2.
Szívtõl Szívhez
A legyõzött kísértés jutalma Olvasd el, a Lk. 4,1-13-at Ha bármely hívõ testvért, testvérnõt, megkérdeznék a felõl, hogy szeret-e kísértések közepette lenni, meg vagyok gyõzõdve, hogy a válasz: „NEM” lenne. Feltevõdik a kérdés: Mégis, mi haszna van a kísértéseknek, lehet-e valami haszna bárkinek is a kísértésekbõl? Bûn-e a kísértés? Amikor, a kísértésekrõl szó esik, eszembe jut, Jézus Krisztus, 40 napos böjt utáni, megkísértése. Mielõtt bármit is mondanék errõl, szeretnék válaszolni az utolsó feltett kérdésre. A kísértés önmagában még nem bûn. Viszont, megfoganva bûnt szül. Amikor az ember kísértve van, legtöbbször erõfeszítésre van szüksége, hogy megálljon. A jutalom, nem minden esetben látható, de egy biztos: Isten megjutalmazza az állhatatos, és kitartó embereket. Pál apostol mondja: „Minden javára van annak, aki Istent szereti.” A kísértés is hasznos, ha valaki ellene tud állni, és a Jak. 1,12 szerint: „Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.” Tehát, röviden válaszolva a feltett kérdésekre, igenis, van haszna és jutalma a kísértéseknek. Elemezzük és vetítsük ki egy kicsit, a magunk helyzetére, a Lk. 4,1-13-ban olvasottakat. 1. kísértés: elõször is, mint szolgálattevõ számára továbbá, minden hívõ számára „… Ha Isten Fia vagy… parancsolj… változzanak kenyérré…” Mint szolgálattevõ, vezetõ számára, ez a kísértés igen sok alkalommal felütheti fejét, csak kissé más formában, mint például: „Ha te vagy a pásztor, … neked kell döntened…, Ha te vagy a pásztor, vezetõ, … mutasd meg, hogy ki itt a fõnök, kinek a szava számít…, Igazad van!…stb.” Ez, és ehhez hasonló kísértések sokszor veszélyeztetik szolgálatainkat, és ugyanakkor felfuvalkodáshoz is vezethetnek, ha valaki nem tud gyõzni felettük. Ha tovább figyeljük, a Sátánnak, eme kísértési módszerét, megfigyelhetjük, hogy az elsõ kísértés, emberi szükségleteken alapszik. Mi az Õ célja ezzel? A Sátán, sohasem Isten dicsõségére munkálkodik. Nekünk, mint Isten gyermekeinek és szolgálóinak, feladatunk és kötelességünk, hogy mindenért Istennek adjuk a dicsõséget. Bármilyen sikerünk legyen, bármilyen áldásos legyen a szolgálatunk, akkor is a dicsõség nem a miénk, sem az ördögé, hanem az Istené: „Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pt. 5,11) A Sátán célja, hogy rávegyen arra, hogy az Istentõl kapott ajándékot, hatalmat, a saját javadra használjad. Jézusnak nem a köveket kellett megváltoztatni, hanem az embereket! Ha Istentõl kaptál ajándékot, hatalmat, azt azért kaptad, hogy másoknak hasznára légy vele. Jézus, kísértést legyõzõ válasza ez volt: „… nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden Igéjével…” ( Lk. 4,4). Jegyezd meg: Isten Igéje több a Fizikai szükségleteknél! 2. kísértés: A Sátán hazug hatalma… „… Néked adom mindezt a hatalmat, és ezeknek dicsõségét, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom…”
Feltevõdik egy kérdés: Ki és mi felett van a Sátánnak hatalma? Isten Igéjébõl, mely igaz, és megmarad mindörökké, tudjuk, hogy Istennek van hatalma minden felett, még a Sátán felett is. Nála nincs lehetetlen. Mégis, akkor mirõl beszél a Sátán? A Sátán, csak azok felett kapott hatalmat, akik átengedvén az életük vezetését, neki szolgálnak. Ezzel ellentétben, akik Jézusnak adták át életüket, és akik szívében Jézus az Úr, azok felett nincs hatalma a gonosznak, vagyis a Sátánnak. Azoknak a szívük, nem a Sátán felségterülete. A Sátán, hamis hatalommal kecsegteti ma is az embert. A hamis hatalomért cserébe, kérése az, hogy ne Istent imádd, hanem õt. Jézus, ezen gyõzelmi válasza is Isten Igéjén alapozott volt: „Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Késõbb, mennybemenetele elõtt, Jézus ekképpen nyilatkozik: „Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön…” (Mt. 28,18). Ezt a hatalmat, Jézus, nem a Sátán kezébõl vette át. Ha elfogadod a Sátán hazug hatalmát, elveszíted az örök életed! 3. kísértés: Istenrõl, a szenzációs dolgokra tereli a figyelmet, hatalommal való hencegés „… vesd alá magad, …az angyalok megõriznek…” A Sátán azt akarja, hogy a szenzációs dolgokkal elterelje Istenrõl a figyelmedet! A Sátánnak eme kísértése, ma is, nagyon sok keresztényt csapdába ejt. Egy alkalommal, egy testvért hívtam meg egy konferenciára, hogy õ is részvételével áldásba részesüljön. A meghívás után, az elsõ kérdése ez volt: csodák lesznek, gyógyulások? Erre azt feleltem: Nem tudom, ez Isten Szent Lelkétõl függ, de egy dolog biztos: ha valahova csak azért megyek el, hogy csodát lássak, szenzációs dolgok szemlélõje legyek, az igazi csodát, mely bennem kell, megtörténjen, sohasem fogom átélni. Láttam és hallottam, amikor egyik vagy másik nagyobb kaliberû szolgálattevõ testvért hívták el, és így reklámozták: Jer és láss Csodahadjáratot, vagy egyéb más embert magasztaló és felemelõ kifejezések. Mikor ezeket láttam és hallottam, azt mondtam: én nem akarok olyan összejöveteleken részt venni, ahol a dicsõséget nem Istennek tulajdonítják, hanem, holmi halandó embernek. Sajnos, sokszor már nem is az a lényeg, hogy Isten ott legyen valahol, és munkálkodjon, hanem, hogy csodát lássanak az emberek, és valakiknek a hírneve növekedjen. Jézus, sohasem helyettesítette, vagy cserélte fel Isten Igéjét a szenzációs dolgokkal. Jézus, azért jött, hogy király legyen, de a királyságot nem a Sátán kezébõl akarta elfogadni. A Sátán, csak egy változatlan világot tud felajánlani, de Jézusnak, egy megváltozott világra van szüksége! Jézus, utolsó válaszából kiderül, hogy igazán kié a hatalom: „Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet”. Tehát, ki kellett, hogy eltávozzon? Az, aki mindörökké alárendelt marad: a Sátán. A mi feladatunk az, hogy megnyerjük a világot Krisztusnak, de!, kompromisszumok nélkül! Jó tanácsként mondom: Ne fogadj el nagy sikereket, áldozatok nélkül! Az egyik kedvenc aforizmám azt mondja: „MINDEN GYÕZELEMNEK ÁLDOZAT AZ ÁRA!” Jézus Krisztus, hatalmas gyõzelmének, az ára is hatalmas volt! Életünkért, életét adta. Ha birtokba szeretnéd venni ezt az életet, a kísértések idején, állj ellene az ördögnek, és elfut tõled, és jutalmul elnyered az örök életet Isten országában.
A szerkesztõ
Szívtõl Szívhez BIZOTTSÁGI VÁLASZTÁSOK GYÜLEKEZETEINKBEN 1. Cikkely A gyülekezet választási Közgyûlését a lelkipásztor hívja össze a meghatározott idõ elõtt két héttel és szabályszerûnek tekinthetõ, ha az országban tartózkodó tagok abszolút többsége (fele plusz egy) van jelen. Abban az esetben, ha nem szabályszerû a jelenlevõk száma, a választások elhalasztódnak egy héttel késõbbi idõpontra, és az akkor jelenlevõk által tarttatik meg, vagy pedig a jelenlevõk kétharmadának a szavazata által szabályszerûnek nyilvánítható a választói Közgyûlés. 2. Cikkely Kivételes esetekben, ahol a helyzet úgy kívánja és a gyülekezet kérésére a választási Közgyûlést, összehívhatja és irányíthatja az EMPGYSZ kinevezett képviselõje. 3. Cikkely A bizottsági választások, négyévenként tartatnak. Kétharmados többséggel a Közgyûlés megszavazhat a jelenlegi vezetõi Bizottságnak egy újabb négy éves mandátumot. 4. Cikkely A választási Közgyûlésen csak a teljes jogú és az országban tartózkodó tagok vehetnek részt és szavazhatnak. 5. Cikkely A bizottsági tagok számát a választási Közgyûlés határozza meg a gyülekezet taglétszámának függvényében 3-tól 11-ig. Kivételt képeznek a 2000 feletti taglétszámmal rendelkezõ gyülekezetek. 6. Cikkely A bizottsági tagok jelölését a lelkipásztor, vagy a lelkipásztor által ajánlott és a Közgyûlés által elfogadott, különleges szolgálati tapasztalatokkal rendelkezõ hívõkbõl álló jelölõbizottság végzi. 7. Cikkely A jelöltek a következõ feltételeknek kell eleget, tegyenek: a) kiváló jellem és kimagasló erkölcsi és szellemi nívó; b) családjával szembeni tisztességes magatartásának bizonyítása; c) reábízott feladatok elvégzésére való képesség és készség; d) legalább 5 éves tagság a pünkösdi egyházban és 2 éves tagság a helyi gyülekezetben; K ivételt képeznek az újonnan alakult gyülekezetek; e) minden, tagságból eredõ kötelezettségek beteljesítése; f) súlyos okok miatti fenyítés nélküli gyülekezeti élet. 8. Cikkely A helyi lelkipásztor hivatalból kerül a vezetõ Bizottságba. A bizottság vagy a Közgyûlés kérésére bizalmi szavazás alá bocsátható, ebben az esetben abszolút többségi szavazattal kell, bírjon. 9. Cikkely A segédlelkészek, vagy a gyülekezeti tagságban szereplõ, de pásztori feladatkörrel nem rendelkezõ lelkipásztorok, presbiterek és diakónusok bekerülhetnek a jelöltek névsorába. Abban az esetben, ha egy felavatott szolgálattevõ nem kerül be a bizottságba, a lelkipásztor vagy a gyülekezet kérésére részt vehet a lelki szolgálatban. 10. Cikkely Külföldön, vagy más gyülekezetekben felavatott lelki munkás, abban a gyülekezetben, ahová tagként bejelentkezett, felavatását elismerõ szavazat alá lesz bocsátva, ha a lelki munka szempontjából igényeltetik.
3. 11. Cikkely Abban az esetben, ha egy gyülekezet, vagy a körzet több gyülekezete egy más gyülekezethez tartozó tag felavatását kéri, az illetõ lelki munkásnak az anyagyülekezete kétharmados szavazatával kell bírnia, vagy az igénylõ gyülekezet tagjává kell válnia. 12. Cikkely A választások lefolyása a következõképpen történik: a) A választási közgyûlést a gyülekezet lelkipásztora, kivételes esetekben pedig az EMPGYSZ részérõl kinevezett képviselõ vezeti. b) A lelkipásztor javaslatára egy napi jegyzõ lesz megválasztva, aki a választási Közgyûlés jegyzõkönyvét vezeti. c) A lelkipásztor javaslatokat kér, majd nyílt szavazattal megszavaztat egy számlálóbizottságot. d) A lelkipásztor minden jelöltet a Közgyûlés nyílt szavazata alá bocsát, a választási névsoron maradáshoz a jelenlevõk abszolút többségének (fele plusz egy) szavazata szükséges. e) A választás titkos szavazással, a lelkipásztor által láttamozott és a gyülekezet pecsétjével ellátott szavazólapokon történik. f) A bizottságba való bekerülést a kapott szavazatok csökkenõ sorrendje határozza meg, az elõre meghatározott bizottsági tagok számának teljességéig. g) Az újonnan megválasztott bizottság félrevonul és a lelkipásztor vezetésével, kijelöli a tisztségeket: gyülekezetvezetõ (ott, ahol a lelkipásztor nem a gyülekezet tagja, hanem körzeti pásztor), titkár, pénztáros és két ellenõr, majd bizottsági tagok a Közgyûlés által meghatározott bizottsági taglétszám teljességéig. 13. Cikkely Ha a helyi gyülekezetnek vannak fiókgyülekezetei, azok a lelkipásztor vezetésével egy vezetõt választanak, akit két másik tag támogathat az adminisztráció, nyilvántartás és pénzügyi területen. A választások lefolyása fent leírt módon történik. 14. Cikkely A bizottsági választások után a választási Közgyûlés kinevezi a Hitközség választási Közgyûlésén résztvevõ küldötteket. Ezeknek száma a képviseleti elõírások szerint alakul, vagyis minden 200 tag után egy képviselõ, az újonnan megválasztott bizottsági tagok közül, elõnyben részesítve a presbitereket és diakónusokat. 15. Cikkely A kevesebb taglétszámmal rendelkezõ gyülekezetek társulnak, és a lelkipásztor vezetésével kinevezik a Hitközség választói Közgyûlésén résztvevõ küldöttet. 16. Cikkely A választási Közgyûlés befejezése után a lejegyzett jegyzõkönyv egyik példánya 15 napon belül az EMPGYSZ-hez küldendõ, jóváhagyás végett. 17. Cikkely Esetleges fellebbezéseket a Szövetséghez lehet benyújtani a választás utáni 30 napon belül. 18. Cikkely Helyi gyülekezetekben a választások ideje a választási év elsõ öt hónapja.
A román nyelvû „Cuvântul Adevãrului” egyházi folyóiratból fordítva
4.
Szívtõl Szívhez Augusztusz fia”, a másik oldalon pedig „Fõpap””.
Add meg Istennek, ami az Istené !!! „Õ (Jézus), pedig monda nékik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.” Lk. 20,25 Jézus Krisztusnak, e kijelentése, egy, minden idõkre szóló nagy igazság, a „ ... minden igazság...” (Mt. 3,15b) egyike, amit be kell töltenünk. „Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor, engede néki.” (Mt. 3, 15) A következõkben szeretném, ha együtt vizsgálnánk meg e kijelentés elhangzásának a körülményeit. Az Igében, a Szent Lélek arról számol be, hogy nem becsületes és nem õszinte emberek jöttek Jézushoz, hogy csapdába csalják. Micsoda gonosz merészség! Érdemes megfigyelni a bevezetõ beszédüket: „Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod. (Lk. 20,21). Miközben e beszédet megtévesztõ céllal mondták, határozottan, egy nagy igazságot mondtak ki, amely felöl õk maguk is tudták, hogy igaz, Jézusra vonatkozóan, hiszen már eddig sok beszédét hallották, és azokból megérthették, hogy Jézus valójában Mester abban, amit beszél, ahogy tanít, ahogy viszonyul az emberekhez. Jézus, hozzá illõ természetességgel átlátja a megtévesztõ beszéd mögötti gondolatot, szándékot, álnokságot és mesteri ügyességgel saját csapdájukba ejti õket. „Aki vermet ás másnak, abba, maga esik bele.” írja bölcs Salamon a Péld. 26, 27-ben. Ez az igazság, látható módon beteljesedik ebben az esetben. Figyeljük meg ezt, a következõkben. Amikor Jézus kérésére, egy adó pénzt hoznak, mesteri alapossággal megnézi és szemléltetõ eszközként felhasználva, megkérdi: „... kinek a képe és felirata van rajta?” (24.v.), kérdés, amelyre kénytelenek elismerni, hogy a császáré, azé, aki leuralta õket, és ez emlékeztette arra, hogy az Isten iránti engedetlenségük következménye ez. A kép, Tibériusz császárt ábrázolta, (aki Id. sz. 14-37 között uralkodott), a felirat pedig latinul, így hangzott: „Tibériusz császár, az isteni
Ez a felirat a császárimádat birodalmi kultuszából ered, és az istenségre való igényt jelentette, ami különösen sértõ és megalázó volt a zsidóknak. A császár pénzét használva, a zsidók elismerték hatalmát, amelyet tisztelni kellett, és amelynek engedelmeskedni kellett. Ekkor hangzott el, az Úrnak a „minden idõkre” szóló kijelentése: „Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.” Vagyis mindegyik hatalomnak adjátok meg, „adjátok vissza”, ami az övé, ami neki jár, ami tõle származik. Ha az adópénz a császár képét és feliratát viseli, akkor az, visszajár neki, de csak ennyi, és több nem. Nem szabad isteni tiszteletet és imádatot adni neki, amit õ jogtalanul igényelt. Ezek csak Istent illetik meg. Az emberek Isten “pénzérmei”, mert az Õ képmását és feliratát hordozzák (1M. 1,26-27), és tartoznak neki azzal, ami az Övé, vagyis önmagukkal. „EZ!”, és nem az évi adó a sorsdöntõ kérdés Jézusnál. Ezt a nagy igazságot mondja el Jézus ebben a csodálatos kijelentésében. Ha a földi hatalomnak megadom azt, ami neki jár, még akkor is, ha ez nem tetszik, akkor ne feledkezzem meg arról, hogy a legfelsõbb hatalomnak, a mennyei hatalomnak is meg kell adnom azt, ami neki jár, vagyis adjam át önmagamat, úgy, ahogy vagyok, és amim van, mert, ami vagyok, és amim van, Tõle van. (olvasd el: 1Krón. 29, 9-18). Ha önmagamat átadom az Úrnak, mindazzal, ami vagyok, és amim van, akkor nem lesz nehéz odaadni engedelmességemet, (Jak. 4,7a) tiszteletemet, imádatomat (2M. 20, 5a) és jövedelmem Õt illetõ részét, a tizedet (ld. Mal. 3, 7-12) Ne feledd el! Az Úrnak, reád van szüksége, mindenekelõtt, mint olyanra, aki az Õ képét és feliratát hordod magadban. Ha átadod magad, ilyen módon az Úrnak, akkor a többi természetes következménye lesz ennek, és így, hivõ életed csodálatos és áldott lesz. Összeállította:
Babos Csaba lp., Kolozsvár
..................................................................................... Kedves olvasó... Az elõttünk álló ünnepek alkalmával kívánunk minden kedves olvasónak Kellemes Feltámadási Ünnepet! Továbbra is várjuk írásaitokat. (bizonyságok, beszámolók, saját szerzeményû versek, stb. …)a szerkesztõség címére. Csontos J. József a szerkesztõség nevében
Szívtõl Szívhez
Az Úr vacsorájának jelképe „Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérbõl, és úgy igyék abból a pohárból, mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erõtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnõk magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk”. (1 Kor. 11,27) Ha nem különböztetjük meg az Úrnak testét, és úgy élünk a „szent jegyekkel”, méltatlan tanítványokká válunk, az Úr vesszeje alá kerülünk, erõtlenek és betegek leszünk. Sõt az is megtörténhet, hogy szellemi álomba merülünk, mely rokon a halállal. Miért van mindez? kérdezheti valaki. Azért, mert nem ítéljük meg életvitelünket az Úr Igéjének fényében, mert nem értjük, elfelejtettük, lebecsüljük az Úrvacsora jelképes voltát, nem adjuk meg Krisztusnak a neki járó tiszteletet, és nem értékeljük az Úr parancsa szerint hittársainkat, akik együttesen Krisztus testét képezik. Nézzük meg elõször és vizsgáljuk meg közösen, a Szentírás fényében; mi az értéke az Igével és imával megszentelt kenyérnek és szõlõlének, amit az Úr haláláról való megemlékezés alkalmával magunkhoz veszünk. Majd arról elmélkedünk, hogy miért, és hogyan kell, megítéljük magunkat, mielõtt az Úr testéhez közelednénk. A testet öltött Krisztus áldozata, az Atya szentségét bizonyítja. Isten nem lép kompromisszumra a bûnnel. Nála a bûnnek ítélete halál (R.6,23). Az Atya emberek iránti szeretete úgy kívánta, hogy a Fiúban büntesse meg a tévelygõ emberiség bûneit. Így mind azok , aki k bûn ösne k íté lik m aguk at, a z Evangélium fényében, és Jézus Nevét hívják segítségül, bûneiknek bocsánatát veszik (Ap.Csel.10,43). Igen ám, de a hívõknek egyesülniük kell Krisztussal, ahhoz, hogy vele együtt örököljék Isten országát. Ez történik a keresztség vizében. A frissen megtért bûnös, aki hitét Krisztus áldozatába és feltámadásába vetette, meghal Krisztussal, amikor a víz elborítja õt, és feltámad Megmentõjével, amikor kiemelkedik a vízbõl (R.6,3-8). Az alámerítkezõ hívõ,
5. Ádámból Krisztusba költözik (Gal.3,27). Egyesülve Krisztussal mind a halálban, mind a feltámadásban, mi, valamennyien az Úr testének sejtjeivé leszünk, és feddhetetlenek az Atya elõtt (R.8,1). Krisztus halálának szimbolikus tapasztalata szellemi kereszttel fegyverez fel minket, mely által meg tudjuk öldökölni a bûn tagjait, amikor a testi kívánságok kielégítése miatt ébredeznek (R.6,11). Amikor hordozzuk keresztünket, akkor járunk a Szellem szerint (R.8,12-14). Akkor járulhatunk az Úr asztalához. De ha elhanyagoltuk a keresztviselést, meg kell ezért ítélnünk magunkat az Úr elõtt, hogy ne ítéljen meg az Úr minket. Az „Úrvacsora” szimbolizmusa szorosan összefügg a keresztség szimbolizmusával. Itt is az Úr, bûnért való áldozatáról van szó. Az imával megáldott kenyér és bor, nem csak az Úr testét és vérét jelképezi, hanem, az Õ testének és vérének szentségével és erejével is bír (Mk.14,17-24). Az elsõ úrvacsora alkalmával, Jézus azonosította testét a megtört kenyérrel és vérét a szõlõtõke italával. Teste a bûnért töretett meg, vére a bûnért öntözte a földet. Mindaz, aki tanítványhoz méltóan eszi a jelképes kenyeret és issza a jelképes bort, Jézusban marad és Jézus is benne, él Jézus által és felújítja az Úrral kötött szövetségét (Jn.6,53-57;Mk.14,24). Az Úrvacsorán felszolgált kenyér Jézus teste, a bor pedig a Jézus vére. E kettõ képezte Jézus földi vándorlásának sátorát, melyben lakozott az Úr szelleme. E Szellem adott életet a húsnak és a vérnek (Jn.6,63). Nekünk szükségünk van arra, hogy találkozzunk az Úr Szellemével, de csak úgy jutunk hozzá, ha elfogyasszuk a sátort, amelyben lakozott. Jézus teste és vére a benne lakozó Szellem által éltet bennünket. Mivel Jézus földi sátora a bûn miatt töretett meg, bármikor magunkhoz vesszük azt, ne csak az Úr önfeláldozó szeretetére gondoljunk, hanem Isten szentségére is, amely a bûngyûlöletben nyilvánul meg. Ezért sújt minket, ha bûnöket rejtegetve jelenünk meg as zt al án ál . Gy ak or ol ju k na po nt a ma gu nk at önítéletben, felszínre hozva, bevallva hús-vér emberünk tévelygéseit, Isten és embertársaink megvetésének legrejtettebb megnyilvánulásait. Az Úr különösen érzékeny a szeretetlenség iránt, amely az Õ teste ellen irányul. A hívõk mind Krisztus testét alkotják. Senki sem menekül a vesszõtõl, aki nem szereti hittársait Krisztus szeretetével (Jn.13,34). Úrvacsora elõtt valljuk meg egymásnak bûneinket, fõleg annak, aki ellen vétkeztünk, és imádkozzunk egymásért, hogy meggyógyuljunk (Jak.5,16). Összeállította: Székely Károly, Marosludas
Szívtõl Szívhez
Jutalom Istentõl Isten Igéje azt mondja, hogy a földi dolgok, árnyékai a mennyeiknek (Kol. 2,17, Zsid. 10,1), ebbõl kifolyólag sok minden, ami itt a földön történik, rámutat az eljövendõkre. Kellemes dolog, ha valami jól végzett munka után itt a földön jutalmat kapunk. Mennyivel inkább, ha az Úrért munkálkodsz, „a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván” (Mt . 6,6 ). Leg kif eje zõb b ige sza kas z err e vonatkozólag 1Kor. 3,10-15: „Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építõmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa, mi módon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra; kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tûzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minemû legyen, azt a tûz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Õ maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tûzön keresztül.” Pál apostol azt írja, hogy: „nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék, a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor. 5,10). Ezek szerint mindannyian odaállunk Jézus elé, hogy átvegyük jutalmunkat, melyet tartozás szerint ad meg nekünk az Úr (Róm. 4,4), amennyiben érte munkálkodtunk. Az a hív õ, a ki K ris ztu sra épí t ör ökk éva ló anyagokból, jutalmát is azonféle anyagból kapja: arany, ezüst vagy drágakõ a koronában. Azok pedig, akik mulandó anyagokból építenek, munkájukat tûz emészti meg, így a hívõ, üdvösségét ugyan nem, de jutalmát elveszíti. Jelen cikkben szeretném ismertetni kedves olvasóimmal azt az öt jutalmat, amirõl a Biblia ír, amit Jézus ad nekünk, azoknak, akik szolgáltunk az Õ nevében. Jutalma nem anyagi, hisz a mennyben nem lesznek ilyen értékek, hanem Isten Igéje szerint korona formában adja át nekünk. Jel. 19,12 szerint Jézus megjelenik egy fehér lovon. A leírásban ott szerepel az is, hogy „fején sok korona”. Ez teszi õt különbbé minden más uralkodónál, a Jel.6,2 szerinti apokaliptikus lovasnál, bár az is fehér lovon ül, és annak is adatik „korona”, és igemagyarázó testvéreink megegyeznek abban, hogy az nem Krisztus. 1Jn. 3,2 szerint „hasonlókká leszünk Õ hozzá”, talán abban is, hogy fejünkön korona lesz, sõt egyeseknek fején több korona is. Vizsgáljuk hát meg, melyek azok a koronák, amelyeket Jézus jutalomként ad majd nekünk.
6. 1. „Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.” (Jak. 1,12). Akár az Urat szeretõk koronájának is lehetne nevezni ezt a jutalmat. Az kapja meg, aki a kísértésben, próbákban, háborúságokban kitart. Minden Krisztusban hívõ, újjászületett embernek van örök élete, de nem mindenki nyeri el az életnek koronáját. Annak lesz az adva, aki a megpróbáltatásban is kitart és hû mindhalálig „Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.” (Jel. 2,10). Hogy megkaphassa az életnek koronáját, a hívõ a saját életénél is, jobban kell, szeresse Istent. „Mert valaki meg akarja tartani az õ életét (önmagának élve), elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem (Krisztusért élve) és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” (Márk. 8,35). Ez a jutalom tehát azoké lesz, akik a kísértésben kitartanak Isten szeretete által. 2. „Nem tudjátok-e, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatûrtetõ; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegõt vagdos; hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédi kálok , magam valam i módon mélta tlann á ne legyek.”(1 Kor. 9,24-27) Pál apostol a görög arénákban lezajló versenyeket használja fel a hívõ ember lelki pályafutásának szemléltetésére. A különbség annyi, hogy míg ezen a földön romlandó, hervadó koszorúk után futnak az emberek, lelki pályafutásunk után romolhatatlan, hervadhatatlan koronát nyerünk. Akkori törvények szerint nem vehetett részt a versenyben az, aki nem volt görög szülõk gyermeke, görög állampolgár. Az Úr munkájában sem vehet részt a megtéretlen ember, hanem csak azok, akik Istentõl születtek. Az ilyen ember megszabadult a világi terhektõl, lemondott testi kívánságairól, megsanyargatja testét. Vizsgáljuk meg a következõkben, melyek azok a szabályok, melyeket a „romolhatatlan koronáért” küzdõ hívõknek be kell tartaniuk: a) félre kell tennie mindent, ami visszarántaná, vagy akadályozná a munkában: „Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõ tért.” (Zsid. 12,1). b) Tekintetét Kris ztus ra kell , szeg ezze , futásának elsõ pillanatától kezdve az utolsóig. „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére, Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” (Zsid. 12,2). Folytatás a következõ oldalon
Szívtõl Szívhez c) Ereje, nem testi képességein, hanem az Úr erején alapszik. „Végezetre, atyámfiai, legyetek erõsek az Úrban, és az õ hatalmas erejében.” Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annak okáért, vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde.” (Ef. 6,10-17) d) Pályafutása teljes odaszánást igényel. „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm. 12,1-2) e) Lelki növekedésének útjában álló, bármennyire is csábító, világi ajánlatokat, el kell utasítania. „Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant. Hit által rendelte a Páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklõ ne illesse az õ elsõszülötteiket. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek.” (Zsid. 11,24-29) Isten mindannyiunkat elhívott a lelki munkára, lelki életünk pályafutására. Sokan megelégednek azzal, hogy nézõként szemlélik a munkát, valahol a pálya szélérõl. Ne légy egyszerû „nézõ”, avagy szemlélõ, mert elveszítheted a hervadhatatlan koronát. 3. „Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-e ti is, a mi Urunk Jézus Krisztus elõtt, az õ eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsõségünk és örömünk.” (1 Thess. 2,19-20). Isten elõtt kedves dolog, ha szolgálatunk által mások is megtalálják a Krisztushoz vezetõ utat. Ha valaki lelket ment meg Isten országa számára, nem veszítheti el jutalmát, az öröm és dicsekedés koronáját. A lelkek megnyerése Krisztus számára bölcs dolog. „Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.” (Péld. 11,30). A lelkek megnyerése Krisztus számára bûnöket elfedezõ dolog. „Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti õt valaki, tudja meg, hogy a ki bûnöst térít meg az õ tévelygõ útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez.” (Jak. 5,19-20).
7. A lelkek megnyerése Krisztus számára, ok a mennyei örömre. „Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elõtt egy bûnös ember megtérésén.” (Lk. 15,10). A lelkek megnyerése Krisztus számára még nagyobb fényességet kölcsönöz. „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Dán. (12,3) Ezt a koronát minden hívõ elnyerheti, hisz a nagy misszióparancs mindenki számára érvényes: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt. 28,19-20). De hadd szóljunk még a lelkek megmentésének hogyanjáról is: Vallást tévén az életeddel, élj úgy, hogy mások Krisztust lássák benned. „A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember.” (2 Kor. 3,2). „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában, való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal. 2,20). Tanúskodva Jézus mellett a Szent Lélek ereje által. „Hanem vesztek erõt, minekutána a Szent Lélek eljõ reátok: és lesztek nékem tanúim, úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végsõ határáig.” (Csel. 1,8). Vallást tévén adakozásaink, tizedünk beadása által, hogy mások hirdethessék Krisztust, te magad pedig részesedj annak gyümölcsében. „Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bõséges az Isten elõtt; a mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsõítik az Istent, a ti, Krisztus evangéliumát valló engedel-mességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségetekért.”(2Kor. 9,11.) „Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül: mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.” (Fil. 4,15-17). Isten megígérte, hogy munkánk nem lesz hiábavaló az Úrban (1Kor.15,58). A lélekmentõ nem egyedül fog örvendeni, az egész menny vele örvend, mikor megkapja az öröm koronáját. „És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetõ, mind az arató együtt örvendezzen.” (Jn. 4,36). Folytatás a következõ oldalon
8.
Szívtõl Szívhez 4. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az õ megjelenését.” (2Tim. 4,7-8) Ez a korona is jutalom, amelyet megnyerhet a megváltott hívõ. Ha a hívõ ember szereti és várja Jézus visszajöttét, az befolyásolja egész életét. Pál apostol állításai: „ama nemes harcot megharcoltam”. Nem, adta fel, akár nehézségek, akár próbák között sem. Tudatában volt annak, hogy az élet egy harc, és a bátorság bizonyítéka az, hogy minden küzdelmet meg kell nyerni. „Futásomat elvégeztem”. Vállalta a nehéz harcokat, nem fáradt bele, vagy ha el is lankadt, Istentõl új erõt kapott, hogy mindvégig kitartson. „A hitet megtartottam!”, írja Pál apostol Timótheusnak. Pálapostoli következtetés, az, hogy nem harcolunk hiába, nem maradunk jutalom nélkül, ha mindezt abban a hitben tesszük, hogy Jézus Krisztus, az Õ eljövetelekor, megjutalmaz bennünket. Aki hátratekint, mondja Jézus, nem alkalmas Isten országa számára. Hát akkor, tekintsünk elõre, munkálkodjunk abban a hitben, hogy Jézus Krisztus nemsokára visszajön értünk. Örömünk akkor lesz igazán teljes, mikor hallani fogjuk Jézust, mondani: „Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mt. 25,23) Vannak, akik a hit dolgában hajótörést szenvednek. Figyelmeztessen bennünket Himéneus és Alexander példája (1Tim. 1,19-20), erõsítsen bennünket Istennek Szent Lelke, hogy a hitet mindvégig megtarthassuk. 5. „A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese; Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra, nem kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadhatatlan koronáját” (1Pét. 5,1-4). A dicsõségnek koronája az istentõl elhívott, hûséges és engedelmes pásztor különleges jutalma. Akkor nyeri el, amikor megjelenik a „Fõpásztor”. Örökkévaló, hervadhatatlan jutalom ez. Minden hívõnek lehet része a pásztor jutalmában. „Aki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi”. (Mt. 10,40-41) Támogassátok, Istentõl elhívott pásztoraitokat, imádkozván értük és bátorítván az Úr munkájában, szolgálatában. Szolgálata különleges, hirdetnie kell Isten Igéjét félelem és részrehajlás nélkül, amikor arra sor kerül, inteni, feddeni, buzdítani kell teljes béketûréssel és tanítással. (2Tim. 4,2-5). Vigyáznia kell a gyülekezet lelki állapotára. Felelõs Isten elõtt azért, amit prédikál. Nem úgy kell azt tennie, hogy a népnek, hanem hogy Istennek legyen kedves (Gal.1,10). Példa kell, legyen a gyülekezetben. Nem anyagi nyereségért kell szolgálnia, ellenben a gyülekezet, felelõs, az anyagi szükségleteiknek betöltésében. (1Tim. 5,18). Lelki vezetõ, nem pedig uralkodó kell, hogy legyen. Istennel járva, hit által, elnyerhetik a dicsõségnek hervadhatatlan koronáját. Összeállította: Csontos József lp., Vajdahunyad
Jó hír, a széki gyülekezetrõl 2005. októberében, a széki gyülekezet, meghozta a rég várt jó döntést. Miután 2001. decemberében csatlakozott az Erdélyi Magyar Pünkösdi Gyülekezetek Szövetségéhez; úgy, hogy a gyülekezet a Szövetséghez tartozott, de az õket pásztorló lelkipásztor nem. Ez a helyzet, amit akkor átmenetileg elfogadtunk, és ami mostanig tartott, mivelhogy a lelkipásztor nem értette meg az idetartozás szükségét és fontosságát, a gyülekezet felnõtt módon gondolkozva, bár sajnálattal de felmondott a lelkipásztornak megköszönve az eddigi szolgálatát. Ennek következtében a gyülekezet pásztorlását, Babos Csaba fogja végezni. A gyülekezetben mûködik egy kis fúvós zenekar, valamint egy kis énekcsoport. Ez év februárjában, a gyülekezet egy hetes evangélizációt tartott amelyre, az elõzõ évekhez képest, sokkal több hallgató jött el. Ennek következtében a gyülekezet, úgy döntött, hogy folytatja az evangélizációt szerda esténként. Mindezen jó kezdeményezésekre, Isten megkülönböztetett áldását kívánjuk, és kérjük. Imádkozzatok ti is a széki gyülekezet áldásáért. Összeállította: Babos Csaba lp., Kolozsvár .............................................................................................
Meghívó - FIT 2006 Elérkezettnek látom az idõt, amikor fiataljainknak tudatosítaniuk kell, az Úrtól kapott megbízatást, és ezt felelõsségteljesen teljesítsék azon a területen, amelyre rendeltettek. Ezt a célt szolgálja a FIT-2006 (Felelõsségteljes Ifjúsági Találkozó), melyre mindenkit, körzettõl függetlenül szeretettel várunk. Igehírdetõ vendégeink: Bengt-Samuel Forsberg, svéd lelkipásztor és Csontos J. József teológus, akikért imádkozunk, hogy a Szent Szellem kenetével szólják Isten üzenetét. Jelentkezési határidõ: március 19. Részvételi díj: 5 új lej. Jelentkezni a következõ telefonszámokon lehet: 0744 225 230, 0744 924 265. A találkozó a kolozsvári gyülekezet termében lesz megtartva március 25-én, reggel 9 órai kezdettel.
A kolozsvári Ifjúság nevében, Orosz Zoltán
Szívtõl Szívhez
Minden gyõzelemnek áldozat az ára Az olimpiai játékok, nemcsak azért népszerûek, mert sokszor lélekzetelállító teljesítmények születnek, hanem, mert a versenyzõk, csodálatra méltó kitartást és önfegyelmet tanusítanak. Mindezt azért, hogy gyõzzenek, elsõk legyenek a küzdelemben. Különleges eseménynek lehettek tanúi a nézõk, az 1968-as, mexikói olimpián. Miután minden versenyzõ célba ért, jóval utána, egy magányos alak bicegett be a célba. Lába be volt kötözve, mivel egy korábbi körnél megsérült. Látszott rajta, hogy minden erejét igénybe vette ahhoz, hogy az utolsó kört is megtegye. John Steven Aquari volt a neve. Valaki, a nézõk közül megkérdezte: „Miért nem álltál ki korábban a versenybõl?” A sportoló erre, méltóságteljesen így válaszolt: „Hazám nem azért küldött el erre a versenyre, hogy csak elinduljak rajta, hanem, hogy be is fejezzem azt!” Legtöbben elcsodálkozunk, ennek az embernek a kitartásán, pedig a gyõzelem titka ebben rejlik. A Biblia, a hivõ ember életét gyakran hasonlítja egy versenyzõhöz. Nem csoda, hiszen meglepõ hasonlóságokat mutat. A korinthusiak számára nem volt ismeretlen mindez. Ezért használja Pál ezt a képet: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek”( 1Kor 9, 24). Pál azt mondja, hogy nem mindenki, aki egyszer elindult, arat gyõzelmet. Aki feladja, kiáll a versenybõl, vagy nem veszi komolyan, netán visszafordul, az nem számíthat koszorúra. Egy másik helyen így szól Isten igéje: „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid. 10, 38-39). Mi az, ami szükséges, hogy megfutva a pályát célba érjünk és gyõzhessünk? Azt hiszem, mindenekelõtt arra van szükségünk, hogy világosan lássuk magunk elõtt a célt. Hogy tudjuk, mire hivattunk el, vagyis azt, hogy futásunk befejeztével hervadhatatlan koszorút nyerünk. „Mert a mi pillanatnyi könnyü szenvedésünk igen-igen nagy, örök dicsõséget szerez nekünk. Mert nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók a láthatatlanok pedig örökkévalók”( 2Kor. 4, 17-18). Azután, a másik dolog, ami nélkül lehetetlen gyõzni, az önfegyelem, önmegtartóztatás. Sokszor éppen ez bizonyul a legnehezebbnek. Egy sportoló esetében, ez teljes akaraterejét igénybe veszi. De, mi a helyzet velünk? Hogyan tudok én önuralmat tanúsítani? A Szent Szellem 9. gyümölcse az önuralom (mértékletesség). Ezért, nem az a döntõ, hogy mennyire erõs az akaratom, hanem, hogy engedem-e uralkodni bennem a Szent Szellemet. Ha igen akkor, Õ megtermi bennem ezt, mint gyümölcsöt. Már volt említve, mennyire fontos, hogy egészen végigmenjünk a pályán. Hogy ne adjuk fel. Ezért, kitartásra van szükségünk. Nézzük meg, mit mond ezzel kapcsolatban
9. Isten igéje. A Zsid. 12-ben ezt olvassuk: „Annak okáért mi is kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõtért” (Zsid. 12, 1). Úgy is mondhatjuk, hogy bizonyságtevõk fellege vesz körül. Kikrõl volna itt szó? Azokról, akik hit által gyõztek már. Õket nevezi a Biblia a Zsid. 11-ben hithõsöknek. Az, hogy ismerjük életüket, és benne látjuk megnyilvánulni Isten erejét, kegyelmét, felbátorít minket. Mégis, nem azt mondja a Biblia, hogy nézzünk fel rájuk. Nem az õ életük szolgál követendõ példaként számunkra. Sokat tanulhatunk életükbõl, de végsõ soron nekik is voltak hibáik. Nézzük tovább: „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzõjére, Jézusra, aki az elõtte lévõ öröm helyett megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy Õ, ily ellene való támadást szenvedett el a bûnösöktõl, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván” (Zsid. 12,2-3). Egyedül Jézus az, akire felnézhetünk. Valaki azt mondta: „Ha csüggedni akarsz: tekints önmagadra, ha csalódni akarsz, tekints az emberekre; de ha gyõzni akarsz, akkor Jézusra nézz!” Mindaz, amit érettünk vállalt, az Õ nagy szeretetét bizonyítja. Õ nem beszél a szeretetrõl, hanem bebizonyította. Hadd ösztönözzön mindez arra, hogy kitartással fussuk meg a pályát, mely még elõttünk áll, és gyõztesen érjünk célba. Összeállította: Bajka Balázs, orvostan-hallagató, Marosvásárhely .............................................................................................
KEDVES TESTVÉRÜNK, MUNKATÁRSUNK!!! Nagy örömünkre szolgál ennek a levélnek a megírása és elküldése hozzad is, reménykedve abban, hogy te is örömmel veszed majd amit benne találsz. Arról van szó ugyanis, hogy ezen a tavaszon Istenünk gazdag kegyelmébõl és nagy jóságának köszönhetõen egy olyan alkalom kerülhet megrendezésre ami pásztoroknak, presbitereknek, diakónusoknak, lelki munkásoknak személyes növekedését, elõrehaladását törekszik segíteni.. Erre hívunk meg téged is. Az alkalom 2006. Május 15-20 között lesz megtartva, a Hargitai Keresztyen Táborban, ahol mar lefoglaltuk a helyet ebbõl a célból. Május 15.-én, hétfõn délben kezdõdik 13 órakor ebéddel, és 20.-án szombaton ér véget szinten ebéddel. Ez a rendezvény felekezetközi lesz, az Egyesült Államokból a Don Arneson lelkipásztor és gyülekezetük, missziójuk kezdeményezésére, szponzorizálásával, tehát gyakorlatilag részedrõl inkább csak idõdbe és az odautazásodba kerül. Sõt, az utazás árát is fizetik testvéreink. De mivel szeretnénk azt, hogy ne érjen semmilyen meglepetés bennünket, ezért arra kérünk, hogy Március 15-ig küldd el jelentkezési lapodat, a jelentkezési díjjal együtt a lapon megadott cimre. Mivel a tábornál a program jó lebonyolítását óhajtjuk, ezért erre a csekély áldozat meghozatalára kérünk. A jelentkezési díj személyenként 15 RON v.150.000 ROL. Március 15 után nem tudunk elfogadni jelentkezéseket. Amint említettem elõbb, testvéreink az utat is fizetik, de arra kérünk, hogy legalább hárman társuljatok egy autóhoz, hogy optimális legyen a kihasználása a jármûnek. A Hargitai Tábor Székelyudvarhely és Csikszereda közt található a két említett helyiséget osszekötõ fõútvonal mentén van, a betérõt TÁBLA jelzi „HARGITAI KERESZTYÉN TÁBOR” felirattal, az elérhetõsége kocsival a legkönnyebb, tehát szomszéditokkal, barátaitokkal vegyetek fel a kapcsolatot, hogy együtt utazzatok oda-vissza. Köszönjük megértésedet, kívánva Istenünk gazdag áldását életedre addig is, míg találkozunk! A szervezõk
