HÍD
XLV. évfolyam, 11. szám 1981. november
SZIVACSTALAJ, H O M O K F U T Ó . . . Harag
György
GEROLD
Csehov-triptichonja
LÁSZLÓ
„ . . .őszintén meg akartam mondani az embereknek: Nézzetek magatokra, milyen rosszul, milyen unak masan éltek!" (Csehov)
GESZTUS V A G Y TETT H a r a g G y ö r g y — 1978 áprilisa és 1981 júniusa k ö z ö t t — Csehov h á r o m m ű v é t r e n d e z t e az Űjvidéki S z í n h á z b a n : a Három nővért, a Cse resznyéskertet és a Ványa bácsit. A Sirály u t á n írt m ű v e k e t . N e m a d r á m a í r ó i p á l y a legelejéről s z á r m a z ó Platonovot v a g y az ezt k ö v e t ő Ivanovot, Csehov első egész estét betöltő s z í n p a d r a v i t t m ű v é t l á t t u k v i s z o n t az újvidéki s z í n p a d o n . B á r m i n d k é t C s e h o v - d r á m a — n y i l v á n nem ok nélkül — igencsak sűrűn kerül m a n a p s á g közönség elé, aminek legkézenfekvőbb m a g y a r á z a t a , h o g y egy-egy jó színházi előadás m a i v á tudja közelíteni a felesleges emberről szóló k o r a i C s e h o v - m ű v e k e t . És nem is a d r á m a í r ó művészi h i t v a l l á s á t jelentő Sirályt t a r t o t t a fon t o s n a k r e n d e z n i H a r a g G y ö r g y . E z t a színházról szóló vallomást — „ A z én nézetem szerint — m o n d j a a d a r a b fiatal írószereplője — a m a i színház üres, r u t i n , e l ő í t é l e t . . . M e g kell találni az új f o r m á k a t . Ü j f o r m á k legyenek, és h a n e m találjuk, a k k o r i n k á b b ne legyen s e m m i " — , a m e l y v á l a s z t ó v o n a l k é n t metszi ketté Csehov d r á m a i opusát, s a m e l y n a p j a i n k b a n szintén g y a k r a n k a p s z í n p a d o t , m e r t a r e n d e z ő k saját színházeszményükről v a l l a n a k , ö n m a g u k r ó l s z ó l h a t n a k általa. Fontos m ű — akárcsak a Platonov v a g y az Ivanov — Csehov életmű vében és n a p j a i n k színházi g y a k o r l a t á b a n is. A Sirály a z a tisztítótűz, a m e l y n e k felgyújtásához szüksége v o l t Cseh o v n a k , h o g y megírja főműveit, a Ványa bácsit, a Három nővért és a Cseresznyéskertet. És szüksége v a n r á a m a i s z í n h á z n a k is, h o g y szem benézhessen ö n m a g á v a l , s z á m o t adhasson törekvéseiről, s z á n d é k á r ó l .
Harag
György
A Sirályt rendezni művészetfilozófiai gesztus — különösképpen m a napság, a m i k o r a n a g y o n képlékennyé v á l t s z í n h á z f o r m a szüntelenül új színházeszmény keresésére kényszeríti a színház alkotóművészeit — , a Sirály u t á n i C5eZ?ov-műveket rendezni viszont életfilozófiái t e t t . H a r a g G y ö r g y triptichonja sem a művészetről, h a n e m az életről szól. D e sajátos k r e a t í v művészi hozzáállással.
D I A G R A M O K — ESTÉRŐL ESTÉRE „A három Csehov-rdarab közös vonása, hogy ugyan azokról a sorsokról, csak más-más szemszögből, ugyanarról a témáról beszél az író, és én is." i (Harag György) HÁROM NŐVÉR — A MEGSZENVEDETT Számos Három
nővért
hordok
MAGÁNY
magamban.
Egyet, az elsőt, amely pasztell v o l t és b á g y a d t , a k á r c s a k a friss h ó val behintett újvidéki u t c á k , a m i k o r a z előadás u t á n k i j ö t t ü n k a szín házból — a t o r n a t e r e m - a k u s z t i k á j ú teremből h o z o t t élmény n y o m á n — , m i n d e n p u h a volt, nesztelen és végtelenül üres. M i l y e n egészen más Három nővért lehetne eljátszani m a , másfél évtizeddel később u g y a n ebben a v á r o s b a n , d e most m á r a v a d o n a t ú j , erődítményszerű, csillogó, piros és fehér m á r v á n n y a l k é r k e d ő óriásira t á g í t o t t s z í n h á z b a n . H a s o n l ó t a h h o z , amit másik Három wóWr-emlékként h o r d o k m a g a m b a n K o l o z s v á r r ó l , ahol h a t a l m a s r a k i n y i t o t t á k a s z í n p a d o t — „ e l t ű n t a kert, eltűntek a t a k a r á s o k , m a r a d t a k a messze, foltos, szinte égbe n y ú l ó épületfalak. Legfelül mérhetetlen b e t o n g e r e n d a - u t á n z a t o k : a z z a l rémítenek, h o g y előbb-utóbb r e á s z a k a d n a k a s z í n p a d r a , v a g y i n k á b b a színpad helyén v e r g ő d ő világra. A m o n u m e n t á l i s h a n g á r alján n é h á n y jelzés árulja csak el a P r o z o r o v - h á z beosztását, n é h á n y b ú t o r a beren dezést, egyetlen fácska a híres fasort. M i n d e z . . . mélyen befut a n é z ő térre. A s z t a l h o z , j ó f o r m á n a z első sorok nézői mellé ül a n é v n a p i t á r saság; P r o z o r o v a nézőtéren á t tologatja a gyerekkocsit, itt a k a s z k o d i k néha össze az u t á n a csoszogó F e r a p o n t t a l . . — , és ú g y éltek egymás mellett Csehov alakjai, h o g y t u l a j d o n k é p p e n sohasem t a l á l k o z t a k , együtt v o l t a k , és mégis végtelenül egyedül, m a g á n y o s a n , á r v á n és védtelenül. K a f k a - h ő s ö k k é n t k ó v á l y o g t a k a végtelenre tágított b i z o n y t a l a n s á g b a n . P. A. Csehov: Három nővér (Fordította: Kosztolányi Dezső). Szereplők: Sokis Lajos (Prozorov), Ábrahám Irén (Natalja), Romhányi Ibi (Olga), Ladik Ka talin (Mása), Bajza Viktória (Irina), Fejes György (Kuligin), Faragó Árpád (Versinyin), Bicskei István (Tuzenbach), Pásthy Mátyás íSzoljonij), Ferenczi Jenő (Csebutikin), Venczel Valentin (Fedotyik), Nagy István — Lorincz Lajos (Ferapont), Jordán Erzsébet (Anfisza). Díszlet- és jelmeztervező: Kölönte Zsolt.
HÁROM
NŐVÉR. Ebben a mocsaras tájban tespedt hangulatban, az első me leg nyári nap lustító levegőjében indul a produkció
Azután Otmár Krejcáét, azt a Három nővért, amelyre színháztörténeti jelentősége folytán nagyon részletesen illene emlékezni, de csak Irina hatalmas elvágyódó szemeire emlékszem. S még néhányat. Köztük azt a túlbuzgóságában ügyetlenül rendezet tet, amelyben fehér héjú nyírfa is, lobogó, de lassan fogyó gyertya is, kalitkába zárt, vergődő madár is volt hivatott jelezni — nemcsak a gyengébbek, hanem a leggyengébbek kedvéért is, ha netán nem értenék — a Prozorov lányok magányát. Aztán még néhányat Pestről, Belgrádból színházi előadásokból, té véről. És legfrissebb élményként Harag György Három nővérét, amely a belső egyensúlyvesztés és a megszenvedett magány döbbenetes képeként él bennem. „A színpadi díszlet — olvashattuk a rendező bemutató előtti nyilat kozatában — furcsa kertet ábrázol, melyet sás övez, messziről egy tó vize csillog (ez a nézőtéren van, mert a közönség a színpadon ül, az amfiteátrumszerűen elhelyezett padokon), a tavon keresztül egy hosszú palló, stég vezet valahová kifelé, bent pedig a játék színhelye egyénét-
len talajú, gödrös, süppedő, mocsaras, h o m o k o s vidék. A z egyik o l d a lon asztal l á t h a t ó székekkel, egy állóóra, mely n y i l v á n v a l ó a n belső szo b á t jelez, másfelől z o n g o r a , kerti székek, esernyők, n a p e r n y ő k a s z á z a d előről. A h o g y a z emberi sorsfordulók n e m mindig s z a l o n o k b a n játszód n a k le, h a n e m hol itt, hol ott, hol kint, hol bent, hol pedig szinte egyidőben exteriőrben és enteriőrben, ú g y idézi meg ezt a szimultánságot az előadás díszlete i s . . . Ebben a mocsaras tájban, tespedt h a n g u l a t b a n , az első meleg n y á r i n a p lustító levegőjében indul a p r o d u k c i ó . . N e m véletlenül t a r t o t t a fontosnak — a Három nővér b e m u t a t ó j a előtt — é p p a díszletről n y i l a t k o z n i a r e n d e z ő . N e m is azért tette, m e r t k ö n n y e b b leírni a l á t v á n y t , m i n t hozzáállást, elképzelést fejtegetni, szán d é k o t m a g y a r á z n i . H a r a g előadásaiban mindig m e g h a t á r o z ó a n lényeges elem a s z í n p a d k é p . N e m k i z á r ó l a g szükséges keretelem, h a n e m a r e n d e zői koncepció egyik fő h o r d o z ó j a . N e m miliőt jelöl, h a n e m az előadás gondolatiságának színpadi kifejezője. Ilyen v o l t az özönvíz előtt fehéren sivár fallabirintusa, a m e l y v a l a m i k é p p u g y a n lakásra emlékeztetett, de lakásszerepénél s o k k a l t a lénye gesebb k i ú t t a l a n s á g jelképeként. V a g y B a r t a Lajos Szerelem című n a turalista, polgári d r á m á j á n a k színhelye H a r a g s z í n h á z á b a n . N e m a szá z a d eleji polgári szoba, h a n e m a csupasz, k o p o t t falakkal, fényüket vesz tett t ü k r ö k k e l és a semmibe meg a semmiből nyíló k é t s z á r n y ú ajtókkal és üveg nélküli a b l a k o k k a l k ö r ü l z á r t üres tér, mely z á r t s á g á v a l u g y a n a z t a funkciót l á t t a el, m i n t a z özönvíz előtt színpadképében a sok l y u k ú labirintus — látszólagos — n y i t o t t s á g a : a vizuális szegénység és kifosztottság a lelki, érzelmi enyészetet; idézte, de egyszersmind a be z á r t s á g r a is figyelmeztetett, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzését á r a s z t o t t a . D e a v e n d é g j á t é k o k n á l is j o b b a n emlékezhetünk H a r a g G y ö r g y s z a b a d k a i Tartuffe-rend< késére, amelyben az üres játéktérbe á l lított, s z á n t s z á n d é k k a l rémesen giccses, szenteskedő szobrok — lépten n y o m o n beléjük ü t k ö z t e k a szereplők — , a börtönfalszerűen magasba n y ú l ó , teljes bezártságot szuggeráló, piszkosszürke falak — felettük, v a lahol a magasban két gyenge, s á p a d t fényforrás pislákol, a z á r t inté zetek n é m a posztolóira emlékeztetve — és a f a l a k b a v á g o t t a b l a k - és ajtónyitások k ö z v e t í t e t t é k a b e n t b ö r t ö n — k i n t semmi n y o m a s z t ó érze tét, a szituáció b é n í t ó atmoszféráját. A Három nővérnek is az atmoszférája ragadja meg és tartja fogva a nézőt, aki m á r a z előadással v a l ó találkozás p i l l a n a t á b a n s z o k a t l a n k é n t észleli a l á t v á n y t , de teljes mértékben csak később, az expozíció a l a t t kerül a h a t á s a alá. Megtévesztő az a n y u g a l o m , amely a színházba érkező nézőt fogadja, a fehér lepellel b o r í t o t t , hepehupás, b o k á t f i c a m í t ó n kiszámíthatatlanul süppedő „ k e r t b e n " egymás mellett fekszik O l g a és M á s a . M á s a — talpig
feketében, kissé démonosan o l d a l r a fésült, hosszú, feketén csillogó h a j jal — olvas. Kék-fehér kockás r u h á b a n O l g a sütteti m a g á t a k o r a i n a p p a l . K a l a p j á t combjára fektette. T á v o l a b b I r i n a . Fehér r u h á b a n , fehér csipkenapernyővel játszadozik, gyerekként. Ö a legfiatalabb Csehov „ n ő v é r e i " k ö z ö t t . A hintaszékben ingujjra v e t k ő z ö t t férfi s z u n n y a d , jól esően k i n y ú j t ó z v a : T u z e n b a c h b á r ó , k a t o n a t i s z t . A z ebédlőasztalnál a d o k t o r , Csebutikin, aki még a l á n y o k m a m á j á b a v o l t szerelmes, szoká sos hírlapja fölé görnyed, h a r á k o l és el-elbóbiskol közben. E g y b o k o r t ö vében F e r a p o n t , a z elöljárósági szolga alszik, mellette a n é v n a p i t o r t a . A sáson á t egy ingujjra v e t k ő z ö t t k a t o n a t i s z t , Szoljonij horgászik. E z a néma, m o z d u l a t l a n jelenet fogadja a színházba érkező nézőt. Megtévesztő f o g a d t a t á s . N e m k i z á r ó l a g azért, m e r t szokatlan, h o g y az ebédlőasztal k o m p l e t t terítékkel, egy n a g y állóóra, a z o n g o r a a s z a b a d ban v a n , m e r t eltűnt m i n d e n válaszfal szoba és szoba, szoba és k e r t k ö zött, h a n e m m e r t h a m a r o s a n kiderül, h o g y ez a n y u g a l o m igencsak lát szólagos. Félreérthetetlenné válik, h o g y ez a k é p nem egy k o r a n y á r i délután idilljének a m o z d u l a t l a n s á g a , h a n e m a felszín a l a t t idegesen v i b ráló, leplezett, m á r - m á r elviselhetetlen n y u g a l o m é . O l g a hangja csak látszólag közömbösen emlékező, miközben tizen egy évvel ezelőtt e l h u n y t apjukról, a májusban m á r v i r á g z ó M o s z k v á r ó l beszél. S z a v a i r a ugyanis idegesítően k o n t r á z i k M á s a fütyülése. A b b a h a g y ta a z olvasást, fekete k a l a p j á t a r c á r a b o r í t o t t a , és fütyül, csak fütyül — érezzük, kínjában. M á s k o r egy versrészietet szokott ismételgetni a végkimerülésig: „ Z ö l d tölgy a tenger szögletében, s z í n a r a n y l á n c a d e r e k á n . . . " Most fütyül. F ü t t y e a többieket idegesíti és felborzolja. Szin te — a r i a d a l o m ellenére is — m e g v á l t á s n a k tűnik, a m i k o r a csipkelő dő, különc Szoljonij — „És megfordul, d e r m e d v e m á r , mögötte, most a m e d v e á l l " — a sás közül egy h a l a t , elevenül fickándozó p o n t y o t hajít a n a p o z ó k közé. Felugrálnak, és némi izgalom u t á n f o l y t a t ó d i k az a p r ó monológokból, hangosan g o n d o l k o d á s o k b ó l összeálló dialógus. Á m h o g y m e n n y i r e diszszonánsak a „ m i n d e n , minden, m i n d e n jól v a n " - t mintegy ö n m a g a meg n y u g t a t á s á r a ismételgető szavai O l g á n a k , azt jól m u t a t j a Mása reakció ja. A m i k o r O l g a kifejti, h o g y ő szeretné az u r á t — csak lenne — , M á s a ingerülten a magasba röpíti a n á l a levő k ö n y v e t . í g y m o n d véleményt és vezeti le idegességét. Mindössze n é h á n y perc kellett a h h o z , hogy a n y u g a l o m látszat v o l t a kiderüljön. Lássék, a k o r a tavaszi n a p b a n élvezők nem boldog, elége dett emberek, ellenkezőleg, szenvedő, sorsukkal elégedetlen, kiégett, re ménytelen á l m o d o z ó k . N e m csoda h a T u z e n b a c h b á r ó közömbös h a n g ú kijelentése, hogy h a m a r o s a n l á t o g a t ó b a érkezik az új ü t e g p a r a n c s n o k , Versinyin ezredes, egyrészt kíváncsivá - - elsősorban a nőket — , másrészt beszédessé teszi a jelenlevőket. A hosszú hallgatások, az ideges reakciók u t á n szinte
egyidőben halljuk T u z e n b a c h szavait Versinyinről, szerencsétlen h á z a s ságáról — M á s a felfigyel: r o k o n lélek! — , látjuk az időközben a sás közül előlépett Szoljonij zongoraszéket emelgető e r ő m ű v é s z - m u t a t v á n y á t és halljuk okoskodását, v a l a m i n t az újságot böngésző — m i k o r i újság? sohasem derül ki, de egy b i z o n y o s : időtlenül régi — Csebutikin d o k t o r n a k a hajhullás elleni védekezésről t a r t o t t felolvasását, mely k ö z b e n a r r a is v a n ideje, h o g y kis noteszébe feljegyezze a hasznos t u d n i v a l ó t , egyszer h á t h a jó lesz — m i k o r ? — , s egy legyet agyoncsapjon. A z ismeretlennel v a l ó találkozás reménye felhúzza a zsilipeket. I r i n a a m u n k a értelméről szaval, sietve társul h o z z á imádója, a b á r ó . Még időközben a többiek közé feküdt Szoljonij tréfája sem kevésbé b á n t ó , mint különben, pedig a z z a l fenyegeti az orvost, h o g y egyszer rosszked vében golyót r ö p í t a fejébe, és s z a v a i n a k a kezében levő csipkeernyővel n y o m a t é k o t is a d : megcélozza az orvost, aki nevetve — dicsekedve — mondja, hogy az egyetem elvégzése ó t a — jó régen v o l t — egyetlen k ö n y v e t sem olvasott el. O l v a s n i csak újságot szokott, de sokszor nem tudja, mit, és n e m tudja, kiről olvas. E z t az o l d o t t a b b h a n g u l a t o t találja Csebutikin a l k a l m a s n a k a r r a , h o g y j ó k e d v ű e n elsiessen I r i n a n é v n a p i a j á n d é k á é r t . A n é v n a p említése a z o n b a n ismét s z o m o r ú v á teszi a nővéreket. M á s a most k e d v e n c verssorát dúdolja, és r e z i g n á l t á n állapítja meg, h o g y csak „másfél e m b e r " v a n itt — semmi értelme ebédre m a r a d n i — , „csönd v a n , m i n t a s i v a t a g b a n " . Feláll. M e n n e . O l g a sírni k e z d . M i r e a d o k t o r visszatér az ezüst s z a m o v á r r a l , a n é h á n y perccel k o r á b bi j ó k e d v m á r elillant. Ö sem büszkén nyújtja át az ajándékot, h a n e m esetlenül r o g y I r i n a elé, és a durcás elutasításra ingerülten k ü l d i vissza a fényesen csillogó teafőzőt. Kedves rendezői fintor, h o g y épp e k k o r jelenik meg Anfisza, az öreg dajka — kezében a n a g y családi s z a m o v á r r a l . Most lép színre — kell belépnie! — Versinyin, h o g y a látogatás ké születlenül, idegesen érje a jelenlevőket. A fogadtatás eléggé különös. Érezhető z a v a r b a n v a n n a k . A nővérek szinte m e g g o n d o l a t l a n hirtelen séggel rajzák körül kérdéseikkel a vendéget. Sietnek leültetni, de még in k á b b meséltetni. ( „ ö n m o s z k v a i ? " ) Még a r r a sem a d n a k neki időt és lehetőséget, h o g y illően b e m u t a t k o z z é k . E r r e csak percekkel belépése u t á n kerít sort a vendég, m i k o r m á r a felbolydult h á z i a k , egymás s z a v á b a v á g v a , kérdéseikkel k ö r ü l z á p o r o z t á k . A k o n k r é t m o s z k v a i emlékek felrajzása a z o n b a n nem megnyugtatja, h a n e m ellenkezőleg, elszomorítja a nővéreket. Mása és I r i n a sír, O l g a pedig egyszerre ú g y találja, h o g y „hideg v a n és sok a s z ú n y o g " . V a l ó ban, jóllehet a n a p t o v á b b süt, egyszerre hideg v a n ; megfagyott a j ó kedv. H i á b a bölcselkednek Versinyin és T u z e n b a c h az életről, a sorsszerű ségről. H i á b a k o n t r á z i k Szoljonij. („Csipp-csipp, c s i p p . . . " ) V a g y p r ó -
bál f a n y a r u l h u m o r i z á l n i a d o k t o r : felállva b i z o n y í t a n i , hogy, a p r ó ter mete ellenére, az ő élete igenis nagy, s v a n is értelme. H o l o t t . . . C s a k a k k o r élénkül a h a n g u l a t , a m i k o r a nővérek, a beszűrődő hege dűszó n y o m á n , bátyjuk, A n d r e j szerelméről, a b o r z a s z t ó a n ö l t ö z k ö d ő N a t a l j á r ó l kezdenek beszélni. E z a játékosan lelkes h a n g u l a t fokozódik A n d r e j színre lépésével. N ő v é r e i körülbecézgetik. A n d r e j békésen tűri, sőt a z t is tűri, h o g y felszabadult jókedvvel énekelve, tapsolva szerelmes egyetemi t a n á r n a k csúfolják. A k k o r telik csak be a p o h á r , a m i k o r Cse butikin egy ostoba dalocskába kezd. A n d r e j , m i n t a mennydörgés, h a l l gattatja el egy erőteljes kiáltással a j ó k e d v ű társaságot, majd elsiet. V e r sinyin pedig, k i h a s z n á l v a a h a n g u l a t i i n t e r v a l l u m o t , hosszas bölcselke désbe fog. Fontos p i l l a n a t . E k k o r jelenti ki Mása, h o g y mégis itt m a r a d ebé den. V o n z z a Versinyin, aki — mivel hallgatóságra lelt — a filozófia lát v á n y o s területéről saját elfuserált életére siklik át, h a t á r o z o t t a n kije lentve, h o g y h a újrakezdhetné, semmi esetre sem h á z a s o d n a . A hallgatóság kissé elfáradt, l a n k a d a figyelem, csak M á s a hallgatja Versinyint. A z ezredes k i n y i l a t k o z ó v é g s z a v á r a szinte észrevétlenül je lenik meg Kuligin, M á s a férje. A j á n d é k o t h o z . K ö n y v e t . U g y a n a z t , a m i t t a v a l y . A helyi g i m n á z i u m történetét. Saját m ű v e . I r i n a a r r a sem méltatja, h o g y elé álljon, csak o d a k ú s z i k Kuliginhez, és ú g y ültében nyúl a k ö n y v é r t , m i k ö z b e n megjegyzi, h o g y t a v a l y m á r . . . Kuligin a z o n b a n nem jön z a v a r b a , a k ö n y v e t Versinyinnek adja, s t o r n á z n i kezd. „Mens sana in corpore s a n o . . . " — vallja és gyakorolja. K ö r b e t o r n á z z a a jelenlevőket, és szórja k ö z h e l y m o n d a t a i t . („Pihenjük h á t ki m a g u n k a t mi is, és v i g a d o z z o n ki-ki k o r a és t á r s a d a l m i állása szerint. A sző nyegeket n y á r o n fel kell szedni és meg kell őrizni t é l r e . . . " ) M á s á h o z érve megölelné feleségét, a k i — m i n t h a kígyó m a r t a v o l n a — felugrik. K í n j á b a n kiált is egyet. Ismét p a t t a n á s i g feszült a légkör. É r z i Kuligin is. M o n d még n é h á n y közhelyet. Igazgatóját, az u t o l érhetetlen lángészt dicsén. ( „ A z t m o n d j a az i g a z g a t ó n k : m i n d e n éle tében legfontosabb — a f o r m á j a . . . A m i elveszti a formáját, a z elpusz tul.") M a j d kijelenti, h o g y az állóóra késik, végül felnéz a z égre, azt próbálja megállapítani, merről, milyen szögben esnek a n a p sugarai elvégre ő, a racionális testedző n e m dobhatja csak ú g y o d a m a g á t a n a p n a k — , előveszi zsebkendőjét, a legmegfelelőbbnek ítélt szög a l a t t lefek szik, és leteríti az arcát. K u l i g i n r a jellegzetes közjáték ez, amely a r r a a l k a l m a s , h o g y a z imént — ki tudja, m á r h á n y a d s z o r — felforrósodó h a n g u l a t némileg meg nyugodjék. Terítés. A s z t a l h o z ülnek. K ö z b e n M á s a idegesen sétál, és monologizál ről.
a
k i - b í r - h a - t a t - l a n élet
111111181
HÁROM
NŐVÉR.
Tuzenbach
szerelmet
vall
I rínának . . .
„A kertben" csak Irina és Tuzenbach báró marad. Szimultán jelenet: az asztalnál levők esznek, „kint" pedig Tuzenbach szerelmet vall Irinának. Elég szokatlan formában, mintha nem tudna felállni, négykézlábra ereszkedve — így biztosabb?! — nyúl a mellette álló Irina felé. Inkább komikus, semmint a pillanathoz illően érzelmes beállítás. Natalja, Andrej szerelme érkezik. Ízléstelen ruhában. Zavarban van. Szerencséjére újabb vendég jön, Fedotyik hadnagy, fényképezőgéppel, vi rágkosárral, búgócsigával. Fényképezkedés. Jókedv. Csak Mása mondja az ismert verssort. Ismét Natalja a célpont, most zavarában jobbnak látja elrohanni. Andrej utána fut. Szerelmet vall neki. Feleségének kéri. Kéz a kézben vissza. Andrej megcsókolja Natalját. A nővérek egyenként felállnak. Kimennek. A kép kimerevedik. Felvonásvég. í g y hullámzik, pontosabban körkörösen váltakozik az első felvonás hangulata. Rövid jelenetekre töredezve követik egymást az oldottabb és
az idegesítőn v i b r á l ó részletek. Feszültséggel telítődik a egy-egy v á r a t l a n f o r d u l a t t a l kisülés következik. K ö z b e n a v i s z o n y - k o o r d i n á t á k , megismerjük a v á g y a k a t , a sebzett vetkezhet — most m á r n a g y o b b előadásegységekben — az kapcsolatok kibontása.
légkör, majd felrajzolódnak életeket. K ö egyes sorsok,
R á h a n g o l ó d t u n k az előadásra. É r e z z ü k a légkörét, k i t a p i n t o t t u k a p u l zusát, következésképp m i n d j o b b a n értjük az első p i l l a n a t b a n még meg h ö k k e n t ő díszlet d r á m a i szerepét. A z első rész gyors h a n g u l a t v á l t á s a i diagnózist á l l í t a n a k fel: a Három nővér n e m a h i á b a v a l ó v á g y ó d á s pasztellje, n e m lírai futtatású m e l a n kólia, h a n e m k e m é n y , kegyetlen, embert n y o m o r í t ó — h i á b a v a l ó — küzdelem. A nővérek n e m á b r á n d o s l á n y k á k és asszonyok, a k i k o l y a n szépen, m e g h a t ó a n t u d n a k á l m o d o z n i , ellenkezőleg: v e r g ő d ő h a l á l r a ítéltek. J o v a n H r i s t i é , aki k ö n y v n y i esszét írt Csehov d r á m á i r ó l , f o g a l m a z z a meg p o n t o s a n : a Három nővér az idő múlásáról szól, „ d r á m a a r r ó l , h o g y az idővel f o l y t a t o t t küzdelemben m i n d i g vesztesek m a r a d u n k " . M é g hozzátehetjük — az előadás sugallja — , vesztesek m a r a d u n k a z ö n m a g u n k k a l és a k ö r n y e z e t ü n k k e l f o l y t a t o t t küzdelemben is. Csehov „ n ő v é r e i " nem t á b o r n o k - á r v á k k é n t szánni v a l ó a k , h a n e m sze rencsétlen emberekként, akik — tudják ő k is, tudjuk mi is — eleve k u d a r c r a ítéltettek. Iskolásán p o n t o s lélekrajzi következetesség szerint az a p a h a l á l á v a l kapcsolatba h o z h a t ó sorsalakulás m i n d e n b i z o n n y a l logikus m a g y a r á z a t lehetne a nővérek szomorúságára (sohasem j u t h a t n a k m á r vissza M o s z k v á b a ) , de ennek a z előadásnak nem célja a p o n t o s lélek rajz, sőt a csehovi „ n ő v é r e k " sorsának hiteles felmutatása sem. H a r a g G y ö r g y Három novéV-rendezése a megszenvedett a kibírha t a t l a n m a g á n y r ó l szól. Elviselhetetlenségét tudatosítja és f o k o z z a a talaj szokatlan egyenet lensége. A tizenöt-húsz centiméter vastagságú szivacstalajnak, amelyen irtózatosan nehéz j á r n i — ezt a néző is kitapasztalja, amíg a k e z d ő k é p szokatlanságát figyelve „ a kerten á t " a helyére egyensúlyoz — , igen fontos szerep jut. P á s k á n d i G é z a Tornyot választok című A p á c z a i - d r á m á j á n a k H a r a g rendezte előadásában a s z í n p a d talaja ferdén emelt, j á r á s r a igen a l k a l m a t l a n u l lejtős volt, jelezve így a darabbeli p r o b l e m a t i k á t , h o g y v á l a s z tani kell az ö n m a g u n k m e g t a r t á s á n a k k ü z d e l m e és a lejtőn v a l ó tehetet len csúszás k ö z ö t t . A Három nővérben a szó legszorosabb értelmében szenvednek járás közben a szereplők. Pedig C s e h o v n á l a járás elementárisán fontos. A h o g y Pilinszky J á n o s írja Beszélgetések Sheryl Suttonnal című remekszép k ö n y -
vében, C s é h o v n a k „séta és ácsorgás m i n d e n d a r a b j a " . Ebben az előadásban a séta is, az ácsorgás is sokszorosan megszenvedett. T u d n i kell állni és sétálni itt, ahol szinte lehetetlen. V a l a k i t ő l valakiig eljutni, egymáshoz közel kerülni v a g y egymástól eltávolodni k o m o l y fizikai erőfeszítést igé nyel, a b i z o n y t a l a n s á g k o c k á z a t á v a l jár. Ezen a talajon szinte képtelenség járni (élni?!), s ebben a s z í n p a d k é p ben nemcsak a kertet szegélyező sás, h a n e m még i n k á b b a hepehupás, süllyedős talaj a lelki enyészet, a belső egyensúlyvesztés színpadi, fizikai kiváltója. A sással ö v e z e t t játéktér egyszerre kelti a kilátástalan tágas ság és a z áttörhetetlen sziget-szűkösség n y o m a s z t ó érzését, míg a szi vacsréteggel i n g o v á n y o s í t o t t talaj a belső b i z o n y t a l a n s á g o t mutatja meg. E g y f o r m á n csetlenek-botlanak A n d r e j és a nővérek, akik pedig o t t h o n v a n n a k , hazai talajon m o z o g n a k , és igazán m e g t a n u l h a t t a k v o l n a m á r járni a süppedékes szivacsföldön. C s a k h o g y a Három nővér nem a járás fizikai nehézségeiről szól, h a n e m a lelki egyensúlyvesztésről, egy sajátos k ö r n y e z e t b e n . H a a járás fizikai-testi nehézségeiről lenne szó, a k k o r ed zéssel, gyakorlással m i n d e n k i s z á m á r a a r á n y l a g k ö n n y ű lenne megtanulni a biztonságos közlekedést, az egyensúlyvesztés elkerülését. E n n e k a t a lajnak a legyőzésére a z o n b a n nem fizikai erő kell, h a n e m lelki stabili tás, belső kiegyensúlyozottság. Lelki, érzelmi, g o n d o l a t i alapállás kérdése a járás H a r a g s z í n h á z á n a k b i z o n y t a l a n talaján. P r o z o r o v é k — A n d r e j és a nővérek — esetében a z egyenetlen talaj a belső talajvesztés, az elveszettség érzését h i v a t o t t kifejezni. T u z e n b a c h m á r említett szerelmi v a l l o m á s á t — és á l t a l á b a n a b á r ó t — groteszkké v á l t o z t a t j a , h o g y n é g y k é z l á b r a kényszerül, m e r t n y i l v á n ú g y érzi, így biztonságosabb. K ö z b e n n e m gondol a r r a , h o g y nevetsé gessé lesz, h o g y egy nagyszerű p r ó b á l k o z á s törpül kisszerűvé. A m i k o r pedig felállva szaval I r i n á n a k arról, h o g y milyen lázasan szomjúhozza az életet, t r a g i k o m i k u s á n bukdácsol i m á d o t t j a előtt. Versinyin szintén nem t u d j á r n i a süppedős szivacstalajon, de nem azért, mert nemrég érkezett, s nem v o l t ideje, a l k a l m a m e g t a n u l n i a járást P r o z o r o v é k szivacskertjében. A többiekhez hasonlóan ő sem t u d h a t itt k ö z lekedni. Családi k ö r ü l m é n y e i n e k i d ő n k é n t i felvillantatása (két kislánya s felesége v a n , aki o l y k o r megmérgezi m a g á t ) és filozofálgatásának k ö z helyszintje egyértelműen bizonyíthatja, h o g y Versinyin ezredes is k r ó nikus belső egyensúlyzavarral k ü z d . Mivel m i n d e n k i m á s k é p p közleke dik a szivacson, ő, k i a l a k í t o t t emberi a l a p á l l á s á n a k megfelelően, m i n t h a tojáson j á r n a , ó v a t o s a n , m i n d e n lépésre ügyelve lépked, a h o g y reflexei feltételezik: ki tudja, m i k o r érkezik v a l a k i a hírrel, h o g y a z a hóbortos asszony megint ráijesztett. M a j d pedig, m i k o r á l l a n d ó vendége a P r o z o r o v - h á z n a k , a k k o r Kuligin felbukkanásaitól kell t a r t a n i a . Sajátos, h o g y kik b o l d o g u l n a k a szivacstalaj i n g o v á n y á n : N a t a l j a és Szoljonij meg részben Kuligin és Csebutikin.
N a t a l j a gyors, h a t á r o z o t t léptekkel v o n u l végig, m i n d i g egy szolgáló l á n y követi, neki. nincsenek lelki dilemmái, n e m ismeri a belső labilitást. Kuliginről ez nem m o n d h a t ó el, de ő a f o r m á k embere, akinek mindig volt és v a n ideje meg ereje g y a k o r o l n i , így értelmezi ő a_közismert ép testben ép lélek m o n d á s t . A r r a törekszik, h o g y m i n d i g ú g y lássék, neki, gimnáziumi t a n á r n a k és u d v a r i tanácsosnak, m i n d i g rendben a szénája. E z t a l á t s z a t o t kell, kívánja t o r n a g y a k o r l a t a i v a l hitelesíteni. A z t m á r nem veszi észre, h o g y m e n n y i r e ellenkezik ezzel a látszatviselkedéssel M á s á t kémlelő settenkedése. ( „ N ő m nagyszerű, n ő m k i t ű n ő asszony, én egyetlenem, szeretlek . . . I g a z á n c s o d á l a t r a m é l t ó asszony . . . Boldog v a gyok, boldog, boldog, b o l d o g / ' ) I l y e n k o r koncentrációja csökken, és b i z o n y ő sem u r a a lépteinek, járása e l b i z o n y t a l a n o d i k . M á s a helyzet a d o k t o r r a l , ő t ö b b n y i r e ücsörög, keveset közlekedik, a m i k o r pedig erre v á l l a l k o z i k , a k k o r részeg, s természetszerűen dülöngél, holott igazi problémája n e m a külső, a l á t h a t ó , h a n e m a belső, az átélt egyensúlyvesztés. ( „ H u s z o n ö t évvel ezelőtt még t u d t a m egyet-mást* de most m i n d e n t elfelejtettem. M i n d e n t , t a l á n n e m is v a g y o k m á r ember, csak tettetem m i n t h a kezem v o l n a , l á b a m v o l n a , fejem v o l n a . T a l á n n e m is élek m á r , és csak ú g y r é m l i k nekem, h o g y megyek, eszem és a l s z o m . . . T e g n a p e l ő t t beszélgettek a k l u b b a n ; a z t m o n d j á k , Shakespeare, V o l taire . . . É n n e m o l v a s t a m , e g y á l t a l á n n e m olvastam, de o l y a n képet v á g t a m , m i n t h a o l v a s t a m v o l n a . . . T a l á n az is csak ú g y látszik, h o g y élünk, és t u l a j d o n k é p p e n nem is v a g y u n k . Semmit sem t u d o k . Senki sem t u d semmit.") Szoljonij N a t a l j á h o z hasonlóan igyekszik n e m á t v e n n i , nem — m i n t fertőző betegséget — elkapni a z t a h a n g u l a t o t , á l l a p o t o t , ami a t ö b b i eket jellemzi. C s a k h o g y lényegében ő sem kevésbé sebzett. D e Ő a figyelő, a m e l l ő z ö t t m o z d u l a t l a n s á g á v a l p r ó b á l kifogni a kertszivacson, így, lep lezve saját hibáit. ( „ H a m á s o d m a g a m m a l v a g y o k , a k k o r o l y a n v a g y o k , m i n t a többiek. A társaságban a z o n b a n z a v a r t l e s z e k . . . És mindenféle m a r h a s á g o t beszélek.") A felvonásnyi terjedelmű expozícióval a r e n d e z ő b e i n d í t o t t a az elő adást, m e g h a t á r o z t a menetét. G y o r s a n v á l t a k o z ó , ellentétes h a n g u l a t ú jelenetek l a b d á z n a k a nézővel, aki, m i u t á n r á h a n g o l ó d i k a vele folyta t o t t j á t é k r a , a folytatások során meglepődve tapasztalja, h o g y a t o v á b b i felvonások menete szinte h a g y o m á n y o s a n sima. A z előadás nélkülözi a szélsőséges h a n g u l a t v á l t á s o k eddigi sebes m e n e tét, m a j d h o g y n e m csupán a d r á m a közvetítésére, i n t e r p r e t á l á s á r a v á l l a l kozik. Igen á m , csakhogy egy ilyen expozíció u t á n a folytatás sem k a n y a rodihat vissza a megszokott, k i z á r ó l a g tolmácsolásra s z o r í t k o z ó módszer hez. A látszat — ismét — csal. A z első felvonás m e g h a t á r o z t a a Három nővér e l ő a d á s á n a k f o l y t a t á sát is. A változás l á t s z a t a abból következik, h o g y r ö v i d jelenetek h e -
HÁROM
NŐVÉR.
Andrjuska és Natalja
lyett n a g y o b b blokkokból áll össze egy-egy t o v á b b i felvonás. M a j d csak a zárójelenetben tér vissza az expozíció mozaikszerűsége. Sehol senki. A k e r t üres. A sáson túl sem látszik senki. C s a k a n a g y ebédlőasztalnál ül t a r k a - k o c k á s t a k a r ó k b a c s a v a r v a A n d r e j , a h o g y bev i h a r z ó felesége, N a t a l j a m o n d j a : A n d r j u s k a . Olvas. N a t a l j á n a k l á t h a t ó a n nem tetszik A n d r j u s k a kivonulása. H o g y jön a h h o z , h o g y csak ú g y félreüljön — olvasni. Olvasni! N a t a l j a n y i l v á n sohasem v e t t egyetlen k ö n y v e t sem a kezébe. Minek? Igyekszik is m i n d e n lehető eszközzel k i z ö k k e n t e n i férjét. Mesél erről is, arról is, majd egy hirtelen m o z d u l a t t a l k i k a p j a az őt még tekintetre sem igen m é l t a t ó A n d r j u s k a kezéből a k ö n y v e t , és magas ívben elrö píti. í m e , ő ezt is tudja. D e h o g y n e m gonosz, csak játszik — de játékosan figyelmeztet — , a z t a z o n n a l be is bizonyítja: visszaadja a k ö n y v e t , m a j d hozzábújik az ő Andrjuskájához. Mivel ez nem reagál hasonlóan kedveskedve, N a t a l j a t ü n t e t ő e n ki megy. Ehhez a jelenethez szorosan k ö t ő d i k a k ö v e t k e z ő . M i k o r A n d r e j ész reveszi, h o g y F e r a p o n t , a városi szolga, nem hallja, amit ő m o n d (Mi csoda?"), a k k o r szinte ötletszerűen v a l l a n i k e z d saját n y o m o r á r ó l : „ A feleségem nem ért, a húgaimtól félek." Idegennek és m a g á n y o s n a k érzi magát. K o m i k u s k o n t r a s z t : A n d r e j r ö g t ö n z ö t t , elszomorító v a l l o m á s a mellett halljuk F e r a p o n t képtelen meséjét a r r ó l az emberről, aki M o s z k v á b a n (csakis o t t lehet) negyven v a g y még ennél is t ö b b palacsintát evett meg. M i n d k e t t ő j ü k n e k M o s z k v a jelenti az elérhetetlent, csakhogy v á g y a i k k ö z ö t t minőségi különbség v a n . T e m p ó s a n sorjáznak a jelenetek, egy-egy erősebb hangsúly v a g y gesz tus élénkíti ő k e t csupán. Sétájuk közben M á s a és Versinyin — egy p i l l a n a t r a — a titkos összesimulás szenvedélyével öleli á t egymást. T u z e n b a c h k a t o n a k ö p e n y é v e l a t y á s k o d v a t a k a r j a be — állig — a fá r a d t a n h a z a é r k e z ő és a hintaszékbe ülő I r i n á t , a k i g o r o m b á n , idegesen — elutasítón — reagál. Versinyin és T u z e n b a c h filozofálnak, m i n t mindig, h a nem u d v a r o l n a k , közben M á s a — Versinyinhez s i m u l a n d ó — m a g á r a teríti az ezre des k ö p e n y é t . A bölcselkedést Csebutikin szakítja félbe, felfedezését
közli az előtte
levő újságból: „Balzac Berdicsevben nősült." M i k ö z b e n ezt is feljegyzi a noteszbe, h a l k a n d ú d o l n i k e z d i : Balzac Berdicsevben nősült. B a l z a c . . . Megtetszik a többieknek, ők is éneklik. T á n c o l n a k is h o z z á . Végül gye rekes örömmel és felszabadultan hajtják: Balzac Berdicsevben nősült — t á n c o l n a k h o z z á összefogódzkodva az asztal körül. Egy s e m m i - m o n d a t ból r i t k a önfeledt p i l l a n a t . N é h á n y perccel később a d o k t o r újabb, szá m u k r a hasonlóan érdektelen, semleges m o n d a t o t talál az újságban: „ C i c i k a r b a n h i m l ő j á r v á n y d ü h ö n g . " Csebutikin megpróbálja megismételtetni az előző önfeledt p i l l a n a t o t . Sikertelenül. Csend fogadja, m i n t h a egy rossz viccet mesélt v o l n a , v a g y előre elsütötte v o l n a a tréfa poénját. A szivacskert idegesítő b i z o n y t a l a n s á g á b a n sem jön be kétszer u g y a n a z a poén. H a m a r o s a n N a t a l j a r o h a n el, Szoljonij erős riposztja ingerli fel: „ H a az a gyerek az enyém v o l n a , betenném egy serpenyőbe, megsütném és megenném." M á s a az ülő Versinyin mögé áll, és a haját simogatja. A n d r e j majd N a t a l j a csapja le energikusan a z o n g o r a fedelét. A két fedéllecsapás k ö z ö t t A n d r e j , T u z e n b a c h és F e d o t y i k összecsim p a s z k o d v a táncol, és énekel — H e j , p i t v a r , p i t v a r o m —, de l á b a i k a t nehezen emelgetik, m i n t h a a talaj nem engedné. Kuligin keresi M á s á t i z g a t o t t a n , össze-vissza szaladgál. A m i k o r egy latin g r a m m a t i k a i s z a b á l y t m a g y a r á z v a próbálja leplezni a látszatot — teljes hosszában hasra v á g ó d i k . N a t a l j a robog végig. S z á n k á z n i megy. A z elöljáróval. O l g a mereven néz u t á n a . I r i n a s í r v a - k i a b á l v a ismétli: M o s z k v a . . . M o s z k v a ! . . . Szerte b a t y u k és emberek hevernek. Egyesek csomagokat cipelnek. Szinte l á t h a t ó a fáradtság. A tűzvész, az izgalmak, m i n d e n k i t kimerí tettek. A n d r e j az asztalnál ül m o z d u l a t l a n u l . A nővérek a szivacskert köze pén levő mélyedésben bújnak össze. A hintaszék üres. Most nem illik be leülni. Egyedül N a t a l j a j á r k á l . És eszik. V a l a m i t szemezget egy tálból. K ö z ben csacsog, mindenféle b a d a r s á g o t m o n d . M á s o k k á r a őt nem érinti. Kuligin r o n t be, m i n t mindig, most is M á s á t keresi, és k ö z b e n a ru háját keféli. Ő a forma e m b e r e : neki mindig, m i n d e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t meg kell őriznie a l á t s z a t o t . Csebutikin b u k k a n föl. Dülöngél. Részeg. Végigbotladozik a kerten az emberek és a b a t y u k k ö z ö t t . O l y k o r megáll pihenni. I l y e n k o r a ré szeg ember j ó z a n s á g á v a l leplezi le ö n m a g á t és k ö r n y e z e t é t . Versinyin érkezik, kormos k ö p e n y é t M á s a tisztogatja gondosan. M i r e Kuligin szó nélkül elrohan. P o k r ó c b a c s a v a r t a n berobog Fedotyik, kétségbeesetten k i a b á l : „ L e égtem! L e é g t e m ! " V á r a t l a n u l m i n d e n k i nevetni k e z d . O l y a n komikus.
Fedotyik z a v a r á b a n nem tudja, mitévő legyen. G y o r s a n beül a csomagok közé került bölcsőbe, majd felugrik, körbeszalad. A z álmából, p o n t o s a b b a n v á g y á l m á b ó l ébredő T u z e n b a c h u d v a r o l n i kezd I r i n á n a k . A m i k o r a z t m o n d j a : „ J a j , h o g y h a o d a a d h a t n á m m a g á é r t az életemet", Mása ingerülten szól r á : „ N y i k o l á j Ivovics, menjen m á r . Ez mégis s o k . . . " Miért? T u z e n b a c h szavai n e m illenek a p i l l a n a t h o z ? V a g y M á s a képtelenségnek tartja a z efféle ömlengést? K i tudja. T é n y , h o g y Kuligin érintésére odébb ugrik, majd kiborul. K i a b á l : „ T o r k i g , torkig, t o r k i g . . . " Mása kitörése, t o v á b b i g á t s z a k a d á s o k a t v á l t ki. E l ő b b I r i n a k i b o r u l á sát l á t j u k : „Kétségbe v a g y o k esve, és nem is értem, h o g y még élek, h o g y még nem öltem meg m a g a m , nem is é r t e m " — kiabálja hisztérikusan. M a j d A n d r e j üvölti le F e r a p o n t o t , u t á n a pedig nővéreivel száll szembe. N a t a l j á t védi, de belátja, h o g y nincs igaza, k o m i k u s a n t é r d r e rogy, je l e z v e : ne vegyétek k o m o l y a n , a m i t az imént kétségbeesésemben összehangoskodtam. Csend. I r i n a és O l g a sírdogál. A z ebédlőasztalon h a t a l m a s k u p a c szürkésfehér lepellel b o r í t v a . M ö götte Csebutikin ül. A többiek á l l n a k . F e d o t y i k v i h a r z i k be. Végigci k á z . M i n d e n k i t megölel. Megcsókol. E l t ű n i k . Ideges m o z d u l a t l a n s á g . C s a k M á s a sétál. Képtelen egy helyben m a r a d n i . H o l sietős léptekkel, hol t é t o v á n b o l y o n g a többiek k ö z ö t t . K a r ^ ját mellén m a g á r a kulcsolja. E z a felvonás á l t a l á b a n I r i n á é . T u z e n b a c h h a l véglegesítették: összehá z a s o d n a k . A b á r ó a z o n b a n p á r b a j r a megy. Szoljonij megöli. T ö b b é nem tér vissza. Ebben az előadásban ez a felvonás Másáé, ő többet veszít, mint a h ú g a . A n d r e j jelenik meg. Borosüveggel a kezében. Elveszti ö n u r a l m á t , tépi m a g á r ó l a r u h á t , fetreng, u t á l a t t a l szidja a városbelieket. ( „ A v á r o sunk m á r kétszáz éve fennáll, százezer lakosa v a n , de egy sincs, aki h a sonlítana a másikra, egy hős sincs, sem a m ú l t b a n , sem a jelenben, egy tudós sincs, egy művész sincs, nincs e g y e d e n , csak egy kicsit is jelenté k e n y ember, aki felkeltené az irigységet, akit szenvedélyesen szeretnénk u t á n o z n i . . . C s a k esznek, isznak, alusznak, a z t á n m e g h a l n a k . . . " ) E t t ő l a jelenettől az első felvonás tempóját veszi á t a z előadás. A n d r e j kiborulása M á s a s z á m á r a „felhívás t á n c r a " . Z o k o g . Fetreng. Kétségbeesetten dobálja m a g á t . Versinyin elment. C s a k Kuligin m a r a d t itt. Ő M á s a mellett áll, és n é m á n nézi. T u d j a , h a a r o h a m elmúlik, m i n den ú g y lesz, m i n t régen. A t á v o l b a n pisztolylövés. M á s a v e l ő t r á z ó a n felsikolt. A sikoly, a z érzelmi jog szerint, I r i n á t illette v o l n a - A lövés T u z e n bachhal végez. D e a sikolyra M á s á n a k is legalább a n n y i r a szüksége v a n .
Kuligin m e g p r ó b á l idétlenkedéssel j ó k e d v e t teremteni. T á v o l r ó l m i n d h a n g o s a b b a n szól a k a t o n a z e n e . T á v o z i k a városban levő k a t o n a s á g . G y e r e k e i t u t á n z ó , idegesítő gügyögésével berobog N a t a l j a . E l ő b b I r i n á t oktatja ki ízléses öltözködésből, a z t á n bejelenti, h o g y kivágatja a kerti fasort (a cseresznyéskert sorsa kísért), végül pedig k i b í r h a t a t l a n u l rikácsolni k e z d : „ K i h a g y t a a p a d o n ezt a v i l l á t . . . k é r d e m ? " A zene t o v á b b erősödik. M i n d e n k i beszél. M á s a is, O l g a is, I r i n a is. S z i m u l t á n z ű r z a v a r , a m i t egészen elnyom a fülsértően felerősödő zene. A befejezés a „jaj, csak t u d n á n k , miért é l ü n k " kétségbeesése. A n ő v é r e k m o n d a t a i n e m egymás u t á n , n e m egymásból következően h a n g z a n a k el, h a n e m egyszerre, általános h a n g z a v a r b a n , a m i t fokoz, a kibírhatatlanságig felerősít a k a t o n a z e n e . A megszenvedett m a g á n y , az á l l a n d ó a n kísértő egyedüllét, a m i a m ű ben é p p ú g y jelen v a n , m i n t m i n d a n n y i u n k m i n d e n n a p i életében, H a r a g G y ö r g y rendezésében ú g y s z a k a d r á n k , m i n t a magasságos ég m i n d e n súlyával és m i n d e n n y a v a l y á j á v a l . Kibírhatatlanul. CSERESZNYÉSKERT — ÖNTUDATLANSÁGUNK TRAGIKOMÉDIÁJA K o m o l y , m e g o l d h a t a t l a n n a k t ű n ő p r o b l é m á i m v o l t a k Csehov életmű z á r ó komédiájával — ő nevezi így! — , a Cseresznyéskerttel. Pontosab b a n az o l v a s m á n y é l m é n n y e l d i s z h a r m ó n i á b a kerülő értelmezéssel, amely szerint Csehov az ésszerűen feltett írói kérdésre és a kérdés megválaszo lására m u t a t p é l d á t , a m i k o r „ k o n k r é t f o r m á b a n és radikálisan végig g o n d o l j a " (Lukács G y ö r g y ) a cseresznyéskert kérdését: h o g y az az élet forma, a m i t a nemesi h á z h o z t a r t o z ó cseresznyéskert — a l e x i k o n b a n is benne v a n — jelképez, életképes-e. Csehov válasza, szögezik le a r a d i kális végiggondolás feltétlen hívei, egyértelmű. A zárójelenetben k i v á g ják a cseresznyefákat. E z a fejlődő-változó világ p a r a n c s a és t ö r v é n y e . Tetszetős m a g y a r á z a t , k ö n n y e n emészthető, szépen h a n g z ó — p r o g resszív. C s a k h o g y önkényes is, m e r t nem a műből k ö v e t k e z i k , h a n e m a mű köré rakodó társadalmi körülményekből. V a l ó igaz, h o g y a cseresznyéskertet elárverezik, az újgazdag J e r m o A. P. Csehov: Cseresznyéskert (Fordította: Tóth Árpád). Szereplők: Romhányi Ibi (Ranyevszkaja), Daróczi Zsuzsa (Anya), Ábrahám Irén (Varja), Fejes György (Gajev), Soltis Lajos (Lopahin), Bicskei István (Trofimov), Ferenczi Jenő (Szimeonov-Piscsik), Ladik Katalin (Sarlotta), Pásthy Mátyás (Jepihodov), Rövid Eleonóra (Dunyasa), Stevan Šalajić (Firsz), Venczel Valentin (Jasa). Fellépnek még: Bambach Róbert, Bicskei Élizabetta, Szilágyi Nándor, Bakota Árpád, Takács Imre. Díszlet- és jelmeztervező: Doina Levinta Bocaneti.
laj Alekszejevics L o p a h i n veszi meg, tény, h o g y lakói elköltöznek, a fá k a t kíméletlenül kivágják. A telket majd felparcellázzák, a parcel l á k a t eladják a n y a r a l ó vendégeknek, akik hétvégi h á z a k a t építenek m a ; d az egykori híres-neves cseresznyés helyére. D e Csehov m ű v e még sem erről szól. Ez csak az e l m o n d h a t ó t a r t a l m a a Cseresznyéskertnek. A látszat. K ö n n y ű lenne Csehov leveleiből idézve bebizonyítani, h o g y ő a z író feladatát nem t a r t o t t a kiegyenlíthetőnek a jogászéval, a bíróéval, a t á r s a d a l o m t ü d ó é v a l . Egyik levélben o l v a s h a t ó : „ A z író n e m lehet hősei nek bírája, sem a n n a k , amiről hősei beszélnek, az író csupán szenvtelen t a n ú lehet." N e m érdektelen ideírni a levél előző m o n d a t á t sem: „ A szépíró dolga csupán a n n a k ábrázolása, h o g y mit, m i k é n t s milyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t beszélt v a g y g o n d o l k o d o t t az istenről v a g y a pesszi m i z m u s r ó l . " V a g y b á r m i másról — tehetnénk h o z z á . S ezt a csehovi szemléletet azzal sem lehetne semmisnek, t ú l h a l a d o t t n a k n y i l v á n í t a n i , h o g y u t á n a í r j u k a levél d á t u m á t : 1888, s tudjuk, hogy h á r o m legjelen tősebb m ű v é t Csehov jóval később írja. M e r t éppen a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert igazolja az 1888-ban í r t levélből k i emelt elvet, ami alapján természetesen semmiképpen sem s z a b a d betű szerint értelmezve csupán közömbös fényképésznek gondolni az írót. Csehov d r á m á i a b i z o n y í t é k o k — b á r az élet legvalószerűbb, a p r ó , sőt teljesen jelentéktelen részleteit emeli be műveibe — , h o g y ő író v o l t s n e m fotográfus. D e nem is t á r s a d a l o m t u d ó s , aki ítélkezik. A Három nővér kapcsán említett J o v a n H r i s t i é okos esszéjében olvas hatjuk, miben k ü l ö n b ö z n e k Csehov művei Ibsenétől. E z a z összehason lítás lényegesen közelebb vihet b e n n ü n k e t a Cseresznyéskert igazi értel mezéséhez, és egyik legerősebb é r v ü n k lehet a Csehov műveinek n y o m a tékos — de m o n d h a t n á m : t ú l z o t t — t á r s a d a l o m b í r á l ó i irányzatosságát h a n g o z t a t o k ellenében. Ibsen, aki szerint d r á m á t írni a n n y i , m i n t ítélőszéket t a r t a n i m a g u n k (és hőseink) felett, t é z i s d r á m á k a t írt. E n n e k meg felelően v á l a s z t o t t a ki a d r á m a i helyzeteket és a szereplőket. M á s szó v a l , a „ m i n d e n n a p i polgári életet — írja Ibsenről H r i s t i é — a klasszi kus tragédia modelljének rendeli a l á " . T é n y , h o g y a d r á m a k o n c e n t r á l t sága fokozódik, de mesterkéltté is válik a z ibseni d r á m a világa. N e m a m i n d e n n a p i valós tények, h a n e m a modell és a b i z o n y í t a n d ó tézis irá nyítják az író g o n d o l a t á t és tollát. Ezzel szemben Csehov d r á m á i — H r i s t i é szerint a regény által m e g t e r m é k e n y í t v e - á t a l a k u l v a — „jelenték telen és egészen l a z á n összefüggő élettényekből, apróságokból á l l n a k össze". Csehov egyik levelében o l v a s h a t ó : „ A z t kérik, h o g y a hős és a hősnő színpadilag hatásosak legyenek. D e az emberek az életben nem minden p i l l a n a t b a n lesznek öngyilkosok, akasztják fel m a g u k a t , v a l l a n a k szerel met. És nem beszélnek m i n d e n p i l l a n a t b a n fellengzős dolgokról. Esznek, isznak, vonszolják m a g u k a t , ostobaságokat m o n d a n a k . O l y a n d a r a b o t
CSERESZNYÉSKERT.
Harag
bevonulással
oldotta
meg ...
kell írni, amelyben az emberek érkeznek, távoznak, ebédelnek, beszélnek az időről, kártyáznak, de nem azért, mert ez így tetszik a szerzőnek, hanem mert ez történik a valóságban." Csehovnak csak a valóság a fontos és nem a drámai koncepció. Visszatérve a jelzett problémához: akik Csehov művét közgazdasági lag, társadalomtudományilag olvassák és magyarázzák, azok abba a hi bába esnek, hogy az Ibsen-féle modellt kérik számon a csehovi drámá tól. A Cseresznyéskert esetében talán jelképes volta miatt éppen a mű címe vezethette félre a magyarázókat. í g y lehet a Cseresznyéskert a he lyes kérdésfeltevés és a kérdés radikális végiggondolásának példája, hol ott lényegében egészen más. N é h á n y élethelyzetnek és néhány ember társunk életének töredéke. N e m egy elaggott, tehetetlen osztály fölötti kegyetlen ítéletmondás — főleg a mai színházban —, hanem olyan élet helyzet bemutatása, „amelyben az emberek illúziókban élnek, pókhálós csipkefüggönyök, szétroncsolt bútorok között próbálnak úgy viselkedni, mintha az idő nem múlott volna el fölöttük". D e ezek már a Cseresznyéskert újvidéki előadása rendezőjének, H a rag Györgynek a szavai, a bemutató előtti újságnyilatkozatban. Rendezése igazolja Harag elképzelését: ez a Cseresznyéskert az ál-
l a n d ó , t e h á t m a i és időszerű, itt és most, h i á b a v a l ó illúziókergetésről szól. N y i l v á n ezért n e m fejeződik be a csattogó fejszecsapások muzsiká j á v a l : a hamis illúziókat nem lehet erőszakkal megszüntetni. A z illú ziók az életforma t a r t o z é k a i . O k és o k o z a t i összefüggés v a n a hogyan élünk és miben hiszünk k ö z ö t t — sugallja H a r a g G y ö r g y Cseresznyéskert-xenáezése. A Cseresznyéskert a Három nővér folytatása. A n t o n Pavlovics C s e h o v életművében is, és H a r a g rendezéseinek újvidéki s o r o z a t á b a n is.
György
Csehov-
Ismét a s z í n p a d o n á t h a l a d v a foglalhatjuk el a játékteret h á r o m ol dalról keretező lelátókon a helyünket. A l e b o n t o t t negyedik falon ez ú t t a l is a széksorok fölé emelt-szerkesztett végtelenbe l á t u n k , a m i t n á das és szomorúfüzek helyett most cseresznyefák fehérsége borít el. M i n den fehér, a t á v o l b a n is és a s z í n p a d o n is. Most is n é m a bénaság fogad b e n n ü n k e t , i t t - o t t egy-egy a l v ó , heverő szereplővel. D e most n e m egy kifogott h a l kétségbeesett vergődése ri asztja a csendet, kelti életre a m o z d u l a t l a n s á g o t , h a n e m csak a k i v é n h e d t szolga, Firsz csoszog felénk. Végigvánszorog a cseresznyésen, bejön a h á z b a , végigmegy a szín p a d i szobán, eltűnik egy ajtó m ö g ö t t , majd kezében egy régi csontke retes színházi látcsővel tér vissza. Megáll a fehér szoba közepén, a t á v csövet h o m á l y o s t e k i n t e t ű szeme elé emeli, a fehér cseresznyés felé for dul, és hosszan néz a semmibe. Kémlel. Várja a h á z P á r i z s b a n levő úrnőjét, Ljubov A n d r e j e v n a R a n y e v s z kaját. Í g y k e z d ő d i k a z előadás. És Firsz jelenetével is z á r u l . M i n d e n k i elment, ki külföldre, ki m á s h o v á , új g a z d á h o z , másik v á rosba, csak Firsz m a r a d t a lebontásra ítélt h á z b a n , a h o n n a n m i n d e n t el h o r d t á k , v a g y h a l o m b a r a k t a k egy fehér lepel alá. D e őt ittfelejtették. M i t tehet? Firsz is megindul kifelé a többiek u t á n , de útját állja v a lami áttörhetetlen fehérség, a s z í n p a d nyílásán aláereszkedő mozivászon, a m e l y — észre sem vesszük — előlünk is lezárja a z u t a t , m i n k e t is be z á r a történetbe, összezár Firsszel. M i is foglyok v a g y u n k , a m a g u n k cseresznyéskert-illúziójának foglyai. H a r a g G y ö r g y Firsz e két jelenete közé építette be a Cseresznyéskert e l ő a d á s á n a k négy felvonását. M i n d e g y i k felvonás szerkezetét — írja k ö n y v e Cseresznyéskert-elem zésében Francis Fergusson — a többé-kevésbé szertartásos összejövetelek h a t á r o z z á k meg.
A z összejövetelek színhelyei: a gyerekszoba, ebédlő, és ismét a gyerekszoba.
a
ház
körüli
erdő, a z
A gyerekszoba — ide érkezik t ö b b évi távollét u t á n Ljubov A n d r e j e v n a — fehér: a m ú l t a t őrzi, a z emlékeket. N a g y m é r e t ű , fehér — v a g y i n k á b b piszkosfehér — lepel rejti a gyerekszoba t i t k a i t : b a b á k a t , labdákat, játékkockákat, b a b a k o c s i t . . . I z g a l m a s készülődés. Szétbontják a szoba k ö z e p é n levő k u p a c o t : előkerülnek a j á t é k o k . Varja, a m i n d e n r e ügyelő, k u l c s o k a t . csörgető, gondos h á z v e z e t ő n ő fel ébreszti az ü n n e p l ő b e ö l t ö z ö t t L o p a h i n t , a k i k ö n y v v e l a kezében a l u d t el, m i k ö z b e n a vendégeket v á r t a . Sürgés-forgás. H o z z á k a csomagokat, l á d á k a t . M a j d ünnepélyes lassúsággal és l á t h a t ó meghatottsággal belép Ljubov A n d r e j e v n a R a n y e v s z k a j a is. Kérdések, megjegyzések, válasz nélkül m a r a d t kérdések c i k á z n a k a le vegőben: a viszontlátás ö r ö m e . H i r t e l e n csend: Ljubov A n d r e j e v n a észreveszi a j á t é k o k k ö z ö t t álló görnyedező Firszet. M e g h a t ó d v a hozzásiet. Teljes a m ú l t t a l v a l ó találkozás. A fiatalok a z o n b a n n e m kedvelik a hosszú csendeket, a k i t a r t o t t szü neteket. Ismét felbolydul a gyerekszoba. Kettős a r c ú jelenet: egyrészt érződik a viszontlátás, a t a l á l k o z á s — egymással és az emlékekkel, a m ú l t t a l — ö r ö m e , másrészt bizonyos m ű viség, megjátszottság is felfedezhető: a m o z d u l a t o k b a n , a s z a v a k b a n , a h a n g s ú l y o k b a n , a kérdésekben, a t ú l z o t t a n kicsinyítőképzős kedveskedé sekben, a z összepuszilkodásokban. Igazi és tettetett boldogság keveredik a levegőben. Á p r ó rendezői gesztus: m i k ö z b e n Ljubov A n d r e j e v n a boldogsága k i fejezésére keres s z a v a k a t — „ V a l ó b a n itt ülök? . . . Legszívesebben t á n colnék és tapsolnék . . . " — , a h á t t é r b e n megszólal a z e n e k a r . Ljubov A n d r e j e v n a elragadtatással folytatja: „ M i n t egy á l o m . . . Isten látja lel kem, m e n n y i r e szeretem a h a z á m a t . . . M i l y e n n a g y o n szeretem . . Egyszerre, egy r ö p k e p i l l a n a t r a , tragikomikussá, groteszkké v á l t o z i k a n a g y lelkesedés. A h á t t é r b e n muzsikáló z s i d ó b a n d a juttatja eszébe Lju b o v A n d r e j e v n a R a n y e v s z k a j á n a k a hazáját, amit ő o l y a n n a g y o n szeret. D e kiderül a z is, h o g y a Cseresznyéskert szereplőinek realitásérzéke — legalábbis n é h á n y u k n a k — n e m a legmegbízhatóbb. Logikusan k ö t ő d i k ehhez a z az epizód, a m i k o r L o p a h i n megpróbálja figyelmeztetni Ljubov A n d r e j e v n á t és testvérét, L e o n y i d Andrejevics G a jevet a közelgő veszedelemre: az árverésre, ő k gyerekek m ó d j á r a szemez getnek egy cukrosdobozból, b o n b o n o k a t t ö m n e k a szájukba, r o p o g t a t j á k a c u k o r k á k a t — meg sem a k a r j á k hallani a jó szándékú figyelmeztetést. M a j d a m i k o r L o p a h i n a r á jellemző kitartással folytatja, ismétli a
^ ^ ђ Ј ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ & ^ . ^
-^- .... N
2£^ч«4&ј^ИИВв|
.....
Ét CSERESZNYÉSKERT.1 ЈLopahin: И
Most már igazán határozni az idő nem vár
kell,
fontos, lényeges információkat, Ranyevszkaja és Gajev már a gyerek szoba padlóján a játékok között térdelnek, és gyerekek módjára tologat ják, forgatják, illesztgetik össze őket — játszanak. Ebben a jelenetben kap igazi drámai funkciót a gyerekszoba, köti össze nemcsak a múltat a jelennel, hanem a jövővel is. Ez a jelenet teszi indokolttá a gyerekszoba helyszínül választását. A kirándulás a legnehezebben megoldható felvonások közé tartozik: hol együtt, hol pedig részleteiben kell láttatni a piknikelő társaságot^ Harag György ezt egy bevonulással oldotta meg. Elöl, karonfogva Ranyevszkaja és Gajev, mögöttük kiöltözve az újgazdag Jermolaj Alekszejevics, majd Szimeonov-Piscsik, lecsúszott földbirtokos. („ . . . drága barátnőm . . . N a g y o n kéne nekem az a hogyishívják . . . az a kétszáz negyven r u b e l . . ."), utána Varja, a fogadott lány, aki a háztartást v e zeti, őket követi Anya, Ranyevszkaja tizenhét éves leánya, és Trofimov, a v é n diák, mögöttük Sarlotta Ivanovna, a bűvészhajlamú neve lőnő, Jasa, a finomkodó, tenyérbemászó-képű inas, Dunyasa a szobalány, aki egészen hozzáurasodott a többiekhez („olyan érzékeny lettem, olyan delikát és i d e g e s . . . " ) , majd imádója, a könyvelő Jepihodov, aki „min denesetre" revolvert hord a zsebében („Én, kérem, bizonyos előrehala-
CSERESZNYÉSKERT. Homokfutó, Ranyevszkaja, napernyője, Gajev és a jó öreg Firsz, a felöltővel
az úrfi:
dottságnak örvendek . . . Mindenféle jelentékenyebb művet elolvasok, és mégis, nem vagyok tisztában a szellemi tendenciámmal. Mert mit is aka rok tulajdonképpen? Élni akarok?"). Legvégül pedig, némileg lemaradva, az öreg bútordarab, Firsz, karján takaró és felöltő, ha netán az úrfi, Gajev, fázna, legyen k é z n é l . . . ő k e t , tizenkettőjüket vezetteti körbe a rendező a teljesen csupasz er dőn. A fiatalok a játéktér egyik végében leterített takaró köré gyüle keznek, innen távoznak, ide térnek vissza. A másik végén pedig Ljubov Andrejevna és Gajev ül egy homokfutón. N e m messze tőlük Lopahin áll, csodálkozó, de ugyanakkor fölényes tekintetét szinte le sem veszi az összebúvó, pajtáskodó testvérpárról. Majd amikor úgy találja, hogy most már valóban beszélni kellene a két idős csecsemővel — előzőleg fehér mellénye zsebéből előveszi aranyórá ját, felkattintja a fedelét, rápillant, az órát nyugodt mozdulattal vissza süllyeszti —, akkor megmarkolja a homokfutó rúdját: maga felé for dítja, és megszólal: „Most már igazán határozni kell, az idő nem vár. Akarják a parcellázást, v a g y nem akarják? Választ kérek, a legrövi debbet: igen v a g y nem? Csak egy szót!" A z eredmény ugyanaz, mint a gyerekszobában volt: nem veszik ko-
m o l y a n . Egyszerűen sem R a n y e v s z k a j a , sem Gajev nem engedi, h o g y a t u d a t á i g jusson el, amit L o p a h i n m o n d . M i k é n t az első felvonásban a gyerekszoba, ú g y a m á s o d i k b a n ez a kétkerekű kocsi a főszereplő. Először Ljubov A n d r e j e v n a és Gajev illúzióinak jelképeként k a p d r á m a i szerepet a h o m o k f u t ó . M o z d u l a t l a n u l , félrehúzva áll az erdő szé lén, csak L o p a h i n képes mozgásba h o z n i — m a g a felé fordítani. Másodszor, a m i k o r T r o f i m o v , a filozofálgató vén diák, ülteti fel rá szerelmét, A n y á t és „Legyen szabad, m i n t a s z é l . . . " biztatással, lelkese déssel megindul vele, de csak egy r ö v i d t á v o n h ú z z a — t o l o g a t j a előreh á t r a , h i á b a ismétli: „Legyen szabad, m i n t a s z é l . . . " , a m i k o r g y a t r a , ide-oda-kis-szabadság csak, a m i t fel t u d kínálni. Illúzió. Szellemes rendezői replika T r o f i m o v O r o s z o r s z á g a mi k e r t ü n k ! "
fellengzős
mondatára:
„Egész
N e m hiszem, h o g y a rendezőnek s z á n d é k a lenne v i t a t k o z n i a z o k k a l , a k i k a Cseresznyéskert eszmeiségét é p p T r o f i m o v tirádáiból olvassák, k ö v e t k e z t e t i k ki. ( „ A z emberiség h a l a d , és egyre j o b b a n tökéletesíti a képességeit. A m i m a még elérhetetlen a s z á m á r a , v a l a m i k o r mégiscsak a h a t a l m á b a keríti, csak a d d i g persze dolgozni kell, m e r t csak így lehet elérni a c é l t . . . És teljes erővel segíteni kell a z o k a t , akik az igazságot k e r e s i k . . . " ) T é n y a z o n b a n , hogy ezzel a felvonászáró jelenettel, a d a l é k k é n t a v i t á h o z , saját véleményét is egyértelműen közli az újvidéki Cseresznyéskert rendezője. A h a r m a d i k felvonásnak nincs o l y a n egyértelmű főszereplője, m i n t az előző k e t t ő n e k a gyerekszoba, illetve a h o m o k f u t ó . E z a felvonás a r ö v i d jelenetek mozaikja. H á z i m u l a t s á g r a készülődnek. A magasból leeresztik a díszes g y e r t y a t a r t ó k a t , meggyújtják a g y e r t y á k a t , h á r o m o l d a l o n székek s o r a k o z n a k , vendégek foglalják majd el őket, b e h ú z z á k a h a t a l m a s csipkefüggönyt, m ö g ö t t e foglal helyet a z e n e k a r . Szól a zene, a táncosok, p á r - p á r u t á n i bevonulása — ó h a t a t l a n u l em lékeztet a piknikremenetelők felvonulására — az ünnepélyesség de monstrációja. A kimért, b e t a n u l t m o z d u l a t o k n a k , a s o k a t m o n d ó tekin teteknek egykori fényes b á l á k a t kell felidézniük. C s a k h o g y — h o g y is mondja Firsz, a jobb időket megélt szolga: „ . . . A z e l ő t t csupa generális meg b á r ó meg admirális t á n c o l t a mi m u l a t s á g a i n k o n . . . Most meg h í v t á k a postamestert, meg a z állomásfőnököt is, és még csak meg sincsenek tisztelve a m e g h í v á s t ó l . . . " — ez a bál i n k á b b szánalmas, m i n t ü n n e pélyes. T á n c közben, a teljes belefeledkezés csúcsán j u t eszébe Szimeonov-Piscsiknek, h o g y h o v á is tette a n a g y nehezen kölcsönbe k a p o t t p é n z t . M í g a
CSERESZNYÉSKERT.
Házimulatság, Szimeonov-Piscsik a táncosok között
szólózik
többiek lejtenek, kimérten, ünnepélyeskedve, ő kétségbeesetten zsebeit ta pogatja, fillérkéit keresgéli. Hasonló komikus közjáték Sarlotta Ivanovna néhány ócska, hatásta lan bűvészmutatványa, kártyatrükkje vagy hasbeszélő produkciója. Annyira silány teljesítmény, hogy még ez a sóher társaság sem tartja tapsra érdemesnek. Dilettáns produkció a művészi közjátéknak szánt pátoszos novellafélölvasás is. Ranyevszkaja úri gesztusát, mikor pénzt dug a húrok közé, tragiko mikussá változtatja Varja igyekezete, hogy visszaszerezze a könnyel műen elfecsérelt bankókat. Ranyevszkajának — annak ellenére, hogy túl jár az ötvenen — nincs kora; ő Trofimovnak is, Firsznek is mondja, hogy megöregedtek, de eszébe sem jut, hogy ő is velük korosodott, ö n m a g á t olyannak látjahiszi, mint két-három évtizeddel ezelőtt: szépnek, fiatalnak, kívánatosnak, csábítónak, aki minden férfi fejét el tudná csavarni, ha akarná. A harmadik felvonás házi mulatsága valójában a várakozás bizonyta lan perceivel terhes: az árverésen levő Gajevet és Lopahint várják vissza; a tét: sorsuk további alakulása. Természetes, hogy a várakozás idegfe-
szítő p i l l a n a t a i t ki-ki a m a g a módján, természete szerint próbálja elvisel hetőbbé tenni. Ljubov A n d r e j é v n á b a n felébred a n ő . Kiszemelt á l d o z a t a pedig n e m más, m i n t T r o f i m o v , a félénk tekintetű, cvikkeres v é n d i á k , aki megilletődve, lebénulva tűri, h o g y a k o r a ellenére még szépnek m o n d o t t Ljubov A n d r e j e v n a hozzásimuljon, átfogja, belekapaszkodjon. A szűzfiű elcsábításának felszikrázó erotikája felforrósítja a levegőt. A b i z o n y t a l a n v á r a k o z á s k o n t e x t u s á b a n ez a jelenet a z o n b a n nemcsak erotikus színezetű, h a n e m a n n a k kétségbeesett bizonyítása is k í v á n lenni — Ljubov A n d r e j e v n a részéről — , h o g y ő igenis teljes értékű ember, akinek a k a r a t a v a n , v á g y a v a n , és ereje is v a n v á g y á t v a l ó r a v á l t a n i . T r o f i m o v a z o n b a n túl b á t o r t a l a n a h h o z , h o g y Ljubov A n d r e j e v n a érez hesse a siker, a b i z o n y í t á s d i a d a l á t . Agresszív m o h ó ölelését követően R a n y e v s z k a j a alácsúszó, majd lecsüngő karja a vereség felismerésének k i fejező p i l l a n a t a . Egészen természetes, h o g y a b i r t o k elárverezését jelentő h í r u t á n meg jelenő L o p a h i n t — a cseresznyéskertet ő vette meg — és hatásosnak remélt bejelentését k ö v e t ő e n Ljubov A n d r e j e v n a szinte szó nélkül t ű n i k el, tudja, képtelen lenne b á r m i t is tenni, amitől saját sorsának v á l t o z á s á t remélhetné. Egyedül a szüntelenül p é n z u t á n futkosó Szimeonov-Piscsik m a r a d L o p a h i n mellett: h a pénzről v a n szó, a k k o r az ő kíváncsisága és csodá lata h a t á r t a l a n . A z a z mégsem. M e r t b á r várakozásteljesen helyet foglal L o p a h i n n a l szemben, a m i k o r meghallja, hogy a birtok végül is kilenc venezerért v á n d o r o l t J e r m o l a j Alekszejevics tulajdonába, S z i m e o n o v Piscsik egyszerűen felkel és n é m á n t á v o z i k — e k k o r a összeg h a l l a t á r a neki egyetlen szava sincs. T a l á n hazugság is, gondolhatja, a m i t L o p a hin m o n d , ennyi p é n z t elképzelni is nehéz. A z újgazdag t e h á t egy izgal mas n a p u t á n , diadal és csodálkozás helyett, v á r a t l a n u l egyedül m a r a d a tágas ebédlőben. M i h e z kezdhet L o p a h i n ? ö s z t ö n ö s e n lehúzza a csiz máját, n y i l v á n bepállott a lába, de csak az egyiket, mert eszébe j u t h a t , h o g y ezt a z é r t — jóllehet most m á r ő a g a z d a — mégsem illik, n é h á n y percig k i n y ú j t o t t l á b a k k a l , fejét h á t r a v e t v e ül a széken, majd egy hir telen m o z d u l a t t a l feláll, félkézzel — közvetlenül a p a d l ó fölött — m a r o k r a k a p j a a szék lábát, magasba lendíti — és erejének teljes t u d a t á ban megindul kifelé: „ I t t jön a z új földesúr, a cseresznyéskert új g a z d á j a ! " — harsogja, de m i n t h a hangjából h i á n y o z n a a kellő lelkesedés. A m i k o r L o p a h i n eltűnik, A n y a és R a n y e v s z k a j a tér vissza. A z utóbbi kissé s z o k a t l a n u l mereven, A n y a is görcsösen, a n y j á r a c s i m p a s z k o d v a : a felerősödő zene hangjára előbb esetlenül, szinte t á m o l y o g v a , majd biz tosabb léptekkel, dacosan, csakazértis t á n c o l n a k . A zárófelvonás hasonló a z elsőhöz. C s a k h o g y a k k o r a viszontlátás ö r ö m e és izgalma, most a t á v o z á s szomorúsága lebeg a fehérbe v o n t gyerekszobában. A k k o r játékos jókedvvel p a k o l t á k szét a lepellel b o -
r í t o t t k u p a c o t , most viszont újabb és újabb t á r g y a k a t d u g d o s n a k a lepel alá, ne m a r a d j o n itt semmi. A k k o r a felvonás zárójelenetében, m a g á r a h ú z v a a fehér leplet, A n y a temetkezett boldog kislányként a játékok közé — T r o f i m o v h o z z á o s o n t , és egy piros v i r á g o t tett a fehér h a l o m r a —, most a h á z b a n felejtett Firsz ü l t be a k u p a c b a , mint egy fehér sírba, nem játékok, h a n e m régi székek k ö z é — élve eltemetkezve. Bekövetkezett, amitől — reális p i l l a n a t á b a n — A n d r e j e v n a rettegett: „ É n folyton ú g y félek v a l a m i t ő l . . . V a l a m i b o r z a l m a s dologtői..., m i n t h a a h á z össze a k a r n a dőlni a fejünk fölött." Á m b á r m e n n y i r e is érezte a veszélyt, a k á r c s a k a többiek, mégsem fogták fel, k ö n n y e l m ű , furcsa emberekként semmit sem tettek ö n m a g u k megmentése érdekében. ( L o p a h i n : „Bocsánatot kérek, de ilyen k ö n n y e l m ű népeket, m i n t ö n ö k , ilyen j á r a t l a n , furcsa embereket én még sohasem l á t t a m . Világosan és félreérthetetlenül m e g m a g y a r á z t a m , h o g y a b i r t o k u k . . . " ) E t t ő l k o m é d i a a Cseresznyéskert, p o n t o s a b b a n , mivel mégiscsak pusz tulásról v a n szó, t r a g i k o m é d i a , a Három nővérrel ellentétben, amely H a r a g G y ö r g y rendezésében is — akárcsak Csehov megjelölésében — dráma. M i n t h a a Három nővér alakjait rajtuk kívül álló erők sulykolnák a lelki enyészet i n g o v á n y á b a , a Cseresznyéskert szereplői pedig, ö n p u s z t í tóként, siettetik saját katasztrófájukat, s z á n t s z á n d é k k a l adják meg m a gukat. Tehetetlenségünk, p o n t o s a b b a n ö n t u d a t l a n s á g u n k tragikomédiája H a rag G y ö r g y előadása. Gavrilo GRUJIĆ fotói (Befejezése
a következő
számunkban)
