Fadd Örökségvédelmi Hatástanulmány Véleményeztetési dokumentáció

Fadd Örökségvédelmi Hatástanulmány

Véleményeztetési dokumentáció

Készítette a Pécsépterv Stúdió Kft., 7621 Pécs, Rákóczi út 1. 2016 márciusában.

2


3

Aláíró lap Fadd örökségvédelmi hatástanulmányához

vezető településtervező:

Csaba Gyula építőmérnök, vezető településtervező TT1, É1 02-0034

építész szaktervező:

dr. Csaba Ders építészmérnök, településmérnök TT, É 02-0637

régész szakértő:

dr. K. Németh András régészeti szakértő sz.ny.sz. 15-022

tervező munkatárs:

Kiszely Szabolcs településmérnök


4

Tartalomjegyzék Bevezetés..............................................................................................................................5 1

2

3

Régészeti szakterületi munkarész................................................................................7 1.1

Jogszabályi háttér ................................................................................................... 8

1.2

Fogalmi meghatározások ........................................................................................ 9

1.3

Vizsgálat ................................................................................................................13

1.4

Változtatási szándékok...........................................................................................23

1.5

Hatáselemzés ........................................................................................................24

1.6

Összefoglalás.........................................................................................................27

Műemléki szakterületi munkarész ..............................................................................29 2.1

Vizsgálat ................................................................................................................30

2.2

2.2 Változtatási szándékok .....................................................................................38

2.3

Hatáselemzés ........................................................................................................38

2.4

Összefoglalás.........................................................................................................38

Mellékletek ...................................................................................................................39


5

BEVEZETÉS


6

A 2002-ben készült egységes településrendezési tervhez készült az akkori előírások szerint örökségvédelmi hatástanulmány régészeti és építészeti örökségre vonatkozó munkarésszel. Jelen hatástanulmány a ma érvényes előírásoknak megfelelően annak aktualizálását tartalmazza.


7

1 RÉGÉSZETI SZAKTERÜLETI SZAKTERÜLETI MUNKARÉSZ


8

1.1 JOGSZABÁLYI HÁTTÉR Az örökségvédelmi hatástanulmány a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) kormányrendeletnek és a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 39/2015. (III. 11.) Korm. rendeletnek megfelelően a településfejlesztési koncepcióhoz készül. A hatástanulmány szerkezetét és tartalmát a 2001. évi LXIV. törvény 85/A. § (1) és a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 68. § (2) bekezdése, illetve utóbbi 12. sz. melléklete határozza meg. Jelen munkát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. alapján, szerzői jogi védelem illeti meg. A közölt adatok szerződéstől eltérő célra való felhasználása, régészeti lelőhelyre vonatkozó adatok nyilvánosságra hozása vagy továbbadása csak a szerző engedélyével, a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 13/2015. (III. 11.) MvM. rendelet, valamint a muzeális intézményekben folytatható kutatásról szóló47/2001. (III. 27.) Korm. rendelet szabályai szerint történhet. A vizsgálatnál figyelembe vett, a kulturális örökség régészeti vonatkozásait érintő speciális törvények és rendeletek: • • • • • •

• • • • • • • • • • • • • •

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről – amely a földvárak és halmok (temetkezési helyek) védelméről rendelkezik (23. §), 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről, 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről, 2001. évi LXIV. törvény a Kulturális örökség védelméről (a továbbiakban: Kötv.), 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól – az I. fokú örökségvédelmi hatóság hatósági eljárásait ez alapján végzi, 2012. évi II. törv. a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartó rendszerről – különösen az alábbi szabálysértésnek minősülő cselekmények: lopás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, szándékos rongálás ötvenezer forintot meg nem haladó értékre – 177. § (3) bekezdése szerinti minősített esetei, 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről – különösen az alábbi bűncselekmények: műemlék, vagy védett kulturális javak megrongálása – 357. §, védett kulturális javakkal visszaélés – 358. §, lopás – 370. § (3) bekezdés bb) pontja, rongálás – 371. § (3) bekezdés ba) pontja és (4) bekezdés b) pontja, jogtalan elsajátítás – 378. § (2) bekezdése, orgazdaság – (3) bekezdés b) pontja szerinti minősített esetei, 2014. évi CVI. törvény a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról, 149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Európa Tanács tagállamai között 1992. január 16-án kelt, Vallettában aláírt, a régészeti örökség védelméről szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről, 47/2001. (III. 27.) Korm. rendelet a muzeális intézményekben folytatható kutatásról, 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról, 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet, 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet, 13/2015. (III. 11.) MvM rendelet.


9

1.2 FOGALMI MEGHATÁROZÁSOK A régészeti elemek vizsgálatát a kulturális örökség védelméről hozott 2001. évi LXIV. törvényben (a továbbiakban: Kötv.) meghatározott – és így a hatástanulmányban alkalmazott – alábbi fogalmi meghatározások alapján végeztük el. Fenntartható használat (Kötv. 7. § 4.): a védett kulturális örökség olyan módon történő használata – ideértve a kármegelőző és kárcsökkentő tevékenységeket is –, amely nem haladja meg a szakmailag indokolt mértéket és nem vezet az örökség elemeinek állapotromlásához, így biztosított fennmaradásuk a jelen és jövő nemzedékek számára. Előzetes régészeti dokumentáció (Kötv. 7. § 3): valamely terület régészeti érintettségének tisztázására, a régészeti örökség elemeire vonatkozó ismeretek (különösen a lelőhely jellegének, korának, kiterjedésének és intenzitásának) megszerzésére és pontosítására szolgáló, valamint az ebből következően elvégzendő régészeti feladatellátás formájának, időés költségvonzatainak meghatározásához hozzájáruló, az ismert adatok és források feldolgozásával, a lelőhely állapotában maradandó változással nem járó műszeres lelőhely-, illetve leletfelderítés, terepbejárás és próbafeltárás alkalmazásával készült dokumentum. Gyűjtemény (Kötv. 7. § 6.): a gyűjtői tevékenység eredményeként létrejött, ritkaságából vagy jellegéből adódóan különös jelentőséggel bíró javak összessége, amelynek egységességében megnyilvánuló kulturális értéke meghaladja egyes darabjainak együttes értékét. Kulturális örökség elemei (Kötv. 7. § 11.): a régészeti örökség, műemléki értékek, valamint a kulturális javak. Nagyberuházás (Kötv. 7. § 20.): az alábbi, földmunkával járó beruházás: • • • • •

a) a bruttó 500 millió forintos értékhatárt meghaladó teljes bekerülési költségű beruházás, b) a Kormány által rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított beruházás, c) a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. által kezelt beruházás, d) a védmű, töltés, és a 2500 hektár alapterületet meghaladó árapasztó tározó építés vagy e) azon közérdekű célú beruházás, amelynek megvalósítása érdekében a kisajátításról szóló törvény szerint kisajátítást végeztek.

Nyilvántartott régészeti lelőhely (Kötv. 7. § 23.): a közhiteles nyilvántartásba vett, e törvény alapján általános védelem alatt álló régészeti lelőhely. Megelőző feltárás (Kötv. 7. § 13.): írásbeli szerződés alapján, tudományos módszerrel végzett régészeti feladatellátás (régészeti megfigyelés, próbafeltárás, teljes felületű feltárás), amely a földmunkával járó fejlesztések, beruházások által érintett, nyilvántartott régészeti lelőhelyek feltárására irányul, kivéve a nagyberuházást. Mentő feltárás (Kötv. 7. § 14.): régészeti emlék vagy lelet régészeti feltáráson kívüli, váratlan előkerülése során alkalmazandó, a közvetlenül érintett elemek szakszerű megmentésére irányuló azonnali beavatkozás. Régészeti emlék (Kötv. 7. § 28.): a régészeti örökség ingatlan eleme.


10

Régészeti érdekű terület (Kötv. 7. § 29.): valamennyi terület, természetes vagy mesterséges üreg és a vízmedrek azon része, amelyen, illetve amelyben régészeti lelőhely előkerülése várható vagy feltételezhető. Régészeti feltárás (Kötv. 7. § 30.): tudományos módszerrel végzett tevékenység (régészeti megfigyelés, terepbejárás, próbafeltárás, megelőző feltárás, mentő feltárás, tervásatás, műszeres lelet- és lelőhely-felderítés, beleértve a fémkereső műszer használatát), amelynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása. Régészeti lelet (Kötv. 7. § 33.): a régészeti örökség érzékelt, felfedezett, feltárt – jellegénél fogva – ingó eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyéről, összefüggéseiből, állapotából elmozdult, elmozdították-e vagy sem. Nem minősülnek régészeti leletnek azon kulturális javak, amelyek 1711 előtt keletkeztek és bizonyítottan műgyűjteményben maradtak fenn. Régészeti lelőhely (Kötv. 7. § 35.): az a földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen a régészeti örökség elemei történeti összefüggéseikben találhatók, és amelyet a Hivatal nyilvántartásba vett. Régészeti megfigyelés (Kötv. 7. § 36.): a földmunkával járó fejlesztések, beruházások régész által a helyszínen történő folyamatos figyelemmel kísérése és annak dokumentálása. Régészeti örökség (Kötv. 7. § 37.): az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett érzékelhető nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. Régészeti védőövezet (Kötv. 7. § 38.): a védetté nyilvánított régészeti lelőhely környezete, amely biztosítja annak fenntarthatóságát, megközelíthetőségét, tájképi védelmét. Teljes felületű feltárás (Kötv. 7. § 40.): nyilvántartott régészeti lelőhelyen a régészeti örökség elemeinek a földmunkával érintett terület teljes egészén történő feltárása. Terepbejárás (Kötv. 7. § 41.): minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyűjtés és kiértékelő dokumentálás, amely a régészeti örökség nem ismert elemének felfedezésére vagy a régészeti lelőhely állapotának ellenőrzésére, illetve azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyűjtésével vagy sem. Tervásatás (Kötv. 7. § 42.): tudományos célból végzett, tudományos szempontok alapján előre tervezett régészeti feltárás. Védetté nyilvánított régészeti lelőhely (Kötv. 7. § 45.): miniszteri döntéssel, határozattal vagy e törvény alapján miniszteri rendelettel védetté nyilvánított kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű, nyilvántartott régészeti lelőhely. Védett örökségi elem (Kötv. 7. § 46.): az e törvény erejénél fogva védelem alatt álló, illetve miniszteri rendelettel vagy hatósági eljárás során védetté nyilvánított kulturális örökségi elem. Kötv. 7/A. §: A régészeti örökség védelme kiterjed a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére, nyilvántartására. Kötv. 8. § (1): A föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon.


11

A Kötv. 9. §-a kimondja, hogy a régészeti lelőhelyeket – a fenntartható használat elvének figyelembevételével – csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hogy azok állománya számottevően ne csökkenjen, illetve eredeti összefüggéseik jelentősen ne károsodjanak. A régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni, ennek érdekében régészeti lelőhelyek védelmére irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző, szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük a Kötv. 10. §-a alapján. Általános védelem (Kötv. 11. §): a régészeti lelőhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. A nyilvántartott régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása (Kötv. 12–16. §): az ország és annak régiói kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani (12. §). A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti (13. § 1.). A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket kiemelten vagy fokozottan védett régészeti lelőhely kategóriába kell sorolni (13. § 3.). A Kötv. 19.§ (1) bekezdése alapján a földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal, beleértve az ásványi vagyon kitermelését is a nyilvántartott régészeti lelőhelyeket jogszabályban meghatározott esetekben és módon el kell kerülni. A régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 39/2015. (III. 11.) szóló Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 4. § (3) bekezdése szerint a földmunkával járó beruházással el kell kerülni • • •

a) a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyet, b) a nyilvántartott tájképi jelentőségű régészeti lelőhelyet és c) az eredeti összefüggéseiben megmaradt, helyben és fizikai állapotromlás nélkül megőrzendő régészeti emléket.

Ez alól kizárólag az örökségvédelmi hatóság döntése alapján, a belterületen tervezett földmunkával járó beruházások, illetve a természetvédelmi vagy örökségvédelmi célú beruházások képezhetnek kivételt (Korm. r. 64. §). A Kötv. 19. §-a alapján a régészeti örökség elemei eredeti helyzetükből csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el. A régészeti feltárások költségeit – a jogszabályban meghatározott kivételekkel – annak kell fedeznie, akinek érdekében az elvégzendő földmunka vagy a nyilvántartott régészeti lelőhely bolygatása szükségessé vált. A régészeti feladatellátás hatósági ár alapján végezhető. A hatósági ár mértékét a Korm. r. 5. sz. melléklete határozza meg. A Kötv. 82. §-a szerint örökségvédelmi bírsággal kell sújtani azt a természetes vagy jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, aki • • • •

jogszabályban engedélyhez kötött tevékenységet védelem alatt álló kulturális örökségi elemen engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzi, a védelem alatt álló kulturális örökség elemeit jogellenesen megsemmisíti vagy megrongálja, valamint a védett kulturális örökségi elemet kötelezettségének elmulasztásával veszélyezteti, régészeti feltárást feltárási jogosultság nélkül végez.


12

Bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. A bírságot a hatóság szabja ki. A bírság mértéke nyilvántartott régészeti lelőhely esetén az örökségvédelmi bírságról szóló 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet alapján 10 ezertől 250 millió forintig terjedhet.


13

1.3 VIZSGÁLAT Történeti leírás, régészeti örökség felmérése Fadd és környéke geomorfológiailag az Alföld nagytájához tartozik, mégis két, egymástól nagyban eltérő formákkal jellemezhető területből áll: a községtől északnyugati irányban elterülő részei a Dél-Mezőföld, míg a községtől délre, keletre, északkeletre fekvő területei a Solt-bajai-síkság középtájához tartoznak. A Mezőföld déli részéhez tartozó, magasabban fekvő (95-109 méter) vidék felszínének főként a szél által létrehozott, jellegzetes északnyugat-délkeleti irányú mikromorfológiai formái a természetes növényzet kiirtása révén elsősorban a szél miatt, valamint az intenzív mezőgazdasági műveléssel pusztulnak, szintkülönbségeik csökkennek. A térszínformák pusztulásával, ami elsősorban a régészeti lelőhelyeket is rejtő maradékgerincek gyors kopását jelenti, fokozott a leletek pusztulása is. A Solt-bajai-síksághoz tartozó, előző határrésznél alacsonyabban fekvő (88-92 méter) terület a valamikori ártér, a Duna szabályzása előtt az év nagy részében igazi mocsári világ volt. A felszíni formák és az űrfotók, légi fotók tanúsága szerint a síkságot a mellékágak és medrek kusza hálózata szőtte be, amelyek a természetes és antropogén folyamatok hatására mára részben feltöltődtek. Az eredetileg mezőföldi területből az ősi Duna oldalazó eróziója alakította ki ezt a széles völgysíkot, s véste ki a 6-8 méter magasságú teraszát és a jelenkori, emberi megtelepedésre kiválóan alkalmas magasárterét is, ami már az árvízmentesítés előtt is árvizektől nem veszélyeztetett felszín volt. A folyószabályozás, a vadvizek levezetését célzó csatornázás, az ártéri erdők kiirtása és az ezzel összefüggő intenzív mezőgazdasági művelés, valamint az elemek közül főleg a szél ezen a területen is egyre pusztítja a térszínformákat és velük a régészeti lelőhelyeket is. Ma a felszíni vízfolyás kevés, kis vízhozamú és ingadozó vízjárású. Oka a terület csapadékmennyiségével és a kis magasságkülönbségekkel magyarázható. A patakok faddi szakaszai természetes voltukat elvesztették kotrások, szabályozások révén, amely munkálatok a belvíz levezetését szolgálták. A felszíni vizek legjelentősebbje a Holt Duna (Faddi-Duna), tulajdonképpen állóvíz, az 1881-1885 között történt, az árvízveszélyes kanyarulat miatt szükségessé vált szabályozásáig hajózott főmeder volt. A Faddi-Duna fogadja be a településtől északkeletre a terület legnagyobb vízfolyásának, a Csámpai-pataknak a vizét. Ez a csatorna több patakot vesz fel: Gerjen irányából a csatornázott Sólymos-eret, északról a félkörívesen haladó Nasica-csatornát és a hozzá csatlakozó Öreg-eret. (Ezekbe esetenként további névtelen belvízlevezető csatornák futnak.) A Nasica a lakott területhez közel éri el a főcsatornát, ami aztán az ún. Vólent-öbölbe torkollik. A településtől délnyugatra, a Tolna és Fadd közötti lapos felesleges csapadékvizeit egy kisebb mesterséges árok szállítja a tolnai Holt-Dunába. A terület vízválasztója azonos a Mezőföld északnyugat-délkelet irányú vízválasztójával és annak keleti felére esik, ezért nincs a jelenben és a múltban sem volt semmi említésre méltó felszíni víz Fadd területének magasabb, Mezőföldhöz tartozó északnyugati részén. A folyamszabályozás előtt a Duna jelentette a legfontosabb természeti-környezeti tényezőt a megtelepedéshez, hiszen az itt kanyarodó folyó magas, árvízmentes partjára épült fel a település; másrészt az alacsonyabban fekvő, időszakosan az emberi megtelepedésre


14

ugyancsak kiválóan alkalmas ártéri területeket a Duna elhagyott meandereinek, hajdani kanyarulatainak vízzel telt sokasága, illetve az azokat levezető ún. fokok hálózták be. A Fadd határára vonatkozó első régészeti jellegű megfigyelés Pesty Frigyes helységnévgyűjtéséhez kapcsolódik, akinek 1864-ben közre adott "kérdőpontjaira" a település múltját is érintő, de főleg a 19. század közepének állapotát lefestő válasz megfogalmazói, Krisztinkovich János jegyző és Beda József bíró a középkori Fadd „Partson dűlőbeli” helyére a felszíni leletek alapján következtettek (2. lelőhely). Hasonlóan kérdőívekkel kezdte a megyebeli régészeti lelőhelyek feltérképezését a múzeumalapító Wosinsky Mór. Ennek a gyűjtőmunkának az eredményeként született meg monográfiája, amelyben a Faddról időközben a szekszárdi múzeumba került szórványos leleteket is közzéteszi. A limes út nyomvonalának pontos leírását olvasva biztosak lehetünk benne, hogy maga Wosinsky is végigjárta az út vonalát, s így a Faddtól nyugatra lévő római út feltérképezését, kövezésének megfigyelését saját maga végezte. A Fadd múltját okleveles forrásokra és saját kutatásaira támaszkodva 1904-ben röviden megíró Sebestyén Károly római katolikus káplán szintén utal a középkori mezőváros területén található régészeti leletekre. A település történetének legrészletesebb, tudományos igényességgel megírt összefoglalása Fadd hajdani egyik birtokosa, Bartal Aurél nevéhez fűződik, aki több éves kutatómunkájának eredményeit 1941-ben adta ki. A középkori és újkori Fadd írott források alapján való teljes körű bemutatásában régészeti jellegű megállapítást is találunk: a "Partson dűlőben" talált "alapfalmaradványok, házieszköztörmelék" alapján ő is ide helyezi a régi Fadd mezővárost. Fadd területén a rendszeresnek tekinthető régészeti jellegű kutatást az 1950-es évek szövetkezetesítéséhez kapcsolható nagy építkezések indítják el. A kialakuló téesz központi majorságának (Győzelem részleg, azaz a Főmajor) létrehozásakor kerülnek be először nagyobb számban leletek a szekszárdi múzeumba, kezdetben a munkások beszolgáltatásai, majd a szakemberek helyszínelései, leletmentései révén. Így 1959-ben és 1960-ban Mészáros Gyula, 1961-ben Salamon Ágnes, majd B. Vágó Eszter, illetve Bóna István, később, 1974-ben és 1975-ben Mészáros Gyula, Rosner Gyula és Gaál Attila végzett itt mentő feltárást (2. lelőhely). Később a község belterületéről is érkeznek bejelentések leletekről, aminek eredménye a Radnóti Miklós utca 21-23. alatt (3. lelőhely) 1974-ben Gaál Attila, 1975-ben Gaál Attila és Topál Judit mentő feltárása, illetve Rosner Gyula helyszínelése a Rákóczi Ferenc utca 79. számú háznál (57. lelőhely) 1982-ben. A következő mentő feltárást, ami a gázvezeték 1997ben történt fektetésének régészeti ellenőrzéséhez kapcsolódik, a földmunkák ellenőrzését végző Ódor János Gábor vezette a Rákóczi Ferenc utca 2. szám előtt (1. lelőhely). Területünkön az első tervásatást Ódor János Gábor vezette 1998 és 2005 között a településtől északnyugatra lévő, Jegeshegy nevű dombon (4. lelőhely). 2007-ben Herbály Róbert a 6. számú főút rehabilitációjához kapcsolódóan a tengelici elágazás környékén (53. lelőhely), 2008-ban pedig Halász Ágoston az M6 autópálya építése előtt a Cseh-tanya I. nevű lelőhelyen (50. lelőhely) végzett megelőző feltárást.


15

Egy tudományos program keretében 2014-ben Czajlik Zoltán és Czövek Attila végzett régészeti célú geofizikai vizsgálatot és mentő feltárást a Bodzás-dűlő 3. lelőhelyen (30. lelőhely). Földmunkával járó beruházások kivitelezés közbeni régészeti megfigyelése több alkalommal folyt a településen. 1997-ben a már említett gázvezeték fektetését ellenőrizte Ódor János Gábor (1. lelőhely). 2006 és 2007 folyamán Szabó Géza végzett régészeti megfigyelést és próbakutatást a 6. számú főút rehabilitációs munkálatai során (53. lelőhely). 2012-ben, 2013ban és 2014-ben Czövek Attila kísérte figyelemmel a valamikori Győzelem TSz Főmajor területén (2. lelőhely) folyó siló, magtár, fedett tároló és közmű építését. Szintén ő ellenőrizte 2014-ben a Dombori egészséges ivóvízzel való ellátását célzó vezetékfektetés földmunkálatait (1. lelőhely). Az első szisztematikus terepbejárás, vagyis az új lelőhelyek felkutatását célzó topográfiai munka Fadd területén 1988-1989-ben folyt Szabó Géza vezetésével. A limes nyomvonalának feltérképezése során pedig Visy Zsolt járt többször terepet a község északnyugati, illetve nyugati határában az 1980-1990-es években. Fadd régészeti topográfiáját leíró szakdolgozatához 1994 és 2000 között Czövek Attila végzett a falu északi részén szisztematikus terepbejárást, amit később kiterjesztett a várszegi és a dombori határrészekre is. 2001-ben Gaál Attila vezetésével folyt terepbejárás az M6 autópálya nyomvonalán a falu határának északnyugati szélénél. A római limes világörökségi helyszínné való nyilvánításához 2009-ben Szabó Máté, Lóki Róbert és Czövek Attila, majd 2010-ben Varga Gábor végzett terepbejárást, illetve helyszínelést végig a limes mentén. A község 67 km2 nagyságú területéről a nagyfokú kutatottság eredményeként jelenleg 61 régészeti lelőhelyet ismerünk, amelyek nagy része viszont a vízrajzi, geomorfológiai adottságok miatt alig 30 km2-nyi, a megtelepedésre alkalmasabb területen található. Az így rendelkezésre álló régészeti információk segítségével vázolhatjuk a település történetét. A 61 lelőhelyből összesen kilenc meghatározhatatlan korú őskori telepről van tudomásunk. Ezek a mélyebb, hajdan vízjárta terület keskeny mederpartjainak gerincén kerültek általában elő. A területünkről nem ismerünk olyan leletet, amely biztonsággal köthető lenne az újkőkor időszakához. Így a legkorábbi, biztosan azonosítható régészeti kultúra, ami megjelenik Fadd határában, a Lengyel-kultúra késői, már a korai rézkorhoz tartozó fázisa (Kr.e. 4500 körül) egyetlen lelőhellyel (7. lelőhely). A gyűjtött leletek tanúsága szerint valójában a fiatalabb rézkorban (Kr.e. 4 évezred közepén) kezdődik meg a vidék benépesülése a két azonosíthatatlan kultúrájú, de minden bizonnyal rézkori kisebb méretű telep (36., 47. lelőhely) mellett a késő rézkori, mintegy 5500 éves Baden-kultúra öt nagyobb, elsősorban az árvízmentes magasabb részen létrejövő településére (2., 7., 14., 29., 47. lelőhely) gondolva. A már lényegesen több (16 db) bronzkori lelőhely közül a korszak legkorábbi időszakához köthető kisebb telepek is mind a magasparton jöttek létre, esetenként a vízparttól távolabb is. A korai bronzkort a még sok szállal a rézkorhoz is kapcsolódó 5000 éves Vučedol-kultúra ártértől távolabbi, igen kisméretű, de nagyon gazdag anyagú lelőhelye (29. lelőhely) képviseli. Másrészt a Somogyvár-Vinkovci-kultúra, amelynek a valószínűleg temetkezésből származó edényleletén túl (2. lelőhely) jelentősebb lelőhelye szintén az előbb említett helyen (29. lelőhely) van.


16

A középső bronzkor kezdeti időszakában (Kr.e. 1900 körül) a Kisapostag-kultúra több, kizárólag a magaspart víz közeli helyein megtelepedett népességével számolhatunk. Építkezés során előkerült egyetlen sírját (2. lelőhely.) leszámítva kisebb-nagyobb telepeit (2., 7., 12., 14. lelőhely) sikerült megfigyelni a vizsgált területen. Az építkezések révén több, a középső bronzkor későbbi szakaszába tartozó, a Kr. e. 16. században kiteljesedő Vatya-kultúrához sorolható edény is került be a szekszárdi múzeumba (2. lelőhely), valamint egy depólelet (8. lelőhely), amely szintén a középső bronzkor 2. fázisához köthető. A késő bronzkori átalakulást előidéző Koszideri időszak tipikus leleteit is megtaláljuk területünkön a valószínűleg ugyancsak depóként földbe került tárgyak révén (2. lelőhely). A mintegy 3300 évvel ezelőtt kezdődő késő bronzkort nagyobb számú (8 db), pontosabban nem behatárolható korú lelőhelyek ( 6., 11., 15., 19. lelőhely) és a biztosan a halomsíros kultúrához sorolható két kisebb lelőhely (7., 14. lelőhely), valamint az urnamezős kultúra négy nagyobb telepe (2., 7., 12., 18. lelőhely) és temetője (2. lelőhely) révén a telepek számának jelentős növekedése jellemzi. A korszak embere szintén a vízhez közeli magaspartot részesítette előnyben a megtelepedéshez. Kora vaskori, Kr. e. 8-7. századi preszkíta temetőre (4. lelőhely) enged következtetni néhány általunk gyűjtött lelet, de ebbe a korba sorolható telepet nem sikerült találnunk. A magasparton szinte teljes hosszában megfigyelhető nagy számú (9 db) kelta korú telep (2., 6., 7., 12., 14., 15., 16., 18., 19. lelőhely) és a három, a hajdani vízparttól kissé távolabbi magaslatokon található hasonló korú temető (4., 20., 30. lelőhely) arról árulkodik, hogy elsőként leginkább a kelták azok, akik a területet a Kr. e. 4. század végén birtokba véve hosszabb időn keresztül folyamatosan népesítik be, s továbbélésük a Kr. u. 1. század végéig, vagyis még a római időszakban is kimutatható. A település határában legnagyobb számban talált (26 db) római kori lelőhelyek egy része az ugyancsak a magasparton fekvő főleg 2-4. századi telepeket (1., 2., 6., 7., 12., 14., 16., 19., 23., 52. lelőhely) és az azok közelében lévő 4. századi temetkezéseket (2., 9., 49. lelőhely), másrészt viszont az itt futó 3-4. századi limes-utat (19., 22., 27., 52. lelőhely) és a hozzá kapcsolódó őrtoronyfüzért (17., 24., 28. lelőhely) jelentik. A népvándorlás korának korábbi időszakát biztosra vehetően csupán egy 6. századi temető képviseli (3. lelőhely). Viszont az avarságnak már több kisebb telepét sikerült megfigyelni mind a magasparton (2., 7., 16. lelőhely) mind pedig az ártéri rész laposabb hátjain (40., 45., 46., 59. lelőhely), valamint temetkezéséről is tudunk (2. lelőhely). A feltárt kőtűzhelyes ház (2. lelőhely), a leletmentésből, illetve szórványként előkerült gúlacsüngős fülbevalók (2. lelőhely), valamint a gyűjtött anyag alapján az avarságnak főként a 7. századtól való megtelepedésével számolhatunk a területen. A három 10-11. századi köznépi jellegű temetőt (4., 13., 21. lelőhely) a magasparttól távolabb lévő dombvonulaton találjuk. A felszíni leletek alapján megfigyelt 13 darab Árpád-kori telep szintén az árvízmentes part szélén foglalt el viszonylag kisebb területeket. Erről a korszakról viszont már írott forrásokkal is rendelkezünk, ugyanis Fadd – többszörösen is kérdőjeles – első említését az eredetiben 1002 előtt kiadott veszprémvölgyi alapítólevél 1109-es átírásában találjuk meg Patadi formában, amely Melegdi szőlőjét adományozza az apácáknak. Melich


17

János Patadi=Fotudi=Fadd azonosítását azonban Mikos József és Pais Dezső is elutasítja. A kétségtelenül Faddra vonatkozó első hiteles említést az 1055-ös tihanyi alapítólevélben Fotudi alakban találjuk. A tizenharmadik adományozott birtokként teljes határleírásával szereplő Fotudi=Fadd azonosításhoz nem férhet kétség. 1193-ban III. Béla erősíti meg a fehérvári kereszteseket, ahol is a birtokok között szerepel a szintén településünkkel azonosítható Foda. Majd II. Andrásnak a tihanyi apátság javainak összeírását tartalmazó, 1211-ben kelt oklevelében bukkan fel újra Fadd neve Fatodi alakban. Az oklevél részletesen leírja a település határát, sőt név szerint közli az apátság faddi szolganépét is. A bőséges forrásanyag és részletes határleírás ellenére sem tudjuk a talált Árpád-kori lelőhelyeket nagy biztonsággal megfeleltetni az oklevelekben említett Faddal. Kézenfekvő lenne a legnagyobb, legtöbb anyagot szolgáltató lelőhely (14. lelőhely) azonosítása az írott forrásokban lévő településsel, vagy felmerülhet az is, hogy a mai Fadd belterületén lenne az Árpád-kori falu. Mégis a magunk részéről inkább azt tartjuk, hogy a mai település északi szélén lévő Főmajor területén kellene keresni a 11-13. századi falut, bár a beépítettség miatt alig kutatható magasparti részen (2. lelőhely) csak néhány Árpád-korinak tűnő apró kerámiatöredék került elő, de az itt gyűjtött 1113. századi sarkantyú, illetve a limoges-i kereszttöredék révén joggal gondolhatunk erre. Ezt támasztja alá az is, hogy a későbbi Fadd mezőváros is itt terült el. A középkor későbbi századainak települését (településeit), temetőjét egyrészt a mai község keleti szélén, a magasparton találjuk (1. lelőhely), másrészt a már említett Főmajor melletti területen (2. lelőhely). A 14., főként a 15. századtól nagyon megszaporodik a Faddra vonatkozó oklevelek száma. Az elsősorban a birtokosok, valamint a tolnaváriak és faddiak közti viszálykodásról, határperekről beszámoló források értékes adatokat szolgáltatnak a település határának a feltérképezéséhez. Ezen dokumentumok közül ki kell emelnünk Nagymihályi Albert perjel által 1419-ben kiadott kiváltságlevelet, amely a perjelség faddi birtokán élőknek adott "szabadságokkal" a települést mezőváros jellegű jogokkal ruházza fel. Oppidumként legközelebb majd 1475-ben illetve 1479-ben nevezik ismét településünket. 1419 után figyelhetjük meg azt, hogy a szóban forgó, kiváltságokkal rendelkező Faddot élesebben elhatárolják a vele szomszédos, sőt csaknem vele összenőtt másik két településtől: Alfaddtól (Alsófadd) és Pabortól (Pobor, Alsópabor, Felsőpabor). Ezen településeket részben okleveles adatok, de főleg a terepi megfigyelések során szerzett információ segítségével azonosíthatjuk. A 15. század második felében a forrásokban is nyomon követhető gyors fejlődésnek indult Fadd mezővárost a mai településtől valamivel északabbra, a korábban Parcsonynak nevezett magasparti részen, a mai Főmajor beépített területén és a keleti szomszédságában lévő 2. lelőhelyen kereshetjük. Ettől délre, a mai Fadd központjától északkeletre, a Rákóczi utca kezdeténél, az Öregfok partján találjuk Alfaddot, ahol (a Rákóczi utca 1. környékén) a török előtti időkre visszamenő templom állott 1864-ig a hozzá tartozó temetővel (1. lelőhely). Még délebbre haladva a magasparton, az Öreg, illetve az Alvég utcákban pedig a gázvezeték fektetése során előkerült leleteket (1. lelőhely) a Pabor nevű falu maradványaival azonosíthatjuk. Településeink hódoltság kori továbbéléséről, sőt egyenesen virágzásáról vallanak a török kincstári defterek, amelyek szerint Fadd három – a közelebbről meg nem nevezett első, talán maga a faddi, a Tatár és a Tarczali vagy Tarczini – "városrészében" 1545ben 49, 1557-ben 112, 1572-1573-ban pedig 190 ház adózó nép volt. Ennek a 16. századi virágzásnak tárgyi bizonyítékaként értelmezhetjük a 2. lelőhely délkeleti részéről származó nagy mennyiségű középkori leletet. Egy 1610-es adománylevél azon állítását, mely szerint Fadd "pusztasággá változott", szintén igaznak tarthatjuk, hiszen a szóban forgó lelőhelyen talált kerámiatöredékek és egyéb tárgyak a 16-17. század fordulóját követő időszakból nemigen származhatnak. Ezt támasztja alá az is, hogy a 17. század későbbi időszakából


18

Faddra vonatkozó írott forrás nem ismert. Így Fadd mezőváros pusztulását a tizenöt éves háború idejére tesszük. Régi helyén, a Parcsony-dűlőben nem is épült fel többé a település, helyette a korábbi Alfadd és Pabor települések területén jött létre a 18. században a mai község. A régészeti kutatások, megfigyelések során nagy számú ismeretlen korú csontvázas temető (4 db) és ismeretlen korú csontvázas sír (5 db) került elő, amelyek további kutatást igényelnek. A település határából néhány szórvány leletről is rendelkezünk információval, amelyek újabb adatok előkerülése esetén akár lelőhelyeket is jelölhetnek. (A Fadd határából, közelebbről ismeretlen helyen előkerült, a szekszárdi múzeumban és a szakirodalomban található szórvány tárgyakat itt nem sorolom fel, mivel lelőhelyük ismeretlen lévén nincs a településfejlesztési tervekkel összefüggő vonatkozásuk.) Réti-híd (Fadd 11, azonosító: 23165; archivált régészeti objektum): A településtől északkeletre, a Nasica-csatorna partján, a Csámpai-patak és a Nasica összefolyásánál lévő hídtól (Réti-híd) 150 méterre északra, a hajdani ártér laposabb területén Czövek Attila 1997es terepbejárása során került elő szórványként egy avar kori csüngős övveret áttört, indadíszes felső tagja. „Patyingi-dűlő” (Fadd 6, azonosító: 20423; archivált régészeti objektum): A településtől délkeletre, a Faddi-Duna várszegi oldalán talált római kori aranypénz (solidus) került be a szekszárdi múzeumba 1975-ben. A találó a (gerjeni határhoz tartozó) Patyingi-dűlőt jelölte meg ugyan a pénz lelőhelyeként, de az általa készített részletes helyszínvázlat alapján a lelőhely a Várszegen lévő Vasúti-dűlő lehetett.

Terepbejárás eredményei Jelen hatástanulmányhoz a még viszonylag kevésbé kutatott Vajka-pusztai, várszegi és az északi határrészben történt terepi adatgyűjtés. A terepbejárás során ismételten bizonyítást nyert az a korábbi megfigyelés, hogy mind a Vajka-pusztai, mind a várszegi részen, amelyek hajdan a Duna árterületei voltak, a folyó az áradásai során vastagabb üledékréteggel fedte el az esetleges régészeti lelőhelyeket, így azoknak nincs igazán felszíni nyoma. Az északi területen viszont több új lelőhelyet is azonosítottunk: Alsó-rét (őskori telep): A Fadd-Dunaszentgyörgy közigazgatási határ közelében, az Alsó-rét nevű határrész déli szélén, a Csámpai-patak nyugati partja mentén a valamikori dunai ártér magasabb kiemelkedésén néhány jellegtelen őskori kerámiát gyűjtöttünk. A leletek alapján egy kb. 100 x 50 méteres területen szórványosan jelentkező, pontosabban nem meghatározható korú őskori telep lehetett. Öreg-ér II. (avar kori telep): A község északi határának közelében, a Nasica-csatorna és az Öreg-ér közötti szántóföldön, a valamikori Réti-pusztától (Erzsébet-majortól) északra, az Öregér nyugati partján lévő kisebb kiemelkedésen mintegy 30 x 80 méteres területről szórványosan avar korinak tartható kerámialeletek kerültek elő. Falufeletti-dűlő III. (ismeretlen korú csontvázas temető): A településtől északnyugatra, a Hencsei-út keleti oldalán, a Falufeletti-dűlő I. lelőhely és az út között lévő nagyobb


19

kiemelkedés gerincén több sír kiszántott maradványát rögzítettük. Mivel korhatározó leletanyagot nem sikerült találni, így a temetőt ismeretlen korúnak kell tartanunk. Újtemető (római kori telep): A település délnyugati szélén lévő temető északabbi részében (Újtemető) a sírok közt szórványosan római kori kerámialeleteket találtunk, amelyek egy, a modern temetkezések által megbolygatott római kori telepre utalnak. A hatástanulmány készítéséhez felhasznált szakirodalom: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Ádám László – Marosi Sándor – Szilárd Jenő: A Mezőföld természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák II. Budapest 1959. Bartal Aurél: Fadd Monográfiája. Pécs 1941. Bándi Gábor: A dél-dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete. Pécs 1967. (Dunántúli Dolgozatok 4.) Bándi Gábor – Kovács Tibor: Adatok Dél-Magyarország bronzkorának történetéhez (A Szeremle-csoport). JPMÉ 14-15 (1969-70) 97-111. Bárczi Géza: A Tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest 1951. (Nyelvészeti Tanulmányok 1.) Bóna István: Fadd–Baromfi-telep. RégFüz I. 15 (1962) 46. Bulla Béla: Magyarország természeti földrajza. Budapest 1962. Cserna Anna – Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről. Szekszárd 1986. Czövek Attila: Fadd régészeti topográfiája. Szakdolgozat. Szeged 2000. Czövek Attila: Topográfiai adatok a limes Fadd menti szakaszához. WMMÉ 21 (1999) 133-149. Danis György: A régi Fadd. Fadd 2004. Gaál Attila: Fadd–Radnóti u. 26. RégFüz I. 28 (1975) 55. Gaál Attila – Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában II. SZBBÁMÉ 4-5 (1973-74) 297-339. Gaál Attila – Topál Judit: Fadd–Radnóti u. 21. RégFüz I. 31 (1978) 49. Garam, Éva: Katalog der awarenzeitlichen Goldgegenstande und der Fundstücke aus den Fürstengrabern im Ungarischen National-museum. Budapest 1993. (Catalogi Musei Nationalis Hungarici Seria Archeologica I.) Kőszegi Frigyes: A Dunántúl története a későbronzkorban. Budapest 1988. (BTM Műhely I.) Melich János: Patadi. Akadémiai Értekezések 1904, 504. Mészáros Gyula: Fadd–Győzelem Tsz. RégFüz I. 13 (1960) 6. Mészáros Gyula – Rosner Gyula – Gaál Attila: Fadd-MGTSZ, Győzelem Üzemegység. RégFüz I. 28 (1975) 10. Mikos József: A veszprémvölgyi görög oklevél két helynevéhez. Magyar Nyelv 31 (1935) 116-118. K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai. Pécs 2011. Ódor János Gábor: Honfoglalás- és kora Árpád-kori soros temetők sírleleteinek katasztere Tolna megyében. WMMÉ 21 (1999) 151-173. Pais Dezső: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék. Budapest 1939. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 50.) Sebestyén Károly: A régi Fadd története. Tolnamegyei Közlöny 1904, 12. szám, 154158. Somló Violetta: Fadd földrajza. Szakdolgozat. Pécs 1979. Tolna megye földrajzi nevei. Szerk. Végh József – Ördögh Ferenc – Papp László. Budapest 1981. Visy Zsolt: A Ripa Pannonica Magyarországon. Budapest 2000. Visy Zsolt – Szabó Máté – Priskin Anna – Lóki Róbert: A Danube Limes Program régészeti kutatásai 2008-2011 között. Pécs 2011.


20

• •

B. Vágó Eszter: Fadd-Lenin Tsz, Győzelem részleg. RégFüz I. 15 (1962) 29. Wosinsky Mór: Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig I-II. Tolna vármegye története I. Budapest 1896.

Természet, táj, tájhasználat összefüggések, tájtörténet

–

településhálózat

és

településszerkezeti

A település területén jelentős a mezőgazdasági művelés alá eső területek aránya, az ismert régészeti lelőhelyek a szántott területekre, illetve a belterületre esnek. Fontos szempont, hogy a falu határának a valamikori ártéri részét nagyobb területeken borítja erdő, sokszor az emberi megtelepedés szempontjából mindenkor kiemelten fontos víz menti részeket, amely a lelőhelyfelderítést megnehezíti, illetve lehetetlenné teszi. A belterületre eső 12 lelőhely a település története szempontjából a legjelentősebbek. Fadd külterületéről ismert lelőhelyek mindegyike a község mezőgazdasági művelés alá eső területén került elő, ami betudható annak, hogy a határban meghatározó a szántott területek aránya, ahol pedig a lelőhelyek hagyományos régészeti módszerekkel felderíthetők. A belterületi, arányaiban egyébként jelentős számú lelőhelyek esetében viszont az előkerülésük esetleges, általában földmunkákkal járó beruházásokhoz kapcsolódik. A község területén a Duna játszott meghatározó szerepet az ember mindenkori megtelepedésében. Az őskortól kezdve az állandóan árvízmentes magaspartján, általában közel a folyóhoz jöttek létre a kisebb-nagyobb telepek. Az ókorban a Római birodalom határát jelentő és Pannonia provincia egyik fő közlekedési útvonalának számító hadi út településszervező ereje ellenére sem húzódtak lényegesen távolabb a telepek a Dunától. Valószínűleg ezen út területünkön lévő déli szakaszának korai elpusztulásával magyarázható, hogy a szokásostól eltérően a népvándorláskorban már nem igen játszott szerepet a telepek és a temetők kialakulásában. A honfoglalás során, amit a 10-11. századi temetők is jeleznek, szintén a magaspartot találták őseink vonzónak, így az Árpád-kori telepek, illetve a részben belőlük létrejött, és a középkorban még bizonyos mezővárosi jogokat élvező Fadd, továbbá Alfadd és Pabor települések ugyancsak közvetlenül a Duna-parton, jórészt a mai belterületen helyezkedtek el. Bizton állíthatjuk, hogy a folyó adta gazdálkodási és közlekedési lehetőségek révén maradtak fenn, fejlődtek, sőt virágoztak a tizenöt éves háborúban való pusztulásukig. A Duna valamikori árterületén azonban jóval kevesebb lelőhelyet találunk. Ennek részben oka lehet, hogy nagyobb részeket, sokszor az emberi megtelepedésre esetleg alkalmasabb víz menti szakaszokat erdő borítja, amely a lelőhely-felderítést megnehezíti, esetleg lehetetlenné teszi. Másrész abból is következik ez az eredmény, hogy a Duna az évezredes oldalazó eróziója, illetve az áradásai során a területet többször felülrétegezte, esetlegesen eltakarva a nagyobb és hosszabb emberi megtelepedésre nem is kifejezetten alkalmas mocsaras területen lévő lelőhelyek nyomait.

Védettségek A település közigazgatási határain belül külön jogszabályban fokozottan védett vagy kiemelten védett régészeti lelőhely három darab található (24., 28., 52. lelőhely), amelyekhez régészeti védőövezet is kapcsolódik.


21

A Kötv. általános elvei alapján ex lege védett minden, jelenleg nyilvántartott régészeti lelőhely (a jelenlegi lelőhely-összevonások révén 53 db lelőhely), a további ismert, de még nem nyilvántartott régészeti lelőhelyek (nyolc db lelőhely) esetében a bejelentést követően a központi közhiteles örökségvédelmi nyilvántartásba való bejegyzéssel, külön jogi aktus nélkül, az általános védettséget az újonnan előkerült régészeti lelőhelyek is megkapják.

Örökségi értékek elemzése Jelenleg az alábbi korú és jellegű lelőhelyekről van ismeretünk: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

őskori telep (9 db) rézkori telep (8 db) bronzkori telep (5 db) kora bronzkori telep (3 db) középső bronzkori telep középső bronzkori temető késő bronzkori telep (7 db) késő bronzkori temető (1 db) bronzkori depó (2 db) kora vaskori temető (1 db) kelta kori telep (9 db) kelta kori temető (3 db) római kori telep (13 db) római kori temető (3 db) római kori sír (2 db) római kori út (1 út 3 szakasza) római kori őrtorony (3 db) késő római kori telep (1 db) késő római kori temető (3 db) népvándorláskori (4-5. századi) telep (1 db) népvándorláskori (6. századi) temető (1 db) avar kori telep (8 db) avar kori temető (1 db) 10-11. századi temető (3 db) Árpád-kori telep (11 db) középkori település, templom (2 db) középkori település, templom, temető (1 db) újkori település (2 db) ismeretlen korú telep (1 db) ismeretlen korú csontvázas temető (4 db) ismeretlen korú csontvázas sír (5 db) ismeretlen korú halomsíros temető (1 db)

A régészeti lelőhelyek jellegéből adódóan a pontos lokalizáció, még inkább a pontos kiterjedés általában nem határozható meg pusztán a felszíni jelenségek alapján. Az adattári és szakirodalmi adatok, valamint az elvégzett helyszíni beazonosítások alapján az azonosított lelőhelyekkel érintett területek, a hozzájuk tartozó helyrajzi számokkal részletesen a 2. sz. mellékletben találhatók. Régészeti érdekű területek azokat a területek, ahol a földrajzi adottságok és az adatgyűjtés során szerzett információk alapján egyéb lelőhelyek feltételezhetők. A régészeti lelőhelyek elhelyezkedését leginkább befolyásoló vízfolyások a Duna meghatározó szerepe mellett Fadd


22

határának keleti felében mára már részben szabályozva sűrűn helyezkedtek el: a Csámpaipatak, Solymos-ér, Öreg-ér, Nasica-csatorna mentén bárhol fordulhatnak elő még ismeretlen régészeti lelőhelyek. A falu nyugati, északnyugati határrészén a folyóvizektől messzebb fekvő terület egyéb ismert források hiányában kevéssé volt alkalmas a megtelepedésre. Ezeken a helyeken a római, majd ennek nyomvonalán a középkori fő közlekedési útvonal játszhatott szerepet a megtelepedésre.

Területhasználat és összefüggésrendszerében

terület

állapot

a

régészeti

örökség

A jelenlegi területhasználat és területi állapot (mezőgazdasági művelés, illetve zártkertek művelése) a kulturális örökség régészeti elemeit nagymértékben érinti. Különösen veszélyeztetettek a beépített területekre, illetve beépített területek közvetlen közelébe eső lelőhelyek (1., 2., 3., 9., 10., 11., 49., 54., 55., 56., 57., 60. lelőhelyek). Mivel a községben már megtörtént a víz-, szennyvíz és gázellátás gerincvezetékeinek kiépítése és nincs tudomásunk újabb, az egész község belterületét érintő nyomvonalas beruházásról, a belterületi régészeti lelőhelyeket ezek elvileg nem veszélyeztetik, de az érintett telkeket és utcákat érintő építkezések, tereprendezések érinthetik őket. Jelentősen károsodhatnak az intenzív talajművelésnek és eróziónak kitett területek, ami minden szántóföldi lelőhelyet hátrányosan érint. A Bodzás-dűlő 1. és 3. lelőhely (28., 30. lelőhely) különösen veszélyeztetett a valószínűleg a szántás következtében felerősödött erózió miatt. A régészeti lelőhelyeket az építkezések és a talajművelés súlyosan károsította és továbbra is veszélyezteti. Az ismert lelőhelyek esetében a tájékozatlanság következtében ez már eddig is nagyfokú pusztítást eredményezett. Amennyiben a mezőgazdasági területeken fennmarad az intenzív talajforgatásos művelés (vagyis a szántás), akkor ez a pusztulás is folytatódik, hosszú távon pedig megsemmisülést eredményez.


23

1.4 VÁLTOZTATÁSI SZÁNDÉKOK • • • •

a) Településhálózati és tájhasználati változás Erre vonatkozóan nincs adatunk. b) Településszerkezeti, területhasználati és beépítettségi változás Erre vonatkozóan nincs adatunk. c) Infrastrukturális változás Erre vonatkozóan nincs adatunk. d) Népesség, életmód, társadalom, kultúra változása Erre vonatkozóan nincs adatunk.


24

1.5 HATÁSELEMZÉS Az építészeti-műemléki hatásvizsgálat része, nem tárgya a régészeti szakterületi résznek.

Régészeti emlékek feltárhatóságának, megmaradásának, bemutathatóságának vagy pusztulásának lehetőségei Fadd területén sem az egyes lelőhelyek jelentősége, sem a veszélyeztetés nem indokolja jelenleg egyetlen lelőhely védésre vonatkozó felterjesztését sem. Ugyanezen indoknál fogva, bár az egyes régészeti lelőhelyek többnyire jól hozzáférhetőek a kutatás számára, tervezett feltárásukat jelenleg semmi nem indokolja. Beruházást megelőző régészeti kutatás azonban szükség esetén minden területen lehetséges. A helyi, önkormányzat által rendeletben kimondott régészeti védelemnek csak abban az esetben van értelme és létjogosultsága, ha az egyes területek számára az éppen hatályos jogszabályokban biztosítottnál erősebb védelmet garantál. Ez különösen a régészeti érdekű területek esetében jelenthet átmeneti megoldást arra az időszakra, amíg az érintett terület régészeti lelőhellyel való érintettsége egyértelműen kiderül. A településen helyi védelemre jelenleg nem javasolunk területeket, de a régészeti lelőhelyeken javasolt a teljes építési tilalom elrendelése. Régészeti szempontból alapvetően fontos, hogy minden egyes nyilvántartott lelőhelyet érintő munkálat esetében, továbbá minden olyan esetben, amikor váratlanul régészeti lelet vagy jelenség kerül elő, az illetékes örökségvédelmi hatóságot kell értesíteni, ez utóbbi esetben a területileg illetékes múzeum értesítésével párhuzamosan. Tekintettel azonban a törvényi szabályozásra, mely szerint a beruházások esetében a szükségessé váló régészeti feltárások költségét a beruházónak kell állnia, valamint a váratlanul előkerülő lelőhelyek kapcsán szükséges mentő feltárások által okozott időkiesésre egy-egy beruházás során, a nem kellően motivált felek miatt a gyakorlatban továbbra is számolni kell a régészeti jelenségek egy jelentős részének dokumentálatlan pusztulásával. Ennek elkerülése érdekében szükséges az előrelátó tervezés, valamint a fejlesztések során az örökségvédelmi többletköltségek tervezése. Amennyiben a tervezett tevékenység a Kötv. szerint nagyberuházásnak minősül, az örökségvédelmi jogszabály külön szabályait kell alkalmazni az engedélyezés és a megvalósítás folyamán. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó engedélyezési eljárásokban a tervezett tevékenység örökségvédelmi hatásainak felmérésére Előzetes régészeti dokumentáció (ERD) készítését írja elő a Kötv. Az ERD-t a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ készíti el, ezt az első olyan hatósági engedélyezési eljárásban be kell nyújtani, amely földmunkák végzésére jogosít. Az ERD részét képező feltárási projektterv alapján kerül sor a konkrét régészeti feladatellátás meghatározására, amelyet – amennyiben engedélyköteles tevékenységről van szó – az örökségvédelmi hatóság engedélyez. A Fadd község területére eső nyilvántartott lelőhelyek száma 61, ezek közül 12 belterületen található (1., 2., 3., 9., 10., 11., 49., 54., 55., 56., 57., 60. lelőhelyek). A belterületi vagy egyéb beépített területrészeken azok az építési munkálatok, amelyek a talajt 30 cm-nél mélyebben bolygatják (pl. ház-, pince-, vagy kerítésalap ásása, közművek vezetése, tereprendezés, Fadd Örökségvédelmi Hatástanulmány

25

oszlopállítás, fásítás, árokásás, útépítés, stb.), veszélyeztető forrásnak minősülnek, ezért a jövőben a beépített területeken lokalizált lelőhelyek területén az ilyen jellegű beavatkozás engedélyezése során az örökségvédelmi hatóság is részt vesz az eljárásban a hatályos jogszabályok alapján. A fentiek mellett bármilyen újabb beruházás (pl. alagcsövezés, melioráció, talajlazítás, csatornaásás, homok-, agyag- vagy földbányászás, magas- vagy mélyépítés, útépítés, stb.) essen az bel- vagy külterületre, jelentős károkat okozhat a lelőhelyeken, ezért a fenti tevékenységek esetében az örökségvédelmi hatóság az engedélyezés során érvényesíti az örökségvédelmi érdekeket és előírja a szükséges örökségvédelmi hatáscsökkentő eljárást a beruházó számára, amely a gyakorlatban a régészeti feltárás valamilyen formáját jelenti. A hatóság saját hatáskörében eljárva mérlegeli a tervezett beruházás és az általa a régészeti örökségben keletkező visszafordíthatatlan folyamatok arányát, viszonyát, majd a jogszabályokkal összhangban, ezek alapján kikötésekkel (pl. a beruházó költségére történő megelőző feltárás vagy régészeti felügyelet elrendelésével) engedélyezi vagy – jogszabályi feltételek fennállása esetén – elutasítja az engedélykérelmet. A külterületi lelőhelyek mindegyike teljesen vagy részben mezőgazdasági művelés alatt áll. Az érintett 49 lelőhely (4., 5., 6., 7., 8., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38. 39., 40., 41., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 50., 51., 52., 53., 58., 59., 61. lelőhelyek) az intenzív talajművelés miatt lassan, de biztosan pusztul. A szántás – különösen a mélyszántás – az erózióval kiegészülve folyamatos állagromlást okoz az érintett lelőhelyekben. Tartós, több évtizedes ilyen jellegű használat során pedig a teljes megsemmisüléssel fenyeget. Ezeken a területeken a szántóként való használatot, mint az eddigi használati módot, az esetek többségében korlátozni ugyan nem szükséges, de javasolt a művelési ág megváltoztatása úgy, hogy az a lelőhelyek tartós és további romlással nem járó fennmaradását garantálja. Javasolt a gyep művelési ág és ennek megfelelően a füvesítés után kaszálóként vagy legelőként való hasznosítás bevezetésének megfontolása. A gyep, rét, legelő művelési módok a régészeti lelőhelyek állapotának háborítatlan megőrzése szempontjából kifejezetten kedvezőek, ilyen – egykor mezőgazdaságilag művelt – területeken jelenleg egyetlen lelőhely sem található. Javasolt törekedni e felületek megőrzésére és lehetséges kiterjesztésére a régészeti lelőhelyeken és környezetükben. Az általam a hatástanulmány kidolgozásához kézhez kapott Helyi Építési Szabályzatban nem szerepelnek további, különböző célú fejlesztések. A jövőben esetleg felmerülő szándékokkal kapcsolatban megjegyzendő még, hogy kert, szőlő, vagy gyümölcsös kialakítása, illetve erdő telepítése többnyire jelentős veszélyt jelenthet a régészeti lelőhelyekre nézve, ugyanis a szőlő és kertműveléshez, illetve az erdőgazdálkodáshoz általában kapcsolódó műveletek (pl. tuskózás, rigolírozás) a lelőhelyek részbeni megsemmisülésével járhatnak. E tevékenységeket ezért lehetőleg kerülni kell. Az örökségvédelmi hatóság örökségvédelmi hatástanulmány készíttetését írhatja elő újrahasznosításra, más célú hasznosításra vagy telekalakításra irányuló földhivatali eljárás esetén. Szőlőterületen, illetve teljesen erdővel fedett területen egyetlen ismert lelőhely sem található, részben erdővel borított részen is csupán kettő (14,. 15. lelőhely). Régészeti érdekű terület a település közigazgatási területére eső valamennyi vízfolyás vagy állóvíz partszakasza, még ha ezekben ma már nem is található víz. Mivel ezeken a részeken a lelőhelyek megléte valószínűsíthető, lokalizációjuk azonban bizonytalan, a hatások is nehezebben kalkulálhatók. A jelen művelési ágaktól eltérni ezen területeken nem kell,


26

jelenségek vagy leletek észlelése esetén azonban a jogszabályok által előírt tennivalókon túl értesíteni kell a helyi jegyző útján a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, valamint a területileg illetékes örökségvédelmi hatóságot és megyei hatókörű városi múzeumot is, hogy a lokalizáció alapján a lelőhely bekerülhessen a nyilvántartásba. Amennyiben ezeken a területeken belül azonosítani sikerül a konkrét lelőhelyeket, azokra a továbbiakban a nyilvántartott régészeti lelőhelyekre vonatkozó szabályok és eljárások vonatkoznak. Újabb földmunkával járó beruházás vagy változtatás ezért egyik ilyen területen sem javasolt. Amennyiben mégis beépítésre kerül régészeti érdekűként számon tartott terület, fel kell készülni régészeti leletek és régészeti objektumok előkerülésére, ami az ott folyó munkálatokat lelassíthatja. Egy-egy nagyobb területet érintő beruházás esetén – így esetleg útépítés, zöldmezős beruházás nyomvonalának, helyének végleges meghatározását megelőzően – célszerű külön hatásvizsgálat készíttetése. Ez elsősorban a nem roncsoló módszerek (légi fotó, terepbejárás, geofizikai felmérés) és szondázó kutatások alkalmazásával a lelőhely azonosítása, kiterjedése és jellege viszonylag jól meghatározható. A terv véglegesítését megelőzően, saját megrendelésre készített hatásvizsgálat révén ugyanis elkerülhető, hogy az engedélyeztetési fázisban az örökségvédelmi hatóság a tervet elutasítsa vagy módosítását írja elő. Az örökségvédelmi hatástanulmány beruházó általi elkészíttetését az örökségvédelmi hatóság a jogszabályi rendelkezések alapján elrendelheti. Egy-egy konkrét tervezés megkezdésekor ezért mindenképpen érdemes egyeztetni az illetékes örökségvédelmi hatósággal. Amennyiben a lelőhelyeken és régészeti érdekű területeken kívül kerülne elő lelet vagy jelenség, akkor a korábban részletesen leírt jogszabályok szerint kell eljárni. A lelőhelyek közül jelenleg egyiket sem javasoljuk régészeti bemutatóhely kialakítására.

Folyamatok iránya, visszafordíthatósága A jelenlegi károsan ható folyamat (talaj bolygatása) a fokozatos állagromlást jelenti a lelőhelyek számára. E folyamat elméletileg visszafordítható vagy legalább is megállítható lenne, ha a területeken a talajművelést a már felvázolt módon megváltoztatnák. Ehhez a helyi adminisztráció (Önkormányzat), a szakemberek (örökségvédelmi hatóság, Megyei Múzeum) és az érintett magánszemélyek vagy vállalkozások konstruktív együttműködése szükséges. Ellenkező esetben a folyamat megfordíthatatlannak látszik és előbb-utóbb menthetetlenül a régészeti lelőhelyek teljes megsemmisüléséhez vezet.

Kárenyhítés lehetősége, költsége, illetve ellentételezésének lehetőségei A jogszabályok nem írnak elő kárenyhítési vagy ellentételezési kötelezettséget arra az esetre, ha a terület tulajdonosát az előírásokból vagy a jogszabályokból eredő kötelezettségei miatt hátrányok érik. Ugyanakkor a kárpótlás lehetőségét nem is zárja ki semmi, így ez minden esetben az érintett felek megegyezésétől függ. A régészeti lelőhellyel érintett ingatlanok esetében ingatlanok esetében megvizsgálandó annak lehetősége, hogy a Nemzeti Földalapba való felajánlásért cserébe onnan másik, azonos értékű ingatlan formájában történjen ellentételezés.


27

1.6 ÖSSZEFOGLALÁS A település bel- és külterületén máig összesen 61 régészeti lelőhely (terület) áll a Kötv. általános elvei alapján védelem alatt. Ezek között kiemelten védett és fokozottan védett régészeti lelőhely három található. Minden ismert és nyilvántartott lelőhely esetében már a jelenlegi humuszréteg bolygatása (eltávolítása) is sérti a régészeti örökség földben rejlő emlékeit. Amennyiben ezek területén elkerülhetetlen az építési tevékenység, annak eljárásába – már a tervezés fázisában – a szakhatóságot be kell vonni. Ilyen esetben megelőző régészeti feltárásra kell számítani, amelynek költségeit a beruházónak kell viselnie. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a község területén a régészeti feladatellátásra a Wosinsky Mór Megyei Múzeum (7100 Szekszárd, Szent István tér 26.) jogosult. Régészeti ügyekben szakhatóságként jelenleg a Tolna Megyei Kormányhivatal Szekszárdi Járási Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztálya (7100 Szekszárd, Bezerédj u. 1., tel: 06 (74) 503-912, fax: 94-313-020, E-mail: [email protected]) az illetékes.


28


29

2 MŰEMLÉKI SZAKTERÜLETI SZAKTERÜLETI MUNKARÉSZ


30

2.1 VIZSGÁLAT Fadd építéstörténete a három katonai felmérés segítségével és a jelen helyzetet ábrázoló topográfiai térképpel érzékeltethető. Ezek alapján látható az egyes területrészek beépítésének időrendje. 1782-1785

1829-1866

1872-1884

2002

Fadd a Mezőföld és a Sárköz találkozásánál a Holt-Duna mellett fekszik. A középkori mezőváros lélekszáma a XVIII századra elérte az 5-6000 főt. A XIX. század második felében elszakadt az élő Dunától, és a szabályozással új szántóterületeket nyert. A múlt század 60-as éveiben Dombori üdülőterületté fejlesztésével új fejlesztési lehetőség indult el. Fadd magját a Mátyás király, Etelköz, Széchenyi, Öreg utcák által határolt tömbök alkották. A XIX. században a nyugati irányú terjeszkedés elérte a temetőt, majd a XX. században ez


31

egészült ki északi és déli tömbökkel. A 60-as 70-es években épült ki Dombori majd a Volent öböl.

Valamikor a Mátyás király utca vezetett Tolnára, ez volt a település főutcája, a mai településszerkezet, amiben már a Templom és a Váczi Mihály utak jelentik a település tengelyét a XX. század második felében alakult ki. Ez az oka annak, hogy a két út találkozásánál még nem alakult ki igazi központi tér. A XIX. század végéig beépült terület utcarendszere nőtt jellegű, a keskeny egytraktusos épületek fésűs beépítésűek, falusias karakterűek, csak a Mátyás király utca és a Templom utca központi szakaszán épültek a polgárosodás jegyeit mutató, utcával párhuzamos gerincű hajlított házak, amelyek egy kisváros hangulatát idézik. A XX. század második felétől épült házakat már a mezőgazdaságtól elszakadt életmód jellemzi, az épületek 10 m körüli


32

szélességűek, tetőidomuk előbb sátor formájú, majd váltakozóan utcával párhuzamos, vagy merőleges gerincű. A község történeti része jellemzően fésűs beépítésű, az itt lévő védelemre javasolt épületek a XX. század első feléből származó tornácos épületek. közülük a legszebbet áttelepítették a szentendrei skanzenbe.


33

Az utcai homlokzat és ezen belül is az oromfal megmaradt gazdag vakolatarchitektúrájának motívumai az épületeken kisebb variációkkal ismétlődnek.


34

A tágas tornácok oszlopai többségében építettek egy épület kivételével.

A Mátyás király, a Templom és a Dózsa utca központi részén gyakoriak a polgárosodás jeleit tükröző az utcafrontra párhuzamos gerinccel forduló hajlított házak.


35


36

A településen egy műemlék van, az Alvég u. 11. számú ház telekvégébe épült református templom.

A 2003-ban készült helyi építészeti értékvizsgálatot a most készült örökségvédelmi hatástanulmány felülvizsgálta A 72 db korábban védelemre javasolt építményből 4 törlésre került és 2 új javaslat készült.


37


38

2.2 2.2 VÁLTOZTATÁSI SZÁNDÉKOK A munkának ebben a szakaszában csak az önkormányzatnak a választási ciklusra vonatkozó gazdasági tervéből olvashatók ki változtatási szándékok. Ebben közmű és útburkolat korszerűsítések, épület felújítások szerepelnek, amelyek nem érintik a védelem alatt álló és védelemre javasolt építmények körét.

2.3 • • •

2.4 •

HATÁSELEMZÉS A község múltjának épített emlékei a lakosok indentitását erősítik, ezáltal a település népességmegtartó képességét javítják. Műemlék és egyben világörökség várományos a tájház, élő bemutatóhely, folyamatos karbantartást igényel. Műemlék az Alvég u. 11. számú ház telekvégébe épült református templom. A község szövetében jelentős elemet képeznek a helyi védelemre javasolt építmények. Fenntartásuk, megmaradásuk csak úgy oldható meg, ha védelmüket az önkormányzat helyi rendeletben deklarálja és felújításukhoz pályázati formában anyagilag hozzájárul.

ÖSSZEFOGLALÁS A település területén egy műemlék van, amelyek a kulturális örökség védelméről szóló törvény értelemében védelem alatt áll. A helyi értékvédelmi kataszter tartalmazza azokat az építményeket, amelyeknek településtörténeti, építészeti, néprajzi, termeléstörténeti értéke a mai épületen még érzékelhető. Ezek számára védelmet csak helyi rendelet biztosíthat, amely viszont a felújítások önkormányzati támogatása nélkül nem áll meg.


39

3 MELLÉKLETEK


40

1. melléklet Régészeti lelőhelyek Fadd község közigazgatási területén 1. Fadd – Alvég utca – Öreg utca – Rákóczi utca / Alvég utca 24., 26. / Alvég utca 3-9. / Öreg utca 34-36. / Öreg utca 24. / Öreg utca 20. / Öreg utca 16. / Rákóczi Ferenc utca 2. / Rákóczi Ferenc utca 12-14. Lelőhely-azonosító: 20048 A lelőhely megjelölése: őskori telep, római kori telep, középkori település, középkori templom, középkori temető, késő középkori település, újkori település, ismeretlen korú csontvázas temető A lelőhely leírása: A település keleti szélén, a Duna magaspartjának peremén, illetve attól egyre távolodva, a hajdani Öregfok partján húzódó Alvég, Öreg és Rákóczi Ferenc utcákban, főként a páros oldalon, 1997-ben gázvezeték fektetésének ellenőrzésekor Ódor János Gábor, 2000 tavaszán egy helyszínelés során, illetve 2014-ben ivóvízvezeték fektetésének régészeti megfigyeléséhez kapcsolódva pedig Czövek Attila az Alvég utca 26. számú háztól változó intenzitással, de az Alvég és az Öreg utcák teljes hosszában, a Rákóczi utcának pedig az elején késő középkori településnyomokat rögzítettek. A lelőhely az alábbi, korábban önálló lelőhelyként kezelt lelőhelyeket is tartalmazza: Alvég utca 24., 26. (Fadd 63; azonosító: 22948): Az Alvég utca déli felében a 24. és a 26. számú ház közötti, a Faddi-Dunára levezető kis közben a sarkon 2000 tavaszán végzett földmunka után Czövek Attila a kidobott földből néhány késő középkori, edénytöredéket gyűjtött össze. Alvég utca 3-9. (Fadd 13; azonosító: 23112): Az Alvég utca 3., 5., 7., 9. számú házak előtt 2000 tavaszán sikerült megfigyelni a kidobott föld szürkés, hamus elszíneződését, amely az itt talált kerámiák alapján késő középkori eredetű. Öreg utca 34-36. (Fadd 14; azonosító: 23113): Az Alvég utca északi folytatását jelentő, a FaddiDunától kissé eltávolodva a hajdani Fok (Öregfok) partján futó Öreg utcában, a 34. és a 36. számú házak előtti területen a gázvezeték árkából kidobott földben talált késő középkori edénytöredékekről számolt be jelentésében Ódor János Gábor 1997 őszén. Öreg utca 24. (Fadd 68; azonosító: 20051): Az Öreg utca 24. szám előtt a gázvezeték fektetés régészeti ellenőrzését végző Ódor János Gábor 1997-ben pontosabban meg nem határozott őskori és 18. századi leleteket talált. Öreg utca 20. (Fadd 15; azonosító: 23114): Az 1997-es gázvezeték fektetés során az Öreg utca 20. szám előtti szakaszon Ódor János Gábor emberi csontokat figyelt meg, amelyeknek a korára egyéb leletek hiányában nem következtethetett. Öreg utca 16. (Fadd 2; azonosító: 20050): Szintén az 1997-es gázprogramhoz kapcsolódó földmunkák során került felszínre az Öreg utca 16. számú ház előtt több római kori kerámia. Rákóczi Ferenc utca 2. (Fadd 1; azonosító: 20048): A település közepétől keletre, a Rákóczi Ferenc utcában a 2. számú ház (a hajdani Bartal-kúria, majd gyermekotthon, ma a Wosinsky Mór Megyei Múzeum néprajzi és történeti raktára) előtt Ódor János Gábor gázvezeték fektetési munkálatokhoz kapcsolódva 1997-ben hitelesítő ásatást végzett, amelynek során négy, általa 17-18. századinak tartott melléklet nélküli csontvázas sírt tárt fel. A helybéliek is tudnak az általuk "töröknek" tartott temető létezéséről, ugyanis a szemben lévő ház (Rákóczi Ferenc u. 1. szám) építésekor több sírt is találtak, amelyek közül az egyik, szerintük, "lovon ülve kettéhasított koponyával" volt eltemetve. Visy Zsolt is említi a lelőhelyet, aki tudni véli, hogy a közelben lévő transzformátorház építésekor talált csontvázas sírok egyikében aranygyűrű is volt, ami alapján (valószínűleg tévesen) a római korba helyezi a temetőt. A lelőhely a középkori Al-Fadd templom körüli temetőjével azonosítható. Térképes és írott források alapján tudjuk, hogy a középkori eredetű, 1864 után lebontott templom azon a területen állt, amelyen ma a 70., 72., 73., 74. helyrajzi számú ingatlanok vannak.


41

Rákóczi Ferenc utca 12-14. (Fadd 16; azonosító: 23115): 1997-ben figyelt meg Ódor János Gábor a gázvezeték árkából kidobott földben a Rákóczi Ferenc utca 12. és 14. számú házak előtti szakaszon középkori jellegű kerámiát. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 89, 90, 99/6, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124/1, 124/2, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135/1, 136, 137, 138, 139. 140, 141, 142, 228/1, 229, 230, 231, 232, 233, 234, 235, 236/1, 318, 319, 320, 321, 322, 323, 324, 325, 327, 328, 329, 330, 331, 332, 333, 334, 335, 336, 337/1, 338/1, 338/2, 339, 674/1, 878/1, 1699, 1700, 1701/1, 1701/2, 1701/3, 1701/4, 1702, 1703, 1704/1, 1704/2 2. Fadd – Győzelem Tsz / Heréskert / Juhakol / Partsori-dűlő Lelőhely-azonosító: 20054 A lelőhely megjelölése: rézkori telep, kora bronzkori telep, középső bronzkori telep, késő bronzkori telep, középső bronzkori temető, késő bronzkori temető, kelta kori telep, római kori temető, avar kori telep, avar kori temető, Árpád-kori telep, középkori település, középkori templom A lelőhely leírása: A település északi szélén az árvízmentes magasparton (a 19. századi Parcsony-dűlő területén) találjuk a hajdani Győzelem, majd Lenin Termelőszövetkezet központi majorját (Főmajor), ma különböző vállalkozások telephelyeként, több mint 20 hektárnyi területen két nagyobb kiemelkedést is elfoglalva. Az 1950-es évek végétől kezdve a gazdasági létesítmények építése révén nagyobb számú lelet került a felszínre, amelynek hatására a régészeti kutatás is megkezdődött a területen. Ezek eredményeként kiderült, hogy a megtelepedésre kiválóan alkalmas, stratégiai adottságokkal is rendelkező magaslaton a rézkortól a 16. századig folyamatos volt az emberi jelenlét. A lelőhely az alábbi, korábban önálló lelőhelyként kezelt lelőhelyeket is tartalmazza: Győzelem Tsz-istállók (Fadd 4; azonosító: 20054): A Főmajor közepén, északkeleti részén istállóépítkezések során mintegy 100 x 120 méteres területről kerültek elő legnagyobb mennyiségben leletek, amelyek közül a legkorábbiak a kidobott földből Mészáros Gyula által 1961-ben gyűjtött rézkori (Baden-kultúra) leletek. Az istállók közötti út építésekor a föld egyengetése során, 1960 őszén öt csontvázas sírt, valamint egy "hamus, csontos, kör alakú égett részt" találtak, ahonnan két, sírhoz nem köthető szórvány edény került be a szekszárdi múzeumba 1961 tavaszán. Az edények közül kora bronzkori egy bögre, amelyet a SomogyvárVinkovci-kultúra tipikus formájának tarthatunk. 1959-ben került elő az a hamvasztásos urnasír, amelynek teljes anyaga vásárlás útján Mészáros Gyulához került. A sírban középső bronzkori 11 edény volt, amelyek a Dunántúli mészbetétes edények népének kultúrájához sorolhatók. Alapárok ásásánál került elő szórványként 1959-ben az a kis bögre, amelyet a begyűjtő Mészáros Gyula nagyrévi típusúnak tart. Az edény hollétéről viszont nem tudunk, valószínűleg nem került beleltározásra. A késő bronzkor időszakát képviseli az istálló alapjainak 1959-es kiásásakor elpusztított három urnasír. Ugyanekkor kerültek be a gyűjteménybe egy fekete urna besimított oldaltöredékei. 1960-ban újabb négy késő bronzkori sírt pusztítottak el, amelyekben két-két, egymásra borított tálban voltak a hamvak. 1974-1975 folyamán újabb építkezések kapcsán ismételten bolygattak meg urnasírokat a lelőhely déli szélén. A leletmentés során nagyméretű urna és csavart, hajlított szárú, letört fejű bronz tű került elő. A Győzelem Tsz istállóinál talált késő bronzkori leleteket Kőszegi Frigyes alapvetően az urnamezős-kultúra II. fázisának Lengyel-Pécsvárad-Aranyhegyi csoportjába sorolja. Az istállók környékén lévő kelta lelőhelyre utal a múzeumi anyagban a szórványként talált csonka kettőskúpos, kihajló peremű tál töredéke. Mint ahogy arról már szóltunk, az istállók közötti út építésekor a föld legyalulása során, 1960 őszén öt csontvázas sírt forgattak ki. Az adatközlő szerint a nyugat-keleti tájolású


42

vázak mellett edénycserepek voltak, és ugyanő az egyik sírból egy vaskést adott át a helyszínelést végző Mészáros Gyulának, aki szerint a temető avar kori. A késő középkort a múzeumi anyagban csupán néhány töredék jelenti. Juhakol (Fadd 8; azonosító: 23085): A valamikori ártér szélét jelentő magaspart (amelynek jelentős részén a Főmajor gazdasági építményei találhatók) keleti nyúlványának laposabb tetején, keleti és főleg déli lejtőjén található a kb. 200 x 100 méteres, de minden bizonnyal a beépített területen is folytatódó lelőhely. Az 1980-as évek elejéig egyébként a domb tetején, a lelőhely közepén ugyancsak volt egy gazdasági épület (juhakol), majd lebontása után elvadult bozótos, a plató keleti és északi szélét pedig akácfasor szegélyezte. Czövek Attila megfigyeléséből tudjuk, hogy 1995-1996 fordulóján a fákat, bokrokat kiirtva művelés alá vonták ezt a területet is, és ekkor, az első szántásnál került elő a legtöbb lelet. Az elsősorban a magaslat déli oldalán, vagyis a lelőhely déli szélén általa gyűjtött őskori leletek közül a legkorábbiak a Kisapostag-kultúra jegyeit hordozzák, továbbá ugyancsak a bronzkor korai időszakára tehetünk egy bronz tőrt is. A sötétszürke tálak, a durvább anyagú fazéktöredékek és egy bronztű az urnamezős kultúra emlékanyagának tartható. A lelőhely déli harmadában 2012ben magtár építésének földmunkáit ellenőrizte Czövek Attila, amelynek során kelta kori objektumokat figyelt meg, illetve bontott ki. A lelőhelyen feltételezhető Árpád-kori megtelepedésre utaló kerámialeleteket hullámvonallal díszített példányokon túl cserépbográcsok peremtöredékei képviselik, egy limoges-i kereszt aranyozott borításának töredéke és egy sarkantyú pedig az Árpád-kor utolsó századából származik. A lelőhely egészén, de leginkább a keleti felében 1993 és 2015 között Czövek Attila vezetésével gyűjtötték azt a hatalmas mennyiségű leletanyagot, amelyet a középkori Fadd oppidum maradványaival azonosítva főként a 15-16. századra datálhatunk. A lelőhely északkeleti harmadában, mintegy 20 méter sugarú körben megfigyelhető nagyobb mennyiségű téglatöredék a középkori Fadd plébánia templomának maradványa lehet. Erre 1904-ben Sebestyén Károly, 1941-ben pedig Bartal Aurél is felhívta már a figyelmet. Győzelem Tsz, silógödör (Fadd 12; azonosító: 23111): A Főmajor délkeleti részén, a mostani szárító területén lévő silógödrökből 1958-ban két kisebb méretű edény került szórványként a szekszárdi múzeumba ajándékozás révén. Az egyik egy bögre, amely a Vatya-kultúra kerámiájának tartható. A másik egy csésze, amelynek ívelt, széles füle letörött, a szakirodalomban korai halomsírosként szerepel, bár formája alapján inkább késő halomsíroskorai urnamezős jellegű. Ugyanitt 1960-ban répavermeléskor téglasírokat jelentettek, amely nyomán 1961-ben B. Vágó Eszter és Bóna István végzett ásatást a területen. Ennek eredményeként két zsugorított, melléklet nélküli, nagy valószínűséggel őskori vázon kívül, több, főként kelet-nyugati tájolású késő római sír került elő: három, téglából készített ládás, melléklet nélküli és nyolc gödörsír, amelyekben edényeket, érmeket, mécsest, gyöngyöt találtak. A feltárás során előkerült még egy földbevájt kemence alja, valamint egy földbevájt ház, északkeleti sarkában egy teljesen ép, terméskövekből és római téglatöredékekből épített kőtűzhellyel. Az ásató B. Vágó Eszter keltező leletek hiányában középkorinak határozta meg az objektumokat, de analógiák alapján az anyagot bemutató Bóna István jellegzetes 7. századi avarnak tartja azokat. A fent említett avar ház közelében egy arany fülbevalóval eltemetett fiatal nő magányos sírja került elő, ami szintén avar kori. 2013-ban új siló építésének, illetve a hozzá vezető közmű árkának földmunkáit Czövek Attila felügyelte, amelynek során másodlagos helyzetben, nagyfokú modern bolygatással érintett területről késő bronzkori kerámialeleteket gyűjtött. Heréskert (Fadd 20; azonosító: 23119): A Főmajor északi szélén lévő nagyobb kiemelkedés nyugati oldalát elfoglaló néhány lakóháztól keletre, a domb még beépítetlen részén lévő 80 x 30 méteres lelőhely minden bizonnyal folytatódik az építmények miatt nem kutatható területen is. A Czövek Attila terepbejárásain itt gyűjtött peremtöredék az urnamezős kultúra


43

emlékanyagát képviseli. A kis számú korongolt kerámia, egy dörzstáltöredék, a tégladarabok, valamint a nagyobb méretű mészkődarabok pedig római kori telepre utalnak. Partsori-dűlő (Fadd 8, azonosító: 23160; archivált régészeti objektum): A szekszárdi múzeum vásárlás útján jutott hozzá 1965-ben három bronz tárgyhoz, amelyek lelőkörülményeiről semmi közelebbit nem tudunk, és a lelőhelyükről is csak annyit, hogy a leltárkönyvi bejegyzés szerint a „Partsori-dűlő”. Mivel ilyen nevű terület Fadd közigazgatási határán belül nincs, így bizonyára a lelőhely azonos a Parcsony-dűlővel. A kiemelkedő jelentőségű leletek: a nyélcsöves, korongos bronz csákány, a trapézfejű bronz tőr és a korongos fejű bronz tű töredéke a középső bronzkor végi koszideri horizont tipikus kincsleleteinek tárgyai. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése, mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 062/3, 063/2, 063/3, 064, 065/1, 065/3, 065/4, 065/6, 065/7, 065/8, 065/9, 065/10, 065/13, 065/15, 065/16, 065/17, 065/18, 065/19, 066/1, 068/5, 068/14, 068/16, 068/19, 068/25, 071/15 3. Fadd – Radnóti Miklós utca 21-23. (Fadd 5) Lelőhely-azonosító: 23035 A lelőhely megjelölése: népvándorlás kori (6. századi) temető A lelőhely leírása: A község déli szélén, a valamikori árteret lezáró magasparton, a Radnóti Miklós utca 21. és 23. szám alatt 1974, majd 1975 folyamán lakóház, illetve garázs építése során mészkőlapokból és bélyeges római téglákból összeállított sírok kerültek elő, amelyekben a leletmentő Gaál Attila és Topál Judit csatot, fibulákat, gyöngyöket és két bronz kulcs mellékletet talált. A leleteket feldolgozó Ódor János Gábor, aki 1997-ben helyszínelése során még egy bolygatott helyzetű faragott homokkövet is talált, a temetőt 6. század eleji prelongobardnak vagy langobard kori egyéb germánnak véli. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 209, 210, 215, 216, 217, 218, 271, 272, 273, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 294, 295, 296, 297, 298, 299 4. Fadd – Jegeshegy (Fadd 6) Lelőhely-azonosító: 23037 A lelőhely megjelölése: kora vaskori temető (?), kelta kori temető, késő római kori temető, 1011. századi temető A lelőhely leírása: A község szélső házaitól mintegy 600 méterre északnyugatra, a Hencseiúttól pedig 150 méterre keletre található egy hosszabb, északnyugat-délkelet irányú dombvonulat délkeleti legnagyobb kiemelkedését képező homokdomb, a Jegeshegy, amelynek erősen erodált gerincéről és keleti lejtőjéről, mintegy 80 x 50 méteres területről gyűjtött Czövek Attila 1994 és 1997 között nagyobb mennyiségű, eltérő korú temetkezésekre utaló leleteket. Ezt erősítette meg az a megfigyelése is, amely eltérő rítusú temetkezések (nyugat-keleti, illetve dél-északi tájolású csontvázas, valamint hamvasztásos sírok) nyomait rögzítette a felszínen. A lelőhely veszélyeztetettsége miatt Ódor János Gábor 1998-tól 2005-ig végzett itt feltárást, amelynek eredményeként 43 vegyes rítusú kelta, öt késő római és 197 darab 10-11. századi sír került napvilágra. A felszínen, illetve fémkeresős kutatással a régészeti feltárások időszakában gyűjtött fémleletek között szórványosan kora vaskori preszkíta tárgyak is voltak, de ehhez köthető régészeti objektumot nem sikerült találnia. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 071/15, 071/16


44

5. Fadd – Dombori, Molnár-tanya (Fadd 7) Lelőhely-azonosító: 23084 A lelőhely megjelölése: Árpád-kori telep, középkori település, középkori templom, újkori település A lelőhely leírása: A folyószabályozással létrehozott Duna mai hullámterében, a valamikori Molnár-tanya mellett húzódó észak-déli irányú hosszabb dombháton van a mintegy 350 x 150 méter nagyságú lelőhely, amit egy mesterséges árok és a benne növő szélesebb fasor oszt ketté. 2000 tavaszán Gaál Attila terepbejárás során egy késő középkori falu helyét és annak templomát azonosította itt. Czövek Attila 2001 és 2015 között többször végzett a lelőhelyen terepbejárást, aminek eredményeként pontosította a lelőhely nagyságát, a templom valódi helyét, s több korra vonatkozóan gyűjtött leleteket. A felszíni leletek egy része az Árpád-korból, zöme a középkorból, a 15-16. századból származik, de jó néhány darab 18. századi eredetű. A telep azonos lehet a középkori Fejér megye Solt-székébe tartozó Belvárral (Bóvár). A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 0256/2, 0256/3, 0256/4, 0256/6 6. Fadd – Csürföldeki (Fadd 9) Lelőhely-azonosító: 23086 A lelőhely megjelölése: késő bronzkori telep, kelta kori telep, római kori telep A lelőhely leírása: Czövek Attila szakdolgozati terepbejárásából tudjuk, hogy a településtől északra, a magaspart szélén, a magasparton futó út és a Hencsei-útból induló, északkeleti irányú földút találkozásánál lévő laposabb magaslat déli részén van a kb. 80 x 70 méteres, délnyugati szélén intenzívebb, egyébként szórványos jellegű lelőhely. A leletek nagyobb része késő bronzkori, de a kelta és a római időszakból is került itt elő kerámiatöredék. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 062/3, 066/1, 071/8, 071/9 7. Fadd – Nasica (Fadd 10) Lelőhely-azonosító: 23087 A lelőhely megjelölése: rézkori telep, bronzkori telep, kelta kori telep, római kori telep, avar kori telep A lelőhely leírása: A településtől északra, a valamikori ártér enyhén ívelődő, a Nasicacsatornával párhuzamos magaspartjának szélén hosszan elnyúló, mintegy 600 x 50-100 méteres, folyamatos, de változó intenzitású lelőhely található, amelynek északi széle az Erzsébet-majorbeli, mára romosan álló fácánteleptől nyugatra, a part keleti nyúlványán van. Czövek Attila a lelőhely északi szélén gyűjtötte azokat a leleteket, amelyek a legkorábbinak bizonyultak és a késő neolit, kora rézkori Lengyel-kultúrára jellemzőek. A lelőhely északi széléről, mintegy 50 x 50 méteres területről olyan díszített kerámiatöredékeket gyűjtött, amelyek a rézkori Baden-kultúra leletei. A korai bronzkor időszakára tehető az a bronztőr, amelyet a lelőhely északi szélének közelében talált. A középső bronzkori Kisapostag-kultúra néhány lelete a lelőhely középső részéről került elő. A lelőhely szinte teljes területén elszórva bukkantak elő a késő bronzkort képviselő urnamezős kultúra jellegzetes telepleletei. A lelőhely északi szélének kivételével az egész területén, de legintenzívebben a közepén, mintegy 300 méter hosszúságban került a felszínre nagy mennyiségű, a kelta időszakhoz köthető leletanyag. Szórványosan ugyan, de főként a lelőhely északi felében sikerült Czövek Attilának gyűjtenie a római időszakot képviselő ólommázas edénytöredékeket, valamint néhány peremes


45

tégladarabot, amelyek egyikénél a bélyegzés nyoma is látható. A lelőhely középső harmadában az avarokhoz köthető kerámia került a felszínre. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 062/7, 066/2, 073/34, 073/35, 073/36, 073/37, 073/38, 073/39, 073/40, 073/41, 073/42 8. Fadd – Falu feletti dűlő II. (Fadd 11) Lelőhely-azonosító: 23101 A lelőhely megjelölése: középső bronzkori depólelet A lelőhely leírása: A Béke utca folytatásaként a településből északnyugati irányba kivezető út sertéstelepi kanyarjától 300 méterre délkeletre és az úttól 150 méterre keletre, a Répás nevű lelőhely közelében lévő laposabb területen 1998-ban paprikakapálás során a középső bronzkor 2. fázisához köthető hurkos végű, csavart testű bronz nyakperecet és egy sima, zárt bronz karperecet találtak, amelyek vásárlás útján a szekszárdi múzeumba kerültek. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/15, 073/32, 073/33 9. Fadd – Deák Ferenc utca 8/A (Fadd 17) Lelőhely-azonosító: 23116 A lelőhely megjelölése: római kori temető A lelőhely leírása: A község északi szélén lévő Deák Ferenc utcában a 8/A szám alatti ház alapjának gépi ásásakor 1988-ban csontvázas sírokat pusztítottak el. A maradványokból mindössze egy idős nő koponyáját őrzi a tulajdonos. Majd ugyanezen a portán vízvezeték árkának ásásakor újabb két csontvázas sírt találtak. Az észak-déli tájolású, az árok által csak részben bolygatott sírokból csupán egy, a „combcsontok között” lévő edényt emeltek ki, amely azóta elkallódott, de az adatközlő leírása nyomán ismert alacsony, sárga alapszínű, piros sávos festésű, széles szájú, egyfülű bögre alapján a sírt római korinak tarthatjuk. A temető nagyságára utal az az adat, hogy a 20-30 méterre lévő szomszédos ház (8/B) alapjainak ásásakor is kerültek elő csontok. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 1472/1, 1472/2, 1479/6 10. Fadd – Béke utca 107. (Fadd 18) Lelőhely-azonosító: 23117 A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú temető A lelőhely leírása: A település északi szélén, a Deák Ferenc utca 8/A lelőhelytől mintegy 150 méterre nyugatra, a Béke utca 107. számú ház (a valamikori Doktor-tanya) építésekor az 1930as években csontvázas sírokat találtak, amelyekről azonban több információval nem rendelkezünk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 1292/2, 1474/1, 1474/2, 1474/9, 1475/2 11. Fadd – Új házak (Fadd 19) Lelőhely-azonosító: 23118 A lelőhely megjelölése: bronzkori telep, késő középkori település A lelőhely leírása: 1994 és 2005 folyamán végzett terepbejárása során Czövek Attila a község északi szélén, az Arany János és a Rákóczi Ferenc utcák közötti részen lévő magaslaton


46

mintegy 250 méter széles területen késő bronzkori kerámialeleteket gyűjtött. Ugyanennek a területnek főleg a keleti felén, a Rákóczi utcai házak kertjeinek végében pedig főként középkori kerámiatöredékeket talált. 2015-ben egy illegálisan végzett földmunka ellenőrzése miatt a Tolna Megyei Kormányhivatal Szekszárdi Járási Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztály régészeti felügyelői helyszíni szemlét folytattak a lelőhely nyugati szélén, ahol őskori kerámiát gyűjtöttek. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás), építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 02/1, 1525/2, 1526/2, 1527/2, 1528/2, 1529, 1530, 1598, 1599, 1600, 1601, 1602, 1603, 1604, 1605, 1606, 1607, 1608, 1609, 1610, 1611, 1612 12. Fadd – Répás (Fadd 21) Lelőhely-azonosító: 23120 A lelőhely megjelölése: bronzkori telep, római kori telep A lelőhely leírása: Az ívelődő magaspart közelében, a sertésteleptől mintegy 400 méterre keletre lévő nagyobb, ovális alakú, nyugat-keleti irányú kiemelkedés gerincén és déli oldalán található a 300 x 70 méter területű lelőhely. A lelőhely keleti, alacsonyabb részén Czövek Attila 1994 és 2012 között a Kisapostag-kultúra néhány apró kerámiadarabját gyűjtötte össze. A lelőhely teljes területén, de legintenzívebben a magasabb nyugati felében került elő a legtöbb, római korra tehető lelet, amelyek közt késő római bronzpénzek, egy vaskés, néhány rátétes díszű apró üvegdarab mellett több terra sigillata töredék érdemel említést. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/14 13. Fadd – Falufeletti dűlő I. (Fadd 22) Lelőhely-azonosító: 23121 A lelőhely megjelölése: 10-11. századi temető A lelőhely leírása: A településtől északnyugatra, a Hencsei-út keleti oldalán, a Falufelettidűlőben, az úttal párhuzamosan futó hosszú dombvonulat középső részén lévő legmagasabb kiemelkedésnek a gerincén és a keleti, délkeleti lejtőjén van a lelőhely egy 30 x 15 méteres területen. Czövek Attila az 1994 és 1999 közötti többszöri terepbejárásain a kiszántott embercsontok alapján nyugat-keleti tájolású sírokból álló, sorosnak tűnő temetőt a felszínen gyűjtött tipikus leletekkel együtt 10-11. századinak és köznépi jellegűnek tartja. Ezt az elképzelést Ódor János Gábor 2001-ben három sírt feltáró szondázó ásatással igazolta is. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/21, 073/42, 073/43 14. Fadd – Sertéstelep I. (Fadd 23) Lelőhely-azonosító: 23122 A lelőhely megjelölése: rézkori telep, kora bronzkori telep, kelta kori telep, római kori telep, Árpád-kori telep A lelőhely leírása: A községtől északnyugatra lévő sertésteleptől 300 méterre északra, a magaspart szélén, egy hosszabb, északnyugat-délkeleti irányú dombhát magasabb platóján, erősen kopott déli részén van a megközelítően 110 x 100 méteres, igen intenzív lelőhely, ahol a szántott, ülepedett talaj esetenkénti hamus, paticsos elszíneződése, valamint a leletkoncentrációk különféle objektumokról vallanak. Az irodalmi adatok szerint Gaál Attila és Szabó Géza a lelőhelyet már 1989-ben megtalálta, majd később Visy Zsolt is megvizsgálta, aki


47

– egy helybéli adatközlőre hivatkozva – itt talált érmékről is beszámol, és a kutatási eredményei alapján egy római őrtornyot (Lussonium 9.) helyez ide, valószínűleg tévesen. Czövek Attila terepbejárásai során azt tapasztalta, hogy a lelőhely egész területéről gyűjthetők őskori kerámiák, amelyek közül a legkorábbiak a rézkori Baden-kultúra időszakára sorolhatók. A korabronzkori Somogyvár-Vinkovci-kultúra, illetve a valamivel későbbi Kisapostag-kultúra a felszíni anyagban szórványosan ugyan, de szintén megtalálható. Ugyancsak a lelőhely teljes területén előfordulnak, de intenzívebben a középső és északi részén jelentkeznek a kelta leletek. A lelőhelynek főleg a déli, illetve az északi szélein gyűjtött nagyobb mennyiségű érme (amelyek között Lucilla, Commodus, II. Constantius, Constans, Julianus, Gratianus vereteit találjuk), továbbá egy hagymafejes fibula, valamint peremes téglatöredékek egy 2-4. századi római telepet sugallnak. Igen nagy mennyiségű Árpád-kori leletanyag is került elő a szakdolgozati kutatás alkalmával a lelőhely nyugati, északnyugati részéről. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/106 15. Fadd – Sertéstelep II. (Fadd 24) Lelőhely-azonosító: 23123 A lelőhely megjelölése: késő bronzkori telep, kelta kori telep A lelőhely leírása: Az előző lelőhely dombjának északnyugati folytatását jelentő alacsonyabb gerincen egy kb. 80 x 50 méteres területen Czövek Attila gyűjtött nagyobb mennyiségű kerámiatöredéket, amit a késő bronzkor időszakára helyez. A lelőhelyen viszonylag elszórtan felszínre kerültek olyan leletek is, amelyek egy itt lévő kelta telepre utalnak. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 059/1, 073/106 16. Fadd – Útmellék I. (Fadd 25) Lelőhely-azonosító: 23124 A lelőhely megjelölése: késő bronzkori telep, kelta kori telep, késő római kori telep, avar kori telep, Árpád-kori telep A lelőhely leírása: A településtől északnyugatra, a 6-os út 125. kilométerszelvényében, a magaspart közelében emelkedő kisebb északnyugat-délkeleti irányú dombhát egész területén folyamatos, de változó intenzitású, kb. 230 x 50 méter nagyságú lelőhely telepjelenségeit figyelte meg Czövek Attila 1995-ben. A nagy mennyiségű gyűjtött anyagból a legkorábbiakat a késő bronzkori halomsíros kultúra időszakára tehetjük. Kisebb számban, de jellegzetes leletek képviselik a kelta emlékanyagot. Jelentős mennyiségű a késő római időszakhoz köthető lelet, ebbe a korszakba sorolhatjuk a felszínen talált mészkő- és homokkődarabokat, amelyek az itt vezető limes-út kövezését alkothatták. Ezen túl tipikus díszítésű avar kori kerámiatöredékeket és Árpád-kori cserépbogrács peremeket is sikerült itt 1995 és 1999 között gyűjteni. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/106 17. Fadd – Útmellék II. (Fadd 26) Lelőhely-azonosító: 23125 A lelőhely megjelölése: bronzkori telep, római kori telep, római kori őrtorony A lelőhely leírása: A községtől északnyugatra, a magaspart és a 6. számú főút 125. kilométerszelvénye között, az úttól 300 méterre lévő ovális domb keleti, lankásabb oldalán, mintegy 20 x 50 méteres területről került elő 1995-ben Czövek Attila terepbejárásán nagyobb


48

mennyiségű tégla- illetve tegulatöredék, mészkő- és homokkődarab, valamint néhány kerámia, amelyeket a római korra tehetünk. Ugyanerről a lelőhelyről számol be Visy Zsolt 1995-ben végzett terepbejárásához kapcsolódóan, amely során épülettörmeléket és egy tegulatöredéket gyűjtött, a leletek nyomán pedig a Lussonium 8. burgust helyezi ide. 2010-ben Varga Gábor a római őrtorony helyszíni szemléje alkalmával kevés számú, pontosabban meg nem határozott bronzkori leletet gyűjtött a lelőhelyen. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/17, 073/29, 073/100, 075/2 18. Fadd – Hideg-csárda (Fadd 27) Lelőhely-azonosító: 23126 A lelőhely megjelölése: késő bronzkori telep, kelta kori telep A lelőhely leírása: A községtől északnyugatra, a magaspart szélén, a tengelici út torkolatától (ahol korábban az ún. Hideg-csárda állt) 250 méterre délkeletre van a 60 x 20 méteres lelőhely az észak-déli irányú ovális alakú dombon. A késő bronzkori urnamezős kultúrába tartozók mellett kelta korúak az 1996-ban Czövek Attila által itt gyűjtött leletek. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 075/2, 076/3, 076/5 19. Fadd – Szelle-földek (Fadd 28) Lelőhely-azonosító: 23127 A lelőhely megjelölése: késő bronzkori telep, kelta kori telep, római kori telep, Árpád-kori telep A lelőhely leírása: A községtől északnyugatra, a 125. kilométerszelvény középső részétől keletre, az egykori ártér szélén lévő magasparton van a mintegy 80 x 20 méter nagyságú lelőhely. A területen késő bronzkori, kelta, római és Árpád-kori cserepeket gyűjtött Czövek Attila több alkalommal is az 1995 és 1999 között végzett terepbejárásai során. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 076/1, 077/2, 077/11, 077/12, 077/13, 077/14 20. Fadd – Kenderföld (Fadd 29) Lelőhely-azonosító: 23129 A lelőhely megjelölése: kelta kori temető A lelőhely leírása: A Jegeshegyet északnyugati irányban követő kisebb domb gerincén és főként nyugati és déli szélén, egy kb. 100 x 30 méteres területen van a lelőhely. Czövek Attila terepbejárásai során több kiszántott, kelta korú sír maradványait figyelte meg. Még a Jegeshegy dombja és a szóban forgó magaslat közötti területen került elő egy, a kelta temetőhöz köthető, fűzfalevél alakú, valószínűleg hamvasztásos sírból származó lándzsahegy. A domb délkeleti szélén egy minden bizonnyal dél-északi tájolású csontvázas sír déli vége került felszínre, amire csontok társaságában talált, nagyméretű edény töredékei utalnak. Ettől a sírtól mintegy 35 méterre, a domb nyugati lejtőjén, néhány embercsont között egy vasból készült, csavart tagokból álló kardlánc több darabja került elő, amelyek némelyikén szövetmaradványok figyelhetők meg. A két sírhoz tartozó leleten kívül még további temetkezésekre utaló embercsont és kerámiatöredék került felszínre a szántással. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 071/16, 071/17


49

21. Fadd – Hencsei-út (Fadd 30) Lelőhely-azonosító: 23130 A lelőhely megjelölése: 10-11. századi temető A lelőhely leírása: A Béke utca folytatásaként a településből északnyugati irányba kivezető út Jegesheggyel párhuzamos szakaszának nyugati oldalán lévő dombtetőn már régebben kiszántott sírok kis területen széthúzott maradványait figyelte meg Czövek Attila 1994-ben. 2001-ben olyan leletek kerültek felszínre, illetve fémkeresős kutatással olyan tárgyakat gyűjtött a lelőhelyen a szomszédos Jegeshegyen ásatást vezető Ódor János Gábor, amelyek egyértelművé tették, hogy egy 10-11. századi soros köznépi temetőről van itt is szó. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 0133/1, 0135/9, 0135/11, 0135/13, 0135/14, 0135/15, 0135/101, 0135/102 22. Fadd – Haris (Fadd 31) Lelőhely-azonosító: 23131 A lelőhely megjelölése: római kori út, Árpád-kori telep A lelőhely leírása: A település nyugati szélén kezdődik a Haris nevű szántó, amelynek déli végében az Ótemető mellett lévő (mára már felszámolt és egy mesterséges domb alá eltemetett) szemétteleptől mintegy 250 méterre nyugatra, a magasparton futó földút északi oldalán elterülő mélyebb részen figyelte meg a terepbejárást végző Czövek Attila a lelőhelyet, egy megközelítően 150 x 50 méteres területen. Valószínűleg a lelőhely tovább folytatódik a dűlőút és az attól délre lévő kis parti erdő területén is. A lelőhely egészén megfigyelhető nagymennyiségű, eltérő méretű mészkő- és homokkődarabok, valamint a sóderszemek a római limesút építőanyagát jelentik. A lelőhely délkeleti részéből gyűjtött kerámialeletek az Árpádkor tipikus fazék és cserépbogrács töredékei. 2009-ben légi fotózást követően Szabó Máté és Lóki Róbert végzett itt terepbejárást, amelynek során a légi fotón mintegy 300 méter hosszan látható római úthoz tartozó leleteket gyűjtöttek. Varga Gábor 2010-es helyszínelésekor szintén megfigyelte az út kövezésének maradványait. Minden bizonnyal ezen a területen, a római út déli, a valamikori Duna-part széléig követhető szakasza mellett került elő az a római kori mérföldkő 1877-ben, amely felirata szerint Maximinus császár idejéből (235-ből vagy 236-ból) származik, s a provincia központjától, Aquincumtól 86 római mérföldre állt (Cseri-legelő: Fadd 12; azonosító: 23163, archivált régészeti objektum). A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 0126, 0149/11, 0149/13, 0149/14, 0149/15, 0149/16, 0149/17, 0149/29, 0149/30, 0149/31, 0149/32, 0149/33, 0149/34, 0149/35, 0149/36, 0149/37, 0149/38, 0149/39, 0149/40, 0149/41, 0149/42, 0149/47, 0149/48, 0151, 0164, 1982/2, 1983, 1984, 1985 23. Fadd – Szeméttelep (Fadd 32) Lelőhely-azonosító: 23132 A lelőhely megjelölése: római kori telep, Árpád-kori telep A lelőhely leírása: Fadd nyugati szélén, az Ótemető és a szeméttelep területén a magasparton lévő, a valamikori szeméttelep miatt részben már elhordott nagyobb kiemelkedésnek csupán a nyugati lejtője kutatható, ahol a nyugat felé forduló földút kanyarjában, az úttól nyugatra, egy keskeny sávban, mintegy 30 x 20 méteres területen van a viszonylag kis intenzitású lelőhely. 1997-ben Czövek Attila itt néhány római kori, és valamivel több Árpád-kori kerámialeletet gyűjtött terepbejárása alkalmával. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás)


50

Hrsz.: 0164, 0165, 0166 24. Fadd – Cseri-dűlő (Fadd 33) Lelőhely-azonosító: 23133 A lelőhely megjelölése: római kori őrtorony, római kori út A lelőhely leírása: A településtől északnyugatra lévő Cseri-dűlő délkeleti végében, a falu temetőjétől (Új temető) 500 méterre elterülő dombok között egy laposabb magaslaton, mintegy 80 x 50 méteres területen van a lelőhely. A felszíni és légi fotós (Otto Braasch, Szabó Máté) megfigyelések egy kettős, kissé lekerekített sarkú négyzetes árokkal övezett, legalább részben kőből épített, 60 x 50 méteres római őrtoronyról vallanak (Lussonium 10.). Az építmény 4. századi datálását a burgus típusán túl az épülettörmelékek mellett a többszöri terepbejárást végző Czövek Attila által gyűjtött leletek: az I. Constantinus-, a Crispus- és a II. Constantiusveretek és a késő római edénytöredékek is megerősítik. 2009-ben légi fotózást követően Szabó Máté és Lóki Róbert végzett itt terepbejárást, amelynek során mind az őrtorony, mind az út nyomait rögzítették a terepen. Varga Gábor 2010-es helyszínelésekor szintén megfigyelte az út kövezésének maradványait, valamint az őrtorony árkának talajbeli elszíneződését. A lelőhely besorolása: nyilvántartott, kiemelten védett A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 0149/48 A lelőhelyhez kiemelten védett besorolása miatt régészeti védőövezet kapcsolódik. A védőövezet azonosítója: 85271 A védőövezet területe (hrsz.): 0149/48 25. Fadd – Hangosi út (Fadd 34) Lelőhely-azonosító: 23134 A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú sír A lelőhely leírása: A településtől északnyugatra, a Faddi Szőlőkben, a Puskás János tanyájának nyugati végében lévő magaslat keleti oldalán, a magaslaton futó Hangosi úttól 3 méterre keletre embercsontokat gyűjtött Czövek Attila 1995-ben. A csontok minden bizonnyal egy, a megfigyelések szerint nyugat-keleti tájolású sírból származnak, aminek pontos korát más leletek hiányában nem ismerjük. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 0126, 1946, 1947, 1948 26. Fadd – Faddi Szőlők (Fadd 35) Lelőhely-azonosító: 23135 A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú halomsíros temető A lelőhely leírása: A községtől északnyugatra elnyúló Faddi Szőlők határrész északnyugati végében, az ún. Doktor útja és a Hangosi út közötti tagolt felszínű, mintegy 400 x 200 méteres területen van a lelőhely. A Miklós Zsuzsa által 1999-ben készített légi fotókról legalább hat, szabályos, 30-70 méter átmérőjű körgyűrű sávját fedezhetjük fel a vegetáció elváltozásai alapján. A Czövek Attila által 2000-ben a lelőhely déli végében, a Hangosi úthoz közel a felszínen talált emberi állkapocs és koponyatöredékek kivételével semmi sem utal a levegőből látható objektumokra. Sőt a leleteknek a körgyűrűkhöz való tartozása sem bizonyított. Így a jelenség pontos datálása csupán tipológiai hasonlóság segítségével történhet, ami alapján halomsíros temetkezések lehetnek, kulturálisan pedig éppúgy tartozhatnak a későbronzkorkoravaskor időszakába, mint az 1. században megjelenő és a romanizációval összefüggésbe hozott temetkezési rítushoz. A lelőhely besorolása: nyilvántartott


51

A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 0127/104, 0127/105, 0127/106, 0127/20, 0127/30, 1926 27. Fadd – Bolha-út (Fadd 36) Lelőhely-azonosító: 23136 A lelőhely megjelölése: római kori út A lelőhely leírása: A településtől északkeleti irányba vezető, a Bodzás-dűlő és a Faddi Szőlők nevű területek határán futó dűlőút, a Bolha-út északi végének közelében 10-15 méter hosszúságban, észak-déli irányban nagyobb mennyiségű peremestégla darabokat, valamint sok kisebb-nagyobb homokkődarabot gyűjtött, illetve figyelt meg Czövek Attila 1996-ban és 1999ben, amelyeket a római kori limes-út maradványainak tarthatunk. 2009-ben légi fotózást követően Szabó Máté és Lóki Róbert végzett itt terepbejárást, amelynek során a légi fotón mintegy 2 km hosszan látható római úthoz tartozó leleteket gyűjtöttek. Varga Gábor 2010-es helyszínelésekor szintén megfigyelte az út kövezésének maradványait. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/18, 073/106, 073/107, 073/114, 073/115, 073/118, 0124, 0129/30, 0129/90, 0130/16, 0130/18, 0130/83, 0130/84, 0130/102, 0131, 0132/1, 0132/2, 0132/3, 0132/5, 0132/30, 0132/31, 1801 28. Fadd – Bodzás-dűlő I. (Fadd 37) Lelőhely-azonosító: 23137 A lelőhely megjelölése: bronzkori szórványlelet, római kori őrtorony A lelőhely leírása: A település középpontjából kiinduló Béke utca folytatásaként a község felől északnyugatra vezető ún. Hencsei út nyugati oldalán terül el a Bodzás-dűlő, amelynek északi végében, a sertésteleptől mintegy 300 méterre északnyugatra lévő kisebb, északnyugatdélkeleti irányú dombvonulaton három különböző korszakba sorolható, egymástól jól elkülöníthető lelőhely felszíni nyomait sikerült megfigyelni. A dombvonulat déli végében lévő magaslat tetején, illetve déli és nyugati lejtőjén van a mintegy 70 x 80 méter nagyságú, igen intenzív lelőhely. 1995-ben figyelt fel Czövek Attila a talaj messzebbről is látszó elszíneződésére, amely után többszöri terepbejárással, illetve a Miklós Zsuzsa által 1999-ben készített légi fotó segítségével sikerült a lelőhelyet feltérképeznie. A felszíni és légi fotós megfigyelések egy kettős, négyzetes alakú, mintegy 65 x 65, illetve 45 x 45 méteres árokkal övezett római őrtoronyról vallanak (Lussonium 9. burgus). Ennek a típusa alapján a 4. századra való datálását az építményre utaló kő- és téglatöredékeken túl a felszínről gyűjtött edénytöredékek, illetve II. Constantius, Valentinianus és Valens pénzei is megerősítik. A felszínen gyűjtött anyagban egy szórványos kora bronzkori kerámia található, amihez hasonlók a közeli Bodzás-dűlő II. lelőhelyen kerültek elő. 2009-ben légi fotózást követően Szabó Máté és Lóki Róbert végzett itt terepbejárást, majd pedig Varga Gábor 2010-ben helyszínelte a lelőhelyet. A lelőhely besorolása: nyilvántartott, kiemelten védett A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás), szél eróziós tevékenysége Hrsz.: 073/18, 073/106, 073/107, 073/118 A lelőhelyhez kiemelten védett besorolása miatt régészeti védőövezet kapcsolódik. A védőövezet azonosítója: 85269 A védőövezet területe (hrsz.): 073/18, 073/106, 073/107, 073/118 29. Fadd – Bodzás-dűlő II. (Fadd 38) Lelőhely-azonosító: 23138


52

A lelőhely megjelölése: rézkori telep, kora bronzkori telep A lelőhely leírása: A Bodzás-dűlő I. lelőhely kapcsán leírt dombvonulat északi harmadában lévő, nagyobb kiterjedésű laposabb hát déli szélén Czövek Attila 1995-ös terepbejárása során egy kisebb, mintegy 8 x 10 méteres szabálytalan alakú objektum "zsíros" fekete foltja jelentkezett a sötétbarna humuszban. A feltűnően nagy mennyiségű lelet szinte kizárólag ennek a foltnak a területéről került elő. A lelőhelyről gyűjtött néhány edénytöredék a késő rézkori Baden-kultúra megjelenésére utal. Kora bronzkoriak viszont a késő vučedoli időszakra jellemző belső díszes talpastál-töredékek, illetve a Somogyvár-Vinkovci-kultúra alaptípusait képviselő kerámialeletek. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/18, 073/106 30. Fadd – Bodzás-dűlő III. (Fadd 39) Lelőhely-azonosító: 23139 A lelőhely megjelölése: kelta kori temető A lelőhely leírása: A Bodzás-dűlő I. és II. lelőhely kapcsán leírt dombvonulat északi harmadában lévő nagyobb kiterjedésű laposabb hát északi, északnyugati lejtőjén, főleg annak középső harmadában található a lelőhely. Ezen, a domb többi részétől eltérően homokosabb, mintegy 50 x 50 méteres területen Czövek Attila sorozatos terepbejárásai során több csontvázas sírra utaló nyomot figyelt meg. A szórványos emberi csonttöredékeken túl hat váz olyan formában került a felszínre, hogy a csontok elhelyezkedéséből nagy valószínűséggel következtethetünk a dél-északi, esetleg délkelet-északnyugati irányításukra. 2014-ben Czajlik Zoltán és Czövek Attila egy kutatási program keretében geofizikai vizsgálatot végzett a lelőhelyen, amely során egy 60 x 50 méter kiterjedésű temetőt térképeztek fel, illetve egy hamvasztásos rítusú sírt fel is tártak. A terepbejárások idején megfigyelt temetkezési rítus, a feltárt sír anyaga, valamint a szórványos leletek alapján egy vegyes rítusú kelta temető található itt. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/106 31. Fadd – Magyalos (Fadd 40) Lelőhely-azonosító: 23140 A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú csontvázas sír A lelőhely leírása: A község északnyugati határrészében, a 6-os főút nyugati oldalán lévő Magyalosban, a műút 126-os kilométerkövétől 600 méterre nyugatra található nagyobb domb keleti lejtőjén egy dél-északi irányítású csontvázas sírt forgatott ki az eke, amelyből az anatómiai rendben felszínre került szinte teljes gerincoszlopot, több bordatöredéket, a baloldali kulcscsontot és a szegycsont egy darabját figyelte meg Czövek Attila 1997-ben. Más temetkezés nyomát a későbbi terepbejárások során sem talált a területen, mint ahogy semmi egyéb, a sír datálásához segítséget nyújtó leletet sem került elő innen, így a szóban forgó sír korát nem tudjuk megállapítani. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 0102/16, 0102/17 32. Fadd – Cserepes (Fadd 41) Lelőhely-azonosító: 23141 A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú csontvázas temető


53

A lelőhely leírása: A település határának északnyugati felszínét meghatározó, északnyugatdélkeleti irányú dombvonulat keleti szélén van a lelőhely, a 6-os főút 125,5 kilométerétől mintegy 250 méterre nyugatra, egy hosszabb dombnyúlvány délkeleti oldalán. A területen újkori tanya maradványai közötti egy homokosabb, erodáltabb, 5 x 10 méteres részen csontvázas sírokat forgatott ki az eke. A Czövek Attila által 1998-ban rögzített megfigyelések alapján rekonstruálható a sírok nyugat-keleti tájolása és az észak-déli irányú sírsor. A jellegzetességek alapján felnőtt korú vázak pontos kulturális hovatartozására egyéb leletek hiányában azonban nem következtethetünk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 083/8, 083/13, 083/15, 083/21 33. Fadd – Szőlőhegy alatt (Fadd 42) Lelőhely-azonosító: 23142 A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú csontvázas temetkezés A lelőhely leírása: Fadd északi határának közelében a 6-os út 124,2 kilométerétől 400 méterre nyugatra, az itt lévő hosszabb északnyugat-délkeleti irányú keskeny hosszanti vonulat közepén kb. 5 x 5 méteres területről emberi végtagcsontok, bordacsontok apróbb darabjait gyűjtötte Czövek Attila 1999-ben. Más lelet hiányában a lelőhely korát nem ismerjük. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 080/11 34. Fadd – Tengelici út (Fadd 43) Lelőhely-azonosító: 23143 A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú csontvázas temetkezés A lelőhely leírása: A község északi határának közelében, a Tengelicre vezető út torkolatától 200 méterre nyugatra, egy kisebb északnyugat-délkeleti irányú hosszanti vonulat déli szélén emberi combcsont darabjait találta Czövek Attila 1999-ben. Más lelet hiányában a lelőhely korát nem ismerjük. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 080/2 35. Fadd – Kecske-sziget (Fadd 44) Lelőhely-azonosító: 23144 A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: A településtől északkeletre található, keletről a Faddi-Duna kiöblösödése – a Vólent-öböl és Kenderáztató – által, északról és nyugatról pedig a hajdani Csámpai-patak torkolati mederszakasza által határolt terület a Kecske-sziget. Mára a Csámpai-patak szabályozása miatt félszigetté vált kiemelkedés északi végében, a szigeten átívelő gáttól 80 méterre, a mintegy 50 x 60 méteres nagyságú részen elterülő szórványos lelőhelyre utal a Czövek Attila által 1997-ben itt gyűjtött két őrlőkődarab és néhány kerámiatöredék, amelyeket pontosabb kulturális besorolás nélkül őskorinak tartunk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 06/8 36. Fadd – Tula-foki-dűlő (Fadd 45) Lelőhely-azonosító: 23145


54

A lelőhely megjelölése: rézkori telep A lelőhely leírása: A településtől északkeletre, a Faddi-Duna gátjának északi oldalán, a fokokkal, régi vízfolyásokkal tagolt hajdani ártérben terül el a Tula-foki-dűlő. Az itt talált 50 x 30 méteres területű lelőhely a valamikori gátőrháztól (ma vadászház) mintegy 800 méterre keletre, közvetlenül a gát északi oldalán, valószínűleg az alatt is, a korábbi Csámpa-patak egyik turzásának északnyugat-délkeleti irányú ovális gerincén van. A Czövek Attila által 1997-ben itt gyűjtött edénytöredékeket és a néhány paticsdarabot az ugyancsak itt talált trapezoid alakú csiszolt kőbalta alapján, pontosabb kulturális behatárolás nélkül rézkorinak tartjuk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 06/8, 06/9, 0321/5, 0322 37. Fadd – Kengyeles (Fadd 46) Lelőhely-azonosító: 23146 A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: A településtől északkeletre, a Gerjen felé vezető út északi oldalán fekszik a Szerencsehát-dűlő. Ennek az északi szélén, a dűlőt határoló, csatornává átalakított Solymos-ér és a Csámpai-patak összefolyásánál lévő kisebb ovális magaslat nyugati szélén hosszan elnyúlva, mintegy 50 x 10 méteres területen található a lelőhely. Czövek Attila 1997-es terepbejárásakor jellegtelen őskori kerámiatöredékeket talált itt. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 08/14 38. Fadd – Török-rét (Fadd 47) Lelőhely-azonosító: 23147 A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: A község északkeleti határában, a Dunaszentgyörgyre vezető műút keleti oldalán, a Török-rétnek nevezett, ma szántóként használt területen, az út 6-os kilométerkövétől 500 méterre, egy korábbi vízfolyás meanderének partján, ahol egyébként az úttól keletre tartó dűlőút is áthalad, az ovális magasabb rész alakját követő 100 x 50 méteres területen van a lelőhely. A Czövek Attila által 1997-ben gyűjtött néhány darab kézzel készített, rosszul égetett kerámiatöredék alapján a lelőhelyet őskorinak kell tartanunk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 014/13, 014/14, 014/18, 015, 016 39. Fadd – Kaszáló (Fadd 48) Lelőhely-azonosító: 23148 A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: A település északkeleti határában, az előző lelőhelynél említett Török-réttől északra van a Kaszáló nevű, ma szántóként használt dűlő. A hajdan vízjárásos ártéri területen, a nyugatra lévő dunaszentgyörgyi út 5,3 kilométerétől 300 méterre, egy nagyobb magaslat déli lejtőjén van a kb. 10 x 20 méter nagyságú, szórványos jellegű lelőhely. A Czövek Attila 1997es terepbejárásából ismert két apró pattintási hulladék és a néhány, kisméretű, igen kopott felületű kerámiatöredék egy pontosabban be nem határolható korú őskori lelőhelyre utal. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 014/25, 014/27, 014/29


55

40. Fadd – Köményes I. (Fadd 49) Lelőhely-azonosító: 23149 A lelőhely megjelölése: avar kori telep A lelőhely leírása: A településtől északra, a Nasica-csatorna és a Dunaszentgyörgyre vezető út által határolt hajdani ártér laposokkal és göröndökkel tagolt területén egy valamikori meder mai, enyhén íves alakú, hosszúkás, laposabb partjának déli oldalán, az út mellett lévő gázelosztó központtól 400 méterre délnyugatra, mintegy 30 x 60 méteres területen Czövek Attila 1998ban alapján avar korinak tartható edénytöredékeket gyűjtött. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 020/7 41. Fadd – Köményes II. (Fadd 50) Lelőhely-azonosító: 23150) A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú telep A lelőhely leírása: A Köményes I. lelőhelytől 200 méterre északra, szintén egy korábbi mederszakasz nagyobb, laposabb északi partján, a gázelosztó központtól 300 méterre keletre, egy kb. 20 x 50 méteres területről Czövek Attila 1998-ban korongolatlan kerámiatöredékeket gyűjtött, amelyeket jellemző darab hiányában őskorinak, esetleg a Köményes I. lelőhely anyagához hasonló néhány darab alapján avar korinak tarthatunk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 020/7, 020/8, 020/36 42. Fadd – Köményes III. (Fadd 51) Lelőhely-azonosító: 23151 A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: A településtől északra, a Nasica-csatorna és a Dunaszentgyörgyre vezető út által határolt hajdani ártéri terület egyik volt medrének enyhén ívelődő, 1 km hosszú, keskeny, kelet-nyugati irányú partján (göröndjén) és az ahhoz kapcsolódó déli, félszigetszerű részén talált lelőhelyek közül a lelőhely a legnyugatibb mart nyugati oldalán, a Nasica-csatornától 250 méterre keletre van. Itt, mintegy 10 x 5 méteres területen Czövek Attila 1998-ban figyelte meg a talaj pirosas, paticsos elszíneződését. A paticsdarabokon túl kisszámú, durva kerámiát gyűjtött, amely alapján a lelőhely az őskor időszakában volt használatban. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 020/35 43. Fadd – Köményes IV. (Fadd 52) Lelőhely-azonosító: 23152 A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: A Köményes III. lelőhelytől keletre 350 méterre, egy hasonló mart déli, magasabb partján egy 10 x 15 méteres területről 1998-ban Czövek Attila szórványos lelőhelyre utaló néhány kerámiadarabot gyűjtött, amelyek alapján a lelőhely az őskor közelebbről meg nem határozható időszakára keltezhető. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 020/2, 020/35 44. Fadd – Köményes V. (Fadd 53)


56

Lelőhely-azonosító: 23153 A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: A Köményes IV. lelőhelytől további 200 méterre északkeletre, szintén egy másik marton, egy 20 x 30 méteres részen Czövek Attila 1998-ban apró kerámialeleteket, egy nyéllyukas kőeszköz részét képező kis töredéket és vesszőlenyomatos paticsdarabokat talált, amelyeket közelebbi kulturális besorolás nélkül az őskor időszakára tehetünk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 020/25, 020/26 45. Fadd – Köményes VI. (Fadd 54) Lelőhely-azonosító: 23154 A lelőhely megjelölése: avar kori telep A lelőhely leírása: A Köményes III. lelőhelynél említett észak-déli irányú hosszabb part keleti, kissé kiszélesedő végében egy kb. 50 x 100 méteres nagyságú lelőhelyen 1998-ban gyűjtött jellegzetes vonalkötegekkel díszített korongolt oldaltöredékeket, illetve a kézzel formált durva fazékdarabokat is avar korinak tartja a terepbejárást végző Czövek Attila. A lelőhely az alábbi, korábban önálló lelőhelyként kezelt lelőhelyet is tartalmazza: Köményes VII. (Fadd 55; azonosító: 23155): A Köményes VI. lelőhelytől nyugatra mintegy 60 méterre, ugyancsak a keskeny parton, egy kb. 50 x 50 méteres területen 1998-ban Czövek Attila által gyűjtött korongolt kerámiatöredéket az avar korba sorolhatjuk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 020/2, 020/24, 020/25, 020/26, 020/39 46. Fadd – Köményes VIII. (Fadd 56) Lelőhely-azonosító: 23156 A lelőhely megjelölése: avar kori telep A lelőhely leírása: A Köményes III. lelőhelynél említett észak-déli irányú hosszabb part középső részén lévő legnagyobb kiemelkedés keleti felén, a Köményes VI. lelőhelytől közel 100 méterre nyugatra van a 40 x 100 méter nagyságú lelőhely. Az itt 1998-ban Czövek Attila terepbejárásán gyűjtött korongolt fazéktöredékek, a vesszőlenyomatokat megőrző paticsdarabok és a fémsalak-darabok a jellemző típusok alapján szintén avar korinak tarthatóak. A lelőhely az alábbi, korábban önálló lelőhelyként kezelt lelőhelyet is tartalmazza: Köményes IX. (Fadd 57, azonosító: 23157; archivált régészeti objektum): A Köményes VIII. lelőhelynek a közelében, az annak helyet adó nagyobb kiemelkedés nyugati végén, mintegy 50 x 30 méteres területen Czövek Attila által 1998-ban talált, kizárólag kézzel formált, kerámiadarabokkal soványított barna edénytöredékek korát jellemző lelet hiányában pontosan nem határozhatjuk meg, bár jellege hasonlatos a környékbeli avar lelőhelyek durva anyagához. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 020/27 47. Fadd – Öreg-ér (Fadd 58) Lelőhely-azonosító: 23158 A lelőhely megjelölése: rézkori telep A lelőhely leírása: A településtől északra lévő valamikori ártéri terület Köményes III. lelőhelynél említett enyhén ívelődő régi mederpartjának keleti, legmagasabb végén, az Öreg-ér derékszögű kanyarjának közelében van a mintegy 50 x 40 méteres, a magaslat ovális alakját követő lelőhely. A Czövek Attila által 1998-ban innen gyűjtött leletek közül egy subkutánfüles


57

peremtöredék érdemel említést, valamint egy ívelt élű szilánkvakaró és egy aszimmetrikus, trapezoid csiszolt kőbalta. Továbbá nagymennyiségű édesvízi kagylóhéjat is megfigyeltek a terepbejárás során a lelőhelyen, amelyek esetenként sűrűsödési pontként objektumokat jelölnek. A leletek alapján a lelőhelyet a késő rézkor időszakára, a Baden-kultúrához sorolhatjuk. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 031/5, 031/6, 031/7, 031/8 48. Fadd – Erzsébet-major (Fadd 59) Lelőhely-azonosító: 23159 A lelőhely megjelölése: római kori temető, római kori telep A lelőhely leírása: A községtől északra, a Nasica-csatorna és az Öreg-ér összefolyásánál, az ártéri részben van az ún. Réti-puszta vagy más néven Erzsébet-major (ma romos állapotú valamikori fácánnevelő telep), ahol egy helyi adatközlő szerint, amit Visy Zsolt idéz, az 1970es évek elején vízvezeték gépi ásásakor a magasparttól 30 méterre 7-8, nagyjából délkeletészaknyugati tájolású csontvázas sírt pusztítottak el. A sírokból zöldmázas edények is kerültek elő. Ugyanitt Szabó Géza is talált római kerámiát terepbejárása alkalmával. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 047, 053/1 49. Fadd – Béke utca 20. (Fadd 62) / Széles-köz (Fadd 7, azonosító: 20420; archivált régészeti objektum) Lelőhely-azonosító: 22950 A lelőhely megjelölése: késő római temető A lelőhely leírása: A település központjának közelében a Béke és a Táncsics Mihály utca sarkánál lévő ház (Béke utca 20.) előtt 1996-ban telefonkábel fektetésekor az adatközlő árokásó munkás beszakadt egy tégla(?)-sírba, amelyben mindössze egy rossz megtartású koponyát talált. A leletről nem értesítették a szekszárdi múzeumot, a koponya pedig megsemmisült. Mint arról Mészáros Gyula 1959-ben beszámol, a helyiek arra is emlékeznek, hogy a Széles közben (a mai Béke utca déli részén) az 1940-1950-es években szekerek alatt többször is beszakadt az akkor még földes út, az üregben pedig mindig "kriptát" találtak csontvázzal, esetenként edényekkel. A leletek azonban ekkor sem kerültek múzeumba (Széles-köz, Fadd 7, azonosító: 20420; archivált régészeti objektum). Ha valóban téglasírokról van szó, akkor a temetkezési rítus alapján egy késő római temetőt sejthetünk ezen a helyen. Ugyanakkor az I. katonai felmérés (1763-1787) Faddot ábrázoló térképszelvénye pont ezen a területen a falu akkori temetőjét jelzi. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 1292/1, 1393, 1395, 1396, 1423/1, 1424/1, 1425 50. Fadd – Cseh-tanya I. (Fadd 64) / Dunaszentgyörgy-M6-TO 20. / DunaszentgyörgyVetlepuszta dél (Dunaszentgyörgy 4) Lelőhely-azonosító: 30734 (Dunaszentgyörgy 4) A lelőhely megjelölése: rézkori telep, római kori telep, Árpád-kori telep A lelőhely leírása: Fadd északnyugati határrészében, a ma már lebontott Cseh-tanyától kb. 1 kilométerre keletre egy Árpád-kori falu nyomait lokalizálta az M6-os autópálya nyomvonalának régészeti kutatásával megbízott Gaál Attila vezette terepbejáró csapat 2001ben. Az észak-déli irányba elnyúló homokháton, kb. 400 x 200 méteres felületen kerültek elő


58

kora Árpád-kori kerámiák. A lelőhely nagyobb része Dunaszentgyörgyhöz tartozik. 2008-ban Halász Ágoston vezetésével a lelőhely nyomvonalba eső részén megelőző feltárás folyt. Ennek során mintegy 44.745 m2-nyi területen 488 objektum került elő, amelyek közül a délebbi (faddi) részen főként római kori jelenségeket, a többi (dunaszentgyörgyi) részen néhány rézkori objektum mellett elsősorban Árpád-kori telepjelenségeket tártak fel. A lelőhely déli, faddi része nem lett teljesen feltárva, így a Fadd közigazgatási határát jelentő erdősáv és az autópálya közti dombháton a római kori telep minden bizonnyal folytatódik. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 089/8, 089/22, 089/23 (Fadd); 076/23, 076/24, 076/62, 089/27 (Dunaszentgyörgy) 51. Fadd – Cseh-tanya II. (Fadd 65) Lelőhely-azonosító: 37577 A lelőhely megjelölése: Árpád-kori telep A lelőhely leírása: A Cseh-tanya I. lelőhely közelében 2004-ben az M6-os autópálya nyomvonalának régészeti célú légi fotózása során a Hencsei-úttól keletre egy kb. 300 méter hosszú, hegyesszöget bezáró objektumot figyeltek meg. A jelenséget értelmező Ódor János Gábor szerint az építmény talán karám lehetett és a közeli Árpád-kori faluhoz tartozhatott. A területen 2015-ig többször is végzett terepbejárást Czövek Attila, aki egy-egy szórvány Árpádkorinak tartható kerámialeletet talált itt. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 089/22 52. Fadd – Déllő (Fadd 66) / Dunaszentgyörgy-Déllő / Bátahídvégi-dűlő (Dunaszentgyörgy 30) Lelőhely-azonosító: 37580 A lelőhely megjelölése: bronzkori telep, római kori telep, római kori őrtorony A lelőhely leírása: A község északi határán, a 6-os út 124. kilométerszelvénye és a magaspart széle közötti "szűk" területen magasodó domb platóján és déli oldalán van a 100 x 80 m nagyságú, jelentős részében már Dunaszentgyörgyhöz tartozó lelőhely. 1998-ban Czövek Attila, 2004-ben Marton Tibor, 2009-ben Szabó Máté, 2010-ben Varga Gábor járta be a lelőhelyet. A gyűjtött leletek legnagyobb része késő bronzkori. Római kori a dombnak főleg a tetején, s így jórészt Dunaszentgyörgy területén talált épülettörmelék (tégla- és kődarabok), valamint a lelőhely egészéről gyűjtött néhány szürke kerámia. Az 1999-ben Miklós Zsuzsa által készített légi fotó alapján tudjuk, hogy az említett épülettörmelék egy római őrtorony (Lussonium 6.) maradványa. A lelőhely besorolása: nyilvántartott, kiemelten védett A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 077/15; Dunaszentgyörgy 081/11, 081/19, 081/20, 081/42 A lelőhelyhez kiemelten védett besorolása miatt régészeti védőövezet kapcsolódik. A védőövezet azonosítója: 85267 A védőövezet területe (hrsz.): Dunaszentgyörgy 081/11, 081/19, 081/20, 081/42 53. Fadd – 6. számú főútvonal 121+650–124+800 kmsz (Dunaszentgyörgy 15) Lelőhely-azonosító: 58597 A lelőhely megjelölése: késő bronzkori telep, kelta kori telep, római kori telep, késő római kori temető, Árpád-kori telep A lelőhely leírása: A nagyobb részt Dunaszentgyörgyhöz tartozó lelőhely déli, mintegy egy kilométeres szakasza (123+700–124+800) esik Fadd közigazgatási határába. Ezen a területen a


59

6. számú főút 2007-es rehabilitációs munkálatait megelőzően Szabó Géza végzett próbakutatást, amelynek eredményeképpen 2007 nyarán Herbály Róbert vezetésével megelőző feltárás folyt. A mintegy 3 kilométer hosszúságban, közvetlenül az út mellett történt ásatás késő bronzkori, kelta, római kori és Árpád-kori telepjelenségeket, illetve késő római temetőt tárt fel. A régészetileg érintett faddi szakaszon (123+700–124+100) elsősorban a késő bronzkori urnamezős kultúra telepjelenségeit figyelték meg. A régészeti korú jelenségek az út mellett mintegy 5-6 méter szélességben feltárásra kerültek, de a lelőhely teljes kiterjedését nem ismerjük. A lelőhely besorolása: nyilvántartott A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás), útépítés Hrsz.: 078/6, 080/1, 0116/8 (Fadd); 02, 043/4, 1500/3, 1500/4, 1500/5, 1500/6, 1500/7, 1501/1, 1501/2, 1502, 1503, 1522/1, 1522/2, 1523/1, 1523/2, 1622/1, 1622/2, 1623/3, 1623/4, 1623/5, 1623/6, 1713/3, 1713/4, 1714/1, 1714/2, 1717/2, 1807/2, 1808/2 (Dunaszentgyörgy) 54. Fadd – Béke utca 50. / Béke utca A lelőhely megjelölése: római kori temetkezés A lelőhely leírása: A település központjából induló Béke utcában több ház építésekor is csontvázakat bolygattak meg az 1950-es években. Az adatokat lejegyző Mészáros Gyulát 1959ben arról tájékoztatták, hogy 1954-ben Simon György háza (Béke utca 50.) építésekor téglasírra bukkant bronz csat melléklettel. Bár a leletek elkallódtak, a leírás alapján a temetkezést késő római korinak tarthatjuk. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 1244 55. Fadd – Béke utca 53. / Béke utca A lelőhely megjelölése: római kori temetkezés A lelőhely leírása: A település központjából induló Béke utcában több ház építésekor is csontvázakat bolygattak meg az 1950-es években. Az adatokat lejegyző Mészáros Gyulát 1959ben arról tájékoztatták, hogy 1954-ben Holler József háza (Béke utca 53.) építésekor téglasírra bukkant bronz csat melléklettel. Bár a leletek elkallódtak, a leírás alapján a temetkezést késő római korinak tarthatjuk. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 1445 56. Fadd – Béke utca 56. / Béke utca A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú temetkezés A lelőhely leírása: A település központjából induló Béke utcában több ház építésekor is csontvázakat bolygattak meg az 1950-es években. Az adatokat lejegyző Mészáros Gyulát 1959ben arról tájékoztatták, hogy 1954-ben a Nyárai-féle háznál (Béke utca 56.) talált csontvázon „réz csatok, réz gombok” voltak. A leletek elkallódása miatt csupán a leírás alapján nem állapítható meg a temetkezés pontos kora. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 1251 57. Fadd – Rákóczi utca 79. A lelőhely megjelölése: népvándorláskori (4-5. századi) telep, Árpád-kori telep


60

A lelőhely leírása: 1982-ben a Rákóczi utca 79. számú ház építésekor Molnár M. György kerámialeletek előkerülését jelentette be a szekszárdi múzeumba. A helyszíni szemlét végző Rosner Gyula 4-5. századi és Árpád-kori telepre utaló jelenségeket figyelt meg. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, földmunkával járó közművek kiépítése Hrsz.: 30 58. Fadd – Alsó-rét A lelőhely megjelölése: őskori telep A lelőhely leírása: K. Németh András és Czövek Attila 2015-ben terepbejárás során a FaddDunaszentgyörgy közigazgatási határ közelében, az Alsó-rét nevű határrész déli szélén, a Csámpai-patak nyugati partja mentén, a valamikori dunai ártér magasabb kiemelkedésén néhány jellegtelen őskori kerámiát gyűjtöttek. A leletek alapján egy kb. 150 x 80 méteres területen szórványosan jelentkező, pontosabban nem meghatározható korú őskori telep lehetett. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 012/2, 012/10, 012/11, 012/12, 012/13, 012/14, 012/24, 012/25 59. Fadd – Öreg-ér II. A lelőhely megjelölése: avar kori telep A lelőhely leírása: K. Németh András és Czövek Attila 2015-ben terepbejárás során a község északi határának közelében, a Nasica-csatorna és az Öreg-ér közötti szántóföldön, a valamikori Réti-pusztától (Erzsébet-majortól) északra, az Öreg-ér nyugati partján lévő kisebb kiemelkedésen mintegy 30 x 80 méteres területről szórványosan avar korinak tartható kerámialeleteket gyűjtöttek. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 053/4, 053/5 60. Fadd – Újtemető A lelőhely megjelölése: római kori telep A lelőhely leírása: K. Németh András és Czövek Attila 2015-ben terepbejárás során a település délnyugati szélén lévő temető északabbi részében (Újtemető) a sírok közt szórványosan római kori kerámialeleteket talált, amelyek egy, a modern temetkezések által megbolygatott római kori telepre utalnak. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: temetkezés, sírásás Hrsz.: 942, 943 61. Fadd – Falufeletti-dűlő III. A lelőhely megjelölése: ismeretlen korú temető A lelőhely leírása: K. Németh András és Czövek Attila 2015-ben terepbejárás során a településtől északnyugatra, a Hencsei-út keleti oldalán, a Falufeletti-dűlő I. lelőhely és az út között lévő nagyobb kiemelkedés gerincén több sír kiszántott maradványát rögzítették. Mivel korhatározó leletanyagot nem sikerült találni, így a temetőt ismeretlen korúnak kell tartanunk. A lelőhely besorolása: nyilvántartásba vétel alatt A lelőhely veszélyeztetettsége: mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 073/50, 073/51, 073/52


61

2. melléklet Fadd község határának térképe az ismert régészeti lelőhelyekkel


62

3. melléklet Műemlékek és műemléki környezet Fadd község közigazgatási területén

Műemlék: Református templom Fadd, Alvég utca, hrsz: 230 Műemléki környezet: Fadd, hrsz.: 229, 228, 261, 262, 301, 141, 142, 138, 139, 231, 235


63

4. melléklet


64


65


66


67


68


69


70


71


72


73


74


75


76


77


78


79


80


81


82


83


84


85


86


87


88


89


Fadd Örökségvédelmi Hatástanulmány Véleményeztetési dokumentáció

Recommend Documents