„Félremagyarázott és elhallgatott igazság! Egy aljas kor aljas titkai” pályázat az 1950-es évek kuláküldözése
Esztike néni emlékei
Készítette: Berényi Petra Arany János Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Nagykőrös
2016
Tartalomjegyzék Bevezetés ......................................................................................................... 3 I. Ki számított kuláknak? ................................................................................. 4 II. Helyi vonatkozások ..................................................................................... 6 III. Interjú Kecskés Györgynével .................................................................... 9 Befejezés ........................................................................................................ 14 Bibliográfia .................................................................................................... 15 Források ......................................................................................................... 17
2
„Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest.” (Radnóti Miklós)
Bevezetés Régi nagykőrösi családból származom, ahol hagyomány a közös beszélgetés, az emlékek felidézése. Az
egyik
ilyen alkalommal megdöbbenve hallgattam
nagyszüleim
visszaemlékezését, hogy iskolatársaik közül voltak olyan jó tanuló diákok, akiket nem vettek fel a helyi gimnáziumba azért, mert szülei kulákok voltak. Tavaly a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján az iskolában megnéztük a Kulák volt az apám című dokumentumfilmet, amelyben megszólaltak az egykori meghurcoltak leszármazottai, köztük olyanok is, akik szüleikkel együtt megjárták a kényszermunkatábort.
Az
52
perces
alkotást
archívumokból
válogatott
fotók,
híradórészletek színesítik. A film jelentős része Nagykőrössel foglalkozik, hiszen csak e Pest megyei városban több mint 900 családot hurcoltak meg. Ekkortól elkezdett érdekelni a téma és utána néztem egy kicsit a korszaknak. Így találtam rá erre a pályázatra is. Mivel nagykőrösi vagyok „múltfeltáró munkámat” városomban, annak múltjában kezdtem. A filmben megszólaltakon kívül kik élhetnek a közelemben, akik tanúi lehetnek még ennek a kornak? Megkérdeztem a nagyszüleimet, hogy ismernek-e kulák családból származó ma is élő személyt. Nagymamám említette meg, hogy a szomszéd utcában a régi Kecskés közben lakik Esztike néni és vele érdemes lenne a témáról elmélyülten beszélgetni. Nem szerettem volna felkészületlenül elmenni, ezért utána jártam mit is jelentett kuláknak lenni. Azt már az idősebb emberek elbeszéléseiből is megtudtam, hogy a „kulák korszak” megismeréséhez a második világháborút követő évekhez kell visszanyúlnom, az úgynevezett Rákosi-korszakhoz.
3
I. Ki számított kuláknak? A második világháborút követő időszakban a közellátás és az itt állomásozó szovjet hadsereg ellátásának biztosítása is a magyar kormányzat feladata volt. A terményforgalom szabályozása miatt egymást követték a korlátozó intézkedések. A termelőkre és a fogyasztókra vonatkozóan is készletbejelentési kötelezettséget léptettek életbe. Egyre több alapélelmiszert az 1940-es évektől csak jegyre, fejadag szerint lehetett megkapni. A húsés zsírellátás érdekében elrendelték a 100 kg alatti zsírsertések és a 60 kg alatti hússertések vágási tilalmát. Az igénybe vehető termények számbavételét és az ellenőrzést összeíró biztosok végezték. Akik nem akartak velük együttműködni akár börtönbüntetés is kaphattak.1 Az imént vázolt helyzet következtében 1945 decemberében Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében az 1 000 044 lakosból közel 400 000 fő volt ellátatlan (főleg szovjet katonák és a frontokról hazatérők) és ez a helyzet 1947 decemberéig jentősen nem változott, hiszen még akkor is 320 000 körül mozgott ez a szám. 2 A magyar mezőgazdaságot nemcsak a háború alatt, hanem az azt követő években is milliárdos veszteségek érték. Csupán a Vörös Hadsereg ellátására igénybe vett eszközök (állatok, termények, gyümölcs, bor stb.) értéke több milliárd forintra emelkedett. Fokozta a gondokat, hogy több mint ötven év elteltével újra rendkívüli szárazság volt, ami jelentősen csökkentette a termésátlagot.3 A
kuláküldözés
az
1948-as
kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg, amikor a sztálinista Rákosi-rezsim kíméletlen
harcot
indított
a
magyar
agrártársadalom ellen. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát, és a 1. ábra 50-es évekbeli diakép
gazdákat
földjeik
elhagyására
kényszerítse. A támadások célkeresztjébe - a szovjet mintának megfelelően - a kuláknak bélyegzett nagygazdák kerültek.
1
Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956. Tevan kiadó, Békéscsaba, 1992. 810. o. 2 PML XXI. 4-1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjának iratai. (1943-) 1945-1950. Alispáni évnegyedes jelentések. 1945-1949. 1946. 1. negyedéves jelentés, 1947. 4. negyedéves jelentés. 3 Tóth Judit: Padlássöprések kora A beszolgáltatás Pest megyében. Budapest, Pest Megye Monográfia Közalapítvány, 2011. 38-40. o.
4
Vannak történelmi fogalmak, amelyek jelentése egy korszakváltás során megváltozik. Ilyen szakszó a kulák is, amely orosz eredetű, jelentése ököl, nagygazda, zsugori. A szovjethatalom számára azonban a dolgozó parasztság széles rétegének megbélyegzésére szolgált. A kulák fogalma Magyarországon 1948-tól került a kommunista pártsajtóba, és úgy vált közismertté, mint kizsákmányoló, a dolgozó nép ellensége, akit karikatúrákon nagy hasú naplopóként ábrázoltak, de megjelent pók, pióca, vámpír vagy éppen vérszívó alakjában is.4 Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára 1948. augusztus 20-án kecskeméti beszédében hirdette meg a "kuláküldözést" mint a szocializmus építésének, a mezőgazdaság kollektivizálásának fontos eszközét. „régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás” helyett „a dolgozó parasztság a szövetkezés, a kölcsönös segítés és a közös munka útját választja”5 Az államhatalom a kulákokat a kapitalista rendszer utolsó maradványainak tekintette, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő akadályozói. A kulákokat a "dolgozó nép" ellenségének kiáltották ki, és megindult a béreseket foglalkoztató módosabb parasztok módszeres üldözése. Országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván. Kuláknak az minősült, akinek 25 hold vagy annál több szántója, 5 hold vagy annál több szőlője volt, továbbá a cséplőgép-tulajdonosok és a malmot üzemeltetők. Ám gyakorlatilag a helyi pártvezetőség döntött arról, ki kerüljön fel a kuláklistára.6 Származás szerint megkülönböztettek „sváb”, „magyar”, „felvidéki”, „délszlávtitóista” és „telepesből lett” kulákokat. A besorolást tovább differenciálták a foglalkozás szerinti osztályozások. A „földművelő és -bérlő” mellett megjelent a „kereskedő-kupec”, a „malmos”, a „korcsmáros”, a „gép- és kisüzem-tulajdonos kulák”, de még a „pap, csendőr, értelmiségi kulák” is. A szövetkezetesítés és a kulákok korlátozásának politikája 1949-től szervesen összekapcsolódott. A kulákok korlátozása a gazdasági és politikai élet minden területére kiterjedt. A megbélyegzés mindennapos volt, igazolványukban ott virított a nagy K betű, még iskolás gyermekeik neve mellett is ott szerepelt az osztálynaplóban. Gyerekeiket középiskolába is csak nehezen vagy egyáltalán nem vették fel, legfeljebb lakóhelyüktől távol, felsőoktatási intézménybe pedig még a legjobban 4
Hantó Zsuzsa: Kulákok: Megkülönböztetés, megtörés, megsemmisítés. In. Rubicon, 21. évf. 9sz. 44-57. o. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris, 2000, 311. o. 6 http://mult-kor.hu/meg-a-gyerekek-neve-melle-is-egy-nagy-k-kerult---a-kulakuldozes-aldozatainakemleknapja-20150629. Megtekintés dátuma: 2015. november 3. 5
5
tanulók sem kerülhettek. Nagykorúságuk elérése után sokan elköltöztek a községekből, falvakból, mert munkásként elhelyezkedve, néhány év után már munkásszármazásúként nyilvántartva egyetemre, főiskolára kerülhettek. Az adóhatóság számára készült egy pontos meghatározás, ami megegyezett az 1949. évi népszámlálás „kulák kategória” fogalmával. akik 25 kh-nál nagyobb területen gazdálkodtak vagy jövedelmük meghaladta a 350 aranykorona értéket, akik 25 kh-nál kisebb területen gazdálkodtak, de gazdaságuk egy része szőlő, kert vagy gyümölcsös volt, mert ezeket a területeket ötszörös szorzóval vették számításba, a 25 kh-nál nagyobb területtel rendelkező nem mezőgazdasági foglalkozású lakosokat akkor is, ha földterületük egészét vagy egy részét bérbe adták.7
II. Helyi vonatkozások A második világháború okozta pusztítás a normális élethez való visszatérés rengeteg költséggel járt. Nagy gond volt a városi lakosság ellátása, még 1945 végén sem indult meg a vasúti közlekedés. 1945. március közepén megjelent a 600/1945. kormányrendelet, amely felszámolta a nagybirtokrendszert. Megszüntette az 1000 holdnál nagyobb birtokokat és felosztotta az úri birtokok 100 holdon felüli részét, valamint a parasztbirtokok 200 holdon felüli részét. A falvak szocialista átalakítása nem jogszabályokkal, hanem a párt belső, titkosított utasításaival történt, amit a párttagság szűkebb elitrétegén kívül más nem is érthetett. Az információk szintje és mélysége különbözött. A követelményrendszer sem volt világos, csak az, hogy a „szocialista fejlődés útján kell haladni”, de a hogyan kérdését az egyes intézkedő szerveknek kellett kitalálniuk. Ezért napirenden voltak az összecsapások a párton kívüli és párttag állami hivatalnokok között, a központi és a helyi állami szervek között, az állami és a párthivatalnokok között, de még a pártapparátus tagjai között is.8
7 8
Hantó Zsuzsa: Kulákok: Megkülönböztetés, megtörés, megsemmisítés. In. Rubicon, 21. évf. 9sz. 46-47. o. Hantó Zsuzsa: Kulákok: Megkülönböztetés, megtörés, megsemmisítés. In. Rubicon, 21. évf. 9sz. 50-52. o.
6
Nagykőrös birtokviszonyai kedvezőbbek voltak az országos átlagnál, mivel 200 holdnál nagyobb birtokhoz csak a föld 15,4%-a tartozott. 1948 második felétől Nagykőrösön is megindult a gazdag parasztság elleni támadás. A Nagykőrös Népe című újság október 9-én megjelent száma már a városi kulákság meglétéről ír.9 Az 1950-es kuláklistán 444 gazda szerepelt, ebből birtokjövedelem alapján 16, cséplőgép-tulajdonosként 7 került a listára. Városunkban is jól működött a közellátásibeszolgáltatási apparátus. Ezt bizonyítja a polgármester szigorúan bizalmas beszámolója az alispánhoz (1. melléklet). Ebben beszámol a kulákok büntetéséről és kihágásaikról. Pontos adatokkal szolgál a kulákok számáról, szabályszegéseikről (engedély nélküli fakitermelés, fegyverrejtegetés, közellátás érdekeit veszélyeztető szabotálás). De felhívja még a figyelmet, hogy „a kulákok gazdasági erejének megtörését fokozni kell… a kulákság elleni korlátozó és megszigorító rendelkezések tehát hatóságom területén még mindig gyengének bizonyulnak és az elmúlt hónapban a kulákok fokozottabb megszigorítására erősebb rendszabályozást alkalmaztam.”10 1950. augusztus 15-től a város irányítását a tanácselnök végezte. Ez évi beszámolójában (2. melléklet) tájékoztatott, hogy a város az előírt terménybeadási kötelezettségét 67%-ban teljesítette. Ezen változtatni kellett, „… újra keményen rámentünk a kulákok helyszíni elszámoltatására.” Akik több hátralékkal rendelkeztek, ellenük bűnvádi feljelentést tettek, emellett állandóan felkeresték és helyszíni elszámolást tartottak náluk. Itt névvel és címmel, pontos hátralékokkal nevezi meg ezeket a személyeket. Kiemelte azon kis- és középparasztokat, akik „… elfeledkeztek a Pártnak tett ígéretükről… sajnos egyesek jobban hallgattak az ellenség szavára, mint miránk. … Az ellenség nem alszik. Állandóan lázít és igyekszik a mi célkitűzéseinket megzavarni.”11 A következő év februárjában a Végrehajtó Bizottság titkára következőket jelentette: „ A kulákok elleni szívós, és egyetlen percig sem lanyhuló harcnak komoly eredménye, hogy a kis emberek egész sora belátta, hogy a termények elrejtésével csak ráfizethet és saját maga is a kulákhoz hasonlóan a nép ellenségévé válik. Előkerülnek lassanként az elrejtett készletek és megindul nemcsak a hátralékok teljesítése, hanem a 9
Szabó Attila: Nagykőrös mezőgazdasága 1945-1961. In. Dr. Novák László (szerk.) Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából. Nagykőrös, Nagykőrösi Arany János Múzeum, 1978, 273-313.o. 10 Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXIII. 528-a Nagykőrösi Városi Tanács Városi Bíróság Titkárságának bizalmas iratai 61/1950. szám. A polgármester jelentése az alispánnak 11 Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya a végrehajtó bizottság titkárának beszámolója 1950. évi tanácsülés jegyzőkönyvéből
7
teljes készletek beadása is.”12 Ekkor határozatot is hoztak, hogy „A Városi Tanács elhatározta, hogy a mai naptól kezdődően a Városi Tanács minden egyes tagja legyen a Végrehajtó Bizottság segítségére a kulákok elrejtett készleteinek felkutatásában, a feketevágások és a spekulánsok leleplezésében.”13 A megyei tanács titkárságának bizalmas utasítása szerint: „ha a feketevágást kulák követte el a rendőrség útján azonnal intézkedni kell a levágott állatnak és termékeinek lefoglalása iránt. Ha kis- vagy középparaszt, vagy munkás követte el a lefoglalást mellőzni kell”14 Az 1951. június 12-i tanácsülésen az elnökhelyettes rávilágított arra, hogy „ A kulákság egy része sok esetben a kis embereknél rejtett el terményét és akárhányszor volt kint a kuláknál az elszámoltató bizottság terményt, azt nem talált, mert nem gondolták azt, hogy a kis emberek házánál rejtették el.”15 Ez is jól érzékelteti a nagybirtokosokkal szembeni megkülönböztetést. Mégis a lakosság minden propaganda ellenére szolidáris maradt a kuláksággal szemben. Az államnak nem volt érdeke, sőt károsnak ítélte azt, hogy a gazdák kezén komoly felesleg maradjon, mert ez a rendszer a szocialista ideológiából fakadt. De tisztában voltak azzal, hogy a parasztságot teljesen nem lehet felszámolni, mivel az árutermelés jelentős része tőlük származott. Így szól a korszak mottója: „Támaszkodj a szegény parasztra, harcolj a kulák ellen, és szövetkezz a középparaszttal.”16 A Sztálin halála után, 1953 júniusában Nagy Imre vezetésével megalakuló kormány a gazdaságpolitika, azon belül is különösen az agrárpolitika terén számos korrekciós intézkedést kezdeményezett. A kulákok számára a legnagyobb hatásúnak az amnesztiarendelet és a kuláklista eltörlése bizonyult. A kulákkérdés azonban nem került le a napirendről, a pártvezetőség Rákosi vezette sztálinista szárnya mindent megtett azért,
12
Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXIII. 526-os-a. Tanácsülés Jegyzőkönyve 1951. február 15. Végrehajtó Bizottság titkárának beszámolója 13 Végrehajtó Bizottság határozata Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXIII. 526.-os-a. 22/1951. 14 Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya 44/1951 Nagykőrös Városi Tanács Végrehajtó Bizottság Titkárságának bizalmas utasítása 15 Tanácselnök-helyettes beszámolója. Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya 1951. június 12-i jegyzőkönyv 16 Tóth Judit: Padlássöprések kora A beszolgáltatás Pest megyében. Budapest, Pest Megye Monográfia Közalapítvány, 2011
8
hogy a kulákokkal szembeni gyűlöletet tovább szítsa. A kulákokat tették felelőssé a termelőszövetkezetek felbomlásáért, de azért is, ha a tsz-ek gyenge eredményt értek el.17
III. Interjú Kecskés Györgynével18 Felvettük a kapcsolatot a családdal, és megbeszéltük, hogy november 11-én találkozhatunk abban a házban, ahol már generációk óta élnek Kecskésék. Ezen a kedd délutánon Esztike néni kisebbik fia, Ambrus és lánya, Eszter fogadott. Beérve érezhető volt, hogy egy régi gazdálkodó családnál járok, tyúkokat, kacsákat láttam az udvarban. Esztike néni a szobában, a foteljában ülve várt. Vele szemben foglaltam helyet. Meglepődve tudatosult bennem, hogy egy 102 éves személlyel tölthetem el a kedd délutánom, aki szinte az egész huszadik század eseményeit megélte. Az órákig tartó beszélgetés során sok emlék, érzelem tört a felszínre… - Szólna pár szót magáról, mikor született? Hol töltötte gyerekkora mindennapjait? - Édös jó Isten... 1914. július 7-én születtem Nagykőrösön. Tanyai lány voltam Nyilasban.19 Ott nőttem fel. kezdtem el megszeretni az állatokat, ami mind a mai napig tart. Olyan mintha értenék azt, amit mondok nekik, a legtöbbjük értelmesebb, mint némelyik ember... 1924-ben
meghalt
az
édesanyám,
amikor
még
csak
negyedikes kisiskolás voltam. Édesapám Ceglédre költöztetett egy házhoz, annak reményében, hogy innen hátha könnyebb lesz a bejárás a ceglédi iskolába. A gondviselő családnak 2. ábra: A lassan 102 éves Esztike néni (saját felvétel)
apám kerek, kemencés kenyeret tudott adni cserébe. A polgári második osztályában megbuktam, mert nem tudtam
tanulni, a taligát kellett tologatni.
17
Szabó Attila: Nagykőrös mezőgazdasága 1945-1961. In. Dr. Novák László (szerk.) Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából. Nagykőrös, Nagykőrösi Arany János Múzeum, 1978, 273-313.o. 18 Az interjút 2015. november 11-én, Nagykőrösön a Szabó Ervin utca 5. szám alatt készítettem. 19 Nyársapáthoz közeli tanyavilág, 1954-ig Nagykőrös külterülete.
9
- Hogyan került vissza? Milyen események voltak emlékezetesek ekkoriban? - Az 1920-as évek végén az apám újraházasodott és lett egy második anyám, akit nagyon szerettem. Nem sokkal ezután költöztünk el a tanyáról Nagykőrösre, a Szolnoki út 53. szám alá. A családunkban ekkor volt először igazi karácsony. Fát állítottunk és kaptam valami kis ajándékot. 18 esztendős koromban mentem el az első bálra, már innen, az új házból. 1940-ben meghalt az édesapám. Még ugyanebben az évben ismerkedtem meg Kecskés Györggyel, akivel házasságot kötöttunk 1940. december 6-án. 3. ábra: Az első bál előtt. (Családi albumból)
- Mit kell tudni a Kecskés családról? Hol voltak a földjeik, amik miatt a kuláklistára kerültek? - A férjem szüleinek összesen 150 hold birtokuk volt Tiszakécskén, Nagykőrösön és Ágasegyházán. A szülők halála után a három gyermekük: Teréz, György és Julianna osztoztak az itt lévő birtokokon. Ezután mi elköltöztünk a tiszakécskei birtokra, ahol tulajdonképpen a gazdálkodó családok mindennapjait éltük. - Milyen emlékek fűződnek Tiszakécskéhez? - Sok minden történt Kécskén. Jók és rosszak egyaránt. 1941-ben ide született a nagyobbik fiam, Gyuri. Ebben a korszakban elég jól éltünk, tartottunk 4-5 cselédet a háznál, akiknek volt külön „cselédházuk” is. Mindegyiknek adtunk konvenciót.20 Negyedévente mértünk részükre szalonnát, lisztet, sót. Volt egy szegény családunk, akiknek még ruhájuk is alig volt, de amikor a konvenciót mértük még a kutya is szalonnával szaladgált. A legnagyobb csapás is itt ért bennünket, amikor el kellett hagyni otthonunkat.
20
Cselédbér, ami lehetett szalonna, liszt, tojás is.
10
4. ábra: Kécskei birtok gazdasági épületei (családi album)
Egyszer jöttek a párttól és költözni kellett. A férjem felajánlotta a földjeinket, mert nem akart szembeszállni az rendszerrel. Jobbnak láttuk a felajánlást, úgy, mint ekkoriban a legtöbben ebben a helyzetben. Később inkább földeket béreltünk, hogy tudjuk folytatni a mezőgazdaságbeli munkákat a jobb megélhetés reményében. - Ezek után hova tudtak elköltözni? Hogyan történt a költözködés? Jött egy lovas kocsi, és ami ráfért csak azt tudtuk elhozni ide ebbe a házba, ahol most is élek. Hogy mit vittek el az oroszok? Mindent! Az összes lábast, vajlingot,21 szerszámokat, megmaradt bútorokat, mindent, ami nem fért rá a lovas kocsira. Az állatokat sem hozhattuk magunkkal. Nem hiába, utána biztos jól lakva távoztak… - Itt hogy történt a nagy újra kezdés? Honnan volt ez a ház? Hogy töltötték a mindennapokat? - Az öreg Kecskés ház, még a Kecskés nagyszülőké volt. Kecskés-köz volt régen a neve, jóval később lett Szabó Ervin utca. Ide született a két kisebbik gyermekem is: Eszter és Ambrus. A lányomat itt szültem, közben bejött az orosz és mondta, hogy „Mars ki az ágyból!” Kitessékelt az ágyból a gyerekkel együtt és ő meg csizmástól befeküdt a helyemre. 21
Fémből készült nagyméretű edény.
11
A nulláról kezdtük újra. Béreltünk földeket és itt cukorrépát termeltünk. Egyszer volt, hogy hazahoztuk, mert meg kellett pucolni és megjelent a végrehajtó és másnap már fel is voltunk jelentve, pénzbüntetést kaptunk, máig se tudni, hogy miért. Az állatok tartását itt is folytattuk. Volt vagy 100 birka, 100 liba és disznók. Egyszer csak jöttek a pártból és ennivaló köllött, ami volt, szalonna, disznók. Jöttek kocsival és vittek mindent… Nem volt mit szólni. Ekkor a párt uralkodott. Volt, amikor még a pincét is felásták, hátha van ott valami. Mindent elvittek, lábast, edényeket a Szellő háznál volt egy nagy garázs és odavitték. Én meg elmentem, hátha vissza tudok szerezni valamit. Itt a pártból valaki elkiáltotta magát, hogy a „Kulákok hagyják el a helyiséget!” Mindenért büntettek. A disznót csak bejelentéssel lehetett vágni. Voltak, akik kockáztattak, mert nem akartak beszolgáltatni, ők éjszaka vágtak, még a sertés száját is bekötötték. Akármilyen csendben zajlott, lehet, hogy a szomszéd bejelentést tett. Vágás után vittem a biciklin a húsz kilós zsírt beszolgáltatni. A teljes beszolgáltatás miatt a gyerekek nem igen láttak zsíros könyeret itthon. Sokszor mondtam, hogy én már jól laktam, a gyerekeknek mindent megpróbáltunk előteremteni, nehéz időszak volt, de az a lényeg, hogy átlábaltuk és itt vagyunk mindannyian egészségben. Ekkor történt, hogy a nyilasi tanya köré ültetett fákat apám kivágta, mert kellett fűteni. Másnap behívatták a tanácsházára, bent volt valamennyi ideig, megverték, mondták, hogy másnap még folytatják. Úgy gondolta, hogy ő nem megy be többet. Amikor haza jött, senkinek semmit nem mondott, hogy mit csináltak vele, nem volt szabad elmondani. Még aznap éjjel felakasztotta magát, 60 éves volt… Az orosz tisztek „látogatásai” mindennaposak voltak. Ilyenkor, ami megtetszett nekik, azt el is vitték. Ekkor már egyedül voltam itthon a három gyerekkel. A férjem volt a pénzkereső a családban, ő csak Budapesten kapott munkát építkezéseken. A környéken sehol nem engedték dolgozni. Vasárnap este elment és utána való héten péntek éjszaka érkezett haza. - A gyerekek is érezték a megkülönböztetést? - Az ő nevük mellett is ott szerepelt a nagy „K” betű. Mind a három gyerek jól tanult az iskolában. A legnagyobb fiam beadta a helyi gimnáziumba a felvételi jelentkezési lapját, de elutasították, mert kulák volt. Ez nagyon meg is viselte, hogy a barátokkal nem járhat egy osztályba, de annyira szeretett volna továbbtanulni, hogy a Debreceni Református 12
Gimnáziumba tovább tanult kollégistaként. A lányom, Eszter szintén nem Nagykőrösön folytatta tanulmányait, hanem a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban. A kisebbik fiam, Ambrus szintén Kecskeméten járt iskolába. - Esztike néni tudott munkát vállalni? - Nekem munkám csak akkor volt, amikor a Gyuri fiam a szegedi munkásőr zenekarban volt és a kőrösi konzervgyárban tudott nekem állást szerezni. Rögtön szimpatikus lett a munkásőr ruhájában az itteni feletteseknek. - Milyen típusú munka volt ezt? Milyen volt a munka hangulata? Itt érte-e megkülönböztetés? Egyszerű konzervgyári munkás voltam, de szerettem, mert legalább már dolgozhattam. Egyébként egyszer kitüntetést is kaptam a jó munkámért. De ekkor jöttek, hogy mi az, hogy egy kulák kap kitüntetést. Amikor a „fönti” emberek ezt megtudták, azonnal elvették és odaadták másnak, olyannak, aki többet hiányzott, meg sem érdemelte igazán. Nagyon megszenvedtünk a kulák név miatt. Minden nehézség után jött valami jó. Nekem az volt a legjobb, hogy unokából mindig volt 4-5 a háznál.
13
Befejezés Pályamunkám végére megértettem, mit is jelentett kuláknak lenni. A történelmi hátteret átolvasva nagy vonalakban tudomást lehet szerezni a kor sajátosságairól. Tanulság számomra, hogy van, amit a tankönyvek nem írnak, azt csak a személyes élménybeszámolókból, akkori iratokból lehet megérteni. Ezért szeretnék köszönetet mondani Kecskés Györgyné Esztike néninek és családjának, hogy személyes emlékeikkel segítették pályamunkámat. A Rákosi-korszak legnagyobb csapásait igazán csak az tudja, aki átélte és áldozata volt. Egy átlagos mai embernek eszébe sem jut, hogy mennyi megkülönböztetés érhetné, a munkahelyen, iskolában, még a piacon is. Napjainkban az állam nagy hangsúlyt fektet arra, hogy csökkentsék az éhező gyermekek számát. Az 1950-es években főleg a kulák gyerekek nagy része éhezett. Ezekben az években más volt a fontos, másra figyeltek oda. Ma, aki szorgalmas, elérheti céljait, de régebben ez nem így volt, a származáson múlott a továbbtanulás is. Hiába volt okos a gyerek, ha egyszer meg volt bélyegezve. A legtöbben már nem tudjuk bele képzelni magunkat a kor sajátos hátulütőibe. Ezen múltfeltáró pályázat jó alkalom arra, hogy a mai fiatal generáció átértékelje pillanatnyi helyzetét és elégedett legyen mindazzal, amije van.
14
Mellékletek
1. melléklet: Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXIII. 528-a Nagykőrösi Városi Tanács Városi Bíróság Titkárságának bizalmas iratai 61/1950. szám. A polgármester jelentése az alispánnak.
15
2. melléklet: Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya a Végrehajtó Bizottság titkárának beszámolója 1950. december 6-i tanácsülés jegyzőkönyvéből.
16
Bibliográfia Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956. Tevan kiadó, Békéscsaba, 1992 Hantó Zsuzsa: Kulákok: Megkülönböztetés, megtörés, megsemmisítés. In. Rubicon, 21. évf. 9sz. 44-57. o. Még a gyerekek neve mellé is egy nagy "K" került - a kuláküldözés áldozatainak emléknapja. http://mult-kor.hu/meg-a-gyerekek-neve-melle-is-egy-nagy-k-kerult--a-kulakuldozes-aldozatainak-emleknapja-20150629. Megtekintés dátuma: 2015. november 3. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris, 2000, Szabó Attila: Nagykőrös mezőgazdasága 1945-1961. In. Dr. Novák László (szerk.) Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából. Nagykőrös, Nagykőrösi Arany János Múzeum, 1978, 273-313.o. Tóth Judit: Padlássöprések kora A beszolgáltatás Pest megyében. Budapest, Pest Megye Monográfia Közalapítvány, 2011
Források 1. ábra 50-es évekbeli diakép http://www.hetek.hu/files/images/2014/28/karikatura.jpg Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXIII. 528a Nagykőrösi Városi Tanács Városi Bíróság Titkárságának bizalmas iratai 61/1950. szám. A polgármester jelentése az alispánnak Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya a Végrehajtó Bizottság titkárának beszámolója 1950. évi tanácsülés jegyzőkönyvéből Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXIII. 526os-a. Tanácsülés Jegyzőkönyve 1951. február 15. Végrehajtó Bizottság titkár beszámolója Pest megye Tanácsa Titkárságának bizalmas utasítása Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya 44/1951
17
Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXI. 4-1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjának iratai. (1943-) 1945-1950. Alispáni évnegyedes jelentések. 1945-1949. 1946. 1. negyedéves jelentés, 1947. 4. negyedéves jelentés.
Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya 1951. június 12-i jegyzőkönyv Tanácselnök helyettes beszámolója Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya XXIII. 526.os-a. 22/1951. Végrehajtó Bizottság határozata
18
