Esszédolgozat
Andrássy-Culmann Eszter Havas Melinda Thén Wanda
Interjú Cserno Billel! o
Kedves Cserno Bill! Ez egy riportdolgozat, amit szeretnénk veled elkészíteni, hiszen a történeted egy igazán emlékezetes esemény volt. Hogyan kezdıdött az életed?
o
Már az építésem is elég zavaros volt. Pripjaty és Csernobil város között helyezkedtem el és
hasznos voltam mindenkinek, mert biztosítottam
munkalehetıséget. Az építkezést Viktor Bruhanov vezette. A munkásoknak nem volt elég munkakedvük. Az alapanyagok is állandóan késtek és mindezek miatt a Középgépipari Minisztérium és a KGB is Bruhanovot terhelte, éppen ezért kicsúsztak a határidıbıl (1975). Végre két év múlva az egyes blokkom mőködésbe lépett. Csak ez több mint ezer MW áramot termelt. Egy évvel késıbb a második blokkot is mőködésbe hozták. Rólam mindenki dicsıítve beszélt, de arról nem számoltak be, hogy bennem pont ugyanolyan típusú alkatrész van, mint a leningrádi egyes blokk főtıelemében volt, ami megolvadt. Ami még lényeges hiba volt, hogy a munkásaimat semmilyen problémáról nem tájékozatták. Minden, ami a velem kapcsolatos információ volt, azt az orosz kormány titkosította. Tehát a munkások úgy gondolták, hogy ha betartják az elıírt szabályokat, akkor ki van zárva a baleset. Azt még hozzáteszem, hogy a szabályzatban több ellentmondás is volt, ám ezeket meg tudták magyarázni. 1983 telén akarták átadni a négyes blokkomat, de itt is voltak némi késések a töménytelen számú teszt miatt, amit el kellett végezni rajtam. Végül 1983. december 21-én a negyedik blokkom is elindult. o
Tulajdonképpen mi volt az eredeti oka annak, hogy így végezted?
o
Az emberek könnyelmően vették a kisebb hibákat (mint általában szokták). A tragédia okára két variáció is született. Szerintem e kettı keveréke lehetett a valóság. A vádlottak az egyik esetben az üzemeltetıim. Ez az elmélet 1986 augusztusában jelent meg. A másik felhozatal 1991-ben jelent meg és a tervezıimet okolja (RBMK). Eme két elméletet különbözı csoportok támogatják. Nyilván valóan azok, akiknek nevei felmerültek a vádoltak listáján. Az elsı elméletet nem tartom igaznak, hiszen a tervezık nem tájékoztatták az üzemeltetıimet a tervezési hibáimról. Egyikıjük, Anatolij Sztyepanovics Gyatlov vállalta véleményét, hogy ezen hibák eltitkolása szándékos cselekedet volt. Ami érdekes, hogy ıt is megvádolták, mint a 2
tragédia egyik felelısét. Természetesen nem csak a hibák nem tudása miatt haltam meg. A kezelıim nem voltak kiképezve a magamfajtához (pl. az igazgatóm, V. P. Brjuhanovnak csak a szénfőtéses erımővekhez volt tapasztalata, a fımérnöknek szintén). Rengeteg olyan vezetım és munkásom is volt, akik a VVER reaktorok kisebb változataihoz értettek. Továbbá az üzemeltetıim nem kommunikáltak egymással eléggé. o
Részleteznéd a problémákat?
o
Elıször a kezelıim fedeztek fel egy olyan hibát, hogy nem vagyok stabil, ha alacsony energiával mőködök. Ilyen esetekben változik a teljesítményem és leállok. Mindez azért jöhet létre, mert a hőtıvizemben gızbuborékok jönnek létre és felgyorsult a láncreakció. A hibák a szabályzórudakban voltak. Ezek lassítják a reakciókat, ám ezen esetekben néhányat el kell távolítani belılem. Azt tudni kell, hogy minimum 15-öt bennem kell hagyni. Ennek ellenére 4 darab maradt bennem. És ez benne volt a szabályzatban is. Egyébként a szabályzatot nem tartották be mindig. A rudakról: a magamfajta reaktorokban (RBMK-1000) a rudak végei grafitból készültek (1m) és az egész rúd üreges és vízzel van megtöltve. A rúd fele (ami bórkarbidból készül) nyeli el a neutronokat, ezzel lassítja a reakciót. Visszatérve a hibákhoz: a grafitrudakat mind fordítva helyezték el, és ez felgyorsította a reakciót. Mindezen használati hibákhoz az is hozzájárult, hogy a biztonsági rendszereim közül többet is kikapcsoltak, ami tiltott volt. Csak akkor engedélyezett, ha a biztonsági rendszeremben van a hiba. Továbbá súlyos probléma volt még a megfelelı mőszerek hiánya és a meglevık kis teljesítménye.
Pontosan hogyan történt a katasztrófa? o
1986-ban történt, április 25-e hajnalán. A négyes blokkomat le kellett állítani, hogy elvégezzék a karbantartási vizsgálatokat. Úgy döntöttek tesztelni fognak. A lényeg az volt, hogy a generátorom képes-e külsı áram nélkül üzemeltetni a biztonsági rendszert, de a magamfajtáknak dízelgenerátoruk van, ami nem azonnal lép mőködésbe. A hőtıvizem szivattyúit is tudnom kellett volna mőködtetni. A tesztelésem pontos részletezése:
1. hajnali egy órakor megkezdték a teljesítményem csökkentését
3
2. délután egy órára a teljesítményem már csak 1,6 GW volt, így lekapcsolták az egyik turbinámat. 3. éjszaka tizenegy óra tíz perckor a négyes blokk is lekapcsolható volt így hozzákezdtek a lekapcsolásához. Mindezen dolgok miatt következett be a katasztrófa szombaton (Nagyszombaton) hajnali 1:23:58-kor. Az egész egy gızrobbanás volt, ami következtében kigyulladtam és végül bekövetkezett a nukleáris olvadás. o
A Nagy robbanás elıtt is voltak problémák veled?
o
Igen. 1981-ben mőködésbe léptették a harmadik blokkomat is, ami lehetıvé tette, hogy az elsı reaktorom rutinellenırzését elvégezzék, így ez meg is történt 1982 nyarán. Ez után szeptemberben újraindítottak és ekkor elzáródtak a víz áramlását szabályozó szelepek. Ezért néhány főtıelemem túlhevült és robbanás történt. Egyébként annál a robbanásnál kisebb mennyiségő sugárzóanyag került a légkörbe, de nem halt meg senki. Szerencsére a vészhőtırendszerem mőködésbe lépett és leállított. A mérnökök, akik kijavították azt a hibámat, elég nagy mennyiségben kaptak sugárkárosodást. Természetesen senki nem kapott értesítést az esetrıl. Biztonsági okokból lemosták Pripjaty utcáit, de senki nem tudta miért.
o
Hogyan értesül a világ a veled történtekrıl?
o
Rossz volt, hogy a robbanás után én voltam a rossz és a gyilkos, de az emberek nem tudtak semmit rólam, azt viszont biztosan érezték, hogy megnıtt a sugárzás körülöttük. Az elkövetık mind el akarták tusolni az ügyet, ám azt nem vették számításba, hogy a szél szállítja a radioaktív sugárzást. Így történt, hogy egy svéd atomreaktornál egy méréskor az átlagos eredmény megnıtt. A közelben lévı atomreaktoroknál a mérések közel azonos mértékben mutattak háttérsugárzás-növekedést, így derült ki, hogy pontosan mi is történt.
o
Tudunk pontos adatokat a katasztrófa utáni dolgokról?
o
Igen. Nagyon sok radioaktív sugárzás szabadult fel a robbanáskor. Körülbelül 100-szorosa a Hirosimában mértnek. Egyes becslések szerint 600 év múlva lehet majd visszaköltözni Csernobil környékére, mert addigra már nem lesz olyan erıs a sugárzás, de teljesen csak 48 ezer év múlva szőnik meg. Kb.négyezren vesztették életüket a katasztrófában, bár nemrég készítettek egy
4
újabb felmérést, amely szerint az áldozatok száma sokkal több, mint amennyit a hivatalos számok mutatnak. Tehát a legfrissebb mérések szerint a halálozások száma több mint 60 ezer. Ez a különbség lényegesen nagy. Az orosz kormány egy ideig el akarta titkolni a sugárzás mértékét, illetve a már említett
halálozások
számát,
ám
amint
elkezdtek
az
országok
pénzadományokat adni az erre vonatkozó információk azonnal rohamosan megnıttek, illetve kinıtték önmagukat. Mint már említettem, hogy elég nagy a sugárzás, ennek ellenére már vannak olyan vállalkozó (vagy talán inkább vakmerı?) turisták, akik elmerészkednek a sugárszennyezett 30 kilométeres tiltott zónába. Túlnyomó többségük férfi. Fiatalkorúakat nem engednek be! Ami nagyon furcsa, hogy orvosi igazolást senkitıl nem kérnek (ugyanis ezt általában utazási irodák szervezik). Szerintem ebbıl is következik, hogy mindenki a saját felelısségére látogatja meg környékemet. o
Mi történt veled a katasztrófa után?
o
Elkezdıdtek a romjaim eltakarításai. Mivel ez egy hosszadalmas és veszélyes munka volt, elıször csak apróbb célokat tőztek ki maguk elé az emberek. A tüzek eloltásakor az oda érkezı tőzoltókat nem értesítették a sugárzás veszélyérıl. Az nekem nagyon rosszul esett, hogy ekkor még képesek voltak titkolózni. Ha nem hazudtak volna, akkor ezek az emberek nem mentek volna a helyszínre. Továbbá a maradványok megsemmisítése is egy hasonló cél volt. Ezen munka közben rengeteg ember halt meg, mivel egyes állítások szerint a munkásoknak nem volt megfelelı felszerelésük. Egyes állítások szerint kézzel kellett megfogniuk a roncsokat. Ezek az emberek súlyos sugárkárosodásokban haltak meg, kevesebb, mint három héten belül. Egyes adatok szerint az emberek egy része kórházba került, majd amikor már egészen egészségesnek tőnt, akkor hirtelen meghalt. A lakosságok evakuálták. Azt mondták nekik, hogy csak pár hónapot kell a lakhelyüktıl távol tölteniük. Ez persze nem így lett, hiszen többet már nem költözhettek vissza. Így alakultak ki a kísértetvárosok, amelyekben még ma is láthatóak az egykor ott élık tárgyai és házai. Elıfordulnak bizonyos emberek, akik külön kérik, hogy továbbra is ott élhessenek mellettem. De térjünk vissza az eredeti témához, miszerint mik voltak az alap célok. A bennem maradt főtıanyag ne kerülhessen kritikus állapotba, a nyitott maradványom elfedése és a bennem maradt aktív anyagok kijutásának megakadályozása. Tehát egy védıépítmény felhúzása körém, 5
amely megakadályozza a csapadék bejutását. Egészen pontosan egy betonszarkofágba temettek el. Ezt csupán 10 évre tervezték és késıbb már nem volt pénz a felújítására, így csak javításokat végeztek rajta. Mára már fennáll a veszélye annak, hogy megreped, illetve beomlik. Most terveznek egy újat, amely már 100 esztendıre nyújtana védelmet a maradványaimtól. o
Akkor most teljesen lakatlan a környezeted?
o
Nem. Csak emberrel nem találkozok, csak a turistákkal. Az élıvilág már egészen visszatért erre a területre. Egészen pontosan mivel az ember nem tudta ezt a területet elfoglalni, az állatoknak végre jutott egy kis tér. Azok, akik már jártak itt, a kirándulás elsı felében el se hitték, hogy tényleg Csernobilban vannak, mert a kép annyira idilli. A növényzet dús, az állatok elszaporodtak: vadló csordák is megtalálhatók, a farkasok, a vaddisznók mellett és van egy veszélyeztetett sas-fajta is. A madarak beköltöztek a szarkofág repedéseibe. Egyesek még medve lábnyomát is felfedezték. A Csernobili Nemzetközi Radioökológiai Laboratórium eddig több mint 400 állatfajt jegyzett föl. Ezen szépségek miatt, az ENSZ már javasolta a vadvédelmi körzet kialakítását. Azonban felléptek apróbb mutációk, jóllehet ezek nem észrevehetıek. Ez a gyümölcslegyeknél volt megfigyelhetı, hogy a kisebb genetikai mutációk csak a huszonhatodik generációra voltak jellemzık. Ezt a stressz okozta. Ez a stressz persze nem az a fajta, amit az ember érez, amikor nem készült el a munkájával, hanem amibe beletartozik mindaz a külsı befolyás is, amit például a robbanás okozhatott.
o
Errıl egy kicsit, ha részletesebben mesélnél...
o
Egy kutató, Suzanne Rutherford csinált egy kísérletet, amelyben kb. 10 ezer gyümölcslegyet tett ki különbözı stressz helyzeteknek. Például egy kicsit "hevítette" ıket. Persze nem addig, amíg meghaltak, csak egy kicsit és még hasonló dolgokat. Ebbıl a 10 ezerbıl 900 egyednél nem volt számottevı különbség, ám a maradék 100-nál megjelentek különféle mutációk (pl. három szárnya lett, vagy nem volt szeme). Ám azt is kimutatták, hogy ezekre a dolgokra a gyümölcslégynek és elıdeinek is mindig megvolt a potenciájuk, csak ezek a tulajdonságok rejtettek voltak. Minderre azt mondhatnánk, hogy ezek a példányok nyilván valóan elhullottak, hiszen gyengébbek voltak. De nekik nem csak hátráltató tényezık jutottak, mert olyan képességük is volt,
6
hogy egy másik hasonló helyzetben ugyanennek a példánynak akadtak hasznos tulajdonságai (pl.erısebb lett a szárnyuk). o
Milyen hatással volt a robbanásod az ország(ok)ra?
o
Mint már említettem több városból kitelepítették az embereket. İket késıbb a külföldi adományokból ellátták, továbbá a betegekre is maradt pénz. Egy kicsit biztosan megzavart mindent a robbanás. Az ételeket állandóan ellenırizték (hús, tej, zöldség, stb.). A legtöbb persze fertızöttnek bizonyult, de igyekeztek "tiszta" ételekkel ellátni a lakosságot. Egyedül a burgonya volt az, amely teljes egészében ellenállt a sugárfertızésnek. Magyarországon szinte csak káposztát osztottak a menzákon. Egyes tudósok nyíltan felvállalták véleményüket, hogy semmilyen sugárzást nem szabad bevinni az emberekbe, mert káros lehet a következı nemzedékekre és különféle mutációk alakulhatnak ki.
o
Hogy hatott mindez Magyarországra?
o
Oda csak április 29-én ért el a radioaktív felhı, északkeleti irányból, így a legszennyezettebb területek az Észak- Dunántúl és a fıváros lettek. A felhı átvonulását néhol esı kísérte. A sugárzás nem okozott különösebb gondokat, mert belégzés által csekély sugáranyag került az emberekbe. Ami inkább probléma volt, hogy a talajba jutott szennyezıdés az állatokon keresztül az emberekhez tejtermék és hús formájában jutott el. A sugárfertızöttség aránya az Európához képest egy közepes átlag volt. Az egészségügyi hatásokban sem változtak.
o
A többi országban milyen egészségügyi változások voltak?
o
Azokra az emberekre gondolsz, akik a közelemben voltak vagy azokra, akik már csak a sugárfelhı miatt betegedtek meg?
o
Kezdjük, mondjuk a közeledben lévıkkel...
o
A kórházba szállított emberektıl vérmintát vettek. A mintákat megvizsgálták, hogy károsodtak-e a kromoszómák. Bármely esetben a legnagyobb veszélynek azon szervek voltak kitéve, amelyek gyorsan osztódó sejtekbıl épülnek fel. Ilyen például a haj, a bır, a gyomor- és bélrendszer és a csontvelı, amely a vérellátást biztosítja. Ha a kromoszómák károsodtak, a sejtek elpusztultak. Ez leginkább a csontvelı esetében okoz óriási problémákat. A halált okozhatta a vér elhasználódása, fulladás, vagy hashártyagyulladás is. A tünetek se éppen bíztatóak: fájdalmas herpeszkiütés, belsı vérzés (és az ebbıl következı véres hasmenés), magas láz és az immunrendszer legyengülésével járó tünetek. 7
Akiknek sikerült túljutni a krízisállapoton, még kellett kb. 2 hónap, hogy az immunrendszerük újjáépüljön, ám ebben a két hónapban a legkisebb fertızésnek is áldozatul estek. o
Mi történt azokkal, akik nem voltak a közeledben?
o
Mindenhol megnıtt a daganatos megbetegedések száma. Gyermekeknél leginkább a pajzsmirigyrák és a leukémiás megbetegedések, ezen kívül a genetikai rendellenességek is. A pajzsmirigyrákról azt gondolták, hogy nem ilyen hamar fog megjelenni.
o
Mit tettek annak érdekében az emberek, hogy ezeket a változásokat némiképpen elkerüljék? Gondolok itt azokra a helyekre, amik kis idıvel a robbanás után még veszélyeztetve voltak a sugárzástól.
o
Mondták az embereknek, hogy ne menjenek a levegıre és az ablakokat is tartsák csukva, de ez nem igazán használt. Ezen kívül jódtablettákat adtak, mert az megszüntette a jódsugárzást a szervezetben. Ezt szedték is. Akik nem védekeztek a sugárzás ellen, a legtöbb esetben hányással, vagy bırégéssel vitték kórházba.
o
Végül, pedig szeretnélek megkérdezni, hogy te mit gondolsz errıl az egészrıl?
o
Szerintem nem feltétlenül rossz dolog az, ami velem történt. Én még mindig hiszek az emberekben és hiszem, hogy le tudták vonni a tanulságot és ezt majd hasznosítani is tudják az élet minden területén. Sok szerencsét nekik!
8
