C NÉPMŰVE a Népművelést
I, É ':, 7 ÉRT E S í T ő Intézet
elméri
folyóirata LOSO
SZERKESZTŐ
TANULMÁNYOK
NCZI
JGNES?
BIZOTTSÁG: ÁCS
FERENCNÉ
ÁCS
MIKLÓSNÉ
DR. DURKŐ DR. EIBEN
A zene és a falu
OTTÓ
DR. FUKÁSZ DR. KÁRSAI
KOVALCSIK
KÁROLY
főszerkesztő
JÓZSEF
TIBOR
DR. RUDAS JÁNOS SÁNDOR
1
F
GYÖRGY
IMRE
ORMOS
élete
MÁTYÁS
FODOR JÓZSEF
KISS
mindennapi
szerkesztő
GYÖRGY
DR. TILKOVSZKY SZ. VÁRNAGY
LÓRÁNT MARIANNE
Szerkesztőség: Budapest, I., Corvin tér 8. Telefon: 359-730.
alun a zene jelenléte bizonyos értelemben közvetlenebbül meg mutatkozik a napi életben, m i n t a városban létező zene különféle formái. Többoldalúbb a kapcsolat a falusi e m b e r köznapi életé vel, jelenléte fontosabb szerepet játszik, erősebb napi szükség letekre épül. nagyobb jelentőséget foglal el. Megjelenési formái és lehető ségei többféle m e g m a r a d t szokásformát őriznek, léte ezért természeteseb ben, h a g y o m á n y o s a b b módon kapcsolódik a falu életébe, mint a városi embernél. Ám az urbanizálódása folyamat következtében, a falusi ember a városi életmóddal együtt az új zenei szokásokat is átveszi, így a hagyo mányos és új sajátos keveredését figyelhetjük meg. Ahogyan t e h á t egymásra épülő, egymásnak g y a k r a n ellentmondó szokások és hagyományok rendszereinek létezését konstatálhatjuk, úgy találhatjuk meg ezeknek a szokásoknak zenei megfelelőit, a szokásrend szerekkel szervesen összefüggő zene létét, a zenei funkciók változásait, alakulásait. Ezen az átalakuló társadalmi talajon eleven vagy csökevényes formában megtalálhatjuk a zene funkciói között mindazt, amely a t ö r t é nelem során előfordult, a mágikus, kultikus zenei jelenségeket csakúgy, mint a ..legmodernebb'* szórakoztató, gépzenéhez kapcsolódó funkciók jelenlétét.
Megjelenik negyedévenként Előfizetési díj egy évre: 40,— Ft Egyes szám ára: 10,— Ft Előfizethető vagy példányonként megvásá rolható a Népművelési Propaganda Irodá nál (Budapest, VII., Gorkij fasor 45.) Csekkszámlaszám: MNB 171.041.70.
A ZENE J E L E N L É T E A z e n e j e l e n l é t é n e k m e g i s m e r é s é h e z az első t á m p o n t o t a v i s z o n y l a g objektív eszközökkel megközelíthető l e g k é z e n f e k v ő b b jelenségcsoport adta. a m e l y : h o l és m i l y e n a l k a l o m m a l t a l á l k o z i k élete, t e h á t m u n k á j a , p i h e nése, s z ó r a k o z á s a s o r á n z e n é v e l a falusi e m b e i . A k ö v e t k e z ő j e l e n s e u -
3
FELELŐS KIADÓ: IVÁN IGAZGATÓ KÉSZÜLT: AZ NPI SOKSZOROSÍTÓJÁBAN 1966/860 F. V.: FEHÉRVÁRI TIBOR NEMES
E z a t a n u l m á n y a s z e r z ő k a n d i d á t u s i dis>/f---?:U'i-'.-j;'inak euy résziek-. A z itt k ö z ö l t f e j e z e t a g y ö n g y ö s i j á r á s h a m m k ö z - t v é U . -.- >••. u/ctt (.elvétel a d a t b á z i s á r a t á m a s z k o d i k . — Szerk.
csoport: milyen mérvű a lehetőségek kihasználása, és jellemzőnek lát szik-e ez társadalmilag, van-e sajátos társadalmi karakterisztikája. Sajái kutatásaim és szociológián kívüli, megfigyelések, néprajzi-zenei kutatások is bizonyítják, hogy a falusi életnek jóformán nincsen olyan területe, ahol a zene valamilyen módon n e jelenne m e g : a munka végzé sének hagyományos dal-igénye; az otthon, amely ugyan ma m á r főleg a rádiót jelenti, s ahol részben a pihenés, kikapcsolódás m i n t a m u n k a folytatásához szükséges erő újbóli előállításának lehetőségei, részben az otthoni munkavégzés kötelessége es annak zenei könnyítése jelentkezik; a templom, amely sajátos komplex funkciót tölt be, ahol a közös áhítatot a zene is közvetíti a túlvilági h a t a l o m felé, hogy jóindulatát és kegyét megnyerje, miközben egybeolvaszt a közösséggel és lehetővé teszi az egyéni létből való felemelkedést, valami h i t t tökéletesség vagy teljesség felé; a kollektív, társasági együttlét összehozó, fáradságot és feszültséget kilazító alkalmai; a művelődési ház, m i n t az ú j o n n a n létrejött szabad idő eltöltési lehetősége és a műélvezetnek, v a l a m i n t az aktív művészkedésnek kerete és lehetőségei. A zenei közlés és felfogás elementáris igénye egyaránt táplálkozik a hagyományos életmód és a szokások fenntartásából, de az új életmóddal együttjáró szokások átvételéből is. Különösen az erősíti és az tartja fenn, hogy a faluban élő emberek átlaga számára — szemben m i n d e n más m ű vészettel — a zenei kifejezés az, amely megszokott és k ö n n y e n elérhető. Mindegyik előbb leírt, illetve felsorolt zenei megjelenési mód vala milyen általánosabb szokáshoz, vagy életmódhoz kapcsolódik. Egyszerűen az a d o t t zene jelenlétének igenléséből és tagadásából a következő skálához j u t u n k , amely a felsorolt lehetőségek társadalmi jelen tőségét mutatja, s amelyet a szükségletekkel szembesíthetünk. (A zenei alkalomra vonatkozó teljes igénybevételbői kivontuk a teljes negációt és elosztottuk az összes válaszok számával.) -1-0,8 +0,7 +0,6 +0,5 +0,4 +0,3 +0,2 +0,1 0 —0,1 —0,2 —0,3 —0,4 —0,5 —0,6 —0,7 i
Otthon
Munka Templom
Szórakozóhely Művelődési ház
AZ IGÉNYBEVÉTEL ARÁNYAI A zene falusi létezési formájának öt módjánál vizsgáltuk meg, hogy milyen a r á n y ú az igénybevétel. Tehát, hogy a lehetőségeket milyen m é r tékben használják f e l Megvizsgáltuk, hogy vajon a rendelkezésre álló zenei alkalmakat teljes mértékben felhasználják-e (tehát elmegy-e minden r e n dezvényre a művelődési házba: elmegy-e minden v a s á r n a p és ünnepen a templomba és részt vesz-e az énekben; ha a városban van, elmegy-e a szó rakozóhelyre; v a l a m i n t a rádión általában n a p o n t a rendszeresen hallgatja-e a zenét: az igenlő választ tekintettük maximális kihasználásnak). Ha a megkérdezett általában egyáltalán nem él ezekkel a zenei lehetőségekkel, a teljes n e g á d ó kategóriájába került. A bizonytalan „igen is, nem is" vála szok kerültek a részleges használat kategóriájába. Bár a „részleges haszná lat"' csoportja éppen bizonytalanságával ad jellemző képet, általában csak kevésszer m u t a t j u k be, m e r t n e m határozott kategória. Nézzük első alka lommal, hogy m u t a t - e valamit, jellemző lehet-e a falu jellegére a zenei le hetőségek változó intenzitású kihasználása:
A zenei lehetőségek igénybevételinek arányai az iparosodott és agrár jellegű falvakban (százalékban) Templom
Otthon
Szórakozóhely
Munkahely
Kultúrház
...
ipari
agrár
ipari
agrár
ipari
Maximális ki használás
89
82
10
44
39
32
R é s z l e g e s ki használás
4
8
32
26
35
31
Teljes negáció
7
*
44
27
23
()
9
8
3
100
100
100
100
N i n c s válasz
ipari
agrár
agrár
ipari
agrár
!
13
9
9
8
.
31
20
44
29
28
46
63
41
56
3
9
10
8
6
7
100
100
100
100
100
100
i I
Elválasztó különbség az ipari és agrár jellegű falu között a templomi zene és a szórakozóhely zenéjének igénylésében van. Amíg a templom, tehát a templomi zene igénylésében a maximális kihasználás az iparosodott faluban 16 százalék, addig az agrár jellegű faluban 44 százalék. A teljes 5
tagadásnál megfordul a z ".rány, a z iparosodott falu 44 százaléka az, ameiyik soha nem megy t e m p l o m b r és n e m vesz részt a templom zené jében, míg az agrár jellegű faluban .l'i százalék. A ,.langyosak" is k ü l ö n böznek, a mezőgazdasági jellegű faluban alacsonyabb ezek a r á n y a : 26 szá zalék, míg a z iparosodott faluban 32 százalék. Ugyanilyen határozott k a r a k t e r ű eltérést tapasztaltunk a szórakozó hely zenéjének igénylésében. Mindössze 12 százalékét alkotnak, akik álta l á b a n minden alkalommal felkeresik a szórakozóhelyeket az iparosodott faluban, és csupán 9 százalék a mezőgazdasági f a l u szórakozóhelyet igénylő kategóriája. A teljes távolmaradásnál is jellemző az eltérés: a z iparosodott 46 százalékban tartja m a g á t távol tőle. de a parasztiam 63 százalékban. Nincs jellegzetes eltérés a m u n k a h e l y h e z illetve a m u n k á h o z kapcsolt zenében (ipari — 39°,», agrár —32%). Hasonlóképpen nincs lényeges eltérés a k u l t ú r h á z a k maximális kihasználásában, mivel az mindkét faluban meglehetősen minimális (9 és 8%), m á r a távolmaradásban kevésbé h a t á rozottak az iparosodottabb faluban (41%), de eléggé távol v a n n a k azok, akik még nem mentek el k u l t ú r h á z b a az agrár faluban (56%). Ez az első, nagyjábani, falvak szerinti megoszlás arra biztatott ben nünket, hogy nyilván akkor találunk különösen érdekes eltéréseket, ha. a m u n k a jellege szerint h a l a d u n k tovább. A z átlagtól való jelentékeny eltérést valóban éppen azok a társadalmi meghatározó tényezők m u t a t t a k , ahol a munkamegosztásban elfoglalt hely szerint vettük szemügyre a meg oszlás viszonyszámai:.. A legfontosabb eltéréseket valamennyi tényezőnél leginkább szokás-változást jelző és a hagyományt őrző zenei lehetőségek nél l á t t u k : a templomi zenében való részvételnél és a szórakozóhelynél — amely mintegy ellenpólusa az előbbinek —. s míg az előbbi a falusi m e g m a r a d t hagyományokat mutatja, ez a városiasodás szokásainak terjedését bizonyítja. Határozott képet ad a templomi zene igénylése a rendelkezésre álló legfontosabb társadalmi tényezők vizsgálata alapján. Mindegyik tábla tel jesen egybehangzóan mutatja, hol. és kiknél él leginkább a templom és
Templomi zene és inunk a jelleg
Szakképzetlen Szakképzett fizikai raun. fizikai m u n .
Szellemi dolgozó
százalékban
6
Maximális kihasználás
3t
10
4
Negligálás
30
59
73
Templomi zene és korcsoportok —25
1
26—35
36—45
46—55
56—
éves százalékban 1j
Maximális kihasz nálás
17,6
Negligálás
52,7
1
17,8
21,9
27,3
39,7
46,5
42,9
oi 7
26,5
I
ezzel együtt a templomi zene igénye. Szinte pontosan „skálázni*' lehet, hogy a szakmai hozzáértés emelkedésével hogyan csökken a templomi zene igénye, hogy a k o r r a l előrehaladva jelentkezik egyre erősebben ennek a fontossága és az iskolai végzettséggel együtt szinte szukcesszíven halad ugyanennek a negációja. A m a g y a r á z a t szinte propagandisztikusan hangzik: minél magasabb a m u n k a szakmai szintje, minél magasabb szakértelmet követel az adott és szükséges emberi tudásból és ismeretekből, annál kisebb mértékben válik szükségessé, hogy sorsszerű erőkre hagyatkozzanak, annál kevésbé játszik szerepet a mágikus-kultikus vallásos áhítatos közbenjárás. Minél alacsonyabb szintű a mimkához szükséges ismeret, minél alacsonyabb felkészültséggel rendelkeznek a n n a k elvégzéséhez, annál erősebb a zenei szükséglet áhítat-tartalma, a templomi zene igénye, a n n á l inkább ez adja a zene legfontosabb jelentőségét. (A háztartásbelieknél a legmagasabb igény a templomi zenére 33 százalék, a segédmunkásoknál 32 százalék, a szak munkásoknál 10 százalék ós a szellemi dolgozóknál 4 százalék.) Az iskolai végzettséget is ebből a szempontból értékelhetjük: ahogyan az analfabéta 80 százalék templomi alapigénye az emelkedő iskolák szá mával szinte lépcsőszerűen csökken a szakközépiskolák 15 százalékáig éí a középiskolák 8 százalékáig, ugyanezt a lépcsőt figyelhetjük meg a k o r o r sajátosságainál. Ezek a számok mutatják a fejlődési tendenciát: általábai: a fiatalokkal szemben él az a kívánság, hogy szakmailag magasabb szintű hozzáértéssel végezzék a munkájukat, velük szemben él az a követelmény, hogy magasabb műveltségre tegyenek szert, és az ő számukra adta meg a rendszer a tanulási lehetőséget, amely az iskolai és szakmai végzettségben egyaránt tükröződik. Egyúttal nem szabad elfeledkezni arról, hogy a templomi á h i t a t igénye életkori sajátosság abban az értelemben is, hogy mindig is az öregebbeknél játszott nagyobb szerepet, s a világi vígság, a világi zene fontossága természetesen kapcsolódott a fiatalok álláspontjával. Ezt m u t a t t a a szórakozóhely zenéjének maximális igénybevétele és negatíy oldala, a tagadása, negligálása is. De túl az életkori sajátosságokon 7
fontos arra felfigyelni, hogy a szórakozóhely zenéje — ez n e m azonos a mulatóssal, amelyre külön k é r d é s ü n k volt és megfigyelés is folyt — jellegzetesen városi szórakozási forma, amely nyitottságot és egyfajta mobilitást igényel, amelyre a faluban nincs lehetőség, szemben a m á r emlí tett múlatás formáival, tehát lényegében a városba bejáró m u n k á s o k szórakozási lehetősége és igénye. Nemcsak — mint a tábla mutatja — az öreg parasztokban van ellenállás vele szemben, de nem tekinti saját zenei igényének a falusi szellemi dolgozó sem. Tulajdonképpen a faluból városba felkerült, falusi körülmények közül féLig-meddig kiszakadt szak m u n k á s r é t e g városiasodási jellemzője ez.
falusi kötöttsége és valószínű korossága tartja távol. Legalábbis erre utal, hogy a középiskolát és egyetemet, főiskolát végzettekből a m i n t á n k b a k e rültek közül senki nem jár el rendszeresen a művelődési ház rendezvé nyeire. Legmagasabb igénybevétele ^ - és ez is még m i n d i g elég alacsony — a s z a k m u n k á s középiskolát végzetteknél (10%) és a 8 általánost végzett embereknél (13%) van. Ha a beosztást nézzük, változik a kép, és a segéd vagy betanított m u n k á s o k azok, akik a r á n y l a g leginkább látogatják ( 8 % ban), korban pedig elsősorban a fiatal, de bizonyos értelemben megálla podott korosztálynak lehet ez leginkább az igényeinek megfelelő (25—35 évig), 12 százalék veszi maximálisan igénybe, s ez a korcsoportok között a legmagasabb igénybevételi irány.
Szórakozóhely zenéje és munkajelleg ZENE ÉS M I N D E N N A P I ÉLET Segédmunkás Szakmunkás
Szellemi dolgozó
százalékban Maximális
kihasználás
Negligálás
12,2
22,0
13,0
53,0
38,0
42,0
Szórakozóhely zenéje és korcsoportok 1
—25
I 26—35
!
36—45
46—55
56-
éves százalékban
f" Maximális ki has/.- : nálas j
28,4
Negligálás
25,7
!
i í
13,2
j
12,3
9,1
7,2
46,5
|
,7.4
55,8
70,0
Mindenképpen felmerül a kérdés: vajon kikre épül a művelődési ház programja, kik azok, akik m a g u k é n a k érzik, leginkább abban a furcsa elszigetelt formájában, amelyről a m á r idézett számok tanúskodnak. Leg élesebb képet az iskolai végzettség szerint alakított táblák m u t a t n a k : sem a m a g a s iskolai végzettségűek, sem az alacsony végzettségűek n e m láto gatják rendszeresen a kultúrotthon zenei vagy általános rendezvényeit: az egyiket nyilván valami sajátosan értelmezett különállás — esetleg sznobságnak lehetne mondani —, míg a másikat nyilván hagyományos
Térjünk vissza a zene jelenlétének-egyszerű skálájára. Ez jellegzetesen mutatja a rendelkezésre álló zenei lehetőségek igénybevételének fokoza tait. Ha a természetesen legpozitívabb ,.használati fokú*' otthoni zenét kikapcsoljuk, szembetűnő a m u n k a és a templom, illetve a szertartások zenéjének erős jelenléte és a skálán elfoglalt központi szerepe. K é t olyan létezési módja, formája ez a zenének, a m e l y nemcsak egyszerűen a zene létezése óta eleven és hatékony, h a n e m m a g á n a k a zenének az eredetét is innen, ebből származtatják, ez pedig a zene mágikus v a g y vallásos szerepe, és a m u n k a — z e n e kapcsolat. A zene m i n d k é t megnyilvánulása valamilyen módon, ténylegesen, vagy pusztán illúzió alapján az ember számára a cselekvést, a részvételt jelenti; közvetett vagy közvetlen módon a világ megváltoztatása, a környező kül világ kedvezőbb alakítása vagy befolyása érdekében. A szokásokban, és így a zenei szokásokban is, a mágikus-kultikus vallásos összefonódásáról van szó, amelyben a m á g i k u s természetátalakító hit is más t a r t a l m a t kapott. A zene, amely az elemek felett is uralkodni tudott véJt m á g i k u s hatalma révén, ilyen értelemben m á r csak gyermek j á t é k o k b a n és gyermekdalokban él. s ez i n k á b b néprajzi, mint szociológiai érdekességű. De a nagy sorsfordulók (születés, esküvő, halál) misztériumá n a k kifejezésénél m á r határozottabban érvényesül, méghozzá elsősorban azoknál a rétegeknél, amelyek zártabb települési viszonyok között élnek, hiszen kevésbé érintette őket a városiasodási folyamat; vagy azoknál a rétegeknél, amelyekhez a fejlődés számos vonatkozásban eljutott,- de az újjal szembeni ellenállás a régi hiedelmekhez, szokásokhoz való ragasz kodásban nyilvánul meg; abban a szükségletben, hogy fenntartsák é.\ továbbadják a régi szokásokat. Valójában m á r ezek a szokások is az egyházi szertartások k e r e t é b e illeszkedtek. Hiszen általában tudott dolog, hogy a kereszténység létrejöttével a vallás vette át a félelmetes külvilági erők nek most m á r n e m a kormányzását, h a n e m csupán a n n a k a lehetőségét.
hogy m e g tudja nyerni és befolyásolni tudja m i n d e n h a t ó döntéseiben. E n n e k érdekében játszik és játszott szerepet a zene. És abban — t e r m é szetszerűen —, hogy segítsen az e m b e r t o l y a n állapotba hozni, hogy k a p csolatot találhasson a Legnagyobb Hatalommal. Mint ahogyan a keresz ténység számos pogány szokásra építette új szertartásait, a mágikus funk ciója is vallásos rítussá szelídült. Nem feladatunk itt, hogy a vallásos zene sajátos funkciójával általában foglalkozzunk, annál is inkább, m e r t ez m i n d e n k o r a vallás szerepével volt legszorosabb összefüggésben, a n n a k létét támogatta, a n n a k jellegét fejezte ki. Ma sem m u t a t mást, m i n t ezt az összefüggést. A zene tehát előkészíti és alkalmassá teszi az e m b e r e k e t az á h í t a t r a és az imára, azért, hogy h a t é k o n y a b b á váljék mindaz a kérés, a m e l y b e n a közvetítő szerepet ugyancsak a zene vállalja, az evilág m e g változtatása vagy módosítása érdekében, a túlvilági hatalmak kegyének felhasználásával. A zenének mindezen feladatai a világ átalakítását közvetett módon „szolgálják", n e m saját tevékenységéhez kapcsolódnak, bár cselekvést tesznek szükségessé; a közvetlen cselekvés érdekében a zene m u n k a s e r k e n t ő funkciója kerül előtérbe. A m u n k a zenéje az, amely m a g á b a n a cselekvésben segíti az embert, tevékenységre ösztönzi és ezt a '.evékenységet megkönnyíti. A m u n k a zenéje ott válik fontossá, ahol az ember n e m kívül vagy felülálló erőkre appellál, h a n e m ö n m a g á r a és társaira. Nem csupán primitív népek számára van jelentősége a m u n k á t kísérő zenének, h a n e m m i n d e n olyan esetben, mikor a közösen énekelt vagy hallott dallam és r i t m u s megkönnyíti az élet fenntartásához szükséges cselekvéssorozatot, amikor saját magához alkalmazza a m u n k a ritmusát és önmagát idomítja a n n a k üteméhez. Mindkét zenei megjelenés n e m csupán azt a közvetlen célt szolgálja, amelyért létrejött, s amelyet előbb említettünk, h a n e m emögött a l a p vetően h a t és él az a szándék, a m e l y a közös érzelmek kifejezésére és megerősítésére irányul. Tulajdonképpen az egyetlen művészet, amelynek ilyen erős formálóképessége van kollektívák kialakításában. S egy kollek tívában való aktív zenei részvétel, közös éneklés mindenképpen erős lehető ség arra, hogy érzelmileg azonosítsa az egyént az adott kollektíva általá nosan kívánatos érzelmeivel. Ezért játszik és játszott a zene mindig k i emelkedő szerepet a „cél-kollektívák" kialakításában és formálásában. Különösen fontos a zenének ez a jelenléte ott is, ahol n e m m e g h a t á r o zott társadalmi, gazdasági, vagy zenei eszmei cél szerepel, h a n e m csupán a társas együttlétet kívánják zenével kellemessé tenni. Itt is egyfajta összehangolás a közvetlen feladata, a t á r s a s együttlét formáinak össze hangolása, azonos hangulat biztosítása az érintkezés kellemessége érde kében. A zenében levő oldó, egyesítő, egy irányba terelő hatóerő i n d o kolja a zene társas szükségletét. A zene hatalma az emberi hangulatok felett, az oldás és kötés képessége, amellyel egyúttal segíti az alkalmaz kodást és az együttlétet; mindennek szerepe az, hogy biztosítsa az emberi készenlétet a következő életszakasz számára. 10
A zenének a?: eddig felsorolt tevékenységi formái azt bizonyították, hogy valóban csak olyankor igénylik a zene létét, ha az az élet tevékeny ségeível valamilyen, fajta k o n k r é t összefüggésben van. N e m beszélhetünk a zenének arról a szerepérői, amely valamennyi között az első helyet fog lalja el az értők megbecsülésében: és ez az, amely t u d a t o s műélvezetre épül. A m ű a l k o t á s létrejöttének és a műélvezet kialakításának feltétele az volt. hogy a termelékenység emelésével a munkamegosztás olyan szintre emelkedjék, amely lehetővé teszi hogy a társadalom embereket válasszon ki, akik a m ű v e s e i b e n tök élesítik m a g u k a t ; s létrejöttek csoportok, akik időt szakíthattak m a g u k n a k árra, hogy a létrejött m ű v e k e t valóban meg tanulják megérteni, felfogni és megbírálni. Az elkülönült műalkotásban megjelenő zene, amely m á r n e m vesz részt a mindennapi életben — hiszen még a rádió zenéje is.részese a hétköz napoknak —, ez az a produkció, amely a művelődési h a s b a n vagy pénzért, vagy ingyen látható, hallgató. A skálán ez áll a legalacsonyabb fokon, amelynek számos oka van, attól kezdve, hogy bizonyos rétegeknek és bizo nyos korosztálynak nem iiiik elmenni a k u l t ú r h á z b a ; egészen a személyi és csoport/villongásokig — mégis ennek az újfajta zenei formának a jelen léte a faluban ezen a fokon is eredménynek számithat. Mindezek a zenei megjelenési módok, összefüggéseik és relatív súlyuk, az életmódban és az életformában megtestesült szokásoktól és hagyomány rendszerektől függenek. Bár az életmód változásainak természetszerűleg ki vannak téve. azokkal együtt módosulnak, mégis szívósságukra jellemző, hogy gyakran túlélik azt a szükségletet, amely eredetileg létrehozta őket. Régi és új szokásokhoz tapadt művészeti zenei funkciók egymás mellett élését, változó erejű és értékű mozgásukat, alakuló d i n a m i z m u s u k a t fi gyelhetjük meg.
AKTÍV K A P C S O L A T A ZENÉVEL ÉS K A P C S O L A T O K A ZENE U T J Á N N e m k a p h a t u n k teljes képet a z e n e jelentőségéről, ha n e m vizsgáljuk meg eddigi módszereinkhez hasonlóan azt a ténysorozatot, amely a min dennapok zenei létének gyakorlatilag állandó újraszüietését, újra-alkotását biztosítja az emberek zenei kifejezőkészségében. Fontosnak t a r t j u k hangsúlyozni azt, hogy a zene jelentősége éppen azáltal emelkedik t á r s a dalmi érvényűvé, hogy nem csupán zenei vagy művészeti „fogyasztókról" beszélhetünk, h a n e m a zenei reprodukálás, az aktív zene „létrehozásának" lehetőségéről is. Eddig a zene társadalmi életfolyamatából a szubjektív szükséglet t a r t a l m á r ó l és igénytípusainak társadalmi kapcsolatáról beszél tünk, az objektív oldal adottságairól, ahogyan az résztvesz és megjelenik a m i n d e n n a p i élet különféle szokás-formáiban, de mindezekben és m i n d ezek közül a k o n k r é t kapcsolatok jellegéről, amely a k á r a zenében, a k á r a zenéért létrejött, még ez idáig nem esett szó. És a kapcsolat jellege azon r
11
is múlik, hogy az ember igénye alapján létrejött zenét ismételve újraélő, aktivitásában alkotó átvétele milyen szintű és m é r t é k ű az adott társa dalomban. A zenei aktivitást három fokozatra tagoltuk. Az első az egyszerű spontán éneklés — amely jóformán m i n d e n k i számára a d o t t lehetőség. A második a tudatos, célszerűen és produkciószerűen gyakorolt éneklés, ami m á r vagy sajátos adottságot, vagy sajátos lehetőséget, kíván: ez az éneklés szóló, vagy énekkari m u n k a . Az énekkari m u n k a éppen azzal több az előbbinél, hogy átlagos éneklési képességgel a kollektíva eredményeitől művészi produkció jöhet létre, s így az átlagos képességű ember is részese lehet a művészi újraalkotásnak, míg az egyéni éneklés produkciójellege csak egyéni képességekre épülhet, és a közösség bámulatát, nem pedig az együttes élményt fejezi ki. Végül a h a r m a d i k aktivitási fok a hangszer játék, amely nem spontán tevékenység, kollektív produkció vagy egyéni adomány, gyakorlásához m u n k a szükséges, folytatásához ismeretek. A há rom aktivitási fok részben át is m e g y egymásba, részben elég határozottan el is választható. A választó vonal a spontán, a tudatos és a tanult zenélés nél van. Falusi m i n t á n k b a n a zenei aktivitási skála a következőképpen alakul (itt m é g különbséget t e t t ü n k aközött is. hogy csak m a g á b a n szeret éne kelgetni, vagy inkább valamilyen közösségben, bár m i n d a kettőnél lénye gében a spontán éneklés a jellemző m i n t magatartás, szemben az elő adásra szánt énekléssel): Passzív, zeneileg kifejezésképtelen 2. Spontán módon m a g á n a k zenél 3. Spontán módon társasággal 4. Másoknak énekel (kórus stb.) 5. Hangszeren játszik 6. Zenét szerez 1.
130/0
18% 45,7% 12% 11% 0,3%
Aki semmilyen zenei önkifejezésre n e m képes, az mindössze 13 száza lék. Nem tévedtünk tehát akkor, a m i k o r azt mondtuk, hogy a beszéd u t á n a zene az, amely mint kifejezési és közlési lehetőség a legtöbb ember szá mára adott, ezért tartjuk a beszéd u t á n i legfontosabb, emberek közötti kapcsolatot teremtő közlési, kifejezési módnak. Figyelemre méltó azon ban a többi aktivitási típus, s az aktivitási típusok n é h á n y társadalmilag jellemző vonása. A legfontosabb kifejező eszköz az ének és ezt — bár igen köztudott dolog — azért kell hangsúlyozni, m e r t igen sok minden e r r e a t é n y r e v e zethető vissza, amikor majd a zenei megértés különböző fokozatait m á s vonatkozásban is vizsgáljuk. Az emberek 76 százaléka az éneklés különböző formáiban vesz részt. Ebből magasan kiugrik a kollektív együttlétek: munka, múlatás, templom közösen gyakorolt spontán zenéje; ez jelentő sebbnek bizonyul, mint a spontán „befelé" éneklés erősebb vonzásúnak gondolt gyakorlata. Az éneklés a produkció érdekében — t e h á t amikor 12
kórusról, vagy szóló jellegű dalolásról van szó — alig magasabb, m i n t a fáradtságot és törődést, sőt valamelyes anyagi ráfordítást is igénylő hang szeres zene tanulása. Ilyen módon a zenei kifejezésképtelenség 13 száza lékával szemben a legmagasabb rendű tudatos zenei aktivitásnak 23 szá zaléka áll, és a spontán éneklési kifejezési készségnek 66 százaléka. A zenei ..tehetség—tehetségtelenség" közvetlenül biológiai adottságá nak elkerülhetetlenségévé] állunk-e szemben, vagy a társadalom adott-e hozzá valamit. beleszóH-e ennek a tehetségnek a kialakulásába és m e g m a radásába: hogy és milyen módon helyezkednek el és milyen kapcsolatba kerülnek a különféle körülményekkel? Az, hogy valaki a „nem énekel, nem fütyül" kategóriájába tartozik, nyilvánvalóan minden különösebb m e g gondolás nélkül is csak a természeti adottságok számlájára írható. De ha már Leontyev ismert kísérletsorozatára hivatkozunk, vagy Kodály meg valósított elveire, világossá válik, hogy a társadalmi törődés a biológia változtathatatlanságát hogyan módosítja. Különös tény, a „nem énekel, nem fütyül", a zenei kifejezéstelenség Összefüggése a munkavégzés szint jével és a korcsoportokkal. Az. hogy nem m u t a t semmiféle korrelációt, és minden korcsoportban világosan 11—13 százalék körül marad, az a biológiai, a kifejleszthetetlen hallás és énekléskészség általános érvé nyére utal, amelybe semmiféle társadalmi különbség n e m szólhat bele. Mégis egyszerre élesen kiugró különbség tűnik szembe, és éppen a szel lemi dolgozóknál: ahol 24 százalék van ebben a kategóriában, amíg a többiben ez a zenétlen típus 9 és 10 százalék. Egyértelmű és elfogadható magyarázatot n e m t u d u n k adni, csak ta lálgatásokat, vagy újabb hipotéziseket egy következő kutatáshoz. Teljes áttekintés kedvéért azonban egymás mellé állítjuk a zene-aktivitási skálát egy tisztán demográfiai tényező a kor, és egy társadalmi tényező, a munka végzés szintje szerint.
Zenei aktivitás és korcsoportok Korcsoportok Zenei a k t i v i t á s skálája
I
—25
| 20—35
|
ttíi—15
[
10—55
I
50—
százalékban N e m énekel, n e m f ü t y ü l Spontánul magának Spontánul m á s o k n a k Másoknak (produkció) H a n g s z e r e n játszik D a l o k a t szerez összesen
14 18 44 15 8
Ki 19 :Í8
20 9
100
j
100
10 2t 14 10 14 0,9 100
11 17 49 0 15
|
100
Itt 17 51 7 1 1 0, j
100
13
ZPIIÍM akti vilii s és munkajelleg
sadalmi különbséget még az iskoláztatásnál is mérni lehet, azonban a munkavégzés szintje szerint pregnánsabb eredményeket kaphatunk. Míg az első két korcsoport, kategóriáiban 2—3 százaléknyi különbséget nem tartunk szükségesnek kiemelni („nem énekel", és „spontán módon ma gának"), addig igen lényeges különbség van a „spontánul másokkal" és a „másoknak, együttesben" stb. kategóriájában. A másokkal való spontán együtténeklésnek az aránya a kor emelkedésével együtt emelkedik, a leg alsó korcsoport (25-ig) 38 százalékától a legidősebb korcsoport 51 száza lékáig. Ez azt jelentheti, hogy spontán közös éneklés igénye a korban előre haladt embereknél egyre erősödő igény vagy kialakult szokás. A spontán éneklés a társasági együttlét kollektív énekben felszabadult közössége.
B e o s z t á s szerint s e g é d m u n k á s i s z a k m u n k á s j szellemi dol.
Zenei a k t i v i t á s skálaj;
százalékban 10 18 50 12
N e m énekei, n e m f ü t y ü l Spontánul magának S p o n t á n u l másoknak M á s o k n a k (produkció) H a n g s z e r e k e n játszik D a l o k a t szerez
'.)
9 9 55 10 17
21 20 18 7 :u
0, Összese
100
100
100
A szellemi dolgozók n a g y a r á n y ú zenei kifejezéstelensége több tényező ből eredhet: erős belső gátlásból; az illető zenei ismeretekkel, viszonylag fejlett kritikai érzékkel, összehasonlítási képességgel rendelkezik, de azt a z éneklési képességet, amellyel rendelkezne, a gátlása eleve elfojtja, mivel alacsonyabbrendűnek érzi azt. m i n t a m i t maga helyes éneklésnek tart. T e h á t itt nem biológiai képtelenségről v a n szó, amely a szellemi dol gozókat inkább megakadályozza éneklési kifejezésükben, m i n t a fizikai dolgozókat, hanem erősebb kritikai kontrollról, amely a helytelen éneklés sel szemben fellép. Emellett közbeszólhat az a sajátosan értelmezett t á r sadalmi m a g a t a r t á s is, amely a spontán énekléssel szemben a „nem illik ' viselkedést teszi kötelezővé bizonyos társadalmi rétegek számára. Falun általában a társadalmi viselkedési formák konzervatívabbak, m i n t a v á r o s ban, ez akadályozza az éneklésben pl. az idős embereket, „szívesen éne kelnék, de a z t mondanák, na ez a vén bolond minek képzeli magát, hogy még énekel is. E z az én k o r o m b a n m á r nem illik." A szellemi foglal kozásúak ezt a „nem illik"-et n e m mondják, de közrejátszhat ilyen tényező is. a n e m tudással, vagy a rejtett kontrollal szemben, hogy a spontán éneklés vagy fütyülés bizonyos társadalmi kategóriában — főleg régebben — „al pári"' viselkedést jelentett. Különösen alátámasztható ez az érvelésünk, ha az iskolai végzettségnél vizsgáljuk a „nern éneklő" kategóriát. Míg általában egyenletes a 11—13 százalék valamennyi iskolai kategóriában, a közép iskolát végzetteknél ugrik 29 százalékra a zenei kifejezésképtelenség („nem énekel, nem fütyül"). Tehát nem a z egyetemet végzetteknél, és n e m a legalsó iskolái vallottaknál, h a n e m a z érettségizett szellemi dolgozóknál, akik fizikai m u n k á t nem végeznek, nem kvalifikált értelmiségiek, de visel kedésükkel valahogyan bízonyitaniok kell felemelkedésüket. E n n e k a ré tegnek a falu számára is többet, kell m u t a t n i a , mint ami valójában van. 1
J e l l e g z e t e s a fenti k é t tábla egymás mellé állítása is. K i m u t a t h a t ó , h o g y a korcsoportoknál hol van eltérés, t e h á t hol nincs demográfiai kü lönbség, és e m e l l e t t hol van társadalmi helyzetből eredő különbség. A tárII
Az új szórakozási szokásokban — a szórakozóhelyek már individuálisabb szórakozási formát jelentenek — a zene nem a közös éneklés szoká sára épül. Ugyanez a helyzet a munka közben is. A fiatalok nagyrészt szakmunkásokká fejlődnek, a munka jellege maga sem kívánja a közös ének serkentését, rnint az idősebb korosztályok mezőgazdasági közös munkájában. Végül a templom, mint a közös éneklés harmadik formája, amint már korábban bebizonyítottuk, a fiatalok számára egyre kisebb jelentőségű. Tehát a munka jellegének változása, a múlatás és a ha gyományos szokások átalakulása tükröződik a másokkal való spontán ének kor szerinti változásaiban. Lényegében hasonlóak azok az indokok, amelyek a szellemi dolgozók számára a spontán közös éneklés arányát olyan viszonylag alacsonnyá teszik. Számukra a társas együttlétnek és szórakozásnak nem a közös éneklés a kifejező formája, a munka jellege nem fér össze a közös énekléssel, lévén az individuális jellegű, mivel egyéni szellemi koncentrációt kíván, a templom pedig nem igényelt forma szá mukra, A zenei aktivitás számukra nem a közös éneklésben válik jelentőssé. A közös éneklés együttesben, kórusban „produkciójelleggel" megint figyelemre méltó, elsősorban a korosztályok szerint. Itt viszont fordított tendenciát tapasztalunk az előbbiekhez képest. Amíg a legfiatalabb kor osztályoknál 20 százalék azok száma, akik kórusban, együttesben részt vesznek, addig szinte lépcsőzetesen csökken a kor emelkedésével: 20, 15 10, 6, 7 százalék. Sajátos módon, itt a segédmunkások arányszáma a na gyobb és a szakmunkásoké kisebb (12 es 10 százalék, míg a szellemi dol gozók alig vesznek részt benne: 7 százalék). A fiataloknak ez a nagyarányú részvétele az énekes együttesekben vagy a zenei produkciókban örven detesen mutatja a kóruséneklés zenei aktivizáló jelentőségét, különösen, ha szembeállítjuk az általunk legmagasabb aktivitásnak jelölt hangszeres zenével. Míg a produkció érdekében történő közös éneklés a fiataloknál a legmagasabb és a korral együtt csökken, addig a hangszeres muzsikálás a 36—55-ös korosztályban a legmagasabb és az alsó, fiatal korosztályokban meglepően alacsony. Kérdés, hogy vajon nem a hangszeres zene csökkenő értéke jelentkezik-e ebben. A tömegzene sorsa valóban lényegében az éneklésen fordul meg. Azon, hogy az éneklés a legtömegesebb, a legalap vetőbb zenei igény, az emberek legközvetlenebb zenei igénye kifejezés 15
és közlés céljából. Az a zene fog elterjedni, amely énekelhető, mégpedig olyan körülmények között, ahol az embereknek erre szükségük van, és olyan módon, ahogyan az a köznapi ember dallamreprodukáló képességé nek megfelel. A kodályi zenei nevelési koncepciónak a nagysága éppen abban van — ugyanakkor ez m u t a t j a az elképzelés mély demokratizmusát is —, hogy két alapvető emberi szükségletre épít: az éneklésre, amely mindenki által megközelíthető, és az emberek közösségi törekvéseire. S a kórusban, a közös éneklésben az ember megtalálja m i n d k é t igényét.
szeretett volna játszani, és 54 százalék a gyermekénél beváltja a vágyát, mert lehetősége van rá, ennyi taníttatja, vagy taníttatni fogja a gyermekét. A hangszerek szimbólum jellegére és alakulására nézzük meg a h a n g szerjáték h á r m a s tagolását; a tényleges helyzetet, a b e nem váltható vá gyakat a m ú l t b a n , és a beváltható vágyakat a jelenben.
I Előforduló |
Hangszerek
A HANGSZEREK FALUN Amíg az éneklés csak közvetve társadalmi jellegű és belső szükségletét csak áttételesen befolyásolják társadalmi szokások, a hangszeres aktivitás m á r sokkal közvetlenebbül m u t a t társadalmi hatásokat, és a státusznak félreérthetetlen mutatója. Ezért vált érdekessé, hogy a hangszerességet h á r o m szemszögből vizsgáljuk. Az egyik a mintában szereplő emberek jelenlegi hangszeres aktivitását regisztrálja. A másik a hangszerjáték vágyáról kérdezett. Végül a h a r m a d i k : a gyerekét — m á r ahol ilyen van — taníttatja-e vagy szeretné-e valamilyen zenére taníttatni. A három válasz egymás mellé állítása több támpontot adott. Képet a d o t t a hangszerek társadalmi hierarchiájáról, ami az emelkedést és az emelkedő vágyakat mutatja. A gyerek zenetanulásában a vágyak teljesü lésének lehetősége mutatkozik meg a társadalom lehetőségeinek keretében. A hangszer-tanulás több mindent jelent: először is pénzt, m e r t a hangszert meg kell vásárolni. Azután ismét pénzt jelent, amikor tandíjért rendszere sen tanulni kell. Végül időt jelent, ami bizonyos értelemben pénzt és rendszeres gondot, állandó ápolást, sok ráfordítást is jelent. Ez a művelt ségnek, a polgári létnek, sőt jólétnek szimbóluma; ha a parasztember némelykor a fiát iskoláztatta is, arra, hogy zenére tanítássá, m á r n e m vál lalkozott. A zene az .,úri kisasszonyok'" szórakozása — legfeljebb a „doktor' lánya vagy a felesége zongorázott —, fölös idő, úri passzió volt. A paraszthangszer a citera, mulatságokon az a jó, és ha m é g nagyobb mulatság van, akkor ott van a cigány, ő hegedül. A m a g y a r paraszt citerázott, a hegedű úri hangszer vagy a cigány hangszere volt. Amikor most végignézzük a hangszerek alakuló jelentőségét, először a valóságban, aztán a nem teljesült vágyakban, végül a teljesülésben levő jelenben, tulajdonképpen a számok mellett minden más szöveg fölöslegessé válik. A sima arányok m á r ennél a h á r o m bontásnál m u t a t j á k az élet fej lődését, a lehetőségek alakulását. Azonban hibás lenne csak a státusz emelkedés szimbólumaként kezelni a hangszertanulást, és a hangszer ta níttatását, hiszen annak más. igen fontos tartalma is van az emberek életében. Hogy melyik dominál: szimbólum jellege és a megnövekedett lehetőségek kihasználása, vagy ez a másik tartalmi oldala, erre itt nem t u d u n k választ adni. Nyilván a kettő együtt, egymást erősítve hat. Az adatok szerint a ma hangszeren játszó 16 százalék mellett 42 százalék 1
I Zongora 1 leged fi Citera Harmonika
Fúvós
i
Gitár
Egyéb Mindegy összesen
j
! ;
Vágyott
Gvermek |
U
n
U
l
í
í
t
á
s
a
hangszerek 12 112 27 20 4 1 12 —
i
«
|
24 33 15 149 12 12 4 3
54 40 4 118 12 13 4 77
252
322
A vágyak között a nagy favorit a harmonika. Lehetősége csak huszon hat emhernek volt, hogy játsszék h a r m o n i k á n — m á r csak azért is, m e r t a nőknek n e m illett a hangszerjáték az íratlan paraszttörvények szerint (amíg a férfiak közül 27 százalék játszik hangszeren, addig a nők közül mindössze 5 százalék, de amíg a férfiaknak közel negyven százaléka sze retett volna valamilyen hangszeren játszani, addig a nők vágyai között m á r h a r m i n c százaléknál jelent meg a muzsikálás). A h a r m o n i k a az, amelyből elsősorban nyomára lehet jutni, mit jelent a hangszerjáték az emberek számára. Elsősorban azt jelenti, hogy maguk tudnak zenét csinálni. Létre tudnak hozni valami olyat, ami sok ember számára kellemes, szükséges, jóleső. Elsősorban a n n a k , akinek erre adott sága, lehetősége van. De nem csupán zenét tudnak csinálni: olyan vala minek a formálói, alkotói lesznek, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy érdeklődést keltsenek maguk iránt. Aki muzsikálni tud, az népszerű ember, azt meghívják a mulatságba, annak módja van arra, hogy az érdeklődés és a társaság középpontjába kerüljön, az mindig képes társaságot kiala kítani, és ebben segíti a harmonika. A harmonika, amely „egymagában egy zenekar'*, a m i hozható, vihető, hangereje több vonóssal felér, akkord jai utánozzák a zongorát, szépen lehet rezegtetni és húzni, és vele együtt húzni az énekhangokat, kórusban dalolni, táncot kísérni, még éjjeli zenét is lehet adni. Ugyanakkor se nem paraszt-, se nem cigányhangszer, meg nem is urizáló, nem olyan, m i n t amikor valaki zongorát vesz vagy tanul. A harmonika áll a vágyak tetején, még m a is a legkedvesebb, amire a gyereket is meg akarják tanítani. A ,.klasszikus", komoly hangszerek együttesen nem érnek a harmonika vágyainak nyomába. (Érdekes, mint
16
17
az üzemi vizsgálatainkból látni lehet, hogy a h a r m o n i k á n a k a városban k o r á b b a n uralkodó g é p s z e r ű s é g é t h o g y a n veszi át csaknem ismét egyed uralkodó módon a gitár, ami a vizsgálatnak ebben az időpontjában falun még csak a kezdet kezdetén állt, 4 százalékos gyengécske v á g y k é n t ; m í g az ] 962-es üzemi vizsgálatunkon a fiatalok elsőrendű igényeként él,) A harmonika kifejezetten szórakozással kapcsolatos hangszer, t á r s a sághoz, tánchoz é s dalhoz való. A zeneművészet v á g y á t és egyben — i t t tapasztalhatjuk a hangszer szimbólumjellegét — az előrejutás bizonyítását a drága, nehéz é s értékes hangszerek fejezik ki. amelyek talán az értékes, nehéz tanulást é s zenét is jelentik: a zongora és a hegedű. Közei ötszörös azoknak a száma, akik a jelenlegi hangszertudást a gyerekeknél a zongora ismeretéhez akarják vinni tovább, és h e g e d ű t a n u l á s b a n is közel h á r o m szoros ez a szám. Viszont a citera, amely a létező hangszereknek a közel m ú l t b a n e g y h a r m a d á t tette ki, amelyik maga volt a hangszer, amelyik m é g a vágyakban is élt. hogy legalább azzal t u d n á n a k valami „nótát kicsalni", mint elavult, mint. paraszti, szűk és gyenge kifejezeti lehetőség, a g y e r e k hangszertaníttatásánál m á r jóformán megszűnt létezni, s a v á gyott hangszerek a r á n y á b a n 1 százaléknyi helyet foglal el. Jellegzetesnek találhatjuk azt is, hogy azok közül, a k i k a g y e r e k ü k e t taníttatni szeretnék, j ó n é h á n y n a k m i n d e g y a hangszer fajtája. S ez a j ó n é h á n y számban és a r á n y b a n sem k e v é s (a m i n t á b a n 13 százalék, de a hangszert taníttatok közül 24 százalék). Tükrözi a vágyat is, amely abban foglalható össze: elsősorban m a g á n a k a zenének a lehetőségéhez k a p csolódik, de csak azért, m e r t olyan életmód alakult ki a falusi ember szá m á r a is, hogy a zenélés emberi szükségletéhez az emberi feltételek is m e g értek, i t t valóban a „fölösleg" az, amely a „muzsiká"-t elősegít : a fölösleg, amely a megváltozott munkalehetőségekből ehhez az erőt oiztosítja; a megváltozott igényekből, amely ehhez az időt biztosítja; és a megváltozott anyagi helyzetből, amely ehhez az a n y a g i a k a t adja; a k á r úgy, hogy ez időben nem kell a m i n d e n n a p i h o z keresni, a k á r úgy, hogy a hangszerre fordítható pénzt n e m a legelemibb szükségletek beszerzésére kell fordítani. EmögÖtt természetesen él és h a t az a z életmódbeli emelkedés, amely a viselkedésben, m a g a t a r t á s b a n , é r t é k e k b e n u t á n z a n d ó réteg vagy osztály szokásainak átvételét teszi lehetővé, és az eltűnő különbségek ilyen módon való demonstrálását is. A zene szeretete mellett ez is szerepet játszik. A zenei aktivitás ilyen módon n e m csupán a hallgatás és az átélés lehetőségét adja, h a n e m azt a tudatot, hogy valaminek a létrehozásában közreműködik, hogy a zene megszólaltatása tőle is függ. A muzsikálás — legyen az éneklés spontán módon, vagy a tudatosan megszólaltatott zene — a művészet megformálásában cselekvően résztvevő ember öntudatát adja, egyfajta emberi aktivitás t á r s a d a l m i tudatát.
Aeneui
Jloutonifit:
MY3WKA B n O B C E ^ H E B H O M
CEJI
XíaHHbiH onepK HBjiaeTca nacTbio Kamm^aTCKoií jiHcceprauHH aBTopa. IlyőJiHKaiiHH o i m p a e T c a Ha 4>aKTH4ecKHe MaTepnajibi coöpaHHbie B Tpex jxtpeBHax paiíoHa /Jbenjibeiii.
B npHBezieHHOM MaTepHajie AaeTCH cpaBHeHHe HHTCHCHBHOCTH (MaKCHMajibHoe Hcnojib30BaHHe, nacTHHHoe ncnojib30BaHHe H nojiHoe oTpHitaHHe aaHHoro BH,aa My3biKH) ynoTpeőJiaeMOCTH pa3JiHHHbix BHAOB My3biKH HMeKHIIHXCH B üOBCe/lHeBHOH 5KH3HH (uepKOBHafl, flOMaiIIHflH H MV3bIKa CBH3aHHafl
c TpyflOM). B aajibHeiímeM H3JIO5KCHHH paccMaTpHBacrca Bonpoc, KaKHM o ö pa30M cioianbiBaioTCH oTHOiüeHHH onpouieHHbix K My3biKe (nyTeM CTHXHHHoro neHHfl, ynacTHe B p a ő o r e xopOB, Hrpa Ha My3bncajibHbix HHCTpyMeHTax H T. jx.). ABTOP aHajiH3yeT obaKTHHecKHH MaTepnaji c TOHKH 3peHH« Hrpbi H cyőbeKTHBHOro OTHomeHHH onpouieHHbix K My3biKe (Ha KaKHX My3biKaJibHbix HHCTpyMeHTax OHH nrpaiOT, icaicne acejiaHHfl xapaKTepHbi juin HHX B CBA3H C MV3bIKOH, KaKHe My3bIKajIbHbie HHCTpyMeHTbl JlpenjlOHHTaiOT pOflHTCHH B oTHouieHHH y n e o b i ) . ABTOP o ö p a m a e T BHHMaHHe H Ha TO B KaKOM acneKie TpeTHpywTca H3JiaraeMbie (J)aKTbi B OTAejibHbix aeMorpa^HHecKHX H COUHOJIOTHMecKHX r p y n n a x .
Ágnes
Losonczi:
THE MUSIC A N DT H ERURAL EVERY-DAY
LIFE
T h e s t u d y is o n e p a r t of t h e a u t h o r s dissertation. T h e study releies on a n investigation carried out on t h r e e willages of t h e district Gyöngyös. ft compares t h e degree of intensity ( m a x i m u m utalization, partial utalization, total negation) w i t h which music is used in different situations (in church, at h o m e . a.t work). T h e study analyzes h o w t h e m e m b e r s of the sample contact music (spontaneous siging, participating in choir, playing i n s t r u m e n t etc). It investigates w h a t i n s t r u m e n t s t h e m e m b e r s of the sample play, w h a t i n s t r u m e n t s they would like t o play, and w h a t instr u m e n s they teach their children to play. T h e a u t h o r describes also t h e differentiation of t h e factors considered a m o n g v a r i o u s demographical and sociological groups.
M i n d e r r e azért szükséges r á m u t a t n i , m e r t pusztán a zene megszóla lásának kerete ö n m a g á b a n n e m jellemzi a zenét egészében, h a n e m figye lembe kell vennünk a z t is, hogy hogyan válik az e m b e r ennek részesévé éppen a zene aktív, sajátos kifejezésén és gyakorlásán keresztül. 18
i'.i
