Felnıttképzéssel a foglalkoztatásért A konferencián elhangzott elıadások összefoglalója
Budapest, 2010. október 12.
A rendezvényt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatta.
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék......................................................................................................................... 2 Dr. Czomba Sándor: A szakképzés és a felnıttképzés fejlesztési irányairól ............................. 3 Dr. Köpeczi-Bócz Tamás: A felnıttképzés szerepe a társadalmi felzárkózásban ..................... 6 Bihall Tamás: A kamarák szerepe a felnıttképzésben............................................................... 9 Jókai István: A FAT munkája, az ellenırzések tapasztalatai ................................................... 12 Pölöskey Gáborné: A vizsgaszervezési jog megszerzése és a vizsgák hatósági ellenırzése... 15 Modláné Görgényi Ildikó: A TÁMOP 2.2.1 program eredményei, lehetıségei a felnıttképzést folytató intézmények számára.................................................................................................. 18 Borsi Árpád: A felnıttképzés sarokkövei: a bemeneti kompetenciák mérése és az elızetesen megszerzett tudás beszámítása ................................................................................................. 21
2
Dr. Czomba Sándor: A szakképzés és a felnıttképzés fejlesztési irányairól Hány ember áll rendelkezésre a munkaerıpiacon, és megfelelı-e a szakképzettségük? – tette fel a kérdést az államtitkár elıadásának legelején. Az új magyar kormány egyik legnagyobb vállalása – az egymillió új munkahely megteremtése – nem fog sikerülni, ha a szakképzés és felnıttképzés területén nem tud a kormány elıre lépni. A konferencián való jelenléte annak is szól, hogy kormányzati részrıl rendkívül fontosnak tartják azt, hogy a szakképzésben, a felnıttképzésben olyan változások történjenek, amelyek az egymillió új munkahely létrejöttéhez hathatósan hozzá tudják segíteni a kormányt. Ezzel egy idıben bemutatta Dr. Obrodina László urat, aki fıosztályvezetıként fog dolgozni a minisztériumban, és a szakképzés mellett a foglalkoztatáspolitikával összefüggı kérdésekkel is foglalkozik majd. Az államtitkár kihangsúlyozta, hogy személyes szakmai elıélete is kapcsolódik a szak-és felnıttképzéshez és a foglalkoztatáspolitikához: 10 évig egy szakképzı iskolának volt az igazgató-helyettese, 7 évig pedig egy munkanélküli kirendeltséget vezetett. Jelenleg a beregi térség országgyőlési képviselıje. Kiemelte: egy államtitkár számára is fontos dolog, hogy a hozzá tartozó területeket tisztán lássa, ismerje.
A továbbiakban arról beszélt, hogy a minisztérium az iskolarendszerő képzésben vizsgálja annak lehetıségét, hogy bizonyos OKJ-s képzések esetében a hagyományos három éves szakképzés visszahozható-e. A tervek szerint mindképpen gyakorlatorientálttá tennék a képzést, amelyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarára számítanak. Ez a hosszú távú koncepciókat tudná segíteni. A felnıttképzés pedig az azonnali jellegő problémákat tudná elsısorban kezelni, azaz adott esetben néhány hónap alatt a munkaerıpiac számára alkalmas embereket tudna képezni, akik alkalmasak az adott munkakör adott feladatának elvégzésére. Problémaként jelentkezik, hogy nincsenek minimalizálva az óraszámok, „csak” maximálva. Ebben szeretnének változásokat. Hangsúlyozta, hogy nincs olyan jogszabály, amit ne lehetne megváltoztatni annak érdekében, hogy jobban, hatékonyabban, egyszerőbben és bürokrácia-mentesebben mőködjön a szakképzés, vagy a felnıttképzés. Mivel a konferencia résztvevıi közelrıl ismerik a valós helyzetet, ezért arra kérte a jelenlévıket, hogy ne csak problémafeltárásra tegyek javaslatokat,
3
hanem a lehetséges megoldásokra is. A legtöbbet a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet – mint az Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézménye – segíthet ebben. A helyzetkép felvázolásánál kiemelte a csökkenı tanulólétszámot a szakiskolákban, a munkaerıhiányt és a túlképzést. Az államtitkár úgy véli: „Az egyik oldalon azt érzékeljük, hogy a hátrányos helyzető régiókban is sok a betöltetlen álláshely, miközben az adott munkaügyi kirendeltségen ugyan ennek a létszámnak a sokszorosát tartják nyilván regisztrált álláskeresıként. A jelenlegi szociális ellátórendszer nem megfelelı, mert nem arra ösztönöz, hogy munkát vállaljon az álláskeresı.” Jelezte, hogy komoly átalakításon fog átmenni a munkaügyi szervezet tevékenysége is és a szociális ellátórendszer is. A munkaügyi szervezetek nem kezdhetik meg a kiközvetítést a különbözı programokra (pl. „Út a munkához”), ameddig az elsıdleges munkaerıpiacon üres álláshely van. Néhány szóban szólt az OKJ-ról és a szakmai-és vizsgakövetelményekrıl is. Mint mondta, határozott terv, hogy egy szakmai vizsga ne tartson tovább, mint két nap. Az OKJ erıs megreformálásán is dolgozni fognak az elkövetkezı idıszakban, csökkenteni kívánják az OKJ-ban szereplı szakmák számát is. Az OKJ átalakítása, mint alapötlet jó volt: egy olyan modulrendszerő struktúrában próbálják felépíteni a rendszert, ami az átjárhatóságot még inkább segíti. Az államtitkár rámutatott: RFKB-val kapcsolatban alapvetı probléma, hogy nincs a hatáskörük a felnıttképzésre, csak az iskolarendszerő képzésre, fontos, hogy azonosítani lehessen a hiányszakmákat régiónként. A jövıben a finanszírozással erısen motiválni kívánja a kormány az iskolafenntartókat, annak érdekében, hogy az iskolarendszerő képzésben valóban a hiányszakmában képezzenek. Erıs motivációként csak a forrás tud mőködni, ezért a hiányszakmák esetében plusz normatívával, a túlképzések esetében mínusz normatívával kívánnak ösztönözni. Ehhez kapcsolódóan a pályaválasztás intézményét is alaposan meg szeretnék reformálni, illetve a TISZK-ek mőködését is szeretnék átalakítani, annak érdekében, hogy
a
felnıttképzésben
betöltött
szerepük
hangsúlyosabb
legyen.
Ezekben
az
intézményekben ugyanis egy olyan infrastruktúra áll rendelkezésre, amelyet sokkal jobban ki kellene használni az adott feladatra, az adott célok elérésére. A regionális képzı központok feladata, szerepe és hatásköre szintén megújításra szorul a következı idıszakban. Meg kell határozni, hogy melyek azok a szegmensek, ahol a szakképzés, felnıttképzés területén a TISZK-ek és a regionális képzıközpontok a meghatározóak, és melyek azok, ahol az egyéb felnıttképzık. A szakképzés finanszírozási rendszere jelenleg úgy néz ki, hogy számos területen a gazdaság finanszíroz, számos helyen pedig önfenntartó a rendszer. A veszélyes 4
zóna pontosan ott van, ahol a legnagyobb a munkanélküliség: Észak-alföldi régió, Északmagyarország, azaz pontosan ott csökkent a szakiskolai tanulói létszám aránya a legnagyobb mértékben, ahol jól lett volna, ha rendelkezésre áll a megfelelı munkaerı. Változás várható még a FAT ellenırzési rendszerében is valamint az felnıttképzési akkreditációs rendszer felülvizsgálata az is napirenden van. Terveik szerint egyszerősödik, és tartalmi elemekkel bıvül az intézményakkreditáció, a programakkreditáció is. Elıkészítés alatt áll a felnıttképzési törvény módosítása, melynek során lesz a lehetıség arra, hogy a szakma véleményét is figyelembe vegyék. A szakmai és vizsgakövetelmények, valamint a központi programok átdolgozásával megvizsgálják a minimális óraszám bevezetésének a lehetıségét. Dr. Czomba Sándor úgy véli: fontos dolog, hogy a gazdaság szereplıit a szakképzésbe bevonják, és kiemelten kezeljék a gyakorlatorientált képzést. Ebben az MKIK és a gazdaság más szereplıinek segítségére is számítanak. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra is, hogy az iskolarendszerő szakképzés és felnıttképzés a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozik, de az iskolarendszerő szakképzésnek van egy közoktatási lába is, ezért szoros együttmőködésében kell lenni az új koncepció kialakításakor a Nemzeti Erıforrás Minisztériummal. A felzárkóztató képzésben és a felnıttképzésben az együtt gondolkodás feltétlenül szükséges más minisztériumokkal is a késıbbiekben, ha az egymillió új munkahely teremtése a cél Magyarországon. Ebben számítanak a jelenlevı cégek, oktatási intézmények vezetıire, képviselıire. Álláspontja szerint a képzıknek olyan kompetenciákat kell adnia képzés során a hallgatóiknak, amelyek képessé teszik ıket arra, hogy fejlıdni, haladni tudjanak.
Elıadásának záró gondolataként kijelentette: a forrásokat oda szeretnék összpontosítani, ahol az a leginkább hasznosul. Ezzel együtt egyfajta versenyhelyzet kívánnak kialakítani a TISZKek, a regionális képzı központok és felnıttképzésben részt vevı cégek, vállalkozások között! Olyan helyzetet kell teremteni, olyan jogszabályi feltételeket kell biztosítani, hogy mindenki, aki ezen a piacon szeretne hatékonyan dolgozni és mőködni, az tehesse! A következı idıszakban állami forrás nem lesz több mint az elızı idıszakban volt, de hatékonyabban szándékoznak a rendszert mőködtetni. A kormányzat, nyitott a problémák kezelésére. Most van arra lehetıség, hogy azokat az akadályokat, amelyek az elmúlt idıszakban kialakultak – legyen az adminisztrációs vagy jogi jellegő – kijavítsák és egy olyan rendszert mőködtessenek, ahol mindenki megtalálja, a lehetıségét. Ehhez segítı kezet nyújt az új magyar kormány.
5
Dr. Köpeczi-Bócz Tamás: A felnıttképzés szerepe a társadalmi felzárkózásban A társadalmi felzárkózás egyik fontos eszköze lehet a felnıttképzés – mondat elıadásában Dr. Köpeczi Bócz Tamás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, a konferencia második elıadója. Elıadásában a felnıttképzés és a társadalmi felzárkózás kapcsolatát vázolva kiemelte, hogy két kulcsszereppel találkozunk: az egyik azoknak az embereknek a felzárkóztatását igyekszik támogatni, akiknek jelen pillanatban nincs munkájuk, a másik szerep a hátrányos helyzető élethelyzet újratermelıdésének a megakadályozása. A felnıttképzésnek itt van kulcsszerepe. E területnek is van gazdasági és társadalmi célja, azonban az ı általa képviselt szakterület inkább a társadalmi célt helyezi elıtérbe. Ez pedig nem más, mint a társadalmi esélyegyenlıség megteremtése, a befogadás erısítése és a kirekesztıdési folyamatok megakadályozása. Készült már a témával kapcsolatos hazai stratégia és több Európai Uniós dokumentum is, mert összességében egész Európa küzd ezekkel a problémákkal, különösen a migráció problémájával. A hazai fı gond a területi és az etnikai hátrányok megléte. Ki kellene dolgozni, hogyan és milyen módon fordítható erıforrás arra, hogy ezeket a hátrányos célcsoportot is aktivizálják és valamilyen módon be tudják vonni a felnıttképzésbe, majd ezután a gazdaság vérkeringésébe. Meglátása szerint ennek eszköze az állami támogatással megvalósuló felnıttképzés. Alapvetıen nemcsak a felnıttképzést nyújtó cégek, állami szervezetek feladatkörében kell, hogy megjelenjen ez, mert önmagukban ezek az intézmények nem is tudják ellátni a feladatot, hatáskörük nem így alakult ki. Majd példaként említett egy – májusban módosított – rendelet, ami lakhatósági feltételekhez nyújtott EU-s támogatásról szólt. Ezáltal a marginalizált csoportok számára európai uniós támogatás nyújtható a lakhatási feltételeik javítása érdekében. Azonban a jogszabály alapján minden tagállam saját maga határozza meg azt, hogy a mit ért marginalizáción. Tehát nem az EU szabályozás szerint történik a források kihelyezése, hanem saját kormányrendeletet hozott létre az SZMM. Többször hangsúlyozta: nehéz meghatározni mit is jelent ma pontosan a marginalizált, hátrányos helyzető emberek fogalma. Kijelentette: az új koncepció szerint nem csak az egyénnel foglalkoznának, hanem a teljes családi környezetével is, ami nagyon jelentıs és fontos változás a korábbiakhoz képest. Ezért érthetı, hogy nemcsak a felnıttképzı szervezetek azok, amelyekre folyamatosan számítanak, de nekik markáns szerepük van. Úgy
6
véli: hogy a hátrányos helyzető személyt a teljes környezetével együtt kell az egyetemleges tervezés keretében fejleszteni. Kijelentette: nagyon erıs hátránynak és marginalizációs mutatónak tartják a lakóhelyet. Ma Magyarországon kiemelten kell kezelni azokat, akik ország területének azon az 1/3-án élnek, ahol az alapvetı szolgáltatások sincsenek meg, beleértve az egészségügyi, a kulturális, az oktatási, vagy akár a közösségi típusú szolgáltatásokat. Ezeken a területeken élnek a legtöbben, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezık közül. A cél, ezeknek a családoknak a szociális, a foglalkoztatási, az oktatási és egyéb feltételeit javítani.
Véleménye szerint nem az a legfontosabb, hogy hány ezer embert vonzunk be a képzésbe, hanem az, hogy a késıbbiek során ezekbıl az emberekbıl hogyan lesznek teljes értékő munkavállalók. Ennek megfelelıen feladat az egyének képzésben tartása és olyan típusú képzési programok nyújtása, amelyek tekintettel vannak a körülményeikre. Kiemelten fontos, hogy a lemorzsolódási arány kicsi legyen – mondta a helyettes államtitkár. A leglényegesebb, hogy hányan tudnak felkészülten tartós munkát vállalni és munkából származó jövedelemre szert tenni a képzés elvégzése után. Ez nemcsak pénzügyi, hanem társadalmi hatékonysági kérdés is. Tehát a programok hatékonyságát kell elıtérbe helyezni a mennyiség helyett. Az NSZFI honlapján található vizsgaadatokból kiderül, hogy 2009-ben körülbelül 150 ezer OKJ-s bizonyítványt adtak ki. Vajon ezek olyan a szakképesítések, amelyek tartós munkához juttatták az embereket, és ha munkába álltak, akkor hozzáadott értékkel tudták a gazdaságot föllendíteni? – tette föl a kérdést a konferencia résztvevıinek Köpeczi Bócz Tamás. Azzal egyetértett, hogy a hátrányos helyzető emberek felnıttképzési programjait állami támogatással kell megvalósítani, azonban, megítélése szerint ennek nem kínálati piacként, hanem keresleti piacként kell mőködni. Rámutatott egy súlyos problémára: Magyarországon a funkcionális analfabetizmus nagyon komolyan jelen van, az alap kompetenciák az aktív népesség 25-26%-nál hiányoznak. Megállapította: e csoport felzárkóztatásában, a kirekesztés elleni hátrányok képzéssel történı leküzdésében a munkaadónak is aktívan részt kell venni. Ez azt jelenti, hogy az állami vagy Európai Uniós támogatást élvezı beruházások, bármilyen profilúak is legyenek, valamilyen társadalmi felelısségvállalás mellett kell, hogy kialakítsák a saját technológiájukat. 1996 és 2007 között megvizsgáltuk, hogy a Munkaügyi Központok által nyújtott különbözı képzési támogatások hogyan oszlottak meg. 2004-ben, amikor az NFT elindult (abban markánsan voltak ilyen típusú programok) nagyon jelentıs piacbıvülést lehetett tapasztalni. A felnıttképzési piacon olyan bıvülés ment végbe, ami sok ágazatban nem mondható el. A 7
növekvı tendencia többek között annak köszönhetı, hogy az Európai Uniós forrásokat együtt kezelték az MPA forrásokkal a Munkaügyi Központok közbeiktatásával. A másik tényezı melyet az elemzés kimutatott, hogy az ajánlott és a támogatott képzések 2004-ben nagyjából fele-fele arányban voltak, míg 2007-ben az ajánlott képzések aránya 85%-ra növekedett. A 2009. évi adat ettıl jelentısen nem tér el. Ezt lehetne akár pozitívan is értékelni, ha nem tudnánk, hogy a késıbbiekben az érintett embereknek nem lett munkájuk. Azt, hogy a munkaerıpiacra belépık kompetenciája növekedett-e, nem lehet megállapítani. A regionális képzı központok (RKK) a felnıttképzésnek és a társadalmi felzárkózásnak egyaránt fontos és megbízható szereplıi. Az RKK-ban folyó képzéseken keresztül az állam megfelelı minıségő szolgáltatást tud nyújtani. Segítségükkel azokat az embereket is el tudják érni, akiket eddig nem.
Úgy ítélte meg, hogy ezt a fajta együttmőködést kellene erısíteni az elıadás elején említett két
szektor között. Elképzelésük
szerint
az
RKK-kal tudná a
minisztérium
a
legeredményesebben azokat a komplex vagy kombinált programokat megoldani, amelyek módszertanilag is jelentıs váltást kell, hogy jelentsenek. Ezzel együtt a késıbbiekben hasonló komplex szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetet, egyházi szervezetet, vállalkozást is be lehetne vonni- zárta elıadást a helyettes államtitkár.
8
Bihall Tamás: A kamarák szerepe a felnıttképzésben A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) bízik abban, hogy a felnıttképzést érintı feladataikban számíthatnak az együtt gondolkodásra az FVSZ-szel - mondta elıadása elején Bihall Tamás az MKIK alelnöke. A kamara szerepvállalása a szak- és felnıttképzés területén nem új kelető, 1993-ban a magyarországi elsı szakképzési törvény foglalta össze a kamarák szerepét a szakképzésben. A kamara 2009 ıszétıl folyamatosan dolgozik egy új gazdaságpolitikai koncepció kialakításán - beleértve a szak- és felnıttképzést - amelyet az akkor ellenzékben lévı párt vezetıivel egyeztetett. Ha a felnıttképzésrıl és a szakképzésérıl beszélünk, akkor nem lehet egyes rendszerelemeket kiszakítani és önmagában reformálni, hanem egy rendszerszemlélető közelítés kell – hallhattuk nyitó mondataiban.
Amirıl beszélt: a foglalkoztatás, az 1 millió munkahely kérdése, az iskolarendszerő szakképzés fejlesztése, az RFKB helyzete, jövıje és végezetül szólt a felnıttképzés kamarai stratégiájáról, amelyet az év elején fogadtak el a kamarai testületek. Magyarország messze az európai uniós átlag alatt szerénykedik a foglalkoztatási ráta tekintetében. Ilyen mutatókkal gyakorlatilag nem lehet mőködni és gazdálkodni. Nagyon szemléletes, ha összehasonlítjuk ezt a számot a csehországi adatokkal: 3,7 millió a magyar foglalkoztatottak száma és a velünk teljesen megegyezı népességő Csehországban ez éppen 1 millióval több, azaz 4,7 millió. Úgy véli, ebbıl az következik, hogy az 1 millió új foglalkoztatott az abszolút nem egy irreális célkitőzés, majdnem egy normális gazdasági mőködésnek az alapvetése. Ahhoz, hogy Magyarország hozzáadott értéknövelı képessége erısödjön ez szükséges. Az 1 millió új munkahely a munkabér terhek csökkentésével, a TB ellátások, a táppénz ellátás anomáliájának megszüntetésével, a rugalmas foglalkoztatási formák erısítése valósítható meg Magyarországon. Munkaadói körben nem tapasztalható ennek az egyértelmő támogatása, de a kamara kiemelt feladatnak tekinti. A közmunka programok is jelentıs foglalkoztatási tényezık lehetnek, bár álláspontja szerint többségükben nem értékteremtıek, sıt esetenként pénzpazarlásnak véli.
Statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy a diplomásokkal közel azonos szinten van a szakképzettek foglalkoztatási szintje, miközben az érettségizettek messze a szakképzettek alatt vannak. A kereslet- kínálat viszonyai alapján ma a kevesebb és minıségi szakképzett munkaerı jövedelme messze meghaladja az átlagos diplomás keresleteket. Tehát a sikeres 9
szakképzési rendszer nem képzelhetı el a gazdaság meghatározó részvétele nélkül. A szakképzés a munkaerıpiaccal összefüggı, gyakorlatorientált képzés kell, hogy legyen! Hangsúlyozta, hogy a kamara nem szeretne az iskolai oktatás versenytársa lenni. Üdvözölte, hogy van pénz az oktatásban, hogy van pénz a felnıttképzés támogatására, hogy van pénz a hazai KKV oktatási, továbbképzési, átképzési igényeinek finanszírozására, de a forrásokat jól kell felhasználni! Az Európai Uniós források 2004-2007. és az azóta eltelt periódusát is meglehetısen erıs kritikával illette. Szomorú tényként közölte a hallgatósággal, hogy a gyerekeknek 70%-a pályaelhagyó, így nem lehet ıket nyomon követni. A felnıttképzéssel kapcsolatban nyomatékosította, hogy az nem az alapszakképzés helyettesítésére való, hanem át- és továbbképzésre, mert a rendszere egy gyors hadtesthez hasonlítható, amely a gazdaság igényeire azonnal tud válaszolni. Kidomborította, hogy egyrészt elkerülhetetlen az iskolarendszerő és az iskolarendszeren kívüli szakképzést, felnıttképzést a lehetı legerıteljesebben összehangolni, mert e nélkül céltalan lesz a fejlesztı tevékenység, másrészt olyan szakképesítésekkel kell a középiskolásokat kibocsátani az intézményekbıl, amelyekre a gazdaságnak igénye van. Pályaorientációval segíteni kell a családokat annak érdekében, hogy a továbbtanulásnál a választás reális legyen. A kamara további célja, hogy a RFKB hatáskörét kiterjessze a felnıttképzés világára is valamint az iskolarendszerben azokra is, akik nem TISZK tagok. Véleménye szerint nem csupán lehetséges, hanem szükséges is a munkaerıpiaci elırejelzések megfogalmazása.
A felnıttképzéssel kapcsolatban megállapította, hogy az egész életen át tartó tanulásban messze az európai átlag alatt vagyunk és a pontos mérési pontjaink is bizonytalanok, azaz nem tisztázott, hogy kiket is tekintenünk a felnıttképzésben résztvevınek. Az vitathatatlan, hogy a felnıttképzésben részt vevık számát emelni kell, és erre a kamara megpróbált néhány választ megfogalmazni, amelyet az „MKIK stratégiája a felnıttképzés területén” címő anyagban foglalt össze. Ennek a munkának a koordinálására Szilágyi Antal urat kérték fel, aki több mint 10 kamarai munkabizottságot mozgatva, nagyon sok szakértıi, szakmai vélemény figyelembevételével fogalmazta meg, azt az anyagot, amelyet megküldtek az FVSZ részére is véleményezni. Stratégiájukkal kapcsolatban, arra buzdítják kamaráikat és a velük együttmőködni akaró partnereket - így mindenekelıtt a most megalakult önkormányzatokat, kormányzati hivatalokat, RFKB testületeit -, hogy határozzák meg, mérjék fel azt, hogy egy-egy területnek melyek a gazdaság kitörési pontjai.
10
A másik fontos elem a szakmapolitikai kérdések áttekintése, leginkább a bemeneti kompetenciák mérése, a felnıttképzésben mőködı vállalkozások mőködését meghatározó szabályozások.
Szeretnék
szerepüket
erısíteni
az
alábbi
kiemelt
területeken:
minıségbiztosítás, a gyakorlatok ellenırzéseknek erısítése, egy teljesen új vizsgaközpontrendszer kialakítása, amely egyben egy kompetenciamérı-központ vagy módszertani mérı központ is lenne. A kamara álláspontja szerint törekedni kell arra, hogy egy olyan felnıttképzési struktúra alakuljon ki, amelyik világosan és egyértelmően szolgálja a munkáltatók és a vállalati piaci szereplıknek az igényeit. Ezzel összefüggésben elmondta, hogy a kamarának nincs szándéka képzıként megjelenni a piacon, mert elsısorban egy hatósági funkciót vállaltak fel és azzal ez összeférhetetlen lenne.
A finanszírozás fıbb kérdéseire visszatérve megerısítette, hogy a valós munkaerı piaci képzésekre kell fordítani a forrásokat. A munkaerı piaci képzés nem azért munkaerı piaci képzés, mert a Munkaügyi Központ megtámogatja, hanem azért mert a munkahelyteremtés szolgálatában áll. Szeretnék, ha a szakképzési hozzájárulás felhasználhatósága rugalmasabb lenne, ha a vizsgák rövidebbek lennének, ha egy kamarai minıségbiztosítási rendszert és egy független vizsgaközpont hálózatot kialakíthatnának. Szándékaik szerint mihamarabb szeretnék a mestervizsgáztatás minıségi javítását megkezdeni. A mestervizsgával rendelkezık társadalmi és szakmai presztízsét mindenképpen vissza kell állítani – hívta fel a konferencia résztvevıinek figyelmét az alelnök. A személyes kompetenciák közül néhánynak a mérése szinte teljes mértékben értelmetlen és lehetetlen, ezért a vizsgarendszerbıl ki szeretnék venni. Végezetül szólt a kormányzattal kötendı megállapodásról, amelyben a fı elem, hogy újabb szakképesítések kerülnek a kamara gondozásába. A továbbiakban szeretnék a vonatkozó jogszabályok módosításán keresztül a felnıttképzésben erısíteni a gazdaság szerepvállalását, illetve néhány egyéb fontos – a felnıttképzést érintı – kérdésben jogszabály javaslatokkal élni. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a kamara stratégiája elérhetı a www.mkik.hu honlapról.
11
Jókai István: A FAT munkája, az ellenırzések tapasztalatai Ha egy intézmény, egy iskola egy FAT ellenırzés esetén úgy érzi, hogy ez egy vizsga, amin túl kell esni, akkor az akkreditációnak nem sok értelme van a minıségi képzés szempontjából – e határozott kijelentéssel indította elıadását Jókai István a FAT elnöke. Tisztán kell látnunk: az ilyen elveken mőködı intézmény nem fog szakmai garanciákat nyújtani a hallgatók számára. Sokszor elhangzott az elmúlt idıszakban, hogy néhány akkreditált intézmény bár akkreditáltatott egy nagyon szép termet, de amikor felveszi a hallgatókat, azok nem ott tanulnak. Ez ellen a magatartás ellen nem lehet egy adminisztratív rendszerrel, de még gyakori ellenırzéssel sem védekezni. Ahogy az akkreditációs ellenırzések tapasztalata is mutatja, azzal is számolni kell, hogy a büntetés elrettentı ereje is korlátozottan hatásos.
A következıkben áttekintette azt a négy jogszabályt, melyeknek legutóbbi változásai is meghatározták a FAT gondolkodását. Ezek közül a közigazgatási eljárásról szóló törvényt (KET) emelte ki, mert a testület (FAT) életében is nagyon sok olyan eset merült fel, amikor vissza kellett térni egy ügyre azért, mert nem megfelelıen alkalmazták ezt a jogszabályt. A KET szabályozása azonban sok mindenen segített is, ami a felnıttképzési törvényben korábban kevésbé ügyfélbarát módon volt szabályozva. Az elmúlt idıszakban több jogszabályi változás is történt, melyek közül kiemelte a szakmai tanácsadó testület és az éves képzési terv megszüntetését. A továbbiakban elemezte az adatokat arról, hogyan alakult az intézmény-akkreditációs kérelmek sora 2004-tıl. Megállapította, hogy hullámzás látszik, ami egyrészt adódik az akkreditációs kérelmek megújításából, másrészt abból, hogy a 2007-es évben nemcsak az addig már akkreditált intézmények újra akkreditációi jelentek meg, hanem számos új intézmény is csatlakozott az akkreditáltak csapatához. A programakkreditáció mértéke egy érdekes ugrást mutat 2006-2007 közötti összevetésben. A választ mindenki tudja: itt léptek be azok a jogszabályi és pénzügyi feltételek, amikor mindenki számára sürgıssé vált, hogy akkreditált legyen az a program, amivel dolgozik. A programakkreditációs kérelmeknél az összes program valamivel kevesebb, mint az 1/3-a átvett program, a többsége saját fejlesztéső program volt. Az intézmény által kidolgozott programok k.b. 1/5-e nyelvi, viszont az átvett, már akkreditált programok több mint 1/3-a nyelvi képzési program. Véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy általában a nyelvi programok nehezen tehetık egyedivé. Azonban, 12
ha maga a tananyag és a célkitőzés jól azonosítható, bemérhetı, akkor ott kevesebb új fejlesztésrıl beszélhetünk, értelemszerően több lehet az átvett program.
Megállapította, hogy az elutasító döntések arányaiban nem tértek el jelentısen az elfogadottakhoz képest az elmúlt években. Az egyéb döntések viszont megsokszorozódtak. Ebben komoly szerepe van annak, hogy az elmúlt idıszakban a FAT megpróbálta finomítani az eljárást – már amennyire a szigorú jogszabályok ezt engedték. Minden olyan lehetıséget kihasznál a testület, ahol mód van arra, hogy az intézmény bemutassa, meg tud felelni az akkreditációs feltételeknek. Ezzel is összefüggésben lehet az, hogy rendkívüli módon megnıtt a hiánypótlások aránya az elmúlt idıszakban. Az elıadás további részében a mőködésrıl mondott néhány fontos tudnivalót, majd a közelmúlt feladatait vázolta röviden: 2008-2009 az ellenırzések idıszaka volt. Ezekben az években magas volt az akkreditáció visszavonása. Számottevı volt azon intézmények száma, ahol nem az igényes szakmai munkától való jelentıs eltérés az oka a visszavonásnak, hanem egyszerően adminisztrációs vagy személyi hiba keletkezett a rendszerben. 2009-2010-ben kevesebb intézmény került ellenırzésre, mert kevesebb pénz jutott erre. Az ellenırzés kisebb részben bejelentés alapján, nagyobb részben az ellenırzési terv alapján történt. Felsorolta a hallgatóságnak az intézmény-akkreditáció visszavonásának fıbb okait: adatváltozás átvezetését nem kezdeményezte idıben, a felnıttképzési szerzıdés tartalma nem felelt meg az elıírásoknak, az érvényességi idı tartama alatt nem volt folyamatos a felnıttképzési nyilvántartása, nem rendelkezett képzési programmal, de volt olyan is, hogy a cég már nem létezett, vagy egyszerően a képviselıje nem jelent meg az ellenırzés helyszínén. Beszélt továbbá a hiánypótlás fıbb okairól is. Ezek közül a következıket emelte ki: –
a képzési dokumentumokon nem tüntették fel a kötelezı elemeket,
–
hiányzott vagy hiányos volt az elızetes tudás felmérésének dokumentációja,
–
a haladási naplók nem tartalmazták a résztvevık hiányzásait dokumentáló részt,
–
a képzés lebonyolításának ütemterve nem állt rendelkezésre,
–
az önértékelést nem végezték el, vagy nem felelt meg a jogszabályban rögzítetteknek,
–
nem rendelkeztek fejlesztési tervvel, minıség célokkal, illetve
–
nem feleltek meg a minıség célok a jogszabályi elıírásoknak.
Kiemelte: figyelni kell arra, hogy mi az a valós érték, ami érdemben befolyásolja és a felnıttképzık munkáját és, melyek azok a formalizált szabályok, amelyek kevésbé hasznosak.
13
Elıadásának végén a konferencia résztvevıi kérdések tehettek fel: Az egyszerősített intézményakkreditáció legutóbbi változásával kapcsolatos kérdésre a FAT álláspontját nem, de a saját véleményét nagyon röviden összefoglalva elmondta: akkor lenne nyugodt, ha az akkreditációs folyamat egy és egységesen lenne. Bármilyen közoktatási intézmény lehetne akkreditált, ha bebizonyítja, hogy alkalmas a feladatra és az adott feltételrendszernek megfelel. Magánvéleménye szerint a feltételrendszert kell úgy alakítani, hogy ennek mindenki, aki érdemben és minıségi módon tud szolgáltatni, meg tudjon felelni. A következı kérdés arra vonatkozott, hogy van-e arra lehetıség, hogy a programakkreditációs kérelmek beadásánál is ugyanazt a gyakorlatot érvényesítse a FAT, mint az intézményakkreditációnál, azaz ha lejárat elıtt megújítja azt a képzı, akkor a lajstromszáma ugyanaz marad. Ez megkímélné az intézményeket a többszöri szerzıdésmódosítástól. Válasz: jelen pillanatban technikailag nem megoldható. Az utolsó kérdés is a program-akkreditációt érintette. Tervbe van-e véve, hogy egy akkreditált programon belül lehessen módosítani, ha a megvalósítás során kiderül, hogy szükség lenne rá – anélkül, hogy újabb kérelmet kellene beadni a képzınek? Válasz: jelenleg minden esetben egy újabb akkreditációt kell beadni. A FAT, mint testület a jogszabály végrehajtója, alkalmazója, a jogszabály pedig ezt írja elı.
14
Pölöskey Gáborné: A vizsgaszervezési jog megszerzése és a vizsgák hatósági ellenırzése Az Oktatási Hivatal általános elnökhelyettese elsısorban azokról a vizsgaszervezési joggal és a vizsgák ellenırzésével kapcsolatos dolgokról beszélt, amelyek jogszabály által meghatározottak, eljárásrendhez kötöttek. Elıadása elején kihangsúlyozta, hogy az iskolarendszeren belül illetve kívül is megoldott a szakképzésben a vizsgaszervezési jogosultság. Az iskolarendszeren belül egyszerő, mert amelyik iskola OM azonosítóval rendelkezik, az vizsgaszervezési jogosultsággal is bír. Az Oktatási Hivatal legfeljebb kezdeményezheti e vizsgajogosultságnak a megvonását akkor, ha valamilyen nagy problémát vél felfedezni. Az iskolarendszeren kívüli területen esetenként elválik a képzı és a vizsgáztató. Jelenleg ma a rendszerben vizsgáztatási jogosultsággal közel 300 intézmény, cég rendelkezik és ezen kívül még külön vizsgáztatási joggal rendelkezik a felsıoktatás az FSZ képzésre vonatkozóan. Megállapította, hogy az iskolarendszeren kívüli képzés dinamikusabb, de a lakossági igények elsısorban az iskolarendszeren belüli képzésnél jelennek meg. Kérdés: e két rendszer milyen mértékben támogatja egymást? A valóságban ezek a rendszerek egymással küzdenek, elıször jogszabály szinten kellene megvalósítani a rendszerek egymásra épülését. Ameddig ez nem történik meg, addig megy a küzdelem. Véleménye szerint az iskolarendszeren belüli képzés bele van hajtva egy örökös fejlesztésbe. Az iskolarendszeren kívüli képzıknek egyszerőbb a helyzete, mert olyan képzést indíthatnak, amihez adott a tárgyi és személyi feltétel. Úgy látja, hogy jelentıs problémák vannak az iskolarendszeren belüli képzést illetıen. Le kellene egyszerősíteni és bátrabban el kellene határolni a hosszú ideig tartó képzést és a rövid ideig tartó képzést. E két rendszert egymásra lehetne építeni. Ez azonban csak jogszabályszinten lehetséges. Nem vitatja, hogy ez jelentıs érdekeket sértene. A továbbiakban az iskolarendszeren kívüli képzéssel folytatta elıadását. A vizsgáztatásra jogosult intézmények száma regionálisan igen különbözı a jelen állapotban. Történt egy törvénymódosítás, mely 2010. január 29-étıl lépett hatályba, lényege, hogy az egyes belsı piaci szolgáltatásról szóló európai uniós irányelvekhez igazították a jogszabályt. Eredménye az lett, hogy a korábbi pályázati rendszereket kiváltotta egy hatósági engedélyezési rendszer. Ennek az eljárásrendjét a 111/2010. Kormányrendelet szabályozza.
15
Valószínőnek tartotta, hogy sokan továbbra is várják a vizsgaszervezési pályázatokat, mert a jogosultságoknak mintegy 55%-a eltőnt a rendszerbıl. A továbbiakban a hatósági eljárásról, annak elınyeirıl és esetleg hátrányairól tájékoztatta a megjelenteket. Mostantól nem kell a pályáztatásokra várni, egyszerően a hivatalhoz kell benyújtani az egyes szakmacsoportokat érintı engedélyezési kérelmet. Az Oktatási Hivatalnak elı van írva, hogy mindezt ellenırizze. Míg a korábbi idıszakban maximum 4 évig, addig most korlátlan ideig rendelkeznek a vizsgajogosultsággal, ha megkapják. Engedélyt azok az intézmények kaphatnak, akik FAT akkreditációval és a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel is rendelkeznek. A felsıoktatási intézményeknek nem kell kérni az eljárást. A személyi feltételek meglétének vizsgálata kiterjed a szóbeli vizsgatevékenység esetén a kérdezı tanár képzettségére, az írásbeli vizsgatevékenységnél pedig a felügyelı tanárok képzettségére. A tárgyi feltételek ellenırzésénél azok folyamatos meglétet vizsgálja a szakértı. Ellenırzi, hogy nincs-e a vizsgaszervezéstıl eltiltva a cég, illetve bekér néhány közokiratot is. Érdekességként említette, hogy a kérelmezınek csak egy vizsgahelyszínt kell megjelölni. Ez az eljárás azt feltételezi, hogy, amit engedélyeznek az adott helyen, azokat a feltételeket minden késıbbi vizsgahelyszínen teljesíteni kell és teljesíteni is tudja az intézmény. Az eljárási díjak kapcsán beszélt az úgynevezett engedélyezési díjról, ami független a szakképesítések számától, az összege 131 000 Ft. Az eljárás díját és a szakértıi költséget is a vizsgaszervezıknek kell vállalni, a szakértıi díj azonban mindig késıbb kerül kiszámlázásra, mert a szakértıket akkor kéri fel a hivatal, amikor már pontosan látja, hogy milyen típusú szakmákra kérik az engedélyt. Úgy vélte, hogy az európai normáknak megfelelı ez a szabályozás, de eddigi tapasztalatai szerint ezt a jogszabályt túlságosan gyorsan vezették be. Véleménye szerint erre jobban rá kellett volna készülni, hiszen magát az eljárást támogatni lehetne egy elektronikus rendszerrel is. Korábban volt egy regionális engedélyeztetés, aminek segítségével nyomon lehetett követni, hogy hol vannak vizsgaszervezési jogosultságok. Most gyakorlatilag nincsen területi átláthatóság a rendszerben- hangsúlyozta az elnökhelyettes asszony. Az engedély határozatlan idıre szól, tehát egy komoly ellenırzési hátteret kell mellérakni. Ez az ellenırzési háttér egyelıre nincs meg, az anyagokat most készíti az NSZFI, az OH pedig hamarosan átveszi azt. Fontosnak tartja a folyamatosság biztosítását illetve az ügyirat-kezelési, és a titoktartási szabályzatok meglétét. A szakértıi névjegyzékekrıl szóló 28/2009. OKM rendelet hiányos, elérhetıségeket alig tartalmaz, ezért nem lehet jól használni. Nincs egy olyan jól felkészült szakértıi gárda, mint amire szükség lenne.
16
Az ellenırzést köztisztviselı végezi az adott szakterülethez értı szakértıvel. Nagyon szigorú KET szabályozáshoz kötött az egész eljárás. A hatósági ellenırzésnél – a szakmai ellenırzéssel ellentétben – a szakértı nemcsak javaslatot tesz, nem véleményt mond, nem tájékoztat, hanem dönt, határozatokat hoz. Minden esetben döntéssel zárul a hatósági ellenırzés. A szakértıi vélemény nagyon komoly bizonyítékként merül fel akkor, ha egy következı lépcsıben bírósági eljárás indulna. Az ellenırzésnek van egy tematikája, ebben meg van határozva a módszer és az, hogy mit ellenırizhet a hivatal. Kötelezıen nyilvántartást kell vezetni a hibafeltárásokról, mert a nyilvántartás fogja mintegy ütemezésként visszajelezni, hogy mikorra kell elvégezni a hiányosságok pótlását. Tehát nagyon fontos az utóellenırzés beépítése az egész folyamatba. Abban az esetben, ha a hozott döntésekre valaki nem teszi meg a megfelelı lépeseket, akkor lekerülhet az engedélyeztetésbıl és a továbbiakban maximum 4 évig nem végezheti ezt a tevékenységet. A hivatal elsısorban nem büntetni akar, azonban, ha jogsértést tapasztal, akkor, bírságolnia kell. Elıadása végén elmondta, hogy a már kialakított és mőködı TISZK-eknek nemcsak a képzésben, hanem a vizsgaszervezésben is hasznát lehetne venni. Ezek a TISZK-ek akár egy vizsgaszervezési hálózatnak a kialakítását is feltételezhetik. Úgy látja, hogy a rendszerben több lehetıség van, bátran kéne gondolkodni rajta és a struktúrát össze kellene rakni, megmentve ezzel a szakképzést. Kérdésekre válaszolva pontosította, hogy a szakértıi díj a 38/2009. OKM rendeletben meghatározott 4000 Ft, egy szekértınek pedig 10-11 szakmát lehet odaadni. Ennek alapján a hivatal meghatározza a szakértıi díj végsı összegét, és errıl tájékoztatja az intézményt. Ha az elfogadja, és nincs hiánypótlás, akkor 2-3 hónap alatt lehet lebonyolítani az eljárást. Azonban ha túl magasnak találja a szakértıi díjat, akkor visszavehet a szakmacsoportok számából, csökkentve ezzel a költséget. A fizetés, az ellenırzés és az engedélykiadás is szakmánként történik. A vizsgaszervezési jogosultság egy lehetıség, és nem kötelesség az intézménynek.
17
Modláné Görgényi Ildikó: A TÁMOP 2.2.1 program eredményei, lehetıségei a felnıttképzést folytató intézmények számára A Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet fıigazgató-helyettese elıadásában beszélt: a TÁMOP keretében folyó fejlesztésrıl, annak elızményeirıl. Egy fejlesztési folyamatban a legfontosabb, hogy folyamatosan kommunikáljanak a benne dolgozók, az sem baj, ha idınként ellentmondanak egymásnak - hangsúlyozta a fıigazgatóhelyettes. Az Európai Közösségben is ugyanezek a problémák lépnek fel, országokon belül és országok között is. Tisztább, átláthatóbb képet tesz lehetıvé minden színtéren, ha közös a nyelv. Ez most az Európai Képesítési Keretrendszer lehet. Tapasztalata szerint évente 8-10 ezer Europass-t kérnek idegen nyelven, a legtöbb igény a felnıttképzıktıl jön, nem az iskoláktól. Az Európai Képesítési Keretrendszerre építve kialakult a Magyar Képesítési Keretrendszer. Elmondása szerint soha ilyen jól nem tudtak együtt dolgozni a felsıoktatással, a közoktatással és a felnıttképzéssel, mint ennek a keretrendszer alapjainak a letételekor. Ehhez azonban a már említett közös nyelv kellett. Ezt csak úgy lehetett elérni, ha a közös munka elején mindenki egyformán értelmezte az adott fogalmakat. Ebben a rendszerben fontos volt, hogy ne csak az állam által elismert képesítésekre, hanem bármelyik felnıttképzési programra, sıt a hatósági képesítésekre is gondoljanak. Saját elemzésére hivatkozva megjegyezte, hogy kb. 300 olyan hatósági képesítés van, ami részben vagy egészben benne van az OKJ-ban. Az Országos Képzési Jegyzékben az 1993-as megalakulásakor 3500 képesítés volt, majd ebbıl lett 950. Abban az idıszakban a felnıttképzés tudott megindulni, hiszen a szakmai- és vizsgakövetelmények a felnıttképzésben hamar készen voltak. A felnıttképzés már 1995-tıl felívelıen tudta a folyamatokat, a képzéseket megindítani, a vizsgákat megszervezni. Mi történt az iskolarendszerben? 1998-ban volt az elsı évfolyam indulása, és még 2004-ben is volt hagyományos vizsgáztatás. A két rendszer sajnos így ment párhuzamosan. A felnıttképzés volt az élenjáró abban is, hogy megindult a modularizáció. A felnıttképzésben ez abszolút nem volt új, az iskolai rendszerben viszont igen, hiszen a modularizáció elsı elemei az 1998-ban beindított központi programok voltak. Kialakult egy olyan rendszer, aminek elemeit, gondolatait hasznosítani lehetett. Ez azonban még nem kompetencia alakú rendszer volt. 1999 körül kezdet az ETF az Európai Képzési Alapítvány foglalkozni a kompetencia alapú rendszerrel és ez terjed most mindenhol Európában. Országonként eltérı,
18
hogy ezt ki hogyan tudja alkalmazni, bevezetni, felhasználni, mert nyilvánvalóan az unió a képzésre csak fı irányelveket ad ki, mint például: legyen átjárható, átlátható, együttmőködı mobilitást segítı, sztenderdizált. Az EU is nagy hangsúlyt tett a munkahelyi alapú tanulásra, tehát teljesen helyénvaló a kamara ilyen irányú törekvése, amivel ı egyet is ért.
A továbbiakban a TÁMOP 2.2.1 kiemelt projektrıl adott összegzést. Beszélt az alprojektek céljairól, az indikátorokról, a köztes fejlesztésekrıl és azok eredményeirıl. A 9 alprojekt: a pályakövetés rendszerének kidolgozásra, a minıségbiztosítás, a vizsgarendszer ellenırzése, a tartalomfejlesztés, vagyis tankönyvek, tananyagok, feladathalmazok elkészítése, a szakmai tanárok továbbképzése, szakmai szinten és idegen nyelvi szinten, a tanulószerzıdések számának emelése a munkahelyi gyakorlat ösztönzésével, illetve a projekttel kapcsolatos PR tevékenység. Elmondása szerint az elıkészítı szakaszban különbözı tanulmányokat felhasználtak fel, valamint a HEFOP 3.2.1 és a HEFOP 3.5.1 programok dokumentumait is hasznosították a projektben dolgozók. Kik a végfelhasználói ennek a projektnek? A lehetı legszélesebb kör a képzıktıl a szülıkig bezárólag. A felnıttképzés tekintetében a hallgatók, oktatók a felnıttképzést szervezık és maguk a felnıttképzık is minden anyagot tudnak használni, és le tudják tölteni az NSZFI honlapjáról. Utalt a korábbi elıadásban elhangzott kormányzati elképzelésre, miszerint egyszerősíteni kívánják az OKJ-t. Véleménye szerint át kell gondolni, hogy milyen alapon történjen ez. Úgy véli, van mit racionalizálni, de az eddigi fejlesztéseket nem kell kidobni. A TÁMOP II. szakaszában további feladatokat dolgoz ki az intézet, annak érdekében, hogy olcsóbb legyen a vizsgatétel készítési rendszer, de a titkosság se sérüljön. A további tervekben a gyakorlati oktatás fontossága került elıtérbe. Itt már nem csak a páros és többes modulokra, hanem a hiányzó modulok egy részére is készíttek javaslatot. A vizsgakövetelményeket át kell fésülni, mert fontos, hogy mindenkinek megfeleljenek ugyanakkor a modulrendszernek megfelelı mérésre és értékelésre kerüljön sor. Az Európai Uniótól az NSZFI arra kapta a forrást, és arra vállat kötelezettséget, hogy mőköteti a moduláris OKJ-t, az SZVK-kat és a központi programokat. Ehhez azonban az kell, hogy „olvasható lehessen az OKJ”. Az intézet megpróbálja azokat az elvárásokat összegyőjteni, amit a kormányzat kér és annak megfelelıen, átépíteni, továbbfejleszteni a jegyzéket. Nyomatékosította az elıadás elején elmondott együttmőködés és párbeszéd fontosságát, a felnıttképzési szervezetekkel, az
19
iskolarendszerrel, a fenntartókkal, stb. Sürgısen megoldandó feladatnak látja azt, hogy a korábbi képesítéseket pontosabban lehessen beszámítani. A fejlesztések tovább folytatódnak, azonban a prioritásokat a magyaroknak magunknak kell meghatározniuk. Ezekhez a prioritásokhoz célszerő tartani mindenkinek magát azért, hogy a fejlesztés valóban elégítse ki a gazdaság igényeit, de a társadalmi igényeknek is megfeleljen – zárta elıadását Modláné Görgényi Ildikó.
20
Borsi Árpád: A felnıttképzés sarokkövei: a bemeneti kompetenciák mérése és az elızetesen megszerzett tudás beszámítása A felnıttnek különösen joga van ahhoz, hogy egyéni tanulási utakat járjon be, hiszen ı más, mint a gyerek, rengeteg elızetes tapasztalattal rendelkezik, másképpen tanul, mások a motivációi és rengeteg egyéb olyan dolog van, ami az andragógiát meg is szokta különböztetni a tudósok szerint a pedagógiától. E gondolatokkal indította elıadását Borsi Árpád, a Felnıttképzık Szövetségének fıtitkára. Kérdés, hogy ez hogyan mőködik a világban és hogyan mőködik ez nálunk Magyarországon? Kiemelte, hogy az Európai Unió direktíváiban, a Life Long Learning koncepcióiban mindenhol szerepel az elızetes tudás beszámítása különbözı címekkel. Idınként olyan címmel, hogy a munkaerıpiachoz való közelítés, máskor meg olyan címmel, hogy az esélyegyenlıség növelése, az alacsony iskolai végzettségőek bevonása a munkaerıpiacra, a képzésbe vagy éppen olyannal, hogy a nem formálisan szerzett ismeretek és a formálisan szerzett dolgok közelítése. Magyarországon is megvannak az elhatározások, itt is nagyon sok dokumentumból, kormányhatározatból, stratégiai fejlesztési tervbıl kiderül, hogy az élethosszig tartó tanulás egy fontos dolog és ebben az elızetes tudás beszámítása, még fontosabb dolog. Felsorolta a jogszabályokat, amelyek kapcsolatba hozhatóak az elızetes tudás beszámításával. Így megemlítette, hogy a Felnıttképzési törvénybe bekerültek az akkreditáció kapcsán olyan elemek, ami egyébként az elızetes tudás beszámításáról szól. Az OKJ-ról tudjuk, hogy kompetencia alapú, modul rendszerő, ez nagyban segíti az elızetes tudás beszámítását, azaz aki már egy szakképesítést megszerzett, annak nem kell elvégeznie egy rokon szakképesítés ugyanazon modulját. Ennek gyakorlati megvalósításáról még nem sokat tudunk, mert kevés idı telt még el a bevezetése óta. Nem tudjuk még pontosan azt, hogy hány ember van, aki ezzel a rendszerrel igazából élni tudott, élni akart, vagy egyáltalán tudott róla- állapította meg a fıtitkár. A vizsgáknál is nagyon sokat beszélünk az elızetes tudás beszámításáról. Mindenki figyelmét felhívta a 21/2007. rendeletre, amely a szakmai és vizsgakövetelmények kiadásáról szól, alapvetı dolgokat rögzít, de ami azért az egész magyar oktatásügynek megrázkódtatást okozott azzal, hogy bizonyos szakképesítéseknél be lehet csatlakozni úgy is a képzésbe, hogy a szükséges formális iskolai végzettsége nincs meg az illetınek. Ezt tehát nem a
21
felnıttképzési törvény tette lehetıvé, nem a kormányrendelet, hanem ez a szakmai- és vizsgakövetelmények
kiadásáról
szóló
rendelet.
A sokat
módosított
akkreditációs
rendeletekrıl elmondta, hogy az egyéni tanulási utak esetenként nehezen összeegyeztethetıek az akkreditált képzési programokkal, hiszen, ha egy tanulni vágyó felnıttnek a beadott programból nem tanítunk meg mindent, mert nem kéri, akkor - a jogszabály szerint – már nem ugyanazt a képzési programot valósítjuk meg, tehát egy másik programot kellene neki írni, de azt az akkreditáció nem nagyon tudja kezelni. Emlékeztette a jelenlévıket arra, hogy a korábbi pályázati rendszerben lehetett támogatást kapni arra, hogy a képzı fejlessze a módszertanát, infrastruktúráját. Ezek közül az NFI-nél folyó elızetes tudás mérését célzó teszt alapú fejlesztést emelte ki, amelyet közkinccsé is tettek, több intézmény ki is próbálta, de nincs róla adat, hogy mőködtetik-e még ezeket a rendszereket. Úgy vélte: kevesen kérik az elızetes tudás beszámítását Magyarországon. Van néhány új projekt, amelyeket a felnıttképzık többsége is ismer. Ezek célja, hogy a témával kapcsolatos gondolkodást formálják, hogy kialakuljanak azok az eszközök, módszertani segédanyagok, amelyeket ingyenesen használhat a tudásmérésnél mindenki. Jelenleg a felsıoktatásban is folyik egy ilyen TÁMOP program a validáció bevezetésére, megszerettetésére és mőködtetésére. Nagyon jó módszertani ötleteket vannak arra, ha egy embernek kell megmérni a tudását. Hosszú idı és sok feladattal jár, de be tudjuk sorolni az egyén tudását, amivel rendelkezik. Akkor van a baj, ha ebbıl már kettı van, vagy három, öt van, tíz van, száz van, mert akkor már nehezebb a dolog. A bemeneti kompetencia mérésénél és beszámításánál széles érdekeltségi rendszer van, aminek meg kellene felelni. Emlékeztette a résztvevıket, hogy az említett Európai Uniós dokumentumok hangsúlyozzák, hogy az egyén van a központban, azonban ezt nem mindig sikerül figyelembe venni, mert rajta kívül szerepel benne, mint érdekelt fél, az állam, a képzı intézmény, és esetleg a munkáltató is. A közös nevezıt megtalálni nem egyszerő feladat, pedig addig nem is mőködtethetı a rendszer. Véleménye szerint akkor tudunk majd elırelépni igazából majd, amikor ezeket az érdekeket sikerül feltárni és olyan modelleket kitalálni, ami mindig mőködik minden intézménynél, minden körülmények között. A másik fontos kérdés, amire rávilágított: a finanszírozás kérdése. A felnıttképzık nagyon sok segítséget várnak, sok-sok fejlesztés zajlik, a folyamat végén kialakulhat egy olyan rendszer, amit megfelelı felkészítéssel, de mindenki széles körően tud alkalmazni.
22
Hol lehet mérni, hol van értelme egyáltalán a mérésének? Természetesen a folyamat végén, a vizsgán, illetve a képzés közben a modulzárásoknál, attól függıen, hogy valaki menet közben akar bekapcsolódni és úgy akarja elvégezni a képzést. Az idevágó fogalomgyőjtemény meg is fogalmazza, hogy a bemeneti kompetencia mérése nem azonos az elızetes tudás mérésével. A bemeneti kompetencia kétféle dolog lehet alapvetıen, vagy általános dolgot vagy szakmai dolgot mér azaz, hogy arra a képzésre alkalmas-e az egyén. Vannak olyan szakképesítések, ahol a befejezett 10. osztály a bemeneti feltétel. Mit tud a 10. évfolyamot elvégzett ember? Miért pont a 10. évfolyam után lesz alkalmas arra, hogy egy bizonyos szakmát tanuljon? – tette fel kérdésit a fıtitkár, amelyekre itt és most nem várt választ. Ezekben az esetekben felmerül szintén a bemeneti kompetencia mérése, ráadásul itt már lehet a szakmai részét is lehet mérni. A HEFOP 3.2.1 programban egy nagyon komoly módszertani útmutató született. Leírták azt, hogy melyik szakképesítéshez milyen kompetencia tartozik, és három csoportba sorolták: alapkompetenciákba, infokommunikációs kompetenciákba és szakmai kompetenciákba. Hangsúlyozta, hogy jó módszertani segédlet született, de ahhoz nem volt elég, hogy ezen egy felnıttképzı el tudjon indulni, és alkalmazni tudja, hiszen lehet, hogy nem is pedagógus, pláne nem mérés-értékelési szakember az illetı. Tehát ennél egy kicsivel több segítségre van szüksége a képzıknek. Ekkor jött a következı: ami a TÁMOP 2.2.1 projektben valósul meg. Nevezetesen olyan mérıeszköz csomag született, amely már konkrét feladatlapokat tartalmaz. Meglátása szerint ez segítséget tud nyújtani abban, hogy akár egy felnıttképzı is ezeket a méréseket elvégezze. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy ezeknek a feladatlapoknak az auditálási feladatait a Felnıttképzık Szövetsége nyerte el. Ha a munka során az látszik, hogy ezek a feladatok nem mőködnek, akkor azt jelezni kell az auditoroknak a szövetségen keresztül az NSZFI felé.
Zárógondolatként elmondta, hogy magát az eszközrendszert és ennek a logikáját egy következı alkalommal mutatja be, amikor már az FVSZ mögött lesz 150 feladatlapnak az értékelése. Bizakodását fejezte ki arra vonatkozóan, hogy ez a fejlesztés a felnıttképzésnek nagy hasznot fog hozni és segíti az elırelépést az elızetes tudás beszámítása vagy az ehhez szükséges eszközök fejlesztése terén.
23
