Európai z
(Capreolus capreolus)
Felismerés jegyei:
Az zre jellemz az ivari kétlakúság. Alapvet különbség, hogy a bak visel agancsot a suta, pedig nem. A sz rzet májustól októberig világosbarna, rövid, testhez simuló ún. nyári sz rzet. Októbert l májusig vastag, hosszúszálú, szürkésbarna téli sz rzetet visel. Az z farán a hullató körüli fehér foltot tükörnek nevezzük, formája a bakon háromszögre, a sután szívre emlékeztet. Az ivarszervek körüli sz rcsomót a baknál pamacsnak, ecsetnek, a sutánál köténynek hívjuk. A kor el rehaladtával az z pofáján sz (fehér) sz rök jelennek meg, de a kormeghatározásban nincs szerepe. Az zbak mells csülkei nagyobbak a hátsónál, a sutáknál ez a különbség nem számottev .
Csapája a hóban
A bak csülkei nagyobbak, a hegyei zártabbak, mint a sutáé. Hangjai közül legismertebb az ugatásszer riasztás (Hangját letöltheted: a http://www.hunterarchery.extra.hu/dok/reh.mp3 ), de jellegzetes az üzeked suta hívóhangja vagy panaszhangja. Ismert a gida síró hangja, amikor anyját szólogatja. Hullatéka jellegzetes.
Fogképlete: 0 0 (1) 3 3 ------------- = 32 (34) 31 33
Elterjedése:
Az európai z mára szinte e teljes Európát belakta. Hiányzik az Ír-szigetr l, a Lappföldr l, az Ibériai-, az Appenin-félsziget déli részér l, a Balkán déli csücskér l és a Földközi-tengeri szigetekr l. Magyarországon mindenütt elterjedt.
Él helye:
Az z si él helyének a ligeterd ket, az erd s sztyeppet, erd s pusztát tartjuk. Kedveli a lombelegyes erd ket, erd széleket és a vele határos mez gazdaságilag m velt területeket. A nagyüzemi mez gazdálkodás kínálta nyugalom az z területfoglalásához vezetett. Az z nagyon jól alkalmazkodott a mez gazdasági környezethez, olyannyira, hogy ma már szokás elkülöníteni mezei és erdei z ökotípust.
Szaporodása:
A sutagida már 6-8 hónapos korában termékeny, a bakgida viszont csak a következ évben válik ivaréretté. Normális esetben a sutagida 12-14 hónapos korában veszi fel el ször a bakot. A párzás el készületei az agancs beérésével kezd dnek. A bakok territóriumot sajátítanak ki maguknak, amelyet speciális szagmirigyeik segítségével jelölnek meg. Ilyen szagmirigyek a homlokmirigy, a hátsó lábakon található csánkés ujjmirigyek.
Territórium jelölés megnyilvánulása a fiatal feny n A territórium nagysága a populáció s r ségét l függ. A leger sebb bakok foglalják el a legjobb, legtagoltabb területeket. A territóriumban megjelen sutát a bak pár napig terelgeti, követi, míg az fel nem veszi. Borítás után a bak másik sutát keres. Az üzekedés id szaka Magyarországon július közepét l augusztus végéig tart. Az id járás befolyásolhatja a szaporodási ciklus beindulását. Az id sebb suták el bb, a fiatalabbak kés bb kezdik az üzekedést. A suta már egy hónappal az ellés el tt kiválasztja az ell helyet. Kedveli az erd szegélyeket, a gyepeket és részben a szántóföldi termesztett növényeket. Az ell hely legfontosabb ismérve a takarás és a nyugalom. A gidák csak egy hét után követik anyjukat. Az z vemhességére az ún. nyugvópete-állapot (diapausa) jellemz . A vemhesség 10 hónapjából a magzatnevelés 6 hónapig tart. Vemhességi ideje 276-295 nap, melynek során a pete mintegy 150 napig van nyugalmi állapotban. Magyarországon a gidák május közepét l június közepéig jönnek a világra. Az zre általában az ikerellés a jellemz . S r növényzetben, álló testhelyzetben történik az ellés, amely percek alatt végbemegy. A suta a magzatburkot elfogyasztja, a gidát letisztítja. Az ellés rendszerint reggel történik, a suta a gidák világrajövetele után hosszabbat pihen. A gida a születés után szinte azonnal szopni kezd. A gida 10-12 napos korától követi anyját. A suta nyár végéig, szeptember elejéig szoptatja rendszeresen gidáit. Októberben történik meg az elválasztás, a suta teje lassan elapad. Egyedfejl dés:
Az zgidák mintegy 1 kg-os testtömeggel születnek, másfél éves korukban érik el a feln ttkori testtömeget. A bakgida agancsa már négy hónapos korában, két kis dudor formájában megjelenik. Novemberre, decemberre erre néhány centiméter hosszú csapot, ún. gidaagancsot rak fel, amelynek januári,
februári elvetése után kezdi meg els valódi agancsának felrakását. A második agancs gombnyársas, nyársas, villás vagy hatos lehet. Ez az agancs még júniusban háncsban van, kés n, novemberben-decemberben vetik le. Az agancs méretei 5-6 éves korban kulimálnak és ezt a méretet 3-4 évig megtartja. A hanyatlás rendszerint 10. év után következik be. 1-2 éves korban a súlypont az agancs fels harmadában van, az ágak rövidek tompák. A középkorú bakoknál az agancsszárak egyenletesen vastagok, az ágak hosszúak, hegyesek. Az öreg bakoknál az „er lecsúszik” az alsó harmadra, az ágak megrövidülnek, bár hegyesek maradnak.
A fiatal bakok koszorúinak síkja tompaszöget, a középkorúaké egyenesszöget, az id sebbeké hegyesszöget zárnak be.
A fiatal bak koponyacsontja vékony, a jól látszanak a varratok, a középkorúaknál vastagszik a koponyacsont, a varratok beleolvadnak a koponyacsont síkjába, az öregeknél szinte durván elcsontosodik, a varratok alig kivehet ek. Az orrsövényporc az z korosodásával arányosan csontosodik el. Ivari és korviszonyok:
Vadászott populációkban a suták száma csaknem minden esetben meghaladja a bakok számát. Ahol állománynövelés a cél akár az 1:2 ivararány is javasolt. Min ségi gazdálkodás mellett, kell s r ség populáció ivararánya napjainkban 1:1. Az ivari szabályozás mellett a korviszonyok szabályozása is fontos feladat. Bakok esetében javasolt kormegoszlás: gidakorú 31 %, fiatalkorú 35 %, középkorú 25 %, id s 10 %. zsutákból a legjobb tenyészérték középkorúak kímélend k, az állományszabályozás során az id sebbeket lehet kil ni, ha
további kilövés szükséges a gyenge fiatal korosztályba szabad belenyúlni. Korbecslés a habitus alapján:
Táplálkozás:
Fiatal bak
Középkorú bak
Golyóérett bak
Túlkoros bak
Az z válogatós természet , ún. pákosztos állat, a lágy és ízes zöld növényi részeket, hajtásokat, rügyeket fogyasztja legszívesebben. A mez gazdasági területen él zek f táplálékát a termesztett növények (lucerna, repce) jelentik, de a környéken található fás növényzetben (erd sávok, erd foltok) található fa- és cserjefajok hajtásait és kérgét el szeretettel fogyasztják itt is. Erdei környezetben él zek téli táplálékának zömét a fásszárúak teszik ki. A hó alól mells lábaival kaparva keresi meg a számára fogyasztható táplálékot.
Állományviszonyok:
Az z els terítékadata 1879-b l származik, amikor országosan 1950 példányt ejtettek el. Az állomány és az elejtések folyamatosan emelkedtek. A II. világháború idején tönkrement állomány 1960-as évek elejére érte el a 70.000 példányt. Az 1970-es évek elején a vadászati hatóság az zállományt túlszaporodottnak ítélte meg, a lelövések mértékét megemelte. Az 1970-es évek végének vadgazdálkodási irányelvei az zállomány növelését t zte ki célul („az z mindenki nagyvadja”). A bakok hasznosítása csekély mértékben, míg a suták kilövése kezdetben negyedével csökkent. Az elképzelések szerint a suták kíméletével gyors állománynövekedést lehet elérni. Az országosan becsült állomány a kímélet ellenére sem növekedett számottev en. A 80-as években tapasztalható állománystagnálásnak két oka lehetett: az egyik, hogy a populációk elérték az ökológiai vadeltartó képesség határát és a s r ségfügg tényez k hatására a növekedés leállt, a másik, hogy a tényleges lelövések jóval nagyobbak voltak a statisztikákban megjelen knél, a hasznosítás képes volt megállítani az állománynövekedést. 2006/2007-es vadászati évben terítéke 80.645 egyed volt. 2007-ben a becsült állomány: 322.155 példány.
Mozgáskörzet, migráció:
Az zre a territoriális magatartás a jellemz . A territórium nagysága függ a felvehet táplálék mennyiségét l. Az él helyi adottságok romlásával az azonos táplálkozási feltételeket nyújtó territórium nagysága növekszik. A territórium nagysága szoros összefüggést mutat az z korával. Vegetációs id n kívül megfigyelhet az zek csapatba tömörülése, a nagyobb otthonterület és a vándorlás is. Mindezeket a mozgásokat a területen található, magas energiaérték táplálékot biztosító növények határozzák meg. A táplálék ínséggel, illetve a táplálék távolságának növekedésével n az otthonterület nagysága is.
Gazdasági jelent sége:
Az z els sorban a mez gazdasági területekkel jellemzett, f ként apróvadas vadászterületek f - és nagyvadja. Ezen területek fenntartásában, más irányú vadgazdálkodási elképzelések pénzügyi finanszírozásában kizárólagos szerepe van. Egyes területeken túltartott állományai vadkárt okoznak. Mez gazdasági károkozása elenyész , de erd sítésekben, mind mennyiségi, de f leg min ségi károkozásával mindenképpen számolni kell. Ezeken a területeken fontos feladat az ökológiailag megalapozott zgazdálkodás feltételeinek megteremtése.
Trófeabírálat:
1928-ig csak a tömeg, a szárhosszúság és a rózsák körmérete alapján bíráltak. Ma az agancs bírálatát az alábbiak szerint végezzük:
Jobb és baloldali agancsszár hosszának átlaga cm-ben A száraz agancs tömege grammban Az agancs köbtartalma cm3-ben Terpesztés Szépségpontok: - Szín - Gyöngyözés - Rózsák - Ágvégek - Agancsforma Levonások: 160-169,9 pontig 170-179,9 pontig 180 ponttól
x 0,5 x 0,1 x 0,3 0-4 0-4 0-4 0-4 0-2 0-5 0-5
bronzérem ezüstérem aranyérem
Nemzeti érték ponthatár:
200 pont
Vadászati lehet sége íjjal: A statisztikai adatokban a vaddisznó után a második helyen szerepl nagyvadfajunk az elejtések alapján. Zavart területen vadászata a vaddisznónál is nehezebb feladat, míg nem zaklatott részeken aránylag könny elejteni. Vadászatánál a puskás vadászatoknál megismert minden vadászati módot gyakorolhatják az íjászok is. Minden alkalommal törekedjünk a tökéletes álcázásra, a csendes felszerelésre. sszel és télen szinte mindennapos látogatói a szóróknak, míg tavasszal és nyáron csak ritkán keresik azokat. Ezt a tulajdonságot jól ki tudjuk használni a suták és gidák selejtezésénél. A kis távolság miatt, könny elbírálni, így a selejtezést szakszer en végezhetjük. Váltóit jól tartja, ezért jó eséllyel vadászhatunk famászó lesr l, földi fedezék mögül, vagy sátorból ezeken a helyeken. Arra ügyeljünk, hogy legkisebb átalakítást végezzük a környezetben. A környezetben okozott nagyobb változás hatására az addig szinte gyanútlanul közleked z bizalmatlan lesz, a legcsekélyebb hangra azonnal elugrik. Cserkeléssel, barkácsolással a vadászidényben mind bakra, mind sutára és gidára eredményesen próbálkozhatunk. A hajnali, kora reggeli, illetve a kés délutáni órák a legalkalmasabbak ezeknek a vadászati formáknak az alkalmazására. Ekkor mozognak a legtöbbet, ilyenkor lehet a legtöbb zet látni a területen. Jó takarást kihasználva, jó széllel aránylag könny hozzájuk közel menni. Minden íjász, s t minden vadász számára a legszebb és legizgalmasabb vadászati módja a hívás. Az üzekedés csúcsán ezt szinte egész nap gyakorolhatjuk. A suta, vagy a gida hangját utánozva próbáljuk a bakot l távolon belülre behívni. Ajánlott két íjász, vagy íjász és egy kísér részvétele a vadászaton. Saját tapasztalatom szerint a legjobb a túlhívás módszere, mikor az íjász a hívást végz kísér el tt keres megfelel fedezéket, vagy
leshelyet. A bak figyelmét a hang forrása köti le, így nem arra a pontra figyel, ahol az íjász elhelyezkedik. Könnyebb és biztosabb lövést lehet ezzel a módszerrel leadni. Ennek ellenére próbálkozhatunk egyedül is, de itt minden mozdulatot meg kell gondolni. A lövés után miden esetben várjuk ki a megfelel id t, ne rontsuk el azzal, hogy a sebágyból felkeltjük a megl tt vadat. Függetlenül attól, hogy aránylag „puha” vadnak tartják, jó lövést is messzire elvisz. Az európai z vitális zónái:
Szakirodalom jegyzék: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Bakonyi G. – Juhász L. – Kiss I. – Palotás G. (1995) Állattan. Mez gazda Kiadó, Budapest Berdár B. (szerk..) (1983): Az z és vadászata. Mez gazdasági Kiadó, Budapest, 175. Bertóti I. (1995): zhívás (harmadik kiadás) Agrárker Bt, Budapest Csek S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetér l Lapkiadó Vállalat, Budapest Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mez gazda Kiadó, Budapest K halmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mez gazda Kiadó, Budapest Országos Vadgazdálkodási Adattár Preben B. – Preben D. (2006) Állatnyomok és –jelek. M-érték Kiadó, Budapest
