EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM PEDAGÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI KAR Pszichológia Doktori Iskola Kognitív Fejlődés Program Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Hunyady György, egyetemi tanár Programvezető: Prof. Dr. Kalmár Magda, egyetemi tanár
REMETE ESZTER
A csecsemőkori érzelemszabályozás kapcsolata a kötődéssel, temperamentummal és korai affektív környezettel
Doktori (Phd) disszertáció
Témavezető: Dr. Lakatos Krisztina, Ph.D.
Védési bizottság: Elnök:
Prof. Dr. Kalmár Magda, egyetemi tanár
Titkár:
Dr. Balázs Judit, habilitált egyetemi docens
Tagok:
Dr. Körőssy Judit, egyetemi docens Dr. Egyed Katalin, egyetemi adjunktus Dr. Szabó Laura, egyetemi docens
Bírálók:
Dr. Király Ildikó, habilitált egyetemi adjunktus Dr. Danis Ildikó, Ph.D.
Benyújtás dátuma: 2015. május
1
Bevezetés: a dolgozat témaköre, általános célkitűzések Longitudinális kutatásunk célja nyomonkövetni a csecsemők korai érzelemszabályozó kapacitásának alakulását a korai anyai affektív környezet és temperamentum függvényében. A doktori kutatás keretéül szolgáló Budapesti Mama-Baba (BMB) Kutatás longitudinális elrendezésben vizsgálta a dezorganizált kötődés kialakulásában szerepet játszó bio-pszichofiziológiai tényezőket, melynek keretében a csecsemők stresszre adott reakciójának vizsgálatára is sor került. A doktori munka fókuszában a 4 és 9 hónapos kori érzelemszabályozó képességek, valamint azok 12 hónapos kori kötődéssel való összefüggése áll. A csecsemők érzelemszabályozó kapacitásának minél teljesebb feltárására az anya-csecsemő szemtől szembeni interakciók megfigyelését egy, az empirikus fejlődéslélektani kutatásokban klasszikusnak számító módszer, a mérsékelten stresszkeltő fapofa paradigma (Tronick és mtsai, 1978) segítségével vizsgálatuk. Vizsgálatunk az érzelemregulációs képességeket potenciálisan
befolyásoló
anyai
és
környezeti
jellemzők,
illetve
a
csecsemők
temperamentumjellemzőinek vizsgálatára is kitért. A kutatásunk során vizsgált változókat, illetve azok összefüggéseit az alábbi ábra mutatja be.
2
Elméleti háttér Érzelemszabályozásnak tekintjük azokat a tudatos vagy tudattalan, automatikus vagy erőfeszítést igénylő viselkedésformákat, képességeket, stratégiákat, melyek alkalmasak az érzelmek és érzelemkifejezések modulálására (Calkins, Hill, 2007). Az érzelemreguláció fejlődése
a
biológiai,
szocio-emocionális
és
kognitív
tapasztalatok
folyamatos
integrációjaként írható le (Calkins, 1994) és mint komplex konstruktum, vizsgálatát hasznosabb e tényezőkkel összefüggésben tanulmányozni (Eisenberg és mtsai, 2000). A korai időszakban kiemelt szerepe van a szülő-gyermek kapcsolat minőségének, ami védőfaktorként és rizikótényezőként egyaránt megjelenhet. A gyermek temperamentumának ismerete hozzásegíthet a kapcsolati dinamika megértéséhez, ami megjelenik a kötődési kapcsolat minőségében, illetve hosszútávon meghatározza azt, hogy a gyermek milyen módon éli és ítéli meg érzelmeit, befolyásolva ezzel az érzelem-felismerés és az érzelemszabályozás működésmódját egyaránt. A korai személyközi interakció dinamikus vizsgálatára Tronick és munkatársai (1978) a „fapofa” paradigmát alkották meg, mely a normál és megzavart (felfüggesztett) anyacsecsemő interakciót váltogatva számos kutatási kérdés megválaszolására alkalmazható viszonylag tág életkori határokon belül. A helyzet megfelelő mértékben stresszkeltő, így vizsgálhatóvá teszi a csecsemő hétköznapi interakcióiban használt érzelemszabályozó eszközeit és kapacitását, s jól tanulmányozhatók benne az az anya-csecsemő interaktív változások és viszonyok (Adamson, Frick, 2003).
Célkitűzések Vizsgálatunk az érzelemregulációs képességek fejlődését komplex pszichoszociális keretben hivatott
vizsgálni,
melynek
során
az
ebben
megnyilvánuló
egyéni
variabilitás
háttérmechanizmusait, anyai jellemzőkkel való összefüggéseit igyekeztünk feltárni. Az érzelemreguláció alakulásában szerepet játszó külső és belső tényezők vizsgálata mellett célunk annak feltérképezése, hogy az önszabályozásban megfigyelhető egyéni különbségek milyen hatással vannak a későbbi anya-csecsemő kötődési mintázat alakulására, s a mutatók közül melyek lehetnek prediktívek a későbbi dezorganizált kötődésre nézve. Egészséges, időre született csecsemők korai fejlődését követtük nyomon négy hónapos kortól egy éves korig. A vizsgálat elrendezése lehetőséget adott alkati jellemzők feltárására, fejlődési
3
változások nyomon követésére, a születési sorrend, a nemi különbségek feltérképezésére, a környezeti rizkótényezők és az temperamentum szerepének elemzésére. Feltételeztük, hogy a fapofa helyzetben megfigyelt anyai és csecsemő reakciók illeszkednek a szakirodalom által áttekintett robosztus viselkedési válaszokhoz. A kísérleti helyzetben megfigyelt reakciók stabilitását várva, alkati jellemzők és összetett viselkedésmintázatok elkülönülését vártuk. A kísérleti helyzetben az anya-csecsemő viselkedések és egyéni jellemzők összefüggését feltételeztük. Vizsgáltuk a különböző alkati jellemzők prediktív értékét a kötődési mintázat alakulására.
Módszerek Vizsgálati személyek
A vizsgálat keretéül szolgáló BMB kutatás az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében, Dr. Gervai Judit vezetésével zajlott 2008 és 2012 között. A longitudinális kutatásba 147 anyagyermek került, akik közül 137 vett részt 4 és 9 hónaposan fapofa vizsgálatban. A beválasztási kritérium alapján minden csecsemő (67 lány, 70 fiú) egészségesen, időre (37-41. gesztációs héten) született, minimum 2500 g születési súllyal (átlag: 3500 ±431gramm). Az anyák átlagéletkora 32 (±3,5) év, iskolai végzettségük többnyire (117 fő, 85%) főiskolai/egyetemi diploma volt. A csecsemők többsége elsőszülött gyermek (103 fő, 75%). A szülők szinte minden esetben tartós házastársi/élettársi kapcsolatban éltek (134 fő, 98%). A résztvevők Budapestről, illetve a főváros vonzáskörzetéből érkeztek. Vizsgálati módszerek Kérdőíves eljárások Családi jellemzőket mérő kérdőíves eszközök
o Demográfiai adatok
Perinatális rizikó szűrése (Beck és Shaw, 2005 nyomán)
o Családi életesemények (Life Events, LE) a családot érintő stresszkeltő életesemények feltérképezésére - súlyozott mutatók segítségével (Danis és mtsai, 2006) o Társas támogatás (Social Support, SS) az anyát körülvevő társas támogatás vizsgálatára (Tóth és Danis, 2008)
4
Anyai jellemzőket mérő kérdőíves eszközök
-
Felnőtt temperamentum kérdőív (Adult Temperament Questionnaire, ATQ, Evans és Rothbart, 2007) az anyai temperamentum mérésére
-
Pozitív és Negatív Affektivitás Skála (Positive and Negative Affect Shedule, PANASX) az anyai érzelmi beállítódás mérése (Watson, Slark, Tellegen, 1988) – bővített verzió
-
Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS, Zigmond, Znaith, 1983, magyar változat: Muszbek és mtsai, 2006) az anyai depresszív tünetek mérése
Csecsemő jellemzők
-
Csecsemő Viselkedési Kérdőív (Infant Behavior Questionnaire – Revised, IBQ-R, Garnstein és Rothbart, 2003) a csecsemő temperamentumának mérésére
Kísérleti eljárások Az anya-gyermek interakció mérése: Tronick-féle fapofa (still-face, SF) helyzet módosított változata
Kísérleti elrendezésünk egy általunk módosított fapofa helyzet volt, melynek lényege, hogy az anya-csecsemő szemtől szembeni kommunikációs helyzetben az anya rövid időre megvonja a gyermekétől az interakció lehetőségét és „fapofát” vágva vonul vissza a helyzetből. Az eredeti feltétel az A-B-A elrendezést követi: a normál interakciós fázist egy úgynevezett fapofa epizód, majd újabb normál epizód követi (a szakirodalomban helyreállító periódusként definiált szakasz). Módosított paradigmánkban a normál interakciós (3 perc) szakasz után két fapofa (2 perc) és két helyreállítási epizódot (3 perc) iktattunk be. Az anyát kértük, hogy a vizsgálat teljes ideje alatt tartózkodjon az érintéstől és ne használjon játékszert a gyermek figyelmének lekötésére. Kódolás és viselkedés értékelő rendszer
Az anyai és gyermeki viselkedést saját kódrendszerünk alapján az Observer XT 9.0 (Noldus, 2010) viselkedéselemző szoftver segítségével öt dimenzió mentén folyamatosan rögzítettük (tekintet iránya, vokalizáció, érzelmi állapot, mozgásos aktivitás, tükrözési viselkedés). Idegen helyzet teszt (IHT)
Az anya-gyermek kötődés vizsgálatára a standard Ainsworth-féle idegen helyzet tesztet alkalmaztuk a csecsemő 12 hónapos korában (Ainsworth, 1978). A vizsgálati helyzet értékelése az Ainsworth-féle koherens biztonságos (B), bizonytalan-elkerülő (A), bizonytalanrezisztens (C), illetve a Main és Solomon (1990) által később azonosított dezorganizált (D) 5
kategóriákban történt. A kötődési kategóriákat a további elemzéseknél biztonságos / nem biztonságos (B vagy nem-B), illetve dezorganizált / organizált (D vagy nem-D) dichotóm változókba is besoroltuk. Vizsgálati módszerek áttekintése
A longitudinális vizsgálatunk során alkalmazott kísérletek és kérdőívek ütemezését az alábbi táblázat foglalja össze. Életkor
4 hó
Kérdőíves módszerek Anya SES, LE, PANAS, HADS, ATQ,
Csecsemő
Kísérleti módszer
Perinatális rizikó, IBQ-R
Fapofa helyzet
9 hó
LE, PANAS, HADS
IBQ-R
Fapofa helyzet
12 hó
LE, PANAS, HADS
IBQ-R
Idegen Helyzet Teszt (IHT)
Eredmények és következtetések Fapofa helyzetre adott viselkedési válaszok mintázata
A normál interakciós epizódhoz képest a fapofa epizód során a megjelent a jellegzetes fapofa hatás (Tronick és mtsai, 1978), nőtt az anya irányából való elfordulás és a negatív érzelmek aránya. A fapofa hatás mindkét vizsgált életkorban megjelent és fokozottabb volt a második fapofa epizódban. A vizsgálat helyreállító epizódjaiban a negatív érzelmek aránya nem esett vissza, mindkét vizsgált életkorban visszacsapási reakció jelentkezett, amely a második helyreállító epizódban erőteljesebb volt. A nézés irány, a vokális- és mozgásaktivitás eltérései azt jelzik, hogy a stresszel való megküzdéshez a csecsemők már a korai időszakban változatos eszközökkel rendelkeznek (Rothbart, Derryberry, 1981). A helyzeten belüli közepes-erős stabilitásértékek az egyéni változatosság és vonásszerű jellemzők hangsúlyos szerepére hívják fel a figyelmet már a csecsemők négyhónapos korában. Az anyák is stressz-keltőnek élték meg a fapofa szituációt, hiszen az interakciós szakaszok előrehaladtával egyre kevesebb pozitív és egyre több semleges és negatív érzelmi állapotot mutattak. Az anya viselkedési válaszaiban összefüggéseket figyeltünk meg. Az anyai viselkedés a helyzet helyreállító epizódjai során közepes erősségű volt, ami az egyéni variabilitás szerepére irányította figyelmünket. 6
Az anyai affektív viselkedés és a gyermek érzelmi válaszainak együttjárása közepes erősségű volt. Az ebben megfigyelhető nemi és életkori eltérések értékes információkkal szolgálhatnak a fejlődési változások és nemi különbségek háttérmechanizmusainak feltárásában. Fapofa helyzetre adott válaszok a külső és belső faktorok függvényében
Egyes viselkedéselemekkel összefüggést mutatott a születési sorrend, a nem és az életkor. A születési sorrendet vizsgálva a másodszülött csecsemőknél 4 hónapos korban az automanipulációs viselkedés, 9 hónapos korban a negatív érzelmek magasabb arányát figyeltük meg a helyreállító epizódok során. A kevésbé optimális anyai válaszreakciók (pl. saját érzelmek szabályozására utaló önmegnyugtató viselkedések) azt mutatták, hogy a kölcsönös anya-csecsemő kapcsolat mintázata kiegyensúlyozottabb volt elsőszülöttek esetén, ahogy arra korábban más interakciós vizsgálat is rámutatott (Lewis, Kreitzberg, 1979). Vizsgálatunk nemi eltéréseket talált, melyek a csecsemők kilenc hónapos korában voltak kifejezettek. A fiúk több negatív érzelemmel reagáltak a vizsgálat fapofa és helyreállító epizódjaira, a lányokat a tárgymanipulációs aktivitás és tükrözési viselkedés nagyobb aránya jellemezte. Az anya-csecsemő érzelmi együttjárások a fiúk esetén voltak hangsúlyosabbak, és a szorosabb anya-fiú összehangoltság azt eredményezte, hogy a fiúkat jobban megzavarta a fapofa helyzet. Lányok esetén a tárgymanipuláció magasabb szintje és a semleges érzelmi állapot magasabb aránya az optimális anyai válaszok mellett a lányok hatékonyabb önszabályozó képességét igazolják (Braungart-Rieker és mtsai 1999), amely már kilenc hónaposan kifejezett. Longitudinális eredményeink azt mutatták, hogy a fiúk részéről a szociális orientáció, míg lányok esetén az önszabályozás tűnik viszonylag stabil egyéni viselkedésnek. Életkori különbség, hogy az idősebb csecsemőket jobban megzavarták a fapofa epizódok, ezekre több negatív érzelemmel és anyától való elfordulással reagáltak, érzékenyebbek voltak a szociális kontingencia megzavarására. Az, hogy az interakciós epizódok során nem látszik fejlődési változás az érzelmi állapotok terén, az anyai viselkedés támogató szerepét emeli ki az érzelemszabályozásban. Az anyai viselkedés tükrözésének elemzése azt mutatta, hogy a 4 hónaposoknál csak arckifejezésbeli tükrözés tapasztalható, ami a perceptuális én-felismerés és a reciprok kommunikáció fejlődésének első lépése (Rochat, Striano, 2002), ezzel szemben a 9 hónaposok
változatos
formában tükrözték
anyjuk
viselkedését,
ami
a kölcsönös
kommunikáció és mások szándékainak megértése irányába mutat (Tomasello, 2008). Másik oldalról a megfigyelt mozgások eltérő mintázata, a tárgymanipuláció magasabb aránya 9 7
hónaposan, olyan fejlődési változásokat jelez, melynek során az akaratlagos mozgás és a közös figyelmi helyzet a csecsemő figyelmét az őt körülvevő tárgyakra irányítja (Tomasello, 1995). Az anyai viselkedések is eltértek a csecsemő életkorának függvényében, ami egyrészt erősebb érzelmi összehangoltságra utal, másrészt válasz lehet a csecsemő fejlődési változásaira. A csecsemők viselkedése kevéssé, az anyáké gyenge-közepes mértékben korrelált a két vizsgált életkorban, ami megfelel a szakirodalmi beszámolók tapasztalatainak (Mesman és mtsai, 2009). Kérdőívvel vizsgált egyéni jellemzők és helyzetben megfigyelt viselkedés
Az anyát körülvevő társas támogatás, a szülőség feladataival való megküzdés hatékonysága, illetve a megterheltség érzésének a szerepe a csecsemők 9 hónapos korában volt hangsúlyos az anyai viselkedésre nézve, előbbi esetén több pozitív, utóbbi esetében több semleges anyai érzelmet figyeltünk meg. A megküzdés hatékonyságának érzése növelheti az anya önbizalmát a csecsemő gondozásában, ezáltal optimális anyai viselkedéshez és anya-csecsemő interakciókhoz vezethet (van Bakel, Riksen-Walraven, 2002). A korai időszakban megfigyelt anyai depresszív tünetek a csecsemő csökkent tükrözési viselkedésével álltak összefüggésben, ami a kölcsönös kommunikáció hibáira utal az anya pszichés problémái esetén. A csecsemők 9 hónapos korában nem mutatkozott ez az összefüggés, ami azt jelzi, hogy a szülést követő átmeneti depresszív tünetek nem minden esetben jeleznek hosszú távú nehezítettséget az anya-gyermek kapcsolatban (Campbell és mtársai, 1995). Egyéni különbségek a helyzetre adott reakciókban
A csoportosítással nyert egyéni jellemzők az egyének közti változatosság hangsúlyos szerepére irányították figyelmünket. A tárgymanipuláció magasabb szintjével jellemzett csecsemők anyái több szorongásról, alacsonyabb pozitív érzelmi beállítódásról számoltak be, viselkedésük kevésbé interaktív. Csecsemőik tárgyak felé fordulása jelezheti, hogy distressz átélése esetén sem a gondozótól várják a megnyugtatást, ahogy azt más depressziós anyákkal végzett vizsgálatok is tapasztalták (Field, 2007). A csecsemő tárgymanipulációs aktivitásának magasabb szintje 4 hónaposan olyan viselkedési stratégiának tűnik, ami egy kevésbé optimális anyai viselkedésre és érzelmi környezetre adott válaszként értelmezhető.
8
A vizsgálat során negatív érzelmet nem mutató csecsemőket saját és anyjuk viselkedése, valamint temperamentumjegyeik is megkülönböztették. A semleges érzelmi állapotok és vokalizációmentesség túlsúlya mellett az önszabályozó viselkedések nagyobb aránya jellemezte őket és anyjuk mentális jólléte kifejezettebb volt mindkét vizsgált életkorban. Kilenc hónapos korban a nem sírós csecsemők az anyai percepció alapján kevésbé negatív, könnyebb temperamentumúnak tekinthetők. Ebben az életkorban a tárgyfókusz mellett hangsúlyos az anyai viselkedés tükrözése, ami optimális anya-csecsemő interakciókat jelez (Feldman, 2007). Az anyai figyelem visszaterelésére irányuló csecsemő visszahívó viselkedések (Troncik és mtsai, 1982) mindkét vizsgált életkorban összefüggtek a pozitív érzelmi állapotok magasabb arányával a helyreállító epizódokban, és az anya normál interakciós epizód alatt megfigyelt interaktív viselkedésével. A témában végzett vizsgálatok szinte kivétel nélkül beszámolnak a visszacsapási reakció jelenlétéről a fapofa vizsgálatok során (Mesman és mtsai, 2009), azonban a szakirodalomban nincs általánosan elfogadott magyarázata (Gianino, Tronick, 1988; Field, 1994; Tronick, 2005). Mintánkban a visszacsapási reakció megeléte a csecsemők és az anyák viselkedésében is különbségekkel járt együtt. A csecsemők már az interakciós helyzetre is több negatív érzelemmel reagáltak, s érzelmeik szabályozása a teljes vizsgálat során nehezített volt. Négy hónapos korban a fokozottabb lendületesség, kilenc hónaposan a negatív temperamentum utal alkati jellemzőkre a reakció fellépésében (Braungart-Rieker és mtsai, 1998). Az anya alacsonyabb bevonódása a helyzetbe és a gördülékeny interakció gyakori megzavarása (pl. csendben maradásokkal) hozzájárulhat ahhoz, hogy csecsemő nehezebben birkózik meg a negatív érzelmeivel. Kilenc hónaposan emellett magasabb anyai megterheltség-érzést és kisebb megküzdési hatékonyságot tapasztaltunk a szociális támogatást felmérő skálán, ami tükröződhetett az anyai viselkedésben (Goldstein és mtsai, 1996). A visszacsapási reakció viszonylagos életkori stabilitása már a korai időszakban a szabályozás nehezítettségét jelezte. Újszerű pontja a vizsgálatunknak a csecsemő tükrözési viselkedésének vizsgálata fapofa helyzetben. A tükrözéssel való jellemezhetőség ritkább volt az anya depresszív tüneteinek magasabb, pozitív érzelmi beállítódásának alacsonyabb szintje mellett, a csecsemő viselkedése a külső környezeti feltételekre adott válaszreakcióként értelmezhető. Az anyai tükrözés kiemelt a csecsemő érzelmi tudatosságának fejlődésében (Gergely, Watson, 1996). Nagyobb arányú kölcsönös anya-csecsemő tükrözést ritkán tapasztaltunk, viszont 9
ebben az esetben a csecsemő több pozitív és interaktív viselkedéssel reagált a helyzetre, különösen annak helyreállító epizódjaira, a ráhangolódás tehát egyfajta pufferként szolgált a stresszkeltő szociális interakciókban. Az anya által átélt stressz kimutatása a gondozók alacsony hányadát jellemezte, s feszültségkeltőbb volt a csecsemő számára (Braungart-Rieker és mtsai, 2001). Az érzelemszabályozás nehezítettsége tükröződik a visszacsapási reakcióval jellemezhető csecsemők nagyobb számában az anyai negatív érzelmek mellett. Az anya alkati jellemzői (alacsonyabb szociabilitás, pozitív érzelmi beállítódás) és a szociális környezet (párkapcsolati problémák, megterheltség érzése a csecsemők 9 hónapos korában) is összefüggtek a negatív érzelmek kifejezésével. A negatív érzelmek a depresszív anyai viselkedéséhez hasonlíthatóak, mely
diszruptív
és
nem-kontingens
természete
miatt
hosszútávon
a
csecsemő
érzelemszabályozó viselkedésének zavarához vezethet (Field, 1994). Összetett viselkedésmintázatok elkülönítése
A csecsemők mindkét életkorban csoportosíthatók voltak a stresszel való megküzdést szolgáló, eltérő viselkedésmintázataik szerint (Remete, 2012). A sírós klaszter tagjai csökkent önszabályozást mutattak, és érzelmeik regulációjában a külső anyai szabályozás is kevésbé tudta segíteni őket, amit a visszacsapási reakció gyakoribb előfordulása is jelzett. Magasabb arányban megfigyelt negatív érzelmeik háttérében a temperamentum szerepe is hangsúlyos. Az anyai negatív érzelmek kifejezése irányukba volt a leggyakoribb, nehezítve ezzel a csecsemő érzelemszabályozási folyamatait (Cicchetti, Toth, 1988). Az, hogy a sírós csoportban ritkábban találkoztunk anya-csecsemő tükrözéssel jellemezhető párokkal, arra utal, hogy anyák megfigyelt negatív érzelmei nem magyarázhatók önmagában az érzelemtükrözéssel. A csecsemők 9 hónapos korában az anya csökkent önszabályozása mellett a megterheltség mértéke és a megküzdés alacsonyabb hatékonysága voltak a kevésbé optimális (negatív érzelmek kifejezése, ritkább tükrözés) szülői viselkedéssel összefüggésben. Az anyafókuszú csecsemőcsoportban a több anyára nézés és interaktív vokalizáció a külső anyai szabályozás fontosságára hívja fel a figyelmet. Az érzelmi állapotok változásai – a helyreállító epizódokban tapasztalt növekvő semleges és csökkenő negatív érzelmek – arra utalhatnak, hogy az anyai figyelem és szabályozás nagyrészt képes volt regulálni érzelmeiket. Optimális diádikus mintázatról tanúskodik, hogy 9 hónapos korban, az anyafókuszú csecsemők és anyjuk közt figyelhető meg egyedül összefüggés a csecsemő interakciós vokalizációja és az anyai interakciós mozgás között. 10
A semleges csoport tagjainál figyeltük meg a legmagasabb szintű önszabályozást. A környezet tárgyai felé fordulás, mint hatékony arousal- és érzelemszabályozó stratégia (Derryberry, Rothbart, 1988), mindkét életkorban jellemezte a csoportot. A semleges csecsemőket 9 hónaposan temperamentumuk (distresszből való felépülés és az önszabályozás magasabb szintje) is segítette a stresszhelyzettel való megküzdésben, s ez védőfaktorként szolgálhat a fejlődésükben. Az anyai jellemzők tükrében felmerül a lehetőség, hogy a semleges, tárgyorientált viselkedésmintázat válasz lenne a kevésbé optimális anyai környezetre (ezt jelzi a szorongás, depresszív tünetek magasabb aránya, a nagyobb arányú megterheltség és a jellemzőbb anyai szomorúság pontszám a 4 hónapos csecsemők anyái esetében). Ahogy azonban azt a korai időszakban fennálló depresszív tünetekkel kapcsolatban láttuk, ezek hatása nem kötelező jellegű a későbbi anya-csecsemő kapcsolatra nézve (Campbell és mtsai, 1995). A csoportszintű eltérések magyarázatában a gyermek életkora is lényeges szerepet játszhat, a 4 hónapos csecsemők átlagosan kevésbé negatívan reagálnak a kísérleti helyzetre. A sírós klaszterbesorolásban a fiúk, a semleges klaszterek megoszlásában a lányok dominanciája tapasztalható, s ez a lányok hatékonyabb érzelemszabályozó kapacitására utal 9 hónapos korban. A csecsemők klaszterbesorolása nem mutatott longitudinális összefüggést. Azok a csecsemők azonban, akik mindkét életkorban a síros csoportba kerültek több korlátozásra jelentkező distresszt és a distresszből való felépülés alacsonyabb szintjét mutatták. Az alacsony életkori stabilitás hátterében hangsúlyos lehet az anyai viselkedés szerepe. Síró csecsemőik megnyugtatására az anyák mindkét vizsgált életkorban hasonló mintázatú szabályozási stratégiákat mutattak, amelyek a csecsemő érzelemszabályozását eltérő mértékben modulálták. Mindkét vizsgált életkorban elkülönült egy kis számú, de markáns viselkedést mutató visszahúzódó anyai csoport, akik a gyermekeik negatív reakcióira döntően semleges érzelmi állapotba kerültek és interakciós mozgásuk jelentősen visszaesett. A csoportot gyermekeik 4 hónapos korában a depresszív tünetek magasabb aránya, alacsonyabb pozitív érzelmi beállítódása jellemezte. A csecsemők 9 hónapos korában is megfigyelhető a megterheltség érzésének
magasabb
mértéke,
ami
stresszhelyzetben
mutatott
viselkedésükben
is
11
megnyilvánul. Arról, hogy az anya nem képes külső szabályozással ellátni a csecsemőt, a visszahúzódó anya csecsemőinél fellépő visszacsapási reakció is tanúskodik. A semleges típusú anyák csecsemőik negatív érzelmeire javarészt semleges érzelmi állapotot mutattak, interakciós viselkedésük némileg lecsökkent. A csecsemők 9 hónapos korában az anya vokalizációjában több éneklés és egyéb hangadás fordult elő, azonban e megnyugtatásra szánt stratégia nem volt képes kimozdítani a csecsemőt a negatív érzelmi állapotából. A semleges anyák temperamentumát 4 hónaposan a gátlókontroll magasabb mértéke, 9 hónaposan az extroverzió és pozitív érzelmek alacsonyabb szintje jellemezte. Csecsemőiknél negatívabb temperamentumról számoltak be. A környezeti jellemzők szerepére utal, hogy a semleges és visszahúzódó anyák nagyobb mértékű megterhelést éltek meg a csecsemő 4 hónapos kora eltelt időszakban. Egyedül a pozitív csoportba sorolt anyák közvetítettek a csecsemő negatív érzelmei ellenére pozitív érzelmeket és interakciós mozgást a csecsemőjük felé, s ez a figyelemelterelő stratégia járt együtt a csecsemők legkevesebb negatív érzelmi állapotával. A tükrözési viselkedés magasabb aránya a szülői válaszkészség optimális szabályozó szerepére utal. A nem/keveset síró csecsemők esetében az anyai viselkedés a pozitív klaszteréhez volt hasonló, melyben a pozitív érzelmek és interaktív mozgás a zavartalan anya-csecsemő interakciók fő vonása, s amely a csecsemő fapofa helyzet alatti érzelmi állapotának alakulásában meghatározó szerepet játszik (Mesman és mtsai, 2009). A klaszterek viszonylagos stabilitása utalhat belső tényezők hatására, de az anya-csecsemő kapcsolat minőségének megjelenése is lehet (pl. a sírós csecsemőklaszter összetétele a két életkorban az anyai klaszter függvényében változik). A fapofa válaszok és a korai kötődés
A szakirodalmi beszámolók egy kisebb része vizsgálja longitudinális elrendezésben a fapofa helyzetben megfigyelt reakciókat és a későbbi kötődési viselkedést. Mindkét paradigma az anyai válaszok hiánya (pszichés vs fizikai) esetén vizsgálja a csecsemő viselkedését értelemben (Adamson, Frick, 2003). Elemzéseink során kiemelten vizsgáltuk a BMB kutatás középpontjában álló dezorganizált (D) kötődést. Kutatásunkban alacsony szociális rizikójú családokat vizsgáltunk, azonban a D kötődés előfordulási aránya 26% volt, ami a nem-veszélyeztetett populációknál tapasztaltak felső határán helyezkedik el. A fapofa helyzetben megfigyelt viselkedés a csecsemők 9 12
hónapos korától bizonyult megfelelő prediktornak, úgy tűnik a helyzet fapofa epizódjaiban megfigyelt magasabb negatív érzelmi reakciók hozzájárulhatnak a későbbi D kötődés alakulásához. Egyes elméleti feltevések szerint a rezisztens és dezorganizált kötődés nagyobb rizikófaktor lehet a csecsemő fejlődésére nézve (Crittenden, Claussen, 2003). Mintánkban az anyacsecsemő tükrözéssel való jellemezhetőség elsősorban az elkerülő és biztonságos kötődésű anya-csecsemő párokat jellemezte, ami kiegyensúlyozottabb interakciós mintázatról tanúskodik. Eredményeink
szerint
a
visszacsapási
reakcióival
jellemezhető
csecsemők
érzelemszabályozási nehézségei rizikófaktort jelentenek a későbbi kötődési kapcsolat alakulására. Az, hogy a visszacsapási reakció viszonylagos longitudinális stabilitása már a korai időszakban csökkent érzelemszabályozási képességeket jelez, intervenciós szempontból értékes információ lehet. Regressziós modellünk az egyéni jellemzők bevonásával a visszacsapási reakciót, az anyai negatív érzelmeket, és a csecsemő nemét jelezte szignifikáns előrejelzőnek az egy éves kori D kötődésre.
Összegzés Az általunk módosított fapofa paradigmára adott viselkedési válaszok jól illeszkedtek a tágabb szakirodalmi eredményekhez, s több ponton ki is egészítették azokat. A feltárt nemi összefüggések hozzájárulhatnak a témában jelen lévő ellentétes eredmények tisztázáshoz. A születési sorrend szerepére vonatkozó eredményeink a továbbiakban annak célzott vizsgálatára hívják fel a figyelmet. A helyzeten belüli stabilitás vizsgálata értékes tapasztalatokkal szolgált az egyéni jellemzők elkülönítésére. Célzott vizsgálatuk jól értelmezhető tranzakcionális hatásokra világított rá, melyben a csecsemők temperamentuma és viselkedése az anyai környezettel összefüggésben játszott szerepet az érzelemszabályozó képességek és a kötődési minőség alakulásában. A fejlődő egyén több szempontú, komplex vizsgálata hozzájárult olyan fejlődési utak feltáráshoz, amik közelebb vihetnek az érzelemszabályozásban megfigyelhető egyéni különbségek magyarázatához és az anyacsecsemő kötődési kapcsolat előtörténetének feltárásához.
13
Irodalomjegyzék Adamson, L. B.; Frick, J. E. (2003). The Still Face: A History of a Shared Experimental Paradigm. Infancy, 4 (4), 451 – 473. Ainsworth, M. D. S. (1978). Pattern of attachment: a psychological study of the strange situation. Lawrence Erlbaum Associates, New York. Beck, J. E., Shaw, D. S. (2005). The influence of perinatal complications and environmental adversity on boys’ antisocial behavior. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 46(1), 35-46. Braungart-Rieker, J. M.; Garwood, M. M.; Powers, B. P.; Wang, X. Y. (2001). Parental sensitivity, infant affect, and affect regulation: Predictors of later attachment. Child Development, 72 (1), 252-270. Braungart-Rieker, J., Courtney, S., Garwood, M. M. (1999). Mother- and father-infant attachment: Families in context. Journal of Family Psychology, 13, 535–553. Braungart-Rieker, J., Garwood, M. M., Powers, B. P., Notaro, P. C. (1998). Infant affect and affect regulation during the still-face paradigm with mothers and fathers: The role of infant characteristics and parental sensitivity. Developmental Psychology, 34, 1428–1437. Calkins, S. D. (1994). Origins and outcomes of individual differences in emotional regulation. In: Fox, N. A. (Ed.): Emotion regulation: Behavioral and biological considerations. Moonographs of the Society for Research in Child Development, 59, 53-72. Calkins, S. D., Hill, A. (2007). Caregiver influences on emerging emotion regulation. Biological and environmental transactions in early development. In: Gross, J. J. (Ed.). Handbook of Emotion Regulation. The Guilford Press, New York, 229–248. Campbell, S. B., Cohn, J. F., Meyers, T. A. (1995). Depression in first-time mothers: motherinfant interaction and depression chronicity. Developmental Psychology, 31, 349– 357. Cicchetti, D.; Toth, S. L. (1998). The Development of Depression in Children and Adolescents. American Psychologist, 53 (2), 221-241. Danis I., Szilvási T., Gervai J. (2006). Jelentős életesemények megítélése kisgyermekeket nevelő magyar anyák körében. Psychiatria Hungarica, 21 (3), 184-209.
14
Derryberry, D., Rothbart, M. K. (1988). Arousal, affect, and attention as components of temperament. Journal of Personality and Social Psychology, 55, 958-966. Eisenberg, N., Guthrie, I. K., Fabes, R. A., Shepard, S., Losoya, S., Murphy, B. C. (2000). Predicition of elementary school children’s externalizing problem behaviors from attention and behavioral regulation and negative emotionality. Child Development, 71 (5), 13671382. Evans, D. E., Rothbart, M. K. (2007). Development of a model for adult temperament. Journal of Research in Personality, 41, 868-888. Feldman, R. (2007). Parent–infant synchrony and the construction of shared timing; physiological precursors, developmental outcomes, and risk conditions. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 48(3‐4), 329-354. Field, T. (1994). The effects of mother’s physical and emotional unavailability on emotion regulation. Monographs of the Society for Research in Child Development, 59, 208–227. Field, T., Hernandez-Reif, M., Diego, M., Feijo, L., Vera, Y., Gil, K., et al (2007). Still-face and separation effects on depressed mother–infant interactions. Infant Mental Health Journal, 28, 314–323. Garnstein, M. A.; Rothbart, M. K. (2003). Studying infant temperament via the Revised Infant Behavior Questionnaire. Infant Behavior & Development, 26, 64-86. Gergely, Gy.; Watson, J. S. (1996). The social biofeedback theory of parental affectmirroring: the developmental of emotional self-awareness and self-control in infancy. The International Journal of Psychoanalysis. 77: 1181-1212. Gianino, A.; Tronick, E. Z. (1988). The mutual regulation model: The infant’s self and interactive regulation adn coping and defensive capacities. In: Field, T. M.; McCabe, P. M.; Schneiderman, N. (Eds.): Stress and coping across development. Hillsdale, New York. Goldstein, L. H., Diener, M. L., Mangelsdorf, S. C. (1996). Maternal characteristics and social support across the transition to motherhood: associations with maternal behavior. Journal of Family Psychology, 10, 60–71. Lewis, M., Kreitzberg, V. S. (1979). Effects of birth order and spacing on mother–infant interactions. Developmental Psychology, 15(6), 617.
15
Main, M., Solomon, J. (1990). Procedures for identifying infants as disorganized/disoriented during the Ainsworth Strange Situation. In: Greenberg, M. D. et al. (eds.). Attachment in the preschool years: Theory, research and intervention. Chicago, University of Chicago Press, 121-160. Mesman, J.; van IJzendorn, M. H.; Bakermans-Kranenburg, M. J. (2009). The many faces of the Still-Face Paradigm: A review and meta-analysis. Developmental Review, 29 (2), 120162. Muszbek, K., Székely, A., Balogh, É. M., Molnár, M., Rohánszky M., Ruzsa, Á., Varga, K., Szöllősi, M., Vadász, P. (2006). Validation of the Hungarian translation of hospital anxiety and depression scale. Quality of Life Research, 15, 761-766. Remete, E. (2012). Csecsemőkori érzelemregulációs kapacitás és anyai viselkedés megfigyelése fapofa (still-face) helyzetben. Pszichológia, 32(2), 131-151. Rochat, P.; Striano, T. (2002). Who’s in the mirror? Self-other discrimination in specular images by four- and nine-month-old infants. Child Development, 79 (1), 35-46. Rothbart, M. K., Derryberry, D. (1981). Development of individual differences in infant temperament. In: Brown, A., L., Lamb, M. E. (Eds.). Advances in Developmental Psychology, Vol. I., Lawrence Erlbaum Associates, NJ, 37–87. Tomasello, M. (1995). Joint attention as social cognition. Joint attention: Its origins and role in development, 103-130. Tomasello, M. (2008). Origins of human communication. Jean-Nicod lectures. Cambridge, MA: MIT Press Tóth I., Danis I. (2008). Társas támogatás és életesemények kérdőív. Kézirat. Tronick, E. Z. (2005). Why is connection with others so critical? The formation of dyadic states of consciousness and the expansion of individuals’ states of consciousness: Coherence governed selection and the co-creation of meaning out of messy meaning making. In J. Nadel, D. Muir (Eds.). Emotional development: Recent research advances (pp. 293–315). Oxford: Oxford University Press. Tronick, E., Als, H., Adamson, L., Wise, S., Brazelton, T. B. (1978). Infants response to entrapment between contradictory messages in face-to-face interaction. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 17, 1–13.
16
van Bakel, H. J. A., Riksen-Walraven, J. M. (2002). Parenting and development of oneyearolds: Links with parental, contextual and child outcomes. Child Development, 73, 256–273. Watson, D., Clark, L. A., Tellegen, A. (1988). Development and validation of brief measures of positive and negative affect: the PANAS scales. Journal of Personality and Social Psychology, 54(6), 1063-1070. Zigmond, A. S., Snaith, R. P. (1983). The hospital anxiety and depression scale. Acta Psychiatrica Scandivica, 67, 361-370.
17
