Felfedezőút a Bibliában NOVEMBER Philip Yancey & Tim Stafford szövegének fordítása. Saját használatra
NOVEMBER 6-7 Róma 7 - A törvény határai: A törvény jó célt szolgál – egy bizonyos pontig 7,18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Van egy kérdés, amely Pál apostol szinte minden levelében előkerül: Mi a haszna a törvénynek? Pál olvasóinak nagy része számára a „törvény” szó az ószövetségi szabályok és rituálék hatalmas gyűjteményét jelenti. Valahányszor az „új szövetség” vagy a „Krisztusban való szabadság” gondolatát hozza szóba, zsidó hallgatósága arra kíváncsi, mit gondol Mózes törvényéről. Isten még mindig engedelmességet követel? Farizeusi múltjának köszönhetően Pál kitűnően ismeri Mózes törvényeit. Ebben a fejezetben, amely a római levél legszemélyesebb fejezete, tele életrajzi részletekkel, Pál pontosan megfogalmazza, mit gondol erről a kérdésről. Amikor a törvény hasznos. Pál sohasem állítja, hogy a törvény érvényét vesztette volna. Azon a véleményen van, hogy a törvény az erkölcs alapvető kódexe, amely körülírja az Istennek tetsző magatartást. A törvény egyetlen haszna, hogy rámutat a bűnre: „A bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által.” Pál szerint az olyan szabályok, mint a tízparancsolat, hasznosak és jótékony hatásúak. Amikor a törvény tehetetlen. A törvénnyel azonban van egy nagy probléma. Csupán rámutat az ember bűnére, de semmivel sem teszi jobbá a bűnöst. Pál farizeusi múltjának egyik öröksége, hogy rendkívül érzékeny lelkiismerettel bír. Ám ahogy erre találóan rámutat, ez főként csak arra jó, hogy bűntudatot érezzen. A törvény leleplezi gyengeségeit, ám arra már nem képes, hogy erőt adjon azok leküzdéséhez. A törvény, vagy bármilyen szabályrendszer végül zsákutcába vezet. Külső segítség Ha valaki olyan fegyelmezett életvitelt folytat, mint Pál, annak nem jelent túl nagy nehézséget, hogy megtartsa a tízparancsolat nagy részét. A külső cselekedetek, mint a káromlás, gyilkosság, házasságtörés, lopás és hazugság könnyen mérhetők és ellenőrzés alatt tarthatók. Ám a belső, láthatatlan bűnök, például a gonosz kívánságok, sokkal nehezebben tarthatók kordában. Amint a hegyi beszédben Jézus rámutatott, az olyan láthatatlan bűnök, mint a kívánság, a kéjvágy és a harag ugyanolyan mérgező hatásúak lehetnek, mint azok külső megjelenési formái, vagyis a lopás, a házasságtörés és a gyilkosság. A római levél 7. fejezete átütő erővel mutatja be, milyen belső küzdelmet jelent, amikor a távolról sem tökéletes ember odaszánja magát a tökéletes Istennek. Azok a keresztények, akik arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként szabadulhatnának meg végre a bűntől, vigasztalást meríthetnek Pál őszinte vallomásából. Isten normáival szemben mindannyian tehetetlennek érezzük magunkat, és Pál éppen erre szeretne rámutatni. Semmiféle szabályrendszer nem képes megtörni a bűn és bűntudat ördögi körét. Külső segítségre van szükségünk ahhoz, hogy „az új életben a Lélek szerint szolgáljunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben” (6. vers). A 8. fejezet ezt a külső segítséget ünnepli. LétKérdések Milyen személyes, belső vívódásunk miatt érezzük leginkább tehetetlennek magunkat? Hová fordulunk segítségért?
NOVEMBER 8-9 Róma 8 - A Lélek szerinti élet: A megelevenített ember és a kozmosz drámája 8,31 Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? A 8. fejezetben Pál áttekintést ad arról, milyen változást hoz a Szentlélek az ember életébe. Először is, nyugvópontra hozza a bűn nyugtalanító kérdését, amelyet éppen az előző fejezetben vetett fel olyan erőteljesen. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” – jelenti ki az apostol. Halála és feltámadása által Jézus Krisztus örökre megoldotta a bűn problémáját. (A 4. fejezetben Pál a pénzvilág nyelvezetéből vesz kölcsön egy kifejezést, hogy elmagyarázza ezt a folyamatot. Isten a mi számlánkra „írja jóvá”, nekünk tulajdonítja Jézus tökéletességét, és nem a mi cselekedeteink alapján, hanem az ő érdemei szerint ítél meg minket.) Pál ismét emlékeztet az örömhírre: Jézus Krisztus nem maradt a halálban. Pál rávilágít, hogy ugyanaz az erő, amely feltámasztotta Krisztust a halálból, bennünket is megelevenít. Az életadó Szentlélek képes megtörni azt a sötét, halálos körforgást, amelyről a 7. fejezetben olvastunk. Megéri a küzdelmet Félreértés ne essék, a Szentlélek nem tünteti el a problémákat. A Biblia olyan nevekkel illeti a Szentlélek személyét, mint Közbenjáró, Segítő, Tanácsadó, Vigasztaló – ami arra utal, hogy a bennünk lakozó Isten képes megtenni mindazt, amit mi nem tudunk megtenni önmagunkért. Pál nem becsüli alá a szenvedéseket, az ő élete is tele volt verésekkel, bebörtönzéssel, hajótörésekkel, krónikus betegséggel. Azt azonban teljes meggyőződéssel állítja, hogy a jövőbeli megjutalmazás messze felülmúlja a jelen szenvedéseit. Ahogy az olimpiai sportolók éveken át edzenek, elviselik a fájdalmat, és szigorú fegyelemnek vetik alá magukat, csak hogy elérjék céljukat, és megnyerjék az aranyérmet, ugyanúgy a keresztények élete is sok nehézséget tartogathat (22–23. vers). A dicsőséges végeredmény érdekében azonban érdemes vállalni minden nehézséget. A hívő ember életében a történelem központi drámája zajlik: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” A bennünk végbemenő lelki győzelem valamiképpen közrejátszik az elbukott teremtett világ megszabadulásában és gyógyulásában. Az apostol emelkedett hangon fejtegeti a reménység szavait. A levél 8. fejezete azzal az ünnepélyes nyilatkozattal zárul, hogy semmi – egyáltalán semmi – nem képes többé elválasztani a hívőket Isten szeretetétől. Pál szinte örömujjongással hirdeti ezt az igazságot. LétKérdések A most olvasott fejezet alapján milyen változást eredményez a Szentlélek jelenléte mindennapi életünkben?
NOVEMBER 10-11 Róma 12 - Nézeteltérés a keresztények között: Hol a határ a jó és a rossz között? 12,9 Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A teológiáról sokan úgy tartják, hogy remetéknek vagy lakatlan szigetre vetődött hajótörötteknek való, akiknek van ideje arra, hogy naphosszat mélázzanak az Istennel kapcsolatos elvont kérdéseken. Ez a felfogás bizonyára tiltakozást váltott volna ki Pál apostolból, aki szerint a teológia cselekvésre késztet. Nem véletlen, hogy a Biblia legtömörebb teológiai irata olyan mindennapi, gyakorlati problémák megvitatásával zárul, mint a politika, a bosszúállás, a büszkeség, valamint a személyes kapcsolatok örömei és bosszúságai. Pál élete jó példa arra, miként alkalmazható a teológia a mindennapi életben. Ő valóban megélte mindazt, amiről prédikált. Miközben éppen az emelkedett hangvételű római levelet írja, úton van, hogy adományokat gyűjtsön az éhínség áldozatainak. A levél 12. fejezetében Pál a cselekvő szeretetről beszél. „Okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” – buzdítja olvasóit. A római gyülekezet tagjai – mind a zsidókból, mind a pogányokból lett keresztények – számára az áldozat kifejezés azokat a bárányokat és egyéb állatokat jelentette, amelyeket a templomba vittek, és átadtak a papoknak, hogy az oltáron levágják őket. Pál azonban rámutat, hogy Isten nem megölt állatokat, hanem élő embereket akar áldozatul. Isten előtt a legkedvesebb áldozat az odaszánt életű ember. LétKérdések Pál apostol korában a keresztények között vita folyt arról, hogy szabad-e húst enni, helyes-e megtartani bizonyos ünnepnapokat, illetve szabad-e bort inni. Milyen kérdéseken vitatkoznak ma a keresztények? Miként viszonyuljunk azokhoz, akikkel nem értünk egyet bizonyos kérdésekben?
NOVEMBER 12-13 ApCsel 26 - Váratlan helyzet: Lincselő csőcselék, merénylők és a római igazságszolgáltatás 26,22 „De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak.” Az apostolok cselekedeteinek utolsó néhány fejezete Pál apostol rendíthetetlen bátorságáról tanúskodik. Olyan merészen viselkedik a lincselésre összesereglett csőcselékkel szemben, hogy a római katonák kénytelenek a laktanyájukba vinni őt, hogy megvédjék a tömegtől. Másnap a zsidó vezető testület, a szanhedrin előtt okoz akkora felfordulást, hogy a római parancsnok már attól tart, hogy ízekre szaggatják Pált. Ezután negyven vallási fanatikus esküt tesz Pál megölésére. A nagy felfordulás közepette azonban Pál bátorító látomást kap az Úrtól, aki így szól hozzá: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” (23,11). Pálnak éppen erre a megerősítésre van szüksége. A fogoly beszédet tart Miután az éjszaka leple alatt megerősített őrség kíséretében kicsempészik Pált a városból, végre megérkezik a római helytartó palotájába. Megpróbáltatásainak azonban még koránt sincs vége. Miután Félix meghallgatja Pál védekezését, két évre börtönbe veti, hogy a zsidó vallási hatóságok kedvében járjon. A dühödt indulatokat azonban ez sem tudja lecsendesíteni. Amint Fesztusz, az új kormányzó megérkezik, a zsidó vezetők máris újabb halálos cselszövésbe fognak Pál ellen. Az apostolok cselekedeteiben Pál tizennyolc beszéde olvasható, amelyből az utolsó hármat válogatott hallgatóság előtt mondta el. A római hivatalnokok kíváncsiságát felébreszti a fogoly, akiről olyan sok szóbeszéd járja a birodalomnak ebben a távoli zugában, ezért elővezetik Pált, mint valami idomított medvét. A 26. fejezetben Pál a legelőkelőbb bíró, Heródes Agrippa király előtt mond nagyívű beszédet. Ennek eredményeként Pál régi álma, hogy eljusson Rómába, végre megvalósul – igaz, nem mint misszionárius utazik oda, hanem egy római hajón a birodalom foglyaként szállítják a fővárosba. LétKérdések Találkoztunk-e már ellenállással a hitünk miatt? Mit tanulhatunk Pál reakciójából?
NOVEMBER 14-15 ApCsel 27 - Tökéletes vihar: Az utolsó akadály a Rómába érkezés előtt 27,22 „Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.” Ebben a fejezetben egy szemtanú elbeszélését olvashatjuk egy tengeri viharról. Olyan vihar volt ez, ami talán tíz évenként egyszer fordul elő, és amelyet a túlélők sohasem felejtenek el. Sűrű felhők takarják el a napot és a csillagokat hosszú napokon és éjszakákon át. A hajón utazó kétszázhetvenhat utas és a legénység két hétig élelem nélkül hajózik, és senki sem lehet biztos abban, hogy megéri-e a következő napot. Senki, egy valakit kivéve: Pál apostolt. A fogoly átveszi az irányítást Lukács eleven képekkel festi elénk, mi játszódik le a fedélzeten. A tengerészek rángatják a recsegő-ropogó hajó köteleit, a legénység kihajigálja az értékes élelmiszerkészletet, sőt, még a hajó rakományát is kidobálják. A római katonák kivont karddal próbálják megakadályozni, hogy a tengerészek a saját bőrüket mentve elmeneküljenek a hajóról, és felkészülnek arra, hogy elvágják a foglyok torkát. Az általános pánik kellős közepén Pál előre kijelenti, mi fog történni. Isten látomásban megígérte neki, hogy eljut Rómába, és Pál még akkor sem kételkedik ebben, amikor a hajó már darabokra hullik körülötte. Pál ismételten bizonyságot tesz rendíthetetlen bátorságáról. A római százados minden bizonnyal felfigyel erre: rendkívüli kiváltságokat és védelmet biztosít Pálnak. Mire a vihar elcsitul, a hajón mindenki a rendíthetetlen nyugalmú tarzuszi fogoly útmutatásait követi. LétKérdések Általában hogy viselkedünk válságos helyzetekben?
NOVEMBER 16-17 ApCsel 28 - Végre Rómában: Pál eljut a fővárosba – igaz, bilincsben 28,23 Reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. A pogány gyülekezetek jövője nagymértékben azon múlik, mi történik Pállal, aki Isten választott apostola a pogányok között. Az apostolok cselekedeteinek utolsó néhány fejezete azt a lelki kötélhúzást ábrázolja, amelyben Isten jóra fordít egy majdnem tragédiával végződő eseményt. Pált letartóztatják, és felteszik egy Rómába induló hajóra. Útközben hajótörést szenvednek, de mindannyian épségben kiúsznak egy szigetre. Ekkor mérges kígyó marja meg Pált, ő azonban lerázza magáról a kígyót, majd kézrátétellel meggyógyítja a beteg szigetlakókat. Ezután újra útra kelnek, és néhány nap múlva megérkeznek Rómába. Pál tudja, hogy a kereszténység jövője múlik azon, hogy képes-e megvetni a lábát Rómában. „Minden út Rómába vezet” – tartja a közmondás. Mint valami gravitációs központ, úgy vonzza magához a város a kereskedelmi utakat, a vezetőket, a gondolkodókat, a szerencsevadászokat az egész birodalomból. Minden politikai és katonai hatalom Rómából indul ki. Kétség sem fér hozzá, hogy ez a város a világ fővárosa. Házi őrizetben Különös módon a keresztény hit legnagyobb szószólója fogolyként érkezik útjának végállomására, teljesen kimerülten, hiszen épp hogy túlélt egy rettenetes hajótörést. Az út során olyan megbecsülést vívott ki magának, hogy a hatóságok kesztyűs kézzel bánnak vele. Házi őrizetben tartják. Egy katona éjjel-nappal mellette van, valószínűleg összebilincselve az apostollal. Pál a körülmények ellenére tevékenyen tölti napjait. A legelső Rómában töltött héten magához hívatja a zsidó vezetőket, akik az új „irányzatról” faggatják. A következő hónapok és évek során Pálnak alkalma nyílik arra, hogy leveleket írjon azokhoz a gyülekezetekhez, amelyeket maga mögött hagyott. Befejezetlen történet Pálnak nincs többé lehetősége arra, hogy maga válassza meg hallgatóságát. Azokhoz beszél, akik felkeresik őt. De a hatalmas Róma szívében is bátran hirdeti az új királyságot és az új királyt. Hamarosan a császári udvartartás néhány tagja is a keresztény hitre tér. Így jut el a kereszténység Jeruzsálemből egészen Rómába. Amikor Lukács megszakítja az elbeszélés fonalát, Pál sorsáról még nem született döntés. A bibliatudósok többsége azonban úgy véli, hogy Pált szabadon bocsátották börtönéből, ő pedig továbbment, hogy új területeken hirdesse üzenetét. Lukács egy szóval sem említi ezeket az utakat, mint ahogy Pál bírósági tárgyalásáról vagy elítéléséről sem beszél. Írását egy képpel zárja, amelyben Pál apostolt szobájának falai között látjuk, amint látogatóinak prédikál. LétKérdések Mi is igyekszünk Pálhoz hasonlóan a legjobbat kihozni a nehéz helyzetekből?
NOVEMBER 18-19 Efezus 2 - Börtönlevél: Ideje végre szembenézni a legnagyobb kérdéssel 2,22 [Őbenne] ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. A világ több híres irodalmi alkotása is börtöncellában született. John Bunyan ott írta A zarándok útja című regényét. Alexander Szolzsenyicin, akárcsak Dosztojevszkij hatalmas munkássága szöges drótok között íródott. A Biblia egyes levelei – az efezusiakhoz, a filippiekhez, a kolosséiakhoz vagy a Filemonhoz írt levél – szintén börtönben keletkezett. Meglepő, hogy talán éppen ezek a könyvek alkotják a Biblia legreményteljesebb iratait. A börtönben végre jut ideje Pálnak az írásra. Nem kell városról városra utaznia, hogy oltogassa a tüzet, amit ellenségei gyújtottak. Teljes figyelmét az élet értelméről szóló emelkedett gondolatoknak szentelheti. Feltekintés Egy fogoly, aki tizennégy évet töltött egy kubai börtönben, elmondta, miként tartotta saját magában a lelket: „A legrosszabb az egészben az egyhangúság volt. A cellámnak nem volt ablaka, ezért gondolatban létrehoztam egyet az ajtón. Az elmémben gyönyörű tájképet »láttam« hegyekkel, sziklás szakadékokba zúduló vízesésekkel. Egy idő után mindez olyan valóságosnak tűnt számomra, hogy minden erőfeszítés nélkül magam elé tudtam képzelni, valahányszor ránéztem a cellám ajtajára.” Az efezusi levél sejteni engedi, mit láthatott Pál apostol, amikor gondolatait szabadjára engedte, és túltekintett a bezártság egyhangúságán. Először is, maga előtt látta az általa alapított gyülekezetek lelki növekedését. Legtöbb börtönlevelét a címzett gyülekezet elevenségéért való túláradó hálaadással kezdi. Ezután, amint az efezusi levélből is látható, nyitogatni próbálja olvasói lelki szemeit (1,18), hogy meglássák a rájuk váró reménységet. Kozmikus kérdések Az efezusi levél csordultig van szenzációs örömhírrel. Pál egyéb leveleivel ellentétben, az efezusi levél nem tesz említést sürgető problémákról. Az apostol megkönnyebbült sóhajtással fordul az elképzelhető legnagyobb kérdés felé: Mi Isten végső terve a világgal? Pál a következő választ adja a kérdésre: „a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van” (1,10). Saját pillanatnyi körülményeinél messze magasabbra, sokkal nagyobb, kozmikus kérdések felé emeli a tekintetét. Különös dolog, hogy Pálnak börtönbe kellett kerülnie ahhoz, hogy felszabaduljon erre a boldog szárnyalásra. Valahányszor új gondolatmenetbe kezd, nem tudja megállni, hogy ne törjön ki éneklésben vagy imádságban. Nem csoda, hogy Samuel Taylor Coleridge, az angol költő azt írta az efezusi levélről, hogy az „a legfenségesebb írásmű, amelyet ember valaha írt”.
LétKérdések Pál örömteli üzenetében mit tartunk a legbátorítóbbnak?
NOVEMBER 20-21 Efezus 3 Sikertörténet: Egység a sokféleségben 3,17–18 [Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt], hogy … a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység. Pál apostol korában Efezus városa híres volt vallási életéről – de nem az apostoli értelemben vett vallásról. Efezus a római Diána istennő tiszteletének központja volt, lakosai pedig büszkék voltak az istennő tiszteletére emelt templomra. Az épület az ókori világ hét csodája közé tartozott, ahol több száz hivatásos prostituált-papnő szolgálta ki az „istentiszteletre” érkezőket. Ebben a valószínűtlen városban Pál egy már létező kis keresztény közösségre bukkan. Az efezusi hívők hallottak valamennyit Keresztelő Jánosról, Jézusról azonban kevesebbet, a Szentlélekről pedig hallomásuk sem volt. A következő két év során Pál ebben a városban prédikál. A gyülekezet hamarosan megerősödik, és az ige terjedni kezd Ázsia egész tartományában. Jelek és csodák követik Pál efezusi szolgálatát, ami annyira lenyűgözi a helyi mágusokat és halottidézőket, hogy nyilvánosan elégetik értékes mágikus tekercseiket. A lelkesedés láttán az efezusi kereskedők, akik a bálványok árusításából jókora hasznot szereznek, kiűzik Pált a városból (A történet háttere az ApCsel 19-ben olvasható). Pozitív megközelítés A legtöbb korai gyülekezethez hasonlóan, az efezusi közösségnek is nagy etnikai és vallási különbségekkel kellett megbirkóznia. A zsidó háttérből érkezett hívők számára komoly nehézséget jelentett, hogy befogadják gyülekezetükbe az egykori bálványimádókat. Az efezusi levélnek ez a szakasza kifejezetten az egység kérdéseivel foglalkozik. Az új közösség, amely zsidókból és pogányokból áll, Pál számára minden idők egyik legnagyobb misztériuma, amelyben Isten eredeti terve csúcsosodik ki – az a terv, amely évszázadokon át rejtve volt, most azonban ismertté lett. Pál emelkedett hangon csodálkozik rá Isten tervére, amely a szeme láttára teljesedik be. Arra biztatja olvasóit, hogy gondolják végig, mit jelent Krisztust képviselni ebben a világban. Amikor az emberek a keresztényekre tekintenek, vajon észre veszike bennük Krisztus tulajdonságait? LétKérdések Pál korában a zsidók és a pogányok súlyos megosztottságban éltek egymás mellett. Milyen csoportosulások osztják meg leginkább a mai keresztényeket?
NOVEMBER 22-23 Kolossé 1 - A szakadék áthidalása: Amit hiszünk, annak az életünkre is hatással kell lennie 1,19–20 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent. Ne lepődjünk meg, ha a kolosséi levél kissé mintha ismerősnek tűnne. Verseinek több mint a fele szoros párhuzamban áll az efezusi levél verseivel. Kolossé és Efezus szomszédos városok voltak, és egy efezusi hívő volt az, aki az evangélium üzenetét Kolosséba eljuttatta. Pál sohasem járt Kolosséban, levelének címzettjei csupán hírneve alapján ismerték őt. A levél optimista hangvétellel kezdődik, amelyben Pál hálát ad Istennek a kolosséiak lelki fejlődéséért. Ezután tér rá a téves tanítás problémájára, amely beszivárgott a gyülekezetbe. Gyakorlati alkalmazás Pál levelei általában a következő mintát követik: üdvözlés, imádság, teológiai tanítás és annak gyakorlati alkalmazása a keresztény életre. Jóllehet Pál gyakorta átevez a teológia mélyebb vizeire, levele végén mindig visszavezeti olvasóit a gyakorlati kérdésekhez: mit jelentenek a teológiai igazságok a mindennapi életben? Egyetlen ünnepélyes bekezdésben (15–20. vers) megtalálható Krisztus mindenhatóságának sűrített summázata. Ezt követően Pál lefordítja mindezt a gyakorlat nyelvére: Krisztus mindenekfelett álló hatalma nem választ el minket Istentől, inkább közelebb visz hozzá. Egyedül Krisztus képes áthidalni a hatalmas szakadékot Isten és az emberiség között.
LétKérdések Átéltük-e már az Istennel való megbékélés nyugalmát (22. vers)? Ha még nem, mi tart vissza minket ettől?
NOVEMBER 24-25 Pál levele Filemonhoz - Személyes szívesség: Pál minden tehetségét latba veti barátja érdekében 17. vers Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. A Filemonhoz írt levél Pál apostol legrövidebb és legszemélyesebb levele. Pál egy barátjának ír, hogy szívességet kérjen tőle – méghozzá nagy szívességet, hiszen egy ember élete múlik rajta. Mint a legtöbb köztiszteletben álló polgárnak abban az időben, Filemonnak is vannak rabszolgái (a történészek becslése szerint mintegy hatvan millió rabszolga élt a Római Birodalomban). Onézimosz Filemon rabszolgája volt, de megszökött tőle, majd Rómában találkozott Pállal, és keresztény hitre tért. Talán egy börtöncellában volt összezárva az apostollal. Az Onézimosz görög név, melynek jelentése: „hasznos”. Pál szellemes szójátékkal él: a szökött rabszolga haszontalan, de ha az egykori rabszolga megtér, nagyon is hasznosnak bizonyulhat – feltéve, hogy Filemon megfelelő lelkülettel fogadja őt. Pál arra kéri barátját, hogy fogadja vissza Onézimoszt, „most már nem úgy mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet”, mint szeretett testvért. Bár a római társadalomban hatalmas szakadék választja el a rabszolgákat a rabszolgatartóktól, Pál szerint Krisztusban még ez a szakadék is áthidalható. LétKérdések Vannak-e olyan helyzetek az életünkben, amikor mi magunk is közbenjárhatnánk a megbékélés érdekében?
NOVEMBER 26-27 Titusz 2 - Elintézetlen ügyek: Miért nehéz a lelkipásztorok munkája? 2,7 Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben. Pályafutásának korai éveiben Pál egy forgószél energiájával vitte az evangélium üzenetét a Közel-Kelet távoli zugaiba. Az évek múlása és gyenge egészségi állapota miatt azonban teherbírása csökken, ráadásul utolsó éveinek nagy részét börtönbe zárva tölti. Munkájának folytatását egyre inkább hűséges munkatársaira kénytelen bízni. Előretekintve a jövőbe úgy látja, hogy a külvilág egyre nagyobb figyelemmel fordul a keresztény gyülekezet felé. Tituszhoz írt levelében arra nézve ad tanácsot, hogy a közösség különböző csoportjai miként mutathatnak jó példát az őket figyelő világ számára. Az ellenféllel való megküzdés legjobb módja, ha „semmi rosszat sem tud mondani rólunk”. Ostoba vitatkozások A krétai gyülekezetben különféle mítoszok és „ostoba vitatkozások, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdések, viszálykodások és törvényeskedő harcok” ütötték fel a fejüket (3,9), amelyek sok hasonlóságot mutatnak azokkal az eretnekségekkel, amelyek miatt Pál a kolosséi gyülekezetet is intette. Titusznak fel kell készülnie a tanítással és az életmóddal kapcsolatos problémák megfelelő kezelésére, hogy az egyház a helyes irányban haladjon tovább. LétKérdések Azokból a tanácsokból, amelyeket Pál a különféle csoportnak ad ebben a fejezetben, melyek vonatkoznak legközvetlenebbül ránk?
NOVEMBER 28-29 1 Timóteus 1 - Aggasztó hírek: Tíz év után az efezusi gyülekezet segítségre szorul 1,18–19 Harcold meg a nemes harcot, tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet. A nők szerepe a gyülekezetben, szociális igazságosság, a fenntartási költségek előteremtése – általában ilyen és ehhez hasonló kérdések szerepelnek a mai egyházi közgyűlések napirendjében. Pál apostolnak hasonló kérdésekkel kellett foglalkoznia az I. században, alig néhány évtizeddel Jézus földi életét követően, amikor az efezusi gyülekezetben merültek fel ezek a gondok. Az efezusi levél Pál apostol egyik legörömtelibb levele, most azonban, majdnem tíz évvel személyes látogatása után, Pál aggasztó híreket hall Efezusból. A gyülekezetnek nagyobb szervezettségre van szüksége, és a közösség tagjainak egyetértésre kell jutniuk az istentiszteleti élet, valamint az evangelizációs programok terén. Ha ez nem történik meg, a közösség a vég nélküli nézeteltérések és szakadások felé sodródik. Pál bizalmas munkatársa Hálátlan munkájában Pál Timóteusra, szeretett munkatársára támaszkodik. Hozzá írt leveleiben háromszor is utal Timóteus különleges elhívására. Ennek a fejezetnek a 18. versében a róla szóló „korábbi próféciákat” említi az apostol. Később, az 1Timóteus 4,14-ben Pál arról a kegyelmi ajándékról tesz említést, amelyet Timóteus a gyülekezet véneinek „kézrátételével” kapott. Végül a 2Timóteus 1,6-ban Pál ismét emlékezteti őt Isten kegyelmi ajándékára, „amely kezeim rád tétele által van benned”. Timóteus keresztény családból származott, anyja és nagyanyja egyaránt hívő asszonyok voltak, ami ritkaságnak számított az ősegyházban. Miközben Pál ezt a levelet írja, Timóteus Efezusban szolgál, mint a gyülekezet lelkipásztora. A Jelenések könyvének 2. fejezete azt sejteti, hogy Timóteus nem járt teljes sikerrel a levélben említett problémákkal szembeni küzdelemben. LétKérdések Milyen problémákkal küzd saját gyülekezeti közösségünk? Vajon milyen tanácsot adna nekünk Pál apostol?
NOVEMBER 30 - DECEMBER 1 2 Timóteus 2 - Utolsó szavak: Pál nem saját körülményeivel törődik, hanem Timóteust bátorítja 2,2 És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. A Timóteushoz írt második levél csaknem bizonyos, hogy Kr. u. 66–67 körül keletkezett, a kegyetlen Néró császár idejében. Ekkor a kereszténység már nem csupán a judaizmus egyik oldalági szektája volt, hanem a sok ezer hívővel meghatározó erőt képviselt, így az új vallás Néró támadásainak könnyű céltáblája volt. Pált Rómában újra börtönbe vetik, ahol durva bánásmódban van része: megbilincselve tartják fogva egy hideg cellában, amelyről még a barátai sem tudják, hol van. Az apostol elhagyatottnak érzi magát, és kezd erőt venni rajta a csüggedés. Búskomor irat A levél hangulata meglehetősen búskomor. Pál olykor sebezhetőségét vállalva feltárja félelmeit és magányosságát. Máskor, mint itt, a 2. fejezetben, lelkesítő szavakkal igyekszik tartani a lelket Timóteusban – és talán saját magában is. Az apostol élete végéhez közeledve még egyszer, mint utolsó emlékeztetőt, összefoglalja üzenetét: a tiszta életre vonatkozó tanácsait, egyes teológiai kérdéseket, lelkesítő párhuzamokat, egysoros példabeszédeket, figyelmeztetéseket, közmondásokat. Ebben a könyvben hiába is keresnénk a gondolatmenet logikáját, Pál nem fordított erre figyelmet. Jó példa erre, hogy egyetlen bekezdésen belül (2,1–7) három hasonlatot sorol fel egymás után: a katona, a sportoló és a földműves képét. Mivel a levél olyan barátnak szól, aki jól ismeri őt, Pál nem tartja szükségesnek, hogy bővebb magyarázatot fűzzön ezekhez az analógiákhoz. Csupán felsorolja őket, értelmezésüket pedig Timóteusra bízza. Pál sejti, hogy veszély leselkedik rá, és azt szeretné, ha Timóteus is felkészülne a rá váró nehézségekre. A hagyomány szerint Pál Rómában mártírhalált halt. Életművének köszönhetően azonban, amelyet Timóteusra és a többi hűséges munkatársára hagyott, a gyülekezetek, amelyeket annyira a szívén viselt, tovább folytatták munkáját. LétKérdések Milyen levelet hagynánk hátra, ha a halállal kellene szembenéznünk?
DECEMBER 2-3 LÉTFONTOSSÁGÚ LEVELEK Zsidók 2 - A nagy földre szállás: Miért jött Jézus a földre? 2,18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. Azok a modern kori kérdések, hogy mi az előnye egyik vallásnak a másikkal szemben, valójában már évezredek óta vita tárgyát képezik. A zsidókhoz írt levél például olyan emberekhez szól, akik a zsidó vallás és az új hit, a kereszténység között ingadoznak. A szerző világosan rámutat a kétféle hit közötti lényegi különbségre, mégpedig egyetlen szóban összegezve: Jézus. A levélíró kifejti, mekkora jelentőséggel bír az, hogy Isten leszállt a földre, és emberré lett. Jézus nem oldotta meg varázsütésre az összes emberi problémát, amint talán mi szerettük volna, hanem alávetette magát ugyanazoknak a nehézségeknek, amelyekkel mindannyian találkozunk. A levél az összes többi újszövetségi könyvnél messzebbre megy Jézus emberi természetének bemutatásában. Életmentő küldetés Mi a jelentősége annak, hogy Jézus magára vette emberi természetünket? A zsidókhoz írt levélből két meggyőző választ kapunk erre a kérdésre. 1. Halála által megszabadított minket a halál hatalmából, és örök életet szerzett számunkra, amely mentes lesz azoktól a problémáktól és nehézségektől, amelyektől jelenleg szenvedünk (14–15. vers). 2. Miután személyesen tapasztalta az általános emberi kísértéseket, a feltámadott Jézus nagyobb segítséget nyújthat nekünk kísértéseink között (18. vers). Sem a mennyben lakozó Isten, sem angyalai nem lettek volna képesek arra, hogy mindezt véghezvigyék. Jézus azért jött a földre, hogy valóságos életmentő küldetést hajtson végre, amelyben megszabadítja az emberiséget a rabszolgaságból. Krisztustól távol, állandó halálfélelemben és kudarcaink kötelékében éltünk. Egyedül Jézus tudott bennünket megszabadítani. Ezért méltó a hálánkra, és arra, hogy higgyünk benne. LétKérdések Milyen félelemből vagy kötelékekből szabadított meg minket Jézus?
