Szabó Loránd
FELTÁRATLAN FÖLDRAJZI ÉRTÉKEK NYOMÁBAN DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKÉNEK TERMÉSZETFÖLDRAJZI ÉRDEKESSÉGEI
Dombóvár, 1997 1
Elôszó (elsôsorban a pedagógus kollégákhoz)
Vörös László Zsigmond emlékére (1914–1996)
Napjaink oktatásában hatalmas ismeretanyag dúsult fel, melynek megtanításával joggal bízhatunk abban, hogy mûvelt, az „Európai Egyesült Államokban” is helytálló tudású embereket nevelünk föl. Az információk sztrádáján könnyen magunk elé varázsolhatjuk a legtávolabbi világokat, foglalkozhatunk a legkülönlegesebb témákkal. E jelenségek vitathatatlan forradalmi hatásai azonban háttérbe szorítják azt, ami az igazi mûveltség megszerzésének elsô lépcsôje: a szülôföld megismerését. Sajnos a tanévek feszített tempója, a magasabb követelményeknek való folyamatos megfelelés ma már teljesen kiszorították a lakóhely történetének, földrajzának, élôvilágának stb. oktatását. Különös jelenségnek tûnik az a tanár, aki egy-egy óráját nem a tanterem falai között tartja, hanem kimerészkedik a természetbe, vagy a történelmi múltat idézô közegbe. E számomra fontos jelenség erôsítésére született e kis könyvecske, mely Dombóvár és térségének természetföldrajzi értékeit mutatja be. A térségnek különös kicsengése van, hiszen pontosan nem határolható be. A természetföldrajz viszont nehezen értelmezhetô egy településre vonatkoztatva, hiszen a múlt bizonyítékai, a jelen érdekes természetföldrajzi folyamatai mozaikszerûen, szétszórva lelhetôk meg. Természetesen az írott anyag több forrás felhasználásával született, ezeket a könnyebb olvasás miatt a szövegben nem jelöltem, csak a kiadvány végén soroltam fel. Aki a témában mélyebben szeretne elmerülni, annak e lista jó kiindulási alapként szolgálhat. A kiadvány írásakor arra törekedtem, hogy a legújabb tudományos ismereteket mutassam be, figyelembe véve azt, hogy az olvasók legnagyobb része majd diák lesz.
Szabó Loránd
2
3
Bemelegítésnek egy kis térképészet Volt már olyan pillanatod, amikor konkrét cél nélkül vetted elô az iskolai földrajzi atlaszodat, s a térképlapokon található földrajzi neveket olvasgattad? Távoli országokat vizsgálva sok esetben olyan szavakat találunk, melyek számunkra legtöbbször érthetetlenek és gyakran kiejthetetlenek. (Mi a véleményed a Pidurutalagala, vagy a Tsaratanana szavakról? Nekem ezek a kedvenceim. Megtanulni nem kell ôket, esetleg keresd meg a térképen, hogy mely két sziget hegyérôl van szó.) Mi maradjunk csak a könnyen kiejthetô magyar neveknél. Azt hallod, hogy Lápafô, Csikóstöttôs. Egész jól értelmezhetô szavakból állnak össze, hiszen Magyarországon vannak, magyar települések, még szép, hogy értjük a jelentésüket. Azonban mit válaszolsz a Várong, Jágónak, Kocsola, Gyulaj, Szakcs nevek hallatán? Akinek jó fantáziája van, ezekre is adhat magyarázatot, de valószínûleg messze lesz az eredeti jelentéstôl. Az országunk területén található földrajzi nevek többsége nem magyar eredetû szóból keletkezett, megértésükhöz speciális, úgynevezett etimológiai szótárat használhatunk. A földrajzi nevek sok mindent elárulnak az egykor itt élt, régen kihalt népekrôl, háborúkról, hódításokról, azóta már megváltozott természeti viszonyokról. Ôseink bejövetele elôtt laktak itt kelta, germán népek, majd jöttek a rómaiak, különbözô török népekhez tartozó ázsiai nomádok, szlávok. Mindegyik itt hagyta életének nyomait az általuk lakott helyek neveiben, ezek egy része tovább él a mai magyar nyelvben és a térképen. Végezzünk egy kis kutatást a környék földrajzi neveit illetôen. (A továbbiakban minden mondatot úgy kellene kezdeni, hogy „valószínûleg…”, de ettôl a formától eltérünk.) A legtöbb település neve valamilyen személynévhez kapcsolható. Gyulaj és Attala – ezek a legegyszerûbbek. Valamivel nehezebben értelmezhetô (Kapos)Pula. A német Pulo és annak változataiból keletkezett. Dalmand, Döbrököz, Dombóvár nevek szláv eredetûek. Igen, Dombóvár is. A név nem a domborzat kiemelkedô formájára utal – még ha dombokra is települt a város –, hanem a „dub”-ra, mely a hajdani Kapos-völgyben nagyszámban található tölgyfával hozható kapcsolatba. A legérdekesebb, szintén szláv eredetû név a Jágónak, mely eperrel, szamócával benôtt helyet jelöl. Valamilyen török népcsoport nyomát ôrzi Kurd (farkas, féreg) és Kocsola (kun ember) neveinek jelentése. A magyarok megjelenése elôtt alkult ki a Várong név is, mely a bizánci görög „zsoldos testôrrel” hozható kapcsolatba. 4
Azért akad néhány eredeti magyar név is a környékünkön, mint például Mágocs – mag, Kapos – kapu, Lápafô, Völgység, Csikóstöttôs. Ez utóbbi második tagja a napjainkban már nem használatos „növényi szárra” utal. Néhány esetben a nyelvészeti tudomány sem képes mit kezdeni egyes szavak jelentésével, csak bizonyításra váró, halvány sejtések vannak. Ilyen a Szakcs, Nak, Csibrák, Zselic nevek jelentése.
Dombsági tájak között Miután település-nyelvészetileg „kimûveltük” magunkat, továbbra sem tesszük le a térképet. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy hol, milyen kistájakon fekszenek a térség települései. A „kistájakon” említése nem ragozási hiba, mert valóban vannak olyan települések, melyek területe több kistáj határán átnyúlik (1. ábra). A kistáj elsôdlegesen természetföldrajzi fogalom, melybe beleértjük azokat a dolgokat is, amelyeket az ember alkotott. Az elnevezés arra utal, hogy bizonyos határokon belül
5
hasonló talajokkal, növényzettel, formakinccsel, stb. találkozunk, a téregységre jellemzô az egyöntetûség. Ilyen kistájat Magyarországon 230-at különböztetünk meg. A környék tárgyalásakor ebbôl hattal foglalkozunk. Az erre utazó idegennek elsôsorban az tûnik fel, hogy bármerre is néz, mindenütt dombokat lát, s az egyhangúságot csak a Kapos széles völgytalpa töri meg. Aki hosszabb idôt tölt a terepen, az megismeri, megtanulja, hogy a dombok között valóban húzhatóak képzeletbeli határok, melyek a térképlapokon megjelenhetnek, s így a tájegységek egész rendszerét építhetjük föl. Az alábbi ábra segít az eligazodásban:
Dunántúli-dombság (nagytáj) Külsô-Somogy (középtáj) Nyugat-Külsô-Somogy (kistáj) Kelet-Külsô-Somogy (kistáj) Várong, Lápafô, Kocsola, Szakcs Dél-Külsô-Somogy (kistáj) Dalmand, Gyulaj, Dombóvár, Döbrököz, Kurd, Szakály, Regöly, Kapospula, Attala, Lápafô, Várong, Nak
A fenti rendszerhez soroljuk a Kapos-völgyet, mint külön kistájat, jelezve, hogy e véleménnyel több szakembernek fenntartásai vannak. A települések helyét a kistájak szempontjából a térkép mutatja. Megfigyelhetô, hogy a környék központja – Dombóvár – három tájegység – a Völgység, Észak-Zselic és Dél-Külsô-Somogy – találkozásánál fekszik. E kistájakat a Kapos és a Baranya-patak választja el egymástól. A két vízfolyás völgyében futó vasútvonalaknak köszönhetô, hogy Dombóvár a Dél-Dunántúl legnagyobb vasúti csomópontja lett. A közlekedés a város fejlôdése szempontjából meghatározó, hiszen ennek segítségével emelkedett ki a település és vált a térség központjává. De miben különböznek az említett kistájak? Az eltéréseket és hasonlóságokat néhány kiemelt mutató alapján próbáltuk rendszerbe foglalni.
Jellemzô talaj
Felszíni kôzet
Dombok átlagos magassága (m)
Szántók aránya
4–10
47%-ban mészlepedékes csernozjom
lösz
200–300
45–55%
900
3–6
34%-ban mészlepedékes csernozjom
lösz
130–160
90%
Völgység
450
8–12
47%-ban barna erdôtalajok
lösz
185–200
40%
TolnaiHegyhát
600
9–13
51%-ban mészlepedékes csernozjom
lösz
220–240
55%
Észak-Zselic
700
8–12
81%-ban barna erdôtalajok
lösz
250–300
28%
Kistáj
Terület (km2)
Völgysûrûség (km/km2)
KeletKülsôSomogy
1350
Tolnai-dombság (kistájcsoport)
DélKülsôSomogy
Völgység (kistáj) Döbrököz, Csikóstöttôs, Mágocs Tolnai-Hegyhát (kistáj) Csibrák, Dúzs, Kurd Szekszárdi-dombság (kistáj)
Mecsek és Tolna-Baranyai dombvidék (középtáj)
Zselic (kistájcsoport) Észak-Zselic (kistáj) Kaposszekcsô, Jágónak, Csikóstöttôs Dél-Zselic (kistáj) A tájegységek rendszere Dombóvár és térségében (Nem az egész Dunántúli-dombság tájbeosztását adtuk meg, a témánk szempontjából fontos kistájakat aláhúzással jelöltük!)
Dombóvár és térsége tájegységeinek összehasonlító adatai
6
7
A Kapos széles völgytalpa, háttérben az enyhén hullámos Dél-Külsô-Somogyi felszín
Dombsági táj Szakcs környékén
A Zselic és a Völgység között húzódó Baranya patak völgye, háttérben a Mecsek legmagasabb csúcsa, a Zengô látható
8
9
Kaposvár
10 A Landsat–5 mûhold felvétele térségünkrôl 1992. augusztus 29-én - © ESA (1992), terjeszti a Eurimage, FÖMI RSC (1996)
Taszár
11
Döbrököz
Dombóvár
Mágocs Szekszárd
Bonyhád
Sásd
Bátaszék
12 13 A Landsat–5 mûhold felvétele térségünkrôl 1992. augusztus 29-én - © ESA (1992), terjeszti a Eurimage, FÖMI RSC (1996)
Kurd
A kistájak közötti különbségek igazán a levegôbôl érzékelhetôek, de csak megfelelô magasságból. A mesterséges hold által készített felvétel jól mutatja, hogy Dél-Külsô-Somogy felszínét szabályosan osztják meg a különbözô szántóföldek, míg a szabálytalan vörös foltok a Zselicben, a Völgységben vagy a Tolnai-Hegyhát területén erdôségekre utalnak. Egy ilyen felvétel csak az adott állapotot örökíti meg, ezért elképzelhetô, hogy a valóságban már nem ott húzódik egy erdô, szántó határa, ahogy a fényképen találod. Ugyanazon területrôl, de más idôpontban készült mûholdfelvételeket egymás mellé téve részletes elemzéseket végezhetünk. Sajnos erre terjedelmi okok miatt nincs lehetôségünk, de így is érdekes megfigyeléseket végezhetünk. Pontosan kirajzolódik, hogy az ember tevékenysége milyen hatással volt a természetre. Csökkentek-e az erdôk területei, hogyan módosították egy-egy vízfolyás futását, stb. A felvételt elemezve további következtetések is levonhatók, például: • mezôgazdasági növénytermesztésre csak a kevésbé szabdalt felszínek alkalmasak. (Külsô-Somogy), • a legtöbb település vízfolyás mellé épült.
nyékünkön. Aki még részletesebb és az idôben távolabb visszanyúló dolgokra kíváncsi, annak a földtani fúrási eredményeket kell elôszedni. Szerencsére ilyen ma már bôven áll rendelkezésre, csak azt kell tudni, hogy honnan „bányászhatók” elô. Földrajzórán már tanultátok Földünk kialakulását, foglalkoztatok a kontinensek, egyes tájak keletkezésével. Tudjátok azt, hogy a Föld történetét – anyagainak, élôlényeinek születését, változásait, fejlôdésmenetét, sorrendiségét –, a földtörténeti (geológiai) korok segítségével követhetjük nyomon. A következô táblázat segít, hogy a továbbiakban leírtakat megfelelôen helyezzétek el az idôben.
Millió év
Idôszak
0,02
Kor Holocén
Negyedidôszak 0,02–2
Pleisztocén
2–5
Pliocén
5–24
Utazás a múltba
Idô
Újidô
Miocén
24–37
Harmadidôszak
Oligocén
„A Föld a hazánk. Az emberi élet ennek a terméke, és történetének rövidke pillanata. A Föld mai állapota csak tegnapjaiból érthetô meg és jövôjére – ezzel együtt a mi sorsunkra is – csak az eddigi történetének ismeretében következtethetünk. Meg kell tanulnunk a Földet megérteni, hogy a következô generációk életének is esélyt tudjunk adni.” E néhány mondat egy német tudóstól, dr. Friedrich Strauch-tól származik. A következô fejezeteket az általa mondottak tükrében tárgyaljuk. Talán már hallottátok azt a mondást, hogy a geológus nyitott könyv módján olvas a kövekbôl. Joggal tehetitek föl a kérdést, hogy természetes helyzetben hol találunk a legközelebb ilyen köveket? Mindenhol! Csak egy kicsit meg kell bolygatni a talajtakarót, s a legtöbb helyen alatta sárgásan virító löszt, homokot, vagy azok keverékébôl álló kôzetet találsz. Ha nincs kedved ásni, keresd fel a legközelebbi téglagyár gödrét vagy falát, itt a kôzetek természetes helyzetben jól tanulmányozhatóak. (Az óvatosság soha nem árt, az ilyen felfedezéseket csak felnôtt kíséretében végezd!) Ha igazi sziklákat szeretnél találni, keresd meg a Tolnai-Hegyhátban azokat a vízmosásokat, melynek oldalában hatalmas homokkôsziklák, azok pados elválásai települnek. Ezekbôl a kövekbôl rengeteg adat nyerhetô, melyek azt sejtetik, hogy milyen volt hajdanán az élet a kör-
Talán föltûnt, hogy a táblázat a középidôtôl kezdve adja meg az idôszak beosztást. Ennek oka, hogy térségünket illetôen rendkívül kevés adatot ismerünk az óidôbôl. Csupán Kurdon sikerült ilyen korú kôzetet kimutatni, ahol egy fúrásban 900 m
14
15
37–53
Eocén
53–67
Paleocén
67–140 140–195
Kréta Középidô
Jura
195–230
Triász
230–570
Óidô
570–4600
Prekambrium Földtörténeti kortáblázat
mélyen elôször 230 millió évnél idôsebb homokkövet harántolt, majd 1272 m mélyen még ennél is idôsebb kôzetben állt meg a fúrófej. A 60-as évek végéig tartotta magát az a nézet, hogy a terület alaphegysége óidei. 1969-ben Dombóvártól északkeletre a Kapos-völgyében a dombóvári ipartelep vízellátásának biztosítására vízkutatás kezdôdött, s ennek keretében mélyített fúrások közül több is 1000 méter körül mészkôanyagú, középidei alaphegységbe ért. A kormeghatározás alapján a mészkô keletkezési kora a triász idôszakra tehetô. Egy 13 évvel késôbbi fúrás pár kilométerre arrébb 771 m mélyen érte el a triász rétegeket. A fúrásadatok bizonyítják, hogy a mélyben egy olyan üledékes kôzetbôl álló hegység fekszik, melynek darabjai összetöredeztek, s különbözô magasságokba emelkedtek. Képzeletben egy óriási porszívóval távolítsuk el a fedô rétegeket. Valószínûleg egy, a Mecsekhez hasonló kinézetû és felépítésû középhegységet kapnánk.
A század elsô felében Kurdon telepített kôolajfúrótorony
Mint tudjuk, nagymennyiségû mészkô a tengerekben, óceánokban keletkezik. A térségünkben kialakult mészkô kialakulása összefüggésbe hozható a Földünkön lejátszódott nagy tektonikai folyamatokkal. Az óidô vége felé az addig különálló kontinensmagok egyetlen szuper méretû földrésszé olvadtak össze, amelyet Pangeának hívunk. A Pangea a triász végéig egységes maradt, majd ekkortól megkezdôdik a földarabolódása. A részekre szakadt földrész közé a Tétisz-óceán nyomult, ahol minden körülmény adott volt a mészkô képzôdéséhez. 16
A fúrási adatok szerint a triász korú alaphegységre a miocén folyamán keletkezett pannóniai beltenger különbözô minôségû üledékei települtek. Most joggal kérdezhetitek, hogy nem túl nagy ugrás ez az idôben? Mi történt a jurában, a krétában és a többi korban? Hazánkban a jura korú képzôdmények felszíni és felszín alatti elterjedése sokkal kisebb, mint a triász üledékeké. Még ha volt is üledékképzôdés – tehát a Tétisz továbbra is hullámzott itt –, a jura rétegeket a krétában bekövetkezett szárazulattá válás következtében a felszíni erózió lepusztította. Hozzánk legközelebb a Mecsekhegységben találhatók jura korú képzôdmények, melyek a feketeszén-telepeket tartalmazzák. Külön érdekesség, hogy itt a dinoszauruszok lábnyomait is megtalálták. A miocén korig többször is váltakozhatott a tenger–szárazföld, az üledékképzôdés–pusztítás párharca. Értékelhetô adat kevés áll a rendelkezésünkre, így csak feltételezhetjük, hogy térségünkben az elôbbi folyamatok történtek. A leírtak alapján elképzelhetjük, hogy a triászt követôen hogyan települhettek a miocén rétegek. A további folyamatok megértéséhez ismét távolabb kell tekintenünk. A kréta végére a Pangea földarabolódásával lassan kialakultak a mai szárazföldek, és óceánok körvonalai. Ekkor emelkednek ki az Eurázsiai-hegységrendszer tagjai is. A Tétisz-óceán több ágra szakadt, melynek északi medencerészéhez tartozott a Pannon-tenger. A Pannon-tengermedence Magyarország területén messze túlnyúlott és vize mélyen kitöltötte a mai hegyvidéki környezetnek az öbleit, mélyedéseit. Kiterjedésétôl függôen idônként kapcsolatban volt a Bécsi- és Grazi-medencékkel, délnyugat felé a horvátországi, délkelet felé pedig az Erdélyi-medencékkel. A késôbbiekben a Pannon-tenger folyamatosan bezáródott, s kialakult egy tó, melynek nem volt egységes medencéje, hanem a mai hegységek körül különbözô mélységû részmedencékre tagolódott. E medencékbe a környezô hegységekbôl jelentôs mennyiségû üledékanyag vándorolt és telepedett meg. A magyar földtörténeti beosztásban a Pannon-beltenger, majd tó létezési idejét a pannon korszakkal jelölik. Az 1980-as években bizonyították, hogy a pannon üledékek alsó része még a miocénben, mintegy 11 millió évvel ezelôtt, felsô része már a pliocénben rakódott le. A pannon üledékek jelenlétét több, különbözô vastagságban történô fúrás igazolta térségünket illetôen is. Az üledékek leggyakrabban homok, agyag, homokkô kifejlôdésben fordulnak elô. A felszínen csak kisebb foltokban – fôleg völgybevágásokban, bányagödrökben – fordul elô, mert a pleisztocén kor üledékei vastagon befedik. Ezért mint talajképzô kôzet alig jön számításba, de kitûnô minôségû és sokoldalúan hasznosítható építôanyag. A Kurd község mellett, a 70-es évek elején bányászott 17
agyagot a romhányi finomkerámiaipari gyárban alapanyagként hasznosították. Kiváló és többoldalúan hasznosítható termálvíz-készletünk túlnyomó része is a mélyre süllyedt pannóniai vízadó rétegekbôl származik, illetve azokban tárolódik. A korábbi legelô helyén felépült üdülôtelep, Gunaras is a termálvíznek köszönheti létrejöttét. A fúrt kutakból feltörô 54 ºC-os víz sok ásványi anyagot is tartalmaz, azért gyógyászati kezelésekre is használják.1977 óta gyógyvíznek van minôsítve. Termálvíz jelenlétét a környéken több helyen is kimutatták, hasznosításukra azonban még nincsenek megfelelô tervek. A kutató fúrások során azonban történt egy érdekes eset is: 1913-ban, a kurdi vasútállomás mellett, 230 m mélybôl – pannon rétegek – szénsavas víz tört fel, akkora erôvel, hogy szétvágta a fúróállványt és az épületre szórta a sarat. A természetes szódavizet a falu lakói hordták inni és bort hígítani. Sajnos már nem fogjuk megtudni, hogy mennyire volt egészséges ez a víz és azt sem, hogy miképp lehetett volna még hasznosítani. A nagyhatalmú állomásfônök unta, hogy a feltörô víz állandóan elárasztja a kertjét, ezért a forrásba 30 zsák cementet szóratott, amely rövidesen megtette hatását. A forrás néhány évtized múltán újra termelte a vizet, de jóval kisebb mennyiségben – és cementtel szennyezetten. Komolyabb tudományos vizsgálatokat ekkor végeztek rajta, melynek során megállapították: • nem tudják a szénsav eredetét megmagyarázni. (Vulkáni hatás? Mészkô tömegek szénsavképzôdése a földhô hatására? A Dunántúlnak ezen a részén sehol sincs hasonló jelenség.) • a víz kitermelésének óriási jelentôsége lett volna a gyógyászatban. • üzleti vállalkozásként is nyereséget termelt volna, mint üdítôvíz. (Milyen klassz tervek! Lehet, hogy ha az állomásfônök rendesen megtanulja a földrajzt, mára több is megvalósulhatott volna!)
1892-ben Telegdi Róth Lajos geológus itt is gyûjtötte azokat a fosszíliákat – kagylóés csigahéjakat, azok maradványait – melyekbôl részben lehatárolta a Pannon-korszakot. Akkor ezt még Pontusinak nevezték. Késôbb, a szintén geológus Lôrenthey Imre írt egy részletes tanulmányt „Kurd pontusi faunája” címmel, amelyet a Földtani Közlöny jelentetett meg. A szerzô megadja a gyûjtési helyet, igaz, egy hibával: „a Kapos folyó bal partján húzódó szôlôhegyek lábánál”. (Mint tudjuk, a jobb partról van szó.) A továbbiakban ezt írja: „Itt a képzôdmény 7–8 m vastagságban van föltárva, a patak bal partján 8–10 m magasan épült házsor alatt. Anyaga pedig kékes, meszes, homokos agyag, mely csillámos quarzhomokkal váltakozik. Ezen házsor déli végén lévô árokban homokkô által van képviselve.” Lôrenthey több mint 60 fajt határozott meg, melyek közül 6 a Congériák családjába tartozik. Ezek a kagylók megegyeznek a balatoni mondából ismert „kecskekörmökkel”, csak ott nagyobb mennyiségben gyûjthetôk.
A dél-külsô-somogyi kistájra jellemzô, hogy a pannon üledékek az északi részen még a felszín közelében helyezkednek el, dél-délkelet felé azonban egyre mélyebb helyzetben, mintegy 50–120 m mélységben jelennek meg. A pannóniai üledékek a Tolnai-Hegyhát területén a Kapos völgye felé leszakadó magaspart peremén fordulnak elô nagyobb, összefüggô foltokban. Az üledékek nagyszerûen tanulmányozhatóak a döbröközi Homok-hegyen, valamint az Öreg-hegyen és a Kurd melletti szôlôhegyen. Amennyiben lenne olyan térkép, amely azokat a településeket jelölné, melyek a magyar földtani kutatások szempontjából fontosak, akkor Kurd község ezen minimum „megyeszékhely” ranggal bírna. 18
A Telegdi és Lôrenthey által is vizsgált pannon fauna
19
A pannon üledékek elterjedését tovább elemezve a Völgység területén két patakvölgyet emelhetünk ki. A Hábi-csatornának és a Méhész-ároknak, egyaránt a bal partján, több kilométer hosszan bukkannak ki a rétegek, melyeket a vízfolyások mélyítô munkája tárt föl. Az Észak-Zselicben szintén bevágódott völgyekhez kötôdnek a tárgyalt üledékek. A Zselic belsejében a pannonrétegek között itt-ott (pl. Kercseliget környékén) homokkôpadok is akadnak. A múlt század közepén útépítôanyagnak bányászták és Somogy kôtelen országában sok reménységet fûztek ezekhez a keményebb rétegekhez. A használat során aztán a remény hamar elszállt, hiszen ezek az utak még az akkori „forgalmat” sem voltak képesek elviselni. A Pannon-tó lassú feltöltôdése következtében a térségünk szárazfölddé alakult. A felszín formálásában elôtérbe került a folyóvizek feltöltô munkája, valamint az éghajlat váltakozása miatt a különbözô letaroló folyamatok. Ma már megdönthetetlen bizonyítékunk van arról, hogy a Pannon-tó feltöltôdését-kiszáradását követôen a külsô erôk közül egy ideig a szél játszotta a fôszerepet, mert éghajlatunk sivatagossá vált. Ezt követôen, az éghajlat csapadékosabbá válásával a folyóvizek munkája ismét elôtérbe került. Az akkori domborzati viszonyok a maiaktól jelentôsen különböztek. Az e korból származó homoküledékek vizsgálatából arra következtethetünk, hogy az egész környéket vízfolyások és tavak sûrû hálózata szôtte át, a táj pedig lapos felszín volt. E folyamattal át is léptünk egy másik korba, amelyet pleisztocénnak hívunk. Ez a negyedidôszaknak 99%-át öleli föl. Igaz, hogy történtek itt olyan események, amelyek emberi léptékkel mérve nagyon régen, több mint 2 millió évvel ezelôtt játszódtak, de ez a földtörténetben rövid idônek számít. Mivel e kor történéseinek nyoma a legnagyobb tömegben és nagy területen tanulmányozható, magától értetôdik, hogy a legtöbb információval errôl az idôszakról rendelkezünk. Az ismeretanyag bôsége és fontossága indokolja, hogy külön fejezetet szenteljünk a pleisztocénnak.
A felszín kialakulásának utolsó fázisa
Ez az állapot azonban csak rövid ideig tartott. Miután a Kapos vonalában, de a mai völgynél 10–15 km-rel szélesebb sávban kialakult egy árkos süllyedés, a patakok futása megszakadt. Ezt az árkot a szakirodalom többféleképpen is nevezi: Felsô-Kapos-Kalocsai-süllyedék, Dél-Külsôsomogyi-süllyedék, Ôskapos. Mi maradjunk ez utóbbinál. Az árok kialakulását és formáját tekintve, többen a Balaton-árokhoz hasonlónak vélik. Az Ôskapos létrejötte folytán az eddigi, nagyjából párhuzamos futású vízfolyások hordalékukat most már nem a Dráva-árokban, hanem ide rakták le. E folyamat következtében a korábbi, szélesebb völgy jelentôsen kisebbedett, s ekkortól már Kaposról beszélhetünk. A Kapos további fejlôdésével kapcsolatban van olyan vélemény, hogy a jelentôsebb löszképzôdés elôtt a folyó Dombóvárnál nem kanyarodott hirtelen északkeleti irányba, hanem tovább folyt délkelet felé, a mai Bonyhádi-medence vízrendszeréhez. Ennek bizonyítéka lehet a Csikóstöttôs közelében található folyóvízi homok. Esetünkben a Kapos-völgy kialakulásának azért nagy a jelentôsége, mert a futásirány befolyásolta a késôbbi domborzat kialakulását, mely, bár többször változott, de hatása a mai felszínre is kihat. A Kapos meredek partoldalán – mint ahogyan a jelenben is – már jellemzôek voltak az ún. szárazvölgyek (deráziós völgyek), melyekre jellemzô a félhenger vagy tál alak, s nem található benne folyóvízi nyom. A törmelék szállítását az olvadékvizek és a csapadék végzik. A felszín formálásban a szél tevékenysége is jelentôs volt, melyet bizonyít a Dombóvár-Szôlôhegy melletti Homokpusztán, a szerzô által feltárt homok. A futóhomokot az anyagban váltakozva található sárgás és barna szalagok bizonyítják. Ezeket az általában csak néhány centiméter vastagságú, a futóhomokot több, egymás fölötti szintben tagoló barna szalagokat népi elnevezéssel kovárványnak hívják. E jelenség felénk nem gyakori, elsôsorban az ország északkeleti részérôl ismert. Mirôl is árulkodik e homok? Elôször is arról, hogy e barna szalagok vasban gazdag vegyületeket tartalmaznak – innét a szín eredete. Keletkezésük az éghajlat csapadékosabbá válásával magyarázható, tulajdonképpen talajképzôdésre vezethetô viszsza. Ez – váltakozva a csapadékos-száraz éghajlattal – többször lejátszódott, amit a több szalag jelenléte mutat. A kovárványos rétegek gyûrtek, mely jelenséget több kutató a jégkorszak hatásának tulajdonít.
A pleisztocén korú anyagokat átvizsgálva a szakemberek megállapították, hogy az akkori folyóvizek a hordalékukat a távoli Bakony-hegységbôl szállították egészen a mai Dráva folyó vonaláig. Erre elsôsorban a nagyszámú kavics utal, amelyeket a fúrásmintákban találtak. Természetesen ez csak úgy volt lehetséges, hogy a Balaton árka, a Koppány és a Kapos völgye még nem létezett. Egy akkor élô térképész a patakokat úgy ábrázolta volna, mint ahogyan – párhuzamosan – a külsô-somogyi tájon ma futnak, csak a már említetett, rájuk merôleges tó- és folyómedrek nem gátolták a futásukat.
A hely, ahol ez a homok található, a Kaposnak a terasza. Dombóvár-Szôlôhegy új házsorai erre épültek. Ennek felsô, kb. 2 m-es része a futóhomok, melyet a szél a folyó által szállított homokból halmozott fel. A jégkorszak munkájának nyomából kö-
20
21
vetkeztethetünk arra, hogy ez a terasz is pleisztocén korú. Ismét egy fogalom, melynek ismeretében a táj mai arculatának kialakulására következtethetünk. A folyóterasz magyar neve párkánysík. (Mindkét elnevezés használatos.) A keletkezés két okra vezethetô vissza: szerkezeti és éghajlati változásokra. Az utóbbi – amit a kovárványos homok is bizonyít –, bekövetkezett. Bár a két jelenség közül elég az egyik változása, valószínûsíthetô, hogy térségünkben szerkezeti – süllyedô – mozgás is elôsegítette a Kapos gyorsabb, az éghajlat pedig bôvebb folyását. Ennek köKovárványos homok Dombóvár mellett, Homok-pusztán vetkeztében a folyó bevágódott a hajdani völgyfenékbe. A változás nemcsak párkánysíkok, hanem ún. terasz-szigetek létrejöttét is eredményezte, melyek halomszerûen emelkednek ki, az amúgy alföldi simaságú völgytalpból. A Földön a teraszképzôdményeknek mindenütt igen szoros a kapcsolata a társadalom életével. Nincs ez másképp térségünkben sem. Az idôközben újra lelassult és a több ágra szakadt Kapos körbefolyta a szigeteket, a völgyet mocsárvilággá változtatta. A középkori váraknak ennél jobb „biztonsági berendezés” nem is kellett, nem véletlen hogy sorban találjuk a kisebb várakat e helyeken: Dombó-vár, Debregeczvár, Leány-vár, vagy a dombóvári Sziget-erdôben nemrég feltárt Árpád-kori bástyaerôdítmény. Párkánysíkokon sorakoznak Kapospula, Dombóvár, Döbrököz, Kurd és Csibrák egyes házsorai. Dombóvár és Kaposvár között a vasút végig a folyó ártere fölé magasodó, tehát árvizektôl védett teraszon halad. Csikóstöttôs és Kaposszekcsô utcáinak egy része a Baranya-csatorna teraszaihoz kötôdik.
Térségünk felszínformálásában a teraszképzôdményeknél is nagyobb jelentôsége van a lösznek. De mi is az a lösz? A szakirodalom szerint a Kárpát-medencében, de talán a világon sincs egy még egy annyira tanulmányozott kôzet, mint a lösz. Mindezek ellenére sem adta meg magát egészen a tudománynak. Bár könyvtárnyi anyag gyûlt már össze tulajdonságairól, köztük keletkezésérôl is, ami – és ez meglepô! – még mindig tisztázatlan vagy pontosabban szólva „nem egyértelmûen tisztázott”. Az biztos, hogy a lösz a levegôbôl történô ülepedéssel keletkezett. A jégkorszak idején a levegôben lassan szállongó por lepelként borította be a felszínt. Vastagságbeli felhalmozódását a szeszélyes széljárás befolyásolhatta, de az olvadékvizek, vagy heves záporok is gyakran áttelepítették. Az ilyen löszökben felbukkannak a víz által sodort apró kavicsrétegek szemcséi, vagy homokrétegek, színes agyagásványok. A felmelegedés idôszakaiban vörösesbarna talajjá alakult át, ami aztán eltemetôdött az újabb lepelrétegek alatt. A leírt folyamat nagyon szép példája volt a dombóvári téglagyár löszfala, melynek szelvényét Szilárd Jenô geográfus a „Külsô-Somogy kialakulása és felszínalaktana” c. munkájában is bemutatta. A múlt idô használata nem véletlen. Az évek alatt idehordott városi szemét a fal mellett egyre magasabbra ér, eltüntetve így e földrajzi értéket. Sajnos korábban nem gondoltak arra, hogy e fal, s a hozzá tartozó téglagyári
22
23
A döbröközi löszfeltárás
épületek is természeti, illetve ipartörténeti emlékként az utókor számára érték, védelmük fontos feladat. Ma a térség legjobban tanulmányozható löszfeltárása Döbröközön, a fôút mellett található. A fakósárga fal középtáján, sötéten elszínezôdô rétegek ívesen hajlanak, amely egy melegebb éghajlat talajképzôdésének és egyben egy hajdani völgy itthúzódásának a nyoma. Fúrási adatok szerint területünkön a lösz vastagsága 8–25 m között váltakozik. Ez azt mutatja, hogy mielôtt ülepedése megkezdôdött – a jégkorszak utolsó fázisa, amit egy Alpokban található folyó neve után würm-nek hívunk – a felszín nem volt egyenletes, hanem völgyekkel tagolt. A lösztakaró felszínformáló szerepe a felszabdalt területrészek formáinak elegyengetésében, a szintkülönbségek csökkentésében volt. A hajdani felszín domborzata a lösztakarón még ma is átüt és a mai felszín domborzatának határozott vonást kölcsönöz. Térségünket illetôen a lösz, löszös-szerû üledékek, illetve a belôle képzôdött talajok mindenhol a felszínen vannak, kivéve azt a néhány völgyet és mesterséges föltárást ahol a korábbi – a tôzeges helyek esetében a késôbbi – rétegek bukkannak elô. A lösz és a belôle képzôdött formák uralkodó jellege miatt szükséges, hogy e kôzettel részletesebben is megismerkedjünk. A lösz fakósárga vagy szürkés színû, a népnyelv sokszor a porral azonosítja. A kôzet többségében rendkívül aprószemû szemcsés anyagból áll, melynek az átmérôje 0,02–0,06 mm között van. Sokfelé megfigyelhetjük meredeken végzôdô falait, oszlopos elválásait, szakadékképzôdésre való hajlamosságát. Az elhalt füvek finom szálú gyökerei idézik elô, hogy a löszt merôlegesen hajszálcsövecskék járják át. Ez az egyik oka annak, hogy a Jellegzetes löszforma
lösz meredek falban is képes megállni. A lösz anyagának 60–70%-át szilánkos kvarcszemcsék alkotják – kézbe véve és a nap felé fordítva szépen csillognak. Találunk benne agyagásványokat is, melyek az ellenállóképességet idézik elô. Nem szóltunk még egy fontos dologról, hogy a kôzetnek karbonáttartalma (CaCO3 és MgCO3) van. A karbonáttartalom legmagasabb értéke 30% körül mozog. A kalciumkarbonát szinte összecementálja a szemcséket, így olyan kôzet jön létre, amely még akkor is képes megállni, ha az 100 méter magas. Ilyen területeket találunk Kínában. Nálunk az egyik legvastagabb lösztakaró Pakson tanulmányozható, ahol 80 méter vastagon ülepedett le a por. Tehát a falak kialakulása a növényzet és elsôsorban a karbonáttartalom függvénye. A térségünket kutató földrajztudós, Szilárd Jenô, a Dombóváron vett löszmintáról azt állapította meg, hogy közepesen karbonátos (13,6%-os), közepesen agyagos, gyengén iszapos-homokos lösz. Korábban a karbonáttartalom miatt úgy gondolták, hogy a lösz pusztulása rokonságot mutat a karsztos területekével. Késôbb kiderült, hogy a szerkezete miatt elsôsorban a szuffóziós folyamatok a döntôek, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél porózusabb (lazább szerkezetû) a lösz.
24
25
A szuffózió során, a löszben leszivárgó víz, a karbonáttartalom lassú kioldása mellett a legfinomabb szemcséket magával ragadja és a mélyebb részek felé, illetve oldalirányba elszállítja. Ha ez a folyamat valahol hosszabb ideig tart, a finom szemû alkotórészek „kimosódása” miatt anyaghiány lép fel, és így üregek, berogyások, föld alatti járatok alakulnak ki. A berogyások nagyobb területet is érinthetnek és ilyenkor a mészkôfelszín dolináihoz hasonló, sekély mélységû formák is létrejöhetnek. A szuffózió szép példáját lehetett megfigyelni 1996 tavaszán a Lengyel és Kurd között magasodó Wosinszky-kilátóhoz vezetô löszmélyútban. Az út közepén elôször 5–10 méteres távolságokban nyílt üregek jelentek meg, melyek a felszín alatt is folytatódtak. A járatok egy kisebb testû kutya számára járhatók voltak. Néhány hónappal késôbb az egész rendszer beszakadt, melynek oka valószínûleg a nehéztestû erdészeti gépek errefelé közlekedése volt A döbröközi Öreg-hegy közelében élô idôs emberek mesélték, hogy gyerekkorukban a földbe vezetô járatokba bújtak el, ahová a felnôttek nem fértek be. Szerencse, hogy e szuffóziós járatok nem okoztak szerencsétlenséget, mert ezek nem stabilak, könnyen beomolhatnak. A szuffóziós jelenségek kialakulását az ember mezôgazdasági tevékenysége is elôsegítheti. A szôlôkben levert karók tövei mesterséges nyílások a csapadék számára, ahol az anyagszállítás megkezdôdhet. Ilyet a települések szôlôiben számtalan esetben láthatunk. Dolinaszerû rogyások a belterületeken is kialakulnak. Az ok, hogy a nagyfokú burkoltság miatt a csapadék jóval kisebb felületen tud a mélybe szivárogni, mint a természet-
ben. Fôleg bitumenes járdák és utak mentén figyelhetjük meg, hogy a rogyás az út alá benyúlik. Dombóváron, a Molnár György iskola elôtti járda ezért olyan egyenetlen. A közvetlenül a járda mellé ültetett tuják a folyamatot – hasonlóan mint a szôlôkarók – fel is erôsítik. A szuffóziós károk ellen körültekintôbb tervezéssel lehetne védekezni. A tervezés alatt most nem csak a mérnöki tervezést értjük, hanem minden olyan, az emberi tevékenységgel összefüggô eseményt, mely kapcsolatba kerül az alattunk fekvô kôzettel, a lösszel. Márpedig aki itt él, ezt nem kerülheti el.
A lösz pusztulásából további, a tájképet befolyásoló felszínformák is kialakulnak. A lösz legjellegzetesebb formáit nem a képzôdésével egy idôben, azaz a szél által nyerte el. A látványos pusztítást a víz végzi. A természeti erôk legújabbja azonban minden más tényezônél gyorsabban és eredményesebben változtatja meg a löszfelszíneket, akár a teljes megsemmisülésig. E káros folyamat elsô lépcsôje: a löszmélyutak. A dûlôutakon a jármûvek szétzúzzák a lösz eredeti szerkezetét és annak erôteljes porosodását idézik elô. Ehhez egyébként az állatok tiprása és a gyalogos ember is hozzájárul. Ezt a fellazított anyagot a lefolyó csapadék könnyedén elszállítja, elôre kirajzolva a következô folyás helyét. Nem kell hozzá, csak néhány év és az út jelen-
tôsen belesüllyed a felszínbe, a környezetéhez képest. A löszmélyutak a térség szôlôiben általánosan mindenhol elôfordulnak. Legnagyobb mélységet a döbröközi Öreghegy oldalában érnek el, itt van olyan pont, ahol a meredek fal 7–8 m magas. Fôleg nyáron nyújtanak olyan hatást, mintha az arra járó egy alagútba tévedt volna, ahogy a falak szélén lévô fák koronái az út fölött összeérnek. Aki a fák gyökérzetére kíváncsi, az a löszmélyutakban találja a legjobb terepet, hiszen sokszor a fák csak a „levegôben lógnak”, a löszfalak oldalán. Idô múltán a löszmélyutak is változáson mennek keresztül. Óriási esôzések alakalmával a függôleges falú utak V-keresztmetszetû löszszakadékokká alakulhatnak. Mivel ez már a közlekedésre nem alkalmas, legtöbbször mellette új útvonalat jelölnek ki, tovább csökkentve a termôterületek nagyságát. Elérkeztünk a következô állomásra, amikor az ún. eróziós szakadékvölgyekrôl beszélünk. E ponton a tudományt talán érdemes megszakítani egy személyes jellegû elbeszéléssel, melyet az írás szerzôje élt át. „Amióta néhány évvel ezelôtt betévedtem, Kurdtól nem messze, egy eróziós szakadékba, szenvedélyes »szakadékgyûjtô« lettem. Elôtte már jártam az Alpok jégvájta, majd sebes hegyi patak formálta vízeséses-szakadékaiban és mindig irigykedtem, hogy az ott élôk naponta gyönyörködhetnek e természeti csodákban. Nem érzem túlzásnak leírni, hogy nekünk is vannak ilyen csodáink. Na jó, lehet, hogy nem akkorák, de a földrajz iránt érdeklôdôknek egy séta a szakadékban több napos tanulással ér föl.” A leírt szakadékok elsôsorban a Tolnai-Hegyhát területén találhatóak nagy számban. A térképen legkönnyebben úgy találhatóak meg a szakadékok, ha vízfolyásokat keresünk. Ez azt is jelenti, hogy a löszszakadékok olyan mélyre vágódtak be, hogy a lösz alatt elôbukkannak a pannóniai rétegek is. A patakok ezeket csapolják meg. A szakadékok oldalában a rohanó víz rendkívül érdekes formákat képes marni. Találhatunk löszhidakat, búvópatakok üregeit, lépcsôs oldalvölgyeket, piramis alakú löszkúpokat. Az oldalfalakon bemélyedô kis üstök a hatalmas esôzések alakalmával lezúduló, megáradt patakok örvénylô mozgásának nyomai. Ezeket a tudomány evorziós üstökként ismeri. Még mindig a lösz formáival ismerkedünk, amikor a löszbabákról beszélünk. Az emberi fantáziát lehet megdolgoztatni azokkal az érdekes gumókkal, melyeket egyes löszfalak oldalában gyûjthetünk. A löszbabák az anyag természetes úton történô, a környezeténél erôteljesebb összecementálásából keletkeznek. E néhány centiméteres babák nagy számban fordulnak elô a döbröközi Öreg-hegyen, a Mászlony-puszta mellett található löszkitermelésnél, vagy a Wosinszky-kilátóhoz vezetô löszmélyút oldalfalában. A lösz és formáinak ismerete a gyakorlati élet szempontjából is fontos. Térségünkben a kukorica- és búzatermesztés területén kimagasló eredményeket értek el.
26
27
Eróziós löszszakadék, amelynek oldalában már homokkôsziklák látszanak
E sikernek a egyik alapja a kitûnô talaj, mely a löszbôl képzôdött. Ez napjainkban is tart, tehát utánpótlásra lehet számítani, de az esztelen pusztítás ennek többszörösét is elérheti! Ennek nyomai láthatók kora tavasszal, amikor a földek még csupaszak. A meredekebb szántók lejtôinek talaja nem egyszínû, a barna és a sárga színek árnyalatai jelennek meg. A sárga szín jelzi, hogy e területeken a természetes talajtakaró lepusztult, elsôsorban az esôk és hóolvadásból származó vizek mosták le a talajt, de hosszan tartó szárazság alkalmával a szél is munkába kezd. Itt a felszíneken nem is talaj van már, hanem kôzet, melynek termôképessége csak mesterségen javítható. E káros folyamat ellen jól megválasztott földmûveléssel lehet védekezni.
Érdekes formájú löszbabák
A Kapos-völgy tôzeges területei Ha valaki azt kérdezné, hogy Dombóvár térségében található-e valamilyen bányászható ásványi nyersanyag, a legtöbben rögtön rávágnák, hogy nem. Pedig létezik: a tôzeg. E szénféle, Magyarország területét nézve, egyik legnagyobb mennyiségben a Kapos és a hozzá tartozó völgyek alján fekszik. Az idôrendiséget nézve nem véletlen, hogy a lösz keletkezése után tárgyaljuk, hiszen a tôzeg kialakulása a jégkorszak befejezôdô szakaszaiban, a jégártól mentes területeken, uralkodóan a pleisztocén, holocén határán kezdôdhetett. A keletkezés tulajdonképpen ma sem állt le, de a folyó- és patakvölgyek szabályozásával jelentôsen csökkent a terület. De hogyan keletkezett e szénfajta? A tôzeg az ásványi szén képzôdési folyamatának még „félig sem kész” terméke. Benne még szabad szemmel is jól felismerhetôk a növényi részek: a kiindulási anyag tehát még nem ásványosodott. Néhány centiméter vastagságú tôzegréteg kialakulásához több százezer év kell. A keletkezés helye a láp. A láp rendszerint valamely felszínen, vagy annak közelében települt vízzáró kôzetrétegek fölött alakul ki. A rajta élô növényzet, valamint a lápi állatvilág együttese sajátos környezeti rendszer, amelynek létfeltétele a vízzel telített talaj, foltokban vagy idôszakosan nyílt víz és persze a levegô átlagosnál nagyobb páratartalma. Az ilyen környezeti adottságok közepette az évente sarjadó és elpusztuló növényzet a vízben elkorhad, elszenesedik, s ezekbôl tôzeg keletkezik.
A lösz hasznosítása – téglagyár Dombóváron
A lápos területek az emberiség számára régóta jelentettek hasznot és kárt is. Gondoljunk arra, hogy a térség két legjelentôsebb várromja, a döbröközi vár, a dombóvári Gólya-vár, vagy a kevésbé ismert Leány-vár milyen helyre települt. A Kapos kiemelkedô teraszszigetére, melyet mocsár, láp vett körül, s nyújtott védelmet a behatolókkal szemben. Legalábbis egy darabig. Akik nem estek el a csatában, azzal viszont könnyen végezhettek azok a betegségek, melyeket az e lápokban lakó rovarok terjesztettek. Elég, ha csak a maláriára gondolunk. A közlekedést is komolyan nehezítette a láp, így a magyarországi lápterületeket a múlt században jelentôsen lecsapolták. Csak néhány maradt fenn, amelyek védelem alatt állnak, s itt már az emberi egészséget sem érheti semmilyen veszély. A Kapos és mellékpatakjainak völgyeiben a tôzegtelepek kialakulását segítette, hogy a völgyek a pleisztocénban a csapadékosabb idôszakokban mélyen bevágták medreiket a pannon agyagos rétegeibe, s „átszakították” a vízzáró rétegeket. A lápok vízutánpótlása részben innét származott. E források még ma is sok helyen megfigyelhetôk. A lápok kialakulását gyorsította a Tolnai-Hegyhát kiemelkedése is,
28
29
mely együtt járt a Kapos-völgy süllyedésével. A süllyedés gyorsulását mutatja, hogy a neves régész, Wosinszky Mór 1896-ban Kurdnál két és fél méter mélyen i. e. IV. századból származó sírokat ásott ki. A Kapos völgyében tôzeges területeket a forrásvidéken, majd a mellékvölgyekben, a dombhátak között találunk. E völgyekben több helyen is bányászták a tôzeget. Így alakult ki Dombóvár mellett a tüskei horgásztó is. Döbrököz után – a folyó jellegének és irányának változása miatt – ismét megjelennek a kisebb-nagyobb tôzegtelepek a folyóvölgyben. A Sióhoz közeledve napjainkban is többször hírül adták az újságok, hogy „ég a láp”, s iszonyú bûzt és füstöt áraszt. E kellemetlen jelenség általában nem emberi gyújtogatás miatt keletkezik, hanem öngyulladással. A mélyen izzó anyagot oltani nagyon nehéz, a tûz sokszor magától alszik ki.
Térségünk fô vízgyûjtôje a Kapos (Részlet Vörös László Zsigmond a „Kaposvölgy természeti földrajza” címû munkájából) „A Kapos, az eredete utáni 12 km-tôl kezdve végig csatornázott. A régen zabolátlan folyót egyenes mederbe terelték, gátak közé szorították. Az elsô folyószabályozásról az értesülés jó régi. A rómaiak idejében Galerius császárról jegyezte fel a történelem, hogy e megye területén is rengeteg erdôk irtására és folyószabályozási munkálatokra használta fel katonáit. Hogy a Kapos vizét szabályoztatta-e, s hogy pontosabban miben állt volna ez, nem tudjuk, de mivel Kaposmérô, Dombóvár, Kurd, Regöly római lakott telep volt, s e helyeken a Kapos átkelôi lehettek, a vizet esetleg hajózásra is használták, ezekbôl az idézetekbôl következtethetjük, hogy a fenti idézet a Kaposra is vonatkozik. Az alapos szabályozások jóval késôbbiek. Böhm Ferenc mérnök 1771-ben kapott megbízást a Sárvíz szabályozási tervének elkészítésére. Tervében (melyet kora legújabb tudományos eredményeinek felhasználásával készített) szerepel a Kapos is. 1772-ben együtt dolgozott Krieger Sámuellel. Az elsô átfogó tervet az utóbbi készítette el 1774–76-ban. Ezen terv a Balaton, Sió, Kapos egységes rendezése lett volna. A Kapos 100 km hosszú medrét 25 000 hold (1200 négyszögöles) mocsaras ártér szegélyezte. Ezt kellett volna kiszárítani. A következô évben megindultak a szabályozási munkálatok a torkolatnál és a malomgátak egy részét is megnyitották. A munka igen vontatottan megy. 1810-ben Sátor Dániel lesz az igazgató vízmérnök. (A munka azért halad olyan vontatottan, mert a költségeket az érdekelt birtokosoknak kellett volna fedezni, s a munkálatokhoz jobbágyokat adni. Bármilyen szépek és jók voltak is ezek a tervek és hasznot is hajtottak volna a kiszárított, ármentesített földek, a tervek csak tervek maradtak. (A végleges munkálatokat Be30
szédes József kultúrmérnök, Széchenyi munkatársa tervei és elgondolásai szerint hajtották végre 1820–35. között. A Balaton és a Sió-csatorna rendezési tervébe illesztették be a Kapos szabályozási tervét, s ezért a Kapos–Sió–Sárvíz vízgyûjtôjébe tartozó folyórendezés a legharmonikusabb. (A Kapos csatornázásával a mellékvizeket is nagy részben csatornázták. A mederásás 35 887 m3 volt). A Kapos mellékvizei állandó és idôszakos vízfolyások. Az idôszakosak rendezése arra irányult, hogy az esôzésekkor lezúduló vizeket eltereljék, késleltessék beömlésüket, hogy hordalékukat közben leejtsék. Ma is azt tapasztaljuk, hogy a rengeteg hordalék feltölti medrüket, magas töltések között futnak, sôt magasabban folynak több helyen a talajszintnél. Ezeket a magas vízfolyásokat a felületes szemlélô gátnak vélheti. (Az állandó és idôszakos árkok hossza 1 153 343 m. A Kapos-mederben lévô malmokat és malomduzzasztókat eltávolították, mint a fészerlaki, berki, duzsi, görbölyi, pincehelyi, simontornyai malmokat. A megmaradt keceli és kaposi malmot külön malomcsatornára helyezték. Malmot alig lehet látni ma már a Kapos vízgyûjtôjében, koruk letûnt. De egyre figyelmeztetnek a még meglévô romantikus malmok, malomromok, benôtt malomárkok, régi malmok nyomaihoz vezetô utak emlékei, hogy sok helyen lehetne felhasználni a vízi energiát törpe vízerômûvek üzemeltetésére. Az esetleges duzzasztók vize halastó, vagy öntözô-víztároló, vagy víziszárnyas-telep létesítésére is alkalmas lenne.
A Kapos-csatorna madártávlatból
31
A vízállást a Kaposon legrégebb óta Kurdon mérik (1877). Ez a legfontosabb észlelôhely, mert ide nem ér föl a Sió visszaszorító esetleges áradása, s itt már vizének jelentékeny része megvan, csupán a Koppány hiányzik a nagyobbak közül. (A Koppányét Tamásiban mérik. Kurdon, az új vízmércén mért legkisebb vízállás 11 cm volt 1932. és 1936. években. A legnagyobb víz 1879-ben volt. Az erôs vízszint-ingadozás oka a tetemes erdôirtás is. A Kapos legalsó szakaszán a tervezett legnagyobb vízmélységet az ár meghaladta 4 cm-rel (379 cm); a vízmennyiséget 20,31 m3/sec-mal (84,47 m3/sec), Tolnanémedinél. Kurdon a másik legmagasabb vízállás 1893. II. 25-én egy hosszantartó (1892. nov. 21. – 1893. márc. 30-ig) árhullám tetôzésekor volt. Ez idô alatt mp-ként 49,35 m3 víz folyt le. Árvíz nem volt, a töltések bírták, de az ártéren, az ingoványosabb részeken 10–15 cm víz volt, a talajvízszint emelkedése következtében.” E rövid szemelvény 1955-ben született, amikor a szerzô még láthatott elhagyott malmokat, hozzájuk tartozó árkokat. Milyen érdekes is lenne, ha legalább egy maradt volna belôlük emlékként. A Kapos ma legtöbbször nyugodt kis folyó képét mutatja. Nem így volt ez 1940 márciusában, amikor a folyó elöntötte egész árterületét. A Kapos-völgy egy óriási tengernek látszott. Dombóvár Szuhay-domb nevû területét nagyrészt víz borította, s a rohanó áradat hatalmas károkat okozott. Épületek rongálódtak meg, az állatok tömegével pusztultak az árvízben. A vasúti közlekedés a
töltés elmosása miatt megszakadt. Szerencsére az ilyen természeti csapás ritka, de statisztikailag kimutatható, hogy bizonyos idôközönként bekövetkezik. 100 évenként 2–3 alkalommal… A Kapos a 70-es, 80-as években nagyon szennyezett folyóvá vált. Kaposvár és Dombóvár gyárai, üzemei szinte szûrés nélkül engedték a folyóba a káros anyagokat is tartalmazó szennyvizet. Ennek hatására az élet a vízben megszûnt, a folyó „döglötté” vált. Jól jellemzi az állapotokat, hogy a dombóvári szennyvízteleprôl a folyóba engedett tisztított szennyvíz mért tisztasági értékei jobbak voltak a Kapos értékeinél. Napjainkra valamelyest javult a helyzet, újra horgászok ülnek a parton. De hol van ez még attól az állapottól, amikor nagyszüleink a Kaposra jártak fürödni! Valószínûleg fürdésre már soha nem lesz alkalmas a folyó, de mint természetes élôhelyre sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a víznek, s annak teljes völgyi környezetének.
Napjaink természetföldrajzi jelenségei
Belvizes idôszak a Kapos völgyében
Ebben a részben azokkal a jelenségekkel foglalkozunk, melyek jelenleg is zajlanak, vagy múltbéli történéseik tapasztalata alapján a jövôben ismét elôfordulhatnak. Korábbi földtani kutatások adatai azt mutatták, hogy a Kapos-völgy nem más, mint a mélyben húzódó törésvonal felszíni megjelenése. Ezt a feltevést támasztják alá a terület földrengési adatai is. Kaposvár környékén 1880–1958 között 6 esetben pattant ki földrengés. Az 1892. VI. 22-i földrengés epicentruma Pincehely és környéke volt. A rengés következtében több ház megrongálódott. A szerkezeti vonal jelenlétére utalnak a térség geotermikus gradiens adatai is. A Dunántúlra számított értékek 20–24 m/ºC között vannak, nálunk viszont 13–17 m/ºC közötti értékeket mutattak ki. A fenti adatokat veszélyes lenne úgy értelmezni, hogy térségünk földrengésveszélyes terület és nagyobb katasztrófa bekövetkezésétôl kell tartani, az viszont mindenképen helytálló, hogy Magyarország rengésszegény területéhez képest a Kapos-völgy kitûnik rengésgyakoriságával. Elsôsorban felszínalakító hatása van a Tolnai-Hegyhát és a Völgység területén gyakori lejtôcsuszamlásoknak, melynek népies eredetû elnevezése a suvadás. A jelenség kialakulása három idôszakra osztható: pleisztocén, holocén és a napjainkban is keletkezô (recens) suvadások. A lejtôcsuszamlások kialakulásának két fô okát emelhetjük ki a Tolnai-Hegyhátban és a Völgységben. Az egyik a földtani szerkezet. A vastag löszréteg alatt jelentôs mennyiségû agyagos rétegek helyezkednek el, melyek kiváló csúszópályaként szolgálnak a felül levô üledékek mozgásában. A másik, hogy a domborzat jelentôs része lejtô, s 40%-a 10º-nál meredekebb. A suvadások legintenzívebb szakasza a pleisztocén volt. A csapadékos idôjárás
32
33
kedvezett a lejtôcsuszamlások kialakulásának, de ma már csak a nagyformák ismerhetôk fel. A térségben jelentôs suvadások keletkeztek a holocénban is, de kisebb számarányuknál fogva a domborzat formálásában már nem játszottak akkora szerepet, mint a pleisztocén korúak. A napjainkban bekövetkezô suvadásokat elsôsorban a Kapos-völgy jobb oldali lejtôjén figyelhetjük meg. Döbrököztôl kezdôdôen Simontornyáig környezetükbôl magányosan kiemelkedô „hát”, „halom”, „púp” alakú, jellegzetes formák, már messzirôl felkeltik a figyelmet. A mai suvadások méretei meg sem közelítik a pleisztocénban keletkezettekét, de számolni kell azzal, hogy a csuszamlások kialakulását az emberi beavatkozások is elôsegíthetik, nemegyszer katasztrófát okozva. A döbröközi Öreg-hegy alatti utcasor kialakításakor a hegylejtôt függôleges irányban jelentôsen lefaragták, amely így támaszték nélkül maradt. Ki tudja, hogy a gondatlan tervezés mikor bosszulja meg magát? Tragédiát okozott 1980-ban a Kurdon bekövetkezett csúszás, amikor öt házat rombolt le a lezúduló földtömeg, s egy ember a romok alatt meghalt, többen megsebesültek. Lengyel felé utazva, a község végén ma is üresen állnak e házhelyek. A suvadások jelenlétével az említett tájakon az építkezéseknek és a mezôgazdaságnak egyaránt számolnia kell a jövôben is. Barátságosabb hatású képzôdmény kialakulása figyelhetô meg a Zselicben. Térségünktôl kissé távolabb található az a mésztufa gát és a hozzá kapcsolódó vízesés, mely Kaposgyarmat mellett, az erdôben bújik meg. A jelenség egyedisége és ismeretlensége megkívánja, hogy szóljunk róla. A kialakulása hasonlóan történt mint a me-
Suvadásos oldal a Béka-tónál
csekieké (Melegmány), csak ott nagyobb mennyiségben és nagyobb területen tanulmányozhatjuk. A tárgyalt mésztufa egyedisége abban van, hogy a meszes tartalmat adó mészkôrétegek a mélyben vannak, felszíni elôfordulás nincs a közelben. A mélyben szivárgó vizek, kiérve a felszínre, egy kis völgyecskében csordogálnak tovább. Útjukat egy hirtelen törés gyorsítja fel, ahol az „eséskor” az oldott, de nehezebb mésztartalmat a vízcseppek hirtelen „kidobják” magukból, s az rétegeket alkotva, a völgyben keresztben fölhalmozódott faágakra, fatörzsekre rakódik le. Az idô múlásával vastag, sziklafalra hasonlító képzôdmény alakul ki. A hasonlóság azonban ne tévesszen meg senkit, mert nem sziklakeménységû Egyedi jelenség a Zselicben – a mésztufa anyagról van szó, s a falon, vagy annak szélén történô mászás könnyen balesetet okozhat, mert a mésztufa nagyon törékeny. Az emberi felelôtlenségbôl bekövetkezô kárt a természet csak nagyon lassan tünteti el, amit mi néhány másodperc alatt megsemmisítünk, az csak több száz év alatt születik újjá. Az utóbbi fejezetekben többször is tárgyaltuk az emberi tevékenység hatását a természetre, mely a neolit kortól kezdve napjainkig tartó, tágabb értelemben vett természetátalakítást jelentett. Tagadhatatlanul sok elônye mellett igen súlyos következménnyel járt. Ennek legfôbb oka, hogy a természeti erôforrások kiaknázása és felhasználása az esetek többségében a természeti környezet fejlôdését meghatározó törvényszerûségek ellenére történt. A sok káros beavatkozás közül az erdôk kiirtása, a domborzat aprólékos feldarabolása, a felszín és a talajtakaró nagymértékû lepusztítása, valamint az értékes területek terméketlenné tétele jelentette a legnagyobb veszteséget. Éppen ezért intô figyelmeztetés, hogy a napjaink égetô problémájává vált környezetvédelem csak a földrajzi környezet fejlôdése törvényeinek ismerete alapján lehetséges!
34
35
TARTALOM Elôszó ...................................................................................................................................... 3 Bemelegítésnek egy kis térképészet ................................................................................ 4 Dombsági tájak között ........................................................................................................ 5 Utazás a múltba .................................................................................................................. 14 A felszín kialakulásának utolsó fázisa .............................................................................. 20 A Kapos-völgy tôzeges területei .................................................................................... 29 Térségünk fô vízgyûjtôje a Kapos .................................................................................. 30 Napjaink természetföldrajzi jelenségei .......................................................................... 33
FELHASZNÁLT IRODALOM Ádám László (1966): A tolnai-dombság deráziós völgyei. Földrajzi értesítô 15/4. Ádám László (1967): Suvadásos formák a Tolna-dombság löszös területein. Földrajzi Értesítô 16/2. Ádám László (1969): A Tolnai-dombság kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó, Budapest. Ádám László (1975): Az antropogén tevékenység felszínformáló hatása a Tolnai-dombságon. Földrajzi Értesítô 24/2. Ádám László – Marosi Sándor – Szilárd Jenô (1981): Magyarország tájföldrajza. A Dunántúli-dombság. Akadémiai Kiadó, Budapest Kogutowicz Károly (1930): Dunántúl és a Kisalföld írásban és képben. M. kir. Ferencz József Tudományegyetem Földrajzi Intézete, Szeged. Marosi Sándor – Somogyi Sándor (szerkesztôk) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I–II. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. Némedi Varga Zoltán (1977): A Kapos vonal. Földtani Közlöny 107/3–4. Páter János (1952): A kurd-csibráki szénsavas víz. Hidrológiai Közlöny 32/5–6. Princz Gyula – Cholnoky Jenô – gr. Teleki Pál – Bartucz Lajos: Magyar föld, magyar faj. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest. Szilárd Jenô (1965): A külsô-somogyi meridionális völgyek. Földrajzi Értesítô 14/2. Szilárd Jenô (1967): Külsô-Somogy kialakulása és felszínalaptana. Akadémiai Kiadó, Budapest. Végh József – Ördög Ferenc – Papp László (1981): Tolna megye földrajzi nevei. Akadémiai Kiadó, Budapest. Vörös László Zsigmond (1958): A Kapos-völgy természeti földrajza. TIT Tolna megyei Szervezete, Szekszárd. A kötet megjelenését támogatták: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Központi Környezetvédelmi Alap Dombóvár város Önkormányzata Közoktatás Modernizációs Közalapítvány Független Ökológia Központ Dombóvár Városi és Városkörnyéki Önkormányzatok Területfejlesztési Tanácsa Lektorálta: Dr. Schweitzer Ferenc Felelôs kiadó: az Apáczai Csere János Szakközépiskola igazgatója, Gaál János Térkép: Szász István Fotók: Mánfai György, Szabó Loránd Tipográfia és nyomdai elôkészítés: Erky-Nagy Tibor SZECSOX Nyomda, Dombóvár
36
Szabó Loránd
FELTÁRATLAN FÖLDRAJZI ÉRTÉKEK NYOMÁBAN Dombóvár
DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKÉNEK TERMÉSZETFÖLDRAJZI ÉRDEKESSÉGEI A Landsat–5 mûhold felvétele térségünkrôl 1992. augusztus 29-én © ESA (1992), terjeszti a Eurimage, FÖMI RSC (1996)
