Év vége lévén, minden kedves Olvasónknak meghitt, békés karácsonyi ünnepeket és egy csendesebb új esztendôt kívánunk

TISZTELT OLVASÓINK!

A 2002. év tavaszán lezajlott parlamenti választások után létrejött új kormánystruktúrában a területfejlesztés feladatköre a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól átkerült a Miniszterelnöki Hivatal kompetenciájába. A területfejlesztés koordinatív, ágazatközi funkciója a MeH keretében lényegesen hatékonyabban érvényesülhet, mint egyetlen ágazathoz rendelten. Ez évi utolsó számunkat a Miniszterelnöki Hivatal Területfejlesztési Államtitkársága által készített áttekintô anyaggal indítjuk, amely röviden összefoglalja a területfejlesztés hazai szabályozását, a források rendszerét, a kormányzati munkamegosztást, ismerteti a területi szerveket és a törvényességi és pénzügyi kontroll intézményeit. Az összeállítás az intézményrendszerre koncentrál, miközben folyamatban van – a közigazgatási reformmal egyeztetve – a területfejlesztés törvényi szabályozásának az EU-csatlakozás követelményeihez igazodó korszerûsítése, a Nemzeti Fejlesztési Terv és a Regionális Operatív Program készítése. Szerkesztôségünk vezetôje és fôszerkesztôje megkereste dr. Nagy Sándor politikai államtitkár urat, hogy képet kapjunk egy-két konkrét kérdésben elfoglalt álláspontjáról. A beszélgetés lényegét összefoglaló írással tájékoztatjuk errôl tisztelt Olvasóinkat. A feltett két kérdés ugyanis szorosan kapcsolódik az Európai Unióhoz való csatlakozásunkhoz, a rendelkezésre álló, illetve megszerezhetô források hatékony felhasználása szempontjából, ami mindannyiunk elemi érdeke. Látszólag kisebb horderejû, mégis fontos témákkal folytatjuk évzáró számunkat. Rácz Dóra írásában a társadalmi részvételrôl végzett kutatás eredményeirôl ad számot. Célja – a téma nemzetközi elôzményeit és jogszabályi környezetét is figyelembe véve – a jelenlegi hazai gyakorlat helyzetének bemutatása. Orosz Bálint az építészeti örökség helyi védelmének országos adatbázisáról ír, gazdag térképi anyaggal illusztrálva mondanivalóját. Álláspontja szerint az építészeti értékek helyi védelme túllép az önkormányzati kereteken, országos ügynek minôsül. A régiók Európájába tartó Magyarország ugyanis akkor tudja arculatának sokszínûségét megmutatni, ha számba veszi értékeit és felelôsséget vállal azok mindenkori állapotáért. A hétköznapok világába vezeti a t. Olvasót Várady Tamás és Mayer András szerzôpáros írása, a korszerû kötöttpályás eszközöknek Budapest és környéke közlekedési kapcsolatának javítására való alkalmazhatósága témájában. A felvetés idôszerûségét a mindennapok közlekedési gyötrelmei igazolják. Könyvismertetés, vidékfejlesztés, valamint a KSH által rendszeresített Területi Statisztika címû kiadvány területi vonatkozású tanulmányainak rövid összefoglalói és a HÍREK rovata zárják számunkat. Év vége lévén, minden kedves Olvasónknak meghitt, békés karácsonyi ünnepeket és egy csendesebb új esztendôt kívánunk A Szerkesztôség 2

2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

Miniszterelnöki Hivatal Területfejlesztési Államtitkárság

A TERÜLETFEJLESZTÉS

2002 FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

3

A TERÜLETFEJLESZTÉS

A FORRÁSOK RENDSZERE

A területfejlesztést a válság sújtotta térségek komplex felzárkóztatása, területi alapú fejlesztése iránti igény alakította ki. A területfejlesztés ma már komplexebb tevékenység: fô feladata az elmaradott térségek kialakulásának megelôzése, a fejletlenebb térségek felzárkóztatása, a fejlettebb térségek fejlôdési potenciáljának kisugároztatása. Célja, a helyi és térségi, társadalmi partnerségen alapuló gazdaságfejlesztési folyamatok beindítása, támogatása. A hazai területfejlesztés kiemelt feladata az európai integráció feltételeinek megteremtése.

A területfejlesztés feladatainak megvalósítását központi és decentralizált források egyaránt támogatják. A területfejlesztés közvetlen központi eszközei: 1. a területfejlesztési célelôirányzat központi kerete; 2. a költségvetési törvényben meghatározott éves privatizációs bevételek területfejlesztési célokra fordítható részének maximum 50%-a; 3. a vállalkozásokat segítô, meghatározott területeken igénybe vehetô pénzügyi kedvezmények; A területfejlesztés közvetlen decentralizált pénzeszközei: a) az éves privatizációs bevételekbôl a területfejlesztési célokra fordítható források minimum 50%-a; b) az önkormányzatok infrastruktúra-fejlesztését szolgáló területi kiegyenlítô pénzeszköz; c) a területfejlesztési célelôirányzat megyei és regionális decentralizált keretei; d) az egyes helyi önkormányzatok által átadott források és helyi adókedvezmények. A területfejlesztés átfogó jellege miatt több más kormányzati támogatás is szolgálja közvetetten az elmaradott térsé-

A HAZAI SZABÁLYOZÁS A legmagasabb szintû szabályozást a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény tartalmazza. A törvény meghatározza a területfejlesztés alapvetô céljait, szervezeti rendszerét, mûködésének rendjét, a területrendezés legfontosabb szabályait és felhatalmazást ad a kormánynak, valamint a területfejlesztésért felelôs miniszternek több részletkérdés szabályozására. Az Országgyûlés által 1997-ben elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció határozza meg a területfejleszté-

A KÖZVETLEN TÁMOGATÁSOK (MILLIÁRD FORINT)

Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás (decentralizált) Céljellegû decentralizált támogatás Területfejlesztési célelôirányzat központi rész Területfejlesztési célelôirányzat decentralizált rész

1999

2000

2001

2002

10,0

10,9

10,573

10,573

6,0 4,6

6,54 4,49

6,3 5,9

6,3 6,74

7,3

10,5

11,1

12,52

si politika alapjául szolgáló irányelveket és hosszú távú prioritásokat. Ugyancsak országgyûlési határozat állapította meg a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveit és a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét. A kormány rendeletben szabályozza – többek között – a minisztériumok és az országos hatáskörû szervek területfejlesztési és területrendezési feladatait, a kedvezményezett területek besorolását, a kiemelt térségek lehatárolását, a területfejlesztési koncepciók és programok, valamint a területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjét, a vállalkozási övezetekre, az információs rendszerre, a monitoring rendszerre, továbbá a területfejlesztési önkormányzati társulások támogatására vonatkozó szabályokat. A területfejlesztésért felelôs miniszter rendeletében szabályozza – többek között – a területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek tartalmi követelményeit, a tervezésre jogosultak körét és szakképesítési feltételeiket. A helyi szabályozásnak bô teret ad a törvény. A területi szervek szervezeti és mûködési szabályzatai, illetve alapszabályai, valamint ügyrendjei részletesen szabályozzák e szervek felépítését és mûködését. 4

gek fejlesztését. A minisztériumok költségvetési fejezeteiben összesen mintegy 16–18 különbözô célelôirányzat, illetve pénzalap kötôdik a területfejlesztéshez. A Balaton kiemelt térség fejlesztését 2002-ben 991,7 millió forint központi költségvetési forrás szolgálja. Ebbôl 80 millió forintot a Magyar Tudományos Akadémia használ fel kutatási célokra. A támogatás túlnyomó része (831,7 millió forint) felett a Balatoni Fejlesztési Tanács rendelkezik, így helyben tudnak dönteni a fejlesztésekrôl. Ehhez a támogatáshoz a tanács tagjainak más forrásból társfinanszírozást kell társítaniuk. Speciális jellegû támogatásként fogható fel a vállalkozási övezet, mint térkategória. Az övezetben az ott folytatott gazdasági tevékenységekhez a kormányzat meghatározott pénzügyi kedvezményeket, túlnyomórészt adókedvezményeket biztosít. Ezenkívül az ipari parkok is a helyi és térségi gazdaságfejlesztés fontos és bevált eszközei. Fontos többlettámogatást jelent az országnak az Európai Unió által nyújtott pénzügyi támogatási formák közül a Phare-program, mely területfejlesztési alprogramjának több regionális fejlesztési tanács címzettje. Közvetetten segíti a területfejlesztés ügyét a SAPARD-támogatás, 2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

amely vidékfejlesztési célokra, illetve az ISPA-alap, amely környezetvédelmi és infrastrukturális fejlesztésekre fordítható.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

Az említetteken túl egyéb pénzügyi eszközök is felhasználhatók: a) területfejlesztési célú hitelek (EBRD, EIB);

5

b) gazdálkodó szervezetek, érdekvédelmi szervezetek és gazdasági kamarák önkéntes hozzájárulásai; c) kockázati tôketársaságok által finanszírozott programok; d) új támogatási lehetôségként külön elôirányzat nyújt segítséget az ország 42 leghátrányosabb helyzetben lévô kistérségének a pályázatok és a program kidolgozásában, az elegendô saját forrás hiányának áthidalásában. E kistérségek összesen 893 települést, a lakosság 13,7%-át (1 377 928 fô) fogják össze. A 42 kistérség közül 3 ipari szerkezetátalakítás térségének minôsül; a többi mezôgazdasági és vidékfejlesztési térség.

A KORMÁNYZATI MUNKAMEGOSZTÁS AZ ORSZÁGGYÛLÉS:

Az Országgyûlés dönt a területfejlesztés meghatározó hosszú távú szabályairól és elveirôl, melynek keretében elfogadja az országos területfejlesztési koncepciót; meghatározza a kiemelt térségek körét és elfogadja a területfejlesztés eszközés intézményrendszerének átfogó szabályait; elfogadja az országos, valamint a kiemelt térségekre vonatkozó területrendezési terveket, meghatározza azok önkormányzatokra is kötelezô elemeit, dönt a területfejlesztést szolgáló pénzeszközökrôl és egyes pénzügyi kedvezményekrôl.

A TERÜLETFEJLESZTÉSI ÁLLAMTITKÁRSÁG:

A Miniszterelnöki Hivatalon belül a területfejlesztésért politikai államtitkár felelôs. A miniszter alapvetôen a szakmai feladatot ellátó politikai államtitkár útján látja el feladatait. Az államtitkár felügyeli a Nemzeti Területfejlesztési Hivatalt. A NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI HIVATAL:

A Nemzeti Területfejlesztési Hivatal (NTH) a Miniszterelnöki Hivatal külön szervezeti egysége, a kormányzat területfejlesztési és területrendezési feladatainak ellátásához szükséges szervezeti, szakmai kapacitást biztosítja. A Nemzeti Területfejlesztési Hivatalt elnöke vezeti, az általános, a területfejlesztésért felelôs és a gazdasági-pénzügyi elnökhelyettesek közremûködésével. A hivatal felügyeli a VÁTI Kht.-t, amely a területi információs rendszert mûködteti, illetve közremûködik az EU-integrációval kapcsolatos teendôk szakmai elôkészítésében és végrehajtásában. A hivatal felügyeli ezenkívül a Regionális Fejlesztési Holdingot (RFH), amely kulcsszerepet játszik a kis és közepes vállalkozások támogatásában. A NTH szakmai irányítást gyakorol a törvényességi felügyeletet megvalósító közigazgatási hivatalok felett. NTH szervezeti ábra lásd 2. melléklet AZ ORSZÁGOS TERÜLETFEJLESZTÉSI TANÁCS

A KORMÁNY:

Mint a központi végrehajtó hatalom általános hatáskörû szerve, döntéseivel biztosítja a területfejlesztési politika országos érvényesülését, melynek keretében meghatározza a területfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközök, az igénybe vehetô kedvezmények felhasználási szabályait; pénzügyi támogatást nyújt az országos területfejlesztési koncepcióban meghatározott területfejlesztési programok megvalósításához, dönt a területfejlesztést szolgáló központi és térségi pénzeszközök arányáról. A kormány – a közigazgatási hivatalokon keresztül – törvényességi felügyeletet gyakorol a területfejlesztés területi szervei felett. A MINISZTERELNÖKI HIVATAL:

A területfejlesztés kormányzati irányításával az Országgyûlés a 2002. évi választásokat követôen a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô minisztert bízta meg. Ez a megoldás megfelel a területfejlesztés átfogó jellegének és ezzel egyidejû területre összpontosítottságának. A Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter – jogszabályokban „a miniszter” – felelôs a szakpolitika kidolgozásáért és végrehajtásáért. Ennek keretében kidolgozza az országos területfejlesztési koncepciót, összehangolja az országos és a térségi területfejlesztési koncepciókat, szervezi a területfejlesztést szolgáló közvetlen anyagi eszközök felhasználását, továbbá mûködteti az országos területi információs rendszert. MeH szervezeti ábra lásd 1. melléklet 6

Az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) a területfejlesztési politika döntés-elôkészítô, javaslattevô, véleményezô és koordinációs testülete, amely – többek között – véleményezi a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveit, javaslatot tesz a területfejlesztést szolgáló pénzeszközök felosztására és a központi keret felhasználására. Az OTT szervezetileg alapvetôen három nagy érdekkört foglal magába, a kormányzatot (a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter, a környezetvédelmi és vízügyi, a belügy-, a gazdasági és közlekedési, az egészségügyi, szociális és családügyi, az oktatási, a pénzügy, valamint a nemzeti kulturális örökség minisztériumait); a gazdaság szereplôit (országos gazdasági kamarák elnökeit, az Országos Munkaügyi Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának egy-egy képviselôjét), valamint az önkormányzati szférát (a regionális fejlesztési tanácsok elnökeit, a fôpolgármestert vagy képviselôjét és az országos önkormányzati érdekszövetségek közös képviselôjét).

TERÜLETI SZERVEK: A REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI TANÁCSOK

A megyehatárokon túllépô fejlesztési feladatok és az európai uniós csatlakozás szükségessé teszi a regionális területfejlesztési intézmények kialakítását. A területfejlesztési törvény intézményesítette a tervezési-statisztikai régiókban a regionális fejlesztési tanácsokat. A regionális fejlesztési ta2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

A régiók, az RFT - k és elérhetôségük Régiók

KözépMagyarország Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl

Dél-Dunántúl Dél-Alföld Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Az adott régiót alkotó megyék székhelye Budapest és Pest megye Gyôr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék Komárom-Esztergom, Veszprém és Fejér megyék Somogy, Tolna és Baranya megyék Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és SzabolcsSzatmár-Bereg megyék Nógrád, Heves és Borsod-AbaújZemplén megyék

nácsok (RFT) legfôbb feladata a régió (NUTS2 területi egység) területfejlesztési koncepciójának és programjának kidolgozása, illetve ennek figyelembevételével dönt a hatáskörébe utalt pénzeszközök felhasználásáról, a fejlesztések megvalósításáról. Az 1999-es törvénymódosítás óta már csak a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) szerepel a törvényben mint kiemelt


A Regionális fejlesztési tanács

Telefon, fax

1052 Budapest, Városház utca 7. 9400 Sopron, Új utca 12. 8000 Székesfehérvár,. Szent István tér 9

06-1-317-6172; 485-6801 06-99-512-910

7100 Szekszárd, Szent István tér 11 6720 Szeged, Oroszlán utca 2. 4024 Debrecen, Piac utca 54. 3525 Miskolc, Városház tér 1.

06-22-502-440; Fax: 06-22-312-340 06-74-505-603 06-62-424-215 06-52-524-760

06-46-323-600

térség, mely megyére is kiterjedô, társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból együtt kezelendô területi egység mint funkcionális fejlesztési régió. A BFT székhelye: 8600 Siófok, Batthiány u. 1. Tel: 84/317–002 A regionális fejlesztési tanács tagjai: • a tanács illetékességi területén mûködô megyei területfejlesztési tanácsok elnökei;

7

• a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter, a belügy, a környezetvédelmi és vízügyi, a gazdasági és közlekedési, az egészségügyi, szociális és családügyi, az oktatási, a gyermek, ifjúsági és sport-, valamint a pénzügyminiszter képviselôje; • az érintett területfejlesztési önkormányzati társulások megyénként egy-egy képviselôje; • a tanács illetékességi területén mûködô megyei jogú városok polgármesterei; • a területileg illetékes Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke. A Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács tagja a régió területi sajátosságából adódóan (ti. Pest megyébôl és Budapestbôl áll), az elôzôeken túl tag: • a kormány kinevezett képviselôje; • a fôpolgármester vagy képviselôje; • a fôvárosi kerületi önkormányzatok egy képviselôje, valamint • a régió területfejlesztési önkormányzati társulásainak további legfeljebb két képviselôje. A MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI TANÁCSOK

A megyében (NUTS 3. területi egység) a megyei területfejlesztési tanács összehangolja a kormányzat, a helyi önkormányzatok, azok területfejlesztési társulásai és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. A megyei területfejlesztési tanács tagjai: • a megyei közgyûlés elnöke,

• a megye területén lévô megyei jogú város(ok) polgármestere(i), • a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter képviselôje, • a megyében mûködô területfejlesztési önkormányzati társulások három képviselôje, • a megyei (fôvárosi) földmûvelésügyi hivatal vezetôje, továbbá • a területileg illetékes Regionális Idegenforgalmi Bizottság képviselôje. A STATISZTIKAI KÖRZETEK

A köznyelv szerinti kistérségek valójában csupán statisztikai körzetek. A kistérségek határait jelenleg a Központi Statisztikai Hivatal elnökének közleménye rögzíti. Ez a területi egység azonos az EU statisztikai rendszerében NUTS 4-ként kezelt területi egységgel. Magyarországon 150 statisztikai körzet létezik, régiónként átlagban 23 (kivéve a központi régiót, ahol 14). A kormányzat törekvése, hogy a kistérségek belsô összetartással és dinamizmussal rendelkezô területi egységekké váljanak, egyúttal megfeleljenek a valódi területfejlesztés tervezési szükségleteknek. A kistérségekben mûködnek a területfejlesztési önkormányzati társulások, továbbá több – különbözô szervezeti kötôdéssel rendelkezô – szakmai kapacitások, mint pl. a kistérségi megbízottak, a vidékfejlesztési menedzserek, a társulások menedzserei, a falugazdászok és mások.

A MTT - k székhelye és elérhetôsége Megyei területfejlesztés tanács Pest Megyei Területfejlesztési Tanács Gyôr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács Vas Megyei Területfejlesztési Tanács Zala Megyei Területfejlesztési Tanács Veszprém Megyei Területfejlesztési Tanács Komárom-Esztergom Megyei Területfejlesztési Tanács Fejér Megyei Területfejlesztési Tanács Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács Tolna Megyei Területfejlesztési Tanács Somogy Megyei Területfejlesztési Tanács Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Tanács Békés Megyei Területfejlesztési Tanács Csongrád Megyei Területfejlesztési Tanács Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területfejlesztési Tanács Hajdú-Bihar Megyei Területfejlesztési Tanács Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanács Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács Heves Megyei Területfejlesztési Tanács

8

Székhelye 1052 Budapest, Városház utca 7. 9021 Gyôr, Árpád utca 32.

Telefon; fax 06-1-4856-801, 3176-172 06-96-522-230

9700 Szombathely, Berzsenyi tér 1. 8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi utca 10. 8200 Veszprém, Megyeház tér 5. 2801 Tatabánya, Fô tér 4.

06-94-515-701 06-92-311-021 06-88-407-021 06-34-311-690, 517–222

8000 Székesfehérvár, Piac tér 12. 7621 Pécs, Tímár utca 23. 7100 Szekszárd, Szent István tér 11-13. 7400 Kaposvár, Csokonai utca 3. 6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 3. 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2. 6741 Szeged, Rákóczi tér 1. 5001 Szolnok, Kossuth Lajos utca 2.

06-22-312-360, 311-547 06-72-513-841, 513-842 06-74-505-603 06-82-313-615, 508-101 06-76-513-800 06-66-441-156 06-62-566-003, 423-706 06-56-505-200/333, 505-330

4024 Debrecen, Piac utca 54. 4400 Nyíregyháza, Hôsök tere 4.

06-52-507-550, 507-521 06-42-599-501

3525 Miskolc, Városház tér 1.

06-46-323-600

3100 Salgótarján, Rákóczi utca 36. 3300 Eger, Kossuth Lajos utca 9.

06-32-421-022, 311-780 06-36-412-323 2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ


9

1.sz. melléklet

10



11

12



13

A TERÜLETFEJLESZTÉSI ÖNKORMÁNYZATI TÁRSULÁSOK

A kistérség – a törvény értelmében – egymással intenzív kapcsolatban lévô, önszervezôdô, egymással határos települések összessége. A települési önkormányzatok képviselô-testületei megállapodással a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása érdekében önálló jogi személyiséggel rendelkezô területfejlesztési önkormányzati társulást hozhatnak létre. A kistérség a településközi együttmûködés terepe. Egy-egy település – kitûzött közös céltól függôen – több önkormányzati társulásban is részt vehet párhuzamosan. A társulások mûködési területe ritkán esik egybe a statisztikai körzet területével. KISTÉRSÉGI MEGBÍZOTTAK

Feladatuk a kistérségek fejlesztésének elômozdítása, a társulások, az önkormányzatok, a gazdasági és civil szervezetek, a vállalkozók segítése. Biztosítják az információcserét a megyei és regionális területfejlesztés, illetve a kormányzat között, közremûködnek a kistérségi fejlesztési koncepciók, programok, projektek elôkészítésében, segítve a forrásszerzést. Munkájukat regionális koordinátorok, valamint a megbízottak közül kiválasztott megyei koordinátorok segítik és irányítják. A megbízottakat pályázat útján történt kiválasztás után a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal bízta meg. Egy-egy statisztikai körzetben egy-egy megbízott dolgozik – függetlenül az adott körzetben mûködô önkormányzati társulások számától. A kormányzat törekvése, hogy a kistér14

ségek – fentebb jelzett – különbözô szakmai kapacitásai a jövôben integráltabb, hatékonyabb formában, a kistérségre koncentráltan mûködjenek. TÖRVÉNYESSÉGI ÉS PÉNZÜGYI KONTROLL A törvényességi felügyelet keretében az adott megye közigazgatási hivatalának vezetôje azt ellenôrzi, hogy a tanácsok alapszabálya és egyéb szabályzatai megfelelnek-e a jogszabályoknak; szervezete, mûködése, döntéshozatali eljárása, határozatai nem sértenek-e jogszabályokat, az alapszabályt vagy egyéb szabályzatokat. A közigazgatási hivatalok vezetôinek a törvény erôs jogosítványokat biztosít arra az esetre, ha törvényességi észrevételük, felhívásuk eredménytelen maradna. Legszigorúbb esetben a testület feloszlatására is sor kerülhet. Az Állami Számvevôszék (ÁSZ) jogosult a támogatások felhasználásának ellenôrzésére. Az ÁSZ jelentései gyakran mutatnak rá azokra a problémákra, amelyek kiküszöbölése a hatékonyabb, koordináltabb forrásfelhasználás elôfeltételei.


BESZÉLGETÉS DR. NAGY SÁNDORRAL a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési feladatkörrel megbízott politikai államtitkárával A 2002. év tavaszán lezajlott parlamenti választások után létrejött új kormánystruktúrában a területfejlesztés feladatköre a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól átkerült a Miniszterelnöki Hivatal kompetenciájába. A területfejlesztés koordinatív funkciója a MeH keretében lényegesen hatékonyabban érvényesülhet. A kormányzati szervezeti biztosíték a MeH területfejlesztési politikai államtitkárának kinevezése dr. Nagy Sándor személyében, továbbá az általa irányított Nemzeti Területfejlesztési Hivatal létrehozása. A kormány hivatalba lépését követôen hozott több intézkedése is kifejezte a területfejlesztésre irányuló figyelmét. Még a nyár folyamán rendezte és megerôsítette a megbízotti rendszert a kistérségek támogatására és információs kapcsolódására. Szeptemberben kormányhatározat született a területfejlesztés aktuális feladatairól. Még az ôsz folyamán a kormány külön 1 milliárd forintnyi – pályázattal elnyerhetô – támogatást biztosított a 42 hátrányos helyzetû kistérség felzárkóztatására. A korábbi idôszakhoz viszonyítva lényegesen nagyobb intenzitással készül a Regionális Operatív Program, amely a Nemzeti Fejlesztési Tervben a kulcsfontosságú összekötô elem. Folyamatban van – a közigazgatási reformmal egyeztetve – a területfejlesztés törvényi szabályozásának és intézményrendszerének az EU-csatlakozás követelményeihez igazodó korszerûsítése. Az eltelt rövid néhány hónap alatt több jelentôs intézkedésre került tehát sor, fontos döntések elôkészítése van folyamatban. Szerkesztôségünk vezetôje és a Falu Város Régió címû folyóirat fôszerkesztôje ezért megkereste dr. Nagy Sándor politikai államtitkár urat, hogy képet kapjunk egy-két idôszerû kérdésben elfoglalt álláspontjáról és errôl tájékoztassuk lapunk olvasóit. A beszélgetést két konkrét kérdésre fûztük fel.


1. kérdéskör Hörcher Ferencné: Hogyan látja Államtitkár Úr a regionalizmus jövôjét Magyarországon? Mikor válhat az Országos Területfejlesztési Koncepcióban rögzített – a Parlament által is jóváhagyott – 7 régió valóságos területi dimenzióvá nemcsak az EU által gyakorolt NUTS2 – mint támogatásra pályázó területi egység – hanem a hazai területfejlesztési gyakorlat oldaláról? Dr. Nagy Sándor: Az nem lehet vita tárgya, hogy a regionalizmus a jövô útja. Régiók kialakulására nemcsak az Európai Unió által nyújtandó támogatások elnyerése érdekében van szükség, hanem döntôen azért is, hogy a tagországokban – így hazánkban is – el tudjuk kerülni a fejlesztésre rendelkezésre álló pénzügyi erôforrások felhasználásának elaprózódását. Az elaprózódás veszélye országunkban több irányból is reális veszély: kis ország vagyunk és gazdasági fejlettségi szintünkbôl eredôen igen sokrétû a hiány, ugyanakkor a mégoly jogos kérések is messze meghaladják a rendelkezésünkre álló lehetôségeket. Másfelôl történelmi okokra visszavezethetôen igyekszünk kerülni a konfliktusokat, ezért hajlamosak vagyunk arra, hogy minél több fejlesztési igény kielégítésére használjuk fel erôforrásainkat. A kis célok harcában azonban elsikkadhatnak a nagyobb fejlesztési célok, amelyek elérése észrevehetô elôrelépést jelenthetne a hazai területfejlesztés gyakorlatában. Miközben minél nagyobb autonómiára törekszünk a települések-térségek fejlesztési gyakorlatában, az igények kielégítésének forrásoldaláról célszerû nagyobb területi dimenzióban, nagyobb léptékû fejlesztésekben gondolkoznunk. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az Európai Unió támogatásainak lehetséges legnagyobb mértékû kiaknázására törekszünk, ezért alkalmazkodunk az általa megszabott területpolitikai elvárásokhoz. Ez a kettôs in15

doka azon törekvésünknek, hogy Magyarországon a regionalizmus térhódítását serkentsük, részben attól függetlenül is, hogy konkrétan hány régióra osztjuk be országunkat, amely régiók területi identitástudattal, valóságos tartalommal szerepet játszhatnak a távolabbi jövô területfejlesztési gyakorlatában. Annyi bizonyos, hogy a csatlakozás évétôl – 2004-tôl – kezdôdôen a 2006. évig bezárólag abban a 7 régióban kell gondolkodnunk, amely regionális beosztást az Országos Területfejlesztési Koncepció parlamenti jóváhagyása után az Európai Unió is ismer ma már. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió belsô átszervezése és fejlesztéspolitikai prioritásrendszere 2007-tôl kezdôdôen jelentôsen változhat, nem zárható ki az sem, hogy országunk jelenlegi régióbeosztása is változáson fog keresztülmenni. Ezzel azonban jelenleg még nem kell foglalkoznunk, legfeljebb annyiban, hogy a támogatási források jövôbeni elnyerése érdekében kidolgozandó projektjavaslatokat úgy dolgozzuk ki, hogy azok egy esetlegesen változó regionális területbeosztást se zárjanak ki. H.Fné: Államtitkár Úr – ha érintôlegesen is, de – említette, hogy a jelenlegi regionális területbeosztás nem kôbe vésett szabály, amihez a távolabbi jövôben mindenképpen ragaszkodnunk kell. Mi az, ami kételyeket ébreszthet a jelenlegi, 7 régiót rögzítô beosztással szemben?

N.S. A regionalitás akkor válhat valósággá, ha a különbözô régiók lakosai, az azokban élô emberek is azonosulni tudnak régiójukkal. Ma nehéz elképzelni, hogy bárki is úgy azonosítaná be magát területileg, hogy én „Hajdú-megyei” vagy „Bereg-megyei” vagyok. Még kevésbé tudom elképzelni, hogy valaki azt mondaná magáról, hogy „én kelet-magyarországi vagyok”. Sokkal inkább el tudom képzelni azt, hogy valaki úgy nyilatkozik regionális hovatartozásáról, hogy „én alföldi vagyok”. Ez azonban nem a jelen kérdése. Ráérünk ezen késôbb is gondolkodni. Ami persze nem jelenti azt, hogy e kérdést ne kellene a jelen cselekvéseivel párhuzamosan napirenden tartanunk. Hosszabb távlat figyelembevételével célszerû lenne olyan régiókban gondolkodnunk, amelyek identitás-tudatot is kölcsönöznek a benne élôknek. A területpolitika gondolkodásmódjának többrétûnek kell lennie. Miközben teszem a dolgomat a jelenben, töröm a fejemet azon, hogy miként lehetne még jobb feltételeket teremteni a jövôre nézve! Egyet azonban mindenképpen el kell kerülnünk, mégpedig azt, hogy a jelenben elodázhatatlan felkészülés helyett, a jövôben célszerû változtatásokon tûnôdjünk. A területfejlesztés terén fel kell készülnünk az EU-csatlakozás után idôszerûvé váló támogatások fogadására – szükséges tehát a támogatásokra eséllyel pályázó projekt-javaslatok elkészítése –, de eközben már elindíthatjuk a gondolkodást abban az irányban is, amely egy több szempontot is figyelembe vevô regionális területbeosztás irányába mutat. Lehet, hogy ez utóbbi gondolkodás eredménye sem lesz más, mint a jelenleg meghatározott és ismert 7 régió, de az is lehet, hogy eljutunk a változtatás szükségességének gondolatáig. Semmilyen külsô hazai vagy nemzetközi jogi megkötöttség nincs a régiókat illetôen. Ezek meghatározása nem is a kormány dolga, hanem a szakembereké, az önkormányzatoké, civil szervezeteké, az ott élôké és a po16

litikusoké. Fontos, hogy ezek közös választ adjanak a regionalitás kérdéseire és felelôs szakmai-politikai döntés szülessék, amikor ez aktuálissá válik. Mindenesetre a régiók legkisebb építôkövei a kistérségek! Hangsúlyozom azonban, hogy a jelen lépéseinek elodázását semmi sem indokolja! 2. kérdéskör H.F.né: Államtitkár Úr említette, hogy a kistérségek a régiók legkisebb építôkövei. A szakmai közvélemény megoszlik a közelmúltban kinevezett kistérség menedzserek tekintetében, a szakma egy része ugyanis veszélyeztetve látja az alulról jövô kistérségi fejlesztési kezdeményezések több mint egy évtizede megindult és egyre fokozódó dinamizmusát a kistérségfejlesztés túlzott intézményesülésétôl.

N.S.: Az országon belül sajnos túlzottan nagyok a területi egyenlôtlenségek, s ez nemcsak a nagyobb régiók között, hanem az egyes régiókon belül is számottevô. Esélyegyenlôséget kell ezért biztosítani a kistérségek számára a fejlôdési ütemkülönbségek leküzdésére. Ezt a célt kívánja a kormányzat elôsegíteni a 150 kistérségi menedzser kinevezésével és a kistérségi fejlesztési alapok mûködtetésével. A Nemzeti Fejlesztési Terv és az ehhez szorosan kapcsolódó 5 operatív program társadalmi egyeztetése folyamatban van, és küszöbön áll legfelsôbb szintû jóváhagyásuk. Ez nyitja meg az utat az operatív programokra épülô nagyszámú fejlesztési projekt kidolgozása elôtt. A területfejlesztést szolgáló központi forrásokból azonban megfelelô részt kell biztosítani a kistérségek pályázó képességének javítására. Ennek elôsegítését szolgálja a kistérségi menedzser hálózat intézményesült formájának kialakítása. A közeljövô feladata, hogy a spontán módon, de kétségtelenül sikeresen mûködô mintegy 270 kistérségi, illetve települési társulás összhangba kerüljön a 150 kistérségi menedzser által intézményesülô kistérségekkel. A vidék nagy részének nincs még gyakorlata abban, hogy az EU által megkövetelt formában tudja tálalni fejlesztési elképzeléseit és szándékát. Ez egy tanulási folyamat, de e nélkül nem képes az ország az Európai Unió által biztosítandó fejlesztési forrásokat adszorbeálni. A pályázási lehetôségekhez kell a térségi együttmûködés konfigurációit igazítani. Kormányzati felelôsség a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Operatív Program elfogadása, nyilvánosságra hozása, de a fejlesztési programok, projektek kidolgozása a helyi erôforrások mozgósításával már a kistérségek feladata. Ez utóbbiak elemi érdeke a támogatási lehetôségek minél teljesebb kiaknázása. Jelenleg azonban ennek még nincsenek meg a helyi feltételei. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idôpontjáig fel kell készülnünk a megnyíló támogatások fogadására. Ezt a célt kívánjuk minél hatékonyabban elôsegíteni.


RÁCZ DÓRA, településmérnök, Pro Régió Ügynökség

A TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRÔL* Korunk alapvetô tendenciája a globalizálódás, amely az élet minden területén – a gazdasági, társadalmi kapcsolatoknak a Föld egészére való kiterjedésében, az információ áramlásának korábban nem tapasztalt gyorsaságában és természetesen az urbanizációban – nyilvánul meg. E folyamattal párhuzamosan azonban felerôsödtek a társadalom közösségek iránti igényei, valamint értékeinek és kapcsolatainak megôrzésére és védelmére tett erôfeszítései. A globalizációnak ellenszegülve különbözô embercsoportok keresik identitásukat, nemzeti és regionális szinten egyaránt. Ez vezet a lokalitás fontosságának felfedezéséhez és a helyi társadalmak szerepének felértékelôdéséhez. (Bôhm A. 1996) Hazánkat tekintve a rendszerváltással kialakult demokrácia a településfejlesztésben is megkívánja a társadalom szereplôivel való együttmûködést, mely több – egymástól minôségileg különbözô – szinten valósulhat meg. Valódi részvétel esetén a polgár aktív részese, kezdeményezôje a programnak, az adott témának, rendezvénynek. Közösségi érzés, kötôdés a lakóhely múltjához és jelenéhez csak akkor jöhet létre, ha a lakosságnak beleszólása van környezete alakításába. Megfigyelhetô, hogy az új politikai helyzetben a helyi társadalom jelentôsége megnôtt, s szerepköre is kiszélesedett. A valóságban azonban a civil társadalom és az együttmûködés horizontális hálózatai gyengék, pedig e hálók megléte lenne a demokrácia jó mûködésének egyik legfontosabb elôfeltétele. (Hankiss E., 2002) E tanulmányt megalapozó kutatás fô célja, a téma nemzetközi elôzményeit és jogszabályi környezetét is figyelembe véve, a jelenlegi hazai gyakorlat helyzetének bemutatása volt. A módszertant tekintve fontosnak tartottuk, hogy a vizsgálat elején megállapított feltételezéseket esettanulmányokkal támasszuk alá, amely elengedhetetlen feltétele a levont következtetések hitelességének. HAZAI KÖRKÉP – KÓRKÉP? A jelenlegi magyar helyi társadalmak általános jellemzôje a tulajdonosi szemlélet hiánya, vagyis, hogy az állampolgárok – felül emelkedve egyéni szükségleteiken – felelôsséget érezzenek tágabb környezetük jövôje iránt és ennek alakításában aktívan, akár kezdeményezô szerepet is felvállalva részt vegyenek. Véleményem szerint ennek egyik oka az elmúlt 40 év „gyámolító nevelése”, melyben generációk nôttek fel úgy, hogy nem kellett gondolkodniuk önmaguk és környezetük alakulásáról. Az érdekérvényesítési képességet tekintve megállapítható, hogy a magán- és közérdekek szorosan összefonódnak, átfedik egymást. Széles körben él az a nézet is, miszerint a magánérdekek szükségszerûen ütköznek a közérdekkel. A területi tervezés legalsó szintje a települési, ahol a fejlesztésben kell elôFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

ször megvalósítani a társadalmi részvételt. Az együttmûködésben rejlik a „társadalmi csapdák” elkerülésének ígérete, vagyis nem az embereknek, hanem az emberekkel kell tervezni. Egy település jövôképét az ott élôknek kell kialakítani megfelelô szakmai kontroll mellett. Jelenleg ebben két alapvetô probléma rejlik. Egyrészt a szakma legtöbbször önkényesen határozza meg egy település jövôjét az ott élôk véleményének figyelmen kívül hagyásával, legfeljebb formális (jogszabályban elôírt) bevonásával (pl. lakossági fórumok). Másrészt a rendszerváltással létrejött mintegy 3200 önkormányzattal, mint mini városállamokkal kitöltött politikai térben a döntések idôtávlata négy év („a haszon lefölözése”), ami meghiúsítja minden hosszú távú fejlesztés következetes megvalósítását. E ciklikusan változó politikai helyzetben még fontosabb – az önkormányzatok elôtt álló feladat – a helyi társadalom értékrendjének stabilizálása. A lakosság szélesebb rétegeinek, (érdek)csoportjainak bevonása a döntéshozás folyamatába ugyanis csökkentheti a távolságot a hivatal és a polgárok között, növelve ezzel a társadalmi elégedettséget. NEMZETKÖZI ÉS HAZAI JOGI HÁTTÉR A társadalmi részvétel követelményeit az egyes EU-tagországok jogszabályai részleteiben eltérôen szabályozzák. Az EU terminológiájában a partnerség fogalma mindig az ún. valós partnerséget takarja, tehát például egy pályázati anyagban szereplô közremûködôknek – partnereknek – tényleges, számon kérhetô kötelezettségvállalással kell hozzájárulniuk a megvalósítandó projekthez. Dokumentumok, események sora hangsúlyozza a társadalmi részvétel fontosságát a tervezési folyamatban és tesz módszertani ajánlásokat a bevonás eszközeire. A következô felsorolásban – a teljesség igénye nélkül – ismertetem a témával kapcsolatos anyagok tartalmát. – A területi tervezés európai chartája, az ún. Torremolinosi Charta (1983) kimondja, hogy „minden európai polgárnak joga van – a megfelelô kereten belül – részt venni és megvalósítani a területrendezés minden lépését”. A 22. pont lényege, hogy a területrendezési politika minden szinten szükségessé teszi az állampolgár aktív részvételét, ezért a tervezési folyamat minden szintjén és lépésénél nélkülözhetetlen a közérthetô tájékoztatás. – Az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Állandó Konferenciája által 1992 márciusában Strasbourgban elfogadott Európai Városi Charta az Európa Tanács által 1980–82 között szervezett „Európai Kampány a Városi Újjászületésért” mozgalom hatására fogalmazódott meg. E kampány során a közhatóságok és a nyilvánosság figyelme a városi élet javításának négy fô területére összpontosult (fizikai állapot javítása, lakásállomány javítása, szociális-kulturális lehetôségek, közösség fejlesz17

tése, a lakosság részvétele). A dokumentum felsorolja az európai városok polgárainak jogait, melyek közül kiemelendô a részvételhez való jog. – Az ENSZ Habitat Települések Fenntartható Fejlôdését Segítô Cselekvési Programja (Habitat Agenda) és az 1996-os Isztambulban megrendezett konferencia deklarációja is külön alfejezetekben foglalkozik a témával. Az „elômozdítás és részvétel” címû pont céljai között szerepel a társadalmi, magán- és közösségi kulcsszereplôk hatékony szerepének elôsegítése a település- és lakásfejlesztésben. A fejezet kitér a társadalmi szervezetek létrejöttének ösztönzésére, valamint a településirányításhoz és -fejlesztéshez szükséges képzés- és teljesítményfejlesztés kérdéskörére is. Külön rész szól a lakossági részvételrôl és polgári elkötelezettség témakörérôl. – Az Új Athéni Charta (1998) is vizsgálja, hogy hogyan elégíthetôk ki a jövô városának szükségletei és a polgárok törekvései. Az ajánlások között található a valódi részvételre vonatkozó rész, mely megállapítja, hogy Európa különbözô országaiban a polgárok eltérô mértékben vesznek részt a városok problémáinak megoldásában. A jelenlegi rendszer alapvetô hibájának tartja az állampolgárok és a hivatalok között lévô távolságot, a tervezési folyamatok

misztifikálását. A dokumentum szerint ezért szükséges a várostervezés hierarchikus kereteinek újjászervezése, mely a lakosság számára is érthetôbbé, egyben elérhetôbbé teszi a tervezési folyamatot. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy helyi szinten kell a részvétel új formáit bevezetni, a társadalmi élet mindennapi fórumait megteremteni. – Igen nagy jelentôségû a környezeti információkkal kapcsolatos, az EU és a csatlakozásra váró országok – köztük Magyarország – miniszterei által 1998 júniusában parafált Aarhusi Egyezmény. A dokumentum a partnerség elvének a regionális tervezésben történô alkalmazásának jogi és intézményi kereteit definiálja. Az egyezményt a környezetvédelem területére dolgozták ki, ennek ellenére a benne található rendelkezések univerzális és általános rendszert alkotnak. A rendszer három pillére: az információhoz való hozzáférés, a társadalmi részvétel a döntéshozásban és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. A téma tanulmányozásánál elengedhetetlen a hatályos hazai jogszabályi környezet ismerete. A rendszerváltás után szinte megújult az ország szakmai szabályozása, hiszen 1995-tôl törvények sorát dolgozták ki (környezetvédelmi, területfejlesztési, „új építési” törvény stb.) Az önkormányzati törvénytôl a területfejlesztési, az építési törvényeken át a környezetvédel-

Hazai jogszabályi környezet a társadalmi részvétel szempontjából RÉSZVÉTEL

NYILVÁNOSSÁG

HATÁS A

JOGSZABÁLY

ELJÁRÁSREND

JOGALANYA

ESZKÖZEI

DÖNTÉSRE

„Önkormányzati törvény”

⇒ testület dönt ⇒ nincs közvetlen részvétel

⇒ testület

⇒ üléseken részt vehetnek, véleményt nyilváníthatnak az állampolgárok

GYENGE

„Környezetvédelmi törvény”

⇒ nincs döntésbefolyásoló ereje a részvételnek

⇒ NGO-k ⇒ érintett szakhatóságok

⇒ részvételre jogosultak ⇒ nyilvános tárgyalás ⇒ közzététel

GYENGE

„Területfejlesztési törvény” és a kapcsolódó rendeletek

⇒ államigazgatási egyeztetést ír elô ⇒ a nyilvánosságot külön szabályzatban kell kifejteni

⇒ érintett lakosság ⇒ államigazgatási szervek

⇒ tömegtájékoztatás ⇒ kifüggesztés

ERÔS, de nem szükséges az elfogadáshoz

„Erômû rendelet”

⇒ részletesen szabályoz ⇒ érintett lakosság ⇒ garanciákat ad

⇒ közösségtájékoztatás ⇒ közmeghallgatás

ERÔS, szükséges az elfogadáshoz

„Építési törvény”

⇒ nincs külön fejezet a részvételrôl ⇒ általános megállapításokat tesz

⇒ közzététel „helyben szokásos módon” ⇒ javaslattétel ⇒ véleménynyilvánítási lehetôséget kell biztosítani

GYENGE

⇒ társadalmi szervek ⇒ államigazgatási szervek ⇒ általános meghatározásban „minden érintett”

Forrás: saját szerkesztés, 2002. 18


mi törvényig külön bekezdések szólnak az épített és természeti környezet védelme, alakítása tervezési folyamatának nyilvánosságáról, az érintettek bevonásáról. Fontos azonban tudatában lenni annak, hogy a jogszabályi elôírások csak az elvárt minimális szakmai követelményeket rögzítik, az interaktív módon történô lakossági párbeszédhez még sok informális tervezôi eszközzel kell rendelkezni. Az egyeztetési folyamatot tekintve megfigyelhetô, hogy a joganyagok nem illeszkednek egymáshoz, amely azt mutatja, hogy az egyes jogalkotók egymástól különbözô szakértôcsoportokra támaszkodnak és ezek a csoportok nem állnak egymással munka-, illetve kommunikációs kapcsolatban. A tervezés hazai gyakorlatában az tapasztalható, hogy bár a szakmai jogszabályok új generációja már tartalmazza a participáció lehetôségét, a lakossági bevonás még korai fázisban tart. A részvételbe bevonandók körének, a bevonás módjának meghatározása egyelôre kevéssé kialakult, miután a jogszabályi környezet nem ad részletes gyakorlati útmutatókat, melyek az EU tagországokban már évtizedek óta a tervezôk rendelkezésére állnak. A lelkiismeretes, érdeklôdô tervezési tisztviselôk, fôépítészek tudomást szerezhetnek a bevonandó érdekképviseleti és egyéb társadalmi szervezetek körérôl, a téma iránti gyengébb affinitással rendelkezôk azonban gyakran megfeledkeznek a megfelelô társadalmi, lakossági nyilvánosság biztosításáról. Különösen problematikus a lakossági igények, javaslatok elôzetes begyûjtése, az érdeklôdés felkeltése, hiszen a magyar társadalom – az elôzôekben már részletezett okok miatt – egyelôre viszonylag kevéssé szervezett, a civil szervezetek csak az érintettek kis részét tömörítik. Az „új építési törvény”-ben megfogalmazott a „helyben szokásos módon való közzététel” alkalmazásait vizsgálva is érdekes megoldásokkal lehet találkozni. Ez sok esetben a polgármesteri hivatal hirdetôtábláján, esetleg az ügyfélszolgálati irodán való kifüggesztést jelent, ahol rendszerint nem állnak rendelkezésre sem közérthetô írásos magyarázatok, sem felkészült szakemberek, akik az érdeklôdô laikusok felmerülô kérdéseire választ adhatnának. Igen gyakori a „bújtatott közzététel”, ami a hivatal félreesô folyosóján való kifüggesztést és a meghirdetés, reklámozás elmulasztását jelenti, gyakran nem közölve az észrevételek megtételének módjára való iránymutatást sem. További lényeges probléma a hazai tervezési gyakorlatban a hatékonyság és a demokrácia mintaszerû alkalmazása között feszülô ellentét. A participációt kétség kívül nehéz idôben behatárolni, így könnyen elôfordulhat, hogy a tervezô nem tudja betartani a vállalt határidôt, aminek komoly anyagi következményei lehetnek (kötbér). Vagyis elôbb a piaci feltételeket kellene összeegyeztetni a társadalmasítás követelményeivel, hogy a tervezés ne csak „futószalagon végzett” rutinmunka legyen, melynek lényege a határidôre elôállított dokumentum.

don közelíti meg az adott kérdést. A siker szempontjából döntô a helyi közösség részvétele. A stratégiai tervezés végeredménye egy integrált fejlesztési megközelítés, mely a város szempontjából lényeges stratégiai kérdéseket összegzi. A módszer egyre inkább részvételen alapuló megközelítésnek tekinthetô. A struktúratervezést 1968-ban vezették be az Egyesült Királyságban azzal a céllal, hogy keretet adjanak a részletesebb helyi terveknek és kidolgozzák a területfelhasználás általános mutatóit. Az adatgyûjtés során a fent felsorolt tervtípusokra sikerült példákat találni, melyek mintaszerû kezdeményezésnek számítanak a hazai tervezési gyakorlatban. Ilyen jó példa egy környezetvédelmi akcióterv kidolgozása Sátoraljaújhelyen, melynek célja egy olyan széles körû egyetértésen (konszenzuson) alapuló terv volt, mely a problémák megoldhatóságát vette figyelembe. A munka eredményeként elkészült a város Környezeti Akcióterve. A projekt során nehézséget jelentett az ütemterv betartása, elsôsorban a szükséges adatok beszerzési nehézségei miatt, illetve mert a nyári idôszakban a projekt „üzemelésének zavartalanságát” nehéz volt biztosítani. Stratégiai tervezés a Kanadai Urbanisztikai Intézet (CUI) magyarországi programirodája közremûködésével valósult meg az ország több településén (pl. Nagykáta, Eger) és térségében azzal a céllal, hogy a tervezés során elôsegítse a partnerség különbözô formáinak alkalmazását. A munka eredményének tekinthetô a városüzemeltetésben és -fejlesztésben elért általános szemléletváltás, mely – hasonlóan a kanadai szolgáltató jellegû önkormányzatokhoz – arra törekszik, hogy az élet minden területén jelentôs anyagi eszközöket fordítson a városvezetés a helyi lakosság jólétének megteremtésére. A projektek értékelésénél a CUI kitért arra, hogy bár a helyi lakosság lelkes és segítôkész volt, a munka során gyakran jelentkezett a pontatlanság és a határidôk eltolásának problémája. Struktúratervre is több sikeres kezdeményezés ragadható ki a hazai tervezés gyakorlatából (pl. Közép-Magyarországi Régió, Pest Megye Északi Kisrégiója). A tervezés feltétele egy jól szervezett, jól mûködô tervezési rendszer, amelyben a térségben érdekelt és érintett különféle szervezetek, intézmények, szakértôk együttmûködnek. A megvalósítást egy „participatív” tervezôszervezet koordinálja. A munkacsoportok a területen élô és dolgozó, illetve bármilyen speciális érdekeltségük miatt érintett magánszemélyek és szervezetek, szakértôk és „laikusok” (pl. nemcsak helyi szinten mûködô érdekcsoportok, civil szervezetek) képviselôibôl állnak. Ezek a fókuszcsoportok vitatják meg a térség számára legfontosabb területfejlesztést, térszerkezetet érintô kérdésköröket. KÖVETKEZTETÉSEK

ELÔREMUTATÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK Az elmúlt harminc évben Nyugat-Európában a hagyományos tervezés hiányosságaira reagálva új tervezési módszereket kezdtek alkalmazni számos országban. Ezek a megközelítések a struktúratervezés, az akciótervezés, és a stratégiai tervezés csoportjába sorolhatók. Az akciótervezés rövid idôtávot kezel, a legközvetlenebb móFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

A hazai települések településfejlesztési gyakorlatának vizsgálatán alapuló következtetésekhez az adatgyûjtés során felkutatott esettanulmányok szolgáltak alapul. Ezen túlmenôen többféle adatgyûjtési technikát (pl. strukturált interjúk, nyitott kérdôív, sajtókutatás, dokumentumelemzés, pályázati anyagok áttekintése) alkalmaztunk az információk minél szélesebb körû vizsgálata érdekében. 19

Szombathely, Szentháromság-szobor visszaállítása: szereplôk érdekhálózatának modellje A szándék kisajátítása

ÖNKORMÁNYZAT POLITIKAI PÁRTOK

A kutatás területi dimenzióit („földrajzi elhelyezkedés”, „településméret”) tekintve, a vizsgált települések között megtalálhatóak az ország nyugati (Kôszeg–Szombathely–Sopron) és északkeleti (Salgótarján–Miskolc–Eger) térségében, illetve az agglomerációban fekvô, különbözô méretû települések. A rendelkezésre álló dokumentumok, elkészített interjúk és értékelhetô kérdôívek elemzése alapján került sor a vizsgált települések településfejlesztési gyakorlatának részletes elemzésére: Az egyes esettanulmányokat elôzetes feltételezéseinknek megfelelôen tipizáltam. Majd a példák feldolgozását azonos módon végeztem el: az eset bemutatása után a szereplôk (önkormányzat, beruházó, civil szervezet, lakosság ...stb.) között megfigyelt érdekhálót ábrázoltam modellek felállításával, valamint röviden összegeztem az ismertetett folyamat tanulságait. Például a szombathelyi Szentháromság-szobor visszahelyezésének esetében a városvezetés az eredetileg civil kezdeményezést kisajátítva, politikai sikert kovácsolt az ötletbôl. A döntési folyamatra jellemzô, hogy a városvezetés és a politikai pártok helyi társadalommal való kapcsolata messze elmarad a kívánatos szinttôl. Amíg civil kezdeményezésként élt a szobor visszahelyezésének ötlete, a vezetés nem vett tudomást errôl, majd miután felismerték a siker lehetôségét, kizárták a civil szférát a döntésekbôl. A fejlesztési kezdeményezés ebben az esetben alulról indult, az erôs helyi identitástudatnak és aktív civil szerepvállalásnak köszönhetôen. Sajnos a kezdeményezés indíttatása közben „átalakult”, de az eredeti cél végül is megvalósult, a szobrot visszahelyezték eredeti helyére. Az elvégzett vizsgálatok alapján a kutatás során feltételezett állítások érvényességét tekintve, az alábbi összefüggéseket állapítottam meg: – A feldolgozott példák tapasztalata alapján megállapítható, hogy a településfejlesztési döntéseket helyi szinten – a település méretétôl függetlenül – érdekcsoportok befolyásolják. Helyi koalíciók már kis települések esetében is létrejönnek, de természetesen nagyobb településeknél bonyolultabb érdekhálók és összefüggésrendszerek alakulnak ki. Kisebb településeken általában egy-egy vezetô személy (polgármester, jegyzô, lelkész, ...) köré szervezôdik az irányító csoport, míg nagyobb települések esetében több, meghatározott érdekeket tömörítô csoport alakul ki. Ezek az érdekcsoportok akár hosszú évekig (több választási ciklusra) is meghatározhatják a fejlesztési folyamatokat. – Feltételezésünk szerint a nyugaton fekvô települések eltérô településfejlesztési módszereket alkalmaznak, mint az ország elmaradott térségében található települések. A feltételezést az a várakozás indokolta, mely szerint a nyugati határ mentén lévô települések szorosabb szakmai együttmûködést alakítanak ki a szomszédos országok te20

CIVIL SZERVEZETEK LAKOSSÁG EGYHÁZ

Önálló kezdeményezés

lepüléseivel és átveszik az ott használt módszereket. Bár kialakultak ilyen kezdeményezések (kôszegi Natúrpark), de általánosságban mondható, hogy az alkalmazott tervezési módszerek elsôsorban a tervezôcégtôl, nem pedig a település földrajzi helyzetétôl függnek. Mivel a tervezôcégek az ország egész területén kaphatnak megbízást, azonos módszerrel dolgoznak a nyugati és a keleti területen is. Itt tehát elsôsorban a tervezô tapasztalata, szakmai módszerei a meghatározóak. Ehhez adódik a civil szféra és a városvezetés aktivitása, amely eltérô lehet, de nem illeszkedik feltétlenül a NY–K-i irányú lejtéshez. A vizsgált példák közül alátámasztja ezt, hogy Sopron és Kôszeg egyaránt a nyugati határ mentén található, de míg Sopronban erôs a civil szervezetek aktivitása és innovatív a városvezetés mentalitása, Kôszegre ennek ellenkezôje jellemzô. – A helyi lakosság településfejlesztési hajlandósága eltérô a település méretétôl függôen, melynek hátterében az a tényezô húzódhat, hogy a lakosság aktivizálása nagyban függ a kommunikáció, a nyilvánosság minôségétôl. Kisebb település esetében egyszerûbb a jó tájékoztatás megszervezése, mint nagyobb településnél, így a lakosság szélesebb körét lehet bekapcsolni a fejlesztési folyamatokba. Ennek ellenére kisebb településeknél is kialakulhatnak tiltakozások. – A helyi társadalom integráltságának mértéke függ az identitástudat erôsségétôl is, amely általában történelmi folyamat eredménye. Ezenkívül fontos tényezô az egyéni társadalmi státusz, mivel egyértelmûen megállapítható, hogy az értelmiségi réteg aktívabb a társadalmi részvételt tekintve. A vizsgált példák azt igazolják, hogy az ország északkeleti térségében fekvô település (Egerszalók) esetében gyenge a helyi társadalom érdekérvényesítô képessége. A szombathelyi esettanulmány (szobor visszahelyezése) viszont erôs civil tudatról tesz tanúságot, mely mögött polgári értékek húzódhatnak. Itt egyértelmûen kimutatható a földrajzi helyzet szerepe, mivel a nyugat-dunántúli települések általában erôs polgári múlttal rendelkeznek. – A feltételezés szerint társadalmi részvétel leginkább egyéni érdekek fenyegetettsége esetén tapasztalható, melyet több példa is alátámaszt a vizsgált települések között. A részvétel két jellemzô formája a PIMBY- („Put In My Backyard” - „Tedd a kertem végébe”) , illetve a NIMBY(„Not In My Backyard” - „Ne tedd a kertem végébe”) - effektus. Az elôbbinél nincs valódi konfliktus, az érintettek egyetértenek a fejlesztéssel, míg a NIMBY-hatásnál fô cél a beruházás megakadályozása. Általánosságban elmondható, hogy a lakossági érdekérvényesítés általában gyenge, melyet sok esetben a civil szervezetek erôsíthetnek (katalizátor szerep). – Több esettanulmány is igazolta azt a feltételezést, hogy 2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

létrejöhetnek alulról szervezôdô társadalmi szervezetek, melyek az egyedi akcióktól a civil szervezôdési formákig is terjedhetnek. E szervezeteket létrehozhatja egy személy vagy egy érdekcsoport egyaránt.

dozza magában a változtatás lehetôségét a valódi élethez igazodva.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a fenti megállapítások természetesen nem igazolhatnak teljes körû érvényességet, csupán közelítést adhatnak, melyeket a rendelkezésre álló adatok elemzése alapján kíséreltem meg.

A hivatalok helyi társadalommal való kapcsolata a napi munka szintjén is megfogalmazódik, ezért lényeges az ügyintézés és tájékoztatás gyakorlatának javítása, az ügyfél (a polgár) személyének fókuszba állítása. Nagy jelentôsége van a köztisztviselôk személyének, felkészültségének. Az 1991-ben megjelent ún. Fehér Könyv ajánlásaiban szerepel, hogy hangsúlyozott figyelmet kell fordítani a személyes elvárásokra (udvariasság, segítôkészség, pontosság); lehetôvé kell tenni, hogy a polgárok betekinthessenek a döntési folyamatokba, költségvetésekbe és naprakész információt kaphassanak a hivatal mûködésérôl; továbbá minden téren lehetôséget kell adni a választásra. A szolgáltatás színvonalának emelésébe beletartozik az is, hogy a nyitva tartás, fogadóórák rendjét a lakosság (nem pedig az alkalmazottak) igényeihez kell igazítani. Fontos még az esélyegyenlôség megteremtése, vagyis hogy a szolgáltatásokhoz mindenki hozzáférhessen, bôrszínre, nemre és bármilyen fogyatékosságra való tekintet nélkül. A napi hivatali szolgáltatásokon túl nagyon fontos az önkormányzati PR munka fejlesztése is, hiszen ez teremti meg a bizalom alapját a hivatal felé. Egyre szélesebb réteget érdekel, hogy az önkormányzatok mire fordítják a rendelkezésükre álló pénzösszegeket. Célszerû e célra külön egységet létrehozni (PR menedzsment), melynek számos kezdeményezô eszköz áll rendelkezésére a tájékozódás és tájékoztatás megteremtésére. Ilyen ún. külsô PR eszközök lehetnek: – ingyenes kiadványok, szórólapok a hivatal szervezetérôl, mûködésérôl; – rendszeres önkormányzati hírek (események, fogadóórák, telefonszám-változások ... stb.); – helyi televízió mûsorai; – testületi ülések napirendjei, döntései; – önkormányzat épületében elhelyezett tájékoztatók.

HOGYAN TOVÁBB? A nyilvánosság szerepének növelése fontos egyrészt a tervezési folyamat, másrészt az önkormányzati és hivatali szervek munkájának során, ezért javaslataimat e két szempontból részleteztem. Tervezôi teendôk:

A hazai szakemberek egy kis csoportjánál már megfigyelhetô a nyitottabbá válás az új tervezési módszerek alkalmazása iránt, de még csak az út elején járunk. Az elhatározás mellett további lényeges szempontok figyelembevétele és a képességek tudatos fejlesztése szükséges. Általánosságban fontos a településfejlesztés interdiszciplináris alapokra helyezése, a különbözô tervezési módszerek széles körû, integrált alkalmazása. Ha megoldható, a tervezô csapatban a településtervezôn és szakági tervezôkön kívül vegyen részt szociológus is. Lényeges teendô az ez irányú ismeretek bôvítése önképzéssel, illetve az iskolarendszerû alapképzésbe történô beillesztéssel. Ennek része a gyakorlati szemléletû képzés kialakítása, mivel a lexikális szaktudás elsajátításán túlmenôen nagyon fontos, hogy a tervezô képes legyen kezelni a tervezés során felmerülô problémákat, helyzeteket. Fenti kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik az egyéni viselkedéskultúra fejlesztése, a kommunikációs, a konfliktuskezelô készségek elsajátítása. A tervezô lépjen ki a tervezôasztal mögül, legyen valódi partner. A tervezési folyamatokban részt vevô érdekcsoportok kezelése érdekében pedig sokszor moderátori szerepet kell felvállalni. Lényeges azon szemléletmód megváltoztatása is, hogy a tervezôt ne sürgesse a határidô, mivel ezzel általában a terv társadalmi legitimációja sérül. Az egyeztetés során törekedni kell a széles körû participációs technikák alkalmazására, hiszen a végsô cél az, hogy a terv a közösségé legyen. Ezért lényeges, hogy minél több szervezetet és csoportot vonjunk be a folyamatba, mely azonban a civil szféra ismeretét feltételezi. A lezajlott egyeztetéseket célszerû pontosan dokumentálni, mivel a jelenleg készített tervek között gyakori hiányosság az, hogy az anyag csak utalást tartalmaz a megtörtént lakossági fórumra, egyeztetésre, holott ez támasztaná alá a produktum elfogadását. Fontos a tervezési folyamat módosítása is, a tervezés „üres lappal” indítása. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a lakosságtól kell várni a kész koncepció megfogalmazását, de így elkerülhetô az ellenséges hozzáállás, mely az utólagos jóváhagyások jellemzôje. Végül pedig az elkészült terv ne legyen „bebetonozva”, horFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

Teendôk önkormányzatok számára:

A munkarend fejlesztésén kívül nagyon fontos a munkatársak kommunikációs és konfliktuskezelési technikákra való képzése, mely ismeretek minden önkormányzati dolgozó, de különösen az ügyfeleket fogadók számára elengedhetetlenek. A magyar közigazgatási rendszer fejlesztésénél javasolt figyelembe venni az angolszász rendszer gyakorlatát, ahol számos település vezetése fogalmazott meg olyan célokat, melyek elérése a helyi lakosság érdekeit szolgálja az önkormányzati feladatok és szolgáltatások színvonalának minôségi javításával. Mivel a közösségi részvételen alapuló tervezési módszerek jóval költség- és idôigényesebbek, mint a „hagyományos” tervek elôállítása, lényeges önkormányzati teendô a forrásszerzés hatékonyságának növelése is. Erre több hazai és nemzetközi forrás is rendelkezésre áll, melyre érdemes pályázatot benyújtani. A partnerség, mint az EU egyik alapelve, a jövôben nálunk is egyre inkább elôtérbe kerül, az ezt alkalmazó projektek pedig elsôbbséget élveznek a pályázati források elnyerésénél is. 21

OROSZ BÁLINT osztályvezetô okl. építészmérnök, mûemlékvédelmi szakmérnök VÁTI Kutatási és Mûemléki Iroda

AZ ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG HELYI VÉDELMÉNEK ORSZÁGOS ADATBÁZISA Európai folyamatok, nemzetközi deklarációk és az épített örökség helyi védelmének jelentôsége A rendszerváltást követôen megszületett önkormányzatokról szóló – 1990. évi LXV. – törvény a települések építészeti értékeinek védelmét – összhangban az Európai Építészeti Örökség védelmérôl szóló 1985-ös Granadai Egyezmény és az 1987-es Történeti Városok Nemzetközi Chartája törekvéseivel – az önkormányzatok kiemelt feladatává teszi.

Az európai kulturális örökségre nehezedô nyomás ugyanis fokozódik és veszély fenyegeti a mûemlékek, épületek, hidak, archeológiai területek, városképek, történelmi központok és falvak formájában testet öltô, gazdag kulturális örökséget. Holott ezek az értékek fontos szerepet játszanak többek között az új gazdasági tevékenységek vonzásában és a turizmus fellendítésében. A törvényalkotásban az 1997-es év ezen a területen újabb elôrelépést hozott: az Országgyûlés megalkotta azt az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló (1997. évi LXXVIII.

1. A jelenlegi adatbázisban lévô szakrális épületek száma településenként

Azóta mind több önkormányzat élt törvény adta lehetôségével és a települése számára fontos épületeket, épületegyütteseket kiemelt gondoskodásban részesítette. Az építészeti értékek helyi védelmének kérdése azonban túllép az önkormányzati kereteken, országos ügy is, hiszen a régiók Európájába tartó Magyarország csak úgy tudja sugározni arculatának sokszínûségét, ha számba veszi értékeit és felelôsséget vállal azok mindenkori állapotáért. 22

tv.) törvényt, amely nagy súlyt fektet a meglévô építészeti értékek helyi (értsd: önkormányzati) védelmére. A mai magyar országosan védett mûemlékállomány több mint 10 000 objektumból áll, településeink történetinek nevezhetô, helyi sajátosságokat ôrzô és megôrzésre érdemes épületállománya az országosan védett emlékek többszörösére tehetô. Ezeknek az épületeknek, építményeknek, a sajátos településszerkezetnek és településképnek a megôrzése elsôsorban helyi szinten biztosítható, ugyanakkor nagyságrendjüknél fogva az országkép alakulása szempontjából is meghatározó. 2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

2. A jelenlegi adatbázisban lévô szakrális épületek száma régiónként

Ezért központi pénzeszközökkel is szükséges támogatni azokat a kezdeményezéseket, amelyek példaértékûek, s amelyek széles körben – országos léptékben is – hasznosíthatóak. Az országos mûemlékvédelem és a helyi védelem egymásra épülése ugyanis egy piramishoz hasonlítható, ennek csúcsán az országos emlékeink közül is kiemelkedô, az UNESCO világörökségi védelmébe tartozó objektumok állnak, míg széles alapját az önkormányzatok által helyileg védett építészeti örökség alkotja.

Ahhoz, hogy errôl az épületállományról a lehetô legteljesebb kép alakuljon ki szisztematikus adatgyûjtésre, országos összesítésre és térinformatikai rendszerû adatbázisra van szükség. Az információs társadalomban ugyanis nemcsak a gazdaság és az üzleti élet információinak kell könnyen elérhetôeknek lenniük, hanem azoknak az életminôséget meghatározó – közvetlen kimutatható anyagi hasznot nem hordozó – kulturális örökségi értékekrôl szóló információknak is, amelyek vonze-

3. A jelenlegi adatbázisban lévô védett értékek száma településenként


23

rejük révén mégis komoly hatást gyakorolnak egy-egy térség fejlôdésére. Hasznos tehát tudni, hogy melyek Magyarország ezen kulturális örökségi értékeket képviselô épületei, épületegyüttesei. A VÁTI Kutatási és Mûemléki Irodáján merült fel az adatbázis létesítésének gondolata, ezért 2001-ben a Széchenyi Terv Információs Társadalom és Gazdaságfejlesztési Programja keretében az adatbázisok képzésére meghirdetett pályázatra pályamunkát nyújtott be (témafelelôs: Orosz Bálint) országos adatbázis létrehozására. A pályázat a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságától támogatást nyert és az

1999. elsô felében az Építésügyi Hivatal is végzett egy megyékre kiterjedô átfogó felmérést a helyi védelem helyzetérôl melybôl kiderült, hogy több mint 500 település rendelkezik az építészeti örökség helyi védelmét biztosító rendelettel és a hozzájuk tartozó épületjegyzékkel. A készülô, illetve elfogadás elôtt álló rendeletekrôl szerzett információk szerint a helyi védelem alatt álló területek és építmények száma jelentôs növekedést mutatott. A kedvezô folyamatot tovább segítette az 1999-ben elsô ízben meghirdetett pályázat is, melynek keretében az Építésügyi Hivatal az épített környezet alakításáról és védelmérôl szó-

4. A jelenlegi adatbázisban lévô védett lakóépületek száma régiónként

adatbázis létrehozásához további támogatóként csatlakozott az Építésügyi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. Különös jelentôséget az adott a pályázat témaválasztásának, hogy az akkor elfogadás elôtt álló „a kulturális örökség védelmérôl” szóló törvény koncepciójába is jól illeszkedett. Az adatbázis létesítésének elôzményei és megvalósítása Építészeti örökségünk helyi védettségû épületállományának helyzetérôl 1997-ben a VÁTI Mûemléki Irodáján folyt kutatás az akkor készülô, a szakterületet szabályozó miniszteri rendelet megalapozása céljából. A mintavétel a fôváros 23 kerületét, valamennyi megyei jogú várost és egy-egy megye több városát, illetve községét érintette. A kutatás alapján megállapítható volt, hogy a megkérdezett önkormányzatok többsége az építészeti értékek helyi védelmének elkötelezettje. 24

ló, már hivatkozott törvény felhatalmazása alapján támogatásban részesíti azokat az önkormányzatokat, melyek az építészeti örökség helyi védelmének gyakorlati megvalósításában eleget tesznek a pályázat feltételeinek. Erre a pályázatra 1999-ben 60, 2000-ben 141 önkormányzat nyújtott be pályázatot. 1999-ben 12, 2000-ben 26, legutóbb 2001-ben már 36 önkormányzat pályázata kapott támogatást, mindez mutatja a támogatásra fordítható keret növekedését és a pályázó önkormányzatok folyamatos érdeklôdését is. A VÁTI Kutatási és Mûemléki Irodája közremûködésével történô pályáztatás kapcsán merült fel a gondolat, hogy a korábbi kutatásból rendelkezésre álló és a 1999-es, 2000es pályázathoz beérkezett adatokra alapozva célszerû pályázni a Széchenyi Terv adatbázisok képzését támogató pályázatára. A VÁTI-ban megvoltak tehát az adatbázis létrehozásának elôzményei, adatgyûjtési és informatikai alapjai! A 2001. szeptemberi szerzôdéskötést követôen indulhatott az a munka, melynek során a megyei (illetve budapesti) közigazgatási hivatalokon keresztül a VÁTI mintegy 450 település helyi védelemre vonatkozó rendeletét szerezte be. 2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

Ezúton is szeretnénk megköszönni a közigazgatási hivataloknak és a települési önkormányzatoknak azt a nélkülözhetetlen segítségét, amelyet az adatgyûjtéshez nyújtottak. Ugyanis a korábbi kutatásból és pályázatokból már meglévô 274 rendelet listáival együtt ezeknek a rendeleteknek a listái képezték az adatbázis alapját. A listákban található objektumok feldolgozása a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal egyeztetett alábbi 12 kategória szerint történt: 1. Védett terület; 2. Együttes; 3. Szakrális épület; 4. Lakóépület; 5. Középület; 6. Egyéb építmény; 7. Plasztika; 8. Közlekedési, 9. Agrár/ipari, 10. Erôdítmény, 11. Rom, 12. Régészeti emlék. A VÁTI informatikusainak közremûködésével (informatikus: Lelkes György) 2002. március végére elkészült adatbázisban jelenleg 23 budapesti kerület, 20 megyei jogú város, 133 város és 349 község összesen 13 176 objektumának adatai találhatók meg és térképi alapú lekérdezéssel az 525 önkormányzat védettségre vonatkozó listái hozzáférhetôk. Mindezt a régiókra és megyékre vonatkozó táblázatos összesítések egészítik ki. A strukturált adatbázis a VÁTI által mûködtetett Területi Információs Rendszerbe integrálódik, és biztosított korszerû számítástechnikai eszközökkel történô kezelhetôsége, valamint az adatok térképi megjelenítése. Szintén megoldott további adatok hasonló szisztémában történô feldolgozás utáni bevitele, az adatok frissítésének lehetôsége. Így jött létre az építészeti örökség helyi védelmének helyzetét elemezni képes országos monitoring rendszer alapja.

Az adatbázis szerepe az országkép alakításában Az építészeti örökség helyi védelmének szerepe növekszik, ezért a védelmi listák nyilvántartása, az országos összesítés lehetôségének megteremtése, az építményfajtánként történô válogatás biztosítása kulcsfontosságú kérdés az országkép alakítása szempontjából. E nélkül tervezhetô, összehangolt beavatkozásokra, például egy-egy kiválasztott építményfajtára meghirdetett országos akcióra vagy a régiók sajátos arculatának meghatározására nincs lehetôség. Ez indokolja a már meglévô adatbázis folyamatos bôvítését egy – elsôsorban statisztikailag jól kezelhetô –, az országot minél teljesebb mértékben lefedô korszerû adatbázis megteremtését és késôbb erre építhetô további támogatási rendszerek kialakítását. Az adatbázis folyamatos frissítése biztosítja e rendkívüli érzékenységû kulturális terület változásainak nyomon követését, megteremtve ezzel építészeti örökségünk széles bázisa számára a tervezhetô jövô lehetôségét. Segítségével elemzések készíthetôk térségfejlesztési programok számára vagy támogatási szisztémák dolgozhatók ki, melyek még az adórendszerre is kihatással lehetnek. Ugyanakkor az értékek feltárásában, megôrzésében kulcsszerepet játszó civil szervezetek számára is nélkülözhetetlen, mert ez biztosítja, hogy naprakész információkkal rendelkezzenek a megôrzendô értékekrôl. Az adatbázis jelentôsége tehát a központi kormányzat és közigazgatás, a települési önkormányzatok, valamint a civil szféra számára egyaránt felbecsülhetetlen!

5. Az eddigi pályázatok során nyújtott, az építészeti örökség helyi védelmével kapcsolatos önkormányzati támogatások – Támogató: FVM Építésügyi Hivatal


25

VÁRADY TAMÁS. igazgató – MAYER ANDRÁS tervezô, Közlekedés Fôvárosi Tervezô Iroda Kft.

KORSZERÛ KÖTÖTTPÁLYÁS ESZKÖZÖK ALKALMAZHATÓSÁGA BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE KAPCSOLATÁBAN Bevezetés A korszerû kötöttpályás rendszerek alkalmazhatósága Budapest és környéke vasúti és közúti hálózatán tárgyú munka a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Budapest Fôváros Polgármesteri Hivatal és a Magyar Államvasutak Rt. közös megbízásából készült. A városi kötöttpályás közlekedési módok az utóbbi idôben jelentôs változáson mentek keresztül, mert a kiszolgálandó igények mennyiségi és minôségi szempontból egyaránt megváltoztak. A közforgalmú utazási igények mind teljesebb kiszolgálására készült kötöttpályás közlekedési megoldások a legváltozatosabb jellemzôket mutatják, a korábbi kategóriák mellett megjelent egy új kategória, a közúti gyorsvasút (LRT,

26

Stadtbahn) is. Hazánkban még nem alkalmazott korszerû kötöttpályás eszközök külföldi – elsôsorban a nyugat-európai – városokban már teret nyertek, számos helyen mûködnek. A továbbiakban bemutatjuk a városi kötöttpályás eszközök különbözô típusait és a magyarországi alkalmazhatóság lehetôségeit. A városi (elôvárosi) vasutak különbözô típusai 1. Közúti vasutak („villamos”) A korábban épült közúti vasutak és a mai igényeket teljes mértékben kielégítô korszerû közúti vasutak között olyan mértékû különbség van, hogy célszerû „hagyományos közúti vas-


utak” és „korszerû közúti vasutak” alkategóriák bevezetése. A korszerû közúti vasút a mai elvárásokat kielégítô módon kialakított közúti vasút. Jellemzôen forgalmi elônyben részesül a közúti forgalommal szemben, egyterû jármûvei alacsony vagy középmagas padlókkal gyors utascserét tesznek lehetôvé. 2. Közúti gyorsvasutak Magyarországon jelenleg még nem létezô új, a közúti vasút és a városi gyorsvasút közötti kötöttpályás közlekedési megoldás, mely közúti vasutaktól és a gyorsvasutaktól is átvett jellemzôket. A közúti vasutakkal összehasonlításban a rugalmasabb vonalvezetést (pályageometriát), a szintbeni közúti keresztezések lehetôségeit, a felsôvezetéket, a rövid fékutat, így a keresztezésekben szükséges minimális tartalmú zárási idôt; a gyorsvasutakkal összehasonlításban a közúti forgalomtól való nagyobb függetlenséget, a nagyobb kapacitást eredményezô hosszabb szerelvényeket, a nagyobb komfortot nyújtó, szélesebb jármûveket, a gyorsabb utascserét biztosító szintbeni ki- és beszállást egyesíti magában. A közúti vasúthoz hasonló üzemmódban mûködik, de annál magasabb szolgáltatási színvonalat, nagyobb utazási sebességet és nagyobb szállítási kapacitást nyújt. A tanulmányban a közúti gyorsvasút három kategóriája fogalmazódott meg: • „A” kategória: A gyorsvasút túlnyomóan magas szintû mûszaki jellemzôkkel kialakított (pl. nagy kapacitás, jellemzôen zárt pálya, különszintû vezetés stb.) • „B” kategória: Mûszaki kialakítását tekintve az „A” és „B” kategória között helyezkedik el. • „C” kategória: A közúti vasúthoz (villamos) hasonlítható, túlnyomóan alacsonyabb szintû mûszaki jellemzôkkel kialakított. A „B”és „C” kategóriában megengedett, hogy a vonalak egyes szakaszain (jellemzôen a belvároson áthaladó felszíni szakaszokon) a jármûvek a már meglévô közúti vasúti pályákon, a külvárosban, illetve az agglomerációban a nagyvasúti (MÁV) pályákon is közlekedjenek. E megoldásokra Nyugat-Európában Vonal 70. 71.

Budapest–Vác.–Szob Budapest–Veresegyház–Vác

80 a 120 a 100 a 142. 150.

Budapest–Hatvan Budapest–Újszász–Szolnok Budapest–Cegléd–Szolnok Budapest–Lajosmizse–Kecskemét Budapest–Kunszentmiklós–Tass

40 a

Budapest–Pusztaszabolcs

30 a 1. 2.

Budapest–Székesfehérvár Budapest–Gyôr–Hegyeshalom Budapest–Esztergom

100 R

Budapest–Ferihegy II.


több példát találunk (Karlsruhe, Saarbrücken stb.). A rendszer rendkívül rugalmas, egy vonalon belül is változhatnak a pálya kiépítésének paraméterei, így különösen alkalmas a városon belüli nagyobb távolságú és jelentôs forgalmú utazási igények kiszolgálására is. A ritkábban lakott településrészeken (vagy a településen kívül) nagyobb megállóhely távolsággal kiépítve, gyors eljutást kínál a sûrûbben lakott vagy belsô városi részek felé. A belsô városi részek könnyen feltárhatók, mert a vonal lazább, alacsonyabb paraméterû kiépítéssel a sûrûbb, kötöttebb beépítéshez igazítható. Ily módon átszállásmentes kapcsolat biztosítható a külsô részekrôl érkezôknek, de sûrûbb megállóhely kiosztással a helyi utasforgalmi igények is kiszolgálhatók. 3. Gyorsvasutak Városi gyorsvasutak esetében két kategóriát különböztetünk meg: a városi gyorsvasutat (metró) és az elôvárosi gyorsvasutat, mely elsôsorban az agglomeráció és a város közti közlekedési igényeket szolgálja ki, de kisebb mértékben részt vehet a városon belüli nagyobb távolságú utazások lebonyolításában is. Jellemzôen a nagyvasút (MÁV) infrastruktúráját használva közlekedik speciális elôvárosi motorkocsikkal, felszíni közúti útkeresztezôdéseinél mechanikai vagy fénysorompók révén abszolút forgalmi elônye van. Javasolható fejlesztések A tanulmány alapján az alábbi korszerû kötöttpályás vonalak további vizsgálata javasolható Budapesten, illetve Budapest és környéke kapcsolatában (lásd ábra): 1. Észak-Buda–Dél-Pest (Csepel) irányú közúti gyorsvasúti tengely Budapest közlekedési rendszerének fejlesztési tervében már szereplô, legmagasabb „A” kategóriás közúti gyorsvasút. A rendszer a szentendrei és a csepeli és ráckevei HÉV vonalak belváros alatti összekötésével alakítható ki. A várható utasforgalom, a hálózatban betöltött szerep és a városi közlekedési rendszer-

Elôvárosi jellegû közlekedés módja/határa elôvárosi gyorsvasút/Vác elôvárosi gyorsvasút és közúti gyorsvasút (az Észak-Pest–Dél-Buda irányú vegyes üzemû közúti gyorsvasúti tengely részeként) párhuzamosan / Vácrátót elôvárosi gyorsvasút / Aszód elôvárosi gyorsvasút / Nagykáta elôvárosi gyorsvasút / Cegléd elôvárosi gyorsvasút / Ócsa közúti gyorsvasút (Észak-Buda–Dél-Pest irányú közúti gyorsvasúti tengely részeként) / Kiskunlacháza elôvárosi gyorsvasút és közúti gyorsvasút (az Észak-Pest–Dél-Buda irányú vegyes üzemû közúti gyorsvasúti tengely részeként) párhuzamosan / Százhalombatta elôvárosi gyorsvasút / Martonvásár elôvárosi gyorsvasút / Bicske közúti gyorsvasút (Észak-Buda–Dél-Pest irányú közúti gyorsvasúti tengely részeként / Piliscsaba elôvárosi gyorsvasút / Ferihegy IÍ.

Városközi közlekedés határa Szob Vác

Hatvan Szolnok Szolnok Kecskemét Kunszentmiklós– Tass Pusztaszabolcs

Székesfehérvár Tatabánya Esztergom

-

27

be integrálhatóság alapján az esztergomi és a kunszentmiklós–tassi vasútvonalak észak–déli közúti gyorsvasúti rendszerbe integrálhatósága javasolható. A közúti gyorsvasúti üzem esztergomi vonalon Piliscsabáig, a kunszentmiklós–tassi vonalon Kiskunlacházáig javasolt. A rendszerben az utasforgalmi igényektôl és a fordítóállomások elhelyezésétôl függôen több, a belvárosi szakaszon átlapoló viszonylat mûködik. Az esztergomi és kunszentmiklós–tassi vonalak mentén a nagyobb távolságban ütemes városközi közlekedés továbbra is a MÁV keretei között mûködtethetô. 2. Kelet–nyugat irányú közúti gyorsvasúti tengely A kelet–nyugat irányú közúti gyorsvasúti tengely a várható utasforgalom és a mûszaki lehetôségek alapján a rendszer teljes hosszában felszínen vezethetô, egyes szakaszai a jelenlegi közúti vasúti hálózat továbbfejlesztésével kialakíthatók. Mûszaki kialakítását tekintve „B” kategóriás közúti gyorsvasút. A rendszer négy közúti gyorsvasúti vonal belvároson keresztül (Kossuth Lajos utca–Rákóczi út) történô összekötésével alakítható ki: – Hûvösvölgyi közúti gyorsvasúti ág: a jelenlegi 56-os villamosvonal továbbfejlesztett pályáján a Moszkva térig, a 18-as villamos szintén továbbfejlesztett pályáján az Erzsébet-hídig, továbbá az Erzsébet-hídon a Kossuth Lajos utcán, a Rákóczi úton épített új közúti gyorsvasúti pályán halad. – Közép-budai közúti gyorsvasúti ág: a Farkasréten végállomásozó 59-es villamos pályáján vezet a Csörsz utcáig, majd a Csörsz utca – Alkotás út – Erzsébet híd – Kossuth Lajos u. – Rákóczi út útvonalon kiépített új közúti gyorsvasúti pályán vezetve éri el a belsô városrészeket. – Thököly úti közúti gyorsvasúti ág: a Thököly úti vasúti pálya helyreállítása és meghosszabbítása Újpalota és a Belváros irányába. – Rákoskeresztúr közúti gyorsvasúti ág: Rákoskeresztúr városközpontból Pesti út – Jászberényi út mentén új pályán vezetett, majd a jelenlegi 37, 37/A villamosok, a Fiumei úttól a 24-es villamos továbbfejlesztett pályáján éri el a Baross teret és kapcsolódik a Kossuth Lajos utca– Rákóczi úti új közúti gyorsvasúti pályához. (A belsô városi vezetés részletes vizsgálata folyamatban van.) A rendszerben az utasforgalmi igényektôl és a fordítóállomások elhelyezésétôl függôen több, a belvárosi szakaszon átlapoló viszonylat mûködik. 3. Dél-Buda–Észak-Pest irányú közúti gyorsvasúti tengely Vegyes üzemû rendszer, mely a MÁV hálózatát is igénybe véve Százhalombatta és Veresegyház között teremt átlapolásokkal kapcsolatot. A külsô szakaszokon a Budapest–Pusztaszabolcs és a Budapest–Veresegyház–Vác nagyvasúti vonalakat veszi igénybe. A belsô városi vonalvezetés a Hungária körúti 1-es villamos pályáján történik a nagyvasúti és közúti vasúti pályák között kialakított kapcsolatokon keresztül. A Hungária körúti vezetést a körvasúttal szemben a magasabb színvonalú tömegközlekedési átszálló kapcsolatok indokolják. Mivel mindkét nagyvasúti vonal utasforgalma a közúti vasút kapacitásánál nagyobb, ezért a párhuzamos közúti gyorsvasúti 28

közlekedés bevezetése is indokolt (Nyugati pu., illetve Déli pu. végállomással). A két rendszer párhuzamos alkalmazása gyûrû irányú és sugárirányú kapcsolatot egyaránt lehetôvé tesz. 4. A Gödöllôi közúti gyorsvasút A Gödöllôi MÁV városi rendszerbe integrálása részletes, további vizsgálatot igényel. A jelenlegi Örs vezér téri végállomás az utasforgalom számára igen szûk választási lehetôséget kínál. A vonal nem integrálódik a hálózathoz. Az egyik megoldás a belváros irányú meghosszabbítás (visszaépítés) lenne, legalább a Hungária körútig. 5. Budapestre befutó MÁV-vonalak fejlesztése A MÁV Rt. Budapestre beérkezô vonalain az elôvárosi gyorsvasúti közlekedés beindítása több éve napirenden van. A rendszer két szintbôl áll, a vonalanként változó 20–40 perc közötti követési idejû elôvárosi gyorsvasúti közlekedésbôl és az óránkénti városközi forgalomból. A MÁV Rt. Budapestre befutó vonalain az elôvárosi gyorsvasúti közlekedés módját, fordulóállomásait és a városközi közlekedés célállomásait a táblázatban foglaltuk össze. Összefoglalás A közforgalmú közlekedési igények és elvárások mennyiségi és minôségi szempontból egyaránt jelentôsen megváltoztak. A Budapest és agglomerációja közötti tömegközlekedési igények mind teljesebb kiszolgálása érdekében elengedhetetlen a korszerû kötöttpályás eszközök mielôbbi alkalmazása. Budapest esetében a korábban már polgárjogot nyert ÉszakBuda–Dél-Pest irányú közúti gyorsvasúti tengely mellett indokolt és célszerû (természetesen a bevezethetôséget részleteiben vizsgáló tanulmányok alapján) további két közúti gyorsvasúti tengely kiépítése: a kelet–nyugat irányú közúti gyorsvasúti tengelyé és a Dél-Buda–Észak-Pest irányú közúti gyorsvasúti tengelyé. A Gödöllôi HÉV közúti gyorsvasúti üzemmódváltása szintén indokolt, a városi tömegközlekedési rendszerbe történô integrálhatóságtól függôen „A” vagy „B” kategóriás jellemzôkkel. A MÁV vonalain már régóta tervezett elôvárosi közlekedés bevezetése szintén elengedhetetlen. Az elôvárosi gyorsvasúti közlekedés bevezetésével párhuzamosan új megállóhelyek létesítése szükséges a Budapesti tömegközlekedési hálózat fô utasforgalmi irányai mentén, továbbá a meglevô megállóhelyeket korszerûsíteni, az átszállókapcsolatok színvonalát lehetôség szerint növelni kell. 2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

A VII. ORSZÁGOS FÔÉPÍTÉSZI KONFERENCIA AJÁNLÁSAI A Pécsen megrendezett – a távlatok és mindennapok témakörére épített – VII. Országos Fôépítészi Konferencia a bevezetô elôadásokban elhangzottakat, valamint az elôre kiadott írásos (vitaindító) dokumentumokat három szekcióban dolgozta fel, illetve vitatta meg, és az alábbi ajánlásokat fogadta el:

A települési és a térségi együttmûködéssel kapcsolatban 1. A települések és azok szûkebb-tágabb környezete kiegyensúlyozott kapcsolatának megteremtése, a konfliktusok feloldása, valamint együttmûködésük kereteinek meghatározása elméleti (tudományos) megalapozást igénylô, ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatokat is hasznosító tervezési módszerek alkalmazásával lehetséges. Sem a kizárólag településközpontú, sem a dominánsan területi alapú tervezés nem lehet önmagában alkalmazott módszer. 2. A valós térbeli integrációknak megfelelô közhatalmi (önkormányzati) és közigazgatási struktúrákat kell kialakítani, amelyek biztosíthatják a terület- és településfejlesztés harmóniáját. A hierarchikus, illetve ágazat/településközpontú szemlélet helyett a térszemléletre és hálózatokban való gondolkodásra épülô sokszintû irányítás jelentheti a jövô útját. 3. A különbözô – helyi és területi – szinteken az adott tervezési és fejlesztési feladatokat a feladat sajátosságainak megfelelô felkészültségû és felhatalmazással bíró fôépítész közremûködésével, a fôépítészek szükség szerinti együttmûködésével kell végrehajtani. A településsel, mint a helyi közösség örökségével kapcsolatban 4. A fôépítésznek mindent el kell követnie annak érdekében, hogy az örökül kapott értékek fenntartása és élô használata mellett a korszerû értékek is folyamatosan megjelenhessenek a települési szövetben. Ezt az elvet a rendezési tervekhez kötôdô feladataiban és az egyedi építési ügyekben is képviselnie kell, továbbá törekednie kell a helyi társadalommal minél szélesebb körû kommunikációra. 5. A rendezési tervek a közérdek kiteljesítésével biztosítsák a térbeli, környezeti folytonosság lehetôségeit, védjék a meglévô értékeket, ugyanakkor inspirálják („hozzák helyzetbe”) az építésztervezôket, biztosítsák számukra a korszerû formálás lehetôségeit, a hely szelleméhez való illeszkedést. A fôépítész adjon segítséget az építtetôknek, tervezôknek és az építésügyi hatóságnak a fentieknek megfelelô egyedi építészeti formáláshoz, melyFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

nek egyik fontos eszköze a tokaji fôépítészi konferencia ajánlásai között is hangsúlyozott települési környezeti, építészeti tipológia. 6. A település térbelisége, környezeti – különösen az épített környezeti – kultúrája meghatározza az ott élôk mindennapjait és a felnövekvô új nemzedékek kulturális irányultságát, befolyásolja viselkedési normáit, helyhez kötôdését, ezért az értékek megismertetésének az oktatásban is kiemelt szerepet kell kapnia. 7. Az építészeti örökség és az új fejlesztések szemléleti összhangját, szerves kapcsolatát nagyban segítené, ha az örökségvédelem és az építésügy kormányzati szinten ismét azonos irányítás alá kerülne. Az értékteremtéssel, az érdekegyeztetéssel és a közjóval kapcsolatban 8. Az építési ügyekkel kapcsolatos helyi döntések elôkészítésekor tekintettel kell lenni az értékek sokféleségére, ugyanis a legtöbb konfliktusnak éppen az értékrend leszûkítése a forrása, így a település fejlesztése során nemcsak az érdekek, hanem az értékek között is közvetíteni kell. A fôépítész ezért annak tudatában végezze munkáját, hogy ô a lakosság, a vállalkozók, az önkormányzat, a külsô környezet és a szakma közti kommunikáció fontos szereplôje és ennek tudatában kell az érdekek egyeztetésében szakmai optimumra törekednie. 9. Az önkormányzat a helyi közügyeket, és ezzel a helyi közérdeket képviseli, fôépítészének feladata az, hogy a rendezési és építési ügyek szakmai színvonalát, vagyis (a törvényben elôírtaknak megfelelôen) az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítását elôsegítse. Az értékek védelmét és közvetítését nemcsak az egyedi ügyekben, hanem komplexen, valamennyi szinten képviselnie kell. Budapest–Pécs, 2002. október 15.

29

TÁJÉKOZTATÓ „AZ ÉV FÔÉPÍTÉSZE DÍJ 2001” ÁTADÁSÁRÓL

Harmadik alkalommal került átadásra a Nagykanizsa Megyei Jogú Város és az Országos Fôépítészi Kollégium által alapított AZ ÉV FÔÉPÍTÉSZE DÍJ. Az elsôt Nagykanizsán adta át a város polgármestere és fôépítésze, valamint a Kollégium elnöke 2000-ben az V. Országos Fôépítészi Konferencián. Ezt követte a VI. Gyulai Konferencián 2001-ben átadott díj. Eddig összesen négyen részesültek e díjban (2000-ben Szilágyi István és Zábránszkyné Pap Klára, 2001-ben Philipp Frigyes és dr. L. Szabó Tünde). 2002. szeptember 5-én, a Pécsen megrendezett VII. Országos Fôépítészi Konferencián dr. Toller László, Pécs m. j. város polgármestere és Virányi István, az Országos Fôépítészi Kollégium elnöke adta át a díjat.

„AZ ÉV FÔÉPÍTÉSZE DÍJ 2001” kitüntetettjei: • Gömöry János, Pécs m. j. város fôépítésze több mint két évtizedes eredményes pécsi fôépítészi tevékenységéért, a város építészeti kultúrájának fejlesztéséért, a korszerû építészeti elvek és városfejlesztési elképzelések kimagasló színvonalú oktatásáért, népszerûsítéséért és gyakorlati érvényesítéséért. • D r . S e r s l i n é K ó c s i M a r g i t , F e r e n c v á r o s f ô é p ítésze kimagasló, eredményes fôépítészi tevékenységéért, a ferencvárosi rehabilitációban végzett komplex építészeti és városrendezési munkájáért, fôépítészi hivatása során tanúsított aktív, céltudatos és határozott magatartásáért. Gratulálunk a díjazottaknak! Sámson Anita a Fôépítészi Titkárság munkatársa

30


10 ÉVES A TERÜLETI FÔÉPÍTÉSZI HÁLÓZAT Az 1992. augusztus 1-jén a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter által létrehozott nyolc regionális Területi Fôépítészi Iroda 2002. ôszén ünnepli 10 éves jubileumát. Ebbôl az alkalomból a területi fôépítészek és a Fôépítészi Titkárság 2002. november 5-én a BM Duna Palotában jubileumi ülést tartott A TELEPÜLÉSRENDEZÉS JELENE – JÖVÔJE CÍMMEL Az ülés programja volt:

A jubileumi ülést Kovács Imre, a Belügyminisztérium Építésügyi Hivatal fôosztályvezetôje nyitotta meg. Köszöntôt mondtak: Dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkára, Keresztes Sándor alapító miniszter nevében Pataky Szabolcs alapító építésügyi helyettes államtitkár, Virányi István, az Országos Fôépítészi Kollégium elnöke. Az alábbi elôadások hangzottak el: A területrendezés jelene – jövôje – Dr. Szaló Péter, a MeH Nemzeti Területfejlesztési Hivatal területfejlesztési elnökhelyettese A településügy jelene–.jövôje – Dr. Kara Pál önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkár A településrendezés közigazgatási összefüggései – Körmendy Imre, a BM Településrendezési Iroda fôosztályvezetôje A Területi Fôépítészi Irodák, a területi fôépítészi hálózat létrejötte, feladatai, államigazgatási kapcsolatai – Zábránszkyné Pap Klára, a BM Fôépítészi Titkárság vezetôje A jubileumi ülésre meghívottak

Az alapítók, szakmai irányítók Keresztes Sándor alapító miniszter (1994-tôl területi fôépítész) Dr. Baráth Etele, az Országos Fôépítészi Kollégium megalapítója 1990-ben Pataky Szabolcs, a Területi Fôépítészi Irodák operatív létrehozója, 1992–1994-ig az irodák szakmai irányítója, a KÖHÉM, a KTM építésügyi helyettes államtitkára Dr. Szaló Péter, 1995–2002 között a TF Irodák szakmai irányítója, a KTM, az FVM területfejlesztési és építésügyi helyettes államtitkára FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

Dr. Kara Pál, 2002. július 16-tól a TF Irodák szakmai irányítója, a BM önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkára Körmendy János, 1992–1994. között észak-dunántúli területi fôépítész További meghívottak MeH, FVM, NEKÖM, KvVM, GKM, IHM, KÖH, közigazgatási államtitkárai, illetékes szakmai helyettes államtitkárai, részlegvezetôi; BM vezetôi, helyettes államtitkárai, szakmai fôosztályvezetôi, Építésügyi Hivatal, Településrendezési Iroda munkatársai; Regionális Területfejlesztési Tanácsok ügynökségeinek vezetôi; Megyei, Fôvárosi Közigazgatási Hivatalok vezetôi; Önkormányzati Szövetségek elnökei; Magyar Építész Kamara, Magyar Urbanisztikai Társaság, Magyar Mérnök Kamara, Építéstudományi Egyesület, Magyar Építészek Szövetsége elnökei; VÁTI Kht., ÉMI Rt. vezetôi, Az építés fejlôdéséért alapítvány elnöke; az Országos Fôépítészi Kollégium elnöke, elnökhelyettese, tagjai, az Országos Fôépítészi Konferenciát rendezô városok fôépítészei; az Építéshatósági Kollégium elnöke; a Területi Fôépítészi Irodák vezetô munkatársai, a Területi Fôépítészi Irodák helyi partnerei; a sajtó, a szakmai képviselôi.

31

AZ ORSZÁGOS FÔÉPÍTÉSZI KOLLÉGIUM ÖSSZETÉTELE 2002-2003-BAN 2002. szeptember 4–6 között Pécsen megtartott VII. Országos Fôépítészi Konferencián újjáválasztották az Országos Fôépítészi Kollégium tagjait, szakértôjét, valamint jóváhagyták az állandó meghívottakat az alábbiak szerint:

E l n ö k: E l n ö k h e l y e t t e s: T a g o k / p ó t t a g o k: Megyei fôépítészek Tag Tag Póttag Megyei jogú városi fôépítészek Tag Tag Póttag Fôvárosi kerületi fôépítészek Tag Póttag Települési fôépítészek Tag Tag Póttag Kistérségi fôépítész Tag Nyugdíjas fôépítész Tag Területi fôépítész Tag Szakértô: Bodonyi Csaba Hivatalból tag: Dr. Schneller István Állandó meghívottak: Papp Zoltán Eltér István

V i r á n y i I s t v á n, Marcali város fôépítésze D r . A c z é l P é t e r, Budavár (I. ker.) fôépítésze

S z a b ó M o n i k a , Bács-Kiskun megye fôépítésze D r . T i h a n y i C s a b a, Baranya megye fôépítésze G u z m i c s n é C s o n k a Á g n e s , Nógrád megye fôépítésze T ó t h F e r e n c , Tatabánya m. j. város fôépítésze R á t k a i A t t i l a, Eger m. j. város fôépítésze K a r m a z i n J ó z s e f , Nagykanizsa m. j. város fôépítésze D r . S e r s l i n é K ó c s i M a r g i t , Ferencváros (IX. ker.) fôépítésze B e r é n y i A n d r á s, Újpest fôépítésze P h i l i p p F r i g y e s , Vác város fôépítésze S á r o s L á s z l ó, Jászberény város fôépítésze B . N a g y H e l g a, Pilisborosjenô, Pilisszántó, Pilisszentkereszt fôépítésze N y e s t e L á s z l ó, Monor és Térsége Önkormányzati Társulás fôépítésze (Monor székhellyel) S z i l á g y i I s t v á n, Szombathely ny. fôépítésze K e r e s z t e s S á n d o r, nyugat-dunántúli területi fôépítész, a területi fôépítészek képviseletében Tokaj város fôépítésze Budapest fôváros fôépítésze Sümeg város fôépítésze, a MUT Fôépítészi Tagozat elnöke a MÉK elnöke

A kollégiumi munkacsoportok szakértôi (a munkacsoportok közvetlenül kérik fel szakértôiket a késôbbiekben) Titkár: Z á b r á n s z k y n é P a p K l á r a osztályvezetô, vezetô-fôtanácsos

32


KÖNYVISMERTETÉS

MILLENNIUMI EMLÉKTÁBLÁK Feldolgozta és összeállította: Angyal László András Az ország elsô önszervezôdésû, Hajdú-Bihar Megyei Mûemléki Albizottsága (MAB) XL. teljes ülésének 58/2/1999. (XI. 25.) sz. döntése alapján annak teljesítéseként 11 – fôleg középkori – mûemléken és tájunk kiemelkedô természeti értékein – nevezetesen a debreceni Nagyerdô, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park, amely a Világörökség kultúrtája –, azok szolgálati épületein helyeztünk el „Millenniumi emléktáblát”. Az emléktáblát Szent István királyunk portréja ékesíti, jelét adva hálánknak a keresztény államunk megalkotásáért. A kôtáblába vésett fogadalom szövegében a magyarság által alkotott értékek és a természet védése, tisztelete nyert megerôsítést. A kiadvány elsô része: tételes értékelést ad a meghitt, ünnepélyes megemlékezésekrôl, országos, fôleg a helyi értékekhez kapcsolódó történeti visszapillantásokról, az emléktáblák leleplezésérôl, megáldásáról, felszentelésérôl, a koszorúzásokról, a színvonalas kulturális eseményekrôl, valamint nemzeti imáink: a Himnusz és a Szózat közös éneklésérôl. A zárófogadáson a haza értékeinek ápolása, védése, további gazdagítása volt a kötetlen, felszabadult beszélgetések témája. Az érdeklôdés mértéke megható volt. Mintegy 1700–1800 fônyi megjelent résztvevôvel együtt ünnepeltünk. A mûvi és a természeti értékek csinosítása, rendbetétele igen jó érzést váltott ki az ünneplôkbôl. Ôszinte köszönet és hála az önzetlenül segítô, alkotó, cselekvô kezeknek. A kiadvány második része: bizottságaink döntésének megfelelôen került feldolgozásra a „Komplex környezetvédelmi ajánlás” és a jogszabályaink gyûjteményének felsorolásával. A kiadvány felvillantja a természeti és mûvi értékekben, az élôvilág rombolásában, pusztításában bekövetkezett aggasztó helyzetet, és egyben keresi a kiutat, az elôrehaladást, a nyugodtabb, emberibb léptékeket. Megállapítja, hogy a történelmi településszerkezet kiemelt védelmének az legyen az általános elve: „az évszázadok alatt meghonosodott történelmi város-falu szerkezetéhez kell idomítani a településfejlesztést, -tervezést, zöldbe ágyazva.” A vélemények, tanulmányok, eljuttatott javaslatok ismeretében a tanulmány FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

mintegy 70 pontban felsorolt ajánlást fogalmaz meg az illetékesek számára, fôleg helyi, regionális, de az országos vezetés és a lakosság részére is. Ezekkel kapcsolatosan az eddigi visszajelzések, vélemények, elismerések a köszönet hangján méltatják az ajánlást, ígérve annak gyakorlati hasznosítását. A kiadvány harmadik része – a függelék – aktuális mûemléki, történelmi településvédô, környezetmentô elôadások, illetve gondolatok csokorba szedésével közöl jóindulatú és figyelemfelkeltô megállapításokat a településszerkezet, egyedi építmények, egyedi arculatok következetes megtartásával kapcsolatosan. Sürgeti azok radikálisabb érvényesítését a fejlesztések, fôleg a tervezések során. 33

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

BEMUTATKOZIK SIKLÓS KISTÉRSÉG Dél-Baranya három természeti tájegységére kiterjedô 42 települése alkotja a Siklósvidék Területfejlesztési Önkormányzati Társulás területét. Köztük megtalálható számos településtípus az aprófalvaktól a kisvárosi centrumokig, a meghatározóan agrár kötôdésûektôl a nemzetközi hírû idegenforgalmi központokig. A táj változatossága, a gazdálkodás sokfélesége kiegészült az etnikai sokszínûséggel is, ami különösen érdekessé és vonzóvá teszi ezt a kistérséget. A vonzást fokozza még az az alapvetôen kedvezô adottság, hogy a kistérség forgalmas határszakasz közelében, fontos forgalmi tengely mentén fekszik. A táji változatosság és települési, népességi sokféleség számos belsô problémát is takar. A társulás népesebb központjain (Siklós, Harkány, Villány, Beremend, Szalánta) kívül a falvak, különösen az aprófalvak számos problémával küzdenek. Ezek közül a szociális gondok tarthatók a legégetôbbeknek. A jelenlegi helyzetbôl adódó és a fejlesztési esélykülönbségekben megmutatkozó eltérések igen jelentôsek az egyes települések között. A következôkben átfogó képet vázolunk fel a térség adottságainak bemutatásával. FÖLDRAJZI ÖSSZEFÜGGÉSEK A Siklósvidék kistérség települései természeti-környezeti adottságaik, gazdasági helyzetük és lehetôségeik, társadalmiszociális jellemzôik alapján hasonló jellegzetességekkel bíró csoportokba sorolhatók. Az így kialakított településcsoportok földrajzi tájegységekhez is kapcsolhatók az alábbi beosztás szerint: 1. A V i l l á n y i - h e g y s é g t ô l é s z a k r a f e k v ô h e g y s é g e l ô t é r i d o m b s á g i t e r ü l e t e k : a Dél-Baranyai-dombság települései, számuk 12 (Áta, Babarcszôlôs, Kiskassa, Kisdér, Pécsdevecser, Peterd, Regenye Siklósbodony, Szalánta ,Szava, Szôke, Újpetre). A településcsoport igazi központtal nem rendelkezik, jelentôsebb települései, mint Szalánta vagy Újpestre önállóan is fejlôdôképes községek 2. A V i l l á n y i - h e g y s é g k ö z v e t l e n k ö r n y e z e t e , a szorosan idetartozó déli hegylábi területek településeivel együtt. Ebbe a körbe valamennyi Villányi Történelmi Borvidékbe tartozó társulási település is beletartozik. Ez a településcsoport tekinthetô a társulás központi magjának, 15 település alkotja. Városi rangú központjai: Siklós és Harkány, ám a szintén városi ambíciókat melengetô Villány is centrum szerepet tölt be a településcsoport keleti végén (Bisse, Csarnóta, Harkány, Ivánbattyán, Kisjakabfalva, Kisharsány, Kistótfalu, Nagyharsány, Nagytótfalu, Palkonya, Siklós, Túrony, Villány,Villánykövesd, Vokány). 3. A D r á v a f o l y ó h o z , a n n a k s í k s á g i t e r ü l e t e i h e z c s a t l a k o z ó t e l e p ü l é s e k , amelyek az alföldi jellegzetességekkel rendelkezô Dráva-síkon és a Nyárád-Harkányi-síkon fekszenek, számuk 15 (Alsószentmárton, Beremend, 34

Drávapalkonya, Drávaszabolcs, Egyházasharaszti, Gordisa, Illocska, Kásád, Kislippó, Kistapolca, Lapáncsa, Magyarbóly, Matty, Márok, Siklósnagyfalu). Ezen a településcsoporton belül fekszik, ám majd valamennyi jellemzôjében messze kiemelkedik a csoportból Beremend, a kistérség ipari centruma. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, A KÖRNYEZET ÁLLAPOTA A terület kiváló agroökológiai potenciáljai döntôen a kedvezô, szubmediterrán jegyeket hordozó klímájából, morfológiai adottságaiból, termékeny talajaiból és hidrológiai értékeibôl származnak. A terület természeti értékei a legmagasabb védettségi kategóriákba kerültek, hiszen – többek között – a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Szársomlyó TVT révén országos, sôt nemzetközi ismertséget érdemeltek ki. Külön megemlítendô a kistérség turizmusa legintenzívebb ágának megalapozójaként a harkányi termálgyógyvíz. A Villányi-hegységet felépítô mészkövek kiváló alapanyagul szolgálnak az építôipar számára. A sok értékes természeti adottság mellett súlyos problémák jellemzôek a térség környezeti állapotára. Csak a legjelentôsebbekre koncentrálva megállapíthatjuk, hogy a következôkben felsoroltak komoly veszélyeket hordoznak a kistérség jövôbeli fejlôdését illetôen is. Ezek a problémák: • a garéi ipari veszélyes hulladéklerakó megoldatlan helyzete; • a természeti és tájképi értékek jelentôs pusztulásával járó kôbányászat; • a kommunális szennyvízkezelés és hulladékkezelés hiányosságai: • a jelentôs tranzitforgalom okozta zaj- és légszennyezési károk. Szerencsére pozitív példákat is említhetünk, amelyek a települési környezet értékeinek védelmére, a hagyományok megôrzésére vonatkoznak (helyi értékek védettségének szabályozása, településkép-védelmi programok stb.).


V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

INFRASTRUKTÚRA A kistérség infrastrukturális helyzete számos szakágban kedvezôtlen, a fejlesztések gátja lehet. Fôként a vonalas infrastruktúra egyes szegmenseiben vannak jelentôs hiányosságok. Ezek közé sorolhatók a csatornázás, szennyvízkezelés és az összekötô utak. A tranzitforgalom meggyorsítására, az általa okozott problémák orvoslására jó példa a közelmúltban átadott Siklóst megkerülô útszakasz. A társulás települései számára megkülönböztetett jelentôsége van a közlekedési kapcsolatoknak. Ezt térszerkezeti pozíciója, kereskedelmi, idegenforgalmi szerepköre is alátámasztja. Ezért kedvezôtlen a kistérség számára is a Dél-Dunántúl diszpreferált kezelése a nagy közúthálózati fejlesztések szempontjából. A térség jelentôs jövôbeli esélye a Dráva vízi útjának megnyílása, határ menti együttmûködésben történô fejlesztése. A távközlésben is mint a többi infrastrukturális területen a társulás települései közötti jelentôs fejlettségbeli különbségek dominálnak. IPAR A kistérség iparának csupán egyetlen ága tekinthetô igazán fejlettnek és jelentôs termelési értéket elôállítónak, ez pedig az építôanyag-termelés. A térség hagyományos és korábban mûködô kis és középüzemei a privatizáció vesztesei. Döntô részük csökkentette vagy meg is szüntette termelését. Kiemelkedô jelentôségû az élelmiszeripar egyik sajátos ágazatának, a borászatnak a térségi jelenléte. Ebben igazán erôs és fejlôdôképes a kistérség borvidéki része. AGRÁRSTRUKTÚRA Az agrárium a térség hagyományos erôssége. Kiváló agroökológiai adottságai fôként a szôlô- és bortermelésnek, a zöldségés gyümölcsvertikumnak kedveznek. A peremi részeken, a kiváló mezôségi talajokon a szántóföldi növénykultúrák is jó termést hoznak. Az állattenyésztésben a családi gazdaságok szerepének erôsödése, sikeres fejlesztéseik pozitívumokként említhetôk. A térség erôssége, hogy olyan helyi innovációk jelentek meg a borászatban, a gyümölcstermesztésben és részben az állattenyésztésben is, amelyek a térségen belül átadhatók, a fejlesztés reális irányvonalait jelölik ki.

A kedvezô forgalmi mutatók hatását és a jövôképet rontja, hogy a turizmus minôségi ágainak fejlôdésénél nélkülözhetetlen minôségi szálláshelyekbôl és szolgáltatásokból ma még igen szûk a kínálat. A turizmus az egyik elsôdleges felhasználója a kulturális örökségnek, amelynek megôrzésében igen fontos szerepet játszanak a kistérség helyi civil szervezetei. Fôként a nemzetiségi (német) kultúraápoló egyesületek fejtenek ki jelentôs aktivitást. A tárgyi kultúra, az épületek, mûemlékek megôrzését szolgáló tevékenységeknek bôven van lehetôségük a kibontakozásra. Sajnos a civil buzgalom nem elegendô a térség jelképének tartott Siklósi vár rendbetételére, hasznosításának megoldására. A kistérség adottságai alapján 2000-ben a következô fejlesztési irányvonalakat határoztuk meg kistérségi vidékfejlesztési – stratégiai – programunkban. 1. Prioritás: Az infrastrukturális hálózatok fejlesztése révén erôteljesebben bekapcsolódni a regionális és nemzetközi munkamegosztásba, versenypozícióba kerülni a befektetésekért és a fejlesztési forrásokért. 2. Prioritás: Felkészíteni a munkavállalókat a tudásigényes gazdálkodási és vállalkozási tevékenységek befogadására, fokozni a kistérség

TURIZMUS ÉS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG A kistérség vonzerôi és kialakított kínálata folytán Baranya legfontosabb fogadóövezetei közé tartozik. Már nemcsak Harkány és részben Siklós vagy Villány ismert a turisztikai piacon, hanem a környezô kisebb-nagyobb falvak is (Palkonya, Villánykövesd, Nagyharsány, Drávaszabolcs stb.). Ez köszönhetô mindenekelôtt a Harkányi gyógyturizmus jelentôs keresletének és a környékbeli jó borok hírnevét felhasználó Villány-Siklósi Borútnak. FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

35

V

I

D

É

K

F

vállalkozói aktivitását, ösztönözni a termelôberuházások megtelepedését. 3. Prioritás: Az agrárstruktúra helyi adottságokra épülô korszerûsítése. 4. Prioritás: Megteremteni a fejlôdés és a piacképes termékelôállítás kereteit a térség hagyományos mezôgazdasági és feldolgozóipari termelési ágai számára. 5. Prioritás: Térségi kínálattá szervezni, hatékony marketing- és információs munkával támogatni a turizmus falvakat és térségi centrumokat összekötô változatait, piacképes turisztikai termékekké gyúrni a kistérség természeti, mûemléki és kulturálistradicionális vonzerôit. 6. Prioritás: Javítani az életminôség egyik alaptényezôjének számító környezetminôséget és környezeti kulturáltságot.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A térség két meghatározó ágazata a mezôgazdaság és a turizmus. Ezek fejlesztését szolgálja a többi 4 prioritás.

1. ábra

36


V

I

D

É

K

F

A Siklósvidék Területfejlesztési Önkormányzati Társulás 1996-tól koordinálja a térségi fejlesztéseket, 2000-tôl a stratégiai irányvonalaknak megfelelôen. A térségi önkormányzatokat az infrastrukturális és kulturális örökség védelmét szolgáló fejlesztésekre, míg a vállalkozókat a térségi adottságaiból adódó fejlesztésekre ösztönöztük, ezzel bizonyos hiányosságok csökkentése volt a célunk. A társulás komplex, egész térséget érintô fejlesztéseket valósított meg (pályázati támogatással), amelyek többsége turizmussal kapcsolatos. Néhány ezek közül: • kistérségi weblap elkészítése (42 településre) 2001 www.siklosvidek.celodin.hu • kistérségi közigazgatás fejlesztési program készítése • borúti településeken turisztikai vendégkörfelmérés elkészítése, marketing adatbázis kialakítása 2000–2001 • térségi Tourinform iroda létrehozása Siklóson 2001–2002 Hogy miért fôleg a turisztikai célokat preferáltuk, annak a következô a magyarázata: 1. Siklósvidék turizmusa Baranyában a vonzerôk, adottságok, a vendégforgalmi adatok alapján • a kistérség a megye második legfontosabb vonzásterülete; • fajlagos mutatói alapján erôs kapcsolódás mutatható ki az idegenforgalomhoz; • a megyében és természetesen a kistérségben is regisztrált forgalma alapján Harkány és Villány súlya meghatározó. 2. Speciális térségi idegenforgalmi kínálat és termékek A társulás kiváló adottságai okán a turizmus igen sokféle változatának a kifejlesztésére alkalmas. Közülük jó néhány már több-kevesebb sikerrel megjelent a piacon is. A teljes körû áttekintés helyett három olyan tipikus kínálatra koncentrálunk, amelyek országosan, sôt még azon is túlnyúlóan ismertek, térségi komplex terméket jelentenek. HARKÁNY GYÓGY- ÉS TERMÁLTURIZMUSA Harkányt a múlt század eleje óta ismert 60oC hômérsékletû, alkáli-hidrogén-karbonátos, kénes gyógyvize hírneves, országosan kiemelt gyógyhellyé tette. Ez forgalmában is megmutatkozott (1. ábra). A kilencvenes évek legelején közel 450 ezer vendégéjszakás forgalmával a Dunántúl leglátogatottabb gyógyfürdôje volt. A délszláv válság 1991. évi kirobbanása után a gyógyhely forgalma drasztikusan visszaesett a korábbi érték 30–35%-ára. A lassú normalizálódás sem hozta meg a várva várt áttörést, hiszen 1996-ra is csak 200 vendégéjszakát tudta némileg túlhaladni, miközben dunántúli versenytársai látványosan bôvítették vendégkörüket. Az okok többrétûek: 1. A határ menti fekvés ma sem számít még vendégcsalogatónak, erre az 1999. évi nyárelô is bizonyítékot szolgáltatott. 2. A gyógyszolgáltatások exkluzív piacán Harkány lemaradFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ni látszik, Bük, Hévíz, Sárvár vagy Zalakaros minôségi fejlesztésekkel megelôzték. 3. A gyógy-, valamint kötôdô rendezvény, kulturális turizmusok piacán értékmérônek számító minôségi szálláshelyfejlesztéseknél is lemaradt. A frissen várossá avatott fürdôhelynek nincs négycsillagos szállodája, sôt még három csillagosokból is szûk a választék. 4. A település környezete, kulturáltsága megsínylette a délszláv áttelepülôk megjelenését, részben letelepülését, a bevásárlóturizmus térnyerését. Ezen a helyzeten fog várhatóan változtatni a 1,5 Mrd Ftos fürdôfejlesztés, amelyhez támogatást a Gazdasági Minisztérium Széchenyi-Terv keretére benyújtott pályázaton nyert a fürdô 2002-ben. A VILLÁNY-SIKLÓSI BORÚT A Borút valódi egyedi és egyre ismertebbé váló területfejlesztési és turizmusfejlesztési hatásai miatt elismert turisztikai terméke a térség centrumának számító kezdetben hét, majd 10 településnek. A Borút komplex térségi kínálatként ötvözi magában a turizmus számos, természethez, agráriumhoz, ru-

2. ábra

37

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

rális hagyományokhoz, kulturális tradíciókhoz kötôdô változatát. Az EU Phare és Ouverture programjaival támogatott fejlesztése egyszerre teremtett térségi összefogást az érintett falvak önkormányzatai, vállalkozói és lakossága között, hozott pezsgést a vendégfogadásban és kulturális rendezvényekben, teremtette meg a borturizmus minôségi alapjait, és kiváló marketing támogatást adott és ad manapság is a Villányira átkeresztelt borvidék borainak. A turizmusfejlesztés, mint fô vonulat mögött lehetôség teremtôdött a villányi borászati innováció, minôségi termelés és értékesítés fogásainak térségen belüli átadására. A fejlesztés legfontosabb eredményei: 1. Menedzselô és marketingszervezet mûködtetése. 2. Egységes minôsítési és információs rendszer kidolgozása és kiépítése az érintett településeken, a szolgáltatások minôsítése. Mára a számuk eléri a 100-at. 3. Támogatás szolgáltatás bôvítô beruházásokra, mindegyikük minôsítést szerzett. 4. Kulturális programok, településszépítés, képzés a helyi szolgáltatóknak. A Borút szolgáltatásairól a 2. ábra tájékoztat. Ezen világosan látszik, hogy a klasszikusnak számító boreladás, kóstoltatás mellett jelentôs falusi turizmus és panzió, hotel szálláshely kapacitások épültek ki. A gasztronómia markáns jelenlétére utal s vendéglátóhelyek bekapcsolódása a Borút programjába. A Borút szolgáltatásainak települési megoszlása erôs koncentrációt mutat. A kínálat zöme Villányban van. Mellette Siklós számít még kiépült helynek A második sorban van Villánykövesd, Nagyharsány. Ez a túlzott koncentráció jelenti azt a problémát, amit a kínálat szétterítésével lehet csak orvosolni. Erre jó esélyt adott a 2000-tôl kiírt vidékfejlesztési célelôirányzat, amely jelentôsen hozzájárult a borúti települések kínálatának kiszélesítéséhez, új szolgáltatáscsomagok kialakításához. Sok vállalkozó pályázott mindhárom évben, jelentôs pályázati sikert könyvelhettünk el.

H a r k á n y : Ördögûzô-téltemetô nap, Német nemzetiségi kulturális csoportok találkozója, „Harkányban elôbb kezdôdik a nyár”, Pünkösdi fesztivál Nemzetközi Big Band fesztivál, Fürdôfesztivál, Szüreti fesztivál B o r ú t: „Ha péntek, akkor Villány”, Fogathajtó verseny, a VIII. Európai bordalfesztivál koncertjei a borúti 10 településen, Bacchus Napok S i k l ó s : A várban is megindult a kulturális élet, számos program várta idén már a látogatókat: Borbarátnôk borának választása, Szent György napi borverseny, Siklós Art kiállítás, Lovas majális, Pünkösdi kórustalálkozó, Siklós város 25 éves ünnepi rendezvénye, Tenkes kapitánya panoptikum megnyitása, Várfesztivál, Fúvószenekari Fesztivál, Roma kulturális napok, IV. Nemzetközi néptánc fesztivál, Várszínházi játékok, Szüreti csirkepaprikás fôzô fesztivál. A társulás az FVM által szervezett nyitott porták, falvak, mûhelyek programján keresztül mutatta be az érdeklôdôknek több alkalommal és több szempontból a térséget. Ezen programok többsége már tradicionálisnak számít, mert évente ismételten megrendezik. A mellékelt fotókon látszik, hogy igen kedveltek voltak ezen rendezvények, sok belés külföldi látogató vett részt. Jelentôségük több szempontból is pozitívan értelmezhetô: - színesítik a térségi kínálatot, vonzóbbá teszik a települést a turisták számára - a turizmusból származó bevételek növekednek, ezáltal a lakosság/vállalkozók jövedelmi viszonyai javulnak - a lakosság számára közösségformáló, és -összetartó szerepük van. Ezt a rendezvényskálát a továbbiakban is szeretnénk megtartani és még tovább szélesíteni, hogy széles és sokszínû érdeklôdési körû turista látogasson el hozzánk és térjen vissza ismét!

BEVÁSÁRLÓTURIZMUS A KISTÉRSÉGBEN

Remélem felkeltettem érdeklôdésüket és ellátogatnak Baranya eme sokszínû térségébe. Szeretettel várjuk Önöket!

A térség immáron másfél évtizede meghatározó forgalmú idegenforgalmi jelleget is magán viselô tevékenysége. A horvát bevásárlók alig csillapodó rohamai elsôsorban Harkány, Siklós, másodsorban Drávaszabolcs és Beremend kiskereskedelmi forgalmát sokszorozták meg. A dominánsan kisvállalkozások által mûködtetett üzletek képesek a forgalom levezetésére. Az említett településeken a helyi igényeket jóval meghaladó bolthálózat épült ki. A vállalkozások között sok a horvát tulajdonú. A bevásárlóturizmust a horvát állam a legutóbbi idôkben próbálja korlátozni (áfa-kivetés, behozatali kvóták megszabása), ám a még mindig jelentôs árkülönbségek fenntartják a jelentôs forgalmat. Új elem a kistérségi turizmus palettáján, hogy az i m é n t v á z o l t f ô b b t e r m é k t í p u s o k h o z r e n d e z v é n y k ínálat kapcsolódott. 38

Elérhetôségünk, ha bármiben segítségükre lehetünk: Siklósvidék Területfejlesztési Önkormányzati Társulás 7800 Siklós, Kossuth tér 1. Tel./fax: 72/351-237 email: [email protected] Keserû Tünde vidékfejlesztési menedzser Felhasznált irodalom: Siklósvidék Területfejlesztési Önkormányzati Társulás SAPARD kistérségi, vidékfejlesztési koncepciójának helyzetértékelô és stratégiai programja 1999-2000 A felhasznált részletek szerzôje: Dr. Szabó Géza, egyetemi docens PTE TTK Turizmus Tanszék 2002/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A NYUGAT-BALATONI MIKRORÉGIÓS KONFERENCIA 2002. OKTÓBER 1. Szalóky Jenô, a házigazda polgármester és társulási elnök köszöntötte a megjelenteket, majd röviden vázolta a konferencia célját.

jogutód – egyetemi kar, de nélkülözhetetlen a menedzsment projektvezetési alkalmassága* és a 3 P (Public Private Partnership).

Ezt követôen Bubla Zoltán térségmenedzser bemutatta a konferencia vendégeit, majd ismertette az elkészült projektek jellemzô csoportjait. Elmondta, hogy a Ke-He kistérség (a Nyugat-Balaton partner társulásokkal együttmûködésben) keresi – a kapcsolódást a Nemzeti Fejlesztési Terv megalapozó munkájához, – a pályázati lehetôségeket, melyek révén támogatás szerezhetô a továbblépéshez, a helyi gazdaság + civilek felé sürgetô párbeszéddel gazdagítva, képzéssel kombinálva képzeli el.

A Budapesti Értéktôzsde képviseletében Tóth Attila és Páczai Csaba elemzôk a pályázatokhoz szükséges önrész biztosításához kínálkozó megoldásokról szóltak: – banki hitelfelvétel (rövid, illetve hosszabb távú), vagy – kötvénykibocsátás (zárt, illetve nyilvános) lehetséges. Utóbbi különösképpen generálja az integrációs szervezôdést, a térségi összefogást (önkormányzatok + vállalkozók).

Gauder Péter tanácsadó, moderátor (Ecorys) vázolta a projektnek a jövendô négy év települési és társulási vezetôi „helyzetbe hozásának” szándékát „pipe line” kidolgozása révén. E szándékot tükrözte és alapozta meg az a konferencia, melynek elsô részében a kínálkozó pályázati és egyéb lehetôségekkel ismertették meg a jelenlévôket: Badacsonyi Lajos, az FVM Nyugat-dunántúli Regionális SAPARD Iroda vezetôje bemutatta a szeptember 26-án megjelent pályázatot, amely – a 2000–2002. évi keretek révén mintegy 40 Mrd Ft-ot jelent; – a pályázati célok, összegek és a szükséges önrész megismerhetôk a kiírásból; – a beadás folyamatos, az elsô határidôk: XI. 15., illetve XII. 1. A tárca átalakítja az agrár- és vidékfejlesztés szervezeti és finanszírozási hátterét. Bozzay Balázs (Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség) röviden vázolta az NFT stratégiát, a Regionális Operatív Program körét, a mindezekrôl folyó társadalmi kommunikációt. Sajnos az FVM Földmûvelésügyi Hivatal, a Regionális Vidékfejlesztési Iroda képviselôi nem voltak köztünk, így más tárca, illetve egyéb lehetôségekrôl nem esett szó. A következô blokk „támogatás megszerzése egy sikeres projekthez” témában zajlott. Dr. Tichy-Rács Ádám (BME OMIKK) az EU V. illetve VI. keretprogramot ismertette. A térség részérôl megkerülhetetlenül fontos szereplô a 200 éves alapokon nyugvó, nagy tudástôkét hordozó – Georgikon FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

A projektfejlesztés kritériumairól” Bozzay Balázs – ezúttal saját ügynöksége nevében – szólt. A készülô NFT ágazati és regionális céljaihoz nyerhetô el támogatás az uniós strukturális alapokból, de csak megfelelôen kimunkált** projektekre. 2004–2006. években a kb. 1–200–1500 Mrd Ft/év eredményes felhasználása feltételezi az intenzív 1,5–2 éves elôkészítést: képzést, szakértôi hálózatot, a „Kezdet” rendszerével rögzített projektek továbbfejlesztését. Ehhez: 1. az ötletgyûjtésen, a jók kiválasztásán túl fontos 2. a kiválasztott projektek kistérségi komplex projektekké formálása, 3. személyi + szervezetfejlesztés, 4. a forrásallokációs készség + a partnerség fejlesztése. A 2003. évre 4 Mrd Ft kormányzati keret áll rendelkezésre ehhez a munkához (ágazatok, Phare stb. források). Bedôcs Bernadett (Ecorys) az elnyerhetô támogatások kapcsán kibontakozó versenyre utalt (projektek, illetve térségek, régiók között). A kommunikációs fórumok (összes szereplô + moderátor) a sorrend, a prioritások kiválasztásához adnak támpontot, míg speciális szakértelmet kíván 3 pályázati „kellék”: – a logikai keretmátrix, – az üzleti terv, megvalósíthatóság vizsgálata, – hatásvizsgálat, költség-haszon elemzés. Bozzay Balázs végül szólt a területfejlesztési törvény módosításáról, benne a statisztikai kistérségek irányába fordulásról (képviselet, pályázati elôny az ilyen projekthez stb.), majd utalt a közeljövô pályázati kiírásaira: Phare CBC 2002. humánerôforrás-fejlesztés, környezetvédelem (itt külföldi partner kell) Orpheus program 2003. II–III. megjelenés (2,1 millió euró a Nyugat-Dunántúlra), továbbá az ERFT-s 2003. évi kiírások sorában várható projektfejlesztés támogatásra. Szólt az olasz hátterû, felgyorsult képzési folyamatról is. 39

V

I

D

Marton Ákos, Keszthely fôépítésze üdvözölte, bár késôinek és kevésnek ítélte a kapcsolódó párbeszédet. Bubla Zoltán az örökségvédelem kapcsán említette a „Kultúra 2000” pályázatot. Gauder Péter mindezek után olyan térségi grémium javaslatát vetette fel, ahol projektfejlesztô szakértôi csoportot alkotnak a fontos szereplôk (egyetem, bank, menedzserek, hivatali partnerek stb.). Szalóki Jenô zárszavában jelezte, hogy a napokban a társulás alapítói elé terjesztenek egy határozati javaslatot az elôbbirôl, amelyben az önkormányzati választások utáni döntéshozóknak azt indítványozzák, hogy (az elôbb sorolt résztvevôkön túl) a Mikrorégiós Forrásközpont háttérinfrastruktúráját és tudását igényelve, a partner társulásoknak csatlakozást ajánlva, a helyi gazdaság*** és a civil szféra képviselôit bevonva, azok gondolataival kiegészítve, szakértôket felkérve indítsák mielôbb ezt a munkát. Megjegyzés:

* Az elôadó jól szemléltette a kb. 80 ezer oldalnyi, ma hatályos EU joganyag volumenét. ** Tervek, engedélyek, elôkészített tendereztetés stb. *** A Térségi Kamra biztosítja a helyi gazdaság bekapcsolódását, és a Balatoni Regionális Fejlesztési Rt. szándékai is jól kapcsolódnak ehhez a munkához. Bubla Zoltán térségmenedzser

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

40


TERÜLETI STATISZTIKA HÍREI

TARTALMI KIVONATOK A TERÜLETI STATISZTIKA 5. (42.) ÉVFOLYAM 6. SZÁMÁBÓL 2002. NOVEMBER ELMÉLET – MÓDSZERTAN

Kísérlet autópályáink területfejlesztô hatásának bemutatására – Tóth Géza ELEMZÉSEK Területi fejlettségi különbségek alakulása Magyarországon – Kovács Tibor A gazdaság fejlôdése, szerkezetének sajátosságai HajdúBihar megyében – Daróczi Katalin – Marosi Anikó – Reszler Györgyné – Szilágyiné Bíró Edit Az ipar teljesítményének területi különbségei, különös tekintettel az export alakulására, 1995–2001 – István Tiborné A szlovákok etnikai súlypontjának változásai a Dunántúli-középhegység területén a XVIII. századtól napjainkig – Bottlik Zsolt KÖZLEMÉNYEK A Nyugat-Dunántúl határforgalma – Kiss Zoltán Az Ôrségi Nemzeti Park turisztikai vonzereje – Vörös Lajos A falusi turizmus helyzete és perspektívái az észak-alföldi régióban – dr. Szabó Sándorné A biogazdálkodás kezdeti lépései és területi jellemzôi – dr. Zsibrik Istvánné Regionális háztartási számlák az Európai Unióban és néhány tagjelölt országban Fordította és szerkesztette: dr. Marosi Lajos A Területi Statisztika éves tartalomjegyzéke Névmutató Felhívás elôfizetôinkhez FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/10

Kísérlet autópályáink területfejlesztô hatásának bemutatására Több elemzés foglalkozott, illetve foglalkozik az infrastruktúra-bôvítés területfejlesztô hatásaival. Jelen tanulmány elsôsorban az autópályák területfejlesztô hatásait vizsgálja. Elemzésünk célja, hogy rávilágítsunk a hatások jellegére és mértékére, s cáfoljuk a szkeptikusok véleményeit. Sokan ugyanis nem tulajdonítanak számottevô hatást az autópálya-építéseknek, mondván: a gazdaság fejlôdésének más, az infrastruktúra-fejlesztésnél fontosabb területei vannak. Jelen tanulmány szerzôje természetesen nem gondolja, hogy az autópálya-, illetve a közúthálózati fejlesztések kizárólagos okai a gyors gazdasági fejlôdésnek, viszont azok közé tartozik, akik azt vallják, hogy a gyors gazdasági növekedést mindig megelôzte, vagy azzal együtt járt a kommunikációs infrastruktúra fejlesztése. Így lényegében a gazdaságfejlesztés egyik lényeges alapjának tekinthetjük a közúti infrastruktúra megfelelô kiépítettségét. A tanulmány a shift-share módszer segítségével megpróbálkozik a hatások számszerûsítésével. Igyekszik az autópályák, valamint a településszerkezet hatásait egymástól elkülöníteni, rámutatva a fontos a kölcsönhatásokra. Tóth Géza

A területi fejlettségi különbségek alakulása Magyarországon A tanulmány a területi fejlettségi különbségek alakulásának és statisztikai mérésének mintegy fél év41

TERÜLETI STATISZTIKA HÍREI

százados történetét vázolja fel. Bemutatja a II. világháború utáni elsô évtized erôltetett nehézipari fejlesztésének korszakát, az ennek következtében fellépô társadalmi-gazdasági egyenlôtlenségek, aránytalanságok kialakulásának folyamatát. Röviden vázolja a következô három évtized területfejlesztési törekvéseit, az aránytalan területi arányok megváltoztatását célzó programokat és azok eredményeit, a különbségek mérséklésében megmutatkozó hatásait. A harmadik, befejezô rész a rendszerváltást követô folyamatokat mutatja be, röviden rámutatva azokra az okokra, amelyek a területi fejlettségi különbségek növekedéséhez vezettek. Kovács Tibor

A gazdaság fejlôdése, szerkezetének sajátosságai Hajdú-Bihar megyében Hajdú-Bihar megyét az 1990-es években mérsékelt ütemû fejlôdés, idôszakonként egy-egy területen átmeneti visszaesés jellemezte. Ez a megye természeti adottságaival is összefüggô, és csak lassú átalakulást mutató gazdasági szerkezetére vezethetô vissza, aminek alapvetô oka a fejlesztések alacsony színvonala. Az 1990-es években nagyobbrészt a tôkeszegény mikrovállalkozások száma gyarapodott. A külföldi befektetôk érdeklôdése mérsékeltnek bizonyult. A megye beruházási tevékenységének mértéke lényegesen alacsonyabb, mint a népesség aránya. Ezen belül azonban bizonyos ágak – a villamos energia-, a gáz-, a gôz- és a vízellátás, az oktatás és a mezôgazdaság – ennél jóval kedvezôbb képet adnak. A mezôgazdaságban a szervezetek számának gyarapodása mellett az alkalmazásban állók száma jelentôsen csökkent. Fontos tényezôt jelentenek az egyéni gazdaságok, a megye összes földterületének fele van használatukban. A növénytermesztés és az állattenyésztés eredményeit tekintve Hajdú-Bihar megye általában az élmezônybe tartozik. Az ipar fôbb ágazatai közül legnagyobb növekedés az élelmiszeriparban volt, bizonyos szakágazatokban – baromfi-, tejipar – ez irányba hatott a tôkekoncentráció folyamata is. Napjainkban az iparfejlesztés egyik fontos és szükséges eszközei az ipari parkok. Daróczi Katalin – Marosi Anikó – Reszler Györgyné – Szilágyiné Bíró Edit

Az ipar teljesítményének területi különbségei, különös tekintettel az export alakulására, 1995–2001

lôdés következett be a közép- és nyugat-dunántúli, valamint a közép-magyarországi régióban, illetve általában azok megyéiben, míg a két alföldi és az észak-magyarországi régió iparának teljesítménye elmaradt az átlagostól. Az elôbbiek nagyobb teljesítményeiket korszerûbb, a piaci igényekhez jobban alkalmazkodni tudó iparszerkezetüknek, a külföldi tôke fokozottabb jelenlétének, s ebbôl adódóan jobb mûszaki-technológiai adottságaiknak köszönhetik. Az iparosodottság szintjében 1995–2001 között az ország nyugati és keleti fele között meglévô különbségek tovább növekedtek. Ez megmutatkozik a keleti régiók és megyék ipari átlagkereseteinek alacsonyabb színvonalában, s ez által az itt élôk átlagosnál kedvezôtlenebb életszínvonalában. István Tiborné

A szlovákok etnikai súlypontjának változásai a Dunántúli-középhegység területén a XIII. századtól napjainkig A szlovák nemzeti kisebbség egyike hazánk 13 államalkotó nemzetiségének. A megmaradás szempontjából azonban a szlovákok igen hátrányos szétszórtságban élnek a mai Magyarország területén. Ez azt is jelenti, hogy nem alkotnak zárt homogén tömböt, sem egységes nyelvterületet. Részben ez az oka kettôs identitástudatuknak, valamint az a tény, hogy eredeti lakóhelyükrôl történô, több száz évvel ezelôtti elvándorlásukkal lényegében kiszakadtak a szlovák kulturális, nyelvi közeget jelentô etnikai törzsterületbôl, és idegen, fôként magyar, illetve vegyes lakosságú környezetbe kerültek. A szlovák nemzetiségiek számát nem könnyû pontosan meghatározni. A legfrissebb, 2001-es népszámlálás anyanyelv szerint 11 817 fô, nemzetiség szerint 17 693 fô szlovákot mutat ki az ország területén. Ezenkívül 18 057 fô használja családi, baráti beszélgetések során a szlovák nyelvet. A szlovák országos kisebbségi önkormányzat becslése szerint mintegy 100–110 ezerre tehetô a magyarországi szlovákok száma. Az ország területén három nagytájon is (Dunántúl, Alföld, Északi-középhegység) találhatunk kisebb-nagyobb szlovák csoportokat. Jelen tanulmányunk a szlovák lakosság etnikai súlypontjainak változását próbálja bemutatni egy kisebb, viszonylag jól körülhatárolható területen. A szlovákok által lakott tájegységek közül a Dunántúlt választottuk ki, pontosabban a Dunántúli-középhegység területét, ahol leginkább meghatározott a tájegységben élô szlovákok területi elhelyezkedése. Bottlik Zsolt

Az egyes régiók és megyék iparának teljesítménye az 1995–2001 közötti idôszakban igen különbözôképpen alakult. Az országos átlagnál jóval dinamikusabb fej42


Év vége lévén, minden kedves Olvasónknak meghitt, békés karácsonyi ünnepeket és egy csendesebb új esztendôt kívánunk

Recommend Documents