Fenntartható fejlődés a felsőoktatásban

Fenntartható fejlődés a felsőoktatásban

Szakmai anyag

Ügy.sz.hiv.:OKM-11234/2006

Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány 2007.

Dr. Török Béla: Fenntartható fejlődés a felsőoktatásban ______________________________________________________________________

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS – KAPCSOLÓDÁS A TÁMOP-HOZ

2.

2. INTÉZMÉNYI MODELL

5.

3. TANANYAGFEJLESZTÉS

7.

4. INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁS

17.

5. MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS

20.

6. FIZIKAI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

26.

7. HUMÁN ERŐFORRÁS GAZDÁLKODÁS

30.

8. DÖNTÉSHOZATAL ÉS STRATÉGIAKÉSZÍTÉS

34.

9. EDDIGI DÖNTÉSEK, PROGRAMOK

38.

SZAKIRODALOM

Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

42.

2007.

2


1. BEVEZETÉS – KAPCSOLÓDÁS A TÁMOP-HOZ Jelen tanulmány elsődleges célja, hogy egy olyan szakmai anyag készüljön, amely szerkezetében tömör, lényegre törő ugyanakkor konkrét intézkedések szempontjából is érdemben használható, azokba beépíthető megállapításokat, javaslatokat és paramétereket tartalmazzon. Az alapvető feladat a fenntartható fejlődésnek, mint komplex fogalomnak, az Európai Unióban meghatározott és elérendő célként megfogalmazott ismérveinek illesztése, integrálása a magyar felsőoktatás rendszerének átalakításának, fejlesztésének folyamatába, különös tekintettel a 2. Nemzeti Fejlesztési Terv (ÚMFT) idevonatkozó prioritásaira. A fenntartható fejlődés fogalmi meghatározása, illetve a felsőoktatás rendszeréhez, feladataihoz való alapvető illesztése az elmúlt néhány évben már néhány formában és tematikában megjelent, többek között ezen tanulmányra vonatkozó szerződés mellékletében is. Mindezek részletes ismétlését ehelyütt nem tartom feltétlenül szükségesnek. Ugyanakkor ezek a meghatározások zömében általános megállapítások, a legtágabb keretű alapfeladatok megfogalmazásának szintjén jelentek meg. Célom az, hogy felsőoktatási intézményi szinten modell értékű szerkezetben felvázoljam, meghatározzam azokat a sarkalatos feladatokat, módszereket, amelyeket, illetve amelyekkel a felsőoktatási intézményekben megvalósítható, teljesíthető a fenntartható fejlődés komplex fogalmi követelményrendszere az alábbi területeken: ¾ tananyagkészítés, ¾ intézményi gazdálkodás, ¾ döntéshozatal és stratégiakészítés, ¾ minőségbiztosítás és szolgáltatás, ¾ fizikai infrastruktúra fejlesztése, ¾ humán erőforrás gazdálkodás. Az egyes területeket sorra véve a lehető legkonkrétabb módon próbálom megfogalmazni a fenntartható fejlődés kritériumaihoz kapcsolódó, idevonatkozó feladatokat, majd a feladatok megvalósításának ajánlott módozatait, főként azon vezérelv szerint, hogy a projektszerűen elvégzendő átalakítások, reformtevékenységek minél jobban igazodjanak az NFT II. (ÚMFT) Társadalmi Megújulás Operatív Programjának (TÁMOP) célkitűzéseihez, pályázati rendszeréhez. A TÁMOP prioritásként (4. prioritás) fogalmazta meg az emberi erőforrások fejlesztését a minőségi képzés, a kutatás és innováció területén. A prioritás három intézkedést foglal magában: •

A felsőoktatás minőségi fejlesztése,

•

A Nemzeti Kiválóság Program,

•

A felsőoktatás szerepének erősítése a kutatás-fejlesztés területén.


2007.

3


A TÁMOP specifikus céljai között szerepel az egész életen át tartó tanulás elősegítése, amely a felsőoktatást illetően az alábbiakat fogalmazza meg: •

A felsőoktatásban a Bolognai Folyamat teljes körű megvalósulása érdekében a kétszintű képzés átfogó kiépítésével folytatni kell a változó munkaerő-piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, gyakorlatorientált képzési programok kidolgozását és bevezetését.

•

Növelni kell a felsőfokú szakképzésben részt vevők, természettudományi és műszaki szakokon tanulók számarányát.

•

Elő kell segíteni, hogy a gazdaság igényeinek megfelelő kutatások szerepe erősödjön az intézményekben, ehhez megfelelő humán potenciált kell biztosítani, amely mind számban, mind minőségben ki tudja elégíteni az elvárásokat. A kutatói utánpótlás biztosításának meg kell teremteni a szakmai és társadalmi feltételeit.

•

A tudásalapú társadalom megteremtésének fontos feltétele a felsőoktatás hagyományos tudásmegosztó szerepének bővítése a tudományos kutatás és az innovatív tudásalkalmazás területeivel.

valamint

a

A TÁMOP horizontális céljai között pedig szerepel a fenntarthatóság követelménye, amely kapcsán a környezeti fenntarthatóságot és a fejlődés társadalmi hátterének fenntarthatóságát általánosan érvényesítendő elvként fogalmazza meg a végrehajtandó fejlesztések vonatkozásában. Ugyanakkor kifejti: „A TÁMOP keretében megvalósuló képzéseknek, fejlesztéseknek hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődést szolgáló tanuláshoz. Az EU 2006 júniusában elfogadott, megújított Fenntartható Fejlődés Stratégiája értelmében a környezet minőségének, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés környezeti meghatározóinak fenntarthatóságát biztosító szemléletváltást leginkább az oktatás képes előmozdítani azzal, hogy a fenntartható fejlődés eléréséhez szükséges kulcskompetenciákkal látja el az összes állampolgárt. A TÁMOP keretében az oktatás és képzés tartalmának és szemléletének átalakításával az egyén kompetenciái kerülnek előtérbe. Az új ismeretek befogadására, attitűdök elfogadására és elsajátítására képes emberek formális, nem formális és informális tanulás során teszik magukévá a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos ismereteket.” Az 1993. évi LXXX. (felsőoktatási) törvényben még nem esik szó a fenntarthatóság fogalmáról. Az új felsőoktatási törvény (2005. CXXXIX. tv.) 2 § (1) bekezdése azonban már két helyütt is megemlíti a törvény céljaként: c) „a magyar felsőoktatása… programjaiban és működésében a fenntartható fejlődés biztosítása, egészségtudatos, környezettudatos szemlélet és értékek közvetítése” i) „a felsőoktatás rendszerének, az egyes felsőoktatási intézmények … a társadalom és a gazdaság, valamint a környezeti fenntarthatóság igényeihez való alkalmazkodási, együttműködési képességének erősítése.” A törvény indoklása pedig hangsúlyozza: „„javuljon … a társadalom, a gazdaság és a környezeti fenntarthatóság igényeihez való alkalmazkodás” Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

4


A fenntartható fejlődés fogalma igen friss az uniós csatlakozás utáni társadalom és gazdaság valamennyi területén, így a magyar felsőoktatás színterein is. A komplex fogalom definiálása és kibontása folyamatában is főként a környezetvédelem és energiakímélő, erőforrás-reprodukcióra irányuló életmód, szemlélet került a középpontba. Konkrét intézkedés szintjén viszont jóval több, de főként differenciáltabb feladatok megoldására van szükség a felsőoktatási intézmények saját rendszerében, illetve az intézmények egymás közötti, valamint a társadalommal, gazdasággal, környezettel való kapcsolatrendszerében mint a folyamatok „bezöldítése”. A fenntartható fejlődés célkitűzéseit szolgáló átalakulásoknak lehetnek kezdőpontjai időben, kvalitatív és kvantitatív paraméterek szerint, de lezárható, befejezhető projektként nem igazán lehet értelmezni. Magukat az átalakítási folyamatokat is fenntarthatóvá, az intézkedéseket pedig rugalmasan változtathatóvá, fejleszthetővé kell tenni. Mint említettem, a fenntartható fejlődés elsősorban és alapvetően a természeti környezet védelmét, hosszú távú fenntarthatóságát, valamint folyamatos fejlesztését jelenti. A környezet dinamikus állandósága, homeosztázisa, azonban komplex hatások eredőjeként képes fennmaradni, amely hatások csak közvetetten és együttesen, egymással kölcsönhatásban őrzik meg és fejlesztik a természeti környezetet. A felsőoktatás különböző ágazati szintjein értelmezve több olyan megoldás létezik, amely komoly szerepet játszik egy felsőoktatási intézmény hatékony, gazdaságos működésében, társadalmi kommunikációjában, helyi, illetve regionális létében, hogy mindezek funkciójukat a fenntartható fejlődés érdekében töltsék be. Ilyen az oktatási ágazat felsőoktatási alrendszerének, valamint a felsőoktatási intézményeknek, mint az alrendszer elemeinek, önálló entitásainak (amelyek maguk is rendszerek) hatékony működése, megfelelő adaptációja a külvilághoz. A „Hochschulbildung für eine nachhaltige Entwicklung” (Felsőoktatás a fenntartható fejlődésért) című, német társminisztérium által megfogalmazott stratégiai anyag a következő általános és részben konkrétabb feladatokat (a továbbiakban feladatok) határozott meg a felsőoktatási intézmények számára: A felsőoktatási intézmények általános feladatai a fenntarthatóság szempontjából: A. harcolni a szegénység ellen, B. a Föld erőforrásait takarékosan felhasználni, C. az életet úgy alakítani, hogy a jövőbeli generációnak élhető világ álljon rendelkezésére. Az intézmények további – konkrétabb - feladatai a fenntarthatóság érdekében: 1. segítsék elő a legsürgősebb mai problémák megértését, 2. játszanak vezető szerepet a jövőorientált megoldási javaslatok kifejlesztésében, 3. képzési programjaikkal járuljanak hozzá az öntudatosabb magatartás és a probléma-megoldás kialakításához, 4. játszanak vezető szerepet a helyi és a regionális szerepvállalásban a fenntartható fejlődésre vonatkozó példaadásban.


2007.

5


Reményeim szerint ez a szakmai anyag egyfajta stratégiai útmutatóként, a TÁMOP említett intézkedéseihez kapcsolódó konkrét projektek akcióterveinek alapjaként, intézményi szintű átalakítási modellként szolgálhat a fenntartható fejlődést szolgáló szegmensek beépítését, illetve a megvalósíthatóság kritériumrendszerét illetően.

2. INTÉZMÉNYI MODELL

A következő oldalon felvázolom egy felsőoktatási intézmény (egyetem/főiskola) egyszerűsített – három alaptevékenységéből kiinduló -szerkezeti modelljét abból az aspektusból, hogyan kapcsolódnak az intézmény működéséhez a fenntartható fejlődés feladatrendszerének célterületeiként jelen munkában megjelölt egyes területek. Az egyes területek megnevezésének valamely – vagy esetleg valamely kettő – alaptevékenység(ek)hez közeli ábrázolása azt hivatott érzékeltetni, hogy az adott terület mely alaptevékenységgel van szorosabb, esetleg direkt relációban többé-kevésbé kizárólagos kapcsolatban. Ezen kívül a modell tartalmazza azokat a főbb aspektusokat, feladatokat – az előző fejezetben felsorolt jelölés (betűk és számok) és tematika szerint -, amelyek az egyes célterületeken prioritást kell, hogy élvezzenek. Mindez természetesen csak jelzés értékű, nem azt jelenti, hogy a fenntarthatóságra vonatkozó többi feladatnak semmi köze sincs az adott területhez. Éppen ellenkezőleg, a fenntartható fejlődés fogalmi komplexitásából eredően a vele kapcsolatos feladatokkal is komplex szemléletben kell foglalkozni. A modell sematikus, általános szerkezetet vázol fel. Nyilvánvalóan aktualizálandó, szükség szerinti mértékben egyediesítendő az egyes felsőoktatási intézmények képzési-tudományos kutatási szakmai specifikációiból, intézményi működéséből, esetleg humánerőforrás- és infrastruktúra-gazdálkodásából eredő sajátosságok alapján. Ugyanakkor természetesen nem input-output nélküli, „légüres térbe” helyezendő el, hanem szervesen és aktívan beintegrált elemeként értelmezendő egy olyan felsőoktatási rendszernek, amely állandó kölcsönhatásban van elsődleges szinten az ország, illetve azon keresztül Európa társadalmával, gazdaságával, környezetével. Ezzel együtt stratégiai, irányítási szinten együttműködik a regionális, országos felsőoktatásért felelős intézményekkel, tárcával, illetve az ÚMFT idevonatkozó, elfogadott irányelveivel. A későbbiekben a megjelölt területek – mint fejezetek - tematikája szerint tárgyalom részletesebben az egyes problematikákat, feladatokat. Törekedek arra, hogy a bevezetőben megjelölt területek, a felsőoktatási intézmények vonatkozásában a fenntartható fejlődés biztosításával kapcsolatosan felsorolt általános és egyéb feladatok, illetve az intézmények alaptevékenységei (képzés, K+F, működés) összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban és a prioritásokat tekintve is egységes rendszert alkossanak.


2007.

6


A fenntartható fejlődés területei és feladatai egy felsőoktatási intézmény alaptevékenységeinek vonatkozásában


2007.

7


3. TANANYAGFEJLESZTÉS A jelenlegi, bolognai nyilatkozatot követő felsőoktatásban az intézmények tananyagkészítésének problematikája sem központi, sem intézményi szinten nincs kielégítően megoldva, illetve leszabályozva. A megfelelő konkretizálás szintjén a tananyagkészítés feladatrendszere sem letisztázott. Az alapvető szerkezeti problémát a kétszintű felsőfokú képzésre (BSc/MSc) való átállás jelenti. Ez bizonyos szakokon (agrár, műszaki, gazdasági, informatikai) aránylag egyszerűen kivitelezhető, máshol valamivel problematikusabb (természettudományi, bölcsész és pedagógus szakok), illetve van olyan képzési terület, ahol valószínűleg hosszabb távon marad az osztatlan képzési forma (orvos- és egészségtudományi, állam- és jogtudományi, igazgatási, valamint művészeti szakok). Az átállás után az általában három éves alapképzési (BSc) tarterveknek egyrészt elegendő elméleti alapot kell nyújtani, hogy biztonsággal ráépülhessen az esetleges mesterszintű (MSc) képzés két éve. Ugyanakkor a korábbinál rendszerint több gyakorlati ismeret elsajátítására kell alkalmasnak lennie ahhoz, hogy az innen kikerülő diplomás akár munkába is állhasson. A fenntartható fejlődéshez kapcsolódó feladatok felsőfokú tananyagfejlesztésbe való integrálásának is ezt a megosztott tematikát kell követnie az adott intézmény, illetve képzési szakterület sajátosságait figyelembe véve. A tananyagkészítés területén a fent említett valamennyi általános feladat (A-BC) prioritással rendelkezhet – a képzési területtől függően -, a konkrétabb feladatok közül pedig főként az 1. és 3. feladatokat illetően van lehetőség aktív beavatkozásra (segítsék elő a legsürgősebb mai problémák megértését, képzési programjaikkal járuljanak hozzá az öntudatosabb magatartás és a probléma-megoldás kialakításához). Az említett feladatok felsőfokú alapképzés tananyagfejlesztéséhez kapcsolható megoldásai esetében képzési területtől függetlenül, mintegy horizontális szempontként érvényesülnie kell két alapelvnek: -

A tantervek kidolgozása az interdiszciplinaritás elvének lehető legoptimálisabb figyelembe vételével történjék, így bennük a fenntartható fejlődés komplex elemei se kötődjenek elszigetelten az egyes tudományágakhoz, szakokhoz, modulokhoz, tantárgyakhoz.

-

A fenntartható fejlődés összetett fogalma egyfajta magától értetődő gondolkodásmódban, életmódban - és a későbbi munkakörben kibontakozó alkotó tevékenységben - kell, hogy a hallgatókban kikristályosodjon. Ezért nem célszerű egy kötelező, „univerzális” tantárgy, modul keretei közé szorítani a fenntarthatóság témakörét. Sokkal inkább a szakmai specialitások figyelembe vételével egyrészt már a klasszikus szakmai tárgyak tematikájába, módszertanába kell szervesen integrálni, illetve rugalmasan kezelhető, illeszthető, ugyanakkor kötelező modulokként kell megjeleníteni.

Ugyanakkor számos probléma jelentkezik az egyetemi/főiskolai képzés tanítási és tanulásösztönzési stratégiáiban amelyek valamilyen módon szintén kapcsolódnak a tananyagfejlesztés témaköréhez. Ezek lényegesebb példái, illetve a megoldásukra, enyhítésükre alkalmazható módszerek a következők:


2007.

8


-

Az ismeretek szétaprózása, sokféle tantárgyra, modulra széttört oktatás. Egységes, koherens, összefüggő tematikára lenne szükség, mert sikertelen marad a tudásátadás és a megértés is. Ez szakáganként természetesen egyedi variánsakat jelent – sőt gyakran szakágakon belül is – a hatékony megoldás viszont a „jó modell” tematikák kidolgozásában és adaptálásában rejlik.

-

Az absztrakt ismeretek túlsúlya gyakran emészthetetlenné, követhetetlenné és életidegenné teszi a tananyagot. Ennek elkerülése érdekében fontos az élethelyzetekre, gyakorlati gazdasági szituációkra épülő, gyakorlat- és problémaorientált képzések lebonyolítása. Ehhez szervesen kapcsolódik, hogy a különböző szintű hallgatói kutatómunka (TDKdolgozat, szakdolgozat, diplomaterv, PhD-kutatás) esetében alapkövetelmény kell, hogy legyen az életközeliség, gyakorlati problémamegoldás, használhatóság.

-

A tanulási motiváció hiányából adódó problémák. Érdekeltté kell tenni a hallgatókat (pl. ösztöndíjak, pályázati díjak) és az oktatókat (elismerések) a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettségre. Meghatározott időközönként fel kell tárni az önértékelés során, hogy e téren a folyamatban mi működik és mi nem.

-

A tananyagok rendszerint nélkülözik a közösségi-társadalmi legitimációt, az egyetemen tanultak gyakran egy „elvont világba” kalauzolnak. Gyakori felfogás, hogy az itt tanultakat csak „belépőjegyként” értelmezik a valós élet valós problémáinak színpadára, hogy majd „ott tanulja meg a diplomás igazából, hogyan és mire is használja tudományát”. Ennek elkerülése, enyhítése érdekében be kell vonni a munkaerő-piaci és civil szervezeteket, önkormányzatokat a képzésbe és a K+F+I munkákba.

-

Hiányoznak az aktív és interaktív tanulási stratégiák, a hallgatók többnyire passzivitásra és egyoldalú befogadásra vannak késztetve. Egyértelmű megoldásként kínálkozik az ún. eLearning, új oktatási módszerek alkalmazása, amely nem a frontális hatásra alapoz. (pl. a projektoktatás, amely új oktatási stratégia, és amely kiválóan alkalmas a tanulás tanulására. A projektoktatás olyan célközpontú oktatási stratégia, amely a sajátos célok elérését a valós élet szituációit integráló tanulási tartalommal, a komplex szemléletmódot segítő, tevékenység-központú, feladatorientált tanulói tevékenységet biztosító szervezési formákkal, módszerekkel, technikákkal, eszközökkel valósítja meg, mindezt az iskolai keretet kitágítva természetes tanulási környezetben. Az eredményeként létrejött projekt további célok megvalósítását motiválja).

A fentiek figyelembe vételével a fenntartható fejlődésre vonatkozó feladatok a tananyagkészítés területén két csoportba oszthatók:


2007.

9


Alaptárgyi és alapozó szaktárgyi tananyagok Az alaptárgyak oktatásának tematikája, időtartama javarészt kiforrott, központilag koordinált, szerkezetileg rögzített. Intézményi vagy kari-ágazati szinten alakítható oly módon, hogy a szakmai specifikációkat követve bizonyos szegmenseket kiemelnek, a részletezés arányait módosítják. Szerkezeti megújítás csak hosszabb idő alatt lehetséges, ha egyáltalán szükséges. A fenntartható fejlődés komplex metodikája az alapozó szaktárgyakba illeszthető be hatékonyabban. Ezek fő paramétereit az intézményi, illetve kari oktatási stratégiáknak kell tartalmaznia. Az egyenletes terhelés, ugyanakkor a szinten tartás érdekében az egyes tárgyak esetében időben eltolva, esetenként külön órai anyagként jelenhetnek meg a fenntartható fejlődés adott szakmai vonatkozásai. Azoknál a szakterületeknél, ahol a gyakorlati képzés nagyobb jelentőséggel bír (műszaki, agrár-, orvosi- és egészségtudományok) a tematikának kifejezetten erre vonatkozó elemeket is kell tartalmaznia (pl. anyagfelhasználás mennyisége és minősége). A tananyagba való beépítés ajánlott aránya az alaptárgyak és alapozó szaktárgyak között 30-70 % (± 10 %, a szakmai specifikációtól függően).

Szaktárgyi, speciális ismereteket közlő tananyagok Az alkalmazott tudományterületek gyorsan változó igényei, az új ismeretek folyamatos megjelenései miatt ezeknek a tárgyaknak a tematikája rugalmasan és gyakran változtatható kell, hogy legyen. A szerkezeti állandóságot a társadalomkutatásokkal, gazdasági folyamatokkal, műszaki és informatikai fejlődéssel, környezeti infrastrukturális változásokkal, illetve ezek igényeivel való, folyamatos visszacsatolás útján kialakított kapcsolatrendszer jelentse, amely állapot-igény rendszer az adott szakterület speciális tantárgyainak cél-feladat-eszköz hármasát, illetve utóbbihoz kapcsolódva módszertanát meghatározza. Az ismeretek rögzítése, frissítése, a folyamatos változtatás fenntarthatóságának kritériuma egyértelműen az elektronikus formátumok, intézményeken belüli, illetve közötti informatikai hálózati rendszerek létrehozását, működtetését, bővítését indukálja. A felsőoktatás eredendően alapvető feladata a diplomásképzés. Ezért indokoltnak látom, hogy a tananyagkészítést illetően – ezen szakmai tanulmány tömör szerkezeti keretét kissé megbontva, bővítve – képzési területenként külön is szót ejtsek a fenntartható fejlődés ismérvei és a tananyag összefüggéséről. Az egyes képzési területek esetében a fenntartható fejlődésre, mint komplex rendszerre vonatkozó témakörök, prioritások a tananyagkészítéshez kapcsolódva a megjelölt általános feladatok viszonylatában a következők: Agrártudomány: D. harcolni a szegénység ellen, -

Az élelmiszeripar alapanyagaként szolgáló termesztési, tenyésztési stratégia képzési rendszerében olyan termények, termékek


2007.

10


előállításának is kiemelt figyelmet fordítani, amely minél optimálisabb tápérték mellett a társadalom széles tömegei számára is hozzáférhetőek. E. a Föld erőforrásait takarékosan felhasználni, -

A növénytermesztéshez és állattenyésztéshez szükséges segédanyagok, erőforrások felhasználásának kvalitatív és kvantitatív paramétereit optimalizálni kell, szerveshulladék-elhelyezési stratégia helyett a hasznosítási stratégia elvének, ismereteinek elsajátítása legyen a cél (pl.: szervestrágya visszaforgatás, öntözési rendszer időbeni optimalizálása /virágzás környéke/)

F. az életet úgy alakítani, hogy a jövőbeli generációnak élhető világ álljon rendelkezésére. -

A biotermesztés eljárásainak erősítése a tananyagban, különös tekintettel, már a szaporítványok előállításának biokultúrájára, illetve a biominősítés által megkívánt mesterséges szerek, adalékok felhasználási kritériumára.

Állam- és jogtudomány, igazgatás: A. harcolni a szegénység ellen, -

Kialakítani a joghallgatók szociális érzékenységét, ennek eszközei lehetnek: speciálkollégiumi foglalkozásokon részletesen megismertetni őket a szociális hálóval.

-

Fontos lenne a jogászképzés keretén belül erősíteni és kiemelni azt a szempontot, hogy ez a hivatás nem az egyén meggazdagodását, hanem a közösség segítését kell hogy szolgálja. Ezt jól szolgálná, ha az egyetemek jogi karai nyitnának a humanitárius szervezetek felé és lehetővé tennék előadások tartását, ill. a hallgatók részvételét a humanitárius munkában.

B. a Föld erőforrásait takarékosan felhasználni, -

Meg kell erősíteni az alábbi perifériára szorult részjogterületek határozottabb tantervbe építését és gyakorlati számonkérését: környezetvédelmi jog, állatvédelmi szabályozás, versenyjog, fogyasztóvédelem stb. Ezek megvalósításához ajánlható megoldások: speciális kollégiumok, jól szervezett és számonkért gyakorlatok, előadások ismert és esetenként külföldi szakértőkkel, nyitás a civil szervezetek felé, támogatni más karok környezeti erőforrásokkal foglalkozó szakembereinek bekapcsolódását az adott jogterületek tanulásakor.


2007.

11


C. az életet úgy alakítani, hogy a jövőbeli generációnak élhető világ álljon rendelkezésére. -

A jelenleg általában csak névleges nyári gyakorlatok alaposabb megszervezése és szigorúbb számonkérése. Ennek keretén belül már az első évfolyam teljesítését követően elő kell írni 3-4 hetes gyakorlatot a következő intézmények, hivatalok valamelyikénél: gyámhivatal, büntetésvégrehajtási intézetek, javító-nevelő intézmények, szociális otthonok, hajléktalan szállók stb.

-

Ajánlatos különböző képes és közérthető prospektusok és szóróanyagok elhelyezése a folyosókon, kollégiumokban, könyvtárban, hogy a jogász szakma ne izolált, misztifikált csűrés-csavarás tudományaként ülepedjen le az egyetemi köztudatban.

Bölcsészettudomány: A. harcolni a szegénység ellen, -

A társadalom átalakulásait (is) vizsgáló, azokkal összefüggő alaptárgyakban (logika, etika, esztétika, filozófia, szociológia, stb.) a tananyagba annak szerves részeként kell beépíteni a társadalmi egyenlőtlenségek kiváltó okairól, az ezáltal generálódott feszültségek enyhítéseiről szóló legújabb humán kutatások eredményeit, téziseit (kiemelt fontosságúak ebből a szempontból a szociológia, szabad bölcsészeti és kulturális antropológia szakok).


A tananyag hatékonyan mutasson rá a társadalmi folyamatok törvényszerűségeire és irányíthatóságára, egyben elérhető, kezelhető jövőkép alkotását is elősegítse (kiemelt fontosságú ebből a szempontból a politológia, szociológia és történelem szakok)

-

A fenntarthatóság komplex elvei beilleszthetően legyenek a vizuális és digitális kultúra megismertetésének rendszerébe, az elemzési és kommunikációs képességek kialakításánál szempont legyen a fenntartható fejlődés kritériumainak elsajátítása is. (szabad bölcsészeti és kulturális antropológia szakok)

-

A nyelvi képzésben a szókinccsel kapcsolatos követelmények tartalmazzák a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos fogalmakat, terminusokat, definíciókat is (nyelvi szakok).


2007.

12


Gazdaságtudomány: A. harcolni a szegénység ellen, -

A primer munkaerőpiacot érintő vállalati stratégiatervezés gazdasági vonatkozásaiban a profitorientáltság és foglalkoztatás ellentmondásait, rövid távon gyakran ellentétes érdekeit, tanulják meg a hallgatók hosszabb távon komplex kérdésként kezelni. (főként gazdálkodási és menedzsment szakokon)


A gazdasági jellegű stratégiakészítésnél az anyagés energiatakarékosság, hulladékreciklálás (a hulladéktárolás és semlegesítés helyett) alapelvei érvényesüljenek a tananyagban. (főként gazdálkodási és menedzsment szakokon)


A tananyag mutasson rá, hogy a gazdasági életben a kereslet-kínálat kialakítása, az egyes termelő ágazatok profitorientáltságának gazdasági paraméterei nem csak rövid- vagy középtávon és főként nem csak pénzügyi szempontból vizsgálandó, meghatározandó. (főként kereskedelem, marketing, pénzügyi és menedzsment szakokon)

Műszaki tudományok: A. harcolni a szegénység ellen, -

A szakmai tárgyak főként technológiákat érintő szegmensei kidolgozásánál figyelmet kell fordítani a minőségi tömegtermelésre fogyasztási cikkek előállításának teljes vertikumában (nyersanyag, félkésztermék, késztermék-előállítás). Az ipari termelés volumenének a legnagyobb hányada minél szélesebb társadalmi kör által elérhető, ugyanakkor megbízható minőségű termékek gyártása. (kiemelten érinti az anyagtudományi, vegyipari, közlekedés- és gépészmérnöki karokat)

B+C. a Föld erőforrásait takarékosan felhasználni, az életet úgy alakítani, hogy a jövőbeli generációnak élhető világ álljon rendelkezésére. A műszaki tudományok képzési területén ez a két feladat elválaszthatatlan egymástól. -

A tantervekben – ipari ágazattól függetlenül – prioritást élvezzenek az energiatakarékos technológiák, a reprodukálhatóságra való törekvés, a környezetvédelem. A hulladékkezelési módszerekben az ártalmatlanítást lehető legnagyobb mértékben váltsa fel a hasznosítás. (valamennyi műszaki ágazatot érinti)


2007.

13


-

A humánerőforrást is földi erőforrásként kezelve a műszaki szakmai tárgyak sarkalatos pontja legyen a környezet és természet védelme mellett a munkavégző ember mentális és fizikai egészségmegóvására törekedő műszaki innovációk, illetve azok fejlesztési irányvonalának megismertetése.

-

A műszaki tudomány fejlődése immár exponenciális mértékben történik. A műszaki újdonságok, új találmányok, módszerek miatti tananyagfrissítés immár szemeszterenként szükséges lehet. Ennek legcélravezetőbb formája az elektronikus adathordozók (pl. CD-ROM), illetve a multifunkcionális oktatótermek. Preferálni kell az on-line változatokat.

-

A műszaki tudományok felsőfokú oktatásánál (is) kiemelt jelentősége van az egyetemen belüli gyakorlati képzésnek, illetve az üzemi gyakorlatoknak. Ezek tematikájánál, számonkérésénél is alapvető fontosságú a fenntarthatóság elveinek megjelenése.

Orvos- és egészségtudomány: A. harcolni a szegénység ellen, -

Az orvostanhallgatók és leendő diplomás egészségügyi dolgozók képzésénél a hallgatókban tudatosítani kell, hogy egy hátrányos helyzetű község körzeti rendelőjében, nagyvárosok nem éppen előkelő körzetének mentőállomásán, vagy egy szociális otthonban dolgozó diplomás munkája is ugyanannyit ér, mint egy klinikai szakorvosé.

-

Alapvető szempont legyen a képzésben a szociális érzékenység iránti attitűd felmérése, a szociális érzékenység fejlesztése (kiemelten fontos a diplomás védőnők esetében is)


Már az egészségügyi oktatásban érvényesüljön az energiatakarékosságra és környezetbarát anyagok, mint egészségügyi segédeszközök használatára való törekvés.


A tananyag szerves részét képezze és visszakérdezhető legyen az az alapvető pszichológiai jellegű ismeretanyag, amelynek birtokában egy egészségügyben dolgozó diplomás nem csak a gyógyításban tud közreműködni, hanem az egészséges életmód felé való orientálásban, egészséges életmódra nevelésben is (főként gyermekeknél)


2007.

14


Természettudományok: A természettudományok esetében nem célszerű a felsőoktatás fenntartható fejlődésre vonatkozó általános feladatait külön tárgyalni, mivel főként alaptudományokról lévén szó, a tananyag tematikájának alapvető vonása kell, hogy legyen az adott tudományág sajátságaihoz igazított komplexitás. A természettudományi karokról kikerülő diplomások, ha a kutatás világában helyezkednek el, nagyobb részt az az alapkutatások területei (elsődleges célja új ismeretek megszerzése a különböző folyamatok, jelenségek alapvető lényegeiről, sajátosságairól, konkrét alkalmazási, technológiai cél nélkül). Az alapkutatások fontossága vitathatatlan, de az alkalmazott kutatásokhoz (konkrét gyakorlati célok elérése végett végzett, új ismeretekre irányuló eredeti vizsgálatok) vezető megfelelő kapcsolódási pontok, csatornák híján öncélúvá válik. A legfontosabb fogalom ebből a szempontból a felhasználhatóság, amely viszont alapvetően feltételezi – legalábbis a fenntarthatóság logikája alapján – a gazdaságitársadalmi és környezeti visszacsatolások (feed-back) információinak aktív és folyamatos figyelembe vételét és hasznosítását. A természettudományos felsőoktatás fentiekből eredő, fenntarthatóság szempontjából speciális helyzetére való tekintettel önálló, de az aktuális szakhoz szervesen kötődő tantárgyként, modulként kell a társadalomismeretet (fő kapcsolódás az „A” feladattal), környezetvédelmet („C” feladat), energiaracionalizálást („B” feladat) és minőségbiztosítást ( „B” és „C” feladatok) a tananyagba iktatni. Nem véletlen, hogy a TÁMOP támogatási konstrukcióinál előtérbe kerül a természettudományi, illetve - az előbb említett metodikát követve – a műszaki, valamint – amint a logikai sor lezárásaként a következőkben olvasható – informatikai diplomát szerző hallgatók számának növelésére irányuló szándék. A fenntartható fejlődéshez kapcsolódó feladatok szempontjából ezen három képzési terület kiemelt jelentőségű.

Informatika: A. harcolni a szegénység ellen, -

A tananyag tartalmazza az alapvető informatikai rendszerek működésének, használatának megtaníthatóságát, a társadalom minél szélesebb körében való elterjeszthetőségének stratégiáját is. (főként az általános informatikai tárgyak vonatkozásában)


Az általános informatika területén a rendszerfejlesztés, hardverkészítés folyamatának oktatásakor szempont legyen a direkt (a rendszerek saját fejlesztésekor) és indirekt úton (a felhasználás útján) megvalósítható energiatakarékosság elve. Az alkalmazott informatikai képzés területén különösen fontos, hogy az informatikai és termelési rendszerek bemutatása során, illetve a számítógépes termelésirányítás és a termelési folyamatok modellezésének oktatásakor az


2007.

15


energiatakarékosság ismérvei és a visszaforgatható energiaforrások (hulladékgazdálkodás) nyújtotta lehetőségek számonkérhető formában tudatosuljanak a hallgatókban. C. az életet úgy alakítani, hogy a jövőbeli generációnak élhető világ álljon rendelkezésére. -

A 21. század életét az informatika fejlődése gyökeresen meghatározza, befolyásolja. Immár külön tudományágnak tekinthető, kezelendő és éppen robbanásszerűen fejlődése és szinte felmérhetetlen lehetőségei miatt különösen fontos, hogy a célirányos felsőfokú informatikai képzésben diplomát szerzettek tisztában legyenek azzal, hogy mire alkalmas eszköz és tudáshalmaz van birtokukban. A felsőfokú informatikai képzés tananyagainak mindenképpen tartalmazni kell pszichológiai, szociológiai szegmenst is és nem csak mellékesen. A társadalom (beleértve annak kultúráját, erkölcsét) a gazdaság, a környezet szinte valamennyi, ember által irányítható színterén informatikai rendszereken át zajlik az irányítás, koordináció, kommunikáció. Külön előadás formájában meg kell érteni az informatikus hallgatókkal – szervesen a tantárgyak szakmai tartalmához kötődve -, hogy az informatika nem alkothat külön világot, eszköznek kell lennie, nem hatalomnak. Ha leendő diplomásai, tudósai az egyetemről, főiskolából – esetleg azok által - a társadalom és természet valós törvényszerűségeitől, igényeitől elszakadó virtuális világban alkotnak, tevékenységük nem az élhető jövőt szolgálja, de még éppen ellene is működhet.

Művészképzés: A. harcolni a szegénység ellen, -

A művészképzés tulajdonképpen csak eszköz, meglévő tehetség kibontakoztatását segíti elő. Fontos feladata, hogy a művészhallgatókkal nemcsak, hogy megértesse, de alkotó munkájuk szerves részévé tegye azt a gondolkodásmódot, hogy a művészet nem öncélú, hanem úgyszintén eszköz, amely egyes talentummal megáldott emberek alkotásai folytán generálhatnak másokban érzéseket, befolyásolhatják gondolkodásmódjukat, világképüket, így a mindennapi élethez való hozzáállásukat, tevékenységüket. A felsőfokú művészképzés tananyagának kell, hogy legyen társadalomismereti, pszichológiai, szociológiai vonatkozása is. Tekintettel a művészvilágra már hallgatói szinten is jellemző érzékenységre, dogmatikus jellegű struktúrák befogadása szembeni általános ellenérzésekre, módszertanilag ezeket a szegmenseket célszerű a tananyagba „észrevétlenül” beintegrálni.


Ez a feladat voltaképpen a művészet sajátja kell, hogy legyen. Az egyes alkotások sugallta impressziók személyiségformáló hatása döntő jelentőségű és ezzel a leendő művészeknek teljességgel tudatukban kell


2007.

16


lenniük. A mai modern társadalom szokásvilágában rövidtávon a leghatékonyabb eszközök a színház- és filmművészet és zeneművészet rendelkezésére állnak.

Pedagógusképzés: A. harcolni a szegénység ellen, -

A pedagógiai tárgyak tantervkészítésénél legyen kihangsúlyozva, hogy a pedagógus követelmény- és eszközrendszerének kialakítását lehetőleg ne befolyásolja az iskolák területi szegregációja. Az esélyegyenlőség elve működjön a falu-város, külváros-belváros, K-Ny Magyarország kérdésében is.

-

Az esélyegyenlőség problémája – amely alapvetően generálja a szegénység problémáját - megjelenik más dimenziókban is, például családok közötti különbség, szülői társadalmi háttér befolyása (diplomás szülők gyermeke könnyebben lesz diplomás), ezt enyhítheti, ha a pedagógiai módszereken belül nagyobb hangsúlyt kap az egyéni kézségek, képességek figyelembe vételére alapozott tanítás.


Érdemeljen kiemelt figyelmet a szaktárgyi módszertanok kialakításánál a természeti és ember alkotta erőforrások védelmére, azok reprodukálására való törekvés pedagógiai eszközeinek kihangsúlyozása, illetve ezen eszközök elsajátításának számonkérése a pedagógus hallgatóktól. Kiemelt tárgyak ebből a szempontból az általános iskolai pedagógia vonatkozásában a természetismeret, biológia, földrajz, illetve középiskolai folytatásai, valamint az ipari, mezőgazdasági szakközépiskolák szakmai tárgyainak pedagógiai ismeretanyaga és módszertana. Mindezek szinte elválaszthatatlanul összefüggnek a következő feladattal.


A feladat a pedagógusképzés esetében többlépcsős, éppen ezért különösen fontos annak hatékonysága. A pedagógus hallgatókban ugyanis egyrészt ki kell alakítani későbbi szakmájukat illetően egy olyan életszemléletet, amelyben egyértelműen és adott szakához igazodva jól körülírhatóan benne foglaltatnak a fenntartható fejlődés feladatainak, kritériumainak megvalósítására való törekvés, másrészt egyben annak átadására predesztináló tudáshalmazt, képességet is.

-

Mindezek hatékony elsajátítására az alábbi eszközök kiemelten fontosak: o a gyakorlati pedagógusképzés arányának legalább 30 %-kal való növelése,


2007.

17


o a pedagógus hallgatók érzékenységének növelése a gyermekek szociális hátterét illetően (családlátogatások, kommunikációs elemek, kapcsolatteremtés fontosságának kihangsúlyozása a tananyagban), o valamennyi szaktárgy módszertanába lehetőleg óránként és ne „elhanyagolható” utolsó leckeként legyen beépítve az anyag környezeti, társadalmi, kulturális, esetleg gazdasági szempontú fenntarthatósággal kapcsolatos kötődései (pl. földrajznál ne mellékesen legyen megemlítve a nemzeti parkok védelme, kémiánál legyen hangsúlyozva az egyes vegyületek, anyagok környezeti hatása, stb.)

4. INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁS Az intézmények megfogalmazott általános feladatai közül a „B” feladat (a Föld erőforrásait takarékosan felhasználni) áll legközelebb az intézményi gazdálkodás témaköréhez, a további feladatok közül a 2. és 4. feladatok (játszanak vezető szerepet a jövőorientált megoldási javaslatok kifejlesztésében, illetve a helyi és a regionális szerepvállalásban a fenntartható fejlődésre vonatkozó példaadásban) élvezhetnek prioritást. Természetesen nem választható élesen szét az intézményi gazdálkodás, valamint a döntéshozatal és stratégiakészítés területe, mivel egymással folyamatos, kétirányú kölcsönhatásban vannak. A felsőoktatási intézmények gazdálkodását illetően a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos feladatokat több aspektusból érdemes vizsgálni. Egyrészt külön kell választani a hallgatói kvótákból származó költségvetési tételeket és a vállalkozási jellegű tevékenységekhez kapcsolódó költségnemeket, másrészt a gazdálkodó egység szerkezete, volumene, intézményi rendszerbe való beilleszkedése szempontjából kell a feladatokra koncentrálni.

Ha az intézményi gazdálkodást a fenntarthatóság elvének egyik legfontosabb feladata, az erőforrás- (beleértve a humánerőforrást is) és energiatakarékosság szempontjából vizsgáljuk, gyakorlatilag a bevétel-kiadás rendszer komplex, többszintű alakításának, illetve az erőforrás-felhasználás igénybevételének kölcsönös optimalizálásáról van szó. A bevétel-kiadás arány pozitív irányba való növekedése és az erőforrás-felhasználás csökkentése (energiatakarékosság) általában egyenes arányban van egymással. Rövid- esetleg középtávon a környezetvédelmi és energiatakarékossági beruházások mondanak ennek ellent, de hosszabb távon semmi esetre sem.

Jelenlegi helyzet: A felsőoktatási intézmények gazdálkodása jelenleg túlzottan központosított. Intézményi szinten a központi (rektori, esetenként dékáni szinten is) hivatalok rendszerint több erőforrás-felhasználással (emberi, technikai, energiafogyasztásbeli) Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

18


működnek, mint az indokolt lenne és gyakran még inkább többel, ha funkcionális szempontból is vizsgálat alá vetjük a hozzátartozó feladatok, hatáskörök indokoltságát. Ehhez szervesen társul az alapvetően normatív – hallgatói létszámból eredő – költségvetési bevételekkel operáló gazdálkodás. Mondhatni, a központosított intézménygazdálkodási állapotnak éppen megfelelő ez a normatív alapon működő bevételi rendszer - a bevétel jelentős részét megmerevedett belső szabályozása alapján központi működésére elemésztve – viszont az intézményi bevételek növelésére alkalmas egységek tudományos kutatási, fejlesztési munkáját eredendően nem inspirálja. Ugyanis a többszintű, elhúzódó, az eredeti szakmai szempontok érdekszférájából kikerülő döntési procedúra és a központi intézményi hivatalok direkt és indirekt részesedésének mértéke a vállalkozói – és az azzal együtt járó innovatív - affinitás feleslegességének képzetét adja, ehelyett a maximum a begyökeresedett „hallgatóvadászatra” ösztönöz. Mindez viszont – ok-okozati összefüggés alapján – hosszabb távon kihat a képzés minőségére is, amely így nem követve a gazdasági, munkaerő-piaci igényeket elavulttá válik. Ennek eredménye aztán a hallgatói létszámcsökkenés, ergo a normatív finanszírozás csökkenése és a fent felvázolt intézményi gazdálkodási mód máris labilissá válik, ugyanakkor az intézmény kutatási, képzési színvonalában is jelentős minőségbeli, igen nehezen behozható elmaradás komoly, veszélyével jár.

Szükséges változtatások: Az intézményi gazdálkodás rendszerében külön kell választani és kezelni a hallgatói létszámból eredő normatív költségvetési tételeket és a vállalkozói jellegű tevékenységből származó bevételeket:

Normatív költségvetési bevételek: -

Lehetőség szerint át kell térni ezen költségvetési tételek esetében is a versenyszférában alkalmazott gazdálkodási módszerekre, rendszerekre. Be kell vezetni a megújított felsőoktatás struktúrájának, illetve ezen belül az adott intézményi struktúrának leginkább megfelelő gazdálkodási információs rendszert, amely minden költségvetés készítésére jelenleg is kötelezett, vagy a jövőben arra alkalmas intézményi egység részére is lehetővé teszi a napra kész, folyamatos információáramlást. (Pl.: nagyszámú felesleges alkalmazottal működő pénzügyi osztályon adatkezelő szoftverek és belső információs hálózat /Pl.:Linux/ kiépítése. – kapcsolódási pont a HUMÁN ERŐFORRÁS GAZDÁLKODÁS-hoz))

-

Az önálló költségvetésre alkalmas egységek részére lehetővé kell tenni, hogy az egyetemre/főiskolára általuk beáramló bevételek – itt beleértendők már a vállalkozási jellegű, K+F tevékenységből származó bevételek is - lehető legnagyobb hányadáról, az érvényes jogszabály adta lehetőségek betartásával maguk rendelkezhessenek. A jelenlegi, többszintes, néhány szinten valós szakmai kompetenciát nem tartalmazó


2007.

19


döntési, engedélyeztetési procedúrát a lehető legnagyobb mértékben redukálni kell. -

A nem kizárólagosan intézményi keretekhez kötött, de a normatív bevételekből fedezendő kiadási tételek (Pl.: bérszámfejtés, őrzésvédelem, takarítás, számítógépes rendszergazda-szolgáltatás, kisösszegű beszerzések) esetében lehetővé kell tenni a gazdálkodási egységek számára az alternatív választás lehetőségét.

-

Ha a közvetlen normatív támogatások közé adott intézménynél külön képzési, tudományos, fenntartási célú vagy egyéb meghatározott feladatokhoz kapcsolódó bevételek is elérhetők, ezek kezelésére is a fent leírtak legyenek érvényesek.

Vállalkozási jellegű bevételek: -

A különböző – legfőként K+F jellegű – vállalkozási tevékenységek költségvetésénél differenciáltan kell meghatározni az intézményi rezsiköltség arányát. (Pl.: nem mindegy, hogy egy tanszék által fogyasztott elektromos árammennyiség bizonyos része a kabinetszoba díszvitrinjének világítására vagy éppen az elektronmikroszkóp áramellátására fordítódik) Ennek kapcsán volumenében és arányaiban is meg kell határozni a gazdálkodó egység vállalkozási jellegű munkáinak eszköz- és energiaigényét az egység teljes felhasználásához mérten, illetve fel kell mérni a külső-belső K+F munka igényének arányait.

-

A rezsi, illetve hasonló jellegű intézményi költségek levonása után a fennmaradó összegre vonatkozóan kizárólagos gazdálkodási jog illesse meg a tevékenységet végző szervezeti egységet, csoportosulást ugyanis természetesen a vállalkozási tevékenységeket több szervezeti egység konzorciumi társulása projektszerű munkában is elvégezheti, sőt ajánlatos az efféle EU-konform szerkezetű felállás -, aminek értelmében az szabadon dönthessen a szóban forgó összeg felhasználási arányairól (felhalmozás-befektetés, személyi kifizetés).

Intézményi szintű egyéb konkrét feladatok: A fent részletezett intézményi gazdálkodási struktúraváltás mellett – sok szempontból annak részeként – szervezeti egységtől független gazdálkodást érintő részfeladatok is megoldandóak. (Egyben kapcsolódási pontok a STRATÉGIAKÉSZÍTÉS-hez is.) -

Az infrastrukturális átalakítások kapcsán élvezzenek prioritást az automatizált, számítógépes irányítással (kezelő szoftverekkel) ellátott rendszerek beépítése. Alapvetően szükséges auditált költségoptimalizáló gazdálkodási rendszer bevezetése (pl. SAP) amely módot ad arra, hogy a gazdálkodási részegységek napi információt kaphassanak pénzügyi helyzetükről.


2007.

20


-

A beszerzéseknél és beruházásoknál csökkenteni kell a centralizációt annak érdekében, hogy a döntést az adott beruházást, beszerzést legjobban ismerő, a leginkább költséghatékonyabb megoldást kiválasztani tudó szinten lehessen meghozni.

-

Rendszeresen, szemeszterenként tartsanak kétnapos intenzív, számonkérhető tréningeket minden intézményi szinten - külön meghatározott prioritásokkal - a gazdasági alkalmazottaknak, oktatókutató gárdának, egyéb alkalmazottaknak és lehetőség szerint hallgatói csoportoknak az intézményi működés és gazdálkodás aktuálisan rájuk vonatkozó szegmenseiről. A tréningeken kiemelten legyenek tárgyalva a fenntartható fejlődés kapcsán idevonatkozó feladatok, ismérvek (Pl.: aktuálisan alkalmazható energiatakarékossági, környezetvédelmi szempontok, megoldások az egyes intézményi szinteken.) (Tréningekkel kapcsolódási pont még a HUMÁN ERŐFORRÁS GAZDÁLKODÁS fejezetben).

-

Az intézmény valamennyi gazdálkodási szintjén az anyag- és eszközfelhasználást illetően preferálják az újrahasznosítható, illetve reciklálásból származó, környezetbarát anyagokat.

A fejezet zárásaként, mintegy összefoglalásul elmondható, hogy a fenntartható fejlődés érdekében a gazdasági fejlesztéseknek oly módon kell megvalósulniuk, hogy azok biztosítsák a környezeti értékek maximális védelmét, természeti erőforrások megőrzését, és figyelembe vegyék a társadalomi érdekeket. Ezen hármas komplexitást az intézményi gazdálkodás irányításánál alkalmazott, adattár alapú vezetői információs rendszer (VIR) kialakításánál is figyelembe kell venni (lásd DÖNTÉSHOZATAL ÉS STRATÉGIAKÉSZÍTÉS)

5. MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS A két, egymással összefüggő témakört illetően a minőségbiztosítási rendszerek feladata, hogy a felsőoktatási intézmények háromféle alapfeladatukat – képzés, kutatás, egyéb szolgáltatás (lásd a DÖNTÉSHOZATAL ÉS STRATÉGIAKÉSZÍTÉS fejezetben) – egységes szerkezetben, stratégiával és követelményrendszer alapján végezzék. Jelen fejezetben viszont a szolgáltatás definícióját kiterjesztem mindhárom tevékenységi körre – tehát beleértve a képzést, valamint szakmai és kutató jellegű munkákat -, ugyanis a fenntartható fejlődésre vonatkozó felsőoktatási feladatok – különös tekintettel az általános feladatok itt prioritást élvező „B” és „C” pontjára és az egyéb feladatok 1. és 2. pontjára – jellege ezt megkívánja, egyben így teszi igazából értelmezhetővé. Jelenleg szabvány szerint tanúsított minőségbiztosítási rendszert a magyar felsőoktatásban leginkább csak intézményi működés szintjén lehet találni. (Megjegyzés: Magyarországon 2001-től az ISO 9001 alapján „minőségbiztosítási rendszer” helyett „minőségirányítási rendszer” a használatos elnevezés.) A következőkben a képzés és K+F tevékenység, mint szolgáltatási témakörök szerint tárgyalom a minőségbiztosítás


2007.

21


és szolgáltatás relációját, feladat-eszköz szempontból, a fenntarthatósági kritériumok függvényében: Képzés: A tantárgyi programok, tantervek minőségbiztosításának fogalma az akkreditáció fogalmával, illetve annak eljárásrendjével társul. A Magyar Akkreditációs Bizottsághoz (MAB) benyújtott akkreditációs kérelmekről véleményt készít, amelyet a Regisztrációs Központ és az oktatási miniszter bírál el. Az egyes akkreditálandó tantervi programok esetében a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos feladatok érdekében -

meg kell valósítani az azonos képzési területhez tartozó tantárgyi programok, komplex tantervek szerkezetének, tartalmának, követelményrendszerének, félévközi feladatterhelésének, előadás- és gyakorlatlátogatási kötelezettségének egységesítését (kapcsolódás a TANANYAGKÉSZÍTÉS-hez) A tantervkészítés, akkreditációra való előkészítés mindig a lehető legkisebb intézményi egységtől induljon ki (pl. tanszékek).

-

egységesíteni kell a kreditrendszer szerkezetét, követelményeit képzési területenként, de intézményi szinten is, ugyanazon jellegű képzés esetében minden intézményben azonos kritériumok teljesülése jelentsen egy kreditpontot és azonos kreditpont megszerzése érdekében intézményenként azonos legyen a megkívánt ráfordítás mértéke (tananyag volumene, szükséges taneszközök stb.)

-

a tematikák kidolgozásánál egyértelműen meg kell határozni a jövőorientált tananyagrészek helyét, mértékét, cél-feladat-eszköz rendszerét és számonkérésük módozatait, amelyek egyúttal a sikeres akkreditáció alapfeltételei közé tartozzanak. A számonkérésnél kötelezően alkalmazni kell az önálló problémamegoldást előtérbe helyező, személyes interaktív formákat.

-

lehetőleg minden képzési területen ki kell dolgozni az egyéni képességek, egyéni teljesítmények elismerésének rendszerét, amely egyben a hallgatóknál tanulmányi, illetve tanulmányaikkal összefüggő kutatási affinitásukat is növeli. Az ehhez kapcsolódó inerciarendszerek kidolgozása kari szinten a legoptimálisabb. (a teljesítmény elismerésének pénzbeli forrása kapcsolódik az INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁS-nál leírt költségvetési egység önálló gazdasági lehetőségeihez.)

-

az egyes felsőfokú kurzusok, tanulmányok által megszerzett képesítést, illetve végzettséget igazoló diplomához avagy oklevélhez szervesen kapcsolandó az oklevélmelléklet, amely részletes és tárgyszerű információt ad az oklevél tulajdonosa által folytatott és sikeresen befejezett tanulmányok jellegéről, szintjéről, tartalmáról és ez által segítséget nyújt a képesítések átláthatóságához és magalapozott elismeréséhez külföldön.


2007.

22


Az oklevélmelléklet tartalma: A dokumentum tartalmát az Európai Parlament és a Tanács 2004. december 15-én kiadott, 2241/2004/EK számú, a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló határozata szabályozta, a IV. számú mellékletben. 2006. március 1-jén lépett hatályba a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény, amelyben a 63. § (2) bekezdés szabályozza az oklevélmelléklet kiadását. A bekezdés a következőket tartalmazza:"Az alapképzésben és mesterképzésben szerzett oklevél mellé ki kell adni az Európai Bizottság és az Európa Tanács által meghatározott oklevélmellékletet magyar és angol nyelven, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi képzés esetében - a hallgató kérésére - az érintett kisebbség nyelvén. Az oklevélmelléklet közirat." Kutatás, tudományos szakmai munka: Jelenleg a felsőoktatási intézményekben vállalkozási tevékenységként nyújtott szakmai, kutatási szolgáltatások gyakorlatilag nem tanúsított minőségbiztosítási rendszerek alapján történnek. Amennyiben viszont az INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁS fejezetben leírt versenyszférához közelítő metódus és nagyobb költségvetési szabadság logikáját tovább folytatjuk, kikerülhetetlenül szükségessé válik a K+F tevékenységekre is minőségbiztosítási rendszer alkalmazása (megjegyzendő, hogy ugyanez érvényes az alapvetően nem felsőoktatási célú kutató intézményekre, pl. akadémiai intézetekre is). A K+F szolgáltatások minőségének szabályozhatósága és nívójának meghatározhatósága, egyben emelése érdekében -

a K+F szakmai szolgáltatások terén előtérbe kell helyezni, illetve ösztönözni kell a tananyaghoz, szűkebb képzési területhez kapcsolódó, de azon túlmutató, kis létszámú oktató-hallgatói csoportok létrejöttét és munkáját, ahol az interdiszciplinaritás elvét és az ez alapján kínálkozó lehetőségeket messzemenően ki kell használni. Ezekből a csoportokból kerülhetnek ki a későbbi doktori képzések hallgatói, vagy más kiválósági alapon szerveződött csoportok preferált tagjai.

-

az itt keletkezett szellemi termékek, létrejövő alkotások publicitásának, elismerésének lehetőségeit, paramétereit egységes szabályozási rendszer biztosítsa, amelynek kritériumrendszere szerves része legyen az intézményi stratégiának (kapcsolódás a STRATÉGIAKÉSZÍTÉShez)

Bizonyos szempontból mind a képzés, mind a szakmai szolgáltatás témakörébe sorolhatóak a megrendelésre szervezett továbbképzési jellegű tanfolyamok, képzések. Ezek lehetnek vállalkozói, közületi, illetve civil szférának nyújtandó, középvagy felsőfokú képzések. Tevékenységüknél fogva a képzés, költségvetési eljárásuk alapján pedig a K+F szolgáltatásoknál leírt jellemzők vonatkozzanak rájuk.


2007.

23


Egy felsőoktatási intézet minőségbiztosítási (minőségirányítási) rendszerének dokumentációjában, a fenntarthatóság követelményeinek abszolút figyelembe vétele mellett az alábbi tételeknek kell, illetve ajánlatos szerepelni: -

Minőségügyi nyilatkozat, amely tartalmazza az intézmény alapvető céljait, működési alapelveit, szolgáltatásaik definiálását, egyéb tevékenységeinek megnevezését (pl. információs rendszer működtetése, könyvtári szolgáltatások, stb.)

-

Legyen meghatározva a minőségbiztosítási rendszer hatásköre, illetve behatárolva az általa szabályozott tevékenységi körök (pl. kollégiumok, könyvtár stb. működésére vonatkozik, vagy sem).

-

Legyen tömören, de egyértelműen megfogalmazva a rendszer alkalmazása mellett annak fejlesztési stratégiája is, a fenntartható fejlődés feladatainak figyelembe vételével.

-

Legyenek egyértelműen tételezve a folyamatos fejlesztés stratégiájának garanciái (pl. egyéni és csoportos felelősség kérdése, működési hierarchia, minőségbiztosítási audit működése), külön figyelemmel a minőségbiztosítási alapdokumentumokra (pl. minőségirányítási vagy minőségbiztosítási kézikönyv, űrlapok, eljárásleírások)

-

A minőségbiztosítási kézikönyvben legyen egzaktul definiálva annak funkciója, feladatai, a beszámolásra, jóváhagyásra és változtatásra kötelezettek és jogosultak egyértelmű megnevezésével és hatásköreivel. Külön foglalkozzon a formai követelményekkel (pl. sorszámozás, kitöltés rendje).

-

A minőségbiztosítási eljárásokkal kapcsolatosan: definiálják az eljárások leírásának tartalmát, a felelősségi köröket illetve nevezze meg a lehetséges elkészítőket és jóváhagyókat, részletesen és pontosan dolgozzák ki a minőségirányítási utasítások rendszerét, amely az egyes részlegvezetők által elkészített és a minőségbiztosítási vezető által elfogadott, a minőségbiztosítási rendszer hatáskörébe tartozó tevékenységekről, azok szabályozásáról szól, készüljenek minőségbiztosítási dokumentum-sablonok (amely a minőségbiztosítási rendszer szerkezeti elemeivel szembeni követelményeket tartalmazza), űrlapok (az intézményvezető, vagy főként K+F munkánál az aktuális részleg-, vagy csoportvezető által jóváhagyott üres dokumentumok, külön a képzéssel, K+F tevékenységgel és egyéb szolgáltatással kapcsolatosan), intézkedési tervek (amelyet az intézmény, vagy önálló részleg vezetése határoz meg, különös tekintettel a fenntarthatóságra és a tervváltoztatás lehetséges módozataira), specifikációk dokumentumai (amely a


2007.

24


minőségbiztosítási kézikönyv egyes alfejezeteiben legyenek szabályozva), bizonylatok (a szakmai és minőségbiztosítási tevékenység alatt keletkező igazolások, feljegyzések, adathalmazok rögzítésére szolgáló dokumentumok – elektronikus rögzítés és formátum preferálva). -

Legyenek jól körülhatárolva a minőségbiztosítási irodában dolgozók feladatkörei, különös tekintettel a minőségbiztosítási vezető és a minőséghitelesítési vezető feladataira és hatásköreire (pl. milyen rendszerben kommunikáljon a minőségbiztosítási vezető a partnerszervezetekkel, a minőséghitelesítési vezető a Minőségbiztosítási Testülettel, az Intézményi Tanáccsal, a MAB-bal, stb.)

-

Legyen kidolgozva a folyamatgazdák rendszere (valamennyi folyamatnak legyen felelőse aki figyelemmel kíséri a külső és belső szabályok betartását, az adott folyamatot értékeli és szükség esetén javaslatot ad a módosításokra, fejlesztésekre).

-

Legyen kiépítve a speciális eseti problémamegoldó körök és fejlesztő csoportok rendszere (eseti megbízás alapján dolgoznak, illetve közreműködnek a minőségbiztosítási audit feladatainak ellátásában).

Egy felsőoktatási intézmény ugyanakkor, mint szolgáltató szervezet is kell, hogy működjön. Ezen szerepe jóval tagoltabb és komplexebb, minthogy egyszerűen a felsőfokú képzés és kutatás-fejlesztés szimpla keretei közé lehessen szorítani. Az intézmény szolgáltatói jellegű működésére, illetve az ott működő szolgáltatói rendszerekre igen sok variáció adódik, de mindezek egyenként és összességében egyaránt csatolhatók a fenntartható fejlődés alapú intézményi működéshez. A következőkben felsorolok néhány jellemző lehetőséget, amelyet egy egyetem vagy főiskola szolgáltatási rendszer szintjén biztosíthat, elláthat: Vállalkozás- és kutatásfejlesztési szolgáltatások Az egyfajta inkubátorház-jellegű szolgáltatási rendszer lehetőséget nyújthat azoknak az innovatív vállalkozásoknak, amelyek nem rendelkeznek saját irodával, így irodatechnikai és telekommunikációs berendezésekkel, még nem eléggé jártasak a vállalkozás üzletvitelében, jövedelmükből még nem tudnak megfelelő szakembereket fő- és mellékállásban foglalkoztatni. A jelentősége, hogy nem kell széttagolt infrastruktúrafejlesztést végrehajtani, valamint erőforrás-megosztással koncentrálni lehet a back-office tevékenységeket. Az inkubáció hozzájárul egy strukturált üzleti környezet kialakulásához, minimalizálja az új üzleti vállalkozások körüli kezdeti akadályokat, s megalapozhatja a már működő vállalkozások továbbfejlődésének lehetőségeit, irányait, valamint előmozdítja a vállalkozások közötti együttműködés kialakulását is. Megkülönböztetett figyelem irányulhat ezen szolgáltatási területen belül, a kutatói teamekre, kutatói projektekre, amelyek tevékenységüket szintén vállalkozói jelleggel végeznék.


2007.

25


Kapcsolatépítő, kommunikációs és piacfejlesztő szolgáltatások Egy felsőoktatási intézmény infrastrukturálisan, működési és kommunikatív jellegénél fogva is ideális színtér konferenciák, előadássorozatok, szakmai szemináriumok, workshopok és innovációs börzék megrendezésére. Mindezek gyakorlati megvalósulása számos intézményben már kisebb-nagyobb múltra tekint vissza. Az ilyen jellegű intézményi szintű szolgáltatási rendszer kvalitatív fejlesztésénél alapvető lehetőség a fenntartható fejlődés követelményeinek, eszmerendszerének aktualizálása az adott szakterülethez. Tanácsadó szolgáltatói rendszerek A felsőoktatási intézményeken belül kiépített és működtetett rendszer hallgatók, oktatók, kutatók, illetve klientúrát bővítve az adott régióban működő innovatív kis- és középvállalkozások részére biztosíthat megfelelő szakmai tanácsadókat, amelyek az oktatást, kutatást, tanulást, illetve a szakmai és gazdasági működést segítik. (Pl. tanulási, életviteli, karrierépítési, pszichoszociális jellegű, könyvelési, adóügyi, jogi, pénzügyi, marketing tanácsadás.) A számtalan lehetőség közül az igényfelmérés alapján célszerű preferálni. Ugyanakkor a tanácsadás kibővülhet kapcsolt szolgáltatásokkal, például piacfelmérés, üzleti terv készítés, megvalósíthatósági tanulmányok készítése, stb. Információszolgáltató rendszerek: A hagyományos szolgáltatások (pl. könyvtár) mellett, illetve azok fejlesztéseként a felsőoktatási intézmény ingyenes hozzáféréssel biztosítsa a felsőoktatásban, illetve tudományos kutatásban résztvevők számára a nélkülözhetetlen elektronikus információforrásokat, továbbá adjon meg minden lehetőséget, hogy a keresőrendszerek használatát, megismerését megkönnyítse a bekapcsolódó hallgatók, kutatók számára. Ugyanakkor bővíteni, fejleszteni érdemes azokat a nemrég induló, de egyre népszerűbb információszolgáltató rendszereket, amelyek már átlépik az intézményi kereteket. Ilyen például a diplomás pályakövető rendszer, avagy az alumni (öregdiák) rendszer, amely az Európai Unióban már több éve kialakult, sikeresen adaptálható és általa a végzős hallgatók - igényeiknek megfelelően - a diploma megszerzése után is kapcsolatot tarthatnak felsőoktatási intézményükkel, illetve azzal a szűkebb közösséggel, akikkel együtt végeztek, akikkel egy szakmai közösséghez tartoznak. Kulturális és rekreációs szolgáltatások: Különösebb magyarázatot nem igényel, amikor a felsőoktatási intézményeket, mint kulturális rendezvények, előadások, ismeretterjesztő műsorok, prezentációk, kiállítások lehetséges színtereként említjük. Ugyanakkor egyben a felgyorsult, egyre stresszesebb életmód talán egyik legjellemzőbb színtere is egyben a felsőoktatás. Gyakran nincs hol visszanyerhetnék az oktatók, kutatók, hallgatók a testi, lelki frissességüket. Alig van lehetőség a test rendszeres kondicionálására. Ilyen téren jelentős infrastruktúrafejlesztés, öltözők, torna- és a fitnesstermek, szauna, masszázs és pihenőterek kellenek. Emellett a vendéglátást is fejleszteni kell. (pl. presszó, bár, étterem) amely a konferencia-túrizmussal (vendégházak, vendégszobák kialakítása) együtt gazdaságilag is megfontolandó kérdéskör. Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

26


6. FIZIKAI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE Egy felsőoktatási intézmény fizikai infrastruktúrájának fejlesztése kapcsán, a fenntartható fejlődés feladatait tekintve többféleképpen csoportosíthatóság jelenik meg. Egyrészt az egyetem/főiskola alaptevékenységeihez (képzés, kutatás-fejlesztés, intézmény-működtetés és egyéb szolgáltatás) kapcsolódó infrastruktúra-csoportosítás, másrészt munkahelyi jellegű illetve hallgatói-szociális jellegű felhasználás területe szerinti beosztás (ahol a munkahely tovább differenciálható a képzés, kutatás, illetve egyéb működési és szolgáltatási jellegű munkakörök szerint). Mindezek esetében azonban elkerülhetetlenek az átfedések, ezért célszerű a fizikai infrastruktúra fejlesztésének területét szakmai-technikai aspektusból vizsgálni, különválasztva a berendezés-működtetési fejlesztéseket (idesorolva az anyagfelhasználási stratégiát) és az alapvetően funkció szerinti ingatlanfejlesztéseket. A fizikai infrastruktúra fejlesztésének területén a felsőoktatási intézmények számára megfogalmazott általános és egyéb feladatai közül prioritást élvezhetnek a „B” illetve 2. és 4. feladatok. A következőkben felsorolom a felsőoktatási intézmények fizikai infrastruktúra fejlesztésének konkrét feladatait, módszereit és eszközeit a fenntartható fejlődés elvének függvényében, illetve a fent említett szakmai-technikai bontásban.

Berendezés-működtetéssel és anyagfelhasználással kapcsolatos fejlesztések: -

Az egyes energiahordozók (gáz, elektromos áram, víz, sűrített levegő, stb.) mérésére lehetőleg felhasználási helyenként kell mérőhelyeket kialakítani.

-

Nagyobb egységek (tanszékek, műhelyek, laborok) esetében energiafelhasználást optimalizáló szoftverek, illetve hálózati jellegű számítógépes rendszerirányítást kell kiépíteni.

-

Törekedni kell a gyakorlati képzés során elhasználódott, illetve leselejtezett anyagok újrahasznosítására, vagy energiahasznosítás szempontú kezelésére (pl. fémtani anyagvizsgálat alatt felhasznált próbadarabok beolvasztása és újraöntése, felhasznált faipari segédanyagok eltüzelése, egészségügyi felsőoktatás gyakorlati képzéséből kikerülő textíliák újrahasznosítása vagy fűtésre történő eltüzelése, stb.)

-

A reciklálási lehetőségek optimális kihasználása mind berendezésműködtetés (pl. fűtési rendszerek, hűtővízrendszer kialakítása), mind anyagfelhasználás (pl. zárthelyik, adminisztrációs feladatok céljára újra feldolgozott papír alkalmazása).

-

Az intézmény minden alaptevékenysége szintjén szelektív hulladékgyűjtés és a nehezen lebomló és feldolgozható anyagok (pl. egyszer használatos pille-palack) kiváltása természetes, reciklálható anyagokkal.


2007.

27


-

Beruházás jellegű beszerzéseknél fontos irányadó elv a kompatibilitás és fejleszthetőség legyen (főként elektronikus és informatikai jellegű gépeknél, berendezéseknél)

Funkció szerinti ingatlanfejlesztések: -

Intelligens, ugyanakkor egészséges épületek kialakítása („intelligens campus”). Mindezeknél alapvető aspektus, hogy a meglévő infrastruktúra fejlesztésekor a költséghatékonyság, korszerű energiagazdálkodás és épület-felügyelet, valamint az egészségvédelem irányelvei érvényesüljenek.

-

Az egyes épületek ki- és átalakításakor alapvető fontosságú az akadálymentesítés, a környezettudatos építkezés. Ez utóbbinak szerves része kell, hogy legyen az olyan esztétikai kivitelezés, amely szem előtt tartja az állagmegóvást és a kulturális, építészeti értékek megőrzését is, az adott fejlesztés mindig integráns része legyen a meglévő környezeti feltételeknek.

-

Az egyes termek, helyiségek létesítésénél, átalakításánál vezérelv legyen a többfunkciós felhasználhatóság. Például előadótermek korszerűsítésénél szempont legyen a konferenciateremként való használhatóság infrastruktúrájának megteremtése (elektronikus tolmácsrendszerek installálási lehetőségének biztosítása, mobilizálható, többfunkciós kivetítőrendszer alkalmazásának lehetősége, stb.)

-

A „klasszikus” egyéb felsőoktatási szolgáltatások ingatlanjaiban (pl. könyvtár, egyetemi múzeum) a felújítások alkalmával törekedni kell hogy lehetőség nyíljon számítógépes rendszerszervezés technikai megvalósítására, illetve bővítésére, fejlesztésére.

-

A modern információs-kommunikációs technológiák alkalmazása, rendszerbe építése a felsőoktatási intézmények különböző jellegű menedzsment szolgáltatásainak – ilyenek például a tartalommenedzsment, front-office, back-office, elektronikus ügyintézés, információ-menedzsment, on-line tanácsadás - hatékony implementációját is elősegítik. Mindezek külön-külön is szolgálják a fenntartható fejlődés céljait, követelményeit.

-

A kollégiumok, menzák, klubok kialakításakor törekedni kell arra, hogy képzés szempontjából inaktív időszakban vendéglátási, turisztikai célokra is felhasználhatóak legyenek.

A fent vázolt feladatokhoz kapcsolódva néhány definíció, módszer- és eszközrendszer részletesebb kifejtést is megérdemel: Intelligens campus: Már a jelenleg alkalmazott technológiával és technikával is építhetők olyan energiatakarékos épületek melyek funkciója nemcsak az, hogy védelmet nyújtsanak a környezeti hatásokkal szemben, illetve esztétikus külsővel harmonikus életteret Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

28


teremtsenek, hanem működésük, üzemelésük folytán képesek energiát és pénzt megtakarítani és a környezetet is védeni. Az intelligens campus olyan épületegyüttes, amely a mai technika és a modern építészeti anyagok felhasználásával komplex egységet alkot. A mai elvárásoknak megfelelően, energiatakarékos módon biztosítja a hallgatók, oktatók-kutatók, dolgozók kényelmét és biztonságát. Az egyetemi épületek építésekor és működtetésekor összetett követelményekhez kell igazodni, melyek az építészet, épületgépészet és az informatika eszközeivel valósíthatóak meg. Cél, hogy minden felsőoktatási intézmény a munkaerő-piaci igényekhez, a hallgatói oktatói-kutatói, dolgozói, valamint a társadalmi igényeknek, elvárásoknak megfelelő épületet tudjon építtetni, kialakítani, továbbfejleszteni. Az intelligens campus épületei energiatakarékosak és olyan épület-felügyeleti rendszerrel rendelkeznek, ami a kívánt funkciók komplex működését biztosítja mind az irányítók, mind a szolgáltatásokat igénybevevők számára. Az intézmények meghatározhatják, hogy milyen ütemben, mit és hogyan szeretnének szabályozni. (pl. egy adott épület, vagy épület-komplexum fűtéstechnikai berendezéseinek automatizálása, annak vezérlési szintjei). Az igények növekedésével az újabb és újabb szabályzó rendszerek illeszthetők egymáshoz, így a szolgáltatás köre vertikálisan és horizontálisan is bővíthető. Egy intelligens campus keretében megvalósítandó példák:

Audio-videó eszközök komplex rendszerré hangolása. Így lehetőség nyílik az új oktatási formák megvalósítására (pl. egységes eLearning és benchLearning rendszerek hatékony működtetése). Az épületen belüli és kívüli világítótestek vezérelhetőek, szabályozhatóak lehetnek akár jelenlét-érzékeléssel, akár előre beállított időpontok alapján, de ekkor alkalmazható az úgynevezett jelenlét szimuláció is, arra az esetre, ha nem tartózkodik senki sem az épületen belül, lehetővé téve a hatékony őrzést, védelmet. Az épület energiaellátó rendszerének komplex vezérelése, amely különösen fontos a megújuló energiaforrások esetében, ahol a megtermelt energiát az épület elektromos rendszerében lehet felhasználni, vagy valamilyen energiatároló egységben tárolni. A klímaberendezések és fűtéstechnikai eszközök automatikus és szenzoros vezérelése. Így minden évszakban biztosítani lehet az optimális belső klímát, levegőtisztaságot.

Az intelligens campus által megvalósítható energiatakarékos szemléletmódba szervesen integrálhatók a környezetbarát anyagok felhasználásával, az újrafelhasználással, reciklálással, a megfelelő hőszigeteléssel, valamint a hőkiáramlás folyamatos monitoringozásával kapcsolatos kérdések, amelyek által az energiaveszteség minimalizálására, illetve a korszerű környezetgazdálkodásra lehet törekedni. Egészséges épület: A felsőoktatási intézmények épületeinek elsődleges feladata nem az esztétikai látvány (bár kétségtelenül az is fontos), hanem elsősorban az, hogy az épületek, szerkezetük, berendezésük által biztosítsák a benne dolgozók, tevékenykedők szervezetének biológiai-fizikai működését elsődlegesen befolyásoló feltételeket. Ezek a hatások öt érzékszervünkkel nem észlelhetők, de tudatunk alatt biológiailag reagálunk a


2007.

29


fellépő hatásokra (pl. a radioaktív, vagy rövidhullámú sugárzásra). A biológiailag káros hatásokat keltő építészeti megoldások láthatatlanok, a kedvezőtlen hatást gerjesztő anyagokról, berendezési tárgyakról pedig az érintettek általában nem rendelkeznek kellő ismerettel. A főként a homlokzatra összpontosító "látványépítészet" figyelme nem terjed ki a káros hatásokat ébresztő építészeti kérdésekre. A környezet- és egészségvédelem mindig elsődlegesebb fontosságú, mint az öncélú architektúra megjelenése. A belső és külső környezet védelme az ökologikus építészet feladata, amely magába foglalja a bio-szolár, a bio- és az energiatakarékos építészeti célkitűzéseket. Az ökologikus építészet elve, hogy a meglevő, tradicionális struktúrába ágyazva, az értékek megőrzésével (társadalmi, szerkezeti, természeti) és a források körültekintő felhasználásával fejleszti és alakítja át az épületet. Ugyanakkor az egészséges épületek kialakítása nem ér véget magának az építménynek a fizikai megteremtésével, átalakításával. A közvetlen környezet is szerves része annak. Alapvető fontosságú a szennyezést megkötő, egyben a zajártalmat csökkentő zöldfelületek megőrzése és növelése. Ennek eszközei lehetnek:

Fasorok megtartása és új fasorok telepítése. Zöldesített homlokzatok tervezése a déli homlokzaton lombhullató, az északi homlokzaton örökzöld növény telepítésével. Zöldtetők alkalmazása minden olyan felületen, ahol lapostető vagy alacsony hajlásszögű magastető készül. A parkok fejlesztése, többszintű növényzettel, fasorokkal, facsoportokkal és részben nyílt vízfelületekkel, részben vizes élőhelyekkel. A vízzáró burkolt felületek csökkentése, a burkolt felületekről az esővíz gyűjtése és hasznosítása a zöldfelületek érdekében.

A meglévő épületek környezetének zajterhelés-csökkentésében a növényzet mellett fontos szerepet játszik a külső hangszigetelés, illetve új épületek esetében a fokozottan hangterjedést gátló építőelemek használata. A Világ Egészségügyi Szervezete (WHO) szerint az egészség nemcsak a betegség hiánya, hanem a teljes szociális és szellemi jólét állapota. A káros toxikológiai, negatív biológiai beltéri hatásokkal terhelt immunrendszer az élettartam lerövidüléséhez vezet. Tudatosítani kell, hogy a civilizált társadalom életének 80-90 %-át zárt terekben, épületben tölti, következésképpen szinte állandó és szoros kölcsönhatásba kerül a lakásban, a munkahelyen fellépő belső hatásokkal. Ezek pozitív és negatív hatásúak is lehetnek. Az épületek külső-belső szerkezete, struktúrája, anyagminősége jelentősen ronthatja avagy javíthatja nemcsak a bennük végzett tevékenységek hatékonyságát, de akár a bennük huzamosabban dolgozók életkilátásait aszerint, hogy a látványépítészetnek, vagy az ökologikus építészetnek az irányelvei érvényesültek az épület tervezésében. Az energiafelhasználás csökkentésének, optimalizálásának eszközei (példák): -

A fűtési energiafelhasználás csökkentése utólagos hőszigeteléssel (kiemelve a külső oldali hőszigetelés, illetve a környezetbarát szigetelőanyagok használatának fontossága).


2007.

30


-

-

Napterek, zárterkélyek kialakítása, amelyek a déli homlokzati szakaszokon segítik a napenergia passzív befogadását, a napsütés nélküli időszakban pedig puffer-zónaként működnek. Egyes esetekben üveggel fedett belső udvarok átriumok kialakítása, amennyiben a szellőzés megoldható. Az épületszerkezet energetikailag zónák szerinti tervezése (például az északi homlokzat mögé eső zónát, ha lakófunkció van mögötte fokozottan kell hőszigetelni, azonban amennyiben lehetséges, érdemes ezt a zónát alacsonyabb fűtési igényű területek számára fenntartani, melyek jól hasznosítják a mögöttük levő épületrész hulladékhőjét). A helyiségek egyenletes és káprázásmentes megvilágításának tervezésénél prioritást élvezzen a természetes fény. Gépészeti felújítás esetén a szürkeszennyvíz vezeték és a feketeszennyvíz vezeték szétválasztása csökkenti a szennyvízterhelést és a szennyvízdíjat. A klímaberendezések nyári használatának elkerülésére az épület közvetlen környezetében párologtató zöldfelület vagy vízfelület alkalmazása. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetése során a komposztálható hulladék szervezett elhelyezése segíti az épület körüli zöldfelület gondozását, és a tavaszi időszakban a virágládákba is megfelelő friss földet szolgáltat. A nem komposztálható, de éghető hulladék esetében megoldható a fűtési célú tüzelés, ha az épületben van biztonságosan működő kémény és tüzelőberendezés.

Az energiaracionalizálás, korszerű energiatermelés szakterületén még jelentős, kiaknázatlan, ugyanakkor hatékonyságában fejlesztendő-fejleszthető szektor a napenergia hasznosítása napkollektorok, áramtermelő napcellák révén (fűtés- és melegvíz-szolgáltatásban egyaránt), illetve a biomassza, bioenergia felhasználása központilag automatizált kazánokban, kazánrendszerekben.

7. HUMÁN ERŐFORRÁS GAZDÁLKODÁS Egy felsőoktatási intézmény, mint munkáltató által foglalkoztatottakat alapvetően két csoportba szokás osztani: az egyik az oktatói-kutatói személyzet, a másik az intézmény fenntartását, működtetését végző személyzet. Ha a fenntarthatóság komplex rendszerének irányelvei alapján vizsgáljuk az intézmények humán erőforrás gazdálkodását, ez a megosztás szintén mérvadó lehet. A fenntartható fejlődés kapcsán megfogalmazott általános feladatok közül az „A” és „C”, (illetve, ha az embert a Föld egyik erőforrásaként kezeljük, bizonyos szempontból a „B” is), az egyéb feladatok közül pedig az 1. és 2. pontban megfogalmazottak állnak igazán közel a humán erőforrás gazdálkodás területéhez.


2007.

31


Oktatói-kutatói állomány: Egy egyetem/főiskola oktatói-kutatói (valós) humán erőforrás igényét több paraméterből álló igényrendszer optimalizálásával kell meghatározni. Az oktatói személyzet létszámát alapvetően az egyes szakokon tanuló hallgatók és az újonnan felvettek száma szabja meg, viszont a kvantitatív és kvalitatív jellemzők közül az utóbbinak kell prioritást biztosítani. Ugyanakkor bizonyos képzési területeken (főként műszaki tudományok, természettudományok és orvosképzés) különös jelentőséggel bír a gyakorlati kutatói munka, amely a hallgatói létszámon kívül – ahhoz esetenként relatíve kevésbé kötődve – szintén erőteljesen kell, hogy meghatározza az oktatóikutatói személyzet összetételét. Ezeken a területeken ugyanis a közép és hosszabb távú képzési stratégia sarkalatos meghatározó eleme az intézeti kutatás. A fenntartható fejlődés vezérelvei figyelembe vétele mellett az alábbi aspektusok fontolandók meg, illetve eszközök állnak rendelkezésre: -

Reform alapelvként megfogalmazható, hogy a tudományos fokozat megléte ne jelentsen automatikus garanciát és törvényszerű szabad utat bármilyen jellegű oktatási-kutatási funkcióra. Szinte valamennyi képzési területen vannak stratégiailag irányító pozícióban olyan – tudományos múltjuk miatt általában megbecsült, de tekintélyelv alapján „regnáló” – magas tudományos fokozattal rendelkező oktatók, kutatók, akiknek egyrészt szakmai tudása is frissítendő, másrészt az úniós csatlakozás, illetve a bolognai folyamat által megkívánt szemléletváltást, képességbővítést nem tették magukévá.

-

Az életfogytig való tanulás elvét az egyetemi/főiskolai oktatók, kutatók, tudósok is tegyék magukévá. Csak így várható el többek között, hogy a fenntartható fejlődés ne csak „elméleti űrben lebegő fogalom” legyen, hanem a gyakorlatban is megvalósítható komplex vezérelvként működjön.

-

Az ÚMFT-ben megfogalmazott prioritások szerint az Oktatási és Kulturális Minisztérium állítson össze olyan tréningszerűen közvetíthető (pl. 80-100 órás tanfolyam, 7-10 naponta 6 órás oktatással), egyben számon kérhető tematikát, amely sikeres elvégzése egyrészt erőteljes projektszemléletű orientációt nyújtana, másrészt jogosítványt jelentene irányító pozíciókba a felsőoktatási képzést, kutatást illetően. A tréning évente, az aktuális információk és frissített tematika alapján ismétlendő. A tréningek lebonyolítói között feltétlenül szükséges már sikeres operatív programokat lebonyolító szervezetvezetők, projekt-menedzserek részvétele. A tréningek tematikájának szerves része kell hogy legyen a fenntartható fejlődés komplex feladat- és eszközrendszere, az adott képzési-kutatási területre aktualizálva

-

Működési jellegében, stratégiájában legyen különválasztható a képzési oktatási tevékenység és a tudományos kutatói munka. Legfőbb összekötő kapocs a mindkét területen résztvevő hallgatók, illetve azok aktivizálása, bevonása. Mind a képzési, mind a kutatói részlegek – különösen utóbbiak – vezetői alkalmassági szempontjai között jelenjen


2007.

32


meg a menedzseri képesség és a TÁMOP-ban, illetve GOP-ban megfogalmazott irányelvek, prioritások, fejlesztési elgondolások rendszerében való jártasság. -

Az oktatói-kutatói állomány utánpótlásában, bővítésében humán erőforrás bázisként alapvetően az adott kar vagy szak posztgraduális, doktori képzése működjön. A PhD-programokat, témaköröket a gazdaság és tudomány (prioritással az alkalmazott tudományokra) igényéből kiindulva, az oktatói-kutatói „hiányposztok” figyelembe vételével alakítsák ki, határozzák meg, ugyanakkor a követelmények közé – a doktori záróvizsgák részeként, illetve a munkahelyi téziselőkészítő viták kötelezően felvetendő kérdése(i)ként - szervesen integrálva legyenek a fenntarthatóság aktuális szakmai és tudományos ismérvei is.

Ehhez kapcsolódva néhány mondattal feltétlenül érdemes említeni a fenntartható fejlődés érdekében végzett tudásmegosztás legfontosabb eszközéről, a továbbképzésről. A továbbképzések célja, hogy a megszerezett tudás beépüljön a napi gyakorlatba, s a résztvevők az elsajátítottakat minél szélesebb körben adják át másoknak is. Lényeges továbbá, hogy olyan továbbképzések lebonyolítására legyenek források biztosítva, amely a fenntartható fejlődés ismeretein túl a pedagógiai célok megvalósítását is támogatják. A feltételek akkor optimalizálhatók, ha a felsőoktatási intézményben rendszeresen megtörténik a célok teljesítésének értékelése, ha működik teljesítményértékelési és fejlesztési rendszer, s ezek ismeretében rendszeresen felülvizsgálják a továbbképzési programot, tervet. A célok eléréséhez szükség van felkészült, kompetens szakemberekre. Ennek érdekében a felsőoktatási intézménynek gondoskodnia kell az oktatók, hallgatók kompetenssé tételéről, ennek egyik formája éppen a továbbképzés. Bizonyos időközönként ellenőrizni, értékelni kell, hogy a célok megvalósítása megfelelő ütemben, megfelelő módon zajlik-e. Ha nem, akkor azt kell megvizsgálni, hogy ennek mi az oka. A továbbképzések szerkezeti-stratégiai kialakításának, fejlesztésének egyik alapvető lényege, hogy miként épül be az ott megszerzett tudás a tanítás-tanulás folyamatába, milyen belső szervezeti tudásmegosztó fórumok működnek a továbbképzéseken megszerzett kompetenciák továbbadására, megosztására. Erre többféle módszer, eszköz is adódik: -

a tájékoztatás a továbbképzésről, a megszerzett tudásról, annak hasznosíthatóságáról (Beszámolás értekezleten, közzététel a felsőoktatási intézmény honlapján, a könyvtárban, hírlevélben stb. Bár a tájékoztatás nagyon fontos elem, hatékonysága a tudásmegosztás szempontjából rendszerint alacsony fokú);

-

bemutatóórák megtartása a tanultak felhasználásával, azaz szervezett tudásátadás;

-

módszertár létrehozása (gyűjtemény, feladatbank), kivonat, illetve összegzés készítése a továbbképzésről, az alkalmazott módszerekről;


2007.

33


-

oktatói, hallgatói alkotóműhely, amely önkéntes alapon szerveződő szakmai fórum saját szakmai programmal (Szakirodalom feldolgozása, bemutatása; nemzetközi tendenciák ismertetése adott témában, beszámoló egy-egy konferenciáról, az ott hallottak közös továbbgondolása, saját kutatás, tanulmány bemutatása, belső benchmark fórum stb. Egy-egy új szakmai, módszertani továbbképzés után a kurzuson részt vett oktató, kutató, hallgató felkínálja tudását, s a szakmai fórumon beszélgetés, közös gondolkodás keretében osztja meg az érdeklődő oktatókkal, hallgatókkal tapasztalatait, kiegészítve akár a tanultakat a szakirodalomban olvasottakkal.);

-

rendszeres, tantervbe illeszkedő képzés, ilyenkor maga a képzés szolgál belső tudásmegosztó fórumként;

-

intézményen kívüli lehetőségek is adódnak a tudás megosztására: konferenciák, intézményi bemutatkozás nyílt napokkal, publikációk a szerzett tudás intézményi hasznosításáról.

Intézményi működést, fenntartást végző állomány: A működési személyzeti létszám meghatározásának több irányú vezérelvei kell, hogy legyenek a költség- és létszám-optimatizálás. Mindezek megközelítései, eszközei a fenntartható fejlődés tükrében: -

A kizárólag működést, fenntartást végző állomány (nem oktatói-kutatói közalkalmazott és egyéb saját állományban foglalkoztatott) intézményi szinten nem haladhatja meg a 35 %-ot, ugyanez kari, tanszéki szinten 25 %.

-

Amennyiben az adott munkakörök megengedik, előtérbe kell helyezni munkaügyi központ által támogatott munkanélküliek (kiemelve a pályakezdő munkanélkülieket), illetve eredendően képzetlen, vagy alulképzett, de az intézmény keretei között betanítható munkavállalók alkalmazását. Kampányszerű, rugalmas létszámot igénylő munkáknál ez irányú tevékenységi körrel rendelkező közhasznú társaságoktól kölcsönzött humánerő-forrás igénybevétele – amelynél külön előny lehet, hogy ÁFA-s szolgáltatási költségként jelenik meg – esetleg évkihagyó, évismétlő hallgatók alkalmazása ajánlott.

-

Amennyiben a korábbiakban többször említett informatikai jellegű fejlesztések létszámcsökkentést tesznek lehetővé, azt átképző központokkal, foglalkoztatási közhasznú társaságokkal projektszerű partneri együttműködésben kell levezényelni. Mindezekre partneri együttműködésben forrásokat kell kutatni az új operatív programokban (GOP, TIOP, TÁMOP).


2007.

34


8. DÖNTÉSHOZATAL ÉS STRATÉGIAKÉSZÍTÉS A döntéshozatal és stratégiakészítés gyakorlatilag nem értelmezhető a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos területek sorában elszigetelten létező és működő rendszerként. A döntéshozataloknak ideális esetben az adott egységet – jelen esetben egy felsőoktatási intézmény – és környezetét érintő valamennyi input információ differenciált befogadásával és cél-feladat-eszköz rendszerébe való beintegrálása útján kell megszületniük. A döntéshozatalok mechanizmusa és a döntések komplex rendszere, irányultsága jelenti a stratégiakészítés alapjait. Mindebből kifolyólag a fenntartható fejlődésre vonatkozóan a felsőoktatási intézmények számára megfogalmazott valamennyi általános és egyéb feladat direkt és indirekt módon érintett ezen a területen. Akcióterv szinten mind a felsőoktatási ágazat egészének, mind az autonóm felsőoktatási intézményeknek olyan irányban és módon kell a folyamataikat, struktúrájukat, tevékenységeiket, szemléletüket, kultúrájukat megszervezni, fejleszteni, hogy azok a fenntartható fejlődést, mint egyik társadalmi-gazdasági főcélt is szolgálják. A felsőoktatási intézmények az Intézményfejlesztési Terveikben (IFT) határozzák meg stratégiájukat. Az Intézményfejlesztési Terv (IFT) a felsőoktatási intézmények stratégiai alapdokumentuma, amely a fejlesztési törekvéseket számba véve, továbbá a stratégiai jellegű aktivitásokat és magatartást generálva vezetési eszközként szolgálja az intézményirányítást. Éppen ezért funkciója nem szűkíthető le a beruházási döntéseket megalapozó, illetve jóváhagyó vagy az intézményi akkreditációt kiegészítő dokumentum szerepkörére. Az IFT a felsőoktatási intézményeknek a felsőoktatás-fejlesztési politika helyi végrehajtását tartalmazó dokumentuma. Felhasználásával a felsőoktatási intézmények a rendelkezésükre bocsátott állami erőforrásoknak, mint vagyonnak a társadalom számára értékes hasznosítását, megóvását, elidegenítésük szükségességét, a tervezett gazdálkodás megfelelőségét és megalapozottságát igazolják. Az IFT alapvető célja, hogy alkalmazása és ösztönzése révén erősödjön a hosszú távú stratégiai tervezés, valamint a fenntartható fejlődés intézményesített rendszerbe állítása, amely az eddiginél hatékonyabb irányítási, működési, menedzselési kultúra megerősítését célozza. Egy felsőfokú oktatási intézmény egyszerűsített modelljében három alapvető tevékenységi körbe lehet csoportosítani a működést: képzés-oktatás; kutatás-fejlesztés; intézményi működés és (egyéb) szolgáltatás (tkp. az előző két tevékenységi körön kívüli funkciók). A fentiekre való tekintettel ebben a fejezetben a döntési kompetenciák és mechanizmusok szintjén teszek észrevételeket azon célból, hogy a fenntarthatóság alapelvei a stratégiakészítés részei lehessenek. Amint említettem ez a témakör roppant szétágazó és csak akkor értelmezhető, ha a szándékok és irányultságok (a megfelelő értékrendekkel) letisztázottak, de ekkor is olyan vázként kell szolgálnia, amelyet a többi terület változtatásának szándékai céljai töltenek ki. Ellenkező esetben a döntéshozatal és stratégiakészítés hatástalan, öncélú lesz. Tehát nem lehet univerzális eljárásra vonatkozó receptet adni e téren, csupán szempontokat, amelyeket az adott intézmény jellemzői, paraméterei alapján kell aktualizálni.


2007.

35


Az új felsőoktatási törvényben a felsőoktatási intézményirányítással kapcsolatos döntésmechanizmusban (döntés-előkészítés, véleményezés, a végrehajtás ellenőrzése) egy úgynevezett gazdasági tanács felállítása szerepel. A tervek szerint 7-9 fős testület – amelybe tartozik a rektor és a gazdasági igazgató is - tagjai közül két-három főt az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve a Pénzügyminisztérium delegál. A többi tagot az adott intézmény szenátusa delegálja. Döntéshozatal és stratégiakészítés szempontjából az új felsőoktatási törvény több lehetőséget nyújt, mint amennyit jelenleg a gazdasági tanácsok kihasználnak, vagy ki tudnak használni. A jelen munka eddigi fejezeteiben – amelyek gyakorlatilag a felsőoktatási intézmények egy-egy területét taglalták a fenntartható fejlődés vonatkozásában – tárgyaltak döntéshozatal és stratégiakészítés terén megjelenítendő vonatkozásai, illetve az e téren szükséges változtatások a fenntarthatóság érdekében – mintegy összefoglalásként - a következők: -

Meg kell követelni a felsőoktatási intézmények valamennyi alaptevékenysége vonatkozásában az intézményi minőségirányítási rendszer kidolgozását és alkalmazását, betartását, amelynek intézményi szinten fő letéteményese a gazdasági tanács legyen.

-

Költségvetési vonatkozásban meg kell különböztetni a normatív támogatásokból eredő bevételek és abból fedezett tételek elszámolási rendszerét, illetve a vállalkozási jellegű tevékenységhez kapcsolódó bevétel-kiadás rendszert. Meg kell határozni a két rendszer esetleges metszetének, átjárhatóságának szabályait (azonos jogcím – pl. áramfogyasztás - költségmegosztási arányainak, elszámolhatóságának szabályozása).

-

A döntéshozatal és stratégiakészítés folyamatában – az intézményi minőségirányítási rendszerben egyértelműen leszabályozva és az előzőekben leírtakra építve - kapjanak nagyobb önállóságot és kompetenciát a kisebb intézményi egységek (karok, szakok, tanszékek) a képzés és K+F tevékenységek terén. A központi irányítás inkább csak az intézményi működtetésre koncentrálódjon.

-

Célszerű kutatói teamek létrehozása, amelyek feladata pályázati projektek kidolgozása, pályázati menedzselése és lebonyolításának koordinálása. Jellemzői legyenek:

az adott team működhet külön gazdasági egységként (alapítvány, kft, kht, egyesület), de alapfeltétel (ebben az esetben) legyen szerződéses partneri kapcsolata a felsőoktatási intézmény projektvolumennek megfelelő szintű egységével,

vezetése, tagjai többsége az egyetem/főiskola állományából kerüljön ki,

munkájába, projektjeibe vonjanak be minél több arra érdemes alap-, mester-, vagy posztgraduális képzésben résztvevő hallgatót,

legyen szerződéses, a projekt célját, szükségességét igazoló kapcsolata a gazdaság és/vagy tudomány, társadalom


2007.

36


szereplőivel (vállalatok, tudományos kutató intézmények, iskolák, kórházak, stb.). -

A felsőoktatási intézmény valamennyi szintjén, illetve valamennyi tevékenysége esetén stratégiai vonatkozásban egyértelmű utasítások jelenjenek meg az energiaracionalizálás, erőforrások takarékos felhasználása, környezetvédelem, informatikai modernizálás érdekében és vonatkozásában, amelyeknek megléte minőségirányítási rendszerben is előírásként megjelenő alapfeltétel legyen az adott tevékenység gyakorlása szempontjából.

-

A képzési és kutatási tevékenység területén stratégiai szempont legyen az intézmények közötti átjárhatóság (mindkét területen) és az interdiszciplinaritás lehetőségeinek kihasználása (főként a K+F tevékenységek területén).

Hatékony felsőoktatás, illetve annak intézményi szintű – illetve azon túlmutató komplex stratégiai irányítása, vezetése manapság már elképzelhetetlen hálózati szerveződés (networking), illetve rendszerelmélet nélkül. A stratégiai vezetés legfőbb támogató eszközei az egyes belső és külső, minél modernebb információtechnikai felszereltséggel rendelkező kommunikációs rendszerek lehetnek. Ezeknek legtöbbje jelen műben már említésre került:

Minőségbiztosítási rendszer Vezetői Információs Rendszer Validációs rendszer Diplomás Pályakövető Rendszer Alumni Rendszer Karrierközpontok Felsőoktatási Portál Könyvtári rendszerek Gazdálkodási rendszerek, tanulmányi nyilvántartó rendszerek Egyéb tudásmenedzsment eszközök

A minőségbiztosítási rendszerről külön fejezetben, részletesen is volt már szó, a felsorolásban utána következő két rendszer jellemzőiről, előnyeiről – ugyancsak azok kiemelt fontossága miatt – szintén érdemes kissé bővebben írni. Vezetői Információs Rendszer: Az adattárház alapú vezetői információs rendszer mind a társadalmi fejlődést, mind pedig a környezeti értékek védelmét nagymértékben elősegíti. Az adattárházban a felsőoktatás egész területéről integrálódnak adatok az egyes intézmények működéséről. Így egy olyan országos szintű adatbázis gyűlik össze, amely felbecsülhetetlen érték a felsőoktatás stratégiai fejlesztési irányvonalainak kijelölésekor. Teljes körű képet kaphatunk az egyes intézmények működéséről, az eszközök és szellemi kapacitások felhasználásának hatékonyságáról, a hallgatókról, oktatókról, kutatókról, egyéb személyzetről valamint a képzésekről és kutatás-fejlesztésről, mint alaptevékenységekről. Az adattárház alapú intézményi és tárca szintű vezetői Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

37


információs rendszer kialakítása számos előnnyel jár a társadalmi és környezeti fenntartható fejlődés szempontjából: -

az adattár segítségével az oktatási tárca gyorsan hozzájuthat a felsőoktatási intézmények ellenőrzött adataihoz, és a korábbinál jobban megalapozhatja döntéseit; ezzel nagymértékben hozzájárulhat a társadalmi és ezen keresztül a gazdasági fejlődéshez;

-

általa lehetőség nyílik hatékonysági és erőforrás-ellátottsági benchmarkok készítésére, az intézmények összehasonlíthatják teljesítményüket, lehetőségeiket a felsőoktatási terület egészével, amely a képzés terén minőségirányú, hallgató- és oktatócentrikus fejlesztési lépéseket intonálhat;

-

az intézmények számára is megvalósítható lesz az összegyűjtött információk egyszerű újrafelhasználása;

-

lehetővé válik az intézményi igazgatási erőforrások hatékonyabb felhasználása, az automatizáció lehetőségeit maximálisan kihasználva jelentősen csökkenthető az adatszolgáltatással kapcsolatos munkaterhelés, egyszerűbb és könnyebb lesz mind az intézmény vezetősége felé, mind az Oktatási Minisztériumba irányuló adatszolgáltatás. (Az adatszolgáltatást, adatfeldolgozást általában magasan kvalifikált szakemberek végzik, akik az így felszabaduló időben az alapvető feladataikat tudják magasabb minőségben elvégezni.);

-

az adattár alapú VIR támogatja a papírmentes iroda koncepcióját, hiszen az elektronikus formátumú nagymértékben csökkentik az intézmények papírfelhasználását;

-

az intézményi adattárak az intézmények működéséről is gyűjtenek információkat, így például a fűtés, víz, elektromos áram felhasználás optimalizálását lehetővé teszi, hogy az adattárban integráltan állnak rendelkezésre az adatok, amelyeket hosszabb idősorba rendezve, a kihasználtsági mutatókkal és múltbeli energiafelhasználási adatokkal összehasonlítva lehet kialakítani az intézmények optimális működését energetikai szempontból;

Egy kiépülő és konzisztens felsőoktatási vezetői információs rendszer lehetővé teszi az intézmények vezetői számára a stratégiai szemléletmódot, a hosszú távú, széleskörű megalapozott döntéshozatalt azáltal, hogy az intézmény adatvagyonát automatizált folyamatokon keresztül alakítja információvá illetve tudássá. A felsőoktatási vezetői információs rendszer révén lehetőség nyílik hatékonysági és erőforrás-ellátottsági benchmarkok készítésére, az intézmények összemérhetik magukat a felsőoktatási terület egészével. A felsőoktatási vezetői információs rendszerek hatékonyan javítják a döntéselőkészítési folyamatok minőségét, valamint az új döntések, szabályozások célba érési (time-to-market) idejét, ezáltal a felsőoktatási intézmények irányítását, stratégiai tervezését, a tervek megvalósításának nyomonkövetését, a korszerű menedzsment Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

38


rendszerek kiépítését és működtetését. A döntés-előkészítés gyorsasága és minősége és széleskörűsége alapvetően fontos a felsőoktatási intézményekben, mert az intézmények munkaerő-piaci, társadalmi és környezetvédelmi sikeressége nagyban függ attól, hogyan tudják nagyon rövid idő alatt a saját igazgatási-irányítási rendszerükbe megfelelően adaptálni az EU jogszabályait, a munkaerő-piaci elvárásokat, a környezetvédelmi előírásokat egyidejűleg. Mindez által elérhető, hogy a fenntartható fejlődés ismérvei ne korlátozódjanak egyes területekre, hanem a felsőoktatás teljes intézményrendszerében érvényre juthasson. Validációs rendszerek: A felsőoktatási intézmények hallgatóinak mobilitási mutatóinak alacsony értékében jelentős szerepet játszik, hogy nincs egységes beszámítási, megfeleltetési rendszer, amely hatékonyan lenne képes a megszerzett tudást és kompetenciákat kreditálni, beszámítani a további képzésekbe. Ugyanakkor az egész életen át tartó tanulás elve új oktatási-képzési paradigmaként segíti elő a folyamatos versenyképességet és a munkaerő-piaci sikeresség egyéni és társadalmi céljait. Egy létrejövő validációs keretrendszer növeli a Magyarország, illetve Európa országaiban megszerezhető végzettségek és képesítések közötti átláthatóságot, egyben támogatja az egyes felsőoktatási intézmények, szakterületek egymásba vetett, kölcsönös bizalmát. Ugyanakkor növeli a mobilitást, és hozzájárul a nem-formális és informális tanulási keretek között megszerzett képességek beszámításához. A validációs rendszerek működésének eredményeképpen megvalósul az európai színtű hallgatói mobilitás objektív értékelési rendszere, a szintek bevezetése egy EU-konform, jobban áttekinthető és rendszerező képzési jegyzék kiadását eredményezi. A rendszer eredményeként kialakul egy olyan referenciakeret, amelyek alapján az oklevelek egy LLL rendszerben egymásra épülnek. Így világos, hányféle módon lehet egy adott végzettséget (szakképzettséget) megszerezni, mit kell hozzá teljesíteni és milyen tudással, kompetenciákkal rendelkezik az, aki az adott oklevelet megszerzi. Ebbe beszámítható a munkában szerzett tapasztalat is és az is eldönthető milyen korábbi tanulmányok milyen képzésbe számíthatók be. A képesítési keretek az adott végzettséget kompetenciák és tanulmányi kimenetek (learning outcomes) szerint írják le. Ezzel orientálható is a képzési rendszer, illetve mindez információt nyújt a munkáltatók és a diákok számára is.

9. EDDIGI DÖNTÉSEK, PROGRAMOK Az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága 1994-ben kidolgozta a fenntartható fejlődés – mint komplex fogalom – mutatóit. Az egyes pontok általános érvényben szólnak az erőforrások felhasználásáról, a környezetszennyezés korlátozásáról, az egészség és biodiverzitás védelméről és sok más mellett az egyén szabadságának, életmódjának, munkájának, tanulásának védelméről. A sokféleség és helyi sajátosságok tiszteletbe tartása mellett emberléptékű települések kialakítására szólítanak fel, amelyeknek természetesen a felsőoktatási intézmények is szerves részei.


2007.

39


A 2002-ben, Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlődés világtalálkozó után japán kezdeményezésre az ENSZ 57. közgyűlése 2002. december 20-án a 2005 és 2014 közötti időszakot a „Tanulás a fenntarthatóságért” avagy a „Fenntarthatóságot szolgáló oktatás” évtizedének nyilvánította, melynek témafelelőse az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO. Mint minden jelentős, a fenntarthatósággal kapcsolatos kezdeményezés, az évtized gondolata is visszavezethető az 1992-es Rio de Janeiro-i „Környezet és Fejlődés” ENSZ-világkonferencia záródokumentumára (Agenda 21), a „Feladatok a XXI. századra” megállapításaira. Az ENSZ-határozat felhívás a kormányok számára, hogy az elkövetkező tíz évben kiemelten vegyék figyelembe a felkészülést, felkészítést a fenntartható fejlődésre. Építsék be nemzeti oktatási koncepciójukba és stratégiájukba, teremtsék meg a fenntarthatóság céljainak elérését segítő tanulás feltételeit. Az évtized programja az intézményi oktatás mellett kiemeli a nem kormányzati szervek, szervezetek és a társadalom valamennyi résztvevőjének szerepét és bevonásuk szükségességét a munkába. Az UNESCO az ENSZ felkérésére megalkotta a Nemzetközi Végrehajtási Tervet (IIS), amely keretet alkot az évtized nemzetközi és nemzeti programjainak elkészítéséhez, illetve megvalósításához. Ebben rögzítik, hogy a fenntarthatóságot szolgáló oktatás, nevelés, illetve hazai megközelítésben a fenntarthatóság érdekében folytatott tanulás elsődleges eszköz a változások előidézéséhez, így mindenki feladata és felelőssége. Célja értékek, magatartás és életvitel közvetítése, kompetenciafejlesztés a jövőre irányuló gondolkodás érdekében, olyan tanulási folyamat elindítása, illetve elmélyítése, mely hosszú távon valamennyi közösség számára igazságosságot, a gazdaságot és a környezetet figyelembe vevő döntéshozatalt alapozhat meg. Továbbá javaslatot tartalmaz arra, hogy a tíz év alatt mely tématerületeket emeljék ki hangsúlyosan. A „Tanulás a fenntarthatóságért” évtizedének programja összhangban van a többi nemzetközi oktatási kezdeményezéssel, a párhuzamosan futó nevelési programokkal, nemzetközi megállapodásokkal és a fontosabb ENSZdokumentumokkal. Így a Dakari Cselekvési Keretprogrammal, az „Oktatást mindenkinek” című programmal, az „Asszociált Iskolák” hálózatával, valamint a Tbiliszi és Thesszaloniki Nyilatkozatban, a „Feladatok a XXI. századra” programban és az Európai Unió 6. akcióprogramjában megfogalmazottakkal. A UNECE, az ENSZ Európai Gazdasági Biztossága a tagállamok aktív részvételével 2004 júliusára elkészítette az Oktatás a Fenntarthatóságért Stratégiát, mely az évtized kezdeményezésével összhangban levő, hosszabb távra szóló, a tagországok oktatási és környezetvédelmi miniszterei által megerősített stratégiai dokumentum.1

1

CZIPPÁN; 2006 Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

40


Az UNESCO által kidolgozott javaslat az évtized évenkénti témáira Fenntartható fogyasztás Kulturális sokszínűség Egészség és életminőség Víz és energia Természetvédelmi területek mint tanulási színterek Világörökség helyszínek mint tanulási színterek Oktatás a fenntarthatóságért a tudástársadalomban Társadalmi részvétel és jó kormányzás A szegénység csökkentése és a fenntartható fejlődés Generációk közötti igazságosság és etika Az évtized célkitűzései a következők: -

A fenntartható fejlődés általános törekvéseinek megjelenése az oktatásban és a tanulásban.

-

Az érdekelt felek közti kapcsolatok és hálózatok elősegítése.

-

Lehetőség biztosítása a fenntartható fejlődés által kínált jövőkép finomítására és az átmenet elősegítésére, az oktatás, illetve a társadalom tudatosságának növelése minden területén.

-

A tanítás és a tanulás minőségének növelése.

-

Stratégiák kidolgozása minden szinten a fenntarthatóság oktatásának és tanulásának ösztönzése érdekében.

A fenti célokkal egyetértésben és azoknak megfelelve az UNECE a „Környezet Európáért” folyamat ötödik környezetvédelmi miniszteri konferenciáján Kijevben, 2003 májusában nyilatkozatot fogadott el a fenntarthatóságot szolgáló oktatásról. Ebben felhívták a tagországokat, hogy a környezeti nevelést és a fenntartható fejlődés szempontjait integrálják mind formális oktatási rendszerükbe (az óvodai neveléstől a felsőoktatásig), mind informális nevelésükbe. A miniszterek egyúttal felkérték az Európai Gazdasági Bizottságot, hogy az UNESCO-val szorosan együttműködve készítse el a fenntarthatóságot szolgáló oktatás stratégiáját. Ezután azt az UNECE Környezetpolitikai Bizottsága által létrehozott munkacsoport – melyben Magyarország is aktív szerepet vállalt – dolgozta ki, megalkotásában nemzetközi szervezetek, kormányok, oktatási intézmények, civil szervezetek környezetvédelmi és oktatási szakértői vettek részt. A hazai felkészülés elindítására a 2003-ban rendezett „Utak egy élhető és fenntartható jövő felé” műhelykonferenciáján került sor, melynek résztvevői javasolták, hogy Magyarországon a program neve „Tanulás a fenntarthatóságért” legyen, ezzel is kifejezve a közösség minden tagja aktív felkészülésének és közreműködésének szükségességét a fenntartható társadalom kialakításában. A 2005 márciusában Vilniusban megtartott, környezetvédelmi és oktatási minisztériumokat mozgósító magas szintű találkozón, melyen részt vett mind a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mind az Oktatási Minisztérium képviselője, kihirdették az európai régióban az „Oktatás a fenntartható fejlődés Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

41


szolgálatában” évtizedét, és ekkor fogadták el a „Fenntartható fejlődés oktatása” stratégiáját, valamint az ennek megvalósítását elősegítő Vilniusi Kerettervet. A stratégia összhangban van és egyben hozzájárul az UNESCO által kidolgozott, „Tanulás a fenntarthatóságért” évtizedének megvalósítási ENSZ-kerettervéhez, felöleli az „Oktatás mindenkinek: közös vállalásunk teljesítése” alapvető rendelkezéseit, támogatja a környezetről és fejlődésről szóló riói nyilatkozat 10. számú alapelvének, az Aarhusi Konvenciónak, továbbá az ENSZ „Millenniumi fejlesztési céljainak és a minőségi oktatásnak” megvalósulását.2 A stratégián és a keretterven kívül még két UNECE-háttérdokumentum áll rendelkezésre: egy a tanulás a fenntarthatóságért múltbeli és jelenlegi folyamatait mutatja be (CEP/AC.13/2004/8/Add.1), egy másik pedig a stratégiában használt szakkifejezések magyarázataként szolgál (CEP/AC.13/2004/8/Add.2). A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos, felsőfokú oktatást érintő döntések és intézkedések hazai viszonylatában fontos sarokkövek lehetnek ezen mű BEVEZETÉSében említett 2005. évi felsőoktatási törvény idézett részei, illetve az ÚMFT Társadalmi Megújulás Operatív Programjának szintén említett prioritásai, céljai. Többé-kevésbé ezen a szinten áll jelenlegi szervezettségében a felsőoktatás fenntartható fejlődés alapelvei szerint történő fejlesztése. Jellemző módon néhány helyen intézményi szinten születtek lépések – például minőségbiztosítási rendszer részeként -, illetve olyan programterv-elemek, amelyek a fenntartható fejlődés céljainak, ismérveinek néhány elemét magába foglalják. Az említett kétirányú - nemzetközi→országos, illetve intézményi→helyi – mechanizmus konstruktív és zökkenőmentes találkozására volna szükség regionális és szakági szinten egyaránt.

Ózd, 2007. március 19.

Dr. Török Béla Az Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány kuratóriumi elnöke

2

BAGI; 2006. Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány

2007.

42


SZAKIRODALOM Amint korábban hangsúlyoztam, ezen munka célja nem elsősorban szakirodalmi, illetve publikációs gyűjteményként funkcionálni, hanem, hogy „praktikus”, megvalósítható elemeket, javaslatokat vonultasson fel a fenntartható fejlődésre vonatkozó feladatok kapcsán a magyar felsőoktatásban. Mindazonáltal célszerűnek látom néhány dokumentum, publikáció felsorolását, amelyek tartalmilag – részben, vagy egészében – párhuzamba vonható jelen írás mondanivalójával. Wheeler, K. A. – Bijur, A. P.: A fenntarthatóság pedagógiája. A remény paradigmája a XXI. század számára. Körlánc Egyesület, Budapest, 2001. Könczey R.: A környezeti nevelés és szemléletformálás külföldi szabályozási gyakorlatai. KöNKomP, Budapest. A környezeti nevelés Európában (1999): Szerk: Havas Péter. 2. kiadás. KÖRLÁNC Egyesület, Budapest. 2002. Czippán K.: Az oktatás szerepe - Pálvölgyi T., Nemes Cs., Tamás Zs.: Vissza vagy hova – Útkeresés a fenntarthatóság felé. Tertia Kiadó, Budapest 2002. Gazdag R.: Fenntartható felsőoktatás – Európai modellek ; Magyar Felsőoktatás. Budapest 2002/8. Oktatási miniszterek közös kommünikéje (2003): 32. általános konferencia. UNESCO. Helyzetkép a fenntarthatóságról a hazai felsőoktatásban – Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda kiadványa, Budapest, 2003. Oktatás a fenntartható fejlődésért – UNECE stratégiai tervezet; Európai Gazdasági Bizottság Környezetvédelmi Bizottság 11. ülésszak, Genf. 2004. Fenntartható felsőoktatás – Felsőoktatás a fenntartható fejlődésért; Expanzió Humán Tanácsadó, Budapest, 2005. Czippán K.: Tanulás és oktatás a fenntarthatóságért – egy évtizednyi világméretű elköteleződés; Tanulás a fenntarthatóságért, Országos Közoktatási Intézet, Budapest 2006. Bagi É.: Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának „A fenntartható fejlődés oktatása” stratégiája; Tanulás a fenntarthatóságért, Országos Közoktatási Intézet, Budapest 2006.


2007.

43

Fenntartható fejlődés a felsőoktatásban

Recommend Documents