ESÉLYEGYENLŐSÉG, ZAPATERO, „DEMOKRATIKUS ORGAZMUS” - A SPANYOL HARMADIK ÚT?
Készítette: Kenéz Anikó és Balogh Róbert
[email protected]
1
Tartalomjegyzék
I. ’…algunos hemos sentido hasta orgasmos democráticos' ............ 3 Pártállam, pártbetegség ......................................................... 4 Spanyolország, mint új demokrácia: reforma pactada-ruptura pactada............................................................................. 4 A spanyol pártrendszer........................................................ 6 A PSOE válsága és az új program ......................................... 8 A spanyol jobboldal transzformációi ........................................10 A regionális pártok szerepe a spanyol pártrendszerben. A kisebbségi kormányzás kérdése .............................................12 Referencia .............................................................................15 II. Mozdulatlan lendület: a PSOE kampánya 2008-ban .................18 A „Con Z de Zapatero” - kampány ..........................................18 Összehasonlító táblázat.........................................................19 A kampánydal .....................................................................22 El libro blanco – A fehér könyv...............................................24 Zapatero arculata.................................................................25 A miniszterelnök-jelölti vita ...................................................28 Az első vita .........................................................................29 Prológus...........................................................................29 Gazdaság és munka...........................................................30 Az esélyegyenlőség politikája ..............................................31 A szociális kérdések jelentősége 2004-2008 között ...................32 Választási program...............................................................35 Választások, választási eredmények 2004-ben és 2008-ban.......36 Következtetések .....................................................................39 Referencia .............................................................................40
[email protected]
2
I. ’…algunos hemos sentido hasta orgasmos democráticos' „…jónéhányan úgy éreztük, mintha demokratikus orgazmusunk lenne” / Pedro Zerolo, a PSOE társadalmi kapcsolatokért felelős titkárának sokat idézett gondolata a 2008-as kampány idején A következőkben arra keressük a választ, hogy mennyiben tükrözi a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) 2008-as választási kampánya azt a feltevést, miszerint Jose Luis Rodriguez Zapatero miniszterelnökként egy, a brit harmadik úttól eltérő, mégis egyedi és életképes XXI. századi szociáldemokrácia modelljét alkalmazza Spanyolországban. Feltevésünk szerint annak ellenére, hogy a 20042007 közötti időszakra elfogadható Paul Kennedy értékelése, miszerint „the PSOE sought to construct a new political project which benefited from the input of a range social group via the establishment of extensive dialogue” (Kennedy 2007), 2008-ra a program helyét – a spanyol politikában megszokott módon – a személyes karizma vette át. A mára domináns diskurzussá vált esélyegyenlőségi program 2008-ban képtelen volt a megújulásra. Elsőként
a
spanyol
pártrendszer
azon
folyamatait
mutatjuk
be,
melyek
meghatározták azt a környezetet, mely közegben az új baloldali program született. A domináns pártrendszer átalakulása, s az új baloldali pártok megerősödése új uralkodó és befogadó jellegű diskurzus megteremtését tették szükségessé a PSOE számára. A dolgozat második részében a 2008-as parlamenti választásokra készült nyilvános
szövegek
elemzése
rámutat
lehetőségeire.
[email protected]
3
majd
a
program
korlátaira
és
Pártállam, pártbetegség
Spanyolország, mint új demokrácia: reforma pactada-ruptura pactada A spanyol rendszerváltást nem forradalom idézte elő, az átmenet jellegét sok tekintetben lehet a magyarországi tárgyalásos folyamathoz hasonlítani. A tranzitológia irodalmának egyik legmérvadóbb összefoglalása, Juan J. Linz és Alfred Stepan (1996) tézise szerint a reform-konszenzusos hatalomváltás (a szakirodalomban is elterjedt spanyol nevén: reforma pactada-ruptura pactada) csak azokban a rezsimekben játszódhat le, melyek túl vannak a totalitárius szakaszon. Ha a kormányzó monolit tömbön belül létrejön, majd meghatározóvá válik egy reformszárny, s ezzel egyidőben szervezett, de mérsékeltnek tekinthető ellenzéki pártok is alakulnak, e két fél tárgyalásba tud kezdeni egymással
az
átmenet jellegéről. Spanyolországban ilyen helyzet Francisco Franco halála után, 1976-ban állhatott elő legkorábban. A Franco-rezsimet nem lehet ugyan 1939 óta mozdulatlannak tekinteni, hiszen lépések történtek a jogállamiság irányába (Giró-Szász 2003), s az 1960-as évek gazdasági fellendülését külpolitikai nyitás is követte, a Nemzeti Mozgalmon belül azonban Franco elég közvetlen kontrollt gyakorolt ahhoz, hogy halála előtt elképzelhetetlen legyen egy reformszárny nyílt színrelépése. A spanyol átmenet sajátosság, hogy a diktátor halála után nem támadt igazi hatalmi űr, hiszen az 1947-es utódlási törvény eredményeként Juan Carlos személyében visszatért a királyi család és a monarchia az ország élére. A király már a trónra lépését követő első hónapokban, az Amerikai Egyesült Államokban
tett
látogatása
során
nyíltan
megteremtését tűzte ki célul (Giró-Szász
a
parlamentáris
demokrácia
2002). Ugyanebben az időben
Baszkföldön erőteljes rendszerellenes megmozdulások folytak, melyek még egyértelműbbé tették a rendszerváltás szükségességét. A király által kijelölt első miniszterelnök, Arias Navarro és részben még francoista kormánya ezt nem volt hajlandó elfogadni, ezért őt néhány hónap múltán Adolfo Suarez, a Movimento Nacional akkori főtitkára követte a poszton (Giró-Szász 2003).
[email protected]
4
Suarez egyszerű és határozott politikai programmal állt elő: a reformokról szóló törvényt és általános választásokat akart egy éven belül. Ezen szándékát – a plurális demokráciát célzó politikai reformokról szóló törvényt - még az 1976-os év végén népszavazás erősítette meg, elsöprő, 94%-os többséggel. A politikai rendőrség felszámolása, a szerveződés lehetővé tétele, valamint egy általános, a politikai foglyokra vonatkozó amnesztia után lehetővé vált, hogy az egyre
szervezettebbé
váló
ellenzékieket,
elsősorban
a
frissen
legalizált
kommunista PCE-t és a szocialista PSOE-t is bevonhassa Suarez az átalakulási folyamatba. 1976-77 fordulóján, a véres Atocha utcai merényletet követő napokban kiderült, hogy ebben mind a szocialistákat vezető fiatal Felipe Gonzalez, mind a kommunisták főtitkára, Santiago Carillo együttműködésére számíthatott. A konszenzust a készülő Alkotmány alappillérei, valamint a felelősségre vonás elhalasztását rögzítő Moncloa Egyezmény formalizálta 1977ben. 1978 nemcsak az alkotmányozás, de egyben az ETA első véres éve volt. Az év végén az immár választott parlament elsöprő többsége (a Néppárt elődje, az Aleanza Popular néhány képviselője, illetve a baszk képviselők egy része szavazott nemmel) után egy újabb népszavazás is ratifikálta az Alkotmány szövegét. Az újonnan létrejövő demokratikus rendszereknek rendre meg kell küzdeniük
a
megelőző
diktatórikus-autoriter
rendszerek
egyes
következményeivel. Ilyen például a társadalmi tőke, vagyis a bizalom hiányán túl (Montero-Torcal 2000) a politikai részvétel alacsony szintje, s ezzel együtt az új pártrendszer hajlama a Katz és Mair által 1995-ben modellezett (s azóta többek által kritizált) kartellesedésre. A jelenség lényege, hogy a pártok az állam erőforrásaiból való részesedés érdekében – a játékelmélet szabályai szerint hallgatólagos konszenzust kötnek a külső erők távoltartásáról. Sok tekintetben ezt az utat járja a spanyol parlamentáris demokrácia is (Holliday 2002). A rendszer központi elemei kétségkívül a pártok, melyek elsősorban a party-inoffice modellbe sorolhatók, vagyis céljuk nem bizonyos elképzelések érvényre juttatása vagy a szavaztok maximalizálása, hanem az adminisztráció irányítása. (Montero 2002)
[email protected]
5
A spanyol pártrendszer Spanyolország pártrendszerét a XXI. század elején mérsékelt pluralizmus jellemzi. Az országban működő pártok száma az alkotmányos berendezkedés sajátosságából – az autonóm közösségek nagy számából - adódóan igen nagy, ugyanakkor a parlamenti életet két domináns párt és további három párt-, illetve pártkoalíció határozza meg. Jelenleg országos szervezeti lefedettséggel három párt rendelkezik, melyhez 2007 vége óta csatlakozni igyekszik egy negyedik politikai formáció is. A választási rendszernek komoly hatása van: a kétkamarás parlamentben: a meghatározó képviselőházi (Congresso) helyek több amplitúdós körzetekben dőlnek el arányos, a magyar választási rendszerből is ismert d’Hondt módszerre alapozó
listás
szavazáson,
melyhez
nem
tartozik
kompenzáció.
A
nagy
amplitúdó, vagyis az, hogy egy körzetből akár hét képviselőt is választanak, a nagy pártoknak kedvez, jelentős mértékben torzít. A számítások szerint (Gunther 1989) a spanyol választási rendszernél Európában csak a brit többségi rendszer torzít jobban. Mindennek ellenére az utóbbi másfél évtizedben igen ritkán fordult elő, hogy egy párt önmagában megszerezze a képviselőházi helyek több mint felét. A szenátusi helyek döntő többsége a képviselőházi választásokkal egyidőben megtartott választásokon, nyílt listás többségi szavazással dől el. Érdekesség, hogy mivel a nevek névsor szerint szerepelnek, leggyakrabban a listán elöl szereplők jutnak parlamenti helyekhez. A maradék helyekre a regionális parlamentek küldenek képviselőket. A
két
nagy
párt
működését
tekintve
ún.
catch-all,
vagyis
gyűjtőpárt.
Tevékenységeik a pártközpontba koncentrálódnak, erősen centralizáltak, s tagságuk a választók arányához képest még nyugat-európai összehasonlításban elenyésző
(Holliday
2002).
Nyugat-Európa
országaiban
a
hagyományos
(Kircheimer által a 60-as években jellemzett) gyűjtőpártok az 1980-as és ’90-es évek folyamán jelentősen vesztettek vonzerejükből és szavazati arányukból. Ennek oka - és részben következménye is - az új társadalmi közegben születő új mozgalmak feltűnése és megerősödése a zöld mozgalmak, valamint az új populizmus ruhájában történő megjelenése (esetenként ezek keverékeként).
[email protected]
6
A pártrendszerek domináns szereplői ettől függetlenül a korábbi gyűjtőpártok maradtak,
azonban
ehhez
ez
utóbbiaknak
jelentős
változáson
kellett
keresztülmenniük. (Puhle 2002) Az új típusú gyűjtőpárt legfontosabb ismérve, hogy közvetítő szerepet játszik, s ezen minőségében igyekszik többséget teremteni. A posztmodern gyűjtőpárt nem zárható egyetlen definícióba (Wolinetz 2002) A baloldalról érkező új baloldali gyűjtőpártnak azonban az ún. „harmadik utas” karizmatikus
image-t
kell
követnie,
viselkedésében
pedig
a
szavazat-
maximalizáló jellegnek kell dominálnia. A párt életében a részvételnek a kampányidőszakban van kiemelt szerepe, a választások között a parlamenti párt aktív
tevékenységet
folytat
(a
Duverger-féle
káder-párt
bizonyos
szintű
újraéledése). A kampánynak tehát központi szerepe van a korszerű pártok életében. A posztmodern kampány sikeres megvalósításának két leglényegesebb feltétele: 1. Médiaszereplés: fókuszcsoportos elemzések alapján készült, s közvéleménykutatásokon keresztül folyamatosan monitorozott egységes arculatterv mellett lényeges az interaktív eszközök használata: web 2.0, sms, interaktív televíziós műsorok. 2. A grass-roots szervezettség: részben a médiaszereplés túlsúlyba kerülése vezetett a korábbi gyűjtőpártok és szavazóik eltávolodásához, így a társadalmi mozgalmak sikeréhez. A posztmodern kampányeszközök legfontosabb elemei a door-to-door
kampány
és
ún
flash
mob-szerű
rendezvények,
melyekben
kulcsfontosságú a helyi aktivisták alkalmazhatósága. (Mihályffy 2007) A médiaüzeneteknek egységesnek, jól tervezettnek kell maradniuk, az állandó megújulásra kész image-ben hasznosított policy-k előkészítését a központ körül működő think tank-ek végzik. Ezek egy része a policy tartalmi részéért, mások a fogadtatás tervezéséért, előkészítéséért felelősek. Ennek megfelelően a posztmodern gyűjtőpárt központosított és grass-roots szervezettségű egyszerre. A spanyol pártok struktúráját és életét a NyugatEurópában megszokottnál évekkel korábban kezdte meghatározni a televízió (Holliday 2002.). Ez, valamint a regionális pártrendszer összetettsége (lásd alább) gyengíti a helyi szervezettséget, vagyis az országos párt létrehozásához igen komoly erőforrásokra és erőfeszítésekre van szükség. Ez a tényező jelentősen növeli egyfelől a domináns párton alapuló, másfelől a szélsőségesen tagolt pártrendszer kialakulásának esélyét.
[email protected]
7
A pártrendszer fejlődését három szakaszra oszthatjuk. Mindegyik szakasz fontos jellemzője a karizmatikus vezetők jelenléte, valamint a pártrendszer instabilitása, jelentős átalakulásai. (Colomé-Lòpez-Nieto 1998) Az első, 1977-81 közötti szakaszt Adolfo Suarez centrista pártjának dominanciája jellemezte. Az UCD nem rendelkezett egységes és világos profillal, hiszen kereszténydemokrata
csoportok
ugyanúgy
csatlakoztak
hozzá,
mint
szociáldemokraták. A frakciópárt-jelleget a párt rövid élete során nem tudta levetkőzni, így az intézményesülés is elmaradt (Gunther-Hopkin 2002). Annak ellenére, hogy az UCD sikere jórészt Suarez személyes népszerűségének függvénye volt, nem alakult ki központosított vezetés. A vezető testületeken belüli állandó súrlódások, a világos politikai profil és mondanivaló, az egységes üzenet hiánya, az Andalúzia önállóságát övező viták, az ETA-erőszakhullám, valamint növekvő munkanélküliségi és inflációs ráta és egyéb gazdasági gondok együttesen már az első baszkföldi regionális választások idejére, 1980-ra megrendítették a pártot, s egyben az 1977 óta fennálló konszenzust is (ColoméLòpez-Nieto 1998). Az 1981. február 23-i katonai puccsra épp aznap került sor, amikor a parlament a Suarez-t váltó miniszterelnököt szavazta volna meg. Az 1982-es választások nyomán az UCD majdnem kiesett a parlamentből, az alig tucatnyi képviselő pedig beolvadt a győzelmet arató PSOE-ba, az AP-ba illetve Suarez új – szintén rövid életű - centrista pártjába. (Gunther-Hopkin 2002) Ezzel kezdődött az az egy évtizeden át tartó időszak, amikor a PSOE Felipe Gonzalez vezetésével domináns pártként uralta a spanyol pártrendszert.
A PSOE válsága és az új program A PSOE az 1990-es évek elején már egy komplex válsággal találta magát szembe: legszembetűnőbb a vezetési válság volt, amely Felipe Gonzalez népszerűségének és hitelének hanyatlását jelentette. A karizma tompulását jórészt az évtized elején áradatként érkező korrupciós ügyek okozták (MendezLago 2005), mely sorozatos perekhez és lemondásokhoz vezetett. A válság mélyebb oka tehát a fentebb már ismertetett jelenség, maga a party-in-office, az állam és a kormánypárt összefonódása volt. Ezt hívhatjuk szervezeti
[email protected]
8
válságnak is, mely tönkretette a párt rekrutációs és humánerőforrás-bázisát. Ezt a hatást fokozta, hogy a patronázs-rendszert a fellendülés éveiben a PSOEkormány
igyekezett
kiterjeszteni
szavazóira
is.
A
társadalmi
transzferek,
elsősorban a nyugdíjak növelésével kísérelte meg a szavazóbázis kiterjesztését. A vidék és az idősek irányába történő nyitás azonban nem volt alkalmas a fiatalabb generáció bevonására, mobilizálsára, s így odalett az a dinamizmus, ami a fiatalos Gonzalezt 1982-ben kormányra segítette. (Colomé 1998) A vezetési válság másik fontos oka az évtizedekig a modernizációra és az európai integrációra építő program kimerülése. 1992-ben Spanyolországot is elérte a Szovjetunió összeomlását követő általános gazdasági recesszió, így a fejlesztés köré
épített
diskurzus
összeomlott.
Kormánypártként
–
saját
integrációs
elképzeléseinek nyomása alatt (maastrichti kritériumok) – a PSOE nem tudott elég baloldali programelemeket sem megvalósítani. A paradoxon jelei már 1986ban, a NATO-csatlakozás kapcsán rendezett népszavazást megelőző indulatos kampányban megmutatkoztak. Ekkor Felipe Gonzalez kvázi bizalmi népszavazást vészelt át, a valójában a PCE-ből építkező „másik” baloldal újjászületését azonban nem tudta megakadályozni. A PSOE irányváltása egyszersmind jobbra tolta a választói attitűdöket, utat nyitva ezzel a kibontakozó centrista néppárti diskurzusnak (lásd alább). A bukás pillanata 1996-ban érkezett el, a parlamenti választások elvesztésével, mely után Felipe Gonzalez is lemondott, három évre karizmatikus vezető nélkül hagyva a PSOE-t (Mendez-Lago 2005). A döbbenet ideje azonban csak négy évvel később, a korábbinál jóval súlyosabb vereséget hozó 2000-es választások után jött el. Ekkor fennállt a lehetősége, hogy a domináns párt szerepét a PP, a karizmatikus vezető székét José Maria Aznar veszi át. Végül azonban egy másik forgatókönyv valósult meg, mely szerint a PSOE maga is képes a megújulásra, s a PP által elkövetett taktikai hibákból építkezve olyan diskurzust épített, mely az újabb
gazdasági
recesszió
árnyékában
napirendet.
[email protected]
9
is
uralni
képes
a
teljes
politikai
A spanyol jobboldal transzformációi Az 1989-ig Aleanza Popular néven működő Partido Popular alakulásakor, 1976ban még nem volt más, mint hat, a Franco-rendszer korporativista struktúrájába illeszkedő szervezet koalíciója. Ennek megfelelően a párt vezetését 1976 szeptemberétől olyan politikusok alkották, akik kisebb-nagyobb részt vállaltak a Franco-rendszerben (Lopez-Nieto 1998). Manuel Fraga, a párt elnöke töltötte be a belügyminiszteri posztot Arias Navarro kormányában, s így akár őt is tekinthetjük a baszkföldi sztrájkkal összefüggő halálesetek politikai felelősének. Az első komoly belső konfliktus az Alkotmány megszavazása körül robbant ki Lopez-Nieto 255). Az alapítók többsége nem volt hajlandó elfogadni a regionális autonómiák rendszerét és mértékét, különösen Katalónia és Baszkföld esetén. Fraga - felismerve a végletes elszigetelődés veszélyét – nem vállalta a közösséget a nemmel szavazókkal, így 1978-ra a hat alapítóból csak kettő maradt. A pártszövetséget az 1980-as évek elején sem sikerült egységes párttá szervezni, az újabb és újabb koalíciók nem hozták meg a várt áttörést: az AP Fraga vezetésével nem tudott kormányzati alternatívát képezni a PSOE-val szemben. A legfőbb problémát a francoista múlt okozta, s az Alkotmánnyal kapcsolatos ambivalens magatartás éppen ezért katasztrofális eredményekhez vezetett az 1979-es választásokon. (Giró-Szász 61.) Az év decemberében tartott III. kongresszuson Fraga igyekezett a pártszervezet centralizálásával, valódi intézményesülésével életet lehelni a pártba. (Lopez-Nieto 1998) A stabilizációt szolgálta az AP-től balra álló kereszténydemokrata koalíciós partnerek keresése is (Partido Democrata Popular). A párt malmára hajtotta a vizet az UCD fentebb érintett mély krízise is. Fraga számításai szerint az UCD elvesztett szavazói az AP-PDP-re adják majd voksukat, s így létrejön a „természetes jobboldali többség”. Igaz, az AP-PDP a szavazatok 26%-át szerezte meg, a számítás 1982ben nem vált be olyan mértékben, mint az AP vezetése remélte: a távolság korántsem volt elhanyagolható az AP addigi magját alkotó szélsőjobboldali és a szétmorzsolódó UCD kereszténydemokrata bázisa között. A koalíciós politika 1986-ban, a PSOE további erősödésével bukott meg végleg, s ez egyben Fraga lemondását – igaz, nem teljes visszavonulását - eredményezte. Két átmeneti év után a XIII. kongresszus, mint az újjáalakulás kongresszusa vált
[email protected]
10
ismertté. Az új vezető, a szélsőjobbról induló Jose Maria Aznar (Balfour 2005) ez alkalommal
került
olyan
pozícióba,
hogy
Fraga
támogatásával
tovább
centralizálja a pártot, illetve elindítsa azt a professzionalizáció, és ezzel együtt a centrum irányába. A váltással névváltoztatás és új szimbólumok (kék mezőben távolodó madarak) társultak. Giró-Szász és Balfour véleménye gyökeresen eltér a tekintetben, hogy áll e tényleges váltás a PP transzformációjának hátterében. Utóbbi véleménye szerint az
egyértelmű
jobboldali,
elhatárolódás
ortodox
megtagadása,
konzervatív
a
alapelveken
2000-2004
nyugvó
közötti
oktatási
erősen
reform,
az
Alkotmány mellőzése az iraki háború kérdésében, valamint a média totális kontrollja arra utal, hogy a párt attitűdje lényegileg nem változott 1976 óta, s csupán a racionalitás vitte rá az Aznar vezette pártot a centrista irány követésére. Amint a kényszer lazult, a politika is visszatért az eredeti, alapvetően francoista irányvonalhoz. Giró-Szász ettől eltérő érvrendszer mentén, jórészt Molas-Bartomeus: Estructura de la competencia politica en Espana 1986-2000. c tanulmányának táblázatait alapul véve úgy látja, hogy a választók világnézetében általános jobbratolódás érzékelhető, amelyet követett a PP beállítódásának elmozdulása a centrum felé. A két módosulás eredője a PP mögött kialakuló többség volt, amit tovább szélesített
a
szavazótábor
PSOE
újabb
és
összetételének
újabb
változása
mobilizálhatósága. (Giró-Szász 2003.)
[email protected]
botránysorozata,
11
–
valamint
öregedése
és
a
PSOE
csökkenő
A regionális pártok szerepe a spanyol pártrendszerben. A kisebbségi kormányzás kérdése Spanyolország pártrendszerében jelentős szerepet játszanak a regionális szinten kialakuló pártrendszerek, melyek egyedi jellege különösen Baszkföld (País Vasco) és Katalónia (Cataluñya) esetében egyértelmű. A pártok közötti törésvonal nem rajzolható
meg
a
jobb-bal
séma
alapján.
Ennek
leglátványosabb
manifesztálódása a spanyol kormányalakítás folyamata. Annak ellenére, hogy a választási rendszer a nagy pártoknak kedvez, országos zöld, illetve liberális párt hiányában a regionális pártok töltik be a mérleg nyelvének szerepét. A győztes párt néhány kivételtől eltekintve (1986, 2000) akkor válik kormányzóképessé, ha biztosítani képes maga számára a regionális szinten szerveződő kisebb pártok egy részének támogatását, s így az abszolút parlamenti többséghez szükséges 176 szavazatot. Az alku legfontosabb tárgya rendre a források decentralizálása, a helyben maradó adók mértéke, illetve az autonómia kiterjesztésének lehetősége. Spanyolország gazdaságilag legerősebb, sok tekintetben leginkább európai orientációjú autonóm régióját, Katalóniát az első regionális választás, 1980 óta a Convergencia i Unió nevű, ideológiailag a konzervativizmushoz köthető párt uralja
domináns
formációként,
egybeolvadásából jött létre.
mely
maga
is
két
konzervatív
párt
A konzervatív irányzat győzelme és uralma
korántsem magától értetődő abban a régióban, mely a polgárháború idején a köztársaságpártiak és a kommunisták legfontosabb bázisának számított. A baloldalt valójában számos párt képviseli. A legnagyobb ezek közül a PSOE föderált pártja, a Partit dels Socialistes de Catalunya (PSC), míg az Iniciativa per Calalunya a szélsőbal metamorfózisából alakult, s elsősorban Barcelonaban jelentős. Baszkföld politikai térképe még összetettebb, itt azonban a nacionalista pártok a Herri Batasuna szélsőséges szeparatizmusától a mérsékelt, s az Alkotmányt 1978-ban elfogadó, a PNV-ből, valamint az EA-ból kivált csoportokig ívelő spektruma jellemzi, melyek mellett a PSOE helyi megjelenési formái (PSE) jelentik az alternatívát. A következő két táblázatban az 1996-ban a Néppárt, illetve a 2004-ben a PSOE által megnyert választás után kialakult viszonyokat mutatjuk be, érzékeltetve a lehetséges alkupozíciókat.
[email protected]
12
1. Táblázat Szavazatok és mandátumok száma a Kongresszusban 1996-ban Szavazatok és mandátumok az 1996-os országgyűlési választásokon
szavazatok
(%)*
mandátumok (%)
Partido Popular (PP)
9 224 696
37,19
146
41,71
Partido Socialista Obrero Español (PSOE)
7 894 535
31,83
122
34,86
Izquierda Unida (IU)
2 342 789
9,45
19
5,43
Partit dels Socialistes de Catalunya (PSC-PSOE)
1 531 143
6,17
19
5,43
Convergencia i Unió (CIU)
1 151 633
4,64
16
4,57
Partido Popular - Partido Aragonés (PP-PAR)
370 975
1,50
8
2,29
Eusko Alderdi Jetzalea-Partido Nacionalista Vasco (EAJ-PNV)
318 951
1,29
5
1,43
Iniciativa per Catalunya - Els Verds (IC-EV)
296 985
1,20
2
0,57
Coalición Canaria (CC)
220 418
0,89
4
1,14
Bloque Nacionalista Galego (BNG)
220 147
0,89
2
0,57
Herri Batasuna (HB)
181 304
0,73
2
0,57
Esquerra Republicana de Catalunya (ERC)
167 641
0,68
1
0,29
Unión del Pueblo Navarro - Partido Popular (UPN-PP)
120 335
0,49
2
0,57
Eusko Alkartasuna (EA)
115 861
0,47
1
0,29
Unió Valenciana (UV)
91 575
0,37
1
0,29
Total
24 248 988
97,77
350
100,00
Otros**
553 943
2,23
Total votos a candidaturas
24 802 931
100,00
* Calculado en relación a los votos obtenidos por todas las candidaturas. ** Candidaturas restantes que han obtenido votos pero no escaños.
Fuente: Junta Electoral Central. Mº del Interior. Elaboración propia.
1996-ban előrehozott választásokra kerül sor, ahol a PP győzelmet aratott, de szüksége volt a nacionalista pártok támogatására. Ez a helyzet egyben annak próbáját is jelentette, hogy - a választók jó részének véleményéhez hasonlóan a többi párt szemében sikeresen elfoglalta-e a régóta célként kitűzött centrum szerepet. A legjelentősebb koalíciós partnere a katalánok nemzeti pártja, a CiU (Convergencia i Unio) lett. A kormányalakítási folyamat két hónapig tartott. Ekkoriban vált a Néppárt jelmondatává: „Több párbeszéd, több együttműködés, több felelősség, több kompromisszum”. Habár a kormány kizárólag a Néppárt tagjaiból került ki, de a CiU-n kívül élvezte a Kanári-szigetek regionális politikai erőinek koalíciójának és a baszk nemzeti pártnak is a támogatását.
[email protected]
13
2. Táblázat Szavazatok és mandátumok a Kongresszusban 2004-ben
Szavazatok és mandátumok a 2004-es országgyűlési választásokon
szavazatok
(%)*
Mandátumok (%)
Partido Socialista Obrero Español (PSOE)
11 026 163
43,27
164
46,86
Partido Popular (PP)
9 635 491
37,81
146
41,71
Convergencia i Unió (C i U)
835 471
3,28
10
2,86
Esquerra Republicana de Catalunya (ERC)
652 196
2,56
8
2,29
Euzko Alderdi Jeltzalea-Partido Nacionalista Vasco (EAJ-PNV)
420 980
1,65
7
2,00
Coalición Canaria (CC)
235 221
0,92
3
0,86
Izquierda Unida (IU)
801 821
3,15
2
0,57
Iniciativa Per Cataluya Verds- Esquerra Unida I Alternativa (ICV-EUIA)
234 790
0,92
2
0,57
Bloque Nacionalista Galego (BNG)
208 688
0,82
2
0,57
Unión del Pueblo Navarro-Partido Popular (UPN-PP)
127 653
0,50
2
0,57
Coalición Esquerra Unida Pais Valencia-Izquierda Republicana (ENTESA)
123 611
0,49
1
0,29
Chunta Aragonesista (CHA)
94 252
0,37
1
0,29
Eusko Alcartasuna (EA)
80 905
0,32
1
0,29
Coalición Nafarroa Bai (NA-BAI)
61 045
0,24
1
0,29
Total
24 538 287
96,29
350
100,00
Otros**
945 217
3,71
Total votos a candidaturas
25 483 504
100,00
* Calculado en relación a los votos obtenidos por todas las candidaturas. ** Candidaturas restantes que han obtenido votos pero no escaños.
Fuente: Junta Electoral Central. Elaboración propia.
2004-ben a PSOE-nek mindössze tizenkét szavazatra volt szüksége az abszolút többség biztosításához, így a Néppárt által nyolc évvel korábban megélt helyzetnél lényegesen kedvezőbb helyzetben kezdhette meg a tárgyalásokat. Elsősorban azon katalán pártok jöttek számításba, melyek ideológiailag közel állnak a PSOE elképzeléseihez, így a jó eredményt elérő baloldali ERC-vel, valamint az Iniciativa pártszövetségével kezdődtek el, s néhány hét alatt sikerrel is zárultak a tárgyalások.
[email protected]
14
Referencia Puhle,
Hans-Jürgen:
Still
the
Age
of
Catch-allism?
Volksparteien
and
Parteienstaat in Crisis and Re-Equlibration In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, 2002. Balfour, Sebastian: The Reinvention of Spanish Conservatism The Popular Party since 1989 In Balfour, Sebastian: The Politics of Contemporary Spain, Routledge, New York, 2005. pp.145-167. Colomé, Gabriel- Lòpez-Nieto, Lourdes: The Spanish Political Parties from Fragmentation to Bipolar Concentration In Ignazi, Piero – Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London 1998. pp. 240-250. Colomé, Gabriel: The PSOE: The Establishment of a Governmental Party. In Ignazi, Piero – Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London 1998. pp. 269-281. Giró-Szász András: Egy sikeres Néppárt . A spanyol út a hatalomba, Budapest, Századvég, 2003. Gunther, Richard – Hopkin, John: The fall of he UCD in Spain In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, 2002. Holliday, Ivan: Spain: Building a Parties State in a New Democracy In Webb, Paul – Farrell, David – Holliday, Ivan: Political Parties in Advanced Industrial Democracies, Oxford University Press, Oxford, 2002. pp. 248-278 Kennedy, Paul: Phoenix from the Ashes. The PSOE Government under Rodríguez Zapatero 2004–2007: A new model for social democracy? International Journal of Iberian Studies, Vol.20. Issue 3. 2007
[email protected]
15
Lopez-Nieto, Lourdes: The Organizational Dynamics of AP/PP In Ignazi, Piero – Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London 1998. pp.253-268. Mendez-Lago, Monica: The Socialist Party in government and in opposition In Balfour, Sebastian: The Politics of Contemporary Spain, Routledge, New York, 2005. pp.169-196. Mihályffy Zsuzsanna: Kampányok lokális metszetben – bevezetés In Kiss BalázsMihályffy Zsuzsanna-Szabó Gabriella (szerk.) Tükörjáték, L’Harmattan, Budapest, 2007. pp. 13-22 és 145-150. Monreal Juan-Titos, Salvadora: Social Quality in Spain Journal of Social Quality, Vol.5 2005. Montero, José Ramón – Torcal, Mariano: A társadalmi tőke kialakulása és működése a spanyol demokráciában In Simon János (szerk.) Demokráciák és Pártok, Budapest, Villányi úti könyvek, 2000. pp.73-103. Linz, Juan J. – Stepan, Alfred C.: Problems of democratic transition and consolidation : Southern Europe, South America, and post-communist Europe, Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1996. Wolinetz, Steven B: Beyond the Catch-All Party In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, 2002. pp.136-164. Ugarte, Beatriz Acha-Pérez-Nievas, Santiago: Moderate Nationalist Parties in the Basque Country. Partido Nacionalista Vasco and Eusko Alkartasuna In Regionalist Parties in Western Europe. Contributors: Lieven De Winter - Huri Türsan – (eds.) Routledge, London, 1998.pp.70-85
[email protected]
16
Marcet Juan - Argelaguet Jordi: Nationalist Parties in Catalonia. Convergència Democràtica de Catalunya and Esquerra Republicana In Regionalist Parties in Western Europe. Contributors: Lieven De Winter - Huri Türsan – (eds.) Routledge, London, 1998.pp.86-103. Siaroff, Alan: Comparative European Party Systems, Garland. New York, 2000. pp.419-437.
[email protected]
17
II. Mozdulatlan lendület: a PSOE kampánya 2008-ban
A 2008-as PSOE kampány központi üzenete, hogy Spanyolország milyen radikálisan és pozitív irányba változott meg a kormányzás megelőző négy évében.
A „Con Z de Zapatero” - kampány A Con Z de Zapatero („Zapatro „Z”-jével”- párhuzam a Zorro nevéből alkotott „Z”-vel)
egy
irányvonal
a
kampányon
belül,
mely
cím
alatt
többfajta
kampányanyagot készítettek. Az egyik egyszerű felsorolásként tartalmazza azokat az értékeket, melyre a Zapatero kormány képviselni akar. Ezek a követezőek: -
Jólét
-
Versenyképesség
-
Hozzáférhetőség
-
Minőségi foglalkoztatottság
-
Stabilitás
-
Magas sebesség (infrastrukturális fejlesztések)
-
Reakció (oktatás politika)
-
Modernizáció
-
Szolidaritás
-
Egyenlőség
-
Vagyonszerzés lehetősége
Ez a kiadvány strukturálisan egyszerűen épül fel. Oldalanként szerepel egy szó az előbbiekből, annak néhány soros magyarázata, az oldal alján a Con Z de Zapatero és a PSOE jelképe szerepel. Figyelemfelkeltő, hogy a szavak végére kerülő „Z” mindenesetben nagybetűvel és halványabb piros színnel került,
[email protected]
18
valószínűleg
a
markánsabb
kiemelés
céljából.
Vélhetően
a
könnyebb
beazonosítás a választópolgárok számára célzott, a kialakított kép az értékeket helyezi középpontba, ennek kifejtése azonban hiányzik.
Összehasonlító táblázat A párt közzétett egy összehasonlító táblázatot is, mely Spanyolország 2004-2008 közti helyzetét hasonlítja össze a Partido Popular (Néppárt-PP) kormányzása alatti adatokkal. Az elemzésre kerülő témaköröket így határozza meg:
A
-
Spanyolország, egy gazdagabb ország
-
Több és biztosabb munkahelyek
-
Több szociális egyenlőség és több szociális jog
-
Egy erősebb és pontosabb demokrácia
-
Spanyolország a jövőre készül
táblázatok
a
téma
meghatározásán,
a
két
kormányzat
adatain
kívül
tartalmaznak még egy rövid magyarázat - oszlopot. Itt megfigyelhető, hogy nem alkalmaznak
negatív
tartalmú
szavakat,
pl.
nem
szerepel
benne
a
munkanélküliség, helyette a foglalkoztatottság, az „erőszak ellen”, a szociális biztonság metaforája jelenik meg. „A több szociális egyenlőség és több szociális jog” címet viselő fejezetben tizenhárom adatot vetnek össze. Már a cím is jelzi, hogy a szociális helyzet terén elmozdulás
volt
kormányzásának
tapasztalható, egyik
hiszen
legjelentősebb
ezek
az
eredményei.
intézkedések A
„szociális”
Zapatero fogalom
használata jellemző Zapatero kommunikációjára, mely szót sikerült plusz tartalommal és konkrét intézkedésekkel felruházni. Sokak számára ez jelképezi a PSOE-kormányzás legjelentősebb részét. Először a megalkotott törvényeket említi: elsőként a „Ley de dependencia” (függőségi törvény, a rászorulóknak nyújt segítséget, felügyeletet). Ezt így kommentálják: a jóléti állam egy új pillére, egy új jog az állampolgároknak. Itt az új használata az újításokat, fejlesztéseket jelképezi, hogy Spanyolországnak szüksége van erre, illetve jelezheti átvitt értelemben magának a pártnak is a megújulását
[email protected]
19
Az apasági szabadság ismét a család támogatását tükrözi. A gyermekek utáni támogatás esetén figyelembe veszi azt, hogy a szülő egyedülálló-e, illetve a gyermekek számát. Konkrét adatokkal támasztja alá a támogatás mértékét. Meghatározott
munkaviszonyok
rendezése
kapcsán
használja
a
„végre”
kifejezést, mely a helyzet már sürgető voltára utal, illetve arra, hogy ezt sem oldotta meg a PP. Növelték a határokon túli spanyolok jogait. Itt a „határon kívül tartózkodó” kifejezést használja, mely erősítheti az összetartozás érzetét a spanyolokban, hiszen a távollét kapcsán nem említ véglegességre célzó szavakat, csak tartózkodásról beszél. A vizsgált szakaszig minden sorban a PP eredményeinek kihúzásával vagy nullával
szemlélteti,
tekintve,
hogy
a
PSOE
kormány
alatt
alkották
a
jogszabályokat, nem is lehetett volna másképp. Azonban ez azt szemlélteti, mintha
a
PP
kormányzás
nem
tett
volna
semmit
az
adott
témában.
Figyelemfelkeltő továbbá, hogy a megalkotott törvények esetén is a nullát használja (nem tett semmit a PP), míg a többi jogszabálynál a kihúzást alkalmazza. Mindkettő a PP kormány tehetetlenségére utal, az hogy kétféle módszerrel szemlélteti, ezt az érzést növeli. Ezután a minimálbér növekedését mutatja be a dokumentum, mely a Zapaterokormányzás legjelentősebb jóléti intézkedése: a
PP kormányzás alatti
a
minimálbért (451,2 euróról) emelte 600 euróra. Hasonlításként kiemeli, hogy a Zapatero kormány 4 éve alatt többet juttattak, mint a PP kormányzás előző 8 éve alatt. Ez az összehasonlítás szemlélteti, hogy a PSOE sokkal hatékonyabban működött, mint amilyen teljesítményre a PP képes volt. Itt direkt a 2004-es adatokat mutatja be a PP esetében, és a PSOE legutolsó minimálbér-emeléséhez viszonyítja. Tehát a PP kormányzása alatti változásokat nem említi. A
következő
két
adat
a
bevándorlási
politikát
szemlélteti.
Az
egyik,
a
bevándorlók integrációjára költött összeg esetében a növekedés 720%-ra tehető, a következő sorban, mely a bevándorlók oktatására fordított tétel, 58% a növekedés. Természetesen a radikális változást jelentő 720% került első helyre és csak utána következik a kisebb javulást mutató adat. Egyértelműen a figyelem felkeltésére irányult ez az elhelyezési módszer. A lakbérek összegének csökkenése olyan intézkedés, mely az egyetemistáknak és a bevándorlóknak könnyíti meg a létfenntartást és az előrehaladást. Logikailag megfelelő, hogy mindez a migrációt követő részbe került.
[email protected]
20
A
lakhatás
támogatásra
szánt
összegek
(melyek
a
duplájára
nőttek
a
kormányzás alatt) ismételten a bevándorlóknak és a rászorulóknak célzott üzenetek. A családoknak lakhatás támogatás céljából folyósított összegek emelését jeleníti meg. Itt a stabilitást emeli ki, azaz a biztos lakhelyet szemlélteti, kifejezetten a spanyolok számára. Ezután a fiataloknak és az időseknek nyújtott támogatásokat említi. Kitűnik az is, hogy ebben a részben próbálja a kormány a „szocialista egyenlőség” politikáját kiemelni: mindenkire figyelnek és mindenki fontos számukra. Ezeket az adatokat a PP kormányzás esetén ismét nullával jelöli, átvitten utalva arra, hogy a PP számára nem volt fontos ez a két korosztály. Ez az utolsó adatsor hangsúlyozza a szociális jogok változását. Összefoglalva láthatjuk, hogy – valószínűleg a táblázat formátumának adottságai és kampány-jellege miatt - ezek az információk nem kerülnek bővebb kifejtésre, illetve
nem
próbálnak
összefüggéseket
teremteni,
egyszerű
üzeneteket
fogalmaznak meg. A dokumentum felépítése
- a szociális kérdéskörök belüli minimális kohézió -
biztosítja, hogy az érdeklődő végignézze ezt a részt, és a szociális intézkedések legtöbbjét eközben megismerje. Ezekre a fogalmakra épülve elkészítettek egy 40 oldalas dokumentumot: Espana 2004-2008 címmel.
Ez a formai jegyeket tekintve megegyezik a korábbi
kiadványokkal látványvilágát tekintve: a címoldalon Zapatero, valamint a PSOEfelirat, ezeken kívül a „Con Z de Zapatero” és a „Spanyolország 2004-2008 között” felirat kapott helyet. Összefüggő szövegben sorolja fel a kormányzás sikereit, helyenként összehasonlítva a PP kormányzással. A szövegben kiemelt kifejezéseket piros betűszínnel hangsúlyozták. Ebben a dokumentumban már elég
sok
grafikont,
diagrammot
alkalmaznak
a
PP-PSOE
kormányzás
különbségeinek hatékonyabb szemléltetése érdekében. A választási programban a szociális intézkedéseit két fejezetben részletezi. A „Jóléti
állam
megerősítése”
és
a
„Szociális
modellünk
dinamizálása”
fejezetcímeket adták. A „Szociális modellünk” kifejezéssel azt jelzi, hogy ez teljes mértékben a baloldalé, ők hozták létre, nekik kell továbbfejleszteni. Magával a témakörrel
50
oldal
[email protected]
terjedelemben
foglalkoznak,
21
melyben
a
család,
az
egészségügyi rendszer, a foglalkoztatottság, a szociális kohézió, lakhatás, a drogprobléma, a kulturális lehetőségek növelése kapnak helyet. Látható, hogy széleskörűen tárgyalja a témakört, de különösebb összefüggést nem lehet találni a témák sorrendjében. Sok esetben imperativusban fogalmaz: „Megalapítani a szociális és egészségügyi koordinációt az intézményi kereteknek megfelelően.” A kijelentéssel csak azzal kapcsolatban lehetnek aggályaink, hogy semmilyen konkrétum nem szerepel, illetve hogy ezt a külső kényszer motiválja. Ezenkívül az intézményi keretek átalakítása régi probléma a szociáldemokrácia számára, minimális újdonságként jelenik
meg,
hogy
nem
az
intézményt,
hanem
a
koordinációt
akarja
megváltoztatni. „A jóléti állam segít választ adni ezekre a kihívásokra, esélyt teremtve minden embernek.” Aktuálisan a gazdaság, a társadalom és a kultúra összefüggésében ír a program. A jóléti állam -mint válasz, illetve megoldás- gyakori fordulat a kommunikációjukban. A mondatban az esélyegyenlőség fogalma ismét felmerül, a mindenkire való kiterjesztés tipikusan szociáldemokrata ideológiát követ. Sokat használja a fejlesztés, a jóléti állam és a támogatás kifejezéseket, melyek pozitív üzenete ismét megerősíti az olvasót abban, hogy a kormány eddigi eredményei sikeres voltak és a folytatásra szükség van. Azonban a szöveg olvasása közben folyamatosan hiányoznak a konkrétumok. Nem is próbál kísérletet tenni arra, hogy politikáját megújítsa. A végső következtetés az marad, hogy az eddig elkezdett intézkedéseket szándékoznak folytatni, melyek sikert arattak az előző kormányciklus alatt.
A kampánydal A kampánydal: Defender la Alegría, azaz „Megvédeni a boldogságot”. A dal stílusa a tipikus spanyol elvárásokat követi. A szóhasználat azt sugallja, hogy a boldogságot meg kell védeni, tehát egyfajta ellenségképet próbál körvonalazni. Ez retorikailag a
mozgósításra és az összezárásra irányulhat. A dalban
kiemelésre kerül maga a cím („megőrizni a boldogságot”). Ezzel az eddigi intézkedéseket is pozitívnak ábrázolja, mert az teremtette meg a boldogságot, melyet védeni kell. Egy hozzászólás a dalhoz (forrás: www.youtube.com) nevesíti
[email protected]
22
a katasztrófa tárgyát: „1996 és 2004 között megtapasztaltuk a katasztrófát, soha többé Partido Popular!” A dalban felsorolja, hogy mihez hasonlóan kell megvédeni a boldogságot („úgy, mint egy lövészárkot, a jellegzetességeket, a zászlót”) és hogy mitől kell védelmezni a boldogságot. Ebben a részben folyamatosan negatív felsorolást alkalmaz (nyomor, sorscsapás). A hallgatók érzelmeire próbál hatni, mely a későbbiekben motiválhatja arra, hogy a választásokon is ezen megfontolás alapján szavazzanak. A kezdősor a „Megőrizni a boldogságot, mint egy lövészárkot” jelképezheti a kettészakadó Spanyolországot. Azaz a két harcoló fél a PP és a PSOE, a boldogságot pedig - akár harc útján is - meg kell védenie a PSOE-nek: „a káosztól, a lidércnyomástól, a szegénységtől és a nyomorultaktól”. Ezt a korábbi PP-kormányzást hivatott megjeleníteni. A káosz, azaz a zavartság az emberek legjelentősebb félelmét, azaz a biztonság elvesztését jelenti. Ennél erősebb megfogalmazás a lidércnyomás, ez misztifikálja a PP-kormányzás lehetőségét. A szegénység
és
nyomorultság
említése
már
a
szociális
érzékre
illetve
a
létbiztonságra koncentrál, tehát inkább az emberek személyes félelmeit fejezi ki. A második versszakban a jellegzetesség megvédésére koncentrál. A spanyol történelmi hagyományok fontossága és értéke az érzéketlen hozzáállással szemben a hazafiságot képviseli. Azonban ennek fenyegetettségét is kilátásba helyezi. Ezt erősíti meg a záró versszak, mely a zászló megvédésére koncentrál. Itt már a spanyol nép nemzeti jelképét használja, ezt a sorscsapások sora és a melankólia veszélyeztetheti. Sorscsapásként értelmezhető egy kormányváltás. A melankólia említése ismét a közöny ellen próbál tenni, azaz politikai aktivitást vár, mert csak így lehet megőrizni a boldogságot. Külön érdekes a szövegben a: „defenderla del rayo y la melancolía” rész, mely az előadás során kifejezetten a PP - miniszterelnök-jelöltjének nevét érzékelteti (így: megvédeni >a boldogságot< Rajoytól). Az utolsó sorban a csirkefogóktól és az opportunistáktól kell védelmezni a boldogságot, mely ismételten az ellenzékre vonatkozhat. Ezzel zárja a dalt, így ez a sor marad meg leginkább a hallgatókban.
[email protected]
23
A dalt összegezve gyakoribb a negatív kijelentések sora, mely célja a fenyegető veszély szemléltetése. Ezzel szemben lép fel a PSOE, aki a felsoroltaktól megvédi a boldogságot. Szemlélteti, hogy a boldogság nem állandó, és szükség van arra, hogy ezt folyamatosan védjék, melyre a PSOE kormány a legalkalmasabb. A dalban szerepel a harmadik utas szocialista felfogás is, a szociális értékvilág megjelenik, pl. megvédeni a boldogságot az eltávolodástól. Szociális kohéziót próbál teremteni, mely magára a kormányzásra is jellemző volt.
El libro blanco – A fehér könyv A Fehér könyv kiadásának legfőbb célja, hogy segédanyagként szolgáljon a televíziós viták során: „Ezen kiadvány célja, hogy alapos dokumentáció alapján elkészített információkat nyújtson. Mely megerősíti és alátámasztja a valóságot, a Mariano Rajoy-jal február 25-én és március 3-án folytatott vitában, José Luis Rodríguez
Zapatero,
a
PSOE
miniszterelnök-jelöltje
számára.”
Főleg
a
diagramokat használta fel Zapatero, de a Fehér könyv ezen kívül más információkat is tartalmaz. A tematika az eddigi sikeres intézkedések köré épül, gyakran
alkalmazza
az
összehasonlítás
módszerét
az
eredményesség
szemléltetésére. Az összeállított anyag komoly szakmaiságról árulkodik, részletesen kidolgozottak a témák, publikációkat is beillesztve világítanak rá egy-egy téma teljességére. Habár az el libro blanco kifejezetten a miniszterelnök-jelölti vitára készült, mindenki számára elérhető, mivel letölthető a PSOE honlapjáról. Az érdeklődő választópolgároknak segít a döntésben, mivel alapos és könnyen áttekinthető. Azt érzékelteti a választópolgárokkal, hogy az ellenzék nem valós adatokat használ fel, ezáltal hiteltelen. (Rejtett reakció a vádra, mely szerint a miniszterelnök hazudott. Ezzel az ellenzék az ETA-val való tárgyalásokra utalt.) A PSOE megalapozott információkkal szolgálnak a spanyol lakosság számára. A címoldal közepére ismételten Zapatero fényképe került, a háttérben egy könyvespolccal. Ez a kép visszaköszön a kampányfilmben is. Zapatero stílusát és
[email protected]
24
image-profilját ebben a kampányban próbálták a „hombre tranquillo” („nyugodt ember”) irányába formálni. A sajtó eddig is sokszor használta rá ezt a kifejezést, és a kampányban felvett stílusa alapján még inkább igazzá vált rá ez a kifejezés. Ezt az álláspontot támasztja alá a PSOE Zapatero-ról készített rövidfilmje, melyben a következő kijelentések hangoznak el: „amikor beszél, mond is valamit”, „beismeri a tévedéseit”, „nem hazudik”, „van egy terve”. Ezek a kulcsmondatok a miniszterelnök személyével kapcsolatban a megfontoltságot, valamint
az
őszinteséget
sugallják.
Ezáltal
csökken
a
miniszterelnök
támadhatósága, és pozitív képet alakít ki személyiségvonásain keresztül a választópolgárokban.
Zapatero arculata Nem vonható kétségbe az elmúlt négy év intézkedéseinek fontossága és eredményessége, de a politika felfogásában nem sok újítást hozott ez az időszak. A kampány leginkább a Zapatero-képre, személyiségjegyeire épül. Az egész kampány során egyfajta személyiségi kultusz kiépítése volt a cél, melynek sikeressége vitathatatlan. Zapatero plakátjait még a kampányfilmekbe is beleépítették. A személyiség szerepe a spanyol politikában hagyományosan erős és nem idegen tőlük a vezér-kultusz. Amint az első részben már utaltunk rá, az elmúlt két évtized választásai során a személyiség, illetve annak hiánya fontosabb tényezőnek bizonyult a választói döntés meghozatalakor, mint az egyéb törésvonalak. A
„személyiségkultusz”
a
kampányra
készült
kiadványokban
2008-ban
is
központi szerepet tölt be. A legtöbb anyag címoldalára felkerült Zapatero fényképe, központi helyre pozícionálva.
[email protected]
25
Ezen a képen megfigyelhető az az arculat, amit Zapatero számára alkottak. A tekintet,
mellyel
a
kamerába
néz,
bizalmat
ébreszt,
illetve
nyitottságot
szimbolizál. A mosoly megerősíti azt az általános boldogságot (defender la alegría), amit teremtettek a kormányzás alatt. Valamint a la mirada positiva (optimista jövőkép) kampányirányzatra is rámutat. Ez szimpátiát ébreszt a választópolgárokban. A könyvespolc mindenképp az intellektust, bölcsességet mutatja be. Zapatero olyan ember, akire rá lehet bízni Spanyolország sorsát. Az, hogy inget visel öltöny helyett, közelebb viszi őt a választópolgárokhoz, mivel nem a tekintély megteremtésre törekszik. A hétköznapibb viselet a közvetlenebb kapcsolat („egy közülünk)” jele. Érdekessége a kampánynak, hogy Zapatero szemöldöke jelképpé válhatott. Az őt támogató platform saját jelképé választotta a Zapatero szemöldökét jelölő két fordított „v”-t.
Ezáltal egy tipikus fizikai jellemzőt kiemelve az azonnali Zapatero-ra asszociálást tudják előidézni. Zapatero nevére kiépítettek egy külön kampányt, melyet a „Con Z de Zapatero” („Zapatro „Z”-jével” - párhuzam a Zorro nevéből alkotott „Z”-vel) szlogen képviselt.
Létrehoztak
egy
honlapot
ugyanezzel a címmel. A Zapatero nevének kezdőbetűjét úgy illesztették a kampányba, hogy a kulcsszavak végződését, mely általában „d”, átírták „z”-re. Már 2004-ben alkalmazták a
ZP
rövidítést
(Zapatero
Presidente
–
Zapatero elnök), amivel a 2008-as kampány során
is
kampány
találkozhattunk. hasznos,
mivel
Az
ilyen
jellegű
indirekt
módon
emlékezteti a választópolgárokat a jelöltre. Ez a módszer Magyarországon is működhetne.
[email protected]
26
A fenti képen jól látható a „Z”-formára megalkotott pódium, mely feltűnő jellegét mind a „Z” -forma, mind a piros szín biztosítja. Ez a kampány állandó elemévé vált. Kritikusan mondhatjuk: Zorrohoz hasonlóan megörökítette nevét a spanyol politikatörténetben. A kampány bemutatását szolgáló felvételen Zapatero egy nappalinak berendezett szobában ülve (háttérben könyvek) és a kormánya értékrendszeréről beszél. Itt sem visel nyakkendőt, ki van gombolva az öltönykabátja, tehát ismét nem a hivatalos miniszterelnöki arculattal találkozunk. Ez a választópolgár közeli stílus, valamint a szoba egyszerű berendezése ismételten Zapaterora magára hívja fel a figyelmet. Nem alkalmaznak marketingfogásokat, csak a miniszterelnök úr személyére támaszkodnak. A kampány során megcélozták a fiatal szavazói csoportokat, már-már jelszóvá vált a „Estoy con Zapatero” („Zapateroval vagyok”) kifejezés. Ebből promóciós klipet is készítettek. Itt jelent meg először az a Zapateroval kapcsolatos jel, melyet a jobb szem elé tartott kört formázó ujjakkal ábrázolnak. Ez a süketnémák számára alkalmas arra, hogy jelbeszéddel kifejezzék: Presidente Zapatero. A klipben ez a jel és az „estoy con Zapatero” mondat mutatja be a Zapatero-t támogatókat: fiatalok, idősek, sportolók, a „defender la alegría” előadói. A „Platforma de Apoyo a Zapatero” (Zapatero-t támogatók platformja) aktívan dolgozott a választási sikerekért. A platform rövidítése: PAZ, mely spanyolul a békét jelenti. A jelképükben is a Paz és Zapatero neve kerül kiemelésre. PAZ által létrehozott honlap: a www.lamiradapositiva.es. Ezen az oldalon bemutatják Zapaterot, a választási programot, az aktivistáknak lehetőséget nyújtanak csatlakozni, blogot létrehozni. Új funkció „A világ első MSN robotja iZ (információ Zapateroról), ami MSN-en információkat kínál a választásokról, illetve direkt kommunikációt is lehetővé tesz. Összességében ezek a kampányelemek kevés jövőre vonatkozó tervet vázolnak fel, inkább az eddigi négy év összegzésének nevezhetőek tartalmilag. A
[email protected]
27
legfontosabb szlogen is meglehetősen öncélú: „Szavazzatok minden erőtökkel!” (!Vota con todos tus fuerzas!)
Az ehhez kapcsolódó kampányfilmek bemutatják az idős férfit, aki reményeit látja a szavazásban, a fiatal lányt, aki tájékozódik, és az alapján dönt Zapatero mellett, és a fiatalembert, aki autójával elutazik vidékre, majd elviszi édesanyját szavazni,
mert
fontos
neki
(„a
szavazás
szent”).
A
kampányeszközök
(háttérzene, képi megjelenítés) az érzelmekre akarnak hatni és a szavazási hajlandóságot növelni. A klipekben nem található direkt utalás a PSOE-re, csak a megfelelő ponton feltűnő plakát. A PSOE kampány arculatot épít Zapateronak, mely az ország védelmezőjeként tünteti fel: Z (mint Zorro), defender la alegría. Úgy kerül bemutatásra, mintha az ország egész lakosságának támogatását élvezné. Az a gyűjtőpárt jelleg, melyet a PSOE fel kívánt építeni magának, végig megjelenik a kampány során.
A miniszterelnök-jelölti vita Spanyolországban 15 éve nem volt miniszterelnök-jelölti televíziós vita. 1993ban Felipe González és José María Aznar között követhették figyelemmel az érdeklődők a vitát. Idén először, 2008-ban volt alkalmuk nyilvános TV-vitára a jelölteknek. Két vitára is sor került a kampányban, melyet közvetített az állami csatorna, valamint két kereskedelmi adó: az A3 és a Tele 5. Az IU (Izquierda Unida, Egyesült Baloldal) élesen támadta magának a vitának az intézményét egyik promociós rajzfilmjében. Azt követelte, hogy őket is vonják be a vitába, ne csak a két nagy párt jelöltje vegyen rajta részt.
[email protected]
28
Az elpais honlapján szerepelt egy internetes szavazás, melyben a kérdés az volt: „Kit látott Ön győztesnek?”. 90000 szavazat érkezett Zapatero-ra és 50000 Rajoy-ra a TV-s szereplés alapján. Az első vitát a televízióban 13 millióan követték.
Az első vita Az első vitát február 25-én tartották. A vita során főleg Zapatero vezette a beszélgetést. Habár az első részénél még Rajoy próbált irányítani, később inkább szkeptikus kijelentésekkel konstatálta, hogy Zapatero miről akar és miről nem akar beszélni. Ezek azonban - tekintve, hogy olyan hatást keltett, mintha Zapatero gondolatait akarná a nyilvánosság elé tárni- válaszreakció nélkül maradtak. Az értékelést a vita menetének követésével, az érintett témakörök bemutatása kapcsán végezzük.
Prológus Az első vita során a prológusban Rajoy felsorolta az eddigi kormányzás hibáit, véleménye szerint az életszínvonal rosszabb, mint négy éve volt, és minden rosszul megy az országban. Említette az árak emelkedését, a járulékváltozást, a munkanélküliséget, illetve hogy az emberek hó végén már nem tudnak kijönni a fizetésükből.
Vádaskodva
kérdezte:
Zapatero
hogyan
gondolhatja,
hogy
Spanyolországban jó úton jár a kormányzás? Szerinte a valóságban probléma van a lakáspiacon, az oktatásban, a migrációval, a közbiztonsággal. Ezek után felsorolta azokat a tennivalókat, melyekre szükség van a változáshoz, és reményeit fejezte ki, hogy ezek meg is valósulnak a kormányváltás által. Zapatero kifejezte örömét, hogy létrejött a televíziós vita ebben a felállásban. Kijelentettei, hogy szükségük van még négy év kormányzati pozícióra. Felsorolta a
kormányintézkedéseket:
milyen
eszközökkel
támogatják
a
fiatalokat,
hárommillió munkahelyet teremtettek, ennek több mint felét nők számára, valamint felemelték a nyugdíjakat.
[email protected]
29
Ebben a részben Zapatero zárómondata: „a választás vagy párbeszéd, vagy konfrontáció, azok közt, akik szolgálják a lakosokat és azok közt, akik a hatalomra jutásra használják őket.”
Gazdaság és munka Rajoy szerint 2004-ben, mikor a PSOE hatalomra került, a spanyolok 15%-a gondolta, hogy rossz a gazdasági helyzet, ma ez 47%, azaz több mint a háromszorosa. Ennek oka az árak kontroll nélküli változása. Példákat hozott fel az árak emelkedésére, az alapvető élelmiszereket említve. Bírálta a PSOE gazdaságpolitikáját. Zapatero válaszában kifejtette, hogy az elmúlt négy évben a munka világában jelentős sikereket értek el. Megismételte újra az új munkahelyek számát, kiemelve a nők számára létesítetteket. Rajoy az inflációról a következőket fogalmazta meg: amikor a PP kezdett kormányozni, az infláció 4,3% volt, amikor kormányon voltak, 2,1%-ra csökkent. És most újra 4,3%-ra emelkedett a PSOE kormányzása alatt. Azaz pont annyi, mint 1995-ben volt. De nem ez a legnagyobb probléma véleménye szerint, hanem
az,
hogy
Spanyolország
külső
megítélése
jelentősen
romlott,
a
külkereskedelmi deficit 10% lett. Zapatero a valódi, mindennapi életről beszélt: a fizetésekről és a családok anyagi helyzetéről. Emlékeztette Rajoy-t, hogy a PP utóbbi és a saját kormányzásuk alatt
az
árak
változása
majdnem
ugyanolyan
mértékű
volt.
Ezenkívül
megduplázták az állami lakások számát és megemelték a minimálbér összegét. Rajoy az infláció 14,5%-os növekedésével próbálta ezeknek az adatoknak a hitelességét megcáfolni. Javasolja Zapateronak, hogy a spanyol nemzettel beszélje meg ezeket az adatokat, és példaként ismét az élelmiszerárak növekedését hozta fel. A nyugdíjak egyenlőségével kapcsolatban Rajoy azt mondja, hogy az egyenlőség elveszett. Igyekezett úgy tematizálni a beszélgetést, hogy a központi téma újra a gazdaság helyzete, megtorpanása legyen.
[email protected]
30
Zapatero
ennél
fontosabbnak
ítélte
a
megteremtett
3
millió
munkahely
hangsúlyozását, valamint a szociálpolitika sikerességének kiemelését. Felsorolta azon intézkedéseket, melyek előbbre vitték az országot. Felhozta Amerika példáját provokatív kérdés formájában. Megkérdezte Rajoy-t, hogy tudja-e, mi tesz ott az ellenzék? Sok különbség van Bush kormányzása és az övé közt, de a különbség a spanyol ellenzék és az amerikai közt a legjelentősebb, teljes mértékű. Rajoy
következő
gazdaságpolitikával.
támadási
pontja:
Ellenpéldaként
Zapatero
hozta
fel
a
semmit saját
sem
1996-os
tett
a
gazdasági
programjukat. Zapatero tagadta a vádakat, mivel felemelték a nyugdíj minimális összegét, a minimálbért.
Az esélyegyenlőség politikája A szociálpolitikáról szóló részét a vitának Rajoy a szociálpolitika alappilléreinek meghatározásával kezdte: ezek az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjak. A bevándorlók jelentős számáról beszélt továbbá, és arról, hogy evidens, hogy a helyzet nincs szabályozva. Zapatero az illegális bevándorlás témáját egy statisztikai adattal lezárta. Inkább a szociálpolitika azon részéről beszélt, mely érinti a lakosságot közvetlen módon. Az oktatást emelte be elsőként a vita keretébe. Az igazságosság jegyében többféle intézkedést vezettek be az anyaság és apaság védelmében, hogy össze tudják egyeztetni a családi életet és a munkát. A 3 és 6 év közöttiek oktatását átalakították, és most át fogják alakítani a 3 éves korig tartó oktatást is. A nyugdíjminimum összege 30%-kal nőtt, a minimálbér összege ugyanannyival. A fiatalok lakáshoz jutási lehetőségeit is megkönnyítik, a lakbérek összegének csökkentése által. Rajoy kiemelte, hogy Zapatero nem akar a migrációról beszélni. Megvédte az ösztöndíj-politikát, melyet folytatott a PP, és ismételten a migrációra terelte a szót. A vádat, mellyel Rajoy támadot, mely szerint a PP szociálpolitikáját követi Zapatero, ismételten és határozottan tagadta. Beszélt azokról a fejlesztésekről, melyek reményt adhatnak olyan betegségben szenvedőknek, mint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór vagy a cukorbetegség. Említette továbbá azon törvényeket, melyek a válás megkönnyítését, az abortusz feltételeinek enyhülését teszik lehetővé. A közegészségügyi ellátás kiterjesztése,
[email protected]
31
a tankötelezettség 16 évre emelése, illetve az azonos neműek házassága is olyan törvények, melyeket a PP nem támogatott. Zapatero-t az motiválta – beszéde alapján - ezek bevezetésére, hogy 30 éve nem volt előremozdulás az egészségüggyel, oktatással, az egyéni szabadságokkal és a fejlesztésekkel kapcsolatban. A PP kormányzása alatt ezek mind sérültek (ezzel ellenpontozta Rajoy
korábbi
álláspontját),
vagyis
a
miniszterelnök
értelmezésében
Spanyolország a néppárti időszakban egyre csak vesztett szabadságából. Rajoy folyamatosan sérelmezte a vita folyamán, hogy Zapatero nem beszél a migrációról.
Szerinte
Zapatero
tönkretette
az
oktatási
rendszert,
a
Pisa
felmérésekre hivatkozott. Végül Zapatero a migrációról annyit említett, hogy ne kerüljön védekező pozícióba, hogy harcolnak ellene, egyeztetve az EU-val és azokkal az országokkal, melyekből a bevándorlók érkeznek. Ezeken a témákon kívül érintették még a kül- és biztonságpolitika, illetve az intézményrendszer problémáját. Kiemelendő Zapatero egyik zárógondolata az első vita végén, mely a tipikus harmadik utas gondolatiságot fejezi ki: „Nem ígérhetem, hogy minden ember sikeres lesz élete során, de azt megígérhetem, hogy dolgozni fogok azon, hogy mindenkinek ugyanolyan esélyei legyenek erre.” Ezzel a kijelentéssel Zapatero meg is válaszolja a még felmerülő kérdéseinket. A harmadik
utas
ideológiát
árnyalni
tudta
az
esélyegyenlőségi
politika
bevezetésével, de jelentős plusz-tartalmat nem tudott adni számára.
A szociális kérdések jelentősége 2004-2008 között A kormányzás alatt a Zapatero kormány harmadik utas jellege főképp a szociális problémákra
adott
válaszokban
tudott
megújulást
hozni.
Egy
klasszikus
szociáldemokrata kormány esetén nem megszokottak azok a liberális válaszok, melyeket a szociális kérdésekre adtak. Ezzel
sikerült
kivívniuk
a
társadalom
progresszívebb,
liberális
részének
szimpátiáját, de egy jól meghatározható csoport (konzervatívak, katolikus
[email protected]
32
vallásúak) ellenszenvét is. A katolikus egyház decemberben tüntetést szervezett a kormány ellen, mert szerintük szétrombolják a családokat. A liberális megoldások minden egyénre ráruházzák azt a feladatot, hogy döntsenek a saját életük kapcsán. Tehát csökkentik az állami beavatkozást és növelik az egyén jogait. Az állam ebből kifolyólag nagyobb autonómiát ad az állampolgárainak, azaz megteremti a választási lehetőséget. Az egyén ezáltal kevésbé kötötten élhet az államban, mivel nem szabják meg számára a követendő
„mintát”.
Ez
a
berendezkedés
feltételezi,
hogy
polgárai
felelősségteljesen tudnak dönteni, ezért kerüli a közvetlen beavatkozást. Az erősen támadott intézkedések: lehetővé tették az azonos neműek házasságát, megkönnyítették a válás és az abortusz folyamatát. Zapatero határozottan kiállt a
nők
mellett:
„Minél
egyenlőbbek
lesznek
a
nők,
annál
igazságosabb,
civilizáltabb, toleránsabb lesz a társadalmunk. A nemi egyenlőség hatékonyabb a terrorizmus ellen, mint a katonai erő.” 1 2004-ben kormányát ugyanannyi női és férfi miniszter alkotta, 2008-ban több női minisztert nevezett ki, mint férfit.
1. Nők foglalkoztatottsága a PP és a PSOE kormányzása alatt Tekintve a nők helyzetének javítását célzó intézkedéseket, illetve a kampány nőkre 1
fókuszáló
lépéseit
(Zapatero
karizmatikus
http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,901040927-699350,00.html
[email protected]
33
jelleme,
sármja
felhasználásával), a választások során biztosan számíthatott a nők szavazatára. „Több nő szavaz a PSOE-re, mint férfi. A támogatott nagyrészt a 45-59 év közötti korosztályból kerülnek ki… . A nők 33,5%-a szavazott a szocialistákra, a férfiak esetében ez 31,4%.” 2 Az
azonos
neműek
házasságának
engedélyezése
kapcsán
az
érintettek
támogatását szerezte meg. A heteroszexuális párokkal megegyező jogokat adott az azonos neműeknek. Ezen törvény társadalmi következménye, hogy nőtt a homoszexualitás elfogadottsága. Felemelte a minimálbért a PSOE-kormány: 2004 óta összességében 150 euróval, mely így 600 euró. Nyugdíjminimumot is emelték, ez esetben januártól 4,16,5%-os növekedést terveznek. Az oktatási reform ellentéteket generált a PP-vel, a katolikus egyházzal és a muszlim közösséggel. A reform korlátozta a szülők iskolaválasztási szabadságát, kötelező tanórákat vezetett be (pl. állampolgársági ismeretek) és eltörölte az addig kötelező hittanórákat. Nem vonható kétségbe, hogy a szociális problémák megoldásában jelentős előrelépést jelentett a 2004-2008 közötti kormányzás. Hatása a haladás jegyében egyértelműen sikeres. A kormány a szociáldemokrácia alapelveit követve alkotta meg a ma még szokatlannak számító, liberális jellegű harmadik utas politikáját. Megfigyelhető, hogy a politikában kevésbé hangsúlyosak a gazdasági kérdések, habár ez betudható a gazdaság jó helyzetének. Zapatero-ék azonban túlhaladnak a gazdaságon, ezek eredményeit a szociális kérdések kiemelt kezelésében fejlesztik tovább. Ebben a harmadik utas politikában ismét előkerül az egyenlőség-eszme (mint esélyegyenlőség), egy megvalósítható modellt megalkotva. A liberalizmust hatékonyan teszik saját politikájuk részévé, ami új irányba viszi a szociáldemokráciát.
2
http://www.publico.es/elecciones2008/035453/zapatero/elecciones/psoe/mujeres
[email protected]
34
Választási program A PSOE választási programja a következő pontokban foglalható össze: - 2 000 000 munkahely teremtése, a munkanélküliek arányának csökkentése 7%-ra, felemelni a minimálbért 800 euróra 2012-re - Az örökösödési adó alól való felmentés abban az esetben, ha az örökös 60 000 euro alatti összeget örököl, 400 euro adókedvezmény nyújtása mindenkinek, aki jövedelemadót fizet -
1
500
000
új
lakóhely
megteremtése,
specifikus
rétegek
számára
(egyetemisták, idősek, nemi erőszak áldozatai) szállásteremtés -
Nyugdíjminimum
növelése
2012-re,
kiegészítő
támogatás
nyújtása
az
egyedülállók részére - Konszenzusteremtés az ETA-val, az áldozatok védelmére törvényalkotás, további cél megerősíteni az együttműködést a nemzetközi terrorizmus ellen - 4 hét apasági szabadság, 18 hét szabadság a második gyermek születése esetén
az
egyedülálló
szülőknek,
csökkentett
munkaidő
engedélyezése
a
gyermek 12 éves koráig -
Azonos
jogok
és
kötelezettségek
mindenkinek,
akik
rendszeresen
Spanyolországban tartózkodnak - 300 000 új óvoda létrehozása, hosszabb nyitvatartási idő -
Az
egészségügyben
az
adminisztráció
egyszerűsítése,
a
diagnózis
egy
alkalommal történő megalkotásának elősegítése - 1300 kilométer vonatpálya kiépítése, 1500 kilométer autóút megépítése - Segélyek nyújtása Afganisztánba, Libanonba és a Balkán országaiba - Büntető-törvénykönyv reformja - 45 millió fa ültetése, törvényalkotás a megújuló energiaforrásokról - Törökország uniós csatlakozásának támogatása, a Kínával, Indiával és a középázsiai országokkal való diplomáciai kapcsolat megerősítése A választási program 317 oldalas, a fedőlapon Zapatero azon képe, mely a Fehér Könyv címoldalán is szerepel, illetve „Okok a bizalomért” - felirat. A kampány során azonban nem kezelték kiemelten ezt a kiadványt. A bevezető részben a
[email protected]
35
miniszterelnök
főleg
a
2004-es
választási
ígéreteiről
ír,
hogy
választópolgárok
illetve
ezek
megvalósításáról. A
terjedelem
nem
segíti
elő,
a
részletesen
megismerkedjenek vele, mert az egész dokumentum csak szöveget tartalmaz (időnként vázlatosan), nincs benne diagram, illetve más, olvasást könnyítő, elősegítő rész. Mindazonáltal az utolsó két oldal a jegyzetek számára van fenntartva a választópolgár számára, de ez inkább hatáskeltő célzatú, mint valóban motiváló az olvasásra.
Választások, választási eredmények 2004-ben és 2008-ban 2004-ben az 1996 óta kormányon levő Partido Popular-ral (PP) szemben a Partido Socialista Obrero Espanol (PSOE) alakíthatott kormányt.
1. A 2004-es kongresszusi választások eredménye mandátumokban
[email protected]
36
A 2008-as választások előtt a közvélemény-kutatások minimális előnyt jósoltak a PSOE számára, ezt a választást is terror- és bűncselekmények övezték. 50,00% 45,00% 40,00% 35,00% 30,00%
PSOE
25,00%
PP
20,00%
IU
15,00% 10,00% 5,00%
20 08 .0 1. 30 20 08 .0 2. 06 20 08 .0 2. 15 20 08 .0 2. 22 20 07 .0 2. 27
20 04
m ár ci us
0,00%
2008. március 9-én a PSOE-nek sikerült megismételnie négy évvel korábbi választási győzelmét.
P.S.O.E.
Párt
%
Szavazat Mandátum
P.S.O.E.
43,64
11 064 524
169
P.P.
40,11
10 169 973
154
CiU
3,05
774 317
10
EAJ-PNV
1,2
303 246
6
ESQUERRA 1,17
296 473
3
I.U.
3,8
963 040
2
B.N.G.
B.N.G.
0,82
209 042
2
CC-PNC
CC-PNC
0,65
164 255
2
UPyD
UPyD
1,2
303 535
1
NA-BAI
NA-BAI
0,24
62 073
1
CA
CA
0,27
68 344
0
EA
EA
0,2
50 121
0
C's
C's
0,18
45 750
0
P.P. CiU EAJ-PNV ESQUERRA I.U.
2. 2008-as választási eredmények A választási részvétel 75,3%-os volt, majdnem teljesen megegyezett a 2004-es részvételi adattal (75,6%). A magas részvételi arány jellemző a spanyol választási rendszerre. Ebből a szavazatok 43,6%-át adták le a PSOE-re (11 064 524 szavazat), és 40,11%-ot ért el a PP (10 169 973 szavazat). Ezeknek
[email protected]
37
mandátumban kifejezett értéke: PSOE- 169, PP- 154 mandátum. A kis pártok közül a legjobb eredményt a CiU érte el (774 317 szavazat, 10 mandátum). A következő kis pártok kerültek be a spanyol parlamentbe: EAJ-PNV (303 246 szavazat, 6 mandátum), ESQUERRA (296 473 szavazat, 3 mandátum), IU (963 040 szavazat, 2 mandátum), BNG (209 042 szavazat, 2 mandátum), CC-PNC (164 255 szavazat, 2 mandátum), UPyD (303 535 szavazat, 1 mandátum), NABAI (62 073 szavazat, 1 mandátum). A két legnagyobb párt eredményei arányaiban nem változtak jelentősen. Ez elmondható a EAJ-PNV-ről is, a párt egy mandátummal szerzett többet az előző ciklusban elértnél. Jelentős veszteséget az ERC szenvedett el, ők a korábbi 8 helyett csak 3 parlamenti helyet foglalhattak el. A többi kis párt tekintetében nem történt jelentős változás, mely a pártrendszer stabilitását jelenti. A 2008-as választások teret adtak egy új párt bekerülésének is. Ez a párt az UPyD (Unión Progreso y Democracia). 2007-ben alapították, baloldali értékrendet képvisel, de ideológiája liberális és polgári értékeket is tartalmaz. Mindez arra utal, hogy a pártrendszer - a Mair-féle párttipológiát alapul véve már elhagyta a nyitott pártrendszer fázisát, de még a teljes zártságot nem érte el.
[email protected]
38
Következtetések
A
dolgozat
első
részében
bemutattuk,
hogy
a
Luis
Rodriguez
Zapatero
fellépésével megszülető új program igen kritikus időszakban született. A spanyol politikai rendszer pártállam-jellegű vonásai az 1990-es évek elejére lebénították a PSOE-t, mely a komplex válság következtében elvesztette domináns szerepét. Domináns párt hiányában fennállt a fragmentálódás lehetősége, de arra is komoly esély mutatkozott, hogy a Néppárt, mely stílusában, nevében és személyi állományában is megújult, átveszi a dominanciát a pátrendszeren belül. A második részben a sikeres diskurzus-váltás irányát, tartalmát, valamint a program megtorpanásának tüneteit egyszerre mutattuk be a 2008-as parlamenti választási kampány egyes kulcsfontosságú dokumentumainak elemzésével. A lendületvesztés és az újítás hiánya komoly veszélyeket rejtenek magukban. Egyrészt program hiányában kizárólagossá válhat a karizmatikus vezető szerepe, s ezzel könnyedén ismét abba a csapdába kerülhet a PSOE, mint közel két évtizeddel korábban. Másrészt a gazdasági válság esetleges mélyülése, a rendre újjáépülő patronázs-rendszer, valamint az ebből következő szervezeti bénulás válaszképtelenséget, s újabb hosszú távú hanyatlást szülhet.
[email protected]
39
Referencia
Interjú Pedro Zerolo-val: http://www.europapress.es/00200/20080226132709/zerolo-dice-defensavalores-psoe-causado-orgasmos-democraticos-advierte-peligro-pp.html, 2008.04.22. Választási melléklet az El Pais-ban: http://www.elpais.com/especial/elecciones-generales/, 2008.03.10. „Con Z de Zapatero” kampánykiadványai: http://www.psoe.es/ambito/saladeprensa/docs/index.do?action=View&id=16125 7, 2008.02.24. El libro blanco: http://www.elperiodico.com/vivo/recursos/pdf/libroblanco.asp, 2008.03.05. 20 Minutos c. folyóirat honlapja: http://www.20minutos.es, 2008.03.10 El Mundo c. folyóirat honlapja: http://elmundo.es/, 2008.03.10. Defender la alegría klip: http://youtube.com/watch?v=_bQ9-rk1Thc, 2008.04.10. „Con Z de Zapatero” kampányfilm: http://youtube.com/watch?v=7rNSY6v01zg, 2008.03.02. PSOE választási programja: http://www.lamiradapositiva.es/files/Programaelectoral2008.pdf, 2008.03.06. Belügyminisztérium honlapja: http://www.elecciones.mir.es/generales2008/inicio.html, 2008.03.17. Wikipedia: http://www.wikipedia.org, 2008.04.08.
[email protected]
40
