Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Timár Lõrinc A római domus-típus elterjedése Galliában
Történelemtudományi Doktori Iskola Dr. Gergely Jenõ egyetemi tanár, a Doktori Iskola vezetõje Régészet Program Dr. Szabó Miklós egyetemi tanár, programvezetõ A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk: Dr. Borhy László DSc., elnök Dr. Török László CMHAS., bíráló Dr. Gabler Dénes DSc., bíráló Dr. Kalla Gábor PhD., titkár Dr. Csornay Boldizsár PhD., tag Dr. Bartus Dávid PhD., tag Dr. Szabó Gábor PhD., tag Témavezetõ: Dr. Szabó Miklós MHAS, egyetemi tanár Budapest, 2008
Jelen disszertáció célja a római kori galliai provinciális lakóházépítészet elsõ korszakának áttekintése. Ez a korszak a – mint az alábbiakban látni fogjuk – a Kr.e.I. században kezdõdik, s valamikor a Kr.u. I. század második felében végzõdik. Mivel a római domus-típus elterjedését kíséreljük meg felmérni, ezért megállunk azon a ponton, ahol az elterjedés véget ért és csak a szükségesnek vélt mértékben foglalkozunk a késõbbi építési periódusokkal. Kronológiai szempontból a Flavius-korban lett volna célszerû meghúznunk a határvonalat, mivel a pompeii épületekkel való összehasonlítás lehetõsége addig biztosított, de ezt a határvonalat néhányszor átlépjük, amikor valamilyen építészeti részlet megértéséhez szükség van rá. Az alábbiakban Gallia alatt a Tres Galliae területét értjük, vagyis a kifejezést nem földrajzi értelemben használjuk. A galliai házakat az épületkatalógusban (0. fejezet) és az alábbiakban a 42. oldalon található összefoglaló táblázatban összesítettük. Az egyes házakra a szövegben az épületkatalógusban adott sorszámukkal fogunk hivatkozni, de ahol van rá lehetõség, kiírjuk a teljes elnevezésüket is. Ahol nincsenek jelölve a mértékegységek, ott természetesen méter és négyzetméter értendõ. A disszertáció részét képezi a mellékelt 1. tervlap, amelyen az összes katalogizált galliai ház megtalálható, azonos léptékben, azonos tájolással. A házak elnevezéseit általában nem fordítottuk le, egyrészt a francia nyelvû szakirodalomban való visszakeresés megkönnyítése érdekében, másrészt, mert a külföldi szakirodalomban is az eredeti nevet szokás megadni – hasonlóan a pompeii háznevekhez.
2
Tartalomjegyzék 1.
Kutatástörténeti áttekintés .......................................................................................... 6
2.
Alapfogalmak meghatározása................................................................................... 12
2.1.
A domus háztípus meghatározása, az altípusok elkülönítése ................................. 12
2.2.
Az épülettípus egyes helyiségeinek elnevezése, az azonosíthatóság kérdései ........ 15
2.3.
A helyiségek funkcionális értelmezése.................................................................. 22
3.
Az elõzmények áttekintése ....................................................................................... 23
3.1.
A helyi elõzmények.............................................................................................. 23
3.2.
A domus háztípus Itáliában................................................................................... 30
4.
Az itáliai és a galliai provinciális lakóházépítészet alaprajzi tipológiájának
összehasonlító vizsgálata ..................................................................................................... 39 4.1.
A kutatási lehetõségek áttekintése......................................................................... 39
4.2.
Alaprajzi részletek elemzése................................................................................. 43
4.2.1.
Kerti medence (piscina) .................................................................................... 43
4.2.2.
T-atrium és T-helyiség...................................................................................... 45
4.2.3.
A bejárati csarnok............................................................................................. 46
4.2.4.
Széles vestibulum ............................................................................................. 47
4.2.5.
Atrium tetrastylum............................................................................................ 47
4.2.6.
Peristylium rhodiacum...................................................................................... 48
4.2.7.
Szimmetrikus tablinum- és oecusfront .............................................................. 48
4.2.8.
Lineáris helyiségsor .......................................................................................... 48
4.2.9.
Atriummal párhuzamos folyosók ...................................................................... 51
4.2.10.
Atriumra merõleges folyosók............................................................................ 52
4.2.11.
L-alakú folyosó................................................................................................. 54
5.
Az épülettípusok....................................................................................................... 55
5.1.
A vitruviusi domus ............................................................................................... 55
5.2.
A mini-atriumházak.............................................................................................. 56 3
5.3.
A peristyliumházak............................................................................................... 57
5.4.
Atipikus alaprajzú házak....................................................................................... 63
5.5.
Villák ................................................................................................................... 64
5.6.
Paloták ................................................................................................................. 66
6.
Statitisztikai elemzések ............................................................................................ 69
7.
Az építési fázisok vizsgálata..................................................................................... 74
7.1.
Fréjus, Place Formigé ........................................................................................... 74
7.2.
Saint-Romain-en-Gal............................................................................................ 75
7.3.
Vaison-la-Romaine............................................................................................... 76
8.
Kronológiai értékelés ............................................................................................... 77
8.1. 9.
Összehasonlítás a pompeii lakóházakkal............................................................... 79 Értékelés .................................................................................................................. 80
10.
A beépítési rendszer hatása az alaprajzi elrendezésre ............................................ 81
11.
Az épületszobrászati elemek stilisztikai vizsgálata és rendszerezése ..................... 87
11.1.
Korinthosi oszlopfõk ............................................................................................ 87
11.2.
Kompozit oszlopfõk ............................................................................................. 89
11.3.
Toszkán oszlopfõk................................................................................................ 90
11.4.
Oszlopbázisok ...................................................................................................... 91
11.5.
Növényi ornamentika ........................................................................................... 94
11.6.
További kõfaragványok ........................................................................................ 96
11.7.
Impluviumok ........................................................................................................ 97
11.8.
Kõasztalok............................................................................................................ 97
11.9.
Kútgyûrûk ............................................................................................................ 98
11.10.
Esettanulmányok .............................................................................................. 98
11.11.
Építéstechnológiai kérdések............................................................................ 100
11.12.
Következtetések.............................................................................................. 104
4
12.
A maradványok értelmezése ............................................................................... 105
12.1.
A római épülettervezés ....................................................................................... 107
13.
Összefoglalás ..................................................................................................... 114
14.
Bibliographia...................................................................................................... 121
15.
Épületkatalógus .................................................................................................. 148
5
1. Kutatástörténeti áttekintés A római város- és lakóházépítészet kutatásának elsõ fázisára a rendszertelen ásatás és gyûjtés jellemzõ, amely kiegészült a XVII.-XIX. századi épület- és erõdítménybontási munkálatok során tett megfigyelésekkel. Ennek a korszaknak jellemzõ alakja volt az Aix-enProvince-i Nicholas-Claude Fabri de Peiresc (1580-1637), akinek univerzális érdeklõdési köre a régészeti tárgyak mellett kiterjedt annak a városnak a történetére is, amelyben lakott és ennek kapcsán jelentõs gyûjtõmunkát is végzett1. A római lakóházépítészet rendszeres kutatásának kezdetei a XVIII. század második felében keresendõek. Ugyan a római épületek iránti tudományos érdeklõdés a XVI. században megkezdõdött, Vitruvius mûvének újrafelfedezése és nyomtatásban való kiadása nyomán (elõször 1487 körül2), a döntõ állomásokat mégis Pompeii újrafelfedezése (1748), a rendszeres ásatások megkezdése (1756) és az elsõ összefoglaló publikációk megjelenése jelentették3. A legkorábbi használható publikáció F. Mazois könyve (Les Ruines de Pompéi vol. I-IV, Paris, 1824-38), amely sok olyan megfigyelést tartalmaz, amely azóta elpusztult vagy túlrestaurált épületekre vonatkozik. A kutatástörténet áttekintése kapcsán érdemes röviden kitérni F. Mazois egyik mûvére, amely mai szemmel nézve tudományos ismeretterjesztõ mûnek tekinthetõ. A terjedelmes címû könyv (Le palais de Scaurus ou description d’une maison romaine – fragment d’un voyage de Mérovir • Rome vers la fin de la République)4 valójában antik források és a korai pompeii ásatások eredményei alapján írt fiktív levélregény, de a lábjegyzeteken keresztül követhetõek a mû tudományos alapjai is5. Jelen tanulmány keretein belül azért ismertetjük röviden, mert a tárgyául szolgáló római lakóház maradványait sikerült a közelmúltban feltárni6. Csak egy példát ragadtunk ki a 1
Atlas 1996 p. 9-12, mûvének kiadása: Nicolas Claude Fabri de Peiresc - Histoire abrégée de Provence, édité
par Archives du Sud, Aubanel, 1982 2
Fensterbusch 1991 p.13
3
A korai pompeii kutatástörténet: Overbeck, Mau 1884, 4. fejezet.
4
Elsõ kiadás 1819, itt az 1869-es negyedik kiadást használjuk.
5
Mazois saját pompeii megfigyeléseire hivatkozik, lásd lentebb.
6
Gros 2001 p. 75. A ház közvetlenül a Via Sacra mellett, a Palatinus lábánál fekszik, és Plinius leírásából
6
könyvbõl: a Mazois-féle (1. ábra) és az ásatási alaprajzok (2. ábra) összehasonlítása rendkívül tanulságos. Bár Mazois is nagyjából meg tudta határozni domus tényleges helyét, sõt az insula alakjáról is a valóságoshoz közelítõ elképzelései voltak7, mégis teljesen más az általa rekonstruált ház, mint a feltárt. Az ásatási alaprajzok a Mazois-féle alaprajz F és I jelû részeinek felelnek meg. A valóságban az I-vel jelölt ergastulum az alagsorban helyezkedett el8 és az F jelû atrium alépítményét képezte. Az atrium Mazois-féle alaprajza hasonlít az eredetire, az ergastulum azonban jelentõsen eltér a ténylegestõl. Ez az összehasonlítás jól tükrözi azokat a nehézségeket, amelyek azokkal a rekonstrukciókkal járnak, amelyek antik leírásokon alapulnak. Ennek alapján felmérhetõek azok a nehézségek, amelyekkel a lakóházépítészet kutatásának kezdeti stádiumaiban szembe kellett nézni.
1. ábra: domus Aemilii Scaurii alaprajza Mazois szerint (Mazois 1869, pl. 2)
megtudhatjuk, hogy 14.800.000 sestertiusért cserélt gazdát Kr.e. 52-ben (NH XXXVI, 1). 7
V.ö. Mazois 1869, p. 18, 3. lábjegyzet
8
Mazois az ergastulumot a konyha és kiszolgáló részek mellett képzelte el (op. cit. p.188).
7
2. ábra: domus Aemilii Scaurii alsó szintje az ergastulummal és az atrium az ergastulum fölötti szinten, Gros 2001, p.75, fig. 64 és 65
Az itáliai kutatásokkal párhuzamosan Franciaországban is történtek feltárások: 1821-tõl rendszeres ásatások folynak Alba területén9, az 1840-es évek elsõ felében Rouard nagy felületeken kutatja Aix-en-Province domusait10, de a régebbi ásatások során nagyon sok esetben egyáltalán nem készült dokumentáció vagy elkallódott11, s a publikációk egy része kifejezetten félrevezetõ12. Jellemzõ, hogy A. Février 1973-ban írt cikkében13 nagyon sok antik forrásra hivatkozik és viszonylag kevés ásatás publikációjára. Az ellenõrzõ ásatásokra általában kevés lehetõség van, hiszen a korábbi feltárások nagyon nagy pusztítással jártak, s ráadásul az egykori római települések között ritka az, amelyik nem lakott az ókor óta folyamatosan. A középkori és ezáltal a városközpontok mai beépítése nagyon gyakran az ókori szerves folytatása, ami azt eredményezi, hogy épületbontás nélkül nem lehet ásatást folytatni (3. ábra). A folytonosság egyik szélsõséges példája az Aix-en-Provence-i Archev•ché udvara, amelynek funkciója a római kor óta változatlan: eredetileg egy domus (valószínûleg fedetlen) központi helyisége volt. Az azóta eltelt évszázadok folyamán nemcsak a domus, hanem az egész insula beépítési rendszere megmaradt (4. ábra).
9
Atlas 1996 p. 66
10
Rouard 1841, 1842, 1844
11
Jó példa erre Sautel lyoni kanonok Vaison-la-Romaine-i tevékenysége.
12
V.ö. a lyoni ún. Cybele-szentély, Desbat 1998
13
Février 1973
8
3. ábra: Senlis római kori és mai úthálózata, Bedon et al. 1988 p.7
4. ábra: Aix-en-Province antik városközpontja az I. sz. végén és a XII. században (vékony vonallal a jelenlegi épületek körvonala), Fixot et al. 1986 p. 207. fig. 13 és p. 246 fig. 44
A pompeii ásatások történetében a következõ mérföldkõ G. Fiorelli 1861-ben történt ásatásvezetõi kinevezése volt, amelyen következményeképpen megteremtõdtek az ásatások tudományos feltételei, legalábbis a kor színvonalán. Ennek a korszaknak az eredménye J. Overbeck négy kiadást megért könyve14 amely egyéb adatok hiányában sok esetben megkerülhetetlen mûnek bizonyult. Az építészeti összefoglalások között meg kell említeni A. Mau tevékenységét is15, aki egyben a pompeii falfestészet periodizációjának alapjait is lefektette16. A XX. század elsõ felében A. Maiuri munkásságát kell kiemelni, aki hosszú 14
A legrészletesebb kiadás: Overbeck, Mau 1884
15
Mau 1908
16
Mau 1882
9
fõfelügyelõsége alatt nemcsak újabb épületeket tárt fel17, hanem igyekezett a körvonalazódó régészeti problémákat is körüljárni. A pompeii kutatás fontos állomása volt a dekorációs elemek összegyûjtése18, egyáltalán a városalaprajz tisztázása és térképi összeállítása19, valamint az egyes lakóházak felmérése, katalogizálása20 és publikációja a Häuser in Pompeji sorozat keretében. Mivel ezek a felmérések rendkívül részletesek és idõigényesek, ezért elõször a valamilyen szempontból fontos épületeket kezdték el feldolgozni21. Ezzel párhuzamosan modern építészeti összefoglalások is készültek, amelyek közül L. Richardson22, J.-A. Dickmann23 és F. Pirson24 könyveit érdemes elsõsorban kiemelni. Az utóbbi két mû megkerülhetetlen a további kutatás szempontjából: az összes vonatkozó elõzmény összefoglalását jelentik. A lakóházépítészet szociológiai vonatkozásait a korábbi próbálkozások után25 A. Wallace-Hadrill26 dolgozta fel. A korábbi (építõanyagokon és falazási módszereken alapuló) pompeii kronológia27 régészeti módszerekkel való elenõrzése ugyan már korábban is napirenden volt, mégis az õ nevéhez fûzõdik a kiegészítõ mélyásatások szükségességének bizonyítása28. A galliai kutatás a XX. század elsõ felében felélénkült, de színvonaluk nem sokat javult az elõzõekhez képest. Sok lelõhelyen évtizedekig folytak úgy ásatások, hogy az eredményeket nem publikálták kielégítõ mértékben vagy a dokumentáció a késõbbiekben elveszett. Vaisonla-Romaine-ben J. Sautel kanonok 1907 és 1955 között hatalmas felületen végzett feltárásokat, de az általa közreadott publikációk29 rengeteg tévedést tartalmaznak. A 17
Pl. a Villa dei Misteri-t vagy a Casa del Menandro-t, Maiuri 1931 és Maiuri 1933
18
Pernice 1938
19
Corpus Topographicum Pompeianum, II-V, 1979-84 illetve Eschebach 1993 térképmelléklete
20
Eschebach 1970 és Eschebach 1993
21
Pompeii és Herculaneum kutatásának alapvetõ kérdése a házak pontos dokumentációja, amelyet újabban
térinformatikai módszerek segítségével próbálnak megoldani: l. Varone 2005. 22
Richardson 1988
23
Dickmann 1999
24
Pirson 1999
25
Például: Packer 1975
26
Wallace-Hadrill 1994
27
Richardson 1988 p. 369-381
28
Fulford, Wallace-Hadrill 1998 és Wallace-Hadrill 2005
29
Szerencsére megelégedett a föld kilapátoltatásával és megállt a legfelsõ padlószinteken. Ezzel együtt hatalmas
10
feltárásokat tovább folytató A. Dumoulin és H. Rolland, volt, hogy semmiféle dokumentációt sem hagyott az utókorra30. Glanum területén az ásatások korai szakaszában (1921-38) megelégedtek a föld kilapátolásával és fényképek készítésével, s az amúgy is kevés dokumentáció egy része el is veszett. Gyakran a meghatározónak vélt strukturális elemek (pl. mozaikpadló) feltárása volt az elsõdleges cél, s volt, hogy a 2. világháború elõtti ásatásokon lebontották az „oda nem illõ” falszakaszokat. H. Rolland ásatásai 1939 és 1956 között már valamivel tudományosabban folytak31. Szerencsére az 1970-es évektõl kezdve nagyon jó színvonalúak az ásatások, problémát csak a publikációk hiánya jelent. A Saint-Romain-en-Gal-i házak közül például csak egyrõl készült igényes, önálló publikáció 32, a többi esetében csak elõzetes jelentések jelentek meg. A régebbi ásatások kontrollja sokszor meglepõ eredményeket hozott33. A hiányokat pótlandó jelent meg 1996-ban a La maison urbaine d’époque romaine en Gaule narbonnaise et dans les provinces voisines címû – konferenciakötetként kiadott összefoglalás34. Az épületjegyzékben35 az alaprajzok (egyébként nem teljes) összegyûjtésén kívül rövid leírásokat és statisztikai elemzésekhez is felhasználható egységesített katalógust is találunk. Ugyancsak fontos összefoglalás P. Gros könyve36, amely tágabb összefüggésében tárgyalja a galliai lakóházak fejlõdését. A galliai lakóházépítészet kutatásában több irányvonal figyelhetõ meg. Az elsõ a Mediterraneum partvidékének és az azzal kapcsolatban álló belsõ zónák építészetének kutatása. A második a romanizáció elterjedésének a vizsgálata, amely szoros kapcsolatban áll az elõzõ problémakörrel, lévén, hogy a hasonló útvonalakat követ. A harmadik a provinciális házépítészet jellegezetes helyi vonásainak kialakulása, ami éppúgy magába foglalja az épületdekoráció, mint az alaprajzi elrendezés változásainak tanulmányozását. Külön
károkat okozott. 30
Bellet et al. 1990 p.71
31
Atlas 1996 p. 281-283
32
Desbat et al. 1994
33
Pl. Vaison-la-Romaine: Goudineau 1979, Lyon: Desbat 1998
34
Borgard 1996
35
Atlas 1996
36
Gros 2001
11
problémakört képeznek a II.-IV. századi épületek (ezek az erõsödõ társadalmi differenciálódásnak megfelelõen az igényes, nagyméretû városi házak, villák és az egyszerûbb házak kontrasztját jelentik), a vidék és a kistelepülések, valamint természetesen az urbanizáció kutatása, mely utóbbi az összes irányvonalat összefogja.
2. Alapfogalmak meghatározása
A domus háztípus meghatározása, az altípusok elkülönítése Az alaprajzi értékelés elsõ lépése tehát a típusok (vagyis épületalaprajzok) elemzése. Mivel az egyes típusoknak elnevezést kell adnunk, ezért mindenképpen át kell tekintenünk a fennmaradt antik valamint a szakirodalomban használatos elnevezéseket. A latin nyelvben a lakás céljára szolgáló épületek és épületrészek elnevezésére több kifejezés is volt. Antik forrásainkban a lakóházakat domusnak vagy insulának hívják, emellett használatos a taberna, pergula, cenaculum, hospitium és a cryptae kifejezés is. A domus elnevezés kifejezetten házat jelent, vagyis egy- vagy kétszintes lakóházat, míg az insula ebben az értelmében többszintes bérházakra vonatkozik37, így a továbbiakban a szónak ezzel a jelentésével nem foglalkozunk. A többi kifejezés egyértelmûen lakás céljára szolgáló helyiséget vagy helyiségeket jelent, vagyis nem egész épületet, ennek megfelelõen egy domus tulajdonlása vagy bérlése a római társadalom csak bizonyos hányadának állhatott módjában, amit jól tükröz többek között a Satyricon egyik mondata: C. Pompeius Diogenes ex kalendis Iuliis cenaculum locat, ipse enim domus emit38. Az antik szerzõk a domus kifejezést hasonló értelemben használják, s Vitruvius a domust mint épülettípust részletesen le is írja. A többi felsorolt kifejezés közül a taberna a legtágabb értelmû, építészeti értelemben utcára nyíló helyiséget vagy bérleményt jelent, pontosabb funkció meghatározása nélkül. A hospitium nem építészeti fogalom, hanem mindenfajta bérlemény jogi összefoglaló neve. A pergula és a cenaculum ebben az összefüggésben egyaránt utcai bejáratú emeleti helyiséget jelent, míg a
37
Pirson 1999, p. 21
38
Petronius 38,10
12
cryptae-nek a teraszon álló ház alsó, földdel érintkezõ (szuterén) szintjét nevezték39. A fentiekbõl következik, hogy funkcionális szempontból a taberna elnevezés egyfajta gyûjtõfogalom is, amely a pergula, cenaculum, hospitium és a crypta, mint egyszerû lakóhelyiségek mellett még a kisebb mûhelyeket és kereskedelmi egységeket vagy mindezek keverékét is jelenthette40. A taberna ennek megfelelõen úgy definiálható, mint olyan egy vagy több helyiségbõl álló, kisméretû ingatlan, reprezentatív helyiségek (atrium, alae, peristylium) nélkül41, amely nem képez önálló épületet. A domusok – amelyeket a középrétegek és az arisztokrácia lakóházaiként határozhatunk meg a fentiek alapján42 - alaprajzait Vitruvius mûvében (amely nyilvánvalóan igényes olvasók számára készült 43) két csoportba sorolja: a római lakóházak (Vitr.VI.3.) és a görög lakóházak (Vitr.VI.7.) csoportjaiba. A leírásokból értesülhetünk arról, hogy a római és a görög domusnak milyen nevû helyiségei vannak és mi a különbség a kettõ között. A római domus esetében még a helyiségek méreteit is megadja, ami alapján az épület nagy része rekonstruálható44. A görög lakóház leírásában Vitruvius viszonylag kevés kifejezést idéz görögül leírva, ami arra utal, hogy – amennyiben nem a kódexmásolók írták át latinra azokat – sok görög eredetû építészeti kifejezés már meghonosodott a latin nyelvben a császárkor elején45. Ha a vitruviusi definíciókat összehasonlítjuk a régészeti leletekkel, azt látjuk, hogy a nála szereplõ római domus-típus problémamentesen azonosítható: csak Pompeiiben számtalan
39
Pirson 1999 p. 19-22 és p. 68-69
40
A tényleges funkció eldöntésére Pirson „lakhatósági vizsgálatot” javasol. Biztosan lakóhelyiség az a taberna,
ahol ágyhely, lakószobára jellemzõ falfestmény, csatorna vagy larariumnak helyet adó falfülke található (Pirson 1999, p. 53-54.). Természetesen egy ilyen vizsgálatot bármilyen épület esetében elvégezhetõ. 41
Gros 2001 p. 82-90, Clarke 1991 p.25, Vitruvius VI.5.1.
42
A kérdéshez l. Wallace-Hadrill 1994 p. 105 ff
43
Mint a praefatiokban megszólított Imperator Caesar. Több helyen is kiderül, hogy az alsóbb néprétegek
épületeire jellemzõ olcsó és kevésbé tartós szerkezetek (pl. opus craticium - II.8.20) vagy a reprezentatív helyiségek nélküli lakóházak (VI.5.1.) csak érintõlegesen kapcsolódnak a De architectura tárgyához. 44
Nem csak az alaprajzot adja meg, hanem pár helyiség magasságát is. A leírások értelmezését lásd: Knell 1985
p. 145-165 45
Az átvétel a peristyliumházak kialakulásával és a hellénisztikus elemek villaépítészetben való megjelenésével
történhetett. Lásd: Mielsch 1987 p. 97-100
13
olyan ház van, amelyre teljesen ráillik a leírás46. A görög lakóház leírása megfelel egy bizonyos fajta hellénisztikus eredetû háztípusnak, amelynek a legjobb példái Déloson találhatóak47, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Délos már római befolyás alatt állt, amikor azokat építették. A délosi házaknál megjelenik az axialitás illetve az alaprajzi szimmetriára való törekvés, ami korábban nem volt jellemzõ: példaként felhozható a pergamoni Attalos palotája (5. ábra/A), amelynek az alaprajzi sémája azonos a délosi maison au Trident-nel (B), de az elõbbinél nem fedezhetõk fel az axialitásra utaló jelek48.
5. ábra: Attalos palotája, Pergamon (A) és a maison de Trident, Délos (B), Wallace-Hadrill 1994 p.46 fig. 3.11 és 3.12
Van viszont egy problematikus dolog: a feltárt római lakóházak egy részének nincs atriuma, csak peristyliuma (ezért elvileg csak a vitruviusi görög domus-típusnak felelhetnek meg), ugyanakkor ezek a házak rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, mint a domusok: nagy alapterületûek és vannak reprezentációra alkalmas helyiségeik. A római domus-típus definícióját így ki kell terjesztenünk erre a háztípusra is, vagyis a Vitruvius-féle definíciót kibõvítjük. A római domus-típus két változatának modern elnevezése atriumház és peristyliumház. Feltehetõen a német szakirodalom volt a keletkezési közege ennek a két kifejezésnek. Az Atriumhaus (angolul: atrium house) és a Peristylhaus (peristyle house) a mai régészeti
46
Pl. Casa di Salustio, Casa di Trebio Valente, Villa dei Misterii, stb.
47
Pl. maison des Comédiens, m. aux Frontons, m. au Trident, m. aux Masques: Hoepfner, Schwandner 1994
p.293-297 és Tang 2005 p.237-257 48
Wallace-Hadrill 1994 p. 45-46
14
irodalomban sokszor szerepel és nagyon gyakran háztípus és épületrész elnevezéseként egyaránt. Egy olyan domus esetében, ahol atrium és peristylium egyaránt megtalálható, a két kifejezést a peristyliumrész és az atriumrész elnevezéseként alkalmazva úgy tûnhet, mintha két különálló épület összeépítésérõl lenne szó, amit tovább bonyolít az a tény, hogy a nagyobb pompeii lakóházak ténylegesen két vagy akár több telek összevonásával alakultak ki. A továbbiakban terminus technicusként alkalmazzuk ezeket, s a domusok két fõ csoportját jelöljük velük.
Az épülettípus egyes helyiségeinek elnevezése, az azonosíthatóság kérdései A domus típus helyiségeinek elnevezései – mint már korábban említettük – antik szerzõktõl (legfõképpen Vitruviustól) származnak, s a régészeti leletekkel való azonosításuk pedig Mazois-nak és Overbeck-nek köszönhetõen a XIX. században megtörtént49. A kezdeti azonosítási próbálkozások
együtt
jártak
a
helyiségek
korabeli
fogalmakkal
való
értelmezésével is: így lett az atriumból például „Staats- und Repräsentazionsraum50”. Az ilyenfajta differenciált helyiséghasználat – legalábbis a Kr.u. I. századig bezárólag – bizonyos mértékben ismert volt a görög lakóházakban a nemek szerinti elkülönítésen keresztül, de idegen volt a római felfogástól51. A pompeii és herculaneumi leletek tanúsága szerint nem volt a helyiségeknek állandó berendezése52. Itt röviden ki kell térni két problematikus részletre. Az elsõ, hogy a helyiségek antik elnevezései fõként valami tevékenységre és a berendezésre utalnak (pl. cubiculum, triclinium, tablinum)53, és nem a helyiség formájára vagy funkciójára. Ebbõl következik a második probléma: nem tudhatjuk, a domus helyiségeinek ténylegesen milyen funkciója volt, mi volt
49
F. Mazois, La Maison de Scaurus, 1819. Ennek nyomán indult meg az a próbálkozás, hogy meghatározzák a
„római standardház” alaprajzát (Overbeck, Mau 1884, p.251. Abb. 135.; Mau 1900, p.244. Abb. 134.). 50
Mau 1908 p. 261
51
Wallace-Hadrill 1994 p. 8-14
52
Leszámítva a nehéz klinéket.
53
Az egyes helyiségnevek etimológiai elemzését illetõen: Dickmann 1999, p.23-48. A magyar szakirodalomban
kevésbé feltûnõ az antik helyiségnevek pontatlansága, mivel - ellentétben az angolszász és a német gyakorlattal nem szokás azokat mai kifejezésekkel lefordítani.
15
egyáltalán a lakóhelyiségek használatának szociológiai háttere54. A régészeti adatok alapján elmondható, hogy a berendezésük alapján elnevezett helyiségek funkciója nem határozható meg. A cubiculum kifejezés például arra utal, hogy a helyiségben feküdni szoktak (ubi cubabant cubiculum – ubi cenabant cenaculum vocantur55), vagyis egy ágynak be kell férnie. Ez egy annyira általános feltétel, hogy minden helyiség megfelel neki, amely mindkét irányban 180-200 cm-nél nagyobb oldalhosszúságú. Ugyanakkor a források kapcsán azt látjuk, hogy minden elképzelhetõ tevékenység ûzhetõ egy cubiculumban56. Hasonló univerzális elnevezés a conclave és a cella, bár az utóbbi inkább a rabszolgákkal kapcsolatos helyiség57. A balneum, latrina és culina kifejezések problémamentesnek tekinthetõek, mivel ezeknek az építészeti kilakítása és funkciója összefügg. A tablinum egyszerûen felismerhetõ Vitruvius alapján: az atrium hossztengelyében kell, hogy legyen, de funkcióját tekintve bizonytalanok a források58. A cenaculum szó kettõs jelentésû: a korábban említett emeleti bérlemény mellett – nevébõl adódóan – lakomázó- vagy étkezõhelyiséget jelent. Az utóbbihoz hasonló jelentésû a triclinium is, bár a kifejezést használták a szabadban felállított klinékre is59. A továbbiakban a cenaculum kifejezést a nagyméretû reprezentatív helyiségek re vonatkozóan használjuk. Az oecus Vitruviusnál olyan helyiséget jelent, amely a peristylium zónájában található és valamilyen hellénisztikus elõképre visszavezethetõ kialakítású60, különösen, hogy típusai (oecus corithicus, o. aegypticus, o. cyzcenus, o. rhodiacus) görög elnevezésûek. Az egyes helyeken szereplõ hasonló kialakítású tricliniumok említése (triclinium cyzecenum, triclinium corinthium) arra utal, hogy azok berendezése és használati módja megegyezhetett az oecusokéval61. Az exedra a római auktoroknál olyan helyiséget jelent, amely kerthez
54
Dickmann 1999, p. 41-48.
55
Varro: De lingua latina 5, 162
56
Dickmann 1999 p. 26-29
57
Dickmann 1999 p. 24 és 29
58
Dickmann 1999 p. 29 és különösen a 68. lábjegyzet
59
A cenaculum elképzelhetõ, hogy a császárkor elején megjelenõ gazdagon díszített helyiségekre vonatkozik.
Dickmann 1999 p. 30 60
Vitr. VI.3.8-11 és VI.7.3
61
Vitr. VI.7.3 és . VI.3.9
16
kapcsolódik, hosszoldalán széles nyílása van és székekkel valamint klinékkel van berendezve62. A diaeta kifejezés egyértelmûen helyiségcsoportra vonatkozik, de pontosabban nem határozható meg építészeti jelentése, s ráadásul a Kr.u. I. század vége elõtt csak szórványosan említik. A peristylium (vagy peristylia) leginkább Varro és Vitruvius mûveiben szerepel, érdekes módon Plinius villaleírásaiból hiányzik. Úgy tûnik, hogy a kifejezés nem honosodott meg teljesen a latin nyelvben és sokszor az ambulatio illetve a porticus szavakat használják szinonímájaként. Vitruviustól tudjuk, hogy négy oldalán oszlopsorral – vagyis porticusszal körülvett udvart jelent. Eredete – a palaestrához hasonlóan – a hellénisztikus középületépítészetben keresendõ63. Az atrium elnevezés fõként Varro és Vitruvius alapján értelmezhetõ64, leírásuk alapján megfelel az itáliai házak bejárati csarnokának, amely egyben az épületrész központi helyisége. Az atriummal kapcsolatosan több probléma is van. Az elsõ a helyiség eredetének kérdése: ugyan Vitruviustól tudjuk, hogy nem görög eredetû65, amit Varro (egyébként hibás) nyelvészeti levezetéssel is alátámaszt66, s a leggyakrabban használt „atrium tuscanicum” elnevezés alapján egyenesen biztosnak tûnik etruszk eredete, mégis szükséges volt a fentiek régészeti kontrollja. Az etruszk lakóház- és sírépítészet alapján igazolható az etruszk eredet67, s az is, hogy az atriumos lakóházak már a Kr.e. V. században megjelennek Itáliában, pl. Marzabotto, Acquarossa vagy Rosella városokban68. A legutóbbi adatok szerint Pompeiiben is legalább a Kr.e. IV. századtól jelen vannak az atriumházak69. Az eredetkérdésnek van építészeti része is: két fõ elmélet létezik az atrium keletkezésének magyarázatára. Az egyik elmélet szerint az atrium eredetileg udvar volt és késõbb fedték le70,
62
Dickmann 1999 p. 34, Vitruvius leír egy hellénisztikus változatot :VI.7.3-4
63
Vitr. VI.7.3 és Dickmann 1999 p. 35-37
64
Varro: De lingua latina 5,161 és Vitr. VI.3.1; VI.5.1
65
Vitr. VI.1.
66
De lingua latina 5.161
67
Boethius 1978 p. 85-94
68
Gros 2001 p. 34-38, Nielsen 1997, Mansuelli 1963
69
de Haan et al. 2005, összefoglalás: p. 253-255
70
A cosai házak alapján, v.ö. Brown 1980 p. 63-66 és fig. 81-83
17
míg a másik elmélet szerint egy fedett épületegységet osztottak egyre több részre71 és annak központi helyisége az atrium72. Azért fontos ennek eldöntése, mert ez alapján lehet értelmezni azokat a – jellemzõen kis méretû – házakat, amelyekben nincs atrium, csak egy központi helyzetû közlekedõ helyiség. Az atrium jelentésének elemzése kapcsán világossá vált, hogy az atrium kifejezés nemcsak közlekedõt, hanem egyben reprezentatív helyiséget is jelent73, míg a cavum aedium sokkal általánosabb jelentésû74. Az utóbbihoz hasonló jelentésû a medianum is, bár ez utóbbi biztosan olyan helyiségre értendõ, amely építészeti kialakítását tekintve egyáltalán nem hasonlít az atriumhoz75, míg a cavum aedium az atrium szinonímájának is tekinthetõ. A második problémakör az atriumok tipológiája. Ugyan Vitruvius ötféle atriumot is megad, úgyis mint: displuviatum, testitudinatum, tuscanicum, tetrastylon és corinthium76, ezeknek az azonosítása nem mindig egyszerû feladat77. Az atrium displuviatum és tuscanicum közti különbség – mivel a tetõszerkezet és rendszerint a falak is elpusztultak - régészetileg talán csak az impluviumok különbözõ mélységén keresztül fogható meg78. Az atrium testitudinatum Pompeiiben azonosítható: azok a pompeii atriumok, amelyeknek a szélessége nagyobb, mint a mélysége és nincsenek mellettük oldalsó helyiségek, nagyon nagy valószínûséggel ilyenek79. Az atrium tetrastylum ugyancsak egyszerûen azonosítható, de az atrium corinthicum végeredményben a peristyliummal azonos, hacsak nem olyan építészeti kialakításra gondolunk, mint az oecus corithicus esetében. A reprezentatív és egyéb (pl. kiszolgáló) helyiségek azonosítása azért fontos, mert csak azok alapján lehet a domus használatát, a helyiségkapcsolatok jelentõségét feltérképezni. Az
71
Ami a korai etruszk sírok alapján logikus lenne, v.ö. Tomba dei Volumni, Boethius 1979 p. 80 fig. 72
72
Richardson 1988 p. 382-383
73
Gross 2001 p. 24-25, Dickmann 1999 p. 49-52
74
Dickmann 1999 p. 37-39
75
Richardson 1988 p. 231
76
Vitr. VI.3.1-3
77
Richardson 1988 p. 386-387
78
Az atrium displuviatum létezése ezzel együtt bizonyítottnak tekinthetõ, pl. a Tomba dei Mercareccia etruszk
sír is azt utánozza: Boethius 1979 p. 90 fig. 89 79
de Haan et al. 2005 p. 255
18
alábbiakban látni fogjuk, hogy vannak építészetileg megfogható helyiségcsoportok, alaprajzi részletek, de azoknak a valódi funkciója ismeretlen. Ennek folyománya, hogy a domus „minõsége” - Wallace-Hadrill szóhasználatában „grand / humble probléma”80 - nem határozható meg egyértelmûen. Erre jó példa az ún. „mini-atriumhouse”81 fogalma, ami az olyan kisméretû, szegényes díszítésû atriumházat jelentene, amelyben megtalálható az atrium, ala és a tablinum (pl. Casa del Principe di Napoli, VI, 15, 78), de nem alkalmas „reprezentációra”. Azt azonban, hogy létezik olyan határvonal, amely mentén meg lehetne különböztetni a „reprezentatív” és a „nem reprezentatív” atriumházakat, kritikával kell fogadni, mivel Vitruvius állítása szerint akinek nincs rá szüksége, annak nem kell „magnifica vestibula nec tablina neque atria”82, vagyis ezek az épületek mindenképpen a domus kategóriába tartoznak. A mini-atriumház kifejezést a továbbiakban terminus technicusként fogjuk használni, kizárólag építészeti fogalomként: az egyszerû atriumházakat értjük alatta, amelyek csak az atriumból és az azt körülvevõ helyiségekbõl állnak. Az atriumház alaprajzi kritériumait a régészeti azonosításhoz a következõképpen lehet összefoglalni: a legfontosabb az atrium vagy cava aedium megléte, tehát az alaprajzon kell lennie egy olyan, viszonylag nagyméretû fedett központi helyiségnek83, amelybõl kisebb helyiségek nyílnak, és lehetõség szerint az impluvium vagy a vízelvezetés nyomai84 megtalálhatóak benne. Ha az atrium bejáratánál kétoldalt megtalálható két cubiculum, illetve ha ala is kapcsolódik hozzá, akkor az már biztosan azonosítható. Az ala mint kifejezés csak Vitruviusnál szerepel ebben az értelemben, s úgy tûnik, hogy terminus technicusként használja az atrium két kiszögellésére85. További feltétel, hogy legyen egy atriumhoz csatlakozó, tablinumként vagy tricliniumként meghatározható helyiség is. Az atriumházakhoz általában tartozik peristylium, de az azonosításnál figyelni kell arra, hogy ha az alaprajz csak részlegesen ismert, akkor a peristylium csak akkor tartozhat atriumházhoz, ha megvan az
80
Wallace-Hadrill 1988 p.55. és Wallace-Hadrill 1994 p. 38 ff
81
V.ö. Clarke 1991 p. 25
82
Vitr. VI.5.1.
83
Az atrium definíciójáról valamint az atrium és a cava aedium fogalmak közötti különbségrõl bõvebben:
Dickmann 1999, p. 49-52. 84 Az atrium testitudinatum esetében is kell lennie valamilyen vízelvezetésnek (Vitr. VI.3.2.). 85
Dickmann 1999 p. 38-39
19
atriumrész is. Az atrium mellett a másik jellemzõje az atriumháznak az axialitás86. Ez a hossztengely körüli szimmetria az egész épületre, vagy - komplexebb lakóházaknál - gyakran csak az atrium környezetére vonatkozik. Az is elõfordul, hogy csak az atriumból nyíló ajtókat helyezik el szimmetrikusan, míg a kapcsolódó helyiségek különbözõ méretûek és eltérõ funkciójúak. Azért van szükség ilyen feltételrendszerre, mert vannak olyan egyszerûbb épületek, amelyeknek az alaprajza atriumház-részletre hasonlít, de biztosan nem az87; illetve a peristyliumházaknak is lehetnek olyan részletei, amelyek az atriumházéra emlékeztetnek. A peristyliumház fõ jellegzetessége, hogy nincs atriuma: a központi helyisége peristylium, s ahhoz kapcsolódik a többi helyiség (Vitruvius VI.7.)88. Az olyan összetett alaprajzú épületek esetében, mint a pompeii Casa del Fauno (VII,12,2/5) beszélhetünk ugyan peristyliumrészrõl és atriumrészrõl, de – mint a fentiekben már utaltunk rá - ez nem jelenti azt, hogy az épület két külön házból áll, hiszen van atriuma, tehát atriumház, amelyhez peristylium tartozik. A római peristylium (vagyis az atriumház peristyliumrészének) elõképei – úgy tûnik – a középületépítészetben keresendõk89. Ezzel ellentétes a hellénisztikus peristyliumházak kialakulása, amelyek követhetõnek tûnõ módon a pastas-házból fejlõdtek ki90, a hellénisztikus palotaépítészetet követve. A kettõ közti különbség építészetileg úgy fogható meg, hogy míg a palaestrák alaprajza egyszerû, általában egy reprezentatív kialakítású helyiségük van (6. ábra/1-2), addig a hellénisztikus palotákban a lakóházak összes helyisége megtalálható91, a 86
A lakóépületeken belüli szimmetria fontosságának Vitruvius egy külön fejezetet szentel (Vitr. VI.2.).
Bõvebben: Dickmann 1999, p. 69-73. Ezzel együtt nem mindig valósul meg. 87
Példaként megemlíthetõ a Bibracte közelében lévõ Arleuf - Les Raviers-ban található, a Kr.u. II. században
épült B épület (L. Olivier, Le Haut-Morvan romain, Dijon,1983, p.188.). 88
A görög lakóházépítészet kapcsán kijelenti, hogy mivel a görögöknek nincs szükségük atriumra, ezért nem is
építenek (Vitr. VI.7.1.), majd felsorolja a görög lakóház részeit, mind a latin, mind a görög kifejezéseket megadja (Vitr. VI.7.1-6.), hozzáfûzve, hogy ezek a kifejezések a két nyelvben nem azonosak (Vitr. VI.7.5.). Ezek alapján elkülöníthetõk a csak a római lakóházakra jellemzõ helyiségek, de mindenképpen kritikával kell kezelnünk a De Architecturának ezt a fejezetét, mivel úgy tûnik, a leírás sokkal inkább egy idealizált hellénisztikus palotára vonatkozik, mintsem a görög „standardlakóházra” (Raeder 1988, p.386.). 89
Zanker 1979, p.467., Wallace-Hadrill 1988, p.50. és p.82
90
Pl. a priénéi 33. ház: Hoepfner, Schwandner 1994 p. 225
91
Pl. a verginai palota: Lawrence 1996 p.185-186 és fig. 319
20
görög lakóházakra jellemzõ elkülönítés (gynaikonitis/andronitis) mellett. A korai római domusokban a peristylium átvételével nem jár együtt a peristylium körüli helyiségsorok megjelenése (ez utóbbi a köztársaságkor végén kezdõdik el). A hellénisztikus lakóházak fejlõdésében megjelenik az axialitás: a Kr.e. II. századra keltezhetõ cyreneikai Ptolemais oszlopos palotája (6. ábra/3), jó példa az axiális háztípusra, amelynek elõzményei Déloson is látszottak92. P. Gros nem alaptalanul állítja párhuzamba a pompeii Casa del Fauno-val: nagyon sok alaprajzi elemük azonos93. Az axialitás és a szimmetria megjelenése, úgy tûnik, hogy a római terjeszkedéssel párhuzamos94.
6. ábra: Peristyliumos hellénisztikus épületek: 1. priénéi gymnasion 2. délosi gymnasion (Gros 2001
92
Az eredeti publikáció: G. Pesce – Il palazzo delle Colonne in Tolemaide di Cireneica, 1950. A palota
keltezése sokáig bizonytalan volt, de az épületplasztikai elemek alapján úgy tûnik, a Kr.e. II. század végén építették: Lauter 1971 p.149-150 93
Gros 2001 p. 46-52
94
Meyer 1999 p.117-121. Külön figyelmet érdemel a 13. ábrán látható diagram, amely szerint a vestibulum-
peristylium-triclinium útvonal a társadalmi kapcsolatok különbözõ szintjeit is jelzi.
21
p.48 fig. 32) 3. Ptolemais, Palazzo delle Colonne (Lauter 1971 p. 150 fig. 1)
A helyiségek funkcionális értelmezése A korábbiakban már láthattuk, hogy a helyiségek elnevezései honnan származnak és, hogy az elnevezések tényleges jelentése általában nincs kapcsolatban az építészeti kialakítással. Ez azt is jelenti egyben, hogy ha egy épület alaprajza nem felel meg a vitruviusi házalaprajznak, akkor – elméletileg – nem is lenne szabad ugyanazokat a kifejezéseket használni, hiszen Vitruvius a helyiségeket egymáshoz viszonyított helyzetük alapján definiálja. Vagyis példának okáért nem lehet tablinum az a helyiség, amely nem az atriumból nyílik. A következõ problémát a helyiségek használati módjának megértése jelenti. Míg Pompeiiben a bútorozás és a használati tárgyak elhelyezkedése legalább arra választ ad, hogy a Vezúv kitörésekor éppen milyen tevékenység folyt egy adott szobában95, addig egy galliai épület esetében – ahol akár az alaptestek felsõ síkjáig is elpusztulhattak a szerkezetek– semmi ilyesmire nem lehet számítani. A freskók, igényesebb padlóburkolatok és épületplasztikai elemek alapján ugyan lehet látni, hogy melyek voltak a reprezentatív helyiségek, mégis ezek felderíthatõsége – legalábbis a galliai anyag esetében - rendkívül korlátozott. Ennek egyik oka, hogy kevés épületben maradtak meg in situ a freskók, a másik oka, hogy nagyon sok alaprajz töredékes. A „reprezentatív” helyiségek meghatározása mindazonáltal közvetett módon lehetséges, hiszen egy helyiség mérete, kialakítása vagy helyzete alapján az eldönthetõ. Az épületek használatának szociológiai hátterérõl még annyit sem tudhatunk, mint a Vezúv melletti városok esetében. Nem tudjuk, hogy voltak-e zárható helyiségek, vagy, hogy a mindennapi élet fõ helyszínei hol voltak. Még a házak tulajdonosairól sem lehet mindig túl sokat tudni: az epigraphiai bizonyítékok szinte mindenhol hiányoznak: olyan helyeken is, mint Saint-Romain-en-Gal vagy Bibracte. Ugyanakkor vannak bizonyítékaink arra vonatkozóan, hogy a lakóházak tulajdonosai milyen körökbõl kerültek ki: az egységes méretû városi mini-atriumházak a veteránok letelepítéséhez kapcsolhatóak. Az elsõ colonia Narbo Martius volt (Kr.e. 118 és Kr.e. 45), azt követte a Caesar vagy a triumviratus más tagjai által alapított Arelate, Lugdunum, Arausio, Baeterrae (Béziers), és Forum Iulii. A colonusok
95
Mint például a herculaneumi Casa a Graticcio esetében: Maiuri 1958 p. 407-420
22
származási helye is megállapítható: nagyrészt Közép- és Észak-Itáliából jöttek. A névanyag alapján a városi települések lakosságának csak 6-13 százaléka volt bennszülött (galliai), miközben vidéken fordított volt a helyzet96. A nagy alapterületû házak egy része olyan településen található, amelynek vagy csak latin joga volt (Vaison-la-Romaine97) vagy még az sem (pl. Bibracte), így nagyon nagy valószínûséggel a bennszülött arisztokrácia tulajdonában lehettek98.
3. Az elõzmények áttekintése
A helyi elõzmények A római domus-típus Itáliában fejlõdött ki, így közvetlen helyi elõzményei nincsenek, de ugyanakkor a római hódítást megelõzõen is ismertek voltak a térségben a mediterrán típusú urbanizáció alapelvei99. Ez a görög kolonizációnak köszönhetõ, amelynek kezdeteit Marseille alapításának idõpontja (Kr.e. 600 körül) jelenti. Az utóbbi évek kutatásainak köszönhetõen egyre többet tudhatunk meg nemcsak a nagyobb városokról, hanem a körülöttük létrejött másodlagos települések hálózatáról is100. A városi görög lakóházak alaprajzai adott idõszakon és területen belül viszonylag egységesek.
Ez
a
„standardizálástól”
viszonylagos (pl.
egységesség
Olynthos)101
a
a
késõ-klasszikus
hellénisztikus
kori
kori
alapformák
szélsõséges változatos
kombinációjáig terjed (mint pl. Délos esetében)102. A tipizálódás kialakulásának egyik alapfeltétele az orthogonális utcarendszer vagy legalábbis az insuláknak valamilyen rendszere, ami a dél-galliai másodlagos településeken nagyon sok esetben megfigyelhetõ103. Az épülettípusok közül a pastas-ház illetve annak 96
Pelletier 1991 p. 29-31
97
Civitas Vasio Vocontiorum, Bedon et al. 1988 p.252-253
98
Paunier et al. 2002 p.284-285
99
Février 1973 p. 6-13
100
Paunier et al. 2002 p.273
101
v.ö.Hoepfner, Schwandner 1994
102
Tang 2005 p. 29-65
103
Février 1973 p. 7-13
23
derivátumai meglehetõsen sokáig megtalálhatóak: van egy egy olbiai ház, amely Kr.e. 40-30 körül épült104 (7. ábra). Létezik mellettük egy egyszerû helyi épülettípus is, amelynek ugyanúgy van déli tájolású udvara, mint a pastas-háznak, de a porticus és az andron viszont hiányzik: az alább bemutatott arlesi példa105 a Kr.e. IV. és II. század között alakult ki (8. ábra). Több hasonló házat ismerünk Orange-ból. Mind a négy alábbiakban felsorolt épület a pastas-ház alaprajzi sémáját követi, építésük ideje egységesen Kr.e.10 és Kr.u. 10 közöttre tehetõ, alapterületük 450 m2 körüli. A maison de Clodivs (9. ábra) udvarát az északi oldalon porticus szegélyezi, onnan nyílik az andronnak megfelelõ T-alaprajzú helyiség. A porticusnak az andron bejáratával egybeesõ szakasza a többitõ eltérõ oszlopokon állt, vagyis minden valószínûség szerint rhodiacum kialakítású106. A maison au Brasero (10. ábra) nemcsak lakóház, hanem kézmûipari vagy mezõgazdasági rendeltetésû lehetett, de az alaprajzi séma nagyon hasonló: itt is az udvar északi oldalán van a porticus és néhány feltételezhetõen lakófunkciójú helyiség107. Az E3 jelû ház108 keleti része ugyancsak a pastas-háztípusra emlékeztet, míg nyugati fele udvar köré szervezett helyiségekbõl áll (11. ábra). Az udvar jelen esetben közlekedõként funkcionál. Az E1 ház érdekes alaprajzi megoldást mutat (12. ábra): a ház nyugati felében található udvart nem porticus határolja északi irányból, hanem egy atriumszerû impluviumos helyiség (e). Ez az atrium – vagy inkább cava aedium - közlekedõként szolgál a körülötte lévõ 5 nagyobb helyiség között, s a megoldás nagyobb épületmélységet tesz lehetõvé, mint a lineáris porticusos közlekedõ alkalmazása. Az udvar köré szervezett helyiségekbõl álló épület típusa a Kr.e. II. században már biztosan megjelenik, talán legkorábbi képviselõje a Kr.e. 175 és 125 között épített lattarai maison •
104
Atlas 1996, p. 140-141
105
Sintes et al. 1987, p. 24-31 és p. 41, Gallia Inf. 1990 p. 141-143. Az úthálózat és a ház alaprajza mediterrán
hatást mutat, míg az alkalmazott építõanyagok (szárazon rakott kõalapozás, vályogfalak, falak és padlók felületképzése) a helyi hagyományokat követik. 106
Atlas 1996 p. 238-239
107
Atlas 1996 p. 244-245
108
Atlas 1996 p. 274-275
24
cour109 (13. ábra). Ez az alaprajzi elrendezés a hellénisztikus peristyliumház-típus átvételét jelzi. A Kr.e. I. század elejérõl számos példáját ismerjük ennek a háztípusnak: a legjobban dokumentáltak közé tartozik a glanumi maison des Antes (maison VI)110 és a maison des Atys (maison VIII)111 (14. ábra) illetve az ensérune-i maison A (insula X, 15. ábra)112. Ezek a házak 400-600 m2 körüli méretûek. A peristyliumház leegyszerûsített változatát képviseli a glanumi maison de Sulla (maison XII, 14. ábra)113. A négyzet alakú udvarhoz nem tartozik peristylium, a helyiségek két épületszárnyban vannak elhelyezve, amelyek egymás mellett lévõ udvarra nyíló helyiségekbõl állnak. A ház belsõ dekorációja jó minõségû, egyik igényes mozaikpadlója (a C helyiségben) a tulajdonos C. Sulla nevét is megörökítette, falait a pompeii 2. stílusnak megfelelõ freskók díszítették114, vagyis a dekoráció egyértelmû római hatást mutat. Eddigi adataink szerint a római domus típus csak a caesari hódítás idõszakban jelenik meg, bár egyes elemeit – a falfestményeket, a mozaikokat, az épületplasztikai elemeket115 és talán az impluviumot116 – már korábban átveszi a helyi építészet. Természetesen az egykori Gallia Transalpinán kívül esõ területeken nem is várhatunk mást, de még a déli részen sem ismerünk Kr.e. 50-nél korábbi domust. Ennek több oka is van: már utaltunk rá, hogy a térség városai nehezen kutathatóak, maga a kutatás sokáig nem volt rendszeres, illetve, hogy a romanizáció csak a köztársaságkor végén kezdõdött meg (ennek egyik bizonyítéka, hogy a középületek építése is akkor kezdõdött)117 és a császárkori 109
Garcia 1996
110
Atlas 1996 p. 290-295, de Voort 1992, Rolland 1946 p. 77-92
111
Atlas 1996 p. 296-299, Rolland 1946 p. 98-104
112
Gallet de Santerre 1968, Vatin 1971
113
Gros 2001 p. 146-147, Atlas 1996 p. 313, Roth-Conges 1985, Rolland 1958 p. 120-129, Rolland 1946 p.
118-128 114
Barbet 1990 p. 113-128
115
van de Voort 1991 p. 5-7
116
Az impluvium egyik korai példája Ensérune-bõl került elõ, bár a maradványok rendkívül rossz állapotúak:
Gallet de Santerre 1968 p. 47-48 és p. 56. A ház szabálytalan alaprajza az egyszerû peristyliumházakéra emlékeztet. 117
A monumentális építészet megjelenése egyértelmûen az Augustus-korra tehetõ (pl. Nîmes központjának
kiépítése). Egy régebbi összefoglalás a középületek megjelenésérõl: Ward-Perkins 1970.
25
építkezések gyakran teljesen tönkretették a korábbi maradványokat118. A fentiekben bemutatott épületek – de leginkább Glanum - példázzák a legjobban, hogy a római domustípus nem volt jelen a térségben a Kr.e. I. század elsõ felében. Ezek után joggal merül föl a kérdés, hogy a késõbbi galliai római lakóházépítészetben megjelennek-e a helyi elõzmények. A válasz mindenképpen igen. A pastas-ház túlélését már követhettük a fentiekben, de egyúttal meg kell állapítanunk, hogy a további fejlõdésben nem játszik szerepet, annak ellenére, hogy egyes vélemények szerint bizonyos elemei megjelennek a nagyobb lakóházaknál119. Az udvar körüli helyiségekbõl álló háztípus (itt szándékosan kerüljük a peristyliumház elnevezést) viszont széles körben elterjed. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy milyen típusai vannak és hogyan befolyásolja a római lakóházépítészetet.
7. ábra: Olbia, insula VI, Atlas 1996, p. 142
8. ábra: Arles, Jardin d’Hiver, Sintes et al. 1987, p. 24
118
Bedon et al. 1988 p. 14-18
119
Gros 2001 p. 144-145
26
9. ábra: Orange, Saint-Florent, maison des Clodivs (A1), Atlas 1996 p. 239
10. ábra: Orange, Saint-Florent, maison au Brasero (B1), Atlas 1996 p. 245
27
11. ábra: Orange, Saint-Florent, maison E3, Atlas 1996 p. 275
12. ábra: Orange, Saint-Florent, maison E1, Atlas 1996 p. 268-269
28
13. ábra: Lattara déli részlete, Garcia 1996, p. 144, fig .1
14. ábra: Glanum a Kr.e. I. század végén, Gros 2001 p. 146 fig. 146
29
15. ábra: Ensérune, insula X, maison A, Gallet-Santerre 1968, pl. II
A domus háztípus Itáliában A fentiekben már megállapítottuk, hogy az atriumos domus-háztípus etruszk eredetû, Itália északi részén már a Kr.e. V. században megjelenik, s Pompeiiben is legalább a Kr.e. IV. század óta ismert. Az alábbiakban röviden áttekintjük a fejlõdés állomásait. A mi szempontunból fontos állomás a peristylium átvétele volt a lakóházakban. A Kr.e. II. század folyamán (a hagyományos kronológia szerinti tufa-periódusban) Pompeiiben több házat jelentõsen kibõvítettek. A bõvítés módja a lehetõségektõl függött: egyes házakat a szomszédos ház megszerzésével kétatriumossá alakítottak (pl. Casa dei Labirinto - VI,11,9-10 vagy a Casa del Centenario - IX,8,1-6), más házakat a hortus területének rovására bõvítettek (pl. Casa del Principe di Montenegro -VII,16,12-13 vagy a Casa del Marinaio - VII,15,1-2). A változásokat többféleképpen lehet értelmezni: az egyik feltevés szerint a magánélet és a közélet helyszíneinek szétválasztása céljából volt szükség a két központi helyiségre. Ilyenfajta elkülönítés azonban nem volt a római lakóházakban, amit egyfelõl az antik szerzõk igazolnak: Vitruvius szerint a nemek közti elkülönítés (gynaikonitis, andronitis) csak a görög lakóház sajátossága120. A korábbiakban már láttuk, hogy a helyiségeknek nem volt állandó berendezése, így azt is feltételezhetjük, hogy állandó használati módja sem121. Maga az atrium-peristyliumház típusa (16. ábra) nem pompeii találmány, Észak-Itáliában már a Kr.e. II. század elején megjelenik. A Vulciban feltárt Casa del Cryptoportico alaprajza teljesen kiforrott megoldásokat mutat, s a hozzá tartozó többhelyiséges fürdõ az akkori pompeii
magánfürdõknél
sokkal
komplexebb122.
Úgy
tûnik,
az
észak-itáliai
lakóházépítészetben az atrium egyáltalán nem olyan egyeduralkodó szerepû, mint a pompeii építészetben, sokkal nagyobb jelentõsége van a peristyliumok vagy porticusok és a fogadóhelyiségek rendszerének, az északi épületek esetében biztonsággal kimutatható az atrium teljes visszaszorulása a Kr.u. I. század közepén123.
120
Vitr.VI.7.2
121
Dickmann 1999, p.52 -69
122
Gros 2001 p. 59-60
123
Gros 2001 p. 93-102 és George 1997 p. 6
30
16. ábra:Itáliai házak a Kr.e. II. századból: Casa del Cryptoportico (Vulci) és domus (Alba Fucens), Gros 2001 p. 59 fig. 45, Balty 1986 p.25 fig.2
Annak ellenére, hogy Pompeiiben az elsõ nagy, kétatriumos lakóházak a Kr.e. II. század elején megjelennek, az atriumok és az azokat körülvevõ helyiségek igényes kialakítása oszlopok, travertinpárkányok vagy a drágább padlóburkolatok alkalmazása - csak a Kr.e. II.-I. század fordulóján válik egységessé, s együtt jár a peristylium széleskörû elterjedésével: még a legkisebb házakban is megpróbáltak legalább egy peristyliumrészt vagy porticust és egy kis kerti tricliniumot építeni124. A legelterjedtebb megoldás az volt, hogy az atriumrész tengelyében a tablinumhoz kapcsolódó hortusban építették meg a peristyliumot, amelynek a zónájában kezdetben nem létesítettek lakóhelyiségeket125. A tablinum új szerepet kapott: nemcsak az atriumhoz tartozó fogadóhelyiségként, hanem a peristyliumrész bejárataként is funkcionált 126, a tablinum melletti kis folyosó127 - megjelenése ennek a két funkciónak az
124
Dickmann 1999, p. 127.ff.
125
Ez lenne a középületektõl való eredeztetés bizonyítéka.
126
Dickmann 1999, p.157-158
127
Vitruviusnál andronként szerepel (VI.7.5) amit Mau is átvett (Mau 1908 p. 266), de mivel ez a kifejezés
elsõrsorban a hellénisztikus lakóház egyik helyiségét jelöli, ezért a folyosó megnevezésére a továbbiakban nem
31
ütközésére utal. Az egyre sûrûbb beépítés miatt a házak bõvítésénél különbözõ engedményeket kellett tenni a helyiségméretek vagy az axialitás rovására128. A Casa di Sallustio utolsó építési periódusának alaprajzán (17. ábra) jól látható ez a változás: megjelenik a tablinum melletti folyosó, valamint tricliniummal ellátott peristyliumot zsúfolnak be az atriumrész mellé.
17. ábra:A Casa di Sallustio elsõ és utolsó építési fázisa, Richardson 1988 p. 109 fig. 12-13 A peristyliumot a domusokban elsõsorban nem lakóhelyiségek létesítése céljából építették, ezt igazolja, hogy kezdetben csak egy triclinium vagy exedra kapcsolódik hozzá, csak a késõbbi fázisokban kezdik el cubiculumok építését. A kora-császárkortól azonban egyre inkább elõtérbe kerül a peristyliumrész: a peristyliumhoz tartozó triclinium nagyobb alapterületû, mint a tablinum; a peristylium körül több lakóhelyiség van, így az atrium csupán elõtere a peristyliumnak, mivel az atriumhoz kapcsolódó hagyományok (pl. salutatio) visszaszorulnak; vagy a megváltozott életmód miatt egyre kevésbé van szükség atriumra129. Ez a folyamat több fázisra bontható, ugyanis a peristylium megjelenése után a következõ állomás a tablinum funkciójának megváltozása, ami abban nyilvánul meg, hogy a tablinum hátfalát, amelyen korábban csak ablak volt, ajtóval látják el, így átjárható lesz, s az ajtók nyitásától függõen az atriumrészhez vagy a peristyliumrészhez lehet sorolni130. A császárkor
használjuk. 128
Dickmann 1999, p.125-126
129
Richardson 1988, p. 318-322
130
Dickmann 1999, p. 151-154
32
kezdetén indul el az a tendencia, hogy az épületek hossztengelyét hangsúlyossá kívánják tenni, s ennek érdekében lehetõvé teszik a bejárattól a hátsó kertig vagy peristyliumig az akadálytalan áttekintést (Durchblick)131. Ennek folyománya a belsõépítészeti eszközök és a berendezés megváltoztatása is: a korábban a hossztengelyben elhelyezett kútgyûrûket (putealia) párosával, kétoldalt állítják fel és csak dekoratív elemként használják132. Ahogy a mindennapi élet színtere egyre inkább a peristyliumrész lesz, úgy a peristylium körüli és arra nyíló helyiségek elrendezése, berendezése illetve homlokzati kialakítása is megváltozik, s a Kr.e. I. század végétõl a lakóhelyiségeket a peristyliumrész körül csoportosítják - szakítva a korábbi gyakorlattal, amikor a lakóhelyiségek az atrium körül voltak - majd a peristyliumrész körülépítésével bõvítik a domusokat133. Meg kell jegyeznümk azonban, hogy a városi házak összevonásával minden korszakban kialakulhatnak kétatriumos vagy kétperistyliumos épületek134, tehát a pompeii analógia nem alkalmazható automatikusan. A peristyliumrész további kiépítése az oecus vagy a triclinium megjelenésével függ össze135, ami hosszú távon a tablinum fölöslegessé válásával jár. A folyamat következménye, hogy a peristyliumra nézõ homlokzatot megpróbálják szimmetrikussá alakítani, mivel az épületen belüli fõnézet iránya nem csak a tablinum-oecusfront irány, hanem ennek a fordítottja is. A szimmetria általában az alaprajzon is láthatóvá válik: ideális esetben a nyílások fennmaradnak, de ha csak a helyiségek kontúrja látható, akkor is megfigyelhetõ a szimmetrikus elrendezés. Ezzel párhuzamosan az atrium elveszti eredeti szerepét és a késõbbiekben bizonyos jelekbõl arra lehet következtetni, hogy csak közlekedõként – amint a peristyliumrészhez vezetõ útvonal részévé válik - vagy kevéssé exkluzív fogadóhelyiségként használják. Mindenképpen ki kell emelnünk, hogy az összenyitott atrium-alae-tablinum térkapcsolat szinte minden pompeii atriumházban megtalálható: az a néhány pompeii ház, amelyeknek zárt
131
Dickmann 1999, p. 301 ff
132
Ebben szerepe van természetesen az aquaeductus Augustus-kori megépítésének is: Richardson 1988 p. 51-63
133
Dickmann 1999, p.158
134
Példa erre az Aix-en-Province-i Maison au Grand Opus Sectile és Maison • la Salle en Hémicycle
összeépítése a Kr.u. II. században: Atlas 1996 p. 42-43 135
Dickmann 1999, p. 213 ff
33
atriuma136 van viszonylag késõi kialakítású, ilyen például a Casa di Octavius Quartio (II,2,2), a Villa dei Misteri utolsó építési fázisa137 vagy a Casa di Gavius Rufus (VII,2,16). Az utóbbi esetében az építési periódusok vizsgálata kimutatta, hogy az utolsó átépítés során (legkésõbb a Kr.u. I. század kezdetén) az összes atriumhoz kapcsolódó lakóhelyiséget feladták, utána az atrium csak közlekedõként funkcionált 138, ami, mint az alábbiakban láthatjuk majd, nem elszigetelt jelenség. A fentiekben vázolt pompeii domus-kronológia fõként az átépítések megfigyelésén alapul, így meggyõzõnek tûnik ugyan, de nem hagyhatjuk ki az elemzésbõl a fontosabb Kr.e. 30 után épített pompeii lakóházakat. Ezek nagyrésze tartalmaz régebbi épületmaradványokat, de – legalábbis L. Richardson szerint – a III. és a IV. falfestészeti stílus megjelenésével egyidõben139 alakították ki utolsó építési fázisukat. Óvatosságra int azonban az a tény, hogy a IX,1,11 és 12-es házakban végzett mélyásatások nem várt eredményeket hoztak, ugyanis az opus africanum típusú mészkõkváderekkel erõsített falazás alapján a hagyományos kronológia óvatosabb alkalmazói sem feltételeztek volna Kr.e. 80-nál késõbbi építési dátumot140, ezzel szemben az építéssel kapcsolatos rétegekbõl elõkerülõ leletek egyértelmûen Kr.e.I. század végi illetve Augustus-kori horizontot képviselnek141. A Kr.e. I. század elején tûnik fel a lineáris helyiségcsoportok kialakítása a peristylium zónájában. Ez a helyiségcsoport az esetek többségében kölünféle méretû és formájú helyiségek egymás mellé sorolásából áll (pl. a Kr.e. II. század 2. felében épített Casa del Centenario142), de van egy nagyon jellegzetes formája is, amelynek alapeleme egy négyzet vagy téglalap alaprajzú nagy helyiséget kétoldalról szegélyezõ négy kisebb helyiség (oecus és 4 cubiculum: mint a Casa del Labirintonál - 18. ábra). A villaépítészetben két változata jelenik meg a helyiségsornak: az egyik ugyanaz143, mint a városi házaknál (pl. boscorealei villa144). A
136
Nem számítanak ide a keskeny telken lévõ házak, azoknál ugyanis lehetõség sem volt alae kialakítására.
137
Richardson 1988, p. 355 ff
138
Dickmann 1999, p.200.ff. A késõbbiekben még visszatérünk a kérdésre.
139
A két stílus keltezése: Vitruvius VII,5,1-4 ; Beyen 1960; Barbet 1985.
140
Richardson 1988, 369 ff
141
Fulford, Wallace Hadrill 1998, p. 143-145
142
Dickmann 1999 Taf 1b
143
A boscorealei villa és a Casa del Labirinto helyiségsorai funkcionálisan megfelelnek egymásnak: Dickmann
1999 p. 183-184
34
másik változat a külsõ porticusos villáknál figyelhetõ meg, ahol a külsõ porticus átveszi a peristylium szerepét (mivel a peristylium a gazdasági részhez tartozik) és a helyiségek – annak ellenére, hogy az atrium körül találhatóak – a külsõ porticus felõl nyitottak. Amíg csak a Villa dei Misteri145 képviselte ezt az épülettípust, addig nem lehetett eldönteni, hogy az átépítési folyamat része volt-e az atrium izolálása, de amióta a settefinstrei villa146 is ismert, úgy tûnik, hogy egy önálló épülettípusról van szó. Ennél az épülettípusnál feltûnõ az is, hogy az atriumrészbõl folyosók vezetnek a külsö porticushoz: nyilván azért, mert az atrium melletti helyiségeken keresztül nem lehet kimenni. A villaépítészetben sokkal szabadabban jelenik meg ez az elem, mivel ott sokkal kevesebb a korlátozó tényezõ: akár a peristylium három oldalán is lehetnek helyiségecsoportok, míg a városi domusoknál fõként a peristylium hosszoldalára szorítkozik ez a fajta helyiségsor. Ott nemcsak a telek mérete szab határt: látható az a törekvés, hogy ezek a helyiségek minél messzebb kerüljenek az úttól147. Nagyon tanulságos összeállítás látható Dickmann könyvének egyik mellékletén148: az ott ábrázolt alaprajzokon megfigyelhetõ, hogy Pompeiiben még abban az esetben is igyekeznek elkerülni a peristylium körüli reprezentatív helyiségek út mellé helyezését, ha a ház saroktelken vagy insulán átmenõ telken áll149. A helyiségsor egyes helyiségei általában úgy nyílnak egymásba, hogy 2-4 helyiségbõl álló csoportokat képeznek (jó példa erre a settefinestrei villa), s mivel ezek az épület reprezentatív helyiségei közé tartoznak, ezért dekorációjuk is annak megfelelõ. Ez utóbbi provinciális viszonylatban annyit jelent, hogy nagyobb az esély az ilyen helyiségcsoportoknál, hogy a ház igényesebb (vagyis nem döngölt föld vagy terrazzoburkolatú) padlói ott találhatóak. A köztársaságkor végén új helyiségformák jelennek meg. Az egyik újítás a hosszított triclinium, amelynek az alaprajzi arányai az 1:2-höz közelítenek, funkcionális szempontból pedig annyiban térnek el a korábbiaktól, hogy a 3 kliné felállításához szükséges téren kívül egy elõtérrész tartozik hozzájuk. Az elõtérrész minden valószínûség szerint a személyzet 144
Dickmann 1999 Taf. 4e
145
Dickmann 1999 Taf. 4c
146
Dickmann 1999 Taf. 4i
147
Dickmann 1999 p. 186-193.
148
Dickmann 1999 Taf. 3
149
Dickmann 1999 193-203
35
tartózkodási helye volt, amit Pompeiiben a freskódekoráció minõségi megoszlása is alátámaszt: a belsõ rész általában jobb díszített. A másik új helyiség az alkóvos cubiculum, amely minden valószínûség szerint a villaépítészetbõl eredeztethetõ150. Két típusa van, amelyek fõként a bútorozhatóság szempontjából különböznek: az elsõ típus hátfalánál állítható fel kliné (v.ö. 18. ábra, jobboldalt lent), a másodikban kettõ is felállítható (19. ábra, 8. 11-14. és 16. helyiségek). Ezek mellett természetesen továbbra is jelen vannak a jellegtelen berendezésû cubiculumok is, amelyek az városi épületekben bárhol jelen lehetnek, de a villaépítészetben egyáltalán nem jellemzõek151. A provinciális lakóházépítészetben egyáltalán nem fordul elõ, hogy a bútorzatnak akár csak a nyoma megmaradt volna, de az alkóvos cubiculumok így is jól felismerhetõk. Az atrium dekoratív berendezésérõl már beszéltünk a korábbiakban. Ez a tendencia az atrium berendezésein keresztül követhetõ: ekkor kezdõdik el a kútgyûrûk (putealia), díszített kõasztalok (cartibula, mensae), kézmosók (labra) és hasonló tárgyak dekorációs célú felállítása. A kútgyûrûk eredeti funkciójának elvesztését (mint fentebb utaltunk rá) Pompeiiben végsõsoron a vízvezetékrendszer kiépítése okozta, vagyis a ciszterna vagy a kútgyûrû helyzete akár keltezési támpontként is használható. Magát az atriumot is sok esetben kertté alakították152. Császárkori újdonság a hármas helyiségcsoportok megjelenése. Ennek kezdetét az addigiaknál nagyobb méretû cenaculumok megjelenése jelzi, amelyek a peristylium zónájában
találhatóak
és
amelyeket
kétoldalról
cubiculumok
szegélyeznek,
s
a
helyiségcsoport szimmetrikus kialakítású. Azért fontos hangsúlyozni a nagyméretû cenatiok jelenlétét és a szimmetrikus kialakítást, mert korábbi épületalaprajzokon is lehet találni három egymás mellett lévõ különbözõ méretû reprezentatív helyiséget. A kutatás régebben azon az állásponton volt, hogy a hármas helyiségcsoport hellénisztikus eredetû és már a Kr.e. I. század elején is jelen van Itáliában.153
150
Dickmann 1999 p. 219-229
151
Dickmann 1999 p. 226-227
152
Dickmann 1999 p. 301-318
153
Dickmann 1999 p. 322
36
A régebbi pompeii lakóházak atriumrészének belsõ és tablinumrészének külsõ (vagyis a peristylium vagy hortus felõli) homlokzatára nem fordítottak sok figyelmet. Az atrium belsõ terében különbözõ méretû és helyzetû ajtókat helyeztek le, a tablinum külsõ homlokzatán a nyílások pedig a tablinum melletti helyiségek kiosztásának megfelelõen szabálytalanul voltak elhelyezve. A peristylium megjelenésével és a reprezentatív helyiségek ahhoz való rendelésével új helyzet állt elõ, és szükségessé vált egyrészt az atrium terében az axialitás hangsúlyozása, másrészt a tablinumhomlokzat szimmetrikus kialakítása, amelynek eredete feltehetõen a villaépítészetben keresendõ, mégpedig a villák kerti vagy fõhomlokzatának kialakításánál. Úgy tûnik, a Kr.e. I. századi Villa Oplontis az elsõ ilyen jellegû épületek közé tartozik, amit megerõsít, hogy a Kr.e. I. század közepétõl jelennek meg azok a pompeii falfestmények, amelyek porticusos – vagyis építészeti eszközökkel kiemelt - homlokzatú villákat ábrázolnak kertek felõl nézve154. A félköríves exedrás kerti medencék is – amelyekkel a provinciális építészetben is gyakran találkozunk – Pompeiiben a császárkorra keltezhetõek155.
18. ábra: A Casa del Labirinto lineáris helyiségcsoportja a peristylium zónájában, Dickmann 1999 p. 160 fig. 39
154
Mielsch 1987 p. 52-54 és p. 57 fig. 31
155
Dickmann 1999 p. 359-364
37
19. ábra: A Villa dei Misteri alaprajza, Dickmann 1999 Taf. 4c
20. ábra: Casa degli Amorini dorati, Dickmann 1999 Taf. 7d A pompeii fejlõdéstörténet után röviden ki kell térnünk arra, hogy Galliába hogyan juthattak el ezek a tendenciák. A két szomszédos terület Hispania156 és Észak-Itália157, ahonnan számos domust ismerünk. Hispaniában a Kr.e. II. században már megjelenik az épülettípus és a koracsászárkorra végbe is megy egy olyan belsõ fejlõdés, amelynek az eredménye az atriumházak
156
Az addigi kutatások gyûjteménykötete: Lloris 1991
157
Egy nagyon átfogó összefoglalás: George 1997. Sajnos viszonylag kevés korai épületet tártak fel.
38
visszaszorulása158. Az észak-itáliai helyzet nagyon hasonló a hispaniaihoz, s mindenképpen szerepe lehetett a galliai lakóházépítészetben, mert mint a fentiekben már röviden utaltunk rá a névanyag alapján coloniák lakosságának egy részét õk adták.
4. Az itáliai és a galliai provinciális lakóházépítészet alaprajzi tipológiájának összehasonlító vizsgálata
A kutatási lehetõségek áttekintése Kutatásaink során az elsõ feladat annak a kronológiai rendszernek a kiválasztása vagy elkészítése, amely támpontként szolgálhat a galliai lakóházak értékelésénél. Az utóbbi lehetõség fölöslegesnek tûnt, mivel rendelkezésünkre áll J.-A. Dickmann tanulmánya159, amelyre korábban is már sokat hivatkoztunk. A továbbiakban is – a szerintünk szükséges megjegyzésekkel ellátva, az abban foglaltakat tekintjük iránymutatónak. Azért tartjuk Pompeiit megfelelõnek a célra, mert a város építészettörténetileg zárt egységet képez, jól követhetõek az építészeti tendenciák, s látni fogjuk, hogy galliai anyagunkban is felfedezhetõek ugyanazok az építészeti elemek, amelyeket Pompeiiben azonosítottak. A fent említett tanulmány Pompeii domusainak építészetét tárgyalja, s az alaprajzi valamint belsõépítészeti megoldásokat kronológiai rendszerbe helyezi, s ennek a rendszernek megvannak az abszolút kronológiai kapcsolódási pontjai. Az alkalmazott abszolút kronológia alapjait L. Richardson elképzelései képezik160, vagyis a korábbi pompeii kronológia „rövid” változata161. Nagyon nagy problémát jelent ugyanis ezen a területen, hogy Pompeii városépítészetének a legalapvetõbb keltezési kérdéseiben is jelentõsen eltérõ eredmények születtek az elmúlt 150 évben, amelyeknek jó része olyan elgondolásokon alapul, amelyeket nem támasztottak alá mélyásatási megfigyelések. Az általánosságban alkalmazott pompeii városi kronológiai rendszer a XIX. század közepére vezethetõ vissza és az antik szerzõk által leírt események és a városszerkezeti, illetve az ásatásokon felfedezett építéstechnikai
158
Lloris, Carillo 1996, különösen a kronológiai táblázat (p. 62-63) és az elterjedési térképek.
159
Dickmann 1999
160
Richardson 1988
161
V.ö. Overbeck 1875, p. 12 ff és Richardson 1988 , 3 ff.
39
(falazási) különbségek szinkronizálásán alapul162. Az elmúlt két évtized eredményei alapján úgy tûnik, hogy a pompeii lakóházak legrégebbi ma is álló képviselõi valószínûleg nem sokkal régebbiek a Kr.e. II. század közepénél és az utolsó átépítések valamint a 62-es földrengés között nem áll fenn egyértelmû kapcsolat163. A pompeii lakóépületek relatív kronológiája a fentieken túlmenõen kiegészült a falfestmények és a padlóburkolatok elemzésével. Ezzel párhuzamosan az alaprajzok rendszerezésére is történtek kísérletek, a mi szempontunkból ezek a legfontosabbak, lévén, hogy Galliában az építõ- és burkolóanyagok beszerezhetõsége a helyi adottságoktól függ, a provinciális falfestészet értékelése – mint ahogy utaltunk rá – lehetséges, sõt rendkívül eredményes, de mennyiségét tekintve nem elegendõ. Ugyanakkor az általunk vizsgálandó galliai épületek jó részébõl az építészeti részletek közül csak az alaprajz került közlésre, ellenben a keltezés (általában) leleteken alapul, így többé-kevésbé pontos, ámde konkrét abszolút kronológiai adatokkal rendelkezünk. A stilisztikai alapokon nyugvó kronológia önmagában is rejt bizonyos problémákat, ugyanis egyáltalán nem tekinthetõ biztosnak, hogy a régebbi építési technikákat, mint például a pompeiiben elõforduló tufából készült kváderfalazatot nem alkalmazták késõbb is – akár bontott anyagból. A padlóburkolatok egyszerûbb típusai (például a kavicsdíszítésû terrazzo) önmagukban ugyancsak nehezen keltezhetõk164, s kevéssé bizonyító erejûek, ráadásul a padlóburkolat és a többi épületszerkezet viszonyát roncsolásmentes eljárással (például szemrevételezéssel) gyakorlatilag lehetetlen pontosan megállapítani, s a Pompeiiben feltárt jelentõsebb dekorációjú házakban eddig csak kivételesen végeztek mélyásatást. A falfestmények és a mozaikok viszont gyakran használhatók legalább korszakba sorolásra, ami korlátozottabb mértékben az épületszobrászati elemekre is igaz165. A leírtak alapján úgy tudjuk összefoglalni a lehetõségeket, hogy az egyik oldalról adott a stilisztikai alapú pompeii kronológiai rendszer, míg a másik oldalról rendelkezésünkre áll a Tres Galliae területén feltárt lakóházak halmaza, s ezt a kettõt kell egymással összehasonlítani. Egy ilyen összehasonlítás természetesen kétoldalú kell, hogy legyen, így a
162
Overbeck 1875, p. 443 ff
163
Alapvetõ ebbõl a szempontból: Fulford, Wallace-Hadrill 1998
164
Egy új tanulmány: Vassal 2006
165
V.ö. a 11. fejezettel.
40
galliai „épületfejlõdés” kapcsán a pompeii épületkronológia részleges ellenõrzésére is kísérletet kell tennünk.
41
táblázat 1
42
Alaprajzi részletek elemzése Az összehasonlíthatóság egyik alapfeltétele az, hogy az azonos típusba tartozó épületek vizsgálatát tudjuk párhuzamosan végezni. Sajnos az épületeknek az esetek nagy részében csak az alaprajza áll rendelkezésre, a valójában sokkal fontosabb szerkezeti megoldásokra, az épületek volumenére, felsõbb szintjeikre, homlokzatukra vagy a tetõszerkezetekre csak következtetni lehet. Sok esetben ráadásul még az épületalaprajznak is csak részletei ismertek, amelyek alapján vagy egyértelmûen be lehet sorolni az épületet valamilyen tipológiai kategóriába, vagy csak feltételesen, mivel az épületek között gyakran van olyan is, amelyben az egyes helyiségek funkciójára nem utalnak az ásatás folyamán észlelt jelenségek, így a helyiségek meghatározása csak párhuzamok alapján történhet (a bibractei PCO1 domus utolsó fázisa is ilyen épület). A helyzetet jelentõs mértékben bonyolítja, hogy az ajtók és átjárók helye is bizonytalan, vagyis az épületen belüli térkapcsolatok sem tisztázhatóak egyértelmûen. A épületkatalógusban szereplõ legkorábbi épületek Vaison-la-Romaine-bõl származnak, keltezésük legkorábbi idõpontja Kr.e. 50 körüli (Maison au Dauphin, 92 és a praetorium 1. fázisa, 88). Mivel mindkettõ peristyliumház, ezért nem lehet új háztípus megjelenésérõl beszélni: a háztípus már sokkal korábbról ismert Glanumból166. A legkorábbi ismert atriumház a narbonne-i Clos de la Lombarde háza (55), vagyis az atriumház elsõ ismert megjelenése Kr.e. 30 utánra tehetõ. Ez kronológiai szempontból azt jelenti, hogy – legalábbis elvi síkon - a késõköztársaságkori és a császárkori itáliai lakóházépítészeti tendenciák egyaránt felfedezhetõek. Az alábbiakban ezért vizsgálunk meg néhány jellegzetes épületrészletet.
Kerti medence (piscina) A kerti medencéknek (vagyis itt nem tárgyaljuk az impluviumokat) három fõ formáját sikerült elkülöníteni. Az 1. típus keskeny és hosszú téglalap alakú, hossztengelye általában a peristylium hossztengelyével párhuzamos. A 2. típus íves exedrás kialakítású, a 3. típus
166
Lásd fentebb.
43
téglalap alakú és a peristylium hossztengelyére merõlegesen helyezkedik el, párosával is alkalmazzák. Megfigyelhetõ, hogy a medencék tájolása a lehetõségekhez mérten általában észak-déli irányú, vagyis a 3. típus sokszor azért merõleges a peristylium hossz- vagy szimmetriatengelyére, mert az utóbbi kelet-nyugati tájolású.
21. ábra: Kerti medencék típusai (1: Taradeau, 2: Orange, 3: Lyon) Pompeii keltezésük csak nagy vonalakban volt lehetséges: a keskeny hosszú 1. típus a köztársaságkor vége elõtt már létezik (ilyen a Villa dei Papiri medencéje167), de nem gyakori168, s a fentiekben már megállapítottuk, hogy Pompeiiben az exedrás 2. típus megjelenése a császárkorra keltezhetõ169. Az általunk vizsgált galliai épületek esetében úgy tûnik, hogy – amennyiben feltételezzük, hogy a medencéket az épülettel egyidõben építették - mindegyik típus egyenletesen képviselteti magát (2. táblázat). Érdekes módon az 1. típus képviselõinek nagyobb része a Kr.u. I. sz. 2. felére datálható, s a három korábbi (40, 57, 87) közül a két megbízhatóbb keltezésû is Kr.u. 25 utáni, ami arra utal, hogy a típus elterjedése Galliában a Kr.u. I. század folyamán bontakozik ki. A Saint-Romain-en-Gal-i maison aux Pierres Dorées (77) 2. típusú medencéjét a következõ építési fázisban (maison au Vestibule • Colonnes, 78) 1. típusúra cserélik, de ugyanakkor a tõle nem messze lévõ maison aux Colonnes (80) 1. fázisának hasonló medencéjét nem bontják el a késõbbiekben, az exedra megtartása mellett csak
167
Alaprajza: Mielsch 1987 p.
168
Dickmann 1999 p. 350-351
169
Lásd a 155. lábjegyzetet.
44
meghosszabbítják, így az 1. típusúakra emlékeztet170. A 2. típusnak több altípusa van. A hosszoldalon lévõ exedra az alábbi helyeken jelenik meg: az orange-i maison B (69), a Saint-Romain-en-Gal-i maison au Vestibule • Colonnes (77), a maison au Portique Peint (79), maison aux Colonnes (80) és a maison de l’Atrium (82), ezek párhuzama Casa del Centenario (IX,8,3.6a)171 peristyliumában van. A rövidebb oldalon lévõ exedra a loupian-i villa (53) és a nîmes-i villa Roma 8. házának (62) medencéjénél található meg – ezek párhuzama a pompeii Casa di Pansa (VI, 6, 1.8.13.22)172, míg az Aix-enProvence-i Chartreux 2. házában (12) a piscinának mindkét rövidebb oldalán van egy exedra. A félkör alaprajzú medencének (Casa del Citarista173 – I, 4, 5.6.25.28 és Casa di Trebio Valente – III.2.1) van ugyan galliai párhuzama (Saint-Romain-en-Gal, maison A sous le lycée174), de az nem keltezhetõ. A késõbbiekben jelenik meg az U-alakú medence, amely Saint-Romain-en-Gal-i példák alapján a Kr.u.I. század végére keltezhetõ175. A fentiek közül az egyetlen, ami érdekes lehet, az a nîmes-i ház (62) medencéje, mivel a ház keltezése Kr.e. 20-ra tehetõ, vagyis ez a típus kialakulásának terminus antequemje, ami korábbi, mint az itt hivatkozott pompeii párhuzamok.
T-atrium és T-helyiség A két helyiségtípust azért tárgyaljuk együtt, mert alaprajzuk hasonló. A T-atrium olyan atriumot jelent, amelyhez kétoldalt alaként azonosítható helyiségek kapcsolódnak. Az alae arányaitól függõen kétféle atrium létezik: a vitruviusi arányokat követõ176: ilyen a bibractei PC1 (5) és a PC33 (26), ahol az alák oldalhosszúsága legkevesebb az atriumhossz ƒ-e. A másik a helyi vátozat, ahol az alák oldalhosszúsága az atriumhosszúság hatoda-tizede, ezt a
170
2. fázis alaprajza: Atlas 1996 p. 398, 3. fázis alaprajza: Atlas 1996 p. 401.
171
Dickmann 1999 Taf. 6e
172
Dickmann 1999 Taf. 7c
173
Dickmann 1999 Taf. 7h
174
Atlas 1996 p. 360-361
175
Saint-Romain-en-Gal piscináinak áttekintése: Desbat et al. 1994 p. 198-199. Emellett pl. Fréjus esetében is
létezik áttekintés: Rivet et al. 2000 p.425. 176
Vitr. VI.3.4
45
lyoni praetorium (44) és a genavai Parc de la Grange (38) képviselik. A fenti atriumok az általunk vizsgált anyagban a legnagyobb atriumméret kategóriájába tartoznak (40-50 láb hosszúságúak) és a Kr.u. I. század második felében már nem találkozunk velük. A limoges-i Maison des Nones de Mars domusához (40) is ilyen atrium tartozik, s sajátos módon a második peristylium viridariuma az atriummal azonos alaprajzú, ezt a helyiségtípust nevezzük T-helyiségnek. Hasonló T-helyiség látható a Saint-Romain-en-Gal-i maison au Vivier (81) elsõ fázisának alaprajzán is (mivel ez utóbbi a peristylium zónájában található a bejárati résztõl távolabb esõ oldalon, ezért nem nevezhetjük atriumnak). Az általunk vizsgált házakban a Kr.u. I. század közepe után már nem jelenik meg a T-alakú helyiségek egyik formája sem, a maison au Vivier 2. építési fázisában még a meglévõt is átalakítják. Mivel abban a házban a lineáris helyiségsor központi részeként szerepel, ezért funkciója is tisztázható:
olyan
cenation
lehetett,
amely
funkcionálisan
feltehetõen
a
hármas
helyiségcsoportnak feleltethetõ meg. A fentiek a PC33 kivételével mind a nagy házak közé tartoznak, 2000-3000 m2 körüli alapterülettel. Ebbõl – és az atriumméretekbõl - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy fõként a nagy épületekre jellemzõek ezek a helyiségek. Amennyire egyáltalán fel lehet vázolni a fejlõdés kronológiáját, azt lehet megállapítani, hogy a T-atrium és a T-helyiség azonos idõszakban használatos. Helyiségkapcsolataik nagyjából megfelelnek a vitruviusi római „standardházénak”, bár a lyoni praetorium és a limoges-i maison des Nones de Mars atriumával párhuzamosan futó belsõ folyosók találhatóak, s mindkettõnek fedett volt az atriuma.
A bejárati csarnok Bejárati csarnok alatt olyan helyiséget értünk, amely az épület bejárati részén található és központi helyzetû. Az atrium tectumtól az különbözteti meg, hogy vagy a csarnok kialakítása nem felel meg az atrium definíciójának, vagy a kapcsolódó helyiségek nem feleltethetõek meg a római standardház helyiségeinek. Ez a különbség egyáltalán nem éles, ami arra utal, hogy a bejárati csarnok az atrium szerepét veszi át és annak leegyszerûsített formáját képviseli. Az atrium elhagyásának és az atriumrész leegyszerûsítésének oka véleményünk szerint a peristyliumrész elõnyben részesítésében keresendõ. A típus képviselõi Aix-en-Province-ban (8, 9), Amiens-ban (19) és Saint-Romain-en-Gal-ban (77, 78, 81) találhatóak, vagyis nem 46
csak egy területen vannak jelen. A bejárati csarnok elsõ képviselõje a Kr.u. 15-20 körül épített Saint-Romain-en-Gal-i maison des Pierres Dorées (77), s a táblázatból láthatjuk, hogy a Kr.u. I. század folyamán végig használatos marad: az általunk vizsgált idõszakon kívül esõ Kr.u.110-re keltezhetõ amiens-i Palais des Sports nagy domusának (19) bejárati részén is találkozhatunk vele. A csarnok eredete kétféleképpen magyarázható. Az logikus magyarázat – mint fentebb már említettük – az atrium átalakulása lenne. Ez egy olyan folyamatot feltételez, amelynek során kialakulnak helyi atriumtípusok és egy idõ után létrejön a bejárati csarnok. Ez a feltételezés azért nehezen tartható, mert – mint láttuk – a bejárati csarnok a domusok megjelenésének kezdeti szakaszában is megtalálható. A másik magyarázat az lehet, hogy ez a helyiségtípus már korábban kialakult és átvételre került. A fentiekben már hivatkoztunk a ptolemais-i Palazzo dell Colonne-re (6. ábra/3), amelynek oecus aegypticus stílusú elõcsarnoka és a maison au Vestibule • Colonnes (78) 4. helyisége – legalábbis az építészeti koncepció szintjén - nagyon erõs hasonlóságot mutat, bár ez utóbbinál impluvium is található a bejárati csarnokban, ami pedig az atriumtól való eredeztethetést támasztja alá. Az aix-i Maison au Grand opus sectile (8) bejárati csarnokának is van impluviuma, amely azonban nem a csarnok mértani középpontjában helyezkedik el.
Széles vestibulum A széles vestibulum (vagyis az olyan bejárati folyosó, amelynek a szélessége nagyobb, mint hosszúságának fele és közvetlenül az atriumhoz vagy peristyliumhoz vezet) már a kezdetektõl fogva jelen van a galliai házépítészetben. Megjelenésének legvalószínûbb oka, hogy nagyon sok háznál nem volt szükség az utcai épülettraktus tabernákkal való beépítésére (l. 1. táblázatot) . Jelenléte az egész általunk vizsgált korszakra jellemzõ, ezért nem datáló értékû.
Atrium tetrastylum Az atrium tetrastylumok a kisméretû atriumok közé tartoznak, legnagyobb képviselõjük a mezõgazdasági rendeltetésû Valescure-Le Suveret-i villa rustica (75) a maga 34,5 láb hosszú atriumával (bár az a helyiség csak alaprajzi formája alapján nevezhetõ atriumnak). Ez az atriumtípus a mini-atriumházakban gyakran megjelenik, így keltezése gyakorlatilag azokkal 47
esik egybe, az egyetlen kivétel a maison au Dauphin Kr.u. I. század végi 4. periódusa (93), ahol a bejárati udvar lefedésére alkalmazzák (így végeredményben csak mint építészeti elem nevezhetõ atriumnak). A mini-atriumházakat Kr.e. 20 és Kr.u. 40 között lehet kimutatni, magát az atrium tetrastylumot pedig már Glanumban és Ensérune-ben is láthattuk177, így helyben meghonosodott elemnek kell tekintenünk.
Peristylium rhodiacum A Vitruvius-féle rhodosi peristylium178 építészetileg azt jelenti, hogy a peristyliumnak azt az intercolumniumát, amely a triclinium elõtt található, a triclinium bejáratához igazítják és vastagabb oszlopok alkalmazásával a fölötte lévõ tetõszakaszt kiemelik. Az alaprajzon az ajtónyílás és az elõtte álló porticusoszlopok intercolumniumának szinkronja alapján ismerhetõ fel, illetve a vastagabb oszlopok alapján következtethetünk rá. A korai házak közül az orangei maison de Clodivs ilyen kialakítású (9. ábra), a katalógusban szereplõ épületek közül pedig az aix-i maison au Péristyle Rhodien (5), a narbonne-i Clos de la Lombarde (55), a vaison-i maison des Messii (90. katalógusbejegyzés) és az orange-i B épület (69) emelendõ ki.
Szimmetrikus tablinum- és oecusfront Az atriumbelsõ és a tablinum peristylium felé esõ hátfalának szimmetrikus kialakítása adataink szerint a kezdetektõl (Kr.e. 30 körül) már alkalmazásra került (Narbonne, Clos de la Lombarde, 55), s az általunk vizsgált idõszakban folyamatosan jelen van.
Lineáris helyiségsor Az összegyûjtött galliai anyagban a dekorációs elemek hiánya miatt nagyon nehéz a pompeiinek megfelelõ helyiségsorokat találni, mivel a helyiség reprezentatív funkcióját elsõsorban a padlóburkolatok, másodsorban a freskók igazolják. Ezen felül a házalaprajzok is egyszerûbbek az esetek nagy részében, vagyis sok épület csak peristyliumos udvar körüli
177
V.ö. 0. fejezettel.
178
Vitr. VI.7.3
48
helyiségekbõl áll. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a helyiségsor bármilyen alakú, elrendezésû és méretû helyiségekbõl állhat, az egyszerûbb pompeii lakóházakban egymástól nagyon különbözõ megoldásokat találunk179. A helyiségsornak egy jól definiálható típusát viszont sikerült felfedezni. Ez a típus úgy tûnik, a villaépítészetben jelenik meg elõször, tipizált alaprajzi sémája az alábbiakban látható (22. ábra).
22. ábra: A lineáris helyiségsor tipizált formája
Összeállítását tekintve egy centrális helyzetû helyiségbõl áll, amelyet kétoldalról folyosó határol. A folyosók túloldalán két-két téglalapalaprajzú helyiség található, amelyek közül az egyik két, nagyjából egyenlõ részre van osztva. Ez a helyiségcsoport megtalálható a SaintRomain-en-Gal-i maison aux Colonnes 1. fázisában (80), a maison au Vivier 2. fázisában (81), a Saint-Ulrich-i villában (84), s hasonló helyiségsor fedezhetõ fel a vaison-i maison au Buste d’argent alaprajzán (91) s talán a La Boisse-i villáén is (39) – (23. ábra). A fréjusi PlateForme (31) nagy peristyliumát délrõl határoló helyiségsor (51, 56-60 és szimmetrikus megfelelõik) is ilyennek tûnik.
179
Dickmann 1999 Taf. 5
49
23. ábra: A tipizált lineáris helyiségsor megjelenése (nem azonos lépték és tájolás)
A helyiségsor megtalálható itáliai villákban is: ilyen a Kr.e. I. század közepére keltezhetõ Villa dei Papiri180 és a licenzai Horatius-villa181, valamint a Kr.u. I. században épült barcolai villa182 (23. ábra C, B, A) vagy a roccolise-i Villa San Marco183. Látható, hogy ez a helyiségsor minden esetben a peristyliummal határos. A peristylium lehet nagyméretû, de lehet akár egészen kicsi is, mint a barcolai villánál vagy a maison au Buste d’argent esetében. A fentiek alapján arra következtethetünk, hogy ez a helyiségsor a villaépületek szimmetrikus peristyliumhomlokzatának építészeti megoldásának alaprajzi jelenti, és a Kr.e.
180
Gros 2001 p.298 fig. 320
181
Mielsch 1987 p. 62 fig. 35
182
Gros 2001 p.307 fig. 322
183
Gros 2001 p.296. fig.319
50
I. század közepétõl alkalmazzák. A helyiségsor megjelenik a Kr.u. I. század végi montmaurini villában is (24. ábra), vagyis az általunk vizsgált idõszak teljes egészére jellemzõ.
24. ábra: A montmaurini villa 1. építési fázisa, Gros 2001 p. 345 fig. 393
Atriummal párhuzamos folyosók Az atriumházak között pár esetben felfedezhetõk az atriummal párhuzamos folyosók. Ezek közül a házak közül a lyoni praetorium (44) és a limoges-i maison des Nones de Mars (40) azonos tájolásúak. Mind a négy épület T-atriumos, mindegyiknek széles vestibuluma van. A folyosók a bejárat felõl nézve az atrium jobb oldalán helyezkednek el, a bibractei PC1 (22) és a maison des Nones de Mars folyosója elágazik és mindkettõ mellett fürdõrész található. A lyoni „prétoire” fürdõrésze az épület északi oldalán található. A genavai villa (38) nagyon rossz állapotban maradt meg, így a folyosó felismerhetõ alaprajzán, de a mellette lévõ helyiségek funkciója már nem azonosítható. A felsorolt házak Kr.e.20 és Kr.u.45 közé keltezhetõek.
51
25. ábra: Atriumházak az atriummal párhuzamos folyosókkal (azonos léptékben, azonos tájolással)
Atriumra merõleges folyosók Az atriummal párhuzamos folyosók mellett megfigyelhetõk az atriumra merõleges folyosók is. Ezeknek a folyosóknak a szerepe változó: az aix-i maison au Grand opus sectile (8) oldalfolyosója a nyugati oldalon lévõ utca felõli bejárattal kapcsolja össze az atriumot. A genavai Parc de la Grange villájában (38) és a limoges-i maison des Nones de Mars domusban (40) a kiszolgálórészekkel való összeköttetést biztosítja, akárcsak a vaison-i maison des Messii (90) esetében. A bibractei PCO1 domusnak (20) két ilyen folyosója is van (6184 és 7135), nagyjából szimmetrikusan elhelyezve. Ezek a folyosók – ugyanúgy, mint az épület keleti részén lévõ tablinum melletti (4419) és az azzal párhuzamos másik folyosó (6489 + 6491) a házat körülvevõ porticushoz vezetnek, hasonlóan a Villa dei Misteri folyosóihoz (26. ábra). A Villa
52
dei Misteri elsõ építési fázisa a Sulla utáni korszakra keltezhetõ184, s ebben a fázisban is már megvannak a folyosók185. További hasonlóság, hogy egyik épület atriumához sem tartoznak alák illetve a tablinumnak megfelelõ helyiség (PCO1: 4418, Villa dei Misteri: 2) szerkezetileg külön áll az atriumtól186, vagyis közte és az atrium között fal (illetve a PCO1 esetében alapozás) található. A Villa dei Misteri egyik sajátossága az atrium izoláltsága, s ha nem lenne alaprajzi párhuzama, akkor legalábbis fokozott óvatossággal kellene kezelnünk, hogy az atrium körüli helyiségek egy része csak a külsõ porticus felõl közelíthetõ meg187. A Kr.e. 40 körül épített settefinestrei villa 188 azonban funkcionálisan nagyon hasonló a Villa dei Misterihez. Ott ugyan a peristyliumrész körül található a külsõ porticus, de látható, hogy ott több helyiség fõ megközelítési iránya a porticus felõl volt (27. ábra). Mindkét itáliai villa sajátossága, hogy félig mesterséges teraszon állnak, ami viszont a bibractei domus esetében nem áll fenn. A fentieket összefoglalva megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy az Augustus-kori189 bibractei PCO1 domus építészeti koncepciója a külsõ porticus kérdésében a fenti két villához hasonló. A három épület nagy valószínûséggel egy átmeneti domus suburbana típust képvisel, amely a vitruviusi atriumház és az I. századi peristyliumos villák között helyezkedik el.
184
Maiuri 1931 p. 37-40 és p. 99-101 és Pernice 1938 p. 55-58
185
Alaprajzként a továbbiakban: Dickmann 1999 Taf.4c
186
Nincs alapozás az atrium és a tablinum között pl. a bibractei PC1 (22) és PC33 (26) épületek esetében.
187
Dickmann 1999 p. 171-176
188
Dickmann 1999 p. 176-181
189
A keltezést illetõen: Timár et al. 2005 p. 44 és Beck et al. 2005
53
26. ábra: Az atriumra merõleges folyosók
27. ábra: A settefinestrei villa (Dickmann 1999 Taf. 4i)
L-alakú folyosó Az L-alakú folyosó jellegzetes alaprajzi elem, egyes esetekben helyiségek, más esetekben udvar mellett található (ez esetben porticus is lehet). Kialakításának oka feltehetõen bizonyos helyiségek használatához vagy belsõ közlekedési problémák feloldásához kapcsolható, mivel a másodlagos közlekedõk létesítése a nagyobb méretû házakban elkerülhetetlen. Különösen a kiszolgáló (nem reprezentatív) részeken belüli közlekedés megoldása igényel másodlagos udvart vagy fedett folyosórendszert, attól függõen, hogy szükség van-e természetes megvilágításra. Az L-alakú folyosó azért érdemel külön figyelmet, mert nagyon nagy 54
valószínûséggel kiszolgáló helyiségekhez kapcsolódóan építették, így a leletek vagy ásatási megfigyelések hiánya mellett is támpontot adhat helyiségek funkcióját illetõen. Megtalálható a 4., 8. 20. 42. 39. 51. és talán a 40. épületekben.
5. Az épülettípusok Az alaprajzi részletek után az épülettípusokat tekintjük át. Mint az épületkatalógusból kiderül, alapvetõen kétféle típusunk van: az atriumház és a peristyliumház. Emellett van atipikus alaprajzú épületünk is.
A vitruviusi domus Ebbe a kategóriába azok a házak tartoznak, amelyek a Vitruvius-féle leírásnak messzemenõkig megfelelnek. Pompeii példaként gyakran szokás hivatkozni a Casa di Trebio Valente domusra (III.2.1), a galliai anyagban ilyen a bibractei PCO1 (20), PC1 (22), a lyoni praetorium (44), a narbonne-i maison • Portiques (Clos de la Lombarde, 55), és talán a vaison-i maison des Messii (90), bár az utóbbi két háznál az atriumrész és a peristyliumrész nem egymás folytatásában található, hanem egymás mellett helyezkednek el. A legutóbbi kivételével mind a Kr.e. I. század utolsó évtizedeire keltezhetõek, ami felveti azt a kérdést, hogy a maison des Messii hogyan illeszthetõ ebbe a sorozatba. Két eset lehetséges: vagy a keltezés nem helytálló, vagy az alaprajzon atriumként szereplõ helyiség azonosítása rossz. Az elõzõ építési periódusokkal biztosan rendelkezõ épület keltezése elsõsorban a falazási technikán nyugszik190, a Flavius-kori datálásnak viszont ellentmond, hogy a házban található mozaikok egy része stilisztikai alapon a Kr.u. I. század 1. felében készülhetett191. A keltezés kérdése így jelenlegi ismereteink alapján nem dönthetõ el. Az atriumként meghatározott helyiség azonosítása eleve kétséges: sokkal valószínûbb, hogy atrium helyett udvar volt192, amit a kapcsolódó helyiségek elrendezése is igazolni látszik, bár a feltáró J. Sautel
190
Carru 1996 p. 339, Goudineau 1979 p. 190
191
19. helyiség: CAG 84/1 p. 257-258, 23. helyiség: CAG 84/1 p. 258-259
192
Goudineau 1979 p. 228
55
tevékenysége nyomán nagyon sok részlet (és falszakasz) elpusztult193. A fentiek következményeként a maison des Messii-t nem tekintjük jelen kategóriába tartozónak.
A mini-atriumházak A mini-atriumházakat már korábban említettük194: olyan atriumházat értünk alatta, amelynek kisméretû atriuma van és csak az atriumból és a körülötte lévõ helyiségekbõl áll. Alapterületük jellemzõen 400 m2 körüli. A katalógusban szereplõ ilyen épületek legtöbbje Lyonból (45, 46, 47, 48, 49) és Fréjusbõl (32, 35, 36, 37) származik, s azt is megállapíthatjuk, hogy az atrium tetrastylum jellemzõ helyiségük. Ezeken kívül még a Vaison-la-Romaine-ben (94), feltételezhetõen Metz-ben (54) és Ambrussumban (15) feltárt házak is ilyenek, bár ez utóbbi kettõt és a fréjus-i házakat óvatossággal kell kezelni. A fenti mini-atriumházak között összesen három olyan van, amelynek az alaprajzán felismerhetõ a vitruviusi atriumház helyiségeibõl valamelyik. A lyoni maison • l’opus spicatum (45) atriumának keleti oldalán található alaként vagy tablinumként azonosítható helyiség. A maison aux Pilastres (47) alaprajzán felismerhetõ egy ala és a tablinum, míg a vaison-i Villasse Nord mini-atriumházának (94) a két folyosóval szegélyezett tablinuma azonosítható. A többi mini-atriumház alaprajzán nincs olyan helyiség vagy helyiségkapcsolat, amely csak az atriumházakra jellemzõ, vagyis azokat felfoghatnánk mini-peristyliumházaknak is. A lyoni maison du Laraire (49) nagy valószínûséggel ilyen minimális méretû peristyliumház, mivel ott az impluvium oldalhosszúsága nagyobb, mint az impluvium és az azt körülvevõ falak távolsága195. Egyszerû peristyliumházakat korábbról is ismerünk, elég csak Glanumra (14. ábra), Ensérune-re (15. ábra) vagy akár a nîmes-i Villa Roma 08 házra (62) gondolnunk, de az a tény, hogy a fréjus-i Place Formigé atrium tetrastylumos házát (32) a Flavius-korban peristyliumházzá építik át, azt jelzi, hogy az atrium tetrastylum nem a peristylium legkisebb megjelenési formája. A mini-atriumház voltaképpen a legkorábbi pompeii atriumházak eredeti formájának felel meg, amelynek iskolapéldája a Casa di Sallustio 1. fázisa (17. ábra).
193
CAG 84/1 p. 258-259
194
L. a 81. lábjegyzetet.
195
A peristyliumházakban a porticus szinte kivétel nélkül keskenyebb, mint az udvar.
56
A peristyliumházak A központi udvaros házak nagy része peristyliumház, de a peristylium nélküli, udvar köré szervezett házakat is itt tárgyaljuk. A porticus hiánya önmagában nem bizonyíték arra, hogy egy ilyen ház igénytelen lett volna (erre már a glanumi maison de Sulla kapcsán fentebb már láttunk példát - 23. ábra), de ha ezzel együtt a belsõ dekoráció is bizonyíthatóan hiányzik, akkor a domus definíciójának már két nagyon fontos kritériuma hiányzik. Ilyen épület az aix-i Archev•ché udvarán feltárt ház (a két periódusa: 1 és 2), amelynek esetében a nagy alapterület (a jelenleg ismert alaprajzot kiegészítve kb. 800 m2) és a forum közvetlen szomszédsága (v.ö. 4. ábra) viszont arra utal, hogy az épület nem lehetett teljesen jelentéktelen. A peristyliumházak között a következõ csoport a nagy peristyliumos városi házak csoportja. Az ebbe a csoportba tartozó házak (6, 7, 10, 43) jellemzõen 1000 m2-nél nagyobb alapterületûek. Alaprajzukat tekintve a peristyliumházak közé tartoznak, központi helyiségük egy nagy peristylium, amely a ház alapterületénk kb. 1/3-át teszi ki. Az itt bemutatott négy alaprajz közös tulajdonsága, hogy az északi részen található egy nagy triclinium, amely két esetben (6, 43) hármas helyiségcsoport része. A tricliniummal párhuzamosan fauces fut, bár az épületek közül csak kettõnél határos a triclinium az úttal (7, 10), ami azért érdekes, mert a tricliniumot különben az úttól minél távolabb szokás elhelyezni. Kettõ közülük a Kr.u. I. század elsõ felére keltezhetõ (6, 43), ezeknél figyelhetõ meg a hármas helyiségcsoport. Alaprajzi párhuzamuk a herculaneumi Casa dei Cervi (IV,21) utolsó építési fázisa, amely egy ciszterna betöltésében talált kerámialeletek alapján az Augustus-Tiberius-korra keltezhetõ196. Pompeiiben és Herculaneumban a peristyliumházak a császárkorban is nagyon ritkák, de Észak-Itáliában már a Kr.e. I. században is gyakoriak197.
196
Dickmann 1999 p.329-330, a keltezést illetõen: p.329 168. lábjegyzet.
197
Gros 2001 p. 93-102
57
28. ábra: A nagy peristyliumos városi házak (azonos léptékben, azonos tájolással)
A típusnak feltehetõen egy régebbi változata látható alább Észak-Itáliából (29. ábra) a Kr.e. I.sz. utolsó évtizedeibõl. Az alaprajz hiányai ellenére is látható az azonosság a galliai házakkal.
58
29. ábra: Domus az aquileiai basilica alatt, Gross 2001 p. 100 fig. 91
Az alaprajzi megoldások között figyelmet érdemel az a peristyliumfajta is, amelynek csak egy vagy két oldalán helyezkednek el helyiségek (30. ábra). Katalógusunkban két ilyen ház szerepel, mindkettõ a Kr.u.I. század 2. felében épült, mindkettõ kis méretû (kb. 20 x 20 m). Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a mini-atriumház-típust váltják fel, különösen, hogy a fréjus-i ház ténylegesen egy mini-atriumház helyén épült.
30. ábra: Peristyliumos kisházak (azonos méret, azonos tájolás) A peristyliumházak következõ csoportja jellemzõen 30 x 30 méter körüli befoglaló méretû, 59
peristyliumuk négyzetes és azt több oldalról helyiségsor veszi körül (31. ábra). Nemcsak városi környezetben találhatóak meg, hanem olyan lazán beépített környezetben is, mint a bibractei Parc aux Chevaux. Bár a képen szereplõ házak nagy része hiányos alaprajzú, a csoporton belül elkülöníthetõ egy olyan háztípus is, amelynek a peristyliumához egy nagyobb méretû helyiség kapcsolódik – hasonlóan az atrium-ala térkapcsolathoz. A helyiség lehet vestibulum funkciójú (21, 41) vagy egyéb rendeltetésû (talán cenaculumnak megfeleltethetõ: 25, 70).
31. ábra: Négyzetalaprajzú peristyliumos házak (azonos méret, azonos tájolás) A peristyliumházak utolsó elkülöníthetõ csoportja a több porticusszal vagy peristyliummal ellátott házak csoportja. Ezek jellemzõje a peristyliumok és helyiségek laza kapcsolata és általánosságban az axialitás hiánya (32. ábra). Ha az utóbbi tényezõt nem vennénk figyelembe, akkor a palota-típus képviselõit is ide sorolhatnánk. Az ábrán lévõ három ház közül az aix-i domus két építési fázis eredményeként jött létre, s feltételezhetõ, hogy a többperistyliumos lakóházak általában több ház összeépítésébõl keletkeztek. Az ilyen összeépítések azonban csak akkor értelmezhetõek, ha az alaprajz nagy része ismert és maga az ásatás a megfelelõ tudománys szinten zajlott.
60
32. ábra: Többperistyliumos házak (azonos tájolás, azonos lépték) Fréjusben a porte de l’Agachon zónájában elõkerült házak198 keltezése szinte minden régészeti támpontot nélkülöz. Az ásató A. Donnadieu írásos dokumentációja nem maradt fenn, csak egy 1:200-as méretarányú térkép és néhány fénykép alapján lehet képet alkotni a feltárásról199. Annak ellenére, hogy egy korabeli jelentésben200 a colonia alapításával egyidejûként van meghatározva az „atriumos” domus, a jelenlegi keltezés a mozaikpadlók datálásán (I.-II. század) alapul. A töredékes alaprajz (33. ábra) alapján is valószínûsíthetõ, hogy a jelenleg ismert állapot egy korábbi építésû (akár I. sz. eleji) insula késõbbi átépítésébõl adódik, egyes feltételezések szerint a 35 x 35 m alapterületû egység négy azonos méretû épület összevonásából keletkezett. Ugyanakkor sem az „atrium” házának határait, sem az insula keleti részét nem ismerjük pontosan, így ezeket a megállapításokat hipotézisként kell kezelnünk.
198
Atlas 1996, p.132-133 és Rivet et al. 2000, p. 103-104, p. 412-413
199
Rivet et al. 2000, p. 103
200
Lantier (R.) : Recherches archéologiques – Fréjus, Gallia I, 1943, p. 254
61
33. ábra: Fréjus, porte de l’Agachon, Atlas 1996 p.133 Az „atrium”, illetve a tõle északra és délre lévõ helyiségek padlója fekete szegélyû fehér mozaikpadló, kivételt az északnyugatra lévõ 6,45 x 4,30 m-es szoba képez, amelynek padlója színes importkövekkel díszített opus signinum. Az ilyen kialakítású mozaikpadlók a Kr.u.I. század elsõ felére jellemzõek, míg az opus signinum – annak ellenére, hogy egzotikus márványok darabjai találhatóak benne201 – ugyancsak lehetséges, hogy még az I. század folyamán készült. A katalógusba szintén nem került bele a saintes-i „Ma Maison”202 illetve a „L’école Émile Combes” lelõhelyen talált domus203, mivel nagyon töredékes alaprajzú. Az építési technika illetve a padlóburkolatok kivitelezése az egész területen egységesnek tûnik, ez alapján felvázolható a nagyméretû és bonyolult komplexum (34. ábra). Ezekkel
a
házakkal
kapcsolatban
a
legnagyobb
problémát
a
teljes
feltárás
kivitelezhetetlensége jelenti. Ahol viszont megoldható a nagy felületû ásatás, ott már a XX. század elsõ felében elvégezték, de anélkül, hogy megkísérelték volna az építési periódusokat
201
Az egzotikus márványok importja a Kr.u.I. század második felére már teljesen általános volt. V.ö. 289. és
290. lábjegyzet. 202
CAG 17/2, p. 192-203
203
CAG 17/2, p. 213-218
62
elkülöníteni204.
34. ábra: Saintes, L’école Émile Combes, CAG 17/2 p.217 fig.249
Atipikus alaprajzú házak Az atipikus alaprajzú házak nem felenek meg a domus definíciójának, de röviden mégis ki kell térnünk rájuk. Már Pompeiiben is megfigyelték, hogy vannak olyan házak, amelyeknek a helyiségei feltételezhetõ funkciójukat és díszítésüket tekintve egyenértékûek domus helysiégeivel, de az alaprajz nélkülözi mind a peristyliumot, mind az atriumot. Az épületjegyzékben a lyoni rue des Farges 1. háza (50) ennek a típusnak a képviselõje. Párhuzama Pompeiiben a Casa di Iasone (IX 5 18-21)205, amelynél azt az érdekes építészeti megoldást láthatjuk, hogy az atriumház helyiségeit egymástól elválasztva és elforgatva alakították ki benne (35. ábra).
204
Erre jó példa a fenti fréjus-i porte de l’Agachon mellett a Saint-Bertrand-de-Comminges-i városközpont:
May 1968 p.127. 205
Richardson 1988, p. 223
63
35. ábra: Pompeii, Casa di Iasone, IX 5 18-21 (Eschebach 1991 után)
Villák A villa az eredeti antik értelmezés szerint olyan épület, amely a városfalakon kívül van és birtok (ager) tartozik hozzá. A földbirtokhoz természetesen mezõgazdasági tevékenység is kapcsolódik, amelynek a hátterét a pars rustica (fructuaria) szolgáltatja, amely a lakófunkciójú pars urbanaval együtt valamilyen épületet (vagy épületcsoportot) képez206. Az épületet és a földterületet együtt praediumnak vagy fundusnak nevezték, vagyis a kettõ jogi és köznapi értelemben elválaszthatatlan volt egymástól. A villa építészeti szempontból nem meghatározott épülettípus, a régészeti kutatás már régóta számon tartja ezokat a tendenciákat, amelyek a villáépítészetet befolyásolták. Az elsõ lényegi befolyást a hellénisztikus világ meghódítása jelentette, ennek következményeként jelent meg a villaépítészetben sok olyan építészeti elem, amelyek addig a hellénisztikus uralkodói elit lakóházaiban voltak jelen. A villák kialakításánál eleve kevesebb megkötés volt, mint a városi domusok építésénél, így a villaépítészet egyben úttörõ szerepet is játszhatott a római lakóházépítészetben. Épületkatalógusunkban egyaránt szerepelnek kifejezetten gazdasági épületek (Ambrussum, maison A és B – 14 és 15, Nîmes, rue Séguier – 67, Saint-Raphael, Valescure – 75); és pars urbanával is (vagy csak azzal) rendelkezõ villaépületek (Cavalaire, Pardigon 3 – 28, Loupian, Prés-Bas – 53, Nîmes, ZAC des Halles, maison A – 56, Saint-Julien – 74, Saint-Ulrich, villa 1 206
Vitruviusnál hiányzik a pars urbana leírása, csak a pars rusticával foglalkozik: Vitr. VI.6.1-7.
64
– 84, Taradeau, Saint-Martin – 87). Az elsõ csoportba tartozó házak alaprajza rendkívül egyszerû, Saint-Raphael-i ház kivételével a városi domusok díszítetlen változatai. A SaintRaphael -i ház szimmetrikus kialakításával és egységes méretû helyiségeivel a boscotrecase-i villa pars rustica részét idézi, ahol peristylium köré épített helyiségekbõl álló ergastulum volt207. A második csoportba tartozó villák összetett alaprajzúak, két esetben a pars rustica külön épületben kapott helyet (74, 84). Mivel nem csak mezõgazdasági funkciójuk volt, ezért dekoráció is található bennük. Alaprajzaik nagyon változatosak, de abban megegyeznek, hogy peristylium a központi helyiségük.
36. ábra: Süllyesztett kert tricliniummal (azonos lépték, eltérõ tájolás)
Meg kell jegyeznünk, hogy a vaison-i praetorium 2. fázisához (89) is tartozik gazdasági rendeltetésû helyiségszárny (mind a déli, mind az északi oldalon), ami alapján a ház villa is lehetett. A maison au Dauphinnál (92 és 93) a Kr.u. I. század utolsó harmadában jelenik meg az úthálózat, ami alapján arra kell gondolnunk, hogy praetorium gazdasági részét (amely a ház területének kb. 20%-át teszi ki) még azelõtt építették. A praetorium porticusszal körülvett kertje, amely az épületnél mélyebben helyezkedik el és nymphaeum illetve kerti triclinium
207
Mielsch 1987 p.13-15 és fig. 3 és Richardson 1988 p. 242-244. Utóbbi szerint a Kr.e. 12-re keltezhetõ villa
átmeneti típus a hagyományos és a porticusos villa között.
65
található benne, kialakítását tekintve a pompeii Villa di Diomede208 kertjére hasonlít (36. ábra). Az utóbbi keltezése széles határok között mozog, de a legvalószínûbb, hogy a kerti részt az Augustus-korban alakították ki egy régebbi épületrészhez kapcsolódva vagy a Kr.u. 62-es földrengés után építették át209. A praetoriumnak volt egy korábbi fázisa (Kr.e. 40-30 körül, 88. katalógusbejegyzés) amely jelen esetben terminus postquemként szolgál, vagyis megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy a két kertet nagyjából egyidõben alakították ki.
Paloták Az épületkatalógusban szerepel két nagyon nagy méretû és szokatlan alaprajzú épület. A fréjus-i Butte Saint Antoine (30) és a Plate-Forme (31) császárkori házai a városfal mellett találhatóak és láthatóan mindkét épületet integrálták a városfal rendszerébe, ami arra utal, hogy kiemelkedõ fontosságúak voltak. Az épületmaradványok nagyon rossz állapotban maradtak meg, s a korábbi ásatások és kincskeresések210, valamint az újkori építkezések további nehezítõ körülményként jelentkeznek. Méretük és alaprajzi összetettségük messze túlmutat a városi lakóházakén, ezért a továbbiakban a palota elnevezést fogjuk használni. Az ásatók szerint magas rangú személyek számára építették õket, tehát a párhuzamokat is ennek megfelelõen kell keresnünk a császárkori építészetben. A típus legelsõ római képviselõje Augustus háza volt211, a legkorábbi ismert provinciális épület a feltehetõen Herodes tulajdonát képezõ Caesarea Maritima-i palota212. Ez utóbbi a helyi építészeti hagyományokat követi213, de a felsõ palota oszlopos fogadóterme (E) a kapcsolódó helyiségekkel hasonlít a Casa di Augusto „tablinumához” (10) és az ahhoz tartozó helyiségekhez (9,11). Mindkét esetben megfigyelhetõ a fogadóhelyiség hátsó részének kiemelése: a caesareai palotában hypocaustumos padló van a hátfal és az utolsó oszlopsor
208
Mielsch 1987 p. 41-43 és fig. 17, Richardson 1988 p. 348-355 és fig. 52
209
Richardson 1988 p.354
210
V.ö. Donnadieu 1932
211
Gros 1996, Gros 2001, p. 235, fig. 258
212
Gleason 1998
213
Ilyen elem a rituális fürdõ (Gleason 1998 p.44-45) és nagy medence (op.cit. 39). Az utóbbi funkciója
kérdéses (piscina vagy natatio). Megjegyzendõ, hogy a Hasmoneus-dinasztia palotáihoz jellemzõen nagy medencék tartoztak (l. Netzer 1996).
66
között, az augustusi palotában pedig a helyiség három oldalán podium található. A fréjus-i Plate Forme domusában is megfigyelhetõ egy nagyméretû helyiség (73), amelyben az alapozások tanúsága szerint ugyanilyen podium lehetett214. Meg kell állapítanunk, hogy caesareai palota alsó (nyugati) felének alaprajzára nagyon hasonlít a 0. fejezetben leírt városi peristyliumos háztípus. Az alábbiakban bemutatjuk az összegyûjtött párhuzamokat (37. ábra).
214
A helyiség – ellentétben az ásató A. Février feltevésével – minden bizonnyal fedett volt. Az ásatási
dokumentáció meglehetõsen hézagos és a belõle levont következtetések sokszor nem bizonyítottak. V.ö. Rivet et al. 2000, p. 251-255 és p. 390-391, fig. 697.
67
37. ábra: Palotaépületek összehasonlítása215 (azonos lépték, eltérõ tájolás)
A fentieken kívül ki kell térnünk az oberadeni praetoriumra216, mint katonai épületre és két késõbbi párhuzamot is felsorakoztattunk: a Domus Augustana-t és a fishbourne-i villát217. Az oberadeni praetorium alaprajzi koncepciója az, hogy a bejárási útvonal egy elõcsarnokon és egy udvaron át vezet a fogadóteremhez218. Az ezzel párhuzamos közlekedést másodlagos peristyliumokon és belsõ folyosókon keresztül oldják meg. A fréjus-i Plate-Forme esetében, bár ott az épületnek két tengelye is van, a városfal tornyán át vezetõ bejárási útvonal hasonló (az elõcsarnok helyett peristyliumos udvar van). Ez az elõcsarnok-peristylium-fogadóterem útvonal már megfigyelhetõ a Palazzo delle Colonne (6. ábra/3) alaprajzán is, s a Butte-Saint Antione épületén is megfigyelhetõ (90 fokban megtörve), valamint a fishbourne-i villa alaprajzán illetve a Domus Augustana esetében is (ez utóbbi nem lineáris felépítésû, ezért csak a nyugati oldalt jelöltük). Az ábrán szerepel a lyoni praetorium is. Láthatóan teljesen más az alaprajza: az egy atriumház. Mivel a peristyliumrésznél kiterjedése lehatárolt (a tabernasor kb. 10 m-rel mélyebben van), ezért csak akkor lehetett volna fogadócsarnoka, ha a peristylium helyett Ualakú porticus van csak és maga a csarnok a tabernákon, mint alépítményen helyezkedik el. Ez véleményünk szerint önmagában is eldöntené a kérdést, hogy mi lehetett a funkciója, de azt is láthatjuk, hogy a vele egykorú oberadeni praetorium és a két fréjus-i épület teljesen más alaprajzú. Meg kell még említenünk egy szokatlan alaprajzú épületet is, amely Saint-Agnant melletti Le Châtelet lelõhelyen került napvilágra, bár feltárása csak szondázásra szorítkozottt. A részben faragottkõbõl épített nagyméretû építmény (területe: 133 x 112 m, vagyis nagyobb, mint a fréjus-i Plate-Forme) legalább hat mozaikkal borított helyiséggel rendelkezett. A mozaikok egységes kivitelûek, nagy valószínûséggel a Kr.u. I. sz. végén készültek. Az 215
Rivet et al. 2000 p.391 fig.697 nyomán. Casa di Augusto: Gros 2001, p. 235, fig. 258; Caesarea Maritima:
Gleason 1998 p.30 fig.4c, Oberaden: Kühlborn 1991 216
Kühlborn 1989
217
Cunliffe 1971, Cunliffe 1991
218
Itt fedettnek vettük a két másodlagos peristylium közti teljes épületrészt. Az udvart egyenértékûnek tekintjük
a peristyliumos udvarral.
68
épületplasztikai elemeknek számos töredéke került elõ: oszlopdarabok, oszlopbázisok, oszlopfõk. A szokatlan alaprajz, a nagy méret és a hétköznapi használati tárgyak kis mennyisége miatt az ásatók feltételezése szerint az épület inkább szentély lehetett, mint lakóház – bár amennyiben lakóház volt, úgy mindenképpen a paloták kategóriájába kell, hogy tartozzon. A leletek alapján az épület az I. sz. második felétõl a késõrómai korig volt használatban, sokszor átalakították219.
38. ábra: Saint-Agnant, Le Châtelet, CAG 17/1, p. 243 fig. 232
A csak vázlat szintjén ismert alaprajz szimmetrikus, döntõen peristyliumos udvarok rendszerébõl áll. A komplexum középsõ részén – amennyire megítélhetõ a maradványok alapján - lineáris helyiségsor látható. Az északi szélsõ peristyliumokhoz hármas helyiségcsoportok tartoznak, ezek padlóját geometrikus mintázatú mozaik díszítette. A déli részen fürdõegyüttes kapcsolódik a fõépülethez. Amennyiben tényleg szentély volt, úgy megállapíthatjuk, hogy a lakóházépítészet néhány eleme valószínûleg a középületépítészetben is megjelenik.
6. Statitisztikai elemzések Egy ilyen heterogén összetételû és viszonylag kis minta alapján nem tûnik érdemesnek
219
CAG 17/1, p. 243-246
69
hagyományos értelemben vett statisztikai kimutatásokat készíteni. A. Wallace-Hadrill kidolgozott egy statisztikai értékelési módszert a pompeii házakra220, így a lehetõségekhez mérten azt vettük át. Sajnos a galliai épületek nagyon nagy mértékben lepusztultak, és egy olyan összefoglalás készítése, mint mondjuk az atriumok és peristyliumok arányának kimutatása221 legalábbis nagy óvatossággal kezelendõ, ugyanis az általunk vizsgált házak kb. felének nem ismert a teljes alaprajza. A házak méreténél itt rögtön problémát jelent, hogy a feltárt méret nem mindig azonos a tényleges mérettel. Sok esetben nem is adják meg a publikációkban, hogy mekkora felületû volt a feltárás. A földszinti helyiségek száma is többségében bizonytalan. A helyiségek funkcióját illetõen koránt sincsenek olyan adataink, mint Pompeii esetében. Egyes házak alaprajzán látszik, hogy az út melletti helyiségek tabernák voltak, de az, hogy az esetlegesen megfogható kézmûves tevékenység nyomai milyen korszakból származnak, követhetlen. Ugyancsak ritkán lehet a kiszolgáló helyiségeket azonosítani. Jól azonosíthatóak a reprezentatív helyiségek, már amennyiben van alaprajzi párhuzamuk vagy megmarad a dekoráció. Az építészeti részletek közül néhányat rögzítettünk a táblázatban. Az atriumok és a peristyliumok (porticusok) megléte viszonylag jól követhetõ, de amúgy is a domus-típus egyik alapvetõ ismérve a kettõ közül legalább az egyik megléte. A porticusok számát is külön rögzítettük, bát itt is érvényes az, amit a hiányos alaprajzok kapcsán megjegyeztünk. Az, hogy egy épületben eredetileg hány helyiségnek volt mozaikpadlója vagy valamelyik pompeii stílusnak megfelelõ falfestménye, azt csak kivételes esetekben tudjuk megmondani. Ezért az épületkatalógusban rögzítettük a dekorációs elemek típusait, de a táblázatos összefoglalásba csak a meglétük ténye került bele. Ezzel párhuzamosan a kerti medencéket is külön összefoglaltuk, amibõl az derült ki, hogy a dekoráció és a medencék megléte gyakorlatilag egybeesik. Dekorációnak vettünk gyakorlatilag mindent, ami nem döngölt agyag- illetve terrazzopadló vagy festetlen vakolat volt. A vizsgált tényezõk statisztikai elemzését a következõ módon végeztük el. Az 1. táblázatból kiemeltük a nem teljes alaprajzú házakat. Magában az 1. táblázatban a házak nagy részének adatai szerepelnek, hiszen az átlagos helyiségméretet – legalább tájékoztató jelleggel – a feltárt felület és az ismert helyiségek arányában is megkaphatjuk. Sajnos a dekorációs elemek
220
Wallace-Hadrill 1994 p. 71-72 és általában az egész 4. fejezet
221
Wallace-Hadrill 1994 p. 86 tab.4.3
70
hiánya miatt nem mutatható ki összefüggés a helyiségméretek és a dekoráció megléte között. Az alapterület és a medencék típusa között sem tudtunk összefüggést fölfedezni. Az adatok sorbarendezését két szempont szerint végeztük el. Elõször átlagos helyiségméret szerint, másodszor pedig az épületek alapterülete szerint. Az átlagos helyiségméret és a helyiségszám illetve az épületek alapterülete között ugyan nincsen kimutatható egyenes összefüggés, de azért érzékelhetõ, hogy a nagyobb házaknak a helyiségei is nagyobbak. Az is kimutatható, hogy a mezõgazdasági rendeltetésû domus-alaprajzú épületek a kisebb alapterületûek közé tartoznak – ez alól kivételt képeznek a nagy villák. Wallace-Hadrill a statisztikai értékelésekhez alaprajzi méretük alapján négy csoportra („quartile”) osztotta az általa vizsgált pompeii házakat222. A csoportok határait úgy húzta meg, hogy mindegyikbe nagyjából azonos számú ház tartozzon. Az elsõ két quartilisba tartozó házak túlnyomórészt nem domus típusúak és 170 m2-nél kisebbek, a 3.-ba tartozók általában „tipikus” pompeii lakóházak, de kisebbek, mint 345 m2. Az általunk vizsgált galliai épületek leginkább a pompeii 4. quartilisnek felelnek meg (350 m2 fölött). Ez azt jelenti, hogy a galliai domusok nagyobbak, mint a pompeiiek. Az átlagos galliai helyiségszám 23,28 , míg a pompeii 4. quartilisben is csak 16,4.
222
Wallace-Hadrill 1994 69-82
71
x x x
x x x
3 3 2
x x x x x x x
3 3
x
x
3 2
1
7 8 13 7 8 17 20 9 10 7 9 13 14 16 43 7 18 11 13 36 12 9 18 13 15 23 16 34 19 30 17 22 36 21 24 28 39 43
27,43 37,5 24,23 50 46,88 22,35 20 44,44 40,6 60,29 46,89 33,85 31,43 28,88 11,63 72,71 33,33 54,55 46,15 17,39 52,5 72,22 41,67 67,69 60 42,39 61,88 33,24 65,58 43,5 78,71 63,64 42,08 75,24 75 71,43 66,67 67,44
x
x x
3
x
x x
1 1
x x x x
x x
3 3
x x x x x
x
2
3
3 2
épületszám
192 300 315 350 375 380 400 400 406 422 422 440 440 462 500 509 600 600 600 626 630 650 750 880 900 975 990 1130 1246 1305 1338 1400 1515 1580 1800 2000 2600 2900
medence típusa
87 6 5 49 48 45 32 75 92 19 15 94 14 26 90 55 77 46 72 34 56 47 52 71 31 51 16 88 38 3 4 93 70 28 18 33 20 24
dekoráció
átlagos helyiségméret
3
helyiségszám
1
alapterület
x x x
épületszám
helyiségszám 43 36 20 17 13 7 16 14 34 18 13 8 10 18 36 23 30 9 13 8 9 7 12 11 120 15 7 16 22 19 39 43 13 28 9 7 24 21
medence típusa
alapterület 500 626 400 380 315 192 462 440 1130 600 440 300 406 750 1515 975 1305 400 600 375 422 350 630 600 6860 900 422 990 1400 1246 2600 2900 880 2000 650 509 1800 1580
dekoráció
átlagos helyiségméret 11,63 17,39 20,00 22,35 24,23 27,43 28,88 31,43 33,24 33,33 33,85 37,50 40,60 41,67 42,08 42,39 43,50 44,44 46,15 46,88 46,89 50,00 52,50 54,55 57,17 60,00 60,29 61,88 63,64 65,58 66,67 67,44 67,69 71,43 72,22 72,71 75,00 75,24
45 94 48 47 34 49 5 46 14 16 56 15 75 32 87 33 19 71 72 6 52 18 26 70 51 55 88 92 3 77 76 38 90 24 20 28 4 93
2. táblázat: Átlagos helyiségméretek és alapterületek (kékkel kiemelve a mezõgazdasági épületek)
A 3. táblázat az atriumházak adatait mutatja. Próbáltunk összefüggést találni az átlagos helyiségméret, az atriumhossz és az atrium alapterülete között, de próbálkozásaink nem voltak sikeresek. A táblázatban szereplõ színes kiemelések csoportok elkülönítésére készültek: az atriumhossznál szürke a legrövidebb atriumok kategóriáját jelzi (25 láb és az alatt), a sárga pedig a legnagyobbat (40 láb és fölötte). Ha a hosszakat összehasonlítjuk a
72
vitruviusi kategóriákkal223, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a táblázatban szereplõ adatok alapján az általunk vizsgált házak a két legkisebb Vitruvius-féle atriumház-típushoz tartoznak: a 30-40 láb és a 40-50 hosszúakhoz. 30 lábnál rövidebb atrium létezését nem is feltételezi. A 60-80 láb és 80-100 láb hosszúságú atrium nyilvánvalóan nem csak Vitruvius elméleteiben létezett: a domus Aemilii Scauri hatalmas atriuma kb. 60 x 80 láb méretû, alapterülete majdnem 500 m2. A legnagyobb pompeii atrium a Casa delle Nozze d’Argento-hoz tartozik és 144 m2 alapterületû224, táblázatunkban egy hasonló méretû és öt ennél nagyobb atriumméret szerepel. A galliai atriumházak tehát nemcsak az átlagos helyiségméret tekintetében nagyobbak, hanem az atriumméret vonatkozásában is. A fréjus-i Butte SaintAntoine hatalmas domusának basilica privataként azonosítható XXVI. helyisége a maga 29 m-es hosszúságával – még akkor is, ha nincsenek meg mellette az atriumokra jellemzõ egyéb helyiségek, funkcionálisan megfelel 100 láb hosszú atrium-típusnak225. Az atriumok Vitruviusnál megadott szélessége (az atriumhossz 3:5-e vagy 2:3-a) anyagunkra csak részben jellemzõ, fõként a nagyobb méretû házaknál találkozunk vele. A nagy atriumméret és a vitruviusihoz közel álló atriumarány a korai nagy domusokra jellemzõ (Bibracte: 20, 22 – Lyon: 44 – Genava: 38 – Limoges: 40), a kis atriumméret és az 1:1 körüli vagy annál nagyobb arány pedig a mini-atriumházakra. Ez alapján határvonalat is lehet húzni a két kategória között: ez a határ a 100 m2-es atriumméret és a 8/9-es atriumarány.
223
Vitr. VI.3.3-4
224
Gros 2001 p. 74-75 és fig. 65
225
Gros 2005 p.319-320
73
atriumszélesség / hosszúság
átlagos helyiségméret és atriumméret aránya
sorszám
számított atriumterület
atriumszélesség
atriumhossz lábban
atriumhossz
helyiségszám
alapterület
átlagos helyiségméret
27,43 192 7 9,00 30,41 7,5 67,50 45 0,41 5/6 22,35 380 17 7,5 25,34 7 52,50 49 0,43 1 24,23 315 13 7,9 26,69 7,9 62,41 48 0,39 1 28,88 462 16 10,6 35,81 9,4 99,64 32 0,29 8/9 31,43 440 14 10,2 34,46 8,5 86,70 75 0,36 5/6 37,50 300 8 6,15 20,78 6,4 39,36 94 0,95 1 41,67 750 18 13 43,92 11 139,10 26 0,30 5/6 42,39 975 23 8,30 28,04 8,10 67,23 55 0,63 1 44,44 400 9 7,5 25,34 5 37,50 46 1,19 2/3 46,15 600 13 6,8 22,97 11 74,80 72 0,62 1 5/8 50,00 350 7 7 23,65 7 49,00 47 1,02 1 54,55 600 11 6,7 22,64 12 80,40 71 0,68 1 4/5 60,29 422 7 11 37,16 10 110,00 16 0,55 1 63,64 1400 22 15 50,68 11 165,00 38 0,39 3/4 66,67 2000 30 8 27,03 8 64,00 82 1,04 1 75,00 1800 24 15,6 52,70 9,9 154,44 20 0,49 5/8 82,76 2400 29 9,7 32,77 5,6 54,32 81 1,52 4/7 92,11 3500 38 13,6 45,95 10 141,44 22 0,65 3/4 93,35 3734 40 16 54,05 9,8 156,80 40 0,60 3/5 129,63 3500 27 16,00 54,05 12 188,80 44 0,69 3/4 3. táblázat: Atriumházak adatai az átlagos helyiségméret függvényében
7. Az építési fázisok vizsgálata A házalaprajzok változásán keresztül követhetõek az építészeti tendenciák. Sajnos viszonylag kevés olyan épületünk van, amelynek több építési fázisa is ismert. Itt csak a Kr.u. I. század vége elõtti átépítéseket térképezzük fel és csak azokat választottuk ki, amelyek valamilyen szempontból fontosak.
Fréjus, Place Formigé Az 1. építési fázisban (32) atrium tetrastylumos mini-atriumházat építenek a helyszínen, Kr.u. 1-5 körül. A ház északi részén helyezkednek el az igényes kialakítású helyiségek, míg a 74
déli oldalon az út melletti zónában tabernák és a bejárati folyosó található. Valamikor 50-60 körül az impuvium körüli intercolumniumokat térdfalakkal (pluteus) zárják le és virágládákat helyeznek el három oldalán. A térdfalas lezárás Pompeiiben a császárkori építészeti tendenciák része, de ott a peristyliumok intercolumniumait zárják le, esetenként nem is falakkal, hanem bútorokkal, feltehetõen a belsõ közlekedést akadályozandó226. A katalógusban szereplõ házak közül csak a lyoni maison aux Xenia (52) esetében van szó ilyen átalakításról. Hogy ennek ténylegesen milyen oka lehetett, jelen ismereteink alapján nem tudjuk megmondani227. A villa dei Misteriben épített pluteus feladata talán a gazdasági és a lakórészek elválasztása volt228, de ez a két galliai ház egyálatlán nem rendelkezik tisztán gazdasági résszel, vagy egyáltalán más épületrésszel. A Flavius-korra keltezhetõ 2. építési fázisban (33) gyökeresen más alaprajzú házat emeltek az elõzõ fázis romjain, bár egyes falakat meghagytak és felhasználtak. Az új háznak peristyliumos udvara lett, amelynek eddig csak a déli oldalán ismertek helyiségek, de úgy tûnik legfeljebb a nyugati oldalon lehetett még valamilyen keskeny helyiségsor. A két fázis alaprajza közti gyökeres különbséget úgy értékelhetjük, hogy az atriumház a Flavius-korra elveszti jelentõségét és ezért építenek a 2. periódusban peristyliumházat. Ezt alátámasztja, hogy az összefoglaló táblázatban nem találunk a Kr.u. I. század közepe utáni atriumházat.
Saint-Romain-en-Gal A maison aux Pierres Dorées elnevezésû ház (77) Kr.u. 15-20 körülre keltezhetõ. Bejárati részén a széles vestibulum (A) mellett 2-2 utcával határos, azonos méretû tabernaként azonosítható helyiség található (B-E). Beljebb haladva a H jelû bejárati csarnok következik, onnan nyílik a peristyiumos udvar. Az udvaer északi és nyugati oldalán helyiségsorok találhatóak, a helyiségek közül a legnagyobb a T jelû, amely cenaculumnak feleltethetõ meg. 226
A feltételezés szerint a „hortus conclusus” zavartalan élvezetének biztosítására: Dickmann 1999 p. 355-358.
227
Azt a kézenfekvõ magyarázatot, hogy a galliai idõjárás miatt lett volna szükség erre a peristyliumházak nagy
száma cáfolja. 228
Maiuri 1931 p. 92-99, Richardson 1988 p. 173
75
A következõ építési fázisban (maison au Vestibule • Colonnes, 78) a ház alaprajza jelentõs mértékben megváltozik, noha az alaprajzi koncepció változatlan marad. Az utcai részen a tabernákat kisebb helyiségek váltják fel (csak a 9. számú marad taberna), a bejárati csarnok (4) az elõzõ fázishoz képest monumentális kialakításúvá válik. A peristyliumnak csak az északi és déli oldalán maradnak helyiségek, az északi oldal helyiségsorát megkettõzik, így a hátsó kert felõl külön reprezentatív helyiségek nyílnak (16, 19, 20-22), amelyeknek a homlokzati része szimmetrikus elrendezésû. A két alaprajz közti fõ különbség, hogy a 2. fázisban a reprezentatív helyiségek átcsoportosítják a két peristylium közti épülettraktusba és az utcai rész háttérbe szorul. A két peristylium közti helyiségcsoport a lineáris helyiségsor leegyszerûsített és megkettõzött változatának tûnik, az épület keltezésének megfelelõen Kr.u. 50-60 körülre datálható. Hasonló helyiségsor-kettõzés látható a Flavius-korra keltezhetõ Saint-Ulrich-i villa (84) 2. fázisának esetében is.
Vaison-la-Romaine A maison au Dauphin 4 építési fázisát a katalógusban két bejegyzésként tárgyaljuk. Az elsõ két fázis alaprajza nem sokban különbözik egymástól, keltezésük Kr.e. 50-30 és Kr.u. 10-20 körülre tehetõ. A 2. fázis legfontosabb változása a fürdõrész megépítése, ami nem túl nagy jelentõségû dolog, mivel a Kr.e. I. század utolsó két évtizedébõl két házat is ismerünk, amelyhez balneum tartozott (a lyoni praetorium– 44 és a bibractei PC1 – 22). Az alaprajz érdekes eleme a W jelû, udvarként azonosítható helyiség, amelyet – amennyiben tényleg nyitott volt – akár a pastas derivátumaként is felfoghatunk229. A ház alaprajzi sémája rendkívül egyszerû: a fõ épülettömeget a peristyliumos udvar és a körülötte lévõ helyiségek alkotják, hasonló módon, mint a glanumi maison des Antes230 esetében. A 3. és 4. fázisokban (Kr.u. 80 után) nagyszabású átalakításokat eszközölnek a házon. Az úthálózat változása miatt az északi és nyugati részeket le kellett bontani és átépíteni. A legmarkánsabb változások a bejárati részen történtek és a peristylium északi zónájában. A 3. fázisban még udvaron keresztül lehetett bejutni a peristyliumrészbe, a 4. fázisban az udvart atrium tetrastylum alaprajzú helyiséggé építik át. A korábbi R jelû helyiséget, amely alaprajzi
229
Gros 2001 p. 145
230
L. 14. ábra és Atlas 1996 p. 291-295, de Voort 1991.
76
arányai és elhelyezkedése alapján a narbonne-i clos de la Lombarde domusának (55) D jelû helyiségével vagy a glanumi maison des Antes hozható párhuzamba, átépítették. Az új helyiség (32) létrejöttével nem maradt olyan helyiség, amely a hosszanti oldalával csatlakozna a 27. jelû peristyliumhoz. A fenti változásokat úgy lehet összefoglalni, hogy a maison au Dauphin hellénisztikus alaprajzi rendszerét az építési fázisok során úgy változtatták meg, hogy sorra a római építészet tipikus elemei kerültek bele.
8. Kronológiai értékelés A mellékletben található III. táblázat az épületjegyzékben szereplõ galliai alaprajzok adatait tartalmazza. Természetesen a szakirodalomban megjelent keltezési adatokra vagyunk utalva, így azok pontossága vagy pontatlansága nagymértékben befolyásolhatja a táblázatból leszûrhetõ eredményeket, de a fentiekben már láthattuk, hogy az egyes épületrészletek, építészeti tendenciák galliai régészeti keltezése megfelel a pompeii keltezésnek. Tminiatriumházak
atriumházak
alakú peristyliumházak
atrium
széles vestibulum
50 40 30 20 10 0 10 20 30 40 50 77
60 70 A jellemzõ épületrészek kronológiája Az eddigiek a fenti táblázat segítségével a következõképpen értékelhetõek: az udvarral rendelkezõ házak (beleértve a pastas-háztípus derivátumait) még elõfordulnak a Tiberius-kor elõtt, a késõbbiekben azonabn sokkal kevesebb van belõlük, a korábban épített udvarokba gyakran porticusokat építenek231. Az atriumépítés egy jól körülhatárolható idõszakra korlátozódik, amely adataink szerint Kr.e. 30 körül kezdõdik és Kr.u. 50 körül végzõdik. Legutolsó pontosan keltezett atriumházunk a limoges-i Maison des Nones de Mars (30 és 45 között). A mini-atriumházak az egész atriumidõszakra jellemzõek, bár a táblázat szerint elsõ képviselõjük csak Kr.e. 20 körül jelenik meg, de mivel a mini-atriumházak építése szervesen összefügg a városi parcellázással és insulakitûzéssel, így feltételezhetõ, hogy némi késéssel indult a helyi arisztokrácia domusépítéséhez képest. A peristyliumházak a Kr.e. I. század elejétõl kimutathatók Glanumban és Ensérune-ben, eloszlásuk az egész általunk vizsgált korszakban egyenletes. A táblázat készítésekor néhány helyiség idõbeni változását is fel akartuk térképezni. Az atriumformák változása - különösen a T-alakú atrium jelenléte - nem különül el idõben az atriumházak építésének teljes idõtartamán belül (Kr.e. 20- Kr.u. 50), a tablinumok építése sem köthetõ külön korszakhoz. A széles vestibulum is megjelenik a kezdetektõl, viszont alkalmazása nem ér véget az atriumházak megszûnésével. Az átmenõ tablinumok (mindkét végén nyitott tablinum) csak kevés esetben voltak felfedezhetõk, de eloszlásuk egyenletes a vizsgált korszakban. A tablinumhomlokzat szimmetrikus kialakítása elõször a lyoni „prétoire” esetében fedezhetõ fel (Kr.e. 20), körülbelül az épületek felére jellemzõ a késõbbiekben. Végezetül meg kell említenünk, hogy az épületszobrászati elemek feldolgozásakor általánosan használt korszakok232, amelyek láthatóan egyáltalán nem állnak kapcsolatban az alaprajzi változásokkal.
231
Hozzá kell tennünk ehhez, hogy nem foglalkoztunk behatóan az egyszerû udvaros házak összegyûjtésével.
232
Roth-Congés 1983 és Tardy 1989 alapján.
78
Összehasonlítás a pompeii lakóházakkal Az összehasonlításhoz felhasznált pompeii lakóházak L. Richardson mûve alapján kerültek kiválasztásra (l. a mellékletet a disszertáció végén). A 16 épület két keltezési horizontot képez, az elsõ 8 feltehetõen Kr.e. 30 és Kr.u.62 között nyerte el végleges formáját, a második 8 pedig 62 és 79 között233. Mindegyik épületnek vannak régebben épített részei, de azok nem számottevõek, legalábbis az alaprajzi koncepció szempontjából. Ha megnézzük az pompeii alaprajzokat (II. katalógus), viszonylag kis házak különféle változatait láthatjuk. Az elsõ változat képviselõje a Casa di Spurio Messore, a Casa del Frutteto, a Domus Ceiorum, a Casa del Poeta Tragico, IX, 5,6 és a VI, 15,9; ezek csak egy alával rendelkeznek, a legutóbbi kivételével tablinumuk két oldalán nyitott és oldalról megkerülhetõ, típusát tekintve mind mini-atriumház, mint például a lyoni Verbe Incarné insula házai (46-49) vagy a Place Formigé domusának 1 fázisa (32). A Casa della Fortuna és a Casa dei Vettii atriumához nem tartozik tablinum, úgy, mint a maison aux Pierres Dorées (Saint-Romain-en-Gal, 77) vagy a genavai Parc de la Grange (44) esetében. A második csoportot alkotó Casa di Sulpicio Rufo és a Casa di Sacerdote Amando tricliniuma az utcai oldalon van és a mellette lévõ folyosón lehet a hatoszlopos peristylium formájú központi helyiséget megközelíteni, ez az utcafronti triclinium megfigyelhetõ Aix-en-Province-ban is (7). A Casa di Frontone atriumrésze az elsõ változatnak (Casa di Spurio Messore) megfelelõ, a ház hátsó részében azonban peristylium helyett csak egy porticust találunk a cubiculumok és a triclinium elõtt. Hasonló megoldást találunk a Casa di Ifigenia és a fréjusi Clos de la Tour egyik házában (34). A szisztematikus pompeii vizsgálatok alapján egyébként úgy tûnik, hogy nem csak helytakarékossági okokból építettek porticust peristylium helyett, hanem valamilyen más okból is 234, s Galliában is megfigyelhetõk ún. csonka peristyliumok (Rumpfperistyl), például az aix-i maison au Grand Péristyle Rhodien (5), a lyoni rue des Farges, maison aux Masques (51), Vaise, maison aux Xenia (52), és feltételezhetõen a lyoni „prétoire” (44) kapcsán. A Casa degli Amorini Dorati, a Casa di Meleagro és a Casa di Vibio egyaránt az atriumrész lefokozásának bizonyítékát mutatja, mindhárom esetben hatalmas méretû triclinium tartozik a
233
Richardson 1988, p. 221-229 és 311-346
234
Dickmann 1999, p.135
79
díszes kialakítású peristyliumrészhez, míg a tablinum (illetve a maradványa) még a fõ közlekedési útvonalból is kiesik. A vaisoni maison des Messii (90) felel meg ezeknek. Érdekes módon a tablinumhomlokzat szimmetrikus kialakításával csak a Casa della Fortuna és a Casa di Vibio építõi törõdtek, ez az arány a galliai házaknál sokkal nagyobb, s az axiális elrendezés sem jellemzõ az itt bemutatott pompeii házak felére. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy azoknak a pompeii atriumházaknak, amelyek úgy tûnik, Kr.e.30 után épültek, minden esetben van olyan galliai megfelelõje, amely ha részleteiben nem is, de alaprajzi koncepciójában azonos.
9. Értékelés A pompeii és a galliai lakóházak összehasonlítását abban a reményben kezdtük el, hogy valamilyen kapcsolatot tudunk létrehozni a stilisztikai és az abszolút kronológia között. A galliai anyag a vizsgálat során nagyon heterogénnek, de egyben kronológiailag egyenletes eloszlásúnak bizonyult, az egyetlen kimutatható változás az atrium megszûnése volt, ami az I. század 2. felére tehetõ. A pompeii lakóházaknál – legalábbis a vizsgált tizenhat példánynál – ez a tendencia ugyancsak jelentkezik, teljes mértékben kimutatható az atrium és a tablinum elhanyagolása is. A táblázatkészítés célja eredetileg egy olyan rendszer létrehozása volt, amely – hasonlóan a kerámiafeldolgozás modern módszeréhez - az anyag felvételekor elvégzett csoportba sorolás alapján ad meghatározást. Az épületalaprajzok a feldolgozható mennyiség mellett (97 db) azonban nem képeztek olyan halmazt, hogy az ilyenfajta feldolgozásnak értelme legyen. Alapvetõen két fõ akadály van: az egyik, hogy az alaprajzok – szemben a kerámiatöredékekkel – sohasem azonosak, a legjobb esetben is csak hasonlóságról beszélhetünk. A második problémát az jelenti, hogy az esetek nem elhanyagolható részében az épületalaprajzok annyira sajátságosak, hogy csak nagyon nagyvonalúan lehet õket csoportba sorolni, mivel a pontos kritériumok alapján végzett besorolás minden épületnél egy külön
kategóriát
eredményezne.
A
fentiek
következményeképpen
lemondtunk
az
épületalaprajzok kódokkal való jellemzésérõl.
80
10. A beépítési rendszer hatása az alaprajzi elrendezésre A fejezetcímben foglaltak vizsgálatához néhány olyan településrészlet alaprajzát nézzük át, amely több épület egymáshoz való viszonyát mutatja be.
39. ábra: Aix-en-Province: Les Chartreux (Gallia Inf. 1990, p. 132 fig. 47)
Az Aquae Sextiae egyik periférikus, de ennek ellenére erõsen beépített negyedében található lelõhelyen 5 lakóházat sikerült azonosítani 1987-88-ban (39. ábra), ezek közül hármat katalogizáltunk (11,12,13). A házak tájolása igazodik a közelben feltárt (és feltehetõen a házak közvetlen közelében elhaladó) decumanus maximus irányához, közöttük 3,7 m széles belsõ út található, amely a decumanus maximusra nyílt, s az insula belsejében lévõ házak megközelíthetõségét szolgálta. A katalógusban külön tételként nem szereplõ IV. ház (eddig ismert kiterjedés: 420 m2): nagyon rossz állapotban maradt meg, padlóiból csak kis darab mozaik volt azonosítható, az V. ház (eddig ismert kiterjedés: 280 m2): a feltárt részen egy kert (A) egy folyosó vagy porticus (B) és egy medence részlete (C) volt azonosítható. A folyosó legkorábbi padlószintjei Kr.u. 10-15 után készülhettek, a kert legalább a IV. századig használatban volt. A feltárt terület egy insula belsõ részét képezi. A szabálytalan, ámde intenzív beépítés arra utal, hogy a telkek felaprózódása és az insulabelsõk beépítése a colonia augustusi alapítása235 után egy-két évtizeddel már elõrehaladott állapotban volt. 235
Bedon et al. 1988 p. 47
81
Aix-en-Provence másik viszonylag összefüggõen feltárt lakónegyede a Jardin de Grassi236. A lejtõs terepet támfalak segítségével teraszosították. A teraszok azonos méretûek, a telkek szabályos kialakításúak, láthatóan a város kitûzésekor jöttek létre. A keleti részen intenzív beépítésû épület maradványai láthatóak, vagyis a telekaprózódás ott nagy valószínûséggel kimutatható, míg a nyugati részen a masion au Péristyle Rhodien (5) és a maison au Grand Péristyle (6) nem került felosztásra.
40. ábra: Aix-en-Province: Jardin de Grassi (CAG 13/4 p.287 fig. 278)
A fréjusi Clos de la Tour lelõhelyen két nagyobb út keresztezõdése került napvilágra, a határos insulák sarkaival (41. ábra). A terület régészeti periodizációja lehetõvé tette a beépítés követését a Kr.u.I. század elejétõl a Kr.u. III. századig. Az általános tendencia itt a parcellák összevonása, ami a Flavius-korban kezdõdik el237, ennek oka valószínûleg az eredeti parcellarendszer kis méreteiben keresendõ. Katalógusunkban 4 ház szerepel innen (34-37).
236
CAG 13/4 p. 287-288
237
Rivet et al. 2000 p.412-413. Ugyanott a fig. 744 bemutatja a házalaprajzok változását.
82
41. ábra: Fréjus, Clos de la Tour, 1. fázis: Kr.u. 20-25, 2. fázis: Kr.u. II. század, Février 1973, p. 23, fig. 5
A nîmes-i Villa Roma elnevezésû lelõhely az ókori város központi részén, a forrásszentély szinte közvetlen szomszédságában helyezkedik el, az úthálózata – és az insulák alakja - mégis szabálytalan238. A házak – amelyek közül a 08., 10. és 14 jelûeket vettük fel a katalógusba (62, 63, 64) ugyancsak szabálytalan alaprajzúak, a falak nem derékszögûek, a helyiségek különbözõ mélységûek. A szerény méretû házak között – a fentiekhez hasonlóan - nincs atriumház (42. ábra).
238
Monteil 1999 p.109-111
83
42. ábra: Nîmes, Villa Roma,Monteil 1999, p. 110 fig. 87
A lyoni Verbe Incarné insulán három mini-atriumház is van. Az insula beépítése a TiberiusClaudius-korra tehetõ. A terep lejtése miatt itt is támfalakkal határolt teraszokon alakítják ki a telkeket. A támfalas tagolás – amint azt feljebb az aix-i Jardin de Grassi-nál láthattuk, nem akadályozta meg a késõbbiekben a telkek felaprózódását239. A szabályos insula és a támfalas rendszer eredményeképpen a házalaprajzok is szabályosak. A házak közül hármat katalogizáltunk (47, 48, 49). A beépítés és a házak alaprajza gyakorlatilag azonos a praetoriumfölött
lévõ
két
mini-atriumházzal
(45
és
46,
a
helyszínrajzot
l.
a
katalógusbejegyzésnél).
239
Delaval 1996 p. 135 fig.7 és p. 136-137
84
43. ábra: Lyon, Verbe Incarné insula, Delaval 1996, p. 134, fig. 6
A nagyobb méretû házak között vannak laza beépítésû környezetbõl származóak, mint a bibractei Parc aux Chevaux domusai (44. ábra), és vannak sûrûn beépített helyrõl származóak, mint a limoges-i maison des Nones de Mars (40), amely egy insula felét foglalja el240 vagy a teljes insula területû lyoni praetorium(44)241. A Parc aux Chevaux azért érdekes, mert az oppidum Augustus-kori feladásával értelemszerûen az urbanizáció is megállt, így viszont tanulmányozható egy olyan állapot, amely Vaison-la-Romaine242 vagy Saint-Romain-en-Gal városiasodásának korai fázisa lehetett. A házak látszólag szabálytalanul helyezkednek el243, egymástól kisebb-nagyobb távolságra, tájolásuk változó. Saint-Romain-en-Gal (45. ábra) helyszínrajza244 alapján feltételezhetjük, hogy az úthálózat egyes elemei (pl. az észak-déli irányú út) az urbanizáció elõtti idõszakból származnak, s a házak és insulák eltérõ tájolása és mérete is a városiasodás elõtti idõszak öröksége.
240
Loustaud 2000 p.180 fig.26
241
A helyszínrajzot l. a katalógusbejegyzésnél.
242
Helyszínrajz: Bellet et al.1990 p. 72
243
Történt kísérlet a beépítési rendszer rekonstrukciójára egy feltételezhetõ utca- és teraszrendszer
meghatározásával: Meylan 2000. 244
L. még: Prisset et al. 1994 p.2-6, Desbat et al. 1994 p. 13-15
85
44. ábra: Bibracte, Parc aux Chevaux, Meylan 1995
45. ábra: Saint-Romain-en-Gal, Prisset et al. 1994, p. 3, fig. 2
86
11. Az épületszobrászati elemek stilisztikai vizsgálata és rendszerezése Az épületplasztikai elemek korát a régészeti gyakorlatban csak akkor szokás stilisztikai kritériumok alapján meghatározni, ha a többi lelet alapján nem lehet kielégítõ pontosságú eredményhez jutni vagy a leletanyag a keltezést eleve nem teszi lehetõvé. Jelen tanulmány arról kíván rövid áttekintést adni, hogy a késõköztársaságkori-koracsászárkori galliai kõanyag milyen szempontok alapján csoportosítható datálás szempontjából. A vizsgálat nem nélkülözheti az itáliai párhuzamokra történõ utalásokat, de a kutatástörténeti összefoglalásról a tömörség érdekében le kell mondanunk.
Korinthosi oszlopfõk A galliai középületeken lévõ késõköztársaságkori-koracsászárkori korinthosi oszlopok kevés kivétellel felépítésük és arányrendszerük alapján a korinthosi „normáloszlopfõnek”245 felelnek meg. A datálás ezért csak az oszlopfõk és az oszlopbázisok részleteinek megfigyelése alapján lehetséges. A lakóházakban elõforduló korinthosi oszlopfõk tipológiáját nem érdemes különválasztani a középületekétõl, mivel csak lakóházakra jellemzõ típusok - úgy tûnik nincsenek a galliai anyagban246. Az oszlopfõk esetében a kronológia alapját A. Roth-Congˆs tanulmánya adja, amely az akanthusok típusváltozatainak elkülönítésén alapul247: a korábbi tipológiával ellentétben, amely csak a jellemzõ levélformákon alapul (46. ábra), megkülönböztet szimmetrikus és asszimetrikus kivágású leveleket (47. ábra), illetve a kivágásformák alapján öt altípust (48. ábra). A szimmetrikus kivágású levelû akanthusok Róma városában több középületen is megjelennek a Kr.e. 4.-3. évtizedben248, az asszimetrikus levelû típus - bár Itáliában szórványosan megtalálható ugyanebben az idõszakban249 - csak 10-20 éves késéssel jelenik
245
Heilmeyer 1970, p. 35 f. és Wilson Jones 1989
246
Ellentétben Pompeiivel, ahol kialakultak a helyi változatok (Cocco 1975, p. 155 ff).
247
Roth-Congˆs 1983, p. 103 ff.
248
V.ö.: Strong 1963, p. 74 ff.
249
Roth-Congˆs 1983, p. 106-110
87
meg Rómában250. Az elsõ kronológiai csoport (Kr.e. 40-20 között)251 épületeinek oszlopfõire a szimmetrikus kivágású levelek jellemzõk: ilyen az arc du Rhône Arles-ban, a vienne-i templom elsõ építési fázisa, a mausoleum Iulii tholosa252, a Valetudo templom és a glanum-i ún. kettõstemplom (XXIV-es és XXV-ös templom), a vernégues-i templom, az allens-i mausoleum, és az arles-i forum oszlopai. Az arles-i theatrum parascaeniumán és a nîmes-i nymphaeum egyes részein már az asszimetrikus kivágású levelek láthatók, ezek Roth-Congˆs szerint átmeneti fázist képviselnek253.
46. ábra: Az akanthusok hagyományos tipológiája (Roth-Congés 1983, p. 105 fig. 1)
250
Az akanthustípus elõször a Mars Ultor peristasisának pillérfejezetein jelenik meg (Heilmeyer 1970, p.27-
29 és Taf. 2,1). 251
Az egyes épületek datálásának kérdései: Roth-Congˆs 1983, p. 111 ff
252
Stilisztikai alapon Kr.e. 45-40 körüli idõszakra datálható. (Heilmeyer 1970, p. 111)
253
A theatrum scaene fronsának oszlopfõit (szimmetrikus kivágású akanthusokkal) és architrávját carrarai
márványból készítették, a többi tagozatot helyi mészkõbõl. A mészkõtagozatok - amelyeken megjelennek az asszimetrikus kivágású akathusok - kidolgozása sokkal provinciálisabb, így feltételezhetõ, hogy helyi kõfaragók munkája, míg a márványtagozatokat idegen mesterek készíthették (Gros 2001, p. 480 és Roth-Congˆs 1983, p. 113).
88
47. ábra: Az akanthuslevelek kivágása (Roth-Congés 1983, p. 106 fig. 2)
48. ábra: A szimmetrikus kivágású akanthusok tipológiája (Roth-Congés 1983, p. 117 fig. 5) A második csoport oszlopfõire a növényi ornamentika lágyabb kezelése és az asszimetrikus kivágású akanthusok jellemzõk, ezeket az épületeket a Kr.e. második és utolsó évtizedekben emelték, ide tartozik a nîmes-i porte d’Auguste, a saint-chamas-i Pont-Flavien, az orange-i diadalív és a Maison Carrée. Az oszlopfõkkel kapcsolatos keltezési lehetõségek tehát eléggé korlátozottak: gyakorlatilag csak azt lehet megállapítani, hogy a vizsgált oszlopfõ a II. triumvirátus idején készült-e vagy késõbb.
Kompozit oszlopfõk A kompozit oszlopfõ - amely a definíció szerint a korinthosi és a sarokvolutás ión oszlopfõ keresztezése - megjelenésének pontos idõpontja ugyan vitatott, de a kutatók egyezményesen valamikor Augustus uralkodásának kezdetére teszik. A probléma ezzel kapcsolatban abban rejlik, hogy a biztosan augustus-kori kompozit jellegû „fantáziaoszlopfõk” (pl. a Mars Ultor templom belsõ félpillérfejezetei254) stilisztikailag csak nehezen tekinthetõk a kompozit „normáloszlopfõ” elõdeinek, amelynek legkorábbi teljes bizonyossággal datálható, ismert eredetû példányai a Flavius-korból származnak. D. Strong kutatásai alapján a kompozit oszlopfõ kialakulása Augustus uralkodásának
254
Ward-Perkins 1978, p. 33, fig. 10
89
közepére tehetõ255, így a kompozit oszlopfõ terminus postquemként vehetõ figyelembe. A galliai anyagban nem éppen gyakoriak a kompozit oszlopfõk, de Autun-bõl ismert három mészkõbõl készült példány: ezek viszonylag kis oszlopokhoz tartozhattak256, tehát a lakóházépítészethez kapcsolhatók.
Toszkán oszlopfõk A toszkán oszlopfõk csak a lakóépületekre jellemzõk a galliai építészetben, keltezésük esetében azonban problémát okoz, hogy kevés datálható darab áll rendelkezésünkre. A tipológia alapjait P. Broise fektette le (49. ábra), de közlése alapján datálásra nem adódik lehetõség257. A Maison au Dauphin ásatási anyagában szereplõ oszlopfõk hozzávetõleges datálása a hozzájuk tartozó oszlopbázisok alapján vált lehetõvé. Az oszlopfõk korai típusa nagyjából megfelel a Vitruvius-féle toszkán „normáloszlopfõnek”258 és azonos típust képvisel, mint az ensérune-i és glanum-i darabok259, tehát nagyjából a Kr.e. I. század elejére datálható a típus. A következõ horizont viszont már a Kr.u. I. század közepére-végére tehetõ, ezt rendkívül változatos formájú oszlopfõk képviselik, amelyeknek a közelebbi kronológiai viszonyuk felderítetlen. Az Augustus-kor utáni oszlopfõk kialakítását viszonylag jól lehet követni a limoges-i Maison des nones de Mars (Kr.u. 35 és 45 között)260, a Maison des dieux Océan (Kr.u. 160 körül)261, az alésiai monument d’Ucuétis (nem datálható, de a mi szempontunkból fontos 3. periódus szinte biztosan Augustus utáni)262 esetében is. 255
A kompozit oszlopfõ volutáiban végigfutó rozetta a korcsászárkori (Kr.e. 40 és 20 közötti) korinthosi
pillérfejezetekkel mutat rokonságot, ezért az oszlopfõ kialakulása valamivel késõbbre tehetõ. A legkorábbi értékelhetõ kontextusból származó kompozit „normáloszlopfõk” a pompeii Grande Palestra-ban találhatók: azokat ugyan nem sokkal a kitörés elõtt újra vakolták, de a vakolat alatt megmaradt a régebbi stukkóoszlopfõ is, amely feltételezhetõen - de régészetileg nem bizonyíthatóan - augustus-kori (Strong 1960, p. 120 és 122). 256
Olivier 1985, p. 72-73
257
Broise 1969
258
Vitruvius IV, 7
259
Goudineau 1979, p. 217 ff
260
Loustaud 1992, p. 68, oszlopelemek: p. 65
261
Desbat et al. 1994, p. 76-78
262
Martin, Varˆne 1973, p. 151-156, alaprajz: pl. 25, oszlopelemek:
90
A fentiek logikus következménye, hogy a toszkán oszlopfõ igazából nem datálható, csak a vitruviusi leírásnak megfelelõ darabokról lehet feltételezni, hogy idõszámításunk elõtt készültek.
49. ábra: A toszkán oszlopfõk tipológiai táblázata (Broise 1969, p. 17 fig. 1)
Oszlopbázisok Az oszlopbázisok alapvetõen egy típust képviselnek: ez az ún. attikai típus263, amelynek számos változata és derivátuma figyelhetõ meg a dél-galliai építészetben, azonban Gallia déli részén nem a hellénisztikus változata terjedt el, hanem már a Kr.e. II. században az itáliai változata vált egyeduralkodóvá (51. ábra), amelynek a fõ ismérve a torusok hasonló magassága és a szinte vájat alakú keskeny trochilus. A legkorábbi galliai oszlopbázisok Ensérune, Glanum és Ambrussum településeirõl származnak, ezek toszkán és ión oszlopok alapjául szolgáltak264. Az általunk vizsgált idõszakban az ión oszlopokat felváltották a korinthosiak, mindazonáltal az attikai típusú oszlopbázisok alapján nem lehet az oszloprendre 263
Az elnevezés Vitruvius leírásán (III, 5, 2) alapul. Kissé zavarossá teszi a helyzetet, hogy a francia nyelvû
szakirodalomban Vitruvius után az „attikai” megnevezést használják átfogóan minden két torusszal rendelkezõ oszlopbázis esetében. 264
Shoe Meritt 1969, p. 193.
91
következtetni265. A glanum-i oszlopbázisok formájuk alapján 5 csoportba sorolhatók, közös tulajdonságuk azonban, hogy az 5. csoport kivételével mindegyik bázis plinthos nélküli, viszonylag magas oszloptörzs-darabbal együtt került kifaragásra, és a bázis két plinthosa nagyjából ugyanolyan átmérõjû és magasságú. Az elsõ három csoport a Kr.e. II. század végére vagy az I. század elejére datálható, míg a többiek a Kr.e. I. század második felében vagy végén készülhettek266. A glanumi 4. és 5. csoporttal mutat hasonlóságot az egyik ambrussumi bázis (50. ábra/c), amely a Kr.e. I. század harmadik negyedére keltezhetõ az ásatási kontextus alapján, de elõkerült egy másik hasonló darab is, amely a Kr.e. II. század vége elõtt készült267. A Vaison-la-Romaine-ben talált oszlopbázisok közül a Maison du Buste en Argent nagy peristyliumához tartozók kivételével a glanumi 3., 4. és 5. csoporthoz hasonlíthatóak, azzal a különbséggel, hogy az oszloptörzsnek csak egy rövidke átmeneti részét faragták ki a bázissal együtt, a Maison du Buste en Argent bázisai viszont még ezt is nélkülözik. Az összes vaison-i darab a Kr.e. I. század második felére keltezhetõ, a Maison au Dauphin és a Maison • Atrium elsõ építési periódusaihoz kapcsolódóan268. A narbonne-i Clos de la Lombarde domusának elsõ építési periódusa során - amely a köztársaságkor végére tehetõ269 - az egyik átjáróban beépítésre került két attikai típusú plinthos nélküli oszlopbázis, mégpedig olyan módon, hogy az alsó torus a padlószint alá került (52. ábra). Az oszlopbázisok sajátos elhelyezése vagy másodlagos felhasználásra vezethetõ vissza, vagy az építkezés közben bekövetkezett divatbeli változásra utal270. A fentiekben említett oszlopbázisok az attikai típus itáliai változatától származtathatók, azonban a nîmes-i nymphaeum és a Maison Carrée (53. ábra) az oszlopbázisainak egyes
265
Broise 1969, p. 16
266
Goudineau 1979, p. 211-212
267
Fiches 1986, p. 117-119
268
Goudineau 1979, p. 212-214
269
Sabrié et al.1987, p. 73 ff, az összefoglaló kronológiai táblázat: op. cit. p. 126
270
Vitruvius leírásai sok esetben (pl. a falfestészet esetében) mûve megírásakor divatos irányzatokat jelenítik
meg. Jelen tanulmány keretein belül nincs lehetõség annak vizsgálatára, hogy a vitruviusi toszkán „normáloszlopfõ” (IV,7) - amelynek bázisa csak egy torusból áll - hogyan jelenik meg a régészeti anyagban, mindenesetre nem zárható ki teljesen, hogy az Augustus-korban itt is új típus jelent meg a régebben kialakult provinciális váltpzatok rovására.
92
részletei a hellénisztikus változatra jellemzõk271, amit augustus-kori jelenségnek tekinthetünk. Az oszlopbázisok keltezése szempontjából érdemes megemlíteni a Tiberius uralkodása alatt épült orange-i diadalívet, amelyen Gallia Narbonensisben elõször jelenik meg középületen plinthosszal egybeépített oszlopbázis272.
50. ábra: Ambrussum, építészeti tagozatok (Fiches 1986, p.119 fig. 100)
51. ábra: Oszlopbázis, Gabii (Shoe Meritt 1969, p.199 fig. 5a )
52. ábra: Padlóba épített oszlopbázisok (Sabrié 1987, p. 66 fig. 29)
271
Shoe Meritt 1969, p. 199
272
Goudineau 1979, p. 207
93
53. ábra: Galliai oszlopbázisok (Gros 2001, p. 496, fig. 607)
Növényi ornamentika A leginkább az Ara Pacisról ismert jellegzetes növényi indás díszítõmotívum (girlandos motívum) és az akanthusos fríz hellénisztikus eredetûek273, az elõbbi régies stílusú változata Rómában már valamikor a Kr.e. 30-as években megjelenik274. Ez a régies stílusú motívum Glanumban a város Kr.e. 49 utáni újjáépítésekor a déli szentélykörzet propylonján is megfigyelhetõ (59. ábra). A propylon építésekor tereprendezést végeztek, azonban a feltöltésben nem volt sigillata-lelet, így a propylon építése Kr.e. 30-nál korábban kezdõdhetett275, ami a fríz kivitelezésének is a terminus antequemjét adja. A nîmes-i nymphaeum (55. ábra), az arles-i theatrum (56. ábra) és az Arc admirable (57. ábra) frízei már egy érettebb, a növényi indákat kevésbé geometrikusan kezelõ stílusban készültek, a nymphaeum felirata alapján Kr.e. 25 körül, így ezt a csoportot tekinthetjük a fejlõdés második állomásának. A legkésõbbi csoportot a saint-chamas-i Pont-Flavien (58. ábra), a Maison Carrée, a cavaillon-i (60. ábra) és az orange-i diadalív, valamint az arles-i arc du Rhône képviselik, ezek épületplasztikai kialakítása már szorosan az Ara Pacis-hoz kapcsolható276, lényegében
273
Mind az akanthusos fríz, mind a növényi ornamentika eddigi ismereteink alapján Pergamonból származik
(bõvebben: Börker 1973). 274
Gladiss 1972, p. 66
275
Gladiss 1972, p. 67
276
Gladiss 1972, p. 68 ff.
94
vele egy idõben épültek277.
54. ábra: Növényi indás és akanthusos relief, Ara Pacis (Strong 1988, p. 82 fig. 36)
55. ábra: Nymphaeum, Nîmes (Gladiss 1972, Taf. 42,1)
56. ábra: A theatrum északi homlokzata, Arles (Gladiss 1972, Taf. 39,2)
57. ábra: Arc admirable, Arles (Gladiss 1972, Taf 44,1)
277
A fentiek közül az arc du Rhône építéséhez rendelkezünk csak valamiféle támponttal (Kr.u. 4 elõtt), amely
egy erõsen töredékes feliraton alapul (Gladiss 1972, p. 62).
95
58. ábra: Pont Flavien, Saint-Chamas (Gladiss 1972, Taf. 43,2)
59. ábra: Propylon, Glanum (Gladiss 1972, Taf. 41,3)
60. ábra: Cavaillon (Gladiss 1972, Taf. 44,2)
További kõfaragványok
96
Az elõbbieket áttekintve megállapíthatjuk, hogy a galliai anyagban csak oszlopelemek fordulnak elõ olyan mennyiségben, hogy bármiféle összehasonlítás és keltezés alapjául szolgáljanak. Ennek ellenére érdemes röviden áttekinteni az egyéb építészeti elemekkel kapcsolatos lehetõségeket is.
Impluviumok Az impluviumok az esetek egy részében profilált kõkerettel vannak körülvéve: ezeknek a feldolgozását Pompeiiben N. Fadda kezdte meg. Az általa elkülönített négy típus közül az A jelût a Kr.e. III. század végére keltezi, a B1 jelût a II. század 2. felétõl az I. század elejéig, a B2-t a II. század végétõl az I. század elejéig, s végül a C típus megjelenését az Augustus-korra teszi278.
Sajnos a típusok datálása nem egy relatív kronológia felállításán, hanem az
impluviumtípusok
különféle
itáliai
középületek
architekturális
elemeivel
való
összehasonlításán alapul.
Kõasztalok A lakóházakban használatos kõasztalok keltezése E. Pernice feldolgozásán alapul, neki sikerült az amúgy kevés számú és mind az ókorban, mind a XIX. században önkényesen összepárosított pompeii asztallábak és asztallapok között köztársaságkori és császárkori csoportokat elkülönítenie279. A Mediolanumból elõkerült asztalok (1 x 1 méteres és egy 50 x 50 cm-es)280 lapjának minden oldala kidolgozott, alátámasztásukat egy középen elhelyezett oszloppal281 oldották meg, ez alapján készítésük ideje - minden pontosabb kormeghatározási lehetõség nélkül - a császárkorra tehetõ. Az egyik pompeii asztallábpáron lévõ összeállítási jelzéshez282 hasonló látható a kisebbik mediolanumi asztallapon, ami enged következtetni, hogy az nem egyedi darabként készült vagyis azok használata elterjedt lehetett.
278
Fadda 1975, p. 166.
279
Pernice 1932, p. 1-11.
280
Olivier 1988, p. 43 pl. 7 / 22,23 és p. 35-36
281
A közölt anyagban szerepel két kis oszlop: Olvier 1988, p. 42, pl. 6 / 20,21
282
Pernice 1932, p. 3 Abb. 3
97
Kútgyûrûk A fentiekben már említett narbonne-i Clos de la Lombarde területén lévõ maison • Portiques 2A építési fázisánál (Kr.e. 10 és Kr.u. 10 között) 283 nem késõbbi az ott elõkerült kútgyûrû, azonban a darab semmilyen jellegzetességet nem mutat: gyakorlatilag egy sima felületû csõ. Ez a típus ugyan elhelyezhetõ a pompeii tipológiai rendszerben, de a díszített típusok hiánya és a kronológiai ellentmondások miatt Galliában ugyanaz a tipológia valószínûleg nem használható284.
Esettanulmányok Saint-Romain-en-Gal-ban található egy jól dokumentált épület, amelynek a mi szempontunkból fontos elsõ és második építési periódusa a maison • la Citerne és a maison aux Pierres dorées nevet viselik. Az épületek romjai között viszonylag sok épületplasztikai elem jött napvilágra, s azok kõanyagának elemzését is elvégezték. A maison • la Citerne (1. periódus) keltezése némileg bizonytalan, de a pénzleletek alapján Kr.e. 29 után építhették, a sigillataanyag alapján viszont mindenképpen Kr.e. 15 elõtt. Az épület fennállása folyamán sor került padlóburkolat-felújításra is (1A fázis), ennek egyik rétegébõl a II. szervízhez tartozó csésze került elõ, ami alapján az ásatók a padlófelújítás idõpontját Kr.e.12-10 körülre teszik285. A kisebb átépítések és padlófelújítások által reprezentált 1B és 1C fázisok leletanyaguk alapján még idõszámításunk kezdete elõttiek. A maison aux Pierres dorées (2. építési periódus) közvetlenül a maison • la Citerne lebontása után épült Kr.u. 15 és 20 között, itt a terminus postquemet (Kr.u. 10-15) Tiberius két pénze
283
Sabrié et al.1987, p. 94-95
284
v.ö. Pernice 1932, p.12 ff. és Taf 7-9. A pompeii kútgyûrûk datálásra alig alkalmazhatóak: csak annyi
támpontot nyújtanak, hogy a sima oldalú típus a köztársaságkorra jellemzõ, de késõbb sem tûnik el; míg a díszített vagy márványból készült, triglyphekkel ellátott példányok (Taf 9,6; 10) Pompeiiben csak a császárkorban jelennek meg. Ebbõl egyáltalán nem következik, hogy a szóbanforgó galliai darab az Augustuskort megelõzõen készült volna. 285
Desbat et al. 1994 , p. 73
98
képviseli, s ebben a fázisban (2A) jelenik meg a la grafesenque-i sigillata is az anyagban286. A következõ fázisban az épületet valamikor claudiusi-neroi korban még egyszer átépítik (2B), majd a Flavius-korban tovább bõvítik, ezután nagyobb átépítés nem történik az épület késõ IV. századi elhagyásáig és összedõléséig. A elsõ építési periódusban ugyan egy fa- és vályogszerkezetû épület állt a helyszínen, az épület porticusának fa oszlopait azonban az 1A fázisban kõtömbökre alapozták, amelyekbõl kettõ eredeti helyén maradt, továbbá elõkerült egy másodlagosan felhasznált oszlopdob is. Mindegyik egy „pierre du Midi” elnevezésû puha mészkõbõl készült, amelyet Saint-PaulTrois-Châteaux és Arles környékén bányásznak a Rhône völgyében287. Az 1B periódusból csak az építési szinteken szétszóródott kõszilánkok maradtak meg288. A 2. periódus folyamán az építészeti program jelentõsen bõvült: ekkor készült a nagy peristylium vagy csarnok is. Az építkezés során több helyrõl szerezték be a a szükséges kõanyagot, a korábban használt „pierre de Midi”-bõl csak néhány kváder készült, illetve a peristylium stylobates falazatába került bele töredékek formájában. A többi kõfajta közül a Lyontól északnyugatra fekvõ Mont d’Or-ból bányászott sárgás mészkõbõl („pierre de Seyssel”) készült küszöbkõ, csatorna és lépcsõalapozásként beépített kõtömb került elõ; a 2. periódus elbontásakor keletkezett rétegben pedig a Bellegarde-tól délre fekvõ Franclens-ben elõforduló mészkõbõl készült pár oszlopfõ-töredéken kívül ismeretlen eredetû mészkõbõl faragott oszlopfõ és fallikus kút töredékei voltak. Ehhez az építési fázishoz tartozhatott egy szabálytalanul átlyukasztott oltárkõ is, illetve a padlók anyagában található formátlan kemény mészkõ darabok is. A késõbbi periódusokra a kemény mészkõ nagy arányú használata jellemzõ: több oszlopbázis, oszloptörzs és oltár került napvilágra az ásatások folyamán. A fennmaradt oszlopfõk azonban nem kemény mészkõbõl készültek, hanem „pierre du Midi”-bõl és „pierre de Seyssel”-bõl. Az utóbbi az anyaga az egyetlen elõkerült puha mészkõ oszlopbázisnak is. Késõi idõszakból származó oszlopbázisok kerültek napvilágra a 4. periódus (Kr.u. 160-180ig) ásatásán. Ezek jellemzõje, hogy a trochilus nagyjából olyan magas, mint egy torus, ami lényeges különbség az augustus-kori darabokhoz képest (v.ö.0 fejezet).
286
Desbat et al. 1994, p. 74, 76
287
Desbat et al. 1994, p.223
288
Desbat et al. 1994, p.225
99
A fréjusi ásatásokon elõkerülõ ókorban használt kõzeteket két csoportra lehet osztani: a mélységi kõzetekre, amelyeket helyben bányásztak és az üledékes kõzetekre, amelyeket máshonnan hoztak. Ez utóbbiak közül a mészkövek azonos szerkezetet mutatnak a Bois des Lens-i kõfejtõ köveivel289. A márványokat nagy távolságból hozták: a középületek díszítésére sok esetben carrarai márványt használtak. A Kr.e. I. század végén csak a Clos Saint-Antoine lelõhelyen az alábbi helyekrõl származó márványok kerültek elõ: Carrara, Chemtou (Tunézia), Mani-félsziget (Peloponnésos), Khios, Karistos (Euboia), Teos, Synnada (Phrygia), Thasos és Spárta. Érdemes megjegyezni, hogy Vasion-la-Romaine-ben ezek az anyagok a Flavius-korban jelennek meg290.
Építéstechnológiai kérdések A legkorábbi római épületek agyag vagy föld kötõanyagû kõfalazattal épületek. A Kr.u. I. század elsõ negyedében még készült ilyen falazat (Clos del la Tour). Ezzel párhuzamosan megjelentek az vályogfalazatok is, nagyjából idõszámításunk fordulóján (place Formigé), ahol általában 48 x 30 x 8 cm-es vályogtéglákat alkalmaztak. Emellett széles körben építettek favázas agyagfalakat is (Butte Saint-Antoine, place Formigé, Clos de la Tour). Az opus caementicium is ebben az idõszakban jelenik meg, elõször nagyobb szabású épületekben alkalmazzák (Butte Saint-Antoine, Plate-Forme). Opus reticulatum falazat eddig egy helyen került elõ, viszonylag rövid falszakaszon (Plate-Forme). A tégla kiegyenlítõsoros kõfalazat a Flavius-kortól jelenik meg, de széles körû alkalmazása a II. századra tehetõ. Az általános fejlõdési irány az agyagfalazatoktól vezet a kõfalazatok felé, de ennek üteme egyáltalán nem volt azonos Fréjus minden részén: amíg a Clos de la Tour házaiban csak a Flavius-korban kezdtek „római módra” kõfalakat építeni, addig a place Formigé esetében már a Kr.u. I. század kezdetén megjelent a teherhordó kõfalak és a vályogtégla válaszfalak
289
Rivet et al. 2000, p. 56 és Bessac 1986, p. 162
290
CAG 84/1 p.261-262
100
rendszeres alkalmazása291. A téglahasználat az általunk vizsgált korszakban nem volt jellemzõ, jellemzõen a tetõfedés elemei készültek égetett agyagból, illetve néhány kiegészítõ elem, mint például az oszlopszegmentumok292. Mint láthattuk, az építészeti tagozatok anyaga jellemzõ lehet az egyes építési fázisokra - a kõbányák mûködése vagy a változó szállítási lehetõségek miatt, de a kõelemek átfaragása könnyen lehetetlenné teheti az erre alapozott relatív kronológia felállítását. A kõelemek faragási technikája is alkalmas lehet datálásra: Glanumban sikerült néhány megfigyelést tenni293. A bibractei PCO1 domus területén elõkerült építõanyagok közül pár habarcsmintát elemeztettünk, fõként a lehetõségek felmérése céljából294. A minták elemzése után rekonstruálható lett a habarcs összetétele295, így lehetõség nyílt a nyomószilárdság megállapítására. Az alapján az adott vastagságú felmenõ falazat maximális teherbírása is kiszámítható volt, amely elengedhetetlen a rekonstrukciós feltevések helyességének ellenõrzéséhez. A számítás alapján egy m3 homokhoz (•=1550 kg/m3) 0,088 x 1550 = 136,4 kg mészhidrátot kell adagolni (amelynek a térfogata 0,273 m3, ez alapján a keverési arány 1:3,66)296. Vitruvius a homok fajtájának függvényében 1:2 vagy 1:3 arányt javasol297. Az
291
Rivet et al. 2000, p. 57-59
292
Rivet et al. 2000, p. 57
293
van de Voort 1991 p.2-3
294
A tájékoztató jellegû vizsgálatok a Mélyépterv Kultúrmérnöki Kft. Geotechnikai Laboratóriumában
készültek, az eredmények közlése: Timár et al. 2005 p.38-39 és tab. I.3 295
Az oltott mész megszilárdulása során (Ca(OH)2 + CO2 = CaCO3 + H2O) 74 gramm oltott mész 100 gramm
kalcium-karbonáttá alakul, a tömegek aránya 74 % , ami azt jelenti , hogy a domusból vett mintákban lévõ 12 %os maximális mésztartalom a habarcs receptúrájában 12 x (0,74) = 8,88 tömegszázalék mészhidrátot tett ki. 296
A most használatos falazó mészhabarcsok közül a nagyobb szilárdságúak (˜nyomó,határ= 0,3 kN/cm2) 125 kg
mészhidrátot tartalmaznak, ami megfelel 0,25 m3 mészpépnek egy köbméter homokhoz adagolva (1:4 arány). A századeleji gyakorlatban ennél a nagyobb keverési arányt is használtak, akár 1 térfogatnyi mészhez 2 térfogat homokot, ami a portlandcement felfedezése elõtt teljesen általános lehetett. 297
Vitruvius II.5.1.
101
elemzések eredményei határozottan megfeleltek a más lelõhelyen találtaknak298. Az építõanyagok alkalmazásának vannak kronológiai vonatkozásai is. Kimutatható, hogy már a romanizációt megelõzõen megjelent a habarcsba rakott kõfal illetve a megmunkált (nagyolt vagy kváder) építõkövek alkalmazása, s a tegulák használata is már a Kr.e. II. században jellemzõ volt Lyonban. A vályog- illetve favázas szerkezetû házak sem tûntek el a galliai építészetbõl a romanizáció kezdetén299, hanem folyamatosan alkalmazták azokat. Valamiféle kronológiai változás itt is észlelhetõ: a Kr.u. I. század végétõl a leggyakoribb a kõlábazatra épített favázas fal lesz300.
61. ábra: Agyag- és vályogszerkezetek Gallia Narbonensis területén és környezetében (Chazelles-Gazzal 1997, p. 6, fig. 1)
298
V.ö. Frizot et al. 1979
299
Desbat 2005 p. 241-247 és Paunier et al. 2002
300
Desbat 1981 p. 63-64
102
62. ábra : A Mont Beuvray és közvetlen környezetének geológiai térképe (Carte géologique de France, 1/50000, feuille 551)
63. ábra: A lens-i mészkõ elterjedési térképe (Bessac 1996, p. 10, fig. 1)
103
64. ábra: Egyéb kõbányák Gallia Narbonensisben (Bessac 1996, p. 34, fig. 21)
65. ábra: További régészetileg vizsgált kõbányák (Bessac et al. 2002, p. 4, fig. 1)
Következtetések A fentiekben kiderült, hogy igazán pontos datálás nem várható a felirat nélküli az építészeti 104
tagozatok esetében. Az Itáliában megszokott kõelemek részben ismeretlenek a provinciális anyagban, részben stilisztikailag nagyon távol állnak az eredeti típustól; relatív kronológiájuk pedig csak nagyon nagy vonalakban állítható fel. Ez alapján korinthosi oszlopok keltezésénél az oszlopofõ kivitelezése alapján csak annyit lehet megállapítani, hogy a Kr.e. 40-20-as években készült-e, vagy késõbb, míg a bázis esetében kizárólag a Maison Carrée-típusról jelenthetjük ki, hogy idõszámításunk kezdeténél csak pár évvel korábban készülhetett. Az indás növényi ornamentika tipológiájában a stílusváltás az oszlopfõkhöz képest egy évtizeddel késõbbre tolódott, ami keltezés szempontjából annyit jelent, ha a fríz mellett a korinthosi oszloprend elemei is fennmaradnak, akkor 10 év pontossággal stilisztikai alapon is datálható egy épület. A kompozit oszlopfõ jelenlegi ismereteink alapján csak a Kr.e. 10-es évek tájékán jelenik meg érett formájában: keltezésekor ezt kell figyelembe venni, a toszkán oszlopfõ esetében csak feltételezhetõ, hogy az itáliai mintától való elszakadás a Kr.e. I. század második felében ment végbe. Az oszlopbázisok datálása a glanumi csoportokkal való összehasonlítás alapján lehetséges, de abszolút kronológiai adatok hiányában csak nagyon nagy vonalakban. Megoldatlan kérdés továbbá, hogy a plinthos mikor jelenik meg elõször, illetve van-e egyáltalán keltezõ értéke. A datálást kissé pontosíthatja, hogy a Maison Carrée-típusú oszlopbázis a Kr.e. I. század utolsó évtizedénél biztosan nem korábbi. Összefoglalásképpen bátran kijelenthetjük: annak ellenére, hogy kevés lehetõség van az építészeti tagozatok stilisztikai alapú datálására, egy adott leletegyüttes darabjait azért nagy biztonsággal korszakhoz lehet kötni.
12. A maradványok értelmezése A régészeti feltárások során felszínre kerülõ épületek esetében elengedhetetlen a maradványok értelmezése. Az értelmezés legjobb módja, ha megpróbáljuk felvázolni az épület eredeti tömegét, ami valamiféle rajzi vagy építészeti rekonstrukció elkészítését jelenti. Mivel az épületmaradványok – kevés kivétellel - mindenképpen csak töredékét képviselik az eredeti épület szerkezeteinek, ezért a szokásos eljárás szerint hasonló alaprajzú, de jobban megmaradt épületek mintájára történik a kiegészítés, ami önmagában nagyon jó megoldás 105
lenne, ha az antik épületeket azonos szabványok szerint építették volna s ráadásul azonos típustervek szerint. Mivel az utóbbi feltételek ismereteink szerint nem teljesültek maradéktalanul, ezért szükségesnek látszik minden esetben valamilyen ellenõrizni az építészeti párhuzamok alkalmazhatóságát, különösen, hogy a felhasználható párhuzamok nagyon sokszor csak alaprajziak. A provinciális lakóépületek esetében nem kifejezetten gyakori, hogy a felmenõ falazatok 50-100 cm-nél magasabban megmaradnának. A falmagasságok azonban nemcsak az épület külsõ és belsõ megjelenését határozzák meg, hanem az épület tetõszerkezetének, fedélidomainak alapvetõ tulajdonságait is meghatározzák. Az épületrekonstrukciók kapcsán több problémakör határozható meg. Az elsõ a tetõidom alakjával és a helyiségek rendeltetésével kapcsolatos, ugyanis a padlóburkolatok nem mindig maradnak meg vagy típusuk nem utal egyértelmûen arra, hogy a vizsgált helyiségek fedett volt-e, vagy sem. Ennek eldöntése elsõ ránézésre nem tûnhet fontosnak, de például az alaprajzi párhuzamok kiválasztásánál döntõ szerepe lehet. A második probléma annak eldöntése, hogy egy adott épület egy- vagy többszintes volt-e. A lakóházak esetében ez sem lényegtelen, hiszen ha egy házról bebizonyosodik, hogy volt felsõ szintje is, úgy az földszinti helyiségekkel kapcsolatos adatainkat csak megfelelõ körültekintéssel lehet statisztikai célokra felhasználni. Erre a legkézenfekvõbb megoldást a szilárdságtani ellenõrzések jelentik, amelyeket stabilitásvizsgálattal is ki lehet egészíteni. A stabilitásvizsgálat nagyon egyszerû mechanikai feltételek meglétének ellenõrzése: ilyen például, hogy egy oszlopos épületrésznek hol van olyan merevítõ része, amely megakadályozza az oszlopok által tartott szerkezet ellendülését. A szilárdságtani ellenõrzés során azonban több probléma is fölmerül. Az elsõ, hogy a romos épületmaradványokból sok esetben nehéz megállapítani az épület felmenõ szerkezeteinek méreteit, anyagát vagy egyáltalán a kialakítását. A második, hogy az alkalmazott építõanyagok minõségét vagy a talaj akkori összetételét illetõen nagyon kevés támponttal rendelkezünk. A harmadik, hogy a mai szabványok rengeteg egyszerûsítést és kerekítést tartalmaznak, amelyek nemcsak a számítás egyszerûsítését szolgálják, hanem mindig a biztonság javára vannak. Egyes esetekben már a számítás alapjául szolgáló modellek sem a valóságos erõjátékot jelenítik meg, hanem egy sokkal kedvezõtlenebb helyzetet. Ez azt jelenti, 106
hogy a szabványokat követve csak tájékoztató eredményeket kapunk arról, hogy az általunk vizsgált épület megfelel-e a mai elõírásoknak, vagy sem – attól függetlenül, hogy a szabványoknak nem megfelelõ szerkezet, még egyáltalán nem biztos, hogy összedõl. A fenti problémákat úgy lehet kikerülni, hogy a számításokat csak ellenõrzésre használjuk, vagyis az építészeti párhuzamok, az alapvetõ épületszerkesztési elvek és az antik leírások alapján legjobban valószínûsíthetõ szerkezetet ellenõrizzük. Az ellenõrzést elég csak a feltételezett épület kritikus helyein elvégezni, például a legjobban terhelt oszlopok esetében. Végül az épület egészét is meg kell vizsgálni, hogy önmagában állékony-e, vagyis fölborulás vagy ellendülés ellen biztosítva van-e. Amennyiben nem felel az épület, úgy módosítani kell a rekonstrukciót és újra ellenõrizni. A módszer elõnye, hogy egyáltalán kontrollálhatóvá teszi a rekonstrukciós elképzeléseket és egyben azok bizonyítékául is szolgál.
A római épülettervezés Ha Vitruvius leírását vesszük alapul301, akkor csak eléggé homályos képünk lehet az ókori épülettervezésrõl302. Leírja az alapfogalmakat (ordinatio, dispositio, eurythmia és symmetria), sõt, a dispostitio esetében még az ichnographia, ortographia és scaenographia fogalmait is ismerteti egy-egy mondatban303, s ebbõl az ismertetésbõl kiderül, hogy ez utóbbi három tervezési eljárásokat vagy tervfajtákat jelent. Az ichnographia a rövid magyarázat alapján körzõvel és vonalzóval való szerkesztést is jelent, ez alapján akár hasonló eljárás is lehetne, mint a középkori szerkesztõhálós tervezés és kivitelezés. A szakirodalomban sok próbálkozást láthatunk antik épületek szerkesztõhálójának rekonstruálására, egy példát az alábbiakban be is mutatunk (66. ábra).
301
Vitr. I.2.1-9
302
A tervezés kérdéseirõl, épületmakettekrõl és szerkesztésekrõl jó összefoglalás: Gros 2001 p.504-518.
303
Ichnographia est circini regulaeque modice continens usus, e qua capiuntur formarum in solis arearum
descriptiones. Ortographia autem est erecta frontis imago modiceque picta rationibus operis futuri figura. Item scaenographia est frontis et laterum abscendentium adumbratio ad circinique centrum omnium liearum responsus. (Vitr. I.2.2)
107
66. ábra: Atrium szerkesztési rajza G. Hallier után (Gros 2001 p. 513 fig.619)
A szerkesztõhálós tervezésnek ellentmond néhány dolog. Az elsõ, hogy Vitruvius a lakóház méreteinek megadásakor egzakt helyiséghosszakat ad meg, s az azokból származtatható többi méret is közönséges törtekkel leírható304. A másik bizonyíték, hogy egy sírkövön fennmaradt ábrázoláson egy síremlék alaprajza látható és a méretek számokkal vannak megadva a falakkal párhuzamosan (67. ábra), vagyis nem szerkesztõhálóval adták meg az alaprajz adatait. A fentiek alapján azt tartjuk valószínûnek, hogy a tervezés során a szerkesztést (ahogy Vitruvius is írj) körzõvel és vonalzóval végezték, a méreteket számokkal adták meg, s a helyszíni kitûzés során feltehetõen ugyanígy jártak el, vagyis bizonyos pontokat zsinórral tûztek ki, a méreteket pedig hosszméréssel tûzték ki. Ha megvizsgáljuk az épületalaprajzokat, olyan pontatlanságokat találunk rajtuk (pl. a falak egymással bezárt szögei), amelyek a helyszíni szerkesztõháló használatával kizárhatóak lettek volna. A bibractei PCO1 domus alaprajza viszonylag pontosan van kitûzve305, de eddig nem sikerült olyan támpontot találni, amely alapján a szerkesztõháló rekonstruálható lett volna: semmi olyan dolgot nem találtunk, ami az alapvetõ geometriai szabályokon túlmutatott volna306. Az alaptestek felsõ síkjának magassági kitûzése is rendkívül pontos, a 30 méter
304
A kérdés részletes feldolgozása: Knell 1987 p. 145-174
305
Timár et al. 2005 p.31-32
306
Például, hogy minden négyzet köré írható kör, s ezért ha a helyiségek és az egész épület befoglaló négyzete
köré köröket rajzolunk, akkor azoknak a metszéspontjai szimmetrikus épület esetén egyeneseket definiálnak, amelyek egybeesnek a helyiségek határoló falaival. De hát ez amúgy is nyilvánvaló.
108
hosszú atriumrészen kb. 10 cm-es pontossággal történt a kivitelezése307. A római kitûzõmûszerek308 pontossága egyébként nem tûnik túl jónak, mivel azok egyszerû, távcsõ nélküli optikai berendezések309.
67. ábra: Síremlék Perugiából (Museo Archeologico Nazionale dell'Umbria ltsz. 27-486, Gros 2001 p. 381 fig. 435)
A római épülettervezés másik problémaköre, hogy felismerték-e azokat az alapvetõ mechanikai összefüggéseket, amelyek a mai szilárdságtan alapjait képezik. A válasz az, hogy feltehetõen nem ismerték fel, de kísérleti úton nagyon sok mindenre rájöttek, mivel ilyen ismeretek nélkül lehetetlen lett volna olyan épületeket létrehozni, mint például a Pantheon. Vitruvius egyértelmûen leírja, hogy a nagyobb oszlopközök esetén az oszlopvastagságot is növelni kell: Quemadmodum enim crescunt spatia inter columnas, proportionibus adaugendae sunt crassitudines scaporum310. A következõ sorok ugyan arról szólnak, hogy ennek esztétikai okai vannak, de pár bekezdéssel feljebb megtudhatjuk, hogy az araeostylos oszlopkiosztás mellett nem lehet kõarchitrávot alkalmazni311, vagyis láthatóan tudatában volt a szerkezeti problémáknak. 307
V.ö. a szintadatokkal: Timár et al. 2005 p.21-27
308
Adam 1995 p.9-22
309
A geodéziai kézikönyvek szerint az ilyenek 30-50 méteres távolságig használhatóak.
310
Vitr. III.3.11
311
In araeostylis autem nec lapideis nec marmoreis epistyliis uti datur, sed imponendae de materia trabes
perpetuae. Vitr. III.3.5
109
Ennek a kérdéskörnek a boncolgatása meghaladja jelen tanulmány kereteit, így csak azokkal a részletekkel foglalkozunk, amelyeket az épületrekonstruckióhoz fel tudunk használni. Ez nem más, mint a falazatok és oszlopok teherbírásának és karcsúságának (a magasság és a falvastagság hányadosának) összefüggése312. A bibractei PCO1 esetében már megpróbáltuk számítással ellenõrizni a falazatok teherbírását és az általunk számított értékek összhangban voltak az építészeti párhuzamoknál találtakkal313. Az akkori adatgyûjtést kiegészítve néhány pompeii példával (68. ábra) azt láthatjuk, hogy a falvastagság és a falmagasság értékeikét szint között 1:10 körüliek, a teljes falmagasságra nézve pedig nem haladják meg az 1:20-at. Ha ezt összehasonlítjuk az oszloprendek adataival, akár Vitruvius314, akár az álló mûemlékek alapján315, akkor az oszlopmagasságokra ugyancsak 1:10 körüli értékeket kapunk. Rekonstrukciós eljárásunk kidolgozás során ezeket az értékeket fogjuk használni.
312
A rekonstrukció szempontjából a legfontosabb adat a fal szabad magasságának és a falvastagságnak az
aránya (karcsúság, l0/h). Egy XX. század eleji építési kézikönyv az l0/h értékét szabadonálló falnál 8 és 12 között határozza meg ; míg a teherhordó, hosszirányban legalább magasságának megfelelõ távolságonként megtámasztott fal vastagságát a d=(2t+h)/48 összefüggéssel adja meg (Junk 1906, p. 833.), ahol a „t” a terhelõ födém fesztávolsága és „h” a falmagasság – a mi esetünkben ha d=45 , akkor h=45 x 48 – 2 x 800 =560 cm és a karcsúság 560/45 = 12,44. A mai szabályzatok akár az l0= 20 h magasságot is megengedik jó minõségû cementkötésû kõfalazatok esetében. A karcsúság és a teherbírás nem lineáris összefüggésû. Az építõanyagok viselkedését terhelés alatt kísérleti úton állapítják meg és a viszonylag könnyû kezelhetõség kedvéért matematikai függvényekkel írják le azokat (pl. a terhelés és az alakváltozás függvényét). Ezek a függvények csak durván közelítik meg a valóságot, s kerekítés mindig a biztonság javára történik. 313
Timár et al. 2005 p.40-43
314
Vitr.III.5 (l. a teljes fejezetet).
315
Wilson-Jones 1989 p.39 tab.B
110
68. ábra: Falak karcsúsága
A fentiek alapján azt az eljárást követjük, hogy elõször meghatározzuk az adott épület falainak legnagyobb magasságát. Ezután megpróbáljuk felszerkeszteni a tetõidomot (figyelembe véve a nyitott helyiségek helyzetét) és a külsõ fõfalaktól indulva felszerkesztjük az épület metszetét. A szerkesztés úgy történik, hogy 25 fokos hajlásszögû tetõt szerkesztünk a fal felsõ síkjára. A külsõ fõfalak magasságánál a szerkesztés megkezdésekor a legkisebb elképzelhetõ értéket vesszük, ami 200-240 cm. Amint sikerül a metszetet felszerkeszteni, a fordított irányban is elvégezzük a szerkesztést a legbelsõ teherhordó falak legmagasabb pontjáról indulva. Végeredményként – ideális esetben – két metszetet kapunk, az egyik a legnagyobb falmagasságokat mutatja, a másik pedig a legkisebbeket. Annak ellenére, hogy ez 111
egyszerûnek hangzik, mindig adódik valamilyen probléma, amely a tetõidom alakjának újragondolására kényszerít. Ennek oka, hogy a tetõsíkok szerkesztéskor nagyon hamar elérik a karcsúság alapján kiszámított maximális falmagasságot. Sokszor több megoldás is van, ezért azok közül ki kell választani a legvalószínûbbet. A rekonstrukció hitelességét a helyszínen talált épületplasztikai elemekkel vagy a falfestményekkel lehet alátámasztani. Ha ugyanis elõkerültek oszloptöredékek, akkor az oszlopok rekonstrukciója után meg kell nézni, hogy azok beilleszthetõek-e helyükre az újonnan felszerkesztett épületben. A bibractei basilica rekonstrukciójánál ezt az eljárást alkalmaztuk, és az eredmény meggyõzõ lett316. A freskók esetében nehezebb a töredékek alapján a magasság kiszerkesztése, de nem reménytelen. Az alábbi ábrán (69. ábra) a fréjusi Place Formigé domusának alaprajza és metszete látható, ezen mutatjuk be rekonstrukciós eljárásunkat. A metszetre felszerkesztjük a falakat: az 1:10es karcsúságú falak fekete színnel vannak jelölve, az afölötti rész egészen a maximális 1:20-as karcsúságig pedig szürke kitöltéssel. A kritikus helyzetben lévõ fal a 2. jelû (illetve annak a déli oldalon lévõ párja), ennek a magassága szabja meg a legmagasabban lévõ tetõsík ereszmagasságát. Az északi legmagasabb tetõsík mind az 1., mind a 3. falat a maximális magasság alatt metszi, tehát ilyen szempontból megfelel. A legalacsonyabb tetõsíkot most a porticus szélessége (kb. 2,8 m) alapján határoztuk meg. Ez a magasság azért nem megfelelõ, mert akkor a belmagasság az oldalsó traktusban (8. és 10. helyiség) – 20 cm födémvastagságot feltételezve – 2,6 m lesz. Ez önmagában elég lenne, de a ház belsõ dekorációja ezen a részen rekonstruálható és vélhetõen magasabb volt. Egyes helyeken ugyanis 1,5 méteres magasságig in situ megmaradtak a freskók317, a 70 cm-es lábazati sáv fölött kb. 2,4 méter széles keretezett mezõk láthatóak, s ezek a mezõk legalább olyan magasak voltak, mint amilyen szélesek, vagyis az esetleges felsõ párkányzat vagy sáv nélkül is elérik a 3,1 m-es magasságot. A legmagasabb tetõsík azért sem alkalmazható, mert így az atrium tetrastylum oszlopai is túl magasak lennének. Az 1:10 oszloparányhoz a rajzon v1-gyel jelölt tetõsík tartozik, s ezt el
316
Szabó et al. 2007
317
Rivet et al. 2000 p. 137 fig. 348 és p. 138 fig.350
112
is kell fogadnunk. A v1 sík és a 2. fal metszésvonala közel van a tablinummélység alapján szerkeszthetõ födémmagassághoz, s azt a magasságot elfogadjuk, akkor az északi legmagasabb tetõsík és a födém között még mindig elfogadható belmagasságot kapunk. A déli oldal hasonló méretû, így az északi oldal méretei alkalmazhatóak rá. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy az atrum ereszmagassága minden oldalon azonos kell, hogy legyen. Az így felszerkesztett ház külsõ fõfala kb.10,5-11 m magas, ami még elfogadhatónak tûnik.
69. ábra: A fréjusi Place Formigé (32) domus rekonstruckiós vázlata,
113
Rivet et al. 2000 fig. 346 és 347 nyomán
13. Összefoglalás Mivel jelen disszertáció a római domus-típus elterjedésének feltérképezését tûzte ki céljául, ezért az elterjedést térképes formában is összefoglaljuk (70. ábra). A térképen jelölteken kívül Alba318, Alésia319, Autun320, Besançon321, Périgueux322 és Saintes323 területén is találunk olyan épületeket vagy épületrészeket, amelyek az általunk vizsgált idõszakban épültek, de azok vagy nem voltak azonosíthatóak a késõbbi átépítések miatt, vagy olyan alaprajzúak voltak, hogy semmiképpen sem tekinthettük õket a domus-típusba tartozónak, noha a típus kritériumait igen tágan szabtuk meg. Az elterjedési térképet célszerû összehasonlítani a falfestészeti stílusok elterjedési térképeivel. A pompeii 3. stílus (72. ábra) elterjedése jól jelzi a romanizáció elõrehaladtát: elõször a Földközi-tenger partvidékén terjed el, majd a Saône folyó mentén és végül egész Galliában. A lakóházépítészet kapcsán is észleltük, hogy például Amiens vagy Metz urbanizációja 40-50 évvel le van maradva például Vaison-la-Romaine-hez képest324. A helyi elõzmények áttekintése kapcsán (3. fejezet) megfigyelhettük, hogy egyrészt a pastas-ház helyi típusa továbbél, másrészt láthatjuk, hogy a festészet, a mozaikburkolatok és az épületplasztika terén korán megjelennek a római eredtû helyi változatok. Az 1. és a 2. stílus elterjedése (71. ábra) árulkodó: az ott látható települések nagy része semmiféle római ranggal sem rendelkezett akkoriban. Elterjedési térképünkön az is látható, hogy az atriumházak terjedése megállt valahol a mai Franciaország középvonalában. Ennek az oka csak részben köszönhetõ a romanizáció elterjedési „sebességének”. A legészakibb atriumházak Bibractéból, Genavából és Limoges-
318
Beal, Dupraz 1990
319
Mangin 1981, Martin, Varˆne 1973
320
Blanchard-Lemée et al. 1986, Rebourg 1991, Rebourg 1998
321
Pinette, Guilhot 1992
322
Balmelle 1996, Barriˆre et al. 2001
323
Lauranceau, Maurin: Fouilles de ’Ma Maison’ – etudes sur Saintes antique, 1988
324
Mindkét település – Vaisonhoz hasonlóan – csak civitas rangú: Bedon et al. 1988 p. 52 és 175
114
ból származnak, az utóbbi városban feltárt maison des Nones de Mars (40) talán a legkésõbbi atriumház (Kr.u. 35-45 között építették), de a másik két településrõl Augustus-kori atriumházakat ismerünk.
70. ábra: A katalogizált házak elhelyezkedése: pirossal jelölve ahonnan csak peristyliumház, kékkel ahonnan atriumház (és peristyliumház) ismert
115
71. ábra: A pompeii 1. és 2. stílus elterjedése, Barbet 1987 p. 8 fig. 1-2
72. ábra: A pompeii 3. stílus késõi és korai változatának elterjedése, Barbet 1987 p. 13 fig.8-9
116
Az épületek tisztán építészeti alapú keltezése nagyon korlátozottnak bizonyult. Az atriumon és a T-alakú helyiségeken kívül nem láttunk olyan alaprajzi részletet, amellyel datálni lehetne egy épületet. Az épületplasztikai elemek ugyancsak korlátozottan használhatóak ilyen célokra. Az épülettípusokat már fentebb összefoglaltuk (5. fejezet) és megpróbáltunk néhány jellegzetes alaprajzi elemet is megfigyelni (4. fejezet). Ezek alapján megkíséreljük az épülettípusok elterjedésének irányát felvázolni. Ha végigvesszük a lehetõségeket, megállapíthatjuk, hogy Hispania, a hellénisztikus világ és Itália lehet az építészeti irányzatok külsõ forrása. Láthattuk a 0 fejezetben, hogy a helyi elõzmények az egyszerûbb házak körében az Augustus-korig követhetõek. A hispaniai lakóházépítészet a Kr.e. I. század közepén két fõ kategóriára bontható: vannak az itáliai sémát követõ házak, amelyeknek atriuma van, a másik kategóriába a hellénisztikus hagyományokat követõ lakóépületek tartoznak. Az atrium tetrastylumos mini-atriumház (Neapolis) ugyanúgy megtalálható, mint a négyzetes peristyliumos udvart körülvévõ helyiségsorokból álló ház (Casa de Likine, Carminreal) vagy a nagyméretû atriumperistyliumház (Casa Villanueva, Ampurias) 325. A hellénisztikus kultúra hatása természetesen csak közvetett lehetett. A lakóházak részletei között számos olyan elemet találunk, amelye egyértelmûen hellénisztikus eredetû: a rhodosi peristylium (0 fejezet), egyáltalán maga a peristylium, a kerti viridarium (Maison des Nones de Mars, 40) vagy az oszlopos elõcsarnok (maison au Vestibule • Colonnes, 78). Ezek közül az elõcsarnok kivételével már mindegyik kimutatható Pompeiiben, megtalálható Vitruvius szövegében, vagyis a római építészet részévé vált. Az elõcsarnok azonban nem elõzmény nélküli: az atrium funkcióját veszi át, csak Saint-Romain-en-Gal-ban kap hellénisztikus elõképekre
visszavezethetõ
oszlopokat.
Láthattuk,
hogy az
elõcsarnok-peristylium-
fogadóhelyiség csoport a hellénisztikus palotaépítészetben már a Kr.e. II. századtól jelen van326, s valószínû, hogy onnan kerül át a praetoriumokba és palotákba, majd a lakóházépítészetbe.
325
Lloris, Carillo 1996, Gros 2001 p. 137-142, Vincente Redon et al. in: Lloris 1991 p. 81-129
326
A típus elsõ igazolt képviselõjének IV. Ptolemaios díszhajóját szokás tartani: Raeder 1988 p. 368
117
Az itáliai hatásokat a vitruviusi alaprajzú domusok (0. fejezet) egyértelmûen igazolják. A középületépítészetben megjelenõ épülettípusok és egyáltalán az épületdekoráció stílusa (l.11. fejezet) egyértelmûen itáliai. A centuriatio327, a városkapuk vagy a forum-basilica együttesek pedig észak-itáliai hatást mutatnak328. A dél-itáliai középületépítészeti hagyományokról úgy tudjuk, hogy azok Észak-Afrikában jelennek meg elsõsorban329. Az észak-afrikai lakóházépítészet egyértelmûen hellénisztikus eredetû és csak részleteiben veszi át a római építészet eredményeit (pl. az oszlopfõket, mint a Palazzo delle Colonne esetében330). Úgy tûnik, az axiális peristylium-házak Észak-Afrikában a Kr.u. I. század végén terjednek el nagyobb számban331, ami az általunk öszegyûjtött galliai anyaggal való összehasonlítást lehetetlenné teszi.. Az észak-itáliai lakóházépítészetben már a Kr.e. I. században látható az atrium háttérbe szorulása a peristylium javára332. Az is érzékelhetõ, hogy az általunk elkülönített nagy peristyliumos háztípus ott is jelen van (29. ábra) A galliai lakóházépítészetben kezdetben nincs egységes építészeti tendencia: az atriumház itáliai változata ugyan a Kr.u.I. század közepére
teljesen
eltûnik,
s
láthattunk
rá
példát,
hogy amennyiben
lehetséges,
peristyliumházat építenek a helyére333, de az axiális vestibulum-peristylium-cenaculum bejárási sorrendû ház megmarad, és még a Kr.u.II. század elején is építenek ilyen Amiens-ban (Palais des Sports, maison 3, IV. fázis, 19). Ennek az amiens-i épületnek az északi részén a villaépítészetbõl származó tipizált lineáris helyiségsor (v.ö. 0. fejezettel) derivátumát is felismerhetjük. Ha a mellékelt tervlapon megnézzük a házakat, elõször is meglelõ egységességet látunk a tájolást illetõen: a tervlapon szereplõ házak nagyobb része északnyugat-délkeleti tájolású: Aix, Fréjus, Limoges és Orange kitûzése ezt az irányt követte. Ezekben a városokban a házak 327
V.ö. Piganiol: Les documents cadastraux de la colonie romaine d'Orange, Gallia supplt. XVI, Paris, 1962
328
Ward-Perkins 1970 p. 4-13
329
Ward-Perkins op.cit. 14-19
330
V.ö. a 92. lábjegyzettel.
331
Meyer 1999 p. 115-121
332
Gros 2001 p. 93-95, George 1999 p. 3-6 és 36ff
333
L. 0. fejezet.
118
reprezentatív helyiségei pár kivételtõl eltekintve dél felé néznek. A városi épületek tájolása természetesen az insularendszertõl, illetve annak a tájolásától is függ, de szembetûnõ, hogy a laza beépítettségû bibractei Parc aux Chevaux (44. ábra) vagy a genavai Parc de la Grange esetében is igyekeztek az észak-déli irányt tartani. Ha megvizsgáljuk az azonos méretarányban és azonos tájolással ábrázolt házakat, azt láthatjuk, hogy a telek méretétõl is függ az alaprajz. A mini-atriumházak és a legkisebb méretû peristyliumházaknak nemcsak a befoglaló alaprajzi mérete azonos, hanem a központi helyiségük mérete is. A következõ mérettartományt a négyzetes atriumú házak jelentik, ezeket követik az atrium-peristyliumházak. Ez utóbbiak nagyjából kétszer akkorák, mint a négyzetes atrum házak. Az alábbi ábrán megpróbáljuk bemutatni, hogy az insulák és a telkek mérete hogyan viszonyul az épületalaprajzokhoz (73. ábra). A teljes insula területén (A) elfér négy ugyanakkora négyzetes peristyliumos ház (B), vagy két kisebb és két nagyobb. Ugyanakkor a beépítést meg lehet oldani két nagy domusszal (F) vagy nyolc-tíz mini-atriumházzal (C) is. A hasonló tájolású és méretû telkek beépítése azonos sémákat követ, vagyis megállapíthatjuk, hogy a házak alaprajza nagyon erõsen függ a telekméret adta lehetõségektõl.
73. ábra: A városi lakóházak méretei (azonos léptékû házak, különféle lelõhelyekrõl).
A római domus típus tehát nem meghatározott épülettípusként terjed el és fejlõdik tovább, hanem különféle építészeti elemek és terek szabadon összeállítható kapcsolatából áll, s mindig azokból választják ki az építõk (vagy építtetõk) a célnak és igényeiknek leginkább megfelelõt. Elsõre meglepõ, hogy az alaprajzi típusok a telekmérettõl függenek, és amit nagy változatosságnak hittünk, valójában egyfajta sematizmust jelent. A pompeii házfejlõdéssel való összehasonlítás eredményes: a pompeii tendenciákat sikerült 119
itt felfedezni, amit talán nem óvatlanság úgy felfogni, mint annak bizonyítékát, hogy a Pompeiiben és Herculaneumban tapasztaltak nem csak egy periférikus kisváros334 helyi divatját tükrözik, hanem igenis megfogható jelenségek a provinciális építészetben is.
334
Még ha Poppaea Sabina onnan is származott: Richardson 1988 p.19
120
14. Bibliographia A könnyebb áttekinthetõség kedvéért az egyes lelõhelyekre vonakozó irodalmat külön kezeltük, s ezeknél megadunk olyan publikációkat is, amelyek nem kerültek bele az épületkatalógusba – nagyrészt azért, mert egy másik publikációban lévõ információt ismétlik meg. BAR : British Archaeological Reports JRA : Journal of Roman Archaeology CRAI : Compte rendus de l’Académie des Inscriptions CAR : Cahiers d’archéologie romande RAN : Revue Archaeologique de Narbonnaise
Adam 1995 : Adam (J.-P.) – La construction romaine, Picard, Paris, 1995 Andreae, Kyrieleis 1975 : Andreae (B.), Kyrieleis (H.) (eds.) – Neue Forschungen in Pompeii und den anderen vom Vesuvausbruch 79 n.Chr. verschütteten Städten, Recklighausen, 1975 Atlas 1996 : Borgard (Ph.) (ed.) - La maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines - Atlas: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996 Balmelle 1990 : Balmelle (C.) – L’habitat urbain dans le Sud-Ouest de la Gaule romaine, in: Villes et agglomérationes urbaines antiques du Sud-Ouest de la Gaule, 2éme coll. Aquitania, Aquitania supplt. 6, Bordeaux, 1990, p. 335-364 Balty 1986 : Balty (J.Ch.) – Une grande maison urbaine d’Alba Fucens : contribution • l’étude de l’architecture domestique en Italie centrale, Acta Archaeologica Lovaniensia 25, 1986, p. 19-37 121
Barbet 1985 : Barbet (A.) (dir.) – Peinture murale en Gaule, Actes de séminaires AFPMA 1982-1983, BAR Int. Ser. 240, 1985 Barbet 1987 : Barbet (A.) – La diffusion des Ier, IIer et IIe styles pompéiens en Gaule, CAR 43, 1987, p. 7-27 Barbet 2007 : Barbet (A.) - La peinture murale en Gaule romaine, Paris, 2007 Bats et al. 2003 : Bats (M.), Dedet (B.), Garmy (P.), Janin (Th.), Raynaud (Cl.), Schwaller (M.) - Peuples et territoires en Gaule méditerranéenne – Hommage • G. Barruol, Montpellier, 2003 Beck et al. 2005 : Beck (T.), Szabó (M.), Czajlik (Z.) – Les céramiques sigillées découvertes lors des fouilles hongroises de l’université ELTE de Budapest • Bibracte, in: Études Bibracte 1, Glux-en-Glenne, 2006, p. 81-98 Bedon et al. 1988 : Bedon (R.), Chevallier (R.), Pinon (P.): Architecture et urbanisme en Gaule romaine. Tome 2, L'urbanisme en Gaule romaine, Paris, 1988 Bessac 1996: Bessac (J.C.) – La pierre en Gaule Narbonnaise et les carriˆres du Bois des Lens, JRA Suppl. 16, Ann Arbor, 1996 Bessac et al. 2002 : Bessac (J.C.), Sablayrolles (R.) ed. – Carriéres antiques de la Gaule, Gallia 59, 2002, p. 1-204 Bessac – Fiches 1979 : Bessac (J.C.), Fiches (J.-L.) – Étude des matériaux en pierre découverts • Ambrussum, Archéologie en Languedoc 2, 1979, p. 127-154 Bessac et al. 1984 : Bessac (J.-C.), Fincker (M.), Garmy (P.), Pey (J.) – Recherches sur les fondations de l’amphithéâtre de Nîmes, RAN 17, 1984, p. 223-237
122
Beyen 1960 : Beyen (H. G.) – Die pompejanische Wanddekoration vom zweitem bis zum vierten Stil, Hagen, I, 1938, II, 1960 Boethius 1978 : Boethius (A.) - Etruscan and Early Roman Architecture: Penguin, London, 1978 Börker 1973 : Börker (C.), Neuattisches und pergamenisches an den Ara Pacis-Ranken, JdI 88, 1973, p. 283-317 Borgard 1996 : Borgard (Ph.) (ed.) - La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines - Texte: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996 Broise 1969 : Broise (P.), Éléments d’un ordre toscan provincial en Haute-Savoie, Gallia XXVII / 1, 1969, p. 15-22 Brown 1980 : Brown (F.E.) – Cosa: The Making of a Roman Town, Michigan, 1980 CAG 31/2 : Sabrayolles (R.), Beyrie (A.) – Carte archéologique de la Gaule 31/2 - Le Comminges, Paris 2006 CAG 34/3 : Vial (J.) – Carte archéologique de la Gaule 34/3 – Le Montpelliérais, Paris, 2003 CAG 83/1 : Brun (J.-P.), Borréani (M.) – Carte archéologique de la Gaule 83/1 – Le Var, Paris, 1999 CAG 83/2 : Brun (J.-P.), Borréani (M.) – Carte archéologique de la Gaule 83/2 – Le Var, Paris, 1999 Caparros 2001 : Caparros (Th.) - Note sur un décor nilotique découvert • Lyon en 1974, 123
RAE 50, 2001, p. 373-380 Caparros 2003 : Caparros (Th.) – Un décor pariétal du troisiˆme style augustéen • Lyon, dans l’édifice dit du «prétoire d’Agrippa», RAE 53, p. 445-462
Chazelles-Gazzal 1997 : Chazelles-Gazzal (C.-A.) - Les maisons en terre de la Gaule méridionale, Editions Mergoil, Montagnac, 1997 Clarke 1991: Clarke (J.R.) : The houses of Roman Italy, 100 B.C.-A.D.250 : Ritual, space and decoration, University of California, Berkeley, 1991 Cocco 1975 : Cocco (M.), I capitelli corinzio-italici e a sof• di Pompei, in: Andreae B., Kyrieleis H.(ed.): Neue Forschungen in Pompeji, Recklinghausen, 1975, p. 155-160 Cunliffe 1971 : Cunliffe (B.) (ed.) – Excavations at Fishbourne (1961-69), London, 1971 Cunliffe 1991 : Cunliffe (B.) – Fishbourne revisited: the site and its context, JRA 4, 1991, p.160-169 Desbat 1981 – Desbat (A.) – L’architecture de terre • Lyon • l’époque romaine, in: Walker (ed.) BAR International series 108/1981, p. 55-81 Dickmann 1999 : DICKMANN (J.A.) – Domus frequentata – Anspruchvolles wohnen im pompejanischen Stadthaus, Studien zur antiken Stadt 4: Verlag Dr. Friedrich Pfeil, München,1999 Eschebach 1970 : Eschebach (H.) - Die Städtebauliche Entwicklung des antiken Pompeji: Mitteilungen des DAI - Römische Abteilung Supp. 17., Heidelberg, 1970 Fadda 1975 : Fadda (N.), Gli impluvi modanati delle case di Pompei, in: Andreae B., Kyrieleis H.(ed.): Neue Forschungen in Pompeji, Recklinghausen, 1975, p. 161-168 124
Février (P.-A.) – The origin and growth of the cities of southern Gaul to the third century A.D., JRA 68, 1973 Fittschen 1976 : Fittschen (K.) - Zur Herkunft und Entstehung des 2. Stils - Probleme und Argumente: in: Hellenismus in Mittelitalien vol. II, Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften in Göttingen, Phil.-Hist. Kl. III. 97, 1976 Frizot 1975 : FRIZOT (M.) – Mortiers et enduits peints antiques. •tude technique et archéologique. Université de Dijon, Centre de recherches sur les techniques gréco-romaines, Dijon, 1975 (rééd. 1982)
Fulford, Wallace-Hadrill 1998 : Fulford (M.), Wallace-Hadrill (A.) – Unpeeling Pompeii, Antiquity 72, 1998, p. 128-145 George 1997 : George (M.) – The Roman domestic architecture of Northern Italy, BAR International Series 670, Oxford, 1997 Goudineau et al. 1991 : Goudineau (Ch.), Rebourg (A.) (ed.) - Les villes augustéennes de Gaule. Actes du Colloque international d'Autun 1985, 1991 Gladiss 1972 : von Gladiss (A.), Der „Arc du Rhône” von Arles, RM 79, 1972, p. 17-87 Gleason et al. 1998 : Gleason (K.-L.) – The promontory palace at Caesaria Maritima: preliminary evidence for Herod’s Praetorium, JRA 11, 1998, p. 23-52 Grenier 1958 : Grenier (A.) – Manuel d’archéologie gallo-romaine, Paris, 1958 Gros 1987 : Gros (P.) – Un programme augustéen le centre monumental de la colonie d’Arles, JdI 102, 1987, p. 339-363
125
Gros 1996 : Gros (P.) – La palais hellénistique et l’architecture augustéenne : l’exemple du complexe du Palatin, in: Hoepfner, Brands 1996, p. 234-239 Gros 2001 : Gros (P.) - L’architecture romaine 2, Maisons, palaces, villas, et tombeaux, Paris, 2001 Gros 2005 : Gros (P.) - La Basilique dans la maison des notables, in: Blouet (P.) Autocélébration des élites locales dans le monde romain : contextes, textes, images (IIe s. av. J.-C. - IIIe s. ap. J.-C.), Clermont-Ferrand, 2005, p. 311-328. Goudineau, Rebourg 1991 : Goudineau (Chr.), Rebourg (A.) (ed.) - Les villes augustéennes de Gaule, Actes du Colloque international d’Autun, 7,7 et 8 juin 1985, Autun, 1991 Guzzo, Guidobaldi 2005 : Guzzo (P.G.), Guidobaldi (M.P.) (ed.) – Nuove richerche archeologiche a Pompei ed Ercolano – Atti del convegno internazionale, Roma 28-30 novembre 2002, Roma, 2005 de Haan et al. 2005 : de Haan (N.), Peterse (K.), Piras (S.), Schipper (F.), Iorio (V.) – The Casa degli Scienzati: Elite Architecture in Fourth-Century B.C. Pompeii, in: Guzzo, Guidobaldi 2005, p. 240-256 Heilmeyer 1970 : Heilmeyer (W.D.), Die korintische Normalkapitelle, RM Erg.16, Heidelberg, 1970 Hoepfner, Schwandner 1994 : Hoepfner (W.), Schwandner (E.-L.) – Haus und Stadt im klassischen Greichenland, München, 1994 Hoepfner, Brands 1996 : Hoepfner (W.), Brands (G.) (ed.) - Basileia: Die Paläste der hellenistischen Könige, Mainz, 1996 Janon 1986 : Janon (M.) – Le décor architectonique de Narbonne, Les rinceaux, RAN supplt. 13, 1986 126
Knell 1985 : Knell (H.) - Vitruvs Architekturtheorie - Versuch einer Interpretation: Darmstadt, 1985 Lauter 1971 : Lauter (H.) – Ptolemais in Lybien – ein Beitrag zur Baukunst Alexandrias, JdI 86, 1971, p.149-178 Lloris 1991 : Lloris (M.-B.) (ed.) – La casa urbana hispanoromana - Ponencias y comunicaciones, Saragossa, 1991 Lloris, Carillo 1996 : Lloris (M.-B.), Carillo (A.M.) - La casa romana en Hispania, in: Atlas 1996, p. 61-71 Maiuri 1931 : Maiuri (A.) - La Villa dei Misteri: La Libreria dello Stato, Roma, 1931 Maiuri 1933 : Maiuri (A.) – La Casa del Menandro e il sou tesoro di argenteria, Roma, 1933 Maiuri 1942 : Maiuri (A.) – L’ultima fase edilizia di Pompei, Roma, 1942 Maiuri 1958 : Maiuri (A.) – Ercolano. I nouvi scavi (1927-1958), Roma, 1958 Maiuri 1973 : Maiuri (A.) – Alla ricerca di Pompei preromana (Saggi stratigrafici), Napoli, 1973 Mansuelli 1963 : Mansuelli (G.) – La casa etrusca di Marzabotto, Constatazioni nei nuovi scavi: Mitteilungen des DAI - Römische Abteilung, 70, 1963, p. 44-62 Marichal 1983 : Marichal (R.) – Ruscino, capitale du Roussillon antique, Archaeologia 183 (oct. 1983), p.34-41 Martin, Var•ne 1973 : Martin (A.), Var•ne (P.) – Le monument d’Ucuétis ƒ Alésia, Paris, 127
1973 Mau 1882 : Mau (A.) - Geschichter der dekorativen Wandmalerei in Pompeji, Leipzig, 1882 Mau 1908 : Mau (A.) - Pompeji in Leben und Kunst, Leipzig, 1908 Meyer 1999 : Meyer (K.-E.) – Axial peristyle houses in the western empire, JRA 12, 1999, p. 101-121 Mielsch 1987 : Mielsch (H.) – Die römische villa – Architektur und Lebensform, München, 1987 Monthel 2002 : Monthel (G.) – La carri•re gallo-romaine de Saint-Boil, in: Bessac et al. 2002, Gallia 59, 2002, p. 89-120 Netzer 1996 : Netzer (E.) - The Hasmonaean Palaces in Palaestina, in: Hoepfner, Brands 1996, p.203-208. Nielsen 1996 : Nielsen (I.) - Oriental Models for Hellenistic Palaces, in: Hoepfner, Brands 1996, p.209-212 Nielsen 1997 : Nielsen (E.) – An atrium-house of the 6th c. B.C. at Roselle, JRA 10, 1997, p.323-326 Olivier 1988 : Olivier (A.), L’architecture, in: Roussel (L.) ed., Mediolanum- une bourgade gallo-romaine, Dijon, 1988, p. 27-44 Olivier 1985 : Olivier (A.), Les éléments d’architecture d’Autun, in: Pinette (M.) ed., Autun-Augustodunum, Capitale des Éduens, Autun, 1985, p. 62-75 Overbeck 1875: Overbeck (J.) - Pompeji in seinen Gebäuden, Alterthümern und 128
Kunstwerken, Leipzig, 1875 Overbeck, Mau 1884 : Overbeck (J.), Mau (A:) - Pompeji in seinen Gebäuden, Alterthümern und Kunstwerken, Leipzig, 1884 Packer 1975 : Packer (J.E.) – Middle and lower class housing in Pompeii and Herculaneum: a preliminary survey, in: Andreae, Kyrieleis 1975, p. 133-146 Paunier et al. 2002 : Paunier (D.), Desbat (A.), Meylan (F.) – Les premiers habitats romanisés en Gaule du Centre-Est – un témoignage de l’aristocratie indig•ne ?, in: Guichard (V.), Perrin (F.) (dir.) – L’aristocratie celte ƒ fin de l’âge du Fer, Bibracte 5, Glux-en-Glenne, 2002 Pellecuer 1993 : Pellecuer (C.) (dir.) – Formes de l’habitat rural en Gaule Narbonnaise, Juan-les-Pins, 1993 Pelletier 1991 : Pelletier (A.) – La société urbaine en Narbonnaise, in: Goudineau, Rebourg 1991, p. 29-39 Pernice 1932 : Pernice (E.), Hellenistische Tische, Zisternenmündungen, Beckenutersätze, Altäre und Truhen, Die hellenistische Kunst in Pompeji 5, Berlin, 1932 Pernice 1938 : Pernice (E.) - Pavimente und figürliche Mosaiken: Die Hellenistische Kunst in Pompeji 6, de Gruyter, Berlin, 1938 Pirson 1999: Pirson (F.) – Mietwohnungen im Pompeii und Herculaneum, Studien zur antiken Stadt 5, München, 1999 Prayon 1975 : Prayon (F.) - Frühetruskische Grab- und Palastarchitektur: Mitteilungen des DAI - Römische Abteilung Supp. 22., Heidelberg, 1975 Raeder 1988 : Raeder (J.) - Vitruv de arch. VI. 7 (aedificia Graecorum) und die 129
hellenistische Wohnhaus- und Palastarchitektur: Gymnasium 95 / Heft 4, Heidelberg, 1988 Richardson 1988 : Richardson (L.) - Pompeii: An Architectural History, Hopkins, Baltimore,1988 Roth-Cong•s 1983 : Roth-Cong•s (A.), L’acanthe dans le décor architectonique protoaugustéen en Provence, RANarb. 16, 1983, p. 103-134 Schalles et al. 1992 : Schalles (H. J.), von Hesberg (H.), Zanker (P.) – Die römische Stadt im 2. Jahrhundert n. Chr., Köln, 1992 Shoe Meritt 1969 : Shoe Meritt (L.), The geographical distribution of Greek and Roman Ionic bases, Hesperia XXXVIII /2, 1969, p. 186-204 Strong 1960 : Strong (D. E.), Some early examples of the composite capital, JRS 50, 1960, p. 119-128 Strong 1988 : Strong (D.E.), Roman Art, London, 1988 Strong 1963 : Strong (D.E.), Some observations on early Corinthian, JRS 53, 1963, p. 7384 Szabó et al. 2007: Szabó (M.), Timár (L.), Szabó (D.) – La basilique de Bibracte – Un témoignage précoce de l’architecture romaine en Gaule centrale, Archäologisches Korrespondenzblatt 37/4, 2007, p. 389-408 Tardy 1989 : Tardy (D.) – Le décor architectonique de Saintes antique, Les chapiteaux et bases, Aquitania supplt. 5, 1989 Tardy 1995 : Tardy (D.) – Le décor architectonique de Saintes antique, Les entablements , Aquitania supplt. 7, 1995
130
Varone 2005 : Varone (A.) – Il progetto di scavo e pubblica fruizione dell’insula popeiana dei Casti Amanti, in: Guzzo, Guidibaldi 2005 p. 191-199 Vassal 2006 : Vassal (V.) – Les pavements d’opus signinum, BAR Int. Ser. 1472, Oxford, 2006 Vitruvius: Vitruvii de architectura libri decem – Zehn bücher über Architektur (ed. Curt Fensterbusch), Akademie-Verlag (Lizensausgabe der Wissenschaftlichen Buchgesellschaft, Darmstadt), Berlin, 1964 Ward-Perkins 1978 : Ward-Perkins (J. B.), Roman Imperial Architecture, London, 1978 Wallace-Hadrill 1988 : Wallace-Hadrill (A.) - The social structure of the Roman house, in: Papers of the British School at Rome 56, London, 1988 Wallace-Hadrill 1994 : Wallace-Hadrill (A.) – Houses and society in Pompeii and Herculaneum, Princeton, 1994 Zanker 1979 : ZANKER (P.) - Die Villa als Vorbild des späten pompejanischen Wohngeschmacks, in: Jahrbuch des Deutschen Archäeologischen Institutes 94, Berlin, 1979 Wallace-Hadrill 2005 : Wallace-Hadrill (A.) – Excavation and standing structures in Pompeii Insula I.9, in: Guzzo et al. 2005, p. 102-108 Wilson Jones 1989 : Wilson Jones (M.), Designing the Roman Corinthian order, JRA 2, 1989, p. 35-69 Tang 2005 : Tang (B.) – Delos, Carthage, Ampurias – The Housing of Three Mediterranean Trading Centres, Annalecta Romana Isntituti Danici supplt. XXXVI, Roma, 2005
Lelõhelyek leírása: 131
Aix-en-Provence Benoit 1947 : Benoit (F.) – Recherches archéologiques dans le région d’Aix-en-Province II: La maison ƒ double péristyle du Jardin de Grassi ƒ Aix-en-Province, Gallia 5, 1947, p. 98-122 Benoit 1958 : Benoit (F.) – Informations archéologiques, Gallia 16, 1958, p. 417-419 Benoit 1960 : Benoit (F.) – Informations archéologiques, Gallia 18, 1960, p. 296-30 Berard et al. 1991 : Berard (G.), de Luca (B.), Landure (C.) – Les fouilles de l’enclos des Chartreux de l’Antiquité au XVIIe si•cle, Documents d’Archéologie Aixoise 5, 1991 CAG 13/4 : Mocci (F.), Nin (N.) (dir.) – Carte archéologique de la Gaule 13/4, Aix-enProvence, Pays d’Aix et Val de Durance, Paris, 2006 Jacob 1988 : Jacob (J.-P.) - Informations archéologiques, Gallia 47, 1988, p. 226 Jacob 1990 : Jacob (J.-P.) - Informations archéologiques, Gallia 49, 1990, p. 131-135 Fixot et al. 1985 : Fixot (M.), Guyon (J.), Pelletier (J.-P.), Rivet (L.) – Les fouilles de la cour de l’Archevˆché, Documents d’Achéologie Aixoise 1, 1985 Fixot et al. 1986 : Fixot (M.), Guyon (J.), Pelletier (J.-P.), Rivet (L.) – Des abords du forum au palais archiepiscopal, étude du centre monumental d’Aix-en-Provence, Bulletin Monumental 144, 1986, p. 195 – 291. Rouard 1841 : Rouard (E.) – Rapport sur les fouilles d’antiquités qui ont été faites ƒ Aix dans les prémiers mois de 1841, Aix, 1841 Rouard 1842 : Rouard (E.) – Rapport sur les fouilles d’antiquités qui ont été faites ƒ Aix en 132
1842, Aix, 1843 Rouard 1844 : Rouard (E.) – Rapport sur les fouilles d’antiquités qui ont été faites ƒ Aix en 1843 et 1844, Aix, 1844
Alba Beal, Dupraz 1990 : Beal (J.C.), Dupraz (J.) – Architecture et urbanisme antiques d’Alba – documents nouveaux, RAN 22, 1989, p. 99-145
Alésia Mangin 1981 : Mangin (M.) – Un quartier de commerçants et d’artisans d’Alésia, Contribution ƒ l’histoire de l’habitat urbain en Gaule, Biblioth•que pro Alésia VIII, Dijon, 1981 Martin, Var•ne 1973 : Martin (R.), Var•ne (P.), Le monument d’Ucuétis ƒ Alésia, Gallia supplt. XXVI, Paris, 1973 Ambrussum Fiches 1986 : Fiches (J.-L.) - Les maisons gallo-romaines d’Ambrussum, La fouille du secteur IV, DAF 5, Paris, 1986 Fiches 2003 : Fiches (J.-L.) – L’apport des fouilles récentes (1993-2000) ƒ la conaissance de la station routi•re d’Ambrussum, in: Bats et al. 2003 : Peuples et territoires en Gaule méditerranéenne – Hommage ƒ G. Barruol, Montpellier, 2003, p. 49-58 Amiens
133
Binet 1996 : BINET (E.) : Le site antique du ½Palais des Sports½ ƒ Amiens, in: Revue du Nord T.LXXVIII, N° 318, Lille, 1996
Arles Benoît 1964 : Benoît (F.) – Le développement de la colonie d’Arles et la centuriation de la Crau, CRAI 1964, p. 156-169 Sintés (ed.) 1987 : Sintés (Cl.) (ed.) – Du nouveau sur l’Arles antique, Revue d’Arles 1, 1987 Gallia Informations 1990, p. 141-143 Autun Blanchard-Lemée et al. 1986 : Blanchard-Lemée (M.), Olivier (A.), Rebourg (A.) – Deux maisons ƒ pavements d’Augustodunum, Gallia 44, 1986, p. 121-149 Rebourg 1991 : Rebourg (A.) - Les origines d’Autun : l’archéologie et les textes, in : - Les villes augustéennes de Gaule, Actes du Colloque international d’Autun, 7,7 et 8 juin 1985, Autun, 1991, p. 99-106 Rebourg 1998 : Rebourg (A.) – L’urbanisme d’Augustodunum, Gallia 55, 1998, p. 141-236
Besançon Pinette, Guilhot 1992 : PINETTE (M.), GUILHOT (J.-O.) (ed.) - Le fouilles du parking de la Mairie ƒ Besançon, Musée des Beaux-arts et d'Archéologie, Besançon, 1992 Bibracte 134
Beck, Szabó, Czajlik 2005 : BECK (T.) , SZABÓ (M.) , CZAJLIK (Z.) – Les céramiques sigillées découvertes par les fouilles hongroises ƒ Bibracte (1988-1999), Études sur Bibracte 1, Glux-en-Glenne, 2005, p. 47-60 Bulliot 1899 : Bulliot (J.-G.) – Fouilles du Mont Beuvray (ancienne Bibracte) de 1867 ƒ 1895, 2 volumes, Autun, 1899 Déchelette 1904: DÉCHELETTE (J.) - Fouilles du Mont Beuvray de 1897 ƒ 1901: Mémoires de la société Éduenne XXXII., Autun, 1904 Meylan 1995: Meylan (F.) – Une année de recherche sur le Parc aux Chevaux, Rappor annuel 1995, vol. 3 Gruel - Vitali 1998 : GRUEL (K.) - VITALI (D.) • L'oppidum de Bibracte. Un bilan de onze années de recherche (1984-1995). Gallia 55, 1998, CNRS, Paris, 1999 Oelmann 1920 : OELMANN (F.) - Haustypen in Bibrakte, in: Germania, Heft 3/6, Frankfurt, 1920 Paunier 1997 : PAUNIER (D.) – Étude de la domus PC1 et la voirie antique au Parc-auxChevaux, in: Rapport Annuel 1997, Centre archéologique européen du Mont Beuvray, Gluxen-Glenne, 1997. Paunier, Luginbühl 2004 – Paunier, (D.); Luginbühl, (Th.) (ed.) – Le site de la maison 1 du Parc aux Chevaux (PC1), Collection Bibracte 8, 2004 Meylan 2000 : MEYLAN (F.) – Éléments d’urbanisme ƒ Bibracte. Les maison du Parc aux Chevaux, Les processus d’urbanisation ƒ l’âge du Fer. (Actes des colloques des 8-11 juin 1998 ; Bibracte 4), Glux-en-Glenne, 2000
135
Timár, Szabó,Czajlik 2005 : Timár (L.), Szabó (M.), Czajlik (Z.) – La domus du dernier état de l’îlot des Grandes Forges, Études sur Bibracte 1, Glux-en-Glenne, 2005, p. 13-46
Clermont-Ferrand CAG 63/1 : Provost (M.), Menessier-Jouannet (Chr.) – Carte archéologique de la Gaule 63/1 – Clermon-Ferrand, Paris, 1994
Ensérune Gallet de Santerre 1968 : Gallet de Santerre (H.) – Fouilles dans le quartier ouest d’Ensérune, RAN 1, 1968, p. 38-83 Vatin 1971 : Vatin (Cl.) - Maisons d’Ensérune, Études d’archéologie provençale 1, 1971, p. 123-130
Fréjus Donnadieu 1932 : Donnadieu (A.) – Fouilles du praetorium de l’arsenal naval du Forum Iulii, CRAI 1932, p. 115-118 Février 1956 : Février (P.-A.) – Fouilles ƒ la citadelle méridionale de Forum Iulii en 1956, Gallia 14, 1956, p. 35-53 Février 1962 : Février (P.-A.) – Fouilles ƒ la Plate-forme du Forum Iulii en 1960 et 1961, Gallia 20, 1962, p. 177-203 Février et al. 1972 : Février (P.-A.), Janon (M.), Waroqueaux (Cl.) – Fouilles au Clos du Chapitre ƒ Fréjus, CRAI 1972, p. 355-386 136
Février et al. 1990 : Février (P.-A.), Fixot (M.), Rivet (L.) – Fréjus, place Formigé et cathédrale, Gallia 47, 1990, p. 206-214 Goudineau 1971 : Goudineau (C.) – Informations archéologiques, Gallia 29, 1971, p. 449456 Goudineau 1973 : Goudineau (C.) – Informations archéologiques, Gallia 31, 1973, p. 555558 Rivet 1996 : Rivet (L.) - Fréjus, in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996. Rivet et al. 2000 : Rivet (L.); Brentchaloff, (D.); Roucole, (S.); Saulnier, (S.) – Fréjus, Atlas topographique des villes de Gaule méridionale 2, RAN Supplt. 32, 2000
Genava Blondel-Davier 1922 : Blondel (L.), Davier (G.) – La villa romaine de la Grange, Genéve, Indicateur des Antiquités Suisses ns 24, 1922, p. 72-88 Haldimann et al. 2001 : HALDIMANN (M.A.), ANDRÉ (P.), BROILLET-RAMJOUÉ (E.), POUX (M.) - Entre résidence indig•ne et domus gallo-romaine: le domaine antique du Parc de la Grange: AS 24, Basel, 2001 Ternier 2000 : Ternier (J.) – Parc de la Grange, Découvertes archéologiques dans le canton de Genéve, Genava ns XLVIII, 2000, p. 191-194
Glanum 137
Barbet 1990 : Barbet (A.) – Les peintures de Glanum : une relecture, Gallia 47, 1990, p. 113-128 Rolland 1946 : Rolland (H.) – Fouilles de Glanum , Ier suppl. ƒ Gallia, 1946 Rolland 1958 : Rolland (H.) – Fouilles de Glanum (1947-1956), XIéme suppl. ƒ Gallia, 1958 Roth-Conges 1985 : Roth-Conges (A.) – Glanum préromaine: recherche sur la métrologie et ses applications dans l’urbanisme et l’architecture, RAN 18, 1985, p. 189-220 Roth-Conges 1992 : Roth-Conges (A.) – Nouvelles fouilles ƒ Glanum (1982-1990), JRA 5, 1992 Van de Voort 1992 : Van de Voort (J.-F.) – La maison des antes ƒ Glanum, RAN 24, 1992, p. 1-17
La Boisse CAG 01 : Buisson (A.) – Carte archéologique de la Gaule 01, L’Ain, Paris, 1990 Vicherd, Baudrand 1982 : Vicherd (G,), Baudrand (M.-N.) – Fouilles récentes ƒ La Boisse (Ain) du Bronze final au Bas-Empire, RAE XXXIII, 2-3-4, 1982, p. 123-138
Lalonquette Lauffray et al. 1973 : Lauffray (J.), Schreyeck (J.), Dupré (N.) – Les établissements et villas gallo-romains de Lalonquette, Gallia 31, 1973, p. 123-156
138
Lattes Garcia 1994 : Garcia (D.) (ed.) – Exploration archéologique de la ville portuaire de Lattes, Lattara 7, 1994 Garcia 1996 : Garcia (D.) – Le passage de la maison de type protohistorique ƒ la maison gallo-romaine, l’exemple de Lattes, in: Borgard et al., La maison en Gaule Narbonnaise, 1996, p. 144- 153 Py, Garcia 1993 : Py (M.), Garcia (D.) – Bilan des recherches archéologiques sur la ville portuaire de Lattara, Gallia 50, 1993, p. 1-93
Limoges
CAG 87 : Perrier (J.) – Carte archéologique de la Gaule 87, La Haute-Vienne, Paris, 1993 Loustaud 1992 : Loustaud (J.-P.) - La maison des Nones de Mars, Travaux d’archéologie limousienne 12, 1992, p. 23-102 Loustaud et al. 1993 : Loustaud (J.-P.), Barbet (A.), Monier (F.) – Les peintures murales de la Maison des Nones de Mars ƒ Limoges, Aquitania XI, 1993, p. 63-111 Loustaud 2000 : Loustaud (J.-P.) - Limoges antique, Limoges, 2000 Lyon CAG 69/2 : Le Mer (A.-C.), Chomer (C.) - Carte archéologique de la Gaule 69/2 – Lyon, Paris, 2007
139
Delaval 1996 : DELAVAL (E.) - Espace urbain et habitat privé á Lyon: in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996. Delaval 1994 : Delaval (E.) – Un îlot d’habitations romaines ƒ Lyon, Clos du Verbe Incarné, colline de Fourviére, in: Actes du Ier congrés Méditerrannéen d’Ethnologie Historique, Lisbonne, Mediterrâneo 4, 1994, p.203-229 Delaval et al. 1995 : Delaval (E.), Bellon (C.), Chastel (J.), Plassot (E.), Tranoy (L.) – Vaise – un quartier de Lyon antique, DARA 11, Lyon, 1995 Desbat 1984 : Desbat (A.) - Les fouilles de la rue des Farges ƒ Lyon (1974 – 1980), Groupe Lyonnais de Recherche en Archéologie gallo-romaine, Lyon, 1984 Desbat 1998 : Desbat (A.) – Nouvelles recherches ƒ l’emplacement de prétendu sanctuaire lyonnais de Cybéle, Gallia 55, 1998, p. 237-277 Desbat 2005 : Desbat, A – Lyon-Lugdunum: structures et mobilier ƒ la fin de la Téne et aux premiers temps de la romanisation, in: Kaenel, G. – Martin-Kilcher, S. – Wild, D. (ed.): Colloquium Turicense – Siedlungen, Baustrukturen un Funde im 1 Jh. v. Chr. zwischen oberer Donau und mittlerer Rhone, Cahiers d’archéologie romande 101, Lausanne, 1995, p. 241-272 Desbat 2007 : Desbat (A.) – Les maisons de Lugdunum, in: CAG 69/2, Paris, 2007, p. 198204 Desbat, Mandy 1991 : Desbat (A.), Mandy (B.) – Le développement de Lyon ƒ l’époque augustéenne: l’apport des fouilles récentes, in: Les villes augustéennes de Gaule, Actes du Colloque international d’Autun, 7,7 et 8 juin 1985, Autun, 1991 Lancel 1975 – Lancel (S.) – Informations archéologiques, Gallia 33, 1975, p. 548-549 140
Wuilleumier 1951 : Wuilleumier (P.) - Fouilles de Fourviére a Lyon, Gallia supplt. IV, Paris, C.N.R.S., 1951 Loupian Bermond, Pellecuer 1997 : Bermond (I.), Pellecuer (Chr.) – Recherches sur l’occupation du sol dans la région de l’étang de Thau: apport ƒ l’étude des villae et des campagnes de Narbonnaise, RAN 30, 1997, p. 63-84
Metz Heckenbenner et al. 1992 : Heckenbenner (D.), Brunella (Ph.), Leroy (M.), Milutinov (M.), Thion (P.) – Le quartier de l’Arsenal ƒ Metz (Moselle): topographie urbaine et évolution architecture durant l’Antiquité, Gallia 49, 1992, p. 9-35 CAG 57/2 : Flotté (P.) – Carte archéologique de la Gaule 57/2 - Metz, Paris, 2005 Montmaurin Fouet 1969 : Fouet (G.) – La villa gallo-romaine de Montmaurin, Gallia supplt. 20, Paris 1969
Narbonne
CAG 11/1 : Dellong (E:) – Carte archéologique de la Gaule 11/1 – Narbonne et le Narbonnais, Paris, 2002 Sabrié et al. 1987 : Sabrié (M.), Sabrié (R.), Solier (Y.), La maison ƒ portiques du clos de la 141
Lombarde ƒ Narbonne, RANarb. supplt. 16, Paris, 1987 Sabrié 1989 : Sabrié (M.), Sabrié (R.) – La maison ƒ Portiques du Clos de la Lombarde ƒ Narbonne, décoration des piéces autour de l’atrium, RAN 22, 1989, p. 237-286
Nîmes
CAG 30/1 : Fiches (J.-L.), Veyrac (A.) (dir.) – Carte archéologique de la Gaule – Nîmes, Paris 1996 Garmy, Monteil 2000 : GARMY (P.), MONTEIL (M.) (ed.)– Le quartier antique des Bénédictins ƒ Nîmes, Découvertes anciennes et fouilles 1966-1992, DAF 81, Paris, 2000 Monteil (1999) : Monteil (M.) – Nîmes antique et sa proche campagne, Étude de topographie urbaine et périurbaine, Monographes d’archéologie méditerranéenne 3, CNRS, Lattes, 1999 Sabrié 1996 : SABRIÉ (M.) - Nîmes, in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996.
Olbia Bouiron 1996 : Bouiron (M.) – Olbia-de-Provence, Hyéres-les-Palmiers. Var, in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996, p. 135-145 Coupry 1964 : Coupry (J.) – Les fouilles d’Olbia a Hy•res, CRAI 1964, p. 313-321 142
Orange Mignon 1996 : Mignon (J.-M.) – Approche morphologique et fonctionelle de la maison (Orange), in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996, p. 219-234
Périgueux Balmelle 1996 : Balmelle (C.) – La maison romaine en Aquitanie, in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996, p. 117-128 Barri•re et al. 2001 : Barri•re C., Sarradet M., Domus Pompeia, rue des Bouquets • Périgueux. Inventaire du mobilier archéologique- Document d’archéologie et d’histoire 15, 2001
Rezé (Ratiatum) Deschamps et al. 1992 : Deschamps (S.), Guerin (F.), Pascal (J.), Pirault (L.) – Ratiatum (Rezé, Loire-Atlantique): Origines et développement de l’organisation urbaine, RA de l’Ouest 9, 1992, p.111-127 Ruscino CAG 66 : Kotarba (J.), Castellvi (G.), Mazi•re (F.) – Carte archéologique de la Gaule 66 Les Pyrénées-Orientales, Paris, 2007 Saint-Bertrand-de-Comminges 143
CAG 31/2 : Sablayrolles (R.), Beyrie (A.) – Carte archéologique de la Gaule 31/2 – Le Comminges, Paris, 2006 May 1986 : May (R.) – Saint-Bertrand-de-Comminges, Le point sur les connaissances, Toulouse (?), 1986 (?) Saint-Julien-l•s-Martigues CAG 13/1 : Gateau (F.) – Carte archéologique de la Gaule 13/1, L’Étang-de-Berre, Paris, 1996 Rivet 1993 : Rivet (L.) - Saint-Julien-l•s-Martigues – Château d’Ag˜t, in: Pellecuer 1993, Juan-les-Pins, 1993, s.p.
Saint-Roman-en-Gal André et al. 1991 : André (P.), Desbat (A.), Lauxerois (R.), le Bot-Helly (A.) – Données nouvelles sur la Vienne augustéenne, in: Les villes augustéennes de Gaule, Actes du Colloque international d’Autumn, 7,7 et 8 juin 1985, Autun, 1991 Brissaud et al. 1996 : BRISSAUD (L.), DELAVAL (E.), LE BOT-HELLY (A.), PRISSET (J.-L.) - Vienne, in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996. Desbat et al. 1994 : Desbat (A.), Leblanc (O.), Prisset (J.-L.), Savay-Guerrac (H.), Tavernier (D.), La maison des dieux Océan ƒ Saint-Romain-en-Gal, Gallia supplt. 55, Paris, 1994 Le Glay 1970 : Le Glay (M.) – Découvertes archéologiques ƒ Saint-Romain-en-Gal, RA 1, 144
1970, p.173-183 Le Glay, Torrenc 1971 : Le Glay (M.), Torrenc (S.) – L’originalité de l’architecture domestique ƒ Vienne d’aprés les découvertes récentes de Saint-Romain-en-Gal, CRAI 1971, p. 764-773 Goudineau 1971 : Goudineau (Ch.) - Informations archéologiques – Gallia 29, 1971, p. 421-425 Prisset et al. 1994 : Prisset (J.-L.), Brissaud (L.), Lebalanc (O.) – Évolution urbaine ƒ SaintRomain-en-Gal, la rue du Commerce et la maison aux Cinq Mosiques, Gallia 51, 1994, p. 1133 Saint Ulrich CAG 57 : Flotté (P.), Fuchs (M.) – Carte archéologique de la Gaule 57 - La Moselle, Paris, 2004 Sainte-Colombe CAG 69/1 : Faure-Brac (O.) – Carte archéologique de la Gaule 69/1 – Le Rhône, Paris, 2006 Saintes CAG 17/2 : Maurin (L.) (dir.) – Carte archéologique de la Gaule 17/2 - Saintes, Paris, 2007
Saint-Agnant CAG 17/1 – L. Maurin: Carte archéologique de Gaule 17/1 - La Charente-Maritime, Paris 1999 145
Soissons CAG 02 : Pichon (B.) – Carte archéologique de la Gaule 02, L’Aisne, Paris, 2002 Defente 1990 : Defente (D.) – Représentations figurées de quelques sites en Picardie, RA Picardie n• 1/2 – 1990, p. 41-73
Roussel 2002 : Roussel (D.) – Soissons, Documents d’évaluation du patrimonie archéologique des villes de France, Paris, 2002
Vaison-la-Romaine
Bellet et al. 1990 : Bellet (M.-E.), Boccacino (C.), Borgard (Ph.), Bouillot (J.) – Nouvelles observations sur l’habitat gallo-romain • Vaison-la-Romaine, RAN 23, 1990, p. 71-115
Bouet A. – Un nouvel exemple de campus en Gaule Narbonnaise – Vaison-la-Romaine (Vaucluse), RAN 31, 1998, p. 103-117
CAG 84/1 : Provost (M.), Meffre (J.-Cl.) – Carte archéologique de la Gaule 84/1 – Vaison et ses campagnes, Paris, 2003
Carru 1996 : Carru (D.) – Vaison-la-Romaine, in: La Maison urbaine d’époque romaine en Gaule Narbonnaise et dans les provinces voisines: Documents d’archéologie vauclusienne 6, Service d’archéologie du conseil générale de Vaucluse, Avignon, 1996, p. 333-345
Ginouvƒs 1949 : Ginouvƒs (R.) – Remarques sur l’architecture domestique • Vaison, Rev. Arch. 34, 1949, p. 286-301
Goudineau 1979 : Goudineau (Ch.) - Les fouilles de la Maison au Dauphin, Gallia supplt. XXXVII, Paris, 1979 146
Goudineau, Kisch 1991 : Goudineau (Ch.), de Kisch (Y.) – Vaison-la-Romaine, Paris, 1991
Lassus 1971 : Lassus (J.) – Remarques sur le mosaˆques de Vaison-la-Romaine II, Gallia 29, 1971, p. 45-72
Liou 1971 : Liou (B.) – La maison du Dauphin • Vaison-la-Romaine, CRAI 1971, p. 286301
Sautel 1946 : Sautel (J.): La maison d'un riche gallo-romain • Vaison au temps de l'Empire, tome II de la serie Études et Documents sur Vaison-la-Romaine, Avignon 1946
147
15. Épületkatalógus
148
