FELSŐOKTATÁSI KUTATÓINTÉZET PROFESSZOROK HÁZA

FELSŐOKTATÁSI KUTATÓINTÉZET PROFESSZOROK HÁZA INSTITUTE FOR HIGHER EDUCATION RESEARCH THE PROFESSORS’ HOUSE

Polónyi István

A hazai oktatás gazdasági jellemzői a 20-21 századfordulón különös tekintettek a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer elemek (óvoda, gyógypedagógiai ellátás, szakképzés, felnőttképzés) kondícióira

2004 (171726 leütés, szóközzel – 4,3 szerzői ív)

Budapest V. Báthori utca 10. 1395 Budapest, Pf.: 427, IHER, P.O.BOX 427, Hungary Tel.:+36 1 3027749, Fax:+36 1 2695201/125 [email protected]

www.hier.iif.hu

1

Tartalom: 1. Bevezetés – célok, módszerek ................................................................................................ 4 2. Demográfiai folyamatok ........................................................................................................ 5 3. A cigány népesség demográfiai jellemzői, s annak oktatáspolitikai következményei ........... 8 3.1 Néhány bevezető megjegyzés a módszertan problémáiról ........................................ 8 3.2 A hazai össznépesség és a cigány népesség várható alakulása ................................ 11 3.3 A cigány lakosság néhány iskolázottsági jellemzője Magyarországon.................... 16 4. Az óvodai ellátás .................................................................................................................. 22 4.1 Bevezetés – korosztályi létszám és az óvodások száma .......................................... 22 4.2 Az óvodák fenntartói szerkezete .............................................................................. 25 4.3 Rövid regionális kitekintés ....................................................................................... 26 4.4 Az óvodai ellátás finanszírozása .............................................................................. 28 4.5 Az óvodai ellátás kiadásai és néhány hatékonysági jellemzője nemzetközi összehasonlításban ............................................................................................................... 29 4.6 Hátrányos helyzetű csoportok az óvodában ............................................................. 32 4.7 Az állami támogatás aránya az óvodai ellátás kiadásaiból....................................... 37 4.8 Befejezésül az óvodai ellátás finanszírozásáról ....................................................... 40 5. Gyógypedagógiai képzés ...................................................................................................... 41 5.1 A fogyatékos tanulók létszámának alakulása ........................................................... 41 5.2 A gyógypedagógiai oktatási rendszer néhány jellemzője ........................................ 48 5.3 A finanszírozás ......................................................................................................... 51 5.4 Befejezésül a gyógypedagógiai képzésről ................................................................ 55 6. Szakképzés ........................................................................................................................... 57 6.1 Az iskolarendszerű szakképzés ................................................................................ 57 6.2 A szakképzés arányai ............................................................................................... 64 6.3 Iskolarendszeren kívüli szakképzés ......................................................................... 67 6.4 A szakképzésről befejezésül..................................................................................... 68 7. A felsőoktatás ....................................................................................................................... 70 7.1 A felsőoktatási létszámok és kiadások ..................................................................... 70 7.2 A tandíj ..................................................................................................................... 74 7.3 A hallgatók támogatása ............................................................................................ 76 7.4 Cigány tanulók a felsőoktatásban ............................................................................. 79 7.5 A felsőoktatás képzési szerkezete – és az esélykiegyenlítés .................................... 82 7.6 Befejezésül a felsőoktatásról .................................................................................... 86 8. Felnőttképzés ........................................................................................................................ 87 8.1 A felnőttképzés fogalma........................................................................................... 87 8.2 A felnőttképzés hazai részvételi jellemzői ............................................................... 89 8.2.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés részvételi jellemzői..................................... 89 8.2.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés ............................................................ 90 8.2.3 A munkahelyi képzés ....................................................................................... 91 8.3 A felnőttképzés részvételi jellemzői a fejlett országokban ...................................... 92 8.4 A felnőttképzés ráfordításai ..................................................................................... 95 8.4.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási ráfordításai ........................ 95 8.4.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés államháztartási kiadásai ................... 100 8.4.3 A felnőttképzés egyéni és munkáltatói kiadásai............................................. 101 8.4.4 A felnőttképzés szereplőinek összes ráfordítása ............................................ 103 8.5 Hátrányos helyzetűek a felnőttképzésben .............................................................. 104 8.6 Összegzés a felnőttképzésről .................................................................................. 108

2

9. Zárógondolatok a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer elemek finanszírozásáról ........................................................................................................ 109 10. Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 111

3

1. Bevezetés – célok, módszerek A hazai oktatás rendszerváltás óta elmúlt időszakában az oktatási alrendszer lényegében minden elemére (a közoktatásra, a szakképzésre, a felsőoktatásra, a felnőttképzésre) új törvények születettek, - s jól lehet ezeket a törvényeket ezen időszak alatt igen sokszor módosították1 is, - mégis .ebben a másfél évtizedben kialakult, s konszolidálódott a hazai oktatásügy jogi, működési keretrendszere.. Ezen időszak alatt kialakult, s – a kisebb, nagyobb változások ellenére - nagyjából stabilizálódott az oktatás alrendszereinek finanszírozási módszere. Közel három és fél kormányciklus után képet lehet alkotni arról, hogy az oktatás a kialakult új magyar demokráciában milyen gazdasági kondíciókat tudott elérni, s hogyan értékelhetők ezek a kondíciók nemzetközi összehasonlításban. Az oktatás átfogó gazdasági adatai - az alapfokú, vagy középfokú oktatásra - viszonylag jól ismertek, ugyanakkor az oktatási alrendszer olyan elemei esetében, mint az óvoda, és a gyógypedagógiai ellátás, vagy mint a szakképzés és a felnőttképzés alig ismertek. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezek az alrendszer-elemek nem különülnek el finanszírozás szempontjából a közoktatástól. Pedig talán éppen ezek az alrendszer elemek játszanak legjelentősebb szerepet a hátrányok kiegyenlítésében. Jelen munkában azt a célt tűztük ki, hogy a hazai oktatás– különös tekintettel a hazai oktatási statisztikákból

hiányzó,

s

a

hátrányok

kiegyenlítésében

fontos

szerepet

játszó-

alrendszereinek: a.) óvoda, b.) gyógypedagógiai képzés, c.) iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzés, és a d.) felnőttképzés gazdasági jellemzőit, kondícióit elemezzük, bemutassuk ezek elmúlt évtizedbeli, a századforduló körüli tendenciáit, - nemzetközi összehasonlításra is kitekintve. Célunk

1

2003 XII. 31-ig a közoktatásról szóló törvényt 25-ször, a szakképzésről szólót 13-szor, a felsőoktatásról szólót 29-szer, s a 2001-ben elfogadott felnőttképzési törvényt is már 3-szer módosították.

4

továbbá, hogy a tendenciák alapján, s a demográfiai folyamatok tükrében oktatáspolitikai következtetéseket fogalmazzunk meg. Az eredeti célkitűzéseket kibővítve a vizsgálódást kiterjesztettük a felsőoktatásra is, - hiszen a tömegessé váló felsőoktatás esetében egyre nyilvánvalóbban felmerül ezen a területen is a hátrányos helyzetű rétegek oktatáshoz való hozzáférésének kiszélesítése. Elemzésünk alapvetően a költségvetési és a zárszámadási törvények adataira, a minisztériumi dokumentumokra, esetenként szakértői becslésekre – s természetesen hazai és nemzetközi oktatási statisztikákra – támaszkodva mutatja be a vizsgált oktatási alrendszerek ráfordításait, forrásait, forrás-szerkezetét. Továbbá a fejlődési trendek vizsgálatával, s ezekre épülő előrebecslésekkel, valamint modell alkotással, s erre épülő előrejelzésekkel igyekszik a feltett kérdésekre választ találni.

2. Demográfiai folyamatok

Mielőtt az egyes alrendszerek jellemzőit vizsgálnánk célszerű egy pillantást vetni a 90-es évek demográfiai folyamataira, az oktatás szempontjából releváns korcsoportok létszámának alakulására. Az élveszületések száma az 1975 évi 194 ezer fős – a „Ratkó gyerekek” gyerekei nyomán kialakult – csúcsról folyamatosan és megállíthatatlanul csökkent a 80-as és 90-es években is, s a 90-es évek végén 2000-es évek elején 100 ezer alatt stagnálni látszik (1998-ban 97,3, 1999ben 94,6, 2000-ben 97,6, 2001-ben 97,0, 2002 96,8, 2003-ban pedig 94,7 ezer fő volt.) Az oktatás szempontjából releváns népesség alakulása 1990-2002 efő 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996

3-5 éves 372 374 369 366 366 370 368

6-13 éves 1202 1144 1099 1061 1029 1007 989

14-17 éves 671 702 721 702 666 632 598

18-21 éves 576 577 584 622 669 700 720

5

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

360 349 340 329 314 300 289

983 985 984 973 963 950 933

566 534 511 499 494 494 494

700 665 630 597 565 533 511

1400 1200

efő

1000

3-5 éves

800

6-13 éves

600

14-17 éves 18-21 éves

400 200 2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0

Forrás: Polónyi 2000

Ennek következtében az óvodás korú és az általános iskolás korú népesség a 90-es években mindvégig, a középfokú iskolába járó népesség pedig a 90-es évek első harmadától csökkent, s csökken ma is. A felsőoktatási korú népesség esetében ez a tendencia a 90-es évek közepétől jelentkezik. A gyógypedagógiai ellátásban részesülő gyermekek számának alakulása sok tekintetben más tendenciákat mutat, - erről majd az alrendszer elemzése során lesz szó. A felnőttképzés potenciális résztvevőinek száma is bonyolultabb megfontolásokat igényel, amelyről az adott fejezetben lesz szó. Érdemes egy pillantást vetni az egyes iskolai szintek részvételi jellemzőinek hosszú távú alakulására, amelyek nagyjából közismert tendenciákat mutatnak. Az általános iskolai részvétel a telítődési görbe legfelső szakaszában van, s az óvodai részvétel is hasonló tendenciákat mutat. A középiskolai és a felsőoktatási részvétel hosszabb stagnálás után a 90-

6

es években intenzív növekedést mutat, az iskolai szakképzés pedig ugyanezen időszakban jelentős csökkenést.

Iskolázási arányok a nappali tagozaton 1980-2000-ig (nettó arányszámok, százalék) (%)

1970/71 1980/81 1990/91 1996/97 1997/98 1998/99 1999/00 2002/03

3-5 éves 6-13 éves 14-17 éves 14-17 éves 18-22 éves népességből népességből népességből népességből népességből óvodás ált. isk. szakmunkás és középiskolás egyetemi és gyermek tanuló szakiskolai tanuló tanuló főiskolai hallgató 51,5 .. 29,1 30,3 6,3 77,9 98,8 30,4 40,1 9,2 85,5 99,1 30,3 40,2 8,5 86,6 87,8 25,1 55,0 12,9 86,3 97,8 24,4 57,7 14,1 86,5 97,7 22,5 60,7 15,3 87,3 98,0 20,0 60,3 17,5 84,1 98,0 18,6 64,2 29,0

Forrás: 1970/71-es adatok Népesség- és társadalom statisztikai zsebkönyv 1998, 1980/81-es adatok Magyar Statisztikai Évkönyv KSH Budapest 1994, a többi adat Magyar Statisztikai Évkönyv 2000, KSH Budapest 2002, 2002/2003 adatok saját számítás a Statisztikai tájékoztató Oktatási évkönyv 2002/2003 OM Budapest 2002 adatai alapján

120 3-5 éves népességből óvodás gyermek

100

6-13 éves népességből ált. isk. tanuló

80

14-17 éves népességből szakmunkás és szakiskolai tanuló

60 40

14-17 éves népességből középiskolás tanuló

20

18-22 éves népességből egyetemi és főiskolai hallgató

0 1970/71

1980/81

1990/91

1999/00

2002./03.

7

3. A cigány népesség demográfiai jellemzői, s annak oktatáspolitikai következményei

Már az első mondatban hangsúlyozni szeretném, hogy a hátrányos helyzetűek oktatáspolitikai problémája nem azonos a cigányság oktatásának problémájával, - de az egészen biztos., hogy a cigányság oktatási problémáinak megoldása nélkül nem lehet előrelépni a hátrányos helyzetűek oktatáspolitikai problémájának kezelésében. Ebben a részben a cigány népesség számának és iskolázottságának néhány sajátosságát igyekszem bemutatni. A bemutatott adatok nem igazán újak, mégis rendkívül fontosak és figyelmeztetőek2.

3.1

Néhány bevezető megjegyzés a módszertan problémáiról

A cigány népesség demográfiai jellemzőinek feltárása egyáltalán nem könnyű feladat. Alapvető problémát jelent ugyanis a cigány népesség körülhatárolásának kérdése. A cigány populáció létszámának meghatározását számos alkalommal elvégezték az elmúlt több mint száz év alatt. A XX. század végén végzett különböző megközelítésű számlálások különböző számú cigánynépességet állapítottak meg3: az összlakosság 1,4 %-ától (1990 évi népszámlálás), 3,9 %-áig (1993 KSH vizsgálat), illetve 6,6%-áig (1996 Sonda Ipsos). Az egyik legmegbízhatóbbnak az 1993-94 telén, Kemény István, Havasi Gábor és Kertesi Gábor által vezetett, az MTA Szociológiai Intézete által végzett országos reprezentatív

2

Ennek a fejezetnek valamivel bővebb változata megjelent: Polónyi István: A cigány népesség demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási helyzete – s az abból adódó oktatáspolitikai következtetések In: Reisz Terézia – Andor Mihály: A cigányság társadalomismerete Iskolakultúra-könyvek Iskolakultúra Pécs 2002. 3 Az 1990-es országos népszámlálás során azt tekintették cigány nemzetiségűnek (illetve nyelvűnek), aki annak vallotta magát. Ez alapján 1990-ben 48.072 fő vallotta magát cigány anyanyelvűnek, és 142.683 fő cigány nemzetiségűnek, (ami az összlakosság valamivel kevesebb, mint 1,4 %-a). A KSH 1993-ban a cigányság létszámát, életkörülményeit feltáró, nem önbevalláson alapuló vizsgálatot végzett. Ennek során a vizsgálatot "jó helyismerettel rendelkező számlálóbiztosok" végezték, akik az életvitel szerint osztályozták a háztartásokat (cigány életvitelű, átmeneti/bizonytalan, nem cigány életvitelű). Ezen vizsgálat során a magyar lakosság 3,9 %-a volt cigány életvitelű 1993-ban. A Szonda Ipsos 1996-os kutatása 6,6 %-ra becsülte a cigányok arányát a 18 év feletti életkorú népességben.

8

cigánykutatások adatait tartják. (Kemény I - Havas G - Kertesi G 1994) 4 Ezen vizsgálat során azokat tekintették cigányoknak, akiket a környezetük cigánynak tekintett. Az 1994. január 1jei (eszmei dátumon) Magyarországon mintegy 450 ezer fő volt a cigánynépesség száma, akik mintegy 100 ezer háztartásban éltek. A cigányság lélekszáma Magyarországon 1893–19935 Év

Népszámlálás szerint Anyanyelv Nemzetiség

Minősítés szerint 65000

Forrás

1893 1900 5662 1910 9799 1920 6989 1929 80-100000 1930 7841 1930 100000 1938 100000–150000 1941 18640 27033 1949 21387 37598 1960 25633 56121 1963 222000a) 1970 34957 1970 220-250000 1971 320000 1977-78 325000 1980 27915 640406 1990 48072 142683 1993 394000b) 1993–94 482000 a) Telepeken élő cigányok. b) Magánháztartásokban élő cigányok.

Cigányösszeírás. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal Népszámlálás Népszámlálás Népszámlálás Szakértői becslés: Gesztelyi Nagy László Népszámlálás Szakértői becslés: Kemény Gábor Szakértői becslés: Drózdy Győző Népszámlálás Népszámlálás Népszámlálás Reprezentatív adatfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás Megyei Tanácsok becslései. Minisztertanács Tanácsi Hivatala Reprezentatív adatfelvétel. MTA Szociológiai Kut. Csop. Megyei Tanácsok becslései. Minisztertanács Tanácsi Hivatal Népszámlálás Népszámlálás Reprezentatív adatfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal Reprezentatív adatfelvétel. MTA Szociológiai Kutatóintézet

A cigány népesség számának és arányának mérésével, és előrebecslésével, illetve annak lehetséges és szükséges voltával kapcsolatosan egy viszonylag éles vita bontakozott ki a 90-es évek végén a kérdéskörrel foglalkozó néhány kutató között. Ladányi János és Szelényi Iván "Ki a cigány?" című írásukban7 arra mutattak rá, hogy rendkívül vitathatóak azok a kutatási erőfeszítések, amelyek a cigányság, vagy más etnikum lélekszámának, részarányának, társadalmi

összetételének

elemzésére

irányulnak.

Ugyanis

ezen

etnikai

csoportok

körülhatárolása elkerülhetetlenül önkényes, a csoportképző ismérvek szükségszerűen

4

A szerzőnek több publikációja jelentek meg ezzel összefüggésben: Pl. Kemény Istvánnak az Educatioban (1996 tavasz), és a Magyar Tudományban (1997/6), Kertesi Gábornak az Esélyben (1996/3). továbbá: Kettesi Gábor Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Soci-typo, Budapest, 1998., valamint Kemény I. - Havas Gábor: Cigánynak lenni. In.: Társadalmi Riport 1996. Századvég-TÁRKI, Bp. 1996. 5 Forrás: Hablicsek László (2000): Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig http: //www. ksh. Hu /pls /ksh /docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html 6 Az eredeti közleményben 6404 fő szerepel – ami nyilvánvalóan sajtóhiba 7 Lásd Kritika 1997. decemberi számában

9

vitathatóak. Kertesi Gábor – akinek Kemény Istvánnal és Havas Gáborral 1993-1994-ben közösen végzett empirikus vizsgálatát is támadja az említett cikk - „Az empirikus cigánykutatások

lehetőségéről”

című

írásában8

száll

vitába

a

Ladányi-Szelényi

szerzőpárossal. Kertesi igen alapos elemzést ad a mérés és mérhetőség problémájáról, valamint az 1993-94-es vizsgálat céljairól és módszereiről, kitérve más vizsgálatok eltérő eredményeinek okaira is. Végül Kertesi saját kutatói elkötelezettségéről is ír: azt hangsúlyozza, hogy ő "a cigánysággal kapcsolatos kutatási célok közül, társadalmi horderejénél fogva, kitüntetetten fontos célnak tekinti az etnikai klasszifikációhoz tartozó előítélet és diszkrimináció nyomán keletkező társadalmi határvonal és e választóvonal két oldalára kerülő népességek összehasonlító vizsgálatát”. A cigány népesség demográfiai vizsgálataival, demográfiai előreszámításaival kapcsolatosan is fel-fel merülnek hasonló viták. Például a Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai forgatókönyvek 1997–2050 címen közreadott tanulmányával kapcsolatosan – amely a népesség előrejelzések kapcsán a hazai cigány népesség előreszámítására9 is közöl forgatókönyveket – Neményi Mária10 (MTA Szociológiai Kutatóintézetének) fejezi ki abbéli kételyeit, hogy mennyiben tekinthető helyesnek az előreszámítás bázisaként használt cigány népesség-meghatározás. Neményi szerint „összemosódik a kutatás tárgya – adott esetben a „cigány” populáció leírása – egy társadalmi viszonyrendszer szomorú következményével, és amikor a kutató azt hiszi, hogy objektív módszerekkel egy sajátos népcsoportot ír le, valójában a megkülönböztetés áldozatainak kilátástalan helyzetéről tudósít.” Neményi nem tudja elfogadni a KSH 1993-as reprezentatív adatfelvételének módszereit, s így adatait sem.11 Ezek a fenntartások sok tekintetben jogosak. Más a helyzet azonban az előreszámítás módszereivel kapcsolatban tett megjegyzésekre. Nem igazán logikus támadni az előreszámítás azon előfeltevését, hogy a roma népességet sem az asszimiláció, sem a

8

Replika, 29. Szám, 1998. A roma népesség demográfiai jellemzõi, kísérleti elõreszámítás 2050-ig, KSH, Budapest, 1999. augusztus. 10 http://www.akm.tti.hu/nemenyi_maria_kis_roma_demografia.htm illetve Neményi M.: Cigánynak születni, szerkesztette Horváth Ágota, Landau Edit és Szalai Júlia, Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000. 277–282. oldal 11 Mint Neményi írja: „…a KSH valójában kérdezőbiztosaira bízta, hogy az összeírt lakásban lakók összességéről a következő megállapítást tegye: „cigány életvitelű közösség” tagjai-e, „átmeneti életvitelű közösségnek” tekinthetők, vagy pedig „nem cigány életvitelű közösségről” van-e szó. Jobb nem belegondolni, minek alapján döntötték el az adatfelvételt végzők, hogy az együtt élő személyek cigány származásúak, a cigány kultúrát, hagyományokat ápolóak-e, vagy esetleg csak egy részük kötődik vérségi vagy életviteli okokból a cigánysághoz. Nem tudok másra gondolni, minthogy a bőr-, haj- és szemszín, testalkat „rasszjegyeit” kiindulópontnak tekintve olyan jellegzetességeket kerestek, amelyek a többségi társadalom szemében a cigány életvitel attribútumai, és amelyeket a magyar lakosság körében végzett előítélet-vizsgálatok oly bőségesen tártak fel az elmúlt évek során.” 9

10

nemzetközi vándorlás érdemben nem fogja érinteni12 - ez ugyanis egyszerű módszertani előfeltevés – (ehhez képest lehet kiszámítani mind az asszimiláció, mind a kivándorlás létszámcsökkentő hatását). Azok az előfeltevések sem igazán támadhatók, amelyek a termékenység és a várható élettartam mai adataiból igyekeznek a cigány népesség jövőbeli demográfiai jellemzőire következtetni – (nem igazán van ugyanis más megalapozott becslési módszer)13. Mindezek előrebocsátására azért volt szükség, mert jelen tanulmány is a szóban forgó - az 1993-as reprezentatív adatfelvétel segítségével korrigált 1990-es népszámlálási adatokra épülő 2050-ig kitekintő – cigány népességre vonatkozó KSH előrebecslést, valamint az 1993as KSH felvétel adatait, továbbá a Kemény-Havas-Kertesi munkákat14 használja vizsgálódásaihoz. A fentiekben bemutatott néhány vélemény rámutat arra, hogy egy ilyen népesség-előreszámítás természetesen számos leegyszerűsítést és hibalehetőséget tartalmaz. Mint minden jövőre vonatkozó vizsgálat. Ebből azonban nem következik az, hogy az ilyen elemzésekre nincs szükség, - sokkal inkább az, hogy a hibalehetőségeket mindig szem előtt tartó rendszeres elemzésekre van szükség, mert a hibák éppen azzal korrigálhatók, ha a rendszeres vizsgálatok eredményeit rendszeresen szembesítjük a tényekkel15.

3.2

A hazai össznépesség és a cigány népesség várható alakulása

12

Neményi azt kérdezi, hogy: „Vajon csak az egyszerűbb számíthatóság kedvéért, vagy Kasszandraként a szerző tudja, hogy a kiszorítás, a marginalizáció, a szegregáció az elkövetkező 50 évben is fennmarad?” 13 Neményi szerint: „Azt feltételezni, hogy a termékenységi arányok a továbbiakban is jelentősen eltérnek a többségi arányoktól, megint csak abból a statikus szemléletből fakad, hogy a cigánynak tekintett populáció tagjai körében az elkövetkezendő években sem fog jelentősen növekedni az iskolázottság, a szakképesítés megszerzése – ezen belül különösen a nőké –, hiszen ha e téren történne változás, ugyanaz következne be, mint Európa legkülönfélébb kultúrájú, vallású, nemzetiségű népeinél a 20. század folyamán, ahol ez az egyszerű összefüggés (magasabb iskolai végzettség – alacsonyabb termékenységi ráta) mindenütt a gyermekszám radikális csökkenését eredményezte.” Függetlenül attól, hogy ez a Neményi megállapítás igaz, azonban akkor sem kifogásolható módszer, ha a cigány lakosság jelenlegi demográfiai jellemzőiből indul a becslés – (természetesen az előreszámítása során feltételeztek termékenység csökkenést) 14 Illetve Puporka Lajos - Zádori Zsolt (szerk.) (1999) A magyarországi romák egészségi állapota Roma Sajtközpont anyagát, amely szintén az előző adatforrásokra építkezik. 15 Ezzel együtt jelen sorok szerzője elfogadja Ladányi János és Szelényi Iván Még egyszer az etnikai besorolás „objektivitásáról” című írásának végső megállapítását (Replika 30. Szám 1998.) „… arra a kérdésre, mekkora a magyarországi cigány (vagy bármelyik más etnikai csoportba sorolható) népesség száma, és milyen a társadalmi összetétele, a definíciótól függõen többféle tudományos válasz adható; a különféle definíciók megalkotásának és az ezekből adódó adatok előállításának pontosan rögzíthető szabályai vannak; az etnikai klasszifikációs folyamat társadalmi értékek által igen erősen meghatározott, az „egyetlen helyes” definíció kiválasztása pedig nem objektív, tudományos ítélet, hanem politikai döntés kérdése”.

11

A Kemény-Havas-Kertesi vizsgálat alapján tehát 1994-ben mintegy 450 ezer főre (a lakosság 4,4 %-ára) becsülhető a hazai cigány népesség. Az 1971-es hasonló elveken nyugvó vizsgálat közel 320 ezer fő (kb. 3 %-nyi) cigánypopulációt becsült, - ami bő 20 év alatt 41 %-os növekedést jelent. Az összlakosság viszont 1981 óta évi 1-3 ezrelékes fogyást mutat. A jövőben további eltolódás várható Kemény és szerzőtársai szerint. Jelenleg az élveszületések száma ezer lakosra számítva a cigányoknál 28,7 - ugyanakkor az összlakosságnál mindössze 9,9, míg a halálozás tartósan 13 és 14 fő körül mozog. Húsz éves időtávon számolva az ország lakóinak száma 9,6 millió körül várható, míg a cigányság létszáma 700 ezer fő körül fog alakulni, azaz a népesség több mint 7%-át teheti majd ki. (Puporka-Zádori 1999., 10. Old.) "Még

markánsabb

a

gyermekszületésre

vonatkozó

adat:

ma

minden

nyolcadik

Magyarországon született gyermek cigány származású.” (Puporka-Zádori 1999., 10. Old.) Tegyük hozzá, hogy a cigány családoknál is mind általánosabbá válik a családtervezés, és kevesebb gyermek születik. A gyermekszám az összlakosságénál sokkal nagyobb a magyarországi cigányok körében, de sokkal nagyobb a halálozások száma és aránya is, és ennek következtében sokkal kisebb a várható élettartam is. Egyes (nem reprezentatív) vizsgálatok (Pik K 1991) szerint a férfiak 12,5 a nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a nem cigányok.

40 35

0-14 évesek

30 15-29 évesek

25

30-39 évesek

20 15

40-59 évesek

10 60- évesek és idősebbek

5 0 Cigányok

Teljes népesség

A cigány és a teljes lakosság generációk szerinti megoszlása 1993-ban

12

A fenti folyamatok következményeként erősen eltér a cigány lakosság és a teljes népesség generációs megoszlása. A teljes populáció generációs megoszlását az „idősödő” társadalom korcsoport megoszlása jellemzi, - azaz alacsony létszámú fiatal korcsoport, majd viszonylag magas középkorú korcsoport, s lassan csökkenő létszámú idős korcsoportok. A cigány populáció generációs megoszlása a fiatal közösségek képét mutatja, azaz a népességen belül a gyermek korosztály létszáma a legnagyobb, s az idősebb korosztályok létszáma csökken. A hazai népesség-előreszámítások keretében készült előrebecslés a cigányság számáról és arányáról is. A teljes populáció előreszámítása során abból indultak ki, hogy az össznépesség termékenységét tekintve folytatódik a 90-es évek közepén megkezdődött folyamat16, a teljes termékenység (amely az 1990-es 1,92-ről 1996-ban 1,46-ra, 1998-ban 1,33-ra, 2000-es évek elejére pedig 1,3 körüli értékre csökkent) – a gazdasági fejlődéstől, a társadalmi jóléttől és a családpolitikától függően – hosszabb távon 1,3–1,9 között alakul17 A közepes változat szerint a 2000. év körüli 1,28-as szintről 2030-ra 1,6-ra emelkedik a termékenység. A várható élettartamok tekintetében – a jelenlegi igen kedvezőtlen helyzet18 – lassú javulására lehet számítani, amelynek nyomán 2010-ig mintegy 3 évnyi élettartam-növekedéssel számolnak a szakértők, s azzal, hogy 2050-ig a hazai halálozás mutatói a nyugat-európai mutatókhoz zárkóznak fel19. 16

"A gazdasági-társadalmi váltás radikális változásokat hozott a fiatal generációk családalapítási, gyermekvállalási magatartásában. Ennek a változásnak a lényege abban foglalható össze, hogy a korábbi, a demográfiában keleti típusúként emlegetett házasságkötési, gyermekvállalási mintát nagyon gyorsan felváltják a nyugati típusú házasodási, szülési jellemzők. Ennek egyik szembetűnő jele az, hogy az első gyermek megszületése a nők életében lényegesen későbbi életkorban történik meg. Amíg korábban 20-22 év volt a nők átlagos kora első gyermekük megszületésekor, ez rövid idő alatt 25-28 év lesz a kohorszokban. Mindennek az a következménye, hogy a jelenlegi átmeneti időszakban hiányoznak a korábban fiatal korban szült gyermekek." (Hablicsek László: Öregedés és népességcsökkenés demográfiai forgatókönyvek, 1997-2050 Demográfia 1998. XLI. évf. 4.) 17 Az előreszámítás itt és később bemutatott adatai: Hablicsek László: Demográfiai forgatókönyvek 2000–2050. Hipotézisek és eredmények 2000. Január (http: // www. ksh. hu/ pls/ ksh/ docs/ intezmenyek/ nki/ magyar/ freeadat/ projprep1/ prjp1.html) alapján 18 Amelyet az jellemez, hogy 1980 és 1990 között a férfiak várható élettartama 65,45 évről 65,13 évre csökkent (s a nőké is csak igen szerény mértékben 72,7, évről 73,71 évre növekedett) A 90-es éve végén – 1999-ben és 2000-ben - némi javulás tapasztalható: a férfiak esetében 66,32-ről 67,11 évre, a nők esetében 75,13-ról 75,59 évre növekedett a születéskor várható élettartam. 19 Itt a közepes és a felső hipotézisről volt szó, az alsó hipotézis azzal számol, hogy „folytatódna az a különleges halandóságalakulási szakasz, amelyet leginkább Magyarországon figyelhetünk meg az 1960-as évektől, nevezetesen a mortalitás süllyedésének visszafordulása, a férfiak, azon belül a középkorúak elhalálozási gyakoriságainak jelentős emelkedése, a férfiak és a nők élettartamai közötti különbség jelentős megemelkedése.

13

A népesség előreszámítása, 1995-2050 Korcsoport 0-19 éves (efő) 20-64 éves (efő) 65- éves (efő) Összesen (efő) Teljes termékenységi arány Szül. várható élettartam

1995

2000

2725,4 2371,2 6083,7 6220,9 1436,6 1472,4 10245,7 10064,4 1,6 69,8

1,3 70,9

2010

20

30

40

50

2040,3 6126,7 1510,3 9677,3

1894,1 5733,7 1730,3 9358,1

1817,1 5366,5 1803,8 8987,3

1635,7 4958,1 1918,7 8512,5

1521,6 4408,7 2106,2 8036,5

1,4 72,5

1,6 74,3

1,6 76,0

1,6 77,4

1,6 78,3

A cigány népesség előreszámítása során először az induló demográfiai jellemzőkkel kell tisztában lenne. Hablicsek László elemezése20 szerint 1995-ben a cigány népesség létszáma 491 ezer főre tehető. Az élveszületések száma 13 ezer, a halálozások száma 4–5 ezer fő évente. Ezek szerint a roma népesség évente 9 ezer fővel gyarapodik. A keresztmetszeti átlagos gyermekszámot (más néven a teljes termékenységi arányt) 3,0-ra, a férfiak születéskor várható átlagos élettartamát 54,4 év, a nőkét 64,3 évre becsülte Hablicsek. A feltevés szerint a 0–19 évesek száma 240 ezer, a 20–64 éveseké 237 ezer fő, s 14 ezer fő a legalább 65 évesek száma. A fiatalok, valamint az aktív korúak aránya a roma népességen belül 49–48 százalék. A roma népességben mintegy 3 százaléknyi idős, legalább 65 éves ember él. Az előreszámítás közepes hipotézise szerint a roma termékenység gyorsan lecsökken 2,4 körüli szintre. Majd a csökkenés lelassul: 2030-ban 2,2 felett várható, majd ezt követően jelentős csökkenés várható, s végül megközelíti az országos átlagot. A végső gyermekszám 2050-re már jóval az egyszerű reprodukciós szint alatt lehet (1,83).

…. 1960 óta a 45-49 éves férfiak elhalálozási gyakorisága több mint háromszorosára, a nőké 40 százalékkal emelkedett. 30 éves kortól 65 éves korig a férfiak 49 százaléka meghal, ez több mint az 1920-as évek átlaga. A 30 éves nők 76 százaléka éri meg a 65. életévet, annyi, mint 40 évvel ezelőtt. Az európai közepes helyzetből a magyarországi mortalitás a legrosszabbá vált 1980-ra és ezt a pozícióját "megőrizte" az utóbbi 15 évben. A súlyos magyarországi halandósági helyzet megítélése mára annyiban változott, hogy a volt Szovjetunió utódállamaiban elképesztő halandóság-romlást mértek az utóbbi három évben. Ugyanakkor ütemes csökkenésnek indult például a cseh és a lengyel halandóság.” (Hablicsek 2000.) 20 Hablicsek László: Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig (2000) http: //www. ksh. Hu /pls /ksh /docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html, (megjelent Cigánynak születni.. 2000.) illetve Hablicsek László: Kísérlet a magyarországi roma népesség előreszámítására 2050-ig. In: Tanulmányok a cigányság helyzetéről. Aktív Társadalom Alapítvány, 2000/5. (megjelenés alatt)

14

A születéskor várható élettartamot tekintve az előreszámítás alapváltozata szerint a roma férfiak élettartama az 1995. évre becsült 54,4 évről 72 évre, a nőké 64,3 évről 80 évre emelkedne a következő 50 év alatt, vagyis alulról közelítené a jelenlegi európai átlagokat.

A roma népesség előreszámítása, 1995-2050 Korcsoport

1995

2000

2010

20

30

40

50

0-19 éves (efő) 20-64 éves (efő) 65- éves (efő) Összesen (efő)

272,0 266,5 15,2 553,8

280,6 309,6 19,0 609,2

300,0 388,2 24,5 712,7

323,6 476,7 34,4 834,7

359,5 544,5 57,3 961,2

365,1 362,0 618,8 684,3 88,8 128,4 1072,6 1174,7

Teljes termékenységi arány Szül. várható élettartam

3,22 60,67

2,72 62,17

2,70 64,76

2,76 67,78

2,56 70,69

2,31 73,39

2,09 75,80

Végülis 2050-ben a cigány népesség várható létszáma 700-1.100 efő között várható, az össznépesség létszáma pedig 7.400-8.800 efő között. A leginkább valószínű változat szerint a cigány népesség aránya az alábbiak szerint várható az összpopulációban és a jellemző nagy korcsoportokban. A cigány népesség arányának várható alakulása korcsoportonként 2000-2050 2000 2010 2020 2030 2040 2050 A cigány népesség aránya az összpopuláción belül (%) A cigány népesség aránya a 0-19 éves korosztályban (%) A cigány népesség aránya a 20-64 éves korosztályban (%) A cigány népesség aránya a 65- éves korosztályban (%)

6,1% 7,4% 8,9% 10,7% 12,6% 14,6% 11,8 14,7 17,1 19,8% 22,3% 23,8% % % % 5,0% 6,3% 8,3% 10,1% 12,5% 15,5% 1,3% 1,6% 2,0% 3,2% 4,6% 6,1%

A cigány népesség arányának várható alakulása az iskolás korcsoportban 2000-2050 Korcsoport A cigány népesség aránya az 5-9 éves korosztályban (%) A cigány népesség aránya a 10-14 éves korosztályban (%)

2000 2010 2020 2030 2040 2050 12,5% 15,6% 17,5% 20,8% 23,0% 24,1% 11,1% 15,1% 16,2% 19,0% 22,2% 23,4%

15

A cigány népesség aránya a 15-19 éves korosztályban (%)

9,4% 12,4% 15,5% 17,4% 20,7% 22,9%

A számítások tehát azt mutatják, hogy a cigánynépesség aránya a teljes populáción belül 2030 körül éri el a 10 %-ot, s 2050-ben megközelíti a 15 %-ot. Hasonló arányok becsülhetők a munkaképes korú népesség tekintetében is. Ugyanakkor az általános iskolai korosztályban 2010 körül 15 %, 2030 körül 20 % lesz a cigány gyermekek aránya. A középiskolás korú korcsoportban ugyanezek az arányok 10 évvel később várhatók.

3.3

A cigány lakosság néhány iskolázottsági jellemzője Magyarországon

A cigány lakosság iskolázottsági adatai erősen eltérnek az országos átlagtól. Az 1993. évi KSH vizsgálat megállapította, hogy bár jelentősen emelkedett a cigány népesség iskolázottsági színvonala, azonban a távolság a többségi társadalométól tovább növekedett.

A cigány népesség korcsoportjainak iskolai végzettség szerinti megoszlása 1993-ban21

14-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70átlagosan

21

0 osztály

1-7. osztály

8 osztály

1,5 1,1 2,5 3,2 6,3 8,3 12,9 24,0 41,5 46,1 31,5 50,0 9,4

32,3 22,2 22,5 26,4 39,1 36,4 44,2 47,1 35,9 44,2 59,2 39,4 32,8

55,2 59,7 59,4 50,0 44,4 44,7 34,8 24,8 14,9 7,9 4,6 7,7 45,5

Szakmunkásképző vagy szakiskola 10,4 15,6 13,2 17,2 7,4 8,5 5,6 2,1 5,6 0,6 3,8 1,0 10,4

Szakközépiskola vagy gimnázium 0,4 1,5 2,0 2,7 2,3 1,5 1,3 1,2 1,5

Főiskola vagy egyetem

0,4 0,2 0,4 0,9 0,4 0,6

0,8 1,5

1,9 0,3

Forrás: Kemény-Havasra hivatkozva A magyarországi romák ...(1999) 23. old

16

A cigány és a nem cigány népesség iskolázottságát összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy 1993-ban a nem cigány férfiak befejezett iskolaéveinek száma valamivel több mint két osztállyal volt több, mint a cigány férfiaké, a nők esetében pedig több mint 3 osztály volt a különbség a nem cigány nők javára.

A cigánynépesség és az összlakosság iskolázottsága korcsoportok szerint

15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70-

átlagosan

22 23

Cigány lakosság iskolai végzettsége 199322 0 1-8. Befejezett Főiskola osztály osztály középvagy iskola egyetem 1,5% 87,5% 10,8% 1,1% 81,9% 17,1% 2,5% 81,9% 15,2% 3,2% 76,4% 19,9% 0,4% 6,3% 83,5% 9,7% 0,2% 8,3% 81,1% 10,0% 0,4% 12,9% 79,0% 6,9% 0,9% 24,0% 71,9% 3,3% 0,4% 41,5% 50,8% 7,1% 0,0% 46,1% 52,1% 0,6% 0,6% 31,5% 63,8% 3,8% 0,0% 50,0% 47,1% 1,8% 1,9%

9,4%

78,3%

11,9%

0,3%

Össznépesség iskolai végzettsége 199023 0 osztály 1-8. osztály Befejezett Főiskola középvagy iskola egyetem 0,6% 88,7% 10,7% 0,5% 70,3% 29,2% 0,5% 63,7% 26,9% 8,9% 0,5% 64,6% 26,1% 8,9% 0,4% 64,3% 26,4% 8,8% 0,5% 63,3% 27,0% 9,2% 0,7% 66,4% 23,7% 9,1% 1,2% 69,9% 21,3% 7,6% 1,5% 70,0% 20,1% 8,5% 1,7% 66,8% 22,2% 9,3% 2,2% 65,2% 23,1% 9,5% 7,7% 61,4% 21,2% 9,7%

1,2%

67,8%

23,9%

7,2%

A fenti táblázat alapján számított adatok Saját számítás a "Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. KSH, Budapest 1996" adatai alapján

17

100,0%

100,0%

90,0%

90,0%

80,0%

80,0%

70,0%

70,0%

60,0%

60,0%

50,0%

50,0%

40,0%

40,0%

30,0%

30,0%

20,0%

20,0%

10,0%

10,0%

0,0%

0,0% 15- 20- 25- 30- 35- 40- 45- 50- 55- 60- 65- 7019 24 29 34 39 44 49 54 59 64 69

15- 20- 25- 30- 35- 40- 45- 50- 55- 60- 65- 7019 24 29 34 39 44 49 54 59 64 69

Főiskola vagy egyetem Befejezett közép-iskola 1-8. osztály 0 osztály

Főiskola vagy egyetem Befejezett közép-iskola 1-8. osztály 0 osztály

A cigány népesség iskolázottsága korosztályonként 1993-ban

A teljes népesség iskolázottsága korosztályonként 1990-ben

Igen egyértelmű a cigány és a nem cigány férfiak és nők iskolázottságában mutatkozó különbség24:

0 osztály 1-7 osztály 8 osztály Szakmunkásk épző Középiskola Felsőfok Összesen

Nem cigány férfiak és nők iskolai végzettsége 1993-ban Férfi Nő Együtt 0,23 0,33 0,28 8,21 13,84 11,17 32,80 38,66 35,88 27,02 12,54 19,42 21,42 10,32 100,00

25,98 8,65 100,00

23,81 9,45 100,00

A cigány nők és férfiak iskolai végzettsége 1993-ban Férfi Nő Együtt 5,94 12,09 9,08 28,06 36,96 32,61 48,24 43,39 45,77 15,61 5,97 10,68 1,86 0,28 100,00

1,39 0,19 100,00

1,61 0,24 100,00

Ugyanakkor jelentős különbség van a budapesti és a vidéki cigányok iskolázottsága között, - a fővárosi adatok jóval kedvezőbbek. De eltérnek az iskolázottsági adatok a romungrók, a

24

Forrás: Kemény-Havasra hivatkozva A magyarországi romák ...(1999) 24. old

18

beások és az oláh cigányok között is, - legkedvezőbb a romungrók, legkedvezőtlenebb az oláh cigányok helyzete. A sok kedvezőtlen adat között felismerhetők kedvező folyamatok is. Az adatok tanúsága szerint a 90-es évek közepén, végén a 15-19 éves cigány fiatalok iskolai végzettsége már alig mutat elmaradást. Ugyanakkor az idősebb korosztályok iskolázottságában igen jelentős különbségek vannak. Például a 30-34 éves korosztály esetében a cigány fiatalok között 2,5 %ponttal több az iskolázatlan, közel 12 %-ponttal több a csak 1-8 osztályt végzett, 6 %-ponttal kevesebb az érettségizett, és 8,5 %-ponttal kevesebb a diplomás. Az 50-54 éves korosztály esetében pedig a cigány népesség között 22,8 %-ponttal több az iskolázatlan, 2 %-ponttal több a csak 1-8 osztályt végzett, 18 %-ponttal kevesebb az érettségizett, és 7,2 %-ponttal kevesebb a diplomás. A 90-es évekre jelentősen javultak a cigány gyermekek továbbtanulási mutatói, - azonban a leszakadás mértéke gyakorlatilag nem csökkent: „megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás elõtti három évtizedben a beiskolázás a cigány gyerekek körében is általánossá vált. 1971-tõl 1994-ig a 20-29 éves korosztályban 77%-ra nõtt azok aránya, akik megszerezték a 8 általános végzettséget. A korábbiakhoz képest ugyan jelentõsen megnövekedett az érettségit adó középiskolákban továbbtanuló cigány fiatalok száma (1981: 3,6%, 1994: 10,6%), de a különbség cigányok és nem cigányok között gyakorlatilag semmit sem csökkent.” (Kállai Ernő- Törzsök Erika (Szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2000 EÖK P Budapest 33. old) Egy 192 iskolára kiterjedő vizsgálat szerint nyolcadikat végzett cigány tanulóinak 1997-ben a 13, 1998-ban a 15,8, 1999-ben a 19%-át vették fel érettségit adó középiskolába (szakközépiskola, gimnázium)25. Ezek az adatok a 1994-es számokhoz képest nagyon lassú javulást mutatnak.

A befejezett iskolévek számának alakulása korcsoportonként a cigány és a teljes populáció esetében (1990 ill 1993)

Cigány lakosság iskolai végzettsége 1993 A teljes populáció iskolai végzettsége 1990

70-

65-69

60-64

55-59

50-54

45-49

40-44

35-39

30-34

25-29

20-24

15-19

10 9 8 7 6 5 25 A külügyminisztérium 2000-es anyaga szerint: „Napjainkban a nem cigány tanulóknak kb. 91,4 %-a jut be 4 középszintű3 oktatásba, míg a roma tanulóknak 33,6 %-a.” (Doncsev Toso (Szerk): Állami intézkedések a magyarországi cigányok társadalmi integrációja érdekében Budapest 2000 2 (http://www.mfa.gov.hu/Hungary/roma/social.htm)) 1 0

19

A továbbtanulók aránya a cigány és a nem cigány népesség körében26 1994 (%) Iskolatípus Szakiskola Szakmunkásképzõ Szakközépiskola Gimnázium Összesen:

Teljes népesség 6,0 35,5 32,0 24,2 97,7

Cigányok 9,4 31,2 10,0 0,6 51,2

Összességében tehát a cigányok iskolázottsága súlyos lemaradást mutat, s bár a helyzet lassú javulását lehet megállapítani, nincs áttörés a helyzetben. Úgy tűnik az oktatási rendszer nem tud azonos esélyeket biztosítani a cigány gyermekeknek, ami annál is aggasztóbb mivel várhatóan egyre nagyobb arányt fognak kitenni az iskolás gyermekek között.

Pedig az

iskolázás alapvető szereppel bír a cigányság társadalmi helyzetének alakításában. Ugyanis az iskolázás határozza meg alapvetően a foglalkoztatási jellemzőket is.

Befejezés helyett A cigányság magyarországi helyzete a rendszerváltás óta eltelt időben annyiban javult, hogy ennek a helyzetnek nagyon sok eleme feltárásra került. Ugyanakkor a foglalkoztatási helyzetük, és ennek nyomán szociális, anyagi helyzetük igen jelentősen romlott. Felerősödött diszkriminációjuk. A roma tanulók oktatási rendszerben való hátrányos megkülönböztetése a szegregációból és az oktatásuk során alkalmazott pedagógiai módszerek alkalmatlanságából adódik. Az iskolán 26

Forrás: Kállai Ernő- Törzsök Erika (Szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2000 EÖK P Budapest 33. old

20

belüli hátrányos megkülönböztetés okai sok esetben nem a cigány tanulókkal szembeni előítéletesség, hanem a megfelelő feltételek és felkészültség hiányában keresendők. Az ekként minősíthető iskolai gyakorlat a csökkentett értékű oktatástól a különböző mértékű elkülönítésig terjed. (Doncsev Toso 2000.) Ennél keményebben fogalmaz Radó Péter27 „Mind ez ideig nem született olyan oktatáspolitikai koncepció, amely a cigány gyermekek iskolai sikertelensége mögött álló problémák mindegyikére (hátrányos megkülönböztetés, szociális helyzet, kisebbségi jogok, az oktatás minősége) stratégiailag átgondolt választ kínált volna. …. Az oktatáspolitikai eszközrendszernek a cigány tanulók szempontjából három kiemelkedően fontos elemét szükséges megemlíteni. Az első a határozott antidiszkriminációs politika, …... A második a kisebbségi jogok biztosítása az oktatásban, …... A harmadik a nem kis részben a cigány kisebbséghez tartozásból fakadó, a rossz szociális és gazdasági pozíciók által okozott esélykülönbségek enyhítését szolgáló támogatások rendszere..” Aligha lehet kétségbe vonni, hogy a cigányság helyzetét csak rendkívül jelentős erőfeszítésekkel lehet javítani, - s még ez esetben is nagyon nehéz lesz kitörni abból az ördögi körbõl, amit az iskolázatlanság, az alacsony presztízsû munka, és a munkanélküliség képez.

27

Radó Péter: Társadalmi kohézió és oktatáspolitika (http:// www. oki. hu/ cikk.asp?Kod = 2001-02- ta- radotarsadalmi.html)

21

4. Az óvodai ellátás 4.1

Bevezetés – korosztályi létszám és az óvodások száma

Az óvódás korú gyermekek száma a 90-es évek közepéig, 1995-ig – évi 374 és 366 ezer fő között ingadozva - stagnált, majd ezt követően igen intenzíven csökkent, 2001-ben 320 ezer fő alá esett. Az óvodások száma viszont 1995-ig enyhén növekedett – 391 ezer főről 399 ezer főre – s ezt követően csökkent, 2001-re 350 ezer fő alá esett. Az óvodások és az óvodáskorú gyermekek egymáshoz viszonyított száma 1990 és 1995 között (105-ről 108 %-ra) növekvő, majd azóta nagyjából állandó, bár 2000-es évek elején ismét növekvő, aminek az az oka, hogy az iskolakezdési kor több gyermek esetében eltolódik. Ezt mutatja az is hogy az óvodások átlagéletkora 2001-ig növekedett. Az óvodás korú gyermekek és az óvodások számának alakulása 1990-2001

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

3-5 éves gyermekek száma (efő) 372 374 369 366 366 370 368 360 349 340 329 314 300

Óvodások száma (efő) 391 394 394 397 396 399 394 384 375 366 353 342 332

22

410 390 370 3-5 éves gyermekek száma (efő)

efő

350 330

Óvodások száma (efő)

310 290 270

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

250

Forrás: Statisztikai évkönyvek, Oktatási Évkönyvek

Az óvodás korú gyermekek és az óvodások számának alakulása 1990-2001 Az óvodások korévek szerinti megoszlása 1990-2002

3 éves és fiatalabb 4 éves 5 éves 6 éves 7 éves és idősebb Átlag életkor (év) 3 éves és fiatalabb 4 éves 5 éves 6 éves 7 éves és idősebb Együtt

1990/91 1992/93 1994/95 1996/97 1998/99 1999/00 2001/02 2002/03 88090 91750 89608 82039 75442 71192 68602 68587 109968 119068 72487 1516

106795 115963 78041 1871

107712 115881 80729 2254

104914 118815 87896 664

100850 111004 85087 2484

98462 110489 84452 1109

88433 100012 80490 4748

87713 98992 74607 4808

4,46

4,47

4,49

4,54

4,57

4,58

4,60

4,58

22,5%

23,3%

22,6%

20,8%

20,1%

19,5%

20,0%

20,5%

28,1% 30,4% 18,5% 0,4%

27,1% 29,4% 19,8% 0,5%

27,2% 29,2% 20,4% 0,6%

26,6% 30,1% 22,3% 0,2%

26,9% 29,6% 22,7% 0,7%

26,9% 30,2% 23,1% 0,3%

25,8% 29,2% 23,5% 1,4%

26,2% 29,6% 22,3% 1,4%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

Forrás: Oktatási Évkönyvek

23

2002./03

2001./02.

2000./01.

1999./00.

1998./99.

1997./98.

1996./97.

1995./96.

1994./95.

1993./94.

1992./93.

1991./92.

1990./91.

(korév)

2002./03

2001./02.

2000./01.

1999./00.

1998./99.

1997./98.

1996./97.

1995./96.

1994./95.

1993./94.

1992./93.

1991./92.

1990./91.

Az óvodások korévek szerinti megoszlása 1990-2002

450000

400000

350000

300000 7 éves és idősebb

250000 6 éves

200000 5 éves 4 éves

150000 3 éves és fiatalabb

100000

50000

0

Óvodások átlagéletkora

4,70

4,60

4,50

4,40 Óvodások átlagéletkora

4,30

4,20

4,10

4,00

24

Az óvodák fenntartói szerkezete

4.2

Az óvodafenntartók közül meghatározó szereplők az önkormányzatok. A 90-es évek közepe óta az önkormányzati óvodákba járó gyermekek száma igen jelentősen csökkent, a többi fenntartóhoz tartozó óvodák ellátottjainak száma viszont növekedett28. Ennek ellenére - a többi fenntartó némi térnyerése ellenére - az óvodás gyermekeknek több mint 90 %-a ma is önkormányzati óvodába jár.

Az óvodás gyermekek megoszlása az óvoda fenntartói szerint (fő) Év

Települési önkormányzat

Megyei, fővárosi önkormányzat 379626 368913 359179 350454

1996 1997 1998 1999 2001 2002

314837 305270

Központi költségvetési szerv 4768 4432 3962 2940

Egyház, felekezet

Alapítvány, természetes személy

Egyéb

Összesen

3947 4236 5031 5230

4038 4055 4805 5655

1948 1850 1890 1425

394327 383486 374867 365704

7718 7234

5988 6174

5855 6363

1666 1143

342285 331707

6221 5523

Forrás: Oktatási Évkönyvek

Úgy tűnik, hogy az óvodalétesítés az egyház számára sem igazán kívánatos, - az egyházi óvodába járó gyermekek száma nem éri el az összes ellátott 2 %-át. Ez gyakorlatilag megegyezik

az

alapítványok

és

magán

személyek

által

fenntartott

óvodák

gyermeklétszámának az összlétszámon belüli arányával.-

28

Az ellátottak számának alakulása az óvodákban 1996-hoz viszonyítva. Év Települési Megyei, Központi Egyház, Alapítvány, önkormányzat fővárosi költségvetési felekezet természetes önkormányzat szerv személy 1996 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 1997 97,2% 93,0% 107,3% 100,4% 1998 94,6% 83,1% 127,5% 119,0% 1999 92,3% 61,7% 132,5% 140,0%

Egyéb

Összesen

100,0% 95,0% 97,0% 73,2%

100,0% 97,3% 95,1% 92,7%

2001 2002

85,5% 58,7%

86,8% 84,1%

84,6% 81,9%

161,9% 151,7%

151,7% 156,4%

145,0% 157,6%

25

Az óvodai ellátottak megoszlása fenntartók szerint (%) Év

Települési önkormányzat

1996 1997 1998 1999

Megyei, Központi Egyház, Alapítvány, Egyéb fővárosi költségvetési felekezet természetes önkormányzat szerv személy 96,3% 1,2% 1,0% 1,0% 0,5% 96,2% 1,2% 1,1% 1,1% 0,5% 95,8% 1,1% 1,3% 1,3% 0,5% 95,8% 0,8% 1,4% 1,5% 0,4%

2001 2002

93,8% 93,7%

2,3% 2,2%

1,7% 1,9%

1,7% 1,9%

0,5% 0,3%

Összesen

100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

Az ellátási mutatók - azaz az egy csoportra jutó gyermekszám ill. az egy pedagógusra jutó gyermekszám - legalacsonyabbak a megyei önkormányzatok által fenntartott óvodákban valamint az alapítványi és egyéb óvodákban.

Legmagasabbak pedig a települési

önkormányzati és az egyházi óvodákban. Egy csoportra jutó gyermek/egy pedagógusra jutó gyermek Év

1995 1997 1998 1999 2001 2002

Települési önkormányzat

Megyei, fővárosi önkormányzat 25,3/12,5 24,7/12,2 24,2/12,9 24,0/12,6

22,3/10,7 22,3/10,6

18,0/8,6 17,7/8,6

Központi költségvetési szerv 20,7/8,9 20,3/8,7 19,9/9,2 21,0/9,9

Egyház, felekezet

Alapítvány, természetes személy

Egyéb

Összesen

25,0/12,1 23,4/11,3 23,6/12,9 23,7/12,5

19,0/9,8 18,4/9,7 18,3/11,3 18,5/11,4

20,7/10,0 20,3/9,4 19,5/11,1 19,8/10,8

25,1/12,4 24,5/12,0 24,0/12,8 23,8/12,6

21,3/9,2 20,7/9,1

22,6/10,0 23,0/10,2

17,7/9,1 18,1/9,1

20,1/9,4 17,3/8,5

22,1/10,6 22,1/10,5

Forrás: Oktatási Évkönyvek ill. saját számítás

4.3

Rövid regionális kitekintés

Országosan az óvodások száma 1990 és 2001 között mintegy 13 %-kal csökkent az óvodák száma pedig 2 %-kal, az óvodapedagógusok száma 4 %-kal mérséklődött. A régiókat tekintve ugyanakkor az óvodák száma a Nyugat-Dunántúli régióban (annak minden megyéjében), valamint Közép-Magyarországon (ezen belül Pest megyében), - tehát a leggazdagabb régiókban és megyékben - növekedett. (Ez akkor is így van, ha Pest megye nem gazdag

26

megye, ugyanis nyilvánvalóan a megyén belül a Budapesttel agglomerációs kapcsolatban lévő – végül is gazdag – területeken növekedett az óvodák száma).

Az óvodák és az óvodások száma régiónként 1990/91-2001/02

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

1990/ 1991 954 534 527 586 686 768 663 4718

Óvoda 1999/ 2000 982 508 540 578 680 714 641 4643

2001/ 1990/ 2002 1991 991 98477 504 46312 542 38056 576 39442 669 50075 713 65087 638 53680 4633 391129

Óvodás 1999/ 2001/ 2000 2002 94521 88481 41762 38224 34661 31982 35972 33464 47381 44712 62524 59479 50050 45943 366871 342285

Forrás: Oktatási Évkönyvek, illetve Területi statisztikai évkönyvek

Az egy csoportra jutó, és az egy pedagógusra jutó gyermekszám országosan 9 %-kal csökkent 1990 és 2001 között. A csökkenés oka nyilvánvalóan az, hogy a gyermekszám csökkenéssel nem csökkent azonos ütemben sem a csoportok, sem a pedagógusok száma. Mind az egy csoportra jutó, mind az egy pedagógusra jutó gyermekszám csökkenése legnagyobb KözépMagyarországon ahol 14-15%, de a Nyugat-Dunántúlon, Dél-Alföldön, Közép-Dunántúlon és a Dél-Dunántúlon is 9-11 % körül van, - mindössze Észak-Magyarországon és az ÉszakAlföldön marad el az országos átlagtól jelentősen. A gazdasági fejlettség (amit itt az egy főre jutó GDP-vel mérünk) és az óvodai ellátás mutatói közötti korreláció elemzése azt mutatja, hogy az egyes területeken a gazdasági fejlettséggel csökken az egy óvodapedagógusra jutó óvodások száma. A gazdagabb régiók és megyék óvodai ellátása jelentősen javult a 90-es évek alatt, s az ellátás polarizáltsága – a gazdag és szegényebb régiók között - nem változott jelentősen. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy az egy óvodapedagógusra jutó ellátottak számát tekintve Magyarország nemzetközileg igen kedvező – mondhatni gazdasági fejlettségét messze meghaladóan kedvező – helyzetben, a legalacsonyabb értéket mutató 10 OECD ország között van.

27

Az óvodai ellátás finanszírozása

4.4

Az óvoda finanszírozás megegyezik a közoktatás finanszírozásának általános szisztémájával, azaz a működés költségeit a fenntartónak folyósított állami, központi normatíva, s a fenntartó saját hozzájárulása fedezi. Az egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatíva és az egy nemzetiségi, etnikai óvodai ellátottra adott központi kiegészítő normatíva összege 1990-200429 (eFt/fő) Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatíva 5,0 15,0 19,0 27,5 27,5 27,5 54,0 60,0 67,0 80,0 100,0 115,6 135,3 182,5 189,0

Egy nemzetiségi, etnikai ellátottra adott kiegészítő normatíva 5,0 5,0 5,5 5,5 5,5 15% 

19,5 +18,0 23,0 +20,0 25,0 +22,0 27,5 29,0 33,0 44,0 45,0

Kistelepülési kiegészítő normatíva

10 % 20,0/10,0 20,0/10,0 *30

Egyéb normatíva

Egyházak kiegészítő normatívája

3,0X 3,2X/0,9q 12X/16q 26X/20q 27,5X/21,8q 32X/24q

+30% +30% +30% 54,3 68,1 74,6 132,8 133,8

46,0//24,0/12,0 48,0/24,0/12,0 48,0/24,0/12,0 48,0/24,0/12,0 20q//34 q 31  50,0/25,0/12,5 20 //20/40

A központi költségvetés által nyújtott normatív támogatás 1990 és 2002 között lényegében azonos elvek alapján történt. A központi költségvetésben alapvetően két normatívát határoznak meg: az egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatívát, és az egy nemzetiségi, etnikai ellátottra adott kiegészítő normatívát. Emellett a 90-es évek második felétől további kiegészítő normatívákat is megállapítottak. Ezek alapvetően a kistelepülési óvodai ellátás költségeihez járultak hozzá (az 1100, a 3000 illetve a 3500 lakos alatti települések számára nyújtottak többlettámogatást), továbbá a súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar 29

A költségvetési törvények alapján 3000 lakos alatti településen  60 fő alatti egyetlen óvoda esetében  2999 lakos alatti/3000-3500 lakos közötti települések kiegészítő normatívája 30 Központi költségvetés szintjén 1000,0 millió Ft – igényelhető amennyiben egyetlen intézmény működik intézménytípusonként – a felosztás pályázati rendszerben történt  999 fő lakosság alatt/1000-2999 lakos között/3000-3500 lakos között q Étkeztetés  Súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar miatt kiscsoportos képzés 31 Súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar miatt kiscsoportos (6 órás heti ill. teljes) képzés 

28

miatt kiscsoportos képzéshez nyújtottak kiegészítő támogatást. E mellett az egyházakkal kötött megállapodás értelmében az egyházi intézmények az alapnormatívák felett kiegészítő támogatásban is részesültek.

4.5 Az óvodai ellátás kiadásai és néhány hatékonysági jellemzője nemzetközi összehasonlításban A hazai oktatási statisztika szerint az óvodai ellátás összes kiadás a GDP arányában a 90-es években és a 2000-es évek elején 0,70 és 0,88 % között volt. A 90-es évek végén némi ingadozással 0,76 % körül alakult. Az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya a 90-es évek elején 22-23 % körül volt, majd a 90-es évek közepén 18 %ra csökkent, s a 2000-es évek elején ismét 22-24 % körüli értékre emelkedett. Az óvodai ellátás néhány kondicionális jellemzőjének alakulása 1999-2002 Év

1985 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

A költségvetés óvodai Az egy gyermekre kiadásainak aránya a jutó költségvetési kiadás az óvodai GDP %-ában ellátásban32 (Ft/fő) 15919 0,63 0,74 0,79 0,84 0,87 0,88 0,77 0,72 0,76 0,75 0,77 0,70 0,72 0,76

41267 52526 62790 79167 96834 108837 124035 169604 201913 241823 264086 314448 397429

Az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya (%) 16,3% 20,5% 21,8% 22,1% 23,0% 22,8% 19,8% 18,3% 20,2% 20,3% 21,4% 20,1% 21,5% 24,1%

Forrás: Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyv 1999, és 2001, 2002 OM Budapest 2001, 2002, 2003 illetve az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya saját számítás

32

A költségvetésből az állami oktatási intézmények oktatási kiadásai, kizárólag állami intézményekben tanuló egy gyermekre számítva

29

25,0% 1,40% 20,0%

GDP %

1,00% 15,0% 0,80% 0,60%

10,0%

0,40% 5,0%

A költségvetés óvodai kiadásainak aránya a GDP %-ában

Egy főre jutó GDP %

1,20%

Az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó

0,20%

G

0,0%

D

P

- h e z

v is z o n y í t o t t

19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02

0,00%

a r á n y a

( %

)

Az óvodai ellátás költségvetési jellemzői Az óvodai ellátás mutatóit nemzetközi összehasonlításban vizsgálva igen kedvező helyen állunk, - úgy is fogalmazhatunk, hogy gazdasági fejlettségünket meghaladó a helyzetünk, vagy úgy is, hogy az átlagnál jelentősen rosszabbak a hazai óvodai ellátás oktatáshatékonysági mutatói. Magyarországon az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDPhez viszonyított aránya igen magas, - az OECD országok között a 7. helyen állunk ezzel a mutatóval, - hasonlóan az egy pedagógusra jutó ellátott aránnyal is igen előkelő helyen állunk, az ötödikek vagyunk. Az óvodai ellátás néhány mutatója az OECD országokban A 4 éves és fiatalabb óvodás a 3-4 évesek arányában (2001) Ausztrália 38,1 Ausztria 62,1 Belgium 119,4 Kanada 20,8 Csehország 76,5 Dánia 84,6 Finnország 38,7 Franciaország 119,3 Németország 70,4 Görögország 29,2 Magyarország 80,7 Izland 122,7 Írország 26,1

Óvodai intézmények kiadásai a GDP arányában (2001) 0,1 0,5 0,5 0,2 0,5 0,8 0,4 0,7 0,6

Egy ellátottra jutó intézményi kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (2000)

Egy pedagógusra jutó ellátott (2001)

19 12 22 18 15 16 16 20

0,7

21

18,1 16,7 11,5 12,7 6,9 13,0 19,2 24,6 14,5 11,4 5,2 14,5

10

30

Olaszország Japán Korea Luxemburg Mexikó Hollandia Új-Zéland Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svédország Svájc Törökország Egy. Királyság USA

98,9 76,8 18,2 68,8 35,2 48,9 85,9 75,9 29,0 67,9 68,5 107,5 73,1 21,5

0,5 0,2 0,1

23 13 13

0,5 0,3 0,2 0,7 0,5 0,3 0,4 0,5 0,5 0,2

15 14

81,0 47,4

0,4 0,4

27 23

12,8 18,5 22,2 11,0 21,9 7,6

36 24 13 15 17 13 11

12,8 16,9 10,0 16,0 10,3 15,6 22,1 14,9

Forrás: Education at a Glance 2003 OECD Paris 2003

A 4 éves és fiatalabb óvodás a 3-4 évesek arányában

140

0,9

Óvodai intézmények kiadásai a GDP arányában

0,8

120

0,7 100

(%)

0,5 0,4

60

GDP %

0,6

80

0,3

40

0,2 20

0,1

Belgium

Franciaország

Spanyolország

Olaszország

Új-Zéland

Dánia

Egy. Királyság

Magyarország

Japán

Csehország

Norvégia

Svédország

Németország

Szlovákia

Portugália

Ausztria

Hollandia

USA

Finnország

Mexikó

Lengyelország

Svájc

Kanada

0

Korea

0

Az óvodai részvételi arány és a óvodai kiadások az OECD országokban

31

40 35

Egy ellátottra jutó intézményi kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva

0

Egy pedagógusra jutó ellátott 5 10

25 20

15

15

fő

GDP %

30

20

10 25

Norvégia

Egy. Királyság

Lengyelország

Olaszország

USA

30 Kanada

Németország

Ausztria

Csehország

Spanyolország

Finnország

Franciaország

Dánia

Szlovákia

Mexikó

Hollandia

Japán

Svédország

Portugália

Korea

Belgium

Svájc

Új-Zéland

0

Magyarország

5

Az óvodai ellátás néhány hatékonysági mutatója az OECD országokban

Magyarországon az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya igen magas, - az OECD országok között a 7. helyen állunk ezzel a mutatóval, - hasonlóan az egy pedagógusra jutó ellátott aránnyal is igen előkelő helyen állunk, az ötödikek vagyunk. Nem nehéz észrevenni, hogy az óvodai mutatók javulása – vagyis a hatékonysági mutatók romlása – nagyjából az ellátottak számának csökkenésével fordítva arányos – azaz a gyermekszám csökkenés nem járt együtt sem a pedagógusok számának, sem az óvodák számának csökkenésével. Miközben az óvodások száma 1990 és 2001 között mintegy 13 %kal csökkent az óvodák száma mindössze 2 %-kal, az óvodapedagógusok száma pedig 4 %kal mérséklődött.

4.6

Hátrányos helyzetű csoportok az óvodában

A 90-es évek közepe óta az óvodás gyermekek száma csökkent. Ugyanakkor a veszélyeztetett gyermekek száma a 90-es végén nem csökkent ezzel együtt (sőt kezdetben inkább nőtt), s csak a 2000-es évek elejétől csökken a számuk – és stagnál az arányuk 3,4 %.

32

A hátrányos helyzetű ellátottak az óvodai ellátottak között

(fő) Óvodás ebből Gyógypedagógiai Veszélyeztetett Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő

1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/0 2000/1 2001/2 2002/3 399339 394327 383486 374867 365705 342285 331707 1149 12224 2011

1476 12561 3637

1707 12440 3742

14000

1910 12961 3658

450000

2091 12238 3985

4249 11500 6780

Veszélyeztetett

400000

12000

300000

8000

(fő)

250000 200000

6000

150000

4000

50000 0

Óvodás

2002./3.

2001./2.

2000./1.

1999./0.

1998./99.

1997./98.

1996./97.

1995./96.

0

Fogyatékos

Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő

100000 2000

összes óvodás (fő)

350000 10000

4,00% 3,50% Veszélyeztetett 3,00% 2,50%

Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő

2,00% 1,50%

Fogyatékos

1,00% 0,50%

2002./3.

2001./2.

2000./1.

1999./0.

1998./99.

1997./98.

1996./97.

1995./96.

0,00%

33

4916 11582 7075

Viszont mind a fogyatékos, mind a tanulási, magatartási és beilleszkedési zavarokkal küszködő gyermekek aránya éppen akkor stagnált amikor a veszélyeztettek aránya nőtt, s akkor növekedett amikor az stagnált. E két gyermekcsoport együttes aránya a 2002-es évre lényegében elérte a veszélyeztetettek arányát. A veszélyeztetett s fogyatékos és a tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő ellátottak aránya az óvodában

Veszélyeztetett Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő Fogyatékos Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő és fogyatékos együtt

1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3. 3,06% 3,19% 3,24% 3,46% 3,35% 3,36% 3,49% 0,50%

0,92%

0,98%

0,98%

1,09%

1,98%

2,13%

0,29%

0,37%

0,45%

0,51%

0,57%

1,24%

1,48%

0,79%

1,30%

1,42%

1,49%

1,66%

3,22%

3,61%

Forrás: Oktatási évkönyvek

Több vizsgálat mutat arra, hogy ezek a kategóriák alapvetően a cigány gyermekek számával és arányával mozognak együtt. Fontos tehát, hogy a cigány gyermekek óvodáztatásának néhány sajátosságára kitekintsünk. A cigány gyermekek óvodáztatásának egyik sajátossága – mint Babusik33 megállapítja -„hogy minél kisebb tanulólétszámú egy óvoda és/vagy minél kisebb településen helyezkedik el, annál nagyobb valószínűséggel lesz az intézményben tanuló roma gyerekek aránya magas.” Az adatok tanúsága szerint az összes óvodás és a cigány óvodás gyermekek óvodai részvételi aránya nem tér el jelentősen.

33

Babusik Ferenc (2003b) : Roma gyerekek óvodáztatása Új Pedagógiai Szemle 2003. 6. sz.

34

Az egyes korcsoportok aránya az óvodások között 30 25 20 korcsoport % (összes)

15

roma korcsoport % 10 5 0 3 év alatt

3 - 4 éves

4 - 5 éves

5 - 6 éves

6 - 7 éves

7 év felett

Adatok forrása: Babusik 2003a

A Babusik adatai alapján végzett számítás szerint az óvodások átlagos életkora 4,86 év, míg az óvodás cigány gyermekek átlagéletkora 5,03 év. Tehát jogos Babusik megállapítása: „adatainkból az a meglepő kép bontakozik ki, hogy azon roma gyerekek esetében, akik járnak óvodába, az óvodába járás korának eltolódása korántsem olyan magas, mint azt egyébként informális megfigyelések alapján várnánk. Fontos volt kiemelni azt a látszólagos evidenciát, hogy azon roma gyerekekről van itt szó, akik járnak óvodába: az adatok alapján vélhetően nem az a roma gyerekek óvodáztatásának leglényegibb kérdése, hogy későbbi életkorban kerülnek óvodába (láttuk, az eltolódás csupán pár százalék), hanem az, hogy milyen arányban nem kerülnek ebbe az alapfokú intézménybe, az óvodába nem járásnak milyen okai lehetnek.”34 Babusik azt is megállapítja, hogy „minél magasabb az óvodai roma arány, annál magasabb az óvodában a veszélyeztetettnek nyilvánítottak aránya is – noha ez a megállapítás a 3 év alattiak korcsoportja esetében kivételesen nem állja meg a helyét.” Ugyanakkor rámutat, hogy „az óvodák töredékében működik gyógypedagógiai képzés (4 %), viszont közel felében (46,4 %) van cigány kisebbségi program…. Adataink szerint a résztvevő roma gyerekek aránya független az óvoda méretétől és roma arányától, viszont az intézmény kapacitásterhelésétől erősen függ: minél leterheltebb az óvoda, az összes roma gyerekből annál kevesebb vehet részt a számukra kidolgozott programban.”

34

Babusik 2003a

35

Tegyük hozzá, hogy az országos statisztikai adatok alapján azt lehet vélelmezni, hogy a cigány gyermekek tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködőnek illetve fogyatékosnak minősítése és a veszélyeztetettnek minősítése bizonyos mértékben egymást kiegészítő diszkriminációs módszerként működik A cigány gyermekek esetében különösen jelentős probléma – a majdani iskolai nehézségek aspektusából – az óvodába nem járás. Babusik vizsgálatai szerint35 „az óvodáskorú roma népesség közel ötöde olyan településen él, amelyben nincs óvoda. E települések elhelyezkedése (zárványfalvak, zsákfalvak, a szomszédos településektől földrajzilag elzárt települések) alapján sejthető: a gyerekek nehezen juthatnak el azon településekre, amelyek óvodai ellátási körzetébe saját lakóhelyük tartozik….. Minél kisebb az adott település, az óvodába nem járás indexe36 annál nagyobb: a 2000 fő alatti vagy a körül ingadozó településeken az óvodába nem járás 0,5 – 0,6, tehát az óvodáskorút nevelő családok 50 – 60 százalékában él óvodába nem járó óvodáskorú. A nagyobb településeken ez az index 10 százalék körüli vagy az alatti.” Más vizsgálatok szerint a cigány gyermekek 11 százaléka ötéves kora után sem jár óvodába, noha a közoktatási törvény kötelezővé tette az ötéves kori iskolaelőkészítést 37 Mindezek az adatok megerősítik a nemzeti és kisebbségi jogok országgyűlési biztosának megállapításait, miszerint „még mindig megoldatlan az iskolaelőkészítés, mindenekelőtt az óvoda három évig tartó rendszeres látogatásának a kérdése”, továbbá, hogy „központi intézkedésre lenne szükség az óvodáztatás tényleges ingyenessé tétele érdekében, hiszen ma még sok cigány család a csökkentett étkezési költségeket sem tudja vállalni, így nem valósítható meg az óvodáztatás kötelezettsége, és csorbul az esélyegyenlőség”38 Úgy tűnik tehát, hogy az óvodás korú gyermekek számának csökkenése ellenére nem javulnak az óvodai ellátás olyan mutatói, mint a hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatási arányának növelése. 35

Babusik 2003a „Az óvodába nem kerülést legjobban jellemző index az a szám, amely megmutatja, hogy az óvodáskorú gyermeket nevelő roma családokra mennyire jellemző a gyermek óvodába nem járása. A megfelelő index – egy hányados - tehát: az adott településen óvodába nem járó roma gyerekek száma osztva az óvodáskorú gyermeket nevelő roma családok számával.” (Bábusik 2003) 37 Mester, 1999 –re hivatkozva Fiáth Titanilla (2000) 38 http://www.obh.hu/nekh/hu/beszam/2002/5f.htm 36

36

4.7

Az állami támogatás aránya az óvodai ellátás kiadásaiból

A normatívák és az ellátottak számának ismeretében, valamint az összes költségvetési kiadás és az összes óvodai kiadás adatai alapján meghatározható a központi állami támogatás aránya az összes óvodai kiadás arányában39. Az adatok tanúsága szerint a központi állami támogatás aránya a 90-es évek elején 30-35 % körül érte el maximumát, majd az államháztartás reformja kapcsán 25 % körülire esett vissza 1995-ben. Ezt követően azonban ismét jelentősen növekedett, s a 90-es évek végén, s a 2000es évek elején 44-50 % körül ingadozik. Jól látható a tendencia, hogy a központi állami támogatás egyre jelentősebb szerepet vállalt az óvodai ellátás finanszírozásából, s mára nagyjából a felét teszi ki annak, - bár a 2000-es évek elején ismét csökkent valamelyest. Az állami kiadások aránya az összes óvodai kiadáson belül. Év

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Óvodások Ebből száma nemzetiségi

391129 394091 394420 397153 396184 399339 394327 383486 374864 365704 353100

14009 18372 19401 19680 19070 20470 20486 20440 19703 19792 19890

Óvodai ellátás normatívája eFt/fő 5 15 19 27,5 27,5 27,5 54 60 67 80 100

Nemze- Egyházi Települési Étkeztetés41 Összes Egy Költségtiségi és többlet kiegészítő (mill Ft) óvodásra központi vetés etnikai támogatás támogatás40 jutó támogatás oktatási norma(mill Ft) (mill Ft) kiadásai összes tíva (mill Ft) kiadás eFt/fő eFt/fő 0 41267 1955,6 15400 5 52526 6003,2 19727 5 62790 7590,9 24752 5,5 79167 11029,8 30822 5,5 96834 10999,8 38427 5,5 108837 11094,3 43234 15% 617,5 124035 22077,1 49325 23 76,2 2416,0 169604 25970,1 64962 25 101,1 2361,6 325,1 201913 28394,6 75317 27 125,5 1000,0 5660,8 241823 36574,8 87748 27,5 304,1 4145,4 6700,0 264086 47003,7 92732

Összes óvodai kiadás (mill Ft)

16140,7 20700,0 24765,6 31441,4 38364,1 43462,9 48910,3 65040,8 75689,9 88435,6 93248,8

39

A számítás metodikája a következő: Az OM statisztikák (Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv adatai ) közreadják az óvodáknak nyújtott összes költségvetési (azaz az államháztartási) támogatást, továbbá az összes óvodai kiadást. Más oldalról a központi költségvetési törvényekből megállapíthatóak az adott évi normatívák. A normatívák és az adott évi óvodás létszám alapján kiszámítható az összes központi óvodai támogatás, amelyet levonva az összes költségvetési (államháztartási) kiadásból megkapjuk a fenntartók (azaz az önkormányzatok) hozzájárulását az óvodai ellátáshoz. 40 A számítás során azzal számoltunk, hogy (mint azt a 90-es évek végének adatai mutatják) az óvodásoknak valamivel több mint 8 %-a élt 1000 lakosnál kisebb településen, nagyjából 19 %-a 2000 főnél kisebb, kb. 26 %-a 3000 főnél kisebb, 29 %-a 3500 főnél kisebb településen, s végül valamivel több mint 34 %-a élt 5000 lakosnál kisebb településen40. 41 Az étkezők száma és az étkezési normatíva alapján számolva

37

342285 25015 115,6 29 407,8 4148,5 6917,1 331707 26324 135,3 33 460,6 4020,3 7459,2 330000 26000 182,5 44 836,6 3999,6 6200,0 Adatok forrása: Költségvetési törvények, Statisztikai Tájékoztató Oktatási (2003 részben becsült)

51763,6 106214 314448 107630,8 57684,3 129834 397429 131830,0 72397,2 155000 476914,8 157381,9 Évkönyvek illetve saját számítás

Az óvodai ellátás forrásainak aránya 1990-2003 Év

Központi Önkormányzati Magán költségvetés aránya támogatás hozzájárulás aránya aránya % % % 12,1% 83,3% 4,6% 29,0% 66,3% 4,7% 30,7% 69,3% 0,1% 35,1% 62,9% 2,0% 28,5% 71,5% 0,0% 25,5% 73,9% 0,5% 45,0% 55,0% 0,0% 39,9% 59,9% 0,1% 37,5% 62,0% 0,5% 41,4% 57,9% 0,8% 50,4% 49,0% 0,6% 48,1% 50,6% 1,3% 43,8% 54,7% 1,5% 46,0% 52,5% 1,5%

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

Az óvodai ellátás forrásszerkezetének alakulása 1990-2003 90,0% Központi költségvetés aránya %

80,0% 70,0% 60,0%

Önkormányzati támogatá s aránya % Magán hozzájárulás aránya %

50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0%

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

0,0%

1990

2001 2002 2003

Ez a forrás-összetételi arány sok tekintetben eltér az egész közoktatás forrásszerkezeti arányaitól, ahol a központi állami támogatásnak a 95-ös 50 %-os részesedése 2002-re mintegy 38

80 %-ra növekedett, s az önkormányzati támogatás arány, ami a kilencvenes évek közepén valamivel több mint 40 %-volt, a 2000-es évek elejére 15 % alá csökkent.

A közoktatás forrás-szerkezete 1991-2002 Összes közvetlen önkormányzati forrás (mill Ft) Össz központi forrás (mill Ft) Intézményi bevétel (mill Ft) MINDÖSSZESEN (mill Ft) Össz közoktatás kiadás a GDP %-ában Közoktatási kiadásból - központi támogatás - önkormányzati saját forrás - intézményi bevétel

1991 27369

1992 53238

1993 63261

1994 94777

1995 105929

1996 80021

1997 93032

1998 111220

1999 113940

2000 83844

2001 110373

2002 72580

81585

90385

104738

105837

106943

155278

198150

225900

266906

325887

364759

410298

13889

10793

14117

15900

23500

28100

30000

33929

37900

39559

41080

42510

122843 4,9%

154416 5,2%

182116 5,1%

216514 5,0%

236372 4,2%

263399 3,8%

321182 3,8%

371049 3,7%

418746 3,6%

449290 3,6%

516212 3,5%

525388 3,4%

66,4% 22,3%

58,5% 34,5%

57,5% 34,7%

48,9% 43,8%

45,2% 44,8%

59,0% 30,4%

61,7% 29,0%

60,9% 30,0%

63,7% 27,2%

72,5% 18,7%

70,7% 21,4%

78,1% 13,8%

11,3%

7,0%

7,8%

7,3%

9,9%

10,7%

9,3%

9,1%

9,1%

8,8%

8,0%

8,1%

Adatok forrása: Az összes kiadás az MKM ill OM Oktatási Évkönyvek, a központi támogatás és az intézményi bevétel OM Gazdasági Helyettes Államtitkár: Az oktatás-kutatás költségvetési ráfordításai 1990-2006 Budapest 2001 május 21.

A közoktatás forrás-szerkezete 1991-2002 90% 80% 70% 60% - központi támogatás

50%

- önkormányzati saját forrás 40%

- intézményi bevétel

30% 20% 10%

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

0%

39

4.8

Befejezésül az óvodai ellátás finanszírozásáról

Mint az előző fejezetben láttuk az óvoda központi támogatási preferenciája alacsonyabb mint a közoktatás egészéé. Pedig igen sok szempont –

népesedési meggondolások, a

gyermekszegénység, a hátrányos helyzetűek iskolai indulási hátrányának csökkenése – fontossá tenné az óvoda finanszírozás magasabb állami preferenciáját. Végül is az óvodai ellátás finanszírozása abban a tekintetben megfelel az esélyegyenlőség elvárásainak, hogy az ellátás nagyrészt független a család egyéni szociális helyzetétől. A finanszírozás nem hat igazán a hatékonyság javításának irányában, ennek következtében az ellátás költség-hatékonysága romlott – bár ezt úgy is lehet értelmezni, mint az óvodai ellátás javulását. Ugyanakkor nem javultak az óvodai ellátás olyan mutatói, mint a hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatási arányának növelése. Az óvodai finanszírozás területén az előrelépés két területen lenne igen fontos. Az egyik a költséghatékonyság javítása, a másik pedig a hátrányos helyzetű rétegek óvodáztatásának előmozdítása. A nemzetközi összehasonlítás tanúsága szerint a hazai óvodai ellátás igen kedvezőtlen költséghatékonyságot mutat. Az egy ellátottra jutó kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva igen magas, az egy pedagógusra jutó gyermekszám pedig igen alacsony. Fontos lenne ezen a területen racionálisabbá tenni az óvodai ellátást, s az így felszabaduló forrásokat a hátrányos helyzetűek óvodai ellátásának előmozdítására fordítani. A gazdasági, szociális hátrányokkal küszködő családok gyermekei óvodáztatásának előmozdítása olyan – ismert eszközökkel lehetséges, mint a (rászorulók számára) ingyenes étkeztetés; a gyermekek utáni segélyezés összekötése az óvodai/iskolai beiratkozással; ösztöndíjak, pénzbeli támogatások biztosítása az óvodai/iskolai beiratkozott gyermekek számára.

40

5. Gyógypedagógiai képzés Ebben a részben a fogyatékos - vagy ma már általánosan elterjedt nemzetközi terminológia szerint különleges gondozást igénylő (special needs provision) – tanulók ellátásának és oktatásának néhány finanszírozási és intézményhálózati kérdéseit tekintjük át röviden, - némi nemzetközi kitekintéssel. Hozzá kell tenni, hogy ez korántsem egyszerű probléma, ugyanis a fogyatékosok

oktatásának

statisztikai

adatai

meglehetősen

szűkösen

állnak

csak

rendelkezésre. Különösen igaz ez a fogyatékosok ellátásának, oktatásának finanszírozási adataira, amelyek a szélesebb körben hozzáférhető statisztikákban általában nincsenek elkülönítetten bemutatva.

5.1

A fogyatékos tanulók létszámának alakulása

Mielőtt a különleges gondozást igénylő tanulók képzésének konkrét finanszírozási kérdéseivel foglalkoznánk érdemes rövid kitekintést tenni ezen tanulók létszámának és korosztályi arányának alakulására. A fogyatékos gyermekek nevelését, oktatást ellátó iskolába járók száma42 és korosztályi aránya Magyarországon 1950-2000 A fogyatékos tanulók létszám43 1950/51 1955/56 1960/61 1965/66 1970/71 1975/76 1980/81 1985/86 1990/91 1995/96

8078 10818 17278 23429 28857 34640 37285 42053 36742 37262

A fogyatékos tanulók a 6-13 éves korosztályhoz viszonyítva 0,70% 0,90% 1,20% 1,70% 2,60% 3,20% 3,10% 3,10% 3,10% 3,70%

42

A fogyatékos általános iskolai tanulók mellett az óvodások, és az előkészítősök, valamint a 9-10. Osztályba járók létszámát is tartalmazza. 43 Forrás: 1950-1985 között Oktatás, művelődés 1950-1985, KSH, Bp. 1986, ezt követő adatok Statisztikai Tájékoztató - Művelődési Évkönyv – Oktatás 1995, 1997, 1999 ill. saját számítás a következő demográfiai adatok alapján: Hablicsek László: Népesség-előreszámítások, demográfiai forgatókönyvek a nemzetközi vándorlás figyelembe vételével, 1994-2010, Budapest, 1995. április

41

1999/00 2000/01. 2001/02 2002/03

60000 50000

40603

4,10%

50824 54883

5,10% 5,60%

A fogyatékos tanulók száma

8,0%

A fogyatékos tanulók aránya a 6-13 évesekhez viszonyítva

7,0% 6,0%

40000

fő

%

5,0%

30000

4,0% 3,0%

20000

2,0% 10000

1,0%

2002./03

2000./01

98/99

96/97

94/95

92/93

88/89

1990/ 91

86/87

84/85

82/83

1980/ 81

78/79

76/77

74/75

72/73

1970/ 71

68/69

66/67

64/65

62/63

58/59

1960/ 61

56/57

54/55

52/53

0,0% 1950/ 51

0

A fogyatékos tanulók száma és arányuk a 6-13 éves népességhez viszonyítva Magyarországon 1950-2002 A hazai adatok a fogyatékos tanulók korosztályi arányát – a 80-as évekbeli stagnálása mellett – lényegében egy viszonylag folyamatos növekedés jellemzi. Az 50-es években ezen tanulók korosztályi aránya mindössze 0,7 % volt, s létszámuk pedig alig több mint 8 ezer fő. A 70-es évek közepétől a 90-es évek elejéig korosztályi arányuk már 3,1-3,2 % (s létszámuk 35-40 ezer fő). A kilencvenes évek végére korosztályi arányuk már kissé 4 % fölé emelkedett (s létszámuk 40 ezer fő), a 2000-es évek elején pedig meghaladja arányuk az 5 %-ot, létszámuk pedig 50 ezer főt. A 90-es évtized utolsó hat évét abból a szempontból is megvizsgáltuk, hogy a különleges gondozást igénylő tanulóknak a fogyatékosság jellege szerinti megoszlása hogyan alakult. Az adatok arról tanúskodnak, hogy 1994 és 2000 között a különleges gondozást igénylő tanulók korosztályi aránya 0,6% ponttal növekedett. Ez a növekedés az enyhén értelmi fogyatékosok

42

korosztályi arányának 0,4 % pontos, a középsúlyos értelmi fogyatékosoknak 0,1% pontos és a mozgási, beszéd és halmozottan fogyatékosok korosztályi arányának 0,1 % pontos emelkedéséből adódik össze. Úgy tűnik tehát, hogy a különleges gondozást igénylő tanulók arány növekedése alapvetően a szellemi fogyatékosok számának növekedéséből adódik.

A fogyatékos általános iskolai tanulók megoszlása fogyatékosság jellege szerint Magyarországon44 Látási Fogyatékosok 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/00 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/00

Hallási fogyatékosok

Mozgási, KözépEnyhe beszéd és súlyos értelmi halmozottan értelmi fogyatékos fogyatékosok fogyatékos 392 753 1683 3079 29116 366 745 1939 3196 29828 401 752 1927 3378 30089 398 700 2057 3524 30430 379 740 2235 3866 31431 349 676 2530 3990 31891 Arányuk a 6-13 éves korosztályhoz viszonyítva 0,04% 0,07% 0,16% 0,30% 2,83% 0,04% 0,07% 0,19% 0,32% 2,96% 0,04% 0,08% 0,19% 0,34% 3,04% 0,04% 0,07% 0,21% 0,36% 3,09% 0,04% 0,08% 0,23% 0,39% 3,19% 0,04% 0,07% 0,26% 0,41% 3,24%

Együtt

35023 36074 36547 37109 38651 39436 3,40% 3,58% 3,69% 3,77% 3,92% 4,01%

Célszerű nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni a fogyatékos tanulók összetételének és korosztályi arányának alakulását. Az UNESCO mintegy 50 országra kiterjedő áttekintése45 szerint mindössze néhány olyan ország van, ahol a speciális iskolába járók aránya meghaladja az iskolás népesség 3 %-át. Az OECD országok adatait tekintve is azt találjuk, hogy Magyarországon az értelmi fogyatékosok korosztályi aránya többszöröse az ott tapasztalhatónak.

44

Adatok forrása: Művelődési Évkönyv Oktatás, illetve Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 1995, 1997, 1999 45 Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995

43

Az enyhe értelmi fogyatékos – vagy nemzetközi szóhasználattal enyhe tanulási nehézségekkel küzdő – tanulók magas hazai arányát több tényezővel szokták magyarázni, részint meghatározási különbségekkel, részint a cigány gyermekek nagy arányban speciális iskolába való irányításával, továbbá azzal, hogy a normál tantervű iskolák megfelelő feltételek hiányában nem képesek befogadni ezeket a tanulókat46.

A speciális iskolába járó tanulók száma az iskolás korú népesség arányában az UNESCO áttekintés szerint Az egyes részvételi arány csoportokba tartozó országok aránya47 1986 20 % 25 % 18 % 12 % 12 % 14 % 100 %

Kevesebb mint 0,1 % 0,1-0,4 % 0,5-0,9 % 1,0-1,9 % 2,0 – 2,9 % Több mint 3,0 % Összes vizsgált ország

1993 13 % 31 % 25 % 21 % 6% 4% 100 %

Az alap- és alsó középfokú oktatásban részt vevő fogyatékos tanulók aránya néhány OECD országban 1996-ban (%)48 Vak, gyengénlátó Új-Zéland Törökország Finnország Olaszország Írország Magyarország

0,13 0,02 0,02 0,04 0,07 0,05

Siket, halláskárosult 0,11 0,09 0,15 0,09 0,18 0,11

Testi és mozgásfogyatékosok 0,10 0,01 0,20 0,18 0,26 0,04

Enyhe értelmi fogyatékos 0,03 0,27 0,46 0,92 1,03 3,56

Végül is azt állapíthatjuk meg, hogy miközben Európa más részein a fogyatékos tanulók korosztályi aránya alig éri el az 1 (legfeljebb a 2) %-ot, azon közben nálunk – alapvetően besorolási problémák és a beiskolázás diszkriminatív jellege nyomán – a csökkenő gyermeklétszám ellenére növekszik, s a 90-es évek legvégén 4 % felett van. A csökkenő gyermeklétszám ellenére történő növekedés – a már említett diszkriminatív jellege miatt – alighanem a cigány gyermekek növekvő számával és növekvő arányával van összefüggésben. Mint közismert a népesség előreszámítások szerint 2000-ben a 0-4 éves korosztályban 15 %, 46

Halász Gábor – Lannert Judit: Jelentés a magyar közoktatásról 2000 OKI, Budapest, 2000 331. Old. Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (20 old. 10. Tábla) 48 Forrás: Halász Gábor – Lannert Judit: Jelentés a közoktatásról 2000. OKI, Budapest 2000. 331. oldal 47

44

az 5-9 éves korosztályban 12-13 %, a 10-14 éves korosztályban 11 % a cigány gyermekek aránya. A cigány gyermekek felül reprezentáltsága a hazai gyógypedagógiai képzésben közismert, s egyre szélesebb körben vizsgált tény. Vannak olyan vélemények, melyek szerint ez részint csak statisztikai besorolási probléma, részint pedig a képzés-zavarral küszködő gyermekek iránti nagyobb odafigyelésből adódik49. Félő azonban, hogy másról van szó. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1999. évi tevékenységéről szóló jelentésében50 így ír: „Az elmúlt évben vizsgáltuk az ún. kisegítő iskolai oktatás helyzetét, amelynek alapján arra a - sokakat talán meglepő következtetésre jutottunk, hogy a kisegítő oktatási rendszer nem tekinthető másnak, mint egyfajta zsákutcának, amelybe a roma fiatalok sajnálatos módon igen nagy számarányban kényszerülnek bele. Más szavakkal megfogalmazva, a kisegítő oktatási rendszer nevezhető a cigány ifjúsággal szembeni diszkrimináció egy sajátos fajtájának is, amely alatt ebben az esetben egyértelműen szegregációt, mesterséges kirekesztést, elkülönítést értünk.” „A cigány tanulók oktatási rendszeren belüli szegregációjának Közép-Európa más országaiban sem ismeretlen módja e tanulók enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermekek számára szervezett ún. speciális iskolákba, illetve osztályokba való átirányítása. Becslések szerint az ilyen intézményekben tanuló gyermekek fele cigány származású, tehát hatszorhétszer akkora az arányuk, mint a közoktatási rendszer egészében. A speciális intézményekbe való átirányítás szabályainak többszöri szigorítása sem vette elejét annak, hogy ezek az iskolák a cigány tanulók tömeges "lerakataiként" működjenek. A cigány tanulók hatalmas 49

„A speciális oktatásban részt vevők adatait az oktatási statisztika 2001-től az összes oktatási statisztikával együtt kezeli, így az intézmények és pedagógusok számát tekintve nincsenek elkülönült adatok. A tanulók egy része integrált képzésben vesz részt ….. Valószínűleg a statisztikai adatkezelés megváltozott módja is okozhatja, hogy az előző évekhez viszonyítva nőtt a speciális képzésben részt vevők aránya. Míg 1998/1999-ben az óvodások 0,5%-a és az általános iskolások 3,85%-a részesült gyógypedagógiai képzésben, addig országosan ezek az arányok 2001/2002-ben az óvodában 1,2%, az általános iskolában 4,9% körül alakultak.” …„A gyógypedagógiai képzésben részt vevő gyerekek arányának növekedését részben az magyarázza, hogy ma már nagyobb figyelem irányul a részképességzavarral (diszlexia, diszkalkulia) rendelkező gyerekek speciális igényeire. Általában a területi különbségek mögött az eltérő minőségű és nagyságú gyógypedagógiai szolgáltatások húzódnak. Ott, ahol nagyobb arányban vonják be a gyerekeket a speciális képzésbe, nagyobb az integrált képzés aránya, általában több az utazó tanár, illetve a gyógypedagógus.” (Jelentés a magyar közoktatásról 2003 4.7.1. fejezet) 50 Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 1999. január 1.1999. december 31.- VII. fejezet (Az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt, illetőleg a Nektv. 3. § (5) bekezdésében szabályozott diszkriminációtilalmi rendelkezéssel kapcsolatos ügyek); 6.Hátrányos megkülönböztetés az oktatásban: iskolai szegregáció és az eltérő tantervű iskolai oktatással kapcsolatos ombudsmani vizsgálat megállapításai.

45

száma ebben a semmilyen továbbtanulási vagy elhelyezkedési esélyt nem kínáló intézménytípusban nem a cigány tanulók szellemi alkalmatlanságának, hanem a velük szembeni diszkriminációnak és a rendes közoktatási intézmények pedagógiai kudarcának a jele. A jelenség felszámolására irányuló lehetséges intézkedéscsomagnak tehát egyszerre kell szolgálnia a diszkriminatív gyakorlat felszámolását és a cigány tanulókat magukból nagy számban kivető "rendes" közoktatási intézmények fejlesztését. A cigány tanulókat a kisegítő iskolákban ért hátrányos megkülönbözetés feltérképezésére 1998-ban átfogó országos vizsgálatot kívánunk végezni.51” Cigány tanulók a kisegítő iskolában Tanév 1974/75 1977/78 1981/82 1985/86 1992/93 1999/2000

Tanulók száma összesen 29617 31666 33079 39395 32099 40603

Ebből cigány 7730 9753 12107 15640 13662 …

Cigányok aránya 26,1% 30,8% 36,6% 39,7% 42,6% 80,3%52

Forrás: Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 1999. január 1.-1999. december 31. 4. számú melléklet: A kisebbségi ombudsman a cigány gyermekek speciális(kisegítő) iskolai oktatásával kapcsolatos vizsgálati jelentése 7. Táblázat http://www.obh.hu/nekh/hu/beszam/beszamol.htm

Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a „kisegítő oktatási formában a cigány fiatalok létszáma indokolatlanul és megmagyarázhatatlanul nagy, és maga a rendszer - amely egyébként az egyéni adottságokban megnyilvánuló esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célozná - tág lehetőséget enged a diszkrimináció közvetett formájának a megvalósítására.” A

51

Dr. Kaltenbach Jenő A kisebbségi ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó tapasztalatairól Budapest, 1998. február 52 Becslés Bábosik(2000) adatai alapján. Gyógypedagógiai képzésben részesülő roma tanulók átlagos aránya az adott iskola összes gyógypedagógiai képzésben résztvevő tanulójának %-ban - az iskolai roma tanulóarány és iskolaméret függvényében 0 - 9,99 % 10 - 14,99 15 - 24,99 25 - 39,99 40 - 100 % Összes 120 tanulóig 121-200 201-320 321 feletti

83,3 27,8 87,0 35,1

72,7 50,0 60,6

85,7 86,5 62,5 69,4

100,0 77,0 82,1 79,9

92,6 83,5 94,6 95,9

Összes

63,3

59,1

71,1

80,4

90,2

91,9 80,5 80,8 76,3

Forrás: Babusik Ferenc (2000): Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolák körében http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 jabuár)

46

jelentéshez kapcsolódó melléklet statisztikai53 adatokat is bemutat a cigány tanulók kisegítő iskolai részvételét illetően.

45000 40000 35000 30000

Összes gyógypedagógiai tanuló

25000 20000 15000 10000

Cigány tanuló

5000

1999/2000

1992/93

1985/86

1981/82

1977/78

1974/75

0

Cigány tanulók a kisegítő iskolában

A táblázatot és a grafikont kiegészítettük Bábusik Ferenc (2000, 2001) vizsgálatai alapján a 90-es évek végére becsült adatokkal. Bábusik vizsgálatai az országgyűlési biztosnál is kedvezőtlenebb képet mutatnak: „Az általános iskolákban megszervezett gyógypedagógiai képzést folytató osztályokban (tagozatokon, valamint integrált képzést folytató osztályokban) a roma gyerekek aránya jelentősen felülreprezentált. Ez a felülreprezentáltság legerősebben összefügg azzal, hogy milyen magas az iskolában tanuló roma gyerekek aránya, tehát elviekben független a sérültség lehetséges individuális okaitól. • Azok az iskolák, amelyekben folyik gyógypedagógiai képzés, elsősorban olyanok, melyekben magas a roma gyerekek aránya. A gyógypedagógiai képzést folytató általános 53

A jelentés hangsúlyozza, hogy: „A vizsgálati jelentésben közzétett statisztikai táblázatok adatait nem lehet 100%-os pontosságúnak tekinteni, hiszen a kisebbségi, illetve az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján nem lehetséges valamely kisebbséghez tartozó személyek - ideértve az iskolai tanulókat is - regisztrációja. Az adatokat különböző szociológiai módszereket alkalmazva, a vizsgálat tárgyával már hosszabb ideje foglalkozó, szakmailag elismert kutatóktól kölcsönöztük. A statisztikai adatok alapján mindenesetre egyértelműen megállapítható, hogy a speciális iskolai oktatásban részt vevő gyermekek körében kirívóan magas a cigány tanulók aránya.„

47

iskolák – amellett, hogy magas roma tanulóarány jellemzi ezeket –, elsősorban kisméretű iskolák (összefüggésben a roma népesség kistelepülési elhelyezkedésével), • Amennyiben egy általános iskolában van gyógypedagógiai képzés, az abban résztvevők közel 80–90 százaléka roma fiatal. • Adataink tehát nemcsak megerősítik az eddigi szórványos kutatásokban leírtakat, melyek szerint a gyógypedagógiai képzésben való roma részvétel arányai erős szegregációra utalnak, de a kisebbségi ombudsman speciális tantervű iskolákra vonatkozó jelentésében megfogalmazott megállapításoknál sötétebb képet festenek a "normál" általános iskolákról – legalábbis ebben a vonatkozásban.” (Babusik 2001)

5.2

A gyógypedagógiai oktatási rendszer néhány jellemzője

A fogyatékos(nak minősített) tanulók számának növekedése nyomán mind a gyógypedagógiai intézmények (mai szóhasználattal gyógypedagógiai tanterv szerint működő általános iskolák), mind a kisegítő osztályt (ill. fogyatékos tanulók részére szervezett osztályt) működtető általános iskolák száma 1999-ig folyamatosan növekedett, - (a gyógypedagógiai intézmények száma közel négyszeresére, a kisegítő osztályt működtető iskolák száma ötszörösére növekedett 1950 és 1999 között). – ezt követően stagnál ill. csökken. A tanulócsoportok száma 1955 és 1999 között 753-ról 3687-re, 2001-ig pedig 3883-ra emelkedett, az ezen a területen foglalkoztatott pedagógusok száma pedig 939 főről (1955) 6776 főre (1999) nőtt. A gyógypedagógiai intézményrendszer az egész országot behálózza, - legtöbb különleges gondozást igénylő tanuló 1999-ben Budapesten (5474 fő), Borsod-Abaúj-Zemplém (3797), Pest (3738), és Szabolcs-Szatmár-Bereg (3100) megyékben lakott. A legtöbb fogyatékos tanulókat oktató-nevelő, ellátó általános iskola54 a 90-es évek végén Pest (77), Borsod-AbaújZemplém (70), és Szabolcs-Szatmár-Bereg (67) megyékben és Budapesten (52) volt. (Itt is szembetűnő – a beiskolázás már említett diszkriminatív jellege miatt - a cigány népességgel való együttmozgás, hiszen közismert, hogy az ország összes cigány népességének mintegy 14 %-a él Borsod-Abaúj-Zemlém, közel 13 %-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.)

54

Kisegítő osztályt is működtető általános iskolával együtt értve

48

A gyógypedagógiai intézmények, és tanulócsoportok számának alakulása 1950-2002

*: 90-ig az óvodai és készségfejlesztő csoportok is, 90-től csak általános iskolai csoportok Forrás: OM Statisztikai Osztály 500

7000

450

6000

Csak gyógypedagógiai tanterv szerint működő á lt a lá n o s

400 5000

350 300

4000

is k o la

Fogyatékos tanulók részére szervezett osztállyal működő á lt a lá n o s

250

is k o la

3000

200 150

2000

Tanuló-csoportok száma

100 1000

50

0

1995 1999 2000 2001 2002

0

1975 1980 1985 1990

1 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 1999 2000 2001 2002

Általános Önálló Általános is- Általános is- Csak gyógyFogyatékos Tanulóiskolai feldolgozók kolai kolai pedagógiai tanú-lók részére csoportok adat-ellátási általános feladatfeladattanterv szervezett száma * helyek iskolai fel- ellátási he- ellátási hely. osztállyal száma adat-ellátási lyek száma nappali nem működő összesen helyek nappali gyógyp. általános isk száma felh.(4.-ból) 2.=3+4 3 4.=5+6 5 6 7 8 6185 6134 51 86 65 6297 6220 77 68 753 6395 6307 88 119 1120 6187 42 6145 6036 109 183 1590 5638 35 5603 5480 123 304 2023 4657 39 4618 4468 150 396 2636 3835 35 3800 3633 167 407 2952 3756 35 3721 3546 175 461 3230 3740 17 3723 3548 175 440 3252 4015 15 4000 3809 191 468 3268 3902 5 3897 3696 201 476 3687 3875 7 6185 3678 190 456 3820 3852 8 6185 3665 179 439 3886 3793 11 3782 3607 175 439 3611

1950 1955 1960 1965 1970

év

Általános iskolai feladat-ellátási helyek száma összesen

A gyógypedagógiai intézmények, és tanulócsoportok számának alakulása 1950-2002

49

Az adatok tanúsága szerint a gyógypedagógiai oktatás területén viszonylag kedvezőek a pedagógus ellátás mutatói55.

Az általános iskolák és a fogyatékos gyermekeket oktató-nevelő, ellátó általános iskolák fenntartó szerinti megoszlása 1999/2000 Általános iskolák

Települési önkormányzat Megyei önkormányzat Központi költségvetési szerv Egyház, felekezet Alapítvány, természetes személy Gazdálkodó szerv, és egyéb Összesen

3343 58 31 177 75 12 3696

90,4% 1,6% 0,8% 4,8% 2,0% 0,3% 100,0%

Fogyatékos gyermekeket oktatónevelő, ellátó általános iskolák 555 82,0% 100 14,8% 2 0,3% 7 1,0% 12 1,8% 1 0,1% 677 100,0%

A fogyatékos gyermekeket oktató-nevelő, ellátó általános iskolák fenntartói szerkezete nem jelentősen, de néhány vonatkozásban eltér az általános iskolák fenntartói szerkezetétől. Az egyik szembe tűnő eltérés a nem önkormányzati fenntartók rendkívül alacsony aránya. Különösen meglepő az egyházak és felekezetek alacsony fenntartói részesedése 56. A másik eltérés, az önkormányzati fenntartói körön belül a megyei önkormányzatok nagyobb részesedése, amely abból adódik, hogy a gyógypedagógiai oktatást megyei önkormányzati feladatként határozza meg a törvény.

55

Mint a már idézett ombudsmani jelentés írja: „A statisztikai adatok azt mutatják, hogy több mint tíz év átlagát tekintve az emelkedő tanulói létszám mellett a pedagógusok aránya erőteljesebben növekedett, így az egy pedagógusra jutó gyerekek “száma” 8,3-ról 6,6-ra csökkent, az egy osztályteremre jutó tanulói létszám is kedvezőbb lett: 15,4-ről 12,1-re csökkent /…../ A szakos ellátottság (a gyógypedagógiai intézményekben dolgozó pedagógusok és a képzett gyógypedagógusok aránya) azonban nem mutatott ilyen kedvező képet, mert 1980-ban még 71%-os volt ez az arány, 1997-re azonban 61,2%-ra csökkent.” 56 Persze csak akkor meglepő az egyházak és felekezetek alacsony fenntartói aránya a fogyatékosokat oktatónevelő intézmények körében, ha azzal a karitativitás elvárásával tekintünk az egyház oktatási intézményfenntartói motivációjára. (Miután alighanem inkább a nézetformálás, és lelki nevelés motivációja a meghatározó, - így aligha meglepő, hogy ezen a területen az egyház fenntartói szerepe igencsak mérsékelt.)

50

5.3

A finanszírozás

A fogyatékosok oktatásának finanszírozása a világ országainak igen nagy részében állami feladat. A már említett UNESCO áttekintés57 szerint a vizsgált mintegy félszáz ország több mint három negyed részében az állam finanszírozta az ilyen kiadások több mint 80 %-át.

Az állam részesedése a különleges oktatási ellátás finanszírozásában (Az egyes kategóriákba jutó országok száma)58

100 % Több mint 95 % 80-94 % 50-79 % 30-49 % Kevesebb mint 30 %

Az egyes kategóriákba jutó országok száma 23 13 8 7 3 3 57

% 40 % 23 % 14 % 12 % 5% 5% 100 %

A fogyatékosok ellátásának és oktatásának finanszírozása nálunk a közoktatás finanszírozásán belül történik. A finanszírozás két meghatározó forrása részint a központi költségvetés által a fenntartók részére normatív módon (azaz fejkvóta szerűen) az ellátottak után folyósított normatíva, részint a fenntartó saját hozzájárulása az ellátó, oktató intézmény működéséhez, (tehát lényegében nálunk is 100%-ig „állami” – azaz közösségi – forrásból történik a finanszírozás). Először a központi költségvetés által folyósított normatívák nagyságát és alakulását vizsgáljuk meg. A központi költségvetés két normatívát „ismer” a fogyatékosok ellátását, és oktatását végző intézmények működéséhez való hozzájárulás tekintetében. Az egyik a bentlakásos intézmények finanszírozását, a másik az oktatást végző intézmények finanszírozását szolgálja.

57 58

Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (25 old. 16. Tábla)

51

A normatívák nominális összege igen imponálóan növekszik, azonban reálértékük igen jelentősen csökkent a 90-es évtized során, amely csökkenés az utóbbi években megállt, s mérsékelt növekedés indult. (A reálérték alakulásának érzékeltetésére itt a normatívának az egy főre jutó GDP-hez való arányát mutatjuk be.) A fogyatékosok ellátása és oktatása normatíváinak alakulása (eFt/fő)

Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása

Gyógypedagógiai ellátás

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

172,0 201,0 275,0 275,0 275,0 289,5 337,3 391,0 432,5 472,0 664,0 714,4 670,0 710,0

56,0 65,0 70,7 70,7 70,7 96,8 103,0 130,0 194,0 220,0 250,0 300,0 430,0 444,0

A normatívák az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (%) Fogyatékosok bentlakásos Gyógypedagógiai intézményi ellátása ellátás 71,40% 23,20% 70,50% 22,80% 79,90% 20,60% 64,70% 16,60% 50,10% 12,90% 42,80% 14,30% 40,20% 12,30% 39,20% 12,90% 38,20% 17,10% 36,00% 16,80% 45,40% 17,10% 43,30% 18,20% 37,90% 24,40% 36,60% 22,90%

90,0% 80,0% 70,0% 60,0%

Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása

50,0% 40,0% 30,0%

Gyógypedagógiai ellátás

20,0% 10,0% 2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

0,0%

A fogyatékosok ellátása és oktatása normatíváinak alakulása az egy főre jutó GDP arányában 1991-2000

52

Ha a fogyatékosok ellátásának és oktatásának normatíváit, illetve azok egy főre jutó GDP-hez viszonyított arányát a legfontosabb oktatási normatívákhoz viszonyítjuk, akkor is hasonló folyamatokat ismerhetünk fel, - nevezetesen egyes normatívák (pl. a fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátásának normatívája) reálértéke folyamatosan csökken, más normatívák (így pl. a gyógypedagógiai ellátás normatívája) a 90-es évek első felének csökkenése után az évtized végén növekednek.

A fogyatékosok ellátásának, oktatásának és néhány fontosabb oktatási normatíva alakulása 1991-2000 között (eFt/fő) Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása Óvodai nevelés Általános iskolai oktatás Gimnáziumi érettségi vizsgára felkészítő oktatás Szakközépiskolai érettségi vizsgára felkészítő oktatás Szakmai-elméleti oktatás Szakmai gyakorlati képzés Gyógypedagógiai ellátás

1991 172 15 30 44 54 33 36 56

1995 275 27,5 41,0 62,5 66,0 42,1 40,6 70,7

2000 400,0 100,0 104,0 126,0 126,0 104,3 60,0 220,0

2004 780 440 440 440 440 440 440

A normatívák az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (%) Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása Óvodai nevelés Általános iskolai oktatás Gimnáziumi érettségi vizsgára felkészítő oktatás Szakközépiskolai érettségi vizsgára felkészítő oktatás Szakmai-elméleti oktatás Szakmai gyakorlati képzés Gyógypedagógiai ellátás

71,40% 6,20% 12,40% 18,30% 22,40% 13,70% 14,90% 23,20%

50,10% 5,00% 7,50% 11,40% 12,00% 7,70% 7,40% 12,90%

31,60% 7,90% 8,20% 9,90% 9,90% 8,20% 4,70% 17,30%

40,20% 22,70% 22,70% 22,70% 22,70% 22,70% 22,70%

53

A gyógypedagógiai oktatás és ellátás valamint néhány oktatási normatíva alakulása az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva A gyógypedagógiai oktatáshoz, ugyanúgy mint a közoktatáshoz a fenntartó (jelen esetben meghatározó módon az önkormányzatok) is hozzájárulnak. Az önkormányzati hozzájárulás aránya a közoktatáshoz a 90-es évek végén csökkenő tendenciát mutat – illetve fordítva is fogalmazhatunk: a közoktatás támogatásában a központi állami támogatás aránya növekszik. 1995-ben az önkormányzati közoktatás működési kiadásainak közel 44 %-át finanszírozták az önkormányzatok, 1999-ben valamivel több, mint 30 %-át, 2000-ben pedig mintegy 23 %-át. A gyógypedagógiai oktatatás esetében ugyanezekkel az arányokkal számolva az összes gyógypedagógiai ellátási és oktatási kiadás 1995-ben mintegy 12 milliárd Ft, 1999-ben pedig közel 20 milliárd Ft volt. Ez 1995-ben a GDP 0,21 %-ára, 1999-ben pedig 0,19 %-ára rúgott. 1995-ben a költségvetés oktatási kiadásai a GDP-hez viszonyítva 5,46 %-ot tettek ki, 1999ben pedig 5,13 %-ot, azaz ennek 1995-ben a 3,6 %-a, 1999-ben 3,9 %-a voltak a speciális

54

oktatás kiadásai. A korábban már említett UNESCO áttekintés59 szerint az, jelentős különbségek vannak abban, hogy a speciális oktatás kiadásai mekkora hányadát teszik ki az összes oktatási kiadásnak: a kevesebb mint 1 %-tól a több mint 7 %-ig. A hazai adat alapján úgy tűnik mi a középmezőnyben helyezkedünk el.

A speciális oktatás kiadásainak aránya az összes oktatási kiadás arányában (Az egyes kategóriákba jutó országok száma)60

Több mint 7 % 5,0-6,9 % 3,0-4,9% 1,0-2,9% Kevesebb mint 1 %

5.4

Az egyes kategóriákba jutó országok száma 4 7 4 4 7 26

Befejezésül a gyógypedagógiai képzésről

A hazai különleges gondozást igénylő tanulók ellátásának és oktatásának néhány – alapvetően finanszírozási és intézményrendszerrel összefüggő – sajátosságait áttekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a hazai viszonyok nagyjából megfelelnek a nemzetközi tapasztalatoknak. Ugyanakkor szembe tűnő ezen tanulók létszámának – a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően – nagy ütemű növekedése, és mára igen magas korosztályi aránya, amely a hazai beiskolázási, besorolási módszer nemzetközitől elütő jellegére utal. Több tényező is arra mutat, hogy ez a besorolás a cigány gyermekekre nézve diszkriminatív, - s a különleges gondozást igénylő tanulók számának növekedése az iskolaköteles korú cigány gyermekek számának növekedésével függ össze. Egyértelműen látszik, hogy az ombudsmani vizsgálat ellenére a fenti folyamat nem állt meg. Mára – a 2000-es évek elejére – a gyógypedagógiai ellátásban részesülő tanulók aránya meghaladja az 5 %-ot. Ennek részint az oktatási rendszer szegregációs hajlama az oka. Részint pedig a finanszírozás is abban az irányban hat, hogy a jelentősen magasabb normatívák arra motiválják a fenntartókat, hogy a gyógypedagógiai rászorultság 59 60

Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (26 old. 17. Tábla)

55

szükségességét szorgalmazzák, (ami nyilvánvalóan ösztönzőleg hat az ezt megállapító bizottságok munkájára). A finanszírozás oldaláról a megoldás egy olyan finanszírozás lehet, amely a gyógypedagógiai, illetve egyéb különleges gondozást igénylő tanulók számától függetlenül nyújtana támogatást a fenntartók számára. Például a közoktatási tanulólétszám központilag meghatározott százalékára (pl. 3 %-ára) nyújtana kiemelt normatívát, függetlenül attól, hogy ténylegesen hány főt igyekeznek a fenntartók ebbe a csoportba sorolni. Ebben az esetben nincs finanszírozási nyomás abban az irányban, hogy minél több gyermek kerüljön a kiemelt finanszírozást biztosító kategóriákba. Az iskolarendszer diszkriminatív jellegének megszüntetése azonban nyilvánvalóan nem elsősorban finanszírozási probléma.

Az egy másik kérdés, hogy lehet a finanszírozás

eszközével is harcolni a diszkrimináció ellen. Mind alapfokú, mind közép, mind pedig felsőoktatás esetében lehetséges – és egyes fejlett országokban szokásos – finanszírozási megoldás, hogy az állami hozzájárulás feltétele az, hogy a támogatásra számot tartó iskolában a diszkriminált népcsoportnak a befoglaló település, térség vagy régió populáción belüli arányait (pontosabban annak az adott iskolai korosztályra vonatkozó korosztályi arányait) kell a tanulói között felmutatnia ahhoz, hogy a támogatást megkaphassa. A közelmúlt cigány tanulók miatti iskolaszétválására aligha került volna sor, ha – a jelenleg automatikus normatív (sőt az egyházi iskolák esetében kiegészítő normatív) támogatás – feltétele fenntartótól függetlenül az, hogy a település cigány lakosságának az iskolás korosztályra vonatkozó arányának megfelelő beiskolázást kell ahhoz felmutatni, hogy a fenntartó a központi normatív támogatást megkapja. Aligha kétséges, hogy pl. a cigányság iskoláztatása nemzeti kérdés, amelyet a nemzetgazdaság erőforrásaival kell megoldani. Ebből a forrásból pedig akkor kaphat valamely oktatási intézmény fenntartó, ha megfelelő erőfeszítést tesz ezekért a közös célokért.

56

6. Szakképzés A 90-es években a középfokú képzés struktúrája jelentősen átalakult: a középiskolák és a középiskolai tanulók száma növekedett, a szakmunkásképző iskolák tanulóinak száma viszont csökkent. Igen fontos jelenség az iskolarendszeren kívüli szakképzés megjelenése. Az iskolai szakképzés (szakmunkásképzés, szakiskola, és szakközépiskola) tanulóinak száma az elmúlt évtizedben lassan csökkent (az 1993-as közel 400 ezer fő volt, a 2000-es évek elején pedig mintegy 370 ezer fő). A középfokú oktatásban résztvevő tanulók száma 1991-2002 300

ezer fő

250 200

GimnáziumI tanuló

150

SzakközépiskolaI tanuló

100

Szak(munkás) iskolaI tanuló

50

6.1

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0

Az iskolarendszerű szakképzés

A szakképzésről szóló törvény a

szakközépiskolát, a szakmunkásképző iskolát és a

szakiskolát, valamint a munkaerő-fejlesztő és -képző központot nevezi meg a szakképzés intézményeinek. (Ez később, 1995-ben kiegészül a speciális szakiskolával). A törvény rögzíti, hogy az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmazza, amelyben meg kell határozni a szakképesítés megnevezése mellett többek között a szakképesítés iskolai rendszerű szakképzésben történő megszerzéséhez szükséges képzés időtartamát, az elméleti és gyakorlati képzési időt, a szakképesítés szintjét; a szakmai képzésben való részvétel életkori feltételeit.

57

„Az új keretek biztosították a gazdasági kamarák fokozott szerepvállalásának lehetőségét, s megnyitották az új, már az európai normáknak megfelelő szakmai kvalifikációs rendszer bevezetésének a lehetőségét.”61 A helyzet azonban nem ilyen kedvező, mint arra később kitérünk. A hazai szakképzés finanszírozásának több forrása van62.

-

Az első az iskolai rendszerű képzés tanulólétszám-arányos normatív támogatása az állami költségvetésből. Ezt a támogatást az iskolafenntartók kapják, kötöttség nélkül, abból a célból, hogy saját egyéb bevételeikkel kiegészítve, a jogszabályok alapján iskolafenntartási kötelezettségüket elláthassák.

-

A második forrás a fenntartók hozzájárulása

-

A következő forrás a szakképzési hozzájárulási kötelezettség, amely évtizedek óta az iskolai rendszerű szakképzés működésének és fejlesztésének egyik fő forrása. A bérköltség alapján számított 1,5%-os kötelezettségből az 1996. évi törvény alapján 0,2%ot a vállalatokon belüli, munkaviszonyban állók képzésére fordíthatják a hozzájárulásra kötelezettek.

-

Ezektől a forrásoktól elkülönül a munkanélküliek, illetve a munkanélküliséggel veszélyeztetettek képzése, amelyet a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprésze finanszíroz a foglalkoztatási törvénynek megfelelően.

Mivel alapvetően nincs az oktatás és képzés területén ágazati költségvetés, a tényleges költségekre vonatkozóan is részben becslések állnak rendelkezésre.

61

Benedek András: Piacgazdaság és szakképzés A XXI. század kihívásai Magyarországon: néhány szakképzési példa (http://www.om.hu/j44741.html - letöltés 2003. február) 62 Szép Zsófia: A szakképzés finanszírozásának forrásai a nemzetközi gyakorlatban és Magyarországon Forrás: http://info.om.hu/j4.html

58

Egy főre jutó költségvetési kiadás és a normatívák összegének alakulása a szakképzésben Szakközépiskola Szakmunkásképzés Év Egy főre Elméleti Gyakor- Normatív Normatív A nor- Egy főre Elméleti Gyakor- Normatív Normatív jutó költ- norma- lati kép- támoga- támoga- matív jutó költ- norma- lati kép- támoga- támogaségvetési tíva zés nortás tás feletti támo- ségvetési tíva zés nortás tás feletti kiadás matívája kiadás gatás kiadás matívája kiadás feletti kiadás aránya (%) 1990 70384 52577 1991 84416 54000 54000 30416 36,0% 69550 33000 36000 69000 1992 103448 63000 63000 40448 39,1% 89647 39000 37000 76000 13647 1993 118155 66000 66000 52155 44,1% 106727 42100 40600 82700 24027 1994 126913 66000 66000 60913 48,0% 128146 42100 40600 82700 45446 1995 135555 66000 66000 69555 51,3% 142135 42100 40600 82700 59435 1996 153054 73100 73100 79954 52,2% 164406 46800 48600 95400 69006 1997 175000 78500 36000 114500 60500 34,6% 175000 65000 36000 101000 74000 1998 195000 86000 45000 131000 64000 32,8% 195000 86000 45000 131000 64000 1999 231000 105000 50000 155000 76000 32,9% 200000 80000 50000 130000 70000 63 2000 240295 126000 60000 186000 54295 22,6 % 218595 104300 60000 164300 5429564 2001 277803 143700 66000 209700 6810365 24,5 % 254403 120300 66000 186300 6810366 2002 309783 161200 74000 235200 74583 24,1 % 283883 135300 74000 209300 74583 Forrás: 1997, 1998, 1999. évi adatok a szakközépiskola esetében a Jelentés..2000 alapján, a szakmunkásképzés esetében saját becslés A normatívák és a 2001, 2002 évi adatok az éves költségvetési törvény alapján saját számítás, ill. becslés.

A szakképzés egy főre vetített kiadásai az elmúlt évtizedben szinte töretlenül növekedtek, annak ellenére, hogy a normatívák növekedése korántsem volt ennyire töretlen. A fenti adatok és a szakképzési hozzájárulás alapján meghatározható az iskolai szakképzés forrás-szerkezete és a kiadások alakulása az elmúl időszakban.

63

2000-ben a normatíva feletti kiadásként az adott évi költségvetési törvény által az egyházi iskolafenntartónak juttatott kiegészítő közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe 64 2000-ben a normatíva feletti kiadásként az adott évi költségvetési törvény által az egyházi iskolafenntartónak juttatott kiegészítő közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe 65 2001-ben és 2002-ben a normatíva feletti kiadásként az adott évi költségvetési törvény által az egyházi iskolafenntartónak juttatott kiegészítő közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe 66 2001-ben és 2002-ben a normatíva feletti kiadásként az egyházi iskolafenntartónak juttatott kiegészítő közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe

59

A normatív támogatás feletti kiadás aránya (%)

15,2% 22,5% 35,5% 41,8% 42,0% 42,3% 32,8% 35,0% 24,8 % 26,8 % 26,3 %

Az iskolai szakképzés kondíciói 1993-2002

(md Ft) Iskolai szakképzés (nappali) (fő) Összes költségvetési (milliárd Ft)

2001

200267

tanulói 396986 388486 386381 384298 376414 367053 363049 364830 369167

368000

1993

kiadás

Ebből: állami normatív hozzájárulás (Md Ft) önkormányzati (Md Ft)

és

egyéb

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

41,3

45,9

50,2

57,4

65,9

71,6

80,1

85

99,5

109,2

95,2%

95,2%

94,7%

94,1%

95,0%

92,3%

91,5%

86,6%

86,5%

85,8%

27,1

26,5

26,5

29,8

41,1

48,1

53,2

65,1

74,4

81,8

62,4% 14,2

55,0% 19,4

50,0% 23,7

48,9% 27,6

59,2% 24,8

62,0% 23,5

60,8% 26,9

66,3% 19,9

64,7% 25,1

64,3% 27,4

32,7% 40,2% 44,7% 45,2% 35,7% 30,3% 30,7% 20,3% 21,8% 21,5% 2,4 2,5 2,8 3,1 7,9 8,5 10,8 13,2 15,5 18 Szakképzési hozzájárulás (Md Ft) 5,5% 5,2% 5,3% 5,1% 11,4% 11,0% 12,3% 13,4% 13,5% 14,2% Összes szakképzésre fordított 43,4 48,2 53 61 69,4 77,6 87,5 98,2 115 127,2 kiadás 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% Összes szakképzési kiadás a GDP 1,22 1,10% 0,94% 0,88% 0,81% 0,77% 0,77% 0,75% 0,77% 0,75% arányában (%) % Egy iskolai szakképzésben részt vevő 31,8% 29,2% 25,0% 23,5% 21,9% 21,2% 21,3% 20,5% 21,3% 20,8% tanulóra jutó kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva Forrás: saját számítás az MKM Statisztikai tájékoztató Művelődési Évkönyv, Oktatás éves adatai alapján, valamint a szakképzési hozzájárulás az adott éves költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvény adatai alapján

A szakképzés (szakmunkásképzés, szakiskola, és szakközépiskola) tanulóinak száma az elmúlt évtizedben lassan csökkent. A szakképzési kiadások volumene viszont – nominálisan – igen intenzíven növekedett az elmúlt évtizedben. A szakképzési ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya ugyanakkor igen jelentős csökkenést mutat a vizsgált évtized alatt, lényegében kétharmadára mérséklődött. A szakképzési kiadások forrás-szerkezete is viszonylag jelentősen átalakult. Az állami hozzájárulás a 2000-es évekre 60 % felett stagnál. Viszont a fenntartói támogatás az évtized alatt szinte végig csökkent, s a 2000-es évekre valamivel több mint 20 % körül állt be. Ugyanakkor a szakképzési alap részesedésének emelkedése.

67

A 2002-es (és részben a 2001-es) adatok becsültek

60

0,90%

0,80%

0,70%

0,40%

A szakképzés állami normatív támogatása a GDPhez viszonyítva A fenntartóktól származó támogatás a GDPhez viszonyítva

0,30%

A szakképzési hozzájárulás a GDPhez viszonyítva

0,60%

0,50%

0,20%

0,10%

19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02

0,00%

A szakképzési kiadások összetételének alakulása 1992-2002

100%

80%

milliárd Ft

60%

Szakképzési hozzájárulás önkormányzati és egyéb

40%

állami normatív hozzájárulás

20%

19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02

0%

61

Összes szakképzési kiadás a GDP arányában (%)

1,40%

1,20%

1,00%

0,80% Összes szakképzési kiadás a GDP arányában (%) 0,60%

0,40%

0,20%

0,00% 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Mindezen folyamatok eredményeként az egy tanulóra vetített támogatás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva ugyancsak igen jelentős mértékben - lényegében kétharmadára csökkent. Összességében a rendszerváltást követő évtized az iskolarendszerű szakképzés forrásainak szűkülését hozta magával, amely folyamat egészen a 90-es évek közepéig, második harmadáig tartott, majd ezt követően a források stagnálását láthatjuk. Mindezt jellemezhetjük úgy is mint a szakképzés költséghatékonyságának növekedést. E folyamattal együtt a források átrendeződésének is tanúi lehetünk. A fenntartói támogatás jelentősen lecsökkent, - viszont növekedett a szakképzési hozzájárulás aránya. Ezt is tekinthetjük a szakképzés finanszírozásának – legalább részben - gazdaságilag hatékonyabb átrendeződésének. (Bár ez

62

inkább a szakképzési hozzájárulásra vonatkozik, s messze nem ilyen kedvező a fenntartói hányad csökkenése)

Egy iskolai szakképzésben részt vevő tanulóra jutó kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva

35,00%

30,00%

25,00%

20,00%

15,00%

Egy iskolai szakképzésben részt vevő tanulóra jutó kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva

10,00%

5,00%

19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02

0,00%

„A magyar szakképzés 1990–96 között túljutott a nagyvállatok megszűnése okozta gyakorlati oktatással kapcsolatos válságán, mivel részben központi forrásokból, részben a Szakképzési Alapból biztosított kamatmentes hitelkonstrukcióval tanműhelyek százai kerültek át az iskolákba. Időközben a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló törvény is módosult. Így lehetővé vált, hogy a döntésekben mind makro-, mind mikroszinten fokozottan vegyenek részt a szociális partnerek, a munkaadók, a munkavállalók és a kamarák.68” A 2000-es évek elején sok kritika éri az iskolai tanműhelyekre alapozott szakmunkásképzést, amely a vélemények69 szerint nem elégíti ki a gazdaság igényeit. 68

Benedek András: Piacgazdaság és szakképzés A XXI. század kihívásai Magyarországon: néhány szakképzési példa (http://www.om.hu/j44741.html - letöltés 2003. február) 69

Lásd: Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz) konferenciáján. Solti Gábor nemzetközi és oktatási igazgató előadása. (Népszabadság 2002. december 20. Lásd továbbá: Magyar oktatási tájékoztatóban. METRO 2002.02.22. jelzésű cikke, mely szerint a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara megrendelésére a

63

6.2

A szakképzés arányai

A hazai tendenciák az iskolarendszerű szakképzés arányának csökkenését mutatják. Érdemes a hazai szakképzés arányait nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni. A (felső)középfokú oktatás részvevői70 A résztvevők megoszlása a programok célja szerint ISCED ISCED ISCED 3A71 3B 3C

Ausztrália Ausztria Belgium Kanada Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Izland Írország Olaszország Japán Korea Luxemburg Mexikó Hollandia Új-Zéland

34,3 43,5 57,3 90,9 63,5 45,3 100,0 67,0 36,8 67,9 74,6 66,8 78,1 80,8 73,9 63,9 61,2 97,0 64,8 65,0

48,1

0,5

65,7 8,5 46,7 9,1 36,0 54,7 33,0

63,2 1,7 0,5 1,3 0,8 14,4

17,4

32,1 23,6 32,7 21,9 17,9 25,3 36,1 24,3 13,0 35,2 17,6

A résztvevők megoszlása a programok típusa szerint Általános (General)

34,3 21,7 33,2 90,9 18,6 45,1 44,7 42,6 36,8 67,9 36,0 66,6 76,6 35,7 73,9 63,9 36,5 87,0 31,7

„Elő-szakképzés” Prevocational

7,2 9,1 1,1 0,2

53,7 1,1 23,4 39,8 0,8

Szakképzés (Vocational)

65,7 71,1 66,8 80,2 54,7 55,3 57,4 63,2 32,1 10,3 32,3 24,6 25,3 36,1 63,5 13,0 68,3

Ebből iskolai és munkahelyi kombinált képzés (Of wich: combined school and work-based) 36,4 2,8 40,5 54,1 10,7 11,7 48,7 10,3 14,4

GDP/fő Ppp US$

26800 25788 26570 14262 28448 24414 23267 24931 16244 12254 27608 28895 24395 26484 17636

13,7 20,4

Kienbaum bérezési tanácsadó társaság által készített tanulmány tanúsága szerint a hazai szakképzés hiányosságaival veszélybe kerülhet Magyarország "hagyományos" erőssége a nemzetközi versenyben. A magyar munkapiacon egyre egyértelműbben kitapintható a szakképzett munkaerő hiánya, amiért elsősorban a rossz hazai szakképzési rendszer felelős: az oktató intézmények még mindig nem alkalmazkodtak a munkavállalói piacon felmerült új igényekhez. A hazai szakképzés hiányosságaként említették, hogy az iskolából kijövő diákok önállótlanok, sokszor kevés naprakész gyakorlati ismerettel rendelkeznek, sőt, olykor még köszönni, fellépni is meg kell tanulniuk. http://www.mot.hu/cikk.php?ident=8 70 Upper secondary enrolment patterns (2000) Enrolment in public and private upper secondary institutions by programme destination and type of programme Education at a Glance 2002 235. p. Table C2.5 71 ISCED 3 — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás Az oktatás ezen szintje általában (az 1. szint kezdésétől számított) 9 év nappali tagozatos előtanulmányt, vagy tárgyi és szakmai gyakorlat együttesét feltételezi. 3A — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás — általános jellegű 3B — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás — szakképzés 3C — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás (három évnél rövidebb) — munkaerőpiac-orientált

64

9164 27662 19808

Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svédország Svájc Török Egyesült Királyság USA Ország átlag

42,7 78,0 75,9 78,1 66,5

57,3 22,0 7,0 21,9 33,5

30,0 90,1 24,3

60,0

10,0 9,9 75,7

42,7 35,7 72,2 21,4 66,5 51,2 34,3 51,0 32,7

63,9

7,8

26,6

48,3

17,0

57,3 64,3 27,8 78,6 33,5 48,8 65,7 49,0 67,3

29311 17556 39,7 5,8

19194 24308 29892 6825

57,9 9,9

35724 5,1

46,9

17,1

Az adatok elemzéséből az derül ki, hogy a gazdasági fejlettség és az ISCED 3A (tehát a felső középfokon zajló általános) képzésben történő részvétel viszonylag erős negatív korrelációt mutat, - azaz minél fejlettebb egy ország annál alacsonyabb a felsőközépfokú általános képzésben történő részvétel. Ha az általános, szakmai alapozó, és szakképző programokon való részvétel arányát vizsgáljuk a gazdasági fejlettséggel összefüggésben, azt találjuk, hogy a magasabb gazdasági fejlettségű országokban magasabb a szakképző programokban részt vevők aránya.

100,0

35000 ISCED 3A

90,0

GDP/fő

30000

80,0 25000

70,0 60,0

(GDP/fő)

20000

(%)

50,0

15000

40,0 30,0

10000

20,0 5000

Svájc

Norvégia

Írország

Dánia

Hollandia

Izland

Ausztrália

Belgium

Japán

0

Ausztria

Németország

Finnország

Olaszország

Franciaország

Spanyolország

Korea

Portugália

Görögország

Csehország

Magyarország

Török

0,0

Mexikó

10,0

65

Az adatok elemzése arra is rámutat, hogy a hazai adatok sok tekintetben eltérnek ezektől a trendektől. A hazai szakképzésben résztvevők aránya az elmúlt fél évtizedben igen jelentősen csökkent, s ma alig haladja meg a 10 %-ot, s a csökkenés hosszabb távon is folytatódni látszik. A hazai helyzet valamivel jobb, ha a szakközépiskolában járókat is figyelembe vesszük – akik nem szakképzettséget, hanem „előszakképzettséget” adó (prevocational) képzésen vesznek részt. Figyelemre méltó az is, hogy miközben nálunk a középfokra járó gyerekeknek mindössze a már említett valamivel több mint 10 százalékának a képzése történik munka-helyi képzéssel kombinálva, ugyanakkor Svájcban ez 58 %, Dániában 54 %, Ausztriában 36 %, Hollandiában több mint 20 %.

90

35000 Vocational

80

GDP/fő

30000

70 25000 50

20000

40

15000

GDP/fő

(%)

60

30 10000 20 5000

Svájc

Norvégia

Dánia

Hollandia

Izland

Ausztrália

Belgium

Japán

0

Ausztria

Németország

Finnország

Olaszország

Svédország

Franciaország

Spanyolország

Korea

Portugália

Görögország

Csehország

Magyarország

Török

0

Mexikó

10

Miközben az iskolarendszerű szakképzés területén azt tapasztalhatjuk, hogy messze elmaradunk a fejlettebb országok részvételi arányaitól, ugyanakkor a felsőoktatás esetében mint közismert - éppen az ellenkezőjét láthatjuk. (Például a felsőoktatási részvételi arány tekintetében Ausztria, Németország, Olaszország és Svájc is mögöttünk áll néhány százalékkal.) A hazai oktatás tehát jelentősen eltér szerkezetében a fejlett országok nagyobb részétől. Részint igen alacsony az iskolarendszerű szakképzés aránya, részint igen jelentős, talán túlduzzadtnak is mondható a felsőoktatás aránya, s ez utóbbin belül is meghatározó a hosszú idejű képzések hányada.

66

Az iskolarendszerű szakképzés nyilvánvalóan a szakmunkásképzés visszaszorulása miatt alacsony. A szakmunkásképzés radikális visszaszorulásának az okai pedig viszonylag egyértelműek. A szakmunkásképzés lényegében a hazai oktatási rendszer „Bermudaháromszöge” – amit a felelőtlen oktatáspolitikai irányítás hagyott lezülleni. A PISA 2000 vizsgálatok rámutattak, hogy a szakiskolába és szakmunkásképző intézetbe járó tanulók olvasási képességei alig jobbak az általános iskolába járókénál, s 20 %-kal maradnak el a szakközépiskolába, s majdnem 30%-kal a gimnáziumba járótársaik teljesítményétől. Magyarországon a szakiskolák és a szakmunkásképzők egyre inkább a (társadalmi, szociális, etnikai okokból leszakadó) peremcsoportok képzésének intézményei lesznek. Ez annyira szembetűnő, hogy egyes oktatáskutatók (Pl. Farkas Péter) véleménye szerint ezeket az intézményeket egyértelműen ennek a feladatnak kellene rendelni.

6.3

Iskolarendszeren kívüli szakképzés

Az 1993. évi szakképzési törvény által bevezetett Országos Képzési Jegyzék, s a törvényben lehetővé tett iskolarendszeren kívüli szakképzés megteremtette a szakképzés oktatási piacát, amely a rendszerváltást követően kialakult gazdasági és foglalkoztatási helyzetben rendkívül jelentős szerepet játszott a szakképzésben. A képzések száma és megoszlása a képzés jellege szerint72 A képzés jellege A képzések száma Szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés Az állam által elismert (OKJ-) szakképesítést adó képzés Az állam által el nem ismert szakképesítést adó képzés Szakmai továbbképzés Megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése Elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés Egyéb képzések Összesen

1996 4 218 % 3,6

1997 4 351 % 1,2

1998 5 346 % 8,7

1999 6 743 % 2,9

2000 7 108 % 2,9

2001 7963 % 3,5

2002 7807 % 3,5

80,2

85,6

74,9

81,3

79,9

81,1

80,4

7,0

3,9

8,1

7,2

7,7

5,7

5,4

3,4 0,0

2,0 0,6

1,4 0,5

1,4 0,3

1,2 0,3

1,0 0,2

1,5 0,3

0,0

0,3

0,4

0,7

0,8

0,5

0,7

7,0 100

6,4 100

5,9 100

6,2 100

7,2 100

8,0 100

8,3 100

72

Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM Budapest 2002 valamint Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai – 2002 http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=2010&articleID=512&ctag=articlelist&iid=1 letöltés 2004

67

Az iskolarendszeren kívüli képzésekre beiratkozottak száma és megoszlása a képzés jellege szerint73

Összes (fő) Ebből Szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés Az állam által elismert (OKJ) szakképesítést adó képzés Az állam által el nem ismert szakképesítést adó képzés Szakmai továbbképzés Megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése Elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés Egyéb képzések

1996 104 731 % 5,8

1997 94 007 % 1,2

1998 94 007 % 9,3

1999 132 789 %2,8

2000 144 342 % 3,1

2001 156625 % 3,8

2002 149473 % 3,4

73,7

87,1

77,6

85,1

82,2

84,0

83,8

6,7

3,9

6,6

5,3

6,9

4,5

4,1

3,1

1,9 0,5

1,2 0,5

1,3 284

1,3 0,2

1,2 0,1

1,5 0,3

0,2

0,3

1 001

0,7

0,4

0,7

5,2 100

4,5 100

4,9 100

5,6 100

5,9 100

6,3 100

10,7 100

Az adatok tanúsága szerint az iskolarendszeren kívüli szakképzésben tanulók száma a 90-es évek végén elérte az iskolarendszerű szakképzésben tanulók nagyjából harmadát. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés egyre jelentősebb részt képvisel a szakképzésben, különösen az át illetve továbbképzések területén. Fontos szerepe van a gazdaság változó szakképzési igényeinek kielégítésében, - amely változásokhoz az iskolarendszerű szakképzés csak lassan alkalmazkodik.

6.4

A szakképzésről befejezésül

A középfokú szakképzés rendkívül fontos eleme az oktatási rendszernek. Aligha képzelhető el – még viszonylag hosszabb időtávon sem – olyan gazdaság, ahol csak felsőfokú végzettségű munkaerőre van szükség. Bármennyire tudásalapú is egy gazdaság valószínűleg még hosszú ideig lesznek olyan munkakörök, amelyeket alap vagy középfokú szakképzettséggel kell ellátni. Ennek szem elöl tévesztése súlyos munkapiaci zavarokhoz vezethet.

73

Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM Budapest 2002 valamint Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai – 2002 http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=2010&articleID=512&ctag=articlelist&iid=1 letöltés 2004

68

De a szakképzés más szempontból is egyre fontosabb szerepet játszik. Nevezetesen a hátrányos helyzetű rétegek iskoláztatásának aspektusából. A hazai oktatási rendszernek kiemelt figyelmet kell fordítania a hátrányos helyzetű csoportok képzésére. A speciális (gyógypedagógiai) általános iskolában, vagy általános iskolai osztályba járt fiatalok iskolai szakképzése rendkívül fontos feladat, amely feladat fontosságát még jobban aláhúzza a hazai oktatási rendszer diszkriminatív jellege, amely ezekbe az iskolákba, osztályokba kényszeríti a cigány fiatalok meghatározó hányadát. Ezen fiatalok számára az általános iskola után olyan iskolai képzést kellene biztosítani74, amely hosszabb

(1-2-3

éves)

pályaorientáló

programmal

indul,

amelynek

során

megállapítható, hogy a gyógypedagógiai általános iskolákban illetve osztályokban végzettek felkészíthetőek-e az önálló szakmai munka végzésére, vagy csak irányított-ellenőrzött munkák elvégzésére alkalmasak. Az orientációs szakasz olyan szakképző szakaszhoz csatlakozna tehát, amely a „hagyományos” – tehát az általános iskolai elővégzettséghez kötött – szakképzéstől, a speciális, „fogyatékos” szakmák elsajátításán keresztül, az egyszerű betanított és segéd munkákig nyújt felkészülési lehetőséget a tanulók képességei alapján75.

74

Lásd erről Farkas Péter (1997) Farkas (1997) a német szakképzést hozza fel példaként a kisegítő iskolában végzettek szakképzésére. „Németországban a szakképzési tőrvény előírásai szerint fiatalkorúakat csak államilag elismert szakmákban szabad oktatni. Ez a kategória ott hosszú, 3-3,5 éves képzési idejű, széles alapképzésre épülő szakképesítést jelent. A követelményekre jellemző, hogy a tanulót önálló munkavégzésre készítik fel. A fogyatékosok számára azonban létrehoztak egy „második” szakmarendszert. Ma kb. 130 fogyatékos szakma van. A fogyatékos szakmák egy része a hazai ágazati szakmákkal vethető össze, 12-24 hónap képzési idővel, de vannak a teljes értékű szakmákhoz közel álló képesítések is, amelyek abban térnek el a normál szakmától, hogy nem önálló, hanem irányított munkavégzésre készítenek fel. Ebben az esetben a képzési idő három év is lehet.” 75

69

7. A felsőoktatás

A felsőoktatásnak első meggondolásra nincs igazán keresnivalója a hátránykiegyenlítésben. Ha alaposabban belegondolunk azonban a felsőoktatás kiterjedésével ez a megközelítés egyre inkább tarthatatlanná vált. Mielőtt azonban erre térnénk ki, érdemes röviden áttekinteni a felsőoktatás 90-es éveinek hazai tendenciáit.

7.1

A felsőoktatási létszámok és kiadások

1990 és 2002 között a nappali tagozatos hallgatólétszám a hazai felsőoktatásban több mint 2,5-szeresére, az összhallgatólétszám pedig 3,5-szeresére növekedett. A 100 ezer lakosra jutó hallgatólétszám így 2002-ben kicsivel több, mint 3800, ami az OECD országok hasonló adataival egybe vetve igen előkelő helyet jelent. Ez a képzési volumen néhány magyar oktatás-közgazdász szerint meghaladja azt a szintet, amit az ország gazdasági fejlettsége racionálissá tesz, s ez már rövidebb távon is a diplomás túlképzés és a növekvő diplomás munkanélküliség veszélyével fenyeget. A felsőoktatási hallgatólétszám alakulása Magyarországon 1990-2002

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Nappali tagozatos Esti levelező, hallgató létszám távoktatási (efő) tagozatos hallgató (efő) 76601 100% 31775 100% 83191 109% 31499 99% 92382 121% 33492 105% 105240 137% 39320 124% 118847 155% 51093 161% 132997 174% 62589 197% 145843 190% 69272 218% 156904 205% 97789 308% 168183 220% 111214 350% 177654 232% 128048 403% 183876 240% 143413 451% 192974 252% 156327 492% 203379 266% 178181 561%

Összes hallgató (efő)

108376 114690 125874 144560 169940 195586 215115 254693 279397 305702 327289 349301 381560

100% 106% 116% 133% 157% 180% 198% 235% 258% 282% 302% 322% 352%

Megjegyzés: A felsőoktatásban folyó rövid idejű, valamint főiskolai és egyetemi szintű, továbbá doktori hallgatók együtt. Forrás: Oktatási Minisztérium Statisztikai Osztály

70

A rendszerváltást követően gyorsan kialakult a felsőoktatásban a nem állami szektor. Az ezredforduló körül a hallgatóknak közel 15 %-a jár nem állami intézménybe. Fontos hozzátenni, hogy a többszektorúságnak nincs hatása az esélyek kiegyenlítéséhez.

A hallgatólétszám megoszlása a felsőoktatási intézmények tulajdonosa, fenntartója szerint

Összes felsőoktatási hallgatók

Állami

Egyházi Alapítvány, Összesen természetes személy és egyéb 1990 100,0% 0,0% - 100,0% 1995 89,9% 5,0% 5,0% 100,0% 2002 85,8% 5,2% 9,0% 100,0% Forrás: saját számítás az Oktatási Minisztérium adatai alapján A elmúlt évtizedben a magyar felsőoktatási kiadások és az állami támogatás terjedelmét a GDP-hez viszonyítva vizsgálva először a 90-es évek elejének viszonylag radikális támogatáscsökkenése tűnik fel. Ez annak a következménye, hogy az eladósodott és túl sok támogatási feladatot magára vállaló államháztartást 1995-ben elkerülhetetlenül meg kellet reformálni, ami a felsőoktatás támogatáscsökkenését is magával hozta. Ezt követően azonban a kiadások és a támogatások stabilizálódtak. A 90-es évtized közepe óta az összes kiadás (egy év kivételével) a GDP-hez viszonyítva 1,5-1,7 % között alakult, a felsőoktatás állami támogatása pedig a 90-es évek eleje óta (ugyancsak egy évet kivéve) a GDP 0,85 % körül mozgott. Szembe tűnő a kiadásoknak a választások évében történt növekedése, majd azt követő visszaesése. Úgy tűnik mind a 94-es, mind a 98-as kormányváltás előtt a felsőoktatási támogatás és így a kiadások kisebb megemelkedésének lehetünk tanúi, amit azután igen gyorsan visszaesés követ.

A magyar felsőoktatási kiadások és a felsőoktatás állami támogatásának alakulás 19912002

1991

Felsőoktatási kiadások a GDP arányában (%) 2,26%

A felsőoktatás állami támogatása a GDP arányában (%) 1,29%

71

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

2,12% 2,08% 2,11% 1,65% 1,65% 1,63% 1,65% 1,87% 1,53% 1,58% 1,56%

1,31% 1,29% 1,33% 0,92% 0,84% 0,85% 0,87% 1,04% 0,89% 0,85% 0,85%

Forrás: Saját számítás az éves költségvetési törvények és az éves költségvetési beszámolók alapján

2,50% 2,25% 2,00% 1,75% Felsőoktatási kiadások a GDP arányában (%)

1,50% 1,25%

A felsőoktatás állami támogatása a GDP arányában (%)

1,00% 0,75% 0,50% 0,25% 2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

0,00%

A magyar felsőoktatási kiadások és a felsőoktatás állami támogatásának alakulás 19912002 A felsőoktatási kiadások szinten maradása és a hallgatólétszám növekedés együttes hatásaként Magyarországon az elmúlt évtizedben az egy hallgatóra vetített felsőoktatás kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya igen drasztikusan csökkent. A 90-es évek elején ez a mutató jóval 100 % felett volt, tehát a magyar felsőoktatásban egy hallgatóra nagyjából másfélszer annyit költöttek, mint az egy lakosra jutó GDP. Ma – a 2000-es évek elejére – viszont az egy főre jutó GDP felénél alig költenek többet.

72

Az egy hallgatóra jutó kiadások alakulása néhány OECD országban

OECD Country mean Ausztria Dánia Egyesült Királyság Franciaország Hollandia Spanyolország USA Magyarország

1992 45 % 32% 38% 66% 31% 52% 29% 61% 141%

1995 46 % 39% 38% 40% 33% 45% 35% 61% 70%

1997

1998

2000

45 % 43% 29% 40% 34% 45% 32% 59% 55%

45 % 48 % 37 % 45 % 34 % 44 % 30 % 61 % 53 %

42 % 39 % 42 % 39 % 33 % 44 % 33 % 59 % 58%

Forrás: Expenditure per student for tertiary education Expenditure per student relative to per capita Adatok forrása Education at a Glance 1995. 92. p., Education at a Glance 1998 120. p., Education at a Glance 2000 95. p, Education at a Glance 2001 68. p., Education at a Glance 2003 198. p.

Tehát a magyar felsőoktatás elmúlt évtizede a radikális expanzió korszaka volt, amely nagyjából szinten maradó összkondíció mellett zajlott le, s ennek eredményeként az egy hallgatóra jutó kiadások rendkívül radikálisan csökkentek. Ennek nyomán mára az egy hallgatóra vetített kiadásoknak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya harmadára csökkent, s nagyjából az OECD ország átlag körül, valamivel afölött van. Ezt a folyamat egy igen jelentős költség-hatékonyság javulást mutat, amit a felsőoktatás szereplői komoly feltétel romlásként éltek meg. Miközben a folyamat gazdaságossági megítélése pozitív, a képzés minőségére kifejtett hatása sok szempontból negatív. Ez az évtized a magyar felsőoktatás jelentős oktatás-szervezési és strukturális átalakulásával járt, amely átalakulás nagyban hozzájárult a fajlagos kiadások csökkenéséhez. Az oktatásszervezési átalakulások közül az évfolyam, s nyomában az előadási és gyakorlati csoportok létszámának emelkedését, a kontakt órák számának csökkenését kell kiemelni. A strukturális változások legfontosabb elemei: a felsőoktatási hallgatólétszám növekedésében az „olcsóbb” szakok dominanciája, a „fizetős” hallgatók számának növekedése, valamint az intézményi integrációk. Összességében a hazai felsőoktatás kondíciói 1991-2002 között abszolút mértékben (tehát az összes felsőoktatási állami támogatásnak a GDP-hez viszonyított aránya tekintetében), de különösen relatív mértékben (tehát az egy hallgatóra jutó támogatás tekintetében) csökkentek. Ennek a folyamatnak az eredményeként a fejlett országoknak nagyjából megfelelő arányú támogatás alakult ki. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a tendenciák – miközben a

73

költséghatékonyság javult - a hazai felsőoktatás színvonalának sok tekintetben ártottak. Itt részint az oktatói béreknek – a 2002-es emelése után is értendő - alacsony színvonalára részint a dologi kiadások rendkívül beszűkült lehetőségei miatt pl. a felszereltség szűkösségére, az épületállomány elhanyagoltságára kell gondolni.

7.2

A tandíj

A magyar felsőoktatás működését korábban szabályozó 1985-ös törvény elvileg a tanulmányi eredménytől függő, rendkívül alacsony tandíjat határozott meg, amit gyakorlatilag az intézmények be sem szedtek. A rendszerváltás utáni, 1993-as törvényi szabályozás azután a tandíjat, mint a felsőoktatás egyik forrását határozta meg. A tandíj – állami intézményekben történő – bevezetése azonban, a választások, s a kormányváltás nyomán halasztódott. A törvény módosítása kötelezővé tette „az állami felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíjnak esélyegyenlőséget célzó kompenzálását”, olyan eszközökkel, mint tandíjmentesség, illetve tandíjkedvezmény; hallgatói támogatás, hallgatói hitel, továbbá személyi jövedelemadó-kedvezmény. Ezzel egy időben el is halasztották a tandíj bevezetését, kompenzációs rendszer hiánya miatt. Végül is a tandíjat 1995-ben a korábban már említett államháztartási reform keretében 1995. szeptember 1-jén vezették be76. Az alaptandíj havi összege az átlagkereset mintegy 5 %-át tette ki77. A tandíjat is érintő következő jelentősebb változás 1996-ban következett be, amikor is bevezetésre került az államilag finanszírozott hallgatólétszám valamint a költségtérítés fogalma. Ennek nyomán a kormány évente meghatározza az államilag finanszírozott felsőoktatási hallgatólétszámot78. Erre a létszámra folyósítja az állam a finanszírozást. A nem állami felsőoktatás is kap az államilag finanszírozott létszámból, tehát a nem állami 76

A tandíj két részből állt: alap- és kiegészítő tandíjból. Alaptandíjat minden hallgatónak kellett fizetnie. Ennek összege 1995. szeptember 1-jén havi 2000 forint volt. A kiegészítő tandíjat a felsőoktatási intézmény állapította meg, ennek összege nem haladhatta meg az alaptandíj évi összegének a négyszeresét. Az intézmények a hallgatók számának 20%-áig a legrászorultabbak részére, kiemelkedő tanulmányi eredmény esetében alaptandíjfizetési mentességet vagy kedvezményt kellet hogy adjanak. 77 Az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 1995-ben 38,9 ezer forint volt 78 Ténylegesen az évente a felsőoktatásba felvehető államilag finanszírozott hallgatólétszámot határozza meg, továbbá azt, hogy a már felvettekre milyen lemorzsolódással kalkulál.

74

felsőoktatás hallgatóinak egy része is állami finanszírozásban részesül. Ugyanakkor az állami felsőoktatási intézmények is felvehetnek a finanszírozott keretszám felett költségtérítéses, tehát teljes tandíjat fizető hallgatókat is. Lényegében tehát két fajta hallgató jár a magyar felsőoktatásba, függetlenül attól, hogy állami, vagy magán intézmény hallgatója e: államilag finanszírozott hallgató, aki igen alacsony tandíjat fizetett, és költségtérítéses hallgató, aki a teljes képzési költségét kifizette. Az 1998-as választásokat és kormányváltást követően ismét változott a tandíjra vonatkozó törvény. Az új kormány az államilag finanszírozott hallgatók számára eltörölte a tandíjat.

Költségtérítéses arány a részidős hallgatók között

Költségtérítéses arány

108,7

0

108,7

1992

94,2

25,1

119,3

0

119,3

1993

105,8

30,2

136,0

0

136,0

1994

119,0

38,4

157,4

0

157,4

1995

121,6

7,9

30,0

20,0

151,6

27,9

179,5

6,1%

40,0%

15,5%

1996

134,7

7,4

26,8

30,0

161,5

37,4

198,9

5,2%

52,8%

18,8%

1997

143,1

9,9

40,7

40,0

183,8

49,9

233,7

6,5%

49,6%

21,4%

1998

150,2

12,9

47,0

48,0

197,2

60,9

258,1

7,9%

50,5%

23,6%

1999

156,2

15,4

43,0

64,0

199,2

79,4

278,6

9,0%

59,8%

28,5%

2000

160,0

16,0

43,0

75,0

203,0

91,0

294,0

9,1%

63,6%

31,0%

2001

165,3

27,7

27,0

121,0

192,3

148,7

341,0

14,4%

81,8%

43,6%

2002

170,4

33,0

27,1

151,1

197,5

184,1

381,6

16,2%

84,8%

48,2%

Összes hallgató (efő)

Költségtérítéses arány a nappali tagozatos hallgatók között

23,8

Összes költségtérítéses efő

84,9

Államilag finanszírozott esti, levelező tagozatos hallgató (efő)

1991

Államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgatólétszám (efő)

Összes államilag finanszírozott efő

Költségtérítéses esti, levelező és távoktatási tagozatos hallgató száma (efő)

nappali Költségtérítéses tagozatos hallgató (efő)

A magyar felsőoktatás hallgatóinak megoszlása tagozatok és finanszírozási forma szerint

Forrás: Oktatási Évkönyvek (Oktatási Minisztérium statisztikai kiadványai)

A “fizetős” – tehát a költségtérítéses – hallgatók igen jelentős arányt képviselnek ma már a felsőoktatásban. Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a térítést fizető hallgatók alapvetően a

75

részidős képzés területén – azaz elsősorban a felsőoktatási felnőttképzés területén - jelentek meg meghatározó módon (itt már arányuk meghaladja a 80 %-ot). A nappali tagozatos képzésen a költségtérítéses hallgatók aránya alig haladja meg a 15 %-ot. Érdemes megvizsgálni a magyar felsőoktatás hallgatóktól származó bevételeinek alakulását. Ezen bevételek alapvetően három térítésből tevődnek össze: a tandíjból és a kollégiumi térítési díjakból. A hallgatóktól befolyó pénz 1991 és 2002 között – a GDP arányában vizsgálva – tizenhatszorosára növekedett. Tehát a magyar felsőoktatás forrásai között egyre fontosabb szerepet játszik a hallgatók befizetéseiből (meghatározóan a tandíjból) származó bevétel.

A hallgatóktól származó bevétel alakulása 1991-2002

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Összes A hallgatóktól származó hallgatótól bevétel aránya az összes származó bevétel felsőoktatási kiadáshoz (milliárd Ft) viszonyítva (%) 0,3 0,50% 0,3 0,50% 0,3 0,40% 0,4 0,40% 2,9 3,10% 3,4 3,00% 7,0 5,00% 19,8 11,80% 14,2 7,20% 18,2 9,30% 19,7 8,60% 25,1 10,40%

A hallgatóktól származó bevétel a GDP-hez viszonyítva (%) 0,01% 0,01% 0,01% 0,01% 0,05% 0,05% 0,08% 0,19% 0,13% 0,14% 0,14% 0,16%

Forrás: Saját számítás az éves központi költségvetési törvények alapján

7.3

A hallgatók támogatása

A felsőoktatás támogatásának nem jelentéktelen hányada közvetlen hallgatói támogatás. A magyar felsőoktatási hallgató – amennyiben államilag finanszírozott hallgatóról van szó több címen kap állami támogatást. Minden ilyen hallgató kaphat tanulmányi teljesítménye és szociális helyzete alapján támogatást, továbbá a nem lakóhelyükön tanulók kollégiumi

76

ellátást, vagy lakhatási támogatást. Ugyancsak minden államilag finanszírozott hallgató kap tankönyv-, jegyzet támogatást. Mindezeket számba véve az összes magyar felsőoktatási kiadás valamivel több mint 9 %-a – (az összes felsőoktatási állami támogatásnak pedig közel 17 %-a) – a hallgatók közvetlen támogatása. Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy ez a támogatás egyre kisebb hányadot képvisel a GDP-hez viszonyítva. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy közben a hallgatólétszám igen jelentősen növekedett – egyértelmű, hogy a hallgatók fajlagos támogatása igen jelentős mértékben mérséklődött, lényegében 7-ed részére zsugorodott. Miközben tehát egyre több jogcímen kapnak a hallgatók támogatást, azon közben ez a támogatás egyre kevesebbet ér. A felsőoktatási expanzió tehát a hallgatók közvetlen támogatásának csökkenését is magával hozta, - (különösen szembetűnő ez, a kollégiumi férőhelyek számának alakulásában, ahol is 1991-ben lényegében minden második hallgatóra jutott egy kollégiumi férőhely, 2002-ben pedig csak minden ötödikre) Fontos hangsúlyozni, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hallgatói támogatást az intézményekben túlnyomórészt a tanulmányi teljesítmények alapján osztják el, - alapvetően kényelemből (mert ezt könnyű mérni, összehasonlítani). Ráadásul ez tűnik igazán igazságosnak is, hiszen a teljesítményt jutalmazza. Pedig sokkal inkább a hátrányos helyzetű, s hátrányos helyzete miatt tanulási gondokkal küzdő, vagy anyagi gondokkal küszködő – s esetleg az anyagi gondok miatt dolgozni kényszerülő, s emiatt alacsonyabb tanulmányi teljesítményt nyújtó – hallgatókat kellene inkább támogatni. A felsőoktatási intézmények azért nem mozdulnak el ezen a területen, mert nem akarnak ujjat húzni a pénzbeli támogatások elosztásában a jogi szabályozás alapján meghatározó szereppel bíró hallgatói képviseletekkel – amelyekben a hátrányos helyzetű tanulók alig vesznek részt. Annak ellenére, hogy az oktatáspolitika ezt a problémát már a 90-es évek vége felé világosan látta – s a második világbanki hitel kapcsán az elmozdulás igénye meg is fogalmazódott – lényeges elmozdulás mégsem történt ezen a területen. Az elmúlt évek egyetlen változása az elkülönített és célzott ösztöndíjak megjelenése (cigány tanulók ösztöndíja, valamint a régiók, települések ösztöndíjai stb.)

77

Az összes hallgatói támogatás alakulása 1991-2002

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Hallgatók összes támogatása a felsőoktatási kiadásokhoz viszonyítva (%)

Hallgatók támogatása a GDP-hez viszonyítva (%)

Az egy hallgatóra jutó közvetlen hallgatói támogatás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva

8,5% 10,3% 10,7% 9,9% 10,7% 10,0% 9,1% 9,0% 8,9% 9,6% 9,0% 9,2%

0,19% 0,22% 0,22% 0,21% 0,18% 0,17% 0,15% 0,15% 0,17% 0,15% 0,14% 0,14%

24,0% 24,4% 22,2% 18,6% 14,0% 11,9% 9,8% 9,2% 9,8% 8,4% 7,5% 7,0%

Forrás: saját számítás a költségvetési törvények alapján

A hallgatói támogatás fontos eleme a 2000-es évek elején bevezetett diákhitel, amely egy államilag koordinált és kondicionált hitel. A hallgatók 10 és 25 ezer forint közötti összegű hitelt vehetnek fel havonta, ami az országos bruttó átlagkereset mintegy 20 %-a. A felvett összeget kamataival79 végzés után kell visszafizetni. A visszafizetés oly módon történik, hogy a munkába állás után az évi kereset 6 %-át a hitel teljes törlesztéséig levonják. A felsőoktatás, a tandíj eltörlése ellenére is viszonylag jelentős egyéni terheket jelent Magyarországon. Az összes képzési költség mintegy 40 %-át teszi ki az állam szerepvállalása, s 60 %-át az egyéné és családjáé. Ez utóbbinak több mint háromnegyedét az elmaradt keresetek adják. (Ha az elmaradt kereseteket nem vennénk figyelembe, akkor a kiadások háromnegyedét az állam állja és csak egy negyedét az egyén és családja).

79 A kamat pillanatnyilag 9.92 % - (az infláció pedig pillanatnyilag 4,7 % körül van)

78

A különböző szereplők relatív vállalási aránya egy nappali tagozatos hallgató finanszírozásból Összes közösségi költség 2000. évi Közösségi adatok alapján költség eFt/fő

Felsőfokú oktatás

39,4%

Összes egyéni illetve családi költség Közvetlen magán- Közvetett költség magán(tandíj, tankönyv, költség taneszköz) (elmaradt (eFt/fő) kereset) (eFt/fő) 13,8% 46,8%

39,4 % (74,1%) (25,9%)

60,4%

Munkáltatói költség Közvetlen magánköltség a munkaadók oldalán (elmaradt, termelés helyettesítés (eFt/év/fő) 0,0% 0,0 %

Forrás: saját számítás

Összességében a hazai felsőoktatás finanszírozását abban foglalhatjuk össze, hogy rendelkezik azoknak az elemeknek a nagy részével, amelyek a szociálisan hátrányos rétegek számára is elvileg – anyagi oldalról – lehetővé tehetnék a felsőoktatásban való részvételt, azonban hiányzik a tudatosság, az oktatáspolitikai prioritás a kormányzat, de különösen az intézmények oldalán.

7.4

Cigány tanulók a felsőoktatásban

Egyre többször hallani, hogy a cigányság felzárkóztatásának egyik kulcskérdése a cigány értelmiség kinevelődése, s ezáltal a cigányok felsőoktatási részvétele. De nem csak erről van szó, hiszen a cigányság egyenrangú társadalmi integrációja magától értetődően megkívánja a diszkriminációtól mentes részvételt az oktatás minden szintjén, így a felsőoktatásban is. A cigány tanulók felsőoktatási továbbtanulása alapvetően a középfokú továbbtanulási és iskolaválasztási esélyeikkel függ össze.

79

Az 1992/93-as adatok alapján80 Radó Péter megállapítja, hogy „a nem cigány tanulók 76,5 százaléka szerzett az általános iskolainál magasabb végzettséget, addig az ugyanazon évjárathoz tartozó cigány tanulók körében ez az arány csupán 5,9 százalék. A középiskola befejezését tekintve az esélyegyenlőtlenség mértéke több, mint ötvenszeres. Figyelembe véve, hogy a középiskolából

felsőfokú intézménybe való

továbbtanulás

pontján nincs

esélykülönbség cigány és nem cigány tanulók között ez azt jelenti, hogy egy cigány tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány társainak. Ennek a hatalmas esélykülönbségnek a legnagyobb része az érettségit adó középfokú oktatásba való belépés pontján keletkezik81.” Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy „… a cigány tanulók érettségit adó középfokú intézményből ugyanakkora eséllyel jutnak tovább a felsőoktatásba, mint nem cigány társaik. Mivel azonban a középfokra való bejutásnál már hatalmas esélykülönbség van, a cigány hallgatók azonos mértékben alulreprezentáltak a főiskolákon és egyetemeken. A felsőfokú képzésben résztvevő hallgatók száma tehát sem a cigányság arányának, sem az értelmiségi képzéssel kapcsolatos igényeinek nem felelnek meg82.” Az ombudsman 1998. évi jelentésében található adatok szerint a roma tanulóknak csak mintegy 3 %-a kerül középiskolába, és a felsőoktatásban tanulóknak csupán a 0,22 %-a roma83 Az 1998/1999-es tanévben az általános iskola elvégzése után a cigány tanulók 57%-a tanult tovább szakmunkásképzőben, 15%-uk szakközépiskolában, 9%-uk szakiskolában és 4%-uk gimnáziumban, 15%-uk nem tanult tovább84.

80

Az 1992/1993-as tanév volt Magyarországon az utolsó, amikor adatvédelmi szabályozás hiányában az iskolastatisztikák még információkat gyűjthettek a cigány tanulókról. 81 Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról Budapest, 1997. Szakértoi tanulmány a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal számára 1997 (Forrás: http://www.meh.hu/nekh/Magyar/rado.htm letöltés 2003 január 25) (kiemelés PI) 82 Radó (1997) Im. 83 Aáry-Tamás L. (szerk.) 1998. A Kisebbségi Ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról. Kaltenbach Jenő, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa, Budapest 24. oldal (Kiemelés PI) 84 Liskó Ilona: Cigány tanulók a középfokú iskolákban Új Pedagógiai Szemle 2002. 11. (Forrás: http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=2002-11-ta-Lisko-Cigany.html – letöltve 2003 január)

80

A továbbtanulók aránya évente a végzősök százalékában

Nem tanul tovább Speciális szakiskola Szakmunkásképző Szakközépiskola Gimnázium Összesen N

1996/1997 Nem Cigány cigány 2,3 16,5 4,4 8,6 36,5 38,3 18,3 100,0 167,0

61,6 9,3 3,7 100,0 168,0

1997/1998 Nem Cigány cigány 2,8 16,1 5,4 10,4 34,9 37,3 19,3 100,0 176,0

57,5 12,0 3,8 100,0 176,0

1998/1999 Nem Cigány cigány 3,2 14,9 3,2 9,4 36,8 38,1 18,4 100,0 177,0

56,5 15,4 3,6 100,0 182,0

Forrás: Liskó (2002) Im. hivatkozással a Cigány szegregáció, iskolai adatok, 2000. OI dokumentumra

Mint korábban láttuk 1996/96-ben a felsőoktatási hallgatók 0,22 %-a volt cigány, 2001/2002-ben ez az arány 0,6 %-ra tehető85. Ha ebben az ütemben alakul a cigány hallgatók felsőoktatási aránya akkor 2010-ben nagyjából 1,3-1,5 %, 2020-ban 2,1-2,5 % körül prognosztizálható, - ami – mint korábban láttuk - messze elmarad korosztályi arányuktól. Csak bízni lehet abban, hogy az elkövetkező időszakban a kormányzati erőfeszítések jelentősebbek lesznek az eddigieknél a cigány fiatalok oktatási esélyeinek javítását illetően – (és tegyük hozzá minden más – pl. foglalkoztatási, lakhatási stb. – területen is). A felsőoktatás területén is igaz az, hogy a finanszírozás eszközével is lehet harcolni a diszkrimináció ellen. A felsőoktatás esetében is lehetséges – és egyes fejlett országokban szokásos – finanszírozási megoldás, hogy az állami hozzájárulás feltétele az, hogy a támogatásra számot tartó intézményben a diszkriminált népcsoportnak a befoglaló régió populáción belüli arányait (pontosabban annak az adott iskolai korosztályra vonatkozó korosztályi arányait) kell a hallgatói között felmutatnia ahhoz, hogy a támogatást megkaphassa86.

85

A számítás lényegében ugyanazon az elven készült, ahogyan az 1996/96-est Radó Péter készítette. Az ösztöndíjban részesülő cigány hallgatók száma van viszonyítva az összes hallgatóhoz, - (feltételezve mindkét esetben, hogy csak cigány hallgató veszi igénybe az ösztöndíjat, s azt is hogy minden cigány hallgató igénybe veszi) 86 Hozzá kell tenni, hogy ennek megvalósítása a mai központi felvételi (hallgató elosztási) rendszer mellett nem igazán megoldható. A mai rendszerből törvényszerűen következik a sokak által vitatott felvételi pontszámengedmény és más hasonló módszerek. Decentralizált – az autonóm felsőoktatási intézmények saját hatáskörébe utalt – felvételi rendszer esetén a támogatáspolitikával lehet meghatározott követelményeket érvényre juttatni.

81

7.5

A felsőoktatás képzési szerkezete – és az esélykiegyenlítés

A felsőoktatásnak a 90-es évek eleje óta tartó hazai kiterjedése az oktatáspolitika által csak igen felületesen irányított folyamat, ennek tulajdonítható a hazai felsőoktatás kibővülésének az jellemzője is, hogy a képzési szerkezet meglehetősen torz szerkezetével járt/jár együtt. Különösen szembetűnő a vertikális képzési szerkezet torzulása. A magyar felsőoktatás vertikális struktúrájának problémáit abban lehet összefoglalni 87, hogy a aránytalanul magas hányadot tesznek ki a felsőoktatási hallgatók között a hosszú képzési idejű programok hallgatói, s nincs (illetve rendkívül alacsony számú) a rövid idejű posztszekundér képzésen résztvevők száma. A felsőoktatás vertikális szerkezete az OECD országokban Hozzánk közel hasonló Posztszocialista Legmagasabb felsőoktatási beiskofejlettségű országok88 OECD országok lázási arányú európai országok (A jellemző Magyar OECD Portu- Spanyol Török- Cseh- Lengyel Egy. Hollan- Norvé- Svédkorosztály arányában) -ország ország- gália - ország ország ország -ország Királydia gia ország ság átlag B típusú felsőfokú 6,5% 4,1% 6,4% 4,5% 0,8% 11,1% 0,8% 6,3% 1,5% 0,2%X 11,2% 89 A típusú felsőfokú 3-4 éves90 7,4% 12,5% 9,6% 2,9% 12,0% 33,2% 33,3% 33,3% 23,0% 11,6%X 17,5% 91 5-6 éves 8,3% 13,0% 1,9% 1,3% 3,8% 2,0% 12,0%X 5,5% 10,1% 15,4% 6 évnél 0,1% 1,2% 0,1% 0,2% hosszabb92 Együtt 23,8% 34,2% 24,0% 32,0% 16,0% 15,7% 25,8% 46,2% 35,4% 43,4% 26,5%

Forrás: Education at a Glance 2000. 173. old

87

Polónyi István: Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés társadalmi, gazdasági integrációját meghatározó tényezők In.: Hrubos Ildikó (szerk): Az ismeretlen szakképzés Az Akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés kutatásának tanulságai, Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum Könyvkiadó Budapest 2002.. 88 A „hozzánk közel hasonló fejlettségű ország” megjelölés Magyarországra nézve kissé hízelgő, ugyanis amíg Magyarország egy főre jutó GNP-je 1997-ben nagyjából 7000 dollár (PPP$), Törökországé pedig 6500 dollár körül volt, - addig Spanyolországé 15000 dollár felett, Portugáliáé pedig 14000 dollár felett volt. X Saját számítás az 1999/2000. évi OM statisztika alapján 89 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Tertiary-type A”, - a mi fogalmaink szerint főiskolai és egyetemi programok 90 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: Medium first degree programmes (3 to less than 5 years)” – tehát 3-4 éves programok 91 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Long first degree programmes (5 to 6 years)” – 5-6 éves programok 92 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Very long first degree programmes (more than 6 years)” – 6 évesnél hosszabb programok

82

100%

80%

60%

5-6 éves felsőfokú

40%

3-4 éves felsőfokú

20%

PT, E, T átlag

OECD országátlag

Magyarország

0%

UK, NL, N, S átlag

Rövid idejű felsőfokú

A felsőoktatás vertikális szerkezete különböző fejlettségű OECD ország-csoportokban

A felsőfokú képzés hazai részvételi adatait az OECD országok számaival összehasonlítva több megállapítás fogalmazható meg: - A hazai rövid idejű felsőfokú (AIFSZ) képzés részvételi aránya jelentősen elmarad mind a hozzánk hasonló fejlettségű, mind a fejlettebb OECD országok számaitól. - A 3-4 éves képzéseken résztvevő hallgatók hazai korosztályi arányának átlaga elmarad az OECD átlagtól, s jelentősen elmarad a fejlett országokban kialakult arányoktól. Az adatokból elég egyértelműen látszik, hogy a felsőoktatás kiterjedése – a rövid idejű képzések térnyerése mellett – meghatározóan a 3-4 éves programok arányának növekedésével zajlott le. Ennek eredménye, hogy a fejlett országok esetében a 3-4 éves képzések alkotják az összes részvétel több mint 80 %-át, a rövid idejű képzés kb 15 %-át, s igen alacsony az 5 éves vagy hosszabb programok aránya. A hazai részvételi arány ebben a tekintetben inkább alacsonynak tűnik.

83

- Az 5-6 éves képzéseken résztvevők hazai aránya viszont mind az OECD átlaghoz, mind a fejlett országok számaihoz mérten magas. Elég egyértelműen látszik, hogy a felsőoktatás hazai kiterjedése a 3-4 éves és az 5-6 éves programokon résztvevők számának növekedésével zajlott le, a rövid idejű képzés pedig csak az utóbbi időben alakult ki. Kicsit leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a hazai felsőoktatás kiterjedése a rövid idejű képzések helyett az 5-6 éves képzések részvételi arányának növekedésével történt. A nemzetközi összehasonlításból tehát igen egyértelmű a hazai felsőoktatás vertikális szerkezetének torzulása, s

nyilvánvaló az AIFSZ képzés hazai elmaradása. Pedig ez a

posztszekundér képzés nem egyszerűen csak a munkapiac hatására alakult ki, hanem fontos szerepet játszott annak létrejöttében az oktatáspolitikának az a törekvése, hogy a kiterjedő felsőoktatásba a hátrányosabb helyzetű rétegekből is nagyobb számban bejussanak fiatalok. A rövid idejű felsőoktatási képzés nemzetközi elterjedésében meghatározó oktatáspolitikai szempont volt a társadalmi mobilitás, az esélyegyenlőség növelése. Jellemző a hazai oktatásirányításra, hogy az oktatási rendszerbeli esélyegyenlőség vizsgálatáról lényegében nincs átfogó és megbízható felmérés, és elemzés a 90-es évek második felében. Bár az oktatási rendszerbeli esélyegyenlőtlenségekről nincs egyértelmű adatunk, s így megbízható elemzésünk sem, ugyanakkor aligha vitatható, hogy a felsőoktatásba kerülés területén az esélyegyenlőségét növelni szükséges. Ebben - mint a nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják igen fontos szerepe van a rövid idejű felsőfokú képzésnek. Az igen kevés hazai vizsgálat egyike93 jól mutatja az AIFSZ hallgatók szociális helyzetének sajátosságait. A hallgatók vizsgálata alapján egyértelműen látszik, hogy az AIFSZ képzés elsősorban azoknak a tanulóknak a továbbtanulási lehetősége, akik „oktatási múltjuk” következtében kiszorultak a továbbtanulás hagyományos formáiból. Az AIFSZ képzés hallgatóinak nagyobb része a szakközépiskolában végzettek közül kerül ki. Felük jó, mintegy harmaduk közepes vagy rosszabb érettségi átlaggal rendelkezik. A hallgatók nagyobbik része korábban sikertelenül felvételizett a felsőoktatásba. Érdemes egy korábbi (1996-os) hallgatói vizsgálat adataival összehasonlítani a posztszekundér hallgatók összetételét94.

93

Konczné & Verrasztó 2001 Az összehasonlításhoz itt Gazsó Ferenc: A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer (Századvég 1997 tél) munkájának adatait használjuk. 94

84

Édesapa/nevelőapa legmagasabb iskolai végzettsége az AIFSZ hallgatók esetében (2000ben)

Befejezett általános iskola vagy kevesebb Szakmunkásképző Befejezett középiskola Felsőfokú végzettség Összesen

Összesen 1,7 % 30,1 % 39,8 % 28,4 % 100,0 %

A nappali tagozatos hallgatók összetétele az apa iskolai végzettsége szerint 1996-ban95

Befejezett általános iskola vagy kevesebb Szakmunkásképző Befejezett középiskola Felsőfokú végzettség Összesen

Összesen 3,4 % 13,9 % 32,3 % 50,4 % 100,0 %

Az adatok összehasonlítása alapján nyilvánvaló, hogy az AIFSZ képzésben részt vevő hallgatók között jelentősen nagyobb a szakmunkás apák, s jelentősen kisebb a felsőfokú végzettségű apák gyermekeinek aránya. Ez arra mutat, hogy az AIFSZ képzés valóban az esélykiegyenlítődés irányába hat. Pontosabban hatna, - ugyanis a hazai felsőoktatásban e rövid idejű képzésben rész vevő hallgatók száma 2002-ben is mindössze 6128 főt tett ki a 381560 főből, azaz mindössze 1,6 %-ra rúgott. Túl mutat ennek a dolgozatna a keretein annak elemzése, hogy a posztszekundér képzés hazai elterjedésében hogyan lehetne az oktatáspolitika közömbösségén és a felsőoktatási intézmények ellenérdekeltségén túllépni, - mindenesetre hozzá kell tenni, hogy ez a torzulás nem egyszerűen csak az esélykiegyenlítődést nehezíti, hanem egyben a források jelentős pazarlását is eredményezi. (1998-as árszinten és szerkezettel számolva az OECD átlaghoz

95

Forrás: Ezredforduló Alapítvány által támogatott 1000 főre kiterjedő reprezentatív adatfelvétel (Csegény Péter, Kákai László, Madár Csaba, Szabó Andrea) alapján Gazsó Ferenc: A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer - Századvég 1997 tél - 95. oldal

85

hasonló képzési szerkezet az összes felsőoktatási kiadás mintegy 20 %-ának megtakarítását – illetve más célra, pl. fejlesztésre, bérfejlesztésre történő felhasználását – tehetné lehetővé)96.

7.6

Befejezésül a felsőoktatásról

A tömegesedő felsőoktatás egyre nyilvánvalóbban meg kell nyíljon a hátrányos helyzetű rétegek számára is. Ez azonban tudatos, határozott felsőoktatás-politika érvényre juttatását követelné meg. A hátránykiegyenlítés elősegítése a felsőoktatásban számos finanszírozási eszközzel előmozdítható. A egyik ilyen eszköz az állami támogatáspolitika olyan alakítása, amely a diszkriminált rétegek felsőoktatásba való bekerülését mozdítja elő. De ilyen eszköz lehet a hallgatói támogatás szociálisan érzékennyé alakítása is, amely az anyagilag hátrányos helyzetű rétegek számára jelenthetne jelentősen nagyobb anyagi biztonságot a tanulás során. Fontos eszköz a célzott ösztöndíj-politika, azaz a hátrányos helyzetűek támogatására létrehozott központi, regionális, települési ösztöndíjak. Számos intézményen belüli eszközre is szükség lenne ezen rétegek felsőoktatási integrálására. A rövidebb idejű képzési programok kiszélesítésétől

ide

sorolhatók

a

felsőoktatási

felkészítő

programok,

a

speciális

szakkollégiumok, és tanulókörök. Sajnos sem a hazai oktatáspolitika, sem az oktatási rendszer intézményei még nem ismerték fel a sürgető helyzetet, amely megköveteli, hogy a cigány tanulók, és más hátrányos helyzetű rétegek oktatásának megkeressék a speciális eszközeit.

96

Lásd részletesebben: Polónyi István – Tímár János : Tudásgyár vagy papírgyár Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001

86

8. Felnőttképzés97

8.1

A felnőttképzés fogalma

A felnőttnevelés alatt az iskolarendszerű, az iskolarendszeren kívüli, tanfolyamszerű képzéseket, valamint a szabadabb ismeretnyújtásokat, továbbá a kötetlen formájú elsajátítást szokás érteni98. Helyszíne az iskolán és a különböző képző szervezeteken kívül a munkahely, a közművelődés, és szórakozás színterei és az otthon egyaránt lehet.

Kötetlen ismeretnyújtás, elsajátítás

Iskolarendszeren kívüli (tanfolyami) szakképzések

Iskolarendszerű felnőttképzés Munkahelyi képzés

A felnőttképzés rendszere

97

Ez a rész alapvetően épít a „Felnőttképzés érdekeltségi rendszere” elnevezésű T 034249 számú OTKA pályázat (témavezető Dr. Polónyi István) keretében készült kutatásokra 98 Lásd például: Durkó Mátyás: Felnőttoktatás In: Online Pedagógiai Lexikon /fõszerk.: Báthory Zoltán - Falus Iván/, (letöltés dátuma: 2002 nov.)

87

A felnőttképzés helyett a 90-es évek közepétől, végétől az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning, lifelong education) fogalma nyert teret. Az életen át tartó oktatás/tanulás több és más mint a hagyományos értelemben tekintett felnőttképzés, ennek célrendszere részint a felnövekvő nemzedék iskolázottságának növelését, részint a lakosság képzettségének emelését, továbbá a foglalkoztatottak széleskörű szakmai továbbképzését foglalja magában. Az élethosszig tartó oktatás/tanulás alapvető szervező tényezői az akkreditáció és a kreditálhatóság, tehát az, hogy a különböző formális és informális úton szerzett ismeretek, képességek, gyakorlati tapasztalatok hogyan építhetők össze kompetenciákká, s ezek hogyan ismertethetők el, hogyan dokumentálhatók a munkapiac számára. (bár hozzá kell tenni, hogy a teljes kreditálhatóság jórészt még mindenhol csak az elvi szinten, vagy legfeljebb az első lépéseknél tart.) A nemzetközi adatok tanúsága szerint az oktatás tömegesedése törvényszerűen magával hozza a felnőttképzés, az élethosszig tartó tanulás kiterjedését is. Ezt több okkal szokták indokolni. Az egyik szerint a fejlett gazdaságok és társadalmak alapvetően függenek a tudás, az információ és a gondolatok kezelésétől, ami nélkülözhetetlenné teszi polgáraik folyamatos oktatását. A technológiai változások valamint a tudás és információ növekedésének sebessége indokolja az élethosszig tartó tanulás szükségességét. De a társadalmi kohézió is nélkülözhetetlenné teszi az élethosszig tartó tanulást, ugyanis a tudás alapú társadalmakban a tanulás jelentősége egyre nagyobb, s akik a tanulásból kimaradnak - előbb vagy utóbb társadalmi kirekesztettséget szenvednek el.99 Jól kitapintható tehát a felnőttképzés átalakulásának tendenciája. A felnőttképzés szerepe korábban egyfajta kompenzálás, pótlás volt, - nevezetesen az igazságtalan oktatási rendszerből gazdasági, vagy társadalmi okok miatt kimaradtak számára lehetővé tenni a magasabb szintű végzettség megszerzését. „Jellegzetesen ilyen szerepe volt Európában még sokáig, különösen Európának azokon a térségein, ahol totalitárius rendszerek jöttek létre a társadalmi igazságosság nevében (a második világháború előtt a fasiszta, a második világháború után pedig a kommunista rendszerekben). Az Egyesült Államok esetében ilyen szerep jutott a felnőttképzésnek részben az 1930-as évek elején – Roosevelt New Deal-jéhez kapcsolódva – részben pedig az 1960-as években, Johnson Nagy Társadalom programja keretében /…/ A felnőttképzésnek ilyen pótló szerepe még ma is van – különösen azokban a

99

Oktatás - rejtett kincs. 1997 : 82.

88

társadalmakban, ahol az új bevándorlók aránya magas /…./Ez a pótló, igazságtevő szerepe a felnőttképzésnek azonban látnivalóan eltörpült, visszaszorult mára./…./ A felnőttképzés e megváltozott szerepét éppen az jellemzi az 1990-es évek végén, hogy benne a felsőfokú végzettségűek aránya dominál. …..A felnőttképzésben mindinkább az iskolázottabb társadalmi csoportok vesznek részt – az iskolázatlanabbak pedig egyre kevésbé. A felnőttképzés nem pótolja, helyettesíti az iskolázottság hiányait, hanem folytatja és kiegészíti.” 100. Arról van szó, hogy az élethosszig tartó tanulás kiterjedésében egyre nagyobb szerepet játszik részint az egyének iskolázottsági versenye, a státusverseny, részint az oktatás fogyasztása.

8.2

A felnőttképzés hazai részvételi jellemzői

A következőkben áttekintjük a hazai felnőttképzés részvételi jellemzőinek alakulását, rövid nemzetközi kitekintéssel kiegészítve.

8.2.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés részvételi jellemzői Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek száma jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt húsz évben. A dolgozók általános iskolájába járók száma rendkívül lecsökkent – ami nyilvánvalóan azzal van összefüggésben, hogy egyre inkább csökken az általános iskolát be nem fejezők száma. A középiskolába járó felnőttek száma a 80-as évek első felének csökkenése után hosszan stagnált, majd a 90-es évek végén lassan növekedésnek indult. A felsőoktatásba járó felnőttek száma változott legradikálisabban. A részidős felsőoktatásban résztvevők száma igen dinamikusan növekedett, 1995-ben elérte az 50 ezer, 1998-ban közel 100 ezer főt, 2001-ben pedig megközelítette a 160 ezer főt, 2002-ben a 180 ezret.

100

Kozma Tamás (2000) Negyedik fokozat? Info-Társadalomtudomány 49: 61-74.

89

Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek létszáma Magyarországon 1950-2001 Év

1950 1960 1970 1980 1985 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Részidős általános iskolai képzés (dolgozók általános iskolája) 49329 99315 21275 21974 15311 12528 12538 11569 9421 7500 5588 4183 3165 3016 3146 2940 2793 2785

Részidős középiskolai képzés (dolgozók középiskolája) 12160 85509 113874 130332 84604 68162 66204 70303 76335 81204 75891 74653 78292 84862 88462 92770 97684 96599

Esti, levelező, távoktatási felsőoktatás 5992 15241 26715 37109 35154 25786 23888 25132 30243 38290 50024 56919 80768 111214 128048 143413 156327 178181

Adatok forrása: Oktatási statisztikai évkönyvek

8.2.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés Az 1993. évi szakképzési törvény által bevezetett Országos Képzési Jegyzék, s a törvényben lehetővé tett iskolarendszeren kívüli szakképzés megteremtette a szakképzés oktatási piacát, amely a rendszerváltást követően kialakult gazdasági és foglalkoztatási helyzetben rendkívül jelentős szerepet játszott a szakképzésben. Az adatok tanúsága szerint az iskolarendszeren kívüli szakképzésben tanulók száma a 90-es évek végén, 2000-es évek elején elérte az iskolarendszerű szakképzésben tanulók nagyjából harmadát. (Adatokat lásd a szakképzésről szóló fejezetben) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés egyre jelentősebb részt képvisel a szakképzésben, az át illetve továbbképzések területén. Fontos szerepe van a gazdaság változó szakképzési igényeinek kielégítésében, - amely változásokhoz az iskolarendszerű szakképzés csak lassan alkalmazkodik. 90

8.2.3 A munkahelyi képzés

A felnőttképzés rendkívül fontos eleme a munkahelyi képzés, illetve a vállalatok által kezdeményezett képzés. Több országban ösztönzi és támogatja az állam a munkahelyi képzést, mint a felnőttképzés egyik legfontosabb összetevőjét. A hazai munkahelyi képzésről alig van átfogó adat, mégis jelentős részvételi arányra lehet következtetni. Elegendő, ha csak olyan munkahelyi képzésekre gondolunk, mint:  - a közigazgatásban dolgozók a 90-es évek elején bevezetett államilag szabályozott kötelező képzési és vizsga rendszere;  - a biztosítók és pénzintézetek igen széleskörű továbbképzési rendszere;  - egyes nagyvállalatok (pl. MÁV, Magyar Posta stb.) kiépített és szervezett képzési rendszere, de számos versenyszférában működő közép és nagyvállalat munkahelyi képzési rendszere is ismert;  - a gazdasági és kereskedelmi kamarák (tovább)képzési rendszere. A 90-es években több nemzetközi kutatás igyekezett feltárni a vállalati emberi erőforráspolitikák, erőforrás-stratégiák jellemzőit, - s azon belül a képzés szerepét. Ilyen vizsgálat volt pl. a Price Waterhouse Cranfield kutatás101. A kutatás arra mutatott rá, hogy a vállalatok humán erőforrás politikájában a képzés és átképzés meghatározó szerepet játszik a fejlett európai országokban. A vizsgálat a képzés szerepének növekedését állapította meg.

101

A Price Waterhouse Cranfield kutatást 1989-ben indították el azzal a céllal, hogy pontos képet kapjanak az európai emberi erőforrás politikákról és trendekről. A projekt első évében 1990-ben, a kutatás öt országra terjedt ki: Franciaországra, Németországra, Nagy-Britanniára, Svédországra, és Spanyolországra. A második évben további öt országgal egészült ki a felmérés: Dániával, Olaszországgal, Hollandiával, Norvégiával és Svájccal. A kutatásnak két alapvető célja volt: (1) vizsgálni az egységesülő európai piac hatása az emberi erőforrás gazdálkodás európai gyakorlatára, (2) a személyügyi gyakorlat különbségeinek feltárása. A kutatás során a 200 fő alatti alkalmazotti létszámmal működő vállalatokat nem kérdeztek meg, mivel elsősorban a formális személyzeti politikára kívántak összpontosítani, amellyel az ilyen kis méretű vállalatok többsége nem rendelkezik. A kutatás során majdnem 35000 kérdőívet postáztak s több mint 6300 kérdőív érkezett vissza a kutatás második évére, amelyek közül 5449 volt használható. Lásd Holden, L. – Livian, Y.1993:101-116.

91

8.3

A felnőttképzés részvételi jellemzői a fejlett országokban

A felnőttképzés részvételi jellemzőit tekintve a fejlett országokban igen jelentős különbségeket találunk, a viszonylag alacsonytól a közel 60 %-os (finn) részvételig.

Részvételi arányok a felnőttképzésben az OECD országokban (2000)

Finnország Dánia Svédország Norvégia Új-Zéland Egyesült Királyság Svájc USA Ausztrália Kanada Hollandia Csehország Írország Belgium (Fl) Magyarország Portugália Lengyelország

Teljes részvételi hányad (16-65 évesek közül) 56,8 55,7 52,5 47,9 47,5 43,9 41,8 39,7 38,8 37,7 37,4 25,5 24,3 21,2 19,3 14,2 13,9

Forrás: Education Policy Analiysis 2001 OECD Paris 2001 147. old A tábla oszlopának pontos megnevezése: Total participation rate: Full time students aged 16-24 and people who obtained less than 6 hours of training are excluded

Ha korcsoportonként megvizsgáljuk a részvételi arányokat a formális és a felnőttképzésben azt állapíthatjuk meg, hogy a részvételi arány tekintetében a felnőttképzés a 19-21 éves korosztálytól kezdődően kezdi átvenni az iskolarendszerű képzés szerepét. A legmagasabb részvételi jellemzőjű országokban – Finnországban és Dániában – 50 éves koráig a népesség több mint 60 %-át képzési aktivitás jellemzi. De ha a vizsgált 20 fejlett ország átlagát vizsgáljuk akkor is azt látjuk, hogy a népesség 50 éves koráig a részvétel meghaladja az egyharmados arányt. A hazai részvétel ettől elmarad, - nálunk a legmagasabb részvétel a 1921 évesnél tapasztalható (valamivel több mint 30%), ami azután korcsoportról-korcsoportra csökken, s 40 éves kor után 20 % alá esik.

92

A nemzetközi összehasonlítás tehát a hazai felnőttképzési részvétel viszonylag jelentős lemaradásáról tanúskodik. Részvételi arányok a formális és a felnőttképzésben az OECD országokban 1998 Részvétel a formális oktatásban Korévcsoportok

35 30,

67 100,1

812 97,9

13-15

Részvétel a felnőttképzésben 253035404529 34 39 44 49 7,2 21,6 15,5 17,8 16,9 17,1 6,1 29,4 24,6 22,8 16,9 19,5 5,8 31,6 33,6 27,7 30,8 33,2 6,6 30,3 26,4 28,4 22,3 19,5 9,6 28,4 22,3 13,6 10,2 9,7 7,8 25,9 24,6 22,4 22,1 23,1 12,3 20,3 23,4 22,7 21,2 19,9 10,1 55,7 47,2 42,7 46,8 41,9 18,9 43,0 41,5 39,4 41,3 33,9 9,8 48,7 40,6 40,3 43,6 29,8 11,6 46,6 45,0 44,6 47,4 45,6 11,8 55,8 51,9 51,1 56,6 47,2 22,5 56,1 55,3 59,5 62,9 57,1 12,2 55,3 50,3 51,7 49,7 44,4 9,4 49,4 43,3 42,8 38,7 34,6 15,3 55,5 54,6 53,0 55,5 50,5 18,9 66,9 61,3 59,2 67,5 63,4 21,3 71,1 70,5 67,6 63,4 61,1 12,1 44,0 40,7 39,3 39,7 36,2

161922505518 21 24 54 59 96,7 85,1 46,5 24,8 Lengyelország 16,1 14,0 18,7 9,5 5,2 84,8 99,9 100,5 97,0 81,6 35,5 15,9 Magyarország 25,4 31,8 28,7 15,5 7,7 71,9 100,0 100,0 99,9 81,8 26,9 17,3 Csehország 32,2 25,5 30,0 26,8 17,1 52,8 100,4 99,7 100,9 82,1 41,9 14,6 Írország 37,1 36,7 33,1 19,6 12,6 61,6 108,0 111,8 104,2 78,3 42,0 23,3 Portugália 22,2 15,6 24,9 10,6 4,2 98,0 96,7 96,0 95,8 89,2 55,2 22,3 Belgium 0,0 18,3 26,3 22,7 16,5 77,4 96,1 99,2 99,6 91,8 50,6 29,1 Németország 8,0 23,9 22,5 15,7 14,0 39,4 100,0 100,2 99,1 86,3 43,5 22,1 Svájc 33,9 61,0 50,3 35,8 29,5 50,1 100,2 99,5 98,8 83,8 50,6 28,6 Ausztrália 76,7 63,3 44,8 29,7 24,7 44,0 96,8 98,3 100,4 80,6 41,3 24,1 Kanada 78,4 63,2 51,0 34,0 27,1 58,9 102,6 101,3 101,5 74,8 42,8 25,5 USA 44,7 47,8 49,9 42,5 34,3 81,7 99,1 98,8 99,2 66,3 40,7 18,8 Egyesült Királyság. 71,4 53,6 57,3 35,1 29,6 66,4 95,9 101,0 99,1 97,1 42,2 36,8 Svédország 54,3 43,6 45,9 58,8 48,0 93,2 101,7 99,0 96,6 72,1 42,4 21,5 Új-Zéland 79,4 66,6 61,5 46,0 36,2 66,0 99,3 99,3 99,4 88,5 57,7 29,0 Hollandia 41,2 42,2 57,1 29,2 18,0 73,3 99,4 99,2 99,6 92,0 49,3 35,9 Norvégia 58,4 69,4 54,1 45,3 33,1 84,4 97,1 99,7 98,8 82,8 45,4 36,3 Dánia 66,1 65,9 62,9 52,5 41,5 37,7 84,1 99,6 99,9 89,1 45,9 43,5 Finnország 72,7 67,8 70,9 53,9 41,8 65,1 98,8 100,1 99,2 83,5 44,5 26,1 Ország átlag 45,5 45,0 43,9 32,4 24,5 Forrás: Education at a Glance 2000 OECD Paris Az egyes oszlopok pontos megnevezése: Enrolment in formal education, illetve Participation in adult education and training

93

6065 0,5 0,0 5,1 5,4 5,1 9,2 3,7 22,0 14,1 10,1 19,5 16,3 25,4 18,5 16,4 18,8 24,1 20,2 13,0

120

részvételi hányad %

100

Portugália - Lengyelország F

80

Magyarország F

60

Ország átlag - Felnőttképzési részvételben Dánia-Finnország F

40 Ország átlag - Iskolai képzési részvételben

20

60-65 éves

55-59 éves

50-54 éves

45-49 éves

40-44 éves

35-39 éves

30-34 éves

25-29 éves

22-24 éves

19-21 éves

16-18 éves

13-15 éves

8-12 éves

6-7 éves

3-5 éves

0

Az OECD országok felnőttképzési részvételi arányainak átlaga 1998 De lehet-e a felnőttképzés területén kívánatos szinteket meghatározni ? Az OECD 1996-os jelentése – az életen át tartó tanulással összefüggésben - a következő részvételi arány célkitűzésekre tesz javaslatot a felnőttképzés területén102:  az alacsony végzettséggel rendelkező felnőttek (az ISCED 2. szint vagy ez alatti oktatási szint) 20%-a vegyen részt minden évben alapozó felnőttoktatásban;  a tartósan munka nélkül lévők 100%-a vegyen részt átképző programokban minden évben;  a foglalkoztatottak 40%-a vegyen részt a munkájához kapcsolódó képzésben minden évben. A hazai felnőttoktatási részvétel elég jelentősen lemaradt ezektől az ajánlásoktól, s a fejlett országok mutatóitól is, de korántsem biztos, hogy a lemaradás számottevő, ha a gazdasági fejlettséget is figyelembe vesszük. Az OECD országok egy főre jutó (vásárlóerő paritáson tekintett) GDP-je és az egyes korcsoportok részvételi arányai között viszonylag magas korrelációt találunk (0,5009 – 0,6577)103. A gazdasági fejlődés és a felnőttképzési részvétel együttes vizsgálata arról győz meg, hogy Magyarország részvételi arányai nagyjából megfelelnek gazdasági fejlettségének.

102

Synthesis of Country Reports .... 1998. Érdemes megjegyezni, hogy a legmagasabb korreláció a a gazdasági fejlettség és a 60-65 éves korosztály felnőttképzési részvételi aránya között tapasztalható, legalacsonyabb pedig a 45-49 éves korcsoportnál. 103

94

8.4

A felnőttképzés ráfordításai

A következőkben megvizsgáljuk a hazai felnőttképzési állami tehervállalás terjedelmét. 8.4.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási ráfordításai Az iskolarendszerű felnőttképzés finanszírozása lényegében megegyezik a felnövekvő nemzedék iskolai képzésének finanszírozásával. (Mint azt korábban láttuk a közoktatási intézmények költségvetésének forrásai a./ - a fenntartótól kapott támogatás, amelynek forrásai: a/1.) az állami költségvetés által

nyújtott normatív támogatás. a/2.) az állami

költségvetésből származó címzett és céltámogatások, és a a/3.) fenntartó saját hozzájárulása. További források b./ - elkülönített állami alapoktól kapott támogatás, c./ - egyéb támogatások, d./ - a tanuló által igénybe vett szolgáltatások díja és e./ - az intézmény más saját bevételei .) Az alap és középfokú felnőttképzés finanszírozása megegyezik a fentiekben vázoltakkal, tehát a fenntartók normatív, - egy tanulóra vetítve meghatározott központi támogatást – kapnak. Ugyanakkor a felnőttképzési tanuló létszám (illetve a normatíva felnőttképzésre vonatkozó összegének) figyelembe vétele többször változott 1992 óta. 1992 és 1995 között az esti és levelező képzés normatívája a nappali tagozatos képzés egyharmada volt. 1996-ban az általános iskolai esti, levelező oktatásban részt vevők után az alap normatíva 40%-a, gimnáziumi, szakközépiskolai esti levelező oktatásban pedig 35%-a volt. 1997 és 1999 között az esti oktatás munkarendje szerint tanulót kettővel, a levelező vagy más sajátos munkarend szerint oktatott tanulók számát öttel elosztva kellett figyelembe venni. 2000 óta pedig a felnőtt oktatásban esti oktatás munkarendje szerint tanulók számát kettővel, a levelező oktatás munkarendje szerint öttel elosztva; a más munkarend szerint oktatott tanulók létszámát a normatív állami hozzájárulás meghatározásakor nem lehet figyelembe venni.

A közoktatási normatívák 1991-2004 Általános iskolai képzés Oszt eFt/fő/év 1991 1992 1993 1994

30,0 36,0 41,0 41,0

Gimnáziumi képzés 44,0 51,0 62,5 62,5

eFt/fő/év Szakközépiskolai Szakközépiskolai elméleti képzés gyakorlati képzés 44,0 63,0 66,0 66,0

95

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

7-8 7-8 7-8 1-8 1-8 1-8 1-8 5-8 5-8

41,0 62,1 68,0 75,0 83,0 104,0 120,0 135,0 194,0 202,0

62,5 75,7 87,0 96,0 108,0 126,0 143,7 161,2 240,0 248,0

66,0 80,0 90,0 100,0 105,0 104,3 120,0 135,3 190,0 197,0

36,0 45,0 50,0 60,0 66,0 74,0 102,0 106,0

Forrás: Adott évi költségvetési törvények

Az iskolarendszerű felnőttképzés – közoktatási részének – 1991 és 2004 közötti finanszírozási normatíváit az alábbi táblázat foglalja össze.

Az iskolarendszerű felnőttképzés normatívái 1991-2001 Év Általános iskola (eFt/fő) 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

10,0 12,0 13,7 13,7 13,7 21,6 22,0 36,8/14,7 41,5/16,6 52,0/20,8 60,2/24,1 67,5/27,0 97,0/38,8 101,0/40,4

Felnőttképzés Középfokú képzés (gimnázium-szakközépiskola) (eFt/fő) 14,7-18 17,0-21 20,8-22 20,8-22 20,8-22 24,8-25,6 26,1-26,6 (12) 43,0/17,2 - 44/17,6 (22,5/9) 54/21,6 - 53,3/21,3 (25/10) 63,0/25,2 (30/12) 71,9/28,7 (33/13,2) 80,6/32,2 (37/14,8) 120,0/48,0 (51/20,4) 124,0/49,8 (53/21,2)

2000-től Gimnáziumi és szakközépiskolai (elméleti) normatíva egyforma 1997-től zárójelben feltüntetve a szakmai gyakorlat normatívája 1998-tól külön-külön feltüntetve az esti és a levelező képzés normatívája

A finanszírozás szempontjából nem közömbös az iskolarendszerű felnőttképzésben részt vevők iskolatípusonként és képzési formánként való megoszlása. A képzési formák tendenciái vizsgálva látszik, hogy az alapfokú oktatásban az esti, a közép- és felsőfokon pedig inkább a

96

levelező képzés dominál, bár mindegyik képzési szinten egyre jobban növekszik a levelező (és távoktatási) formák aránya. Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek száma 1991-2002 Év

Gimnázium

Szakközépiskola

Felsőoktatás Esti tagozat

4372 4298 4640 5453 5764 5750 6538 6866 7861 10526 12796 13031

Levelező tagozat

Dolgozók általános iskolái

Dolgozók középiskolái

Esti, levelező felsőoktatás

200000 180000 160000 140000 120000 100000 80000 60000 40000 20000

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

1989

1988

1987

1986

0

1985

Távoktatási tagozat

27127 29248 34680 45640 56825 63522 91261 84827 19521 94812 25375 99031 33856 108087 35444 126885 38265

Forrás: Az OM Statisztikai Főosztály adatközlése alapján – amiért ezúton mondunk köszönetet Kozma Lukács Judit osztályvezető asszonynak A szakközépiskola adataihoz hozzáadtuk a szakiskola (igen kis számú) adatait is. Az általános iskola „esti munkarend” című oszlopa az alapismereti és esti képzést együtt tartalmazza Az általános iskola „levelező munkarend” oszlopa a levelező mellett a munkás-továbbképzési tagozatot is tartalmazza A felsőoktatás „levelező tagozat” oszlopa a szakosító képzésen résztvevőket is tartalmazza

fő

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Általános iskola

NapEsti Levemás, NapEsti Levemás, NapEsti Levemás, pali munka- lező sajátos pali munka- lező sajátos pali munka- lező sajátos mun- rend munka- munka- mun- rend munka- munka- mun- rend munka- munkakarend rend karend rend karend rend rend rend rend 11004 720 5446 14466 4922 41370 10267 677 5518 15991 5836 42958 8312 670 5498 17090 7759 45988 6124 434 5192 18299 10351 47362 4800 405 4314 18154 6520 46903 3708 391 3709 19265 5573 46106 2569 596 3251 22483 5336 47222 2519 497 8904 21129 12470 42359 2345 801 14243 18835 16237 39147 2940 37000 55770 126 1953 714 0 908 23885 15087 1327 9779 19849 25865 984 114 2094 483 94 1353 28469 14779 1290 5769 20766 20891 3282

Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek száma 1991-2002

97

A normatívák és a létszámok alapján kiszámítható, hogy az elmúlt időszakban hogyan alakult a központi állami támogatás összege az iskolarendszerű alap és középfokú felnőttképzésben. A számítás alapján megállapítható, hogy az alap és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés központi támogatásának éves összege rendkívül kicsi. Ez az összes állami oktatási kiadásnak104 kevesebb mint egyszázad része. Az állami támogatás mellett a fenntartói (ez esetben ez alapvetően önkormányzati) hozzájárulást is figyelembe kell venni az összes kiadás meghatározásához. Ez a hozzájárulás az egész közoktatás vonatkozásában határozható meg, - csak az iskolarendszerű felnőttképzésre lebontva nem áll rendelkezésre. De közelítő számításként úgy tekinthetjük, hogy az alap- és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés és a közoktatás esetében ezek az arányok azonosak.

A közoktatás forrás-szerkezete

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Központi támogatás 66,4% 58,5% 57,5% 48,9% 45,2% 59,0% 61,7% 60,9% 63,7% 72,5% 70,7% 78,1%

Önkormányzati saját forrás 22,3% 34,5% 34,7% 43,8% 44,8% 30,4% 29,0% 30,0% 27,2% 18,7% 21,4% 13,8%

Intézményi bevétel 11,3% 7,0% 7,8% 7,3% 9,9% 10,7% 9,3% 9,1% 9,1% 8,8% 8,0% 8,1%

Adatok forrása saját számítás az Oktatási Évkönyvek, illetve Az oktatás-kutatás költségvetési ráfordításai 19902006 OM Gazdasági Helyettes Államtitkár Budapest 2001 május 21.dokumentum adatai alapján

Ezek alapján az alap és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási támogatása kiszámítható. Az adatok azt mutatják, hogy az alap- és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási kiadásai a GDP 0,04-0,05 %-a körül voltak a 90-es évek végén, s ez az arány a 90-es évek közepe óta stagnál.

104

Az összes állami oktatási kiadás a 90-es évek végén a GDP-hez viszonyítva 4,9 és 5,2 % között volt.

98

Az iskolarendszerű felnőttképzésnek fontos része a felsőoktatás is. A felsőoktatási felnőttképzés állami ráfordításainak kiszámítása esetében figyelembe kell venni, hogy a felsőoktatási felnőttképzésben tanuló hallgatók csak kisebb része államilag finanszírozott ma már. Az évente felvehető államilag finanszírozott esti, levelező tagozatos létszám a 90-es évek végén 10 ezer alatt volt. Miközben a részidős felsőoktatási hallgatók száma 1990 óta 7szeresére növekedett, az államilag finanszírozott létszám a 90-es évek közepének szintjén befagyasztva maradt, majd a 90-es évek második felében csökkenni kezdett, így az összes részidős felsőoktatatási hallgató közül ma már 15 % alatt van az államilag finanszírozott létszám.

A felsőoktatási felnőtt hallgatók megoszlása finanszírozás szerint 1991-2002 Államilag Költségtérítéses finanszírozott esti, levelező és esti, levelező távoktatási tagozatos hallgató száma hallgató (efő) (efő) 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

23,9 25,1 30,2 38,3 38,5 38,9 40,8 47,2 35,6 28,1 20,0

11,5 18,0 40,0 48,0 64,0 113,4 136,3

Összes esti levelező, távoktatási tagozatos hallgató (efő)

Államilag finanszírozott arány (%)

23,9 25,1 30,2 38,3 50,0 56,9 80,8 95,2 99,6 141,5 156,3

100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 77,00% 68,40% 50,50% 49,60% 35,70% 19,90% 12,80%

Adatok forrása: A 2000-es adat OM statisztika, a többi OM belső tanulmányból ill. saját becslés alapján

A felsőoktatás egy egyenértékű hallgatójára vetített állami támogatásának összegéből kiszámítható az egy részidős hallgatóra jutó állami támogatás nagysága, majd ezek után meghatározhatóak a felsőoktatásban diplomáért tanuló felnőttek képzésének állami ráfordításai. A kiszámított adatokból azt lehet megállapítani, hogy a felsőoktatásbeli felnőttképzés államháztartási kiadásai a GDP-hez viszonyítva a 90-es évek második felében 0,11 % körül stagnáltak, majd a 2000-es években csökkentek, s ma 0,05 % körül vannak.

99

Az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási támogatása 1991-2201 Alapfokú iskolai Középfokú iskolai felnőttképzés összes felnőttképzés összes államháztartási támogatás államháztartási támogatás Millió Ft % Millió Ft % 1991 167,5 0,007% 1503,9 0,060% 1992 196,4 0,007% 1974,2 0,067% 1993 184,0 0,005% 2348,1 0,066% 1994 135,7 0,003% 2656,8 0,061% 1995 110,3 0,002% 2541,1 0,045% 1996 124,9 0,002% 2670,6 0,039% 1997 96,3 0,001% 3298,5 0,039% 1998 133,0 0,001% 3551,9 0,035% 1999 143,9 0,001% 4106,9 0,039% 2000 157,6 0,001% 5248,5 0,041% 2001 183,6 0,001% 6503,0 0,045% Forrás: saját számítás

Felsőfokú iskolai felnőttképzés összes államháztartási támogatás Millió Ft % 3960,7 0,159% 4514,5 0,154% 5707,8 0,161% 7998,2 0,185% 7024,8 0,125% 7318,2 0,106% 9095,8 0,106% 12003,7 0,118% 11232,4 0,106% 9186,4 0,072% 7039,4 0,049%

Az összes államháztartási ráfordítás a GDP arányában % 0,226% 0,228% 0,232% 0,249% 0,172% 0,147% 0,146% 0,154% 0,146% 0,114% 0,095%

Ha összegezzük az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási kiadásait akkor azt állapíthatjuk meg, hogy – az abban részt vevők létszámának intenzív növekedése ellenére – az államháztartás ilyen irányú kiadásai a GDP-hez viszonyítva nagyon jelentősen csökkentek (és csökkennek ma is) a 90-es évek közepe óta. Az erre fordított összeg ma már az összes állami oktatási kiadásnak (ami a 90-es évek végén a GDP-hez viszonyítva 4,9 és 5,2 % között volt) nem éri el az egy ötvened részét. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az iskolarendszerű felnőttképzésből az állam egyre inkább kivonulni látszik.

8.4.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés államháztartási kiadásai Korábban már láttuk az iskolarendszeren kívüli szakképzés részvételi jellemzőit. Ha a képzés költségviselőit vizsgáljuk meg azt tapasztaljuk, hogy 2000-ben a résztvevők közel 30 %-ának részvételi díját a munkaügyi központok finanszírozták, valamivel több mint 30 %-át a résztvevők maguk, valamivel több mint 15 %-át a szakképzési hozzájárulásra kötelezett szervezet – azaz valószínűleg a résztvevő munkaadója.

100

A részvételi díjak összege és megoszlása a befizetők szerint105 A részvételi díjak befizetői

1998 eFt 112 777

% 5,4

1999 eFt 210 024

2000 % 3,7

eFt 833 601

% A szakképzési hozzájárulásra 10,7 kötelezettek A költségvetési szervezetek 75 187 3,6 145 650 2,6 621 280 8,0 Munkaügyi központok 1 193 427 56,6 2 815 344 50,0 3 093 959 39,7 Nonprofit szervezetek 0 0,0 168 623 3,0 169 416 2,2 A fel nem sorolt, hozzájárulásra nem 250 128 11,9 541 327 9,6 227 193 2,9 kötelezettek A képzésben részt vevők 475 333 22,6 1 752 976 31,1 2 428 967 31,2 Egyéb 0 0,0 0 0,0 414 862 5,3 Összesen 2 106 851 100,0 5 633 944 100,0 7 789 278 100,0 Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM NSZI Budapest 2002

Ha a befizetett részvételi díjak forrásait elemezzük, azt találjuk, hogy közel 40 %-ot a munkaügyi központok fizettek, közel 10 %-ot pedig költségvetési szervek – tehát a befizetések mintegy fele származik az államháztartástól. Összességében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy 2000-ben az iskolarendszeren kívüli szakképzések forrása mintegy 50 %-ban az államháztartás volt. Ez a mintegy 3,9-4,0 milliárd forint a GDP-hez viszonyítva 0,03 %-ot tesz ki.

8.4.3 A felnőttképzés egyéni és munkáltatói kiadásai A felnőttképzés egyéni és munkaadói kiadásairól nincsenek statisztikai adataink, tehát alapvetően becslésekre tudunk támaszkodni. Az alábbiakban bemutatunk egy ilyen becslést a 2000. évre vonatkozóan.

105 Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli …2002

101

A felnőttképzés résztvevőinek költségei 2000-ben 2000. évi adatok alapján

Résztvevők száma

A résztvevők költségei Közvetlen magán-költség (tandíj, tankönyv, taneszköz) (mill Ft) 58,8 2319,3 23900,5 3872,4

Közvetett magánköltségek (utazás) (mill Ft)

Munkáltatók költségei Kiadások a 2000. évi GDP-%Egyéb közvetett Közvetlen ában magánmagánköltsé költség g (elmaradt, (elmaradt termelés kereset) helyettesítés) Egyén Munkál- Együtt (mill Ft) (mill Ft) tatók 213,6 0,001% 0,002% 0,003% 8140,6 0,033% 0,064% 0,096% 16035,6 0,209% 0,125% 0,334% 5365,7 0,036% 0,042% 0,078%

Alapfokú oktatás 2940 58,8 Középfokú oktatás 92770 1855,4 Felsőfokú oktatás 141512 2830,2 Iskolarendszeren 144342 721,4 kívüli tanfolyami oktatás Munkahelyi képzés 400000 46017,5 0,360% 0,360% Összesen 30150,95 5466,15 75773,0 0,278% 0,592% 0,870% Megjegyzések a táblázatban bemutatott számításokhoz: A.) A munkahelyi képzésben résztvevők számát a gazdaságilag aktívak 10 %-ára becsültük (Így adódik ki összesen az OECD statisztikában Magyarországra megadott 19 %) A résztvevők közvetlen magánköltségeinek számítása esetében figyelembe vett adatok:  Az alapozó oktatás esetében közvetlen magánköltségként a tankönyvköltségeket (átlagos becsült összege 20 eFt/fő/év) vettünk figyelembe. Más közvetlen költségként utazási költségként havi átlagosan 2 eFt-ot kalkuláltunk.  A középfokú oktatás területén közvetlen magánköltségként a tankönyvköltségeket (átlagos becsült összege 25 eFt/fő/év) vettünk figyelembe. Más közvetlen költségként utazási költségként havi átlagosan 2 eFt-ot kalkuláltunk  A felsőfokú oktatás esetében 40 eFt/év tankönyv vásárlási költséggel számoltunk. utazási költségként havi 2 eFt/fő összeget vettünk figyelembe. Tandíjként félévente 80 eFt/fő-vel számoltunk 114 ezer főre (a többit államilag finanszírozottnak tekintettük)  A statisztikai adatok szerint az iskolarendszeren kívüli szakképzés tandíjaként a résztvevők 2000-ben 2429 millió Ft-ot fizettek, - ehhez résztvevőnként 10 eFt tankönyvkiadást számoltunk még hozzá, továbbá a szomszédos oszlopban 5 eFt utazási költséget.  A munkahelyi képzésnél egyéni kiadásokkal nem számoltunk B.) Elmaradt keresetet a felnőttképzés esetében az egyénnél nem vettünk számításba – feltételezve, hogy nem kell fizetés nélküli szabadságot igénybe vennie. C.) A munkáltatói közvetlen magánköltségek számításánál figyelembe vett adatok:  Az alapfokú oktatáson résztvevők esetében egy hónap éves tanulmányi szabadsággal és 55,9 eFt/hó bruttó bérrel és 33 % járulékkal számolva  A középfokú oktatáson résztvevők esetében egy hónap tanulmányi szabadsággal és 67,5 eFt/hó bruttó bérrel és 33 % járulékkal számolva  A felsőfokú oktatáson résztvevők esetében egy hónap tanulmányi szabadsággal és 85,2 eFt/hó bruttó bérrel és 33 % járulékkal számolva  Az iskolarendszeren kívüli tanfolyami képzésen résztvevők esetében fél hónap tanulmányi szabadsággal és 55,9 eFt bruttó havi fizetéssel és 33 % járulékkal számolva  A munkahelyi képzésnél munkaadói kiadásként dolgozónként 50 eFt képzési és ugyanennyi helyettesi költséget vettünk figyelembe (ez utóbbinál 33 % járulékkal is számolva)

102

8.4.4 A felnőttképzés szereplőinek összes ráfordítása Ha összegezzük a felnőttképzés összes résztvevőjének ráfordításait, a GDP arányában vizsgálva azokat, azt állapíthatjuk meg, hogy a felnőttképzés összes ráfordítása valamivel több mint 1 %-ot tesz ki a GDP-hez viszonyítva. A képzési aréna szereplőinek felnőttképzéssel kapcsolatos költségei a GDP-hez viszonyítva 2000-ben 2000-ben Iskolarendszerű felnőttképzés Iskolarendszeren kívüli szakképzés Munkahelyi képzés Összesen Forrás: saját számítás

Egyén, résztvevő 0,243%

Munkaadó 0,191%

Államháztartás 0,114%

Összesen 0,548%

0,036%

0,042%

0,030%

0,108%

0,279%

0,360% 0,593%

0,144%

0,360% 1,016%

A felnőttképzés kiadásainak valamivel több mint felét az iskolarendszerű felnőttképzési részvétel adja, s több mint egyharmadát a munkahelyi képzés. Meglepőbb a felnőttképzés forrásainak forrásvizsgálata: a költségek több mint felét ugyanis a munkáltatók viselik, s a résztvevők teherviselése is meghaladja a kiadások egynegyedét. Az államháztartás teherviselése viszont alig haladja meg a 10 %-ot. A felnőttképzés költségeinek megoszlása a képzési aréna szereplői között 2000-ben 2000-ben Iskolarendszerű felnőttképzés Iskolarendszeren kívüli szakképzés Munkahelyi képzés Összesen Forrás: saját számítás

Egyén, résztvevő

Munkaadó

Államháztartás

Összesen

23,9%

18,8%

11,2%

53,9%

3,5% 0,0% 27,5%

4,1% 35,4% 58,4%

3,0% 0,0% 14,2%

10,6% 35,4% 100,0%

Összességében a felnőttképzési kiadások elég szerény volumenét állapíthatjuk meg. Azt is fontos észrevenni, hogy a munkaadók tehervállalása viszonylag nagy arányú, az állam(háztartás)i pedig viszonylag alacsony, - s mint korábban láttuk csökkenő.

103

8.5

Hátrányos helyzetűek a felnőttképzésben

Az alábbiakban áttekintjük a felnőttképzés azon célcsoportjait, amelyek hátrányos helyzete miatt kiemelt oktatáspolitikai figyelmet kell kapjanak, - áttekintjük továbbá ezen célcsoportok ésszerű finanszírozását, azok belekerülést, s a finanszírozás forrásmegoszlásának lehetséges módjait. 1.) A felnőttképzés egyik alapvető célcsoportja a munkanélküliek. Mint láttuk korábban az OECD egyik 1996-os ajánlása szerint a munkanélküliek 100 %-át célszerű lenne képzésbe vonni. Tegyük hozzá, hogy az OECD országokban – a 100 %-ra vonatkozó ajánlása ellenére a munkanélküliek részvételi aránya 46 % (Svédország) és 8 % (Lengyelország) közé esett a 90-es évek közepén. Ugyanakkor az Európai Unió 1999. évi foglalkoztatási irányelvei azt fogalmazzák meg, hogy “a képzésben, vagy más hasonló programokban résztvevő munkanélküliek számának bővítésére az egyes tagállamok - kiinduló helyzetüktől függően célul tűzik ki, hogy fokozatosan elérik a három legsikeresebb tagállam átlagos mutatóját, de legalább a munkanélküliek 20 %-át.”106. Magyarországon a (regisztrált) munkanélküliek száma mintegy 400-500 ezer fő körül alakult a 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején pedig 360-390 ezer fő volt. A képzésbe vont munkanélküliek száma (éves átlagos létszám) a 90-es években 66-88 ezer fő között mozgott évente, s ez a munkanélküliek 13-24 %-át tette ki107. Hazai célkitűzésnek tehát a munkanélküliek képzésbe vonására egy minimálisan 20, maximálisan 40 % körüli arány tűzhető ki, ami a jelenlegi munkanélküli létszámot figyelembe véve évi 50-100 ezer ember képzést jelenti. Egy ilyen képzés átlagosan 91-92 eFt/fő-be került108, tehát – 100 ezer fő, tehát 40 % bevonásával számolva évi 9,2 milliárd Ft lenne (2000-es áron számolva) Ennek a célcsoportnak a finanszírozása legcélszerűbb a munkaügyi központok által vezérelt, közvetlen módon. Itt ugyanis valószínűleg a munkaügyi szervezet a leginformáltabb abban a tekintetben, hogy mely képzések biztosítanak nagyobb elhelyezkedési esélyeket.

106

Laky-Kozmáné 1999:152. Például 2000-ben 88173 munkanélküli vett részt képzésben, s a regisztrált munkanélküliek száma 390492 volt Szövegbeli és ezen adatok forrása: Laky-Kozmáné (1999) (2000). (2001) Ugyanez az arány 2002-ben 24 % volt. Laky-Kozmáné (2003) alapján 108 Lásd: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996-2000 FMM, Budapest 2002 107

104

A fenti célcsoporttal együtt lehet kezelni – ugyancsak a munkaügyi központok irányításával és finanszírozásával – a szabadságvesztés büntetésüket töltőket is. Itt nagyjából évi 15 ezer fő bevonását lehetne megcélozni, ami mintegy 1,3 milliárd Ft-ra rúg évente. 2.) A munkanélküliségtől veszélyeztetettek képzése. Ebbe a célcsoportba az alacsony iskolázottságúak, az elavult szakmai képzettséggel rendelkezők, az idősebb kori munkanélküliségtől veszélyeztettek, a szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévők, a romák tartoznak elsősorban. Létszámuk – mivel a gazdaságilag aktív népességből mintegy 800 efő rendelkezik befejezett, vagy befejezetlen általános iskolai végzettséggel - kb. 1 millió főre becsülhető. Ugyanakkor ezen célcsoportból a képzésbe vontak száma mintegy 50 efő – ami mintegy 5 %-a a célcsoport összlétszámának109. Ezen célcsoport esetében is a munkanélküliekhez hasonló elérendő arányt, azaz 40 %-ot lehet tételezni. Ha azt feltétezzük, hogy ez az elképzelt 400 ezer fő negyede iskolarendszerű (ebből 20 ezer általános 80 ezer középfokú iskolába) a fennmaradó rész pedig iskolarendszeren kívüli, tanfolyami képzésen vesz részt évente, akkor ennek teljes belekerülése évente mintegy 31 milliárd Ft110 tesz ki (2000-es áron), - amiből 4 milliárd forint az iskolarendszerű képzés államháztartási kiadása. Ennek a célcsoportnak a képzésfinanszírozása az iskolarendszerű képzésnél a jelenlegi, államilag (és önkormányzatilag) fizetett módszerét célszerű megtartani. Ugyanakkor a fennmaradó 27 milliárd forint iskolarendszeren kívüli képzés finanszírozása esetében olyan voucher rendszerű finanszírozást lenne célszerű megvalósítani, amely utalványnak a fedezetét részben az önkormányzatok, részben a központi kormány állja. (A munkaadók részvételétől valószínűleg célszerű eltekinteni ennél a célcsoportnál, - hiszen az elbocsátástól fenyegetett csoportokról van szó.) Ez azt jelenti, hogy – a program felfutása után – évente 300 ezer 90 ezer Ft/db képzési utalványt adna el a (központi) állam az önkormányzatoknak pl. darabonként 45 ezer forintért. (Azaz 45 ezer forintot a központi 109

Mintegy 100 ezer fő jár a dolgozók általános és középiskolájába, s kb. 50 ezer fő az iskolarendszeren kívüli képzésben részt vevő nem munkanélküliek száma, tehát együttesen 150 ezer fő, amelyből nagyjából a harmada tartozhat a vizsgált célcsoportba. 110 A dolgozók általános iskolájában 25 eFt/fő, a középiskolában 37 eFt/fő levelezős központi normatívával, valamint 20 %-os önkormányzati hozzájárulással számolva (2000-es áron és arányokkal). A tanfolyami képzések esetében 90 eFt/fő-vel kalkuláltunk.

105

kormányzat állna). Ez a központi kormányzatnak és az önkormányzatoknak is 13,5 milliárd forint évi kiadást jelentene. 3.) Az ideiglenesen inaktívak – a gyesen, gyeden lévők, katonai - ill. polgári - szolgálatukat töltők – száma a 2000-es évek legelején évente mintegy 200 ezer főt tett ki, - (bár erősen csökkenő ütemet mutatva). A 2000. január elsejétől a gyesen, gyeden lévők tandíjfizetési kötelezettségeit megszüntették a felsőoktatásban. E mellett a foglalkoztatási törvény 2001-ben módosult, s a gyesen, gyeden lévők képzésének támogatása megjelent a törvényben111 A jelenlegi finanszírozási forma kissé aszimmetrikus: a felsőoktatásban rugalmas és egyszerű, de foglalkoztatáspolitikai szempontból nem orientálható, - más képzési formák esetében pedig bürokratikus, bár jól orientálható pl. foglalkoztatáspolitikai aspektusból. Abból a szempontból is aszimmetrikus a rendszer, hogy az egyén választásától függően jelentősen eltérő összegeket finanszíroz.

Valószínűleg

egységessé,

viszonylag

kevéssé

bürokratikussá,

s

foglalkoztatáspolitikailag orientálhatóvá lehetne tenni a finanszírozást egy, a munkaügyi központok által kezelt voucher rendszerrel. Egy a gyesen, gyeden lévők negyedére kiterjedő, s 100 eFt/fő összegű vouchert nyújtó program évi belekerülése évi 5 milliárd forint lenne. 4.) Szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívak valamint a rehabilitálandók, (rokkantak, egészségügyileg károsodottak, szenvedélybetegek) aktivizálása célú képzésbe vonása rendkívül fontos lenne. Ennek előmozdítására célszerű megoldás lehet egy olyan voucher alapú finanszírozásra épülő felnőttképzési projekt, amely ezen célcsoportból évi 150200 ezer fő képzésbe bevonását célozza meg, - (a projekt keretében olyan voucher felhasználási kötelezettséget lehetne előírni, amely pl. a munkapiacon jól hasznosítható szakképzési programokon, és/vagy az önfoglalkoztatást elősegítő ismereteket nyújtó képzési programokon való részvételt ösztönözne).

111

A 2001.évi XXIV-es törvény szerint a gyeden és gyesen lévők képzési támogatásban ill. hozzájárulásban részesülhetnek (ami elérheti a teljes tandíjmentességet) a heti 20 órát meg nem haladó tanfolyami, szakmai képzéseknél a gyermek másfél éves korától. (A támogatást kérni a területileg illetékes Munkaügyi Központban lehet).

106

A célcsoport 10 %-ra kiterjedő, s egy 100 eFt/fő vouchert nyújtó projekt 18 milliárd forintot igényelne évente. Ebben az esetben is az lenne az ésszerű, hogy a voucherek fedezetét a központi állam és az önkormányzatok fele-fele arányban állják, - hiszen a célcsoport aktiválás jelentősen csökkentheti az önkormányzatok szociális terheit.

Az egyes célcsoportok felnőttképzésbe vonása és finanszírozási lehetősége Célcsoportok

Célcsoport nagysága (efő)

Bevonás (%) Jelenleg

Elképz elés

Milliárd Ft/év

Finanszírozás

9,2

Állami

1,3

Állami

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK Munkanélküliek

360

Szabadságvesztés büntetésüket töltők

15

Kb. 24 %

40 % (100%) Kb. 2-5 % 100%

Munkanélküliségtől veszélyeztetettek (alacsony iskolázottságúak, elavult szakmai képzettséggel rendelkezők, idősebb kori munkanélküliségtől veszélyeztettek, szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévők, romák stb)

1.000

Kb. 5 %

40 %

31,0

Voucher (állami + önkormányzati)

Ideiglenesen inaktívak, (gyesen, gyeden lévők, katonai - ill. polgári - szolgálatukat töltők)

200

Kb. 5 %

25 %

5,0

Voucher (állami)

Szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívak valamint a rehabilitálandók, (rokkantak, egészségügyileg károsodottak, szenvedélybetegek)

1.800

Kb 0 %

10 %

18,0

Voucher (állami + önkormányzati)

Forrás: Saját számítás 2000-es árakon

Az élethosszig tartó tanulás kiterjesztésének alapkérdése a finanszírozás. Nevezetesen olyan finanszírozási források és módszerek fellelése, megkonstruálása, amelyek a felnőttképzési aréna minden szereplőjét képzési ráfordításaik növelésére ösztönöz. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű csoportok képzésbe vonására, ahol a saját forrásra aligha lehet támaszkodni. Alapvető feladat tehát az egyes célcsoportok sajátosságaihoz illeszkedő finanszírozási forrásmegosztást, és finanszírozási módszert megtalálni. Fontos szerephez

107

juthat a finanszírozásban a voucher rendszer, amelyet a munkanélküliségtől veszélyeztetettek, a szociálisan nehéz helyzetűek, a rehabilitálandók és részben az ideiglenesen inaktívak esetében is alkalmazni lehet. Az ebben a körben alkalmazható oktatási utalvány fedezetét részben a központi kormányzat, részben az önkormányzatok állhatnák.

8.6

Összegzés a felnőttképzésről

Összességében a hazai felnőttképzés – a fejlett országokhoz hasonlítva – viszonylag alacsony fejlettségi szintet mutat, azonban ez nagyjából összhangban van jelenlegi gazdasági fejlettségünkkel. A hazai felnőttképzés jelenlegi helyzetét mind a vállalatok, mind az állam részéről viszonylag alacsony részvételi hajlandóság jellemzi. A rendszer mozgatórugója jelenleg meghatározóan az egyéni érdekeltség. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a felnőttképzésnek alapvetően azok az alrendszerei fejlődnek, ahol a potenciális résztvevők egyrészt magas várható egyéni megtérülési rátában reménykedhetnek, másrészt pedig jelenlegi keresetük elegendő forrást biztosít a megélhetésük mellett a képzési költségek fedezetére. Úgy tűnik tehát, hogy alapvetően a magas iskolázottságú és keresetű rétegek a jelenlegi hazai felnőttképzés meghatározó résztvevői. A felnőttképzés kiterjedéséhez szükséges, hogy mind a munkáltatók, mind pedig – s valószínűleg elsősorban – az állam felismerjék érdekeltségüket abban, s olyan támogatási és képzés-, befektetés-ösztönzési rendszereket (pl egyéni tanulási számlák, tandíj-hitelrendszerek, utalványrendszerek stb.) építsenek ki, amelyek elősegítik a többi réteg bekapcsolódását a felnőttképzésébe. Ehhez persze világos állami felnőttképzési oktatáspolitika szükséges, amely egyértelműen azonosítja az egyes célcsoportokat, s azok képzésbe vonási céljait, s ezen célcsoportokhoz megfelelő ösztönzési és támogatási rendszereket rendel.

108

9. Zárógondolatok a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer elemek finanszírozásáról

A költségvetési kiadásoknak a GDP-hez viszonyított arányát vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az oktatási kiadások 1992 után csökkenni kezdtek. A csökkenés a csökkenő létszámú közoktatási korosztályokra vezethető nyilvánvalóan vissza, de szerepet játszott benne az 1992. évi államháztartási reform is.

A költségvetés oktatási kiadásainak aránya a GDP %-ában oktatási szintenként Magyarországon112

Óvoda

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

112

0,74 0,79 0,84 0,87 0,88 0,77 0,72 0,76 0,75 0,77 0,70 0,72 0,76

Alap és középfok 3,85 4,14 4,42 4,28 4,10 3,44 3,13 3,00 2,93 2,91 2,71 2,76 2,97

Felsőfok

0,81 0,88 1,06 1,07 1,08 0,96 0,86 0,94 0,91 0,97 1,09 1,05 1,04

Egyéb oktatás és egyéb kiadás 0,28 0,32 0,28 0,32 0,34 0,29 0,27 0,29 0,30 0,53 0,61 0,67 0,73

Összesen

5,68 6,13 6,60 6,54 6,40 5,46 4,98 4,99 4,89 5,18 5,11 5,19 5,49

Adatok forrása: MKM ill. OM Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyvek

109

A költségvetés oktatási kiadásainak aránya a GDP %-ában oktatási szintenként Magyarországon113 5,0 4,5 4,0 3,5 Óvoda

3,0

Alap és középfok

2,5

Felsőfok

2,0

Egyéb oktatás és egyéb kiadás

1,5 1,0 0,5 2002

2001

2000

1999

1998

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0,0

De sem a hátrányos helyzetű rétegek oktatási rendszeren belüli finanszírozása, sem tágabb értelemben vett hátránykiegyenlítés nem emiatt van mostoha helyzetben a hazai oktatási rendszerben. Sokkal inkább arról van szó, hogy a rendszerváltást követő másfél évtized alapvetően az oktatási rendszer alaptörvényeinek megteremtésével, majd az EU csatlakozás előkészítésével telt – bár ez utóbbinak az oktatási rendszerre nem igazán jelentős a hatása – s így az oktatáspolitika figyelme csak a legutóbbi időben kezd a hátrányos helyzetű rétegek felé fordulni. Így azután mind a hátránykiegyenlítés finanszírozási eszközei meglehetősen kezdetlegesek. Ugyanakkor mind a demográfiai folyamatok, mind az oktatási rendszerre egyre nagyobb súllyal nehezedő olyan oktatáspolitikai elvárások mint az igazságosság, méltányosság, esélyegyenlőség, társadalmi kohézió egyre tudatosabb oktatásirányítást és finanszírozást fog kikényszeríteni.

2004-04-09

113

Adatok forrása: MKM ill. OM Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyvek

110

10. Felhasznált irodalom 1. A gazdasági szervezetek saját munkavállaló számára biztosított képzések az 1999. évben I.-II. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Felnőttképzési Főosztálya Budapest 2002 2. A Magyar Köztársaság költségvetésének törvényei (2000, 2001-2002.) 3. A munkahelyi képzések főbb adatai KSH Budapest 2002 4. A roma népesség demográfiai jellemzõi, kísérleti elõreszámítás 2050-ig, KSH, Budapest, 1999. augusztus. 5. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai – 2002 http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=2010&articleID=512&ctag=articlelist&iid=1 letöltés 2004 6. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM NSZI Budapest 2002 7. Az oktatás-kutatás 2000-2002. évi költségvetési javaslata Oktatási minisztérium Budapest 1999. Ápr. 19 8. Az oktatás-kutatás költségvetési ráfordításai 1990-2006 OM Gazdasági Helyettes Államtitkár Budapest 2001 május 21 9. Babusik Ferenc (2000): Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolák körében http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 jabuár) 10. Babusik Ferenc (2001): A roma gyerekek iskolai arányai az egyes speciális képzésekben – II., Esély 2001/1, http://www.szochalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1781 11. Babusik Ferenc (2002): Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolákban. In.: A cigány népesség esélyei Magyarországon. Kávé Kiadó, Bp. 2002. 12. Babusik Ferenc (2003a): A roma óvodáskorúak óvodáztatási helyzete. Új pedagógiai Szemle, 2003. június 13. Babusik Ferenc (2003b) : Roma gyerekek óvodáztatása Új Pedagógiai Szemle 2003. 6. sz. http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2003-06-ta-babusik-roma.html 14. Babusik Ferenc (2003c): Késői kezdés, lemorzsolódás – cigány fiatalok az általános iskolában - http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 január) 15. Barzsiné Hadházi Edit (2002): Empirikus vizsgálatok a képzés és fejlesztés területén kézirat 16. Becker, G (1975).: Human Capital. The University of Chicago Press, Chicago 17. Doncsev Toso (Szerk) (2000): Állami intézkedések a magyarországi cigányok társadalmi integrációja érdekében Budapest 2000 (http:// www. mfa. gov. hu/ Hungary/ roma/social.htm) 18. Dr. Nemeskéri Gyula (2002): A képzés, mint az emberi erőforrás fejlesztésének kiemelt eleme Humánpolitikai szemle 2002 január 19. Education at a Glance. OECD, Paris 1996, 1997, 1998, 1999, 2000 20. Education Policy Analysis. 1997, 1998, 1999, 2000, OECD, Paris 21. Education Policy Analysys 2001 OECD Paris 2001 22. Elbert, Norbert F. - Karoliny Mártonné - Farkas Ferenc – Poór József (2000): Személyzeti/emberi erőforrás menedzsment kézikönyv, KJK Kerszöv, Budapest 23. Farkas Péter: (1997) A peremcsoportok szakképzésének helyzete Jelentés a magyar közoktatásról 1997 háttértanulmányai http://www.oki.hu/cikk.php?kod=jelentes97-hatterfarkas-peremcsoportok.html# 24. Fehérvári Anikó (2000): Az iskolarendszeren kívüli képzés Egy hallgatói vizsgálat tapasztalatai Iskolakultúra 2000. 5

111

25. Felsőoktatási Világkonferencia. Felsőoktatás a 21. században. Elképzelés és cselekvés, Educatio, 2000. 1.sz. 26. Fiáth Titanilla (2000): A magyarországi roma népesség általános iskolai oktatása - átfogó szakirodalmi recenzió -Szerk.: Babusik Ferenc - Delphoi Consulting – 2000 http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 jabuár) 27. Fillela, J. (1993): Is There a Latin Modell in the Management of Human Resources? In: Hegewisch, A. – Brewster, C. (1993): European Developments in Human Resource Management, Kogan Page, London,. 28. Finding the resources for lifelong learning: Progress, problems and prospects synthesis of contry reports. Alternative approaches for financing lifelong learning. OECD Directorate for Education, Employment, Labour and Social Affairs Education Committee 2000 febr 7 29. Foglalkozási szerkezet 1994-1999. KSH, 2000. június. 30. Foglalkoztatottság és kereseti arányok 1997-1998. KSH, 1999. 31. Friedman, M. (1986): Kapitalizmus és szabadság - Akadémia Kiadó, Budapest, - MET Publishing Corp., Florida-Budapest 32. Fuller, B. - R. Rubinson (1999): Az iskolázottság hatása a nemzetgazdaság növekedésére In.: Oktatási rendszerek elmélete. Szöveggyűjtemény (Szerk.: Halász G. - Lannert J.) Okker Kiadó Kft, 33. Györgyi Zoltán (2002): Tanulás felnőttkorban Kutatás közben OI. 2002. Budapest 34. Hablicsek László (1995) : Népesség-elõreszámítások, demográfiai forgatókönyvek a nemzetközi vándorlás figyelembe vételével, 1994-2010, Budapest, 1995. április 35. Hablicsek László (1998): Öregedés és népességcsökkenés demográfiai forgatókönyvek, 1997-2050 Demográfia 1998. XLI. évf. 4. 36. Hablicsek László (2000): Demográfiai forgatókönyvek 2000–2050. Hipotézisek és eredmények 2000. Január (http: // www. ksh. hu/ pls/ ksh/ docs/ intezmenyek/ nki/ magyar/ freeadat/ projprep1/ prjp1.html) 37. Hablicsek László (2000): Kísérlet a magyarországi roma népesség előreszámítására 2050ig. In: Tanulmányok a cigányság helyzetéről. Aktív Társadalom Alapítvány, 2000/5. 38. Hablicsek László (2000): Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig http: //www. ksh. Hu /pls /ksh /docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html 39. Halász Gábor – Lannert Judit (szerk) (2000): Jelentés a magyar közoktatásról 2000 OKI, Budapest. 2000. 40. Halász Gábor-Lannert Judit (Szerk.) (1996) Jelentés a magyar közoktatásról 1995. OKI, Budapest 41. Havas Gábor - Kemény István - Liskó Ilona (2000): Cigány gyerekek az általános iskolában. OKI, 2000 42. Holden, L. – Livian, Y. (1993): Does Strategis Training policy exist? Some Evidence from Ten European Countries In: Hegewisch, A. – Brewster, C. (1993): European Developments in Human Resource Management, Kogan Page, London, 43. Horváth Ágota - Landau Edit - Szalai Júlia (Szerk) (2000): Cigánynak születni Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó, Budapest. 44. Horváth Róbert (1992): A mai demográfiai elmélet a paradigmaváltás tükrében. Demográfia, 1992. 3-4.sz. 45. Hotkoop W: Nyugat- és Dél-Európa felnőttképzési rendszere., in the International Enyclopedia of Adult Education (ed. A.C. Tuijnman), Pergamon 1996, 46. Hrubos Ildikó (szerk) (2002): Az ismeretlen szakképzés Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum, Budapest 47. Kállai Ernő- Törzsök Erika (Szerk) (2000): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2000 EÖK P Budapest

112

48. Kemény I. - Havas Gábor (1996): Cigánynak lenni. In.: Társadalmi Riport 1996. Századvég-TÁRKI, Budapest 49. Kemény István - Havas Gábor - Kertesi Gábor (1994): Beszámoló a magyarországi roma (cigány) népesség helyzetével foglalkozó 1993 októbere és 1994 februárja között végzett kutatásról. MTA Szociológiai Intézet 50. Kemény István (1992): A magyarországi cigány lakosság. In.: Kemény István: Szociológiai írások. Replika Könyvek 1. Szeged 51. Kertesi Gábor - Kézdi Gábor (1998): A cigány népesség Magyarországon. Soci-typo, Budapest 52. Kertesi Gábor (1998): Az empirikus cigánykutatások lehetőségéről Replika, 29. Szám, 1998. 53. Konczné Remler Tímea – Verrasztó Zsuzsa (2001): Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés helye és szerepe az oktatási rendszerben – Statisztikai táblák – Oktatáskutató Intézet - kézirat – 2001 54. Kovacsisné Nagy Katalin -Klinger András (Szerk.) (1996): Demográfia (KSH, Budapest 55. Ladányi János - Szelényi Iván (1997): Ki a cigány? Kritika 1997. December 56. Laky Teréz - Kozmáné Takáts Edit: A munkaerőpiac keresletét- és kínálatát alakító folyamatok. Munkaerő-piaci helyzetjelentés. Munkaügyi Kutatóintézet. A “Közösen a Jövő Munkahelyeiért” Alapítvány Kiadványa. Budapest, 2001, 2000, 1999 és 1998. 57. Magyar Statisztikai Évkönyv 1995, 1997. KSH. Budapest 1996, 1998. 58. Magyar Statisztikai Évkönyvek. KSH. Bp., 1990...1998. 59. Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. KSH, Budapest 1996 60. Miltényi Károly (1994): Az utóbbi évek népesedési trendjei és ezek gazdasági háttere. Demográfia, 1994. 2. sz. 61. Munkaerő-kereslet és -kínálat 1995-2010, I., II. kötet (Szerk.: Gállos János - Tímár János) - Munkaügyi Minisztérium - Világbank Emberi Erőforrás Fejlesztési Program, 1996. 62. Neményi Mária (2000): Kis roma demográfia In. Horváth Ágota - Landau Edit - Szalai Júlia (Szerk) (2000): Cigánynak születni Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó, Budapest. 63. Nyers Józsefné, Palócz Éva (2001): A Szakképzési Hozzájárulási kötelezettség vállalati részének felhasználása: egy vállalati felmérés tükrében OM 2001 (http://www.gvi.hu/szakkepzes.html - letöltés 2003 május) 64. Oktatás - rejtett kincs - A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről - Osiris Kiadó - Magyar Unesco Bizottság Budapest, 1997. 65. Pik Katalin (1991): A munkavégzés és az egészségi állapot összefüggése. Vizsgálat egy Pest megyei faluban élő idős cigányok és hasonló korú nem cigányok körében. In.: . Utasi Ágnes - Mészáros Ágnes (Szerk) (1991): Cigánylét MTI PTI 66. Polónyi István – Tímár János (2001) : Tudásgyár vagy papírgyár Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001 67. Polónyi István (1998): Az életen át tartó tanulás Magyarországon - Magyar Felsőoktatás 1998. 3. sz. 68. Polónyi István (1999): Az élethossziglani tanulás finanszírozása. Educatio, 1999. Tavasz 69. Polónyi István (2002): A hazai felnőttképzés jellemzői Kézirat 70. Polónyi István (2002): Az oktatás gazdaságtana Osiris Könyvkiadó Budapest 2002 71. Polónyi István (2002): A cigány népesség demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási helyzete – s az abból adódó oktatáspolitikai következtetések In: Reisz Terézia – Andor Mihály: A cigányság társadalomismerete Iskolakultúra-könyvek Iskolakultúra Pécs 2002. 72. Polónyi István (2001): A különleges gondozást igénylő tanulók ellátásának és oktatásának néhány finanszírozási jellemzője Educatio 2001 Nyár (339-348. old)

113

73. Polónyi István (2001): Az élethosszig tartó tanulás finanszírozási lehetőségei Javaslatok a felnőttképzési törvény feladatainak finanszírozási módszereire – In.: Kihívások és válaszok OKI online kiadvány Budapest 2001 (http:// www. oki. hu/ cikk. asp? Kod= kihivasok -polonyi. html) 74. Polónyi István (2000): Magyarország emberi erőforrás helyzete a XXI. században és annak oktatáspolitikai kihatásai - OI kézirat - 2000 75. Puporka Lajos - Zádori Zsolt (szerk.) (1999) A magyarországi romák egészségi állapota Roma Sajtközpont 76. Radó Péter (2001): Társadalmi kohézió és oktatáspolitika (http:// www. oki. hu/ cikk.asp?Kod = 2001-02- ta- rado- tarsadalmi.html) 77. Sági Matild (1997): Társadalmi folyamatok a rendszerváltás után (http:// www.oki.hu/ tanulm/ hatter/ sagi-0.htm 78. Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2001, 2002 Oktatási Minisztérium, Budapest 2001, 2002 79. Statisztikai tájékoztató, Művelődési évkönyv 1992, 1994, 1995, 1997, 1998, 1999. I. Oktatás - Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest 80. Synthesis of Country Reports on Alternative Approaches to Financing Lifelong Learning (Draft) Prepared for the OECD- Septemnber 1998, (Prof. Andy Green, Dr. Ann Hodgson, Prof. Gareth Williams, Institute of Education University of London) 81. Szép Zsófia (1997): Az élethosszig tartó tanulás finanszírozásának alternatív ehetőségei kézirat 82. Szép Zsófia (2000): A szakképzés finanszírozásának forrásai a nemzetközi gyakorlatban és Magyarországon Forrás: http://info.om.hu/j4.html (letöltve 2001.06.23) 83. Vállalatok humánerőforrás-gazdálkodási jellemzőinek vizsgálata a Dél-Alföldi Régióban Budapest NSZI 2002 84. Vállalatok humánerőforrás-gazdálkodási jellemzőinek vizsgálata az Észak-Alföldi Régióban Budapest NSZI 2003 85. Varga Júlia (1998): Oktatás-gazdaságtan, Közgazdasági Szemle Alapítvány 86. Vukovich György (1997): Népesedési helyzetünk nemzetközi megközelítésben Társadalom és gazdaság Közép- és Kelet-Európában 1997/2 - Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Fólyóirata - XIX. évf. 2. szám

114