Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Évkönyv – 2004

Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Évkönyv 2004

Radnóti Miklós: Szilveszter és újév között … (REGGEL) Úgy állok partodon fiatal év, mint egyszer hajón az Ádrián, szigorú hajnal volt és karmos ég, esô tapintott a vízre jó tenyérrel és eltakarta tükrét. Míg lassan indult a nagy hajó s orrán halkan repedt a szürkeség, halászok álltak a parton ott, magányos lelkek, órjás kezekkel. Úgy állok én is, magányos lélek itt, repedj szürkeség, s törj föl fiatal év. (1935)

Készült 2004 novemberében Szerkesztette: Schiller Mariann A címlap Láz Boglárka mûvének felhasználásával készült Kiadja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolája 1146 Budapest, Cházár András utca 10. Honlap: http://www.radnoti.hu Felelôs: Tomcsányi Péter igazgató Nyomdai elôkészítés: Kármán Stúdió 1137 Budapest, Szent István park 4. E-mail: [email protected] Nyomta és kötötte az OOK Press Kft. 8200 Veszprém, Csillag utca 5. E-mail: [email protected] Felelôs vezetô: Szathmáry Attila

Tomcsányi Péter: A látszat csal?

A fenti mondatot általában kijelentô formában szokták használni. Most mégis kérdésként jelenik meg egy iskolánkra vonatkozó statisztikai vizsgálat kapcsán. Annak érdekében, hogy érthetô legyen a kérdés felvetése, némi magyarázatra van szükség. Minden iskola egy zárt világ, ahova a külsô társadalmi hatások csak áttételesen és nagy késéssel érkeznek. Ezzel szemben a Radnóti az 1970-es évektôl kezdve mindig igyekezett rugalmasan reagálni a társadalmi kihívásokra, s korszerû, hasznosítható ismereteket adni diákjainak. Eközben a magas szintû oktatásról soha nem mondott le, s mint minden jó gimnázium, mely a hagyományos mûveltség átadását is feladatának tekinti, próbált egyensúlyt tartani abban a folyamatban, melyet a kulturális értékek és a praktikus ismeretek egyre bôvülô mennyisége, illetve az oktatásra fordítható idô egyre szûkülô keretei közötti ellentét jellemez. Mindezt úgy akarja megvalósítani, hogy a figyelem középpontjában a gyerek, s személyiségének fejlôdése áll, a diák érezze jól magát iskolájában. Ezek a célok és törekvések formálják iskolánk jellegét, belsô életét, mindennapjait, s meggyôzôdésem, hogy megalapozzák hírnevét is. A célokat azonban nem lehetne elérni anélkül, hogy ne vizsgálnánk állandóan minden szempontból mûködésünket. A manapság oly divatos kifejezés, a minôségi oktatás, önmagában csak egy szólam, ha nem folyamatként értelmezzük. A folyamat számunkra rendszeres önvizsgálatot, értékelést és fejlesztést, fejlôdést jelent mind az egyéni munka, mind intézményi szinten. Az önértékelést segítik a tervszerûen végzett kutatások, melyek meghatározott periodicitással az itt élô és dolgozó személyek egy-egy csoportjának (diákok, tanárok, tanárjelöltek) közremûködésével folynak. Ennek részeként került sor 2004 tavaszán a szülôk körében egy kérdôíves vizsgálatra, melynek kérdésköre kiterjedt az iskolai élet minden területére. A szülôi elégedettség kutatása több szempontból különleges. Egy szülô bizonyos értelemben kívülrôl látja az iskolát, ennél fogva véleménye valamennyire elszakad a hétköznapok történéseitôl, s hosszabb idôszak tapasztalatait összegzi. Másrészt ismereteit néhány tanárral és iskolai dolgozóval való kapcsolata útján, illetve leginkább saját gyermeke beszámolói és fejlôdése alapján szerzi. Fogalmazhatjuk tehát úgy is, a vizsgálat arra adhatott választ, milyennek látszik iskolánk. A következôkben a kutatás néhány általánosítható eredményérôl számolok be az elkészült tanulmány alapján. 5

A vizsgálat körülményeirôl tudni kell, hogy a kérdéseket, szociológus segítségét felhasználva, tanárok állították össze. A kiküldött közel 700 kérdôívbôl 448 érkezett vissza. Egy-egy szülô csak egy kérdôívet töltött ki akkor is, ha több gyereke jár az iskolába. A beérkezett, lezárt borítékokat az iskolából elszállították, a válaszokat végzôs szociológus hallgatók dolgozták fel. Az iskola csak az általuk elkészített tanulmányt kapta meg. A kérdések elsô köre a tanítás folyamatát vizsgálta. Az egyes tantárgyak oktatásának színvonalát osztályozva a szülôk által adott osztályzatok több mint fele 5-ös, és több mint nyolctizede 4-es vagy 5-ös volt. Az összes értékelés 4,36-os átlaga meglehetôsen magasnak tûnik, az oktatás színvonalával tehát általában nincs baj. Fontos információ azonban az egyes munkaközösségek részére, hogy mely tárgyak kaptak magasabb, s melyek alacsonyabb osztályzatot. Külön érdekesség, hogy adott tárgy esetén évfolyamonként is ingadozik a megítélés. Általában elmondható, hogy a reál tárgyak megítélése az 5. és 6. évfolyamon tapasztalható magasabb érték után erôsen szóródik, s a 11. évfolyamon már széles skálán mozog. (Lehet, hogy a diákok tanulmányaik során idôvel eldöntötték, melyik tárgy áll közelebb hozzájuk, s ezért a nagyobb ellenérzés egyes tárgyak iránt?) A humán és a készségtárgyak megítélése egyenletesebb. A nyelvtanítással kapcsolatos vélemények értékelése külön figyelmet igényel. Miközben a nyelvoktatás színvonalát egyáltalán nem tartják rossznak, sokan gondolják azt, hogy a nyelvvizsgához iskolán kívüli segítség szükséges. Szülôkkel beszélgettem arról, hogy itt valószínûleg elsôsorban bizalomhiányról van szó. Sok szülô nem bízik az iskola teljesítôképességében, s ezért már 9. évfolyamtól külsô segítséget vesznek igénybe, pedig nem feltétlen lenne rá szükség. A házi feladat mennyiségét több mint 90 százalékban megfelelônek ítélik. A szülôk háromnegyede szerint a vizsgákkal járó teher és stressz nem okoz semmiféle problémát gyermeke részére. A második kérdéskör az iskolai programokkal foglalkozott. A válaszadók szerint a szabadidôs programok fontosak a gyerek, illetve a közösség szempontjából, és biztonságosak is. Sokan szeretnének még több programot. Felmerült az igény arra is, hogy az osztályközösségek mellett ezek a programok erôsítsék az évfolyamok, illetve a tanárok és szülôk közötti kapcsolatot. Iskolánk egyik legerôsebb hagyománya a sok és sokféle nyári tábor. Ez megmutatkozik a válaszadók véleményében is. 80%-ban megfelelônek tartják a táborok számát, tartalmát, szervezettségét és árát is. Többen keveslik azonban a táborok, erdei iskolák programjával kapcsolatos információt. A diákcserékkel kapcsolatban már megoszlanak a vélemények ami a szervezettséget, illetve a tartalmi pozitívumot illeti. A tehetséggondozás, a versenyeztetés iskolánk egyik fô profilja. Ezért különös fontosságú az ezekkel kapcsolatos kritika. A szülôknek csupán 60–70%-a gondolja úgy, hogy gyermeke minden információt és megfelelô segítséget megkap a versenyekkel kapcsolatban. Ez az arány nem tükrözi az iskola erôfeszítéseit, tehát van mit tenni az információáramlással kapcsolatban. A mûvészeti nevelésre fordított idôt és munkát döntôen elegendônek tartják. Inkább a nagyobb korú diákok szülei szerint kevés az erre fordított energia. 6

A testneveléssel kapcsolatban sok elismerés és jó néhány elvárás is megfogalmazódott. Általában keveslik az erre fordított idôt, ugyanakkor a tanórán kívüli testmozgási lehetôségekrôl a szülôk fele nem tud, illetve negyede ugyan tud róla, de gyermeke nem használja ki azt. A szülôk többsége pozitívan értékeli a tanárok nevelô munkáját. Ugyanakkor néhányan komoly kritikát is megfogalmaznak, melyek között az idôhiány, az oktatás elsôbbsége a neveléssel szemben, az eredménytelenség, a következetlenség a leggyakoribbak. Az osztályfônökök nevelô munkájáról azonban pozitív képe van a válaszadóknak. Az iskolai könyvtár fejlesztése érdekében iskolánk folyamatosan sokat tesz, ezért örvendetes, hogy a szülôk 84%-a szerint a gyermek használja azt. Döntôen az iskolai feladatokhoz veszi igénybe a diák a könyvtárat, ami összecseng azzal, hogy az ott dolgozók igen tudatos nevelô munkát folytatnak, s a tanárok is egyre több olyan feladatot adnak, ami könyvtárhasználatot igényel. A szülôk az iskolával való kapcsolattartást általában megfelelônek tartják. A gyermekükkel kapcsolatos tájékoztatási eszközökkel általában elégedettek, ugyanakkor az informálódás módjai között nagyok a különbségek. A személyes kapcsolattartás, az írásos anyagok, a bizonyítvány, az otthoni tájékozódás egyforma arányban jelenik meg. A szülôi értekezleteket a döntô többség hasznosnak ítéli, s néhányan több alkalmat is szeretnének. A szaktanárokkal való kapcsolatban meglepôen kevesen tartják szükségesnek a személyes találkozást. A titkárság munkáját egyértelmûen jónak ítélik. A szülôk egymás közti kapcsolattartásának intenzitása a gyermek életkorával párhuzamosan csökken. Az SZMK munkáját a döntô többség hatékonynak tartja. Az iskola honlapjáról nagyon kevesen tudnak, de sokan nyilatkoztak úgy, hogy használnák azt, ha több információt kaphatnának így. Ezt az eszközt a jövôben bizonyára érdemes lesz jobban kihasználnunk. Iskolai szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések is szerepeltek a kérdôívben. Az iskolaorvosi ellátással a válaszadók többsége elégedett, s 37%-ban még egyéni panasszal is oda fordulnak. Az iskolapszichológus munkájáról még nagyon sokan nem tudnak, s sokan nyilatkoztak úgy, hogy nem vennék igénybe a pszichológus segítségét döntôen azért, mert még nem volt rá szükségük. Itt jegyzem meg, hogy bár az iskolapszichológus elsôsorban közösségi feladatokkal foglalkozik, egyéni problémával is felkereshetô. Logopédus csak az alsó tagozaton mûködik, ezért nem meglepô, hogy a szülôk nagyobb részének nincs tudomása errôl a lehetôségrôl. Akik igénybe vették ezt a szolgáltatást, azok elégedettek voltak vele. Az ebéd mennyiségével és árával a válaszadók többsége elégedett, de nem tartja egészségesnek. A büfé árait és kínálatát a döntô többség megfelelônek tartja. Az iskolán belüli körülményekkel kapcsolatban legtöbben az épület és a helyiségek állapotát kifogásolják, illetve a tantermek belsô díszítését tartják kevésnek. A sok-sok észrevételbôl fôleg azok megszívlelendôk számunkra, melyek elsôsorban odafigyelést és nem pénzt igényelnek. 7

Az utolsó elôtti kérdés arra irányult, hogy a szülôk milyennek látják gyermekeik közérzetét az iskolában, illetve általában milyennek tartják az iskolát. Az adatokból kitûnik, hogy a diákok 89,3%-a a válaszadók szerint jól érzi magát itt, illetve szeret ide járni. Ezen belül 40% egyértelmûen rajong az iskoláért. 9,3% úgy nyilatkozna: Ahhoz képest, hogy iskola … Míg csupán a diákok 1,4%-a érzi magát kifejezetten rosszul. Engedtessék meg nekem, hogy leírjam, ez az arány nagy-nagy dicséret az iskolának, bár oda kell figyelnünk arra az egy-egy gyerekre, aki az 1,4%-ba tartozik. A korábbiakból is látszik, de az utolsó kérdésre adott válaszokból egyértelmû, hogy a szülôknek általában pozitív véleménye van iskolánkról. Ez a kérdés úgy szólt, miért ajánlaná, illetve nem ajánlaná iskolánkat ismerôsének. Az ajánlás döntô többséget kapott. Az okok között elsôsorban az oktatás színvonalát említik, a továbbtanulási lehetôségeket. Pozitívan értékelik azt is, hogy magasak a követelmények, válogatott a diáksereg. Nagyon sokan megjelölték értékként az iskola által közvetített szellemiséget, értékeket, a gyerekközpontú szemléletet. A fontossági sorrendben csak ezek után következik a tanárok szerepe, a közösség, a sok tanításon kívüli program. A vizsgálat eredményét megismerve akár hátra is dôlhetnénk, hiszen általában véve minden rendben van. A pozitív véleményeknek mindenki örül, a kritikákat pedig elhessegetheti azzal, honnan is tudhatná a szülô, mit miért tesz egy tanár. Itt térhetünk vissza a címbeli kérdéshez. A látszat csal? Szerintem a látszat soha nem csal. A megfogalmazott véleményeknek oka van, s ezeket fel kell derítenünk. Ha jogos az észrevétel, akkor ki kell javítani a hibát. Ha magunkban mégis vitatkozunk a kritikában megfogalmazott állítással, akkor pedig azon kell gondolkodnunk, vajon erôfeszítéseink ellenére miért látszik a dolog másként, mint szeretnénk Akkor ott követünk el valamilyen hibát, hogy nem jól közvetítjük céljainkat, törekvéseinket. Mindkét esetben van tennivaló. Ráadásul az ilyen típusú vizsgálat nem közvéleménykutatás. Nem tehetjük meg, hogy mondjuk ha 90%-ban eredményesek vagyunk, akkor ne figyeljünk oda a 10% kudarcra. Ahogy az orvosok, úgy a pedagógusok sem termelhetnek selejtet! Örülök, mivel sokan megtiszteltek minket azzal, hogy a nem is olyan rövid kérdôív kitöltésére idôt és energiát fordítottak. Köszönöm! Örülök, hogy mások is úgy gondolják, munkánk eredményes, s diákjaink szeretnek ide járni. De örülök annak is, hogy a kutatás kapcsán lehetôség van felderíteni a hiányosságokat, s az észrevételek felhívják a figyelmet azokra a gondokra, melyeket esetleg magunk nem vennénk észre. A statisztikákra azt szokták mondani, hogy óvatosan kell kezelni, s nem szabad túl komolyan venni ôket. Véleményem szerint a most ismertetett felmérés számunkra nem ilyen értelemben vett statisztika, hanem inkább munkaanyag, melynek segítségével tovább kell erôsítenünk értékeinket és erényeinket, illetve ki kell javítanunk hibáinkat. Pedagógus társaimmal és az iskola nem pedagógus dolgozóival együtt azon leszünk, hogy a jövôben a soha nem csalóka látszatra is büszkék lehessünk. 8

A 2003/2004. tanév tanárképzési oldala az adatok tükrében

A TANÁRJELÖLTEK LÉTSZÁMA

1. félév

2. félév

ELTE BTK

70 fô

72 fô

142 fô

ELTE TTK

54 fô

38 fô

92 fô

124 fô

110 fô

234 fô

összesen

2002/2003. tanév

A VEZETÔTANÁROK LÉTSZÁMA

57 fô, ebbôl 4 külsô, 2 megbízott nyugdíjas

9

Az iskola dolgozói és tanulói, 2004/2005

A TANTESTÜLET NÉVSORA, 2004 SZEPTEMBER

Albert Viktor Andrékóné Mézes Angéla Arató László Artner Erzsébet Balassa Lászlóné Balázs Katalin Baranyi Mária Beke Judit Berek László Berkiné Bôhm Zsuzsanna Dr. Boronkai Szabolcs Boyle Zsuzsa Csatár Katalin Csekné Szabó Katalin DANCZ PÉTER Dávid Anna Dékány Józsefné Demeter Anna Demeter Lilla Drozd Zsuzsa Eich László Etédi Emôke Fábián Márton Farkas Mária Farkasházi Csilla Fazakas Ágnes Fenyô D. György Galicza Klára Golub Xénia Gózonné Adámy Anna Gulyás Anna Gulyás János Gulyásné Pusztai Réka Gyôrffy Magdolna Dr. Gyôri János Hajdú Lajos Havadi Nagy Mariann Hegedûs Sándor 10

Hegyi Györgyné Dr. Honyek Gyula Horváth Beáta Iványiné Harró Ágota J. Tóth Judit Járó Katalin Karamán Ferencné Dr. Kelényi Enikô Kenéz Anikó Kiss Lászlóné Kiss Zsuzsanna Köllô Júlia Kondor Judit Kopper Lászlóné Kornai Júlia Kósa Jánosné Köves Katalin Kropog Erzsébet Kult Gabriella Láng György LAUKONIDESZ JÓZSEF Lenkovics Barnabásné Lövey Éva Ludmann Mihály Lugosi Zoltánné Mándics Dezsô Marcsek Gábor Markovits Tibor Matskási Istvánné Maucha Imre Megyeri Andrea Merényiné Kalotai Judit Dr. Molnár Katalin Monostori Zsuzsa Morvai Éva Mozer Tamás Nagy Albert Nagy Piroska

Palócz István Pap Anna Papp Gyögyné Patrik-Pirk Zsolt Paulovics Ferenc Petróczki Edit Rácz Mihály Réz Gáborné dr. Rosenzweigné Pejtsik Júlia Schiller Mariann Seresné Bayer Éva Simon Antalné Simonné Károlyi Júlia Solti István Sólyom Attila Staudinger Erzsébet Szalóki Dezsô SZATLÓCZKY DALMA Szatmári Kálmán Székely Ágnes Székely Judit

Széplaki Györgyné Sziklai Gábor TOMCSÁNYI PÉTER Tonk Veronika Dóra Törzsök Édua Varga E. Tamás Vég Gáborné Véryné Pákolitz Éva Vujovics Vladimirné Weltner Mariann Wróbel Péter Zimmermann Henriette Távollevôk: Dr. Illés Éva Kurucziné Kapcsándi Katalin Lángné Erdôs Katalin Lengyel Zsuzsa Nyakas Tünde Szabóné Rudnai Zsuzsa Tóth Erika

AZ ISKOLAI ÉLET MINDENNAPJAIT SEGÍTÔK

Bákonyi Tiborné takarító Bellasevicz István udvaros Borosznoki Zsolt rendszergazda Csík Csabáné konyhai dolgozó Csík Simonné konyhai dolgozó Czepány Margit takarító Fazekas Jánosné konyhai dolgozó Fedák Csaba oktatástechnikus Gerôcs László karbantartó Grodekné Szalai Ibolya gondnok Gutyina János portás Hamvainé Kosznovszki Angelika laboráns (kémia) Jóri Károlyné takarító Környei Ibolya Brigitta portás Lesti Jánosné takarító Meleg Jánosné gazdasági ügyintézô

Mihalkó Sándorné takarító Németh Tiborné adminisztrátor Noll Józsefné konyhai dolgozó Pásztor Jánosné gazdasági elôadó Pege Lászlóné takarító Preiszné Túri Zsuzsa konyhai dolgozó Serfôzôné Kesztyûs Zita laboráns (fizika) Solymosi Györgyné laboráns (biológia) Szabó Aranka takarító Szabó Viola iskolatitkár Szôke Józsefné takarító Szûcs Éva Mária takarító Varga László karbantartó Zázrivecz Norbertné takarító

11

1. osztály

2. osztály

osztályfônök: Dr. Simon Antalné

osztályfônök: Balassa Lászlóné

Bádonfai Enikô Bakos Bendegúz Bene Márton Binét Lili Csobánczy Tekla Csomor Marcell Galicza Dorina Gáspár Zsófia Geszti Zsófia Gyenge Ákos Ha Anh Vu Kádár István Kassai Mirtill Kozák Dömötör Kubik Dániel Metzger Soma Nguyen Hai Yen Nguyen Mai Nguyen Shannon Orosz Máté Schmidt Dorina Tamaskovics Dániel Toroczkai Dóra Vörös Kinga Vujovits András

Almási Bence Arató Szonja Bukta Attila Csörögi András Fekete Zsolt Halász Péter Hegyi Nándor Horváth Károly Kalocsai Adél Kaminek Petra Kappanyos Mária Kelényi Bernadett Kincses Petra Kovács Balázs Kovács Csenge Kovalóczy András Lenkefi Júlia Majer Viktória Müller Luca Nguyen Vi Vien Patrik-Pirk Zsombor Pelikán Panna Phan Tuan Rajkó Gergô Schein Dávid Solt Sámuel Szafonov Szonja Upor Veronika Varga Dominika Vrabély Lilla

12

3. osztály

4. osztály

osztályfônök: Csekné Szabó Katalin

osztályfônök: Farkas Mária

Arató Máté Babonics Bianka Edina Bende Borbála Borbély Bálint Bukova Kristóf Csóka Marcell Dreiszker Zsóka Gatter Herta Gintli Tamás Sebestyén Gorcsa Olivér Gyopár András Hajnal Áron Hegyi Dorottya Timea Kerepes Mária Kovács Zita Köves Mira Kuti Petra Le Thanh Houng/Andi Majoros Gábor Pál Nagy Ágnes Nóra Nguyen Kim Árnika Papp Nóra Pásztor Dávid Krisztián Péter Ágoston Rácz Réka Anita Rakonczai Marcell Salga Máté Sánta Anna Szamozvancev Dimitrij Temesvári Fanni Tószegi Eszter Tóth Róbert Tran Duy An

András Georgina Balogh Marcell Berényi Lili Csek Péter Dióssy Anna Vera Dorogi Balázs Eszes Dorina Garancsi Annamária Gáspár Krisztina Gellai Anett Gyöngyösi Norbert György Dávid Havadi-Nagy Zsálya Hámori Dénes Hegyi Orsolya Kárpáti Bence Maruzsa Gréta Meleg Andrea Müller Gergô Müller Réka Nagy Róbert Páva Julianna Perjési Benjamin Rácz Ádám Szabó Réka Domonika Szabó Richárd Szungyi Virág Tarba Dóra Urbán Márk Ván Gyöngyvér Janka Vrabély Márk Gunzinám Liza

13

5.A osztály

5.B osztály

osztályfônök: Boyle Zsuzsanna

osztályfônök: Marcsek Gábor

Balázs Gábor Bánáti Anna Berencei László Bottka Eszter Anita Bucz Ágnes Chu Huy Thang Czermenn Kristóf Danyi Bálint Duli Ádám Gantner Dániel Gunzinám Zsanett Hafenscher Richárd Horváth Henriet Karácsony Eszter Kas Péter Katona Kristóf Kollár Karolina Kovács Lôrinc Kovács Tamás György Kozári Eszter Le Phuong Hai Anh Montvai Sára Pap Levente Petrényi Barna Pünkösti Zoltán Siegler Anna Solti Bálint Sosovicska Gergely Stark Ildikó Szabó Krisztina Sára Szûcs Emese Toroczkai Dávid Ulbert Dzsenifer Vizi Donatella Vujovits Júlia Zalaba András

Baksa Domonkos Boskovitz Ráhel Bui Tuan Tommy Csizmadia Árpád Dankó Tamás Derék Bence Dániel Dinh Qouc Viet Anh Doan Nang Khai Dúzs Bernadett Ember Illés Gábor Farkas Bálint Füstös István Harsányi Anna Rozália Havadi Nagy Menta Kalacsi Gábor Kardos Dóra Kiss Dóra Kovács Zsuzsanna Margócsy Ádám Máté Bálint Ádám Mezôss-Dona Luca Montvai Jonatán Nagy Balázs Nagy Henrietta Nikolett Réthy Miklós Schmidt Dávid Kristóf Somogyi Hanna Stupek Katalin Timea Székely Áron Zoltán Széplaki Dóra Szôke Bence Szungyi Kata Szurovszky Zsófia Tóth Bálint Turai Eszter Korinna Záhonyi Vera

14

6.A osztály

6.B osztály

osztályfônök: Balázs Katalin

osztályfônök: Patrik-Pirk Zsolt

Baksa Máté Bányai Tamás Borda Bence Csörögi Eszter Deák Gergely Dénes Veronika Dúzs Brigitta Gábor Sára Gyopár Dóra Halpern Márk Hegedûs Dániel Horváth Milán Juhász Pál András Kappanyos Ilona Kárpáti Fanni Kemény Lili Kósa Kinga Kristály Dániel Kurdi Fanni Lóka Máté Makó Eszter Molnár Markó Nagy Krisztina Nguyen Phan Anh Orbán Ákos Ott Máté Boldizsár Péter Georgina Petró Bálint Benedek Pintér Dániel Pós Eszter Sarolta Rakonczai Anna Solt András Szabó Máté Sz. Kis László Tóth András Üveges Bianka Katalin Vadász Gergely Endre Zempléni Réka Timea

Bacsa Tibor Barsi Kitti Baumann Judit Belényesi Krisztina Borscs Dimitrij Butkai Dániel Clement Tamás Czeller Ildikó Eich Richárd Fórizs András Gábor Hanna Hajdú Balázs Halkovics Melinda Hegedûs Gergely Hegyi Borbála Izsák Vera Kis Viktória Koncz Anna Kovács Koppány Kônig Beáta Láng Nóra Judit Lovas Lars Mánfai Marcell Zoltán Markovits Júlia Matei Veronika Molnár Máté Nagy Dorka Perjési Fanni Sánta Luca Solymosi Péter Tamási Luca Tasnádi Gergely Temesvári Ágnes Ván Bálint Virág Andrea Vrabély Fanni Wollner Róbert Zanathy Anna

15

7.A osztály

7.B osztály

osztályfônök: Lövey Éva

osztályfônök: Bayer Éva

Almásy Gergô Ágostházi Soma Domokos Árva Dorottya Bakó Gabriella Balogh Ádám Binét Regina Boskovitz Anna Buzási Ramóna Csibi Katalin Csontos Laura Fentôsi Eszter Gansperger Mátyás Garancsi Katalin Garibovic Iris Geréby Fruzsina Hegyi Dániel Máté Hegyi Frigyes Jeney Anikó Kádár Balázs László Kiss Sándor Kratochwill György Magyar Bálint Molnár Dániel Ferenc Nagy Réka Nemes Krisztián Pörzse Virág Rajnai Gergely Szabó András Viktor Szatmári Bálint Tamaskovics Gergely Tímár Anna Erika Torma Elina Hajna Tzokas Dorothea Vrabély Máté Wolkowski Wanda Zakariás János

Ambrus Enikô Barabás Vajk Benczik Balázs Bukovszky Dániel Csermely András Cserna Gécsa Bence Dési Ádám Dinh Van Anh Fadgyas Fanni Garamvölgyi Zita Gatter Kornél Geibl Fanni Gulácsi Éva Halek Fanni Halek Mirkó Jánosi Barbara Kádár András Kékuti Laura Kiss Réka Korényi Anna Kovács Borbála Kozma Benedek Környei Szabina Miskolci András Nguyen Anh Minh Prinz Dorottya Sárai Regina Szabó Kristóf Szafonov Olga Szili András Szili Melinda Hanna Telegdy Eszter Varga Ádám Vincellér Zsuzsa

16

7.C osztály

8.A osztály

osztályfônök: Szalóki Dezsô

osztályfônök: Fazakas Ágnes

Báble Fanni Bettina Balog Lilla Bánáti Bodó Csillik Dávid Dombai Brigitta Doˆ Tuâñ Anh Tony Fekete Réka Gulyás Máté Benedek Guti Gellért Attila Hidasi Kristóf Ádám Hierholcz Emese Hobot Eszter Karafiáth Luca Kerényi Máté Kiss-Pál Hanga Eszter Korándi Sámuel Laczi Lilla Margl Zoltán Maszlag Csaba Matkovics Viktor Mészáros Ákos Mokos Judit Erzsébet Montvai Natanáel Nagy Ferenc Gyôzô Nemcsok Tamás Phung Minh Hanh (Bibi) Rádai Gergely Máté Sajti Tamás Sebestény Tünde Ildikó Szilágyi Lili Szilléry Márta (Márti) Szlávik Bence Sztudva Richárd Újvári Dániel Végvári László Balázs Zelei Timea

Abuzant Balázs Ambrus András Angyal Emese Bágyi Ada Bánhegyi Borbála Bánki Zoltán Bárdossy Krisztina Brosch Dóra Barbara Császár Júlia Csizmadia Péter Faragó Nikolett Farkas Luca Gál Bálint Gáspár Dorottya Gulácsi Péter Horváth Márton Jakab Eszter Juhász Dániel Kemény Judit Korda Dávid Kovács Kincsô Lôrincz Borbála Maruzsa Szabolcs Montvai Hanna Pelle Johanna Pénzes Dóra Rafácz Bence Ribáry Eszter Slemmer András Szabó Orsolya Széll Dóra Szmodics Natália Szótér Beáta Tamási Rebeka Tóth Boldizsár Vu Mai Ha

17

8.B osztály

8.C osztály

osztályfônök: Sziklai Gábor

osztályfônök: Nagy Piroska

Almádi Zsófia Bárdos Orsolya Both Deborah Bucz Eszter Csikós Bernadett Diószegi Anna Elôdi Júlia Erbszt Ádám Fekete Áron Péter Gáspár Nóra Gelléri Mirtill Dorottya Gerstner Anna Göncz Lea Dorottya Joanidis Kritiforos Kemenesi Claudia Kiss Andrea Kozma Gábor Laki Márta Lázár Kristóf Lengyel Fanni Nagy Eszter Nguyen Hoa Tünde Papp Márton Simon Papp Roland Porkoláb Dorottya Prinz Dániel Rajnai Viktor Reith Péter Ritter Kinga Sajó Tamás Tarr Bettina Torma Dániel Attila Vági Orsolya Váradi József Varga Vivien Végh Rudolf Veres Nóra Zalaba Péter

Aszenov Nóra Bakajsza Kristóf Balogh Dániel Balogh Krisztina Barabás Noémi Békési Gergely Dérczy Péter Dóczy Gábor Farkas Márk Fekete Viktória Ganyu Attila Hajnal Zsófia Hátszegi Eszter Juhász Zsuzsanna Kalina Dóra Kecskés Anikó Kern Krisztián Kovács Kitti Láz Gergô Lencsés Ádám Major Bálint Mándics Boglárka Nagy Tamás Nguyen Anh Huy Nguyen Huy Anh Novák Balázs János Oláh Ágnes Pál Flóra Panykó Fanni Papp Zsolt Tamás Paulin Márton Sebestyén Judit Sebôk Rózsa Spiegel Dávid Ottó Tompai Benjamin Varga Koritár Attila Végvári Dóra Jenei Orsolya

18

9.A osztály

9.B osztály

osztályfônök: Dr. Kopper Lászlóné

osztályfônök: Horváth Beáta

Baki Lilla Bendes Ábris Bódi Ágnes Eszter Bottka Éva Bianka Dinh Dorottya Fedoszejev Lilla Füstös Balázs Herczeg Viktória Kádár Luca Kalmár Zsófia Kerényi Áron Kisbali Tamás Kis-Gálfalvi Tamás Kövesi Zsuzsanna Krausz Áron Kristály Csaba Lakatos Eszter Mányoki Soma Nagy Fruzsina Nagy Kristóf Pándi Julianna Péterfi Mátyás Rapp Eszter Salzinger Anna Solti Andrea Mariann Sólyom László Szekeres Dóra Szilágyi Anna Szilléry Mirjam Szungyi Dóra Tési Áron Todorovits Márta Toldi Árpád Tóth Máté Károly Vakaliosz Athéna Vôfély Róza

Árva Márton Biszók Bálint Csapó Zsolt Fórizs Fanni Geibl Kata Hack Gábor Hámori Imre Hegyi Daniella Hegyi György Imre Zsófia Karginova Alana Kassai Anna Kázmér Anita Kiss Dániel Kóbor Andrea Krauth Veronika Major András Marosi László Misovicz Anna Molnár Brigitta Orbán Bence Ozorai Sára Pálnik Réka Szamosi Máté Szloboda Judit Szöllösi Gábor Szûcs Viktor Tóth Angéla Török Zsófia Üveges Lilla Vámossy Gergely Varga Judit Várszegi Szilvia Verlics Tibor Vrabély Brigitta Weninger Attila

19

9.C osztály

10.A osztály

osztályfônök: Gulyás János

osztályfônök: Törzsök Édua

Ács Orsolya Babanyecz Balázs Bartha Mariann Benedek Katalin Burján Tamás Buzás Lívia Csóka Jordán Dienes Csaba Fábián Katalin Fodor Brigitta Für Mónika Gábor Andrea Gyôri Blanka Hegedûs Márton Horváth Fruzsina Imre Blanka Kepes Rozália Kocsis Fruzsina Kövesdy Márton Landstoff Zoltán Lugosi Zsuzsa Matkovics Dávid Nagy Henrietta Nagy Judit Nedoba Judit Nguyen Ha Phuong Olti Sándor Palatinus Andrea Phan Nu Huong Lan Pregun Dávid Simon Imre Szabó Kristóf Szalontay Péter Szatmári Ádám Ulbert Alexandra Upor András Varga Bálint Vermes Anna Júlia Virág Péter

Bakonyi Borbála Bakonyi Gergely Bárdos Károly Barsi Ágnes Csek László Diera Dániel Eckert Ádám Fejér Tamás Gaál Csilla Gottfried Júlia Hajósi Szofia Hidvégi Csaba Horváth Lili Olga Hubai András Jendrolovics Máté Kálmán Attila Kiss Dániel Miklós Komári Lilla Kováts Anett Laczó Dániel Mekler Zsuzsa Nagy Krisztina Óvári Bálint Pákó Judit Puskás Zsuzsanna Rajnai Márton Sarkadi Nagy Márton Schmidt Dániel Simon Mónika Sütô Nagy Anna Szabó Attila Szepes András Tóth Judit Vetlényi Enikô Vilhelm Dóra

20

10.B osztály

10.C osztály

osztályfônök: Dr. Gyôri János

osztályfônök: Fábián Márton

Ács Dávid Békés Dóra Bencsik Bálint Csende Dániel Csillag Péter Czeglédi Gabriel Ember Katalin Fekete Tamás Gurály Ottó Gyertyán Fruzsina Horváth Flóra Jandó Tamás Juhász Johanna Káposztás Timea Kerékfy Miklós Kerényi Áron Kôszegi Tamás Mányoki Gábor Mengyi Adrienn Nagy Nóra Nedelykov Ágnes Nyéki Péter Ócsvári Ádám Rolek Tamás Schuller András Serfôzô Katalin Siegler Bálint Sparing Stefánia Sütô Csaba Svajer László Sz. Kis Júlia Szili Noémi Sztupinszki Zsófia Tóth Andrea Varga Tamás Vince Dániel Zanathy Tamás

Abaházy Andrea Bágyi Milán Balogh Dénes Gyôzô Bodó Réka Diószeghy Zsófia Gast Gábor Gulyás Fruzsina Horváth Júlia Kemény János Kóbor Bence Kuti Márta Libisch Ábel Lôrincz Ábel Mandák Attila Megyeri Balázs Miklós Bianka Misley Péter Molnár Rebeka Janka Mórócz Dániel Nagy Ádám Ober Márton Papp Klára Peringer József Pinke Anita Rádai Dániel Reith Anita Rózsa József Sárkány András Sváb Tamás Ferenc Szécsényi Ágnes Szilágyi Sára Tardos Zsófia Tétényi Gergely Tóth Attila Tóth Irén Ersilia Tóth Péter Török Júlia Vámos Viktor Vásárhelyi Orsolya Villányi Dóra Anna 21

11.A osztály

11.B osztály

osztályfônök: Iványiné Harró Ágota

osztályfônök: Hegyi Györgyné

Bukosza Nóra Buzási Orsolya Czinege Zsolt Dankó Diána Ferencz Anna Harsányi Eszter Hegedüs Levente Holló Zsófia Homola Dániel Hrabák Zita Jenei Orsolya Kis-Várday Márton Kozma Balázs Lilli Tamás Pénzes Rita Povázsai Ágnes Révész Ágnes Simonics Miklós Simonovits Gábor Straner Kata Szabó Edit Szabó Roland Tóth Tamás Ujváry Anna Végsô Ágota Winkler Dávid Zoltán Gergely Zsigmond Áron

Antók Ádám Bakos Bence Bankó Ádám Császár Barbara Czap Ildikó Deli Zsófia Ferenczy Szabolcs Gruber Kata Gulácsi Ágnes Gyenge Zsuzsanna Halász Gábor Herczeg Petra Hüttl Sarolta Kalmár Dávid Kemény Zsuzsanna Korcsmár Bálint Lakatos Kornél Montvai Dávid Ozorai Attila Pálfia Szabolcs Petró Panna Simon Zsófia Eszter Stribik András Székely Anna Széll Tamás Szloboda László Tóth Manó Török Lili Ungár Barnabás Vajda Adrienn Wittmann Dávid Zimák Zsófia

22

11.C osztály

12.A osztály

osztályfônök: Kropog Erzsébet

osztályfônök: Morvai Éva

Badényi Tamás Bokor Balázs Bukovszky Szilveszter Csernyánszky Pál Csikós Melinda Csikós Pamina Dányi Orsolya Dülk Ivor Földessy Árpád Gábor Diána Gray Tamás Áron Hajniss Ildikó Horváth Ildikó Jávori Tamás Kalmár Judit Katona János Kósa Tamás Kurdi Benedek Láz Boglárka Mészáros Gergely Molnár Anna Molnár Tamás Nádas Dávid Nádasy László Petô Hanna Cecilia Remport Ádám Sólyom Zsófia Szegô Andrea Széles Dávid Terényi Orsolya Zelei Tamás

Bakos Dániel Balogh Tamás Bácskai Júlia Bányai Tibor Csörgô Zsolt Gáspár Laura Halmos Tamás Hegedûs Norbert Hidvégi Zsolt Jalsovszky Gábor Kalacsi András Kalina Gergely Kéri Attila Koltai Zsuzsanna Kontra Veronika Kónya Klára Molnár Attila Parázsó János Sebestyén Szandra Spiró Zoltán Steller Gábor Surányi Borbála Szabó Anna Szabó Anna Szûcs András Timár András Tóth András Attilió Urbancsek Zoltán Veress Tibor Vincellér Valéria Vörös Nóra Winkler Zsuzsanna Zabezsinszkij Anna Zsarnóczay Lilla

23

12.B osztály

12.C osztály

osztályfônök: Láng György

osztályfônök: Dr. Honyek Gyula

Barta Márton Burger Júlia Bartke Péter Csizmadia Gábor Fejes Anikó Gál József Gast Zoltán Gazdik Péter Geréby Zsófia Gosztonyi Balázs Gyopár Gergely Gyôri Benjamin Horváth Zita Jendrolovics Péter Juhos László Keszthelyi Dániel Kontra Márk Mathesz Dávid Miskolczi Péter Oszolik András Ozorai Szilvia Séllei Eszter Siegler Balázs Somogyi Gábor Szabados Beatrix Szabó Dániel Szabó Eszter Sz. Kis Zoltán Tolnai Krisztina Tuboly Csaba Turai Júlia Turcsány Diána Vadnai Balázs Vági Dorottya Valker Ádám

Arató Gergely Bakk Péter Balika Anna Czeller Anna Debreczeni Péter Dobai József Döme Zoltán Fekete Ádám Fodor András Földes Dóra Gere Péter György Eszter Hámor Péter Harmat Nóra Jankó Ágnes Ketipisz Vangelisz Kinyik Anita Kovács Máté Láng Nóra Léczfalvi Sára Lili Lestár Bálint Mellényi Krisztina Mietsch Rita Ober Gergely Oláh Márton Rapp Dániel Sólyom Tamás Soós Erzsébet Szabó János Szász Ferenc Székely Nóra Tompai Anna Tóth Anna Szilvia Tóth Attila Tömböl Klára Tömpe Judit Upor Ágnes Varga Dániel Zsidó Nóra

24

Eredményeink a 2003/2004. tanév országos és nemzetközi tanulmányi versenyein

BARTA MÁRTON a 11.C osztályból XI. Orosz Nyelvi Diákolimpián (Moszkva) aranyérmet szerzett. TÓTH ANNA a 11.C osztályból XI. Orosz Nyelvi Diákolimpián (Moszkva) aranyérmet szerzett. BUKOSZA NÓRA a 10.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 1. helyezést ért el. BUKOSZA NÓRA a 10.A osztályból az Arany János Irodalmi versenyen arany fokozatot ért el. DELI ZSÓFIA a 10.B osztályból az Arany János Irodalmi versenyen arany fokozatot ért el. GOSZTONYI BALÁZS a 11.B osztályból az OKTV-n matematikából 1. helyezést ért el. HALÁSZ GÁBOR a 10.B osztályból az Arany Dániel Matematika versenyen 1. helyezést ért el. HALÁSZ GÁBOR a 10.B osztályból az Irinyi Kémia versenyen 1. helyezést ért el. HALÁSZ GÁBOR a 10.B osztályból a Mikola Sándor Fizika versenyen 1. helyezést ért el. HARSÁNYI MÁRTON a 12.B osztályból az OKTV-n orosz nyelvbôl 1. helyezést ért el. JENDROLOVICS MÁTÉ a 9.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 1. helyezést ért el. KISS RÉKA a 6.B osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 1. helyezést ért el. LAKATOS ESZTER a 8.A osztályból a Varga Tamás Matematika versenyen 1. helyezést ért el. LAKATOS ESZTER a 8.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 1. helyezést ért el. NGUYEN PHAN ANH az 5.A osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 1. helyezést ért el. PRINZ DÁNIEL a 7.B osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 1. helyezést ért el. SZABÓ ORSOLYA a 7.A osztályból a Hevesy György Kémia versenyen 1. helyezést ért el. TÓTH BOLDIZSÁR a 7.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 1. helyezést ért el. 25

ÜVEGES LILLA a 8.B osztályból a Varga Tamás Matematika versenyen 1. helyezést ért el. BARTA MÁRTON a 11.B osztályból, DEMETER ÁRON a 12.A osztályból, GERÉBY ZSÓFIA a 11.B osztályból és RANSCHBURG ZOLTÁN a 12.A osztályból összeállítású csapat a „Polgár az európai demokráciában” versenyen 1. helyezést ért el. MEZEI MÁRK a 12.B a Nemzetközi Fizikai Diákolimpián (Korea) ezüstérmet szerzett. DÚZS BRIGITTA az 5.A osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 2. helyezést ért el. HÁMORI ESZTER a 12.A osztályból az OKTV-n latin nyelvbôl 2. helyezést ért el. KONTRA VERONIKA a 11.A osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 2. helyezést ért el. LACZKÓ JÚLIANNA a 12.B osztályból a Mozgókép és Média OKTV-n 2. helyezést ért el. NAGY FRUZSINA a 8.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 2. helyezést ért el. NAGY RÓBERT a 3. osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 2. helyezést ért el. SOLTI ANDREA a 8.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 2. helyezést ért el. TÓTH ANNA a 11.C osztályból az OKTV-n orosz nyelvbôl 2. helyezést ért el. GYÖRGY ESZTER a 11.C osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 3. helyezést ért el. RÉVÉSZ ÁGNES a 10.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 4. helyezést ért el. SZABÓ MÁTÉ az 5.A osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 4. helyezést ért el. ZEMPLÉNI RÉKA az 5.A osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 4. helyezést ért el. BARTA MÁRTON a 11.B osztályból az OKTV-n orosz nyelvbôl 5. helyezést ért el. GOSZTONYI BALÁZS a 11.B osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 5. helyezést ért el. VÔFÉLY RÓZA a 8.A osztályból a Hevesy György Kémia versenyen 5. helyezést ért el. BUKOVSZKY SZILVESZTER, KURDI BENEDEK, MOLNÁR TAMÁS, NÁDASY LÁSZLÓ és REMPORT ÁDÁM, mindannyian a 10.C osztályból összeállítású csapat a „Polgár az európai demokráciában” versenyen 5. helyezést ért el. SOMOGYI RÓBERT a 12.B osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 6. helyezést ért el. 26

BÁCSKAI JÚLIA a 11.A osztályból az OKTV-n magyar nyelvbôl 7. helyezést ért el. KISS DÓRA a 4. osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 7. helyezést ért el. MÁRKUS PÉTER a 12.A osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 7. helyezést ért el. PARÁZSÓ JÁNOS a 11.A osztályból az OKTV-n kémiából 7. helyezést ért el. GOSZTONYI BALÁZS a 11.B osztályból a Gordiusz Matematika versenyen 8. helyezést ért el. GULÁCSI ÁGNES a 10.B osztályból az Arany Dániel Matematika versenyen 8. helyezést ért el. LAKATOS ESZTER a 8.A osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 8. helyezést ért el. BÁCSKAI JÚLIA a 11.A osztályból az OKTV-n magyar irodalomból 9. helyezést ért el. KÁDÁR ANDRÁS a 6.B osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 9. helyezést ért el. TÓTH BOLDIZSÁR a 7.A osztályból az Országos Történelem versenyen 9. helyezést ért el. GYÖRGY ESZTER a 11.C osztályból az OKTV-n angol nyelvbôl 10. helyezést ért el. NGUYEN HA PHUONG a 8.C osztályból a Varga Tamás Matematika versenyen 10. helyezést ért el. SUSUK MÁRTON a 12.A osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 10. helyezést ért el.

27

Radnóti Emlékplakett 2004

I. FOKOZAT Mezei Márk 12.B II. FOKOZAT Harsányi Márton 12.B Gyenge Ádám 12.A EMLÉKLAP Kocsis Zsuzsa 12.A Somogyi Róbert 12.B Füzessi Katalin 12.C Fadgyas Balázs 12.B Oroszi Katalin 12.B Bárány Eszter 12.B Jakus Zsófia 12.B Kerpen Andrea 12.C AZ ÉV DIÁKJA 2004

Toldy Kata 12.A Jelölést és szavazatokat kaptak még Gosztonyi Balázs 11.B Halász Gábor 10.B

28

Radnóti versenyek legjobbjai 2003/2004. tanév

Radnóti versenyek az 5–8. évfolyam számára I. díj

II. díj

Korényi Anna

6.B

Kis Viktória

Erbszt Ádám

7.B

Diószegi Anna

Kis Viktória

5.B

Szafonov Olga

Szmodics Natália

7.A

Pelle Johanna

Gyôri Blanka

8.C

Juhász Zsuzsanna Ambrus Enikô

7.C 6.B

Prinz Dorottya Prinz Dániel

6.B 7.B

III. díj MAGYAR SZAVALÓVERSENY 5–6. évfolyam 5.B Hegyi Borbála 7–8. évfolyam 7.B Pelle Johanna KAZINCZY VERSENY 5–6. évfolyam 6.B Vrabély Fanni 7–8. évfolyam 7.A Faragó Nikolett

Dicséret

5.B 7.A

5.B

Matei Veronika Péter Georgina

5.B 5.A

7.A

Lôrincz Borbála Panykó Fanni Tamási Rebeka

7.A 7.C 7.A

Lengyel Fanni Varga Vivien Papp Roland Hátszegi Eszter

7.B 7.B 7.B 7.C

TANULMÁNY PÁLYÁZAT REGÉNYELEMZÉS ÖNÁLLÓ IRODALMI ALKOTÁS KÉPREGÉNY

JANIKOVSZKY-PARAFRÁZIS

Veres Nóra

Lakatos Eszter

8.A

Prinz Dániel

7.B

Laki Márta

7.B

ÖNÁLLÓ SZÉPIRODALMI ALKOTÁS 7.B

TÖRTÉNELEM – egyéni pályázat 1. TÉMA: ÉLMÉNY A MÚZEUMBAN Papp Zsolt Tamás 7.C 2. TÉMA: DEÁK FERENC Sebestény Judit 7.C 3. TÉMA: PUSKÁS TIVADAR

29

I. díj Phan Nu Huong Lan 8.C Császár Júlia Szabó Orsolya

7.A 7.A

Dénes Veronika

5.A

II. díj III. díj ANGOL – TÖRTÉNETÍRÁS PÁLYÁZAT – 7–8. évfolyan Joanidis Kristoforos 7.B Diószegi Anna Kiss Andrea Kozma Gábor Prinz Dániel Ritter Kinga Torma Dániel

MATEMATIKA PÁLYÁZAT 7.B 7.B 7.B 7.B 7.B 7.B

TERMÉSZETISMERETI PÁLYÁZAT – kémia–fizika 5–6. évfolyam Fórizs András 5.B Juhász Pál András 5.A Borscs Dimitrij

Reith Péter Spiegel Dávid Ottó

7.B 7.C

Szabó Orsolya Fekete Áron Péter

Vôfély Róza

8.A

Biczók Bálint

Vakaliosz Athéna

Kemény Lili

Dicséret

KÉMIA 7. évfolyam 7.A Joanidis Kristoforos 7.B 8. évfolyam 8.B Salzinger Anna

8.A

FÖLDRAJZ PÁLYÁZAT 8.C

8.A

Pregun Dávid

5.A

RAJZ PÁLYÁZAT ANGOL VERSILLUSZTRÁCIÓ Kappanyos Ilona 5.A Bakó Gabriella 6.A FOTÓPÁLYÁZAT

5.B

Bottka Éva Bianka Farkas Márk Nagy Kristóf

8.A 7.C 8.A

Geréby Fruzsina Magyar Bálint

6.A 6.A

Karginova Alana Salzinger Anna

8.B 8.A

KONSTRUKCIÓK

Radnóti versenyek a 9–12. évfolyam számára I. díj

II. díj

III. díj

Dicséret

MAGYAR TANULMÁNY PÁLYÁZAT Schuller András

9.B Kôszegi Tamás

SZÉPIRODALMI ALKOTÁS 9.B

TÖRTÉNELEM – zárthelyi dolgozat 1. TÉMA: PANNÓNIA Jendrolovics Máté

9.A

Bukosza Nóra

10.A

30

2. TÉMA: MAGYARORSZÁG XIII. SZÁZAD Szabó Edit 10.A Révész Ágnes 10.A

Óvári Bálint Tóth Tamás

9.A 10.A

I. díj

II. díj

Kalmár Dávid

10.B

Gyertyán Attila

12.C

Békés Dóra

9.B

Bodó Réka Pákó Judit

9.C 9.A

III. díj ANGOL ZÁRTHELYI NYELVI TESZT – 9-10. évfolyam Bakonyi Borbála 9.A Tóth Manó 10.B Kurdi Benedek 10.C

Dicséret

Császár Barbara Kováts Anett Széles Dávid

10.B 9.A 10.C

Mengyi Adrienn Nagy Nóra Mandák Attila Pinke Anita

9.B 9.B 9.C 9.C

Czap Ildikó

10.B

Ócsvári Ádám

9.B

Abaházy Andrea

9.C

Horváth Júlia Mengyi Adrienn Nagy Nóra Papp Klára Rádai Dániel Rózsa József

9.C 9.B 9.B 9.C 9.C 9.C

VERSFORDÍTÁS – 9–12. évfolyam NOVELLAFORDÍTÁS – 9–12. évfolyam Bácskai Júlia 11.A FRANCIA – SZITUÁCIÓS GYAKORLATOK – csapatverseny Tóth Irén 9.C Kemény János 9.C Zanathy Tamás 9.B Mányoki Gábor 9.B Hubai András 9.A Rózsa József 9.C

Kurdi Benedek

10.C

Bácskai Júlia

11.A

NÉMET MÛFORDÍTÁSI PÁLYÁZAT – I. kategória (10. évfolyam) Révész Ágnes 10.A MÛFORDÍTÁSI PÁLYÁZAT – II. kategória (11–12. évfolyam) Kinyik Anita 11.C

Hámori Eszter

12.A

LATIN – ZÁRTHELYI FORDÍTÁS – 10–11–12. évfolyam Simonovits Gábor 10.A

Herczeg Petra

10.B

OROSZ – MÛFORDÍTÁS PÁLYÁZAT MATEMATIKA – PÁLYÁZAT

Gyertyán Fruzsina

9.B

Juhász Johanna Sztupinszki Zsófia Gulácsi Ágnes Lakatos Kornél

BIOLÓGIA 9. évfolyam 9.B 9.B 10. évfolyam 10.B 10.B

RAJZ ANGOL VERSILLUSZTRÁCIÓ FOTÓPÁLYÁZAT Laczkó Julianna

12.B

Debreczeni Péter

11.C

Abaházy Andrea

9.C

KONSTRUKCIÓK FÖLDRAJZ – „AZ ÉN FÖLDRAJZOM” RAJZPÁLYÁZAT

31

5–8. évfolyam legjobbjai Prinz Dániel

7.B

Szabó Orsolya

7.A

Diószegi Anna

7.B

Joanidis Kristoforos

7.B

Pelle Johanna

7.A

Önálló irodalmi alkotás Történelem pályázat Matematika pályázat Matematika pályázat Kémia Szavalóverseny Matematika pályázat Angol történetírás pályázat Kémia Kazinczy Verseny Szavalóverseny

1. 1. 2. 1. 2. 2. 2. 2. 3. 2. 3.

9–12. évfolyam legjobbjai Bácskai Júlia

11.A

Révész Ágnes

10.A

Kurdi Benedek

10.C

32

Német mûfordítás Angol novellafordítás Német mûfordítás Történelem Német mûfordítás Angol zárthelyi teszt

1. 2. 2. 3. 1. 3.

Ki mit tud? Eredmények

CIRKUSZ

1. Ván Gyöngyvér Janka 3. oszt. és Ván Bálint 5.B SZÍNÉSZET

1. Szabó Réka Dominika, Ván Gyöngyvér Janka, Berényi Lili Ibolya 3. oszt. és Belényesi Krisztina 5.B ZENE

1. Elekes Orsolya 4. oszt. 2. Slemmer András 7.A 3. Hámori Eszter és Lovik Anikó 12.A Garancsi Katalin, Boskovitz Anna és Csibi Katalin 6.A VERS

1. Korényi Anna 6.B 2. Joannidis Kristoforos 7.B Eszes Dorina 3. oszt. Végh Krisztina 12.C 3. Kiss Viktória 5.B ÉNEK

1. Végh Krisztina 12.C 2. Pozsonyi Kriszta 12.B 3. Pozsonyi Kriszta és Harsányi Márton 12.B SHOW

1. Dülk Marcell 12.B Harsányi Márton 12.B, Ács Dávid, Siegler Bálint 9.B, Ozorai Attila és Szloboda László 10.B

33

Csanádiné Varga Katalin temetésére

Szomorúan és megrendülten állunk itt a ravatal elôtt. Szomorúan, mert mindig nehéz az elköszönés, s nagyon megrendülten, mert ez a búcsú tragikusan hirtelen jött. Kati 1981-ben kezdett tanárként dolgozni, 1986 óta, 18 éve tagja iskolánk tantestületének. Ahogy közösségünkben felidéztük a korábban együtt töltött éveket, egymás után jutottak eszünkbe a közös élmények. Szinte csodálatra méltó, ahogy fiatalos lendületét meg tudta ôrizni 23 éves pedagógusi pályafutása alatt. Lelkesedése mindig lenyûgözött mindenkit, s ez a forgószél bárkit magával ragadott. Erôlködés nélkül képes volt mozgósítani környezetét a fontos célok érdekében akár felnôttekrôl, akár gyerekekrôl volt szó. S neki minden fontos volt, ami a gyerekekért, vagy a közösségért történt. Számtalan táborban, kerékpártúrán, gyalogtúrán vett részt, ahol önzetlenül és teljes odaadással segítette kollégái munkáját, feledhetetlenné téve a tábori napokat. De ugyanilyen lendülettel, kitartással és önzetlenséggel szervezte az iskolai belsô életet, a sportnapokat, a házibajnokságokat. Az ô meggyôzô rábeszélése segített mindig abban is, hogy felnôtt kollégái részt vegyenek a közösségi, családos programokon. Nagyon szerettük Kati vidám természetét. Életszeretete újra és újra erôt adott neki, hogy a nehéz idôszakokon, esetleges konfliktusokon keserûség nélkül túljusson. Természetessége, fantasztikusan kedves egyénisége min34

denkit levett a lábáról, s így az esetleges nézeteltérések hamar megoldódtak. Ôrá valóban igaz, ami kevés emberrôl mondható el, hogy mindenki szerette. Személyisége sugározta a derût, a nyitottságot. Nagyon nagy empátiával, érzékenységgel fordult mindig embertársaihoz, s bármikor kész volt a segítségnyújtásra. Vidámsága, nyitottsága, életöröme másokat is magával ragadott. Képes volt felvidítani környezetét, feloldani az elkeseredést, s új erôt sugározni másokba. Ez a képesség, mely a mai önzô világban olyan ritka, hatalmas kincse volt közösségünknek. Nagyon szerette a pedagógusi munkát. Valójában nem is tekintette munkának. Többször voltam tanúja annak az átváltozásnak, mely a tanítványok megjelenésekor lejátszódott. Egy pár percre fáradtan leült a tanári szobában, de mikor megjelentek tanítványai, szemében kigyúlt az ismerôs fény, felpattant, s teljes energiájával és figyelmével a gyerekek felé fordulva azonnal tevékenykedni kezdett. Szinte lubickolt az iskolai közegben, itt jól érezte magát. Szíve minden melegével készítette a díjakat, jutalmakat, okleveleket a versenyzô gyerekeknek. Ezt a feltétlen szeretetet tanítványai is megérezték, s értékelték. Sokan kerültek hozzá közel még az iskolai idôszakuk alatt, s váltak szinte barátaivá öregdiákként. Tanítványainak ragaszkodását mutatják azok a közös akciók, amit egy-egy verseny vagy akár az öltözô kifestése jelentett. Mintha barátilag kacsintott volna egymásra tanár és diák: „Na gyere, csináljuk meg!” Szép példája ez a tanári egyéniség nagy hatásának. Kati még egy vonatkozásban kitûnt közöttünk. Húsz éves pedagógusi munka után volt ereje és kitartása ahhoz, hogy korábbi végzettségétôl egészen különbözô területen kitanuljon egy újabb mesterséget. A drámajáték foglalkozások, az önismereti gyakorlatok során igazán kibontakozott Kati ötletessége, fantáziája. Úgy tudta megnyitni a gyermeki lelkeket, úgy tudta ôszinteségre bírni a jelenlévôket, hogy azok észre sem vették, valójában mi történik. Arra ébredtek, hogy egyszer csak önfeledten részt vesznek a közös tevékenységben. Kati nagyon szerette ezt a programot, s új színt hozott iskolánkba. Diplomamunkáját, mely az iskola történetérôl szól, tisztelettel ôrizzük az archívumban. Nehéz elhinni, hogy a tevékeny, lendületes kolléga, a megértô, segítô, jó barát, a kedves és mosolygós tanárnô, a közösség számára oly fontos színes egyéniség többé nem lesz köztünk. Nagy ûrt hagyott maga után, amit sokáig fogunk még érezni. Ezért a diákok és a kollégák nevében meggyôzôdéssel mondhatom, hogy mindannyiunknak kedves személyének, nevetésének, a közös élményeknek emlékét biztosan megôrizzük. Tomcsányi Péter

35

GONDOLATOK NEKED

Élted boldog napokat, Léted volt a támasz, Könnyû szellô támogat, De most nincs jó válasz. Lám álom az egész, Vagy csak reméled, Itt vagy, s azt mondod élsz, Majd léted veszni véled. Min bukik vagy áll az élet? Megmondani már te sem tudod, Boldogság vagy végítélet? Oly jó lenne most a válaszod! Látni újra, átölelni, Nézni ahogy Te vagy magad, Mosolyod magamba inni, Mert éltet s reményt ad. De hová lett mi voltál? Elragadt az élet… De mindaz mit adtál Minket tovább éltet. Lelkesedtél, mint senki más, Terveid voltak, nagyok, S ha ért is sorscsapás Nem maradtak kimondatlan a gondolatok. Itt lenn, képes voltál élni, Boldogságot adtál, S csak merjük remélni, Hogy tôlünk is eleget kaptál. Nehéz az érzés, mert nincs rá szó, Keresed, s tán leled, De mindig hiábavaló, Mert addig tart érzeted, Míg a helyeset meg nem találod, Bár sosem az, mint hiszed, Így örökké veled marad bánatod, S mindenhová magaddal viszed. De én is csak ember vagyok, s szavakat keresek, Így hát egyebet mit adhatok, Remélem nem ér keveset Így írva, kimondatlan gondolatok. Szabó Edit Ditte

36

Copfos a buszon …a nôk – szabadok, kedvesek (József Attila)

Úgynevezett kollegiális viszonyban voltunk: ha a jól ismert napi rohanásban összeakadtunk, köszöntünk, egymásra mosolyogtunk, esetleg váltottunk néhány szót. Olykor együtt utaztunk a hetes buszon. Egy ilyen koraesti, közös zötykölôdés alkalmával mesélt az akkor éppen folyó drámapedagógiai tanulmányairól. Tapasztalatból tudom, hogy mennyi koncentrációt, energiát követel és milyen fárasztó munka mellett tanulni, ráadásul Kati feleség és családanya is – soha nem értettem, hogyan bír ennyi mindent egyetlen ember testileg–lelkileg kézben tartani. Hosszan, összeszedetten beszélt új szakjáról, érezni lehetett, hogy már elôre tervezgeti a radnótis drámajáték-oktatás koncepcióját, nagy lendülettel készül belevetni magát egy újabb szellemi kalandba. Az a benyomásom támadt, olyan embert hallgatok, aki mindig kézben akarja és tudja tartani az életét, aki idôrôl-idôre kitalálja, hogy miképpen újuljon meg a testi–lelki–szellemi kiégés szempontjából rendkívül veszélyes hétköznapi, felnôtt létben és pedagógusi pályán. Ôszinte tisztelettel töltött el energikussága, lendülete, ahogyan megalkotja önmagát; micsoda fegyelmezettség és csak önmagára számítás – talán egy kicsit sok is, rezzentem meg legbelül, aztán elhessegettem a kósza ötletet, mondván magamnak, egészen biztosan Neki van igaza, hiszen az Ô élete építésének ritmusát engedte megérezni beszélgetés közben. Írt egyszer egy nyári kerti partira szóló rajzos meghívót többünknek is – sajnos, elég sok idô eltelt, míg kimentettem magamat. „Nem baj, majd egyszer máskor” – nézett rám komolyan. El is siklottunk az eset fölött, hiszen még annyi idônk és dolgunk van… Szerettem nézni, ahogyan táncolt, jó volt látni szép, kedves és szinte kamaszlányosan üde mosolyát, de legjobban vörösesszôke copfjai nyûgöztek le, annyira lényét kifejezônek éreztem ôket. Pörgésük–forgásuk az Ô (belsô) útjának hajlásszögét, lépteinek ritmusát érzékeltették. Április 27-én reggel a tanári tábláján a különféle kifüggesztett hivatalos papírok között megjelent néhány krétával írt sor: „Csanádi Katalin kedves kolléganônk ma éjszaka meghalt”. Rámeredtem a táblára – ezzel a betûtípussal a Kollégák gyerekeinek megszületésérôl szoktunk hírt kapni, micsoda hülye vicc ez, itt az szokott állni, hogy hány centi és kiló, mi az, hogy m-e-g-h-a-l-t, nem is értem ezt a szót… De a többiek arcát látva, már tudtam, hogy igaz. „Gyertyát kellene gyújtani…” – mondta Albert Viktor, néz37

tem rá, hallottam a szavakat, és nem tudtam reagálni. Hallgattunk és kóvályogtunk a tanáriban, a folyósón, a tornatanárokat meg sem mertem szólítani, szinte sütött belôlük a személyesen látott agónia iszonyata. Mivel kedd volt, a harmadik órában én voltam az ügyeletes – kiírtak helyettesíteni Kati órájára. Annyira nem tudtam, mit kellene csinálnom, hogy már nem is szorongtam. Bementem a tornaöltözôbe (szerintem még sohasem jártam itt): a padokon, a padlón síró lányok. Ültünk, hallgattunk és/vagy beszélgettünk, pontosabban hallgattam ôket, hiszen ezerszer többet tudtak Tanárukról, akivel három éve együtt dolgoztak. Ôk kezdték el emlegetni az a csoportot, akik a halálos roham idején Katival voltak – vajon mi lehet Velük? Elszégyelltem magamat, restelltem, hogy én erre eddig nem gondoltam, de ennél fontosabb az, hogy újra meggyôzôdhettem arról, hogy nem hiába kezdek el pattogni mindenkivel, aki fölteszi nekem a „jaj, ez a mai fiatalság” kezdetû rettenetes lemezt. És így telt az egész nap: vagány, kedves és okos csoportok, akikkel órám volt, ültek némán, együtt hallgattunk vagy meséltek. A tanáriban álló, multifunkcionálisan rendetlen asztal egyszercsak lecsupaszodott, majd megjelent rajta egy égô gyertya, néhány szál virág, aztán képek, írások, még gyertya, még virág… (Újra és újra az jut eszembe, mekkora mázlista vagyok, hogy ez a munkahelyem…) Senki sem kezd el valami bölcset és vigasztalót mondani, mert nem lehet, nem lenne igaz. Igen, tudtuk, bármikor, bárhol, bárki meghalhat, egészen konkrétan tehát ez azt is jelenti, hogy az osztályban, mondat–mozdulat közben… Most ismételjük át magunkban a leckét, hogy mindenki „egyedüli példány”, hogy az élet intenzitását éppen a halálba-tartottsága adja meg, hogy úgy kellene minden pillanatban egymáshoz és önmagunkhoz fordulni, hogy talán nem lesz több lehetôség…? Mindez igaz, de mit jelentenek ezek a szavak a copfok táncának hiányához képest? Hogy is van ez? Együtt dolgoztunk, hiányának tragikuma a gyász összetartozását teremtette meg azok között, akik tudják, most aztán különösen megtanulták, hogy bármelyiküket bármikor elragadhatja a „nem ismert tartomány”… Szemközt a létezés halálodban megjelenô abszurditásával mit mondhatna Neked, Kati, néhai–egyszeri útitársad? Ha jól sejtem, és ha jól hallom a Téged siratókat, Te olyan „nagyon” -ember voltál: nagyon tudatos, nagyon lendületes, nagyon energikus… Hát most én is „nagyon” – márminthogy nagyon nem értem, nagyon félek; és fôleg s mindenek fölött: nagyon hiányzol. Beke Judit

38

KATI NÉNI EMLÉKÉRE

A tegnapi nap folyamán Lehullott egy csillag, Lehullott a messzeségbôl A távoli kék égbôl. E csillag beragyogta Az iskolát és otthonát, De itt hagyta, itt kellett hagynia És többé sose látjuk tán. Érte sírt rengeteg diák, De vissza nem jön többé már, És ez fáj… De várta ôt egy másik világ. Én kívánom neki, Hogy a túlvilágon Legyen boldog s vidám, S e boldogság ragyogja be az éjszakát. Juhász Zsuzsi

39

Búcsú egy baráttól

Csütörtökön délután még arról beszélgettünk, hogy vasárnapra szervezünk egy közös kirándulást. Lelkes volt, mint mindig, amikor együtt lehetett barátaival. Vártuk a hétvégét. És akkor jött a hír, Kati nem érzi jól magát, nem tud eljönni a túrára. Így mi is elhalasztottuk a hét végi kirándulást, gondolván, hogy késôbb úgyis bepótolhatjuk. Sajnos erre már nem lesz lehetôségünk. Egyik legjobb barátunk hétfôrôl keddre virradóan hirtelen elhunyt. Így már csak az emlékünkben él az a kedves társunk, aki lelkesedésével, emberszeretetével, energiával telve hozott derûs pillanatokat a sokszor szürke hétköznapokba. Mindig a valódi értékeket tartotta elsôdlegesnek, a barátságot, a szeretetet, a másokra való odafigyelést. Töretlen lelkesedéssel próbálta nap mint nap megváltoztatni ezt a képmutató, rohanó világot. Sajnos erre nem jutott elég ideje, túlságosan korán be kellett fejeznie életét… Ilyenkor egy pillanatra mi is megállunk, elgondolkodunk, talán többször kellene úgy gondolkodnunk, ahogy Kati gondolkodott? Bár most búcsúzni kényszerülünk, szellemiségébôl egy-egy darabot mindnyájan megôriztünk, és olykor-olykor, amikor leállunk, eszünkbe jutnak gondolatai… így Ô tovább él bennünk. Albert Viktor

40

Megígértem…

Valami nagyon fontos dolgot keresetem jegyzeteim között. Ellenôrizni kívántam az emlékezetemet, tudtam, ha elolvasom, mindjárt nem lesz olyan fontos. De nem találtam, s ez nagyon bosszantott, miért nincs meg. Ekkor, mint a gyermek O. Fallaci, amikor meglátta a TV képernyôjén a szentjánosbogár világító, mozgó testét, rádöbbent: az elsô ember készítette csillag volt. Csak egy mozgó, pislákoló fénypont volt. Figyelmét nem tudta levenni arról a fénypontról, mert tudta: az ember akár elszakadhat Gaia bölcsôjétôl és új világot kereshet magának. Megborzadt a gondolattól… Elfelejtettem, mit is kerestem, mert kezembe akadt a leveled. Fénypont a képernyôn. Dátum nincs rajta, de Te most hívtál tanári bulira, amit egyébként minden évben valaki a lelkes kollégák közül szervez. Most rajtad volt a sor… Talán nem mindenki olvasta, hát felolvasom hangosan, mindenki hallja: „Kedves Kalandvágyó Társam! Nincs visszaút, pénteken 14.00-kor indulunk innen az iskola elôl a várva-várt kalandok elébe. Az utazás módja: 1 db. kisbusz, 1 db. Nissan, 3 db. személygépkocsi. A helyjegyeket én osztogatom. Ha az útitárs nem megfelelô a számodra, szívesen kicserélem jobbra. Rossz hír: sajnos az indulás elôtt be kell még szednem 200 forintot mindenkitôl, mert az elemózsiához szükséges. Az étrend a következô: péntek este egy jó kis fogyókúrás reform szalonna-hagyma-stb. sütés, szombaton jön az attrakció: egy kiváló „Ráczos paszulyleves”. A többi étkezés hideg formában várható: Dzsama-kutyulékok a la Tocsó variánsokban Gulyós fûszerekkel spékelve. Ha valakinek emésztôrendszere egyébre is vágyik: például szilárd, esetleg folyékony, netalántán légnemû változatban, az külön gondoskodjon magáról! A szállásról: sátrakban Poli Foamokon szunyizunk. Ha valakinek érzékenyebb a testét szilárdító csontos váza, az vagy kérjen a fizikából még pár tucat PF-et, vagy aludjon állva! Ha hôháztartásod megfelelô szintjét fenn akarod tartani, hozz magadnak hálózsákot! Ajánlott cucc még az esô elleni felszerelés, például viharkabát, esôkabát, Onedin sapka, gumicsizma, kamásli, fásli, (lásd: Tüskevár) s ne feledkezz meg a kajás edénykérôl, bögrécskérôl, evôpálcikáról sem! Nem árt, ha zsebedben csörög némi zsozsó is. S ami a legeslegfontosabb: otthon ne hagyd a jókedvedet, elszántságodat, bátorságodat, humorodat! Tehát pénteken 14.00-kor START!!! Csanádi Kati” 41

A Nap éppenhogy áthaladt a képzeletbeli tavaszponton és a Kos jegyében haladt évmilliárdos útján, bajba kerültem. Hétvégi osztálykirándulás a Pilis egyik legizgalmasabb és egyáltalán nem veszélytelen Rám-szakadékba? A 8.B-sek (2003) kerestek meg: kísérjem el a csapatot erre az útra. Azonnal igent mondtam, hiszen körülbelül 25 évvel ezelôtt jártam ott utoljára és nagyon kíváncsi voltam, milyennek fogom újra látni. De egyedül nem, s közösen kerestünk egy vállalkozó szellemû tanárkollégát, aki szintén vállalja a tavaszi hóolvadást követô sárdagasztást – sziklamászást. Kétségeim között vergôdve izgultam, hogy ki lesz az, aki velem és az osztállyal tart. Éppen a lány tornaterem felôl jöttél, mire én azonnal lecsaptam: Kati! Ráérsz hétvégén, csak egy napra? A Rám-szakadékba! És már utaztunk a HÉV-en, május 18-án, Szentendre irányába. Jó volt beszélgetni családról, suliról, életrôl. Hetek múlnak el, elmegyünk egymás mellett és semmit sem tudunk egymásról. Most egy kicsit kitárult a világ, legfôbbképpen a humorodban nem csalódtam. Amikor a szurdokban jártunk bizony én lemaradtam egy kicsit – valahogy kevés volt a levegô. Te és a diákok (Dorka, Göbe, Cs. Peti, Hani, Nóri, Ádám, Stefi, Zsófi) csak úgy futva már a szurdok végén jártatok. Visszafelé újra megkérdeztem: augusztus végén az egész osztállyal a Mátrába töltünk el néhány napot, volna kedved eljönni? Éppen a diplomamunkád és a hozzá kapcsolódó vizsgák miatt nem vállaltad, de kértél – „Gyermekeim már önálló életet élnek, férjem hétvégeken általában dolgozik, így bármikor, ha más program nem akadályoz – csak szólj, szívesen elmegyek!” Akkor megígértem, hogy legközelebb szólok… Itt az alkalom, hát most szólok: gyere egy nyárbúcsúztató erdei táborba a Mátra és a Cserhát völgyeibe, csúcsaira! Vonatunk vidáman zakatolt a Zagyva völgyében és senki sem tudta, mi lesz az elsô program. Ezt szántam az elsô meglepetésnek. Mire Pásztóra érkeztünk, egy keresztrejtvény segítségével már mindenki tudta, hol töltjük el az egész napot. Mindenki örült, hogy beváltottam korábbi ígéretemet: minden több napos kirándulásunk során egy fél napon keresztül Magyarország soron következô gyógy-termálfürdôjében ízleljük meg hazánk természeti adottságait. Magyarország földje különleges geológiai adottságokkal rendelkezik: A Kárpát-medencében jóval vékonyabb a földkéreg, mint más földrészeken, így a Föld belsô hôje jóval magasabbra emeli a felszín alatt áramló vizek hômérsékletét. A város területén feltörô víz 32–33 °C, erre épült a Strand, ahová tartottunk. Szerencsére nem volt köztünk olyan, akinek mozgásszervi vagy éppen reumatikus bajait kellett volna gyógyítani, így a medence más elônyeit használtuk ki. Öt óra körül egy autóbusz várt ránk, hogy eljusson velünk együtt a táborunkba, Szorospatakra. A város – Pásztó – körülbelül 10 ezer lélekszámú, sajnos nem láttuk a történelmi–kulturális nevezetességeit. Nem láttuk a középkori monostor maradványait, a millecentenárium alkalmából, tölgyfából faragott városkaput, a Zsigmond király szobrát, a Szent Lôrinc plébánia templomot, az Oskola mester házát (Magyaror42

szág egyetlen épségben fennmaradt XV. sz-i mezôváros polgárház) és még sok más látnivalót. Táborunk elfoglalása némi izgalommal járt: a faházak belsô zugaiban több helyen lódarazsak igen szépen épített fészkekbe már korábban beköltöztek, így hát vagy társbérletben lakunk, vagy valami más megoldást kell keresni. Erre az esetre nem voltunk felkészülve, így maradt az ôsi módszer: a füstölés. Az esti izgalom úgy hatott, mint egy anti-altató tabletta, így a reggeli ébresztô egyeseknek úgy hatott, mintha még nem is aludt volna a következô nap izgalmasnak ígérkezô programja elôtt. Kilenc órára éppen, hogy összeszedtük magunkat és rohantunk a tábor elôtt várakozó autóbuszunkhoz. Programunk elsô állomása a Sztupa Tar nevû település volt. Írásos emlékek már 1256-tól jelzik, hogy itt már éltek ôseink, állandó településen. A községnek a leghíresebb földesura a „pokoljáró” Tar Lôrinc volt. Zsigmond király – Tar Lôrinc hûségért – bizalmába fogadta: pohárnokmesterré, étekfogóvá, majd fôispánná nevezte ki. Késôbb Hont és Nógrád vármegyék ispánja lett. Így maradt fenn a neve. Valójában mi a Gaál-tanyára igyekeztünk, amit ma Kôrösi Csoma Sándor emléksztupa-békeszentélynek ismerünk. Magyarországon hasonló emlékhely Zala megyében található még. Az elôttünk álló sztupa a béke, a boldogság és a jólét megteremtésére épült, Ôszentsége a XIV. Dalai láma szentelte fel 1992. július 22-én, Kôrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából. A sztupa hagyományos buddhista szakrális épület, megalkotásának módját maga Buddha határozta meg, körülbelül 2500 évvel ezelôtt. A sztupa megismerése szabályokhoz kötött: magunkban erényes szellemet kell kialakítani, majd körbejárjuk kívülrôl a Nap járásával és az imahenger forgásával megegyezô irányban. Közben jókívánságokat, jó szándékokat fogalmazunk meg, s a sztupa áldása révén a mindent átható határtalan jóságtól elválaszthatatlanokká válnak. A füstölô gyújtása, a pénzadomány, a gyertya gyújtása a felajánlástételt szimbolizálja. A sztupa szakrális terébe lépve: elôttünk az éjjel-nappal forgó „mani-korló” (imamalom) köti le a figyelmünket. A forgó henger tengelye az „életfa”, benne 43

a szent relikviák, s 1 tonna papírtekercs – melyen Buddha tanának lényegét tartalmazó szent írás, a négyszázmillió mantrát lehetne elolvasni, de mi ezt nem láthatjuk. A földszinten, a sztupa négy sarkában felajánlást tartalmazó vázák vannak befalazva, az elsô emeleten sok-sok miniatûr sztupa található. A második emeleten szimbólumokkal gazdagon beLourdes-i barlang rendezett oltár van, mellette szobrok, képek, írások, felajánlások. Utunkat folytatva Szent László legendájának földjén barangolunk: Még a XI. században a Magyarországot fosztogató kunokat üldözô Szent László királyt és katonáit bekerítette az ellenség egy keskeny völgyben. Igen száraz volt akkoriban az idôjárás, s a magyaroknak nem volt vizük. A katonák elkeseredésükben engedélyt kértek a királytól, hogy vízért fohászkodva pogány áldozatot mutassanak be. Ezt hallva Szent László haragra gerjedt, s mérgében egy közeli sziklába vájta lándzsáját; s amikor a vitézek kihúzták onnan, bôvizû forrás fakadt a helyén. Szentkútra érkeztünk. Szentkút tisztelete az 1600-as évek közepétôl kezdve követhetô. Szent László legendájához hasonlóan egy másik legenda szerit abban az idôben a verebélyi pásztor néma fia egy fa lombjai között neki megjelenô Szûzanya tanácsára egy lópata (Szent László lovának állítólagos patkó nyoma) alakú forrásból ivott. Mária közbenjárására megszólalt. A hírre összesereglô környékbeliek körében újabb csodás gyógyulások történtek. A forráshoz, a mellette lévô kápolnához – ma már itt áll az 1763-ban épült bazilika minor rangra emelt kéttornyú barokk templom – történô zarándoklásra még a török hatóságok is megadták az engedélyt. Azóta hazánk egyik leghíresebb búcsújáró helye. Az elmúlt években felállították a szabadtéri szentmisék színhelyén az oltár mögött a Lourdes-i barlangot. Falán számtalan emléktáblát helyeztek el a hálaadók, gyógyulásuk emlékére. Erdélybôl, Szlovákiából, sôt még az amerikai kontinensrôl érkezô hívôk adományai is itt sorakoznak. Remete-barlang Kis hegymászással a Meszes-tetôn eljutunk a Bellagh Antal és társai által vájt remetebarlanghoz. A puha kôzetet nem volt nehéz faragni, csak türelem kellett hozzá. Az eredménye meg is lett: két kápolnát, konyhát, kamrát, hálót és illemhely üregeket faragtak. Hosszú évtizedekig éltek benne. A remetéket a völgyben lakók látták el mindennapi élelemmel. 44

Hazafelé vezetô utunkon megálltunk – Magyarország egyik legjelentôsebb, román alapokra épített, kora gótikus mûemlékének számító – a mátraverebélyi római katolikus templom elôtt. A középkori eredetû és a falusi egyházak közt szokatlanul nagy mérete leköti az ember figyelmét. Az épület háromhajós, az évszázadok során folyamatosan bôvített, mai alakját a középkori egyházi szokások és elôírásoknak megfelelôen keletelték. A keskeny gótikus ablakon keresztül beszûrôdô napsugár a tavaszi napéjegyenlôség napján világítja meg az oltárt. Csak ezen a napon. A templom egyik mellékhajójában helyezték el Verebi Péter erdélyi alvajda címeres és feliratos sírkövét. Ô volt a templom építtetôje. Még 1400-ban, a pápától búcsúengedélyt kapott és a mai naMátraverebélyi római katolikus templom pig ôrzi a templom e kiváltságát. Harmadik napunk igen kalandosan indult. Már öt órakor úton voltunk Ágasvár csúcsa felé, hogy megcsodáljuk a napfelkeltét. Azt hiszem felejthetetlen élményben volt részünk. Reggelinket elfogyasztva újra útnak indultunk. Külön busz nem várt ránk, terveink szerint a helyközi járatokkal szándékoztunk eljutni a tábortól körülbelül 20 km-re esô Kazár községbe. Bár reggel indultunk, mégis ebédidôre érkeztünk meg. A csoport megoszlott: az éhesebbik, de kisebbik fele visszafordult, a bátrabbak vállalták a kirándulást. Palócföld nevezetes települését elhagyva Magyarország egyetlen geológiai természeti ritkaságát szerettük Riolittufa feltárás

45

A 7.A és a 8.B osztály

volna látni. Miközben célunk felé haladtunk, elképzeltük a táj földtörténeti eseményeit, mi is történhetett úgy körülbelül 20 millió évvel ezelôtt ezen a helyen. Az Északi-középhegység szinte teljes vonalában egymás mellett sorakoztak a kisebb-nagyobb „rotyogó” tûzhányók. Bár megszakításokkal, de folyamatosan ontották magukból a lávát, a vulkáni hamut. Igen vastag hamurétegek keletkeztek a lávatakarók között, s a kôzetté váló anyagot az eltelt évmilliók során a külsô erôk alaposan lepusztították. A vulkáni hamut a geológusok riolittufának nevezik. A hamutakaró pusztulása során igen különleges formákat mutat, azt hinné az ember, hogy a Holdon jár. Este bográcsban készült vacsoránkat jókedvvel fogyasztottuk el, és külön nagy örömet okozott a másik meglepetés, hogy Bátonyterenyérôl szállították, külön nekünk, a túrósbatyut. Igen rövidnek tûnt az utolsó nap éjszakája, de a hazafelé indulásunkat sehogy sem tudtuk elkerülni. Remélem jól érezted magad és megígérem, hogy jövôre ismét elhívlak egy olyan kirándulásra, ahol talán még Te sem jártál. Varga E. Tamás

46

Járó Katalin: A lelki egészségrôl és a lelki zavarról 1

Sok serdülô, amikor rosszul érzi magát bôrében, vagy önmaga is meglepôdik a saját, esetleg egy közeli barátja furcsaságain, felteszi a kérdést – talán te sem vagy kivétel –, hogy „normális ez?”, nem fogok vajon „bedilizni?”. A kérdés nem teljesen indokolatlan, mert valóban elôfordulnak ebben az életkorban szélsôséges, az érintettek számára is váratlan viselkedések, s sok szülô is meglepôdik olykor, annyira ismeretlen, amit a születésétôl alaposan megismertnek vélt gyerekénél tapasztal. Nem ritkán használunk emberekre olyan kifejezéseket, bolond, ôrült, lökött, dilis, nem normális, abnormális anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogy az mit jelent. De ha tudjuk is, mit jelent a bolond jelzô, akkor sem egyértelmû mit tett valaki, aki ezt egy adott helyzetben éppen kiérdemelte, mert a legkülönbözôbb furcsának, elviselhetetlennek tûnô dolgokra használjuk ezeket a kifejezéseket, néha viccesen, néha komolyan. Úgy tûnik az erôteljes lelki megnyilvánulások esetében, amikor a viselkedés eltér a szokványostól könnyû kiérdemelni a „nem normális” minôsítést. De valóban nem egészséges az, aki erôteljesebb, hangosabb vagy feltûnôbb viselkedésû, mint mások? Nagy hiba lenne egy nehéz életkori periódusban nyújtott reakciókból messzire mutató következtetéseket levonni. Nézzük meg közelebbrôl mit jelent a lelki egészség, és mikor indokolt valamit zavarnak, esetleg betegségnek nevezni? Milyen egyéb állapotok fordulnak elô a lelki egészségtôl az elme megbetegedéséig tartó két végpont között? MI IS VALÓJÁBAN A LELKI EGÉSZSÉG?

A lelki egészség meghatározása csak elsô pillanatra tûnik egyszerûnek. Sok próbálkozás született és számos nehézség merült fel. Freud az öröm- és munkaképességnek tulajdonított elsôdleges jelentôséget. A legszélesebben vett orvosi értelemben normalitás vagy lelki egészség alatt az átlagos környezeti tényezôkhöz való alkalmazkodásra való képességet értik. Ez a közelítés csak az elsô hallásra tûnik egyértelmûnek. Valójában nagyon is viszonylagos, mivel az emberi társadalmak, közösségek – legyenek kicsik, vagy nagyok – a tagjaik viselkedését a bennük történetileg kialaAz írás az Egészséges életmód címû, sulinetes pályázaton nyert digitális tankönyv része.

47

kított normák, szabályok alapján ítélik jónak, megfelelônek, helyesnek, vagy rendhagyónak, furcsának, abnormálisnak, betegnek. A normák betartása, vagy megszegése mentén történô ítélkezés csak egy adott kultúrán belül tûnik a közösség tagjai szemében magától értetôdônek, sôt szinte öröknek és univerzálisnak. Mások számára viszont nem bír ugyanolyan jelentéssel, s olykor fel sem fogható. A homoszexualitás sok kultúrában szigorúan büntetendô törvényszegésnek minôsül, van, ahol gyógyítandó betegség, másutt esetleg magánügyként kezelt elhajlás, a római birodalomban ugyanakkor teljesen hétköznapi, normális jelenségnek számított. Az adott kultúrán belül ugyanakkor szinte megfellebbezhetetlen igazság, hogy az eltérés a normától – az rendellenesség, zavar, betegség. Ennek a felfogásnak, amelyik a – ki tekinthetô normálisnak – kérdés meghatározásában az alkalmazkodást hangsúlyozza, súlyos korlátja, hogy nem képes fogalmilag kezelni az újítás, a különleges egyéni tettek, az úgynevezett nonkonformitás elôremutató megnyilvánulásait, mert azokat is elhajlásnak, hibának tartja. A magatartás zavarai rendszerint valóban kívül esnek a normák követésén, de ez fordítva nem feltétlenül igaz. Nem minôsíthetô minden szokatlan, eredeti megnyilvánulás zavarnak. Statisztikai értelemben a norma az elôforduló esetek gyakoriságából számított középérték és a szórások által kialakított zóna, azaz a norma beletartozást jelent egy átlagos övezetbe. A lelki egészség esetében érzékeljük, hogy nem a középszerûségen van a hangsúly. Jóval inkább a terhelhetôségen, az eredményes megküzdésen, a lelki épség megôrzésén az azt fenyegetô nehézségek közepett is. Az erôn, ami segít az embernek felülkerekedni a körülményeken, a nehézségeken és olykor saját magán, a normától eltérô túlzásokra, szélsôséges megnyilvánulásokra indító késztetésein. A lelki egészség néhány általánosan elfogadott ismérve (Buda Béla nyomán): 1. Az életkornak és fizikai adottságainak megfelelô önálló életvezetés, tájékozódás a világban, a helyzetek valóságnak megfelelô észlelése és értelmezése, önmaga és környezetének gondozása, a feladatok ellátása, a munka és pihenés helyes arányainak biztosítása, hozzájárulás a család létfenntartásához, hatékony megküzdés a nehézségekkel. 2. Alkalmazkodás az adott kor társadalmi, közösségi szerepelvárásaihoz, a fontos szabályok, törvények betartása, aktív odatartozás és részvétel kisebb nagyobb csoportok életében, a saját hely, státus biztonságának érzete. 3. Kielégítô kapcsolatok létesítése az emberekkel (család, iskola, munkacsoport, lakóközösség) és készség egyrészt a meghittségre, közelségre, intimitásra, szeretet adására és elfogadására, másrészt a felmerülô konfliktusok rendezésére, felelôsségvállalásra másokért és önmagáért, segítség nyújtására és elfogadására egyaránt. 4. Képesség elemi érzéki élvezetekre, az élet örömteliségének átélésére és különbözô élethelyzetekben természetes érzésekkel történô reagálásra, spontaneitásra, ugyanakkor a szükségletek kielégítésének késleltetésére, a 48

feszültségek elviselésére, a szorongások és más rossz érzések kezelésére, a lelki egyensúly karbantartására. 5. A képességek kibontakoztatása, törekvés az önmegvalósításra a fennálló keretek között, újabb és újabb célok kitûzése és megvalósítása, fantázia és kreativitás, valamint rugalmasság, amikor változásra van szükség, koncentráció, amikor teljesítményre, készség a tapasztalatokból való tanulásra. humor, ha felül kell emelkedni egy kínos helyzeten. A különbözô egyéb meghatározásokból említünk meg még néhány olyan jellegzetességet, amely tovább gazdagítja a fenti ismérveket: megfelelô énkép és önbizalom, önazonosság érzés, saját érték tudata, belsô rendezettség, integráltság, önkontroll, tisztelet és elfogadás mások iránt, az önkifejezés szabadsága, spontaneitása, humorérzék, csoportban az odatartozás felelôsségének és a választás szabadságának optimális összeillesztése. A vallási indíttatású felfogások azt hangsúlyozzák, hogy a nehézségekkel való küzdelemben az emberek a transzcendens, a hétköznapi életen túlmutató magasabb rendû szellemi értékeknek való alárendeltségbôl meríthetnek erôt. A lelki egészség meghatározásának egy további nehézsége, hogy gyakran összecsúsznak a minimálisan elvárható, még normálisnak mondható, semmilyen speciális beavatkozást nem kívánó viselkedés, valamint a kívánatos, az optimális, sôt ideálisnak vélt magatartás ismérvei. A kérdés az, hogy egyszerûen a betegség, a zavarok hiánya, s az hogy a személy állapota nem kíván ambuláns vagy kórházi kezelést kimeríti-e a normalitás fogalmát. Ez az orvosi szemlélet. A pedagógiai szemléletû meghatározások általában ennél többet várnak, sikeres alkalmazkodást, elfogadható teljesítményeket, önálló ötleteket, kezdeményezôkészséget, kreatív megoldásokat, magas fokú tudatosságot, tervezettséget és szervezettséget, érzelmi harmóniát, kellô önbizalmat, kitartást, következetességet, önzetlenséget. Egy további kérdés, hogy mennyire tekintjük egészségesnek azokat, akik szervi fogyatékosságaikkal, illetve lelki zavaraikkal megtanultak együtt élni, kialakítottak olyan kompenzációs mechanizmusokat, amelyek révén ideig-óráig elviselhetô életvitelt tudnak biztosítani maguknak. A TÁRSADALMI KÖVETELMÉNYEK ÉS AZ EGYÉNI KIBONTAKOZÁS

Erik Fromm megkülönböztette a lelki egészség, a normalitás fogalmának két jelentését egymástól. Az egyiket a társadalmi követelményrendszer határozza meg, a másikat az egyéni életnek célt adó törekvések, értékek. Az elôzô szerint az egyén megfelel a társadalomban reá kiszabott szerepeknek, képes úgy dolgozni, ahogy a társadalom elvárja tôle és családot alapítva részt vesz a társadalom továbbélésében. Amikor úgy alkalmazkodik, hogy többé-kevésbé az legyen, amit elvárnak tôle, óhatatlanul lemond énjérôl, s eközben elveszíthet minden valódi individualitást és spontaneitást. A társadalmak ugyan különböznek egymástól abban, hogy mennyire mozdítják elô az individuális gyarapodást, de a társadalom zökkenômentes mûködése és az egyén 49

teljes kibontakozása között mindenképpen ellentmondás feszül. Aki nem hajlandó a teljes kapitulációra, és folytatja harcát egyénisége megtartásáért, érvényesítéséért gyakran kapja meg a társadalom nevében a rosszul alkalmazkodó, neurotikus bélyeget. A határterület az egészség – betegség között elég széles és tele van rejtelmekkel, nem mindig könnyû eligazodni rajta. Fôleg akkor nem, ha olyan jelenségekrôl – viselkedésrôl, érzésekrôl, gondolatokról – van szó, amelyek egyaránt elôfordulnak lelkileg egészséges és egyensúlyukban különbözô mértékben megzavart emberek esetében. Miért olyan kellemetlen sokszor némely ember? Miért van, hogy bizonyos helyzetekben nehezen lehet kijönni a másikkal? Bár úgy tûnik, mindenki felhôtlen békességre vágyik, mégis lépten-nyomon azt tapasztaljuk a mindennapi életben, hogy viták, konfliktusok, ellenségeskedés, gyûlölködés hatja át az emberi kapcsolatokat. Ellentétes érdekek vagy ízlések, elôítéletek, hatalmi törekvések szembesülnek. Nem kell ahhoz betegnek lenni, hogy rosszul érezzük magunkat a bôrünkben, hogy mi magunk tegyünk vagy mondjunk esetleg olyat, amit késôbb megbánunk. Vannak olyan helyzetek, amelyekben nagyon kellemetlennek éljük meg a másikat, olykor saját magunkat anélkül, hogy a betegség fogalma valójában felmerülne. Az orvostudomány különbözô ágaiban néha elég egy vizsgálat ahhoz, hogy kiderüljön, ha baj van. Az persze ott sem mindig könnyû, hogy pontosan megállapítsák mi a betegség oka, milyen lesz a lefolyása stb. Azt, hogy lelki értelemben ki az egészséges és ki a beteg többek között azért is nehéz megmondani, mert az egészséges ember is kerülhet az élet nehézségei folyamán olyan megterhelô helyzetbe, amellyel nem tud ripsz-ropsz megbirkózni. A KRÍZIS NEM BETEGSÉG

A lelki krízis, válság – az erôs nyomást, stresszt átélô, a valamilyen traumát, megrázkódtatást, váratlan károsodást elszenvedô egészséges ember lelki és testi tünetekkel egyaránt jellemezhetô átmeneti állapota. A stressz, a krízis, a trauma, a konfliktus fogalmai azért hasznosak, mert segítenek abban, hogy az egészség-betegség határterületén eligazodjunk. Aki krízisben van, az rendelkezhet olyan tünetekkel, amelyek miatt lelkileg betegnek tûnik. Hiba volna azonban az embereket ebben az állapotban úgy tekinteni, mint akik betegek. Számos oka lehet a kríziseknek, amibe az emberek kerülhetnek, a legtipikusabb az a válság, ami természetes kísérôje a személyiség fejlôdésének olyankor, ha saját erejének, törekvéseinek kibontakozása szembe kerül a fennálló körülményekkel. Egyrészt a korábbi viszonyok korlátozzák a kibontakozást, de még hiányoznak a készségek is, melyek a feszítô vágyak beteljesítéséhez nélkülözhetetlenek lennének. A fejlôdéslélektan ilyen jelentôs átrendezôdést a dackorszakban, és a serdülôkorban tart számon. Egyénenként más estekben is elôfordul, például ha nagy személyes veszteség, gyász ér valakit, ha egy fontos hozzátartozó meghal, elköltözik, ha munka 50

nélkül marad, ha egy fontos döntés erején felül megterheli, ha egy elhúzódó nehéz élethelyzet kimeríti, ha képtelennek érzi magát, hogy bizonyos erkölcsi terhekkel megbirkózzék stb. A fentiek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a lelki státus azonosításában az adott közösség normáitól, valamint a statisztikai gyakoriságtól való elhajlás mellett fontos tényezô még az egyén közérzete is. Annak szubjektív mérlegelése, van-e elegendô ereje megbirkózni egy adott helyzettel, vagy mások segítségére szorul abban, hogy egészségét, munkakedvét, életörömét visszaállítsa. Ezt a felismerést betegségtudatnak nevezzük. Azok fordulnak önként szakemberhez, akik sikertelennek, boldogtalannak, tehetetlennek érzik magukat, de ezt leginkább önként teszik, s nem azért mert valaki a magatartásukat rendellenesnek, zavartnak, abnormálisnak mondta. A betegségtudat az érintettek önismeretére, felelôsségérzetére épít, ami igen lényeges ismérv. Mégsem elégséges ahhoz, hogy a zavarok teljes körét megragadja. Az alkohol beteg, vagy a drogfogyasztó esetében például közel sem mindig kíséri betegségtudat a zavart és ezért azután nem feltétlenül kér önként segítséget a gondok rendezéséhez. Néhány egyértelmû tünet, amilyen a valóságtól elszakadó fantáziamûködés, hallucináció, a téveszme, a megmerevedett bezáródás, az úgynevezett katatónia, a kóros felhangoltság, a mánia kivételével, nem egyszerû megállapítani a pszichikus vagy viselkedési zavar fennállását. A diagnosztikai gyakorlatban a tapasztalat mégis nagy szakmai biztonságot fejleszt ki a szakemberekben, amikor egyéni elbírálás tárgyává teszik, hogyan kezeli a személy az életkorára jellemzô kihívásokat, a felmerülô akadályokat, mit érez és gondol, hogyan éli meg és értékeli saját álló- és küzdôképességét, a másoknak adott és tôlük kapott érzelmek realitását, intenzitását.

51

Nagy Piroska: LATINITAS VIVA (?) avagy ma az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájában ÉL-E A LATIN? Mottó: „Ignoti nulla cupido” (Ovidius) Ki mit nem ismer, azt nem kívánja.

Az alcímben feltett eldöntendô kérdésre adható válaszok: 1. IGEN. Él, hát hogyne élne, hiszen az élô nyelvek tantárgycsoportjában oktatjuk. Versenyben a némettel, franciával, orosszal. Így tárgyalja NAT, kerettanterv, helyi tanterv és minden oktatási tervezet, rendelet vagy dokumentum. 2. NEM. Dehogyis él, akik tanulják, azok többsége nem választotta (elsô helyen), a tizenkét fôs nyelvi csoport csupán önkéntes alapon nehezen jönne össze. (Ne firtassuk most – kompetencia híján –, hogy más tárgyaknál mit eredményezne a teljes önkéntesség versenyben például az angollal vagy számítástechnikával.) Mindkét fenti válasz helyes. A kétszintû érettségi egységes és objektív értékelési skáláján egyaránt 5 pont jár érte. A hozzáfûzött, az ellentmondást feloldani kívánó magyarázatért már nem jár semmi, de jelen állapotunk mélyebb megértésének vágya (genitivus obiectivus ) arra kényszerít, hogy szélesebb és mélyebb összefüggéseiben vizsgáljuk meg szeretett tárgyunk helyzetét. A latin nyelvoktatással szembeni társadalmi elvárás természetes módon változott magukkal a társadalmakkal, illetve az iskoláztatás és iskolarendszer egészével. Kétségtelen tény azonban, hogy ez a változás a lehetô legcsekélyebb hatást gyakorolta az évszázadok, sôt évezredek során a latinórák tényleges tananyagára. Mikor F. Nietzsche 1874-ben azt a feladatot szabta az antik nyelvek tanulmányozásának és oktatásának, hogy az ókor által mindenkori saját korukat közelítsék meg, s magyarázzák jobban, ez pusztába kiáltott szó maradt. A nemzeti nyelvû iskolai oktatás felvilágosodás-kori, reformkori bevezetésével járó kényszerû térvesztéstôl és szerepváltozástól eltekintve a latinórákat nem zavarták meg korszakváltások, tudományos eredmények, sôt egész tudományok, kulturális paradigmák születése–bukása, világégések és tanügyi reformok. Még akkor sem, ha maga a középiskolai latinoktatás mégannyira megérezte is mindezt a változást, s a vélt vagy valós társadalmi igények szerint – hol kényszeredetten kiemelt, hol kényszerítetten visszaszorított szereplôként – mai, a száz vagy kétszáz év elôttihez képest megváltozott helyzetébe került. 52

E belsô változatlanságnak természetesen megvannak a maga értékei. Hiszen a latinoktatás egyet jelent magával a kulturális hagyománnyal, annak tiszteletével és életben tartásával, a divatokkal és izmusokkal dacoló örök kulturális értékek megôrzésével. Magyarországon maradt meg Európában legtovább a latin mint az oktatás és a közélet nyelve. Az 1777-es, Mária Terézia által kibocsátott Ratio Educationis még feladatul tûzte ki, hogy a tanulók folyamatosan beszéljenek latinul. 1844-ben a magyar lett az ország hivatalos nyelve, de néhány iskolában továbbra is fennmaradt az oktatás nyelveként. Tágabb értelemben a latin nyelvnek privilegizált helyzete volt és maradt egészen a második világháború befejezéséig. A két világháború között az ókor tanulmányozásának két meghatározó, s máig elgondolkodtató legitimációs elmélete született. Az egyik a Huszti József és Moravcsik Gyula nevével fémjelezhetô „magyarcélú ókortudomány”, mely célul a latin és görög nyelv és kultúra magyarországi, vagy Magyarországgal kapcsolatos elemeire hívta fel a figyelmet – kiemelve a középkori és reneszánsz, illetve bizánci forrásokat. A másik Kerényi Károly ellentétes álláspontja, amelyben az antikvitás egy minden nemzettôl távol, de minden igaz emberhez közel álló, megkérdôjelezhetetlen erkölcsi és esztétikai alapelveket hordozó „sziget”-allegóriává nemesült. Az 1945 utáni változások során a latin hivatalosan a „klerikális és burzsoá reakció”, vagyis a végképp eltörlendônek hitt múlt egyik szimbólumává vált. Erôteljesen csökkent a tanulók és a tanórák száma, az ötvenes években a nyelvtanárképzés is szünetelt, késôbb is csak a „tûrt” kategóriába tartozott. (Remélve, hogy támogatás nélkül elfeledve majdcsak elhal.) Az 1990-es évek politikai változásai elemi hatással voltak a hazai latinoktatásra is. Fellendült a latin tanítása terjedelmében és tartalmában egyaránt. Új koncepciójú könyvek láttak napvilágot, klasszikus osztályok alakultak, több latin szakost vettek fel az egyetemekre. A latinul tanuló diákok száma néhány évig az angol és német nyelv utáni harmadik helyre emelkedett. Hozzájárult ehhez természetesen némi szalmalángszerûen múló nosztalgia, néhány iskolatípusban a tárgy kötelezô bevezetése és a több évtizedes mesterséges visszaszorítás utáni spontán érdeklôdés is. Újabb tíz év elteltével a latin oktatását és tanulását ismét egyfajta kínos csönd látszik körülvenni. S HOGYAN ÉLTÜK MEG MI MINDEZT ITT A RADNÓTIBAN?

Személyes tapasztalattal a 80-as évektôl tudom nyomon követni a változásokat. Kivételezett helyzetben. Gyakorlóiskola fakultációs rendszerrel, a biológiatagozat kötelezôen latinul tanult. Évente körülbelül 15 új diák. Az ezerbôl évente 60. Az összes tanulónak még egy tizede sem. Pedig az iskolának latinszakos, tudós tanár az igazgatóhelyettese dr. Majoros József személyében. 53

A rendszerváltozás nálunk is éreztette hatását. (Ha nem is olyan elementáris erôvel, mint másutt.) A 90-es évek elején két gimnáziumi csoport indult évente, az egyik emelt óraszámban tanult. 30 diák évfolyamonként, 120 gimnazista. Túlléptük a 10%-ot. Az általános iskolában pedig szakkört tartottunk az érdeklôdô hetedik, nyolcadikosoknak. Nálunk ez az idôszak volt a latinoktatás fénykora. Ekkoriban kezdtünk utazásokat szervezni Rómába, az elsôt 88-ban, az utolsót 2000-ben. Maradandó, feledhetetlen élményt jelentett valamennyi, bár más-más típusút. Az elsôtôl még elválaszthatatlan volt a határok szabadabb átjárhatóságának élménye és romantikája, persze ez csak a visszapillantó tanár véleménye. Aztán az iskolarendszerben zajló viharos gyorsaságú változás minket is alkalmazkodásra ösztönzött és iskolánk átalakult nyolc- és hatosztályos gimnáziummá. A nálunk kialakított rendszerben két út kínálkozott tárgyunk számára. Leszünk nyelvi alapozó tárgy, az antik kultúra stúdiuma két-három évig a kisgimnáziumi korosztálynál kötelezô jelleggel, vagy vállaljuk az eleve vesztésre ítélt versenyt a modern nyelvekkel. Mivel az elôbbi csak az ismeretek felületes megcsillantására lett volna elég (Nietzsche, Huszti, Moravcsik, Kerényi – hogy ma élô nagyságokat ne említsünk – útkeresésére sem lehetôség, sem szükség nem lett volna), s még a nyelv minimális szintû megtanítására sem, a másik, nálunk megvalósítható utat választottuk. Ma is, az említett kínos csönd, közöny és más nehézségek ellenére meggyôzôdésem, hogy helyesen döntöttünk. S ezennel elérkeztünk a jelenbe, íme a pillanatnyi – hic et nunc – helyzetkép. Latinul a nagygimnáziumi korosztály tanul második, választható idegen nyelvként heti 4–5–5–4 órában. (Még nem fejezték be tanulmányaikat – 11., 12. évfolyam – az utolsó elôtti variációban tanulni kezdô csoportok, az óraszám itt 4–4–4–3–3.) Csoportonként, az új szabályozás értelmében, minimum 12 diák. A szabályozás elôtti csoportokra ez a létszámhatár még nem vonatkozott. A szabály bevezetése elôtti utolsó egy-két évben rendre alatta is maradt a létszám a tizenkettônek. Választható a tárgy, de ha nem választják elegen, akkor valami módon be kell osztani a diákot. A csoportnak indulni kell. Végtére is gyakorlóiskola vagyunk… Helyzetünk még mindig kivételes. De az iskola közel 1000 tanulójából így még 50 sem kerül kapcsolatba a latinnal. Huszadrésze sem az összlétszámnak. Marginális a tárgy szerepe az oktatás egészében, kisugárzása, vonzása alig van. Ezért indítottunk 11. évfolyamon heti három órás fakultációt azok számára, akiknek a továbbtanulásában feltehetôleg szerepe lesz a latin kultúrának, vagy egyszerûen csak mélyíteni szeretnék humán mûveltségüket. Örvendetes, hogy erre még igény mutatkozik. Ám, hogy elkerüljük a mindent sötéten látás ódiumát és az állandó siránkozás vádját, most felsoroljuk mindazt, amit eredménynek tartunk. Bár kevesen tanulják a latint, de tanulóink többsége szívesen és eredményesen (versenyek, érettségi, nyelvvizsga, egyetemi felvételi) foglalkozik vele. Vegyük sorra! 54

VERSENYEK

Házi versenyt minden évben hármat-négyet is hirdetünk (az idén ötöt), hogy minden korosztály, ezen belül az inkább maga a nyelv vagy inkább a kultúra iránt érdeklôdô diák is megtalálja a tehetségéhez és tudásához mért feladatot. Országos verseny kettô létezik, egyiket az Ókortudományi Társaság szervezi a második éve tanulóknak. (A verseny igazi tétje a részvétel lehetôsége az olaszországi Arpinóban rendezett Cicero-versenyen, s büszkén jelentjük, hogy iskolánkból már több diák is eljutott és szerepelt eredményesen ezen a nemzetközi rendezvényen, legutóbb 2003-ban az akkor tizenegyedikes Hámori Eszter és tizenkettedikes Farkas Márton.) A 11.–12. évfolyam országos megmérettetése az OKTV. Minden évben indult ezen is diákunk, s nem vallottak szégyent. Tavaly Hámori Eszter, immár tizenkettedikesként második, Ferencz Zsófia pedig tizenhetedik helyezést ért el. NYELVVIZSGA

Állami nyelvvizsgát tenni latinból a 90-es években vált lehetségessé. Az érettségi kiválthatósága és a megszerezhetô plusz pontok ösztönözték a vizsga letételét. Felelôsséggel állíthatjuk, hogy mindazok, akik komolyan készültek és szorgalmasan dolgoztak az órákon, legkésôbb tanulmányaik negyedik évében sikerrel tudták letenni. A jövôben is, a kétszintû érettségi bevezetésével, bár az érettségit kiváltani a nyelvvizsga nem fogja (utoljára 2005-ben, tehát minden érintett 11.–12.-esnek azt ajánljuk gyorsan szerezze meg), de középfokért 7, felsôfokért 10 plusz pont jár. ÉRETTSÉGI

Fentiekbôl következik, hogy latinból nálunk nem szoktak tömegesen érettségizni. Aki valami oknál fogva mégsem nyelvvizsgával akarta megszerezni ezt a bizonyítványt és a latint érettségi tárgynak választotta, az kellô felkészülés után általában sikerrel vette az akadályt, kellemes és üdítô színfoltot jelentve a sok magyar és történelem felelet között. Az új kétszintû érettségi bevezetése természetesen minket is érint, bár, mint írásom elején említettem, a latin tantárgy rezisztenciája a mindenáron újítani, modernizálni és valahova felzárkóztatni akaró tanügyi reformokkal szemben meglehetôsen fejlett. Inkább hangsúlyeltolódásra kell számítani, például több és kötelezôen felmondandó memoriter, némi ismeret a szóképzés terén, hangsúlyosabb kultúrtörténeti ismeretek, emelt szinten az ismeretlen szöveg fordításában szerzett jártasság bizonyítása. A tartalmi követelmények által támasztott ismeretanyagból a nálunk adott feltételek között (óraszám) a tanulók fel tudnak készülni. 55

A reform hatását azonban még nem tudjuk felmérni, talán kevesebben fognak nyelvvizsgázni és többen érettségizni. Talán jobban megéri középszintû érettségit tenni, mint emeltet. Esetleg fordítva. FELVÉTELI

Eddig még valahány diákunk csak komolyan elhatározta, hogy latin szakra felvételizik, azt fel is vették. Bizonnyal sokan megkérdezik a mai gyakorlatias, anyagias, gyors érvényesülésre törekvô világban, hogy miért megy valaki bölcsészkarra latinosnak. Ha patetikusan akarunk válaszolni (és kicsit ironikusan), feltehetôen azért, mert megérintette a tárgy (nyelv, tudomány, mûvészet stb.) szelleme. Be kell valljuk, ilyenkor különösen örülünk (és kívánjuk erôsen, hogy a választás ne bizonyuljon tévedésnek). Néhány évente mindig akadt ilyen „megérintett” diákunk. Tavaly kettô is rászánta magát, Ferencz Zsófia és a két éve végzett, s most kis közgazdasági kitérôvel ezt is megpróbáló Soproni Miklós. Az írás végéhez közeledve megemlítjük még a 86-os termet, a latin (és média) szaktantermet, amit tavaly nyáron újíttatott fel az igazgatóság nagy örömünkre. Most nagyon szép, és ha szükséges, kéznél van TV, video. Van honlapunk is (www.radnoti.hu → tanári munkaközösségek → latin), minden ötletet, javaslatot szívesen veszünk. (A többes szám elsô személy – itt és fentebb – a latin munkaközösséget jelöli. Hárman tanítunk latint: Beke Judit, Mozer Tamás, Nagy Piroska.)

56

Végezetül, megmutatandó, milyen szintre lehet eljutni a gimnáziumi latintanulás során, közreadjuk egy régebbi mûfordítási pályázat két kiváló alkotását. (S persze szeretnénk felkelteni a nemes versengés vágyát.) Az egyik fordító Halmos Máté – azóta latin szakos –, a másik Turai Katalin két éve bölcsész, bár nem latinos. VERGILIUS: AENEIS IV. 522–32.

Nox erat et placidum carpebant fessa soporem corpora per terras, silvaeque et saeva quierant aequora, cum medio volvuntur sidera lapsu, cum tacet omnis ager, pecudes pictaeque volucres, quaeque lacus late liquidos quaeque aspera dumis rura tenent, somno positae sub nocte silenti. At non infelix animi Phoenissa, neque umquam solvitur in somnos oculisve aut pectore noctem accipit: ingeminant curae rursusque resurgens saevit amor magnoque irarum fluctuat aestu. Éj volt, lankadt lények kóstolták a nyugalmas álmot a földön, és elcsendesedett a dühödt víz s erdô; pályájuk közepén ha a csillagok állnak és az egész szántó hallgat, barmok meg a színes szép madarak, kik laknak az aljig tiszta tavakban és a bozóttól durva mezôn, halk éjben aludva. Didó, lelkében boldogtalanul soha nem száll már álomba; szemébe avagy szívébe az éjjelt nem veszi: nônek a gondok, s újra kelô szerelem dúl és hánykódik az érzelmek nagy áradatában. Turai Katalin Éjszaka volt és minden mély álomba merült már: nyugszik a vad tenger, békésen alusznak az erdôk, csend van, a csillagos ég félúton jár, jön az éjfél. Mélyen hallgat a föld, a vadállatok és a színekben pompázó madarak, ki a szûk ágas-bogas indák közt, ki a hûsvizû tó hullámain, is lepihentek. Már csak az árva Didó virraszt, ô nem tud aludni még le se hunyta szemét és felveri máris a bánat. Mekkora gond zaklatja, hogy újra és újra fölébred, Hogy nyomor és düh vad öblei közt hányódjon örökké? Halmos Máté

57

Beke Judit: Médiákságok Montázs egy viszonylag kezdô mozgókép-tanár töprengéseibôl

NAGYTOTÁL

Tényleg igaz, amit az okos filozófusok, esztéták, tudománytörténészek… állítanak: valóban alapvetô kulturális „rendszerváltás” tanúja lehetek. A diákjaim számára a vizualitás, a digitális univerzumban való mozgás anyanyelvként adódik: én megnézhetek tucatszor is egy filmrészletet, és rendkívül okosakat gondolhatok róla, de ôk elsô vetítéskor észre fogják venni a háttérben azt az árnyékrészletet, ami nekem soha fel sem tûnt volna; míg én logikai összeférhetetlenségeken rágódom egy cselekményvezetésben, addig ôk vígan elcsaponganak az általuk kitalált huszadik elbeszélés-variánsban, és egyáltalán nem zavartatják magukat attól, hogy ötleteik már régen köszönôviszonyban sincsenek a kiindulási problémával. Az élmény különleges: rendkívül más kulturális nyelvjárást beszélünk, egyszerre értjük és nem értjük egymás szavait. Belôlük sugárzik a szinte végtelen egymás mellé rendelhetôség játékosságának lendülete, a hangulatok pillanatszerûségének villódzása, én fogalmi-logikai következetességre törekszem, az érzelmek drámai telítôdésének története érdekel. Lehetne akár elkeseredett, sértettségig fajuló ellentét is közöttünk – de határozottan nem ez van, hanem mindinkább fokozódó kíváncsiság és érdeklôdés. Úgy tûnik, örömüket lelik abban, hogy az általam fölvetett szempontok alapján újragondolják egyes tapasztalataikat, engem pedig lenyûgöz szellemi mozgásuk könnyedsége és rugalmassága. SZUPERKÖZELI

A Nagyokkal (11.–12. oszt) egy tanévben négy napig dolgozunk együtt, a Kicsikkel (7.–8. oszt) kilenc héten át egy dupla-órát. Mit lehet így csinálni?! Hiszen a nevüket sem tudom ennyi idô alatt megtanulni! A kiskamaszokkal hogyan hitessem el, hogy egy számukra teljesen magától értetôdô élményvilághoz érdemes fogalmilag is egy kicsit közelebb kerülni, a fiatal felnôttkor küszöbén állóktól hogyan kérjem azt, hogyan legyen türelmük fekete-fehérben lassan kôrözô kamerák szándékain eltöprengeni? Számukra furcsa az, hogy valaki legmindennaposabb tapasztalataik (például a tévében futó reklámok figyelemfelkeltô fogásai, az sms-írás közben félszemmel nézett akciófilm közhelyei, az „elszállt” „mûvészfilm” vontatottsága) hatásmechanizmusait feszegeti, nekem komoly feszültséget okoz, hogy egy tantárgy születésénél bábáskodva gyakorlatilag óráról-órára kell pontosítanom és 58

felülvizsgálnom szakmai apparátusomat. A naprakészségrôl talán ne is beszéljünk: a legjobb az lesz, ha nem is próbálok már a startnál vesztett meccsen játszani – fogadjam csak el szépen, hogy eleve a diákjaim a tájékozottabbak, érdeklôdjek tôlük arról, hogy mik az újdonságok, hiányosságaimat egyébként meglepôen jól tolerálják, én pedig az elmélyültség irányában próbálok kompenzálni. SECOND PLÁN

A hetedik óra nem is oly diszkrét alapzaja megszûnik, míg a Volt egyszer egy Vadnyugat Frankjének gyerekgyilkossága után újra meghallgatjuk a filmzenében megszólaló harangokat. Igen, ezek fognak majd akkor szólni, amikor a Harmonikás bosszút áll a harangkötélre fölakasztott bátyjáért. Ha az autóreklám egyik snittjét kimerevítjük, kiderül, hogy a kép aljában zúduló víznek ugyanolyan színe van, mint a „hôsnô” hajának. Egyes híradóképek probléma nélkül lehetnének egy akciófilm beállításai. A Szerelem címû filmrôl szóló beszélgetés körülbelül 120. percében szinte egyszerre tudatosul negyven emberben, hogy az általuk értelmezett kapcsolatokat alapvetôen az egyik szereplô hiánya szervezi meg. Zuhognak a Mátrix zöldes kódsorozatai, hol számsorokként, hol ablakmosó-folyadékként, hol esôként, hol csôrendszerben menekülô maradandó énképek formájában. Az egyik tizenkettedikes több hetes szívós munkával fölhajtja Tarr Béla Kárhozat címû filmjét, és esszét ír róla. OKTV-re készülve egy csigáról készült fotók színvilágát egységesítjük. Egy mozgóképes tanárjelölt Tarkovszkij Tükör címû filmjének szakköri megbeszélése után elmondja, hogy ôk az egyetemen szintén ezeket a problémákat feszegetik az orosz mester e mûve kapcsán. Körülbelül negyven mozgókép-tanár elôtt tartott mikrotanításon az egyik diák, míg társa a Mátrix artisztikusan kidolgozott kung-fu jeleneteirôl beszél, odasúgja a remegô kezû tanárnak: „Benne tetszett hagyni a kazettát a videóban”. Egy álmos hétfô reggelen Zsófi megállít a folyósón: „Megnéztem a Sátántangót.” A szerenádon való összetegezôdés után néhány héttel megszólal a telefon: „Szia! Szeretnénk elhívni moziba!”

59

Radnótisnak lenni

Egy iskola eredményessége sokféleképpen mérhetô. Például úgy, hogy megnézzük, régen végzett diákok hogyan viszonyulnak volt iskolájukhoz. A Radnótiban feltûnôen sok a „második generációs” diák – ezért kérdeztünk a tavalyi évkönyv számára volt-diák szülôket. Nem csak szülôbôl, tanárból is szép számmal akad volt-diák: a tantestület mintegy ötöde, köztük például a szerkesztô. Az alábbiakban a felkérésnek eleget tett kevesek írásai olvashatók. Talán nem is olyan könynyû válaszolni arra, miért tanít ott az ember, ahol valaha maga is diák volt. A szerk. Különleges helyzet, amikor a tanár abban a gimnáziumban taníthat, ahol valaha ôt tanították. Engem erôs szálak kötnek a Radnótihoz. Szerettem ide járni, tanulóéveim legszebb szakaszát itt töltöttem. Akkor még négy éves gimnáziumi oktatás folyt, s talán nem is tudtuk ezalatt megunni. (A mai diákságnak – úgy látom – gyakran hosszú az itt töltött 8, esetleg 12 év.) Tanárként az idei az elsô tanévem itt. Sok-sok év után próbálom „újra” feltérképezni a tornatermet, a folyosókat, az udvart, az ebédlôt már ügyeletesként, új területként pedig a tanárit. Nem túlságosan nehéz a feladat, hisz látványos változás nem történt a sok év alatt, a tablók száma a falakon viszont jócskán megnôtt. Szívesen nézegetem a régi, ismerôs arcokat, kedves tanáraimat, s kicsit örülök annak, hogy a mi tablónk egy osztálytársam szobáját díszíti. Jó itt tanítani. Segítôkész, támogató munkatársak vesznek körül, az órákon a lányok pedig „igazi” lányok: cserfesek, eszesek, szeretik a rágógumit, és sokan igénylik a kemény munkát. Tetszik, hogy széles korosztállyal foglalkozhatok, viszonylag jó körülmények között. A szomorú ebben a történetben az elôzmény. Csanádi Kati mindenkinek hiányzik. Rövid ideig dolgoztam vele egy korábbi helyettesítés alkalmával. Ô emberként és pedagógusként is példaértékû számomra. Megrázó élményem marad, ahogy tanítványai siratták elsô közös óráinkon. Vidám lényének emléke bennünk él. Szeretném ha óráimon természetes, jókedvû légkör segítené a munkát, s az alacsony óraszám ellenére a mozgás, a sport sok lány életében válna nélkülözhetetlenné. Böhm Zsuzsa 60

39 ÉVE KOPTATOM…

39 éve koptatom a Radnóti vörösmárvány lépcsôjét, ugyanis itt kezdtem az iskoláséveimet és jelenleg is itt élem azokat. A tudatomban csak ez az iskola létezik. Akkor még, a 60-as évek elején, reggelente az aulában gyülekeztünk Vörös bácsi, a pedellus felügyelete alatt, majd innen vonultunk az osztályokba. Emlékszem a díszterem régi formájára, kôburkolatára, zöld faldíszeire, a kistanárira, mely a földszinti folyosó elején volt. A tetôterasz használata nekem már nem adatott meg, ebben csak reménykedem. Milyen jó lenne ott kényelmes padokon üldögélni vagy esetleg rajz órát tartani! Az épülethez való kötôdésem további példái a bejárat elôtti korlát, mely nekem is mászóka volt, amíg az anyukám megérkezett, a tantermek sora, amely annyi emlék helyszíne, az ebédlô, a szertárak. Kevés olyan zuga van ennek a intézménynek amelyben ne jártam volna, de azért adódnak újdonságok, fôleg az utóbbi idôkben. Majdnem abban a teremben tanítok, ahová alsósként jártam. Ezt mindig elmesélem a kisdiákoknak. Jó lenne tudni, hogy ez bennük milyen gondolatokat ébreszt. Simon igazgató úr zengô hangjáról is vannak emlékfoszlányaim, Diri bácsi (Lukács Sándor) pedig egész diákságom alatt a legkedvesebb és legbölcsebb igazgatót jelentette. A diákéveim életre szóló élményei közül nekem is a táborozások a legkiemelkedôbbek. A titkos akciók, a romantikus programok gyártását nagyon élveztük a 70-es évek elején. Volt köztük annyira titkos is, hogy csak három ifi és a csapatvezetô tanárnô tudott róla. (Ráróspusztán). Mi alkottuk a legendás elsô népesebb ificsapatot Lerner János és Novák Péter vezetésével. Külön ifitáborokat szerveztünk, ez azóta is hagyomány, azzal együtt, hogy a diákönkormányzat munkáját összefogó tanárok többsége régi radnótis diák volt. Amikor az érettségi után elvégeztem a jobbfajta tanfolyamnak vélt Tanítóképzôt, hazajöttem. Nagyszerû érzés volt ott pályakezdônek lenni, ahol otthon éreztem magam: ismertem az iskola szokásait, az épületet, a tanárokat és a híres radnótis szellemet, azt a jó légkört, amelyben jó volt diáknak lenni, és tanítónak is kellemes. Pedagógus példaképeim csak innen vezetnek ma is: Borbély Éva néni – aki 8 évig az osztályfônököm volt –, Jobbágy Kati néni, akinek magyarórái ma is élnek bennem, Kiss Zsuzsa néni a fantasztikus szakmai igényességével, kifogyhatatlan lelkesedésével, Bella néni, aki rajzolni tanított, s a tôle tanultakat adom tovább ma is, és Páder Rózsika néni, a testnevelés nagy mestere. Gyorsan elszálltak a tanítói pályám évei, már az elsô tanítványaim gyerekei alsósok, sôt Eich Laci fia már hatodikos. A pedagógus pálya – egyszerûen szólva – arról szól, hogy minél többet adjunk át magunkból a ránk bízott növendékeinknek, ezeket ötvözzük az ô meglévô értékeikkel. Az itteni tanároktól én annyit kaptam, hogy még mindig tudok belôle meríteni. Legszebb szakmai élményeim akkor születnek, amikor hajdani tanáraim bízzák rám az unokáikat és megköszönik, hogy neveltem ôket. Örü61

lök, hogy nyolc évig taníthattam Rózsika néni és Balázs Kati néni unokáit, és mostanában naponta mosolyogva üdvözöljük egymást Éva néni unokájával. Ha sokat kaptam, sokat tudok adni – ez a pedagógia alaptétele számomra. A tudatomban nem is létezik más iskola, nincs összehasonlítási lehetôségem, csak mások tapasztalatait tudom meghallgatni arról, hogy milyen tantestületek léteznek, milyenek az igazán „nehéz” gyerekek. Ez utóbbit tekintve mi igazán nem panaszkodhatunk, mert nálunk a tanulók döntô többségével nincs probléma, szívesen tanulnak, és a szülôk is mindent megtesznek csemetéik haladása érdekében. Egyszerû összegzéssel: Jó volt itt kisiskolásnak lenni – hála Mezô Erzsi néninek és Frittmann Magdi néninek –, élmény volt felsôsként és gimnazistaként idejárni, és nagyon jó tanítóként itt dolgozni. Ez a vöröstéglás épület az én szeretett iskolám, és a gyermekemé is az volt hat éven át. Legyen még sokáig helyszíne a boldog diákéleteknek! Farkas Mária RADNÓTISNAK LENNI

Mostanáig 12 évet töltöttem a Radnótiban: 10 évet a „katedrán innen” (diákként) és további kettôt a „katedrán túl” (tanárjelöltként és tanárként), de a köztes idôben sem voltam TTK-s, csak egy egyetemre tévedt „radnótis”. 8 éves voltam, amikor a Radnótiba csöppentem. Mondhatnám, hogy értelmiségi szüleim tudatosan küldtek „elit” iskolába, de a döntés valódi oka sokkal prózaibb volt: akkor költöztünk új lakásba, 100 méterre a Radnótitól, az Abonyi utca 3/a-ba. Nem tudom létezett-e akkor még ilyen, de mindig úgy tudtam, hogy engem „körzetisként” vettek fel. Réz Erzsi néni le is akarta beszélni a szüleimet, mondván az iskola nehéz, és nem biztos, hogy képes leszek tartani a tempót, de a szüleim – szerencsémre – állták a sarat. Az elsô két évben könnyen vettem az akadályokat, osztályfônököm, Simon Jutka néni szerette „Julcsikát”. Nem szívesen említem meg, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy alkalommal le kellett írnom százszor, hogy „Soha többé nem puskázom!”. Hogy ez a módszer hatásos volt-e, inkább nem firtatnám, de a tanítványaim tudják, hogy a puskázásért két egyes jár, mivel egy egyest becsületesen is meg lehet szerezni. Negyedik végén osztálytársaimmal együtt felvételiznem kellett a Radnóti elsô nyolcosztályos gimnáziumába, a sikeres felvételivel kezdôdött „radnótisságom” meghatározó szakasza. A tanáraim a legjobbak közül kerültek ki. Változatos szerepük volt (van) személyiségem alakulásában. Nem tudnám felsorolni, mit köszönhetek nekik, de az, hogy végül én is a tanári pályát választottam, sok mindent elárul. Az osztálytársaimmal együtt töltött 8–10 év hosszú volt, talán túl hosszú is. Volt, akivel a 8 év során egy értelmes szót sem sikerült váltanom; volt, akivel a kamaszkori konfliktusok folyamatosan átrendezték a viszonyomat; volt, akit a végére már nagyon untam; de szerencsére voltak olyanok is, akikkel 62

életre szóló barátságot kötöttem. De nem is az osztályteremben lettem igazi „radnótis”, hanem a folyosón a délutáni beszélgetések során, az FMK-ban cigizés közben, a vízitúrán/sítúrán …, Ósükösdön a szaletliben. „Radnótisok” között mindig adódott alkalom egy jó beszélgetésre. Mert „radnótisnak lenni”: közös érzés, közös hangulat. Aztán elballagtunk: tudtam, hogy ezzel véget ér életem egyik legszebb szakasza, de reméltem, az egyetemen hasonlóan értelmes, szórakoztató, szerethetô társaságba kerülök. Aztán jött az elkerülhetetlen csalódás: az egyetemen csak elvétve találtam beszélgetôtársakat, és még kevesebb barátra leltem. Arra senki sem figyelmeztetett, hogy a Radnóti „burok”, hogy az összetartozás érzése nem mindennapos, sôt ritka, megismételhetetlen dolog. És mindez apróságokban nyilvánult meg: az egyetemen senki nem kért a szendvicsembôl „egy harit”, a szünetekben az idôjárásról, a tanárokról vagy a leckérôl beszélgettünk. Én sokat vártam, az évfolyamtársaim pedig – hiába voltak kedves emberek – nem tudtak, nem tehettek eleget az elvárásaimnak: nem lehettek „radnótisok”. Az egyetemi évek alatt megerôsödött és kibôvült „radnótis” baráti köröm. Megismertem olyan „radnótisokat” is, akikkel a gimnázium alatt nem is találkoztam, vagy azelôtt csak köszönôviszonyban voltam. Sôt, életem párja is egy „radnótis” lett. Úgy tûnik, a „radnótisság” odakint is összeköt. Tanárjelöltként kerültem vissza a Radnótiba, és nagyon örülök neki, hogy tanárként is maradhattam. Érdekes állapot: „radnótis” vagyok, és „radnótis tanár” is. De más ma végigmenni a folyosókon, mint diákként volt. A tanári szerep ugyanis egyfajta „kívülállást”, „kívülmaradást” követel meg. A folyamatok egy részének inkább irányítója vagyok, mint résztvevôje. A tanítványaim között nem lehetek „radnótis”. De remélem, hozzájárulhatok ahhoz, hogy ôk is igazi „radnótisok” lehessenek. Kornai Júlia AZ IDÔ MINDENT MEGSZÉPÍT?

Volt radnótis diákként 20 év elteltével kerültem vissza az alma materba mint munkaerô. Közben gyakorló pedagógusként részesültem a „volt radnótis diák – gyakorló radnótis szülô” szociológiai státusából. Ez a Radnótihoz való idillikus viszonyomon nem változtatott, hiszen kívülrôl szemlélve a dolgokat megnyugodtam – jó helyen van az én fiam. Ennek a történetnek még nem volt vége – hátra volt még három fiam. Közben idekerültem tanítani. Ez a hármas státus (volt diák, gyakorló szülô és tanár) már több problémát hozott magával. Én – emlékezetem szerint – a Radnótiban megéltek alapján alakítottam ki a tanítási stratégiámat. Ez a stratégia a 20 évvel késôbbi Radnótiban megütközést keltett, és viszonylag hosszú idôbe telt, mire lenyelettem a kollégákkal a békát (azaz így is lehet jól tanítani), mert maguktól nem akarták. Az igazat megvallva ma már jobban értem ezt a helyzetet. Ez a fajta intolerancia (csak úgy jó, ahogy én csinálom) tulajdonképpen a legelhivatottabb kollégákra jellemzô. Ennek 63

jegyében inkább úgy gondolták, hogy nekem kellene a Radnótihoz idomulni. A válasz végképp nem tetszett nekik: én itt nôttem fel, talán idomuljanak ôk ahhoz, amire én emlékszem. Nekem sem volt igazam, mert ez már nem az a mûintézet volt, amiben én felnôttem, és a mai állapota is alig egyezik azzal, amibe visszakerültem. Van igazság abban, amit egy kedves itteni kolléganôm fogalmazott meg találóan: az ember ne menjen vissza a volt iskolájába tanítani, mert a végén még rájön, hogy mi zajlott / zajlik a színfalak mögött. A gyakorló diák remélhetôleg soha nem jön rá erre, hiszen kamaszként igen nagy szüksége van idolként tisztelhetô karakteres figurákra, szakmai (tantárgyi) kompetenciákra. Mi ezt megkaptuk a 70-es évek elején, és emlékezetem szerint végig nem jöttünk rá, hogy tanáraink nem félistenek, hanem gyarló, hétköznapi emberek átlagos gondokkal és problémákkal, és ezzel nagyon jól jártunk. Ezt az idôszakot – utólagos értelmezésemben – jellemezte még valami, ami akkor nagyon fontos volt: a fejlôdésünk (szellemi és személyiségbeli), azaz mi voltunk fontosak, és fölöslegesen nem ültek a nyakunkra. Ez akkor valódi demokratikus vonásnak számított, radnótisnak lenni érték volt a más diákok szemében, nekünk természetszerûleg ez nem tûnt fel annyira, adott volt. Ez 20 év múlva már nem volt különleges, természetesnek számított (a Radnótin kívül azért nem mindenhol). Eltûnt egy különleges vonzerô, viszont nem tapasztaltam azt a határozott követelést, a megértô, de egyértelmû szigort és következetességet, amire és ahogyan emlékeztem. Nálunk családilag úgy hívják ezt a magatartásformát: addig kíméljük a gyereket, amíg hülyét nem csinálunk belôle. Szóval ez nem az a rózsakert, amire emlékezni vélek. Emiatt nem is érzem magam felhôtlenül az alma materban, mert szerintem iszonyú mennyiségû energia elpocsékolásával érjük el az eredményeket, és jelentôsen elmaradunk az elméleti lehetôségeinktôl. Hogy ebben csak a külsô körülmények lennének a hibásak? Hogy ezek nem segítik / könnyítik meg a munkánkat, az biztos, de véleményem szerint mindent nem lehet rájuk fogni. Mindenki ismer sokféle történetet arról, hogy úgynevezett nem színvonalas iskolák ugyanebben a társadalmi és jogszabályi környezetben mégis tudnak nyugodt munkakörülményeket teremteni, és nem tûnnek sem a külsô környezet, sem a belsô mikroklíma kiszolgáltatottjainak. Személy szerint nekem az iskoláról csak dicshimnuszt volna szabad zengenem az alábbiak miatt: minden kritikai megjegyzésem ellenére az összes gyerekem itt végzett, tovább is tudtak tanulni, hiszen, aki akar, annak van kitôl tanulnia ebben az iskolában. Ha ôszinte vagyok magamhoz, azért be kell valljam, a sor vége felé már inkább az motivált: ez még így is bôven jobb mint bármelyik más iskola, és szem elôtt van az ebadta kölyke, esélye sincs, hogy megmagyarázza, ami egy kamasznál azért mégiscsak természetes állapot. A sor vége pedig fôleg azt szemléltette, hogy nem mindegy, hogy hol nem tanul az ember. Számomra is olyan továbbképzésekhez adott megfelelô körülményeket az iskola, ami máshol nem feltétlenül jöhetett volna össze. És mégis: ez nem az a rózsakert, amit látni szeretnék. Solti István 64

„AZ ELTÛNT IDÔ NYOMÁBAN”

Feladatom az emlékezés, de a képek nehezen engedelmeskednek. Néhol homályosak, néhol felismerhetetlenek, gyakran megszakad a film. Talán csak hangulatok idézhetôk fel, azokhoz viszont kevés a szó. Az iskola nekem mindig ezt a piros téglás épületet fogja jelenteni, széles folyosókat, nagy ablakokat, csúszós márványlépcsôket, tágas, oszlopos aulát és egy gyönyörû színháztermet (igen, akkor még új volt és gyönyörû). A másikat, azt a tipikus magyar iskolát, a szûket, a barátságtalant, a zöld olajfestékeset csak filmekbôl ismerem, és egy néhány éves kitérôjébôl az életemnek, amikor pályakezdôként a Rákóczi Gimnázium tanára voltam. A tizenkét évbôl sok-sok tanár- és diákarc körvonalazódik emlékeimben, a régi érzések – szeretet vagy harag – persze már eltûntek mellôlük. A tanárok jól tanítottak, ma legalábbis már csak erre emlékszem, és mi, ha kellett, tanultunk. Talán sose kellett olyan sokat, mint most a diákjaimnak. Úgy emlékszem, jó dolgokat csináltunk, szerettünk együtt lenni, bent maradni az iskolában (ez csak a takarító nénit zavarta – ma már ôt is megértem), hosszasan beszélgetni, álmodozni az életrôl, megváltani a világot, nap mint nap, újra és újra. Igazán fiatal tanár kevés él emlékeimben, közülük is a csak egy éles, a szép, szôke Bella néni képe. Bella néni… már meghalt, a rajongó kisdiákot is hiába keresem. A gimnázium sok szép pillanata sajnos már szintén eltûnôben, de hogy mit jelentettek ezek az évek, azt egyre biztosabban tudom. Az általános tan-

65

tervû D osztályba iratkoztam. Tanáraimat meglepte a döntés, ma úgy gondolok vissza erre, hogy ez több volt, mint szerencse, talán ez az, amit gondviselésnek nevezhetünk. Ebbe az osztályba nem kellett felvételizni, volt közöttünk gyenge képességû és tehetséges, szegény és gazdag. Jobbágy Kati néni lett az osztályfônökünk. Semmit sem tudtam róla, legkevésbé azt, hogy híres magyartanár. Néhány hét alatt meghódított, s életre keltette bennem a regénybe illô, kamaszos rajongást. Így váltam mindenre fogékonnyá, amit ô közvetített. Kati néni és az osztály formált közösségi emberré, megtanultam, hogy a hagyományokat ôrizve a jelenben kell élni, részt kell kérni a világból, hiszen rajtam is múlik, mi lesz belôle. Emberséget és a hazához való felelôs kötôdést mutatott nekünk, s a példa belénk ívódott. Háttérként pedig ott állt egy akkor még szokatlanul szabad levegôjû és demokratikus szellemû iskola. Egy olyan iskola, amely védelmet nyújtott a dogmatikus és ravaszul erôszakos világ ellen, amely a gondolatainkat és hitünket szabadon hagyta, amely a hírhedt március 15-i évfordulókon nem büntetett a külsô hatalommal összefonódva, hanem a szülôi háznál is biztosabban óvott bennünket. Kati néni legnagyobb találmánya – sokszor végiggondoltam már azóta felnôttként és tanárként – csodálatos volt. Falura vitt bennünket nyaranta, és megtanított másokra figyelni, emberekkel beszélgetni. Egy tizenéves kamasz, aki átérzi mások tragédiáját, aki az iskolázatlan beszédben is megleli az értékeket, aki kíváncsi lesz a múltra, aki kötôdni szeretne a hagyományokhoz – ez olyan eredmény, aminél többet semmilyen pedagógiai módszer nem nyújthat. Eltüntette belôlünk az önzést, a lelki durvaságot, a felületességet, még ma is ez az értékrend kísér mérceként. Átlagos képességû diák voltam, de a szeretet és a bizalom még arra is képes volt, hogy tehetséget képzeljen belém. Így jutottam el a tanulmányi versenyre, s így kerültem el az egyetemig. Csak évek múlva, amikor ez a mindenre képes rajongás szertefoszlott bennem, akkor váltam – szomorúan – felnôtté. De a legfontosabb megmaradt, ma is ezen az úton szeretnék járni, vágyaimban és értékrendben ma is Jobbágy Kati néni tanítványa és radnótis diák vagyok. Törzsök Édua

66

Turai Júlia Kertész Imre: Az angol lobogó – esszé 2

Az elbeszélés a megfogalmazásról, a megfogalmazhatatlanságról szól. Szavakbaöntésrôl, kifejezésrôl; élmények, történetek, önmagunk átadásáról, és az átadás kudarcáról. Több ember kell hozzá, de egy a forrása, és a befogadása is külön, egyénenként történik, önálló értelmezésekkel. A megfogalmazás a társas érintkezés alapja. A kapcsolatok alapja. Az önmagunkkal való kapcsolaté is, mert a magunk számára is meg kell fogalmazni a dolgokat, hogy értékeljük, elhelyezzük ôket. Az elbeszélésben a megfogalmazás megfogalmazása történik, ami valahol mégiscsak paradoxon. (De legalább ekkora paradoxon a megfogalmazás megfogalmazását megfogalmazni, elemezni.) Rögtön a mû kezdetén ebbe az ellentmondásba ütközünk, amelynek létezését maga az elbeszélô mondja ki, amely az egész mûvön átível, és amire minden mondat felhívja a figyelmet. A megfogalmazhatóság lehetetlensége és a történetelbeszélés (vagy általánosságban: az emberek közti párbeszéd) közt feszülô ellentétre. És annak ellenére, hogy minden történet elmondhatatlan, az elbeszélô mégis megpróbálkozik vele (minthogy a végén kiderül, nem is sikerült teljesen, hiszen a hallgatóság nem értette meg), gondolván, nem a saját történetét meséli, filmként nézte az akkori életét, és azóta is úgy látja, tehát sikerült kellôképpen eltávolodnia az akkori önmagától. De vajon ez miért elôfeltétele a történetmesélésnek? A korabeli (kommunista–szocialista) idôkben lehetetlenné vált a véleménynyilvánítás, az értékelés, a megfogalmazás, és ezeknek az idôknek az elmúlásával sem tudtak az emberek teljesen visszazökkenni az eredeti, nem tanult képességükbe, a megfogalmazásba. És az sem segít, ha megpróbálnak kívülrôl tekinteni magukra, ahogyan azt akkor tették (hiszen nem azonosulhattak magukkal, nem értékelhettek maguknak sem), hiába, mert akármi történik, mindenki ugyanaz az egy ember marad, aki volt, nem lehet teljesen eltávolodni tôle, akkor sem, ha egy egész rendszer megváltozik. Nem lehet újjászületni az új rendszerben sem, amire elég bizonyíték a születésnapi ünnepség, ahol az angol lobogó történetének elbeszélése zajlik. A születésnap a múltnak és a jövônek az ünnepe, egyszerre hátra és elôre pillantás, Az írás a Magyartanárok Egyesülete és a Liberális Fiatalok által budapesti középiskolások számára hirdetett Kertész-pályázat díjnyertes alkotása.

67

újjászületés, amiben fontos, hogy újjá (volt valami elôtte, amihez képest ez változás), és hogy születés, tehát egy abszolút kezdet, elôrenézés. Ehhez képest ez a születésnap nem sikeres visszatekintés, mert a mester (a tanár) nem tudta ellátni fô feladatát, nem tudta átadni a saját tapasztalatát a tanítványainak, és a jövôbe tekintés sem valósul meg, teljesen nyíltan elutasítja még a lehetôségét is. „(…) a megfogalmazásra törekvés éppenséggel azt célozta, hogy homályban tartsa a megfogalmazhatatlant, vagyis a lényeget (…)”. Dehát, ha a lényeg mindig megfogalmazhatatlan, akkor az egész történet maga (az angol lobogó története), aminek az elmondására vállalkozott az elbeszélô, és amit olyan hosszas és körülményes bevezetô (felvezetô) elôzött meg, szóval akkor ez is csak egy fedôtörténet, amivel el lehet kendôzni a lényegeset? De akkor mivégre a hosszas magyarázkodás, amit elôtte olvashattunk? Azt lehetett gondolni, hogy azért jelöli ki teljesen pontosan az irányt a szavak jelentésárnyalatai között, azért magyarázza a nehezen félreérthetôt is (a Kilencedik szimfónia persze, hogy a Beethoven-féle, alig akad, aki ilyenkor a Mahler-félére gondol!), hogy a hallgatók (olvasók) is egészen pontosan ugyanarra gondoljanak, mint ô, hogy ôk is átélhessék ugyanazt az eseményt, mégpedig ugyanúgy, ahogy ô. Valószínûbb, hogy a történet lényege az, amit nem lehet elmondani még olyan hosszas felvezetéssel sem, mert tényleg csak az érti meg, aki akkor ott élt. Mert a jövô gyermekének ez csattanó nélküli történet, hát végül is, tényleg, mi történt ott? Elment egy autó az utcán, amire egy angol zászló volt erôsítve, az emberek megálltak és tapsoltak, mire valaki kiintegetett az autóból. És? Lehet, hogy ez volt az utolsó próbálkozás a megfogalmazásra, ezt se önmagától, hanem a társaság buzdítására kísérelte meg, akik még (zsenge életkoruknál fogva) nem tudták, hogy hiábavaló a próbálkozás. És talán itt választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy miért nem akar a következô (feltehetôen jobb) világban élni. Akik nem éltek a katasztrófa korban (vagy egy ahhoz hasonlóan katasztrofálisban), nem érthetik meg az ilyen jellegû problémákat, hiszen „a megértés megélést elôfeltételez”. Annyi lesz a különbség, hogy ôk (mi) majd nem látják a feladatot, össze fog mosódni az életvitelük és annak a megfogalmazása, nem lesz értelme az öntagadás szónak, mert nem kell önmagukkal ellentétes nézeteket vallaniuk, igaznak tartaniuk az életben maradás kedvéért. Ôk valószínûleg nem fogják érteni (ahogy már most sem értik) ezt a szót, és ez olyan szempontból baj, hogy ha nem értjük valaminek a tagadását, nem biztos, hogy értjük magát az állítást. Ezért jelenthet megkönnyebbülést egy olyan jövô elkerülése, ami nyilván könnyebb lesz, kényelmesebb, mint amilyen az eddigi évek voltak. Mert ebben a jövôben nem lesz olyan önmegismerés, aminek tétje is van, mégpedig önmagad. Ha viszont „az itteni világban lehetséges egyedüli alkotás az öntagadás mint alkotás”, akkor ez igaz minden korban, mert a világ (ez az itteni) hordozza magában ezt a tételt, tehát akkor csak a felismerésében van különb68

ség. És mi a helyzet azokkal a katasztrófakori alkotókkal, akik meg tudták fogalmazni, amit akartak, vagy azokkal az alkotókkal, akik az akkori befogadó számára a megfogalmazhatóságot jelentették? Vegyük elôször a Szép Ernô könyvet, ami rávette elbeszélônket, hogy az újságírói pályára lépjen. Ez a könyv „ôszinte elhitetô erôvel történt” megfogalmazása volt egy hamis életnek, amely erô csak az ôszinte vágyból táplálkozott. Ezek szerint akkor még fontos volt az eszmény, volt igény a megfogalmazásra, és ezek szerint nem volt általános ez a vágy akkor sem, különben nem hathatott volna ilyen nagy erôvel, ami még elhitetésre is képes. De kiderül az is, hogy pont azért volt ilyen nagy szükség a megfogalmazás eszményére ebben a könyvben, mert csak így lehetett leírni olyan világot, ami nem létezhet a valóságban. Ahogy az elbeszélô is mondja, tudatlan volt a könyv. De ez valami másfajta, valami kedves, naiv tudatlanság volt, amivel jó volt egyetérteni, ezért ment el újságírónak, hogy élhessen ebben az „ôszinte hazugságban”. Tehát ez a könyv nem egészen jó példa az elbeszélô számára nagyhatású könyvekre, mert csak egy kényelmes álmegoldás volt. Valahol azért mégiscsak fontos volt neki ez az álmegoldás. Fontos volt, mert sosem felejtette el a könyvet. Tehát fontos volt az, hogy azért messze legyen egy irreális, megvalósíthatatlan eszme, amihez vissza lehet nyúlni, valami biztos pont, amire, ki tudja, bármikor szükség lehet még…! Viszont nem volt fontos, hiszen nem olvasta el soha újra ezt a könyvet, hiszen nem volt érdemes, mert nem lehet úgyse aszerint élni, hát akkor minek rágódjon az elérhetetlenen? Inkább keresnie kell egy járható utat. Habár a könyvet csak emlékének egy hátsó fiókjában ôrizte meg, magát a könyv szerzôjét (és bemutatkozását) annál is inkább a keze ügyében tartotta. Ez már egy valódi megfogalmazás volt, a „hôstett” maga. Hôstett, mert nyíltan megmondja, vállalja a rendszer kritikáját, kimondja, hogy ô csak volt, már nem az, aki igazán volt, aki az Ádámcsutkát írta, aki kedélyes és bölcs lehetett, aki hihetett az eszmékben. Az elbeszélô szerint viszont éppen hogy ettôl vált Szép Ernôvé, mert most már nem azt az eszmét szolgálja, ami azóta semmitmondóvá vált az átalakuló körülmények miatt, de figyelmeztet, emlékeztet rá, anélkül, hogy csábítana rá, és anélkül, hogy megbékélne vele. Nem is békülhet meg, hiszen mégiscsak a személyiségérôl volt szó. A tökéletes megfogalmazás elbeszélô által felállított három kritériumának eleget tesz, hiszen magába foglalja az élettapasztalatot, hagyományoz a túlélôkre és segít meghalni is, hiszen ebben a kijelentésben benne van, hogy ô már elveszett, tulajdonképpen meg is halt, innen már semmi nem veszteség. Az elbeszélô szerint az ilyen tökéletes megfogalmazásra csak két mód létezik. Az egyik a némán leélt élet mint megfogalmazás. Mert csak azzal a feltétellel lehetett leélni az életet, ha megfogalmazások nélkül tettük ezt. Viszont a teljes élet foglalhatja csak magába egészen az élettapasztalatot, a katasztrófát, nem lehet közben föladni, elerôtlenedni, mert akkor sérül a kép, nem láthatjuk tisztán, és nem adhatjuk tovább, nem hagyományozhatjuk az utó69

kornak. És nyugodtan meghalni is csak annak tudatában lehet, hogy teljesítettem, végigéltem az egészet. A másik mód a tökéletes megfogalmazásra az elôbbinek szöges ellentéte, a tanúságtétel. Ami éppen hogy az igazság kimondása. A lázadás mint életelv. Nem lesz ugyan hosszú az ilyen élet, de a tapasztalat így sem hiányzik, a halál is megkönnyebbülve éri, mert legalább kifakasztotta magából a gennyet, láthatóvá tette az utókor számára is. („Azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról”.) Ez két véglet. A teljes kimondás és a teljes némaság. Csak végletekkel lehet tökéletesen megfogalmazni a kort. A másik nagy mû, ami ez elbeszélôre nemcsak nagy hatással volt, de az önmagáról való tudás lehetôségét is adta, Richard Wagner A Walkür címû operája volt. De ezt a mûvet nem lehet elválasztani Thomas Mann Wälsungvér címû elbeszélésétôl. Ezek révén ismerte meg azt a másik világot, ami valójában az ô világa volt, önmaga megismerésének a világa. Ennek a világnak a megismerése ráébresztette annak a mondatnak a jelentésére, amit a Wälsungvérben olvasott: „(…) látta szorultságukat, és érezte: ilyen élet kell ahhoz, hogy az ember alkotni tudjon.” Szorult, de szenvedélyes élet, hogy a szenvedély ereje világra hozza az alkotást, hogy aztán újra szenvedéllyé váljon a befogadóban. Ezek a mondatok világították meg számára az áttörhetetlen vasfüggöny létezését, ami elbeszélô és hallgató közt, megfogalmazás és létezés közt, ember és ember közt, valamint az ember és önnönmaga közt húzódik. De vajon hogy függ össze a szenvedélyesen megélt szorultságból fakadó alkotás, és a megfogalmazás – átélés szakadéka? Akkor, mikor az embert katasztrófa sújtja, nem ad más a (megélését valósan kifejezô) szót a szájára, csak a szenvedély, az indulat; tehát alkotni (továbbadni ezt a szót) is csak ilyen állapotban, ilyen élettel lehet. Ezért nem lett belôle alkotó sem, mert fáradt, fásult életet élt a megfogalmazhatatlanság tudatában. És vasfüggöny van az elbeszélô és a hallgatók közt is, ha nem ugyanaz a szorultság, nem ugyanaz a szenvedély fûti ôket; ezek szerint akkor ez a két – számára olyan fontos – mû is csak abban a korban jelent ilyen sokat, mikor az emberek tudnak azonosulni a mû szorultságával és szenvedélyével? Tehát koronként változik az adott mû jelentése? Vagy személyenként? Mert nem mindenkibôl váltja ki ugyanazt a hatást, sem a rendszer, sem a mû, hiszen szakadék van az emberek közt is. És önmagunkban is: ezek szerint nem ugyanúgy éljük meg magunkban sem azt, ami a világban történik és azt sem, ami a mûben? És érdekes módon, éppen hogy mikor ezeket az elválasztó falakat fölfedezte, akkor értette meg az életét, akkor kezdett el tisztán látni a sok félrefogalmazás között. Tehát a megfogalmazás csúcsa az volt, mikor valaki megfogalmazta, hogy nem lehet megfogalmazni semmit. Mikor végre valaki kijelentette egyértelmûen, hogy szakadék tátong mindenhol, még önmagunkban is, tehát magunkban sem fogalmazhatunk meg semmit, nem hogy azt meg70

próbáljuk továbbadni! Ez a ráébredés felmentést jelentett számára, igazolása volt az eddigi megfogalmazhatatlanságoknak. Ugyanakkor ez a ráébredés jelölte ki a feladatot is, értelmet adva ezzel az életének, ami odáig a semmibôl a semmibe, lassú vegetációként folydogált. A feladat az ellentmondások elkerülése volt életvitel és annak megfogalmazása közt. Akkor kezdôdött az olvasási, tanulási láz (aminek az olasztanulás is köszönhetô volt), ami lehet, hogy csak azért volt olyan mohó és kielégíthetetlen, hogy a tanulással is föl legyen mentve a megmérettetéstôl önmaga elôtt. Amíg csak szívja be az ismereteket, nem kérheti számon magától azokat, tehát nem kell számot adnia a feladat teljesítésérôl sem. Következik a Goethe- és Tolsztoj-tanulmány (szintén Thomas Mann tollából), amit a forradalom kitörésekor olvas. Megfogalmazhatatlan ígéret van a befogadásában, akár a forradalomban is. A forradalom az életében van, a tanulmány meg a megfogalmazás, tehát ha a tanulmányban rejlô ígéret megfogalmazhatatlan, nem kell megfogalmaznia a forradalom ígéretét sem, és mégsem keveredik ellentmondásba. A forradalom ráadásul igazolta is a tanulmányra fordított figyelmét, mert a kinti eseményeket magyarázta, fogalmazta meg helyette is. Tehát akkor mondhatjuk, hogy ezeknél az alkotóknál az öntagadás nem lépett fel, az „itteni világ” a szocializmus világát jelenti, ami ezek szerint már nem csak egy kor, egy idôszak, hanem egy világ, amiben új szabályok, törvényszerûségek érvényesülnek az alkotásban is. Ha már ennyire körbejártuk a megfogalmazás kérdését, nézzük meg magát a történetet is, hiszen ennek a megfogalmazásából, vagy a nem-megfogalmazásából indult ki az egész kérdés. Az autó a forradalom utáni csendesebb napokban jön, mikor már nincs nagyon mitôl tartani, akkor is csak gyorsan át akar iszkolni az emberek közt, csak észrevétlen elsunnyogni, hogy ne kelljen belekerülnie, állást foglalnia. Csak mikor provokálni kezdi a nép, sürgeti a véleménynyilvánítást, akkor tesz a belôle kinyúló kéz egy kétértelmû, elegáns mozdulatot. Ami elsôsorban baráti, helyeslô, de ugyanakkor benne van a távolságtartás is, a tudat, hogy nem kell vele soha azonosulnia, ô más mércével mér. Félig-meddig búcsúztatás is, hiszen vége van az elsô, kezdeti nagy lelkesedésnek, kis sikereknek, és bár sajnálja, de biztos benne, hogy visszahozhatatlanok. A taps az angol fölénynek szól. Tisztelet fejez ki a johnnyk iránt, akik kívül tudtak maradni a konfliktuson. Az angol dzsip helyén föltûnô szovjet tankok az ellenpólust jelenítik meg, amely rendszeresen, szinte szertartásszerûen rombolta minden alakalommal ugyanazt a szecessziós bérházat. Teljesen értelmetlenül, hiszen üres volt az utca. Mintha az lenne a cél, hogy ezzel a házzal együtt tûnjenek el az élet alapfeltételei, a hétköznapok, a szépség, a kultúra. Végsô meggyalázása a halottnak (a városnak), aki nem tehet mást, mint csodálkozik, hogy úgy látszik, minden megtörténhet. ✧ 71

Tehát akkor ott tartunk, hogy az elbeszélô végigélte, amit csak végig kellett élnie, ahogy tudta, megfogalmazta, és tudjuk, hogy nem is kívánkozik az ígéretes jövôbe. Ugyanakkor azt is megtudjuk, hogy mindez fölösleges volt, mert a tapasztalatával nem gazdagodhat az utókor (hacsak nem irodalmi értelemben), mert „a megértés megélést elôfeltételez”. Nem érthetik teljesen soha, mert ôk nem voltak ott és akkor. De nem is lesz rá szükségük nagyon, nekik új szituációik lesznek, amikhez új tudás kell majd. Tehát nem az utókor számára kell megélni és megérteni a történteket, csak a magunkéra, és kiterjeszteni a saját világunk „egész és általános régiójába”, ami magába foglalja azoknak az embereknek a világát is, akik ugyanezt átélték. „Élni Istennek tett szívesség.” Az elbeszélés során ebben a mondatban említi meg elôször (és utoljára is) az Istent. Aki egy ismeretlen, érthetetlen isten, tehát az sem egészen világos, hogy miért fontos neki, hogy mi éljünk. Ezért az élet is teljesen értelmetlen, cél nélküli, Isten is csak úgy kerül a képbe, hogy valami oka kell, hogy legyen az életnek, ha a sok lehetetlenség ellenére is ennyien vagyunk, és ilyen sokáig tart. Szóval a megfogalmazhatatlanság ezt teszi. Értelmetlenné válik az élet. Megélhetetlenné és továbbadhatatlanná. És ez nem csak annak a kornak a hibája volt, hiszen a rendszerváltás után sem, még mi sem mentesülhetünk a megfogalmazás alapproblémájától. Mert nyilván nem lehet semmilyen történetet egy szemszögbôl elmondva a valóságnak megfelelôen értékelni, tehát mindig számtalan valóság fog élni egy történet kapcsán is. Mégis az emberek valamiért csökönyösen ragaszkodnak ahhoz, hogy továbbadják a saját valóságukat. De mindezt ezzel az elôzetes tapasztalattal teszik, aminek ellenszegülve mégis próbálják teljesen körülírni, a lehetô legkisebbre szûkíteni a félreérthetések körét. És ez szükségszerûen bizalmatlansággá válik, hiszen eleve nem feltételezik, hogy valaki képes lenne megérteni, ugyanazt érteni a szavak alatt. De néha azért mindenkit érnek meglepetések…

72

Matskási Istvánné: TAPAS program és a tanulók

Ez a 3 éves program a jelenleg 10., 11. és 12. évfolyam tanulóinak tanórán kívüli életében egy érdekes pezsgést indított meg. Több tanár irányításával a Naplás-tó mint védett, vizes élôhely kutatásába kapcsolódtak be. Nemcsak méréseket végeztek, hanem ezeket ki is értékelték. A területet feltérképezték, flóráját, faunáját megfigyelték, lefényképezték, leírták, lerajzolták. Ezután következett a program legérdekesebb része, megismerkedhettek a diákcsere program külföldi résztvevôivel és kutatási területükkel, vizsgálati módszereikkel. Örömmel ismerték fel, hogy a vizsgálati módszerek között lényeges különbség nincs, ôk is legalább annyira ügyesek, vagy akár ügyesebbek, mint német, olasz stb. társaik. Összehasonlíthatták, hogy az egyes országok mennyit tesznek a vizes élôhelyek védelméért, mennyire és mivel szennyezik vizeiket. A gyerekeknek és természetesen a szülôknek is a legnagyobb izgalmat a KÜLFÖLDRE utazás jelentette. Sokan még nem voltak külföldön, szülôk nélkül biztos nem. Nagyon várták a találkozást a partner gyerekekkel, és azt,

73

hogy az angol órákon tanultakkal hogyan fognak boldogulni a családoknál. Sok olyan tanuló jutott így a nyelvgyakorlás lehetôségéhez, akinek erre más alkalma nem volt. A közös kirándulások során jobban megismerték az egyes országok kulturális és természeti értékeit, a családoknál történt elhelyezés következtében a családok életét és étkezési szokásait. Különösen nagy élményt jelentett minden résztvevônek a magyarországi záró program: a dunai kenu túra. Egy óriási vizes élôhelyet ismerhettek meg közvetlen közelrôl. Meglepôdve tapasztaltuk, hogy mennyire tiszta, jó minôségû a Duna vize. Gyönyörködtünk a csodálatos élôvilágban. A közös éneklés, fôzés, és nem utolsó sorban a közös munka: az evezés, jól összekovácsolta a csapatot a túra végére. Minden tanulónak, aki részt vehetett ebben a diákcsere programban, óriási élmény volt, és nagyon szívesen folytatnák, ha erre lehetôség lenne. TAPAS PROGRAM ÉS A PEDAGÓGUSOK

A program során öt nemzet tanárai ismerhették meg egymást, dolgozhattak együtt egy közös kutató és szervezô munkában. a gyerekek érdekében. Megismertük a partnerek iskoláit, összehasonlítottuk a szaktantermek, szertárak felszereltségét. Részt vettünk tanórákon, speciális módszereket leshettünk el egymástól. A kutatási eszközöket és módszereket megfigyelve, a legalkalmasabb eszközöket sikerült az iskolának beszerezni, így a többi tanulócsoport oktatásánál is ezeket használhatjuk. A tanároknak is nagy lehetôséget nyújtott ez a program az idegen nyelv gyakorlására, más országok kulturális és természeti értékeinek megismerésére. Jó, baráti kapcsolatok alakultak ki a közös munka során. Élvezhettük egymás vendégszeretetét. Lehetôség nyílt közös újság szerkesztésére, amelyben mindegyik ország bemutatja a saját vizes élôhelyét és az ott folyó munkát. A hároméves programról egy összefoglaló CD készül, amelyet diákok és tanárok közösen szerkesztenek.

74

TAPAS – connecting people

2004. július 3. kora reggel Keleti pályaudvar. Ismeretlen arcok. A barátokkal azt találgatjuk, vajon olaszok, németek, kik ôk? A vonaton két külföldi mellett kaptunk helyet, vajon kik ôk? Pár kérdés után kiderült, hogy ôk a németek kísérôi, 26 év körüli jegyespár, mint késôbb kiderült, hárman voltak. Dél körül érkeztünk Gyôrbe, ahol különbusz várt minket, ami Rajkára vitte a társaságot. A buszban még nemzeti klikkek voltak. Rajkán viszont mindenkinek el kellett szakadnia a jól ismert barátaitól, minden magyar kormányoshoz két külföldi társult. Ez alól egy-két hajó volt kivétel. Például az enyém. Az evezôkkel való ismerkedés és kisebb eligazítás után, vízre dobtuk a hajókat, ezzel megkezdôdött a vízitúra. Elsô nap Halásziban sátoroztunk, ahol már közösen készítettük a vacsorát. A mosogatáshoz és minden egyéb közös munkához vegyes csoportokra oszlottunk. Én két olasszal mosogattam, míg a németek inkább a hagymahámozásban jeleskedtek. Második és harmadik nap Kimlén táboroztuk. A sátrak felállítása után közösség-építô játékokat

75

játszottunk. Második nap egymás nevét már illik tudni. Este a fô program a görög – portugál foci VB (EB – a szerk.) döntô volt, persze ez érthetô. Harmadnap a vacsorát az olaszok fôzték. Ízletes spagetthi bolognesét, remélem nem haragszik meg senki, ha azt állítom, jobb volt, mint az elsô napi magyar. Negyedik nap Dunaszentpálon viszont megmutattuk, milyen jót tudunk mi magyarok fôzni. Lecsót csináltunk. Itt kezdôdött az éjjeli ôrködés, két óránként váltottuk egymást. Ekkorra már mindenki beszélt mindenkivel, leginkább angolul, de akár németül, vagy ha az sem ment, maradt a kézzel-lábbal módszer. A szerelmi kapcsolatok sem maradhattak el, jól összemelegedett a társaság a közös éneklések, foci, röplabda játékok alatt. Utolsó nap Kunsziget irányába eveztünk. Este mindenki szomorúan gondolt a másnapra, a búcsúzásra. Gyôrben töltöttünk pár órát a hazaút elôtt, ahol még egy utolsó nagy röplabda szervezôdött. A zuhanyt is megemlíteném, mert az elsô utunk oda vezetett. A vonaton összegyûjtöttük az e-mail címeket, és hazaérkezésünk után nem sokkal mindenkihez eljutott, így továbbra is tudjuk tartani egymással a kapcsolatot. Hátha meghívnak minket az olaszok egy spagettire vagy a németek egy kis városnézésre. Reménykedni lehet! Kalmár Judit 11.C és Montvai Dávid 11.B

76

Hungarian Summer Camp

We couldn’t finish this project in a better way! A camp where for 6 days, students and teachers from three different European Countries (unfortunately only three!) met together to experience multicultural sport activities. We were immersed in a natural aquatic system and surrounded by green vegetation and areas full of animals. It was certainly a very positive experience from every point of view. The Hungarian group was very organised and was able to take the responsibility of organising both the canoe trip and the camp, making sure that everyone was able to participate. This experience has shown us how to appreciate what we have been studying during the last three years. Chemical and biologic analysis confirmed the good quality of Mosoni-Duna water, whose abitat is made by several birds species such as ‘airone cinerino’, ‘falco’, ‘cicogna’, ‘gallinelle d’acqua’ and a great quantity of wild ducks. Another important aspect of the camp concerned human relationships which were supported by living in a self-mode experience, particularly by canoeing, cooking dinner and relaxing. Through these activities we were able to overcome the difficulties of the different languages. Also the relationship between students and teachers was very different from school, as we were able to get to know each other better. For the teachers it was, once more, an opportunity to consider the differences between our different education systems and to find new ways of involving the student. In conclusion the Italian group would like to thank the Hungarian group for proposing, organising and managing this, unusual for the Italian education system, activity with such professionalism. the Italian teachers Anna Picchiura, Giuseppe Cassone

77

Spanyol TAPASztalat

Kellemes élményben volt részünk az év folyamán, ugyanis szinte egyik napról a másikra jelentette be látogatását az a spanyol diákcsoport, akikkel mi mintegy fél éve leveleztünk. Természetesen kicsit meg voltuk lepve a hír hallatán, de rögtön felülkerekedett az a kellemes izgalom, amely ilyen helyzetekben (amikor spanyol diákokkal fog találkozni az ember) felül szokott kerekedni. Minden esetre izgalom ide, izgalom oda (az idô elôre haladtával kellemes vagy kellemetlen), megérkeztek levelezôpartnereink Spanyolországból, Extremadura tartományból, Arroyo de la Luz nevû községbôl a Ferihegy-reptérre. Elôször azt hittem, hogy mintegy másfél év spanyol tanulás ellenére is lehetetlen lesz köztünk a kommunikáció. Amikor a kocsiban vittük hazafele spanyol cserepartneremet akkor már biztos voltam benne:

78

igazából én próbáltam dialógust folytatni, de ez végül mindig María del Holgado (mélyen tisztelt cserediákom) monológjába torkollott, amivel én nem nagyon tudtam mit kezdeni. Az elsô estét, úgy gondoltam megúsztam ennyivel, mondván hogy biztos fáradt… nem volt az: hajnali kettôig „beszélgettünk”. Szerencsére a dolgok jól folytatódtak, már az elsô nap egész rendes kis programot szerveztünk, de azért jó volt, hogy tanítási idô alatt általában külön kirándulásokon vettek részt barátaink. Esténként aztán legtöbbször valamilyen szórakozóhelyre cipeltük ôket, és ôk a spanyol temperamentumnak megfelelôen leültek egy asztalhoz, és elvoltak, talán még beszélgettek is. Úgy gondoltuk, hogy unatkoztak, de tévedtünk, ugyanis még többször megemlítették, hogy milyen jó volt kikapcsolódni és többször kéne ilyen programot szervezni estére, hát hiába, ez a mediterrán vér. Végül is, ki jobban ki kevésbé, de mindenki jól érezte magát ezen a 10 napon. Azonban a könnyes búcsú után néhány héttel már mi is elindultunk, hogy felkeressük a spanyolokat anyaországukban. Két és fél nap alatt buszunk bekebelezte az áthidalhatatlannak tûnô távolságot és üdén, frissen szálltunk ki Arroyóban. Az elsô napról nem tudok sokat mesélni, mert este érkeztünk, és annyira zavarban voltam, hogy inkább el is aludtam. Második nap, azonban már felfedeztük, hogy egy kellemes, fôként kôbôl épített, minden valószínûség szerint spanyol kisvárosban vagyunk. Mintegy három kilométerre lakhelyünktôl, a falun kívül egy költôi szépségû mezô terült el tele sziklákkal, vad olajfákkal és szarvasmarhákkal (valamint ami ezekkel az állattokkal jár). Ide sokat jártunk, amit nem is bántunk, mert tényleg lenyûgözô volt ez az úgynevezett Campo, vagyis rét. A hét többi napján látogatást tettünk az 79

iskolában, ami elnyerte tetszésünket (igencsak modern felszereltség volt rá jellemzô), kirándultunk a Montfragüe elnevezésû nemzeti parkba, ahol egy nagy sziklán láttunk kisseb, ám távcsôvel már jól kivehetô keselyûket. Extremadura tartományon belül még több olyan várost meglátogattunk, ami rendelkezett valami római kori emlékkel (a római kori emlék onnan volt felismerhetô, hogy gólyák fészkeltek a tetején). Valamint még a programok csúcsaként megnéztük a közeli Cáceresben Szent György minden évben megrendezendô erôfitogtatását, amely során legyôzi a sárkányt (megkérdeztem, a sárkány még sosem gyôzött). Ja és persze minden este bárról bárra jártunk és fiesztáztunk. Amit még meg kell említenem, hogy mind csocsóban, mind a spanyol nyelvben rengeteget fejlôdtünk, így már ez alapján is megérte ez a kis kiruccanás. Új barátságokkal és élményekkel szálltunk fel a buszra, és kicsit régebb barátságokkal és élményekkel érkeztünk meg két napra rá… Megérte. Nádas Dávid 11.C

80

TAPAS – Padova 2004

Az a legérdekesebb Olaszországban, hogy tényleg olyan, mint ahogyan mindenki elképzeli. Tényleg mindig süt a nap, vagy ha nem, akkor is árkádról árkádra haza lehet jutni szárazon. És az olaszok tényleg úgy vezetnek, mint senki más Európában: indulás elôtt le-lecsusszan egy üveg bor, de így is bravúrosan veszik a kanyarokat, bár inkább a dudát használják fék helyett. És tényleg olyanokat lehet enni, hogy az ember inkább rosszul lesz, csak ne kelljen abbahagynia. De azért meglepô, mikor fáradt hétfô reggelen a dugó kellôs közepén a talján mama felhangosítja a rádiót, és teli torokból énekli Tiziano Ferro legújabb számát, és az is, hogy pártoktól függetlenül szinte mindenkinek az ablakában ott lobog a szivárványszínû Pace zászló. És meglepô az a már bájos szervezésképtelenség is, amelynek jegyében a szórakozásra szánt estéink teltek, de az is, hogy ha egyszer elindulnak, akkor tömött sorokban, sikátorokat eltömítve vonulnak (az elején azt hittük, tüntetnek), vagy csak leülnek a Piazza delle Erbén a földre, és beszélgetnek, iszogatnak hajnalig. Természetesen mindenkirôl minden jót feltételeztünk, mikor odamentünk, de azért megdöbbentünk, mikor a fagyizóban kérdésünkre, hogy milyen fagyi az ott, az orrunk alá dugtak egy kiskanálnyit belôle, hogy kóstoljuk csak meg. Ilyen hol van Magyarországon? És olyan, hogy egy kukás egy egy méter magas plüss jegesmedvét ajándékozzon külföldi fiataloknak? (Hozzáfûzve persze, hogy a medve Juventus szurkoló!) Olaszországban azért viselkednek ôrült módjára az emberek, azért nevetnek és esznek hatalmasakat, mert mintha ezzel a könnyedséggel akarnák ellensúlyozni azt a nyomást, amit az okoz, hogy véletlenül az európai kultúra egyik bölcsôjébe születtek. Turai Júlia

81

Hungarian–Italian exchange, Padua

Between 7 and 15 May, 2004 ten Hungarian students and two teachers spent a wonderful week in Padua, Italy. We traveled a whole night from Budapest to Padua by bus. When arrived in the morning, the whole group was very tired. We were happy to meet our exchange partners and their family whom we were to spend our time with. We were given a timetable in advance, which included a great variety of programs. We were to visit Chioggia, Pelestrina, Venice, Stra and several sights in Padua. We’ve spent a day in Chioggia, a fishing-village on the seaside and Pelestrina, the nearby island. Here the braver persons of the group even swam in the sea. For the majority the water was far too cold to get in, but as Hungary has no sea some felt they could not miss this opportunity. In my personal

82

view this was the best day of the week. After a few hours on the beach the group went for a walk around the village. Chioggia has a wonderful atmosphere, everybody seemed to be happy and relaxed. We had ice cream, watched the seagulls and were thinking about what could be better than this. The locals were extremely friendly, we were even invited to a wedding held on a boat. This was the moment when the girls of the group decided to marry Italians so that they can stay here forever. The day in Venice was another wonderful experience. The whole group did the sightseeing around the city together, but after that we had some free time, as well. We took photos of everything possible to be able to show the wonderful place we’ve been to the poor chaps left at home. We had an hour and a half on our own when we arrived to St Mark’s Square, so four of us went up to the tower from where we could see the whole city with the sea. That was an unforgettable experience! We spent most of the evenings in Padua, so we had the chance to see the sight there several times. We met at Prato della Valle and we walked pass St. Antonio about three times a day. But every time we saw it we admired it’s beauty. We had a walking tour too when we had a guide to explain us the main facts. This day we visited the world-famous University of Padua where we were happy to find not less that 4 famous Hungarian student’s portraits on the wall. Besides the sightseeing we also did some studying. We went cycling on the bank off the Brentella canal., where we could do some chemical analysis of the water and listened to the historical importance of it too. The day we spent in our partners’ school was also revealing, soon we found out that Italian and Hungarian school systems are very different. Some of us became really good friends, spent a lot of time together throughout the week. Sadly, we didn’t really mix with the German and Azorian students, which later we all regretted. When the time arrived to go home our host families came with us to the bus station to wave us goodbye. It was a really awful feeling that while our bus was moving our friends where left there on the platform… Császár Barbara 10.B

83

Galambos Rita: Önkéntes-közösségi tevékenység a Radnótiban avagy miért nem próbálhatnánk meg együtt?

A KEZDET…

2004 tavaszától három hetente néhány szülô, tanár és diák részvételével délutáni beszélgetéseket szerveztünk, hogy megvitassuk, hogyan lehetne kicsit szervezettebb módon bevonni az iskola diákjait az úgynevezett önkéntes közösségi tevékenységekbe, (ÖKT) és hogy ez hogyan illeszkedhetne szervesebben az iskola életébe, vállalt programjába. MIÉRT IS…?

„Megmutatni a gyerekeknek, hogy másokért tenni jó.” „Jobbá tenni az iskolai légkört és ezzel a jobbítani a körülöttünk lévô világon is.” „Hogy az a sok helyes és tehetséges ember az iskolában és az iskolán keresztül találhasson értelmes és mások számára is hasznos szabadidôs tevékenységeket, hogy értelmes dolgokkal is foglalkozzanak.” „Osztályfônökként önzô módon elérni, hogy azok is megmozduljanak, aki egyébként egy gyufaszálat sem tennének keresztbe.” „Nem grandiózus, hanem kicsi, átlátható, de hasznos dolgokat csinálni.” (Ezt a csoportunk tagjai mondták. Te mit mondanál?) Miközben a Radnóti országosan elismert gyakorlóiskola, és számos iskola követi oktatási gyakorlatát, az a tapasztalat, hogy kevés figyelmet fordít a közösségi készségek fejlesztésére. Ezt úgy értjük, hogy a sajnálatos hazai gyakorlattal összhangban, az iskola elsôsorban a tanulmányi eredmények alapján értékeli a diákokat, szinte alig érvényesül más deklarált elismerési szempont. Mindannyian tudjuk, hogy a diákok azoknak az elvárásoknak igyekeznek megfelelni, amelyeket velük szemben támasztanak. Ha a tantárgyakra kapott osztályzatok képezik az elismerési/értékelési rendszer alapját, az lesz a cél, hogy optimális tantárgyi eredmény szülessen. Az természetesen kiderült a pár hónapos kutatómunkából, hogy az iskola számos közösségi jellegû programot kínál a diákságnak (színvonalas nyári táborok sokasága, ifik által szervezett programok, kárpátaljai gyerekek támogatása, Diákszínpadok Fesztiválja, Összmûvészeti Fesztivál, Showhajtás stb.) de ezek nagy része, lássuk be, csak egy kisebbséghez jutnak el, vagy csak a tanév egy szûk sávjában történnek, vagy csak és kizárólag az amúgy is erre sok idôt fordító ifjúság szórakoztatását szolgálja, a szülôk pedig na84

gyon kevés információval rendelkeznek ezekrôl a történésekrôl és igazi tartalmukról, nem igen ösztönzik gyerekeiket közösségi tevékenységekben való részvételre. Tudjuk, a diákok többsége iskola után rohan sportolni, különórákra, némelyek kisebb munkákat is vállalnak (korrepetálás, nyelvtanítás, weblap szerkesztés, bolti eladás stb.), de az iskolában, vagy azon keresztül nagyon kevesen találnak maguknak értelmes elfoglaltságot a szürke mindennapokban. Az ôszinte tanárok, és ilyenek szerencsére sokan vannak köztünk és az iskolában, elismerik, hogy gondok bôven akadnak: például sok gyerek cselleng délután az iskolában és környékén szüleire várva, vagy csak éppen társaságot keresve. Tudjuk, sokan igényelnek a tanuláshoz segítséget (nem tudjuk, jelenleg a diákság hány százaléka jár jól megfizetett magántanárhoz, de a tapasztalat szerint nem elhanyagolható a számuk). Akadnak viszont olyanok, akik ezt a szolgáltatást nem tudják megfizetni. Egy másik okot is szükséges itt megemlítenünk, és az a hasznosság, a teremtés igénye. A felnôttek szeretik azt hangoztatni, hogy a gyerek munkahelye az iskola, az a dolga, hogy tanuljon. Ezzel részben egyet is lehet érteni, miközben tudjuk, hogy az iskolába járás a legtöbb gyerek számára kényszer, nem az önmegvalósítás tere, mint ahogy sajnos sok esetben igaz ez a felnôttekre és munkahelyükre is. Egyébként lehetne akár az is. Az önkéntes közösségi tevékenységek (ÖKT) lehetôséget nyújtanak a résztvevôk számára ahhoz, hogy kipróbálják képességeiket, saját maguk által „kitalált” és megtervezett projekteket indítsanak és bonyolítsanak, nem utolsó sorban pedig, hogy csapatban tevékenykedjenek és érezzék a felelôsségüket. MIRE JÓ EZ NEKED, A DIÁKNAK?

Arra, hogy: – kipróbáld a képességeidet a tanórákon kívül is, – értelmes tevékenységeken keresztül megtanulj együttmûködni, tervezni, projekteket megvalósítani, másokon segíteni, – nagyobb rálátásod legyen a téged körülvevô világra, közösségre, társadalomra, – megtapasztalhasd az önállóság, az aktív részvétel és a siker érzését. MIK A LEGSZÜKSÉGESEBB FELTÉTELEI?

– Az önkéntes közösségi tevékenységben való részvétel csak igazán önkéntes alapon történhet. – Senkit nem lehet elmarasztalni azért, ha nem csatlakozik. – Az önkéntes közösségi tevékenység nem mehet a tanulás rovására. – Szüleid és tanáraid mindig legyenek tisztában azzal, hogy mikor veszel részt ilyen tevékenységben. 85

MIT FOGSZ NYERNI ÁLTALA?

– Többet fogsz tudni a világról, nyitottabb leszel. – Fejlôdni fog az empátiás képességed. – Képes leszel önálló döntéseket hozni, és ugyanakkor csapatban dolgozni. – Lehetôséged lesz egy teljes folyamatot végigcsinálni. – Bizonyos egyetemeken és állásoknál pluszként beszámítják. – Feltehetôleg nôni fog az elkötelezettséged bizonyos ügyek iránt. MIT ÉRTÜNK EL EDDIG?

– Sokat beszélgettünk és tisztáztuk a fogalmakat, mint például önkéntesség, közösségi tevékenység, elismerési rendszer, keretek és korlátok stb. – Sok információt gyûjtöttünk arról, hogyan történik ez más országokban, más iskolarendszerekben. – Feltérképeztük az iskolai helyzetet, ami nem is olyan rossz, sôt… – Májusban megvalósult a „Nem bántja a szemét?” projekt, lásd csatolva. – Tettünk néhány elhatározást és szövögettünk szép terveket, mennyi szép és értelmes dolgot lehetne csinálni az iskolában és az iskolán kívül és ezzel növelni a diákok, a szülôk és az iskola közti együttmûködést, párbeszédet stb., valamint konkrét megoldásokat találni igen égetô kérdésekre, problémákra. – Tudtunkkal több iskolai értekezleten, megbeszélésen felmerült, hogy érdemes lenne komolyan elgondolkodni egy átfogóbb projekt beindításán. Mi állunk rendelkezésre ötleteinkkel és javaslatainkkal. MIT SZERETNÉNK TENNI EBBEN A TANÉVBEN?

– Bôvíteni az érdeklôdôk és együttgondolkodók körét (Galambos Rita). – Folytatni a SZÜGY, korábbi szemetes/környezeti projektet (Láng György). – Létrehozni a Civil szobát és közéleti vitakört (Civitas, Eich László). – Felvenni a kapcsolatot a DÖK-kel és esetleg az Osztályfônöki Munkaközösséggel (Palócz István, Széplaki Anikó). – Megvalósítani a tervezett RADÍR különszámot (Barta Márton és az aktuális fôszerkesztô). – Létrehozni egy alfejezetet a www.radnoti.hu-n (Schiller Mariann, Palócz István). – Kialakítani a kortárs segítô csoportokat: korrepetálás, délutáni programok stb. Formájában (Kopper Lea, Dávid Anna, Kontra Verka). – Feltérképezni, mit csinálnak régi radnótisok ezen a területen és be lehetne-e kapcsolódni a tevékenységükbe (Halmos Máté). – Kapcsolatba lépni más hasonló kezdeményezésekkel az országban és az országon kívül (Török Lili, Gyenge Zsuzsi). – Kidolgozni az ÖKT rendszerét és elismerési rendszerét az iskolán belül. 86

MI AZ ÖNKÉNTESSÉG?

Az önkéntesség olyan önkéntes tevékenységre utal, amelyet egyénileg, vagy csoportban, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön, vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntesség elônye, hogy elôsegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz, segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében. A MAGYARORSZÁGI ÖNKÉNTESSÉG SZÁMOKBAN

A KSH által 2000-ben végzett felmérés adatai szerint: 2000-ben Magyarországon 400 000 önkéntes végzett önkéntes tevékenységet, 35,5 millió munkaórában, melynek forintba átszámított értéke 18 milliárd forint. (www.onkentes.hu honlapról) EDDIGI TALÁLKOZÓKON RÉSZT VETTEK (2004. március és május között)

– Tanárok: Eich László, Kopper Lea, Láng György, Schiller Mariann, Széplaki Anikó, Weltner Mariann. – Diákok: Barta Marci, Geréby Fruzsi, Geréby Zsófi, Gyenge Zsuzsi, Halmos Máté, Kontra Verka, Ozorai Attila, Ozorai János, Ozorai Szilvi, Ranschburg Zoli, Török Lili. – Szülôk: Májer Bea, Ozorai Ildikó, Galambos Rita. A postát megkapják még: Dávid Anna, Fülöp Márta, Lévay Klára, Lövey Éva, Víg Dávid. HASZNOS LINKEK

Civitas Egyesület Demokratikus Ifjúságért Alapítvány Mobilitás Európai Információs Iroda Önkéntes Központ Alapítvány Duke of Edinborough’s Award

www.civitas.hu www.i-dia.org www.mobilitas.hu www.onkentes.hu www.theaward.ac.uk

Szeretettel várjuk az érdeklôdô diákok, szülôk és tanárok jelentkezését az alábbi e-mail címen, amely egyben a csoport levelezôlistája: [email protected], vagy a [email protected] címen.

87

Az Erdô Szelleme

A világ születése után nem sokkal, amikor az emberiség még gyerekcipôben járt, az emberek együtt éltek az állatokkal egy hatalmas erdôben, egyformán tisztelve az Erdô Szellemét. Ekkor még értették egymás nyelvét, és békében éltek egymás mellett. Az emberek sok állattal megbarátkoztak, a legjobban mégis a madarakat szerették: az állatok legbölcsebbikét, a baglyot, a legélesebb szemût, a sast, és a gyönyörû hangú fülemülét. Boldogan és gondtalanul éltek, az Erdô Szellemének köszönhetôen a folyók bôvizûek voltak, a rétek zöldelltek, bôségesen termett gyümölcs. Azonban a Szellem megtiltotta, hogy az erdô növényeit és állatait az emberek bántsák. De nemsokára beköszöntött a tél. Az emberek és az állatok egyaránt nagyon fáztak, de nem tudták, mit tegyenek. Egy nap összeültek tanácskozni. A bagoly, aki legbölcsebb volt mind közül, azt javasolta: építsenek maguknak fából szállást. Azonban ez az ötlet nem mindenkinek tetszett. A madarak egy csoportja, élükön a fecskével, féltek az Erdô Szellemétôl. Az emberek azonban nem hallgattak rájuk, sôt, számûzték ôket az erdôbôl. Erre az esetre emlékezve a madarak egy csoportja minden télen felkerekedik, és elhagyja az embereket, csak tavasszal térnek vissza. Az emberek és az állatok maradék része azonban kivágta a fákat, és szállást épített belôlük. A szállást vastag levelekkel takarták el, hogy elrejtsék az Erdô Szelleme elôl. Azonban ez a kísérletük nem járt sikerrel. Az Erdô Szelleme rájuk talált, éktelen haragra gerjedt, és elhatározta, hogy megbünteti ôket. Az embereket kiûzte az erdôbôl, szétszórta ôket a világ minden tájára. Az állatoknak pedig új nyelvet teremtett, hogy többé ne érthessék az embereket, így ne tudjanak újabb bûnt elkövetni. A baglyot arra kárhoztatta, hogy csak éjszaka jöhessen elô rejtekébôl, és ne láthassa a fényt. Emlékként egyedül a fülemüle énekét hagyta meg, hogy az emberek és az állatok soha ne felejtsék el, mit tettek. Kövesdy Márton 9.C

88

Arany János: A walesi bárdok

MEGHÍVÓ A LAKOMÁRA

Sir John Montgomery! Holnapután I. Edward király ellátogat szerény hajlékomba. Örömmel látnám uraságodat, apai nagybátyámat is, hogy a király pompája fényében ragyoghasson. Maradok tisztelettel: Sir Douglas Montgomery U.i.: Bárdjait ne hozza – rossz elôérzet kínoz. TUDÓSÍTÁS A TRAGÉDIÁRÓL

WALESI VÉSZHARANG A walesi bárdok tragédiája Tudósít: Agatha (Montgomery) Tucker I. Eduard, dicsôséges uralkodónk hírneve minden igazságos tettével egyre nô. Figyelemre méltó, hogy királyunk milyen figyelmesen és kegyesen ítélkezik a bûnösök felett. I. Eduard lágyszívûsége mindenkinek a szemébe tûnhet, aki elolvassa ezt a cikket:

89

Ôkirályi fensége elindult szemlét tartani új birodalmában, a frissen felszabadított Walesben, pontban hat órakor a szerdai napon. Amikor sötétedni kezdett, betért egy szerény útszéli vityillóba, Montgomery birtokára. Itt királyunk tiszteletére ünnepséget rendeztek (persze, nem méltót Eduard királyi ragyogásához, de mindent megtettek, ami tôlük telt). Az angol nemzet dicsô és igazságos királya szelíden szóvá tette, hogy nem ünnep az ünnep, ha nem szól a zene. Ekkor egy vén, szenilis bárd felállt, és borzalmas hangon kornyikálni kezdett! Olyan felségsértéseket vágott Eduard koronás fejéhez, hogy csak a mi királyunk lehetett olyan kedves, hogy máglyára küldte akasztás vagy karóba húzás helyett. Ôkirályi fensége újabb dicséretes tette: új zenét kért, hogy megnyugtassa a felborzolt idegeket. Belépett egy fiatal bárd, ápolói kíséretében. Ugyanabból az Elmegyógyintézetbôl szökött, ahol az öreg is harminc éve bentlakó volt. Ápolói épp az ajtóban érték utol a szökevényt, aki már sajnos elkezdte énekelni a király becsületét sértô dalát. De Eduard türelmes volt, mint mindig, s csak szelíden megkérte az ápolókat, hogy vigyék a hitvány csepûrágót az öreg után. Majd új dalt kért. A harmadik énekes is megsértette a királyt, mire az szétküldette alázatos szolgáit Walesben, hogy tüntessék ki kegyesen az összes bárdot tûzhalállal, aki nem mondja: éljen Eduard! Az Elmegyógyintézet megnyitotta ajtajait, és utat engedett a felségsértô ôrültek áradatának. Ötszáz dilis halt meg a máglyán, az Elmegyógyintézet kiürült, ezzel – ó, minô szörnyû csapás a népre! – helyet adott a befelé vonuló királynak. Eduard dicsôséges uralkodója az Elmegyógyintézetnek. Kemény Lili 6.A

90

Petôfi Sándor: János vitéz (szaknyelv) – részlet

1. A Naprendszer legnagyobb égiteste égette a juhász foglalkozású kiskorú egyént. Nem lenne szükséges hôhullámokat kibocsátania, hiszen a kiskorú egyén testhômérséklete így is meglehetôsen magas. 2. Az érrendszer központját alkotó, pitvarokból és kamrákból álló szervében a szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem által okozott fény és hôjelenség volt található. Ebben az állapotban vigyázott a földrôl füvet evô birkacsoportra a mezôgazdasági jellegû település határához közel. Amíg a birkacsoport egyes tagjai egymástól kissé eltávolodva füvet fogyasztottak, addig a kiskorú egyén földre terített, gyapjas, juhbôrbôl készült, ujjatlan köpönyegén nyúlt el vízszintes helyzetben. Kurdi Fanni 6.A

91

Tom Sawyer és Huckleberry Finn beáll indiánnak

Tom egy szép új képeskönyvet tartott a kezében. Polly nénitôl kapta, mert egy héten keresztül megpróbált jól viselkedni és jó jegyeket hazahozni az iskolából. Ez persze Tom számára nem azt jelentette, hogy nem szabad kisebb csínyeket elkövetni. Persze csak olyanokat, amikrôl Polly néni nem szerezhet tudomást. Tom annyira elmerült a könyv nézegetésében, hogy észre sem vette, hogy beleütközött Huckba. – Miért nem figyelsz egy kicsit? – kérdezte Huck, és leporolta a ruháját. – Bocsánat. De nézd, mit kaptam! – Tom diadalmasan felemelte a könyvét. Huck közelebb lépett, kicsit feljebb tolta szalmakalapját és megszemlélte a könyv fedôlapját borító színes képet. – Ez mi? – kérdezte, mert valahogy képtelen volt felismerni, hogy mi lehet a rajzon. Tom visszahúzta a könyvet. – Ez egy indián. – Hadd nézzem meg még egyszer! – kérlelte Huck. Tom odaadta neki. A kép egy magas, sötétbôrû alakot ábrázolt, akinek egyetlen ruhadarabja valószínûleg a derekára kötött bôrdarab volt. A fején tollak, a kezében meg valami kalapácsszerû dolog volt látható. Az indián arcára csíkokat is rajzoltak. – Hú! És mit ír az indiánokról? – Hát, például azt, hogy sátorban laknak és vadásznak. Íjat meg ilyesmiket használnak, és áldozatokat mutatnak be meg hasonlók… – Ez jól hangzik! – jegyezte meg álmodozva Huck. – Kár, hogy nem vagyunk indiánok. – Igen. Legalább olyan jó lehet indiánnak lenni, mint kalóznak. Emlékszel? – Persze! – Mi lenne, ha mégis indiánok lehetnénk? – De hát hogyan, Tom? – Majd elintézem, és ha sikerült, szólok neked is. Ezzel elváltak útjaik, Huck hátat fordított Tomnak, és elindult valamerre. Tom pedig továbbra is az indiánok tanulmányozásába mélyedve hazafelé ballagott. Közben azon is törte a fejét, hogyan is lehetne megszökni otthonról, és vajon milyen holmikra van szüksége egy indiánnak. A nagy gondolkodás közepette haza érkezett és bement a házba. Elsô útja a szobájába vezetett. A könyvet lerakta az ágyára nyitva és kijegyzetelt belôle 92

minden tárgyat, amire csak szükségük lehetett. Ennél azonban nagyobb gond volt, hogy honnan szerezze be ôket. Végül úgy döntött, hogy az íjról, a kôbaltáról és az ágyékkötôrôl lemond. Polly néni egyik régi pokrócát kölcsönvette, hogy majd abból legyen sátor, Sid polcáról levette a fekete tintával teli üveget, hogy majd azzal rajzolnak az arcukra csíkokat. Hamarosan készen is lett a dolgok egy halomba pakolásával. Lerogyott az ágyára, és egy papírlapot vett elô. Felfirkálta rá a házukat és az onnan kivezetô összes lehetséges utat. A saját ablakukon nem mászhatott ki, mert még felébreszti Sidet, aki rögtön elárulja Polly néninek Tom tervét. Ez tehát teljesen lehetetlennek látszott. A bejárati ajtót használni kevésbé volt kockázatos de kevésbé izgalmas is. Végül mégis csak ott kellett elhagynia a házat, mert Polly néni jó szokása szerint a következô két napban takarított, ami azt jelentette, hogy még késô este is egymás után járja a szobákat, hogy vajon mit kell még letörölni, felsöpörni, felmosni. Így aztán Tom még aznap este megbeszélte Huckkal, hogy nem messze a házuktól találkoznak és elmennek az erdôbe. Minden a terv szerint történt, Tom kiszökött az ajtón, maga után húzva méretes csomagját, kezében a könyvvel, és pár perc múlva összefutott Huckleberryvel. – Minden megvan? – kérdezte a fiú. – Meg – érkezett rá a válasz alig hallhatóan. Sötét éjszaka volt, az égen ott ragyogtak a csillagok. Kicsit talán hûvös is volt a levegô, de ez sem vette el a fiúk jókedvét és kalandvágyát. Rövid idô múlva megérkeztek az erdô szélére, és ott megállapították, hogy egyelôre félnek bemenni, ezért megvárják a hajnalt. Még akkor is, ha addigra föltûnik valakinek, hogy Tom nincsen otthon. Hajnalban elindultak az erdôbe. Többször is meg kellett állniuk, mert a fák nem akarták továbbengedni Tom zsákját. Végül sikerült megtalálniuk azt a tisztást, ahol Tom már járt egy párszor. Rögtön neki is láttak az indián létnek. Ugyanis fel kellett verni a sátrat. – Nem egészen értem, hogy hogyan kéne ennek kinéznie – mondta Huck a sátrat ábrázoló képet nézve. – Mármint hogy lesz ilyen alakú? – Nem lehet az olyan nehéz. Például kell hozzá fa – mondta Tom. – Az itt van bôven, de honnan szerzünk ilyen hosszú ágakat? – Azt még nem tudom, de maradj itt és ôrködj, én addig hozok valamit, amit találok és megfelel a célnak. Tom elment, Huck pedig leült és várt. Barátja hamarosan vissza is tért, és nem is üres kézzel. Három egész hosszú ágat talált. Ezeket beszúrták a földbe háromszög alakban és a tetejüket összekötötték. Ezek után rákerült Polly néni pokróca is. – Nincs ajtaja – állapította meg Tom. – Tényleg. Most mit csináljunk? – Azt nem tudom, de majd csak megoldjuk valahogy. Tom megoldásainak száma végtelennek tûnt, egészen délig, amikor is úgy döntöttek, hogy feladják a próbálkozást és inkább ajtó nélkül használják a 93

sátrat. Tom még azt is hozzátette, hogy így feltehetôleg biztonságosabb is, mert ha esetleg más indiánok meg akarnák ôket támadni, akkor a sátorban biztonságban lesznek. A nap hátralévô része azzal telt, hogy Tom zsinegek segítségével toll fejéket csináljon kettejüknek, míg Huck két botból és a Tom által hozott két életlen késbôl lándzsákat csináljon. Az étel amit otthonról hozott Tom, egyenlôre kitartott, de az ifjú indiánok úgy döntöttek, hogy holnaptól át kell térniük a gyûjtögetô életmódra. Éjfélkor végül valahogy bevergôdtek a sátorba és elaludtak. Bár Tom egy kicsit késôbb, mert bûntudata volt Polly néni miatt. Másnap Tom már kora reggel ébren volt és megpróbált tüzet gyújtani. Sajnos a harmatos fû mindig eloltotta a kis lángocskákat. Végül feladta és felébresztette Huckot, akinek helyszûke miatt kilógott a lába a sátorból. Megreggeliztek, és megállapodtak abban, hogy amíg Tom elmegy gyûjteni valamit az erdôben, addig Huck szerez valamit, amit fel lehetne áldozni. A fiú ugyan nem igazán értette, hogy mire jó ez az egész áldozósdi, de Tom meggyôzte, hogy ez nagyon fontos része az indiánságnak. Egyszerre érhettek vissza a táborhelyhez. Tom üres kézzel, Huck pedig egy hangyával. – Ez meg mi? – kérdezte Tom. – Ennél nagyobbat nem volt szívem választani – felelte bûnbánó hangon Huck. – Nem baj, ez is megteszi. Felrakták a hangyát egy fatuskóra. – És most? – Hát, meg kéne gyújtani. – Miért?! – Mert az indiánok égôáldozatot mutatnak be. – Juj! Én ezt nem akarom! – jelentette ki Huck. – Igazad van. Elég kegyetlen dolog elégetni szegény hangyát – mondta Tom. Így aztán egy fûcsomót gyújtottak meg, de rögtön meg is bánták, mert rettenetesen büdös lett tôle. Kis idô múlva Tom megint elment megnézni, hogy vajon melyik bogyót lehet megenni. De továbbra sem tudott kiigazodni a sokféle termésen. Amikor visszatért, észrevette, hogy hiányzik a lándzsája. Nem mintha abban a pillanatban olyan nagy szüksége lett volna rá. Egyébként arra használták, hogy különbözô alakokat véstek a fûáldozó fatörzsre. – Huck! Nem láttad valahol a lándzsámat? Huck elômászott egy bokorból. – Hát, képzeld el, mi történt! Csak kölcsönvettem, mert eltûnt az enyém és valahol elhagytam a tiedet is, amikor le akartam vágni egy ágat errôl a bokorról. Tom egy pillanatig habozott. 94

– Ugyan! Nem is baj, mert a tied azért tûnt el, mert azt meg én vettem kölcsön. – Igazán szólhattál volna, Tom. – Nem jutott az eszembe. De én is elhagytam a tiédet és te is az enyémet, úgyhogy olyan, mintha semmit nem csináltunk volna. Huck elgondolkodott, majd vállat vont. – Biztosan igazad van. – Mi lenne, ha ennek örömére elszívnánk a békepipát? – A mit? – Nem tudom pontosan, mi az, de mindjárt megnézem – Tom elôvette a könyvét, és hosszú ideig nézte a békepipát ábrázoló képet. – Az én pipám ugyan nem úgy néz ki, mint itt, de ez, remélem, nem baj. – Nekem nem. Tom elôszedte a csomagjából a pipáját és meggyújtotta. Miután elszívták a békepipát, újra megpróbálkoztak a tábortûzrakással, és ezúttal sikerrel jártak. Tom tanácsára ebéd után körtáncot jártak, nem csak azért, mert az indiánok ezt szokták csinálni, hanem mert jó testmozgás. Este lefeküdtek csillagokat nézni. Huck már éppen elaludt volna, amikor ráfeküdt valamire. – Nézd csak Tom! A lándzsád! – És nézd, valaki van a fák között! – kiáltott fel Tom. Egy pillanattal késôbb Sid bukkant ki a bokrok közül, Tom nagy meglepetésére. – Sid! Te meg mi a csudát keresel itt ilyen késôn?! – És te, Tom? – kérdezte Sid remegô hangon. – Polly néni halálra aggódta magát miattad. Tom Huckra pillantott, aki a meglepetésébôl még mindig nem egészen ocsúdott fel. Ô maga pedig azon gondolkodott, hogy Sid vajon honnan tudhatta meg, hogy az erdôben vannak. Meg aztán ha már ezt megtudta, hogy vette a bátorságot ez a mintagyerek, hogy sötétben utánuk eredjen egy erdôben. Tom ezt teljesen elképzelhetetlennek tartotta. Hirtelen eszébe sem jutott semmi értelmes kérdés. – Hát, ha jobban meggondolom, Huck, lehet, hogy haza kéne mennem. – Remélem, nem bánod, ha én még maradok! – felelte vidoran Huck. – Kezd a szívemhez nôni ez a sátor! Így aztán Tom hazafelé indult Siddel és a maradék holmival, amire Huck nem tartott igényt. Éjfélre értek haza, és miután Polly néni alaposan leszidta Tomot, aztán a nyakába borult és elpanaszolta, mennyire aggódott. Tom felment a szobájába és lefeküdt aludni. És bár indiánokról álmodott, egyáltalán nem bánta, hogy Sid megtalálta ôket az erdôben. Szili Hanna 7.B

95

Tom Sawyer rablóbandája XXXVII. fejezet

Három sötét árnyék surrant – bocsánat, surrant volna, ha sütött volna a nap. A három most-éppen-nem-de-nappal-látható árnyék, név szerint: Tom Sawyer, Joe Harper és persze Huck. Ôk hárman egy elhagyott csónakházhoz mentek, ahol reményeik szerint megalapíthatják a rablóbandájukat. – Társaim, most, hogy itt összegyûltünk… – De Tom, csak hárman vagyunk! – Pszt! – mondta Joe Hucknak. – Nos, ahogy elôbb kezdtem, úgy folytatom! – Bravó, hurrá! – mondta Huck, és közben tapsolt. – Maradj csöndben, Huck, az istenért! – rimánkodott Joe. Tom körülhordozta a tekintetét a társaságon, majd sóhajtott egyet. – Esküdjetek, és eskütöket mondjátok utánam! – Esküdjetek, és eskütöket… – Ezt még nem, te fafejû! – mondta Tom Joe-nak. – Szóval így szól az eskü: Esküszöm, hogy a magasságos Tom Sawyer rablóbandájának tagjaként soha, de soha nem árulom el a bandát! – Na milyen? – kérdezte az eskü elmondása után izgatottan Tom. – Mi az, hogy te vagy a vezér, magasságos tökkelütött!? – fakadt ki Joe. – Ja, ja – helyeselt Huck. – Hát úgy, hogy én találtam ki az egészet. – És ha ez nem tetszik, akkor menjetek, és csináljátok ti meg a bandát! – Nono, Tom, nem kell úgy felkapni a vizet – szólt békítôen Huck. – Igaza van – mondta Joe. – Oké, akkor kitalálok egy másik esküt, de én leszek a vezér azért, jó? – Hmm. Rendben – így Huck. – Jól van, jól van – mondta Joe. – Akkor az új eskü: Esküszöm, hogy életemet és véremet a bandáért, ha kell, feláldozom! Legyek örökre átkozott, ha elárulom társaimat. Isten engem úgy segéljen! – Ez jó! – szólt Huck. – Szerintem is – mondta Joe. – Esküszöm, hogy… Elmondták az esküt, s azon az éjjelen megalakult a Három vöröscsont bandája. Dési Ádám 7.B 96

Mítosz a tornádóról

Istenek, adjatok erôt s bátorságot ahhoz, hogy elregéljem e történetet! Egy fiúról, aki haragjában minden élô ellen fordult. Tornád volt a gyermek neve, kit csúfságáért saját anyja is elhagyott. Az emberek nem fogadták be, a korabeliek kegyetlenül kicsúfolták, és még a természet sem nyújtott neki menedéket. Sokat sírt, szenvedett, míg felcseperedett. Örömöt, szeretetet nem ismert, csak gyûlöletet és bosszúvágyat. Hiába keresett otthont a környezô városokban, mindenhonnan elkergették. Tisztességes munkát nem talált, így lopott, rabolt, fosztogatott, nem kímélve nôt, gyermeket és rászorulót. Gyûlölete határtalan volt, nem kímélte a természetet sem: erdôket gyújtogatott, állatokat ölt, vizeket szennyezett. Míg végül elfogták és kivégezték. Lelke gonosz volt és könyörtelen, de mégis sajnálni való. Az istenek szenvedéseiért cserébe lelkét hatalmas erôvel ruházták fel és megtették végrehajtójuknak, ki szélvészként csapott le a hálátlan és gonosz emberekre. Kik gazdagok és sikeresek voltak, de nem tisztelték az isteneket, azokhoz eljött Tornád, és megtapasztalhatták az éhséget, a szegénységet és a nélkülözést, s ismét az Istenekhez fordultak megváltásért, s ekkor szenvedéseiknek vége lett. Ó Istenek irgalmazzatok Tornád gonosz lelkétôl, mert bár számtalan korszerû technikát használ az emberiség, mégsem tudja megállítani az istenek végrehajtóját. Szalontay Péter 9.C

97

Bemutatkozik a 4. osztály

A harmadik közös évünk tele volt kalandokkal, rendhagyó órákkal. Az ôszi kirándulás helyszíne, Szentendre már másodszor lett célpont, mert másodikban olyan jól sikerült a falusi iskolában eltöltött óra, hogy ismét oda tartottunk. Most a vidéki gazdák és gazdasszonyok egy napját játszottuk el; volt benne szénahordás, savanyúság eltevése, favágás és takarítás a földes szobában. A tavaszi jutalomkirándulás Ópusztaszerre vitt minket. Megnéztük azt a sok-sok történelmi emléket, amikrôl az órákon hallottunk. Az idôkerék becserkészésérôl szóljon az alábbi írás! Farkas Mária osztályfônök

98

99

Bemutatkozik a 6.A Életképek a 5.A osztály életébôl

SZENTENDRÉN A SKANZENBAN

A szentendrei Skanzenba sok hónappal ezelôtt 38 gyerek és két tanár érkezett. Ezek voltunk mi, az akkori 5.A osztály. A fárasztó buszút után megpihentünk a korlátoknál, ahol jókat beszélgettünk. Miután a tanárok elintézték a belépôket bementünk, de a csomagunk nagy részét ott hagytuk a bejáratnál. Miután lepakoltunk egy idegenvezetô vezetésével (nevet ne kérdezz, nem emlékszem) megnéztünk három házat és egy szárazmalmot. Közben pihentünk, néhányan fára másztak. Késôbb még megnéztünk egy pár házat, egy gémes kutat és egy templomot is, amiben énekeltünk. Cipót is szerettünk volna sütni, de arra egy kicsit várnunk kellett, úgyhogy addig elmentünk a játszótérre, ahol néhányan várelfoglalósat játszottunk. Volt várbörtön is meg minden. Amikor visszamentünk cipót sütni, sajnos nem fértünk el egyszerre a „gyúrós edénynél”, ezért kisebb csoportokra bomlottunk. Amíg az egyik csoport gyúrta a tésztát, a többiek kerestek egy árnyékos helyet (mert nagyon sütött a nap), és ott beszélgettek, meg kártyáztak. Néhányan meg a szomszéd ház tetejét gyepálták, azaz kihúzogatták a szálakat és azzal játszottak. Mikor mindenkinek készen lettek a cipói, visszamentünk a bejárathoz. Ott még lehetett nézelôdni és vásárolni. Késôbb visszagyalogoltunk a buszhoz és elmentünk. Azt hiszem a kirándulás végére mindenki elfáradt. Üveges Bianka ÓRA

Becsöngettek! Még megpróbálom befejezni a padtársammal a szünetben elkezdett beszélgetést. Nem sikerül. Ô meg még néhány „elvetemült gonosztevô” rohannak ki a tanár elé, hogy ezután három másodperccel visszarohanjanak (lehetôleg sikongatva) az osztályterembe. A … megismétli önmagát. Jelentés. A fél osztály otthon hagyta, elfelejtette, nem tudta, aztán jönnek az épphogyok, a majdnemek és a nem direktek. Az óra elsô része: tanár megszólal. – Gyerekek, nyissátok ki, vegyétek elô, csináljátok meg, írjátok le, olvassátok el … Avagy a kromaszomális perszónákkal való diffúzionális elkeveredés, amely a patriarchális társadalmon alapul… 100

Felelés, pedig az izék és a bigyók meg az ö,ö-k keveredése. Ebben az idôpontban az óra második részében történik az elôzô órán vett anyag gyakorlása és kikérdezése… Nagy hangzavar, ennek forrása az egymástól való heves mozdulatoktól, és mûhisztitôl kísért kikérdezés, a tantárgyak, diákok, tanárok, könyvek szóval minden érdekes dolog szidása, plusz a ha-ha-ha áradat a vicceskedô Móka Mikiktôl és Humor Heroldoktól. Ekkor jön az óra harmadik része, a tetôpont, amikor is valami újat tanulunk, ennek is az elsô része, amikor elmondják, felolvassák, megtanítják és megmutatják, aztán (az olvasmányt) elemeznünk, (kérdésekre) válaszolnunk, (a tárgyat) megcsinálnunk kell. Majd jön a tanóra utolsó, és egyben legrövidebb része, most vannak a végsô kérdések (az anyaggal kapcsolatban), ezután az írni, tanulni- és olvasnivalók. A tanár elmegy, a diák leül. Gábor Sára SZÜNETBEN

Kicsöngettek. Szünet van! Mindenki hangosan beszélgetni és szaladgálni kezd. Az elôbb még úgy-ahogy csendes osztály pár másodperc alatt nyüzsgô hangyabollyá változik. Mindenki siet valahová, mindenkinek van megbeszélnivalója a többiekkel. Néhány gyerek egy kártyajátékkal szórakozik, aminek egy év alatt nem tudtam megjegyezni a nevét. Két fiú a földön henteregve fojtogatja egymást. Persze csak játékból. Egy lány kapkodva másolja a másik leckéjét. Hirtelen felkapja a fejét: több fiú hangosan veri a padokat. Méghozzá ritmusban: um-um-ca. Néha közbekiabálják: WE WILL, WE WILL ROCK YOU, ROCK YOU! Sokat méltatlankodva csóválják a fejüket. Pedig ez az osztályszellem. Kappanyos Ilona

101

Bemutatkozik a 6.B

AMNÉZIA

A felejtés az osztályunkban gyakori jelenség. Kinél így, kinél úgy jelentkezik. Nálam például úgy jelenik meg, hogy mindenkinek azt mondom: „negyedikes vagyok”, pedig már ötödikes. Vagy hogy is? Látjátok! Mondom én! Pedig egy hatodik bés lány vagyok! (Persze az a jobbik eset, ha a kérdezô távozása elôtt rájövök a bakira.) Hogy egy másik szorgalmas osztálytársamnál mi a felejtés? „Jaj tanárnô, elfelejtettem megírni a leckét.” – szokta mondani rendszeresen. De gondolom ez nem csak a 6.B-ben hangzik el gyakran. Természetesen vannak durvább esetek is: „Elnézést, de csak azért nem sikerült a dolgozatom, mert elfelejtettem órán figyelni. Az elsô öt percben még az eszemben volt, de… hát tudja tanárnô, az a vicckönyv…” Volt már arra is példa, hogy valaki (nem akarom nevén nevezni az illetôt, mert az ciki) egy üres lapot adott be dolgozat gyanánt, aztán amikor a tanár számon kérte ezt rajta, csak ennyit válaszolt: „Elnézést tanár úr, de elfelejtettem, hogy dolgozatírás van. A papírok kiosztását észre sem vettem, a csönd föl sem tûnt, és hülyének néztem a mellettem ülôt is, hogy folyamatosan körmöl. Én elvoltam enélkül is…” Na igen! De nézzük csak meg az érem túloldalát is! Miért kezdenénk mindjárt a rosszabbal? Mert mennyivel jobb az, ha egy tanár feledékeny! Az kész mennyország! Elmarad egy doga? Vagy egy felelés? Valljuk be, egyikünknek sem jelent ez különösebb fájdalmat. Jaj, de szeretem én a „szenil” tanárokat! No, de hagyjuk is ezt a kényes témát! Hiszen ezt a könyvet a tanárok is olvassák… olvassák?! Hegyi Borbála

102

Bemutatkozik a 7.B

RÓMEÓ VOLTAM – LÁNYKÉNT

5. osztályban harmadikok lettünk az osztályszínpadokon, a Négyszögletû kerekerdô elôadásáért. Szuper. És hatodikban? Valami komoly kéne, elvégre már nagyobbak vagyunk. Megvan, legyen a Rómeó és Júlia. Az? De hiszen az egy régi romantikus történet! Akkor legyen valami új, napjainkból, ami mutatja, hogy mi nem vagyunk véresen komolyak. Oké, és megvolt az ötlet, hogy kezdjük bulijelenettel. Hoppá, szereposztás is kéne! Júlia, na az megvolt. De Rómeó… A fiúk nem vállalják, ôk köszönik szépen, maradnak Mercutio és társai, vizipisztoly, vagány srácok. Ha. Akkor meg? Na jó, ezt buktuk. Akkor mit adjunk elô? De szeretett oszifônk hitte, hogy e sorok írója biztos jól eljátszaná. Beleegyeztem, szívesen, persze kihívás, izgis, ölés stb. De a többiek: hát, öö, egy lány? De végül beleegyeztek: hát, egy kicsit fiús, na jó. Szereposztás kipipálva. Jöhet a munka neheze. Jelmez, díszlet, ötletek. Próbák, próbák és próbák. Tik-tak, az óra ketyeg, mi meg nem haladunk. Aztán amikor az elôadás elôtti nap a próba szörnyen sikerült, kicsit megijedtünk. De elôadáson minden jól sikerült. Na jó, majdnem. A lényeg az, hogy nyertünk. Nyertünk? Na jó, harmadik hely. Mint tavaly. Oké, legalább nem rontottunk. Ötletekért különdíj. Szuper. Végül is, egész jók voltunk. Még így is, hogy Rómeó lány volt. Kékuti Laura

103

Bemutatkozik a 8.B

Túl vagyunk a hetediken is, ami (csak úgy, mint a többi) vízválasztó év volt. Viccet félre téve: tényleg nehéz volt, de jó. Idén is (vagyis már tavaly) sok helyen szerepelt sikerrel az osztály. Mind közösen, mindenki munkájával, mind egyénileg vagy kisebb csapatokban. Itt van például a Radnóti Pályázat. Nagyon sokan adtak be pályamunkákat, és nem is akármilyeneket. Ennek köszönhetô, hogy a tavaszi Radnóti napokon igen sokszor hangzott el a 7.B mint azonosító jel, hiszen szép számmal voltak díjazottjaink. A közös munkára pedig kitûnô példa a március 15-i elôadásunk vagy a Diákszínpadok fesztiválja. Elôbbiért számos elismerésben, dicséretben volt részünk, utóbbit pedig (immár másodszor) megnyertük, így ismét kezünkbe vehettük a gyôztesnek járó kupát. (Hiába, a vitrinbe is kell valami…) Persze ez a gyôzelem nem volt olyan egyszerû, mint amilyennek hangzik, de a jó eredmény minden nehézséget feledtet velünk. Szóval most már 8.B néven gyûjtjük az elismeréseket. Már van is egy jó adaggal belôlük. Ezt pedig nem másnak, mint az évfolyam bulinak köszönhetjük. Október elsején került sor három osztály, a 8.A, 8.B és 8.C közös partijára. Nagyon jól szórakoztunk, és (ami ennél szerintem fontosabb) megismertük egymást az évfolyamunkon belül. És ezt az egészet ki másnak, ha nem a 8.B-nek köszönhetnénk. Pontosabban a 8.B néhány nagyon lelkes és talpraesett tagjának, akik rengeteg munkával megszervezték nekünk ezt a bulit. Ez úton is köszönjük! OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

Szerencsére év végén semmilyen vizsgával nem gyötörtek bennünket, ezért volt alkalmunk öt napra elmenni osztálykirándulásra. A tábor hivatalos helyszíne Szanazug volt, de igazából Dobozon és Gyulán voltunk. A szállástól 3 km-re volt az elôbbi falu, amelyrôl megtudtuk, hogy nagyközség. Ez fontos, mert a helyiek eléggé rossz néven veszik, ha lenézve híres lakóhelyüket Dobozt falunak nevezzük. Vagyis rossz néven vették volna, ha lettek volna helyiek. A probléma ugyanis az volt, hogy falu, azaz nagyközség kutatásunk érdekes véget ért, mivel minden Dobozon megkérdezett ember gyulai volt. Ez még hagyján, de a vicc az volt, amikor Gyulán odamentünk néhány „helyihez”, akik meg doboziak voltak. A maradék pedig békéscsabai. De mivel 104

számunkra nincs lehetetlen, leleményes osztályunk bement a dobozi könyvtárba és a hely specialitásának, az Internetnek köszönhetôen végül megtudtunk minden fontosat, amit errôl a környékrôl tudni kell. Tehát azt is, hogy nagyközségben, nem pedig falun vagyunk. Visszatérve, tehát volt egy szép, hosszú, 100%-ig napos betonút, amit mi (sportos osztályról lévén szó) naponta kétszer tettünk meg gyalog, kellemes 30 fok melegben. De megérte. Egyik nap ugyanis a gyalogtúra végén egy busz várt ránk (vagyis mi rá, de ez mindegy) és elmentünk Gyulára. Ott néhány szép múzeum után meglátogattuk a város nevezetességét, a Százéves Cukrászdát. Mivel nyár volt mindenkinek nagyon jól esett a fagyi. Kivéve egyetlen szegény osztálytársunknak, aki beteg volt az egész tábor alatt, ezért nem ehetett fagyit. Ezért ô kénytelen volt a süteménynél maradni… Aztán szépen felszálltunk a buszra, visszamentünk Dobozra, onnan pedig Szanazugra. A tábor sarkában volt egy kicsi erdô. Ki is használtuk az alkalmat és megcsináltuk az osztály elsô közös bátorságpróbáját. A csapatoknak sötétben, zseblámpa, telefon, világítós óra és egy fényt kibocsátó eszközök nélkül kellett végig menni a szervezôk által kijelölt útvonalon, ahol persze állomások „segítették” az elôrejutást. Én is akadályt csináltam, ezért végig nézhettem mindenkit, ahogyan átvergôdik a pályán. Tanúsítom, hogy nem volt olyan tagja az osztálynak, aki valamilyen szinten ne ijedt volna meg. És ez a

105

valamilyen szinten inkább a jobban volt. A legjobban viszont nem a játékosok, hanem a szervezôk féltek. Mi minden nap többször mentünk ki felderíteni a terepet, illetve elôkészíteni a pályát. Így minket ért az összes váratlan meglepetés, aminek köszönhetôen többször sikítva rohantunk ki az erdôbôl. Ilyen volt például, amikor a fák között feszítettük ki a madzagot, ami az útvonalat jelölte ki egyszer csak egy dróthoz érkeztünk. Nem tudtuk, hogy mi az, ezért távolabb mentünk és akkor láttuk, hogy egy arc van a fa törzsébôl kinôve. Vagy amikor egy fekete halmot találtunk a bozót közepén és nem tudtuk, hogy mi az. Legtöbben sírra tippeltünk, de a lényeg az volt, hogy ijesztôen nézett ki (már ha egy fekete halom tud ijesztô lenni), ezért csak másnap mertük közelrôl megnézni, hogy tulajdonképpen mitôl is félünk annyira. És még ezekhez hasonló szépségekbôl volt jó néhány. De legyôztük félelmeinket és végül nagyon jól szórakoztunk, azon, hogy a többiek hogyan mennek át a (tavalyi) 7.B bátorságpróbáján. Tehát egyáltalán nem ment kárba az az öt nap, amit együtt töltöttünk. A leírtaknál persze sokkal több élményben volt részünk, ami természetes, hiszen erre való az osztálykirándulás. Diószegi Anna OSZTÁLYSZÍNPADOK VETÉLKEDÔJE

Mint mindig, idén is lázasan készülôdtünk az Osztályszínpadokra. Csak egy gond volt. Az, hogy még nem tudtuk, mit adjunk elô. Igaz, mindenki számtalan ötlettel állt elô, de egyik sem volt jó. Végül nagy nehezen megszavaztuk, hogy az Emberke tragédiáját adjuk elô. A próbák elôször rendben zajlottak, de a 4–5. próbán már csak 10-en voltunk. Ami csak azért volt baj, mert legalább 20 mellékszereplô kellett volna. Így, akkor tudtunk csak rendesen próbálni, amikor osztályfônöki órán próbáltunk és mindenki ott volt. Végül úgy ahogy összedobtuk a darabot, és elkezdtünk a Díszteremben próbálni. Kati néni nagyon sokat segített nekünk. Sôt. A teljes darabnak írt egy keretet: Legyünk ovisok és úgy adjuk elô. Ez az ovi ötlet mindenkinek tetszett és meg is csináltuk. A fôpróbán elég szánalmas volt a darab, de az elôadáson elég jól elôadtuk. Ezt az bizonyítja, hogy elsôk lettünk. Veres Nóra

106

Bemutatkozik a 8.C

Már a második évünket küzdjük a Radnótiban. Ez az év a tavalyinál nehezebb lesz, mert jönnek a vizsgák. Ezekre csak év végén kerül sor, addig is vár ránk sok dolgozat, felelés, verseny, ünnepély és szórakozás. 7.C-s korunkban kóstolhattunk bele elôször a suli életébe és megtapasztalhattuk, hogy mennyi verseny van. De nemcsak hallottunk róluk, hanem részt is vettünk rajtuk. Voltak országos és iskolai szintû versenyek is, szinte mindre volt egy-két vállalkozó szellemû 7.C osztályos tanuló. Áprilisban tartották a diákszínpadok vetélkedôjét, ahol elôadtuk Tersánszky J. Jenô: Kasperl milliomos lesz címû darabját. Bár nem értünk el helyezést, de kaptunk egy különdíjat és a próbákon is jól szórakoztunk.

107

A tavalyi évben részt vettünk több iskolai rendezvényen, amik rendszerint péntekenként kerültek megrendezésre. Ezek legtöbbször sportdélutánok voltak, ahol kisebb nagyobb sikerekkel szerepeltünk, ezek általában csapatversenyek voltak. A csapatok megválasztása nehézkesen ment, mert mindenki mással akart lenni, így egy hétig csak azt lehetett hallani: „Én nem akarok vele lenni!”, „Ô miért nem állhat be?”, „Nélküle nem játszom!”. Végül mindig minden megoldódott és mindenki játszott, aki akart. Péntek délutánonként nemcsak sportprogramokat szerveztek nekünk az ifik és a tanárok, hanem volt tanévnyitó és -záró kisgimnazista disco, ahova nem nagy létszámban, de elmentünk és buliztunk egy jót. Eddig már három osztálykiránduláson voltunk, amit Visegráddal kezdtünk, majd Sümeggel folytattunk, és idén Vackorvárral fejeztünk be. De azért itt még nincs vége. Sok-sok feledhetetlen kirándulás vár még miránk… Visegrádon két napot töltöttünk, Itt ismertük meg egymást. Sor került bobozásra, vetélkedôre és hajózásra is a kirándulás folyamán. Fél év múlva 108

jött Sümeg, ahol találkoztunk sok hôs lovaggal, sôt még a lovagi játékok egyes próbatételein is megmérettettünk. Részt vettünk egy középkori vacsorán, ahol a középkori ételeket lehetett megízlelni. Eltelt a négy nap sokunk sajnálatára és végül egy vonat hazarepített minket a Délibe. Elérkezett a nyár és fájdalmas búcsút intettünk egymásnak…, igaz néhányan találkoztunk a nyár folyamán. Sokan mentek táborba, volt aki a Termkut tábort, volt aki a Nomádot választotta. Jött az ôsz, a szeptember, a 8. év és Vackorvár. A három nap alatt sor került íjászatra, vadlesre, 10 próbára, bátorságpróbára, focira és sok-sok sétára mi több, a Nomád tábor újra elôjött az elsô este gyújtott tábortûznél, méghozzá énekek formájában. A kirándulás élvezetességét Rudi bácsi a táborvezetô garantálta, és valóban nem csalódtunk benne! Várjuk a következô kirándulást, diákszínpadot, és a többi szórakoztató programot, amit iskolánk, a tanárok, és az ifik nyújtanak nekünk!

109

Bemutatkozik a 9.B

Szamár

Viktor: kicsi, bõrfedeles izé…

M. Anna: Shrek

H. B. tanárnõ: notesz

Fanni: a legjobb horror az amõbákról szól

Cini: nem értem a helyzetet!

Alana: emésztõ ûröcske

Gergõ: villanypásztor

Bálint: szétmarcangolom

Gyuri: jaú a szaga az akkumulátornak !

pacogánycsökömmel meglásd!!!

Zsolt: T U B Á K

Máté: nem mehetek, fut

Imre: Ugrálj nyuszika!

a JUH

Réka: virág Angi: toboz Judit: vaj

Marci: vicces móka, POÉN M. Brigi: moi panda forever

Laci: kolbászos zsemlye

V. Brigi: de nehéz…

Andris: zöldketchup

T. Zsófi: szerintem Attila: dólbiszörrand szól betyárul I. Zsófi: most jöttem a Tanyárul…

gumikacsa

Anita:

Sz. Gábor: világosban ki kell érni!

Sári: vízbefojtás

Dani: harmadik bütyök B

Anna: Adonisz Bár Vera : zárható fedel? koncert

Bence: Dacia Logan made by Renault

Tibi: ?????!!!!!!! Kati: nyúltáp. H. Gábor: több nap, mint kolbász

V. Judit: Marci pincér Danka: Vámó közremûködése… Lilla: Dzsama Sissy: Just Do It. Pont.

110

jó… szerintem

111

Bemutatkozik a 9.C

MÁSA: Tengerparton áll a tölgyfa, arany lánc csüng az ágain. OLGA: Khm. Khm… Versinyin ezredes érkezik! MÁSA: Ezredes? Maradok! IRINA: Mikor máma reggel fölébredtem, fölkeltem és megmosakodtam és egyszerre minden olyan tiszta lett és világos. (Részletek Csehov: Három nôvér c. drámájából) Akik látták a tavalyi osztályszínpadokon Csehov Három nôvér címû darabjának átiratát az akkori 8.C 5 fôs elôadásában (akik ráadásul fiúk voltak), azok biztos nem felejtették el. Ezzel jelezve lett a világnak, hogy mi igenis élünk, virulunk, miegyéb. Két osztálykirándulást megemlítenék, csakhogy megosszuk veled, kedves olvasó, mi történt velünk ebben a 3 évben. A tavalyi szanticskai kirándulás lenne az egyik. Szanticska Magyarország legkisebb lakott települése. (Összesen 8 lakosa van). Ettôl függetlenül helyes kis falucska, de lehet, hogy nekünk azért volt

112

ilyen kedves, mert kevesen laknak benne. Sokan fociztak, voltak, akik elmentek a domb tetejére annak reményében, hogy találnak térerôt – kisebb nagyobb sikerrel. Kézmûveskedéssel (gyertyamártás, agyagozás stb.) is lehetett tölteni az idôt, de voltak, akik szimplán csak társasági életet éltek, beszélgettek. Kétbodonyban (ami szintén Észak-Magyarországon van, de ezúttal a Cserhátban) az idei kétnapos kirándulásunkon is hasonló volt a helyzet, csak itt nem volt egy köpésnyire a focipálya, hanem kétköpésnyire, de voltak, akik az udvaron levô hintával szórakoztatták magukat, vagy éppen kártyázgatással. Néhányan rájöttek, hogy tudnak hangulatot teremteni 4 hangszóróval. És elmaradhatatlanok voltak az éjszakai vagy éppen nem éjszakai túrázgatások. Ez mind a két kirándulásra vonatkozik! Mikor hazaértünk, mindenki elkönyvelte magában, hogy ez tök jó volt, majd várja a jövô évit, ami talán ennél is jobb lesz. Nguyen Ha Phuong A kirándulásainkról ennyit, az iskolai életünkhöz egy ízelítô néhány aranyköpés! Berek tanár úrtól: „Még mindig ennyien vagytok? Új év, új remények.” „7=7? Hûha, Fruzsi elkezdett keményen gondolkozni!” „Mi van ott hátul, suttyókáim? Akkorát szívtok, mint ide Lacháza!” „Kérdeztem, mazsolák! Mi ez a sötétség?” „Nézd meg, fölébredt a homályból! Jól van, zsömle.” „Otthon nézd meg a vízvezetéket. Csak kapd le a mosdókagylót, nyúlj be, és nézd meg a szilíciumot!” „Gyújtsd meg azt a rohadt gyufát, vagy bevágok egy karót, és annyi a félévednek! A kis szürke nem felejt.” „Alumíniummal vonják be a csirkét a sütôben. DÁVID: Folpack nem jó? De, biztos finom lesz, amikor ráolvad a folpack a csirkére. Dávid folpackos csirkéje.” „Ebbe nehéz belekötni, de bele lehet kötni, és én szeretek belekötni, és bele is kötök!” „A zseni én vagyok.” „A lábas története. Mostantól nyomon követjük a történetét minden órán. Ez az új szappanopera.” „Sanyi? Nincs itt. Nem mondod. Tényleg? Beteg? Nem, Barcelonában van. Az, hogy beteg, jobban hangzott.” „Ennyire hülyék nem lehettek! Komolyan mondom, átküldelek a fôzési tanfolyamra. Süssetek inkább palacsintát!” Vári tanár úr: Aki háromra nem szólal meg, annak egyest adok! 113

Bemutatkozik a 10.A

A 03/04-es tanév kezdetekor, a távozó Nagy Csaba hiánya által okozott ûrt kitöltendô, az igazgatóság új társsal ajándékozott meg minket: Csillával. Az ajándéknak gyorsan sikerült beilleszkednie, a soproni túrán már a többiekkel együtt vidámkodott a városnézés során, amely ezúttal nem volt minden tehertôl mentes. Osztályfônökünk ugyanis újság készítését adta az 5–6 fôs csoportokba szervezôdött osztálynak feladatul, amelyhez az alapot soproni élményeink, és egy helyi lokálpatriótával készített interjú volt hivatott szolgáltatni. A lap elkészültének határideje meglehetôsen sokáig tolódott, a végtermékeken ez nem igazán látszott – nagy többségük, jellemzô módon, az utolsó hétvégén készült. A kevés, valóban sok idôt igénylô munka közül is kiemelkedik Nagy Kriszta lapja, a kizárólag saját mûveibôl(!) összeállt Szóló. Meg kell még említenem a Komári Lilla nevével fémjelzett Szabad Nemzetet, amelynek írásai egy, adott világnézetrôl felületes ismeretekkel rendelkezô, görcsösen, ötlettelenül és gyermeki naivitással író alkotóbrigád képét vetítették elém, a stáb becs’szavára azonban el kellett hinnem, ôk ezt így akarták. Új esemény volt életünkben a Radnóti Összmûvészeti Fesztivál. Az említett rendezvényre osztályunk lelkesebbik fele (harmada? negyede?) filmet alkotott, a korábbi Kisgimnazista Diákszínpadokon elôadott darabok sikerén és közösségépítô hatásán felbuzdulva. Persze a film nem színdarab, és idônk se volt az egészre két hétnél több. A kívülálló, aki nem ismeri közösségünk harcos szellemét és kiemelkedô tehetségét, azt hihette volna, hogy a Kártyások címu˝ alkotás a végtelenségig unalmas, a nézô számára érthetetlen, továbbá minden szempontból, tökéletesen amatôr lesz. Egyébiránt, az is lett (a minimális ellenvélemény nem gyôzött meg az ellenkezôjérôl). A filmkészítést azonban mindenkinek ajánlom, kedvencem a háromszor, késô éjszakába nyúlóan felvett utószinkron volt, amit végül rá se tettek a filmre. Próbáljátok ki, a legnagyobb móka! A fesztivál után már kezdett feltûnni a távolban laposkúszással közeledô Érettségi ezévi elôôrse, a földrajz vizsga. A készülést mindenki ide-oda tologatta, dolgozatokra és év végi jegyekre való hivatkozásokkal, a vizsgaszünetben se jutott sok idô a tanulásra (ugyebár, az nem arra való), így a vizsgára mindenki – a saját szintjéhez mérten – keveset tanult. Ez a „kevés” általában pár napot, esetleg hetet jelentett, de hallottam olyan mesét is, amely szerint 114

az egyik srác összesen 3 órát készült, amíg átnézte a többiek tételeit és hozzáolvasta a könyvét. Ugyan, kérem! Felvágni egy dolog, de ez azért túlzás… Tanévzárás után az osztály bátrabbik fele Kárpátaljára utazott, ahol egy angol WC nélküli hetet töltöttünk el. Az itt szerzett élmények mindannyiunk számára feledhetetlenek (na jó, azért egy picit élveztük is ). Osztálykirándulásunk is volt még az év vége elôtt, Dégre utazott az osztálynak – szintén csak az egyik – a Budapest Parádét elmulasztó fele. Összesen 19-en vállaltuk a hihetetlen jelentôségû kulturális esemény elszalasztását, és töltöttünk fantasztikus 3 napot aktív kikapcsolódással, no meg egymással. A hangulatról sokat elmond, hogy osztályfônökünk, Törzsök Édua tanárnô több alkalomra is különféle kirándulásokkal készült, azonban az idô eljövetelekor, látva vidámságunkat, hagyta elsikkadni ezeket. Szeretnék valami vidámmal búcsúzni, de nem merek. Körülbelül két hete vagyok 10.-es, és nagyon úgy néz ki, félévkor muszáj lesz letenni azt a fránya kémia vizsgát, nyelvvizsgákról, elôrehozott érettségikrôl meg hasonlókról nem is beszélve. Egybehangzó, független vélemények szerint azonban mégis ez az idôszak a legszebb az ember életében. Kérdem én: Mi jöhet még? (A mû születésének másnapján a nevét nem vállaló szerzô hármast kapott németbôl.)

115

Bemutatkozik a 10.B

Sok ember mondja, hogy a 10.B jó osztály. Meglepô módon még olyanok is, akik nem tartoznak bele. Akik viszont igen, azok még határozottabban állítják. Ami még ennél is furcsább, hogy erre már a tanárok is kezdenek rájönni. Igaz, mi már hatodikos korunkban is nagy meggyôzôdéssel bizonygattuk, mennyire jó osztály vagyunk, de ez akkor még a fent említett körökben legjobb esetben is csak harsány kacajt eredményezett. Azért vannak még csodák, azóta mi is fejlôdtünk egy keveset! Bár tanáraink – és egymás – aranyköpéseit most is ugyanolyan hévvel gyûjtjük, hogy késôbb nekünk is legyen okunk a harsány kacajra. Tehát, álljon itt egy válogatás az elmúlt néhány év leghumorosabb elszólásaiból. TANÁROK

Fábián tanár úr: Iluskának jó dudái voltak?! Mándics tanár úr (a belsô égésrôl): Gyerekek, legbelül mindannyian melegek vagyunk. Kenéz Anikó tanárnô: Ma párokban fogunk dolgozni. Üljetek egymás mellé, mert órán a párosodás kötelezô. Drozd tanárnô: A szótárba nem ír, csak üldögél és reagál! Karamán tanárnô: Veszek három darab semmit, és sorba rakom. Karamán tanárnô: Hányféleképpen lehet permutálni a libákat? Matek kistanár: Ha most megnézitek ezt a függvényt, amit nem rajzoltam fel… Föci kistanár: Milyen állatokat termesztenek Közép-Afrikában? Boronkai tanár úr: Lengyelországban a Piast család uralkodott, akik a 14. században kihaltak, de késôbb is. Boronkai tanár úr: Mert akkoriban még sokan vertek sokfélét… Boronkai tanár úr: A 9. század óta létezik, de csak a 13. században jött létre. Gyôri tanár úr: …És a semminek két szintje van… Gyôri tanár úr: Mennyi idô van még az órából? Valaki: Fél perc. Gyôri tanár úr: Fél perc… Az már nem elég arra, hogy megteremtsük a világot… Varga E. tanár úr: Voltak a szocialisták, meg voltak a kapitalisták, a rohadt tôkések! …ööö… mondtuk akkor, de ma már nem mondjuk… Berek tanár úr (a higanyról): Nézd, hogy rohangál az idiótája! 116

DIÁKOK

Föci kistanár: Milyen éghajlata van Kelet-Ázsiának? Áron: Hát, olyan kelet-ázsiai. Noémi: N számú elemet sorba rakok úgy, hogy nem számít a sorrend. Göbe: Hogy mondják angolul azt, hogy muskéta? Valaki: Minek neked muskéta? Göbe: Hát az van a kertben. Valaki: Göbe, szerinted mi az a muskéta? Göbe: Virág! Süti: De hát én azt hittem, hogy a halaknak azért változó a testhômérsékletük, mert vízben vannak! Molnár tanárnô: De Süti, a kacsa is vízben van. Süti: Igen, de csak az alja! Buci: Az ammónia színtelen, szagtalan, szúrós szagú gáz. Molnár tanárnô: Tehát, ha a teknôsöknek nincs foguk, akkor szerintetek mivel rágnak? Noémi: Az arcizmukkal! Bayer tanárnô: What a pity, Mary isn’t coming. Hanni, fordítsd le ezt a mondatot! Hanni: Ó, az a piti Mary nem jön! Irodalom kistanár: Mi jut eszetekbe arról a címrôl, hogy Az iskolában hatvanan vagyunk? Vargánya: Iskolai fullerén! Irodalom kistanár: Micsoda?? Miért?? Vargánya: Mert ôk is hatvanan vannak, és a fullerén is hatvanan van. Molnár tanárnô: Miért adnak a papagájnak szépiacsontot? Zana: Hogy élesítse a fogát!

117

Bemutatkozik a 11.C

MÉG IDÔBEN

Újabb év… Sajnos úgy tûnik, mintha tegnap írtam volna a tavalyi évkönyvbe. Gyorsul az idô. Minél többet vagyunk iskolánk falai között, annál inkább szalad velünk a perc, az óra, a nap. Tantárgyakra szakosodunk, egyetemi felvételre készülünk, munkát választunk. Egyre inkább tudatosul bennünk az utolsó két év átmenetisége… elszürkülünk, talán útban vagyunk a tablóvá válás felé. Hova tovább? Úgy hiszem, munkát az alapján kell választani, hogy az lekössön, ha lehet szórakoztasson, sôt az sem árt, ha pénzt is keres vele az ember. Ezt is itt tanultam, azt hiszem talán ez volt az a bizonyos munkatétel. Én inkább foglalkozást akarok, mint munkát… (úgy gondolom, a tanáraink is foglalkoznak… leginkább talán velünk). Ez mind még olyan távol van, sokat kell/ kellene még itt tanulnom, sokat szeretnék még itt tanulni. Talán ez már betegség, de én a hét majdnem minden napján ide járok. Ez volt az elsô nyaram, hogy vártam az iskolát (lehet, hogy tényleg beteg vagyok, vagy csak nagyon gyenge nyaram volt). Persze nem a tanítást, errôl szó sincs, bár bevallom, azért a fakultációk izgattak egy picit. Néhány tanórán azonban még mindig lomha alakká gyûrôdik az idô a tananyag súlya alatt (ez drasztikus módszere a percek nyújtásának, így ne lassítsuk az idôt). Pedig az ismétlés a tudás anyja. De most talán inkább carpe diem, avagy használd ki a napot, az órát, a percet. Nem érdemes már most eltablósodni, jól kell éreznünk magunkat iskolánkban, ameddig csak lehet. Minden öröm halála a halogatás: csak még ez a két év, aztán az egyetem, aztán a munka, meg míg a gyerekeim felnônek és ha ez megvan, akkor már én is boldog lehetek. Rossz állítás, jóindulattal adhatok rá egy kettest, mondván, aki így gondolkozik végül is csak élni felejt el. Akárhogy is nézem, remek éveim voltak és lesznek itt. Két év áll elôttünk, ami semmivel sem gyorsabb a többinél. Az ember (feltételezem) egyszer él, de ami biztosabb: egyszer jár ide, úgyhogy jobb ezt az évet is stresszmentesen, ám lelkesen eltölteni… És élni a mának. Késôbb már nincs pótvizsga. Nádas Dávid

118

Bemutatkozik a 12.B

Eltelik lassan az utolsó is. S ugrik be rögvest a közhelyrengeteg: györekbôl fô’nôtté lesz a poronty, bevánszorgunk a nagybetûs Életbe, és így tovább. Lassan mindegyikünk szavazópolgár lesz, legálisan ihat sört a kocsmában, vezethet külföldön. De mégis ott van a hátunk mögött annyi kavargó, felforgató és nosztalgikus emlékkel egy kis társadalom, a maga szabályaival, múltjával, jelenével, jövôjével, folyamatos változásaival. Iskolán belül és kívül. Tekintsünk tehát vissza! Az elsô olyan kis csöndes, súlytalan, az újdonságban lebegô volt, a lányok nem is tudom, hogy mit csináltak, mi megállás nélkül fociztunk. Júniusra már nagyon szerettük egymást, de még minden kavargott, ez volt az ôsmassza. Következett azonban a hatodik. Az elsô közös katarzis, mindenki megvívja saját harcát a rendszerrel, koedukálódás folyik az osztálykiránduláson titokban, éjszaka – amit Csatár Kati néni kérlelhetetlen határozottsággal vert szét, mi meg csak megszeppenve néztük, ahogy a lányok elkullognak. Érzelmes, feszült, nehéz levegôvel telt volt az az év. Csoportok jöttek létre és alakultak át – de annak az évnek a társadalmi változásai máig is meghatároznak bizonyos dolgokat. A hetedik olyan furcsán él bennem, szabadnak, felelôtlennek tûnik. Az utolsó, év végi vizsgák nélküli esztendô ez, talán éppen ezért. Minden fellazul, mozgásba jön. Az elôzô két évvel ellentétben már nem mi nyerjük az Osztályszínpadokat és van egy olyan osztálytáborunk, ahol harminchárman alszunk huszonnyolc helyen – én például az Oszival egy ágyban. De semmi gond, jól elvagyunk, a turistaház pincére, Jani (angolszász szakirodalomban esetleg: John) pedig Paulovits tanár úrra feni a fogát, s láss csodát, mindig ô kap elôször enni… mi pedig csak várunk, várunk. A nyolcadik eleve nem jól kezdôdik nekem. Tapsolok a Himnusz után, nem tudván, hogy ez szigorúan tilos, osztályfônököm pedig leteremt. Aki egyébként is morális vereséget szenved Véneken, ahol számháború közben hülyére csaljuk magunkat, vele az élen, a másik csapat pedig szörnyû mérges lesz. Nahát ennyit errôl. Egy nappal késôbb pedig a Szigetköz vadonjában bóklászunk mezítláb (és ezt szó szerint kell érteni) és ô nem hal bele az aggódásba (bár majdnem). Imigyen bizonyította: beidomítottuk. Szóval a nyolcadik a teljes összecsiszolódás éve… és a vizsgáké. Bizony, bizony. Tehát akkor érkezett nekünk elôször úgy igazán az a mindenki számára 119

olyan jól ismert gyomorkavarodás. Én állítom: életünk egyik legstresszesebb pár napja volt a vizsga elôtti pár nap. Az egy igazi, jó kis emocionális próba. A nyolcadik a veszôfélben lévô ártatlanság éve. Ide pompásan kapcsolható: az elsô vízitúráé is. S eljöve a nagygimnázium. Kilencedikesek lettünk, juj, de hosszú ezt így kimondani, de jó, nagyon jó volt az az év. A szeptember végi Magyarhertelenden zajló osztályelvonulás talán a legjobb mind közül. Érezzük, hogy a felnôttség már lassan, de biztosan közeledik az ajtó felé, s mi várjuk ôt. Arra emlékszem, hogy nagyon, de nagyon hosszú volt a tél. Az az év egy súlyos, szürke félhomály. Jaj, tizedikben nagyon sok volt már az óra. Ôsszel Egerben elôször bulizik együtt igazán az osztály, aztán nyomja tovább mindenki a borzadályos órarendjével. Meg vizsgáztunk is kettôt, volt, aki bukott is, a tél megint végtelenül hosszú volt. És a hosszú télen szépen, lassan a szétesôs kilencedik után egy kicsit összerázódtunk, ezzel is bizonyítva a világtörténelem ciklusosságát. 2003/2004-ben voltunk tizenegyedikesek. Az utolsó elôtti év mindenben újat hozott. Az órák szintjén teljesen szétestünk, és ez egy új kapcsolathalmaz kialakulását vonta mag után, mert eltûntek a régi, merev szabályok, hogy ki kivel van jóban. Egyre többet voltunk együtt, mert mindenkit megérintett az, hogy esetleg ennek vége lesz. És csöndben a mi életünkbe is betört a ballagási beszédekben oly sokat hallott Vezér. Idén? Szalagavató, ballagás, érettségi. Soroljam még?

120

Bemutatkozik a 12.C

VALAMI ÉRETTSÉGI…

Nem áll szándékomban olyannal kezdeni ezt a szöveget, hogy „Hát ez is eljött!” vagy „Csak most vesszük észre, hogy repül az idô!”. Az idei évnyitó is ugyanolyan volt, mint a többi, leszámítva, hogy évnyitón eddig még nem láttuk ebbôl a szögbôl az udvart vagy a kórust. Meg talán egy kicsit feszengve álltunk a 12.C felirat elôtt. (Haha, méghogy feszengve, majd megnézem magunkat az évzárón!) Aztán beindult minden, mint azelôtt. Ofô óra, órarend, teremkeresés, lépcsôzés fel a kémiához, vagy le az n-nyolcvanhatosba. Aztán jött az osztkir, ami kiegészülve a tavalyi Showhajtáson megnyert szabadnappal összesen 5 nap volt. Szlovákiában, a Tátrában. Nem sokszor merült fel, hogy ez az utolsó hivatalos Radnótis kirándulásunk. Mindenesetre nagy élmény volt. Ebben az évben eddig nem sok különleges dolog történt. Bár mintha hallottunk volna holmi szalagavatóról, meg valami érettségirôl… Na jó, tényleg meg kéne felelni az évkönyv-sémának, szóval most essék szó az elmúlt csodálatos, boldog, felejthetetlen, megismételhetetlen pillanatokról. (igen, ez valóban olyan hülyén hangzik, ahogy gondoltam… mindegy.) Tehát voltunk remek osztálykirándulásokon, a következô helyeken: Bakonybél, Ráróspuszta, Helsinki, Várgesztes, Kács, Kemence, Pásztó, Munkács, Visk, Esztergom, Nagyvárad, Farkaslaka, Kolozsvár, Tátrafüred, Lôcse. (és még sok másik helyen, amik kimaradtak a felettébb hatásosan hangzó felsorolásból, például a franciások látták Bordeaux-t és Párizst, az oroszosok Moszkvát, a németesek Hamburgot) Ezeken a helyeken mind jól mulattunk. Például számháborúztunk, (igen, ez a késôbbi évekre már nem igaz…) kiborítottuk a házigazdát, métáztunk, eltörtük a kezünket, lábunkat, fejünket, kirándultunk, túlélôtúráztunk (ez standard program volt Honyek tanár úrral, meg a fejjel lefelé tartott térképpel), beleragadtunk a mocsárba, vonatoztunk, hegyet-másztunk, medencéztünk, pizzát ettünk, fáztunk, és még ezer dolgot, amit osztálykirándulásokon szokás csinálni. (Például csapatostul rohanni az illetô után, aki elöl szalad Honyek tanár úr tízezresével.) Tényleg ezek voltak a legnagyobb partyk, ezek a tömörített együttlétek. Persze az evidens, hogy nem csak ezek a kirándulások voltak fontosak az osztálynak. Ott voltak a karácsonyok (mi minden évben húztunk, azaz volt szervezett ajándékozás); a közös stressz mondjuk egy dolgozatírás elôtt, az 121

„úúúh, ugye van matek házid??”-effekt, az „Írd már alá ezt annak a kistanárnak…”-jelenség, a „Gyere lécci a büfbe kisteát venni”., illetve a Kriszta-party elnevezésû fesztivál sorozat, ami a házam módszeres, zenére történô, jó kedélyû lerombolását és földbegyalulását eredményezte. Ezek mellett részt vettünk/képviseltük az osztályt rengeteg iskolai rendezvényen is. A ShowHajtást kétszer is megnyertük, és jelen is volt a kellô mennyiségû ember, amit a versenyszervezôk az egy szabad nappal honoráltak. Aztán volt még Nomád, vizitúrák, DÖK tábor, Ifi-tábor stb.-stb.… szóval megvan az összhang a suli és köztünk. Valóban, jó érzéssel tölt el, hogy részei vagyunk A Radnótinak. De talán az mégjobb, hogy a Radnóti a mi részünk lett. Ennek a jelentôségére talán akkor jövünk majd rá, ha már elballagtunk. Ha nem mászunk fel minden reggel a másodikra, ha már nem megyünk ki a húszasba a suli elé, ha nem ülünk le lyukasórákban a tanulósarokba vagy a könyvtárba. Fura lesz az elején, az tuti. Belegondoltam, hogy rajtunk kívül már nagyon sok évfolyam érettségizett… és ami így konkrétan maradt belôlük a suliban (a szóbeszéden kívül) az a tablójuk. Sok szépen kiöltözött gyerek egy névvel. Úristen, nagyon nem tudom magunkat elképzelni egy tablón! Hogy majd akik a termünkben lesznek, azok megállnak a tablónk elôtt, bámulják egy ideig, mondjuk egy szünetben, ha nincs jobb dolguk, megállapítják hogy ennek vagy annak jó a haja, sminkje stb., vagy ez meg az jól néz ki. (amúgy hiú ábrándok; elôször úgyis a tanárokat nézik meg, mert ôket ismerik) Bár ezt már mi úgysem fogjuk látni. Jó lesz ez az év, ahogy a többi is az volt. Eseménydús lesz, aztán szépen sorban múlnak el egymás után ezek az események. Lesz sírás-rívás a ballagáson, aztán hipp-hopp itt lesz a nyár. Tartósan kár siránkozni, mert még elrontunk vele mindent. Úgyis minden az elôrehaladásról szól. És az is tuti, hogy még rengetegszer fognak visszaköszönni az ismerôs arcok. És mi is rengetegszer fogunk visszaköszönni ismerôs arcokra. Mellényi Kriszta

122

Ranschburg Zoltán: Mindenki tartozni akar valahová

– Jónapot! Ez a bélyeggyûjtô-gyûjtô kör? – Igen, kérem, ez itt a Budapesti Bélyeggyûjtô-gyûjtôk Klubja. Miben segíthetek? – Tulajdonképpen azért vagyok itt, mert magam is bélyeggyûjtô volnék, és szeretnék felajánlkozni egy bélyeggyûjtô-gyûjtônek. Van erre mód? – Természetesen van. Elôször is kérem szépen a kedves nevét! – Firnyák Ernô. F-I-R-NY-Á-K. – Ismerôs név. Mintha már lett volna egy Firnyákunk. Nem rokona véletlenül? – De, az unokaöcsém, Firnyák Károly, két hónappal ezelôtt jelentkezett egy bélyeggyûjtô-gyûjtô gyûjteménybe. – Áh, már emlékszem, szerencséje volt, az egyik legprofibb gyûjtôhöz került. Egyébként ô maga is szép példány volt, ha jól emlékszem két teljes albumnyi bélyege volt, sok különlegességgel. – Igen, ô lesz az. Nagyon régóta gyûjt bélyegeket, régebben, mint én. Nekem csak egy albumnyi bélyegem van, de van benne egy igazán ritka zaire-i bélyeg is 1962-bôl. – Remek, remek. Mielôtt azonban belemennénk a részletekbe: mikor született ön? – 1969. december másodikán. Miért? – Tudja, mi életkor, testsúly, magasság, bélyegek száma és ritka bélyegek száma szerint kategorizáljuk a gyûjtôket, ennek alapján tudnak válogatni közülük a bélyeggyûjtô-gyûjtôk. Az adatai egy táblázatba kerülnek, amelynek elemzése után ön egy pontszámot kap, és ez bekerül a gyûjteménylistába. Szabad a testsúlyát? – 84 kiló vagyok, magasságom pedig 179 centi. Megfelelô? – Igen igen, remek remek. Ha jól emlékszem, már említette, hogy egy albumnyi bélyege van, igaz? – Igaz, igaz, de azt hiszem, még gyarapítani fogom a készletemet. – Ez most nem számít. A szabályok kimondják, hogy a kategorizáláskor csak és kizárólag a gyûjtô által már birtokolt bélyegek számát vizsgálhatjuk. Az ön regisztrációját követôen szerzett bélyegek ügye már az ön késôbbi tulajdonosára tartozik. Korábban említette, hogy van egy különleges zaire-i bélyege ‘62-bôl. Van más ritkasága is? 123

– Igen, hogyne. Van egy 1974-es bélyegem, melyet az akkori futballvilágbajnokság tiszteletére nyomtattak, egy 1975-ös félrenyomott bélyegem az NDK-ból, melybôl mindössze – ha jól tudom – negyvenkét darab van forgalomban, valamint egy 1982-es betiltott bélyegem a Szovjetunióból, amelyen Vlagyimir Iljics Lenin karikatúrája látható. És persze a már szóba került zaire-i ‘62-es. – Ha jól számoltam, akkor ez összesen négy ritkaság. Nem valami sok… – Igazán sajnálom. Tudja, nem kezdtem elég korán a gyûjtést, a munkám mellett nem volt rá túl sok idôm. – Hát, sajnálhatja. De sebaj, az unokaöccsére hivatkozva próbálok majd önnek egy szimpatikus bélyeggyûjtô-gyûjtôt találni a jobbak közül. Gratulálok, ön mostantól várólistán van! – Igazán köszönöm. És körülbelül mikorra várhatom a gyûjtôkeresés eredményét? – Tudja, manapság elég nagy a túljelentkezés, a bélyeggyûjtôk közt egyre nagyobb divatja van a gyûjteménybe-tartozásnak, de amint találunk valakit, értesítem. – Köszönöm szépen. A viszont látásra! – Viszont látásra!

124

Demeter Áron: Orális fixáció Szerelmi történet némi klisével és kilátástalansággal

Pár perce még jól voltam. Esküszöm. Na jó nem egészen. Kicsit. Részlegesen. Tulajdonképpen igen. Talán éltem, talán lélegeztem, talán még a szememet is ki tudtam volna nyitni, ha akarom. Nem akartam. Sokkal jobb volt így öntudatlanul feküdni a földön, karjaimat szerte elhányni a szobában: egy az ágy alatt, egy pedig mellettem feküdt csendben. A lábaim is megvannak valahol. Nem kellenek. Nem emlékszem, hogy mióta fekszem ebben a pozícióban. Talán egy órája, talán kettô, de lehet már egy hete is annak, hogy itt összeestem. Pedig nem is ittam. Esküszöm. Na jó, egy pohár pezsgôt. Laurával ittam az étteremben szombat este. Hopp megvan, akkor csak két napja darvadozom itt. Végül is évfordulónk volt, már a másodikat ültük. Mindketten torhoz hasonlítottuk, olyan volt az egész: elegáns ruha, könnyû étel, nehéz szív, ájtatos pincérek, hülye szófordulatok, némi könny meg kézszorongatás. Valódi tor volt. Szóval már két éve voltunk együtt Laurával, talán kicsit többet is, mint illett volna. Tudniillik együtt laktunk. Egy szoba, egy ágy, közös zuhany, közös WC-papír, közös konyhakés, meg a sótartó is közös volt, ja meg a tányérok, amiket heti rendszerességgel vágott hozzám, ritkábban a falhoz. Jól megvoltunk. Órákig el tudtam nézni, ahogy alszik, imádtam a kezét, amellyel cigarettára gyújtott, imádtam azt a két kis ráncot a szeménél, sôt még azt is imádtam, ahogy a tükör elôtt állva bizonygatta, hogy de igenis kedves Üvegúr, az én seggem igen nagy, már-már terjedelmes. A tükör nagyon béketûrô darabja volt garzonunknak, mivel engem is elviselt, ahogy álltam elôtte és próbáltam meggyôzni, hogy ô mutat hamis képet, és az én seggem valójában igen kicsi, sôt formásan izmos is. Imádtam Laurát. Szerettem odabújni hozzá, megnyugtatott, elringatott, elaltatott. Jó volt vele moziba, színházba, kocsmába, koncertre járni, bár mindig attól féltem, hogy észretér, veszi a kabátját, kapkodva rágyújt, a füstöt az arcomba fújva közli, hogy vége, ne is keressem, elutazik, elhagy valakiért, valamiért, beáll egy szektába, elmegy oda, ahova én már félnék utána menni, és soha többé nem látom. Nem akart elhagyni. Most már tudom. Most már késô. Kurva nagy hülyeség, hogy sosem késô. Valóban nem késô kifizetni a gázost, megtanulni arabul, beiratkozni egy Ismerd meg magad ötvenévesen kurzusra, elmenni egy balázspali koncertre vagy mondjuk, megszámolni a sókristályokat a sótartóban. De egy elvesztett embert már nem lehet megtalálni soha többé. Miért hagytam ott az évfordulónk éjszakáján? A kérdésre nem tudom 125

a választ. Vagy mégis. De az nem elfogadható. Menekülök: otthonról, a metróból, az egyetemrôl, a kapcsolataimból, a szexbôl, az érintésekbôl, a munkából, magamból. Pedig tényleg szerettem. Jó volt vele. Talán el is vettem volna, ha megkéri a kezem. Menekülve élek, és azt hittem végre megállhatok. Azt hittem vége. Végre megnyugodhatok. Ezekre vágytam: Laurára, egy gyerekre, akinél végre én is elkövetethetem a szülôk összes nevelési hibáját, egy hétvégi házra, egy kutyára, meg némi családi adókedvezményre. El kellett jönnöm, nem volt más választásom. Nem maradhattam tovább. Halkan szuszogott mellettem. Arcán az alvó nôkre oly jellemzô nyugodt mosoly, melle lassan emelkedett és süllyedt a paplan alatt, kezeit a takaró felett nyugtatta. Összegömbölyödve aludt. Így szoktunk aludni. Ezek szerint nem vette észre, hogy felkeltem. Helyes. Nekem így könnyebb elmennem. Közel a kilincs. Elértem. Nem vagyok nyugodt. Az elôbb hazudtam: kurva szarul vagyok. Nagyon fáj valamim belül. Az ürességem. Már két napja nem láttam. Már két napja nem pusziltam meg, nem értem hozzá, nem láttam. Hiányzik. Nagyon. Akkor is muszáj volt. Mellettem a telefonom, vibrál, zörög, morog, villog. Valaki hív. Anyám. Sír. Nem, nem vehetett be gyógyszert! Én csak vicceltem! Nem is akarom elhagyni, vele akarok élni! Ölelni akarom, amíg élek. Szeretem! 2 napra rá életemben elôször megnyugodtam. Tudtam, most már biztos késô.

126

Vachter Ákos: << Beowli >> [Néhány hasznos információ a történetben szereplô neveket illetôen: Bewulf – Beowli Rothgar király, a dánok ura – Rothmár fejedelem Grendel, a szörnyeteg – a Veszedelmes Vendel a Szarvas csarnok, a dánok híres építménye – Beton-was Bunker] I. rész BEOWLI BEWEZETÉSE

Ím, itt vagyok! Ismét irdatlan izgalmakat írtam, melyeket mindnyájatoknak most mindjárt megmutatok. Régen rengeteg remek regékben rótták rúnákkal bután bégetô barmok: birkák barna bôrére veszett világok vitézeinek viadalait. Talán tököt termelni tízszerte tisztességesebb, mint millió megveszekedett mukit macerálni egy eszeveszetten élezett egyenes eszközzel, de dísztököknél, dilinyósok darabolására szerintem százszor szívesebben szegezed szemedet. Hát halljátok hiteles hírét hatalmas hôsömnek, s ôsidôkben ôgyelgô öntelt, öreg ördögömnek csillogva csobogó csodaszép, csenevész csermelyek és elképesztôen elhagyott erdôségeknek veszedelmesen villámló vad, völgyes vidékérôl. Elôször egy eszelôs északi embert említek, aki arra alapozta az ábrándos álmait, hogy hórihorgas, hirtelen-haragú, halpofájú sziszegôs szörnyeket szabdal szablyával szerteszéjjel. Na, nézzétek nem-norvég nagyságának nemes nevét: Bátor Beowli, birtokban bôvelkedô, bölcs bajnok. Temérdek telek tehetôs tulajának tétetett, Tehát töretlenül tudta támogatni terveit. Eleinte egyetlenegy eszeveszett egyedet se, sárkányt se sodort sikamlós sírbavalónak a szüntelen szemtelenül sziszegô szúrós szellô. Biz’ bátor Beowli bárdját babrálta, s bámult bambán. Talán temérdek telkén töktermelésrôl töprengett. Mikor messze-földrôl, magas melákok mutatkoztak 127

követeiként a Kôkardos keleti királynak, Rothmárnak. „Rokonod rettentô rémség riadalma miatt menesztett minket” mondták a magas melákok. „Sürgôs segítségedért sírunk sokan! Sorakoznak hosszú hajóink, hogyha holnap hazatérnél hozzánk, s megszabadítanál minket mérges mészárlásától a visszataszító, vérmes, vérivó vendégünknek.” Biz’ bátor Beowli búsongása befejezôdött, s bizony burkolatlanul boldogan beleegyezett a dologba, s a dánok diadalmasan dörmögtek. Iziben indultak is iszonyatos izgalmakban még mielôtt másnap magasra mászna magában a nagyon narancsszínûbôl növekvô nap. Nem nagyon tétováztak, a tenger tajtékos tetején tettek meg megannyi mérföldet, míg mindnyájan megérkeztek. Könnyedén kirakodtak. A költséges kabátokat, s a hasonló holmikat hatalmas halmokba hordták. Ajándéknak akarták adni, amint akkoriban ilyesfajta illendôségek igen ildomosak voltak. „Vendégségbe vigyél vegyesen valamit” volt a jelszó. Jó-barátnak lyukas jakbôrt jellemtelen adni. Azonban az aranyos amfora ajánlott. Azután, amint abbahagyták az aranyos ajándékok poros partra pakolását, pár percnyi pörlekedés végeztével vitézünket vezérükhöz vezették. II. rész VENDEL VISZONTAGSÁGAI

Hideg helyen, hatalmas hófödte hegyek határán építették ez esztelen emberek elbûvölô Beton-was Bunkerukat. Benne bûbájos bútorok sorakoztak. Setét sarkait sohasem söpörték, s faggyú fáklyák fényénél finomságot falatoztak. Szerencsétlenül, szigeteletlenül szerkesztették, s szegények a szúrós, szivárgó szelektôl szenvedtek. Ennek ellenére (eszesen) emelvényt emeltek kiváló Kôkardos királyuk kedvére, ki közben fûtéscsôhálózat felszerelését fontolgatta. Ezen emelvény elébe érkeztek embereink, Rothmár remek rókaprémjében rémesen remegve ült az ülepén, s üres üvegeket ütögetett. „Vezérem! Vérmes Vendéged veszedelmétôl vacogsz? Istenekre! Ily irdatlan iszonyat idegesít?” 128

beszélt bátor Beowli Betonbunker bírájához. „Fenét! Fiam, fránya fûtést felejtém felszerelni” felelte a fejedelem. „Féktelen Fenevadunk förtelmes fejét felütve figyel, s Fekete Földjén feni fogait fiaimra. Fullasztó fellege félelmet fakaszt. Fojtogatja, s falánkan falja fej veszejtve vitézeimet e Veszedelmes Vendel! Végül vinnyogva, véresen vonszolja valamennyit. Vállalod-e e veszedelmet, s véle verekedsz-e?” S bátor Beowli boldogan bólintott barátjára. „Sejtettem! Sebes segítségedbôl siker sarjadjék!” Aztán ajándékaikat átadván asztalokhoz helyezkedtek, hová hatalmas hordókból hozattak bíborszín, bugyogó bort, s biz’ boldogan beszélgettek. „Testvérbátyám, töprenkedtél-e talán töktermelésrôl temérdek telkeiden? Terjedelmes területen található termékeny táptalaj. Talán tudhatod, hogy hazámban helyenként hulló harmat hogyan húzza tetôfokára a töktermelés termésátlagát.” beszélt bátor Beowli Betonbunker bírájához. „Sajnos, sehogy se sikerülne” sajnálkozott.[1] „Sokat próbálkoztunk például patiszonnal. Permeteztük, pityamallatkor pattyogtunk pátyolgatni. Persze piciny tököt termeletlenül teljesen tönkre tevôdött. Azóta almát aszalunk, azokból annyi akad!” Ilyes ízes intelmekkel igyekeztek illetni egymást, s elfeledkezvén az estrôl, az elérkezett. A setétség sebesen suhant a sokadalomra, s a fejdelem figyelmeztetô felhívására pilledten pihentek a pihe-puha padlózatra. Sokáig semmiféle surrogás sem sertepertélt semerre. A sárga sövény suhogott a setétben. Aztán az alacsony ablakok alatt alaktalan árnyalak akarta az alaposan atom-biztos nyílászárót nyakával nyomorultul nyomorgatni, sikertelen. Sokáig settenkedett sompolyogva míg meglelte a megfelelô méretû megoldást, azaz az ajtót, amely alkalmas általjárásra. Darabig diszkréten döngette a drabális dög, de a kapu kiszakadt, köszönést kihagyva, kéretlen bizony berontott a bömbölô behemót borzalom. A Vérivó Vendég, a veszedelmes Vendel visszatért! Eszeveszett elképesztô emberszerû ellenség! Káin kirúgott karbantartója! Keserves Kópé! 129

Szóval szépen a szuszogó szerencsétlenhez szökkent, aki amott aludt az ajtó alatt, amikor az irdatlan iszonyat ízekre ízlelte. Imígyen felfalva a földön fekvô flótást. Feltápászkodott bátor Beowli a borzalmas bárdjával, s bömbölte: „Bárd? Beh! Bárdtalanul is beledöngöllek a betonba! Te termetes töktetû! Torkodra tapossak talán?” Vérivó Vendel válaszolt volna valamit, viszont beszédben borzasztóan bénának bizonyult. Bezzeg bátor Beowli! Bôszült behemót bikaként bömbölt! Megragadta a marcona monstrumot, s megszorítá, Hogy az heveny halálfélelemmel hörgött hevesen, s érezte, ezen eszeveszett északi ember hetvenhétszer hatalmasabb hentes, s hogy hamar hulla lesz. Legott letépve, lazán lifegett legféltettebb karmos karja. Könnyûszerrel kitépte azt a kemény Beowli. „Berzenkedsz, barom?” bömbölte, s boncolgatta Volna, viszont vérmes Vendel végleges vereségben visítva vonaglott veszett végtagjáért. S végül-is szabadulván szörnyû szorításából Széjjeltépô Beowlinak, beleiben bukdácsolva barlangja mélyére menekült magában morogni. Mikor a dánoknak dobta diadalmasan a dög darabját, dördültek a dobok, dirregve-durrogva dicsôségét bátor Beowlinak, s buktát a borzalmas baromnak, a Vérivó Vendégnek, végtagját vesztett Vendelnek! (A dán daliák díjul derékaljnyi dísztökmagot hurcoltak hatalmas hôsünk hajójába, s hiteles honosított hitlevelével hóhérkodásáról, hurrázást hallván, hajóján hümmögve hazaindult.) Vége

130

Baranyi Mária: Kölyök-kajak tábor 2004 nyár

A tábor ötlete véletlenül született. Mint volt válogatott kajakozó úgy gondoltam, ez az a sport, amit még nem adtam át a gyerekeknek. Az úszó edzésemen hirdettem meg, hogy biztos legyek a gyerekek úszás tudásában (azért a mentômellény kötelezô volt). A tábor célja a tehetségkutatás mellett az iskolai vízitáborra való felkészítés. Korosztály: 1–6. osztályos tanulók. Minden reggel az iskolától indultunk és este oda érkeztünk. Az elsô napi remegô lábakkal történô be- és kiszállást, a hajó megülését, a borulást és visszamászást a kézzel evezés követte. Utána jött a lapát használata, a vízi szabályok ismertetése. Második nap már rövidebb távokra is el tudtunk menni. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, élvezték a sok újdonságot. A népszigeti öböl erre ideális hely volt. A reggeli vidáman csivitelô csapat, délutánra fáradt, csendes csapattá változott. A hét második felében megtanítottam a rajtolás technikáját, a hullámok, a forgók megülését, a különbözô széljárások evezési technikáját, még a hajók morzejelébôl is annyit, amennyire még emlékeztem. A gyerekek nagy izgalommal készültek a hétvégi versenyre, ami nagyon jól sikerült. Bemutatót is tartottunk pénteken a szülôknek, addigra már olyan biztosan szálltak a hajó-

131

ba, ami megtévesztette a szülôket. Rém egyszerûnek tûnt minden, amíg egykét vállalkozó apuka ki nem próbálta – balszerencséjére… Egy-két gyermek olyan kedvet kapott a sportághoz, hogy maradt is versenyzônek. Nagyon jó hangulatú tábor volt. Úgy gondolom, sikerült minden célomat megvalósítani, minden szakmai tudásomat átadni, és a fiatalokkal a viziélet szépségeit megszerettetni. Közkívánatra még egy hetet kellett szerveznem augusztus végére. AHOGY A 6.A-S LÁNYOK LÁTTÁK

Az iskolánál már nagyon vártuk, hogy hogyan kezdôdik a kajak tábor Marika nénivel. Mikor mindenki megérkezett, kisétáltunk a buszmegállóba. Végül odaértünk a Duna Plázához, ahol idegesítô csilingelés fogadott minket. Késôbb rájöttünk, hogy ez a 8:30-at mutató óra hangja. Besétáltunk az MTK telepére. Elsô benyomásunk nem volt pozitív, de egy idô után rájöttünk, hogy a célnak minden megfelel. Rövid átöltözés után bemelegítettünk. Megtanultuk, hogyan kell lapátot forgatni és a hajóval bánni. Mikor az elméleti dolgokkal tisztában voltunk, megkezdôdött a vízre szállás, kisebb-nagyobb sikerrel! Marika néni azzal ijesztgetett minket, hogy beborít, erre azonban nem volt szükség, mert néhány gyerek kivételével mindenki beborult. Egyre nagyobb köröket tettünk az öbölben. Minden nap ott ebédeltünk. Az volt a megállapodás, hogy aki nem eszi meg az adagját, nem kapja meg a csokit, és köteles 50 fekvôtámaszt csinálni. Délután 5 órakor kimerülten indultunk haza. Utolsó nap versenyen vettünk részt. Értékes érmeket és okleveleket kaptunk. Örömmel emlékezünk vissza ezekre a hetekre. Csörögi Eszter, Kurdi Fanni, Nagy Krisztina, Pós Eszter AHOGY A 2. OSZTÁLYOS TANULÓ LÁTTA

Egyszer már kenuztam. Azt gondoltam, ha kenuzni jó, akkor kajakozni is az lesz. A bátyám is kajakozott és mesélte, hogy milyen jó dolog. Tavasszal még féltem a víztôl és nem mertem merülni, de Marika néni mindenre megtanított. A nyári úszótáborban már leúsztam a 40 hosszt, így az augusztusi táborban már én is vízre szállhattam! Elsô nap délelôtt jött a „muszáj borulás”, hogy tudjuk, mit kell tennünk, ha beleesünk a vízbe. A kajak nagyon billegôs jármû, de ez nem vette el a kedvemet. Elôször evezô nélkül tanultunk manôverezni, de már délután kipróbálhattuk evezôvel is. Hét végére már messzebbre is elmerészkedhettünk. Azt, hogy mi a jó az evezésben, nem tudnám pontosan megmondani, de végig nagyon jól éreztem magam és jövôre is szeretnék menni kajaktáborba. Solt Samu

132

Gulyás János: Reggel a vízitúrán

Hamarosan hajnalodik, már a ponyva alatt is csend honol. A tábor közepén pislákoló tûz mellett ketten ülnek. Ôk az ôrök. Bár testük ott van, nem érzékelnek semmit, talán beszélgetnek. Hirtelen egy sátor zipzárjának hangja hasít az éjszakába. Valaki fölkelt, dolga van. Visszafelé egy pillanatra megáll a tûz mellett, majd újra hallik a visító hang. Az ôrök talán észrevették. Ôrségváltás. Hol lehet? Az a szürke. Üres! Hol lehet? Hagyjuk! Csend. Ugyanezen a napon 4 óra 30 perckor, Kovács Béla horgászt, a következô látvány fogadta: mintegy 16 sátor félkörívben felverve. A sátrakból, melyeket kenuk vesznek körbe, az alvás és emésztés hangjai hallatszanak. A kenukon mindenféle koszos textíliák hevernek, nedvesen az éjszakai harmattól. Közöttük, az ovális részen, cipôk, ruhák és egyéb tárgyak borítják a talajt. Ugyanennek a térnek a közepén rudakkal feltámasztva egy ponyva látszik. A hálózsákokból ítélve néhányan ott alszanak. A ponyva mellett egy bográcsállványról WC-papír lóg az alatta lévô koszos edényekbe. Mikor a felkelô Nap elsô sugarai beragyogják a tábort, közel egyszerre, két sátor nyitásának hangja hasít bele a hajnali csendbe. Kis idô múlva a békésen alvó tábor közepén vékony ágak roppanása és a tûzrakó hely felett felszálló füst jelzi az új nap kezdetét. Öt perccel késôbb Kovács Béla horgász két meztelen alakot látott a parton, akik peca botjai mellett gondolkodás nélkül a vízbe vetették magukat. Kovács Béla, hívô ember lévén, hosszasan fohászkodott a fürdôzôk édesanyjához. A tábor közepén, az újra felállított bográcsházon lassan melegszik a víz. Mellette varázslatos módon megjelenik egy asztalt formáló láda, rajta kávé, tejpor, cukor. Kicsit arrébb egy másik asztal is kinô a fûbôl. Kenyerek kerülnek rá, az asztal mellé pedig egy bogrács. Tartalma hagymás zsír. (A hagymászsír receptje megtekinthetô a www.hagymaszsir.hu weboldalon.) Már vagy négyen állják körül a tüzet, halkan beszélgetnek, legalábbis ezt hiszik. Érezni lehet, hogy valami készül. Egyre többször néznek az órára és egymásra, amikor egyikük eltávolodik a bográcsháztól. Kovács Béla éppen dobásra készült, amikor dobhártyaszaggató, állati üvöltés terítette földre. ÉÉÉÉBREEEESZTÔÔÔÔ! A sátrakban alvókat elöntô béke és nyugalom szétterül a környéken. Verebek hullanak alá, mert mély szendergésükben elengedik az ágakat. Kicsit 133

késôbb, elhaló hangon szinte susogva viszi a hajnali szellô a sátrak felé a „még két percig van kávé víz” varázsigét. A hatás leírhatatlan, mint amikor Aladdin dörzsöli a csodalámpát, három-négy, bizonytalanul mozgó kéz, elôremutató középsô ujjal kinyúl a sátorból. A beállt csendben Kovács Béla fogott egy halat. A pillanatot még senkinek sem sikerült megörökítenie, talán a folyamatos zaklatás, talán a zaj, talán az élettani folyamatok, talán az életösztön hatása, de egyszer csak nagyon sok, nagyon álmos, nagyon nyûgös ember áll a tûz körül. Beszélni még nem tudnak. Kezükben bögre, benne füstízû fekete folyadék. Azt hiszik, kávé. Megdöbbentô módon néhányan enni kezdenek. Nem éhesek, valamibe kapaszkodniuk kell.

134

Nomád STÁBor

„Ébredni kéne már…”, még ma is ez a dallam ugrik be reggel, amikor megcsörren a vekker. Hát igen, ez a Nomád tábor: felejthetetlen. Aludnál még nagyban, – hiszen melyik nyolcadikos tartja be a takarodót??? – de neeeem… ehelyett reggeli torna… Jupíííí! A maga szépsége persze ennek is megvan, ha kellô mennyiségû lelkierôt gyûjtöttél, és több rétegbe burkoltad magad. Sôt, olyan merészek is voltak, akik hajnalban elmentek futni. Egy pillanatra minket is elkapott a lelkesedés… de tényleg csak egy pillanatra! Minek úgy rohanni, amikor elôttünk az egész nap? Népstadion. Busz. Gyerekek. Ifik. Csomagok. Késôk. Végre indul a Nomááád!!! Aki már volt, tudja, hogy ez mit jelent, aki pedig nem, feltétlenül próbálja ki. Egy évig várunk és várunk, amíg egyszer csak itt van elôttünk a Népstadion, a busz, a gyerekek, az ifik, a csomagok… nem, a késôk még nincsenek. Újra tíz felejthetetlen nomádos napnak nézünk elébe! A szervezés is indul: ki-kivel alszik, melyik házban, kivel szomszédosan, melyik rajban lesz… és az örök kérdés: vajon mi lesz a tábor témája? Az ember nyolcadikosként úgy érzi, hogy már profi ezekben. Mi úgyis mindent tudunk! Hát, majdnem mindent. Csak azt nem, hogy ki-kivel alszik, melyik házban, kivel szomszédosan és melyik rajban lesz, meg persze fogalmunk sincs arról, hogy mirôl is fog szólni a nomád… De ezeken kívül tényleg mindent! Mert amint együtt a csapat, szárnyra kapnak többek közt a „nomád pletykák”, és ez még csak a kezdet! Például idén is már mindenki elôre tudta, hogy mexikóiak leszünk… Megállt a busz. Házak. Focipálya. Ebédlô. Zûrzavar. Izgatott sugdolódzás. Végre megérkeztünk a táborhelyre. Már meglepôen gyorsan felmérjük a terepet, és mondani sem kell, hogy tudjuk, hogy hol gyûlünk, és már rég ott ülünk a többi kíváncsi között; mi is azok vagyunk. Szinte mindenki itt van, amikor nagy nehezen csönd lesz, majd felharsan a zene, begördül egy limuzin és kiszáll belôle… Hihetetlen! J.R.R. Tolkien (Sziklai tanár úr személyében). Néhány szó, egy kis játék az ifiktôl és már mindenki számára világos: Fantom Film Fesztivál lesz az idei téma. Na jó, mégsem mexikóiak… Az elsô rajgyûlésen, végignézel a rajodon: kicsik, nagyok és ifik. Furcsa, hogy aki csupán egy évvel idôsebb nálad, az már nagy. Hogy repül az idô! Mint a percek, amikor fél óra múlva készen kéne lennie a feladatnak. Ekkor 135

136

már mindenkinek forog az agya (kortól függetlenül): hogy vajon mi legyen a raja neve, vagy hogy mutatkozzon be. Ez jó, de nem eredeti, azt meg nehéz megvalósítani… Be kell vallanunk, idén sem volt könnyû dolgunk. Azt mindig is tudtuk, hogy jó a nyolcadikos a rajban… de talán csak most értettük meg igazán, hogy miért. Némely helyzetben a nyolcadikos a „B-terv”. Meglepôdve tapasztaltuk, hogy az ifik távollétében ránk is hallgattak a többiek… egy ideig. Többek közt emiatt sem olyan könnyû 8-osnak lenni, de nagyon jó. Egynémely helyzetben kiváltságokat élveztünk, például: a holdfényakcióban – ami a tábor egyik kiemelkedô programja –, hiszen ez csak Nekünk szól. Próbálkoztunk ebédnél is elslisszolni a sor mellett, de sajnos ezt nekünk is ki kell várni, ahogy mindenkinek (habár az átlagos nomád ebédekért amúgy sem harcolnánk.), de ez így van jól. Azért mégis küzdünk, hogy nagyok legyünk. Ez egyrészt a rendhagyóan, de jól megrendezett 8-os – ifi focimeccsben, másrészt a hatalomátvételben merül ki. A focimeccsen nemcsak a csapatok, hanem a szurkolótáborok is keményen összecsapnak… de az idei végeredményt inkább ne firtassuk… A hatalomátvételnek még a neve is magáért beszél! Egy napra miénk a hatalom! De ezt az ifik által nyílt titokká tett Titkos Nyolcadikos Gyûlések nélkül nem tudtuk volna átvenni (ez úton is köszönjük nekik), mert ezeken a ‘top secret’ összejöveteleken dôlt el, hogy nem kockák, hanem angyalok és ördögök leszünk, valamint megírtuk az elengedhetetlen ellenindulót is. A többiekre körtánc közben rontottunk rá, beöltözve, indulónkat kántálva, és programjainkat, ígéreteinket harsogva. A kisebbek egybôl átálltak; mégiscsak késôbb van a takarodó, és disco is lesz, miért ne? Az ifik nehezebben adták be a derekukat. Így nem meglepô, hogy a végsô gyôzelmet az „ágyba reggeli ifiknek” hozta. Bár csupán egyetlen napra lett ránk bízva a tábor szórakoztatása, mégis kezdtük érezni, hogy mekkora felelôsséggel is jár ifinek lenni. A hatalom visszavételénél még lázadoztunk ugyan… De nem kérettük magunkat sokáig. Hiába, kicsinek lenni is (nagyon) jó. Az idei táborvégén sírtunk is meg nevettünk is, hiszen ez volt az utolsó olyan nomádunk, amit „gyerekként” éltünk át. A búcsúzás, és valami szép élmény, a múltunk egy részének lezárása viharfelhôként telepedett ránk. Nagyon nehéz elhinni, hogy nincs több ilyen nomád. Elsôre nem is tudjuk és még sokáig reménykedünk. Nagyon sokáig. Például másnap a Mekiben is, ahol az nyújtott némi vigasztalást, hogy a legtöbbünk pólójára rákerült egy (nagyon remélt) kívánság: „Jövôre ugyanitt!” Pálnik Réka, Várszegi Szilvia

137

138

Ósükösdi tábor – mi az?! Aki válaszol: Kerékfy Miklós 10.B

HOL VAN ÓSÜKÖSD?

Na ez jó kérdés. Merthogy a térképen nincs rajta. Valójában én sem tudom, azt hiszem valahol Baja felé, a Duna mentén. MIT CSINÁLTOK ÓSÜKÖSDÖN?

Sokmindent. Sávokon veszünk részt, játszunk, eszünk, majd megint sávon vagyunk, majd megint eszünk, aztán pedig éjszakába nyúlóan játszunk. És mindezt jó pár napon keresztül. És a legjobb az egészben az, hogy mindenki jól érzi magát. MI AZ A SÁV?

A sáv az egyik legjobb és legérdekesebb dolog amivel Ósükösdön találkoztam, persze csak a tarokk után. A sávok alapvetôen az iskolában is tanult tantárgyak érdekes részeit érintik, játékos jelleggel, többek számárára érthetôbb módon, mint az iskolában. Persze mindegyik sáv különbözik a többitôl, mert van, ahol csak hallgatunk és megértjük, vagy legalábbis megpróbáljuk megérteni a hallottakat; van, ahol belebeszélünk, vitatkozunk az elôadóval, és a többiekkel, és vannak sávok, ahol akár végig játékok segítségével értjük meg, vagy próbáljuk megérteni a megértendôket. MI A 3 ALAPSZABÁLY?

Tilos alkoholt fogyasztani, ezt mindenki a saját és a többiek érdekében mindig betartja. Tilos elhagyni a tábor területét, mert amennyiben mindenki szétszéledne mindenfelé, akkor bizony a kísérôtanároknak problémájuk lenne ezzel. A harmadikra most nem emlékszem :) MILYEN SÁVOK VOLTAK, ÉS MIK TÖRTÉNTEK OTT?

Matek: játszottunk, és ezzel fôképp a játékelméletet próbáltuk megérteni, olyan játékokhoz, ahol csak a logika játszik szerepet. Ilyen lenne a sakk is, de azzal nem foglalkoztunk, csak érintôleg. 139

Fizika: elôadást hallgattunk az atomfizikáról, de annak az érdekes részeirôl. Megtanultuk, hogyan kell atombombát építeni, illetve azt is, hogy miért ne tegyük. Megtudtuk azt is, hogy Pakson mi volt a probléma a kettes blokkban, azt is hogy miért robbant fel a csernobili atomerômû, meg hogy ma már miért nem tud ilyen baleset elôfordulni. Ja igen, és láttunk képeket a BME atomreaktoráról, és hallottunk csomó-csomó érdekes és izgi sztorit. Biológia: volt biológia sáv, de valójában ezt már csak nem-biológia sávnak szoktuk hívni, merthogy látszólag a biológiához vajmi kevés köze volt. Alapvetôen kutattunk, de nem ám állatokat, vagy növényeket, hanem a másik által kitalált szabályt bizonyos kártyák egymásután rakásából. Irodalom: elôször verseket fordítottunk. Magyar verseket angolra. Aztán egy másik csapat által fordított angol verset vissza magyarra. Aztán egy harmadik csapat által angolról magyarra visszafordított verset megint angolra. Majd a negyedik csapat ilymódon elôállított versét vissza magyarra. Aztán nagyon jót mulattunk, amikor kiderült, hogy mekkora marhaságok sültek ki a versekbôl. A második irodalom sávon pedig egy kezdô és egy végmondat közé írtunk meghatározott mûfajban történeteket, amik szintén fergetegesekre sikeredtek. Nyelvészet: a légy leszállt az asztalra. Mi meg próbáltuk kiokoskodni, hogy ezt a mondatot hányféleképp lehet variálni, és miért, vagy miért nem. Pszichológia: kísérleti egerek voltunk, azazhogy pszichológiai kísérletek alanyai, majd a kiértékelésekbôl sokat tanulhattunk. Megtudtuk például azt is, hogy sokkal nehezebb megmondani egy írásnak a színét, mint azt, hogy mi van odaírva. Ja igen, és azt is megtudtuk, hogy a rövidtávú memóriánk 7 pluszmínusz 2 információt tud tárolni. Mármint általában. Én például a három alapszabályból egyet már elfelejtettem. Történelem: egy érdekes elôadás keretében megtudhattuk azt, hogy a középkorban hogy éltek a gyerekek, és miben különbözött az életük a mostani gyerekekétôl.

140

141

Filozófia: az egyik legérdekesebb sávok voltak a filozófia sávok, bár én sajna el-elbóbiskoltam rajtuk. De arra azért én is emlékszem, hogy az egész világot egy démon vetíti elénk, és hogy semmi más nem létezik, csak mi. Vagy pont fordítva? CSAK GONDOLKOZNI LEHET, VAGY LEHET SPORTOLNI IS?

Sportolni mindig lehet, mivel van focipálya, meg valami röplabdaháló maradvány, meg sok-sok fû. Néha nem csak hogy lehet, hanem kell sportolni, mégpedig azért, mert naponta egyszer van kötelezô játék, és ott bizony sport is elôfordult. Így tehát nem csak fociztunk minden nap, hanem ember-csocsóztunk is, sorversenyeztünk is, meg mindenféle labdajátékokat játszottunk. MI VAN, AMIKOR NEM SÁVOK VANNAK?

Reggeli, ebéd meg vacsora. Ezeken az idôkön kívül meg még sok-sok más, például a délutáni kötelezô játék, az esti tarokk- vagy maffiaparti, vagy ami jól esik. Valójában a sávok mindösszesen kétszer másfél-két órát vesznek igénybe, a többi idô elméletileg szabad, tehát ha semmi kedved játszani, akkor nem kell, de azért nem illik lógni. HOGY NÉZ KI A TÁBOR?

Ööö, szép. Nem nagyon jó a memóriám, mint az már kiderülhetett, de megpróbálom felidézni. Szóval, amikor bemegyünk, akkor egy füves parkolón keresztül jutunk el a házakig. Balra focipálya, jobbra kis séta után a Duna egy holtága. Ha egyenesen a fejünk után megyünk, akkor mindenképpen megtaláljuk a tábor társasági életének a központját, minden sáv, minden étkezés, minden esti játék helyszínét: a szaletlit. Ez egy marha nagy terasz, fölötte faépítmény, tetô. Tehát esôben is lehet ott lenni, meg a nap se süt be. Szóval tökéletes hely. Ezen kívül van egy konyha, ahol a kaja készül, meg van TV is az esetleges olimpia / focivébé nézéséhez. És van sok-sok fû az egész tábor területén, ahova kellemesen le lehet telepedni, és pihenni. HÁNYKOR VAN TAKARODÓ?

Nincs takarodó. Meglepô ugye? Pedig így van. Mindenki akkor fekszik le, amikor jól esik neki, csak ne hangoskodjon, meg persze úgy készüljön, hogy legkésôbb reggel 8-kor ébresztô. Ezért aztán nem voltak ritkák a hajnalba nyúló maffia-partik, ami mind agyilag, mind idegileg kikészített mindenkit. Ja, apropó idegesség, eszembe jutott a harmadik alapszabály: 18 éven aluliak csak szülôi engedéllyel dohányozhatnak. És akkor ennyi lenne az összes szabály, ami elegendô szabadságot biztosít mindenkinek a tábor ideje alatt.

142

Ósükösdi titkos napló 2004

AUGUSZTUS 15. NYOMOZÁSI NAPLÓ (Az illetéktelen olvasókat leszállítással és 23,5 nap elzárással büntetem)

09:15. Furcsa csapat a buszpályaudvaron. Hatalmas hátizsákok, oldaltáskák. Valaki hiányzik, mondják; nem akarnak elindulni nélküle. (Név: Bácskai Júlia.) Valószínûleg ô a fônök. 09:20. Bepakolnak egy bajai buszba. Mindenkit ellenôrzök, nem száll-e le a buszról a csomagja nélkül. Felmutatom a jelvényem; a vezetô szó nélkül enged be. (Név: Kocsis Pongrác) 09:30. Elindulunk. A fônök még mindig nem csatlakozott. 10:00. Provokálnak. Felmutatom a jelvényemet, mire felmutatják a vezetôtanárukat. Nyertek (egyelôre). 12:00. Leszállnak. Követem ôket fél óra múlva a helyre, amit ôk úgy hívnak: Ósükösd. Nincs rajta a térképen. Valami támaszpont lehet, mellette gabona- vagy rakétasilók. 13:00. Ránézek az órámra, de akkor egy focilabda leveri a karórámat. Valaki kiveszi a kezembôl a labdát, amit épp vizsgálatnak akartam alávetni. Úgy tesznek, mintha nem látnák, hogy én vagyok az a bokor. Mostantól nem tudom mérni az idôt.

143

Megérkezik az ellátmány. Észreveszem a fônököt. Itt Mariannak vagy Schillernek hívják. Semmi rendfokozat. Valószínûleg a Schiller és a Bácskai is álnév. A fônök eligazítást tart. Még mindig beszélnek arról a Bácskai Júliáról. Nem értem. A jelvényem sem érti. Csoportokra oszlanak, terveket dolgoznak ki. Nem tudok a közelükbe férkôzni, mert egy barna tacskó mindenhova követ. Már este van, még mindig akció nélkül. A rádióm elromlott, amikor a kutya elkezdte nyalogatni. Hogy kérjek erôsítést? Újabb ellátmány. Már nagyon éhes vagyok, de nem merek közelebb menni és lopni. Utána újra csoportokra oszlanak, azt hiszem maffiáknak hívják ôket. Négy órán belül mindkét csoport megöli egymást. Nem! Élnek. Talán csak vaktöltények voltak. Éjjel megjelent egy 1–2–3 (?) éves kisfiú egy piros gömbbel a kezében. Arra ébredtem, hogy az országúton fekszem. Azt hiszem, megyek és leszállítok valakit. AUGUSZTUS 16. A KÉSÔN ÉRKEZÔK SZEMSZÖGÉBÔL

20:30. Megérkeztünk. Még vacsoráznak, nekünk is maradt, a hangulat jó, mindenki verseket idézget, állítólag a délelôtti sáv végtermékeit, ahol egyfajta körfordítás volt a feladat – jónak hangzik. Marcell láthatóan jól érzi magát, szereti, ha ôt figyelik. Most azonban mindenki minket figyel – jókedve mégis töretlen (felfedezte a táblát, állítólag 144

még VONAT közben született a szerelem, csakúgy, mint a többiek rajongása a pöttyös labdák iránt). Tarokkoztunk (tanultunk tarokkozni – Veve, Bárány segített), mehetett volna jobban is. A többiek maffiáztak, mehetett volna lassabban is. Körülbelül 11-kor mindenki kidôlt, meglepô. Mi viszont be a házba, Bëlga 1000-rel éjfélig. Andor nyögése ágyból kíséri. 08:00. Jót aludtam, irány mosakodni 08:01. MI AZ, HOGY NINCS VÍZ?! AUGUSZTUS 17. MARCELL SZEMSZÖGÉBÔL

Kedves Naplóm! Reggel megint korán talpon voltam. Kint a reggelinél mindenkinek (!) köszöntem, csak azt nem értem, miért néznek rám úgy, mintha ez valami produkció lenne! (Inkább az a szomorú, hogy mások gyakran megfeledkeznek errôl az alap udvariassági formuláról…) Filozófia sáv: házunk lebontása. Utána kollektív labdajáték (pöttyös) következett a vezetésemmel. Hát értsd meg, valamit nekünk is kell tenni, míg fiaink az athéni medencében izzadnak, nem ülhetünk tétlenül. És nyertünk is 8:10-re a horvátok ellen. Aztán jött a nembiológia sáv, ahol kutattunk: állandóság, változás, azonosság, különbség. Az élôcsocsót (hiába, ez a nap a sportról szól, úgy látszik!) rajtam kívülálló okok miatt sajnos csak kívülrôl szemlélhettem. Este még egy maffia-party szünetében fölmerült a kétely afelôl, hogy abszolút hallásom van-e, amit én egy perc alatt be is bizonyítottam természetesen. Ezután már csak a kakaó kellett, hogy föltegye a napra a koronát. Föl is tette. Oda. AUGUSZTUS 18. FERI BÁCSI SZEMSZÖGÉBÔL

Kedves Naplóm! Azt kell mondjam, ez a nap nem bôvelkedett túlságosan izgalmas eseményekben – igazából ugyanolyan munkanap volt, mint bármelyik másik az elmúlt pár évben, mióta itt dolgozom a táborhelyen. Amikor korán reggel megérkeztem Sükösdrôl, még semmi mozgás nem volt érzékelhetô, aztán a pesti táborozók 8 óra elôtt valamivel megrohamozták a fürdôszobákat. A családom és én is szenvedünk a vízhiánytól, úgyhogy igazán meg tudom érteni ôket. Amíg a táborozók reggeliztek, én a konyhán beszélgettem Ibolya nénivel, akit gyerekkorom óta ismerek. Az ablakon gyakran beszûrôdô hangos ásítások miatt meglehetôsen fel kellett emelni a hangunkat. A délelôtti sávra nem igazán tudtam odafigyelni, mert sok kis munkám volt, amit már hetek óta halogattam; az egészbôl egyedül valami gonosz démonra emlékszem meg a részben feltüzelt, részben erôsen alvásgyanús arcokra. Benyomásom szerint az ezt követô ebédet mindenki egyformán élvezte. 145

A délutáni sávban a pestiek számokat kiabáltak egymásnak, és telerajzoltak három ív csomagolópapírt. A játékot teljes egészében végig tudtam nézni. A feladat az volt, hogy két embernek kellett futnia egy labdáért, majd aki megszerezte, azt jól elgyepálta a másik. (A lányok próbáltak inkább taktikai alapon viszonyulni a dologhoz.) Ezután egy magas szôke fiatalember megkért, hogy hozzak csokit és napraforgómagot a táborozóknak, ezért hamarosan haza is kellett indulnom, mert a faluban a vegyesbolt este 6-ig van csak nyitva. Miután hazaértem, bedôltem az ágyba, ott írom most ezt a naplót, de már elég fáradt vaaa… AUGUSZTUS 19. MEDGYESSY PÉTER SZEMSZÖGÉBÔL

Kedves Naplóm, Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim! A mai nap érdekes megfigyeléseket tettem Ósükösdön, bár sokkal vemhesebb problémáim is voltak. A reggel, mint hallottam, a szokvá… szokásvá… szoksá… szokásos módon indult. Az elnök asszony felébresztette képviselôtársait már 8 óra elôtt 30 perccel, azzal az indokkal, hogy késôbb nincs víz. Az étkezôhelyen elfogyasztott étek után megkezdôdött a délelôtti ülésszak, melynek során a magyar nyelv különbözô problémáit tárgyalták meg. Viszont itt megragadnám az alkalmat, (…) Ám ezen a napon érdekes megfigyeléseket tettem, miszerint óriási mennyiségû gipszet és gézt importáltak, majd különbözô munkásdalokat és régi szocialista indulókat fennhangon énekeltek. (…) AUGUSZTUS 20.

Szín: Pesti belvárosi kávéház Szereplôk: István, Koppány (2 ifjú rokon) I: Pincér! Hozzon nekem egy kávét, koronás cukorral! P: Már hozom is! Ha szabad megjegyeznem, kitûnô országalmát kaptunk tegnap Németországból. I: Á köszönöm, de nem fogadhatom el! P: Esetleg akkor egy pápai párost? I: Azt hozhatja fiam! – Á, jó hogy jön, Koppánykám! Hallotta a szenzációt? Azt mondja a rádió, hogy Medgyessy kontrázva bukta a trullt, pedig a duplát be se merte mondani. K: Ne mondja, ôrület! I: Magával meg mi történt? K: Sorversenyen voltam és ott történt egy kis baleset. I: Miféle baleset? K: Felnégyeltetett, Istvánkám! I: Én, ha bemondom, akkor meg is csinálom a négy királyt! P: Parancsoljanak, uraim, a két kávé! 146

K: Ssz, ez forró, haver! Maga ezzel a híg löttyel akarja kiszúrni a szemem? P: Legyen inkább ólom?! I: Fiacskám! Azt olvastam az újságban: balatoni strandon… Mit jelent ez? P: Az úr bizonyára a Party Vajkrémre gondol. K: Mondja, maga merre járt az elmúlt napokban? I: Ósükösdön voltam. K: Na de most miért óbégat ehhez? I: Maga marha! Nem óbégatok! K: De mi volt ott? I: Hát ez az, hogy csak volt, ezért ó! Képzelje, mindenféle sávok. K: Na de milyen sávok? Árpád? I: Na ne szórakozzon! A középkori gyerekkorról beszéltek. K: Most akkor döntse el! Középkor vagy gyerekkor?! I: Mondom, arról volt szó, hogyan nevelték a gyerekeket a középkorban. Kaptam is egy pár jó ötletet, és elhatároztam, hogy megírom az intelmeimet Béla fiamhoz. K: De azt nem Széchenyi úr írta?! I: Mindegy, akkor Imréhez. K: Látom azt se tudja, hogy hol áll a feje. I: Hát maga sem panaszkodhat. Volt például pszichológia sáv. K: Egészségére, Istvánkám! I: Ne szórakozzon. Tudja, a pszichológia… K: Egészségére! I: … az egy tudomány. Most például mindenféle színes kísérlettel vizsgálták az ember rövidtávú memóriáját. K: Mi lenne, ha nem mindig a véleményét mondaná?! Kit érdekel, hogy színesek voltak-e a kísérletek?! Inkább azt mondja, mirôl szóltak! I: Mondom, a színekrôl! No meg a memóriáról. K: Az valami nô? I: Hát, nôni épp nem nô, mert épp azt mondták, hogy maximum 7±2 darab! K: Jaj, ne jöjjön már megint ezekkel a darabokkal! I: Marha! P:Függöny. AUGUSZTUS 21. EGY RADIOAKTÍV RÉSZECSKE SZEMSZÖGÉBÔL

Kedves Naplóm! A mai nap is hasonló volt az eddigi, csodálatos téglafalban eltöltöttekhez képest. Itt, Ósükösdön minden nagyon szép és jó, Feri, és az itt táborozók is gyakran szellôztetnek, ezért nem érintik ôket a radon-gáz súlyos hatásai. Szóval a mai, már kevésbé verôfényes napon is csendben figyeltem a szaletliben zajló eseményeket, lásd reggeli, és az utána való rövid éledezés. Az elsô sáv pszichológia volt, amit két nagyon kedves lány (Bori és Dodó) tartott. Társas viselkedésrôl volt szó az emberek körében, de úgy gondolom, 147

148

hogy ez nekünk radioaktív részecskéknek is nagyon hasznos volt, hiszen fontos, hogy az összes részecske együttmûködjön, és ne végezzenek társas lazsálást, vagy valami nagyon hasonlót. Egy új ember is érkezett a táborba: Kopper Bence, aki állítólag fizika sávot fog tartani. Ennek megörült az egész téglafal, mert mi egoisták vagyunk, és szeretjük, ha rólunk beszélnek. (Ja igen, az kiderült, hogy atomfizika lesz a téma.) Ebéd után elkezdôdött a sáv (köztük még némi idô), ahol szó volt különféle energiákról, maghasadásról, palládiumról, 235U-ról, és olyan radioaktív cuccokról, amilyen – többek közt – én is vagyok. Szó esett arról is, hogy hogyan kell atombombát csinálni, de én ilyenre sose vetemednék, mert még elvisz a Kvantumfantum. Vagy valami hasonló szörnyûség történik. Este a szaletliban egy új típusú maffiát találtak ki, és teszteltek le egyben, ami összvissz 7 óráig tartott. 8-tól hajnali 3-ig, de ez már a holnap, úgyhogy ez már nem az én hatásköröm. AUGUSZTUS 22. – HADINAPLÓ [tessék kitalálni, kinek a szemszögébôl]

Közeleg a végsô ütközet. Ma is sikerült egyiküket elûzni. Készleteik fogytán: 3486 katonánk fulladt ma teába, így 5 liter folyadéktól estek el. 5647 harcos ma az ebédjük ellen, 643 a vacsorájuk ellen vonult, és sikerre vitték a hadjáratot. Erejük lassan megtörik. Konyhai kémeink szerint ma estére végsô támadásra készülnek tortával és édes forraltborral. Elôreláthatólag 10 456 katonát vesztünk; az este folyamán összetett támadás indul a szaletliben, invázió a szobáknál, reggel a mosdóban. Öngyilkos terroristáink a reggelijüket is pokollá teszik. Lassan nem marad másuk, mint a szaletliba kitett mustároszsír-csapda, amit már kiismertünk. Azt hiszen, már ma kimondhatjuk: Gyôztünk! Elûztük ôket szülôföldünkrôl: Holnap visszavonulót fújnak.

149

Termkut 2004 (Természetkutató tábor) írták: Prinz Dániel és Garibovics Írisz cenzúrázták: az ifik („ha valami hiányzik, akkor azt kicenzúrázták”)

NA JA ÖREGFÖLDE…

Megnéztük azt a csodálatos barlangot, és azonkívül hat gyerek napszúrást kapott, amikor felmentünk arra a sziklára. Amúgy én semmire nem emlékszem. (Írisz) Ezt nem kell komolyan venni, mármint a napszúrást – legalábbis én egy napszúrásra sem emlékszem – szóval ti is nyugodtan eljöhettek szerintem :-) És hasonló reklámszövegek… A tábor amúgy tök jó volt. A három program, egy nagy túra (Tour de Jósvafô) meg a bátorságpróba (nem volt vészes, nem kell parázni, de azért meglehetett ijedni meg el lehetett tévedni). Túr dö Jósvafôn találkoztunk nagyon érdekes emberkékkel. A legendát, amit meg kellet tudni az emberektôl mindegyik tudta, de vagy nem mondták vagy már el is felejtették (utóbbi egyén kissé ittas állapotban). Voltak csapatok is, jó persze a miénk volt a legjobb (csak az Írisz meg ne lássa), és köztük volt a verseny. De a cselekményt a szervezôk két szálon futtatták, mert mint az élet, a tábor is a zsészerzésrôl szólt. Ez azért is fontos, mert az Írisz meg én befektetünk 1 zsét ebbe a remek cikkbe, amit a jogdíjból remélünk megtérülni :-) MEGKÉRDEZTÜK EGY PÁR EMBER VÉLEMÉNYÉT A TÁBORRÓL…

Jó volt. De csak név nélkül… (Kalina Dóri) Hát, hát, hát… Mi a véleményem a termkutról?… Már rég volt. Nem tud valaki segíteni? A közönség segítségét kérem! Valami olyasmit kéne, hogy nagyon jó volt, de nekem sajnos egy nappal elôbb el kellett jönnöm. Nagyon jó volt az, amikor elmentünk oda Pataj… Nem az nem Pata. Valami Péter, Pál, nemtom… Izé, Jósvafô. Nem ijedtem meg a bátorságpróbán, lehetet volna egy kicsit hosszabb… (Kemenesi Claudia) Nagyon jó volt, csak az volt sz*r, amikor dörömböltél a csapóajtón. (Baksa Máté) Mondom én a véleményemet. Nagyon örülök, hogy az osztályom megy termkutba, sokat okosodnak. Ez látszik az éves teljesítményükön. (Sziklai Gábor) 150

TÖMÖREN, ÔSZINTÉN, IFIKÉNT

Úgy találom, hogy alapvetôen állati jól telt a történelem hetedik termkutja. Jó gárda vagyunk mi, a termkutos ifik, van még mit tanulnunk, de a lehetôség simán ott van. Nem érzem különösebb öntömjénezésnek, ha azt mondom, hogy egy sokszínû és remek hetet töltöttünk együtt Aggtelken. Csak egy gyors felsorolás: tejet vizsgáltunk, növényt határoztunk (nem az unalmas „Mi ez? Hüm-hüm, nyissuk ki a 84-dik oldalnál, lám, ez az, hüm-hüm, na és, húha, ugye jegyzitek mind a százat?!” módszert követve), váratlan fordulat, de barlangot is néztünk, kirándultunk Jósvafôre, kaszinóztunk (ahol a szó legszorosabb értelmében babra ment a játék), fôztünk, harcipusziztunk, olimpiáztunk, mixerpultot rögtönöztünk, idônként megnyitotta kapuit a fodrászszalon, éjszaka is kirándultunk, kiszabadítottuk Jevét, a gyönyörû királylányt Hétfejû Teofil szörnyû karmai közül, és hát végül is iszonyúan jól éreztük magunkat. És végül szeretném megragadni az adódó alkalmat, hogy alig bújtatott reklámfogással ünnepélyesen meghívjalak Téged is a Termkut és a Zöld Pont közös honlapjára (mivel ez ugye egy társaság), ahol megismerheted minden tevékenységünket, a táborról többet is olvashatsz, vitatkozhatsz, mindig megtudhatod, mi a következô program (kirándulás, ilyesmi) és az is kiderül, kit szólíts meg a folyosón, ha termkutos ifit szeretnél találni. Tehát a cím: http://termkut.fplanet.hu. Fogarasi Szilvi, visszajáró lélek

151

Tudományos diáknapok

152

153

Showhajtás

2004. március 18. Hírek – egyetlen sóhajtásra Kacsa a kötelezõ papucs?

Az Rh+ értesülései szerint nem igazak azon hírek, amelyek több országos újságban napvilágot láttak az utóbbi napokban, és amelyek szerint a budapesti Radnóti Miklós Gyakorlóiskola összes tanárának és diákjának a jövõ tanévtõl kötelezõen papucsot kellene viselni az iskola területén, a kialakult nehéz geotermikus okok miatt. A többi újság névtelenséget kér õ informátorának csupán üzenetrögzítõjével sikerült beszélnünk, ezért felkerestük az illetékeseket. Az iskola igazgatója, Tomcsányi Pál (45) elmondta, “Egy szó sem igaz az egészbõl, nem tudom ki mondott ekkora marhaságokat maguknak”. Siller Mariann tanárnõ (Sajópüspöki) úgy gondolja, nem tudja, mennyi lehet igaz a hírekbõl, mindenesetre barátaival mozgalmat alapítottak a papucsviselés kötelezõvé tétele érdekében, mivel az ötletet – jónéhány diákkal és kollégával egyetértésben – kiválónak és szellemesnek tartják. Megkérdeztük az iskola egyik népszerû fizikatanárnõjét, Karmai Juliannát, hogy szerinte mit jelenthetnek az informátorunk által említett “geotermikus okok”. Õ válaszként elmondta, hogy õ is gyakran használja munkája (fizikatanár) során ezt a kifejezést, de õszintén szólva halvány lila gõze sincs róla, hogy mi köze lenne ennek a papucshordáshoz. Karmai Julianna szintén támogatná a papucsviselet kötelezõvé tételét. (Folytatás a következõ 2 oldalon és az elkövetkezendõ 2 hétben.)

Lapunk bulvár partnere a

Színes Mai Radnóti

ahol nem marad pletyka kibeszéletlenül.

154

–ck–

Szerkeszti és közreadja az Rh+ hírügynökség. Munkatársak: Bárány Tibor, Halász Marcell Dávid, Honyek András, Imre Ágnes, Kornai Julia, Kökényesi Ágnes, Molnár Ágnes, Molnár Cecília, Pándi Veronika, Schiller Mariann, Schwarcz András, Vince Máté. Fotó: Lerner Balázs

Rh+

2004. március 18., csütörtök

Idén is lesz Showhajtás? Az Rh+ értesülései szerint idén is megrendezésre kerül a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában a nagy hagyományokkal bíró Showhajtás elnevezésû eseménysorozat. A radnótisok körében jól ismert játék tétje, ha nem is a lét, de egy, azaz 1 (fizetés nélküli) szabadnap, ahogyan azt már az elmúlt években megszokhattuk. A szervez õk idén is szigorú feltételekhez szabták a jelentkezést: csak nagygimnazisták (9-12. évfolyam) játszhatnak nem egyénileg, hanem osztályonként. A f õdíj elnyerésére csak az az osztály pályázhat sikerrel, amelynek minimum a 65%-a részt vesz a programokon. A részvételi arányokat megállapítását idén is egy független, szakmai testület, az Osztály Számláló Biztosok Tanácsa végzi; az események zavartalan lefolyását továbbá néhány EBESZ-szakértõ is ellenõrzi. A szervez õk szerint ma már minden készen áll arra, hogy elkezdõdjék a játék. Kérdésünkre, hogy az események idejére, azaz március 18. és április 2-a közé esõ ünnepek alatt hogyan biztosítják a játék folyamatosságát, Halász Marcell szervezõ elmondta, hogy a Szervezõbizottság döntése szerint, az ünnep békéjét megõrzendõ, április 1-jére felfüggesztik a játékot – erre a napra tehát nem várhatunk programokat. A játék közelebbi “témájáról”, azaz arról, hogy mi körül forog idén a Showhajtás, egyelõre semmit nem árultak el a szervezõk. De gyanítható, hogy idén is valami nagyon aktuálissal rukkolnak majd elõ. Még talán mindenki emlékszik arra, hogy 2001-ben Fazekas Béla híres mesehõs volt a fõszereplõ, 2002-ben TOJtak az egészre, és olimpiát rendeztek, tavaly pedig Valóságshowhajtottak a Pedellus társaságában. Egy, neve elhallgatását kérõ, a Showhajtás szervezõinek társaságához közel álló személy lapunknak azt nyilatkozta, hogy információi szerint idén vagy a Gyûrûk ura trilógia (x+1 Oscar) vagy pedig az EU-csatlakozás lesz a keret a játékhoz. (További információ a következõ lapon.) (Munkatársainktól) További hírek, háttér, vélemények és publicisztika a

168 Radnótis Órában.

Az eheti tartalomból: Bárány Tibor és Molnár Ágnes írása az iskolai Büférõl, “Ahogy egy biológus látja az állatokat…” (Interjú Kornai Júliával), Halász Marcell véleménye a kétszintû érettségirõl, “Hova tûnnek a nyelvtanórák?” (oknyomozó riport)

Ezúton szeretnénk megköszönni minden kedves olvasónknak, hogy nem a konkurrens

RADNÓTISÁG címû szennylapot választotta.

Vigyázat! A sajtóhibátlanságról lapunkban SEMMI SEM gondoskodik!

155

Rh+

2004. március 18., csütörtök

M E G H Í V Ó Az Rh+ minden érdeklõdõdõt tisztelettel meghív az idei

Showhajtás elsõ közös eseményére, amely 2004. március 19-én, pénteken 11:45 és 12:05 között kerül megrendezésre az Iskolaudvaron (1146 Budapest, Cházár András u.10.). Minden osztályból legyen ott lehetõleg mindenki osztályonként néhány fényképezõgép társaságában. Mindenkit szeretettel várunk! Az Rh+ Kreatív Tím

Új sorozatunk:

“Mit tegyek, ha sikeres Showhajtó akarok lenni?” – Elõzetes feladatok 1. – 0. Mivel az Rh+ bõvíteni kívánja tevékenységét, sajtóbirodalmat próbál építeni, hírügynökségek jelentkezését várja (jelentkezés a mellékelt ûrlapon). Minden osztály alakuljon át hírügynökséggé: legyen saját nevetek, logótok, jelvényetek, honlapotok, újságotok, fényképezõgépetek stb. 1. Holnap (március 19.) minden hírügynökség (logóstul, fényképezõgépestül) legyen az udvaron a 20 perces szünetben, mert megörökítésre váró pillanatok várhatók. 2. Készítsetek képes riportot a 2004-es ballagásról! 3. Szerkesszetek szlengszótárat! 4. Fotósaink által készített képek összekeveredtek és elvesztek a képaláírások. Hírügynökségetek segítségét kérjük: képaláírásokat várunk képeinkhez. (Átvehetõk holnap a 20 és 35 perces szünetben Schiller Mariann tanárnõtõl.) 5. Kezünkbe jutottak bizonyos dolgozatok megoldókulcsai (ld. a következõ lapon), készítsétek el a megoldásokhoz a kérdéseket, a feladatokat. 2. – 5. pontokba foglalt feladatok leadási határideje: 2004. március 30. (kedd)

156

Rh+

2004. március 18., csütörtök

Kutatók egy csoportja váratlan megoldókulcsokra bukkant egy budapesti gimnáziumban. Az alábbiakban változtatások nélkül tesszük közzé a megtalált, felbecsülhetetlen eszmei értékû dokumentumokat. A/033 1. 3, 14; 234567; gyök 3 2. galamb, róka, holló, bárány 3. ARANY, RÉZ, EZÜST 4. NÁDAS, ZSOMBÉK, BEREK 5. Lennon, Mozart, Mozer, Beethoven 6. a; c; b; a; d 7. lefejezték, fülébe forró ólmot öntöttek, karóba húzták, karóval jöttek 8. Kr. e. 4004. október 23-a, 9 óra 9. “én állok…” / “én állok…” 10. állandó határozó / képes helyhatározó / tekintethatározó 11. Örley István, Ottlik Géza, Lengyel Péter (ez tényleg nehéz kérdés) 12. Mars 13. Csokonai, Lilla, Lili 14. megmérgezi / leüti / késsel leszúrja / halálra idegesíti 15. a természet vadvirága 16. leleményes, sokattûrt, rózsásujjú, tehénszemû 17. A költõ itt azt akarja mondani, hogy az élet igenis szép, a sóhajtás csak az elmúlás félelmének szól, de azt az utolsó sorban ki is mondja, hogy nem aktuális. 18. 1922, Kassa; 1437; édesanyja emléke; a mohácsi vész 19. Hamlet mondja a mamájának vagy az apja szellemének 20. jambus, jambus, trocheus 21. A hadvezérek bölcsessége átlátott a politikai köntösön, és helyesen jártak el. 22. Környezetvédelmi elõírásoknak. 23. észter, karbonát, dihidrogén oxigén 24. a rajzolat és az árnyékolás stiláris egysége biztosítja 25. Kamcsatka, tajga, olaj, kutya hideg 26. útperidõ 27. mi mi fá szó szó fá mi ré dó dó ré mi mi ré ré 28. Marcell

157

Rh+

2004. március 18., csütörtök

Mai mellékletünk

Ami az idei Évkönyvbõl kimaradt… A szerkesztõt semmi sem menti. Kereshetne és találhatna kifogásokat, ehelyett csak annyit mond: bocsánat, hibáztam. Két osztály bemutatkozása nem került be a nyomtatott Évkönyvbe (a honlapon a digitális változat hamarosan olvasható, az teljes). Ez itt a kárpótlás helye. Schiller Mariann

Bemutatkozik a 7.b Most már hetedikesek vagyunk. Büszkén állíthatja ezt osztályunk minden tagja, hiszen a hatodik év sok megpróbáltatást rejtett a számunkra. Közösségünk életében elõször meg kellett ismerkedni a vizsga fogalmával. Mi ezt olyannyira megtettük, hogy kivétel nélkül mindenki megfelelt a négy, nehéz vizsgán, így osztályunk létszáma továbbra is harmincnyolc maradt. Ezzel tanulmányainkban lezártunk egy fejezetet és idén új dolgokba kezdtünk. De nem csak ebbõl állt az év, hiszen tavaly is volt Diákszínpadok fesztiválja, ahol ezúttal másodikak lettünk, meg Challenge Day, ahonnan szinte minden csapatunk az elsõknek járó gyümölcslével távozott. Persze a megpróbáltatásokon kívül voltak osztály bulik, meg kirándulások is. Így hát nem is meglepõ, hogy az idei évet egy pálházai táborral kezdtük, amit a papírgyûjtésen való nyereségünknek köszönhetõen egy kerek nappal hosszabbíthattunk meg. Ahogyan azt a fenti példák is igazolják, a tudásunkon kívül semmi sem változott, hiszen továbbra is Sziklai Gábor tanár úr az osztályfõnökünk, és a lakhelyünk még mindig az I. emelet 37. terem. Diószegi Anna Osztálykirándulás Az elsõ 7.B-s osztálykirándulás Pálházán volt, Sátoraljaújhelytõl pár kilométerre. Az út nagyon hosszú volt, vonattal négy órát, és busszal egy órát utaztunk. Mikor megérkeztünk, megbeszéltük hogy ki kivel lesz egy szobában. Amikor benyitottunk a szobába, egybõl jöttek az ötletek. – Én alszom majd fent! – Enyém az asztal, mert én hoztam Hi-fit. Ez így ment kerek harminc percig, majd a Torma Dani, az egyik gyerek a szobából, azt mondta, hogy mi lenne, ha megágyaznánk. Összesen négy és fél óra alatt sikerült berendezkedni. Másnap elkezdõdtek a vetélkedõk, amelyeket az osztály tagjai rendeztek. A baj csak az volt, hogy egyes gyerekek túlordítozták a játékvezetõket, és így a játékok nagy része irányíthatatlanná vált. Én is rendeztem játékot két osztálytársammal. Az erdõben játszódott. A játék célja az volt, hogy meg kellett keresni az elveszett királyfit a ,,vad és veszélyes dzsungelben”. A mi játékunk zavartalan volt, hiszen a résztvevõk az erdõben kedvükre ordítozhattak. A táborból az esti bulik

158

Rh+

2004. március 18., csütörtök

sem hiányozhattak. Bár Sziklai Gábor tanár úr sok gyereket elkapott, mégis a legfürgébbeket és a legagyafúrtabbakat nem tudta megfogni. A legrosszabb a táborban a hazaút volt. Sokan azt mondták, hogy még maradtak volna egy pár hetet. Remélem a legközelebbi tábor is ilyen lesz. Végh Rudolf

A táborhelyünkrõl –Aha. Szóval ezek azok a híres ágynemûk – méltatlankodtunk. De itt akkor felmerül a kérdés, hogy mi a frászkarikának kell az iskolába ágynemû. Áhá. Csakhogy akkor mi nem egészen az iskolában voltunk. Egy icipicivel odébb. Odébb az iskolától, sõt odébb a jó öreg Pesttõl is. Hát igen. Elérkezett elsõ idei osztálykirándulásunk. A kb. négyórás vonat utat és a további buszozást már jó fél órával a hátunk mögött hagyva csoszogva és porosan megérkezett a 7.B osztály a pálházai táborhelyre. Nem volt nagy hely, de volt rajta egy mászóka, és az mindent kárpótolt. Már éppen meghódította valaki, amikor… de ne kanyarodjunk el a témától, szóval voltak ott asztalok, meg padok. Üresek voltak, de nem sokáig, mert mindenki megtalálta õket, és kevesebb, mint tíz másodperc alatt tele lettek bõröndökkel, poggyászokkal, félig tartójukba begyömöszölt hálózsákokkal. De ez most nem lényeges. A tanár úr, nevezetesen Sziklai tanár úr elhelyezett minket kisebb-nagyobb csoportokban a “központi” házban lévõ, egy folyosóról nyíló, kisebb-nagyobb szobákba, kisebb-nagyobb nehézségek árán. Én, még további hat leányzó egy nagyobbik fajta szobába kerültem. Ahogy hét lány belép egy szobába, ott élet-halál harc kezdõdik a fekvõhelyekért. Én a bõröndömet helyfoglalóként fölhajítottam arra az ágyra, amit kerek egytized másodperc alatt találtam a legmegfelelõbbnek. Volt, aki mindjárt saját magát vetette a “kiszemelt” áldozatra (ez inkább a lentiekre volt jellemzõ), és volt, aki csak egyszerûen elkezdett kiabálni, és kerek-perec kijelentette, hogy melyik ágy lesz az övé. Amikor az elhelyezkedéssel megvoltunk, takarókat és pokrócokat kerestünk. –És hol vannak az ágynemûk? – kérdezgettük egymástól. Több ostromló hadjárat indult a tanári kar ajtaja felé, hogy megtudakoljuk, hol vannak a fent említett dolgok. A hadjáratokkal, és a “terep” felfedezésével elvoltunk egy darabig, és valamelyik étkezés közben megérkeztek (végrevalahára) az ágynemûk. Miután beágyaztunk, egészen otthonos lett a szoba. Mindenki mondogatta, hogy milyen jó, meg hogy: “Kezdem már megszokni…”. Hát, (de háttal ugye nem kezdünk mondatot) fájt is egy kicsit, amikor el kellett jönni.

159

Rh+

2004. március 18., csütörtök

Porkoláb Dorottya

A diákszínpadok A diákszínpadokra való felkészülés különösen nehéz volt. Már a darabválasztásnál is viták voltak. Az elsõ ajánlatok már januárban beérkeztek, de a végleges döntés csak február végén született meg: Molnár Ferenc: Egy, kettõ, három. A szerepl õk kiválasztása viszonylag röviden, két hét alatt lezajlott. A szövegeket kézhez kaptuk, jöhettek a próbák. Ez persze nem ment könnyen, mert a fõszereplõnek közel 20 percet kellett beszélni. Az olvasópróbák végeláthatatlannak tûnõ sora után jöttek az igazi próbák. Mindenkinek az járt a fejében, hogy az elõadásra nem leszünk készen, hiszen hol a jelmez? hol a díszlet? hol a háttér? Aztán amikor már minden veszni látszott, összeszedtük magunkat, és az elõadás nagyon jól sikerült, mert másodikak lettünk. Papp Roland

Bemutatkozik a 10.c: A 10. lépés Úgy gondoltam a következõ mondatot szánom elsõnek: Nagyon nehéz bármit is írni. Azonban a mondat kissé ismerõsnek tûnt és, mint kiderült tavaly szinte ugyanezzel kezdtem az évkönyvbe szánt szövegemet. Úgyhogy az állás a következõ: Továbbra is nehéz bármit is írni. Ez egyfajta patt helyzet köztem és a billentyûk között, mely helyzet ürességének megtöltése céljából megpróbálok analógiát keresni a patt és az iskolai, osztályon belüli életünk között. Patt helyzet. Szerintem roppant jól jellemzi helyzetünket az iskolában. Egyfajta holtponthoz jutottunk így 16–17 évesen, a pubertás, az iskolai követelmények, és saját magunk taszigáltuk fel önmagunkat erre a pontra. Kicsit zátonyra futottunk, kicsit elhanyagoljuk a tanulást, kicsit fáradtak vagyunk, kicsit elhagyjuk magunkat. Lépéskényszer. Ez a legborzasztóbb ebben a helyzetben, valamit muszáj tenni, a lelkiismeretünk nem hagy minket békén. Mindenki közülünk egy kicsit már felnõtt, de elsõsorban diák, és persze gyerek, aki kapaszkodik fiatalabb éveibe. Játék, szórakozás, pihenés és a lelkiismeret párbaja ez, amelyben mindenki ideig-óráig a padlóra kerül, hogy fehér vagy fekete mezõn az mindegy, a lényeg a patt. Persze a patt helyzethez nem csak tábla, hanem bábuk is kellenek, azt hiszem egy valamire való “patt helyzetes” diák minden szerepet játszik, amelyre a sakkban szükség van.

160

Rh+

2004. március 18., csütörtök Gyalog. Úgy vélem, hogy néhány alkalommal egy-egy órai felelés alkalmával

kiszolgáltatott gyalognak éreztem magam, aki keveset mozoghat, csak arra való, hogy feláldozzák… talán ez leginkább a “sötét” gyalog helyzetére igaz. Megjegyzés: ha a gyalog átküzdi magát a pályán vezérré változik, tehát soha ne becsüld le a gyalog-létet. Huszár. Dolgozatok alatt, amikor a diák küzd akkor szerintem kicsit huszár. Én azonban leginkább akkor érzem magam huszárnak, amikor hazaérek és túl vagyok minden leckén és egyebeken, és úgy gondolom felkészültem a napra. Megjegyzés: a huszár bábu át tud ugrani más elemeket a pályán, akár egy esetleges holtpontot is. Futó. Nálam ez egyértelmû: a testnevelés órák focimeccsein abszolút futónak érzem magam, féktelenül rohanni egy labda után, szerintem ez a legfelszabadultabb bábu-lelkiállapot. Megjegyzés: a futó lépése szinte korlátlan, akár az egész átlón végigrohanhat, azonban egy futó mindig csak egyszínû mezõn mozoghat. Bástya. Vannak olyan órák, amikor valaki bástya szerepet játszik, és vállán viszi el õre az óra menetét, de a bástya, mint lelkiállapot akkor jelentkezik, amikor valaki megnyugszik, ráérez az ütemre, és stabilan áll, bármi is történjen. A bástya tetejér õl jó a rálátás a táblára. Megjegyzés: a bástyát nehéz játékba hozni, és igen célszerû sáncolni, mert e lépésfajta során a király a bástyával helyet cserélve amaz oltalmába kerül. Vezér. Ezt kell legkevésbé magyaráznom, mindenki érzi, hogy mikor tud szinte korlátlanul mozogni a táblán, és mikor uralja a játékot. Megjegyzés: a vezér korai, felelõtlen játékba hozatala hátrányt jelenthet a késõbbiekben. Király. Ez pedig az az állapot, amikor a félig felnõtt félig-gyermek lény koronát vesz és felismeri helyzetét ilyenkor értékeli a játszmát, problémákat keres, és ilyenkor látja meg a patt helyzetet is. Megjegyzés: a király a legértékesebb bábu, tõle függ a játék kimenetele, figyelj oda rá! Egy jó sakkozó nem a következõ lépést figyeli, hanem az erõvonalakat látja a pályán. Úgyhogy a fentiek alapján mindenki döntse el melyik bábuval hova lép, mert ez dönti el, hogy patt helyzetébõl talál-e kiutat. Megjegyzés: a sakk rutin-játék. Nádas Dávid 10. C

161

Rh+

2004. március 19., péntek

“Mit tegyek, ha sikeres Showhajtó akarok lenni?” – El Elõ õzetes feladatok 2. – Az Rh+ felkéri partnereit, hogy a következõ feladatokat hajtsák végre 2004. április 22-áig. áig 1. Hírügynökségetek befolyását és megbízhatóságát kellene megmutatnotok: Egy valódi újságban tetessetek közzé egy valóságos hír helyesbítését. Kérjük, hogy azt a lapot, amelyben a helyesbítésetek megjelent adjátok át az Rh+ embereinek. 2. Készítsetek minél szélesebb körû közvéleménykutatást arról, hogy a radnótisok szerint milyen programok, milyen tevékenységek hiányoznak az iskola életébõl. 3. Gyûjtsetek aranyköpéseket egy újonnan alakuló vicclapba. 4. Készítsetek valamilyen, az iskolával kapcsolatos témában dokumentumfilmet / reklámfilmet, vagy írjatok filmforgatókönyvet / oknyomozó riportot. (A filmek leadási elbírálása hosszas procedúra, ezért a leadási határidõ: 2004. március 31.) 5. Képaláírásainkhoz fotókat várunk. Csináljatok fényképet 10 felirathoz az alábbiak közül. “Mi történhetett a tanárnõvel?” “Ezt komolyan gondolja a tanár úr?” “Csendélet az akváriumban” “Már egy órája kivettem a fridzsiderbõl…” “Ez nektek tornaóra?!” “Próbál az iskolai kórus” “Állatok és növények a Radnótiban” “Mérési jegyzõkönyv” “Ugye nem hiszitek el, hogy újra fel tudom robbantani…?” “Miért barikádozták el a fizikát?” “Így jössz a dizsibe?” “Hova tûnt a Díszterem?” “Így puskázunk mi” “Jegyek kerülnek a naplóba” 6. Minden hírügynökségnek a játék végére egy újságot kell összeállítani. A lap profilját, rovatait természetesen a hírügynökségek maguk határozzák meg.

Leadási határidõ határidõ: 2004. április 2., péntek du. 3 óra

Jó munkát kívánunk! Az Rh+ csapata

162

Radnóti szlengszótár (HírügynökCég, 2004)

Tudnivalók a szótár használatáról (így hasznájjad! ) A szótár szókészlete a félkövérrel írott címszók betûrendjében van elrendezve. A félkövérrel írott címszót indokolt esetben fonetikai átírás követi [szögletes zárójelben], normál betûkkel, ezután (kerek zárójelben, dôlt betûvel ) a szó minôsítése, majd a szó értelmezése következik. Az értelmezésben az azonos, vagy egymáshoz közel álló jelentéseket vesszôvel, a távolabb állókat pontosvesszôvel választjuk el egymástól. A terjedelmes szócikkeket, ha a címszónak erôsen eltérô jelentései vannak, arab sorszámokkal tettük áttekinthetôbbé. Az igék egyes szám harmadik személyû alakjukban találhatók meg, jelen idôben. Jelek, írásjelek használata (így olvassá’! ) < >: a szó magyarázata, ha nincs rá megfelelô ~: a szócikk félkövér betûvel írott címszavát helyettesíti, amikor ez kifejezésben, példamondatban ismétlôdik pl.: a harmincötös címszónál: elhúz a ~ben: elmegy a nagyszünetben [ ]: a szögletes zárójelnek kétféle funkciója van. 1. közvetlenül a címszó után a fonetikai átírást tartalmazza 2. a címszó jelentésének megfelelôjéhez szorosan kapcsolódó, rendszerint ki nem tett szóra, illetve vonzatra utaló tájékoztatást foglalja magában pl.: a spanol címszó alatt: barátkozik [valakivel] →: a nyíl mint utalójel azt jelzi, hogy az utána álló címszónál található meg a keresett szó megfelelôje Rövidítések jegyzéke (vzt ): vizitúrás kifejezés (dsz ): diákszleng (tsz ): tanárszleng (mz ): menzával vagy más étellel kapcsolatos kifejezés (rég ): régies, elavult vki: valaki vmi: valami megj: megjegyzés mn: melléknév 163

fn: fônév ig: ige szin: szinonimák stb.: satöbbi

B bástya (dsz, fn )
Cs csencsel (dsz, ig) [vmivel, vkivel] , kereskedik, alkudozik „már megint telóval ~!” csörög (dsz, ig) telefonál [vkinek] rá~ [vkire] felhív valakit

Dzs dzsama (vzt, fn ) <emberi fogyasztás céljából kenyérre kent anyag> pontos meghatározása nincs, készülhet bármibôl: konzervek, mustár, ketchup, fûszerek, homok stb. dzsindzsa (vzt, fn ) iszapos recsa szin: dzsula, recsa dzsula (vzt, fn ) iszapos dzsindzsa szin: recsa, dzsindzsa

E eü (dsz, fn ) 1. egészségügyi felmentés a testnevelés órán való részvétel alól 2. nagyon rossz kifogás

F flash [fles] (dsz, fn ) 1. képzelôdik, hallucinál „olyat ~elt!” 2. minden jelentésû szó bármilyen különleges, másokkal megosztandó eseményt jelölhet

G, Gy gizda (dsz, rég ) divatos, menô megj: mivel elég elavult kifejezés, a szó értelme egy kicsit megváltozott, mára inkább pejoratív gány (vzt, fn ) sáros lötty szin: dzsindzsa, recsa, dzsula 164

gyermekmegôrzô (dsz, fn ) → bástya, kerengô

H húz (dsz, ig ) le~ [vkit vmire] kunyerál, kölcsönvesz, elkér, kér el~ [vhonnan] <sietve elhagyja a helyszínt>, hazamegy, ellógja az órát be~ 1. ellop, eltulajdonít, 2. megüt [vkit] meg~ huszas (dsz, tsz ) harmincötös (dsz, tsz ) „elhúz a ~ben”

K kajak (dsz, mn ) ~ jó nagyon jó ~ra, ~ul marhára, nagyon kajás (dsz, mn ) 1. éhes „~ vagyok!” 2. iskolai menzára befizetett tanuló „te ~ vagy?” kerengô (dsz, fn ) → bástya kistea (dsz, tsz ) <2 dl-es tea a büfében> Krisztaparty (dsz, fn ) megj 1.: fôként a 11.C osztályra jellemzô a használata megj 2.: a Krisztánál rendezett bulinak már hagyománya van

L lityó (dsz, fn ) liter „1 ~ sör!” lóg (dsz, ig) 1. [vkivel] szabadidejét tölti, mászkál, bulizik 2. [óráról] <saját elhatározásából nem vesz részt egy órán>, igazolatlanul mulaszt szin: el~ meg~ (dsz, ig ) 1. távozik (engedély vagy kérdés nélkül), 2. [vmi elôl] ki~ (dsz, ig ) (észrevétlenül) kimegy [az iskolából]

Ny nyom (dsz, ig ) csinál, tevékenységet folytat „~od még a bicózást?” nyomul (dsz, ig ) <magát népszerûsíti>, 165

O, Ö olt (dsz, ig) leéget, leszól, beszól szin: le~, be~ „ne ~sál már be!” „le van ~va!” öngól (tsz, fn ) „ez egy ~ volt” lebuktál, egyest kapsz, nem volt érdemes ezt csinálni megj: fôleg Kopper tanárnô kedveli

P punnyad (dsz, ig ) 1. 2. fetreng punnyadás (dsz, fn ) semmittevés, fetrengés, unalom „mi ez a ~?”

R rakott rettenet (dsz, mz ) → talajminta recsa (vzt, fn ) iszapos dzsula szin: dzsindzsa, dzsula

S, Sz sheftel [seftel] (dsz, ig ) ad-vesz, csereberél, üzletet köt szin: csencsel span (dsz, fn ) haver, barát spanol (dsz, ig ) 1. barátkozik 2. ismerkedik, beszélget [vkivel] susnya (vzt, fn ) vízinövényes, iszapos gány szabadfoglalkozás (dsz, fn ) nyelvtanóra

T teló (dsz, fn ) mobiltelefon tesz (dsz, ig ) ~i az agyát okoskodik, <megjátssza a nagymenôt> talajminta (mz ) megj: összetevôire még nem derült fény, talán alga darált hússal szin: rakott rettenet tölcsi (dsz, fn ) Aranytölcsér megj: igen népszerû tükrös (dsz, fn ) földszinti lányvécé „eljössz velem a ~be?” megj: régebben csak ott volt tükör

166

V, W vág (dsz, ig ) 1. ért 2. tud 3. ismer meg~ (dsz, ig ) [vkit vmivel] kölcsönkér (pénzt) szin: lehúz vezér (dsz, fn ) megj: igen népszerû

Z zrínyizik (vzt, ig ) <sokan egyszerre homokos folyóparton „Zrínyi!” felkiáltással berohannak a vízbe> Függelék: kiegészítés Az alábbiakban olyan címszavakat és szókapcsolatokat közlünk, amelyek túl késôn jutottak a szerkesztô eszébe ahhoz, hogy a helyükön lehessenek. aláz (dsz, ig ) le~ , ügyesebb, gyorsabb [vkinél] szin: be~ gáz (dsz, mn ) égô, ciki szin: ~os van (dsz, ig ) meg~ ért, tud, ismer megj: csak egyes szám 3. személyû alakjában használatos „ja, ja, az ~” szin: vág

167

Radnóti szlengszótár (Élet és Birodalom, Mean-Dankee-Meencat News ) 24 órás évente egyszer megrendezésre kerülô, nagy hagyománnyal rendelkezô, 24 órán át tartó foci 5 perc bemelegítés 35 perc fölösleges gimnasztika alterarc olyan ember, akin nyáron is sok a sál, használja a radnótis szlenget, és öltözködésmódja „alter” ápisz az iskolai underground üzletlánc egyik fele bolt a Dózsa György út és a Thököly út sarkán elhelyezkedô szélesválasztékú ábécé büfé az iskolai underground üzletlánc másik fele cuccos izé császárnyóc az iskola egyik bejárata a három közül, itt vannak még lakások a radnótis épületben csekkol megnéz, átnéz dohányzó az Abonyi utca felôli kapu húz valótlan dolgot elhitet jaszkarizik felvág a pénzével kamázik blöfföl, füllent kistanár az a személy, aki azt hiszi, hogy ô egy tanár és parancsolhat a diáknak, de ez nem teljesen fedi a valóságot laposszámtech a 25. terem lépcsôs számtech a 26. terem lizsé a városliget szinonimája, biológiatanárok kedvelt szavajárása mi a pörgés? mi újság? mackó a fiútesiben álló értékmegôrzô; szürke, téglatest, nem brummog, de mackó nomád tábor az a tábor, ami nagyon jó, csak nem nomád, valaha az volt; faház, melegvíz, angol vécé, menza, disco no para! aggodalomra semmi ok ól császárnyócban lévô mai technikusraktár, nevét arról az állapotról kapta, amikor megkaptuk oroszszertár az a helyiség, amirôl senki nem tudja, hol van osztálykirándulás kötelezô tanulmányi kirándulás minél kevesebb éjszakával, minél több múzeumlátogatással Pad! egy körülbelül két éve elterjedt, de azóta megszûnt köszönés a Radnótin belül parázik aggódik, fél piroshetes az a busz, ami nem hajlandó megállni a Cházár András utcánál RadFeszt évente egyszer megrendezésre kerülô, élôzenés délután, a rockzene jegyében Radír radnótis, szabálytalan idôközönként megjelenô iskolai lap, magas színvonalon 168

Scroll a suli még be nem futott rappere, Dülk Marcell 12.B osztályos tanuló Smeló az iskolai underground üzletlánc-monopólium tulajdonosa, büfésguru, született Schmehl János sóhajtotok? az osztályotok részt vesz-e a Showhajtásban? Sport mozi kevesek által ismert, rég nem mûködô mozi a Cházár András utca végében, az Ú[email protected] címû film egyik forgatási helyszíne stíröl bámul sulirádió erôtlen próbálkozás napi 15 percben a diákság szórakoztatására, általában idômérési egység, innen tudják az emberek, hogy huszas szünet van szeded? érted? szenya szendvics szióka egy élelmiszer ABC a Dózsa György úton, az eladó köszön mindig „sziókával”, innen a név tanártánc minden évben frenetikus hangulatú tánc a tanárok részérôl a szalagavató bálon tea 15 éve [valójában 40 – a szerk. megj. ] állandó ízû tea a büfébôl, igazán 5 99… technikusok alapvetôen mazochista fiúk, látszólag nincs értelmes magyarázat, miért szeretnek rámolni, gombokat nyomogatni, más szavára ugrálni tirpák alapszókincsbe tartozó szó, bárkire lehet mondani, általában negatív jelzô trinyózás ez az a szó, amit nem megmagyarázni, hanem átélni kell; valami olyan, ami buli elôtt történik, és hasonlít az unatkozásra Tschabeee az iskola hírhedt oktatástechnikusa, született Fedák Csaba vágod? érted? yeti régi technikusraktár, ma vizitúrás raktár, a mai ápisz melletti ajtó; nevét a zár márkájáról kapta

169

ELTE Radnóti Miklós School

The school was built in 1931 and served as a boys’ and girls’ grammar school for the Jewish community in Pest. It is a listed building which was designed by Lajta Béla, the famous architect, very few buildings of whom survived the Second World War. After its renovation and nationalisation, the building housed a number of institutions including a teacher training college, a primary and various grammar schools. In 1959 the school was named after Radnóti Miklós, one of the greatest Hungarian poets of the 20th century. In 1961 other changes followed. Joined with the primary school which was located in one of the wings of the building at the time, the grammar school became the teacher training school of the Eötvös Loránd University (ELTE), Budapest. As a result, apart from the teaching of primary and secondary school pupils from Year 1 to Year 12, the school has also been providing mentoring for university students both from the Faculty of Arts and the Faculty of Sciences. Today our school is one of the largest and most prestigious state schools in Budapest. Mentoring services and the fact that the teaching staff are engaged in teacher training entails that the school can consistently meet the high academic and educational standards of our time. A major breakthrough in the history of the school was the unique idea of teaching options. It means that apart from the compulsory subjects, students can choose to study subjects which are useful for their future careers. The introduction of optional subjects was part of the reforms proposed by the then Headteacher, Lukács Sándor. The new system made it possible for students to select two subjects they wished to study in an increased number of lessons from the age of 14. The success of this innovation and the impressive results achieved by the students resulted in an ever increasing number of applicants. In the eighties the huge number of applications made the introduction of entrance exams necessary. In order to meet the requirements of the twentieth century, the number of foreign language lessons was increased and the teaching of IT began. The students’ growing workload and other pedagogic considerations made it clear that changes had to be made if the school wanted to maintain the high standards of education it had achieved. Under the direction of Mrs Réz, the Headteacher, in two years the staff of the school designed the structure and the curriculum of the six- and eight-year secondary grammar school programme and incorporated it within the framework of the school’s 12-year 170

system. The two new programmes were gradually introduced from 1990 and 1992. Today, the school provides an initial period of four years of primary education (from age 6 to 10), which is followed by 8 years of secondary education. There also exists a class of students who join the school at the age of 12 and enjoy 6 years of secondary education. The 6 and 8-year education programmes are based on each other and are closely aligned. The main principle of the school’s pedagogic programme applies to both types of secondary education: the objective of the school is to ensure that its students develop balanced, tolerant and creative personalities who have the necessary general, foreign language and IT knowledge and can effectively process new information. The eight-year secondary education begins with a preparatory period when the foundations are laid in Years 5 and 6. Between Years 7 and 10, for four years, in both types of secondary education, the focus is on general education. It means that the teaching of various subjects is based on the compulsory core curricula whose content can be acquired by any student showing average interest in a subject. The final two years represent a completely new phase. Apart from preparing students for the school leaving exam, Years 11 and 12 put the emphasis on providing specialist training and the support of gifted students. This is the time when students can choose options which they study in more depth and intensity. The advantages of the introduction of optional subjects are as follows: – Students make their choices after they have covered most of the curriculum of secondary education. – At the age of 16 students face the responsibility of choice and decision making. However, the choice is not final and can be altered later. – The system of options makes it possible for teachers to adopt an individual approach to the teaching of students. In this way, those more able can be stretched so that they fulfil their full potential. – Since the curriculum is tailored to suit the specific needs of the students, it is the students’ interest in a subject and motivation that stimulates their development. – Teaching options ensures that students are prepared for university entrance exams, the provision of which is one of the main tasks of a grammar school. – The system makes it possible for students to take the advanced state foreign language exam. The school places great emphasis on the teaching of foreign languages. The teaching of English begins at the age of 9–10. The first foreign language is taught for eight/six years whereas the teaching of the second foreign language spans four years (with 4 lessons a week). Most students take and pass the intermediate level of the state language exams. Apart from the lessons, conversation classes and after-school clubs are organised in order to prepare students for these exams. 171

For the six and eight-year secondary schools a set of examinations is organised internally. All students are obliged to take exams either when they have covered a certain area in a subject or when the teaching of a subject has finished. The aim of these written and/or oral examinations is revision, the development of study skills and the practice of presentation. The staff of the school make every effort to maintain high standards of education. Our students do consistently well at highly competitive university examinations, as well as local, national and international competitions. The average number of foreign language exam passes is 1.5 per school-leaver. The fact that more than 50 schools have adopted the 6 and 8-year curricula shows the success of the innovation. The popularity of the curricula has been further increased by the fact that the designers have also written the textbooks. The school offers a wide range of extra-curricular activities for the students. We have an excellent, well-stocked library, and the pupils have access to the computer room all afternoon. There are about 10–15 student groups and clubs which include arts and crafts, IT, competition practice as well as an environmental group. The school’s sports clubs invite students to compete in various sports and games. Every year the Student Union offers a huge variety of leisure activities which serve the students’ special interests and strengthen the school community. The teachers of the school also take their share of these activities. Every spring the Radnóti Day is organised where students can listen to talks and lectures given by renowned scholars and scientists. Every summer 20–22 summer camps provide the students of all ages with the opportunity to relax and enjoy themselves. There are camps for bookworms, cyclists, hikers, rowers and athletes etc. In 1986 a group of students with the help of their teachers contacted Nobel Prize winners and asked them to send articles, signed photos and letters to the school. The collection was then exhibited in the school to commemorate the International Year of Peace. In 1987 the school received the Peace Messenger Prize from the Secretary General of the UN for this exhibition. For many years a group of enthusiastic teachers has organised a fortnight’s holiday for children of Hungarian origin from Ukraine whose programme includes Hungarian language and history lessons, a trip to Lake Balaton and sightseeing in Budapest. Every year the students of the school take an active part in the organisation of this scheme. The cooperation with teachers and children from a different background helps our students to develop a sense of community and also to learn how to help the needy. These endeavours are in line with the overall aim of the school which is to encourage all pupils to become independent learners and thinkers, to develop their abilities to the full and to enable them to enjoy a successful and happy adult life.

172

Brève présentation de l’école

Le bâtiment a été construit en 1931 pour le lycée de garçons et le lycée de filles de la Communauté Israélite de Pest, par l’ingénieur architecte Lajta Béla dont seulement quelques oeuvres sont restées après la deuxième guerre mondiale à Budapest. C’est pour cette raison que l’école est sous la protection de l’Office National des Monuments Historiques. Après la reconstruction de la guerre, puis la nationalisation, le bâtiment a donné place à plusieurs institutions pendant des périodes différentes dont l’école normale d’instituteurs, une école primaire, des lycées divers. Le lycée qui s’y trouvait en 1959 a pris le nom de Radnóti Miklós, grand poète hongrois du XXe siècle. En 1961 le lycée a reçu une nouvelle tâche. En fusionnant avec l’école primaire fonctionnant dans une aile du bâtiment il est devenu l’École-Pilote Radnóti Miklós de l’Université Eötvös Loránd (ELTE) de Budapest. Depuis, à part l’enseignement primaire et secondaire de 12 ans, l’établissement a pour tâche la formation pratique pédagogique des étudiants de la Faculté des Lettres et de la Faculté des Sciences. L’école est l’une des plus grandes écoles publiques et aussi l’une des plus prestigieuses de Budapest. Son profil d’école d’application, la compétence des professeurs formateurs ont donné la possibilité dès les débuts de réaliser un enseignement de haut niveau. Un pas en avant décisif a été fait par l’ancien directeur Lukács Sándor qui avait introduit un système d’options, unique dans le pays. Dans le cadre de ce système les élèves apprenaient deux matières en horaire renforcé à partir de 14 ans. La réputation de ce système d’options, les données statistiques des résultats ont beaucoup contribué à l’augmentation forte des candidats ce qui a rendu nécessaire l’introduction d’un concours. Aussi l’établissement se charge-t-il de l’éducation et des soins de jeunes talents et de la préparations de ses élèves pour des études supérieures. Entre-temps conformément aux défis sociaux le nombre de cours des langues étrangères a de plus en plus augmenté et l’enseignement de l’informatique a également apparu. La charge des élèves accroissait sans cesse et d’autres raisons professionnelles exigeaient aussi des changements urgents. D’après les conceptions et sous la direction du proviseur Madame Réz le corps enseignant a élaboré en deux ans la structure des lycées de huit et de six ans, leurs programmes et les a insérés dans le système scolaire de 12 ans. 173

Ces deux nouvelles formes ont été introduites progressivement à partir de 1990 et 1992. Actuellement dans l’école fonctionnent une école primaire de 4 ans, un lycée de 8 ans qui admet des élèves de 10 ans et un lycée de 6 ans où les élèves commencent leurs études à l’âge de 12 ans. Le programme de l’école primaire se conforme aux programmes des lycées de 8 et de 6 ans. Les programmes des lycées de 8 ans et de 6 ans sont coordonnés. La conception rédigée dans le programme pédagogique de l’école est valable pour toutes les deux formes scolaires: son but c’est de former des personnalités ayant une formation répondant aux exigences de notre époque, une bonne connaissance de langues, des connaissances en informatique, de former des personnalités créatives, capables d’utiliser de nouvelles informations, communicatives, humaines, équilibrés. L’enseignement de 8 ans débute avec une préparation de 2 ans, en 5e et 6e années. Dans les programmes de 8 ans et de 6 ans on met l’accent sur la formation générale au cours de 4 années, de la 7e a la fin de la 10e. L’enseignement des matières se déroule conformément aux programmes obligatoires. Ces programmes s’adressent aux élèves moyens, capables de suivre des études secondaires sans posséder un niveau ou intérêt exceptionnels. La thématique des deux dernières années en diffère complètement, quand la dominante c’est la formation différenciée qui en dehors de la préparation au baccalauréat donne des connaissances spécialisées et prend en charge les soins des enfants surdoués. Dans cette période les élèves choisissent des matières qu’ils étudient en horaire renforcé dont les avantages sont les suivants: – Les élèves font leur choix après avoir étudié une grande part de la matière au programme. – À l’âge de 16 ans ils sont confrontés à la responsabilité de la décision, du choix. Cependant ce choix n’est pas définitif, ils peuvent le modifier plus tard s’ils le désirent. – L’horaire renforcé donne un cadre naturel pour la différenciation, l’enfant doué pour la matière acquiert un plus grand savoir. – Le programme différencié supprime l’obligation, la contrainte et il exploite l’intérêt des élèves, la plus grande force motrice et ses énergies qui en proviennent. – L’enseignement en horaire renforcé assure au maximum la préparation des études universitaires ce qui est la tâche primordiale du lycée. – En langue étrangère il prépare les élèves à l’examen de niveau supérieur. L’école attribue une grande importance à l’enseignement des langues étrangères. L’enseignement de l’anglais débute à l’âge de 9–10 ans. Dans les deux formes du lycée la première langue étrangère est enseignée pendant 8 ou 6 ans, la deuxième pendants 4 ans, en 4 heures par semaine. Les élèves appliqués réussissent à passer l’examen de niveau moyen de deux langues que les cours préparatoires, des cours de communication aident également. 174

Dans les système de 8 et de 6 ans l’établissement a des examens intérieurs. A la fin de certaines unités, pour clore l’étude de certaines matières, dans des années et formes déterminées, les élèves passent des examens de fin d’études. Grâce à ces examens les élèves s’habituent à réviser, à structurer leurs connaissances et a s’exprimer aussi bien à l’oral qu’à l’écrit. Le corps enseignant de l’école fait de tout son mieux pour sauvegarder le haut niveau de l’enseignement. Depuis des années les élèves participent avec beaucoup de succès aux concours locaux, nationaux et internationaux. Les élèves des terminales réussissent bien aux concours d’entrée des universités. Le nombre des diploˆmes de langues des élèves est une fois et demie supérieur au nombre des élèves. Les programmes des lycées de 8 et 6 ans ont été pris et appliqués par une cinquantaine d’écoles, ce qui prouve l’adoption et leur reconnaissance professionnelles. Les professeurs de l’école ont rédigé également des manuels pour les programmes ce qui a favorisé leur propagation. Dans l’établissement en dehors des cours les élèves ont la possibilité de participer à des activités diverses. L’école possède une bibliothèque de 53 000 exemplaires, deux salles d’informatique dont l’une est à la disposition des élèves même les après-midi. Une quinzaine de clubs leur proposent des programmes variés, de l’artisanat à l’ informatique, de la préparation aux concours généraux à la protection de l’environnement. Des clubs fonctionnant dans plusieurs branches de sport organisent des championnats locaux

175

et participent également aux championnats de Budapest. L’Association des élèves organise des programmes de loisirs chaque année. Les clubs des élèves répondent aux intérêts culturels et spécialisés, les programmes de divertissement assurent la détente et la vie commune. Les professeurs participent aussi à l’organisation des programmes de loisirs. Tous les printemps a lieu la Journée Scientifique Radnóti à laquelle des savants et des experts de grand renommé, des professeurs d’université donnent des conférences aux élèves dans des thèmes différents de leurs domaines. En été une vingtaine de colonies sont organisées pour les différentes classes d’âge. Les élèves y passent des séjours soit littéraires soit sportifs, font des randonnées pédestres, en canoë ou en vélo. De 1986 date un projet particulier: les élèves sous la direction des professeurs sont entrés en contact en lettre avec des savants de Prix Nobel et leur ont demandé des articles, des photos dédicacées, des lettres. En 1986, l’Année Internationale de la Paix, de ces documents collectés ils ont organisé une exposition. En 1987, en exprimant sa reconnaissance, le secrétaire générale de l’ONU a attribué le titre Pace Messager à l’école. Depuis de longues années un groupe de professeurs enthousiastes organise des camps de repos-études pour des groupes scolaires de la minorité hongroise de l’Ukraine. Ces enfants passent six jours au Balaton, font connaissance des monuments de Budapest et participent aux cours d’histoire. Dans la réalisation de ces programmes plusieurs lycéens prennent part aussi. Cette coopération aide à développer la sensibilité sociale des élèves, afin que dans leur vie future ils aident ceux qui sont dans le besoin, qu’ils soient capables d’organiser des secours. Le corps enseignant considère comme tâche primordiale que des élèves sortant de l’école réussissent dans la vie, soient des personnes de mentalité et de comportement intellectuels.

176

Miklós-Radnóti-Ausbildungsschule der Eötvös-Loránd-Universität Unsere Schule stellt sich vor

Die Schule wurde im Jahre 1931 für das Jungen- und Mädchengymnasium der Jüdischen Gemeinde von Pest gebaut. Die Baupläne wurden von Béla Lajta, dem bekannten Architekten erstellt. Kaum einige Werke von ihm blieben in Budapest nach dem zweiten Weltkrieg erhalten. Deshalb steht das Gebäude unter Denkmalschutz. Nach der Wiederherstellung nach dem Krieg und später nach der Verstaatlichung waren mehrere Institute in dem Gebäude für kürzere oder längere Zeit tätig: Lehrerbildungsanstalt, Grundschule, verschiedene Gymnasien. Das im Jahre 1959 hier tätige Gymnasium nahm den Namen von Miklós Radnóti an. Schließlich bekam die Schule im Jahre 1961 eine neue Aufgabe. Sie wurde die Miklós-Radnóti-Ausbildungsschule (RMAS) der Universität ELTE durch die Vereinigung mit der Grundschule, die in einem Flügel des Gebäudes tätig war. Seitdem hat unsere Schule mit 12 Jahrgängen als Aufgabe neben dem Unterricht und der Erziehung der Schüler der Grundschule und des Gymnasiums die praktische Lehrerausbildung der Studenten „mit Lehrerfach“ der Philosophischen und Naturwissenschaftlichen Fakultät der Uni ELTE. Unsere Schule, die ihren Namen von dem grossen ungarischen Dichter des 20. Jahrhunderts bekommen hat, ist eine der größten und berühmtesten staatlichen Schulen in Budapest. Der Ausbildungscharakter, die Kenntnisse der hier arbeitenden und auch an der Lehrerausbildung teilnehmenden Pädagogen gaben von Anfang an eine Möglichkeit zur Verwirklichung eines den jeweiligen Erfordernissen des Zeitalters entsprechenden, niveauvollen Unterichts. Ein entscheidender Fortschritt war die Einführung des im Land allein stehenden LK-Systems auf Grund der Reformkonzeption des ehemaligen Direktors, Sándor Lukács’. Im Rahmen dieses Systems lernten die Schüler zwei Unterrichtsfächer bereits mit 14 Lebensjahren in erhöhter Stundenzahl. Der Ruf des LK-Systems, die statistischen Daten über die Ergebnisse der Schüler erhöhten die Zahl der Bewerber sprunghaft in den 80er Jahren, deshalb wurde „eine Filtrierung“, die Aufnahmeprüfung nötig. Damit übernimmt das Institut öffentlich die Talenterziehung, die Talentpflege, die Vorbereitung der Schüler für das Hochschulstudium. Inzwischen nahm die Stundenzahl des Fremdsprachenunterrichts den gesellschaftlichen Herausforderungen entsprechend zu, später erschien auch der Informatikunterricht. Die Belastung der Schüler wurde immer größer, auch andere fachliche Überlegungen machten Veränderungen dringend. Auf 177

Grund der Konzeption der Direktorin, Frau Dr. Erzsébet Réz und unter ihrer Leitung erarbeitete das Lehrerkollegium der Schule in zwei Jahren die Struktur und den Lehrplan des acht- und sechsklassigen Gymnasiums und integrierte sie in das 12-Jahrgänge-System der Schule. Die zwei neuen Formen wurden von 1990 bzw. 1992 an stufenweise eingeführt. Heute sind im Institut 4 Klassen der Unterstufe der Grundschule, die sich nach dem Unterrichtsplan des späteren Gymnasiums richtet, bzw. vom 10ten Lebensjahr achtklassiges und mit ihm parallel vom 12ten Lebensjahr sechsklassiges Gymnasium tätig. Das Programm des acht- und sechsklassigen Gymnasiums ist synchronisiert, beide sind einander angeglichen. Die Konzeption des pädagogischen Programmes der Schule ist für beide Schultypen gültig: unser Ziel ist die Ausgestaltung einer kreativen, kommunikativen, humanen, harmonischen Persönlichkeit, die über den Ansprüchen des heutigen Zeitalters entsprechende, allgemeine Kenntnisse, über gut einsetzbares Sprachkönnen, über entsprechende informationstechnische Kenntnisse verfügt, die die neuen Informationen anwenden kann. Die achtklassige Ausbildung beginnt mit zweijähriger Vorbereitung in den Jahrgängen 5 und 6. Das Gewicht liegt an der allgemeinen Ausbildung in den Jahrgängen 7 bis 10 im acht- und sechsklassigen Unterrichtsplan. Der Unterricht läuft nach verbindlichen Grundlehrplänen den Lehrfächern entsprechend. Sie gelten allen zu den gymnasialen Studien geeigneten Kinder, d.h. sie enthalten gut erwerbbaren Lehrstoff auch für Schüler, die durchschnittliches Interesse für das gegebene Lehrfach zeigen und keine herausragenden Fähigkeiten besitzen. Die Thematik der letzten zwei Jahre hebt sich davon stark ab. Hier dominiert – neben der Vorbereitung für das Abitur – der der Talentpflege dienende, speziale Ausbildung bietende, differenzierte Unterricht. In dieser Periode wählen die Schüler dem LK entsprechend unter den Lehrfächern. Die Vorteile sind: – Der Schüler wird vor die Wahl nach dem Erkenntnis des größeren Teils des gymnasialen Unterrichtsstoffes gestellt. – Mit 16 Lebensjahren erkennt das Kind die Verantwortung der Wahl, der Entscheidung. Die Wahl ist aber nicht endgültig, sie kann später geändert werden. – Das LK-System bietet einen natürlichen Rahmen zur Differenzierung, im LK-Fach erwirbt das begabte Kind ein größeres Wissen. – Der differenzierte Unterrichtsplan lockert die Verbindlichkeit, den Zwang und verwertet dadurch die größte Triebkraft, das Interesse des Kindes und die daraus stammende Energie. – Das LK-System sichert die Vorbereitung auf das Unistudium in höchstem Maße, und das ist die grundlegende Aufgabe des Gymnasiums. – Es wird die Vorbereitung auf die Sprachprüfung in Fremdsprache ermöglicht. 178

Die Schule hält den Fremdsprachenunterricht für sehr wichtig. Der Unterricht des Englischen beginnt im Lebensalter von 9–10 Jahren. Im Gymnasium wird die erste Sprache 8 bzw. 6 Jahre lang, die zweite Fremdsprache 4 Jahre lang in 4 Stunden pro Woche unterrichtet. Für die fleißigen Schüler ist es möglich, eine Mittelstufenprüfung in beiden Sprachen abzulegen. Das wird auch durch die Konversations- und Sprachprüfungsvorbereitungszirkel gefördert. Im acht- und sechsklassigen Gymnasium funktioniert ein internes Prüfungssystem. Jeder Schüler legt eine Prüfung nach dem Abschluss gewisser Lehrstoffe, einzelner Lehrfächer in bestimmten Jahren und in bestimmter Form ab. Der Zweck der schriftlichen oder mündlichen Prüfungen ist neben dem Überblick und der Systematisierung der erworbenen Kenntnisse die Einübung des konzentrierten Lernens, der Vortragsweise und des Abschneidens bei der Prüfung. Unser Lehrerkollegium tut alles für das Bewahren des hohen Unterrichtsniveaus. Die Schüler unserer Schule erzielen gute Resultate in jedem Jahrgang seit Jahren an den regionalen, internationalen und Landesschulwettbewerben. Unsere Schulabgänger behaupten sich an den Hochschulaufnahmeprüfungen. Unter den Abiturienten ist im allgemeinen die Zahl der Sprachprüfungen anderthalbmal mehr als die Zahl der Absolventen. Die fachliche Anerkennung und die Annahme der acht- und sechsklassigen Unterrichtspläne wird dadurch bewiesen, dass sie im Land von mehr als fünfzig Schulen übernommen und als lokaler Unterrichtsplan eingesetzt wurde. Zur weiten Verbreitung hat beigetragen, dass die Lehrer der Schule auch Lehrbücher zu den Unterrichtsplänen geschrieben haben.

179

Im Institut gibt es auch viele andere Möglichkeiten für die Schüler über die Unterrichtsstunden hinaus. Es stehen ihnen eine niveauvolle, reiche Bibliothek und ein auch am Nachmittag geöffnete Computerraum zur Verfügung. Die 10 bis 15 Zirkel bieten bunte, abwechslungsreiche Programme von Handwerk bis Informatik, von der Vorbereitung auf die Schulwettbewerbe bis zur Umweltschutzaktivität. In mehreren Sportarten sind Sportzirkel tätig, es werden „Hausmeisterschaften“ organisiert. Die Schülervertretung organisiert reiche Freizeitprogramme jedes Jahr. Die sich selbst organisierenden Schülerzirkel dienen dem kulturellen und speziellen Interesse, die Unterhaltungsprogramme sichern die Entspannung und das Gemeinschaftsleben. Auch die Lehrer tragen das ihre zu dem Organisieren der Freizeitprogramme bei. Im Frühling wird der Wissenschaftliche Schülertag veranstaltet, an dem anerkannte, herausragende Wissenschaftler und Fachleute für die Schüler in einem Themenkreis in ihrem Fachbereich Vorträge halten. Sommers werden 20 bis 22 Feriencamps für die verschiedenen Altersklassen organisiert, unter denen Literatur-, Freizeit-, Sport-, Radfahrer-, Wanderungs-, Paddelcamps zu finden sind. 1986 startete ein Projekt: unsere Schüler – unter Lehrerbetreuung – haben brieflichen Kontakt mit Nobelpreisträgerwissenschaftler aufgenommen und haben sie um Artikel, Briefe, signierte Fotos für die Schule gebeten. Aus dem gesammelten Material wurde 1986, im Internationalen Friedensjahr eine Ausstellung veranstaltet. Als Anerkennung dafür wurde die Schule mit dem Titel „Botschafter des Friedens“ („Peace Messenger“) im Jahre 1987 vom Generalsekretär der UNO geehrt. Seit langen Jahren organisiert eine Gruppe begeisterter Lehrer jeden Sommer für je eine Kindergruppe aus der Karpato-Ukraine eine zweiwöchige Erholungs-Unterrichtsferien in Ungarn. Auf dem Programm stehen Ferien am Balaton, Stadtbesichtigung von Budapest, es werden auch Literatur- und Geschichtestunden gehalten. Am Programm und an der Betreuung der Kinder nehmen mehrere Schüler unserer Schule jedes Jahr teil. Diese Zusammenarbeit trägt dazu bei, dass die soziale Empfindsamkeit unserer Schüler entwickelt wird, damit sie auch später den Notleidenden helfen, oder fähig sein werden, die Hilfeleistung zu organisieren. Das Lehrerkollegium der Schule hält für seine grundlegende Aufgabe, solche Schüler zu erziehen, die intellektuelle Denkart und Verhaltensweise besitzen und sich im Leben durchschlagen können.

180

Scuola di tirocinio Miklós Radnóti dell’ELTE

La scuola venne costruita nel 1931 per il liceo maschile e femminile della Comunita Israelita di Pest. I progetti furono fatti da Béla Lajta, il famoso architetto di cui solo qualche opera è rimasta dopo la seconda Guerra Mondiale a Budapest. Per questo ragione l’edificio è sotto la tutela della Soprintendenza alle Belle Arti. Dopo la ricostruzione susseguente alla guerra e alla statalizzazione, diversi istituti lavoravano nel edificio per periodi più o meno lunghi: fra questi una scuola di magistero, una scuola elementare, diversi licei. Nel 1959 il liceo, che funzionava qui, prese il nome da Miklós Radnóti. Alla fine nel 1961 la scuola ha ricevuto un compito nuovo. Unendo la scuola elementare con il liceo è diventata la Scuola di Tirocinio dell’ ELTE (Università delle Scienze) Lóránd Eötvös. Da questo momento il compito della scuola oltre l’insegnamento degli alunni nella scuola elementare e secondaria di 12 anni è la formazione pratica degli insegnanti della Facoltà delle Scienze e di Letteratura dell’ELTE. La scuola intitolata al grande poeta ungherese del ventesimo secolo oggi è una delle scuole statali più grandi e rinomate di Budapest. Il carattere di scuola di tirocinio, la preparazione dei pedagoghi che lavorano qui e prendono parte anche alla preparazione didattica degli insegnanti ha dato la possibilità fin dal principio realizzare un insegnamento ad alto livello che corrisponda alle esigenze di ogni tempo. È stato un passo decisivo in avanti l’inizio del sistema facoltativo unico nel Paese sulla base delle idee riformatrici dell direttore Sándor Lukács. Secondo questo sistema gli alunni dall’età di 14 anni studiavano due materie in un numero di lezioni più elevato. La fama del sistema facoltativo e i dati statistici sui risultati degli alunni hanno fatto balzare in alto il numero dei candidati negli anni ’80, per questo l’esame d’ammissione è diventato necessario. Così l’Istituzione si assume in pubblico lo sviluppo del talento e la preparazione degli alunni per gli studi superiori. Nel frattempo in conformità alle esigenze sociali il numero delle lezioni di lingue straniere è aumentato continuamente ed è cominciato anche l’insegnamento dell’informatica. Il peso sugli studenti diventava sempre più grande e anche le considerazioni professionali hanno reso necessario il cambiamento. Sulla base delle idee della direttrice Réz, il corpo degli insegnanti ha elaborato il progetto del liceo di 6 e di 8 anni rispettivamente e lo ha 181

inserito nel sistema pedagogico della scuola di 12 anni. Le due forme nuove sono state iniziate nel 1990–1992. Oggi nella scuola funziona una parte elementare di 4 anni, poi un liceo di 8 anni e parallellamente un liceo di 6 anni dall’eta di 12 anni. I programmi del liceo di 6 e 8 anni sono armonizzati. La concezione formulata nel programma pedagogico della scuola è valida per tutti e due i tipi di liceo: lo scopo è formare personaggi armonici, umani e creativi con una preparazione generale conforme alle esigenze di oggi, con la conoscienza utilizzabile delle lingue straniere e dell’informatica, i quali siano capaci di applicare le informazioni nuove in ogni territorio della vita. L’istruzione di 8 anni comincia con due anni preparatori nel quinto e nel sesto anno. Dal settimo al decimo anno la cosa più importante è l’istruzione generale in tutti e due i tipi di liceo. L’insegnamento si svolge sulla base dei programmi di studio fondamentali in ogni materia. Quei programmi valgono per tutti gli alunni adatti agli studi secondari con interessi generali, cioè si tratta di una materia che può essere imparata da ogni studente di abilità media. La tematica degli ultimi due anni si distingue nettamente da quanto precede. Durante questi ultimi anni diventano più importanti gli studi specalizzati, lo sviluppo dei più dotati, l’insegnamento differenziato. Gli alunni scelgono fra le materie facoltative, i vantaggi sono: – L’alunno deve scegliere dopo aver consciuto la maggior parte della materia scolastica – I ragazzi all’età di 16 anni hanno la possibilità di conoscere la responsabilità di scegliere, di decidere. Dopo invece possono modificare la scelta. – Gli alunni con talento in una certa materia possono arrivare ad un livello più alto. C’è la possibilità di differenziamento. – Il progetto d’inseganemento differenziato utilizza l’incentivo più importante, l’interesse dei ragazzi e l’energia derivata da questo al posto della forza. – Il sistema facoltativo assicura la preparazione per gli studi all’università, e questo è il compito fondamentale del liceo. – Il sistema rende possibile la preparazione per gli esami di lingua a livello avanzato. La scuola dà molto peso all’insegnamento dell’inglese, che cominicia all’età di 10–11 anni. La prima lingua viene insegnata rispettivamente per 8 o per 6 anni, e la seconda per 4 anni in quattro lezioni alla settimana. Per gli alunni diligenti è possibile raggiungere l’esame di medio livello in tutte e due le lingue. Contribuiscono in questo corsi di conversazione e di preparazione per l’esame di lingua. Nei licei di 6 e 8 anni c’è un sistema di esami. Ogni alunno passa un esame dopo aver finito una certa materia. Lo scopo degli esami orali o scritti è la sistematizzazione della materia conosciuta, praticare lo studio intensivo, entrare in contatto con la situazione d’esame. 182

Il nostro corpo insegnante fa tutto il possibile per conservare un alto livello di insegnamento. Da anni gli alunni della scuola ottengono buon risultati nelle competizioni di studio nazionali e internazionali. Gli alunni che finiscono la scuola ricevono buon punteggi agli esami d’ammissione, e la media degli esami di lingua è maggiore del numero degli alunni diplomati. I progetti di studio per i due tipi di liceo sono stati adottati da più di 50 scuole nel paese, anche questo dimostra il valore professionale del progetto. Per aiutare le altre scuole i nostri professori hanno anche scritto dei libri. Nell’istituto ci sono molti tipi di opportunità per gli alunni oltre le lezioni. C’è una ricca libreria, la sala d’informatica è aperta anche il pomeriggio. Ci sono 10–15 circoli con programmi diversi dall’artigianato all’informatica, dalla preparazione per le competizioni alla protezione dell’ambiente. Ci sono diversi tipi di attività sportiva, campionati. Il Comitato degli Studenti organizza programmi diversi per il tempo libero. Ci sono circoli di studenti con interessi culturali speciali, e programmi di rilassamento per rafforzare lo spirito comunitario, nella organizzazione dei quali anche i professori prendono parte. Ogni primavera si organizza il giorno studentesco delle scienze, quando professori e scienziati rinomati tengono conferenze in diversi territori. Ogni estate vengono organizzati 20–22 campeggi, fra i quali si trovano quelli di letteratura, di ciclismo, di escursione aquatiche, di riposo. Nel 1986 un nuovo progetto è iniziato: i nostri alunni hanno preso contatto per lettera con gli scienziati premio Nobel, e hanno chiesto fotografie, articoli e lettere per la scuola. Con il materiale hanno organizzato un’esposizione nel 1986, l’anno internazionale della Pace. Nel 1987 il segretario generale dell’ONU ha premiato il nostro istituto con il titolo: Messaggero di Pace (Peace Messenger). Da molti anni un gruppo d’insegnanti entusiasti organizza un soggiorno di due settimane per un gruppo di ragazzi dall’Ucraina Subcarpatica. I ragazzi imparano a conoscere Budapest, il lago Balaton e partecipano a lezioni di letteratura e storia. Ogni anno anche studenti della scuola partecipano ai programmi. Questi programmi sviluppano la sensibilità sociale dei nostri alunni, aiutano di vedere, come possono aiutare nel futuro ai bisognosi. Lo scopo fondamentale degli insegnanti è di emettere dalla scuola studenti con una mentalità e comportamento intelettuale, che saranno capaci di fare fortuna nella vita.

183

Miklós Radnóti Instituto de Práctica Pedagógica de la Universidad Eötvös Loránd

La escuela se construyó en 1931 para el instituto de segunda enseñanza para niños y niñas de la comunidad judía de Pest. Su plano arquitectónico lo trazó Béla Lajta, un arquitecto célebre. Después de la segunda guerra mundial permanecieron muy pocas obras suyas en Budapest. Por eso está protegido el edificio como monumento nacional. Después de la reconstrucción después de la guerra y después de la socialización trabajaron varios institutos en el edificio por cierto tiempo: escuela normal, EGB, diferentes institutos de segunda enseñanza. El instituto de segunda enseñanza que trabajaba aquí en 1959 tomó el nombre de Miklós Radnóti. Al fin recibió en 1961 la escuela una nueva tarea. Uniéndose con la EGB que trabajaba en una ala del edificio llegó a ser el Miklós Radnóti Instituto de Práctica Pedagógica de la Universidad ELTE. Desde entonces es la tarea de nuestro instituto de 12 grados fuera de la educación y enseñanza de los alumnos de la EGB y del instituto de enseñanza secundaria también la formación práctica pedagógica de los estudiantes de CAP de la Facultad de Filosofía y Letra y de la de Ciencias Naturales de la Universidad ELTE. Nuestra escuela denominada del gran poeta húngaro del siglo veinte es una de las mayores escuelas estatales de categoría en Budapest. El carácter de escuela de práctica pedagógica, la preparación de los profesores del instituto quienes toman parte en la formación pedagógica también hizo posible desde el primer momento la realización de una enseñanza de alto nivel correspondiendo a las exigencias habituales de la época dada. Un adelanto decisivo era la introducción del sistema facultativo (como el COU en España) único en el país a base de la concepción de reformas del ex director Sándor Lukács. En el marco del sistema estudiaron los alumnos desde la edad de 14 años dos asignaturas en un número elevado de clases. La fama del sistema COU, los datos estadísticos sobre los resultados de los alumnos aumentaron bruscamente el número de los concursantes, por eso fue necesaria „una filtración”, el examen de ingreso. Entretanto creció el número de clases de lenguas extranjeras correspondiendo a las exigencias sociales, luego apareció la enseñanza de la informática también. Se aumentó la carga de los alumnos y también otras consideraciones profesionales apresuraron un cambio. A base de la concepción de la directora Sra Dr. Erzsébet Réz y bajo su dirección elaboró el profesorado del 184

instituto en dos años la estructura y el plan de enseñanza del instituto de enseñanza secundaria para ocho y seis grados y los integró en el sistema de 12 grados del instituto. Las dos formas nuevas fueron introducidas gradualmente desde 1990 respectivamente desde 1992. En el instituto funcionan hoy 4 clases de la primera etapa de la EGB acomodada al posterior programa educativo de la secundaria, respectivamente desde la edad de 10 años funciona un sistema de ocho grados y con este paralelamente un de seis años desde la edad de 12 años. Los programas de la enseñanza de ocho y de seis grados están armonizados, se ajustan uno a otro. La concepción formulada en el programa pedagógico del instituto vale para ambos tipos de escuela: el objetivo es formar una personalidad creativa, comunicativa, armónica y humana que dispone de una preparación general correspondiendo a las exigencias de nuestra época, de conocimiento de idioma bien aprovechable, de conocimientos de informática convenientes y que es capaz de aplicar las informaciones nuevas. La formación de ocho grados comienza con dos años de preparación, de fundación en los grados 5–6. En los grados 7–10 predomina durante 4 años la formación general en el plan de enseñanza de ocho y de seis grados. Correspondiendo a las asignaturas se da clases según planes básicos obligatorios. Estos se dirigen a todos los niños aptos para estudiar en la secundaria, es decir contienen una materia de enseñanza que puede aprenderse por alumnos de interés promedio por la asignatura dada y sin capacidades destacadas. Se diferencia claramente la temática de los últimos dos años. En esta etapa al lado de la preparación al bachillerato domina la enseñanza diferenciada sirviendo a la atención al talento otorgando de conocimientos de formación especial. En este período los alumnos eligen entre las asignaturas según un sistema de „COU”. Las ventajas son: – El alumno tiene que elegir sólo después de haber conocido la mayor parte de la materia de enseñanza de la secundaria. – En la edad de 16 años se confronta el niño con la responsabilidad de elegir, de decidir. La decisión no es definitiva, se puede modificar más tarde. – El COU da un marco natural para diferenciar, en la asignatura dada el niño de talento hace suyo un saber mayor. – El plan de enseñanza diferenciada desligando la presión, la obligación utiliza la mayor fuerza, el interés del niño y las energías procedentes de él. – El COU asegura totalmente la preparación para los estudios universitarios y ésto es la tarea básica de la secundaria. – Hace posible la preparación para el examen de lengua extranjera (ELE). La escuela da mucha importancia a la enseñanza de lenguas extranjeras. La enseñanza del inglés comienza en la edad de 9–10 años. La lengua primera se enseña en la secundaria durante ocho respectivamente seis años, la segunda durante cuatro años en 4 clases pro semana. Para los alumnos diligentes es posible hacer el examen de nivel medio en ambas lenguas. Este fin lo apoyan los círculos especializados en preparar el ELE y en conversación. 185

En la secundaria de ocho y de seis grados funciona un sistema interno de exámenes. Después de haber terminado ciertas materias de enseñanza para acabar una asignatura hace cada alumno un examen en años y en forma determinados. El motivo de los exámenes orales o escritas es al lado del repaso y de la sistematización de la materia estudiada el entrenamiento de la dicción y del modo de comportarse en el examen. Nuestro profesorado hace todo para guardar el nivel alto de la enseñanza. Los alumnos de la escuela logran resultados excelentes en cada clase de edad desde hace muchos años en los concursos regionales, nacionales e internacionales. Nuestros bachilleros aprueban muy bien los exámenes de ingreso de la enseñanza superior. Entre los examinandos de bachillerato el número de ELE es en general casi el doble del número de los alumnos. El reconocimiento y la aceptación de los planes de enseñanza de ocho y de seis grados por el gremio los demuestra que en el país más de 50 institutos los adaptaron y los aplican como plan de enseñanza local. Contribuyó a la difusión amplia que los profesores del instituto escribieron libros de enseñanza para acompañar a los planes de enseñanza. En el instituto hay varias otras posibilidades para los alumnos fuera de la activididad en las clases. Una biblioteca rica y de alto nivel y una sala de informática abierta por la tarde también están a su disposición. Los 10–15 círculos especializados ofrecen varios programas desde la artesanía hasta la informática, desde la preparación a los concursos de estudios hasta la actividad desarrollada en la protección del medio ambiente. En varios ramos de deporte funcionan círculos de deporte y se organiza „campeonatos de la casa”. La autonomía estudiantil de la escuela organiza cada año un programa rico de tiempo libre. Los círculos autoorganizados sirven al interés cultural y especial, los programas recreativos garantizan la distensión y la vida colectiva. También los profesores toman su parte de la organización de los programas del tiempo libre. En primavera se organiza el Día Científico de los Alumnos, este día dan conferencias científicos y especialistas reconocidos, destacados en su territorio para los alumnos en un tema de su ramo especial. Por los veranos se organizan 20–22 campos para las diferentes clases de edad, entre ellos se encuentran campamentos de literatura, de vacaciones, de deporte, de ciclismo, de caminadores, de excursionismo por agua. En 1986 se puso en marcha un proyecto: nuestros alumnos bajo la dirección de los profesores entraron en contacto por correspondencia con científicos, titulares de premio Nobel y les pidieron para la escuela artículos, cartas, fotos dedicadas. De la materia recogida se organizó una exposición en 1986, en el Año Internacional de la Paz. Reconociendo esta actividad el secretario general de la ONU honoró el instituto con el título „el Embajador de la Paz” („Peace Messenger”). Un grupo de profesores entusiasmados lleva muchos años organizando en los veranos vacaciones de enseñanza de dos semanas para un grupo de niños de Rutenia (región de los Carpatos). En el programa figuran vacacio186

nes en el Balaton, visita de Budapest paralelamente clases de literatura e historia. En el programa colaboran cada año también varios alumnos de la escuela. Esta colaboración ayuda a desarrollar la sensibilidad social de nuestros alumnos y favorece que en su vida más tarde también ayuden a la gente que lo necesite o que sean capaces de darse cuenta como organizar la ayuda. El profesorado del isntituto considera como tarea básica educar y al fin despedir de la escuela alumnos de modo de pensar y de comportarse intelectualmente y los que pueden tener éxitos en la vida.

187

Tartalom

Tomcsányi Péter: A látszat csal? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A 2003/2004. tanév tanárképzési oldala az adatok tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . Az iskola dolgozói és tanulói, 2004/2005 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Eredményeink a 2003/2004. tanév országos és nemzetközi tanulmányi versenyein . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Radnóti Emlékplakett 2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Radnóti versenyek legjobbjai 2003/2004. tanév . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ki mit tud? – Eredmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . CSANÁDINÉ VARGA KATALIN EMLÉKÉRE Tomcsányi Péter: Csanádiné Varga Katalin temetésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó Edit Ditte: Gondolatok neked . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Beke Judit: Copfos a buszon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Juhász Zsuzsi: Kati néni emlékére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Albert Viktor: Búcsú egy baráttól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Varga E. Tamás: Megígértem… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Járó Katalin: A lelki egészségrôl és a lelki zavarról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nagy Piroska: Latinitas viva (?) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Beke Judit: Médiákságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Böhm Zsuzsa, Farkas Mária, Kornai Júlia, Solti István, Törzsök Édua: Radnótisnak lenni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Turai Júlia: Kertész Imre: Az angol lobogó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . TAPAS Matskási Istvánné: TAPAS program és a tanulók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kalmár Judit, Montvai Dávid: TAPAS – connecting people . . . . . . . . . . . . . . . . Anna Picchiura, Giuseppe Cassone: Hungarian Summer Camp . . . . . . . . . . . . Nádas Dávid: Spanyol TAPASztalat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Turai Júlia: TAPAS – Padova 2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Császár Barbara: Hungarian–Italian exchange, Padua . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Galambos Rita: Önkéntes-közösségi tevékenység a Radnótiban . . . . . . . . . . . . . . HÁZI FELADATOK Kövesdy Márton: Az Erdô Szelleme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kemény Lili: Arany János: A walesi bárdok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kurdi Fanni: Petôfi Sándor: János vitéz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szili Hanna: Tom Sawyer és Huckleberry Finn beáll indiánnak . . . . . . . . . . . . 188

5 9 10 25 28 29 33 34 36 37 39 40 41 47 52 58 60 67 73 75 77 78 81 82 84 88 89 91 92

Dési Ádám: Tom Sawyer rablóbandája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szalontay Péter: Mítosz a tornádóról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . BEMUTATKOZIK a 4. osztály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 6.A . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 6.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 7.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 8.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 8.C . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 9.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 9.C . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 10.A . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 10.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 11.C . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 12.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a 12.C . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . RADÍR Ranschburg Zoltán: Mindenki tartozni akar valahová . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Demeter Áron: Orális fixáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vachter Ákos: << Beowli >> . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . TÁBOROK Baranyi Mária: Kölyök-kajak tábor 2004 nyár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gulyás János: Reggel a vízitúrán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pálnik Réka, Várszegi Szilvia: Nomád STÁBor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kerékfy Miklós: Ósükösdi tábor – mi az?! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ósükösdi titkos napló 2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Prinz Dániel, Garibovics Írisz: Fogarasi Szilvi: Termkut 2004 . . . . . . . . . . . . . . Tudományos diáknapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Showhajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Radnóti szlengszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ELTE Radnóti Miklós School . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Brève présentation de l’école . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Miklós-Radnóti-Ausbildungsschule der Eötvös-Loránd-Universität . . . . . . . . . . . . Scuola di tirocinio Miklós Radnóti dell’ELTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Miklós Radnóti Instituto de Práctica Pedagógica de la Universidad Eötvös Loránd .

96 97 98 100 102 103 104 107 110 112 114 116 118 119 121 123 125 127 131 133 135 139 143 150 152 154 163 170 173 177 181 184

189

Abaházy Andrea

Butkai Dániel

Fórizs Fanni

Hegyi György

Kiss-Pál Hanga Eszter

Máté Bálint Ádám

Papp Roland

Spiró Zoltán

Tóth Anna Szilvia

Abuzant Balázs

Buzás Lívia

Földes Dóra

Hegyi Györgyné

Kóbor Andrea

Matei Veronika

Papp Zsolt Tamás

Stark Ildikó

Tóth Attila

Ács Dávid

Buzási Orsolya

Földessy Árpád

Hegyi Nándor

Kóbor Bence

Mathesz Dávid

Parázsó János

Staudinger Erzsébet

Tóth Attila

Ács Orsolya

Buzási Ramóna

Für Mónika

Hegyi Orsolya

Kocsis Fruzsina

Matkovics Dávid

Pásztor Dávid Krisztián

Steller Gábor

Tóth Bálint

Ágostházi Soma Domokos

Chu Huy Thang

Füstös Balázs

Herczeg Petra

Kollár Karolina

Matkovics Viktor

Pásztor Jánosné

Straner Kata

Tóth Boldizsár

Albert Viktor

Clement Tamás

Füstös István

Herczeg Viktória

Koltai Zsuzsanna

Matskási Istvánné

Patrik-Pirk Zsolt

Stribik András

Tóth Erika

Almádi Zsófia

Czap Ildikó

Gaál Csilla

Hidasi Kristóf Ádám

Komári Lilla

Maucha Imre

Patrik-Pirk Zsombor

Stupek Katalin Timea

Tóth Irén Ersilia

Almási Bence

Czeglédi Gabriel

Gábor Andrea

Hidvégi Csaba

Koncz Anna

Megyeri Andrea

Paulin Márton

Surányi Borbála

Tóth Judit

Almásy Gergô

Czeller Anna

Gábor Diána

Hidvégi Zsolt

Kondor Judit

Megyeri Balázs

Paulovics Ferenc

Sütô Csaba

Tóth Manó

Ambrus András

Czeller Ildikó

Gábor Hanna

Hierholcz Emese

Kontra Márk

Mekler Zsuzsa

Páva Julianna

Sütô Nagy Anna

Tóth Máté Károly

Ambrus Enikô

Czepány Margit

Gábor Sára

Hobot Eszter

Kontra Veronika

Meleg Andrea

Pege Lászlóné

Sváb Tamás Ferenc

Tóth Péter

András Georgina

Czermenn Kristóf

Gál Bálint

Holló Zsófia

Kónya Klára

Meleg Jánosné

Pelikán Panna

Svajer László

Tóth Róbert

Andrékóné Mézes Angéla

Czinege Zsolt

Gál József

Homola Dániel

Kopper Lászlóné

Mellényi Krisztina

Pelle Johanna

Sz. Kis Júlia

Tóth Tamás

Angyal Emese

Csapó Zsolt

Galicza Dorina

Dr. Honyek Gyula

Korándi Sámuel

Mengyi Adrienn

Pénzes Dóra

Sz. Kis László

Tömböl Klára

Antók Ádám

Császár Barbara

Galicza Klára

Horváth Beáta

Korcsmár Bálint

Merényiné Kalotai Judit

Pénzes Rita

Sz. Kis Zoltán

Tömpe Judit

Arató Gergely

Császár Júlia

Gansperger Mátyás

Horváth Flóra

Korda Dávid

Mészáros Ákos

Peringer József

Szabados Beatrix

Török Júlia

Arató László

Csatár Katalin

Gantner Dániel

Horváth Fruzsina

Korényi Anna

Mészáros Gergely

Perjési Benjamin

Szabó András Viktor

Török Lili

Arató Máté

Csek László

Ganyu Attila

Horváth Henriet

Kornai Júlia

Metzger Soma

Perjési Fanni

Szabó Anna

Török Zsófia

Arató Szonja

Csek Péter

Garamvölgyi Zita

Horváth Ildikó

Kósa Jánosné

Mezôss-Dona Luca

Péter Ágoston

Szabó Aranka

Törzsök Édua

Artner Erzsébet

Csekné Szabó Katalin

Garancsi Annamária

Horváth Júlia

Kósa Kinga

Mietsch Rita

Péter Georgina

Szabó Attila

Tran Duy An

Árva Dorottya

Csende Dániel

Garancsi Katalin

Horváth Károly

Kósa Tamás

Mihalkó Sándorné

Péterfi Mátyás

Szabó Dániel

Tuboly Csaba

Árva Márton

Csermely András

Garibovic Iris

Horváth Lili Olga

Kovács Balázs

Miklós Bianka

Petô Hanna Cecilia

Szabó Edit

Turai Eszter Korinna

Aszenov Nóra

Cserna Gécsa Bence

Gáspár Dorottya

Horváth Márton

Kovács Borbála

Miskolci András

Petrényi Barna

Szabó Eszter

Turai Júlia

Babanyecz Balázs

Csernyánszky Pál

Gáspár Krisztina

Horváth Milán

Kovács Csenge

Miskolczi Péter

Petró Bálint Benedek

Szabó János

Turcsány Diána

Báble Fanni Bettina

Csibi Katalin

Gáspár Laura

Horváth Zita

Kovács Kincsô

Misley Péter

Petró Panna

Szabó Kristóf

Tzokas Dorothea

Babonics Bianka Edina

Csík Csabáné

Gáspár Nóra

Hrabák Zita

Kovács Kitti

Misovicz Anna

Petróczki Edit

Szabó Krisztina Sára

Újvári Dániel

Bacsa Tibor

Csík Simonné

Gáspár Zsófia

Hubai András

Kovács Koppány

Mokos Judit Erzsébet

Phan Nu Huong Lan

Szabó Máté

Ujváry Anna

Bácskai Júlia

Csikós Bernadett

Gast Gábor

Hüttl Sarolta

Kovács Lôrinc

Molnár Anna

Phan Tuan

Szabó Orsolya

Ulbert Alexandra

Badényi Tamás

Csikós Melinda

Gast Zoltán

Dr. Illés Éva

Kovács Máté

Molnár Attila

Phung Minh Hanh (Bibi)

Szabó Réka Domonika

Ulbert Dzsenifer

Bádonfai Enikô

Csikós Pamina

Gatter Herta

Imre Blanka

Kovács Tamás György

Molnár Brigitta

Pinke Anita

Szabó Richárd

Ungár Barnabás

Bágyi Ada

Csillag Péter

Gatter Kornél

Imre Zsófia

Kovács Zita

Molnár Dániel Ferenc

Pintér Dániel

Szabó Roland

Upor Ágnes

Bágyi Milán

Csillik Dávid

Gazdik Péter

Iványiné Harró Ágota

Kovács Zsuzsanna

Dr. Molnár Katalin

Porkoláb Dorottya

Szabó Viola

Upor András

Bakajsza Kristóf

Csizmadia Árpád

Geibl Fanni

Izsák Vera

Kovalóczy András

Molnár Markó

Pós Eszter Sarolta

Szabóné Rudnai Zsuzsa

Upor Veronika

Baki Lilla

Csizmadia Gábor

Geibl Kata

J. Tóth Judit

Kováts Anett

Molnár Máté

Povázsai Ágnes

Szafonov Olga

Urbán Márk

Bakk Péter

Csizmadia Péter

Gellai Anett

Jakab Eszter

Kozák Dömötör

Molnár Rebeka Janka

Pörzse Virág

Szafonov Szonja

Urbancsek Zoltán

Bakó Gabriella

Csobánczy Tekla

Gelléri Mirtill Dorottya

Jalsovszky Gábor

Kozári Eszter

Molnár Tamás

Pregun Dávid

Szalóki Dezsô

Üveges Bianka Katalin

Bakonyi Borbála

Csóka Jordán

Gere Péter

Jandó Tamás

Kozma Balázs

Monostori Zsuzsa

Preiszné Túri Zsuzsa

Szalontay Péter

Üveges Lilla

Bakonyi Gergely

Csóka Marcell

Geréby Fruzsina

Jankó Ágnes

Kozma Benedek

Montvai Dávid

Prinz Dániel

Szamosi Máté

Vadász Gergely Endre

Bákonyi Tiborné

Csomor Marcell

Geréby Zsófia

Jánosi Barbara

Kozma Gábor

Montvai Hanna

Prinz Dorottya

Szamozvancev Dimitrij

Vadnai Balázs

Bakos Bence

Csontos Laura

Gerôcs László

Járó Katalin

Köllô Júlia

Montvai Jonatán

Puskás Zsuzsanna

Szász Ferenc

Vági Dorottya

Bakos Bendegúz

Csörgô Zsolt

Gerstner Anna

Jávori Tamás

Kônig Beáta

Montvai Natanáel

Pünkösti Zoltán

Szatlóczky Dalma

Vági Orsolya

Bakos Dániel

Csörögi András

Geszti Zsófia

Jendrolovics Máté

Környei Ibolya Brigitta

Montvai Sára

Rácz Ádám

Szatmári Ádám

Vajda Adrienn

Baksa Domonkos

Csörögi Eszter

Gintli Tamás Sebestyén

Jendrolovics Péter

Környei Szabina

Mórócz Dániel

Rácz Mihály

Szatmári Bálint

Vakaliosz Athéna

Baksa Máté

Dancz Péter

Golub Xénia

Jenei Orsolya

Kôszegi Tamás

Morvai Éva

Rácz Réka Anita

Szatmári Kálmán

Valker Ádám

Balassa Lászlóné

Dankó Diána

Gorcsa Olivér

Jenei Orsolya

Köves Katalin

Mozer Tamás

Rádai Dániel

Szécsényi Ágnes

Vámos Viktor

Balázs Gábor

Dankó Tamás

Gosztonyi Balázs

Jeney Anikó

Köves Mira

Müller Gergô

Rádai Gergely Máté

Szegô Andrea

Vámossy Gergely

Balázs Katalin

Danyi Bálint

Gottfried Júlia

Joanidis Kritiforos

Kövesdy Márton

Müller Luca

Rafácz Bence

Székely Ágnes

Ván Bálint

Balika Anna

Dányi Orsolya

Gózonné Adámy Anna

Jóri Károlyné

Kövesi Zsuzsanna

Müller Réka

Rajkó Gergô

Székely Anna

Ván Gyöngyvér Janka

Balog Lilla

Dávid Anna

Göncz Lea Dorottya

Juhász Dániel

Kratochwill György

Nádas Dávid

Rajnai Gergely

Székely Áron Zoltán

Váradi József

Balogh Ádám

Deák Gergely

Gray Tamás Áron

Juhász Johanna

Krausz Áron

Nádasy László

Rajnai Márton

Székely Judit

Varga Ádám

Balogh Dániel

Debreczeni Péter

Grodekné Szalai Ibolya

Juhász Pál András

Krauth Veronika

Nagy Ádám

Rajnai Viktor

Székely Nóra

Varga Bálint

Balogh Dénes Gyôzô

Dékány Józsefné

Gruber Kata

Juhász Zsuzsanna

Kristály Csaba

Nagy Ágnes Nóra

Rakonczai Anna

Szekeres Dóra

Varga Dániel

Balogh Krisztina

Deli Zsófia

Gulácsi Ágnes

Juhos László

Kristály Dániel

Nagy Albert

Rakonczai Marcell

Széles Dávid

Varga Dominika

Balogh Marcell

Demeter Anna

Gulácsi Éva

Kádár András

Kropog Erzsébet

Nagy Balázs

Rapp Dániel

Széll Dóra

Varga E. Tamás

Balogh Tamás

Demeter Lilla

Gulácsi Péter

Kádár Balázs László

Kubik Dániel

Nagy Dorka

Rapp Eszter

Széll Tamás

Varga Judit

Bánáti Anna

Dénes Veronika

Gulyás Anna

Kádár István

Kult Gabriella

Nagy Eszter

Reith Anita

Szepes András

Varga Koritár Attila

Bánáti Bodó

Dérczy Péter

Gulyás Fruzsina

Kádár Luca

Kurdi Benedek

Nagy Ferenc Gyôzô

Reith Péter

Széplaki Dóra

Varga László

Bánhegyi Borbála

Derék Bence Dániel

Gulyás János

Kalacsi András

Kurdi Fanni

Nagy Fruzsina

Remport Ádám

Széplaki Györgyné

Varga Tamás

Bánki Zoltán

Dési Ádám

Gulyás Máté Benedek

Kalacsi Gábor

Kurucziné Kapcsándi

Nagy Henrietta

Réthy Miklós

Sziklai Gábor

Varga Vivien

Bankó Ádám

Dienes Csaba

Gulyásné Pusztai Réka

Kalina Dóra

Nagy Henrietta Nikolett

Révész Ágnes

Szilágyi Anna

Várszegi Szilvia

Bányai Tamás

Diera Dániel

Gunzinám Liza

Kalina Gergely

Kuti Márta

Nagy Judit

Réz Gáborné dr.

Szilágyi Lili

Vásárhelyi Orsolya

Bányai Tibor

Dinh Dorottya

Gunzinám Zsanett

Kálmán Attila

Kuti Petra

Nagy Kristóf

Ribáry Eszter

Szilágyi Sára

Vég Gáborné

Barabás Noémi

Dinh Qouc Viet Anh

Gurály Ottó

Kalmár Dávid

Laczi Lilla

Nagy Krisztina

Ritter Kinga

Szili András

Végh Rudolf

Barabás Vajk

Dinh Van Anh

Guti Gellért Attila

Kalmár Judit

Laczó Dániel

Nagy Nóra

Rolek Tamás

Szili Melinda Hanna

Végsô Ágota

Baranyi Mária

Dióssy Anna Vera

Gutyina János

Kalmár Zsófia

Lakatos Eszter

Nagy Piroska

Rosenzweigné Pejtsik Júlia

Szili Noémi

Végvári Dóra

Bárdos Károly

Diószeghy Zsófia

Gyenge Ákos

Kalocsai Adél

Lakatos Kornél

Nagy Réka

Rózsa József

Szilléry Márta (Márti)

Végvári László Balázs

Bárdos Orsolya

Diószegi Anna

Gyenge Zsuzsanna

Kaminek Petra

Laki Márta

Nagy Róbert

Sajó Tamás

Szilléry Mirjam

Veres Nóra

Bárdossy Krisztina

Doan Nang Khai

Gyertyán Fruzsina

Káposztás Timea

Landstoff Zoltán

Nagy Tamás

Sajti Tamás

Szlávik Bence

Veress Tibor

Barsi Ágnes

Dobai József

Gyopár András

Kappanyos Ilona

Láng György

Nedelykov Ágnes

Salga Máté

Szloboda Judit

Verlics Tibor

Barsi Kitti

Dóczy Gábor

Gyopár Dóra

Kappanyos Mária

Láng Nóra

Nedoba Judit

Salzinger Anna

Szloboda László

Vermes Anna Júlia

Barta Márton

Dombai Brigitta

Gyopár Gergely

Karácsony Eszter

Láng Nóra Judit

Nemcsok Tamás

Sánta Anna

Szmodics Natália

Véryné Pákolitz Éva

Bartha Mariann

Dorogi Balázs

Gyöngyösi Norbert

Karafiáth Luca

Lángné Erdôs Katalin

Nemes Krisztián

Sánta Luca

Szótér Beáta

Vetlényi Enikô

Bartke Péter

Döme Zoltán

Gyôrffy Magdolna

Karamán Ferencné

Laukonidesz József

Németh Tiborné

Sárai Regina

Szôke Bence

Vilhelm Dóra

Baumann Judit

Doˆ Tuâñ Anh Tony

György Dávid

Kardos Dóra

Láz Boglárka

Nguyen Anh Huy

Sarkadi Nagy Márton

Szôke Józsefné

Villányi Dóra Anna

Beke Judit

Dreiszker Zsóka

György Eszter

Karginova Alana

Láz Gergô

Nguyen Anh Minh

Sárkány András

Szöllösi Gábor

Vince Dániel

Békés Dóra

Drozd Zsuzsa

Gyôri Benjamin

Kárpáti Bence

Lázár Kristóf

Nguyen Ha Phuong

Schein Dávid

Sztudva Richárd

Vincellér Valéria

Békési Gergely

Duli Ádám

Gyôri Blanka

Kárpáti Fanni

Le Phuong Hai Anh

Nguyen Hai Yen

Schiller Mariann

Sztupinszki Zsófia

Vincellér Zsuzsa

Belényesi Krisztina

Dúzs Bernadett

Dr. Gyôri János

Kas Péter

Le Thanh Houng/Andi

Nguyen Hoa Tünde

Schmidt Dániel

Szûcs András

Virág Andrea

Bellasevicz István

Dúzs Brigitta

Ha Anh Vu

Kassai Anna

Léczfalvi Sára Lili

Nguyen Huy Anh

Schmidt Dávid Kristóf

Szungyi Dóra

Virág Péter

Bencsik Bálint

Dülk Ivor

Hack Gábor

Kassai Mirtill

Lencsés Ádám

Nguyen Kim Árnika

Schmidt Dorina

Szungyi Kata

Vizi Donatella

Benczik Balázs

Eckert Ádám

Hafenscher Richárd

Katona János

Lengyel Fanni

Nguyen Mai

Schuller András

Szungyi Virág

Vôfély Róza

Bende Borbála

Eich László

Hajdú Balázs

Katona Kristóf

Lengyel Zsuzsa

Nguyen Phan Anh

Sebestény Tünde Ildikó

Szurovszky Zsófia

Vörös Kinga

Bendes Ábris

Eich Richárd

Hajdú Lajos

Kázmér Anita

Lenkefi Júlia

Nguyen Shannon

Sebestyén Judit

Szûcs Emese

Vörös Nóra

Bene Márton

Elôdi Júlia

Hajnal Áron

Kecskés Anikó

Lenkovics Barnabásné

Nguyen Vi Vien

Sebestyén Szandra

Szûcs Éva

Vrabély Brigitta

Benedek Katalin

Ember Illés Gábor

Hajnal Zsófia

Kékuti Laura

Lestár Bálint

Noll Józsefné

Sebôk Rózsa

Szûcs Viktor

Vrabély Fanni

Berek László

Ember Katalin

Hajniss Ildikó

Kelényi Bernadett

Lesti Jánosné

Novák Balázs János

Séllei Eszter

Tamási Luca

Vrabély Lilla

Berencei László

Erbszt Ádám

Hajósi Szofia

Dr. Kelényi Enikô

Libisch Ábel

Nyakas Tünde

Seresné Bayer Éva

Tamási Rebeka

Vrabély Márk

Berényi Lili

Eszes Dorina

Halász Gábor

Kemenesi Claudia

Lilli Tamás

Nyéki Péter

Serfôzô Katalin

Tamaskovics Dániel

Vrabély Máté

Berkiné Bôhm Zsuzsanna

Etédi Emôke

Halász Péter

Kemény János

Lóka Máté

Ober Gergely

Serfôzôné Kesztyûs Zita

Tamaskovics Gergely

Vu Mai Ha

Binét Lili

Fábián Katalin

Halek Fanni

Kemény Judit

Lovas Lars

Ober Márton

Siegler Anna

Tarba Dóra

Vujovics Vladimirné

Binét Regina

Fábián Márton

Halek Mirkó

Kemény Lili

Lôrincz Ábel

Ócsvári Ádám

Siegler Balázs

Tardos Zsófia

Vujovits András

Biszók Bálint

Fadgyas Fanni

Halkovics Melinda

Kemény Zsuzsanna

Lôrincz Borbála

Oláh Ágnes

Siegler Bálint

Tarr Bettina

Vujovits Júlia

Bódi Ágnes Eszter

Faragó Nikolett

Halmos Tamás

Kenéz Anikó

Lövey Éva

Oláh Márton

Simon Antalné

Tasnádi Gergely

Weltner Mariann

Bodó Réka

Farkas Bálint

Halpern Márk

Kepes Rozália

Ludmann Mihály

Olti Sándor

Simon Imre

Telegdy Eszter

Weninger Attila

Bokor Balázs

Farkas Luca

Hámor Péter

Kerékfy Miklós

Lugosi Zoltánné

Orbán Ákos

Simon Mónika

Temesvári Ágnes

Winkler Dávid

Borbély Bálint

Farkas Mária

Hámori Dénes

Kerényi Áron

Lugosi Zsuzsa

Orbán Bence

Simon Zsófia Eszter

Temesvári Fanni

Winkler Zsuzsanna

Borda Bence

Farkas Márk

Hámori Imre

Kerényi Áron

Magyar Bálint

Orosz Máté

Simonics Miklós

Terényi Orsolya

Wittmann Dávid

Dr. Boronkai Szabolcs

Farkasházi Csilla

Hamvainé Kosznovszki

Kerényi Máté

Majer Viktória

Oszolik András

Simonné Károlyi Júlia

Tési Áron

Wolkowski Wanda

Borosznoki Zsolt

Fazakas Ágnes

Kerepes Mária

Major András

Ott Máté Boldizsár

Simonovits Gábor

Tétényi Gergely

Wollner Róbert

Borscs Dimitrij

Fazekas Jánosné

Harmat Nóra

Kéri Attila

Major Bálint

Óvári Bálint

Slemmer András

Timár András

Wróbel Péter

Boskovitz Anna

Fedák Csaba

Harsányi Anna Rozália

Kern Krisztián

Majoros Gábor Pál

Ozorai Attila

Solt András

Tímár Anna Erika

Zabezsinszkij Anna

Boskovitz Ráhel

Fedoszejev Lilla

Harsányi Eszter

Keszthelyi Dániel

Makó Eszter

Ozorai Sára

Solt Sámuel

Todorovits Márta

Záhonyi Vera

Both Deborah

Fejér Tamás

Hátszegi Eszter

Ketipisz Vangelisz

Mandák Attila

Ozorai Szilvia

Solti Andrea Mariann

Toldi Árpád

Zakariás János

Bottka Eszter Anita

Fejes Anikó

Havadi Nagy Mariann

Kincses Petra

Mándics Boglárka

Pákó Judit

Solti Bálint

Tolnai Krisztina

Zalaba András

Bottka Éva Bianka

Fekete Ádám

Havadi Nagy Menta

Kinyik Anita

Mándics Dezsô

Pál Flóra

Solti István

Tomcsányi Péter

Zalaba Péter

Boyle Zsuzsa

Fekete Áron Péter

Havadi-Nagy Zsálya

Kis Viktória

Mánfai Marcell Zoltán

Palatinus Andrea

Solymosi Györgyné

Tompai Anna

Zanathy Anna

Brosch Dóra Barbara

Fekete Réka

Hegedûs Dániel

Kis-Gálfalvi Tamás

Mányoki Gábor

Pálfia Szabolcs

Solymosi Péter

Tompai Benjamin

Zanathy Tamás

Bucz Ágnes

Fekete Tamás

Hegedûs Gergely

Kis-Várday Márton

Mányoki Soma

Pálnik Réka

Sólyom Attila

Tonk Veronika Dóra

Zázrivecz Norbertné

Bucz Eszter

Fekete Viktória

Hegedûs Márton

Kisbali Tamás

Marcsek Gábor

Palócz István

Sólyom László

Torma Dániel Attila

Zelei Tamás

Bui Tuan Tommy

Fekete Zsolt

Hegedûs Norbert

Kiss Andrea

Margl Zoltán

Pándi Julianna

Sólyom Tamás

Torma Elina Hajna

Zelei Timea

Bukosza Nóra

Fentôsi Eszter

Hegedûs Sándor

Kiss Dániel

Margócsy Ádám

Panykó Fanni

Sólyom Zsófia

Toroczkai Dávid

Zempléni Réka Timea

Bukova Kristóf

Fenyô D. György

Hegedüs Levente

Kiss Dániel Miklós

Markovits Júlia

Pap Anna

Somogyi Gábor

Toroczkai Dóra

Zimák Zsófia

Bukovszky Dániel

Ferencz Anna

Hegyi Borbála

Kiss Dóra

Markovits Tibor

Pap Levente

Somogyi Hanna

Tószegi Eszter

Zimmermann Henriette

Bukovszky Szilveszter

Ferenczy Szabolcs

Hegyi Dániel Máté

Kiss Lászlóné

Marosi László

Papp Gyögyné

Soós Erzsébet

Tóth András

Zoltán Gergely

Bukta Attila

Fodor András

Hegyi Daniella

Kiss Réka

Maruzsa Gréta

Papp Klára

Sosovicska Gergely

Tóth András Attilió

Zsarnóczay Lilla

Burger Júlia

Fodor Brigitta

Hegyi Dorottya Timea

Kiss Sándor

Maruzsa Szabolcs

Papp Márton Simon

Sparing Stefánia

Tóth Andrea

Zsidó Nóra

Burján Tamás

Fórizs András

Hegyi Frigyes

Kiss Zsuzsanna

Maszlag Csaba

Papp Nóra

Spiegel Dávid Ottó

Tóth Angéla

Zsigmond Áron

Angelika

Katalin