EURÓPAI PARLAMENTI MEGHALLGATÁSOK A BIZTOSJELÖLTEK KÉRDÉSSORRA ADOTT VÁLASZAI Benita FERRERO-WALDNER (Külkapcsolatok és európai szomszédságpolitika) B. rész – Szakterületre vonatkozó kérdések
1. Hogyan értékeli az alkotmányról szóló szerződés KKBP/EBVP-re vonatkozó rendelkezéseit és eszközeit? Hogyan kívánja összeegyeztetni ezen rendelkezések kormányközi jellegét az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Bíróság által betöltendő szereppel? Hogyan képzeli el saját, biztosi minőségében a KKBP főképviselőjével/ az Európai Unió jövőbeli külügyminiszterével fenntartott kapcsolatainak jellegét? Az Alkotmányról szóló Szerződés történelmi lehetőséget kínál arra, hogy az EU külpolitikáját fókuszáltabbá, koherensebbé és folytonosabbá tegyük. A jövőbeni rendszer fő előnyei a következők: mindenekelőtt egyetlen súlypont létrehozása a KKBP és a közösségi külpolitikai intézkedések előkészítéséhez és végrehajtásához, azaz a két tisztséget viselő uniós külügyminiszter/bizottsági alelnök, akit az Európai Külügyi Szolgálat támogat. A Bizottságban lévő összes munkatársa támogatására is számíthat. Másodszor, számos olyan új jogszabály van, amely az EU külpolitikai intézkedéseinek kohézióját szolgálja, mint pl. az Unió jogi személyisége, az „európai határozatok” révén megvalósuló modern döntéshozatali rendszer és az Alkotmányról szóló Szerződésben található, koherensebb külpolitikai fellépésekre szolgáló intézkedések. Szükség van a Közösségnek a Parlament, az Európai Bíróság és a Számvevőszék általi felelősségre vonhatóságának megőrzésére. Azon fogok munkálkodni, hogy biztosítsam, hogy a Bizottság, amely a külpolitikai intézkedések koherenciájáért felelős, és a Parlament, amely kiterjedt politikai és költségvetési hatáskörökkel rendelkezik, a lehető legszorosabban működjön együtt ennek a célnak az elérése érdekében.
DV\539136HU.doc
HU
PE 348.068
HU
A KKBP főképviselőjét/ az Unió jövőbeni külügyminiszterét illetően Barroso elnökjelölt úr már kijelentette, hogy a hivatalba lépő Bizottság „sima megérkezést” fog biztosítani a számára. Amikor a miniszter munkához fog látni, akkor reményeim szerint úgy fogja megítélni, hogy a Bizottság szolgálatai már jól strukturáltak. Ehhez még azt tenném hozzá, hogy sok éve ismerem Javier Solanát, úgy is mint a Külügyminiszterek Tanácsának megbecsült munkatársát, és örömmel mondhatom, hogy kiváló a kapcsolatunk.
2. Melyek lehetnek az Európai Unió jövőbeli külszolgálatára vonatkozó fő iránymutatások és a jövőben milyen szerepet játszanak ezen a szolgálaton belül a jelenlegi bizottsági küldöttségek? Lényeges prioritás lesz a jövőbeni Európai Külügyi Szolgálatnak a KKBP főképviselőjével, Javier Solanával szoros együttműködésben történő kiépítése. Ebben a szakaszban nehéz lenne részletes iránymutatásokat adni az új szolgálat számára – pontosan ez az a kihívás, amelynek a következő hónapokban meg kell majd felelnünk. Általánosságban azonban elmondható, hogy az új szolgálatnak az EU külügyi politikái és intézkedései számára nagyobb konzisztenciát, láthatóságot és hatékonyságot kell biztosítani. Különös figyelmet kell majd fordítani az EU külpolitikájának különböző elemei közötti koherencia biztosítására, beleértve a közös kül- és biztonságpolitikát (KKBP) és a Bizottság által kezelt közösségi hatáskörök alá tartozó eszközöket, valamint a tagállami szintű nemzeti külpolitikai eszközöket. A különféle érintett szereplők intézményi előjogait tiszteletben tartva én az intézmények és a tagállamok között egy fokozatosan szorosabbá váló együttműködést képzelnék el az Alkotmányról szóló Szerződés életbe lépésekor történő zökkenőmentes átmenet és „sima megérkezés” biztosítása érdekében. Az Európai Külügyi Szolgálat a Bizottság, a Tanács titkársága és a tagállamok tisztviselőiből fog állni és a nemzeti diplomáciai szolgálatokkal szoros együttműködésben fog dolgozni. A Bizottság külkapcsolati szolgálatai és küldöttségei munkatársainak szakmai tapasztalata kétségkívül jelentősen hozzá fog járulni a szolgálat hatékonyságához. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy lerövidítsük az összetett adminisztratív, irányítási és költségvetési ügyek kezelését, amely ügyek különösen az EU jövőbeni küldöttségeivel kapcsolatban fognak felmerülni a közösségi politikák végrehajtása során. A jelenlegi szabályozást, amely szerint az EU külpolitikájának különböző vonatkozásai különböző jogalappal rendelkeznek, nem szünteti meg az Alkotmányról szóló Szerződés. Függetlenül attól azonban, hogy egy politika alapja a ma első vagy második „pillérnek” nevezett területen található, az EU egyetlen jogi személyként és a harmadik országokban egyesített képviseletként fog fellépni. Biztos vagyok abban, hogy ez kedvező fogadtatásra fog találni. Már előre örülök a Parlamenttel való kapcsolattartásnak ezekben a fontos ügyekben.
3. Mi a véleménye arról, hogy a bizottsági küldöttségek vezetőinek meg kell jelennie a Külügyi Bizottság előtt? Támogatja-e meghallgatásukat mind pozíciójukba való kinevezésük előtt, mind pedig - lehetőség szerint - megbízási
PE 348.068
HU
2/16
DV\539136HU.doc
idejük alatt? Ezt egy jövőbeli Európai Uniós Külszolgálat irányába tett fontos lépésnek tekintené-e? A Bizottság jelenlegi szervezeti felépítésén belül a küldöttségek vezetői tisztviselők vagy ideiglenes tisztviselők, akikre ugyanazok a kinevezési eljárások vonatkoznak, mint a Bizottság összes többi tisztviselőjére. Nehezen lehetne megindokolni egy külön eljárást ezekre a kinevezésekre, amely a Külügyi Bizottság előtti meghallgatással is együttjárna, amikor a központ szolgálatainál több tisztviselő vezetői kinevezése is belső vezetési döntés maradt. Már bevett gyakorlat az, hogy amikor a küldöttségek vezetői Brüsszelben vannak, akkor a Külügyi Bizottság a Bizottsággal összhangban meghívhatja őket egy eszmecserére azokról a különböző témákról, amelyekben illetékesek. Ösztönözni fogom ennek a gyakorlatnak a folytatását, amely lehetővé teszi az Európai Parlament képviselői számára, hogy hasznát vegyék a Bizottság harmadik országokkal kapcsolatos tapasztalatának. A jövőre nézve az Alkotmányról szóló Szerződés létrehoz egy Európai Külügyi Szolgálatot és egy külkapcsolatokért felelős alelnököt jelöl ki, jóllehet ebben a szakaszban a felépítés még nem került meghatározásra, ezért az új működési módszerek, amelyeket ezen új keretben lehetne használni, még nem ismertek. Az Alkotmányról szóló Szerződés szellemében szeretném megvitatni ezeket a kérdéseket az Európai Parlamenttel.
4. Hajlandó-e elfogadni az Európai Parlament által KKBP/EBVP-ről elfogadott ajánlásokat és hajlandó-e intézkedést hozni észrevételeikről és javaslataikról? A Bizottság készen áll-e arra, hogy új módozatokat fejlesszen ki annak érdekében, hogy az Európai Parlamentet az eddigiekhez képest korábban vonják be a tervezési és döntéshozatali folyamatba? Mint tudja, az Európai Parlament a költségvetési hatóság egyik ága és a költségvetési eljárásban elismert hatáskörök magukban foglalják a Parlament arra vonatkozó felelősségét, hogy észrevételeket és megjegyzéseket fogalmazzon meg a költségvetési sorok kapcsán. Kötelező erővel fogja-e figyelembe venni ezeket az észrevételeket és megjegyzéseket? Hogyan gyorsítható fel az EU külső segélyeinek végrehajtása? Megbízatásom alatt természetesen nagy figyelmet szeretnék fordítani az EP összes észrevételére és ajánlására; végtére is a Bizottság feladata az EU költségvetésének végrehajtása a költségvetési hatóság által meghatározott keretek között. Ennek során a Bizottságot kötik a vonatkozó jogalapok és a költségvetési rendelet, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy a költségvetést a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapján hajtsa végre. Én nagyon komolyan veszem ezeket a kötelezettségeket. Bár a Bíróság megállapította, hogy a költségvetési megjegyzések jogilag nem kötelező erejűek, a Bizottság mégis gondosan figyelembe veszi őket, a kivételekről pedig tájékoztatja a Parlamentet a költségvetési eljárás során. A jelenlegi gyakorlatot szándékozom követni. A KKBP terén a három érintett intézmény hatásköreit egyértelműen meghatározza egy intézményközi megállapodás, a Bizottság pedig továbbra is negyedévente fogja tájékoztatni a DV\539136HU.doc
3/16
PE 348.068
HU
költségvetési hatóságot a KKBP fellépések végrehajtásáról a pénzügyi év fennmaradó részére vonatkozó előrejelzésekkel együtt. Míg a Bizottság a KKBP költségvetésének kezeléséért felelős, addig a Tanács soros elnöksége a KKBP határozatok végrehajtásáért és az Európai Parlamenttel a KKBP fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről folytatott konzultációért felel. Bízom benne, hogy a jövőbeni elnökségek is ezt a gyakorlatot fogják folytatni. A közösségi támogatások rendelkezésre bocsátásának meggyorsítását illetően azon fogok dolgozni, hogy a leköszönő Bizottság jelentős eredményeire építsek, különösen a következő pénzügyi tervről szóló küszöbön álló viták révén. Azt is remélem, hogy a többi adományozóval az eljárások egyszerűsítéséről és harmonizációjáról folytatandó tárgyalások a támogatások nyújtásának további egyszerűsítéséhez és a kedvezményezettek adminisztratív terheinek jelentős csökkenéséhez fognak vezetni. Minden bizonnyal meg lehet találni a rugalmasabb eljárások mellett szóló érveket, különösen a válságkezelések során. Különösen a világosabb komitológiára és a vészhelyzetekben alkalmazandó rugalmasabb beszerzési eljárásokra vonatkozó elképzeléseket szeretném a Tanáccsal együtt megvizsgálni. Az Európai Parlament iránymutatásai és a Parlament illetékes bizottságaival való együttműködés természetesen ezen reformok megfelelő működésének előfeltétele. Biztosítani fogom, hogy a Parlament javaslatait figyelembe vegyék és örömmel nézek a lehető legszorosabb együttműködés elébe.
5. Mivel Ön mind a szomszédsági politikáért, mind a EuropeAid irodáért felelős (amely az európai fejlesztési politika végrehajtásának fő eszköze), hogyan látja az EU politika e különböző aspektusai és a támogatás felosztás következményei közötti kapcsolatot, illetve hogyan kívánja biztosítani, hogy az EU maradéktalanul eleget tegyen a fejlődő országokkal szemben fennálló nemzetközi kötelezettségeinek azáltal, hogy az éves költségvetésben az előirányzatok megfelelő szintjét különíti el azok további csökkentése helyett? Milyen szerepet szánna a nem kormányzati szervezeteknek? Az EU külpolitikai intézkedései különböző elemeinek átfogó finanszírozási szintjei a következő pénzügyi terv keretében és a javasolt új eszközök jogalapjaiban kerülnek meghatározásra. Ezek együtt fogják biztosítani a vonatkoztatási alapot az éves költségvetési előirányzatokhoz. A Bizottság ezzel kapcsolatban a meglévő szükségletek és a harmadik országokkal szemben vállalt kötelezettségek alapján fog kiutalásokat javasolni, de az egyes országok teljesítménye és az uniós intervenciók hozzáadott értéke alapján is. A jövőbeni együttműködési és fejlesztési eszköz alá tartozó források szintjének tükröznie kell a fejlődő országoknak kiutalt segélyek és az EU által tett nemzetközi kötelezettségvállalások jelenlegi szintjeit. A Bizottság különösen az EU-nak és tagállamainak a monterrey-i kötelezettségvállalások és a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) eléréséhez nyújtandó segítség terén fog továbbra is aktív szerepet játszani. A Bizottság már javasolta, hogy a segélyeknek legalább a jelenlegi szintjét tartsák fenn az AKCS-országok számára a következő pénzügyi tervben (vagy EFA-ban). A „költségvetésbe bevont” EFA esetén a jövőbeni együttműködési és fejlesztési eszköznek egy külön rendelkezést kell tartalmaznia ezen források AKCS-országoknak való előirányozása érdekében. A jövőbeni európai szomszédsági eszköznek is jelentős PE 348.068
HU
4/16
DV\539136HU.doc
mozgásteret kell biztosítania az európai szomszédsági politika alá tartozó országokban a szegénység csökkentésének kezelésére és a fejlesztési kérdésekre szánt pénzügyi támogatására. A nem kormányzati szervezetek és általánosabban a nem állami szereplők a harmadik országokban és a harmadik országokkal folytatott együttműködésünk minden szakaszában lényeges szerepet játszanak. Be kívánom vonni a nem állami szereplőket az általunk nyújtott támogatások előkészítésébe, többek között a többéves programozási dokumentumainkról folytatott rendszeres konzultációk által. Szintúgy remélem, hogy a programjaink végrehajtásában továbbra is jelentős szerepet fognak játszani a decentralizált együttműködés, a társfinanszírozás és a közvetlen kiutalások által.
6. A leköszönő Bizottság olyan gyakorlatot alakított ki, miszerint az EU választási megfigyelő misszióinak vezető megfigyelője mindig az Európai Parlament képviselője. Eddig a vezető megfigyelőt a Bizottság választotta ki anélkül, hogy konzultált volna a Parlamenttel. Nem értene-e egyet azzal, hogy a Parlament nagyobb szerepet kapjon a fő megfigyelők kiválasztásában? Egyetértene-e ezért egy olyan eljárással, ahol az EP választási megfigyelő csoport elnökével konzultációra kerül sor egy adott vezető megfigyelő kinevezését megelőzően? Támogatná-e a vezető megfigyelők korábbi szakaszban történő jelölését annak érdekében, hogy az egyes választási megfigyelő missziókra történő tényleges kijelölés előtt kellő időben bevonják őket? 2002 óta a Bizottság a Parlament ajánlásának megfelelően csak európai parlamenti képviselőket nevezett ki választási megfigyelő missziók vezetőjének, egy kivétellel, amikor egy EP-képviselő sem állt rendelkezésre. Én személyesen úgy ítélem meg, hogy a vezető megfigyelőként tevékenykedő EP-képviselők nagyon értékes hozzájárulást tettek az EU választási megfigyeléséhez. Nagyon szoros kapcsolat jött létre az EP választási koordinációs csoportja és a Bizottság szolgálatai között az erre a területre vonatkozó uniós politika számos kérdésében. Folytatni kívánom ezt az átfogó megközelítést, mert ez valódi siker. Emellett azonban figyelemmel kell lennem a különböző intézmények szerepére és felelősségére. A vezető megfigyelő nem a Parlamentet képviseli, hanem az Európai Unió küldöttségét vezeti. A Tanács ugyanannyira részese ennek a politikának, mint a Parlament. Mivel a Bizottságot bízták meg az EU választási megfigyelő küldöttségeire vonatkozó átfogó irányítási és pénzügyi hatáskörrel, ezért az EU vezető megfigyelőinek kinevezésére vonatkozó megbízásának is meg kell maradnia. A Parlamentnek természetesen megvan a saját politikája a megfigyelő küldöttségek harmadik országokba való küldésére és ez teljes mértékben a Parlament előjoga. A jelölések időzítését illetően az a véleményem, hogy a Bizottság mindig megpróbálta a körülményekhez képest a lehető legkorábban kijelölni a vezető megfigyelőket, és hogy a vezetők mindig kijelölésre is kerültek a misszió megkezdése előtt. Feltétlenül gondoskodni fogok arról, hogy ez a gyakorlat folytatódjon. A Parlament azonban biztosan be fogja látni, hogy lesznek rendkívül sürgős esetek, mint pl. nagyon rövid idő alatt kiírt választások vagy egy utolsó pillanatban megérkezett megfigyelési meghívás, amikor a kinevezésre csak röviddel a küldetés megkezdése előtt kerülhet sor. DV\539136HU.doc
5/16
PE 348.068
HU
7. Ön szerint az EU-nak mit kellene tennie, hogy hatékonyabban elősegítse a nemzetközi jogot és megerősítse a multilateralizmust a nemzetközi kapcsolatokban? Ebben az összefüggésben milyen szerepet játsszon az EU az Egyesült Nemzetek Szervezete reformjának folyamatában? Rendkívül nagy örömmel tölt el, hogy az EU stabil keretet hozott létre a hatékony multilateralizmus koncepciójának előmozdítására: az EU-nak a multilateralizmus megerősítésére irányuló erőfeszítései alapjául szolgál a Bizottság „Az EU és az ENSZ közötti kapcsolatok: a multilateralizmus választása” címet viselő közleménye, amelyet a Tanács – az Európai Tanács szintjén is – lelkesen üdvözölt, és alapul szolgál az európai biztonsági stratégia is. Létfontosságú, hogy az EU erre a politikai akaratra támaszkodva továbbra is ösztönözze a multilateralizmus népszerűsítését a témák széles körében. Az egyik egységes téma a meglévő nemzetközi normák és kötelezettségek jobb végrehajtásáért folytatott munka szükségessége. Ez azt is megköveteli, hogy mi magunk jó példával szolgáljunk. Ez a kétoldalú és regionális párbeszédek felhasználását is jelenti, de nem csupán a nemzetközi jog betartása fontosságának absztrakt hangsúlyozása, hanem a partnereink által vállalt meghatározott nemzetközi kötelezettségek végrehajtásának kezelése céljából is. Adott esetben technikai vagy pénzügyi támogatással kell segítenünk a fejlődő országokat a nemzetközi kötelezettségeik teljesítésében. Az ENSZ-nek mint a multilaterális rendszer sarkalatos pontjának, a hitelessége lényeges szempontja az EU multilateralizmus megerősítését célzó stratégiájának. Az ENSZ-szel folytatott saját együttműködésének megerősítése mellett az EU-nak mindent meg kell tennie, hogy a többi jelentős globális szereplőt is ismét bevonja az ENSZ rendszerébe; a reformfolyamathoz való hatékony hozzájárulás ennek az egyik eleme. Míg az ENSZ megreformálására irányuló múltbeli kezdeményezések nem tudtak jelentős előrehaladást elérni, addig én szilárdan bízom abban, hogy az ENSZ veszélyekkel, kihívásokkal és változással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának 2004 végére elkészítendő jelentése fontos lehetőséget fog szolgáltatni az ENSZ működésében végrehajtandó szükséges változtatások bevezetésére. Természetesen teljes mértékben elismerem, hogy ebben a törekvésben a tagállamoké a vezető szerep, de szükség szerint ötletekkel és támogatással szeretnék szolgálni a Tanács számára. Remélem, hogy a Parlament is hozzá fog járulni ehhez. Én személyesen meg vagyok győződve arról, hogy a 25 tagállamból álló Uniónak – amely a hatékony multilateralizmusnak eddig soha nem látott mértékben elkötelezettje – fontos szerepet kell játszania ebben a reformfolyamatban és segítenie kell az ENSZ átalakítását egy olyan szervezetté, amely jól fel van szerelve a XXI. század új veszélyeire és kihívásaira való hatékony válaszadás eszközeivel.
8. Ön szerint milyen paraméterekkel rendelkezzen egy, az Al-Kaida típusú terrorizmus elleni, globális küzdelemre vonatkozó, hatékony EU politikai stratégia? Mélyen megráztak a beszláni, madridi, isztanbuli, bali, New York-i és más helyeken megtörtént borzalmas emberi tragédiák. Mindnyájan tudjuk, hogy a nemzetközi terrorizmus a fejlődés és igazságszolgáltatás nélküli területeken virágzik. A határokon átnyúlóan működik. Meg vagyok PE 348.068
HU
6/16
DV\539136HU.doc
győződve arról, hogy a Bizottság jelentősen hozzá tud járulni ahhoz, ami az EU-nak és tágabb értelemben a nemzetközi közösségnek az egyik fő célkitűzése és fő célkitűzésének is kell maradnia. Három meghatározott intézkedési elem lesz különösen fontos. Először is fokozni kell az erőfeszítéseinket a terrorizmus forrásainak felszámolására. A fejlesztési munka és a békefolyamatok támogatását szolgáló munka a szegénység csökkentésére, a földreformra, a kormányzásra, az oktatásra, a korrupció elleni küzdelemre, és a részvételen alapuló fejlődési folyamatokra való összpontosítással a világ számos pontján segíthet csökkenteni a terroristahálózatok és -mozgalmak támogató bázisát. Eltökélt szándékom, hogy a Bizottságban a munkatársaimmal azon dolgozzunk, hogy ebben a kérdésben döntő mértékben lehessen előrehaladni. Másodszor a Bizottság a határforgalmak kezelésével segíthet megelőzni a terrorizmust. A határőrizeti segítségnyújtás egy olyan létfontosságú eszköz, amelyet széles körben alkalmaznak Közép-Ázsiától Marokkóig, és amelyet a benne rejlő antiterrorista potenciál kiaknázásához átfogóbban kellene alkalmazni. A személyi szabadságjogok és az emberi jogok korlátozása nélkül kell, hogy ösztönözzük az antiterrorista normákhoz és előírásokhoz való lehető legszélesebb körű igazodást, többek között a technikai segítségnyújtásról szóló rendelkezések révén. Fontos lesz, hogy ezzel kapcsolatban támaszkodjunk a bel- és igazságügyi politika terén megvalósuló belső európai uniós tevékenységre. A terrorizmus további terjedésének leküzdésére a Bizottság folytatni fogja az együttműködést számos, kiemelten kezelendő országgal. Ez globális munka, amely Indonéziától a Fülöp-szigeteken át Algériáig és Marokkóig terjed. Harmadszor, – a partnereinkkel együtt – jobban kell összpontosítanunk a közlekedéssel, energiaellátással, kibernetikus biztonsággal, egészségüggyel és hasonló kérdésekkel kapcsolatos sebezhető pontokra. Elvárom, hogy a teljes Bizottság tettre készen válaszoljon az Európai Tanács arra irányuló kérésére, hogy idén ősszel fordítsa a figyelmét a terrorizmussal összefüggő problémákra a kritikus infrastruktúrák tekintetében.
9. Hogyan értékeli az Európai Bizottság által a válságkezelés különböző területein megvalósítandó tevékenységekről szóló európai biztonsági stratégia hatását? Megfelelőnek tartja-e az Európai Bizottságnak a polgári válságkezelés kapcsán rendelkezésére álló intézkedéseket? Milyen további eszközök tekinthetők szükségesnek? Lelkesen üdvözlöm és támogatom az európai biztonsági stratégiát. Ez az első egyértelmű kifejezése az EU biztonsági érdekeinek, amely meghatározza a bennünket fenyegető lényeges veszélyeket, és az elhárításukra szolgáló politikai célkitűzéseinket. A Bizottságnak fontos szerep jut a biztonsági stratégia, beleértve a válságkezelést, végrehajtásában. A Bizottság jelen van az akut válsághelyzetek előtt, közben és után, és számos gyakran kevéssé közismert, de nagyon fontos program révén a stabilitás fokozására törekszik. Amit a Balkánon és Afganisztánban eddig megtettek, az szemlélteti ennek a munkának az értékét. A gyorsreagálási mechanizmus DV\539136HU.doc
7/16
PE 348.068
HU
(GYRM) fokozta a közösségi támogatás politikai hatását; számos békefolyamathoz járult hozzá Libériától a kongóközi párbeszéden át egészen Srí Lankáig. Fokozni kívánom a Közösség veszélyekre való gyorsreagálási képességét, legyen szó akár politikai, társadalmi, fejlesztési vagy környezeti veszélyekről. A következő pénzügyi terv időszakára javasolt új stabilitási eszköz fontos szerepet fog játszani ebben, kiegészítve a Tanácsban ezzel párhuzamosan végzett munkát. Ezen erőfeszítések alátámasztására javítanunk kell válságkezelési képességünkön, növelve a Bizottság műveleti és logisztikai kapacitását a válságövezetekben felállított csapatok támogatása érdekében. A polgári válságkezelésben fel kívánom használni az összes vonatkozó közösségi eszközt – különösen a GYRM-et. Amennyiben felhasználható, akkor a KKBP költségvetését is fel kell használni a válságkezelésre (ahogy azt a közelmúltbeli bosznia-hercegovinai rendőrségi misszió esetében tették). Ezeket mind az EK költségvetéséből finanszírozzák és ebből adódóan a projektek pénzgazdálkodása a Bizottságot terheli. Másrészt egyértelmű, hogy az európai uniós katonai válságkezelési műveletek, amelyekben a tagállamok részt vesznek, kormányközi finanszírozást igényelnek. Az Alkotmány említést tesz egy induló alapról. A tagállamok viszont már az Athena mechanizmus létrehozásával kötelesek kellő időben hozzájárulni a hadműveletekhez.
10. Az Európai Biztonsági Stratégia stratégiai célkitűzésként határozza meg, hogy a kibővített EU-tól keletre és délre stabil kormánnyal rendelkező országok csoportja támogatásban részesüljön. Az EU-t érintő, annak közvetlen környezetében található, erőszakos konfliktusokkal, gyenge államokkal és rosszul működő társadalmakkal kapcsolatos biztonsági kockázatokat sorol fel, és azt is kimondja, hogy a bővítés nem teremthet új törésvonalakat Európában. Úgy érzi-e, hogy az ENP az első cselekvési tervek keretében történő jelenlegi formájában megfelel a kitűzött stratégiai célnak? El lehet-e a jövőben az ENP segítségével kerülni, hogy új törésvonal jöjjön létre Európában? Lehetséges-e, hogy az „új EGT+” ennek egy eszköze lesz?
Az európai szomszédsági politika (ESZP) sikerre vitele hivatali tevékenységem egyik központi témája lesz. A célunk az, hogy a stabilitás, a biztonság és a jólét minden érintett fél számára történő megerősítésével megosszuk a EU bővítésének hasznait a szomszédos országokkal. Azt hiszem, hogy a szomszédsági politika megfelelő irányítással elejét tudja venni a kibővített EU és szomszédai közötti megosztó határvonalak létrejöttének azáltal, hogy egyre szorosabb kapcsolatot épít ki köztük és az EU között. Az ESZP népszerűsíteni fogja az EU értékeit és célkitűzéseit, különös hangsúlyt fektetve az emberi jogokra és a demokráciára. Ennek jelentős mértékű gazdasági integrációval és a politikai párbeszéd és együttműködés elmélyülésével is együtt kell járnia. Az első cselekvési tervek az ezen elképzelés megvalósítása felé tett kezdeti lépést képezik. Nagyratörő célokat tűznek ki, amelyek a politikai és biztonsági kérdésektől, a gazdasági és PE 348.068
HU
8/16
DV\539136HU.doc
kereskedelmi ügyeken, a közös környezetvédelmi problémákon, a hálózatok integrációján át a tudományos és kulturális együttműködésig stb. terjednek. A partnerországok számára az EU-hoz való közeledés kilátása a gazdasági és politikai reform ösztönzőjeként hat. Az EU szomszédságában a stabilitáshoz és helyes kormányzáshoz való különös hozzájárulás révén az ESZP teljes mértékben összhangban áll az európai biztonsági stratégiával. Az ESZP egy dinamikus folyamat. Hatóereje az első cselekvési tervek prioritásainak végrehajtásával növekedni fog, lehetővé téve számunkra ezáltal, hogy a szomszédainkkal fenntartott kapcsolataink új szakaszába lépjünk. Az európai szomszédsági politika differenciált megközelítést és erős kétoldalú komponenst tartalmaz. Kész vagyok megfontolni egy jövőbeni „EGT +” megközelítést az összes érintett féllel, ha és amennyiben az ESZP partnerországok készek az ilyen szintű törekvésekre. Az ESZP-hez tartozó partnerországok gazdasági fejlettsége, valamint az Unióval jelenleg fenntartott kapcsolatuk érettsége azonban nagyban eltér attól, amivel az EGT-országok rendelkeznek.
11. Hogyan képzeli el a teljes barcelonai folyamatnak az Európai Unió szomszédsági politikája keretébe történő beillesztését? Hogyan használja fel az EU a szomszédsági politikát arra a célra, hogy a Földközi-tenger országaiban hiteles politikai és demokratikus reformokat segítsen elő? Az európai szomszédsági politika közös értékeken és érdekeken alapuló, a meglévő eszközökre és keretekre építő elmélyültebb kapcsolatok létrehozására törekszik szomszédainkkal. A barcelonai folyamat már egy erős és kiterjedt platformot biztosít ennek az új politikának az előmozdítására. A szomszédsági cselekvési tervek – amelyekről a partnereinkkel közösen egyezünk meg – révén a barcelonai célkitűzések megerősítését reméljük és végrehajtásuk javítása érdekében teljesítménymutatókat és ösztönzőket használunk. A cselekvési tervek az olyan közös értékeket népszerűsítik, mint a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok, beleértve a kisebbségek jogait, amelyek teljes mértékben megfelelnek nem csak a barcelonai vívmányoknak, hanem a Bizottság 2003. májusi, „az EU intézkedéseinek és a demokratizációnak a mediterrán partnerországokban történő újabb megerősítéséről” szóló közleményében ismertetett stratégiával is. Az európai szomszédsági politika a partnerek számára jobb piaci hozzáférést biztosít és végső soron részesedést kínál belső piacunkon. A többi kiemelten kezelt terület a jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság, az infrastrukturális hálózatok és a környezet, valamint az „emberek közötti” kapcsolatok az olyan területeken, mint a kutatás, a kultúra és az oktatás. A politikát a társulási megállapodások meglévő mechanizmusai által fogják végrehajtani és ellenőrizni. Az ESZP szándékosan használja fel ezeknek a megállapodásoknak a potenciálját a barcelonai folyamat keretében, és adott esetben, amennyiben kölcsönösen kívánatosnak tartják, túl is lép rajtuk. Az ESZP ezért értékes kiegészítője a barcelonai folyamatnak, és minden ország számára lehetővé teszi, hogy szorosabb kapcsolatot építsen ki az EU-val a saját konkrét szükségletei és kapacitása alapján.
DV\539136HU.doc
9/16
PE 348.068
HU
12. A Bizottság és a Tanács által a közelmúltban készített értékelés, valamint a Parlament állásfoglalása komoly és szisztematikus hibákra mutatott rá az EU Oroszország-politikájában (nem egyértelműen meghatározott célok, belső koherencia hiánya, nem hatékonyan támogatott érdekek és értékek). E hibák kijavítására megfelelőnek és elegendőnek tartja-e a meghozott intézkedéseket? A Bizottság hogyan járulhat hozzá konkrétan az EU Oroszország politikájának fejlesztéséhez amellett, hogy hatékonyan teljesíti szokásos kötelezettségeit? Az együttműködés valamelyest javult az EU „Oroszország-politikájának” tavaly tavasszal elvégzett felülvizsgálata óta. Ezt a partnerségi és együttműködési megállapodás sikeres kiterjesztése a tíz új tagállamra és az Oroszország WTO-tagságáról szóló kétoldalú tárgyalások befejezése támasztja alá. A javulás nagyrészt arra vezethető vissza, hogy az EU elismerte, külpolitikailag akkor tud a leghatékonyabban fellépni, ha képes (i) objektív érdekeit egyértelműen meghatározni, (ii) egyértelmű és koherens irányba haladni és (iii) egy hangon beszélni. Egyértelmű, hogy ennek a koherenciának a fenntartása egy olyan fontos országgal, mint Oroszország, nem könnyű feladat. Rendkívül fontos az Oroszországgal folytatott nyílt és őszinte párbeszéd támogatása, beleértve az érzékeny ügyeket is, amelyeknek a támogatása és védelme az EU valódi érdeke. Az EU-nak különösen arról kell majd megpróbálnia meggyőzni Oroszországot, hogy a szomszédos államokhoz fűződő viszony legjobb megközelítéséről szóló európai uniós elképzelés – nevezetesen, hogy az ő stabilitásukkal és jólétükkel mindannyian jól járunk – a helyes. A tartós instabilitás pl. Moldovában vagy a Kaukázusban; és a tartós elnyomás Fehéroroszországban sem Oroszország, sem az EU hosszú távú érdekeit nem szolgálja. Az is lényeges, hogy az energetikai kérdésekben fennálló kölcsönös függőségünkről valódi megegyezésre jussunk. Továbbra is hangsúlyozni fogom, hogy ha valóban „stratégiai partnerséget” akarunk, ahogy azt mindkét fél állítja, akkor ennek a közös értékeken, beleértve a demokratizálást, a véleményszabadságot, és a jogállamiságot, valamit a közös érdekeken kell alapulnia. Kész vagyok a többi európai uniós intézménnyel, és különösen az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatok intenzívebbé tételére annak érdekében, hogy egy jobban megfogalmazott és valódi „európai uniós” „Oroszország-politikát” mozdítsunk elő. Csak akkor lehetünk valóban hatékonyabbak, ha közösen cselekszünk. De Oroszországnak is fel kell mutatnia a szükséges politikai akaratot és adminisztratív kapacitást – amelyben segítséget nyújthatnánk – egy valódi stratégiai partnerség kiépítésének és a meghatározott kérdésekben való együttműködésnek az érdekében.
13. Sürgeti-e annak korai elhatározását, hogy a Kvartett együtt látogasson el a Közel-Keletre? Hogyan befolyásolja a Nemzetközi Bíróságnak „A megszállt palesztin területen fal építésének jogi következményei”-ről szóló tanácsadó véleménye az EU jövőbeli lépéseit, és hogyan érinti a Kvartettnek a kérdés rendezésére irányuló tárgyalásait?Megfelelőnek tartja-e azt, ahogyan az Európai Bizottság végrehajtja a konfliktus különböző szereplőinek, köztük különösen a PE 348.068
HU
10/16
DV\539136HU.doc
Palesztin Nemzeti Hatóságnak juttatott költségvetést? Van-e javaslata arra nézve, hogyan lehet javítani a felosztott támogatás ellenőrzését? Hogyan használhatók fel az EU-eszközök a terrorizmusnak a régióban történő megfékezésére? A közel-keleti konfliktus megoldása stratégiai célkitűzés az Európai Unió számára. Feltett szándékom e célkitűzés megvalósításán dolgozni a Kvartett, az Útiterv és Izrael Gázai-övezetből való kivonulási terve keretében. Az Európai Parlamentnek „a közel-keleti békéről és méltóságról” szóló állásfoglalása is iránymutatásul fog szolgálni számomra. Kész lennék a Kvartett bármely olyan intézkedését támogatni, beleértve egy lehetséges látogatást a KözelKeleten, amely a konfliktus igazságos és békés megoldásának keresését elő tudná mozdítani. Teljes mértékben osztom azokat a komoly aggodalmakat, amelyeket az EU és a nemzetközi közösségben mások is ismételten kifejeztek a megszállt Ciszjordániában felépítendő választófal tervezett nyomvonalával kapcsolatban. A Nemzetközi Bíróság közelmúltban közzétett tanácsadói véleményének ismeretében, amely megállapította, hogy a fal építése a nemzetközi joggal ellentétes, az EU-nak továbbra is arra kell sürgetnie a feleket, hogy tegyenek eleget jogi kötelezettségeiknek. Ennek az alapelvnek a tiszteletben tartása a konfliktus békés megoldásának előfeltétele. A közel-keleti régiónak és a palesztinoknak nyújtott közösségi támogatást az általános MEDAköltségvetésen, a békefolyamat célzott támogatásán, az Egyesült Nemzetek Palesztin Menekültekkel Foglalkozó Segélyezési és Munkaügyi Hivatalának (UNRWA) nyújtott támogatáson és az élelmiszersegély-programon keresztül folyósítják. Az Európai Bizottság a múltban közvetlen költségvetési támogatást nyújtott a Palesztin Nemzeti Hatóságnak (PA) azzal a feltétellel, hogy hajtsanak végre szigorú reformokat és az IMF szigorúan ellenőrizze az államháztartást. A nemzetközi adományozó közösség ezt a támogatást nagyra értékelte, mintegy létfontosságú mentőkötélnek tartotta ahhoz, hogy a PA a békefolyamat potenciális tárgyalópartnere maradhasson. Az EU költségvetési támogató programjára építve a Világbank létrehozott egy több adományozót tömörítő vagyonkezelői alapot a PA javára, amelyhez a Bizottság hozzájárul és továbbra is hozzá kell, hogy járuljon. A Bizottság fokozni fogja az együttműködést és a koordinációt az összes nemzetközi adományozóval annak biztosítása érdekében, hogy a pénzt helyesen, átláthatóan és felelősen, a megállapított céloknak megfelelően költsék el, és hogy a pénzügyi támogatás feltételéül szabott reformok maximális eredményeket hozzanak. Különösen az Európai Parlament külön erre létrehozott munkacsoportjának ajánlásait kívánom nyomon követni azáltal, hogy technikai segítséget nyújtunk a PA-nak a pénzügyi ellenőrzés terén és javítunk a Világbank vagyonkezelői alapjának teljesítménymutatóin. Az EU határozottan elítéli az erőszak és a terrorizmus minden formáját, amelyek tragikus mértékű emberélet-veszteséghez vezettek a régióban. Továbbra is mindent meg kell tennünk nemzetközi partnereinkkel és a régióban lévő szemben álló felekkel együtt az útitervben szereplő kötelezettségek maradéktalan végrehajtása érdekében, beleértve a biztonsági szempontokat is. Az EU kétoldalú gazdasági és pénzügyi eszközeinek, ideértve különösen a MEDA programot is, a közel-keleti békefolyamatban érintett összes fél számára történő
DV\539136HU.doc
11/16
PE 348.068
HU
felhasználásával hozzá tudunk járulni a béke, a stabilitás és a jólét feltételeinek megteremtéséhez a régióban.
14. Hogyan értékeli az EU-nak a közeljövőben Irak stabilizációjában, újjáépítésében és demokratikus fejlődésében játszandó szerepét? Az Európai Unió alapvetően érdekelt egy stabil, gazdag és demokratikus Irak – amely békében él a szomszédaival és amellyel a kölcsönös előnyök és az egyenrangú partnerség alapján tudunk kapcsolatokat kiépíteni – létrejöttéhez való hozzájárulásban. Amit viszont rövid távon tudunk elérni, azt súlyosan akadályozza az ingatag és kockázatos biztonsági helyzet, amelyre a közelmúlt túszdrámái tragikus módon hívták fel a figyelmet. Tekintettel a rendelkezésre álló forrásokra az Uniónak a hozzájárulását az újjáépítésre és a politikai folyamatra kellene összpontosítani azokon a területeken, ahol az EU-nak egyértelmű komparatív előnye van – például ahol tapasztalatokat szereztünk a politikai változáshoz és a megbékéléshez való sikeres hozzájárulást illetően a konfliktus utáni helyzetekben a világ más térségeiben. A Balkánon és Afganisztánban megtanultuk a helyi tulajdonjog és a politikai folyamatokban való széles körű részvétel jelentőségét. Ezeket az ismereteket adjuk tovább azáltal – hogy csak egy példát említsünk –, hogy az Irakban tevékenykedő nem kormányzati szervezeteket támogatjuk. Az Uniónak a szélesebb értelemben vett politikai folyamat – beleértve a 2005 januárjára tervezett választásokat – támogatását szintén demonstrálnia kell az átmeneti kormánnyal folytatott párbeszéd, a Tanács következtetései és az EP nyilatkozatai által, valamint az EU-nak a választásokhoz és lehetséges választási megfigyeléshez/értékeléshez való pénzügyi hozzájárulása által. Az iraki újjáépítéshez való európai uniós hozzájárulást illetően az eszközök gyors kifizetésének szükségességét és az Irakban uralkodó biztonsági helyzet okozta hatalmas kihívásokat gondosan össze kell vetni az EU láthatóságának kérdéseivel. Jelenleg a források nagy részét az ENSZ-en és a Világbankon keresztül lehet eljuttatni a legjobban; a multilaterális keret uniós támogatása demonstrálásának ez is egy gyakorlati eszköze. Ha a helyszínen javulni fog a biztonság, akkor az iraki újjáépítéshez való segítségnyújtás más formáit is fontolóra vehetjük majd. A Bizottság az iraki jelenlét létrehozásának költségvetési és biztonsági következményeit is tanulmányozza.
15.
Mit tehet az EU az iráni demokratikus folyamat fejlesztése érdekében?
A biztos hogyan kívánja megközelíteni Irán nukleáris arzenálja fejlesztésének problémáját? Irán jelentőségéből adódóan úgy gondolom, hogy tovább kell folytatnunk a konstruktív, de nem engedékeny kapcsolat ápolását. Remélem, hogy olyan feltételeket tudunk teremteni, amelyek lehetővé teszik Irán számára, hogy ismét komoly politikai párbeszédbe kezdjen a demokratikus elvek támogatásáról és a jól ismert nukleáris kérdésekről. Nagyon remélem, hogy életben lehet majd tartani a 2002 decemberében megkezdett emberi jogi párbeszédet és javítani is lehet majd ennek a fontos kommunikációs csatornának a működésén.
PE 348.068
HU
12/16
DV\539136HU.doc
2002 decembere óta az EU az iráni kormánnyal kereskedelmi, beruházási és gazdasági kérdésekről is tárgyalt és számos tárgyalási fordulót tartottak a kereskedelmi és együttműködési megállapodásról (KEM) – ami egy igen alapvető megállapodás a legnagyobb kedvezményről. A nukleáris kérdéssel kapcsolatos egyre növekvő aggodalmunk miatt viszont egy ideje már nem folynak tárgyalások. A KEM-tárgyalások módot adnak arra, hogy ne csak a kereskedelemről és együttműködésről tárgyaljunk Iránnal, hanem egy sor más fontos kérdésről (pl. az emberi jogi záradékokról, a migrációról, a terrorizmusról, az atomsorompóról). Az iráni atomprogram fejlesztésének ügyéről folyó vita fő multilaterális fóruma eddig a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kormányzótanácsa volt. Sajnos az ügynökség kérdései közül nem mindegyiket válaszolták meg megfelelően. Ezenkívül Irán azon bejelentése, hogy ismét bele akar kezdeni centrifuga-alkatrészek gyártásába és centrifugák összeszerelésébe ill. kipróbálásába, nem tekinthető pozitív fejleménynek. Támogatom az EU-ban kialakult konszenzusos álláspontot, amely Iránt az ügynökséggel való teljes, proaktív és átlátható együttműködésre szólítja fel. Az iráni hatóságok jól tudják, hogy a politikai, nukleáris, kereskedelmi és emberi jogi kérdések egymástól elválaszthatatlanul összekapcsolódnak.
16. Hogyan értékeli az EU-USA transzatlanti kapcsolat jelenlegi állapotát? Milyen javaslatokat terjesztene elő e kapcsolat politikai aspektusainak javítása érdekében? Támogatja-e az Európai Parlament által megfogalmazott azon javaslatot, amely egy transzatlanti piac 2015-re történő megvalósítására vonatkozik? Az EU és az USA közötti kapcsolatok viharos időszakon mentek keresztül az utóbbi 18 hónapban, legfőképpen az Irakkal kapcsolatos nézetkülönbségek miatt. Azonban nem ez az első eset, hogy ilyen nehézségekbe ütközünk, és nem is ez lesz az utolsó. A nézetkülönbségekkel való szembenézés és nagy részük feloldása révén a transzatlanti kapcsolat bizonyságot tett erejéről és tartósságáról. A 2004 júniusában tartott EU-USA csúcstalálkozón egyértelműen megmutatkozott, hogy mennyi minden közös bennünk, és hogy mindkét fél kész az erőfeszítéseit az előttünk álló lényeges kihívásokra összpontosítani. Sok a tennivaló, együtt kell dolgoznunk például az olyan közös veszélyek leküzdésén, mint a nemzetközi terrorizmus, a HIV/AIDS, a szegénység és a tömegpusztító fegyverek elterjedése. És az olyan kérdéseket is konstruktívan kell kezelnünk, amelyekben eltér a véleményünk, mint pl. az éghajlatváltozás, a Nemzetközi Büntetőbíróság és a kereskedelmi viták esetében. Az EU és az USA közötti megállapodások megkötése a globális kérdésekben való előrelépésnek szükséges előfeltétele. A források, a tapasztalat, a szakértelem, valamint az EU és az USA befolyása lehetővé teszi, hogy azokon a területeken, ahol meg tudunk állapodni, le tudjuk fektetni az alapjait egy olyan szilárd, átfogó és hatékony multilaterális rendszernek, amelynek középpontjában az ENSZ áll. Washington nyilvánvaló érdeke az EU-hoz fűződő szorosabb politikai kapcsolatok létrehozásában az Unió világszintű szerepének növekedésére mutat rá. Az Új Transzatlanti Cselekvési Program (ÚTCSP) volt az a kulcsfontosságú tényező, amely ezt a pozitív fejleményt lehetővé tette, az Európai Parlament pedig támogatta a kötelékek megerősítését. Az ÚTCSP DV\539136HU.doc
13/16
PE 348.068
HU
tizedik évfordulója jövőre lehetőséget kell, hogy szolgáltasson a program célkitűzéseinek, eljárásainak és eredményeinek felülvizsgálatára. Számítok az Európai Parlament észrevételeire e a felülvizsgálat során. Határozottan támogatom az EU és az USA közötti szorosabb gazdasági integráció célkitűzését, amely a már meglévő magas szintű kölcsönös függőségre épít. Anélkül, hogy konkrét menetrendet tűztek volna ki, a legutóbbi EU-USA csúcstalálkozón egy előremutató stratégiát sürgettek, amely az Atlanti-óceán mindkét partjáról érkező hozzájárulásokra épít. A következő hónapokban a gazdasági szereplők előtt álló valódi akadályokat kell meghatároznunk és neki kell látnunk a leküzdésüknek. Szorosan együtt fogok működni a munkatársaimmal a Bizottságban annak a stratégiának az elkészítésében, amelyet a következő EU-USA csúcstalálkozón kell majd előterjeszteni 2005-ben. Az Európai Parlamentet folyamatosan tájékoztatni fogjuk megközelítésünkről és örömmel fogjuk venni az önök észrevételeit.
17. Az európai szomszédsági politika kialakításának politikai prioritása összefüggésében tervei szerint hogyan tölthető meg teljesen tartalommal az EULA biregionális stratégiai partnerség a három EU–Latin-Amrika csúcstalálkozón megfogalmazottak szerint? Konkrétan meg tudná határozni, hogy ez mit von maga után a politika terén, illetve azt követően a kereskedelem terén? Támogatja-e az Európai Parlament biregionális szolidaritási alap létrehozására vonatkozó javaslatát? Az EU, Latin-Amerika és a Karib-térség közötti első csúcstalálkozót Rio de Janeiróban tartották 1999-ben, a Bizottság pedig jelentősen hozzájárult a valóban tartalmas kétoldalú partnerség kiépítéséhez. A Bizottság sikeres tárgyalásokat folytatott Mexikóval és Chilével a társulási megállapodásokról, az Andok Közösséggel és Közép-Amerikával pedig a politikai párbeszédről és az együttműködési megállapodásokról. Tárgyalások folynak a Mercosur-országokkal kötendő társulási megállapodásról is. Ezek a megállapodások a folyamatban lévő jelentős regionális együttműködési programok támogatásával szilárd alapot biztosítanak az intenzívebb politikai kapcsolatokhoz, amelyek fejlesztésére törekszem az EU és Latin-Amerika között. Latin-Amerikában a Bizottság számára két fontos prioritást a társadalmi kohézió és a regionális integráció fog jelenteni. Támogatom azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Bizottság jelenleg tesz a Mercosur-tárgyalások 2004 októberére tervezett lezárására. Az új általános preferenciarendszer jelenleg folyó kidolgozása során figyelmet fogok fordítani a kábítószertermelés és -kereskedelem által érintett latin-amerikai országok érdekeire is. Remélem, hogy az Európai Unió támogatásával haladást lehet elérni a regionális integráció elmélyítésében KözépAmerikában és az Andok Közösségben. Ez lehetővé kell, hogy tegye a Bizottság számára, hogy a Guadalajarában megállapított feltételek szerint elő tudja mozdítani a társulási megállapodások megtárgyalását. Szimpatizálok azokkal a célokkal, amelyek a Parlament biregionális szolidaritási alapra vonatkozó javaslatának alapját képezik. Azonban azt hiszem, hogy a programozott támogatás projektek formájában vagy költségvetési támogatás révén történő előmozdításával ezeket a célokat hatékonyabban el lehet érni, mint új és esetleg bonyolult mechanizmusok létrehozásával. PE 348.068
HU
14/16
DV\539136HU.doc
Ezenfelül az alap kezeléséhez speciális szabályokra és eljárásokra lenne szükség, valamint jelentős további emberi erőforrásokra, amelyekkel a Bizottság jelenleg nem rendelkezik.
18. Javaslata szerint hogyan teljesüljenek az EU emberi jogok és demokrácia támogatására vonatkozó azon kötelezettségvállalásai, amelyek már fennállnak az EU harmadik országokkal kötött megállapodásaiban? Milyen lépéseket tesz annak érdekében, hogy az EK harmadik országok kormányainak nyújtott segítsége során az emberi jogi dimenzió hangsúlyosabban jelenjen meg? Milyen intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy az emberi jogok az EU külkapcsolatainak, köztük a bel- és igazságügy terén fennálló valamennyi területén érvényt nyerjenek? El vagyok szánva arra, hogy a Bizottság rendelkezésére álló összes eszközt felhasználjam az emberi jogok kérdésében a harmadik országokkal szembeni pozitív előrelépés elérésére. Ennek során az EU e téren már meglévő eszközeire fogok támaszkodni, beleértve az olyan fontos ügyekre vonatkozó politikai iránymutatásokat, mint a kínzás és a halálbüntetés, valamint számos támogatási programot. Különösen a strukturált emberi jogi párbeszédek továbbfejlesztését fogom ösztönözni az emberi jogi záradék alapján, a harmadik országok tisztviselőivel kapcsolatos kérelmek kezelése és konkrét projektek meghatározása érdekében. Például a mediterrán partnereinkkel fenntartott kapcsolatok keretében biztosítani fogom a Bizottság „Emberi jogok a mediterrán térségben” című 2003. májusi közleményének aktív nyomon követését. Ezt meg fogja erősíteni az Európai Szomszédsági Politika (ESZP), amelyben az emberi jogok és a demokrácia ügye fontos szerepet játszik. Szorosan együtt kívánok működni a fejlesztési együttműködésért felelős biztossal az emberi jogok és a demokrácia Afrikában történő elősegítése érdekében a Cotonou-i Megállapodásban meghatározott kötelezettségvállalások alapján. Egyetértek az EU azon elkötelezettségével is, amely az emberi jogok és a demokrácia előmozdításával megbízott olyan regionális intézmények megerősítését célozza, mint pl. az Afrikai Unió. Az emberi jogok előmozdítása sohasem könnyű és gyakran nehéz összeegyeztetni más politikák prioritásaival. Ennek ellenére csak az emberi jogok támogatásával és az uniós eszközök koherens felhasználásával tudja kibontakoztatni potenciálját az EU emberi jogi politikája a konfliktusok megelőzésében és egy stabilabb világ létrehozásában. A Bizottság jelentős előrelépést tett az emberi jogok számos politika területébe való bevonása terén, beleértve a kereskedelem területét is. Ennek az előmozdítására kívánok törekedni a biztostársaimmal való szoros együttműködés során annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogi szempontokat már a politikáink kialakításának kezdeti szakaszában is figyelembe vegyék. A szabadság, a biztonság és az igazságügy területéért felelős biztossal is szorosan együtt kívánok működni annak biztosítása érdekében, hogy a külpolitikai következményekkel járó politikai fejlemények – mint pl. a menekültügy, a migráció és a csempészet elleni küzdelem – során megfelelő figyelmet fordítsanak az emberi jogi kérdésekre. Végezetül mivel az emberi jogok és a demokrácia előmozdítását célzó intézkedések konkrét támogatása lényeges szempontja a külkapcsolatok főáramba helyezésének, biztosítani fogom, DV\539136HU.doc
15/16
PE 348.068
HU
hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ügyeket kiemelten kezeljék a külpolitikai támogatások döntő részét szabályozó országos stratégiai dokumentumok küszöbön álló felülvizsgálata során.
PE 348.068
HU
16/16
DV\539136HU.doc
