február A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

IV. évfolyam 1-2. szám 2010. január / február

A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

ELLENZÉKBEN

Következetes politizálással a balkáni szószegés ellen

Aktuális kihívás

A 130 000 aláírás arra kötelez, hogy tiszteletben tartva közösségünk elvárását, összefogáson alapuló listát indítsunk – a VMSZ nem kíván önálló listát állítani

NIP (Nemzeti Beruházási Terv)

A szerb kormány döntése értelmében 26 milliárd dinárból 1,83 százalék jut Vajdaságnak

VEZÉRCIKK

VEZÉRCIKK

Hittel a szívünkben! „Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok–szemcséből, és a homok–szemcséket köddel kötötte össze… „ (Wass Albert: Előhang)

PÁL KÁROLY

Akik nem ismerik a homokból felépített oszlop történetét, azoknak röviden elmondom, hogy a szelektől megkímélt, hittel létrehozott oszlopcsodát nem tűrték, és lerombolták a feldühödött, hitnélküli emberek. Az építőmester, akit az oszloprombolók először kinevettek, bolondnak, majd pedig varázslónak neveztek, művének lerombolása után háza udvarában, szívében töretlen hittel, új oszlopot kezdett építeni homok-szemcsékből az ő Istenének. Úgy hiszem, hogy a homokból felépített oszlop története ideillik írásom elejére, amelyben szeretném megfogalmazni gondolataimat a körülöttünk zajló, sokak számára félelmet, kishitűséget, a megalkuvás igényét keltő eseményekről. Nem arról fogok írni, hogy mi történt velünk Szabadkán, Zentán és talán másutt is, hiszen azt már tudjuk, hanem elsősorban arról, hogy miért történhetett meg az, hogy a VMSZ, látszólag máról-holnapra, ellenzékbe kényszerült mindannyiunk számára nagyon fontos önkormányzatokban.

Ugye mi jóbarátok vagyunk? Az LGT örökzöld slágerének ismétlődő kérdőjelei szerintem szintén ideillenek az írásomba, amelyben arról is szeretnék szólni, hogy miért van az, hogy egyszeriben a VMSZ lett az ellenség, akire tolvajt kiáltanak a más zsebében kotorászó hatalmasak és janicsárjaik. Látszólag a múlt év végén kezdődtek a gondok, amikor a VMSZ parlamenti képviselői nem szavazták meg az idei költségvetést, mivel azzal, alkotmányellenesen, elvontak Vajdaságtól 15 milliárd dinárt, amit munkahelyteremtésre és más, népességmegtartó fejlesztésre fordíthattunk volna. Kígyót-békát kiáltottak ránk azok, akik nem akarták elfogadni a VMSZ testületileg kinyilvánított véleményét, hanem ehelyett inkább megvásárolták a hiányzó voksokat, miközben arról hazudoztak és hazudoznak ma is, hogy meg akartuk dönteni a kormányt. Valójában két, számára igen komoly ok miatt szeretné stratégiai partnerünk, a Demokrata Párt ellehetetleníteni, vakvágányra terelni a VMSZ-t. Az egyik ok az, hogy a VMSZ szervezettségének, mozgósító erejének köszönhetően, rövid idő alatt, közel 130 ezer választópolgár iratkozott fel a magyar választói

2

2010. január / február

névjegyzékre. A másik komoly ok pedig az, hogy a VMSZ elvszerű magatartásával megőrizte önállóságát, nem követte sok más kisebbségi- és regionális párt példáját, akik most meghunyászkodva lesik kenyéradó gazdájuk parancsát, mivel elveszítették jogukat az önálló gondolkodásra és cselekvésre. Valahogy úgy, mint a múlt századbeli diktátorok korában volt szokás ezen a tájon, amikor a megalkuvók, jelenlétükkel és tetteikkel, akár saját nemzetük kárára, próbálták hitelessé tenni az egyeduralkodók céljait, és megalapozni saját karrierjüket.

Ha idegen hozza a szabadságot, el is viszi azt! Zrínyi Miklós a törökverő hadvezér, költő és politikus mondta ki ezt az örök igazságot. Véleményem szerint napjainkban hatványozottan vonatkozik ez a megállapítás azokra a pártokra, például a Ligára, a G17 Pluszra, vagy a horvát, bosnyák és más kisebbségi pártok szinte mindegyikére, akik, meghazudtolva eddigi céljaikat, feladták önállóságukat. Ezek a pártok elfeledték a választóiknak adott korábbi ígéreteiket, és alaposan megalázták tisztséget vállaló tagjaikat is, hiszen azok megbízatása csak addig lesz érvényes, ameddig hűségesen kiszolgálják az Európába igyekvő demokratákat. Ugyanez a megállapítás vonatkozik, az én megítélésem szerint, a Demokrata pártban, a Ligában, a G17 Pluszban, és más szerb pártban szerepet vállaló magyarokra is, hiszen akármit gondolnak bármiről, még a magyarokat életbevágóan érintő ügyekről is, ha szavazni kell, akkor csak úgy szavazhatnak, ahogy azt a Demokrata Párt, vagy a másik, főleg szerbeket tömörítő párt politikája megparancsolja nekik. Szerintem oly mindegy, hogy anyagi érdekből, vagy génjeikből fakadó janicsár mivoltukból teszik azt, amit tesznek, hiszen mindenkinek szíve joga úgy élni az életét, ahogyan azt jónak látja. Az ízlések, és a pofonok pedig, jól tudjuk, különböznek, na meg azt az örök igazságot is kitalálta már jóval előttünk a népünk, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára. Egy szó, mint száz, büntetőhadjárat indult a bibliai keskeny utat választó VMSZ ellen. Felemelték a fejüket és a hangjukat azok, akik a biztosnak vélt munkahely, a remélt anyagi haszon, és a beléjük szorult gyűlölet, vagy pedig ki tudja milyen más ok miatt, elkezdték gyalázni a VMSZ politikáját, és vezetőit. Nehéz döntéseket hoztunk, hiszen tűrhetetlenné vált, hogy a VMSZ néhány volt kimagasló vezetője, aki annak idején önszántából jött, majd távolodtak el tőlünk, nekiálltak belülről gyújtogatni, és rombolni közösen épített házunkat. Ezzel párhuzamosan azt is megéltük, hogy egyik-másik törpe magyar pártunk is elindult szerencsét próbálni. Átgondolatlan tette mi-

att az egyik gyorsan visszakozót fújt, míg a többiek most próbálgatják, vagy még csak mérlegelik, hogy mennyire lehet halálos a Nagy testvér ölelése.

Szabadkáról zeng a dal, jaj lesz-e még elég magyar, sorakoznak a kérdőjelek a rekedt hangú, világjáró zongorista, és zeneszerző, Mártonffy Miklós örök optimizmust sugalló gyönyörű dalában. Drága árat kell most fizetnünk egyes volt polgármesterünk megalomániás építkezéseiért, vagy tehetetlenségéért, az elmúlt húsz év hibáiért Szabadkán, és másutt mindenütt, ahol választóink jelentős része ma is sáros utcában lakik. A VMSZ számára az is rossz volt, hogy a legutóbbi önkormányzati választáson Zentán, Adán, Csókán, Óbecsén, és másutt is, az elvártnál gyengébben szerepeltünk. Mindez persze elsősorban a mi hibánk, mivel sok településen nem tudtunk olyan eredményt, összefogást és hitelességet felmutatni, ami mögé szavazatukkal felsorakozhattak volna közösségünk tagjai. Lépéshátrányba kerültünk önmagunkkal mindazon községekben, és településeken, ahol nem értettük meg, hogy közel három évvel ezelőtt, az elnökváltó magyarkanizsai közgyűlésen, a VMSZ gyökeresen megváltozott, elfogadottabbá vált, nyitott a fiatalok, a civilek, az egyházak, és az értelmiség de még a másként gondolkodók irányába is. Azt teszi, amit közösségünk elvár tőle. Támadnak is bennünket nagy hévvel mindazok, akiknek az ilyen VMSZ nem felel meg. Jól tudjuk persze azt is, hogy az ország sorsát nem mi irányítjuk, de abban is biztosak vagyunk, hogy magyar közösségünk jobb élet iránti vágyát, magyarként való megmaradását, ebben a balkáni zűrzavarban csak nekünk van lehetőségünk hitelesen tolmácsolni. Ehhez a helyzethez fognak felnő-

Orbán Viktor

2009. december 16-án, Zentán.

ni, reményeink és terveink szerint, helyi szervezeteink Vajdaság mindegyik településén, hiszen csak a tagságában gyarapodó, tagságával élő kapcsolatban levő helyi VMSZ vezetőség tud váltani, igazodni a közösség elvárásaihoz, tenni az emberhez méltó életkörülmények kiépítéséért, a választóink bizalmának visszaszerzéséért.

Új tavasz jön, és új remény, visszatér még a fény, énekli a művész, mi pedig tudjuk, hogy elsősorban rajtunk múlik milyen lesz, milyenné alakul az életünk. Országunk, amelyben élünk, csak akkor tud polgárainak emberhez méltóbb életet biztosítani, ha mielőbb az euroatlanti integráció útjára lép, ami számunkra az elkerülhetetlenül összefonódott NATO és EU tagság megszerzését jelenti. Ehhez a célhoz fog felnőni, reményeink szerint mihamarabb, stratégiai partnerünk, a Demokrata Párt és holdudvara is, akik jól tudják, hogy a VMSZ, mint szavahihető nemzeti és regionális párt, egyre gyarapodó szavazótáborának köszönhetően, hathatósan elősegítheti közös harcunkat amit Szerbia nemzetközi elismertségéért folytatunk.

SZÁMUNKRA A VMSZ-BEN MOST, A NEMZETI TANÁCSUNK MEGVÁLASZTÁSA ELŐTT PÁR HÓNAPPAL, NINCS FONTOSABB FELADAT, MINT ÖSSZEFOGNI KÖZÖSSÉGÜNKKEL, FIATALJAINKKAL ÉS ÖREGJEINKKEL, MINDEN OLYAN VAJDASÁGI MAGYARRAL, AKI A VAJDASÁGI MAGYAR SZÖVETSÉG TAGSÁGÁVAL, SZAVAZÓIVAL, ÉS TÁMOGATÓIVAL KÖZÖSEN SZERETNÉ MEGÜZENNI TOMPA MIHÁLYNAK, NÉHAI NAGY KÖLTŐNKNEK, HOGY NE AGGÓDJON, ÉS MONDJA EL MINDANNYIUNK TEREMTŐJÉNEK AZT, HOGY MINT OLDOTT KÉVE, EZÚTTAL NEM HULL SZÉT A NEMZETÜNK. Pál Károly

,,A VMSZ, és akiket a VMSZ ezen ügy kapcsán megmozgatott, bebizonyították, hogy a vajdasági magyarok nem közömbösek a hazájuk iránt. Amikor feliratkoztak a névjegyzékre, bejelentették igényüket a jövőre. Szeretném Önöket biztosítani arról, hogy minden név, mely felkerült a névjegyzékre, egy-egy kapcsot jelent a szétszakított magyar nemzet összefogásának nagy műveletében. A névjegyzék aláírása remek üzenet Magyarország számára. Üzenet, hogy a Délvidéken a magyarok tíz körömmel ragaszkodnak magyarságukhoz, kiállnak érte, vállalják, és várják a korszakot, amikor egyesíthetjük a magyar nemzet szétszakított erőit.”

3

KÖZÖS ÜGYEINK

KÖZÖS ÜGYEINK

Mi hozta működésbe a büntető hadosztályt?

PÁSZTOR BÁLINT

4

Nem mintha lenne miért a VMSZ-t büntetni. Nem volt célunk a kormánybuktatás. Csupán azt tettük, amit hetekkel korábban bejelentettünk. Az alkotmány –és vajdaságellenes költségvetési javaslat ellen szavaztunk. Megpróbáltunk megegyezni. Kétszer folytattunk jó hangulatú, de eredménytelen megbeszéléseket a pénzügyminiszter asszonnyal. Egyik decemberi délután hazafele jövet, félútról fordultunk vissza Belgrádba az egészséges kompromisszum reményében. Konkrét javaslatunk is volt.Csak hát a megegyezéshez 2 fél kell. Meg némi jószándék. Ezek hiányában a csoda, amelyben december derekán még reménykedtünk, nem következett be. Nem tették lehetővé számunkra a költségvetés megszavazását. Viszont összetákoltak egy 127 emberből álló ad hoc többséget, amely „a magasabb, országos érdeket szem előtt tartva” elfogadta az alkotmány –és vajdaságellenes költségvetést. Ez után következett az össztűz ellenünk. Először Oliver Dulić környezetvédelmi miniszter, majd Nada Kolundžija frakcióvezető és így sorban a Demokrata Párt magasrangú tisztségviselői. A G17 és a Szerbiai Szocialista Párt képviselői sokkal megfontoltabban kommentálták a történteket. Tudják, hogy az ellenünk indított támadásokkal nekik is üzenni szándékozott a legerősebb koalíciós partner. Azóta teljes gőzzel működik a sárga-kék büntető hadosztály. Persze demokratikus alapokon. Szabadkán, Zentán, meg ki tudja majd még hol... A mai napig tart a hangulatkeltés ellenünk. De ki fogunk tartani. Néhány kérdés viszont fölmerül. Miért gondolja azt bárki, hogy a VMSZ-nek tilos elvszerűnek lennie? Jó pofa dolog azzal vádolni bennünket, hogy a radikális jobboldali ellenzékkel szövetkezve szavaztunk a javaslat ellen, de miért ne lehetne nekünk önálló politikai álláspontunk? Miért nem próbálták a Szocialista Pártot sajtón keresztül leckéztetni, amikor a médiatörvény ellen szavaztak tavaly augusztusban, amivel sokkal nagyobb mértékben veszélyeztették a kormány fennmaradását, mint állítólag mi decemberben? Vagy: miért nem bontotta föl a Demokrata Párt a Szerb Haladó Párttal és a Liberális Demokrata Párttal az önkormányzati koalíciókat Belgrádban és más önkormányzatokban, amikor ezek a pártok se szavazták meg a költségvetést? Lehet-e az ország EU integrációját alkotmányellenes költségvetésre alapozni? Vajon azok-e az európaellenesek, akik megpróbálták a javaslatot korrigálni mindannyiunk érdekében vagy azok akik elzárkóztak a megállapodás lehetősége elől és csak az érdekelte őket, hogy összegereblyézzék (kevésbé diplomatikusan: összevásárolják) a hiányzó 2 szavazatot? El kellene már ennek az országnak döntenie, hogy őszinte híve a decentralizációnak vagy félmegoldásokat ácsolgatunk. Persze most ügyesebb volt a Kormány, mint pl. 2008-ban. Most először FORMÁLISAN megvolt a 7%. De ez csak a látszat. A szerbiai Alkotmány nem2010. január / február

csak azt mondja, hogy Vajdaságot a szerbiai költségvetés 7%-a illeti meg, hanem azt is, hogy a 7% 3/7ét nagyberuházásokra kell fordítani. Utakra, iskolák, egészségházak felújítására, vízvezeték építésére... Ez lehetetlenné válik az elfogadott alkotmány –és vajdaságellenes költségvetéssel. A tartományi költségvetésen ugyanis átfolyik a vajdasági önkormányzatoknak szánt 6,3 milliárd és az oktatásban dolgozók bérére elkülönített mintegy 25 milliárd dinár transzfereszköz. Egyik nap megérkezik a vajdasági költségvetésbe, másnap pedig tovább kell utalni a végfelhasználóknak. Nemlétező, „üres” pénz ez. Megvan a rendeltetése. Szerbia más részein is kapnak fizetést a tanárok és az önkormányzatokat is pénzelik a köztársasági költségvetésből. Ha ezt a több mint 31 milliárdot nem számoljuk (mert nem számolhatjuk), amelyek felhasználásáról nem a vajdasági szervek döntenek, akkor már világos, hogy képteneség betartani azt az alkotmányos kötelezettséget, hogy a 7% 3/7-edét nagyberuházásokra kell fordítani. Nincs miből pályázatokat kiírni a gazdáknak, vállalkozóknak. Nincs miből utakat építeni, egészségházakat, iskolákat felújítani. A fenti számokat Jovica Đukić, demokrata párti tartományi pénzügyminiszter is így látja. Ez derül ki a Dnevnik december 12-i számának adott interjújából. Pont aznap beszéltem a Parlamentben a költségvetésről. Jó, hogy reggel úton Belgrádba az autóban elolvastam a cikket. Volt mire hivatkozni. Világossá tettük, hogy alkotmányellenes költségvetést az idén se vagyunk hajlandóak megszavazni, beszélgetni viszont örömmel próbáltunk a kormány képviselőivel. Főleg arról, hogy fogadják el a módosítási indítványunkat. Azt, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (ismertebb nevén: a NIS) privatizációjából Vajdaságnak járó mintegy 15 milliárd dinárt (150 millió eurót) megkapja a tartomány. Egyedül maradtunk. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga a hátunkba döfte a kést. 3 nappal azután, hogy nyilvánosan felszólítottam őket a Képviselőházban, nyilatkozzanak: támogatják-e a Vajdaság –és alkotmányellenes költségvetési javaslatot, kimondták: nem számíthatunk rájuk. Ha kiálltak volna a módosítási indítványunk és ezáltal Vajdaság érdekei mellett, akkor a kormány kénytelen lett volna módosítani a tartománynak szánt pénz szerkezetén. És akkor lett volna okunk a költségvetésre szavazni. Így viszont nem maradt más választásunk (elvszerűen a javaslat ellen szavaztunk). A Demokrata Párt szerint meg ezért meg kell bennünket büntetni. Mert az Európába tartó Szerbiában elfogadhatatlan az, hogy egy pártnak (főleg ha kisebbségi) legyen önálló véleménye. És kiálljon mellette a végsőkig. Szokatlan dolog az az Európába tartó demokratikus Szerbiában, hogy egy pártot nem lehet megvásárolni vagy megzsarolni. Az Európába tartó demokratikus Szerbiában az ilyen pártot „meg kell büntetni”. Sőt, az lenne az igazi, ha a VMSZ-t meg lehetne szüntetni. Nem fog sikerülni. Pásztor Bálint

15 milliárd December közepéig úgy tűnt, hogy a 2009-es esztendő az egyik legsikeresebb lesz a Vajdaságban élő magyar nemzeti közösség számára. A szerb nemzetgyűlés megalkotta a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, több mint egyéves huzavona után jóváhagyta Vajdaság Autonóm Tartomány statútumát és elfogadta a hatásköri törvényt. A két köztársasági elnök októberben felkérte a tudományos akadémiákat, hozzanak létre közös történész vegyesbizottságot a történeti tények objektív feltárására. A kinevezett bírák és ügyészek nemzetiségi összetétele kedvezőbben alakult a számbelileg kisebbségben élő nemzeti közösségek számára. Megszűnt a vízumkényszer. Jól haladt az aláírásgyűjtés. December 10-én vendégünk volt Sólyom László köztársasági elnökúr. A jelenlétében iratkozott fel a százezredik nemzettársunk a magyar választói névjegyzékre. December 16-án jött Orbán Viktor, és láss csodát: teljesítettük a törvényben előírt minimumot. Az este már több mint 117 320-an voltunk. Aztán ránk szakadt az ég. A tartományi költségvetés elfogadhatatlan volt a számunkra. Nem is nagyon értettük, hogy miért kell a köztársasági költségvetés elfogadása előtt napirendre tűzni. Várhatott volna még egy-két napot. Hogy lássuk, mi lesz a köztársasági költségvetés módosítására beadott indítványaink sorsa. Hogy tiszteletben tartják-e a belgrádi honatyák az alkotmányt? Hogy meglesz-e a hét százalék? Hogy a nagyberuházásokra jute vajon háromheted? Hát nem jutott! Belgrád 15 milliárd dinárral rövidítette meg a Vajdaságot. És az alkotmányt sem tartotta tiszteletben. A hét százalék megvan ugyan, nagyberuházásokra azonban ne fordítható a háromhetede. Legfeljebb 0,8 hetede. Pedig a 2009-es költségvetés elfogadása előtt megígérték, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat magánosításából származó bevétel 90 százalékát két részletben visszaadják a Vajdaságnak. 50 százalékát azonnal, 40 százalékét pedig a statútum és a hatásköri törvény elfogadásakor. Ami, ha jól emlékszem, november utolsó napjaiban meg is történt. A pénzt meg elköltötték másra. A mi 15 milliárdunkat. Mit kellett volna tennünk? Jópofát vágva, behúzni fülünket-farkunkat? Szó nélkül hagyni, nem észrevenni? Beállni a sorba? Nem, barátaim, azt nem tehettük. Az alkotmány az alkotmány. A legmagasabb rangú jogszabály. Azt mindenkinek tisztelnie kell. Ha hét százalék, akkor hét százalék. Nem mi akartuk. Ránk tukmálták. Ha háromheted, akkor 3/7. Nem 0,8/7. 15 milliárd dinár. 150 millió euró. Kimondhatatlanul sok pénz. Nem is tudjuk, hogy mennyi. Hat Népszínházat lehetne felépíteni belőle Szabadkán. 375 kilométer, négy méter széles aszfaltutat. 500 kilométer vízvezetéket, 300 kilométer szennyvízelvezető csatornát. 187 ezer négyzetméter művelődési házat, tornatermet, óvodát, iskolát. Be lehetne fejezni az Európa Kollégiumot Újvidéken, kibővíteni a szabadkai diákotthont, felújítani a magyarcsernyei, tordai, ürményházi, oroszlámosi, csókai templomot. Ipari parkokat

lehetne létrehozni Kishegyesen, Bácskertesen, Horgoson, Topolyán. Termál kutat fúrni Pacséron, sportcsarnokot építeni Zentán... És ez még nem minden! A Tartományi Nagyberuházási Alap számára megközelítőleg 10 milliárdot láttak elő az idei költségvetésben. Beruházásokra 9,029 milliárd jut. A 9 milliárdból 4 milliárd a 10-es közúti folyosó Újvidéktől Horgosig terjedő szakaszára lesz fordítva. 600 milliót pedig (csak az idei évben, további 1,2 milliárd dinárt a következő két évben) az új újvidéki közúti-vasúti híd (Žeželj-híd) építésére szánnak. Az alap a 2007-2010-es időszakban 60 milliárd négyszázötvenhat millió dinár felett rendelkezet. 1400 projektum támogatásáról hozott határozatot, 51 és fél milliárd dinár összértékben. Az elvégzett munkáért a kivitelezőknek 29 és fél milliárd lett kifizetve. Öt milliárd még nem lett kifizetve, holott a kivitelezők becsületesen elvégezték a munkát. És ez így nincs rendben. Nagyon nincsen rendben. Ki látott már olyat, hogy valaki megrendel valamit, szerződést ír alá, a kivitelező elvégzi a munkát, és a megrendelő nem fizet. Nincs mese, az elvégzett munkát ki kell fizetni! És ha kifizetik, mennyi jut majd az idén új projektumokra? Hát semennyi! Nem kell hozzá lángelme, hogy rájöjjön az ember: 5 milliárd az adósság, 4 milliárd az autóút, 600 ezer a híd, és már nem is marad egy fitying sem. A nagyberuházásokról nagyjából ennyit. Ja, és még valami. A jóváhagyott projektumok összértéke és a kivitelezőknek kifizetett összeg különbsége, hogy-hogy, hogy nem, olyan 15 milliárdnyi. Hát ezért szavaztunk a tartományi költségvetés elfogadásakor nemmel. Nem mérlegeltünk, nem kalkuláltunk. Tettük a dolgunk. Amiért 2008-ban a választópolgárok megtiszteltek bennünket a bizalmukkal. Képviseltük a Vajdaság és a vajdaságiak érdekeit. Az a dolgunk, azért vagyunk ott. Nyilván többünknek átvillant az agyán, hogy megregulálhatnak bennünket érte. Hogy a nagytestvér rossznéven veszi, és kiszorít bennünket a hatalmi koalícióból. Mert megteheti. Ha akarja, ha meri. Ellenzékben is van élet. Igaz, néhányan akár munka nélkül is maradhatunk, de hát az sem a világ vége. Ilyenkor mindig Böjte Csaba dévai ferencesrendi szerzetes jut az eszembe. Aki azt mondta egyszer, hogy sok mindent el lehet vitatni, sok mindent el lehet az embertől venni. Tisztséget, munkahelyet, bársonyszéket. De a jókedvét, a hitét, az önbecsülését senki emberfia el nem veheti tőle. Azt csak ő adhatja oda. És milyen igaza volt! Az önbecsülésünket, a tartásunkat a nagy testvér sem vehette el tőlünk. Legfeljebb mi adhattuk volna oda. De mi nem adtuk! Nem adhattuk és ezután sem adhatjuk, soha, semmi áron. A következetességnek ára van. Néha nagyon nagy árat fizetünk érte. De nincs más út. Csak előre. Még ha magára marad is az ember. Nincs más út. Nincs más lehetőség. Menni kell. Tenni a dolgunk. Ahogyan azt 2008-ban, a választási programunkban ígértük. BÚS Ottó

BÚS OTTÓ

5

KÖZÖS ÜGYEINK

KÖZÖS ÜGYEINK

Szabadkán ellenzékben a VMSZ Miután a VMSZ képviselői, a tavalyi évben nem szavazták meg az alkotmányellenes állami költségvetést, amely 150 milliárd dinártól fosztotta meg Vajdaság Autonóm tartományt, Saša Vučinić, Szabadka polgármestere – vélhetőleg felsőbb utasításra – december 28-án a sajtó képviselői számára tartott újévi fogadásán bejelentette: a DP vezette Európai Szabadkáért Koalíció 34 tanácsnokának a kezdeményezésére kezdeményezték a képviselőtestület rendkívüli ülésének az összehívását, hogy változásokat eszközöljenek a városi végrehajtó-hatalomban. Teszik ezt amiatt, mivel elégedetlenek a VMSZ-nek a DP-hez való viszonyulásával és a racionalizáció érdekében.

Kiszorítás A bejelentés előtt és a január 18-ára összhehívott képviselőtestületi ülést megelőzően a DP nem kezdeményezett tárgyalásokat a VMSZ-el, s kizárólag a sajtó útján üzengetett koalíciós partnerének. Az üzenetek egyértelműek voltak: a Belgárdban tanúsított engedetlenség miatt a magyar pártot – büntetésként ki akarják szorítani Szabadkán a hatalomból Ennek első lépésként azt tűzék ki célul, hogy a fele-fele arányban képviselt Városi Tanácsban a demokraták úgy szereznek többséget, hogy a Koštunica vezette Szerb Demokratákkal és a Szocialistákkal a képviselőtestületi ülésen a városi tanács eddigi tíz tagját nyolcra csökkentik le. Az Európai Szabadkáért Koalíció (melynek a DP-n kivül a G17 és a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közössége a tagja) kiegészülve az ultranacionalista DSS-el, a szocialistákkal és a bunyevác párt képviselőjével január 18-ára tehát új többséget kovácsolt össze a 67 fős szabadkai képviselőtestületben. Ezek után nem meglepő, hogy Petar Balažević, a DP frakcióvezetője a beterjesztő nevében cinikusan egyenesen úgy fogalmazott, hogy “csupán egy kis átkomponálásról van szól’’, hiszen a városi tanácsnak az eddigi 10 helyett 8 tagja lesz. Balažević szerint erre azért van szükség, mert egyrészt ésszerűsíteni kell, másrészt pedig itt az ideje, hogy az Európai Szabadkáért Koalíció átvegye a teljes felelősséget a város jövőjéért. Arról azért a frakcióvezető mélyen hallgatott, hogy miközben a VMSZ-es képviselők fejét hivatalosan a racionalizáció miatt akarják venni, addig újabb és újabb demokrata kádereket vesznek fel munkaerőként a már így is jelentős létszámfölösleggel bíró városházára. És persze, arról is hallgatott, hogy a polgármesteri kabinetben már 15-en végzik azt a munkát, amit régebben, a VMSZ-es polgármesterek alatt 3-4 ember tett. Pásztor István, a VMSZ elnöke és egyben a kép-

6


viselőtestület VMSZ-es frakcióvezetője felszólalásában érthetetlenségének adott hangot, amiért a polgármester nincs jelen az ülésen. Pásztor meggyőző érveivel rámutatott arra, hogy amit itt a racionalizáció nevében készülnek keresztülvinni, az nem más, mint politikai leszámolás, illetve a még ma is érvényes koalíciós megállapodás felülírása. Pásztor szerint a demokraták ilyen hozzáállása azt üzeni, hogy a VMSZ-nek nincs joga a saját álláspontjára. Ez a lépés megtorlás, ,,a módszer pedig elfogadhatatlan, mert ez Szabadka balkanizálása, és ez az Önök felelőssége’ – tette hozzá’. Ezzel az érveléssel egyetértett Maglai Jenő, a városi képviselő-testület elnöke is, aki azt hangsúlyozta, hogy a megleckéztetés arról szól, hogy a kisebbik testvért megbüntetik, ha nem azt és nem úgy teszi, ahogy a nagyobbik testvér mondja. A VMSZ képviselői a vita során számos érvet felhoztak, a helyzet fonákságának alátámasztására, rámutattak a fentebb már említett visszáságokra a városházán, azonban az új parlamenti többség az erőpolitizálás eszközével élve, egyetlen egy konkrétumra sem adott választ. Végül, jó nagy késéssel az ülésteremben megjelent Saša Vučinić polgármester is, aki elismerte, hogy megszegték a koalíciós megállapodást, amiért vállalja is a felelősséget. A leszámolás vádját azzal próbálta elutasítani, hogy ,,ha megtorlásról lenne szó, akkor ma a képviselő-testület elnökének a sorsáról tárgyalnánk’, – majd cinikusan hozzátette – de ezt ő, a nagy testvér, nem teszi meg... “ Végül, mintegy két és fél órányi vita után a DP vezette Európai Szabadkáért Koalíció kiegészülve az ultranacionalista Szerb Demokratákkal, a Szocialistákkal és a Bunyevác Párt képviselőjével megszavazta a Városi Tanácsról szóló határozat elfogadását.

Palics elherdálása Több óráig tartott a következő napirendi pont, amely a a Palics Park Kft létrehozásával kapcsolatban bontakozott ki. A vita előtt a DP vezette koalíció újból erőfölényből leszavazta a VMSZ azon indítványát, hogy vegyék le a napirendről a vitatott vállalatot. Ugyanígy jártak el a módosítási indítványokkal is. A demokraták az így megnyitott vitában továbbra sem voltak hajlandóak érdemi választ adni a felvetődött kérdésekre, pedig azok az idő múlásával egyre inkább szaporodtak, s az arcokról leolvashatóvá vált azok kínossága és a tanácstalanság is, mivel a VMSZ képviselői immáron ellenzéki szerepből kitartóan érveltek, kérdeztek, kommentálak, cáfolhatatlanul rámutatva a visszáságokra. A VMSZ célja a több, mint három órás vitában az volt, hogy megakadályozza Palics elherdálását, ille-

téktelen kézre juttatását. Szót ejtettek a Bagolyvárért, a Női strandért, a Nagyteraszért, a Palics jelképévé vált víztoronyért, az évszázados erdő kivágása ellen… . Arra is választ szerettek volna kapni, hogy a Palics Park KFT a tavalyi év novemberében és decemberében mire költött el 36 millió dinárt? Megcáfolhatatlan érvekkel bizonyították be, hogy a 99 évre történő bérbeadás, mint lehetőség a javaslat értelmében fenn áll, ezáltal gyakorlatilag a fürdő egész területét, épületeit, ingatlanjait, földjeit ilyenolyan szerződésekkel különböző érdekcsoportok kezére lehet játszani, a régi erdőt kivágni és a területén épületeket emelni, ráadásul úgy, hogy a városnak – mivel gazdasági alapon működő társaságot hoz létre, mindebbe és a további felügyeletbe semi beleszólása nem lesz. Tovább tetézi a bajt, hogy az új cég, átveszi a már létező közvállalatok hatáskörének egy részét, kezdve a szemételtakarítástól, egészen a városrendezésig. Hasztalan. A szavazógép újra dolgozott, ahogyan az Ipari Park Közvállalat és Szabadka Turisztikai Szövetségének megalapítását jóváhagyó napirendi pontoknál is.

Amire a polgármester nem számított A délutáni órákban, a polgármester bejelentette, hogy a már megszavazott napirendi pont és a racionalizáció szellemében kezdeményezi Lovas Ildikó művelődési és Szénási Oszkár szociális védelemmel megbízott tanácstagok leváltását, mivel a művelődési tárcát az oktatásival, a szociális védelmet az egészségüggyel kívánja összevonni. Pásztor István felszólalásában kijelentette, hogya VMSZ továbbra is érvényesnek tartja a koalíciós megállapodást, és nem hajlandó egyetlen VT-helyről sem lemondani. Viszont a megalázást, a lábhoz! mentalitást sem tűri, ezért megkönnyíti a polgármester dolgát: átadja Lovas Ildikó, Szénási Oszkár, Kun Szabó Éva és Ladóczki Gyula lemondását, Karai Lászlót pedig visszahívják. A polgármester ezután visszavonta a javaslatát, s elfogadta a lemondásokat. Csakhogy, mint kiderült, ebben az esetben a tanács lemondott tagjai mindaddig tisztségükben maradnak, amíg nem választanak új polgármestert. Megdöbbenés és teljes tanácstalanság ütött ki Saša Vučinić arcára, aki teljes felkészületlenségében és zavarában kénytelen volt szünetet kérni, miközben mellette néhány méterre a VMSZ képviselői, Maglai Jenő házelnökkel az élen kivonultak a teremből. A kéynszerszünet után a majdnem félig üres teremben, a polgármester végül visszavonta az előbbi elfogadó döntését, s egyenkénti titkos szavazással megszavaztatta Lovas és Szénási felmentését.

Maglai lemondása Két héttel később, képviselőtestület soron következő ülésén hivatalossá vált Maglai Jenőnek, a VKT elnökének a lemondása is. A képviselőtestületi ülés első napirendi pontjaként elfogadta Maglai

időközben tett lemondását. A házelnök a szavazás előtti beszédében rámutatott arra, hogy egy olyan pillanatban, amikor a koalíciót immáron teljesen felülírták, nem látja értelmét annak, hogy a testület élén legyen. Maglai ezt követően hivatalosan is bejelentette, hogy a VMSZ konstruktív ellenzékiként politizál a városban, majd a vkt elnöki székét elhagyva, átült a VMSZ frakció soraiba.

Jurca leváltása – A pénzügyek totális DP-s ellenőrzése A következő napirendi pont, ismételten bebizonyította, hogy a DP célja, a város feletti totális ellenőrzés megszerzése. Azzal az indokkal, hogy Jurca József (akit a VMSZ delegált tisztségére), a Városépítészeti Igazgatóság igazgatója nem megfelelően végezte a munkáját, a polgármester kérte a felmondását. Az elhúzódó vitában a VMSZ képviselői pontról pontra cáfolták meg a polgármester tézisét, s meggyőző érvekkel támasztották alá azt, hogy itt gyakorlatilag politikai leszámolásról van szó. A VMSZ képviselői többek között azt is felvetették, hogy a DP mellőzve a szakmaiságot, kizárólag a politikai megbízhatóságot helyezve előtérbe egy olyan, a harmincas évek elején járó fiatalembert nevez ki a legjelentősebb közvállalat élére, akinek semmilyen gyakorlati tapasztalata nincs. A vitától függetlenül, a képviselőtestület Koštunica szerb demokratáival és a Szocialista Párt szavzataival végül megszavazta Jurca leváltását. Itt tesszük hozzá, hogy a polgármester maga is ellentmondásokba keveredett, hiszen míg a DP képviselői a vitában hevesen támadták a VMSZ-t, addig a Ssaša Vučinić a sajtónak adott nyilatkozatában maga ismerte el, hogy politikai okokból kell Jurcának távoznia, hogy a DP ellenőrizhessen minden pénzügyi folyamatot a városban.

A VMSZ első ellenzéki sikere: a levegőadó visszavonva A képviselőtestületi ülés egyébként meghozta a VMSZ első sikerét is. A polgármester a vita során ugyanis visszavonta a több, mint 110 százalékkal megemelni kívánt ún. levegőadót. A VMSZ képviselői ugyanis a vita során konkrét adatokkal támasztották alá az emelés abszurditását, illetve arra is rámutattak, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben ezáltal mennyi pénzt vesz ki az önkormányzat az adófizetők zsebéből, ráadásul úgy, hogy a tulajdonában lévő vállalatokat gyakorlatilag mentesítia annak megfizetése alól. A városháza bár átmenetileg kiürült, s vélhetőleg a VMSZ ellenzékből kénytelen a városért, annak minden polgáráért az elkövetkezőkben helyt állni, a helyzet koránt sem reménytelen. A VMSZ frakció rátermettségével, bátorságával bizonyította, hogy képes ennek a feladatnak eleget tenni. (-)

7

KÖZÖS ÜGYEINK

KÖZÖS ÜGYEINK

Fényképmelléklet a SZFP által megvalósított projektumok egy részéről (2008–2010. január 18.) A bajmoki egészségház felújított épülete

A bajmoki tűzoltóotthon felújított épülete

Gyógyszertár Makkhetesen

Homlokzatok Szabadkán

A csantavéri templom előtti tér

Fényképmelléklet a SZFP által megvalósított projektumok egy részéről (2008–2010. január 18.) Útburkolat Nagyradanovácon

Útburkolat Palicson

Útburkolat Hajdújáráson

Útburkolat Ludason

Útburkolat Csantavéren

Útburkolat Bajmokon

Csantavér új mentőautója

A szabadkai Tesla-telepi piac környéke A szabadkai Lifka mozi új épülete

8


9

KÖZÖS ÜGYEINK

KÖZÖS ÜGYEINK

Büntetőhadjárat Szabadka után Zentán is a forgatókönyv szerint zajlott az önkormányzati vezetés VMSZ-telenítése 2010. 02. 17-én. A hatalmi csoportosulásban a VMSZ helyett a Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga lett a Demokrata Párt partnere. A Tisza-parti városban is ellenzékbe szorult a több mint 15 éve hatalmon levő VMSZ. A Demokrata Párt az aktuális politikai helyzettől megittasulva és kihasználva a VMSZ elleni hadjáratot tudatosan és előre kitervelt, irányított akcióban felbontotta a VMSZ-szel kötött koalíciós szerződést és a helyi városvezetést megdöntötte. Mindez nem lehet a véletlenek sorozata. Ebből a „kisöprési történetből” is kiderült, hogy a demokraták mindegy, hogy kivel szövetkeznek, csak a VMSZ ellen irányuljon. A szélsőjobboldali elképzeléseket képviselő MPSZ-nek is mindegy, hogy ki a partnerük, a nemzeti érdekeket félretéve léptek házasságra a DP-vel, a kérdés csak az, hogyan fogják magyarázni a bizonyítványukat a zentaiak körében, hogy a magyarság ügye éppen ezt kívánta. Nyilvánvaló, hogy sértett emberek bosszúhadjáratáról van szó, a helyi VMSZ ellehetetlenítéséről, megtöréséről, melynek lehet oka a költségvetési szavazás is, vagy a választói névjegyzék sikeres összeállítása, egy biztos, hogy összehangolt akciót láthattunk Zentán is. Az újonnan megválasztott községi tanács nemzeti összetétele magáért beszél (3:2 nem a magyarok javára). A zentai képviselő-testület több mint 1/3-át adó zentai Magyar Koalíció nevet viselő képviselő-csoport, amelyet 11 VMSZ-es és 1 VMDK-s képviselő alkot, s közel négy és fél ezer zentai támogatott a szavazatával, a tisztségviselőink leváltása után ellenzékbe szorult, a Demokrata Párt koalíciós szerződésszegésének és összeesküvés-elméletének eredményeként. A Demokrata Párt jelen pillanatban a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen megválasztására készíti elő a terepet és megpróbálja a potenciális befutót ellehetetleníteni, hogy a saját magyarjainak és csatlós szervezeteinek előkészítse a választást, az általa egyébként is csak magyarul beszélő szavazóknak tekintett zentaiak körében. Ez volt a Demokrata Párt büntető hadjáratának zentai színjátéka a Vajdasági Magyar Szövetséggel szemben. Az általa létrehozott szövetséget csak egy dolog tartja össze: a VMSZ iránti gyűlölet. A magát a vajdasági érdekek védelmével fényező párt helyi szervezete ebben a büntető hadjáratban most itt színt vallott. Mindenféle ürügyet keresve erkölcsi felelősség nélkül bontották fel a koalíciós szerződést akkor, amikor a tervezett projektumok elindultak. Ahelyett, hogy a további együttműködést és párbeszédet választották volna községünk fejlődése érdekében, hogy az esetleges problémákra közösen találjunk megoldást, a szakítást választották, s az új szerepleosztásokkal elfoglalva gátolják és lassítják most az önkormányzat hatékonyabb munkáját. A munka majdcsak fél év után kezdődik el ismét, miután az új önkormányzati összetétel kialakítja belső struktúráját, és felépíti kapcsolatrendszerét. Pék Zoltán polgármester úr ellen közös bizalmatlansági indítványt nyújtott be 9 DP-s, 4 MPSz-es és 2 VSZL-es képviselő. A kezdeményezést azzal indokolták, hogy a polgármester nem látta el megfelelően tisztségét, és attól tartanak, hogy a község első embereként további károkat okozhat Zentának. Tudni kell azt is, hogy a lejáratási kampány mellett a DP ürügyet keresett a koalíció felbontására, miközben felülről jövő utasításra cselekedett. A DP Zenta Községi Bizottsága arra hivatkozott, hogy ők tartották magukat a koalíciós megállapodáshoz, ugyanakkor tudomásukra jutott, hogy a VMSZ megkereste a Ligát február elején, és felajánlotta neki, közösen hozzanak létre új képviselő-testületi többséget, amelyben a DP-nek nem adnának helyet. Ezzel kapcsolatban tiszta lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy mi is végig tartottuk magunkat a koalíciós szerződéshez,

10


mert úgy véltük, ez a becsületes és helyes magatartás, s nem a VMSZ Zenta Községi Szervezete volt az, aki megszegte a megállapodást. A DP zentai szervezete állandó követelésekkel állt elő Zenta községben, s mi hajlottunk is a kompromisszumos megoldásokra, kerestük az együttműködést, de a DP képviselői sokszor türelmetlenek voltak, s úgy viselkedtek, mint a durcás kisgyerekek, ha nem teljesítették azonnal a kívánságukat. Állandóan támadtak bennünket a munkánk során, s követeléseikkel a választóiknak beígért pártprogramjukat hajtatták és dolgoztatták volna ki velünk. Követeléseik nagyon sokszor a magyar érdekeket sértették, mi pedig- ilyen esetekben- nem voltunk hajlandók a magyar érdekekkel ellentétesen cselekedni. Tudomásunkra jutott, hogy a Demokrata Párt hónapokkal ezelőtt már tárgyalásokat folytatott az MPSZ-szel, s mi sajnáljuk, hogy csak az újságból értesülhettünk egy lehetséges új koalíció kialakulásáról Zentán. Rácz Szabó urat többen is látták, amint a DP tartományi képviselőjével tárgyalt városunk egyik kávézójában 2009. késő őszén. Rácz Szabó úr a rádióban nyilvánosság előtt is kijelentette, hogy 2009. december végén már megkezdték a párbeszédet a Demokrata Párttal egy lehetséges újabb önkormányzati felállásról. Hogy ennek mi lett az eredménye, már mindenki tudja. A Demokrata Párt összeesküvés-elmélete, melyet úgy próbáltak beállítani a nyilvánosság előtt, hogy a VMSZ részéről ellenük irányult, teljesen koholt vádakra alapult, s csupán elterelő hadműveleti-kísérlet volt a hónapokkal ezelőtt a DP és az MPSz között megkezdett tárgyalásokról. Mellbe vágott bennünket is az ellenzékbe szorítás ténye, s természetesen csalódottak vagyunk a történtek miatt, de ez nem jelenti azt, hogy fejet hajtunk az ítélet előtt, s hogy minket bárki megtörhet. Konstruktív ellenzékként, méltóságteljesen s felelősségteljesen kívánunk a továbbiakban is részt venni a képviselő-testület munkájában, s Zenta Község életének formálásában. Ennyivel tartozunk magunknak és a szavazóinknak, és nem a múlt felé kell fordulnunk, s a sérelmeken rágódnunk, mint ahogy tették egyesek, hanem a jövőre kell összpontosítanunk. A Vajdasági Magyar Szövetség továbbra is szívügyének tekinti közösségünk megmaradását, életkörülményeinek javítását. A továbbiakban is az önkormányzati munkában a nemzeti érdekvédelem képezi számunkra a legfőbb prioritást, valamint a regionális gazdasági, művelődési, oktatási stb. érdekképviselet.

A zentai emberek, nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy immár sok éve a VMSZ vezetésével és irányításával elévülhetetlen érdemeket szereztek városunknak. Zentán sikerült elejét venni a helyi etnikai felállás bomlasztásának, a menekültek tömeges betelepítésének. Megépítettük a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet, felújítottuk a Művelődési Házat, megalapítottuk a Zentai Magyar Kamaraszínházat. Létrehoztuk a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumot és Kollégiumot, önálló szakközépiskolává alakult az Egészségügyi Középiskola, segítettük a budapesti Kertészeti Egyetem konzultációs bázisának munkáját. Az Alapfokú Zeneiskola épületét bővítettük, az újvidéki Zeneakadémia mesterkurzusai a mesteriskola keretein belül működnek. Az idén városunk lesz a házigazdája a Zeneiskolák Szerbiai Országos Fesztiváljának. Az oktatási intézményeket folyamatosan újítottuk, játszótereket építettünk. Több, mint 25 projektumot indítottunk el a községben 547 millió dinár értékben a többségében VMSZ-es önkormányzat által az utóbbi 5 évben. Tavaly hivatalosan kb. 200 fővel csökkent a munkanélküliek száma a gazdasági válságos időszakban. Elkezdődött a sportcsarnok építése, melyre 91. 000. 000 millió dinárt hagyott jóvá a Tartományi Nagyberuházási Alap, az Emléktemplom befejezésére pedig 13. 000. 000 millió dinárt. Hamarosan megkezdik a termálkút fúrását, melynek beruházási értéke 50. 000. 000 millió dinár, ez mellé wellness-és rekreációs központ kiépítését terveztük. Az önkormányzat megvásárolta a kendergyár területét, hogy ipari parkot létesíthessen, s munkahelyeket teremthessen, erre a területre az infrastruktúra fejlesztése céljából a Tartományi Gazdasági Titkárság 10. 000. 000 millió dinárt hagyott jóvá. Zentán épült ki Szerbia egyik legkorszerűbb szennyvíztisztítója, s sikerült az Inkubátorház tulajdonviszonyát is rendezni. Elkészült a Zenta-Felsőhegy közötti útszakasz 24 millió dinár értékben, melyet 2008. szeptemberében adtunk át rendeltetésének, kibővítettük Felsőhegyen és Bogarason a telefonhálózatot. Aszfaltoztunk és csatornahálózatot építettünk főleg Zentán és Felsőhegyen. A civil szervezetek kezdeményezéseit támogattuk községünkben. Mivel a Thurzó Lajos Általános Iskola 2012-ben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját, azt terveztük, hogy ezt az oktatási intézményt felújítjuk a kerek évfordulóra. Ebből a célból elkészítettük a felújítási tervet és a hozzáépítési tervet, mely 6 tantermet ölel fel. Felújítottuk a No-

vember 11. Általános Iskola fűtési rendszerét 1. 200. 000 dinár értékben. A Tartományi Energetikai Titkárság és az önkormányzat támogatásával a Thurzó Lajos Általános Iskolában egy korszerű kültéri sportmegvilágítást adtunk át 2009-ben szintén 1. 200. 000 dinár értékben, s felújítottuk az Emlékiskola s a felsőhegyi általános iskola tornatermének tetőszerkezetét. 8. 000. 000 millió dinárba került az általános iskolák belső világításának korszerűsítése. Befejeztük a régi Internátus második fázisának a felújítását is egy Edukációs Központ és a Kéz a Kézben Alapítvány elhelyezése céljából. Befejezés előtt áll a zentai kórház közmegvilágításának és fűtési rendszerének felújítása. Az aszfaltozási és csatornaépítési programot tovább kívántuk folytatni, ebből a célból 2009. őszén a helyi közösségekkel együtt anyagi támogatásra pályáztunk a fővárosban, ennek a pályázatnak elbírálása és jóváhagyása az idei évben várható. Tárgyalásokat kezdeményeztünk a Hadügyminisztériumnál a kaszárnya visszaszármaztatása kapcsán. Mindenképpen meg kell említenünk, hogy az itt felsorolt eredményeket nemcsak a saját erőinkre támaszkodva értük el, hanem segítségünkre voltak a VMSZ tartományi és köztársasági képviselői, tisztségviselői is. Fontos, hogy a kisebb településen élő embereknek a lehető legkevesebbet kelljen utazniuk hivatalos ügyeik intézéséhez. Szeretnénk választ kapni a magát európainak valló demokrata párt képviselőitől arra, hogy Zenta Község miért tartozik még mindig a nagykikindai székhelyű Észak-bánáti körzethez? Miért építették le a nagy múltra visszatekintő zentai bíróságot? Vajdaság és az önkormányzatok megcsúfolása, hogy a községek még most sem rendelkeznek saját vagyonnal. A gazdasági válságra hivatkozva a zentai önkormányzat a 2009-es évben 50. 000. 000 millió dinárral kevesebb transzfereszközt kapott a fővárosból, ilyen körülmények között az önkormányzatok örülnek, hogy ha saját intézményrendszerüket zökkenőmentesen tudják működtetni és fenn tartani. Saját sorsunk alakítása a kezünkben van, s a Vajdasági Magyar Szövetség szívügyének tekinti közösségünk megmaradását, életkörülményeinek javítását. A mostani „harc” is keményebbé, szívósabbá, kitartóbbá s ellenállóbbá tesz bennünket. Ebben a hanyatlásban kell megőrizni magyarságunkat, nyelvünket, létünket Zenta Községben is.

11

TALLÓZÓ

TALLÓZÓ

Vajdaság Ma, 2010. február 7.

Pásztor: Kasza szembemegy a VMSZ testületi döntéseivel Hetek óta kemény támadások érik a Vajdasági Magyar Szövetséget a Demokrata Párt szabadkai szervezete részéről. Ami azonban a VMSZ tagságát sokszorta érzékenyebben érinti, hogy a párt korábbi elnöke, jelenlegi tiszteletbeli elnöke, Kasza József a demokraták vádjait felsorakoztatva a szerbiai és a vajdasági magyar sajtóban keményen bírálja saját pártja csúcsvezetését. Kasza József ellen emiatt fegyelmi eljárást kezdeményezett a VMSZ elnöksége. Ő azt fájlalja, hogy a sajtóból értesült az eljárás elindításáról. Részlet az egyik vele készült interjúból: „Folyamatosan, több mint fél éve nem kapok se hírt, se meghívást a VMSZ-től. Így „illő”, hogy a sajtóból értesüljön a tiszteletbeli elnök arról, hogy fegyelmi eljárás indul ellene? Állok a fegyelmi eljárás elé. Amit nyilatkoztam, olyan szándékkal tettem, hogy térjen észhez a VMSZ, mert amit most csinál, nem jó… A véemeszesek minden kezdeményezést gátoltak, ami Szabadka fejlődését célozta meg. Gondolkodjanak el, hogy milyen károkat okoztak a városnak… A pártvezetés leszűkült. Egy-két ember kénye kedvének van kitéve…”.  Mit szól a vádakhoz Pásztor István pártelnök? – Az én számomra nem az a probléma, hogy elnök úrnak másfajta véleménye van, mint amilyet mi kialakítottunk. Az én számomra az alapvető probléma abban van, hogy sajnos ezt a véleményt sajtón keresztül sikerült megtudni.  Kétségtelen, hogy Kasza úr szokatlanul nagy nyilvánosságot kapott mind a magyar, mind pedig a szerb sajtóban. A Magyar Szóban rendhagyó terjedelmű interjúban teregette ki az állítólagos szennyest. Az ön véleményét pedig csak egy hetes késéssel hozta a lap… – Ez nem véletlen. Pontosan a károkozásnak az apropóján tette ezt. Elnök úr tavaly márciusban tájékoztatta a VMSZ elnökségét, hogy a továbbiakban nem kíván részt venni a párt testületeinek egyetlen ülésén sem. Innentől azon észrevétele, hogy nem volt neki alkalma hol elmondani a véleményét, úgy gondolom, másfajta dimenzióba kerül. Sajnálom, hogy elnök úr azóta a saját lépéséről megfeledkezett. Ettől függetlenül, a VMSZ-ből a fontos ülések vonatkozásában elnök úr irányába minden alkalommal mentek a meghívók. Sajnos, elnök úr az utolsó közgyűlésre sem jött el. Azt sem mondta meg, hogy miért. Önmagában az a körülmény, hogy a VMSZ tiszteletbeli elnöke a saját pártjának a közgyűlésére nem megy el, azt jelenti, hogy önmagát diszkvalifikálta abból a lehetőségből, hogy az ottlétét felhasználva elmondja a véleményét. Pedig fontos lett volna elmondania. Ha pedig valakinek fontos lett volna másfajta véleményt hallani, akkor az én vagyok.  A másik állítás arra vonatkozott, hogy szűk körben születnek meg a döntések… – Ezt nevetségesnek tartom. Elképzelhetőnek tartja valaki, hogy miközben az elmúlt bő két és fél évben, amióta a párt élén állok és megpróbálok párbeszédet kialakítani pártokkal, civilekkel, az egyházzal, eközben a saját pártomban egyedül döntöm el a dolgokat? Ha elnök úr utánanézett volna, ha ez egyáltalán érdekelte volna, akkor meggyőződhetett volna róla, hogy volt olyan hét, amikor a pártban 3-4 elnökségi ülést tartottunk, hogy az aktualitásokat megbeszéljük. Én a minősítésre való jogot az elnök úrtól nem vitatom el, de azok a döntések mögött, amelyeket ő bírál, testületek állnak. Számomra éppen ezért fájdalmas mind-

12


az, ami elnök úr nyilatkozatai kapcsán előállt. Elnök úr sajnálatos módon saját pártja testületi döntéseivel szembemegy. Teszi ezt úgy, hogy ugyanazt a retorikát alkalmazza, ugyanazokat a mondatokat, észrevételeket fogalmazza meg, amelyek a VMSZ-nek az aktuális politikai ellenfelei, rosszakarói tesznek. Ilyen vonatkozásában ez a kérdés nagyon-nagyon fájdalmas. Ennek eredményeképpen nem lehetett mást tenni, mint ezzel a jelenséggel szembenézni. A VMSZ elnöksége ezt tette meg, amikor fegyelmi eljárást indított ellene. Itt elmondanám, hogy én Kasza elnök úrral több, mint húsz éve munkakapcsolatban vagyok. Sőt, a húsz évnek jelentős hányadában, baráti kapcsolatban voltam vele. Én most sem haragszom rá. Az elnökségi döntést nem volt könnyű meghozni, mert olyan lépéseket kellett végiggondolnunk, melynek következményeitől mindannyian tartottunk. Senki nem örült ennek a helyzetnek, de sajnos akkor, amikor egy kiélezett politikai helyzetben ilyen ellenfelekkel találja az ember szemben magát, akkor nem tehet úgy, mint hogy ha ez nem volna realitás. Ezt a problémát az asztalra kellett rakni és a párt belső szabályai szerint meg kell oldani. E tekintetben pedig a mozgástér kicsi. Nem volt más lehetőség, mint a fegyelmi eljárás elindítása.  Sokáig tartott a vita a tiszteletbeli elnök viselkedéséről? – Több mint két és fél órát beszéltünk erről az ügyről. Mindenki véleményt fogalmazott meg és végül megszületett a döntés. Ennek – még egyszer hangsúlyozom – senki nem örült, de a VMSZ elnökségén belül egyhangú álláspont alakult ki. Ahhoz, hogy pártként talpon tudjunk maradni, elvszerűnek kell lenni. Az elvszerűség pedig a párt működésében azt jelenti, hogy addig, amíg a döntések meg nem születnek, addig a döntésekről lehetnek különböző vélemények. De onnantól kezdve, amikor a döntés megszületik, attól függetlenül, hogy kinek mi volt róla a véleménye, a párt döntését kell véghezvinni, annak megvalósulásán kell munkálkodni. És ha ez érvényes a VMSZ elnökére, alelnökeire, elnökségi és tanácstagjaira, meg a tagságra, akkor úgy gondolom, hogy ez érvényes kell, hogy legyen a VMSZ tiszteletbeli elnökére is, aki ugyanezen elvek szerint működtette a pártot 13 éven keresztül.  Hogy van az, hogy önök, mármint a véemeszesek ,,minden kezdeményezést gátoltak, ami Szabadka fejlődését célozta meg’’? – Ami elnök úr a szabadkai helyzetről elmondott, nem igaz. Bizonyos körök fél éve terjesztik – hozzájuk csatlakozott sajnos Kasza elnök úr is, – hogy azért nem működik a szabadkai önkormányzat, mert a VMSZ tisztségviselői kerékkötői ennek a fejlődésnek. Én ezt szeretném a leghatározottabban visszautasítani, mert köszönő viszonyban sincs a valósággal. Két olyan konfliktushelyzet volt az elmúlt másfél évben, amikor mi nem engedtünk a negyvennyolcból. Az egyik a 2009-es községi költségvetésre vonatkozott, amikor követeltük, hogy kerüljenek bele azok az összegek, amelyekből a szabadkai önkormányzat finanszírozni fogja a YU ECO Televíziónak és a Pannon médiaháznak a működését. Ez azért történt, mert a VMSZ-en belül azt beszéltük meg (többek között elnök úr is ott ült az asztalnál), hogy ez a szabadkai polgárok tájékoztatásának az érdeke és a szabadkai magyar közösségnek az érdeke is, elsősorban a Pannon médiaház vonatkozásában. A másik eset a Palics Park Kft.-re vonatkozott. Itt a DS részéről volt egy ambíció, amelyik arra irányult, hogy az a kulturális, történelmi és természeti örökség, ami Palicson található, az bekerüljön az e célból létrehozott Kft tulajdonába, illetve döntéshozatali kompetenciájába, és ez a 600 eurós alaptőkével létrehozott Kft rendelkezzen minden felett, ami Palicson va.  Kié ez a Kft? – Ez egy hármas alapítású Kft. Egyharmadát a város, egyharmadát a tartomány, egyharmadát pedig a köztársaság biztosít-

ja. Én tudom, hogy ezeket a javakat nem fogják elvinni Palicsról. De nem tartom természetes és elfogadható állapotnak, hogy mindenféle társadalmi kontroll nélkül rendelkezzen valaki ezekkel a javakkal. Amikor a VMSZ két éve ezt az álláspontját kialakította, akkor az asztalnál több alkalommal ott ült Kasza elnök úr is, és ő is ehhez az állásponthoz ragaszkodott. Tehát nem az volt a célunk, hogy Palics fejlődését leállítsuk, hanem, hogy olyan kereteket biztosítsunk, amely átláthatóbbá teszi a folyamatokat és meghiúsítja, hogy néhány személy döntse majd el, hogy melyik ingatlant kinek adják oda. Abba se tudtunk beleegyezni, hogy a palicsi ingatlanok értékesítéséből származó bevétel ennek a Kft.-nek a bevétele legyen. Mi ahhoz ragaszkodtunk, hogy ez a pénz az önkormányzaté legyen és ebből Palicsot, illetve az önkormányzat egyéb tartalmait tudjuk fejleszteni. Ez volt az a két kérdés, amelyben körömszakadtáig kiálltunk az álláspontunk mellett. A közösségi érdekeknek megfelelően így próbáltuk megakadályozni a károkozás lehetőségét.  Ezen két ok miatt került sor a szabadkai önkormányzat „karcsúsítására”? – Nem. A szabadkai történet hátterében valójában az áll, hogy a VMSZ-t meg kellett regulázni és meg kellett tépni. Mégpedig azért, mert a szerbiai költségvetés ügyében képviselőink a vajdasági és közösségi érdekeket képviselve nemmel szavaztak. Azért szavaztak nemmel, mert nem vagyunk hajlandóak lemondani a Vajdaságot megillető privatizációs bevételről, amit a NIS eladásából kell kapnunk a 2009-es költségvetési törvény alapján. Ez pedig nem kevesebb, mint 15 milliárd dinár. A másik apropója a szabadkai történetnek pedig az volt, hogy az aláírásgyűjtés kapcsán bebizonyosodott, hogy a VMSZ egy erős párt, amely a magyar közösségen belül mozgósító erővel bír. Ez nem volt ínyére a DS-nek, ezért ki kellett kezdeni a VMSZ-t. Be kellett dobni a csontot, hogy egymással kezdjünk el foglalkozni, hogy egymással torzsalkodjunk, és lehetőség szerint szétforgácsolódjon a VMSZ. Ezt tartották szem előtt azok, akik a hatékonyság állítólagos hiánya miatt elindították a szabadkai lavinát. Ha már a hatékonyságnál tartunk, akkor most hogy van az, hogy a DS három hét alatt sem volt képes betölteni a VMSZ képviselőinek távozása után megüresedett tanácsnoki helyeket? Itt nem a városi vezetőség hatékonysága a cél, hanem egy olyan állapot fenntartása, amely hosszú időn át gyengíti majd a magyar közösséget, és a VMSZ-t. Elszomorító, hogy ebbe a történetbe Kasza elnök úr így futott bele, és ezzel azoknak az oldalára állt, akik ennek a rombolásos folyamatnak a zászlóvivői. Ternovácz István


Tadić beleszól a VMSZ belügyeibe? Mi, vajdasági magyarok (is) kalapot emelünk az államfő előtt, amiért fontosnak tartja a szabadkai Népszínház felújításának az ügyét, és erről hajlandó tárgyalni Kasza Józseffel, a színház igazgatóbizottságának elnökével. Ettől függetlenül azonban az embernek akaratlanul is a címben megfogalmazott kérdés jut az eszébe annak kapcsán, amit a Vajdaság Ma internetes hírportál Vajdaság rovatában olvas, miszerint Boris Tadić szerb elnök éppen abban az időpontban fogadja Kasza Józsefet, a VMSZ tiszteletbeli elnökét, amikor annak meg kellene jelennie a VMSZ fegyelmi bizottsága előtt, hogy tisztázza magát a saját pártja kárára széltében-hosszában terjesztett vádak alól.

Nem tudjuk, ki kezdeményezte a belgrádi találkozót, de bárki volt is, a megbeszélés kétségtelenül hátszél kíván lenni a pártjában megingott tekintélyű tiszteletbeli elnök vitorlájába. Most, amikor Kasza Józsefnek a testületi nyilvánosság előtt kellene számot adni pártja ellen folytatott tevékenységéről, a hatalom feldobja neki a labdát, amit ő – naná! – teátrálisan le fog majd ütni. Adja Isten, hogy ez sikerüljön neki, és ezzel a Szabadkai Népszínház felújítása ügyében előrelépés következzen be. Ettől függetlenül a találkozó időzítése jelzés értékű a kisebbségek és pártjaik felé. Nem téveszthetjük ugyanis szem elől, hogy a szerb elnök, aki a Demokrata Párt (DS) elnöke is egyben, azt követően fogadja Kaszát, hogy ő a demokraták érveit ismételgetve nekiment saját pártjának. Ami ma történik, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a szerb hatalom azokat a kisebbségi politikusokat díjazza, akik minden pillanatban készek lojalitásukról biztosítani Belgrádot. Mert ha nem így lenne, akkor Tadić ma nem vele találkozna. Kérdés azonban, hogy a húsz éve buzgón gyakorolt lojalitás mit hozott a vajdasági magyarságnak. Mert hogy Kasza József mai belgrádi vendégszereplésétől még nem lesz több pénze Vajdaságnak, és hogy a nemzeti autonómia sem bővül, az is kétségtelen. Akkor sem, ha a holnapi belgrádi sajtó a Tadić-Kasza találkozóról szóló beszámolókkal lesz tele. Ettől azonban még kinyithatjuk a szemünket és a szánkat. Ternovácz István


Kasza kizárása nem okozhat válságot a VMSZ-ben Így vélekedik Duško Radosavljević politológus Kasza József kizárása a VMSZ-ből a párton belül végbemenő logikus változások következménye, amelyekre az azt követő időszakban került sor, hogy ő távozott a párt éléről és miniszter volt a Zoran Đinđić kormányban – nyilatkozta a tiszteletbeli elnök menesztéséről a Szabad Európa Rádió szerb nyelvű adásában Duško Radosavljević politológus. – Nincs ebben semmi olyan, ami ne következett volna be az elmúlt húsz évben a szerbiai politikai színtéren. Az a vezető, aki távozik posztjáról dühös, és egy idő után általában új pártot alapít, vagy kizárják, esetleg passzivitásba vonul. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a VMSZ, amely a struktúráját tekintve egy hangsúlyozottan demokratikus párt, ugyanazokkal a viselkedési jellemvonásokkal rendelkezik, mint a többi párt. Egyértelmű, hogy a VMSZ-nek a Demokrata Párthoz való viszonyát a párt élén állók határozzák meg, nem pedig olyan valaki, aki a pártban csupán tiszteletbeli elnök. Duško Radosavljević a Szabad Európa Rádió újságírójának azon kérdésére, hogy mire számít, Kasza József új pártot alapíte a Demokrata Párt és Boris Tadić támogatásával, a politológus így válaszolt: – Nem hiszem. Kasza úr jó viszonyban van a DS egyik áramlatával, de itt hangsúlyozni kell, hogy a VMSZ Vajdaságban különösen jó kapcsolatot ápol a többségi párttal. Épp ezért én nem várom azt, hogy a VMSZ majd nagyobb válságba kerül csak azért, mert kidobták a pártból Kasza Józsefet. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy a DP Kasza József vagy bárki más révén destabilizálhatná a VMSZ-t.

13

TALLÓZÓ

TALLÓZÓ


Kizárták Kasza Józsefet és Bunyik Zoltánt a VMSZ-ből SAJTÓKÖZLEMÉNY a VMSZ Fegyelmi Bizottságának határozatairól

Bunyik Zoltán 2010. február 1-én fegyelmi eljárást kezdeményezett Pásztor István, a VMSZ elnöke és Pásztor Bálint, a VMSZ Elnökségének tagja, a Kisebbségi Parlamenti Frakció vezetője ellen, mert állítása szerint nem volt testületi határozat arra, hogy a VMSZ parlamenti képviselői a köztársasági költségvetés ellen szavazzanak. A VMSZ Fegyelmi Bizottsága február 8-i ülésén megállapította, hogy a VMSZ Fegyelmi Szabályzata értelmében fegyelmi eljárást csakis egyazon helyi szervezethez tartozó tagok kezdeményezhetnek. Ennek értelmében a fegyelmi kezdeményezés formailag alaptalan. A Fegyelmi Bizottság az eljárási hiányosság ellenére is érdemben foglalkozott a beadvánnyal és megállapította, hogy az tartalmában sem felel meg a valóságnak, mert 2009.12.19-én Bácskertesen a legszélesebb konzultációs fórumon vitatták meg a költségvetési szavazás kérdését. A december 19-i ülésen – VMSZ Tanácsának, köztársasági és tartományi parlamenti képviselőinek, tisztségviselőinek és önkormányzati vezetőinek, városi, községi, körzeti és helyi szervezetei elnökeinek együttes értekezletén – az a döntés született, hogy amennyiben a képviselők által átadandó módosító indítványokat nem fogadják el, a VMSZ 4 képviselője nem szavazza meg a költségvetést. A tények alapján a Fegyelmi Bizottság megállapította, hogy fegyelmi vétségnek még csak a gyanúja sem áll fenn, ezért az eljárás megszüntetése ezen az alapon is indokolt. A VMSZ Elnöksége 2010. január 29-i ülésén fegyelmi eljárást kezdeményezett Bunyik Zoltán, a VMSZ Újvidéki Városi Szervezete Belvárosi Helyi Szervezetének tagja ellen, mert a különböző internetes hírportálokon a VMSZ Elnökségének és tisztségviselőinek döntéseit bírálta, a VMSZ politikai lépéseit becsmérelte, ami által folyamatosan szembement a Párt testületeinek döntéseivel. A Fegyelmi Bizottság 2010. február 10-i ülésén megállapította, hogy Bunyik Zoltán az utóbbi időben az internetes közösségi portálokon való nyilvános megnyilvánulásai kimerítik a Fegyelmi Szabályzat 3. szakaszának 2. pontját, ezért a Fegyelmi Szabályzat alkalmazásával kizárta a Vajdasági Magyar Szövetségből. A VMSZ Elnöksége 2010. január 29-i ülésén fegyelmi eljárást kezdeményezett Kasza József, a VMSZ tiszteletbeli elnöke ellen, mert sajtónyilatkozataiban becsmérelte a VMSZ vezetését, elferdítette a tényeket, a VMSZ politizálási eredményei kapcsán csúsztatásokkal élt, ezáltal pedig a közvélemény előtt negatív fényben tüntette fel a Pártot és annak tisztségviselőit. A Fegyelmi Bizottság 2010. február 10-i ülésén megállapította, hogy Kasza József elkövette a terhére rótt fegyelmi vétségeket, nyilatkozatai kimerítik a Fegyelmi Szabályzat 3. Szakaszának 2. pontjában leírtakat, ezért a Fegyelmi Bizottság a Fegyelmi Szabályzat rendelkezéseinek alkalmazásával Kasza Józseftől megvonta a tiszteletbeli elnök címét és kizárta a Vajdasági Magyar Szövetségből. A határozatok nem jogerősek, az érintettek azokkal szemben fellebbezéssel élhetnek, amelyről a VMSZ Tanácsa jogosult dönteni. A VMSZ Fegyelmi Bizottsága


Pál Károly kemény bírálatokat fogalmazott meg Kasza ellen A VMSZ ügyvezető alelnöke a Danas című újságnak nyilatkozott

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) volt tiszteletbeli elnöke a belgrádi kormánykoalíciót vezető Demokrata Párt (DS) mellé állt, és ártott a pártnak - állította a Danas című újságnak nyilatkozva Pál Károly (a képen), a VMSZ ügyvezető alelnöke.

14


Kasza Józsefet, aki alapítója és több mint 12 éven át első számú vezetője volt a legnagyobb délvidéki magyar politikai erőnek, szerdán megfosztották tiszteletbeli elnöki címétől és kizárták a pártból. A fegyelmi bizottság azzal marasztalta el a politikust, hogy sajtónyilatkozataiban becsmérelte a VMSZ vezetését, elferdítette a tényeket, a VMSZ politizálási eredményeit illetően csúsztatásokkal élt, ezáltal pedig a közvélemény előtt negatív fényben tüntette fel a pártot és annak tisztségviselőit. Pál Károly szerint Kasza József a VMSZ jelenlegi nehéz helyzetében a pártnak ártó nyilatkozatokat tett, megkérdőjelezte a párt hivatalos álláspontját, és azzal homlokegyenest ellentétes véleményt fogalmazott meg. A politikus megfigyelők szerint arra utalt, hogy a Demokrata Párt Szabadkán kiszorította a városvezetésből a VMSZt, és hírek szerint hasonló lépésre készül Zentán. Az ellentétek mögött részben az áll, hogy a VMSZ képviselői nem szavazták meg a múlt év végén a kormánykoalíció költségvetés-tervezetét. Az ügyvezető alelnök közölte, hogy Kasza József a DS-ével megegyező álláspontot hangoztatott a költségvetési szavazás és a Szabadkán történtek ügyében, vagyis a VMSZ-szel szemben Boris Tadić államfő pártja oldalára állt. Pál Károly abban látja a Demokrata Párt és a VMSZ közti ellentétek okát, hogy a demokraták növelni akarják a nemzeti kisebbségek politikájára gyakorolt befolyásukat, a VMSZ pedig azzal, hogy összegyűjtötte a nemzeti tanácsok közvetlen választásához szükséges több mint százezer aláírást, önállóságot és erőt mutatott. Az alapvető probléma az, hogy a DS szárnyai alá akarja venni az összes kisebbségi és regionális pártot, megfosztva őket önállóságuktól és attól, hogy kiálljanak saját céljaikért, programjukért - fogalmazott a VMSZ-vezető, hozzátéve, hogy az említett pártok közül egyedül az övé tart ki következetesen a programja mellett, s csak rá nem tudták kiterjeszteni az ellenőrzést a demokraták. Kasza József és Bunyik Zoltán (a VMSZ egyik korábbi, a pártból ugyancsak kizárt vezetője) szerepe az, hogy ellentéteket szítsanak a VMSZ-ben, növelve ezzel a Demokrata Párt befolyását a magyar választókra - fogalmazott Pál Károly ügyvezető alelnök a Danasnak, hozzátéve: személyes érdekből, személyes ambícióból teszik ezt, amelyekről úgy gondolják, hogy a DS körein belül megvalósíthatók. Kasza József a sajtónak adott nyilatkozataiban csalásnak, politikai színjátéknak nevezte a fegyelmi tárgyalást, amelyen hiába kérte, hogy mondják meg neki konkrétan, mely állításait vitatják és miért. (MTI)

Vajdaság Ma, 2010. Február 12.

Kasza: Független gondolkodó leszek Nem alapítok új pártot, azt viszont rangon alulinak tartom, hogy valamelyik meglévőhöz csatlakozzak – nyilatkozta Kasza József a Politikának. Kasza József, a VMSZ-ből kizárt és tisztségétől megfosztott tiszteletbeli elnök a legpatinásabb belgrádi napilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy valószínűleg nem fog fellebbezni a VMSZ fegyelmi bizottságának döntése ellen, annak ellenére sem, hogy több mulasztást is tapasztalt az ellene folytatott eljárásban. „Nem engedték meg nekem, hogy bebizonyítsam állításaimat, és azt sem magyarázták meg, habár ezt többször kértem, hogy mi az, ami pontatlan kijelentéseimben”, idézi az újság a VMSZ egykori elnökét. A. Isakov interjúját Ternovácz István ismerteti.  Van-e lehetőség esetleg arra, hogy bírósági úton követeljen elégtételt? - Megtehetném, de nem akarom idegesíteni magamat, mert ők ezt nem érdemlik meg.  Hosszú időn át volt pártelnök, majd tiszteletbeli elnök, mit gondol, az Ön kizárása megoszthatja-e a pártot?

- Nem tudom megítélni, hogy megosztottsághoz vezethet-e, ezt annak a pártvezetésnek kell számon tartania, amely, ahogy látom, kettős játékot folytat. Úgy mondja fel a koalíciót, hogy gyalogosokat áldoz fel, ugyanakkor Pásztor István nem vonul vissza a tartományi kormányban betöltött tisztségéről. Ő élvezi az előnyjogokat, miközben Szabadka semmilyen konkrét hasznot nem látott abból, hogy ő irányítja a tartományi gazdasági titkárságot.  Gondolkodik-e azon, hogy új pártot alapít, vagy hogy belép valamelyik meglévőbe? - Eszembe nem jut új pártot alapítani. Más párthoz sem csatlakozom, mert az számomra rangon aluli. Létrehoztam a Vajdasági Magyar Szövetséget, és a vállamon viseltem a terheit majd húsz éven át. Mind jobban tetszik nekem az az ötlet, hogy független gondolkodó legyek, azokhoz hasonlóan, akik utazgatnak Európában és a Világban, és arról írnak tárcát és kommentárt, hogy miként kéne a VMSZ-nek politikailag cselekednie.  Ez azt jelenti-e, hogy többé nem foglalkozik politikával? - Politikai karrieremet két évvel ez előtt befejeztem, amikor otthagytam a VMSZ elnöki pozícióját. Ne felejtsék el, hogy engem nem váltottak le, és nem azért vonultam vissza, mert valamilyen komoly konfliktusra került volna sor, hanem mert úgy ítéltem meg, hogy az én időm politikai értelemben lejárt. Politikus voltam a kilencvenes években, amikor ellenzékiként tanknak, rohamozónak számítottam, és alkalmanként erőszakosan léptem fel a Milošević rezsimmel szemben. Ma már más idők járják, amikor olyan emberekre van szükség, akik képzett politikusok. Én viszont közgazdász vagyok.  Mit gondol, az Ön minapi találkozója Boris Tadićtyal kihatott-e a fegyelmi bizottság álláspontjára? - Ami a Tadić elnök úrral való találkozásomat illeti, az én lelkiismeretem tiszta, mert nála jártam a fegyelmi eljárás előtti időszakban is. Egy nagyon konkrét probléma ügyében mentem el hozzá, ez pedig a Szabadkai Népszínház pénzelésének kérdése. Egyébiránt nem pártelnökként, hanem államelnökként kerestem meg őt, és azt mondta nekem, hogy az ajtaja mindig nyitva áll előttem. Húsz éve ismerem Boris Tadićot, harcostársak voltunk és nem látom, mért nem mennék el hozzá. Kocapolitikusok ezt úgy értelmezik, hogy „hátszélre” volt szükségem. Nekem ilyen serkentés nem kell, az én gerincem még mindig egyenes és az összes támadással szemben egyedül is képes vagyok felvenni a küzdelmet.


Kasza József, a vajdasági magyar politika töréspontja A VMSZ kizárta tagjai közül Kasza Józsefet, a párt tiszteletbeli elnökét, a vajdasági magyar politika sokat bírált, ám meghatározó alakját. Kicsoda Kasza József és minek a következményeként fosztották meg őt és Bunyik Zoltán újvidéki alpolgármestert a tagságuktól? A VMSZ, a legnagyobb vajdasági magyar párt kizárta soraiból tiszteletbeli elnökét, Kasza Józsefet és Bunyik Zoltán újvidéki alpolgármestert. Rendkívüli jelenségnek minősíthető, hogy egy tiszteletbeli elnököt, akit általában tekintély övez, ilyen szankció sújtson. Kasza József volt az elmúlt másfél évtizedben a kisebbségi magyar politika vízjele. Amióta létrejött az egyes körökben “budapesti bébinek” nevezett és Kasza által irányított VMSZ, ő határozta meg a kisebbségi politizálást Szerbiában. Megannyi esetben tapasztaltam, hogy a szerbek számára Kasza testesítette meg a kisebbségi magyar mintáját; a Milošević-rezsim bukása után nemegyszer találkoztam olyan szerb fiatalokkal, akik lelkesen magasztalták a fellépését, amely nem rekedt meg a szűk etnikai keretek között. Aztán dicsérő szavakkal illették politikai képességeit, amelyek lehetővé tették számára, hogy a zűrzavaros időkben, mármint olyan periódusban, amikor egybemosódtak a legalitás és az illegalitás határai, hosszú ideig megtartsa a kormánypálcát. Ugyanakkor

finomításokat nélkülöző, gyakran kioktatással párosuló zsörtölődő, dühöngő és érdes retorikája feszültséggerjesztőnek bizonyult kisebbségi körökben. Uralma alatt született a kisebbségi törvény, közvetett választással választott kisebbségi nemzeti tanácsok jöttek létre Szerbiában, ennek ellenére a vajdasági magyar politikai színtér inkább csecsemő-demokráciára hasonlított. Időről időre megengedte magának a fényűzést, hogy elragadja a hév és azt higgye, hogy ő az, aki megmentőként ereszkedik le a kisebbségi infernóba. Alkalomadtán úgy vélte, hogy olyan mérőeszközzel rendelkezik, amelynek segítségével megítélhető, ki érdemli meg, hogy magyarnak nevezzék: egyik emlékezetes megnyilvánulásában például azt sugallta, hogy azok, akik távol maradtak egy általa szervezett rendezvénytől, bizony kiiratkoztak a magyarság soraiból. Derűvel emlékszem arra az epizódra is, amikor mintegy lemásolva a néhai rezsim retorikáját, egy szerb lapnak adott interjújában kirohant ellenem (is), mondván, hogy külföldi alapítványoknál találtam menedéket. Kasza József, a mai bankár és a néhai sikeres szabadkai városelnök magatartásán rajta maradtak a szerb átmenet jegyei. Ezzel magyarázható, hogy személyiségét és különösképpen üzleti ténykedését negatív legendárium lengi körül. Mindenesetre, aki arról akar elmélkedni, hogy mit jelent kisebbségiként felkapaszkodni a szerb átmenet létráján, őt nem hagyhatja ki a játékból. Nevével egy olyan kisebbségi réteg felemelkedése forrt egybe, amely hatalmi pozícióit a gazdaságban birtokba vette, és a kisebbségi politikát saját sikereinek fényében szemlélte. Politikájának velejárója volt nemcsak bizonyos rétegek rendi érdekeinek védelme, de a hatalomfüggő kisebbségi magatartás abszolutizációja is. A múlt század kilencvenes éveiben Kasza afféle modus vivendit talált Milošević szocialistáival. Fölösleges moralizálni ezen: ugyanezen szocialisták ma az eurokonform szerb hatalom kiiktathatatlan szereplői, a nemzetköziekkel gyakran párbeszédet folytató politikusok. A 2000-ben bekövetkező politikai váltás után Kasza ott volt a Đinđić-kormányban. Ő maga mindig azt állította, hogy fontos szerepe volt a demokraták diadalában, bár a “kereskedelmi szelleműnek” nevezett, később meggyilkolt miniszterelnök valójában lényegtelen szerepet adott neki. Közben a Milosevic-rezsim idejének egyes rebellis fiataljai, az akkoriban fontos szerepet játszó Ellenállás képviselői súlyos vádakkal illették, és intenzíven ágáltak ellene. Mindez, és még megannyi más dolog, a most regnáló Szerbiai Demokrata Párthoz kötötte őt. Így érkezünk vissza a mai konstellációhoz. Kasza József politikai fellépései messze túlmutattak egy tiszteletbeli elnök hatáskörén. Ráadásul egy olyan pillanatban, amikor az uralkodó demokraták a költségvetés meg nem szavazása miatt megrendszabályozási eljárásokba fogtak a VMSZ ellen, mintegy igazolva azt, hogy legszívesebben afféle etnikai szakcsoportként képzelnék el a kisebbségi politikai csoportosulásokat. Nem csupán arról van szó, hogy Kasza József és Bunyik Zoltán interjúkban kifejtett nézetei eltértek volna a VMSZ jelenlegi politikájától. Hanem arról, hogy ők egyenesen szembementek ezzel politikával, a demokratákkal való szent köteléket sulykolták, valamint a VMSZ irányvonalának erőteljes bírálatában merültek ki. Sőt mi több, a szóban forgó interjúk nem mást sugalltak, mint hogy a VMSZ akadályozza az eurokonform folyamatokat. Kasza szembeszökő módon tárgyalásokat folytatott a szerb elnökkel, aki, amúgy igencsak vitatható módon, pártelnök is. A demokraták elnöke, persze. Ez jelképes cselekedet, a megfelelő politikai jelentéssel. Nincs olyan párt a világon, amely eltűrheti tekintélyének ilyetén megtépázását, máskülönben a pártfegyelemnek, pártegységnek nincs értelme. Kasza váltig hangoztatja, hogy nem érez többé kedvet a politikához, de a történelemben már számtalanszor megtörtént, hogy vészhelyzetre való hivatkozással a korábban szabadkozó politikus kötélnek állt. Nem ismerjük a jelenlegi szituáció minden következményét, de véget ért egy korszak, ami szembesítésre kényszeríti a magyar politikai elitet. Hiszen az 1994-ben kialakult törésvonalak után, amikor létrejött a Kasza vezérletű VMSZ, ma újfajta törésvonalak bontakoznak ki előttünk. Losoncz Alpár (Origo)

15

AKTUÁLIS KIHÍVÁS

AKTUÁLIS KIHÍVÁS

Szerbia erős szövetségesekkel vagy semleges országként? A Vajdasági Magyar Szövetség volt a házigazdája a konferenciának

– a VMSZ nem kíván önálló listát állítani Pásztor István: A hosszútávú közösségi érdekek megvalósításáért Pásztor István, a VMSZ elnöke a február 19-i sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az elmúlt időszakban a Vajdasági Magyar Szövetségnek nagyon sok olyan kérdéssel kellett foglalkoznia, amelyek az adott körülmények következményei voltak, utalva ezzel az utóbbi hetek, hónapok történéseire. - Ez nem a véletlennek a műve, meggyőződésem hogy mindez egy taktikának a része, amelynek az a célja, hogy a VMSZ erejét, figyelmét elvonja azoktól a közösségi kérdésektől, amelyek fontosak a vajdasági magyarságnak. Nem vagyunk hajlandóak ebbe az utcába bemenni, nem vagyunk hajlandóak lemondani arról az ambícióról, hogy a VMSZ a vajdasági magyarság vezető politikai erejeként, a hosszú távú közösségi érdek megvalósítása szempontjából fontos kérdésekkel foglalkozzon – kezdte beszámolóját Pásztor. Két témában született stratégiailag fontos döntés, és ezek közül az egyik a Magyar Nemzeti Tanáccsal kapcsolatos állásfoglalás. Pásztor szerint az ami az elmúlt mintegy egy évben történt, az jelentős mértékben a VMSZ erőfeszítéseinek az eredménye. A nemzeti tanács megválasztásával kapcsolatban a párt elnöke kifejtette:

Konferencia a NATOcsatlakozásról a szabadkai Városházán – A konferencia szervezői a NATO Közdiplomáciai Részlege, a Nemzetközi Biztonságpolitikai Intézet és a Vajdasági Magyar Szövetség – Újvidék és Nagybecskerek mellett Szabadkán is tanácskoztak az ország jövőjét közvetlenül érintő kérdésről Zoran Dragišić, a Biztonsági Intézet program igazgatója rámutatott, hogy ez a kérdés Szerbia jövöje lehet. ,,Minden ország a régióban már tagja a NATO-nak, de ezek nálunk inkább érzelmi történetek voltak. A NATO tagság az egyenjogúság státuszát hozza meg, s ezzel a saját érdekeinket sokkal jobban megvédhetnénk’’, vélekedik Zoran Dragišić, a Biztonsági Intézet programigazgatója, kiemelve, hogy az közelmúlt történésein felül kell kerekedni. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azt mondja, hogy pártjának álláspontja a NATO-kérdésében már régóta egyértelmű. Ha a beilleszkedésről beszélünk, számunkra az EU és a NATO egyforma, és az európai út lehetetlen ezen tagságok nélkül”, emeli ki Pásztor. (Danas) A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István kijelentette, hogy pártja támogatja Szerbia belépését a NATO-ba. Pásztor a konferencián „ Szerbia erős szövetségesekkel vagy semleges országként”, melyet ma tartottak a szabadkai városházán, elmondta, hogy a VMSZ-nek nincs dilemmája a szerbiai NATO csatlakozás kapcsán. Varga Imre, Magyarország belgrádi nagykövete meghívta Szerbiát, hogy csatlakozzon a kollektív biztonsági rendszerhez, hogy elfoglalhassa Európában a helyét, melyhez tartozik. Zoran Dragišić, a Nemzetközi Biztonságpolitikai Intézet programigazgatója szerint sürgősen törölni kellene a koszovó-rezolúciót, mely a katonai semlegességre vonatkozik, vagy pedig kérni a nemzetközi közösségtől, hogy írja alá az ország katonai semlegességre vonatkozó szerződést. „Amíg ezt nem teszik meg, és amíg Szerbiának nem erősítik meg a katonai semlegességet, minden erről – a semlegességről - szóló történet hazugság és napi-politikai megtévesztése a polgároknak”, szögezte le Dragišić. (Blic)

16

A magyar egységért


Žika Gojković, a Szerb Megújhodási Mozgalom köztársasági parlamenti képviselője leszögezte, hogy sem a NATO-ba, sem az Európai Unióba nem fogja senki meghívni Szerbiát, az országnak magának kell döntenie ezekről a csatlakozásokról. – Az európai integráció és a NATO-csatlakozás függvényében Szerbia a gazdaságot és a demokráciát illetően is sokkal erősebb országgá válna – szögezte le Gojković, aki azt is hozzátette, ez az egyetlen ésszerű állásfoglalás, minden más hozzáállás 1999-be röpítené vissza Szerbiát. A szerbiai polgárokat már hosszú ideje tévesen informálják a NATO-ról, szándékosan ébresztenek bennük ellenérzéseket a katonai szervezet ellen, vélekedett az SZMM képviselője, valamint azt is hozzátette, hogy így az emberek nem is lehetnek tisztában a NATO-csatlakozás folyományaként várható előnyökkel. Gojković előadását személyes hangnemben fejezte be. Elmesélte, hogy 1991-ben, 19 éves fiatalemberként ő is részt vett a volt Jugoszlávia területén zajló háborúban. – Részt vettem a háborúban, amelynek megtörténtét ez az ország még mindig cáfolja. Láttam a háború poklát. A harctéren és a háborúban életüket vesztett emberek miatt, hozzátartozóik miatt, akik magyarázat és az okok ismerete nélkül veszítették el szeretteiket, és a mi gyermekeink miatt soha többé nem szabad megengedni ugyanazon szörnyűségek megtörténtét. Éppen ezért kell szövetségre lépnünk azokkal a szövetségesekkel, akik mindig is mellettünk álltak: a NATOval – összegezte Gojković. (Magyar Szó)

- A CÉLUNK AZ, HOGY EGY OLYAN KÖZÖSSÉGI REPREZENTÁCIÓT FELMUTATÓ LISTÁT ÁLLÍTSUNK FEL, AMELYIKBEN A VMSZ-NEK, A TÖBBI MAGYAR PÁRTNAK, A CIVIL SZFÉRÁNAK, AZ ÉRTELMISÉGNEK ÉS A TÖRTÉNELMI EGYHÁZAKNAK IS MEGLENNE A MAGA HELYE. NEM KÍVÁNUNK ÖNÁLLÓ VMSZ-ES LISTÁT INDÍTANI – FEJTETTE KI PÁSZTOR. A VMSZ LISTÁJA OLYAN EMBEREKET TARTALMAZNA, AKIK A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG KERESZTMETSZETÉT TÜKRÖZNÉK. EMELLETT CÉLJUK EGY OLYAN VÁLASZTÁSI PROGRAM ÖSSZEÁLLÍTÁSA, AMELY A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG ELVÁRÁSAINAK MEGFELELNE. - Folytatni szeretnénk azt a párbeszédsorozatot, amit az elmúlt időszakban elkezdtünk. Ezeknek a konzultációknak a konszenzus megtalálása kell, hogy legyen az eredménye. Minden sérelmet félretéve, tárgyalni kívánunk a magyar pártokkal és befutó helyet biztosítanánk nekik’’ – mondta Pásztor. - Biztos vagyok abban, hogy a közösségépítés, a feszültségek leépítése szempontjából az önmérséklet az egyetlen járható út, a VMSZ ebben úttörő szeretne lenni. Ez az egyedüli esélye annak, hogy a jövőbe-

ni Magyar Nemzeti Tanács átlépje azokat az árnyékokat, amelyek ebben a pillanatban körülveszik. Az induló párbeszéddel párhuzamosan a VMSZ elindítana egy széleskörű szakmai konzultációt azzal az oktatási stratégiával kapcsolatban, amelyet az elmúlt hetekben kidolgoztak.

PÁSZTOR AZ OKTATÁSI STRATÉGIA LÉNYEGÉRRE KITÉRVE ELMONDTA, HOGY A JÖVŐBEN MÁR NEM AZ INTÉZMÉNY ÁLLNA A KÖZÉPPONTBAN, HANEM A GYEREKEK. - AZ OKTATÁSI STRATÉGIA ALAPAMBÍCIÓJA AZ, HOGY BIZTOSÍTSUK GYERMEKEINK AZT, HOGY MAGYAR ISKOLÁBA JÁRJANAK, EMELLETT MEG SZERETNÉNK NÖVELNI A 4 ÉVES KÖZÉPISKOLÁT, FŐISKOLÁT ÉS EGYETEMET BEFEJEZETT FIATALOK SZÁMÁT IS. REMÉLJÜK, HOGY EZEKBEN A KÉRDÉSEKBEN PARTNEREKRE LELÜNK – TETTE HOZZÁ PÁSZTOR.

Ahhoz, hogy egy olyan listát tudjunk közösen állítani, ami a vajdasági magyar közösség elvárásait tükrözné a jövőbeni MNT tekintetében, párbeszédet kell folytatnunk egymással. A VMSZ érdemben kívánja folytatni azt a párbeszédsorozatot, amit az elmúlt időben megkezdett, de nem egyetlen alkalomba belesűrítve, hanem regionális, Vajdaságot felölelő tárgyalássorozatban. Ugyanígy ezzel a folyamattal párhuzamosan széleskörű szakmai konzultációt kezdeményezünk a VMSZ által az elmúlt időszakban kidolgozott oktatási stratégia kapcsán. A VMSZ, mint a vajdasági magyar közösség vezető politikai ereje feladatának éli meg, hogy a hoszszútávú közösségi érdekmegvalósítás szempontjából lényegbevágó kérdésekkel foglalkozzon. Az előrejelzések szerint a nemzeti tanácsok újraválasztására valamikor tavasszal kerülhet sor, és a VMSZ listája mellett a Demokrata Párt, a Szerb Haladó Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is indítana egyet.

17

KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS

KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS

„Tőlünk függ minden, csak akarjuk.” (Széchenyi István)

IFJ. JUHÁSZ

18

BÁLINT

A Vajdasági Magyar Szövetség Kishegyes községi szervezete a kishegyesi, és a bácsfeketehegyi helyi szervezetének taggyűlésén értékelte a Vajdasági Magyar Választói Névjegyzék összeállításában elért eredményt, és megállapította, hogy a községben a magyar választópolgároknak eddig közel 85 százaléka döntött úgy, hogy részese akar lenni a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak, idén nyáron esedékes megválasztásában. A munka oroszlánrésze Kishegyes községben arra az ötven aláírást gyűjtő önkéntesekre hárult, akik vállalták, hogy házról – házra járva, Kishegyesen és Bácsfeketehegyen felkeressék a magyar választópolgárokat, és felkínálják a névjegyzékre való feliratkozás lehetőségét. Községünk esetében is bebizonyosodott, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség testületein meghatározott módon megszervezett aláírásgyűjtés eredményt hozó, és azt betartva büszkén állíthatjuk, hogy ebben a munkában vajdasági szinten az egyik legjobb eredményt elért közösség lettünk. Kishegyesen, a VMSZ támogatásával felújított Tűzoltóotthonban, január 26-án értékelő összejövetelt tartottunk az aláírásban résztvevő önkéntesekkel, amelyen részt vett Józsa László, az MNT elnöke, Pál Károly a VMSZ ügyvezető alelnöke, és Csóré Róbert polgármester is. Itt mondjuk el, hogy a Tartományi Nagyberuházási Alap, valamint más tartományi, és községbeli eszközökből nemrégiben felújított kishegyesi Tűzoltóotthon, azon kívül, hogy javítja a 136 évvel ezelőtt megalakult Önkéntes Tűzoltó Testület munkafeltételeit, mint közösségi tér, feltételt teremt a kishegyesi civil szervezetek és intézmények munkájához. Ifj. Juhász Bálint, az aláírásgyűjtés kishegyes községi koordinátora, elmondta, hogy tavalyi év novemberében ugyanebben a teremben tartottuk meg az önkéntesek képzését, eligazítását, majd a későbbiekben azokat a heti összejöveteleket, amelyek so-


rán összegeztük a tapasztalatokat, kezeltük a felmerült problémákat. Külön figyelmet fordítottunk az önkéntesek kiválasztására, gondunk volt rá, hogy minden társadalmi réteg képviselve legyen, idősek, fiatalok, hölgyek és urak, egyetemisták és nyugdíjasok, és ami a legfontosabb azok, akik jól ismerik falvainkat, az itt élő embereket. A képzés előkészítésekor ügyeltünk arra, hogy az önkéntesek időben megkapjanak minden szükséges információt, hogy minél zökkenő mentesebben végezhessék a rájuk bízott feladatot. A kampány kezdetén, fontosnak tartottuk a lakosság tájékoztatását, helyi lapokon, valamint az Új Esélyhez mellékelt szórólapokon keresztül. Az eredmény nem is maradt el, hiszen az elmúlt év november közepétől, több mint 5000 kitöltött és aláírt kérelmet gyűjtöttek össze az önkénteseink. Minden egyes önkéntes munkája elismerést érdemel. Külön elismerésre méltó Szukola Béla bácsfeketehegyi és Sándor Géza kishegyesi önkéntesünk teljesítménye, akik eddig egyenként 500 illetve 450 kitöltött űrlapot gyűjtöttek össze. Józsa László, az MNT elnöke beszélt a nemzeti tanácsok munkájának jelentőségéről, és felszólalásában elmondta, hogy a magyar közösségünkben végzett aláírásgyűjtés sikere a VMSZ hozzáállásának, és tekintélyének köszönhető, hiszen nagyon rövid idő alatt, a Szerbiai nemzeti közösségek között elsőnek, sikerült összeszednünk a kellő számú aláírást. Ott ahol betartották a megbeszélteket ott az eredmény sem maradt el. Elmondta, hogy március 9.-e után is lesz lehetőség vajdaság szerte feliratkozni a választói névjegyzékre, mivel a magyar választói névjegyzéket csak közvetlenül a választások előtt zárják le. Csóré Róbert polgármester elmondta, hogy az önkormányzat, a Minisztérium által meghatározott program segítségével, a beérkező kérelmek közel 95%-át feldolgozta, folyamatban van a végzések nyomtatása és azok kézbesítése, amelyet egy átvételi elismervény aláírása után hamarosan kézbe vehet mindenki, aki kitöltötte a kérelmet. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a hivatalos választói névjegyzékben sok pontatlanság van, és az aláírásgyűjtés egyik hozadéka az lesz, hogy az önkéntesek, és a polgárok által jelzett esetekben elvégzik a választói névjegyzék pontosítását. Pál Károly, a VMSZ Kishegyes községi szervezetének elnöke is megköszönte az önkéntesek eredményes munkáját, és a község lakosainak pozitív viszonyulását. Elmondta, hogy a sikerhez nagyban hozzájárult az is, hogy mindenki tette a dolgát, úgy ahogyan azt megbeszéltük, senki nem bírálta felül a megbeszélteket, nem járt el a saját feje szerint. Mint elmondta, vajdaságban egyedül a Bács községben van esélye a VMSZ-nek, hogy az aláírásgyűjtés-

ben jobb eredményt érjen el, mint a Kishegyesiek. A hegyesieket arra kérte, mint amire a bácsiakat pár nappal korábban, hogy bizonyítsák be a gyengébben teljesítő közösségeinknek, hogy a VMSZ által megszólított magyar választópolgárok döntő többsége, amennyiben megtaláljuk, és erre megkérjük őket, minden településünkön, minden városunkban kész feliratkozni a magyar választói névjegyzékre. Az összejövetelen a vitában elhangzott az is, hogy Kishegyes községben a névjegyzéken szereplők között sokan vannak olyanok, akik tartósan külföldön élnek, vidékre költöztek, de az is megfigyelhető, hogy elhunytak is vannak rajta. Az elutasítók aránya elenyésző, alig 2-3 százalékot tesz

ki. A beszélgetés során az önkéntesek elmondták, hogy sok értékes tapasztalattal, ismeretséggel, faluismerettel és anekdotával gazdagodtak. Elmondták, hogy az emberek pozitívan fogadták őket, tudtak az akcióról, s néhány gondolatváltást követően szinte alig akadt elutasító. Az összejövetelen megbeszélték, hogy Kishegyes községben tovább folytatódik az aláírásgyűjtés. Néhány önkéntes továbbra is keresi majd azokat a magyar választópolgárokat, akiket eddig nem találtunk meg, mivel szeretnénk mindenkinek lehetőséget adni arra, hogy törvény adta jogával élve iratkozzon fel a magyar választói névjegyzékre. ifj. Juhász Bálint

SZUKOLA BÉLA ÉS SÁNDOR GÉZA

19

KÖZÖS ÜGYEINK

AKTUÁLIS

Magyarnak lenni... 130 000 aláírás nótájára

DUDÁS KÁROLY

20

Vidékünkön korábban nem volt igazán ildomos és ajánlatos foglalkozni ezzel a témával. Kiváltképpen az irodalomban nem, mert rögvest elverték a port a ,,magyarkodón’’ az avantgard örvényeibe beleszédült kritikusok. Nem volt ildomos és ajánlatos foglalkozni vele a politikában sem: ott meg a nemzetek felett ölelkező testvériség-egység és kozmopolitizmus volt a követendő példa. Elmélyedni benne meg pláne nem volt lehetőség és alkalom, ha csak az ember nem akart minden téren feketelistára kerülni. Sok szempontból még most is hasonló a helyzet, legfeljebb a témát boncolgatót nem a kiátkozandók, hanem ,,csak’’ a korszerűtlenek, a múltba révedők, a megmosolyogni valók – végső soron a mellőzendők polcára helyezik. Nem véletlen hát, hogy aki témájához támpontokat, biztos kapaszkodókat kíván keresni, annak egy-két itthoni szerzőtől eltekintve át kell nyúlnia a mostani határon, s többnyire vissza kell mennie a múltba. Egészen Németh Lászlóhoz, Veres Péterhez, Illyés Gyulához, kicsit közelebb jőve Sütő Andráshoz, Nemeskürty Istvánhoz, Csoóri Sándorhoz... Ha arra próbál választ találni, hogy mi a magyar?, mit ér az ember, ha magyar?, mit jelent magyarnak lenni kisebbségi sorsban?... Bennünket természetesen ez az utóbbi foglalkoztat leginkább, ez lángol legégetőbben a talpunk alatt, ahogyan Illyés Gyula mondaná. Vagy ahogy a politizáló püspök, Tőkés László fogalmazna: magyarnak lenni alkalmas és alkalmatlan időben... Persze, nem hiszem, hogy bármikor is alkalmas volt az idő a magyarnak levéshez kisebbségi létünk kilenc évtizedében... És mégis magyarnak kellett lenni, magyarnak megmaradni – legalábbis a legjobbaknak. A sokat támadott Németh Lászlónál senki sem fogalmazta meg pontosabban, egyszerűbben, közérthetőbben a kisebbségi sors megmaradást szolgáló parancsát. 1940-ben megjelent A minőség forradalma című bibliás művének Kisebbségi sors című fejezetében olvashatók a sokszor idézett kulcsmondatok: ,,A kevesebb joga az élethez az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni.’’ Több mint hetven esztendővel korábban vetette papírra ezeket a gondolatokat. S hozzájuk fűzött még néhányat: ezeket már ritkábban szokták idézni. Pedig érdemes volna, érdemes lett volna. ,,Annak, hogy magyar vagyok, oka lehet tehetetlenségem, de hogy egy idegen államban, ellenséges erők közt magyar maradjak: legfőbb feltétele, hogy értelme legyen magyarnak lenni... A magyar kisebbségi helyzetből csak akkor nem szöknek meg – kihalásba, árulásba, idegenségbe – a magyarok; ha ebből a helyzetből sorsot tudunk csinálni; a tengésből küldtetést.’’ (Kiemelés tőlem D.K.) 2010. január / február

Állítom: máshogy állna a szénánk, ha annakidején az iskolában, az egyetemen – és a családban! – a sok álságos idea helyett ezt verik a felnövekvő vajdasági magyar generációk fejébe és lelkébe. Akkor ezen a vidéken is sokkal kevesebb volna az ,,elcsángált’’ és ,,átcsángált’’ magyar. Akik saját nemzeti közösségük megmaradási esélyeit rontják azzal, hogy a beolvasztásunkon, eltüntetésünkön buzgólkodókhoz dörgölődznek, azok sorait erőstik. Bizony, ilyen egyszerű a képlet. Csoóri Sándor az Erkölcsi revíziót! című, 1988-ban megjelent esszéjében nyilvánvalóvá teszi, hogy a korábban legigazabbnak látszó Bethlen Gábor-i út, ,,a fű lehajlik, hogy megmaradjon’’, minden út közül a legveszélyesebb. Illyéshez hasonlóan pontosan látja és látatja: a folyamatos megalkuvás, a kisebbségi létből fakadó alázat, a behódolás és önfeladás teljes elsorvadáshoz vezet. (Nézzük meg a velünk hosszú évtizedek óta sorsközösségben élő vajdasági horvátok legújabb kori példáját és okuljunk belőle!) A délvidéki magyarság és legnagyobb támogatottságot élvező (majdnem azt írtam: egyetlen) pártja, a VMSZ nem ezt az utat választotta. A 2009 karácsonyáig összegyűlt 117 230 és a mostanra 130 000-hez közeledő aláírás a magyar választói névjegyzéken egyértelműen ezt igazolja. A magyarság nem más, mint vállalás kérdése, írja egyhelyütt Veres Péter. Nem zászlólobogtatás, nem szóvirágzuhatag, nem mellverés: egyszerűen csendes vállalás. Annak minden pozitív és negatív következményével. Vállalás alkalmas és alkalmatlan időben. (Habár előbb jeleztük már: igazán alkalmas idő nem is volt a mi életünkben.) Eddig itt a déli végeken közel 130 000-en vállaltuk magyarságunkat. Sokkal többen, mint ahogy azt a beolvasztásunkon, meggyöngítésünkön, kiszorításunkon ügyködők gondolták volna. Ezért is támadnak ily hevesen bennünket, próbálnak elbátortalanítani minket. Galád ténykedésükhöz a vajdasági magyarság soraiból is kapnak segítséget. Valamikor janicsároknak, árulóknak, gyászmagyaroknak neveztem volna ezeket a segítségnyújtókat, ma már csak sajnálatra méltóknak. Igazán sajnálom őket. Híján vannak – s nyilván életük végéig már híján is maradnak – az egyik legcsodálatosabb érzésnek, amellyel a Teremtő mintegy kárpótlásul megajándékozta a kisebbségi sorsba kényszerített embert: a közös vállalás nagyszerűségének. A közösséghez való tartozás élményének. Lám, már közel 130 000-en birtokába vagyunk ennek a felemelő, megtartó érzésnek. S leszünk még többen is. Kisebbségi helyzetünkből mi sorsot tudtunk csinálni – a tengésből küldetést. DUDÁS Károly

Belgrádi pénzosztás... A Dunatáj egy sikertörténet A tartományi kormány elégedetlen a NIP-ből jóváhagyott projektumokkal, vagyis a pénzek elosztásával, ezért a szerb kormánytól követeli, hogy módosítsák a Nemzeti Beruházási Terv projektumaira előirányzott keretelosztásáról szóló tervezetet. A tartományi kormány tegnapi közleményéből kiderül, hogy a NIP keretében jóváhagyott projektumok 3,34 százaléka vajdasági, vagyis a NIP által szétosztandó keret 1,83 százaléka kerülne Vajdaságba. A Tartományi Képviselőház a Vajdaság hatásköreiről szóló törvényre hivatkozva követeli a NIP-ért felelős minisztériumtól, hogy fogadja el a tartományi vezetés által javasolt projektumokat. A szóban forgó törvény értelmében Vajdaság kezdeményezi, irányítja és valósítja meg projektumait, vagyis állítja össze a területén végrehajtandó tervezetek listáját, tüntette fel a tartományi kormány tegnapi közleményében. – A jóváhagyott tervezetek sem a tartalom, sem a prioritás szempontjából nem egyeznek meg azzal a listával, amelyet

a tartományi kormány a törvénnyel összhangban időben kézbesített az illetékes minisztériumnak – olvasható a közleményben, a folytatásból pedig kiderül, hogy a tartományi kormány még 2009. november 16-án egy 295 projektumot tartalmazó listát kézbesített a NIP minisztériumának. Visszatérve Verica Kalanović tegnapi sajtótájékoztatójára, a miniszter közölte, hogy 5 milliárd dinárt a 10-es közlekedési folyosó Újvidék–Horgos közötti 86 kilométeres szakaszának, valamint a belgrádi Straževica alagút kiépítésére fordítanak. A NIP keretében idén Szerbiaszerte óvodák építését tervezik, erre 415 millió dinárt irányoztak elő, ismertette a miniszter. A NIP projektumaira az állami költségvetésből 15,5 milliárd dinárt különítenek el, ez a költségvetés 1,94 százaléka, a fennmaradó összeget pedig nemzetközi pénzügyi intézmények segítségével teremtik elő, foglalta össze Kalanović. Az idén jóváhagyott projektumok listáját bárki megtalálhatja a www.mnip.gov.rs honlapon. (Beta)

A pénzosztás margójára A Demokrata Párttal nem lehet ujjat húzni! Aki ellenkezik, nem bólogat arra, hogy az Európába vezető út mentén kilopnak a zsebéből 15 milliárd dinárt, azt megbüntetik, lehet, hogy kerékbe is törik, de az biztos, hogy bárkivel, még a Koštunicával is összeállva (Szabadkán), az MPSZ-szel házasodva (Zentán) ellenzékbe kényszerítik. A radikálisokra kacsingatva is próbálkoznak (Csókán). A vajdasági magyar közösség nagyrésze úgy ítélte meg, hogy a következetes politizálásnak ez is a része, sokkal jobb ellenzékben lenni, mint pozícióért eladni a közösségi és tartományi érdekeket. De voltak olyanok is, akik azzal vádolták a VMSZ-t, hogy meggondolatlanul cselekedett és ezért megérdemli a büntetést. Nem telt el két hónap és újra bebizonyosodott: ha Vajdaságról van szó, akkor Belgrádból se nem jár, se nem jut... No, persze, ilyent mondani újabb büntetést vonhat maga után. De a VMSZ már edzésben van, s mint tudjuk, teher alatt nő a pálma. Két hónappal a köztársasági költségvetési szavazás után a demokrata párti többségű tartományi kormány a saját főnökeinél tiltakozik. Alig hatvan nappal azután, hogy jófiú módjára megszavazták a 15 milliárdos elvonást. Vagy akkor Belgrádból azt ígérték, majd a NIPből kipótoljuk? Most meg coki. Jól megszívatták a párttársaikat. Nem beszélve arról az ígéretről, hogy a szabadkai Népszínház is épül majd. Úgyhogy nem csak a párttársaikat, de janicsárjaikat is megszívatták. (-)

A Dunatáj – Egyesülés Nyugat-Bácska Régiófejlesztéséért civil szervezet megtartotta évi közgyűlését. Munkabeszámolóval az elmúlt évről Péter István elnök szolgált. A januárt a jövőteremtő műhelyek megtartásával kezdték a falvakban. Ennek eredményeképp elkészültek a azok a településfejlesztési javaslatok, amelyek alapján kidolgozták a hét falu (Gombos, Doroszló, Szilágyi, Kupuszina, Bezdán, Bácsgyulafalva és Nemesmilitics) közös jellemzőit valamint meghatározták a fejlesztési priorításokat. Márciusban vette kezdetét az Ismerjük meg Nyugat-Bácskát c. projekt. Ennek keretében a régió általános iskolásai Doroszló, Bezdán és Kupuszina nevezetességeit illetve természeti szépségeit barangolhatták be a gyalogtúrák alkalmával. Májusban Doroszlón bemutatásra került a Dunatáj, egész régióra kiterjedő fejlesztési terve. Emellett a VIFÓ támogatásával képzést tartottak a Vajdasági Fejlesztési Háló és a Dunatáj munkatársai részére. Júliusban, Nemesmiliticsen, ünnepi ülés keretében megtartották az irodahálózat második születésnapját. Ekkor és auguszttus valamint szeptember folyamán a kézműveseket igyekeztek helyzetbe hozni, a nagyobb rendezvényekre eljuttatni (Vajdasági Fúvószenekarok Fesztiválja – Kupuszina, Szent István Napi központi ünnepség – Palics, Hármas Találkozó – Bezdán, Falunap – Bácsgyulafalva, Kisboldogasszony–napi búcsú – Doroszló). Szeptemberben megkezdték a horvát-szerb IPA- pályázat megírását. Októberben átadásra került a projekt. Szintén október hónap folyamán a VMSZ Női Fórumának felkérésére magyar- és szerbnyelv tanfolyamot indítottak Kupuszinán valamint Zomborban. Ez a projekt júniusig tart, hatvankilenc, illetve huszonöt részvevővel. Novemberben és decemberben a szervezet tagjai aktívan résztvettek a Magyar Választói Névjegyzék összeállításában. Decemberben pedig, az Ismerjük meg Nyugat-Bácskát kezdeményezés második fázisaként nyolc Nyugat- bácskai általános iskolában került sor a végzős növendékek, pályaválasztásra való felkészítésére. Péter István mindemellett sarkalatos lépésként hangsúlyozta, hogy a Dunatáj a nyár folyamán a Vajdasági Fejlesztési Háló részévé vált. Ez, mint mondta, mindkét szervezetnek csakis előnyt jelent. Pelt Ilona, tartományi képviselő, a Dunatáj titkára a 2009-es év pénzügyi mérlegét ismertette. Elhangzott, 770 600 dinárból gazdálkodott a szervezet. Hála az alapítványok, úgy mint a Szülőföld Alap és a Tartományi Gazdasági Titkárság támogatásának. A szervezet konkrét tervei között szerepel, hogy Zomborban is irodát nyisson valamint a nyelvtanfolyamok és az Ismerjük meg NyugatBácskát program befejeztével magyarországi kirándulást szervez majd a részvevő gyerekek illetve felnőttek részére. A szociálisan hátrányos Nyugat-bácskai gyermekek érdekvédelmét, segítését szintén célul tűzte ki. A turizmusban érdekelt szakaemberek részére tanácskozást készülnek szervezni, mely várhatóan magával vonja egy turisztikai tervezet kidolgozását, mely a Hét nap, hét falu, idegenforgalmi körút projektjének az alapja lesz. A doroszlói Szentkúti búcsú rendezvényéről pedig február folyamán kívánnak tanácskozni. Lennert Tímea

21

KULTÚRA

KICSIKNEK–NAGYOKNAK

KICSIKNEK

Márai Sándor

Röpirat a nemzetnevelés ügyében (1942) Részletek a kötetből

Milyen lesz a háború utáni Európa? Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de néhány esztendő múlva egyáltalán nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a mai, gazdasági érdekektől és világnézeti szempontoktól tragikusan részletekre szaggatott Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad arra, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait; Oslóban ugyanazzal a pénzzel fizessen, mint Nápolyban, s a norvég halász áruját egyenesen és külön engedély nélkül feladhassa a svájci nagykereskedő címére. (…) A gazdasági határok feloldása nem lesz és nem is lehet egyértelmű a történelmi és politikai határok spiritualizálásával – ezt a rosszemlékű fogalmat az eltűnt Kis-Antant egyik elfogult, sovén és nacionalista államférfia, Titulescu dobta a népszövetségi eszmecserébe –, s Európa népei e nagyszabású gazdasági áramkörön belül mindegyre öntudatosabban kényszerülnek majd kifejleszteni nemzeti egyéniségüket és képességeiket, ha e nagy versenyben és körforgásban versenyképesek akarnak maradni.” A magyarok szerepe ebben az új, mássá alakuló Európában: Magyarország pontosan úgy hozzátartozik a keresztény műveltség Európájához, mint Hollandia, Svédország vagy Portugália. Hazánk történelmi határaitól keletre élő népek már a Kelet nagy szellemi, vallási és társadalmi eszményeinek sugárkörében élnek, akkor is, ha földrajzilag Európához tartoznak. Az európai kultúrát nem a hatemeletes betonházak, nem a repülőterek jelentik, nem is a vízlefolyós klozett. Az európai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a keresztény műveltség hagyományaiból szívja erőit. Aki ennek az élményszerű lelkiállapotnak részese, az európai. (…) Kelet felé haladva Magyarország az utolsó kultúrterület, ahol az európai keresztény műveltség hivatásérzete egyértelmű egy nemzet életformájával. Mi nem

22


Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Kicsiknek: Kérek még száz decibellt ide a fülembe.; Nagyoknak: Gyere Pistikém, kész az ebéd. A helyes megfejtést beküldők közül könyvcsomagot kap: Nagy Lára, Tamási Áron u. 128, 26228 Székelykeve; Horváth Anna, Zmaj Jovina 29., 25243 Doroszló; Kovács Melinda, Móra Ferenc u. 12., 24415 Királyhalom

NAGYOKNAK

MÁRAI SÁNDOR

akarunk európaiak lenni, mert azok vagyunk; s nemcsak a kórházak, egyetemek, jó szállodák, repülőterek s fürge napilapok külsőségeiben vagyunk azok, hanem azzá nevelt szerepünk és hivatásérzetünk.” A háború utáni Európa jövőjét latolgatva nem kerülhető meg a kérdés: vajon mi lesz akkor a Szovjetunió szerepe? Európa legjobb szellemeinek meggyőződése, hogy a bolsevizmus nem lehet az occidentális tömegek életformája. A húszéves orosz szovjetkísérlet e háborúban kétségtelenül bebizonyította, hogy a mongolizált Szovjet-Oroszországban a legszigorúbb politikai nevelés, az egyéni élet minden igényének kíméletlen megtagadása hatalmas társadalmi és katonai szervezetet épített föl, mely a világ leghatalmasabb katonai apparátusával, a német hadsereggel szemben is sokáig és viszonylag eredményesen meg tudná állni a helyét. De bebizonyította azt is, hogy ez a bolsevista erőfeszítés az egyéni élet minden tartalmát felszívja, megfosztja az embert az egyéni élet minden olyan értékétől és javától, mely nélkül európai ember számára – legyen ez az ember filozófus Königsbergben vagy csatornatisztító Londonban – nincs többé az életnek valóságos értelme. A nemzetek egyenként is megerősödnek, ha helyt akarnak állni ebben a világméretű gazdasági versenyben. S hogy helytálljanak, ennek fontos feltételeként Márai ismét a nevelést említi: “Ha megnyitják a világpiacokat – s a tömegek megmaradásának, békés együttműködésének, az emberek fejlődésének ez az első és legfontosabb feltétele –, a világ egyetlen, beláthatatlan méretű gazdasági versenypályává változik át, s e pályán a győzelmi esélyeket azok a népek biztosíthatják csak maguknak, melyek tömegeiket öntudatos pedagógiával a termelt javak ésszerű és méltányos elosztására kényszerítik, s a nép tehetségesebbjeinek megadják a pedagógiai lehetőséget arra, hogy kifejtsék a nemzeti közösség legjobb tulajdonságait, minőséget tudjanak nyújtani azon a piacon, melynek végső gazdasági határa az occidentális műveltség által ellenőrzött egész emberi világ.” A nemzetnevelésről: “az európai hivatás és szerep magyar lehetőségeinek tudatosítása a nemzet lelkében”. (…) Az új magyar pedagógia egyik legfontosabb feladata, hogy a nemzet közszellemét felszabadítsa e cigányprímásos bűvöletből, ebből az elérzékenyült önimádatból. Ugyan-így elutasítandó az a másik nyegle és üzleties nemzetközi szemlélet, amely pökhendien tagadja egy nemzet hagyományaiból táplálkozó öntudatának jogosultságát, egyéni képességeit és sajátosságait. (…) Eldől mindenekelőtt a tanyai, falusi, városi népiskolákban, ahol először érti meg egy zsenge lélek, mi a magyar műveltség és mi az európai műveltség, s hogy e kettő összjátékának végzetszerű összefonódása minden magyart mire kötelez.”

A Körkép melléklete • Felelős kiadó: Vajdasági Magyar Szövetség, 24000 Szabadka / Subotica, Ago Mamužić u. 11/I. • Szerkeszti a szerkesztőség: Bús Ottó, Dévavári Zoltán, Dudás Károly, Pál Károly. Főszerkesztő: Lovas Ildikó • Arculat, grafikai szerkesztő: Lackó Lénárd (e-mail: [email protected]) • Nyomtatja: Rotografika Kft. • Megjelenik havonta.

23

Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete által szervezett Pedagógusbál első bálozói  2010. feburár 6., Szabadka 

február A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

Recommend Documents