„„DALOMMAL TÖLTEKEZTEM…”
Farkas Ferenc: Rózsamadrigál
„DALOMMAL TÖLTEKEZTEM…” FARKAS FERENC RÓZSAMADRIGÁLJÁNAK TÖRTÉNETE Az
1947-es esztendőben
Farkas
Ferenc és Weöres Sándor rendszeresen együtt
töltötték
szabadidejüket
Székesfehérváron. Egy délutánon, Weöres egy frissen elkészült
versét
mutatta
meg
Farkas
Ferencnek. A költemény címe: ’Ròzsàk dalaibòl’ volt. Farkas a kezébe vette és látta, hogy szinte meg sem száradt a tinta a papiroson.
A
negyvenkét
komponista
olvasni
kezdte
esztendős a
sorokat,
leginkább az utolsó és még két előző versszak ragadta meg képzeletét: „Ó ne kérdezd a rózsát, hogy hű marad-e hozzád. Kérdezd a kósza felhőt: örökre égre szállt-e? Kérdezd szemed világát: a sírba elkísér-e? Ó ne vallasd a rózsát, mert harmatkönnye csordul...”
1
Tehetséges
zeneszerző
lévén
mindjárt
megérezte,
hogy
sorok
zenébe
e
kívánkoznak. Mindjárt tollat ragadott, leírta a
Farkas Ferenc: Rózsamadrigál „DALOMMAL TÖLTEKEZTEM…”
költemény utolsó versszakát, s egy spontán vázlatot készített. Weöres
és
Farkas Ferenc és Weöres Sándor barátságának
Farkas
sorstársak
voltak.
nem
egyetlen
alkotása
a
Rózsamadrigál. Farkas Ferenc ’Gyümölcskosár’
Mindkettőjük élete nehéz időszakban járt.
címen
tizenkét
dalból
álló
Weöres Sándor személyét az akkori rendszer
komponált Weöres Sándor verseire.
dalciklust
nem kedvelte, el kellett hagynia a fővárost, Fehérvárra
került
múzeumigazgatónak.
Farkas Ferenc édesapja a királyi hadseregben szolgált,
emiatt
a
család
jobboldali
beállítottságú volt, s ezt a háború után nem nézték jó szemmel. Ennek okán kellet elhagynia Budapestet, s Székesfehérváron lett a konzervatórium igazgatója. Azonban térjünk vissza ahhoz a bizonyos délutánhoz! Tehát Farkas készít egy vázlatot, melyből még aznap este elkészíti Rózsamadrigál című kórusművét.
Weöres Sándor: Rózsa-madrigál Ó, ne kérdezd a rózsát, hogy hű marad-e hozzád, kérdezd a kósza felhőt, örökre égre száll-e? Kérdezd szemed világát, a sírba elkísér-e? Ó ne vallasd a rózsát, mert harmat könnye csordul. Tündöklő bíbor estén szeretni vágy a rózsa, pártája rejtekéből halálos illat árad: a győztes kézre vágyik, mely szárát elszakítja, a büszke szívre vágyik, ahol kitűzve hervad. Amíg sorvadsz a vágytól, nem lesz tiéd a rózsa. Végy példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt: "Dalommal költekeztem, harmattal részegedtem, jól laktam hűs fügével, tudnál-e nem szeretni?"
Weöres e költeményében egy középkori lovag-költő (trouvere) alakjába bújik, midőn egy szerelmi példázatot mond. A vers hamvas finomságát tökéletesen egészíti ki
Pákozdi Csaba
Farkas zenéjének üde s nemes egyszerűsége.
2
