fél nem tartja egyformán fontosnak. M o n d j u k , a háztartás megfelelő fel szereltsége fontosabb lehet a házi m u n k á k z ö m é t v é g z ő nő számára stb. 1
A T-mutató a strukturális eltéréseket jelzi.
D e az ellentétek ritkák, s m é g a hangsúly-különbségeket sem feltétlenül az eltérő nemi szerepek o k o z z á k , h a n e m egyéni jellegzetességek. A k ö z ö s célok o l y a n fontosak lehetnek, h o g y a két fél, illetve a két nem külön érdekei ezeknek automatikusan alárendelődnek (nem csak férj és feleség érdekviszonyairól lehet szó, hanem pl. anya és fiú é r d e k k a p csolódásairól is). Ennél talán g y a k o r i b b az olyan helyzet, amikor a női különérdek válik „ a u t o m a t i k u s a n " , azaz történelmileg kikényszerített természetes reflexként alárendeltté, v a g y amikor a nő tudatosan és ö n ként vállalja saját, egyéni érdekei mellőzését. (Pl. a gyermekek ellátása nevelése érdekében ideiglenesen v a g y véglegesen l e m o n d a számára érde kes és fontos más tevékenységekről, akár egyáltalán a kereső munkáról is-) A „ n ő k é r d é s " v o l t a k é p p a k k o r jelenik meg, amikor a nőkre kényszerített történelmi reflex gyengül, amikor már nem természetes, hogy a család v a g y a gyermekek érdekében mindig és szinte kizárólagosan a nő m o n d le egyéni törekvéseiről, érdekeiről. E f o l y a m a t kezdetei érthetően időben nagyjából egybeesnek a felvilágosodással, az „ e g y é n közösségi köldökzsinórról v a l ó leszakadásával", egyéni, ill. csoportérdekek ilyen ként v a l ó megjelenésével. A n ő m o z g a l m a k több, mint 200 éves története során igen sok és f o n tos történelmi sérelem és ö n á l l ó női érdek m e g f o g a l m a z ó d o t t . A z egyik legfontosabb követelés a társadalmi munkamegosztás o l y a n átalakítása, amely m ó d o t ad minden egyén, azaz n ő k a férfiak sokféle képességének kibontására azzal, h o g y a fél életet betöltő otthoni kötelezettségeket nem rakja kizárólag a n ő k vállára. E követelés teljesülése egyben csökkenti v a g y megszünteti a n ő k gazdasági kiszolgáltatottságát, ami viszont m i n dig együtt járt azzal, h o g y a családi és a szexuális életben egyaránt k i szolgálók és kiszolgáltatottak v o l t a k . Ezért jelenik meg o l y k o r önálló követelésként az, h o g y a nőnek legyen j o g a a saját teste feletti ö n á l l ó rendelkezésre — a szexuális életiben és az utódnemzésben egyaránt. Történelmileg először mindemellett a n ő k politikai jogaira v o n a t k o z ó követelések jelentek meg — és m a is ez tekinthető a v e z é r m o t í v u m n a k , a korábbinál teljesebb, általánosabb tartalommal. A d o l o g lényege az, h o g y a társadalmi k ö z ö s ügyeket közösen kellene intézniük férfiaknak és nőknek, csak így kerülhető el, h o g y — akaratlanul is — férfi-érdekek szőjjék át azon döntéseket, amelyeknél a két nem érdeke nem teljesen a z o nos. Emellett bármilyen n ő i jog v a g y különérdek érvényesítése csak a k k o r lehetséges, ha a politikai-társadalmi h a t a l o m gyakorlásában a n ő k a férfiakkal egyenlő partnerként részt vesznek. M i n d e m e követelések, ha más fogalmazásban is, kezdettől f o g v a a s z o cialista elmélet szerves részét alkották, de, mint tudjuk, az elmélet csak részlegesen vált gyakorlattá. U g y a n a k k o r e követelések ma ilyen v a g y még élesebb formában szerepelnek a nyugati feminista m o z g a l m a k i d e ológiájában. A feminizmus esetében a probléma az számomra, h o g y m i k ö z b e n a sajátos és elkülönülő női érdekekért küzdenek, két m o z z a n a t eltűnik l á -
t ó k ö r ü k b ő l . A z egyik a már említett ö s s z e f o n ó d ó és k ö z ö s érdekek léte. Ezért ú g y tűnik, 'hogy minden férfi minden nő ellenfele az élet minden területén. A másik „elfelejtett" m o z z a n a t az osztály- és osztályjellegű e g y e n l ő t lenségek léte. Ezek miatt a valóiságban az azonos osztály (rétegérdekű n ő k és f é r f i a k együttesen kerülhetnek konfliktusba más osztály(réteg)érdekű nőkkel és férfiakkal. ( A példák olyan jelentősek és tömegesek, még a mi feltételeink mellett is, h o g y felemlítésük is felesleges.) A nemekhez nem k a p c s o l ó d ó társadalmi ellentmondások tudomásul nem vétele ( v a g y o l y a n átértelmezése, h o g y az o s z t á l y v i s z o n y o k is a nemek k ö z ö t t i ellentmon dásossá vált v i s z o n y o k , az „első nagy m u n k a m e g o s z t á s " egyszerű és közvetlen következményei) olyan társadalomképhez vezet, amelyben a férfiak minden érdeke, illetve a nők minden érdeke csak közös lehet. Ezt fejezi ki többek k ö z ö t t a „ n ő i testvériség", a ,.sisterhood" jelszava. Végeredményben tehát a feminista felfogásban ú g y tűnik, h o g y a n ő k valamennyi érdeke közös női érdek, és mindezek az érdekek ellentétesek a férfiak valamennyi érdekével. H o g y egy feltörekvő m o z g a l o m saját céljait eltúlozza, ez történelmi leg jól ismert, mondhatni, érthető fejlemény: a lényeget, a h o g y Lengyel József m o n d t a , túlzásban fejezik ki. E b b ő l nem k ö v e t k e z i k , h o g y m i n den törekvésük elutasítandó, v a g y minden követelésük hamis — de n e m egyszer ilyen reakciót váltanak ki. Valószínűnek látszik, h o g y a f e m i n i z mussal szembeni ilyen reakció nálunk is bekövetkezett, legalábbis s o kaknál. A k ü l ö n női érdekek létének el nem ismerésében is szerepet játsz hat például ezen érdekek politikailag torz beállítása a feminista m o z g a lomban. A z a sejtésem, h o g y a n ő k helyzete reális értékelésének is, a mai h e l y zetből v a l ó kilépésnek is valamilyen új szintézis kialakítása a feltétele. Ebbe beletartozna (amennyire lehet) a két nem k ö z ö s v a g y ö s s z e f o n ó d ó érdekeinek, illetve sajátos, eltérő érdekeinek körülhatárolása. E z tisztán elméiettileg aligha m e g o l d h a t ó — az érdekek tényleges megjelenésére van h o z z á szükség. A z é r d e k m o z g á s o k szabadabb, szélesebb kört átfogó m e g nyilvánulása esetén persze feszültségek, konfliktusok lehetősége is adott — bár ezek élessége a számtalan közös érdek miatt általában mérsékelt. A z érdekkülönbségek megjelenését lehetővé tévő gyakorlat, s az ezzel párhuzamosan f o l y ó kutatások n y o m á n alakulhatna ki a válasz arra az egészen alapvető kérdésre, h o g y egyáltalán mit kellene értenünk ma a nemek közötti egyenlőségen. A z t már tudjuk, h o g y nem lehet szó teljes szerep-azonosságról — de azt nem, h o g y mennyi és milyen „ m á s s á g " fér meg a nemek közötti társadalmi egyenlőséggel.
6. Fontos-e
ma a
„nőkérdés"?
A z eddigiek szinte a n ő k társadalmi munkaszervezetben, tevékenységük értékét tekintve is, a hatalom gyakorlásában
gazdasági is sokkal
rosszabb helyzetben v a n n a k , m i n t a férfiak. Átlagos lemaradásuk is j e lentős, és a férfiaknál j ó v a l n a g y o b b az esélyük, h o g y minden fenti s z e m p o n t b ó l rossz helyre kerüljenek, illetve kisebb, h o g y j ó helyzetet érjenek el. T o v á b b r a is jórészt ö v é k a háztartás és a gyermekek ellátásának terhe-gondja, s szinte teljes mértékben ő k viselik az e terhekből a d ó d ó hát rányos társadalmi k ö v e t k e z m é n y e k e t . E rosszabb helyzethez ma m á r „ o b j e k t í v " o k o k — jogegyenlőtlenség, iskolából kiszorulás, a szülők m u n káját lehetővé tevő társadalmi intézmények hiánya, a n ő k a l a c s o n y a b b rendűségét hirdető, v a g y a paternalizmus értékeit sugalló ideológiák — sokkal kevésbé járulnak h o z z á , mint 30 v a g y 50 évvel ezelőtt. M á s o k az o k o k , de nem tudjuk pontosan, m i k , és hogyan kellene rajtuk változtatni. Bármennyire időszerű is lenne ismét napirendre tűzni a „ n ő i egyenlő s é g " kérdését, sokak szerint erre „ n e m alkalmas az i d ő " , — sokféle i n d o k miatt. Először: a „ n ő k é r d é s " előtérbe helyezése, m o n d j á k , t o v á b b i anyagi ter heket róna a társadalomra. T ö b b , j o b b gyermekintézmény kellene. T ö b b , j o b b szakképzés kellene a nőknek. A ma „ n ő i " j o g o k , pl. a gyes kiter jesztése a férfiakra ugyancsak h o r d o z h a t anyagi v o n z a t o k a t . ( A gyes szülői j o g g á tétele ellen ugyanis g y a k r a n elhangzott az az érv, h o g y „ a k k o r is f o g d o l g o z n i " ? Ezt a kérdést nemcsak a női munka társadalmi l e becsülése motiválta, hanem a k ö v e t k e z ő gazdasági meggondolás is: a f é r fiak keresete magasabb, mint a nőké. Tehát munkájuk értékesebb. ( H a otthon m a r a d n a k , ez n a g y o b b gazdasági veszteséget jelent.) T o v á b b á : m i nél t ö b b nő d o l g o z i k , annál t ö b b beteg és öreg ellátása hárul k ö z p é n z b ő l fenntartandó intézményekre. Minderre pedig most és sokáig, ú g y tűnik, nincs pénz. Ezzel szemben itt csak egy ellenérvet említek (néhányra még vissza térek): t ö b b és j o b b k ö z i n t é z m é n y r e a k k o r is feltétlenül szükség lenne, ha a n ő k akár mind otthon maradnának. Hiszen pl. az ó v o d á k nem csak, nem is elsősorban a női munkát lehetővé tevő g y e r m e k m e g ő r z ő k , hanem saját j o g u k o n fontos nevelőintézmények, s nem is elsősorban iskolaelő készítő munkájuk miatt. Másodszor: ugyancsak a rossz gazdasági helyzet miatt kényszerűség a munka hatékonyságának növelése, a sok helyen felduzzasztott m u n k a erő csökkentése, a lehetőségek szerint a kevésbé képzett munkaerő k i s z o rítása. A munkanélküliséget a társadalömvezetés t o v á b b r a is el akarja kerülni. A z lenne tehát a j ó , vélik egyre t ö b b e n , ha a munkaerő egy része önként, sőt, ö r ö m m e l vonulna ki a m u n k á b ó l . A megoldás egyik m ó d j a k é z e n f e k v ő n e k tűnik: a nőket kellene „ ö s z t ö n ö z n i " az otthon maradásra. Ebben az érvelésiben a foglalkoztatás h a t é k o n y a b b á tételének egész f e l fogása problematikus, de különösen az az a reflex, h o g y a nőket kell „ r u g a l m a s " munkaerőnek tekinteni. Harmadszor: itt a népesedési p r o b l é m a . Sokan azt b i z o n y g a t j á k , h o g y a n ő k azért n e m szülnek, mert keresővé váltak. M i n d gyakrabban talál-
kőzni o l y a n érvekkel, h o g y a népesedési g o n d o k a t megoldaná, ha társa dalmilag és anyagilag jobban „megbecsülnénk az anyaságot", ha mind t ö b b nőnek lenne lehetősége, h o g y „főhivatású a n y a " legyen. E nézetek megfeledkeznek néhány történelmi tényről. N e m c s a k arról, h o g y a születésszám minden fejlett országban lezuhant, s sok helyen a mienkhez hasonló szintű — egészen alacsony n ő i foglalkoztatás mellett is. A z is kiesett a társadalmi emlékezetből, h o g y egyáltalán csak azóta merülhetett fel k o m o l y a n a gondolat, h o g y a nő egyenértékű társadalmi lény, amióta felnőtt életéből nem k ö t le 1 5 — 2 0 évet a gyermekszülések sora. A szokásos é r v n e k tehát inkább a fordítottjában van igazság. N e m azért nem szülnek a nők, mert keresők, hanem azért válhattak keresővé, mert lehet kevesebbet szülniük. Negyedszer: terjed az a nézet, h o g y a társadalom „belefáradt a női egyenjogúságba". A z utóbbi 3 0 — 3 5 év egyre t ö b b terhet rakott a n ő k r e ; nehezítette a férfiak életét, mert mégis rosszul v o l t a k otthon ellátva; és rosszat tett a gyerekekkel is, akik a felnőttekénél is hosszabb m u n k a n a p pal, túlzsúfolt gyermekintézményekben töltik napjaikat, v a g y felügyelet nélkül lézengenek. Tehát a n ő k maguk a z o k , akik szeretnék, ha a k é r dés lekerülne a napirendről, sőt, h a visszatérne a társadalom a szép, régi idillhez, az otthon sürgölődő, m o s o l y g ó gyermekekkel körülvett édesanya eszményéhez. A z itt szereplő diagnózis i g a z : a n ő k munkába állításához sem a fizikai, sem a tudati feltételek nem v o l t a k meg. A gyermekintéz mények mennyisége, minősége, a munka és a családi kötelezettségek összehangolása, a családon belüli teherelosztás átalakítása sokkal lassab ban v á l t o z o t t , mint a n ő k munkába lépése. S a tudati feltételek k ö z ö t t igen lényegesnek tűnik az, h o g y a női emancipáció b i z o n y o s tényezőit — pl. épp a munkába állás lehetőségét — a nők nagy része — kivált az 1950 után munkába lépő k o r o s z t á l y o k — „ k a p t á k " . N e k i k már ezért a jogért általában nem kellett harcolniuk. Ezért lehetséges, h o g y sokan ezt a v í v m á n y t — legalábbis a mai hangulatban — egyáltalán nem érzik v í v m á n y n a k . V a g y már az első m u n k á b a lépéskor, v a g y , amikor túl nagynak b i z o n y u l a többszörös terhelés, kényszerként élik meg h e l y zetüket. A ténylegesen rossz m e g o l d á s o k b ó l persze nem következik egyértel műen, h o g y az eredeti cél v o l t rossz. A m i pedig a múlt idilljéhez v a l ó visszatérést illeti — itt a társadalmi emlékezet torzítása óriási méreteket ölt. ötödször: lássuk be végre, szól az utolsó, de ideológiailag talán l e g fontosabb, mert látszólag legtudományosabb érv, h o g y az említett p r o b lémák (a n ő k túlterheltsége, a gyermekek nem megfelelő ellátása, a c s ö k kenő népszaporulat, a költséges gyermekintézmények stb.) mind annak a következménye, h o g y rosszul értelmeztük a női egyenjogúságot. Ezt igazolja maga az a tény is, h o g y „ m i n d e n erőfeszítés ellenére" sem váltak a n ő k a férfiakkal azonos értékű munkaerővé. Tévedés v o l t a szerepek és funkciók közelítését erőltetni, m i k o r pedig mély és megmásíthatatlan biológiai okai vannak annak, ahogyan a világ korábban el v o l t rendez-
ve — „ b e n t " a házitűzhelyet g o n d o z ó nőkkel, „ k i n t " a világban h a r c o l ó helytálló férfiakkal. A b i o l ó g i a i érv heves viták tárgya. T u d o m á n y o s bizonyíthatósága odáig terjed — és ezt nyilván mindenki elfogadja — , h o g y n ő k és f é r fiak biológiailag k ü l ö n b ö z n e k , nem is csak ún. „elsődleges nemi jelleg b e n " , hanem pl. a két agyfélteke szerkezetében is. A z azonban, h o g y ezek az organikus különbségek m i l y e n általános társadalmi szerep- és helyzetkülönbséghez kell hogy vezessenek, mennyi társadalmi egyenlőtlenség forrása kell h o g y legyenek — ez tudományosan nem tanulmányozható vagy bizonyítható. Ezen a téren értékek, ha ú g y teszik, hitek v a g y v i l á g nézetek csapnak mindig össze. Én a z o k k ö z é t a r t o z o m , akik szerint a mai helyzet (durván szólva) jórészt nem természeti, hanem történelmi, társadalmi o k o k k ö v e t k e z m é n y e . (L. pl. Sullerot, 1982.) Egyszerűsítve a biológiai ellenérvet: az biztos, h o g y a nőknek a fér fiakkal szemben van egy £ö&£/eí-adottságuk — az, h o g y gyermeket tudnak a világra hozni. E g y g y ö n y ö r ű és fontos adottság, s az egész társadalom érdeke, h o g y jól lehessen vele élni. A z azonban ugyancsak biztos, h o g y emellett m é g imillliónyi e g y é b képességük-adottságuk v a n , részben a férfiakéval azonos, „általános e m b e r i " , részben a férfiakétól eltérő. H o g y mennyi egyezik, mennyi tér el — ezt nem tudjuk m é g . D e h o g y ami v a n , az az anyaság mellett még végtelen sok h á z o n belüli és kívüli tevékenységre teszi ő k e t képessé, az szintén biztos. S aki eme többi tevékenység alól n ő - m i v o l t u k r a h i v a t k o z v a karaja őket „ f e l m e n t e n i " , az v o l t a k é p p embervoltukat sérti. A különféle előbbi érvek összegezéséből (az ellenérvek nélkül) szép, harmonikus megoldás b o n t a k o z i k ki. A gazdasági érdek, a h a t é k o n y ságnövelés a munkaerő, főként a nem szakképzett munkaerő leépítését i n d o k o l j a . A társadalmi érdek, a gyermekek, betegek, öregek j o b b o t t honi ellátása, a születésszám növelése a n ő k n a g y o b b mértékű otthon maradását igényli. Ez mellesleg további gazdasági előnyökkel járna, h i szen nem kellene drága közintézményeket létrehozni az otthon ellátott iak számára. E z o l y a n előny, h o g y — b i z o n y o s keretek k ö z t — társa dalmilag szükséges m u n k á n a k lehetne elismerni a magánszférában végzett tevékenységeket (és ennek megfelelően talán fizetni is lelhetne az o t t h o n d o l g o z ó n ő k n e k ) . M i n d e z pedig a természet parancsainak, törvényeinek is j o b b a n megfelelne, mint az eddigi „ e r ő l t e t e t t " megoldások. Ebben az idillben tehát a természet törvényei, a társadalmi és gazdasági érdekek m i n d összhangban vannak egymással, a megoldás egyszerre tűnik h u mánusnak és hatékonynak. Ünneprontás talán, de én nem hiszek ebben az idillben, a tökéletes érdekösszhangban. A z s z á m o m r a sem kétséges, h o g y a mai helyzet sok szempontból n e m j ó ; h o g y a „ n ő i egyenlőség" eszméit sokáig, o l y k o r ma is túlságosan leegyszerűsítve és mereven értelmezi a társadalom; h o g y az anyaság és a munkavállalás összeegyeztetése, bármennyire kívánatos is sok s z e m p o n t b ó l , végtelenül nehezen o l d h a t ó csak m e g ; h o g y a g y e r m e -
kek érdekei túl gyakran váltak más (pl. a női foglalkoztatáshoz k a p c s o l ó d ó ) érdekek alárendelt függvényévé. „ T ö k é l e t e s " megoldás valószínűleg nincs. Á m ha a társadalom t o v á b b ra is elfogadja a női munka szükségességét — és erről már csak g a z d a sági o k o k b ó l sem m o n d h a t le — , a k k o r ennek egy sor feltétele javítható és j a v í t a n d ó . Amennyire ezt az érdekeltek véleményeiből m a tudni lehet, az első és legfontosabb feltétel a gyermekintézmények — b ö l c s ő d e , ó v o d a , n a p k ö z i — színvonalának jelentős emelése, h o g y a gyerekek szeressenek ide járni. A másik feltétel a munkahelyi és családi (gyermekekkel k a p csalatos) kötelezettségek j o b b összeegyeztetése, p l . h o g y a gyermekekkel ne kelljen hajnali 4 — 5 ó r a k o r elindulni hazuról, h o g y ne kelljen napi 1 0 — 1 1 órát tölteniük akár a j ó intézményekben is. A z egyik problémát itt a lakás és munkahely gyakran nagy távolsága o k o z z a , amin nehéz, bár o l y k o r nem lehetetlen segíteni. Ennél fontosabb lenne a rugalmas munkaidő t o v á b b i terjesztése (férfiaknál és nőknél egyaránt), illetve a rövidített munkaidő gondolatának elfogadása, gyakorlatának megterem tése. E g y egyelőre szűk k ö r ű vizsgálat a n ő k 6 órás munkaidő iránti preferenciáját sejteti (ami anyagilag j ó v a l k e d v e z ő b b , mint a 4 órás munka, és mégis megoldja a p r o b l é m á k egy részét). Persze, n y i l v á n t ö b b féle igény van, amelyeket figyelembe kellene venni. A részmunkaidővel szemben (velem együtt) sokaknak az az ellenveté sük, h o g y ez t o v á b b erősíti azt a nézetet, h o g y a nő másodosztályú munkaerő. Ezen valamelyest segítene, h a a rövidített m u n k a i d ő t is m i n d a n ő k , mind a férfiak igénybe vehetnék (bár a szervezési p r o b l é m á k kétségtelenek, s bár z ö m m e l akkor is ez női választás m a r a d n a ) . Ezen segíteni nem lehet, csak tudomásul lehet venni, mint m a alig elkerülhető kompromisszumot. U g y a n c s a k fontos feltétel az ö r e g e k , betegek gondozási feltételeinek javítása. Ennek a családokhoz v a l ó tömeges „visszautalása" aligha f o g a d ható el. Túl azon, h o g y pazarlás az emberi erővel (hiszen egy-egy beteg ellátása egy teljes munkaerőt kötne l e ) , a családokat gyakran igen nehéz helyzetbe h o z n á . A lakások z ö m e e célra nem alkalmas; gyakran a pszichológiai súly alig viselhető el; máskor a fizikai terhelés, a 24 órás szolgálat lenne túl nehéz stb. A választási lehetőség itt is f o n t o s ; e l k é p zelhető az otthoni és intézeti ellátás váltása, a választás az (esetleg m é r sékelt összegért igénybe vehető) házi b e t e g g o n d o z ó szolgálat, az intéz m é n y és az otthon maradás k ö z ö t t . D e a fenti o k o k miatt n e m kerülhető meg a k ö z i n t é z m é n y e k fejlesztésének, színvonalemelésének feladata. Ilyen és hasonló megoldások esetén valószínűleg k ö n n y e b b lenne a n ő k , valamint a férfiak, a gyermekek, az idősek és betegek helyzete. A h h o z azonban, h o g y e lépések megtörténhessenek, s ahhoz, h o g y a n ő k helyzete eközben ne r o m o l j o n , hanem j a v u l j o n , az értékek tisztázására is szükség lenne. Itt elsősorban arra utalok, h o g y azt a m a terjedő nézetrendszert -kel lene megváltoztatni, amely szerint a női munkaerő „ r u g a l m a s a n " k e zelhető, szükség szerint hazairányítható és újra mozgósítható, ez csak
megfelelő szemléletalakítás kérdése. A magam részéről ezeket a szem léleti, ill. értékváltásokat s o k s z e m p o n t b ó l veszélyesnek vélem. A szemléletváltások sora máig v a l a h o g y ú g y néz ki: 1. Első szakasz (durván az 1 9 4 5 — 6 5 k ö z t i é v e k ) : A nő u g y a n o l y a n értékű munkaerő, mint a férfi. A kereső munka neki is j o g a és sugallt kötelessége. A z esz m é n y a kereső, d o l g o z ó nő. A gyermekek érdekei nem vétetnek t u d o m á sul. 2. M á s o d i k szakasz ( k b . az 1965 utáni é v t i z e d ) : A foglalkoztatás túlhajszolása nem korlátozhatja a nőt legfőbb, anyai hivatása teljesíté sében. Ezt egyébként azért is fontos biztosítani, mert viszont a f o g l a l koztatás más területein mégsem nyújt olyan értékű teljesítményt, mint a férfi. A z eszmény a „ j ó a n y a " . A kisgyermekek ( 0 — 3 évesek) ellátá sának érdekei előtérbe kerülnek, megszületik a gyes. 3. H a r m a d i k szakasz ( k b . 1 9 7 5 — 1 9 8 0 ) : A lehetőség szerint össze kell egyeztetni az anyagi és a kereső szerepet. E z végül is össztársadalmi érdek, mert >az élet számos területén a női munkaerő pótolhatatlan. E k k o r nincs világos eszmény. 4. ( U t ó b b i é v e k ) : A társadalom ismerje el, h o g y a család, a gyermekek és a betegek-öregek ellátása fontos társadalmi érdek — annyira, h o g y akár fizetni is lehetne a munkák otthoni ellátásáért. Ezzel a női eszmény f o g a l m á b a a „ j ó a n y a " mellé beszivárog az „izgalmas szamaritánus" m o z z a n a t a is, hiszen kézenfekvő, h o g y a gondozás-ápolás elsősorban női hivatás — sőt, erény. A z új eszmény a j ó feleség-anya-gondozó. A z ö n feláldozás m o z z a n a t a a korábbinál mintha hangsúlyosabb lenne, s m i n t ha a nő érdekei teljesen alárendelődnének a gyermekek érdekeinek. Szeretném hangsúlyozni, h o g y ezen egész időszak alatt hivatalosan sosem k é r d ő j e l e z ő d ö t t meg sem a n ő k m u n k á h o z v a l ó j o g a , sem a női egyenlőség-egyenjogúság eszméje. A z említett „ e s z m é n y e k e t " nem írták elő d o k u m e n t u m o k . A társadalmi feltételek és a gyakorlat formálták ő k e t , lényegében kvázi-intencionálisan. Ezért is lehettek különösen h a tékonyak. 1
E változások szükségképpen értékzavarhoz vezetnek, ill. vezettek, ami m i k r o - és makroszinten számos problémát, feszültséget o k o z . — A nők számára egyre n a g y o b b pszichológiai terhelést jelent az ér tékzavar. Egyre inkább ú g y érzik, h o g y h a házon kívüli munkát v á l lalnak, a k k o r rossz anyák és feleségek, elhanyagolják elemi kötelességei ket. B i z o n y o s szempontból k ö n n y e b b lehet a helyzet, ha anyagi o k o k b ó l „ m u s z á j " d o l g o z n i u k . E k k o r ugyanis nem ö n m a g u k a t , h a n e m a k ö r ü l m é nyeket lehet hibáztatni. H a azonban „megengedhetnék m a g u k n a k " , h o g y o t t h o n maradjanak, s mégis a munkát választják, a k k o r egyre erősebben kell h o g y bűntudatot érezzenek: ö n z ő k , felelőtlenek, gyermekeik ellensegei/ A kvázi-intencionális ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy különböző egyé nek-csoportok igyekeznek érdekeiket érvényesíteni. E sokféle mozgás össztársadalmi szinten összegeződik, általában úgy, hogy a mozgásirányt az erősebb csoportok érdekei a többinél jobban befolyásolják. Ez az eredmény ebben a formában sem a központi szándékokkal, sem az egyes részérdekekkel nem esik teljesen egybe. E bűntudat miatt még azok is igyekeznek önmagukat meggyőzni, hogy kénysze rítő anyagi okokból dolgoznak, lakiknél nem ez az egyetlen vagy igazi ok. Ezért nem 1
2
Ez a feszültség nem „ m a g y a r sajátosság". M . Hurst és R . E. Z a m b rana 1981-ben publikált egy bibliográfiát, az 1968 és 1980 k ö z ö t t az Egyesült Á l l a m o k b a n az anyák foglalkoztatásáról megjelent k ö n y v r ő l , cikkekről. A z ismertetett m ű v e k száma 2 1 3 . Ezen belül 22 ún. népszerű k ö n y v , valamint t ö b b mint 30 szakcikk és kutatási beszámoló f o g l a l k o zik kizárólagosan az anyák kettős szerepéből a d ó d ó stresszel, k o n f l i k t u sokkal, megoldási lehetőségekkel. K ö z e l 50 kutatás és tanulmány v i z s gálja azt, h o g y miként hat a gyermekekre, ha az anya kereső stb. E munkák következtetései nem teljesen egybehangzóak. Mégis az érzelmi biztonságot, főleg lányoknál, mintha a nem-kereső anyák biztosítanák j o b b a n . A mérleg viszont inkább a kereső anyák oldalára billen a g y e r mekek tanulmányi eredményeit, szerepfelfogását, o l y k o r kiegyensúlyo zottságát illetően — kivéve a 0 — 3 éveseket. (Ezúttal is van, aki 1, aki 2, aki 3, aki 4 évnél v a g y még később v o n j a meg a „ k ö t e l e z ő o t t h o n l é t " korhatárát.) A nők oldaláról nézve azonban az a lényeg, h o g y annál erősebb a bűntudatuk, minél j o b b a n eltér magatartásuk a környezet által elvárttól — s viszont minél n a g y o b b a bűntudatérzés, annál t ö b b lehet a káros k ö v e t k e z m é n y a családi élet egészében is, önmaguknál is, a gyermekeknél is. Különösen f o n t o s az az egybehangzó eredmény, h o g y minél magasabb színvonalú megoldást sikerült az anyáknak találniuk gyermekeik számára ö n m a g u k „helyettesítésére", annál kisebb a stressz és a bűntudatérzés. A mi feltételeink k ö z é átfordítva e tanulságokat, az valószínűsíthető, h o g y ha a társadalom elfogadja, természetesnek tartja (noha nem e s z ményíti v a g y kényszeríti) a n ő k munkavállalását, s h a v a l ó b a n megte remtődnek a gyermekek közösségi nevelésének j ó feltételei, ami amúgy is elodázhatatlanul szükséges, a k k o r a n ő k — g y e r m e k e k pszichológiai ter hei, s az ebből a d ó d ó családi feszültségek csökkenthetők, v a g y m e g s z ü n tethetők. A z említett értékváltozások mellett azonban, amelyek nem, v a g y csak igen korlátozottan vezettek eddig többféle érték elfogadásá h o z , azaz „ é r t é k p l u r a l i z m u s h o z " , a pszichológiai feszültségek és objektív k ö v e t k e z m é n y e i k elkerülhetetlenek. — A z értékváltások másik k ö v e t k e z m é n y e a férfiak magatartására hat. A „ d o l g o z ó n ő " eszményítése idején a hivatalos ideológia népszerű síteni igyekezett az egyenlőbb családi teherviselés gondolatát. H a az en nek megfelelő gyakorlat nem vált is elterjedtté, azért a n o r m á k h a t o t tak. E k k o r , legalábbis szavakban, mind a nők, mind a férfiak i g y e k e z tek ehhez a n o r m á h o z igazodni. Sokat gyengült az a szemlélet, amely a házi munkát o l y a n férfiad annak tekinti, h o g y ettől a férj házi m u n káját e l f o g a d ó (esetleg: igénylő) nő nőietlenné válik. A gyes és az eh hez többé-kevésbé k ö t ő d ő értékváltások n y o m á n ezek a normák nem v á l t o z t a k meg teljesen, de ezúttal, legalábbis a többféle n o r m a e l f o g a d á lehet készpénznek venni az ilyen jellegű kérdőívekre adott válaszokat. És ezért nem célszerű e vizsgálatokból olyan következtetést levonni, hogy a nők úgyis csak a pén zért dolgoznak, azaz ha ezt a férj megkeresné, vagy a házi munkáért megkapnák, boldogan otthon maradnának.
sáig, mintha sikerük v o l n a eljutni. M a (ismét csak a közlések szintjén, ahová a kutató leginkább eljuthat) nem szégyen, ha a férfi végez házi munkát, de az sem, h a nyíltan vállalja, h o g y ez náluk a feleség dolga. Egyidejűleg a n ő k is bátrabban vállalják a h a g y o m á n y o s háziasszony szerepet. A z értékpluralizmust és a másság elfogadását az élet, az emberi m a gatartások igen sok területén kívánatosnak tartom. Ezt a m e g n y i l v á n u lását mégsem látom örvendetesnek. H a csak egyszerűen — nemi szere pekhez kötés nélkül — annak elfogadásáról lenne szó, h o g y lelhetnek egyesek (férfiak v a g y n ő k ) , akik szeretik, m á s o k , akik utálják a házi munkát — akkor a d o l o g rendben lenne. A b a j az, h o g y a férfiakra nézve elfogadott értékpluralizmus m a önmagát semmisíti meg a n ő k esetében: még inkább k ö t e l e z ő v é teszi számukra a házi m u n k a e l f o g a dását (akár szeretik, akár n e m ) . S félő, h o g y ez az erősebb fél érdekei által kikényszerített értékpluralizmus egyébként is t o v á b b f e j l ő d h e t — visszafelé. (Éppen, mert a szóban f o r g ó érdekek, továbbra is erősek, sőt, épp e fejleménnyel is erősödtek.) — A gyermekekre nézve különösen veszélyesnek l á t o m az értékbizony talanságot, ill. a mai értékváltást. A z egyik probléma a nemi szerepek torzulásánál kerül felszínre. Fiúk és l á n y o k egyszerűen nem tudhatják, mit vár e téren tőlük a társadalom — v a g y akár a kérdést saját maguk számára is rosszul m e g o l d ó szüleik. A z anyák, akik n a p mint nap konfliktusokkal küzdenek saját választásuk miatt — esetleg azért, mert otthon maradtak, esetleg, mert keresővé váltak — nem sugallhatnak tisz ta, egyértelmű, k ö v e t e n d ő mintát lányaiknak. A z apák belső konfliktusai és bűntudata ez ügyben ugyan minimálisak — a sikeresen elért érték pluralizmus miatt. Itt viszont a mégiscsak élő emancipációs eszmék és az apák, tényleges magatartása k ö z ö t t i ellentmondás bizonytalaníthatja el a fiúkat társadalmi szerepükre v a l ó felkészülésüknél. (Ennél talán még rosszabb az az eset, ha nem érzékelik a bizonytalanságot, s a t r a d i c i o n á lis férfiszerepet tartják mintának.) A másik p r o b l é m a az, h o g y minél e l f o g a d o t t a b b á válik a háziasszonyanya eszménye, s ezzel együtt minél inkább megkérdőjeleződik a „ k e reső n ő " mint megfelelő választás, annál rosszabbul fogják magukat érezni a gyermekintézményekben nevelkedő gyermekek — m é g h a az intézmények egészen k i v á l ó a k is, s még ha a nő kereső munkájától tel jesen függetlenül, a gyermekek érdekében szükségesek is. Mellesleg a gyermekintézményekbe v a l ó bejutás azon jogi feltétele, h o g y ezt csak k e reső nő gyermekei kaphatják (sőt, ha az anya gyes-en van, gyermekét az ó v o d á b ó l esetleg h a z a is küldik) erősíti és igazolja ezt az érzést. N e m segít az sem, h o g y az intézmények m a g u k is — mindenekelőtt talán a n a p k ö z i , de b i z o n y o s mértékig a többi is — ugyancsak g y e r m e k m e g ő r 1
Ennek nem mond ellent, hogy mintha egyne több férfi büszkélkedhetne szakácstudo mányával. Egyrészt a , női" .szakmák közül is a szakácsság a „legelférfiasodottabb". Másrészt lassan minden hobby tiszteletre méltó lesz — a férfi szakácssággal pedig csak akkor és addig célszerű kérkedni, amíg-amikor hobby. 1
y
zőnek, azaz „jobb híján" intézménynek tekintik magukat. Ha „jobb hí ján" vannak, akik aligha lehetnek „jók". Óhatatlanul kialakul így a kereső n ő k gyerekeinél olyan érzés, h o g y ő k e t az édesanyjuk nem sze rette eléggé, „ o d a d o b t a őket az á l l a m n a k " stb. E z persze t o v á b b erősíti a kereső n ő k bűntudatát, teljessé téve a bűvös kört. ö s s z e f o g l a l á s helyett: a női eszményre v o n a t k o z ó értékbizonytalanság v a g y a ma terjedő értékváltás helyett el kellene jutni egy tisztább és egyértelműbb értékrendig. Ennek b i z o n y á r a sok eleme van, amelyek k ö zül itt csak egy-kettőről v o l t szó. A r r ó l , először, h o g y azért, mert 3—4 évtized alatt n e m sikerült eljutnunk a n ő k emancipációjáig v a g y egyen lőségéig, még ne higgyük, h o g y az eszmény teljesen téves. A r r ó l , m á s o d szor, h o g y a gazdasági, népesedési stb. p r o b l é m á k megoldási kísérleteinél ne legyen visszatérő reflex az, h o g y az egyik eszköz a nő, mint m u n k a erő, értékének lekicsinylése. A r r ó l , harmadszor, h o g y sokfélék v a g y u n k — a társadalmilag e l f o g a d h a t ó , e l f o g a d a n d ó magatartások és értékek skálája sem lehet ezért leszűkített, egyoldalú. A z „egyetlen e s z m é n y h e z " v a l ó kényszerű igazodás emberileg árt a z o k n a k , a k i k ezzel ö n m a g u k a t tagadják meg, s társadalmi kárt o k o z a z o k n a k , akik mégsem tudnak igazodni. N e m korlátlan, persze, az e l f o g a d a n d ó értékspektrum. D e a „ g y a k o r l a t p r ó b á j á r a " a mainál sokkal inkább lehetne támaszkodni. S végül arról, h o g y a nő teljes emberként v a l ó elfogadása, elismerése nemcsak a n ő k , hanem a f é r f i a k , s ezzel az egész társadálom érdeke is. Mindezekért m a sem vélem időszerűtlennek, h o g y a n ő k egyenlőségé ről, az ezt hátráltató tényezőkről, az ezt segítő feltételekről beszéljünk — s még inkább, h o g y ennek érdekében tegyünk.
Forrásmunkák — — — — — —
K S H évkönyvek, Életszínvonal 1960—1980. K S H , 1981., Középfokú oktatás. OM„ ill. Müv. Min., évente, Felsőfokú oktatás. O M , ill. Müv. Min., évente, Foglalkoztatottság és Ikereseti arányok. K S H , évente, Munkások és alkalmazottak száma, keresete a munka jellege szerint. KSH, 1966., — A keresetek színvonala, szóródása és kapcsolata a családi jövedelemmel 1972. és 1977. években. K S H , 1981.
Irodalom Berend Zsuzsa — Havasi Éva: Kényszerek és választások. (Gondolatok a gyermekgondozási segélyről.) (Kézirat) Marsha Hurst and Ruth E. Zambrana: Determinants and Consequence of Maternal Employment. (Business and Professional Women's Founda tion, 1981.) H . Sas Judit: Életmód és család. Akadémiai Kiadó, 1976. E. Sullerot: A nő. Gondolat, 1982.
