F E K E T E ZOLTÁN
FÉMPÉNZEK EURÓPÁBAN „A sárga fémet eredetileg azért választották pénznek, mert megbizsergette a vademberek fan táziáját. Értéke egyértelműen véletlenszerű és lé nyegtelen, és ez az anyag pénzünk értékének és ipari rendszerünk stabilitásának alapja. " D. H. Robertson, Pénz (1928) A provokatív hangvételű megjegyzés mögött a pénz alapproblémája bukkan fel a X I X X X . századi iparosodott társadalmakban. A két alapkérdés - mi a pénz legmegfelelőbb alapanyaga, valamint milyen mértékben lehet és kell a pénzt hatalmi eszközökkel szabá lyozni - végigkíséri a pénz történetének két utolsó évszázadát. A X I X . század eleje óta az első kérdésben jelentős változások mentek végbe. Európa pénzrendszereinek alapját akkor m é g a nemesfémek képezték. Egyrészt belőlük verték a pénzérméket, másrészt nemesfémben fejezték ki a bankjegyek értékét. Ezzel szemben a X X . század vége felé a pénzre mint fizetőeszközre a maga fizikai valójában sok eset ben nincs is szükség. A pénzügyi tranzakciók csekk, hitelkártya és más eszközök, vala mint korszerű elektronikus és számítógépes háttér segítségével egyszerű könyvelési el járássá váltak. Készpénzkímélő pénzügyi eszközök természetesen már korábban is léteztek. Váltók ról már a középkorban beszélhetünk. így pl. a kairói Geniza, - a fontos zsidó-arab do kumentum-gyűjtemény, amely többek között kereskedők leveleit tartalmazza a X I . szá zadból - az abban az időben meglepően összetett bank- és pénzügyi rendszer részletei ről árulkodik. Váltóval nagy összegeket lehetett kiegyenlíteni, amelyeket óvadékkal biz tosítottak és hitellevéllel utalták át. Ezt a rendszert a kereskedők és állami hivatalok egy aránt használták. Korábban ezeket az újdonságokat sokszor szélsőséges elvárások kísér ték, például az, hogy a követeléseket mindig le lehessen hívni arany- és ezüstpénzben, amelyeknek a váltó csak kényelmes és alkalmi helyettesítője volt. Akkoriban a pénzt mint fogalmat tehát az arany és ezüst anyagával azonosították. Most, a X X I . század ele jén más a helyzet. A két nemesfém többé már nem a pénz vagy a csereérték szimbóluma, és sem a készpénzt, sem a hitelkártyát nem tekintik adott mennyiségű nemesfém helyet tesítő eszközének. A brit bankjegyeken még mindig szerepelnek a következő szavak: „ígérem, hogy a bemutató kívánságára kifizetek ... font (azaz arany) összeget", d é a szöveg a múlt maradványa, a valós tartalmát lényegében elvesztette. Az elmúlt kétszáz évben a pénz értékének forrása alapvetően megváltozott. E folya mat során a pénz sokkal rugalmasabbá és talán kezelhetőbbé vált, de a nagyarányú fej lődést állandó elméleti viták és néha katasztrófák kísérték. Bár a nemesfémből készített pénzérmék a mindennapi forgalomból eltűntek, néhány ország előállít érméket az arany mint árucikk adásvételéhez. Ezeknek nincs névértékük, de feltűntetik rajtuk a súlyukat
és az alapanyagul szolgáló arany finomságát. Ilyen pl. a színaranyból vert dél-afrikai (Dél-Afrikai Köztársaság) krügerrand. Sikeres a kincsképzésnek ez a formája, amikor az arany, mint vagyontárgy a hagyományos érem formájában jelenik meg. Érdemes azonban áttekinteni a mindennapokban használatos ismerős érmék változá sát is. Az első nagy lépés az volt, amikor kivonták a forgalomból az összes nemesfém ből készített pénzérmét. Itt szeretnék utalni arra a körülményre, hogy szinte minden eu rópai pénzkibocsátó ország napjainkban is kibocsát aranyból és ezüstből készült ún. em lékpénzeket a legkülönbözőbb alkalmakból, de gyakorlatilag ezek nem válnak a min dennapi pénzforgalom részévé, a legtöbb darab az éremgyüjtők (és a nem gyűjtők) berakójába kerül. Önmagában sem a papír, sem a fém mint anyag nem képvisel különösebb értéket, ezért azt, hogy egyes címletek miből készüljenek, sokkal inkább olyan tényezők határoz zák meg, mint a tartósság, az előállítási költségek és a hamisíthatatlanság, nem pedig va lamilyen egyéb, mély közgazdasági megfontolás. Az átválthatatlan bronzpénzt már a X I X . században is használták, de a X X . század ban már egyetlen fém pénz sem váltható be aranyra vagy ezüstre. Érdekes azonban, hogy a nemesfémek mekkora hatással vannak a modern, a fémértéknél nagyobb névér tékű pénzérmék külsejére. A közepes címleteket általában ezüstszínű fémből gyártják, míg például az 1983-ban forgalomba hozott legmagasabb névértékű angol (Nagy-Bri tannia) érme, az egyfontos nikkel-vörösréz ötvözete kifejezetten az aranyra emlékeztet. Nemcsak a pénzérmék fémtartalma és tényleges értéke csökkent, de a kiskereskedelmi forgalomban egyre nagyobb teret engednek át a növekvő mennyiségű bankjegyeknek. Angliában a legkisebb címletű forgalomban lévő bankjegy 1900-ban az ötfontos volt, mely körülbelül negyvenötször ért többet 1996-os utódjánál, ami történetesen szintén ötfontos. Milyen a pénz Európában a X X I . századelő hétköznapjaiban? Eddig a nemesfémek használatának megszűnését a nagyelméletek kapcsán tekintettük át. Most tekintsük át, hogy Európában milyen fémpénzeket használunk 2001. január l-jén. A tényleges, és teljeskörü helyzetet táblázatba foglaltam. (Lásd az „EURÓPAIFÉMPÉNZEK2001. " táb lázatot) A táblázat első látásra érthető, de bizonyos fogalmakat indokolt az egységes ér telmezés érdekében meghatározni. Az első ilyen kérdés az ország neve. (A táblázatban az országnév alatt előbb a magyar elnevezést használom, majd a fémpénzeken írt or szág-elnevezést értelemszerűen latin, cirill vagy görög betű szerint, vagy ezek közös fel tűntetése esetén is latin betűs átírással.) A X I X . század elején, amikor arra törekedtek, hogy Európában kialakuljon a „közös pénz", még nem vetődött fel a kérdés, hogy ki a pénz kibocsátó. A válasz egyszerű volt: mindig egy ország. Az ország alatt: egy egységes államszervezetbe tartozó földrajzi te rületet a benne és rajta levőkkel együtt kell érteni. Ma már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen Európa országinak és az itt létező álla moknak pénzkibocsátó jogosítványai nem esnek egybe. Indokolt annak megvizsgálása, hogy mi a különbség pénzkibocsátás szempontjából az ország és az állam között. Az or szág értelmezése nem változik a X I X . századi meghatározás óta. Most Európában több olyan állam van, mely vagy nem rendelkezik területtel, mint pl. a Szuverén Máltai Lo vagrend, vagy valamely ország védnöksége alatt áll, mint pl. Svaldbard, mely Norvégia
védnöksége alatt áll, de 62 050 km területe van. Ezen államalakulatok jogállásukat te kintve más-más sajátossággal rendelkeznek és ezt igyekeztem az államforma kategória megjelöléssel érzékeltetni. A teljesség igénye nélkül a jellemzőik alapján egy anyaország védnöksége alatt áll nak, önkormányzattal rendelkeznek és olyan autonóm államok, mely alapján megilleti őket a pénzkibocsátás joga is. Ilyenek pl.: 2
— — — — —
Alandi Autonóm Állam Finnország védnöksége alatt; Alderney Korona Állam Nagy-Britannia védnöksége alatt; Athos Görögország védnöksége alatt; Azori-Szigetek Portugália védnöksége alatt; Ferörer-Szigetek Dánia autonóm tartomány.
A fentiekből eredően indokolt az állam fogalmának meghatározása. Az állam: meg határozott területen (államterület) élő emberek történetileg kialakult tartós és szervezett közössége. Olyan viszonylagos önállósággal és állami szuverenitással rendelkező társa dalmi szervezet, amely a közösség felett főhatalmat gyakorol. Minden államnak van cél ja, mely lényegét meghatározza. Az államcél: az állam által elismert feladatok, kinyilvá nított vagy valóságban követett célkitűzések összessége, amelyek az állam legitimáció ját alapozzák meg. Az államcél történelmileg meghatározott, így szerepelhetnek az ál lamcélok között vallási (Athos szerzetesi köztársaság), vagy erkölcsi követelmények (Szuverén Máltai Lovagrend), gazdasági (Spicbergen Oroszország védnöksége alatt meteorológiai állomás), vagy kulturális események, kollektivista vagy idealista érdekek. Az államcélokat az államhatalmat gyakorló központ állapítja meg, vagy a politikai pár tok programjaikban rögzítik. A görög városállamok kora óta az államcél mind az állam tudományban, mind az állami gyakorlatban évszázadokon át a „legjobb állam" kérdésé vel összekapcsolva jelentkezett. Az újkori társadalomtudományban az államcélok meg alapozása többnyire empirikus módszerrel történik. Ha egy közösség kinyilvánítja állami mivoltát, akkor felmerül az államnak mások ál tal történő elismerése iránti igény. Az államelismerés olyan egyoldalú aktus, amellyel az adott állam kifejezésre juttatja, hogy az újonnan létrejött állam fennállását tudomásul vette, s vele meghatározott terjedelmű kapcsolatot kíván létesíteni. A nemzetközi jog szerint nincs az új állam elismerésére általános kötelezettség. így ebben az államok külpolitikai érdekeiknek megfelelően, rendszerint egymástól eltérő időpontban dön tenek. Az állam nemzetközi jogalanyisága független az elismeréstől. Ennek a kérdésnek időszerűségét igazolom az 1978-ban létrejött Észak-Ciprus Köztársaság, vagy a 2000ben önálló pénzt is kibocsátó Moldáv Dnyeperentúli Köztársaság létével, mely államok elismertsége igen szegényes más államok által. Az európai országok a közös pénz reményében már a X I X . században összefogtak és létrehozták az Európai Latin EremunióX. A Latin Éremunió (Convention Monétaire fr.): Belgium, Franciaország, Olaszország és Svájc által 1865. december 23-án Párizsban megkötött egyezmény. A szerződést aláíró államok megállapodtak abban, hogy aranyés ezüstérmeiket az 1803. március 28-i francia éremtörvény alapján verik. Megállapítot ták az egyes tagországok által verhető pénzmennyiséget, továbbá azokat a feltételeket,
amelyek szerint a tagországok egymás pénzeit kötelesek voltak beváltani. 1867-ben Ro mánia, 1868-ban Görögország, 1873-ban Szerbia is csatlakozott az egyezményhez. Az I . világháború kitörése után a szövetség fokozatosan veszített a jelentőségéből, és 1927. január l-jével formálisan is megszűnt. Az Éremunió kézzelfogható eredménye, hogy a pénzeik alapegységeként elfogadott egy „korona, líra, frank, peseta" stb. úgy került forgalomba, hogy azok egységesen néz tek k i formailag. Ez azt jelenti, hogy azonos súlya: 5,0 g, átmérője: 23 mm, vastagsága: 1,5 mm, anyaga: ezüst (835/1000 fin.), és mind körgyögyös kivitelben készült. Ha összevetjük a 13 ország pénzét, megállapítható, hogy 10 ország érmes előlapján az or szág uralkodójának jobbra, illetve balra néző koronás mellképe, 2 ország érme előlapján állami szimbólum (Franciaország és Svájc) és 1 ország érme előlapján az ország címere található (San Marino), a hátlap mind a 13 esetben azonos „ 1 " értékjelzőszám és a pénz nem megnevezése. Az Éremunióhoz való csatlakozás és érmekibocsátás alapján az alábbi országok bo csátottak ki „közös pénzt": 1860-ban Svájc, 1863-ban Olaszország, 1866-ban Belgium és Franciaország, 1868-ban Görögország, 1869-ben Spanyolország, 1870-ben Románia, 1875-ben Szerbia, 1892-ben Ausztria és Magyarország, 1898-ban San Marino, 1900ban Liechtenstein és 1909-ben Montenegró. Ezen országok közül Montenegró és Szer bia időközben mint pénzkibocsátó ország megszűnt, de a történeti tapasztalatok arra utalnak, hogy ez csak a mostani állapotra irányadó, mert lehet, hogy rövid időn belül új ra adnak ki saját pénzt. Véleményem szerint a Latin Éremuniót bátran tekinthetjük az euró előfutárjának, nem csak formai, de tartalmi megfontolás alapján is, sajnos manap ság erről az intézményről egyáltalán nem hallani, ezért is bátorkodtam felidézni. Az európai fémpénzek táblázatát áttekintve mindenki kedve szerint vonhat le követ keztetést, hisz olyan sokszínűséget mutat akár az országok államformáját, a pénzek ne vét, vagy a forgalomba kerülésének időpontját vizsgáljuk. Indokoltnak tartom külön át tekintését annak, hogy melyik ország mikor vezette be azt a pénzt, amit jelenleg is hasz nál. Változásként csak a pénzreformot vettem figyelembe. Az adott országok pénzei ter mészetesen cserélődtek anyagukban, nagyságukban, súlyukban, de ez magának a pénz nek az átváltását nem jelenti. Gondolom, hogy ha az általunk legjobban ismert magyar körülményeket vizsgáljuk meg, akkor láthatjuk, hogy 1946-tól a fillér/forint sok-sok változáson ment át, (pl. hol köztársaság, hol népköztársaság, címer változatok, fillérek és a forintok anyaga, formája, pereme stb.) de ezek változatlanul azt a pénzt képviselik - a sajnálatos inflációtól függetlenül - amit ezen elnevezéssel hoztak forgalomba. így van ez a legtöbb európai országnál is, bár mint látni fogjuk, a legtöbb ország élt a pénz reformmal. Az európai fémpénzek forgalomba kerülésének évét vizsgálva megállapítható, hogy az 1850-ben forgalomba került svájci rappen/frant illeti az elsőség. Magyarország ilyen szempontból az előkelő 7. helyen áll az időrangsorban, ami igen dicséretes. Most néz zük meg Európa 60 országát a kibocsátás évsorrendjében: 1850. Svájc, 1874. Svédor szág, 1917. Portugália, 1924. Liechtenstein, 1925. San Marino, 1929. Vatikán, 1930. Tö rökország, 1946. Ausztria, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, 1947. Albánia, Dá nia, Ferörer-szigetek, 1948. Belgium, Hollandia, 1949. Németország, Spanyolország, 1952. Norvégia, Svaldbard, 1961. Szuverén Máltai Lovagrend, 1962. Franciaország,
Monaco, 1963. Alandi Autonóm Állam, Finnország, 1971. Gibraltár, Írország, Man-sziget, 1973. Athos, Görögország, 1977. Guernsey Korona Állam, 1978. Észak-Ciprus, 1980. Azori-szigetek, 1981. Izland, Jersey Korona Állam, Madeira, 1982. Nagy-Britan nia, 1983. Andorra, Ciprus, Málta, 1989. Alderney Korona Állam, 1990. Lengyelország, Románia, 1991. Észtország, Lettország, Litvánia, 1992. Bosznia-Hercegovina, Orosz ország, Szlovénia, Ukrajna, 1993. Csehország, Macedónia, Moldova, Szlovákia, 1994. Horvátország, 1996. Belorusz, 1998. Spicbergen, 1999. Bulgária, 2000. Jugoszlávia, Moldáv Dnyeperentúli Köztársaság. A felsorolt országokból csak 56 tekinthető önálló kibocsátónak, mert négy állam: Aland Finnország, - Athos Görögország, - Ferörer Dánia, - Svaldbard Norvégia pénzét használja. Az Európai Unió új, egységes fizetőeszköze az euró. A közös valuta bevezetéséről szóló döntést az Európai Unió tagországainak képviselői 1992 februárjában írták alá a hollandiai Maastrichtban. 1995 decemberében az európai Tanács madridi ülésén szü letett döntés arról, hogy a közös pénz neve euró lesz. Az eurót, mint számlapénzt, 1999. január l-jén vezették be azokban az európai uniós tagországokban, amelyek megfeleltek a Maastrichtban megszabott pénzügyi feltételeknek. 2002-ig a nemzeti valuták helyébe lépve az EU tagállamainak hivatalos fizetőeszközévé válik. A közös valuta előnyei a külkereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalatok mellett érezhetőek lesznek azok számára is, akik az Unió területén utazni szeretnének, hiszen egyik országból a másikba utazva nem kell pénzváltással foglalkozniuk. Az euró bevezetése egyben azt is jelenti, hogy az EU tagállamaiban kezdetét vette a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza, amelyben az eurót ténylegesen beve zető tizenegy tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Íror szág, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) a pénzügyi politikában is a közösségi megközelítés elvét alkalmazza. A kimaradók közül Görög ország 2001. január l-jén vezeti be az eurót, bizonytalan egyelőre Nagy-Britannia és Dánia helyzete, valamint Svédországé, amely a konvergencia kritériumait formálisan nem teljesítette, így önként marad távol. Hosszabb távon valószínűleg mindannyiuknak érdekükben áll majd a közös pénzhez való csatlakozás. Az Európai Unió országai által elfogadott menetrend szerint 2002 első félévének vége az a legkésőbbi időpont, amikor tól az euró válik az egyedüli törvényes fizetőeszközzé az euró-övezet országaiban, ám készpénzként 2002 elejéig kizárólag a nemzeti valuták maradnak használatukban. A gazdasági élet szereplőinek, így a vállalatoknak és a fogyasztóknak a bankszámlák és készpénz helyettesítő eszközök esetében j ó ideig választási lehetőségük lesz az euró vagy a régi nemzeti fizetőeszközök (márka, frank, líra, schilling stb.) között. Ezt a sza badságot mondja k i a „sem kényszer sem tiltás" elve, amely az euróra vonatkozó szabá lyozás vezérfonala. Nyilvánvaló, hogy hazánknak is alkalmazkodnia kell az új helyzet hez, mégpedig oly módon, hogy csatlakozásunkig hatékonyan használjuk ki a közös eu rópai pénz kínálta lehetőségeket, és felkészülünk az euró későbbi bevezetésére. A nemzeti valuták ténylegesen rögzített arányokban válthatók át, mind egymás kö zött, mind az euróra, nincs önálló árfolyamuk sem egymással, sem más pénznemekkel szemben. Egy nemzeti valutában kifejezett összeget két lépésben számítanak át más nemzeti fizetőeszközre: először euróra, majd euróról a cél valutára.
A nemzeti valuták és az euró közötti visszavonhatatlanul rögzített átváltási arányokat 1998. december 31-én állapította meg az Európai Unió Tanácsa. A z átváltási arányokat hat számjegyű számmal fejezik k i , mindig egy euróhoz viszonyítva. így pl. a finn márka 5.94573, a német márka 1.95583, a spanyol peseta 166.386, stb. Jelenleg csak az Euró pai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszerében részt vevő tagországok valutáinak (ez most 11 ország) euróhoz viszonyított átváltási arányának rögzítését jelen ti. A később csatlakozók átváltási aránya a csatlakozáskor kerül meghatározásra, így a mai forintunk átváltási aránya akkor kerül meghatározásra. Az euró váltópénze a cent, 1 euró = 100 cent. A nemzeti valuták az átmeneti időszakban az euró nem decimális vál tópénzeként maradnak forgalomban. Az euró bankjegyek és érmék bevezetésére 2002. január l-jétől kerül sor, és legkésőbb június 30-ig az országok nemzeti valutáit kivonják a forgalomból. Ezen idő alatt tehát kétféle készpénz, az országok nemzeti valutái, illetve az őket felváltó euró lesz forgalomban. Az euró bankjegy hét (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 euró), míg az érme nyolcféle cím letben kerül forgalomba (1,2, 5, 10, 20 és 50 cent, 1 és 2 euró). Az érmék egyik oldalán a kibocsátó ország nemzeti szimbólumait tüntetik fel, a másik (a hátlap) oldalt egyfor mára tervezték. Gondolom, nem nehéz észrevenni, hogy milyen erős a hasonlóság a La tin Éremunió fémpénzével, ott is az előlapon mindig a kibocsátó ország nemzeti szimbó lumai (uralkodói mellképek) jelentek meg. A z euró bankjegyek mindkét oldala teljesen azonos lesz minden részt vevő országban. A nagy volumenű kereskedelmi és pénzügyi tranzakciókra, de a mindennapi pénzhasz nálatra is hatott, hogy a különböző hitel-lehetőségek és csekkek magát a készpénzt is feleslegessé tették, egyre többen rendelkeznek bankszámlával, jutnak banki hitelhez. A technika fejlődésével megjelent a hitelkártya, amellyel az egészen apró kifizetésektől el tekintve készpénz nélkül le lehet bonyolítani a legtöbb tranzakciót. Ez a folyamat az egyes országokban különböző gyorsasággal zajlott, de viszonylagos mértéke semmiképpen sem az adott ország gazdasági fejlettségét vagy gazdagságát jelzi. Az Egyesült Államokban a világháború utáni korszakban az emberek jobban hozzászoktak a csekkhez, itt Európában, de különösen hazánkban jobban ragaszkodnak a készpénzzel történő fizetéshez. A pénz globalizálódása ellenére a nemzeti fizetőeszköz a szuverenitás jelképe ma radt mind a kormányok, mind az egyes emberek számára. Az Európai Unió által beve zetett közös pénz, az euró körüli viták során néhány (?) állam vágya, hogy fenntartsa a monetáris politika és pénzkibocsátás (valójában a saját pénz külseje és neve) feletti el lenőrzést, szembekerült a pénzpiacok új kihívásával, a nemzetközi kereskedelem globá lis gazdasági követelményeivel. Politikai függetlenségük jeleként a volt Szovjetunió utódállamai az 1990-es években létrehozták saját központi bankjukat és fizetőeszkö zeiket, annak ellenére, hogy e pénznemek közül valószínűleg nem mindegyiknek van esélye arra, hogy a jövőben a piacon megtartsa értékét. Mindenki várja az új és erős közös pénzt, pénzünket, és talán sokan félnek is ettől. Szeretném ezen gondolatokkal azokat erősíteni, akik bíznak annak sikerében, hiszen lát hatjuk, hogy ez a pénzreform sem előzmény nélküli új dolog. Bízni kell abban, hogy ez a valóban közös európai pénz minket tartósan fog összekötni azon országokkal, amelyek közös ereje minket is erősíteni fog. Sokáig fog még a zsebünkben európai fémpénz csö rögni.
Felhasznált irodalom Bácskai Tamás - Huszti Ernő - Simon Péterné: A pénz. Bp., 1974. Balogh László: A világ nemzetei. Dabas, 1994. Botos Katalin: Pénz- nemzetközi pénz. Bp., 1983. Brüll Mária: Forint, dollár, arany. Bp., 1982. Bruce, Colin R.: Standard Catalog o f World Coins. Iola, USA, 1983. Cribb, Joe: A pénz. Bp., 1990. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Bp., 1999. Magyar Nagylexikon. Főszerk. Glatz Ferenc Bp., 1998. Thern, Randy: 2001 Standard Catalog of World Coins. Iola, USA, 2001. Williams, Jonathan: A pénz története. Debrecen, 1999.
EURÓPAI F É M P É N Z E K 2001. Ország neve
Államforma
Területe km
1
ALANDI AUTONÓM Finnország védnöksége alatt álló, ÁLLAM önkormányzattal rendelkező ÁLAND autonóm állam ALBÁNIA SHQIPÉKI
Köztársaság
ALDERNEY KORONA ÁLLAM ALDERNEY
Nagy-Britannia önkormányzattal rendelkező állama
ANDORRAI HERCEGSÉG ANDORRA
Alkotmányos hercegség
ATHOS ATHOS ELLÉNIKÉ DÉMOKRATIA (Görög betű)
Szerzetesi köztársaság, önkormányzattal. Görögország védnöksége alatt áll
AUSZTRIA REPUBLIK ÖSTEREICH
Szövetségi köztársaság
AZORI-SZIGETEK REPUBLICA PORTUGUESA DOS ACORES
Portugália autonóm tartománya
Lakossága (fő)
1 526
24 000
28 748
3 301 000
25
2 180
453
336
Pénzneme
Forgalomba kerülés éve
Finnorrszág-i 100 PENNTÁ= 1MARKKAA
1963
100 QUINDARKA= 1/LEKU/LEK/LEKE
1947
5PENCE= 1 SHILLING 1989 25 PENCE= 1 CROWN 100 PENCE= 1 POUND STERLING
51 000 100 CENTIMS= 1 DINER/DINERS 125 PESETÁS= 1 DINNER/DINERS
1983 1986
1973 1 510 Görögország-i 100 LEPTA= 1 DRAXMAI/DRAXMA
83 858
7 910 000
100 GROSCHEN= 1 SCHILLING
1946
2 247
236 000
I00CENTAVOS= 1 ESCUDOS
1980
Ország neve
Államforma
Területe
Lakossága (fő)
Pénzneme
207 600
10 329 000
100 KAPEEK= 1 ROUBLE/ ROUBLES
1996
km
1
Forgalomba kerülés éve
BELARUS (Fehérorosz) RESPUBLIKA BJELARUS (cirill betű)
Köztársaság
BELGIUM BELGIQUE BELGÍÉ
Alkotmányos monarchia
30 519
9 978 000
100 CENTIMES= 1 FRANCS/FRANK
1948
BOSZNIA HERCEGOVINA (cirill és latin betű)
Köztársaság
51 129
4 365 000
100PARA= 1 DINÁRA 100 FENINGA= 1 MARKA
19921998 1998
BULGÁRIA BLGARIJA (cirill betű)
Köztársaság
110912
9 037 000
100 STOTINKI= 1 LEV/LEVA
1999
CIPRUS CYORUS-KYPROS (görög betű)
Köztársaság
5 651
Köztársaság CSEHORSZÁG CESKA REPUBLIKA
78 864
10 302 000
100 HALERU= 1 KORÚN A/KORUN
1993
43 093
5 162 000
100 ORE= 1 KRONE/KRONER
1947
170 000
100 KURUS= 1 LIRA
1978
DÁNIA DANMARK
Alkotmányos monarchia
ÉSZAK-CIPRUS KUZEY KIBRIS TÜRK (latin és görög betű)
Köztársaság
3 355
ÉSZTORSZÁG EESTI VABARIK
Köztársaság
45 100
Dánia autonóm tartománya FERÖRERSZIGETEK FOROYAR/FAEROER
1 399
541 000 100 CENT/CENRTS= 1 POUND
1 591 000 100 SENTI= 1 KROONI 1991
47 950 Dánia-i 100ORE= 1 KRONE
5 029 000
FINNORSZÁG SUOMI-FINLAND
Köztársaság
338 145
FRANCIAORSZÁG RÉPUBLIQUE FRANÇAISE
Köztársaság
543 000 57 400 000
GIBRALTÁR GIBRALTÁR
Nagy-Britannia védnökség alatt álló, önkormányzattal rendelkező domínium
7
1983
1947
100 PENNIÁ= 1 MARKKAA
1963
100 CENTI MES= 1 FRANC/FRANCS
1962
31 000 5 NEW PENCE= 1 SHILLING 25 NEW PENCE= 1 CROWN 1 CROWN= 1 ROYAL 100 NEW PENCE= 1 POUND STERLING
1971
Ország neve
Államforma
Területe km
Lakossága (fő)
Pénzneme
131 957
10 270 000
100 LEPTA= 1 DRAXMAI/ DRAXMA
1973
80
59 000
100 PENNY/PENCE= 1 POUND
1977
2
Forgalomba kerülés éve
GÖRÖGORSZÁG ELLÉNIKÉ DÉMOKRATIA (görög betű)
Köztársaság
GUERNSEY KORONA ÁLLAM BAILIWICK OF GUERNSEY
Nagy-Britannia autonóm állama
HOLLANDIA NEDERLAND
Alkotmányos monarchia
41 548 15 023 800
100 CENT/CENTS= 1 GULDEN
1948
HORVÁTORSZÁG REPUBLIKA HRVATSKA
Köztársaság
56 538
4 785 000
100 LIPA/LIPE= 1 KUNA/KUNE
1994
ÍRORSZÁG ÉIRE
Köztársaság
70 284
3 523 800 100 PENNY/PENCE= 1 POUND/PUNT
1971
IZLAND ISLAND
Köztársaság
103 000
258 000
100 AURAR= 1 KRÓNA/KRÓNUR
1981
JERSEY KORONA ÁLLAM BAILIWICK OF JERSEY
Nagy-Britannia autonóm állama, védnöksége alatt áll
116
84 300
100 PENNY/PENCE= 1 POUND/PUNDS
1981
JUGOSZLÁVIA JUGOSLAVIJA (cirill és latin betű)
Szövetségi köztársaság
102 173 10 407 000
100 PARA= 1 DINAR/DINARA
2000
LENGYELORSZÁG RZECZPOSTOLITA POLSKA
Köztársaság
312 683
38 418 000
100 GROSZY= 1 ZLOTY/ZLOTE
1990
LETTORSZÁG LATVIJAS
Köztársaság
64 000
2 694 000
100 SANTIMS/ SANTIM1/SANTIMU= 1 LATS/LATI/LATU
1991
LIECHTENSTEIN LIECHTENSTEIN
Alkotmányos hercegség
160
29 500
100 RAPPEN= 1 FRANK/FRANKEN
1924
LITVÁNIA LIETUVA
Köztársaság
65 200
3 765 000
100 CENTAS/CENTAI/ CENTU= 1 LITAS/ LITAI/LITU
1991
LUXEMBURG DE LUXEMBURGLETZEBUERG
Alkotmányos nagyhercegség
2 586
390 000
100 CENTIMES= 1 FRANC/FRANCS
1946
MACEDÓNIA REPUBLIKA MAKEDONIJA (cirill betű)
Köztársaság
25 713
2 033 980
100 DENI= 1 DENÁR/DENARI
1993
Ország neve
Területe km
Államforma
2
794
Lakossága (fő)
Pénzneme
Forgalomba kerülés éve
253 000 100 CENTAVO= 1 ESCUDOS
MADEIRA REGIÁO AUTÓNOMA DA MADEIRA
Portugália teljes önkormányzattal rendelkező autonóm állama
MAGYARORSZÁG MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Köztársaság
93 036
10 365 000
MÁLTA MÁLTA
Köztársaság
316
MAN SZIGET MAN KORONA ÁLLAM ISLE OF MAN
Nagy-Britannia teljes önkormányzatú autonóm állama
572
MOLDOVA REPUBLIKA MOLDOVA
Köztársaság 1 LEU/LEI
33 700
MOLDÁV Köztársaság DNYEPERENTÚLI KÖZTÁRSASÁG PRIGYNESZROVSZKAJA MOLDAVSZKAJA (cirill betű)
n.a.
n.a.
2
28 900
1981
100 FILLÉR= 1 FORINT
1946
357 000
10 MILS= 1 CENT 100 CENT/CENTS= 1 LIRA/LIRI
1983
70 000
5 NEW PENCE= 1 SHILLING 25 NEW PENCE= 1 CROWN 100 NEW PENCE= 1 POUND
1971
4 384 000 100 BANI=
1993
100 KOPEJKA/ KOPEEK= 1 ROUBEL
2000
100 CENTIME/ CENTIMES= 1 FRANC/FRANCS
1962
1982
MONACO PRINCIPATEE DE MONACO
Hercegség
NAGY-BRITANNIA D.G. REG. F. D.
Alkotmányos monarchia
242 100
57 649 200
100PENCE= 1 POUND
NÉMETORSZÁG BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND
Szövetségi köztársaság
356 945
81 000 000
100 PFENNIG= 1 MARK 1949
NORVÉGIA NORGE
Alkotmányos monarchia
323 878
OLASZORSZÁG REPUBLIKA ITALIANA
Köztársaság
301 302
57 719 000
100 CENTESIMO= I LIRA/LIRE
1946
OROSZORSZÁG BANK ROSZSZII (cirill betű)
Szövetségi köztársaság
117 075 400
148 700000
100 KOPEEK= 1 RUBL
1992
4 259 000 100 ORE= 1 KRONE/KRONER
1952
Ország neve
Államforma
Területe km
Lakossága (fő)
1
Pénzneme
Forgalomba kerülés éve
PORTUGÁLIA REPUBLIKA PROTUGUESA
Köztársaság
92 389
9 853 100
100 CENTAVOS= 1 ESCUDO/ESCUDOS
1917
ROMÁNIA ROMÁNIA
Köztársaság
237 500
22 761 000
100 BANI= 1 LEU/LEI
1990
SAN MARINO REPUBLICA Dl SAN MARINO
Köztársaság
61
23 800
100 CENTESIMI= 1 LIRA/LIRE
1925
SPANYOLORSZÁG ESPAÑA
alkotmányos monarchia
504 783
38 872 899
100CENTIMOS= 1 PESETA/PESETAS
1949
SPICZBERGEN ARTIKUGOLSPICBERGEN (cirill betű)
Oroszország védnöksége alatt
n.a.
n.a.
100 KOPEEK= 1 RUBLKI
1998
SVÁJC CONFOEDERATIO HELVECIA
Szövetségi köztársaság
41 294
6 910 000
100 RAPPEN= 1 FRANC/FRANCS
1850
SVÉDORSZÁG SVERGIE
Alkotmányos monarchia
449 964
8 644 000
100 ORE= 1 KORONA/KRONOR
1874
SVALDBARD (Spiczbergák)
Norvégia védnöksége alatt áll 62 050
3 700
Norvég 100 ORE= 1 KRONE/KRONER
1952
SZLOVÁKIA SLOVENSKA REPUBLIKA
Köztársaság
49 036
5 275 000
100 HALIRES= 1 KORUN/KORUNA
1993
SZLOVÉNIA REPUBLIKA SLOVENIJA
Köztársaság
20 251
1 966 000 100 STOTINOV= 1 TOLÁR/TOLARJA/ TOLARJEV
1992
Lovagrend SZUVERÉN MÁLTAI LOVAGREND SOVARNO MILITARE ORDINE DI MALTA
n.a.
n.a.
100 GRANI= 1 SCUDO/SCUDI
1961
TÖRÖKORSZÁG TÜRKIYE CUMHURIYETI
Köztársaság
779 452
57 237 000
40 PARA= 1 KURUS 1 KURUS= 1 LIRA
1930
UKRAJNA UKRAJNA (cirill betű)
Köztársaság
603 700
51 999 000
100 KOPINOK= 1 GRIVHJA/GRIVNI
1992
VATIKÁN CITTÁ DEL VATICANO
Teokretikus monarchia
1
4 500
100 CENTESIMI= 1 LIRA/LIRE
1929
