Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Baloghné Nagy Gizella “Balra kihelyezés az Optimalitáselméletben” c. doktori disszertációjának tézisei
Témavezető: Dr. Mark Newson, Phd.
Nyelvtudományi Doktori Iskola Angol Nyelvészet Program
Budapest 2013
Baloghné Nagy Gizella
2
1. Bevezető: a jelenség bemutatása és a kutatási célok A disszertáció célja a balra kihelyezés (BK) pragmatikai és mondattani szempontok szerinti elemzése egy újszerű optimalitáselméleti keretben, amely hierarchikus szerkezet helyett a bemeneti jegyek lineáris elrendezését feltételezi. A lent idézett definíció (Lambrecht 2001:1050) áll a legközelebb a jelen elemzéséhez. Ehhez hasonlóan úgy szeretném meghatározni a BK-t mint kihelyezéses szerkezetet, amelyben a kiemelt elem névmási formában kötelezően megjelenik a tagmondat keretein belül is. A kihelyezéses szerkezet […] olyan mondatszerkezet, amelyben egy referáló elem, amely argumentumként vagy bővítményként is állhatna az adott predikátum-szerkezetben, az állítmányt tartalmazó tagmondat keretein kívül jelenik meg. […] A kihelyezett elem argumentumi vagy bővítményi szerepét átveszi egy tagmondaton belüli névmás, amely koreferens a kihelyezett elemmel. 1 A következő mondatok a BK két fő típusát példázzák: a Függeléktopikos Balra Kihelyezés (Hanging Topic Left Dislocation) során (1-2) a kihelyezett elem esete nem egyezik az argumentumpozíciót betöltő névmáséval; Kontrasztív Balra Kihelyezés (Contrastive Left Dislocation) esetén (3-4) a rezumptív névmás kiemelt pozícióban található és a kihelyezett főnévi csoport eseti egyezést mutat vele. (1)
Old Sandy Patterson, oh I want to see him now, I wonder öreg S. P.
ó akarom látni
if
he's in today.
őtACC most, én kíváncsi vagyok hogy ő van bent ma
A jó öreg S.P., ó, szeretném most őt látni, kíváncsi vagyok, bent van-e ma. (2)
Der Hans,
jeder
mag
ihn.
aNOM Hans
mindenki
szereti őtACC
A Hans-ot, őt mindeki szereti. (3)
Mit dem Hans,
mit dem
spreche ich
nicht mehr.
-val azDAT Hans
-val azDAT
beszélek én
nem többé
A Hans-szal, azzal nem beszélek többet. (4)
1
A Péterrel,
azzal Mari
szívesen
(Nolda 2004:8) elmenne
kirándulni.
„A dislocation construction [...] is a sentence structure in which a referential constituent which could function as an argument or adjunct within a predicate-argument structure occurs instead outside the boundaries of the clause containing the predicate. [...] The role of the denotatum of the dislocated constituent as an argument or adjunct of the predicate is represented within the clause by a pronominal element which is construed as coreferential with the dislocated phrase.‟
Baloghné Nagy Gizella
3
A jelenség már a korai generatív kutatásokban is figyelmet követelt magának (pl. Ross 1967); a 80-as évek kormányzás és kötés elmélete (Vat 1981) és a minimalista program is foglalkozik vele (pl. Grohmann 2003). Valószínűleg ennek a figyelemnek az is az oka, hogy a BK nehezen modellezhető hierarchikus szerkezet alapú elméletekben. A korábbi kutatási kérdések nagyrészt a kihelyezett frázis helyzetére, tagmondaton belüli vagy kívüli pozíciójára vonatkoztak; további problémák a kihelyezett elem kiinduló pozíciója – vajon a kiemelt pozícióban generálódott vagy felmozgott a tagmondaton belüli argumentumpozícióból? Ezenkívül, leginkább a germán nyelvekben, variációs lehetőségek állnak fent a rezumptív névmás formájára vonatkozóan, mely személyes vagy mutató névmásként is megjelenhet. A jelen tanulmány egyik célja annak bemutatása, hogy a jelen elméletei keret, a mondattanalapú illesztő rendszer (Syntax First Alignment, SFA) képes megválaszolni ezeket a kérdéseket, a hierarchikus szerkezeten alapuló elemzések alternatívájaként. Miközben erre a konkrét nyelvészeti jelenségre összpontosítunk, a jelen optimalitáselméleti rendszer is fejlődik és bővül. Ahhoz, hogy a szintaktikai elemzés biztos alapokon nyugodjon, a BK nyelvspecifikus formai jegyeit részletesen tárgyalom jelentős leíró tanulmányokra támaszkodva (többek között: Geluykens 1992, Altmann 1981, Kenesei et al. 1998, Molnár 1998), a három összehasonlítandó nyelvben, azaz az angolban, a németben és a magyarban. Lehetőség szerint élőnyelvi példákkal dolgozom, amelyek a szóbeli használatból vagy informális írott regiszterekből kerültek ki. Azt az álláspontot képviselem, hogy a rezumptív névmás megjelenése nem egy bemeneti szerkezetből hiányzó elem beillesztése, hanem meglevő nyelvtani és diskurzusjegyek megjelenése, amelyek különböző okokból elválnak a kihelyezett főnévi kifejezéstől. Mivel ez a kifejezés egyes jegyeit ily módon elveszti, kevéssé szervesen kapcsolódik a tagmondat és a predikátum többi részéhez, amely megmagyarázza más kiemelt frázisoktól eltérő viselkedését. Pragmatikai szempontól a BK funkciója új, váratlan topik kiemelése. Mivel az “új” jegyet általában a fókusszal asszociáljuk, míg a topikok inkább ismert információt tartalmaznak, az „új” és a „ról” jegy (az angol „about” megfelelőjeként, Nagy 2008) egyidejű megjelenése feszültséget kelt, amely úgy oldható fel, hogy a két jegy elválik egymástól, azaz nem egymás mellett jelenik meg. Így, ahogyan a sematikus ábrázolás (5) is mutatja, a jegyköteg egyik része, amely az „új” jegyet tartalmazza, bevezeti az új referenst, míg a másik része (a rezumptív névmás, RN) hordozza a topikjegyet és visszautal a kiemelt kifejezésre. Ahogyan az alábbi példában is, a topik fő, univerzális tulajdonságaként a „ról” jegyet határozom meg, azaz a topik az az elem, amiről szó van, amiről a mondat állít valamit.
Baloghné Nagy Gizella
(5)
Jon,
4
I don‟t like
tői [új], szemantikai információk
him. RNi [ról], nyelvtani-funkcionális jegyek
2. A disszertáció felépítése A disszertáció a bevezetésen kívül négy fő fejezetre oszlik. A bevezető rész után következik a BK definiálása, és az ezzel a névvel illetett szerkezetek bemutatása a második fejezetben. Az adatok leírása előtt röviden vázolom az elemzés alapjait. A topikalizációhoz való közelsége miatt a pragmatikai tárgyalás során mindkét szerkezet sajátosságait érintem, többek között Geluykens (1992), Prince (1997, 1998), Givón (1983) and Frey (2005) munkáira támaszkodva, hogy megfelelő alapvetést biztosítsak a pragmatikai jegyek szintaktikai felhasználásához. A BK nyelvspecifikus tuljandoságainak leírása után a mondattani szakirodalom áttekintése következik (pl. Anagnostopoulou et al. 1997 fejezetei, Grohmann 2003), különös tekintettel a felvetődő nehézségekre a generatív elméleti keretben. A harmadik fejezet bevezeti a felhasználni kívánt optimalitáseléleti modellt. Az „illesztés” (alignment) fogalma és egy illesztő mechanizmusokon alapuló rendszer (SFA) kerül bemutatásra, beleértve (i) a rendszer elemeit, amelyeket a szétosztott morfológia (Distributed Morphology, Halle és Marantz 1994) és a nanoszintaxis (Starke 2009) elméleteihez hasonlóan „konceptuális egységnek” („conceptual units”, Newson 2010) vagy „jegynek” hívok és szavaknál kisebb egységeket jelölnek; (ii) a különböző megszorítások típusait (sorrendi szabályok, szomszédosság, hűség-elv), és (iii) a kombinációjukból adódó lehetőségeket. A “tartomány” (domain) fogalma bemeneti hasonlóságon alapuló kapcsolaton alapul (a predikátum tartománya, a temporális tartomány). Ezt követően megemlítem az argumentumszerkezet lehetséges modellezését Grimshaw (1990) alapján, majd a nyelvenkénti alapszórendeket mutatom be a modell működésének demonstrálásaként, és hogy megalapozzam a kiemeléses szerkezetek elemzését. Továbbá a főnévi kifejezések grammatikai és pragmatikai jegyeit is tárgyalom, nem kimerítő részletességgel, mindössze a BK elemzésének szempontjait szem előtt tartva. A negyedik fejezet középpontjában a szintaktikai topikalizáció és a BK részletes elemzése áll. Álláspontom szerint a szintaktikai elemzésben is szükség van a topik árnyaltabb meghatározására, fokozatok megállapítására – ezt pragmatikai jegyek bevonásával érem el. Bemutatom, hogy fenntartható az a feltevés, miszerint a topikalizáció és a BK hasonló bemeneti szerkezetekből származnak, a különbség csak egy pragmatikai jegy megléte vagy hiánya, ami
Baloghné Nagy Gizella
5
különböző sorrendeket okoz. A fejezet második része azt vizsgálja, hogy a szókészletből történő beillesztés folyamán mi határozza meg a rezumptív névmás és a kihelyezett elem alakját. A vizsgálat utolsó lépésében egy eltérő motivációjú balra kihelyezéses szerkezetet (“repair-strategy LD”) mutatok be, amely kérdő mondatokban jelenik meg. Az ötödik fejezet kettős célt tűz ki maga elé: egyrészt a kérdőszavas kérdésekre vonatkozó megszorítások kidolgozása fontos, amelyek egyszeres és többszörös kérdéseket is képesek értékelni, ill. az utóbbiakon belüli szórendi variációkra is érzékenyek, valamint a fő- és alárendelő tagmondatok között is képesek különbséget tenni. Másrészt a szintaktikai modell képes egy szintaktikai motivációjú BK értékelésére, amely abból az okból jön létre, hogy egyazon bemeneti szerkezet tartalmaz egy prominens topik szerepű névszói jegyköteget és egy interrogatív jegyű névszói jegyköteget, amelyek egyidejűleg igyekeznek megelőzni a predikátum tartományát. A megszorítások képesek a szintaktikai környezetnek és az adott nyelv sajátosságainak megfelelő megoldást választani, azaz topikalizációt vagy kihelyezést. A megszorítások továbbá sikerrel levezetik, hogy a német Kontrasztív BK nem fordulhat elő kérdő mondatokban. A hatodik fejezet összefoglalja disszertáció főbb pontjait.
3. Kutatási eredmények: fő tézisek 1. A szintaktikai topikalizáció elemzése során topikok a különböző összetettsége jegyszerkezetük komplexitásaként jelenik meg. Mint ahogyan többféle szintaktikai szerkezet is szolgálhat a topik kiemelésére, úgy többféle topik is létezhet pragmatikai szempontból. Ebből következően a gyenge, nem kontrasztív topikok univerzálisan a [ról] jegyet hordozzák, míg a prominens, kontrasztív topikok [ról] és [kontraszt] jelöléssel bírnak. E jegyek szintaktikai hatásait a megszorítások nyelvspecifikus hierarchiája határozza meg. 2. A pragmatikai kutatásokat alapul véve azt feltételezem, hogy a balra kihelyezés új topikok kiemelését szolgálja: Lambrecht (1994) szerint a BK-t egy pragmatikai elv okozza, amely megköveteli, hogy egy elemet be kell vezetni a diskurzusba, mielőtt topikként jelenik meg. Jegyekre lebontva, a balra kihelyezésként felszínre kerülő főnévi kifejezés egyszerre tartalmazza az [új] és a [ról] jegyet az inputban, amelyeket a [kontrasztív] jegy is kísérhet. 3. A BK két fő típusa, a Függeléktopikos BK és a Kontrasztív BK, amelyek tisztán megkülönbözethetőek a német nyelvben, az angolban és a magyarban is létezik.
Baloghné Nagy Gizella
6
4. A kihelyezéses szerkezetekben a rezumptív névmás grammatikai és diskurzusjegyek megtestesüléseként jelenik meg a kimeneti szerkezetben a szókészletből történő beillesztés során. Ezt az jelenti, hogy megjelenése nem egy új, a bemeneti szerkezetből hiányzó elem motiválatlan beillesztése. Ezenkívül azt is alátámasztom, hogy nem szükséges radikálisan eltérő bemenet szerkezeteket feltételezni szintaktikai mozgatás és BK esetében. 5. A rezumptív névmás pozícióját illetően azt állapítottam meg, hogy képes szintaktikai topikpozícióba kerülni, ami minden esetben igaz a magyarban, ill. a német kontrasztív BK esetén. Az angol nyelvben, a topik és a kontrasztív jegyek elválása miatt a névmás mindig argumentumpozícióban marad. 6. A rezumptív névmás formai variációját két faktor határozza meg: (i) a [kontraszt] jegy jelenléte az argumentum-jegy mellett a mutató névmás beillesztését eredményezi; (ii) a kihelyezett elem és a névmás eseti egyezése az esetadás nyelvspecifikus „távolságától” függ, amely az adott nyelv a szókészletében van lefektetve: az angolban csak az argumentum-jegy közvetlen szomszédossága eredményez esetegyezést, míg a magyarban és a németben nagyobb hatóköre van ennek a jegynek. 7. Az alapszórendeket, topikalizációt és a balra kihelyezést értékelő megszorítások felhasználásával, amelyek kérdő mondatokra vonatkozó szabályokkal egészültek ki, a rendszer képesnek mutatkozott egy az előbbiekben leírtaktól eltérő kérdő mondatokban fellelhető BK-fajta modellezésére, a bemeneti névszói jegyköteg “hasadásának” előidézésére. 8. A fentiekkel kapcsolatosan a következő eredményeket értem el: a kérdő frázisok nem helyeződnek ki a vizsgált nyelvekben, továbbá a rendszer nem értékeli optimálisabbnak a balra kihelyezést a szintaktikai topikalizációnál, ha az inputban csak a [ról][kontraszt] jegykombináció szerepel. 9. A kiemelést magában foglaló szerkezeteket vizsgálva (szintaktikai topikalizáció és kérdőszó-mozgatás), kétfajta megelőzésre vonatkozó illesztő megszorítást alakítottam ki, amelyek egy jegyre és egy tartományra vonatkoztatva képesek helyesen értékelni az egyszeres és a többszörös mozgatást is. Abban az esetben, ha a jegynek kell megelőznie a tartományt, akkor a megszorítás minden jelenlevő jegyre vonatkozik, így többszörös mozgatás lesz az eredmény. Ha viszont a tartomány szempontjából fogalmazzuk meg a szabályt, mint pl. az interrogatív tartományt interrogatív jegynek kell megelőzni, akkor ez már egy jegy előrehelyezésével is teljesül, azaz egyszeres mozgatást eredményez. Mind a topikalizációt, mind a
Baloghné Nagy Gizella
7
kérdőszavak kiemelését ilyen megszorítás-párral modelleztem, amely alátámasztja a rendszer szimmetriáját. Összefoglalóan megemlítendő, hogy a jelen elméleti keret még kialakulóban van – ebből a szempontból nem is versenyezhet a hagyományos generatív szakirodalom eredményeivel. Ha azonban megfelelőnek bizonyul a jelen szerkezetek (topikalizáció, BK, kérdőszavas kérdések) modellezésében, akkor a vizsgálatok sikeresnek nevezhetők és érdemesek a további kutatásra.
4. Hivatkozások
Altmann, Hans (1981): Formen der “Herausstellung” im Deutschen: Rechtsversetzung, Linksversetzung, Freies Thema und verwandte Konstruktionen. Tübingen: Max Niemeyer. Anagnostopoulou, Elena, Henk van Riemsdijk, Frans Zwarts (szerk.) (1997): Materials on left dislocation. Amsterdam: John Benjamins. Frey, Werner (2005): Pragmatic properties of certain German and English left peripheral constructions. Linguistics 43. 89-129. Geluykens, Ronald (1992): From discourse process to grammatical construction. On leftdislocation in English. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Givón, Talmy (1983): Topic Continuity in Discourse. A Quantitative Cross-Linguistic Study. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing. Grimshaw, Jane (1990): Argument Structure. Cambridge: MIT Press [Linguistic Inquiry Monographs 18]. Grohmann, Kleanthes K. (2003): Prolific Domains: On the Anti-Locality of Movement Dependencies. John Benjamins, Linguistik Aktuell/Linguistics Today 66. 4. fejezet. Halle, Morris, Alec Marantz (1994): Some key features of Distributed Morphology. MIT Working Papers in Linguistics 21, 275-288. Kenesei, Istvan, Robert M. Vago, Anna Fenyvesi (1998): Hungarian. Taylor & Francis Routledge, London. Lambrecht, Knud (1994): Information structure and sentence form: Topic, focus, and the mental representations of discourse referents. Cambridge: CUP. Lambrecht, Knud (2001): Dislocation. In: Martin Haspelmath et al. (szerk.): Language Typology and Language Universals. An International Handbook. Vol. 2. Berlin: de Gruyter. 1050-
Baloghné Nagy Gizella
8
1078. Molnár, Valéria (1998): Topic in Focus. On the Syntax, Phonology, Semantics and Pragmatics of the So-Called “Contrastive Topic” in Hungarian and German. Acta Linguistica Hungarica 45. 1-2. 89-166. Nagy Gizella Mária (2008): A balra kihelyezés optimalitáselméleti megközelítése. In: LingDok 7. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. Szegedi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola. 123-141. Newson, Mark (2010): Syntax first, words after: a possible consequence of doing Alignment Syntax without a lexicon. In: Varga László (szerk.): The Even Yearbook 9. Budapest: Department of English Linguistics, Eötvös Loránd University. 1-47.
Newson, Mark, Szécsényi Krisztina (2012): Dummy auxiliaries and late vocabulary insertion. In: Varga László (szerk.): The Even Yearbook 10. Budapest: Department of English Linguistics,
Eötvös
Loránd
University.
80-125.
even/2012.html> Nolda, Andreas (2004): Topics Detached to the Left: On Left Dislocation, Hanging Topic and Related Constructions in German. ZASPIL - ZAS Papers in Linguistics, Volume 35, 12/2004. 423-449. Prince, Ellen (1997): On the functions of LD in English discourse. In: A. Kamio (szerk.): Directions in functional linguistics. Philadelphia/Amsterdam: John Benjamins. 117-44. Available at: . Prince, Ellen (1998): On the limits of syntax, with reference to Left-Dislocation and Topicalization. In: Peter Culicover and L. McNally (szerk.): Syntax and Semantics. Vol. 29. The limits of syntax. New York: Academic Press. 281-302. Ross, John R. (1967): Constraints on variables in syntax. Doctoral dissertation, Massachusetts Institute of Technology. Starke, Michal (2009): Nanosyntax - A short primer to a new approach to language. In: Peter Svenonius, Gilliam Ramchand, Michal Starke & K. T. Taraldsen (szerk.): Nordlyd 36.1, 1–6. Tromsø: CASTL. Vat, Jan (1997): Left Dislocation, Connectedness and Reconstruction. In: Anagnostopoulou, van Riemsdijk, Zwarts (szerk.): Materials on Left Dislocation. 67-93.
