Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Reinhardt Melinda MENTÁLIS EGÉSZSÉG ÉS TÜNETKÉPZÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI A CSALÁDI MŰKÖDÉSSEL SERDÜLŐKNÉL
Pszichológiai Doktori Iskola Doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Hunyady György, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja Személyiség- és Egészségpszichológiai Doktori Alprogram Programvezető: Prof. Dr. Oláh Attila, egyetemi tanár Témavezető: Prof. Dr. Oláh Attila, egyetemi tanár
A Bíráló Bizottság tagjai: Elnök: Bírálók: Titkár: Tagok:
Prof. Dr. Rácz József, egyetemi tanár, ELTE Dr. Kissné Dr. Viszket Mónika, egyetemi adjunktus, ELTE Prof. Dr. Bagdy Emőke, egyetemi tanár, professor emerita, KRE Pigniczkiné Dr. Rigó Adrien, egyetemi adjunktus, ELTE Dr. Balázs Judit, egyetemi docens, ELTE Dr. Fűzné Dr. Pikó Bettina, habil. egyetemi docens, SZTE Dr. Lisznyai Sándor, egyetemi adjunktus, ELTE
2013. szeptember
I. Bevezetés1 „Addig valójában nem tudjuk meg, mi okoz neurotikus szenvedést, amíg nincsen elképzelésünk arról, hogy mi okoz valódi egészséget. Pusztán ez az, amit el kell kezdenünk vizsgálni.”2 A doktori disszertációban bemutatott elméleti és empirikus munka fő célja, hogy a mentális egészség kapcsán a hazai tudományos diskurzusban és lélektani praxisban egy új szempontot – sőt szemléletet – erősítsen meg: a pozitív mentális egészség fogalmát, valamint kísérletet tegyen annak operacionalizálására magyar serdülők és szüleik mintáján. A disszertációban részletezett vizsgálat elméleti és módszertani keretét Corey L. M. Keyes ún. mentális egészség két kontinuum modellje (Keyes, 2002a, 2002b; Keyes és Haidt, 2002) adja. A modell nóvuma, hogy a mentális egészséget és a mentális betegséget, illetve tüneteket nem egymás ellentétes tartalmú jelenségeinek és nem egy képzeletbeli egyenes két végpontján elhelyezkedő állapotoknak tekinti, hanem úgy véli, hogy két kontinuummal és az azokból felépülő kategóriákkal kell számolnunk, amikor a lelki egészségről és a mentális tünetekről beszélünk. A keyes-i elképzelés szerint tehát a lelki egészség nem azonos a lelki betegség puszta hiányával, annál sokkal összetettebb jelenség. Ezt az összetettséget, illetve a mentális egészség mentális tünetekhez való viszonyát kívántuk vizsgálatunkkal leképezni miközben családpszichológiai szempontokat is figyelembe vettünk. A serdülők pszichés állapota – nehézségeik és szubjektív jóllétük – ugyanis nem elemezhető izolálva, mindennapi közegétől – a családtól és a kortárskapcsolatoktól – megfosztva, ezért a disszertáció a társas hatásokat, különösen a család észlelt minőségét is leképezi. A doktori dolgozat a lélektan egyik központi témáját, a mentális egészség kérdéskörét helyezi a fókuszba. Egyben felhívja a figyelmet arra, annak ellenére, hogy a lelki egészség kutatása szakmánk súlypontjai közé tartozik, még számos nyitott kérdés létezik a konstruktummal kapcsolatban (Delle Fave, 2006; Bok, 2008). Ilyen felvetés például, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy pszichésen „jól működik” valaki? Mik ennek az állapotnak az ismertetőjelei? Mérhető-e, diagnosztizálható-e a mentális egészség? Vannak-e fokozatai a „lelki fittségnek” vagy igen-nem kategóriáról lenne szó? Kitapinthatók-e eltérések a mentális egészség összetevőiben, tartalmában a különböző életkorokban és életszakaszokban, valamint a családi életciklus különböző periódusaiban? A gyermek- és serdülőkori mentális egészség fejlődését milyen családi működés- és viszonyrendszer támogatja a leghatékonyabban? Mi segíthet hozzá a lelki egészséghez, mi több lelki virágzáshoz? Hogyan kapcsolódnak össze a pszichés tünetek a lelki egészséggel? Milyen rizikótényezők és milyen védőfaktorok játszanak szerepet a mentális tünetképzés és a mentális egészség területén? A pozitív mentális egészség tényezőinek, folyamatának, más tényezőkkel való kapcsolatának vizsgálata azért is különös figyelmet érdemel, mert számos kutató (pl. Seligman, 2011) szerint a prosperitás új mértéke a jövő és már a jelen fiatal generációk számára sem (vagy nem pusztán) a vagyonosodás, hanem az általános jóllét, a pozitív életmegélés lehet. Számos közgazdász, makrogazdaság-elemző rámutat, hogy a fejlett országokban úgy tűnik, az utolsó olyan generáció nőtt fel, amely általánosságban jobban él(het), jobbak az anyagi lehetőségei, mint szüleinek. Mindez azonban csak az anyagi javak vonatkozásában igaz, abban már nem, hogy ennek a generációnak is növekedhet az általános lelki-mentális jóllét szintje (Seligman, 1
Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Prof. Dr. Oláh Attilának, aki már a pszichológia alapképzéstől kezdve a pozitív pszichológia irányába vezetett. Köszönöm neki doktori dolgozatom témájának ötletét, látótér-szélesítő szakmai beszélgetéseink, a doktori dolgozathoz fűzött értékes kommentárjait, folyamatos bátorítását és segítségét. Köszönetem fejezem ki továbbá Dr. Kökönyei Gyöngyinek, aki széleskörű szakmai tudásával, felkészültségével önzetlenül segítette munkám. 2 Erik Erikson, 1950, 93. o.; id. Vaillant, 2003, 1373.o.
2
2011). Mindezen felül a mentális problémák és a pozitív mentális egészség összetevőinek, valamint a két konstruktum komplex kölcsönkapcsolatainak szisztematikus vizsgálata a prevenció és a terápiás beavatkozások számára is fontos implikációkkal bír.
II. Elméleti háttér A mentális egészség vizsgálata nem új keletű fókuszpont a lélektanban. A mentális betegségek, tünetek fogalmi tisztázása mindig is implikálta, magában foglalta azt, hogy mi számít lelki értelemben „normatívnak”, azaz egészségesnek. A modern mentális egészség elgondolások azonban túllépnek ’a lelki egészség egyenlő a normálissal’ – értékítéletet hordozó – korábbi képletén, és annak számos esszenciális összetevőjét azonosítva abban megegyeznek, hogy a pszichés egészség több a lelki panaszok puszta hiányánál (Wang, Zhang és Wang, 2011). Másrészt a mentális egészség szempontja fontos részét képezi azoknak a jelentős pszichológiai elméleteknek, melyek az emberi fejlődésről, érzelmekről, életminőségről kívánnak számot adni (a teljesség igénye nélkül pl. Engel, 1977, 1982; Kobasa, Maddi és Kahn, 1982; Lazarus és Folkman, 1984; Rogers, 1985; Scheier és Carver, 1985, 1992; Emmons, 1986; Taylor és Brown, 1988; Antonovsky, 1994; Erikson és Erikson, 1997; Goleman, 1997; Allport, 1998; Ryan és Deci, 2000; Erikson, 2002; Maslow, 2003; Salovey, Mayer, Caruso és Lopes, 2003; Frankl, 2005; Fromm, 2008). Érdemes megjegyezni azt is, hogy a mentális egészség a maga szó szerinti, azaz pozitív értelmében sokáig nem jelent meg a pszichiátriában és a pszichológiában.3 A terminus persze szerepelt a lélektudományokban, de általában a „negatív pólust”, a mentális betegséget és tüneteket, illetve azok hiányát értették alatta. Vaillant (2003) áttekinti, hogy a mentális egészség mikor jelent meg és hogyan kezdett fontossá válni, mint önálló, saját jogán vizsgált tudományos konstruktum a pszichiátriában és a lélektanban. Rámutat, hogy kb. a ’70-es évektől indult meg a pozitív mentális egészség empirikus igényű megközelítése, azaz a jelenség konceptualizálására és felmérési lehetőségeinek kidolgozására tett első kísérletek (Vaillant, 2003). Az ezredfordulótól pedig számos olyan modell jelent meg, mely a pozitív lelki egészség konstruktumát kívánta operacionalizálni, egyben a mentális betegséggel, lelki tünetekkel való viszonyát tisztázni (pl. Greenspoon és Saklofske, 2001; Ryff és Singer, 2002; Seligman, 2002; Wissing és Van Eeden, 2002; Keyes és Waterman, 2003; Peterson és Seligman, 2004; Fredrickson és Losada, 2005; Diener és Biswas-Diener, 2008; Suldo és Shaffer, 2008; Angner, 2010; Durayappah, 2011; Seligman, 2011). A mentális egészség fogalmi tisztázása, a jelenség összetevőinek feltárása azonban még nem lezárt. Több, egymással versengő modell létezik, melyek a mentális egészség egy-egy vagy néhány szeletére helyezik a hangsúlyt. 4 Külön vonulatot képvisel a mentális egészség pozitív pszichológiai megközelítéseinek köre. A pozitív pszichológia ezredfordulón artikulálódó küldetésnyilatkozatában (Seligman és Csikszentmihalyi, 2000) körvonalazta az induló új irányzat célját: annak vizsgálatát, hogy hogyan épülnek fel azok a képességek, melyek segítik az egyént és a társadalmat nem pusztán a túlélésben, hanem abban is, hogy fejlődjék, virágozzék. A pozitív pszichológia az ún. pozitív egészséget (Seligman, 2008) hangsúlyozza, mint új kutatási területet. A pozitív 3
Ennek egyik háttere, hogy a mentális egészség nehezebben körülhatárolható fogalom, mint a mentális betegség, hiszen tartalma jelentősen értékítélet alapú, felbecslésében a szubjektivitásnak fokozott szerepe van (Vaillant, 2012). 4 A doktori dolgozat elméleti bevezetője részletesen foglalkozik a mentális egészség kutatásának történetével, meghatározásával, illetve definíciós nehézségeivel, valamint szisztematikusan számba veszi és bemutatja a mentális egészség leíró modelljeit.
3
egészség olyan – definiálható és mérhető – állapot, mely túlmutat a betegség egyszerű hiányán, és a biológiai, a szubjektív, valamint a mindennapi funkcionálás mérésein adott kiváló státusz kombinációjaként határozható meg (Seligman, 2008). A pozitív pszichológia szemléleti keretét magukénak valló kutatók közé tartozik Corey L. M. Keyes, aki egy elméletileg megalapozott, összetett mentális egészség modellt alakított ki 2002-től indulva. A teória széleskörű empirikus tesztelése során kiváló pszichometriai eredmények születtek (pl. Keyes és Waterman, 2003; Keyes, 2006, 2009a; Keyes, Wissing, Potgieter, Temane, Kruger és van Rooy, 2008; Keyes és Michalec, 2010; Westerhof és Keyes, 2010; Yin, He és Fu, 2013). A doktori dolgozat konceptuális és módszertani alapját is ez a modell, a mentális egészség két kontinuum modellje (Two Continua Model of Mental Health vagy Dual-Continua Model of Mental Health, Keyes, 2002a, 2002b) adja, mely a mentális egészséget a mentális betegség analógiájára szindrómaként (syndrome) kezeli, ami tünetek (symptoms) sajátos konstellációjából szerveződik. Az egészség állapota eszerint a tünetek egy sajátos halmazát jelenti, mely bizonyos szinten, meghatározott időtartamon át jelen van, és a tüneteknek ez a sajátos konstellációja egybeesik a kognitív és a társas működés bizonyos jellemzőivel. Ezzel a szigorú kritériumrendszerrel válhat mérhetővé a mentális egészség szintje, mint az egyéni szubjektív jóllét elemeiből (tüneteiből) konstruálódó tünetegyüttes (Keyes, 2013). Keyes a ’90-es évek közepétől indulva a mentális egészség alábbi „összetevőit” azonosította, miközben a korábbi szubjektív jóllét kutatások ún. hedonikus és ún. eudaimonikus irányvonalait egyaránt figyelembe vette. Integratív és multidimenzionális jóllét modellje három pilléren nyugszik: a pozitív mentális egészséget a hedonikus jóllét (érzelmi well-being) és az eudaimonikus jóllét pszichológiai és szociális aspektusai együttesen építik fel (Keyes és Waterman, 2003, 1. ábra)5. Kiemelendő, hogy Keyes (2002a) a szubjektív jóllét-jelenség privát jellege mellett annak szociális aspektusait is hangsúlyozza, amelynek feltárása elengedhetetlen az optimális funkcionálás megértéséhez, hiszen életünk társas feladatok körül forog, szociális közegekben létezünk – kezdve a család mikromiliőjének szociális uteruszától egészen az emberi fajhoz, mint nagy egységhez való tartozásunkig. Pozitív mentális egészség
Érzelmi jóllét - élettel való elégedettség - pozitív érzelmek, boldogság - negatív érzelmek hiánya
HEDONIKUS HAGYOMÁNY
Pszichológiai jóllét - önelfogadás - személyes növekedésérzés - célok az életben - hatékonyságérzés - autonómia - másokkal való pozitív kapcsolat
Szociális jóllét - társas elfogadás - társas aktualizáció (kiteljesedés) - társas közreműködés - társas koherencia
EUDAIMONIKUS HAGYOMÁNY
EUDAIMONIKUS HAGYOMÁNY
- társas integráció
1. ábra: A pozitív mentális egészség összetevői Keyes és Waterman (2003) szerint 5
A doktori dolgozat részletesen ismerteti az egyes szubjektív jóllét komponensek tartalmát, terjedelmi okok miatt itt ettől eltekintünk.
4
Keyes (2005) továbbá a mentális betegség és a mentális egészség elkülönülő, bár kapcsolódó dimenzióiból egy olyan modellt épített fel, mely a pszichoszociális működésmód becslését rendkívül árnyalt kategóriákban képes megadni. A mentális egészség kontinuumát befolyásolja – a tőle részben független – mentális betegség jelenléte vagy hiánya és fordítva. A két dimenziót, ha egymásra merőlegesen helyezzük el, kirajzolódik a mentális egészség három fokozata és a mentális betegség két állapota (2. ábra). magas szintű mentális egészségtünetek
(1) virágzás magas mentális betegségtünetek
(4) tiszta mentális
(3) mérsékelt mentális egészség
betegség
alacsony
(5) mentális betegség (2) hervadás
és hervadás
alacsony
2. ábra: A teljes mentális egészség modell és annak diagnosztikai kategóriái Keyes (2002b, 302. o.) alapján A modell szerint a legkiválóbb működésmóddal a teljes vagy tökéletes mentális egészséggel bíró személyek rendelkeznek (completely mentally healthy): ők azok, akik mind az érzelmi, mind a pszichológiai, mind a társas jóllét magas szintjét élik meg és mentesek a mentális zavaroktól. Keyes (2002a) ennek az optimális állapotnak a megnevezésére egy metaforát vezet be: a virágzás (flourishing) (1) fogalmát. Az alacsony emocionális–pszichológiai– szociális jólléttel leírható személyek hiányos mentális egészséggel jellemezhetők, ők a keyes-i metaforával élve a hervadók (languishing persons) (2). A virágzás és a hervadás között a mérsékelt mentális egészség (moderate mental health) (3) klasztere található. Azok a személyek sorolhatók ebbe a kategóriába, akik sem nem virágzóak, sem nem hervadóak lelki értelemben. Diagnosztikai szempontból: ők azok, akik mindhárom jóllét területen közepes, átlagos értékeket érnek el és mentesek a depresszív-szorongásos és egyéb mentális betegség tünetektől. A mentális egészség kontinuumát tovább árnyalja az „azzal összefüggő, de mégis különálló mentális betegség tünetek” jelenléte (Keyes, Shmotkin és Ryff, 2002, 1009.). Eszerint vannak olyanok, akik – akár időszakosan – mentális betegségben szenvednek (pl. a DSM-IV alapján depresszív epizód diagnosztizálható esetükben), ugyanakkor szubjektív jóllét szintjük átlagos vagy magas is lehet (tiszta mentális betegség = pure mental illness) (4). Végül beszélhetünk olyan személyekről, akiknél a mentális betegséghez a hervadás elemei társulnak (mental illness and languishing) (5) (Keyes, 2005a). Ezek az egyének mentálisan teljesen betegek, hiszen a mentális betegség tünetek mellett a lelki egészség hiányát is mutatják, nem tudnak az emocionális, a pszichológiai és a társas jóllét forrásokból védőfaktorokat mozgósítani lelki problémáik leküzdéséhez. Ez a konstelláció a prognózist tekintve a legrosszabb kimenetet vetíti fel, Keyes és Lopez (2002) egyenesen tehetetlenül vergődőknek (floundering) nevezik ezt a csoportot. 5
A fenti taxonómia alapján lehetségessé válik az életben való optimális funkcionálást tekintve egy sorrendet felállítanunk, mely alkalmas arra, hogy a személy mentális állapotát a lelki egészség és a lelki betegség dimenzióinak együttes figyelembevételével becsüljük fel. A pszichoszociális funkcionálás állomásait a 3. ábra foglalja össze, ahol balról jobbra haladva kerülnek megjelenítésre az egyre magasabb színvonalú pszichoszociális működésmód állomásai. Pszichés betegség és hervadás
<
Pszichés betegség önmagában
≈
Hervadás önmagában
<
Mérsékelt < Teljes mentális egészség mentális egészség
3. ábra: A pszichoszociális működésmód becslése a mentális egészség kontinuum-modellje alapján (Keyes, 2005a, 541. o.). Balról jobbra haladva az egyre jobb színvonalú pszichoszociális funkcionálás állomásai. A modell 2002-es közlése óta (Keyes, 2002a) számos empirikus bizonyíték erősítette meg a két kontinuum modell létjogosultságát. Ezekben a vizsgálatokban kimutatták többek között, hogy a hervadás rizikófaktora lehet a major depressziós epizód kialakulásának (Keyes, 2002a; Keyes, Dhingra és Simoes, 2010), a virágzás pedig rezilienciaforrásként működik, hiszen stresszes életesemények és bizonyos átmeneti időszakok (pl. krízis) során védőfaktorként funkcionál (Keyes, 2005a, 2007). A virágzás továbbá csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát (Keyes, 2004), valamint idős korban protektív faktor a krónikus testi betegségekkel kapcsolatban is (Keyes, 2005b). Mindennek jelentős gyakorlati konzekvenciái is vannak. A lelki betegségek vizsgálatakor a kockázati és a protektív tényezők azonosítása mellett, abban bennfoglalva fel kellene mérni a lelkileg egészséges és/vagy mérsékelten egészséges fiatalok, felnőttek és idős felnőttek jellemzőit, életvitelét, társas körülményeit is. A virágzó egyének erősségeit, kompetenciáit, azok természetét, eredetét megértve ugyanis lehetőség nyílna azt a hervadó és/vagy a pszichés beteg egyének kezelésében és főként az intervenciót célzó programok kialakításában felhasználni (Keyes, 2007). A mentális egészség fejlesztése az alábbi szalutogenikus alapelveket követi (Keyes és Lopez, 2002, valamint Provencher és Keyes, 2013 alapján): (1) fontos összekapcsolni a diagnózist és a kezelést a keyes-i dinamikus modell alapján (2) adott mentális betegség terápiájában a tünetcsökkentés csak a kezelés kezdete (3) az előbbivel szorosan összekapcsolódva: a terápiás fókusznak az optimális humán működésre szükséges irányulnia (4) a pozitív mentális egészségen alapuló pszichológiai prevenciós és intervenciós formákat bele kell szőni a családok és az iskolák életébe (5) a személy saját egészségének aktív keresőjének, saját változása képviselőjének tekintendő: az ún. kliensváltozók adják a változási folyamat tüzelőanyagát (vö. a compliance kérdéskörével), a gyengeségek és a korlátozottságok helyett ezzel a személy meglévő erényeire, erősségeire, az életben való jólműködéséhez szükséges stratégiáira helyeződik a hangsúly (6) olyan, a mindennapokban is előforduló humán erényekre alapozzanak a pozitív pszichológiai beavatkozások, mint például tisztelet, altruizmus, kedvesség, tudatos jelenlét. A mentális egészség két kontinuum modelljét számos populációban (pl. serdülőknél, felnőtteknél, időseknél, eltérő kultúrákban) sikerült verifikálni. A háromfaktoros well-being struktúrára Keyes kidolgozott egy mérőeszközt a Mentális Egészség Kontinuum Skálát (Keyes, 2002a; Keyes, Wissing, Potgieter, Temane, Kruger és van Rooy, 2008) és a Serdülő
6
Mentális Egészség Kontinuum Skálát (Keyes, 2006, 2009a). Mindkét mérőeszköz hazai adaptálását – Corey Keyes engedélyével – a doktori dolgozat keretében kezdtük meg.
III. A vizsgálat bemutatása III. 1. A vizsgálat célkitűzései és hipotézisei A fentiekben összefoglalt elméleti háttér és kutatási eredmények alapján a disszertációban bemutatott vizsgálat céljai a következők voltak: (1) A mentális egészség két kontinuum modelljének (Keyes, 2002a) alapján a hazai mentális egészség vizsgálatokba a pszichés tünetek, problémák feltérképezése mellett a mentális egészség emocionális, pszichológiai és szociális jóllét-összetevőinek felmérését kívántuk bevezetni. Ezzel a lelkiállapot összetettebb megragadása válik lehetővé. (2) A fentiekkel szorosan összefonódva célul tűztük ki a Mentális Egészség Kontinuum Skála és a Serdülő Mentális Egészség Kontinuum Skála hazai adaptálását. Mindezt a kérdőív szerzőjének hozzájárulásával kezdtük meg. (3) Célunk volt az is, hogy a mentális egészség új, a hagyományos felosztást kibővítő elméletét a családi viszonyrendszer figyelembevételével teszteljük, amire a nemzetközi szakirodalom áttekintése után sem találtunk példát. (4) Előző célkitűzésünkhöz kapcsolódva megkezdtük egy új, könnyen használható, ugyanakkor több, fontos családdinamikai szempontot egyszerre megragadó család-kérdőív, a Paul Tiffin és munkatársai által kifejlesztett Családészlelés Skála (Tiffin, Kaplan és Place, 2011) hazai adaptációs munkálatait is, jelen esetben is a szerzők engedélyével. (5) Kutatásunk fő célja pedig a pozitív pszichológia perspektívájából annak feltárása volt, hogy a serdülőkorúak és szüleik pszichés egyensúlyát, egészségét, a legtágabb értelemben vett jóllétét (érzelmi, pszichológiai és társas well-being) milyen tényezők, milyen rendszerben, milyen kölcsönkapcsolatokkal befolyásolják, illetve hátráltatják. Vizsgálatunk modellálni kívánta a pozitív mentális egészséget befolyásoló tényezők komplex összefüggéseit. A szülők bevonásával célunk volt az is, hogy a mentális egészség egyes faktorait ne pusztán a gyermeki alrendszer szintjén vizsgáljuk, hanem rendszerelméleti (pl. Bronfenbrenner, 1979) alapokról kiindulva a szülő–gyermek viszonylatban, a családi rendszer részeinek kölcsönhatásában. A doktori dolgozat az alábbi hipotéziseket vetette fel: (1) Az újonnan bevezetett két kérdőív (Mentális Egészség Kontinuum Skála és Családészlelés Skála) esetében feltételeztük, hogy azok hazai közegben is – mind a serdülő, mind a szülői mintában – megbízhatóan mérnek, validitásuk igazolódik és faktorstruktúrájuk megerősítést nyer, hiszen minkét mérőeszköz hosszas elméleti és empirikus munka eredményeként formálódott, valamint többfordulós fordítási eljárás, a kérdőívek szerzőivel történt egyeztetések során véglegesített magyar nyelvű változatokat használtunk vizsgálatunkban. (2) A komplex mentális egészség konstruktum operacionalizálása lehetőséget adott arra, hogy megvizsgáljuk, a különböző mentális egészség állapotban lévő serdülők, illetve felnőttek milyen jellemzőkkel bírnak a pszichoszociális működés különböző vetületeiben. A korábbi vizsgálati eredmények szerint (Keyes, 2006, 2009a; Venning, Eliott, Kettler és Wilson, 2013) – a pozitív mentális egészség kategoriális megközelítése (Keyes, 2002a) alapján – feltételeztük, hogy a magas komplex szubjektív jólléttel bíró (virágzó) serdülők és felnőttek
7
(szülők) a legkevesebb pszichés-viselkedéses problémával (pl. Suldo és Shaffer, 2008; Lamers, Westerhof, Bohlmeijer, Klooster és Keyes, 2011) és a legjobb megküzdési kapacitással (pl. Örkényi, Koszonits, Vajda és Kállainé Harangi, 2005) bírnak mérsékelt mentális egészségű és hervadó társaikhoz viszonyítva. Úgy véltük továbbá, hogy a serdülők körében a virágzó lelki állapot protektív faktorként működik a különböző rizikóviselkedésekkel szemben (pl. szerhasználat), egyben fokozza az egészséggel kapcsolatos magatartásformákat (Keyes, 2006, 2009a), valamint a szabadidő eltöltésének aktív, közösségi, proszociális formáit erősíti. (3) Feltételeztük azt is, hogy a pozitív mentális egészség kategória-eloszlás tekintetében nemi különbség nem fog kirajzolódni, hiszen a korábbi külföldi vizsgálatok (pl. Westerhof és Keyes, 2010; Khumalo, Temane és Wissing, 2012) konzekvensen nem jeleznek a két nem között e tekintetben eltérést. Hasonlóképpen a korábbi vizsgálatok alapján (pl. Keyes, Wissing, Potgieter, Temane, Kruger és van Rooy, 2008) feltételeztük azt is, hogy felnőtt mintánkban az életkor nem kapcsolódik össze a pozitív mentális egészségi státusszal, ugyanakkor Keyes (2006) serdülővizsgálata alapján úgy véltük, hogy a kamaszok esetében a fiatalabb korcsoportok magasabb fokú szubjektív jóllétről számolnak be az idősebb serdülőkhöz és a felnőttekhez képest. (4) További hipotézisünk szerint a magas fokú komplex szubjektív jóllét-érzet a kiegyensúlyozott családműködéssel pozitív kapcsolatban áll (pl. az egymással való törődéssel, a problémák konstruktív megoldásával (Tiffin, Kaplan és Place, 2011) vagy a család komplexitásával (Csikszentmihalyi, Rathunde és Whalen, 1993/1997), ugyanakkor a családszerkezet számos jellemzője (pl. a szülők együttélése, a testvérsorban elfoglalt pozíció) tekintetében összefüggést nem vártuk el, hiszen több korábbi és újabb vizsgálat is (pl. Wenk, Hardesty, Morgan és Blair, 1994; Fomby és Cherlin, 2007) azt jelezte, hogy a kapcsolatok formája, jellege helyett inkább azok minősége (pl. stabilitás, a szülővel való emocionális közelség vagy az onnan érkező támogatás) ami számít a mentális egészség formálódásában. (5) Mivel a családtagok aktívan hatnak egymásra (McMunn, Nazroo, Marmot, Boreham és Goodman, 2001), feltételeztük, hogy a serdülők és szüleik mentális egészsége, pszichés immunkapacitása és családészlelése között számos együttmozgást tapasztalunk. A serdülők és szüleik tapasztalatainak összevetésekor ugyanakkor azzal az elvárással éltünk, hogy a családpercepció több szegmensében is (pl. az érzelemkifejezés, a kommunikáció, a határok vagy a problémamegoldás megítélésében) szignifikáns különbség jelenik meg a serdülők és szüleik között. (6) A családi élet és a mentális egészség kapcsolatával foglalkozó kutatások zöme korrelációs eredményeket közöl, a változók közötti komplex kapcsolatok feltárására kevés kutatás vállalkozott (pl. Diener és Diener McGavran, 2008). Ezért vizsgálatunkban a serdülők és a szüleik pozitív mentális egészségét meghatározó tényezők feltárását is célul tűztük ki, ennek érdekében komplex útmodellt állítottunk fel mind a serdülő, mind a szülői mintában. Azt feltételeztük, hogy a kamaszok pozitív lelki egészségét alapvetően meghatározzák személyes jellemzőik (így érzelmi és viselkedéses problémáik, továbbá megküzdő kapacitásuk), valamint annak a mikrokörnyezetnek a jellemzői, melyben élnek (a családi környezet észlelt minősége, illetve a szülők mentális egészségi állapota). Több vizsgálat (pl. Huebner, 1991) is kimutatta, hogy a serdülő szubjektív jóllétének kamaszkorban is fontos prediktora a szülő-gyermek kapcsolat minősége, illetve családszerkezettől és a szocioökonómiai jellemzőktől függetlenül is igen szoros a szülői és a gyermeki pszichológiai jóllét közötti összefüggés (pl. Keyes, Myers és Kendler, 2010). A serdülőkhöz hasonlóan ezért feltételeztük, hogy a szülők pozitív mentális egészségét mind intra-, (pszichés tünetek és megküzdési kapacitás), mind interperszonális tényezők (a családműködés minőségének, valamint a gyermek érzelmi és viselkedéses problémáinak szülő általi észlelése), továbbá az utód mentális egészségi állapota is meghatározza.
8
III. 2. Kutatási elrendezés és vizsgálati személyek Etikai engedéllyel rendelkező6 keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkba 12-20 év közötti (612. osztályos) fiatalokat (n=394) és szüleiket (n=389) vontunk be. A mintavétel kényelmi és hozzáférhetőségi alapon történt. Mintánk Budapestről, pest megyei és kelet-magyarországi településekről, valamint határon túli (szlovákiai) magyar lakta területekről származott. A serdülő minta átlagéletkora 16,16 év (SD: 1,89; terjedelem: 12-20 év) volt. A kamaszok közül 155-en fiúk (39,3%), 239-en pedig lányok (60,7%) voltak. A szülők átlagéletkora 43,72 év (SD: 4,61; terjedelem: 30-63 év) volt, s döntő többségük, 338 személy (87,1%) a kérdőív párját kitöltő gyermek édesanyja volt, továbbá 46 édesapa (11,9%), 1 nevelőanya (0,3%) és 3 fő női gondviselő (pl. nagymama) (0,8%) töltötte ki a kérdőívcsomagot. A serdülők és szüleik otthonukban töltöttek ki – egymástól függetlenül – egy-egy kérdőívcsomagot, melyet közös jeligével láttak el és egyetlen borítékba zártak. A kitöltés önkéntes és anonim volt, s minden kitöltő beleegyező nyilatkozatát adta a vizsgálatban való részvételhez. III. 3. Mérőeszközök III. 3. 1. A serdülő populációban felhasznált mérőeszközök A mentális egészség felmérése: Serdülő Mentális Egészség Kontinuum Skála rövidített változat (Keyes, 2006; Keyes, 2009b); Cantril-létra (Cantril, 1965). A pszichés tünetek felmérése: Gyermek Depresszió Kérdőív (Kovacs, 1985; Rózsa, V. Komlósi, Kő, Vetró, Gádoros és Csorba, 1999); Gyermekviselkedési Kérdőív önkitöltő változat (Gádoros, 1996). A családi miliő leképezése: Családészlelés Skála (Tiffin, Kaplan és Place, 2011); Komplex Család Kérdőív (Csíkszentmihályi, Rathunde és Whalen, 2010). A megküzdési kapacitást segítő tényezők felmérése: Resilience Youth Developmental Modul (RYDM) (Constantine és Benard, 2001); Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőív junior változat (Oláh, 1996, 1999, 2005). Páskuné Kiss-féle Szabadidő Kérdőív (Páskuné Kiss, 2010), mint a pszichoszociális funkcionálás fontos mutatója. III. 3. 2. A szülői mintában felhasznált mérőeszközök A mentális egészség felmérése: Mentális Egészség Kontinuum Skála rövidített változat (Keyes, Wissing, Potgieter, Temane, Kruger és van Rooy, 2008); Cantril-létra (Cantril, 1965). A pszichés tünetek felmérése: a szülő magára vonatkoztatva töltötte ki: Beck Depresszió Kérdőív rövidített változat (Beck, Ward, Mendelsohn, Mock és Erbaugh, 1961; Kopp, Skrabski és Czakó, 1990); a szülő gyermekére vonatkozóan töltötte ki: Gyermekviselkedési Kérdőív obszervációs feltétel (Gádoros, 1996). A családi miliő leképezése: Családészlelés Skála (Tiffin, Kaplan és Place, 2011). A megküzdési kapacitás felmérése: Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőív (Oláh, 1996, 1999, 2005).
6
2012/4-es iktatási számmal kiadta az ELTE PPK Kutatásetikai Bizottsága.
9
III. 4. Fontosabb eredmények Az elemzésekhez az SPSS 17.0 és az Mplus Version 6 (Muthén és Muthén, 1998-2010) statisztikai programcsomagokat használtuk. III. 4. 1. A Serdülő Mentális Egészség Kontinuum Skála hazai adaptációja A kérdőív bemutatása: a pozitív mentális egészséget komplex módon megragadni kívánó kérdőívet Corey L. M. Keyes dolgozta ki (Keyes, 2002a, 2009a; Keyes, Wissing, Potgieter, Temane, Kruger és van Rooy, 2008). 14 tétele három szubjektív jóllét területet fed le: 3 tétel az emocionális jóllétet, 6 item a pszichológiai jóllétet és 5 tétel a szociális jóllét területét. A kitöltőnek arra kell választ adnia, hogy az elmúlt egy hónapban hogyan érezte magát, azaz milyen gyakran élte át azt az érzést vagy jelenséget, folyamatot, amit az egyes tételek megfogalmaznak. A válaszok összegzése két módon történhet. Egyrészt meghatározhatjuk a kérdőíven és az egyes alskálákon elért összpontszámot, ahol a magasabb pontszám jobb jóllét értékeket jelez. Másrészt egy ún. kategoriális besorolásra is lehetőséget kapunk. Ez utóbbi esetben a mentális egészség tüneteinek megélési gyakoriságát vesszük alapul. A mérőeszköz a mentális egészség három kategóriáját azonosítja: virágzás, mérsékelt mentális egészség és hervadás. A megerősítő (konfirmátoros) faktorelemzés eredménye a magyar serdülők mintájában is alátámasztotta a három elkülönülő faktor (érzelmi jóllét, pszichológiai jóllét és szociális jóllét) jelenlétét. Az illeszkedési mutatók megfelelő értékeket vettek fel. Eredményeink számszerű összefoglalása az 1. táblázatban szerepel. 1. táblázat: A Serdülő Mentális Egészség Kontinuum Skála illeszkedési mutatói 3 faktoros megoldás
χ²
df
p
CFI
TLI
RMSEA
199,152
74
0,000
0,922
0,904
(0,0550,077)
SRMR
AIC
0,055
17235,191
0,066
A skála és az alskálák belső megbízhatóságát jelzik a Cronbach-α-értékek (0,72-0,88). Az egyes alskálák – az elvártaknak megfelelően – pozitív kapcsolatban vannak egymással és a globális lelki egészség mutatóval is. A korrelációs együtthatók mértéke (r=0,53-0,90) pedig jól jelzi a főskála és az egyes alskálák elkülönültségének létjogosultságát. A skála fogalmi érvényessége is megerősítést nyert: mind a konvergens validitás, mind a diszkrimináns validitás igazolódott. Az előbbi esetben a mentális egészség közepesen erős, pozitív szignifikáns együttjárást mutat az élettel való elégedettséggel, a pszichés immunkapacitás erősségével és a külső erőforrások biztosította rezilienciával. Az utóbbi esetben pedig a mentális egészség közepesen erős, negatív irányú kapcsolatban képződik le a depresszív, az internalizáló és az externalizáló tünetek körével. III. 4. 2. A Mentális Egészség Kontinuum Skála hazai adaptációja A szülői mintán (n=389) teszteltük az Mentális Egészség Kontinuum Skála felnőtt változatának faktorstruktúráját (Keyes, Wissing, Potgieter, Temane, Kruger és van Rooy, 2008). A látens, háromfaktoros modell (érzelmi, pszichés és társas jóllét) elfogadható illeszkedést mutat a felnőttek adataira is (2. táblázat).
10
2. táblázat: A Mentális Egészség Kontinuum Skála illeszkedési mutatói χ² 3 faktoros megoldás
df
p
CFI
TLI
RMSEA
SRMR
AIC
0,053
16462,023
0,073 227,751
74
0,000
0,918
0,900
(0,0620,084)
A mérőeszköz főskálája és alskálái összefüggésrendszerét áttekintve mindhárom alskála (érzelmi, pszichés és társas jóllét) erős, szignifikáns együttjárást mutat a főskálával (r=0,780,89), míg az alskálák egymás relációjában szignifikáns, közepes erősségű kapcsolattal jellemezhetők (r=0,52-0,63), ami megerősíti az egyes alskálák elkülönítésének létjogosultságát. Mind a főskála, mind az egyes alskálák megbízhatóan mérnek (Cronbachα=0,75-0,89). A konvergens érvényesség tekintetében: a mentális egészség mutatók gyenge, illetve a legtöbb esetben közepes erősségű, szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatban vannak az élettel való elégedettséggel és a pszichés immunkapacitással. A skála diszkrimináns validitása is megerősítést nyert, hiszen a mentális egészség a depresszív – mint mentális betegség – tünetekkel szignifikáns, gyenge, illetve közepes erősségű, fordított irányú összefüggésben áll. III. 4. 3. A Családészlelés Skála hazai adaptációja A kérdőív bemutatása: a Családészlelés Skála (Family Perceptions Scale, Tiffin, Kaplan és Place, 2011) egy viszonylag rövid, azonban a családi működést több szempont alapján leíró mérőeszköz. 29 tétel segítségével méri fel részben globálisan a családműködés minőségét, részben pedig annak öt dimenzióját. A gondoskodás alskála a szeretet és a törődés családtagok felé való kifejezésére vonatkozik. A problémamegoldás alskála a problémák és a viták gyakorlatias megoldására, konstruktív rendezésére való képességet jelöli a családban. Az érzelemkifejezés faktor annak a mértékét fejezi ki, hogy a kitöltő a családi környezetét mennyire ítéli meg barátságosnak, illetve barátságtalannak, ellenségesnek vagy kritikusnak. A viselkedésbeli határok a család tagjainak viselkedésszabályozó funkcióit fedi le. A felelősség alskála pedig a teendők, a felelősség megosztását, illetve a személyes felelősségvállalásra való bátorítást sűríti. Meghatározható továbbá egy kommunikációs index is. Az összpontszám általánosságban jelzi a család „egészségének”, funkcionálásának, a családi környezetnek a megítélését. A skálát alapvetően 12-18 éves serdülőkorúakra fejlesztették ki, de felnőtt családtagok esetében is kiválóan alkalmazható. Vizsgálatunkban a serdülő (3. táblázat) és a felnőtt populációban (4. táblázat) egyaránt egy ötfaktoros struktúra jelenléte rajzolódott ki, modellünk azonban mindkét esetben csupán közepes illeszkedést mutatott. Problémásként mindkét mintában a viselkedésbeli határok alskála viselkedett, melynek több tétele sem töltődött megfelelően a skálára. A Családészlelés Skála esetében ezért a faktorszerkezetet további elemzés alá vető vizsgálatok szükségesek. 7 Megfontolandó – tartalmi szempontok alapján – a nem megfelelő módon töltődő tételek újraszövegezése is. 3. táblázat: A Családészlelés Skála (serdülő változat) illeszkedési mutatói χ² 5 faktoros megoldás
df
p
CFI
TLI
RMSEA
SRMR
AIC
0,063
25363,673
0,051 749,140
367
0,000
0,877
7
0,864
(0,0460,057)
A Családészlelés Skála faktorstruktúrájának vizsgálatát egy nagyobb (n=1613), reprezentativitást célzó vizsgálatunkban folytattuk tovább. Itt az adatok kiértékelésének fázisában tartunk.
11
4. táblázat: A Családészlelés Skála (felnőtt változat) illeszkedési mutatói 5 faktoros megoldás
χ²
df
p
CFI
TLI
RMSEA
661,294
367
0,000
0,886
0,874
(0,0400,051)
SRMR
AIC
0,057
20632,463
0,045
A kérdőív főskálájának Cronbach-α-értéke mind a serdülő (0,90), mind a felnőtt mintában (0,88) a mérőeszköz reliabilitásának jelzője, érvényes ez az egyes alskálákra, kivéve – mindkét vizsgált mintában – a viselkedésbeli határok alskála belső megbízhatósága, mely a kívánatos érték alatt maradt (a serdülőknél Cronbach-α=0,51; a szülőknél Cronbach-α=0,50). A skála fogalmi érvényességét a serdülő mintában vizsgáltuk meg. Eredményeink szerint a családi működést feltáró mérőeszközök (Családészlelés Skála; Komplex Család Kérdőív; Resilience Youth Developmental Modul otthoni erőforrások alskálája) főskálái és egyes alskálái között enyhétől (0,267) az erősig (0,723) terjedő, szignifikáns együttjárások mintázódnak. III. 4. 4. A pozitív mentális egészség kategoriális megközelítése – virágzás, hervadás és mérsékelt mentális egészség a serdülő és a szülői populációban Mind serdülő, mind szülői mintánkban megvizsgáltuk a három mentális egészség kategória eloszlását különböző szociodemográfiai változók és a lelki működést – feltevésünk szerint – meghatározó jelenségek (pl. a rizikóviselkedés) tekintetében. Hazai serdülő mintánkban a virágzó kategóriába sorolható kamaszok aránya 39,3% volt, a mérsékelt mentális egészségűeké 54,6%, míg a hervadóké 6,1% volt. Eredményeink igen hasonlóak az amerikai serdülők eredményeihez (Keyes, 2006, 2009a). A szülők 39,3%-a sorolható elemzéseink szerint a virágzó, több mint fele (53,5%) a mérsékelt, és 7,2%-a a hervadó lelki egészség státuszba. Ezek az arányok a serdülő minta eloszlására rímelnek rá és hasonlóak a kínai felnőttek adataiéhoz is (Yin, He és Fu, 2013). A kamaszok csoportjában nemi különbséget nem mutattunk ki (χ²=2,272; p=0,321), ugyanakkor szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a virágzó lelki állapot előfordulási arányában az életkort tekintve (χ²=10,997; p=0,027). A preadoleszcenszekhez (53,4%) képest az adoleszcencia (36,6%) és a posztadoleszcencia (33,0%) korában lévők már jóval kisebb arányban élik meg a virágzó mentális egészség állapotot. Növekszik ellenben a mérsékeltek és a hervadók aránya. Utóbbi különös figyelmet érdemel, mert a kiskamaszokhoz (2,3%) képest a kamaszok háromszor nagyobb arányban (7,0%) jelzik vissza azt, hogy ún. hervadó állapotban élnek, ami mindhárom szubjektív jóllét terület átlagon aluli működését aposztrofálja. Ez az arány azután stabilan tartja magát a kései adolescencia időszakában, sőt mi több, felnőttkorban is: mintánkban a szülők esetében szintén 7,2% a hervadás előfordulása. Továbbá, míg a kamaszok lelki jólléte nem mutatott összefüggést a családszerkezet változóival (pl. testvérek száma, szülők együtt élése vagy iskolai végzettsége), addig a családműködés minőségével már igen: a virágzó kamaszok észlelik a „legegészségesebbnek” családjukat (F=41,593; p=0,000). A pszichoszociális funkcionálást megjelenítő kategóriák (pl. a barátok száma, a magányosság érzése), illetve az egészséggel, az egészségmagatartással, valamint a rizikóviselkedéssel kapcsolatos konstruktumok mindegyike szignifikáns mértékű összefüggésben áll a pozitív mentális egészség státuszával. Így például a virágzó serdülők bírnak a legtöbb baráttal, a legkevésbé érzik magukat magányosnak, szabadidejükben a legtöbb közösségi tevékenységet végzik, a legtöbbet sportolnak, a legjobbnak ítélik testi egészségüket és a legjobb színvonalú megküzdési kapacitással bírnak. A szerhasználat és a pszichés-viselkedéses problémák aránya
12
pedig körükben a legalacsonyabb. A legrosszabb életminőséget a hervadók mutatják fel. Felnőtt válaszadóink is hasonló eredményeket mutattak: a virágzó mentális egészséggel bíró szülők ítélték a legjobbnak testi egészségi állapotukat és jelezték a legkevesebb depresszív tünetet, ugyanakkor az nem állt szignifikáns összefüggésben a mentális egészség státusával, hogy milyen a szülő családi állapota (kapcsolatban él-e vagy sem). III. 4. 5. A serdülők és szüleik tapasztalatainak összevetése A felmért területeken összevetettük serdülő-szülő diádjaink tapasztalatait. Azokon a területeken, ahol ugyanazt a kérdőívet használtuk fel8 a két csoportban, összetartozó mintás elemzéseket végeztünk (Mentális Egészség Kontinuum Skála, Cantril-létra, Családészlelés Skála). Azoknál az eseteknél, ahol adott konstruktum felmérése más-más kérdőívvel történt (pl. depresszív tünetmérés, pszichés immunkompetencia felmérése), korrelációs mintázatokat elemeztünk. Eredményeink szerint nincsen szignifikáns különbség a serdülő-szülő párosok között a pozitív mentális egészség (t=1,433; p=0,153; Cohen-d=0,09), valamint a pszichológiai (t=0,952; p=0,342; Cohen-d=0,06) és a szociális jóllét alfaktor (t=1,623; p=0,105; Cohen-d=0,10) esetében, a hatásméret mutatók is elhanyagolható erősségű hatást jeleznek. Ugyanakkor a szubjektív jóllét emocionális elemét (érzelmi well-being (t=4,414; p=0,000; Cohen-d=0,28) és élettel való elégedettség (t=5,815; p=0,000; Cohen-d=0,33) tekintve a párosoknál a serdülők szignifikánsan magasabb értékeket mutatnak fel szüleiknél, bár megjegyzendő, hogy a hatásméret mutató itt is gyenge. A család észlelése is különbséget mutat diádjainknál – a serdülőkori pszichológiai történések, átalakulások fényében az elvárt tendenciáknak megfelelően. A serdülők így családjuk működését globálisan (t=7,915; p=0,000; Cohen-d=0,42) és a legtöbb részterületen negatívabban ítélik meg, mint szüleik. Kevésbé demokratikusnak, kevésbé barátságosnak, a vitákat, problémákat kevésbé konstruktív módon megoldónak, kevésbé átlátható szabályokkal szervezettnek és kevésbé tiszta kommunikációval jellemzik családjukat szüleikhez képest. Ugyanakkor fokozottan kritikusabb, akár ellenségesebb légkört észlelnek odahaza, mint felmenőik. Egyetlen családműködés dimenzióban nem mutatható ki a serdülő-szülő párosok között szignifikáns mértékű véleménykülönbség: a családi felelősségvállalás tekintetében. Ez azt mutatja, hogy mind a serdülők, mind szüleik hasonlóan értékelik a személyes felelősségvállalás minőségét és a feladatok megosztását, megoszthatóságát családjukban. A korrelációs eredmények alapján a pszichés-viselkedéses tünetek önészlelése (CBCL önkitöltő változat) és szülők általi észlelése (CBCL obszervációs feltétel) közepes mértékű, pozitív, szignifikáns együttjárást mutat (r=0,426; p<0,001). Azonban az, hogy a szülők mennyi depresszív tünetet észlelnek saját maguknál a Bonferroni-korrekció után már nem korrelált szignifikánsan a serdülő depresszív szimptómáival (r=0,120; p>0,05). A serdülők és a szülők megküzdő kapacitása tekintetében sem jelent meg szignifikáns együttjárás (r=0,085; p>0,05). III. 4. 6. A változók közötti komplex kapcsolatok elemzése – magyarázó modellek A vizsgált változók közötti kapcsolatok feltárását többváltozós elemzésekkel – lineáris regresszióelemzés, mediációs útvonalak azonosítása és strukturális egyenletek alkalmazása – finomítottuk tovább. A pozitív mentális egészséget, mint függő változót elsőként többszörös lineáris regresszióelemzéssel kívántuk előre jelezni. Eredményeink szerint a serdülőkori pozitív 8
Ezekben az esetekben a kérdőívek két változata (serdülő és felnőtt) csupán a tegező-magázó formulában tért el. Mind az instrukció, mind a mérőeszközök itemei megegyeztek.
13
mentális egészséget 50,9%-ban a depresszív tünetek, a megküzdő kapacitás, a szülők mentális egészsége és a családműködés serdülő által észlelt minősége magyarázza (F=69,824, p<0,000; R²=0,509). A modell magyarázó ereje (kicsit több mint 50%) erősnek mondható. Előzetes elvárásunknak megfelelően a kontroll alatt tartott változók köre (nem, életkor, a család anyagi helyzetének megítélése, a szülők iskolai végzettsége) nem képviselt szignifikáns magyarázóerőt a pozitív mentális egészség tekintetében. A kamaszok szüleinek pozitív mentális egészségét befolyásoló tényezőket is feltérképeztük. Ennek alapján a szülő megküzdési kapacitása és depresszív tünetképzése, valamint gyermeke pozitív mentális egészsége bizonyult magyarázóváltozónak. E három változó a szülői pozitív mentális egészséget 37,3%-ban magyarázza (F=54,632, p<0,000; R²=0,373), amely magyarázó erő jónak mondható. Elvárásainkat megerősítve a kontroll alatt tartott változók (nem, életkor, iskolai végzettség, családi állapot (egyedül neveli-e a gyermeket vagy sem) és a család jövedelemszintjének szubjektív megítélése) nem jeleztek szignifikáns magyarázóerőt a szülői pozitív mentális egészség területét tekintve. Ugyanakkor – elvárásunkkal ellentétben – a szülő által tapasztalt „családi minőség” nem vett ki szignifikáns részt a szülői pozitív mentális egészség konstruktumának heterogenitásából, bár tendenciaszintű magyarázóváltozónak minősült (stand. β=0,102; p=0,071). A változók között korrelációs és lineáris regresszióelemzéssel feltárt kapcsolatok eredményeképp a család észlelt működési nívója és a személyes pozitív lelki egészség relációjában közvetítő, azaz mediátor változók hatását kívántuk azonosítani. Elemzéseink alapján elmondható, hogy a serdülő egyéni szubjektív jóllétének bejóslásában a családi dinamika minőségének hatását a következő tényezők közvetítik: a serdülő megküzdési potenciálja (Sobel=8,35, p=0,000; megmagyarázott variancia=56,7%), a serdülő depresszív tünetei (Sobel=9,49, p=0,000; megmagyarázott variancia=55,3%), a serdülő externalizáló és internalizáló tüneteinek köre (Sobel=8,95, p=0,000; megmagyarázott variancia=41,4%) és a szülő szubjektív jóllét-állapota (Sobel=2,88, p=0,003; megmagyarázott variancia=4,0%). A szülői mintában a mediációs útvonalak a következőképpen alakultak: azt, ahogyan a szülő a családi erőforrásokból személyes jóllétének elemeit felépíti négy vizsgált tényező közvetíti: a szülő saját megküzdő viselkedése (Sobel=8,29, p=0,000; megmagyarázott variancia=66,9%), a szülőnél előforduló depresszív tünetek (Sobel=7,01, p=0,000; megmagyarázott variancia=44,9%), a gyermek pozitív mentális egészsége (Sobel=2,34, p=0,019; megmagyarázott variancia=5,5%) és az, hogy a szülő gyermekénél mennyi érzelmi és viselkedéses szimptómát észlel (Sobel=2,80, p=0,005; megmagyarázott variancia=1,3%). Végül a változók közötti komplex kapcsolatok, így közvetítő útvonalak tesztelésére a strukturális egyenletek módszerével (Structural Equation Modeling, SEM, pl. Kline, 2011) vállalkoztunk. Az útelemzés segítségével lehetőségünk nyílt komplex elméleti modellünk igazolására. Felépített modellünk konstruktumainak viszonyait pedig egymás fényében tudtuk ellenőrizni, valamint a közvetlen hatásokon túl közvetetteket is ki tudunk mutatni (Kline, 2011). Két útelemzési modellt állítottunk fel: egyet a serdülők adataira, egyet pedig a szülők mintájára. Teoretikus modellünk és az adatok közötti illeszkedés mindkét esetben jónak mondható (a serdülő útmodell esetében: χ²=81,740, df=39, p=0,0001; RMSEA=0,053 [CI90=0,037-0,069]; CFI=0,975; TLI=0,967; SRMR=0,037; a szülői útmodell esetében: χ²=72,259, df=29, p=0,0000; RMSEA=0,062 [CI90=0,044-0,080]; CFI=0,954; TLI=0,934; SRMR=0,045). A serdülő mintában modellünk (4. ábra) szerint a család serdülő által észlelt működése részben közvetlen módon, részben azonban a kamasz megküzdésén és pszichés tünet(mentesség)én keresztül fejti ki hatását a serdülő komplex jóllétére. A kedvező családműködés tehát önmagában is fokozza a serdülő érzelmi, pszichés és szociális well-
14
beingjét, emellett képes pozitívan hatni arra a fiatal megküzdő kapacitásának fokozásán (az indirekt útvonal β-értéke=0,150, p<0,001) és a kamasz lelki problémáinak csökkentésén (az indirekt útvonal β-értéke=0,310, p<0,001) keresztül. Meghatározza továbbá a serdülő jóllétét életkora (a fiatalabbak magasabb szubjektív jólléttel bírnak), valamint az őt nevelő szülő szubjektív jólléte is. Az útmodellről (4. ábra) leolvasható továbbá, hogy a szülő szubjektív jóllétét pedig befolyásolja az, hogy milyennek észleli családját (a szülő családészlelése szülő jólléte serdülő jólléte indirekt útvonal β-értéke=0,042, p<0,002).A teljes modell a serdülőkori komplex jóllét igen nagy hányadát, 69,8%-át magyarázza (R²=0,698, p=0,000). 0,39***
családészlelés szülő
életkor
exter./inter. tünet depresszió
magány -0,12***
0,87*** 0,94*** 0,46***
komplex jóllét szülő
tünet serdülő
-0,62***
0,11** érzelmi wb.
0,65*** -0,50***
0,80***
-0,67*** családészlelés serdülő
0,55***
megküzdés serdülő
0,27***
pszich. wb.
komplex 0,68*** jóllét serdülő 0,82***
szoc. wb.
0,11* *p<0,05; **p<0,01; ***p<0,001
4. ábra: Komplex kapcsolatok a vizsgált változók között a serdülő mintában (n=394)9 A szülői mintára felépített a priori modellünk is igazolást nyert (5. ábra). A szülő családészlelése és komplex szubjektív jólléte között a belépő szignifikáns közvetítő útvonalak azonban a közvetlen ok-okozati kapcsolatot statisztikai értelemben megszüntették. A két jelenség közötti kapcsolatot két pszichológiai konstruktum közvetíti: a szülő megküzdő ereje és minél kevesebb depresszív tünete (vagy tünetmentessége). Másrészt az, hogy a szülő milyennek éli meg családját, kihat arra, hogy gyermekénél mennyi pszichés tünetet észlel, azonban ez közvetlenül már nem hat a szülő jóllétmutatóira, csak közvetetten: a szülői depresszív tünetek előfordulását fokozva, negatívan befolyásolja a szülő pozitív mentális egészségét. A szülő komplex szubjektív jóllétére hatással van továbbá a serdülő gyermek 9
A mért változókat téglalap, a látens változókat (melyek megfigyelt, azaz mért változókból épülnek fel) pedig ellipszis jelöli. A változók közötti nyilakon a standardizált együtthatók (ß) értékei szerepelnek. Azokat az útvonalakat, melyek szignifikánsak tömör nyilakkal jelöljük, a nem szignifikáns utakat szaggatott nyilak jelzik.
15
szubjektív jólléte, míg ez utóbbit a serdülő családészlelése befolyásolja. A teljes modell a serdülőkorú gyermeket nevelő szülők komplex szubjektív jóllétét 52,9%-ban magyarázza (R²=0,529, p=0,000). 0,53***
családészlelés serdülő
szülő neme
komplex jóllét serdülő
megküzdés szülő -0,07
0,14***
0,46*** érz. wb.
0,48*** 0,48***
-0,50*** 0,75***
családészlelés szülő
-0,44***
depresszív tünetek szülő
-0,37***
-0,26***
komplex jóllét szülő
pszich. wb.
0,71 ***
0,04
0,23***
0,86***
szülő tünetészlelése a serdülőnél
szoc. wb.
0,09 *p<0,05; **p<0,01; ***p<0,001
5. ábra: Komplex kapcsolatok a vizsgált változók között a szülői mintában (n=388)10 III. 5. Az eredmények megbeszélése III. 5. 1. Következtetések Serdülő-szülő párosok beszámolóira épülő vizsgálatunk egyik fő célkitűzése volt, hogy empirikus adatokkal tesztelve bevezessük a hazai fogalmi és gyakorlati eszköztárba a mentális egészség egy olyan komplex modelljét, mely sokkal árnyaltabban kezeli a mentális egészség konstruktumát, mint a korábbi diagnózis-hangsúlyú, pszichopatológiai szemlélet (melyet áttekint pl. Manderscheid, Ryff, Freeman, McKnight-Eily, Dhingra és Strine, 2010). Vizsgálatunkkal mind a serdülő, mind a szülői felnőtt mintában sikerült igazolnunk a mentális egészség két kontinuum modelljének (Keyes, 2002a) érvényességét: (1) egyrészt kirajzolódott, hogy a mentális egészség és a mentális betegség elkülönülő, ugyanakkor – természetszerűleg – összefüggő lélektani konstruktumok; másrészt (2) hazai mintán is 10
A mért változókat téglalap, a látens változókat (melyek megfigyelt, azaz mért változókból épülnek fel) pedig ellipszis jelöli. A változók közötti nyilakon a standardizált együtthatók (ß) értékei szerepelnek. Azokat az útvonalakat, melyek szignifikánsak tömör nyilakkal jelöljük, a nem szignifikáns utakat szaggatott nyilak jelzik.
16
megerősítettük a pozitív mentális egészség háromfaktoros struktúráját (érzelmi, pszichológiai és szociális jóllét), illetve három kategóriájának (virágzás, mérsékelt mentális egészség és hervadó állapot) jelenlétét is. Továbbá – a keyes-i modell alapján (Keyes, 2013) – olyan árnyalt kategóriákat tudtunk azonosítani mintánkban, mint tiszta hervadó státusz vagy hervadás depresszióval kombinálódva, mely utóbbi kategória a legrosszabb prognózist jelzi a megelőző kutatások szerint is (pl. Keyes, 2002a; Keyes és Waterman, 2003; Keyes, 2005a). Ez azért is különösen fontos, mert Keyes (2002b, 2005b) kimutatta, hogy a mentális egészség és betegség ún. kombinált diagnózisa sokkal pontosabban jelzi előre a pszichoszociális működés szintjét, mint a csak mentális betegségtünetekre vonatkozó diagnózis. Mivel több évtizedre visszamenően, konzisztensen azt jelzik a kutatások (pl. Gohm és mtsai., 1998; McMunn és mtsai, 2001; Diener és Seligman, 2002; Brown, 2004; Diener és Diener McGavran, 2008), hogy a családi élet az élettel való elégedettség legfontosabb meghatározó faktorai közé tartozik, ezért vizsgálatunkban az észlelt családi környezet feltárását is szükségesnek tartottuk. Ennek vizsgálatára egy új mérőeszközt, a Családészlelés Skálát (Tiffin, Kaplan és Place, 2011) vezettük be. A skála a család több működési jellemzőjére képes reflektálni, miközben globálisan is jelzi a családi környezet harmóniáját, illetve diszharmóniáját. Az újonnan bevezetett kérdőív globálisan megbízható és valid mérőeszköznek bizonyult. Egy alskála tekintetében a reliabilitás azonban nem biztosított, ahogyan az eredeti ötfaktoros struktúra is csupán közepes illeszkedést mutatott serdülő és felnőtt adatainkra. Ezért a skála további, a faktorszerkezetre vonatkozó vizsgálatát kezdtük meg egy soron következő kutatásunkban. Korrelációs eredményeink szerint a pozitív mentális egészség és az észlelt családműködés tekintetében elmondható, hogy minél egészségesebb a családi környezet, annál jobbak a családtagok lelki egészségmutatói, kifejezettebb az egyéni stressztűrő-képességük és rugalmasabb az adaptációjuk, illetve fordítva. Eredményeink szerint a serdülők mentális egészségében nem jelentkeznek nemi különbségek, ám az életkort tekintve igen: a preserdülő korban lévők (12-14 évesek) még több mint fele a virágzó kategóriába sorolható, s elenyésző (2,3%) a hervadók aránya. A „valódi” kamaszkorba belépve ez megváltozik: a serdülők legtöbbje a mérsékelt kategóriába esik (kb. 60%), s a korábbiakhoz képest közel triplájára emelkedik a hervadók száma (7%). Ezek a trendek jelenlegi felnőtt adataink szerint már nem változnak az életkor előrehaladtával. Elgondolásunk alapján nem pusztán a gyarapodó ismeretek, a szélesedő látókör, a társas háló kiterjedése vagy a felnövekedéssel természetszerűleg együttjáró nehézségek hatására csökken a komplex szubjektív jóllét minősége a serdülőkorba belépve. Feltehető, kamaszkorban a (normatív) identitáskrízis miatt a jóllét területek is „felbolydulnak”, a kamasz válaszkereséseivel (pálya-, pár-, barát-, ideológia- és vallásválasztás nehéz kérdései) feltehetően újradolgozza a pszichológiai jóllét komponenseket (pl. önbecsülés, másokkal való pozitív kapcsolatok, életcélok, autonómia, a személyes növekedés lehetőségei, irányai), s azzal szorosan összekapcsolódva, szinte ugyanolyan hangsúllyal a szociális well-being területeit is (pl. a másokba vetett bizalom, a közös sors tudatának vagy a társadalmi értékesség kérdéseit). Vegyük észre, a pozitív mentális egészség keyes-i koncepciójában minden jóllétkomponens az érett identitás (Erikson, 2002) egy-egy szegmensét, feltételét adja. Emiatt a pozitív mentális egészség felmérése és az abban jelentkező nehézségek prevenciója ugyanolyan súlyt kell kapjon, mint a pszichés tünetek előfordulásának detekciója és terápiája. Mivel a hervadás lényeges pszichoszociális gyengüléssel jár, míg a virágzás rendre protektív tényezőként azonosított (pl. Keyes, 2002a, 2013), megvizsgáltuk, hogy mintánkban a mentális egészség kategóriák milyen egyéni és társas működésmódokkal járnak együtt. Általánosságban elmondható, hogy a virágzó serdülők kiterjedtebb baráti körrel rendelkeznek, kevésbé érzik magukat magányosnak, nagyobb valószínűséggel sportolnak rendszeresen, jobb
17
fizikai és lelkiállapotban érzik magukat, kisebb valószínűséggel folytatnak bármiféle rizikóviselkedést (különösen a dohányzás tekintetében), s a legjobb pszichés immunkapacitással is ők bírnak. A virágzók – a mérsékeltekhez és a hervadókhoz képest, míg a mérsékeltek a hervadókhoz viszonyítva – aktívabban keresik és különösen fontosnak tartják a társas támogatást kínáló helyzeteket, szabadidejükben is nagy valószínűséggel vesznek részt proszociális tevékenységekben. Ellenben a hervadók a magányosabb szabadidő eltöltési módokat részesítik előnyben, ami azt is jelezheti („fontos, hogy egyedül legyek a gondolataimmal”), hogy erősebb hajlammal bírnak a negatív tartalmú ruminációra. Mindez felveti az érzelemszabályozási stratégiák elemzésének bevonását is a komplex szubjektív jóllét kutatásokba. Fontos, hogy a virágzók nemcsak a hervadó serdülőkhöz képest funkcionálnak jobban az élet számos szegmensében, hanem mérsékelt társaikhoz képest is. Így nem elhanyagolható szempont a mérsékelt mentális egészséggel bíró kamaszok körének mentálhigiénés-preventív megcélzása sem. A szülők esetében is ugyanezek a trendek érvényesülnek: a virágzó felnőttek általánosságban testileg egészségesebbnek érzik magukat, kevesebb depresszív tünetet jeleznek, vagy egyáltalán nem is jeleznek hangulatproblémákat mérsékelt és hervadó társaikhoz képest. A hervadás pedig kifejezett pszichoszociális gyengüléssel jár együtt. Az összetartozó mintás elemzések szerint abban nincs szignifikáns különbség a kamasz-szülő diádoknál, hogy milyen szintű a pozitív mentális egészségi állapotuk. Abban azonban már szignifikáns eltérés tapasztalható, hogy mennyire elégedettek az életükkel globálisan: a kamaszok ebben megelőzik szüleiket. Ez az eredmény rávilágít arra is, hogy a komplex szubjektív jóllét és az élettel való elégedettség valóban különálló konstruktumok. A pozitív mentális egészség összetettebb jelenség, mint a globális élettel való elégedettség mutatója. A családminőség szubjektív észlelése tekintetében az elvárt tendenciák jelentek meg. A generációs hatások és a kamaszkor változásainak fényében (Vikár, 1999) az önállóságot, a családi kötelékek lazítását próbálgató serdülők – szüleikhez képest – globálisan is és számos részterületen kevésbé jónak észlelik a család működését. Érdemes még megjegyezni, hogy míg a serdülők és a szülők komplex szubjektív jóllétmutatói között gyenge, de a Bonferroni-korrekció után is szignifikáns kapcsolat mutatkozott, addig depresszív tüneteik, valamint megküzdési kapacitásuk tekintetében nem találtunk szignifikáns összefüggést. Ez az eredmény is a pozitív mentális egészség és a mentális tünetek elkülönülő kontinuum felfogását erősíti. Továbbá az, hogy a kamaszok és a szülők személyes stresszkezelési nívója nincsen korrelációban, utalhat arra, hogy az egyéni pszichés immunrendszert számos más tényező is alakítja, illetve hogy a megküzdés terén a szülői hatások a gyermek felé (illetve fordítva) közvetett útvonalakon keresztül érnek célba. Vizsgálatunkban olyan intrapszichés és interperszonális pszichológiai, valamint olyan környezeti változókat alkalmaztunk, melyek a korábbi és a kurrens lélektani szakirodalomban is széles körben megjelennek, kutatásuk a pszichológiai érdeklődés fókuszában áll, azonban a kutatás elrendezése (összetartozó minták vizsgálata), a felállított útmodellek és azok tesztelésének eredményei új szempontokat hoztak a vizsgálat révén. Kidolgoztunk egy elméleti paradigmát arról, hogy a családi erőforrások hogyan, milyen utakon keresztül hatnak a pozitív mentális egészségre. Ezen útvonalak feltárását azért tartottuk különösen fontosnak, hogy azonosíthassuk azon tényezőket, melyek célzott fejlesztésével a hatékony emocionális és pszichoszociális funkcionálást is facilitálhatjuk. A serdülők esetében azt tapasztaltuk, hogy a felnőtt identitás megszületését megteremtő „családi uterusz” a maga minőségével (pl. gondoskodás, problémamegoldó kapacitás, felelősség megfelelő elosztása) közvetlenül is befolyásolja a kamasz érzelmi, pszichológiai és szociális jóllétét, azaz pozitív mentális egészségét. Ugyanakkor közvetett utakon keresztül is formálja azt: így a megküzdési források támogatásával és a lelki tünetek csökkentése által. A
18
serdülő szubjektív jóllétére továbbá hatása van szülője szubjektív jóllétének, amit pedig a szülő családról alkotott tapasztalata befolyásol. Mindez nem pusztán a szocializáció interaktív és reciprok jellegét húzza alá, valamint a szülő és a gyermek közti közvetlen, szoros hatásokról, „interface”-ről árulkodik (még a serdülőkor alatt is – vö. Csíkszentmihályi, Rathunde és Whalen, 2010), hanem azt a lehetőséget is felveti, hogy a szülői komplex jóllét fokozásával (pl. a pszichológiai jóllét komponenseit támogató munkahely program által) befolyást érhetünk el a serdülő pozitív mentális egészségére is. Kiemelendő továbbá az a beavatkozási útvonal, mely a serdülő megküzdő kapacitásának facilitálásával fejlesztheti a családi erőforrásokból kinyerhető személyes jóllét elemeket. Figyelemre méltó eredmény, hogy a szülői mintában a családminőség és az egyéni szülői pozitív mentális egészség viszonyában útmodellezésünkkel nem sikerült igazolnunk a család közvetlen hatását. Több közvetítő változót tártunk azonban fel a családi erőforrásokból kinyerhető egyéni „haszon” tekintetében, így a stresszkezelési képesség és a pszichés problémáktól való tünetmentesség erőteljes szerepét. A szülő komplex szubjektív jóllétére továbbá hatással van serdülő gyermekének komplex szubjektív jólléte is. Az összetett útmodellben azonban az, hogy a szülő gyermekénél mennyi pszichés tünetet tapasztal, megszűnt közvetítő tényezőként funkcionálni a szülő által észlelt családi minőség és a szülői jóllét viszonyában. Azaz a többi, a modellben egyszerre szerepeltetett változó felülírja – jelen esetben megszünteti e tényező – szülői pozitív mentális egészségre kifejtett közvetlen hatását. A modell rámutat, az, hogy a szülő serdülő gyermekénél mennyi és milyen pszichés problémát észlel, a szülő depresszív tüneteit fokozva vezet el a szülő komplex szubjektív jóllétének csökkenéséhez. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a felnőttek érzelmi, pszichés és társas jóllétét nemcsak közvetlen formában lehetséges erősíteni, hanem a megküzdési kapacitás facilitálásával, a hangulati, főként depressziós tünetek csökkentésével, illetve a saját gyermek jóllétszintjének emelésével is. Sőt, ezek a szintek képesek a család erőforrásait is eljuttatni a személyes lelki fittség emeléséhez, megszilárdításához. Az útmodell által felrajzolt hatások figyelembevétele és követése hasznos kiindulópontja lehet nagyobb volumenű, népegészségügyi beavatkozásoknak is, hiszen rámutat: az egyéni és a társadalmi prosperitás (ld. a szociális jóllét szintjét) a családból indulva (Buda, 2001), a megküzdési kapacitás közvetítésével a pozitív mentális egészségen alapul. Összefoglalva, eredményeink megerősítik, egyben árnyalják azokat a korábbi vizsgálati adatokat (pl. Diener és Diener McGavran, 2008; Suldo, 2009; Saha, Huebner, Suldo és Valois, 2010), melyek kimutatták, hogy a szubjektív jóllét alakulásában mind az egyéni, mind a családi tényezőknek jelentős szerepe van, valamint a családi és a kortárskörnyezet a személyiségvonások formálásán keresztül, közvetett úton is kifejti hatását a lelki egészségre (Jaquez, Cole és Searle, 2004). III. 5. 2. A vizsgálat korlátai Vizsgálatunk számos korláttal rendelkezik: így mintánk – bár nagyobb elemszámmal bír és az ország különböző területeiről származik – nem reprezentatív, nem képezi le a magyar, serdülőket nevelő családok szocioökonómiai variabilitását. Másrészt, mivel a kamaszok és a szülők is otthon töltötték ki a tesztbattériát, fennállt a lehetősége, hogy a szülő-gyermek diád tagjai befolyásolják egymás válaszait. Ezt az instrukcióval igyekeztünk kiküszöbölni. A kutatás hiányosságai közé tartozik az is, hogy terjedelmi korlátok miatt számos szülői kapcsolati változó felmérése nem történt meg (pl. a szülők közötti viszony minősége (pl. kapcsolattal való elégedettség, kommunikáció, konfliktusok).
19
III. 5. 3. Kitekintés, további célok További – részben már megkezdett kutatásokban – célunk, hogy a vizsgálatból kimaradt konstruktumok (főként az érzelemszabályozás, valamint a személyiségvonások) és a pozitív mentális egészség viszonyrendszerének elemzése mellett más, nem kérdőíves módszereket (pl. interjú, figuriális családreprezentáció-felmérés (Gehring és Wyler, 1986) is bevonjunk a kutatási paradigmába. III. 5. 4. Gyakorlati implikációk A mentális egészség két kontinuum modellje (Keyes, 2002a) a maga elméleti megalapozottságával, mérhetőségével, empirikus bizonyítékaival kiválóan alkalmas arra, hogy összetett prevenciós, lelki egészség-fejlesztő programokat építsünk rá. A doktori dolgozat a benne közölt eredmények alapján – az ökológiai validitás jegyében – egy munkatervvel zárul a komplex pozitív mentális egészség erősítésére. Az egyes jóllét komponensek fejlesztésére konkrét gyakorlatokat, illetve átfogó irányelveket kínál. A pszichés és szociális jóllét teljesítmény (pl. Keyes, 1998), ami azt is jelenti, hogy fejleszthető területek, így kiemelt egészségkomponensek. Egészség nincsen mentális egészség nélkül, mentális egészség pedig nem fejlődhet a szubjektív jóllétkomponensek folyamatos erősítése nélkül.
IV. Bibliográfia Allport, G. W. (1998). Az érett személyiség. In: Allport, G. W. (1998). A személyiség alakulása. Budapest: Kairosz, 299-330. Angner, E. (2010). Subjective Well-Being. The Journal of Socio-Economics, 39(3), 361-368. Antonovsky, A. (1994). The Sense of Coherence: A Historical and Future Perspective. In: McCubbin, H. I., Thompson, L. E. A., Thompson, A. I., Fromer, J. E. (Eds.). Sense of Coherence and Resiliency: Stress, Coping, and Health. Madison: University of Wisconsin Press, 3-40. Beck, A. T., Ward, C. H., Mendelsohn, M., Mock, J., Erbaugh, J. (1961). An Inventory for Measuring Depression. Archives of General Psychiatry, 4(6), 561-571. Bok, S. (2008). WHO Definition of Health, Rethinking the WHO Definition of Health. In: Heggenhougen, H. K., Quah, S. R. (Eds.). International Encyclopedia of Public Health. Academic Press, 590-597. Bronfenbrenner, U. (1979). The Ecology of Human Development. Cambridge, MA: Harvard University Press. Brown, S. L. (2004). Family Structure and Child Well-Being: The Significance of Parental Cohabitation. Journal of Marriage and Family, 66, 351-367. Buda B. (2001). A lélek közegészségtana. Vázlatok, tervek, erőfeszítések a magyar lelki egészség érdekében (mentálhigiéné, család, szenvedélybetegségek, oktatás). Budapest: Animula (kiemelten ld. a 17. fejezetet, 123-127.o.) Cantril, H. (1965). The Pattern of Human Concerns. New Brunswick, NJ: Rutgers University Press. Constantine, N., Benard, B. (2001). California Healthy Kids Survey Resilience Assessment Module: Technical Report. Berkeley, CA: Public Health Institute.
20
Csikszentmihalyi, M., Rathunde, K., Whalen, S. (1993/1997). Talented Teenagers. The Roots of Success and Failure. Cambridge: Cambridge University Press. Csíkszentmihályi M., Rathunde, K., Whalen, S. (2010). Tehetséges gyerekek. Flow az iskolában. Budapest: Nyitott Könyvműhely. Delle Fave, A. (2006). The Impact of Subjective Experience on the Quality of Life. A Central Issue for Health Professionals. In: Csikszentmihalyi, M., Csikszentmihalyi, I. S. (Eds.). A Life Worth Living. Contributions to Positive Psychology. New York: Oxford University Press, 165-181. Diener, E., Biswas-Diener, R. (2008). Health and Happiness. In: Diener, E., Biswas-Diener, R. (Eds.). Happiness: Unlocking the Mysteries of Psychological Wealth. Malden, USA: Blackwell Publishing, 29-46. Diener, M. L., Diener McGavran, M. B. (2008). What Makes People Happy? A Developmental Approach to the Literature on Family Relationships and Well-Being. In: Eid, M., Larsen, R. J. (Eds.). The Science of Subjective Well-Being. New York: The Guilford Press, 347-375. Diener, E., Seligman, M. E. P. (2002). Very Happy People. Psychological Science, 13(1), 8184. Durayappah, A. (2011): The 3P Model. A General Theory of Subjective Well-Being. Journal of Happiness Studies, 12, 681-716. Emmons, R. A. (1986). Personal strivings: An approach to personality and subjective wellbeing. Journal of Personality and Social Psychology, 51(5), 1058-1068. Engel, G. L. (1977). The need for a new medical model: A challenge for biomedicine. Science, 196, 129-136. Engel, G. L. (1982). The biopsychosocial model and medical education. New England Journal of Medicine, 306, 802-805. Erikson, E. H. (2002). Gyermekkor és társadalom. Budapest: Osiris Kiadó. Erikson, E. H., Erikson, J. M. (1997). The Life Cycle Completed: Extended Version. New York: W. W. Norton. Fomby, P., Cherlin, A. J. (2007). Family Instability and Child Well-Being. American Sociological Review, 72(2), 181-204. Frankl, V. E. (2005). Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Budapest: Jel Könyvkiadó. Fredrickson, B. L., Losada, M. F. (2005). Positive Affect and the Complex Dynamics of Human Flourishing. American Psychologist, 60, 678-686. Fromm, E. (2008). A szeretet művészete. Budapest: Háttér Kiadó. Gádoros J. (1996). Szociodemográfiai rizikótényezők vizsgálata Gyermek Viselkedési Kérdőív alkalmazásával. Psychiatria Hungarica, 11(2), 147-166. Gehring, T. M., Wyler, I. L. (1986). Family-System-Test (FAST): A Three Dimensional Approach to Investigate Family Relationships. Child Psychiatry and Human Development, 16(4), 235-248. Gohm, C. L., Shigehiro, O., Darlington, J., Diener, E. (1998). Culture, Parental Conflict, Parental Marital Status, and the Subjective Well-Being of Young Adults. Journal of Marriage and Family, 60(2), 319-334. Goleman, D. (1997). Érzelmi intelligencia. Budapest: Háttér Kiadó. Greenspoon, P. J., Saklofske, D. H. (2001). Toward an integration of subjective well-being and psychopathology. Social Indicators Research, 54, 81-108. Huebner, E. S. (1991). Correlates of life satisfaction in children. School Psychology Quarterly, 6(2), 103-111.
21
Jaquez, F., Cole, D. A., Searle, B. (2004). Self-Perceived Competence as a Mediator Between Maternal Feedback and Depressive Symptoms in Adolescents. Journal of Abnormal Child Psychology, 32(4), 355-367. Keyes, C. L. M. (1998). Social Well-Being. Social Psychology Quarterly, 61(2), 121-140. Keyes, C. L. M. (2002a). The Mental Health Continuum: From Languishing to Flourishing in Life. Journal of Health and Social Behavior, 43(2), 207-222. Keyes, C. L. M. (2002b). Complete Mental Health: An Agenda for the 21st Century. In: Keyes, C. L. M., Haidt, J. (Eds.). Flourishing. Positive Psychology and the Life Welllived. Washington DC: American Psychological Association, 293-312. Keyes, C. L. M. (2004). The nexus of cardiovascular disease and depression revisited: The complete mental health perspective and the moderating role of age and gender. Aging and Mental Health, 8(3), 266-274. Keyes, C. L. M. (2005a). Mental Illness and/or Mental Health? Investigating Axioms of the Complete State Model of Health. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 73(3), 539-548. Keyes, C. L. M. (2005b). Chronic Physical Conditions and Aging: Is Mental Health a Potential Protective Factor? Ageing International, 30(1), 88-104. Keyes, C. L. M. (2006). Mental Health in Adolescence: Is America’s Youth Flourishing? American Journal of Orthopsychiatry, 76(3), 395-402. Keyes, C. L. M. (2007). Promoting and Protecting Mental Health as Flourishing. A Complementary Strategy for Improving National Mental Health. American Psychologist, 62(2), 95-108. Keyes, C. L. M. (2009a). The Nature and Importance of Positive Mental Health in America’s Adolescents. In: Gilman, R., Huebner, E. S., Furlong, M. J. (Eds.). Handbook of Positive Psychology in Schools. New York: Routledge, 9-23. Keyes, C. L. M. (2009b). Brief description of the mental health continuum short form (MHCSF). Manuscript. Atlanta. Keyes, C. L. M. (2013). Promoting and Protecting Positive Mental Health: Early and Often Throughout the Lifespan. In: Keyes, C. L. M. (Ed.). Mental Well-Being. International Contributions to the Study of Positive Mental health. New York: Springer, 3-28. Keyes, C. L. M., Dhingra, S. S., Simoes, E. J. (2010). Change in Level of Positive Mental Health as a Predictor of Future Risk of Mental Illness. American Journal of Public Health, 100(12), 2366-2371. Keyes, C. L. M., Haidt, J. (2002). Introduction: Human Flourishing – The Study of That Which Makes Life Worthwhile. In: Keyes, C. L. M., Haidt, J. (Eds.). Flourishing. Positive Psychology and the Life Well-lived. Washington DC: American Psychological Association, 3-12. Keyes, C. L. M., Lopez, S . J. (2002). Toward a Science of Mental Health: Positive Directions in Diagnosis and Interventions. In: Snyder, C. R., Lopez, S. J. (Eds.). Handbook of Positive Psychology. New York: Oxford University Press, 45-59. Keyes, C. L. M., Michalec, B. (2010). Viewing Mental Health from the Complete State Paradigm. In: Scheid, T. L., Brown, T. N. (Eds.). A Handbook for the Study of Mental Health. New York: Cambridge University Press, 125-134. Keyes, C. L. M., Myers, J. M., Kendler, K. S. (2010). The Structure of the Genetic and Environmental Influences on Mental Well-Being. American Journal of Public Health, 100(12), 2379-2384. Keyes, C. L. M., Shmotkin, D., Ryff, C. D. (2002). Optimizing Well-Being: The Empirical Encounter of Two Traditions. Journal of Personality and Social Psychology, 82(6), 1007-1022.
22
Keyes, C. L. M., Waterman, M. B. (2003). Dimensions of Well-Being and Mental Health in Adulthood. In: Bornstein, M., Davidson, L., Keyes, C. L. M., Moore, K. (Eds.). WellBeing: Positive Development Across the Life Course. New Jersey: Lawrence Erlbaum Associates, Publishers, 477-497. Keyes, C. L. M., Wissing, M., Potgieter, J. P., Temane, M., Kruger, A., van Rooy, S. (2008). Evaluation of the Mental Health Continuum–Short Form (MHC–SF) in SetswanaSpeaking South Africans. Clinical Psychology and Psychotherapy, 15, 181-192. Khumalo, I. P., Temane, Q. M., Wissing, M. P. (2012). Socio-Demographic Variables, General Psychological Well-Being and the Mental Health Continuum in an African Context. Social Indicators Research, 105(3), 419-442. Kline, R. B. (2011). Principles and Practice of Structural Equation Modeling (3rd ed.). New York: The Guilford Press. Kobasa, S. C., Maddi, S. R., Kahn, S. (1982). Hardiness and health: a prospective study. Journal of Personality and Social Psychology, 42(1), 168-177. Kopp M., Skrabski Á, Czakó L. (1990). Összehasonlító mentálhigiénés vizsgálatokhoz ajánlott módszertan. Végeken, 1(2), 4-24. Kovacs, M. (1985). The Chidren Depression Inventory (CDI). Psyhopharmacology Bulletin, 21(4), 995-999. Lazarus, R. S., Folkman, S. (1984). Stress, Appraisal, and Coping. New York: Springer. Lamers, S. M. A., Westerhof, G. J., Bohlmeijer, E. T., ten Klooster, P. M., Keyes, C. L. M. (2011). Evaluating the Psychometric Properties of the Mental Health Continuum-Short Form (MHC-SF). Journal of Clinical Psychology, 67(1), 99-110. Manderscheid, R. W., Ryff, C. D., Freeman, E. J., McKnight-Eily, L. R., Dhingra, S., Strine, T. W. (2010). Evolving Definitions of Mental Illness and Wellness. Preventing Chronic Disease, 7(1), A19, 1-6. Maslow, A. (2003). A lét pszichológiája felé. Bevezetés a humanisztikus pszichológiába. Budapest: Ursus Libris. McMunn, A. M., Nazroo, J. Y., Marmot, M. G., Boreham, R., Goodman, R. (2001). Children’s Emotional and Behavioural Well-Being and the Family Environment: Findings from the Health Survey for England. Social Science and Medicine, 53, 423440. Muthén, L. K., Muthén, B. O. (1998-2010). Mplus User’s Guide. Sixth Edition. Los Angeles, CA: Muthén and Muthén. Oláh A. (1996). A megküzdés személyiségtényezői: a pszichológiai immunrendszer és mérésének módszere. Kézirat. Budapest: ELTE BTK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék. Oláh A. (1999). Útmutató a Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőív (PIK) használatához. Kézirat. Budapest: ELTE BTK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék. Oláh A. (2005). Érzelmek, megküzdés, optimális élmény. Belső világunk megismerésének módszerei. Budapest: Trefort Kiadó. Örkényi Á., Koszonits R., Vajda Zs., Kállainé Harangi R. (2005). Erőt adó családok: az egészséges személyiségfejlődés forrásai iskoláskorú gyerekek családjában. Kutatási zárótanulmány. Budapest: OKTK. Páskuné Kiss J. (2010). Tanulói sajátosságok tükröződése hátrányos-helyzetű tehetségek jövőképében. Habilitációs értekezés. Debrecen. Peterson, C., Seligman, M. E. P. (2004). Character Strength and Virtues. A Handbook and Classification. New York: Oxford University Press. Provencher, H. L., Keyes, C. L. M. (2013). Recovery: A Complete Mental Health Perspective. In: Keyes, C. L. M. (Ed.). Mental Well-Being. International Contributions to the Study of Positive Mental health. New York: Springer, 277-297.
23
Rogers, C. R. (1985). Személyiség- és viselkedéselmélet. In: Szakács F., Kulcsár Zs. (szerk.). Személyiséglélektani szöveggyűjtemény II. 3. kiadás. Budapest: Tankönyvkiadó, 369404. Rózsa S., V. Komlósi A., Kő N., Vetró Á., Gádoros J., Csorba J. (1999). A gyermek- és serdülőkori depresszió kérdőíves mérésének lehetősége a klinikai és normatív mintán szerzett tapasztalatok alapján. Pszichológia, 19(4), 459-482. Ryan, R. M., Deci, E. L. (2000). Self-determination theory and the facilitation of intrinsic motivation, social development, and well-being. American Psychologist, 55(1), 68-78. Ryff, C. D., Singer, B. (2002). From Social Structure to Biology. Integrative Science in Pursuit of Human Health and Well-Being. In: Snyder, C. R., Lopez, S. J. (Eds.). Handbook of Positive Psychology. New York: Oxford University Press, 541-555. Saha, R., Huebner, E. S., Suldo, S. M., Valois, R. F. (2010). A Longitudinal Study of Adolescent Life Satisfaction and Parenting. Children Indicators Research, 3(2), 149165. Salovey, P., Mayer, J. D., Caruso, D., Lopes, P. N. (2003). Measuring Emotional Intelligence as a Set of Abilities with the Mayer-Salovey-Caruso Emotional Intelligence Test. In: Lopes, S. J., Synder, C. R. (Eds.). Positive Psychological Assessment: A Handbook of Models and Measures. Washington, DC: American Psychological Association, 251-265. Scheier, M. F., Carver, C. S. (1985). Optimism, coping, and health: Assessment and implications of generalized outcome expectancies. Health Psychology, 4(3), 219-247. Scheier, M. F., Carver, C. S. (1992). Effects of optimism on psychological and physical wellbeing: Theoretical overview and empirical update. Cognitive Therapy and Research, 16(2), 201-228. Seligman, M. E. P. (2002). Authentic Happiness: Using the New Positive Psychology to Realize Your Potential for Lasting Fulfillment. New York: Free Press. Seligman, M. E. P. (2008). Positive Health. Applied Psychology: An International Review, 57, 3-18. Seligman, M. E. P. (2011). Flourish. A Visionary New Understanding of Happiness and Wellbeing. New York: Free Press. Seligman, M. E. P., Csikszentmihalyi, M. (2000). Positive Psychology. An Introduction. American Psychologist, 55(1), 5-14. Suldo, S. M. (2009). Parent-Child Relationships. In: Gilman, R., Huebner, E. S., Furlong, M. J. (Eds.). Handbook of Positive Psychology in Schools. New York: Routledge, 245-256. Suldo, S. M., Shaffer, E. J. (2008). Looking beyond psychopathology: The dual-factor model of mental health in youth. School Psychology Review, 37(1), 52-68. Taylor, S. E., Brown, J. D. (1988). Illusion and Well-Being: Some Social Psychological Contributions to a Theory on Mental health. Psychological Bulletin, 103(2), 193-210. Tiffin, P. A., Kaplan, C., Place, M. (2011). Brief report: Development of the family perceptions scale; a novel instrument for evaluating subjective functioning in the families of adolescents. Journal of Adolescence, 34, 593-597. Vaillant, G. E. (2003). Mental Health. American Journal of Psychiatry, 160(8), 1373-1384. Vaillant, G. E. (2012). Positive mental health: Is there a cross-cultural definition? World Psychiatry, 11(2), 93-99. Venning, A., Eliott, J., Kettler, L., Wilson, A. (2013). Complete Mental Healh in South Australian Youth: Prevalence, Measurement, and Promotion. In: Keyes, C. L. M. (Ed.). Mental Well-Being. International Contributions to the Study of Positive Mental health. New York: Springer, 29-50. Vikár Gy. (1999). Az ifjúkor válságai. (Második, bővített kiadás.) Budapest: Animula Kiadó. Wang, X., Zhang, D., Wang, J. (2011). Dual-Factor Model of Mental Health: Surpass the Traditional Mental Healt Model. Psychology, 2(8), 767-772.
24
Wenk, D., Hardesty, C. L., Morgan, C. S., Blair, S. L. (1994). The influence of parental involvement on the well-being of sons and daughters. Journal of Marriage and Family, 56, 229-234. Westerhof, G. J., Keyes, C. L. M. (2010). Mental Illness and Mental Health: The Two Continua Model Across the Lifespan. Journal of Adult Development, 17, 110-119. Wissing, M. P., Van Eeden, C. (2002). Empirical classification of the nature of psychological well-being. South African Journal of Psychology, 32, 32-44. Yin, K. L., He, J. M., Fu, Y. F. (2013). Positive Mental Health: Measurement, Prevalence, and Correlates in a Chinese Cultural Context. In: Keyes, C. L. M. (Ed.). Mental WellBeing. International Contributions to the Study of Positive Mental health. New York: Springer, 111-132. A szerző disszertáció témájához kapcsolódó tudományos közleményei: Kulcsár Zs., Rózsa S., Reinhardt M. (2006). A poszttraumás növekedés feltételei és empirikus vizsgálata. Budapest: Trefort Kiadó. Reinhardt M., Rózsa S., Kulcsár Zs. (2007). Posttraumatic growth, social support and selfconsciousness: an empirical approach to studying factors influencing posttraumatic growth among I. and II. type diabetic patients. 1. Symposium of Pedagogy and Psychology PhD Students, Wroclaw University, Lengyelország, 2007. március 16. Kökönyei, Gy., Reinhardt, M., Pajkossy, P., Kiss, B., Demetrovics, ZS. (2008). Characteristics of personal strivings, and their relationship with life satisfaction. A qualitative/quantitative mixed-method analysis. Cognition, Brain, Behaviour, 12(4), 409-433. Reinhardt M. (2009). Miért hasznosak a pozitív érzelmek iskolai környezetben? Iskolakultúra, 19(9), 24-45. Reinhardt M., Kökönyei Gy. (2009). Tanulási problémák magatartási zavarokkal küzdő gyermekeknél. Pedagógusképzés, 7(36), 177-198. Reinhardt M. (2010). Poszttraumás növekedés I. típusú diabéteszes serdülők körében. In: Vass Z., Tekler V. (szerk.) I. Országos Alkalmazott Pszichológiai PhD Konferencia. Papirusz Book Kiadó, Budapest, 105-115. Reinhardt M., Kökönyei Gy. (2010). Érzelemfelismerés és empátia fejlettsége óvodáskorban az anyai érzelemszabályozás és empátiás készség tükrében. Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Országos Tudományos Nagygyűlése, Pécs, 2010. május 29. Reinhardt M. (2011). Családi egyet(nem)értés: serdülő-szülő párosok család- és tünetpercepciója. Magyar Pszichológiai Társaság XX. Országos Tudományos Nagygyűlése, Budapest, 2011. május 26. Reinhardt M., Vargha A. (2013). Mérlegen a család: a családészlelés- és működés kérdőíves mérhetősége. Magyar Pszichológiai Társaság XXII. Országos Tudományos Nagygyűlése, Budapest, 2013. június 7. Reinhardt M. (megjelenés alatt a.). Szubjektív jóllétünk érzelmi, pszichológiai és társas mozaikdarabkái – A mentális egészség két kontinuum modellje. In: Fabiny T., Mirnics Zs., Vassányi M. (szerk.). Kapcsolatban. Budapest: L’Harmattan Kiadó Reinhardt M. (megjelenés alatt b.). Interfaces between adolescents’ and their parents’ positive mental health – An empirical study of the Two Continua Model of Mental Illness and Health in a Hungarian adolescent-parent dyads’ sample. International Society for the Study of Behavioural Development Regional Workshop, Budapest, 2013. szeptember 12-14. (elfogadott előadás)
25
