Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Mővészettörténet Doktori Iskola
RÓKA ENIKİ
ERNST LAJOS GYŐJTEMÉNYE ÉS AZ ERNST MÚZEUM
Doktori (PhD) értekezés tézisei
Témavezetı: Dr. Sinkó Katalin
A Bíráló Bizottság tagjai:
Elnök: Dr. Kelényi György egyetemi tanár Titkár: Dr. Eörsi Anna Tagok: Dr. Sisa József, Dr. Passuth Krisztina, Dr. Ágoston Julianna Bírálók: Dr. Keserü Katalin egyetemi docens, Dr. Tímár Árpád
Budapest, 2009.
Ernst Lajos hajdani múzeumának falai között, az épületben mőködı utódintézmény, a Mőcsarnoktól ebben az idıszakban függetlenné vált Ernst Múzeum 2002 tavaszán Egy győjtı és győjteménye. Ernst Lajos és az Ernst Múzeum címő kiállítással emlékezett meg a megnyitás 90. évfordulójáról. A tragikus sorsú múzeumalapító győjteménye még a második világháború elıtt szétszóródott, s anyagának összegyőjtésében, rekonstruálásában 2002-ben számos múzeum munkatársa közremőködött. Ekkor több mint 450 tárgyat győjtöttünk össze a kiállításhoz, melyeknek többsége az egykori győjtemény anyagából került ki. Ezek mellett, mintegy felidézve Ernstnek a modern mővészet pártolásában játszott szerepét is, a Japán asztaltársaságra vonatkozó tárgyakat, valamint az egykori kortárs kiállításokról válogatott mőveket is láthatott a közönség, utalásképpen a múzeum szélesebb közegére, és a fıváros mővészeti életében 1912 és 1937 között betöltött szerepére is. A kutatás – és a 2002-es kiállítás – egyik elızményéül az 1981-ben a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Válogatás magyar magángyőjteményekbıl címő kiállítás szolgált. Ez volt az az idıszak, amikor, a társadalmi változásoktól korántsem függetlenül, a magyarországi
mőgyőjtés
története
ismételten
a
mővészettörténeti
érdeklıdés
homlokterébe került. A magángyőjtemények és a múzeumtörténet összefonódó históriája jelent meg az 1985-ben Belitska-Scholtz Hedvig által szerkesztett Jankovich Miklós a győjtı és mecénás címő kötet tanulmányaiban. Az 1981-es kiállítás és ez a kiadvány mondhatni tudománytörténeti fordulatot hozott a mőgyőjtés és magángyőjtemények kutatása terén. A rendszerváltást követıen a mőkereskedelem sokszínőségének kialakulásával és a mőgyőjtés fellendülésével párhuzamosan szélesebb körben is megnıtt az érdeklıdés a győjtéstörténet iránt. Számos publikáció jelent meg, melyek bemutatták a 19. századi és a századfordulón kialakult győjteményeket, valamint a kortárs mőgyőjteményeket. A kutatás tárgyává vált a múzeumi győjtés múltja is, a kiállítások figyelmet fordítottak a múzeumokban ırzött tárgyak eredeti kontextusára. Újabb kutatási szempontnak számított a múzeumok ideológiai közvetítı szerepének elemzése és értelmezése, a múzeumok, kiállítások által közvetített történelemkép megváltozása az idık során. A kutatásoknak ebbe a folyamatába illeszkedett Ernst győjteményének fentebb említett részleges rekonstrukciója 2002-ben. A közgyőjteményekben és magántulajdonban
2
fellelhetı Ernsttel kapcsolatos mőtárgyak legfontosabb részét a kiállításra összegyőjtöttük, és sikerült a győjtemény koncepcióját, inspirációit is feltárni. Az akkori kutatások rámutattak, hogy Ernst történeti felfogásának forrásául a Nemzeti Múzeumi győjtemények, a millenniumi kiállítás történeti tárlata, valamint Jankovich Miklós győjteménye szolgált. A disszertáció szövegének ez a fejezete a 2002 óta elıkerült adatokkal bıvült, ezek helyenként kiegészítették, kisebb mértékben korrigálták a korábban publikáltakat, de alapvetıen nem változtattak az akkori konklúziókon. A 2002-es tárlatot követıen azonban világossá vált, hogy a további anyaggyőjtés lényegében nem módosítana az Ernst győjteményérıl kialakult képen, inkább csak további adalékokkal szolgálna az eddigi ismeretekhez. Fontosabb volt annak a látszólagos ellentmondásnak az értelmezése, amely Ernst tevékenységének két oldala, históriai győjteménye és a modern mővészet pártolása között húzódott. Ezért doktori dolgozatomban nem a győjtemény további tárgyainak felkutatására helyeztem a hangsúlyt, hanem Ernst pályájának e kettısségét igyekeztem feloldani. Szándékom az volt, hogy feltárjam Ernst történelem-, és mővészetfelfogásának ideológiai hátterét, együttesen vizsgálva magát a győjteményt és – az eddigi kutatásokban ez utóbbival szinkronban nem elemzett – mővészetszervezıi munkásságát, rámutatva a két tevékenység közötti szerves összefüggésre. Ernst győjtésében megnyilvánuló szemléletét már a korábbi dolgozatomban körvonalaztam, ám Ernst modern mővészethez való viszonyáról – Szücs György 2002-es tanulmányát leszámítva – eddig kevés szó esett. Ebben a tekintetben legjelentısebb az 1901–1909 közötti idıszak volt, amikor Ernst a Nemzeti Szalon ügyvezetı igazgatói posztját töltötte be, itt formálódtak ki ugyanis kortárs mővészetrıl vallott elképzelései. Fontos ez azt idıszak azért is, mert a Szalonban megvalósított kiállítási programot Ernst következetesen továbbvitte az Ernst Múzeum tárlatain. Ezért került hangsúly a mostani kutatás során fıként a Nemzeti Szalon kiállításpolitikájának feltárására. Feltételezésem szerint Ernst tevékenységének mindkét oldala, azaz győjteménye, valamint
kiállításszervezı
munkája számos
ponton
kapcsolódott
a konzervatív
nacionalizmus 1880-as évektıl egyre inkább teret nyerı ideológiájához. A nemzetek között zajló „kultúrharc” elképzelései (Ernst és kortársai a „faj” fogalmát is használták, kulturális és nem biológiai értelemben), a „szociál-darwinizmus” eszméi, valamint a századforduló politikai
és
kulturális
nacionalizmusa
is
nyomon
követhetıek
Ernst
3
történelemszemléletében. Már maga a győjtemény is a kultúrnacionalizmus jegyében született, de a modern mővészetet pártfogoló akciói mögött is konzervatív eredető nemzetkarakterológai
elképzelések
húzódtak
meg.
A
korszak
pozitivista
fejlıdéselméletének talaján a múlt és jelen, a történelem és kultúrtörténet, valamint a modern
mővészet
folytonosságának
eszméi
szorosan
bizonyítékául
összekapcsolódtak,
szolgáltak.
Ernst
nemzeti
s
a
nemzeti
kultúra
kultúrafelfogásában
a
konzervatív vonások ellenére ugyanakkor egyfajta nyitottság is megragadható, amennyiben a mővészetben felfedezett magyar karaktervonások hangsúlyozása mellett fontosnak tartotta a külsı hatások befogadását, a nyugat-európai kulturális eredmények megismerését és beépítését is. Ernst Nemzeti Szalonban végzett munkája mutatja kulturális nyitottságát, emellett bizonyítja a modern mővészet népszerősítésében és elfogadtatásában betöltött jelentıs szerepét, tágabb értelemben pedig részben új megvilágításba helyezi a hazai modernizmus recepciójának eszmei hátterét is. Példája tanúsítja, hogy a konzervatív nacionalista ideológia egyes elemeivel való azonosulás nem feltétlenül jelentett ízlésbeli konzervativizmust, sıt, egy alapvetıen nacionalista közegben a kultúrnacionalizmusból táplákozó érvrendszer felhasználható volt a modern mővészet propagálására is. Ernst indulása, pályája, a győjtemény kialakulása, kollekciójának sorsa, mőkereskedelmi tevékenysége és személyes tragédiája a különbözı levéltári és adattári források, korabeli sajtóban megjelent cikkek alapján rekonstruálható volt. Hasonlóan feltárhatóak voltak a győjtemény bemutatásának kísérletei, elképzelései, azok változásai. Ernstnek a század elsı évtizedében született, viszonylag kevés írásából, valamint mővészetszervezı
tevékenységébıl
mővészetszemléletének
körvonalai
is
részben
megrajzolhatóak voltak, ugyanakkor a modern mővészetet illetı nézeteirıl kevés szöveg állt rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy Ernst 1902-ben már biztosan kapcsolatban állt Lázár Bélával, támaszkodni lehetett az ı munkáira is, annál is inkább, mivel 1912-tıl az Ernst Múzeumban ı volt Ernst legközelebbi munkatársa. A modern mővészet propagátoraként a század elsı éveitıl fellépı Lázár vállalta az „ideológus” szerepét Ernst mellett, s így több évtizedes közös tevékenységük, valamint írásaik alapján feltételezhetı, hogy a magyar mővészetrıl vallott elképzeléseik alapvetıen hasonlóak lehettek. Ez a dolgozat ugyanakkor nem vállalkozhatott Lázár Béla munkásságának szélesebb körő elemzésére, hanem csupán a modern nemzeti mővészetrıl vallott elképzeléseinek
4
rekonstruálását tőzte ki célul, mintegy kiegészítéseképpen Ernst mővészetrıl vallott nézeteinek értelmezéséhez. Nem tehetı azonban még a nézeteket tekintve sem kettejük közé egyenlıségjel. Ernst szemlélete erısen kötıdött a 19. század végének romantikus historizmusához, amennyiben minduntalan a nemzeti nagyság példáit emelte ki a múltból, s ezeket hangsúlyozta győjteménye tervezett és megvalósított kiállításain. Nemzeti mővészetre vonatkozó nézetei kevéssé voltak kidolgozottak, szisztematikusak. Lázár nemzetkarakterológiára építı mővészetelmélete pedig alapvetıen a pozitivizmus milieuelméletének hatása nyomán formálódott ki. A nemzeti mővészet fogalmának elemzéséhez Lázáron kívül olyan egykorú szerzık mőveit hívtam segítségül – Beöthy Zsolt, Pekár Károly, Malonyay Dezsı, Palágyi Menyhért –, akik bizonyíthatóan hatást gyakoroltak Lázár Bélára, s valószínőleg Ernst személyes ízlésére, továbbá Lázáron keresztül késıbb az Ernst Múzeum programjára is. Noha Lázár írásait a szorosabban vett, vagy egyetemi mővészettörténet-tudománytörténet nem a tényleges tudományos teljesítmények, hanem csupán a „publicisztika” körébe sorolja, ezen dolgozatok hatása azonban igen jelentıs volt a mővészeti közgondolkodás területén. A mővészetre vonatkozó azon nézetek, melyek Lázár és Ernst világképét egyaránt meghatározták, nem csupán sajátjaik voltak, hanem a korszakéi is, s a populáris mővészeti irodalmon túl a szaktudomány egyes szereplıinek a nemzeti mővészetrıl vallott elképzeléseihez is alapul szolgáltak. A dolgozat megírásánál jelentıs mértékben támaszkodtam az általános-, a mőgyőjtés-, és múzeumtörténeti szakirodalmon kívül a hazai filozófiatörténet és történettudomány újabb eredményeire is. Ez utóbbi segítségével lehetett azt a történeti, politikai, ideológiai közeget felrajzolni, amelyben Ernst győjteménye kialakult, valamint feltárni és értelmezni Ernst győjteményének, illetve a győjtemény kiállításainak a koncepcióváltásait. Ernst mővészetpolitikai tevékenysége, győjteményének tervezett és megvalósított
bemutatói
ugyanis
szoros
kapcsolatban
álltak
nemcsak
kora
kultúrpolitikájával, hanem a köztörténet eseményeivel is. Ernst zsidó származása, ugyanakkor propagatívan hazafias győjteménye, valamint a nemesi cím megszerzésére irányuló lankadatlan törekvése, a társadalmi felemelkedés iránti vágya indokolta, hogy pályájának ezeket a társadalomtörténeti aspektusait is röviden felvázoljam.
5
A disszertáció fejezetei
Bevezetı I. Ernst győjteménye I. 1. Családi háttér I. 2. Ernst Lajos mőveltsége, inspirációi és a győjtés kezdete A Történelmi Képcsarnok és a Nemzeti Múzeum inspirációja Jankovich Miklós példája A millenniumi kiállítás és Ernst I. 3. Ernst győjteménye 1898-ban I. 4. A győjtés módja I. 5. Vázlatok II. Ernst és a századvég nemzeti ideológiája II. 1. Ernst politikai álláspontja II. 2. Modern nemzeti mővészet. De hogyan? Beöthy Zsolt, Pekár Károly, Palágyi Menyhért, Malonyay Dezsı Lázár Béla II. 3. Ernst publikációi III. Ernst és a Nemzeti Szalon 1901–1909 III. 1. Az elızmények III. 2. Tárlatok 85 III. 3. 19. századi sorozat III. 4. Modern Magyar Mővészek III. 5. Grafika a Nemzeti Szalonban III. 6. A Nemzeti Szalon új otthonában és a MIÉNK III. 7. Külföldi képzımővészet III. 8. Ernst kibuktatása a Nemzeti Szalonból IV. Mőgyőjtés és zsidó asszimiláció V. Kísérletek a győjtemény állandó kiállítására V.1. Kérvények a fıvároshoz V.2. A Vágó testvérek múzeumterve VI. Az Ernst Múzeum megnyitása VI.1. Az épület programja VI.2. A győjtemény kiállítása Történeti termek Mővelıdéstörténeti termek VII. Az Ernst Múzeum kiállítási programja 1912–1919 között VII. 1. Az indulás éve, 1912 VII. 2. A magyar mővészet múltja VII. 3. Kortárs kiállítások, külföldi mővészet VIII. Aukciók IX. Az Ernst Múzeum 1920–1937 között IX. 1. A győjtemény újrarendezése IX. 2. Kiállítások, mővésztársaságok IX. 3. Kapcsolat a múzeumokkal
7 12 12 16 18 25 28 34 36 40 44 51 56 57 62 70 76 77 86 88 93 96 107 118 125 131 131 135 138 139 143 144 152 158 158 161 165 171 179 179 183 190
6
IX. 4. Anyagi válság X. Ernst győjteménye a Nemzeti Múzeumban XI. Tárgyalások az állammal és öngyilkossága Elsıdleges irodalom és egykorú nyomtatott források Korabeli kiállítási katalógusok Nemzeti Szalon Ernst Múzeum 221 Bibliográfia
193 196 203 213 217 217
237
Publikációk a disszertáció témájában
Ernst Lajos győjteménye és az Ernst Múzeum. Budapesti Negyed, 32–33. sz. 2001. nyár– ısz, 119–155.
Az eleven múlt. Ernst Lajos Múzeuma. In: Egy győjtı és győjteménye. Ernst Lajos és az Ernst Múzeum. Kat. (Szerk.: Róka Enikı) Ernst Múzeum, Budapest, 2002. 5–90.
Ernst Lajos és Rippl-Rónai József. Még egyszer az Ernst Múzeum üvegablakáról. In: Mővészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997–2001. (Szerk.: Király Erzsébet) Budapest, 2002. 289–292.
Lajos Ernst and the Ernst Museum. In: Artist’s Studios and Exhibition Spaces. Ernst Museum, Budapest, 2004. 139–166.
Ernst Lajos pályája és mőgyőjteménye. In: Maradandóság és változás (Szerk.: Bodnár Szilvia – Jávor Anna) Budapest, 2005. 467–468.
7
