Ezékiel 38-39 II. Rész A Góg-Magóg háborúban résztvevő népek beazonosítása Az elmúlt évtizedek folyamán számtalan érdeklődő levél érkezett az Isten Gyülekezeteihez Ezékiel könyvének e két fontos fejezetével kapcsolatban. A kérdések leginkább a két fejezetben felsorolt népek beazonosítását, valamint az ott vázolt események időzítését érintik. A zűrzavar nem véletlen, hiszen a modern kereszténység tanításai teljesen ellentmondásos és hibás képet terjesztenek ezekről a próféciákról és az abban vázolt események időrendjéről. Pedig Ezékiel könyve rendkívül koherens, hiszen az egymást követő fejezetekben leírt események kronológiai sorrendben követik egymást. A névleges kereszténység tanításai és a bibliai kronológia közötti jól látható ellentmondást számtalan bibliaolvasó érzékelte, miáltal egyszerűen képtelenek egyeztetni az események sorrendjét a neo-protestáns felekezetek által terjesztett értelmezéssel. A hibás következtetéseknek természetesen okai vannak, amelyekre még kitérünk. Az írás ezen része elsősorban a támadó Góg-Magóg koalíció nemzeteinek a beazonosításával foglalkozik.
Isten Egyházának Gyülekezetei Church of God Copyright © Póli Pál, 2004, Bővítve 2016, Isten Egyházának Gyülekezetei Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.
Webcímünk: www.churchofgod.hu
Az első Góg-Magóg háború nemzeteinek beazonosítása A Szentírás próféciái felvázolják az ázsiai népek jövőjét és azt, hogy ezek a népek milyen történelmi szerepet játszanak majd a végidők eseményeiben! A Biblia valami egyharmada próféciai jellegű üzenet, s ezek nagy része a még előttünk álló, de gyorsan közelgő végidőkben fog 1
beteljesedni. Számos ilyen prófécia a különböző ázsiai népekkel foglalkozik, amelyekből megtudhatjuk azt, hogy milyen próféciai szerepe lesz pl. Oroszországnak, Kínának, Indiának, vagy akár a délkelet-ázsiai népeknek. Ahhoz, hogy pontosan megérthessük ezeket a próféciákat, egy kulcsra van szükségünk. Ez a kulcs nem más, mint a bibliai nemzetek modern utódainak a pontos beazonosítása! Ennek hiányában marad a találgatás, és az a számtalan, egymásnak ellentmondó, zavaros próféciai spekuláció, mint amit pl. korunk protestantizmusa produkál. Az Ezékiel 38-39-ben felsorolt népek közül mindenképpen Góg és Magóg foglalkoztatja az emberek fantáziáját a leginkább. Maga ez a háború is róluk lett elnevezve a köznyelvben. Ez a névpáros szinte szállóigévé vált a nyugati világban, ahol Góg és Magóg neve hosszú időn át az isteni ítélettel van asszociálva. Ekként tekintettek Attila hunjaira, valamint a hatalmas XIII. századi mongol invázióra is. Az iszlámban szintén fellelhető ez a motívum, ahol a bibliai Góg és Magóg az Yāğūğ és Māğūğ-ként (ejtsd: Jádzsudzs és Mádzsudzs) ismert. Az arabok ugyancsak elszenvedtek egy hatalmas inváziót, aminek alkalmával a mongol hordák iszonyatos mészárlásokat követtek el a mai Irak területén. Az iszlám eszkatológiában a judeokeresztényekéhez hasonlóan Yāğūğ és Māğūğ (Góg-Magóg) népei a végidőkben jutnak meghatározó történelmi szerephez, ami egyben a Qiyamah, vagyis az [első] feltámadást megelőző jelek egyike lesz. A közel-keleti hagyományok jól ismert motívuma az, hogy Jadzsudzs és Madzsudzs a korszak végén veszedelmet hoz a földre, amikor „áttörik az őket visszatartó korlátokat és elözönlik a világot”. (lásd: Góg és Magóg az iszlámban és a közel-keleti keresztény hagyományokban). Hogy érthetőbbé váljon ez az esemény, előtte egy rövid kitérőt teszünk a végidők geopolitikai elrendeződésére.
A végidők háborúinak menetrendje nagyvonalakban A Góg és Magóg által indított háború a végidők háborúinak a részét képzi. Az egymást követő háborúk egy adott geopolitikai felálláson belül bontakoznak ki, amelyeket több egymással rivalizáló hatalmi blokk ütközése vált ki. Ezek az érdekszövetségek néhány, már ma is létező blokk végleges és egymásnak feszülő formációi lesznek. A végidők messze legismertebb és leghírhedtebb szereplője a „fenevad” birodalom lesz az antikrisztus uralma alatt, akit Dániel próféta az „északi király”-nak nevez (az északi és déli királyok birodalmi elhelyezkedését, illetve e titulusaik eredetét a Dániel 11 írásunk vázolja fel részletesen). Az antikrisztus birodalma a római utolsó birodalmi rendszer megújulása lesz, ami háborúba keveredik az arab-iszlám föderációt uraló déli királlyal. Ez a háború a dél királyának támadásával veszi kezdetét: Dániel 11:40-45 40De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat.41És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java. 42És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik. 43És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek 2
és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében. 44De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. 45És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.
Az antikrisztus egy megsemmisítő ellencsapást mér a déli királyra, területeit elfoglalja, majd bevonul a Szentföldre is, és Jeruzsálembe helyezi a birodalmának székhelyét. Miközben „kezeit az országokra veti”, nyugtalanító híreket kap keletről és északról. Birodalmához viszonyítva, északi és keleti irányban Oroszország, még távolabb pedig „a napkeleti királyok” országai fekszenek. A fenevad gyors sikerei miatt létrejön egy hatalmas ázsiai katonai szövetség, aminek a tagállamai támadástól tartva megkezdik a háborús előkészületeket. Ez lesz az a „riasztó hír”, amire az antikrisztus reagálni fog, és nagy haraggal megindít egy blitzkrieg típusú, fergeteges hadjáratot ellenük. Az Ezékielben címzett Góg fejedelem minden bizonnyal e háború alkalmával fog színre lépni, mint a keleti szövetség fejedelme. Ez már a tényleges világháború lesz, amiben az emberiség jelentős része el fog pusztulni (Dán. 11:44 ). A keleti népek minden tartalékukat bevetik és ellentámadást indítanak az antikrisztus ellen (Jel. 16:12), aki a kezdeti sikerei után „a végére jut”, azaz elpusztul, birodalmával együtt. A visszatért Krisztus által helyre lesz állítva Izrael tizenkét törzsének a nagy nyomorúságot túlélő maradéka, akik innentől már az új szövetségnek megfelelően fognak élni (Ez. 37). Az itt felvázolt folyamat során Isten a nagy nyomorúság alatt megbüntette népét, majd megbüntette a sanyargatásuk eszközét, az antikrisztus fenevad birodalmát, Nagy Babilont is. A fenevad népei fölötti ítéletének emberi eszközei a napkeleti királyok seregei lesznek, amelyek letarolják a fenevad birodalmát kitevő népeket.
Izrael megtámadásának okai Amikor az emberiség maradéka túl lesz a III. Világháborún, akkor a keleti népek egy elhatározásnál fogva megtámadják a helyreállított, és éppen csak gyarapodni kezdő Izrael népét. Ezt az eseményt ismerjük úgy, mint az első Góg Magóg háborút, aminek a folyamatát az Ezékiel 38-39 fejezetei vázolják fel. Itt Isten a próféta által a keleti szövetséget vezető Góg-ról prófétál oly módon, hogy közben ennek a háborúnak az okaira is rávilágít: Ezékiel 38:2-4 2 Emberfia! Vesd tekintetedet Gógra a Mágóg országában, Rós, Mesek és Tubal fejedelmére, és prófétálj róla! 3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! 4 Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged és egész haderődet, a lovakat és a lovasokat, akik mindnyájan teljes fegyverzetet öltöttek, ezt a nagy sereget, amely nagy és kis pajzzsal és karddal van fölszerelve. Ezékiel 39:1-2 1 Te pedig, emberfia, prófétálj Gógról, és ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened támadok, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! 2 Irányítlak és vezetgetlek, elhozlak a messze északról, és Izráel hegyeire viszlek. 3
Mielőtt a nemzetek listázásába kezdünk, némileg ki kell térni a háború okára is. Láthatóan Istennek valami „problémája” van Góggal, illetve az általa vezetett népekkel, ami miatt ellenük fordul (Ez. 38:3). Mi ez a probléma? Tudjuk, Krisztus ekkor már visszatért a földre és helyre állította Izraelt, s megkezdődik a világ átalakítása. Az átlag keresztény a Messiás visszatérését leginkább Sátán elzárásával és a Millenniummal asszociálja, azt gondolva, hogy minden egyetlen csapásra meg fog változni és azonnal eljön az Ézsaiás 11:6-9 ideális világa. A millenniumi állapotok azonban nem valósulnak meg önmaguktól, még Sátán befolyásának felfüggesztésével sem. Az emberekben továbbra is az ádámi, bukott természet él, az vezérli őket, amit fel kell adniuk és meg kell tanulniuk annak az életmódnak a követését, ami a kívánt állapotokat eredményezni fogja. Az emberiség megtérése nem megy egy csapásra, Krisztusnak „vasvesszővel” kell terelgetni, korrigálni a népeket (Ézs. 11:3-5; Jel. 2:27). A világháború túlélőinek meg kell majd tanulniuk alkalmazkodni az Isten országához és annak törvényeihez! Beléjük kell vésődjön az, hogy az Isten ellenes lázadás hiábavaló és ártalmas. Különösen igaz ez az olyan távoli területek lakosaira, amelyek kívül estek a bibliai judeo-keresztény kultúrkörön, s ahol így a történelmük folyamán hiányzott a Biblia Istenének ismerete, valamint a bibliai értékrend követésének hagyományai. Ezek a sámánista, animista, buddhista, vagy esetleg ateista népek hallásból sem ismerték a Bibliát, ők soha nem „várták” Jézus Krisztus visszatérését, s az Isten országának eljövetelét. Bizalmatlanul, vagy akár ellenségesen tekintenek majd erre a földre tért „alien”-re, aki véget vetett az általuk ismert világnak. Ez oknál fogva nekik is meg kell ismerni és tapasztalni Isten erejét ahhoz, hogy alávessék magukat uralmának és áldásait élvezzék. És Istennek pontosan ez a célja ezzel a háborúval: Megismertetni hatalmát velük és megdicsőíteni Magát előttük (Ez. 38:23)! Tehát Isten nem azért fordul e népek ellen, mert azok megtámadják Izraelt, hanem e népek azért támadják meg Izraelt, MERT ISTEN ELLENÜK FORDUL. E lecke érdekében „akaszt horgot az állukba” és fordítja vissza a nyugati irányba az onnan éppen csak hazatért seregek maradékait, hogy népe ellen vezesse őket. Ezzel térjünk is rá az adott népek identitására.
Góg fejedelem és az általa uralt népek Az Ezékiel 38:2-ben, Isten egy bizonyos Gógra hívja fel a figyelmet, róla szól a prófécia (hogy az üzenet egy személyre szól, az jól kivehető a 38:1,3,14,16,18; 39:1,11,15 versekből.). Ez a Góg egy személy, aki Magóg földjén él (ennek lokalitása a fentebbiekben már meg lett adva). Az Ezékiel 38:3 és 39:1-2 versekben Góg egy sor nemzet fejedelmeként van megemlítve, aki a messzi északról jön elő, vagyis a mongoloid rassz által lakott Magóg földjének (távol-kelet) északabbi területeiről. Góg tehát egy nép, valamint egy majdani népszövetség fejedelmének a neve is egyben. A személy etnikai hovatartozása nincs megadva, csupán a lokáció, ahonnan „jönni fog”. Ez alapján lehet gógita, magógita, illetve akár még orosz származású is, hiszen ez a terület Oroszország részét képzi, nagyszámú orosz lakossal, de valójában ez lényegtelen. Erre a személyre még kitérünk az alábbiakban.
4
Mivel azonban Góg egy népcsoportot is jelöl, tudnunk kell azt, hogy mely népről is van szó. Góg következetesen Magóggal van asszociálva. Mivel a magyarságnak szorosabb kapcsolata van e két néphez, így kezdjük a beazonosításukat egy magyar eredetű forrással: „A Szkítiával szomszédos keleti tájon pedig ott éltek Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet.” (Kivonat Anonymus Gesta Hungarórum, 1/Szcítia fejezetéből 1283)
Eszerint Góg és Magóg népei az egykori Szkítiától keletre éltek. Ebben az írásban nem foglalkozunk a szkíták eredetével (ehhez lásd A Szkíta izraelita kapcsolat című írást). Anonymus rámutat, hogy Góg és Magóg törzsei a közép ázsiai szkíta területeken túl, a távolabbi keleten éltek és Jáfet fiától, Mágógtól származtak, s ő utána lettek megnevezve a magyarok is (nyilvánvalóan, mint Magóg egy töredék, nyugatra szakadt ága). A Szentírás egyértelművé teszi, hogy Jáfet fiai elsősorban északi és keleti irányban kaptak örökrészt, és terjedtek szét Ázsiában. A Jubileumok könyve a lehető legpontosabban vázolja fel Jáfet népeinek – s ezen belül Góg Magógnak - földi örökrészét, miután Noé utódai sorsvetéssel eldöntötték utódaik lakterületeinek felosztását a földön: Jubileumok 8:25-26 25 És Jáfet részeként jutott a harmadik rész a Tina [vagy Tanaisz] folyó mögött, észak irányába [a folyó] vizének forrása felé, és északkelet felé terjed, Góg egész földjére, és az attól keletre fekvő minden területre. 26 És északi irányba a messzi északra terjed, és az északra fekvő Qelt hegyek felé, és a Má’uk tenger felé, és onnan keleti irányba egészen a tenger vizéig. 27 És kiterjed, amíg eléri Fara nyugati részét és visszatér Aferag irányába, és eltart kelet felé Me'at tengerének vizeiig. 28 És kiterjed a Tina folyó területéhez északkeleti irányban, amíg eléri a vizek határát a Rafa hegy irányában, és körbefordul északi irányba. 29 Ez az a föld, ami jutott Jáfetnek és az ő fiainak örökségül, hogy birtokolja magának és az ő fiainak, az ő nemzedékeiken át örökké; öt nagy sziget és egy nagy földrész északon. Jubileumok 9:7-8 7 És Jáfet szintén szétosztotta az ő örökségének földjét a fiai között. 8 És az első rész Gómernek jutott, a Tina folyó északi oldalától keletre; és északon jutott Magógnak észak minden belső része, amíg eléri Me'at tengerét.
Hérodotosz és Jozephus az északi és keleti „szkítákkal” azonosította Magógot, mint teszik azt a középkori arab történészek is. Az utóbbiak rámutatnak, hogy „Góg és Mágóg utódai az északi Adia földjét lakják, a tatárok és szlavónok (oroszok) területei mögött.” Itt ugyancsak a távolabbi kelet, illetve észak-kelet van megjelölve Góg és Magóg lakhelyeként. A Jubileumok könyve feljegyzése szerint Góg egész földje észak-kelet felé terjed a Tanaisztól [Don folyó] egészen a 5
Csendes Óceánig. Az idevonatkozó bibliai és szekuláris forrásokból levonhatóan Góg és Magóg népei a távol-keleti, illetve észak-keleti területeken élnek. A névpárosnak számos további változata van, így pl. a Yagog-Magog. Maga a mongol megnevezés is a Magóg név származéka, mint ahogy a magyar Hunor-Magor párosítás is. Ez alapján a hun név Gógot jelöli, míg az eredeti magyarok egy magógi ágazatot képviseltek. A legtöbb bibliakommentár hasonlóképpen a „keleti szkítákkal” hozza kapcsolatba Gógot és Magógot (tartsuk figyelemben, hogy a szkíta név egyféle gyűjtőnévvé vált már az ókorban, és számos keleti lovas nomád népre vonatkoztatták az idők folyamán). Az azonban nyilvánvaló, hogy Góg Magóg népeit határozottan a kelet-ázsiai lovas, nyilas nomád népekkel azonosítják be úgy a vallási, mint a szekuláris történészek. A velencei Marco Polo híres távol-keleti útján a mongolok Észak-Kínát is magában foglaló birodalmát szintén Magóggal azonosította. A későbbi történészek a mandarin nyelvet beszélő kínaiakat ugyancsak Magóg utódainak tartották. Jáfet fia Magóg (1Móz. 10:2), tehát határozottan a távol-keleti, mongoloid népeket jelöli (kínaiak, mongolok, koreaiak, mandzsuk és a tajgai mongoloid népek). A magyarok ennek a nagy bibliai nemzetségnek egy parányi, nyugatra szakadt és az idők folyamán csaknem teljesen el-kaukáziasodott alelemét teszik ki. Góg neve nem szerepel az 1Mózes 10. nemzetségtáblájában, ami azt jelenti, hogy esetében egy olyan magógi alnemzetségről van szó, amely a Jubileumok szerint már a nemzetek szétszóratásakor önállósította magát, és külön örökrészt is kapott. Habár pontos nemzetsége sehol nincs megemlítve, ám mivel következetesen Magóggal van párosítva, vagy asszociálva, ebből levonható, hogy Góg tulajdonképpen Magóg egy nagyon jelentős, számottevő és önállóvá vált alelemét képzi. Ez magyarázatot ad arra is, hogy Góg miért él Mágóg földjén [örökrészén], annak is az északi területein, amely területek a mai Oroszország távol-keleti részein fekszenek. Bibliai értelemben az egész távol-kelet és annak partvidéke (Ez. 39:6) Mágóg földje, ami a Dontól keletre a Csendes Óceánig, valamint Dél-Kínától a legészakabbik, szibériai tajgákig terjed ki (függetlenül attól, hogy ennek a földnek a jelentős részét a hódító cárok Oroszországhoz csatolták a XVII. században). Az eredeti Góg feltehetően Magóg unokája, vagy ükunokája lehetett, de az biztos, hogy már a nagyon korai időkben elszakadt Magógtól. Az ókori kínaiak által Yao-nak nevezett nomád nép minden bizonnyal szintén a gógitákra utal. E népek törzsszövetségekben éltek, amelyek gyakran viseltek háborút egymással és Kínával is. Közismert tény, hogy a Kínai Nagy Falat az észak felől betörő (gógita) hunok ellen építették fel, és a mongolok is hosszú időn át uralták Kínát. A határozott és egyöntetű bibliai és szekuláris bizonyítékok ellenére a modern keresztény „hittudósok” az európai népekkel azonosítják be Jáfet fiait, hatalmas káoszt okozva a próféciai értelmezésekben.
6
A hunok tehát teljes bizonysággal egy gógita nép volt, már nevük alapján is. Gógtól származó népek még pl. a yakutok és yakagírok a Léna folyó mentén, és a messzi északi tajgán élő mongoloid törzsek. A mongolok, burjátok, jakutok, és egyéb északabbi népek igen sokban különböznek a kínai magógitáktól, aminek egyik oka az, hogy Góg törzsei keveredtek gómerita és türk népelemekkel. Ezek az északabbra élő népek elsősorban az Ural altáji nyelvcsaládhoz tartozó nyelveket beszélik - ami a tógarmiták és türkök jellemzője is. Korai Tibeti források szerint „Góg földje” az Mongólia keletebbi területein feküdt el, ami kétségtelenül azonos volt a koreai forrásokból ismert Goguryeo-nak nevezett országgal. A koreai leírások szerint az i.e. 37-től ismert Goguryeo birodalom magában foglalta a mai Korea északabbi részeit, Mandzsúriát, Észak-Kínát és Mongólia keleti részeit. Ez azt jelenti, hogy „Góg földje,” vagy „Goguryeo” megegyezik azzal az általános területtel, ahol a hunok is feltűntek, s ahonnan megkezdték vándorlásaikat. A Goguryeo (Góg országa) névből származik modern Korea megnevezése is. Koreának így mindenképpen nagy szerepe lesz a Góg-Magóg szövetség részeként. Figyelemre méltó jelenség, hogy milyen hatalmas sikert aratott Lee Wha Rang “Koguryo elfelejtett dicsősége” című könyve, ami hatékonyan felélesztette az ősi nacionalizmust a koreai ifjúságban. A nyolcvanmilliós koreai népben felelhetők úgy Góg, mint Magóg rasszjegyei. A névpáros mindig Góg nevével kezdődik, ami érzékelteti, hogy ez a népelem aktívabb és agresszívabb Magógnál, azaz az alvó óriásként is aposztrofált Kínánál. A rettegett és rendkívül harcias hunok hatalmas törzsszövetséget alkottak, amibe bevonták az általuk leigázott népeket is. A mongolok ugyan ezt tették. A gógiták etnikai arculata ezért is tér el a náluk sokkal homogénebb magógita kínaiakétól. Az Attila vezetése alatt végbement nyugati irányú hódításaiknak máig negatív visszhangja van Európában. A hunokat később a mongolok követték, mint a keleti veszedelem megtestesítőit, akik szintén az említett területekről indították meg hódító útjaikat. A kínaiaknak messze fejlettebb kultúrájuk volt, mint a törzsi szövetségekben élő vad gógita népeknek, ám ha ezek élére egy olyan zseniális és karizmatikus hadvezér került, mint Attila, Dzsingisz kán, vagy Tamerlán, akkor megrendítették az egész világot. A prófécia alapján, az utolsó időkben megjelenő Góg nevű személy is egy ilyen nagyfejedelem lesz, aki egy elképesztő méretű koalíció élére áll. E tekintetben Attila és Dzsingisz kán ennek a Góg nevű fejedelemnek az elő típusai voltak. Góg és Magóg az emberi nemzetségek messze legnépesebb ágát képviselik, akik egy sor szövetséges nép élén támadást intéznek Isten népe, Izrael népe ellen, annak helyreállítását követően. Ez az esemény az első Góg-Magóg háborúként ismert (a második a millennium végén történik majd meg (Jel. 21:7-9)). Ezen okoknál fogva vált Góg és Magóg az Isten ellenes lázadás úgy szimbolikus értelemben vett, mint valós 7
megtestesítőjévé. Góg fejedelemnek kiemeltebb szerepe lesz, mint magának a viszonylag visszamaradt gógita népeknek, amelyek még ma is nagyrészt félnomád életmódot folytató, jurtákban élő és állattenyésztéssel foglalkozó emberek. Ellenben Kína (Magóg) rohamosan fejlődik úgy gazdasági, mint katonai téren, és már ma is valós nagyhatalmi státuszt élvez. Góg szoros kapcsolatban áll Róssal, Mesekkel és Tubállal, azok fejedelmeként jelenik majd meg a végidőkben, így a fölöttük uralkodó Góg nevű személynek nem kell feltétlenül a gógita nemzetek közül származnia.
Rós, Mesek és Tubal A szövetséges népek felsorolása egy bizonyos Rós-ként megnevezett néppel kezdődik. Rós egy meglehetősen titokzatos eredetű nép. Az International Standard Bible Encyclopaedia Rós címszava alatt ez áll: „Mezopotámia egy jelentős területét Ráshú völgyének nevezték” (a Ráshú a Rósh asszír változata). A korai időkben Mezopotámia északabbi területén Ábrahám és Kétura világos bőrű és szőke hajú utódai éltek. Ábrahám és Kétura hat fiának, valamint unokáik nevét az 1Móz. 25:1-6 versei listázzák. Itt két fiuk érintett, Médán és Midián (vagy Midján). Az e két fiútól származó nemzetségek szoros kapcsolatban álltak egymással és együttesen hoztak létre egy igen erős birodalmat, amit Mittani-ként ismer a történelem. A Mittani birodalom i.e. 1500 körül alapult meg, nevét Médán után kapta. Az asszírok ezt a területet nevezték Rású, vagyis Rós földjének. Eszerint az eredeti Rós Medán egy leszármazottja, illetve nemzetsége volt. Az asszíroktól fennmaradt vésetek viszonylag gyakran említik meg Rós földjét, II. Szargon idejéből tizenegy, Assurbanipal és Senakherib idejéből pedig egy-egy utalás maradt fenn róla. A szomszédos Ugaritban feltárt híres táblákon pedig öt alkalommal fordul elő a név. Különös véletlen, hogy az egyik II. Szargon idejéből fennmaradt ékírásos tábla együtt említi meg Rós, Mések és Tubál népeit! A mittani birodalomnak az asszírok vetettek véget, aminek következtében a két nemzettség keletebbre húzódott, majd Indiába betörve ott telepedtek meg. Ezt az árja invázió-ként ismeri a történelem. Az árják tehát eredetileg Ábrahám és Kétura szőke és világos bőrű fiai voltak, akik egy ideig uralták India jelentős részét. Itt már a perszísz és (á)brahmin névvel is utaltak rájuk. Az indo-árják aztán két irányban hagyták el Indiát. Medán északi irányba indult új hazát keresni, Midián pedig Perzsia területén telepedett le véglegesen, ami így utánuk kapta a nevét. Midiánnak öt fia volt, s utódaik egy nagyobb néppé váltak, Perzsia, illetve Irán népessége nagyrészt tőlük származik. Medán kisebb számú, észak felé vándorolt népét, továbbra is matiénitáknak nevezték (Mittani/Medán után). Már Hérodotosz is lejegyezte, hogy „a Rós földjén élő matiéniták szoros kapcsolatban álltak Mesek és Tubal népeivel” (Thalia, 94). Plinius, a római történész szintén megjegyzi, hogy a „matiániak messze a Kaukázuson túlra költöztek” (a mai nyugat-Oroszország területére. Natural History. 5. könyv. xviii. rész). A X. századi bizánci írók, mint Ibn-Fosslan Rós 8
népének lakhelyként már a Volga menti Taurus hegyek északi oldalát jelölik meg. Ez a terület vált végleges otthonukká. Medán utódai, tehát a mai Belorussziában élő fehéroroszok, akik a mellettük élő balti népek rokonai (a lettek, litvánok és észtek ugyancsak Kétura fiaitól származnak). Ezt a szintén messze északon élő népet nevezték ősi idők óta Rós népének. Rós nevéből származik a ‘rusz’ megnevezés is, ami az orosz nép három ágának a megnevezése lett, vagyis a Nagyoroszoké (Mesek és Tubal), a Fehéroroszoké (Rós) és a Kisoroszoké (Madai/Ukrajna). Az Encyclopedia Britannica Rós cimszava alatt ez olvasható: „Rusz, avagy más kiejtésben Rós, egy
ősi eredetű nép, amely Oroszország és Belarusz nevét adta.” A fehéroroszok közeli rokonaik az észtek, lettek és litvánok, akik Ábrahám és Kétura egy másik fiától, Jeksántól erednek, és így szemita népek, ellenben a jáfetita Mesekkel, Tuballal és Madival. Megjegyzés: Az utolsó időkben Kétura fiainak egyes elemei a fenevad oldalán harcolnak (Seba és Assúrim), míg más elemeik (Medán és Midián) a Góg-Magóg seregek oldalán áll. Kétura Jeksán nevű fiának utódai (Sába és Dedán) egyrészt az asszírokba olvadtak (assuriták), más elemeik pedig a Balti tenger menti lett, litván és észt (a lettúsiak és leúmmiak) nemzetekként lettek ismertek. Ezek a nemzetek azonban nincsenek a támadó keleti seregek között listázva, és minden bizonnyal az antikrisztus oldalán fognak harcolni. Mések és Tubal, csakúgy, mint testvérük Magóg, szintén jáfetita nemzetségek. Mesek és Tubal Jáfetnek, apjuknak a vonásait örökölték és így Jáfet kaukazoid ágát képviselik (ahogy Madai is). Tubal nyugati elemei szintén viselnek kaukázusi jegyeket, de már mérsékeltebben, és bizonyos elemeikben sokkal jobban fellelhetők a mongoloid vonások. Hérodotosz és más klasszikus történészek a Moszki és Tibareni néven említik őket, akik a Kaukázuson túl, a Kászpi tenger és a Fekete-tenger között laktak (az ókorban). Az asszír kőtáblákon Muszka és Tubla néven vannak említve. Láthatóan a két nép történelme egybeforrt a legkorábbi időktől kezdve. Mesek később a Fekete-tengertől északra fekvő területekre vándorolt, a mai Moszkva környékére és a környező területekre. Nevük adta a főváros (Moszkva) és a Moszkva folyó nevét is. Tubal jelentős eleme szintén északra költözött, keletebbre Mesektől. Ők alapították meg a szibériai Tobolksz városát. Mesek így közismerten az orosz nép egyik fő eleme, és Tubal kaukázusi jellegű elemeivel együtt teszik ki az Orosz Federáció messze legnépesebb etnikumait. Tubálnak szintén van egy keletebbi, erősebben mongoloid vonásokkal bíró ágazata is, akik ma – a régi arab történelmi források szerint – Tibetben, Nepálban, Bhutánban, Szikkimben, Nagalandban (észak-India egyik állama). 9
Oroszország viszonylag fejlett és katonai nagyhatalom, viszont mindig két lépéssel le van maradva a fejlettebb nyugati technológiától, s ez így lesz a III. Világháború alkalmával is. Az emberanyag és nyersanyagok tekintetében azonban messze előnyösebb helyzetben áll.
Perzsia, Kús és Pút A keleti seregek szövetségeseiként jelen lesznek továbbá bizonyos szemita és kámita népek is. Ezékiel 38:5 Velük vannak Perzsia, Kús és Pút, pajzsa, sisakja van mindegyiknek ...
A perzsák azonosítása már megtörtént a fentebbiekben. Az köztudott, hogy a perzsák nem arabok. Az eredeti Perzsia a mai Irán déli területeinek megnevezése volt. Az ott élők nevezték e területet Parsa-nak, amelyet a görögök Perszisz formában használtak, s innen terjedt el a perzsa név. Maguk az itt lakók Iránnak nevezik az országukat emberemlékezet óta. Mint már fentebb kitértünk rá, a perzsiai területeket Ábrahám és Kétura utódainak egy nagyobb eleme, a Midjántól származó midianiták lakják. Egy részük keveredett az indiai khámita népekkel a történelem folyamán és ők már vesztettek az eredeti tiszta „árja” vonásaikból. Iránt ma is számos etnikum lakja, de lakosságának magját Ketúra gyermekei, vagyis az árjáktól származó, világos bőrű és hajú midianiták teszik ki. Mellettük nagy számban vannak jelen még a kurdok, baktírok, balucsok, örmények, türkök stb. A Kéturától származó törzsek közül Midián volt és maradt Izrael egyik legádázabb ellensége. Noha Ábrahám Kéturától származó fiai közeli rokonai Izraelnek, mégis Izrael legádázabb ellenfeleiként vannak számon tartva a Szentírásban. Irán, vagyis a midiániták korunkban nem csak a cionista Izrael államát kívánják eltörölni, de az angolszász és északnyugateurópai nemzeteket is, amelyek Izrael elveszett törzseinek a leszármazottai. A keleti szövetség nagyszámú kámita seregeket is magában foglal majd, így Kús és Pút népeinek nagy részét. Kús nevét gyakran Etiópiának fordítják, holott ő nem csupán az etiópok ősapja volt, hanem több afrikai és indiai népé. Ezért a fenti igerészben az eredeti héber szövegekhez hűen, a helyes megnevezést adtuk meg. Kús és Pút Kám utódai voltak. 1Mózes 10:6-7 6 Kám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 7 Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sebá és Dedán. 10
Kús neve héberül feketét jelent, és utódai valóban mind sötétbőrű nemzetek (a Khámtól eredő népek részletesebb beazonosításával a Khám nemzetségei című írásunk foglalkozik). Kúsnak és Pútnak, csakúgy, mint a legtöbb bibliai ősapának, több ágra szakadtak az utódai, így nekik vannak ázsiai elemeik is, amelyek elsősorban Indiában és Pakisztánban élnek. Hérodotosz keleti etiópoknak hívta ezeket az indiai kúsitákat (Thalia, 94. rész), akik India középső és déli részén, továbbá Ceylon szigetén élnek. Josephus szintén lejegyezte, hogy Kús népének két ágazata van, egyik Keleten, Ázsiában, egy másik pedig Nyugaton, Afrikában (Anitquities VI. 2). A keleti kúsiták három fő alcsoportra oszlanak, ezek: a dravidi, a tamil és telugu. A keleti kúsitáktól ered a Hindu-Khús hegység megnevezése ősapjuk után. Kús fiának, Ramának a neve közismert a hindu mitológiákban, csakúgy, mint Sebáé (Shíva, aki a hinduk szerint a pusztítás istene). A kúshita Ramá volt az őse még az Európába vándorolt roma, azaz cigány népnek is. India lakossága ugyancsak meghaladja az egymilliárd főt. Pút nevét gyakran Líbiának fordítják, ahol valóban Pút nyugati elemei laktak, tőle származnak a közép-afrikai fekete bőrű népek. Viszont csakúgy, mint Kús esetében, neki is vannak ázsiai utódai. Pútnak a keletre szakadt törzsei Észak-Indiában telepedtek meg, s egyes elemeik erősen keveredtek a beáradó árják törzseivel, akiknek elemeit egy idő után magukba olvasztottak. Ez a harcias nép szorította délre a kúsita draviditákat még az i.e. második évezredben. Pút neve héberül harcost jelent, és érdekes módon az indiai nemesi harcosok kasztját Radzspút-nak nevezik (a radzs szó királyt jelent). Pút keleti népei ma elsősorban Pakisztánban, Észak-Indiában és Bangladesben élnek, továbbá Afganisztánban is jelentős számban megtalálhatók, ahol phustun (vagy pathan) néven ismertek. Természetesen az egyáltalán nincs kizárva, hogy Kús és Pút fekete Afrikában élő népei ugyancsak csatlakozni fognak a keleti támadó szövetséghez. Nem mellékesen, Kína az utóbbi időben Afrika egyik legjelentősebb befektetője lett, amivel a befolyása is megnőtt a térségben.
Gómer és fia, Tógarma, minden hordájukkal A Góg vezetése alatt álló népek között ott lesznek még Gómer és fiai, jelesül is Tógarma, minden hordájukkal: Ezékiel 38:6-7 6 továbbá Gómer minden csapatával, Bét-Tógarma a messze északról, minden csapatával - sok nép van veled! 7 Készülj [Góg], állj készenlétben az egész sereggel együtt, amely köréd sereglett, és légy a vezérük! 11
Gómernek három fia volt, Askenáz, Rifta (vagy Rifat) és Tógarma (1Móz. 10:3), akik az emberiség egy ugyancsak nagyszámú családfáját teszik ki. Szöges ellentétben az általánosan elfogadott protestáns nézettel, Gómer NEM a németek és más európai népek ősapja volt! Ellenkezőleg, Gómer elsősorban a belső- és délkelet-ázsiai népek ősapja. Területi sorsrésze északi és déli irányba Finnország északi részétől a délkelet-ázsiai Vietnámig terjed, vagyis Magógtól nyugatabbra: Jubileumok 9:8 És az első rész Gómernek jutott, a Tina folyó északi oldalától keletre; és északon jutott Magógnak észak minden belső része, amíg eléri Me'at tengerét.
Ennek megfelelően, Gómer népei ma Mések és Tubáltól keletebbre, Magógtól pedig nyugatra élnek, természetesen némi átfedéssel. Amíg Magóg népe néhány nagy nemzeti blokkba tömörült, addig Gómernek számtalan egymástól különállóbb aleleme létezik. A gómeriták két alaptípust képviselnek: a közép ázsiai mongoloid (türk-tatár, finn, ugor stb. népek) valamint a délkelet-ázsiai mongoloid típust. Ez utóbbiak a Rifáttól származó Vietnám, Kambodzsa (akik magukat Khmernek nevezik Gómer után), valamint Burma, Laosz és Thaiföld. A nemzetek Bábel utáni szétszóródása után Gómer a Fekete- és Kaszpi-tengerek közötti kaukázusi területeken telepedett meg, amit még az onnan való eltávozásuk után is hosszú ideig Gómer (Gimmari, Kimmeria és variánsai) földjének neveztek az antik világban. Való igaz, az Európába vándoroló európai fehér népek feltűnését is erre a helyre vezetik vissza, ám azok több, mint ezer évvel a gómeriták távozása után jelentek meg először ezen a területen. Vagyis, a szemita izraeliták, asszírok és káldok csak az után kerültek Mezopotámiából e korábban gómeritákkal asszociált területekre, miután azok rég eltávoztak onnan keleti irányba, az adott örökrészükre, ami mint láttuk, a mai Finnországtól Délkelet-Ázsiáig terjed. Tógarma és Askenáz belső-Ázsiában maradt, illetve elemeik a messzi északig nyomultak, míg Rifát ellenkező irányba, DélkeletÁzsiában állapodott meg. Az Ural hegysék ősi neve a Rif hegység volt, Rifat után. Kambodzsa, Vietnám és Laosz hosszú időn át a Nyugat ellenes szovjet, kínai kommunista szférához tartozott és ezek a népek ma is szoros kapcsolatokat ápolnak egymással. E keleti népeket nem csak a közös geográfiai lokáció köti össze, de érdekeik is azt kívánják, hogy egy óriási tömböt alkossanak, s ez a közeljövőben még inkább így fog alakulni. Vietnám egy százmilliós, sok háborút megélt, erősen militarizált ország. Az öregebb generáció tagjai között valószínűleg még lesznek olyanok, akik emlékezni fognak az USA által végzett kegyetlen pusztításra és éltetik a bosszúvágyat. Az Ency.Brittannica Cambodzsa címszava alatt az olvasható, hogy a khmeriták egyes törzseit a khamp és az anam nevekkel jelölték. A Rifáttól 12
származó gómeriták kevertebb ágai jelen vannak még Burmában, a Fülöp-szigeteken és a környező szigetvilágban is. Askenáz pedig a közép ázsiai, enyhébben mongoloid vonású népek ősapja. Türkisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgisztán és Tadzsikisztán területeit Askenáz és Tógarma elemei lakják. Gómer fiai közül külön figyelmet érdemel Tógarma, aki Gómer harmadik fia volt, s akitől egy sor apróbb népközösség származik. A Szentírás gyakran külön is kiemeli Tógarma népét, akinek az utódai elsősorban a belső- és nyugat-ázsiai türk-tatár népek, valamint néhány a messze északon élő népelem. Tógarma tíz nemzetségét több Biblián kívüli forrás is megemlíti, így a Jásár könyve és két másik, kora középkori forrás, egy a Josszippon néven ismert zsidó történésztől, és egy a spanyolországi zsidó nemessel levelező kazár kántól a X. századból. E források lejegyzik Tógarma fiainak nevét, bár a nevek formái némileg eltérnek egymástól. (Ez gyakran előfordul a különböző fordítási változatok miatt). Joszippon: Tógarma tíz családból áll, melyektől származtak: Kuzar és Pácinák és Alikánosz és Bulgár és Rágbina és Turkí és Búz és Zábúk és Ungri és Tilmec”. Jásár 10:10 Tógarma népe tíz nemzetségből áll és ezek a neveik: Buzár, Pacunák, Bulgar, Elikánum, Rágbib, Tarki, Bid, Zebuk, Ongál és Tialmaz József kazár kán: Tógarmának tíz fia született, ezek neve: Ujgur, Tíros, Avvar, Úgin, Bízal, Tárna, Kozar, Zagur, Bulgat, Szávir.
A fenti leírások kapcsolatot létesítenek a biblikus és szekuláris történelem között, és így e nemzetségnevek legtöbbje már jól ismert a történészek előtt is. Ezáltal pedig könnyebben beazonosíthatók. A tógarmiták a Don folyótól északra és keletre, valamint a Jeges-tengertől az északnyugat Kazahsztánig terjedő Ural hegyvonulat menti sávban telepedtek meg. Az Ural hegység Európa és Ázsia határvonalát képzi. A magyarok számára a legtöbb itt említett név és nép különösen ismerős kell legyen, hiszen a magyarság hosszú időt töltött ezen népek kultúrkörében, és bizonyára volt egy bizonyos fokú keveredés is velük. A nevekre térve: Turki a (a nem Edomita) türkök, Kuzár a kazárok, Pácinák a besenyők, Bulgar a bolgárok, nemzetségei. A fent felsorolt nemzetségfőktől erednek még a kunok, szabirok és Avvar név szerint az avarok is, az egyéb belső-ázsiai türk-tatár népek mellett. A türkmének a fentebb listázott Tíroshoz (vagy Turki-hez) vezetik vissza eredetüket. Tógarma északabbi elemei a finnek és ugorok, amely népeknek ugyancsak számos 13
aleleme van, mint a lappok, a vogulok (masysik) és az osztjákok (hantik) stb., akik Tógarma házának messze északi (Ez. 38:6) elemeit képzik. A tógarmita néptöredékek jelen vannak még Szibériában, Mandzsúriában és Koreában is (itt magógitákkal keveredve). Az északi törzseik némelyike a Bering-szoroson átkelve Alaszkába is eljutott. A Tógarma név előtt gyakran szerepel a bét (háza, népe) előszó, ami utalás arra, hogy ez a nép számos alelemre osztódott. Az Ezékiel 27:14 szerint Tógarma háza lovakkal és öszvérekkel kereskedő lovas népekként van említve, ami tökéletes jellemzője az itt felsorolt népeknek. Ezek a népek elsősorban az Ural altáji nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek valamelyikét beszélik. A magyarok legalább egy évezredet töltöttek az itt felsorolt tógarmita népek szomszédságában, illetve kultúrkörében, aminek hatása még ma is érzékelhető a nyelvben és talán a kultúrában is. A tógarmita ugor és türk kapcsolat, illetve hatás az tagadhatatlan, noha a magyarok nem Gómertől származnak. Az ungri névváltozat ennek a kapcsolatnak köszönhetően ragadhatott rá a magyarságra, amit azonban csak más népek használtak rájuk utalóan, a magyarok soha nem nevezték magukat ennek a névnek egyetlen változatával sem. Tudjuk, hogy a kunokból voltak, akik beolvadtak a magyarságba és részévé lettek annak. Mindemellett a nyugatra szakadt magyarok történelmi sorsa Európához és a fenevadhoz kötődik, így maradékuk nem lesz része ennek a keleti áradatnak. Mivel Tógarmát sok protestáns tanító téves módon Törökországgal, illetve a törökökkel azonosítják, így tisztázni kell ezt a kérdést is. Úgy az edomita törököknek, mint a gómerita Tógarmának volt egy a Turk nevet viselő őse, s emiatt viseli mindkét nép e hasonló megnevezést, noha etnikailag nincs közük egymáshoz. Edom népe korábban lesz megítélve, így a törökök nem lesznek jelen a keleti szövetségben.
A konfliktust elkerülő semleges népek Thársis és vele néhány más nép egy rövid és közvetett megemlítése az Ezékiel 38:13-ban kiváló példája annak, hogy egy szélesebb próféciai kontextusba helyezett üzenet miképpen nyújthat sokkal tisztább rálátást egy adott prófécia pontosabb megértéséhez. Az Ezékiel 38:1-7 versei aprólékos részletességgel vázolják fel mindazon nemzeteket, amelyek Góg, Magóg, Ros, Mések és Tubál mellett felvonulnak a helyreállított Izrael elleni hatalmas támadásra. Itt az Izrael ellen felvonuló népek felsorolása rendkívül fontos, de legalább annyira fontos az is, hogy mely népek maradnak ki ebből a szövetségből, illetve felsorolásból. Az invázióban résztvevő nemzetek egy olyan blokk részei, amely blokk nagyrészt már ma is létezik, ha még nem is annyira szoros szövetség keretein belül. Mint láttuk, ez egyike a végidők olyan nagyobb nemzetközösségi blokkjainak, amelyek már alakulóban vannak, és nagyon fontos próféciai szerepük lesz. Az elsődleges ilyen blokk az természetesen az európai székhelyű „Fenevad” birodalma lesz, a maga kiszolgálóival. A Nagy Babilont, illetve a fenevad birodalmát kitevő népek itt nincsenek 14
felsorolva, hiszen ezek a népek ezen invázió idején már elnyerték az ítéletüket, javarészt éppen a napkeleti királyok iszonyatos méretű seregei és katonai csapásai által. De ha megfigyeljük, a felsorolásból hiányoznak a jávánita népek is. Egyetlen jávánita nép sincs megemlítve a felvonuló seregek részeként, noha Jáván az Magóg, Mesek, Tubal és Madai testvére volt. Jáván egy fia, Thársis említve van ugyan a fejezetben, de nem a támadók részeként, hanem egy olyan blokknak a tagjaként ami nem vesz részt a támadásban, sőt, érdekeinél fogva ellenzi is azt! A szövegrészből nyilvánvaló, hogy Thársis és „fiatal oroszlánjai” minimum semleges felek kívánnak maradni: Ezékiel 38:13 Seba, Dedán, Tarsis kereskedői és minden fiatal oroszlánja azt mondja majd neked: „Azért jöttél, hogy fosztogass? Zsákmányolásra gyűjtötted össze seregedet? Elhordod az ezüstöt és az aranyat, elhurcolod a nyájakat és a vagyont, és bőséges zsákmányra teszel szert?”
Ebből a csupán néhány sornyi közvetett üzenetből számos fontos dolgot levonhatunk, kezdve azzal, hogy az Ezékiel 38-39 fejezetek eseményeinek négy szereplője van: 1. Isten, aki maga vonja Izrael ellen a támadó seregeket, hogy megdicsőítse magát e népek között. 2. A kiszemelt “áldozat”, vagyis a saját földjükön helyreállított tizenkét izraelita törzs. 3. A támadók szövetsége (Góg, Magóg, Mések, Tubál, Perzsia, Etiópia/India, Líbia, Gómer és midnen népessége). 4. A támadást fenntartással kezelő, semleges felek, vagyis Seba, Dedán, Tháris kereskedői és fiatal oroszlánjai. Ismételten, az európai székelyű fenevad, mint hatalmi blokk ekkor már nem létezik! Izrael mind a tizenkét törzse hazaköltözött a Szentföldre (Ez. 37), ahol „kerítések nélkül”, békében élnek, amikor felvonulnak ellenük az említett keleti népek. A fenti idézet szerint Thársis nem katonai erőként, hanem mint kereskedő nép keveredik bele az eseményekbe, és aggályait fejezi ki az invázióval kapcsolatban. A történelmi háttér ismerete némi magyarázatot ad erre az aggodalomra. Társis korábban nagyon meggazdagodott az európai rendszer által biztosított és irányított kereskedelem folytán, úgy a fenevad színrelépése előtt, mint az alatt is. Emiatt Thársis sokkal szorosabban kötődött a nyugati világhoz, mint a keletihez, így az utolsó idők háborúinak során a nyugat [fenevad] szövetségese és partnere lesz. „Fiatal oroszlánjai” pedig azok a dél-kelet ázsiai jávánita népek, amelyeket már ma is „Ázsia Tigriseinek” neveznek a sikeres japán mintát követő kereskedelmi gazdaságaik miatt. Más szóval itt a kontinentális Ázsián 15
túli szigetvilág népeiről van szó, élükön modern Társissal, azaz Japánnal. Az előzmények tisztábbá teszik a képet: Az Úr haragjának napján, vagyis a népek büntetésének idején Tháris is ítélet alá kerül: Ézsaiás 2:12-16 12Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik. .... 16És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen. 17És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
A japán gazdasági csoda egy csapásra a semmivé lesz, kereskedelmi flottáit elnyeli a víz, áruik megsemmisülnek. Ugyanakkor Thársis maradék flottái az új exodus során a világban szétszórt izraeliták hazaszállításában is segédkezni fognak: „Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek
Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.” (Ézs. 60:9). Nem sokkal ezután pedig hallani fogják az Isten igazságait hirdető izraelitákat (Ézs. 66:19) és így Thársis a korán megtért népek egyike lesz: „Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek.” (Zsolt. 72:10). Ha megfigyeljük, ez a nemzeti felállás ugyan az, mint az Ezékiel 38:13-ban. A háborúk elcsitulásával Thársis célja az, hogy újraélessze és folytassa a korábban oly sikeres gazdaságát és kereskedelmét. A helyreállított Izraelben egy potenciális régi/új kereskedelmi partnert lát majd. Amennyiben Góg és Magóg seregei teljesen kifosztják és megsemmisítik Izraelt, elrabolják értékeit és javait, akkor ez nem valósulhat meg. Ha a szándék talán önző is, de nem Izrael-ellenes és ami a lényeg, katonailag nem támogatják a keleti inváziós seregeket. Amint Krisztus uralma megszilárdul a földön, ezek a népek természetesen meg fogják tanulni azt is, hogy a régi gazdasági rendszert már semmilyen formában nem lehet visszaállítani, helyette az Isten jubileumi rendszere fog működésbe lépni. Ez a hatalmas keleti tömb feltehetően további szövetségeseket keres maga mellé, és elvárja az olyan népek támogatását is, amelyek korábbi ellenségeiknek, az európai fenevadnak az oldalán álltak: Ezékiel 38:13 Sebá, Dedán és Tarsís kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél, hogy zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát szerezz, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd a jószágot és a birtokot, és nagy zsákmányt ejts?
Az itt említett Sebá és Dedán feltehetően Joksánnak, Ábrahám és Kétura fiának az utódaira utal, vagyis a balti népekre és a poroszokra – Rós testvérnépeire (1Móz. 25:2-3) – nem pedig az azonos neveket viselő, Khústól származó Ráma fiaira, mivel az indiaiak részt vesznek a háborúban.
16
A Góg név jelentése és jelentősége A Góg (hosszú ó-val) egy héber szó, ami a GG tőszóból ered, s ami a korai héberben valami hatalmas, gigantikus méretű dologra utalt (pl. hegy). Ha megvizsgáljuk a szó bibliai használatát, akkor láthatóvá válik az, hogy a név változatai és használata állandóan az Isten népének ellenségeivel van kapcsolatban. A Józsué 12:4-ben olvashatunk Óg-ról, Báshán királyáról, aki a Refaim, vagyis az óriások törzseinek maradékából származott. Az Óg és Góg szavak szoros kapcsolatban állnak. A szintén nefilim (óriás) Agág neve ugyancsak a GG szótőre vezethető vissza. Agág, az Alef+GG= első és hatalmas! Agág az amalekiták királya volt (v.ö. 4Móz. 24:7; 1Sám.15:8), akinek egyik utóda a hírhedt zsidógyűlölő Hámán volt Eszter idejében (Eszt. 3:1). A GG (Góg) névvel kapcsolatos személyek mindannyian Izrael és Isten elkötelezett ellenségei voltak, olyannyira, hogy a Góg megnevezés szimbolikusan a gonoszság erejének, az Isten-ellenes erőknek a szimbólumává és szinonimájává vált. Egyesek pl. azt tartják, hogy az Oroszország fejedelmeként említett Góg név az ország gigantikus mérete miatt viseli a nevet, Mágóg pedig a föld legnagyobb népességű országában, Kínában él, s neveik ─ legalábbis részben ─ ezt szimbolizálják. Habár ez a megállapítás önmagában igaz, de koránt sem teljes. Ennek a névnek ugyanis nem csak szimbolikus jelentősége van, hanem szoros kapcsolatban áll a régi korok óriásaival, a Refákkal és Nefilimekkel is (ezzel kapcsolatban lásd a A Nefilimek című írást). Ugrás a következő részre
17
