„A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha”
X. ÉVF. 5-6. SZÁM
A HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT TÁJÉKOZTATÓJA
2001. NOVEMBER-DECEMBER
Év végi gondolatok
H
Ó LEPI BE napjainkban falunkat. Itt az ideje. Aki csak teheti, behúzódik lakásába. Melegséget teremt maga és családja számára. Takarékoskodik – körültekintő gondossággal – élelemmel, energiával. Közjóra való törekvéssel segíti embertársait, védi környezetét. Emlékezik a múlt történéseire, az elért eredményekre, kudarcokra. Ismeretei, tapasztalatai alapján tervezgeti a jövőt. Mindezt beragyogja az Ádvent, a szeretet ünnepe: karácsony. Hazánk békében élhet, gyarapodik, minden polgára számára biztosítani kívánja a megélhetést. Ez a törekvés mindannyiunk szorgos munkálkodására épül. Községünk életében is felmérhetők a lakosság által végzett munka eredményei. Természetesen, mint ahogy az élet más területein gyarapodásban, veszteségekben ki-ki eltérően összegezhet. Van aki, elégedett sorsával. Van, aki nem.
Társulatunk tevékenységét alapszabálya szerint végezte. Tagsága gyarapodott. Technikailag erősödött. Közhaszna növekedett. Működése szervezettebbé vált. A tagság összetétele, feladatvállalása, aktivitása azonban még sok kívánni valót hagy maga után. Külön bizottságaink értékelése nem egyszeri állásfoglalás mértékét kívánja megdönthetetlenül körül bástyázni, hanem folyamatosan mérhető adatok alapján, szabályozza a kitűzött közhasznú céljaink megvalósítását. Új formát kap a szabadidő, a sport, és Daloskörben játszik a zenekar, a színpad mestere… Nem marad el a falukutatás, a falufejlesztés, a népfőiskola. A család, a munka, az ünneplés, a kapcsolat teremtés, -erősítés továbbra is meg nem szűnő gondoskodást igényel, és folytatódik. Egyénenként is érezzük az idő múlását, a jól végzett munka sikereit. Terheinktől megakarunk szabadulni. A botlásokat elakarjuk kerülni. Végezni
2
X. évf. 5-6. sz. akarjuk kifogyhatatlan feladatainkat, lelki-, testi kincsestárunk gyarapítását, szem előtt tartva a közmondás igazságát: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ahogy az egyén, úgy a kisebbnagyobb közösség is kell, hogy küzdjön a jobb megélhetésért-, törekedjen a közjóra. Ezt célozza a HBT Elnöksége jövő évi tevékenységének tervezése. Növelni kívánjuk tagjaink munkájának hatékonyságát. Folytatjuk falufejlesztési törekvéseink megvalósulását, család- és közösségbarát programjaink bővítését. Felismerve sajátos, helyi hagyományaink-, adottságaink jövőbeni (hazai-, európai) felértékelődését, megóvásukon, kellő alapozásukon, gondozásukon, művelésükön gondolkodunk. Terveket készítünk, közösség elé tárjuk, hogy az érdeklődők támogatásával megvalósuljon. Falunk népe is számba veszi az elért eredményeket, veszteségeket, lemaradásokat. Nem nélkülözheti az előre vivő, alapos tervezéseket. Fel kell, hogy mérje a legszükségesebbeket. A településfejlesztés, a táj-, a környezet- és az építészeti értékeink óvó gyarapítása, kor- és tervszerű előkészítést, döntést igényel. Ugyanígy a művelődés, szolgáltatás, értékes hagyományaink, (megtermelt értékeink, közés
magántulajdonunk, stb.) őrzése, fejlesztése sem nélkülözheti a gondosságot. „Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér” közmondás igazságát itt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Őseink gondos, szorgalmas munkájával óvott-, szerzett örökségét nem szabad elkótyavetyélni. Pillanatnyi-, önös érdekek érvényesítése sohasem igazolható a közjó javára. Teret kell nyitni a törvényes nyilvánosságnak, közmeghallgatásnak, a közjóra való törekvések összefogásának. Hazánk érdekei is ezt kívánják, hogy békében élhessünk, Európa és a világ nemzetei közt, kölcsönös megbecsülésben. Mind ezekhez – végül, de nem utolsó sorban – lélekben is számot kell vetnünk. Meg kell újulnunk! A karácsony, Isten fiának születése, a szeretete ünnepe, reményeink szerint kellő alapot nyújt tenni valóink átgondolására, a közjóra való törekvés cselekvésére. Ezek előre bocsátása után kíván a HBT Elnöksége: Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet !
Bonus
A
LATIN HÍMNEMŰ jelző (értsd: jó) – biztosítási ügyekben gyakran használt „bónusz” szó – értelmezése volt az egyik fontos kérdéskör a FALUFEJLESZTÉSI KÖR novemberi összejövetelén. Gódor Katalin, az ARGOSZ BIZTOSÍTÓ RT. helyi képviselője volt az eszmecsere témavezetője, a nevezett Rt. szolgáltatásai tárgyalásának.
Ismertette a szervezet vázlatos felépítését, gazdálkodását, a különféle biztosítási kategóriákat. Ezeken belül, a helyi képviselő ismeretei-, ismertsége fontossága keltette fel hallgatósága figyelmét, valamint cége takarékos gazdálkodása, amely ugyanakkor kártérítéseit, napi áron állja. Úgy véljük, hogy ez az előadás is hozzájárul üzleti körének bővüléséhez, lakosaink biztonsága növeléséhez
2001. november - december
3
„Lehetetlen utánozni egy kézimunkát” A bagi trukkolás és slingölés I. rész
A KEZDETEK „A nagymamám, Matild néni vezette a kézimunkát, a viseletet.”
B
AGON ÉS környékén a XIX. század végétől terjedt el általánosan a kézihímzés, slingölés (a németből eredő, falunkban ma is használatban lévő népies kifejezés; schlingen: köt, hurkol) és a hímző minták előnyomása: a trukkolás (szintén német eredetű; drucken: nyomtat). Először csak fehér színnel varrtak, majd később – a gépi hímzésben alkalmazott mintákat , ötleteket is felhasználva – elterjedté vált a színes hímző pamut használata is. Ez lehetőséget adott a cifrasággal való versengésre, ami egyúttal hajtóereje is volt a népviselet folyamatos fejlődésének.
Matild néni
(1867-1946)
A kézi hímzés első sorban a jegykendőkön, a fejre való- és nyakra való kendőkön; a vetett ágy lepedőjén és párnahuzatain jelenik meg, de megtalálható
Kollár Pálné Lőrincz Irma, (1894-1962) a komasszonykendőn, a gyerek féketőn, réklin vagy pólyán; a félingek ujján, ráncosszoknyán és a templomi oltárterítőkön is. Az Alsó-Galga menti falvak erősen hasonlítanak motívumai egymásra, néhány minta meg is egyezik; ez arra utal, hogy egy időben, egymásra is jelentős befolyást gyakorolva fejlődtek. Akkoriban nem volt, a jelenlegihez hasonló nagy utazás a települések között, azonban vásárok, nagyobb ünnepek alkalmával mégiscsak szemügyre vehették egymás viseletét, és mivel nem akartak lemaradni: igyekeztek újabb és újabb mintákkal előállni.
4
X. évf. 5-6. sz. A szakavatottak szeme – és a helyi népviseletben járó asszonyok mindegyike ezzel rendelkezi – egyértelműen meg tudja különböztetni, hogy melyik faluból származik a hímzés. Az ismertetőjegyek elárulják számukra, hogy melyik „trukkolóműhelyből” származnak a minták, a használt színek pedig megmutatják, hogy a slingölő melyik település íratlan szabályait követte. A motívumok fejlődésére legnagyobb hatással a trukkoló asszony volt, hiszen ő találta ki és készítette el (vagy gyártatta le) a mintákat, amik a ruhákra kerültek. Ezzel – akarva, akaratlanul is – a népviselet formálójává vált.
Dénes Miklósné Kollár Erzsébet
FOTÓ: TSINOM
Nem mindegyik falunak volt saját trukkolója. Bagon, ennek a mesterségnek a gyökerei, bizony a kezdetekre nyúlnak vissza, a hagyományokat és tárgyi bizonyítékokat a Lőrinc-család leszármazottai őrzik. Dénes Miklósné Kollár Erzsébet így emlékezik vissza: A családi hagyomány dédnagymamámtól kezdődött, őt nem ismertem csak hallásból, de azt tudom, hogy korán megözvegyült és – hogy gyerekeit eltartsa – rászorult egy kis
külön munkára, ezért telente elvállalta a minták kézi előrajzolását. Sokáig azonban nem rajzolhatott, mert korán meghalt, itt hagyva három gyerekét. A trukkolást nagymamám (Lőrincz Károlyné Mondok Matild, 1867-1946) kezdte, ő jött rá, hogy ez a ceruzával rajzolás így nem mehet tovább. Jártak vásárról vásárra, és ott találták meg azt az aszódi mesterembert, aki megcsinálta a trukkolóvasakat. A nagymamám magától találta ki a mintákat, ránézette egy falevélre vagy egy virágra és onnan fantáziált. Szigorúan vette a kialakult hímzési szabályokat. Mindenkit ellátott tanácsokkal, és akik nem tartották be, azoknak nem csinált később trukkolást. A környékben mindenki csak Matild néninek ismerte. Mikor a györki lányok jöttek dalolva a Papsorra, a fiúk kérdezték őket: – Hova mentek lányok? – Matild nénéhez trukkoltatni . Egyszer még Galgamácsára is elvitték, minden szerszámával együtt, és ott trukkolt nekik. Ő csinálta nagyon, végig egész életében, míg meg nem halt. Ekkor anyám (Kollár Pálné Lőrincz Irma, 1894-1962) – mint egyetlen lány, aki értett hozzá a családban – vette át. Az ő halála után jöttem én. Annak idejében, mikor kislány voltam, vasárnaponként mindig a nagymamám mellet voltam, és amikor letette a trukkolóvasat én mindig nyomkodtam vele. Egyszer azt mondja a nagymamám anyámnak: „Te Irma, hát ez különben csinálja mint mink. Ez a lány fogja nekünk folytatni.” Mindent lopva kellett tanulnom. 1962ben, mikor „megörököltem” a trukkolást, a népi hímzés semmivé vált. Mindig akartam valamit, hiába volt kézügyességem nem tanulhattam tovább; iparom azért van: varrónő vagyok. Jelenleg is trukkolok és varrok, hogy legyen emlék az unokáimnak.
2001. november - december
A
5
TRUKKOLÓ KÖNYV
„A nagymamám letette a kuncsaftok elé, és ebből választottak mintát.” Ez a bizonyos könyv egy családi ereklye. Lőrincz Károly saját kezűleg készítette feleségének ezt az albumot – a bejegyzés tanúsága szerint – 1912. február 8-án. Ebben szépen összerendezve sorakoznak a trukkolóvasak lenyomatai. A kb. 30x40 cm-es könyv mintegy negyven lapján, több száz motívum található: caklik, virágok, koszorúk, betűk; mindazon minták, amelyek a bagi és környékbeli asszonyok slingöléséhez szükségesek voltak.
A mintás könyv
FOTÓ: TSINOM
A mintákat Matild néni saját maga találta ki és tervezte meg. Először egy papírlapra megrajzolta, majd elvitte az aszódi mesterhez, aki a motívumokhoz,
aprólékos munkával készítette el a trukkolóvasat. Ebből az albumból lehetett megrendelni a szükséges díszítést. A bagiakon kívül sokan jöttek Kartalról és Galgamácsáról, de a szomszédos Hévízgyörkre és Domonyba is eljutott a bagi trukkolás. Ezt bizonyítják, az egyes mintákhoz készített bejegyzések is, amelyek nem csak személyneveket, hanem az említett falul neveit is tartalmazza. Persze voltak olyan minták is amelyek nem kellettek. A mesterséggel együtt, a könyv is anyáról lányára hagyományozódott. Az elmúlt majd egy évszázad alatt sokszor volt hajtogatva, forgatva, ezt mutatja megfakult színe, elkopott sarkai. 1944-ben még egy tűzvészből is megmenekedett. Többször akadt volna már rá vevő, mondván: úgysem lesz arra már szükség soha. Az érte ígért kevéske pénz jól jött volna abban az időben, de a család nem vált meg tőle és jelenleg is féltve őrzik. A bagi minták tehát a XIX sz. végétől már megvoltak és jelentős kihatással voltak a környék népművészetére. Később mások is trukkoltak Bagon, ám a legszebb „gazdagos” minták a Lőrinc-családtól származtak, és aki tehette tőlük rendelt. (folytatjuk) - kp -
A Jóságos Erdei Varázsló A HBT, az Egres minden kedves Olvasójának szíves figyelmébe ajánlja Polgár Jutka nem rég kiadott mesekönyvét, melynek bagi vonatkozásai is vannak.
A mű „A Jóságos Erdei Varázsló” címmel jelent meg, a Falukönyv – Ciceró kiadásában. Kapható a könyvesboltokban, monopolterjesztője a Tálentum Kft.
6
X. évf. 5-6. sz.
Tulajdonunk megbecsülése és hasznosítása A HBT felkérésére, Marosi Andorné ingatlan közvetítő tartott előadást –fenti címmel –a BAGI NÉPFŐISKOLA keretében, amelynek rövid kivonatát közreadjuk:
E
LŐSZÖR IS A tevékenységünkről röviden. Az ingatlan közvetítést általában három részre bonthatjuk: gazdasági-, jogi- és műszaki téren egyaránt tájékozottnak kell lennie annak, aki ezzel a tevékenységgel akar foglalkozni.
Marosi Andorné Jucika
FOTÓ: TSINOM
Ismernie kell a régióban található településeket, az ott élő emberek mentalitását, az ingatlanokra vonatkozó- és az ingatlanközvetítéssel kapcsolatos jogszabályokat, és megfelelő érzékkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy fúrás és faragás nélkül meg tudja határozni az ingatlan milyenségét, hogy a naprakész építőanyagárak ismeretében meg becsülhesse annak műszaki értékét. A műszaki érték mellet, meghatározó az ingatlan
piaci értéke. Az általános vélekedéssel ellentétben piaci értéket nem a beépített alapanyagok ára, vagy a környék ellátottsága határozza meg –legfeljebb csak befolyásolja – , hanem az egyszerű tény, hogy a vevők mennyit hajlandóak megadni a házért. Amikor elmentem nyugdíjba, olyan elfoglaltságot kerestem, ahol végre magam szabom meg a munkaidőmet; hát hatalmasat tévedtem: az ügyfél szabja meg. Örök igazság, hogy a saját hazájában senki sem lehet próféta: az elmúlt fél évben kettő olyan bagi polgár fordult hozzánk, aki valódi megbízást is adott nekünk. Furcsa pedig, mivel annyira majmoljuk Nyugat-Európát, csak éppen a hasznos, és hosszútávon jövedelmező szokásokat nem vesszük át tőlük. Általános és íratlan szabály, hogy az eladó fizeti a közvetítés díját, a vevő pedig az ügyvédet. A környékbeli településeken ezzel nincs is gond, mindenki tudja, de valahogy a bagiak – tisztelet a kivételnek – ingyen akarják mindezt. Többen is megszólítottak, hogy áruljam a házukat, de fizetni nem fognak. Összetett és költséges munka az ingatlanközvetítés: országos lapban pár szavas hirdetés egyszeri megjelentetése 2500 Ft-tól indul, az irodafenntartás, állandó gépkocsi-készenlét és a több tízezer forintos telefonszámlák sem teszik lehetővé, hogy díjazás nélkül dolgozzunk. Nem egyszer előfordult az elmúlt fél évben, hogy olyan eladók, akiket konkrét készpénzes vevőink megbízásából felkerestünk, nyíltan közölték velünk, hogy nem hajlandóak ingatlanközvetítőnek százalékot fizetni – ami egy ötmilliós háznál, a mi esetünkben csak 100 000 Forint lett volna – majd egy hónap múlva hallottuk, hogy a ház elkelt hárommillió-hétszázezer
2001. november - december Forintért. Ha mindent összeadunk és tartják, ha egy idős ember élete alkonyán kivonunk kiderül, hogy az irigysége és otthonba szeretne menni. Néha a tulajdon gyerekei beszélik le róla, mondván: mit szól kicsinyessége ezt, az általam megnevezni nem majd a falu, mint mondanak róluk az kívánt eladót 1 200 000 Forint haszontól fosztotta meg. emberek. az Arról nem is beszélve, hogy ma az Ódzkodásunk, viszolygásunk otthonoktól – hazánk történelmét nézve – ember azt is meggondolja, hogy hol vesz meg érthető. A két világháború között az ilyen egy kiló kenyeret, hát még egy akkora típusú intézmények „elfekvők”, jobb esetben tételnél, mint egy ház, senki nem várhatja el, hogy pár nap alatt elkeljen. szanatóriumok voltak, amit minden, magát Rengeteg várakozás és felesleges út, egészségesnek érző ember inkább elkerült. telefon az, amivel a tevékenységünket Nekünk, akik az elmúlt negyven évben leginkább jellemezni tudnám. Minden, csak nőttünk fel, megint csak nincsenek jó nem stabil jövedelem. Csak az fogjon bele tapasztalataink a szociális otthonokról, hiszen ebbe a tevékenységbe, aki – amellett, hogy a tudatunkban, mint lepusztult romhalmazok élnek, semmiképp sem kellemes helyként. rendelkezik a megfelelő szabadidővel és türelemmel – nem tekinti ezt mindennapos Mára ezek az otthonok magánkézbe kenyérkeresetnek... kerültek, hozzáértő és a „vendégeiket” Most az ingatlanok érzelmi részéről megbecsülő emberek kezébe. Megváltozott a essen szó. Mi mindannyian nagy erőfeszítések világ. Persze hozzánk csak a rémhírek jutnak árán felépítettük a házainkat – el, hogy itt és itt rosszul bánnak az amit megörököltünk, azt is idősekkel, ott és ott pedig csődbe megbecsültük –, és most sokan ment egy otthon, és a lakókat az … tulajdonu nkat közülünk ott állnak az életük fő utcára tették. De tegyük a nem csa k művében egyedül. Mert úgy szívünkre a kezünket: sajnos gondolták, hogy a gyerekek, sokkal többször hallunk olyat, megbecsül jük, hogy valaki ismerős elesett a unokák közül egy biztosan hanem otthon marad, de nem tette, jégen, és mire valaki megtalálta, mert máshol él, ahol -talán úgy addigra megfagyott, vagy éppen túlbecsülj ük érzi könnyebben boldogul. más, nem kevésbé szörnyű baleset Vagy otthon van ugyan, de a fő érte. és biztos bevételi forrás: a szülő, nagyszülő A tulajdonunkat nem csak nyugdíja. Ott állnak ötven-hetven évesen a megbecsüljük, hanem túlbecsüljük. Azért nagy értékű házaikban és roskadoznak a ragaszkodunk hozzá – ami teljesen normális rezsifizetéstől, a ház rendben tartásától, és dolog –,-mert az egész életünk benne van. Feláldoztuk az összes szabadidőnket, rettegnek attól, hogy eljön az idő, amikor évtizedeken keresztül, hogy azt építsük, annyi erejük sem lesz, hogy azt kitakarítsák. szépítsük és vigyázzuk. Nem mentünk Csere kisebbre, eladás lenne a megoldás. De a nyaralni, semmi luxust nem engedtünk meg túlzott ragaszkodás megbénítja őket, és a magunknak: a görcsös ragaszkodás bizonytalan helyett inkább a biztos rosszat eredménye: a HÁZ. Erről van szó. választják. A bérbeadás lenne a következő Ráadásul sok olyan példát is lehetőség. A mi tudatunkban az él, hogy ha sorolhatnánk – mindenki a szűkebb valakit beengedsz a házadba, akkor onnan közösségéből –, ahol a lakatlan ingatlant soha ki nem tudod rakni. A jelenlegi lassan birtokba vette (veszi) az enyészet. Még jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra, telekáron sem lehet eladni, ha az hogy úgy kössük meg a bérleti szerződést, önkormányzat – mint például Gödöllőn – hogy a tulajdonos maradjon a gazda, és a közműves, aszfaltozott úthálózattal ellátott bérlő őt semmiben ne tudja korlátozni. telkeket parcelláz, vagy éppen egy vállalkozó Házunk értéke – a vélekedéssel lakóparkot épít a környéken. ellentétben – nem növekszik automatikusan, Furcsa, de nálunk megvetendőnek
7
8
X. évf. 5-6. sz. csak akkor, ha folyamatosan karbantartjuk és korszerűsítjük. Ez akkor, ha benne élünk és nap–nap után hozzáteszünk egy keveset kezünk munkájából, vagy vagyonkánkból nem is tűnik fel igazán. Ha bérbe adjuk és hetente, havonta rápillantunk, talán nagyobbnak tűnik ez az összeg, de a befolyt bérleti díj ellensúlyozza ezt, és a ház is „lakva” marad. Ha jól választjuk ki a bérlőt, akkor még arra is van esély, hogy ő azt –jó értelemben véve – sajátjának tekinti, és a saját munkáját is belefekteti a mi ingatlanunkba. Persze mindebből a mindenkori adózási jogszabályok mértékében adóznunk kell, de ez ennél a tevékenységnél még az elviselhető, kibírható kategóriába tartozik. Közhely, de igaz, hogy az üzleti élet fellendülésével – azzal, hogy a helyi vállalkozók zsebébe és a helyi önkormányzat kasszájába több pénz folyik be – nekünk is
közvetett hasznunk származik: épül és szépül a környezetünk, növekszik az ingatlanunk értéke. Másrészt egy ilyen tevékenység, anélkül, hogy jelentős terhet róna ránk, megmozgatja az életünket, állandó odafigyelést és előrelátást követel. Amellett, hogy a nyugdíjas is hasznosnak érezheti magát, családja javára kamatoztathatja az eddig felhalmozott életbölcsességét. A jövőre tett hatása pedig egyszerűen beláthatatlan. Lehet, hogy a nagyszülő ösztönzi ezzel az unokát, akiből évek múltán szállodaigazgató – a vendéglátás más területén sikeres ember – válik, vagy az idegenforgalomban ér el sikereket. Nem tudhatjuk, hogy hol rakjuk le az alapokat, de az biztos, hogy hosszútávon mindenki jól jár.
La Petite Fleure (Kis virág)
I
LYENKOR, hideg ködös időben, különösen csodálatos a kis virág. Színe gazdagsága, illata, megszámlálhatatlan formája, napsugár melegsége, mindenki számára a tavasz hírnöke, egyben a múló világ emlékeztetője. Ezek a gondolatok, a felejthetetlen emlékképek tárulnak elénk címünk választásakor. Családjával Svédországban él társulatunk tagja: Sára Tibor, aki napjainkban haza látogatott. Szomorú kötelessége nővére, a közelmúltban elhunyt Pannikánk sírjánál való tisztelgés volt. Családja körében töltötte az – ilyenkor különösen rövid – itthoni napokat, és Társulatunk koszorújába is ellátogatott. A sok felejthetetlen emlék felidézése közben került az „asztalra” a Kis Virág, amelyet a hatvanas években klarinétján, a CARAVAN zenekarban, olyan felejthetetlenül interpretált. Világjárt tapasztalata, saját lábán való megállása, baráti körének elismerését váltotta
ki, mint ahogy ő is örült, hogy a CARAVAN halad.
Sára Tibor
FOTÓ:TSINOM
Legyen továbbra is biztos talaja szülőfaluja, ahonnan bármerre szárnyalhat, amely mindig haza várja.
2001. november - december
9
A Bagi Népfőiskola 2001. őszi félév
A
HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT jól döntött, amikor felismerte a népfőiskolák társadalmi mozgalmába való bekapcsolódás fontosságát. Napjainkban már a nyolcadik évfolyam tavaszi előadás-sorozatának előkészítésén munkálkodik, mint ahogy a tavaszi félév zárása után, az ismereteinket megerősítő esztergomi-visegrádi kiránduláson, összetartozásunkat növelő családi ünnepen, a VIII. évfolyamon. Örültünk az ismeretekben való gazdagodásnak, a gyakorlatok eredményeinek. Kívánkoztunk az „osztályt összerázó” kirándulásra, családjaink összetartozását erősítő ünneplésre – amely hagyományteremtő lehet –, egy szóval: a megkezdett mű folytatására. Az őszi előadás-sorozatunk folytatta a Családbarát Társadalomért elindított, gondolatébresztő tevékenységét, amelyhez nélkülözhetetlen segítséget nyújtott, az időközben elnyert pályázatunk. A BAGI NÉPFŐISKOLA ismeretei, tapasztalatai szerint valamint az elénk tárt tervek, elvárások alapján felzárkózott községünk településfejlesztési feladatai megvalósításához, az életvitel korszerűsítéséhez. Többször bebizonyosodott, hogy a családok (különösen a nagycsaládok, amelyek több „íziglen” helyben laknak) összefogva a helyes cél érdekében, meghatározói a helyi közérzetnek, a falu megtartóerejének. Ezért már az őszi félév megkezdésekor (szeptember 8-án) olyan családi találkozót tartottunk, amelyen a családi összetartozást, a helyi „népiskola” volt tanulóinak közös élményeit, eredményeit, törekvéseit erősíthettük. Megemlékeztünk azokról is akik előttünk éltek, számunkra jó példát mutattak. A délutáni összejövetelen (előadás, irodalmi-, hagyományőrző műsor, korszerű táplálkozás bemutató, zene ) volt lehetőség a
BAGI NÉPFŐISKOLA bemutatására, a közös kérdések megbeszélésére is oly annyira, hogy észre sem vettük, hagyományos családi mulatságba kerültünk, amihez a zenét, Társulatunk zenekara szolgáltatta. Az előadássorozat szeptember 12-én „A családbarát társadalomért” c. bevezetéssel kezdődött, amely a család fogalmának, erősségeinek, az érte való cselekedeteknek elemzése ismérveiben buzdított értékei megbecsülésére, baráti elfogadására. Az előadás végén kirajzolódott az igény, hogy – különösen az életvitellel kapcsolatos – kérdéskörök alkossák a félév anyagát, ha mód nyílik rá, mind több gyakorlattal, szemléltetéssel. A 26-án tartott előadás, „Falunk adottságai és helyi-, fejlesztési tervei”, a következő előadásoknak keretét szabta meg, ismertetve körülményeinket és a „kitörési” lehetőségeket. Az előadás, a hónap utolsó szerdáján, a FALUFEJLESZTÉSI KÖRÜNK ülésével egybeesett. Így a témaválasztás közös nevezőt eredményezett, különös tekintettel arra, hogy tervezés alatt áll a „Faluszerkezeti terv”, amelynek formálásába késlekedés nélkül be kell kapcsolódnia községünk lakóinak. Ugyancsak napjaink történései kerültek tárgyalásra okt. 10-én, a „Világítás korszerűsítés, csatornázás és a belterületbe vonás velejárói”, valamint 31-én, amikor „Településünk jövőjének tervezéséről”, annak tervszerű kivitelezéséről, a csatornaépítés torz kinövéseiről, november 7-én a „Településszerkezeti terv családi vonatkozásai”-ról értekeztünk. Természetesen nem feledkeztünk meg október 24-én, a történelmi évfordulók hőseiről sem: „Emlékezés falunk történelmi múltjára, hazánk történelmi fordulóiban”, „Gondolatcsere a jövő feladatairól” témák alapgondolatát az Aradi Tizenhárom és az “56-os forradalom” eszmeisége adta. Fenti ismeretek tárgyalásai, Balázs Gusztáv helyi képviselő előadásai alapján
10
X. évf. 5-6. sz.
formálódtak, aki – hallgatóihoz hasonlóan – ismeretekben gazdagodott. A családi életvitel sok ága-boga szinte kimeríthetetlen. Így került „órarendre” november 21-én, „Ingatlanaink értéke és hasznosítása” Marosi Andorné vállalkozó, “Házi bekötések a csatorna közműre” Tóth Tibor üzemvezető előadásában. Az őszi félév méltó befejezése volt, Fekete Farkas Mária (SZIE): „Mezőgazdaság, a vidéki lakosság jövedelmében,
életvitelében” c. előadása. Társulatunk, a népfőiskolai mozgalom elkötelezett helyi műhelyét nagyra becsüli és vállalja: biztosítja a folytatást a KÖZ javára. A tavaszi félév előkészítésén dolgozunk. Bízunk benne, hogy erőfeszítéseink gyümölcsözőek lesznek, eredményeink másokat is e tevékenységre sarkalnak, támogatóink tábora terebélyesedni fog.
BaGi
Kétszer egy százalék Kedves Barátunk ! A Társulat Elnöksége köszönetet mond mindazoknak, akik az elmúlt évben jövedelemadójuk 1%-ának kedvezményezettjeként a HBT-t jelölték meg.
a másik az egyházak támogatására vonatkozik: a kedvezményezett neve:
Magyar Katolikus Egyház kedvezményezett technikai száma:
Ez évben is jövedelemadójuk kétszer egy százalékát lehet lelkiismeretük szerint az arra jogosultaknak juttatni. Az egyik társadalmi szervek, alapítványok támogatására, melyhez kérjük megjelölni a HBT-t vagy alapítványunkat: a kedvezményezett neve :
Helytörténeti Baráti Társulat a kedvezményezett adószáma:
19181943-2-13 a kedvezményezett neve :
Bag Szülőfalumért Alapítvány a kedvezményezett adószáma:
0011 A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett ADÓ-, ILL. TECHNIKAI SZÁMÁT, elnevezését, a borítékon pedig az ÖN NEVÉT, LAKCÍMÉT ÉS AZ ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT pontosan tünteti fel A Nyilatkozatot vállalkozóknak 2002. febr. 15-ig, másoknak március 20-ig kel leadni vagy beküldeni. A Művelődési Ház Zenetermében, a FALKÖ és BN összejövetelek ( szerda esténként 18.0019.00 óráig ) után ügyeletet tartunk, és kérésükre, a nyilatkozatok elkészítésében segítkezünk.
18666148-1-13 Elnökség
TÁJÉKOZTATÓ m e g j e l e n i k k é t h a v o n ta , k é z i r a t k é n t ● k i a d j a a H e l y t ö r t é n e t i B a r á t i T á r s u l a t ● 2 1 9 1 B a g , M a l o m ú t 1 4 . Tel/Fax: 06-28/ 409-492 ● Mobil: 06-30/ 314-2492 ● adószám: 19181943-2-13 ● számlaszám: OTP 11742166-20101701-00000000 honlap: http://hbtbag.ini.hu ● e-mail:
[email protected] ● elnök: id. Balázs Gusztáv ● tördelés: Katona Pál
