Fél hatkor már 5-10 másodpercenként lõttek ki könnygázgránátot, illetve gumilövedékeket

A TARTALOMBÓL: Az agresszív kisebbségrõl . . . . . . . . . . . . . 2 A lelkek nem eladók!. . . . . . . . . . . . . . . . 3 Egyéni beszámolók 2006. október 23. . . . 8 Megdõlt a magyar könnygázrekord . . . . . 9 Disznópásztorok a kastélyban . . . . . . . . 12 2006. október 23. percrõl-percre . . . . . . 14 Kormánypárti politikai apartheid . . . . . 15 Hatalom pelenkában . . . . . . . . . . . . . . . 17 Levél a Fidesznek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Az idõk jelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Ünnepi hírek a „szabadság fõvárosából” 24 Miért hallgat a magyar értelmiség?!. . . . 25 Az MSZP nem örököse 1956 – nak! . . . 25 Gondolattalan MSZP, gyáva . . . . . . . . . 26 kormányzat, paravánnal elzárt nép Magánvélemény október 23-ról. . . . . . . 30 Add össze és uralkodj. . . . . . . . . . . . . . . 30 Szabálytalanul intézkedtek a rendõrök . 31 október 23-án?

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Lõtt sebbel szállítottak kórházba egy férfit Súlyos sérültje is van az oszlatásnak. A Bazilika mellett fél órával ezelõtt egy férfit több, lõtt seb miatt kellett ellátni. A sebesülthöz a rendõrök segítségével sikerült csak mentõt hívni. A szolgálatos orvos a helyszínen nem tudta megmondani, milyen lövedéktõl származnak a sérülések. Egy lövedék a hírTV tudósítóját is eltalálta. Úgy tudjuk, gumilövedékkel találat érte a kereszténydemokraták egyik képviselõjét is, fél ötkor az Alkotmány utcán az oldalán és a combján találták el. Jelenleg kórházban ápolják. Több embert gumilövedékkel lõttek meg a rendõrök, köztük járókelõket is.

Fél hatkor már 5-10 másodpercenként lõttek ki könnygázgránátot, illetve gumilövedékeket az egyenruhások. Egyik helyszíni tudósítónk beszélt egy olyan férfival, akit akkor találtak el, amikor kilépett a Deák téri metróállomásról, amelyet nem zártak le a Fidesz megemlékezése alatt. Tudósítónk azt is elmondta, hogy a Deák tér közelében raklapszámra hagytak ott díszköveket a munkások. Hat órakor a rendõrök a Deák és a Madách térrõl kiszorították a tüntetõket. Folyamatosan lõtték õket könnygázzal, vízágyúval és gumilövedékkel. A tömeget lovas rendõrök rohama szorította ki a térrõl. Mindenki arra menekült, amerre tu-

Gyurcsány Ferenc igazat is tud mondani. Nem gyakori ez nála, de a vak tyúk is talál szemet. A Nemzetbiztonsági Kabinet ülése után a következõket mondta: „Ez egy kisebbség agressziója, amit a többséggel szemben követ el, és a magyar rendõrség helyesen teszi, ha védi a többség jogát“. Teljesen igaza van. A baj csupán az, hogy a rendõrség nem a többség jogát védte a mai napon, hanem az agresszor kisebbségét. Mert senki elõtt sem lehet kétséges, hogy az a kisebbség, amely agresszióval - szóval erõszakosan - tartja meg a hatalmát, azért kényszerül erre az eszközre, mert köztörvényes bûncselekménnyel (Btk. 211. § e) bekezdés) szerezte meg azt. Ez nem lenne mindenki számára egyértelmû, ha nem vallotta volna be maga Gyurcsány Ferenc. Mivel az Alkotmánynak nevezett 1949. évi XX. törvény az erõszakos hatalomgyakorlással szemben mindenki kötelességévé teszi a szükséges törvényes intézkedések megtételét (2. § (3) bekezdés), a tüntetõk nem csupán jogot gyakoroltak, hanem alkotmányos kötelezettségüket teljesítették. Most még a rendõrség nem az agresszor kisebbség ellen lépett fel. Most még. Nem lehet elmenni a mellett, hogy a Corvin közi tüntetés után jól begyakorolt módszerrel megosztották a tömeget. Hogy miért volt erre szükség? Nagyon kézenfekvõ a válasz. Délután sms és körtelefon szólította a Kossuth térre hat órára a bárhol tüntetõket, azért, hogy Alkotmányozó Nemzetgyûlésen szûntessék meg azt a

dott, a szûk utcákon futottak az emberek. A tüntetõk „elkötöttek“ két második világháborús tankot is az Erzsébet térrõl. Az egyiket a demonstrálók tolták maguk elõtt, a másikba valaki beleült, és vezette. Hat óra után a Dohány utcánál voltak összecsapások, a rendõrök állítólag paprikagázt vetettek be, amely rendkívül csípi a szemet, az ott lévõk alig tudtak levegõt venni. A helyszínen lévõ tudósítónk szerint fejmagasságban repültek a lövedékek. A Fidesz nagygyûlésrõl távozók is súlyos helyzetbe kerültek, miután békésen hazaindultak, ám a rendõrök a nyugdíjasokat és fiatalokat is verni kezdték. HírTV

törvénytelen állapotot, amelyet az agresszív kisebbség hatalombitorlása jelent. A megosztott, szétforgácsolt tömeg el sem juthatott a kordonokkal körülzárt Kossuth térig, hogy visszavegye azt a törvénytelenül elfoglaló hatalmi erõszakszervtõl és megvalósítsa a rendszerváltást elindító Alkotmányozó Nemzetgyûlést. A mellett sem lehet elmenni, hogy amikor az Astoriánál önbálványozó Fidesz-vezetõket megkérték a tõlük mindössze kétszáz méterre könnygázzal és gumilövedékkel támadott tüntetõk arra, hogy lennének kedvesek legalább egy félmondattal szolidaritást vállalni velük, így hárították el a kérést: „Ez nem a Fidesz ügye“. Ezzel megerõsítették, hogy társtettesei a köztörvényes bûncselekménnyel hatalomra jutott Gyurcsány Ferencnek és kormányának. Farizeusi képmutatással megvert társtettesek, mert október 24-ére parlamenti interpellációt késztenek elõ azzal a kormányzati tettel kapcsolatban, ami „nem a Fidesz ügye“. Így tehát 2006. október 23-a nem fejezte be 1956-ot, de minden magyar ember számára egyértelmûvé tette, hogy a függetlenségünk visszaszerzésével elért beteljesedés nem várhat sokáig, mert nemcsak a kormány, hanem az egész rendszer a diktatúra helytartója. Kelt a kordonnal elzárt budapesti Kossuth tér mellett, 2006. október 23-án. Halász József, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány társelnöke FÚSZ INFO

A TELEGRAPH ÍRJA

Kuncze Gábor és Gergényi Péter személyében a tegnapi és a mai nap folyamán Gyurcsány mellé két újabb, a magyar belpolitikában továbbiakban vállalhatatlan személy került, akiknek a mai nyilatkozataik alapján nincsen helye továbbra sem a közéletben, sem az MSZP (és SZDSZ) közvetlen kézi irányítása alatt álló fegyveres testületekben, nos, errõl, eddig sehol egyetlen újságban vagy internetes portálon nem esett szó. Pedig figyelve az idei önkormányzati választások után kialakult magyar pártpolitikai viszonyokat, hallgatva a mára egy újszülött kolibri fióka súlyával megegyezõ, a súlyos választási vereség miatt lemondott SZDSZ vezérének vérforraló szavait, olvasva a mára virradó éjszakai eseményektõl elbizonytalanodott, a korábbi határozottságát ügyetlenül keresõ Gergényi Péter nyilatkozatát, nem csak a nyugati demokráciában élõ józan emberek, hanem a minden becsületes magyar állampolgár számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek a 40-50 évvel ezelõtti pufajkás munkásõrök stílusában megszólaló alakoknak sürgõsen el kell tûnniük a nyilvánosság szeme elõl. Kunczénak nem lenne szabad megvárnia a jövõ márciust sem, mert személye mostanra a már nem is béna, hanem inkább egy döglött kacsa állapotába került Gyurcsány Ferenccel egyenértékûen visszataszító lett. Kate Connolly

2

jó ha figyelünk

– avagy Amikor a hatalom gyõz a jog felett – Hát itt van, eljött a pillanat! Az ötvenedik évforduló. Balsors, akit régen tép, de nem hoz reánk víg esztendõt. Nem hoz, mert a forradalmat orosz tankokkal leveretõ Kádár szellemi örökösei ülnek a hatalomban még ma is. Azok az egykori pufajkások, akik akkor még tevékeny résztvevõi voltak a szabadság iránti vágy sárba tiprásának, még ma is a hatalom részesei, még ma is hallatják szavukat, osztják az észt és a „demokráciát”, ha kell, ha nem. Semmi sem változott. Kinyithatod, járathatod a pofádat, ha akarod, de, ahogyan azt egykoron Marosán elftárs oly találóan megfogalmazta, „nem a zsemle a kicsi, a pofátok nagy!”. A kiváltságos elit, az egykori kommunisták és ÁVÓ-sok leszármazottai (lásd Bauer, és Petõ) kivételezettekként, az érinthetetlenek és sérthetetlenek kasztjaként uralja azt a torzót, amit manapság a dús képzeletû nép csak „demokratúra” néven emleget. A szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a népi szellemesség kreativitásával tökéletesen leírja ezt a kis vagy nagy, mindenki döntse el maga, magyar abszurdot. Voltunk mi már Operett-Magyarország, Patyomkin-ország, Következmények nélküli ország, és még hosszan sorolhatnánk a különféle jelzõs szerkezeteket, melyekben egy közös vonás van, az, hogy nyomorunkban már csak a humorhoz fordulhatunk, hogy egyáltalán ép ésszel felfogjuk és átvészeljük azt a tragédiát, ami ma hazánkkal, ezzel a szerencsétlen sorsú, és néhány felelõtlen egyéni haszonszerzõ vezérletével végképp elfuserált és tönkretett országgal történik.

jó ha figyelünk

Látszatországban élünk, ahol torz tükröt tartanak az emberek elé. Mindenki tudja, hogy hamis a kép, amit lát, de egyenként túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy lerázzuk magunkról a szellemi béklyót, a zsarnokot. Az összefogásról, az együvé tartozásról pedig már jó ideje leszoktatott minket a kádári gulyás- és fridzsider-kommunizmus posvány langymelege. Kicsikét engedtek élni, gyarapodni, elhitették velünk, hogy nincs is itt olyan nagy baj, cserébe csak egyet kértek, tartsd a pofád!, ha kell a sírig! (Lenin eftárs visszadobta a gyerekek labdáját, holott közibük is lövethetett vóna!) Illetve, kértek õk még valamit! Még valamit, amit eddig még nem sikerült teljesen megvalósítaniuk. Még valamit, amit ha sikerül elérniük, az ország, a nemzet elveszett, meghal, megszûnik, eltûnik a demokráciák sorából. Jó úton haladnak afelé, hogy ezt elérjék. Valamit, ami ellen – körülbelül az ország lakosságának fele, a jobbik fele – minden ízében, minden porcikájában tiltakozik, ha tetszik zsigerbõl nemet mond. Azt

akarják elérni, azért dolgoztatják ölebmédiájukat és szolgalelkû megmondóembereiket a nap huszonnégy órájában szüntelenül, hogy a nép, az istenadta, ne csak elfogadja, hanem szeresse is a zsarnokot. De ez nem fog sikerülni! A magyar nép – kényszerûségbõl – elfogadta a törököt. Elfogadta, de soha meg nem szerette. Pedig másfél évszázad az bizony nagyon hosszú idõ. A magyar nép – kényszerûségbõl – elfogadta a labancot. Elfogadta, de soha meg nem szerette. Aztán jött 1848 és 1867. Aztán jött 1956. Aztán 1989. És amire senki sem gondolt volna, de mégis megtörtént, már a ruszkik is régen hazamentek. „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – mondja a költõ. Legyen az bármilyen természetû. Mégis a szellemi, a kulturális zsarnokság az, amelyik a legveszélyesebb. Lehet szegényen is hû valaki a hazájához, a népéhez, a nemzetéhez, de amikor gonosz erõk azon munkálkodnak, hogy egy országot egy népet, egy nemzetet fosszanak meg az identitásától, a kulturális gyökereitõl, a hagyományaitól, ott „vétkesek közt cinkos, aki néma”! Óriásplakátokkal takarják el a tüntetõket a külföldi vendégek elõl. Hát mit gondolnak ezek, hol élünk? Mintha még mindig a régi, jó öreg XIX. vagy XX. században lennénk, ahol a „ha a szõnyeg alá söpörjük a problémát, akkor az meg is szûnik létezni”-típusú bolsevik mentalitás volt az uralkodó. (Sztalin eftársnak volt kedvelt módszere a fotóretusálgatás.) Ma, amikor az Internet világában csak egy kattintás, és azonnal látjuk, hogy mi zajlik a világ másik

3

felén. Hát azt hiszik, hogy a külföldi vengdégek, nagykövetek, diplomaták és uralkodók, nem tájékozódnak, mielõtt idejönnének? Az adott ország titkosszolgálata nem értesíti õket, hova is készülnek elutazni? Ugyan kérem! De hát õk már csak ilyenek, a múlt emberei, a múlt gondolataival, a múlt eszméivel és a múlt megoldásaival. Csodálkozunk hát azon, hogy nem képesek megfelelni a ma kihívásainak? Annak idején a szocialista külügyminiszter-pártelnöktõl (Kovács „Smith ügynök” Lászlótól) hallottuk elõször a 2002-es önkormányzati választások megnyerése után, hogy a baloldali polgárok gyõztek. Nem sokkal késõbb Szili Katalintól, az Országgyûlés elnökétõl az 1956-os forradalom tiszteletére rendezett ünnepségen tudhattuk meg, 1956 baloldali forradalom volt. Még ezt is lenyúlják. Már ezt is lenyúlják. Lopnak, mint a szarka. Mindig csak az kell nekik, ami a másé. Persze, hogy az kell, mert sajátjuk nincs. Nincs saját elképzelésük, víziójuk a jövõrõl, az országról, egyáltalán semmirõl, nincsenek saját gondolataik, csakis az önös létezés az, ami érdekli õket. Nem is lehetnek saját gondolataik, hiszen – ahogyan azt Szolzsenyicin mondta – „Kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. Hataloméhségük,cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára” Milyen hitelességû az, amikor az egykori pufajkás, aki kevéssel ezelõtt még arról hadovált, hogy itt ‘56-ban dúlt az ellenforradalom, ma koszorúz, meg tiszteleg a forradalom hõseinek emléke elõtt? Hát körülbelül ilyen: „A pufajkás brigádban a törvényes rendet védtem” – nyilatkozza Horn egy német lapnak adott interjújában. Horn szerint 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. És még hozzáteszi: „Nem állítom, hogy a történelmet el kell felejteni, ám ma már egy másik generációhoz tartozunk, amelyik tanult a múltból” vélekedik az egykori pufajkás, a vaskoronás kis-nagy ember.

4

Nem papa, nem tartoztok semmiféle fajta másik generációhoz, Ugyanazok a pufajkások vagytok, akik voltatok, akik a szovjet tankok mögött fedezékbõl gyáván, odadörgölõzve a nagy testvérhez vérbe tiportátok a szabadságot. Megismerünk benneteket még akkor is, ha a pufajkát Armani-öltönyre cseréltétek! De a hazudozás hagyományát hûen viszik tovább az új nemzedékek is. Fletó annak idején azzal viccelõdött, hogy hát õ tulajdonképpen azért lépett be a KISZ-be (gyengébbek és fiatalabbak kedvéért: a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe – a Párt ifjúsági szervezetébe), hogy – ezek az õ szavai – „belülrõl bomlassza a rendszert”. De a legújabbak, a legfiatalabb generáció, sem marad el a gumigerincûségben. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Újhelyi eftárs, a szocialisták ifjú padawanja elõször a Fideszben próbált szerencsét, ám ott – kit tudja mi okból – nem látták szívesen, csak ezután igazolt át az ellenlábas szekértáborba. Hát itt aztán lehetnek valamifajta kõkemény elvek, hit az eszmében és meggyõzõdés. Ha itt nem kellek, majd átmegyek a szemközti oldalra, talán ott csurran cseppen valami nekem is. A kommunisták ma is itt vannak közöttünk. Az új nemzedékek is tovább folytatják azt, amit az öregek elkezdtek, a haza kiárusítását, az elvtelen odadörgölõzést az éppen aktuális nagy testvérhez, a mindent romba döntõ önfeladás politikáját, amivel teljesen védtelenné és kiszolgáltatottá teszik a hazát. Mindig valahonnan mástól várják a segítséget, mindig valahonnan máshonnan várják az „üdvözülést”. Csak ebben tudnak gondolkodni, mert nem hisznek ebben az országban, nem hisznek a lakóiban, a magyar népben, az ország önálló cselekvõképességében és abban, hogy kis nemzet is tud nagy dolgokat véghez vinni. Olyanok õk, mint a fészekbe pottyantott kakukkfióka, melyet az idegen szülõk táplálnak és amely a szülõk vaksága okán, eleszi a többiek, a saját fiókák elõl az ételt. Ha kell, ki is löki a többieket a fészekbõl. Õk az

idegen test a nemzetben. Az internacionalisták és a kozmopoliták, a két gyökértelen, kaszt, akiknek az olyan fogalmak, mint a haza, a nemzet semmit sem jelentenek. Az MSZP – a szegfûmintás utódpárt és a szélsõségesen kirekesztõ SZDSZ – az álliberális törpeminoritás. Jól egymásra találtak. Ócska kis frázis pufogtatásukkal – mondván õk világpolgárok – magyarázzák szegénységi bizonyítványukat. „EGY TAPODTAT SEM HÁTRA” „Az a dolgunk, hogy amikor 2010-ben megkérdezik a választókat, hogy mégis ki vezesse ezt az országot, akkor azt mondják majd a választók, hogy voltak nehéz idõszakok, nem szerettem sem ezt, sem azt, sem amazt, de most, 2010-ben, hogy túl vagyunk rajta, azt tudom mondani, hogy neki volt igaza és én voltam a kishitû” – vizionálta a miniszterelnök. „Egyensúly és reform – egy tapodtat sem hátra. Ha valaki hátra akar fordulni, az álljon fel a kongresszuson és beszéljen egyenesen. Akinek van másik programja, álljon fel és mondja el” – szólította fel a kongresszuson megjelenteket Gyurcsány Ferenc. Hány éve? Hány évtizede már, hogy ugyanazt a lemezt hallgatjuk? Mintha megakadt volna a tû és állandóan csak egy részlet szólna. Négy vagy öt évtizede halljuk, hogy még csak egy kicsit, még csak pár évet kell kibírnunk, és akkor majd – a gyerekeinknek és az unokáinknak – jobb lesz. De nem lett. Mi vagyunk a gyermekek és mi vagyunk az unokák, akik idõközben felnõttünk. És nem hiszünk tovább a hamis ígéreteknek. Nem hiszünk, mert láttuk a szüleink, a nagyszüleink áldozathozatalát és szenvedéseit. Elég volt! A múltat végképp el kell törölni. A múlt embereit, a múlt eszméivel végképp a történelem szemétdombjára kell számûzni, mert oda valók. BOLDOG LEHET AZ ORSZÁG „Azt tudom mondani Magyarországnak, hogy tessék bízni bennem. Higgyék el, nem felejtettünk el kormányozni. Hogy hibázunk? Igen. De az hajt bennünket, hogy a végeredmény az

jó ha figyelünk

lesz, hogy sokkal több az érdem, mint a hiba. Én sem hiba nélkül nem vagyok, sõt, azt hiszem, magánemberként és politikusként is volt, hogy meg kellett küzdenem az igazsággal és én maradtam alul. (...) Boldog lehet az az ország, amelynek lehetõsége van választani a tökéletes és a tökéletlen között” – fejezte be az MSZP kongresszusán elmondott beszédét Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Higgyük el? Ugyan hogyan hihetnénk, amikor ennek az embernek minden szava hazugság. Becsapta a népet, hazudott a nemzetnek, megszegte az esküjét és nem méltó a hivatalához. Hogyan is hihetnénk neki, hogy nem felejtettek el kormányozni, amikor eddig még egyetlen egyszer sem láttuk kormányozni? Kommunikálni már láttuk eleget, kormányozni azonban még egyszer sem. Ha a kormányzás alatt azt értjük, hogyan kell magunkra haragítani a fél országot, meg a fél világot, meg azt, hogyan kell elküldeni ebbõl az országból azokat, akik nincsenek egy véleményen velünk, nos akkor köszönöm szépen, de én a magam részérõl inkább elfelejteni szeretném ezt a fajta „kormányzást”. De hát ki ez az ember? Mit gondol magáról ez az ember? Azt hiszi, hogy õ a csodarab-

bi, hogy csakis benne kell bízni? Õ rajta áll vagy bukik egy egész ország sorsa? És milyen ez az ország? „Boldog lehet az az ország, amelynek lehetõsége van választani a tökéletes és a tökéletlen között” – mondja Francisco. Ezek szerint nekünk nincs lehetõségünk, hogy válasszunk a tökéletes és a tökéletlen között. (És nem kérdéses, hogy melyiket kaptuk a kettõ közül.) Ezek szerint mi boldogtalan ország vagyunk, mert úgy tûnik, néhány esztendeje már nem választhatunk jó és rossz között, tökéletes és tökéletlen között, valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy a megmérettetésekbõl a múlt kerül ki gyõztesen. Ha nagy nehezen mégis a jövõ felé fordulnánk kiderül, hogy az ország hajójának kormányrúdjánál még mindig a múlt emberei állnak, akik még hírbõl sem ismerik a radart, pedig annak kijelzõjén már világosan látszik, ha arra megyünk tovább, zátonyra fogunk futni. FORTÉLYOS FÉLELEM IGAZGAT Több épület tetejére mesterlövészeket helyeznek, és ez – egyesek szerint – igencsak rossz szájízt ad a megemlékezéseknek, hiszen 1956. október 25-én a Kossuth tér kö-

rüli házak tetejérõl lõttek rá a békésen tüntetõkre – írja a Vasárnap Reggel. Félnek. Félnek a néptõl. Félnek, mert a nép ösztönösen megérezte a Gonoszt. Lehullott az álarc, a hazugságokat bárgyú mosollyal elfedõ és elleplezõ maszk, amely eddig nem engedte látszani a valóságot. A szépség szörnyeteggé változott, s a becsapott millióknak most kell szembesülniük azzal, hogy amely nép nem tanul a hibáiból, az arra van ítélve, hogy azokat újra meg újra elkövesse. A forradalom eltiprói, a szabadság vérbefojtói ma is itt élnek közöttünk, sokan kiemelt nyugdíjat élvezve csücsülnek százmilliós rózsadombi luxusvilláikban és nem igen foglalkoznak azzal, mit is jelent a történelmi igazságszolgáltatás. Végezetül egy rövid, ám annál lényegre törõbb megállapítás, ha tetszik a nép hangja, melyet hazánk egyik polgára RTK – Rövid Tényszerû Közlés formájában adott a világ tudomására: „Figyelemreméltó, hogy minden normális országban lapátra tették a posztkommunistákat, nálunk pedig építik tovább a szocializmust.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

EL TUDJÁK-E KÉPZELNI, HOGY AUSCHWITZBAN A REFORM NÁCI PÁRT KOSZORÚZ

El tudják-e képzelni, hogy Auschwitzban a reform náci párt koszorúz, akinek a vezetõje olyan kocsiból száll ki, amit az áldozatoktól vettek el? Kósa Lajos

jó ha figyelünk

5

Én is a megemlékezésre mentem, arra, amire mehettek az emberek. A Corvin közbe sajnos nem jutottam el, de gondoltam a Fidesz rendezvényére elmegyek. Mikor kiszálltam a metróból a Deák téren, már könnygázba érkeztem (kb. 3/4 5 volt), szóval sírva kerestem a legrövidebb utat az Astoriához. MINDEN le volt zárva. Nagy nehezen eljutottam a Múzeum krt.-ra, ahol rengeteg babakocsis, kisgyermekes családdal találkoztam. Ekkor már OV beszélt. Bevallom õszintén figyelni már nem nagyon tudtam, mert láttam a Deák teret,és mivel könnygáz gránátba érkeztem, végig bõgtem az egészet. Meg amúgy is. A Himnusz utáni csendbe egy nõ kiabált be, hogy a Deák téren verik a magyarokat, de mindenki csitította, gyakorlatilag hülyének nézték. Az ünnepség végén átfúrtam magam a tömegen, h találkozzam a barátnõmmel a R.Bank elõtt. Még egy darabig maradtunk, megpróbáltuk elérni a Húgomékat, de a leterheltség miatt ez lehetetlen volt.

Mire addig jutottunk, hogy elindulunk a Blaha felé, addigra elkezdtek „lõni“. Ekkor ijedtem meg legelõször. Mert azt lehetett érezni, h ennyi idõ alatt nem megy le a tömeg békésen a metróba, szóval ez mégis másról szól... És mégis merre menjünk haza???? (engem 2 kisgyerek várt itthon, meg a férjem aki rendkívül ideges volt) Elmentünk az Astoriánál lévõ Burger Kingbe, ahol azt hittük békében megvárhatjuk,h mi lesz. Nem ragozom: az utcába könnygáz, h enyhítsük a könnyeket, az étteremben lévõ vízágyúból locsoltak az utcára, szóval megoldottuk pillanatnyilag. Aztán egyszer csak berontottak a rendõrök és üvöltve zavartak ki, hogy azonnal takarodjunk ki innen. Volt aki kiabált, hogy szeretné megkapni a már kifizetett üdítõjét, mi eközben elõször próbáltunk elbújni (ez nevetséges volt), majd közöltem a rendkívül toleráns és szimpatikus rendõrrel, hogy elmegyünk, ha biztosítja, hogy a kollégái nem vernek véresre a kapuban...

Most értem haza, a rendezvény után. Bementünk az Urániába és ott hallgattuk az elõadást, majd a himnuszt, és vidáman integettünk a hazafelé tartóknak,mondván, ha a tömeg bejut a metróba akkor indulunk. Kb. az ünnepség résztvevõinek 1/3-a ment el az Uránia elõtt kezdõdött a gumi lövedékek kilövése, majd jött a könnygáz, szerintem annyi idõ nem volt, hogy normálisan eljussanak a Blaháig. A hallgatóság szerintem nem tüntetési szándékkal jött ide, a hangulat fantasztikus volt égtek a gyertyák lengtek a zászlók. És egyszer csak kirobbant, ami kirobbant és az ünneplõ tömeg vált tüntetõvé, mert azzá tette a brutális rendõri jelenlét. Az emberek nem értik, mi váltotta ki, annyi biztos, hogy senki nem akart agresszív összecsapást. Csõcseléket nem láttunk, inkább jól öltözött vidám embereket.

6

Megragadott az ember és kicsit arrébb lökött, mondjuk, hogy kirepültem az utcára. Ott kérdeztem a kedves kollégákat, hogy mégis merre mehetnék haza, amikor is közölték, hogy a Kálvin tér felé, DE GYORSAN, szóval futottam... És sírtam. És azon gondolkoztam ó, hogy miért..??? ... hazaértem.... nézem a Tv-t, hallgatom a hazugságokat. Én is barikádot emelnék már....., amikor mást nem lát az ember, csak azt, hogy h a kiváló rendõrök alig várják, hogy beléjük kössenek. Zokogok! Minden elismerésem azoké, akik még most is kitartanak. Sajnos én most nem tehetem, mert a gyerekeim (2 és 7 évesek), akik megjelentek még negyed 11-kor, kézen fogva, hogy nem tudnak aludni...., szóval õk visszatartanak... De sírok...!!! Hajrá magyarok!!!!

Ugyan úgy mint a Tv elõtti dolgok ez is provokáció nélkül csendes elvonulással ért volna végett és tudtam volna fogadni a vendégeimet. Kis pokol volt vérzõ fejû gyerekekkel, akik nem bíztak meg az orvosokban ill. az adat rögzítés miatt papírzsebkendõs ellátás volt. Hazafelé jövet felháborodtam a rádiókat hallgatva, még a Kossuth is csõcseléknek nevezett bennünket. Végül is nem rossz, ha több diplomás emberekbõl tevõdik össze a csõcselék és vezetõ beosztású emberekbõl. Kik lehetnek a többiek???????????? Ilyenkor sem szólalhat meg Sólyom László ?????????????????? Pedig nagy szükség lenne rá!!!!!!!!!!!!!!!!!! Kinek kell áldozattá válni??????????????????? EU államok vezetõinek nem volt szeme.

jó ha figyelünk

Szerinetem az Elvtársak! Ne kutassák tovább az 50 éve eldugott arhív felvételeket! Elég, ha a TV-t nézik!:-(( Tüntetõk életveszélyes állapotban Hírügynökségi információk szerint két életveszélyes és egy súlyos állapotban lévõ sérültet szállítottak a Honvéd kórházba. Az egyik sérült szemét lõtték ki gumilövedékkel, - az orvosok tájékoztatása szerint, õ már nem fog látni erre a szemére, s a lövedék jelenleg is az arcüregében van. A másik életveszélyes állapotban lévõ sérült mellkasába fúródott a lövedék, a súlyos sérültnek pedig a hóna alatt robbant fel egy gránát.

Igen, ez téboly! Mi is alig értünk haza a Fidesz gyûlés után, nem akartunk hinni a szemünknek, hogy ilyen megtörténhet! Úgy aposztrofálhatnánk, hogy a rendõrök õrjöngnek, s ha mi, a tüntetõk, õket elõvezettethetnénk, akkor bátran meg lehetne tennünk, mert ez az õrjöngés nem sokban különbözik az MTV ostrománál a tüntetõk részérõl látottaktól! Felháborító! Esetleg arra is gondolhatnánk, hogy szomorú, de akkor hiába haltak meg az 56-os fiataljaink? Hiszen mintha megállt volna az idõ, ugyanott tartunk: a hazugság és álságosság, aljasság uralja országunkat! B.

*** A nyakán is eltalálták gumilövedékkel Tálos Lõrincet, a Tilos rádió munkatársát, aki sárga mellényben, feltartott kézzel, egy fényképezõgéppel próbálta megközelíteni a járdán a rendõrsorfalat a Nemzeti Múzeumnál. Tálos elmondta, hogy csak dokumentálni akarta az eseményeket, feltartott kezével jelezte is, hogy fotós, mégis rálõttek a rendõrök. Az egyik lövés a nyakán találta el, és csúnya sebet ejtett rajta. Forrás: hírTV, Index

Nem tudok napirendre térni!! Most értem haza, miután családomtól - Pécsrõl is - kétségbeesett telefonokat kaptam. Ott voltam a Deák térnél, majd a Károly körút - Dohány utca keresztezõdésénél kellett futásnak eredni a lövöldözés miatt. Tabusíthatom, hogy csupa jól szituált, ember vett körül, fiatalok, középkorúak, idõsek, sokan családostól. Idõsebb asszonyok sírtak. Gyalázat, ahogyan ez az ünnep lezajlik. A rendõrség egyre brutálisabb, szívfájdalom nélkül lövik a tömegre a könnygáz gránátokat, nem gyõztünk elugrálni elõlük. Így is eltalált többeket. Védtelenségünkben elkapott a düh, ha lehetett volna mivel, visszalõttem volna gondolkodás nélkül. Jobban belegondolva, az 50 éves évforduló a jelenlegi helyzetben méltó volt 1956-hoz! Majd, ha késõbb visszagondolok rá, újra könnybe lábad a szemem és elszorul a torkom, mint ma a sok könnygáztól. Békések vagyunk a végtelenségig, de legalább tartsunk ki! T.

jó ha figyelünk

Folyik a vér a pesti utcán Az Astoriánál a nagygyûlés után még lehetõséget sem kaptak a békés elvonulásra, a részvevõk, mert rendõroszlatás áldoaztai lettek! Az a módszerük, hogy újra és újra felezik és bekerítik az így megosztott tömeget és kíméletlen szadizmussal közvetlen közelrõl – cseresznye nagyságú - gumilövedékkel lövik az embereket. Nagyon sok a súlyos sérült!!! SOS! Segítsen már valaki, mert még a mentõ sem tudja megközelíteni a helyszínt!!! Van akinek a szemét lõtték kis egy ilyen lövedékkel. Van, aki a földre kerülve, sebesülten is megbilicselik és rugdossák õket!!! SOS!!! Lovasrendõrrohammal mennek neki a fegyvertelen, békésen tüntetõ embereknek! SOS!!! Arra készül a rendõrség, hogy a Duna felé szorítsa a tömeget... Mindenkinek tudnia kell, hogy direkt kerítettek be minket és esély sem volt hazajutni annak sem, aki haza akart menni!!!! Azt még kihangsúlyoznám, hogy a Blaha Lujza téren gyakorlatilag a békés, ünneplõ tömeget várta a rendõrség, mert aki a 2-es metróra akart szállni csak ott tehette meg. Aki szép lassan ment arra felé (végülis miért szaladt volna???), azokat kapták el a rendõrök akik nem is tudom miért voltak ott, hisz a randalírozás a Deák téren volt. Valami megváltozott bennem. Megéreztem amirõl az 56-osok beszélnek, hogy olyan volt az a pár nap az utcán, mint ha a föld felett jártak volna. Idõs nénivel beszélgettem, mondta, hogy õ nem fél. Ketten voltak. A néni és a magyar zászló!!!

7

Szemtanúként az alábbiakat szeretném nektek elmondani, és kérlek adjátok tovább! Ma délután a Fidesz megemlékezésén vettem részt az Astorián. A rendezvény végeztével a Deák tér irányába indult meg a tömeg nagy része, mivel az Astoria téri metrómegálló le volt zárva, és leghamarabb ott szállhattak metróra. A Károly körút közepén járhattunk, amikor a Deák tér felõl füstöt láttunk felszállni, ettõl az emberek kicsit elbizonytalanodtak, de azért folytatták útjukat, sokan nem sejtették honnan származik ez a füst melyet sûrû pukkanások kísértek. A tömeg békés volt, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hamarosan minden csatatérré fog változni. Egyszer csak az elõttem állók hirtelen irányt változtatva rohanni kezdtek a házfalak felé. A másodperc törtrésze alatt megértettem, miért. Szemben velem vágtató lovasrendõrök tûntek fel, hihetetlen iramban közeledve. Én is igyekeztem a falhoz menekülni, de ott már sokan szorongtak, így csak reméltem, hogy nem taposnak agyon abban a szent pillanatban. Elrobogtak mellettünk, utánuk néztem, lassítás nélkül rohantak bele az Astoria felé veszettül menekülõ tömegbe. Abba a tömegbe, melyben gyermekek és idõsek is szép számmal voltak!

Kezdett eluralkodni a pánik. De ez csak a kezdet volt. Szinte egy másodperccel késõbb, ahogy a fal mellett igyekeztünk visszafelé, a Dohány utca felé (ez tûnt a legjobb menedéknek), gyalogos rendõrök sora jelent meg mellettünk, kezükben könnygázspray. Nem hagytak idõt felocsúdni, már fújtak is. Az idõs, szívbeteg, 45 kilós apámnak két lépésrõl fújta az arcába a gázt a rohamrendõr! Nekik háttal fordulva arcunkat fedezve próbáltunk a fal mellett menekülni. Ekkor jelentek meg a vízágyúk, melyek zöld festékkel lõttek minket. (Mint utólag megtudtam, azért, hogy késõbb megkülönböztethetõk legyenek a veszélyes tüntetõk a békés tüntetõktõl, és így könnyen be lehessen õket gyûjteni!) Szerencsémre ekkor egy kapualjhoz értem és még idejében beugrottam rajta, de ahogy visszanéztem láttam, hogy két vízágyús kocsi között egy harmadik tankszerû alkalmatosság gördül be, és lõni kezd felfele, a házak felé, de csak a fákat találta el, és amivel lõtt (nem értek a fegyverekhez), szikrát hányva csapódott az ágakba. Szerencsére egy udvarrendszerbe jutottam a kapualjból, amin keresztül sértetlenül kijutottunk a Rumbach utcába. Itt is tömegesen menekültek az emberek, majd a Dob utca felé mentem, eddigre kez-

dett elmúlni a könnygáz hatása, onnan már sértetlenül tudtam hazajutni. Azért mondtam el nektek, hogy lássátok, az utcai zavargásokat nem a szkinhed csõcselék kezdte. Ez volt a kezdet, ezután indultak meg a bátrabbak a város több pontjára, mert betelt a pohár! Nem lehet elhallgatni azt, hogy Budapesten, 2006-ban, az Európai Unióban fegyvertelen és békés, hazafelé igyekvõ embereket lovasrendõrrel és könnygázzal terrorizáljanak! Ha nem lettem volna szemtanúja az eseményeknek, nem hinném el, de igaz: Magyarország rendõrállam! És fényévekre van a demokráciától! Ötven évet vártak! És visszajöttek! De talán ilyen példátlan aljasságot még a kommunisták sem tettek soha, hogy miközben nemzeti ünnepen magukat ünneplik, aközben a vétlen népet véresre verik az utcán! És még valamit. Sokan azt mondják majd, véletlen volt. Nem. Nem volt véletlen. A rendõrség napokkal ezelõtt jelezte a mentõszolgálatnak, hogy ma estére nagy mennyiségû, különbözõ vércsoportú vérplazma álljon készenlétben az ügyeletes kórházakban! Adjátok tovább, messze hangozzon az üzenet! V.M.

RÁDIÓ GOLYÓÁLLÓ PÁNCÉLBAN Az eset kezelése is azt támasztja alá, hogy a Magyar Rádió mindinkább az MSZP és az SZDSZ kézi vezérlése alá kerül. A komisszár Sztankóczy már eddig is rohamtempóban szorította ki a Krónikából a „megbízhatatlan” elemeket. Áldozatul esett Németh Miklós Attila, leszalámizta a hatodik gyermeke születését váró Balogh Balázs szerkesztõt, s már Nagy Katalint sem osztották be novemberre. Az objektív tájékoztatás érdekében megjelent viszont a színen Sipos Ildikó, aki két éve még Demszky sajtócsapatát erõsítette; s Boros Péter, aki a tavaszi választások elõtt még egy szocialista államtitkár mellett serénykedett. Sztankóczy rendszeresen átnyúl Kresz feje felett: miközben a munkaköri leírások szerint a munkatársak, szerkesztõk, mûsorvezetõk, riporterek beosztása Kresz feladata, ezt a fáradságos feladatkört Sztankóczy lényegében magához vonta. Ilyet már láttunk valahol. Úgy látszik, vannak olyan antidemokratikus tradíciók, amelyeket a golyóálló páncél sem tud eltakarni. Csontos János

8

jó ha figyelünk

Ha nem is méltóképpen, de legalább adekvát módon, egész napos utcai zavargásokkal emlékezett meg Budapest az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójáról. Sosem látott rendõri akciók, gumilövedékek, vízágyúzás festett vízzel, rendõrõrs foglalás, barikádok, Molotov-koktélok, hídostrom. Száz sérült és legalább annyi letartóztatott. A rendõrség felállította új és alighanem még hosszú ideig megdönthetetlennek tûnõ könnygázgránát-kilövési rekordját. A magyar demokrácia történetének legsúlyosabb csatái a belvárosban. A hétfõi zavargások kiindulópontja természetesen a Kossuth tér volt, ahonnét a kora hajnali órákban a rendõrség kiszorította a Gyurcsány-kormány távozását követelõ tüntetõket. Ezelõtt napokig folyt az egyeztetés a rendõrség és a tüntetõk közt, hogy miképpen osszák meg a teret az állami ünnepségek és a kormányellenes demonstráció között. Mivel az állami ünnepségre nagyszámú külföldi vendég érkezett, köztük 18 államfõ, a spanyol és a norvég király, a luxemburgi nagyherceg, a belga herceg, a NATO fõtitkára, az Európa Tanács fõtitkára, az Európai Bizottság elnöke és a többi és a többi, a rendõrség biztonsági okokból szükségesnek tartotta az egész Kossuth tér átvizsgálását, a demonstrálók elkerítését kordonokkal, s fémérzékelõ beléptetõkapuk fölszerelését. A tüntetõk többsége beleegyezett a biztonsági intézkedésekbe, de néhányan makacsul kitartottak amellett, hogy semmilyen szín alatt sem hajlandók felfüggeszteni a kormányellenes demonstrációt. 2006. 10. 23. 2:00, Kossuth tér: kezdõdik a kiszorítósdi A rendõrség 23-án, éjjel 2 óra tájban megindult és kiszorította a térrõl a demonstrálókat. Ezzel kezdetét vette az egész napos fogócska: hol néhány száz, hol több ezer tüntetõt kergetett végig a rendõrség a belvároson a Deák

jó ha figyelünk

tértõl az Astoriáig, a Blahán át a Felvonulási térig, a Kossuth Lajos utcától az Erzsébet hídig. Elõször a Kossuth tér környékén kezdõdött a játék: hajnalban a Deák térnél, az Alkotmány utcánál, majd a Nyugati térnél gyûltek össze újra és újra a tüntetõk, a rendõrség pedig lekiismeretesen oszlatott. Ez ment éjjel kettõtõl reggelig. A Kossuth tériek egyik politikai vezetõje, Takács András, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivõjeként elismerte, hogy a tüntetõk közül némelyek nem tartották be a rendõrökkel kötött megállapodást, ezért a 36 napja tartó demonstráció föloszlatása tulajdonképpen jogszerû volt. Így nem tudják megtartani a térre tervezett alkotmányozó nemzetgyûlést sem. A kissé anarchikus állapotokat jelzi, hogy éjjel már többen megkérdõjelezték Takácsék legitimitását, a botra szerelt kis tehénszobrot hordozó, magát Kossuth téri fõparancsnoknak nevezõ Lanczner „Satu“ Ferdinánd pedig kijelentette, hogy átvette a demonstráció vezetését. 2006. 10. 23. 10:00, Kossuth tér: a békés jelleg elvesztése Reggel tíz óráig a rendõrség több kisebb csoportot föloszlatott a Kossuth tér környéki utcákban, a teret pedig lezárta. A rendõrség még reggel bejelentette: az ellenõrzött területen, a demonstrálók sátraiban veszélyes eszközöket, késeket, fejszéket, nagy köveket, vasgolyókat, zokniba csomagolt briketteket, benzint és glicerint is talált. Mindezek bizonyítják, hogy a Parlament elõtti tüntetés „elveszítette békés jellegét“. Takács András szerint csupán olyan eszközökrõl van szó, amelyek szükségesek voltak a Kossuth téri vadkempingezéshez: a sátorállításhoz, fõzéshez, önellátáshoz. Délelõtt tíz órakor, amikor a magas rangú külföldi vendégek az ünnepélyes zászlófelvonást nézhették végig a Kossuth téren, a rendõrség 150-200 fõs demonstrációt oszlatott fel a Szabadság téren és a Nádor utcában, de fél óra múlva már két-

szer ennyi ember gyülekezett az Arany János utcánál. Az öt-hatszáz fõsre duzzadt tömeg aztán a Bazilikához vonult, ahol beszédeket hallgatott. Tudósítónk szerint itt már föltûnt néhány, a tévé ostromában is részt vett figura. Közben a Parlament csonka ünnepi ülésén (a Fidesz- és a KDNP-frakció ezen nem vett részt, mivel Gyurcsány Ferenc is fölszólalt) elfogadták a Budapest ‘56 Szabadság Nyilatkozatot, a miniszterelnök mellett Kosáry Domokos volt MTA-elnök, az 56-os Emlékbizottság elnöke és José Manule Barroso, az Európai Bizottság elnöke beszélt. 2006. 10. 23. 14:00, Corvin köz: a tömeg duzzad A tüntetõk a Corvin közbe vonultak, ott már több ezren gyûltek össze. A tömeg érezhetõen vezetetlen, az emberek nem tudják eldönteni, hova menjenek, a fölszólaló szónokok is más-más javaslattal állnak elõ. Molnár Tamás, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik vezetõje szerint a rendõrök délután három óra tájban visszaengedik a tüntetõket a Kossuth térre. De nem engedik vissza. Idõközben több ezer ember szivárgott a Corvin közbõl a Parlament felé. Délután fél négykor volt az elsõ komolyabb összecsapás: az Alkotmány utcában rendõrök tartóztatták föl a Kossuth térre tartó demonstrálókat, akik állítólag megpróbálták áttörni a kordont. A rendõrség könnygázgránátokat is bevetett. Szintén oszlattak a Nyugati térnél. Az Alkotmány utca felé vonuló Corvin köziek az Astoriánál megpróbálták magukkal csábítani a Fidesz rendezvényére gyülekezõket is. A rendõrök a Nyugati és az Alkotmány utca felõl vízágyúkkal és könnygázzal szorították a tömeget a Deák tér felé. Tucatjával lõtték ki a könnygázgránátokat, itt vetettek be elõször gumilövedéket. A tömeg építkezésekrõl zsákmányolt kövekkel harcolt. Legaláb két tucat sérült került kórházba errõl a hadszíntérrõl.

9

2006. 10. 23. 17:00, Deák tér: csata a belvárosban A tüntetõk többször is megpróbáltak barikádokat emelni. A volt Deák téri bazársor helyén fölállított, hatalmas betûkbõl álló „Budapest a szabadság fõvárosa“ installációt is szétkapták, és itt sikerült végrehajtani a nap leglátványosabb, a CNN-tõl BBC-ig minden komoly on-line hírszolgáltató címlapját megjárt akcióját: valaki beindította az 56-os kiállítás egyik darabjaként a téren álló T-34-es harckocsit. Az árpádsávos zászlóval föllobogózott tank megindult a rendõrsorfal felé, de csak százötven métert tudott megtenni, valószínûleg kifogyott belõle az üzemanyag. A rendõrök egy gyors könnygáz- és vízágyúrohammal elfoglalták a jármûvet. Néhány száz méterrel arrébb, az Astoriánál ekkor már zajlott a Fidesz több tízezres (egyes adatok szerint százezres, Szíjjártó Péter szerint félmilliós) nagygyûlése, délután ötkor Orbán Viktor tartott beszédet. Orbán az erõszak kerülésére szólította föl híveit, és elõállt egy újabb népszavazási kezdeményezéssel. Török Gábor politológus szerint a Fidesz elnöke mélyen demokratikus gesztust tett. A Deák téri zavargókat a rendõrség érthetetlen módon az Astoria felé szorította, de szerencsére csak azután ért odáig a könnygázfüstben dobálózó, folyamatosan vízágyúzott és árpádsávos zászlókat lengetõ tömeg, hogy a Fidesz-rendezvény közönsége már föloszlóban volt. 2006. 10. 23. 19:00, Astoria: ötezren beszorulnak Az Astoriához este hét óra tájban legalább öt-hatezer tüntetõt szorítottak be a

rendõrök, miután a környezõ utcákat megtisztították. Itt újra barikádok épültek. Közben elkezdõdött a Felvonulási téren a kormány által emeltetett 56-os emlékmû avatóünnepsége. Az eseményen nem jelent meg Sólyom László köztársasági elnök, mivel a rendõrség jelezte, hogy komoly biztonsági kockázata lenne a dolognak. Gyurcsány Ferenc végül elment. Néhány száz füttyögõ, bekiabáló próbálta megzavarni az ünnepséget. 2006. 10. 23. 19:30, Astoria, Rákóczi út: roham és felezés Hét óra és fél nyolc között a rendõrök gyors rohammal kiürítették az Astoriát, a tüntetõk egy részét a Rákóczi úton a Blaha Lujza tér felé szorították, a másik felét a Kossuth Lajos utcán a Ferenciek tere felé. Itt órákon át tartó állóháború következett, a rendõrség szórványosan könnygázgránátokat lõtt, vízágyúzott és idõnként néhány métert haladt elõre. A Fidesz és a KDNP bejelentette, hogy keddre parlamenti vitanapot hív össze a példátlan utcai eseményeket kivizsgálandó. Közben a belvárosi mellékutcákban is folytak kisebb ütközetek. Kiderült például, hogy a Kecskeméti utcai rendõrõrsöt egy csoport megtámadta és rövid idõre el is foglalta. Fegyverek nem tûntek el. A Blaha Lujza téri csoportból kivált néhány száz ember, hogy az MSZP Köztársaság téri székházához induljon, de a pártház közelébe sem jutottak a rendõri túlerõ miatt. A Belváros közlekedése teljesen megbénult. A Rákóczi úton és a Kossuth Lajos utcán lassan elõrenyomuló rendõrcsapatok mellé újabb és újabb erõsítés érkezett. Szombathelyen felgyújtották az MSZP irodáját.

2006. 10. 23. 21:00, Ferenciek tere: barikád az Erzsébet híd elõtt A Blahán szép lassan fogyatkozott a tömeg, a Ferenciek terén, az Erzsébet híd pesti hídfõjéhez visszavonult demonstrálók viszont egy közeli építkezés anyagaiból igen masszív barikádot építettek. A rendõrség pedig rohamra készült. A tüntetõk közül kábé kéttucatnyian az Erzsébet híd budai hídfõjénél is megpróbáltak barikádot emelni, de ott csak néhány deszkát és oszlopot sikerült hordani, míg a túloldalon több tonnányi anyagot összehordtak, eltorlaszolva a Kossuth Lajos utcát. A Curia utcában autókból emeltek barikádot. Éjfél elõtt a lassan elõrenyomuló rendõri erõk tejesen fölszámolták a Blaha Lujza téri gócot, a Nagykörút és a Rákóczi út is járhatóvá vált. A Ferenciek terei barikád ellen készülõ rendõrök pedig újabb erõsítést kaptak. 2006. 10. 24. 01:30, Erzsébet híd: az utolsó roham Kevéssel egy óra elõtt a híd budai oldalán, a Hegyalja útnál is rendõrségi szállítójármûvek és egy tolólapos teherautó (hókotró) tûnt föl. Alig fél órával késõbb a hókotró nekihajtott a budai hídfõn összetákolt gyönge barikádnak, és a pesti oldalon is megindultak a rendõrök, könnygázt lövöldözve és vízágyúzva. A tömeg nagyobb része a Váci utca irányába menekült, a legelszántabbak Molotovkoktélokkal és utcakövekkel próbálták fölvenni a harcot. Éjjel három órára nagyjából helyre állt a rend, elkezdték az Erzsébet híd környékének takarítását. Az elsõ becslések szerint minimum kétszázmillió forintos kárt okoztak a 23-ai zavargások. Forrás: Index

10.25. 12:31 A MÚLT UNDORÍTÓ VISSZATÉRÉSE FENYEGET KELETEN „A békés rendszerváltás paktumának megkérdõjelezése zajlik jelenleg Magyarországon“ – vélte Sergio Romano olasz történész-újságíró a Les Échos címû francia gazdasági napilapban szerdán közölt elemzésében. A múlt undorító visszatérése fenyeget keleten címû írásában Olaszország egykori NATO-, majd moszkvai nagykövete, jelenleg az egyik legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera szemleírója hangsúlyozza, hogy a budapesti Olasz Kulturális Intézetben szeptember 28-29-én rendezett 1956-os konferencián azt tapasztalta, hogy az 56-os felkelõket a jelenlegi kormányellenes tüntetõkkel összehasonlítva az ötszáz részvevõ többsége egyetértett azzal a Magyarországon általánosan elterjedt nézettel, hogy a jelenleg hatalmon lévõ szocialisták az országot a forradalom leverése után irányító kommunisták örökösei. (MTI)

10

jó ha figyelünk

MSZMP JEGYZÕKÖNYVEK

Az alábbi jegyzõkönyvi szöveg egy 1989-es MSZMP KB ülésen lett felvéve. 1989. 02. 10-11 „Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ez a lényeg. És ezért kapták a kitüntetést, vagy az elismerést, és így tovább (62. old. HORN GYULA) A sajtóról néhány mondatban... a tegnapi szektások itt is felemelték a kezüket és reformszerkesztõkké váltak. Én azt hiszem... hogy befolyás legyen, hogy megnyerjük a húsz legjobb újságírót, akin keresztül lehet befolyást nyerni, megteremthetõ... (102.old. Aczél György)”

jó ha figyelünk

11

Van valami, ami csak a miénk, kelet-közép-európai nemzeteké. Az a semmivel sem összetéveszthetõ pillanat, amikor az igazságérzet felfeszül, odaszegezõdik a tehetetlenség keresztjére. Ez a pillanat kincs. Mert ugyan elviselhetetlen és bénító haragot szül, de mi, kelet-közép-európai nemzetek tudjuk, hogy ekkor már vége. Ilyenkor van vége annak, amit nem lehet elviselni. Hétfõn vége lett a Gyurcsányrendszernek. Hétfõn megásta a saját sírját. Árulkodó tettek s még árulkodóbb mondatok kísérik ezt a haldoklást. A tettrõl alig kell szólni, azt is szikár, kopogó mondatokban. A tett megnézhetõ a CNN adásában. Õk is ezt ismétlik, monoton szomorúsággal. A Madách téren földön fekvõ fiatalembert, akibe minden arra járó rendõr belerúg vagy ráhúz egy nagyot a gumibotjával. Majd amikor észreveszik a kamerát, megpróbálják eltakarni – mit is? A rendszert. Gyurcsány rendszerét. Hétfõn kiteljesedett mindaz, ami Õszödön kezdõdött. Hétfõn kitárulkozott a Gyurcsány-rendszer. Kifakadt, mint egy gennyes fekély. Aki hétfõn Budapestet járta, vagy csak a tévét nézte, látta: nem voltak l’art pour l’art randalírozók. Nem volt hétfõn tévéostrom. Hétfõn utcára mentek azok, akik elhitték, hogy 2006-ban utcára mehetnek, ünnepelhetnek, és ezzel együtt kifejezhetik véleményüket is a rendszerrõl. Meg azokról a gazemberekrõl, akik ezt a rendszert mûködtetik. Gyurcsány Ferencrõl. A sarokba szorított patkányokról. Utcára mentek azok, akik harminc éve ugyanazt hallgatják ugyanazoktól: hogy most elvesszük megint mindeneteket, mert ez a szebb jövõ záloga. Ez a reform. A többség nem is tudja, de homályosan érzi, nemcsak a hazugságot képtelen elviselni, hanem azt is, hogy a globalizáció oltárán megint feláldozzák a jövõjét. Képtelen

12

elviselni a pökhendiséget, az arroganciát, a cinizmust. õk mentek az utcára. És szétverték õket. Álltak, és nem csináltak semmit. Mentek és kiabáltak. Így verték szét õket. És közéjük lõttek. Könnygázgránáttal, gumilövedékkel. Fejre célozva. Közéjük vágtattak kivont karddal. Aztán a földön fekvõket rúgták és ütötték. Aztán csodálkoztak, hogy megint barikádok épültek, üvegek, téglák repültek. S a CNN ontja a szimbolikus képsorokat, monoton és fájón. A tehetetlen harag azt súgja, hogy ennyi, s itt a vége. De azért ezzel nincsen vége. Akkor lesz vége, amikor majd a vége után rendet teszünk. Hétfõn megásta a sírját ez a velejéig rothadt rendszer. Ezt tudjuk. De a java majd akkor kezdõdik, amikor eltakarítottuk ezeket. Úgyhogy helyesen teszi a rendõrség felsõ vezetése, Gergényivel az élen, ha elkezd valami más foglalkozás után nézni. Mert õk lesznek az elsõk. Gergényi fõkapitány eltakarítása a jogállamiság elemi feltétele. Az ómega és az alfa. Gergényi fõkapitány, amikor nekiszegezték a kérdést, vajon miért rúg bele minden rendõr a földön fekvõ, tehetetlen emberbe, így válaszolt: arról nem tehetnek a rendõrök, hogy belebotlanak egy fekvõ testbe. Igen, ezt ismerjük. Ez Grósz Károly mon-

data. õ 1988-ban találta azt mondani, miután szétvertek bennünket október 23-án, hogy „egy hatalom sem szereti, ha verik a rendõreit“. Gergényi aljassága Grósz aljassága. Miként Lendvai aljassága is. Lendvai ezt mondta hétfõ délután: Orbán Viktor jól tette volna, ha szól híveinek, hogy tegyék el a rendõröknek szegezett késeket. Micsoda lapos, elviselhetetlenül nyomasztó, pitiáner hazugság ez. Lendvai Ildikó sima arca mögül kandikál ki az egész Kádár-rendszer. Hát ezért, Gergényi fõkapitány úr. Mert tudja, mi maga, fõkapitány úr? Szem a láncban. Már ha olvasta Illyést. És ne gondolja senki, hogy a rendõrség felsõ vezetésének leváltásával el lesz intézve minden. Hiszen megvannak a felvételek. Végig kell menni mindegyiken, egyenként. Majd meg kell kérdezni: magának ki adta a parancsot, hogy a tömegbe lõjön, könnygázgránáttal, gumilövedékkel, fejmagasságban? Igen, a fõkapitány úr? Akkor a fõkapitány úr fel van függesztve, munkáját addig nem végezheti, ameddig véget nem ért a pere a katonai bíróságon. És azok is megvannak, akik a földön fekvõ embert rúgják. Mindegyiknek van pofája a maszk alatt. Meg lesznek találva. Addig nem lesz itt semmi sem, ameddig a legutolsó szadista rendõrbaka ki nem lesz rúgva úgy, hogy a lába sem éri a földet. Mert szadista rendõrbakákkal nem lehet jogállamot építeni. Szadista rendõrbakákkal meg Gergényikkel csak Gyurcsány-rendszert lehet építeni. A Gyurcsány-rendszer pedig kifakadt hétfõn. Láthatja most már mindenki: ez a rendõrség ötven magából kivetkõzött alakot képtelen volt megfékezni és elvinni a tévé székházánál. Miért? Mert akkor ezt a parancsot kapta a rendszertõl. Ugyanez a rendõrség most tízezreket vert szét és lõtt szét. Miért? Mert most ezt a parancsot kapta a rendszertõl. Ha a rendõrség hétfõn nem provokálja a tömeget, majd nem esik neki az

jó ha figyelünk

embereknek, nem történt volna semmi sem. Akkor a CNN nem ontaná a képeket, monoton és fájón. Akkor nem mondaná el az Európai Unió államainak minden megkérdezett rendõrségi szakértõje, hogy náluk az ilyesmi elképzelhetetlen. Akkor. De nincs akkor. Mert hétfõn felfakadt a Gyurcsány-rendszer, és kidõlt belõle maga Gyurcsány. Aki tizenhat évvel ezelõtt még azt tartotta a saját apja legnagyobb bûnének, hogy „forradalomnak nevezi az ellenforradalmat“. Ott állt ez az alak, a néptõl elzárt, üres Kossuth téren, és legundorítóbb, leghazugabb gesztusával, szívére tett kezével hallgatta a Himnuszt 1956

jó ha figyelünk

ötvenedik évfordulóján. Majd tûzijátékot rendeztetett magának, mialatt a rendõrei két sarokkal odébb embereket lövöldöztek fejbe - egyelõre még „csak“ gumilövedékkel. Ezekkel sem lehet jogállamot építeni. A Gyurcsány-rendszer s annak fenntartói nem egyeztethetõk össze a jogállammal. Az ember szépbe szõtt hitével. Soha nem értettem egyet azokkal, akik azt mondták, Magyarországon nem történt meg a rendszerváltozás. Hétfõ óta kicsit másképpen látom. Megtörtént. Mûködnek intézményei. De akik berendezték most nekünk, csupa-csupa szem a láncban. Olyan ez, mintha gyönyörû barokk

kastélyunkat ceruzalábú Kádár-fotelekkel meg mûtüzes kandallókkal zsúfolnánk tele. Kívül csodálatos. Belülrõl hányinger. S ebben sincsen semmi új. Hát ugyanezek rendeztek be annak idején megmaradt barokk kastélyainkban téeszirodákat, magtárakat meg disznóólakat. Kastélyunk, a köztársaság már készen áll. De még ki kell takarítanunk. Még be kell rendeznünk. Végre magunknak. Ahhoz pedig el kell zavarnunk a sok elszemtelenedett disznópásztort. Minél hamarabb. Bayer Zsolt

13

Mivel elég nehéz elérni több nemzeti oldalt is, ezért folyamatosan frissítve követjük az eseményeket a legjobb tudósításunk alapján. Saját hírünk: Eddig nem megerõsített hírek szerint három halottja van a rendõrségi túlkapásoknak. HírTV-s kollégánkat is találat érte. A lövedékek fejmagasságban süvítenek el a tömegben. A TV-s felvételeken jól látható, hogy a már ártalmatlanná tett tüntetõket az elvonuló rendõrök (és ezek után nem is nevezném õket így!) megrúgják, gumibottal rájuk vernek, hasba és hátba rugdossák a szerencsétleneket. Hasonlóképpen viselkedik a magyar rendõrség, mint az SS pribékek és a nyilasok, illetve Péter Gábor talpnyalói. A kommunisták így emlékeznek, így nosztalgiáznak október 23-án, 2006-ban! Gyurcsány ma aláírta saját ítéletét! Várjuk Õexcellenciája Sólyom László személyes megjelenését a tüntetõk között, mert a vérontásnak és a rendõri brutális erõszaknak – mint a fegyveres erõk fõparancsnoka –, csak õ vethet véget!!!!!! A Fidesz elítéli a 16 éve példátlan rendõri erõszakot, ami szerintük egy realitásérzékét vesztett miniszterelnök hatalomhoz való ragaszkodásának újabb jele, mondta Deutsch Tamás fideszes parlamenti képviselõ hétfõi, rendkívüli sajtótájékoztatóján. „Így ünnepelte az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóját Gyurcsány Ferenc“ - mutatott fel egy kilõtt könnygázgránát-hüvelyt.

Jelezte, a Fidesz-frakció elnöksége kedden ülést tart, és minden lehetséges parlamenti eszközt igénybe vesznek, hogy megtalálják a példátlan rendõri brutalitás felelõsét. Felszólították a miniszterelnököt, hogy azonnal szüntesse be a rendõri erõszakot, és nevezze meg a felelõsöket. A sétáló tömeget oszlatja a rendõrség a Film Múzeumnál. Ebben a pillanatban kaptuk a hírt, hogy a könnygáz lövedékek mellett feltehetõleg éles lõszerrel is lõnek a rendõrök. Indokolatlan támadásukat az magyarázza, hogy a Fidesz rendezvényérõl hazaindulókat is móresre akarja tanítani Gyurcsány bandája. A lövöldozés folyamatos! további informáciinkat folyamatosan adjuk közre! Gyurcsányék, azaz az MSZP és SZDSZ újra bevetették a kapucnis, símaszkos provokátorokat, akik mind a Bazilikánál, mind a Deák téren lázítják az amúgy is feszült tiltakozó tömeget, kövekkel dobálva a rendõrséget. Újra itt vannak tehát a kommunisták provokátorai! Ifj. Hegedûs Lóránt tájékoztatta szerkesztõségünket a következõkrõl: délelõtt istentisztelet volt a Szabadság téri temlomban, amikor a rendõrség beszorította a tömeget a templomba, majd rendõrségi plombával rá-

juk zárta a templom rácsát. A délelõtt 10-kor kezdõdött istentisztelet után egy óráig négy rohamrendõr fegyveresen vigyázta a templomot. Ez a vallás és a lelkiismereti szabadság súlyos megsértése, mert ez magasabb rendû emberi jog, mint a gyülekezés és a szólás szabadság joga. A rend Istent és templomot sértõ „védelme” az „Erõs várunk nekünk az Isten“ kezdetû zsoltár közben egy órakor szûnt meg... 2006 október 23-án fegyveresek tartották õrizet alatt a református templomot, az oda beterelt, tüntetõkkel és hívekkel! Gyalázat! Nem tudjuk igaz-e a hír, de a tüntetõktõl jött értesülés szerint Gyurcsány Ferenc kiadta a tûzparancsot. A hír azért kérdéses, mert a fegyveres erõk legfõbb parancsnoka Sólyom László köztársasági elnök. A rendõrségnek az a szándéka, hogy az Astoria felé tereli a tömeget azzal acéllal, hogy szétverhesse a Fidesz megemlékezését is.... ahol jelenleg Martens beszél. Súlyos bûncselekményeket követ el a rendõrség, amikor idõs beteg embereket is ütnek vágnak a Parlament elõtt. A kordont áttörte a tömeg, a rendõrség pedig a legbrutálisasbban lép fel. Újabb ezrek közelednek a Bajcsy-Zsilinszky úton a Parlament felé, ahol a rendõrség a könnygáz és a vízágyúk bevetésével igyekszik oszlatni.... Állítólag a tömeg áttörte a kordont a Kossuth Lajos téren. A rendõrség könygázt vetett be és vízágyúkat csoportosított oda. A tömeg a Markó utca és a Kossuth tér között gyûlekezik. Jobbik.net

„… Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül …” „... Ha kizárólag a mi személyünk és politikánk a nemzet felemelkedésének egyetlen záloga, akkor hazafias tetté válik a demokratikus normák és szabályok megsértése. Ez esetben bármi megengedhetõ annak érdekében, hogy hatalmon maradjunk, vagy ellenkezõleg, hogy visszatérjünk a hatalomba ...” Gyurcsány Ferenc

14

jó ha figyelünk

Gyurcsányék kitalálták a nép nélküli demokráciát Bumeráng-hatású lehet a Kossuth téri tüntetõk paravánokkal való eltakarása, mert komoly megütközést válthat ki a külföldi közjogi méltóságokból az az apartheidre emlékeztetõ politika, amivel fizikailag is ki akarják zárni a népet a forradalmi megemlékezésbõl. Gyurcsány nyíltan kirekesztõ pártkongresszusi szavainak megvalósulását ezúttal a világ testközelbõl is megtapasztalhatja.

jó ha figyelünk

De mi lesz a külföldi államfõk, miniszterelnökök demokratikus szabadságjogaival? Hiszen bár tudjuk, hogy a Kossuth téri tüntetõket kulisszákkal fogják kitakarni a képbõl, megfosztva így õket az ünnepélyes zászlófelvonás megtekintésétõl, ám ezzel egyszersmind a magasrangú diplomatákat is megalázzák. Megtagadják tõlük a lehetõséget, hogy személyes benyomásokat szerezze-

nek a szomorú magyar valóságról. Vagyis korlátozzák õket mozgási és információs szabadságukban. Ezen az abszurd eljáráson, a nép kiiktatásán legfeljebb egy ázsiai diktatúrában nem lepõdhetnének meg. Igaz, oda ilyen nagy számban el sem mennének. >>

15

Persze miért is rökönyödnének meg a magasrangú vendégek egy olyan kormányzat kirekesztõ processzusát tapasztalván, amelynek feje magától értetõdõ természetességgel keveri össze a diszkriminációt a demokráciával, s szórjaaz újabb és újabb kirekesztõ kinyilatkoztatásokat? A szombati pártkongresszuson sok más, szinte nem is burkoltan fenyegetõ szólam mellett a (még) hivatalban lévõ miniszterelnök azt is mondta: „Nem keverem össze a Kossuth téren tüntetõ százakat vagy ezreket a magyar néppel“. A pártállami frazeológián nevelkedett lakosság egy része talán immunis már az ilyen mondatokra, ám érdemes megállni egy gondolatfutamra. Gyurcsány ugyanis evvel nem mondott mást, mint hogy a kormányfõi hazugságok és átverés-sorozatok ellen demonstrálókat expressis verbis nem tekinti a magyar nemzet részének. Ha nem ilyen szándékkal mondta volna, például úgy fogalmazott volna: a tüntetõk véleményét nem tekinti a magyar nép egésze állásfoglalásának. Csakhogy nem ez utóbbi szóhasználattal élt, hanem azt mondta, amit mondott. Márpedig ezzel a nemzet testétõl idegen elemként tüntette föl mindazokat, akik élni merészelnek az alkotmányban biztosított szólás- és gyülekezési szabadsággal. Más szavakkal: megüzente, hogy szabad a gazda a renitensekkel szemben. Az elsõ gyümölcs már be is érett: Pintér Tamás Oroszlánt, a Színmûvészeti Egyetem docensét megtámadták tegnap este a Kossuth tér közelében, mikor nemzeti színû hajószászlójával hazafelé tartott. A legendás kaszkadõrnek az volt az összes bûne, hogy piros-fehér- zöld trikolórt vitt magával vitorlásáról. Oroszlán megvédte magát, még ha látszódott is a Hír Tv képernyõjén a fején ejtett seb. De ki védi meg egy infantilis áldemokrata diktátortól a még további szenvedéseknek elébe nézõ magyar lakosságot?

16

Pintér Tamás föltette a kérdést: hol élünk, hogy már a nemzeti zászlóval sem lehet közlekedni az utcán? Hol élünk? És mikor élünk? Lassanként ugyanis tényleg az lehet az érzésünk, hogy teljesen felesleges játékfilmeket készíteni az ötvenes évek terrorjáról. A mai költségvetési helyzetben sokkal takarékosabb lenne, ha minden külföldi turistát arra buzdítanának, járjon nyitott szemmel az országban, s plasztikusabb képet kap az rákosista-kádárista korszak légkörérõl, mint ha beülne egy moziba. És ne legyen naív senki: a hazugságosztó pallossal járó kormányfõ nem csupán a botrányos leleplezõdése óta folyamatosan a Kossuth téren tüntetõket zárta ki a magyar nemzetbõl. A Fidesz-nagygyûlések alkalmanként több tízezres közönségét is a kirekesztendõ kategóriába sorolta. Sõt, mivel Orbán Viktor elnök bejelentette, hogy az egész Fidesz-frakció részt vesz minden demonstráción, kongresszusi beszédével Gyurcsány õket sem tekinti a magyar nemzet részének. De hát kit is tekint akkor a megamilliárdos hazugsághérosz a magyar nemzethez tartozónak? Bizony gondban lehet Gyurcsány és csapata, hiszen a Kossuth tér környékén kö zlekedõ lakosság legtöbbször nem visel magán megkülönböztetõ jelzéseket. Potenciális tüntetõ lehet tehát bármelyik járókelõ, közeli lakos az október 23.-i ünnepélyes zászlófelvonáson, hiszen senkinek sem lehet belátni a fejébe, milyen reakciós gondolatok kavarognak benne a régi-új rezsimmel szemben. Komoly dilemmák ezek, bárki beláthatja. Jószándékú javaslatunk szerint megfontolandó lenne, hogy a gondosan kiválogatott, ideológiailag megbízható kádereket szereljék fel olyan piros-fehér-zöld zászlócskákkal, amelyek nem keverhetõk össze a „nem a magyar nemzethez tartozó“, politikailag megbízhatatlan lakosság nemzeti kellékeivel.

Minden akkreditált zászlóra, kitûzõre egy kisméretû Gyurcsány-portrét applikálhatnának, s még az ezeket hordó személyeknek is rendelkezniük kellene pártalapszervi ajánlással. Tekintettel arra, hogy már a Párt köreibe is befurakodott az ellenség, még ezek a biztonsági intézkedések sem lennének elegendõek. Mióta egy választmányi tagot kizártak a pártból, mert illetéktelen nyilvánosságot engedett be a magas testület ülésére, kiváltképp fontos lehet az éberség. Ezért a Gyurcsány-kitûzõ, a pártajánlás mellé még igazolnia kellene a Kosuth-tér közelébe engedett delikvensnek, hogy nem volt tagja semmiféle MSZMP-reformkörös mozgalomnak anno dazu mal, s így részese a revizionista elhajlásoknak. Hogy ne sérüljön a párton belüli demokrácia, egy engedmény mégis tétetne: a rendezõk elfogadnák azt a régi pártállami kokárdát, amelynek közepén aranyozott Lenin-fej csillog-villog. Iméntiek betartásával garantáltan kiküszöbölhetõ lenne Gyurcsány régi kedvenc félelme: a ribillió. A nép ismét vidáman, kis zászlócskákkal integetne a magasrangú vendégeknek, mint a régi szép kádári idõkben. S ha mégis kíváncsiak lennének a külföldi állami vezetõk, mi az amit eltakarnak elõlük a hatalmas Potemkin-falak? Itt megint csak lenne egy javaslatunk, ami javíthatna az államháztartás gyászos helyzetén is. Kis kukucskáló lyukakat kellene vágni a térelválasztó elemeken, hogy nem csekély euró fejében a magas vendégek megtekinthessék a biztonságos kordonok közé szorított bennszülött magyar népet. A Kossuth téri tüntetõk azt mondták, a kormány meg akarja szégyeníteni õket. Nincs igazuk. A renovált régi rezsim szégyenül meg nyílt politikai apartheid-törekvéseivel a világ elõtt. Megyeri Dávid

jó ha figyelünk

Embert öltek a pribékek? Fideszes képviselõt is megvertek,vízágyúval, könnygázzal oszlatnak (percrõl-percre) Október 22 késõ este: A Kossuth téren a késõ este is sokezres tömegbõl sokan leárulózták és kifütyülték Takács András szervezõt, miután nemcsak azt közölte, hogy tûzszerészeti vizsgálat lesz a sátrakban, hanem hazatérésre szólította fel a 37 napja tiltakozókat. Úgymond az ünnep méltósága miatt. Ezután káosz keletkezett, amelyet kihasználva több félkegyelmû szónok mellett (pl. egy Béla keresztnevû figura, akinek súlyos gondjai vannak a magyar nyelvvel szintén hazatérésre buzdított, majd bejelentette, õ hazamegy – 5 perc múlva visszatért és újból zagyválni kezdett) felszólalt az MSZMP-s Kõrösi Imre is. Annak ellenére, hogy korábban a szervezõk már többször kitiltották, miután önvallomása szerint is III/II-es párttársával, Kozenkay Jenõvel versenyt gyalázták a tüntetést honlapjukon és a Magyar Világban. A tömeg nem akart hazamenni. A Kossuth tériek biztonsági fõnöke, Lanczner „Satu“ Ferdinánd felszólalása volt talán egyedül hf a tüntetés szellemiségéhez, aki a mikrofont magához ragadva közölte, õ nem megy haza mindenféle furcsa alkuk és pláne nem Gyurcsány kedvéért. Jogom van tüntetni – mondta Satu nagy tapstól kísérve, s igaza volt, hiszen elõzõleg senkit sem tájékoztattak arról, hogy vezetõik egy része távol akarják tartani az t zsebükbõl szervezett állami ünnepségtõl. Kisszámú kivételként értelmesen szólt még Fáber Károly szervezõ, megjegyezve, hogy a rendõrség már tegnap megszegte a megállapodást, hiszen abban szó sincs arról, hogy a tömeget egyfajta gettóba zárják és paravánokkal lehetetlenné teszik azt is, hogy egyáltalán lássa az ünnepséget. Késõbb valaki kinyomta a hangosítást, majd kb. 20 perc múlva visszakapcsolták. Úgy tfnik, hogy – miközben a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 fõszervezõinek nagy része nem is volt a helyszínen, kérdés egyébként, miért – egyes vezetõik deklarált céljává vált, hogy Gyurcsányék reggeli ünnepségét ne zavarhassák meg tiltakozók. Ez pedig éppen a több hetes tüntetés lényegét ölné meg, hiszen a fütty nélküli állami ünnepség biztosíthatja a rezsim számára a demokrácia látszatát külföldi vendégei elõtt. Állami ünnepségen tiltakozni is alapvetõ alkotmányos jog. A Kuruc.info és a finnországi Hunsor úgy gondolja, hogy a sokak által unosuntiglan hangoztatott „emlékezzünk 56-ra méltóképpen“ vagyis csendesen, s a „jaj, nehogy az EU-ellen, a mi egyetlen barátunk ellen valaki szót emeljen“-szemlélet éppen, hogy nem okos és nem méltó a forradalom, a forradalmárok emlékéhez. Azok, akik akkor mártírhalált haltak, aligha kívánták volna tõlünk, hogy amikor hazánkban

jó ha figyelünk

újra diktatúra van készülõben, s ehhez az õ forradalmukat már egyszer becsapott Nyugat megint bûnrészesként segédkezik (például az MSZP-SZDSZ-kormány másodszori hatalomba segítésével), akkor mi hallgassunk és hagyjuk Fletót és bandáját ünnepelni. Ezért a Kuruc.info javasolja, hogy aki csak teheti, legalább síppal, tülökkel, transzparensekkel (ha lehet angol nyelvfekkel is) fejezze ki ellenérzését a Gyurcsány-kormánnyal és az õt támogató EU-val szemben, mely most a Kossuth-térieket mintegy gettóba különítette el. Éjfélig a tüntetõket kordonnal vette körül a rendõrség, majd nagylétszámú rohamosztagos érkezett, akik beöltöztek és hangos fütty mellett felsorakoztak a parkolón belül és mellett, noha az 1 óra után pár száz fõsre fogyatkozott tömeg semmiféle agresszív fellépést nem tanúsított. Hatalom pelenkában. A demokrácia és a szabadság dicsõségére az 56-os, szabadságot éltett paravánplakátok elõtt pajzsos rohamrendõrök álltak. Lapzártánkkor Gonda László próbálta gyõzködni a kordonon belül maradtakat, hogy vessék alá magukat a rendõrségi ellenõrzésnek. Korábban, 20 óra elõtt egy szónok a rendõrökkel szembeni passzív ellenállásra buzdított a Parlament elõtt, miközben a szervezõk elvileg elfogadták a biztonsági intézkedések életbe lépését. Teljes együttmfködés van a rendõrség és a Kossuth téri tüntetõk között, így hozzájárultunk, hogy hétfõn hajnalban kordonokkal körbezárják a tüntetõket, és biztonsági kapukat állítsanak fel, de nem állhatunk oda minden emberhez, aki megpróbál ellenszegülni a rendõri intézkedésnek – mondta Gonda László, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik vezetõje az MTI-nek, miután egy szónok ellenállásra buzdította a Parlament elõtt tüntetõket vasárnap este. Az MTI felvetésére, hogy a téren páran úgy fogalmaztak, ütõ-, vágó- és szúró-eszközökkel kell felszerelni magukat, úgy reagált: provokáció lehet, de nem biztatják embereiket ellenállásra. Vasárnap este fél nyolcra már négy-ötezer ember tartózkodott a téren, több százan szervezett csoportként érkeztek Budapestre a Parlament elé. Két Csepel gépjármûvel érkezett mintegy félszáz tüntetõ, akik nemzetiszínf és árpádsávos zászlókat lobogtattak, miközben azt skandálták, „,56, nem hagyjuk“ és „Kossuth tér!“ A teherautó oldalára 1956-os forradalom idején használt szavak vannak felfestve, így „Vesszen Gerõ“, „Vesszen Piros“, „Vesszen az MDP, MSZMP“, valamint „Ruszkik haza!“. >>

17

„Magyar” politikum 2006: Együtt az egész díszes kompánia. A parlamentben ütjük egymást, ahol érjük, az Operában meg összeborulunk, mint kocsmánál a biciklik. Semjén Zsolt, Lendvai „Sipánka” Ildikó, a párt nagyasszonya, Navracsics Tibor, OV és Megyó, alias James „D–209” Gond. Láthatóan jól megférnek egymás mellett A földmûvelési minisztérium elõtt lévõ útszakaszt már teljesen elfoglalták a tüntetõk, és a Rákóczi-szobor elõtt lévõ teret is teljesen megtöltötték. Az Országház parkolójában, a rendõrség által kordonokkal körbezárt területen közel száz rohamsisakos rendõr állt fel alakzatban. A kordonon belül lévõ rendõri sorfalat megkettõzték. Október 23-a, 8.30-ig: Takács András MNB fõszervezõ megdöbbentõ módon a rendõrségnek ad igazat az oszlatás jogosságát illetõen, csupán azt jegyzi meg, hogy panasszal élnek a kényszerítõ intézkedések miatt. Reméli, visszamehetnek délután, a rendõrség szerint nem. Fokozott fegyveres erõdemonstráció folyik a Parlament környékén. A zászlófelvonásra és az állami ünnepségre akkreditált újságírókat a Batthyány örökmécsesnél engedik be a Kossuth térre, ott az elsõ kordongyûrû. Az Alkotmány utcát és a Kossuth tér környékét lezárták, az utcákat rohamsisakos rendõrök biztosítják. A Parlament elõtti füves területet a rendõrség kordonnal zárta körbe. 9.30: Már a Nádor utcában is oszlatásra készülnek, mintha nem volna joguk ott lenni az embereknek. Alakul a nemzeti ünnep. Gergényi szerint „rengeteg veszélyes, a gyülekezési törvény tiltotta anyagot találtak a kiürített területen, a tüntetõk sátraiban, mondta az Infó rádióban Gergényi Péter, Budapest rendõrkapitánya. Kések, csavarkulcsok, hatalmas kövek, vasgolyók, zokniba csomagolt brikett, benzin, glicerin szerepelt a fellelt anyagok listáján.“ A cuccok valójában a hosszas sátorozás mindennapos kellékei, mint a konyhakések és a tûzifa. Takács összevissza beszél, míg elõbb jogosnak mondta az erõszakos oszlatást, most már arról beszél, hogy a gyertyákból kirakott Szent Korona mellett maradó néhány ember szolgáltatott ürügyet a rendõri beavatkozásra, ezért az nem volt jogos, mert békés volt a tüntetés. Az eljárást jogi úton megtámadják – mondta. 18

Miska Kancsó és Sipánka jó ha figyelünk

Takács András úgy véli, a rendõrök eleve arra játszottak, hogy kiüríthessék a teret. A tüntetõk és a rendõrség megállapodásában szereplõ személyi beléptetõkaput nem is kezdték el telepíteni. A tüntetések bejelentése szempontjából a tér teljes kiürítésével úrakezdõdik az idtszámítás, fogalmazott Garamvölgyi, vagyis három napig senki sem demonstrálhat jogszerûen a Kossuth téren. 9.50: Tudósítónk szerint a Nádor utcában és a Szabadság téren több száz tüntetõ áll, maszkos rohamrendõrök próbálják lassan kiszorítani õket, de a szovjet emlékmûvet a jelek szerint nem védik. Az oszlatás jogszerûtlen, hiszen a Kossuth téri kordonon kívül mindenképpen joga van bárkinek az utcán tartózkodni. Nemzeti ünnep. 10 óra: Hatalom pelenkában II: az adófizetõk pénzébõl lebonyolított ünnepségrõl az adófizetõket civil és egyenruhás rendõrök tartják távol még a Kossuth tértõl több száz méterre is. A rendõrök arra szólítják fel a kordontól messze-messze tartózkodókat – a Markó utcában is – köztük kisgyerekes családokat, hogy távozzanak a környékrõl! Magyarország zöme ma rendõrmentes, miután több ezer zsarut vezényeltek a Kossuth térre és környékére. 10 óra után Sólyom László fõhajtásával megkezdõdött a magyaroktól megtisztított, üres Kossuth téren az állami ceremónia. 10.18: A rendõrök nem engednek ki több, a Kossuth tér környéken lakó embert a kordonokon kívülre. 10.20: Tudósítónk jelenti: újabb, több száz rohamosztagos indul a Kossuth térre a Podmaniczky utca feltl, A Hír Tv-bõl minderrõl nem lehet sokat megtudni. Miközben szeptember 17-e után a csatorna egyedülállóan tájékoztatott, most MTI híreket nyomnak és ünnepi interjúkat, beszélgetéseket. A Parlament környékén összesen több ezer rendõr lehet. 10:30: több tucat embert elhurcoltak a rendõrök a Kossuth téren jóval kívül, így például Novák Elõdöt, a Jobbik volt szóvivõjét is. Tudósítónk jelentése szerint a Batthyány-örökmécsesnél egyre gyûlik a tömeg. A tévékbõl minderrõl semmit sem lehet megtudni. 10.34: Gyülekeznek a Bazilikánál, az Arany János utcában és a Markó utcában is, mindenhol útjukat állják a kordonok és a rendõrség. Sokan angol nyelvû tiltakozó transzparenseket is hoztak. A több száz méteres körzetben emberektõl megtisztított Kossuth térre kimerészkedik Gyurcsány is. 10.40: Parlament elõtti 56-os ünnepség helyszíne közelében, a hétfõ délelõtti zászlófelvonás ideje alatt gumibottal támadtak rendõrök demonstrálókra, köztük nõkre és idõsekre. A rendõrök a demonstrálók mintegy ötven fõs csoportját körbezárták a Széchenyi és a Nádor utca sarkánál. Az emberek azt skandálták: „ÁVH, ÁVH“. Az MTI tudósítója úgy tudja, hogy tíz embert elvittek a rendõrök. Az utcán vérzõ fejû embereket lehetett látni. Ezzel egyidõben több tucat fiatal gyûlt össze a Szent István-bazilikánál. Õk angol nyelvû táblákkal szerettek volna az ünnepség színhelyére vonulni, de a rendõrök elállják útjukat.

jó ha figyelünk

10.50: A Parlamenttõl számított több száz méteres körzetben oszlat törvénytelenül a rendõrség. A környéken lakókat nem engedik ki a városba, mindegy, hogy gyerekes család vagy magányos fiatal a kint állókat pedig nem engedik be. A sajtó szabad mozgását is akadályozzák, egy német forgatócsoport, amely már egy órája el akart távozni, bent rekedt. Letartóztatták, több tucat emberrel egyetemben Novák Elõdöt, a Jobbik volt szóvivõjét is, mert a Parlamenttõl messze sétálgattak. A Hír Tv maga a csõd, a tér környékén zajló eseményekrõl semmit sem közvetít. A Kuruc.info-n és a hatalom iránt lojális Indexen kívül senki sem közvetít. Két tudósítónk még szabadlábon van. 10.55: A tömeg a Bazilikához vonul, amely többek szerint végsõ menedék lehet. A belvárosban jelen vannak az izraeli tulajdonú, SZDSZ-es kötõdésû In-Kalosok is, az adófizetõk pénzén állított úgymond 56-os sátrakat õrizve. Tudósítónk szerint a „kiállítások“ ostobák és sematikusak. 11 óra: Végre bejelentkezik a Hír Tv és beszámol az ünneplõk elleni délelõtti rendõri erõszakról és a most is folyamatban lévõ oszlatásokról, de csak pár percben, élõ helyszíni nincs. Tudósítónk a Bazilikánál tartózkodik, ahová a legtöbb ünneplõ összegyûlt, a Szabadság téren még mindig oszlatnak. Tömeg vonul a Szent István körúton is. Az Index címlapján változatlanul azt hazudja, hogy a tüntetõk nem tartották be a megállapodást. 12 óra: hatalmasra duzzad a tömeg a Belvárosban – jelentik tudósítóink. A hatalom elleni jelszavakon kívül azt kiabálják, hogy: gyertek velünk! 56-os a hangulat. A legnagyobb a tömeg az Astoria-Deák-Keleti térségében, de sokan vannak a Rákóczi úton is, összesen már tízezrek. A tömeg egy jelentõs része a Corvin köz felé vette az irányt. A Parlamentben közben lakomázni készülnek. Több mint 2 ezer(!) rohamrendõr oszlatott fel erõszakkal 300 tüntetõt hétfõ hajnalban a Kossuth téren, noha azok nem tettek semmi erõszakosat. A rendõrség szerint a tüntetõk szegték meg az egyezséget. Ez azonban valótlan, hiszen a rendõrség már szombaton megszegte a megállapodást. Abban ugyanis szó sem volt arról, hogy a tömeget gettóba zárják és paravánokkal lehetetlenné teszik, hogy egyáltalán lássa az ünnepséget. A tüntetõk nem térhetnek vissza a Kossuth térre a délelõtti ünnepségek idején, csak délután, más értesülés szerint egyáltalán nem. Ebbõl a Kuruc.info arra következtet, amire számítani lehetett: a hatalom megszegi a megállapodást, majd a tüntetõket vádolja ezzel, végül oszlat. Sajnos a Hír Tv is készpénznek vette a rendõrség állításait, amely szúróeszközök megtalálását is említi, noha nyilvánvaló, hogy egy egy hónapos sátortáborban kell lennie konyhakéseknek. Valódi fegyverekrõl felvétel természetesen nincs. A metró Demszky tegnapi döntésének megfelelten 16 éve elõször délutánig nem áll meg a Kossuth téren. Rettegõ hatalom Meglepõ módon az MTI is beszámol arról, hogy a rendõrök idõseket és nõket gumibotoznak, miközben a parlamentben „ünne-

19

pel“ a hatalom. A Fidesz hallgat. A Hír Tv folyamatos közvetítés helyett megint ünnepi beszélgetést sugároz. 12:25 A Corvin közben mintegy 3-4 ezer tüntetõ van jelen. A tömeg folyamatosan kiabálja, hogy „Gyertek velünk!“, „Ébresztõ!“. 12:55 A több ezres tömeg a Kossuth tér felé indul, közben a rendõrök megpróbálják elállni az utat a körúton. 13:20 A legutolsó információk szerint kommunista idõket idézõ rendõrterror zajlik Budapesten, lényegében elszabadult KádárApró-Dögei, stílszerûen, hiszen karhatalmi erõkkel oszlatják fel a jogaikat gyakorló tüntetõket – mondta lapunknak Molnár Tamás. A Kossuth téri tüntetés egyik fõszervezõje elmondta még: este alkotmányozó nemzetgyûlést fogunk tartani a Kossuth téren, amelyre az egész országból tízezreket várunk. Felálltak a Budapest körüli útblokádok is, minden meghirdetett helyen félpályás úttorlaszok vannak. Értesítettük a nemzetközi diplomáciát a magyarországi helyzetrõl, világbotrány, hogy a nemzeti ünnepen kirekesztik a nemzet tagjait, és véresre veri a rendõrterror árnyékában a posztkommunista hatalom az utcán lévõ embereket. 13:21 A Kossuth tértõl hirtelen több száz rendõr elindult a Jászai Mari tér irányába – jelenti az Index. 13:28 Több ezer tüntett és több száz motoros gyûlt össze hétfõn kora délután a Corvin köznél – jelenti az MTI. A több ezer fõnyi tüntetõ a Szent István-bazilikától indult, miután ott gyûltek össze azok az emberek, akiket a rendõrök nem engedtek a hivatalos állami ünnepség idejére lezárt Kossuth Lajos térre. A Károly körút-Rákóczi út-Nagykörút útvonalon végighaladó, kormányellenes jelszavakat kiabáló menethez útközben sokan csatlakoztak. A tömeg elvonulása miatt az érintett utakon leállt a forgalom. Miután a tömeg a Corvin közbe érkezett, mintegy 250 nemzeti érzelmû motoros érkezett a helyszínre. A tömeg nagy éljenzéssel fogadta az Árpád-sávos és nemzeti színû zászlók alatt érkezõ motorosokat. Egy szónok arra szólította fel a tömeget, hogy azonnal induljanak vissza a Kossuth Lajos térre, foglalják vissza azt és addig maradjanak ott, amíg nem távozik a kormány. Az MTI információi szerint jelentõs rendõri erõsítés tart a Corvin közbe. A távirati iroda arról is tájékoztatást kapott, hogy Budapest több pontján gyülekeznek emberek, akik elõbb a Corvin közbe, majd onnan a Fidesz délutánra meghirdetett nagygyûlésére akarnak vonulni. 13:31 HALDOKLIK A KOSSUTH TÉRI KÖRBEZÁRT TERÜLETEN A 3 FÕ KÖZÜL EGY BETEG EMBER, A KÉT ORVOS KITART MELLETTE, DE NEM TUDNAK MIT TENNI. A beteg nem hajlandó beleegyezni az elszállításba, lemond a kórházi kezelésrõl. Kijelentette: inkább meghal a téren, de marad. A két orvos stabilizálta a haldokló állapotát, akit beleegyezése nélkül nem szállíthatnak kórházba. 13:48 A Corvin közben egyre duzzad a tömeg, a szám a több tízezret is elérheti – jelenti tudósítónk. Gyurcsány pribékjei elszivárogtak a környékrõl. 14:10 Tudósítónk felszólította a Corvin közben tartózkodó, véleményét óránként változtatgató Takács Andrást, hogy alkalmatlansága és gerinctelen viselkedése miatt váljon meg MNB 2006-os posztjától. Ezt kérjük mi is a szerkeszttségbõl. 14:16 Megbízható információk szerint feltûnt a budapesti tüntetõk között a körözés alatt álló Budaházy György is, aki köszöni szépen, jól van. 14:36 A Budapest környéki autós ‘blokád’ feloldásra került a következõ döntésig, hogy minél többen tudjanak bejönni Budapestre – írja a Lelkiismeret88 honlapja (l88.hu). 14.50: Gergényi hazudik Gergényi Péter, és a BRFK szóvivõje azt nyilatkozta, hogy a tüntetõk egyelõre biztosan nem mehetnek vissza a Kossuth térre. A terület átvizsgálása jelenleg is zajlik, és ennek befejeztéig nem engedik vissza az embereket. Ugyanakkor a Kossuth téri elzárt területen hat üldögélt rendõrön kívül nincs senki, szóval a szóvivõ állításával ellentétben nem vizsgálják a területet. 20

14:54 A Kossuth téren és a jobboldalon leszerepelt személyek fullasztják érdektelenségbe dalolászással, prózával és versmondással a Corvin közi demonstrációt, ahol éppen Beregszászi Olga, exBencsikné nyekereg. A fiatalok folyamatosan távoznak a helyszínrõl. Információnk szerint rövidesen Toroczkai László érkezik majd több tucat vármegyéssel Pongrátz Gergelyék valamikori támaszpontjához. 15.17: A diktatúra minden jel szerint retteg a megemlékezésekre gyûlt tömegtõl, és a tömegközlekedés befolyásolásának elkeseredett eszközéhez nyúlt. Az Index infomációi szerint nem áll meg a 2-es metró az Astoriánál, pedig a szerelvényeken sok zászlós ember van, akik épp az Astoriánál hamarosan kezdõdõ Fidesz-gyûlésre mennek. A metró a Kossuth téren már kora reggel óta nem áll meg. 15:43 A Kuruc.info információi szerint a Kossuth tér közelében lévõ Alkotmány utcában a Gyurcsány-pribékek könnygázt is bevetettek már. A Fidesz polgári „demonstrálói“ szokás szerint figyelembe sem veszik a környezõ atrocitásokat, lehorgasztott farokkal várják az orbáni megváltást. Mûveleti területté nyilvánította a Kossuth teret a BRFK – írja az l88. Erõszakkal elõállították a Gyorskocsi utcába, a kiürített és kordonnal körbezárt Kossuth térrõl a haldokló beteget a két orvos mellõl, miután a BRFK orvosa is megvizsgálta és válságosnak minõsítette állapotát. Ezt az intézkedés arra hivatkozva tették, hogy a „mûveleti területet nem volt hajlandó elhagyni” a haldokló ember. A két orvost kizavarták a kordonnal elzárt területrõl. Jelenleg a szétdúlt táborban csak a tüntetõk cuccai, hivatalos papírjai, szétdobált holmijai között sétálgatnak a rohamrendõrök, vigyázva Gyurcsány hatalmára. 16:00 Az Arany János utcánál mintegy 500 rendõrterrorista vízágyúkkal és könnygázgrátákokkal támadt a tüntett tömegre. Körülbelül ezer tüntetõt kezdett el oszlatni a rendõrség a Parlamenthez vezett Alkotmány utca és az azt keresztezõ Hold, illetve Vadász utca sarkán, mivel a tüntetõk feldöntötték a rendõrség által az Alkotmány utcában felállított kordont. A Kossuth teret már nem lehet megközelíteni, mert hajnal óta kordonnal lezárták a környezõ utcákat. A tüntetõk több száz fõs csoportja menekülni kezdett, amikor könnygázgránátot vetett be a rendõrség. A könnygáz már az új típusú, paprikaalapú szer lehet, mert többen hányni kezdtek, amikor belélegezték a füstöt, erre korábban nem volt példa. Az Alkotmány utcai könnygáz támadás hírére több ezren tartanak a Corvin közbõl az Alkotmány utcában harcoló felkelõk erõsítésére. 16.03: A felkelõk elfoglaltak, és keresztbe állítottak egy buszt a Bajcsy-Zsilinszky úton! Az Astoriánál gyakorlatilag senki sem várja már Orbán beszédét, a tömeg egy része eloszlott, sokan a felkelõkhöz csatlakoztak. 16.35: Szemetes edényekbõl, vastáblákból és kordonokból emelnek barikádokat a tüntetõk Budapesten, az Arany János utcánál. A rendõrök könnygázzal lövik õket. Állítólag gyerekek is vannak a tömegben, de erre a diktatúra pribékjei nyilván nem lesznek tekintettel, ahogyan eddeig sem voltak. A zsaruk a Bazilika elõtti egyházi területre sincsenek tekintettel. Mikor egy ember erre figyelmeztette õket, durva, trágár szavakkal elhajtották. A rendõrök már három vízágyút sorakoztattak fel a Bajcsy és az Andrássy út kereszteztdésében. A zsaruk valószínûleg meg akarják osztani a tömeget, mert mintegy kétszázan benyomultak a Paulay Ede utcába. 16.48: A rendõrök tüzet nyitottak a Bajcsyn! A zsaruk figyelmeztetõ lövéseket adtak le az Andrássy út és a Bajzsy-Zsilinszky út sarkán összegyûlt tüntetõk felé, jelentette az MTI tudósítója a helyszínrõl. Az MTI munkatársa kétféle hüvelyt talált: az egyik géppisztolyból (!!!) származó vaktöltényé, a másik sörétes puskába való 12-es riasztó lövedéké. 16.55: A hazugság újabb szimbólumát rombolták le a felkelõk: a Városháza téren álló BUDAPEST A SZABADSÁG FÕVÁROSA feliratot a demonstrálók szétszedték, kivették belõle a nyilvánvalóan, jó ha figyelünk

és arcátlanul hazug SZABADSÁG kifejezést, és az útra cipelték, majd keresztbe tették a könnygázgránátokat lövöldözõ zsaruk elõtt. Közben a Deák-térnél vízágyúkból kék és zöld színû folyadékot locsolnak a tüntetõkre megkönnyítendõ, hogy késõbb megtalálják, és lefoghassák õket. A tömeget az Astoria felé szorítják, így elõbb-utóbb összeérhetnek a felkelõk, és a fideszes tüntetõk. A fideszes tömegben röplapokat osztogatnak, melyen felhívják a figyelmet arra, hogy alig 200 méterrel arrébb brutálisan oszlatják a tömeget. 17.10: Gyurcsány gyáva pribékjei szeptember 19-éhez hasonlóan ismét maszkban oszlatnak, hogy arcukat ne lehessen felismerni. Orbán megkezdte beszédét, melyben egyelõre egy szóval sem említi a tõle alig párszáz méterre zajló eseményeket. 17.15: A felkelõk barikádot emeltek a Bajcsy-Zsilinszky úton a Paulay Ede utca és az Anker köz között. A rendõrök egyelõre erõt gyûjtenek, mozdulatlanul állnak. A tömeg a zsaruk felé tolja a barikádot. A nemzetközi sajtó, köztük a BBC, és a CNN is vezetõ hírekben hozzák a budapesti eseményeket. Úgy látszik Londonba, vagy New Yorkba hamarabb eljutott a brutális rendõrattak híre, mint az Astoriához... 17.20: Az Alkotmány utcánál megkéseltek egy rendõrt, aki a kezén sérült meg, sérülései nem életveszélyesek. 17.33: A rendõrök elérték a rendõrségi kordonokból emelt barikádot, és szétbontják. A tömeg a Deák téri evangélikus templom sarkáig vonult vissza. A pribékek egyik könnygáz gránátja a Deák-téri templom ormát találta el, ami füstöl. A Deák-térhez egy rendõrségi páncélautót vezényeltek. 17.50: A felkelõk a közterületen álló ‘56-os kiállítás díszletéül szolgáló két páncélost beindították és a rendõrök felé indultak vele. A zsaruk végül egy vízágyús kocsival állították meg a tankot. A felkelõk néhány korabeli Csepel teherautót is keresztbe állítottak. 18.02: A Deák-téren a rendõrök lovasrohamot indítottak, és kiszorították a tömeget a térrõl. A Gyurcsány-pribékek vaktában lövöldöznek a könnygázgránátokkal, sok lövedék erkélyekre, és háztetõkre esik. 18.34: Sebesültekre lõnek a rendõrhuligánok! A zsinagógánál egy mentõbe éppen négyen hoztak egy láthatóan eszméletlen sérültet, amikor a rendõrök a mentõ mellé is odalõttek egy könnygázgránátot. A pribékek nem engedik a sérültek közelébe a mentõket. Jelenleg az Astoriánál folynak a harcok, 7-8 ezer ember áll szemben az ország minden tájáról felhozott rendõrökkel. A felkelõk barikádokat emelnek. A megvadult fakabátok derékmagasságban(!!!) lövöldözik a könnygázgránátokat. 18.45: A Síp utcánál egy bõrkabátos férfi szónokol egy hosszú bottal a kezében: megölték egy honfitársukat, ne menjetek haza! – mondja. Jármy Tibor, a BRFK szóvivtje nem erõsítette meg (de nem is cáfolta!), hogy valóban meghalt-e egy tüntetõ. A mentõk ugyanakkor cáfolták a hírt. 19.11: A rendõrök gumilövedékkel lõnek a a Síp utcánál minden áthaladóra. 19.18: A Szalay utca és a Kossuth tér sarkánál orosz rohamsisakot viselõ rendõrök támadtak az ott álldogáló 100-150 emberre. 19.45: A felkelõk a Síp utcánál barikádokat emeltek, a rendõrök könnygázzal, és gumilövedékekkel lövik õket. A pribékek beszorultak a Síp utcába, egy vízágyú segítségével azonban kitörtek onnan. 19.50: A hatalom most már a parlamenti ellenzéket sem kíméli: Révész Máriusz fideszes képviselt is a sérültek között van. Révész elmondta, elvesztette az eszméletét a Rákóczi úton, nem emlékszik semmire. Az Indexnek elmondta, egy mentõutóban ül, véres a nadrágja és a feje is, valószínûleg kórházba viszik. Révész Máriusz megkérdezte a rendõröket, hogy miért erõszakoskodnak a Fidesz-rendezvényén, mire fejbe lõtték gumilövedékkel, állította egy szemtanú az Indexnek. A fideszes politikust a honvédkórházba vitték. 19.53: Információink szerint van olyan tüntetõ, akinek szétlõtték az arcát és épp most kell mûteni az egyik Budapest környéki korházban. jó ha figyelünk

20.02: A megvadult pribékek gázkamrává alakítottak egy kocsmát. A Dohány utcai zsinagógával szemben lévõ Katapult nevû kocsmába körülbelül 100 öreget, fiatalt menekítettek, de a rendõrök nem engedik ki õket. Körülbelül egy órája a rendõrök feltépték a rolókat, és valamilyen gázspray-t fújtak a helyiségbe. 20.16: Elképesztõ arcátlanságról tanubizonyságot téve Gyurcsány mégis megjelent a Felvonulási téren az emlékmû felavatásán. A téren több száz tüntetõ, és motoros zajong, járatják a motorokat, nem akarják engedni, hogy a hazudozó szóhoz jusson. A Dózsa György utat több száz méter hosszan lezárták. 20.31: A rendõrök megrohamozták az Astoriánál álló teljesen békés tömeget. A könnygázgránátokat életveszélyes módon fej-és derékmagasságban lövik ki. A zsaruk gumilövedékkel sorozzák a tömeget. 20.37: Irány a Hõsök tere, mondták többen a Blaha Lujza térnél, majd megindult a tömeg. A Felvonulási térnél befejezõdött ünnepségnél lévõ tüntetõk is a Hõsök tere felé tartanak. 20.50: A Nagydiófa utca és a Rákóczi út sarkán a felkeltk barikádot emeltek, elõtte máglya ég, farkasszemet néznek a karhatalommal. 21.00: Megbízható forrásunk szerint a rendõrök néhány órával ezelõtt halántékon lõttek egy 30 év körüli fiatalembert, akirõl az utcán többen azt terjesztik, hogy a mentõben életét vesztette. 21.08: Élõben közvetít az Astoriáról az ÁrpádHír: www.arpadhir.hu 21.09: Felkelõk egy 1000–1500 fõs csoportja lezárta a Margit-hidat, ahol bejelentették, hogy mintegy tucatnyi helyen holnaptól félpályás útlezárás lesz. 21:18: A pribékek két amerikai magyar kisfiúra is rálõttek könnygázgránáttal. 21:23: A Kossuth Lajos utcánál a felkelõk a karhatalomtól zsákmányolt kettõs kordonnal erõsítették meg barikádjaikat. A zsaruk egyeltre mozdulatlanul állnak. 21:32: Egy-két ezer fõnyi tüntetõ lehet a Kálvin tér és a Nemzeti Múzeum között, a rendõrök könnygázgránáttal tüzelnek rájuk. Közben megérkeztek a Felvonulási térrõl a nemzeti érzelmû motorosok, és kábé húszan felálltak a rendõrökkel szemben, bõgetik a motort. 21:35: A rendõrök visszavonulnak az Astoriánál! A tömeg hatalmas üdvrivalgással fogadta a pribékek megfutamodását. A visszavonulás azonban csak látszólagos volt, mert a zsaruk pár perccel késtbb megrohanták a tömeget. 21:38: Megtámadták és elfoglalták a tüntetõk a belvárosi, Kecskeméti utcai rendõrörsöt, erõsítette meg a BRFK szóvivõje az Indexnek a Tv2 információját. Jármy Tibor azt is elmondta, a rendõrök már visszafoglalták az irodákat. Elmondta azt is, hétfõn eddig negyven embert állítottak elõ. 21.40: Megmozdult a vidék is! Több vidéki városban tartottak hétfõn este is tüntetéseket, amelyeken a miniszterelnök és a kormány távozását követelték. Tüntettek Pécsen, Kaposváron, Szombathelyen, Szekszárdon Az Árpád-hír tudósítója szerint Szombathelyen felgyújtották az MSZP városi irodáját. 21:55: A tüntetõk a Múzeum körút felõl az Erzsébet-híd pesti hídfõjéhez vonulnak. 22.01: A Belvárosban négy nagyobb felkelési gócpont alakult ki: A legtöbben, több ezer tüntett áll a Blaha Lujza téren, és több ezren vannak az Erzsébet híd pesti hídfõjénél is. Néhány száz fõs tüntetõ tömeg van a Kossuth Lajos utcában, és körülbelül ezren indultak el korábban a Felvonulási térhez. 22.23: Az Erzsébet-híd pesti hídfõjénél a felkelõk egy építési területen talált gerendákat, téglákat, betonkeverõket építenek be a barikádba, amelynek magassága már meghaladja a két métert. 22.27: Súlyos sérültjei is vannak már az összecsapásoknak, a rendõrállatok kilõtték az egyik szemét egy tüntetõnek. Hírügynökségi információk szerint két életveszélyes és egy súlyos állapotban lévt sérültet szállítottak a Honvéd kórházba. Az egyik sérült szemét lõtték ki gumilövedékkel, – az orvosok tájékoztatása szerint, õ már nem fog 21

látni erre a szemére, s a lövedék jelenleg is az arcüregében van. A másik életveszélyes állapotban lévõ sérült mellkasába fúródott a lövedék, a súlyos sérültnek pedig a hóna alatt robbant fel egy gránát. 22.39: A rendõrök megrohamozták a Blaha Lujza téren álló tömeget. A karhatalom megvadult pribékjei fegyverként használják a könnygázlövedéket, fejre, és törzsre adnak le lövéseket. A hírtv kameráján látható egy sebesült fiatal nt, akit ilyen gránáttal találtak el. 22.47: A világsajtó élõben közvetíti az eseményeket. A CNN honlapján arról tudósítanak, hogy a rendõrség tüzet nyitott a tüntetõkre. 22.57: Feltünt az Erzsébet-hídnál a volt MSZMP-s provokátor, a Kossuth téri demonstrációt hetek óta gyalázó Kõrösi Imre is. Kõrösi arra buzdította az Erzsébet híd pesti hídfõjénél összegyûlt több ezer embert, hogy foglalják el a budapesti hidakat, vonják blokád alá a fõvárost.A felizgatott tömeg óriási üdvrivalgással fogadta, amikor a szónok bejelentette, hogy Szombathelyen felgyújtották a szocialista párt irodáját. A tömeg teljesen ellepte a hídra vezett utat. A tüntetõk között sokan zászló- és vasrudakkal, üvegekkel szerelkeztek föl. 23.13: Egyelõre tanácskoznak a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) megyei vezetõi, hogy Budapestre jöjjenek-e, mindenesetre a szándék megvan, a lehetõséget vizsgálják, közölte Budai Gyula, a MAGOSZ demonstrációs bizottságának vezettje a HírTv-ben. 23.15: A felkelõk a Wesselényi utcánál is barikádot emelnek. A rendõrség vízágyúval, lovasokkal és nagy számban felszerelt hadtestekkel indult el a körúton a tüntetõk irányába a Blaha Lujza térnél. Azok a Wesselényi utcánál székekbõl, táblákból és kukákból barikádot állítottak fel, amelyeket meggyújtottak. A rendõrség közben a mellékutcák felé is igyekszik kiszorítani a tömeget. A tüntetõk folyamatosan üvegeket dobálnak, erre a rendõrök könnygázgránátokkal válaszolnak. A felkelõk egyes csoportjai Molotov koktélokat gyártanak. 23:24: A Blaha Lujza térrõl elüldözött tömeg a mellékutcákon lassan visszaszivárog a térre. 23:35: A rendõrök két busznyi erõsítést kaptak az Erzsébet-hídnál, és a jelek szerint támadásra készülnek. 23.50: A rendõrök most mégis várnak, többen közülük leültek. Egyelõre a jelek szerint nem lesz roham. 0.02: Az ELTE Budaörsi úti Körösi Csoma Sándor kollégiumánál civil ruhás rendõrök igazoltatják a hazaérkezõket. Ezzel vélhetõen az a céljuk, hogy késõbb visszajöhessenek a kollégiumban lakó felkelõkért. 0.06: A József körúton felkelõk egy csoportja személyautóval próbálta meg áttörni a rendõrkordont. A rendõrök közül senki sem sérült meg. A rendõrök azt igyekeznek megakadályozni, hogy a tömeg visszatérjen a Blaha Lujza térre. A tüntetõket a Boráros tér irányába próbálják kiszorítani. 0.13: A felkelõk az Erzsébet-híd budai hétfõjén is barikádokat emelnek, megakadályozandó, hogy két tûz közé szorítsák õtket. A hídon a nemzeti érzelmû motorosok járnak fel-alá, összekötve a híd két oldalát védt felkelõket. 0.20: A Veres Pálné utcában épített barikád védelmében a tüntetõk egy része a Curia utca felõl hátba támadta a rendõröket, megdobálták õket, mire a rendõrök könnygázt lõttek vissza.

0.30: Révész Máriusz magához tért a kórházban. A fideszes képviselt elmondta, a feje megsérült, és a lapockája is megrepedt. Révész Máriusz továbbra sem emlékszik semmire. 0.37: A zsaruk a Tv2 ripotere szerint azért nem rohamoznak, mert azt építõanyagokból emelt barikádot a tüntetõk benzinnel locsolták le, és egy esetleges támadás esetén felgyújtanák azt. A képek tanúsága szerint a barikád Jégbüféhez közelebbi oldala egyszer már meggyulladt, de végül mégis elaludt. 0.57: A felkelõk haditerveket készítenek a rendõrroham esetére. A Ferenciek terén önkéntes vezérek símaszkban kisebb csapatokat gyûjtenek maguk köré, és földre rajzolt haditervvel instruálják a tüntetõket. Az egyik mellékutcában három autót borítottak fel, és ezekbõl építettek barikádot. 1.08: Egyre erõsebb a barikád a Curia utcában is. Három autót is felborítottak a tüntetõk, és barikádelemként használták fel azokat. Az egyiknek a tetején már tégladarabok is vannak. 1.28: A rendõrök hókotrót hoztak a helyszínre, minden jel szerint ezzel akarják szétszedni a felkelõk barikádjait. A tüntetõk nagy része már hazament. 1.32: A budai hídfõnél a karhatalom szétverte a kordont, és a rohamrendõrök felmentek a hídra. A pesti hídfõnél is megindult a rendõrroham. A hókotró még viaskodik a pesti barikáddal. 1.37: A hókotró áttörte a pesti barikádot, a felkelõk nagy része elmenekült a pesti hídfõtõl. Valaki Molotov koktélt dobott a zsaruk felé. A pribékek vadul könnygázaznak, festékes vízzel töltött vízágyúval oszlatják a tömeget. A felkelõk a váci utca felé hagyják el a teret. 1.57: Gyurcsány csahosai most 8-10 fõs csoportokban vadásznak a felkelõkre, az Index tudósítója szerint két embert is félholtra vertek. 2.05: Az Erzsébet híd alatt egy bomberdzsekis fiatalt fogtak el a rendõrök, azt bizonygatta, hogy csak véletlenül járt arrafelé. Mikor ez nem használt, szidalmazni kezdte a rendõröket, mire egy arra haladó rendõr tomfájával hasba akarta vágni, de társai kérték, hogy ne tegye. 2.23:Hajéktalant, turistát vernek az örjöngõ rendõrök. Látszólag ok nélkül fújtak le közelrõl arcon gázsprével egy hajléktalant a Vámház körúton a rendõrök, majd jóízûen nevettek a szerencsétlenen, jelentették az Index helyszíni tudósítói. Késõbb egy francia fiatalt is megvertek a Vámház körúton a rendõrök, megbotozták, majd otthagyták. Egy újságíró hívott ki hozzá mentõt, ami végül egy rosszul lett rendõrt is elszállított. A francia turista egyébként segített a felkelõknek a barikád építésében. 2.28: A karhatalom vadászik azokra, akiknek ruháját megfestette a vízágyúkból fecskendezett színes folyadék. A rendõrök razziát tartanak a belvárosi szórakozóhelyeken, és akinek vizes a ruhája, azonnal begyûjtik. 2.30: Értesüléseink szerint az egyenruhás söpredék a fogházban brutálisan bántalmazta a Jobbik kora délután letartóztatott volt szóvivõjét, Novák Elõdöt. 2.31: Gyurcsány pribékjei újságírókat is fenyegetnek. A Hírtv tudósítójának „agyonverést“ ígértek be, mert felvette a neoávósok brutális fellépését. Kuruc.info

A konkurens tévécsatornák is rájöttek arra, hogy a tüntetõk nem bántják a HírTV-t. Mindenki más meg ugyebár az országot rabszolgasorban tartó kozmopolita nagytõke kiszolgálója, ezért a többi tévéstáb akkor vannak biztonságban, ha nem nagyon reklámozzák magukat. A Tv2 közvetítõkocsiját ezért egy HírTv-s molinóval álcázták, a Magyar Televízió pedig a felvételek tanúsága szerint külföldi, bérelt közvetítõkocsival tudósit az eseményekrõl. Pedig van nekik saját, nem is egy. Miközben újra dübörög a banda/csõcselék/megbántott magyarság/játéktehénhez imádkozó pogánysereg a budapesti utcákon, tankokat köt el, és sorozatvetõvel lövik õket a rendõrök, a három közszolgálati adó kizárólag az állami ünnepséget közvetíti. Zúgnak a gumibotok, csattognak a rendõrlovak, de a köztévéken – az m1-en, az m2-n és a Dunán – Kulka János beszél. Volt egy vicc régen, nem azért, hogy keltsem a hangulatot, csak úgy. A szovjet egyesen Brezsnyev beszél, órákig. A kettesen egy rendõr látható, gumibotot lóbálva: nem tetszik a Brezsnyev elvtárs beszéde?! Index 22

jó ha figyelünk

Kedves Barátaim, az alábbi levelet szeretném a Fidesz belsõ köreibe eljuttatni, mert az az érzésem, hogy benn a sürüjében nem tudják, mi van kint a mezõn. Ha valaki tud segiteni ebben, megkérem továbbitsa a megfelelõ helyre. Üdvözlettel, Marianne

Tisztelt Fidesz! A hadsereg készen áll, de hadvezér nélkül szétesik. Hadvezér pedig nincs és nem is akar lenni. Tegnap ott voltam a Fidesz „ünnepségen”. Nem csupán az én véleményem ami itt következik. Otrombaság volt elnyomni Patrubányi Miklós beszédét. Azt vártuk volna, hogy a színpadról jelentik be, hogy verik a tüntetõket. Nem tetszik nekünk ez a nagy elhatárolódás, a szolidaritás hiánya. A Fidesz a legnagyobb szervezet, de nem szervezett erõ, mert a taktikázással, a gyávasággal, a megalkuvókészséggel, az állandó túloldalra pislogással csak az indulatokat szítja, és hamarosan támogató nélkül marad. Vagy tán ez a céljuk? Nagy a kiábrándultság! Nemhogy a békés tüntetõket nem képesek a hatalomtól megvédeni, de gyorsan haza is mennek, mielõtt „balhé” van. Miért van az, hogy a Fidesz mindig három nappal kullog az események után? Hogy csak akkor csatlakozik a nép követeléseihez, amikor látja, hogy különben átlépnek rajta? Így volt ez a dec. 5-i népszavazásnál – nem álltak mellé a kezdettõl, és így volt ez a tüntetéseknél. Amikor látták, hogy csak nem hagyják abba, csatlakoztak. De mi ez a kizárásosdi? Hogy ezzel nem, meg azzal nem.

Nem az együttmûködést kellene keresniük minden szervezettel, amelyik tüntet, sztrájkol? Már csak a nagy szervezeti apparátusuk okán is tudnának segíteni. Avagy nem ez a cél? A Corvin-köziek rosszul tették, hogy nem maradtak az Astoriánál. De valószínûleg tudták, hogy a Fidesz soha nem fogja bejelenteni a mûsor végén, hogy most szépen vonuljunk a Kossuth térre. Hadvezér nincs, pedig a hadsereg nõ. Nõ a gyûlölet, a tehetetlen düh, amivel az emberek magukra maradnak és szervezetlenül barikádokat emelnek. A kis csoportokat könnyû aztán szétverni, az embereket börtönbe csukni. Majd még Önök is a fejükre olvassák, hogy nem voltak elég birkák! De már a birkaság sem elég. Bizonyára nem tudják, mert hazamentek, hogy kb. 7 óráig a tömeg csak állt az Astoriánál és végig a Rákóczi úton. Nem volt vandalizmus, törés-zúzás, mégis lõtték a könnygázt a Deák tér felõl az Astoria felé haladva, kergetve a népet, lõttek a Rákóczi út mellékutcáiból is. Így védték a békés tüntetõket, avagy csak addig békés a tüntetõ, amíg a Fidesznek tapsol? Nem mondta a Fidesz is az uniós csatlakozás érveként, hogy az Unióban jogállamiság van, majd az Unió fog minket megvédeni a visszarendezõdéstõl, a túlkapásoktól! Vesszük észre. Pont olyan szemérmesen néznek másfelé, mint 56-ban. Ezért kár volt csatlakoznunk. Bár Martens úr jelenléte szép gesztus volt, a beszéde értelmes, de használ-e ez nekünk valamit? Demokrácia és alkotmányos keretek! Netán a tömeg szétverése is az? Avagy a törvényesség csak az egyik oldalt kötelezi? Mi is várunk, majd csak elfáradunk és hazamegyünk.

Kétféle idõt ismerünk: a múló idõt, amit kronosz névvel illet a görög, és egyenes vonalban halad. Múlik, soha nem tér vissza. A másik a kairosz, a kiteljesedett, a szent idõ. Ez nem „múlik“, ez vagy van, vagy nincs. Pontosabban szólva a világ hol csonka, hol teljes. „Amikor elérkezett az idõk teljessége, elküldted hozzánk egyszülöttedet” – mondja a liturgia. Három momentumot szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani. Államunk alapítójának, Szent István királynak az ünnepén, a legnagyobb esemény, a tûzijáték kezdetén az ég rendezett olyan „tûzijátékot,“, amilyent még nem láttunk a korábbi ünnepeken. Mennyi egy ilyen véletlen bekövetkeztének az esélye? Szeptember 17-én, vasárnap délben elénk állították Salkaházi Sára szociális testvért, aki 1944-ben életét adta az igazságért. Néhány órával késõbb napnál világosabban kiderült, hogy a mai magyar miniszterelnök és az egész kormányzat velejéig hazug. Mennyi egy ilyen véletlen bekövetkeztének az esélye? jó ha figyelünk

A jogászok talán tudnának megoldást, de talán nem elég kényelmes. Pl., ha a képviselõk lemondanának, akkor szükségszerû lenne az új választások kiírása. A képviselõknek talán több tartalékuk van néhány munkanélküli hónapra, mint a minimálbérbõl élõ elbocsátott dolgozóknak.) Erre mondta Orbán Viktor, hogy az legalább 4 hónap, és az ország annyit nem bír ki. Nem-e? Már 6 hete forrong az ország, lassan eltelik a 4 hónap is, és még mindig megvagyunk. És most megint menjünk aláírást gyûjtögetni? Ügydöntõ népszavazás? Ez hány hónapig fog tartani? Nem tudom, az ország kibírja-e, de a kisember nem biztos, hogy kibírja. Hányan kerülnek az utcára – veszítik el munkahelyüket, házukat, egzisztenciájukat? És milyen hozadéka volt a petíciónak? Hát a Nemzeti Konzultációnak? Nincs igazam fentiekben? Örülnék, ha megcáfolnának, ha lenne valami oka ennek a teszetoszaságnak látszó pótcselekvés sorozatnak. Valami titkos oka, amiért meg kell hozni az áldozatot mindannyiunk érdekében. Amiért megéri az a néhány összevert és megcsonkított fiatal, az a néhány év börtön, az a sok, statisztikákban meg nem jelenõ halott, akinek egészségi állapota nem bírja ki sem az izgalmakat, sem a jelen egészségügyi ellátását, az idõnk és energiánk ellopását, mert a tüntetõket – ellentétben választott képviselõinkkel – nem ezért fizetik, saját pénzüket és szabadidejüket töltik vele. És ha van ilyen magyarázat, akkor kérem sürgõsen mondják el, mert mindezeken túl a titkolódzásból és hazugságokból, a sunyiságból és õszintétlenségbõl is nagyon elegünk van. Tharan Marianne, Fidesz-tag

Október 15-én, vasárnap (ugyanúgy esnek a napok, mint 1944-ben!), a magyar szuverenitás elvesztésének szomorú évfordulóján, szinte ugyanabban az órában, amikor Budapesten pár ezer ember szívbõl megünnepelte Járóka Lívia EP-képviselõ sikerét (az Európai Parlamentben az év képviselõjének választották a cigány származású magyar képviselõnõt), õskori módon agyonvertek egy „idegent“, egy háromgyermekes tanárembert, itt, Magyarországon. Mennyi egy ilyen véletlen bekövetkeztének az esélye? Mi kell ahhoz, hogy értsünk a jelekbõl? Magyarországot 2002-ben birtokba vette a sátán (a rágalmazó, a Biblia tanítása szerint). Azóta a másik rágalmazása folyik, kormánypénzeken, az adófizetõk pénzén. Vétkesek közt cinkos, aki néma... A véletlen a buták istene, tartja a szólás. Akinek füle van, hallja meg... Nyiri János – Gondola

23

– rendõrállam, állami terror – Tegnap újra bebizonyosodott, hogy rendõrállam, állami terror költözött Magyarországra, a hatalom fél a saját polgáraitól, és csak paravánok és golyóálló üveg mögött, mesterlövészek és pajzsos rendõrök biztosításával mer „ünnepelni“. Sokkoló élõképek peregnek a Hír TV képernyõjén, amikor ezeket a sorokat írom: egy földön fekvõ fiatalembert rugdosnak a rendõrök, annak ellenére, hogy már semmi ellenállást nem tanúsít; emberek buknak fel a rájuk lõtt gumilövedékektõl, rengetegen megsérülnek a hegyén-hátán menekülõ tömegben. Ostromállapot alatt a budapesti Belváros, a hatalom tömegoszlatással ünnepel. A békésen lezajlott Fidesz-emlékezés hazainduló résztvevõit sem kímélték a rendfenntartók: lovas rendõrök vertek válogatás nélkül mindenkit, köztük kisgyerekes anyákat és öregeket. Miközben az emberek menekültek, a Lánchídnál és a Parlament elõtt elindult az ünnepi tûzijáték, eszünkbe juttatva egy pár hónappal ezelõtti, szintén tragédiába fulladt hivatalos állami ünnepséget. Akkor sem szakadt meg a mûsor, annak ellenére, hogy haldokló és súlyosan sérült emberek könyörögtek segítségért. Mialatt a Fidesz és a KDNP által szervezett megemlékezés folyt az Astoriánál, a korábban a Corvin közben tüntetõk egy része a Deák térnél, a liberális sátor mellett felállított „Budapest, a szabadság fõvárosa” szövegû tábla hatalmas betûibõl épített barikádot az útra. Az is csak nálunk fordulhat elõ, hogy a fiatalok be tudták indítani a Városháza parkban kiállított történelmi szovjet tankok egyikét, s azzal indultak neki a rendõröknek. Érthetetlen az is, hogy miért éppen október 23-a tájékán kell felújítani a Deák tér egy részének burkolatát, köveket és építkezési anyagokat hagyva a területen. A délutáni tüntetés különben akkor fordult át erõszakba, amikor a rendõrség az Alkotmány utcába indulókat könnygázzal és vízágyúkkal kezdte oszlatni. Délután a rendõrök gumilövedékekkel, könnygázzal és - a késõbbi azonosítás megkönnyítése érdekében - színezett vízsugárral próbálták feloszlatni a tömeget a Deák térnél, miközben tõlük alig háromszáz méterre százezer békés ember próbálta a nyomasztó helikopterzajban meghallgatni Orbán Viktort, aki bejelentette, hogy holnap ügydöntõ reformnépszavazást kezdeményeznek a megszorításokról. Öt témakörben mondhatnak az emberek véleményt: a tanügy, az egészségügy, a termõföld, a nyugdíjak és a demokratikus garanciák kérdésében. 24

A pártelnök véleménye szerint ezen a népszavazáson eldõlhet „a hazugságra épülõ kormányzat sorsa is. Kereken ötven évvel a forradalom kitörése után vérlázító, hogy újra az alapvetõ emberi jogokat lábbal tipró intézkedéseket vagyunk kénytelenek elszenvedni. Kezdõdött azzal, hogy a huszonharmadikára virradó éjjel a rendõrök kiszorították a tüntetõket a Kossuth térrõl, majd a Parlament elõtti 56-os ünnepség helyszíne közelében délelõtt meggumibotozták a demonstrálók egy csoportját, köztük nõket és idõseket is. Több embert letartóztattak, a szemtanúk vérzõ fejû embereket láttak, a sajtó munkatársait a helyszínrõl eltávolították. Az állami ünnepségek végig közönség nélkül zajlottak - hiába érkeztek több ezren vidékrõl megünnepelni a forradalmat, erre nem adott nekik lehetõséget a hatalom. A zászlófelvonásra, majd a délutáni, a Szabadság fényeinek nevezett programra „biztonsági okokból nem engedték be a polgárokat, így koalíciós pártjaink és kormányunk jóvoltából csak televízión keresztül ünnepelhették 1956-ot azok, akiknek fontos volt. Tegnap újra bebizonyosodott, hogy rendõrállam, állami terror költözött Magyarországra, a hatalom fél a saját polgáraitól, és csak paravánok és golyóálló üveg mögött, mesterlövészek és pajzsos rendõrök biztosításával mer „ünnepelni“. Gyurcsány Ferenc a külföldi vendégekkel készült közös „családi“ fotó alatt folyamatosan ökölbe szorította a kezét, ezzel is jelezve idegességét és zavarát.

Igaza volt a Fidesz megemlékezésén felszólaló Wilfried Martensnek, az Európai Néppárt elnökének, amikor arról beszélt, hogy a kormánynak nincs bátorsága szembenézni a tényekkel, nem mer a saját állampolgárai szemébe nézni. 1956-ban egy ország elégelte meg a kiszolgáltatottságot, a félelmet, a megalázottság érzését. Akkor is a világ szeme elé kerültünk, most is rólunk közvetítenek képet a hírtelevíziók. Akinek van szeme a látásra, az hamar észreveszi a hasonlóságot a két idõszak között. Tizenhét évvel a rendszerváltozás és ötven esztendõvel a forradalom után sok tekintetben ugyanott tartunk. Egy krónikus hazudozó túsza lett az ország, a cinikus hatalom megint a saját polgárai ellen fordul, és válogatás nélkül büntet mindenkit, aki az útjába kerül. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Mûegyetem épületénél emelt 1956-os emlékmû avatóünnepségén úgy fogalmazott: „Nehéz teherként nyomja vállunkat a közös múlt. Voltak, akik lövettek, voltak, akik lõttek és voltak, akiket lõttek. Elmulasztottunk tisztán és õszintén szembenézni ezzel.“ Mi változott 1956 óta? - tehetjük fel a kérdést, és egy tegnapi tüntetõtõl kölcsönözném hozzá a választ, aki úgy fogalmazott: a polgárok és hatalom közötti viszonyban most mindössze annyi a különbség az ötven évvel ezelõtti idõhöz képest, hogy most talán nem jönnek be az oroszok. Lukács Csaba Magyar Nemzet

jó ha figyelünk

Szorongásos félelme tükrözõdik a rendõrterrorban Vérzõ fejû emberek, elszánt, igazságukat keresõ, a nemzet jövõjéért aggódó, sajátos: minimális lehetõségeikkel, az utcán szeretnék kifejezni tiltakozásukat a szent magyar forradalom 50. évfordulóján. Az 56 külföldi delegáció tagjai, báremekkora paravánokkal is szeretnék eltakarni elõlük a valóságot, a tüntetõk reményeik szerint szabad véleménynyilvánításának jeleit: nem vakok. Ezek a diplomaták, államfõk mielõtt a magas tisztségeket betöltötték, elképzelhetõ, hogy valamilyen kapcsolatba kerülhettek a hírszerzéssel, megtanulhatták az alapismereteket. Azonnal felismerik tehát a helyzetet, azt, hogy a paravánokkal is hazudik nekik a kommunista-liberális hatalom, amely velük kívánja elterelni a valóságról a figyelmet. Paravánnak használják tehát õket is, a világ elõtt lejáratva Magyarországot! A magyar nép viszont bódultságából lassan- lassan öntudatra ébredt s legutóbbi hírem szerint a Rákóczi úton a Corvin köz felé hömpölygõ tömeg félretaszította a rendõröket s halad tovább. Ez a helyzet Magyarországon! Egy pszichopata miniszterelnök devianciája, szorongásos félelme tükrözõdik a rendõrterrorban. Kérdés, a kétezer kommandóssal a hajnali tüntetõkre rontó hatalom miért nem a velük szembeszegülõ néhány tíz embert emelte ki, hogy a tûzszerészeknek megteremtsék a terepet. Úgy vélem, ez az állítólagos átvizsgálás se egyéb, mint ürügy, alibi Gyurcsány - Apró - Szilvásy György- Putyin ügynökök gátlástalan országfoglalására. Lehetséges, az se véletlen, hogy mindezt a forradalom 50. évfordulójára idõzítették.

Egyes hírek szerint román titkos ügynökök is elvegyültek a tömegben, hiszen Erdélybõl is sokan átjöttek, hogy kifejezzék szolidaritásukat a magára kommunistákat visszaszavazó, õket kitaszító magyarsággal. Várom a magyar értelmiség határozott megszólalását: ebbõl elég! A jelek szerint viszont ismét hátba szúrja a szellemi elit a magyarságot! Nincs már hátra tehát, minthogy a külvilág felé forduljuk. Bár tõlük se várhatunk semmit, hiszen ez „Magyarország belügye“- mint azt hangoztatták 1956-ban, Szuezzel elterelve a világ figyelmét saját kötelességükrõl és felelõsségükrõl. Nincs tehát más hátra, mint nemzetközi vizsgáló bizottságot alakítani! A NATO országok vezetõinek el kell dönteniük, hogy egy a beszámíthatóság határán táncoló magyar miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet kelle-e támogatniok vagy szövetségesüket, a magyar népet. Ne vigyék bele véres eseményekbe a. A felelõsség tehát óriási nem lehet megengedni, hogy csatatérré változtassák a hazát. Békés, emlékezõ véres fejû embereket. Még egyszer: ha az értelmiség most hallgat, elvesztünk. Ha az Európai Unió néma, saját felelõsségét elhallgatva vállal cinkosságot az utódkommunistákkal, azokkal, akik Rákosi és Kádár módszereit alkalmazzák hatalmuk átmentése érdekében. Napjaik lehetnek hátra. Már halottak, de a szakálluk még nõ! Szabó Imre Televíziós újságíró Európa Érmes, a Rendületlenül Diploma kitüntetettje 06 30 6 327 348

2003. október 25.-én szombaton, a Pongrátz Gergely által szervezett Corvin-közi Bajtársak baráti vacsoráján, amelyen több mint száz 56-os forradalmár és meghívott vett részt, az ügy jelentõségére való tekintettel soron kívül szót kért dr. Nagy László, az ismert budapesti ügyvéd, akinek zsinórmértékül szolgáló felszólalását az alábbiakban szó szerint közöljük: Kedves Barátaim! Egykori 56-os fegyveres egyetemistaként azért kértem szót, mert az elmúlt hetekben azt tapasztaltam, hogy az 56-os szervezetek nem tudták megadni teljes körûen a történelmileg is hiteles válaszukat arra a baloldali felvetésre, amely szerint : mivel kommunisták is harcoltak 56-ban a magyar szabadságért és függetlenségért - ami egyébként igaz is - ezért úgymond a Magyar Szocialista Párt is örököse 56-nak. Erre a látszatra logikusnak tûnõ, ám vérlázítóan hamis felvetésre nekünk, 56-os egyetemistáknak és fegyveres felkelõknek igen világos, hiteles és jól érthetõ választ kell adnunk a magyar ifjúság számára, mégpedig a következõk szerint: Az a személy, aki 1956. október 23-án eldördült elsõ lövésig baloldali, vagyis kom-

jó ha figyelünk

munista volt és ettõl kezdve a magyar néppel együtt fegyvert fogott a népgyilkos és nemzetidegen kommunista hatalom ellen , az a személy nemcsak megtagadta kommunista múltját, hanem 56 tisztító tûzében megtért népéhez és nemzetéhez, igaz magyar emberré, hazafivá vált, mégpedig önszántából. Ennek következtében e hazafiak sem ideológiai, sem történelmi, sem erkölcsi értelemben nem elõdeik az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot leverõ, a magyar néptõl idegen, szovjetbérenc kádári politikai hatalom egykori híveinek, kiszolgálóinak és haszonelvû mai utódainak sem! A baloldali felvetés ezért gátlástalan kegyeletsértést, személyiségi jogsérelmet valósít meg azokkal szemben is, akik a megtérésüknek ezt az útját választották.

A baloldali felvetés azonban nemcsak kegyeleti okokból, hanem nemzetközi jogi szempontból is hamis. 1956-ban ugyanis nem polgárháború volt Magyarországon, hanem magyar forradalom és attól szétválaszthatatlan nemzeti szabadságharc zajlott le az idegen megszálló szovjethatalom és bábjai ellen. Ennek a frontnak az egyik oldalán a magyarság, a front másik oldalán pedig az idegen szovjethatalom és annak honi fegyveres pribékjei, a nemzetárulás jogfolytonos politikai örökösei álltak és állnak ma is. Ebbõl pedig az következik, hogy nincs és nem is lehet semmiféle kézfogás és kiegyezés a hazaárulás és a hazaszolgálat erõi között. Ilyen egybemosást a magyar erkölcs nem ismer. A mi válaszunk sommázva csak az lehet, ami Trianonra is volt és maradt: NEM! NEM! SOHA!” – fejezte be nagy tetszésnyilvánítás melletti felszólalását dr. Nagy László. (idézet vége) Megjelent a Kárpátok Õre c. folyóirat 2004. januári számában

25

Megcsúfolják 1956 szellemét a Kossuth téren. A kormányzat a királyok, hercegek, grófok, diplomaták elõtt szégyelli a népet, amelytõl egyébként fél. Fél a kormány, ezért Sólyom Lászlóval takarózik. srá hivatkozva nem próbálták meg rendõri erõvel eltakarítani a Parlament elõl a „csõcseléket”. Valójában fütyül a kormány az elnöki szóra, hiszen ha számítana, akkor Gyurcsány már régen távozott volna a hatalomból. Az októberi ünnepre készülõdve az MSZP kongresszusa „ünnepi hangulatú” lett. Vérvörösben úszott a kongresszus, és ebbe a vörösbe applikálták bele a forradalom lyukas zászlaját. Jó kép volt. Önleleplezõ. Amikor „vérvörös színt fest az égre a hajnal” – akkor a lyukas zászló bizony vértõl iszamos. Térjünk a benyomásokról a ráció mezejére, próbáljunk valamelyest ésszerû képet rajzolni az 1956. évi forradalom 50. évfordulójának Magyarországáról. A 21-ei MSZP-kongresszuson két dolog derült ki. Az elsõ, hogy a pártnak semmiféle koherens terve nincsen Magyarországgal, de még önmagával sem. Olyan kongresszust abszolváltak, amelynek rövidségénél csak a fölöslegessége volt szembeötlõbb. Elvben a helyhatósági választás eredményét kellett volna értékelni, no és a tisztújítást elõkészíteni. Érdemben mindkettõ elmaradt. Csak az bizonyos, hogy a hazai pályán Gyurcsány Ferencnek nincsen vetélytársa. Ez pedig elõrevetíti annak árnyékát, hogy a párttagság kitart Gyurcsány mögött, elvégre mi mást tehetne? Hogy a választók mit tehetnek, arról késtbb. Míg zajlott a kongresszus, az adófizetõk pénzén paravánnal elzárták a hivatalos ünnepség helyszínét a tüntetõk által elfoglalt területtõl a Kossuth téren. Megtestesült abszurd. Október 23-án egy olyan kormányzat ünnepli meg a népfölkelés évfordulóját, amelyik paravánnal elzárja az ellene tüntetõket.

A nép persze véleményt mondott az MSZP-rõl más formában is. A kongresszus másik tanulsága, hogy a küldöttek jelentõs hányada nem látta értelmét megjelenni. Ezek az MSZP-sek bizonyosan közelebb vannak a Kossuth téri tüntetõkhöz, mintsem sokan gondolnák. A baloldal és az általa vezényelt média azt próbálja elhitetni velünk, hogy a Kossuth téren a Fidesz sugallatára folyik, ami folyik hetek óta. Ideje volna felismerni, hogy ez nem igaz. Kétségtelen, hogy a tüntettk Gyurcsány és a mostani kurzus ellen vannak, de az már egyáltalán nem biztos, hogy Orbán Viktorra hallgatnának. Sõt a sértés (hogy paravánnal zárják el õket a saját forradalmuk ünnepségétõl) valószínfleg tovább erõsíti azt a folyamatot, amelyet egyelõre senki sem vesz komolyan. Pedig igazolják a közvélemény-kutatások is. Nevezetesen azt, hogy a nép napról napra távolodik a saját politikai elitjétõl. Az egész magyar parlamentarizmust viszi csõdbe, ami szeptember 17-e óta a Kossuth téren zajlik. A pártoknak nincsen érdemi üzenetük a Parlament ablakai alatt álló néphez. Ez nonszensz. A nép egyébként azért sem fog távozni a Kossuth térrõl, mert az ott-tartózkodás: életforma. A mostani kormány pedig napról napra növeli azok táborát, akik ezt az életformát „választják”. A tüntetõk jelentõs hányada ugyanis azért lakik ott, mert számára ez életforma. Nincsen hová és miért elmennie a Kossuth térrõl. Azt a naponta gyarapodó tábort jelenítik meg, amelyiknek semmiféle kilátása sincsen. És a dilettáns (esetleg tudatosan ilyen, tehát gonosz) kormányzás miatt õk bizonyosan többen lesznek. Szemben az MSZP szavazótáborával. A magyar demokrácia utolsó kártyája Orbán Viktor. A Fidesz elnökének van még esélye érdemit mondani a teljes megbénulás felé haladó magyar társadalomnak. Sorsszerû. Annak idején Nagy Imre újratemetésekor robbant be a magyar közéletbe

Orbán Viktor, és most megint Nagy Imrével hozza össze a sors, az õ forradalmának évfordulóján kell tudnia kiutat mutatni a válságból. Orbán Viktor mindig demokratikus politikus volt, noha ellenfelei nem mindig voltak azok. Fõleg õvele szemben nem. Ha a nemzetközi helyzet nem tenné lehetetlenné, már régen odafektették volna Nagy Imre mellé. Így aztán Orbán Viktor lett Nagy Imre utóda, pedig eddigi életútja nem hasonlítható az exkommunista mártíréhoz. Ha Orbán Viktor ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, amelyet az utóbbi hetekben képviselt, miszerint a válság oka részint Gyurcsány, részint az MSZP, akkor persze igazat mond, de nem mondja meg, mit lehetne tenni. Ha ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy nem kellenek elõrehozott választások, de nem mondja meg, hogy miért változna meg az MSZP és a kormány, de fõleg maga a kormánypolitika, akkor lassú halálra ítéli az országot – és a Fideszt is. Az embereknek napról napra fogy a türelmük ezzel ez egésszel szemben. Ha így kell belemenni a télbe, akkor tavasszal itt nem lesz komoly politikai erõ, amelyikre bárki is számítana, kivéve a pártok legszûkebb törzsgárdáját. Idén a Kossuth téren telelnek a hajléktalanok. Annyi jó mindenképpen van ebben, hogy az országgyûlés kénytelen lesz észrevenni ezt a problémát. Igazi liberális ország leszünk, bárki éhen halhat, megfagyhat majd a Parlament elõtt. Ja, és önfeledt ünnepi Himnusz-éneklés közben ne felejtsük Ady Endrét: Ha mi ezért voltunk, Ezért bolondultunk S nagy igazolásra Vérrel ezért hulltunk, Ezért nyílt a lelkünk: Kutya a magyarság S a lelkünk S nincs oly komisz sors, mit Meg nem érdemeltünk. Nyiri János – gondola

A Holocaust Emléknap MÉLTÓ megünnepléséhez a túlélok keresik – az egykori tábori felügyelõiket, – a kivégzõosztagok tagjait – valamint mindenkit, akik az SS kötelékéhez tartoztak Megbékélés, közös emlékezés teszi az ünnepet ÜNNEPPÉ ! Közös megemlékezésünkre hazánk, valamit Európa vezetõ politikusait is meg kívánjuk hívni ! 26

jó ha figyelünk

A politikai ellenféltõl való rettegés miatt a baloldal folyton „összezár“. Itt említhetnénk meg az írástudók árulását is azzal a kitétellel, hogy külön létre kéne hozni egy SZJ-számot a pártközeli írástudók számára, csak hogy könnyebben tudjanak számlázni. Az idõ jelen körülményeket figyelembe véve nem a baloldalnak dolgozik. Az 1956-ról szóló filmek, könyvek érzelmi anyagot szolgáltatnak a bizonytalan szavazók körében, és olyan érzésük támadhat, mintha õk is részt vettek volna azokon a családi ebédeken, melyeken a gyöngyözõ húslevest kanalazva kiderült: hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. A rendõri túlkapásokról szóló tudósítások pedig olyan erõs vizuális kisülések, melyekbõl a legzseniálisabb kommentátor se tud BRFK-s pásztoridillt festeni. Az elmúlt hetek eseménysorának egyik legfontosabb kérdése, hogy a Gyurcsány elõidézte morális válság következtében tartós marad-e a baloldal eróziója; hogy a szégyenletes védõbeszédek védmûve mögé folyamatosan visszahúzódó párt- és médiaelit kibeszéli-e végre a formális egyenlõség, a formális szabadságjog kérdéskörét; hogy végre érdem-

jogfolytonosság az 1956 és 1967 között elkövetett megtorlásokat levezénylõ MSZMP és MSZP között akkor is fennáll, ha Gyurcsány Ferenc szaltózik egyet a híres zöld szennyesláda tetejérõl. Egy példát citálok ide: a Gulágot mindenki elítélte, de hol maradt az elemzés? Az 1956-ot követõ megtorlásokat elítéljük, de hol marad a következmények analizálása? Meg sem próbáljuk megérteni a sértetteket, azokat, akiknek szüleit megnyomorította, ellehetetlenítette a kommunista rezsim. A problémákat 1989 óta ugyanúgy a szõnyeg alá söpörjük, ahogy a rendszerváltozás elõtt tettük. Eltakarjuk üres beszéddel, látványkommunikációval. A baloldal valójában soha nem nézett szembe azzal, hogy mi a történelmi felelõssége az 1957 és 1989 között bekövetkezett szellemi és morális kiüresedésben. Az „elkúrtuk“-szöveg csak az utolsó csepp volt a pohárban. Borítékolható volt, hogy a hétvégi MSZP-kongresszuson se Hiller, se Gyurcsány nem néz be az ágy alá, nem csavarják fel a szõnyeget, rock and rolloznak tovább, jelképesen lenyúlva minden jó nõt a buliban.

Darth Vader maszk nélkül és az október 23-án erõteljes rozsdásodásnak indult Gergényi „Nem gondolja, hogy le kéne mondania? ÉN?!! MÉÉÉÉR?!” Vasprefektus uraság ben kommunikál-e a demokráciához kötõdõ fogalmi láncolatok meglazulásáról. *** Az 1956-os megemlékezésekhez az MSZP csak asszisztálhatott, hisz hiába születtek a párt jellegadó figurái „az események“ után, a jó ha figyelünk

Elmaradt a szembenézés a problémával, mely problémát ebben a pillanatban úgy hívják: Gyurcsány Ferenc. Õ az, aki 2006. október 21-én nagy lendülettel nekifogott a pártdemokrácia felszámolásának.

A szekcióüléseken nem került szóba az elmúlt hetek négyes erõsségû apokalipszise, a pártelnökség nem állt elõ értékeléssel, amit a küldöttek megvitathattak volna. Az egyik küldött állásfoglalása szerint ilyen az MSZP történetében még sohasem volt. Valamilyen módon mindig lezajlott a választási szereplés értékelése. *** Mit is mondott szombaton Gyurcsány? „Ami történik, az a kompromisszumos rendszerváltás megkérdõjelezése.“ Igen, hiszen az „elkúrtuk“-szöveg csak a jéghegy csúcsa. Ezer és ezer dolgot lehetne felsorolni, amiért rosszul érzi magát egy értelmiségi ebben az országban. Ugyan, volt olyan naiv ember e honban, aki azt hitte, hogy Gyurcsány Ferenc bármit is meg fog bánni? Az egészet csak tetézi, hogy a kongresszuson nem adja meg a Társadalompolitikai Tagozat tagjainak és más jobb érzésû MSZP-snek a katarzisos megtisztulás lehetõségét, hanem mindenkit magával ránt a feneketlen mélységbe, ahonnan ez a párt talán már soha nem talál vissza a tiszta politikához. Az október 23-i ostromállapot nemcsak arról szólt, hogy a színmûvészeti fõiskolások helyett néhány ezer hõzöngõ forradalmi élõképet játszik elcsavargott tankkal, majd pantomimmel és szókirakóval szórakozik (megfejtés: szabadság). A fantasy szerepjátékot játszó „forradalmárokat“ – akik a birodalmi lépegetõk és a Gergényi Halálcsillaga ellen viselnek háborút – a többségi társadalom gyakorlatilag támogatja, hiszen eltûri, hiszen nem lép fel ellene. Itt arról van szó, hogy a többség – beleértve a baloldali szavazókat is – katartikus megtisztulásra várt. A „tetszettek volna forradalmat csinálni“-paradigma megoldására. Talán a rendszerváltás fekete könyvére. Bármire. Többek közt még arra is, hogy Gergényi, amikor megkérdik, felelõs-e, azt mondja: Igen az vagyok. De valójában Gergényi visszakérdezett: „.ééén????????“ Kukorelly Endre írja a Romban az 1989 elõtti idõkre utalva: „. mifelénk egyetlen halk pardon még el nem hangzott. Ezért ilyen kínos-ciki hely Magyarország.“ Az idõ nem a baloldalnak dolgozik. A balos paprikajancsik szép lassan kikopnak. És most nem kívánok a Rákóczi-szobor elõtti szélsõjobbos szpartakiáddal foglalkozni, azzal, hogy sajnálatos módon a szobor 27

környéke hetekre fasiszta búcsújáró hellyé változott, hisz egy demokrácia - még ha olyan formális is, mint a miénk - nyilvánvalóan kezelni tudja a kb. 3-4 százalékos szélsõjobb egyébként fenyegetõ jelenlétét. *** A legnagyobb probléma az, hogy a rendszer átmeneti fogyatékosságairól kiderült, hogy tartósak, és hiába ismétli meg az informális közbeszéd a szokásos vitákat, a demokrácia válsága szemmel látható. Kibeszéltük-e az 1956 utáni megtorlásban közvetlen szerepet játszók felelõsségét? Csak szégyenletes védõbeszédeket hallottunk, olyanokat, amelyeket már a jakobinusok is alkalmaztak a terror történetének megírásakor. A baloldal igenis megtisztulásra vár, mert elege van abból, hogy egy olyan társadalomban él, amelyben például szalonképes lehet egy olyan baloldali médiaszereplõ, aki a nyolcvanas években hamisított videókazettákból szerezte az elsõ millióit. És ezzel csak egy piti ügyet említettünk. Hiába áll a baloldal rendelkezésére kellõ intellektuális erõforrás, ha a „mindegy mi jön, csak ezek (értsd: Fidesz) ne jöjjenek“-dramaturgia szerint rendezi gondolatait. Mert milyen kommunikációs gyakorlatot követett a baloldali média, amikor kiderült, hogy a nagycsoportos Gyurcsány belehugyozott a homokozóba? Azt hozták fel mentségül, hogy Orbán pedig zöld szilvát akart dugni egy a szeméttároló mögött egy középsõs fenekébe. A politikai ellenféltõl való rettegés miatt a baloldal folyton „összezár“.

Így tett az õszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után is, ezzel elszalasztva egy óriási történelmi lehetõséget. A morális vihar elõl az eresz alá húzódva gyorsan egy elkenõs vulgátát hozott létre, Dessewffy Tiborral, az MSZP Pulp Fiction-jének Mr. Wolfjával, aki problémákat old meg, többek között a kárpitra fröccsent agyvelõ eltakarítását. És itt említhetnénk meg az írástudók árulását is azzal a kitétellel, hogy külön létre kéne hozni egy SZJ-számot a pártközeli írástudók számára, csak hogy könnyebben tudjanak számlázni. *** Mert meg van-e oldva a probléma azzal, hogy a szalonképtelen, messzirõl Duna körös hippinek tûnõ, közelrõl romantikus nácinak látszó figurákat mutatunk fel a nyilvánosság elõtt? Nem, mert a „kisebbik rossz“ dilemmája -jól láthattuk az önkormányzati választások alkalmával - nem mozgósít olyan hatékonysággal, mint ahogy arról a baloldal értelmisége vélekedett. A „kisebbik rossz“-paradigma ugyanis nem csodafegyver, hisz láthattuk: bizonyos esetekben a fegyver besül, az apátiába süllyedt baloldali szavazók egyszerûen otthon maradnak. Mert magukra hagyta õket az az elsõ osztályú értelmiség, amely két nap után kihátrált a Gyurcsány megbuktatását célzó önmegtisztulási folyamatokból. Csak elkenték, de nem törölték le a szélvédõre ragadt õszödi légyszart. Pedig itt volt a történelmi lehetõség, hogy a baloldali pártelit újrafogalmazza a

Kiérlelt véleményt formálni korai, s az események messze nem értek véget. Annak a véleményemnek azonban hangot kell adnom, hogy a rendõrség hibázott. Nem súlyán kezelte az eseményeket s ezáltal maga is hibás azok kiterjedésében. Több megfontolás is felveti, s már honlapunkon véleményüket kifejtõ olvasóink is jelezték, hogy a hatalom mintha szándékosan össze akarta volna keverni a tüntetõket (eredetileg Kossuth tér) és az ünneplõket. Ez alkalmat adhat számára, hogy Orbán a bizonytalanság, a rend és az erõszak szimbólumának fessék le, s ezáltal javítsanak az egyre gyengülõ támogatottságukon. Az eredetileg sem nagy létszámú és 23-án reggelre lényegében szétesett Kossuth téri tüntetõk viszont – éppen megtámadottságuk miatt – igen sok szövetségesre leltek, létszámuk hirtelen megsokszorozódott, azaz kiderült, hogy a budapestiek valóban nem szeretik az erõszakot, különösen nem a rendõri erõszakot.

baloldaliságát, hogy szembenézzen és elhatárolódjon a rendszerváltás elõtti és közvetlen utána következõ idõktõl, hogy újragondolja az ezekbõl a sérelmekrõl fakadó megosztottság miértjeit. Az MSZP-nek tudomásul kellett volna vennie, hogy a legjobb, ha elegánsan háttérbe húzódik az 1956-os megemlékezések idején, hisz Nagy Imre halálán még számtalan egykori MSZMP-s (ma MSZP-s) röhögött a lambériás balatoni büfékben, miközben szürcsölve itták a vizes poharakból a habos kávét. Mert azok a TSZ-busszal érkezõ csigacsináló asszonykörös nénik, akik magasra emelték a piros négyzetet tavasszal a Hõsök terén, ha azt hallják, hogy hazudtak nekik éjjel-nappal, nos, akkor a büdös életbe nem fognak az MSZP-re szavazni. És nekik nem lehet elmagyarázni a kisebbik rossz dilemmáját. A kézimunka szakkörös rokkantnyugdíjas azt fogja mondani: teszem a seggem alá a politikát, és 2010 áprilisában, azon a bizonyos mindent eldöntõ napon inkább megkopaszt még egy tyúkot a kút betonkáváján, de nem megy el szavazni. Lendvai Ildikó fabulái sem fognak hatni, amikor példálózni kezd Micimackóval, Fülessel és az ordassal (utóbbi ugyebár a diktatúra címerállata). A baloldalnak még van három és fél éve, hogy a készpénzért vásárolt értelmiségén kívül dialógusba kezdjen azokkal a baloldali és független gondolkodókkal, akik most apátiába süllyedve, immáron példaképek nélkül leginkább otthon maradnak, és rezignáltan próbálják túlélni ezt az egészet. A szerzõ író Poós Zoltán

Az viszont már a politikai groteszk világába tartozik, hogy Gyurcsány látványosan fél térdre ereszkedik a közutálatnak örvendõ „központi” emlékmû elõtt, miközben a tömeg az õ szavait felhasználva fejti ki a véleményét: „elkúrtad”. Hát el, de nagyon. Nos, ha teheted, vigyázz magadra. Gyurcsány most színes vízágyukkal álmodik. Nem érdemes címlapra kerülni sem véres fejjel. De végére kell jutni a dolognak, s ennek a legjobb megoldása az MSZP kezében van, mely párt kezdi átvenni örökségét: az MSZMP-nek, korábban az MDP-nek kijáró közutálatot. Amíg ezt fel nem fogják, addig önön butaságuk foglyai. Köszönt a strasbourgi biztonságból, ahová holnap Sólyom László érkezését várjuk (el jön-e?): Surján László

SZÉKHEZ RAGADT ORSZÁG A székükbõl kirobbanthatatlan vezetõk társadalmában élünk – az utóbbi napokban egyetlen kivétel volt: Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter az MTV ostromának éjszakáján felajánlotta a lemondását, de azt a miniszterelnök nem fogadta el. Ha valakinek egy picike hatalmat sikerül megkaparintania, abban a pillanatban érinthetetlenné válik, és bármekkorát hibázhat, nem kell lemondania. A lelkiismeretlenek országa lettünk – miközben Svédországban egy évtizedekkel ezelõtti bejelentetlen bébiszitter a miniszter állásába kerül, nálunk a beismert hazudozás után is marad a „mi az hogy, nagyon is“ miniszterelnök, két kézzel kapaszkodik a székébe a rendõrfõkapitány, a katasztrófavédelmi fõigazgató, a tûzoltóparancsnok és más fõméltóságok. Ameddig ez így marad – így maradhat –, ne is számítsunk számottevõ változásra. Lukács Csaba – Magyar Nemzet, 2006. október 25.

28

jó ha figyelünk

– avagy, a Gyurcsány-jugend munkában – Nem kellenek pátoszok ahhoz, hogy a magyar valóságról beszéljünk. Nem kellenek jelzõk ahhoz, hogy a mai illegitim, fasisztoid kormányról és annak Hitlerhez igen hasonlatos beteg elméjû miniszterelnökérõl ejtsünk szót. Mindössze összegezni kell 2000. október 23-át. A budapestit. Ezt az összegzést most a jelzett napon készített interjúkkal megfûszerezve, az eseményeket áttekintve igyekszünk – az objektivitást szem elõl nem tévesztve – megtenni! S. János (késõbbi) telefonos beszámolója arról, hogy mi történt hajnalban a Kossuth téren: - Nem igaz, amit állítanak, miszerint nem engedte a tiltakozó kétszáz ember átvizsgálni a holmiját. Szemenszedett hazugság. Mindenki kiment a sátorból, és a feltételezett spiclikrõl, akiket az állam fizet kiderült a valóság. Takács András titokban aláírt valamit a rendõrökkel és helyeselte az intézkedést, azaz a tér kiürítését. Az addig takács ellenségeinek számító Rozgics Mária és Kõrösi Imre is arra buzdította az embereket, hogy hagyják el a teret, és a rendõrségnek higgyenek, akik azt ígérték, hogy a tüntetõk visszamehetnek sátraikhoz. Ez a három ember végig a rendõrséget szolgálta. de ezt már korábban sejtettük. A rendõrség persze nem engedett vissza senkit a tér átvizsgálása után. (mert ez megtörtént!). Rozgics és Takács, de maga a nagyhangú Kõrösi is eltûnt a helyszínrõl. Az a Magyar Világban õrjöngõ Kõrösi Imre, aki az elmúlt hetekben többször súlyos, államellenes bûncselekményeket követett el, fegyveres harcra uszítva a békés tömeget, valamint Gyurcsányék akasztását sürgetve és verõemberekkel szót kérve a Kossuth téren. Ám, Kõrösi még ma is szabadlábon van, ellene nincs kifogása azoknak, akik õt foglalkoztatják! Õket a hatalom „üzemeltette” végig. Egyszerûen hazudott a fõrendõr! Ez a egy kész terv volt, amit a három áruló segített végrehajtani. Kétezer rendõr kétszáz tüntetõ ellen? Aljasság! (Kõrösi az Erzsébet hídnál is fegyverbe szólította a tüntetõket, s azt mondta, hogy a vezérkari fõnökkel beszélt, aki erõsítést küld hamarosan. Csupán az nem zavarta, hogy a vezérkari fõnök, akit õ emlegetett, már réges-régen nincs hivatalban.) B. Miklós a telefonnál: – Megdöbbentõ! A rendõrök hajszolnak minket a Szalay utca környékén, ki a Bajcsy- Zsilinszky útra. Ütnek-vernek mindenkit, az elõbb egy idõs urat rugdostak a földön. pedig mi csak az állami ünnepséget akartuk végig nézni. Majd újabb telefon B. Miklóstól, aki remegõ hangon közli: – Már mindenkit vernek, öregeket, fiatalokat, nõket egyaránt. Ezek állatok! Kint vagyunk a Bajcsyn. most egy nagy tömeg közeledik a Nyugati felõl. Ravasz István (a kommunisták által meghurcolt püspök rokona), a hatvanöt éves, súlyos cukorbeteg, mozgássérült öregember hív fel: – Én a nõvérem emlékére akartam virágot lehelyezni a Nyugatinál. Õt a Hornék pufajkás, mocskos bandája lõtte agyon 56-ban. Tartottam a virágot a kezemben, és egy kis papírzászlócs-

kát, amikor egy kisbuszból kiugrott három szemét rendõr, és letepertek a földre, megrugdostak és elvertek. Ütöttek-vágtak. Eltört a kezem! Még az inzulinos fecskendõmet is összetaposta az egyik gyurcsánypribék. olyanok ezek mint az SS. Ifj. nagytiszteletû Hegedûs Lóránd a vallásszabadság megsértésérõl tájékoztat: – A tömeg egy részét istentisztelet alatt beszorították a templomba (Szabadság tér), illetve oda menekültek az emberek az embertelenség elõl. Mi saját védelmünkre, magunkra csuktuk a bejárati vasrácsot, amit a rendõrség ránk zárt. Mi zsoltárokat énekeltünk, miközben négy rohamrendõr állt fegyverrel a templom elõtt. Ilyen az ötvenes évek óta nem volt! Amikor az „Erõs várunk nekünk az Isten“ zsoltárt énekeltük bezárattatásunk után órákkal. akkor õrzõink elódalogtak a templom elõl. talán szégyenükben. A késõbbiekben szerkesztõségünk percrõl percre értesült a történtekrõl. Gáz, gumilövedékek, súlyos sebesültek. tömegoszlatás minden eszközzel. Beteg idõs emberek, kisgyermekes szülõk, ünnepelni vágyó békés emberek sokaságában keltett félelmet a gyurcsányi fasizmus, az kormányhoz közeli õrzõ védõ kft-k rendõrnek beöltöztetett félmaffiózó pribékjei. (ez utóbbi megállapítás is fontos, hiszen az egyik sértett felismerte az utcájában lakó vagyonõr szomszédot. a sisak alatt! Talán ezért van törvényellenesen símaszk a vadállatokon, akik földön fekvõ embereket is rugdalhatnak, üthetnek gumibottal.) Délután már elszabadult a pokol, és sortüzek érték az ÜNNEPELNI AKARÓ békés magyar állampolgárokat. Az ok: megjelentek ugyanazok a provokátorok, akik a TV-nél elkezdték a vandalizmust, s akinek egyikét-másikát állítólag el is ítélte a bíróság. De a sétáló emberek, a központi ünnepségrõl kizárt nép nem fogott követ, nem dobálta kõvel a gyucsány-SS tagjait. Gyermekekkel sétálók, idõs 56-os veteránok, külföldi újságíró kollégák, nyugati turisták, kenyérért leszaladó lakosok lettek áldozatai, sértettjei ennek az aljas fellépésnek. A Film Múzeumnál egybeterelte a rendõrég a békésen tüntetõket, a járókelõket és a Fidesz megemlékezésen résztvevõket azért, hogy a Fideszeseken is bosszút állhasson a gyurcsányi SS. Az est végét a tüntetõk teljes szétverése zárta, Gyurcsány még nagyobb dicsõségére. Európa pedig, mélyen elítélte mind a rendõrség törvénytelenségeit, mind a kormányt és a kormányfõt, aki így ünnepelte meg 56-ban szolgálatban lévõ elvtársait. Bosszút állt, miközben ünnepelt. Bosszút állt 1956-ért a népen az egyetemi besúgó, a be nem jelentett cégeket évekig mûködtetõ csaló, az állam pénzét hûtlenül kezelõ, a hazudozással hatalomra került illegitim miniszterelnök. Sic transit gloria mundi! 2006. október 23-a is bekerült a történelem legsötétebb napjai közé. És ezt a napot azok rendezték, akik november 4-én behívták a szovjeteket a nemzetre, s akik felakasztották Nagy Imrét! De eljön hamar az igazság pillanata! Sólyom László azonban hallgat. Stoffán György

TGM SZERINT SZATIRIKUSAK GERGÉNYI SZAVAI

„Azoknak a pártján vagyok, akiket ütnek” – mondta Tamás Gáspár Miklós filozófus a Nap-kelte mûsorában. Az egykori SZDSZ-es országgyûlési képviselõ szatirikusnak nevezte a budapesti rendõrfõkapitánynak a „jogszerû és szakszerû” fellépésrõl szóló nyilatkozatát. TGM abszurditásnak nevezte, hogy a tömeg egyedül Gyurcsány Ferenc távozását követelte. „Mi volt 2004-ig? Addig jó volt?” – tette fel a költõi kérdést. A filozófus szerint a tüntetéseknek politikai tartalma „nem nagyon van”. TGM szerint egy hónapja semmilyen jele nincs a kormányzásnak, pedig a kormány élén egy hiperaktív ember áll. jó ha figyelünk

29

Amit tegnap a rendõrség mûvelt, több, mint hiba: köztörvényes bûncselekmény. A BRFK vezetõi pontosan tudták, mit fog mûvelni a Kossuth tériek injekciós keménymagja, ha felrúgják a velük kötött megállapodást. Pontosan tudhatták, mi történik majd, ha módszeresen begyûjtik es elhallgattatják azokat a józanul gondolkodókat, akiknek szavuk van a tömeg elõtt, és hallgatnak rájuk. Miközben Ekrem Kemál György, Satu, Körösi Imre, Kozenkay Jenõ és a hasonló önjelölt nepvezerek odakint maradtak, és szabadon szónokolhattak, uszítgathattak. No meg azt is lehetett tudni, hogy az újabb zavargásokhoz bizony ezerszám fognak csatlakozni azok, akiknek ugyan fogalmuk sincs, ki az az Ekrem Kemál Gyorgy, Satu, Körösi Imre vagy Kozenkay Jenõ, hanem siman fiatalok, naivak, és csak annyit értenek, hogy a

szent oktober 23-at meggyalázza egy hazug exkommunista kisdiktátor. (További paramétereket is tudnék hozzá, de most hagyjuk). Ezek kérdés nélkül követik azokat, akik olyan szimpatikusan kiabálnak az élen. Aztán majd õk kapnak két-három éveket rendõrautóba rúgásért. Na, õk forradalmárok. Igaziak. Csak rosszkor, rossz helyen. Ezt nevezik provokációnak, kedves közönségem. Mert a provokátor nem feltétlenül parancsra cselekvõ ügynök, aki pontosan tudja, mit csinál. Lehet egy épp megfelelõ helyen levõ hülye is, akit felheccelnek vagy bátorítanak. Lehet egy miniszterelnök is, aki csakazértis kisétál az ellene lázadó városba, nyeglén vigyorogva a mesterlövészek gyûrûjébõl. És végül: azt is pontosan lehetett tudni, mi történik majd, ha ezt a felhergelt barombandát szántszándékkal belekergetik a Fidesz-gyûlésbe az Astoriánál. Hogy fideszes

parlamenti képviselõket magánszorgalomból lõttek-e fejbe, és vertek félholtra gumibottal, vagy központi utasításra, mellékes. Eredmény: életveszelyes allapotú sebesültek, megnyomorodott emberek, feldúlt belváros, elgázosított étterem, tömegoszlatás az Uránia mozi elõadásán, miegymás... És végül jól szétrúgták az injekciósok seggét az Erzsébet-hídon, a hülye barikádjukkal együtt, de ezt hadd ne nevezzem már sikernek. Az igazi huligánok a rendõrök, akik az elmúlt éjjel az olaszliszkai cigányokhoz hasonló mentalitással álltak bosszút néhány héttel ezelõtti kudarcuk miatt. Ha valaki kételkedne ezen állításban, konzultáljon egy aggresszió-kutatóval, mostanában elég sok szaladgál a tévék képernyõjén. Hátha nem csak a cigányokhoz értenek. tomcat

Túlvilági sms üdvözletek az ‘56-os forradalom és szadságharc 50. évfordulója alkalmából

Szakaszoljunk A Kossuth tér kiürítése – ahogy az ott talált zoknibombák, vasgolyók és egyebek tanúsítják – elkerülhetetlen és jogos volt. Mégse járja, hogy a nagyméltóságú háromkirályokat lekuglizza egy olyan izé, aki gyíkkal bélelt plüsstehénbõl vezeti le az államiság alapjait. Akkor ugyanis elterjedne a világban, hogy nálunk a külföldi vezetõket lekuglizzák, és nem szállítanának nekünk több plüsstehenet. Ezért a gyalázatért legalábbis rendõrfõnököt kell áldozni. A magukat magyar népnek kikiáltó idiótáknak persze nem tetszik, hogy a Gyurcsány-kormány nem ismeri el a Megfeszített Tehéngyíkot, úgyhogy velük még külön-külön el kell beszélgetnie a rendõrnek – ez is rendben van. Adott tehát egy pár száz fõs holdkóros csapat, akiket ide-oda lehet tologatni a városban. Eközben a legnagyobb ellenzéki párt éppen békésen, bejelentetten gyûl az Astoriánál, és erõsen izgul, hogy vajon álló vagy fekvõ papírt kell-e aláírni a következõ menetben. Nem dobálnak, nem gyújtogatnak, meghallgatják a szép történelemórát, néha zúgolódnak. És itt jön a világbotrány: hogy-hogy nem, a rendõrség pont arra hajtja a tehenészember sleppjét. Egyenesen az Astoriához. Az a rendõrség, amelynek egyébként az volna a feladata, hogy biztosítsa a demonstrációt. Épp az volna a dolguk, hogy senki ne zavarhassa meg egy demokratikus párt békés ankétját. Ehhez képest beléjük vezetik Magyarország egy hónap oxidáció után kicsapódott lepedékét. Majd ennek ürügyén vidáman végigverik õket kardlappal, mint Horthy alatt a munkásmozgalmat. A borzalmas autokrata Orbán Viktor áhítatosan jegyzetel. Ilyet sose mert volna megjátszani. Ezért a gyalázatért legalábbis rendõrfõnököt kell áldozni. De inkább minisztert. De inkább mindenkit, aki tudott róla. A köztársaságért, kedves barátaim, azért. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

KÁDÁR JÁNOS Köszöntöm az egykori pufajkások haladó hagyományait, folytató rohamrendõröket! Hiánylom, hogy Horn elvtárs nem állt be a parlamentet és más objektumokat védõ, a gumibotot mesterien forgató Lenin-fiúk közé. HRUSCSOV Forró, (nagy)testvéri üdvözletem a feketegúnyába öltöztetett rendfenntartóknak! Így kell ezt csinálni, vagy „még-ígyebben“! Vajon Gyurcsány elvtárs miért nem hívta be Putyin elvtárs csapatait? Láttam egy T-34-est kóborolni a körúton, ma már sokkal masszívabb turista kocsikáink vannak... NAGY IMRE Sok-sok puszi az én drága kis unokámnak! Nagyon jól esett, hogy nem felejtkezett el rólam, és együtt koszorúzott azok rokonságával, akik mártírt „csináltak“ belõlem. PÉTER GÁBOR Megkülönböztetett köszönetem tolmácsolásával,szóvá kell tennem, hogy az Andrási út 60 eredeti funkciójának visszaállítására miért nem gondoltak eddig, az egyébként figyelmes belügyisek? GYURKÓ LAJOS Legközelebb gondoljanak Tiszakécskére az illetékesek! A repülõk és a helikopterek hatékonyabbak a tömeg ellen, mint a könnygáz vagy a gumibot. MAROSÁN GYÖRGY Nincsen éleslõszere a rendõrségnek? A gumilövedéket nem akceptálja a proli csõcselék! 6. (vagy V.I.) LENIN Gratulálok Gyurcsány elvtársamnak! Jól megtanulta, hogy: „Mi a teendõ?“! No de: hol vannak a GULAG-ok? HONECKER Üzenem a magyar elvtársaknak, hogy a berlini fal mintájára, építsék fel a Kossuth-téri falat, sõt a Szabadság téren is fallal védhetnék a szovjet emlékmûvet. APRÓ ANTAL Bravó feketegúnyások! Háromszoros bravó! Ez volt az igazi „hajtóvadászat“ a mocskos tömeg ellen! Büszke vagyok „unoka-vejemre“, egyben féltettem is, nem tudom, hogy ki térdepeltette oda a vasoszlopok elé, könnyen felfázhatott volna. Közreadta: Prof. Dr. Bokor Imre

30

jó ha figyelünk

Nem hordtak azonosítójelvényt a Deák térre tömegoszlatás céljából kivezényelt rendõrök, holott a rendõrségi törvény ezt elõírja számukra. Gergényi Péter szerint valószínûleg leestek a jelvények. A jogszerûtlen rendõri bántalmazások miatt megtett feljelentések kivizsgálására így viszont csekély az esély. A szakértõ szerint a rendszer rossz. Szabálytalanul intézkedett a rendõrök túlnyomó része a Deák téren, mivel nem viseltek azonosító jelvényt, amit a rendõrségi törvény, illetve a rendõrség belsõ szabályzata szerint látható helyen kell hordaniuk. E tény megállapításához nem volt szükség oknyomozásra, csupán végig kellett nézni tucatnyi fényképet a bevetési ruhában tömegoszlató rendõrökrõl. Ahhoz már annál inkább latba kell vetni a nyomozás és a dokumentálás tudományát, ha egy jogszerûtlen rendõri intézkedés miatt tett panasz nyomán a vétkes rendõr kell megtalálni. A rendõrök többsége így ugyanis egyszerûen felismerhetetlen. Ismeretlenek maradnak Mint arról korábban beszámoltunk, a szeptember 18. és 21. kö-

zötti zavargások miatti rendõri intézkedésekkel kapcsolatban 35 panasz érkezett a Fõvárosi Ügyészséghez, a feljelentések jogszerûtlen rendõri intézkedésrõl, nagy részben bántalmazásról szóltak. Eltelt egy hónap, de a 35 eset egyikében sem azonosították a vétkezõ rendõrt, ezért még mindig ismeretlen gyanúsított ellen folynak az eljárások. „20. § (1) A rendõrt az intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja“ – szól az 1994-ben elfogadott rendõrségi törvény idevágó passzusa. Gergényi sem tudja Arra a kérdésünkre, hogy a rendõröknek kötelezõ-e az azonosító jelvény használata, Gergényi Péter, budapesti rendõrfõkapitány nem adott egyértelmû választ. „Az utcai egyenruhán kell, a bevetési ruhán nem kell“ - válaszolta kérdésünkre, majd úgy módosította álláspontját: „mindig kell, kivéve a csapaterõs gyakorlóruhát... gondolom“. A rendõrfõkapitány elmondta, a gyakorlatban nem tud minden egyes rendõrt ellenõrizni, ki

visel jelvényt és ki nem. Amikor felvetettük, hogy egyetlen jelvényt sem láttunk az október 23-ai zavargásokkor, azt válaszolta, a jelvény sokszor leesik, mert csak egy tûvel van a ruhára erõsítve. Jármy Tibor, a BRFK szóvivõje sem tudott érdemi választ adni arra a kérdésünkre, hogy miért nem volt a rendõrökön az azonosításukhoz elengedhetetlen jelvény. A szóvivõ csak arról tudott beszámolni, hogy néhány kollégáján azért nem volt azonosításra alkalmas jelvény, mert az utcai harcokban leszakították róluk. (Felvételeinken közelharc elõtt, sorfalban álló rendõrökön is látszik, hogy nincs jelvény.) Kötelezõ az azonosító viselete „A rendõrségi törvény nem tesz különbséget egyenruhák között, a jelvény viselete kötelezõ, és egy számot kell tartalmaznia“ – fejtette ki álláspontján Hack Péter, aki 1990 és 2002 között volt SZDSZ-es képviselõ, jelenleg az ELTE jogi kar büntetõjogi tanszékének tanára, aki szerint a jelvény nélküli rendõri intézkedés szabálytalan. A jogász elmondta, az An-

tall-kormány idején, 1990 körül vezették be a jelvény használatát, hogy azonosíthatóak legyenek a rendõrök, a törvényt végül, hosszas vita után 1994-ben sikerült elfogadnia az Országgyûlésnek. A jogszabály tartalma körül nagy vita alakult ki a pártok között, a liberális politikusok a rendõrök azonosíthatósága mellett kardoskodtak – fél sikerrel. Ha hordják is, olvashatatlan „Én mindig megkérdezem a tanítványaimat, volt-e köztük olyan, aki valaha le tudta olvasni egy intézkedõ rendõr azonosítószámát. A válasz eddig egyszer sem volt igen“ - érzékeltette Hack, a sárgaréz jelvénybe gravírozott fekete szám csillogása és kis mérete miatt szinte olvashatatlan, holott egyértelmûen „láthatónak kell lennie“. Hack szerint a megoldás az volna, ha fekete alapon fehér betûkkel, megfelelõen nagy betûmérettel tennék kötelezõvé az azonosítószám kiírását. „Ehhez még kétharmados törvény sem kell, a rendõrség belsõ szabályzatát elég volna módosítani, de tizenkét éve hallgatnak errõl, egyik kormányzat sem csinált semmit“ – mondta Hack Péter. A jogász szerint így a rendõr is tisztában volna vele, hogy személye beazonosítható, ami kontrollálhatná a rendõri intézkedést, csökkenthetné a rendõri túlkapások számát. Köpcös volt és kék ruhát viselt A bûncselekménynek minõsült jogszerûtlen intézkedéseket (jogszerûtlen bántalmazást) az ügyészség vizsgálja ki. Az ügyészségen korábban az Indexnek elmondták, nem könnyû beazonosítani a jogszerûtlenül intézkedõ gyakorlóruhás, símaszkos rendõrt. Ha a sértett vagy szemtanú emlékszik az eset helyszínére és az idõpontjára, talán megtalálható az akkor és ott intézkedõ rendõrcsapat, aminek parancsnokát, tagjait kihallgathatják,

jó ha figyelünk

31

bár erõsen kérdéses, hogy bemártják-e társukat a rendõrök. Nem sokat javít a beazonosítás sikerén az sem, ha a tanú fel tudja idézni a kékruhás fizikai adottságait, hiszen legfeljebb testmagasság, testalkat állapítható meg. Nagy visszhangot váltott ki a budapesti rendõrfõkapitány azon keddi nyilatkozata is, amikor a zavargásokat követt sajtótájékoztatón kijelentette, „akinek panasza forduljon az ügyészséghez.“ A rendõrségi törvény 93. paragrafusa ugyanakkor világosan rendelkezik arról, hogy panasszal „az intézkedést foganatosító rendõri szerv“ felé is lehet élni. Ha a tett nem minõsül bûncselekménynek (jogszerûtlen elõállítás), akkor a rendõrségnek kötelessége kivizsgálni az esetet. Állományban maradnak Több jogvédõ szervezet is felemlegette ugyanakkor, hogy nagyon ritka esetben büntetnek meg jogszerûtlenül intézkedõ rendõrt állampolgári panasz alapján, és emiatt kevesen is élnek ezzel a lehetõsséggel. Ugyan két pozitív példa is akadt az utóbbi idõben az Újpest-Fradi meccsén fotóst vert, gázzal lefújó rendõrök ügyében, de ezt a két ügyet óriási médiaérdeklõdés övezte. Mint említettük, a szeptember közepi zavargások ügyében egyelõre nem történt elõrelépés. A Társaság a Szabadságjogokért többször hangoztatta, hogy a legtöbb ügyészi feljelentés nyomán indult és bizonyítást nyert esetekben is bevált gyakorlat, hogy az elítélt rendõr állományban marad, miután – a büntetõtörvénykönyv adta lehetõséggel élve – mentesítik a büntetlen elõélet okozta hátrányos következmények alól. Ez a gyakorlat a szervezet szerint a rendõri vezetõk tudtával történik. A jogvédõk emiatt sürgetik, hogy Magyarországon is legyen a rendõrségi eseteket kivizsgáló, valóban független civil szerv, ami NagyBritanniában már bevált módszer. Független bírói testület kellene Hack Péter úgy látja a jogszerûtlen rendõri intézkedések elleni hatékony fellépés legnagyobb akadálya, hogy jogorvos32

Minden rendõri túlkapást ki kell vizsgálni!!! De vajon hogyan? A rendõrök arca símaszkkal el van takarva, azonosítót nem viseltek

lati kérdésekrõl nem bírói testület dönt. „A rendõrség, de még az ügyészség sem nevezhetõ igazán pártatlannak egy ilyen eset kivizsgálásakor“ – fejtette ki Hack Péter, aki szerint Magyarországon a rendõrség a szükségesség-arányosság kérdését úgy kezeli a gyakorlatban, hogy „ami szükséges, az feltétlenül arányos is“, vagyis az arányosság szempontját érdemben nem mérlegeli. A jogász szerint sokkal igazságosabb rendszert jelentene, ha a két fél vitájában – akárcsak egy standard peres eljárásban – dõlnének el az ilyen ügyek. Így egy bíró elõtt hozhatná fel érveit és ellenérveit, tanúit és bizonyító dokumentumait a sértett fél, illetve a rendõrség. Símaszkban lehet-e intézkedni? A Társaság a Szabadságjog-

okért (TASZ) többször is kérdést intézett a rendõri vezetõkhöz, hogy jogszerû, elõ van-e írva a rendõr arcát felismerhetetlenné tevõ símaszk. A kérdés persze, egy messzirõl felismerhetõ azonosítószám esetén tárgytalanná válik, mindenesetre eddig három rendõrségtõl származó indokot hallottunk a símaszk a zavargások alatt már-már rendszerû használatára: a kényelmetlen sisakot teszi a maszk kényelmessé; a könnygáz ellen véd; a sisak rostélyának eltörésekor védi az arcot a szilánkoktól. Hogy került a vipera a rendõr kezébe? „49. § (1) A rendõr a szolgálatban rendszeresített, vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, illettleg rendõrbotot vagy kardlapot alkalmazhat“ – fogalmaz a

rendtrségi törvény. A rendõrbot nincs pontosan definiálva, mindenesetre a magyar rendõrségnél nincs rendszeresítve a golyósvégû, teleszkópos vipera (lásd az MTI képén). A rendõrség szolgálati szabályzata csak annyiban módosítja a képet: „55 § (2) A rendõrbottal (gumibot, tonfa) egy tekintet alá esik minden más alkalmi eszköz, amelynek hatása a rendszeresített rendõrbotéval azonos.“ Annak eldöntéséhez tehát, hogy a vipera alkalmazható-e, szakértõi és nem jogi kérdés. Mindenesetre súlyos sérülést egyszerû gumibottal, gereblyével és viperával egyaránt lehet okozni. Miután a rendõröknél nincs rendszeresítve a vipera, azt maguk szerzik be. Gergényi Péter szerint a „piacon lehet ilyet vásárolni“, de azt nem tudta megmondani, a rendõrök, hol szerezték be ezeket. Miért kameráznak az igazoltató rendõrök? Jármy Tibor, a BRFK szóvivõje szerint a törvényekkel összhangban áll, hogy videófelvételeket készítenek az utcai igazoltatások során, mint mondta ez a randalirozók kézrekerítését szolgálja. Forrás: Tamás Bence Gáspár – Index

jó ha figyelünk